No title

Document converted by PDFMoto freeware version

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék

FÉNYSZENNYEZÉS – ZAJSZENNYEZÉS (DIPLOMAMUNKA)

Szomráki Pál, V. évfolyam Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár

Budapest 2007.


TARTALOMJEGYZÉK

I. RÉSZ: BEVEZETÉS ELŐSZÓ BEVEZETŐ

1. 2.

II. RÉSZ: A FÉNYSZENNYEZÉS ÉS A ZAJ ELLENI VÉDELEM SZÜKSÉGESSÉGE FOGALOM-MEGHATÁROZÁS ÉRVEK-ELLENÉRVEK TÖRTÉNELEM HELYZETKÉP A FÉNYTERHELÉS ÉS A ZAJTERHELÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE A FÉNY- ÉS ZAJSZENNYEZÉS HATÁSA AZ EMBER EGÉSZSÉGÉRE HATÁSAIK AZ ÁLLATOKRA HATÁSAIK A KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGRA HATÁSUK A TÁJRA HATÁSUK A GAZDASÁGRA

3. 4. 6. 9. 11. 12. 14. 17. 19. 20.

III. RÉSZ: A FÉNYSZENNYEZÉS ÉS A ZAJ ELLENI VÉDEKEZÉS ESÉLYEI A ZAJTERHELÉS SZABÁLYOZOTTSÁGA AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS IRÁNYELVE A ZAJRÓL A KÖRNYEZETVÉDELMI TÖRVÉNY MINISZTERTANÁCSI RENDELET A ZAJ ÉS REZGÉSVÉDELEMRŐL ÖNKORMÁNYZATOK CSENDHÁBORÍTÁS A FÉNYTERHELÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK RITKA PÉLDÁI KÜLFÖLDI PÉLDÁK A FÉNYSZENNYEZÉS ELLEN DÁG KÖZSÉG RENDELETE A POLGÁRI JOGI ÚT ÉS ZÖKKENŐI SZOMSZÉDJOGI IGÉNY ÉS BIRTOKHÁBORÍTÁS KÁRTÉRÍTÉS

22. 22. 27. 30. 33. 34. 35. 35. 38. 40. 40. 45.

IV. RÉSZ: A KÍVÁNATOS FÉNY-SZABÁLYOZÁS ÉS ANNAK MEGALAPOZÁSA A KÖRNYEZETVÉDELEM, MINT AZ ÁLLAM KÖTELESSÉGE A FÉNYTERHELÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON

47. 50.

1


EGY KÍVÁNATOS FÉNYSZABÁLYOZÁSI RENDSZER BEVEZETŐ AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS IRÁNYELVE A FÉNYSZENNYEZÉSRŐL A KÖRNYEZETVÉDELMI TÖRVÉNY: 32/A § KORMÁNYRENDELET A FÉNYSZENNYEZÉS ELLENI VÉDELEMRŐL ÖNKORMÁNYZATI RENDELET

54. 54. 55. 66. 66. 76.

V. RÉSZ: BEFEJEZÉS INTERJÚ CSEPREGI ISTVÁNNAL BEFEJEZÉS

FÜGGELÉK

78. 83.

85.

2


FÉNYSZENNYEZÉS – ZAJSZENNYEZÉS

I. RÉSZ: BEVEZETÉS ELŐSZÓ „Tudományos-technikai forradalom, gyorsuló idő, információrobbanás, az ipari civilizáció kora, és még hosszan lehetne sorolni korunk, az ezredforduló elnevezéseinek sorát. Az egyén, a család, a társadalom egyaránt „nyitottá” vált, egyre táguló összefüggés-rendszer részeként létezik. Mind több a közös, gyakran világméretű eredményünk, örömünk, de egyben gondunk, aggodalmunk is. Néhány világméretű ellentmondás egyre több ember figyelmét kelti fel és mind többeket kényszerít gondolkodásra közös jövőnk felől. Így az újabb világháborúk elkerülése ellenére a helyi háborúk szűnni nem akaró tragédiái, a világnépesség és a termelés növekedésének üteme közötti távolság, a jóléti társadalmak és az éhező százmilliók ellentmondása a világpolitika állandó napirendi pontjai. Mindezeket a többség azonban csak közvetve, távolról észleli. Amit a jólétben és békében élő egyének is közvetlenül és naponta átélnek, az a fullasztó levegő, a szennyezett víz, az elviselhetetlen zaj, általában az emberi környezet romlása, és az egyre újabb és újabb technikai csodák közötti ellentmondás. Az ipari társadalomban az ember kiszabadult a természeti elemektől való függőség alól, de azon az áron, hogy most saját alkotásaitól, az általa mozgásba hozott erőktől függ, amelyek ráadásul eddig nem tapasztalt mértékben (ld. globális felmelegedés) hatnak vissza a természeti elemekre. Mesterséges környezetben élünk, amely nincs teljes harmóniában azokkal a biológiai és pszichológiai vonásokkal, amelyek évezredeken keresztül végigkísérték az emberi élet fejlődését. Rendkívül nagyfokú kulturális, etikai és érzelmi kiéhezettség kíséri mindezt, talán éppen azért, mert nem is oly régen az ember természetes környezetének sokrétűségéből még folyamatos ösztönzést merített - színben, illatban, hangban, fényben és tapintásban - az élő valóság felismeréséhez, ahhoz, hogy önmagát az eleven természet részeként a teljes tudatosságig és alkotó emberségig kibontakoztassa. Ma azonban joggal merülhet fel a gondolat: vajon milyen következményekkel jár majd az emberi lét évszázados állandó

alkalmazkodása

a

környező

toronyházakhoz,

betonfalakhoz,

az

egyéni

elszigeteltséghez, a dübörgő forgalomhoz, a harsány zajokhoz, a szennyezett vízhez és

3


levegőhöz, a piszkos utcákhoz? Ebből a városi környezetből talán olyan emberek fognak majd származni, akiknek éppen az a képessége jelent majd degenerálódást, hogy ilyen körülmények között életben tudtak maradni? A kockázat beláthatatlan. A társadalomnak végre fel kell ismernie, hogy az egészséges környezet, a tiszta víz, a tiszta levegő, a mérgezetlen talaj és a tisztességes települési viszonyok éppen olyan közszükségletet jelentenek, éppen olyan értékkel bíró közösségi javak, mint a közrend vagy a jó közoktatás, és ezek nélkül a közösségek nem képesek fennmaradni. Az állampolgárokban is tudatosodnia kell annak, hogy olyan elsődleges szükségletekről van szó, amelyeket a természet a múltban talán ingyenesen elégített ki, de ma már kielégítésük a civilizáció életbe vágó költségvetési tétele. E tétel vállalása sem a társadalom, sem az egyén részéről nem „áldozatvállalás”, hanem részben kényszerítő önérdek, részben pedig a jövő generációkkal szembeni kötelezettség teljesítése akkor is, ha a „fogyasztási javak bősége” rovására történik.” 1 BEVEZETŐ

A fényszennyezés iránti érdeklődésem néhány éve Budapesten kezdődött, amikor feltűnt, hogy a belvárosból nemigen látni a csillagokat. Mára már lakóhelyemen, Nagymaroson sem ragyog úgy a mennybolt, mint régebben. Köszönhető ez annak, hogy Budapest fényei vörös felhőket varázsolnak az égre, Visegrádról is hatalmas reflektorok világítják meg az emlékműveket és főleg az égboltot, valamint Nagymaros új köz- és díszvilágítása is inkább pazarlóra, mint esztétikusra sikerült. A zaj a fényszennyezésre jogi szempontból nagymértékben hasonlít, hiszen mindkettő civilizációs ártalom, mindkettő energia természetű szennyezés. A zaj szabályozásának sémáját éppen e hasonlóság miatt tartom átvehetőnek a fénykibocsátás szabályozása során. Mielőtt azonban a fénykibocsátás szabályrendszerének megalkotására tennék kísérletet, ismertetem a szükséges alapfogalmakat, bemutatom a jelenlegi helyzetet. A szabályozás szükségességét e szennyezések hatásainak bemutatásával támasztom alá. Ezután a zajkibocsátás szabályrendszerével ismerkedhetünk meg, majd a fénykibocsátás eddig elért eredményeit ismertetem. Végül a polgári jogi út zökkenőit mutatom be, mielőtt rátérnék a fénykibocsátás szabályozásának megalkotására.

1

Dr. Lenkovics Barnabás, egyetemi tanár, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: A polgári jog lehetőségei a környezetvédelemben – A környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdései c. konferencia előadásai 2001. december 13-14. Visegrád - http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/egyeb/kjogalk/02.htm

4


II. RÉSZ: A FÉNYSZENNYEZÉS ÉS A ZAJ ELLENI VÉDELEM SZÜKSÉGESSÉGE FOGALOM-MEGHATÁROZÁS

ZAJ Zajként érzékeljük azokat a hanghullámokat, amelyek zavaróan, terhelően és kellemetlenül hatnak, és az egészséget károsan befolyásolhatják. A zaj hatása az emberekre kellemetlen, terhelő érzésben és a hallás objektívan kimutatható csökkenésében mutatkozik meg. Ez a következő tényezőktől függ: - a hangnyomástól - a frekvenciától - a hatás időtartamától - valamint a zajhullám időbeni lefutásától.2

SZENNYEZŐ FÉNY Szennyező az a mesterséges fényforrásból származó fény, mely kívül jut azon a területen, amelyre szánták vagy szánhatták, különösen, ha a horizont síkja fölé irányul. Mivel a szennyezés fogalma mindig valamilyen határértékhez kapcsolódik, fényszennyezésről jogunk szerint akkor beszélhetnénk, ha a fény erőssége, a felületi fényesség, illetve más hasonló érték valamely határértéket túllépne. Ilyen határértéket a magyar jogban, egy önkormányzati rendeletet kivéve, nem találunk. Dolgozatomban e kifejezést mégis használom, bízva abban, hogy a szükséges határértékeket előbb-utóbb deklarálják.

2

http://www.erg.bme.hu/Emania/1999/Bara0001/fogalmak.html#feny

5


HANG ÉS FÉNY: KÜLÖNLEGES SZENNYEZÉSFAJTÁK

Energia természetű hulladékok, tehát átmeneti jellegűek: amint megszűnik a forrásuk, például lekapcsolják a reflektort, illetve leállítják a légkalapácsot, abbamarad a szennyezés is. Hatásaik nehezen mérhetőek, az élőlényekre gyakorolt hosszú távú ártalmaik rosszul becsülhetőek. A zajról sokan tudják, hogy egészségkárosító hatása van, a fény káros hatásai azonban csak kevéssé ismertek. Mindkét területen folynak a kutatások annak megállapítására, hogy melyik szennyezésnek milyen káros következményei vannak. Különleges, a többi szennyezéstől eltérő tulajdonságaik miatt nem hasonlíthatók össze a vízbe jutott

vegyszerek

által

okozott

pusztítással,

a

termőföld

károsításával,

vagy

a

levegőszennyezéssel.

ÉRVEK – ELLENÉRVEK

A ZAJKELTÉS MELLETT SZÓLÓ ÉRVEK

-

A zajt a technikai fejlődés velejárójának tartják: „minden jóban van valami rossz”.

-

Megítélése igen szubjektív: magasabb ingerküszöb esetén a lárma könnyebben elviselhető.

-

Sokan nem is tartják szennyezésnek.

-

Bizonyos szórakozóhelyeken a jó hangulat alapfeltétele.

-

Az utazás közbeni szórakozás módja: fülhallgatóval való hangos zenehallgatás.

A FOKOZOTT FÉNYKIBOCSÁTÁS MELLETT SZÓLÓ ÉRVEK

-

A fény biztonságérzetet kelt az emberekben.

-

A közlekedés biztonságához szükség van fényre.

-

A reklámozók érdekei a megvilágítás mellett szólnak. Érdekeltek a cégek és a reklámfelületet bérbeadók is, így az önkormányzatok, ha a fényhirdetés közterületen van, vagy a magánszemélyek, ha magánterületen.

-

Az emberek jelentős része szerint a város képéhez hozzátartozik a fényár.

6


-

A legnagyobb érdek az áramszolgáltatóhoz fűződik, aki ebből hatalmas pénzeket profitál. (Egyes külföldi jogszabályjavaslatok úgy próbálnak védekezni a fényszennyezés ellen, hogy

az

áramszolgáltatókkal

megosztanák

az

energiatakarékos

közvilágítással

megtakarítható pénzt.)

A ZAJKELTÉS ELLENÉRVEI

-

A technikai fejlődésnek köszönhetően a gépek, berendezések és eljárási megoldások egyre csöndesebbek lehetnek.

-

A hangszigetelés a legtöbb helyzetben igen jól megoldható lenne.

-

Magasabb ingerküszöb esetén is káros hatása van a zajnak.3

-

A túl hangos zenehallgatás az önpusztítás egy módja.

A FÉNYSZENNYEZÉS ELENÉRVEI

-

A fény nem nyújt biztonságot, legfeljebb biztonságérzetet kelt.

-

A közlekedés megvilágítása, a közvilágítás sokkal kevesebb fénnyel is biztonságosan megoldható, ha jobban van megtervezve.

-

A kivilágított reklámtáblákat a városon belül külön világítás nélkül is jól lehet látni, a városon kívül pedig, tekintettel a minimális éjszakai forgalomra, csak nagyon kevesen nézik meg, még ha ki is van világítva.

-

Ami az áramszolgáltatónak bevételt jelent, az az adózónak kiadást.

KÖZÖS ELLENÉRVEK

3

-

Károsítja az ember testi-lelki egészségét.

-

Veszélyt jelent az élővilágra.

-

Megváltoztatja a tájat.

Beliczay Erzsébet: Zaj-Ember; Lélegzet 2000. december

7


TÖRTÉNELEM4

A természetben a nappalok és éjszakák váltakozásával, a nap járásával, és az évszakok szerint is a fény erőssége sokat változik, melyhez szemünk kiválóan tud alkalmazkodni. A pupilla a fény erősségétől függően összehúzódik, illetve kitágul, míg a túl erős fénytől a szemhéj nyújt átmeneti védelmet. A zaj a természetben ismeretlen fogalom. Fülünkben nem is alakult ki semmilyen védekezési mechanizmus, mely az állandó zajtól tartósan meg tudna óvni bennünket, ugyanakkor egy-egy erősebb zaj negatív hatásaitól a kengyelreflex védi fülünket. Ilyenkor a kengyelizom összehúzódik, merevebbé válik a hallócsont-lánc, s így kevésbé vezeti a hangokat a csigába.5 A zaj ellen már az ókori városokban is védekeztek. Athénban a Kr. e. 6. században Szolón hozott rendeletet: lakott területen a kovácsmesterség nem űzhető, annak át kell tevődnie lakott területen kívülre a zaj- és légszennyezés csökkentése végett. A Talmud is szól a zaj ellen: Nem lehet üzletet nyitni egy ház udvarában, ha a vásárlók zaja zavarja a szomszédok nyugalmát. Tosefta törvénykönyvében is olvashatunk a zajszennyezésről: a malmokat nem lehet a városok közelébe telepíteni a légszennyezés, a zaj , és a rezgés miatt; a környék lakóitól függ, hogy működhet-e a közelben nagyobb iskola, ugyanis az nagy lármával jár.6 A mesterséges fény zavaró hatása jóval később jelentkezett, mint a zaj elleni védekezés igénye. A zaj már az ókorban is problémát okozott a városban élőknek, míg az utcák gyönge megvilágítására Párizsban 1558-ig, Budán 1777. november 9-ig kellett várni. Hatszáz olajlámpa pislákoló fénye 1790. január 1-jétől világította meg pest utcáit, de csak a holdfény nélküli éjszakákon. A szabadságharc után Pest 269 utcája közül már 112 utca volt megvilágítva 1500 olajmécsessel. Miután megépült a gázgyár, 1856. december 21-én felragyoghatott az első gázlámpasor a Kerepesi, a mai Rákóczi úton. Nagy újdonság volt ez annak ellenére, hogy a kísérleti gázvilágítással már 1816-ban megismerkedhetett a lakosság, s a 20-as évektől az otthonok világítását bőrtömlőkben vásárolt légszesszel, világítógázzal oldhatták meg a tehetősebb 4

- Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft.: A közvilágítás története http://www.bdk.hu/index.php?act=akozvilagitastortenete

- Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft.: A Díszvilágítás története http://www.bdk.hu/index.php?act=adiszkivilagitastortenete - Horváth Tamás: A világítás forradalma http://www.lakberendezes.hu/iras/mutat.php?id=71 5

Tarka Világ 2005. augusztus 4. http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/08/04/main.php?l=j3.htm Szemelvények a környezetszennyezés történetéből különös tekintettel a levegőszennyezésre http://64.233.183.104/search?q=cache:h3_6U-Gw6zwJ:www.sci.uszeged.hu/eghajlattan/folia09.pdf+szemelv%C3%A9nyek+a+k%C3%B6rnyezetszennyez%C3%A9s+zaj+zaja+zajszennyez %C3%A9s+f%C3%A9ny&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=1 6

8


polgárok. Nagy ovációval ünnepelték Weber Ignác bádogosmestert is, amikor neki köszönhetően a Nemzeti Színházban felgyulladtak az előtér falikarjainak gázlángjai. 1864-ben az észak-amerikai kőolaj megjelenését követően Pest utcáinak egy részét petróleummal világították meg, mert a gázlámpák kiépítése csak ott volt gazdaságos, ahol a gázvezetéket már ipari vagy lakossági célra amúgy is lefektették. Budapest megalakulása után egy évvel, 1873-tól rendelet írja elő, hogy az utcákon minden este, azaz holdfényes éjszakákon is kötelező a világítás. A vidéki városokban hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az olajlámpákról közvetlenül a villanyvilágításra tértek át. New York-ban alkalmaztak először, 1880-ban villamos közvilágítást. Egy évvel később Fővárosunkban ideiglenes jelleggel, a trónörökös-pár látogatása alkalmából, 36 ívlámpából álló közvilágítást kapcsolhattak be. Rendszeres üzemű villamos ívlámpa közvilágítási rendszer Temesvárott 1884-ben épült ki, míg Budapesten ugyanerre 1909. április 8-ig kellett várni. 41 évvel az után, hogy Goebel feltalálja a villanykörtét, 1896-ban alakul meg a Dr. Juszt féle Izzólámpa és Villamossági Gyár Részvénytársaság (a későbbi Tungsram Rt.). A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság vezetőinek felajánlásából 1909-ben épült és 38 lámpával működtetett villamos közvilágítás 9 méter fénypontmagasságú, 37 W-os ívlámpáit öntöttvas kandelábereken helyezték el. E lámpák fénye a telihold fényénél nyolcszor nagyobb megvilágítást produkált. A nagy sikerre való tekintettel a BÁV Rt. tovább bővítette a villamos közvilágítást, majd a konkurencia, a Magyar Villamossági Részvénytársulat is kiépítette a maga közvilágítási rendszerét. Újpesten is folytak a munkálatok, így 1912-ben már 1800 darab 52,5 W-os izzólámpát üzemeltetett a Phöbus Vállalat. Az első világháború utolsó évében ideiglenes fejlesztés kezdődött a közvilágítás terén, mert a világítógáz fejlesztéséhez szükséges kokszolható szenet sokkal nehezebb volt beszerezni külföldről, mint a villamos energia előállításához szükséges hazai ipari szenet. Megjelentek az egyszerű kivitelezésű, csőből hajlított, bádogernyős, 60W-os izzóval ellátott lámpák, és a gázlámpák kandelábereit is villamos üzeműre állították át. A több mint 3000 lámpa ki- és bekapcsolását a gázművek lámpakezelő személyzete végezte. 1931-ben új rendszert kezdtek kiépíteni, amelyben a lámpákat egy központból lehetett fel és lekapcsolni. Ezzel lehetővé vált a fényviszonyokhoz jól igazodó világítás, és a légoltalmi elsötétítéssel kapcsolatos előírások betartása is. 1928-ban új szolgáltatást vezetett be a Budapesti Elektromos Művek: fényárba borult a Halászbástya és a Mátyás-templom tornya, majd a Szent Gellért szobor és a Citadella. 19359


től egyre nagyobb lendülettel építették az éjszakai város panorámájának összehangolt díszeit: az Országház, a Királyi Vár, a Lánchíd… díszvilágítását. Ebben az időben a fővárosi közvilágításnak a harmadát még mindig a gázlámpák szolgáltatták. A második világháború a közvilágításban is nagy pusztítást végzett. A 27700 lámpa 40%-a megsemmisült és a többi is megrongálódott. A teljes helyreállítás 1949-ig elhúzódott. 1956-ban a fénycsöves lámpák bevezetése nagy újítást jelentett. Az új lámpák változatlan áramfogyasztás mellett háromszor nagyobb fényerősséget biztosítottak, mint a korábbi izzólámpák. A fénycsöves megoldás vezető helyét a nagynyomású higanylámpa vette át, melynek rendszeres alkalmazását a főváros 1961-ben kezdte meg. A hatvanas évek közepén kezdték meg a fénytengely kiépítését az Erzsébet hídtól a Baross térig. Ehhez egymástól 36 méter távolságban álló, 13 méter fénypontmagasságú, 4x400 W-os higanylámpás világítótestet

magában

foglaló

íves-tűzött

acéloszlopos

kandelábereket

használtak.

Ugyanekkor készült el néhány forgalmas csomópont különleges megvilágítása: a 18 méter magas kandeláberekről négy 400 W-os és négy 1000 W-os higanylámpa világít. Később az Engels téren (Erzsébet tér) felállították a mindeddig legmagasabb kandelábert. A 30 méter magas oszlopról négy 10 kW-os halogén izzó világított, a biztonsági és kiegészítő világítást pedig nyolc 1 kW-os izzó biztosította. A hetvenes évek elején elterjedt a nátriumlámpák alkalmazása, például a Budapestre bevezető utakon, de a higanylámpás rendszert is tovább fejlesztették. E korszak egyik jellemzője a közvilágítás

hálózatának

nagymértékű

terjeszkedése,

a

szabványos

világítás

követelményeinek erősödése volt. A 90-es években a Budapesti Elektromos Művek a harminc éve fehér fénnyel világító higanylámpák

egy

részét

korszerűbb,

energiatakarékos,

sárgás

fénnyel

világító

nátriumlámpákra cserélte.

HELYZETKÉP

Az Európai Unióban a lakosságnak kb. 40%-a van kitéve 55dB szintű napközbeni közlekedési zajterhelésnek, míg a lakosság kb. 20%-a 65dB-es zajterhelést kénytelen elviselni. A legfőbb

10


szennyező források az utak, a vasúti, a légi közlekedés, az ipari tevékenység és az építkezések.7 Bár egy felmérés szerint a környezeti ártalmak közül a magyarok leginkább az olajbalesetektől, azaz a tankerhajók felborulásától tartanak a leginkább, a valóságban a legfenyegetőbb környezetszennyezés Budapesten a zajszennyezés – nyilatkozta Molnár Gyula az MSZP Budapesti Tanácsának elnöke. Az 1930-as évekhez képest harminckétszer zajosabb lett fővárosunk, tette hozzá Kolozs András szakpolitikus. 8 Magyarország a zajszennyezést tekintve előkelő helyet foglal el Európában: Fővárosunk, lemaradva Barcelona és Szófia mögött, a harmadik legzajosabb település volt e földrészen 1995-ben; a helyzet azóta sem javult, sőt… 9 Magyarország, mint ahogy azt a fénytérképen is látni lehet, nagyon fényszennyezett. (Függelék: 1. 2. 3. kép) A zaj elterjedt és ismert fogalom, ezzel szemben a fényszennyezés fogalma sokak számára ismeretlenül cseng. A zajról sok tudományos munka szól, és számos jogszabállyal rendezik e kérdést; a Nemzeti Környezetvédelmi Programnak több akcióprogramjában is fontos szerepe van, általában külön fejezetet szánnak rá a megyei és települési környezetvédelmi programok. A fényszennyezés káros hatásait részben már bizonyították, azonban jelentős része még bizonyításra szorul. Jogszabály - Dág község önkormányzati rendeletét leszámítva - nem rendelkezik a fényterhelésről. A legjelentősebb e téren, hogy a fényszennyezésről a Nemzeti Környezetvédelmi Program is rendelkezik: „A természetvédelmi kutatások” címszó alatt (5.4.1.2.7) a következőket írja: „El kell indítani azokat a kutatásokat, amelyek a fényszennyezés élővilágra (például vándorló madarak, lepkék) gyakorolt káros hatásait, valamint a tájak vizuális érvényesülését negatívan befolyásoló hatásait vizsgálják. A köztudatban is a zajszennyezés fogalma terjedt el inkább, bár a két szennyezést a legtöbb tanintézmény egymással karöltve kezdi kezelni. E fogalmakkal Makádi Marian tanterve, mely a kerettantervre épül, már az általános iskola 6. osztályában megismerteti a tanulókat, majd e tudást tovább bővíti a gimnáziumi 9. osztályban10. A közép- és felsőfokú képzésekben is több 7

Maria Passalacqa, Dr. Berki Zsuzsa, Sándor Csaba, ELMA Egyesület: Környezeti kérdések, szabályozás az Európai Unióban és Magyarországon / Oktatási anyag magyarországi mikro, kis- és középvállalkozások számára http://www.iposz.hu/documents/iposz/tanulmanyok/kornyved.doc?PHPSESSID=794b6b850219adb62cf4eb2bb18c43e0 8

Dugófigyeléssel és védőfallal a zaj ellen 2006. 09.17. http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/hirek/mutatHir&fcHirTipus=h&fnHid=98257 9

Zajos problémák http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kifa/0/16471/zaj.htm

10

Makádi Marian Tantárgyi tanterv A Föld, amelyen élünk http://www.mozaik.info.hu/Homepage/FTP/MS-2135E.HTM

11


helyen

találkozunk

e

fogalmak,

a

hozzájuk

kapcsolódó

probléma

ismeretének

követelményével. Az Oktatási Minisztérium által kiadott Energiatermelő és -hasznosító szakképesítés mélyfúró technikus szakirány központi programja 2005-ben előírja, hogy a tanulókkal ismertetni kell a zajszennyezés okozta stressz-hatásokat, és a fényszennyezés ártalmait az egészségre.11 Hasonló, a képzés szintjének megfelelő előírást találunk a Mezőtúri Kereskedelmi Szakközépiskola Szakiskola és Kollégium Környezeti Nevelési Programjában, és az ELTE TTK környezettan alapszakán. Nagy eredménynek számít a túlzott fény elleni küzdelem terén, hogy a zajszennyezés elleni védelem igényének megfogalmazása mellett az Élőlánc pártprogramjába foglalta a fényszennyezés és a reklámok elleni védelmet is.12 E szerint korlátoznák a légi közlekedést a lakott területek légterében, tilalmakkal, ellenőrzésekkel csökkentenék a közúti közlekedés zajszintjét, korlátoznák a túlzott közvilágítást, visszaszorítanák a fényreklámok, óriásplakátok uralmát. Egy ilyen program nagy szerepet játszhat a probléma széles körű megismertetésében és megoldásának megindításában. A környezet védelmét az üzleti szférába is integrálni kell. Az ellenőrzött üzemek 30%-a a megengedettnél nagyobb zajt bocsát ki. Ez a helyzet a jövőben valószínűleg javulni fog; egyrészt, mert a jogszabályok szigorodásával a bírságok összege is növekszik, másrészt, mert a cégek kezdik belátni: a zajvédelemre szánt pénz megtérül. A zajszennyezés további csökkenését eredményezheti a mikro, kis- és középvállalkozások számára készült, Környezeti kérdések az Európai Unióban és Magyarországon című oktatási anyag, mely a zaj káros hatásaira és a zaj elleni védelemre oktatja a vállalkozókat. A fényszennyezés ellen csak ritkán tesznek a vállalkozások. A budapesti telephelyű Hofeka Kft., lámpagyártó cég tagja az IDAnak (International Dark-sky Association), és síküveges közvilágítási lámpatestek gyártásával igyekszik a fényszennyezés ellen tenni. Ugyanígy a Tungsram Rt.-nek is vannak speciális, a fényszennyezést minimalizáló speciális lámpái. Szintén jó példát mutat e téren a BILK Kombiterminál Zrt. Magyarország legnagyobb kapacitással bíró és legnagyobb forgalmat lebonyolító kombináltfuvarozási terminálja: 2006. év végére új nagygépeket állít munkába, melyek kiválasztásakor nemcsak a zaj-, de a fényszennyezésre is tekintettel voltak. A két új

11

Oktatási Minisztérium megbízása alapján a Nemzeti Szakképzési Intézet munkacsoportja 2005: Energiatermelő és – hasznosító szakképesítés mélyfúró technikus szakirány központi programja; általános irányelvek a szakképzés megszervezéséhez https://www.nive.hu/fejlesztes/kozponti_programok/dokumentumok/52548304_001MF.dockozta levegőszennyeződést 12

Élőlánc: város és vidéke: Védelem a zaj, a fényszennyezés, a reklámok ellen http://www.elolanc.hu/dokumentumtar/5varos.pdf

12


teleszkópgémes konténeremelő targonca zajcsökkentővel van ellátva, ezáltal 20db-el kevesebb a zajkibocsátása, valamint a megfelelő világításnak köszönhetően csökkenteni lehet a terminál éjszakai világítását, csökkentve ezáltal a fényszennyezés mértékét.13 Összességében elmondható, hogy míg a zajszennyezés súlyának megfelelően kezelt környezetszennyezés, addig a hasonló súlyú fényszennyezés problémájának széles körű megismertetése csak napjainkban kezdődik, szabályozása még várat magára.

A FÉNYTERHELÉS ÉS A ZAJTERHELÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE

Mind a zajszennyezés, mind a fényszennyezés számos negatív hatással jár. A hirtelen nagy zaj zavaró hatása mindenki számára egyértelmű, ám a város folyamatos lármáját szinte már csak akkor vesszük észre, ha véletlenül kikeveredünk belőle. A világítás esetében is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy míg a zaj kevés kivételtől eltekintve mindig negatív megítélésben részesül, addig az emberek többsége szerint egy nagyváros képéhez hozzátartozik a fényár. A fénykibocsátást, hasonlóan a zajkeltéshez, szabályozni kell. A fénykibocsátás szabályozását igényelné a tájvédelem, a természetvédelem, a közlekedésbiztonság, csillagászattudomány, kultúrtörténeti okok (csillagos ég látványa, hagyományok, amatőr csillagászkodás) és az energiagazdálkodás. Az emberek egészségét károsító hatása miatt az államnak immár nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a fényterhelés szabályozása, a fényszennyezés szankcionálása. Elsősorban központi jogszabályt kell alkotni, hiszen megengedhetetlen, hogy az egészséges környezethez való joga valakinek azért legyen kevésbé érvényesíthető, mert ebből a szempontból kedvezőtlen helyen lakik.

A FÉNY- ÉS ZAJSZENNYEZÉS HATÁSA AZ EMBER EGÉSZSÉGÉRE14

13

Új kalmárok a BILK Kombiterminálban: http://www.bilkkombi.hu/index.phtml?cid=6391

14

Köszönetet mondok Pásztor Jánosnak, aki önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta Stephen M. Pauley: „Lighting for the human circadian clock: recent research indicates that lighting has become a public health issue“, Medical Hypotheses (2004) 63, 588-596 fordítását, miáltal az orvostudománynak a fényszennyezésről kialakult jelenlegi állásáról képet adhatok dolgozatomban.

13


A zajszennyezés emberre gyakorolt hatásait több felmérés próbálja feltárni. A fényszennyezéssel kapcsolatos kutatások is megkezdődtek már, melyeknek eredményeként több feltevést sikerült bizonyítani illetve valószínűsíteni. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO tanulmánya szerint a zaj hatására az ember szervezetében olyan morfológiai és fiziológiai változás következik be, mely miatt csökken a teljesítménye, a stressz-tűrő képessége, vagy más környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képessége. A környezeti zaj leginkább az alvást zavarja. Elsődlegesen nehéz elalvást, ébredésekkel megszakított rossz alvást, vérnyomás- és pulzusemelkedést eredményez. Legrosszabb hatása az alvási periódus első felében van. Másodlagos hatása másnap jelentkezik: fáradtság, kimerültség, rossz közérzet, teljesítőképesség csökkenése. A zavarás nagymértékben függ a zaj tulajdonságaitól, impulzus jellegétől, információ tartalmától, időtartamától, és az egyéntől, ugyanis a nők és az idősek érzékenyebbek a zajra, az impulzusszerű zajok zavaróbbak, a kevés információt tartalmazó zajok pedig kevésbé befolyásolják az alvást. Az éjszakai fény is megnehezíti az alvást, mivel felborítja bioritmusunkat. Mesterséges világunkban talán már nem magától értetődő dolog, hogy az embernek is megvan, illetve meg lenne a normális, huszonnégy órás ritmusa. A biológiai ritmus minden élő dologban kódolva van, még az algákban is. A cirkadiális óra pontossága a sötét éjszakától és a világos nappaloktól függ. A sötétben lehetővé válik a tobozmirigy számára a megfelelő mennyiségű melatonin termelése (melynek fontosságáról a későbbiekben lesz szó), a világos reggelek pedig visszaállítják óránkat egy új, 24 órás nap kezdetére. David M. Berson a recehártya idegdúcait (RGC) tanulmányozva kimutatta, hogy ez összeköttetésben áll egyfelől a látási rendszer pálcikáival és csapjaival, másfelől pedig a biológiai óraközponttal. Az RCG-k a szem recehártyájában mélyen, a pálcikák és csapok alatt találhatók. Korábban csak a fenti receptorok impulzusainak közvetítését tulajdonították nekik, de a legújabb kutatások mást bizonyítanak. Az RCG-k maguk is fotoreceptorok, melyek az emberi cirkadiális órát vezérlik, és melyek akkor gerjednek a legjobban, ha kék fénnyel, azaz 464 és 484 nm hullámhosszúságú fénnyel ingerlik őket. Tehát amikor a szemünk kék fényt érzékel, az RCGk és dendritjeik gerjedni kezdenek, és biológiai óránknak azt jelzik, hogy reggel van. A cirkadiális óra, melyet a fény az RCG-k segítségével állít be jó esetben minden reggel újra és újra,

számos

testfunkciónkat

irányítja,

például

szabályozza

testhőmérsékletünket,

meghatározza az alvásrendet, és irányítja a tobozmirigy melatonin kiválasztását. A melatonin kiválasztását már nagyon csekély erősségű fény: 0,2 lux (azaz a telihold fényének kétszerese) is nagymértékben képes megakadályozni . 14


A zaj közvetlenül is befolyásolja a teljesítményt. Olvasásra, figyelemre, problémamegoldó képességre, és a tanulásra is negatív hatást gyakorol. Ezek a hatások erős munkahelyi zajnak kitett munkavállalók és gyermekek esetén jelentkeznek. Egyes megfigyelések szerint a repülőterek közelében tanulók az átlagosnál gyengébben teljesítenek bizonyos feladatokat, kevésbé kitartóak és kevésbé motiválhatók, mint hasonló korú társaik. Mivel a munkahelyi megvilágítás nem tarozik szorosan a fényszennyezéshez, ezért csak érintem a témát: A szem izomzata idő előtt fárad ki, ha a megvilágítás nem megfelelő. Túlzott igénybevétel esetén nemcsak a szem mozgatóizmai fáradnak ki, hanem a környező izmok is. Ez fejfájáshoz, idegességhez, valamint teljes szellemi és fizikai elfáradáshoz vezet, így leromlik a teljesítmény is.15 A hangos zaj hosszantartó expozíciója magas vérnyomást és fáradságot okoz. Kísérletekkel bizonyított, hogy ha a születendő gyermeket hangos zajnak teszik ki, az a későbbiekben hatással lehet a hallására, és alacsonyabb hangfrekvenciáknál is nagyobb esélye lesz a károsodásra.” A munkáltatónak fel kell mérnie a várandós munkavállaló zajnak való kitettségét, mértékét és idejét, és ha ez veszélyt jelent a terhesség lefolyására, a munkavállaló egészségére, a munkáltató köteles a munkakörülmények megváltoztatására. Az anya által használt egyéni védőeszköz a magzatot nem védi! 16

Megdöbbentő tény, hogy a több műszakban, tehát havonta legalább háromszor éjszaka is dolgozók jóval nagyobb arányban szenvednek mellrákban (36%-60%), illetve bélrákban (35%), mint a csak nappal dolgozók. További érdekesség, hogy a mellrák gyakorisága háromszor-ötször kisebb a „fejlődő”, éjszaka megvilágítatlan országokban, mint az iparilag fejlett világban. A fény és a rákos megbetegedések közötti összefüggést tovább erősíti az a vizsgálat, miszerint a teljesen vak, a fény érzékelésére képtelen embereknél kisebb a mellrákos esetek száma, mint azoknál a vak embereknél, akik valamiféle fényérzékelésre képesek, és jóval kisebb, mint a jól látók körében. A megoldást talán a melatonin adja, amely egy olyan hormon, mely alvásra késztető tulajdonságai mellett antioxidánsként működik, s rákellenes aktivitást is mutat. Egy kísérlet során az emberi mellrák sejtjeiből vett transzplantátumot oltottak be patkányokba, és mérték a melatonin szintjét, a linolsav 15

Hagyományos irodák ergonómiája http://www.erg.bme.hu/Emania/1999/Bara0001/vilag.html

16

A Bizottság közleménye a várandós , gyermekágyas vagy szoptatós anyák munkahelyi biztonságát és egészségét veszélyeztető vegyi, fizikai, és biológiai tényezők, illetve ipari eljárások felmérésére vonatkozó irányelvekről (a Tanács 92/85/EGK irányelve).

15


felszívódását és a rákos sejtek növekedését. Az álatok egyik csoportját 12 óránként váltakozó világos-sötét körülmények között vizsgálták, míg másik csoportjukat állandó világosságban tartották. Az állandó világítás mellett a patkányok melatonin szintje jóval alacsonyabb volt, mint a sötétben is élő társaiké, rákos sejtjeik jelentősen több linolsavat tudtak felvenni, ezáltal gyorsabban is nőttek, mint a váltakozó körülmények között vizsgált patkányok beteg sejtjei. A melatonin által nyújtott védelem valószínűleg úgy működik, hogy a melatonin rátapad azokra a melatonin-receptorokra, amelyek az ember rákos daganatainak 90%-ában, a normális emberi mellszövetek 80%-ában megtalálhatóak. A melatonin rátapadása akadályozza a tumor linolsav felvételét, ezáltal táplálkozását, így fékezi a rákos sejtek növekedését. A zajszennyezés leginkább ismert hatása a halláscsökkenés. A világon összesen 120 millió ember szenved halláskárosodásban. A zaj következtében keletkező halláskárosodás Európában a leggyakoribb foglalkozási betegség, mely a munkavégzéshez kapcsolódó betegségek egyharmadát teszi ki.17 Halláscsökkenésről a hallásküszöb megemelkedésekor beszélhetünk. Először a magas hangok (4000-6000 Hz) némulnak el, majd az alsóbb frekvenciatartományok (2000-4000 Hz), a beszédhangok megértésében is zavart kelt. Már kismértékű, a 2000-4000 Hz frekvenciatartományban 10dB-es halláscsökkenés is zavart okoz a beszédértésben, de ha eléri a 30 dB-t, jelentős hátrányt szenved a károsult.18

HATÁSAIK AZ ÁLLATOKRA

A zaj- és a fényszennyezés nemcsak az emberek egészségét veszélyezteti, hanem a vadon élő és a háziállatokra is káros. A „Tenyésztés céljából tartott állatok védelméről” című Európai Egyezmény 5. cikke tartalmazza, hogy azon a helyen, ahol állatot helyeznek el, a világításnak, hőmérsékletnek … zaj intenzitásnak … - figyelembe véve az állat fajtáját, fejlettségét, alkalmazkodását, háziasításának mértékét – a megszerzett tapasztalatokkal és tudományos ismeretekkel összhangban, meg kell felelnie az állat élettani és etológiai igényének. Hasonló követelményt támasztott az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény előkészítő anyaga. Az állatkísérletekről szóló kormányrendelet kimondja, hogy az állandó világítás vagy az állandó sötétség tartósan káros az állatokra. Ezért a világos és sötét időszakokat váltogatni 17

Data to describe the link between OSH and employability, Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség, 2002, ISBN 92-95007-66-2. 18

Zentai Kinga és Schád Péter: A zajterhelés, mint környezetszennyezés és a növényzet szerepe a zaj csökkentésében; Független Ökológiai Központ Budapest, 2001

16


kell. Az állattartó helyiségeket el kell szigetelni külső hanghatásoktól, és kerülni kell a mesterséges és váratlan zörejeket.19 Laboratóriumi kísérleteket a fényszennyezésnek állatokra gyakorolt hatása terén még nem végeztek. Viszont a zaj hatását már vizsgálták kisemlősökön: fehér egéren, tengerimalacon. Halláskárosodást 100-130db (kb. a légkalapács, illetve a könnyűzenei koncert zajhatása) közötti értékeknél tapasztaltak. A zajnak hosszú távon kitett állatok vérnyomása megemelkedett, szaporodásukban zavar keletkezett, kevesebb és kisebb testtömegű utódokat hoztak világra, mint a csendes körülmények között vizsgált társaik. Az egerek esetében magas volt a fejlődési rendellenességgel született egyedek száma. Haszonállatoknál a zajszennyezés az állat viselkedését megváltoztatja, a hirtelen támadt zaj menekülési reakciót vált ki, a vér összetevőinek megváltozását eredményezi, magas vérnyomást okoz, és a tejhozam csökkenéséhez vezet. A vadon élő állatokból mind a fényszennyezés, mind a zajszennyezés menekülési reakciót vált ki. A madarak különösen érzékenyek a környezeti hatásokra. A legtöbb madárfaj költőterületének megválasztásakor kerüli a zajos – kivilágított területeket, ezektől távol választ magának odút, illetve épít magának fészket. Ezzel nemcsak az életterük csökken le, hanem megnövekszik a táplálékszerző terület és a fészek közötti távolság is, így az élelem megszerzéséért többet kell repülniük, azaz ugyanazért az élelemért drágábban fizetnek. Költőterületük összeszűkülése miatt félő, hogy e madárfajok eltűnnek Magyarország területéről, aminek megakadályozását a Biológiai Sokféleség Egyezmény (1992. VI. 13. Rio de Janeiro) és az európai vadon élő növények, állatok természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény is előírja.

A költözőmadarakra elsősorban a fényszennyezés jelent veszélyt. A vándormadarak éjszaka a csillagok alapján tájékozódnak, ám az égbolt megnövekedett háttérfényessége miatt a csillagok elhalványulnak, nem látszanak, így a madarak eltévedhetnek. Eltévedésük esélyeit növeli egy-egy torony világítása, mely a horizonton csillagnak látszódhat, becsapva ezzel a madarakat. Egy erősen megvilágított terület fölött, mint például a közeli cementgyár, a madarak azt hihetik, reggel van, s ösztönösen „kényszerleszállást” hajtanak végre. Az ilyen területek

19

A kísérletekre és egyéb tudományos célokra használt állatok elhelyezésének és gondozásának feltételei 1. számú melléklet a 243/1998. (XII. 31.) Korm. rendelethez

17


viszont nem alkalmasak a táplálékszerzésre, így a madaraknak már nem lesz erejük a továbbrepülésre. Nagy veszélyt jelentenek a vándormadarakra a megvilágított toronyházak üvegfelületei, melyekkel inkább a nagyvárosokban találkozhatunk, és a világító tornyok. A madarak a csillagokkal nem ütközhetnek, bármeddig is repülnek feléjük, ám a mesterséges fényekkel: a világítótornyokkal, és a felhőkarcolók ablakaival könnyen találkozhatnak, összeütközhetnek. Észak-Amerikában ilyen okból 4-5 millió madár pusztul el évente. 1957. szeptember 20-án Wisconsinban egyetlen éjszaka 20000 madár pusztulását okozta egy TV-torony. Magyarország kötelezettséget vállalt a madarak fokozott védelmére a Natura 2000 hálózatba való bekapcsolódásával, így elvárható, hogy a madarakat minden lehetséges eszközzel, tehát a fénykibocsátás szabályozásával is védelemben részesítse.20

A vadon élő állatok egy része a könnyebb élelemszerzés érdekében a városokba költözött. Az itt élő állatokat zavarja az állandó zaj, még inkább a sok hirtelen támadt zajhatás, és a fényár. A zajszennyezés az állatokat folytonos stresszben tartja, a fényszennyezés pedig felborítja bioritmusukat. A napsütéses –világos- órák száma évszakonként változik. A városi fényben élő, nem költöző madarak a természetesnél hetekkel korábban költenek, így a fiókák kikelése kevésbé valószínű, mint a későbbi, melegebb hetekben. A vörösbegy, mely normális körülmények között csak alkonyatkor énekel, a városban egész éjjel dalol.21

Magyarországon körülbelül 120 olyan védett, és 11 olyan szigorúan védett rovarfaj él, mely a fényre repül, és igen sok olyan fajta is, amely nagy egyedszáma miatt még nem védett ugyan, de a fényszennyezés következtében könnyen veszélyeztetetté válhat. Ilyen az iszapszúnyog, melynek kb. 85 millió egyede (38,6kg) esett egy kísérleti fénycsapda áldozatául az USA-ban. A mesterséges fény elcsábítja a rovarokat szaporodó-partnerüktől, természetes élő- és táplálkozó helyükről. A fényforrás körül keringve, nagy csoportban, megvilágítva szinte terített asztalt jelentenek a ragadozóknak: madaraknak, sünöknek, békáknak, akiket a fény a rovarok miatt közvetve vonz. Így egy kivilágított autóút nem csak a rovarokat, hanem a rájuk

20

Halmos Gergő, Csörgő Tibor: A fényszennyezés hatás a madarak viselkedésére; Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesület, ELTE Állatszervezeti Tanszék http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/cikkek/a_fenyszennyezes_hatasa_a_madarak_viselkedesere.html 21

Szabóné Andrási Zsuzsanna: A fényszennyezés szabályozásának lehetőségei TDK dolgozat; SZTE ÁJK Agrár és Környezetvédelmi Jogi Tanszék, Szeged, 2004. http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/files/downloads/AZS_tdkdolgozat_2004.pdf

18


vadászó állatokat, és közvetetten a növények beporzását, s így az egész ökológiai rendszert is veszélyezteti.22

Mind a zajszennyezés, mind a fényszennyezés káros hatással van egyes hüllő, kétéltű és halfajokra, valamint számos gerinctelen fajra. A fényszennyezés a tengeri teknősök néhány fajtáját fenyegette a kipusztulás veszélyével azáltal, hogy a tojásból kikelő kisteknősök nem a tenger hullámain megcsillanó holdsugár, hanem a tengerparti szórakozóhelyek fényeinek irányába indultak. Floridában ma már törvény tiltja a tengerparti világítást a teknősök kikelésének idején. A zajszennyezés ezeknek az állatoknak is halláskárosodást okoz, táplálkozási és szaporodási rendellenességhez vezet, pánik reakciót vált ki, és akár 50%-os életkorcsökkenést is eredményezhet. A tenger alatti zaj a tengeri közlekedésnek, a fúrótornyoknak, illetve a tengerpartok szórakozóhelyeinek köszönhetően évtizedenként megduplázódik. Ez zavarhatja a delfinek és a bálnák tájékozódását, kommunikációját.

HATÁSAIK A KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGRA

A zaj balesetveszélyt növelő hatását a zajra vonatkozó kockázatértékelés során külön figyelembe kell venni.23 A zaj és a balesetek közötti összefüggés ezáltal rendeleti szinten van deklarálva. A zaj többféleképp vezethet balesethez. Elsősorban elvonhatja a sofőr figyelmét. Hozzájárul a stresszhez, ami a szellemi terhelést, így a hibázás valószínűségét növeli. A gyalogos, illetve a biciklista a közlekedés során nagymértékben támaszkodik a fülére. Ha túl nagy a környezeti zaj, nem veszi észre a közeledő járművet, így könnyen elé kerülhet. A túl nagy zajtól nem lehet hallani a különböző figyelmeztető hangokat, így a tolatódudát és a kürtszót, valamint a különféle jelzéseket, zörejeket. A fényszennyezés a rosszul tervezett közvilágításon, a túl erős reflektorokon, az erősen megvilágított reklámtáblákon és őrlámpákon keresztül járul hozzá a balesetekhez. A közvilágítás a közterületnek a közlekedés, köz és vagyonbiztonság érdekében szükséges, 22

Csörgits Gábor: A fényszennyezés természetvédelmi – ökológiai aspektusai; Konferencia a fényszennyezésről, Debrecen, 2004. Szeptember 22. http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/cikkek/a_fenyszennyezes_termeszetvedelmi__okologiai_aspektusai.html

23

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/10/EK irányelve a munkavállalókat érő fizikai tényezők (zaj) hatására vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről.

19


összefüggő, rendszeres, meghatározott időtartamú villamos üzemű megvilágítása.24 A közvilágításnak az a célja, hogy megvilágítsa a területet, ahol az emberek közlekednek. Lényege a balesetmentes közlekedés, és a közbiztonság növelése azáltal, hogy a közelben lévő emberek arca a fényben felismerhető, így senki nem tud észrevétlenül ránk támadni, vagy illetéktelen helyre besurranni. Az, hogy az elmúlt évtizedekben ötévente duplázódott meg a világítás a városi utcákon, a közbiztonságban nem érzékelteti a hatását. A világítással tehát nem lehet visszaszorítani a bűnözést. A közvilágítás hatékonysága nem kielégítő. A lámpákat nagyon magasra helyezik el, s fényüket nem irányítják megfelelően. Azokat úgy kell felszerelni, hogy a lehető legközelebb legyenek a megvilágítandó felülethez, és rendeltetésüket is betöltsék: világítsák meg a járdát és a közlekedőket. Fontos, hogy az utcai világítás a járdán és közlekedőkön kívül máshova ne világítson, hiszen ezzel, bevilágítva például a hálószobába, esetleg másokat zavar.

A

közvilágítás nagy hibája, hogy a lámpákat 6-8 m magasságban helyezik el, gyakran a fák lombkoronájába, vagy a fölé. Így sokkal több energiára van szükség ahhoz, hogy ugyanazt a világosságot a magasból biztosítsa, s ha a lámpa a fák fölött világít, az egyszerre felesleges pénzkidobás és környezetszennyezés, hiszen a célját nem éri el: a járda sötétben marad.

Az autóforgalom biztonságát a túl erős fény nem segíti, hanem veszélyezteti. Igaz, hogy erősebb reflektorral jobban lát a sofőr, de a szembe közlekedőket és az útra ugró vadállatokat elkápráztatva növeli a balesetek valószínűségét. Az út mellett elhelyezett lámpák és kivilágított hirdetések és villanófényes, mozgásérzékelős őrlámpák is komoly baleseti források lehetnek. A káprázás és a távolság fordított arányban állnak: ha a fényforrás kétszer közelebb kerül, az négyszer akkora káprázást eredményez. Indokolt lenne tehát szabályozni az útszéli fényforrásokat, és tovább szabályozni az autók reflektorait.25

24

11/1985 (XI.30.) IpM rendelet 1. sz. melléklet Szabóné Andrási Zsuzsanna: A fényszennyezés szabályozásának lehetőségei TDK dolgozat; SZTE ÁJK Agrár és Környezetvédelmi Jogi Tanszék, Szeged, 2004. http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/files/downloads/AZS_tdkdolgozat_2004.pdf 25

20


HATÁSUK A TÁJRA

Az Európai tájegyezmény értelmében a táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki. Véleményem szerint egy táj jellegzetessége lehet a csönd és az éjszakai csillagos ég látványa is. A táj élvezéséhez feltétlenül hozzátartozik annak zavartalan nyugodtsága, a panoráma pedig nem ér véget a horizontnál. Mint majd látni fogjuk, a zajszennyezés meggátlására, a csönd védelmére több jogszabály és más előírás szolgál, azonban a túlzott megvilágítás visszaszorítására nincs jogszabályunk. „A csillagos ég az egész emberiség öröksége, amit ezért érintetlenül meg kell őrizni. ...a csillagos ég kapjon legalább annyi védelmet, mint amennyit a világörökség részét képező helyek kaptak a Földön.”26 „A nagyvárosokban, azok környékén vagy az iparvidékeken élő milliók számára ismeretlen az éjszakai sötét ég látványa. Odafentről lenézve világosan látható, hogy ez a fosszilis és atomenergia céltalan pazarlása, ami ráadásul elnyomja a kozmoszból a Földre érkező gyenge sugárzást is. A fényszennyezés elleni fellépéssel a gazdaság érdeke teljesen egybeesik a tudományéval. Egyszerű szabály, hogy a fényt a megvilágítandó tárgy felé kell irányítani, amivel nemcsak energiát lehet megtakarítani, hanem az égbolt eredeti látványa is megőrizhető. Csupán ennek a fizikai szabálynak közigazgatási szabályként történő alkalmazását kell elérni. Az IAU méltányolja és támogatja ennek a gondnak a tudatosítására és megoldására irányuló valamennyi nemzeti és helyi kezdeményezést.”27 Aki egy nagyvárosban sétálgatva próbált már kedvesével csillagot választani, egyetért azzal, hogy a mennybolt védelme nem csupán a csillagászok, hanem mindenkinek az érdeke. A kisvárosokban sem sokkal jobb a helyzet. A túl nagy háttérfényesség miatt a magyar lakosság 40%-a még tiszta időben sem figyelheti meg a Tejút sávját. A lakosság fele pedig olyan helyen él, ahol a háttér fényessége újhold esetén is nagyobb, mint egy fényszennyezés nélküli teliholdas éjszakáé. (Az USA-ban ez az érték 80%.) Ezek az adatok tiszta, szennyeződésmentes levegőre vonatkoznak, így a helyzet valójában sokkal rosszabb.28

26

27

A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) XXIII. Közgyűlésének (1997) egyik állásfoglalása A Nemzetközi Csillagászati Unió kibővített állásfoglalása; megjelent az IAU Information Bulletin 83. Számában.

28

Dr. Kolláth Zoltán: Mi is az a fényszennyezés? Világítástechnikai Évkönyv 2002-2003 http://www.konkoly.hu/ELFTCSICSO/fszlap/polaris/

21


HATÁSUK A GAZDASÁGRA

A környezetvédelmi és a gazdasági érdekek legtöbbször ellentétben állnak egymással: általában olcsóbb a környezetet szennyezni. Ez alól a zaj- és fényszennyezés kivétel. A zajszennyezésnek a gazdaságra csak áttételesen van hatása. A hatékonyabb munkavégzés, a kevesebb betegszabadság, baleset és kártérítés mind a csöndes munkakörülménynek köszönhető. A zaj visszaszorítására fordított költség gyorsan megtérül. A dolgozók koncentráló képessége tovább tart, stressz nélkül több munka elvégzésére képesek. Csendes környezetben a figyelmeztető hangok jobban hallatszanak, így elkerülhetők a balesetek. A munkahelyi zajártalom leküzdése tehát nem csak a munkavállalók érdeke, hanem a cégeké is, akiknek a minimum intézkedések megtétele, azaz a jogszabályok betartása esetén, a zaj miatt fizetendő bírságot sem kell megfizetniük. A gazdasági és környezetvédelmi érdekek a túlzott és tervezetlen világítás ellen szólnak, hisz az ég megvilágítása kevés kivételtől eltekintve az ablakon kiszórt pénz. Ha a fénysugarat a megvilágítandó felületre irányítjuk, az olcsóbb is és környezetkímélőbb is. Megfelelő lámpákkal hatékonyabban: kevesebb energiát felhasználva, azaz olcsóbban érhetjük el a kívánt felületi fényességet, megkímélve ezzel környezetünket a fényszennyezéstől, és az energiatermelés során keletkezett káros anyagoktól. Becslések szerint Olaszországban a pontosabb és energiakímélő új világítási technológiák bevezetése évi 250 millió eurót spórolna meg azzal, hogy 430 ezer tonna olaj elégetését és 1,48 millió köbméter oxigén felhasználását tenné fölöslegessé.29 Arra, hogy mennyire kifizetődő az effajta környezetvédelem, a fenti becslés mellett szolgáljon a MÁV példaként. A MÁV Rt. 1992-ben megalakította a Vasúti Világítástechnikai Kollégiumot, mely 1998-ban megalkotta a Vasúti világítás szabványsorozatot, ami egyébként megfelel a cseh levegőtisztasági törvényjavaslatban előírtaknak is. Ezzel a szabványi és rendeleti háttérrel a részvénytársaság 1,3 millió Euro-s PHARE támogatásból, és 263 millió Ft-os önrészből a 2000. év végére 304 állomásának és 152 megállóhelyének világítását korszerűsítette. Közel 16000, a modern kor igényeinek megfelelő világítási berendezést létesített. A rekonstrukció fontosabb eredményei:

29

http://www.macsed.ngo.hu/z510.htm: Konferencia a fényszennyezésről, Debreceni Akadémiai Bizottság székháza 2004. szeptember 22.

22


-

közel 40% energia-megtakarítás; az üzemidőtől és az energia árától függően 80-120 MFt. költség-megtakarítás. A megtérülési idő 5 éven belüli.

-

nőtt a technológiai területek - utas peronok - átlagos megvilágítása

-

a búra egy részének kitakarásával jelentősen nőtt az egyenletesség

-

jelentősen csökkent - lényegében megszűnt - a káprázás (jelzőláthatóság, közlekedő járművek felismerhetősége)

-

környezetvédelmi szempontból nagy jelentőségű a közel 84%-os higanytartalom csökkenés

-

a nátriumlámpák időbeni fényáram stabilitása lényegesen jobb, mint a higanylámpáké

-

karbantartási igény jelentős csökkenése (élettartam növekedés, védettség, segédeszköz nélküli leválasztás, szerelvénylap kiemelés stb.)

-

humán szempontból: a nátriumlámpás világítás „komfortosabb”, jelentős melegérzetet kelt. 30 (Függelék: 4.kép)

30

Tóth Kálmán: A MÁV Rt. fényszennyezéssel kapcsolatos eredményei 2004. szeptember 28. http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/cikkek/a_mav_rt._fenyszennyezessel_kapcsolatos_eredmenyei.html

23


III. RÉSZ: A FÉNYSZENNYEZÉS ÉS A ZAJ ELLENI VÉDEKEZÉS ESÉLYEI

Mint láthattuk, a mesterséges fénynek a gazdaságra, közlekedésbiztonságra, tájvédelemre, kultúrára, az állatokra, és főképpen az emberek egészségére nézve legalább olyan súlyos következményei vannak, mint a zajnak. Míg azonban a zaj a probléma súlyának megfelelően van kezelve hazánkban és az egész Európai Unióban: az Európai Parlament és Tanács irányelvétől kezdve szisztematikus a szabályozás egészen az önkormányzati rendeletekig, addig a fényszennyezés megítélése bizonytalan, a fényterhelés szabályozásával csak elvétve találkozunk, jelentősége pedig minimális. Elsőként lássuk a zajra vonatkozó szabályrendszert, majd a fényszennyezés elleni küzdelem eddig elért csekély eredményeit.

A ZAJTERHELÉS SZABÁLYOZOTTSÁGA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS IRÁNYELVE A ZAJRÓL (49/2002/EK IRÁNYELV)

A zaj szabályozásának hazánk szempontjából az Európai Parlament és Tanács irányelve a legmagasabb szintű jogszabálya. Nemzetközi szerződés nincs e témában, hiszen a zaj elleni küzdelem nem igényel nemzetközi összefogást. A probléma súlyát azonban a WHO 1980-as és 1993-as ajánlása igazolja. A zaj elleni védelem kiindulópontja az Európai Uniónak a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló irányelve. Az irányelvet 2002-ben fogadta el a Parlament és a Tanács. Az irányelv preambuluma a jogszabályalkotás hátterének bemutatásával kezdődik. Hivatkozik az Európai Közösséget létrehozó szerződés 157. cikkének (1.) bekezdésére, a Bizottság javaslatára, a Gazdasági és Szociális Bizottság valamint a Régiók Bizottságának véleményére, végül a Szerződés 251. cikkében meghatározott módon megalkotott szövegtervezetre.

24


A szabályozás indokaként elsőként említi a Bizottságnak a jövő zajpolitikáról szóló zöld könyvét (5/11/96.COM (96) 540). A Bizottság itt veti fel a probléma súlyosságát, az eddigi szabályozás elégtelenségét, az új szemlélet szükségességét. Kiemeli az együttes felelősségvállalás fontosságát, melynek egyik legfontosabb alapfeltétele az információcsere. A zöld könyv javaslatot tesz a zajhelyzet felmérésére, melyet zajtérképek készítésével lehet a legjobban elvégezni. Vizsgálni indítványozza a közúti, vasúti, légi közlekedés zajcsökkentés lehetőségét, valamint a szabadban használatos gépek-berendezések zajkibocsátásának csökkentési lehetőségeit. A zöld könyvnek a zajprobléma politikai jelentőségének elismertetésén, s a vitaindításon túl konkrét célja volt, hogy maximális értékeket állapítson meg dB-ben és dBA-ban mérve, valamint a zajhelyzet romlását határok közé szorítsa. Az irányelv Európai Parlamentnek a zöld könyvről 1997-ben alkotott állásfoglalásával folytatja: a Parlament támogatja a zöld könyvet, sürgette a különös intézkedéseket. Kezdeményezte az irányelvben történő szabályozást és megállapította a zajforrásokra vonatkozó, összehasonlítható adatok hiányát.

Ezután a korábbi, zajjal foglalkozó közösségi szabályok felsorolása következik: -

a Bizottságnak a légiközlekedésről és a környezetről szóló közleménye

-

gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelv

-

traktorok vezetőire ható, zajszintjére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelv,

-

a szubszonikus repülőgépek zajkibocsátásának korlátozásáról szóló tanácsi irányelv és

annak kiegészítő irányelvei -

a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról szóló tanácsi irányelv

-

a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv.

A preambulum szerint az irányelv általános célja, hogy a jelentősebb zajforrások által kibocsátott zajra vonatkozó meglévő közösségi intézkedéseket továbbfejleszti és kiteljesíti, valamint további rövid, közép és hosszú távú intézkedések kidolgozását kezdeményezi.

A szubszidiaritás elvének megfelelően a zajszennyezés visszaszorítását a közösségi fellépéssel kiegészített tagállami szintű szabályozás révén lehet a leghatékonyabban elérni. A 25


környezeti zajszintre vonatkozó mutatókat, a mérési módszereket, a zajtérkép kritériumait az összehasonlíthatóság és a hatékony közösségi fellépés érdekében közösségi szinten kell meghatározni. Tehát a határértékek fogalmát a közösség, míg konkrét számadatait az egyes tagországok állapítják meg. A tagországoknak ezen kívül e témában cselekvési tervet kell készíteniük, és a zajról szóló információt, például a cselekvési tervet, stratégiai zajtérképet a nyilvánosság széles köréhez el kell juttatniuk, valamint meghatározott időközönként tájékoztatniuk kell a Bizottságot. A Bizottságnak pedig rendszeresen értékelnie kell az irányelv végrehajtását.

Az irányelv korszerűségének garanciája az az előírása miszerint: ” Az értékelési módszereket szabályozó technikai rendelkezéseket a műszaki és tudományos fejlődésnek és az európai szabványosításban elért előrehaladásnak megfelelően kell kiegészíteni és kiigazítani.”

Az első cikk kitűzi az irányelv célját, és megfogalmazza e cél elérésének eszközeit. Annak érdekében, hogy a környezeti zaj, és ezzel káros hatása csökkenthető legyen, közös megközelítési módra van szükség. E célból szükséges: a környezeti zajnak való kitettség mértékének (közös értékelési módszerrel készített) zajtérképpel történő meghatározása; a nyilvánosság alapos tájékoztatása; valamint a zaj csökkentése, vagy a csend megőrzése érdekében tagállami szintű cselekvési terv készítése. Nemcsak a tagállamoknak, a Bizottságnak is jut munka: 2006 nyarának közepéig javaslatot kellett benyújtania a jelentősebb zajforrások - különösen a közúti és vasúti járművek és infrastruktúra, a repülőgépek, a kültéri használatra tervezett és ipari berendezések és mobil munkagépek - által kibocsátott zaj csökkentésére irányuló közösségi intézkedésekről a Parlament és a Tanács részére.

Az irányelv hatálya kifejezésre juttatja annak ember-központúságát. A szabályozás alá csak azok a zajok tartoznak, amelyeknek az embereknek vannak kitéve, s ezek közül is ki van véve az a zaj, amelyet a zajnak kitett személy maga idéz elő, aztán a

háztartási munkák vagy a

szomszédok által okozott, illetve a munkahelyeken jelentkező zaj, valamint a közlekedési eszközök belsejében vagy a katonai területeken katonai tevékenység közben keletkező zaj.

Az egységes fogalomrendszer érdekében az irányelv meghatározza a legfontosabb fogalmakat:

26


-

környezeti zaj: minden, emberi tevékenység révén keltett nem kívánatos vagy káros kültéri hang, ideértve a közlekedés, a közúti, vasúti és légi közlekedés eszközei által keltett zajt, valamint az ipari tevékenységek folytatásának helyéről eredő zajt;

-

káros hatás: az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatás;

-

zajmutató: a környezeti zaj leírására szolgáló, a káros hatással arányba állított fizikai skála;

-

A kiválasztott közös zajmutatók: Lden : a zaj okozta kellemetlenséget értékelő, nappali-esti-éjszakai zajmutató; Lnight: az alvás megzavarását érzékelő éjszakai zajmutató;

-

További kiegészítő mutatók: Lday: nappali zajmutató és Levening: esti zajmutató;

-

Fontosabb közút: a tagállam által kijelölt regionális, országos vagy nemzetközi útvonal, amelyet évente hárommilliónál több jármű vesz igénybe;

-

fontosabb

vasút:

olyan

vasútvonal,

amelyen

évente

30

000-nél

több

vonatszerelvény halad át; -

fontosabb repülőtér: a tagállam által kijelölt polgári repülőtér, ahol évente 50 000nél több forgalmi esemény (azaz fel- vagy leszállás) történik, nem számítva a kisebb repülőgépekkel végrehajtott kizárólag oktatási célú repüléseket;

-

zajtérképezés: meglévő vagy előre jelzett zajhelyzetre vonatkozó adatok zajmutatók formájában történő bemutatási módja, feltüntetve a vonatkozó határértékek megszegésének eseteit, az adott területen a zajhatásnak kitett emberek számát, illetve a zajmutató bizonyos értékeinek kitett lakóhelyek számát az adott területen belül;

-

stratégiai zajtérkép”: adott területen belül a különféle zajforrásokból eredő zajnak való kitettség átfogó értékelése, vagy az e területre vonatkozó átfogó zajhelyzeti előrejelzések céljára elkészített térkép;

-

határérték: a tagállam által meghatározott Lden, vagy Lnight és - adott esetben - az Lday, illetve az Levening érték, amelyek túllépése az eljárni jogosult hatóságot zajenyhítő intézkedések bevezetésének mérlegelésére vagy azok kikényszerítésére készteti. A határértékek a zajok különböző típusai, a különféle környezeti feltételek és a lakossági csoportok különböző mértékű zajérzékenysége szerint eltérőek. Különbözhetnek továbbá aszerint, hogy a már meglévő vagy új helyzetre vonatkoznak.

27


-

cselekvési terv: a zajjal kapcsolatos problémák és hatások kezelésére kidolgozott terv, ideértve a zaj szükség szerinti csökkentését;

-

akusztikai tervezés: a jövőben keletkező zaj tervezett intézkedések révén - például terület-használati

tervezés,

forgalmi

rendszertechnika,

forgalomtervezés,

hangszigetelési intézkedésekkel történő zajcsökkentés és zajforrások ellenőrzése történő korlátozása; Ezeken kívül még meg van határozva a zajterhelés, értékelés, dózis-hatás összefüggés, agglomerizáció, agglomerizáción belüli háborítatlan terület, háborítatlan vidéki terület, és a nyilvánosság fogalma.

A végrehajtás feltétele, hogy a tagállamok kijelöljék a felelős hatóságokat és szerveket, melyeknek legfontosabb feladatuk a stratégiai zajtérképek elkészítése, és ennek birtokában a cselekvési tervek megalkotása. A fokozatos bevezetés elvének megfelelően a tagállamoknak az első lépcsőben csak a legjelentősebb,

a

fogalom-meghatározásban

megadott

értékek

duplájával

bíró

agglomerizációikat, közútaikat, vasútvonalaikat kell feltérképezniük, s csak egy későbbi időpontban kell a többi agglomerizációról, fontosabb közútról és vasútról stratégiai zajtérképet készíteni. Tekintettel repülőterek kiemelten káros hatásaira az összes fontosabb repülőtér stratégiai zajtérképét már az első lépcsőben kell elkészíteni

A zajtérképeket

legalább ötévente felül kell vizsgálni, s szükség szerint módosítani is kell azokat.

A cselekvési terveknek a zaj által okozott problémákat kell kezelniük, adott esetben a zaj csökkentésével, egyben célja e terveknek, hogy megvédjék a háborítatlan területeket a zaj fokozódásával

szemben.

A

cselekvési

terveknek

eleget

kell

tenniük

a

minimumkövetelményeknek, melyeket az irányelv melléklete tartalmaz. Így meghatározott elemeknek, például: felelős hatóság megnevezésének, aktuális határértékeknek, a lakossági konzultáció feljegyzésének szerepelniük kell; meg kell határozni a megvalósítani szándékozott intézkedéseket például: forgalomtervezés, műszaki intézkedések; tartalmaznia kell a zajhatások által érintettek számának becsült csökkenését. A cselekvési terveket felül kell vizsgálni, és szükség szerint módosítani kell, ha a zajhelyzetet jelentősen módosító változások következnek be, de legalább ötévenként. A tagállamoknak a környezeti információ szabadságáról szóló tanácsi irányelvből következő feladata a nyilvánosság közérthető, széleskörű tájékoztatása.

28


A végrehajtás terén a Bizottságnak összegző valamint javaslattételi feladatai vannak. A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a környezeti zajok forrásával kapcsolatos, már meglévő közösségi intézkedések áttekintéséről, melyeket a későbbre várható új információk alapján valószínűleg módosítani, továbbfejleszteni lesz szükséges. Ezután a tagállamoktól származó stratégiai zajtérképeket egy adatbázisban összegzi, s az irányelv végrehajtásáról jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentésben a Bizottság mérlegeli, milyen további közösségi intézkedések megtételére van szükség, s végrehajtási stratégiát javasol a szükséges területeken, például: hosszú és középtávú tervek a zaj negatív hatásának kitett emberek számának csökkenése érdekében, specifikus zajforrások zajkibocsátásának csökkentése, háborítatlan vidéki térség védelme. A jelentésnek számot kell adnia a tudományos és a műszaki fejlődésről, valamint be kell mutatnia a Közösség akusztikai környezetének minőségét. Ez a jelentés tulajdonképpen az

irányelv

végrehajtásának,

végrehajthatóságának

értékelése.

Legfeljebb

ötévente

felülvizsgálandó. A Bizottság munkáját egy külön erre a célra létrehozott bizottság segíti.

A tagállamoknak hatályba kell léptetniük azokat a jogszabályokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az irányelvnek megfeleljenek. Ezen jogszabályok elfogadásakor hivatkozni kell az irányelvre, és a meghozott rendelkezéseket a Bizottsággal közölni kell.

A KÖRNYEZETVÉDELMI TÖRVÉNY

Mint minden magyar szabályozásnak, a zaj szabályozásának is az Alkotmány az alapja. Alaptörvényünk 18. és 70/D §-a értelmében a Magyar köztársaságban élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, mely jogot a Magyar Köztársaság nemcsak elismeri, de érvényesíti is. A Kvt. teremti meg az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésének kereteit. A zaj szabályozásának alapjait a törvény a 31.§-ában határozza meg. A szabályozás hatálya alá tartozik minden energia kibocsátás, amely kellemetlen, zavaró, veszélyeztető, károsító hangterhelést okoz. A zajforrások zajkibocsátásának csökkentését, a zajterhelés növekedésének mérséklését, vagy megakadályozását illetve a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét műszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani. Stratégiai zajtérképekre épülő intézkedési tervek végrehajtásával kell megvalósítani a zajjal leginkább

29


terhelt területek zajcsökkentését és a zajjal még nem terhelt területek kedvező állapotának megőrzését. A fejezet közös szabályai szerint meg kell határozni a környezeti elemek elérendő célállapotát, a zaj elleni védelmi övezetek jelölhetők ki, ahol a zajkibocsátás korlátozása, tilalma illetve rendszeres mérési és megfigyelési kötelezettségek rendelhetők el. A zaj elleni védelem

érdekében

igénybevételi,

kibocsátási,

szennyezettségi

határértékeket

kell

megállapítani, melynek során figyelembe kell venni az akusztikai környezet tényleges és elérendő célállapotát is. A

zaj

elleni

védekezés

szabályozására

természetesen

alkalmazni

kell

a

Kvt.

fogalomrendszerét, érdemes ezért a témára vonatkoztatva áttekinteni a fontosabb fogalmakat. -

környezet igénybevétele: a környezetben változás előidézése, tehát az akusztikai környezet megváltoztatása;

-

környezetterhelés: energia kibocsátása a környezetbe, zajkibocsátás;

-

környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése, általában a levegőbe juttatott, meghatározott határérték feletti zajkibocsátás;

-

környezethasználat: a környezet igénybevételével, terhelésével járó, hatósági engedélyhez kötött tevékenység, azaz zajkibocsátás;

-

környezetkárosítás: az a zajkibocsátás, melynek hatására környezetkárosodás következik be;

-

környezetkárosodás: a környezetnek olyan mértékű változása, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti;

-

környezetveszélyeztetés: zajkibocsátás, vagy a zajterjedés megakadályozásának elmulasztása, mely környezetkárosítást idézhet elő;

-

környezetre gyakorolt hatás: a környezetben a zajterhelés következtében bekövetkező változás;

-

hatásterület: az a terület, ahol a jogszabályban meghatározott mértékű zaj megengedett.

-

érintett: személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él, tevékenykedik;

-

érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik;

-

igénybevételi határérték: jogszabályban, vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű zajterhelés, amely kizárja a környezetkárosítást;

30


-

szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének, legtöbbször a levegőnek olyan – jogszabályban meghatározott – mértékű zajszennyezettsége, amelynek

meghaladása

a

mindenkori

tudományos

ismeretek

alapján

környezetkárosodást, vagy egészségkárosodást idézhet elő; -

leghatékonyabb megoldás: a környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető legcsendesebb megoldás;

-

az elérhető legjobb technika: a korszerű technikai színvonalnak és a fenntartható fejlődésnek megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a zajkibocsátás, zajterhelés megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt zaj-hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a zaj-kibocsátás határértékének, illetőleg mértékének megállapítása alapjául szolgál;

-

elővigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, az akusztikai környezet jövőbeni károsodásának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés;

-

megelőzés: a zajkibocsátás káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technika alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától;

A Kvt. alapelvei a zaj elleni védelem szabályozására is iránymutatást adnak. Az elővigyázatosság elve szerint a zajkibocsátást úgy kell megszervezni és végezni, hogy a legkisebb mértékű zajterhelést idézze elő és előzze meg a környezetszennyezést, valamint zárja ki a környezetkárosítást.

A megelőzés elve alapján a legcsendesebb megoldást illetve bizonyos tevékenységek esetében az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni a zajkeltés ellen. A helyreállítás elvének megfelelően a környezetet veszélyeztető vagy károsító zajkibocsátást a környezethasználó köteles azonnal befejezni, helyreállítva ezzel a károsodott környezetet.

A felelősség elve kimondja, hogy a környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben

és

más

jogszabályban

szabályozott

módon

felelősséggel

tartozik

zajkibocsátásának környezetre gyakorolt hatásaiért.

31


Az együttműködés elve értelmében az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei; valamint más intézmények együttműködni kötelesek az akusztikai környezet védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.

A tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság elve szerint mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen az akusztikai környezet állapotának, a zajszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint az akusztikai környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére. A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetővé teszi az akusztikai környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését. Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek az akusztikai környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani, és - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetővé tenni, és a megfelelő tájékoztatást megadni. A környezethasználókat pedig tájékoztatási kötelezettség terheli

az

általuk

okozott

zajterhelés

és

környezet-igénybevétel,

valamint

környezetveszélyeztetés tekintetében. A környezethasználó felelősségről is rendelkezik a törvény. Aki a környezetvédelmi előírások megszegésével bocsát ki zajt, tehát a megengedett határértéket túllépi, indokolatlanul megzavarja mások nyugalmát…, az államigazgatási és polgári jogi felelősséggel tartozik. Köteles a környezetkárosítással felhagyni, a károkért helytállni, és a szabálytalan zajkibocsátással arányosan megállapított környezetvédelmi bírságot megfizetni.

MINISZTERTANÁCSI RENDELET A ZAJ ÉS REZGÉSÉDELEMRŐL

A zajra vonatkozó speciális szabályozás legmagasabb szintű normája a 12/1983. (V. 12.) MT Rendelet, mely az üzemek, berendezések, technológiák zajvédelmi követelményeit tartalmazza. E rendelet több mint húsz éves, így még az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényre hivatkozik, de kormányrendeleti formában való megalkotására a Kvt. is felhatalmazást adna. 32


A rendelet meghatározza az emberi környezetet és az emberi egészséget veszélyeztető zajok kibocsátásának alapvető szabályait. Megjegyzendő, hogy a nyugalom védelmét elsősorban az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet 6.§-a, a csendháborítás szabályozza. Veszélyes mértékű a zaj, ha a levegőnek az emberi környezetben észlelhető olyan mértékű és minőségű nyomásingadozása mutatkozik, amely meghaladja a megengedett zajterhelési (zajimmissziós), illetőleg zajkibocsátási (zajemissziós) határértéket, továbbá veszélyes mértékűnek minősül az a zaj is, amelyre - jellegéből adódóan - határértéket nem lehet előírni, illetőleg a zajkeltés azonos körülmények között nem ismételhető, de érzékszervi észleléssel megállapíthatóan emberek nyugalmát jelentős mértékben zavarja. A különböző zajforrásokra vonatkozó határértékeket a zajtól védett terület és a napszak függvényében a 8/2002 (III. 22.) KÖM-EÜM együttes rendelete állapítja meg. (Függelék: Táblázat) A rendelet előírását, miszerint a területrendezési tervekben érvényre kell juttatni a zajvédelmi követelményeket, új alapra helyezte az Európai Parlament és Tanács irányelve a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről, melyben stratégiai zajtérképekre épülő cselekvési program kidolgozását és végrehajtását írja elő.

A rendelet külön szabályozza az üzemi létesítmények létesítését, és külön előírásokat tartalmaz a már meglévő létesítményekre, ahol az „új” (immár 24 éves) szabályok átvételére, a határértékek meghatározására és betartására átmeneti időszakot biztosít. Az átmenetet biztosító

szabályokkal,

tekintettel

minimális

jelentőségükre,

dolgozatomban

nem

foglalkozom. Zajt előidéző új üzemi létesítményt, berendezést, technológiát, telephelyet és egyéb helyhez kötött külső zajforrást, azaz üzemi létesítményt csak olyan módon szabad tervezni, létesíteni, üzembe helyezni, meglevőt pedig bővíteni, felújítani, korszerűsíteni, hogy azok rendeltetésszerű használata során keletkező zaj a területre megengedett zajterhelési határértéket ne haladja meg. Fontos szabály, hogy a területre megengedett zajterhelési határértéket nem lépheti túl az építési munka során keletkező zaj sem. Ennek biztosítására jelentős építési munka esetén a munka megkezdése előtt a kivitelező, üzemi létesítmény létesítése, üzembe helyezése, illetőleg meglévő üzemi létesítmény felújítása, bővítése és korszerűsítése esetén az építtető köteles a környezetvédelmi hatóságtól zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és annak megtartásáról gondoskodni. A kérelemben ismertetni kell a zajforrásokat, a helyszíni viszonyokat, a zaj csökkentésére tervezett megoldásokat, azok várható eredményét valamint a zajkibocsátási határérték megállapításához szükséges egyéb adatokat. Az adott területre vonatkozó zajkibocsátási határértékeket úgy kell megállapítani, hogy a környezetbe jutó összes zaj ne haladja meg a zajterhelési határértéket. Jelentős 33


könnyítést jelent, hogy ha a tervező, kivitelező megfelelő nyilatkozata szerint a zajterhelési határérték teljesül, nem kell zajkibocsátási határérték megállapítását kérni. Ha az üzemeltető illetve a kivitelező a számára megállapított zajkibocsátási határértéket nem tartja be, illetőleg a megengedett rezgésterhelési határértéket túllépi, zajbírság fizetésére kell kötelezni. A bírság összegét a megengedett zajkibocsátási, illetőleg a zajterhelési határérték túllépése mértékének, hatásának és ismétlődésének figyelembevételével kell megállapítani. A bírság kiszabása legfeljebb évenként ismételhető. Magától értetődődik, de a rendeletben is megfogalmazást nyert, hogy nincs szükség a határértékek betartására, ha az építkezés természeti csapás elhárítása, vagy más sürgős közérdekű célból szükséges.

Az üzemi létesítmények egy speciális fajtáját alkotják a közlekedési eszközök pályái, melyeket a rendelet külön szabályoz. A zajterhelési határértékek érvényesítése érdekében a tervezés során zajvédelmi munkarészt is készíteni kell, ha közutat, vasútvonalat, polgári repülőteret

létesítenek,

felújítják,

korszerűsítik.

A

munkálatok

megkezdése

előtt

természetesen be kell szerezni a környezetvédelmi hatóság hozzájárulását. Birsággal kell sújtani az üzemeltetőt, ha az út, vasútvonal, továbbá repülőtér létesítését követően okozott zaj meghaladja a megengedett zajterhelési határértéket. A már meglévő közlekedési pályák tekintetében a rendelet szerint forgalomszervezéssel és egyéb intézkedésekkel kell a zajt csökkenteni ott, ahol az új határértéket a zaj jelentősen túllépi. Ennél az előírásnál szerencsére szigorúbb követelményeket támaszt a 49/2002/EK irányelv. Fontos szabálya a rendeletnek, hogy indokolt esetben polgári repülőtér éjszakai forgalma korlátozható.

A közlekedési eszközök és a munkagépek az érintett miniszterek által meghatározott körében a gyártónak, importálónak a termék zajjellemzőit a terméken, vagy kísérő iratain fel kell tüntetnie. Ezekre a termékekre zajkibocsátási határértékeket kell megállapítani. Ugyanígy fel kell tüntetni a zajcsökkentési célra forgalomba hozott anyagok, szerkezetek és eszközök zajjellemzőit, továbbá ezek hivatalos minősítése is szükséges. A védelmi övezetek kialakítását a Kvt. is kezdeményezi. A rendelet két oldalról is megközelíti e problémát. Egyfelől zajvédelmi szempontból fokozottan védett területek, például Nemzeti Parkok területe jelölhetők ki, valamint a csendet igénylő létesítmények körül, például iskolák, kórházak körül csendes övezeteket lehet kijelölni, másfelől a nagymértékű és a zajterhelési határérték alá nem csökkenthető zajkibocsátást eredményező létesítmény, például repülőtér környékén a lakosság és a környezet zaj elleni védelme érdekében zajgátló védőterület 34


jelölhető ki. A védőterületen belül a zaj erőssége szerinti fokozatoknak megfelelően zajgátló övezeteket kell kijelölni. A hatásköri rendelkezések szerint zajvédelmi ügyekben az első fokú környezetvédelmi hatósági jogkört általában a környezetvédelmi felügyelőség, a szolgáltató tevékenységet ellátó üzemi létesítmény esetében indult meghatározott ügyekben a jegyző gyakorolja.

ÖNKORMÁNYZATOK

A zaj megfelelő központi szabályozásának köszönhetően, az önkormányzatokra nem hárul túl nagy feladat e téren. Az önkormányzati rendelet a település területében, illetve az ott tevékenykedő személyek körében állapítja meg hatályát, majd az érdemi rész következik, a zajvédelmi övezetek kijelölése: „- területek zajvédelmi szempontból fokozottan védetté nyilvánítása; - csendes övezet kialakításának elrendelése a zaj ellen fokozott védelmet igénylő létesítmény körül; - nagymértékű és határérték alá nem csökkenthető zajkibocsátást eredményező létesítmény (például repülőtér) környékén a lakosság és a környezet zaj elleni védelme érdekében zajgátló védőterület jelölhető ki.”31 Fokozottan védett területté célszerű nyilvánítani a pihenésre használt területeket, így a parkokat, tópartokat, de nincs kizárva, hogy a település egész területét is fokozottan védett területté nyilvánítsák. Csendes övezeteket az egészségügyi, oktatási, művelődési, egyházi intézmények körül célszerű kialakítani, ilyen lehet például egy általános iskola 200 méteres körzete. „Zajgátló védőterületet a területrendezési tervezés keretében kell kijelölni, ennek hiányában azt az építésügyi hatóság jelöli ki. A védőterületen belül a zaj erőssége szerinti fokozatoknak megfelelően zajgátló övezeteket kell kijelölni.”32 A védőterületen belül előírhatóak az építés sajátos feltételei, használati korlátozást, telekalakítási és építési tilalmat lehet elrendelni. A környezetvédelmi törvény felhatalmazása alapján a képviselő testület más jogszabályokban előírtaknál szigorúbb környezetvédelmi előírásokat szabhat meg törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben. A polgármester és a jegyző a szolgáltató tevékenységeket ellátó üzemi létesítményekre vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel. A polgármester a veszélyes mértékű zajt okozó 31 32

Bándi Gyula: Környezetvédelmi kiskönyvtár 7. Önkormányzati környezetvédelmi kézikönyv KJK 1999. Vö.: 32. lábjegyzet.

35


tevékenységeket korlátozhatja, felfüggesztheti, és ezeket az intézkedéseket feloldhatja még a kötelezettségszegés teljes megszűntetése előtt, ha a közvetlen súlyos veszély már nem áll fenn. A jegyző zajkibocsátási határértéket állapíthat meg üzemi létesítmény létesítése, üzembe helyezése, felújítása, bővítése, korszerűsítése és jelentős építési munka előtt. Új zajkibocsátási határértéket állapíthat meg, ha olyan változás történik, amely a kibocsátási határérték túllépésére jelentős hatással van. Zajbírság fizetésére kötelezi az üzemeltetőt, kivitelezőt, ha a zajkibocsátási határértéket túllépi. A helyben szokásos módon tájékoztatja a nyilvánosságot.

AZ EGYES SZABÁLYSÉRTÉSEKRŐL SZÓLÓ 218/1999. (XII. 28.) KORMÁNYRENDELET 6.§: CSENDHÁBORÍTÁS

Míg a minisztertanácsi rendelet az emberi környezetet és az emberi egészséget veszélyeztető zajokat szabályozza, addig az emberek nyugalmát, illetőleg természeti érték zavartalanságát az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet segíti elő, megtiltva az indokolatlan zajkeltést. „6. § (1) Aki lakott területen, az ott lévő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul és a megengedettnél nagyobb zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Az

Alkotmánybíróság

a

„megengedettnél

nagyobb”

kitételt

alkotmányellenesnek

nyilvánította. „A hatályos jog tartalmaz ugyan a megengedett zaj mértékére szabályozást, ezek azonban az üzemi létesítmények működésével összefüggő berendezések által okozott zajkeltés mértékére vonatkoznak, hatályuk nem terjed ki „a természetes személyek által közvetlenül, zajkeltő eszközök igénybevétele nélkül — például kiabálás útján — okozott zajra”33.

Ez

sérti

a

jogbiztonság

elvét,

hiszen

anélkül

hivatkozik

a

zajszint

megengedettségének túllépésére, hogy e szint meg lenne határozva. Az Alkotmánybíróság ezért 2007. március 1. napjával megsemmisíti a kérdéses szövegrészt. A csendháborítás tényállásának megállapítása hallatlanul leegyszerűsödik e döntés által. Ha érzékszervi

33

73/2006. (XII. 15.) AB határozat

36


észleléssel, tehát hallással megállapítható, hogy a szükségtelen zaj a nyugalmat megzavarja, a pénzbírság kiszabható.

A FÉNYTERHELÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK RITKA PÉLDÁI KÜLFÖLDI PÉLDÁK A FÉNYSZENNYEZÉS ELLEN34 Külföldről számos példát lehet felhozni a fényterhelés szabályozására, ám törvény még csak Csehországban született, és abban sincs sokkal több konkrétum, mint a jelenlegi magyar Kvt.ben. A cseh levegőtisztasági törvény, melyben a fényszennyezés a levegőszennyezés egyik nevesített formája, bizony a szakminiszter javaslata szerinti kiegészítésre szorulna. A legjobb példaként talán a tucson-i és a lombard példa áll előttünk. Először az USA-ban, Tucson-ban, 1986-ban próbáltak szembenézni a fényszennyezés problémájával. Tagállami szinten az államok többsége alkotott már jogszabályt, de szövetségi szintű jogszabály még nem született. Olaszország 10 régiójában ( Lombardia, Emilia-Romagna, Marche, Lazio, Campania, Veneto, Toscana, Piemonte, Valle d’Aosta, Basilicata) helyi jogszabály szól a fényszennyezésről, s az olasz parlament utasította a kormányt, hogy az UNESCO-nál kezdeményezze az éjszakai égbolt felvételét a világörökség körébe. A jogszabályok többségében több cél is megfogalmazódik: a fényszennyezés visszaszorítása mellett, az energiatakarékosságot preferálja a legtöbb állam: California, Colorado, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island. Sok államban, de különösen Arizona és Texas államokban a csillagvizsgálók védelme játssza a legfontosabb szerepet. Szintén a csillagászati megfigyelések védelmére született 1992-ben, Spanyolországban egy királyi rendelet a Kanáriszigetekre vonatkozóan.

A természetvédelem céljával alkották meg Floridában és

Washingtonban a fényszennyezés ellenes jogszabályt. A jogszabályoknak általában nem célja a gépkocsik lámpái által kibocsátott fény, az égetéssel keletkező fény, a rendkívüli eseményekhez (katasztrófa-elhárításhoz, nemzeti ünnephez, stb.) használt fény szabályozása. Az összes fényterheléssel foglalkozó jogszabály a világítástechnikai kérdéseket is szabályozza. A fényszennyezés nagy része nagyon egyszerű technikai megoldásokkal is

34

Mocsár László: A fényszennyezés jogi szabályozása külföldön és Magyarországon; Szakdolgozat, 2005. március; http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/files/downloads/ML_Diploma_200503.pdf

37


megszüntethető. Az energiatakarékossági szempont azonban megbonyolítja a kérdést. A fényszennyezés minimalizálása a lámpa megfelelő beállításával és árnyékolásával megoldható. Alaptétel, hogy fölülről lefelé kell világítani úgy, hogy csak a horizont síkja alá irányuljon a fény. A fényszennyezést leginkább a horizont síkjától néhány fokkal feljebb sugárzott fény okozza. A vízszintesen távozó fény 3-4-szer nagyobb szennyezést okoz, mint a függőleges irányú, hisz öt és félszer hosszabb utat tesz meg az atmoszférában. Ezen a hosszabb úton sokkal több fény szóródik vissza a földfelszín irányába, növelve ezzel az éjszakai égbolt háttérfényességét.35 Az árnyékoláson kívül a jogszabályok a felületi fényesség megengedett mértékét határozzák meg, és előírják a becsillanás minimalizálásának követelményét is. A lámpatestekre, izzókra is vannak előírások, ilyen a lámpa teljesítményét szabályozó szerkezet, vagy a duplaizzós előírás, illetve a lámpák minőségére, fajtájára vonatkozó szabályok. A fényre bizonyos helyeken érzékenyebb a környezet, mint máshol. Ilyenek tipikusan a csillagvizsgálók, és a nemzeti parkok. Ebből a megfontolásból a legtöbb állam körzetesítést hajtott végre, melynek során szigorúbb és kevésbé szigorú szabályozási zónákat jelöltek ki. A cseh levegőtisztasági törvény szerint a végrehajtási rendeletek határozzák meg azokat a helyeket és területeket, ahol a fényszennyezés semmilyen formája nem megengedett. A javasolt szabályozás szerint e területeken, kifejezetten a csillagászati obszervatóriumok környékén, haladéktalanul javítani kell a jelenlegi helyzeten, s nem lehet megvárni, hogy a világítási rendszerek élettartama lejárjon. Ezen intézmények számára a kormány jelöl ki védett területet. Ezt az obszervatóriumok maguk jelentik be a helyi önkormányzatoknak és a fényforrások üzemeltetőinek. Ezen kívül az önkormányzatok saját hatáskörükben is kijelölhetnek védett területeket. A törvény rendelkezésének meg nem felelő fényforrásokat a terület védetté nyilvánításától számított négy éven belül le kell cserélni, vagy módosítani kell. A Tucson-i rendelet A és B körzetet határoz meg. Az A körzet egy 40-50 km sugarú kört jelent egy-egy obszervatórium körül, ahol jóval szigorúbbak a szabályok, mint a B körzetben, ami minden egyéb területet magában foglal. Például, míg a B körzetben bár, teljesen árnyékolva ugyan, de megengedett a nagynyomású nátriumlámpa illetve a fém-halogén lámpa vagy a kvarclámpa használata, addig ez tilos az A körzetben.

35

Dr. Kolláth Zoltán: Mi is az a fényszennyezés? Világítástechnikai Évkönyv 2002-2003 http://www.konkoly.hu/ELFTCSICSO/fszlap/polaris/

38


Lombardiában az egyes megyék állítják össze azoknak az önkormányzatoknak a listáját, amelyeknek területén védendő csillagászati obszervatórium van, illetve amelyek a védett területen belül találhatóak. A Regionális Tanács felveszi az obszervatóriumok listájára a jelen jogszabályban meghatározott obszervatóriumokat, továbbá a Nemzeti Csillagászati Társaság és a Nemzeti Amatőrcsillagász Egyesület által javasoltakat, és határozatában megállapítja a védett övezeteket (15-30 km). Az erről szóló térképeket az érintett önkormányzatoknak megküldi. A kültéri világítás szabályozásának lényege, hogy a fény ne legyen se túl gyenge, se túl erős, hogy csak oda irányuljon, ahova szánták vagy szánhatták. Kiindulási alap, hogy a lámpák a horizont síkja fölé nem világíthatnak, megfelelően ernyőzve vannak. Általános követelmény, hogy a lámpatesteknek vagy dupla izzót, vagy fényerőt szabályozó berendezést kell tartalmazniuk abból a célból, hogy fénykibocsátásuk egyharmaddal csökkenthető legyen. Lombardiban a megyék ellenőrzik a kültéri világítás ésszerű energiafelhasználását. Az önkormányzatok ennek megfelelően dolgozzák ki a világításfejlesztési terveket. Az önkormányzatok felelnek azért is, hogy a kültéri világítóeszközök, köztük a reklámcélúak is csak a polgármester hozzájárulásával kerülhetnek felszerelésre. Ezzel minden világítási rendszert nyilvántartanak és a csillagászati, illetve más tudományos obszervatórium kérésére bármelyiket ellenőrizhetik. Egy-egy világítási rendszer elkészültekor az üzembe helyezőnek nyilatkoznia kell (bizonyos esetekben tesztelési jegyzőkönyvet kell bemutatnia), hogy az megfelel a jogszabályban előírtaknak. A reklámok megvilágításának szabályozásában közös, hogy az efféle világítást csak fentről lefelé engedélyezik. A Tucson-i rendelet szerint a plakátok megvilágítása csak felülről történhet. A fényforrást megfelelően árnyékolni kell. Az A körzetben a lakóterületen kívüli reklámok megvilágítása tilos, a B körzetben pedig csak 23 óráig megengedett. A belülről megvilágított reklámtáblákat nem szabályozza külön, még az A körzetben sem, de javasolja a sötét alapon világos betű megoldást, és maximálja az egyes ingatlanok lámpáinak összteljesítményét. A cseh törvény javaslata szerint az információs táblákat csak fentről vagy belülről szabad megvilágítani. Kifejezetten tilos a reklám célú, fölfelé irányított sugárnyaláb használata. Lombardiában szigorúan tilos a forgó vagy rögzített reklám fényvetők vagy jelzőfények pusztán reklám célú felhasználása. Az épületeket, emlékműveket is csak fentről lefelé szabad megvilágítani.

39


Lombardiában történelmileg vagy építészetileg jelentős épületeknél más megoldás is megengedett, ha a fentről való világítás technikailag nem megoldható. A fénysugarat ilyenkor az épület peremétől 1 méterrel lejjebb kell irányítani. A díszvilágítást éjfélkor ki kell kapcsolni. A sportlétesítmények megvilágítására engedményeket adnak a törvények, de szigorú korlátokkal. Minimalizálni kell a becsillanást, a fényszóródást és a fölfelé irányuló fénymennyiséget. A sporteseményeket úgy kell tervezni, hogy azok 22 óráig befejeződjenek; írja a Tucson-i rendelet. Lombardiában komoly, 200-600 eurós bírságra számíthat, aki a védett obszervatóriumok védőterületén üzemelteti fényszennyező fényforrásait. Bizonyos esetekben ez az összeg további 350-1050 euróra emelkedhet, melyet az önkormányzatok a közvilágítás-fejlesztésre költenek. Ha pedig az önkormányzatok nem hozzák összhangba kültéri világítási rendszereiket e jogszabállyal a megadott időn belül, úgy megvonják tőlük a közvilágításra kialakított kedvezményes áram-tarifát egészen addig, amíg e jogsértést meg nem szűntetik. A Tucson-i rendelet is szigorúan bünteti a rendelet megszegőit: napi 50–1000 dollár pénzbüntetéssel.

DÁG KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 8/1998. (VIII. 31.) KT RENDELETE A KÖZTISZTASÁGRÓL ÉS KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL

Magyarországon

egyetlen

jogszabály

rendelkezik

a

fényterhelésről.

Dág

község

polgármestere és jegyzője hobby-csillagászok, akik a faluba nyaranta csillagászgyermektáborokat szerveznek. Ilyen háttérrel talán érthető, hogyan születhetett meg ez a Magyarországon példa nélküli rendelet pont egy kis faluban. A rendelet hatálya alá tartozik a kültéri világítás, gyár(ak) telepítése és minden olyan cselekedet vagy tevékenység, amely élet- és környezettani bajok forrása lehet, potenciálisan szennyezi az atmoszférát, illetve veszélyezteti kulturális örökségünket, az éjszakai égboltot. Kültéri világításnak számít bármilyen állandó, vagy ideiglenes megvilágítás, amely kültéri és éjszakai használatban van. Nem tartozik a rendelet hatálya alá a gépkocsik által kibocsátott fény, égetéskor keletkező fény, a közösségi ünnepek, rendezvények világítása, a tűz és katasztrófavédelem során alkalmazott fény.

40


A fényszennyezés elleni védelem felhasznált eszközei Dágon hasonlóak a külföldi jogszabályokhoz. Legfontosabb rendelkezése, hogy a fényforrásból sugárzó fény nem irányulhat a horizont síkja fölé, sőt, annak 20 fokkal az alatt kell maradnia. A rendelet melléklete a fénykibocsátás terhelési irányértékeit is megszabja. Rögzítik, hogy a kültéri világításnak a lehető legkevésbé szabad zavarnia az élőlények természetes viselkedését és a csillagászati észlelést. A közvilágításban csak alacsony nyomású nátriumizzók használhatók, a lámpáknak pedig fénykibocsátást szabályozó szerkezetet, vagy dupla izzót kell tartalmazniuk, hogy éjfél után a fénysugárzás intenzitását egyharmaddal csökkenteni lehessen, ha azt a biztonsági előírások megengedik. A középületek, emlékművek és kertek díszkivilágításához bármilyen izzó használható, de legkésőbb éjfélkor ki kell azokat kapcsolni. Ha nem lehet megoldani, hogy a fénysugár, a fenti rendelkezésnek megfelelően, a horizont síkja alatt maradjon, a felesleges fényszóródást árnyékoló-pajzsokkal a minimálisra kell csökkenteni. A sportolással és szórakozással kapcsolatos megvilágítás bármilyen lámpával történhet, de csak éjfél előtt. Vetítők és lézerek használata reklámozás, szórakozás, és kulturális események céljából nem megengedett. Fényvédelmi-engedélyköteles a kereskedelmi, vendéglátó-ipari egységek valamint a közösségi létesítmények általi kültéri világító berendezés üzembe helyezése és tartása. Bármilyen új fejlesztés részét képező kültéri világítási tervezetet be kell terjeszteni, mint az építési engedély kérelem mellékletét. Ehhez világítástechnikai szakvéleményt kell csatolni, mely a megadott irányértékek teljesüléséről tanúskodik, s rögzíti, hogy az adott világítás szükséges a biztonsághoz és a munkához, valamint hogy a fényszóródásból származó potenciális szennyezés minimális. A létesítmény használatbavételi engedélye csak fényvédelmi engedély alapján adható ki. A világító berendezések üzemeltetésével kapcsolatos hatósági tevékenységet a körjegyző látja el. Ellenőrzést a hatóság bejelentés alapján végez. Ha az üzemeltetőt elmarasztalják, a vizsgálat költségeit köteles megtéríteni. A hatóság köteles az engedélynek megfelelő állapot visszaállítására felszólítani az üzemeltetőt maximum 30 napos határidővel; köteles az engedélytől eltérő berendezés működését korlátozni, vagy felfüggeszteni. Ha a felszólításnak nem tesz eleget, a berendezés további üzemeltetését meg lehet tiltani. Aki e rendeletben foglaltakat megszegi, vagy tiltó rendelkezéseket nem tartja be – feltéve, hogy cselekménye magasabb büntető rendelkezések alá nem esik – szabálysértést követ el és 41


10.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A szabálysértési eljárást –mint elsőfokú szabálysértési hatóság- a jegyző folytatja le.

A dági rendeletnek nem a következetessége, pontossága, minősége számít, hanem, hogy egyáltalán létezik. Az egész ország szempontjából közvetlen hatása elhanyagolható, mégis nagy jelentősége van, mert bizonyítja, hogy nem ütközik akadályba az az önkormányzat, mely a fényterhelést szabályozni kívánja. Szükség lenne azonban központi szabályozásra, mert megengedhetetlen, hogy csupán a szerencsére legyen bízva, hol, mennyire vagyunk védve a fényszennyezés ellen.

A POLGÁRI JOGI ÚT ÉS ZÖKKENŐI

SZOMSZÉDJOGI IGÉNY ÉS BIRTOKHÁBORÍTÁS A Ptk. 100. §-a szerint: „a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. „A törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően. Nyilvánvaló tehát, hogy a tulajdonjogból eredő használati és birtoklási jogosítvány nem eredményezheti mások jogainak csorbítását, vagyis e jogokat is mások jogaival összhangban kell gyakorolni. A másokat zavaró tevékenység csak akkor tiltott, ha a zavarás szükségtelenül következik be. A szükségtelen zavarás fogalmát a törvény nem definiálja. A konkrét jogvitában ezért a tulajdonos és a szomszéd ellentétes érdekeinek mérlegelésével kell megállapítani, hogy a zavarás szükségtelennek minősül-e.” 36 A Ptk. továbbá kimondja: ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. (188. § (1))

A zajkibocsátás szabályozásának köszönhetően a zajjal okozott szükségtelen zavarás ellen a polgári jog megfelelő védelmet nyújt. Ez talán nemcsak a külön szabályozásnak, hanem az ügyben eljárók rutinjának, egyáltalán a zajnak, mint egyfajta szennyezés-zavarás széles körű elfogadottságának köszönhető. 36

CopLex jogtár

42


Sajnos sem a jegyzők, sem a bírók körében nem elfogadott az a tény, hogy a fénynek, csakúgy mint a zajnak zavaró hatása is lehet. Véleményem szerint minden embernek joga van ahhoz, hogy lakásában is élvezhesse az éjszakák és nappalok természetes váltakozását. Akit ebben szükségtelenül megzavarnak, tehát például megfosztják a nappal világosságától vagy az éjszaka sötétjétől, azt birtokvédelem illeti meg. A közvetlen fényszennyezés esetén a zavarás szinte mindig szükségtelen, hiszen megfelelően árnyékolt burával a fénysugár kordában tartható. A polgári jog azonban nem nyújt védelmet a közvetett fényszennyezés ellen, amikor például a tájkép változik meg vörös ködbe borulva. A csillagászok számára sem nyújt megoldást, mivel a csillagok az egész környék összes lámpája miatt halványulnak el. A polgári eljárás nagy megpróbáltatás a jogban járatlan embernek, és számos költség előlegzését feltételezi. A birtokvédelem elméletileg egyes esetekben tehát védelmet nyújthat a zavaró fény ellen, de csak a felperes, és nem az egész emberiség és élővilág részére. Lássuk most, egy olyan ember beszámolóját, aki a polgári jogtól reméli hálószobájának sötétségét:37 „Néhány megszakítástól eltekintve 23 éve lakom egy a Budai-hegység közelében fekvő nagyközség 4,5 m széles, 150 m hosszú zsákutcájában, ahol korábban az enyém volt az egyetlen állandó jelleggel lakott épület. Most is csak 10 ház lakói és látogatói használják ezt a nyúlfarknyi, szilárd burkolat nélküli utcácskát, nem jár itt sötétedés után napi átlag 2 gyalogosnál több. Több mint 10 éven keresztül nemhogy közvilágítás, de még villanyvezeték sem zavarta a természet, az est romantikájának és a csillagos ég látványának élvezetét.

A fordulat 1994-ben következett be, amikoris az utcában felállították a hegyek látványához nem illő fa- és betonoszlopokat, felaggatták a kikötői portáldaruk áramellátására emlékeztető légkábelt. Az első közvilágítási lámpa is hamarosan megjelent, közvetlenül a tetőtéri hálószobám ablaka előtt, teljes éjszakai fényességbe borítva hálóhelyem minden szegletét. 5 hónapi utánajárásba és levelezésbe került, mire a lámpát egy oszloppal végre odébb tették. Ez alatt az idő alatt választhattam a leeresztett redőnyű, nyáron fullasztóvá melegedő trópusi levegőben vagy a fényárban forgolódó éjszakai álmatlanság között. Szerencsére az akkori lámpatest felfele és oldalt nem engedte ki a fényt, így a távolabbi és a lejtős utcában ráadásul alacsonyabban is lévő oszlopra költözve már nem tudott a házamba világítani.

37

Az ügy le nem zárta miatt nevének elhallgatását kérte.

43


2002 lett a falu általános közvilágosítási korszerűsítésének éve. Ekkor a mi utcánkban is lecserélték a korábbi lámpát energiatakarékos világításra, de ezekből mindjárt hármat is feltettek, melyek elektromos összteljesítménye némileg, fényteljesítménye pedig sokszorosan haladta meg a korábbi közvilágításét. Mondanom sem kell, hogy jutott fényforrás a telkem elé is, sőt, immár több lámpa vette kereszttűz alá a házamat. A tetőtérben lévő 3 hálószobám mindegyikébe bevilágítottak az utcai lámpák, de a nappalit és étkezőt sem kímélték, az épület 20 ablakából 15-ön kandikáltak be kéretlen kékes-fehér fluoreszkáló fényükkel. Szóban és írásban benyújtott kérelmemre intézkedés nem történt, mire elindítottam a birtokháborítási eljárást. Ekkor a házamhoz legközelebbi lámpát leszerelték, vagyis a helyszíni szemle a birtokvédelmi kérelemről meg tudta állapítani, hogy nem megalapozott.

Az igazi meglepetés ezután következett be: a birtokvédelmi kérelem meglapozatlanságra hivatkozó elutasítása és jogerőre emelkedése után némi idő elteltével ugyanazt a lámpatípust ugyanarra a helyre szerelték vissza a házam elé! Erre ismét szóbeli és írásbeli kérelmeket nyújtottam be, a helyi lapban próbáltam felhívni a figyelmet a fényszennyezés káros következményeire. Az elmaradt intézkedés miatt nem maradt más hátra: ismét el kellett indítanom a birtokháborítási eljárást.

Ekkor a legkritikusabb lámpát ismét leszerelték, majd néhány hét után ugyanannak a típusnak egy alváltozatát tették az eredeti helyre. Mondanom sem kell, hogy a probléma nem oldódott meg, hiszen a 4,5 m-es utcaszélességhez képest túl magasra szerelt világítótest a hálószobáimat továbbra sem kímélte meg. A birtokháborítási eljárás keretében lefolytatott helyszíni szemléről értesítést nem kaptam, így azon részt venni nem volt lehetőségem. Az eljáró ügyintéző és a falu polgármestere fényes nappal szemlélték meg a helyszínt és megállapították, hogy a közvilágítási lámpa környezetbarát és az ablakaimtól kb. 15 m-re van. A falu polgármesteri hivatala csatolta a fénycső típusvizsgálati bizonyítványát, amely ugyan egyfajta megfelelőséget bizonyított, de természetesen nem környezetvédelmi, hanem sok más – pl. érintésvédelmi – szempontból. Az elsőfokú eljárás döntéshozatalában ezt a tárgyhoz egyáltalán nem tartozó tanúsítványt fontos bizonyítéknak tekintették a lámpa megfelelősége tekintetében (noha a vizsgálat csak a fénycsőre terjedt ki). A fénycsőről maga a gyártó Philips cég is tett írásos nyilatkozatot, miszerint: „Ezúton kijelentjük, hogy a kültéri közvilágításban használatos Philips gyártmányú kompakt fénycsövek fénye akár direkt, akár indirekt módon nem jelent semmilyen káros hatást az emberi szervezetre (illetve bármilyen élőlényre) nézve.” Ezt a megalapozatlan és egyértelműen valótlan állítást is bizonyítéknak fogadta el az eljáró 44


hatóság. Megjegyzem, hogy a Philips céget később szóban és írásban is kértem ennek a nyilatkozatnak a visszavonására, amit ők megtagadtak. A birtokvédelmi eljárás anyagaihoz csatolták még annak a szomszédomnak a lámpatest visszaszerelésére vonatkozó kérelmét, aki ellen már korábban indítottam indokolatlan és zavaró fényterhelés miatt eljárást (erre az eljárásra még később visszatérek). Az ő kérését az utca valamennyi lakója igényeként állították be. Így az elsőfokú eljárás a hálószobáimat és ingatlanomat terhelő fényt a közérdekkel indokolhatónak találta, megállapította, hogy ez a fény a birtoklásomat nem zavarja, a környezetre semmilyen káros hatással nincs és a birtokvédelmi kérésemet elutasította.

Ezt a határozatot természetesen megfellebbeztem, így az eljárás az illetékes bíróság elé került és ott jelenleg is folyik. A bírósági eljárás során ideiglenes intézkedésként kértem, hogy kötelezzék az alperest – a falu önkormányzatát – a lámpatest kb. 10 °-kal történő elfordítására, mert így már legalább az egyik hálószobámba nem világítana be, az utca megvilágítása pedig nem változna ettől meg. Ezt a kérésemet előbb az önkormányzat, majd az elsőfokú bíróság, végül pedig a másodfokú bíróság is – ahova fellebbezés után került az ideiglenes intézkedési kérelem – elutasította. Az önkormányzat viszont 1 m-rel lejjebb helyeztette a legkritikusabb lámpát, de a kért elfordítás helyett a lámpát még jobban ráfordították a házamra.

Mivel az időközben áttanulmányozott orvosi irodalom arról győzött meg, hogy a hálószobába éjszaka bevilágító mesterséges fény nemcsak alvászavart okoz, de még a melatonin nevű hormon kiválasztásának gátlásával a rákos megbetegedés veszélyét is fokozza, beadvánnyal fordultam az országos tisztifőorvoshoz, vizsgálatot és intézkedést kérve tőle. A beadványom megértésre nem talált és az Országos Tisztifőorvosi Hivatallal, majd később pedig az Egészségügyi Minisztériummal folytatott kiterjedt levelezés és sokszori telefonálás arról győzött meg, hogy az éjszakai mesterséges világításból fakadó veszélyeket a népegészségügyi szervek nem ismerik, és intézkedni sem akarnak. Ez a levelezésem a Levegő Munkacsoport honlapján a mellékletek kivételével teljes terjedelmében olvasható.

Olvasmányaimból az is tudomásomra jutott, hogy a helytelenül használt éjszakai mesterséges világítás a környezetre és a természetre is káros hatással van. Ezért az ezzel kapcsolatos anyagokból összegyűjtöttem egy csokorra valót és kértem az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget, folytasson le vizsgálatot. Innen hatáskör hiányára hivatkozva tették át a környezetvédelmi ügyet az érintett falu jegyzőjéhez. Ez ellen természetesen tiltakoztam, 45


hiszen ugyanez a jegyző felelős a közvilágításért is, vagyis a vádlottnak kellett volna egyúttal a bíró szerepét is eljátszania. Szerencsére a jegyző is élt elfogultsági kifogással, így a környezetvédelmi vizsgálatot egy másik település polgármesteri hivatala folytatja le. A vizsgálat jelenleg folyik, ebbe - kérésemre - a Levegő Munkacsoport is bejelentkezett ügyfélként.

Sajnos az egyre olcsóbban előállítható fény magánembereket is arra csábít, hogy a természettel és a szomszédaikkal mit sem törődve a saját ingatlanuk határán messze túlnyúló fényáradatot szabadítsanak környezetükre. Kétségtelen, hogy ebben jelentős szerepet játszik a megfelelő kültéri világítótestek kínálatában mutatkozó hiány is. A kereskedelemben kapható kültéri lámpák jelentős többsége környezetvédelmi oldalról nézve nagyon korszerűtlen. Az egyik szomszédom a telkem felé irányuló, erősen vakító tükrökkel ellátott lámpákat szerelt fel háza udvarom felé néző oldalára. Hiába kértem a módosításra, erre nem volt hajlandó, így itt sem maradt más hátra, mint a birtokháborítási eljárás. Ha számomra nem lenne véresen komoly az ügy, akkor anekdotának fognám fel a folytatást. Mivel a falu jegyzője a közvilágítás miatt az én hasonló jellegű ügyeimben nyilvánvalóan elfogult, az egyik szomszéd települést jelölték ki eljáró hatóságnak. Itt a birtokvédelmi kérésemet azzal utasították el, hogy a kültéri világítás nem birtokvédelmi, hanem építéshatósági ügy. Kezdeményeztem az építéshatósági eljárást is, melynek megindítására fél évet kellett várnom (ami persze a törvényes határidők jelentős túllépését jelenti). Az építéshatósági intézkedést azzal az indokkal tagadták meg, hogy a kültéri világítás nem építéshatósági, hanem birtokháborítási ügy... Ez az eset is jól mutatja, mennyire rendezetlen a mesterséges kültéri világítással kapcsolatos hatósági eljárások joggyakorlata. Az itt csak éppen felvázolt, 10 éve kisebb szünetekkel és 2 éve intenzíven folyó ügyekben átütő sikert sajnos nem tudtam elérni, noha már rengeteg időt és pénzt öltem a fényszennyezés elleni küzdelembe. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a harc nem a szükséges közvilágítás és a kültéri világítás, hanem a rossz, a környezetet indokolatlanul terhelő mesterséges világítás ellen folyik. Mások, akik hasonló problémával küszködnek és jobb híján hozzám fordulnak tanácsért, hasonló kudarcokról számolnak be.”

46


KÁRTÉRÍTÉS Mindezek után könnyen elképzelhető, hogy mennyi esély van egy kártérítési per megnyerésére, amelyben a kár az egészség romlása, a teljesítmény csökkenése, ahol az okozati összefüggést a mesterséges fény, vagy a túl nagy zaj, és az egészségkárosodás között kell bizonyítani, és amelyben még a károkozó személye sem határozható meg egykönnyen, hiszen az egészséget több fény- illetve zajforrás együttesen károsítja. Ha a perben mindezeket mégis sikerülne tisztázni, talán majd nem is fog túl nagy gondot jelenteni a károsult kárenyhítési kötelezettségének pontos meghatározása. Gyakran fordulnak elő azonban egyszerűbb esetek is, mint például a következő: A felperesek ingatlanán egy felüljáró építésének következtében a zaj és légszennyezés megemelkedett. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy az alperes, nevezetesen a felüljáró építője és karbantartója, felelős azért a kárért, amely a felperesek tulajdonában álló ingatlanokban a felüljáró kiépítésével és üzemben tartásával összefüggésben keletkezett. Kiemelte, hogy az alperes az előírt környezetvédelmi vizsgálatot csak megkésve rendelte meg, amikor a szakértői megállapítások már nem befolyásolhatták a csomópont kiépítésének módját. Ez a késedelem megalapozza az alperes kártérítési felelősségét nemcsak az elsőfokú bíróság által helyesen megjelölt jogszabályok alapján, hanem a Ptk. 339.§ (1) bekezdése és 348.§-ának (1) bekezdése alapján is. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az alperest kártérítés fizetésére kötelezte.38 (LB. Pf. I 21 097/1990.; BH 1992. 171.) A kártérítésre kötelezés azonban csak részben nyújt kielégítő megoldást. A zaj vagy a helytelen fénykibocsátás nem szűnik meg általa, a károsult, bár pénzhez jut, de tovább károsodik, a károkozó pedig rendszerint igazságtalannak érzi a fizetésre kötelező ítéletet. „A kártérítési felelősség tehát, mint a környezeti ártalmak utólagos kiküszöbölése, kétoldalúan kényszerű kompromisszumokkal terhes megoldása, nem a legjobb megoldás, mert bár szubjektív szankció, a megelőzés-nevelés funkciójának a jövőre nézve is alig felel meg, biztonságot és biztonságérzetet mind a károsult, mind a károkozó oldalán „bizonytalanul” nyújt, a reparáció igényének is csak korlátozottan tesz eleget (vagy egyáltalán nem képes rá). Úgy tűnik, azért, mert több okból is ez a "legolcsóbb" megoldás. Szó szerinti értelemben is… de átvitt értelemben is az, mert így nem kell kiélezni a polgári jog speciális alkalmazkodási problémáit az egyre "komplexebbé" váló társadalmi viszonyokhoz… márpedig mindinkább 38

Bándi Gyula Környezetvédelmi kiskönyvtár 10. KJK. 2001.

47


érezhető, hogy ezek a társadalmi viszonyok alig tűrik a hagyományos - kétpólusú, az anyagi jogok sérelmén, összemérésén alapuló - modellhez igazítást, abba szorítva a lényegük, társadalmi (közösségi) jellegük vész el”39

39


48


IV. RÉSZ: A KÍVÁNATOS FÉNY-SZABÁLYOZÁS ÉS ANNAK MEGALAPOZÁSA

A KÖRNYEZETVÉDELEM MINT AZ ÁLLAM KÖTELESSÉGE40

A környezetvédelemhez való jog már közel harminc éve szerepel a nemzetközi dokumentumokban. Az ENSZ 1972-es Stockholmi Környezetvédelmi Világértekezlete említette először 1. számú alapelvében, mely kimondja: „Az embernek alapvető joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez egy olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget, ugyanakkor pedig ünnepélyes kötelezettsége, hogy e környezetet a jelen és jövő nemzedékek számára megóvja és javítsa.” Húsz évvel később a Riói Nyilatkozat tulajdonképpen megismétli: „Az emberek állnak a fenntartható fejlődés középpontjába. Joguk van az egészséges és produktív életre a természettel harmóniában.” A környezethez való jog azonban a mai napig nem szerepel kötelező erejű nemzetközi dokumentumban. A környezetvédelemnek át kell törnie a formális akadályokat. Ezt támasztja alá az Európai Emberjogi Bíróságnak a López Ostra kontra Spanyolország ügyben hozott határozata. A spanyol hatóságok és bíróságok nem tettek meg mindent a panaszosok védelme érdekében, pedig házuktól 12 méterre egy illegális szemétlerakó működött. A Bíróság a Konvenció 8. cikkére alapozva hozta meg ítéletét: a környezeti ártalom alkalmas a magánélet, illetve a magánlakáshoz való jog megsértésére, így annak ellenére védelmet élvezhetnek a környezeti érdekek, hogy közvetlenül nem jelennek meg az emberi jogok palettáján. A Bíróság értelmezésében a hatóságot aktív kötelezettség is terheli a jogok biztosítása érdekében. Az állam tehát beavatkozásra köteles, ha az egyének védelme ezt igényli. Az állam aktív kötelességének előírása a magyarországi mulasztásos alkotmánysértés intézményével rokon. 40

Bándi Gyula: A környezethez való jog, mint az állam környezetvédelmi funkciójának értelmezése. Az Európai Közösség jogalkotásának hatásaiból eredő feladatok; A környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdései c. konferencia előadásai - 2001. december 13-14. Visegrád ; http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/egyeb/kjogalk/03.htm

49


Az EU alapvető jogok kartája ismét a követelményi oldalt emeli ki: „A környezetvédelem magas szintjét és a környezet minőségének javítását az Unió más politikáiba kell integrálni és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani.” Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökeként hangsúlyozta, hogy akkor lehet valami jog, jelen esetben emberi vagy állampolgári jog, ha máshol, másoknál – állampolgári jog esetében ez valamilyen formában az állam szerepét is feltételezi – ez kötelezettségként jelenik meg. Az Alkotmány a környezethez való jogot két eltérő úton szabályozza. A 70/D.§-ában a környezetvédelem szükségessége az egészséghez való jog biztosítékaként jelenik meg: „70/D.§.(1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.” A 18.§-ában – tehát nem az állampolgári jogok, hanem az általános rendelkezések között – az állampolgári jogot fejleszti tovább és emeli alkotmányos elvvé: „A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.” E cikkből kiderül, hogy a környezethez való jog állampolgárságra tekintet nélkül mindenkit megillet. Az egészséges környezet általános fogalom, bele tartozik a mentális és fizikai egészség egyaránt. Témánkban a legfontosabb, hogy e paragrafus kiemeli az állami cselekvés fontosságát azáltal, hogy közvetlenül utal az állam felelősségére e jog érvényesítése terén. A mai magyar gyakorlatban a környezethez való jog legfeljebb az Alkotmánybíróság előtti eljárásban kerülhet szóba. Csupán e bíróság jogosult arra, hogy alkotmányossági alapon ítéljen meg igényeket. 28/1994. sz. határozata a környezethez való alkotmányos jog értelmezésében kitér mind az Alkotmány 18. §-ának, mind pedig 70/D. § (2) bekezdésének értékelésére: „A környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg. A környezetvédelemhez való jog … önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó… mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia.” Az állam környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségének teljesítése a határozat szerint nem enged teljes értelmezési szabadságot az állam számára. Az Alkotmánybíróság valójában a védelem elvárható alsó szintjét jelöli ki – „az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a 50


környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje”. Az állam ilyen kötelezettségei teljesítéséhez a határozat a megelőzést tartja legmegfelelőbbnek. Ezt fogalmazza meg a 48/1997 (X.6.) határozat is: „A természetvédelemben a védettség szükségességének objektív – bizonyos körben nemzetközi normákban kötelezően megállapított – ismérvei vannak. A természetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. Emiatt a környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta megszorítások később orvosolhatók. E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot. … A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak arányosan lehet eltérni.” Természetesen a környezethez való jog megvalósítása messze nem jelentheti kizárólag az állami

felelősség

érvényesítését,

hiszen

minden

jogalany

számára

hasonlóképpen

kötelezettséget jelent. A jog gyakorlása, vagy a jog élvezete egyben kötelezettségként is megjelenik a jogosultak irányában is. Az állampolgárok, illetve a jogalanyok általában, ugyancsak kötelesek mások jogait tiszteletben tartani, a környezetvédelmi elvárásokat teljesíteni. Mindehhez azonban ezen elvárásokat is meg kell határozni, így ismét eljutunk az állami aktivitás szükségességéhez.

A FÉNYTERHELÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON41

A szabályozás kiindulópontja az Alkotmány, annak is a 18. §-a és a 70/D. §-a, mely az egészséges környezethez való jogot fogalmazza meg, amely magába foglalja a biztonságos, zavartalan, esztétikus környezetet. 41

Dr. Csepregi István: A fényszenyyezéssel kapcsolatos hazai jogi szabályozás lehetőségei http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/cikkek/a_fenyszennyezessel_kapcsolatos_hazai_jogi_szabalyozas_lehetose gei.html

51


A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben, a Kvt.-ben megvannak a keretei és intézményi lehetőségei a fényterhelés szabályozásának, a fényszennyezés szankcionálásának. A Kvt. Szabályozási tárgya a környezeti elemekre, illetve az azokat veszélyeztető tényezők (hatótényezők) elleni védelemre épül. A környezeti elemeket taxatív módon sorolja fel a törvény: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői. A hatótényezők körét azonban nem szűkíti le ilyen mértékben. A 32. § kimondja, hogy „a sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed a mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hősugárzásokra ”. Mivel a fény is a sugárzás egyik fajtája, alkalmazni lehet a Kvt. ide kapcsolódó közös rendelkezéseit: meg lehet határozni a környezeti elemek mennyiségi és minőségi értelemben elérendő célállapotát, védelmi

övezetek

jelölhetők

ki,

ezen

kívül

igénybevételi,

kibocsátási,

valamint

szennyezettségi határértékeket kell megállapítani a környezeti elemek vagy azok rendszerének védelmére. A Kvt. konkrét felhatalmazást tartalmaz a fényterhelést szabályozó jogszabályok megalkotására: „A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelemre vonatkozó, átfogó szakterületi szabályokat külön törvények, a törvényi szabályozást nem igénylő részletes szabályokat – az e törvényben foglaltak alapulvételével – a Kormány rendeletben állapítja meg.” Ez a törvényhely felhatalmazást ad egy, a fényterhelést szabályozó, a fényszennyezést szankcionáló törvény vagy kormányrendelet megalkotására. Véleményem szerint a legkedvezőbb megoldás a Kvt. néhány paragrafusból álló kiegészítése lenne, mely a zaj és rezgés elleni védelem mintájára általánosan rendelkezne a fénykibocsátásról. Ezt követően, de akár még előtte is, akár ma is lehetőség van minden olyan kérdéskört kormányrendelettel szabályozni, amely nem igényel törvényi szintű rendezést.

A leendő központi szabályozásnál célszerű a Kvt. fogalomrendszerét átvenni: -

környezetterhelés = fényterhelés: energia közvetlen kibocsátása a környezetbe

-

környezetszennyezés = fényszennyezés: határértéket meghaladó fényterhelés

-

környezetkárosítás: az a tevékenység (szakszerűtlen kültéri fénykibocsátás), amelynek hatására környezetkárosodás következik be

-

környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás (például a megfelelő árnyékolópajzsok felszerelésének elmulasztása), amely környezetkárosítást idézhet elő

52


-

környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység (bizonyos mértéken felüli kültéri fénykibocsátás).

Az alapfogalmak átvétele megkönnyítheti a szabályozás logikáját és az alkalmazandó jogi, közigazgatási rendszer kiválasztását. Az új szabályozásnak természeten meg kell felelnie a Kvt. alapelveiben foglaltaknak. Az elővigyázatosság elve szerint a fénykibocsátást úgy kell megszervezni és végezni, hogy a legkisebb mértékű fényterhelést idézze elő és előzze meg a környezetszennyezést, valamint zárja ki a környezetkárosítást.

A megelőzés elve alapján a lehető leghatékonyabb, azaz a legsötétebb megoldást illetve bizonyos tevékenységek esetében az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni a felesleges fénykibocsátás ellen. A helyreállítás elvének megfelelően a környezetet veszélyeztető vagy károsító fénykibocsátást a környezethasználó köteles azonnal befejezni, helyreállítva ezzel a károsodott környezetet. A felelősség elve kimondja, hogy a környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben

és

más

jogszabályban

szabályozott

módon

felelősséggel

tartozik

fénykibocsátásának környezetre gyakorolt hatásaiért. Az együttműködés elve értelmében az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei; valamint más intézmények együttműködni kötelesek a környezet, így az égbolt természetes fényeinek védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára. A tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság elve szerint mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet megvilágítottságának, a fényszennyezettség

mértékének,

a

környezetvédelmi

tevékenységeknek,

valamint a

túlvilágított környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére. A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetővé teszi a túlvilágított környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését. Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet megvilágítottságának mértékét és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani, és – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel – 53


hozzáférhetővé tenni, és a megfelelő tájékoztatást megadni. A környezethasználókat pedig tájékoztatási kötelezettség terheli az általuk okozott fényterhelés és környezet-igénybevétel, valamint környezetveszélyeztetés tekintetében.

Szükségesnek mutatkozik az épített környezet védelmére vonatkozó szabályozás módosítása, hiszen a létesítmények, műtárgyak létesítésére vonatkozó fénykibocsátási szabályok ezekkel összeütközésbe kerülhetnek, mivel „az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi építményekre és a műszaki létesítményekre”, tehát például a közvilágítás lámpáira, az épületek díszvilágítására.

A fényszennyezésre vonatkozó felelősségi és szankciórendszer kialakításában is megfelelő alap a Kvt: „Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, illetőleg tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértő tevékenység), az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban meghatározott (büntetőjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik.” A fényszennyezés esetén a felelősségi szabályok tehát lehetnek államigazgatási jogiak: környezetvédelmi bírság, szabálysértési felelősség; lehetnek polgári jogiak: kártérítés, szomszédjog, birtokvédelem. Bár az esetek egy részében szükség lenne a hatályos jogszabályok kisebb kiegészítése, megfelelő jogalkalmazás mellett a jelenlegi szabályok jó része változtatás, kiegészítés nélkül is alkalmas lenne a fényszennyezés szankcionálására. Szükséges lenne a fényszennyezési bírság objektív alapú környezetvédelmi bírságkénti bevezetése, melyre a Kvt. felhatalmazást is ad. Igazán fontos előrelépést jelentene a jogalkalmazói gyakorlat lényeges megújulása.

A kültéri fénykibocsátás helyi, önkormányzati szabályozásának is adottak a törvényi feltételei. „A helyi önkormányzat – a törvény keretei között – önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket.” – kezdi a helyi önkormányzatokról szóló törvény, az Ötv. Az önkormányzatoknak vannak kötelezően ellátandó feladataik, például a közvilágítási berendezés létesítése és üzemeltetése (melyet 1991. évi XX. Törvény ír elő), és vannak olyan feladataik is, amelyeket az önkormányzat

54


önként vállal, ilyen lehet a fényterhelés szabályozása. Az önként vállalt feladatok kereteit az önkormányzatnak rendeletben kell meghatároznia. A helyi önkormányzatok környezetvédelmi jogalkotására a Kvt. is nagy nyomást gyakorol, előírva a települési környezetvédelmi program készítésének kötelezettségét, illetve a települési önkormányzati környezetvédelmi alap létesítésének lehetőségét. Mivel a települési környezetvédelmi program tartalmi elemeinek a törvénybeli felsorolása nem taxáció, ezért az önkormányzat a fényszennyezés elleni fellépését is belefoglalhatja környezetvédelmi programjába. Emellett a törvény felhatalmazza az önkormányzatok képviselőtestületeit, hogy bizonyos tevékenységeket, például a kültéri világítást, környezethasználatnak minősítsenek: „… törvény,

kormányrendelet

vagy

önkormányzati

rendelet

határozhat

meg

környezethasználatnak minősülő tevékenységet.” A környezethasználatnak minősített tevékenységeket pedig az önkormányzat engedélykötelessé teheti. A jogszabályok súlyát többek között a kilátásba helyezett szankció adja meg. A szabálysértésekről szóló törvény megteremti a helyi szankcionálás lehetőségét: „szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget”. A kiszabható pénzbírság felső határa önkormányzati rendelet esetén harmincezer forint. Összegezve tehát elmondható, hogy az önkormányzatok már ma is jogosultak a kültéri fénykibocsátást szabályozni. Meghatározhatják a fényterhelés feltételrendszerét, és az engedélyeztetési eljárást, meghatározhatják a fényszennyezés szabálysértési tényállását pénzbírságot helyezve kilátásba. A helyi szabályozás e nagyfokú szabadsága csak addig él, amíg központi szabályozás nem születik. A fénykibocsátás jogi szabályozása akkor lesz jó, ha a szükséges kompromisszum nem szürkeséget, hanem éles kontúrokkal elválasztott fényt és sötétséget biztosító előírásokat eredményez.

55


EGY KIVÁNATOS FÉNYSZABÁLYOZÁSI RENDSZER

BEVEZETŐ

A fénykibocsátás szabályrendszerét a zaj szabályozásának mintájára írtam. Az irányelvben a fényszennyezést bemutató (stratégiai) fénytérképek fokozatos elkészítést nem tartom indokoltnak, hiszen a fénytérképezés meglehetősen egyszerű, és a zajtérképek elkészítésénél jóval olcsóbb. Az éjszakai égbolt háttérfényességéről az olasz Pierantonio Cinzano vezette Fényszennyezés Tudományos és Technikai Kutatóintézet már kiadott egy világtérképet. Ez a térkép azt mutatja meg, hogy tiszta időben a fejünk felett az égbolt háttérfényessége hányszorosa a természetes háttérfényességnek. Ehhez a térképhez kiegészítésként szükségesnek találom meghatározni, hogy párás időben az égboltnak hány nyolcadán tapasztalható „vörös köd”. Egy vidéki településen ugyanis lehet kedvező a háttérfényesség amellett is, hogy párás időben a horizont jövőbéli tájként vörös ködbe borul. (Függelék: 5. és 6. kép) Ennek feltérképezése terepmunkát igényel, melynek során azt kell kideríteni, hogy legkedvezőtlenebb körülmények között az adott településről, városrészről a gondolatban nyolc cikkre osztott égboltnak hány cikkében látható a fényszennyezésnek ez a megnyilvánulása. Ezek az égboltról készült térképek a földfelszínről szólnak, hiszen a fény innen érkezik az égre. Nincs értelme a földfelszínről készült fénytérképeknek, hiszen az elérendő cél a zajszabályozással ellentétben nem az, hogy lehetőleg mindenhol minél kevesebb legyen a zaj illetve a fény, hanem hogy éles kontúrokkal elválasztott világos és sötét, jól megvilágított, és teljesen megvilágítatlan területeket kapjunk. Ehhez elsősorban a kültéri világítás tervezése szükséges, melynek minőségét kétfelől is ellenőrizhetjük. Egyrészt azon birtokvédelmi perek által, melyeket fénnyel okozott birtokháborítás miatt indítanak, másrészt pedig a fénytérképek révén. A kormányrendeletben hozzánemértésem miatt gyakran vagyok kénytelen miniszteri rendeletre hivatkozni, ha technikai, fénytani kérdésekről esne szó. A miniszteri rendeletet éppen ezért nem is dolgozom ki. Szabálysértési tényállásra a fény tulajdonságai miatt véleményem szerint nincs szükség.

56


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE A FÉNYSZENNYEZÉSRŐL AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően mivel: (1) Az egészség és a környezet védelme magas szintjének megvalósítása a közösségi politika része, és a kitűzött célok egyike a fényszennyezés elleni védelem. A Bizottság a jövő fényszennyezés-politikájáról szóló zöld könyvében a környezetben tapasztalható fokozott mesterséges megvilágítással, mint Európa környezetvédelmi problémáinak egyikével foglalkozott. (2) Az Európai Parlament a Bizottság zöld könyvéről szóló állásfoglalásában támogatta a zöld könyvet, sürgette különös intézkedések és kezdeményezések egy, a mesterséges környezeti fénykibocsátás csökkentéséről szóló irányelvben történő meghatározását, és megállapította a különféle fényforrások elhelyezkedésével kapcsolatos megbízható és összehasonlítható adatok hiányát. (3) Az irányelvnek többek között alapul kell szolgálnia a jelentősebb fényforrások – különösen a közvilágítás a díszvilágítás, valamint a fényreklámok – által kibocsátott fényre vonatkozó rövid, közép és hosszú távú intézkedések kidolgozásához. (4) A fénykibocsátás bizonyos kategóriái, például a rendkívüli események fénye, az égetésből származó fény, illetve a közlekedés jelzőfényei nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. (5) A Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően a Szerződésnek a környezet- és egészségvédelem magas szintjének megvalósítására irányuló célkitűzését a fényszennyezés problémájának közös megértését célzó közösségi fellépéssel kiegészített tagállami szintű fellépések révén hatékonyabban lehet elérni. A környezeti fényterheltségre vonatkozó adatokat ezért összehasonlítható kritériumoknak megfelelően kell összegyűjteni, egybevetni vagy bejelenteni. Ez összehangolt mérési és értékelési módszerek, valamint a fénytérképezés összehangolását segítő kritériumok használatát vonja maga után. 57


Az ilyen kritériumokat és módszereket a leghatékonyabban közösségi szinten lehet meghatározni. (6) Szükség van továbbá a fénykibocsátás közös értékelési módszereinek és a „határértékek” fogalmának meghatározására, a fényterheltség szintjeinek meghatározására szolgáló harmonizált mutatók formájában. A határértékek konkrét számadatait a tagállamok állapítják meg, figyelembe véve a megelőzés elve alkalmazásának szükségességét. (7) A kiválasztott közös mutatók az égbolt háttérfényességét tiszta időben bemutató Háttérfényesség-optimum (Htf-o) és a párás-felhős időben tapasztalható vörös-égbolthányad maximumát mérő vörös-égbolthányad-pesszimum (Véh-p). (8) A tagállamok területéről fénytérképet kell készíteni a fényszennyezettség bemutatása, illetve az adatok megszerzése érdekében. (9) Az illetékes hatóságok által, a közvéleménnyel egyetértésben kidolgozott cselekvési tervekben foglalkozni kell az ilyen fontos területeken érvényesítendő prioritásokkal. (10) Annak érdekében, hogy az információ a nyilvánossághoz széles körben eljusson, a tájékoztatás legcélravezetőbb módjait kell kiválasztani. (11) A jövőbeli közösségi politikák kialakításához és a nyilvánosság további tájékoztatásához szükséges alap megteremtéséhez szükség van adatgyűjtésre és megfelelő, a Közösség egészére vonatkozó jelentések egységes szerkezetbe foglalására. (12) A Bizottságnak rendszeres időközönként értékelnie kell az irányelv végrehajtását. (13) Az értékelési módszereket szabályozó technikai rendelkezéseket a műszaki és tudományos fejlődésnek és az európai szabványosításban elért előrehaladásnak megfelelően kell kiegészíteni és kiigazítani. (14) Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak megfelelően kell elfogadni. Elfogadta ezt az irányelvet:

1. cikk

Célkitűzések (1) Az irányelv célja egy olyan közös megközelítési mód meghatározása, amely révén elsőbbségi alapon elkerülhető, megelőzhető vagy csökkenthető a fényszennyezés okozta káros hatás. E célból az alábbi intézkedéseket kell fokozatosan végrehajtani:

58


a) a tagállamok közös értékelési módszerek alkalmazásával készített fénytérképek révén a fényszennyezésnek való kitettség mértékének a meghatározása; b) annak biztosítása, hogy a fényszennyezésre és annak hatásaira vonatkozó információk a nyilvánosság rendelkezésére álljanak; c) cselekvési terv tagállami szintű elfogadása a fénytérképek alapján, a fényszennyezésnek a szükséges helyen történő megelőzése és csökkentése érdekében, különösen ahol az expozíciós szint káros hatást gyakorol az emberi egészségre, továbbá a fényterhelés szintjének megőrzésére azokon a helyeken, ahol az jelenleg megfelelő. (2) Az irányelv célja továbbá megalapozni a jelentősebb fényforrások – különösen a közvilágítás, díszvilágítás és a fényreklámok, valamint a sportesemények, az őrzőlámpák, és a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv I. mellékletében meghatározott ipari tevékenységek – által kibocsátott fény csökkentésére irányuló közösségi intézkedések kifejlesztését. E célból a Bizottság legkésőbb 2016. július 18-ig megfelelő jogalkotási javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. 2. cikk

Hatály (1) Ezt az irányelvet arra a fénykibocsátásra kell alkalmazni, amelynek az emberek illetve az élővilág közvetlenül, vagy közvetve ki van téve. Különösen a lakó-pihenő övezetben, vidéki területen, természetvédelmi területen, nemzeti parkokban. (2) Az irányelv nem alkalmazandó a közlekedésben használt fényekre, az égetésből származó fényekre, a rendkívüli eseményekhez használt fényekhez, így a katasztrófa elhárításhoz, nemzeti ünnephez használt fényekre, valamint a katonaság által használt fényekre. 3. cikk

Fogalom-meghatározás Az irányelv alkalmazásában: a) „fény”: az elektromágneses hullámoknak az emberi szem számára látható része; b) „kültéri világítás”: minden állandó vagy ideiglenes mesterséges fényforrásból származó fény, mely a kültérben keletkezik, vagy oda kijut; 59


c) „káros hatás”: az emberek egészségre illetve az állatok populációjára gyakorolt kedvezőtlen hatás; d) „fényterheltség”: a közösségi fényterhelés-fényszennyezés helyszíni vizsgálatok révén meghatározott mértéke; e) „fényterheltség-mutató”: a fényterhelés-fényszennyezés leírására szolgáló, a káros hatással arányba állított fizikai skála; f) „értékelés”: a fényterheltség-mutató értékének vagy az ahhoz kapcsolódó káros hatásoknak a kiszámítására, előrejelzésére, becslésére vagy mérésére használt módszer; g) „Htf-o”: Háttérfényesség-optimum. A Földről tiszta időben, újhold idején készült éjszakai műholdfelvételek alapján megállapított, a világűrbe távozó fényre vonatkozó adatok alapján a fényszóródás törvényei szerint kiszámított érték, melyet az éjszakai égbolt természetes háttérfényességhez viszonyítanak. A természetes háttérfényesség a csillagok fényéből származó fény, kb. 250 µcd/m2; h) „Véh-p”: Vörös–égbolthányad-pesszimum. Megadja, hogy párás-felhős időben az égbolt hány nyolcad részén látható „vörös köd”; i) „dózis-hatás összefüggés”: a fényterheltség-mutatók értéke és a káros hatás közötti összefüggés; j) „fénytérképezés”: meglévő vagy előre jelzett fényhelyzetre vonatkozó adatok fényterheltség-mutatók formájában történő bemutatási módja, feltüntetve a vonatkozó határértékek megszegésének eseteit; k) „határérték”: a tagállam által meghatározott ( a mutatók szerinti) érték, amelyek túllépése az eljárni jogosult hatóságot fénykibocsátást csökkentő intézkedések bevezetésének mérlegelésére vagy azok kikényszerítésére készteti; a határértékek a különféle környezeti feltételek és a lakossági csoportok különböző mértékű fényérzékenysége szerint eltérőek. Különbözhetnek továbbá aszerint, hogy a már meglévő vagy új helyzetre vonatkoznak (ha a fény forrása vagy a környező terület használata tekintetében változik a helyzet); l) „cselekvési terv”: a fénykibocsátással kapcsolatos problémák és hatások kezelésére kidolgozott terv, ideértve a fénykibocsátás szükség szerinti csökkentését; m) „fényszennyezés-védelmi zónák”: a tagállamok által meghatározott területtípusok, ahol az adott terület fényérzékenységéből és világítottság-igényéből kialakított kompromisszumos megoldásnak megfelelő, különböző szigorúságú szabályok vannak érvényben (például: háborítatlan vidéki terület, belvárosi zóna;

60


n) „nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint – a tagállam nemzeti jogának vagy gyakorlatának megfelelően – e személyek egyesülése, szervezete vagy csoportja. 4. cikk

Végrehajtás és illetékesség (1) A tagállamok kijelölik az irányelv végrehajtásáért felelős, illetékes hatóságokat és szerveket, beleértve a határértékek meghatározásáért, a fénytérkép és cselekvési terv elkészítéséért és – adott esetben – jóváhagyásáért felelős hatóságokat; (2) A tagállamok a fénytérképeket és cselekvési tervüket legkésőbb 2015. július 18-ig a Bizottság és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik. (3) A tagállamok legkésőbb 2015. július 18-ig tájékoztatják a Bizottságot a területükön hatályban lévő vagy előkészítés alatt álló, a különböző fényszennyezés-védelmi zónákra vonatkozó fényterheltség-mutatók

formájában

kifejezett

releváns

határértékekről,

a

határértékek érvényesítéséről szóló magyarázatokkal kísérve. 5.cikk

Mutatók és alkalmazásuk (1) A Htf-o szerint a tagállamok területét négyzetkilométerenként a következő skála szerint kell kategorizálni: az adott területen az égbolt háttérfényessége eléri az égbolt természetes háttérfényességének: - megfelelő; - 1,33-szoros; - 2-szeres; - 4-szeres; - 6-szoros; - 8-szoros; több, mint 8-szoros értékét. (2) A Véh-p szerint a tagállamok településeit, városrészeit egy kilencfokú skála szerint kell osztályozni: a legkedvezőtlenebb körülmények között az égboltnak – egyik részén sem; - 1/8 részén; - 2/8 részén; - 3/8 részén; - a felén; - 5/8 részén; - 6/8 részén; - 7/8 részén; - egészén látható vörös köd. (3) A tagállamok a Htf-o és a Véh-p mutatókat a stratégiai fénytérképek elkészítésénél alkalmazzák.

61


6. cikk

Stratégiai fénytérképezés (1) A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2017. június 30-ig elkészítik és – adott esetben – a hatáskörrel rendelkező hatósággal jóváhagyatják az előző naptári évben fennálló helyzetet bemutató stratégiai fénytérképeket. (2) A stratégiai fénytérképeknek eleget kell tenniük az I. mellékletben meghatározott követelményeknek. (3) A szomszédos tagállamok együttműködnek a határövezeteikről készített stratégiai fénytérképek összeállításában. (5) Elkészítésük dátumát követően legalább ötévente a stratégiai fénytérképeket felül kell vizsgálni, és szükség szerint azokat módosítani kell.

7. cikk

Cselekvési terv (1) A tagállamok legkésőbb 2018. július 18-ig biztosítják, hogy illetékes hatóságaik elkészítik a területükön a fényszennyezés által okozott problémák és hatások kezeléséhez szükséges cselekvési terveket. A tervekben külön foglalkozni kell az egyes fényszennyezésvédelmi zónákkal. (2) A tervekben szereplő intézkedések terén a hatáskörrel rendelkező hatóságok diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek, azonban figyelmet kell szentelni azon prioritásoknak, amelyek valamely vonatkozó határérték túllépése vagy más, a tagállamok által választott kritériumok által határozhatók meg. (3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (2) bekezdésben említett más releváns kritériumokról. (4) A cselekvési terveknek eleget kell tenniük a II. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek. (5) A cselekvési terveket felül kell vizsgálni, és szükség szerint azokat módosítani kell, ha a meglévő fényterheltséget befolyásoló jelentősebb változások következnek be, illetve jóváhagyásuk dátumát követően legalább ötévente.

62


(6) A szomszédos tagállamok együttműködnek a határövezeteiket érintő cselekvési tervek összeállításában. (7) A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánossággal a cselekvési terv javaslatairól előzetesen eszmecserét folytatnak, időbeni és hatékony lehetőséget biztosítva az intézkedések elkészítésében és felülvizsgálatában való részvételre, továbbá biztosítják az ilyen részvétel eredményének figyelembevételét és a nyilvánosság tájékoztatását a meghozott döntésekről. A társadalmi részvételhez annak minden fázisában ésszerű, elegendő időt biztosító intervallumokat kell megszabni. Ha ezen irányelv mellett egyidejűleg más közösségi jogszabály is a nyilvánosság bevonásával járó eljárás lebonyolítására kötelez, a tagállamok közös eljárást írhatnak elő a munka kétszeres elvégzésének elkerülése érdekében. 8. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása (1) A tagállamok biztosítják, hogy az általuk összeállított és szükség szerint elfogadott fénytérképet és az általuk elkészített cselekvési tervet a nyilvánosság rendelkezésére bocsássák és terjesszék a vonatkozó közösségi jogszabályoknak, különösen a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7-i 90/313/EGK tanácsi irányelvben foglaltaknak megfelelően, ideértve a rendelkezésre álló informatikai eszközökkel történő terjesztést is. (2) Az ilyen információnak világosnak, érthetőnek és hozzáférhetőnek kell lennie. A legfontosabb témakörökről egy összefoglalót is kell készíteni. 9. cikk

A tagállamok és a Bizottság által összegyűjtött és közzétett adatok (1) A tagállamok biztosítják, hogy a fénytérképekből és cselekvési tervekről készített összefoglalókból származó, a III. mellékletben megállapított információkat a 6., illetve a 7. cikkben meghatározott dátumoktól számított hat hónapon belül megküldik a Bizottság részére. (2) A Bizottság a fénytérképekre vonatkozó információkból egy adatbázist hoz létre, a 10. cikkben említett jelentés összeállításának és más műszaki és tájékoztatási munkának a megkönnyítésére. 63


(3) A Bizottság ötévente összefoglaló jelentést tesz közzé a fénytérképekből és a cselekvési tervekből származó adatok alapján. Az első jelentést 2019. július 18-ig kell benyújtani. 10. cikk

Felülvizsgálat és jelentés (1) A Bizottság legkésőbb 2019. július 18-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtásáról. (2) A jelentés értékeli különösen a fényszennyezéssel kapcsolatos további közösségi intézkedések szükségességét és – szükség esetén – végrehajtási stratégiát javasol olyan szempontokat illetően, mint például: a) a fényterheltség által hátrányosan érintett személyek számának csökkentésére szolgáló hosszú és középtávú célok, különös tekintettel az eltérő éghajlati viszonyokra és kultúrákra; b) további intézkedések a specifikus fényforrások – különösen a közvilágítás, díszvilágítás és a reklámozás – által kibocsátott szükségtelen fények csökkentésére; c) a háborítatlan vidéki térségek védelme. (3) A jelentés adjon áttekintést a környezet megvilágítottságának a Közösségen belüli minőségéről, számot adva a tudományos és műszaki fejlődésről és bármely más, e témakörhöz tartozó információról. A javasolt intézkedések és stratégiák kiválasztásában a legfontosabb kritériumnak a káros hatások csökkentése és a költséghatékonysági mutató minősül. (4) A jelentést ötévente vagy adott esetben ennél gyakrabban kell felülvizsgálni. A jelentés értékelést tartalmaz az irányelv végrehajtásáról. (5) A jelentést adott esetben az irányelv esetleges módosításaira tett javaslatok egészítik ki. 11. cikk

Kiigazítás A Bizottság a fényterheltség-mutatók meghatározásának, azok értékelésének, és az egészségkárosító hatások értékelésének módszereit hozzáigazítja a tudományos és műszaki fejlődéshez. 12. cikk

64


A bizottság (1) A Bizottság munkáját a 2010/14/EK irányelv 18. cikkével létrehozott bizottság segíti. (2) E cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a határozat 8. cikkének rendelkezéseire. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap. (3) A bizottság állapítja meg saját eljárási szabályzatát. 13. cikk

Átvétel (1)A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2014. július 18. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. (2)Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el. 14. cikk

Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba. 15. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Luxembourgban, 2012. június 25-én. Az Európai Parlament részéről

a Tanács részéről

Jakab Szilvia Lilla

Zalai Péter

az elnök

az elnök

65


I. MELLÉKLET A 6. Cikkben említett követelmények a fénytérképezéshez 1. A stratégiai fénytérkép az adatok bemutatását jelenti az alábbi szempontok valamelyike szerint: - fény-mutatókkal kifejezett meglévő, korábbi vagy előrejelzett fény-helyzet, - egy határérték túllépése, - a fény-terhelt övezetben élők száma. 2. A stratégiai fénytérképeket az alábbi megjelenési formákban lehet a nyilvánosság számára bemutatni: - grafikus ábrák, - táblázatba foglalt számadatok, - elektronikus formájú számadatok. 3. A stratégiai fénytérképeket az alábbi célokra használják fel: - a Bizottság részére megküldendő adatok szolgáltatására, - információforrásként az állampolgárok tájékoztatására, - cselekvési tervek alapjául. 4. Az állampolgárok tájékoztatásának, valamint a cselekvési tervek kidolgozása céljára további és részletesebb adatokat kell megadni, mint például: - grafikus ábrázolás, - adott határérték túllépését bemutató térképek, - eltérés-térképek, amelyeken a meglévő helyzetet hasonlítják össze különféle lehetséges jövőbeli helyzetekkel. Az ilyen fénytérképek típusára és formájára vonatkozó szabályokat a tagállamok állapíthatják meg. 5. A Bizottság irányelveket dolgozhat ki, amelyekben további útmutatást ad a fénytérképekre, a fénytérképezésre és a térképezési szoftverekre vonatkozóan.

66


II. MELLÉKLET

A 7. Cikkben említett a cselekvési tervekre vonatkozó minimumkövetelmények 1. A cselekvési tervben fényszennyezés-védelmi zónákra bontva legalább az alábbi elemeknek kell szerepelniük: - a közvilágítás, a díszvilágítás, a reklámvilágítás, az ipari terület világítása és más figyelembe vett fényforrások leírása, - a felelős hatóság megnevezése, - a jogi összefüggések, - az aktuális határértékek, - a fénytérképezés eredményeinek összefoglalása, - feljegyzés a lakossági konzultációkról, - a már hatályos fényszabályozási intézkedések és az előkészítés alatt álló projektek, - az illetékes hatóságok által a következő öt év során megteendő intézkedések, - hosszú távú stratégia, - pénzügyi stratégia: költségvetés, költség-hatékonysági felmérés, költség-haszon értékelés, - a cselekvési terv végrehajtásának és eredményeinek az értékelésére előirányzott rendelkezések. 2. Az illetékes hatóságok által az illetékességük alá tartozó területeken megvalósítani szándékozott intézkedések például az alábbiakat foglalhatják magukban: - közvilágítási reform, - telekhasználati tervezés, - műszaki intézkedések a fényforrásoknál, - környezetbarát fényforrások kiválasztása, - szabályozási vagy gazdasági intézkedések vagy ösztönzők. 3. Mindegyik cselekvési tervbe be kell foglalni a fényhatások által érintett (nyugalmában háborított, álmában megzavart vagy más módon érintett) emberek számának csökkentésében kifejezett becsléseket. 4. A Bizottság irányelveket dolgozhat ki, amelyekben további útmutatást ad a cselekvési tervek készítésére.

67


III. MELLÉKLET A 9. Cikkben említett a bizottságnak küldendő adatok A Bizottság részére az alábbi adatokat kell küldeni: 1. A különböző fényszennyezés-védelmi zónák tekintetében: 1.1. A különböző zónák rövid leírása: elhelyezkedés, méret, lakosságszáma. 1.2. Az illetékes hatóság. 1.3. A korábban végrehajtott fényszabályozási programok és az aktuális intézkedések. 1.4. Az alkalmazott számítási vagy mérési módszerek. 1.8. A II. mellékletben említett összes fontosabb szempontra kitérő cselekvési terv tíz oldalnál nem hosszabb összefoglalása. 2. Iránymutatások A Bizottság iránymutatást dolgozhat ki, amelyben további útmutatást ad a fenti információszolgáltatásra vonatkozóan.

A KÖRNYEZETVÉDELMI TÖRVÉNY: 32/A §

32./A § (1) A környezeti fény elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energiakibocsátásra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító fényterhelést okoznak. (2) A zavaró fény elleni védelem keretében műszaki módszerekkel kell megoldani: a) a fényforrások káros fénykibocsátásának csökkentését; b) a fényterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását; c) a védett területek természetes sötétségének megőrzését illetve visszaállítását; d) a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét.

KORMÁNY RENDELET A FÉNYSZENNYEZÉS ELLENI VÉDELEMRŐL A Kormány a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 36.§-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

68


Általános rendelkezések 1. § A rendelet célja, hogy az emberi környezet és az emberi egészség megóvása érdekében megállapítsa az azokat veszélyeztető mesterséges fény elleni védelem alapvető szabályait. 3. § A rendelet hatálya nem terjed ki: a rendkívüli események fényére, az égetésből származó fényre, a mozgó fényforrásokra, illetve a közlekedés jelzőfényeire. 2. § (1) E rendelet alkalmazásában - Kültéri világítási rendszer: minden olyan mesterséges fényforrás, melynek fénye a kültérben keletkezik, vagy oda kijut. - súlyosan fényterhelő kültéri világítási rendszer: miniszteri rendeletben megállapítottak szerinti mennyiségű/ erősségű/ sűrűségű fényt kibocsátó létesítmény, berendezés, technológia, telephely és egyéb helyhez kötött kültéri világítási rendszer, mely a rá megszabott fénykibocsátási határértéket nem lépi túl; Tipikusan ilyen a közvilágítás, díszvilágítás, sportesemények világítása és az őrző világítás. - súlyosan fényszennyező kültéri világítási rendszer: miniszteri rendeletben megállapítottak szerinti mennyiségű/ erősségű/ sűrűségű fényt kibocsátó létesítmény, berendezés, technológia, telephely és egyéb helyhez kötött kültéri világítási rendszer, mely vagy engedély nélkül világít a horizont síkja fölé, vagy a rá megszabott fénykibocsátási határértéket túllépi. Tipikusan ilyen lehet a közvilágítás, díszvilágítás, sportesemények világítása, a reklám célú világítás és az őrző világítás. - A reklám célú világítás fényerejének nincs alsó korlátja, fényerejétől függően súlyosan fényterhelő vagy fényszennyező üzemi létesítménynek számít; - veszélyes mértékű fény: az a 390 és 750 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzás, mely kívül jut azon a területen, amelyre e jogszabály értelmében szánhatták, és amely meghaladja a különböző zónákra megengedett fényterhelési (fényimmissziós), illetőleg fénykibocsátási (fényemissziós) határértéket; 3. § Az ország területe három fényszennyezés-védelmi zónára (a továbbiakban: zóna) van osztva: fokozottan védett terület, a fokozottan védett területen kívüli falusias vagy lakópihenő övezet (a továbbiakban: falusias vagy lakó-pihenő övezet), a fokozottan védett 69


területen kívüli belvárosi terület (a továbbiakban belvárosi terület). A nem településen és nem fokozottan védett területen fekvő megvilágítani engedélyezett területre, iparterületre a belvárosi zóna szabályait kell alkalmazni. 4. § A különböző fényszennyezés-védelmi zónákban megengedhető fényterhelési és fénykibocsátási határértékeket a környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg.

A belvárosi zóna 5. § Belvárosi zóna a településnek a helyi önkormányzati képviselőtestület által fényszennyezés-védelmi szempontból belvárosnak nyilvánított területe. 6. § Tilos a horizont síkja fölé világítani, kivéve: a) miniszteri rendeletben megállapított halvány fényforrásokat, például a díszítővilágítás, b) az ideiglenes fényforrásokat, melyek évente legfeljebb három hétig üzemelnek, és azokat nem használják 23 és 5 óra között, c) ha a történelmileg vagy építészetileg jelentős épület vagy emlékmű megvilágítása másképp nem oldható meg. 7. § (1) A fénynek csak oda szabad irányulnia, ahová a környezetvédelmi hatóság engedélyezte. (2) A nem engedélyköteles kültéri világítási rendszerek fénye sem vetülhet magánterületre, így különösen: nem világíthat be kertbe illetve házba. (3) A településekre nézve a kültéri világítási rendszerek összesített fénykibocsátásának éves növekedési üteme nem haladhatja meg a 3%-ot. (4) A településekre nézve a kültéri világítási rendszerek áramfogyasztásának éves növekedése nem haladhatja meg a 1,5%-ot

70


Új, súlyosan fényterhelő kültéri világítási rendszer létesítése 8. § Súlyosan fényterhelő kültéri világítási rendszer létesítésének, felújításának, korszerűsítésének tervezésekor fényszennyezés-védelmi munkarészt is készíteni kell, amelyben a fény illetéktelen helyre való terjedésének megakadályozására, és az elektromos áram takarékos felhasználásának módjára kell kitérni. 9. § A súlyosan fényterhelő kültéri világítási rendszereket csak olyan módon szabad tervezni, létesíteni, üzembe helyezni, hogy azok rendeltetésszerű használata a területre megengedett fényterhelési határértéket ne haladja meg. 10. § A súlyosan fényterhelő kültéri világítási rendszer létesítése, üzembe helyezése esetén az építtető köteles a környezetvédelmi hatóságtól fénykibocsátási határérték megállapítását kérni és annak megtartásáról gondoskodni. 11. § (1) A fénykibocsátási határérték megállapítására irányuló kérelemben ismertetni kell a tervezés fényszennyezés-védelmi munkarészét, valamint a fényforrásokat, a helyszíni viszonyokat, a fény csökkentésére tervezett megoldásokat, azok várható eredményét valamint a fénykibocsátási határérték megállapításához szükséges egyéb adatokat. (2) A fénykibocsátási határértéket az összes fényforrás figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy a környezetbe jutó fény a megengedett fényterhelési határértéket ne haladja meg. (3) A fénykibocsátási határérték megállapításának módját és vizsgálati módszereit a környezetvédelmi és vízügyi miniszter határozza meg. (4) A fényszennyezés-védelmi követelmények teljesítése érdekében a súlyosan fényterhelő üzemi létesítmény létesítése, felújítása, korszerűsítése során a környezetvédelmi hatóság fényterjedést gátló eszközök és fényterhelés-csökkentő berendezések alkalmazását írhatja elő.

71


Meglévő, súlyosan fényszennyező kültéri világítási rendszerek 12. § A meglévő, súlyosan fényszennyező kültéri világítási rendszerek által okozott veszélyes mértékű fényt fokozatosan, tervszerűen csökkenteni kell. Legkésőbb tíz éven belül pedig meg kell szűntetni. 13. § (1) A környezetvédelmi hatóság meglévő, súlyosan fényszennyező kültéri világítási rendszerre – a 11.§ (2) bekezdésében meghatározott módon – fénykibocsátási határértéket állapíthat meg és előírhatja annak teljesítési határidejét. (2) Az (1) bekezdés szerinti fénykibocsátási határérték megállapításának módját és a vizsgálati módszereket a környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg. 14. § (1) A fénykibocsátási határérték megállapítása után minden olyan változást, amely a fénykibocsátásra jelentős hatással van, különösen az üzemi létesítmény felújítását, bővítését és korszerűsítését be kell jelenteni a környezetvédelmi hatóságnak. (2) Az (1) bekezdésben előírt bejelentés alapján a környezetvédelmi hatóság új fénykibocsátási határértéket állapíthat meg.

Egyes súlyosan fényterhelő kültéri világítási rendszerek 15. § (1) A közvilágítás lámpatesteit megfelelően ernyőzni kell, hogy fényük csak a megvilágítani szükségeltetett területre irányuljon. (2) A minimális becsillanás érdekében a lámpákat becsillanás-gátló anyaggal kell bevonni (3) A lámpatesteket dupla izzóval vagy teljesítményszabályozó szerkezettel kell ellátni annak érdekében, hogy fényüket, ha ezt a biztonsági előírások megengedik, egyharmaddal csökkenteni lehessen, a nyári időszakban 1 órakor, a téli időszakban 23 órakor. 16. § (1) Tilos a forgó vagy rögzített fényvetők illetve jelzőfények, valamint a fölfelé irányított sugárnyaláb pusztán reklám célú alkalmazása, valamint a neon hirdetőtábla üzemeltetése.

72


(2)

A reklámokat csak a településen belül lehet megvilágítani. Vagy felülről lefelé,

megfelelően leernyőzve, vagy belülről megvilágítva. (3) Az reklámok megvilágítása nem jelentheti az ingatlanra vonatkozó fénykibocsátási határérték túllépését. A reklámtáblák maximális felületi fényességét a különböző zónákra vonatkozóan miniszteri rendelet határozza meg. (4) A reklámok megvilágítását legkésőbb 23 órakor le kell kapcsolni. (5) A reklámok megvilágításáért miniszteri rendeletben megállapított környezetterhelési díjat kell fizetni. 17. § (1) A díszvilágítás során fentről lefelé kell világítani. Ha a történelmileg vagy építészetileg jelentős épület vagy emlékmű megvilágítása másképp nem oldható meg, a környezetvédelmi hatóság engedélyezheti a fölfelé történő megvilágítást. (2) Fölfelé történő világítás esetén a fénysugarakat az épület, emlékmű körvonalán kívülre nem szabad irányítani. (3) A díszvilágítást a nyári időszakban legkésőbb 1 órakor, a téli időszakban legkésőbb 24 órakor le kell kapcsolni. 18.§ A kültéri sportesemények megvilágítását, ha azt súlyosan fényterhelő üzemi létesítmény látja el, 24 óráig le kell kapcsolni. 19. § Kültéri világítás csak a miniszteri rendeletben e zónára külön megállapított világítótestekkel megengedett.

Falusias vagy lakó-pihenő övezet 20.§ Falusias vagy lakó-pihenő övezet: a településnek a belvároson kívüli része. 21.§ (1) A belvárosi zóna rendelkezéseit az alábbi eltérések kivételével kell alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a miniszteri rendelet e zóna tekintetében szigorúbb követelményeket támaszt.

73


(2) A településekre nézve a kültéri világítási rendszerek összesített fénykibocsátásának éves növekedési üteme nem haladhatja meg a 2%-ot. (3) A településekre nézve a kültéri világítási rendszerek áramfogyasztásának éves növekedése nem haladhatja meg az 1%-ot. (4) A közvilágítás lámpatesteit dupla izzóval, vagy teljesítményszabályozó szerkezettel kell ellátni annak érdekében, hogy fényüket, ha ezt a biztonsági előírások megengedik, egyharmaddal csökkenteni lehessen, a nyári időszakban 23 órakor, a téli időszakban 22 órakor. (5) A reklámok megvilágítását a nyári időszakban legkésőbb 22 óra 30 perckor, a téli időszakban legkésőbb 21 óra 30 perckor le kell kapcsolni. (6) A díszvilágítást a nyári időszakban legkésőbb 24 órakor, a téli időszakban legkésőbb 23 órakor le kell kapcsolni.

Fokozottan védett terület 22.§ Fokozottan védett terület: a Nemzeti parkok területe és a környezetvédelmi miniszter vagy az önkormányzat által ilyennek minősített terület. 23. § Kültéri világítási rendszer üzemelése csak a fokozottan védett területen belüli lakott területen megengedett. 24. § (1) Szigorúan tilos a horizont síkja fölé világítani. (2) Történelmileg vagy építészetileg különösen jelentős épületek, emlékművek alulról fölfelé történő megvilágításához az érdekelt (például az önkormányzat képviselő testülete) engedélyt kérhet. (3) Az engedélyt az oktatási és kulturális miniszter egyetértésével a környezetvédelmi és vízügyi miniszter adja meg. (4) A közérdekű, halvány fényforrásnak számító díszítővilágítást a zónán belüli belvárosi városrészekre a környezetvédelmi hatóság engedélyezheti. 74


(5) A településekre nézve a kültéri világítási rendszerek összesített fénykibocsátásának éves növekedési üteme nem haladhatja meg az 1%-ot. (6) A településekre nézve a kültéri világítási rendszerek áramfogyasztásának éves növekedése nem haladhatja meg a 0,5%-ot.

Új kültéri világítási rendszer létesítése 25. § Kültéri világítási rendszer létesítésének, felújításának, korszerűsítésének tervezésekor fényszennyezés-védelmi munkarészt is készíteni kell, amelyben a fény illetéktelen helyre való terjedésének megakadályozására, és az elektromos áram takarékos felhasználásának módjára kell kitérni. 26. § Kültéri világítási rendszereket csak olyan módon szabad tervezni, létesíteni, üzembe helyezni, hogy azok rendeltetésszerű használata a területre megengedett fényterhelési határértéket ne haladja meg. 27. § A kültéri világítási rendszer létesítése, üzembe helyezése esetén az építtető köteles a környezetvédelmi hatóságtól fénykibocsátási határérték megállapítását kérni és annak megtartásáról gondoskodni. 28.§ A belvárosi zónának a 11. §-ában írt rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni. 29. § Amennyiben az ingatlan összes fénykibocsátása nem éri el a miniszteri rendeletben e zónára meghatározott fénykibocsátási határértéket, úgy a hatósági engedélyre nincs szükség.

Meglevő, fényszennyező kültéri világítási rendszerek 30. § A meglevő, fényszennyező kültéri világítási rendszerek által okozott veszélyes mértékű fényt fokozatosan, tervszerűen csökkenteni kell. Legkésőbb négy éven belül pedig meg kell szűntetni.

75


31. § (1) A környezetvédelmi hatóság meglevő, fényszennyező kültéri világítási rendszerekre – a 11. § (2) bekezdésében meghatározott módon – fénykibocsátási határértéket állapíthat meg és előírhatja annak teljesítési határidejét. (2) Az (1) bekezdés szerinti fénykibocsátási határérték megállapításának módját és a vizsgálati módszereket a környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg. 33. § (1) A fénykibocsátási határérték megállapítása után minden olyan változást, amely a fénykibocsátásra jelentős hatással van, különösen a világítási rendszer felújítását, bővítését és korszerűsítését be kell jelenteni a környezetvédelmi hatóságnak. (2) Az (1) bekezdésben előírt bejelentés alapján a környezetvédelmi hatóság új fénykibocsátási határértéket állapíthat meg.

Egyes kültéri világítási rendszerek 34. § (1) A közvilágítás lámpatesteit csak teljesen leárnyékoltak lehetnek, hogy fényük csak a megvilágítani szükségeltetett területre irányuljon. (2) A minimális becsillanás érdekében a lámpákat becsillanás-gátló anyaggal kell bevonni (3) A lámpákat, ha azt a biztonsági előírások megengedik, 24 órakor le kell kapcsolni. Ellenkező esetben a lámpatesteket dupla izzóval, vagy teljesítményszabályozó szerkezettel kell ellátni, ha a biztonsági előírások megengedik, hogy fényüket, egyharmaddal csökkenteni lehessen, a nyári időszakban 1 órakor, a téli időszakban 23 órakor. 35.§ (1) A belvárosi zónának 16. §-ban írt rendelkezéseit az alábbi eltérés kivételével kell alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a miniszteri rendelet e zóna tekintetében szigorúbb követelményeket támaszt. (2) A reklámok megvilágítását nyári időszakban legkésőbb 22 órakor, téli időszakban legkésőbb 21 órakor le kell kapcsolni. (3) A díszvilágítás során fentről lefelé kell világítani. Ha a történelmileg vagy építészetileg különösen jelentős épület vagy emlékmű megvilágítása másképp nem oldható meg, a

76


környezetvédelmi és vízügyi miniszter a kulturális miniszter egyetértésével engedélyezheti a fölfelé történő megvilágítást. (4) Fölfelé történő világítás esetén a fénysugarakat az épület, emlékmű körvonalán kívülre nem szabad irányítani. (5) A díszvilágítást a nyári időszakban 23 órakor, a téli időszakban 22 órakor le kell kapcsolni. 36.§ A belvárosi zónának a 18.§-ban írt rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a miniszteri rendelet e zóna tekintetében szigorúbb követelményeket támaszt. 37. § Kültéri világítás csak a miniszteri rendeletben megállapított világítótestekkel megengedett.

A fényszennyezés-bírság 38. § Fényszennyezés-bírság (a továbbiakban: bírság) fizetésére kell kötelezni az üzemeltetőt:

1. ha az üzemeltető az új kültéri világítási rendszer üzembe helyezését követően a számára hatóságilag megállapított, vagy a miniszteri rendeletben meghatározott fénykibocsátási határértéket nem tartja be; 2. ha a környezetvédelmi hatóság által megállapított, vagy e rendelet által meghatározott határidőt követően a meglévő kültéri világítási rendszer továbbra is meghaladja a megállapított fénykibocsátási határértéket. 3. A fénykibocsátásra jelentős hatású változás bejelentésének elmulasztása esetén. 39. § (1) A bírság összegét a megengedett fénykibocsátási határérték túllépése mértékének, hatásának és ismétlődésének figyelembevételével kell megállapítani. (2) A bírság kiszabása legfeljebb kéthavonta ismételhető.

77


(3) A bírság – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – a települési önkormányzat, illetve a központi költségvetés központosított bevételét képezi. A központosított bevétellel azonos mértékű költségvetési támogatás illeti meg a Környezetvédelmi Alap Célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzatot. 40. § A bírságot a fényforrás helye szerint illetékes első fokú hatóság szabja ki. 41. § A bírság kiszámításának módját a környezetvédelmi és vízügyi miniszter állapítja meg.

Záró rendelkezések 42. § Fényszennyezés-védelmi ügyekben az első fokú környezetvédelmi hatósági jogkört a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség gyakorolja.

43. § A helyi fényterhelési szabályokat az önkormányzat rendeletében állapítja meg. 44. § (1) Ez a rendelet 2014. január 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint az önkormányzatok és szerveik összehangoltan gondoskodnak.

ÖNKORMÁNYZATI RENDELET Tekerőcsomolyád Város Önkormányzatának 14/2014 (IX. 10.) rendelete a fényszennyezés elleni védelemről.

Tekerőcsomolyád Város Képviselő-testülete az emberi környezet és egészség megóvása érdekében alábbi rendeletet alkotja, és annak alkalmazását elrendeli.

1. § A rendelet hatálya Tekerőcsomolyád Város közigazgatási területére terjed ki. 2. § A város Magyar utca – Német utca – Várvidék út – Duna utca által határolt belterülete fényszennyezés-védelmi szempontból belvárosi zónának minősül.

78


3. § A város Hatlópatak utca – Hárombéka utca és a városhatár által határolt terület fényszennyezés-védelmi szempontból fokozottan védett területnek minősül. 4. § A város többi része fényszennyezés-védelmi szempontból lakó-pihenő övezetnek minősül. 5. § A fénykibocsátási határértékek betartását a Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési és Városüzemeltetési Osztály ügyintézője ellenőrzi. Egyúttal jogosult a szabályok megszegőit figyelmeztetni, velük szemben szabálysértési eljárást kezdeményezni, vagy helyszíni bírságot kiszabni. 6. § E rendelet 2015. szeptember 10-én lép hatályba, kihirdetéséről a jegyző gondoskodik.

Bormester Mihály, polgármester Hoppy Lőrinc, jegyző

79


V. RÉSZ: BEFEJEZÉS INTERJÚ CSEPREGI ISTVÁNNAL, A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM FŐTANÁCSOSÁVAL

-

Hogyan kezdett ön a fényszennyezéssel foglalkozni?

Gyarmathi Pista kollégám, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóhelyettese 2-3 éve keresett meg ezzel a problémakörrel. Ekkor szembesültem, hogy van Magyarországon olyan település, ahol erre helyi szabályozás van. Megismerkedtem a fényszennyezés problémájával, a hátterével, hogy hol, hogyan szabályozzák és megpróbáltam a magyar jogi környezetbe illeszteni.

-

Milyen súlyúnak tartja a fényszennyezést a többi szennyezéshez viszonyítva?

Nem a szennyezés fogalmából indulnék ki. A környezetszennyezés egy összetett probléma, amiben a természetvédelem éppúgy szerepel, mint a hulladékgazdálkodásnak a neuralgikus pontjai, vagy akár a fényszennyezés. Azt mondom, hogy ma még nem ez a kulcskérdés, nem ez a kulcskihívás akkor. Amikor globális válsághelyzetről beszélhetünk bizonyos területeken, például a klímaváltozás kapcsán, akkor ehhez képest a fényszennyezés tulajdonképpen partikuláris. Ugyanakkor ma még abban az állapotban vagyunk a fényszennyezésnél, amikor hatékonyan fölléphetünk továbbterjedésének a megelőzésével szemben. Tehát egy jó fázisban vagyunk, hogyha szabályozni akarunk, mert most még fogható. Már fölismertük a problémát, mert ugye a jogi szabályozásnak a lényege, hogy először artikulálja magát a problémát, fölismertük azt, hogy van rá valamilyen jogi megoldás. Meg kell néznünk, hogy milyen eszközökkel tudjuk a problémát orvosolni. Vannak jogi és nem jogi eszközök. Egyelőre a metajurisztikus eszközöket próbálja az állam, önkormányzat használni, de a világban van rá példa, hogy jogi eszközöket használnak. Előbb vagy utóbb nekünk is ki kell találnunk olyan jogi eszközöket, amelyek rendezni tudják ezt a kérdést. A megoldások többfélék lehetnek: eljárásjogi, anyagi jogi stb. Ha tudjuk tehát, hogy mi a probléma és tudjuk, hogy kell rá jogi eszközt alkalmazni, akkor az a feladatunk, hogy megfelelő jogi eszközt találjunk. A megfelelő jogi eszköz alkalmazásának pedig előfeltétele a jogi szabályozás.

80


- Mennyire tartja ismertnek, hogy a fénynek negatív hatásai is vannak?

Hihetetlenül alacsony, hozzá kell tennem, hogy az emberek környezettudatossága nagyon alacsony.

Annak

ellenére,

hogy

a

környezeti

problémák

ismertsége

magas,

a

környezettudatosság alacsony. Tehát, ha a konfliktushelyzetek közül az első tizet fölsoroltatjuk az átlagpolgárral, akkor a környezetvédelmet az első tízben megnevezi, anélkül, hogy tudná, mit mond. Konkrétan a fényszennyezésről, vagy magának a fénynek a negatív hatásairól nagyon keveset tudnak. Sok mindent hallottak, hogy fénnyel lehet kínozni, idegesíteni az embereket, tönkretenni a másikat, tehát ezen a szinten természetesen ismert. Ismert valamilyen körben, de a hétköznapi életben általában azért nem.

- Hogyan lehetne változtatni ezen a jog segítsége nélkül, talán oktatással?

Igen, ehhez kellene az, hogy egy környezettudatosítási folyamat elinduljon. Ez nem magyar sajátosság, ha az ember megnézi, akkor az EU hatodik környezetvédelmi akcióprogramjának is az egyik prioritása a környezettudatosság növelése. Tehát ez nem Magyar, ez egy EU probléma, legfeljebb mi az EU-n belül nem tartozunk az élmezőnyhöz, bár nem vagyunk olyan rossz szereplői a mezőnynek.

- Milyen lehetőségei vannak a jognak a jelenlegi eszköztárával a civilizációs ártalmakkal szemben? Milyen a bírói gyakorlat?

A környezetvédelemben dominánsak Magyarországon a közigazgatási eszközök. A közigazgatási eszközöket akkor lehet jól alkalmazni, ha tisztességes anyagi jogi, vagy jól mérhető műszaki szabványok vannak. Tehát, ha van mihez viszonyítani, akkor a közigazgatás a procedúrája során a tényleges helyzetet viszonyítja a jog által hipotetikusan jónak ítélt helyzethez. Ha negatív eltérést tapasztal, akkor beavatkozik, tiltással, kötelezéssel, korlátozással, szankcióval, stb. A polgári jog ezzel szemben klasszikusan mellérendelt, kontradiktórius eljárásban működik, tehát, ha én nem tudok a szomszédommal megegyezni hogy egy szomszédjogi példát mondjak - akkor valószínűleg csak a bíróság tud igazságot tenni közöttünk. A polgári bíróság egy hosszadalmas bizonyítási eljárást folytat le, amiben nagyon nagy szerepe van annak, hogy a felek milyen pertaktikát építenek föl, milyenek a jogi képviselőik, milyen a szakértői vélemény konkrétsága, felhasználhatósága az adott ügyben. A 81


polgári ügyek általában jobban elhúzódnak, a mozgástere a bíróságnak nagyobb. Őszintén meg kell mondanom, hogy a bírói karnak a környezeti affinitása az nem éri el azt a szintet, aminél nyugodt szívvel mondanám bárkinek, hogy kiszámítható döntésekre számíthat. Az ítéletek nagy szórást mutatnak: vannak ahol kifejezetten nagyon jó, előremutató bírói döntések születnek, és van ahol az ember időnként a haját tépi, hogy hogy jutott erre a következtetésre a fényes tekintetű bíró. Ugyanakkor a bírói döntés mindannyiunk számára kötelező, kire nagyon konkrétan, kire kevésbé konkrétan. Azt kell mondanom, hogy a polgári jogi eleme hihetetlenül kiforratlan, de ha az elmúlt évek tendenciáit nézem, akkor talán egy javuló helyzetet mutat.

- Mit szólna környezetvédelmi bíróságok felállításához?

Belőlem szakmai sovinizmus beszél, azt mondom, hogy jobban járnánk, ha a meglévő bírósági szervezet jobban specializálódna, és esetleg kifejezetten környezetvédelmi ügyeket tárgyaló, szakértelemmel rendelkező bírói tanácsok kerülnének kialakításra. De ezt annak a fényében mondom, hogy ezzel tökéletesen ellentétes a bírósági reform, ahol nagy egységekben gondolkodnak, tehát a specifikáció ilyen formáját a magyar struktúra jelenleg nem támogatja. Szerintem, megfontolandó lenne, hogy bizonyos ügytípusokat ki kellene emelni az általános bírósági hatáskörből, nemcsak a környezetvédelemre gondolok, hanem kifejezetten olyan tevékenységekre, ahol speciális szakértelem kell. Ilyenek ma az iparjogvédelmi perek, ahol ha tanácsban jár el a bíróság, a megfelelő szakképesítéssel rendelkező személynek is a tanács tagjának kell lennie. Ez kellene a környezetvédelemben is.

- Mi az, ami a jogalkotástól minimálisan, és mi az, ami maximálisan elvárható?

A minimális követelmény az alkotmányból fakad, a 18. §-a értelmében az államnak van egy jogérvényesítési kötelezettsége. Ezt fejtette ki az Alkotmánybíróság többek között a 28/1994 ABH-ban, aminek az indoklásában van egy mondata, amit érdemes megjegyezni, így szól: „Az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje.” Magyarán az állam sem a romlás folyamatát, sem a romlás kockázatát nem engedheti meg. Tehát az állam minimális beavatkozási kötelezettségét ez a passzus megalapozza. A maximum pedig nyilván az, hogy születik egy jogszabály. A fényszennyezés nem egy tisztán környezeti probléma. Komoly infrastrukturális, közvilágítási, közbiztonsági, 82


közegészségügyi, aspektusai vannak. Tehát olyan aspektusai vannak, melyek messze túlnyúlnak a környezetvédelmen. Amire a jognak fókuszálnia kell, akár környezetvédelmi a szabály, akár nem környezetvédelmi: pontosan azonosítani kell azokat a fényforrásokat, amelyek nagy szennyezők. Ha tudom, hogy mik a nagy fényszennyezők, akkor meg kell tudnom mondani, hogy mi az a műszaki megoldás, amellyel a szennyezés, illetve kibocsátás csökkenthető. Ha ezt meg tudom mondani, akkor ezt leszabályozhatom anyagi jogi normában, tehát a jogszabály megmondja, hogy ilyen típusú lámpatesteket kell alkalmazni, a meglévőket pedig valameddig le kell cserélni. Ezt bizonyos körben meg lehet tenni, el tudom képzelni a közvilágításnál, iparterületek megvilágításánál, de nem biztos, hogy általános érvénnyel meg lehet csinálni. Ahol nem lehet anyagi jogi szabályokkal rendezni, ott először is meg kell tudni határozni valamilyen határértéket, vagy valamilyen, numerikusan jól mérhető értéket a fénykibocsátás szempontjából, és azt mondani, hogy ami ebbe a körbe tartozik, és anyagi jogilag nem oldható meg, ott hatósági engedélyezési procedúrát írok elő. Praktikusan ebben a két irányban lehet elmozdulni. Magát a szabályozást természetesen csak fokozatosan lehet bevezetni. Ez a megfelelő felkészülési idő biztosításának alkotmányos követelményeiből, illetve a szabályozási terület teljesen újszerű szabályozásából fakad.

-

Mit tart a jogalkotás akadályának?

A jogalkotásnak van szakmai korlátai és vannak egyéb tárgyi korlátai. A szakmai korlát először is az, hogy nincs nemzetközi kötelezettség e téren. Kettesszámú korlát: igazából nincs olyan minta, amit követni lehetne, magyarán nekünk kell kitalálni. A harmadik része az, hogy itt a szakmai kompetenciákat, a feladat és hatásköröket kell elosztani az érintett közigazgatási szervek között, és ez nyilván egyfajta fölismerési folyamatot igényel nemcsak a környezetvédelmi tárcánál, hanem minden egyéb tárcánál. És vannak ennek nagyon racionális oldalai: nem ezt tekintik prioritásnak, nincsen rá személyi kapacitás, és a közigazgatást érintő megszorítások miatt az anyagi erőforrások is szűkösek. Végezetül van egy külső korlát, hogy nincs mögötte egy olyan társadalmi nyomás, hogy a nép egyszerű gyermeke nyolcmilliós tömegben üvölti, hogy fényszennyezési normát akar.

-

Mennyiben jelent korlátot az, hogy az áramszolgáltatónak nem éri meg takarékos izzókkal üzemeltetni a közvilágítást, mert így nem tudná eladni az éjszaka amúgy fölösleges áramtöbbletet.

83


Igen, ez korlátozást jelent, hiszen a jogszabályok előkészítése során egyeztetnünk kell. Az energiahatékonyság azt követeli, hogy ne használjak fel több energiát, mint amire szükségem van. Nyilván ha csak ennyit használok fel, akkor sem fognak elszegényedni az energiaszolgáltatók, legfeljebb matematikailag kevesebb lesz a profitjuk, de arányát tekintve ugyanannyi, mert a profithányad 10 Ft-ban és 100 Ft-ban is mondjuk 10%, csak ugye, amíg az egyikben 1 Ft-ot, a másikban 10-et fog hozni. Ám, ha más módon kompenzálom, és nem az a lényeg számomra, hogy 1 Ft-ot, vagy 10-et állít elő, hanem hogy társadalmilag fontos szükségletet, a társadalom által megkövetelt mértékben és igényben szolgáltasson hatékonyan, akkor tulajdonképpen neki ez a plusz profit nem számít, a haszna meglesz, dolgozókat foglalkoztatni fog. Tehát meg lehet csinálni a szabályozást, nem ördöngösség. Persze az egyéb, hogy is mondjam, szerződések, privatizációs elemek, amelyek ebben zavart keltettek, azokat nem feladatom értékelni, magánemberként meg tudom tenni, de sok jót nem mondanék.

-

Elértek valamit a csehek, az olaszok, vagy esetleg az amerikaiak, a maguk jogszabályaival vagy ezek csak próbálkozások a fényszennyezés meggátlására?

Próbálkozások. Egy biztos, bárhol bármit szabályoznak, és azt megtartják, megtartatják, annak van pozitív hatása. Mindegyik tartalmaz olyan elemet, amelyből ki lehet valamit mazsolázni, ami jó, ami átültethető a magyar jogrendszerbe.

-

Mi az, ami ön szerint a közelebbi és a távolabbi jövőben Magyarországon meg fog valósulni?

Egyszerűbb a távolabbi jövőt mondani: nem pusztán környezetvédelmi okok miatt, sőt primeren nem környezetvédelmi okok miatt szabályozva lesz a kérdéskör. Valószínűleg központi jogszabállyal lesz szabályozva és valószínűsíthetően ez egy, a jelenlegihez képest megszorító rendelkezéseket fog tartalmazni. A közelebbi jövő attól függ, hogy mennyire lehet a kormányzatot ennek szükségességéről meggyőzni. Itt a tárcánál nincs egységes felsővezetői álláspont, szakmai álláspont van. A szakmai álláspont teljesen egyértelmű abban, hogy valamilyen módon szabályozni kell. A szabályozásnak elemi előfeltétele valamilyen, a szabályozással foglalkozó teem-nek a felállítása az érintettek kijelölése alapján. Ekkor elindulhat egy előkészítő munka. Úgy 84


gondolom, hogy 1-2 éven belül, tehát belátható időn belül Magyarországon lesz jogi szabályozás. Hozzá kell tennem, ma is van, ha akarom, mert az önkormányzatok számára az a keret biztosítva van, mint Csehországban, hiszen tevékenységet környezethasználattá önkormányzati rendelet is nyilváníthat, és ebben az esetben központi jogszabály hiányában ezt a kérdéskört szabályozhatja, ha akarja. Nem ez a jellemző, mint tudjuk.

BEFEJEZÉS Még hosszú az út addig, amíg a közvélemény a fényszennyezést a zajjal egyenrangú problémának tekinti, és akár komoly anyagi áldozatok vállalása árán is szembeszáll e civilizációs ártalmakkal. „A jogtudománynak feladata az, hogy kutassa azokat a jogi eszközöket, amelyek a tudományos-technikai haladás számára nyílt teret biztosítanak a megfelelő társadalmi viszonyok kialakításán keresztül, továbbá hogy jogintézményeket, jogszabályokat javasoljon a tudományos-technikai forradalomból fakadó veszélyek elhárítása érdekében. Hasonló a feladata természetesen sok más tudományágnak is, a természet- és társadalomtudományoknak egyaránt, mégis funkciójánál - az emberi magatartások befolyásolására való alkalmasságánál – fogva a jog képes egyrészt más tudományágak környezetvédelemmel kapcsolatos eredményeinek a „felerősítésére”, másrészt az e területeken szükséges társadalmi méretű szemléletváltozás megvalósításában is kiemelkedő szerephez jut. Milyen eszközökkel? Miután maga a cél, az egészséges emberi környezet megteremtése, megóvása, illetve visszaállítása is rendkívül összetett, szerteágazó feladat, a megoldás eszközei sem kevésbé bonyolultak és sokfélék. A jogpolitika, a jogtudomány, a jogalkotás és a jogalkalmazás egyaránt fontos szerephez jutnak. A jogpolitika elvi iránymutatást, újfajta értékrendet és alapelveket kell hogy adjon a környezetvédelemmel kapcsolatos jogalkotás és jogalkalmazás számára. Ennek során támaszkodnia kell az általános társadalmi-politikai, különösen pedig a gazdaságpolitikai szemlélet változására, de vissza is kell hogy hasson azokra, a környezetvédelem érdekében megfelelően terelve - alakítva a szemléletváltozást. Ehhez képest a jogalkotás előtt is ritkán állt ekkora feladat: a teljes társadalmi és a teljes természeti összefüggések lényegének általánosítása és komplex egységben való, egybekapcsolt figyelembevétele. Ebben egyik fontos kérdés a társadalmi magatartási normák és a technikai normák alkalmazhatósága, a jogi szabályozás - lehetséges hatékonyságának megfelelő körének a megvonása. A jogalkalmazás pedig egyrészt rugalmas kell hogy legyen a régi „jól

85


bevált” jogintézmények alkalmazásában, nem ragaszkodva azok merev határaihoz az új társadalmi igények kapcsán, másrészt gyorsan és hatékonyan kell alkalmaznia az új szabályokat, jogintézményeket, és tapasztalatait általánosítva visszajelezni a továbblépés érdekében. A jogtudomány mindhárom terület számára az újfajta „környezettudatos” gondolkodásmódot és értékrendet tükröző, szilárd alapokat kell hogy teremtsen, amelyre azok bátran építkezhetnek.”42

42


86


FÜGGELÉK

1.kép: éjszakai műholdfelvétel

2. kép: az égbolt háttérfényességének térképe, készítette a P. Cinzano vezette Fényszennyezés Tudományos Technikai Kutatóintézet 3. kép: Magyarország egének háttérfényessége

87


4. kép: a pályaudvaron a fény csak lefelé irányul 5.kép: Budapest fényei Nagymarosról

6.kép: vörös köd a Dunakanyar felett

88


Táblázatok:

Üzemi létesítményektől származó zaj terhelési határértékei zajtól védendő területeken Sorszá m 1. 2. 3. 4.

Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre (dB)

Zajtól védendő terület

Üdülőterület, gyógyhely, egészségügyi terület, védett természeti terület kijelölt része Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű) Lakóterület (nagyvárosias beépítésű), vegyes terület Gazdasági terület és különleges terület

nappal 6-22 óra 45

éjjel 22-6 óra 35

50

40

55

45

60

50

Építőipari kivitelezési tevékenységtől származó zaj terhelési határértékei zajtól védendő területeken Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre (dB) ha az építési munka időtartama SorZajtól védendő terület szá m

1.

2.

3. 4.


1 hónap vagy kevesebb

1 hónap felett 1 évig

1 évnél több

nappal éjjel nappal éjjel nappal éjjel 6-22 óra 22-6 óra 6-22 óra 22-6 óra 6-22 óra 22-6 óra 60 45 55 40 50 35

65

50

60

45

55

40

70

55

65

50

60

45

70

55

70

55

65

50

89


A közlekedéstől származó zaj terhelési határértékei zajtól védendő területeken

Sorszá m

1.

2.

3.

4.

Zajtól védendő terület


Határérték (LTH) az LAM,kö megítélési szintre (dB) üdülő-, kiszolgáló út; gyűjtőút; autópálya; lakóépületek és átmenő összekötőút; autóút; I. rendű közintézmények forgalom bekötőút; egyéb főút; II. rendű közötti nélküli út közút; vasúti főút; autóbuszforgalomtól mentén mellékvonal és pályaudvar; elzárt pályaudvara; vasúti fővonal területeken; repüés pályapihenésre lőtér, illetve udvara; kijelölt helikoprepülőtér, illetve közterületeken terállomás, helikopterleszálállomás, lóhely mentén leszállóhely mentén nappal éjjel nappal éjjel nappal éjjel nappal éjjel 6-22 22-6 6-22 22-6 6-22 22-6 6-22 22-6 óra óra óra óra óra óra óra óra 45 35 50 40 55 45 60 50

50

40

55

45

60

50

65

55

55

45

60

50

65

55

65

55

60

50

65

55

65

55

65

55

A zaj terhelési határértékei épületek zajtól védendő helyiségeiben Sorszá m

Zajtól védendő helyiség

Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre (dB)

90


1. 2.

Kórtermek és betegszobák Kórházak, rendelőintézetek kezelő- és műtőhelyiségei 3. Egyéb orvosi rendelő- és kezelőhelyiségek 4. Tantermek, előadó- és foglalkoztató termek bölcsődékben, óvodákban és oktatási intézményekben; ülés- és tárgyalótermek; könyvtári olvasótermek; tanári szobák; intézmények akusztikai szempontból igényes irodahelyiségei 5. Lakószobák lakásokban, szociális otthonokban, üdülőkben 6. Lakószobák szállodákban, panziókban, munkásszállókban, diákotthonokban, üdülőházakban 7. Étkezőkonyha, étkezőhelyiség lakásokban 8. Szállodák, panziók, üdülők, szociális otthonok, munkásszállók és diákotthonok közös helyiségei 9. Éttermek, eszpresszók 10. Kereskedelmi, vendéglátó épület eladóterei, illetve vendéglátó helyiségei; várótermek; intézmények akusztikai szempontból kevésbé igényes helyiségei

nappal 6-22 óra 35

éjjel 22-6 óra 30 35 40 40

40

30

45

35

45 50 55 60

(Mellékletek a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelethez.)

91


Nyilatkozat

Kijelentem, hogy e diplomamunka saját szellemi termékem, más szakon szakdolgozatként nem nyújtottam be. Csak megengedett segédeszközöket használtam.

Szomráki Pál

92

No title

Recommend Documents