1
Tartalom Közlemény ........................................................................ 2 Mobil segítség ................................................................... 3 Újabb Braille-kiadvány........................................................ 4 Már rendelhető! ................................................................. 5 Kedvezményes színházlátogatás ......................................... 7 Para-SzuperSztár ............................................................... 8 „Azonos tisztelettel” ........................................................... 12 Az Android és a TalkBack ................................................... 13 A Viktória Sport Klub .......................................................... 15 A retinoblastoma ............................................................... 17 Vidám farsang ................................................................... 19 Tűz van babám!................................................................. 20 Hétköznapi pillanatok ......................................................... 24 Devecsery László: Húsvéti hímes ........................................ 31
Közlemény Kedves olvasónk! Nem csak a tarkálló kedves virágok és az egyre bátrabban csivitelő madarak, hanem a Szemezgető tavaszi száma is egyértelműen kihirdeti, hogy vége a télnek, és itt az áhított jó idő! Mindenkit arra bátorítunk, hogy vesse le a téli bundaként magára öltött rossz kedvét vagy magányát, és barátaival, családjával menjen ki a szabadba, és fedezze fel, hogy a körülöttünk lévő világ mennyi meglepetést tartogat még számunkra! Kezdjük felfedező utunkat először a szavak erdejében, és lássuk, mi minden újdonságot kínálnak nekünk a Szemezgető 2014. év áprilisi számának cikkei. Továbbra is szeretettel várjuk írásaikat, illetve az újság tartalmával kapcsolatos javaslataikat, megjegyzéseiket. Tájékoztatjuk mindazokat, akik írni szeretnének „Szemezgető” című újságunkba, hogy a következő lapszám 2014 júniusában jelenik meg. Lapzárta: 2014. május 20. A cikkek szemezgetéséhez nagyon kellemes perceket kíván Önnek a Szemezgető szerkesztői stábja! 2
Mobil segítség TISZTELT MOBILTELEFON TULAJDONOSOK! Ha Ön nem kíván bajlódni kissé lassú, kicsit kopott Symbian operációs rendszerű telefonjának eladásával, és még segíteni is szeretne, akkor itt a remek alkalom! A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete a Magyarország területén élő látássérültek számára gyűjtés szervez, a már viszonylag elavultnak számító, jellemzően Nokia típusú mobiltelefonokból. A symbian 9.1; 9.2; 9.3 és Symbian^3 operációs rendszerű telefonokat a látássérültek szinte teljes körűen, akadálymentesen használhatják az ingyenesen letölthető és ezekre a készülékekre telepíthető „Nokia Screen Reader” képernyőolvasó szoftverrel. Az összegyűjtött telefonokra történő telepítést, és a pályázat útján történő készülékek kiosztását országos szinten a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete végzi. Ha körülnézett otthonában, és talál az alább felsorolt készülékek közül még működő darabot, szívesen fogadjuk az alábbi címen, továbbá bővebb információt is kérhet a gyűjtéssel kapcsolatban: Címünk: Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesülete. 4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 8. 2/215. Telefon: 42/407-486; 21/200-20 53 Mobil: 30/373-13 80 Honlap: www.vakegy.hu E-mail:
[email protected] Néhány típus, amit a látássérültek képernyőolvasó szoftverrel használni tudnak: Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia
5320 XpressMusic 5500 5630 XpressMusic 5700 6110 Navigator 6120C 6121C 6210 Navigator
Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia 3
6220 Classic 6290 E50 E51 E52 E55 E60 E61
Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia
E61i E62 E65 E70 E90 N71 N73 N75 N76 N78 N80 N81/N81-8GB
Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia Nokia
N82 N85 N86 N91 N95/N95-8GB N96 N97 C6-00 C7-00 E5-00 E6 N8-00
Újabb Braille-kiadvány A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesülete 2009-től egy sikeres pályázati projektnek köszönhetően kéthavonta szemezgető címmel jelenteti meg ismeretterjesztő kiadványát, Braille írásban, hangzó változatban, sík írásban, DAISY formátumban, valamint elektronikus (HTML) formátumban. 2011-ben a látássérülteknek készülő periodikák palettáján megjelent az Egész-séker című kiadvány, melyet negyedévente, kizárólag hangzó formátumban érhettek el eddig a látássérültek. A kiadvány hanganyagának elkészítésében önkéntes felolvasók működnek közre. Az egészségmagazinban alternatív gyógymódokkal, prevencióval, egészségvédelemmel, szemünk védelmével, az egészséges táplálkozással, gyógynövényekkel, vitaminokkal kapcsolatos írásokat találnak az olvasók, melyet a szerkesztői stáb az internetről gyűjt össze, majd forrás megjelöléssel illeszti a kiadványba. 2014-évben igény mutatkozott arra, hogy ez a kiadvány Braille írásban is megjelenjen. Ennek mind az egyesület munkatársai, és a szerkesztői stáb is örül, hiszen nekünk a számtalan tevékenységeink között, szívügyünk a Braille kultúra ápolása, a pontírás megismerésének elősegítése, oktatása, kiadványok előállítása, és a látássérültekhez történő eljuttatása. 4
Amennyiben ön is szívesen olvasná a negyedévente megjelenő Egész-séker című kiadványunkat Braille írásban, kérem, hogy ezt 2014. április 30-ig jelezze alábbi elérhetőségeink valamelyikén, ahol információt nyújtunk a megrendeléssel kapcsolatban. Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesülete 4400 Nyíregyháza. Országzászló tér 8. 2. emelet. Tel: 42-407-486 Mobil: 30-373-1380 Email:
[email protected] Tájékoztatás a Braille kiadványok áráról: Db/év Tagnak Nem tagnak 4 Egész-séker 2000 ft. 2400 ft. 6 db Braille Szemezgető + 4 db Egész-séker
2500 ft.
3500 ft.
