SZAKMAI CIKK
Passzívpanelház energetikai korszerûsítésének gépészeti koncepciója Kucsera Mihály* Fontos elõrebocsátani, hogy a jelen cikk nem a passzívházak általános követelményeivel foglalkozik, hanem annak a panelépületek esetén a sajátos hazai adottságok mellett felvetõdõ szempontjaira összpontosít. Az egyik újpalotai (Zsókavár utcai) panel toronyháznak a passzívház-szintû és 2011-ben a külsõ hõszigeteléssel, ablakcserével megkezdett energetikai korszerûsítése a maga nemében második hazai kezdeményezés. Szakmai elõzménye az EU-finanszírozású és az európai gyakorlatban is különlegességnek számító, 2005-ben elkészült dunaújvárosi kísérletikutatási Solanova-ház. A német és osztrák közremûködéssel megvalósított egyedülálló projekt célja egy panelépület komplex napenergiás felújítása passzívház követelményekkel, amelynek eredménye az épület fûtési energiafelhasználásának több mint 80%-os csökkenése, a téli és a nyári komfort javulása, a lakások értékének emelkedése lett. A projekt legfontosabb célkitûzése akkoriban az volt, hogy tudományos elõkészítettségével, mûszaki megalapozottságával példát teremtsen és az utólagos monitoring révén adatokat szolgáltasson a több mint 800 000 iparosított technológiával létesített hazai panellakás korszerûsítéséhez. Az újpalotai felújítás kiemelt alapelve, hogy a hazai finanszírozási adottságokhoz igazodó,, a pályázati források rendelkezésre állásának függvényében megvalósítható, több megvalósítási lépcsõre ütemezhetõ, szakaszolható megoldás szülessen. Ennek megfelelõen a tervezési cél meghatározása: • a darmstadti Passivhaus Institut (PHI) követelményeit teljesítõ passzívház-megoldás kidolgozása, • több évtizedes távlatban is korszerû, a 2020-tól érvényes energetikai követelményekhez igazítható, továbbfejlesztésre alkalmas fûtõrendszer kialakítása, • lakásonként arányos költségmegosztás biztosítása, • komfortszint emelés, • a távlati autonóm hõellátás. A meghatározó kiindulási adatok az épületszerkezet jellegén túlmenõen • földszint + szerelõszint + 12 lakószintes épület, • 72 lakás, • 183 fõ átlagos lakószám, • a konyhában meglévõ gáztûzhely, • távfûtésre (gáz alapú fûtõmû) alapozott hõellátás, • ablakszellõzéssel megvalósított szellõztetés. A kiinduló állapotot a lakások kb. felében végrehajtott korábbi radiátorcserével, átkötõszakasz és termosztatikus szelep beépítésével már részben átalakított meglévõ fûtõrendszer jelenti. A korábban elvégzett részleges korszerûsítés további * Mark-Cont Kft. / DOMTEC Kft. 28
hasznosítása az egyenlõ teherviselés, a korszerûsítési támogatásból való egyenlõ részesedés, elszámolás összefüggésében a forrásfelhasználás függvényében mérlegelhetõ. Ezek kezelése a tapasztalat szerint jelentõs kommunikációs feladatot jelent, mert a lakóközösség jóváhagyását igényli és közvetve az egész projekt elfogadottságát befolyásolja.
A mûszaki megoldás kidolgozásakor érvényesíteni kívánt szempontok: • az épületszerkezet hõszigetelésével elért passzívház-szint elõnyeit valóban hasznosító fûtõrendszer, • az ingatlanérték növelésének hosszú távú biztosítása, • a halasztott megvalósítási ütemekbe és távlati célokba illeszkedõ rendszerelemek alkalmazása, • a korábban elnyert támogatási forrás elõzõekhez igazodó felhasználása, • alkalmasság megújuló energiaforrásra történõ, akár utólagos átállásra, • a távlati autonóm mûködés feltételeinek megteremtése, • a megvalósítási költség minimalizálása, • a források függvényében szakaszolható mûszaki megoldás, • megtérülés alapján rangsorolható ütemezés, • a mûködés és lakhatóság folyamatos fenntartása. A fûtési egyenleg egyaránt számol a szakaszos felújításból következõ átmeneti, valamint a passzívház kivitelû lakószintek hõigényét tovább csökkentõ távlati földszinti beépítéskor elõálló végleges energetikai állapotokkal. Az ismertetés a tervezett megoldáson túlmenõen különbözõ szempontokból felvetõdött, megfontolható alternatív megoldásokat is megemlít.
