Motto: Hogyan lettünk Wagner rajongók? Gyermekkorunkban természetes volt, hogy otthon mindig valami szép zene szólt László Rita

Hírmondó 2012. tavasz-nyár2

5/13/12

XIV. évfolyam 1–2. szám

10:07 AM

Page 1

2012. tavasz–nyár


5/13/12

10:42 AM

Page 2


Motto: Hogyan lettünk Wagner rajongók? Gyermekkorunkban …természetes volt, hogy otthon mindig valami szép zene szólt László Rita

Tartalom 3

8

10

Tannhäuser és társai Az adós Wagner Visszatérés Rómából Nagysikerû Strauss felfedezés az Operaházban Szenvedés és megváltás az Operában Félreértés és tutimondás a HVG-ben Finn vendégek a Parsifalon „A belcanto a wagneri éneklés alapja” Globalizálható összmûvészet Wagner Tannhäuser költeménye új fordításban Visszapillantó a 2011. évi programokra Boldog lelkek álma… Hogyan lettünk Wagner rajongók? Kis zenei humor RWT 2011. évi Közhasznú jelentése Bemutatjuk bayreuthi ösztöndíjasainkat A szegedi opera múltja, jelene és várható jövôje

3 6 7 8 10 10 13 14 17 20 22 23 24 25 26 27 28

Címkép: Pogány Vilmos (1882–1956) Kundry A hátlapon a Szegedi Nemzeti Színház

6

20

23

A tartalomjegyzék képei: 3. Erzsébet 8. Hugo Von Hoffmannsthal 10. Parsifal 6. Wartburg vára 20. Vénusz – Tiziano festményének részlete 23. Sümegi Eszter 28. Dr. Csernay László 28. Pál Tamás Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 28 28 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu A Wagner Társaság adószáma: 19650892-1-42 Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525


5/13/12

10:07 AM

Page 3


Tannhäuser és társai Gondolatjáték, vagy kérdések sokasága Ha a sors és Hermann ôrgróf kegye abban a szerencsében részesített volna, hogy Meghívót kapjak, úgy 1201-1208 között Wartburg várába a thüringiai elôkelôségek közé…biza én nem Wehrmacht uniformist öltöttem volna, de nem is farmert, hanem az akkori szép színes divatot a javából. Nemcsak a pompázó hölgyek kedvéért idôztem volna ott szívesen, hanem, mert hírét vettem, hogy a jóságos gróf néhány híres dalnokot is meghívott, talán egy költôi versenyre és bizonyára lakomára. Ne higgyék azonban, hogy abban a korban a költôk, a vándor dalnokok, vagy mint az a híres Tannhäuser az urak asztalához kerültek volna, nem, nekik a házi szolgákkal együtt jutott, ami jutott. Persze még a híres Haydn évszázadokkal késôbb sem kapott nagyobb tisztességet. Nem írom le az elôkelô vendégek bevonulását, azt pompásan megálmodta késôbb Richard Wagner, inkább engedjék meg, hogy bemutassam a dalnokokat. Leghíresebb közülük: Wolfram von Eschenbach, aki 1220 körül élt gazdag fôurak szolgálatában, de szegényen. Verseiben nagy legénykedô volt, éppúgy mint költôtársa, ki szintén itt van: Walter von der Vogelweide. Eschenbachnak ma már kevésbé elevenek a versei, egy kiváló mûvet azonban alkotott, ami mindmáig nagy kincse az európai kultúrának, és ez egy szép elbeszélés a Grál mondakörbôl: Parzival. Elmeséli miként lesz a bunkó erdei suttyóból a lélek együttérzô átalakulásán keresztül papkirály a Grál templomában. Úgy is mondhatnánk ma, hogy ez egy pompás középkori karrier. (Kodály Zoltán nagyon szerette ezt a mûvet.) Walter von der Vogelweide karrierje Bécsben kezdôdik 1190 körül, majd a thüringiai Wartb u rgban szolgál. Ezt követôen a zseniális II. Frigyes környezetében él, tôle kap hûbér birtokot. (Szóljon az a mai költô, aki ma birtokot kap verseiért!) 1230-ban hal meg. Egy gyönyörû, ma is élô versét az Unter den Linden címût nemrég közöltük újságunkban. Mindkét költôrôl sokat le-

hetne még mesélni, messze kiemelkednek a kor Minnesängerei közül. Nagy magas termetével feltûnik Biterolf. A bemutatkozásnál keresztnevét nem értettem. Érdekes, hogy ennek a korabeli híres dalnoknak az irodalomtörténet sem tudja teljes nevét. De biztos, hogy egy darabig Wartburgban élt. Éppúgy, mint Heinrich, der Schreiber, aki azért lett Schreiber, mert az ôrgróf írnoka volt. Igenám, csakhogy a keresztnevét valamivel késôbb egy Wagner nevû zeneköltô adta neki, és nem a vár fura ura. Az ôrgróf Hermann 1155–1217-ig élt és elsôsorban jótékonyságáról volt híres, miként a mellékelt korabeli metszetünk is bizonyítja. De azt is bizonyítja, hogy egy nagy költônek, Vogelweidenek a megélhetésért milyen alázkodó verset kellett írnia és talán a dalnokversenyen még elô is adnia!

A bôkezû ôrgróf

3


5/13/12

10:07 AM

Page 4


Walter von der Vogelweide

A bôkezû ôrgrófnál… (Ich bin des milten landgraven ingesinde…) A bôkezû ôrgrófnál töltöm be hivatásom: legjobbaknál lakozni nekem már régi szokásom. Más hercegek is adnak adományt, igaz, de nem folytonosan: ô most is ad és mindig ad. E téren nála többet, többet bizony senki sem tett, holmi hangulatnak ô nem enged. Ki máma kérkedô, majd évekig fukar: híre kizöldül hirtelen s hervad, mint a lóhere. Virít Thüring virága a hóból is: íme a híre télen-nyáron már oly sok éve terjed. (Jékely Zoltán fordítása) (Más kutatók állítják, hogy az elôzô kép wagneriánusokat ábrázol, akik Bayreuthban jegyért esedeznek.) Van itt azonban két vendég Minnesänger, aki, hogy úgy mondjam „kilóg” a sorból. Biztosan nem az ôrgróf hívta meg ôket a Sängerkriegre, hanem, úgy vélem, a fent már említett zeneszerzô. Az egyik Reinmar von Zweiter dalnok, aki 1200 körül látta meg a napvilágot és 1260 körül távozott az élôk sorából. A másik éppen egy nevezetes fickó: Tannhäuser lovag. Reinmar nem járhatott Wartburg várában a krónikák által leírt dalnokverseny idején, hisz akkor még csak 6–8 éves lehetett. Ugyanilyen oknál fogva nem lehetett ott a századforduló után született Tannhäuser lovag sem, aki 1205 körül született és 1266-ban halt meg. Talán azért sem hívták meg ez utóbbit a dalnokversenyre, mert, mint a fennmaradt versei mutatják, Tannhäuser nem volt jelentékeny költô, a mai irodalmárok szerint sem. Annál érdekesebb a nevéhez fûzôdô színes legendája, mely többet árul el a középkorról, mint sok nehézkes dalnok vers. Mondája számos válto-

4

zatban bejárta Európát, a mesélô fantáziája szerint változtatva a történetet. Egy kedves középkori variáció: Tannhäuser lovag ösztöneitôl hajtva Vénusz-Holda barlangjára talál, ahol nagy szerelemben él, amíg meg nem csömörlik a gyönyörtôl. Kék eget, zöld fákat kíván látni, madárdalt, harangszót hallani. Vénusztól válni kell, de ígéri: örök híve marad. Csak mágikus erô varázsa, egy Mária kiáltás szabadítja ki szerelmi fogságából. Pillanat mûve és már egy erdei tisztáson áll. Rettenetes bûnét megbánva zarándokol Rómába, de a pápa nem oldozza fel. Tannhäuser reményt vesztve tér vissza, ugyan Isten megbocsájtása jeléül zarándokbotja kivirágzik, ô azonban a pápában és az emberekben csalódva Vénusz karjaiba tér vissza, és „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Úgy tûnik, a középkor nem csupán az általunk elképzelt aszkézis világa volt… Akkor is emberek éltek? De miért nem kap Tannhäuser a pápától feloldozást? Wagner operájában sem, a XIX. században! Mert Wagner, akarom mondani a pápa irigy, bigott, kôszívû, netán a „szívét a pénzes tárcájában” hordja? Ugyanis Tannhäuser valóban csak egy szegény Ritter! A pápa ítélt, nem menti fel a vétkest. De miért nem? Válasz: mert nem az ô jogköre…(kompetenciája) Elmondja az indokot maga Tannhäuser, aki szenvedélyesen vágyott Rómába zarándokolni, de „az átkos kéjre, mely feldúlta lelkét, a vágyra, mit a bánat nem csitít” földi embertôl nem kaphat felmentést. Tannhäuser tehát úgy ment feloldozást kérni, hogy Vénusz iránti vágyát egy pillanatra sem feledte. Lelkileg vágyott a felmentésre, testileg: „egy hely vonz még, mely ezer mámort tár, mely kéjre gyújt, hol forró keble vár!” Ezzel a fickóval egy középkori pápa mit sem tud kezdeni. Itt az Úr ítél, a Legfelsôbb Bíró, aki az embert, a férfit jobban ismeri, megérti és szereti, ezért felmenti! Hatalmas fénnyel – mint a budapesti Operaházban – jön a kegyelem, mert „a bûn pokolra szánt fiát feloldja mégis ím az Úr!” És mit énekelnek a fiatal zarándokok?


5/13/12

10:07 AM

Page 5

2012. tavasz–nyár „És lássa ebben minden nép végtelen kegy csodás jelét!” (Hogy-hogy, nemcsak a német nép, a többi népség is fontos Wagnernek?) Egy kiemelkedô Wartburg-béli bájos személyrôl nem szóltunk még, Erzsébetrôl. Köztudott, hogy nem azonos az Árpád-házi Szent Erzsébettel, mégis az opera III. felvonásában mennyi szépséges konszonanciát érzünk kettôjük között! Amikor viszont boldogan a csarnokot köszönti, vagy amikor bevallja a visszatért költônek szerelmét, már hús-vér asz szony, emberi vágyakkal és reményekkel. Majd jön két parádés operai kép, a vendégek bevonulása és indulás a római zarándokútra. A két zenebona között rettenetes emberi tragédia zajlik, kardcsörtetés, vádbeszéd, kórusok árnyékolják két szerelemre, szeretetre rendelt ember lelki haláltusáját. Tannhäuser emberi méltóságában, legszebb szerelmi érzésében alázta meg megbocsáthatatlan módon Erzsébetet, aki „Wagner módra” nôi jellemmel megmenti az életét a haramiáktól, majd feláldozza saját életét, hogy HeinrichTannhäuser lovag lelki üdvössége csorbát ne szenvedjen! Ez a dolog mai szemmel nagyon valószínûtlen – mondhatná bárki. Akkor tegyünk egy megengedhetetlen kitérôt, és kellôképpen el nem ítélhetô módon helyezzük ezt a szituációt egy mai környezetbe (mintha agyament modern rendezôk lennénk). A sztori: A nagypolgár család rendkívül intelligens és szimpatikus lánya Zsóka régóta szereti a kissé csavargó, el-eltünedezô, daliás „jó fej” Henriket. Ô hosszabb külföldi útjáról visszatérve éppen a család és barátai vendége. Úgy tûnik, Zsóka és Henrik között beérik egy szerelem, ezt pártolva az apa vidám körkérdést tesz fel, kinek-kinek mi a felfogása a szerelemrôl, férfi és nô kapcsolatról, a házasságról. Jönnek a változatos, szellemes, idealista és vérmesebb ötletek, Henrik egyre ingerültebben int le mindenkit, jelezve, hogy ô a szerelmet csak a szexben látja, végül fejét vesztve elszólja magát, hogy most, míg nem látták, Münchenben volt egy isteni csajjal, aki maga volt Vénusz! Részletezte hogy így meg úgy, ilyen keblek, olyan lábak, de ezt TI pesti suttyók és helyi szûzikék el sem tudjátok képzelni!

Erre az otromba sértésre persze kitör a botrány, a srácok fölugrálnak, Henriket rögtön meg akarják verni, az apa pedig egyenesen kiutasítja ezt a faragatlan kéjencet. Zsóka összerogy, még bôgni sem tud, csak azt kiáltja: mindennek vége! Henrik is rájön, hogy ezt a kapcsolatot jól elszúrta. Ez már alma, pedig lehet, hogy ez a lány lett volna az igazi párja? Kiabálás, kavarodás, Henriknek nincs maradása, ide többet a lábát be nem teheti. Jóindulatból ajánlanak neki egy híres szexuálpszichológust. Kész. Nincs zárójelenet, zászlólengetés, se ifjú zarándokok, mert ilyen a mai élet. A fenti buta történetbôl mégis van tanulság: az érzések megalázása sajnos örök érvényû emberi gyalázat –, és ezért nem kell a középkorba menni. Nem beszélve arról, hogy a modern variáció mennyivel silányabb történet. Feltehetô továbbá még egy történelmietlen kérdés. Mi lett volna a fenti társaságban, ha a fôhôst hôbölygése közepette egy barátja jól bokán rúgja, hogy észhez térjen? Netán mi lett volna, ha azon a bizonyos dalnokversenyen Wolfram nem egy gyönyörû lírai fohászt dalol az Esthajnal csillag dallamára az Úrhoz, hanem egy lanttal kupán vágja Tannhäusert, hogy a lila gôzös ôrjöngésbôl magához térjen? Mi lett volna, ha Tannhäuser gyôz a dalnokversenyen, vagy a pápa idejében feloldozza, és így elnyeri Erzsébet kezét? Mi lett volna? A világ legrosszabb házassága. Erzsébet és Tannhäuser nem a sötét „reakciós” korszellem miatt nem lehet egy pár, nem is azért, mert nivellálhatatlan társadalmi különbség feszül kettôjük között, hanem a két embert elválasztó karakterbeli szakadék miatt. Erzsébet tipikusan konszolidációs hajlamú, Tannhäuser mobil, mindig változást kívánó szabad mûvész jellem. A kettô a mindennapi életben összeegyeztethetetlennek tûnik. Mikor és hányszor ment volna vissza Vénuszhoz Henrikünk? Mennyit sírt volna Erzsébet (Zsóka) ebben a házasságban? Mégis csak Richard Wagner hozta össze legtökéletesebben ezt a történetet! Eleget pletykálkodtunk! Siessünk az Operába, a Tannhäusert adják! Ha már Wartburgba elfelejtettek meghívni, talán mert én is túl késôn születtem, és nem vagyok költô? Dr. Király László

5


5/13/12

10:07 AM

Page 6


Az adós Wagner int Cosima naplójában olvasható Wagner nem sokkal halála elôtt utalt arra, hogy „adósa vagyok még a világnak a Tannhäuserrel”. Az esztéták és zenekedvelôk máig találgatják mire gondolt, mi lehet még javítanivaló ezen a szép, megrázó operán? Annál is inkább, mert Wagnernek nem volt szokása befejezetlenül, torzón hagyni mûveit. Ismeretes, hogy évtizedekig magában hordozta alkotásainak csíráit, majd a kibontakozó részleteket állandóan csiszolgatva öntötte csak végleges formába. A Ringen 25 évig gondolkodott, és bár megszakításokkal, de állandóan dolgozott rajta. A Tannhäuseren, melyet 1845-ben mutatott be Drezdában valójában egész életében változtatgatott, javítgatott. Már a bemutató után a befejezést átformálta, hatásosabb színpadi megjelenítést valósított meg azzal, hogy Erzsébet holttestét behozzák, és Tannhäuser megváltva mellette hal meg. Drezdában a Vénusz jelenetbe balettet nem iktathatott, mert nem volt tánckar, továbbá saját szavaival: nem volt meg a zenei képességem a Vénusz barlang hátborzongató hangulatát fellelni. Legbehatóbban az 1861-es párizsi bemutató számára dolgozta át a mûvet, a Vénusz barlang jelenetet teljesen átírta. Ekkor azonban a zeneköltô már a Trisztán megírása után volt, így 1860-ban egy sokkal érettebb stílust kölcsönzött ennek a résznek, mint amilyen a korábban megírt II.–III. felvonás. Az esztéták stílustörésrôl írnak, - valamit talán Wagner is érzett. A Vénusz barlang dramaturgiai stílusa fergeteges zenei súlya valóban éles ellentétet

