PALEOFLUIDUM-ÁRAMLÁSI ESEMÉNYEK NYOMOZÁSA DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI MEZOZOOS KARBONÁTOKBAN
Győri Orsolya Tézisfüzet
Témavezetők: Prof. Dr. Mindszenty Andrea Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, ELTE TTK
Dr. Molnár Ferenc Ásványtani Tanszék, ELTE TTK Finn Geológiai Szolgálat
A Földtudományi Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Nemes-Nagy József A Földtan-Geofizika Doktori Program vezetője: Prof. Dr. Mindszenty Andrea
Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest, 2014
Bevezetés, célkitűzés A diagenezistörténeti vizsgálatok ma mind az alapkutatási, mind az ipari kutatási programok szerves részét képezik. Segítségükkel rekonstruálható az üledék kőzettéválásának története, tehát mindazon folyamatok, amelyek az üledékre annak lerakódását követően hatottak. Doktori munkám során paleofluidum-áramlási események nyomait vizsgáltam a Dunántúliközéphegység mezozoos karbonátos kőzetein. A dolgozat két résztémára bontható. Az első téma a tatai Kálvária-domb kitüntetett képződményeinek diagenezistörténeti vizsgálatát foglalja magában. A másik résztéma a Dunántúli-középhegység mezozoos kőzeteiben megjelenő vörös kalcitot, mint paleofluidum-áramlásról tanúskodó képződményt célozza meg. A tatai Kálvária-domb felső-triász–alsó-kréta rétegsoráról a korábbi kutatások nyomán rendkívül részletes szedimentológiai és paleontológiai megfigyelések és információk állnak rendelkezésünkre (Fülöp 1975, és az abban szereplő hivatkozások, Haas 1995, Szente 1998, 2013, Dulai 1998, Szíves 2002, stb.) Ez lehetővé tette, hogy tisztán diagenezistörténeti munkát lehessen végezni, amihez további alapot szolgáltatott egy előzetes tanulmány a triász rétegekben megfigyelhető üregek kialakulásáról (Mindszenty 1992), továbbá egy, a neptuni telérek képződéséről készült doktori értekezés is (Lantos 2004). Az is szerepet játszott a terület kiválasztásában, hogy a rétegsor számos, diagenezistörténeti szempontból érdekes esemény nyomát őrzi. Ilyenek elsőként a felső-triász és alsó-jura kőzetekben megjelenő oldott üregek és azok komplex kitöltése. Részletes vizsgálataimmal arra kerestem választ, hogy az üregek képződésében milyen folyamatok játszottak szerepet. Az általuk képviselt rétegtani szint nemzetközileg is kiemelt érdeklődésre tart számot. A triász-jura határon zajló globális változások rétegsorban megnyilvánuló bélyegeit számos szemszögből vizsgálják (– a KözépAtlanti Magmás Provincia aktivitását kapcsolatba hozzák a kihalási eseményekkel, a klimatikus változásokkal, a szén-ciklusban bekövetkező változásokkal, továbbá az óceán felső vízrétegének feltételezett savasodásával – lásd pl.: Hesselbo et al. 2002, Marzoli et al. 2004, Nomade et al. 2007, Berner & Beerling 2007, Ruhl et al. 2011, stb). A triász kőzetben megfigyelhető üregek vizsgálatával célom volt, hogy megállapítsam képződésükben szerepet játszhattak-e a fent említett globális események, vagy inkább lokális-regionális folyamatok eredményének tekinthetők. Az alsó-jura rétegekben megjelenő üregek kialakulásának magyarázatára több modell is ismert. Ezek mindegyike az üregképződést, a még konszolidálatlan üledékben lezajló változásokhoz köti (Lantos 2004). Lantos (2004) felismerte az ún. sztromataktisz üregekkel való hasonlatosságot. Az utóbbi években az ilyen
