PS-I. - a fotoszint. apparátus azon része, mely képes a fényE abszorpciójára, a lumenben lévő plasztocianin oxidálására, és a sztrómában lévő ferredoxin redukálására - felépítése: reakciócentrumában heterodimer fehérje, melyen a klorofill-a P700-formája és a P700 primer e-akceptora (A0), és a másodlagos akceptor (A1) ami fillokinon (K1-vit.); reakciócentrum belső antennája (40-40 klorofill-a + 1-2 β–karotin) + peptid, melyen található 2 Fe-S centrum (FA, FB) + 2 fehérje (plasztocianinkötőfehérje és ferredoxinkötő-feh.) + LHCI (fénygyűjtő komplex) - működése: a komplex által megkötött és a mag által reakciócentrumbe fókuszált E a P700 egyik π e--ját gerjeszti, ami a primer e--akceptort redukálja, ezután A1 akceptorra megy át; a membránhoz kötött Fe-S proteineket redukál, majd a ferredoxin vasát redukálja, innen az e- egy NADP-oxidoreduktáznak átadódik és segítségével a végső NADP-re jut, mikpr a nem ciklikus e--transzportlánc NADPH-t termel. Egy másik út is lehetséges, ha a sztómában lévő ferredoxin az e--t a citokróm b6/f-nek adja át, amelyről a PQ-ra v. szemikinonra kerül, ekkor ciklikus e- transzport játszódik le, ebben csak a PSI. vesz részt. PS-II. - a fotoszint. rendszer azon része, mely képes fényenergia abszorpciójára (680 nm), víz oxidálására és PQ redukálására, transzmembránpotenciál létrehozására. - 4 funkcionális rész: a, reakciócentrum: itt találhatók a primer fotokémiai reakciókban résztvevő komponensek, a vízbontó rendszer, plasztokinon redukáló anyagok, központi helyen egy D1 és D2 heterodimer protein tlálható (P680-t tartalmaz); 5 klorofill-a van jelen Æ antenna funkció; 1 β-karotin, 2 feofitin-a; a D1-en tirozin oldalláncok; a heerodimeren találjuk QA és QB lsődleges és másodlagos kinonokat is; D1 és D2 5 transzmembrán szegmentet tartalmaz; Mnatomok Æ vízbontásban van szerepük; 2 citokróm b559; 1 nem hemben lévő Fe-atom; min.7 intrinsic protein b, regulatory cap: hidrofil proteinekből áll; a membránfelszínhez a lumen felőli oldalon kötődnek; móltömegük: 33 kDa Æ közvetlenül a reakciócentrumhoz és a proximális antenna részeihez kötődik, 23 és 16 kDa Æ az LHCII:-höz kötődnek; a vízbontáshoz szükséges Ca2+ és Cl- ionokat biztosítják c, proximális antenna: 2 klorofill-protein komplexet tartalmaz, a fehérjék 7 transzmembrán szegmentet tartalmaznak; hisztidin oldalláncok Æ klorofill-kötés; 20-25 klorofill-a és 5 β-karotin; elnyelt E továbbítása a reakciócentrum felé d, disztális antenna: 2 fő része: LHCII: és járulékos klorofill-proteinek; működése: az e- a redukált feofitinről QA-ra kerül (primer töltésszeparáció 3 ps alatt), elektronátadás QA és QB között, QB 2 e- felvétele után sztrómából 2 H+-t vesz föl, QB ledisszociál a PSII-ről a plasztokinon poolba Z-séma -a fotoszint. 2 fotokémiai rendszerének, vmint a kloroplasztiszokban kimutatható citokrómok, kinnonk és egyéb az e--transzportláncban lévő redoxátmenetet mutató kompnensek Æ e--transzportlánc vázlata Rajz! Fotoszint. pigmentek a, klorofillok: - konjugált kettős kötéseket tart. mol. - 4 pirrol-gyűrűből (porfirinvázat alkotnak), az azokhoz kapcs. fitol, terpén-alkohol oldalláncokból és a pirrolgyűrű közepén lévő nem ionos Mg-atomból állnak - a klpl-ok tilakodjaiban kl-protein komplex formájában - lipofil tul. (előford. lipidtart. membránokban