M

6

képez a dalnokverseny harmóniavilágával, még inkább a III. felvonás transzcendenciájával. Wagner a létezô négy variációból a párizsi változatot tartotta az egyetlen érvényes elôadásnak Az a stiláris eltérés ami a felvonások között fennáll, lényegében lehet a történet folyománya is. A divergencia természetes: a kéjbarlang, a dalnokverseny és a maximális expiáció – a III. felvonás kegyelmi aurája között. Mások Vénusz karakterét vélik még mindig gyengén megrajzoltnak, mert nincsenek emberi vonásai, szép díszlet csupán. Figyelemre méltó megállapítás amit Jolsvai Nándor a Tannhäuser szövegfordítója tesz. Úgy gondolja, a Parsifal lovagi világához méltóan a Tannhäuser is kaphatott volna valamivel daliásabb, heroikus karaktert. – Vagy talán az eredeti drezdai dalnokversenyt kívánta a zeneköltô visszaállítani, ami kétségtelenül pszichológiailag egyenletesebb fokozással kidolgozott, mint a késôbbi, rövidített párizsi változat? Nem tudni. Az bizonyos, hogy a ténylegesen fennálló hangszerelési, stiláris eltérés csak a mû teljes átírásával lett volna megoldható. Ha még kapott volna idôt Wagner a sorstól, valószínû akkor se végezte volna el az átdolgozást, pl. a Trisztán stílusában. Vénusz lila-gôzös kéjvilága és a vendégek parádés bevonulása, még inkább a befejezés emelkedettsége között egy világnyi ûr tátong, ezt a zene stílustörés ide,vagy oda, akarva-akaratlanul tökéletesen kifejezi! Úgy szép és jó ahogy van. A Mester adósságát ezennel elengedjük! Héthársi Zsuzsa


5/13/12

10:09 AM

Page 7

Pogány Vilmos – Visszatérés Rómából


5/13/12

10:09 AM

Page 8


Nagysikerû Strauss „felfedezés” az Operaházban ossz idôk jártak az elmúlt években a szerzô szándékával ellentétesen színre vinni. Budapesten Richard Strauss operái- Ugyanis szerintük ez illik a hanyatló európai ra. A közönség hosszú idô, több évti- szellemiség megbomlott értékrendjéhez. zed után kapott egy új, „naprakész” Az Arabella a komponista kései alkotó korszaElektrát, gépfegyverrel és maffiózókkal dúsítva, kának egyik kiváló darabja. Ne keressük benne a majd – a nagyobb siker és a még nagyobb költsé- Salome elementáris, egzotikus sodrását, vagy a Rógek érdekében – külföldi rendezôi stábbal létre- zsalovag keringômámorba oltott pikáns, nosztalgihoztak egy identitákus szellemessésától megfosztott, a gét. Az Arabella felismerhetetlensémás. Nem véletlen, gig eltorzított Róhogy a fent emlízsalovag elôadást. tett két mû után az Ebben – a dilettanArabella a harmatizmust még fokodik helyet foglalja zandó – az elsô és el játszottság temásodik felvonás kintetében a szermerôben különbözô tucatnyi operázô helyszíne is azoja között. Hugo nos díszletben jevon Hofmannlent meg, szóval sthal Strauss bemindezek után mi vált szövegírója jöhet még, ha az ezúttal egy molOperaház vállalkonárferenci vagy zik egy nálunk jóherczegferenci tíformán ismeretlen pusú és szellemesStrauss mû 80 év ségû színmûvet Sümegi Eszter – Morten Frank Larsen után újbóli színreadott a komponisvitelére. A lemondó, tának, az 1860-as reményt vesztett várakozás ezúttal azonban rend- Bécs és egyben a Monarchia miliôjével. Fordulatahagyó módon nem igazolódott be. Bereményi Gé- it tekintve fôleg a második felvonás báli képe a Fiáza a darab rendezôje operai debüjével rendkívül kermilli megjelenésével és a harmadik felvonás félbátor és szokatlan tettet hajtott végre: az eredeti reértéses zûrzavara, majd a happyend hálás operett mûvet állította színpadra! A rendezô elmondása téma is lehetne egy másik Strauss vagy Lehár színszerint „az Arabellával nem szabad ellenkezni. vonalán. (Megjegyzésem nem pejoratív értelmû.) Úgy jó, ahogy van.” Ezúttal semmi olcsó aktuali- Hálás, nagyon szép, nemesen kifejezô dallamokat zálás, semmi rendezôi „üzenet”, „olvasat” és írt Strauss a címszereplônek. Ezt az ezüstös fényegyéb nyakatekert álokoskodás nem zavarja a kü- ben úszó gazdag, bonyolult dallamvilágot az elôlönleges mû élvezetét, felfedezését. Bereményi Gé- adás hôsnôje, Sümegi Eszter teljes mértékben kiakza meglepô módon a közönséget célozta meg, nem názta. A szólammal való alapos és hosszú felképedig a rendezôi szakmát és kritikusokat. Leg- szülési idô meghozta gyümölcsét. Hangilag, zeneitöbbjük számára sajnos kötelezô egy remekmûvet leg olyannyira beérett a szerep, mintha már évek óta

R

8


5/13/12

10:09 AM

Page 9

2012. tavasz–nyár birtokolná. Hangja töretlenül és fényesen száll minden regiszterben. A kényes folyondárszerû, nagy levegôt kívánó kantilénákat bravúrosan szólaltatta meg. Bizonyára pályája legszebb alakításai közé sorolja ô maga is az Arabellát. A szerep mindig is vonzotta a szép hangokat. Az elmúlt évtizedekben Lisa della Casa, Kiri Te Kanawa, Lucia Popp, Várady Júlia, Tomowa-Sintow alakították a világ színpadain az idealista bécsi leányt, aki hûségesen és elszántan vár az „igazira”. Az elsô felvonás expozíciójában valóságos „társalgási színmûnek” vagyunk tanúi, váratlan, furcsa, néhol tán az Elektrát idézô zenei fordulatokkal, aztán egy lírai szépségû, emelkedett oboadallammal megjelenik Arabella és egycsapásra minden megváltozik. Az elôadás betanítója és karmestere Stefan Soltész keze alatt a zenekar a legmagasabb színvonalon muzsikált. Az általa kívánt zenekari ülésrend – a kürtöket leválasztotta a többi rézfúvóstól és a fafúvókhoz ültette – szintén javított a hangzás egyensúlyán. Operazenekarunk ezúttal is csodákra volt képes a rendkívül igényes, sokszínû, bonyolult partitúra megszólaltatásával. Ennek ellenére most is sok esetben fedte az énekhangot a zenekar. Való igaz, Strauss esetében nehéz – de nem reménytelen – megteremteni a kellô egyensúlyt. Hofmannsthal is figyelmeztette szerzôtársát, hogy ezúttal ne „szimfonikusan” , sokszólamú szerkesztésben gondolkozzon, mert a librettista no meg a közönség számára is fontos lenne minden mondat érthetôsége… Strauss persze tisztában volt ezzel a problémával, és meg is jegyezte: „Nekünk németeknek az ördög már a bölcsônkbe becsempészte a kontrapunktot.” A férfi fôszerepet, Arabella kérôjét Mandrykát, Morten Frank Larsen alakította. Nagyon nagy kár, hogy az eredetileg a szerepre kitûzött Perencz Béla a vendégkarmester a szereplôk által nehezen viselt gorombaságának áldozata lett. A próbák során kialakult légkörben az énekes nem vállalta a közremûködést, jóllehet alkata és sötét baritonja szinte kiált a szerepért. Nagy hiba, hogy a színház vezetôsége nem tudta kezelni a konfliktust, mert ennek az elôadás színvonala és a közönség látta kárát. A szinte utolsó percben vállalkozó dán vendég, Morten Frank Larsen bár megmentette az elôadássorozatot, de alkatában és tenorális hangszínében nem felelt meg a szerep színészi és hangi követelményeinek.

Mandryka a szöveg szerint vérbô, félig paraszt szlavóniai földbirtokos, aki idônként még medvékkel is szembeszáll puszta kézzel, dallamvilága ennek megfelelôen sok helyen robusztusan megformált. Vendégünk a fent említett kívánalmaknak híjával volt. Muzikálisan, jól énekelt, a lírai részekben még ki is tûnt, de magasabb mércével mérve egy másik operában lett volna a helye, annak ellenére, hogy Európa szerte énekli a szerepet. Váradi Zita mint Zdenka nagyon jól szerepelt, alakítása is – hol fiúként, hol lányként – illúziót keltô volt. Sümegi Eszterrel közös duettjük az elôadás nagyon szép pillanatai közé tartozott. Valójában a produkció minden szereplôje a helyén volt. Wiedemann Bernadett is új színnel gazdagította széles repertoárját. Szvétek László hangban, játékban kitûnôen alakította a lecsúszott, bohém, kártyás grófot, aki lányai kiházasítása révén szeretne kimászni adósságaiból. Pataki Potyók Dániel szépszínû, nagy jövôt ígérô hangja fontos pillére az elôadásnak. A hoppon maradt kérôk: Wendler Attila, Egri Sándor, Káldi Kiss András, valamint Fülöp Zsuzsanna jósnôje és Miklósa Erika kiválóan elôadott magánszáma Fiákermilliként – ismét bizonyítva, hogy nincs kis szerep! – mind mind hitelesen hozták figurában, hangban a monarchiabeli Bécsnek a szerzôk által megálmodott különleges alakjait. A gondos, alapos rendezôi munka a szituációk kidolgozottságában és minden alakításban látható, érezhetô volt. Velich Rita korhû és pazar jelmezei már a sajtóbemutatón is sikerrel szerepeltek, az elôadás atmoszférájában még szebbeknek bizonyultak. Csikós Attilának rég volt módja ilyen esztétikus, nagyvonalú, szemet gyönyörködtetô „színház szagú" díszletek megkomponálására. A második felvonás báli képe egyenesen káprázatos! Az elôadás fináléja pedig a Karlskirche álomszerû látomásának megjelenítésével valóban katartikus. Ez az a pillanat, amikor zene és színpad egymás hatását kiegészíti és emeli. Az oly sokszor hiányolt színházi élmény így maradandóvá nemesült. A nagy siker az elôadás létrehozóinak nemes szándékát dicséri. Boros Attila

Ui: Nincs tudomásom róla, hogy a közönség tüntetésre készülne a hagyományos elôadás ellen.

9


5/13/12

10:09 AM

Page 10


Szenvedés és megváltás az Operában

Félreértés és tutimondás a HVG-ben

Nagypénteken a megváltás az aktuális téma. Kérdés: az unalom mint a szenvedés egyik kevésbé magasztos formája lehet-e ennek az eszköze. Mivel a bûn fogalmát mintha törölték volna a szótárból, ezért a megváltás sem lehetséges, úgy kerülhetünk legközelebb a megoldáshoz, ha az Operaháznak ezt a Parsifal-elôadást egyszerûen elnézzük.

A megváltás manapság nem aktuális téma. Kérdés: érdemes-e kritikát írni egy olyan darabról, amelyet nem szeret az ember. Mivel az empátia fogalmát mintha törölték volna a szótárból, ezért a megértés sem lehetséges, pláne nem egy olyan mû kapcsán, amelynek épp ez a lényege. Talán úgy kerülhetünk legközelebb a megoldáshoz, hogy ezt a firkantást egyszerûen elnézzük.

A nagy napon összegyûltek a wagneriánusok, a vallással csak szûzkurvaként kokettálók és a húsvéti Budapest-tripjüket celebráló nyugat-európai kultúrturisták az Operaházban. Az intézmény háromévente újít ugyan a betûtípusán, hogy lássuk, valami azért történik, ugyanakkor az énekesek harmincéves díszletek között, kínosan szocreál ruhákban mászkálnak a színpadon és játsszák az 1983-as rendezést.

Vajon kritikusunk melyik minôséghez tartozott a nagy napon? Írása nem avatja a wagneriánusok közé és kultúrturistának sem tûnik. Hát igen, sokat elmond az, hogy az Operaházzal kapcsolatban valakinek elsôként a betûtípus jut eszébe. Miért is? Mert fontos, hogy haladjunk a korral. Az meg kész ciki, hogy az elôadás majd harmincéves és még mindig megy. Egy boldogabb égtájon ezt úgy hívják tradíció. És ragaszkodnak hozzá.

Évi két elôadásra nem érdemes felújítani a darabot, annál többre pedig nem fog bejönni senki, hacsak nem fizetnek meg valami neves énekest, amire az Operának a költségcsökkentés után persze nincsen pénze: a szereposztást mostanában 6 milliárd helyett 3,7 milliárdból kell megoldani, létszámleépítéssel.

Ha kritikusunk szemével nézzük, akkor egyáltalán nem érdemes felújítani a darabot és egyáltalán semmit sem, mert kész ráfizetés az egész. Az operával kokettáló szûzkurvák menjenek máshová. És a neves énekesek is. Most az a baj, hogy kevés a pénz, vagy talán még ez is túl sok? Túl nagy az Operaház létszáma, vagy túl kevés? Döntse el!

Az opera pont az a mûfaj, aminek a vállalt mûvisége felülmúlhatatlan – az például sehol máshol nem létezik, hogy két szereplô egymástól két méterre állva hangosan énekel, de nem veszik észre egymást –, ezért ostobaság és anakronisztikus teljesen szó szerint értelmezni és elôadni. Mivel a szövegben és a zenében semmilyen változtatást nem lehet eszközölni, a színpadra vitelben kéne kitalálni valamit, hogy ma élô és gondolkodó fejekben is értelmezhetô legyen a történet felvetése.

Hányszor hallottuk már, hogy az opera halott mûfaj. Az a felülmúlhatatlan, hogy egyszerre hatannyolcan is énekelhetnek és mégsem lesz belôle hangzavar. Az az ostobaság és anakronizmus, ha az operán az akciófilmek effektusait várjuk és kérjük számon. Valóban a szcenika a mai nézô felé közvetítô médium. De a modern rendezôi koncepció-vezérelt elôadások legnagyobb hátránya épp az, hogy meglehetôsen aktualizálnak és ezáltal leszûkítik az értelmezés lehetôségeit.

Mivel ez a rendezés csupán illusztrál – azt is leginkább egy mesekönyv szintjén –, akaratlanul is többször komédiába fordul az elôadás. Feltûnik benne egy plüsshattyú, ami lehet, hogy egyébként gipsz, de

Mikó András rendezésének legnagyobb erôssége, hogy valóban „csak” illusztrál. Ne felejtsük el, ha akciófilm effektusokra vágytunk, akkor rossz helyre ültünk be. Ezért nézne ki itt érdekesen egy interaktív mul-

10


5/13/12

10:09 AM

Page 11

2012. tavasz–nyár ez mindegy. Klingsor, akinek magát az Antikrisztust kéne a történeten belül megtestesítenie, úgy néz ki, mint Drakula, a Szent Grál pedig egy kínai piacon bármikor beszerezhetô világítós pohárra hasonlít. Az elsô felvonás alatt, amíg az impozáns méretû és hangú, Gurnemanzt adó Albert Pesendorfert – ô nemsokára Bayreuthban és Berlinben is énekelni fog – hallgatjuk, ahogyan mesél, a játékidôt tekintve simán lemenne egy komplett Pillangókisasszony. Szerencsétlen Amfortas (Perencz Béla), aki egyébként is a testiség bûne, és az ebbôl következô szégyen miatt haldoklik, tétlen és elszenvedi a másfél órát; a hallgatósággal együtt.

timédiás hattyú. Klingsor, a negatív pólus lehet akár Drakula is, de a hasonlat itt meg is áll, mert, vérszívóarchetípusához hasonlóan, ô is más lények életenergiáiból él. Feltételezhetjük, hogy a HVG recenzensének hatalmas szája lehet, ha a Grál-kehelyhez hasonló nagyságú „pohárból” szokott inni, származzék az a kínai piacról vagy másunnan. Az elsô felvonás játékideje valójában 2 óra plusz-mínusz 10 perc. Ebbe tényleg belefér a (helyesen) Pillangóasszony, de akár a Don Giovanni is. Hálistennek, Amfortas nem szenvedi végig Gurnemanz elbeszélését. Ô épp fürdeni van akkor. A recenzens is máshol lehetett, ha ezt másképp észlelte.

