Jerzy Buzek Úrnak, az Európai Parlament Elnöke Bruxelles
Tisztelt Elnök Úr!
A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma [székhely: Budapest VI. kerület, Városligeti fasor 10; képviseletére jogosult személy neve és funkciója: Varga László a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke] p e t í c i ó s j o g á v a l élve kezdeményezi, hogy az Európai Parlament alakítsa ki véleményét, és fogadjon el ajánlást a következő kérdésekben: 1. Összhangban áll-e az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés), illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) rendelkezéseivel, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése sorozatosan fogad el olyan törvényeket, amelyek egyeztetése a társadalmi partnerekkel nem történt meg, amelyek megismeréséhez, végrehajtásához nem biztosítanak megfelelő időt? 2. Összhangban áll-e a Szerződés és a Charta rendelkezéseivel, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése oly módon akar új Alkotmányt elfogadni, hogy annak előkészítésében a társadalmi partnerek nem kapnak érdemi beleszólási lehetőséget? 3. Összhangban áll-e a Szerződés és a Charta rendelkezéseivel az a kialakult gyakorlat, hogy a társadalmi párbeszéd törvényben szabályozott rendjének szándékos megszegésével elfogadott törvények nem minősülnek a Magyar Köztársaság Alkotmányával ellentétesnek.
Indokolás: I. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződésből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájából levezethető a petíciós jog. A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma abból a felismerésből kiindulva él e joggal, hogy kötelessége minden rendelkezésére álló eszközt igénybe venni annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság a jövőben is jogállamként működjön.
-2A Szerződés érintett részei Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. [UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 2. cikk] Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. [UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 6. cikk] Az Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében. [UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 151. cikk] Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez az Unió tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben. [UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 227. cikk] A Charta érintett részei 27. CIKK A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz A munkavállalók vagy képviselőik számára az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételekkel biztosítani kell a megfelelő szintű és kellő időben történő tájékoztatást és konzultációt. 28. CIKK A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog A munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak, és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve. 30. CIKK Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez. 44. CIKK A petíciós jog Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez.
-3II. Néhány döntés bemutatása
1. 2010. évi LVIII. törvény a kormánytisztviselők jogállásáról Benyújtás módja: Egyéni képviselői javaslat; benyújtás ideje: 2010. V. 20.; kihirdetés ideje: 2010. VI. 28.; hatályba lépés ideje: 2010. VII. 6. Főbb rendelkezések: 8. § (1) A kormánytisztviselői jogviszonyt b) a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti. 9. § (1) A felmentési idő két hónap. 65. § E törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. 76. § (1) E törvény hatálybalépésével az 1. §-ban felsorolt szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők és ügykezelők közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá, a szakmai vezetők jogviszonya e törvény szerinti jogviszonnyá alakul át. Az érintetteket e tényről a törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül az államigazgatási szervnek tájékoztatnia kell. 2. Alkotmány 2010. augusztus 11-i módosítása (szám nélküli) Benyújtás módja: Kormány; benyújtás ideje: 2010. VII. 2.; kihirdetés ideje: 2010. VIII. 11.; hatályba lépés ideje: 2010. VIII. 19. Főbb rendelkezései: 70/I. § (1) Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. (2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg. 3. § Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. 3. 2010. évi XC. törvény egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról Benyújtás módja: Egyéni képviselői javaslat; benyújtás ideje: 2010. VII. 12.; kihirdetés ideje: 2010. VIII. 13.; hatályba lépés ideje: 2010. X. 1. Főbb rendelkezések: II. Fejezet A magánszemély egyes jövedelmeinek különadója 8. § (1) A 9. § rendelkezései szerint meghatározott magánszemély az e fejezetben előírt adóalap után különadót fizet. A különadó a központi költségvetést illeti meg. 9. § (1) Különadó fizetésére köteles az a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más jogi személynél foglalkoztatott magánszemély, aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján, továbbá aki a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyban a (2) bekezdésben foglalt különadó alapnak minősülő bevételt szerez.