típusú üregekről megjelent szakirodalom (Aubrecht et al. 2009, Neuweiler & Bernoulli 2005, Hladil et al. 2007) alapján a tatai alsó-jura rétegekben megjelenő üregek képződését új szemszögből megközelítve vizsgáltam. A Gerecse-hegységben a felső-jurában megjelenő ún. „oxfordi breccsát” – főleg tektonikai és paleontológiai szempontból – sokan kutatták (Fülöp 1975, Bárány 2004, Csontos et al. 2008, Fodor & Főzy 2013, Főzy & Meléndez 2013). A Kálvária-dombon is feltáruló képződmény petrográfiai vizsgálatával célom volt diagenezistörténeti megközelítéssel vizsgálni a kőzetet. A mezozoos rétegsort átvágó kalcittelérek a képződmények betemetődés és kiemelkedés-történetének emlékeit őrzik, így ezek
vizsgálata
a
telogenezis
fázisában
bekövetkező
eseményekről
szolgáltatott
információkat. A Dunántúli-középhegységben feltáruló vörös kalcit az elmúlt száz évben számos hazai szerző érdeklődését felkeltette (Tóth & Tóthné Gecse 1981, Gatter 1984, Demény et al. 1997, Peregi & Korpás 2002, Kercsmár 2004, Siklósy et al. 2006, Gálné Sólymos et al. 2008, Fodor et al. 2008, stb.), azonban ehhez hasonlót a nemzetközi irodalom csak néhány helyről említ és a képződést tekintve a vélemények megoszlanak (Goldstein 1990, Palmer & Palmer 2008). A hegységben található előfordulások vizsgálata alapján a szerzők nagy része (Demény et al. 1997, Gálné Sólymos et al. 2008) a késő-kréta lamprofir magmatizmus (Horváth & Ódor 1984, Szabó et al. 1993, stb.) kapcsán kialakult hidrotermális rendszerhez kötötte a kalcit képződését. A fentiek alapján célom volt, hogy a különböző területekről származó kalcitmintákat részletes petrográfiai, ásványtani és geokémiai vizsgálat alapján összehasonlítsam. Ez hozzásegített az anyaoldat kemizmusának megismeréséhez és ily módon a kalcit képződésének megértéséhez. A célok között szerepelt az is, hogy a vörös kalcit széles elterjedési területére magyarázatot találjak, továbbá, hogy a korábbiakban felvetett magmás eredet hipotézisét kritikusan értékeljem. A képződési folyamat megértését követően megkíséreltem a vörös kalcitot paleo-hidrogeológiai modellbe illeszteni.
Alkalmazott módszerek A kitűzött célok megvalósításának érdekében részletes terepi megfigyeléseket és mintagyűjtést végeztem a tatai Kálvária-dombon és az alábbi, vörös kalcitot feltáró lelőhelyeken: Sümeg (Sintérlapi-kőfejtő), Vértes-hegység (Kápolnapuszta, Terv út, Zsidóhegy, Orosz-kút), Gerecse-hegység (Tatabánya – Kálvária-hegy és Keselő-hegy, Héreg), Pilis és Budai-hegység (Pilisjászfalu és Hárs-hegy). A terepi munka során a Kálvária-dombon csoportokba foglaltam a megjelenő pórus és kalcit típusokat. A tatai kalcittelér típusokat,
valamint a vörös kalcitot befogadó repedések szerkezetföldtani vizsgálatával az volt a célom, hogy képződésüket beillesszem a területre korábban felállított szerkezeti fejlődéstörténeti modellbe (Fodor 2010). A petrográfiai vizsgálatokat 30 μm vastag, polírozott csiszolatokon végeztem. A karbonát fázisok kiválásakor uralkodó Eh-viszonyokra a csiszolatok Dicksonféle oldattal (alizarin vörös és kálium-ferricianid, Dickson 1966) történő festése és luminoszkópos vizsgálata alapján következtettem. A luminoszkópos megfigyeléseket MAAS – Nuclide ELM-3 típusú, hideg katódos műszerrel végeztem az ELTE TTK Általános és Alkalmazott
Földtani
Tanszékén.
