No title

Magyar VADÁSZLAP 2010/NOVEMBER

CXXXI. (19.) ÉVFOLYAM 11. SZÁM y 2010/NOVEMBER y ÁRA: 750 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 600 FT y www.vadaszlap.hu

A szerkesztőség címe: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Tel./fax: +36-1/242-0042 Mobil: +36-70/702-5000 e-mail: [email protected]

JEGYZET

Maffia?! Előre kell bocsátanom, hogy a történet valós tényeken alapul, de mindenféle jogok miatt sem a magyar vadászok, sem a speditőrök, sem a német címzett nevét nem írhatom le. De nem is a nevek, sokkal inkább a trükk, a jelenség és a tanulságok az érdekesek… Merthogy az Afrikában és az észak-amerikai kontinensen vadászókat – feltételezhetően nem csak a magyarokat – egy primitív trükkel alaposan „lenyúlják”, igen jelentős összeggel „megfejik”. Aki hozzá akar jutni a trófeáihoz, az a hivatalos tarifán felül – tudtával vagy a tudta nélkül – kénytelen mindenféle egyéb díjat is – egy meg nem nevezhető nemzetközi maffiának – megfizetni. A konkrét esetben a csapat Kanadában vadászott. Jól érezték magukat, eredményes volt az egyébként olcsónak egyáltalán nem mondható kirándulás. A lőtt vad agancsát, szarvát, bőrét átadták a preparátornak, készítse ki, csomagolja be és küldje el egy budapesti címre. Ezt is előre kellett kifizetni. Teltek múltak a hetek, míg végre megjött az üzenet: két ládába csomagolva, az Air Canada frankfurti raktárában vannak a trófeák. Az üzenet mellé csatoltak egy több oldalas német nyelvű árajánlatot, amelyből kiderült, hogy a küldeményt csak akkor vámoltatják el, akkor küldik tovább Frankfurtból, ha a címzett kifizeti a német cég (nevezzük WS-nek) által megadott, a reálisnál legalább egy-két ezer euróval drágább számláját. Nincs rá elfogadható magyarázat, hogy a kanadai speditőr, aki megkapta a preparátortól a szállítmányt, miért nem a ládákon is szereplő budapesti címre továbbította a trófeákat. Mint ahogy arra sincs, hogyan kerül a képbe, a feladó és a címzett közé a német WS, illetőleg egy szintén német, a frankfurti repülőtéren működő, vámolással is foglalkozó vállalkozás, (amit nevezzük RS-nek). A vadászok jó darabig hiába és – ez mindig a végén derült ki – fölöslegesen szaladgáltak fűhöz-fához, követséghez, rendőrséghez, vámhivatalokhoz… papírok és bizonyítékok nélkül senki nem tudott a segítségükre lenni. Az idő pedig iszonyú gyorsan múlott, miközben csöndesen „hízott” a raktározási díj mértéke. A legnagyobb gondot mégis az jelentette, hogy – a hírek szerint – ha három hónapon belül nem intézkednek, nem veszik át a szállítmányt, akkor a pótolhatatlan értékű trófeákat akár meg is semmisíthetik. Megpróbálták kideríteni, hogy legális-e a német cégek közbeiktatása, főleg a címzetté, amelyről a kutakodás során kiderült, hogy 2007. december 31-e óta hivatalosan nem is létezik. Az ajánlaton szereplő számlaszám viszont valós, a nem létező cég tulajdonosának a magánszámlája. A legtöbben ilyenkor – káromkodva ugyan, de – fizetnek! Ezt több, alaptermészetét tekintve jámbor, külföldön gyakrabban vadászó és több, külföldi vadászatokat szervező hazai cég is megerősítette, hogy a vadászok inkább fizetnek, nehogy a trófeáikat tönkretegyék vagy netán megsemmisítsék. Ekkor vált számomra lehetővé, hogy „bekapcsolódjak” a végjátékba. Egyetlen telefonnal kiderült, hogy a WS tulajdonosa hajthatatlan, nem kíván a témáról senkinek sem nyilatkozni. Az RS képviselője – öt hónapi össze-visszahazudozás után – hajlandónak mutatkozott a vámoltatásra, a ládák átadására… és érdekes módon mindkét német cég „eltekintett” a plusz költségek kifizetésétől. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az Air Canada viszont kőkeményen behajtotta a tárolási díjat, ami majdnem meghaladta az árajánlatban szereplő plusz összeget. (Egyébként minden külföldi speditőrnek készséggel adom meg a címem, garantálom részükre a kicsikart bevétel 50 százalékát.) Mi a történet tanulsága? Nem érdemes nagyvonalúnak lenni. Írásban kell szerződni a külföldi partnerekkel, de még jobb, ha nem helyi, hanem magyar szállítmányozónak adunk megbízást trófeáink hazaszállításának intézésére és akkor kizártuk az egymással feltehetően közvetlenül együttműködő és a plusz bevételen osztozkodó nemzetközi közvetítőket. Önök szerint is úgy néz ki, hogy itt bizony, nem CSEKŐ SÁNDOR történt bűncselekmény?

Címlapon: „Kívánatos” kan Fotó: Szerencsi Gábor

A tartalomból: Vadászati gyakorlat Csak a számok nem hazudnak.......... 688-689.

Vadgazdálkodás Muflonok a kertben .......................... 690-691.

Aktuális Kinyíró könyv a beírókönyv?............. 692-693. folytatása .................................................731. A márkák szorításában ....................697-698. Terepjáró vagy telekjáró? ................. 706-707.

13. oldal Titkos vadhús ........................................... 695.

Kitekintő Utazások puskával II. ............................... 699.

Vadászfegyver Félautomata körkép ................................. 700. Áttételesen ...................................... 701-702.

Riport Még kapaszkodnunk kell! ..................703-704.

Publicisztika Vadászni muszáj ....................................... 705.

Portré Erdőzúgás és barátok ...................... 714-715. Vadászok a lapon .............................. 716-718.

Külvilág Az orosz kapu ...................................724-725.

Horgász Hej halászok... ...........................................741.

[email protected]

Magyar VADÁSZLAP z 2010. november

683

200 CIC pont feletti gímbikák

A Zalaerdġ Zrt. zalaegerszegi erdészetének területén szeptember 21-én esett az újabb kapitális gímbika. A páros huszonkettes 14,52 kilogrammot nyomott a mérlegen, korát tizenhárom évre becsülték, a nemzetközi pontja 250,06.

Hazánkban hozta terítékre a századik gímbikáját az a cseh vadászvendég, aki a Vajszló és Környéke Földtulajdonosi Vt. területén (Baranya megye) vadászott szeptember elején. A vendéget Pávkovics István hivatásos vadász kísérte és az elejtett bika méltó jubileumi agancsár, hisz tömege 12,49 kilogramm, nemzetközi pontja, 240,59.

A Bóly Zrt. területén – szeptember 15-én, esti lesen – esett az idei Baranya megyei súlyrekord gímbika. Tömege 14,01 kilogramm, nemzetközi pontszáma 239,03. Elejtġje: Hans Péter, német vadászvendég, a kísérġ vadász Bodonyi Tamás volt.

A bika a Homokmégyi Dózsa Vt. területén esett (BácsKiskun megye), bírálati súlya 12,00 kg. A páros 14-es, 11 éves, 223,11 CIC pontos agancsú dalia elejtġje Agárdi László volt, a kísérġje Kegler István.

Rászántam magam A Pálhalmai Földtulajdonosi Közösség tagjaként augusztus 30-án sikerült elejtenem azt a kant, amelynek súlya zsigerelt állapotban kereken 150 kilót nyomott a mérlegen. A nagyagyarak 21 centiméter hosszúak, a kisagyarak kerülete 8,5 centiméter. Jelenlétéről az elejtés előtt már 2 héttel tudtam, a láblenyomatról készült képet több vadásztársamnak megmutattam és elmondtam, hol található a disznó. Mivel nem izgatott senkit, így rászántam magam és kiültem rá, este 8 órakor foglaltam el leshelyemet és hajnali fél egykor érkezett meg a kan. Neki nem, nekem szerencsém volt. Deássy Ferenc

684


TERÍTÉKEN

A „korall bika”

Szerkesztġségünk várja a vadászatra jogosultak, valamint a hivatásos- és sportvadászok teríték- vagy trófeafotóit, melyek hónapról-hónapra helyet kapnak lapunkban, valamint honlapunkon.

Bátaszék határában (Tolna megye), a Bátaszéki Vadászegylet területén dögön találták a hatalmas „korall bikát”. A bikára a területét ellenőrző hivatásos vadász, Papp Lajos talált rá és a becslések szerint az elhullás idejét június-júliusra teszik. A tizenkettes bika trófeatömege 22,20 kg, korát nyolc-tíz évre becsülik, a rózsa körmérete 34 centiméter. A szakemberek véleménye szerint a bika heresérülése miatt egy parókás agancs alakult ki és az elhullása utáni sok csapadék miatt lekopott a barka, így alakulhatott ki a korallképződmény. A bárdudvarnoki Szent Benedek Vadásztársaság területén (Somogy megye) ejtette el a bikát szeptember 16-án Wolfgang Wittig osztrák vendégvadász. A trófea tömege 9,58 kg, a bírálaton 201,17 pontot kapott.

Egy jó barát meghívása által sikerült Czvedler Gábor, szlovák sportvadásznak szeptember 8-án, a Baranya megyei Szkíta Aranyszarvas Vt.-nél egy hajnali vadászaton elejtenie élete elsġ gímbikáját. Súlya: 9 kg, ami 201,50 CIC pontot ért el, így ezüstéremmel jutalmazták.

Az eddigi legnagyobb agancssúlyú és pontszámú szarvasbika került terítékre szeptember 24-én este a színi körzetben, a Martonyi és Vidéke Vt. területén, Becskeháza mellett (Borsod-Abaúj Zemplén megye). Még jó lġvilágnál, bġgve lépett ki az erdġbġl az a nagy agancsú bika, melyet a vadászmester az elġzġ este már látott. Rövid célzás után a puska eldördült és a bika jó találatot jelezve még 60 métert futott. A vadhoz érve látták meg, hogy nem mindennapi bika fekszik elġttük. Az agancs a trófeabírálaton 11,28 kilogrammot nyomott, a pontszám pedig 217,60 CIC. A szerencsés vadász Zsigrai Ádám, a kísérġ Tġkey József vadászmester volt. Kozmóczki István, hivatásos vadász


Szeptember 18-án, egy reggeli cserkészeten hozta terítékre Nagy Géza vendégvadász ezt a mechanikai sérülés következtében „félagancsúvá” lett szarvasbikát a KeletMecsek Vt. (Baranya megye) területén. Becsült kora 7-8 év, a 24 órás trófeatömege 6,40 kg. Az agancsfejlesztési idġszak alatt megsérült csonk kétökölnyi dudorrá fejlġdött, melyrġl a bġgéskor – a friss törésnyomok alapján – két-három „ágsarj” le is törött. A kísérġ Szilágyi Gábor hivatásos vadász volt. Ács István,vadászmester

685

november NOVEMBER

H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Sz V H K Sze Cs P Szo V H K

Marianna Achilles Győző Károly Imre Lénárd Rezső Zsombor Tivadar Réka Márton Jónás Szilvia Aliz Albert Ödön Gergő Jenő Erzsébet Jolán Olivér Cecília Kelemen Emma Katalin Virág Virgil Stefánia Taksony András

kel (h.min)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

nyugszik (h.min)

A hét napja

A nap névnapja

30 nap Hold

kel (h.min)

A hó napja

Nap

06.27 06.28 06.30 06.32 06.33 06.35 06.36 06.38 06.39 06.41 06.42 06.44 06.45 06.47 06.48 06.50 06.51 06.52 06.54 06.55 06.57 06.58 07.00 07.01 07.02 07.04 07.05 07.06 07.08 07.09

16.27 16.25 16.24 16.22 16.21 16.19 16.18 16.17 16.15 16.14 16.13 16.11 16.10 16.09 16.08 16.07 16.06 16.05 16.04 16.03 16.02 16.01 16.00 15.59 15.58 15.58 15.57 15.56 15.56 15.55

00.18 01.37 02.57 04.18 05.39 06.59 08.14 09.21 10.16 11.00 11.35 12.03 12.26 12.47 13.05 13.24 13.43 14.03 14.28 14.57 15.34 16.19 17.16 18.22 19.34 20.51 22.08 23.25 --.-00.42

nyugszik (h.min)

HOLDNAPTÁR

13.45 14.09 14.33 14.59 15.29 16.05 z 16.50 17.43 18.44 19.49 20.56 22.02 23.07 d --.-00.11 01.14 02.18 03.22 04.29 05.36 06.44 | 07.50 08.49 09.40 10.22 10.56 11.25 11.50 e 12.13 12.36

Rovatvez tő: Rovatvezető:

Homonnay Zsombor MIRE SZABAD VADÁSZNI? Novemberben: gímszarvas (golyóra érett bika kivételével) – szika szarvas – dám – muflon – őzsuta és gida – mezei nyúl – üregi nyúl – fácánkakas – fogoly – vetési lúd – nagylilik – tőkésréce – csörgőréce – szárcsa – kerceréce – balkáni gerle – házi görény – nyest – borz – aranysakál – dolmányos varjú – szarka – szajkó Egész évben: vaddisznó – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve – Somogy megyében egész évben lőhető az aranysakál

686

PROGRAMAJÁNLÓ November 3. Hubertus nap, Göd, Nemeskéri-Kiss kúria November 5-7. Vadászati-Erdészeti kiállítás Kassán. November 7. Korongvadász Pénzdíjas Kupa – UT 100; Sarlóspuszta. November 20. Sisi és a vadászat, Ráckeve, Savoyai kastély. A fővárostól mintegy 45 km-re, közvetlenül a Kis-Duna partján fekvő, közel 300 éves barokk stílusú épületegyüttes, a Savoyai Kastély ad otthont nem csak a bálnak, hanem a „Sisi és a vadászat” jegyében megrendezésre kerülő rendezvénysorozatnak, mely több hónapon át tart, díszvendége: Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg.

HÓNAP-TÁR A november – bár a neve másra utal – a Gergelynaptár tizenegyedik hónapja, 30 napos. Az elnevezés a latin novem szóból származik, amelynek jelentése: kilenc. Ugyanis az eredeti római naptárban még a kilencedik helyet foglalta el a hónapok sorában. A XVIII. századi nyelvújítói a „gémeres” kifejezést ajánlották, ám ez nem honosodott meg. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. András a tizenkét apostol egyike p gy volt, ő tette Jézus tanítványává testvérét, Szent Pétert P is.

IDŐJÁRÁS A hónap végén tapasztalható jelentősebb hőmérséklet visszaesés, ami ha nedvesebb időjárással társul, gyakorta „meghozza” az első összefüggő hótakarót is a síkvidéki területeken. Jóllehet, a hónap elején még előfordulhatnak akár 20 fok fölötti maximum hőmérsékletek, a hónap végén azonban már annak is örülhetünk, ha 5 °C-ig emelkedik a hőmérők higanyszála. A napi átlaghőmérséklet a hónap eleji 6,5 °C-ról 1,5 °C-ra csökken. A csökkenés mellett megfigyelhető kisebb mértékű ingadozások, az előforduló melegedési és lehűlési periódusok a ciklonok átvonulásának köszönhető. Ezek előoldalán melegebb, hátoldalán hidegebb levegőt szállítanak. A minimum hőmérsékletek átlagosan 3 és -1 fok között alakulnak. Agroinform Magyar VADÁSZLAP

AKTUÁLIS KRÓNIKA

MÚLTIDÉZŐ

1845. november 1-én született gróf Teleki Sámuel, a világhírű utazó és felfedező, az OMVV egyik alapítója. 1855. november 15-én született Bársony István, a vadászirodalom aranytollú mestere. 1910. november 5-én született Bástyai Lóránt, neves solymász és szakíró. 1912. november 12-én született Eördögh Tibor szakíró, aki a Balatonnagybereki Állami Gazdaság vadászati ágazatát vezette. 1913. november 12-én született dr. Nagy Endre, Afrika-vadász, a balatonedericsi Afrika Múzeum létrehozója. 1917. november 28-án született Öhm László, a szombathelyi Herman Ottó vadgazdálkodási szakiskola alapító-igazgatója. 1953. november 23-án hunyt el nagybányai Horthy Jenő Afrika-vadász, lótenyésztő. 1978. november 8-án hunyt dr. Sáska László orvos, természetkutató, vadász. 1962. november 30-án hunyt el szinicsáki dr. Bajza Fenczik Jenő, vadász szakíró és kynológus, a „Kárpáti Vadász” felelős szerkesztője.

A róka elfekszik a szántásban és gondolkozik. Arra gondol, hogy tavaly ilyenkor a rövidebb utat vette a töltés felé, bevárta egészen közelre a vadászt, s utolsó pillanatban ugrott csak fel; a kutya öreg már, a róka szívesen ad ötven méter előnyt neki. A görény arra gondolt, hogy mindez egészen rendben van így: „Hová jutnánk különben? – gondolja. És, csaknem gyöngéden: „A vadásznak is élni kell”. /Márai Sándor/

A VADGAZDA TEENDŐI Az idei rendkívüli csapadékos év miatt hatalmas belvizes területek alakultak ki, amelyek alaposan késleltették, sőt sok helyütt a sár és dágvány miatt szinte teljesen el is lehetetlenítették a kukorica betakarítását és vágatlanul kinn maradt rengeteg napraforgó is. A vad szempontjából – természetesen – kétségtelenül kedvező jelenség ez, de a vadgazda ennek felhőtlenül nem örülhet, mert növeli a vadkárveszélyt és annak súlyosságát, utóbb jelentősen fölveri a takarmányárakat is. A felázott talaj és a földutak állapota – az erősebb fagyokig – alaposan megnehezíti a takarmány kihordását a fedett etetőkbe. A csapadék és a szemestakarmányok magas nedvességtartalma növeli a toxikus gombafajok – az aspergillus és a fuzárium – fertőzését, amely különböző betegségek, rosszabb esetben elhullások okozói lehetnek. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az etetőkbe csak jó minőségű szemestakarmány kerüljön. Amit olcsón meg lehet vásárolni, arról igen hamar kiderülhet, hogy valójában a legdrágábbnak bizonyult. 2010. január z www.vadaszlap.hu

VADÁSZSZEMMEL Erzsébet nap táján – november 19. – az első hó is lehullhat. Ez kiváló lehetőséget kínál egy-egy kora reggeli csapázásra. A hétvégi társasvadászatok rendezői, a vadászatvezetők és segítői nem mulaszthatják el, hogy a megelőző napon körbe ne járják a tervezett vadászatok helyszíneit. Mivel a határ betakarítási munkái elhúzódtak, ha ezt lelkiismeretesen megteszik, nagy „meglepetésekben” nem lehet részük, és ez egyben a siker záloga is. Mind gyakrabban hallhatjuk napközben a tarlókon, vetéseken szedegető vetési ludak és nagylilikeket. A máskor utálatos ködös idő, a szemerkélő eső vagy hó, az erős szél a jól kiválasztott természetes leshelyeken, vagy külön erre a célra ásott gödrökben jócskán növeli az esélyeket. A libázásra különösen igaz a mondás: minél rosszabb az idő, annál jobb...

ERDŐN-MEZŐN A síkvidéki területeken a beköszöntő hideg hatására az őzek nagyobb csapatokba verődnek, amelyekben a tarfejű bakok is jól megférnek egymással. A „több szem, többet lát” elve növeli a biztonság érzetüket. Hasonló békességben vannak a fácánkakasok is, a lekopaszodott határban a takarást biztosító búvó és táplálkozóhelyeken, az etetők környékén parádéznak a téli nehezebb napokban is. Nagyobb csapatokba verődnek a szarvasok is, sokszor az egyre rövidülő nappalokat is táplálkozásra használva. A vezértehén vezette tarvad-csapatokban csak néhány fiatal bikát tűrnek meg, az öregebbek kisebb „legényegyletekbe” tömörültek és jóval óvatosabban róják az erdőket. Ha valaki ismeri a járásukat, kedvelt tartózkodási helyeiket, a tél beköszöntével egyre könnyebb velük a találkozás. 687

VADÁSZATI GYAKORLAT

Csak a számok nem hazudnak Nemrégiben jelent meg az Országos Vadgazdálkodási Adattárnak a 20092010-es vadászév összesített adatait tartalmazó kiadványa. Természetesen ezek nem könnyen „emészthető” óriási adathalmazok, táblázatok grafikonok. Viszont ha valaki veszi magának a fáradtságot, megtalálhatja szűkebb és tágabb környezetének az adatait is, s ha van fantáziája, következtethet a tendenciákra, képet kaphat a vadlétszám és a teríték alakulásáról és más gazdálkodási eredményekről, vagy kudarcokról. Az évenkénti adatsorok legalább hozzávetőleges ismerete mindezeken kívül azért is fontos, mert az idei év kedvezőtlen időjárási viszonyainak hatásait sajnos minden bizonnyal láthatjuk majd a terítékeinken is.

Az elmúlt években – pro és kontra – sok bírálat érte a nagyvad-lelövési tervek szigorúan megkövetelt emelését. A megismert számadatok tükrében a szenvedélyektől sem mentes bírálatok jogossága nem igazolható, sőt a tényszámok alapján sokkal inkább ennek homlokegyenest az ellenkezője igaz. Szarvas esetében a 2009-es tavaszi állomány 87 126 volt, és ez a megyei szakhatóságok által megkövetelt létszámcsökkentési előírások ellenére is az előző évinél 2,4 százalékkal volt magasabb. A 2010-es tavaszi becsült és jelentett szarvaslétszám 93 577-re nőtt a 39 340-es teríték ellenére. A szarvasok létszáma az előző évihez képest 6,3, a teríték pedig 8,5 százalékkal nőtt. Lehetne viszont hevesen vitatkozni a létszámbecslések valóságtartalmáról. Tapasztalható, hogy bizonyos mértékig a területnagyságok csökkenésével is növekedhet a jelentett szarvaslétszám, hiszen a becsült és lejelentett létszám az alapja az engedélyezett lelövési tervszámnak. Így olyan területekről is „jelentenek”, ahol az idényen belül csak bizonyos időszakokban váltanak be a szarvasok, mégis állandó állományokat írnak be. Ami pedig a minőséget illeti, a viszonylag magas érmes arány sokkal inkább a használt nemzetközi bírálati képletnek köszönhető, mint a melldöngető és következetes szakmai munkának. Ha ugyanis a Nadlerképletet vennénk figyelembe – amely egykor kimondottan a Kárpát-medencei szarvas kvalitásainak értékelésére készült – a helyzet már korántsem volna ennyire rózsás. 10 680 szarvasagancsot bíráltak el, amelyek közül 30,3

688

százalék volt érmes. (250 arany, 1029 ezüst, és 1953 bronz). A kort illetően több mint a fele (54 százalék) került ki a fiatal korosztályból. Legmagasabb pontszámot – 255 – a 9,94 kilós Lenti-zalabaksai bika kapta. A dám tavaszi létszámának emelkedése még a szarvasét is megelőzte, a becsült 30 043-as állomány 12,5 százalékkal volt magasabb, mint az előző évi. 10 449 került terítékre, ami 8,8 százalékos növekedést jelent, 2415 dámlapátot bíráltak, amelyből 871 (36,1 százalék) volt érmes, a fiatal korosztály 42,1 százalék volt. A legmagasabb pontszámú lapát: Gúthpuszta, 224,01 IP, és 4,76 kiló. Az őz idei tavaszi becsült létszáma 366 552 példány, a növekedés 4,9 százalék. 89 773 került terítékre, az előző évinél 4,3 százalékkal több. E nagyvadfajunk esetében azonban az idei árvizek is jelentős veszteségeket okoztak, ami várhatóan csak a jövő tavaszi létszámbecsléskor lesz majd észlelhető. 35 190 őzagancsot bíráltak, ebből 432 arany, 1001 ezüst, 1485 bronzérmes, az érmes arány 8,3 százalék. A legmagasabb pontszámú bak: 181,75 IP, 686 gramm, Nagyrábé (Hajdú-Bihar megye.) Muflonállományunk – amely sokat és sokszor vitatott – már 2008-ban átlépte a bűvös tízezres számot, 2010 tavaszán pedig 10 985 példányt jelentettek. A létszámemelkedés: 4,4 százalék. Az előző évihez képest viszonylag magas, 7,2 százalékos terítéknövekedéssel az elejtettek száma 3121. Bírálatra 929 mufloncsiga került, amelyből 33,2 százalék – 308 db – volt érmes. Vaddisznó-állományunk mutatta a leglátványosabb emelkedést. A tavaszi becsült

létszám 106 734 volt, az előző évihez képest 7,4 százalékos az emelkedés. A teríték 111 232, amely az előző évihez viszonyítva 17,8 százalékkal nőtt. A növekedés megállításához és a mezőgazdasági kártételek jelentős csökkentéséhez a tavaszi becsült állomány legalább 150 százalékát kellene terítékre hozni. A jelenlegi vadászati eredmények ezt – sajnos – még meg sem közelítik, annak ellenére, hogy ismét egész évben, korlátozás nélkül elejthető vadfajunk és szinte minden vadászterületen előfordul. Az új területeken – súlyos és járványszerű gyerekbetegségként – a vadászok közötti irigységek, veszekedések és olykor szó szerinti „pártütések” okozója. Fenyegetőbbek a gondjaink az apróvaddal, s bár a mezei nyúl állományunk idén tavasszal némi javulást mutatott, de joggal tarthatunk a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkezett jelentős veszteségektől. Sok helyütt ezért a vadászidény előtt pontosító létszámbecslést tartottak, amely alapján a tavaszi, több helyen a valóságtól elrugaszkodott terveiket lecsökkentették. A tavaszi állománybecslés során az összesített eredmény 538 723 volt, amely az előző évihez képest csak igen csekély javulást – mindössze 2,9 százalék – mutatott, ami persze bőven beleférhet még a becslések hibaszázalékába is. A területekről hasznosított mennyiség 106 786 lőtt és 30 698 befogott mezei nyúl volt. A fácánállományunk tavasszal 751 729 példány volt. A csökkenés ugyan „csak” 4,2 százalék, de ha hozzászámítjuk a kibocsátottak (465 894 db) 14,2 százalékos fogyását, akkor nem lehet kétséges, hogy ez az idei terítéken is döbbenetesen meg fog majd mutatkozni. A hasznosított darabszámunk 378 021, ami az előző évihez képest 10,2 százalékos csökkenést jelent. Fokozza ezt az ár- és belvizek, esők szaporulatvesztesége. Az idősebb vadászok jól emlékezhetnek a hetvenes évek hazai gyors és látványos fogolyállományösszeomlására. Bár a két szárnyas apróvadfajunk gondjai közé egyenlőségjelet tenni nem lehet, de aki rendszeresen és nyitott szemmel járja a területét, az számtalan, kísértetiesen hasonló jelenséget tapasztalhat. Persze akkor is voltak hamis próféták, akik mindig, mindent megmagyaráztak, a gondokat átmenetinek és időszakosnak vélték, és ezért elbagatellizálták, de ha egy populáció elér egy kritikus pontot, akkor a folyamat felgyorsul, és visszafordíthatatlanná válik. Ennek a kritikus pontnak a jelei a fácánnál ugyan még csak egyes területeken észlelhetők, de minden jel arra mutat, hogy már egyre szélesebb körben közelítünk hozzá és sajnos még a számok is ezt bizonyítják. Más apróvadfajok értékelésébe talán nem érdemes túlságosan belebonyolódni, bár az


idei „vizes év” hatása minden bizonnyal jelentkezik majd a terítékeredményekben is. Olyan helyeken is lehetőség nyílik vízivadra vadászni, ahol eddig ilyesmire gondolni sem volt érdemes. A vízivadas lehetőségeink agyonmagyarázható, de meggyőzően nem indokolható, hosszú évek óta tartó folyamatos „nyírása” amúgy is mindig csak a tiltásokra terjedt ki. Példa erre, hogy az előző évtől a böjti- és barátréce lekerült a vadászható fajok listájáról, pedig addig sem volt különösebb jelentőségük. Hasonlók mondhatók el a még vadászható csörgő récéről (2535 db), a kercerécéről, amelyből 154 esett (!), vagy szárcsáról (1573). Az ilyen jellegű szabályozás, a tilalom – meggyőződésem szerint – a fajok hazai állományait egy jottányit sem befolyásolja, se pro, se kontra, hiszen senki nem tudja, hogy valójában mennyi van belőlük. Az egész leginkább arra jó, hogy adott esetben – ha


ködös az idő, vagy szembe süt a nap – akkor megint valakit, valamiért föl lehet jelenteni és jól meg lehet hurcolni. A szárnyas kártevők közül a dolmányos varjú és a szarka „szabályozásának” némi örvendetes emelkedése a Larsen-csapdák elterjedésének köszönhető. Csak el ne kiabáljuk, mert az ellenzőik és a betiltásukat követelők táborának egyre erősebb a keltett hangzavara. Az elejtett 71 719 róka (+7,1 százalék) és az 5 527 borz (+24 százalék) növekedése jól szolgálta az apróvad védelmét. Kevésbé mondható el ez a hivatalosan lejelentett 11 467 kóbor kutya (–6,3 százalék) és a 14 184 kóbor macska (–11,5 százalék) vonatkozásában. Sajnos csak egyes területekre vonatkozó kuriózumként értékelhető a 802 házigörény (+54 százalék) és az 1730 üregi nyúl (+84 százalék). Összességében a számok „szárazsága” mögött – ha valaki veszi magának a fáradtságot –

persze bőséggel levonhatók még egyéb tanulságok is. Csak az a baj, hogy mindenkit leginkább a saját területének gondjai-bajai foglalkoztatják. Mint tudjuk, végső soron minden statisztika rákfenéje az, hogy ha bárkinek gazdálkodási problémái adódnak – és ezekkel a válság miatt igazán bőven el vagyunk halmozva – az országos, vagy megyei átlagok soha semmi vigaszt nem nyújtanak. Korántsem lebecsülve – de azért az egekig föl sem magasztalva – éppen a kellő helyi értékén tisztelem a statisztika magas tudományát. Ám, hogy egy profán hasonlattal éljek, olyan ez, mint amikor fél évig hasmenésem van, fél évig meg székrekedés gyötör, ettől még éves statisztikai átlagot tekintve „papíron” reggelente semmi gondom nem lenne. Miközben a valóság az, hogy ha tényleg így volna, attól még egész évben igencsak kutyául szenvedhetnék... - hy -

689

Muflonok a kertben

szabad területről a bekerítettbe

Sajátos változáson ment keresztül az elmúlt ötven évben a hazai muflonállomány. Különös, szinte egzotikus vadból először „őshontalannak” titulálták, üldözött pária lett, az elvakult zöldek és erdészek (!) az írmagját is kiirtatták volna (persze a vadászok keze által, parancsszóra…), majd napjainkra a vadaskertek egyre keresettebb, megbecsült lakójává vált.

690

muflonellenes lobbi, s néhány nagyhangú szószólóval az élen megpróbálták e fajt likvidálni a hazai vadállományból. A szolidabbak csak tájidegennek, a vehemensebbek első számú közellenségnek kiáltották ki, amely faj megeszi az erdőt, kipusztítja a sziklagyepeket… Az addig kormány-vadászterületként funkcionáló, vadbőségéről híres, Budakeszitől Piliscsabáig terjedő területet a Pilisi Parkerdőgazdaság átminősítette jóléti- és parkerdővé. Parádés gyorsasággal gyilkolták le a páratlan telki muflonállomány zömét, maradékait pedig belső kertbe zárták. Nem járt jobban a többi vad sem, szinte eltűnt a külső részekről a szarvas és a dám, csak az erdő gyenge minősége – aminek okát addig a vadra fogták – nem javult, sőt, kiirthatatlan mennyiségben burjánzott el a gyomfák (zöld kőris) tömege, amit addig a sok vad lerágott. Az irtóhadjáratot máshol is meghirdették, sok helyen ki is „takarították” a muflonállomány zömét. Ezzel párhuzamosan azonban megindult az egyébként lelövendő muflonok egy részének befogása és kertekbe telepítése. Miután ez az irtókampány lecsengett, a véres szájúak már nem kaptak akkora publicitást és elcsendesedtek. A muflon maradék populációi – a vadászok tudatos terv-nemteljesítése következtében – elkezdtek ismét feljönni, s mai állománya ismét meghaladta a 20 évvel ezelőtti 10 ezres létszámot. Damoklész kard-

ja azonban ma is ott leng a fejük felett, mert még a 2006-os vadgazdálkodási jelentés is tartalmaz e vadfajra vonatkozó kitételt, miszerint: „A muflon kritikus természetvédelmi megítélése miatt az állomány csökkentése érdekében a jövőben is magasabb tervezési irányszámok kiadása indokolt.” Lényegesen megváltoztak azonban a létszámarányok a szabad területi és bekerítettben élők között a kertiek javára. 1995-ig a kertekben lévő muflonok száma nem haladta meg az ezret, s csak 1998-ban érte el az összlétszám 10 százalékát. Ez az arány viharos

FOTÓK: Blaumann Ödön

Érdemes végigtekinteni az adatsoron, amely 50 év létszámváltozásának számait mutatja. A hazai vadgazdálkodás legjobb éveiben alig fordult elő néhány helyén az országnak, úgy tekintett rá a vadászok többsége, mint valami különc csodabogárra, amelyik talán nem is meríti ki a vad fogalmát. Mindenféle – természetesen alaptalan – legendák keringtek a maflaságáról, s csak kevesen voltak, akik szemében kívánatos vadász-zsákmánynak tűnt, bérvadásznak eladni szinte lehetetlen volt. Az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás után kezdődött el egy program, amikor Telkiből – ahol az akkori legnagyobb, ezres létszámú állomány élt – telepítettek a Mátrába és a Börzsönybe a kisebb csoportokban a befogott példányokat. Számukra pár hektáros szoktató kerteket építettek, melyekből néhány év után szabadon engedték az addigra szépen elszaporodott állományt. Ugyanakkor a világkiállításon meglehetősen vitatott körülmények között világrekordnak nyilvánított, befelé csavarodó csigájú kos „nemkívánatos típusát” elkerülendő, több tucat nagy testű cseh muflont hoztak be. Gyarmatpusztán külön kertet készítettek számukra, majd ezek szaporulatával javították a gyarmati és a telki állományt – lehet, hogy ennek hatása is benne volt az 1986-os magyar rekord kos előkerülésében is. Aztán jött a rendszerváltás (ez a muflon esetében ténylegesen az volt), s vele a vadászat- és


VADGAZDÁLKODÁS gyorsasággal, alig nyolc év alatt felfutott 30 százalékra – miközben az országos létszám lényegesen nem változott (!) – és 2006 óta tartja magát, úgy tűnik, hogy ez stabilan beállt. Mi lehet az oka, hogy közel 3 ezer muflont tartanak már kerti körülmények között? Annál ez sokkal többe kerül, semhogy pusztán dekorációként, az állományt színesítendő, megérje a tulajdonosnak, fenntartónak. Egyik – és lehet, hogy a meghatározó – ok, hogy megnőtt a kereslet a könnyen, gyorsan, aránylag kevés energia- és időráfordítással lőhető vad iránt, s erre a kerti muflon (is) kiválóan alkalmas. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a szerkesztőségünk által is erősen támogatott „magyar ötös” egyik vadásztrófeája a mufloncsiga. Sok őzbakot, vadkant, szarvas-, és dámbikát zsákmányoló vadász érdeklődésének ezért került a középpontjába, mivel vadászatuk sok nehézséggel jár, csak kertekben nyílik elejtésükre könnyű lehetőség. A muflon vadászata ma igen jó áron eladható, ritkán fordul elő, hogy kedvezményes tarifával hirdetnék meg valamelyik kertben a vadászati lehetőségét. A másik nagyon „gazdaságos” tulajdonsága: sokkal gyorsabban „termel” nagy szarvhosszúságú, a lőjegyzékben magas tarifájú csigát, mint az eddigi kerti „ász”, a vadkan, a szarvasfélék hosszú „átfutási” idejéről nem is beszélve. A muflon toleráns, a kerti tartást jól tűrő vadfaj, a minőségi takarmányozást jó szaporulattal hálálja meg, és a kertben a két legnagyobb veszélyforrás, a magas hó okozta felfázás és a kóbor kutyák sokszor tömeggyilkossággal járó kártétele is elkerülhető. Elvileg hegyi vadként tartjuk számon, mégis kiválóan érzi magát és egyre nagyobb számban fordul elő a síkvidéki, alföldi kertekben, ahol legalább olyan erős csigát növeszt, mint a legideálisabb hegyvidéki, sziklás területeken. Tartásának terjedésében nyilván presztízs okok is közrejátszanak, az újabb kertek tulajdonosai sem akarnak lemaradni mások mögött kertjük kínálatával. Hallani híreket a vadászok közti szóbeszéd terjesztette „zöld híradóban”, hogy néhány kertben a muflonok papír nélkül élnek, némi rosszmájúság mondatja velünk, valószínűleg beszöktek a szabad területekről a kertbe – a jobb életfeltételek reményében…

SOMFALVI ERVIN [email protected]


691

FOTÓ: Somfalvi Ervin

Kinyíró könyv a beírókönyv? A beírókönyv az, amit magunk írunk, de előfordul, hogy önmagunk ellen. Ez a könyv olyan izgalmas, hogy alig lehet letenni, sokat elmond az értő szemnek, hiszen ebből derül ki, hogy a vad, no meg a vadászok merre járnak. Eredeti funkcióját tekintve a jogszerűség, a baleset-megelőzés, a biztonság és a vadászat zavartalanságának garantálása miatt találták ki, elvileg minden szempont a „beíró” érdekeit szolgálná. De más az elmélet és más a gyakorlat, a beírókönyv gyakran válik „kinyíró könyvvé.” Akivel még nem fordult elő valamilyen „rémtörténet”, ne bízza el magát, mert ami késik, az nem múlik!

Nem mai a történet. Igen hosszú és drága jogi procedúra nyomán oldódott meg. A vadászunkat szabályos esti lesre történt beírás után kitették egy keresztúton, ahonnan a lest a fák takarása miatt látni még nem lehetett. Az eligazítás úgy szólt, hogy ballagjon fel és foglalja el a beírt helyét. Igen ám, de amikor odaért, akkor látta meg, hogy a lest – amire beírta magát – ledöntötték. A társai persze már messze jártak. Nem volt mit tennie, a kö-

692

zelben volt egy másik les, arra kapaszkodott fel. Már jócskán besötétedett, amikor jött egy terepjáró és a lesre felvilágított. Kiszállt belőle a megye egyik vadászati felügyelője és szemébe világítva ordított rá, hogy ő egy beírás nélküli vadorzó, feltartott kézzel jöjjön le és igazolja magát! Hiába volt minden magyarázat, feljelentették a beírási szabályok megsértéséért, bevonták a vadászjegyét... és csak nagy sokára adott neki igazat a bíróság.

Ez a somogyi történet nem régi. A nyár folyamán három hónapra bevonták Gyenesei István korábbi önkormányzati miniszter vadászati engedélyét és megbüntették 50 ezer forintra, mert a vadőr nem írta be egy terelővadászat során a nevét a beírókönyvbe, viszont a vadászat teljes terítékét – az öt szarvast – gesztusból a nevére írták, amiről Gyenesei nem is tudott. A főszereplő ezúttal a politika volt, de a beírókönyv támasztotta alá. Az első kérdés, ami a fenti esetekkel kapcsolatban felvetődik, tud-e mondani valaki a vadászaton kívül olyan szabadidős tevékenységet, ahol törvényben, rendeletekben, egyesületi alapszabályokban, házi szabályzatokban és íratlan etikai normákban határozzák meg az emberek viselkedését, mindazt, amit tehetnek vagy nem tehetnek? Ráadásul, mi vadászok viseljük valamennyi törvény és jogszabály mindinkább növekvő költségeit, kiadásait. Az is enyhén szólva nyugtalanító, hogy az esetek „hivatalos” megítélése sem működik egy rugóra, a 19 megyében megszámlálhatatlan „olvasata” és


AKTUÁLIS Pár nap múlva volt a körzet vadászbrigád gyű- fizetni akkor, ha valaki nem, vagy nem a törlése, ahol a többiek azt mondták, hogy nem vénybe foglaltaknak megfelelően tesz eleget a naplóba, hanem elhullásként kellett volna a vadászati napló vezetési kötelezettségének. beírni, mert nem vadászat miatt került meg. Ez azért van így, mert a vadászatra jogosult Sorkihúzó segítségével ezért a bejegyzést a felelős a vadászterületen folytatott vadászakijavították. A felügye- tok szabályszerűségéért. Nem felel – mert nem is felelhet – a jogosult lő a későbbi ellenőrzés De kezdjük a „kályhánál”. azért, ha a tudtán kívül az egyéni vadászatot során feljelentést tett, Az egyéni vadászat „beírásáról” a Vhr. 65. § (1) így rendelkezik: folytató vadász (azaz természetes személy) a vadászjegy bevonása „...A vadász a vadászat megkezdése előtt köteles a jogosultnál mellett drákói bírságot nem, vagy nem megfelelően rögzíti a naplóaz előírt rendben jelentkezni. Egyéni vadászat esetén – ha ettől szabott ki a bejegyzés ban a megkövetelt beírásokat. eltérő helyi szabályt nem állapítanak meg – a jogosultnál való A Vtv. 84. § (1) bekezdésének (b) pontja kijavítása, a trófeabírálat jelentkezésnek minősül a vadászatnak a vadászati napló vezehatáridejének elmulasz- szerint a vadászati hatóság határozata alaptésére meghatározott szabályok szerinti bejegyzése is. A vadász tása címén. (A határo- ján vadvédelmi bírságot köteles fizetni a vae rend szerinti jelentkezésével a jogosult hozzájárulása a vadázatot fellebbezés után dász, ha a vadászat rendjét neki felróhatóan szathoz megadottnak tekintendő. Egyéni vadászat esetén a jomásodfokon is helyben megsérti. Ebbe a körbe tartoznak az említett gosult köteles a vadászatok rendjére vonatkozó rendelkezéseit hagyták). Az apa és fia konkrét jogszabályi előírások, valamint a vaismertetni, továbbá azt a vadászati naplóba is bejegyezni...” bírósághoz fordult és az dászterületnek megfelelően a jogosult által eset után vagy két évvel a helyi viszonyok szerint megállapított helyi Talán – de egyáltalán nem biztos – hogy a kiszabott szakhatósági büntetéseket meg- szabályzat (Házi Szabályzat, Vadászati Rendaz „ettől eltérő helyi szabály” a vadásztársa- semmisítették, ami a vesztes hatóságnak tartás) rendelkezései is. Ha valaki nem tesz eleget a beírási köságoknál a „Házi Szabályzat”, a földtulajdo- nem kevés pénzébe került. A bíróság szerint nosi közösségek esetében pedig a „Vadászati ugyanis a bak bizonyítottan nem vadászati telezettségének, az jogosulatlan vadászat Rendtartás”. A gond akkor kezdődik, amikor a tevékenység során került kézre, és ezért a ren- szabálysértésének minősül, annak összes törvényességi felügyeletet gyakorló ügyész- deletek jogi értelmezése szerint nem is kellett szankciójával. /Vtv. 84. § (2)/ Csak a pontosság ség nem tudja „értelmezni” a házi szabályban volna a beírókönyvbe beírni. A peres felek kedvéért: aki a vadászat rendjét megsérti, arra foglaltakat, merthogy az egyesületekre vo- közötti vita azon ment, hogy egy elhullott a vadászati hatóság által kötelezően kiszanatkozó 1989-es II. törvény csak a kötelezően vad megtalálása „rendkívüli”, amit be kell írni, bandó vadvédelmi bírság 10 ezertől 200 ezer vagy „rendes” esemény, amit nem. Az utóbbi forintig terjedhet. /Vtv. 84. § (2)/ előírt alapszabály rendelkezéseit ismeri el. Ha a vadász cselekményét a vadászati haEzzel szemben mind a vadászati hatóság, bizonyult a „helyes válasznak”, mert ahol állatóság jogosulatlan vadászatnak minősíti, mind a rendőrség, sőt több esetben az eljáró tok élnek, ott logikus, hogy halnak is. akkor a szabálysértési eljáráson túlmenően § bíróság is a vadászati naplót, a beírókönyvet hivatalos és hiteles dokumentumnak tekinti A legfontosabb az lenne, ha egyértelműsí- a kiszabható vadvédelmi bírság mértéke már esetenként és a cselekmény súlyától függően és erre hivatkozva folytat nyomozásokat, in- tenénk, hogy minek minősül a beírókönyv? A válaszra dr. Székely Istvánt, az OMVK szak- legalább 50 ezer, de legfeljebb 1 millió forint dít eljárásokat. A vadászati felügyelő a beírókönyv hiányos vezetése, adatainak eltérése, jogászát kértük fel, aki mindenre kiterjedő, lehet. Mindezeken kívül az elkövető, vagy stb. miatt szab ki bírságokat, von be vadászje- precíz és megalapozott választ adott. (Sajnos elkövetők ellen még büntető feljelentést is gyeket... a bíróságok pedig „tévedhetetlenül” a lap terjedelmi korlátai miatt a jogi leveze- tehetnek, ha például a jogosulatlan vadászat tésnek csak a lényegét tudjuk közölni, a teljes során a vadat ellopják. ítélkeznek. anyagot a www.vadaszlap.hu honlapunkon § A fentieknek – sajnos – más „olvasatai ” is léteznek, hiszen jogerős bírósági ítéletekből A hivatásos vadász őzbakvadászat idején, olvashatják el.) tudjuk, hogy a bíróság a otthon a koponyákat főzte. A betoppanó vabeírókönyvet okiratként dászati felügyelőnek töviről hegyire elmesél- A vadászati napló, vette figyelembe és erre te a sikeres vadászatot, majd az kedélyesen vagy ahogy a vadászok mondják, a beírókönyv – nem minősül alapozva hozott ítéletet. gratulálva elbúcsúzott. Azonban nem haza sem közokiratnak, sem magánokiratnak, hanem úgyneveHa a megítélés hement, hanem a beírókönyvhöz. A vezetőség zett „ szigorú számadású nyomtatvány”. (Ezt támasztják alá a lyenként különböző is, által a tagság elől a külföldi vendégvadászat Vhr. 13.számú mellékletének II. fejezetében meghatározottak.) az bizonyos, hogy a beidejére az egész terület le volt zárva, viszont írókönyv „közhiteles doa bakok elmesélt elejtési helyeire a kísérő hivatásos vadász nem jegyezte be a körzeteket. Fontos, hogy a vadászatra jogosult a vadászat kumentum”, az adatok megmásítása, törlése, Feljelentés és több százezer forintos pénzbír- formájától függetlenül – köteles a vadászat javítása esetén jogszerű a nyomozás megindíság lett a vége. lefolyásának utólagos ellenőrzésére alkalmas tása. A legtöbb ilyen esetben az időpontokon, § napló - vadászati napló - vezetéséről gondos- a lőtt vad megnevezésén, a lövés eredményének megmásításán, a vadászat várható beApa és fia – szabályos beiratkozás után – kodni /Vtv. 58. §(1)/. A vadászati törvény alapján büntethető a fejezése bejegyzésének időpontján, a beíró ment ki vadászni. A kocsit hátrahagyva, gyalogosan mentek a les felé, amikor a bokrok napló nem-, vagy nem megfelelő vezetése és aláírásának elmulasztásán csúsztak el a hibát alatt találtak egy már erősen szagló, elhullott a szakhatóság szankciókkal sújtja mind a va- vétők. őzbakot. Lövésnyomot nem láttak rajta, a fiú dászatra jogosultat, mind pedig a mulasztást a bak fejét levágta és magukkal vitték. A va- elkövető vadászt is. A Vtv. 83. § (1) bekezdéFolytatás a 731. oldalon dászat után visszamentek a beírókönyvhöz és sének (f) pontja szerint a vadászati hatóság gyakorlata van a rendeletek és jogszabályok alkalmazásának, amelyben – és ez is a sokéves tapasztalatok közé sorolható – a „semmiért mindent” vagy „mindenért semmit” bírálati elve érvényesül.

beírták a talált bakot, majd otthon lefőzték.


határozata alapján a jogosult bírságot köteles

693

A HÓNAP

FOTÓJA

HAJNAL FOTÓ: SOMFALVI ERVIN 694

Magyar VADÁSZLAP z 2010. június

13. OLDAL

Titkos vadhús Nyíregyházán, „valakik” egy sofőrpihenőben egy napok óta járó, hűtőmotorral parkoló, gazdátlan hűtő-teherautót találtak és jelentették a rendőrségen. A teherautó hatósági feltörése után kiderült, hogy a titokzatos jármű belső rakterében nem kevesebb, mint 5,6 tonna (!) vákuumfóliába csomagolt, konyhakész – őz-, szarvas- és vaddisznóhús lapult. A származásra, a szállításra, vagy bármilyen más körülményre utaló jelet vagy jelzést nem találtak. Természetesen rögvest érdeklődtem a rendőrségi szóvivőnél, aki a nyomozás érdekeire való tekintettel kért türelmet, először 30 napot, majd ennek letelte után még többet. A türelem – mint tudjuk – leginkább rózsát terem, de utólagos és több, hitelt érdemlő tanú előtt tett őszinte és töredelmes vallomásom szerint én a rózsáknál azért titkon többre számítottam. Ez a virág ugyanis egész nyáron gyönyörteljesen illatozik, viszont ebben az ügyben már akkor jól szaglott, hogy a több mint öt és fél tonna – a szakértők által 14 millió forintra értékelt – vadhús ügyben valami rettentően bűzlik, akárcsak a budi, ha a nyári nap éppen odatűz. Persze közben szépen elszállt a nyár, a szabadságok ideje, mígnem az újfenti okvetetlenkedésem hatására szeptember 23-ikán az alábbi tájékoztatást kaptam: „...az ügyben a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya „Ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés” bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást ismeretlen tettes ellen. Az eljárás során az ismeretlen eredetű húsáruval összefüggésben a forgalomba hozatali szándék nem merült fel, ezért a nyomozást 2010 júniusában, bűncselekmény hiányában megszüntették, a lefoglalt húst megsemmisítették”. A nyomozás érdekeire való tekintettel nehezen leplezett türelmem így mindössze csak ennyi „termést” hozott. Hiába, nagy dolog a tudomány – gondoltam – mert a szakterületen végzett jóval több, mint négy évtizedes pályafutásom alatt képtelen voltam rádöbbenni, hogy a vad húsa egyfelől a maga valójában egy „ártalmas közfogyasztási cikk” is lehet, mint a bolondgomba. Másfelől pedig a joggal vélelmezhetően illegális származású vadhús a „forgalomba hozatali szándék nélkül” már nem is bűncselekmény. Ha meg nem bűn, akkor mi a túró lehet, mert például 5,6 tonnának a helyben fogyasztását azért már igencsak nehezen tudnám magam elé képzelni. Ha pedig ez tényleg így volna, akkor vajon mi a fenét erősködünk itt a beírókönyvekkel, a „légycsapókkal”, a származással, a gyakorta szerteszakadozó élelmiszerlánc-szemekkel, amikor nem tíz deka, hanem a tonnaszámra csomagolt vadhúsnak a származását, a beszerzőjét, a feldolgozóját, a szállítóját, az útvonalát egyszerűen nem lehet megállapítani. Sőt – rajtam kívül – még a 14 millió forint sem hiányzik az égvilágon senkinek. Senki nem veri a nyálát, nem tépi a haját, nem megy csődbe, nem szállja meg az APEH, és magasról tojik az egész beharangozott világválságra. Ezért aztán újabb laikus kérdésekkel bombáztam az eljáró „szervet” és ez jött: „...a nyomozás során megállapították, hogy a teherautó egy Kft. tulajdonában van, amely járművek bérbeadásával foglalkozik. A járművet egy

ismeretlen személyazonosságú férfi bérelte ki, mert mint az eljárás során kiderült, az illető fiktív személyes adatokat használt a bérlés során. A nyomozás során a jármű bérlőjét, sofőrjét felkutatni, személyazonosságukat megállapítani nem sikerült. A lefoglalt rakományról semmilyen dokumentációt, illetve olyan személyt, aki azzal kapcsolatban információval rendelkezett volna, nem találtak. Így az, hogy honnan, hová szállították volna, nem derült ki. A vákuumcsomagoláson semmiféle jelzés nem volt látható. A járművet és szállítmányát senki nem kereste, a tehergépkocsi a tulajdonos bérbeadó cégnek vissza lett adva. A szállítmány eredetét, származási helyét, úti célját jelölés és dokumentáció (pl. szállítólevél) hiányában nem volt lehetséges megállapítani. A szakhatóság mindössze annyit állapított meg, hogy vadon élő állatok húsa volt, amelynek a megsemmisítését rendelték el...” Ez tök jó, mit lehet erre mondani? Nagyon jó például, hogy ez az újkori Anonymus, a bérenc, fantom-mobiljával senkit el nem gázolt, vagy nem lőtt agyon... Felajánlottuk továbbá azt is, hogy ha megkapjuk a fényképeket a csomagolt vadhúsról, vagy erről az „ufó-szállítójárműről”, közzétesszük, hátha valaki felismeri? Lapzártáig nem jött válasz. Persze belenyugodni ilyenekbe nem lehet, beletörődni meg – szerintem – egyáltalán nem volna szabad. Ugyanis a legóvatosabb becslések alapján is 5,6 tonna csomagolt vadhúshoz – beszámítva a feldolgozási veszteségeket – minimum 11 tonna fej-láb nélküli, szőrbenbőrben leadott vadhús szükséges. Ha az őz-szarvas-vaddisznó arányát vadfajonként csak az egyszerűség kedvéért 1/3-dal számoljuk, akkor csaknem 400 terítékre került nagyvad kellene ekkora konyhakész húsmennyiséghez! Ez akár még Guinness rekord is lehetne és a bulvársajtó – amelynek tollnokai egyébként megkülönböztetett figyelemmel szeretik kóstolgatni a vadászokat – furcsa módon mégsem csámcsognak rajta. Hazai vadászterületeinkről a százával nyomtalanul felszívódott nagyvad nem szenzáció, nem hiányzik senkinek és mindenki jól hajcsikázik. Konferenciákon, szakmai tanácskozásokon, munkaértekezleteken számtalanszor kerül szóba a vadorzók által okozott kár mértéke. Szűzies szeméremmel olyan 20 százalék körülire becsülik azok, akik még soha nem láttak közelről vadorzót, mert nem az esztelen, hanem a „bölcs hasznosítás” avatott hozzáértői. Amikor az ominózus, 1994-ben elhíresült vadhús-mosás ügyet kipattintottuk, senki nem hitte volna, hogy a 262 bizonyítottan ellopott nagyvadra valaha nálunk még alaposan rá lehet lapátolni. Jelentem: úgy tűnik, most sikerült, ha ezt a szót ebben az értelemben egyáltalán szabad volna használni. És ezen már nem csak elgondolkodni, keseregni, egymás vállán zokogni, kaporszakállakat simogatva furton-furt tanácskozni, hanem valamit végre tenni is kellene! Vigyázat: már sok helyütt nem vadgazdálkodás folyik, hanem notórius és egyre elképesztőbb HOMONNAY ZSOMBOR [email protected] vadgarázdálkodás!

Csak /élelmiszer/ láncainkat veszíthetjük?


695

696


AKTUÁLIS

A márkák szorításában A vadászat drága sport. Fegyver, lőszer, távcső, téli- és nyári ruházat, lábbelik, kalap, kés, és még ki tudja hányféle fogyóeszköz kell hozzá. Gazdasági válság ide vagy oda, aki vadászni akar, annak mindezt meg kell vásárolnia. Vagy mégsem? Persze az sem mindegy, kitől vásároljuk a nélkülözhetetlen termékeket: kis- vagy nagykereskedőtől, esetleg egyenesen a gyártótól? Összeállításunkban annak jártunk utána, mennyire sínyli meg a krízist a vadászati kereskedelem, miként rendeződött át az egykor szigorúan elválasztott viszonteladói és végfelhasználói piac.

Hogy megy a bolt? – tettük fel a kérdést közel tucatnyi kereskedőnek. Vannak közöttük egyéni vállalkozók, akik magukban visznek egyetlen boltot, és olyan nagykereskedők, akik bolthálózatot üzemeltetnek, kiskereskedők tucatjait látják el a legkülönbözőbb termékekkel. Meglepő válaszokat nem kaptunk, csupán az elkeseredettség és a visszaesés mértéke tért el némiképp a válaszokban: „Sehogy”; „Gyengébben, mint szeretnénk”; „Háááát, változóan”; „Keservesen” – és még hosszan sorolhatnánk az ezekhez kísértetiesen hasonló feleleteket. Az egyedüli kivétel Kristóf József, a Modern Alarm Kft. vezetője. Bár a számításaik nekik sem jöttek be maradéktalanul, mégis bővüléssel zárják az idei esztendőt. - Mi egészen újak vagyunk a vadászati termékek kereskedelmében, csupán három éve alakultunk. Éppen ezért – a befektetett munka és tőke ismeretében – az idei esztendőre 70-80 százalékos bővülést terveztünk. Most úgy tűnik, legfeljebb ennek a fele valósulhat meg. - Még nyitva vagyunk, ezért nem is panaszkodom - mondja Szerdahelyi Lajos, a bajai vadászbolt tulajdonosa. – 2010 első felében nem éreztünk visszaesést, igaz, a számokat 2009-hez hasonlítjuk. Az igazán nagy zuhanást akkor könyvelhettük el. 2008-hoz képest legalább 12 százalékkal esett a forgalom. Ezt az alacsony szintet tartjuk ma is. Már azt is szerencsének könyvelhetjük el, hogy nem csökkent tovább az árbevétel. Papp Zoltán, a Kettner vezetője szintén nem panaszkodik: – Amíg tudom fizetni a hiteleimet és tudok fizetést adni az alkalmazottaimnak, addig nem sopánkodom. Még elbocsátásra sem került sor, igaz, a korábban megüresedett helyre most nem veszünk fel senkit. Szekszárdon sem jobb a helyzet. Szabadi István, a Stefán vadászbolt vezetője arról számolt be, hogy az idei év eddig „keserves” volt. – Nagyon megéreztük a gazdasági válság hatásait. Általában minden termékünkből kevesebb fogy. Azt látjuk, hogy az emberek csak akkor vásárolnak, ha már nagyon muszáj. Ugyanilyen tapasztalatokról számolt be a Kátai vadászboltok vezetője, Kátai Pálné is. Vele szemben a zalaegerszegi Nimród bolt vezetője, Paál Tibor kijelentette: – Érződik még, hogy most van a vadászati


idény kezdete, de megyeget a bolt. Kétségtelen, hogy a korábbi évekhez képest kevesebb a vevőnk, de az árbevételünk nem változott. Igaz, hogy csökkent a sörétes lőszer forgalmunk, de hát jóval kevesebb már az országban az apróvad is. A nagyvadra használt lőszerek változatlanul fogynak. Árbevételük változatlanságát Paál azzal magyarázza, hogy a prémium kategóriás termékek kereslete nem esett vissza olyan mértékben, mint az olcsóbb áruké. A zalaegerszegi boltos álláspontját majd’ mindenki osztja. A kereskedők általános megfigyelése, hogy a drágább termékeket a krízis ellenére megveszik, míg a legkomolyabb visszaesés az olcsó kategóriát érinti. Tibald Béla, a kaposvári Szent Hubertus bolt vezetője szerint a vékonyabb pénztárcájúak elhalasztják a minőségi cserét. – Két éve tart a krízis. Ennek eredményeként nem csak a lőszerről és egyéb felszerelésről mondanak le az emberek, de sok esetben magáról a vadászatról is. Számos boltvezető beszámolt arról, hogy egyre többen nyújtanak kedvezményeket az egyszeri vásárlóknak is. Ennek eredményeként a legtöbben úgy lépnek be egy-egy üzlethelyiségbe, hogy egyből az akciókra, engedményekre kérdeznek rá. Többen elmondták azt is: ma már a potenciális vevők először az interneten válogatnak, nem egyszer elektronikus levélben kérnek árajánlatot egy-egy termékről, lényegében versenyeztetve a boltokat. Több tulajdonos is jelezte: már egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ilyen árversenyeket. A Swarovski Optik képviselője, Ráskai-Kiss Zsolt megjegyezte: a vevők internetről szerzett információi nagy károkat okoznak, mivel többnyire nem tudják az ott fellelt árakat értelmezni. A leggyakoribb a német nyelvterületen használatos „ab XXX,- EUR”, ami egy termékcsalád legolcsóbb tagjára vonatkozik, de a legdrágább termék fotója mellett szerepel. A vevőkre pedig egyre inkább az árérzékenység a jellemző. Hiszen nem mindegy, hogy a kereskedelmi lánc hány tagja próbál haszonhoz jutni ugyanazon a terméken. Évtizedekkel ezelőtt a képlet rendkívül egyszerű volt: a gyárból a nagykereskedőhöz jutott

a termék, onnan a kiskereskedelmi hálózathoz, utolsóként pedig a vásárlóhoz, mint végfelhasználóhoz. Ebben a rendszerben a gyár, a nagy- és utána a kiskereskedő is rátette az árra a maga megélhetési költségeit, miközben a fogyasztó nem szerezhetett be máshonnan árut, mint a boltostól. Mára ez a rendszer megváltozott, felhígult. - Az élet kényszerít arra, hogy önállóan próbáljuk beszerezni az árut – mondja Szerdahelyi Lajos. – Ugyanis bizonyos nagykereskedők, hogy ők is életben maradjanak, nagyon magasan tartják a nagykereskedelmi árat. Nekünk pedig nem éri meg befektetni a pénzünket drága termékekbe, hogy aztán a raktárban vesszen el a tőkénk értéke. A Szerdahelyi által felvetett probléma szintén mindenkit érint. Papp Zoltán szerint a vadászati áruk forgássebessége (az az idő, míg a beszerzett raktárkészletből bevétel, tehát ismét pénz lesz) fél és egy év között van. – A kis boltoknak könnyebb a helyzetük, hiszen egy, legfeljebb két alkalmazottat kell eltartaniuk. Megtehetik adott esetben, hogy egy-egy terméken alig fognak valamit. Ezzel szemben a nagyoknak jelentősen nagyobb a kiadásuk is. A másik oldalon azonban egy komoly cég képes lehet 100-150 millió forint közötti árukészletet felhalmozni. Ha egy pillanatra likviditási probléma adódik, legfeljebb nem szereznek be új árut, hanem a meglévő felét, harmadát értékesítik. Akkor is marad még bőven árukínálatuk. Az árukészlet kérdéséhez még hozzá kell venni a folyamatos árfolyam-ingadozás problémáját is. A külföldről beszerzett készletekért leggyakrabban euróban, néha dollárban vagy japán jenben kell fizetni. Ám a forint nehezen tervezhető gyengülése vagy erősödése alaposan megdrágíthatja az egyes termékek árait. Néhány nagykereskedő egyszerűen 300 forintos euróval számol, jelentős árfolyam-hasznot zsebelve be ezzel. Ám sokan előre lekötött áron értékesítik tovább a behozott termékeket, így ilyenkor le kell nyelniük a veszteséget. A problémát néhány cég szlovákiai bejegyzéssel küszöböli ki – így mindent fix áron, euróban számolhat el a magyar piac felé is. Az Európai Uniós tagságunknak nem csak az a következménye, hogy a termékek és szolgáltatások szabad áramlásának értelmében az EU-s országból vámmentesen lehet behozni bármit. Az uniós versenyjog egyik következménye, hogy érdemben megszűnt a kis- és nagykereskedelem különválása. - Ma már a legkisebb bolt tulajdonosa is gondol egyet, kiutazik bármelyik gyártóhoz és a hazainál olcsóbban jut egy-egy termékhez – mondja a kaposvári Tibald Béla. – Aki ezt egyedül csinálja, akár 20 százalékkal is a piaci ár alatt tud dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy az egyre jobban elszaporodó webáruházakban végképp elszabadultak az árak. A webáruházakkal folytatott verseny megöli a kis, de lelkiismeretesen dolgozó kereskedőket és olyanoknak engedi át a piacot, akik csak a gyors és nagy pénz reményében vágnak bele a vadászati kereskedelmbe.

- A legnagyobb probléma, hogy ma már van olyan nagykereskedő, aki az egyéni vevőit is nagyker áron szolgálja ki – magyaráz Zimányi László, az Indiform Kft. képviselője. – Ez nem tisztességes piaci magatartás. A megoldást a kizárólagos forgalmazói szerződések jelenthetnék – ha működnének még egyáltalán. A felkeresett boltok mindegyike törekszik egy-két márka egyedüli hazai forgalmazójának lenni, de a fentebb említett uniós jogszabály miatt erre valójában nincs lehetőség. Mindezek alól talán csak a fegyverkereskedelem a kivétel. Tóth Istvánné, a Trófea Kft. vezetője elmondta: rengeteg minisztériumi engedélyre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán tárgyalhassanak a fegyvergyártókkal. Ezért – tette hozzá – kevés cég vállalkozik puskák behozatalára. Ez az oka annak, hogy még ebben a piaci szegmensben érvényesül leginkább a kizárólagos disztribútori szerződés. - Kizárólag a tengeren túli gyártókkal lehet a szabályok értelmében kizárólagos szerződést kötni – mondja Kristóf József. - Nagyon nagy a harc a fegyverpiacon a kizárólagosság megtartásáért – állítja Papp Zoltán. – Mi is átéltük az egyik gyártóval, hogy bár megkaptuk ugyan a magyar disztribúciót, de fél év múlva el is vették tőlünk. Indoklás, de még szóbeli magyarázat sem volt. Pedig jóval többet rendeltünk annál, mint aki utánunk megszerezte a jogot. Hasonló üzleti harcról több nagykereskedő is beszámolt, kérve, hogy cégnevet még véletlenül se említsünk. A kereskedők, hogy a gazdasági válság során legalább a víz fölött maradjanak, a legkülönfélébb vevőcsalogató trükköket vetik be. Szekszárdon például a bolt mellett javítóműhely és lőtér üzemel, utóbbin rendszeresen tartanak helyi versenyeket is. Emellett a vadászbolt tulajdonosai aktívan részt vállalnak a leendő vadászok vizsga-felkészítésében is. Máshol kedvezményekkel, vagy egyéb extra szolgáltatásokkal – szerelék összerakással – igyekeznek kedveskedni a vevőknek. Abban már erősen megoszlanak a tulajdonosi vélemények, hogy a krízis hatásait ellensúlyozni lehet-e aktívabb reklám-tevékenységgel. Szerdahelyi Lajos szerint a marketing kiemelkedően fontos eszköz, ám az általános költség-megtakarítási kényszerben ebből is alaposan le kellett faragniuk. Zimányi László szerint: a reklámról nem lehet lemondani: – Néha van értelme egy-egy akciót széles körben meghirdetni, néha nem. De elengedhetetlen egy-egy márka, vagy a bolt nevének köztudatban tartása. Kristóf József meggyőződése: a reklám nagyon fontos eszköze a kereskedelemnek, amelynek értékét csak hosszú távon szabad mérni. Hozzátette: – Mégsem terjedhet egy termék híre fülbesúgással! -trencséni-

Összeállításunk a kereskedői oldalt mutatta be, vajon mi a véleményük a hazai kereskedelemről a vadászoknak? Az [email protected] várjuk hozzászólásaikat.


KITEKINTŐ

Utazások puskával II. A kiváló vadászati adottságokkal rendelkező országokban a nemzeti össztermékhez viszonyítva elhanyagolható, de abszolút értékben jelentős bevételt hoz a vadászati turizmus. Ha a vadász útra kel egy közeli vagy távoli országba és odáig vetemedik, hogy a „jól lövő” kalapján kívül dédelgetett fegyverét is magával viszi, mert azzal szeretne vadászni, akkor a későbbi kellemetlen komplikációk elkerülése érdekében nem árt, ha indulás előtt tájékozódik a fogadó ország fegyver-törvényéről, illetőleg a fegyverek beviteli szabályairól. A törvények nem ismerete – sajnos – nem mentesít a jogkövetkezmények alól, ráadásul a fegyverszállítási szabályok egyes országokban szeszélyesebben változnak, mint az áprilisi időjárás.

Az Európai Uniós tagsággal rendelkező balti államok is érdekes vadászati lehetőségeket tartogatnak jávorra. A vadászatszervezőnek Lettországban az illetékes erdészeti hivataltól kell a vadászjegyet kiváltani és a beutazás előtt három héttel a lett belügyminisztériumnak bejelenteni. Mellékelni kell 2 darab 3x4 cmes igazolványképet, valamint egészségügyi alkalmassági igazolást is. Vadászonként csak három puska és száz töltény vihető be. A változó összegű obulusokat (aprópénz), közel 39 eurót itt is természetesen le kell róni. A másik két balti állam előírásai is hasonlók, annyi különbséggel, hogy mind Észtországban, mind pedig Litvániában közel 120 euróba kerül a fegyverbeviteli procedúra. Egy belorussz farkasvadászat kedvéért az érkezés előtt négy héttel kell a vadászatszervezőnek a beviteli engedélyt az engedélyezett két puskához a minszki belügyminisztériumban kérvényezni, két szabványos igazolványképpel egyetemben, közel 80 euró megfizetésével együtt. A hegyes-völgyes Svájcban a legnagyobb a „fegyversűrűség“ egész Európában. A vendégvadásznak természetesen itt is rendelkeznie kell meghívólevéllel, de a kérdést Tell Vilmos kései utódai tovább bonyolították; azaz van olyan kanton, ahol elfogadják a külföldi vadászvizsgát és van olyan, ahol nem. Ezenfelül még vannak olyan kantonok is, ahol a külföldi vadásznak egyéves (!) tanfolyam-látogatás után különböze-


ti vizsgát kell tennie zergéből – svájci német tájszólásban. A fegyverbevitel illetékmentes, egy vadász két puskát és egy pisztolyt vihet magával, de rugós kést nem, a ki és bevitelt a svájci határt Cerberusként őrző határőröknek kell bejelenteni. Török, albán, algériai, sri lankai és az egykori Jugoszlávia állampolgárai Svájcban nem rendelkezhetnek lőfegyverrel! Dániában az EU-ból származó vadászoknak elegendő egy meghívólevél és azonnal szabad az út. A gyöngygolyó használata tilos, az ólomsörét 1996 óta szintén szigorúan tiltott, csülkös vadra 100 méteren 2700 Joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú lövedék, őznél elegendő a 3,2 g-nál és 800 Joule-nál nagyobb súlyú, illetve energiájú lövedék. Az aprócska területű, de a vadászatilag nem érdektelen Belgiumba való utazáskor célszerű az EU-s fegyvertartási engedély megszerzése. A katonai kaliberek, mint a 8x57 IS vagy a .308 Win. itt is – ugyanúgy mint Franciaországban – tiltottak. A vadászjegyet a magyar vadászjegy alapján állítják ki. Lényegesen egyszerűbb a vadászat a latinos könnyedségű Portugáliába, ahová az EU-s fegyvertartási engedély birtokában lehet fegyverrel és 200 patronnal beutazni. Egyéb megkötés nincs. Ha valaki a nem is olyan távoli Bulgáriában szeretne szarvast lőni, a helyi vadászatszervező meghívólevelére lesz szüksége. Erre a célra 200 patront is magával vihet és egy úgynevezett belépési

kártyára is szüksége lesz a fegyverekhez, amelyet a határok átlépéskor a vámosoktól kell kérnie, kilépéskor a kártyát vissza kell szolgáltatni. Még a számunkra távoli Írországban is lehet jó szarvasbikát lőni, de csak 0.270-nél nagyobb kaliberű puskával. Két puska vihető be 500 darab tölténnyel, a vadásztató előzetes meghívóját meglobogtatva. Az ír vadászjegyet a meghívónak kell kiváltania legalább hat héttel az utazás előtt. Argentína páratlan vadászati lehetőségeket kínál pumára vagy gímszarvasra, azzal a különbséggel, hogy itt a szarvasbőgés márciusban kezdődik, de ebben az országban a szenvedélyes galamb- és vizivad-vadászok is megtalálják számításukat. Itt megengedett az úgynevezett 7,62-es NATO kaliber (7,65x53) használata. A repülőtéri zord vámtiszteknek elegendő a saját vadászjegy és fegyvertartási engedély bemutatása. A legtöbb Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán könyvein nevelkedett vadász álma egy afrikai vadászat. Jelenleg Dél-Afrika az egyetlen ország, ahol a „Big Five”-ot egy országon belül meg lehet lőni. Ehhez némi „aprópénzen” kívül az utazás előtt hat-nyolc héttel kell a Central Firearms Register-nél a bevitelt előzetesen engedélyeztetni. Megérkezéskor a repülőtéren a puskákat és töltényeket a fegyvertartási engedély bemutatásával egyidejűleg kell bejelenteni. Hazautazáskor hasonló gondossággal kell a kijelentést is elintézni. Újabb jó hír, hogy az előzékeny dél-afrikai vadászok székeket adományoztak a repülőtéri vámhivatalnak és így a gép gyomrából 12 órányi repülés után előkecmergő, gyűrött, fáradt vendégvadásznak nem kell a bejelentés során feleslegesen ácsorognia. Namíbiában, az egykoron német gyarmaton is baráti árakon lehet vadászni. DélAfrikával ellentétben azonban tilos a vadászíj, az automata puskák és a maroklőfegyverek bevitele. Egy vadász csak két puskát vihet, fegyverenként 40 tölténynyel. A belépéskor fel kell mutatni a szervező meghívólevelét és az érvényes fegyvertartási engedélyt. A fegyverbeviteli szabályok országról országra változhatnak, ezért a tervezett utazás előtt célszerű a fogadó ország és légitársaság rigolyáiról pontosan, napra készen, akár több forrásból is tájékozódni, mert nincs bosszantóbb annál, mint amikor a jó előre kitervelt vadászkirándulás néhány adminisztratív hiba miatt esik kútba. Bálint Elemér

699

Félautomata körkép „Félautomata az a lőfegyver, amelynél az elsütő billentyű további meghúzásával ugyanabból a csőből a töltény önműködő utántöltésével újabb lövés adható le.” – így olvasható a félautomata fegyver meghatározása a német fegyvertörvényben. Ha az elsütő billentyű egyszeri meghúzásával egymás után több lövést (sorozatot) lehet leadni, akkor a tárgyalt puska automatának minősül és így az már a német hadi fegyverekre vonatkozó törvények hatálya alá tartozik. Jogosult polgári személyek, vadászok és sportlövészek minden további megkötés nélkül vásárolhatnak napjainkban félautomata fegyvereket. Polgári személyek automata fegyvert csak a Német Szövetségi Bűnügyi Hivataltól kapott különleges engedély alapján vásárolhatnak és tarthatnak, de környékünkön a vadászok és sportlövészek ilyen csodalényt még nem láttak. Sportlövészek számára a félautomata golyós puska évtizedekig tiltott gyümölcs volt és csak vadászok juthattak hozzá vadászjegyük felmutatásával az áhított „mindent zsákmányoló“-nak is nevezett fegyverekhez, azzal a megkötéssel, hogy a tárkapacitás csak két töltényre van korlátozva. A nagy keresletnek megfelelően a német és nem csak a német, hanem az európai piacon is bőséges választék áll rendelkezésre mind golyós mind pedig sörétes félautomata vadászpuskákból, kemény versenytársat biztosítva ezzel a szintén nagy tűzgyorsaságú, egyenes zármozgatású ismétlő puskák gyártóinak. A félautomata golyós puska „mindent zsákmányoló“ volta miatt nem mindenütt örvend osztatlan népszerűségnek. Sokan vadásziatlannak tartják és már érkezett olyan írásbeli meghívó vadászatra, amelyen külön felhívták a vadászvendég figyelmét a félautomata golyós puska „persona non grata“ voltára. Ennek ellenére – Magyarország kivételével – valamennyi EU-s tagországban engedélyezett a használata! A törvényhozó már a kétezres évek elején is fontolgatta a tárkapacitás nagyvonalúbb szabályozását, de érdekes módon, egy akkoriban a vadászok köreiben rendezett közvélemény-kutatás szerint: „Amit három lövéssel nem lehet eltalálni, azt öttel sem lehet.“ – hangzott a többségi vélemény. Egy vadászlap tűzgyorsasági tesztje során négy lövést kellett leadni különböző rendszerű golyós ismétlőpuskákkal a lehető legrövidebb idő alatt és még az elért körök számát is értékelték. A „versenyzők“ között ott volt a Blaser R93-as modellje, egy félautomata, valamint a régi idők vadnyugati alsókulcsos is-

700

métlője is. A legnagyobb meglepetésre ez a bizonyos western filmekből jól ismert puska érte el a legjobb helyezést. Természetesen figyelembe kellett venni, hogy a félautomata fegyvernél a harmadik lövés után a negyedik golyó betöltése lényegesen lelassította a tűzgyorsaságot, míg az alsókulcsos ismétlőnél egy gyors mozdulat is elég volt az újratöltéshez. Az idők azonban néha a hobby fegyverforgatók javára is változhatnak és a vadászok a vadászjegyük bemutatásával, a sportlövészek pedig előzetes engedéllyel vásárolhatnak

A legújabb Heckler & Koch a Frankonia cég őszi ajánlatából. Meglehetősen harciasan néz ki, de ez is csak félautomata, 10-es tárral

a korábban marcona kinézésük miatt katonai fegyvernek minősített félautomata puskákat. Így a piacot az utóbbi években szinte ellepték az eddig a katonai arzenálok mélyén Csipkerózsika álmukat alvó és most félautomatává alakított második világháborús amerikai Garandok, vagy a vadászpuskának maszkírozott, két lövedéket befogadó tárral rendelkező AK 47-es klónok. A klónok agyafúrt gyártói még arra is figyeltek, hogy a harmincas kapacitású tár ne illeszkedjen a vadászváltozathoz, illetőleg az esetleg illetéktelen kezekbe került eredeti Kalasnyikov alkatrészek felhasználásával ne lehessen azokat automatává visszaalakítani. Ezzel párhuzamosan – mint eső után a gomba – megjelentek a piacon a különböző történelemkönyvekből jól ismert hadi fegyverek 0.22 lr. töltényt tüzelő félautomata változatai is, a kínálatot tovább bővítik a tengerentúlról érkező és a vietnami háborúból jól ismert amerikai félautomata M16-os modellek, eredeti .223 Rem. kaliberben. Sörétes félautomatáknál a Németországban eladott puskáknál a tárkapacitást gyárilag korlátozzák kettőre és jaj annak a vadásznak, akit a tárkapacitás utólagos manipulációján kapnak. A fegyvertörvény megsértése miatt egy időre elbúcsúzhat a vadászattól. A golyós félautomata puskákat Németországban a vadászok kétlövetű tárral vásárolhatják meg, de a tölténytár nem számít engedélyköteles fegyveralkatrésznek és abból bárki korra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül annyi és olyan kapacitásút vásárol, amennyit a kedve tartja. A disznóhajtás megkezdésekor már csak a vadász jellemén múlik, hogy hány lövetű tárat tesz be félautomata puskájába... Bálint Elemér, D–Bad Mergentheim


VADÁSZFEGYVER

WALTER SCHULTZ

A DWJ főszerkesztője

Áttételesen – a Merkel RX.Helixről A thüringiai erdőségben megbúvó Suhlban 1490 óta gyártanak vadászpuskákat. Több, a magyar vadászok és sportlövészek fülében ismerősen csengő nevű cég, mint a Sauer & Sohn és a Walther innen indult világhódító útjára. A Magyarországon is kedvelt és jól ismert márkanevek egyike a Merkel. A német újraegyesítést követő bonyodalmas és gazdaságilag nehéz időszakot követően, a Merkelt 2003-ban egy szakmai befektető, a Heckler & Koch vásárolta meg, majd az újjászervezés után, 2007-ben a már átalakított és piacképes céget eladta az Abu Dhabi Emirátus tulajdonában álló állami Caracal konszernnek. Az új üzletpolitikai irányzatnak megfelelően az idei IWA-n, Nürnbergben volt a bemutatója – mint erről ez év májusi számunkban már beszámoltunk – a XXI. század vadászfegyverének megfogalmazása, a Merkel RX.Helix modell. Az eddig a Blaser által szinte egyeduralt egyenes zármozgású puskák piacának a Merkel az új szereplője, ahol az utóbbival ellentétben a csőfar zárását nem reteszelőbordák, hanem a „régi idők szokásai szerint” a zárdu-


gattyúfejen két sorban elhelyezett hat reteszelőszemölcs biztosítja, ügyesen rájátszva azon kétkedőkre, akik az igen jó tesztek ellenére sem bíznak a sugárirányban záró reteszelő bordák stabilitásában. A Suhli Állami Belövési Hivatal vizsgálatai szerint az RX.Helix zárdugattyúja még 8000 bar gáznyomásnál is derekasan állta a sarat. (Összehasonlításul: az átlagos standard kalibercsoportú töltények gáznyomása 3000 és 4500 bar között van!) A Merkel RX.Helix modellnél a forgó dugatytyúfejet a zárdugattyú előre-hátra mozgatásakor egy csavarvonalú reteszpálya 1:2 arányban forgatja. A zárdugattyú nyitási hossza ennek az áttételnek köszönhetően nagyon rövid, ismétléskor hátrafelé nem nyúlik ki a tokból és így nem „lóg bele” a lövész arcába. Ezzel lehetővé vált a villámgyors, biztos ismétlés anélkül, hogy a lövő reflexszerűen felkapná a fejét. Maga a zárdugattyú szinte olajozottan, akadálymentesen csúszik az egyéb záró elemet nem tartalmazó, nagyszilárdságú könnyűfémötvözetből forgácsolással készült tokban. A szerkezeti anyagok körültekintő

megválasztásával sikerült elérni, hogy a fegyver súlya 3 kg körül maradjon. A Weaver-sínnel ellátott tokra a kereskedelemben kapható összes távcsőszerelék problémamentesen felszerelhető. A Merkel gyártmányú cső hidegkovácsolással készül, standard kaliberhez 56 centiméter hosszban, míg a magnum kalibereknél 61 centis a csőhossz. Nem magnum kaliberekhez kapható még 51 cm hosszúságú cső is. Ez év októberétől a kis kalibercsoportból már kapható lesz a .222 Rem. és .223 Rem, a standard csoportból a .243 Win., 6,5x55 SE, .270 Win., 7x64, .308 Win., .30-06 Spr., 8x57 IS és a 9,3x62, míg a magnum kaliberekből a .300 Win. Mag. és a 7 mm Rem. Mag. Jövőre újabb kaliberek megjelenésére számíthatunk. A jelenlegi piaci bevezetéskor még csak egyfajta cső kapható 16 milliméteres torkolatátmérővel, de 2011-re várható az úgynevezett „semiweight“, valamint a bordázott csövek érkezése is. Egy kis anglicizmus: a Merkel RX.Helix úgynevezett „Take-Down“ rendszerű, vagyis a puska minden szerszám nélkül szétszerel-

A zárdugattyú mozgása ismétléskor páratlanul rövid. A dugattyú könnyedén jár előre-hátra és nem türemkedik 701 a lövő szemébe

Az elegáns vonalú RX.Helix-hez összképébe esztétikusan illeszkedik a biztosító tolóka vonalvezetése. Az egyenes hátú tus kialakítása optimális, különösen „rugósabb” kalibereknél. Az 56 cm-es csőhossz és 107 cm-es összhosszúság nem a legrövidebb a „Take-Down” fegyverek kategóriájában. A relatív meredekre tervezett pisztolymarkolat jól illeszkedik a lövő kezébe

hető. A könnyű szétszedés előnyös a puska tisztításakor és utazáskor, szétszedve céltávcsővel, tárral, váltócsővel és cseretávcsővel együtt elfér egy 68x48 cm-es fegyverkofferben. Az alig diónyi méretű zárdugattyúfejet a nadrágzsebbe süllyesztve, a fegyver már hatástalanítva is van! Az úgynevezett „TakeDown“ ismétlőknél minden esetben sarkalatos kérdés a találati pont állandósága vagy esetleges megváltozása az ismételt szét- és összeszerelés után. A lőtéren a puska .30-06 Spr. kaliberben kiválóan bizonyított.

így ezt a tesztet nem egy gép, hanem különböző lövészek hajtották végre. Digitális korunk kívánalmainak megfelelően, az RX.Helix születésénél is számítógép bábáskodott. Először komputeres szimuláció segítségével, majd később egy működő modellről 4000 kép/perc gyorsaságú fényképezőgép segítségével készült felvételek kiértékelésével győződtek meg az új konstrukció A fegyvert hajtóvadászathoz való irányzékkal szállítják, megbízhatóságáról. tárkapacitása három töltény. A puskára valamennyi kereskedelemben kapható távcsőszerelék felszerelhető

Az ütőszegrugó megfeszítése ennél a puskánál is a fegyvernyakon elhelyezett tolókával történik. A meglepően könnyű megfeszítés és biztosítás a kakas szabadalmazott csuklós áttételének köszönhető. Ez biztosítja az ütőszeg biztonságos működéséhez szükséges energiát, valamint csökkenti a megfeszítéshez szükséges erőt. A 800 g-ra beállított, kiváló karakterisztikájú, de változtatható elsütés valóban megérdemli a kiváló minősítést, ez még a fanatikus „gyorsító-rajongókat” is meggyőzheti! „Túl szép a mennyasszony!” – mondhatnánk, de a Merkel a piaci bevezetés előtt egy hét pontból álló tesztsorozatban próbálta ki az új puskát. Ennek során az RX.Helixet egy 1000, illetve 5000 lövésből álló tartós nyúzópróbának vetették alá. Az így nyert anyagszerkezeti vizsgálatok eredményei és a csőről készült endoszkópos felvételek megbízhatóan igazolták a gyakorlatban is a puska biztonságos működését és alkalmazhatóságát. Ezen felül az új modellnek ki kellett állnia még 10 ezer ismétlési ciklust. Mivel mindenki másképp ismétel,

702

A gyártó soha nem tudja előre, hogy a vadászturista hol és milyen körülmények használja puskáját, a hideg kanadai sarkkörön túl, vagy a forró Kalahári sivatagban. Ezért fokozott figyelemmel vizsgálták a környezeti tényezőket, amelyek során még a −35 °C-ra fagyasztott puskától is elvárták a megbízható működést! Az RX.Helix mindenütt kiválóan vizsgázott. A próbák során különös gonddal vizsgálták még az új konstrukciójú csuklós

Az előagy egy gomb megnyomása után előre lehúzható, majd egy, a cső alatti kar elfordításával, a cső a zárdugattyúfejjel együtt kihúzható a tokból. Ezután a fej egy csavarással kivehető a csőből

ütőszegfeszítést, amely szintén jónak bizonyult. Mivel a fémalkatrészek 95 százaléka korrózióálló, a szennyeződések sem befolyásolták érdemben a puska megbízható működését. A gyártó szerint ennél a zárszerkezetnél minden hengeres hüvely kihúzása sem jelenthet problémát. Ez év októberétől Németországban a Merkel RX.Helix már kapható fekete tokkal, hajtóvadászatra való irányzékkal, leszerelhető kengyellel és gumi tusatalppal 2795 eurós áron. Az alapváltozat ára 2450 euró lesz, fekete tokkal, kevésbé szépen erezett fatussal, hajtóvadászathoz való irányzékkal, de ez a kivitel csak jövő márciusban kerül a kirakatokba.

A fordító-szerkesztő megjegyzése: Az elmúlt közel 15 év során több neves gyártó próbálta megvetni a lábát az egyenes zármozgású puskák piacán. Eddig ez a teljesen más konstrukciós jellemzőket felvonultató Heym SR 30-asnak többé-kevésbé sikerült, miközben több nagy márkanév észrevétlen vérzett el a piacon. A nevüket borítsa a feledés jótékony homálya.


RIPORT

Még kapaszkodnunk kell!

A légpuskás tereplövészettel – a Field Target lövészsporttal – már foglalkoztunk lapunk hasábjain, melyben azt javasoltuk a vadászoknak: ismerkedjenek meg vele, több mint kiváló gyakorlási lehetőség, a pontos golyólövés előiskolája. Néhány éve már Magyarországon is egyre többen űzik, mind több egyesület, szakosztály és a megszállottságig eljutó junior, felnőtt és senior-, férfi és női versenyzőnk van. Jól döntött a nemzetközi szövetség (WFTF), amikor idén a magyar szövetségre (HFTA) bízta a világbajnokság megrendezését. Október elseje és negyedike között Debrecen mellett, a bánki erdészeti arborétumban találkoztak a világ legjobb versenyzői, hogy három napon, három pályán összemérjék tudásukat a klasszikus precíziós légpuskás tereplövészeten. 12 nemzeti csapat és 139 egyéni versenyző indult a világbajnokságon. Egyéniben Fekete-Móró András (Debreceni Lövészssuli Sport Egyesület – DLSE) a 150-ből 134 találattal a 6. helyet szerezte meg.


703

RIPORT Fejes-Tóth István a második lett a rugós (springer) kategóriában – ami állítólag nehezebb műfaj a sűrített levegővel működő fegyvereknél. A magyar légpuskás tereplövészek alig öt esztendeje ismerkedtek meg a sportággal, melynek első világbajnokságát 1991-ben rendezték. 2004-ben az első helyezett 128 találattal nyerte a versenyt és a további 59 versenyző is angolszász volt. Az angolok hegemóniája az elmúlt évekre is jellemző volt, a bánki lövészpályán viszont az egyéni versenyben egy kicsit megbicsaklott, mert jött a spanyol Jose Redondo és 141 találatos eredményével maga mögé utasította az angol, ír és walesi versenyzőket. A csapatversenyt azért – a dél-afrikaiakat és az oroszokat megelőzve – most is a britek nyerték, a magyar csapat a 4. helyen végzett. Külön öröm és a sportág fejlődésének záloga, hogy a 15 éves Szomjú Tamás, a DLSE versenyzője a juniorok között a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A nők között a legjobb magyar, a 8. helyezett Vitányi Jolán (DLSE) lett. Összességében jól sikerült a Debreceni Lövészssuli SE és még sok önkéntes sportlövő közreműködésével megrendezett első magyarországi Field Target Vb, nem kellett szégyenkeznünk a helyszínnel, a pályákkal, a hazai versenyzők eredményével, de még van mit behoznunk, hogy elérjük az angolszász országok színvonalát, akik negyed-századdal korábban kezdték el a légpuskás tereplövészetet. További eredmények és fotók a www. fieldtarget.hu honlapon.

704


PUBLICISZTIKA

Vadászni muszáj Vadászni gyakorlatilag bárhol lehet, ahol szabadjára tudjuk engedni a gondolatainkat. Mármint fejben vadászni. Így cserkelhetünk vacsora közben, a kanapén kornyadozva, netán íróasztalnál könyökölve. Csak elhatározás kérdése az egész és máris talpig zöldben járjuk az erdőt, ülünk a lesen, hajolunk egy megugró vad nyoma fölé, miközben a nyári/ őszi/téli/tavaszi (tetszés szerint aláhúzandó) szellő hozza felénk a frissen vágott tarló/hulló avar/hullott hó/nyíló ibolya illatát. Én éppen fülig habban ülök a kádban, és gondolatban újra átélem a legutóbbi vadászélményemet: egy csodálatos börzsönyi, hajnali vaddisznó-cserkészet emlékét. Sajnos már véget ért, a vadászat után autóba ülve pár óra alatt hazaértem és most már a napokat számolom a következő vadászünnepig, de addig is átélem párszor ezt a csodát. A lőtt vaddisznó agyara csak azért nem növekszik gondolataimban, mert hamarosan ide fog kerülni a dolgozószobámba, az ablaktól jobbra és a táblán ugye már nehézkesen duzzadhat tovább. Ez a stagnáló méret komoly hátránya a meglőtt kanoknak az elugrott disznókkal szemben. Azoknak ugyanis percről-percre nőhet az agyaruk! Sőt, van az úgy, hogy a kezdetben nőivarú disznónak is az idők múlásával agyara nő,

akár érmes is! De hát ezen már nem segíthetek, ez a disznó „meglett”, akárhányszor kinézek az ablakon, látni fogom a trófeát, és már jönnek is az emlékek, suhanva űzik el minden más gondolatomat. Szóval éppen fülig habosan vadászom. Tenyerem, térdem, fejem telis-teli vannak vadrózsa tüskével, egy soha el nem felejthető utánkeresés fájdalmas nyomaival. A kan ugye elhalálozott, ezt mindenki láthatja, aki kinéz majd a dolgozóm ablakán, de a tüskékkel még le kell számolnom. Egyesével húzogatom ki őket. Mikor egy különösen ragaszkodót a fejbőrömből távolítok el, kecses kis vérpatakocska indul neki vidáman: fejem búbján ered, gondosan megkerüli a szemöldökömet, az orromat és a számat, egészen az államig folyik, ahonnan bátor elhatározással veti alá magát, érkezésével azonnal rózsaszínre festve a habot. Biztos pont eret talált a vadrózsa haragja. Máté fiam ezt a pillanatot választja arra, hogy a fürdőszobába belépve kikérdezzen a kétnapos vadászatom eredményéről. Szóval belép az ötéves legény a fürdőbe, ahol a vérző fejű apja éppen a kád peremére rakja sorba a kampós tüskéket. Fáj? – kérdi. Egy kicsit fáj, de igazából nem zavar. Ez úgy volt csodálatos, ahogy történt. Egyszer

te is megérted – válaszolom. És mesélek. Mesélek a hajnalról, az erdő hangjairól, a konda visongásáról. Mikorra kihűl a víz, kérdőn nézek rá, fiatal lelke hogyan veszi be a látottakat, hallottakat. Ilyen pillanatokban dőlhet el, hogy a gyerek kinyílik-e a vadászat felé, vagy elriad tőle. Tüskék, fáradság a mérleg egyik serpenyőjében, néhány csont és egy valójában elmesélhetetlen csoda a másikban. Máté megáll, tűnődik. Papa, egyszer én is veled mehetek? – kérdi félénken. Apa ennél boldogabb nem lehet. Legszívesebben magamhoz ölelném, de fürdőhabos helyzetem ezt nem engedi, így marad a pacsi, ami azonnal szent fogadalommá nemesül. Ha elcsattant, akkor az ígéretet tartani kell! Tehát vadászni megyünk. Persze puska nélkül, mert egyrészt így szabályos, másrészt pedig annyi mindent kell még átélnie addig, amíg maga is meghallja a csattanást. Addig megismeri az állatokat, a fákat, bokrokat, a szél járását, a madarak dalát, és egyszer majd lehet, hogy ő ül a kádban, és az unokámmal próbálja megértetni, hogy mégsem fáj anynyira az a tüske a fejbőre alatt.

SZŐLLŐSI BALÁZS [email protected]

Diana nap a Cafe Rodinban


FOTÓ: Siklósi Kálmán

Talán nem túlzás történelminek nevezni, ha egy évtizedekre tervezett rendezvény-sorozat elkezdődik. Valami ilyesmit élhettek át a szentendrei Cafe Rodin vendégei, akik – Diana napján, szeptember 17-én – részt vettek az első Diana napi baráti találkozón. A hangulatot a Kamara Vadászkürt Együttes négy tagú csapata alapozta meg, majd Zambó Péter, a Pilisi Parkerdőgazdaság vezérigazgatója megnyitotta a bajai nemzetközi karikatúra pályázat válogatott anyagából falra rakott kiállítást. Az este vendégei voltak: Tömösvári Tibor és Bauer László, a Somogy-megyei Természetvédelmi Egyesület vezetői, Hegedűs Csaba olimpiai bajnok, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke, valamint Farkas Ádám szentendrei szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője. A fő téma természetesen a vadászat volt. ¾ Farkas Ádám és Pap Lajos a vadászat szépségeiről, élményeiről és a vadászat befolyásolta életutak alakulásáról beszélgetett

705

Terepjáró vagy telekjáró? Minden a gumin múlik! A gumiválasztáson múlik minden – legalábbis így tanulta a Formula 1-es közvetítéseken felnőtt nemzedék. A végletekig kiélezett helyzetekben a csúcsra húzott autók és versenyzők minden számítását keresztülhúzza a rosszul megválasztott gumiabroncs. De így van ez a hétköznapi kocsikázásnál is? Egyebek mellett erről is faggattuk Ficsor Jánost, a Ficsor Autóház tulajdonosát – aki amellett, hogy maga is elkötelezett vadász, a vadászoknak jelentős kedvezményeket biztosít gumicserénél, szerelésnél.

- Az autó teljesítménye és a megfelelő gumiabroncs a legfontosabb, csak ezután következik a sofőr vezetési tudása, képessége – állítja Ficsor János. – Egy jól megválasztott abroncs olyan menettulajdonságokat kölcsönöz a járműnek, mintha kicserélték volna. November lévén a legfontosabb – és örökké visszatérő – kérdés: valóban szükség van-e téli gumira, ha a napi átlaghőmérséklet 7 °C alá süllyed? A szakemberek természetesen H = sebesség index A maximális sebességhatár

a cseréért kardoskodnak, de vajon meggyőződésből, vagy csak üzleti megfontolások vezérlik őket? - A téli gumi két alapvető dologban tér el a nyári használatra gyártottól – magyaráz a szakember. – Természetesen más az anyag: alacsonyabb hőmérsékleten kezd el lágyulni, elérve a maximális tapadást, ezzel biztosítva a stabil úttartást. Hétköznapi példával élve: a nyári abroncs, mint a hőre lágyuló műanyag

Amit a gumiról tudni kell

96 = terhelhetőség A gumi terhelhetőségének arányszáma 13 = felni átmérője Colban megadva R = radial Az abroncs szerkezete /65 = 65 százalék Az oldalfal magassága a futófelület szélességének 185 = 185 mm arányában A futófelület szélessége

(melegben puhább), míg téli párja a hőre keményedő – hidegben lágy, ám amint melegedik az idő, folyamatosan veszít a rugalmasságából. A másik szembetűnő differencia: a téli gumi mintázatában a bordákon megfigyelhető lamellák. Ezek az apró, cikcakkos bevágások a futófelület tetején találhatóak, bordánként általában 4-5. A jármű súlya menet közben szétnyomja ezeket a vágásokat, lehetővé téve, hogy „harapják” a havat, majd az út felületétől eltávolodva, a lamellák összezáródnak, így kinyomják maguk közül az oda tapadt havat. Ez a mechanikai rendszer teszi lehetővé, hogy a rések ne tömődjenek el télen, a gumi folyamatosan tudjon kapaszkodni a hóba.

706

- A legnagyobb átverés a négy évszakosnak hirdetett abroncs – állítja Ficsor. – Csak az ügyfelek bolondítására való. A nagy gyártók benyomultak a piaci résbe, ám ez valójában nem más, mint egy téli futófelület nyári gumin. Sokkal kevesebb a lamella, maga a gumi anyaga pedig melegben adja le az optimális teljesítményt. Szerencséjük azoknak van, akik terepjáróval róják az utat. Esetükben ugyanis szó sincs évszakonkénti kötelező abroncsváltásról. Egy megfelelően kiválasztott terepgumi 40-50 ezer kilométerig megbízhatóan szolgálja tulajdonosát – már ha a sofőr is tisztában van a lehetőségeivel. - A legfontosabb: van terepjáró és van telekjáró – tudjuk meg a szervízhálózat tulajdonosától. – A most népszerű SUV-ok, a városi „dzsipek” valójában csak telekjárók. Egyetlen vadász se akarjon ilyennel kimenni a leshez. Mint mondja: ezekre a kocsikra fel sem lehet szerelni valódi terepgumit, olyat, amelyik a legnagyobb sárban vagy agyagban is kiviszi a vadászt a terepre. Ugyanis az igazi off-road abroncs nagy. Nagyon nagy. És a bordázata még nagyobb. A Ficsor János által ajánlott gumin közel 20 mm magasak a bordák, a mintázatuk pedig úgy lett kialakítva, hogy a forgás ébresztette centripetális erő kilöki a szennyeződést közülük, így biztosítva állandóan tiszta futófelületet. Terepgumi választásnál tehát nem csak a mélységre, de a mintázat szerkezetére is érdemes figyelni. A kerék közepén található futófelületen ideális esetben két sornyi, eltolt – általában rombuszhoz hasonló – alakzatot látni: ezek szerepe, hogy a domboldalon megakadályozzák az autó oldalirányú csúszását. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a terepgumi valóban terepre való. Aszfalton sokkal nagyobb igénybevételnek van kitéve, mint bármilyen földúton. Emellett minél nagyobbak és ritkásabbak a bordázat-elemek, az autó annál hangosabb menetzajt produkál


AKTUÁLIS betonon. Minthogy több európai országban erre külön környezetvédelmi előírás – értsd: tilalom – található, külföldi vadászatok előtt érdemes tájékozódni a lehetőségek és a jogszabályok felől. A szakemberek állítják: nem érdemes trükközni az abroncsokkal, mert csak saját és környezetünk épségét veszélyeztetjük. Állítják, hogy vadászkörökben rutineljárás a keréknyomás csökkentése, ezzel is növelve a gumik tapadását. A szerelők ajánlása: ilyet soha ne tegyünk. A megfelelő futófelületű kerék kiválasztása után már csak az autónk teljesítményében és saját tudásunkban kell bíznunk – a gumik megteszik a magukét.

TRENCSÉNI DÁVID [email protected]

A hullámos lamella a téli gumi egyik ismertetőjele ¾

Téli gumi

Nyári gumi

VADÁSZ- RENDŐR TALÁLKOZÓ 2010 – CSÉPÁNY-BEREK VÖLGY A Sáta község (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) közelében fekvő festői Csépány-berek völgye adott otthont a megyei rendőrök és vadászok találkozójának szeptember 25-ikén. A rendezők, akik igazán kitettek magukért, sajátos betűszóval „I. VARETAL”-nak nevezték el, és szeretnék hagyománnyá tenni. Közismert, hogy a megyei rendőrkapitányságok együttműködési megállapodást kötöttek a vadászok szervezeteivel és ezt a jó hangulatú, egész napos találkozót éppen ennek elmélyítése, a személyes kapcsolatok felvétele és az egymás tevékenységének – örömeinek, gondjainak – mélyebb megismerése céljából rendezték. A rend őrei elmondták: a felgyorsult információs társadalom alapvető problémája a személyes, közvetlen kapcsolatok háttérbe szorulása. Ehelyett – mint hangsúlyozták – divattá vált az egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb eszközökön (mobiltelefon, internet, stb.) keresztül történő kommunikáció. Az emberi kapcsolatok – így különösen a különböző társadalmi szervek, csoportok közöttiek – azonban a rendőri szakmában elengedhetetlenek, szinte egyfajta lételem a hatékony és eredményes munkavégzés érdekében, különösen ebben a térségben. Fontos, hogy a területeket járó vadászok és a rendőrök különféle kommunikációs csatornákon folyamatos, napi szintű kapcsolatban legyenek egymással, hiszen számtalan hivatalos kapcsolat is összeköti őket – mint a fegyvertartási engedélyekkel kapcsolatos ügyintézés, a közúti ellenőrzés –, de ugyanilyen fontos a közös szolgálatok ellátása, az orvvadászok leleplezése, a fatolvajok és a természetkárosítók tettenérése. A találkozó a hagyományos Szent Hubertus misével kezdődött, melyet Baranyák Béla római katolikus címzetes plébános celebrált. Az oltár előtti tölgyravatalon a térség egy mutatós szarvasbikája feküdt a terítéken, „aki” a rendezvény hajnalán még javában belebőghette vágyait a ködbe burkolózott csernelyi erdőkbe... A mise áhítata után dr. Mecser Tamás rendőrezredes és dr. Varga László rendőr alezredes


nyitotta meg a találkozót. A köszöntő szavakat a színpadon – aktuális témákban, szakmai konferencia jelleggel – vadász és rendőr szakmai előadások követték. A vendégek részére – már a konferencia alatt is – egész napos légpuskás lövészet, íjászat, főző- és trófeabíráló verseny, vadászati termékek vására, bemutatója (kések, faragások, dísz- és emléktárgyak, borok, stb.) zajlottak egész nap. Márta Magdolna festőművész műveit egy külön teremben, önálló kiállításon tekinthették meg. A főzőversenyen 13 csapat versengett, az üstökben vaddisznó, szarvas, őz – és igazi kuriózumként – tiszai harcsa is rotyogott, csodálatos illatfelhőkbe burkolva a Csépány-berek egész völgyét, feladva a „leckét” a Bodrogi Gyula, Dudás Péter és dr. Varga László alkotta háromtagú zsűrinek. Közben a Borsodi Vadászkürtös Egyesület kürtszignáljai szórakoztatták a közönséget, majd Homolya László szarvasbőgő bajnok egyfajta „továbbképző” előadása következett. Ezután a helyiek a népes szurkolótábor biztatása mellett bőgőversenyen mérték össze tudásukat. A nemes küzdelem után Csoma István, a Hegyháti Béke Vadásztársaság hivatásos vadásza vehette át Bodrogi Gyulától az első helyezettnek járó díszoklevelet és a Farkas Bertalan késműves által felajánlott vadásztőrt. A szomorkás hangulatú őszi erdő imitált hangversenyét rendőrkutyás bemutató követte, az Ózdi kapitányság kutyavezetőinek parádés közreműködésével. Bodrogi Gyula, a nemzet színésze magánszámaival szórakoztatta a lelkesen tapsoló közönséget. A nézők a látványos solymász-bemutatót követően Noveczki Katalin Field Trial Európa-bajnokot láthatták kedvenc kutyájával, munka közben. Zárásként a héttagú Rockkerék zenekar – amelynek tagjai közül kettő ózdi rendőr, egy pedig volt bánrévei határőr – viharos sikerű koncertje szórakoztatta a nagyérdeműt. A megjelent megyei rendőri és vadászati vezetők, valamint a látogatók egyhangúan lelkes véleménye szerint az I. VARETAL felért bármely más megyei vadásznappal is. -h-

707

Terveink szerint januárban jön

Nem csak a természetben állandó a változás. Mi is folyamatosan változunk és változtatunk az elképzeléseinken. Alig egy esztendeje újítottuk meg a Magyar VADÁSZLAP struktúráját, külső megjelenését, és most itt az újabb projekt: jövőre internetes oldalunkat alakítjuk át. Szó sincs itt holmi frissítésről, ráncfelvarrásról, szépítgetésről. Gyökeres váltásra készülünk, olyan webes megoldásokra, amelyekkel a hazai vadász-portálokon mindeddig nem találkozhattak. Ám – minként a nyomtatott lapnál is – egy ilyen fejlesztés csak akkor lehet sikeres, ha találkozik a felhasználók, az Olvasók tetszésével és nem egy esetben aktív részvételével.

Ha manapság a weboldalunkra kattintanak (www.vadaszlap.hu) – legyünk őszinték: egy informatív, de meglehetősen elavult, nehezen kezelhető felületet találnak. Megismerhetik belőle a magazinunkat, legfrissebb híreinket, igénybe vehetik szolgáltatásainkat (és szerencsére sokan meg is teszik), ám tisztában vagyunk vele, ez a környezet már nem felel meg a XXI. század igényeinek. Tetszik, nem tetszik, a vadászat is digitalizálódik. Mobilon szólunk egymásnak a lesről, ha szép bikát láttunk, Németországban már telefonos program tájékoztat aktuális tartózkodási helyünk vadászati

708

lehetőségeiről, lassan már a távcsövek is elektronikus képalkotó gépek lesznek. Fejlődni kell hát nekünk is, lépést kell tartanunk a korral. Mintegy előzetesként, amolyan ajánlóként röviden a tervezett változtatásokról: Még az URL címünk is változik. A www.vadaszlap.hu beírásán túl a www.vadaszlap-online.hu, a www.vadaszlap-online.eu és a www.vadaszlap-online.com címeken is elérhetőek leszünk. Ebből az információból rögvest következik, hogy – és ez talán a legnagyobb befektetésünk – négy nyelven: magyarul, angolul, németül és oroszul is olvasható lesz a weboldalunk!


TUDÓSÍTÁS

az új www.vadaszlap.hu portál! Korábban a havonként megjelenő nyomtatott lap híreit, információit, szakmai cikkeit, fotóit tartottuk elsődlegesnek, és az anyag csak a megjelenést követően került fel a honlapra. Most változtattunk a szerkesztési elveinken. Az elkövetkező években – alkalmazkodva a megváltozott digitális világhoz – az online magazinunkat részesítjük előnyben. Ahogy közölhetővé válik egy szakmai anyag, megfogalmazódik egy eredeti (!) hír, eljut szerkesztőségünkbe egy érdekes trófea felvétele... és még sorolhatnánk... a lehető legrövidebb időn belül az online magazinban közzé teszszük. Ha csak a hírek szerkesztését nézzük, akkor az online magazinban azonnal megjelentetjük a gyorshírt, később – amennyiben érdemes – kiegészítjük, kommentáljuk... és a rövid összefoglalását a nyomtatott újságba is beszerkesztjük. Ebből következik, hogy a jövőben a nyomtatott magazinban a személyesebb, a véleményeket jobban tükröző, az újságírás publicisztikai műfajai fognak dominálni. Az online magazinnak nincsenek terjedelmi korlátai, ennek ellenére a hangsúlyozottan eredeti és hiteles híreinket, tudósításainkat, képgalériáinkat rovatokba szedve, olvasó- és felhasználóbarát módon rendezzük, így arra is lehetőséget teremtünk, hogy kizárólag olyan témákban mélyedhessen el a felhasználó, amelyek őt a legjobban érdeklik. Az online magazin rovat-struktúrája ismerős lesz azok számára, akik rendszeresen forgatják a nyomtatott lapot, azzal a különbséggel, hogy a látogatók eldönthetik, melyik anyagot olvassák el rövid változatban és egy klikkelés után teljes terjedelmében. Természetesen megteremtjük annak is a lehetőségét, hogy a regisztrált felhasználók a folyamatosan bővülő archívumunkban megkeressék, megtalálják egykori számainkban megjelent cikkeinket, és a képgalériában a remek fotókat. Akik megszerették és rendszeresen használják jelenleg is működő webáruházunkat, azok számára két újdonsággal szolgálunk. Az egyik, hogy az esztétikusabb felületen dönthetik el, milyen könyvet, CD-t, DVD-t vásároljanak, a másik, hogy jelentősen bővítjük a webáruház termék-skáláját. Eddig is, a jövőben is ingyenes marad az apróhirdetés rovatunk, azzal a kiegészítéssel, hogy maximum három fotó is elhelyezhető lesz a hirdetésekhez. Az Európai Vadászújságírók Szövetségének megalapítását most „aprópénzre” kívánjuk váltani, olyan képgalériát kívánunk létrehozni, amelynek a középpontjában a természet, a vadon élő állatok, a vadászható vadfajok fotói, fotósai állnak. A képgaléria a regisztrált látogatók számára – kis felbontásban – nézegethető lesz, a honlapok, nyomtatott újságok számára képügynökségünk biztosítja a közölhető, nagy felbontású felvételeket is. Minden újdonságot még korai lenne elárulnunk, a szerkesztőségi bloggunk, interaktív játékaink, „enciklopédia” rovatunk tartalmazni fog néhány meglepetést, ami – bízunk benne – minden internetes kapcsolattal rendelkező magyar és külföldi vadászt rendszeres látogatónkká tesz. A végére hagytuk – talán a legnagyobb – internetes vállalkozásunkat, az okos vadászati térképet, amely első lépésben Magyarország vadászati lehetőségeit, vadászható vadfajainkat, a vadászterületeket és szolgáltatásaikat kívánja bemutatni az egész világnak. A kizárólag számunkra kifejlesztett program profiljai lehetőséget teremtenek arra, hogy minden vadászterület, minden vadásztársaság, földtulajdonosi közösség bemutatkozzon, fényképekkel, négynyelvű ismertető szö-


veggel jelenjen meg a találati oldalon. A látogató vadfajra, tájegységre, vadászterületre és a vadászati idényeknek megfelelő időpontra klikkelhet, hogy kiválassza, összehasonlíthassa jövőbeli vadászatainak paramétereit. Kimondatlanul is hatalmas a feladat, amire vállalkozunk, de bízunk benne, hogy egyre többen látják meg majd benne az üzleti lehetőséget, egy fantasztikus adatbázis kialakulását. Tisztában vagyunk azzal, hogy az internetes világhálón nagyon sok hazai és külföldi vadászathoz kapcsolódó honlap, blog, fórum, adatbázis, link-centrum, stb. működik, akikkel szeretnénk együttműködni, akiktől támogatást és segítséget várunk. Mi nyitottak vagyunk minden ésszerű együttműködésre, mert az a meggyőződésünk, hogy jó cél érdekében munkálkodunk. Néhány hónap és jó néhány szerkesztő, grafikus, programozó, rendszergazda munkája már eddig is benne van a www.vadaszlap.hu, eu, com honlap fejlesztésében, és jelenleg is keményen dolgozunk rajta, hogy januárban a Magyar VADÁSZLAP megújult weboldalán köszönthessük látogatóinkat, Olvasóinkat és az újesztendőt.

www.vadaszlap-online.hu; .eu; .com

709

LESIMESE

Eligazítás Folytatásos sorozatunk tizedik részében Vadász Mátyás a vadászat előtt eligazítást tart

Fás Géza [A körben állóknak]: – Hallottátok, hogy állítólag a TV székház ostrománál a rendőrök őrizetlenül hagyták a gépkarabélyokat, meg száz számra a lőszert?

Huszár János: – Ja, mi meg, ha a benzinkúton bemegyünk a legkirályibb helyre, és ha nem visszük magunkkal a puskát, a tartásinkat bezzeg rögtön bevonják. Kettős a mérce. Rösner Gábor: – Én már gondoltam rá, hogy próbaképpen bemegyek egy-két bankfiókunkba pénzt kivenni puskával meg két ügyvéd tanúval. Vadász Mátyás: – Elég a puffogásból urak, gyertek közelebb, eligazítás. [Mindenki eljön a kocsijától, csizmát húznak, gombolkoznak, rendezkednek.] VM [Kalapot emelve]: – Jó reggelt mindenkinek, köpd ki a rágót ifjabbik Huszár Jani, mielőtt apád veri ki a szádból édes fiam! Nem gondolom, hogy otthon tanultad volna. Már megbocsáss, Jánosom. Na, így már jól van. VM: – Szóval. Ma fácán- és nyúlvadászat lesz. Először a hosszú erdőt hajtjuk meg, aztán ha nincs meg az egy kakas- egy nyúl, akkor tízórai után az ökörállási nádast, és ha ez se elég, akkor visszafelé meghajtjuk a lábon hagyott kukoricát. A jég elvitte az apróvad nagy ré-

710

szét. Nem merek nagyobb kompetenciát osztani idén. Nagy Lajos: – Mindenki nézze meg a tartásiját és a műszaki kártyáját, mert Zsolnay őrnagy azt üzeni, hogy helyszíni ellenőrzést kell tartania. Legyen rendben minden. FG: – Kíváncsi lennék, ott mennyit csuklik szombat délelőttönként a kapitány édesanyja, ahol nem ilyen normális ember van, mint a mi Lacink. Áldom az eszünket, hogy akkor felvettük. Pedig te nagyon ágáltál ellene Lajoskám, nagyon ágáltál. NL: – Maradj már csendben Géza, majd utána megbeszéljük. VM: – Szóval, a balesetvédelmi szabályokat tessék betartani. Nem mondom el, mert már ezerszer elmondtam. Tehát „a hogyishíják pukkanik, a srét meg pattanik” – emlékeztek még, ki mondta? [nevetgélés, bólogatás] Akkor jó. [Szécsényi Attila a pick-up-jával ekkor robog be] VM: – Látom, a doktor úr is befutott. Na, mit érdemel az a bűnös, aki elkésik az eligazításról? SzA: – Jó reggelt mindenkinek, szervusz Matyi bácsi, elnézést a késésért, még beugrottam az irodámba kinyomtatni a balesetvédelmi oktatási jegyzőkönyvet mai dátummal. Kérem, hogy majd mindenki írja alá. A tavalyi kimutatásom szerint Gézának a múlt héten lejárt a sörétes puskájának a műszakija. Ja, és a kanyar után ott jön az Orsós család a rozsdatemetőből hajtani. NL: [A vadászmester fülébe] – Te, nem kell ezeket a cigányokat bejelentünk a 185-ös zöld számon, mint alkalmi munkavállalót? SzA: – Nem, mert a vadásztársaság az egy non-profit, önkéntes társadalmi szervezet, önkéntes tevékenységgel és az Orsós család 14 éven felüli tagjai nem hívásra, hanem saját elhatározásból, a szórakozás, az élmény céljából, az ingyenesség tudatában, mint hajtók vesznek részt a vadászaton és a kiosztott kompetencia, már ha lesz egyáltalán, az nem fizetés, hanem színtiszta hazárdon alapuló vadászrész a közösből. Utánanéztem. VM: – De jó füle van valakinek. SzA: – És még milyen jó a szemem! A múltkor a tárgyalóteremben a fejjel lefele fordított saját jegyzetét is el tudtam olvasni a bírónak a pulpituson!

FG: – Akkor most hazamenjek, amíg nincs meg a műszakim? NL: – Mész te a csudába, nem haza. Ki fog akkor elállni? Tán Gábor a két kutyájával? Apropó, van már munkavizsgájuk? RG: – A Bizsunak. A Lolára nem volt időm a nyáron. A kocsiban hagyjam? NL: – Hagyod ám, mindjárt mondom mit meg hol. Még megfázik, meg szétrágja, szétkaparja a kocsidat. Hagy dolgozzanak együtt. Majd a Bizsu elgardírozza a Lolát, az a kutya épp csak nem beszél. Gondolod, hogy fogok én bujkálni a krisztustövisek közé lőtt kakasok után? Még csak az kéne! Ha a pennarágókon múlna, itt egy jószágból se lenne használható vadászkutya. Nem elméleti, gyakorlati.

ILLUSZTRÁCIÓK: Simon Ferenc

Kemény, fagyos hideggel köszönt be a vadászati idény első szombatja. A társaság tagjai fácánés nyúlvadászathoz gyülekeznek a vadászház előtti kis réten. A klikkek, mint az őszirózsa, virulnak.

NL: [A vadászmesterhez] – Most nézd meg Mátyás, szerinted normálisak vagyunk mi? Az egyiknek lejárt a puskáján a műszaki, a másik kutyájának nincs munkavizsgája, és még a hajtók miatt is bajunk lehet, pedig csak jószívűek vagyunk. Tisztára betegek vagyunk, tisztára betegek, hogy vadászunk. VM: – Nem mi vagyunk betegek kedves Lajoskám. Ha mi betegek vagyunk, akkor az élet egy halálos kór. Csak a köznyomorítók, régi és új uraink gondolják úgy, hogy immúnisak tőle. NL: – Nem immúnis, impotens. HJ: [Hátrafordulva Szécsényi doktorhoz] – Attikám, mi is a különbség az immúnis meg az impotens között? Te tanultál latint, ugye? Római jog. Hej, ha én Rómában tanulhattam volna! Még útlevelet sem kaphattunk! Dr. Nyikos Attila


SÓLYOM

Folytassuk elődeink vitáját! Hogy jobb legyen a világ...! Békés Sándor A vadászat számomra már hosszabb ideje mindenekelőtt találkozásokat jelent. Találkozást addig ismeretlen emberekkel, tájakkal, szokásokkal, ízekkel és hagyományokkal, no és persze, lehetőség szerint találkozást a várt és hőn óhajtott vaddal is. A végsőkig igyekszem kihasználni e találkozások adta lehetőségeket: figyelek, ismerkedem, beszélgetek, kérdezek. Egy fiatal, jó kiállású, a szakmáját értő, a hivatását szerető vadőr vezetésével volt szerencsém a közelmúltban vadászni. Ifjú kísérőmet is faggattam, és ő saját helyzetét, sorsát, egzisztenciáját is szóba hozta. Rosszkedvűen mondta: a hivatásos vadászok helyzetén csak az segítene, ha átvenné őket az állam. Ha állami szolgálatba kerülnének… Közkeletű nézet ez. Sajátos búvópatakként tör a felszínre újra meg újra ez az elképzelés. Legutóbb (éppen lapunk szeptemberi számában) Nagy István írta, hogy a vad védelme csak állami alkalmazásban álló, szakmailag jól képzett hivatásos vadász (vadászati felügyelő) állománnyal lehetséges. De nincs új a nap alatt! A második világégés után újraindult Nimród Vadászlapban ugyanis olyan cikkekre bukkantam, melyeket a mai helyzetre vonatkoztatva mai szerzők is írhatták volna. Alig hittem a szememnek, amikor Frank Iván „A vadőrkérdés” című írásában azt olvastam, hogy a vadászatot szabályozó 4640/1945. M.E. számú alaprendelet arra kötelezte a vadásztársaságokat, hogy 3000 katasztrális holdanként szakképzett vadőrt alkalmazzanak. (Nimród Vadászlap, 1947. március 1.) Tehát ez se „újkori” találmány. Mint ahogy az sem, hogy a rendeletet (már akkor is!) „szakképzettnek” minősített vadásztársasági tagok bejelentésével igyekeztek kijátszani. Egyebek mellett, erre való tekintettel szögezte le cikkében a szerző, hogy „a hibákat csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha a vadőrök rendes állami alkalmazottak lesznek (…) A vadőrök közvetlenül a vadászati felügyelők alá tartoznának, jelentéseiket a vadászati felügyelőséghez adnák be, és annak csak másolata jutna a vadászmesterhez”. Ennek a rendszernek a finanszírozása tárgyában is a maihoz hasonló elképzelések fogalmazódtak meg. „Az államháztartást nem terhelné ez a megoldás – írta Frank Iván –,


mert a vadászterületek bérlői a haszonbérrel együtt kötelesek lennének a területükre eső vadőrtartási költséget is megfizetni.” A sokirányú vadőri feladatokról, kötelezettségekről kevés szó esett, mint ahogy ma is szinte kizárólag az őrzés-védelem hatékonyabbá válásával érvelnek e megoldás hívei. (Nagy István, a francia példára hivatkozva, még géppisztolyt is el tud képzelni az állami szolgálatban álló vadőrök kezében.) Frank Iván javaslata természetesen szenvedélyes vitát váltott ki, mint ahogy ma is zajlik ez a vita, ha nem is nyilvánosan, ha nem is a sajtó útján. Sólyom (Láng Rudolf), már a Nimród Vadászlap következő számában (1947. április 1.) vezércikkben reagált a felvetésre, elismerve a vadőrkérdés aktualitását és fontosságát: „Minden jó szándékú, gondolkodó vadásznak a lelkében ott motoszkál ez a kérdés, hogy a vadásztársaságok jogait ne sértse, viszont azonban a vadállomány érdekeit is óvja” – írta. Ám a vadőrkérdésre szerinte nem az „államosítás” a jó válasz. Mert „…a vadászatot mindennek lehet mondani, csak éppen jövedelmezőnek nem, s így a társulatok jogait nemcsak hogy nem szabad megsérteni, hanem végzetes hiba is volna ezeket a jogokat bármi módon megnyirbálni, mert ez az eljárás olyan ellenhatást válthatna ki, amely végzetessé válna a magyar vadászatra nézve”. Az „állami” vadőr aligha illeszthető bele a vadásztársasági struktúrába, figyelmeztetett Sólyom. Merthogy „közte és a társulat közt nem volna semmiféle kapcsolat, csupán csak annyi, hogy a társulat izzadná ki azokat a súlyos százakat (ma kemény tízezreket), amelyek javadalmát képezik, ezzel szemben azonban ő nem tartozna a társulatnak semmivel, neki csak egy felettese lenne, a vadászati felügyelő, akinek a védelme alatt úgy packázhatna az egész társulattal, ahogyan jólesik neki”. A vadőrkérdés fontosságát és aktualitását komoly ember ma sem vitathatja. Társadalmi jogállásuk, a vadásztársaságokon belüli szakmai vezetésük rendszere, bérezésük és felszereltségük kérdése mind-mind mielőbbi újraértékelésre és rendezésre vár. Ám a hivatásos vadász nemcsak vadőr. Nem csupán a (külső és belső) orvvadászat elleni fellépés a dolga. A vadföld-gazdálkodástól, a létesítményépítésen és karbantartáson át a vadász-

tatásig terjed a feladatköre, a vadásztársasági tagok segítéséről, az etikai és hagyományőrző példamutatásról nem is szólva. Az állam vadvédelmi szerepvállalásáról lehet és kell is beszélni. Már csak azért is, mert a vad az állam tulajdona. Tehát az államnak igenis érdeke és kötelessége is (lenne) a vadőri szolgálat támogatása, erkölcsi, jogi és anyagi megerősítése. Ámde, aligha a más pénzén, és éppen az áldozatot hozók ellenében. A vadászok többsége alighanem egyetért Sólyommal, aki így összegezte a véleményét: „Részemről el sem tudnám képzelni, hogy továbbra is vadásszam olyan körülmények között, amikor fizetett ellenség figyeli minden léptemet. (…) Mert az állami vadőr nem volna más, mint fizetett ellenség, aki azon iparkodnék, hogy minél gyakoribb – esetleg alaptalan – feljelentéssel bizonyságot tegyen szolgálati buzgalmáról és megbízhatóságáról, hogy ilyen módon szerezzen érdemeket…” A vad ma jogilag nem (ezt szerencsére sikerült megakadályozni!), de gyakorlati értelemben gazdátlan jószág. Vadat ölni, fogni, lopni minimális kockázattal jár. Tehát lépni kell! De hogy mekkorát és milyen irányba, nos, ezt az érvek, érdekek és lehetőségek feltárása, ütköztetése és egyeztetése érdekében meg kellene végre beszélnünk. Legalább olyan nyíltan és őszintén, mint ahogy azt az elődeink tették.

BÉKÉS SÁNDOR [email protected]

Némán is lehet beszélgetni…

Ma is gyakran kér tanácsot az édesapjától – mondja Hajdú András, miközben leemel a falról egy nagyméretű, régi fényképet, melynek kontúrjait már elhalványította a múló idő. Józsán készült a kép, közel fél évszázada, és akit ábrázol, már régen megboldogult. Mint ahogy az a Józsa sincs már, melynek egykor a lakója volt. A tisztes szegénység szoba-konyhás házai helyén villaszerű épületek állnak, sőt önálló településként maga Józsa se létezik már, mert 1982-ben magába olvasztotta az amőbaként terjeszkedő Debrecen…

– Nyolcan voltunk testvérek – emlékezik hatvanhárom éves vendéglátóm –, öt fiú és három lány. Én voltam a sorban a hetedik… Nem is tudom, hogyan fértünk el abban a kicsinyke házban… De nem volt szegénységtudatunk. Nem siránkoztunk, nem sajnáltuk magunkat. Bizonyos értelemben mindenki szegény volt, a falun belüli „hierarchiát” nem a vagyon, inkább az igényesség alapozta meg. Foltos lehetett a ruhánk, de piszkos, elhanyagolt sohasem… Megpróbáljuk felidézni a régi Józsát, melynek az előzménye honfoglalás kori település volt, s amely 1877-ben Alsó- és Felsőjózsa egyesülésével jött létre, a mai 35-ös út két ol-

712

dalán, a Tócó-patak völgyében. Ez a jellegzetes kis alföldi ér Hajdúböszörménytől délre ered, és Debrecen felé haladtában rétek, kaszálók, fűzligetek kísérik, illetve kísérték. A falu ráadásul „összeért” a Szentgyörgyi erdővel. Hajdú András azt mondja: fel se vetődött pályaválasztása idején, hogy más is lehetne, nemcsak erdész. A szegedi erdészeti technikumban végzett. És ha már szóba került az iskola, azt mondja, abba az általános iskolába járt Alsójózsán, ahová a szülei is, és ugyanazok a tanítók oktatták és nevelték, Sándor Imre és Barati Eszter. El is megyünk az iskolához – 1927-ben építették –, mert előtte oly kicsi volt a tanterem, hogy a tanu-

lók fele állt és csak fele ült az órák alatt. Az iskolának helyt adó telek árát a falu fiataljai tanítóik vezetésével, műkedvelő színjátszással keresték meg. Sándor Imre és felesége, Barati Eszter emlékét 1995 óta emléktábla őrzi az iskola falán. Hajdú András azt mondja: ilyen emberekre lenne ma is szükség. Ők ugyanis nem tanerők voltak, nem is pedagógusok, hanem tudást átadó és a nap 24 órájában emberi példát mutató tanítók... Megnézzük a Szentgyörgyi erdőt is, melyet mindössze egy keskeny dűlőút választ el Hajdú András kertje végétől. És ezzel tulajdonképpen már a „munkaterületére” is léptünk, mert 2006 januárja óta a SzabolcsSzatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében is illetékes Nyírerdő Zrt. vadászati ágazatvezetője. Lakhelye Józsa, az irodája Nyíregyházán van, éltető emlékeinek java pedig Gúthoz köti. Dr. Szemerédy Miklós „Erdőtörténelem” című könyvéből tudjuk, hogy a XIX. században Debrecen városának több mint 25 ezer kataszteri hold erdeje volt, és ezzel a második helyen állt az ország városai rangsorában. A gúthi erdő is a város birtoka


ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK volt, igaz, a legtávolabbi. 1882-ben keskeny tikai adottsága, az élőhely és a gúthi szakszenyomtávú vasút épült, mely a kitermelt fa mélyzet hozzáértése és türelme… szállítása mellett kirándulók ezrei számára is A Nyírerdő Zrt. kezelésében lévő vadászteelérhetővé tette a hatalmas erdőséget, ahol rületek – a gúthi, a halápi és a fehérgyarmati az 1930-as években menedékházat és üdülőt erdészetek területén, illetve irányítása alatt – is építtetett a város. több mint 22 ezer hektárt tesznek ki. A vad– A gúthi erdő híre, vonzereje azóta csak gazdálkodási koncepció központi célkitűzése nőtt – mondja Hajdú András. – Én kamasz- a nagy értékű és jelentős egyedszámú nagygyerekként úgy gondoltam rá, mint az ál- vadállomány fenntartása mellett a vadgazmok birodalmára. És aztán 1968-ban Gúth dálkodás, valamint az erdő- és mezőgazdalett a munkahelyem, igaz először csak fate- sági kultúrák összhangjának a megteremtése. lepi rakodóként. De aztán 1970-től 1990-ig A vadkárok csökkentésének, a vadászati igékerületvezető, majd műszaki vezető és főva- nyek magas szintű kielégítésének és ezzel dász voltam… együtt a vadgazdálkodás eredményessége Gútpuszta (a térképeken ezen írásmóddal kiszámíthatóbbá tételének hatékony formája szerepel) Nyíregyházától 36, Debrecentől a vadaskertek létesítése. Húsz év alatt 2731 mintegy 30 kilométernyire van. Az erdészeti hektárnyi vadaskert épült. A Nyírerdő saközpont gondosan felújított, ápolt épületei játossága és egyben erőssége a tudományos máig őrzik az egykori erdészeti központok „boldog békeidőket” idéző, sajátos hangulatát. Elsőként az erdei kisvasút volt állomását és a volt rakodót látogatjuk meg: a Zsuzsinak becézett vonat 1977. augusztus 31-én hagyta el utoljára ezt az állomást. De bizonyos értelemben mégis létezik, mert ezrek emlékezete őrzi. Aztán megnézzük azt a házat, mely Hajdú András otthona volt egykoron. Öreg tölgyek veszik körül, a kerítés mellett magasra nőtt vadkörtefa áll. A vadkörtefa alatt Dixi pihen, Hajdú András magyar vizsla szukája, aki már akkor jelezte – mert megérezte – a szalonka közeledtét, amikor még nem is látta… Viszonylag mélyen be kell mennünk az erdőbe is, mert a gúthi árbocakácokat látni kell! A világ legszebb, legméretesebb magtermő árbocakác állománya volt itt – tudom meg, melynek zöld-dugványaiból és magterméséből több klón-gyűjtemény és erdő létesült. Hajdú András otthonának „szíve” a vadász-szoba Néhány harminc méternél is magasabb, 40-45 centi törzsátmérőjű óriás akác ma is áll. Gúth a hírnevét azonban műhelyekkel való szoros együttműködés. néhány évtizede már nem az akácoknak kö- A debreceni és a soproni egyetem mellett köszönheti… zépfokú tanintézetekkel is élő és mindenna– Termann István igazgatósága idején pos a kapcsolat. – aki egyébként türelme és kitartása okán – Részvénytársaságunk kihelyezett tanmáig a vadászemberi példaképem –, 1972- szék és gyakorló hely is egyben – mondja ben dámokat telepítettünk – mondja Hajdú Hajdú András. – A gúthi és a lónyai terület András, miközben éppen néhány dámtehén ugyanakkor különleges rendeltetésű vadászugrik meg a közelünkben. – És ma már Gúth terület. Gúthon a dámpopuláció, Lónyán neve egyet jelent a minőségi dámállomány- az oktatás-kutatás és a kárpáti típusú gímnyal. Mint köztudott, 1991-ben és 2002-ben állomány indokolja ezt a státuszt. A gúthi is világrekorder dámagancsot produkált ez vadászterület már kétszer nyerte el a Nema populáció. Pontosabban a populáció gene- zetközi Vadvédelmi Tanács Edmond Blanc


díját, és ez a világon egyedülálló siker, illetve elismerés… A kastélyszerű, tornyos és erkélyes vadászház angolosan elegáns társalgójában beszélgetünk, az ugyancsak angolos bárpult közelében. Jófajta szabolcsi pálinkát ízlelgetünk. Hajdú Andrásnak erről is az édesapja jut eszébe. A disznótor a családi és a baráti közösség egyik legnagyobb eseménye volt – meséli. Amikor elkészült a munka, vacsora után nótázásra is sor került. A gyerekeket se küldték aludni, hadd hallják, hadd tanulják a nótát. A mai világot sok egyéb mellett az is minősíti, hogy egyre ritkábban és egyre kevesebben nótáznak. No és persze az is, teszi hozzá zsörtölődve, hogy tizennégy évesnél fiatalabb fiúgyerek nem lehet hajtó még az apja mellett sem...

Koccintunk. Az erdőre, a vadra és az elhivatott emberekre emeljük a poharunkat. Hajdú András nyugdíj előtt áll. Az értékelés, az összegezés időszakában felerősödnek az érzelmek. Gyerekként remegtem az erdőért és a puskáért, mondja, és látszik az arcán, hogy ez az érzése azóta se változott. A siker alapja mindig és mindenütt az egymásra utaltság felismerése, a jó csapatszellem, no és persze, a jó vér, ahogy mondani szokták – teszi hozzá halkan, mosolyogva. Mert a fene megette azt a vizslát, amelyiket bottal kell a nyúl után küldeni…

713

Fényképezőgép és puska – egyformán jól áll a kezében

Erdőzúgás és barátok Egy legendánál jártam. Legendánál, akit elismer és méltányol több szakma. Semmi nem kerüli el a figyelmét, a lényeget látja. Ha kezébe veszi az optikát, övé a világ – azaz: a világ az ő akarata szerint hajlik. Nem mellesleg: vadászik is. Féner Tamás, Kossuth-díjas fotóművész bepillantást engedett a Magyar VADÁSZLAP-nak otthonába és közel fél évszázados vadászmúltjába.

Minden töretet eltett, minden elejtett vad történetére emlékszik Halkan beszélgetünk, a szomszéd szobában unoka alszik. A viszszafogottság nem idegen Fénertől: csendes, inkább befelé mosolygó úr, éppen túl a hetvenen. A falakon körben, egy vadász otthonából elmaradhatatlan díszek: néhány gím és sok bak agancsa. Semmi túlzás, semmi kapitális trófea. De minden elejtett vadra emlékszik. - A Lapkiadónál dolgoztam, amikor a Nimród főszerkesztője, Gál Zoltán kért: segítsek be a lapnak is. Kollégákat kísértem riportra, így jártam először vadászaton. Inkább a vadászokat fényképeztem már akkor is, mint a vadat – meséli Féner Tamás.

714

A fertőzés egy életre szólt: 1962-ben tette le az állami vadászvizsgát. Persze volt alapja: bár a fotóművész nem katonaviselt ember, fegyvergyűjteménye már akkor is jelentős volt. A régiségek iránti vonzalma sajátos fénytörésbe kerül, amikor elővesz egy elöltöltős, nagy és nehéz puskát. Ezzel gyakorolja magát mostanában. Furcsa vadász: szeret táblára is lőni. - Nagyon szeretek vadászni, de nem vagyok jó vadász – állítja önkritikusan. – Majdnem minden képességem hiányzik hozzá. Egyszer úgy eltévedtem, hogy kénytelen voltam a levegőbe lőni, így a többiek legalább sejtsék, merre lehetek. Kiderült: 20 méterre álltam a kocsitól. Amikor még vadásztársasági tag voltam, soha nem lett probléma abból, ha átmentem a szomszédos társaság területére. Látták, ja, ez a Féner – én meg azt sem tudtam, merre járok... Egyetlen aranyérmes trófeája is véletlenül lett az övé. - Kint sétáltunk a területen, amikor a kukoricásban megpillantottam egy bakot. Alig látszott a feje – annyiból azonban selejtnek tűnt –, inkább csak sejtettük, mint tudtuk, hogy merre lehet a teste. Gondoltam, megpróbálom, és kicsit alácéloztam. Azonnal tűzben rogyott. Mikor odamentünk megnézni, látom ám, mi esett. De akkor már késő volt a bánat. Így inkább örültem, nem is kicsit... Hűséges ember: hosszú vadászpályafutása alatt csupán egyetlen vadásztársaságnak volt a tagja. Még frissen vizsgázott jágerként protezsálták be a Pest-közeli, főleg sváb bányászok alkotta körbe. - Kezdetben busszal jártunk a vadászházba. Persze se fűtés, se komfort. A helyiek úgysem laktak ott, a pesti meg nem számít. Akkor tudtam meg, mi a leggyakoribb tevékenység egy vadászaton: a mosogatás. Furton-furt mosogattam. Meg persze sokat viccelődtünk, ugrattuk egymást. Szájszélen bujkáló mosollyal idézi fel egyik, örökké lejmoló társát. - Tudtuk, hogy semmi nincs nála, mindent tőlünk kér, persze „kölcsön”. Adtunk is neki lőporral töltött cigarettát, és direkt az alkalomra gyártatott, tollal megtöltött sörétes töltényt. Nagy röhögések voltak. Mint mondja: a vadásztársasági tagságnak már öt esztendeje vége. Bár nyugdíjas, sok munkája esett be, kérte tagtársait: az alap tagdíjon felül ne kelljen fizetnie, hisz úgy sincs ideje kijárni a területre. Majd’ negyvenévnyi munka után mondtak neki nemet. - Sok tréfát csináltunk annak idején, de ma a gyilkos viccek kora jött el – mondja Féner Tamás. – Egy öreg barátom százhektárnyi erdőt örökölt. A „kedves” szomszéd addig ültette körbe kukoricá-


PORTRÉ

val, míg az öreg nyugdíjas tönkre nem ment a vadkárba. El is adta a területet a szomszédnak. Hosszú, szomorú monológba kezd: - Engem még úgy tanítottak, hogy a vadászatnak meg kell adni a módját. Tiszteletet kell mutatni a vad iránt. Én az elmúlt ötven év minden töretét eltettem. Úgy tanították, hogy nem kezdünk azonnal zsigerelni, hanem átéljük, megéljük a pillanatot. Az elejtett vadat nem lépjük át. Nem rohanunk el a vadászat után, mert a teríték és a közösség is hozzátartozik mindehhez. Ez a vadászat kultúrája. Igaz, német az eredete, de a magyar vadászat sem csupán lóról hátranyilazás a csodaszarvasra. Ezeket a hagyományokat ápolták és tisztelték mindazok, akik kijártak a területre. És sokan voltak ilyenek, hiszen még a háború után is volt lehetősége a „kisembernek” is vadászni járni. A vadászházból egyenesen a kocsmába mentünk, nem csak inni – persze azt is –, hanem informálódni. Mindent megtudtunk a területről, a környékről, sőt, gyakran még az országos politikáról is. Ma mindez csak a pénzről szól. Az új vadászoknál van a vagyon, de kultúra, tisztelet szinte semmi. Sőt, gyakran ténylegesen csak a semmi. Féner Tamás, a fotóművész, elsősorban portréival dokumentálta – és teszi ezt a mai napig – a háború utáni Magyarország történetét, változásait. Mondja, alig néhány éve kapott rá a tájképekre. Vadászni soha nem járt fényképezőgéppel. Külön világ az. Ma már megesik, hogy egy lesre felcsempészi a gépet. - Soha sem a lövöldözést, a gyilkolást szerettem a vadászatban. Élményvadász vagyok, akinek gyakran fontosabb a társaság, az együtt töltött idő, mint maga a teríték. Én nem „termelek” a vadászaton – ahogy az elvtársak nevezték a vadászgatást. Széchenyi Zsigmond azt


mondta: vadűzés és erdőzúgás. A német úgy fejezi ki: „jelen lenni”, „részt venni”. Nekem egyre inkább csak ez fontos. Évente négyszerötször elmegyek vadászni, de csak a barátaimmal. Fontosabb velük lenni, mint a puskát érezni a vállamon. De minden elsírt negatívum ellenére imádok vadászni. Meséli: az erdő, a vadászház és a barátok gyógyították testét, lelkét is: - Infarktus után egy héttel lecsábított a barátom egy vadászházba. Megmondták az orvosok: pihenés, kevés séta, nem érheti ütés a mellkasomat. Nem sokat tartottam be ebből, de néhány nap után úgy éreztem, soha semmi bajom nem volt. Ugyanez a barátom csábított magához, mikor az édesapám meghalt. Egy hétig nem engedett haza. Ez segített feldolgozni a gyászt, a veszteséget. Ránk alkonyodik, az unoka is felébredt. Féner szomorkásnak tűnik. Már semmi nem olyan, mint régen: - Kiveszőfélben vannak a közösségi terek, ezért pusztul a közösségi lét is. De nem enged el keserű szájízzel. Fotózzuk a fotóst, segít, igyekszik önmagát beállítani. Újra előkerül a hamiskás mosoly: - Vadászni voltunk télen, három barát, tarvadra. Megláttuk az őzsutát. Rálőttem, de csak a lábát találtam el. A társaim is így jártak. Végül egyikük oldalról becserkelte a vadat, és megadta neki a kegyelemlövést. A kísérő vadász levágta a fejet, hogy frissen elkészítse a velőt. A hó körben csupa vér volt. Azon gondolkoztam, milyen barbárok is vagyunk. De ez csak kívülről, egy külső szemlélő számára tűnhetett így. A társaságban, kint az erdőben, mindez magától értetődő volt. Vadászok voltunk. Féner Tamás, 71 esztendős fotóművész. Vadász. Trencséni Dávid

715

Vadászok a lapon Kőnyomatos, hosszú címzéses, festett, rajzolt, vagy fényképezett, évszázados vagy tavalyi – mindegy, csak lehessen rá írni. Ez a képeslap-gyűjtők ars poétikája. Sali Istváné még egy fontos elemmel egészül ki. Számára az sem mindegy, mit ábrázolnak a lapok, féltett gyűjteményébe csak a vadászattal kapcsolatos képek kerülhetnek. Akad köztük történelmi ereklye és humoros gúnyrajz egyaránt.

- Mindig is gyűjtő típus voltam – meséli István. – Gyerekkoromban mindent eltettem, ami a kezem ügyébe került. Jelvényeket, szép kavicsokat, bélyeget, kártyanaptárt. Mindent. Aztán szép lassan, ahogy felnőttem, mindez abbamaradt, de a szenvedély soha nem hunyt ki. Gödöllőn járunk, a nyugdíjas rendőr nett, családias otthonában. Trófeák, vadászereklyék sehol. - Nem vagyok vadász, bár a képzettségem megvan hozzá és egykori rendőrként a fegyverrel se lenne gondom. De sajnos nagyon drága hobbi. Nincs rá pénzünk. Most még. Remélem egyszer… Addig marad a képeslap. Sali István bevallja: némileg pótszer ez. Nem véletlen, hogy elsősorban vadász-témájú lapokat gyűjt. Elő is kerül a féltve őrzött gyűjtemény, katalogizálva, minden darab védőhuzatban, ahogy az dukál az ilyen régiségeknek. De mielőtt belelapozunk a gyűjteményes könyvbe, némi okításra szorulunk képeslapügyben. A képes levelezőlap története két fő korszakra bontható. Az első időszakban, a XVII-XVIII. században már készültek üdvözlő lapok kézzel rajzolt ábrákkal, igen kis példányszámban. Ezek csak részben tekinthetők a mai fogalmak szerinti képes levelezőlapnak, általában zárt borítékban kerültek feladásra. A tömegméretekben gyártott és széles körben elterjedt képeslapokat a hivatalos postai levelezőlap bevezetése előzte meg. Az első ilyen levelezőlapot az osztrák-magyar postaigazgatóság adta ki 1869-ben. A levelezőlap és a képeslap közötti átmenetnek tekinthetők azok a levelezőlapok, amelyek valamilyen címert, hazafias illusztrációt tartalmaztak a címzési oldalon. Ilyenek voltak az első osztrák és magyar levelezőlapok is.

716

August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a mai értelemben vett képeslap feltalálójának, aki 1870-ben egy német levelezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. Ez az év a képes levelezőlap születési éve. Az 1878-ban tartott Postaügyi Világunió összejövetelen szabványosították a levelező- és képeslapok méretét 140x90 mm-ben. Nemcsak a méretet, hanem a díjakat is egységesítették; a lapok díjszabását a levéldíjszabás felében határozták meg. Az 1890-1914 közötti évek a képeslap térnyerését hozták. Érdekes, hogy bár már az 1885-ös Postaügyi Világkongresszus jóváhagyta, hogy a képeslapok hátoldalát megosszák a címzés és a közlendő szöveg között,


PORTRÉ

az úgynevezett hosszúcímzéses lapok egészen 1905-ig megmaradtak. Tehát 1905 előtt csak a lapok képes oldalán levő parányi szabad helyre (vagy ami még rosszabb, a képet összefirkálva) lehetett írni. A posta 20 éves vonakodásának oka, hogy a hosszabb üzenetek íróit a drágább levél küldésére ösztökélje. Erre az időszakra esik a képeslapgyűjtés nemes szokásának kialakulása. A hatalmas érdeklődés hatására a kiadók jobbnál jobb ötletekkel, humorral, új nyomdatechnikai eljárásokkal álltak elő. Magyarországon az 1890-es évek elején kezdődött a képeslapok elterjedése és az I. világháború újabb hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak, amennyiben a hadipropaganda kimeríthetetlen tárháza volt e lapok témájának. A két világháború közötti időszakban vált


tömegessé a filmjelenetek és a színészek „képeslaposítása”. Megjelentek a sportlapok, népszerű lett a leporelló, s annak az a fajtája, hogy a képeslapból lehetett kihúzni harmonikaszerűen a kis képeket. Azon sem lehet csodálkozni, hogy Sali István és a hozzá hasonló gyűjtők szinte kizárólag az I. világháború előtti, úgynevezett litográf eljárással (színenként külön kőlapok felhasználásával) gyártott lapokat tartják értékesnek. A szocializmus évtizedeiben – bár a Képzőművészeti Alap kezelte a képeslap-előállítás tervszerű működését – Sali szerint ötlettelen és egysíkú alkotások születtek. Részben emiatt, nagyobb részt természetesen a technika és azon belül a tömegkommunikáció fejlődése okán már a lap-forgalom lényegében megszűnt. (Sőt, mint majdnem minden, ez is átkerült az elektronikus világba, ahol e-mailen küldhetünk egymásnak digitális képeslapot.) A szomorú jelenből ugrunk fejest a múltba. Egyből a kedvenc darabbal rukkol elő vendéglátónk: vadászruhában I. Ferenc József áll a megkopott, 1895. október 23-án készült képen a gödöllői kastély kertjében, hátán – szabályosan – megtört puskájával. Ugyancsak

717

favorit az 1929-es, Horthy Miklós kormányzót szintén Gödöllő környéki vadászatán ábrázoló lap. - Nem vagyok rangfüggő, csak lokálpatrióta. Különösen szeretem a Gödöllőhöz köthető lapokat. És ha ezek a vadászat témájához kapcsolódnak, az külön öröm. A több mint ezer lap kategóriákra bontva gyülekezik a nagy könyvekben. Akad itt vadászportré szekció (megtudhatjuk belőle, hogy Németországban már a századforduló előtt is teljesen elfogadottak voltak a vadászhölgyek), a vadászati módokat bemutató lapok és a vadgazdálkodás mindennapjait is megismerhetjük a régmúlttól mostanáig. A sok alcsoport között kiemelt helyet kapnak a vadászhumorral foglalkozó alkotások. Természetesen a legtöbb nem belterjes poénra, hanem a vadászok kigúnyolására, ügyetlenkedésére épül. A leggyakoribb élc a terítékre hozott háziállatok tömege, valamint a lesállás közben elbóbiskoló, öregecske jáger. Sali István féltő gondossággal pakolja ki és vissza a képeslapokat. Szemében büszkeség és vágy. A gyűjtemény nem kiemelkedően értékes, legféltettebb darabja sem drágább 15 ezer forintnál. Eszmei értéke, az általa megjelenített kortörténet azonban felbecsülhetetlen. Nem csak tulajdonosa, de a klasszikus vadászpéldaképek követői számára is. - A természettől nem lehet elszakadni – állítja Sali. – Valahol mindig megtalálja a helyét. Ha most nem is tudok vadászni, mindig megyek madarászni, segíteni a profi madárvédőknek. És itt van nekem a gyűjteményem is. Ezzel talán egy kicsit vadász vagyok magam is. Trencséni

718


HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

Ugratás, dupla csavarral Az idei évet a hazai irodalmárok és műkedvelők az egyik legjelesebb magyar írónk, Mikszáth Kálmán emlékének szentelték. Fővárosi és vidéki irodalmi esteken, tévé- és rádióműsorokban méltó tisztelettel emlékezhettünk halálának százéves évfordulójára. A „szellemidézők” sorából lapunk sem maradhat ki, de ehelyütt – rendhagyó módon – egy olyan, a kort jól jellemző, szerkesztett, anekdotikus vadásztörténettel idézzük fel jellegzetes alakját, amelyet fennmaradt felvidéki kortárs emlékek alapján Motesíky Árpád publicista barátunk kutatott fel és osztott meg az olvasókkal. Mikszáth Kálmán 1847-ben született Szklabonyán, mai nevén Mikszáthfalván (Szlovákia). Jogot tanult, diplomát ugyan nem szerzett, de pályafutását vidéki ügyvédbojtárként kezdte. 1873-tól Budapestre költözve – sokat nélkülözve, és igen nehéz körülmények között élve – korának egyik legnépszerűbb újságírójává küzdötte fel magát, majd sorra jelentek meg a ma is szívesen olvasott novelláskötetei, elbeszélései, és regényei. 1887-től egészen 1910-ig, 63 évesen bekövetkezett haláláig országgyűlési képviselő volt. Ez a mai agyonpolitizált világunkban talán azért sem mondható mellékesnek, mert még ilyen hosszú idő távlatát áttekintve sem derült ki róla semmiféle „vállalhatatlan” cselekedet. Az MTA levelező tagja, a rangos Petőfi- és Kisfaludy irodalmi társaság meghatározó személyisége volt, és a kor híres irodalmi arcképcsarnokának igazán tiszta szívvel szerethető, nagyra becsült, és ma is páratlan népszerűségű írója. A romantikus szellemiségű XIX. századvég boldog békeéveinek, a néhai magyar nemesi középosztálynak – amelynek társasági életében a vadászatnak sajátos és meghatározó jelentősége volt – bízvást a leghitelesebbnek mondható dokumentaristája volt.

A fáma szerint a „nagy palóc” nem volt valami különlegesen nagy és híres puskás, sőt inkább az ellenkezőjét terjesztették róla. Valahol a Palócföldön a vadászcimborái egyszer keményen megtréfálták. A vadászat előtti napon szalmával kitömött nyúlbőröket helyeztek ki a határba, amelyek nagyon hasonlítottak az élő, éppen meghúzódó tapsifülesekre. Másnap aztán úgy kalauzolták az írót, hogy azokkal kerüljön szembe. Ezen az ugratáson annyira megsértődött, hogy még az esti társasági vadászvacsorán sem jelent meg, pedig nagyon szerette a fűszerektől illatozó vadast, a pörkölteket, és a gulyásokat. Évekkel később történt, hogy a bölcs palóc meghívást kapott téli fácán- és nyúlvadászatra Rudnyászky Gyulától, korának neves költőjétől, Özdögére. Hajnalban a Keleti


pályaudvarról indult a vonata Érsekújvárra, ahol cigánybanda húzta a csárdásokat az érkező és távozó utasoknak. Mikszáth szívesen hallgatta a cigányzenét, mert bőven volt ideje a csatlakozásig, mivel a vicinális csak déltájban indult Zsitvafödémes felé. Délután három után – mikor kezdenek már szürkülni a rövidülő téli nappalok – a vasútállomáson lovas szán várta. A bakon széles mosolylyal fogadta Matyej, az özdögei Rudnyászky birtok vérbeli pákász-vadász mindenese. – No, Matyej, hogy ityeg a fityeg? – szólalt meg Mikszáth kedélyesen, köszönés helyett, amin a kérdezett őszintén derült, s nevetett. – Nagyságos tekintetes uram, nálam rendben van minden, a fityeg is jól lityeg. De mitől lett ilyen tréfás kedvű? – Magam sem tudom. Arról mesélj inkább, mi újság Özdögén, hogy van a fiad, az én drá-

ga keresztfiam? – kérdezte az író, miközben hátradőlt a meleg párnák és takarók közé. A szán pedig szélsebesen siklott Özdöge, azaz Nyitra és a Zobor-hegy irányába. – Özdögén? Talán rendben mennek a dolgok. Gyula úrfi Nyitrán lapot alapított, de azt suttogják, hogy a kiadás nem fog soká tartani, mert hogy a pénz fogytán, és az öreg Rudnyánszky nem óhajtja tovább támogatni. A fiam, vagyis a képviselő úr bérmakeresztfia Selmecen tanul. – Mátyás kissé nehezen, szomorkásan ejtette az utolsó szavakat. – Azt tudom, de miért nyöszörögsz, talán megbuktatták azok a fránya professzorok? – A fiú jól tanul, a kisujjában van az erdészet tudománya... hát megváltoztatta a nevét, Prisztacsból Pénzes lett. Szégyellte, mert ugye a prisztacs amolyan gyüttmentet jelent magyarul – mondta Matyej lehangoltan.

719

– Bozse moj, hát én is csak olyan jöttment vagyok Budapesten – szólt az író mélyen Matyej szemébe nézve. – Mondanék én valamit, de legyen a kettőnk titka... amire Mikszáth, mintha csak erre várt volna, beleegyezően bólintott. – Azt fundálták ki az uraságok, hogy helyezzek el a kertek alatt, a kazlak tövibe, ott ahol a Cétényke kanyarog, ahol a nagyságos úr szokott üldögélni nyáron a füzesek alatt. Szóval... – Nyögd ki már miről van szó – nógatta az író a vallomástevőt. – Azt parancsolták nekem, hogy a kazlak közelébe helyezzek ki két szalmával kitömött nyúlbőrt és majd a vacsoránál jelentsem, hogy a nyulak dézsmálják a kazlakat. A nagyságos képviselő urat jelölik ki majd a szénatolvajok lepuffantására. – A kutyafáját! Ahelyett, hogy nyugodtan pipázgatnánk vacsora után, vagy folyna a deverna, megint engem óhajtanak ugratni? Mondanám, hogy máris forduljunk vissza, de nem mondom. Nézzünk a dolgok elébe! Kinek az ötlete volt ez az ugratás, amit nem kedvelek? – János gróf bízott meg... – Az a surányi, őszhajú lengyel, vén aggastyán? – Most ne azon múljon ki a fő mókamester, hanem tegyünk úgy, mintha nem tudnánk semmiről. Én más dolgot találtam ki. Az lesz, hogy a kazal tövébe kiteszem a bőröket, ahogy megparancsolták, de egyúttal eldugok oda két igazi tapsifülest is, amelyeket ma reggel lőttem. A fiam tisztességes keresztapjának csak az legyen a dolga, hogy kettőt durrant a levegőbe, és én majd elfutok a nyulakért. Úgy teszünk, mintha a képviselő úr akkor lőtte volna üket. Kíváncsi vagyok, milyen képet vág akkor a vén lengyel? – Matyej komám, ez nagyon világos terv és okos visszavágás. Most viszont sorold fel, hogy kik lesznek ott a vacsorán? – János gróf még reggel érkezett és azóta is húzatja a cigánnyal. Thuróczy Vilmos, nyitrai főispán és a kegyelmes asszony is ott van, meg néhány környékbeli uraság és a nagyságos hölgyek. Forgách Károly gróf azt üzente, hogy nem tud jönni, mert megszöktek a muflonjai és azokat kell visszaterelni a vadaskertbe. A vadászaton kevesen leszünk, és ezért is igen jónak ígérkezik. Most mindenki a saját birtokain kergeti a nyulakat. – A kegyelmes asszony is tud az esti kalandról? – kérdezte nagyon halkan az író és egy picit a lelke is beleremegett, mert a szépséges Thuróczyné előtt nem tudta volna túlélni még a legenyhébb tréfa gyalázatát sem. – János gróf, bármennyire is csalafinta, az asszonyokat nem szokta beleavatni az ilyen

720

dolgokba, és a kegyelmes asszony is csak asszony. Ha jól sejtem, Rudnyánszkyék sem tudnak a dologról, mert Gyula úrfi rögtön megtiltaná... Ettől a pillanattól több szó nem is esett közöttük, mert nagyon jól megértették szavak nélkül is egymást. Nemsokára be is siklott a szán a Rudnyánszky kúria udvarára, és igazán szívélyes volt a fogadtatás. A kúria fogadótermének kellemes melegében pedig a hölgyek várták a távolból érkezett neves vendéget. A galambősz Rudnyászkyné után a kegyelmes asszony nyújtotta csókra a kezét.

– Remélem jól utazott Kálmán? – szólította keresztnevén az írót a kegyelmes asszony, született zekélyi Tóth Zsuzsanna, a legszebb hölgy, aki valaha is megfordult Özdögén, a Cétényke partján. De még mielőtt Mikszáth megszólalhatott volna, a ház asszonya, a kúria matrónája vette át a szót. – Utazás közben bizony meg szoktunk éhezni, ne kínozzuk tovább a vendéget, hanem üljünk asztalhoz, és jöhet az estebéd! – rendelkezett királynői méltósággal, de nagyon kedvesen Rudnyánszkyné.

ILLUSZTRÁCIÓ: Valaczkai Erzsébet


HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK Mikszáth az asztalnál Thuróczyné mellett kapott helyet, aki az álomfejtésről beszélgetett, megkérdezve, hogy mit is álmodott az éjszaka? – Az éjszakai álmomra nem emlékszem már – válaszolt Mikszáth – de idejövet a szánon, a csengők csilingelésére, a fehér fátyollal belepett zúzmarás fák közt haladva, ebben az óriási nagy békességben parányit elszundítottam, és mintha rókát láttam, vagy lőttem volna... – Rókát látott, ez nagyon jó... rókát lőtt – hahotázott János gróf, és alig tudta türtőz-


tetni magát, mert arra gondolt, hogy nemsokára lesz itt majd nagy lövöldözés a kitömött nyúlbőrökre. Belevörösödve fulladozott a nevetéstől. A kegyelmes asszony szúrós tekintetétől azonban a lengyel gróf abbahagyta a kacarászást. – Kálmán, a vadászok álmoskönyve szerint a róka nem jó jel. Arra inti az embert, hogy legyen óvatos, mert csúnya tréfa készül ellene – mondta mit sem sejtve a kegyelmes asszony. Szinte a végszóra kopogtatott be az ajtón Matyej és jelentette: – Tekintetes urak és kegyelmes asszonyok, baj van a szénakazal körül! A nyulak megtámadták és keményen dézsmálják a téli holdvilágnál. Nem ártana közéjük durrantani...

Galambos Bernadett

Vadludak Intenek a vadludak, vége lett a nyárnak. Vénasszonyok nyara helyett, hideg szelek szállnak. Egyre süvít, egyre visít, bolond ez a szél! Vadlúd csapat pár nap alatt, már messzire ér.

– Igazad van fiam – vágta rá János gróf – közéjük kell pörkölni. A messziről jött vendégünké az elsőbbség! Kálmán, te vagy a mi emberünk, és jobb is a szemed, mint a miénk! – Így aztán nem volt kiút, előkapták Mikszáth puskáját. Kiléptek az udvarra, és hosszú léptekkel elindultak a kazlak felé. Mikszáth kezében volt a kétcsövű, de az agg veterán visszaparancsolta Matyejt. – Pristacs fiam, te itt maradsz velem, ne zavard a képviselő urat, elbánik az egyedül is azokkal a fránya nyulakkal – mondta és vállon ragadta. Matyej, a furmányos pákászvadász még soha nem érezte magát ilyen kínos kutyaszorítóban, de tartott János gróf haragjától. Jól ismerte a lengyelt, ha az egyszer begurult, akkor nem volt tekintettel senkire sem. Még azt sem tudta megsúgni az írónak, hogy hová rejtette el a reggel lőtt nyulait. Mikszáth, a konok palóc határozottan lépdelt tovább a havas úton. A titokzatos holdvilágnál termetes alakja szinte ringatózni látszott és egyre nagyobbra nőtt. A sejtelmes fényben később két, a nyúlnál hosszabbra nyúlt állatalakot pillantott meg. Hirtelen felismerte, hogy rókák... és oda duplázott. Felbukva ott is maradt a fehér havon, mindkettő. A tornác végéből elindult az öreg gróf, nyomában a kezeit tördelő Matyej. Mit indultak? Rohantak, s az aggastyán csaknem megelőzte a futásban a nála fiatalabb és fürgébb pákász-vadász mindenest. Messziről nem láthatta, hogy az író mire lőtt, és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Legalább tíz lépéssel előbb is ért a színhelyre és vette észre a havon fekvő két kárvallott ravaszdit, amelyeket bizonyára éppen a reggel lőtt nyulainak szimata csalt a szénakazlakhoz. – A kutyafáját, a teremtettét Kálmán! Te rókákat lőttél! Rókákat, hogy a rosseb csapjon bele! Gratulálok! – Kiáltott az öreg és az egyik rókát a magasba emelte, a másikat meg Matyej tartotta ugyanúgy a kitóduló vacsoravendégek hatalmas ovációjának kíséretében...

721

722

Magyar VADÁSZLAP z 2010. szeptember

SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Postabontás Nem rajtunk múlik A Magyar VADÁSZLAP októberi számában „Megtalálták az üdvözítő megoldást” címmel Punk János írására szeretnék néhány gondolatban reagálni, miután első olvasásra „kiverte a biztosítékot”. Természetesen tiszteletben tartom a cikkíró lesújtó véleményét a magyar hivatásos vadász állományról, de engedtessék meg, hogy ne értsek vele egyet. Néhány dolgon érdemes lenne elgondolkodni. Hivatásos vadászaink többsége minimum technikus vagy felsőfokú képesítéssel, nyelvtudással rendelkezik. Ugyanez nem mondható el az őket irányító személyek többségéről. Mindannyian azért lettek hivatásos vadászok, mert szenvedélyük a vadászat és szeretik a munkájukat. Sajnos nem rajtuk múlik, hogy nem hagyják őket érvényesülni. Mint minden szakmában, köztünk is vannak jobbak és roszszabbak, de hogy a többség alkalmatlan lenne feladatának ellátására, erős csúsztatás. Miután fogalmunk sincs arról, hogy milyen hatósági feladatokra gondol – ha gondol – a kormány, nehéz követelményeket állíta-


ni, amelyeknek már előre nem felelünk meg a cikk szerint. 2010 tavaszán, Bács-Kiskun megyében a vadgazdálkodási bizottság kérdőíven megkérdezte a vadászatra jogosultakat a következőkről: Hogyan értékeli a hivatásos vadászainak a szakmai felkészültségét: megfelelő 49%, kiváló 51%; Önálló, szervező, problémamegoldó képesség: megfelelő 49%, kiváló 39%; Kommunikációs készség: megfelelő 66%, kiváló 30%. Megjegyzem, a mezőőröknek már elegendő a 8 általános elvégzése, hogy jelvényt kapjanak és szélesebb jogkörrel rendelkezzenek, mint egy hivatásos vadász. Mi rosszabbak lennénk? Nem lehet a nemzeti kincset képező vadállományunkat ránk bízni? Akkor kíváncsi lennék, hogy kire lehet? Azokra a vadászokra, akik hajtásban lövik/lövetik válogatás nélkül a gímbikát, esetleg lámpa vagy infra céltávcső segítségével, mert a vadásztársaságnak nincs pénze? Élőhely-fejlesztés, ragadozógyérítés helyett ládából lövik a fácánt? Nem hiszem, hogy ahol tisztességes módon gazdálkodnak, vadásznak, ott sokat változtatna, ha a vadőr hatósági személy lenne. Valószínű, hogy nem hagyná, hogy lopják a vadat, fiatalon elejtsék a gímbikákat, tiltott eszközökkel vadásszanak. Ellenben nem kellene attól tartania, hogy ha eljárást indít, kirúgják.

Ha hagynák, hogy a vadgazdálkodást a hivatásos vadászok végezzék, mindenki jobban járna. A szakmát el kellene végre választani a szórakozástól, mielőtt túl késő lesz. Egy társadalmi tulajdont nem szabad szabadidőben kezeltetni. Hiába vannak jogszabályok, ha nincs aki betartassa. Megjegyzem, olyan vadásztársaságnál dolgozom, ahol a vadgazdálkodást a hivatásos vadászok végzik, és nem kezelik őket cselédként. Az, hogy az érdekképviselet „bebetonozott” tisztségviselőkkel van tele, kizárólag a vadászok érdektelenségének köszönhető. A változásokat a fejekben kellene kezdeni, aminek egyszer el kell kezdődnie. Farkas Tibor fővadász a megyei vadgazdálkodási bizottság elnöke A szerkesztőség megjegyzése: Alapvetően Farkas Tibor véleményével egyetértünk, de ne felejtsük el, hogy számos vadászatra jogosultnál „kamú” hivatásos vadászok „dolgoznak”, akiknek a nagy részét nem szívesen látnánk állami alkalmazottként. Információnk szerint, a hivatásos vadászok „államosításának” szándéka erősödik, de nem egyik napról a másikra fog megvalósulni. A mindent eldöntő részleteken még dolgoznak, a bevezetés időpontja is kétséges... addig bőven van időnk a témát alaposan megvitatni.

723

Az orosz kapu A száguldó expresszvonat zakatolása elnyomta társaim szunyókálásának hangjait. Álltam az ablak előtt és az éjszaka derengő fényében néztem a vonat mellett feketén ágaskodó fák és terebélyes bokrok suhanását. Még néhány óra és Moszkvában leszünk, majd repülő, s irány haza. Elmúlt, sőt, elrobogott ez a tíz nap. Gondolataim visszatértek az eltelt hetek, napok történéseire. Arcok, tájak, történetek, és megannyi vadászbeszámoló, házak, emberek, medve, jávor, fajdok, s még ki tudja, mi minden kavarog a fejemben, teljes összevisszaságban.

Moszkvában kezdődött, még az év elején. Az ottani vadászati kiállításon egy mackós alkatú, termetes orosz lépett a Szibériai Magyar Vadásztató Kft. standja elé s mosolygósan megkérdezte: Hogy megy az üzlet? Tóth Ferenc barátom – a Kft. ügyvezetője – tiszta oroszsággal válaszolta: Mehetne jobban is! Volna egy ajánlatom – jött a válasz. Leült Dedics Imre vadászati vezető mellé, előkerült a kávé, vodka, majd jött a vacsora. A beszélgetésnek se vége, se hossza. A találkozót több e-mail és telefon követte, majd egy meghívás: az invitálás Moszkvától mintegy ezer kilométerre észak-keletre szólt, Kirov járásba, Európa talán legnagyobb, magánkézben lévő vadász-

724

területtel rendelkező (1,2 millió hektár) társulásának (RT) vezetőitől. A fogadtatás méltó volt a cég nagyságához és hírnevéhez. Az udvarias bemutatkozások, a szokásos tájékoztatókat követően egy elegáns, minden igényt kielégítő étteremben, gazdagon terített asztalnál folyt az egyre inkább protokollmentes eszmecsere. Megbeszéltük, hogy a rövid idő ellenére a lehető legtöbbet megmutatnak a vadászati lehetőségekből, a szállásokból, valamint megbeszéljük az együttműködés lehetséges részleteit. Szeptember 8-án már indult is medve- és jávorvadászatra az első háromtagú csapat. Tóth Feri elkísért bennünket az első vadászatra.

Mint kiderült, rendkívül jól tette: a moszkvai forgalom miatt sajnos nem értük el a Kirovba induló expressz vonatot, ám nyelvtudásának és leleményességének hála, néhány óra múlva már kényelmesen nyúltunk el a vonat hálófülkéjében. A késés miatt reggeli helyett ebéd várt bennünket a célnál. Másnap négykor ébresztő és kimentünk az erdőre cserkelni. Párás, de friss hajnalban lépkedtünk hangtalanul. Váratlanul egy fasor mentén, mintegy húsz-huszonöt méterre feltűnt egy kölyök mackó. Meglepődtünk. Ő is. Felállva ránk bámult, aztán, iszkiri, hangtalanul beugrott az erdőbe. Kísérőnk két-három évesre becsülte. Még fel sem fogtam, hogy


KÜLVILÁG életemben először láttam medvét állatkerten kívül, Vologya már rángatta is a kabátom ujját és mutatott a homályba. Először semmit nem láttam, majd lassan kibontakozott a selymes pára mögött valami „gombócféle”. Medvegy – mondta kísérőm. A többieket hátrahagyva, settenkedni kezdtünk. Egyre közelebb és közelebb kerültünk az eszegető medvéhez. Körvonala már tisztán látszott, megpróbálkoztam a lövéssel. A Merkel SR 1-es 9,3x64es tölténye hatalmas dörrenéssel törte szét a csendet. A maci egy nagy ugrással eltűnt az erdőben. Aztán csend, mérhetetlen csend. Vajon mi történt? Úgy éreztem, eltaláltam, de ismétlésre az erdő közelsége, valamint a medve gyorsasága, na meg az én kalapáló szívem miatt nem került sor. Utóbb korholtak is sokat: „Itt lőni kell, nem tűnődni!”. A reggelt megvárva, Vologyával ketten eredtünk az erősen vérző medve nyomába. Minden fatörzs mögött támadó medvét feltételezve, mintegy két órát tudtunk haladni a sűrűben, majd a vért lassan elvesztve abbahagytuk a követést. Nagyon bántott a dolog, mert sajnálok minden oktalanul kioltott életet, s ezt a lövést nem élhette túl a medve. Álltam a szűk vasúti folyosón és a monoton zajban még mélyebben éreztem kudarcom. Aztán eszembe jutott, József miként lőtte meg kiválóan saját maciját, szintén egy reg-

geli cserkelés alkalmából és hogyan tuszkoltuk be azt az UAZ hátuljába. Miként fogyott üvegszámra a vodka a medve bundájának lefejtése közben… Még most is elnevetem magam, amikor eszembe jut, hogyan lopakodtunk több száz métert a gazos réten, mezítláb, kabát nélkül egy nagy hím medve közelébe. Úgy ötvenhatvan méterre megközelítettük. A magas növényzet miatt elhatároztuk: vezényszóra felállva egyszerre adjuk le a végzetes lövést. Így is történt. Volna. Felpattanva, lövésre emelt fegyverrel a kezünkben csak egymást bámultuk bambán orosz barátommal, mert a medvének csak a hűlt helye volt. Elment. Kivárta a majd’ egy órát, amíg megközelítettük, majd egy szempillantás alatt köddé vált. Aztán láttam magam előtt a jávorbika esetlen testét, amikor a szívét átjárt lövedék miatt már nem tudta folytatni a nász felé vezető útját. Társaim örömét, a küzdelmet, ahogy emberfeletti erővel, hatan alig tudtuk betessékelni a „dobozos” UAZ amúgy sem túl tágas hátuljába, pedig még kötelet és csigát is használtunk. A bocsaikat vezető és védelmező medvemamákat, amelyek figyelmét semmi sem kerülhette el. Mégis micsoda élmény volt szinte karnyújtásnyira megközelíteni őket, néha csak egy szénakazal „védelmében”! Józsi barátom még le is fényképezte őket. Most is feláll a szőr

a karomon, amikor az értem érkező autó hangját és mozgását mellettem felállva figyelő hím medve szuszogása elevenedik fel bennem. Három méter sem választotta el a fejét az ülőkéről lecsüngő lábamtól. Félelmemben mozdulni sem mertem. Esélyem sem lett volna használni a csodálatos, félautomata Merkelt, helyette zavaromban próbáltam ráfújni leheletemet. Attól-e, vagy talán az autó látványától, néhány perc után, nagy robajjal elment. Egy biztos: nem lett igazuk azoknak a barátaimnak, akik aggódva búcsúztattak a reptéren – nincs ott vad, öcsém, kár kiadni ennyi pénzt! Jelentem: nem is került olyan sokba és vadból van annyi, de annyi… Csak medvéből több tucatot láttunk. Igaz, mindössze egy esett József jóvoltából, de erről mi tehettünk, no meg a vadászszerencse. A fajdokról, szalonkákról, a vonuló libákról, kacsákról, a folyókban fickándozó halakról már nem is teszek említést. A megbabonázó, néha elképesztő fényeket, árnyakat produkáló hajnalokról és tájakról nincs mit leírni. A folyók ezüstös csillogásáról, a fák őszi ruháiról, s a levegő zamatáról mit is mondhatnék. Számomra kinyílt egy nagyszerű kapu az orosz vadászatok felé.

ŐSZE LÁSZLÓ

[email protected]

Az egyik jármű amivel az orosz tundrán kölekedtünk


725

726


HUMOR

Nemzetközi karikaturisták alkotásai A III. bajai nemzetközi karikatúra pályázat vadászati témájú alkotásaiból válogattuk az alábbi összeállítást.

Alexander Dubovsky (Ukrajna) – Zsákmány Valery Momot (Ukrajna) – Tudni illik, hogy mi illik

Bozo Stefanovic (Bosznia-Hercegovina) – Aki korán kelne, medvét lelne

Louis Pol (Ausztrália) – Aktív természetvédők


Ivan Haramija (Horvátország) Célra tarts!

727

728


RETRO TRO

Visszapillantó Rovatunkban a VADÁSZLAP 15 és 10 évvel ezelőtti, novemberben megjelent írásaiból szemezgetünk, amelyek aktualitásukkal, különlegességükkel, mondanivalójukkal talán még ma is érdekesek lehetnek.

Új vezérkar az OMVV élén Ilyen már igencsak régen volt – minősítettek az ország minden részéből érkező küldöttek a KSH székházban, október 4-ikén, az Országos Magyar Vadászati Védegylet országos választmányi gyűlésén – amikor is kiderült, hogy a küldöttek csaknem 95 százaléka megjelent. A várva várt tisztújító választás előtt szigorúan átvizsgálták (újra) a szavazásra jogosultak számát. Benedek Fülöp levezető elnök , dr. Diviánszky Jánost, a jelölő bizottság elnökét kérte fel, hogy ismertesse a bizottság javaslatát, amely után – természetesen – a küldöttek külön is tehettek javaslatokat a listára való felkerülésre, ha azzal a jelenlévő küldöttek 50 százalékánál több egyetért. Nem hozott meglepetést az eredményhirdetés: Elnök: dr. Székely László, Benedek Fülöp egyesületi-, és Feiszt Ottó vadgazdálkodási alelnök. Ügyvezető elnök: Pechtol János, az elnökség tagjai: dr. Diviánszky János, dr. Móra István, dr. Csoma Antal és Kocsner Antal. A felügyelő-bizottság elnöke: Imre János, tagjai: Domján Lajos, dr. Dobák Dezső, dr. Döbrössy Iván és Farkas László. 2000/11. szám 8. oldal

Vélemény „Tizenkét évi érlelés után hamarosan osan új vadászati törvényt alkot a magyar gyar parlament. parlament A hivatalos vélemény, amelyet a szaktárca megfogalmazott: a legutóbbi öt év legszakszerűbb és az európai normákat a legmeszszebbmenőkig követő agrártörvény kerül a képviselők asztalára. A politika és hatalmi adminisztrációs körökön kívül álló szakemberek jó része másként vélekedik. Az Országos Erdészeti Egyesület szeptember végén hivatalos felkérésre született véleménye például így hangzik: a tervezet alapvető kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt szerintünk a földtulajdonos vadászati joga névlegessé silányul, sőt „kiüti” a rendszerváltás alatt eddig elért eredmények jelentős részét is”(…) A zseniálisan megszövegezett törvénytervezet úgy mondja ki a régen várt alapelvet – a vadászat joga a föld tulajdonosáé –, hogy a többi paragrafussal „kárpótlást” ígér a vadászok szűk csoportjának. Vagyis a törvény idegen a demokráciától és a piacgazdaságtól, s valójában egy anakronisztikus rendszert védelmez. 1995/11. szám 8. oldal

Mag-Magyar apróvad-gazdálkodók egyesülete Új, civil szerveződésű, vadászati szervezet alakult Fonyódon, október 19-én. A szervezet célja a hazai apróvad-gazdálkodás helyzetének javítása, a gazdálkodók segítése, és az Országos Vadgazdálkodási Tanács megbízásából készült hosszú távú apróvad-gazdálkodási program segítése, a megvalósítás részletes feltételrendszerének kidolgozása. Gazdálkodó szervezetek, vadászatszervező irodák, vállalkozások, valamint a szakterület és a tudomány kiválóságaiból alakult szervezet megvitatta és elfogadta az előkészítő bizottság által előterjesztett alapszabályt. Ezután került sor a tisztségviselők megválasztására. A szervezet általános elnöke Kanizsay Gábor, a Hunnia Kft. tulajdonosa és ügyvezetője, alelnökei: dr. Faragó Sándor, dr. Palkovics György, Páskay Sándor és Simon Károly. A szervezet célja egyfelől az apróvad-gazdálkodás romlásának megállítása, másfelől az ökológiai adottságainak kihasználása, amely a behatárolhatóság ellenére még bőséges lehetőségeket kínál. Az egyesület „szolgáltatásainak” részletes kidolgozása már az új vezérkar és tagság feladata lesz. 2000/11. szám 27. oldal

Elhúzódott a bőgés Minden bizonnyal a rendhagyó vénasszonyok nyara okozta a szarvasbőgés elhúzódását, mert még október második felében is több területen „orgonáltak” a bikák, főként a fiatalabbja. Ilyenre még az öregebb vadászok sem igen emlékeztek. Külön örömére szolgált ez azoknak a vadászoknak, akiknek meg kellett várniuk, míg a külföldiek hazamentek, így az idén sokaknak sikerült bőgő bikára vadászni, amelynek hangulata semmi máshoz nem hasonlítható. 1995/11. szám 16. oldal

Válogatás az év legjobb trófeáiból

Szó szerint „A statisztikák szerint a világrekordként jelzett tíz gímagancsból öt díszítette egykor magyar bika büszke fejét, a három „világbajnok” őzbakból egy, s az öt dám „lapátból” mind az öt Magyarországon került terítékre” – sajnos szó szerint így adta hírül a Blikk Késik a vadak szerelmi órája című írását, amit így folytat: „Összezavarodott az erdei vadak biológiai órája. Késik a szarvasbőgés, a nőstények egyelőre nem lobbantak szerelemre a hímek iránt, bármilyen impozáns agancsot is hordanak. Márpedig amíg a szarvasok között nem dől el az erősorrend, addig vadászati tilalom van érvényben, ami kisebb kalamajkát okoz a vadászturizmusban”. 1995/11. szám 8. oldal


A korábbi években elkezdődött negatív tendenciák tovább tartanak a 1995-ös évben, annak ellenére, hogy az ország néhány területén már van látható jele a szarvassal történő gazdálkodásnak. Szeptember végéig 3538 gímszarvasagancsot mutattak be bírálatra, melyek közül a legnagyobbak a képeken láthatók. 1995/11. szám 7. oldal

MÉSZÁROS JUDIT [email protected]

729

SAJTÓSZEMLE Vadászatról, vadgazdálkodásról szóló cikkek szemléje

Határon innen és túl Nem ekkora marha! „Ez még csak nem is rosszindulat, mert nem éri el a rosszindulat szintjét, pedig látszik, hogy azért írják. Ez lehetetlen, ez butaság. Az ilyenfajta cikkben az az egyetlen odafigyelendő dolog, hogy ezért valaki pénzt vesz föl” – mondta Bodrogi Gyula a TV2 Mokka című reggeli műsorában azzal kapcsolatban, hogy állítólag Stohl András annak ellenére ejtett el egy szarvast Zirc környékén, hogy májusi közúti balesete miatt elvették a fegyvertartási engedélyét. „Biztos, hogy nem. Ki az a marha? Andrissal nagyon sokat vadásztam, nagyon fair vadász” – fejtette ki a véleményét a Nemzet Színésze. Azt nem tartja kizártnak, hogy Stohl elment Zircre, ám szerinte „attól, hogy valakinek elveszik a jogosítványát, egy taxiba beülhet”. Vujity Tvrtko kissé értetlen volt, ezért Bodrogi elmagyarázta, mi a vadászat lényege. „Naivitás azt hinni, hogy a vadászat arról szól, hogy megyünk és aztán bumm. A vadászatnak ez a vadgazdálkodási része. A vadászathoz az erdő tartozik, a mező, a levegő, a szabadság érzése.” Forrás: Velvet 2010. szeptember 28.

lálékuk a mezei pockok és más rágcsálók, valamint a téli vadászatok során az erdőben maradt zsigerek és a sérült vad. A szakember szerint, ha az aranysakál egyszer „rákapott” a könnyebb táplálékszerzésre – például a fiatal birkákra –, akkor lépni kell. Bár az állat soha nem volt védett, vadászata az idei esztendőtől az év bármely szakában engedélyezett; ehhez azonban a területileg illetékes vadásztársaság és a tulajdonos megegyezése szükséges. MTI 2010. szeptember 27.

Puska a zálogházban A gazdasági válságra való tekintettel, újszerű kezdeményezéssel állt elő egy Nürnberg közeli cég. Az előzetes engedélyek alapján, az anyagilag megszorult vadászok és sportlövészek fegyvereire kedvező feltételekkel zálogkölcsönt nyújt. Tapasztalataik szerint a zaciba beadott fegyverek 90 százaléka időben visszakerül jogos tulajdonosához. Ez az üzletpolitika is igazolni látszik azt a német közmondást, hogy a végén valaki mindig nyer. Forrás: Pirsch, 2010. 19. szám

Mámoros medvék Aranysakál tizedeli a birkákat Egy hónap alatt kétszázötven bárányt öltek meg aránysakálok a Homokszentgyörgy melletti Marietta-pusztán (Somogy megye); Varga János gazdálkodó kára csaknem három millió forint. Horváth Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park tájegység vezetője szerint Belső- és Dél-Somogyban nagyszámú aranysakál él. Fő táp-

730

Az Észak-Amerikáról szőtt vadászálmok egyik színhelyén, British Columbiában, az eldugott völgyekben, nyaranta intenzív illegális kendertermesztés folyik. Az ottani rendőrség legutóbb nehéz feladattal találkozott. Egy 2300 tövet tartalmazó és közel 1 millió kanadai dollár feketepiaci értékű ültetvényt fekete medvék, mosómedvék és elvadult házi sertések őriztek. A rendőröknek azonnal

feltűnt az állatok szokatlan viselkedése, az egyik „belőtt” fekete medve kényelmesen helyet foglalt a járőrkocsi tetején, míg a narkós mosómedvék a rendőrökkel barátkoztak. Feltételezések szerint az eddig ismeretlen tettesek kábítószer tartalmú kutyaeledellel szoktatták helyhez a vadat. Forrás: Deutsche Jagdzeitung, 2010. 10. szám

Schindler kívánságlistája Ez év augusztusának végén Norbert Schindler, a rajna-pfalzi mezőgazda- és vincellér szövetség elnöke szokatlan javaslattal fordult a tartományi környezetvédelmi miniszter asszonyhoz. Az egyre növekvő vadkárok miatt – mint végső eszközt – kérte a Szövetségi Véderő, azaz

a Bundeswehr fegyveres bevetését a vaddisznók megfékezésére. Az eszement és alkotmányellenes kérést a miniszter asszony elutasította, ugyanis a Bundeswehr belföldön nem vethető be. A mezőgazdasági hivatalok kimutatásai szerint pedig az ez évi vadkárok átlagos mértékűek. A javaslat jogos bírálói szerint még szerencse, hogy Schindler úr nem a NATO-t hívta segítségül. A rajnapfalzi vadászszövetség szerint a vadászatot – éppen úgy, mint de Gaulle szerint a háborút – nem szabad katonákra bízni. Forrás: Jäger, 2010. 10. szám

Plavetz János, a Szabolcs-SzatmárBereg megyei vadászszövetség titkára, megyei fővadász és dr. Berecz Gábor, a kisvárdai Rákóczi Vt. elnöke kitüntette azokat a rendőröket, akik eredményes felderítő munkát végeztek a megyében. A vadorzás felszámolására, az illegális tevékenységek visszaszorítására, a területen működő vt.-k és a Kisvárdai Rendőrkapitányság között hosszú távú együttműködés készül. IV./49. szeptember 29. Szeptember 25-én, az avatóünnepség után immár a nagyközönség is megtekintheti az eredeti állapotában helyreállított egykori hajósi érseki vadászkastélyt (BácsKiskun megye), amelyet a pusztulástól mentett meg a megyei önkormányzat beruházása. A dél-alföldi régió legnagyobb barokk kastélyának felújítása tavaly ősszel kezdődhetett meg a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat sikeres uniós pályázata nyomán. A projekt 563 millió forintos költségvetéséhez 472 millió forintot biztosítottak uniós forrásból. A beruházással helyreállították a XVIII. században épült főúri lakot, ahol korszerű bemutatóközpontot alakítottak ki. IV./49. szeptember 29. Negyedik alkalommal rendezték meg a Bakonyerdő Zrt. sárosfői vadászházánál a trófeamustrát, amit Peer László erdészeti igazgató kezdeményezett. Varga László vezérigazgató elmondta, hogy a rossz időjárás miatt a szarvasbőgés fő időszaka egy hétről négyöt napra szűkült szeptember 19étől. Ebben a pár napban 65 bikát lőttek, ami jó teljesítmény. A Bakonyerdő zömében erdőből álló vadászterületein szeptemberben 161 szarvasbikát ejtettek el, ezek átlagos agancssúlya hat kilogramm volt. Százharmincat elbíráltak, ennek a fele érmes lett. A trófeák közül 20 volt nyolc kiló feletti, egy átlépte a tízkilós álomhatárt. IV./51. október 13.


AKTUÁLIS

Kinyíró könyv a beírókönyv? Folytatás a 693. oldalról

A várható befejezés bejegyzése különlegesen tudták egymást elviselni. Tízen aktívak és „szefontos, mert azt követően – bármi történik is – rencsések” voltak, ők lőtték meg a „tervet”. Jára bejegyző semmiféle vadászati tevékenysé- tak volna a többiek is, de nekik vad már nem get jogszerűen nem folytathat. „Idegen” sze- jutott. Így az öt tag – aki ugyanannyi díjat és mély nem jegyezhet be, mert vendég-, vagy egyéb hozzájárulást fizetett – megelégelte bérvadász esetén mindent a kísérőnek kell ezt az elosztást. Összefogtak hát és szorgosan, felváltva figyelni kezdték a „tízeket”: Észrevetbeírnia. Annyit viszont mindenképpen hozzá kell ték, úgy oldják meg a beírást, hogy aki közülük tenni, a beírókönyvben – mint a totóban – először érkezik a beírókönyvhöz, az akkurátu13 rubrikát kell mindenkinek szabályosan ki- san bejegyzi a többit, aztán mobilon az egész töltenie. Elvileg bárki, bármelyiket el tudja területet egymás közt „szétosztják”. Mivel szúrni, és egyáltalán nem biztos, hogy valaki a a kifigyelt „tízeknek” hiányzott a beírókönyvhibát helyben észreveszi. Végtére is ezt senki ben a saját kezű aláírása, feljelentették őket nem a fűtött szobában, jó fényviszonyok mel- a vadászati hatóságnál. Két évig így öten valett, íróasztalnál tölti ki, hanem – külterületen, dászhatnak legálisan a vadászterületen… § ahogy mondják: ha esik, ha fúj. Ha pedig valaki mindenképpen balhét akar csinálni, akkor jön A beírókönyv „veszélyes fegyver” is lehet. a jól ismert érv, amely szerint nincs mérlege- Nem túl gyakori, de elgondolkodtató, hogy lési lehetőség. Néhány tanulságos történet: a táppénzellenőr a beírókönyvbe tett saját § kezű bejegyzése alapján nyilvánította az akNapjainkban történt, hogy egy vadász- kor betegállományban lévő vadászt táppénztársaság tagja meghívott vadászvendégé- csalónak. § vel együtt vaddisznó lesre, egész éjszakára szabályosan beírta magát. A két magasles A jelenlegi előírások szerint, ha a vadász egymástól száz méterre volt. A disznók nem beírta a „könyvbe”, hogy mettől meddig tarjöttek, jött viszont a vadőr két rendőrrel. A les tózkodik a körzetben, vagy a lesen és nem lőtt alatt megálltak. Felszólították, hogy másszon semmit, akkor nem kötelező visszamennie és le a lesről, mert itt most fegyver- és okmány- kiiratkoznia. Megtörtént azonban olyan eset, ellenőrzést tartanak. Meg is szondázták, de hogy a vadász beírta magát és a vadászat előminden „eredmény” negatív lett. Nem járt re látható befejezését, kifelé menet azonban jobban a vendégjegyével meghívott 77 éves a cudar időjárás miatt a járművével megcsúvadásztársa sem, aki vagy fél évszázada jár va- szott és belezuhant egy mély árokba. Súlyosan dászni, de ilyen felejthetetlen élményben még megsérült, a lábát törte és a beázott mobilja életében nem volt része. Utánuk még nem is használhatatlanná vált. Csak másnap reggel kevesebb, mint nyolc, hosszú, méla lesen ülő, kezdték keresni. Szerencséjére élve maradt, de feszülten várakozó - ugyan disznókra váró, de járhatott volna sokkal rosszabbul is. ilyen kapitális disznóságra nem számító - társuk Összegzésként szögezzük le: részesült még eme meg- a vadászoknak az a dolguk, hogy minden körülmény között rázó vadászélményben. tartsák be a vadászat írott és íratlan szabályait. Ez azonban csak Ezek után – mi mást te- akkor várható el joggal, ha a kötelezettségek egyértelműek, félhettek volna a tönkretett reérthetetlenek és megakadályoznak – akár alulról, akár felülről – vadászat helyett – be- minden ismert vagy lehetséges visszaélést. Ha a beírókönyv kömentek a vadászházba. rüli visszásságokat a jogszabálykészítők (is) megismernék, akkor A vadőr elmondta, hogy elkészülhetne már végre egy olyan javított, vagy újrafogalmaamikor a rendőrök meg- zott változat, amely nem a „kinyírást”, hanem a valódi biztontalálták, rögtön elkérték a ságot szolgálná. mobilját, nehogy véletlenül értesíteni tudja a kint levőket. Az ilyen rendőri intézkedések jogszeAz összeállítást készítette: rűsége alaposan megkérdőjelezhető. Agyaki Gábor, § dr. Balázs István, Homonnay Zsombor, Az újonnan alakult vadásztársaságban mindSomfalvi Ervin össze tizenöten vadásztak, de még így sem


Török József (1951–2010) Már nem is emlékszem, hol és hogyan ismerkedtünk meg. Arra viszont határozottan, hogy vadászkollégáimmal együtt, meghívott a Sümeg melletti, sarvalyi területre szalonkázni. Amíg a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság létezett, s amíg az erdőgazdaság vadászati vezetője volt, nem múlt el egyetlen március sem, hogy egy-két napig ne szalonkáztunk volna közösen. Mekkorákat vitatkoztunk a szarvasok számáról, a terelő vadászatok elterjedéséről, a vadászati törvényről, a vadászterületek felosztásáról, egyáltalán a vadgazdálkodás aktuális helyzetéről. Hiába minősítettük egymás sokszor eltérő véleményét, hiába találtunk ki – nem éppen udvarias – programot a másiknak, a barátságunk töretlen maradt. Erdőmérnökként végzett Sopronban, a farkasgyepűi erdészetnél lett erdőművelési műszaki vezető, innen került 1979-ben – 28 évesen – a keszthelyi központba vadászati vezetőnek. Mindenki tudta, hogy 1999-ben egyáltalán nem szakmai, hanem kimondottan politikai szempontból kellett megválnia az erdőgazdaságtól. S mint annyi más vadászati vezető, aki évtizedeket töltött el a vadászat kötelékében – kényszervállalkozóként – vadászatszervező irodát hívott életre. A Nadler Herbert vadászati irodának kellett gondoskodnia a család megélhetéséről, a négy gyermek felneveléséről. Nem tudom milyen ember, milyen főnök, milyen vállalkozó, milyen férj, milyen apa volt. Csak azt tudom, hogy nagyon jó barát volt, akit nem volt könnyű meggyőzni, ha ellenvéleményen volt... amit a legelvadultabb vitában is mosolyogva közölt. Merthogy Török Jóskának felejthetetlen – milyen nehéz most leírni – „volt” a mosolya, a nevetése. Számomra és gondolom még nagyon sok barátjának, ismerősének, erdész és vadásztársának valahogy így, mindig mosolyogva marad meg az emlékezetünkben. 731-css-

Jegyzékbe vették a solymászatot Szeptember 17-én dr. Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztérium vezetője átadta a Nemzeti Kulturális Szellemi Örökség Jegyzékébe történt felvétel hivatalos oklevelét: ezzel a hivatalos aktussal a magyar solymászat bekerült e jegyzékbe. Magyarország 2006-ban csatlakozott az UNESCO szellemi kulturális örökségről szóló nemzetközi egyezményéhez. A közösségek maguk jelentkezhettek a kihirdetett listára, amelynek összeállításában a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezeti egységeként működő szellemi kulturális örökség igazgatóság nyújtott segítséget. A solymászok érdekképviseleti szervezete a nemzeti jegyzékbe vétellel együtt az UNESCO nemzetközi jegyzékébe történő felvételt is kezdeményezte, amelynek százhatvan eleme között – 2009 óta – mindössze egy magyar kultúrkincs található, amely nem más, mint a mohácsi busójárás.

Jogszerűtlen lépés? A BRFK rendészeti és fegyverügyi alosztályán a vadászfegyver tartási engedélyek megújításakor, az orvosi alkalmassági igazoláson túl, külön orvosi igazolást kérnek arról, hogy a „régi” vadász nem áll pszichológiai kezelés alatt. Ne ragozzuk, hogy ez mennyire jogszerű vagy sem, csupán arra figyelmeztetjük a budapesti vadászokat, hogy egy úttal – biztos, ami biztos – kérjenek az orvosi alkalmassági igazolás beszerzésekor egy ilyen igazolást is a háziorvosuktól. Dr. B. I.

Gratulálunk A közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját Mráz János, az ismert vadászfestő. A Szegeden élő művész rendszeresen készít illusztrációkat vadászati írásokhoz, képei, rajzai többször megjelentek a Vadászlapban is. Valószínűleg sokan nem tudják, hogy ő tervezte a Vadászati Kulturális Egyesület emblémáját, melynek központi figurája egy vándorsólyom. Több év hajtóskodás után 1981-ben lett vadász. A Domaszéki Széchenyi Vt. tagja, de az ország sok vidékére eljutott már baráti meghívások révén. Trófeagyűjteményében nem egy érdekes darabhoz jutott munkája révén, hisz egy szép olajfestményért sokan ajánlanak neki vadászati lehetőséget. Mráz János kerámia szakon végzett a Szegedi Iparművészeti Szakközépiskolában. Gyakorlati tudását a zebegényi és a mártélyi szabadiskolákban fejlesztette. Sokat dolgozott grafikusként. Alkotásain ma is átsüt a grafikai indíttatás lendülete, a vonalak artisztikus kezelése. Egyaránt jól kezeli az olajfestéket és az akvarellt. Tagja a természettel foglalkozó képzőművészek társaságának, az Altamira Egyesületnek, valamint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Szeptember közepén barátai és tisztelői kiállításon köszöntötték születésnapját. A Szeged sétálóutcájában lévő Gulácsy Galériában 32 képét állította ki. A tájképek mellett portrékat, csendéleteket, és állatokat ábrázoló festményeket láthatott a közönség. M.T.

A 14 éves egyetemi oktató

Elgázolt állatok Naponta közlekedem a Püspökhatvan (Pest megye) és Galgaguta (Nógrád megye) közti, alig 10 kilométer hosszú útvonalon, s vadász lévén, természetesen „vadász szemmel” nézek vezetés közben is. Az elmúlt két hónapban hat rókát, két borzot, egy vadmacskát és egy szarvastehenet ütöttek el az autók. Ki tudja, ezen kívül még hány állat volt, amely a közlekedés áldozata lett, de nem az úton, hanem attól kisebb-nagyobb távolságra pusztulhatott el. Hogy őz, fácán és nyúl nem maradt az úton, annak a „gazdag” ragadozóállományon kívül az is lehet az oka, hogy – ehetők lévén – a gázoló, vagy az utána arra jövő valamelyik autós magával vitte. Czerovszkyné, Korita Tünde

732

A „tanár úr” és hallgatói A Baranya Vadászkürt Együttes második alkalommal tett eleget a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet meghívásának. A két alapító tag, Agyaki Gábor és Gáspár Géza, valamint az alig 14 éves Hock Norbert segédletével, augusztusban négynapos kürtöstanfolyamot tartott az idén végző vadgazda mérnököknek. A találkozó célja az volt, hogy mi, végzős hallgatók megismerkedhessünk az egyetemi tanulmányokban alig említett vadászkürtölés kialakulásával, történetével, hagyományaival, amely szerves része a magyar vadászati kultúrának. A kürtölést gyakorlatban is kipróbálhattuk, elsajátíthattuk a legfontosabb kürtjeleket és dallamokat. Bízunk benne, hogy a szakmában elhelyezkedve, mi is tovább öregbíthetjük a szép kürtös szokásokat. Reméljük, hogy a tanfolyam hagyománnyá válik és jövő nyáron ismét találkozhatunk a hűség városában! Miklós Julianna


HÍREKTUDÓSÍTÁSOK

Nem okozott vadelhullást a vörösiszap-katasztrófa Bár a szakhatóság vadászati tilalmat rendelt el több, a vörösiszapkataszrófában érintett vadásztársaságnál, az eddigi felmérések szerint a vadállományban nem okozott komoly kárt az ipari havária. Már a gátszakadás napján, október negyedikén elrendelte a Veszprém megyei vadászati felügyelőség a vörösiszap-lavinával fertőzött kilenc vadászterületen a vadászati tilalmat, majd két nappal később ezt újabb két vadászterületre is kiterjesztette. A Magyar VADÁSZLAP által megkeresett vadásztársaságok egybehangzóan arról számoltak be, hogy nem tapasztaltak vadelhullást, mérgezést vagy a marólúg okozta sérüléseket. Ugyanerről tájékoztatta lapunkat a megyei MgSzH is. Kizárólag a környező patakokban, folyókban találkoztak a katasztrófa következményeivel, tömeges halpusztulással. A vadásztársaságok képviselői arról nem kaptak tájékoztatást, hogy közép- vagy hosszú távon lehet-e bármilyen káros következményre, utóhatásra számítaniuk. A megyei szakemberek szerint a várható talajcsere és esetleg az eddigi, mezőgazdasági területek más irányú hasznosítása miatt fellépő élőhelyváltozás lehet hatással a vadállományra. Lapzártánkkor megkezdték a vadászati tilalomról szóló rendelkezés felülvizsgálatát.

Több mint ezren a Gerjementén Az idén harmadik alkalommal megrendezett Gerjementi Vadásznap helyszínéül ezúttal Pilis várost választották a szervezők. Fél 10-kor lépett színpadra a Pipacs Kürtegyüttes, majd a kürtjelek után lovasfogattal a színpad elé hozták az aznap reggel elejtett dámot. A Vadászkamara érmeit a Pest Megyei Vadászkamara részéről Rácz Gábor és Nagy István, a Vadászati Kulturális Egyesület Hubertus keresztjeit pedig az egyesület elnöke, Oláh Csaba adta át kitüntetetteknek. Nimród érmet kapott: Hajdu László és Antal László. Az Országos Magyar Vadászkamara aranyérmét kapta: Török Pál, Szarka Ferenc. Aranyszarka kitüntetést adtak át Horváth Zoltán, Takács Dániel, Sas István, Novák Attila, Sezák István, Győri István, Szőke Attila, Török Pál, Szabó József hivatásos vadászoknak. Hubertus kereszt arany fokozatú kitüntetést Povázsan Pál, dr. Grónás Tibor, Csontos Csaba, Zelenka Pál, ezüst fokozatot Mányokiné Hoffer Katalin, Kocsis Imre, Kovács Imre, Pintér Károly, Széll Zoltán vehetett át. A kitüntetések átadása után Pángyánszky Ágnes lelkész tartott ökumenikus misét a szép számmal öszszegyűlt látogatók számára. A megnyitó után tudáspróbára hívták a szervezők a háromfős vadászcsapatokat, melyen tesztkérdésekben mérhették össze tudásukat a versenyzők. A fenséges és bőséges ebéd után – amelyet a házigazda Pilisi Petőfi Vt. tagjai főztek és osztottak ki a látogatóknak – Bodrogi Gyula szórakoztatta a közönséget. A Kossuth-és Jászai Mari díjas színész műsora után a Gerjeparti fúvós egylet és a Pilisi Hip-Hop zenekar koncertje következett. Délután hirdették ki a főzőverseny, a vadász-tudáspróba eredményeit. A színpadi programok mellett egész napos szabadtéri programok is várták a vadásznapon résztvevőket. A piactér melletti nagy vásárterületen solymász-és vadászkutya bemutatót tartottak, valamint egész nap a gerjementi vadászok trófeáit tekinthették meg a látogatók. A távoli országok vadászkalandjairól a műsorok szüneteiben a gerjementi vadásztársaságok tagjai tartottak élménybeszámolót, többek között kanadai rénszarvas, tanzániai kafferbivaly, víziló, és kőszáli kecske vadászatokról. A nem vadászok is kiválóan érezhették magukat, hiszen egész napos gyermekfoglalkoztató várta a kicsiket, a nagyokat kirakodóvásár, a vadásznap teljes ideje alatt pedig kocsik indultak, hogy a látogatók megcsodálhassák a Gerjementi forrásvidéket.


Vadászklub Bács-Kiskunban A kezdeményezés Kakuk Mihály vadásztársunk érdeme, aki helyet biztosított a Vadászklubnak Kalocsán, a Dublin sörözőben, ahol kulturált körülmények között tudjuk a klubtalálkozókat megtartani. 2010 tavaszától minden hónap első keddjén tartunk találkozót, 40-45 személy jelenlétével. A részvétel természetesen ingyenes, és rendszeres programként két vadásztárs egymással összefogva valamilyen ételcsodával próbálja elkápráztatni a társaságot. Előadóink voltak többek között: Kammermann Péter, a Duna-Dráva Nemzeti Parktól, aki Gemencről vetített fotókat, míg Felső Barnabás a Sárközről beszélt. Miskei Ferenc, a Homokmégyi Dózsa Vadásztársaság vadászmestere, Farkas Tibor a megyei vadgazdálkodási bizottság elnöke a megye szarvasállományáról és a mezei nyúlról tartott előadást. Klubunkat megtisztelte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is, aki a készülő, új fegyvertartási rendeletről beszélt. Az októberi találkozón Miskei Ferenc a Dózsa Vt. területén szeptemberben terítékre került 9 bikát mutatta be, amelyekből 3 arany, 4 ezüst és 2 bronzérmes minősítést kapott. Neves előadókat szeretnénk felkérni következő klubnapokra is, így a sakál életmódját, táplálkozási szokásait dr. Heltai Miklós ismerteti. - M.F. -

Jogtalan bevétel Nem tudni, kinek, de hogy valakinek, vagy valakiknek jó üzlet, az biztos. Sajnos nem árulhatjuk el a vadásztársaság nevét, ahol a vadőr a „légycsapóért”, azaz hivatalos nevén a vadazonosító jelért minden vadászni akaró vadásztól 5 ezer forintot kér. Fizetni kell – bizonylat nélkül – és a befolyt összeget vélhetően nem a vörös iszap, vagy árvízkárosultak megsegítésére fordítják...

733

Országos bajnokságok eredményei

Verseny vadászjelölteknek

Az idei Skeet Országos Bajnokságot férfi 125 korong kategóriában Bokor Bálint (Szombathelyi KSE) nyerte. A juniorok 125-ös kategóriában Fülöp Zoltán (Visegrádi ELK), a női 75 korongos versenyben Pongrátz Bianka (H. Bolyai SE) végzett az első helyen. A férfi csapatversenyt a Bokor Bálinttal, Filipánits Árpáddal, Poppella Andrással felálló Szombathelyi KSE „társulat” nyerte. A Trap Országos Bajnokságot férfi 125 korongos kategóriában Putz István (BFLE), a női 75ös trapban Papp Borbála (BFLE), a junior 125 korongos megmérettetésben Gazdig Vendel (BFLE), a csapatversenyt a Putz – Szollár – Kecskés felállású Balatonfűzfői Lövész Egylet (BFLE) csapata nyerte.

A XIX. Országos Ifjú Vadász Vetélkedőt szeptember 23-24. között rendezték, amelynek helyszínét ezúttal a szőcsénypusztai Széchenyi Zsigmond Szakközép és Szakiskola biztosította. Hét iskola 3 fős tanulócsoportjai szeptember 23-án délelőtt az írásbeli tesztek és felismerési feladatok megoldásával foglalkoztak, majd a gyakorlat feladatai következtek, többek között: távolságbecslés, trófeabecslés, motorfűrész-szerelés, növény-, állat- és magfelismerés, koronglövészet, bukócéllövészet, puska-összeszerelés. A vetélkedőt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola tanulói nyerték. A győztes csapat : Zilinszki Martin, Sztojov Tünde, Panyor Diána). Felkészítők: Juszku István (egykori tanítvány, most tanár) és Kiss András. Második helyezést a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola diákjai érték el, a dobogó harmadik fokára a mátrafüredi iskola tanulói kerültek .

Íjászelőadás A íjról, valamint a vadászíjászat eszközeiről hallgathattak meg egy háromórás előadást Hódmezővásárhelyen a leendő vadgazda mérnökök. A Magyar Íjász Szövetség képviseletében Szabó Zsolt mutatta be a hallgatóknak a mai kor modern csigás íjait, valamint beszélt azok működéséről és használatukról. Az előadást követően a résztvevők a gyakorlatban is kipróbálhatták az íjászatról hallottakat, tanultakat.

Kőkori vadászok a Dunántúlon Először mutatták ki középső kőkori vadászhalász őslakosok jelenlétét a Dunántúlon – tudatta prof. Bánff y Eszter, a MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese, a munkacsoport vezetője. A korszak emlékei korábban a Kárpát-medence területéről csak nagyon ritkán kerültek elő. A letelepedett, élelemtermelő életmód kezdete előtt hazánk területén gyakorlatilag nem éltek emberek. A Regöly környéki mezolit kutatások alapjaiban változtatják meg a Dunántúl területén több évtizede stagnáló kutatási képet, bizonyítják a középső kőkori vadászok jelenlétét.

734

Erdőgazdaságok versenye Egyedülállónak számít Magyarországon a „lövész-többtusa”, ahol a vadászpuskák mindegyikével összemérhetik tudásukat a lövészek. Az erdőgazdasági dolgozók országos vadász lövészversenye (kombinált lövészet) tíz fordulóból álló sorozat és minden esetben a házigazda szabja meg a használható puskafajtákat (sörétes, golyós, 0.22-es) és az aktuális versenyszámokat. Az idei megmérettetés végeredménye csapatban és egyéniben az alábbiak szerint alakult: ½ Csapatverseny eredmények: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.,Gemenc Zrt., Pilisi Parkerdő Zrt. Egyéni eredmények: Varga András (Pilisi Parkerdő Zrt.), Karikó Róbert (Zalaerdő Zrt.), Dobos József (Nefag Zrt.), Tóth Péter (Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.), Király Attila (Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.) és Kovács Ignác (Gemenc Zrt.) Király Attila

Vadőr(ző) Kupa

Borús idő, jó hangulat

XIII. alkalommal szervezte meg az OMVK Csongrád megyei Területi Szervezete a hivatásos vadászok koronglövő versenyét. A „Vadőrző Kupát” október 9-én, a csongrádi Cseh István lőtéren tartották, ahol a koronglövésen túl Szuda Zoltán vadgazda mérnök vezetésével a „Mi lesz veled hivatásos vadász?” című szakmai fórumon is részt vehettek a megye hivatásos vadászai. A verseny eredménye: Szűcs Balázs (21 korong) és a végső helyezést eldöntő szétlövéssel: Kasper Máté (20 korong) és Dér Sándor (20 korong).

Az időnként szakadó esőben is rengetegen voltak kíváncsiak az idén már 10. éve megrendezett Vecsési Káposztafesztiválra, melyen már másodjára vett részt a Vadászati Kulturális Egyesület és a megjelent vadászokkal közösen vett részt a délelőtti felvonuláson. A VKE az Országos Magyar Vadászkamarával egy sátorban várta az érdeklődőket, valamint a szemben lévő sátorban Surányi Gabriella, az egyesület elnökségének tagja gyermekfoglalkoztatóval várta a kicsiket és néha a nagyobbakat is.


HÍREKTUDÓSÍTÁSOK

Kutatók Éjszakája Szeptember 24-én a harmadik alkalommal csatlakozott a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete a „Kutatók éjszakája” programhoz. Délután kettőkor dr. Solti László egyetemi tanár, az egyetem rektora és prof. dr. Csányi Sándor intézetigazgató, valamint dr. Heltai Miklós intézetigazgató-helyettes nyitotta meg a Vadvilág Megőrzési Intézet kertjében kialakított vadgazdálkodási tanösvényt, amely egyben a Kutatók Éjszakájának a kezdetét is jelezte. A látogatók megismerhették a csapdázás eszközeit, tájékozódhattak az éjszaka hangjai között, tesztelhették fajismeretüket, kitanulhatták a rádió-telemetria rejtelmeit és vadászkutya bemutatót is megtekinthettek. Akik minden állomáson sikeresen válaszoltak a feltett kérdésekre, idén is kutatóvá válhattak. A program végén pedig az intézet kertjében lehetett megpihenni egy tál finom vadétel mellett. Az idei esztendőben először mérhették össze tudásukat Debrecen, Miskolc, Győr és nem utolsó sorban a gödöllői egyetem előzetesen regisztrált versenyzői. A felsőoktatási intézmények közötti versenyt a gödöllőiek nyerték. A délután és az este folyamán 433 érdeklődő regisztrálta magát az intézetben. A tavasszal megépített tanösvény három különböző megfigyelőhelyet, szintén három-három különböző nagyvad- és apróvadetetőt, kétféle sózót és csapdakertet mutat be. A bemutatókertet négy különböző vadvédelmi fonat veszi körül. A látogatókat információs táblák segítik az eligazodásban és az egyes eszközök, műtárgyak meg-

Dr. Solti László az egyetem rektora, dr. Heltai Miklós intézetigazgató-helyettes és prof. dr. Csányi Sándor az egyetem dékánja ismerésében. A tanösvény „A tudomány eredményei, az eredmények közlésének tudománya a Szent István Egyetemen” című európai uniós pályázat támogatásával valósulhatott meg.

Mikor – Mi – Mennyiért Muflonkos vadászati árak az erdőgazdaságoknál Csigahossz

EUR

EUR/cm

50 cm-ig

360–650

–

50–60 cm

430–1200

0–15

60–70 cm

600–1200

46–75

70–80 cm

1100–1800

90–105

80–90 cm

2000–3300

110–170

90 cm-től

3600–5000

180–300

Tisztelt Kollégák! A legtöbb hiteles szakmai információt még mindig a VADÁSZLAP-ban olvashatjuk. Én ezért vagyok évek óta a magazin előfizetője. Érdemes rá előfizetni, a kedvezményeit és a vadászkártyájukat igénybe venni.

Vadásztársaságoknál Csigahossz

EUR

EUR/cm

50 cm-ig

360–650

–

50–60 cm

450–950

3–9

TYA

Z-KÁR

ADÁS

Vadászüdvözlettel: sz Vadá 0 0000

Máty

ás

Zilai János, a Gemenc Zrt. bédai fővadásza

60–70 cm

530–1250

5–35

70– 80 cm

900–1750

10–70

Felhívás!

80–90 cm

1600–2750

20–100

90 cm-től

4650

30

Minden megyéből, kreatív, tenni akaró, vadgazdálkodási végzettséggel, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező partnerek jelentkezését várjuk, fényképes önéletrajzzal „Kell egy csapat” jeligére a [email protected] e-mailre vagy a Magyar VADÁSZLAP szerkesztőségének címére.

Muflonkos sebzés: a becsült csigahossznak megfelelő ár 50 százaléka Muflon juh, jerke, bárány elejtés: 20–75 EUR Sebzés: 30–40 EUR

Híreinkről részletesen a www.vadaszlap.hu honlapon olvashatnak! Magyar VADÁSZLAP z 2010. november

735

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL: Vadászat DVD-n Blaumann Ödön: Vad és vadászat . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vadászévad 2006-2009. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Hat nyelvű vadászati dvd-k: Die Welt des Rehbocks . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Elefantenjagd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Hirschpirsch und Drückjagd. . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Jagd im Massailand 1-2. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Schwarzbären . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Serengeti-Jagd in Afrikas Juwel 2. . . . . . . . . . 8 900,Sommerböcke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Traumtrophäen in Ungarn . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig . . . . . . . . . 2 900,Ignácz Magdolna, dr.: Őzhívástól...dupla . . . . . . . . 6 500,Vadászatok Dámországban I-II.. . . . . . . . . . 3800/db Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése . . . . . . . . 4 900,A vaddisznó vadászata 1-2. . . . . . . . . . . . . . . 4900/db Természetfilmek …és még egymillió lépés I-V. DVD . . . . . . . . . . .2950/db A háztűzőrző DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,A kormorán zátony amforái DVD . . . . . . . . . . . . . . 1 990,A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD . . . . . . . . . . . . 1 990,A nagy korallzátony DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A St. Helens hegy kitörése DVD . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A term. védelem 30 éve a Hortobágyon DVD . . 1 990,A tűzben született sziget – Izland DVD . . . . . . . . 1 990,Ahol a madár se jár – Patagónia tornyai DVD . . 1 990,Árpi bácsi fiókái DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Ausztrália DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Az élet fagyos szigete – Antarktisz DVD . . . . . . . 1 990,Az emberevők földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Az Inari vándorai – Lappföld DVD . . . . . . . . . . . . . 1 990,Az ismeretlen Hawaii DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Az ördög szigete – Tasmania DVD . . . . . . . . . . . . . 1 990,Bálnák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Balogh I.: Természetlesen a Dinnyési-Fertőn DVD . . . 4 680,Budapesti vadon DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Cápák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Daruvonulás a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . . . . . 1 990,Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . 1 350,Életem, utazásaim DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Elképesztő vándorlások DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Fagyos oázis – Globális klímaváltozás DVD . . . . 1 990,Farkaslesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990.Farkasok DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Hubulák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Kerekek és lépések 1-5. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .1570/db Liliputi mimikri DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Lulu, a világszám DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Madagaszkár állatparadicsoma DVD . . . . . . . . . . 1 990,Magyarország gombái CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 000,Mauritius (A kincses sziget) DVD . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Medvék DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Még az üveghegyeken is túl – Grönland DVD . 1 990,Növénytan CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 000,Óceániai csavargások DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Pápua Új-Guinea – Egy másik időzóna DVD . . . 1 990,Pénz és taps nélkül DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Pingvinek vándorlása DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Ragadozók a vadonban DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Trópusi esőerdő DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Tüskevár I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1570/db Uys, Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1 280,Vadvirágos patika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 680,Vértelen vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 680,Veszélyes állatok: Majmok DVD . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Víz, víz, tiszta víz (hazai édesvizek) DVD . . . . . . . 1 990,Művészet A természet művészei DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 500,Bársony István a láp és a pagony... DVD . . . . . . . 2 700,Csergezán Pál vadvilága DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 240,VADÁSZ-IRODALOM A másvilági vadász (vadásznovellák) . . . . . . . . . . 2 400,A szarvasok háreme (elbeszélések). . . . . . . . . . . . 2 200,A természet és én 3, 5. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1200/db Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Avarff y Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Bán István: A medve árnyékában. . . . . . . . . . . . . . 2 500,Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Békés Sándor: A természet bűvöletében . . . . . . 1 590,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 680,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . 2 100,Deák I.: A nagyvad és vadászata Erdélyben . . . . 2 980,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . 3 900,Evanics Béla: Nászút a Marsra . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,-

736

Fáczányi Ödön: A népiskolától az akadémiáig...3 500,Farkas Zoltán: Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . 1 970,Fekete István bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 500,Fekete István, ifj.: Csí és Vit meg az emberek . . 1 490,Fekete István: A magam erdeiben . . . . . . . . . . . . . . . 950,Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Gálfalvi Gábor: Székelykeresztúr és vidéke.... . . 2 200,Gazdag József: Csallóközi vadászatok . . . . . . . . . 1 219,Gera Pál: Állatkerti történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 500,Gyimesi: Ázsia végtelen vadászmezőin (bk). . 6200-8000 Gyöngyöshalászi T. Gy.: Vadászösvényeken. . . . 2 700,Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . 1 500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . 2 400,Hankó László: A medvék országa. . . . . . . . . . . . . . 3 000,Igali M. József: A hal, a horog és az ember . . . . . 3 100,Iglói P.: Perőcsényben puskával és fakanállal . . 2 480,Kászoni: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . . 1 600,Kászoni Zoltán: Hal és horgászat Erdélyben . . . 2 560,Kiss J. Botond: Így láttam Indiát . . . . . . . . . . . . . . . 1 950,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat ... . . . 3 500,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . 4 950,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . 3 500,Lükő Sándor: Kalandos vadászatok. . . . . . . . . . . . 2 990,Márton Imre, dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . 3 900,Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 900,Nagy – Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . . 1 400,Pető János: Megismerni a vadászt. . . . . . . . . . . . . 1 200,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . . . 2 200,Sáry: Az elveszett erdőről és a megtalált időről. . . 2 500,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői . . . . 2 200,Schmidt Egon: Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . 2 800,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Szálka Róbert: Kalandozások Máramarosban . . 2 300,Szász Imre: Basa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 900,Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam . . 2 238,Szerb Imre, dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,Szilágyi Virgil: Pirosbetűs vadásznapok . . . . . . . 3 450,Szilárd Ferenc, dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . . 3 800,Szladek Mihály: Az élet rendje . . . . . . . . . . . . . . . . 1 500,Tóth Sándor, dr: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . . . 3 500,Varga A.-né: Egy vadászfeleség naplójából . . . . 1 500,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . . . 2 310,Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vuray és Tsi.: A magyar vadászirodalom képesk.. . 5 400,Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! . . . . . 1 380,Zichy Kázmér gróf: A Guaso Nyiro mentén . . . . 4 400,Zoltán János, dr.: Emlékek Éváról . . . . . . . . . . . . . . 2 900,SZAKKÖNYVEK A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . . . . . . . . . 4 200,Aichele-Bechtle: Mi virít itt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Alberts: Ismerjük fel a gombákat 1-2. . . . . . . . . .1790/db Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 980,Altmann, Horst: Mérgező növények, -állatok . . 1 440,Ángyán: Védett és érzékeny területek . . . . . . . . . 6 500,Attenborough, D.: Az emlősök élete . . . . . . . . . . 5 990,Az állatok nagy enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . 4 100,Babulka P.: Ismerjük fel a gyógynövényeket . . . 1 450,Barangolás a kutyák világában . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . . . 4 200,Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok . . . . . . . . . 2 300,Bényei-Lőrincz-Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . . . . 4 400,Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . . . 6 200,Bertók – Brúgos: Növény- és gombakalauz . . . . 1 350,Bird, Jo: A ló ápolása, gondozása . . . . . . . . . . . . . . 2 240,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Bognár-Mercz: Szőlőművelés, borkészítés. . . . . 2 300,Bolze, Danela: A ló képzése a terepen . . . . . . . . . 2 900,Boros-Illyés: Nagy díszfa és cserje lexikon . . . . . 4 999,Brehm: Ragadozók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 400,Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . 2 630,Busch, Clarissa: Ló és lovas összhangja . . . . . . . . 2 900,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . . . 5 500,Czifferszky István: Vava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Dierschke, Volker: Melyik ez a madár? . . . . . . . . . 3 999,Dolder: Emlősök szárazon, vízen és levegőben . . 1 350,Dreyer, Wolfgang: Virágok és évszakok . . . . . . . . 2 980,Eder, Reinhard: Borhibák, borbetegségek . . . . . 2 900,Elek – Zsoldos: Magyar vadászösvényeken . . . . 2 500,Élővilág Könyvtár: Cserjék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Eperjesi-Kállay-Magyar: Borászat . . . . . . . . . . . . . 5 400.Fűrész-Dudás-Zellei: A halgazdálkodás . . . . . . . . 1 699,Fürkész könyvek: Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 799,Füstös Gábor: Wobblerek, Wobblerezés . . . . . . . 1 700,Galambosi: Fűszer- és gyógynövények . . . . . . . . 2 500,Gerencsér Ferenc: Bor és szőlő kislexikon . . . . . 1 050,Gminder-Böhning: Melyik ez a gomba? . . . . . . . 3 999,Győrfi Júlia: Csiperketermesztés . . . . . . . . . . . . . . 2 350,Határozó kézikönyvek: A világ madarai. . . . . . . . 3 200,-

Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Horváth Béla, dr.: Erdészeti gépek . . . . . . . . . . . . . 3 800,Horváth Gy.: Zöldségek és fűszerek term. . . . . . 2 980,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 900,Hunyadi Attila: A süllőhorgászat módszerei . . . 1 699,Iváncsics-Köller: A természet harmóniája... . . . . 5 100,John Bailey: Horgászenciklopédia. . . . . . . . . . . . . 4 999,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai. . . . . . . . . . 2 500,Kämpfer, Dieter: Pálmák a lakásban . . . . . . . . . . . 1 590,Kis Természetkalauz: Csigák és kagylók . . . . . . . 1 200,Lepkék, Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1200/db Kiss-Illyés: Nagy fenyő és örökzöld lexikon . . . . 2 990,Kliment E.: Otthoni gyógynövényhasználat . . . 2 490,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . . . 1 600,Kovácsy-Monostori: A ló és tenyésztése . . . . . . . 8 000,Krámer: Magyarország horgászható halai . . . . . 1 590,Lanszki: A korszerű prémesállat-tenyésztés... . . 2 125,Lászay György: Évelő virágok . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . . . 2 680,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . . . 2 990,Magda-Marselek: Növénytermesztés . . . . . . . . . 1 710,Manke, Elisabeth: Szobanövények gondozása. . . 2 500,Mercz-Kádár: Borászati kislexikon . . . . . . . . . . . . . 4 200,Mészáros-Langner-Szabó: Puli, Pumi, Mudi. . . . 1 950,Mihók-Pataki: Lófajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Molnár Hanga Anna: Növények a lakásban . . . . 1 650,Molnár Kálmán, dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . 2 690,Molnár V. A.: Magyarország legszebb növényei. . 1 200,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 680,Nagy Cs.: A Ny.-Dunántúl természeti értékei . . 2 980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . 2 998,Német juhászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 750,Németh I.-né: A gyógynövények nagykönyve . 1 890,Nickl, Andreas: Kutyáink tanítása és nevelése . 1 990,Oláh Csaba: Rablóhalak bűvöletében . . . . . . . . . 1 700,Orlóci László: Örökzöldek és fenyők . . . . . . . . . . . 2 500,Petrich Károly: A Velencei táj lepkevilága . . . . . . 2 980,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Prohászka Ferenc: Szőlő és bor. . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Rácz József: Bor és gomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Rácz-Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét . . 2 200,Radnai Imre, dr.: Lovasszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 100,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . . . 1 440,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . . . 4 100,Rimóczi Imre, dr.: Gombaválogató 1-9. . . . . . . 2690/db Sarah Khan: Madarak kis könyve . . . . . . . . . . . . . . 1 040,Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök . . 1 990,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . . . 2 500,Schmidt-Bécsy: Mozaikok a természetből . . . . . 1 750,Sepsi-Kohl: A kárpáti barnamedvéről . . . . . . . . . 1 800,Sigloch, Benno: A horgászok ábécéje . . . . . . . . . 3 000,Soós Béla: Kezdő kertészek könyve. . . . . . . . . . . . 1 980,Spohn: Melyik ez a fa? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 990,Steidl Róbert: Borosgazdák könyve . . . . . . . . . . . 3 500,Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . . . 3 490,Szabó I.: A csiperkegomba termesztése . . . . . . . 1 078,Szántó Matild: Egy- és kétnyári virágok . . . . . . . . 2 500,Szili István: Gombatermesztők könyve . . . . . . . . 4 900,Szodfridt István, dr.: Nyártermesztés . . . . . . . . . . 3 090,Szűcs I.: A halászati ágazat... piaci kérdései . . . . 1 980,Taylor, David: Kisállatok kézikönyve . . . . . . . . . . . 1 999,Terék István: Sajtvilág, juh- és kecskesajtok. . . . 3 600,Nemzeti parkok, világörökség . . . . . . . . . . . . . . . . 4 820,Természetkalauz: A trópusok növényei. . . . . . . . 2 500,Természetkalauz: Édesvízi halak . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Természetkalauz: Emlősök, Lepkék. . . . . . . . . . 2 500/db Tóth-Pernesz: Szőlőfajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Treml-Xaver: Gyógy- és fűszernövények . . . . . . . 4 500,Tudományos Kiskönyvtár: Madarak . . . . . . . . . . . 2 490,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . . . 4 990,Veress István: Német dog, óriás schnauzer . . 1 490/db Veselovszky, Zdenek: Állatok a nagyvilágban . 2 980,Vierke, Jörg: A legkedveltebb díszhalak . . . . . . . 1 190,Vinnai András-László István: Orosz kutyafajták 1 750,Whitehaed, Sarah: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 990,-

Web-áruházunk teljes kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.


AJÁNLÓ Európai trófeakatalógus

6000 Ft

Emberfeletti munkára vállalkozott Bozóki László, aki két társszerzője, a német Burkhard Winsmann-Steins és a dán Sten Breith segítségével az Európában valamennyi bírálatra került és érmes minősítést kapott őzbak adatait igyekezett összegyűjteni. A közel 10 évig tartó munka eredményeként 17 500 érmes őzagancs bírálati adatait foglalta össze közel 500 oldalas kötetbe. Az anyag a megkeresett 30 országból 21 adatait tartalmazza, a többiben nincs részletes trófeabírálati adatbázis vagy nem is vezetnek nyilvántartást. Az első hiteles adat 1846-os (ma is meglévő agancs!), további 33 származik a XIX. századból. A kissé kesernyés hangvételű előszó egy letűnt világnak emléket állító mementóként mutatja be a kötetet, kiemelve és elismerve azt a munkát, amelyet az elmúlt idők vadászati szakemberei végeztek a kontinens nagy részén az őzállomány fenntartása és minőségének megőrzése, javítása érdekében. Az első fejezet Európa 100 legnagyobb pontszámú őzagancsának adatait tartalmazza. Méltán lehetünk büszkék, hiszen pont negyed része, 25 trófea Magyarország vadászterületein termett, csodálatos természeti adottságainkat és hazai vadgazdálkodásunkat dicséri. A továbbiakban országonként csoportosítva állították össze a listákat, a nemzetközi pontszám sorrendjében. Szinte valamennyi agancsnál fel van tüntetve a bírálati súly, a két szárhossz és a terpesztés mé-

Bán István könyvei

retei, az agancs köbtartalma, az elejtés helye, éve, az elejtő neve vagy az elhullás oka és az adat származási helye (kiállítás, bírálati hely, újság, stb.) Külön térkép mutatja a napóleoni háborúk alatt szinte teljesen kipusztult svédországi őzállomány újraépülését; jól követhető időben, hogy a néhány megmaradt egyed milyen módon és időben népesítette be újra a Skandináv félszigetet. Ez olyan sikeres volt, hogy napjainkra Európa egyik legjobb populációját alkotja, még világrekord agancs is került ki onnan. A kötetet a témáján és gyűjtési körén túl az teszi igazán európaivá, hogy hat nyelven, angolul, franciául, magyarul, németül, spanyolul és svédül is olvasható. A maga nemében páratlan adatbázist tartalmazó könyv a második kötete egy sorozatnak, melynek célja az európai vadászati kultúra eme szegmensének, a tudományos alapossággal végzett bírálattal minősített trófeák adatainak átfogó összegzése. S.E

4200 Ft; 2500 Ft; 4000 Ft

10 éve már, hogy a szerző az erdélyi havasokban túlélt egy medvetámadást. Az évforduló alkalmából ismét megjelent a „Harc az elemekkel” című könyve, amelyben x-trém földi, légi és vízi sportélményeit írja le. A kötetet több mint 100 fénykép díszíti. Ugyanezen alkalomból az Alexandra és a Tóthágas Plusz boltjaiban újra egyszerre kaphatók a piros „Medve karmai között”, a fehér „Medve árnyékában” és a zöld „Medve 3” könyvei. A trikolor kötetekben édesapja, fia és saját szarvas-, medve-, farkas-, hiúz-, vadkan-, siketfajd-, kőszáli kecske-, zergekalandjait és pisztrángos élményeit írja le. „A medve karmai között” kötet sűrűn teleírt oldalait számtalan gyermekrajz teszi szellőssé, „A medve árnyékában” kötetet rajzok és festményreprodukciók díszítik. A „Medve 3” könyv élményleírásait 75 fotó színesíti, amelyek a vadont mutatják be. A medvefotók a szerző videofelvételeiről készültek.

2011. évi falinaptár

2700 Ft

Valaczkai Erzsébet diplomáját a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-biológia szakán szerezte meg. Az ALTAMIRA képzőművész egyesületének a megalakulása óta tagja. Tehetségének, szorgalmának köszönhetően 2000-ben elnyerte a Csergezán-díjat, 2001-ben pedig a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC) Kulturális Bizottsága neki ítélte a „Vadászat a művészetben” díjat. 1984 óta rendszeresen állítja ki képeit. Kiállítása jelenleg is megtekinthető a „Vadászat a kultúra bölcsője” című VKE kiállításon a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban. Illusztrál szakmai könyveket és a Magyar VADÁSZLAP-ben megjelenő irodalmi alkotásokat is. A művésznő idén is egy színvonalas, igényes kivitelű A3-as formátumú falinaptárral örvendezteti meg a vadászokat, és a nem vadászokat egyaránt. M.J.

Vadételek

1699,-

dr. Ignácz Magdolna: Vadászatok Dámországban I-II.

6500,-


Takács Viktor: „Egy vérből valók vagyunk” 1-2.

2850,-/db

Blaumann Ödön: Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-V.

2500,-/db

Vérebvezetők nyomában DVD

6250,-

Dreyer: Vadnövények, bogyók és gombák

2850,-

737

GYEREKEKNEK

Farkasok Biztosan számtalanszor hallottad már Piroska és a farkas történetét. Nem elég, hogy az idős hölgyet felfalja az elvetemült ragadozó, de Piroskát is elmajszolná desszertnek! Az ehhez hasonló történetek nem vetettek valami jó fényt a farkasra. Vajon tényleg olyan megátalkodott, gonosz teremtmények lennének, mint amilyennek a mesék ábrázolják őket? Régebben a farkas valóban hírhedt állatnak számított. Az emberek félelemmel, gyűlölettel tekintettek rájuk. És nem is ok nélkül: ezek az állatok veszélyes, harcias ragadozók. Képesek leteríteni akár egy szarvast is, állkapcsuk elég erős ahhoz, hogy akár a csontot is eltörje. Arról azonban – a legendákon kívül – ritkán hallani, hogy a farkas emberre támadt volna.

738

A farkas a kutyafélék családjának legnagyobb termetű, vadon élő tagja. Egykoron szinte minden élőhelyen jelen volt: Japántól Észak-Amerikáig mindenütt előfordult, ismerünk az Arab-félszigeten és az afrikai szavannákon élő alfajokat is. Bár a farkas nemigen vadászott emberre (sőt, ha tehette, elkerülte a találkozást), ő mégsem kegyelmezett ezeknek az állatoknak. Egyrészt a farkasok, ha tehették, bizony megtizedelték a birka- és a kecskenyájakat, a pásztorok tehát saját jószágaik védelmében is irtották őket. Másrészt e ragadozók olyan vadon élő állatokat is elejtettek, amelyek az emberek számára is vonzó vadász-zsákmányok voltak. A farkasok falkákban élnek. A farkasfalka sokban hasonlít egy emberi családhoz. Ahogy mi rengeteget beszélgetünk a családtagjainkkal, ugyanúgy igaz ez a farkasokra is. Persze igazából nem tudnak beszélni, de nagyon pontosan megértetik magukat egymással. Ennek egyik módja a testbeszéd. Ha egy kisfarkas megnyalja egy kifejlett állat száját, azzal jelzi, hogy enni kér. Erre válaszul a nagyobb állat felöklendezik némi táplálékot. Nekünk ugyan gyomorforgatónak tűnhet, de a kölyök nem is kívánhat ennél jobbat vacsorára. A farkasok híresek az üvöltésükről – ez a másik formája a kommunikációjuknak. Például, ha a falka tagjai szétváltak, üvöltéssel tudatják társaikkal, hol vannak éppen. Üvöltéssel hozzák egymás tudtára azt is, ha ideje vadászni. A farkasoknak a vadászat hosszú és kimerítő dolog. Egy kifejlett állatnak naponta legalább 2,2 kg húst kell ennie. Ám ha jól sikerül a vadászat, egy-egy farkas akár kilenc kilogrammnyit is felfalhat. Ugye, hogy farkasétvágyuk van? A falkából kivert, magányos egyedek kénytelenek beérni a kisebb, egyedül is elejthető zsákmánnyal: rágcsálókkal, rovarokkal. A farkasfalka sokféle állatra vadászik, mindent megesznek, amit le tudnak fogni, nyári időszakban azonban táplálékuk zömét az apró rágcsálók, egerek, pockok, északon lemmingek képezik. A táplálékban szűkösebb időszakban a kifejlett, felnőtt szarvasokat, vagy akár a fiatal medvét is leteríthetik. Egyetlen állatnak semmi esélye sem lenne ekkora állattal szemben, de még a falkának is veszélyes. Hiszen egy szarvas hatalmasakat rúg, és agancsa is tekintélyes fegyver lehet. S mivel egyáltalán nem biztos, hogy sikerül elejteniük a kiszemelt, de egészséges vadat, ezért elsősorban a láthatóan gyenge, beteg, fiatal vagy épp túl öreg állatokat támadják meg, amelyek leküzdéséhez kevesebb energiát kell felhasználniuk. A kölykök már a vackukban küzdenek játékosan egymással és így lassan kialakul az alá- és fölérendeltségi viszony, de mindent megtesznek azért, hogy a rangsorban előrébb jussanak. A falkában csak a vezérhím párosodhat a vezérnősténnyel, a vezérhím ad jelt a támadásra, és ő eheti a legtöbbet a zsákmányból. Mindenki más csak utána jöhet. Így nem csoda, hogy a falka tagjai mindent megtesznek az előrejutás érdekében. Muszáj azonban azt is jelezniük, hogy elfogadják a másikat maguk fölött állónak, amit a behúzott farok és a lehajtott fej, a harapásra kínált nyak jelez az erősebbnek, különben könnyen halálra marcangolnák egymást egy-egy elfajuló csetepaté során. A rangsorban való előrejutás azonban mindig verekedés eredménye. A fejlett kommunikáció azonban itt is működik. Például egy szemtelen kamasz pimaszkodni kezd egy idősebb állattal, mire az ínyét felhúzva, morogva rávicsorít. Ha láttál kutyákat egymás között játszani, ismerős is lehet a jelenet: a rangidős állat fogait mutogatva jelezte a másiknak, ki az úr a háznál. A fiatal pedig meghunyászkodott, és ezt azzal jelezte, hogy a farkát maga alá csapta és oddéb ment a veszélyes közelségből.


KIVÁGHATÓ MADÁRLEXIKON ¾ Játék! A részletkép és az összekevert betűk segítségével találd ki, hogy milyen állat szerepel a fotón, majd nézz utána a vadászati idényének és küldd be a szerkesztőségünkbe a helyes megfejtést. Értékes könyvet sorsolunk ki a helyes megfejtők között.

1, SZÍMGAVRSA 2, MADVÁD 3, LAKBÁNI ERGLE 4, FLONUMOKS 5, NSZÓDIDVA 6, CSÁRSZA

Héja (Accipiter gentilis) Főként Európa, Ázsia és Észak-Amerika erdeiben fordul elő. A Kárpát-medencében leginkább a hegy- és dombvidékeken vadászik, de az Alföldön is megtalálható. Különféle rágcsálókkal, kisebb és közepes nagyságú madarakkal táplálkozik. Lesből támadva, nagy sebességgel üldözi zsákmányát a fák között, vagy a földön, akár utánafutva is megfogja. Magyarországon védett. Természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

Vízityúk (Gallinula chloropus) Egész Európa nagy részén megtalálható. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Enyhébb időjárás mellett kis példányszámban át is telel. Tápláléka: vizinövények, rovarok és kistermetű gerinctelenek. E madár akár 15 évig is élhet, de átlagban csak 3 évig él. Fészkét korhadó növényzetre rakja. b Magyarországon védett. M TTermészetvédelmi értéke 10 ezer forint.

ROVATVEZETŐ:

ELEK SZILVIA

Magyar VADÁSZL VADÁSZLAP ZLLAP AP z 201 2010. 201 0 0. 0. nov november vem emb mbe ber ber

[email protected]

K Kuvik (Athene noctua) A népnyelv halálmadárnak is nevezi. Ha valahol megszólal több nép hozza összefüggésbe egy ember halálával. Entö nek magyarázata az, hogy régen csak akkor égettek lámn pát éjszaka, ha beteggel vagy halott mellett virrasztottak, p és a fényre gyűlő rovarokat leste a kuvik. Tápláléka elé sősorban rovar, ritkábban kisemlős. Fészkét üregekbe, ső odúkba rakja, 3-4 tojást rak. Magyarországon védett. o Természetvédelmi értéke 100 ezer forint. 739 Te

740


HORGÁSZOKNAK

Hej halászok… Valami már évek óta nem stimmelt a Haltermelők Országos Szövetségénél, ezért a szakmabelieket nem érte váratlanul, hogy szeptemberi közgyűlésükön új vezetést és új nevet választottak. Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (MHHVSZ) lett az új elnevezés. Ha már új a név, akkor természetesen új stratégiát és új cselekvési programot is megfogalmaztak, melyben kiemelt szerepet kapott „az állami vagyon részét képező természetes vizek és halászati jog ökológiai és gazdasági jellemzőinek megőrzése, minőségének folyamatos fejlesztése.” A közleményből azt is megtudhattuk, hogy az új stratégia megfogalmazására azért volt szükség, mert a szövetség tagsága szerint a kizárólag ágazati támogatásokért lobbizó érdekképviselet felett is eljárt már az idő. Az immár nevet és stratégiát változtatott MHHVSZ vezetése kijelentette, hogy szívesen együttműködik ágazati ügyekben az új Akvakultúra Szövetséggel, és lehetőséget teremt, hogy az új szervezethez csatlakozhassanak a horgász-halász vízkezelők és a természetes vízi halfogásban érdekelt más szervezetek is. A váltásnak aktualitást ad a halászatról és horgászatról szóló törvény felülvizsgálata is. Fontosnak tartják, hogy új törvényi szabályozás szülessen, melynek egyik célja a vagyonés jogbiztonság megteremtése a természetes vizek halászati-horgászati hasznosítása területén; a horgászok fogási lehetőségeit biztosító feltételek javítása; továbbá a természetes vizek horgászati és halászati hasznosítói számára annak biztosítása, hogy tevékenységüket hosszú távon gyakorolhassák – tudtuk meg közleményükből. Az új szervezet elnöke Németh István lett, elnökhelyettese pedig Csoma Gábor. Mindez nagyon jól hangzik, ami azonban a természetes vizek horgászati és halászati hasznosítását, illetve a horgászok fogási lehetőségeinek javítását illeti, volna néhány kérdésem. A számításba jöhető nagy vizek – Tisza, Duna, Balaton – esetében mikor esik végre szó halászati tilalomról, például az ívási időszak idején?! Előremutató, hogy a Balatonon egyetértés van a halászat vezetése és több Balaton parti horgászegyesület között, éppen a horgászegyesületek javasolják a korábbi tilalmi idő visszaállítását, amely halászra, horgászra


egységesen vonatkozik. Ahhoz, hogy a Dunán és a Tiszán regenerálódjon a halállomány, számos más körülmény optimalizálása szükséges (pl. az ellenőrzés hatékonyabbá tétele, az elektromos halászeszközök használatának megszigorítása és bizonyos halászeszközök használatának teljes tilalma, a fokok védelme ívási időszakban, stb). Visszatérve a tilalmi időre, ideje lenne a természetes vizeken minden év február 15-től június 15-ig általános halászati tilalmat elrendelni!

okoz a természetes vizek halállományában. Az állami tulajdonban lévő természetes vizek halászati hasznosítói olyan profitérdekelt gazdasági társaságok, akik nyereségorientáltságuk miatt abban érdekeltek, hogy minél több halat fogjanak. Ami a Duna és a Tisza esetében elgondolkodtató, abban nem lehet vita, hogy a Balatonon nagy szükség van állományszabályozó ökológiai halászatra, melynek már látszik az eredménye. Beérni látszik az a gondos és

Az ilyen nagytestű, balatoni pontyok a haltolvajok célpontjai. Ez a hal 18,2 kg Csak állami halászjegy birtokában lehessen halászni, elfogadhatatlan, hogy akitől szabálytalanság címén már egyszer megvonták az állami halászjegyet, az kint lehessen a vízen arra hivatkozva, hogy egy másik halásznak segít. A halászati hasznosítás helyett a horgászati hasznosítást kell előtérbe helyezni a természetes vizeken, úgy, ahogyan az Európai Unió legtöbb országában teszik. A halászat tevékenységét át kell irányítani az ívóhelyek és a halállomány védelmére, halszaporításra és átgondolt haltelepítésekre. Magyarországon jelenleg talán 150 főfoglalkozású halász dolgozik a természetes vizeken. Ez nem sok, de a kis létszám a jelenlegi korszerű eszközökkel és a halászati törvény hézagjaival (nincs meghatározva a halászeszközök száma, nincs fogható mennyiségi kvóta stb.) komoly károkat

szakszerű munka, melynek eredményeképpen rendkívüli módon megerősödött a balatoni pontyállomány, és gyarapodik a süllőállomány is. A Balatonon a legnagyobb gond most annak a süllő törzsállománynak a megvédése, amely garanciája a későbbi minőségi fogas horgászatnak. Így van ez a pontyokkal is, az idén több húsz kiló fölötti került mérlegelésre és visszaengedésre a bojlis módszerrel, sportszerűen horgászók által. Sajnálatos, hogy éppen ennek hírére megszaporodott azok száma, akik megrendelésre lopják, és szállítják a Balaton nagytestű pontyait azokba a privát horgásztavakba, melyek bojliztatásban érdekeltek.

ZÁKONYI BOTOND [email protected]

741

Német vizsla kedvelĝknek az Aranyszabja-Földi kennelbĝl kis és növendék kutyák többféle színben eladóak, aktívan vadászó munka- és küllemgyĝztes szülĝktĝl! Emellett felnĝtt, bevadászott és munkavizsgás kutyáim is elvihetĝek. Elérhetnek telefonon a +36-30/453-8738-as számon vagy látogassák meg honlapomat: www.aranyszabja-foldi.hu

742


JÁTÉK

„Kakukktojás” Ezúttal is új játékkal kedveskedünk Olvasóinknak! Keresztrejtvényünk mellett most egy olyan négyzetet találnak, amelybe látszólag össze-vissza helyeztünk el betűket. Valójában azonban e betűrengetegben növényneveket rejtettünk el. A betűrejtvény alatt 20 növény nevét olvashatják, ám ezek közül csupán 19 található meg a négyzetben. Megfejtésként a kihagyott növénynevet várjuk szerkesztőségünkbe. Ehavi keresztrejtvényünk megfejtése egy, a vadászat témájához szorosan kapcsolódó szólás. K Ö Z Ö N S É G E S L U C B X I F P Á N K

O Z C V T N V G Ó L Y A O R R H V Ü Ö O S

C K D R G Y G L Ö T L A Y G A M M Í C T Z

S B F E C E T F A J H X Ű V I V U S H Z E

Á F Y G N M K E L E T I P L A T Á N G M L

N E Ű É F R K B G R H B H C J N T D K E Í

Y K J S L D F Ü G E Z G N Z Y F O R E Z D

O E O A É Ú C K F D T U S T P G Z E C E G

1. Barkócaberkenye 2. Fehérakác 3. Feketefenyő 4. Füge 5. Hamvas éger 6. Kanadai nyár 7. Keleti platán 8. Kocsányos tölgy 9. Kocsánytalan tölgy 10. Közönséges luc

S T U V M J N K A N A D A I N Y Á R S I E

T E G M V Á F B H S D L P R J D C E K S S

Ö F C A B F E H É R A K Á C Z B N F E Z Z

L E X H R V Y M E N C G M V N L G U R I T

G N V X X H Z B T G Ú K P J V U D B Á L E

Y Y E Ü K F Z Ö L D J U H A R Z R I G W N

S Ő Z I P J L V E J J O N U V T R C Ó Q Y

I B U J M G L R E K E T T Y E F Ű Z O A E

Á M V G Y K E Y N E K R E B A C Ó K R A B

11. Magyaltölgy 12. Mezei szil 13. Szelídgesztenye 14. Zöld juhar 15. Bükk 16. Gólyaorr 17. Nyír 18. Kecskerágó 19. Rekettyefűz 20. Ecetfa

A „Kakukktojás” és a keresztrejtvény megfejtéseit 2010. november 7-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy az [email protected] e-mail címre. Előző havi megfejtések: „Fácán, mert ez a tyúkalakúak családjába tartozik, és nem ragadozó”, „A vadász kezében a kapanyél is elsül.”

A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Októberi játékunk nyertesei: Paku Botond (Fót), Kovács József (Nyírbátor), Zölei Gyula (Zagyvarékas)


743

Gyulai (vad)kolbász A kizárólag házi sertés húsából gyártott gyulai kolbász messze földön híres, ám az kevésbé közismert, hogy a környező, vadban gazdag erdők miatt a vadhúsból készült szárazáruknak is nagy hagyományai vannak. A régi hentesmesterek tapasztalataira alapozva, néhány praktikát betartva, bárki készíthet ízletes vadkolbászt, akár házilag is…

A vadhúsok feldolgozásának trükkjeibe Hajduk Zoltán, a gyulai Húsipari Múzeum munkatársa avatja be Olvasóinkat. - A Gyula környéki erdők, főleg Mályvád mindig is bővelkedett nagyvadban. Húsfeldolgozás, kolbászkészítés szempontjából a dámot, az őzet és a vaddisznót érdemes kiemelni, a közeli erdélyi területeken pedig a medvét. Mivel a gyulai húsos szakma régóta híres volt, az elejtett vadat gyakran hozták feldolgozni az itteni hentesekhez. Ezekből az esetek többségében vékony és vastagkolbász készült. A nagyvadból készülő kolbászok gyártástechnológiája sokat változott az idők során. A hentesek hamar rájöttek, mit kell másként keverni, amennyiben vadhúsból készül a kolbász. A puha zsírszövetet le kell szedni a vadhúsról, a lövés helyét és a véres részeket szintén el kell távolítani. A vad zsírszövete sokkal lazább, mint a tenyésztett állatoké és jellegzetes „vad” íze is van. Ezért a szükséges zsírmennyiséget a vadkolbászok készítésekor házi sertés szalonnájával pótolták. A vékony kolbásznál 8, a vastagnál 3-5 milliméteresre kell darálni a húst. A kolbászokat eleinte a gyulai kolbász recepttúrája szerint ízesítették (fokhagyma, só, bors, köménymag, édesnemes-, és csípős paprikaőrlemény), ám később, amikor már messzebbről is hoztak ide vadat feldolgozásra, más tájegységek fűszerezési szokásait vették át a hentesek a vadkolbászok készítésekor. Így a vad fűszerezésénél később több fokhagymát, kevesebb paprikát használtak és szegfűborsot is adtak hozzá, eltérően a hagyományos gyulai recepttúrájától. A kolbászt házisertés-bélbe töltötték, mert a vad bele erre nem alkalmas. Napjainkban a „faser típusú” műbelek terjedtek el a vadkolbászok esetén is, mert ezek átengedik a füstöt. A füstölés optimális hőmérséklete 16-18 Celsius fok között van, mivel 20-22 foknál a zsír kiolvad és elkezd a kolbászból kicsepegni.

744

Emiatt vadból is csak októbertől márciusig lehetett kolbászt készíteni házi füstöléssel. A vékonykolbászok 2 napig szikkadtak a füstön, majd további 2-3 nap volt a füstölés ideje, vastagkolbásznál a teljes folyamat egy hetet vett igénybe. Füstöléshez Gyulán bükkfát használtak, melyet bükk-fűrészporral fojtottak el, így az csak parázslott és füstölt, nem lángolt. Ritkábban akáccal is füstöltek. Hazánkban több helyen szokás volt füstfűszerek alkalmazása. Néhol borókabogyót dobtak a fűrészporba, hogy az égése során illatosítsa a füstöt és így ízesítse a kolbászt. Gyulán nem volt divat a füstfűszerek alkalmazása, ám nem messze innen, Tótkomlóson darált kukoricacsutkát használtak füstfűszerként. A füstölés befejeztét a kolbásznál általában tapintással határozták meg a hentesek, de ennek kémiai alapjai is ismertek. A vad vércukorszintje kicsivel magasabb, mint a háziállatoké, így a bekevert kolbászhús kémhatása 5,6-5,8 pH körüli. Ez az oka, hogy a vadhúsok kicsit édesebbnek tűnnek. Füstölés közben, a mikrobiológiai folyamatok során, a cukorbontó baktériumok tejsavat termelnek, amíg van mit bontaniuk. Ezért a kémhatás 5,2 körüli értékre csökken. A termék akkor lesz kész, ha a pH 5,3-5,4 értékre emelkedik vissza. A vadhúsok víztartalma 52-54 százalék körüli, míg a háziállatoké 55-58. A kolbász akkor van kész, ha e nedvességtartalom 3035 százalékra csökken. A hagyományos gyulai kolbásznál 28 százalék az előírás. A kellően lecsökkentett nedvességtartalom fontos az eltarthatóság szempontjából, hiszen itt úgy tartották, hogy a januári kolbásznak legalább kukoricatörésig ki kell tartania. A vadhúsból készült kolbász eltarthatósága egyébként rosszabb, mint a sertéskolbászé. Ennek oka, hogy a vadhús nincs rendesen kivéreztetve, a hajszálerekben is sok vér reked. Ha valaki Gyulán jár, érdemes meglátogatnia a húsipar-történeti gyűjteményt, hiszen itt az egyesület tagjaitól számos ötletet és útmutatást kaphat, meghökkentő kísérletekről is hallhat: mint például a citrommal vagy a mézzel fűszerezett kolbászokról… „A gyulai hentesáruban NAGY Z. RÓBERT – már nem – [email protected] Nagy József vezet!”


ÍZVÁLASZTÓ Főzőcsapatok díjnyertes receptjei

Nőies könnyedség Bármennyire is furcsa, a főzőversenyeken indulók döntő többsége – férfi. Pedig hát a közvélekedés szerint, ugye a főzés, az a nők dolga... Úgy tűnik, a vadászok és a vadászhölgyek országos létszámukhoz hasonló arányban vesznek részt ezeken az akciókon, így hát üde színfolt volt két megyéből is főző-hölgycsapat indulása a 2009. évi Vadászati Kultúra Napján. A Heves megyei Dianák csapatának vezetője, Lukovszky Jánosné már „régi motoros” a vadásznapokon, csak korábban mindig vegyes csapatban indult a domoszlói férfiszakácsokkal. Már többször megcsodálhatták a látogatók „égetett” (grillázs, karamellizált cukor darált dióval) cukorból készített remek vad-figuráit, amelyek mindig központi helyet kaptak a zsűrizésre szánt tálalóasztalon. Azonban a köréjük tálalt étekfogásokkal sem kellett szégyenkezniük, s bár dobogós helyezést nem értek el, pontszámaik alapján igencsak az esélyesek sorában szerepeltek. A csapat tagjai – Nagy Antalné, Szekeres Szilvia, Udzeliné Murányi Enikő és Vinczéné Sótér Violetta – is tevékenyen kivették részüket a tipikusan „női” ételsor elkészítésében, előételnek igazán egészséges, könnyű fogást kínáltak: jégbe hűtött fácánsalátát. Az alábbiakban ismertetett főfogást szintén nem mindennapi desszert koronázta meg: áfonyás túrós lepény. -som

Az Európai Vadászújságírók Szövetségének partnere

Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 750 Ft Előfi zetőknek: 600 Ft Az előfi zetési díj 2011-ben: 9000 Ft Szerkesztőség: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected] Kiadó-főszerkesztő: Csekő Sándor [email protected] Olvasószerkesztő: Somfalvi Ervin [email protected] Főmunkatársak: Agyaki Gábor [email protected] Homonnay Zsombor [email protected] Gyakornokok: Mészáros Judit [email protected] Farkas Bertram [email protected] Tervezőszerkesztő: Wéber Ferenc [email protected] Terjesztési igazgató: Mészáros György [email protected] Titkárságvezető: Elek Erzsébet +36-70/702-5040 [email protected]

Kiadja a VADÁSZLAP Kft.

Pácolt vaddisznósült csipkeízes pogácsával és párolt hordós káposztával A sülthöz a vaddisznóhúst másfél centis szeletekre vágjuk. Pácot készítünk: olaj, borókabogyó, fehér bors, őrölt kömény, tárkony, lestyán, törött fokhagyma, vegeta. Jól összekeverjük a fűszereket, ezután szeletenként belemártogatjuk a hússzeleteket, fedett edénybe rakjuk, hűtőben tartjuk, hogy az ízekkel összeérjen a hús. Két-három nap után rakjuk tepsibe és fóliával lefedve saját páclevében sütjük 2 óra hosszáig. A csipkeízes pogácsa elkészítéséhez a burgonyát héjában főzzük, meghámozzuk és krumplitörőn átnyomjuk. 2 dkg élesztőt felfuttatunk és az áttört krumpliba öntjük, picit sózzuk és liszttel közepesen kemény tésztát gyúrunk belőle. Amikor kész, kinyújtjuk 0,5 centiméter vastagra, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd forró olajban sütjük. Sütés után két pogácsa közé zamatos csipkelekvárt kenve összeragasztjuk és a vaddisznósült mellé körítésnek tálaljuk. Hozzáillő savanyúságnak hordós káposztát tálalunk, sült füstölt szalonnával díszítve. Ennek elkészítéséhez a tepsit kizsírozzuk, a káposztát belerakjuk és a tetejére kakastaréjra bevagdalt szalonnacsíkokat helyezünk, majd sütőbe téve készre sütjük.

Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a 65100149-11301439 számú számlára, vagy a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt. a Magyar Posta Zrt. és az alternatív terjesztők. A terjesztést gondozza: MédiaLOG Zrt. Erdélyben terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-455-959 e-mail: [email protected] Előfi zetési díj havonta: 10 RON Szlovákiában: Ábel Gábor Mobil: 0905-407-017 Előfi zetési díj havonta: 5 € Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft.

Felelős vezető: Dávid Ferenc

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) ISSN 1588-1229 (online)


745

HIRDETÉS

746


Agribrands Europe Hungary zRt. 5300 Karcag, Madarasi út 0399. hrsz., tel.: +36-59/507-221; 7400 Kaposvár, Dombóvári út, tel.: +36-82/529-151 1134 Budapest, Váci út 37., tel.: +36-1/236-4500 e-mail: [email protected] weboldal: www.purinatakarmany.co.hu © Cargill™, Incorporated. All Rights Reserved

Tökéletes szarvasvadászat a hozzáértésével! Takarmányozza erdei kérődzőit a termékeivel! Kiváló kondíciót biztosít az év minden szakában, növeli az agancssúlyt és felkészíti vadjait a télre! Válassza a szarvas és đz takarmánykeveréket, amely biztosítja a vad számára az emésztéshez szükséges rostellátást még gyenge legelđk esetén is. Magas vitamin- és ásványianyag tartalma kielégíti a kérđdzđk igényeit. Keresse a Puri Minerál Só blokkokat, amelyek mikro- és makroelemei kiegészítik az élđhely hiányosságait és pótolják a sót a vad számára. Érdeklđdjön a termékek választékáról takarmányforgalmazóinknál vagy honlapunkon, a www.purinatakarmany.co.hu-n vagy személyesen Tokaji Istvánnál a 06-30/645-2551-es telefonszámon. együttmğködés egy kivételes sikerre!

No title

Recommend Documents