hidrofób fehérjékhez kötötten) - a 2. pirrol-gyűrű 3.oldallánca alapján: kl-a: metil-csop., 2 abszorbciós sávrendszer, fényabszorbció kl-b: formilcsop., 2 absz. sávr. kl-c1 és c2: kova- és barnamoszatok kl-d: vörös algák b, karotinoidok: - 40 C-atomos poliizoprének konjugált ketős kötésekkel - kísérő pigmentek - szerepük: elnyelt fényE továbbítása a kl-ok felé; gerjesztési E szétszórása; O2 gerjesztett állapotainak kioltása - karotinok: β-karotin, likopin; zsíroldékonyak, izoprén egységekből ép. fel; szénhidrogének; klorofillok felesleges energiáinak megszüntetése - xantofillok: oxigéntart. (violaxantin, neoxantin, zeaxantin, lutein) c, fikobiliproteinek: vörös- és kékmoszatokban kovalens kötéssel fehérjéhez kötött nyitott tetrapirrol láncú vegyületek
1
d, fikobilinek: 4 pirrol-gyűrű, de nincs fématom és nem alkotnak porfirinvázat (fikocianin, fikoeritrin, allofikocianin) Violaxantin-neoxantin közötti különbség, violaxantin-ciklus - violaxantin: epoxidáz enzimrendszer hozza létre; klpl-on belül főleg a PSII-ben lokalizálódik; funkciói: védi a kl-a-t a fotokémiai oxidációtól - kísérletek alapján arra következtettek, h a lutein violaxantinná történő átalakulása során oxigénjét a vízből nyeri, így a reakció részt vesz a víz hidrogénjének redukálásában - violaxantin deexpodálásánál anaerob viszonyok között is O2 szabadul fel Kenényítőszintézis - enzimjei a fotoszintetizáló szövetekben a kloroplasztiszokban, más szövetekben a leukoplasztiszokban lokalizáltak - a szintézis többek közt regulációs szempontból is fontos (a monoszacharidok polimerizálódása végtermék elvonása miatt, serkenti azok termelődését, a vízben nem oldódó keményítőszemcséknek a plasztiszok ozmotikus egyensúlyának állandó szinten való tartásában van szerepe) - α-D-glükopiranóz egységekből álló polimer; az amilózláncok (1,4 kötéseit az adenozin-difoszfát-glükóz és az uridin-difoszfát-glükóz alakítja); a cukor-nukleotidok a kötésükben lévő cukrot az amilózindító lánc nem redukáló végéhez szállítják (az akceptorlánc min. 3 glükózmaradékból áll) - a keményítő szintáz ATP-vel aktiválja a glükózt (glükóz-1-foszfát + ATP = ADP-glükóz + PPi) - az amilopektin szintézisében mind a keményítő szintáz mind a speciális transzglükozidáz (Q-enzim) részt vesz - a keményítő szintáz a glükózegységeket egyenes lánccá kapcsolja, amíg alkalmas lesz a Q-enzim által létrehozott 1,6-kötések kialakítására (Æ elágazások) ATP szintézise - helye: sztróma tilakoid - ATP szint. egy protontranszlokáló enzimmel történik (ATP-szintetáz), melynek 2 fő része: az egyik CF0(spec.csatorna,0=oligomicin): - hidrofób proteinekből épül- tilakoidmembrán protoncsatorna szerepét tölti be Æ ez köti a membránhoz a CF1-et, - 3 féle polipeptidből áll. - A CF1 tartalmazza az ATP szintetáz aktív helyeit, a tilakoidmembránok külső felületén a sztróma felőli oldalon helyezkedik; szubsztrátjai a fém-nukleotid komplexek - fémion jelentősége: az ADP β-foszforil csoportjának orientációjában lehet, elősegíti a nukleofil reakciót a Pivel - a Mg2+ hatékony kation az ATP szintézisére - ATP képződés ADP-ből és Pi-ból E felszabadulással jár, azonban az ATp-nek az enzimkomplexről való leváláshoz E-t kell befektetni, ami H+ konc.