-4(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának a (2) bekezdés szerinti bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része. 10. § A különadó mértéke a 9. § (2) és (4) bekezdése szerinti adóalapnak a 98 százaléka. 131. § Ez a törvény - a 132-147. §-ban foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba. 133. § A II. Fejezet e törvény kihirdetését követő 44. napot követő hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2010. január 1-jétől megszerzett, a II. Fejezet hatálya alá tartozó jövedelmekre kell alkalmazni. E RENDELKEZÉSEKET AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG MEGSEMMISÍTETTE 184/2010. (X. 28.) AB határozatával. 4. 2010. évi CXIX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról Benyújtás módja: Egyéni képviselői javaslat; benyújtás ideje: 2010. X. 26.; kihirdetés ideje: 2010. XI. 19.; hatályba lépés ideje: 2010. XI. 20. Főbb rendelkezések: 32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot. 70/I. § A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg. 3. § Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba. 5. 2010. évi CXXIV. törvény az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve a módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról Benyújtás módja: Egyéni képviselői javaslat; benyújtás ideje: 2010. X. 26.; kihirdetés ideje: 2010. XI. 19.; hatályba lépés ideje: 2010. XII. 30. Főbb rendelkezések: 9. § (2) A különadó alapjának minősül az (1) bekezdésben említett jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott (bármely esetben a továbbiakban: kifizetett) bevételből - ide nem értve a jogviszony 2005. január 1-jét megelőző megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegeket, illetve a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó időszakára fizetett munkabér, illetmény összegét, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélyét, de ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 3. § (6) bekezdése alapján megállapodás szerint kikötött ellenérték címén kifizetett bevételt - a (3)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított összeg. (3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának:
-5a) az állami vezetők, polgármesterek, (fő)jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és felügyelőbizottságának tagjai esetében a (2) bekezdés szerinti bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része; b) más foglalkoztatott esetében a (2) bekezdés szerinti különadó alapba tartozó bevételnek a hárommillió-ötszázezer forintot meg nem haladó része, valamint a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, illetve a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom. 10. § A különadó mértéke a 9. § (2) bekezdése szerinti adóalapnak a 98 százaléka. 6. 2010. évi CLXXVIII. törvény a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról Benyújtás módja: Egyéni képviselői javaslat; benyújtás ideje: 2010. XII. 17.; kihirdetés ideje: 2010. XII. 31.; hatályba lépés ideje: 2011. I. 1. [Jogellenes a sztrájk:] 3. § (1) a) ha az 1. § (1) bekezdésébe, (3) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe vagy a 4. § (2) bekezdésébe ütközik,” 4. § (2) Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. (3) A még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény megállapíthatja. Törvényi szabályozás hiányában a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni; ebben az esetben a sztrájk akkor tartható III. A jogalkotással szembeni kifogások 1. Az ismertetett törvényeken túl számos olyan törvény született, amelynél elmaradt a társadalmi egyeztetés, amely egyéni képviselői indítvány formájában került benyújtásra, amelyet a jogalkotók a megismeréshez és felkészüléshez szükséges kellő idő biztosítása nélkül léptettek hatályba. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CLXXV. törvény 2011. január 1. napján lépett hatályba. Kihirdetésére 2010. december 30-án került sor. A törvény alapvetően megváltoztatta a vezetői feladatok ellátásának szabályait: a törvény hatálybalépésével egyidejűleg - A határozatlan idejű magasabb vezetői, vezetői megbízás öt évre szóló határozott idejű magasabb vezetői, vezetői megbízássá alakult át. - A határozatlan idejű magasabb vezetői, vezetői kinevezés öt évre szóló magasabb vezetői, illetve vezetői megbízássá alakult át, egyidejűleg a közalkalmazottat határozatlan időre, a 2008. december 31-én hatályos kinevezése szerinti nem vezetői (a továbbiakban: szakmai) munkakörébe, vagy ennek hiányában, a legmagasabb iskolai végzettségének megfelelő szakmai munkakörbe kell kinevezni. Nyilvánvaló, hogy ezeket a rendelkezéseket a munkáltató nem tudta megismerni és a törvényben meghatározottak szerint végrehajtani, az érintett közalkalmazottaknak, pedig semmi lehetőségük nem maradt arra, hogy bármilyen döntést hozzanak. 2. Nem a törvényeket igazítják a hatályos Alkotmányhoz, hanem az Alkotmány szövegét változtatják meg, akár néhány héten belül több alkalommal is, mint ahogy ez a 98%-os különadónál tapasztalható. A 98%-os különadóval kapcsolatos második Alkotmánymódosítás, és második törvényalkotás sajátossága, hogy a kormány 2010. X. 16-án benyújtotta a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot, amely 2010. XI. 29-én a 2010. évi CLXXX. törvénnyel kihirdetésre került. A jogalkotásról szóló törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint „jogszabály a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” A
-6jogalkotásról szóló törvény 2011. január 1-jén lépett hatályba. A 98%-os különadót öt évre visszamenőleges hatállyal megállapító törvény két nappal a jogalkotásról szóló törvény hatályba léptetése előtt lépett hatályba. Ez a visszamenőleges törvényalkotás az, amely miatt a Magyar Köztársaság területén soha senki nem lehet biztonságban abban a kérdésben, hogy utólagosan, visszamenőleges hatállyal meg lehet-e vonni bármilyen jogot, meg lehet-e állapítani bármilyen kötelezettséget. 3. A különadó utólagos megállapításánál nemcsak az jelent problémát, hogy a szabályozás visszamenőleges hatályú, és ily módon sérül a jogállamiság követelménye, hanem az is, hogy olyan jövedelmek kerültek megadóztatásra – végkielégítés, felmentési időnek a munkavégzés alóli mentesítés idejére kifizetett juttatás – amelyeknek feltételeit és mértékét 1992-ben törvény állapította meg. Ezek a törvények ma is változatlan formában hatályosak. A különadó kiterjed az esedékesség évét megelőzően ki nem adott szabadság után fizetett szabadságmegváltás összegére, sőt az adózók meghatározott körénél a tárgyévi ki nem vett szabadság után kifizetésre került szabadságmegváltás összegére is, amely sérti a munkavállalónak a szabadsághoz való jogát is. A szabályozás különbséget tesz az adófizetésre kötelezettek között, mivel különböző csoportokba sorolja őket, eltérő adófizetési kötelezettséget állapít meg, eltérő számítási móddal. Különbséget tesz a szabályozás azon az alapon is, hogy ki, mikor vált jogosulttá öregségi nyugdíjra, illetőleg a bíróság kinek, milyen időpontban állapította meg a foglalkoztatási jogviszonya megszüntetésének jogellenességét. Ezért ez a szabályozás beleütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is. A második törvény meghozatalakor a jogalkotók figyelmen kívül hagyták az Alkotmánybíróság e tárgykörben hozott határozatában foglaltakat. E döntés alapjául az Alkotmány érintett §-ának ismételt módosítása szolgáltatta az alapot, amellyel „alkotmányossá” nyilvánította az Országgyűlés az öt évre visszamenőlegesen kivethető adót. 4. Az Országgyűlés nemcsak a kormánytisztviselők felmentése esetén szüntette meg az indokolást, hanem később a köztisztviselők esetében is. Ez a megoldás súlyosan sérti az emberi méltóságot, az önrendelkezés jogát, arra való tekintettel, hogy kormánytisztviselő, illetve a köztisztviselő teljes egészében kiszolgáltatottá vált, és arra sincs lehetősége, hogy a munkáltatói döntést bíróság előtt megtámadja. Minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez, feltéve, ha tudja, hogy milyen indokkal került elbocsátásra. Az Alkotmánybíróság a 2011. február 15-i ülésén a 1068/B/2010. AB határozatában megállapította, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény - indokolás nélküli felmentést lehetővé tévő - 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette. A Kormány azonban a jogellenes állapot felszámolása érdekében ez idáig semmilyen intézkedést nem tett. Láthatóan a köztisztviselői törvény azonos tartalmú rendelkezéseit az Alkotmánybíróság döntése előtt nem kívánja megváltoztatni, míg a kormánytisztviselők esetében az új törvény megalkotására biztosított határidő lejártáig fenn kívánja tartani az alkotmánysértő helyzetet. 