Miközben a darab történeti referenciák teatralizálása, úgy próbál meg fából vaskarikát csinálni, hogy az egó ünneplése általi önfeladást tûzi ki célul: szigorúan csak férfiaknak, szigorúan a 19. századi elgondolás szerint. Az elôadás azon bukik el, hogy a szöveg pontos követése nélkül nem jön le belôle, hogy a „részvét” nem holmi kutyatekintettel kifejezhetô együttérzés, hanem, ahogy a német nyelv kicsit precízebben adja vissza: együttszenvedés. Azaz a másik fájdalmában való aktív részvétel, áldozat, amirôl nem tudjuk, csak Krisztusnak volt-e eszköz a megváltáshoz, vagy nekünk is lehet az.

Miféle történeti referenciákra gondol, tisztelt kritikus? Nem az a fából vaskarika, ha egy mítosz laza adaptációját történeti referencia teatralizálásának nevezzük? Nem: az hülyeség. A fából vaskarika, amikor olyan fogalmakat, pl. „egó” vetítünk vissza egy korábbi mûre, amelyeket csak generációkkal késôbb definiáltak Freud, Jung és követôik. Egyébként is miért bukna el az elôadás, amikor a szöveget élôben kivetítik? És miért is ne tudhatnánk meg, hogy az együttszenvedés vajon csak Krisztus, vagy mindahányunk lehetôsége a megváltásra? Gurnemanz szószerint elmondja a harmadik felvonásban. Csak olvasni kell a szöveget, ha már nem értünk olyan precízen németül.

Parsifal a maga problémakörével – miszerint nem tudja: ki ô, azt meg pláne nem, miért neki kell lennie a hôsnek –, szintén ismerôs lehet az evangélium egyes értelmezéseibôl. A vallás valódi krízise: mit jelent kiválasztottnak lenni, illetve van-e/lehet-e egyáltalán ilyen. Vannak-e grállovagok vagy Übermensch, létezik-e egy olyan csoport, amelyet csupa jó lélek alkot, és ezért örök életet vagy más kiváltságokat kapnak. Hiába szenved látványosan és szépen Perencz, hiába tart ki – a pletykák szerint 5–6000 eurós gázsiért vendégéneklô – Pesendorfer és a többi grál lovag a legvégsôkig, erre választ nem kapunk, amit nem is várhatunk, mert maga a kérdésfelvetés is bugyutának tûnik a színpadról áradó teszetosza miszticizmusban.

Amodern embernek – aki nem tudja, de keresi: ki ô, azt meg pláne nem, miért neki kell lennie a hôsnek –, Parsifal ismerôs és aktuális lehet. A probléma az, ha a Parsifal-történetet vallási, sôt keresztény történetként értelmezzük. Ez ellen maga Wagner is bôszen tiltakozott, mondván, hogy egy alapvetô emberi hozzáállást és a személyiség fejlôdéstörténetét akarta megfogalmazni. Ha beleesünk a vallásos értelmezés csapdájába, akkor saját bugyutaságunknak esünk áldozatául. Akkor tényleg nincs válasz, csak a szinte kötelezô anti-Wagner klisék jönnek elô: az Übermensch, kiválasztott csoportok, fajták és népek, és persze a többiek, akik nem kiválasztottak. Pedig a választ végül megkapjuk, kár, hogy öt óra látszólagos teszetoszaság is kevésnek bizonyult a megértéshez.

Ahogyan az a felvetés is, hogy az elvileg mindig tévedhetetlen és naiv testiség bármilyen bûn forrása lehet. A viráglányok, akik az érzékiséggel próbálják megkísérteni a balga Parsifalt, annyira szexisek,

Ahogyan bugyuta az a feltevés is, hogy mit gondolt Wagner Schopenhauerrel egyetértésben vagy függetlenül tôle az érzékiségrôl és a szexnek való ellenállásról. Talán meg kéne hallgatni a Trisztánt, noha az is leg-

11


5/13/12

10:09 AM

Page 12

2012. tavasz–nyár mint egy középiskolai jazzbalettcsoport, aki Lady Gagára jár egyentáncot. Ezen a ponton kevésbé tudjuk elhinni, amit Wagner Schopenhauerrel egyetértésben gondolt: a szexnek ellenállni az egyik legmagasztosabb és legembertpróbálóbb dolog.

alább négy óra. Akár hiányoljuk a gruppenszexet a második felvonásból, akár nem, a viráglányok Parsifal személyiségfejlôdésének részei. Ismét: a viráglányokról – nyíló-záró kehelyrôl –, mint a nôi princípium szimbólumáról beszélünk és nem konkrét csajokról.

Az olyan kijelentések, hogy gyere ide, nekem van a legjobb illatom, legyél kedves hozzám, a maguk idejében mindennél kacérabbak lehettek; most azonban hatástalanok, nem csoda, ha Parsifal kihagyja a szexet. A 2012-ben szinte észrevehetetlen utalásokat, vagyis a lényeget ezért lett volna jó legalább vizuálisan kifejteni, ami, sajnos, a Kundryt éneklô Németh Juditnak sem sikerült, mert inkább tûnt végig hisztérikusnak, mint vonzónak.

Kritikusunk láthatóan hiányolja a direkt erotikus utalásokat. Egy-két repkedô, esetleg tátogó vulva valóban igen hatásos lehetett volna és nagyban segíthette volna „vizuálisan a lényeget”, ahogy fogalmaz. Nem gondolom azonban, hogy ezek hiánya hisztériára adhatna okot. Mindenesetre sokat elmond a 2012-es befogadói környezetrôl, ha mindez tényleg kritikaként fogalmazható meg. Kundry is összetettebb személyiség: csak egy pontig csábító, azon túl saját átkával küzdô alak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a nézôknek, akiket képes öt órán keresztül önmagában a zene lekötni, ne lenne érdemes megnézni ezt az elôadást. A zene, bár sokszor nyúlós és unalmas, néha olyan hangzásokkal lep meg, melyekrôl nehezen lehet elképzelni, hogy azokon túl is lehet még valami. A nagypénteki „keresztény lehetôségbôl” a változásra maradt egy kínos elôadás, vállalható, sôt, helyenként jó zenei megvalósítással, de a megváltásra az esélyek még a templomban is lényegesen nagyobbak.

Láthatóan kritikusunknak magával a darabbal, kevésbé az elôadással van baja. A nagypénteki együttszenvedés jegyében teljes szívvel együtt érzünk az Ô ötórás szenvedésével. Kétségtelen, ez a mû nem mindenkit szólít meg, és ô sem tartozik közéjük. Ez nem baj. A szabadság fokmérôje: nem kell, hogy minden tessék mindenkinek. Azt javasolhatjuk, hogy követelje vissza sajtójegyének árát és máskor talán válasszon épületesebb nagypénteki elfoglaltságot. Akár a templomban. Az kevésbé kínos. És még annyira sem kínos, mint ez a kritika. Pérey Rajmund

Megjelent: a HVG-ben 2012. 04. 10.

Kessel Krisztina

„Doch rät dir Gurnemanz, lass du hier künftig die Schwäne in Ruh, und suche dir Gänser die Gans!

Körkérdés: Hogyan szerettem meg az operát? T. Szerkesztôség! A kérdéstôl függetlenül, most csak itt adódik fórum nekem, hogy röviden elmondjam a véleményemet a mai rendezésekrôl. Mindenkinek igaza van, a rendezô akar valamit, elfogadom, legfeljebb nem tetszik. De a fiatalok szerintem egy szót sem értenek ebbôl, ha nem láttak legalább egyszer egy hagyományos rendezést; az egyénileg értelmezett szimbólumokat, utalásokat nem érthetik

12

az opera teljes ismerete nélkül. Volt egy Don Giovanni a TV-ben pantomim mozdulatokkal. Ha nem ismerem az operát, nem értettem volna belôle semmit. A látványos csimm-bumm legutóbb a Xerxesben… a gyerekek tomboltak, tapsoltak az autók, csatahajó, helikopter stb. láttán, „nagy siker volt”. És hol van a zene, az érzelmek stb.? Az elsô benyomásnak meghatározó ereje van. Lakiné Tamás Mária


5/13/12

10:09 AM

Page 13


Finn vendégek a Parsifalon edves finn wagnerianus látogatókat köszöntött Nagyszombaton Társaságunk vezetôje és jó néhány tagunk a Liszt Múzeum tanácstermében. A 40 fôs csoportot egy pezsgôs-koccintós, magyar tepertôs pogácsás rövid beszélgetésre hívta a Vezetôség, ahol a társaság elnöke Király Éva legnagyobb meglepetésükre „ékes” finn nyelven köszöntötte a vendégeket! „Arvoisat suomalaiset Wagnerianus-ystävämme! Toivon Teidät oikein lämpimästi tervettulleeksi Unkarin Wagner-seuran puolesta Budapestiin… Peter Häggblom a finn Wagner Társaság vezetôje többször járt már Budapesten, most 4 napra hozta el Magyarországra e népes gárdát. Válaszában üdvözölte a magyar Társaságot, kiemelve: a Wagner zene szeretete még egy kapocs a két nép között. A Budapestre kíváncsi turisták Húsvéthétfôn a Parsifalt tekintették meg Operaházunkban, mely szépségével és klasszikus rendezésével – ahogy a késôbbi emailjükben is leírták – elbûvölte ôket. Egyikük megjegyezte, hogy joggal mondják: ez idô szerint Európa legszebben rendezett Parsifaljának a budapesti elôadást. A csoport eminens tagja, a Finn Állami Rádió riportere és mûsorszerkesztôje Paula Nurmentaus volt, aki rendszeresen ír cikkeket zenei szaklapokba,

K

így a Finn Wagner Társaság újságjába, az általunk is ismert nívós Wagneriaani-ba. Ô az Operaház vezetôjével Ókovács Szilveszterrel remek riportot készített. A beszélgetés során az Operaház múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl hangzottak el kérdések – válaszok. Szó esett egy jövô évi Wagner bemutatóról A bolygó Hollandiról és egy Strauss operáról Az árnyéknélküli asszony színrevitelérôl,továbbá az Operaház finnországi sikerérôl Savonlinnában, ahol Társaságunk kis csapata is járt már. Szóba jött a nemrég Omanban vendégszereplô magyar opera együttes sikere, ahol az új operaház felavatására meghívott négy igen rangos társulat egyike a magyar volt. Az igazgatói fogadóban lenyûgözve csodáltuk meg az íróasztal mögött Mahler székét, valamint az elsô 39 fôs társulat bekeretezett fényképét a falon,az egykori kávézó-cukrászda szekrényét, mely ma a bonbonok és sütemények helyett értékes könyveknek ad otthont. Nosztalgikus benyomást tett ez a riporternôre, de mindenkire is. Mint írta a finn rádióban már beszámolt magyaroszági, operaházi élményeikrôl. Hazatérésük után Peter Häggblomm és Paula Nurmentaus hálás szavakkal értékelte a magyar napokat, ismételten kiemelve a kedves vendéglátást és a szép Parsifal elôadást. Patai Katalin

A magyar és a finn Wagner Társaság elnökei (Király Éva és Peter Häggblom)

13


5/13/12

10:10 AM

Page 14

2012. tavasz

Jonas Kaufmann két arca

„A belcanto a wagneri éneklés alapja” z üstökösként berobbanó ünnepelt hozott a váratlan siker. A hallgatói már tudták: A Wagner-tenor elsô nagy elismerését STAR IS BORN, ahogy Christa Ludwig mondta. olasz szerepekért kapta. Az olasz zene- Ennek emlékét ôrzi címében életrajzi vallomása, a kritikusok díját 2009-ben a következô szinte egyetlen mûvészportré, melynek megjelenéseindokkal ítélték neki: „Jonas Kaufmann hangjának kor már a könyv második kiadása is el volt adva. egyedülállóan lenyûgözô csengése, mindenkori szeKétszer találkoztam Jonasszal Bécsben túl a telerepéhez tökéletesen simuló tónusa van, ami sokol- fonbeszélgetéseken. A mûvész szinte tudat alatt tart dalú repertoárt, egymástól merôben eltérô szerepe- bizonyos témák felvetésétôl, mint jó kinézete, amivel ket és gazdag dalrepertoárt tesz számára lehetôvé. rendszerint bombázzák, vagy családi jellegû érdekÉnektechnikája kiváló, muzikalitása biztonságos. lôdések. Mindebbôl túlságosan sok van a nemzetköPublikumát elbûvöli alakításának szavahihetôsége zi sajtóban. Bécs azonban más. A „zene városa” és az a képessége, hogy inWertherje hallatán azonnal terpretációjában a hagyomábizalmat szavazott neki. nyos és modern aspektusokat Igaz, erôteljes játéka miatt az tehetséggel köti össze.” Néelsô elôadáson tartózkodó hány név e díj korábbi kitünvolt a tapssal. További visszatetettjei közül: Hermann fogottabb alakításakor azonPrey, Hildegard Behrens, Reban már nem fukarkodott elnata Scotto, Mirella Freni, ismerésével. Hogy élte ezt Edita Gruberová. meg maga a mûvész? „Úgy Az elismerések sorát érzem, bár Bécs a rendezéshosszan folytathatnánk: érsel szemben is bíráló, mégisdeklôdô, szorgalmas, gyorcsak a hangra koncentrál elsan tanuló. Olasz és francia sôsorban. Amikor az énekes nyelvismerete szinte jobb, sok díszletet lát, úgy érzi inJonas Kaufmann mint az anyanyelvûeké. Szítenzíven be kell laknia a nészi készsége kiváló. Szerény, de magabiztos, tisztá- színpadot. De aztán figyelmeztettek, a közönség keban van tudásával. Azon ritka mûvészek egyike, vésbé kíváncsi mozgásomra, inkább a hangmunka akikrôl kiváló életrajzi vallomás született – méghoz- az érdekes. A második elôadástól kezdve jobb volt a zá igencsak fiatalon. „Még nincs itt az ideje!” – vá- közérzetem és sikerem is nagyobb volt. Kár, hogy laszolta állítólag zavartan, amikor önarckép írására egy opera megítélése általában az értékek eltolódása kérték. Kompetens és megbízható szerzôre talált szerint történik, azaz a kritikák 90%-a az optikai azonban személyi titkára Thomas Voigt személyé- kritériumokkal foglalkozik. Pedig ha a zeneszerzôk ben, aki beszélgetésekbôl, kollégák, karmesterek, új- nem írták volna meg e csodálatos dallamokat, ma ságírók és színházcsinálók véleményeibôl nemcsak sem lennénk itt!” érdekfeszítô csokrot gyûjtött egybe, de még az „Egy Hallgatóját nemcsak hangjának acélos ereje foghétköznapi ember” címû portréfilmhez is segítséget ja meg, hanem kifejezôkészsége, érzelmi világának nyújtott. „Valóban engem ünnepelnek? Meinen Sie ôszinte feltárása, sôt szentimentalizmusa is – wirklich mich?” – esett térdre elsô önálló szólófüg- Lensky szerepében például, de Lohengrin pianóigönye és a spontán kitörô tapsorkán hallatán a ban is ugyanezt éreztem. – „Ezért is igyekszem leheMetropolitanben debütáló Kaufmann, akit zavarba tôleg mindig a mû eredeti nyelvén énekelni” – mond-