-különbséget biztosít; amikor a H+-ok kölcsönhatásba lépnek a CF0val és áthaladnak a protoncsatornán Æ konformációváltozást okoznak Æ ATP képes leválni a CF1-ről (ATP molekulánként 3 H+ szüks.) Cellulóz szintézis - a szint. a mikrofibrillum komplex szintézisét jelenti, azaz a mikrofibrillumot felépítő több lánc szinkronizáltan másodlagosan alakul ki - a szintézist végző UDP-glükozidtranszferáz egységei nagyméretű komplexbe rendeződnek – 1-1 lánc kialakításában 2 glükozidtranszferáz vesz részt Æ az egység 2 aktív központja 2 mol UDP-glükózt köt meg, melyekből az enzimreakció során lehasad az UMP és az anorg. Foszfát, az aktivált glükózmolekulák dimerré kapcsolódnak Æ ez a dimer kötődik az elongáló cellulózlánc nem redukáló végéhez és transzlokálódik a membrán pórusain át a membrán külső felszíneire – baktériumokban a szintézist végző enzimkomplex mozdulatlan, növényekben viszont a membrán fluiditása miatt mozog a membránban Æ cellulózmintázat létrehozása - szintetáz kompleyek 3 típusa: lineáris, rozetta, globuláris szerkezetű - először cellubióz jön létre, amely már egy-egy épülő oligoszacharidlánchoz kapcsolódik Növényi membránok - a membránok a növényi sejteket ill. sejtnél kisebb organellumokat veszik körül - felépítő anyagok: lipidek, lipoproteinek; a növényi sejtre jellemző lipidalkotók: foszfolipid, glikolipid, szulfplipid - a kloroplasztiszmembránok jellegzetes lipidelemei: klorofill, karotinoid, plasztokinon - elválasztó határréteget biztosít sejt és környezete, eukariótákban cytoplasma és sejtorganellum között - a membrán folyékony-kristályos állapota egyensúlyi áll. (eltolódhat a hőmérséklettől, zsírsavösszetételtől függően)
2
- szelektív permeabilitást mutatnak - a poláris anyagokat és nagyobb molekulákat transzport folyamatok szállítják (integráns – perifériás fehérjék) - sejtmaghártya jell.: kettős foszfolipoid réteg, mely pórusokkal (és fehérjemolekulákkal) van áttörve, 30-100 nm Æ kifér rajta az mRNS Plazmodezmosz - a növényi test plazmatikus összekapcsoltsága a plazmodezmoszokkal, a sejtfalon keresztül húzódó membránnal határolt citoplazma kötegekkel valósul meg Æ szupracelluláris szabályozottság - határmembrán p felszínét spirálisan rendezett, közel azonos méretű globuláris fehérjék bélelik - a csatornák tengelyében hengeresre formálódott ER van, mely membránjának P felszínét szintén globuláris fehérjemolekulák spirálisan futó sorai borítják - a plazmodezmoszok gyakran kicsit szélesebb középső szakaszán a 2 membrán felszín fehérjemolekuláit küllőszerű fehérjefibrillumok kapcsolják össze - a plazmodezmoszokon ált. jól elkülönül a 2 sejt citoplazmatömege felé néző orális régió és a nagyobb átmérőjű középső szakasz – az orális régió átmérőjét a sejtek szabályozni képesek (gyűrűszerű kallóz felhalmozódás v. lebomlás Æ gyűrű tágul v. szűkül) - előfordulhatnak magányosan vagy 10-30 pd. együtt; ahol csoportot alkotnak, ott a 2 primer sejtfal igen vékony, ezek az elsődleges gödörkemezők - típusai: primer – nem elágazó, szekunder – elágazó - nukleinsav-transzport: membránfehérjék segítségével különböző mRNS-eket komplexálnak, ezek a komplexek jutnak át a pd. azon pórusain, melyek a citoplazma és az ER közt vannak - fehérje transzport: a fehérjék átférnek az ER és a plazmalemma között Mikrotubulosok -citoszkeletális elemek közé tartozik - változó hosszúságú, cső alakú képződmények a citoplazmában –átl. 24 nm-es átmérőjűek - tubulin nevű fehérjéből polimerizálódnak, melyek részt vesznek a sejtváz (citoszkeleton) kialakításában és az anyagok mozgásában a sejten belül, részt vesz az enzimek elrendezésében - 2 globuláris fehérjéből áll, α és β heterodiamerek lemezeket hoznak létre, ezek összezáródása eredményezi a tubuláris struktúrát - a váz igen labilis, könnyen szétesik és újraépül; a fonal egyik végén a lebomlás, a másik végén a felépítés a gyorsabb (magorsóban, ostorokban) Peroxiszómák - az asszimiláló alapszöveti sejtekben a kloroplasztiszok közvetlen közelében megfigyelhető mikrotestek - egy membránnal határoltak - nincsenek bennük riboszómák és DNS - a fotorespiráció (a C3-as növények fotoszintetizáló sejtjeiben erős fényben végbemenő oxidáció, amely a fotoszint. hatásfokát csökkenti) helyei - a fotoszint. során keletkező hidrogén peroxidot a peroxiszómák kataláz enzimei közömbösítik (2H2O2 Æ 2 H2O + O2) Golgi - párhuzamosan rendezett membránrendszerekből álló sejtorganellum - központi részén egy sejthalmaz található, ahol a zsákok összeköttetésben állnak - róla vezikulumok fűződnek le (sima, csipkés, elatrinos) Æ ezen vezikulumok fúziója alkotja osztódáskor a sejtfalat - polaritást mutat szerkezetileg és működésben - 2 pólusa: a, cisz: külső, az ER-ről érkező vezikulumok itt fúionálnak; sok apró hólyagocskát találunk, melyek a zsákok széleihez tapadnak, így biztosítva a kapcsolatot az ER-üregrendszerével és a DER-rel b, transz: Golgi-vakuólák kapcsolódnak hozzá - feladatai: fehérjeszerkezet módosítása; glikoproteidek, poliszacharidok, foszfolipidek képzése; vakuólák tartalmának besűrítése; membránba csomagolt proteidek elosztása; vezikulák rendeltetési helyének meghatározása Fikobiliszóma - vörös- (Rodophyta) és kékalgáknál (Cyanophyta) fellelhető, apró félgömb alakú, speciális fényabszorbeáló struktúrák - fikobiliproteinekből szerveződnek
3
- a tilakoidokhoz kapcsolódnak - itt található a klorofill ill. egyéb szüks. komponensek - a fikobiliszóma begyűjti a fényE-át, majd koncentrálja a tilakoidokban lévő klorofill-molekulacsoportokhoz (itt játszódnak a fotoszint. primer folyamatai) - igen hatékony fényhasznosítási mechanizmus: 3 allofikocianinból álló közp. Egység köré 6 korongból álló oszlop kapcs. CO2 megkötése a növényekben - fotoszint. sötét szakaszában játszódik l a CO2-fixáció, mely a kloroplasztisz sztómájában megy végbe - ált. a C3-as út (Calvin-Benson ciklus) - eukarióta növényekben előfordul még: C4, CAM, C3-C4 intermedier típusok C3 - 3 szakaszból áll: CO2-fixálás, redukció, primer akceptor regenerálása - az út által termelt triózfoszfátok nagymértékben transzlokálódnak a kloroplasztiszból és változatos bioszintetikus folyamatokhoz használódnak + bekapcsolódhatanak a lebontás lépéseibe - a ciklus szabályozásában számos tényező játszik szerepet: a fotoszint.fényreakciók sebessége; az ADP/ATP és a NADP/NADPH arány; az ionkonc., pH változása; anorg. foszfát és triózfoszfát menny.; pO2/pCO2 arány - a ciklus központi enzime a Rubisco, mely a kloroplasztisz szolubilis fehérjefrakcióinak zömét alkotja Æ a környezeti feltételektől függően S-ként felhasználja a CO2-t és az O2-t is (kettős enzimaktivitás) - karboxilázként működve a Calvin-ciklus szerinti CO2-beépülést, oxigenázként működve viszont a