Mûszaki megoldás Az épület energetikai méretezése a darmstadti Passivhaus Institut (PHI) követelményei alapján a passzívházak tervezéMagyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám
SZAKMAI CIKK
sére fejlesztett PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket) tervezõprogrammal készült, az építéskor, 1967-74 között alkalmazott paneltechnológiáról rendelkezésre álló adatok alapján. A hõtechnikai számítás kulcselemei: • a 16 cm-es, tûzvédelmi szempontból elfogadható ásványgyapot szigetelés, • a 3 rétegû ablaküvegezés és • a Solanova-háznál is alkalmazott csatorna-hõcserélõs álmennyezeti hõcserélõvel szerelt szellõzõgép.
A passzívház kiinduló elve alapján az ésszerû minimumra – a (ablak-) szellõzési veszteségnél is alacsonyabbra – csökkentett transzmissziós veszteség lehetõvé teszi, hogy a megfelelõ alapterületi arány és a magas hõvisszanyerési hatásfok folytán a csekély maradó fûtési igény légfûtéssel is kielégíthetõ legyen. Elõfeltétele a legjobb hatásfokú hõvisszanyerés biztosítása. Ez a magyarázata, hogy a nagy hatásfokú hõvisszanyerõs szellõzõgép válik a passzívház gépészet elengedhetetlen, kulcsponti elemévé és a hagyományos fûtõrendszeri elemek kerülnek kiegészítõ és szabadabb választást engedõ helyzetbe, hõforrás- és hõleadóoldalon egyaránt. Az elõzõeknek megfelelõen a fûtõrendszer átalakítása, teljesítményének méretezése lakásonként önálló, 90% hatásfokú hõvisszanyerõs szellõzõrendszer kialakításával és – a klasszikus passzívház elvnek megfelelõen – a szellõzõlevegõ szabályozható utófûtésével számol. A tervezés során jelentõs korlátozást jelentett a konyhai gáztûzhely, amelynek kiváltása a komfortszint emelésén túl összességében valószínûleg költségoldalon is elõnyös megoldást jelenthet, de jelen esetben nem került mérlegelésre. Az egyes tervezett gépészeti alrendszerek választási lehetõséget is teremtenek a tényleges finanszírozási lehetõségek függvényében, illetve a szakaszolt megvalósítás során elõálló eltérõ állapotok döntési helyzetére. Ezek az alrendszerek a következõk: – hõvisszanyerõs szellõzés, lakásonként önálló szellõzõgép konyhai elhelyezéssel, homlokzati beszívás-kifúvással, szakaszolható kiépítéssel, valamint az elsõ kivitelezési ütemben szükséges ideiglenes légbevezetési megoldás utólagos hasznosításával. Központi rendszer kialakítása az adottságok alapján sem szerkezeti, sem gazdaságossági, sem a folyamatos lakáshasználat miatt kivitelezhetõségi okból sem volt célszerû. Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám
Álmennyezet
Szellõzõ levegõ befúvós válaszfalban pl. lakószobához
Távozó levegõ
WRG climos Elszívott levegõ Fürdõszoba Konyha
Külsõ levegõ
A légcserét, a légszállítást a gáztûzhely miatt a passzívházméretezési igényeket túllépõ GMBSZ követelmények figyelembe vételével kell meghatározni. A kiegyenlített szellõzõrendszer késõbbi ütemre halasztott megvalósítása esetén az elõálló légtömör állapot miatt létfontosságú az egyszerû központi elszívás folyamatos biztosítása. Ez a pótlólagos frisslevegõ bevezetés megoldásával és a meglévõ központi elszívórendszer felújításával történik, ami azonban többlet-ráfordítást okoz. Az ideiglenes légbevezetés fali, légcsatornázott kivitelben készült, mivel a nyílászáróba épített, szokásos résszerelvények beszerelése gyakorlatilag helyreállíthatatlanul tönkretenné a kényes belsõ szigetelésû légtömör nyílászárókat. Hõvissszanyerõs szellõzõgépként a legjobb hatásfokot biztosító csatornahõcserélõ mellett a korszerûbb páravisszanyerõs típus alkalmazása ajánlott, ami a viszonylag kicsi alapterület/ lakószám-arány, illetve a gáztûzhely miatt viszonylag magas légcsere-igény következtében a fokozott téli levegõ-kiszáradási veszély és a téli fagymentesítés szempontjából is elõnyös. A hazai körülmények között jelentõs nyári túlmelegedés megoldására lényeges az ennek kivezetését biztosító üzemmóddal rendelkezõ szellõzõgép. Biztonsági szempontból elõnyös, ha a szellõzõgép konstrukciója – a típus függvényében vagy már gyárilag ilyen változatban kialakítva vagy a telepítési beállítással letiltva a csak elszívásos vagy depressziós kiegyenlített szellõzési opciót –, eleve kizárhatja a gáztûzhely miatt veszélyes depressziós légállapotot kockáztató üzemmódot. További fontos kiegészítõ tartozékok, illetve jellemzõk: • a fagymentesítõ elõfûtés, mert a gáztûzhely miatt elengedhetetlen, elõírt minimális légszállítás biztosítása kizárja a hõcserélõ fagymentesítését szolgáló esetleges szellõzés-korlátozás alkalmazását. Erre kalorifer vagy az energiatakarékos, önszabályozó PTC-fûtõelemmel és hõszigetelt mûanyagházzal szerelt (iso-defroster) lehet a gazdaságos alternatíva. • a szellõzõventilátorok üzemkimaradása esetére a gázellátást korlátozó biztonsági mágnesszelep szükséges. 29
SZAKMAI CIKK
Opcionális lehetõség • a valós szellõzési igényhez igazodó, takarékosabb szellõzés-szabályozást szolgáló CO2-, CO-, páratartalom- és/vagy légminõség-érzékelõ alkalmazása (természetesen erre alkalmas szellõzõgép feltételével), • a veszélyes depressziós légállapot érzékelésére valamint a veszélyt okozó ventilátorok lekapcsolására szolgáló „nyomáskülönbség-ügyelõ” (Differenzdruckwächter) alkalmazása. – légfûtés, a befúvott szellõzõlevegõnek a központi fûtõrendszerrõl melegvizes kaloriferrel végzett utófûtésével, aminek teljesítménye – különösen a gáztûzhely miatt megnövelt légszállítás folytán – elegendõ lehet a szükséges hõigény leadására. A szellõzõlevegõ kizárólagos fûtési alkalmazása azonban a jelentõsen ingadozó lakószám és lakáshasználat miatti bizonytalan páraképzõdés illetve téli légszárazság függvényében a komfortérzet szempontjából gondot okozhat, – meglévõ fûtõrendszer, a korszerûsítés szakaszos megvalósításának függvényében csökkenõ hõigényhez igazítható alacsony alaphõmérsékletû állandó beszabályozáshoz szükséges mértékû átalakítással (átkötések, szelepek stb.). A konvekciós hõleadás a fûtõ-szellõzés elrendezésével összhangban a szobákba koncentrálva, a teljesítmény- és hõfokszabályozás a fûtési igény csökkenése, illetve az alternatív fûtõrendszeri elemek belépése függvényében alakul, – napkollektor-rendszer, a melegvíz-ellátására, tetõ- és homlokzati elrendezéssel. Az alternatív