5. A sztrájkról szóló törvény módosítását a szakszervezetek több alkalommal is kezdeményezték. A hatályos sztrájktörvény gyakorlati alkalmazása számos nehézséggel jár. A megalkotása óta eltelt idő alatt egyértelművé vált, hogy mely kérdéseket szükséges újragondolni, újraszabályozni. A gyakorlati problémák rendezésére azonban nem került sor. Az egyéni módosító indítványként benyújtott javaslatot, minden egyeztetés nélkül, szinte napok alatt elfogadta az országgyűlés, lényegesen megnehezítve a sztrájkjog gyakorlását. Ezzel szemben megoldatlanok maradtak olyan problémák, mint például annak megválaszolása, hogy lehetséges-e, és ha igen, milyen feltételek mellett olyan sztrájkot szervezni, amely nem kötődik egy-egy konkrét munkavállalóhoz. IV. Az alkotmányozás problémái 1. Az Alkotmány előkészítési munkálataira létesített eseti bizottságban csak a pártok kaptak helyet. A 47/2010. (VI. 29.) OGY határozat döntött az Alkotmányelőkészítő eseti bizottság létrehozásáról. A Bizottság 45 tagból áll, tagjai országgyűlési képviselők. A tagokra a képviselőcsoportok vezetői tesznek ajánlást a következők szerint: a Fidesz 26, a KDNP 4, az MSZP 7, a Jobbik 6, az LMP 2 tagot ajánlhat. Ez az összetétel azt garantálja, hogy a kormánypártok akarata érvényesüljön. 2. Az alkotmányozás alapelveit H/2057. számon nyújtotta be az eseti bizottság 2010. XII. 20-án. A benyújtott elvek megtárgyalása folyik, azokra a szakszervezetek véleményt hivatalosan nem mondhattak. A közzétett „bárki által” véleményezhető alapelvekre tett észrevételek, javaslatok érdemi egyeztetésére nem került sor.
-7Az alapelvek számos olyan megoldást tartalmaznak, amelyek elfogadása ellentétes a társadalom jelentős részének véleményével. A legfontosabb vitatott kérdések: - Az Alkotmány jellege legyen tömör és a részleteket sarkalatos - kétharmados - törvények rendezik. Ezért számos kérdés nem fér az Alkotmányba, például a sztrájkjog, a társadalmi párbeszéd. - Az Alkotmány praeambuluma méltassa az ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, utaljon a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére. Magyarország címere a hegyes talpú, hasított, tölgyfalombokkal övezett pajzs; első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt; a pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. Ezek a szimbólumok megosztóak, a két világháború közötti idők „szellemére” utalnak. - Az Alkotmány kiemelt védelemben részesíti a házasságot, mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot. Nincs helye az élettársi kapcsolatnak, az azonos neműek közötti kapcsolatnak. - Minden ember életét, fogantatásától kezdve védelem illeti meg. Az emberi élet és méltóság sérthetetlen. Lehetővé válik a terhesség megszakítás szigorítása, teljes tilalma. - Az egyházak és vallási közösségek önállóak. Az állam és a vallási közösségek, egyházak működését, az egyházak állami elismerését és nyilvántartását sarkalatos törvény szabályozza. Nincs utalás az állam és az egyház szétválasztására. - Mindenkit megillet a gyülekezési és egyesülési jog, amelyekkel kapcsolatos alkotmányos biztosítékokat sarkalatos törvény szabályozza. Nincs utalás a sztrájkra. - Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy sarkalatos törvényben megállapított más kivételes helyzet esetén rendkívüli jogrend lép életbe. A rendkívüli jogrend időszakában az alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető vagy korlátozható, a hatalomgyakorlás módja az Alkotmánytól eltérően alakítható. Ezeket és a rendkívüli jogrend egyéb részletes szabályait – ideértve a rendkívüli jogrend alapjául szolgáló állapot vagy más kivételes helyzet megszüntetését – sarkalatos törvény szabályozza. Nincs utalás arra, ki rendelheti el a rendkívüli állapotot. E szerint a szöveg szerint a halálbüntetés is visszaállítható, és az ártatlanság vélelmét sem kell megtartani a bűntető eljárásokban. 3. A valódi társadalmi párbeszédet kérdőíves felméréssel kívánja helyettesíteni a Kormány. Azon túl, hogy ez a módszer erősen vitatható, tény, hogy a feltett kérdések többsége az ország alkotmányos berendezkedése szempontjából másodlagos. 4. Az új Alkotmány elkészítésénél egy a fontos, hogy minél hamarabb elkészüljön és a jelenlegi parlament elfogadja. Nincs népszavazás, nincs egyeztetés. Az elfogadott Alkotmány lényegében megváltozhatatlan. Az Alkotmány akkor módosítható, ha a javaslatról két egymást követő Országgyűlés változatlan formában, mindkét szavazásnál külön-külön az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával dönt.
V. A társadalmi párbeszéd elmaradásának „következményei” A társadalmi párbeszéd jogkövetkezmények nélküli elmaradásának alapja a magyar Alkotmánybíróság e tárkörben kialakított gyakorlata. Ez egyértelműen megállapítható a kormánytisztviselők jogállásával kapcsolatos törvény kapcsán hozott 1068/B/2010. AB határozat indokolásából: „1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában vizsgálta a törvényben előírt véleményezési jog jogosultjával való egyeztetés mellőzésével meghozott jogszabályok alkotmányellenességét az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapítja meg az alkotmányellenességet, ha valamilyen jogszabály tartalma sérti az Alkotmány valamelyik rendelkezését, hanem a jogállamiság sérelme alapján akkor is, „ha a jogalkotási eljárás során olyan súlyos eljárási szabálytalanságot követtek el, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségét idézte elő, illetőleg amely másként nem orvosolható, csak a jogszabály megsemmisítésével.” [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 345.] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróságnak az indítványok alapján vizsgálnia kellett, hogy megállapítható-e a Ktjt. alkotmányellenessége azért, mert a Kormány az OÉTtv. 3. § (2) bekezdésében, illetőleg a Ktv.-nek – a Ktjt. elfogadásakor még hatályban volt – 65/B. §-ában szabályozott érdekegyeztetési kötelezettségének nem tett eleget. Az Alkotmánybíróság kezdetektől fogva következetesen követett gyakorlata szerint önmagában az az eljárási mulasztás, hogy a jogalkotási eljárás során a jogszabály előkészítője nem tett eleget a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a
-8továbbiakban: Jat.) szerinti egyeztetési kötelezettségének, – a Jat. szerinti vélemény-nyilvánítási joggal rendelkező szerveknek nem volt módjuk a vélemény-nyilvánításra, – nem érinti az adott törvény érvényességét. Ez a körülmény a jogszabály előkészítők, illetőleg a jogalkotó felelősségét alapozza meg, de nem teszi az elfogadott törvényt alkotmányellenessé. [először: 352/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 228, 229.; 496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 495-496.; megerősítései például: 14/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 338, 342.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 195.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 395.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 349.] Az 50/1998. (XI. 27.) AB határozatban összefoglalva addigi gyakorlatát az Alkotmánybíróság – a 7/1993. (II. 15.) AB határozat (ABH 1993, 418, 419-420.) megállapításaira támaszkodva – kifejtette, hogy a hatalmi ágak elválasztására épülő államszervezetben szükséges az állami és az érdekképviseleti funkciók pontos elhatárolása, ezért a jogalkotó tevékenység – mint közhatalmi tevékenység – nem tehető függővé közhatalommal nem rendelkező szakszervezetek és egyéb szervezetek állásfoglalásaitól. Rámutatott arra is, hogy nem minősül súlyos eljárási szabálytalanságnak és így nem eredményez közjogi érvénytelenséget, ha jogszabály előkészítése során a jogalkotó az érintett közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező szervektől nem kér véleményt, mert az ilyen vélemények beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének nem feltétele. (ABH 1998, 