glikolsav képződésén keresztül a fotorespiráció (a C3-as növények fotoszintetizáló sejtjeiben, erős fényben végbemenő oxidáció, amely a fotoszint. hatásfokát csökkenti) folyamatai mennek végbe - a fényintenzitás, magas T és a növekvő pO2 serkenti a fotorespirációt C4 - mezofill sejtek kloroplasztizsaiban; térben elkülönül a hüvelyparenhima sejtek kloroplasztiszaiban végbemenő C3-as típustól) - a mezofill sejtek citoplazmájában a PEP karboxilálódik; a reakcióban C4-savak képződnek - a fixáció során előbb oxálsav, majd a kloroplasztiszban almasav vagy aszparaginsav képződik, mely transzlokálódik a hüvelyparenchima sejtekbe - itt dekarboxiláció Æ felszabadul - CO2 újra fixálódik a Rubisco közreműködésével Æ CO2 koncentrálódik a hüvelyparenchimába - spec. levélanat. (Kranz-szindróma) Pozsgáslevelű növények C-megkötése (CAM) - szélsőségesen arid klimatikus viszonyokhoz való adaptáció eredménye több szukkulens növénycsaládnál - a Crassulaceae családon figyelték meg először, hogy a fotoszintetizáló szövetek almasav-tartalma napszakos (éjjel nő a menny.) - ha az arid környezetben van víz, a CAM növények sötétben is asszimilálnak CO2-t a légkörből - ha nincs elég víz, szünetel a CO2 és a víz felvétele: a sztómákat bezárják, a CO2-t reciklizálják Æ a fotoszint. rendszer aktí állapotban marad CO2 -felvétel nélkül is - a CO2 felvétel nagyrésze a sötét szakaszban történik Æ ekkor az almasav felhalmozódik a fotoszint. szövetekben - a primer CO2 – akceptor a foszfoenol-piruvát, a PEP-karboxiláz oxálecetsav képződése mellett köti meg - a CO2 kloroplasztiszba való visszatranszlokálódása után almasavvá redukálódik; az almasav a citoplazmába jut, onnan a vakuólumba, ahol felhalmozódik - a fényszakaszban a tárolt almasav visszajut a citoplazmába, ahol dekarboxilálódik - a dekarboxilúciós mechanizmus alapján ismerünk: a, almasav-enzim típust (ME-CAM) b, PEP-karboxuikináz típust (PEPCK-CAM) CO2 megkötés első terméke a sötét szakaszban + bizonyíték - a CO2-fixáció és –redukció útját először Calvin és mtsai tisztázták - egysejtű zöldalgákkal kísérleteztek hidrogénkarbonát felhasználásával - az algákat rövid ideig világították meg (nagy specifikus aktivitású hidrogénkarbonátot használva) - forró metanolban azonnal fixálták őket - a jelölt alkotókat kioldották és 2D papírkromatográfia után autoradiogramot készítettek - majd megvizsgálták az egyes C-atomok aktivitását a jelölt termékekben
4
- 5 sec-nál kevesebb megvilágításnál kimutatható volt, hogy a CO2-fixáció első terméke a glicerinsav-3-foszfát (a jelölt színt a karboxilcsop.-ban találták meg) C4-es növényeknél az első termék: Oxálecetsav és almasav; aszparaginsav C2 fotorespiráció - a kloroplasztiszt tartalmazó sejtekben végbemenő, a fotoszintézishez kapcsolt anyagcserefolyamat - az aerob légzéshez hasonlóan O2 felvétele és CO2 felszabadulás történik fény jelenlétében, azonban a mitokondriális légzéstől eltérően sötétben nem megy végbe - 3 sejtorganellum: a klpl, a peroxiszóma és a mit. közreműködésével játszódik le - elsődlegesen a Rubisco oxigenáz funkcióját igénybe vevő folyamat; a magas helyi O2-tenzió az oxigenáz aktivitásának Æ fotorespirációnak kedvez, míg a magas CO2 konc. A CO2-fixációnak kedvez Æ C3-as növények. - a Rubisco a foszfoglikolsavat glikolsavra bontja Æ a klpl-ból a peroxiszómába vándorol (fotoresp. helye) Æ glioxisavvá oxidálódik Æ glicin Æ mit.