hõszivattyús rendszer megvalósítása esetén (valamint az autonómiát biztosító napelem-helyigénye miatt) forrásfelhasználás szempontjából az elhagyása megfontolandó. – hõszivattyú, geotermális talajszondás rendszerben, ami passzívház szint mértékéig fedezi a fûtés és a HMV-elõállítás hõigényét. Megvalósításának feltétele a talajszondák kivitelezéséhez az épület körüli terület igénybevétele, ami az adott épületnél a tervezett földszinti túlnyúló lepényépület kialakítása kapcsán egyébként is telekrendezést igényel. A talajszondák számának, hosszának pontos meghatározása próbaszonda-mérés alapján véglegesíthetõ. A korszerûsítés ütemezése arányában csökkenõ hõigény függvényében a maradó távfûtés(t) kiegészítõ, téli rásegítõ szerepben mûködhet, a szezonális mûködés feltételei a távhõszolgáltatóval tisztázandóak. – levegõ utóhûtés, megfelelõ kaloriferrel a passzívház kivitel elérésekor talajszondák révén direkt keringetéses mûködtetéssel biztosítható a nyári túlmelegedés kivezetése, a talajszondák létesítése a hõszivattyúnál jelzett feltételek függvénye,
szörös eltérést is jelenthet. Társasházi alkalmazás esetén ezt a helyzetet ráadásul jelentõsen bonyolítja és nehezítik az egyéni érdekek, az eltérõ szokások valamint lakásadottságok, amit az eddigi hazai felújítási tapasztalatok is igazolnak. A fûtõrendszer kialakításánál a passzívháznak a hagyományostól eltérõ energetikai viselkedésébõl (épületen belüli erõs hõáram, kiegyenlítõdõ hõállapot) célszerû kiindulni. Egy régi építésû panel társasház esetében külön jelentõséget kap, hogy a külsõ termikus burkon elért légtömörségtõl függetlenül a lakóegységek és közlekedõterek között lakott állapotban szinte megoldhatatlan feladat a légtömörség megvalósítása. A közismert fûtésmegosztási, elszámolási anomáliák (visszaélések) alapján elvetettük a jelentõs többletköltséget jelentõ helyiségenkénti hõfokszabályozás, költségosztók alkalmazását. A javasolt, önnálóan szabályozható légfûtéssel oly módon biztosítható az egyedi hõmérséklet-szabályozás, hogy az egyben késztetés is a lakóknak a hõvisszanyerõs szellõzõrendszer rendeltetésszerû használatára, és a szükségtelen ablakszellõzés elmaradásával biztosíték az épület energetikai kivitele révén elérhetõ fûtéstakarékosság megvalósulására. A javasolt megoldás: • állandóra beszabályozott konvekciós hõleadás az elõremenõ hõmérséklet és megfelelõ hõfoklépcsõ beállításával (meglévõ radiátor vagy távlati felületfûtés esetén egyaránt); • alapdíj a megállapított alacsony alaphõmérsékletre a részletes hõtechnikai számítással helyiségenként meghatározott hõigény alapján; • elszámolás az alapdíj és a lakásonként kialakított egyedi mérés összesített értéke alapján.
Paul CLIMOS hõvisszanyerõs szellõzõgép
H-1
Konyha Vel = 60 m3/h
Fürdõ WC Vel = 30 m3/h Vel = H-2 15 m3/h
Gardrób Vel = 5 m3/h
Utófûtõ Fagymentesítõ elõfûtõ
Ideiglenes légbevezetés lezárása Étkezõ Vbe = 20 m3/h
Nappali Vbe = 60 m3/h b-2
– sugárzófûtés, a fürdõk használati idejére korlátozott magasabb hõmérséklet-igény biztosítása elektromos infrasugárzókkal, késleltetett automatikus kikapcsolással.
Szoba Vbe = 30 m3/h
b-1
Hõmérséklet-szabályozás A hosszabb német passzívházas tapasztalatok alapján a lakáshasználat függvényében a tényleges fûtési igény akár több30
A tervezett megoldás Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám
SZAKMAI CIKK
Kiegészítõ energia-megtakarítási megoldások A most bemutatott tervezés egy jól meghatározott célra, az épület energetikai korszerûsítésére irányult, tehát nem általános jellegû, teljes körû felújításra vonatkozott. Ebbõl következõen számos, egyébként szintén felújítást érdemlõ más területet – sajnálatunkra – nem is érinthetett, amelyek pedig a melegvízhálózat felújítása, víztakarékosság, belsõ légtömörség hõtechnikai és zajhatárolással, tûz- és vagyonbiztonság, az ingatlan állagmegóvása, a közös terek értéknövelõ esztétikai és komfortjellemzõi stb. szempontjából szintén idõszerûek lennének, de szintén a tervezési határon kívül maradtak. Az épület veszteségeinek csökkentése, illetve a kiépítendõ költséges kapacitások méretezése során önmagában jelentõs eredményt jelenthet a melegvízhálózaton elérhetõ megtakarítás • a cirkulációs veszteség csökkentése valamint • víztakarékos zuhanyfejek és csap kifolyóelemek felszerelésével a takarékos vízfelhasználás és a HMV-energiafelhasználás jelentõs csökkenése.
Elõkészítési szempontok A passzívház szint elérése az eredeti, alapvetõ célt jelentõ költséghatékony megvalósítás teljesítésével csak alapos tervezéssel és elõkészítéssel lehetséges. A költséghatékony megoldásnak az optimálisan méretezett és szigetelt épületszerkezet elõnyeit ténylegesen érvényesítõ, tehát nemcsak olcsóbb üzemeltetésû, de lehetõleg egyszerûbb, kisebb kiviteli költségû épületgépészeti rendszert kellene eredményeznie. Ez természetesen viszonylagos, hisz a hagyományos gépészethez képest mindenképpen új elemeket (mindenek elõtt a hõvisszanyerõs szellõzést), eltérõ szereposztást illetve arányokat, de a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül drágább megoldásokat igényel. Nevezetesen a töredék fûtési igény bármely hagyományos, tehát nem föltétlenül megújuló energiás hõforrással, hightech berendezések nélkül, de természetesen az egyéb követelményeket kielégítõ berendezéssel megoldható. Az épületet egységes rendszerként kezelõ passzívház-elvnek, illetve követelménynek talán legjobb példája a szellõzõrendszer, ami kulcsszerepbe kerülve szigorúan az adott szerkezet és fûtõrendszer összefüggésében határozható csak meg. A hazai tapasztalatok alapján már a tervezés során is a senki földjét jelentõ olyan rendszerelemek, mint az önálló konyhai elszívó, kandalló, egyéb nyitott tûzterû fûtõ- vagy fõzõkészülék, központi porszívó stb. együttes alkalmazása egy légtömör épületben akár élet- és tûzveszélyt is okozhat. Ennek különleges esete a fokozott veszélyt jelentõ gáztûzhely alkalmazása, ami az újpalotai panelépületre is érvényes. Németországban depressziós légállapotot okozó berendezés alkalmazása esetén kötelezõ elõírás a nyomásviszonyok állandó ellenõrzését, valamint az engedélyezett határérték túllépése esetén az összes depressziót okozó berendezés közvetlen kikapcsolását biztosító „nyomáskülönbség-ügyelõ” készülék beszerelése. Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám
Gázbiztonság A 11/2004. (II. 13.) GKM rendelet szigorú elõírásokat tartalmaz a gáz csatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések létesítésére és üzemeltetésére. A GMBSZ (Gáz Biztonsági Szabályzat) alapján a felhasználói/fogyasztói berendezés alatt a fogyasztói vezetéket, a gázfogyasztó készüléket és a gázfelhasználó technológiákat, valamint az azok rendeltetésszerû és biztonságos használatához szükséges tartozékok összességét kell érteni. Ez utóbbiba beleértetõdnek az égéslevegõ ellátást érintõ szellõzési megoldások. A tapasztalatok alapján a nem megfelelõ légellátási és égéstermék-elvezetési feltételek miatt bekövetkezõ balesetek (CO-mérgezés) elkerülése érdekében a nyílt égésterû, kéménybe nem kötött („A” típusú) és kéménybe kötött („B” típusú) gázkészüléket alkalmazásakor különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a jelzett típusú készülékek valamelyikével ellátott, vagy azzal légtér összeköttetésben lévõ helyiségek esetén tervköteles átalakításnak minõsül: • a fokozott légzárású nyílászárók beépítése, vagy a meglévõ nyílászárók tömítése; • elszívó/szellõzõ ventilátorok, konyhai páraelszívók beépítése; • a gázszolgáltató által jóváhagyott kiviteli tervhez viszonyított minden egyéb módosítás [meglévõ csatlakozó vezeték és/vagy fogyasztó berendezés tervköteles átalakítása (bõvítése, felújítása)]. Ilyen tervköteles átalakítás esetében a kivitelezés megkezdése elõtt: a) Kiviteli tervet kell készíttetni arra jogosult szakemberrel (épületgépész tervezõvel), amelyben ellenõriztetni kell a légellátási és égéstermék elvezetési feltételek meglétét a már üzemelõ gázfogyasztó készülékek esetében. b) A kiviteli tervet a kivitelezés megkezdése elõtt mûszaki-biztonsági szempontok szerinti felülvizsgálatra be kell nyújtani a földgázelosztóhoz. c) A kivitelezés befejezése után az elkészült szerelést a földgázelosztóval vagy megbízottjával az üzembe helyezés elõtt mûszaki-biztonsági szempontból ellenõriztetni kell. A hazánkban szinte kizárólagosan helyi vagy központi elszívással rendelkezõ lakóépületeknél a biztonsági szabályzat követelménye alapján általában mintegy 60 m3/h levegõ bevezetése szükséges a konyhába (4 fõzõégõs és sütõs tûzhelyet figyelembe véve), továbbá szabadba szellõzõ gépi elszívást kell létesíteni, hogy megelõzzék az összeszellõzést a lakószobákkal. A kiegyenlített lakásszellõzésnek viszont a hosszú évtizedek alatt kialakult nemzetközi gyakorlat és szakmai szabályok szerint épp az az alapelve és elterjedt gyakorlata, hogy a friss levegõt közvetlenül a lakóterekbe kell bevezetni, míg a szennyezett levegõt közvetlenül a szennyezett terekbõl kell elszívni, épp azért, hogy az így kialakuló nyomásviszonyok eleve megakadályozzák a szennyezett levegõ visszaáramlását a lakótérbe. Ilyen esetben a közvetlen konyhai légpótlásnak a hazai gyakorlat szerint rutinszerûen alkalmazott követelménye 31
SZAKMAI CIKK
ezekbõl következõen a céljával ellentétes hatást fejt ki, hisz kizárja a megfelelõ irányú légáramot biztosító nyomáskülönbség kialakulását. Ez ilyen formában a jelenleg érvényes Szabályzatban megfogalmazott tervezési elvvel is ellentétes, hiszen a 4.3.1 pont elsõ bekezdésének utolsó mondata épp azt írja elõ, hogy „A szükséges szellõzõlevegõ-térfogatáramot és a bejutását biztosító nyomásfeltételeket meg kell tervezni.” Így viszont a visszaáramlást megakadályozó nyomáskülönbség hiányában megbomlik a lakáson, mint ajtókon keresztül óhatatlanul összeszellõztetett egységes légtéren belül kívánatos áramlási irány. Sõt, a lakótéri túlnyomás bármely csökkenése esetén (pl. ablaknyitás) kifejezetten elõállhat az ellenkezõ irányú nyomáskülönbség és konyha felõli visszaáramlás veszélye. A Szabályzat eddigi értelmezési-alkalmazási gyakorlata alapján kialakított közvetlen konyhai légbevezetés további hátránya, hogy egy hõvisszanyerõs szellõzõrendszer esetén • a lakóterekben szükséges légpótláson felül gyakorlatilag többlet légcsere-igényként jelenik meg a gáztûzhely miatt elõírt 60 m3/h légmennyiség, másrészt • a lakás egyéb tereinek kiegyenlített szellõzése érdekében a többi elszívásos helyiségben ugyanennyivel fölöslegesen növelni kell az elszívást, továbbá • a téli idõszakban ez a szükségesnél nagyobb légcsere növeli a „túlszellõztetés”, a levegõ kiszáradásának a veszélyét, ráadásul • arányosan növeli a szellõztetési hõveszteséget, a beruházási és üzemeltetési költséget. A jelen felújítás tervezése során az elõzõektõl eltérõ, a hõvisszanyerõs kiegyenlített szellõzõrendszerre kialakított megoldás a Szabályzat azon pontján alapul, ami lehetõvé teszi a szomszédos helyiségen keresztül történõ légpótlást. Ennek feltétele a megfelelõ összeszellõzés biztosítása, amit a Szabályzattal és a nemzetközi gyakorlattal összhangban is legegyszerûbben az ajtók alatt, a küszöbök elhagyásával vagy átvezetõ szellõzõrácsokkal lehet biztosítani.
Meglévõ központi szellõzõrendszer Jelen felújításnál az elsõ kivitelezési ütemben a hõvisszanyerõs rendszerek kiépítéséig a meglévõ központi elszívókürtõk biztosítják a szellõzést, de ebben az elsõ ütemben is folyamatos követelmény az elszívórendszer megfelelõ állagának biztosítása, az elszívónyílások ellenõrzése, a légszelepek szükség szerinti cseréje vagy pótlása. Mivel a központi elszívás, a közös elszívókürtõ révén az egyes lakások kölcsönhatásban állnak egymással, a beszabályozás hiányában kétséges, hogy minden lakásban biztosított-e a gáztûzhely miatt fokozott jelentõségû elszívás, ezért a konyhában megkövetelt 60 m3/h légcsere ellenõrzésére a gázelosztónak be kell mutatni a légtechnikai beszabályozási jegyzõkönyvet. A tetõventilátorok ellenõrzésén túlmenõen tûzvédelmi szempontból is szükséges az elszívó kürtõk tisztítása. A rutinszerû tisztítást megelõzõen elengedhetetlen a kürtõk állapotellenõrzése, amit a tisztítással foglalkozó komolyabb cégek a szolgáltatás részeként végeznek. Ez a központi elszívó légcsatornák kamerás ellenõrzésével (bárhol lehet sérülés, átalakítás, szétcsúszás stb.) ad megbízható eredményt. Ennek hiányában a beszabályozás kivitelezhetõsége eleve kétséges. Ráadásul a légtömörség hiányában a ventilátorok csak jelentõs többlet teljesítmény (és áramfogyasztás) révén tudják biztosítani a hiányzó többlet légszállítást. További figyelmet érdemel, hogy a hatósági szabályozás terén a GMBSZ-hez hasonlóan szintén folyamatos, és szigorodó kötelezettséget és felelõsséget jelentenek a tûzbiztonsági követelmények (új OTSZ). Ezek a szellõzõrendszer esetében az egyszeri korszerûsítéstõl függetlenül folyamatos jelleggel megkövetelik a szellõzõk rendszeres karbantartását a ventilátorok elektromos és motorikus állaga, a szellõzõkürtõk tûzveszélyes szenynyezõdése, korróziója, érintésvédelme szempontjából egyaránt.
A biztonságos légellátás szempontjából további kikötések: • a gáztûzhely telepítési helyiségében jelezni kell a légátvezetések, légrácsok eltakarásának vagy lezárásának tilalmát, • a gáztûzhely üzemeltetése, használata csak a szellõzõventillátorok folyamatos mûködésének feltételével engedélyezett, • az egyedi/önálló lakásszellõzõ berendezés, helyi elszívóventillátor alkalmazása automatikus mûködésû, biztonsági leválasztó mágnesszelep beszerelését követeli a gáztûzhely csatlakozó gázvezetékébe. Az adott esetben a gázelosztó által jóváhagyott terv ezek betartását tartalmazza. A biztonsági elõírások betartása végsõ soron, tájékozottságtól függetlenül a mindenkori beruházói-tulajdonosiüzemeltetõi szereposztás függvényében alakuló felelõsségés költségviseléssel, de minden esetben, tervtõl, korszerûsítéstõl, a létesítés óta eltelt idõtõl függetlenül is számon kérhetõ. 32
Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám
