Pató Mária: „Új típusú múzeumi találkozások” Változó igények – változó múzeum(ok) (A Damjanich János Múzeum elmúlt tíz évének közmővelıdési, múzeumpedagógiai példáján) „Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út Vezet és célba fut.”1
I.
„Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idı kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövıben hiszek, de hiszek a múltban.2
Világszerte, így hazánkban is egyre erıteljesebb az a törekvés, hogy a múzeumok, közgyőjtemények ne csak passzív módon tárják kulturális kincseiket a nyilvánosság elé, hanem minél aktívabban vonzzanak magukhoz fiatalokat és idısebbeket. Természetesen ez nem jelenti és jelentheti a múzeumi alapfeladatok figyelmen kívül hagyását, sıt erıteljesebben jelentkezik az igény az összegyőjtött kulturális örökségünk részét képezı tárgyak, dokumentumok bemutatására, „láthatóvá” tételére. II.
„A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat ırzik, mint a mítoszok, az ıskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kızet-maradványait, a kıvé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ısi tegnap kı-üzeneteit ırzik, de ırzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bőnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat.”3
1. Nehéz idık sikeres zárása: új épület, új gondok, új remények A múzeumoknak kiemelt szerepük van a megyei és regionális azonosságtudat, a nemzeti identitás és a helyi közösséghez tartozás, a lokálpatriotizmus elmélyülésének elısegítésében. Elsı a régi feladatok új hangsúlyokkal való megırzése, és elkerülhetetlen a múzeumok állandó kiállításainak újragondolása, a múzeumpedagógiai programok gazdagítása és célközönségük szélesítése, a megyei muzeális intézmények mőködésének összehangolása. A megyei múzeum céljai között kiemelt szerepet kapott a helyi történelmi és kulturális örökség bemutatása. Ennek a folyamatnak elsı látványos lépése volt a „csipkerózsika álmából” felébredt múzeum új régészeti állandó kiállításának megnyitása, ami összekapcsolódott a felújított múzeum épület átadásával. Így 1996 jelentıs mérföldkıvé vált a Damjanich János Múzeum életében; mert a következı évben elkészült a Képtár, a néprajzi és történeti állandó kiállítás, megvalósulhatott a múzeum küldetésének egyik fontos célja: az Alföld régészeti, történeti, néprajzi, képzımővészeti, helytörténeti értékeinek megtartása, ápolása, ezen értékek minél szélesebb körben való bemutatása. 1
Lao-ce: Tao Te King. Az Út és az Erény könyve. Ford. Weöres Sándor. Bp., 1994. 41. fejezet Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme. In: Vázlat a mindenségrıl. Bp., 1970. 189. p. 3 Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme. In: Vázlat a mindenségrıl. Bp., 1970. 189. p. 2
Az újra- és átgondolt állandó kiállítások olyan egységes rendszerbe foglalása alakult ki, amely az addigi múzeumi gyakorlatban egyedülállónak tekinthetı: Egységes koncepcióra épültek Középpontba került a ház és lakói. Az elıdök mindennapi életébe kívánt betekintést adni, bemutatva lakóházukat, településeiket és az élettıl elválaszthatatlanul összefonódott szokásaikat. Más „megvilágításba” kerültek a tárgyak: rekonstrukciók, modellek, enteriırök segítségével a látogató közelebb kerülhetett elıdeink életéhez. A csak hagyományos, zárt tárlókban gondolkodó kiállítási koncepció már nem felelt meg az újabb, fıleg az ifjabb korosztály elvárásainak. Tudományosan megalapozott és népszerő!! A kiállítások jól érzékeltetik ezt, úgy mutatja be elıdeink életét – az adott kor embere mindent tudott, ami a megélhetéshez, a mindennapi élethez tartozott, és mai életünktıl is elválaszthatatlan: házat építettek, földet mőveltek, arattak, állatokat tartottak, sütöttek, fıztek, szıttek és varrtak –, hogy az elvárt követelményeket maximálisan teljesíti. Hordozza az „otthonteremtés – mindörökre a sajátunk marad” üzenetét a látogatónak. 2. Ismét látogatók a múzeumban, avagy újra a látogatókért Azzal a ma már közhelynek számító megállapítással, hogy a múzeumoknak a társadalomban betöltött szerepe a rendszerváltást követıen megváltozott és új trendek jelentek meg, a múzeumi társadalom nagy része egyetért. A viták inkább abból adódnak, hogy ezekre a hatásokra milyen módon kell az intézményeknek válaszolniuk és az esetleges változtatások milyen szinten érintsék a több évtizede „bevált” rendszert. A múzeumok interaktív megoldásokkal tehetik a kiállításokat vonzóbbá a látogatók számára. A szellemi örökség azonban olyan sokrétő kulturális teljesítményeket, mővészeti alkotásokat, technológiai eljárásokat foglal magába, és ezek elsajátítása olyan sokoldalú kompetenciát igényel, hogy kiemelt szerepet és támogatást kell kapnia a kultúrák és kulturális ágazatok közötti párbeszédet és ismeretcserét lehetıvé tevı közösségteremtı vállalkozásoknak. Annál inkább szükség volt erre, mert a Damjanich János Múzeum teljes rekonstrukciós munkálatait 1988-tól kezdve közel tíz éven keresztül végezték, – a Tartósan ZÁRVA 1988– 1996 – az 1996-ban átadott épülettel végre lekerülhetett. Az azt követı évben megnyílt ú1 állandó kiállítások, amelyek korábban zárva maradtak a látogatók elıtt – az építkezések közben felnıtt egy nemzedék, akik nem járhattak múzeumba, a múzeumi élmény fogalma és tapasztalása kimaradt számukra –, új feladatot és lehetıséget teremtettek a látogatókkal való kapcsolatok újszerő kialakítására. Az ismeretek szélesítésére és a nyílt hozzáférésre mutathatnak példát a többfunkciós, a modern muzeológia ismérveit érvényesítı törekvések, amelyek lépésváltást indukáltak és új megvilágításba helyezték a múzeumi tevékenységet is. III.
4
„Ha jutok bárhova is a világon: mindig megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait. A Föld-lét tegnapi hangjait, amelyek némák ugyan, mint a kı-kürtök, megkövesedett trombiták, amelyeket kıszájjal kıkatona fúj, de ezek a kı-hangok, kı-rivalgások mégis az eleven vér áramlását és bársony-áradását hozzák, az anyag csoda-virágzását, az emberiség-szellem virágzó mámorát.”4
Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme. In: Vázlat a mindenségrıl. Bp., 1970. 189. p.
1. Változó igények – változó múzeum A múzeumi modernizáció alapvetı pillére a látogatóbarát múzeum kialakítása, a cél az, hogy a múzeum kultúrák és emberek találkozási helye legyen. Csak így tölthetı meg valódi tartalommal a látogatóbarát múzeum szlogen. Megfelelı „infrastruktúra (bolt, kávézó, oktatói központ stb.) barátságos, vonzó kialakításával elérhetı, hogy a látogató több idıt töltsön a múzeumban. Egy múzeumi látogatás akár egész napos program is lehet… 2. Új rendezvények nem csak gyerekeknek a) Kulturális Örökség Napjai – „Európa, közös örökségünk” 1984-ben Franciaországban Történelmi Mőemlékek Nyílt Napja (Historic Monuments Open Day néven vált ismertté) címmel egyedülálló kezdeményezés indult útjára, azzal a céllal, hogy azok a kiemelkedı, várhatóan széles érdeklıdésre számot tartó mőemléképületek, amelyek általában zárva vannak a nagyközönség elıtt, egy hétvégén nyissák meg kapuikat, és ingyen, lehetıleg szakszerő vezetéssel fogadják a kíváncsi látogatókat. 1991-ben az Európai Unió támogatásával hivatalosan is intézményesítette és útjára indította saját rendezvénysorozatát Európai Örökség Napok (European Heritage Days) címmel.5 Ez hagyományosan minden év szeptemberének elején nemzetközi megnyitó ünnepséggel kezdıdik, mely az esemény összeurópai jellegének és európai szellemiségének hangsúlyozása érdekében a csatlakozott országok, az Európa Tanács, valamint az Európai Unió képviselıinek részvételével zajlik. Célja ezzel, hogy a nyilvánosság érdeklıdését a kultúra, mővelıdés, az építészet szegmenseire irányítsa, és a társadalom eltérı érdeklıdéső rétegeit minél nagyobb létszámban mozgósítsa.6 1998-ban a Damjanich János Múzeum is csatlakozott a kezdeményezéshez, hiszen kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a korábban zárva tartott kapukat kitárjuk a nagyközönség elıtt és ismét az érdeklıdı látogatók vehessék birtokukba a múzeumot. A kapuk megnyitása már nem cél, hanem eszköz az alábbi célok érdekében:
megismertetni, közelebb vinni Jász-Nagykun-Szolnok megye polgárait kulturális örökségünkhöz – Ingyenes tárlatvezetések a múzeum állandó és idıszaki kiállításaiba; a restaurátormőhely ezen a hétvégén kinyitja kapuit a látogatók elıtt! (1. kép)
felhívni a figyelmüket az örökség folyamatos megırzésére, védelmére (különös tekintettel a veszélyeztetett emlékekre) – Az év tematikájának megfelelıen tematikus séta (olykor lovaskocsival) a városba; elıadások a múlt és fél(t) múlt építészetérıl. (2. kép) más közösségek kulturális értékeinek, mőemlékeinek megismertetése, felfedezése – Kapcsolódás a FolkdanceNet/NéptáncHáló – a Jász-NagykunSzolnok Megyei Önkormányzat által kezdeményezett hálózat – programjához. A NéptáncHáló olyan tematikus hálózat, amely különbözı csoportokat, önkormányzatokat, szervezeteket, intézményeket, egyesületeket fog össze. A
5 6
http://www.oroksegnapok.hu/index.php?oldal=kezdetek (Letöltés ideje: 2009. 08. 14.) http://www.oroksegnapok.hu/index.php?oldal=akon (Letöltés ideje: 2009. 08. 14.)
tagok közötti összekötı kapocs a néptánc, a népzene és a népi hagyományok iráni érdeklıdés, valamint a különbözı kultúrák iránti nyitottság.
tudatosságnövelı tevékenység (sikere növeli azoknak a magán- és közintézményeknek az elismertségét, presztízsét, amelyek az örökség védelmével és bemutatásával foglalkoznak), a látogatók megismertetése különbözı kulturális intézmények tevékenységével – Ismerd meg Szolnokot! A megújult és megszépült városban különleges sétára és felfedezésre, játékos városismereti „tekergésre” hívjuk azokat az érdeklıdıket, akik Szolnok városát jobban, más oldaláról is szeretnék megismerni. A Damjanich János
Múzeum Díszudvaráról induló csapatoknak 2-3 órás sétával kell bejárni az elıre megjelölt helyeket, helyszíneket. sokkal nyitottabb viselkedés elımozdítása, a lakóhelyhez, országhoz való kötıdés, az azonosságtudat erısítése, kulcsszerep az identitás-keresésben és a kollektív tudat erısítésében – A
múzeum igazgatósághoz tartozó intézményegységek (a Tabáni Tájház, a Szolnoki Galéria), a helyi értékek fontosságának erısítése. A rendezvényt egyfajta mozgósító akciónak tekinthetı, mely a polgárokban erısíti a múzeum(unk), a kulturális örökség megóvása iránti igényt. Egy kicsit leegyszerősítve azt is mondhatjuk, hogy csak azt tudjuk igazán szeretni, aminek az értékeit jól ismerjük, s amit jól ismerünk és szeretünk, arról gondoskodunk is. b. Múzeumok Majálisa A Magyar Nemzeti Múzeum 1996-ban – hagyományteremtı szándékkal – hívta életre a magyar múzeumi világot összefogó Múzeumok Majálisát. A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) moszkvai határozata szerint 1978 óta május 18-ika a múzeumok nemzetközi napja. Múzeumi Világnap eseménysorozatához szervesen kapcsolódó májusi hétvégén a magyar múzeumok a közös megjelenés erejével is szeretnék a Múzeum világára, ill. a nemzeti mőkincsek és kulturális örökség védelmében szükséges, idıszerő lépésekre irányítani a figyelmet.7 1998-tól múzeumunk programkínálatának palettáján különleges színfolt lett ez a rendhagyó kulturális fesztivál, melynek látogatottsága évrıl évre nı. A Múzeumok Fıutcájában a múzeumok, helytörténeti győjtemények mellett a hazai örökségvédelem és turisztikai élet prominens képviselıi is bemutatkoznak; egyedi berendezéső sátraikban szokatlan ötletekkel, színesebb külsıvel csábítják vendégeiket a „valódi” kiállításokra, munkájuk és lakóhelyük megismerésére. (3. kép) c. Múzeumok Éjszakája Új elem, mégis a XXI. századra talán az egyik legfontosabb feladattá válik a múzeumok közönségkapcsolati tevékenysége, a látogatók és múzeumok közti közvetlenebb viszony kialakítása.
7
http://www.hnm.hu/hu/progr/pro_muzmaj.html (Letöltés ideje: 2009. 08. 14.)
Múzeumok Éjszakája? Úgy gondolom, errıl a két szóról mindenkinek egy különleges, varázslatos nyáresti éjszaka jut az eszébe, amikor a családdal, baráti társasággal múzeumi kalandtúrára indulunk válogatva az izgalmasnál izgalmasabb programok közül. Idehaza kezdetben csak a fıváros, idıvel pedig a vidéki nagytelepülések múzeumai is csatlakoztak a Múzeumok Éjszakája elnevezéső „francia találmányhoz”, amely késıbb összeurópai eseménnyé fejlıdött. Az évek óta sikerrel zajló eseménynek a célja, hogy minél több látogatót vonzzanak be ezen a napon a múzeumokba és a galériákba, s ezzel népszerősítsék ezeknek az intézményeknek a tevékenységét (akit a múzeumok éjszakáján sikerül bevonzani egy-egy kiállításra, az valószínő más alkalmakkor is figyelmesebb lesz a múzeumi és galériabeli bemutatókra). A múzeumok hosszú éjszakája ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy a csatlakozó kiállító helyiségek meghosszabbított nyitva tartással, éjfélig kínálják állandó és idıszaki kiállításaikat, hanem pluszként különféle kísérıprogramokat is szerveznek a filmvetítéstıl kezdve a zenei prezentációkig, továbbá tárlatvezetéseket és olyan élı programokat kínálnak, például alkotómőhelyt indítanak, múzeumpedagógiai alkotótevékenységre teremtenek lehetıséget, ahol fıleg gyerekek próbálhatják ki magukat különféle mővészeti területeken, szakemberek vezetésével.8 A szolnoki Damjanich János Múzeum 2003-ben kidolgozott marketingterve a központi célkitőzéssel összhangban, azzal párhuzamosan igyekszik a „látogatóbarát” múzeum megteremtésén. Ezen nagyrendezvények a Múzeumok Majálisa, a Múzeumok Éjszakája9, a Kulturális Örökség Napjai kampányszerően „fókuszba” állítják a muzeális intézményeket. A központi programhoz csatlakozva 2004-ben a megyei múzeumok közül elsıként rendezte meg a szolnoki múzeum Szent Iván-éji bővöletét. Az „egyéjszakás kaland” nem titkolt célja az volt, hogy a különbözı korosztályokhoz tartozó látogatóknak többféle mőfajban kulturális rendezvényeket kínáljon az intézmény, kiemelve a múzeumi győjteményen és a kulturális örökségen alapuló programokat (tárlatvezetések, foglalkozások, bemutatók, hangverseny). A Szent Iván tüzei címmel indított rendezvény lehetıséget biztosított és biztosít arra, hogy a múzeum közösségi színtérré váljon, a társasági lét, a találkozás, az ismeret és tudás összekapcsolásának fórumává váljon. Az elmúlt év programjai mind-mind ezt a sokszínőséget igyekeztek és igyekeznek bemutatni: különleges tárlatvezetések (Tőzbe jövünk. Pillantsunk a szoknya alá!; A tőz szerepe az elmúlt évezredekben), hagyományırzı bemutatók (İsi tüzes mesterségek bemutatása: kovácsolás, rézmővesség), az ısi mesterségeket felelevenítve bepillantást nyerhetett a látogató a hagyományos mesterség fortélyaiba, a helyszínen próbát tehetnek az érdeklıdık; a néphagyományok, szokások felelevenítésével a szórakozva tanítástanulás a gyakorlatban is megvalósul (Szagot fogunk! Titkok, illatok dédanyáink idejében, Gyógynövények használata a tisztálkodásban: az illatosítás és szépítkezés fortélyai, Bővöletben?! Jóslás, varázslás). (4-7. kép) A Múzeumok Éjszakájában legnagyobb értéke talán a sokszínőség. Ezen az éjszakán a fizikától, biológiától, képzımővészettıl kezdve a színházon, a kézmővességen, a zenén és a táncon keresztül a gasztronómiáig tudományágak és mőfajok sokasága ünnepel együtt, hogy az év leghosszabb és legizgalmasabb éjszakáján mindenki találhasson magának és társaságának vonzó programot.
8
http://209.85.129.132/search?q=cache:3iLsdMcicGUJ:ujszo.com/online/kultura/2009/05/15/a-muzeumokejszakaja-2009 +A+m%C3%BAzeumok+%C3%A9jszak%C3%A1ja+francia+%E2%80%9Etal%C3%A1lm%C3%A1ny%E2% 80%9D&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (Letöltés ideje: 2009. 08. 14. 9 A Múzeumok éjszakájának részletes, országos elemzését Török Petra készítette el. Török Petra: Egyéjszakás kaland vagy ezeregy éjszaka kezdete. In: Múzeumi Közlemények. 2005. 2. sz. 80–92 p.
d. Adventi kézmőves vásár A Szolnoki Galéria – városképi jelentıségő mőemlék jellegő épület – 2004-ben elkezdıdött felújítását alapvetıen az épület pusztulóban lévı állapota, az építészeti, turisztikai, kulturális funkciókkal való összhang megteremtése tette szükségessé. A 2005-ben elkészült Galéria épülete jelenleg az Alföld egyik legnagyobb kiállítócsarnoka, a megye második leglátogatottabb múzeuma. Kitőnı akusztikája miatt hangversenyek, elınyös fekvése miatt szakmai konferenciák, ünnepségek alkalmi rendezvények színhelye. A rendkívül igényes módon felújított épület a megyeszékhely dísze lett. A szakszerően berendezett kiállítóhely hozzájárult ahhoz, hogy többfunkciós módon, kulturáliskonferenciaturizmus céljára hasznosítható legyen mind a város, mind a megye és a régió számára. A karácsonyvárás egyik legszebb idıszaka az advent, a hozzá kapcsolódó vallási és családi hagyományokkal együttvéve. És ezek a lehetıségek adták az új ötletet, egy adventi vásár rendezéséhez, melyek megjelenése (mostanság bizony) hagyományosnak mondható, hiszen a tartalmasabb idıtöltéshez színes családi programokkal is kedveskednek a szervezık az érdeklıdıknek. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága még ennek az évnek decemberében indította útjára és rendezte meg (hagyományteremtı szándékkal) adventi kézmőves vásárát. A rendezvény célja a népi kézmővesség, népmővészet, a régi hagyományos értékek bemutatása a szolnokiaknak és a megyénkben élıknek a jelen kiváló kézmőveseinek segítségével. (8. kép) A vásár mellett kézmőves bemutatók és gyermekeknek, családoknak szóló foglalkozások színesítik a programot, ahol a gyermekek, ügyes kező látogatók készíthetik el saját kezőleg a téli ünnepkörhöz kötıdı díszeiket. A rendezvény hagyományos és igen kedvelt színfoltjává vált az ünnepi készülıdés idıszakának, sıt a megye legjobb karácsonyi vásárai között tartják számon. Idén is érdemes lesz ellátogatni Szolnokra, hiszen a közel félszáz elárusítóhelyen zsőrizett népmővészeti és egyedi iparmővészeti alkotásokat vásárolhatnak a Galériába betérı érdeklıdık. (9. kép) e. Múzeumok İszi Fesztiválja A Múzeumi Majális és a Múzeumok Éjszakája programok mellé 2006-ban sorakozott fel a Múzeumok İszi Fesztiválja mint országos rendezvénysorozat. Az évente, az ıszi idıszakban ismétlıdı, több héten átívelı sikeres múzeumi eseménysorozatot kialakításával a cél az volt, hogy a múzeumok ebben az idıszakban a látogatók széles rétegeinek kínáljanak érdekes, jó kiállításokat, tartalmas, élményt nyújtó, szórakoztatva oktató programokat. Diákoknak rendhagyó tanórákat, családoknak, baráti közösségeknek, felnıtteknek hétvégi kikapcsolódási lehetıségeket.10 A nagyközönségnek szóló rendezvények hat témakört öleltek fel, melyekhez múzeumunk is igyekezett egyéni, ötletes, változatos programmal kapcsolódni. 2006-ban a „Térjünk a tárgyra” – Nyitott kapuk, mesélı tárgyak. Tárgy–mőtárgy? Raktári tárgy vagy kiállítási tárgy? címmel a múzeumi munka egyes szakterületeire kívántuk bemutatni az érdeklıdıknek más szemszögbıl és oldalról, mint amit addig megismerhettek. A tárgyak útját igyekeztünk követni a győjtés-feldolgozás-raktározás-kiállítás folyamatában. Azok a látogatók, akik a családi nap végére mind a négy akadályon továbbjutottak, tiszteletbeli muzeológussá váltak, amirıl egy-egy múzeumi oklevél is tanúskodott. (10-11. kép) 10
Káldy Mária: Múzeumok İszi Fesztiválja. In: Múzeumi Közlemények. 2007. 2. sz. 85. p.
Ez az egyik legsikeresebb programunknak bizonyult, éppen ezért ezt megtartva 2007-ben tovább bıvítettük. Az ıszi fesztivál keretében a látogatók a szakmuzeológusok munkájával, a háttérben zajló tevékenységekkel (restaurálás, preparálás) ismerkedhettek meg. Olyan helyszíneket kereshettek fel (raktár, restaurátormőhely, kutatószoba), melyek csak ritkán nyitottak a közönség elıtt. 2008-ban Múzeumok délidıben (Múzeumi a’la cart) keretében Szolnok városában, a megyeszékhelyen dolgozó köztisztviselıket hívtuk délidıben a Damjanich János Múzeum rejtett ritkaságait, kiállításait bemutató vezetésre. Megtekinthették intézményünk állandó és idıszaki kiállításait, valamit a raktárak, restaurátormőhely izgalmas világába is bepillanthatnak az érdeklıdık. A meghívottak köre a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, valamint az APEH szolnoki intézményeibıl kerültek ki. A jászberényi Nagyboldogasszony templom kriptáját 1782-ben nyitották meg, ekkor szentelte fel gróf Eszterházy Károly püspök. A kripta napjainkban is mőködik, de a katolikus egyház 2007-ben elhatározta a kripta felújítását, és kérte a Jász Múzeum segítségét a szakszerő feltáráshoz. A feltárás komoly meglepetéssel szolgált. Rendkívül szép és aránylag jó állapotú festett koporsók kerültek elı, valamint jelentıs néprajzi anyag, zömében textília került elı, amely jelentıs információkkal szolgál a XVIII–XIX. századi viseletet illetıen. A Kriptaleletek Magyarországon címő szakmai napon a korábban feltárt (váci, gyöngyösi) leletek bemutatása mellett a 2008-ban feltárt és már részben restaurált jászberényi anyag bemutatására is sorkerült. (A restaurálást a Damjanich János Múzeum, valamint a Nemzeti Múzeum munkatársai végezték és folyamatosan végzik még napjainkban is.) Az elıadásokat élénk szakmai érdeklıdés kísérte, a környezı megyeszékhely múzeumi restaurátorai (Kecskemét, Nyíregyháza), ill. a Nemzeti Múzeum munkatársai is jelen voltak. 2009-ben újabb érdekes téma köré csoportosítottuk múzeumi ıszi szakmai napunkat: Ásatások a Tisza mentén. Megelızı feltárások a vízügyi beruházások kapcsán (2006–2009). A hajdani szabályozatlan Tisza meandervonalban kanyargó partján a legkülönbözıbb korok népességének kultúráit tárták fel a régészek. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése néven ismertté vált munkálatok területén (Rákóczifalva és Tiszaroff határa) elıkerült régészeti leletekrıl, a munkálatok tanúságairól számoltak be az elıadók. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársai mellett az ELTE Régészeti Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai tárták fel a lelıhelyeket és az adott terület régészeti leleteit.) A Múzeumok İszi Fesztiváljának hozadéka lehet az is, hogy az emberek – az eseményhez csatlakozó intézmények programjai, aznapi kínálata révén – közelebbrıl megismerik a múzeumok tevékenységét, jobban belelátnak munkájuk menetébe, felismerik, hogy ezek nem csupán „elzárt” intézetek, hanem élı alkotóhelyek, ahol a munkatársak változatos munkát végeznek ahhoz, hogy a látogatókhoz eljuttassák a kulturális értékeket. Az effajta közelebb kerülést segíti az a lehetıség, hogy egyes múzeumok lehetıséget teremtenek arra, hogy az érdeklıdık betekinthessenek a „kulisszák” mögé is, egyebek közt beléphessenek a látogatók elıtt máskor elzárt mőtárgyraktárakba, megforduljanak a restaurátormőhelyekben, s nem utolsósorban szakmai tanácsadásra is lehetıség nyílik. f. Múzeumpedagógia Mit értünk múzeumpedagógián? Ennek megfogalmazása igen sokrétő, szerteágazó, több szempontú megközelítést tesz lehetıvé. Talán az egyik legátfogóbb meghatározását Sinkó István mővésztanár adja, aki szerint olyan tevékenységet jelöl, amelynek során a múzeumi értékek a nem szakmabeliek számára megközelíthetıvé válnak, ismeretek formájában elsajátíthatók lesznek, s egyúttal a közönség a múzeum jellegérıl, lényegérıl is képet kap.
Tárgyköréhez tartozik még a múzeumi közönség szervezése, szakmai elirányítása, tájékoztatása, a kiállítások, győjtemények népszerősítése, kapcsolattartás az oktatási intézményekkel. A múzeumpedagógia a neveléstudomány sajátos területe, mert egy intézményformához kötött, s közben más oktatási formákkal kerül kapcsolatba (iskolai oktatás, képzés, távoktatás, továbbképzés), ám elméleti vonatkozásai az adott múzeum győjtési köréhez illeszkednek. A múzeumok nagy száma és sokszínősége magyarázhatja azt a tényt, hogy nincs egységes modell a múzeumpedagógiára.11 1. Múzeumpedagógia a gyakorlatban Az értékközvetítés és kultúraközvetítés mellett a társadalom hol „népmővelést” vár, hol sajátos iskolai oktatási központ létrehozását a múzeum területén, hol az információs társadalom tudásközvetítıjének szerepét kívánja meg, miközben hatóköre egészen a felnıttnevelésig – a múzeumpedagógiának ezt a területet és tényezőt is figyelembe kell vennie – terjed ki. A Damjanich János Múzeum esetében szintén nyomon követhetjük ezt a folyamatot: a múzeumnál a külsı átalakulás mellett erıteljes tartalmi változások is észlelhetık. A kiállítás-vezetések mellett a kreatív foglalkozások, szakkiadványok, vezetık, múzeumpedagógiai füzetek segítik a diákok, a tanárok munkájukat és igazítják el a felnıtt látogatót. A kiadványok nem szorítkoznak csak a múzeumi látnivalók ismertetésére, hanem családi vagy iskolai csoportok számára készített játékos vezetık is születnek. 2007-ben jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának új kiadványsorozata A Damjanich János Múzeum pedagógiai füzetei címmel. A kiadványsorozat célja a Damjanich János Múzeum állandó kiállításainak bemutatása, olyan játékos útmutató kézbe adása, amelynek segítségével értıbb látogatók válnak az idelátogató gyerekekbıl, miközben a család, az eltérı korosztályok közös élményeket szereznek a múzeumban. A sorozat nyitó darabja a szolnoki Tabáni Tájházhoz készített foglalkoztató csomag volt.12 Köztudott, hogy a múzeumok kiállításainak nagy többsége a felnıtt látogató számára készül, miközben a látogatóknak egyre nagyobb aránya a gyerek, a tanuló. Ezért a kiállítási anyag feldolgozásakor szükségesek a gyermeki játékosságot, kreativitást igénylı feladatok, a felfedezı kezdeményezések. A Damjanich János Múzeum múzeumpedagógiai füzeteinek 2. darabja egy társasjáték, amely a múzeum Vendégségben ıseink háza táján címő régészeti állandó kiállításához készült.13 A Damjanich János Múzeum múzeumpedagógiai füzeteinek soron következı, 3. darabja a múzeum népmővészeti állandó kiállítását állítja középpontjába. A Mestermívek címet viselı játékos füzet segítségével olyan képzeletbeli kirándulásra hívjuk a gyerekeket, amely nem ismeretlen, inkább nagyon is ismerıs helyen vezeti végig az érdeklıdıket: saját otthonuk, városuk, falujuk, tanyájuk környékén. Ez a kirándulás azokra a tárgyakra hívja fel a figyelmüket, amelyek ha „megszólaltatjuk” ıket, több információt is elárulnak annál, mint ami elsı látásra érthetı belılük. A kirándulás valóságos tere a múzeum Mesterségek mővészete címő kiállítása, amely Jász-Nagykun-Szolnok megye népmővészetét hozza közelebb a látogatóhoz. (12-13. kép) 11
Sinkó István: Amikor tantermekké változnak a múzeumok. In: Múzeumcafé. 3. évf. 2009. 2. sz. 43. p. Kaposvári Gyöngyi–Pató Mária–Péterné Mocsáry Magdolna: Tabán 24. Foglalkoztató füzet a szolnoki Tabáni Tájházhoz. Fotó: Kozma Károly. Arculatterv: Tóth Lajos. Szolnok, 2007. (A Damjanich János Múzeum múzeumpedagógiai füzetei 1.); A kiadvány részletes ismertetıjét lásd: Kaposvári Gyöngyi: Múzeumi Mozaikok. In: Nyitott kapukkal – Kapun belül és kívül. Szentendre, 2009. 102–103. p. 13 Csányi Marietta–Kaposvári Gyöngyi–Pató Mária–Tárnoki Judit: Régészkedjünk! Társasjáték a Damjanich János Múzeum Vendégségben ıseink háza táján címő régészeti állandó kiállításához. Fotó: Kozma Károly. Játékfigurák: Veresné Rácz Mária. Arculatterv: Tóth Lajos. Szolnok. 2008. (A Damjanich János Múzeum múzeumpedagógiai füzetei 2.) .); A kiadvány részletes ismertetıjét lásd: Kaposvári Gyöngyi: Múzeumi Mozaikok. In: Nyitott kapukkal – Kapun belül és kívül. Szentendre, 2009. 104–105. p. 12
2. „Reneszánsz túrák Magyarországon” és „KUL-Túra – Élmény” pályázatok A múzeum olyan intézmény, amely minden más oktatási intézménytıl különbözik, ezért a múzeumi programokat a múzeum speciális adottságai szerint kell formálni és kell mindenki számára elérhetıvé tenni. Ennek kiváló példája a fenti címben megjelölt két új – az Oktatási és Kulturális Minisztérium – kezdeményezése, amely a kultúra hozzáférhetıségének javítását tőzte ki feladatául. A Damjanich János Múzeumban járt tanulók számának alakulását mutatja programonként az alábbi táblázat. RENESZÁNSZ TÚRÁK MAGYARORSZÁGON (2008)
Kód
Helyszín
Foglalkozás
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok JNSZ/1/1 Igazgatósága –Tabáni Tájház
Gyermekélet egy halászházban
Diákok száma (fı) 1.105
KULTÚRA - ÉLMÉNY (2009-2010) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok JNSZ/1/1 Igazgatósága – Damjanich János Múzeum
Múlt-túra. Városi polgárok a századelın
54
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok JNSZ/1/2 Igazgatósága – Damjanich János Múzeum
Vendégségben ıseink háza táján
62
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok JNSZ/2/1 Igazgatósága – Tabáni Tájház
Gyermekélet egy halászházban
233
A meghirdetett pályázatok legnagyobb érdemének tartom, hogy a túrákon olyan hátrányos helyzető települések iskolái számára is részvételi lehetıséget biztosított, akiknek diákjai nem jutottak volna el múzeumunkba, programjainkra. A másik oldalról nézve: a befolyt bevételek saját intézményünk múzeumpedagógiai fejlesztését is lehetıvé tette. (14. kép) g. Új találkozások – Kulturális utak A nyitott, szolgáltató, látogatóbarát múzeumok megteremtése célként fogalmazódott meg intézményünk számára is, amelyben nagy jelentıséget kap a múzeum társadalmi integratív szerepének („legyen kulturális központ, az adott közösség, város, térség régió számára”) és gazdaságélénkítı, a kulturális turizmusban betölthetı funkciójának erısítése. Ehhez nyújt segítséget a Regionális Operatív Program pályázata, amely közel hatszázmillió forintot biztosít Jász-Nagykun-Szolnok megye kulturális örökségének bemutatására. Különleges túraútvonal létesítésére nyílik lehetıség, amely egy csokorba győjtve tenné vonzó látványossággá Jász-Nagykun-Szolnok megye gazdag jász és kun történelmi emlékanyagát, valamint kulturális örökségét, amelynek megvalósítására a megye önkormányzata, tucatnyinál is több település és hetven turisztikai vállalkozás, illetve civil szervezet fogott össze.
A Jászkun kapitányok nyomában témaköre olyan történeti hátteret biztosít a projekthez, amely lehetıvé teszi, hogy szinte minden megyei település, kistérség megtalálja a saját kapcsolódási pontjait. Idén októbertıl jövı év végéig tizenhárom községben, illetve városban – Szolnokon, Jászberényben, Karcagon, Abádszalókon, Kunhegyesen, Tiszaföldváron, Kunszentmártonban, Törökszentmiklóson, Jászkiséren, Mezıtúron, Túrkevén, Tiszafüreden és Rákóczifalván – valósulnak meg a fejlesztések a tematikus túraútvonal kialakítása során. A projekt két alappilléren nyugszik: az egyik a megye nyolc tagmúzeumának és öt kapcsolódó település múzeumának, illetve tájházának rekonstrukcióját, valamint látogatóbarát fejlesztését foglalná magában. A másik Jászberényben a jász, míg Karcagon a nagykun látogatóközpont, Szolnokon pedig egy látványterem kialakítását célozza. A tervek olyan fejlesztésekrıl szólnak – többnyelvő digitális tárlatvezetés, akadálymentes érintıképernyıs információs terminálok, kedvezményeket biztosító mágneskártyás beléptetı rendszer –, amelyek a ma látogatójának igényeit is figyelembe véve tennék lehetıvé Jász-NagykunSzolnok megye kulturális örökségének bemutatását. IV.
„A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol…”14
A múzeum küldetése: a „legszélesebb közönség számára” biztosítsa a lehetı legtöbb értékéhez való hozzáférést. A múzeum a kultúrák és emberek találkozási helye, szervezıelve egyre inkább az emberközpontúság lesz. A társadalom egyre heterogénebb rétegei jutnak el kiállításokra, így tudás és ismeretszintjük is különbözı. Egy tárlat, kiállítás rendezésénél, rendezvény szervezésénél ezért arra kell törekedni, hogy a hozzájuk kapcsolódó szervezett vezetések, katalógusok, programok egyre koncentráltabb információkat tartalmazzanak. Maga az átadandó ismeret kezd eltőnni, átalakulni: a konkrét információ, tudáselem helyett élmény, személyes reflexió lesz egy-egy látogatás. A sikere a megérintettségen alapul, nem a közvetett ismeret, hanem a látogatók öröme, az ı viszonyulásaik a látottakhoz játsszák a fıszerepet. Ezt nevezi a szakirodalom élmény-alapú múzeumnak.15 A XXI. századra a múzeumok feladatrendszere a „látszat ellenére” nem változott, csak a hangsúlyok tolódtak el a közzétételre, az ismeretátadás fontosságára. A viták eldöntésnél egy tényezıt kell alaposan végignézni és ezek alapján értékelni, minısíteni: képesek-e a múzeumok kiszolgálni az adott kor emberét (gyermek, felnıtt, látogató, kutató) egyaránt. Ha reálisan vizsgáljuk a múzeumokat, saját intézményünket és töltjük ki megfelelı tartalommal, olyan álom(terek) jöhetnek létre, ahol látogató és szakember egyaránt jól érzi magát, miközben egyik fél elvárásai sem csorbulnak.
IRODALOM KÁLDY Mária 2007 Múzeumok İszi Fesztiválja. In: Múzeumi Közlemények. 2007. 2. sz. 85–92. p. KAPOSVÁRI Gyöngyi 2009 Múzeumi Mozaikok. In: Nyitott kapukkal – Kapun belül és kívül. Szerk. Pató Mária. Szentendre, 2009. 101–107. p. (Múzeumi iránytő 1.) 14 15
Illyés Gyula Ébli Gábor: Antropologizált múzeum. Bp., 2005. 36−43. p.
KOTZIÁN Orsolya 2008 Reneszánsz túrák Magyarországon. – reneSANSZ a múzeumpedagógiának. In: Múzeumi Közlemények. 2008. 2. sz. 6–18. p. PATÓ Mária 2007 Kincs, ami van! A tájházak szerepének múzeumpedagógiai megközelítése az ICOM elvei alapján. In: Nyitott kapukkal. Múzeumok ma–holnap. Szerk. Pató Mária. Szolnok, 2007. 68–74. p. PRÉKOPA Ágnes 2009 Szakítani a látványmúzeummal. Kerekasztal-beszélgetés a közgyőjtemények jövıjérıl. In: Mőértı. 12. évf. 2009. 10. sz. 12–13. p. RENNER Zsuzsa 2008 Múzeumi álom(tér). Gondolatok a múzeumok dilemmájáról Szent Iván éjszakáján. In: Magyar Múzeumok. 14. évf. 2008. 3. sz. 18–20. p. SINKÓ István 2009 Amikor tantermekké változnak a múzeumok. In: Múzeumcafé. 3. évf. 2009. 2. sz. 40– 51. p. TÖRÖK Petra 2006 Hogyan tovább, Múzeumok Mindenkinek program? In: Múzeumi Közlemények. 2006. 2. sz. 6–14. p. VÍGH Annamária–B. VARGA Judit 2008 Egy új kezdeményezés a reneszánsz jegyében. Néhány gondolat a „Reneszánsz túrák Magyarországon” pályázatról. In: Múzeumi Közlemények. 2008. 2. sz. 7–15. p.