387, 396-397.) Némi fordulatot hozott az Alkotmánybíróság gyakorlatában a 30/2000. (X. 11.) AB határozat, amelyben közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette azt a kormányrendeletet, amelyet a törvényben véleménynyilvánítási joggal felruházott Országos Környezetvédelmi Tanáccsal való egyeztetés nélkül fogadtak el. E határozatában az Alkotmánybíróság „arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett, egyetértési, illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek – a demokratikus döntéshozatali eljárásban betöltött szerepük miatt az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában – közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek” (ABH 2000, 202, 206.). Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben hangsúlyozta: „A jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ellenkező esetben maga a demokratikus rendszer veszíti el legitimációját, hiszen a különböző társadalmi részérdekek megjelenítésére és összehangolására nem nyílik mód, így a konszenzus elérése eleve lehetetlen. Amennyiben pedig külön törvény ír elő konkrét és intézményesített véleménykérési kötelezettséget, akkor annak elmulasztása olyan, a jogalkotási eljárásban elkövetett súlyos szabálytalanságnak minősülhet, amely adott esetben a jogállamiság alkotmányos követelményét közvetlenül veszélyezteti, és a törvénysértő módon alkotott jogszabály közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét, az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie.”(ABH 2000, 202, 207.) A 7/2004. (III. 24.) AB határozatában, – amelyben „a befektetők és a betétesek fokozott védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló”, az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenességét vizsgálta – ezt a határozatot az Alkotmánybíróság nem tekintette precedensnek, és nem állapította meg a törvény közjogi érvénytelenségét amiatt, hogy azt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének törvényben biztosított véleményezési jogának mellőzésével fogadták el. E határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a törvényalkotási eljárás ügydöntő, érdemi része a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, annak nem eleme a törvénytervezet elkészítése, s ugyanígy kívül esnek rajta az előkészítés során lefolytatott egyeztetések és véleményeztetések. Mindezekből következően az Mtv. tervezetének előkészítése körében az előterjesztő által lefolytatott eljárások nem részei az érdemi törvényalkotási eljárásnak, így az esetlegesen elmulasztott vagy nem megfelelően lefolytatott egyeztetések nem minősülhetnek olyan jellegű szabályszegésnek, amelyek a törvény közjogi érvénytelenségét eredményezik. Ez csak abban az esetben fordulhatna elő, ha a törvényjavaslat tárgyalása során lenne olyan, az Alkotmány, törvény vagy a Házszabály által kötelezően előírt egyeztetés, amelyet az Országgyűlés a saját eljárásában elmulaszt.” (ABH 2004, 98, 105.) Az Alkotmánybíróság azóta is több határozatában vizsgálta a törvényben szabályozott érdekegyeztetés mellőzésével elfogadott törvények alkotmányellenességét, és a közhatalommal nem rendelkező érdekképviseleti szervekkel való egyeztetés hiánya miatt nem állapította meg a törvények közjogi érvénytelenségét. [29/2006. (VI. 21.) AB határozat, ABH 2006, 396, 404406.; 87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABH 2008, 707, 725-727.; 109/2008. (IX. 26.) AB határozat, ABH 2008, 886, 900-903.] Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatában, amelyben a köztársasági elnök indítványa alapján az OÉTtv. alkotmányosságának előzetes kontrollját végezte el, a közhatalom gyakorlására Alkotmányban adott felhatalmazás hiánya miatt ítélte alkotmányellenesnek az OÉT számára a jogalkotásban biztosított egyetértési jogot. Megállapította azt is, hogy az OÉT-et a jogalkotásban megillető konzultatív jogosítványok nem tekinthetők közhatalmi jogosítványoknak. (ABH 2008, 988, 996.) Az OÉT-hez hasonlóan a Ktv. 65/B. §-ában szabályozott Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács sem tekinthető közhatalmi jogosítványokkal rendelkező érdekegyeztető szervnek.
-9Az Alkotmánybíróság e gyakorlatát figyelembe véve, az érdekegyeztetés elmaradása miatt a Ktjt. közjogi érvénytelensége és ennek alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme miatt alkotmányellenessége nem állapítható meg. 2. Az indítványozók utalnak arra, hogy ismerik – az egyik indítványozó vitatja is – az Alkotmánybíróságnak ezt a gyakorlatát, és további alkotmányossági érveket sorakoztatnak fel amellett, hogy az érdekegyeztetés mellőzése ebben az esetben a törvény alkotmányellenességét idézte elő. Az egyik indítványozó álláspontja szerint, amennyiben törvényben félreérthetetlen rendelkezés található meghatározott szervek véleményének kikérésére, a Kormány az egyeztetési feladat alól nem szabadulhat, mert a törvények végrehajtása, betartása az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontja alapján általános kötelezettsége. Hivatkozik az indítványozó a 40/2005. (X. 19.) AB határozatra, amelyben az Alkotmánybíróság rámutatott az érdekegyeztetés alkotmányos jelentőségére: „demokratikus jogállamban a társadalom különböző csoportjai érdekeinek megjelenítése, azok hatékony képviselete, a társadalmi párbeszéd csatornái kiépítettsége különös jelentőségű. Ebből következően a társadalmi párbeszéd működése zavartalanságához akkor is fontos érdek fűződik, ha az erre létrehozott különböző formációkban, intézményekben való részvétel nem jelenti az Alkotmányból közvetlenül levezethető hatáskörök gyakorlását. A politikai közösséget alkotó egyes jogalanyok érdekazonossága mentén szerveződött csoportjainak, az érdekvédelmi célú szervezkedés szabadsága alapján létrehozott szervezeteknek a közhatalmat gyakorló szervek döntései meghozatalába való bevonása (a döntésekkel érintettek informálása, véleményének, javaslatainak kikérése és meghallgatása stb.) a széles körű egyeztetésen alapuló döntéshozatali mechanizmus megteremtésének alapja, amely kapcsolatban áll az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt demokratikus jogállamisággal, a demokrácia alkotmányos alapelvének érvényesülésével, valamint az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből származó, a közügyek informált megvitatásának követelményével is.” (ABH, 2005, 427, 444.) Egy másik indítványozó szerint azzal, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot nem a Kormány, hanem országgyűlési képviselők nyújtották be, a Kormány megkerülte a törvényekben szabályozott egyeztetési kötelezettségét, s ezzel kiüresítette az érdekképviseleti szervek számára az Alkotmány 4. §-ában biztosított jogosítványokat. Az Alkotmánybíróság 50/1998. (XI. 27.) AB határozatában már vizsgálta a jogalkotás rendje és az Alkotmány 4. §-ába foglalt rendelkezés összefüggését is. Megállapította, hogy az Alkotmány 4. §-a nem tartalmaz konkrét rendelkezést az érdekképviseleti tevékenység tartalmára nézve. Az Alkotmány e rendelkezéséből nem vezethető le a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek jogszabály-véleményezési joga, ennek elmulasztása tehát nem vezethet az Alkotmány 4. §-a alapján az alkotmányellenesség megállapításához. (ABH 1998, 387, 397.) Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja azonban megjegyezni: abból, hogy az egyeztetési kötelezettség elmulasztása nem eredményezi az elfogadott törvény közjogi érvénytelenségét, nem következik, hogy nem vet fel alkotmányossági problémát az a törvénykezdeményezési gyakorlat, melynek során a jogalanyok széles körét érintő, átfogó törvények megalkotása esetében elmarad a Kormány számára törvény által kötelezően előírt egyeztetés. A Kormány úgy kerüli meg egyeztetési kötelezettségét, hogy nagylétszámú munkavállalói kört érintő törvényjavaslatot kormánypárti képviselői indítvány alapján fogad el a parlament. Törvényben kifejezetten előírt egyeztetési kötelezettség teljesítése az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontján és 36. §-án alapul. Az Alkotmány 25. § (1) bekezdése alapján törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. A parlamentáris kormányzati rendszerekre jellemző hatalommegosztás rendjében a társadalmi viszonyokat átfogóan szabályozó törvényjavaslatokat jellemzően a Kormány terjeszti elő. Ha nem a Kormány a törvényjavaslat előterjesztője, az előkészítőt nem köti a Kormány számára külön törvényben előírt egyeztetési kötelezettség, azonban a törvényjavaslattal kapcsolatosan megfogalmazott kormányzati álláspont kialakítása során is indokolt a külön törvényben vélemény-nyilvánításra feljogosított szervek véleményének kikérése.
VI. Tisztelt Elnök Úr!
Az érintett szakszervezetek az elmúlt nyolc hónapban több alkalommal kezdeményezték a Kormánynál a társadalmi párbeszéd folyamatos működtetését. Sajnos, a kezdeményezések nem vezettek eredményre. A mai magyar jogalkotás jellemzője: - Alkotmányba iktatták az öt évre visszamenőleges adó megállapításának lehetőségét. - Megszűnt a társadalmi egyeztetés, nem működik a társadalmi párbeszéd rendszere. - Sürgősségi eljárásban, érdemi vita nélkül tárgyalnak meg nagy rendszereket átalakító törvényeket. - Azonnali hatályba lépéssel vezetnek jelentős változásokat, számos embert, szervezetet érintő jogszabályokat.
- 10 - Az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényre válaszolva azonnal módosítják az Alkotmányt, korlátozva benne az Alkotmánybíróság jogait. - Újra elfogadja az Országgyűlés a megsemmisített törvényt, korábbinál még aggályosabb tartalommal. - A közszférában foglalkoztatottak jelentős körére nézve – jogviszonyuk megszűntetésekor – kizárták a jogorvoslat lehetőségét. Mindezeknek az eljárásoknak a lényege: a győztes párt minden korlátozás nélkül azt tesz, azt tehet, amit akar; nincs, nem lesz más hatalom az országban.
Tisztelt Elnök Úr!
Az érintett szakszervezetek sok esetben jelezték aggályaikat, eredménytelenül. Indokoltnak tartják ezért az Európai Parlament iránymutatását abban a kérdésben, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a társadalmi párbeszédnek.
Tisztelt Elnök Úr!
Kérem, hogy az Európai Parlament mutasson irányt abban a kérdésben, hol húzódik az a határ, amelynek átlépése az egyes tagállamok gyakorlatában sértheti azokat az elveket — az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, (ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait) tiszteletben tartásának értéke — amelyekre az Európai Unió működése épül. Külön kérem, hogy az Európai Parlament a társadalmi párbeszéd kialakításával, működtetésével, illetve a társadalmi párbeszéd mellőzésével kapcsolatosan alakítsa ki véleményét és ezzel segítse elő az egységes gyakorlat kialakítását.
Budapest, 2011. április 12. Köszönettel:
Varga László a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke
