§«£:
i^VíV. "*"/
v./-
JÓKAI
ÖSSZES
MÓR
MVEI
NEMZETI KIADÁS
XLVIH. KÖTET ENYIM, TIED, ÖVÉ.
II.
BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 1890
• •
f
KXYIM/riEIXOYE REGÉN
1MTA
JoKAI Mol; n.
PKKIFKK
rész
UlKiSA
I
BÜDAP18T REYAI TEtTTEREE EIADÁ8A
pH
!
!
A CSEH SCHWEICZON Mikor az ember önmaga denüvé üldözjét.
elöl fut
!
S
Incze kétszer utazta körül a földet
neméhez hozzá
volt
már tördve
fáradt és türelmetlen.
A
s
AT.
viszi
magával min-
minden
az utazás
:
most
azt érzé,
hogy
ki-
szélcsend a tengeren, a veszteglés
nyomorúság soha sem kedvetleníté maga a minden utak czélja az enyim, a minden. Most az a mély a tenger fenekén fekszik s most aztán a legrövidebb út is a pusztában, a tábori el
hajh
;
akkor
!
n
:
ott volt mellette
;
—
oly végevárhatlan hosszú
Incze megkísérté csalogatni.
üldöz
Nem mentek
gondolatait
más régiókba
át-
oda. Gondolkozott a nagy missió-
mely reá otthon vár. Egy újra szabadulni törekv nemzet elharczosa lehetni, mint egykor a csatamezn, úgy most az államalkotás terén. Labyrinth az Minden
ról,
!
párt
magáénak
fog tartani ; melyiket választod ? Lelkese-
meg? Hallgat mind a kett. Lelkesedés, bölcseség mind odalenn fekdésed vagy bölcseséged szavát hallgatod-e szik az
«enyim»-nél; a tenger fenekén. Vissza akarta
magát vinni
ifjúsági ábrándjai színhelyére
min
;
esz a rég látott hazát újra végigtekinthetni
!
az
öröm ismers
ónákon végigcsapongni, a kék hegyeket közeledni látni em melegedett fel rá. Ki vár ottan téged? Ki szeret i ott ? Honszerelmed, otthonod odalenn fekszik a tengerben, az « enyim »-nél.
A
vaspályán utazás sok változatosságot nyújt
jönnek, változnak sebesen Jókai
:
Knyém,
Tied, Öyé. II.
;
tájak
:
emberarczok jönnek, változ1
!
nak sebesen. Minden tájék, minden arcz hagy egy nyomot a lelkében. S mikor egy ifjú szép hölgy halad elegy pillanatra eltte,
s
a perron eltt megállva,
tekint 8 történetesen ránéz
:
még
egyszer vissza-
olyan rosszul esik neki ez a
vannak szép narczok a világon, mikor az sem az «enyim?i> Egy állomáson az indóházból egy épen olyan nt látott
tekintet. Miért
egy
min Serena volt s utána egy épen olyan férfit, mint ö saját maga. Mikor aztán közelebb jöttek, akkor látta, hogy nem hasonlít az a pár sem Serenához, sem kilépni, a
hozzá.
A
vasút Prága felé a regényes cseh Schweiczon vi
keresztül,
tarkára festett vitorlás dereglyék úsznak. táj,
A
az Élbe folyó partja mentén.
kék folyamon
Egy vadregényes
melyen keresztül a kultúra egy hosszú boulevardot
tört keresztül.
A -zédületes magas sziklaormokon
fenyerdk
és lá-
baiknál négy-öt emeletes házak, paloták, gyárak, hotelek, tarka gunyhók.
A sötét erd közepén egy-egy nagy fehér khalmaz, s annak az oldalában egy piros födelü ház. Milyen jó lehet ott
elbújva lenni
Nehól a házak olyan szorosan oda vannak építve a sziklafalhoz, hogy a meredek klap a kémények füstjétl megfeketült.
Egész hosszú sor szikla egymás mellé óriási bástyatornyok sorakoztak volna,
állítva,
mintha
a tornyok közei
magas szálfákkal. Majd meg mintha ti tani lépcsk volnának egymás
telenöve
fölé
Fehér nyírfaerdk a fehér sziklákon. Hozzájárulhatlan kszál tetején rakva, égbejáró hágcsóul óriások számára.
egy vaskereszt.
S aztán végtül végig az egész giganti építmény alatt ember-méhkas mvei: hegylejtk,
az ember-hangyaboly, az
hordott törmelékbl, zegzugos kígyóutakkal nyáig;
kházak, miniumpiros
födelekkel
:
fel
a
kbá-
egy megnyíló
;;
völgyben díszes magas vendégfogadók nyári utazók tanyái. :
Egy helyen a
sziklafal
egészen ó-német építészi stylben
alakult meg, rétegesen hegyesülve fel szakaszonként, s
emberrakta lakok épen ilyen modorban vannak építve, mintha a hegyektl tanulták volna. Majd egy nagy sivatag, völgy, csupa háznagyságú szikalatta az
lákkal beterítve
;
a közepén egy nagy emeletes ház. Vájjon
e palota urának ez a szántóföldje ? Egy-egy szép temet tele sötétzöld életfákkal. Bolondos házak valóságos tarka bohóczai az ;
:
szetnek, egyik feketére festve, fehér körüle
a másik
szegély
rózsaszínre, fekete
t
építé-
ablakokkal
ablakokkal; a
földszinten kékre, az emeleten veresre festett házak, a falu közepén zöld tetej torony, szürke fallal, veres templommal, fehér ablakokkal, sárga kapukkal s a piros házfödelek ablakai hunyorgó emberi szemekké vannak
idomítva, mintha gúnyosan pislangatnának az alattuk
maguk
elutazóra, s
is
tudnák, hogy
k milyen tréfás legé-
nyek!
S még beszélnek
A
is
Van közegük
az utazóval.
házak téglaépítménye keresztbe
rótt
hozzá.
gerendák közé
van szorítva; a faépületváz kilátszik s ha a kfal kékre van festve, akkor a fadúczok rózsaszínre, ha a fal sárga,
S miután ennek az alakítása
a gerendázat zöld.
is
egé-
szen az építész szeszélyére van bízva, az egymásba rótt
gerendák óriási betket képeznek a házak oldalán. íncze üldözte lelke futó gondolatait és olvasta az átfutó
házak falain ez óriásbetüket. Az egyik ház kinevette, a mit gondolt
:
HAHA AHA
eléje kiáltott:
resd!
;
;
a másik meginte
«Ázáz» egy daemon neve
csupa X-ek voltak. Ezt találd ki ... állt
A
:
NANA, a harmadik
a negyedik biztatta:
königsteini vár
!
is).
az
X
AZAZ
(csak ke-
Az ötödiken aztán az
«
ismeretlen ».
s tornyai eltt egy perezre meg-
a vonat, hogy egy ott várakozó utaspárt felvegyen
különben
ott
rendes állomás nincs.
Incze ez ideig egyedül volt a kocsiszakaszban, most az
ugyanoda bocsátották be. A kalauz els osztályú coupéeval az újon érkezknek épen úgy, mint a már bennülnek nem nagy
újon beszállókat
nem
is
rendelkezett több
:
örömére.
A
vaspályákon a Il-ik osztályon utazók barátságos,
tár-
salogni szeret emberek, a kik mindjárt elmondják egy-
hová mennek ? mi dologban járnak ? milyen idjárás van náluk ? ha urak, az idegen utitársnnek udvarolnak, s ha úrhölgyek, az idegen útitársat meghóditani, bár ha csak egy állomásra is érdemesnek tartják; hanem az I-s osztályú coupéek utazói kedvetlen emberek azok nem tudják miért ? neheztelnek egymásra a primus occupator az utóbb érkezt parvenunek tartja, s az utóbb jöv haragszik a már bennülre mint jogtalan bitorlóra. S dehogy árulnák el, hogy mi nyelven beszélnek; s ha hölgy az egyik idegen, az compromittálva találná magát, ha szemei véletlenül az
másnak honnan :
jöttek,
:
:
átellenben
ül
férfi
szemeivel találkoznának.
Az új betörk egy ifjú hölgy és egy ifjú Minthogy a férfi elször taposott Incze
férfi voltak.
lábára, annál-
fogva szóljunk arról elébb.
Arcza valódi cseh typus, kétszer újra kezdd homlok, melynek két széle magasan felemelkedik, mint egy kathedrale ketts tornya, s azzal symmetrice a ketts állon kétfelé hegyesül z-szke szakáll, nagy, kék szemek, ers vonások s megszólalás közben az a sajátszer modor, hogy ajkait felhúzza, miközben egész fogsora kilátszik.
A
kalauz grófnak czimezte az utazót.
Ez elször azért taposott keresztül Inczén, minden mentegetzés nélkül, hogy néhány kézi bröndöt átvegyen inasa kezébl azután megint retourgázolt rajta keresztül, de már akkor Incze maga alá szedte a lábait, s akkor ;
a lovag leszállt a hölgyet felsegíteni a coupéeba.
A
hölgy fekete selyem ruhába volt öltözve
kék selyem fátyol takarta.
s
arczátsr
!;
Kísérje a kalauzzal németül
beszélt, az inasával fran-
meg. hogy el jobboldali Azt monda neki, foglalja a ülést az ablaknál, mert onnan szép a kilátás, a baloldalon a cziául; a vele jött hölgyet cseh nyelven szólítá
A jobboldalon
sziklafal zárja el azt.
nes ülést Incze foglalta
el
már
pedig
az átelle-
természetesen a szép
is
:
panoráma kedveért. Hogy miért használta a cseh nyelvet a gróf ? annak az okát
könny
A
volt kitalálni.
kalauztól megtudakolta
amaz útitárs, a ki már benn ül a coupéeban ? Külföldrl bejöv utazónak azon idben nagy ellenrzés elébb, ki
mellett lehetett az osztrák tartományokon végig haladni
errl már a kalauz is tudta, hogy ez egy magyar forradalmi hadvezér, ki salvus conductussal utazik a Magyar Kronlandba, hol országgylés választva képviselnek tenni,
hogy
nem
:
lesz,
melyre
is
Amerikából. Errl tehát
meg van fel lehet
tud csehül.
Annyit azonban szokott tudni a magyar ember, ha csehül
nem
ért
hely közül tet
Hanem
hogy akárhol járjon
is,
illeti
meg a
a világon, két
is
Nem
rosszabbik hely.
az jutott eszébe Inczének
:
hogy ime
itt
biz a
egy bol-
minek legyek én akadály az útjukban erre a rövid idre is s felajánlá ült. az idegen lovagnak (francziául) a helyet, a melyen A megszólított elször gondolkozott rajta, hogy feleldog
fiatal pár,
!
legyenek boldogok
jen-e rá ? túlzott «
;
azután alázatos bókolással, melynél épen a
nyájasságban volt a gúnyor,
köszönöm
:
mi csak
azt válaszolá,
testvérek vagyunk,
s
hogy
a tájat
:
már
ismerem*. S azzal leült a hölgy mellé.
Hát Incze Szemei
nem
fátyolon,
sem bánta
azt
:
nem
sokat tördött velük.
igyekeztek keresztül törni a rejtélyes
mely a
letakart arcz titkait fedé
;
saisi
hanem a mint
a vonat tovább robogott, ismét kinézett az ablakon, a
vál-
panorámát bámulva. És ismét eltánczoltak eltte a harlekin házak, szeszélyes
tozó
betrejtvényeikkel
:
egy
kanyarulatánál
a vaspályának
tnt
egy közel épült ház szinte repülve
el
annak a gerendái ezeket a betket adták
A
az ablak
ki:
elölt,
«HANNA».
fátyolos arczú hölgy kinyitotta az ablakot s messze
kihajolt rajta.
A
mikor visszavonta a
fejét,
már nem
volt arczán a
fátyol.
Szép márványszobor volna, ha kívül is kbl volna. Nyugodt, szenvedélytelen tekintet domború, magas sima ;
homlok, egyszeren lesimított gesztenyeszín hajjal, hosszúkás arcza halvány; szemöldei egyenesek, szemei fejedel-
mien lenézk; szép csigahajlású ajkain életunalom és embermegvetés. De e nyugodt elbámulást néha egyegy
szeles
mozdulat, egy ideges fejfélrekapás szakítja
félbe.
A
hölgy be akarta zárni a waggon- ablakot
elveszdött tett
vele,
s
sokáig
a míg sikerült az neki; bátyja nem segí-
neki: valószínleg elszenderedett, skót utisipkás fejét
Inczének pedig
a szegletnek támasztva.
sága felajánlani, hogy majd
nem
volt bátor-
bezárja azt az ablakot. Csak
úgy sugárzott a hidegség errl a hölgyrl. Hiába volt olyan szép. Minden vonásáról rá lehetett
Soha sem «enyim» mindig «tied». Mikor az ablakot becsukta, meleg lett a coupéeban: le kellett vetnie fels köpenykéjét. Gyönyör termete volt. Váll, kebel, karcsú derék, mint egy istennnek. Incze nem ölhette meg magában azt a gondolatot, hogy
olvasni: az a «tied».
:
ez a hölgy igen szép. S jól esett neki az a másik gondolat,
hogy a
férfi
mellette csak bátyja.
De meg nem törés lett volna
A
szólította volna azért. :
egy az él,
más
Ez ketts szentség-
a halott iránt.
szép hölgy kezén finom svéd keszty volt, az egyiket
lehúzta.
Hófehér, ideges,
A
hajló rózsás ujjakkal.
gyémánt
solitairrel.
A
ers keze
volt,
végeiken vissza-
negyedik ujján volt egy
gyr,
nap besütött az ablakon, rá a gyé-
mántra, mely szivárvány csillagokat szórt körül az átelleni falra, e csillagok
oda ragyogtak Incze szemei közé.
»
»
szemek is oda bámultak rá. épen úgy nem volt tudomások arról, hogy szikráikat halandó ember szemeibe lövellik, mint annak a gyémántnak. Inczének rosszul esett a fény. Az idegen szép szemek fénye. A kripta nem tri a napot: neki elég a maga halotti mécse. Neki fáj most ily szép nalakot ily közelÉs azok a
bl,
ily
fekete
sötét
Csak bámultak
:
nem
ragyogtak
mozdulatlanul
látni.
;
Maga
a ránézés
is
htlen-
Ah az az elveszett kedves halott emléke ersebb sacramentum most, mint az egykori szü-
ség vádja volt lelkében.
zességi fogadalom a kolostorban.
A
Lehunyta a szemeit. elaludni hölgyek eltt
De
azért
nem
vasúton szabad az embernek
is.
aludt. Látta félig nyilt szempillái alól,
hogy a szoborszép hölgy egy gyors mozdulattal lehúzza ujjáról a gyrt s a gyémánttal e betket rajzolja egymás után a waggon ablakára Tehát:
De
Hanna
HANNA. ,
váljon miért irja valaki a nevét egy vasúti kocsi
ablakára
A
«
:
?»
?
hölgy újra felhúzta ujjára a
gyrt
s
aztán a kez-
tyt. Incze aztán egészen lehunyta a szemeit.
A
bátya pedig, a ki aludni
szólalt s azt
monda
látszott,
halk hangon meg-
a szép hölgynek csehül.
Hanna, ha kiszállunk a waggonból, én azt az ablakot fogom törni. Azt hitte útitársuk nem tud csehül. Az pedig értette ezt a nyelvet is; s most aztán gondolkozott a mondat elzményeirl és következményeirl. Egy szemrehányó hang aztán azt súgá lelkébe: «mi közöd neked egy idegen hölgy titkaihoz ? Mit találgatod azt ? a másé S ez a gondolat ert vett rajta. Úgy lezárta a szemeit, hogy valóban elaludt, és aztán álmodott. Azt álmodta, hogy ismét a tengeren van és repül sebe«
véletlenül ki :
!
seri vitorlás
Éjszaka van
hajón.
a csillagok ragyognak,
:
a hold világít.
S a hold fényében egy gzhajó tnik steamer, mely szemközt
j.
fel
egy lobogós
:
Incze távcsövét veszi
s
a
közeled hajó nevét iparkodik elolvasni. Ez az Ossian, Ugyanaz a hajó, mely alatta törést szenvedett, Ossian melynek roncsában Serena elmerült. Pedig valóban az. !
Már
a hajó orrára faragott hárfás skót bárdot
ki lehet
is
Hát nem sülyedt volna el ? A födélzetén egy hölgy magányosan, fekete ruhában. Kék fátyolát, fekete
venni. sétál
Ha ez Serena volna megvan, akkor neki is az Ossian
köpenyét lebegteti a lehetne ? lenni.
még
Ha
szél.
nem
Csakhogy
viselt
A
hosszú ezüst vonal
végig nyúlik utána a holdsütötte hullámokon,
A
fekete füstkigyó az égen.
rajta kell
A gzhajó
fekete ruhát.
közelebb jön a vitorláshoz.
távcs
Miért ne
!
s
azt hazudja,
a hosszú
hogy ez a
Már a
hölgy mégis Serena. Hiszen találkozásra jön.
táv-
csre sincsen szükség puszta szemmel is kivehet arcz és alak. Serena Csakugyan te vagy az ? Látsz engemet is ? A hajón lev alak fehér kendjével int felé. Aztán eszébe jut az álmodónak, hogy most csak álmot lát. Eredj Hiszen csak álomkép vagy. Sokszor ámítasz :
!
!
így.
Mindjárt fölébredek
s
aztán
nem
leszesz
itt.
ismers alakkal egyre közelebb jön. És De mi ez ? Alusznak a kormányosok mind a két hajón ? Hiszen ezek egyenesen neki vágtatnak egymásnak. Ohé Stewart Kapitány Ohé A közeled gzös dübörgése már hallik, a lapátcsapások egyre jobban zuhognak. Most elevenül egyszerre a fedélzet. Matrózok szaladnak. Kormányosok ugranak a az Ossian az
!
!
!
kormánykerékhez
:
!
csengetnek, süvöltenek veszedelmesen.
Kés Az összeütközés kikerülhetlen. A Steamer backbord oldalával jön !
Ott áll a mellvéd eltt a hölgy. oly közel van, férj
neki a vitorlásnak.
az maga, Serena.
Már
hogy a másik hajó mellvédjérl kihajló
karjai elérhetik az övéit.
Még
közelebb
is
fog jönni.
;
Egy villámpercz múlva egymásba ütdik a hangzik
bító recsegés
keblére
;
;
ká-
ket egymáshoz.
a két roncs összeszorítja
s
két hajó
a hölgyet odadobja a hajó férje
Az idegen hölgy ott feküdt a erszakosan arcza az arczán,.
Incze felriadt álmából. keblén, hozzá szorítva karjai a vállain.
;
Bátyja pedig oda volt sajtolva két for-
mátlan tömeg közé, csak
A
feje
állt
ki belle,
Körülöttük roncs
eltorzult arczczal.
;
rettenten
forgács, tört vasak.
vonat egy szemközt robogóval összeütközött
s
k
az
egymásra döntött waggonok romjai alá kerültek.
AHA NANA Mondák I
!
rá a körülálló tarka házak.
A HÍVOTT KONYEK. Az erszakos roham, mely a vonatot érte, azt a vasúti melyben Incze és útitársai ültek, úgy összenyomta,
kocsit,
mint egy papirskatulyát
s
egyszersmind egyik végével
fel-
felé fordította.
Az idegen hölgy termete egészen szorosan
volt sajtolva
még azonbröndök által: a mi különmert a bröndök akadályoz-
az egymáshoz tolt pamlagok által Inczéhez, s kívül leszorítva a ráhullott
ben szerencse volt ránézve,
nem
ták meg, hogy szét
zúzta a fejét az a vas, mely elébb
a kocsi fenekét tartotta, annak nyújtóját képezve, most
pedig ketté törve, keresztül hatolt a waggon falán ledobált batyukat
ült egymásra
elre
tolva,
s
a
azok alá a két szemközt
fektetve, eltemette.
Incze esett alul.
Erezheté mellén útitársnje szivének heves dobogását, keblének liheg mozdulatait. rítva az
A tott
A
hölgy
feje
oda volt szo-
vállához.
hölgy
nem
eszébe,
alélt el, magánál volt s most sem az juhogy Istenhez vagy szentekhez kiáltson ,
hanem azt monda fiancziául Inczének: « szabaduljon ön tlem !» Az eredetiben még ridegebbül hangzik ez: «debarrassez vous vous demoi».
10
Azt Incze
maga
is
Valami sajátszer ropogás,
akarta.
mely a rémes jaj ordításon
is
áthangzott, tudata vele, hogy
a felfordult tender fölé torlódott teherkocsik meggy uladtak a gép tüzétl
:
itt
még meg
is
lehet
majd
égni.
Csakhogy ebbl a helyzetbl saját erejével menekülni nem volt könny. A coupéenak nem volt már sem ablaka,
sem
ajtaja,
las.
A waggon
az egymásba volt tolva kétfelé
teteje
arrafelé
;
semmi
nyi-
ugyan; de azon a
nyilt
szomszéd waggon feküdt, melyet az összeütközés rohama a másik hátára feltolt. Csupán csak a kocsi fenekén át lehetett megkisérteni a szabadulást.
Incze
érzé,
lába alatt a deszkázat enged; annak csak egy kell,
hogy
kát,
s
rés
támadjon
rajta.
sikerült az áttörés.
Neki
Hanem
feszítette
hogy
ers rúgás a két sar-
az alatt egyik
lába
keverzött egyikébe azoknak a fatális aczélabroncsoknak, a miket azon idk divatja, szerint a hölgyek bele
krinolin név alatt viseltek.
Ez gátolá abban a szándoká-
ban, hogy a lábai alatt támadt résen át alácsúszhasson.
— Szakítsa
ön
el azt
!
monda
a hozzászorított hölgy.
Nem volt más menekvés. Tépni kellett, A férfinak, hogy alul a résen keresztül
a
mi útban
áll.
csúszhasson, a
ránehezed hölgy alak minden tagjával érintkeznie kellett, s annak minden vonaglását éreznie saját testén. Ki gondolt volna erre most a rémület szörny perczeiben ? Végre földet értek lábai. Egy perezre körültekintett a szabadban. Az egy látvány volt a pokolból. Két vonat idomtalan tömeggé összetolulva a hol a roncshalom legmagasabb, fekete füst tör el, melyen kitör lángnyelvek ;
lobbannak keresztül. dala hangzik. tetlen
A
tört kocsik alul rémordítás kar-
Néhány utas
siet
alakokat, kiránczigálni
kezeit tördelve, jajgat.
egyik eltemetett
;
a romok alul egy
n
társait, tehe-
ül az útfélen, és
Most egy robbanás hangzik; az
mozdony gzkatlana, mely a földben
megfenekelve, tovább ftt, szétdurrant,
gozza le a közel levket, az egész rémlátványt.
s
s forró vízzel lú-
aztán fehér gzfellegbe borítja
II
Inczének sietnie kellett a szabadítás munkájával. Utitársnjén nem lett segítve az által, hogy kimenekült
nyomó
alóla,
a felülrl
tartá.
Erszakkal
kellett
teher azért folyvást odaszorítva
t megmenteni.
Incze a kifeszített fenékdeszkát kitágítá a rést, melyen. át
maga
még tovább
repesztve,
keresztül kúszott
aztán
s
átkarolta a hölgy két térdét, lehúzva a fedetlenül
maradt szoborszer szép lábakra a felcsúszott öltönyt s aztán elkezdé t csendesen lefelé húzni. A kocsi feneke embermagasságra volt
feltolva; a szabadítónak a szép termetet
izenként kellett magához szorítania, hogy onnan a
rom
közül kihúzhassa; át kellett karolnia csípit, derekát, aztán ott
sem
kellett
rítva
tehette le a forró
t
gz
közepett
;
ölébe szo-
a vasút melletti partra.
kivinnie
Ott
letevé.
— Tud ön lábaira állani? — Nekem semmi bajom
kérdé a hölgytl legelébb.
;
dítsa
Bátyámat szaba-
feleié az.
meg.
Incze visszament az összegyökönt waggonba, a
Az még nehezebb munka
kiszabadítani.
nem
közé volt odaszorítva és s
veszélyben az
grófot
is.
Nem
volt.
férfit
Az két
ers
mozdult. Incze
fal
volt,
ember mázsákat emel. Kiszabadítá a
grófot
már
kas volt nála összezúzva.
:
A
csak egy halottat.
mell-
Föl sem ébredt tán, mieltt
meghalt. Incze kivitte ölében a töltés-partra az összecsukló tete-
met
s
száját,
hozzá
:
megtörlé zsebkendjével ez alak véres
megtapintá üterét, szivét
mutatá a hölgynek, hogy
— Meghalt
!
Magú
a fre, a szép hölgy lábaihoz.
ott lefekteté
letérdelt
itt
nincs
s
fejének ingatásával
élet.
magát
sikolta fel a hölgy s azzal odaveté
a halott mellé, arczával eltakarva annak arczát, és két kezével
magához
zokogni
:
szorítva fejét, s aztán elkezdett hevesen
csókolta, ölelte a halottat, hítta nevénél
rik,
kedves Henrik
nek
rajta!
!
ébredj fel
!
Nem
halt
Hiszen még felnyitja szemeit!
meg
!
:
Hen-
Segítse-
12
A
kitör keserv oly igazi volt, oly szivet eláruló. És Inczének valami jutott eszébe. Saját gyásza. Alig életének mindene, múlt el egy hónap azóta, hogy az világa,
épen
módon
lett
rögtön
ily
,
ily
ez a seb
Inczének
most újra
el kellett
Még
irtóztató
ily
hallotta sikoltását,
aztán eltnt.
látta felónyujtott karjait, s
Oh
menthetlenül,
kiragadva a világból.
feltört, s e
sebnek vére a köny.
takarnia arczát, hogy omló könyeit
elrejtse.
— Hát nincs
senki, a ki segíteni tudjon
!
sikoltaahölgy
kétségbeesetten, kuszált hajzatát szétsimítva
köny áztatott
arczából két kezével.
Ekkor meglátta, hogy ez a férfi ottan sir. Minek sir ? Mit sirat itt ? Tán az fájdalma hatott rá ? Mi joga neki abban
osz-
tozni ?
A
hölgy e perczben
megsznt
sirni; felállt és letörlé
könyeit.
A
plebejus jajveszékelésnek vége volt.
állt
ott ismét.
esti
szél,
tzbe tak,
büszke hölgy
a lángveres felhk az alkonyi égen
boríták.
Szemei belenéztek az izzó égbe
mint két karbunkulus.
semmi
A
Dúlt öltönyét termetéhez lapítá az ers
szenvedély,
semmi
Nem
fél 8
arczát
ragyog-
volt többé tekintetében
indulat.
Inczét megfeddé egy halk szózat odabenn: «mit nézed
csodaszép tüneményt ? »
tért, hogy biz mint hogy egy kisasszonynak egy holt testvért megsiratni segít jobb lesz, ha a málnáit kiszabadítja a kocsiromok közül, míg oda nem
te e
annál okosabbat
is
Aztán eszére
tehet most,
:
égnek.
Már akkor valamennyi waggonból elbújtak, a épkézláb maradtak,
s
törekedtek a megsérülteket
is
badítani; közelbl és távolból összefutottak a mezei kások, az elbei hajósok, s hozzáláttak a
romok
félretakarításához
ták ki a málhákat; Incze
;
is
tz
kik
kisza-
mun-
oltásához s a
a podgyászszekerekbl szórvisszatolt a wíiggonhoz
ser3
13
testgyakorlati
mvészettel kiküzdte onnan a roncs közé
bröndöket
temetett
s
egyéb uti csomagokat.
Azok közt
legkeresettebb czikk volt egy szíjjal átkötött plaid batyu,
mely a
grófi
utazókhoz tartozott.
Incze jó asszonytartó ember volt; mikor egy szép hölgy deli alakja körül így csavargatja
selyem öltönyt:
nem
az
ers
szél
a lenge
az jut eszébe, hogy ejh milyen szép
idomai vannak az eleven Vénus szobornak hanem az, hogy mint meg fogja ez hteni magát. Siet számára kikeresni azt az aranynyal áttört shawlt, mely arról tanús!
kodik, hogy a szép hölgy
nem
mintha gyászolna. Mire a kihordott málhákkal
nem
úrhölgyet
találja egyedül.
azért visel fekete ruhát,
visszatér,
A
már akkor
az
katastrófa hirére rög-
tön jött a draisinen lovagolva a közeli állomásról a fnök, s mindannyinak els gondja volt a grófnnél kezdeni a segélyhozást. Az orvos megvizsgálta a hullát s látleletet adott róla. Az felébreszthetetlen. A rendrbiztos kérdezé az úrntl, hogy hová akarja szállíttatni a halottat ? Az intézkedett egész nyugalommal, hogy szállítsák testvérét haza anyjához, Königin-
a rendrbiztos, az orvos, a felügyel
hofba.
Az állomásfnök igérte, hogy külön draisinnel fogja t szállíttatni, mieltt a félbeszakadt közlekedés a
oda
A grófn menni ? Nem, felelt a grófn szárazon nekem ma Prágába kell mennem. (A halott hazatalál már magában is.) vasúton vonatok járására alkalmassá lenne téve. is
együtt akar-e
—
;
Ekkor érkezett oda Incze a nyalábra szedett málhákkal
;
miket a partra lerakva, részvétteljes nyájassággal
kinálkozék: «ime a shawlja, grófn; hideg szél
A
fú»>.
hölgy végig nézett rajta büszkén, hidegen
monda:
«
s
azt
nem fázom ».
Készebb
lett
volna megfagyni, hogy sem arra kény-
14
hogy ennek az embernek azt mondja: «Köszövakmer volt sírni akkor, a mikor is sír: fájdalmát. Ez az ember ott feküdt ellopni magának az vele együtt test testhez szorítva (igaz, hogy eltemetve). Ez az ember ránézve meg van halva. szerüljön,
nöm»
a ki
;
mind
Incze azt
monda
ezt olvasá a hölgy tekintetébl s
hogy ez a fenyítés meg van érdemelve. a magáéra
neki,
Szépen
letette
ráült, s
könyökét térdére,
mult maga
aztán a hölgy málháit a gyepre
elé,
valami szó
állát
:
tenyerébe támasztva, bá-
a szörny-dráma kell közepébe, érzéket-
nem bánta akármin rémjelenetek szeme eltt, nem volt részvéte senki iránt.
lenül,
s
Az úrhölgy aztán megtette a rendelkezést hordároknál,
annak
hogy
tárczáját,
hova
A
csókolta,
hulláját;
ékszereit a rendrbiztos felügyeletére
hagyta, a hullát betakarta hosszú
meg sem
le
az odahívott
testvére
szállítsák
folytak
meg sem
himmalaya shawljával,
könyezte, mikor látták.
felügyel meghívá alázatosan az úrhölgyet a közeli
pórlakba, a hol jó lesz várakozni addig, ról a segélyvonat
míg az állomás-
megérkezik, az utasokat továbbszállí-
tandó.
A
hölgy elfogadta a meghívást
támaszkodva a pórház odáig. Inczénei: senki
A
felé indult.
a felügyel karjára
s
A rendrbiztos elkísérte
sem monda, hogy
rendrbiztos azután visszasietett
:
tartson velük.
az utazóktól sor-
ban elkérte az útleveleiket, feljegyezte a neveiket, utazásuk czélját, a halottak és sebesültek számát; kikérdezé az életben maradt kalauzokat az összeütközés indokairól (a két
mozdonyvezet nem adhatott
meghalt)
;
felvilágosítást,
mert
aztán figyelmeztetett mindenkit, hogy a saját
málháira vigyázzon, a máséit síró
el ne tulajdonítsa; egy kis gyermekkel sokat veszdött, akinek apja, anyja halva
maradt,
s
semmi kérdésre nem
a rubrikába, hogy
«
tudott felelni arról beírta
siketnéma ». Aztán
:
sietett
is
a pór-
hogy minderrl protokollumot vegyen föl. A pórlaknak csak egy szobája volt a vendégek számára
lakba,
»
15
s az zsúfolásig telve volt
már nutazókkal,
kik egymást
kölcsönös kétségbeeséssel igyekeztek felülmúlni.
A
rendrbiztos kénytelen volt ezen a helyen végezni a
protokollum szerkesztését. Helyet szorítottak számára a lóczán az asztal mellett,
Hanna grófnvel szemben.
Mikor a Nro 29 utazóra került a jegyzetirás, a biztos úr keresztbe fogta a szájába a tollat
ntl
s azt
kérdezé a gróf-
:
— Ismerse méltóságodnak valahonnan az az a — Épen nem, a grófn válaszolni. A waggonban találkoztunk — Óvom móltóságodat, hogy úton tartózkodó legyen úr,
ki
az imént málháit elhozta és shawljával megkinálta? sietett
véletlenül.
ismeretlenek
irányában.
Ez az úr rendri
felügyelet
alatt áll.
—
Talán gonosztev? kérdé mohón a grófn. Ah, milyen jól esett volna neki, ha azt egyszerre kidobhatta volna az emlékébl.
— Annál
is
rendrbiztos
s
rosszabb
!
szólt ravasz szemhunyorítással a
ismét kivéve szájából a
tollat,
odadiktálta
magának nagy nyomatékosan: «Aldorfay Innoczencz, magyar forradalmi ezredes, jön New-Yorkból, utazik Budapestre NB. NB. NB.». Azután letevé a tollat az asztalra
tollkése hátával porzót vakarva az Írásra a falról,
s
hozzátéve bizalmas suttogással
:
Egyike a legveszedelme-
sebb forradalmároknak, a ki most az országgylésre mint követ tér haza, engedély mellett, otthon a felforgató párt
leend hadvezérét tekinti benne. Minden lépése ellenrzend. Jelleme vakmer, daczos, elhatározott, erélyes. (Mintha a hivatalos signalementból olvasná
Az úrhölgy
fejét rázta:
«
!)
Csodálom: ez az ember
elttem, mikor testvéremet halva
sírt
látta*.
— Hja,
biztos
annak megint megvan az oka, szólt a rendrbölcsen. Bizonyosan a saját balesete jutott akkor
eszébe. ren,
is
ily
véletlenül veszté el a feleségét, a tenge-
két hajó összeütközése
alkalmával.
Azt sajnálja,
;
16
tudom. Annak
is
itt
a személyleirása
;
de
már
nincs rá
szükség: «rajongó, önfeláldozó, férjeért minden veszélybe
rohanni kész».
Ez a
felfedezés egészen megfordította az úrhölgy néze-
irányában. Tehát
tét útitársa
meg;
nem
fájdalmát lopta
az
saját fájdalma tört ki belle. Elvesztett nejét siratta
Egy férj, a ki még egy hét múlva is zokogásra ha elhunyt neje eszébe jut! Ez tünemény. Hanna grófn azt monda, hogy idebenn kiállhatatlan a meleg és a fojtó lég, s ugyanazt az aranynyal áttört veres shawlt termetére burkolva, kiment a szabadba. akkor. fakad,
Odakünn már
sötét volt; de elég világot adott az éjsza-
kának a még mindig
Ember
ég
waggonrom, mely körül nagy
mind csak egymásnak lábatlankodott a munkánál senki sem tudta a dolgot
volt a lárma.
volt elég, de az ;
ott
megfogni, a hol kellett volna,
nem
volt rendszer a
Az állomásfnök rekedtté kiabálta magát, s káromkodásnak minden keresztet, törököt, mennyei sakramentumot, a mi a németben ert fejez ki de mégsem ment jobban a munka. Hanna grófn még akkor is ott látta ülni rejtélyes útitársát bröndje tetején s egykedven bámészkodni. Odament hozzá és megszólítá, szelíd, nyájas hansegélyben.
felhasznált
gon.
— Uram
!
Köszönöm önnek a megszabadítást
" !
S kezét nyujtá neki keztysen. Incze bámulva tekinte rá álljon eltte.
s
eszébe
sem
jutott,
hogy
Megfogta hidegen a nyújtott kezet,
s
fel-
csak
mi ütött hozzá az úrhölgyhöz, hogy most egyszerre eszébe jutott t felkeresni ? Mi ? Az, hogy megtudta, hogy útitársa veszedelmes ember, a kitl rizkedni kell. Most már nem kelt fel eltte. « Jelleme daczos», azt
ülve maradt. Vájjon
mondja a személyleírás. De hol az nincs. Az a tenger fenekén van. A hölgy pedig ott maradt mellette
«
erélyes*)
állva.
belle. Az
:
17
— Sokára fognak ezek elkészülni
a munkával
?
szólt,
beszédhez kezdve, Inczéhez.
— Ha így — Miért nem
nagyon soká.
folytatják,
Önnek van
Én
tük.
megy ön oda
erélye, tapasztalata
addig
maradnék
itt
s
? :
szólt
Hanna
grófn.
rendet csinálhatna köz-
rizném
az ön málháját.
Az erély visszajött a tenger fenekérl. Ez ideig
monda magában
Incze
hoz
E szó
? intézzék el.
hát
:
után
mi közöm nekem ehhez lett
azt
a baj -
hozzá köze. Fölkelt, oda-
néhány határozott hangon intézkedett köztük, minden káromejtett vezényszóval kodás nélkül, aztán felszökött ügyes tornászattal a romhalmaz tetejére, onnan osztotta a rendeleteit; maga is segített, bámulatos ervel és kiszámítással, s egy óra múlva el volt oltva a tz, széthányva az üszkök, félrehárítva a torlaszok megmentve, élve vagy halottan, épen,
ment az ember-gomoly
közé,
;
vagy összezúzva, a mi
Az úrhölgy mellett
;
s
mikor a
«köszönöm»
el volt
ott állt
a
s kezeit
grófn
folyvást
férfi visszatért,
Incze
málnája
monda neki most már keztyüt-
ismét azt
nyujtá szorításra,
lenül; pedig Incze tenyere tól, s attól
temetve.
azalatt
most már
fekete volt a
korom-
ujjai is feketék lettek aztán.
Ezalatt megérkezett az állomásról a segélyvonat, az utazókat
volt felveend.
Ebben nem
voltak
mely els-
osztályú hintók. Össze kellett szorulniok az utazóknak,
a hogy lehetett.
Hanna grófnnek úgy
tetszett,
hogy Inczével egy kocsi-
osztályba jusson.
Mikor az állomásra megérkeztek, tudtukra adatott, hogy még félórai várakozásuk lesz, mert egy szemközt
jöv
tehervonatot kell bevárni.
Ez id
alatt legalább
mindenki táviratozhat, a hova akar. Az állomásfnök odahozta Hanna grófnnek a kocsiba a távirati blanquettet, az írószerekkel, hogy írja meg, a hova akarja, izenetót.
Az
úrn
.Ulíni
:
kezébe vette a
Kny.'m, Tied, Övé.
II.
tollat, s
a mint irni akart, egy-
:
18
szer csak kiejtette a tollat a kezébl, szemei megteltek
könynyel,
odafordulva
s
Inczéhez,
ellágyult
hangon,
melyben a legigazibb niesség varázsa volt, rebegé Nem tudom leirni azt a szót, hogy szegény Henrik
—
bátyám meghalt. Megengedi a grófn, hogy ón irjam meg helyette a
—
táviratot? kórdó Incze.
— Nagyon kérem arra.
— Parancsolja, mit irjak? — Kérem, tudassa néhány
mely bennünket ért. Testvérem halva tér vissza anyámhoz, nekem pedig Prágába kell mennem. Kérem, hogy várjanak
ott
—
rám
szóval a balesetet,
az indóháznál.
S kihez czimezzem a táviratot?
mikor megirta
Incze,
azt.
— Prágába, Walter Leo bankár úrnak
!
kórdezó
— Ah, Walter Leo
monda
!
saját palotájába.
Incze meglepetve.
— Ön ismeri talán — Találkoztam vele egyszer. — Kellemes, vagy kellemetlen találkozás volt? — Vegyítve, mind a kett. — S ha viszont találkozni fog vele ?
i
?
— Aligha fog rám ismerni többé. Incze odanyujtá az
úrnnek
a táviratot.
— Nagyon köszönöm. Hanem
a táviratot alá
is
szokás
irni.
Incze odanyujtá a tollat az úrnnek.
— Mit csináljak vele kórdó Hanna grófn. — Kegyeskedjék a nevét — Hát az én nevemben fogalmazta Miért nem a i/eneteként — Azért, mert ha ez a az ón nevem aláírásával ?
aláirni.
?
Bftj&t
?
távirat
kerül Prágába: akkor azt elébb elviszik a Hauptpolizei-
Onnan
Landesgouvernementhez a Hradzsinba, onnan megint átküldik a Generalcommandohoz, onnan megint visszaküldik a Sectionschefhez, s
Directionhoz.
felküldik a
:
10
Walter Leo csak holnapután kapja
meg
a táviratom.
Én
rendri felügyelet alatt állok. És ezt a rendrbiztos füle hallatára monda el ekként. A rendrbiztos összekummta az ajkait s fejet csóvált. Ördöngös emberi Még mókázik a feje fölött függ Damokles karddal. Hanna grófn e magyarázat után nem tehetett mást, mint hogy átvegye a tollat Incze kezébl s saját nevét irja
a távirat alá.
Volt tehát Incze
irt,
és
már köztük valami közös egy :
melynek Hanna grófn
irta alá
melyet
irat,
a nevét.
WALTER LEO BANKÁR. Az
aláirt táviratból
megtudta Aldorfai
azt,
hogy mngas-
rangú útitársnjét Starrwitz Johanna grófnnek híják. És még mást is megtudott belle. Mikor a táviratot szerkesztette,
azt
Walter Leónak czímezte
aláirta,
czímét irta helyébe nek*.
Ebbl
rokonságban testvére,
—
:
«
azt,
czímzetet
de mikor a grófn s
a bankár neje
Walter Starrwitz Heléna bárón-
tehát megtudta Incze,
Hogy Hanna grófn mégsem
a bankár nejével; de annak
áll
mert ez csak baronesse.
Hanna grófn vonásain
a
kitörülte
olvasta ezt a gondolatot Incze
s felvilágosítást
Walter
neje
St.nrwitz ágból,
nekem
melynek
arcz-
adott neki róla.
unokatestvérem. Egy más
tagjai bárók.
S miután a felfedezés nyomán azt a következtetést
is
olvashatá útitársa arczvonásaiból, hogy ez tehát mégis mesalliance, szükségesnek tartotta megjegyezni kis
id
múlva
—
Walter Leo
nem azon
tályából való, a kik
közönséges bankárok osz-
minden utat módot jónak
hogy gazdaggá legyenek.
cavalier.
Nem
találnak,
uzsorás.
Nemes
;
20
ember a pénzvilágban. Lehetne régen igazi báró is, ha épen .... No de «Schindel sind auf dem Dach». Ezt szokták mondani, mikor hallgatózó gyerekek vannak a szobában, a kik eltt nem lehet mindent kibeszélni. Ez a gyerek a coupéeban ül rendrbiztos volt. No, de tudott
Hanna grófn. nem az
—
és
más
oldalról
Walter Leóra fényt vetni
is
a prózai ember, a kinek csak számokról
nagy mbarát. Felesége hegedvirtuoz s maga zene-
üzletekrl lehet beszélni.
kitn
énekesn,
fia
szerz.
—
Magam
csinos zene volt
egy operája eladásán
jelen voltam
is ;
nekem
tetszett.
Annak már van
tizen-
négy éve.
— Ah, akkor még szegény bankár — hogy csak milliója volt készpénzben. — Annyi sem volt.
Igaz,
fél
lehetett.
— De tudom bizonyosan, hogy annyi volt akarta adni a
mert nekem
;
felét.
— Ah És miért — — Hja. Schindel sind auf dem Dach. ?
!
Ezt
meg már
Incze
nem mondhatta
el
a hallgató gyerek
miatt.
Hanna grófn aztán nem is kérdezte tovább gondolta, majd megtudhatja azt Waltertl is. Hanem a második czélzásra csakugyan gyzött a :
szeméremérzet a rendrbiztosnál a hivatali buzgalmon,
s
elhagyta a coupéet.
Akkor aztán Hanna grófn hosszasan elmondá útitársának, hogy Walter Leo a cseh aristocratia és fpapság bankárja
:
a
declarans
politikai egyéniség s
párt bizományosa; mostani nejét a család
egyezésével nyerte meg. Schmerling neki,
hogy bárói rangra emeli
:
nevezetes teljes bele-
többször ajánlotta
de Walter mindig meg-
köszönte szépen.
Hanna grófn nem
volt közlékeny
;
de most az egyszer
!
:
2!
azzá
lett, attól
A
hogy útitársa még azt
tartván,
hogy Walter Leo
találja hinni,
zsidó.
tehervonat elhaladtával mozgásba jött az utasokat segélyvonat
szállító
is,
s
éjfél
után volt az id,
midn
megérkezett Prágába.
Daczára az
éjjeli
órának, roppant néptömeg tolongott
az indóház körül, a szerencsétlenül járt vonatot várva.
A
baleset táviratozva volt már mindenüvé s az épkézláb megérkezket a rokonok üdvsikoltása fogadta. A siró, ölelkez, jajgató, nevet csoportokon keresztül utat tört magának a perronig egy elegáns, kissé domború termet úr, szke bajuszszal és franczia kecskeszakállal,
A
kiben Incze rögtön megismerte Walter Leót. sietett
a grófnt kiemelni a kocsiból,
elbb
bankár
kezet csókolt
neki, aztán megölelte.
A grófn a bankár eltt nem «min szerencsétlenség !»
—
ez
sirt,
csak azt
A mamát
Szegény Henrik! jegyzé meg rá a bankár.
nagyon
mondta
alterálni fogja megint.
— Mit mond erre Helén — Az nem tud róla semmit.
Szerencsére a színházban
mikor a táviratot hozták, azt én bontottam fel, bocsánat érte, s eldugtam elle s holnap minden újságot elcsempészek a közelébl, hogy meg ne tudja Henrik halálát. Nagyon szerette szegényt. Csak késbb tudja volt,
azt
meg; csak úgy sejtse elébb, magától jöjjön rá. Most mintha nem történt volna semmi baj.
tegyünk úgy,
Csináljunk jó arczokat eltte.
Ezekbl
a szavakból megtudá Incze, hogy Walter Leo
házánál mégis nagyobb
mint Starrwitz grófn,
hatalmasság Starrwitz bárón,
ha az utóbbinak jó arczot
mutatni, nevetni, fecsegni, testvére
nehogy amazt megrémítse. De hisz Inczének mi köze
volt
halálának
mindehhez ?
ember a végállomáson
kiszáll a kocsiból,
ségnek
maga
;
kiki keresi a
A
kell
estéjén,
mint az
vége az ismeret-
úti motyóját, lát utána,
hogy
a
:
bérkocsit kapjon s azt sem mondja útitársainak többé, hogy <«mind a vizig szárazon !»
Incze
maga
a
sietett
is
batyujával
a tolon-
kifelé
gásból.
De
A bankárnak
ezúttal csatlakozott.
t
Észrevette az
a kocsiból
s
is,
a mint
száz szeme van.
a mig a grófn holmiját
el
leszedegette
akart mellette suhanni, megragad!
a kabátja szárnyánál fogva.
— Ohohó, uram
még
!
Ne szaladjunk
el
olyan gyorsan.
Nem
könny
én rajtam keresztülesni. Ügy hiszem, hogy emlékezünk egymásra.
olyan
Inczének örömöt okozott
— Igen, Walter látom. — Én még jobban.
az,
hogy ráismertek.
Nagyon
úr.
örülök,
hogy önt újra
Aldorfai Incze, ezredes úr! szól
Hanna grófnnek bemutatva t, mire a grófn monda Már volt szerencsém a nevét hallani.
szivélyesen
— — Kitl kérdezé Incze elbámulva. — Hát a rendrbiztostól. — Hja bizony, Leo, önt a híre megelzi és nyom?
biz
szólt
ban követi mindenütt. A mint ön leszáll a vendéglben, várja a rendrbiztos a meghívással a rendr-
már ott fnökhöz
s holnap egész nap nem lesz kellemesebb mulatmint látogatásokat tenni minden néven nevezend fnökségeknél pedig csak egy napja van önnek az itt-
sága,
;
maradásra. Holnapután odább!
Ön nem
száll
a fogadóba,
De
hát segítünk ezen.
hanem mihozzánk.
Ott Inalhatja
magát nyugodtan. Holnap aztán az én hintómon bejárjuk Prága nevezetes helyeit megnézzük a Hradzsint, a zsidó :
várost,
a templomokat,
még
az
Altneut
azalatt
is;
a
titkárom eljár az ön útlevelével mindenüvé, a hol azt láttamoztatni kell;
nem
fárad vele maga.
— De, uram, ennyi alkalmatlanság miattam — Aldorfai ezredes úr Micsoda de parler !
facjon
!
Hát ennyivel tartozom én önnek
?
ez ?
Hát szabad önnek
;!
!
23
máshová szállni, ott, a hol nekem házam van ? Valahogy majd csak elférünk az én viskómban is, ha összeszorítkozunk. Allons donc
Azzal Incze kezét egyik karja alá kapva, másik karját
Hanna grófnnek nyújtva, a zsibongó tömegen keresztül ragadta ket s elgördül hintájába felülve velük, elhajtatott
a Wenczel-téren épült pompás palotájába, hol érke-
zésüket egész inas-sereg várta.
A
háziasszony
vendégek
elé.
A
már
bankár
szobáiba vonult fia,
nem
s
a
jött ki
els házasságából, a heged-
társalkodón Fráulein Cecil, « csinálták a Az érkezkre thea várt, a mi az éji átfázás és mindennem megkínzatás után nem is volt visszautasítandó. Azután mindenkinek megmutatták a maga virtuóz, s a
honneuröketw
.
lakosztályát. Inczének
három szoba
állt
rendelkezésére
selyempárnás ágy, porczellán mosdószerek,
vízftéssel
langyosított szobalég.
A
id
azon gondolkozott Incze, hogy mi lehet ez a Hanna grófn, hogy olyan sürgets dolga van Walter Leo bankárhoz utazni s útközben lefekvés és elalvás közti
alatt
megölt testvérét egyedül, vissza sem kisérve, bocsátani anyjához
?
nem
Aztán még csak
is
beszélnek a balesetrl
Fájdalom-e az, mit így el lehet titkolni? Er-e fájdalmat lánczon tartja?
Hanna grófn
pedig azután,
az,
a
mi
e
hogy egy Miatyánkot
elmondott, ágyában fekve, Henrik testvére
lelkéért,
ki
gyónás nélkül, halotti szentségek felvétele nélkül költözött az ismeretlen világba, az utolsó Ave Máriáig azon töprengett
mi
ember Walter Leóra hogy annak a kedveért a saját nyakába szed
vájjon
:
nózve,
lehet ez az idegen
minden rendrséget
és hatóságot ?
Aldorfai képzelmében megelevenültek a
mas
képei, a
hölgyet val,
:
hány alakban
látta
mai nap
maga eltt
izgal-
ezt az idegen
hideg nagyúri lenézésével, jóságos bizalmasságá-
kitör fájdalmával,
hideg egykedvségével; látha-
tárnyi távolban messze magától s kebléhez sajtolva
min-
24
den tagjával. Hallgatta szive
dobogását,
érezte
keble
emelkedését, testének vonaglását, ajkainak lehelletét,
s
aztán megint messze tle, hol egész alakja csak ködtüne-
ménynek
egy
látszik;
ezüst felhalak,
melynek
szive
helyén a hold süt keresztül.
És Starrwitz Hanna lelke ell nem akart eltnni azon alak, a ki viszi magával az országok veszélyét, a háborút, forradalmat; hírének jötte titkos mozgásba hoz minden várost: várják, kisérik; kivont pallosok, szegzett szuro-
tudja azt jól és mégis megy czélja nyok hegyei közt jár enyeleg a veszély ly el hideg nyugalma meg, ijed felé nem megbénítja az ellene ólálkodó rémeket; tudja, hogy mit tesz s teszi azt meggondolva, s vas termetében egy gyermek szivét hordja, mely gyöngéd emlékeinél föl vérzik. Mi kár, hogy vesztébe rohan Mért nincs senkije, hogy visszarántsa az örvénybl egy vékony selyemszállal ? Mikor az ember egy izgalmas nap után els álomra ;
;
!
!
szenderül, csak egy perczig szokott tartani,
valami név-
telen ijedelem rögtön felriasztja abból.
Inczének úgy tetszett, mintha nevét kiáltaná egy hang, a hangtól egy egész óceán zengne keresztül, mely-
s attól
j
fel. Felriadt s nagyot sóhajtott. És nek a fenekérl keblén függ medaillont; abban Serena a aztán elvonta képe volt. Azt ajkaihoz szorítá, mintha bocsánatot kérne
tle, hogy ilyen
És Hanna ban, a
hamar htelen
azt a hangot hallá
midn
hozzá.
lett
els szenderülte
egy ablak széttörik
a név van karczolva: « Hanna » üvegnek emberi hangja volna, ;
;
pillanatá-
egy üveglap, melyre ez
mintha e szétszúzott mely szemrehányólag
s
«Hanna!» Felébredt rá, nehéz fohász, szívdobogás álom hagyománya. Nyakán egy malachit-kereszt függött; annak is volt egy rejteke miniatr arczkép
zengi:
volt az
számára; de ez a rejtek üres nélküli keresztet
.
.
.
volt.
Megcsókolá a megváltó-
25
A
reggel,
a fölébredés varázsrontó ervel
bir.
A
föl-
ébred embernek els dolga az álmait bírálni. Hanna grófn, a míg reggeli toilettjét végezte, lassanismerse mégis jó mértékben kint rájött, hogy ez az blagueur. Hogyan mondhatta azt, hogy Walter Leo t egy idben a vagyona felével megkínálta? Walter Leo nem az az ember, a kinek ilyen ötletei szoktak lenni. De meg hogy akadjon ember, a ki az ilyen mondja: «nem kell!» A forradalmi celebritások szeretnek nagyokat mondani. Nem tudják, hogy a távcs, mely csillagokat nagyít, egyúttal megfordítva azt is nehéz elhinni,
ajánlatra azt
mutat. Incze pedig azt hányta-vetette magában, hogy mégis
valami tökéletlen lénynek kell lenni ez úrhölgynek, a ki egyszer jajszóra fakad testvére hullája fölött, másszor hidegvérrel elküldi azt kiséretlenül; a ki egyik órában
büszkén,
ggösen
utasítja el
ki neki szolgálatot tesz, ki
mutat keserve
még nem
is
magától a becsületes idegent,
t megszabadítja,
ki részvétet
másik órában egy rokonától, ki frangú, magára hagy parancsolni, hogy iránt; s a
annak a házánál még csak ne
is
mutassa,
még
csak bána-
tos arczczal se árulja el azt a rettenetes balesetet,
t érte.
mely
Hiszen, ha ez. a hölgy valóban büszke jellem, azt
volna mondania jól van uram, ha az ön palotájában nem szabad a testvéremet megsiratnom, megyek egy
kellett
:
szállodába, a hol szabadon zokoghatok.
Keresték egymás jellemében a gyöngéket.
Egy neme
a
védelemnek.
Mikor Incze készen
t
jött szobájába,
vezette
t pompás
volt az öltözetével, a
a reggelihez meghívni,
s
bankár maga karján fogva
salonjain keresztül a reggeliz szobába,
hol a család tagjai együtt voltak már.
ványsárga málvavirágszín öltöny
Hanna grófnn
hal-
mely arczszínéhez A bankár neje kis finom termet, gyermeteg alak volt, nagy fekete szemekkel, porcz ellánfehér arczczal, melynek homlokán, nagyon
illett,
s
volt,
hajába sárga thea-rózsa tzve.
:
:
26
halántékain a kék erek hálózata keresztül látszott.
A
ban-
els házasságából, egy szelíd, szükvállú ifjú volt, fejjel, mely a folytonos hegedszorítástól már egészen féloldalra szokott. A bankár maga egy köpczös, eleven, mozgékony alak, kitl épen nem igazság, hogy egyetlen fiának még termet dolgában sem adta ki az t megillet apai just. Piros, mosolygó arcza homlokán kár
fia,
hosszú hajborította
a felálló üstökkel, két halántékán a szétálló hunczutkákkal, orra alatt a hosszúra kipödrött bajuszszal
s
állán a hegyes
Napoleonszakállal egy tökéletes apostoli keresztet képez.
Mint
illik
a feudális nemzeti párt bankárjához.
Walter Leo jának
e
szavakkal mutatta be Aldorfait család-
:
— íme,
itt van az én életemnek és vagyonomnak megmentje. S azzal odavezette t nejéhez, ki elbb karszékébl felemelkedett, hanem azután, hogy Incze kezét megfogta, oda ismét visszarogyott elkezdett hevesen zokogni s a meg:
kapott kezet kebléhez szorongatta görcsösen
s
nem
tudott
szóhoz jutni.
Hanna grófn bámult.
— Ugy van az
bankár önelégült arczczal, Han«0 mentette meg 49-ben az életemet és egész vagyonomat. Helénának már többször elmondtam ezt; ön még nem hallotta, Hanna ». Erre szavához jutott a bankár neje még folyvást zokogó hangon esengett Kérem Kérem Ne mondjon el mindent oly élethíven. Azt nem birom többet végighallgatni. Ne mondja el azt, hogyan fogta el Pesten a császári seregek kivonulása után egy néptömeg, hogy hurczolta egy hirtelen alakult lynchtörvényszék elé, hogy kiáltották önre, hogy kém, hogy áruló hogy kobozták el portefeuillét benne lev vagyonával, hogy ült már a siralomházban, kivégzésre Ítélve ezen csak fussunk át. Csak ott kezdje ön, mikor ez a szabadító megjelent, mint egy legendái hs, szétkergette a nához intézve
!
szólt a
szavait.
;
—
!
;
!
:
27
cscseléket, megrázta, mellberagadva a legszájasabb lázítót
kivitte
s
Leómat a kezeik közül; átadta a
az én
törvényszéknek, az igaz, becsületes hazafiakból alakult
meggyzdtek, hogy
bíráknak, azok
ártatlan; felmentet-
szabadon bocsáták, visszaadták az
ték,
Ah
életét.
!
az én
Leómnak. És azzal megcsókolá Leója homlokát. De nemcsak az életemet szólt a bankár, hanem a vagyonomat is. Ez az én barátom: (engedje, hogy annak nevezzem) visszakerítette az én portefeuillemet is, melyben összes vagyonom volt, kerek fél millió, odahozta hozzám s azt mondta: nézze meg ön uram, nem hiányzik-e belle valami ? Ugy-e így volt, ezredes barátom ? S mit feleltem én erre Azt feleltem nem nézem én, hiányzik-e belle valami, vagy mind együtt van, mert én felfogadtam, hogy a vagyonom felét önnek adom, a ki azt megmenté vegye erre ? Eám nézett büszkén. Hajh, el tlem. S mit felelt de szép gyönyör ficzkó volt akkor, abban a honvéd-ruhában «Tartsa meg a sajátját uram, mi az igazságért harcz ólunk, nem a jutalomért.* Szép mondás volt! De én
—
:
'?
:
:
!
nem
meg
elégedtem
vele.
Nem
nem
tréfálok én uram,
szokásom a henczegés önnek köszönöm mindenemet önnel meg akarom osztani; adja ön ide a büszkeségének ;
nekem, én odaadom a pénzemnek felét önnek. S erre nekem megint azt mondta (sohasem felejtem el) «ha
felét
:
én
ma
tem
elfogadnám a pénzt
el,
gonosz
azért,
hogy egy jó
holnap már elfogadnám a pénzt tettet hajtsak végre!') s
nem
tettet követ-
azért,
vette el a
hogy egy
vagyonom
nem adta a büszkesége felét ide nekem. Még elkísért a végs rszemekig, a honnét biztosan jöhettem haza. Azóta nem láttuk egymást. De én azóta is tudom mind, hogy ezredes barátom hol járt. Még ott, a hol felét
magának
s
minden ember aranyat nagy
capitálisát
Rám sem csípem.
keres,
öregbítette,
ott is csak
büszkesége
kamatot kamathoz rakva.
akart ismerni most. Elfut ellem, ha
meg nem
!
2S
Helene baronesse kaczagott örömében s Hanna grófnt hogy valakin kitölthesse jó kedvét. Látod, micsoda örömet hoztál nekünk Min véletlen Ezért összecsókollak. Te nem is sejtetted, úgy-e, hogy ölelte keblére,
—
!
!
min jó barátunkkal Hanem
utazol ?
aztán csak egy perez múlva vége volt az öröm-
nek. Csók, ölelés helyett a vállára ütött
— De
eredj
!
gaddal Henriket
Haragszom ?
Min
Mért
rád.
Hanna grófnnek. nem hoztad el ma-
tréfa lett volna az,
ha Henrik
és
Áldorfay összejöttek volna nálam! Tudod, hogy mi mindig
Én
czivakodunk együtt.
nem
a democraták részén vagyok.
Én
Henrik mindig azt szokta mondani, hogy minden democrata rabló, communista; milyen szép lett volna neki megmutatni hát ehhez itt mit szólsz ? Nos, mondjad, hogy ez is communista- e ? Nincsenek-e a democraták között is nemes emberek ? Fogadom, hogy fél értek veletek egyet.
:
nap
alatt élethalál barátságot kötött
volna a mi Aldor-
Min látvány lett volna az, mikor ez a két ember utoljára egymást átkarolja Ha azt láthattam volna (Én láttam azt gondola magában Hanna és arcza sápadt lett, mint azok a camaeák, a mik faopálba vannak faynkkal. Te
!
!
—
!
vésve.)
— Én igazán haragszom
szólt
érte,
hogy Henrik
nem jött,
duzzogva Helene, mialatt háziasszonyi tevékenységaz asztaltársak
gel készíté
számára a
reggelit, s e mellett
meg
ideges ügyetlenséggel hol a kezét égette
lanon, hol a thea közé öntött
Tudom én
jól,
hogy
nem
tégedet kellene szeretnie.
egyedül bocsásson útra lett
el
?
De
szeret bennünket.
Hogy
a thea-kat-
helyett fekete kávét.
tej
tehette
azt,
rossz testvér
legalább
hogy téged
Neki veled kel-
!
volna jönnie. Ez több, mint nonchalance; egy
testvért egyedül bocsátani útra.
Ez shoking
Hanna két keze összetett ujjahegyeit Néma könyörgés volt ez, hogy hagyjon fel hányásokkal. Szólni hogy tudott volna ?
Erre
még
ingerültebb lett Helene
;
fiatal
!
ajkaihoz emelé.
nénje a szemre-
!
a ezukorfogó csipte-
;
!
tt úgy hajította le az asztalra, hogy az keresztülugrott három csészén. De mikor az szörnység És épen az éjszakai vonatot választani a te utazásodra, egymagádban
—
!
!
Az
ifjú
heged-mvész
igen okos védelmet vélt kigon-
midn
mostohája indulatának csillapítására azt hozá fel, hogy hiszen nappali vonat volt az, a min Hanna elindult de útközben valami fennakadása történt a vonatdolni, a
;
nak, azért késett
el.
— Lirum, lárum
a mai lapoknak
Helene
!
meg
Ha
a vonaton történt baleset, az
lett
már
táviratozva.
lev
hevesen megrázta a kezeügyében
ezüst
csengetyt, mire a komornyik bejött.
— Wenczel
A mai lapokat Wenczelnek pedig már megvolt hagyva, hogy a mai lapokat mindenképen sikkaszsza el. Wenczel azt mondta, hogy azok még nem érkeztek m eg !
Hát menjen a szerkesztségbe, az expeditiókba ket, miért
ily
rendetlenek
s
szidja le
!
Ez egy kis derült idközt hozott. A míg Wenczel odajár, mindenki csendes lélekkel elköltheti a maga kávéját, theáját és pumpernikkel-szeleteit sonkával
háziasszony a kul
ni
;
s
mindenkit elhalmoz figyelmével;
át,
id
ez
maga
de férje kávéjába czukordarabkát mártogat,
iszik,
alatt a
szeretetreméltóság eszményképévé ala-
s
theát bele-
torkoskodik a kaviárba, a mit az zsemlyeszeletére mázolt
Inczének elmondja az egész napra való programmot, hová fognak együtt elmenni, minden nevezetességét Prágának
még másnap is ott kell idznie, mert arra nem elég. Ne tördjék a rendrséggel az ebben palotában nem parancsol. Ha akarjuk, magát a rendr-
megtekinteni
;
egy nap a
fnököt
:
is
magunkkal viszszük
itatunk vele, hogy
maga
s
olyan jezsuita-spitzet
kezdi rá a
«
Shuselka
nam
pos-
nyét».
Egy lára
s
szép
szelíd
papagály azalatt odarepült
gyönyör smaragd
fejét füléhez hajtva,
a
vál-
gyöngéden
:
!
30
suttogott neki titkos madárbeszédet, a
nyört idézett
E
el
jókedv, e
mi
oly ideges gyö-
nála.
ni
dévaj ság közepett egyszerre elképedt a
a hölgy
— Jézus, Mária — No hát mi az
Mi az
!
?
?
Pedig csak Wenczel jött be.
Ez az ember engem halálra ijeszt, valahányszor belép ijedt képpel jön! Hát mi történt? Tz van ? Kiáradt a Moldva ? Valami attentatum ? Szólj mi baj van Wenczel szabódott, hogy nincs megijedve, nem történt semmi csakhogy már az Isten úgy teremtette az arczát, mintha mindig meg volna ijedve. Aztán mindig olyan kísértetes hangon beszél, mint !
Micsoda
:
'?
;
—
egy halott-bemondó, vagy egy koldus.
Wenczelnek csak annyi mondanivalója volt, hogy a hírlapokat az éjjel mind lefoglalta a rendrség, azért nem hordatnak
ki.
— Miért volna Wenczel annak tudta okát — Pan Eieger beszéde — Hát a hivatalos lapot foglalta
tolpats ?
le, te
találni.
volt benne. is
volt a
lefoglalták ?
abban
is
benne
pan Eieger beszéde ?
Már ebbl
a kelepczébl
nem
Wenczelt a
segítette ki
tudománya; azt felelte, hogy «azt is». Ez iszonyú dühbe hozta Helénát. Marsch ki ellem Takarodjál rögtön. Ez az ember
—
!
pusztuljon
rögtön a háztól
el
!
Szemem
ne kerüljön
elé
hazudni a szemembe Ostobának ember engem? Leo, nekem rögtön más komornyikot fogadj De még ma délig Engem ez az ember nem
többet
!
tart ez
Ily arczátlanul
!
az
!
!
szolgál ki többet
Senki sem szólt ellene. Annyit már tudott mindenki,
hogy haragos asszonyt kérlelni annyit
tesz,
mint
fujtatni
a tüzet.
Azután ideges szelídséggel fordult a hegedmvészhez
:
!
31
8 azt interpellálta
fenyegeten lágy
és
rettenten hízelg
hangon
— Ugyan
édes Vilmos, nézz utána
hová
te,
lettek a
mind?
hírlapok
mvészek
Vilmos,
a fillentések között
szokása szerint
nem
sokat válogatott
a melyiket legközelebb találta, el-
;
rántotta azt.
— Hiszen ünnep
tek
meg
volt tegnap,
mama,
nem
hát
jelenhet-
a lapok
Ekkor aztán egész búbánatos érzelgéssel kezdé rá Helén Ugy-e kedves Vilmos, rossz mostohád voltam én neked mindig ? Kegyetlen voltam hozzád ? Szívtelenül bántam veled ? Elrontottam örömeidet ? Mikor beteg vol:
—
tál,
cselédre bíztam a gondviselésedet ? Szidtalak szembe,
rágalmaztalak az apád eltt
engem nevetség tárgyává vendégek eltt
A
!
Azzal érdemeltem meg, hogy
?
tégy az egész világ eltt, idegen
?
még jobban
szegény hegedvirtuoz
odaszorította a
vállpereezéhez az állával a képzelmi violint, mutatva, hogy
nem
érti,
mivel követte
Helene aztán
— Mintha
kitört a
el ezt
a nagy
bnt?
commentárral.
nem tudná
azt egész Prága,
hogy én a
buzgóbb templomjáró vagyok Hogy a melyen én szokott helyemet a Teyn templomban !
foglalnám,
s
leg-
nincs olyan ünnep,
Istennek tartozó imádatom adóját
le
el
ne
ne ró-
nám. S te mégis azt mondod nekem, hogy tegnap ünnep volt. Ünnepnap, a melyen én nem voltam templomban.
E
szerint
én tehát vagy bolond vagyok, vagy atheista ? No ? A hét bolond leányok egyike, a ki
hát melyik vagyok
ünnepnapot? vagy manichaeus? sabbathiaiconomachus ? Mi ?
elaluszsza az
nus
?
Soha ilyen kelepczébe nem
volt
még
szorulva a szegény
mvész. Leo megszánta a okosan,
s
utána
— Engedjen
fiát
szállt
s
maga
ki akarta segíteni a
verembl
is.
meg kedvesem. Fogadalmi ünnep
volt
!
!
32
tegnap,
így
Vilmos: Ziska halálának évnapja.
értette
A betszedk mind
összebeszéltek,
hogy ezen a napon
nem fognak dolgozni még a kormánylapot sem szedik ki. Tudod, a betszedk az egész világon mindenütt a democ;
rata párthoz tartoznak
:
azok az ultrák primipilusai. Teg-
nap mind kinn voltak a ((Fehérhegyen ». Helene erre a históriai magyarázatra összecsapta a keés elkezdett kaczagni
zeit
de a fogait csikorgatta nevetés
;
közben.
— Ez igazán mulatságos
Csak azért, hogy nekem ne legyen igazam, hanem Hannának csak azért, hogy Henrik szívtelensége ki legyen mentve összeesküszik ellenem !
;
:
hazudnak elször háromemeleteset, azután toronymagasságnyit, utoljára olyan nagyot, mint a Fehérhegy! Idehozzák nekem pan Eiegert, s az egész politzeit összeesküúj ünnepet csinálnak a naptárban mindenki a háznál,
s
;
;
vést forraltainak a
Ziskát
betszedk
között s
még
a szegény vak
elhurczolják a koporsójából. Igazán kaczagni
is
való tréfa.
Incze parázson ült e jelenet
gyon
monda
jól érté s azt
alatt,
a minek indokait na-
latinul a vele
szemben
ül
bankárnak, hogy «medicina pejor morbo».
— Ne
ellene az
még
beszéljetek én
úrn haragja,
a haragnál
elttem magyarul fordult most mely azonban egyszerre átváltozott !
veszélyesebb furfanggá.
is
De
hisz igaz
itt a hírlapok után ? Hisz itt van ön, uram. Ön egy vonaton jött Hannával; leghitelesebben megmondja, történt-e valami baleset a vaspályán vagy
Mit zaklatódom én
sem
?
A többiek mind
hazudnak. Jól
áll
nekik.
Hanna
n
:
Wenczel cseléd természetében van. Vilmos mvész ráragadt az. Leo bankár neki ez mestersége. De ön uram, katona, a ki az igazságért harczolt, a ki becsületét, csak büszkeségét növelte; önnek nem lehet szabadalma van
rá.
:
meg az igazat. nem volt kitérés Megmondom, bárón. A vasúton
:
hazudnia. Mondja Incze számára
—
csakugyan történt
:
:
33
Két vonat egymásba ütközött. Henrik gróf kísérte
baleset.
Hanna grófnt,
s e
balesetnél oly sérüléseket szenvedett,
a mik miatt vissza kellett térnie Königinhofba. Ez az oka, a miért
nem
jöhetett ide. Ezt titkolta
ön eltt egész kör-
nyezete.
nem
Helene godtan
monda
meg,
ijedt :
ezt
nem
kapott szívgörcsöket
;
nyu-
én sejtettem, ezt súgta valami.
S aztán könybelábadt szemekkel tekinte végig a család tagjain, elmélázva, míg egyszer csak megint odafordult Inczéhez.
— De ugyebár, nem szükséges nála semmi ampu— Nem szükséges, bárón. — Az rettenetes volna, folytatá kerekre lesz
tatio ?
lesz
felnyílt sze-
mekkel,
vagy
fél
volt. Itt
ha egyszer csak úgy jönne elém, hogy fél keze, lába hiányzanék, vagy arcza nem volna az, a mi eltakarta tenyerével szemeit. S megint hirtelen
Incze karjára tette kezét.
kor olyannak fogom
«
Ugyebár, uram, a viszontlátás-
t látni,
a milyen mindig volt ?
— A viszontlátáskor, úrnm, bizonynyal olyannak fogja
ön Henrik grófot látni, a milyen mindig volt. Helene szemei tudtak olvasni az arczvonalmakban, s Incze vonásai áruló nyitott könyvek voltak mindig. Helene megragadá mindkét kezével Incze kezét s ezt susogá
—A
viszontlátáskor olyan lesz
,
a milyen mindig
mert meghalt ? S forrón megszorítá Incze kezét. Ezt köszönöm önnek. És aztán nem tört ki belle sem köny, sem ijedtség, sem kaczagással vegyült zokogás. Felkelt helyérl nyugodtan odament Hannához, azt átölelte, megcsókolta, s meleg, nyugodt hangon suttogá neki Bocsáss meg, én szentem, én martyrom. A ki eltitkoltad elttem keservedet, hogy engem kimélj nem sírtál, nevet arczot mutattál elttem s trted, hogy czivódom volt ? úgy-e?
— ;
—
;
veled. Ugy-e,
milyen kegyetlen zsarnok egy idegbeteg asz-
Jókai: Knyém, Tied, Övé.
II.
3
!
::!
34
szony! Nagyobb zsarnok a híveihez, mint a dahomeyi szultán; mert
ti
mivel szerettek.
A
ezt a
No
szörny
rabigát azért viselitek:
nem soká tart ez már neked. Hanna lecsókolta ajkáról.
de
további beszédet
Csitt
Helene aztán sorban bocsánatot kért férjétl, annak homlokát érintve csókjával; aztán Vilmostól, fehér kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva hosszú haj fürtéit, végre Wenczelt is behivatta s azt mondta neki kegyesen (•maradhatsz továbbra is»
s
egy selyem nyakkendt aján-
dékozott neki engesztelés jelképéül, melyet komornája
már készen (Ez már
tartott a tíz
számára.
év óta a nyolczadik selyemkend, a mit
Wenczel kap sugá Leo Inczének, de oly hangon, hogy Helene is meghallhatta.) :
—
Ez azt bizonyítja, szólt az úrn, hogy igen sokszor megharagszom, de ugyanannyiszor kibékülök. Azzal kezét Incze karjába fzve, átvezetteté magát vele a salonba, menetközben közel hajtott fvel mondva neki Lássa ön, az a modor, a melylyel ön e balesetet tud-
—
tomra adta, egészen elvette e rémhír fulánkját. Most már meg vagyok nyugodva, s holnap alapítványt teszek a kapuczinusok kolostorában, örök misére, szegény Henrikünk lelki üdveért. Isten
nyugtassa
meg
szegényt
albumok foglalták el mvészi aquaA rellekbl, fényképekbl összeállítva; a tájak közt több volt olyan, melyet Leo is, Incze is meglátogatott egykor, s a sálon asztalait
fényképezett celebritások közt szinte akadtak olyanokra, a kikkel
mind a ketten ismersök
közt a
bárón
voltak.
Az ismeretlenek
volt Incze cicerónéja.
Egy díszalbumnak mindjárt a harmadik lapján (a két els a császár és császárné helye volt) egy érdekes hölgy fényképe volt gömböly, életvidám arcz, nagy sötét szemekkel, termetén sötét hamuszín habos selyem öltöny, :
széles vállszalaggal, keblén csillag-kereszt és fején dia-
démmal
—
körített bársonysüveg.
Ez császárnénk
testvére,
monda Helene bárón.
!
86
Incze beérte annyival.
A
albumban aztán voltak a családtagoknak kü-
családi
lönböz idkbl
fényképei, rokonok, jó barátok.
felvett
Helene bárón szeretetreméltó készséggel ajánlá fel Inczének az családtagjainak arczképeit, cserébe kivánva az övét,
melyet ugyanazon lapra helyezett
lebbi családtagjai voltak
;
a hol legköze-
el,
album összeHannáét kellett
úgy, hogy mikor az
csukódott, Incze fényképezett arczának érinteni.
Ominosus véletlen Az asszonyok szeretnek összeboronálni. Mikor Wenczel, a komornyik,
jött jelenteni,
hogy a
hintó eljárt, az uraságokat sétakocsizásra elviend, Walterné a felülésnél úgy intézó a rendet, hogy Incze ismét
szemközt kerüljön Hannával.
Azután az egész sétakocsizás
Hanna grófn
alatt
volt
Incze cicerónéja.
Prága
mind
tele
leirni
van történelmi nevezetességekkel. Azokat
Bsedeckeren elkövetett plágium volna.
sze középkorból leszármazó
vától befeketítve
;
emlékek azok
:
A
mesz-
századok ham-
hajdani nemzetnagyság kvévált tanúi.
— Vannak-e önöknek memlékeik, fvárosukban, kérdé Hanna grófn. — Nincsenek, «A mi székvárosunk is ily
Budapesten
?
felelt
nem
hanem
Budapest,
romjai vannak
:
Incze.
királyi
Székesfejérvár,
s ott
csak multunk
három korszak omladékain
épült fel a
negyedik.*
Végigjárták a nevezetes egyházakat,
Prága büszkesé-
Az ezüstbl kivert koporsó, ezüst rangyalaival, a márvány sírboltok, királyok ravatalaival, nem temették
geit.
el: élve tartják
a multak iránti kegyeletet.
— Vannak-e önöknek ilyen pompás egyházaik Ilyen — Nincsenek. A mi királyaink hamvait kiszórta kopor?
királyi sírboltjaik ?
sóikból a barbár hadviselés, s a
mi ereklyénk megmaradt, minden esztend'
az egyetlen egy királyi jobb kéz, a mit
!
!
36
ben egy napon, augusztus 20-ikán, megmutatnak a népannak bizonyságául, hogy a királyoknak jobb kezük
nek, is
szokott lenni.
—
Hátha valaki meghallja!
Csitt!
.
A séta-út a Hradzsinba visz föl. Itt a hintót hátra kellett hagyni. A két úr a két hölgyet karjára véve vezette végig A
a palotákból alkotott városrészen.
nem jönnek
újabbkori declaransok
hajdani hussziták, az
szembe rájuk minden ismers, a ki velük találkozik, délutáni egy órakor «wünsch wohl gespeist zu habén »-nel köszönti ket. Csak
még
a kszobrok protestálnak
A
itt
:
itt.
legszebb kilátás Prágára a Therezia-rend hölgyeinek
palota-erkélyérl nyílik,
magyarázó házmesternek
melyre beléphet mindenki,
a
ötven krajczár szabott
díj
fizetett
mellett.
Az
vezet termek egyikében ismét találkozott Incze mely Walterné albumában a harmadik helyet foglalta el. Az eredeti olajfestmény itt volt. A házfelügyel újólag megersíté abban az ismeretben, hogy ez a ragyogó szépség hölgy, azzal a koronás ide
azzal a mosolygó arczképpel,
bársonysüveggel, a tudja,
mi császárnénk
hogy Prágának
testvére.
saját császárja is van, ki
(Mindenki a Hrad-
zsinban lakik.) Inczét megragadta a gyönyör kilátás ez erkélyrl az ódon cseh fvárosra. Milyen magasztos érzet, ilyen szép
kriptába eltemetve lenni Alig veszi észre, hogy a két hölgy közül az egyiknek a szemébe köny tolul, midn az erkélyrl széttekint. Az Hanna grófn. Miért keresné e könyek indokát? úgy
sem
meg
találná
Csak akkor felsóhajtott
:
«
lett
figyelmes e könyekre, mikor Walterné
szegény
Hanna !»
gyöngéd erszakkal vonta
el
s
aztán átkarolva rokonát,
az erkélyrl.
Hanna
ajkaiba
harap, hogy zokogását elfojtsa, s szemei égnek a könyek visszatartásától. így
nem
saját magát.
nem
testvérét siratja az ember, ha-
»
37
Vájjon mi baja lehet?
Ha
ezt ki
oldaná
meg
tudná
vele
— Milyen
találni Incze, saját életének talányát
!
hideg van e termekben
!
suttogá Walterné,
ideges borzongással, mikor elhagyták a Therezia-rend palotáját.
A
Hradzsin túlsó oldalán megmutatták Inczének azt
a kis egyszer tanácstermet, a melynek ablakából a cseh a mélységbe levetették
tanácsurakat
s
azok épen ma-
radtak.
Hanna grófn
is
felszökött ez ablak mellvédére s tekin-
tetében az a gondolat volt olvasható
:
ne kisértenk meg,
hogy lehet az?! Walterné ersen fogta a kezét. Nknek, a kik szenvednek,
nem
jó
magasból alánézni.
A
repülés vágya
támad
bennük.
fel
Inczének eszébe jutott a dudái hegyi út sziklameredélye.
No
de a sors
nem
történetet kétszer.
ismételi egy
— «Ez a
adva megoldásra. Pedig mégis mindig azon
A
ember életében ugyanazt a nem te neked van fel-
rejtély
törte a fejét.
sétakocsizásból hazatérve, a hölg3r eket felkísérték lak-
osztályukba,
s
aztán Walter Leo Inczével ismét visszatért
a fogatához,
s
rendre eljárta vele a hivatalos helyeket, a
hol Inczének okvetlen be kellett magát jelenteni. Tapasztala,
hogy Walter kiséretében sokkal gyorsabban elvégez-
ték a dolgát s elzékenyebbek voltak iránta.
tudtára adták,
hogy a huszonnégy
órája,
Hanem
azt
mely a prágai
idzésre kiszabatott, ma éjjel letelik; tehát még az éjjeli vonattal tessék odább utazni. Egy rendrbiztos kisérni fogja a
magyar
határig.
Útközben aztán prózai ügyekrl beszélt vele a bankár. Min sikerrel mködött ön Kaliforniában ?
— — Én nem jártam a digginsekben aranyat — Azt gondoltam — Kertészkedtünk szegény jó angyalommal
ásni.
is.
együtt,
!
38
még van belle hatezer dollárom. Az tizennégyezer négyszáz osztrák forint az agióval.
"Mikor eljöttünk, eladtuk kertünket, házunkat;
— S mit szándékozik ön azzal kezdeni — Beteszem a takarékpénztárba, biztos helyen — Az takarékpénztárban az ön pénze hogy a ?
pesti
ott
lesz.
pesti
igaz,
biztos helyen lesz
nem
de
;
lesz a pesti takarékpénztár
könyve biztos helyen, ha az ön zsebében lesz. Ön egy esztend alatt el fogja azt a pénzt vesztegetni, maga sem veszi észre hogyan ? De én bizonyosan tudom. Három dolgot ismerek önnek a jellemét, a magyar ember általánostermészetét, meg azta világot, a mibe ön most belemegy. Jobb lesz, hagyja ön itt a pénzét nálam. Én elször is tíz betéti
:
:
fogom azt kamatoztatni minden koczkáztatás nélkül az ön részérl másodszor, biztosítom önt róla, hogy önnek a pénze nem fog vendégszerepekre kéredzkedni. Köszönöm. Elfogadom az ajánlatot. De nagyobb per-
perczenttel
;
—
czentet
nem
fogadok
a törvényesnél.
el
— Azon majd megegyezünk.
Ebéd eltt még e prózai ügyet egészen
el lehetett intézni.
Ebédnél ismét összejött az egész család. Helene bárónnek ma az a különös szeszélye volt, hogy szüntelen sírásban akarta a társaságot tartani. Minduntalan olyan tárgyakra
vitte a társalgást,
el
;
mikbl nem
lehetett könyezés
annak megholt elmondatta magának, hogy éltek, hogy
nélkül kiszabadulni. nejét hozta
Ha
a
Inczéhez
szólt,
küzdöttek az élettel oly hosszú ideig együtt ?
Hogy hozta
magával a koporsóban ? Ha pedig Hanna gróffordult, annak szegény Henrikrl beszélt, ki most a
el kis fiát
nhöz
ravatalon fekszik.
— De kedvesem, Helenet Walter Leo, siralomházat csinálsz a lakománkból — Kedveseink miatt gyönyör inté
sírni
S
úszni akart e gyönyörben
fájdalmakban
;
te
már
egész
!
;
kéjelegni, duskálkodni a
a megittasodásig élvezni a könyek
mámo-
»
:
39 rí tó
cseppjeit.
Poppseának
nem
voltak kegyetlenebb gyö-
nyörtulzásai.
A bankár
házánál szokás volt étkezés eltt és után asz-
találdást imádkozni.
még
A
hölgyek ájtatos katholikusok voltak
hazulról.
— Hála Isten
;
volt mit
ennünk
—
és sírnunk
!
Ámen,
Imádkozok prózai humorral az ebéd végeztével Waltcr Leo. Igazán mondom, náthát kaptam a sok sírástól. Ebéd után egy kis családi hangverseny következett. Vilmos elhozta hegedjét s mostohája zongorakisórete mellett eljátszott valami hosszú «étude»-öt, a
san igen szép lehetett, de Incze
zenéhez csak
«
érzései) volt,
de
nem nem
mi bizonyo-
értett hozzá. «
Neki a
érzéke*. Kedélyére
nem a mvészet. Neki mindegy volt Miska czigány, vagy Ole Bull, csak a nóta legyen szép. Akkor aztán Vilmos Hanna grófnt kérte fel, hogy üljön hatott a dallam, de
a zongorához.
Hanna
vonakodott. Hivatkozott összetört kedélyére.
Azután Helene is unszolni kezdé «hát valami ünnepélyes komoly melódiát a mi vendégünk kedvéért :
!
:
Incze tisztelg fejbólintással
is
csatlakozott e kérelemhez.
Arra aztán Hanna grófn minden tétovázás nélkül helyet zongora eltti tabouretten s csodálatos szép haj-
foglalt a
lékony ujjait az elefántcsont-billentykön végigfuttatva, elkezdett egy szép ünnepélyes
— a kedves vendég A
komoly melódiát
tiszteletére.
melódia valóban igen szép, klasszikus
m
játszani,
:
Haydn
remeke. Egy hymnus, melynek magasztos dallamát egy túlboldog népnek rete mellett.
A
kell
énekelni az angyalok
szövege így kezddik
:
zenekísé-
«Gott erhalte unsern
Kaiser».
Csakhogy
«ez a
forradalmi ezredes,
mi kedves vendégünk*) egy magyar a ki ezt a gyönyör néphymnust
akkor hallotta legutoljára, mikor a temesvári vesztett csata után a bástya fokáról harsogta azt alá az osztrák tábori zenekar
;
hirdetve égnek és földnek, hogy Magyarország
.
4-0
s ez a «mi kedves vendégünk » most is az útfélen elmaradó sebesülteket, a futó zászlókat, a leszerelt ágyú-
elesett
!
maga eltt
kat látja
.
.
.
midn
ezt a melódiát újra
hallja.
Hanna
újra kezdi a dallamot és változatokat játszik
míg a mi kedves vendégünk egyszer csak azon veszi észre magát, hogy sebesültek, ágyúk, zászlók helyett csak két mélabús szemet lát és tündéri ujjakat, a mik nem belle
;
a zongorahúrokon,
is
hanem emberi
szívek idegein ját-
szanak már.
Akkor egyszerre pár
s
tz
sugárzik ki belle
ujjak rácsapnak a zongorabillentykre lajon, s a
mi
fény szem-
felvillan az a fátyolozott
eddig ismeretlen
:
a tündér-
ervel,
teljes
szi-
—
felhangzik a lázadó érczsodronyokból
az
a Eákóczy-induló.
A mi
kedves vendégünk aztán látott most már
lámló szemeket
is,
meg
villámló ágyúkat
lókat és lobogó hajfürtöket
is,
egyszerre
Ekkor egy gondolatja támadt. Azt a rejtély kulcsát.
A
is
;
vil-
lobogó zász-
maga
eltt.
hogy megtalálta melyek nyomán e
hitte,
titkos Írásjegyeket,
bámulatos hölgy felfoghatatlan jelleme olvasható.
Az utazás a
testvér kíséretében ...
Az út tovább
tása a szeretett bátya borzasztó halála után visszautasító dacz s a rögtön
is
...
folyta-
A büszke
rákövetkez elzékenység,
midn útitársában a magyar forradalmi vezért felismeri a könyek, miket nem bírt visszatartani, midn Prágát maga ;
eltt látja
;
egybefüzve
.
;
.
.
.
.
a néphymnus és a magyar nemzeti induló
... ez egy politikai combinatio gépezetének
összeilleszthet alkatrésze
!
Hanna grófn
egyike tán azok-
nak a magasztos ni alakoknak, a kik egy nemzet helyett éreznek, gondolkoznak és cselekszenek ? Incze meg volt elégedve ezzel a megoldással. így egészen nemes, földfelettien magas régiókban marad a rokon-
A magyar társadalomban minden szerencsétlen nemtársadalmában van ilyen sok. Ez azokhoz lesz
szenvez szellemek
találkozása.
és a lengyelben is s általában
zet
n
;:
41
hasonló, a kiknek sorsuk az, hogy imádva legyenek; de
nem
szeretve.
Ez a gondolat lecsillapítá lelkét. Most már félelem nélkül kezet mert szorítani Hanna grófnéval. Azt hitte, hogy megérté t. Nem látta benne többé a szép hölgyet, csak a cseh honleányt.
Ezzel a gondolattal vett búcsút tle.
S
ez a gondolat
nagy áldás
Vannak babonás emberek,
volt ránézve.
a kik azt hiszik, hogy kedves
halottaik láthatlan szellem alakban
környezik ket,
is
s
nagy szorongattatások, kétségek, töprengések idején ha sugalták titokhirtelen egy szabadító ötletük támad, azt
k
teljesen.
Talán neki
is
Nem
az
volt
Serena súgta ez eszmét igaz;
hogy úgy van. Ez a csalódás volt az villámló szemekben az
de
?
Inczének jó volt azt hinni,
menedéke mert azokban a szép ;
végzete lakik
.
.
.
ISMÉT ITTHON. Mikor Áldorfay Incze Orsovánál a csónakba
lépett,
mely
az utolsó menekülteket szállítá a túlpartra, kihajolt a csó-
nak párkányáról s egy kavicsot vett fel a Duna fenekérl. Ez még hazájának egy darabja volt. Ezt a kis gömböly követ azóta mindig magával hordozta. Ezzel a kis kvel körüljárta a földtekét. Most ismét visszakerültek együtt is, meg is. Vájjon érzi-e azt a haza, hogy hiánya zottak belle egy kavics, meg egy ember ? Egy napot idzött Bécsben volt kihallgatáson a legma-
k
:
:
gasabb úrnál, hódolatát kifejezni a hazatértet
amn estiáért
A új
s
aztán
sietett Pestre.
határnál elmaradt rendri kísérete
alakok foglalták
megelz
el mellette
s
Pozsonynál már
a coupéeban az ülhelyeket
;
42
minket azeltt még sohasem
látott.
Urak népies
vise-
letben.
Azt a 48
— 49-iki szabadságharczot úgy
vítták végig,
az európai divatot megtartották mellette,
s
hogy
a magyar nem-
mint egyenruha, díszöltöny, vagy népies gúnya szerepelt a maga helyén és emberén. Most pedig minden ember sarkantyút visel mintha senki sem akarna zeti viselet csak
:
infanterista lenni többé.
Hogy itt most már beszédébl kiveheté. törleszkedett hozzá,
teljes
t
szabadság van, azt útitársai
nem
még
ismerte senki
s
nem
igen
egészen yankeenek volt öltözve
b zsákkabátban, magas czilinderben,
kaucsuk felczipk-
ben, kezében esernyvel.
Este késn, a mint a vonat megérkezett, a vendéglbl, a hova megszállt, egyenesen sietett a képviseli klubbot fölkeresni. Gondolta, hogy ott régi ismersökre talál. A mint a népesebb utczákból egy mellékutczába betér,
három
férfival találkozik
szemközt, kik széltiben elfoglal-
ták a járdát.
Az egyik egy magas,
szikár alak, veresrépa
szin orral,
villahegyesen kifent fenyeget bajuszszal. Túri süvege
s
fél
szemére nyomva; azon hatalmas sastoll; czifrán kihányt
szre
félvállára vetve, s a
hosszú
A
csati bot.
másik férfiúnak termetéhez a legnevezetesebb contin-
genst szolgáltatta a has s
szabadon maradt kezében egy
;
a jóllét túlságától piros az arcza,
kövér tokája eltakarja a selyem-nyakravalót. Bajusza
fel
van kunkorítva, mint a gácsér farka, nagy mesterséggel. Melege lévén, a süvegét a kezében hordja, s agyarára fogott pipájának olyan kurta szára van, hogy fél szemét behunyva kell tartania, hogy ki ne süsse a pipa-kupakkal. Fegyvere nincs más, csak egy nagy sallangos brdohányha zacskó, de abban van három font dohány beletömve azzal valakit fejbecsap, hát az mehet magát beíratni a ;
temetkezési egyletbe.
A
harmadik pedig egy
kis tömzsi
ember, termetéhez
:
43
ill nagy fejjel, melynek rengeteg szakálla a három mellónygombot eltakarva tartja; s aztán erre a nagy fejre fel van téve valami olyan kicsiny karimájú kalap, mint egy palacsintasüt, s ehhez a kicsiny emberhez jár egy olyan hosszú és vastag csibuk szár, mely lehetne kozák
nem sor
más egyéb, csak pipaszár nem. Mind a három polgártársnak igen széles kedve van
dárda, meszel, és
most jönnek
ki a «kis pipából*).
Incze veszi azt észre
s
szépen a falhoz lapulva igyeke-
De veszedelmére szolgál felötl mit már e délkör alatt senki sem hord.
zik mellettük elsuhanni.
idegen viselete, a Belébotlanak.
— Szervus czilinder! termet polgártárs. — Üsd a
oroszlánhangon a
dörg eléje
kövér
fejébe
kiált fel
!
onnan
alulról,
boríz han-
gon a kis petten ember.
A
hórihorgas
nem
szól semmit, de megcselekszi
:
olyat
húzván Incze figarójának a tetejére a csati bottal, hogy az menten összehorpadt. «No ez szép üdvözlet, els belépésre !» gondola magá-
sem
ban Incze; azonban ott
volt rest a
kinn jól megtanulta a boxolást.
orronütötte a hórihorgast,
szép világot
maga ell
rüszakállunak az
nak
tiszteié
meg
s
fogadj Istennel»
hogy az azt
hitte,
hogy most a
s
feje
egy harmadik lökéssel a kerekhasú-
teste legkiválóbb alkatrészét, a
rögtön leült a kre,
:
jobb öklével úgy hogy az rögtön elvesztette a
a bal öklével felcsapta a kis sep-
;
állát,
elrepül nála nélkül,
«
A
egy miatyánk hosszáig
mitl
nem
az
tudott
lélekzetet venni.
Azzal
ott
hagyta
ket
és sietett tovább.
Siettében meggondolta a dolgot.
Bizony Isten mégis annak a három jó embernek volt Ez a nemzeti viselet a mi egyedüli fegyverünk az
igaza.
idegen invasio ellen.
A
hová a sarkantyús lábunkat
Nem
szük, odáig van Magyarország. hallani, a
mi igazságunk van
;
letesz-
akarja a világ meg-
tehát lássa
meg
rajtunk
»
44
gomb, zsinór és toll-alakban. És végre a nép tudja meg a ruhánkról, hogy vele egyenlk vagyunk, hogy nem akarunk urak lenni vele szemközt Amerikában a napszámos :
is
városi divat szerint öltözködik;
paraszt viseletet hord
:
egyre
megy
Most már Incze nem a klubba
nálunk a mágnás
is
ki s így is jól van.
sietett elébb,
hanem
egy
ruhaárus boltba, hogy átöltözzék igaz hazafinak.
Egy boltban
lakott szabó és csizmadia.
Mind a kett
derék szabadelv honpolgár volt. Olyan szépen felöltöz-
hogy maga is gyönyörséggel nézmagán, mikor a tükör eltt megállt. Mert szó a mi szó, a magyar viselet nagyon szép. Most azután, hogy a váczi-utczán végigment, egyszerre minden ember ismerse lett. Tízen, húszan ölelkeztek
tették Aldorfay Inezét,
hetett végig
össze vele, agyba- fbe csókolták
emlékezett
már
;
de
t jól ismerte
;
hét közül hatra
minden ember;
tolongás kezdett támadni, a merre járt,
utolja s
nem felé
messzirl
hogy «éljen Aldorfay Incze 1» monda magában «köszönöm neked ezt, oh sarkantyús csizmám Kégi honvéd bajtársak, új képvisel kollégák körülfogták, vitték magukkal vacsorálni. Tele volt minden ember jó kedvvel, dicsséggel, arany reményekkel; áldomás, adoma folyt a poharazás közben mindannyinak központja kiabálták,
pedig
:
!
;
Aldorfay Incze
volt.
maga
pedig, az ünnepelt
gatag arczczal ült a zajos társaság közepett.
hs,
Nem
hall-
értette,
hogy minek örülnek olyan nagyon s mit remélnek olyan hévvel ? Nem értett belle semmit. Idegen volt idehaza. Különösen nyomasztólag hatott rá, hogy t ilyen nagyon
Hát már annyira megfogyatkoztak a nagy emberek Magyarországon, hogy egy harmadrend celeb-
ünnepelik.
ritás is
epochát alkot a megjelenésével
csak a viszontlátás örömeinek róható
?
De
talán mindez
fel ?
Erre a kétségre nagyhamar megkapta a választ Incze. Éjfél körül lehetett,
dégli
midn
hazakerült a távolabbi ven-
szállásra. Készült levetkzni,
;
4F)
Hanem
nem megy
az
olyan könnyen. Azt a nynlka,
sztíktorkú sarkantyús csizmát lehúzni
nem
olyan tréfa-
dolog ám, mint a mehádiai útszoroson át egy
menekül
dandárt keresztülhúzni.
Sehogysem boldogult
Már a famacskát
vele.
Hozzá
volt az
nve
a lábához.
küzdelemben a csizmájával. Fogva volt benne. A csizma maradt a gyztes. Azonban a csizmának igaza volt. S hogy azt le nem is
összetörte a hasztalan
tudta húzni a lábáról, ez ismét a providentiális esetek
közé tartozik. Mert a
midn már
a leküzdhetlen végzetnek,
künn
melybl nemsokára
közelíteni,
megadni készült magát nagy zajt hall
az utczán
felharsan
a
lelkesít
Rákóczy-induló zenéje, el-elnyomva ezernyi éljenkiáltástól s
a házfalakra veres tzfény vetdik, mely bevilágítja
az
szobáját
is.
Fáklyás zene közelít.
«Most van a szüretjét), gondola magában Áldorfay Incze is felölté
s
csiságból
ft
—
ismét dolmányát, hogy megnézze e
—
kivan
szép jelenetet. Az utcza megtelt néppel,
ért, volt ott
háromszáz fáklya
is,
f
délczeg ifjak kezében
a tömegben félkört tágítottak a fáklyákkal a szónokok szá
mára, épen a vendéglvel szemközt. Itt bizonyosan valami nagy celebritás lakik alattam az els emeleten, gondolámag ában Áldorfay Incze s találgatta magában, ki lehet az ? A mint a nagy éljenriadalt még
hangosabb
«
halljuk » kiáltásoknak elvégre sikerült elcsilla-
pítani, kiállt a félkör
közepére egy délczeg
fiatal polgár, s
mondott egy hatalmas szónoklatot a megtisztelt egyéniséghez, ki nevét napsugarakkal irta fel hs tetteiben a hsza egére s ki a mellett szintoly bölcs, mint a milyen vitéz s egyrészt hivatva van, alkotmányunk hajóját egy kezével a békés kikötbe kormányozni, másrészt a másik kezével ;
zászlóinkat lobogtatva, vezetni,
tzön és
viharon keresztül diadalra
kinek jelszavát az egész nemzet várja,
s
a kit
követni fognak ifjak és vének életbe és halálba. «
Ugyan
nagyságú
ki lehet az férfiú,
a minden tekintetben utolérhetetlen
a ki a bölcseséget ós a
hsi erényeket
4(5
ennyire egyesíteni tudta Incze s
maga
is
magában ?» gondola
hogy mikor jön el valahonnan a hozzá
várta,
üdvözl beszédre megfelelni állt
?
De
kevert
intézett
nem
az üdvözlött csak
el, pedig odalenn ugyancsak kiáltozták
nel))
Áldorfai
kíváncsi volt megismerni ezt az urat, s
már az
((éljen-
hallj ukot».
«
Egyszer siet léptek közelednek a folyosón végig sarkantyút pengetve, Incze ajtaja
felé
;
felnyílik az,
nagy
s
robajjal tör be rajta egy tizenkét tagú küldöttség, elre-
bocsátva a beköszönt éljent. Incze szemközt találja magát az esteli rencontre hsei-
Legeli a hórihorgas, kinek még most is félreáll az orra s fel van dagadva, mint egy uborka, a kapott ökölütéstl. A másik kett is itt van. Incze azt hiszi, ezek most verekedni jönnek. De nem ám. Ragyog azoknak az arcza az örömtl. Hozott az Isten, szeretett barátom, nagy hazámfia! vel.
—
Kiált, karját
nem birkózásra, de ölelésre nem is ismersz már ?
terjesztve szét a
hórihorgas. Tán
(Hogyne ismernélek? gondolta magában Incze, hiszen ezeltt három órával ütöttem így félre az orrodat.) Én vagyok Sámsoni Lenczi, rnagy, hajdani bajtár-
—
sad, a kivel
annyi csatában harczoltál együtt.
Incze csakugyan kezdett rá emlékezni, hogy látott valaha
ilyenforma nemzetri rnagyot valami ütközet után tartott
«
lakoma
alkalmával)), ki'«ott»
igen vitézül viselte
magát. Ezzel összeölelte, csókolta Inczét, s bemutatta neki a másik két urat is: a kis tömzsi « Csángó Náczi», a potrohos pedig «Ordasy Miczu». Az elbbinek fel van kötve az álla fehér
Mind
«
keszkenvel tán a foga ismersök. :
— Azért nem ismertél tán rám, dagadt.
fáj ?
régi» jó
mert az orrom így megeste egy német spitzli
Hübnere van a dolognak. Az
kötött belénk az utczán, csúfolta a kaczagányunkat.
aztán jót húztam neki a csati bottal a czilinderére
:
s
Én arra
!
M vaktában
a spitzli
úgy hozzáütött az orromhoz, hogy
ilyen lett belle.
Lenczi bácsi ezt olyan humorral adta, hogy mindenki-
nek nevetni
— Hát
kellett rajta.
aztán a czilinderes spitzlibl
mi
lett ?
kérdé
Incze malicziával.
— Az meghótt rá komolyan Lenczi. De csak ne volna a félkezem a guba alá dugva — Akkor kétszer halt volna meg Incze. — Hanem hát már most gyere a tisztelidhez. Azt hogy — Én Hát nekem a megtiszteltetés — Hát ki a világ csodájának Nem hallottad azt a !
felelt
lett
!
tódítá
le
alszol.
hiszik,
szólt
?
?
hét-
?
? Most gyere le szaporán Azért jöttünk depuhogy levigyünk: aztán gyújts rá valami szép
szép dikcziót táczióba,
!
beszédre.
— Hagyjatok nekem
szabódék Incze. Nincs én
békét,
nekem semmiféle érdemem
a világon, a mivel erre az
ováczióra rászolgáltam volna.
Nem
tudok én nektek sem-
mit mondani.
—
Csak te gyere ked, hogy mit mondj
le
szaporán. Majd
súgom én ne-
Majd a szádba adom én a
!
szót
szépen.
— Ejh, én nekem most nincs semmi kedvem a szónok-
láshoz,
monda Incze
boszusan. Mondjátok a tisztelt polgár-
társaknak, hogy lefeküdtem,
el
vagyok rekedve, izzadok
:
nem mehetek!
Könny
azt
mondani
!
de mikor az embert egyszerre
csak megrohanja orozva két markos legény kétfell, átnyalábolják a lábszárait, felkapják a levegbe,
akkor aztán
már négy lába van s menni kell, a merre azok viszik. Azok pedig leviszik az utczára s addig le nem eresztik a földre, míg a megtisztel közönséget egy szép szónoklattal s habár ki nem elégíti. Incze nem is maradt azzal adós nem is azt mondta el, a mit Sámsoni Lenczi súgott volna neki (pedig az sokkal nagyobb hatású lett volna), de még ;
!
!!
48 is
beszélt annyi mindenfélét, a
mi eszébe
jutott,
hogy
alig
tudta végét szakítani.
Mikor aztán
még egy ember nem
letették a földre,
Az egy ujságiró volt. Arra ösztönözte, hogy adja oda neki a holnapi lap száereszté el a gallérját a markából.
mára
— Írásban.
azt a szép beszédet
Nem
szabadulhatott
szobájába
s lediktálni,
Egy nyeresége mégis
meg
tle,
fel
kellett t;
vinnie a
a mit beszélt. volt
ebbl
is.
A becsületes riporter,
hogy a nagy hazafi nem tudja a csizmáját lehúzni a lábáról, segített neki a keserves munkában, melyet látva,
végre
még
csak a kivánt siker koronázott.
is
nem
Inczének
alatt lerohadt
nik
;
hanem
mikor a hadjárat
jutott akkor eszébe,
a lábáról a csizma, hogy az a hazáért törté-
most, hogy ezt a csizmát le kellett húzni a
lábáról, kezdé megismerni,
hogy mi a hazaszeretet
?
hajnal felé aztán hozzájutott, hogy lefeküdjék.
Úgy még egy
De
mieltt a gyertyáját elfújja. Egyszer csak csörren az ablak, s a két üveglapon kereszmeglepetés várt
tül berepül
rá,
a szobájába egy darab
k
s
odaesik az ágyára.
Ez az ellenvélemény Szép terem.
gömböly
kavics volt,
a milyen a Dunaparton
Incze eltette azt emlékül a másikhoz.
Van már
kett! Alkalmasint valami hivatalából kiküszöbölt Beamtertl jöhetett ez a merénylet
Mi pedig
azt hiszszük,
hogy maga a buzgalmas reporter hogy más-
hajította be azzal a kavicscsal az ablakát, azért,
nap megírhassa, milyen orsini-bombát vetettek be a reactio zsoldosai a nagy férfiú hálószobájába; a mi annak a hírét
még jobban
fogja növelni
s
személyének becsét
gasabbra emelendi a közvélemény eltt. Kitelik
tle
még ma-
49
A HIKESSEG ATKA. Áldorfai Incze napról-napra jobban tapasztala, hogy
idehaza nagy embernek tartják.
El
nem
t
tudta gondolni,
hogy mi okot adhatott rá ? Egyik megtisztelés a másik után érte. Fényképészek minden elképzelhet állították camera obscuráik elé ,
állásban
;
mvészek
rajzoló
képének lemásolása
ültették le, életnagyságú arcz-
Egy faragó genie
végett.
kifaragta a
egy lelkes honleány dombormben s egy reményteljes szabólegény viaszból azt ki idomította kivarrta azt egész alakjában posztóból. Egy esztergályos szobrát körtefából;
botokat készített Incze fejével bunkó helyett;
tonfest zsebkendkre nyomatta a képét
;
egy kar-
kilencz újságíró
írtak róla életirást, novellát,
kiadta azt a hetilapjában.
költeményt, soha
meg nem
történt kalandokkal hozva
még
színpadra
is
kapcsolatba
Buda
;
várát lóháton. Kalapot, rostélyos
vére,
keresztapának
sültet
hozták
s elfoglaltatták vele
nyakkendt készítettek a ne-
kereszteltek
új született
t
el
róla.
polgártársakhoz,
Meghítták s
elvitték
körutakat tenni veszélyeztetett választókerületekbe. Kapott
ajándékokat
is
:
díszkardot, dohányzacskót, hímzett
sz-
nyeget, antik
menteköt
választották
keletkez humanitási egyletek elnökükké;
utoljára
még egy
lánczot, paripát ós agarat.
hirlapot
rencséjének tartotta, ha
is
kapott ajándékba,
t szellemi vezérének
Meg-
mely
sze-
nyilvánít-
hatja.
Ez mind igen szép volna, ha az embert nagy férfiúnak tartják; bárha saját maga meg van is felle gyzdve, hogy nem az hanem nagyobb baj az annál, hogy az emmaga bert egyúttal gazdag uraságnak is tartják, mikor nagyon jól tudja, hogy abból ugyan semmi sincs. A nagy férfiú szerepe igen sok elkerülhetlen kiadással ;
is jár. Jókai
:
Enyém.
Tied. Övé. II
^
50
Mindazok a megtiszteltetések okvetlenül vonnak maguk után valami viszonzást
Költségbe kerül a klub,
is.
a
körutazás, az egyleti elnökség, a hírlapi szellemi vezérség,
a komaság, az arczképek,
még
a kapott ajándékok
is.
Ha
a nagy férfiúnak valaki egy pisztolyt ajándékoz, legalább is
egy ágyút vár tle vissza.
Még azok
a legirgalmasabb tiszteli, a kik olyan nagy
dolgokat kivannak tle, a miket lehetetlen teljesíteni.
Eokkant vitézek jönnek hozzá követelni, hogy fizettesse nekik az országgal a 49 óta elmaradt évdíjaikat. Csizmadiák, nyereggyártók bíznak benne, hogy a magyar hadki
seregnek kiszolgáltatott holmiaik fizetetlen árjegyzékét ki fogja
egyenlíteni.
Siránkozó
özvegyasszonyok hozzák
dugaszban tartogatott magyar bankjegyeiket, könyörögve, hogy váltassa be azokat más forgalomban lev eléje
pénznemekre.
Nagyérdem
hazafiak vezetik be hozzá jól
készült fiaikat, hogy szerezze be
Pörleked
volt úrbéresek,
és
ket valami
nemes
hivatalba.
atyafiak mutogatják
be neki zsíros pörirataikat, azt várva tle, hogy a sérel-
mes
ítéleteket
majd megsemmisíti. Deputatiók jönnek
hozzá, hogy védelmezze cutió ellen.
meg
Ezeknek mind
a népeket a falun az adóexe-
könny
felelni.
(A «kérvényi
bizottsághoz*) utasíttatnak.)
Hanem aztán vannak igények, a mik ell becsülettel nem lehet meghátrálni s azok mind rátalálnak Inczére, mintha az kozót.
A
szállásán adtak volna
egymásnak közös talál-
kötelességszer áldozat mellett aztán, melyhez
tisztességes
ember szívesen szokott
járulni,
Sisera hada az orczátlan kéregetésnek s
jön egész
az emberismeret-
nem tud különbséget tenni közöttük. nem így volna, ha a jó gondos feleség zsaroló had nem meri oda betenni a lábát,
len nagy férfiú
Hajh, mindez
megvolna, a
a hol asszonyt érez a háznál. Incze kész préda e hadnak.
A
képviseli napidíj
nem
elég a százszájú polypnak.
Az els negyedév végével már kénytelen Incze Walter Leónak irni, hogy küldje meg a tkéje kamatját; nem
!
51
bánja már, ha neki
még
a
tiz
jöv
perczent lesz
Walter aztán küldött
is,
évnegyedre valót
is.
polgártársai talán jött, hogy az annak a fejében, hogy most jött Kaliforniából, azt hiszik, hogy teleszedte magát aranynyal?
Incze arra a gondolatra
De bizony még annál Ki terjeszthette
el
is
furcsábbat hittek felle.
felle?
azt
nem
de annyi
tudni;
bizonyos, hogy általánosan beszélt adat volt Áldorfayról,
Napóleon herczeg legbensbb megbízottja, a kinek át, arra a czélra, hogy Magyarországon propagandát csináljon. Azt is tudták,
hogy
a herczeg százezer forintot adott
hogy
min
furfanggal csempészte be Incze azt a százezer
rendrség-
forintot a határon ? ki árulta el azt az osztrák
nek s hogy lett ez rászedve híresen ? Csak Incze nem tudott felle semmit.
nem
járat óta lett
a herczeget.
is látta
a krimi had-
Pedig mennyi helye
volna annak a gyönge százezer forintnak
Veszedelmes állapot valakinek egy ilyen potya százezer forinttal hirbe keveredni
?
Azokkal még kevesebb baj van, a kik arra személyes igényeket támasztanak; de sokkal nagyobb a veszedelem a hol a czélt magát veszik
arról az oldalról,
komolyan
s
várnak belle országdönt eredményeket. Incze zetet,
meg nem
hogy
birta
magának magyarázni
vele egészen komoly, szilárd
azt a hely-
jellem, derék
elkezdenek messzeható politikai és stratégiai
hazafiak
tervekrl értekezni; kívántatnék.
mintha azokhoz az
beleegyezése
Hallgatását, naiv tudatlanságát kiszámított
míg a vendégli közvélemény fényes nappal népes utczán, tele torokkal kiáltja t leend vetitkolózásnak veszik,
zérének
S
s
üldözi
t — kitüntetéseivel.
ez a jó hír a magánéletre is kihat.
Incze
feltn
szép,
délczeg fórfialak.
minczhat évesnél. Most vesztette
el
Nem
a nejét.
több har-
Akad, a ki
a megszomorodott özvegy vigasztalására gondol.
Egy délután
(a
déleltt az országgylésé) két hölgy 4*
;
52
látogatta
meg
Áldorfai Inczét a lakásán.
Nem els
esek
volt ez.
A
beküldött
Incze
látogatójegyeken
két
e
nevet
olvasá
:
— Stomfay Gideonné, Caesarine, — Stomfay Fatime Serena.
honvéd rnagy öz-
vegye.
Nagyot dobbant rá a szive. Sejtelme volt. Mindig üldözte az a gondolat, hogy most, mikor börtönök,
és hivatalbureauk
sírok,
egyszer csak Gideon
is
kiokádják
eltte terem
:
s
bizonyosan országgylési képvisel lesz
halottaikat,
ha az elkerül, sokkal szabad-
elvbb, mint Hogy fogja az t majd a hazafiúság és szabadelvséi magaslatából lemennydörögni, a hátrama!
—
radottat
!
Azonban hát Caesarine
«
özvegy »
;
ha ugyan a látogató-
jegyeknek hinni lehet. Sietett
ket
elfogadni.
Caesarine és leánya a legutolsó magyar divat szerint voltak öltözve
:
az anya rókatorkos, sokpitykés gyöngyösi
mentében, aranycsipkés, veres bársonyszalagos fkötvel a leánya kifzött bársony vállderékkal, dudoros csipkeujjakkal,
hímzett elkötvel, leeresztett hajfonatokkal,
gyöngyös pártával.
s fején
Caesarinenek még mindig voltak igényei a világ irányában.
még mindig
bárha azon melyek olyanok, mintha két különböz kölcsönkért arczból volnának összeállítva két egymáshoz nem ill fél. A leánya egy felserdült Arcza
szerencsétlen
eltrte a szépít szereket
arczok közé tartozott
;
is,
:
növendék, se gyermek se leány még; kifejletlen termet és
vonások; semmit sem mondó tekintet; csupán a két nagy fekete szem, hosszú selyem pilláktól árnyazva, sejteti az egykor kifejlend bbájt. Különben a tizenhárom éves
gyermekek minden tulajdonával felruházva; ügyetlen és szemérmetes, vagy bölcselked és merész, érzékeny vagy durczás, hallgatag vagy közbekottyanó.
nem
Incze
óvhatja
meg magát attól, hogy keresztleánya
kezet ne csókoljon neki. Hiszen tartozik vele. Leülteti
kánya
ket
s
némi kiváncsisággal
arczvonásait.
— Egészen az apja képe!
jó
vizsgálja kereszt-
Gideonomé. Ilyen korán
sipogja Caesarine.
Szegény
jutott árvaságra!
Incze egy veres plajbászt tartott a kezében, azzal a szándékkal, hogy valahányszor Caesarine egyet hazudik,
mindig egy vonást csináljon vele az eltte hever papirra. Nro 1. Tehát SGideon csakugyan meghalt? kérdezé Caesarinetól.
— — — Elvérzett a hazáért.
ki
A
temesvári ütközetben lehelte
nemes lelkét a dühös kozákok dárdáitól átszúrva. Nro 2, jegyzé Incze. S azóta kegyed egészen magára van hagyva ? Elhagyva az egész világtól. Napszámból tartom
— —
szegény gyermekemet.
Nro
3, szólt
a veres
iral.
— Mit tehetek önök sorsának enyhítésére — Egyedül ön tehet mindent. Leányomnak gyönyör *?
és
sopran hangja van. Egy Malibran rejlik benne. De a világ nem tekinti a tehetséget, hanem a szépséget. Én pedig úgy rzöm gyermekem tiszta erényét, mint a szemem fényét,
s
készebb volnék neki
vitriollal
az arczára, hogy irtózzanak tle,
ragyákat festeni
hogysem elbukni en-
gedjem.
Nro
—
4.
Én a mi furainkhoz akarok. Én ugyan személyes
fordulni
nem
tapasztalásból
tudok; nem nem ismerem
ket, de a világ annyi rosszat beszél felölök.
Nro 5. — Önbe van vetve egyedüli reménységünk. Ön «nagy emberi) egy szava mindent tehet. Ha ön egy szót szólna gyermekem mellett a nemzeti szinház igazgatóságának, hogy vegyék fel, bárha eleinte csak az énekkarba is, az kétségtelen sikert aratna szamunkra* ;
!
54
Incze végre
megunta a rovást jegyezni
hogy majd De Fatimének
s
megígérte,
beszélni fog a «comitée» tagjaival.
—
Csókolja
nem
meg
engedte többé megcsókolni a kezét.
tehát a homlokát,
szólt
Caesarine,
hiszen keresztleánya
Azt hát megtette neki.
Még aznap ismers
el
este a casinoban
«comitée» -tagoknak
s
is
hozta e tárgyat az
másnap Fatime szerzd-
tetve volt a színházhoz.
Incze ugyan legkomolyabb képpel esküdött rá, hogy neki legkisebb köze sincs az egész leányhoz, csupán szép tehetsége végett szólal
neki senki. Azontúl
fel,
hanem
azt bizony
köztudomású dolog
van valakije a színháznál, a hogy eddig nem volt.
lett,
kit protegál.
nem
hitte
hogy neki
Skandalum
is is,
pedig úgy elfelejtette az egész leányt anyjával együtt, hogy többet nem is kérdezsködött fellük. Volt neki egyéb dolga, mint színházba járni. A mint a halomra tornyosult országos teendk néhány
napi szabad idt engedtek neki, ezt arra használta
fel,
hogy leránduljon választókerületébe, magát választóinak megmutatni. Itt
Pesten azt sugdosták lerándulásáról
(tele torokkal),
hogy a guerilla-harczot megy organizálni a Bakonyba. Ismét a kolostor volt szállomáshelye. Ott találta
mind
az öregeket,
s
többeket hajdani ifjú társai közül, kik
együtt harczolták vele a csaták végéig
harczok
ideje, visszatértek
skapulárét,
Incze
s
még
s
mikor elmúlt a
ismét a kolostorba, felvették a
miséztek és praelegáltak, mint azeltt. egyszer látta a kis szobát, melyben hajdan
lakott, a lefüggönyözött
imádkozott,
még
még
madonnaképet, melyhez annyiszor
egyszer bejárta az emlékezetes helyeket,
mikhez annyi nehéz gondolatja
volt fzve. Ez eszmék mind a tenger fenekén feküsznek már. Jobb lett volna tán azokat soha ki sem gondolni!
A jámbor
földnépével érintkezve,
meggyzdött
felle,
55
hogy az még most
a régi:
is
— önz
és
áldozatkész,
panasz teljes és békülékeny, ragaszkodó és ingatag. Minden faluban tartott egy szónoklatot, néhol kettt
metek
és
a hol né-
is,
magyarok laktak vegyest. Szekere
tele
volt
koszorúkkal, mire visszatért.
Mikor visszakerült Budapestre, a legels volt Sámsoni Lenczi, a ki üdvözletére sietett.
Elhozta neki az összegyjtött hírlapokat mind, a mikben *-i
körútjának diadalai
Az
ilyen
le
voltak irva.
elzmény nagy következményeket szokott maga
után vonni.
A
ki
ennyira birja a nép kegyét, arra nagy kötelességek
várnak.
— Neked
most rögtön
el kell
a követválasztást megejtetni.
A
menned Mike-Bogyára, régi leköszönt, új válasz-
tás lesz.
— De hát mi közöm tudom, hol van
—
nekem Mike-Bogyával
?
Azt sem
?
Majd megtudod. Együtt megyünk. Én
is
veled
megyek. Ezt igy határozta a nemzeti comitée.
Sámsoni Lenczi maga nem tásoknál
dönt
volt képvisel, de a válasz-
befolyású egyéniségnek tartatott.
ítélt
élk
és halottak felett.
—S megválasztani Mike-Bogyán — Nem kisebb embert, mint magát Napóleon her— Eredj már ne bellem bolondot Mi köze Jeremiás herczegnek a magyar alkotmányhoz — Csak lassan a Tudom hogy semmi köze kit kell
?
czeget.
!
csinálj
!
?
testtel
!
én,
hanem hát Mike-Bogyán a conservativek nagy erben vannak. Az oláhság mind velük tart. Az jelöltjük báró Schafskopf nagybirtokos azon a vidéken. Ezzel mi nem mérkzhetünk. Hanem ha egy olyan nagy celebritást sincs hozzá,
mint Napóleon herczeg, azzal az Schafskopf megbukik egészen. De hát mi mit nyerünk vele ? hiszen Napóleon her-
állíthatunk
fel
ellenében,
oláhokat megnyerhetjük,
—
s
56
czeg csak
nem jön mi nekünk ide magyar
képviseli székei
elfoglalni.
— Azt bölcsen tudom én
is.
Ámde ha
törve a jég, a többi magától jön;
egyszer
meg van
— ha egyszer Schafskopf
báró fiascot csinál, akkor aztán a leköszönt Napóleon
mi
herczeg helyébe bizton felállíthatjuk a
Kondorossy Mukit Incze
még
;
jelöltünket,
egyedül maradunk a téren.
szabadkozni kezdett
;
hanem
aztán Sámsoni
Lenczi annyira komolyan fogta, hogy át kellett látnia, miszerint
megbízást elfogadnia a legszentebb hazafiúi
e
kötelesség.
El
is
ment Mike-Bogyára
s
nagy küzdelmek
árán megválasztatta elébb Napóleon herczeget magyar képviselnek s a mint annak távirati lemondása megérkezett,
kitzte új követjelöltnek Kondorossy Mukit és újra
végigjárta ennek a zászlóival a kerület falvait.
Nehéz munka volt ez Napóleon herczeget csak tudta még, a hogy tudta, ajánlani a választóknak, de Kondo!
rossy
Muki érdemei merben ismeretlenek
Egyszer találkozott vele életében az érdemes képviseljelölt, hogy
s «
voltak eltte.
akkor azt kérdezte tle
igaz-e,
hogy a
pesti kö-
vetek a buffetben az ülés alatt nyers halikrát esznek ?» s
miután
monda kánál)).
rá
ezt Incze :
«de
Többet
Hanem
igenlleg bizonyította, öntudatosan
már mi
nem
azért az
csak maradjunk a jó kassai son-
tudott felle.
ajánlatára megválasztották Kondo-
rossy Mukit képviselnek.
A diadal ime tökéletes volt. Hanem van aztán egy árnyoldala
a diadalnak. Néhány hoznak Inczéhez egy múlva hosszú nap árjegyzéket a választási múlhatatlan alkotmányos kiadásokról, a mik
mennek valami négy
ezer forintra.
Ki fog ezeknek helyt állani ? Bizony, kedves czimborám,
—
mond Sámsoni Lenczi, nekünk kettnknek kell megfizetnünk. Incze nagyon bámult erre a szóra. Elször is nem értette, hogy mire lehetett annyi tenger-pénzt kivetni, a ezt
57
midn
senkit
sem
meg a
vesztegettek
sodszor pedig sehogy sem ment a
hogy miért kelljen
fejébe,
neki két ezer forintot fizetni a végett, hogy ne
kopf báró egye a buffetben a kaviárt zsemlyével,
Kondorossy Muki a kassai sonkát,
Azonban már
fizetni kellett.
eczettel,
Incze
má-
szavazatáért?
nem
Schafs-
hanem
paprikával ?
tagadhatta
el,
ha nem tudta eddig, hogy ez a hivatal együttjár a költségek elteremtésével, hát már most megtanulta. Még szerencsésnek nevezhette magát, hogy a megtérítend kiadások halaszthatóbb felét választási primipilus társa, Sámsoni Lenczi volt a pártelnök
hogy
elvállalta
Mike-Bogyán,
s
magára.
Kénytelen volt Walter Leónak
írni, hogy küldjön a számára a tökepénzébl két ezer forintot. Igazán fájt a lelke, mikor ezt a pénzt kiadta a kezébl. Mily sanyarogva szerezte ezt megboldogult kedvesével együtt; mennyit kellett a szegény asszonynak dolgozni,
hogy ilyen két ezer forintot összegyüjtsön
s
mennyi élmeg-
vezetet megtagadni magától, hogy a szerzett pénz
maradjon;
szomjú
s
ezt
— homokba
most három nap
alatt
betöltötte a
1
Felfogadta magában, hogy ez volt az utolsó leczke.
Dehogy volt utolsó. Egy hét múlva betoppan hozzá Sámsoni Lenczi s minden bevezetés nélkül elhúz a zsebébl egy váltót. (Nem is
szól többrl, csak két ezer forintról.)
—
van egy váltó, kedves pajtásom én vagyok az te elfogadó, Kondorossy Muki czimboránk a kibocsátó Itt
;
:
lészsz rajta a forgató.
Egész simán, mint a parancsolat. Incze,
nem
mint
látott
afféle
tudatlan yankee, a ki soha életében
másforma
váltókat,
mint
adósra és hitelezre vonatkoznak, a val azt gondolta,
hogy ime,
üzletieket, a
maga
mik
naiv észjárásá-
ez a két derék
ember most
neki a kifizetett két ezer forintjáért egy váltóval akar kárpótlásul kedveskedni.
Pontos, lelkiismeretes czimborák
58
Ezt
ezek.
nem
szabad visszautasítani. Tétovázás nélkül
ráirta a nevét a váltó hátára
forgatmányosnak
s
készült
azt a fiókjába eltenni.
— De ne csukd a fiókodba, pajtás rá Sámnekem van szükségem — Neked kérdé elbámulva Incze. — Nekem Én akarok erre kétezer kapni a takarékpénztárból. — De hát akkor minek rá az én nevemet hiszen én nem akarok pénzt kérni a takarékpénztárból — Hiszen nem neked adják hanem nekem. — Neked Az elfogadónak Ezt én nem értem. — Hja, nálunk egészen másforma el
!
kiálta
soni Lenczi. Mert arra
!
?
hát.
forintot
Írattad
is ? !
azt,
is
?
?
pajtás,
váltó-tör-
vények regnálnak, mint arra ki Amerikában. Ez nálunk így megy. De már most mégis az lesz belle, hogy tartozom a takarékpénztárnak; Muki tartozik én nekem; és se én
—
nem
láttam a takarékpénztár pénzét, se Muki az enyimet.
— Csak Incze
te
meg
nyugodjál
meg
benne. Ennek így kell lenni.
volt lepve a váratlan
támadás
által,
lefegy-
verezve és fogolylyá téve.
mindennapi bátorság dolga van elég, a ki az ágyútelepet megostromolja de ahhoz, hogy valaki meg merje mondani a «jó pajtás »-nak, hogy «én biz a te váltód hátára nem irom a nevemet », oly hsi elszántság kívántatik, a minnek példái csak nagy ritkán vannak feljegyezve MagyarMert a pisztoly
olyan vitéz ember
elé kiállani
;
is
:
ország történetében.
Incze nevét
nem
Muki
Ott hagyta a
bírt e rendkívüli bátorsággal.
váltóján.
Lejáratkor azután természetesen neki praesentálták a váltót.
Ezt tudtuk elre.
Inczét
Azt
már
hitte,
ez egészen kihozta a sodrából.
egészen igazságos utat követ, a
midn
azt kí-
hogy vegyék meg az összeget az elfogadón. Az ügyvéd azt kérdezte tle, hogy mit exeqnálnak Sám-
vánja,
59
soni Lenczin
az attilája gombjait-e, vagy a tajték pipámert annak egyéb vagyona nincs. Ennek Amerikában nagyon határozott nevet adnának: :
ját ?
nálunk úgy
hijják,
hogy gavalléros
Azonban Inczének Jól van; ha
játszani.
el
tréfa.
nem volt kedve gavallért nem tud fizetni, álljon
ezúttal
az elfogadó
a kibocsátó: be kell perelni Kondorossy Mukit!
vakmerség pedig
Hallatlan
lnek
a másikat váltóügyben
merénylet
!
Hisz ehhez képest
összeesküvése
Az
ítélet
kiderült,
még
ez.
Guy Facques puskaporos
csak «kisebb hatalmaskodás*).
elmarasztaló volt,
hanem
hogy Kondorossy Muki
be van már páczolva birói
már semmi újabb
Beperelni egy képvise-
Hisz ez parlament elleni
!
a végrehajtásnál
e földi birtoka
foglalásokkal,
annyira
hogy annak
törvényszéki elmarasztalás
meg nem
árthat.
Aldorfay pedig
már akkor dühbe
volt
hozva
s
nem
akarta magát kinevettetni. Lefoglaltatá a collegájának a
képviseli napidíjait.
Ez halál,
Ez
pedig
már olyan
merénylet,
a mire nincs elég
hogy azt kiengesztelje.
menten tapaszhogy a vendégli közvélemény
árulással rokon cselekvény után
talhatá Aldorfai Incze,
hangulata egyszerre hogy átcsap ránézve az ellenkezbe.
Nem
éljenezik többé az utczán;
nem
keresik a tár-
saságát. Megtartják a bizalmas értekezleteket nála nélkül.
Egy napon, mikor a megszokott
étkezési tanyára megy,
véletlenül ilyen discursusnak lesz tanuja.
Egy
asztalnál
ülnek sokan, köztük Sámsoni Lenczi, Csángó Náczi és Ordasy Miczu. Nem veszik észre közeledtét s Incze az
míg fels kabátját a fogasra akasztja, kénytelen meghallani, hogy odabenn róla beszélnek. alatt,
—
Pedig kár volt a «barát»-nak a miatt a rongyos
kétezer forint miatt ezt a subscust csinálni; recseg Csángó
Náczi
boriz hangja, mert hiszen épen arra a
kapta Napóleon herczegtl azt a százezer forintot
czélra .
.
.
:
60
— Hogy a hol szomjúságban azt megegészító ki a mondatot kedélyesen Ordasy Miczu. — De iszen hegedült arról a százezer szent talál valakit,
itassa,
forintról
Dávid szólt bele Sámson Lenczi. Elkártyázta azt a «barát» a casinóban az utolsó piczuláig. Különben sem kóser ember a «barát» én elttem, folytatá a megjegyzéseket Miczu; azt mondják, hogy mikor audienczián volt a császárnál, megesküdött, hogy semmi mozgalomban sem fog részt venni. El is ájult. ;
—
Azt mondják.
— Én pedig bizonyosan tudom,
szólt Náczi, szavahihet hogy legközelebb, mikor odalenn
embertl hallottam,
járt a választóinál, a kolostorban volt szállva
;
megígér-
hogy újra visszakatholizál s kilátásba helyezték eltte, hogy ha megint felveszi a papi csuhát, hát meg-
tették vele,
kapja a kalocsai érsekséget.
— Dejsz azt nem elkölteni
szokta
okosabb dologra
teszi a barát Mert nem csak kártyára Napóleon herczeg pénzét hanem annál I
:
is.
Ekkor észrevették Áldorfai közeledtét
s
félbeszakították
a discursust.
Pedig
maga
is
szerette
volna megtudni, hogy mi
lehet hát az az okosabb dolog, a mire
azt a sok pénzt
kiprédálja?
Mire odaült az asztalhoz, már akkor arról beszéltek,
hogy milyen olcsó a repeze, s hogy hullanak a birkák. Azonban csak mégis megtudta elébb utóbb, hogy mi az okosabb dolga
az
A
?
kétezer forintot
meg
kénytelen volt ismét irni
kellett fizetni s a miatt Incze
W altér Leónak, hogy küldjön a
tkepónzóbl.
A irta
bankár elküldte a pénzt, de a levele aljára
ezt a sort
Inczének
—
Olyan sokba kerül az a
háznál
kis
énekesn
?
Inczének most nyilt
fel
egyszerre a szetne.
ott a szín-
c,\
Igaz,
hogy egyszer másszor hol egy
kis házbérrel, hol
egy öltözet ruha árával kisegítette Caesarinet ós leányát s azért meg volt az a jutalma, hogy a hol csak az utczán
megkaphatták, jobbról balról kezet csókoltak neki
s
az
rámában tartották odahaza; de neki ugyan még a gondolatja sem járt hozzájuk közel. Már pedig ennek a hírnek ugyan jól ki kell harangozva arczképét megkoszorúzott
lenni,
hogy egész a prágai Venczel-térig
eljutott.
Incze úgy tapasztala, hogy igen nagy uzsorát fizet attól
a perrel megítélt pénztl. S elvégre még a pénzt sem kapja meg.
napban
A következ
szétoszlatják az országgylést; több napidíj
hó-
nem
adatik.
Az eredmény Inczére nézve az lett
vagyona egy harmadával
volt,
hogy szegényebb
hazafiúi illusiónak egész
s
összegével. Azt, a mit tizenkét év eltt
hon «
itt
hagyott, vélte ismét
Nagyot csalódott. Mennyivel jobb
feltalálni.
lett
itt-
volna
otthon » maradni, a kis kertben, a káposztafejek között;
azok megfordítva tesznek
:
de
gondolkoznak,
nem
be-
szélnek.
Bizony
nem
is
énekelnek.
Mikor az utolsó megyei gylést nem lehetett megtartani, mert a megyeház udvarát elfoglalta a fegyveres hatalom, a kizárt alkotmányos képviselet ünnepélyes körmenetben énekl végig az utczán a nemzeti hymnust, a szózatot.
Incze kivonta magát közülök.
Keser
Hajh ezeltt
volt.
tizenkét esztendvel, mikor be akarták elttünk zárni a
terem
ajtaját,
csaptunk,
s
nem mentünk
azt
énekelni, hanem a kardunkra mondtuk, hogy gyerünk a «gyepre!» (pe-
dig hó volt) aztán ott váljék
St még
el,
ki az
úr a háznál!
hogy egy elmondá a véleményét magáról az elénekelt hymnusról hogy annak azt a vigyázatlanságot is elkövette,
bajtársának, a kit jóbarátul ismert, bizalmasan ;
a milyen magasztos a szövege, ép olyan gyarló a melódiája.
62
Kezddik száll
az egy búcsújáró dallamon, mely lassankint alá-
a kolduló siránkozásig
;
onnan egyszerre minden ok
nélkül felcsap a kihívó tombolásig s aztán végzi egy szerel-
mes népdal
turbékolásával.
zéstelj esebbek,
Britannia»,
Hogy ennél mennyivel
a marsellaiset
meg
nem
is
a «Hail Columbia!*)
«Bozse Czarja Chrani»
kifeje-
említve,
a «Kule
st maga
az orosz
is.
Ez azonban mind csak a melódiára vonatkozott, a mi hát zenészeti izlés dolga. Hanem másnap már minden ember azt beszélte, hogy Áldorfay Incze ócsárolta a szózatot s azt mondta, hogy jobb volna nekünk, ha az orosz néphymnuszt énekelnk. S Incze tapasztala, hogy a mint végig ment az utczán, e naptól fogva minden szembetalálkozó úgy nézett rá, mintha volna a kétfej sas.
A HANG A TENGEK ALÓL. A magyar országgylés
fel lett oszlatva,
az osztrák össz-
alkotmány kedvéért Magyarország kontumacziázva. És ekkor ismét volt egy történelmi mozzanat a magyar nemzet életében, mely nagyszerségében ritkítja párját.
dette
A
mint az osztrák kormány a provisoriumot
Magyarországon,
egyszerre és
kihir-
azonnal leköszönt
minden népválasztotta tisztvisel. Valamennyi municipium közigazgatási és törvénykezési hivahivatalos állásáról
talnokai üresen hagyták helyeiket, kijelentve, hogy a tör-
vénytelen kormány alatt egyszerre egy akarattal
nem
mondta
szolgálnak. Tízezer fel
apák, a kiknek a hivatal egyedüli kenyérkeresetük, kérdezték,
mibl
fognak ezentúl megélni
szolgálatot keresni.
fispánok
Még
a múlt
férfi
a szolgálatot. Család-
kormány
?
nem
mentek más
által kinevezett
is beadták a kulcsot. Ezt a mozzanatot különben csak azért volt szükséges felemlítenünk, hogy a mi barátunk helyzetét megvilá-
gítsuk általa.
!
!
63
Az országgylés
feloszlatásával
hazajövetelének. Mit keres
az
hivatástalanul, reménytelenül ? éi
van temetve. Sajátszer világ
hagyta hivatalát
munkát
s állást
minden indoka elmúlt
most itten? Társtalanul, Még nincs meghalva s mái-
ember egyszerre
ez! Tízezer
volt
keresni;
míg a provisorius
ott
más kormány még
szaladgált a világban alá
s
s
fel
nagyobb kétségbeeséssel szaladgált szerteszét a világban, másik tízezer embert fogdosni az üresen hagyott székek számára.
Egy szép napon a kormányzó
hivatta
magához Áldorfay
Inczét.
Incze azt hitte, hogy most
kemény
utasításokat fog
kapni, hogy mint megkegyelmezett rebellis hadvezér a
mostani rendri állapotban mihez tartsa magát, hogyan lépjen ? nézzen ? mit egyék, mit igyék ? és
mirl álmodjék ?
De ugyan megcsalatkozott excellentiája azért,
hogy nem
nem
egyébért hivatta, mint csupán
volna-e kedve valahol in partibus
delium fispánságot vállalni
infi-
?
Incze kereken, határozottan és egész méltatlankodással utasította el
No hát jól
magától ez ajánlatot.
van.
A
viszontlátásig!
Visszatérett elgondolkozott rajta, kell
hogy micsoda hírben
neki itten állani, hogy a kormányzó ilyen ajánlatot
merjen vele szemben koczkáztatni
Nem
sok
id múlva
egy hajdani jó barátja a kolostori
idkbl, ez id szerint már magas állású fpap, meg személyesen szerény kis szállásán. Ez meg azt az ajánlatot hozta neki, hogy nem kedve elvállalni
— egy
látogatá
volna-e
ultramontán lapnak a szerkeszté-
sét igen fényes subventió mellett ?
Ez már épen dühbe hozta Áldorfayt. A püspöknek azt mondta, hogy menjen a mennyországba s másnap va-
—
!
lamennyi hírlapba beigtatott egy következ tartalmú detményt :
hir-
6t
«Áldorfai Incze, volt honvédezredes, keres
szolgála-
valamely intézetnél, gyárnál, vagy magánüzletnél, mint könyvviv.»
tot
Ebbl már most tudja meg a világ azt is, hogy gény ember, de azt is, hogy nem eladó. A hirdetménynek nem maradt el a kivánt sikere. Elször
az ilyen nyilatkozat rögtön rehabilitálja a
is
maga emberét. Az els hatás abban
bl
sze-
nyilatkozott,
hogy minden vidéké-
az országnak elkezdtek neki pénzt küldeni,
száz forintokat, ki a
maga nevében,
tíz,
ötven,
gyjtemény
ki
útján,
meg névtelenül. A nemzet nem hagyhatja azt a szégyent magán száradni, hogy egy híres embere komisz ki
munkával keresse a kenyerét. Incze kénytelen volt hírlap útján nyilatkozni, hogy minden neki küldött pénzt a sánta és béna honvédek között fog kiosztani: , mint épkézláb ember, munkát keres,
nem
alamizsnát.
Végre azt
is
megtalálta, a mit keresett.
Valami nagyszer, nagymérv, roppant horderej vállakeletkezben Magyarországon : olyan vállalat, a
lat volt
mi korszakot
alkotni jött a világra.
indítói felfedezték Aldorfai Inczét.
A
nagy
vállalat
— Ilyen ember
meg-
kellett
nekik! Értekezésbe bocsátkoztak vele. Elmondták eltte tervüket.
Az kápráztatóan fényes
volt
!
És azután
hogy legyen e nagyszer vállalatnál vezet, de épen elnök, st vezér-igazgató. ták,
felhív-
— nem könyv-
Incze fejét egészen elkábítá e fényes tervezet. Csalha-
annak minden számítása. Olyan alap, mely el mely mértani arányban fokozódik. Több, mint Kalifornia bányái S az elnök a
tatlan volt
nem
veszhet, s olyan nyeremény,
!
tiszta
Az
nyereménybl
két százalékot kap.
elnöki állás elnyerése végett csupán tízezer forint
áru részvényt kell letenni. Épen annyi tkepénze van
még Inczének Walter Eögtön
irt
Leónál.
a prágai bankárnak, hogy küldje
meg
neki
:
05
lev tkéjét;
a nála
azt
hogy elnöke fog lenni
ezzel ?
mi terve van nagyszer válla-
tndatta vele, hogy
is
egy
latnak.
A
szerencse
üldözbe
mint nagyon bizalmas lábon
látszott
t venni
Este, a
a könyvtárba
monda
(ott
ezen a napon.
a kormányzóval
a casinóba fellátogatott, egy,
t
magához uraság félrehívta senki sem háborgatja az embert) s azt álló
neki
— Te szépen a múltkor apró pénzzel. — De hát beszélt olyant én fellem a kormányzónak — No no, nem beszélt neki senki semmit. excellenkifizetted
excellentiáját
ki
.
.
.?
tiája téged
rendkívül nagyra becsül. Daczára a múltkori
nyers visszautasításnak, folytonosan figyelemmel kisér.
Köviden a tárgyra térve, azt óhajtaná megtudni tled, a nemzeti színház igaznem volna-e kedved elfogadni
—
gatóságát
Ha
?
valami képes volt meghökkenteni Áldorfay Inczét,
úgy ez a kérdés bizonynyal az volt. Én ? a nemzeti színház igazgatója
— —
?
Hiszen
nem
mvészethez semmit. többiek sem értettek ahhoz, még is elvállalták. A Egy népszer és derék ember kell az intézet élére s te az vagy. Ez aztán nem kormányhivatal; nem kerül a betöltése politikai elváldozatba. Ez egy neutrális tér a nemzetiség elmozdítására. Gondold meg holnap ilyenkorig a értek én a
ha ismét összetalálkozunk ezen a helyen, akkor add át majd a válaszodat. Jó éjszakát. Inczcnek ez az ajánlat már szeget ütött a fejébe. Ezen az ajánlaton már csakugyan lehet gondolkozni. Mit koczdolgot, s
ember? Másnap déleltt váratlan látogatásban
káztat vele az
rine tisztelte
t meg leányával
részesült. Caesa-
együtt.
Fatime most már tizennégy éves volt. Arczvonásai kezdnémi kifejezést felvenni. Szemeiben valami veszedel-
tek
Júkui
:
JCiiy.'rn,
Tied, Övé. II.
5
!
66
mes búskomorság
látszott,
a mi rendesen az ellenkezjét
jelenti annak.
Mi hozta ket ide rán elvan terjedve
:
Az az örömhír, a mi a színház udvahogy Áldorfay Incze lesz színházigaz-
?
gatónak kinevezve.
Mindenki örül annak
De
senki
sem jobban, mint keresztleánya
;
ki
mind-
eddig tehetségei daczára háttérbe volt szorítva, eltemetve,
szándékosan leorgyilkolva, kegyencze ezen
illeti
!
minthogy senkinek sem volt
nem akart az erény útjáról lelépni. t általános örömbl az oroszlánrész. A méltáMert
nyosság napja
reá
is
felvirradna ez által.
Caesarine rábírta Fatimét nagy biztatások árán, hogy próbául énekeljen el egy áriát Incze eltt Lammermoori Luciából.
Incze kénytelen volt elismerni, hogy a hang elég s
csak kell iskola kellene
hozzá,
friss,
hogy legyen belle
valami.
Kezdte magával
elhitetni, hogy ért ehhez. Mikor védenczni elhagyták, komolyan latra vetette a
dolgot.
Eendkivüli idk rendkívüli idomításokat visznek véghez az emberen. Senkisem tudhatja, hogy a fátuma hova vezérli ?
Minden pálya dics, ha belle hazádra derül fény. Ezt éneklé már a régmúlt korban a költ, a mikor még a hexameterek divatban voltak. Ez a mai este dönt befolyással fog lenni az sorsára. Mikor már fel volt készülve, hogy a casinóba induljon a posta levelet hoz neki, melynek borítékján felismeri Walter Leo Írását. :
A
bankár a küldött levélhez mellékelé a visszakívánt
összeg erejéig szóló váltót a Rothschild-házra, kiszámítva
annak kamatjait az utolsó félkrajczárig. Azonban a levelet magát is érdemes mely így szólt:
volt elolvasni, a
67
Kodves barátom. Itt
letett
leni
küldöm önnek
kívánatára a nálam hogy ön nem sajnálta velem köza mikre ezt az összeget fel akarja vissza saját
összeget. Abból,
jövend
használni,
terveit,
magamnak
hiszek
jogot
vehetni
arra,
hogy megmondjam önnek a véleményemet szintén és egyenesen a tervezet fell. Én ennek az üzletnek a fenekén a legnagyobb humbugot látom, a mi valaha az ó és új világban szinre hozatott. Az elején nagy riadallal fog az
megindulni, fellármázza az egész világot; magához ragadja a könnyen
hivk
minden tkepénzét.
és
hirtelen gazdagodni akarók
a fölösleges pénzzel soha
Elszédíti
nem rendelkez, még is mindig
acquirálni vágyó kis birto-
kosok tömegét; hanem a legels rossz termés esztendeje (az pedig az ön hazájában gyakran fordul el) egyszerre
halomra dönti az egész kártyavárat s jól jár, a kit az egyszerre agyoncsap. Káprázat az egész. Nem akarom önt arról lebeszélni, hogy a pénzét fektesse bele. Az, ha elvész is: ön életrevaló ember, megél a nélkül. De ne adja hozzá a nevét A név a becsület S az elveszett becsületet ugyan nehéz visszaszerezni. Ne kezdjen ön olyan dologhoz, a !
mit
nem
!
tanult.
Ha
egy szamárfejet akar ön lerajzolni,
mennie
elébb a rajzmesterhez kell
s
a vonalozáson kez-
denie; hát a részvény-rajzoláshoz, azt hiszi ön, kevesebb
tanulmány kell ? Egy csizmát nem tudna ön elkészíteni, a nélkül, hogy az inasesztendt kitöltse, s a pénzcsinálásról azt hiszi ön, hogy az könnyebb mesterség ? óvom önt, mint jó barátja, hogy ha önnek a becsülete kedvesebb, mint az élete, ne avatkozzék a mi mesterségünkbe mert az ;
önre nézve bizonyos halál.
Én kínáltam
önt egyszer azzal,
hogy jöjjön hozzám, tanuljon bele ebbe a tudományba az én vezetésem mellett. Akkor még a legkedvezbb chanceai voltak önnek arra, hogy komoly üzlet alapján szilárd vagyoni állást szerezzen magának. Most
meg önnek
—
ez ajánlatomat.
Önbl
Az a jótékony nemt, a
— nem újítanám
hiányzik azóta valami!
ki az
ön végzetére oiy nagy
:
!
68
befogással
— Kedves barátom
birt.
kit szinházigaz gátassal
!
megkínálnak,
Arra az emberre, a okos ember nem
bizza az üzleti könyveinek felügyeletét. Hagyja ön veszni
a pénzét
;
de mentse
meg
becsületét.
Barátja Walter Leo.
E
levél tartalma
Annyira hatott
rá,
mélyen elkomorítá Incze kedélyét. hogy nem ment ki a házból otthon :
maradt.
Különösen fájdalmas érzéssel tölte Hiányzik önbl valami Az a jótékony !
el
az a
nemt
mondat
!
érezte a legjobban!
Annyira hozzá
már
volt
szokva, hogy nehéz válságos
perczeiben életének ezt a lelke jobbik «
mit gondoltál ki számomra ?»
dolat volt) hogy -most,
(s
felét
kérdezze meg:
az mindig az igazi gon-
midn t
tájékozatlan
elveszte,
hányódott a hullámok között, mint az árbocztalan hajó.
Úgy
volna-e az, a hogy a bankár
mondja
?
Tiszta igaz-
ama nagyszer vállalatról egyik üzemek irigykedése a
ság-e az, a mit ez üzletember
megjósol, vagy pedig csak
másikra
?
A jó
barát
h
figyelmeztetése-e az, vagy csak a
lelketlen contremine játéka ?
Igazán koczkára van-e
itt
vagyonon kívül a becsület is ? De még a mi utóbb következik Szükségképen el kell-e annak veszni, a ki a hazai mvészet igazgatásába elegyedik ? Az árboczhoz kell-e kötözni Odüszszeüszt, mikor a Szirének énekelnek, hogy el ne ragadják ? Hát a ki énekel, az mind Szirén ? S még Ulysses sem bízhatik magához ? Benyisson- e a kitárt ajtón, vagy elfusson a küszöbrl ? A hesperidák arany almái kínálkoznak eléje. Méreg van-e azokban belül ? Hajh, a ki ezekre megtudna felelni, a ki e kétségek közepett az itél szót kimondaná: «tedd», vagy «ne tedd», az a mély tenger fenekén alszik, s a tengerfenéknek szava téve a
!
nincs
De hátha mégis van Hátha
az,
?
a ki a korallgrottában fekszik oly csendesen,
!
:
!
!
!
69
még
ott
sem sznt meg
szeretni azt, a ki e földön
üdve
a kiért megesküdött, hogy olyan tisztán fogja
volt;
t
visszaadni egykor az égben annak a szent szznek, a ki-
t
magának, a milyen volt az oltáron belül ? Hátha még most is emlékezik ez a mélyen alvó angyal szíve választottára s megszólal hozzá a mély ten-
nek oltárától
ger fenekérl
elvette
?
Áldorfay Incze otthon maradt ezen az estén
;
nem ment
sehová.
Kés
zaklatták
éjjel
fel
álmából. Távirat érkezett szá-
mára.
A
sürgöny tengeralatti huzalon
Áldorfay Incze
— Jöjjön, nél,
«
jött
Amerikából.
ezredes »-nek szólt.
szolgálatot vállalni azon állam hadseregé-
mely önt egykor megszabadította. Kormány megbízá-
sából Sparkins, ellenadmiral.
...
Ah
— Te
!
a tenger mélysége megszólalt
szóltál
Te küldted
!
ezt
nekem
Áldorfay szent borzadályt érze minden idegeiben, tárt
s-
ki-
karokkal zárta keblére a láthatatlan lényt, a kinek
közellétét el
nem
— Te vagy
tagadhatta.
Te vagy velem Te viszesz magaddal Megnyílt a menekvés útja a becsület útja, a dicsség útja. A minek végén egy minden emberi szennytl ment itt
!
!
:
isteni czél áll
kitzve: harczolni az
emberi
szabadság
nagy eszméjeért, harczolni egy dics nagy nemzet mellett, melynek felséges dicsvágya a rabszolgák felszabadítása. — Én újra «én» vagyok!
Ah
min
boldogság rátalálni önmagára
!
Megtalálni
újra azt az embert, a ki egykor oly büszke volt, s
magára
ismerni benne ismét
még ebben az órában leült levelet irni abban ez volt «Jó barát! A küldeményt köszönöm. Még inkább a levelet. Két óra múlva indulok Hamburgba, s onnan Észak-Amerikába, Lincolnnak felajánlani szolgálatomat. Áldorfay Incze
Walter Leónak
;
»
70
Ég
meg önt
áldja
és szeretteit. Hálás barátja Áldorfay
Incze.
Mással senkivel sem tudatta, hová megy
?
Másnap már üres volt a szobája s harmadnap kereshették volna már ottan a nagyságos és kegyelmes urak, szép asszonyok és kisasszonyok már akkor a sík tengeren
—
útban a szabadság
volt,
S
ez
s hazája
valóban annak a
csigái közt
nyugszik
núskodhatnak
;
mve
felé.
volt,
— az Alligátor
a ki a mély tenger
és a
Golden Globe
ta-
róla.
EJSARKI FÖLFEDEZÉSEK. xíldorfay Incze ez újabb missioját is befejezte. Elkezdve
a Pittsburg Landing melletti eldöntetlen ütközettl, egész
Richmond öt napig tartó ostromáig, Államok
titáni hadviselésében, s
részt vett az Egyesült-
mint tábornok
és dandár-
vezér végezte pályáját.
A
mint a nagy elv mellett támadt polgárháború be lett Egyesült-Államok szétbocsáták az óriási hadse-
fejezve, az
reget, s tábornokaikat
volt
egyszer-mindenkorra
kifizették.
Nem
szándékuk nagy katona-államnak megmaradni.
Áldorfay Incze
is
kapott tízezer dollárt, mint végkielégí-
tést.
Most aztán ismét nem
volt
semmi
keresete az új világ-
ban.
A magyar, még ha jó dolga van, sem tud véglegesen megmaradni a külföldön. Hasztalan kecsegtetik becsüléssel, szabadsággal, jóléttel ha meggazdagodik is, utoljára mégis csak hazajön a pénzét elkölteni s ha ott kinn családot szerzett, azt is elhozza. A mit a nemzeti költ kimondott rá, :
hogy
«itt
élned, halnod kell!» vagy áldás, vagy átok rajta;
de teljesül.
De mit
is
csináljon
bornok a háború után
Amerikában egy nyugalmazott tá? a hol a czímébl nem él senki,
71
hanem a kinek teszik, az czímezheti magát tábornoknak a ha megvesz a zsibvásáron egy czifra katonaruhát, aztán lWülhet benne egy kocsira a bakra felültethet egy trom;
bitást
és járhat utczáról utczára ós hirdetheti trombita-
szóval,
hogy
lárért s árul Itt
«
General Scipio Africanusw fogat húz
hajkencsöt kopasz
meg nem
bornok
fél
dol-
fejek számára.
választják bankigazgatónak azért, hogy tá-
volt.
Anyagi érdekek
szóltak a mellett, hogy térjen haza
is
Magyarországba. Volt tizennégy ezer dollár tkepénze.
Amerikában a letéteményekért adnak három százalékot, Magyarországon hatot. S a mennyi búzának az ára Amerikában tiz dollár, annyit Magyarországon ötért adnak. (Akkor így volt.) E szerint világos, hogy ugyanannyi tkepénzzel Magyarországon az ember négyszerte nagyobb úr,
mint Amerikában.
Az osztrák hírlapokból azt
már
megtudá bségesen, hogy
is
alkotmányos szabadság van; a rend és béke helyreállt a vármegyék bizalmat szavaznak az új kormánynak, úszik mindenki a boldogságban. Gonidehaza
tökéletes
;
magában
hogy a nemzete többet is talált bevenni az orvosságból, mint a mennyi szükséges s túlságosan kigyógyult eddigi fájdalmaiból mindenki megtért, hát minek daczoljon odakinn egyedül egymagában? Unta magát odakinn nagyon. Idehaza ha Összevesz is az ember egydolta
:
;
szer-másszor a hozzájuk,
«
még
barátaival*),
ha egyébért nem
csak visszakívánkozik
is
újra
:
kezdeni a veszeke-
dést.
Ha hinnénk
a fátumban, azt
nagy láthatatlan vegyész, a
is
feltehetnk, hogy van egy
ki az
emberi jellemekkel
kí-
sérleteket tesz. Sublimálja egy férfi lelkét egy asszonyéban s
aztán praecipitál belle egy jegeczet. Mi lesz belle?
Meglehet, hogy gyémánt. Ezzel
nem
éri
be a nagy experi-
mentator. Megtöri a jegeczet porrá, hozzátölti egy másik
n
kedélyének befolyását
min
más
jegecz lesz
s
belle?
aztán elnézi, hogy megint
!
Talán gyöngédebb reminiscentiák
is
lehettek, a
mik
In-
czét az óvilágba visszavonták?
Három
hét alatt aztán, hogy
az újvilágban,
már honn
nem
volt rá többé szükség
volt Pesten.
Három évig volt másodízben távol, s elképzelé magában, mennyit haladt azóta hazája fvárosa, mily élénkség, mozgalom, üzletkedv pezsg most odahaza. Az els
tekintet
meggyzé
az ellenkezrl.
csendesek és üresek; nincs semmi
zaj, tolongás,
Az utczák mint els
hazatértekor volt. Tollak, sarkantyús csizmák eltntek a
Sehol egy ismers, a kivel szóba állhatna. Jól
világról.
esnék most
még
az
is,
ha Sámsoni Lenczi beütné a kalap-
mondaná: szervus czilinder Felkeresi a hajdani a hol máskor lesni kellett a késbb érkeznek, mikor ürül meg egy szék az étkez asztalnál s a türelmetlen vendégnek magának kellett a konyhába kimenni s a szakácsnét körülezirógatni, ha azt akarta, hogy ma kapjon enni, ne holnap, s mikor fizetni akart, elébb minden szenteket segitségül kellett hívnia, (a mire a magyarban sajátszer kifejezések vannak), hogy teremtsenek el egy pinczért, a ki a pénzt elvegye Most minden asztalnál egy szál ember ül, az is hallgat, s bárom pinczér ugrik az újon érkezt elfogadni. Hová lettek a szokott czimborák ? Ki erre, ki amarra Falun lakik minden ember. Incze az els vacsoráját Pestre visszatértekor egyedül
ját s azt «
!
tanyát*),
!
!
arany sasban. maradt aztán. Máskor aranyért sem
költötte el a hosszú asztalnál az
Szállásra
is ott
hetett ott kapni szobát. britásai
Elre
le-
lefoglalták a honatyák cele-
hónapokra valamennyit.
Fáklyás zenét sem kapott most. Csak mikor már elaludni készült,
riasztá fel
szenderébl harsány kiáltás az ablaka
alatt.
Valaki azt kiáltotta az utczán, hogy
Hanem Incze
örömét
aztán szaladt
aztán
«
éljen Garibaldi!))
is
sokáig eltörte rajta a
elégítheti ki valaki
az által,
hogy micsoda hogy éjfél után egy
fejét,
!
73
órakor az üres utczán azt kiabálja, hogy b
min
éljen Garibaldi!*
«
hogy azután a
titkos okai lehetnek arra,
kiáltás
után olyan nagyon elkezdjen szaladni.
Majd megmagyarázzák
ezt neki holnap,
ha
felkel.
Már korán reggel ott volt számára a hivatalos meghívás. excellentiájához.
(Nem
volt
több
excellentiás
urunk
egynél.)
No most megint következik a fispánsággal megkinálás gondola magában Aldorfay
s
míg Budára
felkocsizott, foly-
vást azon törte a fejét, hogy miféle indokokat hozzon fel
a maga kimentésére, a miért azt exczellentiája,
délyes
ember
mint
volt, kivált
ezt
nem
el
vállalhatja.
mindnyájan tudjuk, igen
— No hát hol vannak a fegyverek, a miket hozott
Ez
volt a
ke-
ha megharagudott.
?
.
.
.
legels üdvözl szózat, a mivel Aldorfayt fogadta.
Incze egész jóhiszemleg felelte azt, hogy hozott magával egy revolvert,
meg egy
díszkardot, a mit Chicagóban
kapott, st egy tomahawkot is, a mit egy cheeppewas fnöktl nyert kitüntetésül ha parancsol vele excellen;
tiája,
szolgálatára áll mind.
tiája.
Azt a tízezer puskát kérdezem, a mit Garibaldi kül-
— Ön nagyon
dött a felkelés
kedélyben van,
tréfás
monda
excellen-
szervezésére, egy kettsfenekü
hajóban.
Elhozta?
—
Hamburgtól idáig száraz földön utaztam. száraz felelet. Hát nem azért küldték be
— Ez
hogy idebenn a Áldorfayban
önt,
felkelést szervezze?
hasonló sarcasticus hangulatot költöttek
ezek a tréfás vállatások.
— Excellentiád rendrsége, úgy látom, hogy még Napó-
leonénál
is
mindenttudóbb.
— Azaz, hogy épen
olyan tökfilkók ezek
ugy-e? Meglehet. De hát mondja jött
meg
is,
mint azok,
ön, igazán, miért
haza ebben az idben?
— Csupán
jámbor iróniával, mert azt olvastam excellentiátok valamennyi hírlapjából, hogy ideazért, szólt Incze
!
74
haza most tökéletes boldogság van lle részesülni.
;
— én
—
is
akartam be-
A mi az újságainkban van, az igaz hanem ehhez a nagy boldogsághoz az ön jelenléte épen nem kívántatik meg. Tudja ön, hogy önnek a neve egy népdalban is el;
fordul ?
— Nem vagyok muzsikális. — Nem a zenészeti oldaláról beszélünk most is
a nép azt énekli önrl, hogy
;
hanem
majd hoz neki puskát S a !
mint azt meghallják, hogy ön hazajött, mindenki azt fogja hinni, hogy no már most kezddik valami Ez nem az én dolgom.
— — Nem ám, hanem az enyim. Hát hogy mondjak
vala-
nem
volna önnek ellenére, ha a monarchiának valami más részében keresnénk ki önnek lakhelyül valami mit
:
olyan jó csöndes várost, a hol az embernek az ablaka alatt éjjel nem kurjongatja senki, hogy « éljen Garibaldi !»
— Bizony nem bánom. — Például Prágát.
Aldorfay Inczének nagyot dobbant a szive. excellentiája valószínleg észrevette a
Incze arczán,
s
azért határozottan rákötötte, «bis auf Weiteresw
és ott
megdöbbenést
a milyen nagy psycholog volt,
ott
hogy Prágába
már épen
kell
mennie,
maradnia. Hogy mihez tartsa
magát? azt majd a prágai rendrfnök tudtára fogja Azután ne bolondozzék. Innen pedig huszonnégy
adni.
óra alatt eltisztuljon.
Incze tehát csakugyan kapott valamit, ha ispánságot
is.
Internálva
lett
nem épen f-
Prágába.
? Talán ellenkezleg. Ha magától függött, Prágába soha .nem ment volna.
Kellemetlen volt ez rá nézve saját
Épen
azért,
lelke
minden
rá,
mert vonzotta oda valami. E csábot kerülte erélyével. De most a hatalom kényszerítette hogy odamenjen, a hová a szív dobogása viszi, s e
kényszerítésben a végzetet vélte felismerni.
Hiszen öt év múlt már a borzalmas hajótörés óta!
75
A
korall-grotta ezalatt
halottait.
Az
már be
állat növények
is
ntte talán él ágaival
gyorsan építenek.
Áldorfay Inczének els dolga volt Prágában Walter
Leót felkeresni.
Nagy oka volt neki megköszönni azt a baráti figyelmeztetést, a mi elutazásának egyik indoka lett. Az a vállalat, melynek élére akart azon idben állani, csakugyan úgy járt, a hogy a bankár megjósolá; s romlása oly nagy mérvben hatott még a külföldi pénzpiaczokra is, hogy azt Incze már New-Yorkban megtudta. Ezentúl ön az én orákulumom, monda Walter Leónak s igen szépen felkérte, hogy tkepénzét vegye ismét
—
kezelése alá
s
fektesse be tetszése szerinti papirokba.
Helene magán kivül
volt
örömében, mikor Inczét
férje
Hát még mikor megtudta a gondviselésnek azon bölcs intézkedését, miszerint Inczének el sem szabad innen menni, hanem itt kell maradnia véghetetlen
bevezette hozzá.
idkig.
— Ah, mennyit emlegettük mi önt Hannával, fecsegé a
A míg a háború tartott, mindennap átnéztünk valamennyi new-yorki lapot, hogy
kedves kis ideges asszonyka.
nem találunk-e No jöjjön, hadd
valami hírt ön fell lássam,
nem
ltték-e
lábát? Az nagy hiba volna.
sem
feledett az új világban.
Sokszor találtunk.
?
egyik kezét, vagy
el
Megvan
egészen.
Semmit
Én fogadtam Hannával, hogy
a mint vége van a háborúnak, egy hónap múlva megint Európában lesz. Megálljon csak Álmodtam, vagy ön,
!
beszéltünk róla kell jönni ?
:
hogy önnek, ha
Nem. Hanna álmodta
visszatér, azt,
s
Prágába
is
mondta
el
nekem. Incze
nem mert kérdezsködni Hanna grófnrl.
— Most
én annak az örömére, hogy ön nálunk
letele-
pedik, egy estélyt fogok rendezni. Itt lesznek mindazok, a
kiknek ön
felett
hivatalos tekintélyt kellene gyakorolni
katonai parancsnokok,
maga
a
:
a
rendrfnök, a pénzvilág
:
!
76
bárói
még püspökök
s született aristocraták,
is.
Ön mind-
gyzni a legels találkozáskor. Beveszi valamennyinek a szivét az els rohamra. Még a hölazokat
gyekét
le
fogja
is
Helene észrevette Incze arczvonásairól, hogy az nagy kedvet mutatott a feladathoz.
— Hanna Ez egy
nem
fog jönni.
is el
kis változást idézett
el
az arczvonalrnak con-
figuratióján.
— Azt nem
ban
is kell
önnek mondani, hogy a míg Prága'
addig házunkat mindig otthonának
lennie,
kell
te-
kintse.
E
naptól fogva Incze és Leo tegezni kezdték egymást. Incze megjelenését a társaságban egy körülmény köny-
nyítette meg. A mint legelször hivatalosan bemutatta magát a rendrfnöknek, ez azt kérdezte tle Min viszonyt akar ön saját maga irányában fentartani? Akarja-e becsületszavát adni nekem, hogy semmi olyan tárgyba nem avatkozik, a mi a rendrség ellenhatását hivja fel maga ellen ? vagy pedig nem adja szavát semmire hanem rám bízza, hogy teljesítsem kötelességemet s vigyázzak, a hogy tudok? Inczének annyival könnyebb volt szavát adni, mert
—
;
valóban semmiféle titkos küldetése
Amerikából
;
még
csak
sem megérkezését nem idehaza sem
lett
nem
is
nem
volt:
most
jött
beszélt senkivel odahaza,
tudatta. (Valljuk
meg
az igazat:
volna kivel összeesküdnie.)
Azért bizonyos lehetett felle, hogy vigyázni fognak rá
!
Hanem így,
az adott szó szabadalmánál fogva,
nem
esik
ügyelet,
minden
köztudomásúvá lesz, hogy azoknak a kategóriájába, a kiket rendri fel-
jó társaság nyitva áll eltte
hanem a
:
kiket lovagi adott szó tart
itt
fogva
s
ez
rangot szerez neki a lovagias körökben.
Az
igért estély
fényes volt.
a Walter-féle palotában csakugyan igen
A bankár
háza nemcsak küls pompában volt
gazdag; összeköttetései egyesítek fényes termeiben a cseh
;
77
magas körök legnevezetesebb születésre, rangra,
nagynev,
sommitásait,
vagyonra büszke
férfiak mellett
a leg-
válogatottabb hölgykoszorút. Ennyi fényes, magas, tündéri jelenség között fel
kell
tnni annak
az egyszer
rendjeltelen alaknak, a ki a háziúr társaságában vezettetik
be a fényes körbe
Áldorfay
is
:
az idegennek.
tehette volna azt,
hogy
felöltse ez
amerikai tábornoki ruháját; ez azonban
tle
de choquirozása a társaságnak,
jó izlés,
katonaöltönynek sem
alkalomra
nem s
lett
volna
az amerikai
volna megtiszteltetés viselje
lett
kényszerhelyzetében. Maradt az egyszer fekete frakknál.
Nem
is
semmi
volt szüksége
feltnésre
küldíszre. Elég volt neki a
férfias szépsége.
Délczeg, martiális alak volt, achillesi fvel, melyet a fajjelleg kiválóvá tesz
környezi közül bámulatosan szép
homlok,
sr sötét szemöldök, mélázó, okos
magas,
tiszta
;
szemek, komoly, szép metszés száj
szakáll, bajusz, haj
:
rendezésében semmi köze a mvészetnek festi összhangzattá
igazította azt el
;
s
:
a természet
az egész arczon
az a szelíd nyugalom, mely megóvja az idegen társaságba
belépt a balogos ügyetlenségtl, ép úgy, mint, ellenkezleg,
a hányaveti bizalmaskodástól.
Walter Leo egymás után bemutogatta vendégét a magas uraknak és úrhölgyeknek. Egy ilyen bemutatás a legválságosabb óra az új emberre nézve. Valódi rigorosum,
elre tudtul sem adott tantárgyakból. Minden új ismers kérdést, a minek feleletére még amerikai elre. tábornok nagy hadA a nem készülhetett járat új találmányairól, s szokatlan taktikai modoráról beszél vele a püspök Miksa császár helyzetérl a papi párttal szemben a financiór Amerika államadósságairól intéz hozzá valami új
;
;
a sportsmann utazásairól az államférfi a pártok állásáról, és mind valamennyi tapasztalja, hogy a megszólítottnak helyes ismerete van a kérdett tárgy fell, de azért nem válik bbeszédvé; megmutatja oroszlánkörmeit, de ;
nem karmol
velük.
Hát még az úrhölgyek
!
Itt
van
78
meg
változatosság az
els találkozás
Egyik sajnálkozva fogja
fel
társalgási themáiban.
helyzetét s sympáthiákat pen-
meg
get hazája iránt; másik Ígéretet tesz neki, hogy igen
ha egyszer megismeri tudtára admennyi regeszer hstett és kaland forog már belle
fogja szeretni Prágát, ák,
a közbeszédben
;
;
enyelegnek vele, fenyegetik az eddigiek-
nél veszedelmesebb
ellenséggel.
Eddig csak
férfiakkal
harczolt.
S valóban Incze most kezdi észrevenni, hogy
most
elször életében férfibecsének érvényesítésére. évet eltöltött tanulmánynyal, zárdai magányban; két évig folyvást hadjáratban volt, azután utautott
Huszonhárom
zott,
küzdött az élet sanyaraival, kenyérért túrta a földet,
íróasztal mellett görnyedt,
meg mögé ki
elkertelte ;
magát a
mások
családi
csatáit irta le;
majd
magány csendes ligete ntt kedves halottat,
sokáig gyászolt egy lelkéhez
ránézve egész világ volt
;
megint hadakozott; évekig
egy kis ideig
nem
szemébe, olyanéba sokszor, a
kit
politizált,
azután
nézett más, mint
meg
kellett ölnie.
férfi
Hire
mint katonának, utazónak, írónak, pártvezérnek, rebellisnek, még mint kertésznek is de épen a negyvenedik évét tölte, mire eljutott abba a helyzetbe, hogy észrevegyék benne azt, a mi mindannál becsesebb: a nagy
volt
;
férfit.
Mindenkit meglepett gyönyör
férfialakja.
S hozzá az
a bvös nymbus, mely ez alakot körülfogta, az a hír, hogy e daliás él szobor a harczisten kegyencze, kinek
nyomában sát szokta
diadal jár; kinek tekintete futó ellenség látá-
meg; kinek szép sima homloka országokat
fel-
fordító terveket forral, lebocsátott karjának csak egy fel-
emelésébe kerül, hogy a hegyeken az rtüzek kigyuladjanak, a Mátrától a Vellibitig; ajkainak egy szava egy új
rémkorszak jelszava
lehet.
S ez most szabadon jár a ma-
gas társaságban és egyetlen adott szó pókfonalával job-
ban meg van kötve, mintha oda volna lánczolva a Daliborka (éhtorony) boltozatához.
!
79
A hölgy,
közelíteni
ki öt
látja,
végigborzad a
kéj teljes
félelemtl.
maga
És
De
talán
örömsugár
ismers
oly hideg marad.
nem e
örökké ? Talán mégis csak villan
tengercsendes szemekbl, megpillantja
arczot
mikor
fel
egy
azt
az
maga eltt, melyhez úgy Hanna grófnt ?
úgy félt közelíteni Hanna is négy évvel lett idsebb azóta, hogy elször látta, de bájait csak fokozta az id. Valami nies szelídvágyott, s
:
séget szerzett azóta,
mely büszke szépségének javára
vált.
épen úgy kitnt egyszer viseletével a tarka ni virágtábla közül. Nem viselt kivágott ruhát, mint a töbis
hanem egészen magasat, nehéz, habos sötét hamuselyemhi. S ez öltöny szabása is eltnt az akkori divattól. Hosszú derék, mely a csípk körvonalait is ki-
biek,
szín
tünteti, kézfejig
ér
s
vállban dudoros ujjakkal, hosszú
mely festi redkben lapul a deli idomok körül veszi ki szoborszer szépségébl az akkori denevérszárny-idomú hajkitömés, haja egyenesen fel van fésülve homlokáról s gazdag tekercseit gyémánt diadém uszály, fejét
;
sem
szorítja össze.
Azonkívül semmi ékszer rajta
:
csupán
gyémántos csillagkereszt. mely a hölgyet a társaság részérl fogadja, bizonysága, hogy e különcz viselethez joga van. arczát is Mikor Hanna grófn megpillantja In ez ét, az elönti a viszontlátás örömének derje. Kezét nyújtja az üdvözlnek. (Szintoly szín keztyiit visel, mint öltönye s annak fels részére fehérrel volt hímezve a ketts sas.) Tehát a hatalomszóra volt szükség, hogy önt viszontlássuk Prágában Kellemesebb büntetést valóban nem lehetett volna szive fölött ragyog egy
A
tisztelet,
— —
rám
kiszabni.
— Mégis
szép öntl, hogy ezt a helyet választotta bör-
tönének.
— Nem én választottam — Lássa, ez nekem
grófn, a véletlen hozta így. tetszik. Közönséges ember azt
!
:
80
mondaná
«én választottam, mert szeretem a prágaiakat*. S ez egy banális bók volna. De az az szinte vallomás, hogy a véletlen hozta így, megdöbbenést költ. Én a véletlent úgy nevezem, hogy «Isten ujja». Hívnek, babonásnak neveltek. A szándékos látogatás egy jószív üdvöz:
teremne; de a véletlen
letet
.
.
gondolatokat.
.
— Úgy
nagyon sokszor fogunk egy czél felé utazni, grófn mert a gondolatok világa az egyedüli tér, a hol, ha kényszerítve nem volnék is, magamtól is szeretek ;
kalandozni.
—
Másként is fogunk sokszor találkozni én csaknem mindennapos vagyok sógorom házánál s hiszem, ön sem tekinti itt magát többé vendégnek. Aztán tudja ön, mit ;
fogunk tenni? Felveszünk egy-egy közös tárgyat, a mirl
nagyon sokat lehet gondolkozni
s
:
aztán viszontlátásunk-
kor elmondjuk egymásnak, hogy mit gondoltunk errl
?
Meglássuk, hogy a véletlen találkoztatja-e gondolatainkat?
— Lemondok — Ki mondta
reményrl grófn. Az én gondolataim
e
a földön járnak, a grófné az égben.
önnek? kérdé hevesen a hölgy s aztán elmélázott. Incze átérté, hogy a társalgásnak vége ezt
van; bókolt és hátravonult
hogy mi oka a
mi
az
s
aztán gondolkozott rajta,
lehetett a hölgynek
részérl
nem
úgy elkomorodni azon, mint egy hétköznapi
volt más,
bók, alkalmi flosculus alakjába öntve ?
Mikor Incze búcsút
t az
s
súgva
monda
vett a háziasszonytól, az visszatartá
neki
— Nem jósoltamels rohammal,
e
meg; ön mindenkit meg
férfit
és asszonyt ? Vissza
fog nyerni
ne éljen
diadalával
Másnap azonban meglátogatta Incze megtehette volna nála az
— Feleségemnek
«
t
Leo,
igaza van, monda.
nap hse. Már most határozd
még mieltt
illemlátogatást)).
Ma
te
vagy
itt
a
hogy melyiket választod ? Akarsz-e sorban látogatást tenni mindazoknak a házainál, a kiknek tegnap be lettél mutatva? Abban az esetben azon el,
-
81
házak részérl minden estélyié és mulatságra meg leszesz híva s igen kellemes idtöltésed lesz Prágában. Vagy pe-
maradni s abban az esetben senkit sem nehogy a kivételek által megsértsd a töb-
dig otthon akarsz látogatsz meg,
Házam
bit.
kivétel rád nézve; itt
fix»-eken találkozhatol mindenkivel
honn vagy
s
a «jour
kedved van,
s a kivel
beszélhetsz.
— Nagyon
természetes,
hogy az utóbbit választom,
A félrevonulás nemcsak kedélyemhez, de helyzetem természetéhez is illik. A miatt, hogy itt kell lennem, duzzogást nem mutathatok azok eltt, a kik annak szólt Incze.
nem
okai; de azt
— így
De
sem tehetem, hogy
jól van.
Tehát
nem
örüljek rajta.
fogsz meglátogatni senkit.
senkit!
Incze
nem
értette,
hogy minek volt azt a
úgy megnyomni ? Mintegy három hónapot így
szer
«
senkit » két-
is
töltött
a cseh fvárosban,
a hol egyedüli élvezet volt ránézve az, hogy Walteréket
Hanna grófnelmondták egymásnak gondolataikat. Egyszer, mikor az asszonyok nem voltak otthon, Leo
meglátogathatta. Ott sokszor találkozott vel, s
magához ügyekrl
hítta
be Inczét
s
elkezdett
neki
sajátságos
beszélni.
— Te a mi embereink apraját-nagyját tökéletesen meghódítottad. — Azt nem képzelem, hisz nem járok senkihez, nem
beszélek senkivel, csak a ki megszólít, arról, a
mirl
— Hisz
s
azzal
is
csak
neki tetszik beszélni.
épen az tesz veszedelmes emberré, hogy drágán tartod magadat. Mindenki szeretne belled kapni; egyik rokonszenvbl, másik kíváncsiságból, a harmadik gyanakodásból.
De nem
lehet hozzád jutni.
Egy mythos,
egy regekör az már, a mit a város felled beszél, de
nem
beszélsz magadról semmit.
másszor megfoghatnak, kívüli tulajdonaidat. Jókai
:
Enyc'ra, Tit;d
öné.
A II.
A
nem gyzik
kik
te
nálam egyszer-
magasztalni rend-
férfiak ismereteidet,
a
nk szere 6
82
tetreméltóságodat. Furaink, a kik
maguk
mind
is
utazók,
roppant respectussal viseltetnek utazási éleményeid
iránt.
Tábornokaink csodadolgokat tanulnak azokból, a miket ismeretbl le hagysz faragni magadról. A rendrfnök, az elöljárók tisztelettel vallják meg, hogy soha még ilyen rendkivüli becsületesség gyanús személy nem volt a felügyeletük alatt. Három hó lefolytán se tled stratégiai
nem ment
el
innen
nek
adtál.
A kik legjobban
hozzád
se
levél,
Eegulusi ridegséggel tartod
meg
nem
jött egy
is.
szavadat, mit ellenséged-
bámulnak, azok a papjaink. Leg-
többször azok szoktak megszorítani estélyeimen egyházpolitikai
dogmai vitatkozásra
s
csodálkoznak
rajta,
honnan
veszi egy katona, egy amerikai, egy barbár azt a sokoldalú
ismeretet ezen a téren,
s
honnan
bir azzal az ügyesség-
hogy ismeretei közlésében el nem árulja kilétét, úgy hogy nem birják belle kivenni, vájjon istenfél eretnek- e, vagy orthodox atheista ? minthogy templomba nem jársz. gel,
Azt senki sem tudja, hogy valaha szerzetes voltál és
Én pedig úgy szoktam bánni a szóval mint a pénzzel; csak a lejárat napján adom ki, akkor is csak úgy, ha kérik. De a kiket legjobban megigéz hideg nyugalmad azok az asszonyok. Barátom, azok el vannak
tanár, egyedül én. is,
:
általad ragadtatva.
— Hiszen nem — Hiszen épen
is
tánczolok velük.
szerencse, válogathatsz benne.
hogy már most kezdj
el
Hanem mondok
nek.
nekem egy szép
meg ket. Eltted van a Én nem mondom neked,
azzal igézed
hát sorba udvarolni valamennyi-
egy okos
szót.
Van
a többek között
unokahúgom. Kedves gyermek. Csupa szelídség és ragaszkodás. Anyja mellett ntt fel falun. Annyi szelleme van épen, a mennyi egy asszonynál kellemetes. Apja meghalt, testvére nincs. Vagyonuk tisztességes, tes.
kis
tkéiket én kezelem, tehát birtokuk adósságmen-
Az öreg asszony
olyan, mint a falat kenyér,
pörleked. Téged becsülnek, imádnak.
Nem
kell
s
nem
hozzá
egyéb, mint a legközelebbi estélyen felkérned a leányt
:
:
:
83
égy contratánczra, függ,
boldoggá teszed vele. Aztán tled
s
hogy egész életedre boldoggá tedd.
Incze mosolygott
azt feleié
s
— Barátom. — Negyven esztends vagyok. Ennél a szónál aztán nem lehet tovább menni. Ez a Jeges-tenger.
Leo nem
szólt többet.
Incze pedig elgondolkozott magában, hogy vájjon ezek-
nek a dolgoknak, a miket most Leo neki elmondott,
kifizet-
negyedik hónapban, melyet Aldorfai Prágában
töltött,
tessenek
A
ma
hogy ezek
napjuk
volt-e a lejárati
? s
ki kérte azt,
?
nagy események történtek a ketts monarchiában. Az összalkotmány minisztériuma megbukott s vele együtt a tegnap még mindenható kormányzók is eltntek a felszínrl.
Leo
volt az els,
ki
e
világrendít esemény hírével
sietett
Inczéhez a börzérl. (Ott tudnak
elébb.)
Azt
hitte,
meg mindent
nagy örömhírt hoz neki
Incze pedig erre a nagy hírre felhúzta lát s azt
vele.
mind a két
vál-
mondta a legnagyobb flegmával
— Mit érdekel ez engemet — Annyiban érdekel, hogy véget
leg-
?
ezáltal a te
számzetésed
is
ér.
hsi monda
poziturába tette magát
Aldorfai erre
emelt fvel
— En
helyrl
innen addig
fel
nem
nem
el
s
magasra
mehetek, a míg az illet
oldanak adott becsületszavam
alól.
Incze azt várta, hogy barátja e szónál bámulattal fog felkiáltani:
«Ah, ez
már
antik! Ennyire rabjává tenni
magadat a becsületszónak s ha már most történetesen a magyar tárnokmesternek eszébe nem talál jutni hogy eldje valaha valakit valahová internált s azt haza kellene már hívni, hát bizony itt rekedsz Prágában a világ végéig, mint az egyszeri tábori rszem a gyepen, a kit elfelejtettek felváltani». De Leo nem mondott rá sem komoly, sem !
6*
:
S4 tréfás észrevételt,
hanem
belenézett a szemeibe
mintha lelkének a fenekéig akarna hatolni
:
mern,
úgy, hogy
Incze e vizsgáló tekintet alatt lassankint aláhajtotta büsz-
kén felemelt
fejét s
fordította kedélyes
elvégre
hangu-
latra a beszédet.
— De hát annyira meguntál már, hogy
ki akarsz
innen
lökni?
Walter Leo a finom feleié e
udvariasságának szine alatt
világfi
barátian komoly szavakat
— Mindig nagy örömmel
látlak nálam, de
még nagyobb
örömmel látlak a magad helyén. Azonban hát abban maradt a dolog, hogy Aldorfai itt ül addig, a míg érte jön valaki s hivatalosan elrabolja innen. Ez az alkalom sem váratott magára sokáig. Az új nemzeti kormány kihirdette a választásokat az országgylésre, s a hogy az *-apátúr elre megmondá az :
hívei, azt,
a kit egyszer megválasztottak képviseljüknek,
meg
a míg csak lélekzetet vesz, mindig
választani.
Egy napon
tehát Walter
nagy, hosszú paksamétát nevére
Magyarország közepébl,
s
mikor
fogják újra
Leo kap egy roppant
czímezve, valahonnan azt felbontja,
eltnik
belle a három fontos választási jegyzkönyve a *-i bizottságnak, mely, a megválasztott képvisel lakása nem tudatván, de Prágában létele bizonyos levén köttetése gyaníttatván, ide intéztetett.
mert ezúttal
volt olyan nehéz, lasztás.
Inczének ellenlábasa
annak a pártja szavazást
hanem
szavazójuk,
ezer hivét két
nap
is
nem
s
Walterrel össze-
A jegyzkönyv volt
azért
egyhangú a vá-
akadt: Sámsoni Lenczi,
s
követelt. Volt is huszonkilencz
azért végigszavaztatták Incze
három-
és két éjjel.
Most már tehát itt van az, a ki parancsolja a hazamenetelt. Leo legelébb is a rendrfnököt tudósítá ez eseményrl úgy, hogy Aldorfai elbb kapta méltóságá:
tól
a hivatalos tudósítást a hazájába visszatérhetési enge-
délyrl, mint a megtisztel hazafiúi megbízás okmányát, a mit Leo személyesen
vitt el
hozzá.
!
!
85
Incze kedvetlenül veté le asztalára a kapott csomagot azt
monda De kétíves barátom,
s
:
—
lepény.
Nem
elég volt
nekem egy sütésbl egy
fognak be engemet többé a taposó-malomba
— Min taposó-malomba? — A magyar országgylés
melyben az ember hasztalan
csak
lépdel,
egy
taposó-malom,
elre nem halad.
— Tehát vissza akarod utasítani megválasztatásodat — Elhatározott szándékom. Nem hiszek magamban, te
?
se
se
nemzetemben
többé.
Nem
a közönség kivánságát,
programmot. Egyik
félt
s
értem a pártok
nem
látok
czéljait,
nem
semmi kormány-
sem tudom szintén szolgálni. Se nem tudom játszani. Jobb ne-
a megtért, se a duzzogót
kem
itt
elfeledve lennem.
Walter Leo megnedvesíté egyik ajkával a másikat, mint a ki ahhoz készül, hogy nagyon simán jöjjenek ki száján az elmondandók.
— Várj csak, kedves barátom
:
üljünk
mellé és beszéljünk olyan dolgokról, a
nem
le
szépen egymás
mikrl még eddig
beszéltünk.
Azzal két széket egymással szemközt tolva, kényszeríté
mely mellett az embernek okegymás szeme közé kell nézni. Hát legelébb is nem hiszem én azt te neked, hogy téged a hazádban felmerül nagy változások ne érdekelnének, sem azt, hogy te magadat oly kevésre becsülnéd, mintha otthonléted semmi nyomatékkal nem birna. Hanem teneked most épen egy nagy igénypered van a Inczét olyan párbeszédre, a vetlenül
—
sorssal
— A sorssal — Igen. Te azt követeled az r Istentl, hogy , a ?
symmetriát
feltalálta, s azt kristályban, állati
ki a
tagokban és
falevelekben érvényesíté, az emberi sors intézésében tartsa
meg
is
a symmetriát. Te azt hiszed, hogy a mit a sors
tled egy végzetes hajótörés által törés által illik, hogy visszaadja.
elvett, azt
egy waggon-
: :
!
88
Incze elpirult. Találva volt.
— Nem
a politikai émely
kedves barátom,
tilt
hanem egy pár
téged a hazatéréstl,
el
szép melancholicus szem,
ha az ember így együtt lát benneteket, azt mondja A feleségem megbolondulna örömében, ha az megtörténnék. Hanem én jó barátod vagyok, neked nagy dolgokkal tartozom. S miután az Isten neked annyi erélyt adott, hogy akárki ellen a világon meg tudod magadat s
«szép pár».
nekem csak
védelmezni,
az a kellemetlen feladat jutott,
hogy azon egyetlen ember ellen vegyem föl helyetted a keztyt, a ki ellen nem tudod magad védelmezni, s ez saját magad. Te nagyon megcsalod magadat.
— Nem — Majd
értelek.
mindjárt megértesz. Elébb egy kis
magammal. Nem csak
fedezésre viszlek el gadat,
hanem Hanna
—
is
nátok, az vétek volna
;
éj sarki fel-
te csalod
ma-
Ha
egymást csalde hogy magatokat csaljátok, ez saját magát.
csak tudatlanság. Nos, jösz velem az éjsarki felfedezésre?
Nem
lesz kellemetes
— Vogue galére — No tehát la
!
«all right». Ti azt hiszitek,
hogy egymás
számára vagytok teremtve s maga a sors is erszakosan kényszerít benneteket egymásévá lenni. Arra a kérdésre «ki»
ez a férfi? «ki»
ez a
n?
megtaláltátok a választ.
Bámulattal vagytok eltelve egymás iránt
Hanem
n?
azt a kérdést:
hogy «mi» ez a
s
igazatok van.
férfi?
«mi» ez a
hasztalan igyekeztek sympathiák, álomlátások útján
hogy valaki elmondja nektek alakban. Kívánod megtudni ? felfedezni.
Azt
kell,
— Kérlek — Tehát legelébb
:
concret
rá.
hogy
te
is
Hanna grófn
ságos, igazi Brigade-General.
emberének van öt-hatezer ségesen el
azt tudja felled,
egy amerikai nyugalmazott tábornok vagy. Való-
meg
lehet élni
lehet tartani. Azt
Nálunk az ilyen kategória
forint nyugdíja, s azzal tisztes-
— Gráczban
;
még
egy asszonyt
is
azonban csak mi ketten tudjuk, hogy
87
az aranyon hever Amerika sokkal takarékosabb, mint a mi bankóval takarózó Ausztriánk s neked, az amerikai tábornoknak épen csak annyi vagyonod van, hogy sanyarú
szükséget ne szenvedj mellette. Azt pedig
nem
szabad
mert kenyérkeres pálya után járnod most
elfecsérelned,
már nehéz dolog. Ez való.
— — Azonban
meg másfell így találgattad a neked feladott rejtélyt. Ez a Hanna grófn, úgy látszik, hogy egyedül áll a világban. Se anya, se testvér, se más afféle garde des dames nem kiséri sehova. Tehát önálló n. te
Megjelenése a világban elegáns és a mellett igénytelen. Piperére
nem ád
semmit. Ellenben saját fogatán
jár, s
szinházban tulajdon páholya van. Tehát tehets, és
fényz. ígérted,
a
nem
sem voltál, mivel nekem megsem fogsz meglátogatni; de annyit
Szállásán soha
hogy
senkit»
«
hogy termeit néha megnyitja estélyekre, hangversenyekre, s ott elegáns világ gyl össze. Mindezekbl azt kell következtetned, hogy Hanna grófn egy önálló úrhölgy, ki vagyonával szabadon rendelkezik vagy özvegy, vagy fiusított leány. Grófoknál ezt csupán halláshallottál felle,
;
ból megtudni igen nehéz, miután ott a leány
is,
az asszony
is « comtesse».
— Mi hát? — Egyik sem. — Nem n nem leány — Valóban egy kivételes és
?
kevesebb a valaminél. Addig rad.
— — — —
lény.
úrn
Több a semminél és csak, a míg rabn ma-
míg tetszik neki fogolynak lenni. Érthetetlen talány Kinek a rabja ? Egy halottó. Egy halotté ? Még sem De a ki királyné volt. Mária Teréziáé.
Szabad
:
addig, a
!
—
érted ?
Incze
némán
mutatta, hogy «nem».
— Emlékezel arra a nagyszer palotára a Hradzsinban,
;
!
88
a
melynek erkélyérl legels
azt a
gyönyör panorámát,
Azt a palotát Mária Terézia
ittléted
alkalmával bámultuk
a mit Prága és vidéke nyújt építteté,
?
abból a czélból, hogy
abban huszonnégy elkel családbeli kisasszony találjon menhelyet. Oly ifjú úrhölgyek (csak 18 évestl 24-ig vétetnek föl az új védenczek), a kik vagy árvaságra jutottak s
hires
nagy nevük mellett apáik vagyonát nem örökölték,
vagy önkényt léptek be világgylöletbl, vagy szülik
által
küldettek oda, netaláni mesallianceok kikerülése végett.
Hanna grófn
is
ez intézet tagja.
E rendnek
az öltözete
az a sötéthamuszin selyemöltöny, a múlt századbeli szabással,
a felfésült haj, a gyémántos diadém és csillag-
ketts sassal hímzett keztyk. Ennek a rendnek a volt fejedelemnje a mi császárnénk nvére, kinek
kereszt, s a
fényképét
nm
albumában
láttad
;
a kép eredetijét pedig
ama n-asylum termében. Tehát Hanna apácza
— — Nem
egészen az. Alapítványi hölgy (Stiftsdame).
Conventjük
szerzet,
szerzetesi fogadalom.
de
nem köti ket hozzá a szokott nem fogadtak sem engedelmessem hajadonságot. Dics király-
k
sem szegénységet, nénknak czélja volt egy olyan asszonyi asylumot állítani fel, a honnan a tisztességes világi örömök ki ne legyenek zárva a hol a nemes leány úrnvé lehessen, úr nélkül séget,
;
és szabadságában egyedül a becsület és büszkeség által
legyen korlátozva.
E
rend hölgyeinek egyenként öt-hat
szobás lakosztálya van, külön konyhája, terjes ellátása, saját fogata
mindegyiknek, saját páholya a színházban.
Ugyanonnan minden szükségleteiken felül kapnak még évenként két ezer ezüst forintot gombostpénzül. És rendelkezhetnek idejükkel, pénzükkel, mulatságaikkal szabadon. Mehetnek estélyekre, bálokba s hívhatnak magukhoz társaságot s részt vehetnek minden mulatságban, a miben Szabóját, divatárusnjét fizeti a szerzet pénztára.
rangbéli
— És
nk részt e. szerint
szoktak venni. férjhez
is
mehetnek.
!
89
— Valóban
azt is tehetik. Csakhogy erre ritkán van Mária Terézia védenczei oly úrni állást foglalnak el az életben, hogy azt sem nekik elcserélni nem lehet kedvök egy szerelmes ficzkó szép szemeiért, sem józanesz férfinak nem támadhat kedve valakit elcsábítani közülök, eset.
hogy feleségül vegye, a ki abban a perczben, a melyben férjhez ment, elvesztett mindent, a mivel addig birt ott hagy palotát, fogatot, gyémántokat, még a hamuszín selyemruhát is, a mire már kétszáz elre bejegyzett aspiráns ;
nem
magával férjéhez egyebet, mint a feláldozott kényelem és uraság felejthetlen emléKinek kell ilyen hozomány ? két. Te nem hiszed, hogy lehetnek nk, hogy lehet « egy pedig
várakozik,
visz
— —
n
a világon, a ki kényelmet, fényt
»
fel
tud áldozni szive
hajlamának
—A
nkrl
hol
A
nek hiszek. ott
általában van szó, ott mindent lehet-
hol azonban
inkább látom
azt,
ismers emberekrl van
szó,
a mit tudok, mint a mit hiszek.
S tudom azt, hogy te negyven esztends vagy, Hanna grófn pedig huszonnégy.
— Oly nagy távol az — Ne Elnyösebb volna a ?
érts félre.
kor távola
még nagyobb
volna.
Egy
helyzet,
ha az id-
tizenhét-tizennyolcz
éves leány, a ki akkor jött ki a növel débl, inkább oda-
tapadna hozzád
s
de egy huszonnégy hogy ábrándja ne legyen.
boldog lenne veled
szznek már
éves
lehetetlen,
:
S az eszménykép a legveszedelmesebb vetélytárs. Az rosszabb, mint egy igazi szeret. Nem lehetetlen ugyan a diadal. De egy negyven éves férfinak egy huszonöt éves eszményképet kivetni a nyeregbl mindig pyrrhusi gy-
—
zelem.
Ha
kától
a megboldogult férjnek voltak hibái,
:
merték.
özvegy volna a
De
n, nem félhetnél eldöd árnyés
azokat
is-
De Te mé-
az ábrándképnek csak erényei vannak.
legnagyobb akadály köztetek a
te saját kedélyed.
lyen tudsz érzeni, akárhogy titkolod. Azt, a mit elvesztettél,
elfelejteni
nem tudod
soha. S ez az emlék
nem
fogja
:
90
nt
engedni, hogy boldog légy. Kapsz egy büszke
h
hogy ki mindig de a
:
a ki
megrzi, fölötted fogja hordani a fejét s minden nap eszedbe juttatja azt a másikat, a kinek minden gondolatja te voltál, a ki csoda és tünemény volt, a mit te megszokott dolognak vettél. A halottak boszút tudnak állani magukért azokon, a kiket szerettek. Ti sohasem lesztek igazán egymásé közöttetek fog ülni, lebegni, ha asztalhoz ültök, ha karöltve jártok, ha egymás mellett nyugoszigaz,
lesz hozzád, becsületedet ridegen
:
örökké ez a két hidegít alak
tok,
tnt eszménykép,
:
a
nnek
a légben
el-
a férjnek a tengerben eltnt valóság.
hogy a halottak nem beszélhetnek. Azaz tán mi nem halljuk. Van módja talán annak is. Magadra hagylak. Kisértsd meg t magad elé idézni. Vedd el arczképét, nézz reá hosszasan hívd emlékedbe alak-
Nagy
baj,
beszélnek, de
;
tetteit,
ját, s
szavait
beszélj vele.
vér,
egy
csillag.
felelni fog
Áldorfai tele voltak
;
idomítsd át lelkedben egy
él
alakká
most már rád nézve egy szent, egy testKérdezd meg ezt a csillagodat. Meglásd,
neked.
némán
megszorítá Walter Leo kezét
könynyel. Az idézett túlföldi lény
s
már
szemei ott volt
mellette.
Walter Leo
sietett
ket « magukra*
hagyni.
«NEVER MORE.- SOHA TÖBBE. Egy óra múlva, hogy Leo tartalmú levelet kapta tle «
Köszönöm
eltávozott Inczétl,
következ
:
baráti részvétedet.
Már irtam
az elnök-
nek, hogy a megválasztatást elfogadom. Ma és holnap végzem a bucsúlátogatásokat ismerseinknél)). Leo visszairt neki «Örülök rajta, hogy az éj sarki fölfedezésnél megtaláltam számodra a Behring-utat. Szerencsés utazást*.
!
91
Inczének csakugyan megjelent
az,
a kit hívott:
az
emlékezet.
Az emlékezet az a halott, a ki hazajár, valahányszor Néha hívatlanul is eljön s elhozza magával ismers hangját, ruháit, tekintetét: elj egész környezetével. Az emlékezet beszélt Inczével. Nyugodtan, szenvedélytelenül, mint halotthoz illik. idézik.
t múltján — felfelé és lefelé. t odáig, a hol belle, a papból férj lett és apos-
Végigvezette Elvitte
a sors kényszerít prsestigiuma mellett. Mennyi küz-
tata,
delembe került, mily nagy catastrophára volt szükség, hogy ez így dljön el Hanna annyiszor elmondatta vele élete viszontagságai-
nak egyes eseményeit
;
azok igézték
meg t, azok nyerték meg tle. Odáig nem
De egyet nem tudott Hogy mi volt Incze akkor, a mikor els szerelme kigyuladt? Egy pap! Ez még eltte titok. Szabad-e egy
meg
számára.
hatolt
el.
ilyen kimondatlan titokkal sorsát az övéhez kötni?
már nem
nem
a megdicsülésért,
a halál eltti áldozat
hitében, de csupán szive dobogásáért keresni a
szerelmet? Vájjon ezt a második val majd, mikor *-re, derék
h
körútra lemegy? Bevezetheti-e
nt
is
pulárét ?
—
Csitt
!
.
.
második magá-
elviheti-e
választóihoz képviseli
t is
abba a kolostorba, a
hol ifjú éveit tölte? Felnyithatja-e eltte
megmutogathatja-e neki
Most
is
azt a czellát,
azt a fehér talárt s azt a ska-
is
.
S azután megint visszavándorol a feljáró halott, az em-
Hannával a waggonban. Az éj sarki felfedezés kiegészíti már a talány részleteit. Hannát vitte testvére, mert a család úgy kívánta, Prá-
lékezet, a közelbe. Találkozik
gába, a Mária Terézia-hölgyek közt elfoglalni a számára
impetrált helyet.
Hanna
felirta
a nevét a waggon ablakára.
(E névrl valakinek
meg
kellett tudni azt,
hogy
hová
utazott ?)
Testvére azt
mondta
neki,
hogy az ablakot ki fogja törni.
92
(Annak a valakinek nem volt szabad megtudni, hogy hova ment ?) Az összeütközésnél meghalt a testvér s Hanna nem kisérte azt vissza anyja házához.
meg
(Neki
volt tiltva oda visszatérni.)
Továbbutazott e rémjelenet,
e
fájdalom daczára Prágába.
(Neki parancsolva volt, hogy menjen oda.
A
család aka-
rata törvény.)
S mikor amaz erkélyrl széttekintettek a szép világ felett, Hanna sírt. Mit siratott ? Azt, a mit ebben a szép világban elveszített.
úrn
S azóta
és fogoly.
... Incze szenvedélye
Magáé
és senkié.
htve. Semmi sem olyan a férfinál), mint az a felfede-
le volt
lebeszél egy férfinál (csak
hogy a nnek, a kibe szerelmes, már volt egy bálványa, a kirl ábrándozott, a kiben hitt, a kinek nevére gyönyörtl dagadt keble. Hajh Amaz els fényes alak egyszerre ismerte meg benne a férfit és a félistent, s azeltt nem lakott annak a volt az elsje, az egyetlené, az szivében senki Lelkének egyeteme zés,
!
!
!
.
;
.
Hanna grófnhogy annak déleltt misére kell
Incze utoljára hagyta a bucsúlátogatást nél.
Már most
menni
s
tudta,
egyéb ájtatos szertartásokon jelen lenni. Volt
személyes tapasztalata ez életrendrl.
Annak
az elhidegít
gondolatnak pedig volt valami
alapja.
Még mint nagyon fiatal lányka megimerkedett Hanna egy hasonlókorú ták
meg
fiatal
cseh mágnással. Tánczvigalmakon
egymást. Anyja és testvérei csak akkor jöttek
lát-
rá,
hogy Hannánál érzelmek is vegyülnek ez ismeretségbe, mikor egy igen kedvez házassági ajánlatot visszautasított s nyilvánossá tette, hogy családjával szemközt akarata van. Mikor tehát egy ilyen elkel leány, a kire számos férfitestvér miatt
nem
vár fényes hozomány,
s
a ki rang-
jához ill épouseuröket elutasít, állhatatosan egy
fiatal
93
emberrl álmodozik, a lett,
nem
majoresco melmint a fhadnagyi kardjával s a
ki megint, a családi
bír egyébbel,
kinek minden jövedelemforrása egy csoport hitelez, a
hát ennek nem hogy szép egy napon az ilyen magas lehet rangú kisasszonyt a legidsebb bátya elkiséri Prágába; a kiket nagy mesterséggel szivattyú zgat
más
család kieszközölte
nyában
;
;
vége, mint
már a
helyet a Terézia-rend alapítvá-
az ifjú fhadnagyot pedig
elteszik garnisonba
valahová Nagy-Szebenbe vagy Mantuába.
Onnan aztán
levelezhetnek egymással, ha az nekik köny-
nyebbülést szerez.
Hiszen fogva, számzve egyik sincsen. is
A
szép úrhölgy
megválthatja magát a Hradzsinból egy elnyös házasság
árán, az ifjú lás a
fhadnagynak
is
fenn van hagyva a szabadu-
nagyszebeni kaszárnyaéletbl, mihelyt rászánja magát,
hogy két heti szabadságot kérve, ez idt felhasználja hogy felutazzék Sachsen-Weimarba, a hol egy gazdag család egyetlen leánya
de hatalmas,
— nem szép ugyan
— egyenesen
reá vár
s
arra, grófi
nem is fiatal, máshoz nem akar és
menni (s teheti, mert nincs testvére). Azonban az ifjú fhadnagy inkább tanulmányozza Nagy-Szebenben, vagy Mantuában a török búzát, az els helyen puliszka, a másodikon polenta- alakban, mint hogy a lova
Weimar
fejét
Sachsen-
s elvetesse magát egy gazdag fiusíHívek maradnak mindketten ábrándjaikhoz, 3 beérik a kölcsönös levelezéssel, a minek hangja bizonyosan oly illemes, oly tartózkodó, hogy nyilvánosságra hozatal esetén sem egyiket, sem másikat nem compromittálhatná. Csupán egy-egy reménysugár árulja el, hogy a jövendnek még vannak ábrándjaik rájuk nézve. Az úrhölgyre nézve e remény nagyon halavány. Az által, hogy legidsebb bátyját a waggon megölte, testvérei száma meg sem fogyott, a mit úgy kell érteni, hogy az utána kö-
felé fordítsa,
tott leánynyal.
vetkez addig a papi pályára
készült, de a
tott az elsszülöttség, visszalépett
telve) s
be
lett töltve
az üres hely.
(még
mint
nem
reá ju-
volt felszen-
Hanem az ifjú fhadnagy-
.
94
nak vannak chanceai. A majoresco után következik. Egy szerencsétlen párbaj, egy elhibázott medve, egy túlságosan élvezett mulatság s azt kiáltják « válts föl !» Három-négy hónap óta azonban egészen kimaradtak a kölcsönösen egymást keresztez levelek. Hanna grófn minden nap hallgatta a magyar szabadsághs mámcrító szavait. Egy nre, kinek nevelési alapja az volt, hogy császárt és Istent tiszteljen, úgy hatnak az ilyen merész eszmék, mint gyönyört adó méreg. A idegenszer, :
az ellentétes élvezteti magát. Kivált ha azt egy tökéletes férfi
adja el, a ki nemcsak
dolgokat,
hanem meg
mondani tudja
merte azokat tenni.
is
ebben a férfiban saját magának
e
nagy, merész
A
n bámulta
maga,
ellentétét.
ki rang-
seire oly büszke, osztályát mégis úgy elitéli magában, jól ismert balfogalmaiért, saját nyomoráért; a férfi
jára,
pedig, ki a
népbl
pedig az
nagyságát
született,
negyven éves korával
mint imádja
meg nem
érti
s
ezt a népet,
pedig ifjan
fellángoló kedély,
is
mely Ez
irigykedik rá.
is
S az ellentétek vonzalma ers. De hogy az a másik is elfeledte a levélirást, az már cso-
oly hideg.
dálatos.
Hiszen köztudomású dolog, hogy a tavaszi Mars-mezi lóversenyen a majoresco egy akadály átugratásánál belebukott az árokba,
ló
s
és lovas kitörte a nyakát.
És
A
ló
most az ifjú fhadnagy egyszerre elrelóptetdött a megdicsült helyére s urává lett a nagy birtoknak, most az neve elé jön a «von und zu » negyvenezer francot
Hanem
azóta
ért.
nem irt
hogy talán maga jön a mészetesebb.
De nem
ezzel
levelet
Hanna grófnnek. Ez várta,
levél helyett.
is jött.
Az
lett
Hanna grófn
volna legter-
végre elszánta
magát arra a
lépésre, hogy levelet irjon a majoresco majordomojának, annyit kérdezve tle, hogy hol van «» ?
A
kérdezett úr aztán
nem
késett a felelettel,
hanem
rögtön válaszolt a grófnnek, hogy bizonyára «0», a mint átvette a majorátust s imitt-amotti hitelezi kielégítésével
05
els gondját 8
azóta ott
lerázta,
azonnal felutazott Sachsen-Weimarba
ül.
Hanna grófn
újra
meg
újra elolvasá a levelet
elmélázott rajta. Tanulmányozta a
s
aztán
férfi szivet.
fhadnagy volt, nem kellett neki a sachsen-weimari gazdag örökösn rút volt neki és nem Addig, a míg szegény
:
Most már, hogy
fiatal.
is
gazdag
lett,
az
is
szép
lett
egy-
nagy a férfiak büszkeMint szegény ördög nem engedte magát megváltatni
szerre és szeretetreméltó. Milyen
sége
!
által, ehhez kevély volt. Hanem a mint gazdaggá lett, ugyanez a büszkeség odaviszi t hozzá, hogy most hódítsa meg azt, a ki el akarta venni. Mint
egy gazdag hölgy keze
t
kénytelen
tiszti
coelibatusban
él
apáczaéletet folytató barátnért,
vagyonhoz
jutott,
azt nézi,
annyit a birtokához
De
s
kis
úr rajongott egy
a mint egyszerre nagy
hogy szerezzen még egyszer
— egy kézszorítás árán
?
hát nincsen-e a gazdagok, a hatalmasok e rendszeres
conspiratiója ellen egy tromfja, egy antidotuma, egy ellen-
összeesküvése a szegényeknek, az elhagyatottaknak?
azoknak lehet széttépni a
szív, az
s
ha
érzelmek minden örök
törvényeit, a rang, a büszkeség követelményeiért, nincs-e
ezeknek
is
diktálva a megtorlás abban,
hogy
k
meg
a
rang, a büszkeség, az elítéletek szabályait tépjék széjjel,
nemes érzelmek parancsaiért? sétált alá s fel magányos szobájában. Körüle aristocraticus pompa, feldíszítés. Kárpitok, az egyedül
Hanna grófn egyedül
bútorok, fényes csecsebecsék azt az ámító külszínt adják
szobájának, mintha az egy gazdag ez
nem
kik.
úrn
Ez mind csak addig az
lakása volna. Ép
míg benne laAsszonyunk, Mária Terézia a maga idejében saját terigaz.
övé, a
meiben sem ismerte a pompát. Laxenburgi kastélyának bútorzata emlékeztet a régi magyar földesurak legtakarékosabbjainak berendezésére. Az alapítványi hölgyek tehetik azt, hogy a kopott, sima falakat freskókkal ékesítsék, selyemmel behuzassák, s hozathatják bútoraikat Parisból,
hanem
az
mind nem
az övék;
ha
elég
könnyelmek voltak
;
!
9B
évenkinti (lázsiásokban kifizetett) kétezer forintjukat el
nem
rakni
a szekrénybe,
hanem
bronzra és festményre, az intézetnek. Addig az övék, a
Hanna grófn
kiadni faragott fára,
ez mind itt marad az mig benne laknak.
káruk
;
ki-kitekintett ablakából az alant elterül
majd beletekintett az Börtön az mind Az a város, az mind valamennyit bele lehetne
városra, ismét végigjárta szobáját,
asztalán
hever
levélbe.
Ha
a szoba, az a levél. dobni az
ég
!
kandallóba!
Komornája zavarta
föl e
keser mélázásból. Látogató-
jegyet hozott be egy idegen úrtól, volt
a ki
még sohasem
itt.
Hanna grófn
elvette a jegyet
azon se czím, se korona,
reszket kézzel.
«Aldorfai
Incze»
Nem
állt
volt
rajta,
semmi más.
— Szive sen látom.
belépett, már le voltak törülve a könyek Hanna grófn kedélyesen nyujtá az érkeznek kezét. Valahára mégis meglátogat ön engem is — Ön tudja azt, grófn, hogy senkinél sem tisztelegtem
Mikor Incze
—
eddig e városban.
— S a mai nappal felszabadult ön a fogadalom — Miután látogatásom egyúttal búcsúvétel. — Ön elhagyja Prágát? — Hazahivnak Budapestre. Megválasztottak képviselalól.
nek újra.
—
S ön ismét nekimegy annak a tövisbozótnak, melynek saját szavaiként csak tüskéi vannak, de levele, gyümölcse nincs.
—
Parancsolnak velem.
— S noblesse — Saját nemességem obiige.
ugyan nem igen .kötelez, mivel nemes nem vagyok apám paraszt volt, lekötelezve sem vagyck se hazámnak, se kormányának semmivel hanem a cseh nemesség csakugyan kötelez, hogy elmenjek. A mióta tudva van megválasztatáson!, a hány nemes barátommal ;
;
:
!
0?
találkoztam az utczán, «Isten jó nap!» helyett mindegyik
hogy
azzal köszönt, is itt
«
» s ha még holnap már rendri hatalomszóval uta-
szerencsés utat!
látnak, holnapután
sítanak ki innen.
Hanna grófn megkínálta Inczét, hogy foglaljon helyet. A kandallóban egy tzbe dobott levél vetett lobbot. Hanna grófn leült Inczével szemközt. Ön tehát visszamegy leülni ugyanarra a helyre, a hol annyi keser tapasztalást szerzett, szolgálni ugyanazt
—
az ügyet, melyben annyiszor megcsalódott, küzdeni ugyanazért a fajért, a
mely önt csaknem számzte ?
— Nem tehetek másként, grófn. Fátumunk
mit egyszer megszerettünk,
azt,
ha
az,
hogy a
bántott, se tudjuk el-
hagyni, ha elveszett, se tudjuk elfeledni.
— S mikor fog ön ismét bennünket meglátogatni
?
Aldorfai nagyot sóhajtott
mély,
tompa hangon
s
csendesen ingatva
fejét,
feleié
— Never more.
Ez csak volt,
egy
két szó.
Hanna grófn támadt
De a
kifejezés,
melyen
e két szó
mondva
feltárt szívbeli titok.
hosszú hallgatás idköze Mindenik azon gondolkozott, hogy
és Incze között
e szavak után.
mondjon-e még többet is?
Hanna
szegte
meg
végre
is
a csendet.
volt a bátrabb.
— Ön nem tudta hogy ón hol lakom — Nem. — Önnel tegnap tudatta Walter Leo, hogy én mi vagyok — Honnan a grófn — Mert velem épen aznap ismertette meg az ön helyeddig,
?
azt
sejti azt
?
is
zetét.
Ön
szegény sorsban
él,
szigorúan szabott jövede-
lemmel.
— Ha azt mondta, igazat mondott. — Én elhiszem mert nem szokott önnek csupán a mindennapi kenyere van — Valóban úgy van. neki,
ámítni, hogy
biztosítva.
Jókai:
Enyém,
Tied, Óvé. II.
7
:
:
9S
— Akkor Ön nagyobb mert nekem az
úr,
mint Starrwitz Johanna grófn,
sincs.
még most sem
Aldorfay Incze
szédült bele az eget
mu-
tató mélységbe.
Johanna grófnnek kellett fölállni helyérl, s azt kérdeni tle Akarja ön e száraz kenyeret megosztani egy nvel, önt az egész világ minden férfia fölé emeli ?
Starrwitz
odalépni hozzá
:
—
ki
Incze megrettenve a rászakadó mennyországtól, ámul-
tán rebegé
— Hanna grófn — Mondja ön Hanna !
:
!
s
kezét nyujtá neki.
Incze megragadta a neki nyújtott kezet, büszkeségben
most már az egész alakot kedve « szerzetben' hölgy » gyöngéden magától, komolyan súgva
ittasult szenvedélylyel s lett
volna átszorítani, de a
visszatartá
t
— E falak között nem ölelkeznek.
Hanem
kezét ott hagyta Incze kezében
s
megszorítá azt
ersen.
—
s
Ha ön akarja és érdemesít rá, elhagyom ezt a helyet, benne mindent, a mi most körülvesz, pompát, kényel-
met,
elkel
rangot, s
nem
gondolok rá soha vissza töb-
abba a viskóba, a mit ön otthonának nevez,
Megyek ha nem tarthat ön cselédet mellettem, végzem annak a dolgát. S mikor ön egyszer a keresményébl egy kartonruhát vehet a számomra, azt megbecsülöm jobban, mint mindazt a selymet és csipkét, a mit rabkoromban rám bet. s
raktak.
Ön
hogy nekem semmim
tudja,
sincs,
én tudom,
hogy ön szegény, van-e bátorságunk sorsunkat összekötni ? Incze
meg
volt hódítva. Eeszketett. Fázott.
Ez nagyobb
a milyenre érdemesnek hitte magát. büszke istenni szépség saját egész nagyleikével tölti be
diadal volt, mint
A
mely kettjök közt van, rangra és életkorra nézve. Szemébe mondja azt, a mit nem hitt soha, hogy t lehet
az ürt,
csupán önmagáért, nem érdekbl, nem dicsvágynem a fellelkesít bámulat befolyása alatt, nem
szeretni, ból,
!
!
»:
99
a halál fenyeget kétségbeesései között, lehet szeretni azért,
mert
férfi
Hogy
!
lehet
t kiválasztani ezer meg ezer
És elmenni vele nyomorogni együtt a jólét örök menhelyébl, csak azért, hogy az övének nevezhesse a magát. férfi
közül
s
eldobni érte az egész világot
!
n
Incze két kézzel ragadá
meg Hanna
kezét
s
legalább a
kezet vonta keblére.
— Egészen vak vagyok a gyönyörtl, rebegé,
s
nem
cso-
meg is némultam volna. Hanna Azt hiszem, hogy álmodom azt, a mit olyan sokszor álmodtam. Ezt dálnám, ha
nekem
lett
!
volna kötelességem megmondani
s
én oly gyáva
magamhoz, hogy meghagytam magamat öntl elztetni. Hihetlen volt elttem voltam, oly bizalmatlan önhöz és
hogy egy férfi egy hölgy elé léphessen azzal a szóval oda értem egy egész világot, s végy érte cserébe engem i). Ön mondta ezt nekem Hanna, kérdetlenül, futni készül gyávának, s e szavával oly adósságot terhelt az,
«te adj
szivemre, fizetni.
a mit csak egész életem lesz
Ez az
képes vissza-
az öné. S ne higyje azt, Hanna, hogy
élet,
meg fog velem osztani. Az a mondat a száraz kenyérrl, csak szójárás. Annyira szegények nem leszünk. Egy férfi, a kinek tkepénze van « itt és « itt » (tenyerére és homlokára ütve monda), még mindig élhet úrmódra a világon, ha nem örökölt is uradalmakat, s ha van mellette egy szeret szív, a ki buzdítja, ki erélyét fokozza, fog tudni dolgozni kett helyett is Igen, igen! szólt Hanna fellelkesülten; én is megtanulok dolgozni, úgy, mint az a másik tudott, a kit ön elttem megsiratott eltanulom tle azt, a miben olyan olyan sötét sors az, a mit ön
—
;
nagy nel
!
volt,
iparkodom
Nem. Az
selje az
enyimet
szemben. Mi
E
de
nem
elfelejtetni ön-
arczképét le ne tegye ön értem soha. Viis
nem
keblén, de az övével együtt, egymással
leszünk egymásnak vetélytársai
szóra Incze térdre roskadt
tatta a
A
t utóiérni,
kezében tartott
ers
s
kezet.
most már könyeivel ázAz emlék expiálva volt.
tenger alóli szózat hangzott jóváhagyó zúgásként fülé7*
!
»
!
:
100
ben. Ez volt szivének legfájóbb része. Ezt gyógyította be ez a szó.
Hanna gyermeteg mohósággal
rögtön a legköze-
sietett
es
albumából egy fényképet kiszakítani s maga illeszté azt bele abba a kis arról levágva a ft,
lebb keze alá
könyvalakú medaillonba, melyben Incze Serena arczképét viselte keblén,
Meg
szemközt ezzel a másikkal.
hogy csókolja össze mind a
volt Inczének engedve,
kettt, az új menyasszonyét
is,
meg
a régiét
Ettl aztán egészen üdvözült lett. Hogyan került vissza a Hradzsinból a arról nehéz volna
is.
Venczel-térre,
számot adni.
azt, Walter Leoék épen ebédnél ültek, de nem várta míg annak vége lesz, berontott közéjük. Szívesen is látták minden idben. Tehát ön csakugyan elutazik tlünk Pestre ? kérdé siránk hangon Helene. Eövid idn.
—
— — Ah, az a csúnya Pest — Nem, bárón Budapest igen — Én Mit keresnék én Pesten !
szép.
Ön
azt
majd meg
fogja látni. ?
?
Incze rejtélyesen mosolygott.
Helene ideges látnoki kedélylyel monda akkor Ön mosolyog Ön nevet valamin Én kitalálom. Ne
—
szóljon
!
!
!
tudom már Ön nül !
S azzal tenyereibe tapsolt. Azaz, hogy Hanna veszi
—
veszi
Hannát
férjül tet,
szólt
Walter Leo. Tudtam én azt már tegnap. Helene e szóra fölsikoltott, kitör örömmel,
s
nevetve
megaka-
dályozhatlanul nyakába borult Inczének s összecsókolta annak arczát, jó kedvében féktelenül kiáltozva « kedves, :
Drága Inczém Walter Leo csak a vállait vonogatta, s mutogatott a szemidéivel meg a tenyereivel feléjök. (Tanuja voltejelenetnek a
édes Incze
fia
meg
!
a társalkodón,
!
meg
egy öreg zongora-mvész
is.)
:
! !
!
!
101
— kell,
Itt van ni Tessék monda Leo. Már most én e miatt hogy elváljak a feleségemtl. Ezt is el kell venned. !
I
Tarthatsz két asszonyt.
Incze
nem
felébresztették
— Hát az
most megijeszthet állapotban benne az oroszlánt.
volt
is
jó lesz, vágott vissza.
;
nagyon
Hanna már megen-
arczképc mellett a másikat is viselheshogy az sem. Megengedi még a harmadikat is. Walter Leo gúnynyal figyelmezteté Sógor Elég hivatal lesz neked az az egy asszony is Hanem hát most gyere, csókolj meg engem is. Hiszen csak gedte,
—
!
Én
quittek vagyunk.
feleségedtl, bár
is
kaptam egyszer egy csókot a
még most
is élne,
te
szegény
Ez pedig nagy gorombaság volt Hanna irányában. Hanem hát már most lássunk a prózai intézkedések után, folytatá a bankár, mert az ötödik felvonás után még sok dolognak kell történni, a míg a lámpákat eloltogatják. A sok dolog között az volt a legnagyobb dolog, hogy Inczét, mint eretneket egy olyan hitbuzgó család tagjával összeeskessék, min a Starrwitzeké, melyben mindenkor
—
volt egy
hogy
püspök vagy apátur. Szerencséje volt Inczének,
dimissoriálisát a dudái matricula
nyomán
az ottani
meg, eléletébl bizonyos stádiumig nem sejtettek semmit; mert ha azt Prágában megtudják, bizony beteszik a szürit a Daliborkába, mikor épen esküdni megy új levitától kapta
az volt az
illetékes papja. így az
Végre nagy nehezen a családot reprsesentáló Starrwitz majoresco
is
ráadta a frigyre kénytelen-kelletlen áldását.
— Nem egész mesalliance.
A
tábornokból lehet megint
tábornok, a képviselbl lehet minister,
s
a convertitából
Az asszony lásson hozzá, hogy mivé magának habeat sibi választotta tegye ? Ha Hanna és Incze most már mint férj ós feleség utaztak lehet reconvertita.
:
ismét együtt a vasúton.
!
102
CONSORS ES CONSORS. Jól mondta azt Walter Leo, hogy a halottak boszút tudnak állani azokon, a kiket szerettek.
Aldorfay csak a házassága után vette észre, hogy vala-
mit
nem
Övé
kapott
meg
a feleségével
:
a lelkét.
volt a szép test, oly valóságosan az övé,
mintha
cserkesz apától vette volna stambuli bazárban, a kinek de-
rekán az övét csak a vlegény kése metszi keresztül, ha-
nem
A alatt
nem járt együtt vele, mint annál. annak a másiknak a lelke, ki az Isis-lugas nyugszik, járt el mindennap haza s ott ült az új
a lélek épen úgy helyett
n
és a férj között.
Aldorfay imádta nejét, de kénytelen volt minden lépten-
nyomon visszaemlékezni
az elvesztettre, s összehasonlítást
tenni a múlt és a jelen között.
És pedig Hanna igyekezett tökéletes feleség lenni, csakhogy nem értett hozzá. Ezt nem tanítják az apáczáknál. Hsége férjéhez látványszer volt, a tüntetésig ment idegen férfiak irányában. Serena
nem úgy
tett.
elfogadta
hogy adva volt, s Inczének soha egy gondolatja sem volt, hogy rá féltékeny legyen, hosszú távollét alatt sem. Más tudománya volt annak szerelmét bebizonyítani a tréfát, enyelgést, a mulatságot, úgy, a
Hanna
takarékos
vitte s kizárt
minden
is
volt,
csakhogy azt a zsugoriságig
vendégszeretetet. Férjét szoktatta ah-
hoz a vékony tartáshoz, a hogy a cseh beamterek élnek otthon. Inczének aztán ilyenkor elüzhetlenül ott ült a
még a bujdosások idejében is maga körül s férje kedvéért meg-
jobbján az a «másik», a ki vendégsereget gyjtött
vendégelte a menekülteket szépasszony-fztével,
és
az
sem került. Hanna is megteszi azt sokszor, hogy megtudva, mi férjének kedvencz étele, maga kimegy a konvhára, hogy t azzal meglepje. De milyen nagy doneki semmibe
;
107
Egy hót múlva már meghívtál* Inczét a consortium alakító ülésébe. Ez itt Budapesten ment végbe, minthogy a magyar kormány tanácsosának is részt kellett benne venni.
Voltak jelen a tanácskozáson öten, a kiknek a neveit
mind
elfelejtette Incze,
a mint Leo elmondta azokat neki,
csupán az az egy különös név: Bauernhass Siegebert,
meg
ragadt
figyelmében
;
annak a viseljót meg
is
nézte
nagyon.
Magas, délczeg
szke
hajjal,
fiatal
férfi
középen elválasztott
volt;
mely rendetlen tincsekben
hullott vissza
Szke favorija, cotelettjei finomul gondozva elkel nyugalom s ha vannak szemek, a melyek
homlokára. arczán
beszélnek, úgy ennek a szemei azok voltak, a melyek hall-
gatnak.
A mi legfeltnbb
hogy svéd kezMikor Leo
volt rajta, az,
tyüit az egész értekezlet alatt a kezein tartotta.
bemutatta
ket egymásnak, Inczének
is
keztyüs kezet
nyújtott szorításra, keztyüs kézzel számított, keztyüs kézzel irta alá a nevét.
Mikor készen volt az engedményokmány, a jelenlév tagok szerencsét kívántak egymásnak a vállalathoz és
egymáshoz
s
ismét kezet szorítottak, a viszontlátásig.
(Ez lesz tehát az ón
«consors»-om,
monda magában
nagyon emlékébe edzve azt az alakot, melynek hajmint a szomorúfz ága, hullanak szemei elé.) Különösnek találta, hogy ez a szó «consors», azt is jelenti, hogy «feleség». Hazatérett sietett elmondani annak a másik consorsnak, hogy az említett ügy már annyira rendben van, hogy annak a rovására megbízhatja Hannát, nagyobb szállást Incze,
fürtei,
:
keresni
s
Hanna
azt tetszése szerint bebútoroztatni. azt felelte rá,
kezünkben
hogy majd ráérünk, ha egészen
lesz.
Incze aztán nagyobb elhitel végett elmondá neki az egész alakító ülés lefolyását: kik voltak jelen?
s
nem
tit-
kolta el a fölötti megbotránkozását, hogy Bauernhass gróf
;;
108
gylés alatt le nem húzta a kezérl a keztyüt keztyüsen nyújtotta a kezét parolázásra, a mi tisz-
az egész
neki
is
tességes emberre nézve gyönge megbántás.
Hanna mentleg szólalt fel. Ez nem gg, csak megszokás. Némely úri háznál ép oly kevéssé jelennek meg az összetartozók keztyü nélkül
—
a kezükön, mint
czip nélkül a lábukon, keztyüben ebé-
st keztyüben hálnak is. Incze nem akarta felhasználatlanul hagyni e téren
delnek,
szer-
zett tapasztalatait.
—
Hiszen nekem is volt szerencsém egy idben mindennap herczegekkel együtt ebédelni, monda kérkedleg a krimi háború alatt, még pedig angolokkal de azok, mondhatom, hogy puszta kézzel nyúltak a bográcsba velem ;
együtt. Pedig
úgy hiszem, az angol
aristocratia is
meg-
közelíti büszkeségre a csehet.
— Azt, a mi hadjárat
alatt történik,
ne vegye ön a ren-
Háborúban az is megeshetik, hogy az ember dobszónál esküvt tart, a mi más idben des élet zsinórmértékének.
nem
járná meg.
Hannának bizonyosan nem más eszmejárás hozta
ezt
mint hogy épen aznap adták a német színházban ezt a víg operát « az ezred leánya, vagy a házasság dobszónál» de Inczét nagyon fájó részén találta ez aszó. Azt hitte, hogy az els házasságára czélzott az. az ötletet,
:
;
Nagyon elkomorult rá
s
menekült dolgozó-szobájába. s átlátta, hogy a hi-
Ott azután elgondolkozott rajta bás,
kezdett élczelni a cseh aristocratiára, holott annak
egyik legbüszkébb tagja választotta szegyei
most az
t
férjül
s
az
nem
házánál oly munkát végezni, mintha
t
e gy pipereárus bolt hölgyei közül választotta volna ki. Rávette magát, hogy visszamenjen hozzá és kiengesztelje t.
Hanna csakugyan ruhánál, melyen
megint annál a szerencsétlen
szab, varr és fejt; s mely hogy soha el nem készül. Varrt és a szemein, hogy fejfájásban szenved.
makacsul látszott
ott ült
mindennap
felfogadta,
!
!
!
löfl
Hjaj, de
könny ám
kiengesztelni egy asszonyt, a ki
haragszik, a ki pöröl, a ki
körmöl és pofoz
;
a ki dúl-ful, ront-bont,
sir,
de hogyan kiengesztelni egy nt, a ki
egykedv arczot csinál, a ki még csak egy arczvonással sem árulja el, hogy mi baja van ? hallgat, a ki
Incze mégis addig könyörgött neki, míg kiimádkozta a kezébl azt a Penelope-szoknyát. Akkor aztán Hanna nekiállt kávét pörkölni a borszeszgépen. Az is jó a fejfájás ellen. Incze aztán, hogy kedveskedjék, hogy hátra ne maradjon, vagy talán hogy tréfás fordulatot adjon a feszült helyzetnek, a maga részérl elvette a kávémalmot s elkezdte a Hanna által pörköltet megrölni.
Hiszen annyiszor
ezt Serenával.
tette
De már erre kitört Hannából a harag. Összecsikorgatta gyönyör gyöngysor fogait s megrázta a fejét, s a két öklét megreszkettetve, riadt rá a gonosztevre.
— Takarodjék ön
!
Hisz mind elrontja a kávédarálót,
ha forrón röli meg benne a kávét dig az egész világot bejárta,
s
!
Ennyit sem tud ? pe-
még
országos képvisel
akar lenni Incze aztán menekült
is
a casinoba.
«Országos képviselnek lenni
!»
Lehet
is az,
mikor
ott-
hon az ember magamagát sem meri képviselni Aztán most készüljön az ember, ilyen feleségtl megpuhított kedély mellett, a fulmináns philippicára a kormány ellen !
Nem is készült ám A casinóban összetalálkozott
Walter Leóval.
A
bankár
eseményrl tudósítá, hogy a ministertanácsban kedvezen intéztetett el az engedélyokmány. Hanem már most egyet mondok, kedves barátom. arról az örvendetes
—
Azt egészen természetesnek fogod
találni,
hogy mikor
te
a consorsaiddal együtt a jelen kormánytól engedélyt kérsz
egy állami kamatbiztosítás
mellett
épülend
vasútra,
ugyanakkor nagyon furcsán zavarná meg a nótát, ha
te
egy füst alatt egy kegyetlen philippicát tartanál a kormány
:
110
ellen a budgetvita alkalmával s ellene szavaznál
költségvetésnek, melyben a saját vasutad
Ezt bizony Incze maga
— Jó
!
is
furcsának
Majd mikor rám kerül
annak a benne szerepel.
is
találta.
a beszéd sora, este ki-
megyek mezítláb a hóra, reggelre berekedek s másnap tanúm rá az egész világ, hogy nem szónokolhatok. Ennyire már elment. Walter Leo és Bauernhass gróf ott maradtak Budapesten addig, míg engedélyokmányukat ki tudják ásni a ministeriumtól, a mi nem megy minden artézi kútfúrás nélkül. Ez id alatt Leo többször meglátogatta Áldorfayékat, de Bauernhass sohasem. Leo annyit megtudott a társalgásból, hogy
Hanna még színházban sem volt, Budapest mulatóépen nem ismeri. Az mind sok költségbe kerül s
sehova sem jár, helyeit
Incze
Leo
sem
ér rá,
mert az reggeltl
erre azt a megjegyzést tette
estig dolgozik.
magában, hogy a mely
családnak mintegy négyezer forint jövedelem mellett ártatlan mulatságokra
mító, vagy a
drága város.
Itt
Egy napon állott,
n
nem
telik, ott
vagy a
férj
rossz szá-
Azonban Budapest pénzbe kerül. Ez is igaz.
rossz gazdasszony.
a lélekzetvétel
is
mikor a budgetvita egész forrójában ezzel a közleménynyel lepte meg Walter Leo Álismét,
dorfay Inczét
— Kedves sógorom. Kutya van a kertben
okmány már minden
!
Az engedély-
hivatalszobán szerencsésen keresztül-
vitorlázott nevezetes havariák nélkül
;
hanem tegnap el-
vett bennünket a ministeri biztos s egész nyíltsággal mondá, hogy vasutunk létrejötte nagyon kívánatos
ki-
és
nemzetgazdászati szempontból igen üdvösséges, kívülünk
más nem
is
kapja azt
meg hanem, hogy ;
a
kormány igen
szálkás falatnak találja azt, hogy a consortiumunkban
egy forradalmár hadvezér is
is találtatik,
a kirl mai napig
azt hiszi (akár alaposan, akár alaptalanul) az egész vi-
lág,
hogy
élére állani.
mindent felforgató mozgalom ha ezt figyelembe nem veszi a
lesz hivatva egy
Hogy
az
által,
»
:
!
111
kormány, maga
is könnyen hamis helyzetbe jöhet. Azért hogy téged hagyjunk ki a consortiumból egy-
liiMsicsolja,
szeren. Erre azonban kapott egy olyan választ, a mit hiszem, hogy nem tesz ki az ablakába, még pedig nem is
tlem, hanem Bauernhasstól. A gróf sarkára állt s azt mondta: «a kivel én egyszer consortiumba léptem, ahhoz én hozzá vagyok nve, mint a siami ikerpár, Chung a Tunghoz, s azt én magamról levágatni nem engedem. Ha tetszünk együtt, tessünk ha egy nem tetszik közülünk, ;
ne tessünk. Inczének ezzel a szóval nagyon ki lettek húzva a méreg-
Az
fogai.
az ellenszenves alak
tokrata igazi
nyában.
;
az a patchouliszagú aris-
nemes ember módra
viselte
magát az
bizony, hasonló helyzetben aligha ki
volna a hajóból azt a kellemetlen utitárst
nem
irá-
dobta
— amúgy pa-
rasztosan.
Incze úgy megszoritotta erre a közleményre, elismerése Leo kezét, hogy az egymásba tapadt ujjait rázo-
jeléül,
gatva
monda
— No ennek Bauernhassnak adom, mert nekem — Mit tegyünk most kérdezé — Én bizony tudnám, hogy mit kellene tenni Hanem felét
sok.
?
Incze.
?
az egyenesen a te feladatod. Abból a forradalmi vezérke-
désbl, tudjuk mi
jól,
hogy semmi
sincs.
Te magad tudod
legjobban, a ki szinrl-szinre ismered a viszonyokat oda-
kinn úgy, mint idebenn. Minek hát játszani nagy jelszavakkal"? A te nyilvános jellemednek legkisebb kárára sem
ha
lenne,
te
a most folyó budgetvita alkalmával egy
szinte loyalis beszédben nyilvánvalóvá tennéd, hogy ne-
ked ez irányban semmi
titkos törekvéseid nincsenek.
Ez
a mi egész helyzetünket megkorrigálná. Gondolkozzál rajta,
a mit mondtam.
Incze nagyon
is
elgondolkozott azon.
Tehát már most nemcsak azt kivánják tle, hogy hallgasson
;
hanem
azt
is,
hogy beszéljen
!
!:;
!
112
Mit beszéljen? Rontson le olyan illusiókat, a mik még nem csak sok embernek boldog álmait képezik, de a mik a közjellemet, mint abroncsok tartják össze? Mit tegyen most? Hej, az
lett,
Megmondaná:
pett!
mit
n
ha az a felejthetlen most itt volna oldala melmajd kitalálná a ment gondolatot a kétség köze-
el
«tedd» vagy «ne tedd!»
akarsz mondani,
meggyzdésed, mondd
«
Ha el!»
az,
a
«De
mondd el olyankor, mikor jutalmat kinálnak érte mondd el ingyen és ha megvernek is érte.» «Ha pedig nem meggyzdésed az, s nem szükséges, hogy mondva legyen, ne
el
ne mondd, ha a világot Ígérik
is
érte
Nincs, a ki vele így beszéljen
Hiszen
itt
férje gondolatait
találgatni
n. De ez nem arra született, hogy kitalálja. A férjnek kell az gondolatait
van az
mindig
Incze elmondá várta,
hogy mit
s
új
azokat mélyen
tudja rejtegetni elle.
el
Hannának a Leo
felel
rá a
n
által
közlötteket,
s
?
Ez pedig egész okos megnyugvással feleié, a varró selymet elszakítva fogaival (a miért Incze mindig zsémbelt mikor ott az olló). Lássa, milyen jó volt, hogy nem indultam el mindjárt nagy szállást keresni s bútorokat megrendelni. Az igaz, hogy nagy baj volt Inczére nézve, minek mondta el elre Hannának azt a kilátásba helyezett nagy jövedelmet. Most hogyan vegye ezt tle vissza ? Hanna hideg vérrel húzta a tbe a selymet, mintha az a tfok szk nyilasa volna gondolatainak egyedüli átjárója. Hajh, Incze maga is szeretett volna ezen a tfokon keresztülbújni Addig nem lehetett a beszédet folytatni, a míg a selyem bele nem talál a tbe. Megvan, hála az égnek Most aztán Incze fotytathatá. Oh még ezzel nem esett ki a világ feneke. Az ügy
—
!
—
nincs elveszve. Társaim szilárdul
nem
tágítanak a
kormány
eltt.
állanak
mellettem
Kedvesem, mit
s
szólsz
!
:
!
m hozzá? Ée szeretném ezeket a társaimat, Leót és Bauernhass grófot holnapra egy kis barátságos estélyre elhíni
hozzánk.
Hanna
felsziszszent
I
t megszúrta az ujját.
A
Incze hitvesi részvéttel kapott a sebzett kéz után, hogy
a kitóduló vért ajkával szorította kezét s
nem
— Hová gondolsz
felszivja,
hanem Hanna
ökölre
engedte azt neki.
mi ezen a mi szállásunkon elegantiához szokott vendégeket? Hívhatom én ide a jockey-klubot hozzám estélyre, mikor egy épfül theacsészét nem tudok eléjük föltenni ? Bizhatom én maHát fogadhatunk
el
erre az ostoba szakácsnémra ? Kérlek igen nagyon,
gamat ne
?
én hozzám vendéget
hijj
Incze nagyot sóhajtott
s
abbahagyta a dolgot.
Alantabb hangon kezdé aztán
s elmondá Hannának, hogy mindezen lehetne még fordítani egyetlen egy szó-
noklati diversionak az árán. Bászánja-e arra az áldozatra
magát ? Mert .
Hanna
ez áldozat
ruhafodrot ránczolt. Mikor a tizenöt milliomo-
dik ránezba ölté a tt, akkor annyit mondott
— Kedvesem, tedd, a mit jónak
így
is
De
meg vagyok sorsommal
látsz.
Én, látod, hogy
elégedve.
a hang, a kifejezés megezáfolta a szókat.
Incze dolgozó szobájába vonult vissza.
Nagy gond
volt az,
hogy mit tegyen most ?
Hiszen semmi, egy fillér árú apostasia sem kell hozzá, hogy elmondja magáról, hogy nem az, a minek tet a
népszersége
híreszteli.
Eszében sincsen forradalmi
vekkel szaporítani a patience-játékok nemeit szer elmondja magáról:
«én
nem vagyok
gondoltok, én békés hazafi vagyok
!»
;
az,
s
ter-
ha egya minek
hát csak azt fogja
vele beismerni, a mit rágalmazói
úgy is régen beszélnek mint emberszólást. Azokat, a kik pártfelei, barátainak úgy sem nevezheti már, elszakadhat tlük akármikor
róla,
minden szívfájdalom nélkül. Nem is ezt teszi. Az országház termének egyik Jókai
Enyém.
Tied,
Övé
.
II.
lesz az els, a ki
oldaláról a másikra
8
»
!
!
!
114
átmenni nagyon könny, nem folyik közben a Duna, nem fullad bele az ember. Csak egy göröngy van, a min felfordul az okoskodások szekere, s kidönti a földre minden sophismáit az, hogy ennek a lépésnek ára van Az ember felbuzdul egy beszédre nem azért, mert a :
közügy, a haza iránti szeretet túlömlése kényszeríti érzelmeit,
hanem
Hiszen
azért,
nem
kinevezéstl.
mert magának akar valamit szerezni Nem függ kormányi
hivatal az a valami.
Nem
is
tudja azt
meg minden ember. Hiszen nem tudja azt még, hogy
ezer közül kilenczszázkilenczven
micsoda jószág az a «prsesentzmark» ?De maga, hogy mikor buzgott, ezért buzgott
eieg,
ha tudja
Pedig ezt már most csaknem kötelessége megtenni. Egyik nemeskedés a másikat költi fel. Bauernhass gróftól nemeskedés volt az, hogy consorsát nem engedte a kor-
mányi ráhorkantásra kitörültetni az engedélyokmányból, ez most corollariumképen vonja maga után, hogy e consors se kövessen el valami olyan parasztkodást, a mi a másik két társat buktatja el. De ki is ez a Bauernhass gróf, hogy ez így egyszerre csak belecseppen az égbl az élete történetébe ? Hogy
nem
ezt a nevet
hallotta
soha Walterék házánál ? se
magát az alakot nem látta a bankár estélyein, a hol pedig minden cseh nevezetesség együtt szokott lenni? Pedig Walternek igen szoros összeköttetésben kell vele állni, miután ily vállalathoz épen t szemelte ki. Föltette magában, hogy legközelebb meg fogja Hannától kérdezni, hogy nem tud-e valamit errl a Bauernhass grófról ? Arról a válaszról pedig elre bizonyos lehet, a mit Hannától fog
kapni kell
:
«
kedvesem,
t ismerni
önnek a consorsa, önnek csak jobban
!
Bizonyos, hogy eddig is le van már neki kötelezve. Ha most épfül theás findzsái volnának, egy barátságos estélylyel leróhatna ezt a foglalóba kapott barátságot
mert nincsenek
s
egész Pesten
nem
is
;
de
kaphatók, s ha
!
.
!
II.)
kaphatók, egy millióba kerülnek, annálfogva most kénytelen hála fejében egy beszéden törni a fejét, a
nem
mihez
talál se thómát, se expositiót.
E
nagy tusakodás közben eszébe jut ahhoz a kis medaillonhoz fordulni, melyben két szép ni arcz egymás fordulva,
felé
mással
Ez a
hallgat:
(vagy talán beszélnek
is
egy-
?)
régi
még most
is
kisegíti
t a bajból. A mint
ez
visszatévedez a múltra, vissza, vissza
arczot nézi, lelke
egész odáig, a hol a honvéd.
.
.
Megvan
— A honvéd.
Ez a
ment jelszó.
Jobb szelleme szánta
t
meg a
szorongattatásban, az
sugalta ezt neki.
— Ha
meg vagy hasonlva önmagáddal,
szakítsd két-
magadat válaszd külön a honvédet a pártembertl. nemzeti kormány új honvédsereget akar felállítani. Foglald el ezt az álláspontot. Innen mondhatsz a kormány védelmére egy fényes beszédet s még sem tagadod felé
Az
:
új
meg
multadat.
az ötletben megtalálta menekülését Aldorfay. Mikor rákerült a szónoklat sora a nagy parlamenti harczjátékban, tartott egy fényes beszédet, melyben reme-
Ebben
kül voltak egyesítve a trón iránti
hség
contestatiói a
haza iránti lángoló áldozatkészséggel. Eddigi padtársai ugyan azt mondták átnyergelés volt
;
rá,
hogy biz
de igen szépen ment végbe,
s
nem
ez
ke-
vésbbé szorítottak vele kezet e szónoklat után, mint a miniszterek.
Walter Leo az idegenek karzatáról hallgatta e beszédet s mikor vége volt, lejött gratulálni Inczének a buffetbe.
— Ezt
jól
adtad
!
Et capram,
et caules.
Tout
est gagné,
mérne l'honneur Másnap kezében volt a consortiumnak az engedélyokmány, s Inczének azonnal fel kellett mennie Bécsbe az 8*
na
x ülésben részt venni.
alakító
meg
Ott
is
választották,
mint elre tudva volt, igazgatótanácsosnak. Mikor Leo kezébe adta a legels « jelenléti bárczát», figyelmezteté rá, hogy ezt eltegye, mert az esztend végén kétszáz foS
rintot fog érni.
ilyet
minden héten kap
egyet.
Incze eldugta azt a tárczája fenekére és kedett vele senkinek.
nem
dicse-
Azt hitte még, hogy ha az ember
nagy pénzt kap olyan csekély fáradságért, azt maga eltt is szégyenleni kell. Szegény új ember volt ezen a
ilyen
!
téren.
Egy pár hónapig azután rendesen Bécsbe,
s
ott összejött
Bauernhass grófot soha sem
ban.
kivánt az igazgatótanácsba
Hát mi
kellett neki
A harmadik hónapban
— Nos
kedves
nem
látta többet, az
bejutni: részvényei szerinti
szavazatát Walter Leóra ruházta. üzlet.
hetenkint
feljárt
Walter Leóval az igazgatótanács-
Neki
nem
kellett ez az
benne ?
így szólt Inczéhez Walter
kitnen
sógor, vállalatunk
Leo
:
sikerült.
A
pénzpiaczokon tomboló jó kedvvel fogadták papírjainkat. Az üzletet befejeztük. Mi egy kerek milliót nyertünk
rajta.
forint,
Ebbl
alapítási költségekre
háromszázezer
forint.
— Te csak — Annyira
tréfálsz ?
Az
összeget
utalvány. ból
ha
:
lemegy százezer
a maradékot három felé osztva, te rád jut belle
ott
nem
tréfálok,
hogy
itt
minden órán
van számodra az felveheted a bank-
hagyod, csak három perczent kamatot kapsz
érte.
— De ne kétségbe, hát miért kapjak én háromszáz— Hát a miért meg Bauernhass mert mi voltunk az engedélyesek. — De hát kitl raboltuk mi az egy ejts
ezer forintot ?
azért,
— Kedves •
én,
;
millió forintot ?
ezt
barátom
meg vagyok gyzdve
!
szólt róla,
Walter Leo komolyan
hogy
te,
:
én
mint országos kép-
visel, ki a parlamentben vasúti politikát s pénzügyi ter-
»
.:
JI7
vcKet megbírálni vagy hivatva, ezt a két szaktudományt •
tökéletesen érted.
Nem nül;
értette biz azt lncze
de
se
tökéletesen, se tökéletle-
alakban lépett
irónia 'oly vértezett
az
hogy lehetetlen volt rá mást mondania, mint «
eléje,
hogy
azt,
értem »
— No
ha érted
:
hát akkor tudod azt, hogy a mit az
ember vállalatokon nyer, az
kedvez
felhasználása a vásárt
tett,
csak tedd
mert a pénzét
rablás, csak szerencsés
meg
A
helyzetnek.
közönség
is
jól ós biztosan helyezte el
nyugodt lélekkel a rád
el te
népesítsd
nem
;
jó
hát
es
az álmaidat kirablott
nyereményt s ne népek és országok
kisérteteivel.
—
De
én mégis azt hiszem, hogy ezt a hirtelen
nyert egy milliót valaha valaki
még
is
fel
fogja pana-
szolni.
— Akkor essék rám
Te annyit tudsz a dologról ... no a mennyit szokott egy országos képvisel tudni a financzoperatumok és vasutentreprisek dolgáról. Azoknak pedig már Krisztus is megbocsátott a keresztaz átok súlya
!
fáról.
— Csak
nem
cselekesznek
— Hanem
!
azzal a szóval, hogy
«nem
tudják, mit
?
mondok neked, azaz, hogy hármat. Már most van háromszázezer forintod. Szép gömböly összeg. Már most csak arra kérlek elször is ne kezdj egyet
:
el
belle palotát
építeni,
másodszor ne végy rajta hat-
százezer forintos uradalmat, és harmadszor, ne valld a feleségednek az egész összeget ezret.
:
mondj neki csak
— Miért kérdé Áldorfai megbotránkozva. — Hát, tudod, csak úgy tanácskópen mondtam. ?
meg
száz-
i!8
,
MADEMOISELLE BELLE ANÖE.
Áldorfay Incze nagy félelmek közt mert haza jönni Budapestre. Azon töprengett, hogy ha megtudják felle,
hogy egy vasúti vállalaton egy tollvonás árán olyan pénzösszeget nyert, akkor tet talán többet nagy roppant
sem fogadják semmi czivilizált társaságban s jó szerencse lesz, ha a saját felesége is ki nem kergeti a házból, azzal a napszámmunka nélkül szerzett pénzzel. Vael
lami gyönge reménység meg olyan hamar.
Nagyon
biztatta,
csalatkozott. Elébb
hogy talán nem tudják
megtudták
azt,
mint
haza
érkezett volna.
Hanem abban
is
csalatkozott ám, hogy
társaságból ki fogják rekeszteni.
Au
csak igazán bevéve minden társaságba. emigrált,
meg
ördög » hirében
újra áll,
t
contraire
miatt a
e
Most
!
A míg
immigrált bús hazafi a
lett
az ilyen «
szegény
az emberek úgy fáznak, mikor látják
(még a jó barátai is); mind azt hiszik róla, hogy ez keres valakit, a kitl valamit kérjen s csak rá kell nézni, hogy az embert megfogja s azt mondja, te vagy az, a kinek engem ki kell húzni a vízbl Hanem a mint egyszer híre futamodik, hogy a bús hazafi nagy pénzhez jutott, minden jég felolvad eltte elismerik, hogy most már !
;
derék, társaságba való ember, a ki vele érintkezket.
n.
Még
nem
a hazafiúi híre
nyugtalanítja a is
egyszerre két
Alig gyzi a küldöttségeket elfogadni, a
mik
karhatalommal viszik elnöknek mindenféle alapon
ala-
akkorára
kuló társulatokhoz.
A
czimborákból tisztelk válnak
s
az
ellenségekbl legfeljebb irigyek.
Hát még a
feleség otthon.
Annak
sincs eszébe válópert
indítani e miatt. Ellenkezleg, azon örvendetes változás áll
be a családi életben, hogy a míg az új bevásárlások
tartanak, a
n
kedélye folytonos villanyosságban van
119
tartva.
hogy
Követeli,
menjen
együtt
férji;
vele a bol-
tokba kelméket, sznyegeket, bútorokat válogatni.
Di-
pompázik a férjével. Mutogatja öt a világnak. Ak;uj;i,hogy lássák azutczán,hogy új házasok s most élik a mézes heteiket. (Pedig már régen elmúlt annak egy éve.) Es aztán, a mint olyan háztartást kezdenek vinni, melyet nem kell többé látogatók ell zárva tartani, egyszerre megnyílnak elttük a társadalmi körök. Jótékony ni csekszik,
k
Hannát a belépésre s megteszik mányi tagnak, az aristocratia magas úrhölgyei egyletek felhívják
választ-
keresik
azoknak körében Hanna grófn, mint bennszülött találja fel egyszerre magát. Eljár estélyeikre és
barátságát
s
Tud úrn
viszonozza azokat.
lenni.
Elemében
érzi
gát. Szépségével hódolatot, erényeivel tiszteletet költ
ma-
maga
iránt.
Ezzel a kedélye
is
átváltozik
nem
;
oly rideg, szenv-
Incze rájön arra a tudatra, hogy az
nélküli lény többé!
az elébbeni állapot boldogság volt ugyan,
boldogság
;
míg
ez a mostani
de szomorú
szerencsétlenség ugyan,
:
de vidám szerencsétlenség.
Most már a
férj
is,
a
n
is
a közügyeké.
egész nap ülései vannak, s a feleségnek néha
A
haza, az egyház, az iskola, a
munka
és
A
még
férjnek este
is.
szenved emberiség, a köz-
n-ipar, a kisdedek sorsa, élénken igénybe ve-
szik tehetségeiket.
Néha
egész
nap sem látják egymást s van tárgy, a mirl
;
annál édesebb aztán a viszontlátás, beszélni lehet.
Az elkel
világ tánczestélyeire együtt járnak s min-
denki összeill szép párnak tartja
ket egymás
mellett.
Csak az a kár, hogy Incze igen komor. S azt tudja maga is. Érzi, hogy nem bir azzal a hajlékonysággal, azzal a simasággal, és különösen azzal a gyorsan tenni
kész figyelemmel, a
mi
az
elkel
társaság férfiait meg-
Leginkább bámulja pedig a férfiakban azt modort, a mivel hölgyekkel bánni tudnak. Tudnak fényleni a nélkül, hogy melegednének.
különbözteti.
az
öntudatos
120
nem
Ehhez szerelmes
:
ért;
udvarolni csak annak tud, a kibe
azt azután eltitkolni
Egy fényes
nem
is
tudja.
tánczestélyen, melyet a Budapesten lakó
aristocraták egyike tartott saját palotájában, Incze ismét összetalálkozott Bauernhass Siegebert gróffal.
senyek ideje volt: arra jött
le
szi
lóver-
Budapestre.
Az ifjú lovag ezúttal nem volt úgy állig begombolva, miként az els összejövetelük alkalmával most természetesen tánczvigalomhoz levén öltözve. Haja most is elre csüngött a homlokára, mintha gondolatai volnának, a miket gyászol. :
Mikor Siegebert gróf meglátta Inczét a szemközti ajtón belépni, félre hajtá homlokáról a kilátást rontó hajfürtö-
ismers mosolylyal
ket, s
közelített felé.
Igen, Siegebert gróf tudott mosolyogni.
St
egyebet
is
tanult.
A míg
Inczéhez jutott, addig
lehúzta jobb kezérl a finom
fehér jaquemar keztyüt, hogy mezítelen kezét nyújtsa neki szorításra. Pedig itt már a feszes illemszabály eléggé igazolja* ha az urak keztyüiket le nem húzzák s úgy szorítanak kezet.
Ez tüntetés volt. És az egész modor, a melylyel a társalgást vezetni igyekezett, az mind annak az alapgondolatnak a kiszinezése volt, hogy « látod, én most nyájas akarok hozzád lenni mert tudom azt a gyöngeségedet, hogy neked tetszik, ha valaki a szemedbe mosolyog, a kezedet megszorongatja, dolgaid fell tudakozódik, s ha Valami bajodat kitudta, mond valamit, hogy mit használj ellene? Aztán karon fog, jó pajtásainak bemutogat; vidám adomákkal mulattat, s helyet csinál számodra a buffetben, s ha a tyúkszemére léptél, mondja, hogy «pardon.» Én tudok neked így is. Minthogy ez neked jobban tetsziko. De hát honnan tudhatta azt meg Bauernhass Siegebert, hogy neki mi nem tetszett rajta az els találkozásuk;
kor? Hogy
azon a keztyüs kézzel való irkáláson, és
kézszorításon megbotránkozott? Hisz
ezt egyedül a fele-
kívüle órabértl született lóny
mm
Ki figyelmeztette arra Bauernhass grófot, hogy
«te,
Bégének mondta
el, éfl
ballotta azt soha.
máskor ha összojösz Áldorfaival, légy nyájas hozzá; mert ö a külsségekben megbántáat talál !» Kzt a gyöngéjét
nem
árulta
el,
csak
Hanna
eltt.
Ez a gondolata fel maradt jegyezve emlékében. Azután, hogy megint kétfelé váltak, tovább is figyelemmel kisérte Siegebertet, hogy megtudja, vájjon ez a nyájas modor, a mivel irányában tüntetett,
csakugyan egy
egészen átváltozott kedélyállapot jelensége-e?
S rájött, hogy nem az. Bauernhass Siegebert, a mint a társaság más tagjaival jön össze, mindenki irányában ugyanazt a hideg távoltartó
nak
modort vett
tartja
meg, a mit
els
látásra megbántás-
sem sziEz nála természet. Mikor a quadrillebe úgy tnik fel, mintha azok a terra cotta carya:
Siegebert a magával egyenranguakkal
vélyeskedik.
vegyül
:
tidák a karzaton kezdenének el tour des mainst csinálni, s
mikor a rondeauban az
feleségének,
Hanna grófnnek
nyújtja egy pillanatra kezét, hogy egyet
forduljon vele,
mint nem tekintenek egymásra azok a sem szobrok, a miknek az agyagmvész elmozdíthatlanul odaragasztotta a fejüket a nyakukhoz. Tehát az a nyájaskodás egyenesen csak az kedvéért
rá
tekint,
volt színpadra hozva.
S ugyan mi szüksége volt arra Bauernhass Siegebert volna grófnak ? Miért neki magát úgy viselni, mintha Inczének lekötelezettje?
nem
pedig ez tartoznék neki
háromszázezer forintjával, a felesége szép
:
a
toilettjével,
bennlev celebritásokneki köragyogó szépségekkel? Hisz ezt mind
ezzel az egész tánczteremmel, s a
kal és
szönheti,
hogy
felvette a hajójába
lle, mint Jónás prófétát,
s
nem
dobta ki be-
mikor a tenger meghara-
gudott.
(«De hát már most mivel vagy
te
boldogabb ember,
:
122
mint
mikor a káposztafejekrl szedted a
voltál akkor,
kérdé tle a hazajáró emlékezet,
s ismét úgy mintha megújulna eltte a meleg álomkép, mely egykor úgy elandalítá lelkét, mikor még nem is látta azt; s érezné a tengerszél susogását a banaan-lombok között, s a leveleken átszrd zöld fény melegét
csigákat?))
jött
neki,
hallgatná a zenekar fináléja helyett azt a távoli
arczán,
s
dalt a
sárga cserebogárról. »)
«
Ez az arra, a kit
jó tündére, az emlékezet, ismét rávezette
már-már
hozzá, hogy nagyon eltévedjen.
Az
t
Közel volt
sajátmagára.
elvesztett:
ugyan
elvesztett alak
már nem olyan makulátlan fényes, mint volt a rozsda megfogta; de az még mindig «serugo nobilis* a corynthi érez nemes szennye a nagyravágyás rozsdája. Egy gondolata támadt, mely így szólt :
;
:
— Megfordítva
a viszony közöttünk.
áll
Nem
én
tar-
k
neén két consorsomnak, hanem a magyar kormánynak ? Hekuba
tozom hálával az kem. Mik voltak De én voltam valami
k
!
Én voltam
az ár, a miért
meg-
kapták a vasúti engedélyt. Az én áttérésem volt az
aequi-
valens, a
mi
!
az alkut kiegyenlítette.
Már
akkor, mikor
harmadiknak felvettek a consortiumukba, számítottak arra, hogy velem fizetik ki a számlát. Úgy tettek, mint a keresked, a ki a malabári szigeten felszedi a kauri csigákat, azzal a számítással, hogy Senegambiában, a hol ez pénz, rabszolgákat fog rajta venni.
Nem
dobtak ki a hajóból
Nem
bizony, mert én voltam a gzgép, a
elre
vitte.
mi a hajójukat
Ebben azután egészen megnyugodott, hogy gzgép. (Szegény Serena
!
Valahányszor
*?
volt a
rá visszaemlékezik,
az mindig hoz eléje egy megnyugtató gondolatot, mely
t
kisegíti aggályaiból.)
nem vette észre, hogy kezd hiú lenni. Hanem azt vette észre, hogy a felesége is Incze
lenni.
kezd az
:
123
Hanna
hódító szép volt.
bl nem Látta,
bátorította fel,
A hódolatokat ugyan közelis szívesen hanem távolból
mint minden asszony. S ez
nem
is
hibájuk: erényük
alapja az.
Hanna
igen szépen énekelt.
elkel uraknak
Egyszer az
tük támadt, hogy
Gyönyör és
hangja
volt.
hölgyeknek az az
ötle-
alt
k szini eladásokat tartsanak az éhezk
számára. (A mióta civilizálódunk, az is
éhezk
categoriája nálunk
állandósult,
mint minden nagy várossal biró ország-
Az eltt
az volt rólunk az orvosi diagnosis, hogy egy
ban.
nemzeti betegségünk van az a « csömör », ered a jóllakásból. :
Gyógyulunk belle ersen most az éhség az epidémia.) :
Tehát repertoiret kellett készíteni.
Abban
podás, hogy egy vígjáték adassék el,
meg
ln
megálla-
egy operetté,
a vígjáték magyarul, az operetté németül. Az operettet különösen azért kellett németül eladni
mert Hanna grófn
— Fortunio
nem
tudott magyarul.
Ez még Offenbachnak azon mvei közé tartozik, a mikben kedves behízelg dallamok, és egészséges humor képezik a vonzert. Ez alkalomra különösen azért volt ez kitnen ajánlatos, mivel hogy egy öreg férfi kivételével csupa nszerep dalára esett a választás.
van benne.
A
komoly altszerep Hanna grófnnek
volt szánva, s
valóban, mintha csak hozzá termett volna.
Hanem követel
:
a többi nszerep
arra az egyre
vernanteok senkit.
mind igen sok
nem
Ahhoz
színpadi routint
tanítottak az apáczák ós gou-
mvészn
kell,
a ki azt az
ifjú
úrhölgyeknek betanítsa.
A itt
szerencse kedvezett.
Épen akkor vendégszerepelt
a német színháznál a bécsi külvárosi színházak egyi-
kének legújabb
csillaga:
mademoiselle Belle Ange.
szokta játszani Fortunio dalában Friquettet.
A
fiatalság rajongott érte. (Az öreg uraság is;
az titkolta.)
csakhogy
;
124
Incze minden magasztalás által sem hagyta magát ráve-
hogy az ünnepelt vendéget megnézze. Azt mondta, hogy elve ellen van a német szinházba menni. Masztetni,
kirozta a jobb oldalra vonulását nemzetiségi tüntetéssel.
A mely nap elször
«nem»
szavazott «igen»-nel
helyett,
kipödrötte a bajuszát kuruczosan.
nem
Tehát
látta
mademoiselle Belle Anget.
Ez pedig igen nagy baj kútforrása lett rá nézve. Mert, ha látta volna a színpadon, s ha látta volna különösen a színfalak között mademoiselle Belle Anget, lett volna kíváncsi meglátni a színpadon kívül
nem
hanem
míg a vendégBudapestet boldogítja jelenlétével, valahová,
elutazott volna arra az idre, a
mvészn
például a választó
kerületébe,
boldogította volna elveinek
Pedig hát kíváncsi
meg a
s
korszer
választóit
fejtegetésével.
volt.
Az elkel úrhölgyek fölkérték, küldöttségileg, a közkedvesség vendégmvésznt, hogy ne tagadja meg tlük azt a szíves fáradságot, a
mkedvel
úrhölgyeket szere-
peik felfogásához szükséges utasításokkal ellátni
dezésben
mozdítani. séggel
meg
A
mit a
is
igért,
vendégmvészn kinyilatkoztatva,
csak kellemetes kötelesség, miután
nak leánya,
s
a ren-
irányadó útmutatásaival törekvéseiket el-
is
s
a legnagyobb kész-
hogy
ez rá nézve
anyai részrl e hazá-
a mivel hazájának tartozik, azt leróni min-
dig édes feladatának tartandja.
Tehát mademoiselle Belle Ange minden nap
elkel mkedvelk
színpadi
grófn elmondá otthon
férjének
oly finom decentiával lép
föl,
próbáin :
s
ott volt az
mint Hanna
ez az idegen
mvészn
oly úrias kellem,
elkel
tnik fel rajta, hogy egészen beleillik a társaságba. Meg is hívták minden estélyre s azon kivül egyes nszereplk külön is kikérték szíves látogatását, bi-
pli
zalmasabb tanácskozás végett a színpadi rejtélyek ezerféle tárgyában s mindnyájan el vannak naivsága, egyszersége által ragadtatva. Nem csoda. Hisz anyja
m legszerényebb
mollett
növekedi
egyike,
gyermekét soha egy perezre
fái:
tt
a
ki
a
el
nem
nk
hagyja, 8
mindennap elviszi magával a szent misét meghallgatni. Mind a ketten igen vallásosak. Hanna grófn eltt ez nagy ajánló levél.
Még mieltt a Fortunio
dala szinre kerülne, elébb az
úrhölgyek egy emberbaráti alamizsnagyüjtést rendeztek az
éhezk számára,
meg ket
(ég áldja
érte
!)
elfoglalva a
hogy mademoiselle Belle Ange a barátok templomának küszöbén fog gyjteni. Legtöbb arany is gylt össze az perzselyében. S valóban nagyon meg lett volna jutalmazva Áldorfai Incze azért a keresztyéni felbuzdulásért, ha is oda vitte volna az aranyát a templom küszöbén az alázatosság bártemplom-ajtókat,
nagy hire
s
gyjt mvészn
sony köntösében alamizsnát
Hanem mot
hát
s azért
kemény
meg
volt elre,
volt az
szive
;
erszényébe.
elkerülte a templo-
kellett neki lakolnia.
már közelHanna meghívta magához
Fortunio dala fényes eladásának napja gett.
Egy megelz
estén
theára a szent ügy körül annyit buzgólkodó
koznia Inczének
mvésznt
így aztán okvetlenül kellett vele talál-
anyjával együtt.
is.
Mikor Incze ez
este
a szokottnál hamarább
haza-
komornyikja jelenté neki, hogy a vendég-úrhölgyek már megérkeztek s a grófn kéreti érkezett a klubból,
a tábornok urat, hogy szíveskedjék elfogadó termébe átmenni. Incze sietett a parancsot teljesíteni.
Midn a nehéz damaszt függönyt félrevonta az elfogadó terem ajtaja ell, épen szemközt ülve látta maga eltt mademoiselle Belle Ange-t a kandalló eltt, Hanna grófn mellett.
Anyja
túl,
Hanna balján, egy causeuseön ült. meglep szépség volt. Finom tojásdad
Az idegen hölgy csaknem minden testszín nélkül, de a minek annál nagyobb élénkséget kölcsönzött a gyönyör csigahajlású
arcz,
száj,
eleven vérpirosságával
;
s
ehhez egy olyan szempár,
;
I'tA
melyben egy egész fegyvertára rejlik minden asszonyi nagyhatalomnak; a nagy sötét pilláktól árnyazott két els rend csillagnak zenithje és nadirja volt a jó kedvben és a bánatban. Haját akkori divat szerint két hoszszan
fonatban
eresztett
kanyarodtak
alá.
goskék ruhát
Hanna
ki
viselte,
E
vállain keresztül ölébe
haj fekete volt,
mint a kszén. Vilá-
melyért Incze rajongott
viselt,
nem
mik
állhatott,
s
a
le-
félig kivágott
s
melyet
ruhának
ki-
egészítését képezte a vállait és keblét eltakaró csipke-
A
fodrozat.
kandallóhoz
tolt
karszéken festién elegáns
hanyagsággal hátradlve ült keskeny picziny lábait a kandalló rácsára téve föl,
s
az alatt egy roppant nagy fekete
legyezvel, mely féltestét eltakarta, hüsselte magát. Lá-
bainak jól esett a meleg, arczának a szell.
Hanna grófn egy csomó jelmezképet
tartott ölében
bizonyosan abban válogattak. Incze eltt valami ismers emlék ötlött föl ez arczon de
még sem
tudta kitalálni, ki az ?
lépve, meglátta
madame
A
Belle Anget
míg aztán közelebb ki
is,
nem
esett a
kandalló világításába. Arról aztán megtudta, hogy hol
van most ? Ez Oaesarine s az ünnepelt hölgy akkor nem más, mint Fatime A következ perez egészen bizonyossá tette t e fell. A mint a hölgyeknek jó estét kivánt, Belle Ange kis:
.
.
.
asszony hirtelen összecsapta legyezjét
székbl húzta
balját keblére téve,
s
Hann? meglepetten
s fölállva
mélyen meghajtá magát.
tekinte férjére. Hisz így csak akkor
szokott elegáns hölgy egy férfit üdvözölni,
pök, vagy egy király.
Az ügyes
mvészn
tán az illemmozdulatok megválasztásában
Nem tévedett. A mély tiszteletet tartá,
tötte
a kar-
jobb kezét a legyezvel hátra-
tiszteletteljesen,
ha az egy püscsak
nem
téved
?
kifejez meghajolást egész odáig meg-
a meddig Áldorfay közelébe lépett és szemét lesüeltte hódolatszerü alázattal.
;
127
midn
És
Inoze kezét nyujtá eléje vendégszeret üdvös*
leire a kisasszony hirtelen odahajolt a megragadott kéz-
hez és megcsókolta I
azt.
lanna bámulata a tetpontra hágott.
Fatime vette azt észre
s
gyermeteg mosolylyal
arczán rebegé
költ pietással
és fen-
:
«A tábornok úr az én keresztatyám, keresztelt engem a budai lelkészlakban, mikor még lelkész volt. 1
)
Erre egy sikoltás következett.
mind
képeket
Hanna
beleejt a jelmez-
a kandallóba az ölébl
azok egyszerre
s
lobbot vetettek.
Az
ijedtség, a kár rögtön
saságba.
más hangulatot
Hanna lamentálni
kaczagott;
kegyességgel biztatta a grófnt, hogy estére újra
meg
Fatime kedélyesen
kezdett,
a képek az övéi voltak;
hozott a tár-
Caesarine matronai
semmi
baj az,
holnap
lehet azokat hozatni Bécsbl.
Incze pedig a pokol fenekére kivánta ezt a leányt, mi-
eltt született, hogy
hanem
—
hiszen,
volna
meg magát!
vele kereszteltesse
t onnan sem ismerte
aztán fele utján megint visszakívánta
ha
ez
nem
meg soha els
született volna,
boldogságát (talán az egyetlent
is ?)
Serenát.
A bekövetkez thea- estélyen a társalgás meglehetsen szórakozott
modorban
keveset beszéltek.
lett folytatva.
Incze és
Hanna nagyon
Szerencséjükre ott volt Caesarine, a ki
még bámulatosabb phantasiával regélte el meseszer élményeit a mikbl lassankint kiderült, hogyan lett madame Belle Ange Hogy monsieur Belle Ange valóságos él személy nem mythosi elfogyhatlan ékesszólással és
;
!
:
alak
;
Fatimének utólagos édes
marquis, ki leányát, sietett
és
midn
az
atyja,
büszkén elismerni a világ eltt,
gondot visel a házra. Azt
Fatime Bécsbe Budapestrl
is ;
a peu prés franczia
mvészi s
hírnevet szerzett,
most otthon van
elmondta, hogyan került
a mint egyetlen pártfogója,
jóltevje, a tábornok úr eltávozott, elüldözte a clique, de szerencséjére
:
mert Bécsben rögtön akadt egy maestrora,
:
:
ia8 ki tehetségeit felismerte, kitanította, s
szerzdéshez juttatta,
azóta leánya a közönség kegyencze
pártfogására. Szerencséjére
:
nem szorul senki nem volt most kedve s
Inczének
irónnal jegyezgetni a rovást.
Fatime inkább Hannát igyekezett lan espritvel figyelmeztetve fogásaira
s
miután
elfoglalni, kifogyhat-
t a színpadi routine mester-
felszólítására
Hanna nem akart férje maga volt kész
jelenlétében valamit megpróbálni, Fatime
elénekelni eltte azt a csábító szép áriát «
Azért
uram
.
.
azért
.
Jól kell vigyázni!
.
.
.
uram
jól kell vigyázni
!»
Szeretetreméltóan tudta azt adni. Csupa háj titkolt
volt,
mer
szenvedély és a szemérmen keresztül csillámló ha-
misság.
Hanna
kedvetlenül
— Mentül
monda
többet tanít ön rá, annál jobban átlátom,
hogy én meg sem tudom ezt közelíteni. Incze kapott az ürügyön, hogy Hanna
nem
akar az
jelenlétében kísérletet tenni s tisztességesen visszavonult saját lakosztályába,
Érzette
nak .
jól,
hogy
hogy a hölgyeket ne zavarja. után rémséges idváltozás-
e felfedezés
kell bekövetkezni. .
.
Másnap Hanna grófn megírta a méltsás rendez-
hogy
nek,
nem
rekedtség miatt.
—
makacs S miután a szerepet egy hirtelen nem
játszhatik Fortunio dalában
vállalta el senki, az egész operetté elmaradt. Mademoiselle
Belle
Ange
is
bevégezte vendégszerepléseit
:
hölgyektl emlékül egy értékes karpereczet
kapott az úrs
azzal haza-
ment Bécsbe.
A KÉZCSÓK KÖVETKEZMÉNYEI.
— No hiszen kis
szép galibába kevert
színpadi angyalotok
!
engem a
ti
kedves
panaszkodék Áldorfai Incze
Walter Leónak, mikor a legközelebbi igazgató-tanácsi ülésben összejöttek Bécsben.
!
!
! :
!
fffl
— Miféle galibába — Hát a természet naiv csodagyermeke, mikor nm'.'
ez
engem
nél látogatóban volt s aztán
odavitt közéjük a
b-
nöm, kapta magát, kezet csókolt nekem, mintha én volnék a bérmáló püspök s aztán egész naivul elmondta Hannáink, hogy nekem keresztleányom: én voltam a pap, a ki
tet megkeresztelte.
— Képzelem Hanna szemeit, a miket rád — Dehogy képzeled Arról nincs emberi fogalom. Ettl vetett
!
magára
a percztl fogva Hanna, ha meglát, keresztet vet és elfut
ellem. Egész nap térden van
Rómába
és
imádkozik
s
készül
vándorolni gyalog és mezítláb.
— Próbáltad kiengesztelni — Mindent megkisértettem, ?
áll,
mi csak hatalmamban
a
de mind hiába. Azt mondja, hogy
Nem
elég,
el van kárhozva hogy maga, mint félig-meddig apácza, lépett ki
kedvemért a rendbl
hanem most még
;
tudnia, hogy a kihez
nül
pap, szerzetes volt!
Hogy
maga
magát,
is
azt
is
meg
kell
ment, az elébb maga felszentelt a
fogadalommal
férj,
kihez esküvel kötötte
volt lekötve
Azóta
elébb.
kétségbe van esve, kezeit tördeli és gyászban jár. Kérlek gyászol engem, e világi életemben
— Átkozott bolond történet
— No ugyan az nincs
is.
!
Úgy hogy most már van
Azzal biztat, hogy ha megkísértem a ketts egymás mellé
is
feleségem,
t hálószobá-
jában meglátogatni,
hitvesi nyoszolya helyett
két koporsót fog
beállíttatni
egyikben
fog hálni
:
a fülkébe, az
a másikat aztán, ha tetszik, foglaljam
el én.
— Majd elmúlik
Vidd
el
az.
Hadd
neki kipenitencziázni magát.
egyszer Mária Czellbe búcsúra, ott adni fog az
oltárra egy szent ajándékot vezeklésül, s aztán kiengeszte-
ldve
tér vissza.
— Te nem ismered t, ha azt hiszed.
tl fogva
irtózik.
Daemoniacusnak
az érintése, de a puszta látása Jékai
:
Enyém, Tied, Övé.
II.
is
tart,
tlem
e percz-
a kinek nemcsak
ideges görcsökbe
ejti.
9
Én
!
130
ez
idtl
fogva arra vagyok büntetve, hogy Szent József-
házasságban
éljek.
— El ne mondd másnak,
mert még kanonizálnak, ha
megtudják.
— Te csak tréfának veszed az én bajomat. De énnekem
ez olyan
gamat
komoly
dolog,
hogy képes vagyok fbe lni ma-
értté.
— No, én azt nem tenném. — Hát mit — Boszút állnék mind a két asszonyon egyszerre. — Hogyan — Parbleu Én tudnám a módját a boszúállásnak — ?
?
!
!
Ugyan ne légy gyermek. Ne szaladj
te
most Hanna után,
ha vallásos extasisban van tudod, ha ez egyszer a nket meglepi, abból ket semmi hatalom ki nem gyógyítja :
;
hanem, ha nem mondanak nekik ellent, hát kigyógyulnak fog utánad járni még. Ne menj belle maguktól. Majd vissza egy hétig Budapestre. Addig jer velem; látoa szép gassuk meg a te kis gonosztev daemonodat :
Fatimét.
— Te járatos vagy hozzájuk — divatban van. — De az anyja téged akart akasztatni ?
fel
— Hát hiszen nem
vagyok én a zsidó Isten, hogy az anyák bnét a leányokban büntessem meg. S aztán még arról sem vagyok egészen bizonyos, hogy nem én vagyok-e (az az,
hogy a múltra nézve) tulajdonképen Belle Ange úr?
— Eredj, — Bizony én
te istentelen! fiatal
koromban nem voltam pap. De most
sem vagyok az. A feleségemet imádom, úgy, mint akárki más; hanem, hogy minden szombaton letérdepelnék eléje meggyónni, hogy egész héten hol jártam ? azt nem cselekszem. Azért oly hségben és gyöngédségben élünk egymással, mint Philemon és Baucis,
Hermán
és Dorothea,
—
Odenatus és Zenobia, Aben Chamot és Yota és a többi. Nos, hát eljösz velem holnap mademoiselle Belle Ange-
;
181
hoz
?
Hogy megdorgáld
keresztatyai szigorral
!
Adsz
fel
neki szigorú vezeklést.
lncze gondolkozott a válaszon.
volról imádta,
Egy olyan
akkor, mikor
gatni híják, a kit
nem
még
elfogadta e
is
!
megláto-
akart az útfélrl, a hófuvatból
venni, hogy ugyanazon szekérre üljön, utazik
nt
Serenáját csak tá-
n
látogatását
fel-
a melyen Serena
már azóta. Csendes
barátság volt köztük.
— Elmegyek.
Incze valóban azzal a szándokkal határozta rá magát, hogy meglátogassa Leo kíséretében Fatimét, hogy annak majd elmondja azt a nagy balesetet, a mit családjában naiv kifecsegésével okozott. S majd ott talán az asszonyi furfang talál ki valamit, a mivel ezt a hibát jóvá tegye.
Valami «pia azután
el
fraust».
Valami kegyes hazugságot, a mivel Talán Írhatna valami
lehessen ütni a dolgot.
Hannának, a miben elcsrnék csavarnák a tényállást, úgy hogy utoljára is kiderülne valami alapos félreértés hogy Incze még sem az, a kinek állítotfelvilágosító levelet
:
ták,
vagy
nem úgy történt
a dolog.
Ez a gyönge reménysugár vezette el t másnap Belle Angékhoz Leo kíséretében. Elre tudva volt jövetelük vártak rájuk.
Caesarine otthon volt leányával Belle Ange
is felszínre került,
tálva legyen valóban létezése; el is
tnt.
tartozni,
A quasi-marquis melynek
;
egy perezre monsieur
hogy bemutatása
által consta-
hanem aztán mindjárt megint
úr ahhoz az osztályhoz látszott
tagjai csendes izgatottságba jönnek,
ha
csengetést hallanak.
Fatime igen egyszeren volt öltözködve otthon. Akkor viselték. Olyan volt
épen azokat a nagyon rövid ruhákat benne, mint egy gyermek.
Caesarine alig találta helyét Inczének
úgy örült neki, hogy lakását megtisztelte látogatásával. Fatime is örült !
nagyon.
— Lássa
ön,
milyen nagy gyermek
lett
belle
?
9*
!
!
:
!
:
132
— Fatime kisasszony kész mvésznvé ntt azóta, — Ne mondja ön Fatime kisasszony. Ön tudja, hogy fel
viszonzá Incze kötelezett bókkal. :
másik neve
is
van. Önre nézve
«Serena».
Walter Leo közberontott a maga véleményével Vigye el a héja az önök keresztatyafiságát No iszen Fatime Serena kisasszony szép özönvizet döntött fel az én sógorom házánál azzal a szóval, hogy volt keresztel
—
!
apja.
— Hogyan
kérdezé Fatime,
?
nyitva fel nagy sötét szemeit,
természetes bámulatra
miknek pillái olyanok
voltak,
mint két éjpillangó szárnya.
— Hát úgy, hogy azóta a sógorasszonyom, a
ki igen túl-
buzgó vallásos, katholikus hitben nevelt hölgy, azt hiszi, hogy el fog kárhozni, ha még ezentúl férjétl hitvesi gyöngédséget fogad
Incze azóta anachoretai életre van
el.
kárhoztatva.
Caesarine szemében daemoni káröröm sugárzott.
Hanem Fatime
—
Ah, hisz ez
elnevette magát.
nem
Most azután Incze
igaz bizonyítá.
is
— De úgy van, kisasszony
— Nem lehet azt velem elhitetni,
leány. Hisz én
magam
szólt játszi
hangon a
láttam.
— Mit — Önöket azóta — S mit tettünk együtt? — Karonfogva mentek az utczán. — S aztán — tout látott ?
együtt.
c'est
?
Fatime vállat vont
és
a szemébe nézett nagy ártat-
lanul.
Walter Leo egyszerre féktelen nevetésbe
— Ah, ez nagyszer
áll,
!
Azt
hiszi,
tört ki.
hogy a házas
élet
abból
hogy az ember karonfogva jár egymással az utczán
S azzal vége Caesarine szemérmetes hunyorgással
monda
1
188
— — Valga me Diós Il-lmi! Mit
üt
iii'ljn
(')
még, hogy
rai
En ha Inczónek
1
az?
volnék,
fel
tudnám
arról világosítani.
Caesarine naiv haraggal ütött e szóért Leo kezére egy
papagály tollseprüvel, míg Incze a szemefehéreig vörös lett.
Csak Fatime nézett közbe változatlan halavány arczczal, semmit nem ért szemekkel. Mit tudta azt még, hogy
t
mit mondott Leo ? mért fenyítette miért
meg
olyan vörös Inczének az arcza
lett
az anyja?
s
?
Incze Caesarinehez fordult.
—A
leánynyal
kis
önnek madame
Belle
magyarázatra.
On
az a
lehet ezt megértetni
;
hanem
Ange nincs szüksége körülményes hogy micsoda szerep
érteni fogja azt,
az ajtó eltt ?»
férj
«
nem
— Abban ón
is
játszottam
!
kottyant bele szeleskedve
a leányzó.
— No most én játszom benne a czímszerepet. Caesarine olyan szemekkel tekinte Inczére, a
néz a macska a lesbl a
felé
minkkel
közeled madárra.
— S ön ismeri azt a darabot kérdó sunyi közönyös— Igen. A nemzeti színházban láttam. — Tehát emlékezik ön hogy azért zárja a ?
is
séggel Inczétl.
rá,
fiatal
asszony az
mert megtudta felle, hogy pap gyermeket megkeresztelt ?
— Oh nem, ;
volt,
ki
hanem
Nincs
ott szó
valamikor egy
s
szólt Incze, egészen rá
detni a kérdés által.
resztelésrl
ott is
eped rimánkodó férjet a hálószobájából:
hagyva magát
sem
papról,
kis
sze-
sem
ke-
kizárja a férjét azért, mert egy fiatal
ficzkó beesett a szobájába a kandallón keresztül, s azt
nem
tudja hirtelen hová tenni?
— Úgy? — tehát egy ficzkó beesett a kandal— Ugyan kérem, nincs az ön szobáiban kandalló fiatal
lón
?
is
Walter Leo vakarni kezdte a fogait.
már
látta
feje
a macskakörmöket.
?
hátulját s szítta a
!
:
;
!
134
— Madame Belle Ange —
Madame
!
szólt
kérd
bámulattal Incze.
Ange vagyok ha már épen nem akar ön « komámasszonynak » czímezni. S ha meg vagyok támadva, védelmezni szoktam magamat. Ön egy hihetetlen adomát mond el nekem s felelssé teszi a leányomat egy igen nagy bajért, a mely önnel történt. Hogy megtörtént, azt elhiszem. Hogy az önnek nagy baj, azt is elhiszem. Hanem hogy ez a baj egy naiv gyermeknek óvhatlan kifecsegése miatt szülemlett volna meg: abban Igen.
Belle
:
kételkedem.
— De én bizonyossá tehetem önt — Én a
arról asszonyom.
nket, minthogy magam is az vagyok, másképen ismerem. Az megtörténik gyakorta, hogy egy
n
egy
a kit
férfit,
hanem hogy
még ma
imádott, holnap
:
utálni fog
az ilyen égalj -változásnak, a nyárból egy-
szerre a télbe átlépésnek, vallási
indoka
már
vakbuzgalom lehessen az
ez a leghihetetlenebb csodák közé tartozik.
— S ilyen hihetetlen csoda az én történetem. — egy szó miatt.
Boldog-
talanná vagyok téve
Ezt Incze valódi, mélyen érzett keserséggel monda.
Hangja
E
reszketett bele.
szerette
Hannát.
szavára rögtön, minden hozzákészülés nélkül, heves
zokogásba tört ki Fatime, odaveté magát a pamlagra
s
két kezét arczára tapasztva, fuldokolva kiáltá
— Oh én szerencsétlen (
— No
!
Mit tettem
ez szép fordulatot vesz
ter Leo, s az óráját húzogatta ki
hány óra
rajta,
nincs-e
?
még
!
Mit tettem
!
sziszegett
magában Wal-
zsebébl, hogy megnézze
ideje a
menekülésnek
?
de
mindannyiszor visszatette, a nélkül, hogy megtudta volna, mit nézett
rajta.)
Caesarine odafutott zokogó leányához. Arcza felindulást fejezett ki.
— Ne
Ne
Nem
vagy te annak Nézz bátran a szemébe Te ártatlan vagy. Ne zokogj úgy még megszakad az oka
!
!
a szived
sirj
!
Állj fel
!
sirj,
gyermekem!
Törüld
le
könyeidet
!
:
!
!
:
!
!
186
Walter Leo praktikus színházlátogató volt. Tudta jól, hogy az utolsó scénát, bárha az a leghatásosabb, nem kell bevárni soha, mert akkor az ember a nagy tolongásban nehezen jut a felskabátjához s megrántotta Inczét, hogy
Azonban Incze érzékeny sziv
jó lesz innen elmenni.
akár egy gyermek
volt,
azt
:
nem
férfi
tudta lelkére venni, hogy
a nagy barbarismust elkövesse
hogy mikor egy
,
hölgyet megríkatott, azt ott hagyja a zokogás közepett, kiengeszteletlenül ;
részén van
is
— Hagyj
ezt
jólelk ember
nem
teheti,
bárha
az igazság.
el
engem kiálta a zokogó leány kérlel anyengem oda ? Eredj Gylöllek !
jára. Miért vittél
!
Caesarine most a kétségbeesés niobei arczával emelkedett
fel,
összekulcsolt két kezét tenyereivel fölfelé fordítva
fején.
—
gylöl engem Nekem meg kellett érnem, hogy leányom gylöl engem Ez elkeseredés rohama igazolja azon merész kitörést, mely erre következett. A vérig sértett az anyai szív haragjával dobbant a mozdulni nem tudó Incze elé s !
n
fogcsikorgatva
monda
— Pedig nem az én
neki
Serenámnak a szava okozta
hogy Aldorfay Inczének meg
grófn
jégtekintete eltt,
kell fagyni Starrwitz
hanem
az,
hogy
azt,
Hanna
— Bauernhass
Siegebert Pesten volt
— Hüh
kezde
!
el
ijedtében fütyülni Walter Leo,
kezével a kéthunczutkájába kapott.
mint a
—
s
Incze sápadt
két
lett,
halott.
Hanem
s
e szóra dühösen ugrott fel a pamlagról Fatime elrántva Incze ell, szilajon kiálta erszakosan anyját :
— Eredj
Ne rágalmazz egy szentet S azzal odaveté magát Incze lábaihoz ós megragadá annak kezét. Nem! Ne higyjen ön neki! Én vagyok a vétkes, !
—
egyedül én
!
Engem
átkozzon
tettem önt boldogtalanná!
!
Engem
taposson
el
!
Én
:
!!
:
130
S még
utoljára Inczének kellett lehajolni,
hogy
t
föl-
emelje és kiengesztelje és biztassa, hogy hiszen semmi baj sincs
nem
:
olyan komoly a veszély. Helyre lehet azt
még
hozni.
— Ugy-e helyre lehet még hozni
ány.
?
esenge aztán a
le-
Ugy-e ki fogja ön engesztelni azt a szentet, azt az
angyalt? úgy-e addig fog ön eltte térden imádkozni, míg
leimádkozza magához az égbl? úgy-e boldog fog lenni ismét
?
S a mig megígértette
hogy vissza fogja hódítani imádott szentét s aztán nagyon boldog fog lenni vele, az alatt folyvást oda volt tapadva keblére, és karjait oda
fzte nyaka körül,
Inczével,
és forró arczát
oda
szorítá arczához,
míg aztán lassan kibékült s az utolsó könycseppek kitört a ragyogó szemek mosolysugára .
Mikor a lépcsn
monda No
lefelé haladt
a két
.
alól
.
férfi,
Walter Leo azt
— adták a jelenetet — Kik? kérdé Incze szórakozottan. — Ti mind a hárman. jól
ezt
Mikor Incze lakásánál
elváltak, Áldorfay megfogta WalLeo kezét s azt kérdezé tle Bauernhass Siegebert volt Hanna ifjúkori eszményképe? Leo megczirogatá a másik kezével szépen Incze korsza-
ter
—
ka Hát.
— Kedves
barátom most még csak az hiányoznék neked a boldogságodhoz, hogy kezdj el féltékeny lenni a multakra és a levegben lévkre Többet nem mondott neki. :
i::7
GYOGYITHATLAN BAJOK. Inczónek azt mondta a házi orvosa, mikor
Áldorf'.iy
Budapestre haza
tért,
deni Vihnyére. Ez a
hogy jó
lesz nejét
ni különleges
minél elébb elkül-
bajok ismeretes gyógy-
fürdje. Incze úgy tett, a hogy rendelve volt. Maga elment elre Vihnyére a hol a legnagyobb kényelem akként szerezhet ;
meg, ha valaki egy egész paraszt házat kifogad, a mik
egyenesen
e czélra
üresen állanak, azt
maga
bebutorozza,
konyhaszerekkel
ellátja, s
aztán minden házi szükségletet
magával
ide.
A
szállít
—
leggyöngédebb figyelemmel
Hanna számára egy
mikor az készen míg megérkezik volt, irt nejének, hogy mikor Hanna utazó hintaja begördült az udvarra odasietett hozzá, lesegító a kocsiból bevezette a szobába, komornájának átadta a kulcsokat, s azzal maga készen álló kocsijára felült és elutazott haza Budapestre. A rövid távollét hitvesek között nemcsak arra szokott jó berendezett
lakást, s
jöhet. Ott bevárta,
;
:
;
hogy egészségüket ápolják; hanem arra is, hogy egymás után jobban kívánkozzanak ha voltak apró nehezteléseik egymásra, azokat az alatt elfelejtik, s ha volt valami lenni,
;
nehéz panaszuk: azt az
megbocsátják.
alatt
Incze háromheti távollét alatt mind jobban megersült abban a hitben, hogy Hanna nélkül nem ember többé s egészen komolyan vette Fatime tanácsát hogy eltávozott szentjét imádkozza vissza az égbl. Mindennap irt levelet Hannának. Gyöngéden, aggódva :
tudakozódott egészsége fell
den nap válaszolt, értesítve Szerelem
nem
fordult
el
s
a leveleire
Hanna
is
min-
t a vele és körüle történtekrl.
leveleikben.
A
harmadik hót végén azt gondolta Incze, hogy megérett az id, melyben Hannát meglátogassa. Szabadságot kért a tisztelt háztól két hétre s elutazott neje után.
:
138
Hanna örömét mutatta, midn Incze megérkezett s az nap együtt ebédeltek. Incze úgy találta, hogy Hanna egészen helyrejött. Viszszakapta elevenségét, szemei tiszta tüzét; fejfájásai elmul-
nem
tak, s ideges görcsei
maga
jelentkeztek többé.
fürdorvos
dicsekedett azzal, s a
is
gratulált Inczének a
is
sétányon a grófn gyors felépüléseért.
Vihnye különösen ki
jön
is,
ni
fürd,
ott
kevés a
férfi
vendég a férj ha ;
csak átutazó, vagy látogatóba érkezett
;
egy tánczestélyt rendeznek, a szomszéd Szklenoból
mi
(a
megintférfiak fürdje) szoktak hozzá tánczosokatrequirálni.
Aztán az a rend van, hogy a ni patiensek jobbadán a kisebb nagyobb paraszt házakban laknak, kiki külön a maga kényelmére. A vendégl szobáit inkább a férfiak számára tartják fenn.
vendéglbe
Ha
szállásolják,
látogató férj érkezik, azt
— a kúra
tekintetébl.
Itt
is
a
vesz-
vannak a szeret szivek. A kevés férfi aztán annál nagyobb becsben van az aszszonyok eltt még nem annyira, mint egymásra nézve mint kiegészítje a szüntelen megcsorbuló whiszt- és tegzár alatt
;
tarokkpartieknak.
Mikor Incze azt a szándékát kinyilatkoztatta, hogy két itt fog tölteni, csaknem hála-adreszt intéztek
egész hetet érte hozzá.
Akkor épen
nem
volt több fegyverfogható férfi a közel-
ben, mint az a három, a ki kénytelen ott lenni
a fürdorvos, és a postamester.
lett
:
a szolgabíró,
a negyedik.
Senki sem volt olyan nagy tisztelje, mint a postamester.
Bámulattal nyilatkozott felle.
van, egy nap
nem
mára Budapestrl
A
mióta
nagysága
itt
múlt, hogy levél ne érkezett volna szás
hogy
is
viszont levelet ne küldött
volna a képvisel úrnak Budapestre.
No most legalább
hétig pihenése lesz a szegény postásnak!
két
Addig annál
többet lehet tarokkozni.
Tették
Hanna
is.
az alatt szorgalmasan használta a fürd-kúrát,
139 s
szemlátomást
épült.
Mindenki azt monda, hogy
szebb hölgy az egész fürdn. Ezt Incze
A négy tarokk -kompánista egészen
is
ágy
a leg-
találta.
összebarátkozott.
A postamester annyira vitte a bizalmasságot, hogy a leveleket,
a mik Incze számúra érkeztek a postán, csak egye-
nesen odahozta a tarokkasztalhoz, s rövid kézbl átadta urzének st Hanna grófn leveleit is oda adta neki, hogy I
;
vigye haza a feleségének.
Incze
nem utasította vissza a colporteuri hivatalt.
Kíván-
hogy honnan kap neje leveleket? Kíváncsisága ugyan sovány táplálékot kapott. Egyszer Prágából jött levele Hannának, ezt ni kéz irta, bizonyosan Helene; máskor Budapestrl: az is ni kézírás; egyszer megint Königinhofból, arra rá is volt irva kívülrl a csi volt rá,
küld neve: Hanna bátyjáé. Hannának nagyon megtetszett táj,
ez a hely.
keverve a fenyves lombfákkal; a csupa
kolónia, egészen kedélyéhez
egész idényt
fogja tölteni
itt
A gyönyör
nktl
lakott
Azt mondta, hogy az az pedig három hónap. Egy
illett. :
már letelt belle. Egy napon a postamester megint a sétányra. A grófnnek szólt.
levelet hozott Inczének
Incze elhalványult, mikor azt a levelet kezébe vette. Megismerte a czímzeten az írást, a pecséten a czímert, a
p stabélyegen a
Ez a
küld
lakhelyét.
Bauernhass Siegebert gróftól jön. Megköszönte a postamesternek a szívességet, levél
s eltette
a
levelet a zsebébe.
Els
érzése volt az ijedtség.
Megrémült, mint a ki egy régen rettegett halálos betegség els kórtüneteit veszi észre magán.
Fenyegetve van a dölyf hevítse
föl
!
Még nem olyan nagyon, hogy a még csak a láz kezdete az
agyát
;
kezddik reszketéssel, félelemmel. A fürd felé indult, jól tudta, hogy
gel
találkozni.
:
harag, hideg-
;
ott fog
Hannával
!
140
Nem
Hanna pontos
csalódott.
volt.
A
rendes órában
megjelent, fürdését végezve. Innen rendesen a szokott felsétálni,
kerthez*
«
mely a fürd mögött egy magas hegy
oldalán terül, a vendégek kedvencz mulatóhelye.
Hanna megköszönte Inczének várt s karjába
nem
Incze
A
a
h
figyelmet,
hogy reá
öltve kezét, elsétált vele a mulatókertig.
szólt neki a levélrl
semmit.
Együtt reggeliztek. Hannának jól esett a tej és vaj. kert közepén fris forrásvíz buzog Incze maga merí:
tett
neki belle
Ekkor Incze sák
meg
s
Hanna
a körömpróbáig kiitta a poharat.
azt indítványozta
együtt a «szép
Hannának, hogy látogasAz egy kúpalakú hegy-
kilátást*).
kissé nek a csúcsa, melyhez tekervényes út vezet föl meredek is, azért nem minden lábbadozó betegnek van ajánlva; hanem a ki egyszer rászánta magát, hogy oda felmenjen, fáradságáért nagyon megjutalmazva érzi magát ;
a fölséges kilátásban, mely a legszebb mosolygó panorámát elé
tárja
míg körül az
;
s
pája büszkélkedik; fák, miket
f, melyet
nem
A
nem
aratnak
szükségre terem
le
itt
pom-
természet aristokrata
nem vágnak
szénának
le
tüzelnek,
csak gyönyörségre,
:
minden.
serpentina kanyarulatain kis fapadok vannak, sétáló
párok számára. Incze többször megkérdé Hannától csen-e elfáradva? nem kiván-e leülni? — Majd feleié
a
:
nin-
odafenn!
n.
Beletelt egy óra,
míg
rástól egészen ki volt
fölértek.
Hanna
gyuladva ajkai ;
arcza a hegyi útjá-
félig nyitottan liheg-
tek. A pirtól, a lihegéstl úgy tetszett, mintha mosolyogna. Büszke szép keble magasan hullámzott. Shawlját leereszté,
kezében tartva; kalapját leveté fejérl, hogy hosszú fürtéi
nyakára és vállaira omlottak alá. Nagyon szép volt A két hitves hosszasan szótlanul állt, elmerengve névtelen érzelmek között.
A
hölgy bámulta a szép földet
bámulta a szép nt. És eszébe jutott neki, hogy ez a még az öyé. Mily szép, mily tiszta, mily fenséges látmány.
férfi
n
s
a
,11
[qom
Átkarolta
Bánna
derekát,
a
ajkát oda értcté annak
i.hoE.
n
A
büszkén fordult vissza
monda, neki
s fagyos
tekintettel
azt
:
— Mi önnek eszébe, uram? — Hanna összetett kezeit ajkaihoz emelve. jut
szólt Im-ze,
1
— Hát örökké ez? — Nem. Csak a n. — S mi bnöm van, hogy így — A bn öné; de a bnhdés az tart-e
boltig, feleié
kell
bnhdnöm ?
enyém. Ön felold ta magát az alól, a mit vétett, ön nem is tudja azt már. Ön olyan nyomtalan csekélységnek tartja azt, a mi életének forduló pontja volt, hogy azt nem is tartotta nekem érdemesnek megmondani. Ez hibám volt. Elismerem. De viszont hivatkozhatom rá, hogy a mit ön tlem valaha kérdezett azt mindig szintén elmondtam. Nem volt szokásom soha, élettörténetemmel közlékenynek lenni. A világ úgyis eleget beszélt fellem azt hittem, ezt is hallotta ön. Hírlapok jelentek
—
:
;
meg
életleirásommal,
mi voltam
ifjú
s
azokban
korom óta
;
el volt
azt hittem,
— Én nem olvastam azokat. — Nem voltam szökött gályarab, nem
váltóhamisító,
nem
kalandor;
nem
mondva szintén, ön
is
nem
tudja azt.
voltam
elitélt
volt mit titkolnom,
mit meggyónnom ön eltt eléletembl.
— Inkább
tev most :
lett
volna szökött gályarab, üldözött gonosz-
együtt szöknénk tovább
s
én fognám önt
rej-
tegetni.
— Hanna. Ön tudja
hogy én önt imádtam és nem mondtam önnek azt soha. Ön tudja jól, hogy én futni akartam eltitkolt szerelmemmel, a mit embernek nem volt szabad gyanítani.
— Lázadás
Ön
volt ez
jól,
állított
tlem
meg
akkor!
az Isten ellen, s most porban
nincs vezeklés, mely reményemet az ég bocsánatához visszaadja Isten büntet engem azért, hogy
fekszem
érte, s
daczolni
mertem
!
vele.
m — Akkor kétféle
szeretet törvényei szerint
—
Hanna
Istent hiszünk, ítél,
nem
az
;
enyim a
a haragé szerint.
Te mondád Kétféle Istent hiszünk. S ez választ el bennünket két külön világba. Az egyik világban minden f,
!
a levegben tánczoló bogár, egyenrangú az
fa, állat,
emberrel
:
hogy szeresse egymást,
él,
tördjék a földön
;
ne másik világban ers egyedül emberek számára
semmivel.
uralkodnak:
kötelességek alkotva
túl
faját szaporítsa s
A
kik holtuk után Istenhez jutni akarnak
czéljaaz ég
;
kik hisznek átokban és áldásban
mondtak a nnek, megtartják a nnek,
s
tak az Istennek, megtartják az Istennek,
ujjukat felemelték az égre, azt
nem
;
kik
;
kiknek
ha esküt
ha esküt monds mikor három
azért tették, hogy a
negyedikkel füttyöt vessenek utána.
—
Hanna! Ön rajongásában igazságtalan egy
nemzet iránt. Hazám törvényei király szentesíti,
egész
nép hozza, meg van engedve
szerint, s azokat
Isten tartja fenn
:
mindenkinek egyik vallásfelekezetbl a másikba szabadon átlépni.
Hat
millió lélek e hazában,
tyén a kerek földön
nem
tartja a
s
száz millió keresz-
papok ntlenségi
foga-
dalmát sakramentumnak. S ezek mind Isten oltalma alatt élnek. Törvényük alapja erény, erkölcs, emberszeretet.
Templomaikban a Szentlélek honol.
Férfiaik jámborok,
asszonyaik boldogok és gyermekeik engedelmesek. Pedig
nem
tartják a papi ntlenséget szent
sakramentumnak.
Száz millió keresztyént odadob ön a kárhozatra velem együtt?
—
Oh nem. Ok idvezülnek az hitük szerint. Talán önt magukkal viszik. Én csak én kárhozom el az én hitem szerint Változtassa ön meg mindazt, a miben gyermekkorom óta növekedtem. Irtsa ki szivembl mindazt, a mi emlék: gyermekkorom imáit, a szz anya képét, az apám is
!
:
!
koporsója fölött elhangzott zsolozsmákat, a gyónás után nyert lelki megnyugvást,, a szentekkel megnépesült eget foszszon
meg
:
ereklyéimtl, csodákba vetett hitemtl, a
bnbocsánat reményétl, az
oltár
küszöbének vigasztaló
»
:
!
H3
—
erejétl
akkor ón
s
fbe
a virágos
le ide
vagyunk,
nem
s
lát
is
azt
mondom Önnek
játszunk szerelmet; hisz
s
bennünket senki
magas égben, a
senki e szóles
ki
I
...
üljünk
jer,
:
De
férfi
és
n
hát nincs-e
onnan ránk lenéz
!
?
Incze elszomorodva szólt
— Hanna
Én
!
kétszer voltam
már
mind másképen
halálra ítélve,
a kétszer megszabadított az a hatalom, a ki de ha ön ily fájdalmas szavakkal ítél, mint az emberek ;
vádol be
:
az harmadszori halálitéletem lesz 8 az bizony-
nyal végre lesz hajtva.
— Én elhiszem, hogy ön
életet eldobni,
megmeri
Hisz az
azt tenni.
a lelket visszahajítani dölyfösen az Isten-
nek, a ki adta, s a kitl azt
nem
kérte senki
:
— ez
azok-
nak az erénye, a kik nem hisznek. De hát azt hiszi ön, hogy ez önnek büntetés ? Csak nekem az. Önnek az nyugalom, megsemmisülés nekem még egy új átok, mely az ;
örök kárhozatot a földi
élettel
ellenem vétett: azt ön se többé
!
összeolvasztja.
élve, se
halva jóvá
A
mit ön
nem
teheti
Azt hiszi ön, csupa vallási fanatismus hajt a kétség-
mi még a kárhozatnál is jobban fáj ez a becsületvesztós. Nekünk is megvannak a mi fogalmaink s azok változhatlanok. Önök hozhatnak törvényeket a maguk országyülésein nekünk más törvényeink vannak. Nem az beesésig? Van, a
:
:
egyháznak
:
— a társaságnak. — Soha
a társaság azt, hogy Starrwitz
el nem fogja ismerni Hanna grófn Aldorfay
Inczének, ki hajdan felszentelt pap volt, törvényes felesége lehessen. Ott a legels
«votum».
Én önnek
csak együttélés,
s
impendimentum dirimens
:
a
csak szeretje voltam. Házasságunk
én önnek e világ színe eltt csak szoba-
Ez a mi engem megöl. Ujjal mutatnak rám a kik tudják a dolgot, suttognak a hátam mögött. A suttogás terjed. Majd elhat az hazámba is Gondolt-e ön arra, társa vagyok.
!
hogy ha
tlem
:
«
ezt
anyám megtudja
mi vagy
— De Hanna
nem
te ? ;
és
elém jön és azt kérdi
!
önt a rajongás túlfeszítette
vettem én önt
el,
teszi.
Hisz
mint szökevény lelkész; hanem
!
!
144
mint katona,
ki két világrészben
karddal kezemben becsü-
letesen verekedtem. Kaczagni való
rült volna
az,
a ki
ily
scrupulussal akarna ön elé lépni. Hisz én, mikor önt elvettem,
már
férj
voltam és özvegy.
— Oh átok reám
érte, hogy ezt öntl kérdeztem valaha Átok reám, hogy megkérdeztem öntl, miért sírt elttem ? !
mikor legels borzasztó összetalálkozásunk volt Ez a holt az a tengerbl feljáró kisértet csábított el engem !
n
:
más nnek a kárhozat útját simára taposni, hogy utána csúszszam én is ? Soha ne Miért kellett elttem egy
hallottam volna az
— Hanna
nevét
mély bánattal. Ne bántsa ön a ismerné ön azon óra borzalmait, a mely minket összekötött, ha tudná azt a megrendít katasztrófát, halottat.
!
szólt Incze
Ha
mely bellem, lelkészbl, ott Isten járt közel, s e
n velem
azontúl
sem hagyott
a míg
el soha,
rám nézve is kérdezé azt sokszor szabad, volt-e nekem a mi az oltáré ? megbocsát-e nekem ezért
volt.
Mert elvennem azt,
az élet.
Egy
elismerné, hogy
férjet alkotott:
folytontartó istenitélet volt :
az ég? de áldás özönlött fejemre mindannyiszor az
imádkozásai után. Hagyja érintetlen az
nagyon
szeretett
emlékét,
Hanna.
engem.
— En többet tettem. Mert én Incze elhallgatott.
tiszteltem önt.
Egy sebhet
része volt lelkének.
A mikorehhez
tenger alatt alvó szent emléke.
Hanna, megtágított vele minden ket egymáshoz fzte.
letlenül
Incze keblébe dugta kezét
s
Az a
nyúlt kímé-
köteléket,
mely
megérezte, hogy ott egy
levél van.
Bauernhass Siegebert
Egy
levele.
perczig azon gondolkozott, hogy kivágja az utolsó
tromfot,
s
átadja
Hannának a neki
Talán nyereség
lett
szóló levelet.
volna az rá nézve. Szomorú nye-
reség.
Megint mást gondolt. Ott hagyta a levelet a zsebében. volt már mit beszélniök egymással. A kilátást is
Nem
!
!
1
jól
1fi
megnézlmtlek már. Visszatértek. De Q6XD nyújtották
többé egymásnak karjaikat. Incze
A
még
az nap elutazott Vihnyéról.
postaháznál eszébe jutott a levél. Egy perczig azon
gondolkozott, hogy felbontsa azt.
Talán veszteség
lett
volna az rá nézve
?
Szerencsés vesz-
teség.
Mit veszthetett volna el ? Az életét. S az lett volna a nagy szerencse. Talán e levél elolvasása után egyenesen ment volna Bauernhass grófot felkeresni s végre valahára megtalálta volna azt a golyót a világon, a mi az számára
van öntve. Megint mást gondolt. Odaadta a levelet a postamesternek. Azt mondta, hogy a zsebében felejtette azt. Továbbra gondolt
.
.
.
AZ «ÚJ VILÁG*. Bántotta Inczét az a gondolat, hogy Bauernhass Siegebert gróf neki consorsa. Társa
egy engedély-okmányon
áll
El sem válhat tle
!
a nevük
szövetségüknek az emléke vasból
:
;
el is
az
Kezdte összevetni a körülményeket
mert van már készítve y i vasút.
X— s
;
—
ennek az egy
((ide-
gennek)) a kitalálása tömérdek aequatiót megoldott.
Bauernhassnak azért
hogy
tervezésekor,
úgy
jutott a
Hannát tegye
gazdaggá.
consortiumba harmadiknak, mint Siegebert
hajdani imádottjának
Már most
rá gondolnia e vállalat
kellett
közvetve
férje.
hogy miért
azt is kitalálhatja,
volt
második
találkozásukkor Siegebert oly ertetett nyájassággal hozzá ?
Ki tudathatta vele bántásnak vette
azt,
hogy
a
keztys
kézszorítást
meg-
?
De hisz ezt mind megjósolta neki elre Walter Leo Megmondta, hogy az eszményképet legyzni pyrrhusi gyzelem lesz. De hát csupán eszménykép-e Siegebert Hannára nézve ? Vagy annál több is ? itt a göcs •Jókai
:
Enyém,
Tied, Övé. II.
10
146
Az a pletyka-asszony
Bécsben tud még valamit.
ott
Féltékenykedése, boszusága rávette Inezét, hogy legközelebb,
mikor
felmegy,
Bécsbe
felkeresi
Caesa-
rinet.
Pedig most már sok dolga volt Bécsben. Vannak embekiknek az a fatumuk van, hogy csak az ablakukat
rek, a
kell nyitva
hagyni éjszakára,
s
reggelre orozva
betör
ide-
genek telerakják az Íróasztalukat pénzzel. Csak félre kell fordítania a fejét, hogy a zsebébe dugjanak valami nyereSzerelmes volt belé a pénz. Az kereste tet.
séget.
S most már óhajtott gazdag lenni. mint lemondott a dicsvágyról, egészen más eszmekörbe tévedt, más emberek, más fogalmak hatottak minden-
A
napi életére. Megváltozott izlése, életmódja, szenvedélyek ébredtek fel
másokban kigúnyolt s uralkodó hajálomra nála, mik eddig jellemét igaz-
nála, miket eddig
lamok
szálltak téli
gatták, tetteit vezérelték.
Most már Walter Leo megkérdezése nélkül is tudott minthogy minden kísérlete sikerült, egybe sem vesztett bele; egészen elhitte magáról, hogy neki
vállalkozni, s
ehhez lángesze van.
Nem
is
igen válogatott. Tíz-húsz ezer
forintos nyereségekért is aláirta a nevét.
Aztán azt
is
tapasztala,
hogy a gazdagságnak
saját
nim-
busza van. Azért, hogy vitézül harczolt nagy eszmékért,
hogy gyanús embernek tartották azért, hogy az közmiveldés érdekében, azt nyerte, hogy megkritizálták hanem mikor elkezdett a neve kapta
azt,
;
eszét fárasztotta a közjó és
;
után 1000- eket irogatni, jótékony czélokra,
hulladékát
könnyen gylt nyereménynek azért nemesi rangra emeltetett. A mikor nagy érdemei voltak rá, akkor el nem :
fogadta volna e kitüntetést.
Mikor Vihnyérl haza érkezve, ismét felment Bécsbe, titkárjának itthon meghagyta, hogy a mi levelei öt-hat nap alatt
össze
érkeznek (addig s
nem
jön vissza), azokat csomagolja
küldje utána az ismert szállodába.
:
U7 Az érkezett levelek köíötí aztán falait aégyet, Himnii kézírását ismerte inog.
miknek
b
(•.'im/.ctcii
Remeg
Icéuel bontó fel az elst. Tehát mégis megHzólul
az engesztelhetetlen üres papir hull
ki.
!
— Nem
És
bet
negyedikbl. Egy
szólal
— A borítékból
így a másodikból,
harmadikból,
sincs azokba irva.
Incze megint félreértette
Hannái Azt
l>;ipirlappal juttatva eszébe,
hitte,
Hanna
t
mindennap egy üres hogy közöttük semmi mon-
boszantó gúnynyal akarja üldözni dani való sincs többé. Pedig ez
Hanna
meg.
;
nem
azért történt.
mindennap irt a fürdhelyrl levelet férjének. Ezt tudta már a postamestertl az egész fürdközönség. Nem akarta, hogy észrevegyék, hogy férje eltávozása után mindennapi levelei elmaradnak hogy a világ kitalálja, a mi közöttük történt. Büszkeségét takarták az az eltt
;
üres levelek.
Incze szívtelen kínzásnak vette azt. Most
már valóban
rászánta magát, hogy elmenjen Caesarinehoz.
Meg
akart tudni valamit.
Hanem
a sorsnak úgy tetszett, hogy mást tudjon meg,
mint a mit
akart.
Caesarine helyett Fatimét találta otthon egyedül. Caesarine
künn tót
:
—
Belle
fontos családi ügyek elintézése
Ange
úrral.
önálló hölgy volt,
Köszönöm
végett jár
Fatime ottmarasztotta a látoga-
mvészn.
önnek, hogy visszajött
még
egyszer!
szólt kezét nyújtva Inczének.
—
S ön örül annak, ha engem lát? Eddig azt hittem, hogy csak az által okozok örömöt, ha valahonnan elmegyek.
Fatime e szónál hosszasan nézett Incze szemébe, mintha ki akarná olvasni e szavak értelmét s aztán rögtön, mint egy orvtámadás, oly véletlenül fordult hozzá ezzel a kérdéssel
— Nem sikerült önnek kiengesztelni Hanna grófnt — Nem. 10*
?
!
!
t4.fi
A
leány erre a két kezét keblére tette
emelve, nagyot sóhajtott
:
s
szemeit ég felé
egy nagy hálafohász volt az.
— Az ég meghallgatta imádságomat — Hogyan Incze elbámulva. Ön imádkozott ön kért hogy tegyem. — Akkor Walter Leo hogy mit beszélek. — És most? — Most csak önnek beszélek egyedül. — S ön kivánta hogy én ne béküljek ?
ezért
szólt
hisz
?
azt
rá,
is hallotta,
ki
azt,
A
?
leány levonta szemöldeit azokra a nagy sötét sze-
mekre. Egy
gyönyör
kézíj volt együtt e két fekete
szem-
megigéz tekintete volt. hogy én nem tudtam, mi következése
öldök, nyilazásra kész. Varázsoló,
— S ön azt
lesz
hiszi,
annak a kézcsóknak? hogy én csak ügyetlenségbl,
balgaságból ejtettem ki azt a szót, a zavarta
?
mi önöket
így szét-
olyan bizonyos voltam a fell, hogy ezzel
egy
jégtengert állítok önök közé, mint arról, hogy élek.
— S miért ön azt akkor? — Miért? Miért? egész alakja a leány, — Azért, mert Starrwitz Hanna az tette
szólt
indulattól.
ketett
nnek nem
s
reszgróf-
nincs joga birni egy kincset, melyet megbecsülni
tud,
melynek értékét nem ismeri.
— Fatime — Az
égre
kérem, ne nevezzen engem Fatimének.
Ezzel a névvel vagyok eljegyezve a pokolnak
s
az
földi
engem Serenáhogy mondja nekem: Serena?
képviseljének, a publikumnak. Nevezzen nak. Térden állva kérjem-e,
Hisz ön adta nekem ezt a nevet.
— Legyen. Serena. — Tehát tudja ön meg, hogy van egy Serena, a Jó.
ki áltól
a pillanattól fogva, melyben önt elször meglátta: nem gondolt egyébre, mint hogy a porból kiemelkedhessek, oly
magasra, hogy ön egykor meglássa
t
és észrevegye.
Hét
esztendeje annak, hogy én szolgálok ezért a czélért, mint
a patriarcha a pusztában. S mikor ott virradtam
számtalanszor a tanulmány
mellett átvirrasztott
éj
meg után,
.
n
i
kellett, bgj kenyerem legyen: remény ájítá meg ermet. Trtem annyi nyomort, a mennyirl a Toréziarend hölgyei nem is olvastak együtt cs valamennyim, s megválthatta mi volna maciimat belle, mert szép voltam, egy visszaadott mosolygás árán És ón
mert nappal dolgoznom
ez a
J
nem adtam senkinek
vissza e mosolyt: tartottam annak
imára, a kitl lelkem sugarait kaptam. B hittem, hogy egykor annak adhatom. Oh. hányszor Bírtam térden egy
imádkoztam hozzá: oh, megdicsült eszményképem, te csillagsugáros hölgy, ki felszálltai mély tenger fenekérl az égbe: ne add másnak földon hagyott kép eltt,
szent
s
kincsedet; vezesd az
hogy lásson
én utamon
útját az
meg engem! S utam
fényes
lett,
keresztül,
diadalmas,
koszorúkkal hintett. Felfelé törekedtem. Azt hittem,
nem
magasan járni, hogy valahára fel ne jussak eljön egy hidegvér úrhölgy, a ki hozzá. S ekkor lehet neki olyan
—
unatkozott
meg nem
virágot, a mit
dölyfbl
letépi azt az útjába esett
én könyeimmel öntöztem mindennap
Incze elzsibbadtan
A
kényelmében; megharag-
szolgált
szik valakire s daczból,
bámulta
állt és
leány összeszorítá ajkait;
harapott,
— Ne
s
!
.
.
e titokteljes lényt.
fogaival
zsebkendjébe
aztán folytatá:
Ma
rossz vagyok
ahhoz. Mikor meghallottam, hogy Starrwitz
Hanna grófn
féljen
ön
:
nem
fogok
sírni.
els gondohogy odamegyek már most én az helyére. Cseréljünk. Kolostorba megyek. Ejh! kinevettem érte magamat. Nem leszek apácza Ellenkez leszek Ha szétszakították a szivemet, tépem én még apróbbra s odahajíelvette Aldorfay In ezét, (mert az vette el önt)
latom az
volt,
!
!
tom a világ bolondjainak: szedjék ittasulni,
fel!
Menjünk kaczagni,
belerohanni abba a forgó szélbe, a mi a többit
magával ragadja. Ekkor megbotlottam valamibe. Az imazsámolyom volt. Megtanultam imádkozni. Indulais
taim lecsillapultak. Azért imádkoztam, hogy legyen hát boldog
az,
a kihez gondolataim zarándokolnak. Tegye
szerelme által idvezültté az a
n,
a ki
t
t
olyan ingyen
150
kapta a vak sorstól
No ne
hallgasson
szivére téve kezét
:
Fogott önön az én imádságom ?
!
Ne forduljon
el.
össze ne hasonlította volna
szentemmel
s
félre! Feleljen igazán,
melyben megdicsült
volt-e egyetlen egy napja, a
t
azzal az én
t
vádat ne sóhajtott volna az égre, a miért
elrabolta a földtl?
Incze keble önkénytelenül visszhangzá
— Üljön
kérem, szólt a leány.
le,
Én gyónok
perczben.
e
sóhajt
most
is.
Ön nekem bírám
e
Azt hittem,
és vallok. ítéljen el.
hogy elcsillapítottam már a vihart szivemben megnyugodtam abban, a mit a sors határozott. Ekkor a végzet ;
közbehozta pesti vendégszereplésemet,
ennek folytán az itt Bécsben korábban is be voltam azokba vezetve: önöknél csak akkor, mikor szükség lett szolgálatomra. Itt megláttam önt újra. Ekkor megtanultam azt, hogyan lehet az embernek ers akarat által megakadályozni azt, hogy a láz érintkezést
a fényes
elkel
s
körökkel. Oh,
Ön engem meg sem látott, csak végigment a termen. És azután hallottam önrl beszélni. Oh
kitörjön rajta ?
miket beszélni
!
A
kit
én
magamban egy
fenkölt lovag-
nak, egy félistennek bálványképében mint oltáralakomat
termekben csak gúnyolni tudEgyszer Starrwitz Hanna grófn jelenlétében élczeltek önre. Azt beszélték, hogy régi elveit megváltoztatta, rejtegettem, azt e fényes
ták.
hogy
elpártolt,
felcserélte a tábornoki babért a
kormányi
Hanna grófn azt mondta erre: «nem értek nem tudom mi a politika; nem olvasom az or-
kegygyei. hozzá,
szággylési beszédeketo. Oh, hiszen én sem értek hozzá; én sem tudom, mi a magas politika; de egy dolgot még
—
tudok Ugyan nem mondta el önnek Hanna grófn, hogy akadt mégis a társaságban valaki, a ki szembe mert szállni az egész gúnymosolygó Bábellel, s azt merte mondani: «én bizonyos vagyok felle, hogy
is
!
:
Aldorfay férfijelleme oly magasan tett,
vagy mondott, a mit érteni
hibája, a kik
nem
értik,
nem
hogy ha valamit azoknak a
áll,
nem
lehet, az
az övé
!
Nem mondta
el
!
r.i
önnek fTannn grófn
;i/.f
ne /ni egész \
egy
alaki
m
n
merte önt vedel-
valaki
N/.rmi'iI. lylyel, egófiz
nö! a kim
volt, e
hogy az a
szívvel? s 1 ,
ön semmije
magosak honatyja sem, mari neki hazája sincs! Inoze sötéten nézett maga elé. A sértett büszkeség démona arnyékozií be arczát denevér szárnyaival. No de jól van, folvtatá a leány, homlokát megdörzsölve kei kesével. A hir, a név, a férj nyilvános élete :
—
mit tartozik az asszonyra ?
Sok s
nt
ismer
;t
világ,
a ki mégis szereti
Kehet-e heti ?
A
meikkel tése,
t nem
kinok férjét a közvélemény
Ezt akartam
férjét.
szeretni annak, a ki
is
elitélte
még megtudni.
t magáénak
titoknak hangja van. S az asszonyok
nevez-
még
a sze-
hallanak. Két összetalálkozó tekintet egyetér-
egy véletlennek látszó összejövetel. Közönyös arcz-
kifejezéssel elmondott, de
mely
n lehet ez iránt közönyös.
A
suttogó szavak;
kézszorítás,
más meg tudom azoknak
óvakodó körültekintések,
biztatást fejez ki:
asszonyok gúnymosolygásai. Oh, én
értelmét fejteni, mert mesterségem a komédiázás
tanultam
— Mit
ily
s
sokat
helyeken a mesterségemhez valót.
akar
ön mondani
?
berekedt hangon
szólt
Aldorfay, felugorva helyébl.
Most aztán a leány
ült le egy karszékbe
rébe hajtva, a legnagyobb
s
fejét
nyugalommal monda
e
tenye-
megöl
szavakat:
—
Azt,
hogy Starrwitz Hanna grófn
nem érdemes
arra a kincsre, a mit a vaksors ölébe dobott.
— Serena, gondolja meg szót — Meggondoltam azt már akkor, mikor odamentem az e
oroszlánbarlangjába rat
:
s
«megiszsza-e, vagy
— Mit ön azzal — Neki semmit. Nem tett
kitöltöttem neki a
nem
keser poha-
iszsza?»
?
itta
meg. Körülbástyázta magát
jéghegyekkel; üvegharang alá tette
a szivét. Megvédte
magát.
— Mit akar ön, Serena! én
férj
vagyok Hanna hitvesem. !
152
— Mit akarok? Azt, hogy már most hasonlítsa ön össze ezt
a két nt. Az egyik, a büszke félistenn, elutasítja
magától azt a
a
férfit,
kit
boldoggá tennie édes szent
kötelesség; eltaszítja t, nehogy egy családbeli fpap, nehogy egy istenfél imanéne elszörnyedjen azon, hogy férjének fejét valaha a szentelt chrysma érte, s még kétségbe vonják, hogy a dogmák szerint üdvös volt-e t szeretnie ? a másik pedig, a nép söpredéke, a koszorúkkal
beszennyezett
komédiásn nem
mit
kérdi,
mond
a világ
idelenn ? mit Ítélnek az égi seregek egykor odafenn
csupán
szeret, szeret
!
.
.
!
?
.
És azzal zokogva zuhant végig a földön. Incze
fel
akarta
— Menjen
ön
!
t
emelni.
Hagyjon
el
örökre
!
Ne lássam többé
soha!
Az alcovenben ben zenélni;
volt egy fali óra.
Az elkezdett
ezt a melódiát pengte:
e perez -
«du hast mich nie
geliebt».
nem
hallgatott e méla csábító hangra de úgy mintha azzal együtt egy másik hang azt tetszett neki, kötelessége letömondaná neki, hogy e könyeket az
Áldorfay
;
rülni.
És azontúl sokszor letörülte még e könyek ismételt árjait ez óram méla dallamának hangjainál; sokszor vegyült a «du hast mich nie geliebt» a zokogás melódiája közé
:
mintha együvé tartoznának k.
Ettl a naptól fogva Áldorfay Incze nem medaillont keblén a két szemközt fordult
És azzal együtt ama tenger gatott rá nézve egészen.
viselte többé a
n arczképével.
alól felhangzó szó is elhall-
:
A FKLNLET.
A
mit szent Antalnak igért a cbálntó rém, azt Áldorfay
néznek mind megadta. (MoRt már ypsilonnal írtsi 1 nevét: nemes ember volt.) Az új asszonyszemek tükrébl egészen új világ ragyoI
gott felé
a nélkülözések, a küzdelmek világa helyett a
:
gyönyör, a szenvedély paradicsoma. Minden alvó indulat eltépte fékeit szivében s nyargalt vele egy
Egy tengerbe
vény
felé.
bl
elébb úszni akart e tengerben,
:
mámorító
ör-
vetette bele magát, csupa élvezet-
majd
ki akarta azt
inni fenékig.
Oda
volt lánczolva e
nhöz
:
annak a mosolygása
volt
ránézve a napfény, könyei a zivatar. Vele álmodott, róla gondolkozott
S
féltette
s
érezte az életunalmat,
t az
hogy ez a leány, a
neki,
ha tle távol
egész világtól. Ösztönei
mind
volt.
azt súgták
ki egyik pillanatban az egész
átöml ártatlanság kifejezésével tudta mutatni azt, hogy még csak eszmében sem közelíti meg e fogalmat
lényén
szerelem,
s
a másik pillanatban egy egész világot tár
eltte, megnópesülve a
tüneményeivel
hogy ugyanaz a leány akkor
;
fel
teremt szenvedély minden csodais el
tudja
ezt az ellentétes két szerepet játszani, férfiról
van szó
:
egyiknek az egyiket,
mikor két külön a másiknak a mási-
Megtanult féltékeny lenni minden csekélységre egy virágra, egy gyrre, egy látogató -jegyre, egy szóváltásra kat.
más
:
férfival,
még nvel
is
;
kiváltkép a színpadra
s
annak
veszedelmes kiváltságaira: a kaczér jelmezekre, a közönség koszorúira és tapsaira.
Azt pedig
nem
kívánhatta tle, hogy hagyja oda a szín-
az, a mi adhatott ennek a hölgynek valamit, a mit nem adhatott neki nevet. Pedig Inczét kínozta a színpad. Az szenvedélye nem
padot.
Hisz a színpad volt
:
a raffinált kéj
mámora
volt,
melyet a
—
mvészi nimbus
154
melyet a kaczér jelmez, a ledér játék újraébfrivol dallamokat utána dúdolja, s gyönyört
felfokoz, reszt,
mely a
talál
benne, ha megalázhatja az asszonyt azzal, hogy a
mvészntl
az eljátszott vaudeville folytatását követeli.
t
kínozta az a gondolat, hogy az egész világnak szabad legyen azt a mosolygást látni, teljes gázvilágításnál, a
minek csak a félhomályban van
létjoga
I
Egy
befejezett
kéjencz dicsekedni, parádézni szokott az olyan diadallal,
min
az övé
pedig kész volt verekedni azért, hogy az
:
nem
egész világ azt higyje, hogy az a leány
nem
Serena
!
.
.
Fatime, ha-
.
Az egész leány egy talány
volt eltte
;
csupa szeszélyes
miket összeilleszteni az oedipusi rejtélyoldásoknál nehezebb volt. A színpadon játékmodorában kihívó, kaczér, érzókingerl, a színpadon kívül kegyetlen mindenki iránt, a ki neki hódolni megkísérté azon az ellentétekbl
álló,
:
eszményképe volt a bibliai apocryphok Lilithjének, ki az els embert az els asszonytól elcsábítá; kígyó, míg meghódít; galamb, ha meghódolt; eszes a cselszövésben, rült az élveegyen kívül, a
zetben
ki
azt jól eltitkolta. Valódi
Ádámot a
az a dsemon, a ki visszavezeti
;
paradi-
csomba, a honnan az angyal kiverte (azért a bnéért, hogy a feleségét szerette pedig szegény Ádám még nem :
is
volt
pap !)
Egyszer születése napjára tömérdek ajándékot összeazokat küldtek neki minden rend és rangú tiszteli s meghítta mind estélyre, Inczét fölkeresni egyedül,
kés
nyain
s
rendezett számukra
pompás
pedig elszökött az estélye ell hazulról, elment
lakomát.
gát s
s
annak a karjába akasztotta ma-
éjszakáig barangolt vele alá s fel Bécs sétá-
csak akkor
tért haza,
mikor már a vendégei mind
elmentek a szállásáról. Akkor aztán az anyját megverte, a miért az neki szemrehányásokat mert tenni. Megverte kegyetlenül. Máskor kényeztette Caesarinet, csupa dédneve
t
volt eltte
neki
:
;
czifrázta,
piperézte, haját
szerelmes volt belé
;
hanem ha
maga bodrozta
fel
Áldorfay miatt csak
:
]
/,(')
i'll.
m\
i
próbált neki tenni, akkor m<"'iohant:i
rli st
.
mini egy párdnoi ós megtépte. S i'^v dologra volt a leány különösen féltékeny. Arra,
hogy [noieaitnehigyje, hogy mind azt a bfibájt, a mivel öi elhalmozza, valahogy meg lehet jutalmazni.
Ha
Inezi
<
rté öt
ünnepélyes alkalmakkor dékozott
neki vis/.ont
:
gyémántokkal ajándékozni meg más alkalommal Fatime aján-
még
nem
is tette fel
vele
magának egy ötven
értékeHebb ékszert,
azonfölül
8
soha a drága emléket, hanem ha vetetett krajczáros brochet, a
minket
az
otozaezegletes árulnak, azt aztán viselte megválhatlanul.
Egész rendri kémkedéssel ügyelt fel arra, hogy családvalahogy pénzt ne kérjenek valami szin alatt Inczé-
tagjai
tl. Pedig azokban igen kifejlett hajlandóság volt ilyesmire. Különösen monsieur Belle tetésébe
került,
Angenak nagy meger-
valahányszor Incze azt kérdezé tle
«comment vous portez vous?» mindannyiszor azt nem « átkozott jól, csakhogy nincs pénzem !» Egyszer aztán bedugták Belle Ange urat az adósok börtönébe egynéhány száz nemlétez forint miatt. felelni rá:
Incze megtudta a veszedelmet beli áldozat
nem
s
tétovázott pénz-
árán kiszabadítani a szorongatott családapát
e kényelmetlen helyzetbl.
Ekkor aztán három napig nem
látta Fatimét.
Eltnt
elle.
Harmadnap Gráczból kap egy összeg volt téve, a mennyit
Semmi
levelet,
Belle
melybe annyi
Ange úrért
fizetett.
kisérlevél hozzá.
Ugyanaz nap aztán Fatimét
is
otthon találta.
— Hol ön kérdezé tle neheztelve. — Gráczban voltam, vendégszerepelni. — Ön Gráczban volt? — Igen. Es jövre már most, ha azt akarja ön, hogy járt
el-
?
elszökjem valamerre vendégszerepelni, hát csak fizesse Ange úr adósságait.
ki a jó Belle
Ebbl megtudta
Incze, miért
ment Fatime
e pár napi
;
156
vendégszereplésre? azért, hogy azt a pénzt megszerezhesse, a mit ö Belle
Ange
úrért kifizetett,
s azt
szaküldhesse.
Ezt a
nt nem
—
lehet megjutalmazni
neki visz-
azért,
hogy
szeret.
Pedig Áldorfay most
A
mihez hozzá
kezdett,
már valóban gazdag ember volt. az mind fényesen sikerült. Annyi
pénzt csinálhatott már, a mennyit akart.
Úgy
okoskodott, hogy a kik a csekélységeket megvetik,
azok a nagyszert majd elfogadják.
Fatime többször nyilvánítá eltte, hogy mennyivel jobb e lármás utczák helyett valamelyik csendesebb szeretne városrészben lakni
;
kai kertre nyilnak;
valami olyan házban, melynek abla-
melynek magának
is
kertje van;
a
hol nyáron át virágokat lehetne ápolni.
Egyszer aztán azt
monda
mára egy olyan alkalmas
neki Incze, hogy talált a szá-
lakást, és pedig hallatlan olcsót.
Fatime azt mondta, hogy majd megnézi azt. Egyike volt ez azoknak az újoncpült házaknak, miket egy épít-társaság a Práterre forduló telkeken, mintegy varázsszóra emeltetett. Szép kilátással, kényelmes berendezéssel.
A
szállás megtetszett neki,
nem
is
volt drága
egész els emelet kizárólag az övé lehetett az utcza
az
fell.
Fatime az
új
szállást
dezni az eddiginél sal,
ki
s
kényelmesebben óhajtá beren-
ez iránt alkuba lépett egy kárpitos-
ers alkuvás után
elvállalta tisztességes árért és
részletfizetés mellett a csinos bebútorozást.
Mikor készen
volt a kárpitos, felkérte Fatime-Serenát,
hogy tekintse meg szállását
s
nyilatkozzék,
meg
van-e
vele elégedve?
Fatime elhlt, mikor szobáin végigment. Minden úgy elrendelé csakhogy papír helyett selyema hogy angol vászon helyett damaszt-fügfalakon, sznyegek a
volt,
;
gönyök, cserép helyett márvány-kandallók,
s dió-
és cse-
resznyefa helyett mahagóni, palissander és teakfabutor-
/a
I
;
íamozaik
latot két
a mit
helyett,
drágak kézmvészet
or
frész sokszoroz,
relenozei tükrök
j
talskóü; s pad-
i
hüvelyknyi ftwt»g sznyegek fedik.
— Ki rendelte így? kérdez elbámulva a hölgy. — Kegyed maga! mutatta a kárpitos est
elé
s
feleié
a
számlát.
számlában az egész fényz kiállítás nem volt drágábbra számítva, mint a mennyiben a hölgy a tervezett rény berendezést kialkudta. Meg kellett benne nyu-
A
nem mondhatta
godnia. Azt
a kárpitosnak, hogy nincs
azzal megelégedve, a mit kapott.
leleményesség kellett ugyan hozzá, hogy
Nem nagy
bvész
kitalálja, miféle
volt az, a ki az
kedveért
szeres értékvé varázsolt át mindent, de ezúttal
tíz-
nem
vághatta vissza a tromfot.
A
mint aztán beköltözött az
els napon
új szállásába,
mindjárt az
hivatta a házfelügyelt. Tudatta vele, hogy
most nincsen pénze.
— Jól
van,
monda
a
házfelügyel,
s
azzal
eltá-
vozott.
Néhány óra múlva megint visszajött; az egyik kezében csomag bankjegyet, a másikban egy marék iro-
hozott egy
mányt.
— Tessék van a pénz, — S mit csináljak én ezzel :
s itt
itt
nyugtatványokkal
meg
a nyugtatványok.
meg
a pénzzel,
ezekkel a
?
— A pénzt tessék nyugtatványokat pedig — Minek írjam én alá nyugtatványokat? — Azért, mert a lakók bizalmatlanok nem érik be eltenni,
e
aláírni.
e
;
vele,
hogy én beírtam a könyvbe a
lefizetett
házbérüket:
bélyegezett nyugtákat követelnek a háztulaj donosn aláírásával.
Fatime-Serena most tudta meg, hogy
ennek a háznak
a tulajdonosnje.
Nem
árulta el meglepetését a házmester eltt
:
aláirta
!
:
158
a nyugtákat, megszámlálta a pénzt ós elzárta azt rózsafaszekrényébe.
Mikor Incze meglátogatta
t
új szállásán,
semmi megjegyzésre méltót nem
a ki
Nem
támadt változásokban. len, kedvetlen volt.
Azt
is
úgy
tett,
mint
körüle
talál a
beszélt neki a házról. ízet-
hogy egészen
állította,
ki
van
fáradva, összetörve a költözködés keserveitl.
Egy hétig mindig kedvetlen volt durczás, kényesked. Minden szóért megneheztelt: alig lehetett tle valami ;
választ kicsikarni. Azokkal a
emberre,
nézett
az
ráncz
kezdett
mint
nagy fekete szemekkel úgy
egy
már támadni
kisértet
a
sok
s
homlokán
szemöldök-össze-
húzástól.
A
hetedik napon aztán, a mint belépett hozzá Incze, az
alcoven sznyeg-ajtajánál lesett
rá, s
rott,
majd
hogy
fölvette vele a házat. Kaczagott,
lerántotta lábáról
a sznyegére, elvett hat
s
orozva nyakába ug-
aztán olyan kedve támadt,
gyermek
volt
;
leült
gömböly kavicsot, kényszeríté meg tle a «ks
Aldorfay t, hogy térdeljen mellé és tanulja
kapósdi» gyermekjátékot, a mit az iskolás gyerekek «pity-
kövezésnekw
is
neveznek,
míg végig nem
csinálta
s
nem
hagyott neki addig békét,
annak valamennyi mesterségét.
Incze egész ottléte alatt csupa dévaj jó kedv volt a leány
bolondot csinált magából. Mikor aztán Incze
ezerféle
hazament, egy levelet dugott a zsebébe, arra kérve, hogy ne törje
fel
hamarább, mint a mikor otthon lesz. feltörte azt Incze, a mint a legels gázlámpa
De bizony
alá ért az utczán.
Abban a levélben pedig a bécsi telekkönyvi hivatalnak egy kivonatát találta, melyben tudtára adatik, hogy a Belle Ange Fatime Serena úrhölgy **-utczai házát Aldorfay Incze úr nevére irattá
át.
Aldorfay elbámulva fonta össze karjait.
Még
ezt
Nem
kell neki
sem fogadja
el!
egy ajándékba kapott úrilak
!
hát önnek a hölgynek ?
Ifi kell
Bnnek .
.
.
.
.
.
Mind.
? i!
E kiben
folyvást érkeztek
Hannától
u
flres levelek
[nséhez. Segítettek nagyobbítani kettjük között az ürt. I
yszer egy ilyen üres levél láttára valami ínég
ür<
gondolata támadt Inczének. Érezte, hogy neki valami menedékre, valami mentségre,
valami oltalomra van szüksége valaki ellen, a
kit
nem
tud
Lerázni a nyakáról.
Ez a Ez a
valaki: saját énje.
valaki mindig otthon várja t, mikor hazamegy; megkérdi tle, hol járt? rossz álomlátásokkal gyötri, mikor elalszik (az álom a legkíméletlenebb igazmondó!) néha ;
még Fatime
lakáig
is
st néha
elmegy vele;
odaül kett-
jük közzé, ez a hajdankori «Én», ez a törhetlen
lelk Én,
ez a becsületére büszke Én, ez az ellenségnek adott szót
megtartó útjába
Én
ez a fényes árnyék,
—
minden örömnek. Ez az
áll
Ennek
;
is
és kisért jelenlétével
igazi hazajáró kisértet
a « halottnak » kell valami
temett
I
keresni.
Áldorfay Incze talált ilyen kriptát.
Emberi sége
dolog, de
nem
emberséges,
olyan idkbl, a mikben neje
míg az
fele-
adatokat
t még nem is ismerte.
talán szobor volt az, a kit elvett? addig, a
hogy valaki a
fürkészszen
múltjáért legyen féltékeny;
Hát Márványból volt mind-
epekedésére jóltev Cythere
meg nem
indította keblében a szívdobogást ?
Incze azt hitte, hogy miután az els Serenája ilyen
szobor
volt,
joga van minden
ntl
azt követelni.
A múltban Ennek a bolondságnak is jelent és jövendt keres. Az a rögeszméje van, hogy a ki meg nem halt, az még mindig él Hogy egy hajdankori eszménykép, a míg el nem temetik, addig nem halott. van rendszere.
!
Még azon fölül, akárhogy megvált
is
a dogmáktól,
álcár-
IfiO
magát a társadalmi szabályokon azt nem megmaradjon. Hitte, hogy minden ténynek megvan az ellenténye, s ha a delejt délsarkát keresi, ugyanakkor a délmutató hogy
túltette is
:
tudta magától elhagyni, hogy theosophistának
vége az éjsarkához közéig.
S a féltésnek még gyakorlati
czélja is volt.
Egy bizonyítvány a kézben még feloldhatná mely most már nem rózsaláncz többé.
ezt a lánczot,
A
fürdidény legvége felé járt már. Hanna ezóta tán az utolsó vendég Vihnyén, a ki folyton vár, hogy férje érte menjen. A ki el nem utazik onnan egyedül, nehogy a világ megsejtse azt, hogy közöttük feszült viszony támadt.
Ert
vett
magán, hogy irjon Hannának, röviden tudatva
vele a napot, melyen érte fog menni.
Azonban úgy
intézte a dolgát,
hogy egy nappal hama-
rább érjen oda.
Több hónapi kodott
Hanna
távollét után
valami ajándékról
számára. Kötelesség
is
gondos-
ez.
Kikereste a legszebb rubint, mely az ékszerészeknél
kapható volt
s
abba belevésette Starrwitz Hanna czímerét,
pontosan azon minta után, mely leveleinek pecsétjén ható volt.
Hanna
eddigi
gyrjének
lát-
köve csak amethyszt
Eubinba czímert vésetni, fejedelmi pazarlás. Mikor ez megvolt, akkor búcsút vett Fatimétl
volt.
—a
viszontlátásig.
És aztán
elutazott Vihnyére.
Hanna csakugyan ugyan
utolsó vendég volt
már
ott s csak-
reá várt.
Incze megdöbbent, mikor t meglátta. Azt képzelte, hogy a kit hónapok eltt oly felüdülten hagyott el, az most ragyogni fog az egészség teljétl. És talált helyette egy megtört alakot, kinek arczán minden vonás rávallott az eltitkolt szenvedésre.
Ez a látmány egészen lefegyverezte. Nehéz lett a Minden nemesebb érzés fölébredt lelkében
miatta.
szive újra.
:
.:
!
!
161
I
>.
u
:.
Önvád
sii!\;'if.
mind
szelnek
tf
I'l/ck
a megnyúlt vonások, egei
:i
o róla beszélnek.
— Onnok nem hasznait ez
monda Bánni d aggodalommal. Onnét nem liabad a télre ágáljunk alati maradni. Bn önt most innen elviszem Meránba. Köszönöm. Jó lesz felelt rá Hanna engedelmesen. a ffirdö,
I
Kívánja ön. Im^v egyedül hagyjam
ott,
vagy hogy én
legyek?
is ott
Hanna ránézett ós gondolkozott. S ha a büszke hölgynek jobb géniusai lettek volna, mint az sök kevély szellemei, ha csak egyetlen egy azok közül a kiknek képei eltt térdelni szokott,
a szentek közül,
nialas/.tsugalló szellemének
egy ihletével érintette volna
most még egyszer kezében lett volna mindkettjük sorsa. Neki volt adva még egyszer ez a férfi kezébe téve annak egész lénye, tisztán, minden salaktól. Hasztalan Büszkesége nem engedé, hogy a boldogság útját válaszsza. Szövetkezett a sötét vakbuzgósággal. Elzárta magát rideg balitéletei mögé. Incze még egyszer oly gyöngéden hangoztatá e nevet szivét:
;
I
— Hanna
S ha e gyöngéd hangra a hölgy kinyújtja kezét s azt mondja: « jöjj !» akkor az a másik csábító fantom a légbe oszlik szét, eltnik, mint egy ködfátyolkép, mint egy csába álom Fatime Akkor a visszahódított férj odaomlik lábaihoz, elveszi az emléket, a rubingyürt, s azt mondja neki «nézd a távolban is rád gondoltam viseld ez emléket ama másik helyett, a mit a püspök nagybátyádtól kaptál » És aztán elmennek együtt Meránba, Nizzába, majd Rómába, együtt meglátogatják a szent helyeket; onnan !
:
:
;
:
elutaznak a szent földre Jeruzsálembe, nek, úgy találják, hogy a világ elfeledte rá nézve többé
.
.
Azt
mire visszatér:
.
S az milyen jó elvété magától
A
s
ket nem léteznek
n
e jobb sorsot.
Nem
nyujtá kezét.
felelte
Jókai
:
Enyém,
Tied, Övé. II.
1 1
!
!
162
— Jobb
lesz
nekem
ott
Ezzel a szóval aztán
egyedül
egymásra nézve veszve
el voltak
végképen.
már nem adta át nejének a hozott emléket. más czélra. Azt mondta nejének, hogy tehát e szerint rendeleteket fog tenni az elutazásra. Útjaik kétfelé válnak. Hanna délIncze most
Tartotta
nek utazik, neki pedig észak
felé kell
mennie, egy galicziai
bányavállalatot megtekinteni.
Mikor
visszatért nejéhez a postamestertl, hol a fogato-
kat megrendelé, valamit megérzett
Egy áruló tett
illatot,
Hanna
szobájában.
a mit mindenki rögtön felismer. Az ége-
pecsétviasz szaga az.
Hanna
levelet irt valakinek, el-
utazása eltt.
Egy
szóval
sem kérdezsködött. Elmondá, hogy mikorra
rendelte az útihintót s aztán eltávozott.
Egy óra múlva visszament
a postamesterhez
:
a régi jó
tarokkompánistához, a kinek annyira ment a konfidenskedése,
hogy a nejének érkezett leveleket
is át
szokta ado-
gatni a férjnek, kézbesítés végett.
—
Barátom uram, monda Incze a postamesternek: néhány perez eltt küldött ide a egy levelet nagybátyjához, Bauernhass Siegebert grófhoz Igen, igen, monda a postamester. Még itt van
nm
!
— van.) (Tehát — Óhajtaná azt egy perezre visszavenni,
!
itt
utazási czélja megváltozott
levélben
s
nem
;
akar most másikat
— Oh kérem, tessék
A
irni.
postamester minden aggodalom
Hanna
miután azóta
azt helyre kell igazítani a
nélkül elkereste
levelét s átadta azt Inczének.
— Uraságod
szamara
is
van
itten pedig
három
levél,
kett Pestrl, egy Bécsbl. Az utóbbi pénzes-levél. Mind a hármat zsebre dugta Incze, meg sem nézte a czímzetet rajtuk sietett, mint a tolvaj a lopott jószággal, ;
szobájába.
»
;
101
Melegített késsel felnyitá
(Már ennyire ment ni elolvnKii
;i
levél tartalmai
— Uram — A mi elmúlt, az
Bánna
peosétei
b
Leskeldni
I
t
!
levelén.
feltörni!)
i
I
Á
örökre visszahozhatatlan.
félre-
értés is a sors végzése. Hiszom, hogy az ön távolmaradásának legyzhetlen akadályai voltak, s megsznt a jogom iizokért szemrehányást tenni. Asszony vagyok. Feleség.
Férjem becsülete az én becsületem is. Ne keresengem olyan utakon, melyek a nt megalázzák azokon nem fog ön engem megtalálni. Felejtsen el örökre, 1
1
itvestárs.
sen ön
mint a hogy én el tudtam önt felejteni. Mint n, kerülni önt, s ön kegyetlenséget követhet el velem, ha azon
fogom
meg szoktam jelenni, mert hogy számzzem magamat
köröket felkeresi, a mikben én az
által
kényszeríteni fog,
ismerseim
világából.
Én nyugodt vagyok
s
nem kivánok az égtl
több boldog-
mint a mennyit ingyen kegyelmébl adott. Azon czélzás, a melyet ön emiitett s melynek
ságot,
könny kitalálnom, irtózattal A mely órában valakinek
—
akárkinek
törvényszék eltt ezt a szót kimondani
házassága semmis volt
:
rejtélyét
és undorral tölti el lelkemet.
nem
:
—
eszébe jut
Starrwitz
Johanna
asszony, a másik órában
én halott vagyok.
Több levelet ne intézzen hozzám, mert azt feltöretlen fognám visszautasítani. S ha azt akarja ön, hogy valaha az idvezültek paradicsomában találkozzunk egymással, úgy arra kérem önt fogadását, nemesi szavát kérem rá, hogy két embert kerüljön az életben: az egyik én vagyok, a másik férjem. Mert tudja meg ön, hogy Starrwitz Hanna háromszor naponkint térdel Isten eltt, imádkozva, hogy Aldorfay Inczének adjon hosszú életet e földön s örök üdvöt, bnbocsánatot az égben. Ezért önöknek nem szabad egymással soha talál:
kozniuk. ((Aldorfay
Hanna. 11*
!
!
164-
A
vezetéknév kétszer
is
volt alá húzva.
Incze lankadtan ejté ki kezébl a levelet.
Ez a
A
levél kidöntötte lábai alól az
büszkeség talapzata eltnt alóla
Most már egészen
föléje
:
eddigi piedesztált.
a sárba esett.
emelkedett ez asszony
alant
s
maradt. Elvesztette
Nem
boszút.
ezzel jellemének volt többé az eltte
utolsó
tartalékát
htelen nnek adja önmaga ellenében.
az a mentsége, hogy csak egy
a tromfot. Védtelen maradt
Nem
a
vissza
merte azt a levelet még egyszer elolvasni.
Min
érzéseket hagyott hátra lelkében ez a levél
Megcsalatni egy
n
által,
a ki mást szeret
elérzete a pokolnak; de eldobatni egy
marad
is:
vonuló árnyék ellenében
:
n
:
még
által,
csak
a ki
h
maga a pokol
az
Elvette a tolvajkulcsot, a rubin pecsétnyomós gyrt s újra lepecsételte vele a Bauernhass Siegebertnek szóló levelet.
Ah, mint meglakolt azért, hogy felbontott egy melyen másnak a czime áll
levelet,
I
Sietett azt visszavinni a
postamesterhez
s
aztán kérte,
hogy fogjanak kocsijába rögtön.
Nem ment Hannához
többé vissza. Futott elle, mint
gyilkos a megölt árnyéka ell.
Kocsisának az volt mondva, hogy észak
felé
fog utazni
Galicziába.
Útközben eszébe jutott, hogy három levél van a zsebében. Elvette azokat egymásután, hogy üldöz gondolatait elzze velük.
Az
egyik levelet a hajdani pártelnöktl kapta, mely-
ben ez
felszólítja
követnek
is
t, hogy bárha a közjogi téren
többé azonos elveket,
kérdés fog az országgylés elé kerülni, mely
nem
lehet
a magyar honvédségnek ágyukkal leend Mindenki számít e kérdésben Aldorfay tábornok
pártnézet tárgya ellátása.
nem
de legközelebb olyan
:
erélyes pártolására.
!
írják,
sicini
:i
In
fváro
mint
bizottság egyik
honvédek
<>
egylet
eln-
tudatta vele, hogy
k;i|.t;i. 11
fog
,
bft.
A másik levelei a hajdani honvédsegélyz
kétl
!
tagjára,
a segélyben
adó
i
azért siessen a kitzött
xt;tlyozásánál,
B
napjára Pmdapesfen megjelenni.
— Ifajd mindjárt
dönnögé magában mindkét levelet gyrve. Egyél) dolgom van most! mondta eztl A tfehádia-kulcs hse, ki egykor az !
útitáskájába
utolsó ágyúval védte it/,
meg
a
menekv
bajtársak seregét, ki
úton felszedett utolsó sebesült honvédeket
le
nem
mondta
a martalékul talált aranyért, ezüstért.
rakta
azt: imi
ti ágyúitokra, mi gondom a ti béna hadastyánaiEgyéb dolgom van most! Bányát kell most megnéznem, a hol arany terem !» Mivé alakították át azok a bbájos szép szemek Csak hajts egyenesen Azután a harmadik levélre került a sor. Ez Bécsbl volt keltezve, öt pecséttel ellátva, kívül rá-
gondom a fcokra
!
—
!
írva a tartalmazott összeg
:
egy ezer
Sok hányt-vetett ezeressel volt
forint.
ez
id
szerint Inczének
találkozása.
A mint ezt a borítékot felhasítá, nem talált benne féle levelet,
semmi-
csupán csak egy puszta ezer forintos bank-
jegyet.
Hanem talált
a mint a bankjegyet megfordítá, annak a hátán
valamit irva piros tintával, ezt a két szót:
— Imádlak! Serena.
ama
Az eszels tündér
bizonyos lakház felvett bérét be-
s mintha az csak egy látodoux volna, arra irta ezt a szerelmi
válta egy újdonatúj ezeresre, gatójegy, egy biliét
Most még
nyilatkozatot.
ki
sem
lehet azt az ezerest adni.
— Megállj Incze a kocsisra — Hát nem Galicziába megyünk !
kiáltá
?
;
fordulj vissza
!
166
— Nem. Hanem Bécsbe. Nem bánya.
kellett
Ment
már
neki se mentség, se védelem, se arany-
vissza kárhozatába.
Azért ment, mert tetszett neki elkárhozni.
A TITKOS KULCS. Aldorfay szegény ebbül tért vissza Fatiméhez, mint egy kolduló barát.
A mi
egy
mind
nre
nézve a legnagyobb kincs
:
magával Hanna, abból egy fillérárút sem hagyott meg Fatimének elajándékozni valót. Hannától milyen mélyen meg van Incze érzé jól, hogy a becsülés,
azt
elvitte
alázva
A a
n tud szenvedni egyedül
tiltott
akarja,
s
midn
neki
kinálkozik
is
vigasz a hajdani eszményképben, a kibl,
ha
csinálhat udvarlót,
akarja,
akkor az asszonynak van ereje elutasítani tól s halálra
kínozni magát
ni
ha
csinálhat férjet, e vigaszt
magá-
becsületéért.
Most aztán mindazok a gyanúsítások, a miket Fatime mondott Hannára, meg vannak hazudtolva. A mennyit Hanna emelkedett, annyit sülyedt Fatime. csillagzata Fatimével tart, S Incze azt érzé, hogy az
nem Hannával.
Sülyed,
Fatiménél van a
nem
emelkedik.
szive.
S ennek a leánynak becsvágya van, annyi mint egy herczegnnek. Azt vehette észre mindannyiszor, mikor megkísérté gazdagságával egyenlíteni ki a számlát kett-
jük között. Fatime visszautasított minden
bkez
kozási kedvet s Incze adósa maradt e leánynak
ajándé:
— egy
egész új világrésznek az árával.
Még sem maradt fenn számára más
t
gazdaggá tegye.
A
gazdagság
elégtétel,
is tisztesség.
mint hogy
És egyúttal
próbaköve a szívnek. Vájjon, ha Fatime is önálló vagyonnal fog birni, olyan bolondja lesz-e neki akkor is, mint a milyen most
— a szegény színpadi hamupipke
?
Klii' [(
lehetett
Útján
;i;'
juttatni
;i
;myt. inc/.c
kit;ii.iit;i
linin'Hzrlt)
annak
Irányt,
.1
módjai
i
\i>
próbáljanak egyflü uereu «
aroljaáal
jövedelmi
<
lett
<
t
.
Katiménak egy rendégesen
volna, hogyan
»
i
l
'•
h
i
befektetve e kísérletbe.
megcKalta a leányt, a nélkül hogy az
<•
A
K
észr«
?
sorsjáték BSabályai szerint elébb a sorszámot (series)
húzták
ki.
Ezáltal mindazok a sorsjegyek, a
sorszámmal
birtak,
mik a kihúzott
mint bizonyos nyerk,
s
a É6ny<
menyre kizárólag versenyezhetök, egyszerre ötvenszeres emelkedtek fel. Incze Fatimének az egyszer sors-
arra
jegyek helyett ilyen nyerésre kihúzott sorszámuakat vásárolt, a mikkel aztán Fatimének okvetlen nyernie kellett. Harminczezer forinthoz jutott vele. (Igaz, hogy Inczének ez ötvenezer forintjában volt, de Fatime azt hihette, hogy
az
eredeti ezer forintja hozta a nyereséget.)
Incze ezzel egészen megnyugtatva hitte a lelkiismeretét,
ü °gy így becsempészhetett Fatime tárczájába egy arra nézve elég nevezetes összeget. Azt hitte, hogy most már kevésbbé adósa neki annak az
Hanem
új világrésznek az árával.
az új világrész létezése
még
jól el volt titkolva.
Incze látogatásai Belle Angéknál gyakoriak voltak ugyan s családias
otthonosságot árultak
el,
Fatime valódi szeszélyes gyermek eltt
is,
de hogy vájjon több-e
nem tudta senki. Még Belle Ange
úr sem
volt
még
lett
irányában mások
a gyermeknél
is ?
azt
nézve pedig egy ilyen
(a kire
tudomás bséges kútforrása
de azon túl semmit.
volna a libeg állam-
kölcsönöknek).
St még
Caesarine sem tudta
— egészen.
Azaz, hogy annyira asszony volt, hegy bizonyos legyen
a valóság fell
;
de a tényt be
nem
tudta volna bizonyí-
tani.
Aldorfay, a mint a szivar utolsó
hamva a
theáscsésze
;;
!
!
168
aljába hullott, szépen kezet csókolt Fatimének Ctesarinénak kinyilatkoztatá, hogy legalázatosabb szolgája marad vette a kalapját, bekiáltott egy «bon nuit» monsieur Belle Ange odújába, ki a konyhán túl egy kis garcon szobában lakott; forintot nyomott a kikísér szobaleány markába a dúdolva ment le a lépcsn, melynek fels rácsajtaját be;
zárták utána.
Azt pedig senki sem tudta, hogy a mezzaninnak egy kis alacsony ajtaja a lépcs közepérl egy s
szk folyosóra vezet,
abból a folyosóból megint egy csigalépcs visz
Fatime boudoirjáig,
s
onnan egy keskeny
fel
egész
ajtó nyilik be,
a mit a falsznyegezés egészen elrejtve tart hivatlan szemek eltt.
Ehhez a két ajtóhoz csak egy embernek van kulcsa.
A A
házat az építteté így, a ki e kulcsok birtokában van.
rejtek-bejárat az
aztán az távozhatik
terve szerint készült.
lakása van. el.
A honnan
A mezzaninban
tetszésszerinti
Az ajtón érczbetükkel pompáz
e szó:
idben «com-
ptoirw.
— Milyen sajátságos kulcsok ezek? szólt egyszer Fatime Inczéhez, mikor
már egyedül
a kett egymásba csukható
Ha
s
voltak
s
minden
ajtó zárva
fogaival egymást kiegészíti.
ezeket a kulcsokat egyszer
Hanna grófn megtalálná
nálad
— Nem találhat rájuk.
— Nem szoktak
az asszonyok néha férjeik zsebeiben
kutatni ?
— Nem tartom kulcsokat — Hát másutt nem kutatják — Olyan helyen tartom, mikor e
ottan. fel ?
nem
keresi
dohánytól.
:
otthon vagyok, a hol
a dohánytartó dobozom fenekén.
— Haha, szegény
irtózik a
:
lilból
fi
K/i
tovább.
Igj
ESi
Incze
folyt hoe
/.ii
r.u.l;i|. estre is
szépen keifele osztá
Budapesten
feléi
idn ken
sfcüL
lerándult néha. Világi üzlete olyan id* j. t,
hogy annak
felét
Bécsben,
árazásoknál
kellett tölti
még
a képviselházban is megjelent. Hanna, Meiiinliiin visszanyerve egészségét, azon
túl
állandóul Budapesten lakott. Incze, ha itthon volt, együtt járt v(do estélyekre,
A
szinházba.
világ eltt
egymáshoz
udvariasak, szívesek voltak. Apanasztjólel tudják titkolni ottan a magasban.
aztán mikor közel voltak, akkor voltak egymástól
Hanna hideg és rideg következetesen. Hanem azért Hannának egy gondolatja sem volt
legtávolabb.
hogy
iránt,
volna
totta
férjét féltse.
valami
Nem
azért,
magasztos
mintha Inczét
lénynek,
hanem
az
tar-
saját
magát.
A hogy egy királyné nem
azért,
hiszi alattvalóiról,
mert jó emberek, hanem
hogy azok hívek mert tartoznak
azért,
vele.
Hogy
Incze a nejétl megtagadott hitvesi gyöngédségért
másutt keressen kárpótlást
:
ezt az
eszmét büszkesége, oly
hogy meg sem látta. Abban az öntudatban, hogy maga még egy leheletet sem tr el hitvesi hségén, a mi arra homályt vetne,
magas
volt,
jogot keresett arra a
meggyzdésre, hogy Incze
is viseli,
legalább lelkében, a megtagadott szerzetesi köntöst
s a
örömeirl való lemondással siet vezekleni nagy elkövetett bneért. Semmi újságot se mondott volna neki vele, a ki azt súgta volna be, hogy férje minden matuvilág
tina harangszóra veszi a flagellumot s vérig korbácsolja vele a hátát.
Ezt igen természetesnek találta volna. Aztán meg a szép gesztenyeszín fürtök kezdenek is már
!
:
170
világosodni
s
a göndör körszakállban fehér szálak vendég-
szerepelnek. Szabadalom ez a
nem
féltetésre.
Annál nagyobb meglepetés lehetett aztán Hanna grófnre, mikor egy napon Bécsbl, ismeretlen kéztl irott levelet kapott, mely szóról szóra így hangzott
— Méltóságos grófn
Önt a férje megcsalja. Bécsben a *-utczában *-ik számú házban lakik a kedvese, a kiért önt elfelejti Belle Ange Fatime. Ön ismeri t. Aldorfay minden este ellátogat e házhoz (melyet a négy plasticai állású caryatidáiról az erkélyen, a környékben a «négy tánczosnház» neve alatt ismernek). Mikor búcsút vesz, a lépcst bezárják utána, akkor egy mesterséges kulcscsal a lépcs fordulatnál lev :
«Comptoir» szóval
jelölt
zanin folyosójára vezet.
ajtócskát felnyitja;
ez a
Onnan egy csigalépcs
mez-
visz fel
lépcs egy ajtónál végzdik, a mit azon angol fel. Ez ajtó Belle Ange Fatime boudoirjába nyilik. Ezt a ketts kulcsot Aldorfay otthon a dohány-doboza fenekén szokta tartani. Ha meg akar ön gyzdni felle, hogy ez a kulcspár mi czélra szolgál ? könnyen elkészíttetheti annak a párját otthon egy lakatossal. Szeptember 15-ikén bizonyosan ott fog lenni Aldorfay Incze Belle Ange Fatiménél; mert akkor van ennek a születés napja. Más vendég nem lesz jelen ez alkalommal rajta kivül. A háziak tizenegy órakor saját szobáikba vonulnak vissza. E sorok Íróját nem vezeti boszú csak igazságszeretet, s az ön iránti végtelen tiszjobbra, s e
kulcs társa nyit
m-
;
telet.
A
levél
ni
kéz irása volt.
Ki írhatta ezt ? Hisz a kulcsok Incze
nem
titkát senki
tartozott
sem tudta Fatimén
azon rouék sorába, a
ki
nkön
zett diadalaikkal eldicsekesznek s furfangjaikkal
kivül. szer-
kérkedni
Fatime egyedül tudhatta mind azt oly összefüggen, a hogy a levélben meg volt irva. Fatime irta maga azt a levelet.
szoktak. Csak
!
I,
l
ti
rjöngés
bál
'•
ii'
v
1
szállta-e
lantija
1
N.ni örjöng<
[noi(
sugallta
s
I
Ivét,
na<
a
beszem
:
Qeki.
Síi
I
mikoi
íjál
Ki
!
maj
Nyerni
akarl egyszerre mindent. iiifn Kit.-iui a
már
azl
a
megalázó rabságot,
s véget
a]
komédiának.
Ismerte jól líiiuni
grófn
engesztelhettél) büszkeségéi
-
bizonyosra számított nála.
Ha B* a büszkeség oh kegyetlenül meg kitörés
cl
nem
lesz sértve, a
mariulhiil utána.
Kgy csattanós botrány aztán
végképen lehetetlenné hogy Áldorfay Incze még valaha Starrwitz Hanna grófnvel egy levegt szívjon.
teszi,
ügy látszik, mintha Fatime nagyon sokat koczkáztatott volna ezzel. Kls.i tekintetre
Hanna grófn azon hideg haragú hölgyek meg vannak sértve, a bosszüálliiea közeiben nem válogatnak. S végre egy jól sikerült botránynak még az a túlságos Btarrwitz
közé tartozik, a kik ha
eredménye
hogy Áldorfay Inczére nézve nemel, hanem egyúttal Fatime is! ügy üthet ki a terv, hogy Incze elhagyja ugyan örökre Hannát, de Fatiméhez sem tér vissza többet. Olyan nagyon ers lehet a siker, hogy Áldorfay itt hagyja még Európát is. Azonban Fatime soha sem szokott fellépni, a nélkül, hogy egészen ne tudja a szerepét; soha sem játszik súgó után is lehet,
csak
Hanna grófn
s ezt
a bluettet
Hanna
Ha
vész
maga rendezte
érzékei elzsibbadtak a levél olvasása után.
azt hozták volna neki hirül,
hogy
nem
igaz,
hogy
Nepomuk a vízbe fulladt volna, mert kiúszott a Moldvából s még most is él nem lett volna ránézve szent
:
oly hihetetlen mese, mint ez
!
Határos a szentségkárom-
lással.
Hogy
Starrwitz
chansonette
Hanna grófn
énekesn
férje
egy Bécs-külvárosi
mellett elfeledhesse azt, hogy
egy
!
!
!
.
!
172
Starrwitz
grófnnek
viszont az
tartozik hitével, becsületével
a ki
;
rzi, oly biztosan, mint a
hitét, becsületét
frigyláda a szent szövetséget
És mégis,
hangon van tartva oly hogy nem lehet benne kétel-
oly biztos
e levél
concret adatokat hoz
fel,
;
kedni.
A
Hiszen kézzelfogható tanújelre hivatkozik. Ha ez való, akkor minden igaz.
kulcs
ketts
!
Hanna grófn
sokáig tanakodott önbüszkeségével.
El-
ne gondoljon rá többet ? Önmagát hitelt meg vele, ha ád neki alázza Végre is az « asszonyi) gyzött az « úrnn ». Átment férje szobájába, mikor az nem volt otthon. tépje-e a levelet,
s
Hozzányúlt ahhoz az ellenszenves tárgyhoz, a miben a vágott dohányt tartják; a minek a szagától is görcsöket
most belenyúlt óvatosan a ketts kulcsot.
szokott kapni
dohány
alatt
;
s
megtalálta a
Kivette azt és tenyerébe tette, úgy nézte.
Kezében
volt a tárgy, érezte,
milyen hideg
Csalhatatlan, eltagadhatatlan tanújel.
Szétnyitotta azt. Látszott a sarkak kapcsán, hogy a kul-
csok gyakran vannak használva.
Undorodva ejtó ki kezébl. Azután egy csiptet vassal
felvette a földrl,
s
ismét
visszadugta a dohány-doboz fenekére.
Attámolygott saját szobájába.
Ott voltak felakasztva
arczképeik egymás mellé, életnagyságú olajfestmények.
Azokat elnézegette sokáig.
azon a képen Egyszer aztán
Ez az ember
!
.
.
— Én h vagyok csal
férfi volt
Incze
belle az indulat.
kitört .
Milyen szép
Ez az ember
!
.
.
hozzá, mint egy parasztn
;
s
meg-
engem, mint egy gróf!
Naphosszant alá, s beszélt
— De
várj
nem
jött ki szobájából, folyvást járt fel s
magában, mintha valakinek szólna. de várj de várj Ez volt a végszó.
!
!
!
(Ki tárjon
"
i
nem mutatott árosán Mmmit. Tudott magán is.
Mikor eljött
Uralkodni nemcsak másokon, de
Csak
egy napon Imv.u reggeltl estig el Akkor elhivatta a mszerészt, B átadta neki foglalva. ketts knlosot, hogy azt mintázza le, s azután majdszávárt, inig
iirni
les/,
a
mára Mikor
e el
a párjai volt, akkor aztán várt szép csendesen
késien
ii/,
arra a BZeptember tizenötödikére.
Inczcnek ezen a napon csakugyan Bécsbe.
el
kellett utaznia
nagy dolgai voltak.
Múlhatatlan
Hagyta
t
menni. Incze elindult a hajnali futárvonattal.
ment a
reggeli
rendes személyvonaton.
Hanna utána Inczének déli
Hannának esteli kilenczre. Hanna nem vitt magával az útra semmi podgyászt. Egy kézitáska, egy eserny, meg egy lovagkorbács volt min-
két órára kellett odaérni,
den
készlete.
A
fogadóból,
ment
ki sehova.
melyben megszállt,
esti
tíz
óráig
nem
Tíz órakor bérkocsit hozatott, felültetett
a bakra egy bérszolgát
s
megnevezte a házat, a hova
hajtsanak.
— Tudod
:
a négy tánezosn ház
!
monda a
bérszolga a
bérkocsisnak.
Az aztán
A —
tudta.
ház elé érve, odahivatta -
Hanna a
Ez a gróf Monbelli-féle ház
?
kocsihoz a kapust.
kérdé tle.
— Nem. Ez az Aldorfay-ház. — Tehát nem lakik az els emeleten Amalfi tábornokné — Nem. Belle Ange asszonyé a (Még itt
?
belle étage.
Itt
cakmbourghal
Hanna
is szolgált.)
ennyit akart tudni. Visszahajtatott a fogadóhoz.
Tizenegy óra táján hozatott egy másik bérkocsit, kezébe vette,
már
nem
az esernyt,
hanem
a lovagkorbácsot,
s
most
biztosan megnevezte a bérkocsisnak az utczát és há-
!?i zat,
«Az Áldorfay-ház
a hova hajtatni kívánt.
a ncgy
:
tánczosnvel».
A
kapu még nyitva
volt.
Ennek az
lehetett az
oka,
vendégek vannak ott. (Más oka volt annak.) Hannára nézve kedvez körülmény, hogy nem kellett magát bebocsáttatnia, a kapussal
hogy a házi asszonynál estély van
ismét találkoznia,
s
;
azonfelül a visszatérésre
is
nyilt volt
az út.
Észrevétlenül jutott
el
a lépcsig.
A
lépcskanyarulat-
nál rátalált az alacsony ajtóra, mely Comptoir szóval volt jelölve.
Megpróbálta a kulcsot
:
beleillett
a zárba, az ajtó
belépett rajta.
felnyilt s
Egyedül volt egy idegen házban, a hol soha sem eltt. Álkulcscsal nyitott be oda. Tilosban járt.
követett
Nem
el!
igaz,
hogy az indulat vak
szeme van. Az vezette lyosóját az ablakon át
:
az indulatnak száz
e labyrinthban.
A
a világosság
Nem
félt
!
is
mezzanin
dereng udvar-lámpa gyéren
meg; a mint aztán a csigalépcsre
gítá
volt az
Betörést
fo-
vilá-
rátalált,
ez
elhagyta, teljes sötétségben haladt elre.
Egy noroszlán szivén
járt vére ki és be.
Nesztelen felhaladt a lépcskön, a mik gondosan be voltak vonva posztóval, hogy a lépteket el ne árulják.
Végre egy kis elszobába jutott; annak a
falai is ki voltak
sznyegezve.
A
sötétségen keresztül, mint egy nyíl lövelt
lyukon
át
valami halvány világosság.
Az a
el
egy kis
rejtek-ajtó
kulcslyuka.
Hanna megállt hallgatózni. Várnia kellett valami zajosabb neszre onnan belülrl, hogy zárfelnyitás zöreje észre ne vétessék.
Az a várt
zaj
nem
soká késett. Valaki elkezdett zon-
gorázni odabenn. Arditi csókkeringjét játszotta.
S az els accordok után egy a szöveget, szép
—
Sul
la,
ni
cseng althang:
sul la labre.
.
.
.»>
hang elkezdé énekelni
1
í..lyfafliatf:i
ii«lii
».
I
— Doloe (
)|(
"
i
Oh
v
\
.
.
t.»\alil>.
mint
.»
rhotlen
hang
elfojtú ajkain a
dali «hang» hallatára Hannának minden vére ,
fej.'-
;i
bódult
hi
baook).
.
Ki
|
I
zongorázik óh énekel, ugyanakkor
ol.lu'ii ül, a ki a dalt
Hanna n
félbeszakítja ajkain
s/ketett az emberféléit
i
%
;i
K
l:i
i
1
!
diditl.
hajtut vont ki kmityából s azzal ruháját fölemelve,
térdén feltzte, hogy könnyebben léphessen.
Most egy más ismers hang Kgy durranás,
történtékei
jelzetté a zárt ajtón belfi]
mint pezsgs
palaczkok szok-
tak hallatni. S arra néhány perez múlva dévaj kaczagással kialta fel ugyanazon ni hang: Viva noi (Éljünk mink 1) S a pohárcsörömpölés közéje csendült a csintalan ka-
—
!
czajnak.
E
kaczaj alatt nesztelenül felnyitá az ajtó zárát Hanna.
Mieltt Hanna belépne ott
körül.
mi semmi
e szobába, elébb tekintsünk
(Bátran be lehet jönni
:
nem
lesz
«shoking.»)
Mikor Incze Fatimét meglátogatta születés napja jén, kilencz óra tájon,
Ange kisasszonyt
nem
talált ott
és az anyját.
A
esté-
mást, csak Belle
tavaly rászedett vendé-
gek szépen otthon maradtak ma.
De bizony
nem
Belle
Ange úr
is
otthon volt
;
hanem tet
szoktuk számbavenni.
Incze
nem
is
otthon találja.
titkolta el a feletti csodálkozását,
A
hogy
derék Belle Ange urnák tudniillik
t ki-
Különösen messzeesö nagyon utazni, snem volt olyan hónap, melyben Inczétl egy kis útiköltséget ne kért volna a japáni, vagy a dahomeyi expeditióhoz hanem az a különös szerencsétlensége volt, hogy már az váló szenvedélye volt az utazás.
felfedezetlen világrészekbe szeretett
;
!
176
els állomáson
elköltötte az egész útravaló pénzt 8 eként
hajótörést szenvedve, jó szerencse volt rá-
ideje-korán
nézve, hogy a tenger megint csak a Práter közelében ve-
föl
a
Legutoljára az éjsarki expeditióhoz szerelte
partra.
tette
kitn
megváltotta neki Triesztig,
El
is
még a vasúti jegyét is maga ültette fel a waggonba.
travellert Aldorfay, s
búcsúztak nagy idre, minek folytán nagy volt a
nevetése, mikor egy hét
múlva megint Belle Ange úr
nyitja eltte az ajtót.
— Talán nem a jég miatt odább menni — Igen, Gumpoldskirchennél válaszolt helyette lehetett
?
!
time.
A
Fa-
miatt a jég miatt, a mibe a pezsgs palaczkokat
behtik.
— Ezzel
az akadálylyal remélem, hogy mi
is
fogunk
találkozni, szólt Incze, fólrekormányozva e kellemetlen
árból a hajót.
Erre aztán Csesarine elállt elmondani, hogy mi minden jó lesz
ma
vacsorára!
— S nem leszünk hozzá, csak mi hárman monda Fatime. — Kérem: négyen! Caesarine, Belle Ange úrra mutatva. — Akkor, kérem öten mert én kett helyett eszem !
szólt
;
:
toldá ki Belle
Ange
Fatime beharapta az alsó s
egész teste
zástól.
Azon
!
úr.
ajkát,
összehúnyta a szemeit
összevonaglott, mintegy titkos csiklando-
nevetett úgy
egy hivatlan vendég
Az
!
magában hogy hátha van még :
is
eljön
még
!
S akkor leszünk
sokan
Az óra
tízre járt.
Caesarine a terítéshez kezdett.
Minthogy kevesen van-
nak, csak a boudoirban fognak vacsorálni.
Fatime
nem
engedte az anyjának, hogy kijárjon a kony-
hára.
— Összepiszkolod
rölt reá.
a
szép piros
selyemruhádat, pö-
!
177
— No \
i
B86,
ti-
t
i(
ragokat
is
ii
1
l'.'iii
<'dve.
1
rá
vi
mik, s aztán
Úgy-e kidobjam innen?
rakott a bqjamba.
— Hngyd — Persze,
szólt Fatirae lábaival top-
az odavaló!
ott,
meg kicsúfol! Még
pantva.
illik
íb
az ilyen vén asszonynak mint én
1
naiv szégyenkedósscl kacsingatva a tü-
szólt Caesarine
körbe.
— Fogd be a szádat, mondom, hogy
ÓD
nem
Áldorfay úr,
te szófogadatlan roflsí
szép vagy
te
után Katimé Féktelen is
mögé
c
menyecske
?
nézi.
hízelg macska,
séggel Caesarine, karjai
mama. Ha
vagy! Nézze
olyan-e, mint egy farsangi
Minden ember a testvéremnek
— Eredj
fiatal
:
szólt naiv
szemérmetes-
A min
rejtve piruló arczát.
teljes kedvteléssel nevetett.
jókedve volt ma.
szilaj
megragadta
s
Még
Belle
Ange urat
egy galoppot eltánczolt vele saját dano-
lása mellett szobahosszat.
már egynegyed
Pedig
A
tizenegyre
cselédek felterítettek.
szín
féle
Az
asztalt teli rakták
és alakú poharakkal.
ma
rokat fognak
itt
Ügy
minden-
látszik, sokféle bo-
inni.
Minden tányér mellé volt téve egy porczellán lepke, annak az összefogott szárnyai közé volt csíptetve az arany nyomatú «menu», a mi csodadolgokat ígért.
— Emlékszik ön rá
:
tavaly ilyenkor, mikor annyi ven-
szóla Fatime Inczéhagytam vendéget és vendégséget, ráakasztottam magam önnek a karjára, s egész éjjel kóboroltunk Bécsnek minden bejárhatatlan helyein. Az elég nagy bolondság volt tled feddé t Cae-
déget hittünk össze erre a napra ?
hez
;
aztán én
— — Ah
itt
!
sarine.
életben.
tuk a
dehogy
!
Az
volt leggyönyörteljesebb
friss illatos
levegt
tele
:
Enyém,
Tied.
Övé
II.
;
az
szít-
tüdvel; beültünk egy bo-
zótba, a hol teljesen sötét volt, Jóluü
napom
Keresztül-kasul bolyongtunk a fák között
8
úgy nevettünk 12
rajta,
!
!
!
178
hogy most mi s
nem
félünk semmitl. Aztán megéheztünk
még
betértünk egy pinczekorcsmába, a hol
mulattak.
Soha életemben jobb izt nem ettem eczetes vereshagymás szalonnabr-hurkából, mint akkor Ah megettem !
!
egy tállal
— Itthon meg én osztrigával tömtem — Hah de milyen mulatság az
a te itthagyott
vendégeidet, sápítozék Caesarine.
volt
;
egy hárfás leány;
A
!
lebujban volt
én kivettem a kezébl a hárfát
s
énekeltem helyette a vendégeknek. Azok tudtak aztán tapsolni
ököllel,
!
meg korsófenékkel
henteslegény
két
összeveszett
az asztalon. Utoljára
fölöttem
Áldorfayval s Áldorfay egy perez alatt &% asztal alá verte mind a kettt pedig el sem vette a zsebébl a life preservert. ;
Fatime odafutott az ablakhoz,
kinyitotta a táblákat,
egy rouladeot dalolt ki az éjszakába
badba
— S most
ma
s
kihajlott a sza-
azután visszajött.
;
épen oly szép csillagos éjszaka van mint Olyan meleg a lég, olyan sötétkék
egy éve volt.
az ég.
— No csak nem támad tán kedved ma megint elmenni
a lebujba szalonnabr-hurkát enni eczetes vereshagymával ? nyafogott
szenvelgen Caesarine.
— Miért ne Az igen jó — Engem meg nem csókolsz egy hétig az eczetes vereshagymás száddal. — Vannak, a kik nem félnek úgy a vereshagymás ?
csóktól
;
szólt
Fatime halkan, a fogai közül, Inczére
vil-
lantva szemeit alattomos csábbal.
— Én kész vagyok mindenre, monda Incze. — No csak nem teszed tán azt a bolondot,
Caesarine, hogy most megint
vacsorát ?
itt
lamentált
hagyd a drága pompás créme rosée,
Osztriga, fáczán, pástétom van,
bordeaux, chateau Lafitte
— Haha!
haha!
kiáltott
Fatime, alá-
tánczolva a szobában, mint egy
s
szilaj csikó,
fel
szökelve,
s
dallamra
.
hangoztah Adini
'
\
ftczán
!
oh
Bftkötbeu Kalapot, ihftwll innen -amonnan, h egyre tánczolva (bolfl
fel
csapta
!
i'onr jam&ii
|
kodott
:i
!
'
•
.
fejere
fel
11
kalapot, vetette vállára a shawlt,
I
oda perdült [noséhei , megkapta i kar bon appetit bon nuit ma-aval ragadta: «hahali;i
t&noslejtésse] ját s
!
Én ezt nektek ajándékozom mind. Hahaha \» S
elvitte
Allons vite
magával Inczét, születésnapja
!
!
!
Siessünk.
éjszakáján Bé-
cset keresztül-kasul kóborolni.
Ideje volt!
Az
ott
Háromnegyed mult tizenegyre!
maradt pár tudta magát vigasztalni
e
nem
várt
árvaságra jutás balhelyzetében.
Az egész pompás vacsora az diserétiójukra volt bízva. S még annál is több. Fatime a nagy dévaj kedvben egészen rájuk hagyta a boudoirját, a mit pedig annyira
rizni szokott, hogy még az anyját sem eresztette
maga
ott
nem
volt.
Az érdemes házaspár
elkezdett kutatni Fatime búto-
rainak fiókjaiban, rejtekeiben. találni
bele, ha
Ha nem
lehetne-e meg-
valamit?
Ugyan mit ? Valamit Akármit De semmit sem lehet megtalálni. Nagyon jól vigyáznak ezek a titkukra! !
—
Végre egy
fali
szekrény odújában felfedeznek valamit.
Az egy otthoni sipka. Kék selyembl van horgacsolva, a
tetején a desseint
egy nyolezágú ezüst csillagkereszt képezi.
Ez valami.
— De hátha Ange
ezt csak
most
készítette
Fatime
? szól
Belle
úr.
— Lehet. De kinek? — Hátha nekem
készítette
a fejemre
nevem napjára? E
bíz
illik
12*
épen
180
Belle Ange úr azon emberek közé tartozott, a kik nagyon szeretik használni a másét. Egy neme az ingernek rájuk nézve az, hogy az a másé. Ott hagyta a fején
a sipkát.
nem neki, hanem Inczének készítette. Hanna grófnnél volt látogatóban, Aldor-
Azt pedig Fatime Egyszer, mikor
fay neje hímzett férjének ilyen sipkát. val akarta
A
egészen hasonló-
t meglepni.
boldog házaspár tehát egészen megnyugodott a sors-
nak azon igazságtalan végzésében, hogy egy vacsorának, mely négy ember számára volt készítve, másod-magával feleljen meg. A jó bor meghozta a jó kedvet közéjök. Vacsora után Caesarine leült a zongora mellé megmutatni, hogy mit tud: Énekelt is, csinos hangja volt még.
Ange úr pedig odaült mellé. Hisz a zongorára rá lehetett tenni a pezsgs palaczkot. Belle
Ekkor a hátuk mögött megnyílik egy tlük nem tett
is
is sej-
sznyegajtó.
Egy deln
lép be, a kinek szemei eltt karikát
hánynak
a lámpások.
Hanna
csak annyit
hogy háttal
lát,
eltt egy czifrán öltözött
nalak
tözött chignonnal és mellette egy
ül, férfi,
feléje
a zongora
felvirágozott,
karját
annak
fürter-
mete körül fzve legbizalmasabban. S e férfinak a fején megismeri azt a házisipkát, azzal maga hímzett a nyolczágú csillagkereszttel, a mit egykor.
A düh
vad rohamával szökött oda feléjük s egy perez chignon és emberhát keresztül-kasul lett szab-
alatt sipka,
dalva a gyors lovagostortól.
Nem
is
tarthatott az tovább egy percznél,
mert a meg-
rohantak sem állták ki tovább. Leghamarább megfutott a jó monsieur Belle Ange, a ki az els mennykcsapásnál
nem
gondolt egyebet, mint
azt,
hogy Fatime
tért
!
181
Bt
h
jogtalanul buksiján
it
f<
«
<
1
I«-t
házi Hijikárn
í
húzogatja moal ai olTaaatlao lovagkorbácí-
rémültében
rína
l<
la
mdolat igazolá
eloltó,
kegYetleniil
il\
Caosa-
a mint visszatekint.
s
megismerte Hanna grófnt,
támadójára,
hihetett Vele
székérl,
< 'setl
s
val
hogy annak most nagy
i
luilllli.
Hanem még jobban magijedt, a m int észrevette, hogy ö most egy tökéletesen idegen mbe.rt vert meg, a 1
1
:i
1 1
1 1 ; i
i
nem
ismer, meg egy asszonyt, a kit ismer ugyan, de a kinek szabad jó barátságban lenni azzal az idegen kit
is
emberrel.
A düh
egyszerre rémületté, szégyenné fagyott ereiben
eldobta magától a lovagostort,
ajtón, lerohant a csigalépcsn, végig a
són
kábultan, reszketve, elfulladva,
;
i
kimenekült a sznyeg-
maga után, s futott a kapu A kapus útját állta. Feltnt neki
hagyott
homályos
minden
folyo-
ajtót nyitva
felé.
e dúltarczú
siet alak.
Feltartóztatá.
Hannának csak annyi
még, hogy látogatójegyét kivegye tárczájából s átnyújtsa a kapusnak. Hejh, hogy megjuhászkodott az egyszerre, a mim ereje volt
—
azt a nevet olvasta! segítette
Hogy
futotta
grófn
kocsijáért,
hogy
t felülni
Mikor aztán Incze reggelfelé visszatért Fatimével, odasúgta neki a fülébe a kapus :
—A
grófn
itt
volt az éjjel 8
megvert valakit oda-
fenn.
ZEUSZ, Hogy miképen
A NYMFA ES A FAUN.
kerül ebbe a történetbe bele a hajdan-
kori olympuszi istengavallér ?
arról
mindenekeltt
köte-
lességünknek tartjuk felvilágosítást adni.
Egy zött
bécsi és egy pesti német napilap hirdetményei kögyakran találkozott a mindent elolvasó egy franczia.
1S2
szöveg
(s
b von
helyesírási és nyelvtani hibákkal
mely így
spékelt) levelezéssel,
volt
czímezve
«A
:
meg-
mon
Zeüs.» Aláírva valamelyik a görög isten sok gyöngeáégui közül,
Danaé vagy Léda, vagy
Callisto,
vagy kicsoda?
Ez a levelezés Áldorfay Inczének szólt Fatime részérl. Rendes posta útján levelezni nem volt tanácsos, mert utánzott pecsétnyomókat
nem
hanem Budapesten is. A sokszor feltn olympi
csak Bécsben tudnak vésni,
levelezésnek az volt a legköz-
vetlenebb eredménye, hogy a me]y napokon valami talál-
kozót rendelt a nymfa a hamis istenek családfejének, aznap férj otthon maradt a feleségét strázsálni, ugyanannyi asszony ráült a férje kabátja szárnyára, hogy
legalább tízezer s
el
ne szökhessek hazulról.
dolgunk a mythologiával s gyanúra jönnünk, hogy ebbl a bonyo-
Tehát csak ennyiben lesz
nem
kell arra a
dalomból már csak egy «Deusexmachina» segíthet ki bennünket.
Mikor Fatime hazaérve, meglátta, hogy min állapotban van Caesarine, a fején hidegvizes compressek,arczán végig fekszik, hosszúkás flastromok, az egyik szeme bekötve ;
nyög
és lázban
van
:
akkor elkezdett dühöngeni,
ját és ruháit tépte, térdre és arczra vetette gott, fuldoklott, s
megint felugrott
és
sírni,
boszút esküdött.
Anyját a cselédek, kik segélyére szaladtak, már ájulva lálták s
odafektették az
ha-
magát, zoko-
ta-
ágyába, míg életre dörzsöl-
hették.
— Ki ezt? — Hanna, nyögé tette
Ki
tette ezt?
hörgé
magán
kivül a
leány.
alig hallhatólag Caesarine.
Fatime mindkét öklét az égnek mereszté
fel
s
aztán
elkezdé a saját fejét ütni velük.
Azt valóban ötlete volt ez.
meg
is
érdemelte magamagától, mert az
Csakhogy
a tervezett botrányt komikus
181
kimenetelnek
Cm
hí
szánta,
inbcn beront,
11
;i
nem
pedig
Katimé, hogy
jelenetén
n
lett
volna az okvetlenül,
inge ár eti étkeid asztalnál BL rejteknjtóvul. mikor htnn.-i
I
I
zongoránál, háttal
I
ii
totl
i txdré
tarine •> Béllé
ti
1
m
volna. Aztán DK g
fanná grófn
keedje Essexel,
s
iniii
in
ESmébd
királyné*
korbáeeeeal jöjjön látogatóbai
hitte, hogy a Starrwitzoknak több nevelésük van, mint Tudoroknak.
— Látja ön ezt? megragadva Incze
szólt
Katimé tompa, órcztelen hangon,
kezét,
elkábultan
ki
állt ott, vállát
az
alkoven falának támasztva.
st
Incze látta biz azt, eljött, a
maga
érezte
csipte ki a lovagostor hegye,
És Inczónek jobban
A
azt,
de
Ange úr
jó Belle
még most
fájt az,
lvétté kapott «per procura»,
a fülével érezte
is.
meg
trofeumait mutogatni. Neki
is
a fülét
is vérzett.
a mit Belle Ange úr
he-
mint ennek magának. Ez csak
a szive mélyén.
Ez olyan botrány, a mi képes még
azt
is
lehetetlenné
tenni a társadalmi életben, a kinek az szánva volt, ha véletlenül
más kapta
is
meg
az «effect»-et.
ember megsznt tábornok lenni, országos képvisel lenni, casinotag lenni, nemes ember, jó barát lenni. Egy arczul ütött férfi halott. Ha tudniillik le nem mossa valahogy arczárói az ütést. Férfival szemben lehet válogatni a fegyverben de asz
Egy
arczulütött
:
szony ellenében csak egy fegyver van. Incze megszorítá Fatime kezét
— Én tudni fogom, Fatime
elérté
s
azt
monda
neki:
hogy mi a teendm a mondatot s odaszökött a nyakába !
nem tördve a jelenlevkkel, Bella
és
Angezsal, cseléddel, or-
magához szoritá t szenvedélyesen. Aztán oda vonta Caesarinehoz, felmutatta anyjának azt a kezét, melyen a
vossal,
korbácsütés sötétveres csíkot hagyott hátra.
— Látod-e
ezt ?
(Már tegezte
is
mások
eltt.)
Incze látta azt és aztán jól látta Fatime arczán azt a
!
:
!
184
kívánságot, hogy hajoljon oda és csókolja meg azt az ütésfoltos kezet.
Egészen kínálva volt neki ez a kézcsók.
Hanem tev
aztán eszébe jutott a «lelkésznek» a gyónást
anya, a katonának a guerilla társalkodónje,
s
nem
tudta magát rávenni, hogy megcsókolja annak a kezét.
— Tudatni fogom önökkel,
komolyan, kalapját vette
Fatime utána nézett azt
hogy mit teszek
!
mondta
és eltávozott.
sötéten, s
aztán utána köpött s
mondta kutya :
Incze, mire szállására ért,
már megelzte
t
úgy tapasztala, hogy Hanna
a kezdeményezésben. Levele ott várt rá
a kapusnál. Sietett azt felnyitni.
A is
vonásokon
látszott
kuszáitan tértek
el
még
a kezek reszketése
:
a sorok
egymástól.
Uram Azok után, a mik megtörténtek, mi együtt nem
él-
hetünk többé. Igyekezni fogok mentl kevesebb szóval elmondani önnek azt, a mit teszek, és semmit arról többé,
Én
azért, hogy ott mert csak így válhatok el öntl, önmegaláztatásom nélkül. És én elhagyom hitemet, vele mennybeli üdvömet, családommal való összeköttetésemet, az egész ismers világot, melyben eddig éltem, azért, hogy öntl elválhassak. Ebbl láthatja ön, milyen mélység van
a mit érzek.
holnap indulok Erdélybe,
protestánssá legyek,
közöttünk
s
mivel van az tele
Elvárom, hogy ön
sietni
?
fog
utánam Erdélybe, hogy
minél elbb véget vessünk mindennek.
S aztán
felejtsen kiki,
a hogy tud.
Én már
feledtem.
Aláírva név helyett e két szó
•Never more.»
Mit
tett e levéllel
Áldorfay Incze ?
Alt
t<-ttr,
maga még
—
hogy elküldte
U
9géél lovclct
Fiátiin. n.-k h
e sorokat irta hoilá:
Holnap indulok Erdélybe.
bet alatt vége az
Il.it
egész formaságnak. Addig Légy liívem és gond..lj
,-,
In
Meg
felle
volt
gyzdve, hogy
homagium, a mit valaha istennt áldoz
Másnap
fel
férfi
részérl ez a legnagyobb
n
lábaihoz rakott,
egy
egy halandó leányért.
elutazott Kolozsvárra, a nélkül,
hogy Fatimét
látta volna.
E
világi
fogalmak szerint neki
nem
volt szabad többé ez
eset után e hölgyet meglátogatni addig, a
vánossággal
nem
míg
teljes nyil-
teheté.
Kolozsvárott aztán hozzáért ügyvédek kezébe került
A
az ügy, azok azt belevezették a rendes kerékvágásba.
oonsistorium megtett mindent,
a
mi hivatásában
állott,
megkísérté a formaszer kibékéltetést a felek között, az természetesen
nem
sikerült.
Azután eladatta indokaikat.
Engesztelhetlen gylölet volt az alap. Ezt mind a két bíróság eltt ismételten nyilvánítá.
A
fél
pör ezentúl a bírák
dolga volt.
Áldorfay Inczének a tizenharmadik napon aztán bizalmasan megsúgta az ügyvéde, hogy ha már eléggé átta-
nulmányozta Erdély fvárosának megszemlélésre méltó környékben a Torda-hasadé-
ritkaságait s meglátogatta a kot,
a tordai sóbányákat, a gyetzári jégbarlangot
s
az ab-
t
rudbányai aranytelepeket, úgy 6emmi sem kényszeríti arra, hogy az egész hat hetet itt töltse Erdélyben hanem ;
ha valami dolga van « odakinn », bátran elmehet utána, s csak majd az itélet kihirdetésekor kívántatik ittlakosságának bebizonyítása, a mirl majd ügyvéde annak idején táviratilag tudósítani fogja.
Incze kapott a vett figyelmeztetésen
s
rögtön
sietett
a
vasúthoz jegyet váltani, egész Bécsig.
Még
csak
A küls
meg sem
tisztességre
akart pihenni Budapesten.
még
is
tartott
annyit,
hogy míg
!
:
:
!
186
válópere folyik, addig táviratokat ne küldözzön Fatimének Kolozsvárról.
Az egész úton a
viszonttalálkozás képzelmével volt tele
a lelke. Elgondolta, hogy várja a leány naponkint az levelét, s
milyen meglepetés lesz majd
A
vágyak türelmetlenné
Milyen
az,
ha a késedelmes
t magát fogja meglátni
levél helyett
srk
gzmozdony Még hozzá
tették.
az állomások
Milyen hosszú ez az út
Milyen lassan mászik az a
!
az a szerencsétlenség is érte, hogy Pozsonyon
felhszakadás megrongálta a vasutat
túl egy
1
óra
öt
:
hosszat kellett várakozni Szempczen, a míg a közlekedést helyreállították.
Aldorfay ezt tartotta a sors legterhesebb
csapásának életében.
Nem
bírta végigvárni az
lehetett volna, ráült volna)
idt, felkereste a távirdát (ha s
innen, a hol valószínleg
sem ismeri már, nem állhatta meg, hogy ne tozzon Fatiménak legalább ennyit
3enki
távira-
— Ma megérkezem.
Zeüs.
A
távirdász humoristicus gyerek volt
tés fejében
egy százas bankjegyet
tett
:
mikor Incze
eléje, azt
fize-
mondta
neki
— Nincs istenségednél apró mennyk
?
mert ebbl nem
tudok visszaadni.
Az
elkésett vonat csak esti 7 órára érkezett
Incze a legels bérkocsit ragadta
el s
meg Bécsbe.
vágtatott vele * ut-
czába.
A
vasúttól a ház kapujáig, ez volt a leghosszabb út.
Futott
fel
a lépcskön.
A
rács be volt zárva.
Majd lesza-
kasztotta a csengetyüt.
A
nagy revolutióra elrohant a szobaleány félig fésülkö-
dötten.
—
Itthon az asszonyságok ? kordé Incze
keresztül.
— Nincsenek.
még
a rácson
—
Hova nirntek Nnii
Min hiiv
i;i
lehet
MlSOnvnk
?
tini. 'in.
tihljn,
.1.
1
1
:
i
v
?
nem tadom, nagytagOi úr. ám, li<>;'\ nem tudja. láTagtörtéllik, hogy i
i<'n
mondják
iirin
lobalányaümak,
ti
az
hogy
hová mennek. Léktülogotl egész lehangoltan
B
kapushoz. Azt fogta
kérdre.
— Nem hoztak ma egy telegrammot? — Még nem, nagyságos úr! — van Ilyen a mini intézmény ide
ni
Itt
táv
!
magyar monarchiában
!
az osztrák-
morgott magában Incze. Az em-
ber többre megy, ha a sürgets izenetét rá bízza egy
czi-
s azt felülteti egy ökrös szekérre. Fogadom, megelzi a telegrafot. Az az élezés ficzkó is jobban tett volna, ha a tréfája helyett siet rögtön a táv-
gánypostára
hogy az
is
iratot útbaigazítani.
Az az
valószínleg azt gondolta, hogy
élezés ficzkó
elébbvaló dolog lesz neki a vasúti
fennakadást minden
irányba megsürgönyözni,
meg
sürgönyeit nyélbe sütni
esak azután következik a sor Ju-
s
a fennakadt utasok üzleti
piter nuntiuinára Danaé kisasszonyhoz. S az biz elkésett. Incze még egy expedienst talált ki. Felkereste azt a
Ange urat minden este bizonyosan Ez az egy bizonyos dolog van anapalat\
kávéházat, a hol Belle fel
lehet találni.
második nincs. Valóban rá is Belle
Ange úr
talált.
ott ült
egy kártyaasztal
tyázókat nézte. Neki bizonyosan
nem
«
mögött » sakár-
volt pénze.
— Ah, a tábornok úr már megérkezett furcsa toppant. örömmel, mikor Incze — Önök nem vártak még reám. — De mindennap emlegettük. — Madame Belle Anget nem találtam od.ihaza. Nem ?
eléje
is
tudja ön, hova
menteké
szólt
188
— Hitemre mondom, nem tudom. Incze elvett a tárczájából egy újdonatúj ezrest
s
azt
két rétbe hajtotta.
A mi
képes volt Belle Ange urat hitében ersen meg-
ingatni.
—
Azaz, hogy hallottam az asztalnál, hogy valahova
szándékoznak menni, de már
nem
jut
eszembe, hogy
hova. Incze négy rétbe hajtotta az ezrest.
— Hát ön nem határozta magát szer utazásra? — Hélas sohajta Belle Ange el
fel
!
azóta valami nagy-
úr.
Dehogy nem. Ne-
kem ma Parisban kellene lennem, ha vissza nem tartóztatna.
a sors vas keze
— Parisban? hisz azt most ostromolják a németek. — Épen Én szerveznék ellenük egy szabad azért.
is
csapatot.
— Hanem a szükséges hadiköltség hiányzik hozzá. —
Kitalálta ön.
A
sors oly mostoha. Pedig soha
sem
mint most, egy ilyen hányt- vetett életet, mint az enyim, dicsén bevégezhetni. Hátha én egy kis nemzeti kölcsönnel segíthetnék önön ? Azt hálásan jegyezném fel a többi közé. Tehát mégsem emlékszik ön rá, hogy madame Belle Ange hova ment ez este ? Monsieur Belle Ange emlékeztehetsége egyszerre csoda-
volt olyan jó alkalom,
— — —
módon megjavult. De igen. A circusba. — Melyikbe ? Kett van.
—
— A Benz-félébe. Incze az ezrest Belle Ange úr markába csusztatá.
— Köszönöm, rebegé a citoyen. lonba.
Még ma
— Aztán vigyázzon magára. — Oh, nem fognak engem a németek. el
indulok Tou-
.
m —
Nem
í"
hamui 1
m ni is
attól félten h»>g\
n
németek közébe (A franeziák a
játékost nevezik «grecque»-nok.)
megtudva, vágtatott a Ott vett tói
h
bgj
én Unt;
...;..!.. ;',,|.
sietett bérkocsijához vissza
Renz circusához. magának egy páholyt
r
Áldorfay
bérelt a páholyt
s
i
egy távcsövet.
A
circus
tömve
volt,
mint rendesen.
Incze szemen szedte látcsövével az egész közönséget. végigmustrált minden
Sorba vizsgált minden páholyt, zártszéksort, találta
karszékosztályt,
erkélyt, karzatokat.
Nem
Fatimét sehol.
Megint újra kezdte. Csillagász
nem veszi úgy szemügyre
az égi testeket, szökevény üstököst keresve, mint
e tarka
emberchaoszt, hogy megtaláljon közötte egy üldözött ar-
Az nem volt ott. Meglátta volna t bizonynyal, ha ott van. Ez nem olyan arcz, a melynek el lehet veszni a sok között. Tízezer közül is kitnik az czot.
!
miatta odalenn a kitanított paripáit
Tánczoltathatta
madame
Ez, lejthette kecses virágtánczát a lóháton made-
moiselle Amaz, szórhatták az élczet és bukfenczet mossieurs les clownsok, hajigálhatta tül
a két trapézon
függ
egymást a levegn keresz-
gályarab,
nem látott mindabból
semmit, a mi a földön történik.
Már
azt kezdte hinni,
hogy monsieur Belle Ange valami
rossz tréfát követett el vele, vagy pedig
maga
is
egy
saj-
az áldozatja s Fatimeék mást hová mentek. Most, az eladás vége felé, a hová a legérdekesebb részleteket szokták szorítani, a közönség közt támadó izgalomból kezdé észrevenni, hogy rendkívüli figyelemreméltó mutatvány közeledik; minden látcs az istállóajtó felé irányul. Megnézte, mi van a szinlapon ? Capitain Bloomer, a rettenthetlen ménszelidít, el-
nos megcsalatásnak
mondtak
lett
eltte, mint a
—
adása egy ukrániaivad lóval.
;
100
Ez izgalmas látványnak
ha nem betanult
ígérkezett,
'
színjáték.
Legelébb
a szilaj ló jelent
is
meg
nyerítve rohant ki az istállóból,
romszor felrúgott a lovászmester
a fövényen. Vágtatva,
azon kezdte, hogy há-
s
felé,
ez
még
A
a ki ostorával pat-
szrérl
tantott eléje. Gubanczos, keféletlen
látszott,
hogy
czivilizálatlan állat.
közönség irányában
nagyon
is
tiszteletlenül viselte
magát. Az aréna közepén lehengerzött, jobbra-balra vetette magát s aztán felugrott, megrázkódott s elkezdte a fogaival a hátát vakarni.
Most egyszerre ezer meg ezer tenyér csattanik össze Kilép a nagy lószelidít mester, Capitain
tapsolva.
Bloomer.
Termetét a selyem tricotn kivül semmi sem fedi. Tökéletes vad indián. Azt mondják róla, hogy indus eredet. Vad, villogó szemei, felvetett vérpiros ajkai, göndörfekete
haja inkább spanyol vért árulnak
Egyik sem
el
benne.
.
Áldorfay az els tekintetre ráismer.
Ez Gideon
Ugyan
!
az.
.
A
.
.
clericus,
mvész.
magdzsi. És most lovar Miért ne lehetne az
a guerillavezér, a török jasz-
?
Ez az utóbb zött mesterségei
között a legtisztességesebb hivatás.
S meg
is
érdemli
mvészi
hírnevét.
Egyetlen kötélhurokkal a derekán közeledik a szilaj paripa felé, annak minden groteszk szökelléseit hasonlókkal ellensúlyozza, megkeríti, megrohanja, félkezével ereszti,
sörényébe
kapaszkodhatott,
hátára szökik mint a párducz,
bárhogy rugdal,
nem marad
róla.
s
ha egyszer
többé
szökell, ágaskodik, földhöz veri
Két térdével
szájába szorul
s
;
nem neki
magát,
le
átszorítja vékonyait, s az
alatt kezeivel leoldja derekáról a kötél-hurkot.
rázza, nyerít, horkol, harap
el
nem enged
nem
A
ló fejét
használ neki, a hurok
perczek múlva a vadállat megjuhászodva
!
mi
n(lj:i
tllpHIII
nló közönség
hódítójánál
'
kit
kti
Ald«.rl'a\
;i/l
leki
az alakot t
hitj.i
ltt. kJ ama erdben megny<
magi
mnlataágon a
*
:i
I
i
tfnáron istenkáromló kérki
.
.
t
.
1t
el< j<
.
(
Mi
i
maga al6M innét És kedve volna onnan a páhoh
ot
leugrani, odarohanni eléje és azt
— No hát végezzük
l>e
1
1
1<
azt a tusát,
>
1
1
•
I ; i
ni
I...I
inki:
amitakkora hai
szó félbeszakított
kérked
diadaltól
I'.
arca lattára egy világos gondolatja
támadt Most már tudta, hol vannak uiszt'djatól
nta
van
a zt
— Egy hét
óta.
Incze most
már tovább gombolyította a meglelt
Kiment a
fonalat.
néz
helyrl s a circusnak azon oldalára kea hol a szerepl személyzet szokott kijárni.
rült,
Ott
is
Már messzirl ráismert arra a mely Belle Angékat szokta hordani veres hin-
állnak bérkocsik.
bérkocsira, taja
!
kérdezé, hogy mi-
Bloomer?
ez a Captain
itt
eircusban Belle Angék
a
a másik páholyban
van
s
;
szürke és fakó lova.
maga
szokta azt havon-
kint fizetni.
Visszament saját bérkocsijához s kocsisának azt paranhogy a szürke és fakó lovas hintó mellé hajtasson. -
csolá,
a hova az fog menni, oda menjen
is.
maga
beült a
kocsiba és ott várt.
A
közönség hazaoszlott
szek
is
;
lassankint a
szerepl
mvé-
eltávoztak a mellék-kijáraton. Végre kiálták a veres
hintós számát.
Az
ajtó elé hajtott az.
Incze láztól dobogó szívvel leskeldött ki a hintó ajtaján.
És azután
látta kilépni a circus mellékajtóján Gideont,
karján Fatiméval, hátuk mögött jött Caesarine.
Nem
Caesarint vezette,
Gideon sarinet.
fölsegíté
hanem
Fatimét.
elször Fatimét a hintóba, azután
Akkor maga
is
beült hozzájuk.
-Cae-
!
!
192
A
lámpafénynél megjegyzett egy mosolyt az arczán Ál-
dorfay,
A
mely minden szónál többet
beszél.
veres hintó elgördült, Áldorfay bérkocsija a kerék-
vágásban követte. Hosszú, tekervényes kocsizás után, miközben Incze azt hitte,
hogy Bécsnek az ötödik külvárosában utaznak már,
egyszer megállt az ellhajtó bérkocsi egy kivilágított kapu eltt.
Incze kitekintett a kocsiablakból a
« veres
— De
s
megismerte a házban
torony » melletti hotel garnit. hisz ide egyenes utczán lehetett volna a circus-
ból eljutni és öt perez alatt.
Minek
volt ez a félórai laby-
rinthjárás idáig? Itt
ismét
látta,
hogy a kocsiból legelébb
kiszáll Gideon,
utána leemeli Caesarinet, azután Fatimének nyújtja karját.
Az könnyed szökéssel aláhibban,
fordul Incze felé. Ah,
ezt a
nevet
s e
perezben arczczal
arezot soha
sem
fogja
elfelejteni
Caesarine a bérkocsit
mlovar
elbocsátja
s
az odább robog.
mennek be elre a
hotel
bérkocsit elbocsátották. Talán gyalog akarnak
majd
Leánya
és a
karöltve
kapuján.
A
haza menni. Az
id
szép csillagos. Fatime szereti az ilyen
kóborlást éjszaka a bécsi utczákon végig.
Incze
is
elbocsátotta a
maga bérkocsiját
dett alá s fel járni a hotel garni eltt a
s
azután elkezfolyamparton,
olyanformán, hogy szemmel tarthatott minden kijövt.
Ha mondott
átkot
Hanna Áldorfay
fejére,
úgy
ez éj-
szakán rátalált az arra.
Most tudta csak meg, hogy mennyire odaadta lelkét ennek a leánynak. Az egész lelkét Képes volt étlen-szomjan elbolyongani egész éjjel, egy másik, vasúton átvirrasztott éjszaka után, azon ház eltt, a melybe
t belépni látta.
És aztán
lángolt a vére attól a gondolattól, hogy
a mosolygásnak, a melynek létjogát
még
annak
a színpadtól
is
!
megtagadta, szabad
tol in;isii:ik
rengve
i
-.
férfi
sabad megitta mini
i
;i
!
!
íi...
s lábait
:i
ki a/,
I
eltt
ö lábai iina-lata
Otókoltfl
esküdött, hogy meghal, ha
t
pem
in
-ni
r
rjöng bvében,
fel
aki
Méretheti, az most egy
másnak ad konyet és kaczajt És még kinek ? Egy kalandorunk. Anyja hajdani
i
rösónck. Az ö halálos ellenségének.
Hihetetlen ez! Hihetetlen!
ezagva elmennek eltte
még is úgy van. ha hárman karöltve, ka-
F>s
Mit fog tenni, hu eljönnek, :'
Revolver van a zsebében. Lelövi mind a hármat, aztán
magát? Meglehet.
k
De azok nem jönnek el. Az óra éjfélen túl jár már még mindig nem jönnek el, s Aldorfay még eg;
s
járja a szemközti partot.
Mar a rendrbiztosok kezdenek rá figyelmesek mint a
ki betörési,
lenni,
vagy vizbeugrási szándék gyanújába
keverte magát.
Azután egyszer a hotel garni kapuját is becsukják. A kapus is szokott alunni. Lassanként minden világot eloltanak az ablakok elsötétülnek. Innen ma már nem jön :
ki senki.
Incze fázott. Reszketett. Láza volt. Végigment a folyamparton, a bécsi folyam felszíne oly élettelen, rajta.
semmi járm
A part lámpásainak mint lidérczek lobogványa reszket rajta végig.
Felszine egy nagy fekete tükör.
visszfénye,
Hazament
szállására.
A feje oly nehéz volt húzta lefelé. Nem ilyennek képzelte ezt az éjt Nem ;
!
londította lelkét az egész úton a felizgult
min bnhdés
ilyennel bo-
képzelem
!
Ah
!
ez
És épen most, a
midn
asszonyok legszebbike ellen, a JóUl: Enyém, Tied, Övé.
II.
miatta válópert folytat az kit
érte elfeledett 13
A midn
e
koronája. S
nagyravágyó
kalapot a szemétrl
S az átok
nnek
kinálva van a becsvágy
azt eldobja és felvesz helyette egy szennyes s
azt teszi fel a fejére.
nem abban
megtörténik
van, hogy ez megtörtént így, mert Csakhogy száz ember közül
ez százszor.
kilenczvenkilencz nagyot nevet a tapasztalás után, azt mondja rá: «ez furcsa álom volt» s aztán nem gondol rá
Miért kell neki lenni annak a századiknak, a ki akkor is szeret, a midn már önmagát is gylöli ?
többet.
még
A
álom de az sem volt Az álomlátások is odavitték
kifáradt idegeket elnyomta az
rá nézve pihenés és nyugalom.
;
t, a honnan menekülni akart s még kínzóbb képeket varázsoltak eléje, mint maga a képzelem.
Késn mert
ébredt
nem
S nem esett neki jól a felébredés, magával az álmokat. Ott maradt azok-
fel.
vitte el
nak a folytatása, az ébrenlétben. Az asztalán talált egy jegyet, meghívót az igazgatótanács rendkívüli ülésébe. Walter Leo, az elnök volt aláírva.
Errl valami
ötlete
támadt.
Felöltözött és sietett oda az igazgatótanácsba.
Az
egyik kollégája azzal a szóval fogadta, hogy milyen
rossz színben van,
Nem
mi baja ?
rá semmit.
felelt
Egy másik kolléga szemrehányólag csóválta a
fejét,
a
kérdezre tekintve. Már hogy lehet egy embertl, a ki most jött a válóperébl, azt kérdeni, hogy mi baja ? Tán kéjutazás ez?
Walter Leo magaviselete Incze irányában semmit sem változott a végzetes szakadás óta. Gyöngéd és barátságos volt
hozzá,
mint mindig.
czélzást e kényes ügyre s
vétetni azt a gondolatát, neki.
nem
elégtételt,
jóslata teljesült.
Figyelmesen került minden
nem hogy
iparkodott Inczével észreezt
mind elre megjósolta
de sajnálatot érzett a
fölött,
hogy
!
MiKor
gylés
\<>li
l>i'
idzve
a Hzáraz számvetési ügy, a mi Leóhoz. \>< tt
tárgyal képezte, íneze
«
»« I :t
1
I
«
— Maradj egy nóra, mi^á aeki elmennek. Azzal bevárl — Barátom vagy-e mág? kórdezé Áldorfay Inczo WalLeót. — Ezt kordonod som szabad. Örökre — Úgy egy igen nagy szivességro veszem igénybe bain
Itltick
tcr
az.
ágodat.
Leo kzet nyújtott
rá.
— Élethalál kérdés, a miben szolgálatodat lefoglaltam. Párba
j.M'LVilül kéri ok.
Leo meghajtá magát. Büszke
volt e megtiszteltetésre.
Egész Rothschildbe mert volna fogadni egy részvény ellen, hogy
El
is
keleti vasut-
kitalálja az ellenfelet.
vesztette volna.
Semmi
kétsége
nem volt, hogy
a kihívandó ellenfél
nem
más, mint Bauernhass Siegebert gróf. Arról
is
bizonyos
volt,
hogy ez a párbaj, mely két jó nagyon komoly kimenetel
barátja között fog lefolyni,
Onnan
lesz.
elre
egyik élve
látta ezt,
meg nem
s el volt
tér.
határozva Inczét képviselni
Siegebert ellenében.
De
szép meglepetés készült a számára.
— Emlékezel
rá, folytatá
Incze
;
hisz sokszor beszéltem
errl neked, hogy van nekem egy régi halálos ellenségem, a ki engem kora ifjúságom óta folyvást üldözött, húszéves koromtól kezdve
De már most Leo nem tudta, hogy kirl van szó. Siegemég akkor kis gyermek lehetett. Te magad is jól ismered t. A magyar szabadságharcz
bert
— téged akart akasztatni. — Ah! Az én okakadály vezérem!* Hahaha! — Ne nevess!
alatt
—
föl
De bizony nevetek. A szemébe tudok rá gondolni máskép.
is
nevettem.
13*
Nem
!
!
!
190
—
Ez az ember nekem egész életemben mindig keserséget okozott. Ez az ember els feleségemet el akarta csábítani, s török hárembe vinni. Ez az ember engem csalárd barátság színe alatt az osztrák hadihajóra vitetve, az akasztófára szolgáltatott
át.
Én
felfogadtam, hogy ha
embert valahol a világon még feltalálom, vagy megölöm, vagy öl meg engem. Most ez az ember itt van. ezt az
Rátaláltam.
— De bizonyos vagy-e hogy az — Szemtl szembe láttam. Semmi Álnév van de én felismerem egy millió közül. — Tartós gylöleted van. S nem lehet ezen az emberen róla,
?
kétség.
itt
valami hozzá méltóbb
t
módon
boszút állani
?
Például
el-
hogy az állam kincseit ellopta ? Tudom, hogy tette de nem tudom rá bebizonyítani.
fogatni
—
alatt
;
azért,
;
Azonfölül
is,
a forradalom alatt történtekért rég általános
amnestia van már adva. És elvégre berrel késhegyre akarok
is
—
én ezzel az em-
'
menni
Áldorfay Incze szemei szikrákat szórtak
e szónál.
Arcza
halavány volt ós fényes. Erei kidagadtak homlokán. Leo látta, hogy ez nagyon komoly ügy.
— S hogy hiják ez id szerint azt a
te
haragosodat?
— Capitain Bloomer •— A — Az mindegy. Én — Csakhogy ez az Sapristi
!
circusi lószelidít
akarom t híni. hogy én tudom, sokkal hamaarra vállalkozni, hogy egy kardot elnyeljen, mint ki
úr, a
rább fog
hogy azzal verekedjék. Nekem mindegy, akármin nemét választja
—
bajnak. Eáállok az amerikai párbajra
a melyiké a fekete, az meghal.
is.
is
Húzzunk
a pár-
sorsot,
De tovább nem lakunk
együtt ezen a planétán! Elvállalod -e a baráti eljárást?
— A kedvedért
igen.
Még majd
keresek
magam
mellé
a klubban egy második gentlemant. S mit mondjunk neki, miért kérünk elégtételt? Vagy csak azért, hogy az orra félreáll?
!
<
— Az — Tehát
okot, i miért kihívom, m< girtam i levélben.
uy\
:i
1
1
uk
odahaza
v
i
h
ni
mire szüksége
itta a
I
ki
h
az tim hazament
uobájábóL Felhordsita maigen evett, csuk foly-
volt. H
tlieát.
Kzek voltak aztán
megjön
|
mim.
várj
Incze kezet szorított Leóval
:i
tíiz.
Délutánig remiben bsz
Jo| vnn.
Mcn étkeini sem ment gának.
Kard hegyére
kartell nsiflnk neki.
al.
rettent hosszú órák!
a
Ks neki
a tudósítással.
nem
A míg Leo
szabad addig a házból
kimenni; holott most futni szeretne, utczánfcl, nlrzánle, a csatorna közepén járva, a hol nem jön rá szemközt senki. S \árnia kell egy helyhez átkozva.
Bárom
óra volt
már
délután, mikor
Leo
benyitott a
szobájába.
— Nos? — Átadtuk neki a
viszonválaszt
írt
;
leveledet. Elolvasta.
azt
S
erre
kezünkbe adta. Elhoztam
rögtön
—
ol-
vasd.
Incze felszakította az
illatos,
niesen
felezifrázott borí-
tékot.
A
válasz egy látogató-jegyre volt írva.
Az a látogató-jegy vizahólyaglapból
készült, legváloga-
tottabb fényzéssel.
A «
válasz
könnyen
elfért rajta.
Ennyibl
állt
az:
Olyanfajta nkért, mint Fatime, sehol a világon
nem
szoktak verekedni. Capitain Bloomer*.
Incze feje szédült, az asztalra kellett támaszkodnia,
hogy
el
ne essék.
Olyanfajta nkért, mint Fatime
!
Ez iszonyú ütés
volt
a fejére
— Nos, mit válaszol a — Visszautasítja a kihívást,
tisztelt capitain ?
kérdezé Leo.
rebegé Incze,
összeverdtek.
— S mi okot ád a visszautasításra
?
s
a fogai
»
!
198
Incze odanyujtá Leónak a névjegyet.
Walter Leo bámult és ámult:
— Ah Hát Fatime miatt híttad a lószelidítt — Igen hörgé Incze, semmivel sem tördve többé. — Ez volt a gonosztevnek a legutolsó halálbne, hogy vétsége legyen mind a tizparancsolat —A én egész világomat föláldoztam rebegé ki
te
!
?
!
elleni
tele
?
kiért
!
Incze, zsibbadtan rogyva le egy karszékre. lálra sebesítette
t már
Ellenfele ha-
ezzel az egy mondattal.
— Kár dörmögé fogai közt Leo. — Most mit tegyek én ezzel az emberrel hörgé, öklét Áldorfay. homlokára — Én megmondhatnám, hogy mit tégy vele Hivd volt,
?
szorítva,
?
el
Munschba, rendelj pompás vacsorát, hozass pezsgt, s mikor már jól ittatok, akkor mondd el neki ezt a toasztot « öcsém Gideon gazember voltál teljes
magadhoz a
hotel
:
életedben
;
:
hanem mindazt, a mi gonoszat
tettél, ezzel
az
Áldjon meg érte nem tudom ki a mostanid ? s azzal csókold meg s add oda neki a ketts kulcsot.
utolsó gonosz tetteddel helyrehoztad.
Allah
vagy
!
meg, öleld Áldorfay dühösen ugrott
fel
— Te szólhatsz nekem így — Már mint úgy-e a én,
juk.
De
?
?
erre a gúnyolódásra.
Te
ki téged odavezettelek hozzá-
hát godoltam én azt, hogy te gyerek vagy, a kinek
czifra czukorbábot ád játszani, meg kell, hogy mondja neki: « aztán ezt meg ne edd, mert mérges ». Én azt hittem, hogy mulatod vele magadat, de nem azt,
ha az ember egy
hogy beleszeretsz. Nincs jogod velem így beszélni,
—
ekként
!
s
arról a
hölgyrl
kiálta Incze indulatosan.
— Valami kevés jogom van hozzá. Ahhoz, hogy miként
és kivel
mulasd magadat ? természetesen semmi hozzá-
szólásom. Lóversenyen töröd-e ki a nyakadat, vagy egy szép divathölgyért ? az a te nyakad,
rizni.
Hanem van
atyafiság. Félre
ne
s
nem
az én
valami közös kettnk között. érts.
Hanem
dolgom
Nem
az
a két consors összekötött
!
!
ÍM n nomméeja. Ne feledd
MVÜnk
hogy mi
el,
kapcsolatban vnn
Van egy
mindent tudnak: a hudoixok
Kz
elöl
ok I
-
•
titkait
li«l\
Kz a hely a börze.
is.
8 námol,
hiába rejtegeted titkaidat, llál IMIIM van.
nem
meivel
láthat, keeábi
mol, mig kis/;iinolja azt,
nem mindenki
Azt bitied,
krétái,
— hogy
hol
n
,
mit átmodtál aa
1.
éjjel.
ismeri a börzén a te * utezai
tündérlakodat ? Nem számították ntána, hogy meni pénzed szivárog neked oda? Mert azáltal, hogy tündéred az egyenesen adott ajándékot kidobja az ablakon, caak
hogy azt görbe úton kétszer annyiba
arra kényszerít téged,
kerülve juttasd hozzá.
—
vonódat mire költöd,
nak?
—
Hanem
hír
volt e
csak volt!
ersebb.
te
a
Azért, mert gondjának kell lenni arra, hogy
vagyonodat hogyan szerzed jobb
hát arra, hogy
miért van gondja a pénzvilág-
?
— Incze
nagyon ersen
!
A
te
neved a
Már
körökben.
bíráló
leg-
Fel ne pattanj, kérlek, most én vagyok az
A
mióta az
* utczai
házhoz vagy kötve, olyan
vállalatok jönnek felszínre a te neved ajánlata mellett, a
mikre minden solid üzér azt kiáltja:
« ez káprázat » És bámulva kérdezik az emberek egymástól: hogy adhatta a nevét ehhez Aldorfay Incze ? S aztán suttogva felelik rá hja, sokat elnyel a négy tánezosnös kéjlak !
:
— Uram Iucze, reszketve az — Csendesen légy! mondtam, hogy most én vagyok az !
kiálta
indulattól.
ersebb. Te sikamlós lejtn jársz
!
Tagadd
el,
hogy awies-
badeni bankkal értekeztél
E merészen
odavetett szóra Incze csüggedten roskadt
ezekébe vissza.
— Én nem
Ígértem nekik semmi bizonyosat, hebegé
zavarodottan.
— Ez a szavad elég
arra,
mióta a német kormány
a hol
elitéld
magadat
érte
!
a
országa területérl a
ezek a gazdag rablótársulatok Európában, keresve olyan országot,
szerencsejáték-bankokat szerteszét barangolnak
hogy
eltiltotta
:
betiltott üzletüket újra fölállíthassák.
A
többi közt
200
hazádra
vetették szemüket. Eljöttek fényes tervekkel;
is
ajánlották a fváros szépítését, adósságai törlesztését,
meg
lesz
engedve nekik a Margit-szigeten
felállítani játék-
ajánlották Balaton-Fürednek
bankjokat;
ha
hír
európai
fürdhely lyé emelését, ha ott tehetik le a roulettet. Elmondták sophismáikat, hogy hiszen titokban úgy is tele van az ország játékbarlangokkal, jobb, ha egynek adnak szabadalmat, nyíltan, törvény szerint, mely aztán busás adót fizet. S aztán kerestek maguknak egy nagynev embert, a ki vállalatukat a magyar kormánynál keresztül hajtsa.
Egy nagynev embert, a
ki egész életén át
becsületet szerzett össze magának, getni
hogy abból
annyi
elveszte-
a kinek van egy szenvedélye, mely ráveszi nagy becsületet, megfelel nagy pénzért, S ezt a nagynev embert felfedezték az *utcza
is lehet, s
t, hogy
ezt a
becserélje.
palotájában.
Áldorfay halálsápadtan
—
állt föl
Leo
eltt.
Még nem
—
Te hozzád jöttek el. Áldorfay Incze Nem! kötötted le nekik magadat. Azt mondtad: jöj-
Igenis.
!
—
De hát nem jenek késbb. Meggondolod a dolgot. Áldorfay Incze, abban a eléggé rettenetes-e az, hogy te,
k
kik és mi járatperczben, a melyben elmondták, hogy ban vannak, minden gondolkodás nélkül korbácsot nem ragadtál, s ki nem verted ket magad ell ? Incze félrefordítá arczát: nem türheté el Leo tekintetét.
— Hogy lehetséges legyen
az,
hogy Áldorfay Incze, az abban nyu-
asceta, ki egykor örök szegénységet fogadott s
godtnak érzé magát; Áldorfay Incze, a puritán, ki egy barátja hálaadományát visszautasítá; Áldorfay Incze, a
h
férj,
ki szegyeit felesége
eltt egy ajándékba kapott
gyémánttal megjelenni; Áldorfay Incze, a hs, ki jutalom nélkül harczolt, vesztegette életét két világrészben a haza, az emberiség, a szabadság pénzzel
nem
fizet,
nagy
esz-
méiért; Áldorfay Incze, az országos képvisel, ki a becsületes iparvállalaton nyíltan folyt üzlet mellett kapott nye-
!
!
!
501
mondái
izaborziuivu
bog
el?i
raboltok mi ezt
kitol
ez az Áldorfay Incze a/l m< ndl
ibl«<
u
társaságnak, mely átkozott pokolymfibel
hálájában koréi bélyeg hogy ott is mestelenre tessen le minden könnyelm embert, s meh öl árvák
osztalékát i'.n
ilknsnk
utolsó
tkz-
szólítja
a vállalatban, a minek özvegyek konye B ttn-
orátályos
bog] legyen társ,
lel,
\<
falatja,
hogy ez az Áldorfay Ineze azt majd meggondolom a dolgot, jöjjetek
vére képezi;
mondhassa
erre:
holnapután! 1
néznek szívdobogását
lehetett hallani a pereznyi
szünet
alatt
Leo összefonta
— És ha ezen
ujjait,
kezét tördelve.
a fatális holnaputánon egy szerencsés
véletlene (mondjuk) a vaksorsnak ide
nem
hozza ezt a
hst, s az merész bakugrásaival el nem hódítja kezedrl azt a leányt, te aláírod velük a szövetséget, azért, hogy annak a nnek egy fél milliót tehess a lábaihoz circusi
Hát
nem
isteni gondviselés volt-e,
ezot utadba hozta? S te circusi yongleurral,
még
mely most
ezt
a bohó-
verekedni akarsz vele ? egy
egy bohóczczal; de a
bolond, nappal okos ember, mert
ki
csak este
nem verekszik meg veled
a kedvesedért. Ez az ember neked egyedüli jóltevd a világon!
Áldorfay homlokára csapott tenyerével.
— Hová jutottam ?
— Még sehová sem, barátja kezét; de
Leo gyöngéden megszorítva legfbb ideje, hogy megállj és visszaszólt
fordulj.
— Én futok a világból — No, nem teheted, mert a ki
azt
hogy innen
elfuss, az
nagyon jó
föld
lesz
;
gömböly. Hanem,
még
pedig a rnüyen
gyorsan csak futhatsz Incze mindkét kezével megragadá Leo kezét s egy gyermek gyámolatlanságávaltekinte szemébe, mintha atyja
volna az.
!
—
Szólj, egyetlen
barátom a világon Találj
ki
f
számomra
valamit, mit tegyek ?
— Nehéz
dolgot
kívánsz
tlem, kedves Inczém. Te
beteg vagy. Nagyon beteg. így van az, mikor egy asceta belekóstol az asszonyméregbe. Magunkforma gonoszélet
ember, a ki szakálla ütközésétl kezdve tanulmányozta az asszonynépet, ha megbetegszik is egy pár szép szem szúrásától,
hét nap alatt kigyógyul belle
nyire homoeopathice philtrából,
;
;
még
pedig több -
de mikor egy szent iszik
annak minden csepp vérét
átjárja
ebbl az.
a
Azt
nehéz kigyógyítani. Egy villanására a szép szemeknek megint recidivázik. Te rajtad csak radicalis kúra segít.
— Rászánom magam. — Én tudnék számodra valamit. És ez az egyetlen gyógymód rád nézve a világon. — Mondjad. — Egy magyar és egy osztrák mágnás, gróf Z** gróf és
W**
terveznek most épen egy nagyszer éjsarki expedi-
tiót,
az északi tengely szabad óceánjának fölfedezésére.
Csatlakozzál ez utazókhoz.
Neked az kellakigyógyulásod-
hoz, hogy két esztendeig ne láss asszonyt.
Nem
vízgyógy-
módra, de jégkurára van szükséged. Kell, hogy olyan részbe menj, a hol a vizekben nincsenek nymphák,
s
világ-
a jégen
részvény-társulatok. Ott, abban a felséges halálországban
ismét
fel
fogod találni nemes nagy tulajdonaidat.
sarki utazókat az
A
jég-
egymásra szorulás, a kölcsönös segély
ösztöne, a sanyarú nélkülözés, a tudás vágya, az önfeláldozás szenvedélye edzett férfijellemmel gazdagítja meg. Téged csoda bátorságod, tapasztalataid, vas türelmed, jó
szived a vállalkozók vezérfényévé fognak tenni.
éjszakák hosszú nyugalmat hoznak szivedre
s
A hosszú
kigyógyulva
térsz vissza.
Aldorfay Incze megölelte barátját érzékenyen.
— Köszönöm neked a gondolatot! Elfogadom azt.Megyek a jégvilágba innen
Leo nem
titkolhatta örömét.
!
!
— Megengeded, hogy
ezt rögtön
miattiam az espedftíd
t
rendi Sói
ki
— Sut A hajó mái Indnlám kész. — Tehát még ma — Jól van. Én sietek rögtön jockey-klubba. A grófokat ni kell rela. '
a
most
ott találom.
— Megállj, még egy Nekem — Az mind az én gondom. Nekem szóra.
mindenféle prózai
itt
kl'll illtr/.licill.
1
meghatalmazást
s
nem
lesz károdra,
adsz egy általános
ha addig míg
vissza-
tnsz, ón kezelom ügyeidet.
— Vannak kötelezettségeim. — Azoktól igyekezni foglak megszabadítani. A kétséges
vállalatok elnökségeirl lemondasz általam vesztességgel
mam
;
is
;
részvényeidet
érvényesíteni fogom, a mikhez nincs bizal-
börzei foglalkozásaidat kiegyenlítem, váltóidat ki-
A szemtelen követelésekkel pedig majd el fogok Minden ügyed az én kezemben lesz. Te csak a fehér medvékre gondolj a többi medvéid brére én alkuszom. Még egyet barátom hát Hanna ? Hát Hanna ? Bizony Isten, már is gyógyulsz Még Hanna is eszedbe jut. Hát én azt hiszem, hogy ha Hanna, hogy az megtudja te északi pólushoz utaztál,
fizetem.
bánni.
;
— —
;
—
—
rögtön elutazik a déli földsarkhoz.
— Igen
;
de a válóperünk ?
Nekem még három
Erdélyben kellene töltenem a válóperünk bevárása
— Pokolban
töltesz te
három
hetet,
nem
hetet
végett.
Erdélyben
Walter Leo. Mi gondod most a válóperedre ? Eldöntik azt már nálad nélkül is. Ne félj, biz a pap nem hagy tréfálni magával, s ha meg
kiáltott fel
nem
türelmetlenné téve
jelensz, elitélnek
nak, hogy a lábad
több gondod.
vagy
ott!
futsz is
Ne
sem
«
makacsságban))
éri
a földet
Ha prókátor és pap félj,
!
s
úgy elválaszta-
Ne legyen neked
arra
kezébe jutottál, jó helyen
kettévágnak, ha mindjárt a világ végére
!
204
— Nem akarok senkinek adós maradni, neki legkevésbbó. Ügyvédemnek
utasításul adtam,
is
szék számára tartásdíjul
hogy a mit a törvény-
meg fog Ítélni, aztkétszerezze meg.
S most téged arra kérlek, hogy akkor ezen évdíjnak' megfelel tkepénzt bocsáss vagyonomból Hanna rendelkezésére.
Ne legyen kénytelen minden évben egy nyugtát melyen az én nevem is elfordul.
aláírni, a
— Jól van, öregem.
Nagyon jól van. Kezdek rádismerni mondat megfordítva áll. Vetkzd
megint. Nálad a bibliai le az «új»
embert,
a hogy rendelted. tól
még azt,
.
a
s öltsd fel .
«
régit ».
Úgy fogok
a mit legnehezebben ad ki
becsülését irántad.
:
Egyéb úgy se kell már neked asszonytól. Leo sietett. De mikor már kezében volt kalapja czája,
még
fizet
napom van
ellenedben
s
visszatérek.
De ma
miután liquidálok
veled,
akarok semmivel adósod maradni. Te most, a míg
vagyok eltted, elismered nemcsak zak,
és pál-
egyszer visszatért az ajtóból.
— Megbocsáss, hogy még egy szóra
nem
tenni,
Visszacsikarjuk attól a kevély asszony-
hanem
azt
is,
hogy jogosultak.
A
dül maradsz, felébred benned valami, a
magáról, hogy
a büszkeség
!
s
itt
hogy szavaim igamint azonban egye-
azt,
mi
azt hazudja
azt fogja kérdeni tled,
hogy de hát mi neked ez a Walter Leo, hogy ez minden lépten-nyomon elálljon, mint Sophocles trgoediáiban a
hsnél a engemet a te Mentoroddá, tégedet meg az én Telemachommá, hogy elküldözzelek hol Amerikába, hol Grönlandba ? s te aztán menj szép engedelmesen, a hová én küldelek ? Azután meg chorus, beleénekelni a scénába
mardosó lelkiismeretet
?
Hogy
s
helyettesíteni a
ki tett
fogsz állni a tükóröd eltt 8 körülnézed magadat.
fogod mondani
— Zeusz — Zeuszról !
Zeuszról
:
hisz ez valóságos Zeusz arcz
szólt Áldorfay
S azt
!
megdöbbenve. Hát
te is
tudsz
?
?
Hogyne, hisz együtt jártunk iskolába
Egész tizennégy esztends koromban mindig mythologiára tanítottak a classisban; abból tanultam a legels istente-
!
!!
Ktfl
i.
n
>!!.
(l;i!i(lv
gavallérok
ii
mind tapu :
i
Zefln
mi
tauulnuinyaim, .
Id<
hl mind
atya,
,/t illataim
Apolló
sillinnr/. mellette.
rs;ik fiirillvíizni,
Pyonigoi csak inni tud de Zeusz az ontu ki ha ak:ii\ :ir;iiiyesVÓ ÍB tud vallo/ni. Kz
iító,
;
a
állhatlan hódítója. Kz
leniek,
ti
kifejt-/.* ^t.l
süni korszakul!, a
u
homlok, i Villámló
s
j<
nok ellen-
a
telt piros
ajkuk,
az agéll
s
ha mosolyog, ha tzbe jön, nem a legtökéletesebb eszmém kepe-e egy férfinak ? És akkor azt fogod montokintet,
—
dani magadban: iái lehetetlen! Hihetetlen és elképzelhe-
hogy valaki ezt a Zeüsz-alakot
tétlen,
keoskebak satyrért
!
elcserélje egy fél-
n ép szemekkel, egész-
Hogy lehessen
séges érzékkel, a kiben úgy megtévedhessen az ösztön,
hogy ne Zeuszt válaszsza, mikor félreértésnek, igézetnek kell
való legyen!*
itt
teheti.
Káprázatnak,
lenni. Lehetetlen,
hogy az
nem
Ezt fogod moudani, mihelyt engem
magadat meglátod. Hanem hát jegyezd meg magadnak barátom, hogy a mennyi isteni joga volt Jupiternek megcsalni Junot egy nympháért, épen annyi emberi hí
tsz
s
joga volt a
nymphának megcsalni
Jupitert egy
— faunért
Mert, mint tudod, a sors szereti fentartani a symmetriát s
a fátum
még Zeüsznek
is
parancsol
;
azt is tanultad
még
az oskolában.
Incze bajuszát harapdálta czélzás
nagyon
kéjelmetlenségóben.
Ez a
odatalált.
— Tehát hogy méggyzzelek — Nem bánom. De egy — Halljuk. Jó.
arról,
tükör élé állani és magammal beszélni én :
hogy nem fogok is
veled
megyek
feltétel alatt.
— Te még ma semmit sem — Hát ezt már megint honnan tudod ? ettél.
-
— Idejövet találkoztam
a pinczérrel, ki az étszereket
elhordta tled. Láttam, hogy
mindenbl
leszabtál egy fala-
tot s azt is otthagytad.
— Már látom, hogy a — nem eszem
börzén azt
is
tudják,
hogy mit
;
!
206
— Tudják
Már most hát ha engemet meg akarsz a fell gyzni, hogy komolyan és elhatározottan állsz föltett szándékod mellett erre nekem a legels s legmegnyugta!
:
tóbb bizonyság az lesz, ha most legelbb
is jösz velem egy velem együtt eszel és iszol, a hogy becsületes jó lelkiismeret ember szokott enni és inni Szegény Incze még nevetett is Leo kedélyes felhívá-
étterembe,
s ott
:
sára.
Talán utoljára nevetett életében.
FATIME. A
két gróf, ki az
éj sarki
expeditiót rendezte,
mel fogadta Áldorfay ajánlkozását a vételre.
A
hajó
már
fölfedezési
dulással. Altalános volt az
a
fölött,
útban rész-
indulásra készen várt Triestben. Rög-
tön táviratoztak a kapitánynak, hogy várjon
is,
nagy öröm-
öröm a klubban
még
is
az elin-
— nemcsak
hogy Incze elmegy a jeges tengerre, hanem a
fölött
nem lesz itten. Voltak még jó barátai, a kik sajnálták. Azután még egész estig lótott-futott vele Walter Leo hogy
a
városban, mindenféle szükségleteket e nagy úthoz összevásárolni.
Még málházni
is
segített
neki, a
miben nagy
ügyességgel birt. Incze azt mondta, hogy
még
az nap
el
akar utazni
tehát a tíz óra táján induló vonattal.
Ezt tudva,
még
nyolcz óra eltt magára hagyta
t
Leo,
hogy Inczének még sok magánlevelet kell megírnia, ügyvédéhez, tán ismerseihez is mindenesetre leköszönését képviseli mandátumáról a ház elnökéhez s gondolva,
;
;
holmi apróbb számlákat kiegyenlíteni. Fél tizkor találkozunk az indóháznál!
— megölelve a búcsúzáskor. — Eljösz oda?
szólt, Inczét
t07
— Hogyne!
i
Egy btonhoisidoi mondtál
MII
11.
Ili. II.
riitonflá-
Ilit.
E nagy elhatározás után az
lett
a legsürgsebb teendje,
rendbeszedje irományait. Egyetlen niegirni való levele volt: a hál elnökéhez. Az egész világon
nem
táról szükség lett
volt
már
senkije, a kit sorsa fordula-
volna értesítenie.
Inasának meghagyta, hogy ftse be a kandallót. Mikor aztán a tz lobogott: magára zárta az ajtót,
s fel-
annak egy rejtekosztályából a csomagot, mely egy rózsaszín szalaggal volt
nyitva íróasztala fiókját, kivette azt
keresztülkötve.
Legelször
is
ez a szalag vándorolt a
legszebb fekete hajfürtöket fonta az
tzbe. Valaha a Lobbot
keresztül.
vetett.
Utána lebbentek egyenkint a többi gyöngéd emlékek.
Finom asszonykóz rajzolta levelek még most is illatozók. Egy göndör hajfürt á halántékról levágva. Egy batiszt zsebkend, mely egykor egészen nedves volt a könytl. Egy ;
:
oktalan
féltés,
egy gyanú árnyéka miatt hullottak ezek a
Még most is hangzik az átlátszó foszlányon keresz«kétkedhetel-e bennem ?» Tzbe vele! Egy szárí-
könyek. tül
:
a mit a mezn szedtek. Minden virágnak külön jelentése. Szalma ez már! Egy szeletke abból a kék ruhából, a miben legelször megszerette. Egy tott virágbokréta,
t
gyöngéden bohókás
váltó,
mely így
szól
:
« fizessen
ön
— látra — Aldorfay Inczének — öt milliárd — csókot. Elfogadom Fatime». — Lejárt már! — Eléghet! — Hímmiknek értéke a kavics és kohinoor Tegnap kohinoor, ma kavics. És aztán arczképek, fényirda és mvész-ecset termekei, minden alakban és jelmezben. Mind, mind oda kell hullámok, zett csecsebecsék,
között váltakozik.
irgalom nélkül a megsemmisít zsarátnakba.
»
:
208
még hátra. Ez a legbecsesebb. mily alakban csak otthon, bizalmas édes órán volt
Csak egy van
A
látható.
A
fényirdász csak ezt az egy képet vonta le
megsemmisíté Incze szeme
s
utána
láttára a negatív rajz üveg-
lapját.
S
ez a
kép oly sikerült
!
Az a
van visszaadva
oly élethíven
e
báj, az
a mondhatlan csáb
vonásokban. Az alak, kezeit
könyörg
összetóve, könyörögni látszik s e
tekintetben,
mozdulatban van a legcsábítóbb varázs. Most is oly könyörögve néz reá Mintha mondaná « Engem ne vess a lángok közé, a többiek után. Én nem az vagyok, a ki megcsalt én az vagyok, aki szeretett. Én csak te rád nézek. Másra nem néztem soha. Én nem !
:
vagyok a másé, csak a tied. Bellem nincs több, csak egy, csak nálad vagyok. Engem is el akarsz égetni ? Elitélsz-e ? Kárhozatra dobsz-e vetsz
rám
és
?
kihallgatatlanul ? Te dühös szemeket
én rád mosolygok. Volna bátorságod engem
is elhamvasztani? Nem félsz, hogy sikoltásomat hallod, mikor a tzbe dobsz ? Hagyj élve, kérlek !» És Inczének nem volt bátorsága azt a tzbe hajítani
Visszatette a fiókjába.
És aztán elvették nyugtalan érzelmek. Oly rögtön megválni attól, a kit egészen magáénak tudott.
A
kinek egész teste-lelke, a hajszálától a gondolatjáig az
övé volt. S most elfusson tle, a nélkül, hogy szemébe nézett volna
í
megmondaná
Elhagyja örökre, a nélkül, hogy okot,
a miért elszakítá magát tle
neki az
?
Elitélje t, a nélkül, hogy mentségét hallotta volna? Kimondja a halálitéletet «mi egymásra nézve meg vagyunk halva». És ezt*még ne is tudassa vele? Megtagadja m&gától azt az elégtételt, hogy odamenjen hozzá és szemébe mondja neki «te széttépted a legszeretbb szivet te sárba dobtad a kinált becsültetést te megöltél engemet is, magadat is. Miért tetted ezt ? S hátha tudna rá valami mentséget mondani ? Hátha :
:
;
:
!
egy iióval
tudna
fel
valami éra
kt<
dk
(iidoon
*
<
1
\
•
1 1
n
1
1
Is lehet, hogy
nem
!
Miifii.iK
1
volt
i
i
| (I.
dühöngBi,
(üdeoíl
(
»
n<
nt karöltve.
fclfi
II
II
.;ti.imi
'.'
Téteti
férfival hi
m
derit<
m« m.
Hiszen mii
|)(
!
;i
ki
most
I.
most a jámbor Belle Ang< b( tudja i dolgot, vagy ha tudja,
(c
vagy
erse.
fel.
nem
sokai bánja.
De hát Gideon sért levele? ál lhet, hogy kiszámított ser Az lehet a bonodtól egy ördögi
tréfa,
mely emberére
van alkalmaivá. Miért ne adta volna ö
meg Inczének
ezt a döfést,
mikor
hogy ez annak milyen nagyon fáj Inc/e közel volt hozzá, hogy kimentse maga eltt Fatimét. Közel volt hozzá, hogy megbocsásson neki.
tndja
!
1
jól,
Igész szenvedélyével szerette
!
nyolcz órát harangoztak ott künn.
Isti
l.z a
jeladása mindig. Ekkor szokott
harangszó volt az
Fa tiniéhez ellátogatni. Mikor a nyolcz órát harangozták, félbehagyta a munkáját, ha otthon volt jából, és
ha künn
járt
;
letette
ment, hova a szive
Éa most hasztalan Pedig tán várják
!
;
megfordult sétá-
a kártyát a kezébl, ha játszott.
vitte.
szól a
harang
?
Távirata megérkezett azóta. Bizonyo-
san várnak reá
Egész
teste borzongott.
Lázban
volt.
Azt mégis tudatni kellene vele, hogy eltávozik hosszú
idre
és olyan helyre, a hol virág és asszony
nem
terem
soha.
És aztán a keser bucsúvételhez átadni a hotelen teremannak az t abban a pillaki a tudta feledni, s irását, a kiért t el
tésnek azt a kis lapot, mely öt úgy meggyalázza
natban
is
megveti, a
Jókai: Enyém, Tied, Övé.
midn TI.
:
szerelmét elfogadja.
U
1
-!
!
210
E
kegyetlen elégtételt nem tagadhatja meg magától. Nem. Ez nem gyávaság már. Ez nem a szerelem örült szenvedélye. Ez a boszú szomja. Valakin boszút kell állani Valakinek által kell adni a felét annak a keserségnek, mely t a világból kiüldözi. Valakinek szenvedni kell akkor, a mikor
az
eltemetni.
Ha
szenvedését az örök éjszakák földére viszi
a
férfi
nem, hát a
n
Felöltözött látogatáshoz.
Nem
fogadott bérkocsit, szüksége volt rá, hogy kifussa
magát.
A
Práter széléig jó távol van
;
neki rövid volt ez az
út.
Mintha kergetne valakit, úgy
sietett. Hiszen gondolnia hogy még ma milyen hosszú útra kell indulnia. Alig egy óraköz van még hozzá. Mikor Fatime lakához érkezett, megállt és megnézte óráját. Három negyed volt kilenczre.
kellett rá,
Fél óra elég lesz szivének keserségeit kiönteni odafenn.
S ha másként
talál történni!
mérgét tudja valaki
!
Ha
szé varázsolhatja egy csoda
csoda elég
?
ha
e
keserségének
ellen-
a széttört boldogságot ismét egész !
s
nincs-e az asszonyszívben
— akkor adieu Tegethoff
!
utazhatnak a jég-
sarki felfedezk nála nélkül a jégvilágba.
Még
ez a gondolat is végigvillant agyán, a mialatt az
óráját megnézte.
Becsöngetett a kapushoz. Az kidugta a
fejét.
— Itthon van-e Belle Ange kisasszony kérdé tle. — Igen itthon van. A kapus az embere — Elhozták-e a táviratomat, a mit Szempczrl küldtem Belle Ange kisasszonynak — Nem hoztak ma tegnap semmi — Megfoghatatlan. ?
is,
volt.
?
ide
és
táviratot.
könnyen megfogható. Elfeledte táviras az újabb kor «Hermes» -ei nem találnak olyan könnyen rá a Pieridák berkében adresse nélkül Pedig nagyon
is
tára feltenni a lakást
!
!
211
biti
ibisonyofi oymphára,
n
mint
már
Incze most lépoefln
;i
/art
|
I
masikat
I)
Bsenetei kuid,
reniénynyel
jó
haladt
fel
;i
cáoeonú
it'-n-
is
:t
felhúzni.
— Itthon van kisasszony — Nincs idehaza. a
\
Zea
eljött a nobei< léleríp \oit il Ince olyan OagyOD es.mgetett, hogy nem volt ideje
oget<
lábáD
kinél
i
boldog idkben.
régi
ii
'.'
kente tle.
szohaleany Katimé embere volt.
Incze megfordult ós visszament a lépcsn.
Nagyobb gyámapai gondoskodást csakugyan nem kívánhatott már sorstól, mint a minben részesült. A kapus azt mondta: itthon van; a szobaleány azt mondta nincs itthon. Ebbl olyan kevés tudománynyal ;i
:
három negyedórából neki sem szükséges ennéla háznál többet elvesz-
kiszámíthatta, hogy a hátralev
csak egy perczet tegetni
A mi :t
!
pedig a szép szemeket
illeti,
hát hiszen senkinek
világon olyan szép szemei nincsenek, mint a
— tengeri
fókáknak.
Tehát siess
!
Mert lemaradsz a Tegethoffról
Még sem
sietett.
Átment
Práter felli járdára
a
s
onnan kémlelt
fel
haj-
dani paradicsomának lefüggönyözött ablakaira.
A nehéz damaszt-függönyök
is
elárulák,
hogy Fatinu
szol iájában világosság van.
Kjh. Fordíts hátat neki
Láthatatlan kezek vonták, taszították
el
onnan
;
olyan
nehezen ment a távozás. Hatszor is megállt vissza-vissza nézni. Azt várta, hogy utána szalad valaki és visszahija.
Nem
hittak vissza.
Kábultan bandukolt visszafelé azon az úton, melyen oly sietve vágtatott idáig.
Egy-eg}'
nalak suhant
el mellette.
Annak mind ersen 14*
;
!
212
arczába nézett. Olyan jól esett volna neki, ha valamelyik-
ben Fatimét ismerte volna meg; ha
nem
csakugyan
volna otthon.
Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. itt van a zsebében a ketts kulcs.
Hisz
Ennek csak az utána hozta
az eredetit
el
csinált másolatát vitte el
magával
s
ez azóta
is
Hanna
mindig pénz-
tárczájában van. Visszafordult. Azért
hanem
sem fátum uralkodik az emberen
az önakarat
Most már csaknem futásra vette a dolgot, úgy sietett. Mikor ismét visszatért a házhoz, nesztelenül, lábujjhegyen haladt el a kapus ajtaja eltt, hogy észre ne vegyék s zaj nélkül ment föl a lépcskön. Mikor a mezzanin ajtaja eltt megállt, egyszerre úgy mintha egy megnevezhetlen hang, valami
tetszék neki,
csendülés, vagy zúgás, (mintha egy
reszketne át azt
;
s
minden
egy alaktalan,
zeng
tenger volna)
minden idegével hallaná fény kápráztatná el ismers mégis de
idegein, s
szemeit «Incze
!»
Nevét kiáltották valahol
?
Nem. Csak érzékcsábulás,
hallucinatió az.
— És sokáig nem — Keze reszketett tán? vagy szeme nem
Kereste az ajtón a kulcslyukat. rá.
talált
látott jól ?
Egyszer aztán magától
felnyílt az ajtó.
Be sem
volt
zárva.
Ki hagyhatta nyitva
?
Incze belépett rajta
s
nekiindult a sötét lépcsnek.
És ekkor egy rémgondolatja támadt. Hátha az, a ki ezt az ajtót nyitva hagyta, most e lépcsn vele szembe találkozik. Ki lehet az ? Kinek van még e titkos ajtókhoz másik kulcsa?
Nem Hannának
sötét
?
Mikor a szentszék eltt a legels kibékülési kísérletnél
!
I
n egyetérten
és
fcrj
ntlenül
ment
n/.t
gyülolil
ki
Hat hót
alatt k-t
id, Beiiimi
,
órában, a melyben szabad
ón
:
Teleprünknek régé Leei. Nem ránt, hogy Ön abban lesz,
legels
hogy siessen ahhoz a nhöz,
tartani, is,
mböl Ujvel Hamui oda
Lnc./chi
(•Uram.
hogy engesr
nvil
.
kOtelti i
légének fogja
kim ik becsületét ön
elvettük; s teljes elégtételt fog adni neki
is
ön
Int-
ve teszi t. Ennyivel tartozik neki. Hanem egyre kérem önt Tartózkodók e hat hét alatt, a míg önnek nevét vi I QveL lein, minden néven nevezhet érintkezéstl ezz< Mert ha ón megtudom, hogy ön abban a házban e b.it bél alatt látogatást tett, hogy e nhöz az utczán hozzá szólt, hogy ön neki levelet irt: én a válóperi itélet kihirdeti eltti órában visszahúzom a keresetlevelemet kinyilatkoz1
;
tatom, hogy önt szeretem
válok
el.
:
visszakatholizálok
Tehát a mire kértem,
el
ne
—
És már nagyon is elfeledte, a mit igért Mm- ott van a házban és halad fölfelé a titkos A mezzanin folyosó-ajtaja pedig nyitva. Ki jár
Nem ségre,
itt
eltte
képes-e
és
nem
felejtse.*
Lép
?
amaz ers akaratú
hogy megtudva
n
férje eltávozását
arra a
vakmer-
Erdélybl, hirtelen
a birtokában lev kulcsok segélyével fellopózzék ama sznyeg-ajtóig, mint már egyszer tette, s a mint a szószeg jön fölfelé: egyszerre a sötétben mellbe-
utána siessen,
ragadja fülébe
t
s
egy ideges kéz
s
egy ismers hang azt súgja
:
«Én tudtam, hogy ön nem tartja meg férfi elttem S azzal letaszítja t hanyatt, mint egy Ez a rémkép állt eltte a sötétben. !
szavát.
On nem
>»
tehetetlen bábot.
Üres agyrém!
Hanna nem rzi sem
vitte
el
többet az
lépteit.
magával. Mikor innen
azokat a zárban.
A
A
titkos kulcsokat
elfutott,
benne hagyta
házi nép ott találta azokat
s azt hitte
:
214
Incze kulcsai voltak. Most, ki tudja, ki használja azokat ?
Hanem
azért a
láthatatlan kéz mégis folyvást össze-
szorítá a torkát s fenyegette,
hogy
letaszítja
Félénken, óvatosan, mint a tolvaj, haladt
a lépcsn.
fel
az ismeretes
elszobáig. Ott megállt hallgatózni.
Benn semmi
nesz. Csendesen vannak.
Megkisérti vigyázva
nesztelenül betolni
a kulcsot a
zárba.
Meglepetve veszi észre, hogy egy másik kulcs már benne
van kivülrl.
Az
ajtó tehát nyitva.
Semmi sem
A A
gátolja,
sznyeg-ajtó
hogy belépjen
rajta.
nesztelenül feltárul.
szobát kétféle világítás derengi
át.
Egyik a lobogó
kandalló tüze, másik egy tejüveggel letakart lámpa, mely-
nek ernyje egy bvkörön belül minden tárgyra intensiv világot vet,
A
míg azonkívül félhomályba burkol mindent.
megvilágított körben áll egy kerek orosz mozaiklapú
márványasztal, melynek egyetlen lábát redett bronzkígyó képezi
;
három
összeteke-
szétnyujtott fejeikkel alkotva a
talapzatot.
Az asztalon
ezüst samowar, chinai porczellán csészék,
egy palaczk mandarin liqueur, (melynek palaczkja kétszáz forint.)
Az
asztal,
samowar,
csésze,
mandarin, mind az
ajándéka.
Az
asztal féloldalt áll a kandalló eltt, a
hoz egy nyugvószék van tolva,
s
azon
ül,
másik oldaláhanyagul oda-
omolva, Fatime. Fehér, hímzéssel gazdag
sr
pongyola-öltöny van rajta
;
szénfekete haja felbomolva omlik le vállaira: két
czipkben, a kandalló eltti rácsra nyugtatva. Kezében egy nagy fekete legyez, egyik lapján mvészi festményekkel. (Ez is Incze emléke !) Ennek lába, rózsaszín szalagcsokros
.
•
215 •.
;i
hím
ikkal a lábainál
nl<>
ala-
llllSM'll. \
)i;in\
alak
kii liiinzftl
n | |
ül
lábainál
n
K.
s/t
\;iii,
in.
<
lideon.
laámolyon
.iiinyi
inni.
tt
mi
melynek hun
ül, u
emlékezet
\;ui
rajta.
bozzá Öltve. V
(Herkules
aegrl
Ompha lónak.)
fonni
A yongb-ur odakönyököl
bever ós
ég
belélegn
e füstöt,
az volna
a./,
11
H/ck támlájára, melyen Katimf
szivarából füstöt fúj
annak arczára. A hölgy
gyönyörtol felmagasztalt arcsesal, mintha
ambrózia. Harmadik
lény nincsen jelen. (Vak két csésze van az asztalon. Caesarine Bsámára oú itt.
i)
* 1
1
I
l«i
\
Annyira re
«
el
vannak foglalva egymással, bogy nem veszik
a feléjük közeled alakot, csak
midn
az
már a lám-
pától megvilágított körbe belép, mikor egyszerre elttük a II.
Incze oly Bápadt, mint a sírból kelt halott. Öklei össze
vannak
szorítva:
baja
szétdúlva;
szemei
Fatimére
un resztve. .utálatra méltó asszonyi teremtés ez. Mikor megpillantja Inczét, még csak egy vonása sem arnl el megdöbbenést; még csak meglepetést sem.
Tökéletesen tud uralkodni a vonásain hozzájárulhatlan a szive
Még
csak
csupán azt
amaz érzelmek
nem
;
—
vagy talán
iránt.
is változtat hanyagul elomló helyzetén hogy legyezjével félrehajtja az arczába aztán e legyez egy kecsteljes hajlításával ;
teszi,
fujt füstöt s
üdvözletet bólint Incze
S mindezt
felé.
oly nyugodtan teszi,
mintha színpadon adná.
Azaz, hogy színpadon jobban adná. Ott játszaná élet-
híven a halálos rémületet, az elpiruló szégyent, mikor lelke
mélyéig
sértett
kedvese
ily
pillanatban meglepi: holott jól
t—
hogy annak a trnek, a mivel a szerep instrucmeg fogja ölni, elször is nincsen hegye, tiója szerint másodszor meg nem fog ez azzal igazán szúrni. Most pedig még csak egy arczvonása sem változik. tudja,
—
!
!
216
Valódi oroszlánszelidít nyugalommal néz a
felé köze-
led szörny szemébe. Ez a nyugalom társára
is
ragad. Bár
annak
izgatott
árczvonásain inkább meglátszik az erltetés. Az sem kel fel
alacsony székecskéjérl, szivarát szájába dugja, egyik
térdét két összefont keze közé veszi s
Áldorfay arcza
most már a
füstöt
felé fújja.
egészen elfeledkezett róla, hogy a látogatónak
Incze
köszönni
is
Szólni
is
szokás.
Nyelve a
alig tudott. Ajkai szárazak voltak.
szájpadlásához ragadt.
Pedig neki kellett megmondani, hogy miért jön
— Fatime
kisasszony
egész
kezdé,
!
leányhoz. Bocsásson meg, hogy ily
még ma
elutazom,
s
elébb
közel
lépve a
idben zavarom
valamit
el
kell
;
de
önnel vé-
geznem.
— — Az nem tartozik a dologra, monda Incze. Azért
Ah, ön elutazik S hová ? szólalt meg a leány, a legcsengbb hangon, gyermeteg kíváncsisággal. !
hogy megmutassak önnek egy levelet, melyet nekem Captain Bloomer. A levél önrl szól.
tem irt
ide,
jöt-
mu
— Én rólam Ah — van. Olvassa ön. ?
Itt
S azzal átnyujtá neki a névjegyet azzal az egy
megöl
sorral.
Fatime most már kíváncsian helyzetébl, szétrázta homlokáról
felemelkedék
nyugvó
zilált hajfürteit s
köze-
lebb hajolt a lámpáshoz, hogy jobban lásson.
Incze figyelemmel vizsgálta e
Nem mikor
ezt olvassa:
sehol a világon
Nem A leány .
neki is»
n vonásait.
alakul-e át a tündérarcz egyszerre
.
«Az olyan
fajta
Medúza fvé,
nkért, mint Fatime,
nem szoktak verekedni
!»
.
arcza most
is
— ettl! — Akinek
szabad.
«
nyugodt marad. Nem fáj az minden* szabad: annak «ez
:
:
fl7
Mi
i
.vétele viin erre
lóvéin
ii
F
IrVi'-l
v d Tudja ön, tum-mérnek használják?
ir\n.
li<>;'.
:I
\i/!ili.»l\;i".
•:ili"lv:i!'-l«
A/,
I;i|n:i
Vlill
mezt temperamen-
mutatja meg, a tenv-rn-
hefta a vére. Nézze ön: azon fekve murád. I'.n nagyon hidegsimán kezemen csaknem fektetve,
vér
\:i.u\«ik.
Valóban: vei,
milyen
kinek
midn
i
riaahólyag-lemea alig hajlott fal kéi szélé^
Fatime tenyerén
—
Hogy össze fog ben! monda aiután
f<
ktidi
az egyszerre Fatime,
ugrani az ön
I
visszanyújtva a látogató-
jegyet lnczének.
Az ö kezében igazán egyszerre göngyöleggé kunkoroAz ö vére a düh forrpontján habzott. Incze látta, hogy ez a leány sérthetlen. Olyan, mintha ködalakon szurkálna valaki karddal keresztül. Nem ma-
dott az össze.
rad utána seb.
A
férfihoz fordult.
Eléje tartá azt az összegöngyölödött lapot.
— Ön a Az még szivarát sem véve — Voltam olyan bátor. irta ezt
sort
itt ?
ki szájából, válaszolt
— Akar ön velem megverekedni ? — Oh nem. Ez a két szótag valami olyan ördögien gúnyos, nyekeg, ingerl hanghordozással volt kiejtve, hogy Fatime elkezdett rá kaczagni: ellenállhatlanul, mintha insultáló,
csiklandozva volna
;
s
aztán nevettében hanyatt vetette
magát a nyugszékben, két karját felemelve s a feje alá téve, ujjai egész válláig csúsztak fel. hogy pongyolájának Incze csak az egyik lábát tolta még elre Gideon felé. eltt Még egyszer kérdem öntl, e meggyalázott életre-halálra megverekedni ? velem akar ön Fatime dsemoni kedvtelését találta ebben a jelenetben. A szive ugrált a kéjtl, mikor két ilyen derék fenevadat lát a lábai eltt egymásra morogui.
b
—
n
!
!
218
csokros
rózsaszín
Kinyújtott picziny
hegyével
lába
még
megtaszította Gideont, mintha biztatná, hogy szer ismételje azt a
De már
Már
elhagyta akkor a tréfáló kedve.
ezt
egy-
megnevettet hangot. ez
akkor látta Incze szemei eltt azt a rettent rémkifejezést
melytl a ránéznek vére keresztülfagy. A szefeketéje csaknem egészen eltnik, s ez által egy olyan merev, ijeszt ktekintet áll el, mely elárulja, hogy a lélek nincs már a szemek mögött. Az eltnt, megvált csak a vadállat maradt itt. Most már csak a fejének néma ingatásával mutatta,
lebegni,
mek szivárványának
;
hogy «nem».
— Nem?
orditá
kitör dühhel Áldorfay
markában fogott névjegyet úgy vágta hogy az lebukott bele. Hiszen Gideon is ers ember volt ;
s
azzal
a
ellenfele arczához,
s
Captain Bloomer,
a lószelidít, bizonyosan birt oly aczél izomzattal, hogy a világon bárki ellenében elfogadhatta az ökölharczot. És
aztán «biafora!» kérdezi,
nem
hogy
késsel, korsóval, széklábbal
rohan, és vagy
Hanem járt,
a kit egyszer arczul ütöttek, az
nem
vagy szarvorrú ? haa mi kezébe akad reá-
ellenfele oroszlán-e,
öl,
:
vagy hal
mi Incze tekintete eltt Gyáva lett e ránéz sze-
az a névtelen rém, a
megbénítá Gideon
mektl. Nem az Gyáván feje
óriás,
fölé
erejét.
hanem a
kisértet sújtotta
t
le.
emelte két kezét, mintha egy újabb
ütést akarna elhárítani magától, és arczát elrejteni igye-
kezett ellensége ell a leány öltönyfodrai közé.
És ebben a perczben sikoltva ugrott fel a leány, odaveté Gideonra: eltakarta t karjaival és megcsókolá magát annak az arczát, azon a helyen, a hol Áldorfay ütése érte.
—
Oh, ez rettenetes volt Megcsókolja azt az embert, a ki gyalázta
!
t
oly czudarul meg-
'
.
»
n«
-I..U.
lengi lyébol kifordította,
;.<»rsiii
leméri életnalál-hareaoi akart M, gotókolja fodrai k"
bélyeg;
|x .l'onui.
:i
rejti el
i
.1t
i
ki b
u
ki
<>\
báli
hrni
l:\h\ii1, ki
jéi I
\<
arc/un
pofonfitésnek
a
Lángfolttal
!'
Ei a látvánj ehrette aldoriaj volt
>u««l»
in
«.t
I
az
oljii «
|
ttöl i
I
pillanattól
tébolyodva.
öeitönileg elíordnll ei éeavesetti látványtól.
mögött lap,
gyönyör
volt egy tükör. Bgj
velencz<
i béta
1>'
kristály
i
fényes aesélrámában. (Eai ieó választotta kiegyko
Abban az áruló tükörben megint ugyanazt a jelenetet
A nt Nem szó,
lesújtott ellensége ölében.
látta.
filkézzel a
csak ordítás
márvány
mi ajkán
volt. a
kitört.
Mt-gkapta
asztalt a kígyós lábánál fogva 8 azt a
lajtlev edényekkel és lámpával együtt odavágta a tükörlapba iszonyú ervel. ezt
\b.
nem
i
nem
csinálják
utáua a circusi akrobaták! Ez
mberi ermutatvány
volt.
így csak az rültek tor-
náznak. A
lámpa összetörtével csak a kandalló veres lobog-
meg
va nya világítá
a
dühöng
alakot.
Hercules volt az a Dejanira-köntösben. A két nyomorult sietett menekülni a mellékajtón pcgi'lykiáltásaival
Az
rjöng
lármázta
fel
-
a házat.
pedig folytatta a megkezdett munkát.
Pozdorjává zúzott mindent ebben a szobában. emléke volt itt minden, csak a magáét pusztíAz totta, el.
A
felriadt
férficsapat a
háznép rendri segélyért
dühöngt ártalmatlanná
De ahhoz nem
futott. Jött egész
tenni.
jó volt közeledni asszonytól
született
teremtésnek.
Oly tárgyakkal hajigálózott, a porsó annak, a
kit
útjában talál
mikbl
kitelik
egy ko-
!
220
ügy pedig nem
jöhettek ellene, hogy megöljék.
El kellett nézni irtóztató gazdálkodását. gatja le a falakról a
sznyegeket
azokat rongyokká.
Hogy
s
Hogy
haso-
kézzel-lábbal hogy tépi
facsarja ki a székek lábait s a
pamlagokat hogy veri egymáshoz, míg összerecscsennek
Nagy virágedényeket, japáni vázákat, szobrokat, krismind egyenkint behajigál az alcovenbe, oda, a mennyezetes ágy fölé, s mikor mind tályokat, kirakott ladikokat
;
együtt vannak, akkor az ágy-mennyezet egyik tömör oszlopát letöri a nyoszolyáról
s ezzel
a súlyos cséphadaróval
elkezdi cseréppé, forgácscsá, szilánkká zúzni az egymásra
dobált kincseket.
A
munkáját s nem annyira megunta volna az
fülkeajtóból rémülve nézik rettent
nézk
akad a életét,
hogy
e
között senki, a ki
bszült alak közelébe vigye törend kopo-
nyáját.
Nem
lehet
itt
mit tenni, mint megvárni, míg kifárad és
magától összeomlik.
hogy a többi szobákba nem tör át. Mit neki egy bezárt ajtót bezúzni ? Itt marad. Itt végez. ellensége. Ez az a paradiEgyedül ez az egy szoba az csom és az a pokol, a melybl nem szabad más számára semminek fenmaradni. Ezek a tárgyak látták t idvezült-
Még
nek
—
jó szerencse,
ós látták elkárhozottnak
:
ezeknek kell megsemmi-
sülniük.
Walter Leót az elérzet arra készteté, hogy mieltt a vasúthoz kihajtatna, elébb tekintsen
ha váljon
nem
fel
Incze szállására,
késett-e el?
Incze inasától azt tudta meg, hogy ura elment nyolcz
nem mondta meg, hogy mikor jön azonban nem vitte el még az indó-
óra után gyalog, s vissza ?
Málháit
házhoz.
Pedig az vonatról el
id már nem
szigorúan ki volt mérve, ha a mai
akart késni.
esti
:
Ml 1
1
o n\ ogfefta kasd<
Nem
h
lenni.
L
1
i,
1
Bottal jobban kerentfili m< kedélyéti
hogysem
n-iii
Hü
l.iiiHiit.
i
akiii
rte
már annak
mélv<
n
lehetetlenségek közé sorozza, hogy a
Práter melletti házhoz.
likkor
vége neki: akár egyke
várt reá a szállásán mindaddigi mig
Ott
u
nyira nem halmit, hogy most már mindenképen
id el kellett
kennie a déli vaspálya tízórai vonatáról.
i
Ekkor elindult, hogy
öt fölkeresse,
A legtermészetesebb
észjárás szerint a Práter mei
ház
h-m, |
.ti.
felé kellett hajtatnia.
Egyszer a kocsija megállt. Kérdó, miért állanak
A
kocsisa azt felelte,
hogy
azért,
mert
nem
m lehet a
néptömegen keresztül hatolni.
Már akkor egész néptód ulás
volt a
négytánczosnos haz
flott.
Leo nehéz sejtelmekkel ugrott le kocsijából s meghagyta kocsisának, hogy nem messze várjon reá. Azzal keresztülfurakodott a néptömegen a kapuig, melynek bejárását csendrség tartá elzárva. Itt
találkozott egyikével a döblingi intézet orvosainak,
a ki néhány szóval értesíté
t a balesetrl.
Az aggodalom csak odairányul, hogy a szerencsétlen ember nem fog-e saját magában is kárt tenni? Nem lehet hozzá közelíteni: borzasztó ereje van.
— Én megkísértem hozzá menni. Talán rám ismer, megszólítom,
monda Leo
s
azzal elhatározottan sietett
ha fel
az orvossal a lépcskön.
A A
lépcsn künn
állt
az egész megrémült házi nép.
nem mertek
maradni.
Gideon természetesen
elfutott,
szobákban
az
nem
jön
többé
vissza.
Fatime abban a hímzett fehér pongyolában reszketve mikor t jönni látta s sírva könyörgött neki
térdelt Leo elé,
!
:
222
— Oh, szóljon vele
!
Walter Leo kirántotta a kezébl öklét degen monda neki
— Ez az ön mve
Azzal félretolta
s
keményen,
hi-
!
t maga
ell s sietett be a lakásba. boudoirhoz vezet szobában álltak a rendrbiztosok, a tébolydából néhány felügyel és több markos férfi, várva
A
a
kedvez
dühöng
melyben a elnyomható lesz.
pillanatot,
tat s hirtelen
fáradságot
Walter Leo kérte, hogy engedjenek neki
helyeselte a kisérletét
A
ketts szobában
be
utat.
mer menni egyedül abba a szobába. Nagyon marasztották, hogy ne menjen! de
mu-
az orvos
bebocsáttatá t.
s
sötét volt
;
hanem a meddig
dalló torka bevilágította egy részét,
a kan-
odáig vérveres
tz-
fényben úszott minden.
Damaszt
ós brocat szövetek égtek a kandallóban, és
szandálfa és rózsafa vegyest.
A
padlatsznyeg
tele volt
vérvilágításban olyan
zsarátnakon járna
S
fónji;
mintha
mik a
elhintett
ott valaki.
e rémvilágításnál,
félig fekete,
vonalakból összeállítva, alak.
tükörcserepekkel, a vetettek,
tombol
félig
egyedül
Arczán a pokol ragyog, szemei
lángveres kör-
egy
tzbl
rettent látszanak
lenni.
Most épen azt míveli, hogy azzal a súlyos mennyezetrúddal a szép Beregszászy-féle zongorát rombolja szét, ütést ütésre adva.
—
Ez aztán a jöv zenéje Egyszerre rúddal a billentyk közé Egyszerre végig valamennyi húron, hogy !
!
zeng bele az egész ház. Igazi pokolbeli
finale.
Ez ördögi orchestrum egy percznyi szünete szólal egy hang a sötét háttérbl.
alatt
meg-
— Innocenti
Az rjöng összerázkódik, megmerevül. rúd kezében aláhanyatlik egyszerre.
A
veszedelmes
:
:
I
•
i
Mit
i
h
o k
léje
.
u
i
l<
1
Ennoa
kedi
1,
:,tiin •>»
han
h;ir:it
i
B
Láttán mindkél
w1 uern 1
l(
i>
g3
-
kezd
1
«
i
t
kiejti
>]
rad
.1
ar<
sírni.
odalép hozzá,
licn
-
átöleli
;i
— Jer innen, kedves hurutom jünk haza.
Nem
M t-n
j
ti
tik
u
t
magudboi
;jer,
men-
sir.
elernyedésnek hirtelen
tébolydal ápolók, mögéje k«
rj
t<
ÓD hozzám.
semmit, csak
felel
tünetéi
rállát. :
kerülnek,
1
íafnaesna^j
két-két izmos f.Hi
megfogja karjait
felöl
Fölösleges
egy gyermek
erösaakj
u
elviheti
fit
mit
innen.
Engedi magát minden ellenállás nélkül vezettetni az alcoven
felé, a
honnan
a
tornáczra egyenes kijárás van az
oldalajtón.
Ebben
a
perczben üti az alcovenben felakasztott
fali
óra a tizet.
zenem
S az óraütés után rákezdi a
azt a
csábit)'),
ingerl, húhánatbau bujálkodó dallamot
— Du hast mich nie geliebt
.
.
.
Erre az ingerl hangra egyszerre vége van a tébolyult
nyugalmának izmos
;
az egész pokol föllángol benne.
A négy
mint a tekebábokat, s azzal a nyoszolyának egy másik mennyezetoszlopát törve ki, neki rohan a zenél órának, dühödten férfit
úgy
löki szét, a két falhoz vágva,
ordítva
— Hát
te is élsz
még ?
S egy kegyetlen ütéssel lesújtja azt a falról.
A
szétzúzott óra zengve-bongva esett le a földre
s
ottan
begurult az ágy alá, ott megakadt a falban, s aztán a zenem ott is csak pengette tovább a megindult csábdalt.
— Du hast mich nie geliebt
.
.
.
224
«Hallgatsz
!
Elhallgatsz
Meghalsz-e
!
már !»
— hörgé a
szerencsétlen, a rúddal ütve a lélektelen üldözt.
Egyszer aztán végigesett arczczal a földre és dult
meg
nem moz-
többet.
SERENA. Mikor ismét életre ban találta magát.
A
tért Incze,
máv
a kényszerzubbony-
döblingi intézetben, a hová vitték, szobájának
falai is ki voltak
padlóhoz lesrófolva.
S
még mindig
Nem
kisértette
még
a
minden szék, asztal, ágy a Ez a dühöngök bebútorozása.
párnázva,
s
az volt.
meg kényszer-zubbonyát
ágyából, melybe fektetve volt, szabadulni;
nek szavakban adott
Még
kifejezést.
letépni,
sem
hanem dühé-
pedig angol
sza-
vakban.
Nem
akart
más nyelven
beszélni, csak angolul.
Azt követelte, hogy küldjék hozzá a kapitányt!
Nem
értették, miféle kapitányt keres ?
Eleinte azt hitték, hogy Captain
No
azt
Késbb
nem
Bloomerrl
fantáziál.
hozták oda neki.
a forvos maga
be hozzá. Azt mindjárt ez-
jött
&e\ a szóval fogadta.
— Ön a kapitány?
Az orvos ráhagyta, hogy
az.
Ki akarta ismerni rög-
eszméjét.
— Ennek a hajónak a kapitánya — Igen
?
is.
— No hát csak akasztasson Az
orvos biztosítá róla,
fel
szaporán!
hogy annak még nem
jött el az
ideje.
— De csak siessen ön vele
kapitány, akkor
majd
lesz
mert ha eljön az a másik kendteknek nemulass ;
Miféle másik kapitányt vár ez ?
1
Hl \
küldjön
ítélve,
m'nioni
in-
-.tiiii
\
'!•
I
AolgoJ
I
Ha
vagyok
ol
n többiek után.
Aj orvos vizsgálni
A
d
ki
beteg tiltakozott ellene.
leggyöngédebb érintésre mgott,
nekivöröHödve hivatkozott
honé
osstrák késiéi nyúlni
rá,
hm
hogy
amerikai
polj
nem Hzabadl
orvos szépen kérte; de a mellett igen komolyan, viselje
magát csendesen, mert különben
kopaszra Lenyíratni a
lesz
fejét s
k<
n
kár volna asért a szép
fürtös hajlatéit
Ez használt. Hiúsága még megmaradt. Hogy a haját megmentse, kinynjtóiott és csendesen maradt, minnumiia. Hamm ekkor aztán megint úgy elhallgatott,
nem
hogy szavát lott
lehetett többé venni. Angolul
sem
hal-
már.
A forvos nem közül
bocsátott a kóroshoz senkit ismersei
hanem Walter Leót maga
;
kérte,
hogy menjen be
b >zzá.
Leo az egész
éjt ott töltötte
Döblingben.
Mikor belépett a szenved szobájába, az a mély hallgatásitól
kérked örömbe tört ki. Ahhá Mondtam ugy-e ? Eljön az én kapivan ö Hogy van ön captain ? Egyetlen
egyszerre
— Halihó tányom
Itt
!
!
!
!
barátom Mit csinál az Alligátor? E néhány szóból rögtön nyomára !
talált
Leo az rült
eszmejárásának.
Ez két személyt zavar
össze, kik életére befolyással
voltak: az Alligátor kapitányát és a bankárt. Most azt képzeli,
hogy a Salamanderen van fogva,
s
várja egyetlen
barátjától a megszabadítást.
Jó volt utána ereszkedni az rült eszmejárásának.
Leo katonásan üdvözölte s aztán felelt neki angolul. Az Alligátor be van ftve, sir, a csillagos pavillon a fö; rboczon leng. Különben all right. Nagyon jól van szólt derült arczczal a beteg. Ma-
—
;
—
.Tókfti:
!
Knyt'ni, Ti.'d, v.<. II.
•">
1
22G
még
radjon ön
itt.
Valamit akarok önnek elmondani.
embert innen Mit leskeldnek én rám Mondtam már a Salamandernek, hogy nem szököm el meg sem ölöm magam Nem elég nekik a Küldje ki ezt a sok
csiribiri
!
!
:
!
becsületszavam
?
A
betegápolók és az orvos kimentek a szobából. Leo egyedül maradt Inczével. Captain szólt könyörg hangon Incze. Ön ismer engem. Miért vagyok én megkötözve ? Hiszen ha egyszer becsületszavamat adtam, hogy nem mozdulok, hát az elég. Sehol a világon nem teszik azt, hogy valakitl szavát is vegyék, meg meg is kötözzék. Kössék össze a kezeimet egy selyemszállal s fogadtassák meg velem, hogy nem szakítom azt el; hát meg vagyok bilincselve. De ez a kötelék boszaüt. Oldja ön fel a kezeimet. És valóban Walter Leo nemcsak barátsága kifogyhatlan mélységének adta tanújelét, de egyúttal a férfiúi öntudatos bátorság legmagasabb fokának is, a midn eleget tett a szenved jóbarát ez óhajtásának s egyedül maradva vele, feloldá a kényszerzubbony szalagját hátulról, úgy, hogy a beteg kihúzhatta a két kezét az egybefolyó zub-
—
!
bonyujjakból.
Annak egy
pillanat elég arra,
hogy
belle holt embert
csináljon.
A
betegnek els dolga volt Leo keze után nyúlni
annak kézcsuklóját
átfogni.
Leo úgy
érezte,
s
mintha vas-
kapocs közé volna a keze kovácsolva.
S akkor
— Hogy
azt kérdezé
van
nm
tle halk hangon. Hogy van az én angyalom, ? .
.
.
Serenám ? Leo most még mélyebben Azokban rendszer van. Nyugodtan felelt neki. nagyon jól van. .
.
.
látott Incze
züreszméi közé.
—
Erre a szóra odavonta a beteg Leo kezét ajkaihoz megcsókolá azt és elkezdett sírni.
s
H9
i
ESkkox ki 'III
Leo
ii/tnii
oyakabi boraM és sírtuk mind
i
II.
Bi könnyebbflléil nerseti a betegnek. Nagyot fohászkodott s leltii ultc n/ izzadtságot homlokáról.
— Köszönöm,
k(
i
nagyon köszönöm, monda,
tenyere közé vette Len keiét
h
úgy
s
most már
czirógatá, simogatá
mint egy kényeztetett gyermek kezét. Az olóhl* olyan volt a kezo, mini I \as, most olyan, mint a bársony.
— Lássa
ön, egyetlen barátom, suttogá, közel hajolva
Nekem
Májával Leo arczához.
Azt álmodtam, hogy mi:
«
borzasztó
ón és
»
álmaim
voltak.
elváltunk egymástól.
elment a víz alá lakni, s ott én nem tudok élni. Aztán más nt vettem: egy büszke fejedelemnt. 8 aztán ezt a
nt
Az egyik mi kínokat álltam ki Ha az ember ki tudná mondani Az ember álmodik dolgokat, a miknek nincs neve Még rosszabb álmaim is büszke
felcseréltem egy lángajkú dremonnal.
megfagyasztott, a másik megégetett. Oh, !
!
!
voltak. Captain
!
Én
Polgár-
elvesztettem becsületemet.
társaim becsülését. Haszontalan, eladó emberré lettem.
Az arany alatta.
hullott
Captain
!
rám minden
Még
többet
is
oldalról s én fuldokoltam
Elvesztettem
vesztettem.
Megtagadtam minhitemet. Önz, dent, a mi szent. Nem kerestem mást, csak a mi nekem jól esik. Ah, csakhogy álom volt mindez Bizony, álom volt monda rá Leo. Most már vége! szólt könnyülten a beteg. « Mikor látom meg t? Mikor ölelhetem Serenámat?» Ez már nehéz feleletü kérdés volt. Leo belebocsátkozott az idióta eszmefolyamába. Elmondá neki, hogy az ügy kissé hosszadalmas eljárás alá irigy, szívtelen lettem.
!
— —
!
került.
A
két kapitánynak ide-oda kell üzengetni a
követségeikhez, azoknak
meg
maguk
a saját kormányaikhoz, míg
néhány nap eltelik. Egyébiránt csak legyen azért nyugodt. Az Alligátor be van ftve a csillagos pavillon az árboczon leng t nem fogja bánthatni senki. Most pedig engedje azt a zubbonyt ismét ez tisztába lesz hozva, addig bizony
;
:
15*
:
228
magára, mert különben az a másik kapitány
feladni
(«Damned Dutchman
!»)
megharagszik
s
nem
bocsátja
t
többet ide.
— «God bye»,
szólt Incze, kezet szorítva Leóval, s
ma-
gára engedte adatni ismét a kényszerzubbonyt, engedel-
mesen.
Az orvos az ajtón lev kis kémlyukon át nézte a jelenemondta Leónak, mikor elment Ön a legvakmerbb kisérletet követte most el, a mi
tet s azt
—
tíz eset
közül kilenczbén rosszul sikerül.
Azonban járása, a
mi
sikerült.
az
els
Ki
lett
tudva az elmebeteg gondolat-
föltétele
a gyógykezelésnek.
Ennek a birtokában aztán
lehetett egy egész gyógyítási
rendszert tervezni.
Leo még az nap fnökének.
az *-i apátúrnak, Incze egykori
írt
Nyolczvankilencz éves volt
már akkor a derék
aggas-
tyán.
De azért maga sietett fel Bécsbe. Nem bízta azt másra. Harmadnapra Leo levelének vétele után már ott volt Döblingben.
A
kegyes atya
nem
volt
oly
fürge
mindig egészséges. Hajadonftt járt most s
többé; de is
még
a szabadban,
arczszíne piros volt, csak termete roskadt össze kissé.
Megérkezési napján nagy adag csillapító szert kapott a a mitl mély álomba merült. Az apátúr csak láthatta t. Odament hozzá a
beteg,
jó öreg;
megcsókolta a homlokát és letérdelt ágya fejénél és imádkozott érte. Hisz az
asszonyt
nem
gyermeke volt ez egykor!
ismert volna, most az
Ha
utódja lenne
soha
!
Azután gondoskodott róla, mint apa a gyermekérl. Legelször is leoldá róla a kényszerzubbonyt. Azt félretevék egészen. A beteg keveset dühöngött már. Azután
elkészíttetett
számára egy másik szobát.
1
Alibim v»»H kel. \
\
i
i;il
ni. ni
•••-.
kávi liiunii
n
v.iilli
<
mellett
'
null.
;
.
ii
;i
szabad Bághfl
I
'•\>
1 II
mely
irat,
I
I
iró<
1
1
nin -mije
át a
1
1
1
;i
1
tlon
torban dolgozott
dalra
i<
i
[>niadonna-k< p.mely Úgy has< miit ott valami
hoztak
\ /
rajik<
Eb végre az ágygyal szemközt a Ide
öltÖB
It
fi
i
minm<
mii töredékeit képesté, a
hajdan, aztán
\»
niny
Bgy halom
Mftaloil
I.
;i
i
iittiln
melyen alvó Integet
él
az a
an-zhoz.
8 befektették
abba
az ágyba.
az éjjelre
\n;i
nem
rendeltek mellé rt, csak az ajtó
kerek nyilasán át vigyáztattak reá folytonosan.
Mikor reggel az orvos és Leo odajöttek ajtajához, a künn elre figyelmeztet ket, hogy már felkelt a beteg
álló
r
és felöltözött.
Betekintenek hozzá. Incze honvédezredesi ruhájában ült az asztalnál, ágyával szemközt fordulva s valamit rajzolni látszott.
Mikor Leo benyitotta rá az pírlapot vetett a rajzára
téve a
belép
— Pszt
-?
felé,
ajtót, hirtelen
aztán ujjával
egy üres pa-
csitító fenyegetést
suttegá:
Csendesen
!
s
!
alszik
!
Ágyára mutatott, melynek egyik függönye
félig félre
volt húzva.
Azután fölkelt Incze és eléje jött Leónak. Szemei elég tiszták voltak, kivéve azt az egy baljelenséget, hogy a pupillák még mindig oly kicsinyre összehuzódvák, mint egy gombostfej. Sokáig alszik, mert az éjjel nyugtalan álma volt, monda Leónak nyugodt hangon. Nem csoda. A tegnapi izgatott nap után. Haladunk ersen, captain ?
—
Leo azt
felelte
neki
:
haladunk.
:
!
230
— Künn vagyunk már a Beikosz öbölbl — Jól elhaladtunk tle. — A tenger úgy csöndes most. Kedvez — Igen. — Örömest fölmennék a de nem hagyhatom ?
szél fúj ?
látszik
födélzetre,
t
magára egyedül. Ön
itt
tudja,
hogy mennyit szenved
Áldás neki az álom.
a tengeri útban.
Ö
igen jó alvó kü-
lönben. !
S
mindig csak közben szemei mindig az ágy vánkosait keresték. Mivel tölti ön az idejét? kérdé Leo. !
e
— — Ejh, bohóság!
Akarja ön, hogy megmutassam? De ne nevessen vele Arczképezek. Ne legyen szigorú. Csak mkedvel kontár vagyok. Eszembe jutott, hogy a mint itt elttem most olyan csendesen fekszik, lerajzoki
!
lom t. Leo elbámult.
A
mit Incze
rajzolt,
volt Serenának,
mintha
az egy olyan híven talált arczképe
— A hasonlatosság a
él mintának. monda ;
ahhoz
értek.
Igen.
bl
ülne eltte
körvonalozásnál megvan,
Csak az árnyókozásnál fogom azt elrontani
Incze.
nem
ott
A
mintaképen nincsen árnyék, az csak fény-
van.
És
folyvást összehasonlította a képet azzal az eredeti-
a mely az ágyon fekszik. Leo
vel,
nem
látja azt.
Csak
Inczére nézve van az ottan. Igazgatott a képen az odatekintgetés után.
Egyszer aztán fölkelt
— Ah,
s
odament az ágyhoz.
hálóköntösének ujja lecsúszott karjáról, meg-
magát hteni Odament, megigazította azt. Mit? Azután odament Leóhoz s megszorítá a
találja
mondva Már
—
magunkra.
ébredezik.
Most kérem
önt,
kezét,
halkan
hagyjon bennünket
!
!
ni i.m távozni akart. Visszatai
— Nos? 1
11
I
már fölébredi Nem Itíb ön
Láij:i.
neki
jé
?
tette azt ói után kim< al Mikor az orvosnak elnmndá tapasztaladat, váll aggodalmasan.
Leo
Moai már gyógyitliatatlan
— Mi —
belle
lesz
?
macával az az árnyék. IVkémleltek hozzá, mitcsinál, mikor elvedül marad: Elviszi öt
dül? Mikor azt
soha sincsen egyedül
i
elé s
hogy nem látják, odatérdel az üres ágy elkezd gyöngéd szavakat suttogni ahhoz a láthatlanul
jelenít \olio/ s
1
feleletet
hiszi,
;
r^ókot nyújt a szellemarcznak
kap tle
:
némely
felelet oly
beszél hozzá
;
meglep
elámul. Másik oly hihetetlen. Arra fejét rázza. választ
is
kap.
Azon felkaczag
alá s fel a szobában,
akasztott
és kedvre derül.
Azon Néha bohó Majd sétál !
meg-megáll az ágyával szemközt
madonna-kép
fel-
eltt, ismét visszafordul az ágy
mintha összehasonlítást tenne a két kép miknek egyike csak az képzeletében él. Mikor az étkezés ideje jön két terítéket hozat s ételét megfelezi. Fele az «övé». Ahhoz hozzá nem nyúl. Pedig az vánkosait nézve
:
között,
:
elmebetegek étvágya vadállati. Követeli,
hogy virágokat hozzanak a szobába. «0»
sze-
reti azokat.
Azután meg rájuk förmed az rökre, hogy minek hoznak ide virágokat? mikor azoknak a kigzölgése mérges! fli)
neki az megárt.
Az rültség makacs szelleme zavarod
meg
riasztá
meg
ekkor
:
«mit
az én eszmejárásomat virágokkal? Hisz a
tengeren vagyunk
!
Többé nem volt
Hol terem itt a virág?* szabad semmi virágot bevinni szobá-
jába.
Az rültek gylölik mindazt, a mi rögeszméjüknek ellentmond.
239
Követelte, hogy neki
jába; mert a múlt forgószél
Ez
is
függ
éjjel
is
úgy meghányta a
ágyat vigyenek be a szobá-
kiesett az ágyából,
mikor a
hajót.
csak ravaszság volt tle.
Nem
akart alkalmatlan
lenni annak, a ki ott abban a lefüggönyözött ágyban fekszik.
Az pedig
eljött
Eljött hozzá
hozzá mindennap. Mindennap.
mély tenger fenekérl, üdvözültek menny-
országából, halál sötét birodalmából.
Nem volt már semmije a világon. De ez az egy megmaradt neki. Ez az «enyim». Ez az örökké «enyim». Ez a halál után is, ez a más világon is az «enyim !» Mikor a «Tied» és az «Ové» miatt elvesztette lelkét, ez az «Enyim»,ki maga is lélek már, felfogta azt és megtartá magának, és eljárt szomorú éjszakájának világosságot hozni.
És aztán a beteg lerajzolja az eléje jövt mindannyialakban, a hányban az élet megörökíté t emlékeze-
féle
tében.
Lerajzolja t, a kisdeddé ölében, a hogy a dudái paplak udvarán eléje lépett elször.
dedbl ?
Mi
lett
aztán abból a kis-
az ki van törölve lelkébl.
Lerajzolja t, a mint a sziklameredélyen áll, kérdezve, hogy szabad-e tiszta lélekkel keresni a halált ? Lerajzolja t, mint szabadító angyalát, midn a torlasz alól az aléltat kiemeli.
Lerajzolja t, ama végzetes éjszakán, a mint menyasszonyát. Lerajzolja t, mint
dn
hsnt,
leégett lakban,
az Alligátor fedélzetén, mi-
a kapitányt rábeszéli férje megmentésére.
Lerajzolja t, mint
eladást
szenved
beteget, ki utazó társainak
tart.
Lerajzolja
t,
mint kertésznt, délvirágok közepett,
egészséges deli alakként. Lerajzolja t,
mint bbájos édes anyát, a mosolygó
gyermekkel ölében.
!
]
ii.
i
in
kérdi td
gmondta
\|,
«
már
neki 6
•/.<
korall-grottában,
tanulja
i
II
i
albumot képo/mk már az
z
otthon
kagylóktól
b
— ar
maradi
:•
mikéi
róla
rOMBabbtÜ hasonlít
ma-
<•
képeli
.11.
S mind hasonlítanák
maga pedig
<>
1
1:1
1
QOI
>rol
-
n :i
»i;i
gáhos. anyatlik. I
mikor magára van, dalra fakad.
>t cukiul,
«
Cserebogár, sárga cserebogár!
Nem
kérdem én tled, mikor
lesz
nyárfa...
a contra hangot énekli. Hisz a prima
....
másiké, a ki a Bopránt énekli.
Csákó
hallja azt!
:
Annak
csak kiséri azt!
Beknndál.
• Azt sem kérdem, sokáig élek-e ? Csak azt mondd meg rózsámé leszek- o :
.... Azé
lesz te
Egy napon
azt
?•
nemsokára
mondta Incze Leónak, hogy küldjön
hozzá orvost, mert neje nagyon beteg.
maga
volt az, a ki alig tudott
A forvos
egy másik társát küldte hozzá.
már, mint kapitányt
A
már a lábán
s
nem
állani.
t
ismerte
fogadta el orvosnak.
tapasztalt gyógyász látta,
hogy mi a
baj.
Belement
az elmebeteg eszmejárásába. Kikérdezte a láthatatlan alakot
s
aztán félrehívta a férjet és tudtára adta, hogy a baj
igen komoly.
Könnyen
számára orvosságot.
veszélyessé válhatik.
Hanem
Fog rendelni
egy nagy baj van a beteggel.
Nincs bizalma az idegen orvoshoz. Azt
hiszi,
hogy az meg
akarja
t
pébe.
Bizonyosan ismerni fogja a vényeket. Látandja,
mérgezni. Pedig hát ime, tekintsen bele a reci-
234
hogy nincsenek azok tuiságos nagy adagokban rendelve. Hiszen a legtöbb gyógyszer bizony méreg, egyszerre nagy mennyiségben bevéve. Ópium, hyosciamus, digitális, laurocerasus, arsenicum, bizony
nem
csemegefélék
san elosztva mégis gyógyszerek. Megtehetné a
de oko-
:
férj
azt az
hogy a nejének rendelt gyógyszereket maga megkóstolná elébb, hogy bizalmat költsön benne is irántuk. áldozatot,
«
Incze megígérte, hogy
érte» megteszi ezt az áldo-
zatot.
így lehetett kegyes csalás útján egy kis gyógyszert bevetetni vele.
Az használni lázai elmultak.
neki. Legalább kínzó, sorvasztó
is látszott
Az a remény
csalni tavaszszal, a jó
idk
hogy ha
volt,
ki lehet
alatt a szabadba, az
üde
t
lég,
a megújult természet jótékony hatással lesz szétdúlt idegrendszerére.
De
lehetetlen volt
t
kicsalni szobájából.
otthagyni azt a kedves fantomot. ki vele.
Aztán hová? Hisz
hajón vagyunk,
itt
a tenger. Sétálhat valaki a tengeren
Megkísérték
akarta
s
köröskörül
?
t elkészíteni a változásra.
vást kapitányának fogadott
Nem
Az pedig nem mehetett
Leo, kit foly-
mindennap meglátogatta s hogy hány tengerészmérföld-
el,
mindennap hírül hozá neki, del vannak közelebb a szárazföldhöz.
Ebbl
baj
is
támadt.
Mert a mint Leo a históriához
monda
neki,
hogy nemsokára
ki
h akarván maradni,
cisconál, Incze indulatba jött: tiltakozott,
akar menni Amerikába
!
Neki
ott
azt
fognak kötni San-Fran-
semmi
hogy
nem
keresete nincsen.
kellett t hozni Európába. S az nem ment olyan hirtelen. Az rültnek térképe is volt s tudta, hogy a leggyorsabb gzhajó hány mérföldet haladhat egy nap a tengeren. Annál többet nem volt szabad hazudni Leónak, ha ki
Tehát megint vissza
nem
akarta dobatni magát.
Az oivos végre kénytelen
volt neki a rajzolást megtil-
kani
mob Ura©
:
alatt,
Utlani^jf
ho,
tanác olta neki, hogy inkább sakkozzék fala. ütkoz aitáa hozatott EnoM ogy kis sakkozó asztalt
ágy melles egész nap játvoM releagyadüL
odaállította az I
In-
jöH valaki, annak mosolyogva monda, hogy j:ii
\
ti
a
sakkjátékban. Mindenkit
.
\\ alt«
i
.
i
Serena lángész
-mai M ím tud megnyerni tle.
t.
Leo egész családjával Bécsbe költözött, azért, Noha a fiát is elvitte hozzá, hogy
[nesét ápolhassa.
hegedüljön neki. Azt
még
legjobban szerette Incze.
kél
nála is jól; csakhogy mvészt is emberbl csinált egyet. Reményi Bdének tartotta öt,
kit
a szabadságharoz alatt hordott magával a magyar f-
A
ismerte
In >g< 'tlu
vezér, s ki akkor varázs nyirettyüjével gyakran elfeledtet a harc/fiakkal a
honfi gondokat.
Walter Leo fiában személyesülve. Szegény fiúnak pedig sok baja volt vele mert azt követelte tóle, hogy mindazokra a dolgokra emlékezzék, a mik
Most
ezt látta
;
vele az egész hadjárat alatt történtek, s
czigányozta
ha
belesült, össze-
kikergette magától.
s
Pedig a zene oly jótékony
ír
volt lelkére e kietlen vi-
lágban.
kés
órában jött Döblingbl sürget izenet siessen rögtön barátjához, mert ez hogy Walter Leóhoz, ismét a dühöngés korszakába esett, s t hivja.
Egy
éjjel,
Leo
sietett,
a mily gyorsan csak lovai vihették.
Incze szobája, eltt
már akkor kényszereszközökkel
szen álltak a betegápolók elébb nézzen be a
A
s
kémlyukon a szobába.
beteg nyugtalan léptekkel járt alá
s fel, szilaj,
mint egy veszett állatnak nyakkendjét már levetette. Majd czipit
tekintete volt,
ké-
az orvos tanácsolá neki, hogy
;
dühös
fels kabátját, is
lerúgta, azok
!
:
:
:
!
!
230 is
égették. Mezítláb tombolt és ökleivel hadonázott,
néha
a homlokát ütötte.
Leo bátran tekintetét,
— Mi
nyitott be hozzá,
egyenesen
már megint?
baj
s
keményen rászegezve
ment.
feléje
kiálta rá erteljes
hangon.
A hang magához téríté a tébolyultat. Megállt egy helyben, S azzal kezét kinyújtva az üres ágy le
felé,
melyrl már
voltak tépve a függönyök, így szólt
—
Nézze ön nincs itt többé. elhagyott engem Almomból keltem fel megnézni, hogy van s nem találtam t itt többé. Elhagyott engem, a míg aludtam. Itt :
?
hagyott htlenül és én tudott csalni engemet
— Incze Kedves — Eh mit ön? !
nem
Leo egy perezre
szólt
!
tudom, hogy hová
lett
!
Meg
!
!
elfelejtkezve
szerepérl e szomorú színjátszásban. szól
!
ön,
hogy nincsen
itt
Hisz nincsen
Az ágy üres
!
itt!
Hát nem
látja
!
Azzal odarohant az ágynak, vánkosokat, párnát, derekaljat
egyenkint kiszórt belle
s
aztán haját tépve ordítá,
mikor már nem volt mit kiszórni onnan Az én megszökött tlem
—
nm
Leo egy merész heroicus rendszabályra szánta el magát. Odaugrott a dühönghöz, befogta a száját mind a két kezével, s haragosan förmedt reá.
— Hallgat ön mindjárt!
S nem ordítozik olyan
tele to-
Hát elment önnek az esze ? Azt akarja, hogy londnak tartsák? Hát illik ez egy tisztességes férjnek rokkal!
:
boígy
kiabálni a feleségérl, hogy megszökött, azért mert nincs
a szobában ? No, drága mulatság volna, ha minden ember,
valahányszor a felesége nincs a háznál, mindannyiszor kiszaladna az utczára, fellármázni a szomszédokat, hogy elszökött a feleségem
Az rült meg Leóra
s
!
fogják meg, hozzák haza
volt lépetve
;
elmered
tekintettel
bámult
azt montlá
— Úgy-e?
— Hát persze, hogy úgy
!
Hát
illik
ez öntl, kikiabálni
\
:
lm
iiki'miv.i.
hivebb
a
k
öntl ím
iliigmi
ti
1
i
.
bi
fl
bogya
b
leghívebb
hol van "
mennie, akkox
kelleti
fogva
meg
a
önéri egy
t".
nem
(Vitette
ti
akarták
vinni
'.
úgy-e?
nem
o
y kiaflabaditaa, a
i
egyesülheaaen vele? Hát mikor az egész földi
int -
luit
i
biaonyoaan jó helyen van. v*< Ifikor katona voH ön ea elhag
van,
volt
mozdított-e
\
IV
'.'
hogy
k< d,
bávol.
csatába
rt
n
Azt nmii.ijM ön
in
Mikor
k<
i
lett,
i
qj ról i föld
— Igazán? — Akárhol ,
!
önök
kt'/íitt
;
ön egy évig
nem
látta
t,
s
biaonyos volt a hségérl, mint a mennybeli
mégis o|yan tol
B
már? Hát ki az a n, a kit ön féli ? háremhölgy? Egy kalandorn? Egy bérelt szereti J? Micsoda? Oh nem! Úgy-e? Hát mi? Egy szent! Egy Vajh igen! Ugy-e? No hát legyen Istennel és hitvestárs mind
elfelejtette
1
ne lázongjon. Akárhol
jár,
legyen bizonyos, hogy ott
is
önért jár
Most aztán már zokogott az rült keservesen, s elkezdte a kiszórt ágynemüket visszarakni helyükre minden egyes darabot megcsókolva gyöngéden, mintha bocsánatot kérne tlük az elkövetett sérelemért. Minden vánkost egyenkint ;
arczához szorított gyöngéden.
— Igaza
gyok eszemnél.
Én
ezt el neki.
va-
rosszul tettem most. Megsértettem
nagyon. Megérdemleném, hogy megvessen
mondja
Én nem
van önnek, suttogá Leóhoz.
Ne
érte.
t
Kérem, ne
beszélje el senkinek.
Aztán hozzátette suttogva
— Ha haza fog jönni,
egy szóval sem fogom tle kér-
hogy hol volt. El fogja azt mondani úgyis hogy mindent el fog mondani nekem. És a közben megvetette az ágyat. Milyen hideg lett ez az ágy nyöszörgé.
dezni,
!
Meg-
lássa ön,
—
!
azt teszem, .... hogy belefekszem
gítem a számára, a míg megjön
benne
.... olyan ....
nagyon
magam
Most megmele-
hogy ne fázzék
:
238
Azzal összeroskadt eszméletlenül. Leo karjai fogták
Ez a
fel.
küzdelme az életernek a
kitörés volt az utolsó
megsemmisülés csodamunkája
ellen.
Másnap, mikor meglátogatta Inczét Leo, már az ágyban fekve találta t.
Ki volt fogyva az annyi
ereje,
Keskeny
Annak a
hogy
élet olaja
el birja az
!
A
délczeg
hsnek nem
volt
ágyat hagyni többé.
kis nyoszolya volt.
Egy ember számára
szabva.
benne fekv. Mikor Leót meglátta, valami nyugodt boldogságérzet mosolya derengett át arczán. Inte neki, hogy üljön le ágya legszélére húzódott ki a
mellé.
Ápolói magukra hagyták ket. Akkor megfogta Leo kezét, odavonta a keblére,
s
las-
san, óvatosan leereszté azt oda, tenyerével lefelé fordítva.
Aztán örvend mosolylyal monda
— Nos. Érzi ön, ugy-e valamit. Azt, hogy Leo — Érzi ugy-e, az kezét ?
érzett
alig dobogott
itt
már a
a mellemen
?
szive.
Alszik
s
Önnek igaza volt, látja. Abban, a mit tegnap mondott nekem. Hogy akárhol jár , ott is bizonyosan én értem jár Még hajnal eltt Úgy volt hazajött .... Úgy bevilágította az alakjával az egész szoaltában megölelt.
Valami zöld ruha
bát
sugár
volt rajta,
átszrdik a szllugas
tam én olyan
levelein
mint mikor a napSoha sem lát-
színt .... Ide jött csendesen az ágyához
Levetkzött
Befonta a haját
Mintha aranyat meg
selymet font volna össze .... Imádkozott .... Azután beszélt
valamit
de az
;
nem
beszéd
volt,
hanem zene
Mégis megértettem .... Idehajolt hozzám, azt nézte, hogy alszom-e
?
.
.
.
.
Úgy
tettem,
mintha alunnám
Pedig a
szemei ragyogását éreztem a lehunyt szempilláimon keresztül Akkor megcsókolt, hogy felébreszszen Aztán odabújt mellém .... Azt mondta, hogy milyen
jól
-
:
ív
Imi
...
Imi
jári .'..-. 1,1
én
a
t
.
.
.
.
tam?"
•••
:i
mi
kis
reánk
—
I-"
maga
«Tu(1<><1-(\ hol
jártain én
iGondolod-c Nos, captain
!
DM
togndá-
'' /1( ln
...
<-|
Tudtam
.
'' •
I
•
kilalálnád-6i i
•
i
•
1
<
*
l
i
Mondjár-
d
barátom, kitalalja-e OH? rájOH-€
Rn
—
-cin találtam
«otl voltam Utkor aitán megangta saépen a hol kis fiunk vái lakunkban odalenn az isis és antipathes grottában, a veres és f<
körülnézni,
lakásban
épült
elférünk-e abban mind a hárman?
hárman
11,
kezdte
Ugy-0 nem?....
?
korallokból
keh-
*«•">
•
....
Kgys/.er aztán
arra gondolatra ki....
ni
i
jad, édes.» •
tálai
bog] ilyen meleg ágyai
nrki.
;.
hogy
Elférünk mind a
!»
Walter Leónak minden idegerejét
meg
kellett feszíte-
hogy a köny ki ne csorduljon szemeibl. Viszi öt már magával az a fényes árnyék
nie,
A
beteg folytatá
— Még
többet
is
tirmamentuma van. Az látják
nyílik
Hogy a tengernek
beszélt is
olyan, mint az égbolt
zöld
A
kik
megnyilni a kék mennykárpitot, azoknak meg-
majd az a
sötétzöld égkupola
gara lesüt egész a tengerfenékig
s
Ott fogunk várni a
lunne, mint a drága-kövek
Oda jön
világosságunkra
S az üdv su-
is
a kagylók ragyognak
le
mi
értünk az a fényes alak,
megfogadta, hogy úgy fog neki egykor visszaadni, oly tisztán, oly fehéren, mint a hogy oltára melll
a kinek
elvett
Nem
olyan
tisztára,
az óceán végtelen hulláma fehérre,
hanem
az
mos engem
végtelen
sze-
relme Ezzel a szóval befelé fordult, megölelte a láthatatlan alakot és elaludt.
Másnap ismét meglátogatta t Leo. Mindennap egy évtized különbséget mutat
arczán.
no
—
monda Leónak lankadozott hanMi nem utazunk már együtt messze ... Szivére teszem nagyon beteg alig lélekzik már Captain
!
gon
.
kezemet
s
Nm
Negyven egy perez
elszámlálom az érütést
alatt.
Saját érverése volt az.
— Captain
Ön tudja azt jól, hogy nekünk kettnknek Hajdan, van egy lelkünk Nem olyan ritkaság ez mikor könyvtárakban laktam, egész foliánsokat olvastam !
olyan emberekrl, a kiknél kettnek jutott egy lélek ....
n
Legtöbbnyire tek,
hogy két
de vannak ese-
és férfi szokott lenni
férfi,
vagy két
n
Néha
bir egy lélekkel
el
Rendes dolog az összeAzoknak ugyanegy perezben kell megntt ikreknél halniuk mert kettjöknek van egy lelkük .... így volt az új-sznyi összentt ikerleányoknál így a siami ikerikertestvéreknél fordul ez
;
testvéreknél.
Az rültek
szeretik kedvencz rögeszméiket
tudományos
idézetekkel támogatni.
— Nekünk
folykettnknek van egy lelkünk az szíve utolsót dobban Adja megáll Hol járunk most, captain ?
tatá a kór.
enyém
is
is
A mint kedvesem
:
ön ide a térképet.
A
beteg kiterjeszteté ágya fölé a térképet
s elaszott
ke-
zének ujjával keresett rajta valami helyet.
—
Itt
Ez
van, captain
Ez itt kett közé érünk, ottan van itt
a White sziget
Mikor e Még húsz Messze még odáig ? Akkor holnap már helymérföld a számítás szerint ben leszünk .... Leo nem tudta kiállani e szavakat félrefordítá arczát. a Barton Cliff
nekünk az otthon
:
— Figyeljen
mit tesz az
jék
Nem nem
más nagyon érte.
rám
szeretett
Ön minket
captain ?
.
.
.
.
ne érzékenyked-
két utazóval kevesebb
bocsásson
meg
mind a kettnket ....
;
semmi
Ön minket Legyen áldva
salutáltatni fog ágyúlövéssel, félárboezra
.
frllm/ott Lob
B6XÜÚ, akkoi arra
i
b
—
"i
'
I
mind*
b
ot,
re
'
lá-
kettnk*
bainkho varrassa oda a rássonhos
semmi
érje
;ni,
.
EFe
sértéa
mik. t
;i
.
•
•
Whilc
közó ér a hajó,
gerbe ....
fcei
e
•
ott
madonna nvii;'
BZÍgel I"
osáttasson le bennünket a ten-
hadd menjünk hasa
mi
a
kis
ünnkb
i
b
God mi reánk vár üdvösödé nei ElükAmi ben mindasokat, akik rólnnk megemlékeznek bye eaptaio ....
vagyonom maradt, osztassa
kis
—
ki azok között
a kik-
Holnap, ha eljön ön ismét, nek valami bánatuk van egymás mellett fekve fog bennünket találni .... csende-
er
Talán addig sem tart.
szótlanul
sen
a szive
öleli
Serena
utoljára?
.
Már
.
alig
Melyikünk
Alszol-e ?
!
meg .... a másikat
.
.
.
.
Ezzel megsznt dobogni egy nagy nemes szív, mely nagy erényeiért nagy jutalmakat vett, nagy botlásaiért nagyon megszenvedett
Hibája
is
az volt, a
mi
az erénye
:
—
férfi
volt s asz-
szonyt szeretett.
\\
A
altér
Leo barátjának adott
holttestet egy
vitte el
Ígéretét híven beválta.
ólomkoporsóba záratta
vasúton Hamburgig
;
ott
le,
s
azt
a csatornán keresztül egész a White Csak Helene kisérte t, és fia még.
elszállítá azt
Ott,
maga
hajót bérelt a számára
s
szigetig.
aBartonClineláttávolában felhúzatta a félárboczra
a lobogót, hat lövést adatott az ágyúkkal tatá az ólonik. porsót barátja Jókai: Enyém, Tied, Övé.
II.
hlt
s
azzal lebocsát-
tetemével:
— Ifi
hadd
!
2 12
keresse
fel
kedveseit az
isis és
jában.
Higyjük, h^ gy rájuk talált
antipathes türulér grottá-
!
kerül
i.;i
tudott
fi
k<
neki
ii/.
/iii in
v;ii;iiiiii.
ha megazorull
j
érte,
era
Az ember csak
magasítana
is,
mikoi
:
oaeléd elmosogatni
.1
bekevert edényt, kellene,
el
ii
iii,
•
1
keséi k
j<>,
inna
nftái
úgy üt az
d
hogy milyen
1
ki
csókol
m-m úgy
fan ai l
l:mn:i
i!:ij»
i
Léd, kifárassljja
ügyére.
dolgosik,
ess,
magát, aztán oda van.
Ba kávét fz, a &&
mint egj
Semmi
--
jávai leégeti hnnesitfkáit,
öltönyt
ha hozzá fog egy magának megvarrni, azon egész nap szab, ki-
öltöget,
de az oapról-napra messzebb esik az elkészülés-
lm theál fs, Leforrássa a viszel a kezét,
mintsem közelednék hozzá, s aztán este kimerült, kifáradt, mindennap érezteti férjével nem azt, hogy grófn, hanem azt, hogy szolgáló. (Ugy-e te «Hajdani», mikor tl,
vége volt, hosszú nyári estével a nehéz kerti munkának,
nem várhattál, a míg gyomlászennyes kezeid megmosod, odahíttad kedvesedet,
dalolva jöttél be a házba, s lastól
meg addig is énekes ajkaidat s aztán egy már olyan tiszta és fehér volt az a két dolgos
hogy csókolja perez niulva
mint a patyolat, akkor odatartottad neki, hogy csómeg sorba mind az öt ujját, s jókedved hangja él. költött a házban. Még gondod volt a férjnek az esteli pipát i> kéz,
kolja
sa játkezüleg
Inczének fájást
megtölteni
még
s
parazsat tenni rá a tzhelyrl !.
ez utóbbit
is
nélkülözni kell
;
.
.)
Hanna f-
kap a füsttl. Csak az országházban gyújthat rá a
folyosón ; de azért is orrt fintorítanak, ha otthon megérzik a
kabátján ennek az «alkotmányos húsfüstöl intézetnek* a zamatja.
Incze egészen otthonül emberré vált. Kedvencz mulatságával, a vadászattal fel kellett hagynia:
Hanna nem
tri a vadászkutyákat. Semmi állatot sem szeret. Még egy madara sincsen. Az állatkedvelés pórias szenvedély, ha a versenylónál
megosztani
s
a kopófalkánál alább
falatját
száll.
A
kutyával
haszontalan kiadás, s az állat után
»
:
104
tisztogatni, fölösleges fáradság. telik
Hannának semmiben sem
öröme. Egész élete egy folytonos önfeláldozás.
egész nap otthon ül. Könyvárusok számára Régi jegyzetekbl új útleírásokat készít, ivét tizenöt forintjával. Folyvást dolgozni kell. A fáért, a cse-
Ineze
is
dolgozik.
lédért, a szabóért, a bútorokért, az adóért, a casinói, klubbi
tagságért.
S a
férj,
a ki egész nap dolgozik, elfelejt felesége iránt
figyelmes lenni.
Minden gondolatját
az üres papiros fog-
lalja el.
Aztán néha egy-egy országgylési beszédre szülni. Incze az ellenzék padjain ül.
kik egész
három esztendn
Ülnek
is
kell ké-
ott elegen,
át egy árva szóval
sem
a
czáfol-
hogy nincsenek a Karthausi barátok szerzetébe s csak a szokásos «igen» és «nem» mementó móri hangzatával adnak koronkint életjelt magukról; ják meg,
fogadkozva,
—
gyanúsított
s
megragadni
mégis igen derék emberek. De Áldorfai ember Neki hébe-hóba fel-fel kell támadni, !
az alkalmat, hogy egy szónoklattal bebizonyítsa eddigi
elveinek törhetlenségét.
Az
ilyen beszédre aztán készülni
S a beszédére készül államférfiú kellemetlen étkez társ az asztalnál. Jó szerencse, ha az asszony elég tapin-
kell.
indokot s mosolyogva jegyezni meg most ugy-e bár azt gondolod, hogy a miniszterrel
tattal bir, kitalálni az
«te
beszélsz
!
Walter
Leoék
többször
meglátogatták
Budapesten
Aldorfaiékat.
Panaszkodásról szó sincs. Arra
De
Hanna nagyon
büszke.
beszél hangosan a tüntetleg kimutatott egyszerség,
visszavonultság, szigorú életmód.
Helene aztán otthon majd megöli a sen rokona szorult állapotán.
hogy segíthogy az olyan
férjét,
azt hiszi,
könnyen megy.
E
közben a
politikai válság egészen élessé vált.
Az osztrák-porosz háború sajátszer megvilágítást adott a belállapotoknak. Kiegyezkedésrl beszélt minden ember,
módon* A
n
ni('Tlv
ellenzékhez tartOIOtt; M
\\
nem
is
lehetett
a
hajdani
h
föltl Illli.
t
BSbben ai idben tenái drágák róttak i szavazatok. Egy monarohia toraa, qjjáalaknláaa vagy ta it minden névszerinti szavazá kben a napokban a szokottnál is többet íd altér Leó Budapesten. Csaknem mindennapos volt
az-
alatt sógoránál.
Politikáról a világért olv hségét.
Eanem
l
sem
heszélt
volna vele. Imi
i
egy napon, mikor
már megvolt a magyar meg Inczét,
niinistciium, azzal a hirrcl lepte
liiva öt
dolgozó szohájába, hogy igen fontos «nemzetgaz-
d;i>/.ati» Eja
fele-
félre
eseményt akar közölni
vele.
neutrális tér.
Egy consortium van alakulóban, mely az
X és Y közötti
vasút kiépítését Magyarországon szemelte ki feladatául
ezen consortium óhajtaná, hogy Incze
is
s
lépjen be enged-
it nybirtokosai sorába.
— De hisz én semmit sem értek a vasútépítéshez, monda Incze. — Az a mérnökök nyugtatá t meg Leo. — A pénzszerzéshez még kevesebbet. — Az pedig a bankárok dolga. — Hát az én dolgom micsoda? kérdé akkor Áldorfai. — Hazafiúi buzgalmaddal elmozdítani a terv dolga,
kivitelét,
mely hazád egy részének a
ki vánt jóllét fokára
emelkedést
\önnyítendi.
A
czél
magában véve nem
— De a — Ha én
kivitel
lehetett gyanús. mégis anyagi koczkáztatással
ott vagyok,
nem koczkáztatsz elny származik
jár.
akkor bizonyos lehetsz róla, hogy
semmit. Ellenben rád nézve az a biztató belle, hogy ha
engedményt megnyerni
segítesz,
te
befolyásod által az
a társulat téged meg-
:
!
106
választ igazgató-tanácsosának s az ilyen
tudod, hetenkint egy napi
munka
mint
hivatal,
mellett, évenkint öt-hat-
ezer forintnyi tiszteletdíjt szokott eredményezni.
Ez nagy hang
volt Incze eltt.
Évenkint öt-hatezer
Ez épen helyreütné
—
és valóság:
úton keresve
forint, becsületes
azt a különbséget, a
mi a képzelem
tábornok
egy osztrák nyugdijas
s
egy
amerikai elbocsátott generális között létezik.
— S kik lennének az engedménykérk kérdezé Leótól. — Magam volnék az a másik magad, a harmadik pedig gróf Bauernhass Siegebert. — Ejnye, de furcsa név. — Ne bajlódjál a névvel. Elkel nagybirtokos ?
úri
egyik,
te
Csehországban, és tekintélyes nagy úr.
ismersöm. Mihelyt tetlek vele.
Nekem
beállsz a consortiumunkba,
régi jó
megismer-
Igen józan nemzetgazdászt fogsz benne meg-
ismerni. Tehát kezet rá.
Incze
nem
tétovázott kezét adni Leónak, ki azután e
tárgyat befejezettnek nyilvánítá.
Pár nap múlva Leo tudata Inczével, hogy az egész válsemmi akadály sincs eltte. lalat a legsimább úton van :
Kicsinált dolog, hogy Inczét a társulat az igazgató-taná-
csosok sorába
fel
fogja venni.
Minthogy ez már egészen bizonyos tartózkodott azt nejével közölni.
hogy
most egy olyan állomást fog
ezer forint
nyertével
volt,
Incze
nem
is
Elmondá Hannának,
mely öt-hatévi jövedelmet biztosít számára s ennek elis képes leend nejének az óhajtott kényelmes elnyerni,
és gondtalan életet megszerezni.
E
felfedezés jutalma volt Inczére nézve egy egész bol-
dog és semmi incidens
mas
nap.
Hanna
által
meg nem
zavart, nyugodal-
oly gyöngéd volt, hogy legels föltételül
ezt köté ki
— Akkor legalább
te
sem
fogsz egész
nap az
íróaszta-
hanem néha majd az enyim is leszesz. Az ügy sietve haladt, Walter Leo nem ha^y!:a azt pihenni.
lod mellett ülni,
TARTALOM. KÖTET.
I.
T.iv.is.
1
Egy iiM::v:ir kolockw Egy btieg t.-tvér
-
...
...
...
--.
A dudái lévita eredetije A
HS
A föltámadás..
59
Az üres fészek Az els halott Az els siker vizió...
A
válság órái
A
lévita
futás
...
...
...
—
... ...
...
...
...
__
...
69
...
...
...
--...
A
...
—110
98 120
...
...
125
.
...
— — —
Eogyan lesz a fiúból atyáinak atyja?— Az utolsó ágyú ... _ ... csali
—
—
...
Viszont találkozás
A
130
__
kis tévedés
jutalom
79 88
...
...
giierilla
Egy
73
...
Mézes hetek...
A
22
33 4t
...
i
A A
ü'
.
...
__
9
..
_
Az Alligátor.. Az átültetett növények ... ... Mindent egyszerre ... ...
—
-—
—-
...
—
...
-—
---
...
...
...
...
...
...
I'
...
1
20!í
21S 23')
... 24í>
...
...
1~> N
17" I8fl
...
...
145
H. KÖTET.
A A
cseh Schweiczon át
könyek ... Walter Leo bankár. hivott
...
...
... ...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
1
9
... ...
...
16*
19
241
Ismét itthon
A A
...
__
—
híresség átka..
hang a tenger
alul...
...
...
—
...
...
.-
... ...
.. .
—
Lap
— ...
...
...
.
...
......
...
—
...
—
41
49 .
61
70 «Never more». (Soha többé.) ... ... ... __ . ... ... ... 90 102 ... ... Consors és Consors... ... _— __. ... ... 118 ... ... .. Mademoiselle Belle Ange ... A kézcsók következményei ... ... ... ... ... ... ... 123 Ejsarki fölfedezések...
...
...
...
...
.
...
...
—
Gyógyíthatlan bajok
Az
A A
—
...
«új világ»
felelet.
...
Zeüs, a
nymfa
Serena
...
._
titkos kulcs ...
Fatime
és
...
...
a faun -
...
...
_
—
—
— — — — — — — — ...
...
...
...
...
...
—
-
—
...
_
-
...
...
— — —
fRANKl!N- T ÁRSUUT NYOMD/ÍJA.
... ---
-
-
...
145 153
166
...
— —
137
..
181
206 224
álS
PLEASE
CARDS OR
SLIPS
UNIVERSITY
PH 3261 E46 1896 v.2
DO NOT REMOVE FROM
THIS
OF TORONTO
J6kai, M6r Enyim, tied, ové
POCKET
LIBRARY
ifii
I
'i.tá-íli&Í%ÜfámM(lM{i%Ml'l
ÚiiJÁUÜ.
m.
a-il Wl t ^W! *^' l'" !^'|