A

14


5/13/12

10:10 AM

Page 15

2012. tavasz ja Kaufmann. „Egyébként úgy gondolom, hogy az éneklés nemcsak szép hangok egymásutánja, hanem az a lényege, hogy megfogja a hallgató lelkét. Figyelemreméltó módon ez a pianókkal néha még inkább sikerül, mint a hangerôvel. E téma különösen aktuális Richard Wagner zenéjében. Wagner operáiban valahogy feledésbe merültek a pianók és pianissimók, pedig a zeneszerzô utasításaiban gyakran szerepelnek. Én igyekszem betartani ôket.” Kaufmann szinte éteri finomságú pianóit dalénekesként is megcsodálhattam drámai alakítása és tiszta szövegkiejtése mellett. A Konzerthaus Mozarttermében lépett fel Helmut Deutsch zongorakíséretével, aki korábbi zeneakadémiai tanára volt Németországban. Schumann, Mahler és Strauss-dalok voltak programján Heine, Andersen, Goethe, Chamisso szövegeinek megzenésítésében. Ritka, hogy egy mûvész emóciói ilyen erôvel hódítsák meg a hallgatót. „A drámai kifejezésmódot különösen élvezem a daléneklésben. A dalinterpretáció az éneklés mûvészetének koronája.” Vannak énekesek, akiknél érezni, hogy intellektuálisan dolgoznak a szerepen és a kifejezésmódon, másoknál azonban mindez magától alakul ki. Különösen figyelemreméltó ez Kaufmann Wagner-interpretációjában. Vajon melyik csoportba tartozik a mûvész? – „Mivel az operák történetében többnyire valami extrém dologról van szó, természetes, hogy az ember felkészüléskor keresi a magyarázatot a miértre. De én valahogy mindig az ember magától értetôdô útját, döntését és alakját keresem, ami különösen izgalmas számomra Wagner embereket és isteneket egymással oly gyakran konfrontáló operáiban, melyeknek szövevényes történetei sok olvasást, tájékozódást igényelnek. Amikor 2010-ben Lohengrinként debütáltam Bayreuthban, úgy éreztem, Wagner a szuperhôsnek egy másik, emberi profilt is adott. Mi más Lohengrin vonzalma a hattyúhoz, ha nem egy tudatalatti vonzalom a megállapodás, a meghitt otthon és talán család iránt? Ezért hangsúlyozom az embert! Egyébként pedig soha nem felejtem el, hogy az egész csak színház. Ha véget ér, szeretném élni a privát életem.” Kaufmann édesapja tekintélyes hanglemezgyûjteménnyel rendelkezett, melynek meghallgatása a gyerekek számára mintegy honorárium volt a sikeres iskolai teljesítményért, a mindennapos zongora-

játékért. Jonas gyermekkorában a család mindig Olaszországban nyaralt. Vonzalma az olasz operák és a nyelv (meg a kávé) iránt már korán kialakult. Bizonyára nyelvzseni, hiszen tökéletes francia kiejtése a francia operák könnyed tanulását segíti elô. A Mozart és Wagner repertoárt sem képesek sokan együtt mûvelni. Hogy látja ennek perspektíváját? – „Errôl eszembe jut Leonie Rysanek. Amikor sok Wagner-siker után megkérdezte a Met egykori igazgatójától, Rudolf Bingtôl, kaphatna-e esetleg Verdi és Puccini-szerepet, az összehúzta szemöldökét: Kedves gyermekem, arra itt vannak olaszos primadonnáim. De én nemrég Aida szerepében is óriási sikert arattam, például San Franciscoban – vetette ellen Rysanek. San Franciscoban? - nézett rá Bing felhúzott szemöldökkel, az hol van? – Pedig az ember azt gondolta volna, hogy a Metben, távol minden német-olasz konfliktustól, a mûfajok keverése sem mûvész, sem hallgatóság számára nem probléma. De nem így volt! Rysanek elsô Desdemonája elôtt még fenyegetést is kapott, hogy lelövik, ha nem marad meg a »zajos« Wagner-szerepekben. Mégsem lehetett ôt szándékától eltéríteni, azt mondta: az olasz és német repertoár keverése nemcsak a karrier, de a hang számára is nélkülözhetetlen. Azóta a Wagner-Strauss és Verdi-Puccini közötti határ lassan, de biztosan mosódni kezd a Metben. Véleményem szerint is a belcanto egyfajta bázis Wagnerhez. Bayreuthi Lohengrin-debütálásom elôtt 2009ben a müncheni Operafesztiválon tudatosan énekeltem Cavaradossit és Alfredot, Bayreuthban ezután sokkal közelebb férkôzhettem a wagneri ideálhoz, mint sok más, csak Wagnerre specializált énekes. Sok zenész és zenetudós hangsúlyozza, hogy Wagner megkívánta kora énekesétôl, énekelje szerepeit a klasszikus belcanto alapjainak értelmében. Wagner nem volt barátja annak a »Sprechgesang«nak, amit Bayreuth a halála után kultivált és amit George Bernhard Shaw – persze nem minden irónia nélkül – »Bayreuther Gebell«-nek titulált. Igenis megkívánta az érthetô artikulációt, de semmiképpen sem a hang minôségének árán. Isolda szerelmi halála Callas-szal tiszta belcanto-Wagner. Nem véletlenül nevezik a Lohengrint Wagner »olasz«-operájának. A finom lírai pillanatot én sok Wagner operában érzem, még a Parsifalban is. Az a pillanat azonban, amikor Amfortas a sebeirôl beszél, való-

15


5/13/12

10:10 AM

Page 16

2012. tavasz ban »férfiasabb«, szemben sok lírai és dalszerû részlettel. Ha az ember valóban azt és úgy kívánja énekelni, ahogy azt a zeneszerzô megírta, akkor hajlékony hangra van szüksége, és Wagner ilyet kívánt. Utasításait részemrôl konzekvensen kívánom követni, még akkor is, ha néha bosszantó a rendezés. Ilyen volt például Münchenben a Lohengrin, amikor a hattyút elég nevetségesen a kezemben kellett tartani, csónak, hajó pedig sehol. – Remélem, még sokáig képes leszek a két repertoár összekötésére. Mozart újra és újra bûvkörébe von. A Wagner énekesek számát pedig nem árt javítani. Siegfriedre és Tristanra persze még várnom kell, de addig jöhet az Álarcosbál, a Manon Lescaut, Chénier, Trójaiak, Fanciulla és mások. Nincs más kívánságom, boldog vagyok” – mondja Kaufmann, a nagyszerû mûvész és egyszerû hétköznapi ember, aki szeret nevetni és érzelmeit, véleményét nyíltan elmondani. Gyengéi a szép autók, elegáns ruhák, nemes karórák, az úszás és a jóga. Imádja családját, Margarethe Jos-

wig operaénekesnô feleségét, értékeli áldozatkészségét a családért, hiszen „az operaénekesi élet nem éppen családcentrikus”. Könyvében pályatársak nyilatkoznak Kaufmannról. Domingo szerint „ritka intelligenciájú, önállóan gondolkodó mûvész”. Franz Welser-Möst a hangjának meleg tónusát értékeli és az embert, „aki minden feladatnál megôrzi lelki egyensúlyát. Vidám és csibészes, de mindig nyugodt és kiegyensúlyozott, ami sikerének titka, akárcsak muzikalitása.” Massenet Manonjában partnere, Nathalie Dessay „természetességét, szuverén elôadókészségét” dicséri. Kaufmann szerint létezik a Karajan által „kontrolált eksztázisnak” nevezett érzés, amikor az énekes az átélt érzelmekkel és szerepével azonosul. „Nem kell persze gyilkosnak lennem ahhoz, hogy eljátszhassam a gyilkost. Mindig józanul két lábbal kell maradni a földön!” Reviczky Katalin (Bécs)

Ë

Képek a MET Ring ciklusából (2010–2012)

Hagen

Rajnai sellôk 4.8m 18.3m be torony 8m

ĨŽƌŐſůĞŵĞǌĞŬ

oůĚĂůƐǌşŶƉĂĚ

ƐǌşŶƉĂĚŬƂǌĠƉ mŽǌŐſĂůĂƉǌĂƚ

ǌĞŶĞŬĂƌŝĄƌŽŬ ďĂůŽůĚĂůƚĠƌ

Színpadi technika

16

Brünnhilde


5/13/12

10:10 AM

Page 17


Globalizálható összmûvészet A MET Ring-ciklusának videovetítése Abu Dhabiban A globalizációnak kétségtelenül vannak érdekes oldalai. Immár nemcsak a globalizált bigmachez isszuk a globalizált kólát, hanem fogyaszthatunk „egyen” szellemi táplálékot is a világ szinte bármely pontján. A magaskultúra áldásait élvezhetjük például Abu Dhabiban is, ahol a legelsô élô operaelôadást 2006-ban rendezték meg. Az már önmagában is érdekes globális vállalkozás volt. Egy utazó orosz operatársulat – csupa szôke, kékszemû énekes és táncos – adta elô a Pillangóasszonyt. Az orosz-amerikai Pinkerton és oroszjapán arájának gyermekeként akkor egy helyi, arab kisgyermek mûködött közre… Az idei Abu Dhabi Tavaszi Fesztivál keretében az új Metropolitan Opera Ringet láthatta a közönség. Az elôadásokat HD-minôségben az egyik multiplex mozi különtermében vetítették. A mûélvezetet luxuskörülmények szolgálták: a nézôk süppedôs, ággyá átalakítható bôrfotelekbe telepedhettek, takarót kaptak és a mellettük álló kisasztalkákra teljes vacsorát, frissítôket és kávét rendelhettek. Mindez talán a halálos dózisú Wagner-behatás megelôzését is szolgálhatta, ugyanis a zenedrámákat felvonásközti szünet nélkül vetítették. Az istenek alkonya közel ötórás játékidejével megszakítás nélkül némi kihívást jelenthetett nemcsak egy – bayreuthi faüléseken edzett – wagneriánus figyelme, hanem a hólyagja számára is… Noha az elôadásokat „élô” közvetítésként hirdették, gyakorlott operabarát az idôeltolódás alapján gyanakodhatott, és valóban a MET 2010/12 Ringelôadásainak megszerkesztett videófelvételeit láthattuk. A legutolsó, Az istenek alkonya videója egy idei februári elôadásról készült. A Tetralógia bemutatója egyébként kitüntetett figyelmet kapott az Abu Dhabi Mûvészeti Fesztivál programjában, amelyhez egy részletes, színes-képes programkönyvet is mellékeltek. Wagner mûvészete nem elôször bûvöli el az itteni nézôközönséget. Járt már itt a bayreuthi fesztiválzenekar is Christian Thielemann vezényletével. Az akkori estén a kezdetben izgô-mozgó közönség szin-

te megdermedt Izolda apoteózisakor és az utolsó hangok elmúltával tapintható volt a hosszú csend a kirobbanó tapsvihar elôtt… Egy videó-vetítés persze sosem tudja teljesen újrateremteni az élô elôadás atmoszféráját. Ugyanakkor a videó, mint egy más mûfaj olyan betekintést is megenged, amelyre az operalátogató ritkán kap lehetôséget. Az operában nincs módunk premier plánokra, a dialógusokat követô gyors vágásokra és különbözô kameraállásokra. Wagner zsenialitását mutatja, hogy szinte elôre látta ezeket a variációkat, pl. amikor Wotant olyan – videón, filmen könnyen megvalósítható, mert csak közeli képben látható – tulajdonságokkal ruházta fel, mint a befelé nézô üres szem. Nagy kár, hogy az operarendezôk folyamatosan küszködnek, és inkább valami konkrét megoldással rukkolnak elô, amely szükségszerûen leszûkíti a mondanivalóban benne rejlô lehetôségeket. Robert Lepage produkciója mindjárt hárommal is: Wotan hajtincse bal szemére borul A Rajna kincsében, majd A walkürben elôkerül a jólismert Jumurdzsák-szemkötô, és végül a Siegfried Vándora immár fekete kontaktlencsét visel. De ne szaladjunk ennyire elôre. A MET videó-Ringje, mint újszerû mûfaji vállalkozás bizonyára tetszett volna Wagnernek. A globális videó-közvetítés tipikusan amerikai franchise, és mint ilyen, wagneriánusok új nemzedékét nyerheti meg a Mûnek. A jelen irományban a MET Ring-rendezésérôl és szcenikai megoldásairól számolunk be. Robert Donington a Ringet a jungi pszichológia eszközeivel elemzô könyvében kikel a modern rendezôi adaptációk ellen, mondván, hogy azok túlkonkretizálják és ezzel leszûkítik a mondanivalót. Noha egy alkotó mûvész, maga Wagner sem képes teljesen függetleníteni magát korának társadalmi viszonyaitól, közgondolkodásától stb., mûvük szükségképpen túlmutat az adott koron. Sôt, az alkotás idôtállóságának mércéje, hogy mennyit mutat fel az emberiség közös tudattalanjában megôrzött tartalmakból. A rendezés akkor leghívebb mûhöz és alko-

17


5/13/12

10:10 AM

Page 18

2012. tavasz–nyár tóhoz – érvel Donington –, ha a konkretizálást ráhagyja a nézôre-hallgatóra. Döntse el a nézô, hogy az isteneket az arisztokrácia képviselôiként, az óriásokat feltörekvô vállalkozó burzsoáként, a nibelungokat pedig kizsákmányolt proletárként akarja-e értelmezni. Vagy másként. Merthogy Wagner szimbolizmusa számtalan szinten engedi meg az értelmezés lehetôségét. A MET mostani színpadra állítása nagyszerûen elkerüli a konkretizálás csapdáit és legtöbbször hû marad Wagner eredeti színpadi utasításaihoz. Ezzel ez a produkció a MET hagyományaihoz híven egy klasszikus Ring. Klasszikus, annak ellenére, hogy valójában high-tech vállalkozás is. A díszlet gerince egy 46 tonnás monstrum, amely 24 bordaszerû elemet tartalmaz. A MET színpadát külön alá kellett dúcolni, hogy a színpadgép – Walhalla módjára – idô elôtt maga alá ne temesse a zenészeket. Az elemek közös tengelyük körül önállóan körbeforognak. Az általuk létrehozott számtalan térforma néhol a Rajna fenekét szimbolizáló felszín, máskor meredeken emelkedô fal (Walhalla), vagy a nibelungok világába levezetô lépcsô, Walkür-szikla, erdô, Gibichungcsarnok, stb. A térformák felületére videót is vetítenek: a Rajna mélyén örvénylô kavicsokat, a Walhalla északi fény-szerû építészeti elemeit, Mime kunyhója mellett patak folyását láthatjuk. A vetítés folyamatosan illusztrálja a zenei szövetet és azzal együtt változik. A fények és színek szinte pontosan megjelenítik a vezérmotívumokat. Ezzel szemben a díszlet borda-lemezeinek mozgása inkább csak a jelenethatárokat követi. A külön-külön és a zene ritmusára mozgó lemezek váratlanul önálló dramaturgiai funkciót kapnak a walkürök lovaglásakor, azok paripáiként. Lehetetlen nem gondolnunk Francis Ford Coppola: Apokalipszis most címû filmjének híres jelenetére e filmszerû megoldás láttán. A kritikák szerint a színpadgép mozgását azért szûkítették le, mert elkerülhetetlen nyikorgása és csikorgása nagyon zavarta a mûélvezetet. A videón ezt nem érzékeljük, de a videó a színpadi tér összhangulatát sem tudja visszaadni. A színpadkép mozgása az elsô két estén még frissnek hat, de – minthogy a hálátlan nézô mindent „megszokik”, és többet akar – a Siegfried-ben és Az istenek alkonyában már-már unalmassá válik. A high-tech színpadgép legnagyobb hátránya épp az ott-léte, megkerülhetetlensége.

18

A monstrum az elôszínpadra szorítja ki az énekeseket, és ezáltal a zenedrámát kamaraoperává zsugorítja össze. Siegmund és Sieglinde egymásra találásakor (A walkür, 1. felvonás vége) – Wagner színpadi utasításai szerint – azt várnánk, hogy kinyílik a díszlet és tér, de nem. A gépezet ott magasodik mögöttük mind a 46 tonnájával. Amikor Hagen összekiáltja a vazallusokat, a Tetralógia egyetlen tömegjelenete bezsúfolódik a színpad zsebkendô nagyságú területére. Akik nem férnek be oda, azok a Gibichung-csarnok tetejére szorulnak. Ez már szánalmas. A Rajna kincse végén az istenek eltûnnek egy árokban, hogy helyettük akrobaták emelkedjenek fel a Walhallába. A turpisság egybôl átlátszó, mert a jól megtermett énekesek helyett vékony alakokat látunk. A rendezés Hunding házának udvarát úgy különíti el az vacsorázó helyiségtôl, hogy a szereplôket ismét az árokba süllyeszti. Ez azzal jár, hogy Siegmund, Hunding és Siegliende alakja csípôtôl lefelé takarásba kerül. Oly bensôségessé válik e jelenet, mint egy Rottenbiller utcai szuterénben elköltött kvaterkázás. Minthogy a színpadi monstrumra felmászni nehézkes és bizonnyal veszélyes is, a Tûzvarázs közepén Wotan egyszerûen kivezeti Brünnhildét a színpadról és helyettük a már ismert dublôrök jelennek meg a Walkürszikla tetején. Az artisták egyébként feltehetôen Lepage, Cirque du Soleil-es múltjából kerültek a Ringbe. Értelmezhetjük ôket azonban a német – „állnak és énekelnek”- és francia – „énekelnek és ugrálnak”operai hagyomány sajátos egyesítési kísérletének is. A mobil díszlet lehetôséget teremt arra, hogy a zenedrámában együttlétezô különbözô síkok között, mintegy dimenzióváltásokat hozzon létre. A rajnai sellôk a Rajna mélyét jelképezô függôleges felület elôtt kábelen függeszkedve úszkálnak. Ez a dimenzió nélküli lebegés térré alakul Alberich megjelenésével. A nibelungok tárnáiba való leszálláskor a lépcsôszerû alakzat spirálisan elfordul és mintegy felülrôl látjuk a lépcsôt és az utasokat. Az istenek alkonya kezdô jelenetében az események fonala a nornák mögötti tér pontjairól ered és amint ez a tér elfordul és felemelkedik, a nornák immár a történések hálójában vergôdnek. Mindezek a megoldások új dimenziót teremtenek és csak sajnálható, hogy Lepage nem bontotta ki jobban e modern színpadi technikában rejlô lehetôségeket.


5/13/12

10:10 AM

Page 19

2012. tavasz–nyár A mobil színpadkép és a fôképp a díszletre vetített videó ugyanis egy új összmûvészeti mûfaj lehetôségét teremthetné meg. Ahogy a globalizált videó operaközvetítés is az. Közismert, hogy Wagner alkotói zsenialitása mellett nagy színházi újító is volt. A Festspielhaus minden részletre kidolgozott koncepciója jól példázza ezt. Wagner volt az elsô, akinek mûveit teljes nézôtéri sötétségben adták elô. Akkoriban a rajnai sellôket felfüggesztve „úsztatták” és mögöttük folyamatosan mozgatták a vizivilág díszletét. Csak elképzelésünk lehet, hogy maga Wagner mennyire használná ki a mai számítógépes szcenikai effektusokat? Amennyiben ezek hozzájárulnak a többrétegû szimbólumrendszer teljesebb kibontásához és átéléséhez, valószínûleg egyetértene. A MET Robert Lepage által színpadra állított Ringje – mint mondottuk – tradicionális, amennyiben nem megy szembe Wagner szcenikai utasításaival. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznunk a Ring történetét, azt mondanánk: Wotan azon elképzelése, hogy a világot az öntudat vezérelte akarat uralja, összeomlik, és az új világrend Brünnhilde önfeláldozó szeretetén alakul ki. A négy zenedráma közös nevezôje ez az átváltozás. Az állandóan jelen lévô, de folyamatosan változó díszletgépezet ezt volna hivatott megjeleníteni. A hatalmas színpadgép azonban végig uralkodik az elôadáson, kiszorít mintsem befoglalna, és ebben az értelemben inkább elvesz, mint hozzátesz az élményhez. A rendezésnek nem sikerül elhitetni a nézôvel a monstrum szükség-

szerûségét és az nem válik a transzformáció szimbólumává sem. De vajon van-e, lehet-e a Ring alapvetôen filozófiai jellegû mondanivalójának vizuálisan megjeleníthetô szimbóluma? Azt gondoljuk, hogy igen. Ez maga a gyûrû. A Tetralógia címe: A nibelung gyûrûje Alberich gyûrûjére utal, ugyanis Alberich küldi a világot uralni kívánó akaratot gyûrû formájában útjára. Az eseménysor a négy fôszereplônek a gyûrûvel kapcsolatos viszonyában fejlôdik. Mindegyikük a személyiség egy lehetséges interakcióját mutatja be és így válnak a négy este archetipikus fôszereplôivé (Alberich: A Rajna kincse, Wotan: A Walkür, Siegfried: Siegfried és Brünnhilde: Az istenek alkonya). Ôk négyen szimbolizálják tehát a gyûrû négy negyedét. A Tetralógia végén egyedül Alberich marad életben. A gyûrû bezárul, de nem egy újabb ciklus, hanem egy teljesen új világ kezdôdik. Színpadra állításkor tehát a gyûrû négy negyedének növekedése lehetne a leglogikusabb vizuális megoldás. Hasonlóan ahhoz, amit Rudolph Sabor négykötetes Ring fordításának és kommentárjának címlapjain látunk. A Hírmondó olvasóinak azzal a kvíz kérdéssel mondunk köszönetet megtisztelô figyelmükért, hogy vajon látott-e bármelyikük olyan Ring-rendezést, amelyben a gyûrû volt a szcenika vezetô eleme? ifj. Dr. Király László

Rudolph Sabor Ring-fordításának és kommentárjának címlapjai, Phaidon Press, Oxford, 1997 A cikkben szereplô képek forrása: www.metoperafamily.net

19


5/13/12

10:10 AM

Page 20


Wagner Tannhäuser-költeménye új fordításban egközelítôleg 55 évvel ezelôtt jelent meg utoljára Richard Wagner Ta n nhäuserének magyar fordítása. Ez a Závodszky Zoltán alkotta kiváló átültetés, – amely elsôsorban a szép énekelhetôséget vette figyelembe – generációk számára tette lehetôvé Wagner operájának pontos megismerését, megszeretését. Érdekes, hogy a zeneköltô alkotásai közül Magyarországon a Lohengrin mellett éppen a Tannhäusert játszották a legtöbbször. Sajnos, – mint a könyveknek – úgy a szövegkönyveknek is megvan a maguk sorsa. Eljár az idô felettük, s ha egy passzust szépnek, tán telitalálatnak éreztünk egykor, lassacskán avulttá válik, részben mert a beszélt nyelv változik, másrészt szép, vagy megkopott szavak esnek ki a nyelvhasználatból. Emelkedett kifejezések tûnnek idôvel szokatlanná, vagy egyenesen komikussá. A másik ok, hogy az operajátszás világdivatja megváltozott, minden operát eredeti nyelven nívós

M

elôadni, ami annyit jelent, hogy a közönség többsége egy szót sem ért a szövegbôl. Megoldás: a hazai nyelven való kiírás az operaelôadás, netán vetítés alatt. A szövegkiírás megkönnyíti a mû követését, de nagyon megosztja a figyelmet, eltereli a nézô koncentrálását a színpadképrôl, de még inkább a szereplôk játékáról, gesztikulációiról. Ezért mondják sokan, hogy a feliratozásnak csak tájékoztató egyszerûséggel szabad megjelenni, „quasi hol tart a sztori"? Ha egy klasszikusan veretes fordítást, vagy akár eredeti szöveget olvas a nézô, akkor könynyen egyszerû szövegolvasóvá válhat, se hang-se kép, marad a szép vers. És itt a nagy baj! Minden szellemes mondás ellenére (lásd: G. B. Shaw) a szövegkönyvek nagyobb része, (pl. a mi esetünkben Wagneré) irodalmi alkotás, (*) ami minden szavával, versi hangsúlyával, rímekkel, alliterációkkal egész különleges hangulatot ad a zenéhez, a szöveg a zene mellett egyenrangúan hordozza a mondanivalót, a gondolatot.

(*) Sokan hangoztatják, többek között Szerb Antal is, hogy Wagner szövegkönyvei ma már nem számítanak rangos irodalmi alkotásoknak,mint azt a XIX.században tartották. Míg a zenei romanticizmus napjainkban is él és virul, addig az irodalmi romantika valóban rengeteget vesztett a XX.-XXI. századi ember értékmérôjében. Ezeket a könyveket alig olvassák. Mondhatnánk ezt Wagner szövegeire is? Nem! Mert Wagner csak gyermekkorában gondolta, hogy költô lesz. Késôbb, bár szívesen olvasta fel barátainak kizárólag zenei felhasználásra szánt írásait, azok a zenével együtt ma is élnek! Zene nélkül valóban lehet, hogy e szövegköltemények is a romantika irodalmi temetôjében lennének ma már?

20


5/13/12

10:10 AM

Page 21

2012. tavasz–nyár A szövegköltemények eredeti szépségétôl ma az operalátogatót megfosztják. Ezen felül nem is tájékoztatják, hogy Wagner zenéjét hallották, de más szöveget olvashattak. Tipikusan ilyen volt a Ring MET-beli közvetítése a közelmúltban. Nagyon élvezetes lenne továbbgondolkodni, disputálni…, de ideje feltenni a kérdést: mi látszik jó megoldásnak? Egy szöveghû, soronként az eredetivel összeillô nyers fordítás tetszik praktikusnak az Operaházban és a vetítéseknél, de a hallgatót tájékoztatni kell, hogy irodalmilag nem az eredetivel egyenrangú szöveget láttak az elôadáson. Ezután az okos hallgató-nézô hazamegy, és gondosan elolvassa a nyilván nehézkesebb, talán kevésbé olvasmányos irodalmi fordítást. Ekkor feltárul elôtte az összefüggések hálója, a darabnak egy más mélysége, igazi szépsége! És következhet a nyugodt, intellektuális gyönyörködés ideje. Az a Tannhäuser kötet, amit a Ring Alapítvány kiadásában, Jolsvai Nándor fordításában kezébe vehet az olvasó, ezen utóbbi kritériumoknak igyekszik megfelelni. Mint ismeretes, ô volt a Trisztán és Izolda szövegkönyvének korunkbeli fordítója is, mely már két kiadást élt meg. A Tannhäuser szövegkönyvben a fordító egyedülálló vállalkozása, hogy Magyarországon elôször egy könyvbe mindkét változatot, a drezdai és a párisi verziót is belefoglalja, jelezve az eltérô szövegrészeket. Külön fejezetben elemzi a zenei módosításokat is. Rávilágít Wagner néhány stílusfejlôdési momentumára, melyek a drezdai változatot meghaladva a párisi variációban érvényesülnek. Röviden ismerteti a párisi bemutató történetét, így igen hasznos elôtanulmányt nyújt a mû befogadásához. A kiadás a szöveg mellett a megfelelô helyeken, a megszólaló motívumokat is jelzi. A könyv végén kihajtható kottatábla található, mely feltünteti a motívumokat és a jellegzetes közismert dallamokat. Igen hasznos Dallamkeresô segíti a hallott zenei témák felismerését,a fentiek összeállítása: Molnár Róbertné érdeme. A kötet köntösét Tiziano: Égi és földi szerelem közismert alkotása díszíti, az eredeti kép Rómában a Villa Borghese-ben található. Értelmezését a mûvészettörténészek találgatják, egy lehetséges magyarázatot a Tannhäuser történet is kínál.

Megfogott engem a magyar szöveg nyelvi szépsége, a szavak mindig a zenéhez igazodó simulékonysága, egy-egy mondat hangulatfestô leleménye. Így az eredeti szöveg költôiségét nagymértékben sikerült átmenteni, annál is inkább, mert a Tannhäuser mitológiai emelkedettsége erre rendkívül alkalmas. A Tannhäuser II. felvonásában dalnokverseny folyik, mégsem irodalmi versengésrôl van szó, hanem a háttérben Erzsébet és Ta n nhäuser tragikus emberi drámája zajlik. A himnikus énekeknek a formája-szókincse eleve nem lapidáris, a fordításban sem lehet az, mert csak így adja vissza a szereplôk karakterét, érzelemvilágát. Tannhäuser egyre fokozódó Vénusz dicsôítése, mely megalázza és széttépi Erzsébet szívét, a történés igazi rugóit jelenti. Erzsébet Nem sebez úgy kardnak éle, Mint az a fájdalom, amellyel ô megölt! … El tôle mind! Bírái nem ti lesztek! Vérengzôk! gyilkos kard ne érje ôt! Ím szûzi lelkem által Isten szól, halljátok hát, hogy mint ítél az Úr! E gyarló, boldogtalan ember, kit bûnbe csábos bûbáj vitt, már tisztulást a földön nem lel, akármint bánná vétkeit? Ti méltó hívek, tiszteljétek a Magasságos szent szavát! Lelkének üdvét elvennétek, a vétke nektek bár nem árt? Ki tiszta szívvel érte égtem, szilaj csapása engem ért: nyíló virág volt ifjú éltem, mit ô tobzódva gázolt szét! E fordítás révén nemcsak a helyszínen vagyunk ott, de lelki vendégei, döbbent tanúi lehetünk egy nagy emberi tragédiának, amely – misztikus feloldás útján – a jó gyôzelmét hirdeti, a mai embert pedig éppen egy pontos jó átültetés viszi el a lelki feloldozás megértéséhez, a transzcendens együttérzéshez. Ez a magyar szöveg igazi érdeme. Köszönet érte a fordítónak. K. L

21


5/13/12

10:10 AM

Page 22


Visszapillantó a Richard Wagner Társaság 2011. évi programjai Január 16.

Nagy Wagner tenorok Meixner Mihály zeneesztéta évkezdô elôadása sok zenével Február 13. Richard Wagner: A bolygó hollandi Václav Kaslik 1974-es operafilmje magyar felirattal Fôszereplôk: Donald McIntryre, Catarina Ligendza Március 13. Wagner és a táncmûvészet Találkozás Markó Iván balettmûvésszel, koreográfussal Filmvetítés: Táncfantázia a Trisztán és Izolda nyitányára, „Jézus az ember fia” táncköltemény Liszt:Krisztus oratóriumára Április 10. Közgyûlés 2011. Bayreuthi ösztöndíjasainak bemutatkozásával, Cser Krisztián, Pataki Potyók Dániel Május 15. Beethoven: Fidelio – Polgár László emlékére A Zürichi Operaház 2004-es elôadása magyar felirattal Rendezte:Jürgen Flimm. Fôszereplôk: Camilla Nylund, Jonas Kaufmann, Polgár László. Évadzáró majális Aug. 20-28. Részvétel a Bayreuthi Ünnepi Játékokon Richard Wagner és Liszt Ferenc sírjának megkoszorúzása. Szeptember 25. Az én zeneszerzôm: Liszt Ferenc. Zelinka Tamás, a Parlando zenepedagógiai folyóirat felelôs szerkesztôjének elôadása filmbejátszásokkal Október 16. Richard Wagner: Tannhäuser A New York-i MET 1982-es elôadása magyar felirattal Rendezte:Otto Schenk, karmester: JamesLevine Fôbb szereplôk: Richard Cassilly, Marton Éva, Bernd Weikl, Tatiana Troyanos November 20. A Szegedi Opera múltja, jelene és várható jövôje Prof.Csernay László elôadása filmvetítéssel és fellépô mûvészekkel (Bretz Gábor, Keszei Bori, Kónya Krisztina; zongorán közremûködött Pál Tamás) December 4. Adventi koncert a Wagner Társaságnál Bogányi Gergely zongoramûvész hangversenye, mûsorán Liszt, Schubert mûvek December 8. Wagner est Debrecenben Társasági kirándulás Debrecenbe Hangverseny: a Debreceni Filharmonikusok Zenekarával Karmester: Medveczky Ádám, fellépô mûvész: Sümegi Eszter Közös kulturális kirándulások 2011.04.27–05.07. Dél-Olaszország, Szicilia, Ravello, Nápoly, Sorrento, Amalfi, Taormina, Etna, Palermo, Assisi, Perugia 2011.10.05-09. Bajor várak, Königsee, Neuschwanstein, Linderhof, Herreninsel, Berchtesgaden, Oberammergau, Salzburg. Diákok a rendezvényeket ingyenesen látogathatják.

