1999.10.11. A rusztikus sárga-fehér paraszt-barokk épületekkel övezett udvarban, az 1710-ben ültetett vénséges vén akácfa szomszédságában, O’Baján sírköve mellett a gondozott pázsit és virághalmok között e barátságos környezetben a permetezı hideg ıszi esı is megszelídült. A kecsesen mozgó metálszürke méneket mintha a szobrászkodó égiek faragták volna az ólomszínő felhıkbıl. A falusi kis templomra emlékeztetı csodás hangulatú fedeles lovarda kétszer kilenc metszett üvegő ablaka a szentkoronás „B” betővel felszikrázott, a három kovácsoltvas csillár ontotta meleg fényben. 1999. 12. 23.. Zöldelı rétekrıl álmodom, kivinném legelni toporgó lovaim az emlékeimben élı fáskamrából… Most tél van, didereg minden a szabadban, a faház már rég nincs, korhadó deszkáira az ıket befogadó kályha sem emlékezik már. A lovak …,sohasem álltak a szén és fa között, csak álmaimban.
Borostyán folyondár, levendula kékje… Sőrő ágak között alszik a holnapok reménye. Madárszárny, angyalszárny most puha, pelyhes vánkos, Álmában a vén gebe is lehet még táltos.
Lovak köröznek köröttem, mint nap körül fényétıl fényes égitestek. Kívül körben csillagokként a csillogó szemőek kedvesek, üdék, szemtelenül fiatalok. A cikázó ostorszíjat kerge fekete macska kergeti. A futószár behatárolta mágneses pályán fogva tartanak a lovak, és ık meg akaratom foglyai. Róják a köröket, mígnem csak egyszerre dobog a szívünk. Reflexeink egymásra ismernek, és létre jön a kapcsolat, A tiszta ütem, a mozgás szép, fegyelmezett lendülete - ló és ember között a munka harmóniája.
Egy nap, egy megtett kör az idı futószárán. Az ismétlıdés biztonsága, és unalma. Vánszorgás, botladozás, boldog, szilaj száguldás váltakoznak kortól, kedvtıl, lehetıségtıl.
Egy tinnyei zománcra Levél, néha toll. Nap, de lehet glória. Táj, vagy angyal? Minden változó. Világunkban egy mi örök és állandó, a ló! Tinnye, 2004. 08. 24.
Mindig ugyanaz! Csak a látvány változik, a lényeg soha! Tarka levél, vagy zizegı szárny mindkettı lehullik. Az idıtlen táj fölött egy Glória repül a Napba. Fejem fölött megáll a ló. İ felismerhetı, a kapaszkodó, a valóság egyetlen érinthetı eleme. Bukott angyal – villám sújtotta fa… Sárosra taposott tollak – esıáztatta levelek.
ringat az emlékezés a holnap lassan közeleg mert a csendben halkan lépked a cintányér is az aggódástól dübörgı szív a fülemben dobol kalimpál mint a magasban megbillenı magabizonytalanság reszketı lábbal imbolyog remegı kézzel kapaszkodik az álom szakadékba lök ahol átvágtat rajtam egy ménesnyi ló ismerıs is akad köztük taposnak de semmi bajom csak a szorongás tekeri nyakamra a takarót zihálva rohanok elılük de ló elıl már rég hiába futok körbe – körbe míg a kör közepén majd egyszer meghalok
2005-02-25 a ló szabadon járt a házvégében de futószárazásra nem volt elég a hely a faházban elfért hisz az álomban bıven tágulhat a szilárd fa szénpor és forgács nem piszkolta be a szürke ló patyolat szırét
2005-03-10 az angyal csak a lovarda tükrében látszott homályosan de érezni lehetett hogy ott gyönyörködik a lovak hullámzó hátában az ütemben a lendületben néha súgott ha az összhang nem volt az igazi - légy csak türelmes és bölcs ha már ügyes nem is vagy Bazsi öreg testem ujjongó lelkemhez frissül ha lovak köröznek köröttem a külvilág mocska kívül marad a kör most a világmindenség bolygók mozgását rajzoljuk a jéghideg homokba
2005-05-29 ablakon kinézı lovak reggeli zöld párázatokon át felfénylik sok szép pillanat távolba veszı a fiatal fák ma már összeérnek felhık alatt rebbenı levéllel ménesnyi táncoló ló emléke gyülekezik a napfény útját követve az aranyló főrészporon 2005-06-01 a sötét csöndben egyedül ahol forró nap után didergı csillagfény világítja meg az ismerıs szobát távolban lovak neszei és egy korai tücsök muzsikája tapogatóznak az éjszakában ló-tánc a párás katlanban tapadó veríték és fürészpor ködén át jön az álom triciglis bohóc izzadt arcán elcsúszott kifestett mosollyal integet
2005-06-20 végre hallod szól a szív az észnek térj vissza az érvektıl könnyel és mosollyal felékszerezett érzéseidhez ne hagyd hogy a hétköznapok színtelen díszlet-labirintusában elvessz és nem látva a remény smaragdszínő fonalát örökre itt ragadj hol mindenki arról gyızköd ez itt a helyed más lehetıséged nincs pedig szálltál már velem és tudod van más világ is ahol lovakkal társalogsz és mosolygó gyerekszemek csillognak feléd az álomban kirándul asztráltested a fényes magasságban s a messze tőntek újra átölelnek én vigyázom rád melengeti tollas szárnyam reszketı testedet ne félj glóriám fénylı körén keringhetnek lovaid most és mindörökké 2006-05-08 menni egy nagy zöld réten több órája már csak a táj az ég a semmibe veszı cél a messzeség térben és idıben idıtlenül már hogy egyedül ballagok e képben az életnek nevezett kies lankás vidéken hol csatlakozik mellém megélt életem egy egy év-lova csikók régebben most meg már öreg sánta mének egyszerre öröm kín nekik is nekem is hogy élnek és még élek 2006-08-24 újra a nyihahák országába készülök mindig izgatottan soha nincs két egyforma út mindig más izgalmak kiszámíthatatlan szépségek várnak a mozgás ütemessége lendülete az együtt létezés harmóniája amit csak ló és ember közös akarata teremthet
2006-10-09 Haflingi lovakkal a karámban hunyorogva állunk az ıszi napfényben cirógat a meleg néha szellı lebben hős illatát hozza a frissen szántott földnek árnyékunk egymáshoz simul furcsa kentaurt formázva mintha a paradicsomban történne mindez pedig párszáz méterre igazi kentaurok készülnek a közös táncra a fénypászmáktól mintázott főrészporos homok hatalmas asztalán felkínálva minden tanult és ösztönös tudást a megítéltetésnek de nekem most még félóráig szünet van és itt állok veletek csodálom ahogy erısszálú habszínő sörényetek csillagos homlokotokra terül szép barna szemetekben a gondtalan derő nyugalma csillog próbálom eltanulni tıletek de nehéz mert az én idım nem végtelen mint a tiétek bár sokszor úgy érzem csak múlik napra nap itt most nem jönnek elı a magány szörnyei mert veletek együtt újra kisgyerek vagyok 2006-12-31 oda vágyok ahol tegnap jártam hol ló keringett köröttem és éreztem hogy vele újra éled régi énem már újra hinni kezdtem a szép mesében melyet megéltem valamikor az ifjúság és a gyönyörő múlt eljött és kigyúlt bennem a remény talán meglelem elvesztett kincseim hisz gyónással ér fel ha lóközelben vagyok ilyenkor mindig megtisztulok kavicsokból építek katedrálist
elmúlt hát ez is mint annyi már és hogy még vajon mennyi vár nem tudhatom de biztos kevés hisz sok már nekem ez a hatvan így magányban elhagyottan már csak az égi útra készülök itt lent csak a körben nem szédülök ha ló kering köröttem ez az egyetlen öröm már egy éve rohanok egyedül a legkülsı körön addig míg majd fénnyé válok égi lénnyé s hozzájuk szállok
2007-01-05 „Frézia” kócos drótszálú sörényébe temetem jéghideg arcomat beszívom tiszta főszéna és vadvirág illatát a neve is virág frézia kedves mókás erıs és vad nyugodt és szelíd mint minden ilyen korú csikó pár kör után létre jön a bizalomból kiépített kapcsolat és társalogni kezdünk a reflexek nyelvén és ı bátran megmutatja milyen figyelmes és ügyes készséges de néha mórikálva elıre szökken majd folytatja tovább elmélyülve a támaszkodást keresve rója a köröket köröttem aztán megállunk és nyakát átölelve kócos drótszálú sörényébe temetem kipirult arcomat 2007-02-09 „Whistlejacket” írnom kellene a „fütyülı- kabátról” micsoda ırültség pedig így hívják hívták mert hát 1770 körült élt négy lába volt de nem holmi bútor és nem is részeg ember négy-láb-kéz persze hogy ló egy pompás alkatú fenséges mén egy igazi szépség fajtája méltó képviselıje és a „mester” G. Stubbs festette meg portréját kétszer is de a csoda az hogy oly idıtlen ez a kép hisz nincs táj körötte a semmibe ágaskodik túlnyúlik téren és idın 2007-05-03 parányi szárnnyal is szárnyal kinek szárnya van a percekben mért idı kitágul percekké válnak a pillanatok ha létre jön a kapcsolat ló és ember között a futószárnyi köldökzsinóron át érthetıvé válik a reflexek nyelvén át küldött üzenet és már közös az akarat mert már mindketten egyformán akarjuk ösztönnel és értelemmel bizalommá nemesült érzelemmel hogy megszólaljon a ritmusból ütembıl álló látható harmónia
2007-07-23 hazaértem csak gondolataim kószálnak még sok kedves arcot felidézve szerteszét most nem fáj úgy a magány szívem megtöltve túlcsordul emléküktıl amit adtam és kaptam az a karácsony örömét tisztaságát hozta a féktelenül tomboló nyárba gyerekek és lovak közé velük megnyitható a paradicsomi kapu elláttam az idı kezdetéig mikor szó sem kellett és értettük egymást most is ezt gyakoroltuk és elıtőnt a járható út amin mindig is együtt járt ló és ember 2007-07-31 ingyen kegyelmet csak az eredendı jók adhatnak akik tudják nagyságukat mégis szerények maradnak nem hivalkodnak inkább elrejtik szárnyukat csak éjszaka repülnek mikor a holdat is felhı rejti és egy nappali ismerıs sem sejti titkaikat simogasd meg a szívemet mert nagyon árva vagyok mikor a négy fal körbezár nem vesznek körül gyerekek lovak ık együtt még ösztönösen magukban hordják az ısi párbeszéd névszóit amik igék is mert így beszél a magyar bár nem tudja ez igazi kincset ér fel az égig 2007-09-11 kiderült mennyire ostoba vagyok aki nem képes uralkodni érzelmein pedig itt miden arról szól alakoskodni jópofizni kell ez a trendi ha ıszintén hatalmába kerít az indulat az gyengeség közöttük lehetek csak önmagam hol köröket rajzolunk homokos főrészporba verítékezünk szólni sem kell mégis értjük egymást árkádiai béke a patadobbanásokhoz igazodik szívünk a most a múltba és jövıbe mutat egy jobb világból jobba utat mit a lélek folyton kutat de csak itt találja meg
2007-10-09 ismeretlen ismerıseim ık az idı kezdete óta rójuk a köröket egyeneseket átlókat hajlításokat ívelten elegánsan a színes ıszi alkonyatban villódzó tótükör mutatja vissza fénylı arcát a napnak 2007-10-10 pillanat mikor visszanézve a vágy elcsöndesedik kellemes fáradságot hagyva maga után a szív visszatér száguldó vágtából elhalkuló patadobbanással csöndes ügetésbe csak a szem párája a tanúskodik hogy védtelenség és kiszolgáltatottság ennyire kívánni 2007-10-24 Békás-puszta lórén döcög a múlt a sínek és paták csattognak álomba ringatott pedig már álom az idı messze vitte a kocsi a kis zöld bódé már az égi békás-pusztán jár elment ez a ménes is a többiek után eltörölték ezt is mint a történelmünk sok más értékét pedig kincs volt itt is minden örökölt örökített bölcsesség lovak nélkül üres kihalt a táj a hidegvérő mének kéttenyérnyi patája sebezte füves legelın a hatalmas patanyomokban megállt esıvíz kis tavaiban csillog az ıszi nap
2007-12-01 ma december elsején tavaszt idézett emlékedre a természet minden fürdött a napfényben a tavon hattyúkat ezüstözött a fényhíd dél volt rád gondoltam édesapám ma lennél nyolcvanhat éves boldogság most is emlékezni rád a padon mellém ült a fény fölöttem harkály kopogott a fán pattogó ritmust a tenyeremen éreztem még a lovak izzadság szagát ahogy a kockacukrot elvették tılem ezt is tıled kaptam örökségül lovak között mindig a te szereteted éled föl bennem így visszük tovább génjeinkben elıdeinket mert csak a megélt múlt tisztessége építhet élhetı jövıt 2008-01-13 ki beláthat rejtekébe nem mondhatja el csak sejteti a tudás mennyire végtelen toporgok kapujában de küszöbét ugyanúgy nem léphetem át ahogy önmagamból sem léphetek ki pedig vágyom már nagyon egyszer sikerülhetne ha kapnék esélyt mert a szőz minıség csak körbe visz (már értem miért a futószárazás az amiben jó vagyok) de a haladás már nem támogatott tudásom határa a kör mely bezár és ebbıl ha kitör akkor is csak körbejárok csak most már kívül a legkülsı körön ahol a hideg rideg rend a kozmosz vesz körül 2008-01-16 körbe komponált forgó lovak a fényt hozzák az égbıl most csak papíron fekete ceruzavonal de a mozgás él és a fénykerék továbbítja az élethez szükséges energiát itt válik pozitív erıvé a születésben kapott jegy negatív tulajdonsága ehhez kellett az eltelt hatvan év már tudom mekkora kincs ez hogy nem kitörve miként kell a körbezártságot feloldani maradva a kör alkotta rendben hasznosítani önmagam
2008-01-28 körbe rajzolt tengelyek mindegyiken lófejek egyforma a mozdulat egymásba kapcsolt vonalak kötik össze látszólag kusza mégis mozgásba lendül bár teljesen egyforma mégis egy más korba forog elıre a múltba 2008-02-23 a fent lent tükrözıdött a tóban áprilisi kedv lobogott emberben lóban nekidıltem a melegítı napnak simogatta hátam arcom már tudom nem hiába vívtam harcom a szürkeséggel kék éggel jutalmaz éledı fákkal reménnyel hogy a teljeséget is elérem ha zöld szemed végigtekint a tájon s benne meglátom a tavaszt 2008-03-18 álomszép volt és csodás régmúlt jött elı a varázs még tart most is bár az ilyen valóságmorzsákból összerakott mese csillagok üzenetét hozza ide le a földi lét szintjén már minden más megnyílt kapuja az idınek a régi szobámba mézszürke éves csikó lépett bal elülsı lábával aztán vissza és most a jobbal csak körülnézett bent a vázákban rengeteg virág ez anya kertje volt a földi vagy a másvilági annyi csak mi megmaradt mint emlék a patákról lehullott homokszemcsékbıl rajzolódó két apró félhold a szınyegen hozzá léptem átöleltem a nyakát álltunk nagy harmóniában hát ha még itt született volna nálunk – mondta anya – most már értem ha felnı ez a csikó ı jön majd értem angyal helyett vele megyek oda át hol fénybe öltözötten várnak rám
2008-05-06 táncol az ég lent a tóban ficánkol a jókedv emberben lóban borús felhık úsznak fönt az égen eltőnnek a hegy mögött a messzeségben ami itt maradt a ragyogás a lovak szırén végig simít a nap az esıáztatta agyag csúszik vízcseppek fröccsennek főcsomók röppennek a vágtázó paták alatt 2008-05-06 lovak gyógyító közelsége elég ha gyönyörködöm mozgásuk kozmikus rendjében ló és ember lassan összecsiszolódnak a mozdulatok tudatosodik és értelmet kap pár ezerszer elismételt segítı szó és látom amit ık most kezdenek érezni hogy csak együtt születhet ebbıl harmónia 2008-05-16 lovak mesélnek hétköznapjaikról a négyszögben azon a nyelven amit még lovasuk sem ért talán árulkodó mozdulatok leplezett indulatok sejlenek föl a ritmusból ütembıl átmenetekbıl s mikor végre lépés van és a szár már nem feszül akkor mutatják a legtöbbet ami ekkor történik azt látja kinek szeme van és ez le nem tagadható mennyire beszél közös nyelven a lovas és a ló 2008-05-27 fönt járni szinte a mennyben égi és földi közegben fehér márvány csipkeerdı minden csúcs égbe törekvı mégis ahogy fölfele nézek nem látom át hogy mi végett épült ily közel az éghez hisz ha egy ló nyakát átkarolva a napba nézek jobban érzem a teljességet az isteni közelséget sugárzását az égi kegynek igaz ıseim így neveltek anélkül hogy valaha is mondták volna de belém épült emberöltık óta tudom a fény Krisztus igaz képe ıt rajzolja fel a nap mindennap az égre
2008-06-02 fekete méncsikó hempereg a sárba fröcsköli szerteszét égnek áll a lába vörösen izzó orrlyukak vöröslı szája világít a sötét éjben gyerekkori éjszakámban nyakát átkaroltam jött eddig velem a negyedik-sorban igáslovak álltak szeneskocsik elıtt elgyötört unalomba felkapott fejjel utánunk néztek csikókoruk idézte szilaj szabadságunk felnyerítve a csillagtalan égre szétszaggatták az álmom 2008-06-05 a fák most búsan lógó fejjel bóbiskoló nagy zöld lovak ázottan elnehezülten állnak megannyi szürkülı homályba veszı temetıi fogat a rigókat a sötét lassan csöndre inti pár utcai lámpa fényét víztócsába hinti onnan tükrözıdik vissza a fákra a rigókat megébreszti éji dalolásra 2008-06-10 az elleni készülı kanca csak befele a születı életre figyel megszőnik körötte a külvilág csak a belsı mozgásokra a nyilalló fájdalmas jelekre a pillanatra mikor megkezdıdik közös akarattal a világba kivezetı út kettı lesz az egybıl benne helyett mellette aztán egyre eltávolodva mert ez az erre a világra születettek sorsa
2008-06-23 ha nincs ló akkor képzelek most a kinti fák nagy zöld lovak az ırült svéd festı Carl Hill látta egykor most én gondolok ilyet talán nem is volt ırült csak jól figyelt és látott többet mint mások mennyi formát rejtenek és rajzolnak ki a lombok táj is lehet egy fa meg sok más hegyek és dombok akár a felhık de ık nem változnak bár mindkettıt a szél mintázza alakítja de a fa él mint a ló és zöld akár a kedves szeme boldog vagyok látványuktól s a szívem reménnyel tele 2008-07-26 csillagot csókoltam álmomban fehéren virított egy zöldlábú pej homlokán átöleltem a nyakát álltunk csak én tudtam hogy most búcsúzunk ami szép és fontos az életben az veszendı aki embernek született tudja ez a kozmosz rendje jövünk és elmegyünk az ittlétet kell gyémántfényőre csiszolni hogy értékünk csillogása még világítson másoknak ha már ott fönt az égi csillagokba költöztünk 2008-07-29 nagy porban és félhomályban járják táncukat a meleg nyárban a pónik az öreg lovardában hol sok sok lovat láttak már a vén falak az eltelt harminc év alatt minden csupa emlék nekem szép és felemelı mert a megélt tanulságokból épül a jövı 2008-07-30 Gyerekek lovon összhangot teremteni ez most a feladat a mozgás formációiból és ütemébıl alkotni koreográfiát mitıl készségessé válnak mind akik együtt lélegezve izzadva de mégis örömmel a vezényszavak kottájára létrehozzák a tapintható harmóniát
2008-08-01 tőnik már ez a gazdag hét színes mint egy tarka rét gyerekek és lovak tágra nyitott szemmel nyílnak a világra ahol újból életre kel egy régi rítus ember és ló nyelvén szóló párbeszéd a foglyul ejtett jövı rácsait töri szét és megszületik az egyszer már megélt csoda egy nyelvet beszél aki nem ostoba és a tanulást nem szégyellve az ısi tudás birtokába jut mert a ló felé csak ez az út vezet a rend és harmónia 2008-08-03 Mi hárman /Pamela nem okoskodás nem varázslat csak a szeretet türelme ami megteremte gyümölcsét - négy lépés hátra – kedden csak ellenszegülés aztán a munka csöndes alázata ismétlés és szorgalom ívek hajlítások laza tarkó ütemes lendület sok apró gondolat morzsa ami a homokba hullva eltőnik mégis megszületett a biztonságérzetbıl alkotott harmónia 2008-08-05 fénylı fehér homok halvány patanyomok elsimítja majd a szél már csak a szívemben zenél penget örömhúrokat az elmúlt hét dolgos nyaralása megtelik reménnyel a szívem most úgy érzem talán nem éltem hiába
2008-09-09 révülök messzi múltból elıvágtáznak a képek ménesnyi ló kancák heréltek mének megannyi kedves régi társ ahogy együtt sétáltunk legeltetve a kamillavirágos réten lányok fiúk lovak kamaszos hévvel röpködött a szó visszhangzott a nyerítés az alkonyi ég alja volt a kerítés ameddig mentünk aztán ránk esteledett ahogy most az öregség rám telepedett 2008-09-19 túl egy fagyos napon nem melegít át a varázs mert csökkenı minden kisugárzás csak a felszín mutatja a pozitív erıt kint más mint amit bent érez a didergı lélek talán ma megindulnak a lovakkal azok az erık mik a jó irányba hatnak át az ıszi hidegen 2008-09-20 túl a másodikon hol szél és esı dúl de ennek ellenére néha kisüt a nap a szívekben is nemcsak az égen nyerítés száll a szélben indulók halk hangfoszlányai s dobbanó paták felverte szitáló homok kavarog 2008-09-26 ötvennégy elılovaglás ötvennégy ló készséges együttmőködı nem komiszkodó mindegyik várja a jó segítségeket legtöbbször hiába mert a tudást ık nem adhatják át csak az érzést de ahhoz az kell hogy megértsék nyitott szívvel és empátiával és továbbgondolva jusson el a gondolatig mert csak ebbıl lehet összhang lendület ütem átengedıség száronlét azaz harmónia
2008-09-27 csak aki már belát a tudás kapuján túlra az fogadja el a jó tanácsot nem csapdát sejt mögötte de egy magasabb fokát a bölcsességnek és befogadva ı is bölcsebb lesz mert a gondolatból tett lesz általa tapasztalás és a ló mindig ıszintén visszajelez mozgásából lendületébıl látszik a készséges együttmőködı akarat amire mindannyian közösen törekszünk ló lovas és bíró együttes szimbiózisban