A
minták
szervesanyag-tartalmának
felderítésére
fluoreszcens vizsgálatokat végeztem az MTA-ELTE Geológiai Kutatócsoportjának 09-es szűrőkészlettel felszerelt, Zeiss Axioskop 40 mikroszkópjával. A különböző cementfázisok elsődleges fluidzárványain végzett mikrotermometriai mérésekkel célom volt a kiválási hőmérséklet és az anyaoldat sótartalmának meghatározása. Ehhez az ELTE TTK Ásványtani Tanszék fluidzárvány laboratóriumában található Linkam FTIR 600-típusú, hűthető-fűthető tárgyasztalt használtam. A vörös kalcit minták 10 %-os sósavas oldást követően megmaradt oldási maradékát röntgen-pordiffrakciós és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatnak vettetem alá, annak érdekében, hogy a kalcit anyaoldatának eredetére következtessek. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok az ELTE TTK Ásványtani Tanszékén lévő Siemens D 5000-típusú, szcintillációs detektorral felszerelt diffraktométeren történtek. Pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) vizsgálatokat az ELTE TTK Kőzettani Tanszékén működő, energiadiszperzív spektrométerrel felszerelt, Amray 1830i-típusú berendezésen végeztem. A kalcitminták összehasonlítása érdekében a mellék- és nyomelem-összetételüket a göttingeni Georg-August Egyetem Földtudományi Tanszékének lézerablációs induktív csatolású plazma tömegspektrométerével (LA-ICP-MS) határoztam meg. A műszer egy Perkin Elmer SCIEX ELAN DRC II ICP kvadrupól tömegspektrométer, ami Lambda Physik Complex 110 lézerablációs rendszerrel van felszerelve. A stabilizotóp-mérések az MTA CSFK Földtani és Geokémiai Intézetében történtek azzal a céllal, hogy a cementfázisok kiválásában szerepet játszó oldatok eredetére fényt derítsek.
Tézisek 1.
A tatai Kálvária-domb mezozoos rétegeiben két nagyobb csoportba sorolható pórustípus
különíthető el: szövetfüggő (biomold és fenesztrális) és szövetfüggetlen (oldott üregek és repedések). 1a)
A biomold és fenesztrális, valamint a kisebb (<15 cm), szövetfüggetlen, oldott üregek
képződése a ciklusos platformkarbonát korai diageneziséhez kapcsolható. A biomold pórusok aragonitvázú foraminiferák és Megalodon-féle kagylók után képződtek. Az aragonitra nézve alultelített oldat lehetett meteorikus eredetű (a ciklushoz köthető diszkonformitási felszín kialakulásakor az üledékben áramló) vagy módosult összetételű (szerves anyag lebomlása során kialakuló) pórusvíz. A szövetfüggetlen, szabálytalan alakú, szinthez nem köthető, 15 cm-nél kisebb méretű üregek a ciklusok diszkonformitási felszínéhez köthető rövid időtartamú kitettség során, meteorikus oldódás hatására alakultak ki. A meteorikus oldat hatásáról tanúskodik az üregek közvetlen közelében mintázott befogadó kőzet, amelynek δ13C-értékei a tengeri értékektől negatív irányba (azaz a meteorikus mező felé) tolódtak. 1b) A Dachsteini Mészkőben szinthez kötötten megjelenő, nagyobb méretű (2–3 m széles, 10–30 cm magas) üregek kialakulásához a ciklusok diszkonformitási felszínéhez köthető kitettség nem elegendő. A tény, hogy a fiatalabb triász rétegekben jelennek meg és hozzájuk hasonló méretű üreg a képződmény idősebb rétegeiből nem ismert, arra utal, hogy képződésük a triász-jura határon történhetett. Több hipotézist figyelembe véve az üregek képződésének legvalószínűbb oka, hogy a lofer-ciklusokhoz kötődő oldódás eredményeként létrejött pórusok később ismét olyan közegbe kerültek, ahol az oldódás folytatódhatott. Erre a legvalószínűbb szcenárió a lokális tektonikához köthető blokkos tagolódás és a blokkok egy részének szárazra kerülése. Az a benyomás, hogy önmagában igazán egyik modell sem szolgáltat kielégítő magyarázatot az üregképződésre azt látszik erősíteni, hogy több folyamat szuperponálódása okozhatta az oldódást. 1c)
A szárazulati epizódokat követő transzgressziós események során a triász mészkő
Megalodon-féle kagylói helyén képződött biomold üregekben és a különböző méretű, szabálytalan alakú, szövetfüggetlen üregekben, a tengeri freatikus zóna körülményei között kalcit vált ki. 2.
Az alsó-jura rétegekben megjelenő üregek kitöltése ugyan mutat hasonlóságot a triász
kőzetekben megjelenő üregtípusok kitöltésével (fehér, szálas kalcit, vörös mikrit), azonban képződési mechanizmusuk eltér azokétól. Irodalmi analógiák és a neptuni telérekkel való
kapcsolat alapján feltételezhetjük, hogy az üregek kialakításában szeizmikus események (földrengések) játszhattak szerepet. A feltételezhetően félig konszolidálódott üledékre epizodikusan rázó hatást kifejtő folyamat az üledék felszakadozását, üregképződést idézett elő. A heterogén összetételű anyagban a rázást követő ülepedés során fejlődtek ki az üregek, amelyeknek alsó része ekkor töltődhetett ki mikropeloidos anyaggal. A már nyugodt rendszerben a maradék pórusteret kitöltő tengervízből kalcitkéreg vált ki. Ezzel párhuzamosan feltételezhetően az üledék konszolidációja is zajlott, így az eközben kialakuló neptuni telérek a kőzetet és a benne lévő félig kitöltött üregeket átszelve, feltöltötték azok maradék pórusterét. Az egyes üregkitöltő fázisok mikropeloidos és csomós mikrittel jellemezhető szövete különböző mértékű mikrobiális közreműködést valószínűsít. 3.
A tatai Kálvária-dombon feltáruló „oxfordi breccsa” részletes petrográfiai vizsgálata azt
mutatta, hogy a klasztok pelágikus jura mészkőből származnak és a köztük lévő mikropát neomorf átalakulás eredménye. A neomorfózis folyamatát illetően két lehetséges modell állítható fel. Amennyiben a klasztok között eredendően jelenlévő mikrit aragonitból vagy nagy Mg-tartalmú kalcitból állt, akkor ezt a sekély betemetődés során, reduktív környezetben, kis Mg-tartalmú kalcit helyettesíthette. Ennél valószínűbb, hogy a most megfigyelhető szöveti képet a kovavázú ősmaradványokból felszabaduló, plasztikus mozgásra képes kovagél alakította. A kovagélben romboéderes kalcitkristályok váltak ki. A gél diagenezise során zajló dehidratációs, kontrakciós és helyettesítődési folyamatok eredményeként alakultak ki a klasztok körül megfigyelhető változó vastagságú, változó kristályméretű kérgek. A diagenezis egy későbbi szakaszában a kova reduktív közegben Mn-gazdag kalcittal helyettesítődhetett. 4.
A kálvária-dombi rétegsort átszelő repedéskitöltő kalcit fázisok a geokémiai és fluid-
zárvány vizsgálatok tanúsága szerint két különböző korú, feltételezhetően meteorikus vízáramlási rendszerhez köthetők. Az idősebb esemény az első, feltételezhetően kréta kitettség során kialakuló intermedier vagy regionális meteorikus vízáramlási rendszer kiáramlási zónájának nyomait őrizheti. A fiatalabb kalcit szerkezetföldtani bélyegei és a geokémiai hasonlóságok alapján a travertínó képződés megindulásával hozható összefüggésbe és képződése a pleisztocénre tehető. 5.
A Dunántúli-középhegység különböző lelőhelyeiről származó vörös kalcit minták
geokémiai és fluidzárvány-vizsgálata alapján megállapítható, hogy a vörös kalcit meteorikus eredetű oldatból vált ki. A festési szín és a lumineszcens kép együttesen arra utal, hogy a
kiválás oxidatív viszonyok között történt. A növekedés irányát jelző, „rája” alakú elsődleges zárványok barlangi kiválásokra jellemzőek (pl.: Goldstein 1990, Csoma et al. 2006). Mivel a fenti megfigyelések az összes vizsgált lelőhely kalcit mintáira jellemzőek, így mindegyik esetben hasonló kicsapódási környezetet feltételezhetünk. 5a)
A vörös kalcit színét nagy mennyiségben jelenlévő hematitzárványok adják. A hematit
mellett a minták oldási maradékában agyagásványok (illit, kaolinit, szmektit) és bauxitásványok (Al-oxihidroxid és Al-hidroxid) továbbá kőzetliszt-finomhomok méretű cirkon, monacit, ilmenit, Cr-spinell, Mn-oxid, barit, csillám, monacit, káliföldpát, plagioklász, epidot, amfibol, piroxén, staurolit, gránát, pirit, kianit, dolomit, apatit, Ti-oxid és kvarc is megjelennek. Ez utóbbi ásványegyüttes nagyon hasonló a dunántúli-középhegységi bauxitelőfordulások mikromineralógiai spektrumához (Mindszenty et al. 1991), ami arra utal, hogy a kalcitkiválás idején, a karsztfelszínen feltehetőleg még kevéssé litifikálódott bauxit volt jelen, amiből a lefelé áramló víz apró részecskéket tudott magával ragadni. A repedésekben és üregekben megjelenő vörös kalcit kiválása a karszt vadózus és freatikus zónájában egyaránt megtörténhetett. 5b) A vörös kalcittal kitöltött repedések orientációja és a kalcitba bezáródott szilárd zárványok alapján a sümegi előfordulás esetén feltételezhetően turon–campani, míg a többi előfordulás esetén eocén előtti (de azt nem sokkal megelőző) képződési kor valószínűsíthető. A fent ismertetett eredmények alapján tehát a vörös kalcit bauxitos unkonformitáshoz kapcsolódó paleokarszt-kiválásnak tekinthető. A bauxit egykori jelenlétét ez a fajta kalcit akkor is jelzi, ha magát a bauxitot az erózió már eltávolította. 6.
A Keselő-hegyen és Pilisjászfalun a vörös kalcit mellett megjelenő, a fedő eocén és
oligocén kőzeteket is átszelő kalcitér-generáció egy, a vörös kalcitnál fiatalabb fluidumáramlási eseményhez köthető. A pilisjászfalui kalcit, stabilizotóp-értékei és a hozzá kapcsolódó ásványok (limonit, szulfid és barit) alapján, feltételezhetően a Budai-hegységből ismert miocén hidrotermális fluidumáramlás során vált ki (vö. Győri et al. 2011, Poros et al. 2012). A keselő-hegyi kalcit izotópértékei meteorikus anyaoldatra utalnak. A Kálvária-dombi feltárás és a vörös kalcit előfordulások részletes vizsgálata lehetővé tette az egyes események beillesztését a hegység mezozoos–kainozoos fejlődéstörténetébe. Noha az egyes vizsgált jelenségeket eredményező események lokális léptékben hatottak, a képződési mechanizmus megértése új információval szolgál a hozzájuk hasonló képződmények vizsgálatához.
Irodalomjegyzék Aubrecht R, Schlögl J, Krobicki M, Wierzbowski H, Matyja BA & Wierzbowski A (2009) Middle Jurassic stromatactis mud-mounds in the Pieniny Klippen Belt (Carpathians): A possible clue to the origin of stromatactis. Sedimentary Geology, 213, 97–112. Bárány M (2004) A jura-kréta határ gravitációsan átülepített képződményei az Északi-Gerecsében. Diplomamunka, Általános Földtani Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, kézirat. Berner RA & Beerling DJ (2007) Volcanic degassing necessary to produce a CaCO3 undersaturated ocean at the Triassic-Jurassic boundary. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 244, 368–373. Csoma A, Goldstein RH & Pomar L (2006) Pleistocene speleothems of Mallorca: implications for palaeoclimate and carbonate diagenesis in mixing zones. Sedimentology, 53, 213–236. Csontos L, Bárány M, Forián-Szabó M, Galácz A & Tüske T (2008) Késő-jura–kora-kréta földtani események a Gerecse és Bükk hegységekben. Munkabeszámoló. OTKA. Demény A, Gatter I & Kázmér M (1997) The genesis of Mesozoic red calcite dikes of the Transdanubian Range (Hungary): Fluid inclusion thermometry and stable isotope compositions. Geologica Carpathica, 48, 315–323. Dickson JAD (1966) Carbonate identification and genesis as revealed by staining. Journal of Sedimentary Research, 36, 491–505. Dulai A (1998) A Pisznicei Mészkő hettangi és kora-sinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája a Keleti-Gerecsében és a tatai Kálvária-dombon. Földtani Közlöny, 128, 237–263. Fodor L (2010) Mezozoos-kainozoos feszültségmezők és törésrendszerek a Pannon-medence ÉNy-i részén – módszertan és szerkezeti elemzés. Akadémiai doktori értkezés Budapest, 135. Fodor L & Főzy I (2013) Late Middle Jurassic to earliest Cretaceous evolution of basin geometry of the Gerecse Mountains. In: Late Jurassic–Early Cretaceous fauna, biostratigraphy, facies and deformation history of the carbonate formations in the Gerecse and Pilis Mountains (Transdanubian Range, Hungary) (ed. Főzy I) Szeged, GeoLitera, 117–135. Fodor L, Kercsmár Zs, Sásdi L & Harangi Sz (2008) Földtani érvek a vértesi Köves-völgy karbonátos forráskúpjainak késő-kréta(?) kora ellen. Földtani Közlöny, 132, 181–188. Főzy I & Meléndez G (2013) Systematic descriptions of Oxfordian ammonites of the Gerecse and Pilis Mountains (Hungary). In: Late Jurassic–Early Cretaceous fauna, biostratigraphy, facies and deformation history of the carbonate formations in the Gerecse and Pilis Mountains (Transdanubian Range, Hungary) (ed. Főzy I) Szeged, GeoLitera, 139–166. Fülöp J (1975) Tatai Mezozóos alaphegységrögök. Geologica Hungarica Series Geologica, 16, 229. Gálné Sólymos K, Gatter I, Józsa S & Korpás L (2008) A Dunántúli-középhegység felső kréta telérkalcitjainak genetikai vizsgálata. Munkabeszámoló, OTKA. Gatter I (1984) A karbonátos kőzetek érkitöltéseinek és a barlangok hévizes kiválásainak folyadékzárvány-vizsgálata. Karszt és Barlang, 1, 9–18. Goldstein RH (1990) Petrographic and geochemical evidence for origin of paleospeleothems, New Mexico: Implications for the application of fluid inclusions to studies of diagenesis. Journal of Sedimentary Petrology, 60, 282–292. Győri O, Poros Zs, Mindszenty A, Molnár F, Fodor L, Szabó R. (2011) Budai-hegységi paleogén karbonátos kőzetek diagenezistörténete. Földtani Közlöny, 141, 341–361. Haas J (1995) Az Északi Gerecse felső-triász karbonátplatform képződményei. Földtani Közlöny, 125, 259–293. Hesselbo SP, Robinson SA, Surlyk F & Piasecki S (2002) Terrestrial and marine extinction at the Triassic–Jurassic boundary synchronized with major carbon-cycle perturbation; a link to initiation of massive volcanism? Geology, 30, 251–254. Hladil J, Koptíková L, Ružička M & Kulaviak L (2007) Experimental effects of surfactants on the production of stromatactis-shaped cavities in artificial carbonate sediments. Bulletin of Geosciences, 82, 37–50. Horváth I & Ódor L (1984) Alkaline ultrabasic rocks and associated silicocarbonatites in the NE part of the Transdanubian Mts. (Hungary). Mineralia Slovaca, 16, 115–119.
Kercsmár Zs (2004) A tatabányai vöröskalcittelérek szerkezetföldtani jelentősége. MÁFI Évi Jelentése 2002-ről, 163–174. Lantos Z (2004) Liász neptuni telérek és átülepített medenceüledékek nyomában. Doktori értekezés, Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, kézirat. Lohmann KC (1988) Geochemical patterns of meteoric diagenetic systems and their application to studies of paleokarst. In: Paleokarst (eds Choquette PW & James NP) New York, SpringerVerlag, 58–80. Marzoli A, Bertrand H, Knight KB, Cirilli S, Buratti N, Vérati C, Nomade S, Renne PR, Youbi N, Martini R, Allenbach K, Neuwerth R, Rapaille C, Zaninetti L & Bellieni G (2004) Synchrony of the Central Atlantic magmatic province and the Triassic-Jurassic boundary climatic and biotic crisis. Geology, 32, 973–976. Mindszenty A (1992) Diagenezistörténeti vizsgálatok a tatai Kálvária-domb felső-triász szelvényében. Kutatási jelentés, Budapest, kézirat. Mindszenty A, Gál-Sólymos K, Csordás-Tóth A, Imre I, Felvári Gy, Ruttner AW, Böröczky T & Knauer J (1991) Extraclasts from Cretaceous/Tertiary bauxites of the Transdanubian Central Range and the Northern Calcareous Alps. Preliminary results and tentative geological interpretation. Jubil. Schrift 20 Jahre Geol. Zusammenarbeit Österreich-Ungarn, 1, 309–345. Neuweiler F & Bernoulli D (2005) Mesozoic (Lower Jurassic) red stromatactis limestones from the Southern Alps (Arzo, Switzerland): calcite mineral authigenesis and syneresis-type deformation. International Journal of Earth Sciences, 94, 130–146. Nomade S, Knight KB, Beutel E, Renne PR, Verati C, Féraud G, Marzoli A, Youbi N & Bertrand H (2007) Chronology of the Central Atlantic Magmatic Province: Implications for the Central Atlantic rifting processes and the Triassic-Jurassic biotic crisis. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 244, 326–344. Palmer AN & Palmer MV (2008) Field Guide to the Paleokarst of the southern Black Hills. In: Karst from Recent to Reservoirs (eds Sasowsky I, Feazel C, Mylroie J, Palmer A & Palmer M) Leesburg, VA, USA, Karst Water Institute, 189–220. Peregi Zs & Korpás L (2002) Felső-kréta (?) forráskúpok a Vértes-hegységben. Földtani Közlöny, 132, 477–480. Poros Zs, Mindszenty A, Molnár F, Pironon J, Győri O, Ronchi P & Szekeres Z (2012) Imprints of hydrocarbon-bearing basinal fluids on a karst system: mineralogical and fluid inclusion studies from the Buda Hills, Hungary. International Journal of Earth Sciences, 101, 429–452. Ruhl M, Bonis NR, Reichart G-J, Damsté JSS & Kürschner WM (2011) Atmospheric Carbon Injection Linked to End-Triassic Mass Extinction. Science, 333, 430–434. Siklósy Z, Demény A, Szabó Cs, Korpás L & Kamilla GS (2006) A vértesi felső-kréta(?) édesvízi mészkő és vöröskalcitér előfordulások petrográfiai és geokémiai vizsgálata. Földtani Közlöny, 136, 369–398. Szabó Cs, Kubovics I & Molnár Zs (1993) Alkaline lamprophyre and related dyke rocks in NE Transdanubia, Hungary: The Alcsútdoboz-2 (Ad-2) borehole. Mineralogy and Petrology, 47, 127–148. Szente I (1998) Early Jurassic bivalves from the Gerecse Mts. and Tata (Hungary). Földtani Közlöny, 2-3, 223–235. Szente I (2013) Late Jurassic bivalves from the Gerecse Mountains and its environs (Transdanubian Range, Hungary). In: Late Jurassic–Early Cretaceous fauna, biostratigraphy, facies and deformation history of the carbonate formations in the Gerecse and Pilis Mountains (Transdanubian Range, Hungary) (ed. Főzy I) Szeged, Geolitera, 361–376. Szives O (2002) A tatai apti–alsó-albai ammoniteszek tafonómiája. Földtani Közlöny, 131, 343–351. Tóth Á & Tóthné Gecse É (1981) Dedolomitosodott telérszerű kőzettestek a Nagyegyházi-medence felső-triász dolomitaljzatában. MÁFI Évi Jelentése 1979-ről, 181–200.
A szerző publikációi Folyóirat cikkek Győri, O., Orbán R., Mindszenty A., Fodor L., Poros Zs., Erőss A., Benkó Zs., Molnár F. 2014: Red calcite: an indicator of paleo-karst systems associated with bauxitiferous unconformities – Geofluids, doi: 10.1111/gfl.12088 Poros Zs., Mindszenty A., Molnár F., Pironon J., Győri O., Ronchi P. & Szekeres Z. 2012: Imprints of hydrocarbon-bearing basinal fluids on a karst system: Mineralogical and fluid inclusion studies from the Buda Hills, Hungary, International Journal of Earth Sciences, 101, 429–452 Győri O., Poros Zs., Mindszenty A., Molnár F., Fodor L. & Szabó R. 2011: Budai-hegységi paleogén karbonátos kőzetek diagenezistörténete Földtani Közlöny 141/4, 341–361
Válogatott konferenciakivonatok Győri O., Mindszenty A., Orbán R., Fodor L., Erőss A., Poros Zs., Benkó Zs., Molnár F. 2013: Epigene karst system below a regional bauxitic unconformity – Origin of the enigmatic red calcite of the Transdanubian Range (TR), Hungary – In: Judit Mádl-Szőnyi, Anita Erőss, Andrea Mindszenty, Ádám Tóth (szerk.): International Symposium on Hierarchical Flow Systems in Karst Regions: In honour of Professor József Tóth in celebration of his 80th birthday. 201 p., Budapest, 2013. September 4–7. Győri O., Orbán R., Poros Zs., Mindszenty A., Molnár F. & Benkó Zs. 2012: Red calcite speleothems representing multiple periods of subaerial exposure in the Transdanubian Range, Hungary. 29th IAS Meeting of Sedimentology, Schladming, Ausztria, 2012. szeptember 10–13. Győri O., Mindszenty A. & Molnár F. 2011: Diagenesis of a Late Triassic – Early Jurassic drowning succession overprinted by late paleofluid migration events. AAPG 2011 International Conference & Exhibiton, Milánó, Olaszország, 2011. október 23–26. Győri O., Orbán R., Poros Zs., Mindszenty A., Molnár F. & Benkó Zs. 2011: Red calcite veins related to karstification at a major regional unconformity – Transdanubian Range, Hungary. In: Abstracts, 28th IAS Meeting of Sedimentology, Zaragoza, Spanyolország (Eds. B. Bádenas, M. Aurell and A.M. Alonso-Zarza), p. 515. Győri O., Mindszenty A. & Molnár F. 2011: Calcite cements associated with a Triassic/Jurassic drowning succession: Transdanubian Range, Hungary, In: Abstracts, 28th IAS Meeting of Sedimentology, Zaragoza, Spanyolország (Eds. B. Bádenas, M. Aurell and A.M. Alonso-Zarza), p. 514.
Az értekezéshez módszertanilag kapcsolódó publikációk Haas J., Budai T., Győri O., Kele S. 2014: Multiphase partial and selective dolomitization of Carnian reef limestone – Sedimentology 61/3, 836–859. Haas J., Budai T., Győri O., Kele S. 2014: Similarities and differences in the dolomitization history of two coeval Middle Triassic carbonate platforms – Facies 60/2, 581–602.