22


5/13/12

10:10 AM

Page 23


Boldog lelkek álma… Sümegi Eszter új lemeze lyan lemezújdonságot vehet kezébe az igen vájt fülû ínyenc zenekedvelô, mely ritkán adódik manapság nemcsak a hazai, de a nemzetközi CD kiadványok között is. Boldog zenekedvelô lelkek álma egy ilyen lemez. Elmerülni abban a muzsikában, mely az olasz ég azúrkékjét lágyan színezi az északeurópai ezüsttel, és Gluck hazája erdeinek tavaszi zöldjével. Mert Gluck, éppúgy mint Händel, belsô látású – endoptikus – mûvész, aki látja amit megzenésít. Látja a cselekményt, melyet a történet elôre vivô énekben, zenében, balettben kitérô nélkül bontakoztat ki. Az Orfeusz és Euridike nyitánya vidám, jó példa erre, mely valójában a boldog fiatalok esküvôje, amit nem kell szcenírozni, mert minden benne van a zenében. Minden benne van a zenében amit e kiváló lemezen hallunk, ami emelkedett és emberi. Láthatóan elôttünk állnak a nôi ideálok, akiket Sümegi Eszter megszólaltat. És milyen szépen! Szárnyaló hangján keresztül szinte betekinthetünk a mitológiai hôsnôk lelkébe, akik mai – mindennapi emberek is lehetnének, mert sorsuk, életérzésük egymásba tükrözôdik. Hogy ezt a kapcsolatot megérezzük és sorsközösséget vállaljunk a heroinákkal: Alkesztisszel, Iphigeniával, Euridikével, ehhez olyan elmélyült mûvészi közvetítésre van szükség, amit Sümegi Eszter átélésében itt kapunk. Hangja elszántan, biztosan ível a magasba, ha Alkesztisz halált átvállaló eltökéltségét kell kifejeznie, de milyen lágyan zeng, amikor az auliszi Iphigenia és Achilles szerelmérôl énekel. Talentumának legszélesebb regisztereit csodálhatjuk meg viszont a tauriszi Iphigenia sok szép áriájában, magasságokat és mélységeket könnyedén átszárnyalva. Szomorúan

O

Sümegi Eszter

megindító Orfeusz (Wiedemann Bernadett) és Euridike szép kettôse. Nagy kár, hogy Operaházunk ezeket a nagyszerû hangi értékeket most nem használja ki, hiszen egy Gluck opera ilyen énekesekkel, no pláne klasszikus rendezésben, szép balettel ismét biztos siker lenne. A Failoni Kamarazenekar Medveczky Ádám karmesterrel, a Budapesti Kórus Gerenday Ágnes vezetésével nemesen járultak hozzá e lemez sikeréhez. Ez a felvétel Sümegi Eszter csodálatos énekén keresztül felhozza az emberi szívek mélységébôl a szavakkal elmondhatatlant, a gondolatilag már alig kifejezhetôt, amit már csak a lélek érezhet meg. És talán ez a legtöbb… K. L.

A zeneszeretôk nevében köszönetünket fejezzük ki a Convention Budapest Classic-nak a szép hanglemez létrehozásában nyújtott kitüntetô támogatásáért!

23


5/13/12

10:10 AM

Page 24


Hogyan lettünk Wagner rajongók?

Richard Wagner zenéjének megismerése mindhármunk életében már gyermekkorban elkezdôdött. Szüleinknek – miután nem lettek, nem lehettek zenészek – a komolyzene szeretete végigkísérte az életüket. Ennek mi is aktív részesei lettünk, ami szinte észrevétlenül történt. Természetes volt, hogy otthon mindig valami szép zene szólt. Ezen belül is Wagner volt a kedvenc. Ahogy elértük szép sorban az iskolás kort, mi is bekapcsolódhattunk az Operaházi Wagner bérlet elôadásaiba. Abban az idôben – 1960–70-es években – Mozart, Wagner párosításban mentek a bérletek. Persze a fokozatosságra gondosan ügyeltek szüleink. Mindhárman zenei óvodába, iskolába jártunk és szorgalmasan vittek a különféle ismertetô elôadásokra (Lukin László, Friss Gábor). Az Opera elôadások kiegészítették, megerôsítették az otthon és egyéb helyeken hallottakat. Kis gyermekként, persze itt-ott „belealudtunk” az elôadásokba, ami természetes volt. Nyolc év körüli gyerektôl túlzás lenne elvárni a maximális figyelmet több órán keresztül. A zene hallgatása mellett, egy idô után természetessé vált, hogy kedvet kaptunk a hangszerek kipróbálására. Családi kamara-zenéléssé „fajult” a dolog. Hármunk közül én a legkisebb, Rita választottam hivatásomul a zenei pályát. Így még közelebb kerültem Wagner csodálatos mûveihez. Mint oboista, az Operaház zenekarával százszor, ezerszer fújhattam a fantasztikus oboa és angolkürt szólókat, amiben bôvelkednek Wagner

24

mûvei. A mai napig nagy örömmel, meghatottsággal és nagy tisztelettel ülök be a zenekari árokba, Wagner zenéjének elôadásakor. Immáron 30 éve. Édesapánktól sokat és sokszor hallottuk azt a szót, hogy BAYREUTH! Akkor még nem tudtuk és nem értettük, mitôl lehet olyan különös és érdekes az a város, ahová mindig nagyon szeretett volna eljutni. Most már tudjuk és értjük, mirôl beszélt akkor. Sajnos, korai halála miatt nem adatott meg számára az a csoda, aminek mi mindhárman részesei lehettünk. Személyesen, teljes életnagyságban, óriási lelkesedéssel és meghatottsággal ott ültünk a Festspielhaus emeleti székeiben. Álmaink megvalósulása a Wagner Társaságnak köszönhetô! Wagner iránti csodálatunk megkoronázása volt ez az élmény! Most már mi vagyunk a „nagy öregek”. Oltogatjuk a következô generációt, ami nagyon sikeresnek mutatkozik. Az egyik gyereknél Wagner “bûvölete” a sárkánnyal kezdôdött. Édesapja (aki szintén zenész), a sárkány motívumot gyakorolta otthon a kürtön. Ez nagyon tetszett neki és elkezdett kérdezni. A történet és a zene annyira megfogta, hogy ez a fiúcska Wagner zenéinek jobb megértése végett

Mit láttam az 1974–75. évadban?

megtanult németül. A zenei pályát választva, 2010-ben mint korrepetítor közremûködött a bayreuthi ifjúsági Tannhäuser elôadásokon. Reméljük, általa a következô generáció is Richard Wagner zenéjének szeretôje és tisztelôje lesz. László Györgyi, László Gabriella, László Rita


5/13/12

10:10 AM

Page 25


Kis zenei humor Joseph Keilberth vezényli a PARSIFAL-t a Müncheni Szimfónikusok élén Barcelonában. A sérült, beteg Amfortast négy apród viszi frissítô fürdôre a Waldseehez. Az apródok egyike földig érô ruhájában elbotlik, mire Amfortas a földre esve a súgólyuk elé gurul. Szerepének megfelelôen a következôket énekli: – Jól van! Köszönöm! Jól esik egy kis pihenés!

D Erich Kleiber karmester a Carmen próbáján felszól a nagy hangú baritonnak: – Drága barátom, magának a torreádort kell énekelnie, nem a bikát!

D Egy zenerajongó hölgy az egyik karmestert így dícsérte Knappertsbuschnak: Nem találja csodálatosnak, mennyire hasonlít Beethovenre? – Bizony – válaszolta Knappertsbusch –, és ugyanolyan rosszul hall!

duett befejezése elôtt a partitúrában piros ceruzával az egész oldalon keresztben feltûnô felirat állt: „Itt felébreszteni a hegedûsöket!”

D

D

Hans Knappertsbusch: „Minek vezényeljek kívülrôl, amikor tudok kottát olvasni?”

Állítólag a Bostoni Filharmónikusok négy tagjával történt egyszer, hogy elmentek csónakázni, és az egyikük véletlenül beleesett a vízbe. – Segítség, nem tudok úszni! – üvöltötte, mire jött a válasz: – Akkor legalább imitáld!

D Pablo Casals egy tanítványának elmagyarázta, hogy úgy kell a szólóját elôadni, mint egy szerelmi vallomást. Amikor a csellista megismételte a kérdéses részt, a mester ráförmedt: – Az iskoláját, játék közben a szerelmére gondoljon, ne az anyósára!

D Birgit Nilsson fiatal énekesnôként elôször próbált Knappertsbuschsal. A karmester hírhedt volt gorombaságáról. A próba során egyszer csak felkiáltott a színpadra: – Mit énekel az a tehén ott fent? Mire Nilsson azonnal válaszolt: – Amit az az ökör onnan lentrôl dirigál. Ettôl kezdve elválaszthatatlan barátok lettek.

D Egy régen elfelejtett operában a fuvolának és a hárfának hosszú szólója volt. Néhány ütemmel a

D A Bécsi Filharmónikusok egyik zenészét megkérdezte egy barátja, hogy mit vezényel aznap este a karmester. – Nem tudom – hangzott a válasz – mi a „Pastoralét” játsszuk.

D Amikor Verdit megkérdezték, melyik mûvét értékeli legtöbbre, habozás nélkül válaszolt: – Milánóban az általam alapított otthont elaggott zenészek részére.

D Mascagni szerint az olasz nyelvben az „ostoba, hülye” (stupido) fokozása: più stupido, stupidissimo, tenore.

25


5/13/12

10:10 AM

Page 26


Richard Wagner Társaság és Archívum 1061 Bp. Dalszínház u. 10. 2011. évi Közhasznú jelentése Terv. klts. 2011 Tényl. klts. 2001 Terv. klts. 2012 Bevételek / 1000 -Ft-ban / Tagdíj Bankkamat SZJA 1% Önkormányzati támogatás Nemzeti Kult. Örökség Min. Támogatás Nemzeti Civil Alapprogram Támogatás Adomány Hírmondó újság bevétel Bayreuthi jegyek Hírdetés bevétel Összesen: Elôzô évi maradvány (pénz és követelés) Kiadások / 1000 Ft-ban / Személyi juttatás Munkaadói járulék Anyag és eszköz Könyvelési díj Könyvvizsgálat Bankköltség Kommunikációs költség (posta, telefon) Ingatlan bérleti díj Szállítás, utazási költség Hírmondó újság nyomdaiköltség Kongresszusi részvétel Büféköltség (reprezentáció) Archívum, honlap, Internet Bayreuthi jegyek Egyéb költségek Összesen: 2010. január 1. induló pénzkészlet + követelés 2011. összesen bevétel Nyitó + bevétel összesen Összes kiadás Egyenleg 2011. december 31 zárókészlet Pénzeszköz Óvadék (követelések) Pénzeszköz + követelés Tárgyi eszközök

2000 100 400 100 500 500 600 1 060 5 260 -

1858 42 424 100 360 634 493 1 059 4 970 2 634

2 918 3 753

300 160 100 370 1 500 20 1 000 220 120 1 060 350 5 200

149 158 93 326 908 3 710 132 83 1 059 230 3 851 2 634 4 970 7 604 3 851 3 753

160 50 100 370 1 300 20 780 220 100 170 250 3 520 3 753 2 918 6 671 3 520 3 151

26

1 000 HUF A. Befektetett eszközök (02-04. sorok) I. Immateriális javak II. Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök (06+07+08+09. sor) I. Készletek II. Követelések III. Értékpapírok IV. Pénzeszközök ESZKÖZÖK ÖSSZESEN (01-05. sor)

Elôzô év 89 0 89 0 2 632 0 1 059 690 883 2 721

400 480

3 568 185 3 753 29

Egyszerûsített mérleg az egyszeres könyvitelt vezetô egyéb szervezet részére A mérleg fordulónapja: 2011. december 31.

01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10.

1600 20 418

Tárgyév 29 0 29 0 3 753 0 185 0 3 568 3 782

11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

C. Saját tôke (12-16. sor) I. Induló tôke / Jegyzett tôke Tôkeváltozás / Eredmény Lekötött tartalkék IV. Tárgyévi eredmény alaptevékenységébôl (közhasznú tevékenységbôl) V. Tárgyévi eredmény vállalkozási tevékenységbôl D. Tartalék E. Céltartalék F. Kötelezettségek (20+21. sor) I. Hosszúlejáratú kötelezettségek II. Rövidlejáratú kötelezettségek FORRÁSOK ÖSSZESEN (11+17-19. sor)

2 721 3 721 -546 0

3 782 3 721 -1 000 0

28 -482 0 0 0 0 0 2 721

1 278 -217 0 0 0 0 0 3 782


5/13/12

10:43 AM

Page 27


BEMUTATJUK a Richard Wagner Társaság 2012. évi bayreuthi ösztöndíjasait

MAGYARI ESZTER Zenei tanulmányait szülôvárosában, a nyíregyházi Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Iskolában kezdte, majd ugyanitt a Mûvészeti Szakközépiskolába került, itt érettségizett. A sikeres felvételit követôen a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Budapesti Tanárképzô Intézetének lett hallgatója, itt diplomázott zeneelmélet-szolfézs-karvezetés szakon. Ezt követôen Budapesten a VIII. kerületi Zeneiskolában Izsák Imre növendéke lett, 2002-tôl Misura Zsuzsa tanítványa. 2002. áprilisától a Magyar Állami Operaház Énekkari mûvésze. 2008 tavaszán a gyulai Erkel Ferenc Nemzetközi dal- és áriaversenyen ária kategóriában megosztott elsô díjat kapott, és elnyerte a legjobb Erkel ária elôadójának járó különdíjat. Önálló szerepben a Miskolci Nemzeti Színház 2008/2009-es évadában debütált A sevillai borbély Rosinájaként. 2011-ben elnyerte „Az Év Énekkari Mûvésze” díjat az Operaházban. A Magyar Állami Operaházban énekelt szerepei: Apród (Rigoletto), Elsô apród (Parsifal), Udvarhölgy (Macbeth), Amelia (Simon Boccanegra).

BONCSÉR GERGELY Ének tanulmányait a miskolci Egressy Béni Zeneiskolában kezdte. 2003 novemberétôl a Miskolci Nemzeti Színház énekkarának tagja, itt több kisebb szerepet alakított. 2007 decemberében hatalmas sikerrel énekelte az Interoperett újévi gálakoncertjén Donizetti: Az ezred lánya címû vígoperájának híres 9 magas C-s áriáját. 2008 ôszétôl a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa az Operabarát Alapítvány jóvoltából. Innen számolhatjuk az igazán tudatos felkészülést a pályára, melyben Bartal László karnagy úr a legnagyobb segítsége. Elsô fôszerepét a Szegedi Nemzeti Színházban énekelte, Puccini Bohémélet címû operájában. Ezt követték többek között az Anyegin, és A varázsfuvola tenor-fôszerepei. A Magyar Állami Operaházban a Fidelio Jacquinójaként debütált, majd számos kisebb szerepet énekelt itt. Jelenleg a Budapesti Operettszínház és az Operaház szólistája is egyben. A Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny bonviván kategóriájában elsô helyezést ért el 2010 tavaszán.

A fiatal mûvészek Társaságunk 2012. április 22-i közgyûlésén rövid mûsorral mutatkoztak be. Magyari Eszter Verdi: Traviata c. operájának I. felvonásából Violetta áriáját énekelte, majd Wagner Lohengrinjébôl Elza álmát hallottuk. Boncsér Gergely Wagner Lohengrin c. operájának III. felvonásából a Grál elbeszélést adta elô, valamint Richard Strauss: A rózsalovag c. mûvébôl Az olasz énekes áriáját szólaltatta meg. Zongorán közremûködött Bartal László.

27


5/13/12

10:11 AM

Page 28


A szegedi opera múltja, jelene és várható jövôje* Elhangzott a Wagner Társaság 2011. november 20-án rendezett klubdélutánján. Felléptek: Keszei Bori, Kónya Krisztina, Bretz Gábor. Zongorán közremûködött: Pál Tamás rodalmi adatok szerint Szegeden az elsô operaelôadást 1800. május 11-én Kauer Ferdinánd Fernando és Jerico c. operájának bemutatásával tartották. A 19. század végén Makó Lajos igazgatása idején, fôleg a saját társulat közremûködésével 1897-98-ban Kienzl A bibliás ember c. Wagner stílusú mûve mentette meg a színházat a csôdtôl. A városban 1899-1900ban mûködô Krecsányi társulat Rossini: A sevillai borbély színrevitelével folytatta a városi operaelôadások sorát. Az elsô világháború és Trianon után a szegedi színház mûködése tovább folytatódott, ezt igazolja, hogy az 1923-24-es évadban 41 operaelôadásra került sor. A saját illetve néhány vendégénekessel erôsített elôadások mellett több teljes vendégtársulat fellépésére is sor került. Ezek közül éppen a Wagner szerzemények tûnnek ki, melyek elôadására a szegedi társulat nem rendelkezett megfelelô saját erôforrással. Így Andor Zsigmond igazgatása idején 1924. július 6-án a Magyar Királyi Opera A walkürt; 1925. május 5-én a Bécsi Staatsoper a Lohengrint; 1925. június 25-én az elôzô évi nagy sikerre való tekintettel a budapesti Opera ismét A walkürt hozta Szegedre. A walkür-ben Hunding szerepét mindkét évben nagyapám elsô unokatestvére Venczell Béla, a budapesti Operaház örökös tagja énekelte. Új színt hozott a szegedi operaéletben, hogy apja után 1934-ben ifj. Fricsay Ferenc (19141963) nyerte el a szegedi 5. honvéd gyalogezred zenekarának karmesteri tisztét. Következetes munkával 10 éven keresztül építette zenekarát, saját nevelé-

I

sû fúvósait késôbb a budapesti zenekarok lelkesen alkalmazták. A szimfonikus bérleti koncertek mellett Fricsay a Szegedi Szabadtéri Játékok zenés rendezvényeit is vezényelte (1934-1939 között 27 alkalommal). Jelentôs elôrelépést hozott, hogy az 1943-ban ismét megalakult operatársulat vezetését is ô vette át. 1943. október 20-án a Bohémélet bemutatója kiemelkedô társadalmi esemény volt a városban, a zsúfolt házban tartott elôadás nézôterén ifj. Horthy Miklós is megjelent. November 29-én a Tosca, majd 1944. január 25-én az Álarcosbál követte az operabemutatók sorát. Mindkét elôadást dr. Dalnoky Viktor rendezte. A tenor szerepeket Vaszy késôbbi vezetô tenoristája Megyesi Pál, a bariton szerepeket a jelenleg is aktív Katona Anikó (az Állami Operaház volt karigazgatója) édesapja, a fiatal Katona Lajos énekelte. Sajnos, 10 év eredményes munkáját feladva 1944. április 1-én Fricsay elhagyta Szegedet. A háború befejezését követôen Fricsay külföldre távozott és világkarriert futott be. Szegeden emlékét ma is hálával ápolják. Wagner operák Szegeden A folyamatos idôrendet átmenetileg mellôzve tekintem át a háborút követôen a Szegeden játszott Wagner operák sorát. 1947. májusában Vaszy Viktor a Tannhäusert, 1948 júniusában a Lohengrint mutatta be. Mindkettôt Abonyi Tivadar rendezte. A basszus szerepeket Littasy György énekelte, aki elôbb a budapesti operába, majd 1956-ban külföldre távozott. Tannhäuser Király Sándor, Lohengrin

* A lapunkban szereplô cikkek átlagos terjedelmét ismerve az olvasó bizonyára meglepôdik, hogy ezúttal hosszas tanulmányt közlünk. Tekintettel arra, hogy Csernay professzor munkája rengeteg dokumentum-jellegû adatot tartalmaz, és ezeknek az adatoknak nem létezik más összefoglaló áttekintése, a szerkesztôség múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy megjelentesse az itt közreadott színháztörténeti írást.

28


5/13/12

10:11 AM

Page 29

2012. tavasz–nyár a már említett Megyesi Pál volt, Erzsébetet illetve sorozatában Temesi Máriával és Gurbán JánosElzát Vaszy felesége Pócza Ella alakította. Szá- sal. A szegedi szimfónikusokat Gál Tamás dirigálmomra a Lohengrin örökre emlékezetes, mert ta. Azóta, sajnos, újabb hosszú szünet van a Wagapám látogatására Szegedre érkezve, névnapi ner operák élô elôadásaiban. Meg kell azonban ajándékként kaptam a színházjegyet és ez volt az el- örömmel jegyeznem, hogy a szegedi belvárosi mozisô operaelôadás, amit élôben láthattam illetve hall- ban a New Yorki-i Metropolitan elôadásai keretéhattam. Wagner rajongásomat ez az elôadás ala- ben a teljes Ring-ben gyönyörködhet a szegedi pozta meg. 1960. januárban Vaszy A bolygó Hol- Wagner rajongók tábora. landival ismertette meg a szegedi közönséget. A Hollandi szerepében az egyetemi hallgatóként eltá- Opera korszakok Szegeden volított, majd a színház kórusába felvett Szalma Vaszy Viktor I. korszak (1945–1949) Ferenc debütált nagy siBármilyen furcsán kerrel. Sentaként Moldohangzik, a rommá vált fél ván Stefániát, Erikként ország ellenére Szegeden Vadas Kiss Lászlót hallaz operaélet felvirágzott. hatta a közönség. 1963Vaszy Viktor (1903–1979), ban ismét a Tannhäuser aki Erdély visszatérte után következett, ebben Szala Kolozsvári Opera vezema és Vadas Kiss mellett tôjeként dolgozott, Szegedaz újonnan Szegedre re került és magával hoszerzôdött drámai szopzott több kiváló énekest a rán Karikó Teréz mutatkolozsvári társulatból. kozott be. 10 évvel késôbb Szegeden a Fricsay treníVaszy ismét egy Lohengrozta zenekar mellé 56 fôs rin bemutatót vezényelt énekkart szervezett és Horváth Zoltán rendezé1946. március 8-án a sében, ugyancsak KariCarmennel nyitotta az azkóval, Börcsök Istvánóta is emlékezetes sorozanal, Sinkó Györggyel, tát. Ebben lépett fel a buLengyel Ildikóval és egy dapesti Operaház kórusáúj Lohengrinnel, Szaból Szegedre csábított Sibady Józseffel. Vaszy hamándy József óriási sikerKarikó Teréz lála után a Wagner operel. 4 év alatt Vaszy, ma rák játszásában 14 év szünet következett. 1987 már elképzelhetetlen számú, 25 operabemutatót tarôszén Oberfrank Géza A bolygó Hollandit mutatta tott. Rendezôként Abonyi Tivadar és Kenessey Febe Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Ezt a ren- renc segítette munkáját. Vezetô énekesei közül feldezést késôbb az Állami Operaház színpadára vit- tétlenül említendô Hidy Franciska, Lorenz Kornéték. Senta szerepében Misura Zsuzsa, Dalandként lia, Lôrincz Zsuzsa, Pócza Ella, Turján Vilma, Kenessey Gábor lépett fel. A Hollandit Németh Jó- Papp Júlia, Zentai Anna neve. Férfiak közül vezezsef, Eriket Juhász József énekelte. Újabb, több tô énekesei voltak Simándy József mellett Király mint 10 éves szünet után Keselyák Gergely A wal- Sándor, Érdy Pál, Littasy György, Kassai János, kür-t vezényelte koncertszerû elôadásban a Ma- Palócz László, Szabady István, Megyesi Pál, Nágyar Állami Operaház mûvészei tolmácsolásában das Tibor, dr. Sikolya István. Ezzel a kiváló garni(Molnár András, Cserna Ildikó, Herczenik Anna, túrával kezdte meg Vaszy a Puccini, Verdi, WagGábor Géza, Szvétek László, Wiedemann Berna- ner (l. elôbb), Mozart ciklusok megalapozását. dett). Egy évvel késôbb 2009 januárjában már csak 1949-ben Vaszyt számûzték Szegedrôl, énekeseiegy Wagner estre került sor a Filharmónia bérlet- nek zöme elhagyta a várost.

29


5/13/12

10:11 AM

Page 30

2012. tavasz–nyár Átmeneti idôszak (1950–1957) Hirsch Bencét és Csala Benedeket. Az énekes szólisAz operabarátok nem maradtak azonban elô- ta hölgyek közül feltétlenül említeni kell Moldován adások nélkül. A Gördülô Opera többször megfor- Stefánia, Harmath Éva, Karikó Teréz, Horváth Andult a városban, Paulusz Elemér, majd Rubányi na, Turján Vilma, Kemény Klió, Mére Ottilia, valaVilmos mindent megtett az opera megmentéséért. 8 mint a tartósan Szegeden maradt Berdál Valéria neév alatt 21 opera bemutatására került sor. A ren- vét, aki már kiváló énekesi teljesítményei mellett is ildezôk száma szaporodott, közülük kiemelendô letve visszavonulása után a Szegedi KonzervatóriVersényi Ida, Kertész Gyula és Ádám Ottó neve. umban olyan énekesnôket nevelt mint Tokody Ilona, Rubányi elévülhetetlen érdeme, hogy frissen vég- Komlósi Ildikó, Bátori Éva, Miklósa Erika. A férfi zett, tehetséges fiatalokat hozott Szegedre: Kom- énekesek száma is nôtt az aranykorban: Szalma Felóssy Erzsébetet, Moldován Stefániát, Berdál Valé- renc, Gyímesi Kálmán, Littay Gyula, Sinkó György, riát, akik késôbb a Vadas Kiss László, magyar operajátVa rgha Róbert, szás emblematikus Bende Zsolt, Semûvészeivé váltak. bestyén Sándor, A férfiak közül felRéti Csaba. Külön tétlenül említendô kell szólni arról, a városhoz hû Mehogy Vaszy kiváló gyesi Pál, Szabady érzékkel Szegedre István, Sinkó szerzôdtette Gregor György, illetve a kéJózsefet és a Budasôbb Budapestre pesten méltatlanul került Kenéz Ernô, mellôzött Szabó Sebestyén Sándor, Miklóst. Hetente Bódi József, Bende kedden és pénteZsolt. A zenekar ken, illetve minden maradt, de az második vasárnap énekkar létszáma rendszeresen volA Szegedi Operabarátok Egyesületének megalakulása 1991. jelentôsen csöktak operaelôadáBalról jobbra: dr. Keszthelyi Béla, dr. Telihay Lászlóné, kent. Ez idô alatt sok. dr. Csernay László, Pál Tamás, Gregor József, Aczél Ervin. tovább folyt a Puccini, Verdi, Mozart operák bemutatása, Bizet, Ritka operák a Vaszy I. – II. koszakban Csajkovszkij, Erkel, Kodály mûvek színesítették a Az I.és II. Vaszy korszakban bemutatott 100 repertoárt. opera felsorolása meghaladja e cikk kívánatos terjedelmét, de felsorolom azokat, melyek abban az Vaszy Viktor II. korszak (1957–1975) idôszakban nem szerepeltek a hazai színpadokon. Aranykor Muszorgszkij: A szorocsinci vásár; Puccini: Ma1957 ôszén Vaszy Viktor visszatért Szegedre és non Lescaut; Weber: A bûvös vadász; Mozart: A ezzel kezdetét vette a Szegedi Opera aranykora. 18 év színigazgató; Glinka: Ivan Szuszanyin; Ravel: Toalatt Vaszy 85 operabemutatót produkált. Megnövel- ledói pásztoróra; Verdi: Nabucco; Prokofjev: Elte a zenekar és az énekkar létszámát. Rendezôként jegyzés a kolostorban; Verdi: A sziciliai vecsernye; ismét csatasorba állította Abonyi Tivadart, de meg- Cikker: Bajazid bég; Einem: Danton halála; Pronyerte Békés Andrást, Versényi Idát, Angyal Máriát, kofjev: A három narancs szerelmese; Gotovac: valamint Horváth Zoltánt. Karmesterként foglalkoz- Eko; Vántus: A három vándor; Hindemith: Matatta Szalatsy Istvánt, Várady Zoltánt, Cser Miklóst, this a festô; Grieg: Peer Gynt; Einem: Az öreg

30


5/13/12

10:11 AM

Page 31

2012. tavasz–nyár hölgy látogatása, Vántus: Aranykoporsó, Puccini: A Nyugat lánya. Pál Tamás I. korszak (1975–1983) Vaszy Viktor 1975-ben nyugdíjba vonult, de Szegeden maradt és nyugdíjasként tovább vezényelt. A Falstaff próbáján munka közben érte a váratlan halál. 1975-ben Pál Tamás kinevezésével folytatódott az operajátszás a városban. Pál 8 év alatt 24 operabemutatót tartott. A zenekar és énekkar létszáma lényegesen nem változott. Horváth Zoltán és Angyal Mária voltak Pál Tamás preferált rendezôi. Az énekesek között új arcként jelent meg Misura Zsuzsa, Bálint Ilona, Vámossy Éva, Bajtay Horváth Ágota, Varsányi Mária, Vajda Júlia, illetve a férfiak között Gurbán János, Kenessey Gábor, Németh József, Vághelyi Gábor, Börcsök István, Sebastian Gonzales, Szakály Péter. A társulat erôsségei maradtak: Karikó Teréz, Harmath Éva, Berdál Valéria, Gyímesi Kálmán, Juhász József, Gregor József, Va rga Róbert. Pál Tamás elsôként egy kitûnô Figaró házasságával tette le névjegyét Szegeden és folytatta a Puccini, Verdi repertoár építését, bôvítését, de Donizetti, Bartók, Kodály szerzeményei is feltûntek az operai mûsorrendben. Oberfrank Géza korszak (1983–1989) Pál Tamást az operaigazgatói poszton Oberfrank Géza követte. 6 év alatt 22 bemutatót tartott, karmesterként Várady Zoltánnak, Cser Miklósnak, Molnár Lászlónak és Koczka Ferencnek biztosított lehetôséget. Az újonnan érkezett rendezôk közül Kerényi Miklós Gábort, Bodolay Gézát és Nagy Viktort kell feltétlenül említeni. A viszonylag stabil magánénekesi gárdában Iván Ildikó, Fekete Mária, Szonda Éva, Erdélyi Erzsébet, Szilágyi Erzsébet, Andrejcsik István, Egri László, Altorjay Tamás, Kôvári Csaba neve található. A játszott repertoárdarabok mellett találjuk Smetana: Az eladott menyasszonyát, a nagy sikerû Verdi: Macbeth-et, Szokolay: Vérnászát, Borodin: Igor hercegét, Rossini: A házassági szerzôdését, Offenbach: Hoffmann meséit. Ebben az idôben indult a társulat évenként NSZK-beli téli turnékra, amelyek minden alkalommal jelentôs sikerrel zárultak. Gregor József korszak (1989–1991) A szegedi Operatagozat irányítását a távozó Oberfrank Géza helyett Gregor József vette át, aki,

elôdjétôl eltérôen, ismert vendégénekesek felléptetésével látta megvalósíthatónak a szegedi operajátszás megújítását. A Vaszy tradíciókat tartotta vezérfonalként, ismét bevezette a rendszeres heti két operaelôadást. Nem volt híve a rendezôi színháznak, az átértelmezett elôadásoknak. A két év alatt 5 bemutatót illetve teljes felújítást tartott. Karmesterként Pál Tamásra támaszkodott, de fiatalokat is felkért (Kocsár Balázst, Makláry Lászlót) dirigensnek, a már nem fiatal Békés Andrást, Korcsmáros Györgyöt rendezônek. Az énekes fronton Gulyás Dénes szerzôdtetése mellett, Temesvárról Szegedre hozta Airizer Csabát és a régi törzstagok mellé szerzôdtetett fiatalokat: Frankó Tündét, Busa Tamást, Albert Tamást, Szilágyi Erzsébetet. Azon igyekezett – sikerrel –, hogy egy-egy elôadást többször is megnézzen a közönség a változatos szereposztás okán. A rendszerváltás idôszakában a társulaton belül kiélezôdött ellentétek csúcsán, a távollétében ôt ért támadások miatt Gregor váratlanul lemondott. Meg kell említenem, hogy 1991 tavaszán Gregor József és e cikk szerzôjének kezdeményezésére megalakult a Szegedi Operabarátok Egyesülete, amely azóta is folyamatosan mûködik. Molnár László I. korszak (1991–1996) Gregor távozása után a Miskolcon mûködô Molnár Lászlót hívták Szegedre, akinek igazgatása alatt a bemutatók száma lassan csökkent. 5 év alatt 15 opera került bemutatóként a színpadra. Molnár mellett Kocsár Balázs, Gyüdi Sándor, Aczél Ervin, Makláry László, idônként Pál Tamás jutott a pulpitusra. A foglalkoztatott rendezôk száma igen jelentôsen szaporodott: Félix László, Korcsmáros György, Apró Attila, Galgóczy Judit, Sándor János, Bor József rendezett ekkor Szegeden, Horváth Zoltán, Angyal Mária, Békés András mellett. Ekkor debütált Szegeden a rendezôi székben Kovalik Balázs. A zenekar létszáma nôtt, stabil létszámú (40 fô) énekkar mellett. A magánénekesek között új szereplôként Szilfai Mártát, Matkócsik Évát, Busa Tamást, Réti Attilát, Timothy Benchet, vendégként Gulyás Dénest, Wendler Attilát, Albert Tamást, Bándi Jánost láthatták a nézôk a színpadon. Az új bemutatók közül feltétlenül érdemes külön is említeni a Kovalik Balázs rendezte Turandot-ot, amely Misura Zsuzsával a címszerepben óriási sikert

31


5/13/12

10:11 AM

Page 32

2012. tavasz–nyár aratott. Az elôadás változatlan rendezésben 1997. ôszén az Állami Operaházban is színre került. Mindkét elôadásban Bándi János énekelte Kalaf szerepét. Pál Tamás II. korszak (1996–1999) Sajnos, ebben az idôszakban anyagi okok miatt már csökkent az operabemutatók száma, 3 év alatt csupán 8 opera került új rendezésben színre. Pál Tamás mellett továbbra is dirigált elôadásokat Molnár László, Gyüdi Sándor és vendégként Harazdy Miklós. Kovalik lelkesen dolgozott Szegeden, de Angyal Mária, Szikora János, valamint fiatal újoncként Toronykôi Attila is szép feladathoz jutott. A magánénekesek száma fokozatosan csökkent, a régi stabil társulati tagok mellett (Vajda Júlia, Szonda Éva, Vámossy Éva, Juhász József, Gregor József, Busa Tamás, Réti Csaba, Vághelyi Gábor) feltûnt Szegeden Farkasréti Mária, Keszei Bori, Kelemen Zoltán valamint vendégként Miklósa Erika, B.Nagy János, Daróczy Tamás, Timothy Bench neve is. A bemutatók közül a Kovalik féle Mefistofele és az ugyancsak ô általa rendezett Rossini: „Se villa se borbély” hatalmas gegekkel tarkított elôadása tûnt ki. Oberfrank Péter korszak (1999–2003) Pál Tamás távoztával ismét egy Oberfrank, de nem Géza, hanem Péter került az operaigazgatói székbe. A szerény számú bemutatót (4 évad alatt 7 mû) az operaigazgató mellett Molnár László, Gyüdi Sándor, Bartal László és Kardos Gábor dirigálta. A kedvelt rendezô Kovalik Balázs maradt (Vérnász, Simon Boccanegra), de Szikora János, Valló Péter, Ács János is jutott egy-egy elôadáshoz. Szegeden elsô operarendezésével 2002-ben debütált Alföldi Róbert (Faust). A szegedi közönség kissé hátrahôkölt a nézôtéren, amikor Margit el kezdte porszívózni a lépcsôházat az Ékszerária alatt. A régi tagok között megjelent a szegedi Konzervatóriumban végzett Rálik Szilvia, de szép szerepeket kapott Keszei Bori, Simon Krisztina, Szolnoki Apollónia, valamit Gábor Géza, Kóbor Tamás is. Molnár László II. korszak (2003–2008) Oberfrank Péter nem tudott ellenállni az Állami Operaház hívásának, így ismét Molnár László vette át a zeneigazgatást. újra nôtt a bemutatók száma (5 évad 17 bemutató). A karmesterek között találjuk

32

Kardos Gábort, Gyüdi Sándort, Selmeczy Györgyöt és a visszalátogató Oberfrank Pétert. Kovalik mellett egyre több feladathoz jutott Toronykôi Attila, de Angyal Mária, Bal József, Harangi Mária, Székhelyi József is rendezett. A Kékszakállút Juronics Tamás, a Kortárs balett vezetôje állította színpadra. 2003 ôszén került sor Gregor József Don Carlos rendezésére, melyet a társulat nehéz gazdasági helyzetére tekintettel 1 azaz egy forintért vállalt el. A társulathoz tartozó magánénekesek száma nem lett több, de az elôzô korszakban említettek névsorát Dér Krisztina, a fiatal Kónya Krisztina, Tóth Judit, valamint Cselóczki Tamás, Cseh Antal egészítette ki. Az elôadások közül figyelmet érdemelt Vántus Aranykoporsó repríze, a Lammermoori Lucia Rost Andreával és Nicolai: A windsori víg nôk. Sajnos erre az idôszakra esett, hogy a 2007–2008-as évadra nem hirdették meg a hagyományos operabérleteket Székhelyi József fôigazgatása alatt. Az operarajongók kárpótlására José Curát hívták az Otellóban vendégül. Az önkormányzat összevonta az addig önálló színházi zenekart a Szimfónikusokkal, ami nagy ellenérzést váltott ki, de utólag abszolút sikeres döntésnek bizonyult. Gyüdi Sándor korszak (2008–) Jelentôs változást hozott a gazdasági helyzet alakulása az operatársulat életében. A Vaszy féle nagy, az utóbbi években egyre fogyó társulat fenntartása lehetetlenné vált, ezért Gyüdi Sándor fôigazgató és az ismét Szegedre visszatért Pál Tamás az operajátszás érdekében áttért az egyes produkciókra szerzôdtetett énekesek meghívására, bár pár törzstagot továbbra is a Színház állományában tartott. (Vajda Júlia, Szonda Éva, Kónya Krisztina, Kelemen Zoltán, Altorjay Tamás, László Boldizsár.) A vezetô karmester Pál Tamás lett, de az elôadások nem kis részét Gyüdi Sándor, Kardos Gábor és Koczka Ferenc vezényli. Sikerült így az eltelt 4 évadban 13 operabemutatót létrehozni. Rendezôként Juronics Tamás, Toronykôi Attila, Anger Ferenc, Bodolay Géza és maga Pál Tamás dolgozott. A nagy számú vendégénekes közül Keszei Borit, Rálik Szilviát, Rost Andreát, Pasztircsák Polinát, Miklósa Erikát, Érsek Dórát, Sümegi Esztert, Rácz Ritát, Kristin Sampsont (USA), Miksch Adriennt emelem ki. A férfi énekesek közül legtöbbször Cseh Antal, Balczó Péter, Vadász


5/13/12

10:11 AM

Page 33

2012. tavasz–nyár Dániel, Geiger Lajos, Szerekován János, Boncsér Gergely, Adam Diegel (USA), Horváth István, Bretz Gábor lépett fel. Külön említem José Curát, aki ismét óriási sikert aratott, most a Toscá-ban. A bemutatók közül feltétlenül meg kell emlékezni Rossini: Ory grófja; Berlioz: Faust elkárhozása; Cilea: Adriana Lecouvreur elôadásaira. Ritka operák Szegeden a Vaszy korszakok után. A standard Verdi, Puccini, Mozart, Donizetti mûvek mellett a különbözô operaigazgatók korában Vaszy Viktor után is töretlenül folytatódott a ritkán játszott operák bemutatása. Ezek tételes felsorolása hízelgô feladat: Verdi: Johanna; Kovács: Medea; Szônyi: Adáshiba; Telemann: A türelmes Szokrátesz; Rossini: A házassági szerzôdés; Tuttino: La Lupa; Stravinszkij: Oedipus Rex; Cimarosa: A titkos házasság; Donizetti: Viva la Mamma; Verdi: Stiffelio; Donizetti: Marino Faliero; Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén; Huszár Lajos: A csend; Lendvay: A mennyei város; Cilea: Adriana Lecouvreur; Rossini: Ory grófja, Berlioz: Faust elkárhozása; Liszt: Don Sanche avagy a szerelem kastélya; Zandonai: Francesca da Rimini. Mint az olvasó láthatja, a választás nem kevésszer esett kortárs mûvek bemutatására. Operafesztiválok Szegeden Vaszy halálát megelôzôen már felmerült a gondolat, hogy a magyar operajátszóhelyek mutassák be saját maguk által választott produkciójukat egy Fesztivál keretében Szegeden. Az elsô fesztiválra már Vaszy nyugdíjazása után 1976 tavaszán került sor. A fesztiválra négy együttes jelentkezett: Szeged (Manon Lescaut); Debrecen (A varázsfuvola); Pécs (A bûvös vadász); és a Déryné Színház (Az eladott menyasszony). Zsúfolt házak mellett került sor a négy elôadásra. Sajnálatos volt, hogy ekkor még a Magyar Állami Operaház távollétével tüntetett. 11 év elteltével (1987) került sor a második Fesztiválra: Pécs (Figaró házassága); Állami Operaház (A sevillai borbély); Debrecen (Tosca); Szeged (Macbeth). Ebben az évben is jelentôs sikereket értek el a résztvevô együttesek. Újabb nyolc év szünet után (1995) a Szegedi Operabarátok unszolására a Szegedi Nemzeti Színház vállalta a harmadik Fesztivál megrendezését. Ezúttal a színpadi elôadások mellett a

Szegedi Akadémiai Bizottság dísztermében egy szimpóziumra is sor került, amelyen neves magyar operaszakértôk tanácskoztak a „A korszerû operajátszás” problémáiról. A Színházban Budapest-Szeged közösen a Lammermoori Luciát; Miskolc a Traviatát; Debrecen A trubadurt; Pécs a Parasztbecsületet és Bajazzókat játszotta. Megjelent elôször a Budapest Kamara Opera is Monteverdi: Tancred és Klorinda párviadala és A könyörtelen lelkek tánca címû produkciójával. Az elôremutató kezdeményezés ezzel sajnos véget ért, ezt követôen évekkel késôbb (2001) Miskolc vette át az Operafesztiválok rendezését, de már nem csupán hazai, hanem elsôsorban nemzetközi részvétellel. Szegeden 13 év szünet után jött létre újabb fesztivál, az Armel Kft – Mezzo Televízió indított el közösen egy évenként ismétlôdô sorozatot. A jelentôs operai hagyományok, az operajátszásban kiváló zenekar és a reprezentatív, szép, kényelmes, TV közvetítésekre alkalmas színházépület miatt esett a választás Szegedre. Késôbb a Városi Önkormányzat igen jelentôs anyagi támogatása, valamint a színházi menedzsment és mûszaki személyzet lelkes közremûködése is igazolta a kiválasztás helyességét. Ez a fesztivál elsôsorban abban különbözött a régebbiektôl, hogy itt az egyes darabokban a világ különbözô pontjairól érkezô fiatal énekesek küzdöttek most már díjakért, amelyeket nem csak az énekesi, hanem nagyrészt a színészi teljesítményeikkel tudtak megszerezni. Emellett a résztvevô operaházak produkcióinak versenye is folyt, amiben elsôsorban a rendezôk és az együttesek komplex teljesítményeit értékelte a neves, fôleg külföldi szakemberekbôl álló zsûri. Az utolsó két évben a Mezzo TV-t , a Duna TV és az Arte-web TV váltotta. Az eddigi fesztiválokon résztvevô együttesek: Szegedi Nemzeti Színház (2008: Cilea: Adriana Lecouvreur; 2010: Verdi: Traviata; 2011: Zandonai: Francesca da Rimini); Debreceni Csokonai Színház (2009: David Alagna: Egy halálraítélt utolsó napja; 2010: Prokofjev: A tüzes angyal); Theater Bremen (2008: Kingsley-Kunze: Raoul); DiCapo-New York (2008: Robert Ward: A salemi boszorkányok; 2009: Tobias Picker: Emmeline; 2010: Thomas Pasatieri: Sirály); Balti Opera Dansk (2008: Britten: Lukrécia meggyalázása; 2009: Richard Strauss: Ariadné

33


5/13/12

10:11 AM

Page 34

2012. tavasz–nyár Naxos szigetén); Rennes Opera (2008: Marschner: A vámpír); Theater Biel-Solothurn (2009: Martinu°: Alexander bis – Ravel: Pásztoróra; 2011: Myslivecˇek: Antigona); Morva-Sziléziai Színház 2009: Tuttino: Vita); Bergeni Opera (2010: Knut Vaage: Veslefrikk); Kajetán Tyl Színház-Plzen´ (2010: Marco Tutino: A lakáj; 2011: Verdi: Rigoletto); Krakkói Opera (2011: Ullmann: Atlantis császára); Contemporary Opera NewYork (2011: Dellaira: A titkosügynök). A 12 operatársulat – néhány ritkábban játszott mû mellett fôleg kortárs operákat hozott Szegedre, melyek közül több ôsbemutató volt. Az elsô év gyenge látogatottsága után (magas helyárak és a helyi színházi közönségszervezés teljes mellôzése) a következô években egyre nagyobb érdeklôdés kísérte a fesztivált. Az ismételt Tv közvetítések nemcsak a bemutatott operákat, hanem a Szegedi Nemzeti Színházat és a magyar operakultúrát is sikeresen ismertették meg a világ operakedvelôivel. Szegedi Szabadtéri Játékok A szegedi operajátszásról szóló beszámoló nem nélkülözheti a Szabadtéri Játékok említését. 1931ben kezdôdtek a nyári elôadások, 2011-ben ünnepeltük a Játékok indulásának 80 éves évfordulóját. Sajnos, a háború miatt 20 éves szünetre került sor. 1959. július 27-én Erkel operájával, a Hunyadi László elôadásával indult újra és azóta töretlenül folynak nyaranta az elôadások. 1959-2011 között 70 opera, 22 balett és 26 daljáték elôadására került sor a prózai elôadások mellett. 1931–1939 között még Fricsay Ferenc vezényelt 27 zenés darabot illetve kísérôzenét (nemcsak operát), 1959-tôl a legtöbbször 22 alkalommal Vaszy Viktor, 15 alkalommal Pál Tamás állt a Játékok zenekara élén. A közremûködô karmesterek, rendezôk, énekesek igen hosszú sorából csupán pár ismert nevet említek: Francesco Molinari-Pradelli, Kerényi Miklós Gábor, Szinetár Miklós, Takács Paula, Simándy József, Zenaida Pally, Margaret Tynes, Svéd Sándor, Udvardy Tibor, Komlóssy Erzsébet, Marton Éva (fiatalon – 1969ben), Gyuszelev, Nyeszterenko, Tokody, Gregor, Marcello Giordani, Gail Gilmore, Mario Malaghini, Buday Livia, Komlósi Ildikó, Polgár László, Paolo Gavanelli. Elôadásonként elôbb 3500, majd 6500, mostanában a szétszedhetô korszerû nézôté-

34

ren 4500 nézô élvezheti a prózai, balett, operett, újabban musical elôadásokat és évenként rendszeresen legalább egy operaprodukciót. Összefoglalás A szegedi opera múltjának és jelenének összefoglalásaként érdemes a háborút követô évek megbízhatóan dokumentált operabemutatóinak számait áttekintenünk. 1945 és 2011 között összesen 346 opera premiert tartottak Szegeden. Ez a szám következôképpen oszlik meg: Szegedi Nemzeti Színház 242 bemutató Szegedi Szabadtéri Játékok 70 bemutató Opera fesztiválok 14 bemutató Armel Kft-Mezzo TV-Duna TC-Arte-web TV 20 bemutató Jogosan merül fel e gazdag múlt után, hogy mit hoz a jövô? A hagyomány hatalmas. A szegedi zenekar kiváló. A vezetés profi módon dolgozik, de az ismert, nyomasztó gazdasági helyzetben csupán nagy és erôs reményeink lehetnek a kiváló folyamat további folytatására. Szeged évtizedeken keresztül bizonyított, nem maradhat színvonalas operaélet nélkül. A jó Isten kezében vagyunk. Dr. Csernay László Irodalom: 01. Sándor János: Százados Színházkrónika: 7. o 1998. Ariadne Press Szeged 02. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája 1883-1944: 151 o. 2003. Bába Kiadó 03. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája 1883-1944: 166 o. 2003. Bába Kiadó 04. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája 1883-1944: 350 o. 2003. Bába Kiadó 05. Színházi plakátok: a szegedi Somogyi Könyvtár gyûjteménye 06. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája 1883-1944: 350 o. 2003. Bába Kiadó 07. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája 1883-1944: 532-533 o. 2003. Bába Kiadó 08. Papp János: Négy és fél évtized szegedi operaelôadásai az adatok és számok tükrében.(1945-1990.) 1-355 oldal . 2000 Bába kiadó 09. Csernay László: Opera elôadások II. kötet . Szegedi Opera elôadások (1948-2012) Magán dokumentumok 1- 107 oldal 10. Kovács Ágnes–Polner Zoltán: A szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve (1931-2006)1-319 oldal, Bába Kiadó, Szeged


5/13/12

10:12 AM

Page 35

Ifj. Fricsay Ferenc

Berdál Valéria

Moldován Stefánia

Gregor József a Kossuth díjjal


5/13/12

10:12 AM

Page 36

A Szegedi Nemzeti Színház

Motto: Hogyan lettünk Wagner rajongók? Gyermekkorunkban természetes volt, hogy otthon mindig valami szép zene szólt László Rita

Recommend Documents