-be vándorol Æ szerin Æ perixoszómába jut Æ hidroxipiroszőlősav Æ glicinsav Æ klpl. Æ foszforiláció (ATP-vel) Æ PGS Citokróm b6/f komplex - feladata: plasztokkinon oxidációja; plasztocianin redukciója; H+-k sztrómából lumenbe történő transzlokációja; oxidálhatja a ferredoxint - felépítésében 4 nagyobb molekulatömegű fehérje és 3 kisebb polipeptid vesz részt - citokróm – f: benne c típusú hem - citokróm – b6: 2 b típusú hem + Rienek-féle protein - Fe-S centrum: a plasztokinin, szemikinon megkötéséért felelős) - működés: a komplexekre e--ok érkeznek a redukált plasztokinonnál Æ az egyik érkező e- a Fe-S proteinre kötődik Æ majd a citokróm – f-re továbbítódik; a másik e- a citokróm – b6-ra kerül, majd innen vissza - a 2 e- leadásával egyidőben 2 p+ a lumenbe lép - a citokróm b6/f-en a plasztokinon számára 2 kötőhely van: az egyiken csak PQH2 tud megkötődni, a másikon PQ és a szemikinon kötődhet - a plasztocianin a membrán lumen felőli oldalán van és a PSI és a citokróm b6/f között biztosít összeköttetést. Fluoreszcencia - fényabszorpciókor a mol. a foton teljes E-ját felveszi és az alapállapotból gerjesztett állapotba kerül - visszatérhet alapállapotba pl. ha a folyamat közben felszabaduló E-különbség fénykisugárzás formájában leadódik - FM = max. fluoreszcencia - FS = stacionárius f. - FV = változó f. (FM – F0) - FV/FM = fotokémiai hasznosulás mértéke - F0 = f. kiindulási értéke Termolumeneszcencia - klpl-szuszpenzió megvilágítása, majd lehűtése -80 °C-ra, majd abszolút sötétben kezdik felmelegíteni (detektorral a lumeneszcensz fény kiszabadulását lehet érzékelni) - az elmozdult elektronok megrekednek egy adott szinten, a folyamat széthúzható Æ jobban megfigyelhető Poszttranszlációs foszforiláció - az LHC egy sajátos része a membránnak, elmozdulni képes, attól függően, hogy a komplex fehérjéi foszforiláltak-e - elmozdul PSI v. PSII felé és fényE-val látja el Ciklikus foszforiláció - a PSI működése során, ha a sztómában lévő ferredoxin az elektront a citokróm b6/f-nek adja át, amelyről a PQ-ra v. szemikinonra kerül LHC (light harvesting complex) - a különböző hosszúságú fény elnyelésre, a vörös tartományból való összegyűjtésre szolgál - karotinoidk és a reakciócentrumhoz kapcs. kl-a-k alkotják - LHC I.: PSI periféiális fénybegyűjtő kl-protein komplexe, benne kl-a és –b, a proteinek genetikai kódja a sejtmagban van
5
- LHCII:: PSII fénybegyűjtő kl-protein komplexe, szerepe: fény begyűjtése, reakciócentrum felé továbbítása, tilakoidok gránumokká való kapcsolása; kl-a és –b, xantofill molekulákat is tart., a proteinek genetikai kódja a DNS-ben, citoplazmában szintetizálódnak, innen a klpl-ba kerül Holobaktériumfajok fotociklusa - a ma ismert egyetlen élőlénycsoport, amelyekben fotoszintetikus ATP szintázis történik anélkül, hogy kloofillok vennének részt a folyamatban - a membránban elszórtan bíborvörös szigetek vannak - a fehérjekompnens a rodopszinhoz hasonló, ami megvilágításkor reverzibilis változásokon megy át, 560 nm-es abszopciós max-a eltűnik, lead egy protont a külső közegbe, rövid életű formává alakul át (eenek 412 nm-nél van az A max-a), a sejt teréből protont vesz fel és visszaalakul norm. formává - a ciklus eredménye proton grádiens a membrán 2 oldal között, kiegyenlítődésekor a felszabaduló E ATP szintézisre fordítódik Ozmotikus reguláció - a növények alkalmazkodásának egy formája - a vakuólum ozmotikus potenciálját képesek megváltoztatni - a reakció a túlzott vízfelvételtől védi a növényt, az anaozmózis pedig az extrém kiszáradástól Mitchell-elmélet - kemiozmózis - a membránon belépő elektrontranszport a membrán 2 felszíne között hidrogén-ion különbség kialakulásához vezet Æ az elektronok energiája tehát a protongrádiens, ill. az elektrokémiai potenciálkülönbség létrehozására fordítódik Moláris extinkciós koefficiens - légzési szabályozásban fontos szerep - biz. oxigéntenzió felett oxidatív lebontó folyamatok (légzés) mennek végbe - ennél kisebb értéknél anaerob lebontási folyamatok - extinkciós pont: az a kritikus oxigéntenzió érték, melynél az aerob és anaerob folyamatok elválnak egymástól Protonpumpák - membránok H+ és OH- szétválasztó képessége következtében protongrádiens alakul ki, melynek e-ja elsősorban a légzési elektron transzportlánchoz kapcsolt ATP szintézishez használódik fel Fagyasztva törés - tilakoidmembránok - folyékony levegővel lehűtik a mintát -190 °C-ra Æ a mintát törik Æ vákuumban a felületet fém- v. szénréteggel vonják be Æ felolvasztják - ezzel a módszerrel jól tanulmányozhatók a membránféleségek Differenciálspektroszkópia - spektrofotometriai módszer, mellyel a PSI és PSII reakciócentrumainak fényelnyelését vizsgáljuk - 2 fényforrás: egy monokromatikus és egy erős, jól szabályozható gerjesztő fény Fruktóz-2,6-biszfoszfát - a PFP enzim serkentésével növeli a fr-1,6-P2 konc. Æ növeli a szénhidrátok glikolitikus lebontásának arányát MP fehérje - a plazmodezmoszok pórusain történő nukleinsav transzportot biztosítja Æ RNS-ek és egyéb komponensek átjuttatása Expanzinok - savas pH sejtmegnyúlást okoz (fehérjék) Pektin - a sejtfal legoldékonyabb összetevője - poligalakturon-láncok építik fel - a D-galakturonsav monomerek közé helyenként ramnáz kapcs.
6
Hemicellulóz - a pektinanyagokkal együtt a sejtfal nem cellulóz jellegű poliszacharidjai - elsődleges sejtfal: glukánok - másodlagos sejtfal: xilánok Plasztocianin - viszonylag kis móltömegű Cu-tartalmú protein - minden magasabbrendű növény klpl-ában - redoxátalakulásra Cu-tartalma teszi képessé - Cu(I), Cu(II) D1 protein - tilakoid membránban van - hosszú fehérjeláncot tart. - lokalizál egy enzimet és áttolja az elektronokat P680-nak - ha nem mködik, a D2 veszi át a szerepét - a vízbontásban is szerepet játszhat - genetikai kódja a klpl genomban van Fenilpropanoidok, lignin - az aromás alkoholokkal együtt alkotnak egy amorf heteropolimert, a lignint - monomerek száma ált. 100< - berakódása növeli a szövet fajsúlyát, keménységét, ellenálló képességét, emellett a sejtfal áteresztőképességét nem változtatja meg jelentősen - a másodlagos sejtfal interfibrilláris tereibe rakódik - vízinövényekben és a mohákban nem fordul elő Tioredoxinok - SH-tartalmú vegyületek, alacsonyabb molekulasúlyú fehérjék - klpl-ban C-anyagcsere szabályozásában vesznek részt Ferredoxinok - nem hem típusú, Fe-S proteinek - a PSI elektrontovábbítói A víz - dipólusos mol. (kötésszög: 104,5°) - kitűnő oldószer - nagyon jó reakciópartner - könnyen diffundál - nagy felületi feszültség - nagy hőkapacitás
7