Már rendelhető az angol hangos tananyag kezdőknek sorozat második része Egyesületünk az elmúlt években több speciálisan, kifejezetten a látássérültek igényeinek megfelelő hangzó tananyagot készített, melynek segítségével bárki, akár egyedül, tanári segítség nélkül is elsajátíthatja az angol vagy német nyelv alapjait. Célunk, hogy a látássérülteknek is megnyissuk azokat a lehetőségeket, melyekhez kizárólag megfelelő nyelvtudás birtokában juthatnának hozzá. Köztudott tény, hogy manapság a nyelvismeret olyan alapvető követelmény a felsőoktatásban, vagy egy-egy munkahelyen, mint a számítógépek ismerete, vagy a megfelelő szakképesítés. A nyelvtudást a látássérültektől is épp úgy elvárják, mint az egészségesektől, azonban arra sajnos még mindig nem gondolnak, hogy egy nem látó nyelvtanulónak speciális szükségletei vannak, és ezekre az oktatás során oda kell figyelni. Egyesületünk erre a problémára próbált megoldást kínálni, amikor elkezdett speciális, látássérülteknek készített tananyagokat árusítani. Nagy örömünkre szolgált, hogy hatalmas volt az érdeklődés, és az ország minden pontjáról érkeztek megrendelések, és pozitív visszajelzések. Ezért éreztük úgy, hogy ezt a kezdeményezést folytatni kell és e törekvés 5
gyümölcseként most, 2014-ben elkészült az angol hangos tananyag kezdőknek sorozat második része. Ezt a tananyag csomagot azoknak ajánljuk, akik korábban megvásárolták a sorozat első részét, és most szeretnék tudásukat tovább bővíteni, vagy már rendelkeznek bizonyos alapokkal, és most tovább szeretnének fejlődni. Ez a tananyag is olyan alapvető kifejezéseket, szavakat tartalmaz, melyeket eredményesen használhatunk például egy nyaralás vagy akár munkavállalás alkalmával. A 6 leckére bontott hangos kezdő tankönyv az alábbi témaköröket járja körbe: napi beosztás (mindennapi tevékenységek), lakás (a ház részei, berendezési tárgyak), nyaralás (utazás repülővel, szobafoglalás, stb.), időjárás (időjárási jelenségek, évszakok), orvosnál (betegségek nevei, alapvető kifejezések az egészségi állapot leírására), munka (különböző szakmák és a hozzájuk szükséges tulajdonságok megnevezései, állásinterjú, önéletrajz). Az egyes leckéken belül hétköznapi szituációkat bemutató párbeszédek hallhatóak angolul, illetve magyar fordítással is. Minden leckéhez tartozik egy szószedet, melyben a párbeszédekben előforduló szavak, ill. kifejezések hallhatóak magyar és idegen nyelven. Továbbá egy nyelvtani blokk is tartozik a leckékhez. Az első CD-ben megtanultakra építkezve, most újabb fontos nyelvtani szabályokkal ismerkedhetnek meg a tanulók. Többek között megismerkedhetnek három újabb fontos angol igeidővel, de gyakorolhatják a felszólító módot, vagy különböző segédigék használatát is. Nagy hangsúlyt fektettünk a tananyag készítésénél arra, hogy a CD azok számára is jól használható legyen, akik kizárólag hallás után tanulnak. Így a szavakat bár kicsit „magyarosabban” ejtve rögzítettük, de így tisztán érthető minden párbeszéd. Az oktató csomag magában foglal egy CD-t és egy nagybetűs tankönyvet. Figyelem, mivel ez az oktatási anyag elsősorban hangzó formátumban készült, ezért a nagybetűs könyv csak kiegészítés, a teljes tananyagot, így pl. a nyelvtani magyarázatokat és példákat kizárólag a CD tartalmazza! Az oktató csomaghoz mindenki megkapja a nagybetűs tankönyv digitális változatát is, így a 6
képernyőolvasó vagy nagyító programot használó tanulók a helyesírást is elsajátíthatják. A nagybetűs könyvben a CD-n hallható angol nyelvű szituációk, azok magyar nyelvű fordítása, illetve a szószedet olvasható. A kezdő angol CD ára önmagában, ill. tankönyvvel együtt is 2500 Ft. A speciális tananyagok megvásárolhatóak egyesületünkben az alábbi módon: Kérjük, jelezze megrendelési szándékát az
[email protected] email címen. A levélben kérjük, írja meg, hogy melyik tananyagot kívánja megrendelni (hiszen egyesületünk több hangzó tananyagot állított elő, pl.: hangos kezdő angol 1. CD, hangos kezdő angol 2. CD, hangos kezdő német, ill. középhaladó német), valamint írja meg azt is, hogy a CD-hez szüksége van-e nagybetűs tankönyvre is. Fontos, hogy adja meg pontos postacímét, ahová a tananyagot postázhatjuk Önnek. Miután a megrendelt tananyag árát átutalta egyesületünk alábbi számlaszámára, a tananyagot azonnal postázzuk Önnek. Számlaszámunk: Szabolcs Takarék 68800109-11055341 Kérjük, a megjegyzés rovatban tűntesse fel a megrendelt tananyag nevét. A hangzó tananyagokról részletes tájékoztatás olvasható egyesületünk weboldalán (www.vakegy.hu). Ha szeretteit hasznos ajándékkal, és egy örök kinccsel, a tudással akarja megajándékozni, akkor rendelje meg egyesületünktől valamelyik oktató csomagot!
Lakatos Anikó
Kedvezményes színházlátogatás látássérülteknek A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesülete és a Nyíregyházi Móricz Zsigmond színház együttműködési megállapodást írt alá. Ennek értelmében, egy látássérült személy önállóan, vagy egy fő kísérővel, érvényes tagsági igazolványa felmutatásával a színház jegypénztárában, vagy a 7
belvárosi jegyirodában 50%-os kedvezménnyel vásárolhat jegyet a Móricz Zsigmond színház esti előadására. Amennyiben erre igény mutatkozik, a kulturális intézmény dolgozói segítséget nyújtanak az egyedül érkező látássérültnek az épületen belüli tájékozódásban. Mivel sok látássérült színházlátogatása során használ bizonyos speciális eszközöket (pl. nagyítót, távcsőszemüveget, távcsövet), ezért az intézmény biztosítja, hogy Ha szabad hely van az 1-4. sorok valamelyikében, akkor a látási fogyatékkal élők kérhetik ezekbe a sorokba is a kedvezményes jegyet. Az akadálymentesítés jegyében, a színház minden hónapban megküldi elektronikus formában az egyesületnek aktuális műsorát. Ezt az egyesületben igény szerint hangzó, Braille, vagy nagybetűs sík írásban a munkatársak elkészítik, és a színházlátogató rendelkezésére bocsájtják minimális költség ellenében. Az egyesület a megállapodás tartalmát tájékoztatás céljából megjelenteti kiadványában, akadálymentes weboldalán, valamint ügyfélszolgálati irodájában informálja erről tagjait. Az együttműködő felek az együttműködési megállapodást a színházi évad végén felfüggesztik, majd az új színházi évad kezdetén ismét megkötik. Az együttműködés 2014. január 27-től lépett életbe.
Dr. Tasnády Csaba
ParaSzuperSztár, a fogyatékossággal élő emberek tehetségkutatója Hazánk egyik legnagyobb és legrégebbi civil szervezete, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) 2014-ben kulturális tehetségkutató versenyt indít a fogyatékos emberek számára. A ParaSzuperSztár célja, hogy megtalálja azokat a fogyatékossággal élő tehetségeket, akik eddig még nem tudták megmutatni magukat a szélesebb nyilvánosságnak, és a tehetségkutató folytatásaként egy tehetséggondozó program keretében segítse őket kulturális, művészeti pályájuk elindításában és kiteljesedésében. A rendezvény 8
ötletgazdái Farkas Bálint színművész, Bálint Emese színész, énekes, harmonika művész, Monspart Sarolta tájfutó világbajnok. Kik nevezhetnek? Bármely, magyarországi fogyatékossággal élő személy vagy csoport, a fogyatékosság típusától és életkortól függetlenül. A csoport maximum 10 főből állhat. Van-e nevezési díj? Nincs nevezési díj. Hogyan nevezhet? Nevezni az elektronikus jelentkezési lap kitöltésével és e-mailben vagy postán történő visszaküldésével lehet. A jelentkezéseket emailben a
[email protected] e-mail címre, vagy postán a 1032 Budapest, San Marco utca 76 címre lehet küldeni. Jelentkezési határidő 2014. április 30. A nem a kiírásnak megfelelően beküldött, vagy határidő után beküldött jelentkezéseket nem vesszük figyelembe. A verseny kategóriái: 1. Előadó-művészet 2. Alkotóművészet Mindkét kategóriában külön nevezési lapon és feltételekkel lehet nevezni. Előadó-művészet Ebben a kategóriában – a jelentkezések területi megoszlásától függően – területi, regionális elődöntőket szervezünk. Ezek helyéről, időpontjáról a jelentkezések lezárulta után értesítjük a résztvevőket. A versenyre jelentkezőknek az előadandó produkcióról vagy korábbi, hasonló jellegű produkcióikról a jelentkezési lap mellékleteként emailhez csatolva vagy CD-n, illetve DVD-n videó vagy hangfelvételt kell csatolniuk. Azok a jelentkezők, akik nem tudják előzetesen bemutatni ily módon a portfóliójukat, a jelentkezési lapon ezt jelezzék, és a szervezők felveszik velük a kapcsolatot. A hangban vagy videón történő bemutatkozáshoz nem szükséges professzionális felvétel. Amennyiben a jelentkező a jelentkezési lapot és a portfóliót elektronikusan email-hez csatolva küldi be, a csatolmány mérete a 100 MB-ot nem haladhatja meg. 9
A zsűri a beérkező produkciókat előszűri, a beküldött anyagok alapján kiválasztja azokat, akiket a területi döntőkre behív. A versenyre való jelentkezés tehát nem jelent automatikus részvételt a területi elődöntőkön. Az előadások időtartama maximum 5 perc lehet, kivéve a színjátszás kategóriát, ahol az időtartam maximum 10 perc. Jelentkezhetnek egyének és csoportok, a fellépő csoportok maximális létszáma 10 fő. Az elődöntők és döntő színpadtechnikáját, hangosítását a rendezők biztosítják. Előadó-művészeti kategóriák: Próza- és versmondás; Színjátszás; Ének; Tánc; Hangszeres zenei előadó-művészet; Egyéb, pl. pantomim, stand up, bűvészkedés. Az alkotóművészeti kategóriákra jelentkezhetnek egyéni és csoportos alkotók. A jelentkezésekből előzsűrizés után választjuk ki a döntő résztvevőit. A legjobb alkotásokból vándorkiállítást szervezünk. Alkotóművészeti kategóriák: Fotó; Film; Festmény; Grafika; Kisplasztika; Saját irodalmi alkotás. Díjazás Az előadó-művészi és alkotóművészi pályázatok összdíjazására 1 millió forint áll rendelkezésre. A díjak mértékét, kiadását a zsűri határozza meg. Szabályzat 1. Valamennyi jelentkező a jelentkezés beküldésével tudomásul veszi, hogy adatait rögzítik és nyilvántartják. 2. A jelentkezők tudomásul veszik, hogy területi elődöntőkön, az országos döntőn, az ezekhez kapcsolódó rendezvényeken fotók és videó-, valamint hangfelvételek készülnek róluk. E feltételek engedélyezési, sugárzási és szerzői jogát a MEOSZ birtokolja és adja tovább. 3. Az alkotó művészi pályázat jelentkezői a jelentkezéssel hozzájárulnak ahhoz, hogy a jelentkezésben foglalt műveiket a MEOSZ nyilvánosságra hozza, megjelenítse, nonprofit publikációkban közreadja, promóciós anyagokban szerepeltesse, időbeni és minden egyéb korlátozás nélkül használja, kiállításokon szerepeltesse. 10
E feltétel tudomásul vétele nem jelenti a szerző szerzői jogainak, valamint az alkotáshoz fűződő tulajdonjogának átadását, illetve korlátozását. Az alkotóművészeti pályázó tudomásul veszi, hogy a beadott képek, emberábrázolások nyilvános bemutatásával okozott személyiségi és szerzői jogsértésekért minden felelősség őt terheli. A pályázat kiírói és lebonyolítói személyiségi és szerzői jogi kérdésekben jogi felelősséget nem vállalnak. 4. Az elődöntők és döntők zsűrijét a MEOSZ elnöke kéri fel. A zsűrik döntése ellen fellebbezésnek helye nincs. 5. A kiállítások és rendezvények színvonalas megrendezésének feltételeit kiírók biztosítják. Ebben benne foglaltatik a résztvevők lehető legnagyobb mértékű akadálymentességi feltételeinek biztosítása, a beküldött alkotások vagyonvédelmének biztosítása. 6. A rendezők fenntartják maguknak a jogot, hogy amennyiben úgy látják, egy-egy produkció szakmai vagy fizikai segítségre szorul, azt külön megadhassák. Ez természetesen csak a fogyatékosságból eredő hátrányok leküzdésére szorítkozhat, nem a produkció vagy a műalkotás művészi színvonalának emelésére. 7. A rendezők fenntartják maguknak a jogot arra, hogy a beérkező jelentkezések függvényében egyes kategóriákat töröljenek, vagy új kategóriákat hozzanak létre. A lebonyolítás várható időpontjai Jelentkezési határidő: 2014. április 30. Előzsűrizés, területi döntők: 2014. május 15 - szeptember 30. Döntő: 2014. december 5. Kiállítások, antológia megjelentetés, a nyertes produkciók és alkotások bemutatása, promóciója: 2014. december 5 - 2015. június 30. További információkért és részletes tájékoztatásért kérjük, forduljanak a MEOSZ-hoz.
Dr. Hegedűs Lajos, a MEOSZ elnöke
11
AZONOS TISZTELETTEL Az Egyenlő Bánásmód Hatóság „Azonos tisztelettel”címmel rövidfilmpályázatot hirdet olyan amatőr alkotók részére, akik nem a filmszakmában dolgoznak. A pályázat célja az „Egyenlő bánásmód – mindenkit megillet!” szlogen erősítése filmes eszközökkel. A hatóság szeretné, ha a művek ösztönöznének a jogkövető magatartás kialakítására, és elősegítenék az egyenlő bánásmód követelményének megismerését, érvényesülését. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) európai uniós finanszírozású TÁMOP-5.5.5 programjában arra vállalkozott, hogy a hatósági feladatok ellátásán túl a projekt eszközeivel is beavatkozzon a diszkriminációs folyamatokba. A program szakmai céljainak középpontjában a jogtudatosítás és a társadalom érzékenyítése áll. A sajtótájékoztatón dr. Honecz Ágnes, az EBH elnöke röviden ismertette az egyenlő bánásmód érvényesülésének hatósági tapasztalatait és betekintést nyújtott a hatóság tevékenységébe, majd az EBH legújabb pályázatát mutatta be a média munkatársainak. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság „Azonos tisztelettel” című jeligés rövidfilmpályázata legfeljebb 5 perc időtartamú, esélyegyenlőséget hangsúlyozó, figyelemfelhívó filmeket vár. A pályaművek témája az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben nevesített védett tulajdonságokon alapuló hátrányos megkülönböztetés, zaklatás és jogellenes elkülönítés. A pályázatra amatőr alkotók jelentkezhetnek. Minden alkotó több rövidfilmmel is indulhat. Fontos kritérium az előzetes regisztráció, amit a pályázó a www.egyenlobanasmod.hu/tamop/palyazatok weboldalról letölthető pályázati dokumentáció részeként megjelenő űrlap benyújtásával tehet meg. A pályázat célja, hogy az alkotások segítsék elő az egyenlő bánásmód követelményének megismerését, érvényesülését, és ösztönözzenek a jogkövető magatartás kialakítására. A hatóság az 5 12
fős szakmai zsűri döntését követően az első három helyezett alkotót pénzdíjban részesíti. További információ: Fris E. Kata és Ágó Anna kommunikációs koordinátorok tel: +36 1 795 2994, 795 2999,
Dr. Vassné Dr. Kemecsei Hedvig
Az Android és a TalkBack A Google viszonylag későn szállt be a mobiliparba, de túlzás nélkül kijelenthető, hogy „robotos” mobiljaik megrengették a világot. Sikerük első sorban annak köszönhető, hogy az Android egy nyílt forráskódú, Linux kernelt használó mobil operációs rendszer, melyre a fejlesztők Java nyelven írhatnak rá menedzselt kódot, az eszközt a Google által fejlesztett Java programkönyvtárakon keresztül vezérelve. Az Android noha egységes rendszer, mégis nagyon változatos. Kinézete és testreszabhatósága első sorban attól függ, milyen termékkel használjuk; a gyártók ugyanis szabadon variálhatják a kezelőfelületet. Az első években sajnos a Google nem igazán fordított gondot arra, hogyan is tehetné használhatóvá a rendszert olyan felhasználók számára, akik nem, vagy csak nagyon keveset látnak. Ugyan már a korai verziókban is elérhető volt a TalkBack, de működése és használhatósága még hagyott némi kívánnivalót maga után. A 4.0.3 vagy annál újabb Android verziót futtató készülékek azonban már jól használhatóak a programmal, mely hasonlóan a többi okostelefonra gyártott képernyőolvasóhoz, hangos visszajelzést nyújt a készüléken végzett műveletekről. Megjegyzés: Ajánlott 4.1, vagy annál újabb verzió használata! A program a telefonon már alapból megtalálható, ha esetleg mégsem, a Google Play-ről ingyenesen letölthető. Ezt használat előtt egyébként is ajánlott megtenni, mert nem valószínű, hogy a telefonon a legfrissebb verzió fut. A program első beüzemelése látó segítséget igényel, mivel nem lehet hívóbillentyűkkel, vagy 13
gesztusokkal aktiválni. Ahhoz, hogy a TalkBack beszélni tudjon, engedélyeznünk kell ezt a funkciót a „Kisegítő lehetőségek” beállításaiban. Ez viszont még nem minden: telefontól függően, a TalkBack csak akkor képes beszélni, ha rendelkezésre áll wi-fi hálózat, mert így a Google szövegfelolvasón keresztül tud beszédtámogatást nyújtani. Ahhoz, hogy internetkapcsolat nélkül is beszéltetni tudjuk telefonunkat, kénytelenek leszünk letölteni pár alkalmazást a Google Play áruházból. Választhatjuk az ingyenes, de gyengébb hangminőségű Espeak TTS-t, melynek hangja ismerős lehet azoknak, akik régóta NVDA-t használnak. Azonban, ha rááldozunk 676 forintot, akkor letölthetjük a SVOX TTS Mariska hangját. Ne tegyük! Én a múlt héten kipróbáltam, de csalódottan kellett tapasztalnom, hogy az alkalmazás egyáltalán nem stabil. Sokkal nehezebb vele gépelni, mert elég lassan követi az ujjak mozgását, valamint nem egyszer kellett szembesülnöm azzal, hogy némi fagyás után újraindul. Az Espeak, bár gyengébb beszédteljesítményre képes, működését tekintve nem okozott csalódást. Az ujjak mozgását elég gyorsan követi, fagyást pedig eddig még nem tapasztaltam, pedig már egy hónapja nyúzom a telefont. Azoknak, akik sosem használtak még érintőképernyős telefont, fontos megjegyezni, hogy a vezérlés több ujjal történik, ezért érdemes olyan eszközt választani, amelyek kapacitív kijelzővel rendelkeznek, tehát egyszerre nem csak egy, hanem több helyen is érzékelik az érintést. A menüelemek közötti lépkedés egy, az oldalak közti lapozás két ujjal történik. Egyujjas koppintásra kijelölhetünk egy elemet, amit a TalkBack az elem nevének kimondásával jelez, majd ha ezután duplán koppintunk a képernyő bármelyik pontjára, a kijelölt elem aktiválódik. Nem állítom, hogy gépelni egyszerű az Androidos kütyükön, de hamar meg lehet szokni, az egész csak gyakorlás kérdése. Gépeléskor a telefon rezeg, mikor ujjunkat végigcsúsztatjuk a billentyűkön, a TalkBack pedig minden betűt felolvas, amin áthaladt az ujjunk. Ha megtaláltuk a kívánt betűt, egyszerűen csak emeljük fel az ujjunkat a billentyű „leütéséhez”. Ékezetes betűk is használhatók, ez azonban egy kezdő 14
felhasználónak viszonylag bonyolult: például az a betűn hosszan tartva ujjunkat megjelenik egy lista, amelyen kiválaszthatjuk, hogy á betűt szeretnénk-e írni, vagy valamilyen más hasonló karaktert, például ä. A program természetesen felolvassa a névjegyzékünket, üzeneteinket, hívásadatainkat és jószerével mindent, amire egy átlag felhasználónak szüksége van. Internetezéskor kiválaszthatjuk, hogy a program linkeket, címsorokat, karaktereket, vagy bekezdéseket olvasson fel. Ezt hasonlóan tudjuk megoldani, mint az Apple termékeinél. Azt is fontos megjegyezni, hogy a TalkBack nemcsak beszédes visszajelzést ad, hanem különféle hangjelzéseket is. Például az elemek közti léptetéskor a telefon finoman rezeg, görgetésnél pedig iránytól függően magasabb, illetve mélyebb hangjelzést ad. Azt is tudhatjuk, mikor értünk egy lista végére, mert ekkor is hangoskodik (egyesek szerint ilyenkor olyan hangot ad ki, mint amilyet a régi pénztárgépek). Telefonlistát azt hiszem, ezúttal felesleges írni, mert a TalkBack jószerével minden 4.1, vagy annál újabb Android verziót futtató készüléken probléma nélkül működik. Tapasztalatok szerint jól használható Samsung Captivate Glide (ez azonban Magyarországon sajnos nem kapható), Samsung Galaxy S III, Samsung Galaxy S III mini, Samsung Galaxy S4, Samsung Galaxy S4 mini és Sony Xperia M készülékeken.
Kruppa Alexandra
Bemutatkozik a Viktória Sport klub A Viktória sportegyesület, mint egyesület 2005-2009 között tevékenykedett. Ebben az időszakban több országos és nemzetközi sikert értünk el teke sportágban. Az akkori egyesületi elnök lemondásával kis időre beszüntettük tevékenységünket. Majd mivel akkor mindannyian a Nyírségi látássérültek egyesületében voltunk tagok, arra gondoltunk, hogy ennek az egyesületnek a keretei között, Viktória teke klub néven folytatnánk a sport munkát. 15
Az anyaegyesület, több pályázati lehetőséget is megragadott, és így számunkra is több esély adódott arra, hogy ismét sikereket érhessünk el. Az élet ismét csak úgy hozta, hogy vezetőváltás történt abban az egyesületben ahol tagok, sportolók lehettünk, így 2013 év végén ismét dönteni kellett. 2014 januárjában megkaptuk az újrakezdésre a lehetőséget a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesület elnökségétől, akik elfogadták a Viktória sport klub felvételi kérelmét. Erre azért volt szükségünk, mert úgy tapasztaljuk ebben az egyesületben több a fiatal és az aktív korú látássérült, akik be tudnának kapcsolódni a sportéletbe, és ezzel elősegítenék az utánpótlás nevelést is. Mindenkinek felhívjuk a figyelmét arra, hogy a teke egy olyan sportág, amelyet a látássérültek nagy biztonsággal végezhetnek. Azt, hogy valaki ebben a sportágban tevékenykedjen, egy nem túl bonyolult, de szigorú orvosi vizsgálat dönti el. Az orvosi vizsgálat eredménye azt is eldönti, hogy milyen kategóriában versenyezhet a sportoló. Örömmel mondhatjuk el, hogy hazánkban már van olyan látássérülteket vizsgáló szemész szakorvos (IPSA) aki nemzetközi szinten határozza meg, hogy a külföldi versenyeken is biztonsággal versenyezhet az, aki ezt a szép sportot választja. Az edzések nem megerőltetőek egy-egy alkalommal 1 órát tölthet a részt vevő az edzőteremben, és csak szakember irányításával. A versenyeken hasonló feltételekkel vehetünk részt. Minden alkalom nagyon jó hangulatban telik, az edzések nem fárasztóak, és szinte felfrissítenek. A tekézés egy koedukált sport, és a kortól független. Bárki beléphet hozzánk, aki megismeri a működési szabályzatunkat, és elfogadja a meghatározott edzésterveket. Ha felkeltettük az érdeklődésüket, és ha csak a mozgás öröméért, vagy csak kíváncsiságból vennének részt a Vakok és Gyengénlátók Sz-Sz-B megyei egyesületének tagjai az edzéseinken, tájékoztatást Ádám Ildikótól a 06-20- 357-46-84 telefonszámon kaphatnak.
Ádám Ildikó
16
A retinoblastoma A retinoblastoma ún. ritkabetegség, amely azt jelenti, hogy 2000 emberből egy embert érint vagy még ritkább az előfordulása. Azt gondolhatnánk, hogy ezért kevés a ritkabeteg, de mintegy 6-8 ezer ritkabetegség létezik, így ez már tömegeket érint, csak Magyarországon kb. 800 ezer embert. Ezen betegségek többsége genetikai eredetű és legtöbbjük gyermekeket sújt és sokszor gyógyíthatatlan. A betegségek nagyon különbözőek, de a Ritkáknak épp ritkaságukból adódóan rengeteg közös problémájuk van. Például nehéz pontos diagnózishoz jutni, mert sokszor nem ismerik fel a betegséget, nehézségekbe ütközik a kezelésük, gyógyszerezésük, mindennapi életük stb. Ezért is jött létre a RIROSZ, vagyis a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége, mint ernyőszervezet, amelynek a Magyar Retinoblasztómások Egyesülete is tagja. A RIROSZ 2014. február 22-én hetedik alkalommal rendezte meg a Ritka Betegségek Világnapját a Vajdahunyad várában, amin a Magyar Retinoblasztómások Egyesülete is képviseltette magát. Három féle érzékenyítős játékot lehetett játszani a standunknál, köztük egy Braille-eset is, tesztet lehetett kitölteni és vakvezető kutyákat is simogathattak az érdeklődők. Aranyos gyerekeknek és szüleiknek mutatkozhattunk be azon a sikeres napon. A retinoblastoma a szem ideghártyáján megjelenő rákos betegség, amely jellemzően a születés utáni első három évben a legaktívabb, és legtöbbször a szem teljes kifejlődéséig, vagyis hétéves korig újulhat ki. Létezik egyoldali és mindkét szemet érintő formája, ez utóbbi legtöbbször genetikai hibából adódik és örökletes. Száz évvel ezelőtt, ismereteink szerint minden érintett belehalt, negyven éve, már akadt, akinek egyik szemét és azon némi látást is sikerült megmenteni, napjainkban pedig ez az arány tovább javul. Ismerünk tíz év alatti teljesen megvakult retinoblasztómásokat, de hála az egyre fejlettebb diagnosztikai eszközöknek, és az évről évre bővülő terápiás lehetőségeknek, ugyanebbe a generációba jól látó (gyengén-látás szintje fölötti) gyerekek is tartoznak. Kulcskérdés itt 17
is, mint minden rák esetében a korai felismerés, amit nemcsak a szemfenéken rejtőzködő daganat nehezít, hanem a még sajnos manapság is előforduló tájékozatlanság. Az egyik legjellemzőbb látható tünet ugyanis a kancsalság, amire még az egészségügyi dolgozók is könnyen legyintenek mondván, majd kinövi a kisbaba… A másik jellemző tünet a sárgás-fehéres ún. macskaszem, aminek legtöbbször nem ismerik a jelentését. Mire a család mégis a megfelelő szakemberhez kerül, gyakran legalább az egyik szemben vagy egyoldali esetében az érintett szemen már annyira előrehaladott a betegség, hogy a gyermek egészségének védelmében el kell azt a szemet távolítani. Ezután következik a kétségbeesett harc a másik szemért, illetve, az azon megtartható látásért. Ennek a küzdelemnek a nehézségét az érezheti át csupán, akinek hasonlóban volt már része. A Magyar Retinoblasztómások Egyesülete (MARBLE) negyedik évébe lépő közhasznú civilszervezet, mely életkorának megfelelően, túl van a „gyermekbetegségeken”, de még sok feladat áll előtte. Egyesületünk megalapításának motivációja az volt, hogy segítséget, sorstársi tanácsot, információt és pozitív életszemléletet tudjunk közvetíteni azon családok felé, akik kisgyermekénél a szóban forgó betegséget diagnosztizálják. Egyik fő tevékenységünk, hogy igyekszünk minden aktuális információt összegyűjteni és nyilvánossá tenni a retinoblastomáról és kezelési lehetőségeiről, ezt weboldalunkon (www.retinoblastoma.hu) megtekinthetik az érdeklődők. A facebook-on is fent vagyunk, Marble Magyar Retinoblasztómások Egyesülete néven. A hatékonyabb segítési tevékenységünkhöz adójuk 1%-ának felajánlásával is hozzájárulhatnak, a 18026469-1-43 adószámon. Igény szerint természetesen bármely kommunikációs csatornán, személyesen, emailben és telefonon egyaránt válaszolunk kérdésekre. Emellett szeretnénk minél több társszervezettel és intézménnyel felvenni a kapcsolatot annak érdekében, hogy megtaláljuk azokat az érintetteket, akiknek szüksége van a segítségünkre. Fontosnak tartjuk, hogy tartalmas családi programokat szervezzünk, ahol élményekkel töltődhetünk fel és kötetlenül beszélgethetünk a 18
mindannyiunkat érintő kérdésekről. Alapvetően elmondhatjuk, hogy kicsi, de lelkes, pozitív életszemlélettel bíró csapat vagyunk, akik megtanultak megküzdeni a váratlan nehézségekkel és értékelni mindazt, amit emellé kaptak a sorstól. Hadd zárjuk e cikket az egyesületünk szórólapján található idézettel: „Van egy hajtóerő, ami erősebb, mint a gőz, az elektromosság és az atomenergia: az akarat.” (Albert Einstein)
Makádi Zsófia
Vidám farsang A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete idén február 28-án tartotta első közösségi programját, a farsangot. Nagy Tünde, az egyesület elnöke köszöntötte a szép számban megjelent tagokat, valamint családtagjaikat, akik a megye minden részéről érkeztek, sőt még Debrecenből is. Bemutatta munkatársait, akik mindegyike egy-egy feladatot kaptak, azért, hogy a rendezvényre látogató tagtársakat segítsék, a frissen felújított épületben történő közlekedésben, mosdó megtalálásban, a kiszolgálásban, a fényképek készítésében, valamint titkon az is feladat volt, hogy táncba vigyék a program résztvevőit ezzel megmozgatva a végtagokat. Imre Ibolya az egyesület kulturális szervező munkatársa játékra invitálta a vendégeket. Elsőként lufit kellett megborotválni, majd ajándékot kicsomagolni zenére. Majd következhetett az élő zenés táncmulatság ahol Bendik István szórakoztató zenész húzta a talpalávalót. A Batyus bál közepén két fura egyén lépett be a terembe, mely felkeltette a vidám társaság tagjainak figyelmét. Rozi és Béla az egyesület elnökét keresték, és kérték a tagfelvételüket. Ezt olyan humoros formában adták elő, hogy mindenki arcára mosolyt csaltak. A vidám jelenetet meglepetésnek szánta Imre Ibolya, aki Bélát, és Gál Gyula, aki Rozit alakította. Majd sor került az első tombolahúzásra, ahol a rendezvényre hozott tombolatárgyak kerültek kisorsolásra. Majd Rácz Ibolya tagtársunk 19
ének produkcióját hallgathatták a farsangozók, a zenei kíséretet itt is Bendik István szolgáltatta. Kérésre az egyesület munkatársa Dankó Pál is a szintetizátorhoz állt, és mulatós egyveleggel szórakoztatta a táncolókat. A tombolasorsolás második részében is a legfiatalabb résztvevő Holik Hanna Angyalka húzta ki a nyertes számokat. A főnyereményt, egy mobiltelefont Hegyes Jánosné Julika vihette haza. 18 órakor minden bálozót vacsorára hívtak az egyesület munkatársai és a közösségi szolgálatos Zrínyis lányok, ami töltött káposzta volt. Tele hassal, fürge lábbal este nyolcig tartott a farsangi batyus bál. A gazdagon megterített asztalon mindenféle finomságot találhattak a táncban megéhezett és megszomjazott vendégek. Ezeket a finomságokat maguk a bálozók hozták, hiszen az év elejei első közösségi program batyus rendezvény volt. A farsangi mulatságot a TIT támogatta, az ingyenes teremhasználattal.
Nagy Tünde
Tűz van babám! Mielőtt megijedne a kedves olvasó, vagy lázba jönne, hogy milyen érdekfeszítő katasztrófáról fog értesülni, egy vödör hideg víznyi nyugalommal lehűtöm a kedélyeket. Szó sem lesz izgalmas kalandról, csupán egy vidám történetet szeretnék megosztani mindenkivel, némi tanulsággal az évi rendszeres tűzriadóról. A történet szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik városban és pontosan milyen munkahelyen történt meg az eset. Az átlagemberek reagálásában sem hiszem, hogy túl nagy különbség lenne az ország különböző tájegységeit vagy munkahelyeit illetően. A tanulság viszont egyaránt minden sérült embernek javára válhat! Egy teljesen szokványos, szürke hétfői napon kedves kolléganőm azzal keresett meg a telefonközpontos helységben, hogy bejelentse; háromnegyed egykor tűzriadó lesz és, hogy személyesen ő fog kimenekíteni engem az épületből.
20
Kérdésemre hogy mit kell magammal vinnem, azt a választ kaptam, hogy semmit. Minden tárgy a tűz martalékává válhat, csak az emberi életet kell menteni. Ezzel magamra is hagyott. No azért ha már szóltak előre, akkor mégis csak bezártam a táskámat a szekrényembe, nehogy valaki szemet vessen rá a káoszban, majd a kabátomat is a szék háttámlájára hajtottam, mert egy ilyen akció miatt, nem lenne jó kockáztatni amúgy is beteges vesém egészségét. Kisvártatva ismét kopogtattak az ajtómon és elkérték a kulcsokat, hogy fél egykor kinyithassák az épület három ajtaját. Ekkor már kezdett érdekessé válni számomra a tűzriadó, hiszen éles helyzetben sem fog előre a tűz bejelentést tenni, hogy tegyék szabaddá a menekülési útvonalakat, mert negyed óra múlva, már igazi lángok fognak felcsapni. A nyitott ablakon át hallottam, ahogy a munkavédelmi biztos a vészcsengőt keresi néhány munkatársammal. Találtak is két piros lámpát, ajtó magasság fölött. No, akkor mostantól tűz van, mondta a férfi, tehát aki a legközelebb áll a piros lámpához, az nyomja meg a rajta lévő gombot. Igen ám, de ahhoz létrára van szükség. No, akkor rohanjon a raktárba és hozzon egy létrát! – szólt a következő utasítás. A dolog megtörtént, de a sziréna továbbra sem adott hangjelzést, csak világítani kezdett. Tehát akkor ez valami egészen másra szolgálhat, de hogy mire, azt ki tudja? - Hát akkor kiabáljon, hogy tűz van, mindenki hagyja el az épületet! – mondta a tűzvédelmi biztos a munkatársnőmnek, aki még bőszen hadakozott a létrával. Megtörtént a felszólítás, mire az aulában lévő ügyfelek hangos morgással fejezték ki nemtetszésüket, hogy a mérgelődésekkel kivárt hosszú sor rendje megbomlik, és nem kerülhetnek vissza ugyanoda estig sem. Ennek ellenére egymás reakcióit méregetve, mégis elhagyták a már nyitott ajtókon keresztül a tragédia, vagy inkább komédia helyszínét. 21
Én ekkor már a folyosón álltam kabátban és a munkavédelmi oktatáson tanultakról sem feledkeztem meg, miszerint be kell csukni az ajtókat magunk mögött, mert pár percig útját állhatja a lángoknak, ezzel nagyobb esélyt adva a biztonságos menekülésnek. Ugyan azt nem tudtam, hogy honnan terjed és merre a tűz, de azt gondoltam, ha mást nem, legalább a ragadós kezű embereket visszatartja a mozdítható tárgyak elemelésétől. Ekkor egyik munkatársnőm lomha méltósággal elvonult mellettem és még hallottam, hogy azt mondja, talán csak magának, ha már ki kell menni, akkor legalább rágyújtok. No, nem egy nótára, hanem egy cigarettára. Ja, legalább füstje legyen már a tűzriadónak? Megdöbbentett, hogy az nem jutott eszébe, hogy a teljesen vak kollégája vajon miért áll ott magában? Vár valakit, vagy esetleg segítségre számítana, hogy biztonságosan megússza a grilleződést? Mire utána szóltam, hogy esetleg vele mennék, már nem hallotta meg kérésemet. Ekkor azt gondoltam, hogy szabály ide, szabály oda, inkább kilépek az ajtón egyedül, csak találok ott valakit, aki biztonságos távolságba kísér az épülettől, már ha egyáltalán elvárnak itt ilyesmit. Visszatértek gyermekkorom emlékei, amikor az általános iskolák tűzriadói alkalmával, nem csak arra ügyeltek tanáraink, hogy kijussunk az épületből természetesen kabátban és táskáinkkal együtt, sőt még az osztálynaplót is menekíteni kellett; hanem arra is nagy gondot fordítottak, hogy kellő távolságba kerüljünk az épület falától. De ez régen volt, jelenleg erről szó sem esett. Visszatérve egy gondolat erejéig a folyosón való bizonytalan ácsorgásomra, az jutott eszembe, hogy ha előre szóltak, hogy ki jön értem és én önkényesen elporoszkálok, erre a munkatársam őrült keresésbe fog utánam, akkor még füstmérgezést vagy más sérülést szerez, miattam, az engedetlenségem miatt… Miután viszont úgy találtam, hogy valami oknál fogva már majdnem üres az épület és értem mégsem jönnek, magam vettem kezembe a sorsom alakulását. 22
Azt azért bármilyen szabály kedvéért sem vállalnám be, hogy megpörkölődjön a püspökfalatom, még ha csak kitalált is ez a tűzeset. Az ajtó előtt az udvaron többen is várakoztak, velük kezdtem beszélgetni, még meg nem érkezett a tűz elhárításának híre és hogy mindenki visszatérhet az épületbe. Miután elfoglaltam a telefonközpontot és felleltároztam a tárgyak meglétét, hallottam, hogy a tűzvédelmi biztos elégedetten közli a főnökséggel, hogy meghatározott időn belül sikerült kiüríteni az intézményt. Egyszer megnézném… vagyis inkább sose kerüljön rá sor, hogy megtapasztaljam, hogy éles helyzetben mi történne, amikor a füst és a lángok hívják fel a figyelmet, arra hogy kulcsért kell rohanni, ajtókat kinyitni és még a pánikkal, lökdösődéssel, egymás félretolásával is meg kellene küzdeni, még akkor is, ha a létrás történet senkinek sem jutna eszébe, mert ösztönből ordítaná, hogy: Tűz van, kifelé! Néhány perc múlva megérkezett a megbízott munkatársnőm is, hogy ne haragudjak már, hogy elfelejtett értem jönni, de a létrával volt elfoglalva. Lehet egy malomkő esett le a szívéről, amikor biztosítottam, hogy mindezek ellenére is életben vagyok még. Azért több mint optimistának kell lennem ahhoz, hogy feltételezzem, hogy pánikhelyzetben eszébe jutna e valakinek, menekülés közben, hogy értem jöjjön és segítsen elhagyni az épületet. Bárhogy is legyen, számomra nagy tanulsága volt ennek a tűzriadónak: Elhatároztam, hogy veszélyhelyzetekben azonnal az ösztöneimre hallgatva, önerőből igyekszem kimászni a slamasztikából. Ha bárki segítő szándékkal nyújtja a kezét, elfogadom és megköszönöm, de pusztán szabályok vagy kényelmi szempontok alapján nem várok senkire. Este lefekvés után még bajlódtam egy kicsit a nap eseményeivel. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak e vagy nevessek a történteken. 23
Ha a lehetőségeket vesszük tekintetbe, akkor az előbbire hajlottam, ha a szerencsés kimenetelt és a tanulság felfedezését, akkor inkább az utóbbit választanám. Aztán megszületett bennem egy gondolat, ami azt hiszem nagyban, meghatározza majd életem további eseményeit. Talán valaki figyelmeztetni akart ezzel a kis tragikomédiával, hogy amit még önerődből megtehetsz, ne hárítsd másokra!
Erdősné Onda Marica
Hétköznapi pillanatok egy számomra nem mindennapi nézőpontból Már évek óta segítek barátaimnak, kedves ismerőseimnek, akik számára a sors olyan életet adott, amelyet a magyar nyelvben, jelen állás szerint fogyatékkal élésnek mondunk. Nekem megadatott az egészségesen működő szervezet, így nem kellett megtanulnom másképpen élni, mint amelyet már születésem óta gyakorlok. Mindenki, aki tesz valami olyasmit, amit örömmel tesz, azt szeretné jobban megismerni, a maga módján a legtöbb oldalról megvizsgálni. Így van ez velem is, egy mozgáskorlátozottak szervezetének önkéntese vagyok évek óta, amely rengeteg új ismerettel, szemlélettel bővítette felfogásomat. Megismertem a különböző kerekes székek felépítését, használatát mindkét szemszögből, a különböző botokat, mankókat, egyéb mozgást segítő használati tárgyakat, berendezéseket. Rövid, de nagyon fontos beszélgetésekből egy-egy adott szituáció felmerülésekor segítséget kaphattam a rendes segítségnyújtás kivitelezéséről. Megtudhattam mennyit jelent egy lépcsőfok, vagy egy kilinccsel nyíló, önmagát berántó ajtó. Minden bizonnyal még tudnám sorolni ezeket a fontos ismereteket, de a történet szempontjából elgondolkodtatóbb irányba terelem mondanivalómat. Egy szombathelyi, egészség témájú főiskolai rendezvényen magam is részt vettem, mint segítő. Többnyire a standok eszközigényeinek kiszolgálásában és a különböző tárgyak mozgatásában tudtam aktívan részt venni a rendezvény lebonyolításakor. Nagyon érdekes, hasznos és számomra mozgalmas, bár sajnos kevésbé látogatott 24
esemény volt, de jómagam nagyon élveztem. A rendezvény vége és a takarítás után vissza kellett szállítani az eszközöket a város másik felébe. Kocsiba minden belefért, kizárólag két kerekesszék nem. Végül úgy döntöttünk, hogy két ember visszakocsikázik a cuccokkal a megadott helyre és elrendez mindent, addig mi páran pedig visszajuttatjuk a két széket. Már régóta tanulgattam kerekesszékben ülve a hatékony közlekedést „védett”, sportszerekkel kialakított környezetben. Több olyan rendezvényen is voltam, ahol kerekes székes akadálypályán lehetett kipróbálni a küszöbön átjutást és a többi átlagos, „egyszerű” mozdulatot. Egyik önkéntes társamnak is tartottam egy gyorstalpalót napközben erről. Végül úgy döntöttünk, hogy a két széket úgy juttatjuk vissza, hogy nem szállunk ki belőlük. Erőnkkel és tehetségünkkel felfegyverkezve indultunk neki az általunk már jól ismert kb. 20-30 perces sétának. Öten voltunk, mindannyian segítők, hárman sétáltak, mi ketten kerekeztünk. A sors kegyeltjének érezhetem magamat, mert olyan dolgokat élhettem át, amelyeket nem mindenki, de ami szombathelyen történt velem, az sok mindent felülmúlt. A 30 perces sétából több lett, mint háromnegyed óra és ezúton üzenném az illetékeseknek, hogy Szombathely azon része, ahol jártunk, messze van az akadálymentességtől. Ahogy jártam piciny országunk nagyvárosaiban, kevésről tudom elmondani, hogy túlköltekeztek volna akadálymentesítést érintő beruházásokban. Nos, nem vagyok egy erőművész, de azért nem kell a szomszédba mennem, ha egy kétajtós szekrényt kell egyedül átpakolnom a szoba másik felébe. Javaslom a nagyhírű sportegyesületeknek néhány ilyen egyszerű szerkezet beszerzését, mert ha nem pár percre ül bele valaki, akkor igencsak megdolgoztatja az izmait egy-egy akadálymentesítés címen létrehozott „rámpa”, pl. amiből sokat látni szerte az ország különböző kórházainál. Rámpa két méter hosszúsággal, 70 centiméter szélességgel, és körülbelül 45-50 vagy még ezeknél is több fokos dőlésszöggel. Nekem, egészséges, fizikailag terhelhető, huszonéves fiatalembernek igencsak izzasztó munka volt feljutni egy „akadálymentesített” középület ajtajához. Ennek fényében el lehet 25
képzelni milyen élmény lehet azt kapni a banki ügyintézőtől válaszként, hogy jöjjön vissza fél óra múlva… Tehát hatalmas kíváncsisággal és várakozással eltelve csüccsentünk bele a székeinkbe. A velünk tartó három társunk szkeptikusan véleményezték a dolgot, de hajthatatlanok voltunk. Kellemes hőmérsékletű koraesti órában talált minket a városra mosolygó Hold fényével játszadozó erőtlen napsugár. A fák és a szél együttesének suhogását a város morajlása zavarta meg, de a mi elszántságunkat kevésbé. Nagy arcunkból azért sokat visszavett az első gyalogátkelőhely problémás kivitelezése. Azon a gyalogátkelőhelyen, amelyet párszor megtapostam már, még sosem gondolkodtam el azon, hogy miért 20-30 centiméter magas a járdaszegély. Felvértezve magamat az egyik nagyon sokat látott mozgássérült barátom kétkerekes technikájával, sikerült leküzdenem ezt az akadályt. Kezdeti sikereim öröme hamarosan még jobban összeroppant, mivel minden útkereszteződés újabb és újabb lehetőséget adott a kétkerekes technika gyakorlására és tökéletesítésre. A jelzőlámpát egyébként nem nagyon érdekelte vergődésem, a megadott időben, az előre letesztelt időmennyiség letelte után kegyetlenül pirosra váltott, de kizárólag csak azért, hogy meghallgathassam a kereszteződésen keresztülhajtani kívánó, méregdrága autók dudáinak gyönyörű kürtszólamát. Mivel úgy akartunk visszajutni, hogy nem szállunk ki a székekből, nem csalhattam már az első akadálynál. Vegyük egy kicsit nagyító alá ezt a helyzetet. Tehát megérkeztünk a gyalogátkelőhöz, király, mert piros a lámpa, fel lehet készülni a menetre. Kicsit megmozgatjuk tenyerünket, alkar, felkar, vállak, mind tiltakozásukkal adják tudtunkra az eddig nem ismert igénybevételt. Hopp, átváltott zöldre, sípol vagy mondja az utcákat a lámpa, gyorsan indulni kell, mindjárt piros ismét. A kétkerekezés titkos technikájának megvalósítása jön; azt mondja, hogy hátradőlni, ezzel együtt a hátsó kerekeket előrenyomni, lendületből fölkapni az első két kereket és megindulni előre. Bukta van, nem sikerült a mutatvány… Még kis padkáról sem tudok lemenni két kerékkel előre, nem hogy egy magasról. Ilyenkor a testem és a kerekesszék 26
együttesen engedelmeskednek a fizika összes törvényének, előrebukással zárul a produkció. Szerencse számomra a pánikhelyzetben automatikusan működő reflexem, amely lábamat előrelendítve megmentette orromat a betonnal való közelebbi ismerkedéstől. Oké, lejutottunk, túltettük magunkat az ijedtségen, semmi gáz. Jelenleg az úttest felét sem értük el, de már villogással jelzi a lámpa, hogy nem most állítom fel a gyalogátkelőhely átkelési rekordját. Az eddig mellettünk gyalogoló társaink hirtelen segítőkké váltak ismét, kérésre is nehezen tudták elviselni harcunkat az infrastruktúra ellen. No de ha a lejutás ilyen körülményes volt, a feljutás több izgalmat tud nyújtani. Ha túl magasra van építve a járdaszegély, ismét a gravitáció és a mechanika törvényeinek ellen nem szegülő magatartást mutatok, csak hátrafelé. Amennyiben mégsem esek hanyatt és sikerül az első két kereket a járdára tenni, már csak egy egyszerű mozzanattal fel kell tolnom magamat a járdára. Addig a napig nem voltam tisztában azzal, hogy valójában milyen nehéz vagyok, még a lendület segítségével is kellett pár próbálkozás, mire fel sikerült jutnom. Azért végül csak siker koronázta kitartásunkat, folytathattuk utunkat a 10 méterrel arrébb, gorombán pöffeszkedő zebra felé. Egy idő múlva feladtam a kétkerekezés gyakorlását a padkáról való lejutásban, inkább tolatva mentem le, amely következtében még több ideig tartott az egyéni műsorom. Nem csak a gyalogátkelők padkái színesítették az utat. Cipővel végigtaposni mindenféle betonozást, macskakövezést, murvázást, téglákkal, térkövekkel és egyéb építészeti gyönyörűségekkel kirakott járdát szinte móka és kacagás. Komolyan mondom, még örülök is annak, ha látok valami érdekes megoldást, pl. sörösüvegek talpának lebetonozása, vagy lámpák útba építése. Ellenben amikor ugyanezeken végig kellett gázolnom kerekesszékben ülve, már nem láttam annyira rózsaszínnek az utcaképet. Ha épp dombról mentem lefelé, még véletlenül sem fékeztem volna, hiszen így menet közben tudok pihenni. Viszont a gyomrom és a fejem megérezte az út minőségének változását. Egy lendületben lévő kerekesszékkel végigrohanni egyeletlen úttesten olyan, mintha a mosógépen kellene 27
ücsörögnöm, miközben az a centrifugázás fázist végzi. Nem elég, hogy össze-vissza rázkódik ilyenkor a szék, de még az egyenes haladásából is kizökken. Általános magyar járdaképből elengedhetetlenek a fák gyökereinek munkája, a kacsaúsztató méretű kátyúk, az évtizedes repedések, a felkavicsosodás és a szintbeli különbségek. Az út felénél kezdtem úgy érezni magam, mintha egy 80-as évekbeli, űrhajós videó játékban lennék, és a meteorokat kellene kerülgetnem. Hihetetlenül lassította az iramot a járdák siralmas állapota, nem beszélve a szemétről. Az addig oké, hogy átlépem, vagy kikerülöm, de ha beakad egy zacskó a kerekeket összekötő tengelybe, vagy más nehezen elérhető helyre, az igen bosszantó tud lenni. Érdekes helyzeteket teremt egy olyan járdarész, ahol pont nem fér el a kerekesszék a saját tengelyhosszával. Forgalmas utca, a már jól ismert magas járdaszegély, ha szerencséd van, akkor sok ember előtted, mögötted, akik haladni akarnak. Igen kényelmetlen szituáció, főleg ha problémád van a feléd irányuló túlzott figyelemmel, nehezen viseled azt, ha középpontban kell lenned, méghozzá erőteljes nyomás alatt. Mindenre van megoldás, sűrű bocsánatkérések közepette visszatolatsz és egy új utat próbálsz találni a közelben. Persze csak akkor, ha van. Ha nincs, akkor lehet tovább ismerkedni a kereszteződésekkel, járdahibákkal városszerte. Végül megtaláltuk a legjobb utat a hazatérésre, de egy érdekes építészeti csoda ismét más utak felé terelt minket. Ahol a járda megfelelő méretű arra, hogy egy kerekesszékkel lazán el lehet férni, oda minden bizonnyal egy, a közlekedést segítő KRESZ- táblát kell elhelyezni úgy, hogy se balról, se jobbról ne lehessen megkerülni a székkel. Csak viszonylag sík terepen tesztelgettem kerekesszékes helyzetfelismerő és problémamegoldó képességemet. Olyan nyalánkságok, mint a lépcsőzés, tömegközlekedési eszközre való fel és lejutás vagy ezer más élethelyzet előttem majdnem ismeretlen kerekesszékből. Tulajdonképpen ez az út is épp elég harcot gördített elém, amelyet mind le kellett győznöm a kijelölt cél érdekében. Azért 28
a célért, amiért eddig soha nem kellett egyáltalán még gondolkodóba sem esnem. Érdekes élmény volt megfigyelni a városban járkáló emberek felém irányuló reakcióit. Sajnos még most sem jutott el társadalmunk arra az értelmi szintre, hogy befogadja a másságot. A pirosnál dudáló autóvezető egyik színe e városi szivárványnak. A megvetéssel méricskélő koros ember, a levegőnek néző egykedvű tömegből hallható „nézd má’ milyen má’” szöveg, a szeme sarkából koslató fura fazon és az ujjal mutogató kisgyerek példája azt mutatja számomra, hogy sajnos nagyon hatásos volt a jó pár évtizede indított agymosási program, a „nálunk nincsenek problémák, hiszen nem látni az utcán sérült embert” kampány. Természetesen ellenpéldával is találkoztam. Tekintetekből egyből leszűrhető az olyan ember, akinek több élménye van kerekesszékbe kényszerült emberrel való találkozásban. A minket kísérő önkéntesek nagyon hamar átmentek segítőbe, pedig jól tudták, mi választottuk a kihívást, pontosan tudták, hogy milyen fizikai kondícióban vagyunk. Egy idő múlva már kezdett idegesítő lenni az irántam való aggódás, a pár percenként megkérdezett „ne toljalak inkább?” kérdés. Tudom, hogy a legjobb szándék vezérelte önkénteseinket, de kerekesszékes ismerőseimet is meg tudom érteni. Egy idő múlva kimondottan zavaró, ha nem nyaggatnak mással, csak azzal, hogy éreztessék velem, nem vagyok elég fitt, kitartó vagy kompetens ahhoz, hogy magam sarkára álljak… vagy üljek. Segíteni nagyon könnyű, én is tudom, hiszen számomra egyáltalán nem probléma, ha nyújtanom kell a kezem, vagy meg kell fognom más holmiját, amíg elrendezi dolgait. Egyszer egy nagyon szűk csigalépcsőn segítettem fel és lejutni egyik székes barátomat, máskor meg meredek dombra fel, és onnan le. Volt, amikor földes út volt az éppen ügyeletes probléma, míg megint máskor lóra segítettem olyan embereket felülni, akik maguktól nem tudtak volna. Számomra ez természetes cselekedet, de amikor én voltam hasonló helyzetben, az már egy kicsit másképpen alakította a dolgot. Nem volt szükségem segítségre, a magam erejéből kívántam továbblendülni, leküzdeni gátjaimat. Kívülről szemlélve nyilván nem 29
ugyanez jött le, de belül épp Herkules voltam, aki a titánokkal verekedik. Ha ezt elveszik tőlem, akkor sohasem győzök a titánok ellen és én sose leszek „Herkules”. Igen, tény hogy egyszer el kell jutni arra a pontra, amikor már nem bírjuk tovább, de ha nekem ennek belátására órákon át tartó kudarcra van szükségem, akkor igenis órákon keresztül akarom próbálgatni. Ellenben ha ezt nem tehetem meg, mert az én harcomra nem ér rá a környezetem, vagy képtelen megérteni azt, hogy önállóságom és saját önérzetem visszaszerzése érdekében fejlesztenem kell magamat a célom elérésében, akkor egyszer ez a Herkules kép összetörik és nem lesz fontos többé, pontosan úgy, ahogyan a környezetemnek sem az. Végül sikerült eljutni a célállomásunkhoz, a székeket visszaadtuk, lábainkat „visszakaptuk”. Mélyen egyet értettünk abban, hogy ez igencsak kemény vállalkozás volt, de sikerrel vettük az akadályokat. Számomra egy nem mindennapi szituáció volt, választhattam és úgy döntöttem, hogy beleülök a székbe. Tudtam, az út végén kiszállhatok belőle, sőt ha már nem bírom, útközben is megtehettem volna. Ez a biztonságot nyújtó érzés töltötte el gondolataimat mikor felálltam ismét. Én választhattam, de kerekesszékes társainknak erre nincs lehetőségük. Ahogyan számomra különleges élmény volt, úgy nekik ezek a mindennapi harcok jelentik a hétköznapok pillanatait. Harcolni a város kialakításával, a környezettel, folyamatosan problémák láncolataira kell megoldást találni a nem fogyatékkal élők számára és méreteire tervezett világban. Erre egy rögtönzött és fiktív példa: - Hahó! Fagyit szeretnék, kétgombócosat, édes tölcsérbe! - Milyen ízűt? De… ki beszél? Ja, ott lenn! Nos? - Sajnos nem látom a felhozatalt innen alulról, elmondaná, melyekből lehet választani? - Hm… Igen. Csoki, vanília, citrom… stb. stb. - Értem, köszönöm, akkor legyen csoki és hupikéktörpikék! - Parancsoljon, itt van 450 lesz. - Le tudná adni nekem? Nem érek fel odáig, ahova az imént tetszett tenni. - Tessék! 30
- Köszönöm szépen! - Arrébb menne egy kicsit? Nem fér ide a következő vásárló. - Persze, máris, csak egy kézzel nem tudom hajtani a széket, de már szaladok is… Kissé humoros hangvételben fogalmaztam meg a gondolataimat. Gondolhatnánk, persze könnyű nekem viccelődni, mikor csak kipróbáltam mások élethelyzetét. Ez természetesen így igaz, nyilván nem fognám fel ilyen könnyedén az életet, ha hasonló helyzetbe kerülnék. Olyan szerencsém van, hogy tagja lehetek az általam ismert egyik legvidámabb csapatnak, egy mozgáskorlátozottakat segítő szervezetnek. Egy aktív, vidám és élettel teli közösség fogadott be tagjai közé, méghozzá az a közösség, amelynek tagjait az „én világom” még mindig nem tudja befogadni.
Péter Viktor Ferenc, az Örökké tartó pillanatok című cikkíró pályázat különdíjasa
Devecsery László: Húsvéti hímes Szellő fut, szellő száll, csókot ad szellő-lány. Nap melenget, fény mesél, mikor a tél véget ér. Néked int a hóvirág, s barka bontja bársonyát. Itt a tavasz: kikelet, s a HÚSVÉT is közeleg.
31
Kiadja: Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 4400 Nyíregyháza. Országzászló tér 8. 2. emelet 215-216. Tel: 42-407-486. Mobil: 30-373-1380 Email:
[email protected] Web: www.vakegy.hu Adj esélyt az önállóságra! A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete az adózók által felajánlott adó 1%-ából, látássérültek önálló életvitelét segítő eszközök beszerzésére, részbeni támogatást nyújt, pályázat formájában. Kérjük, támogassa adója 1%-ának felajánlásával a látássérültek segédeszközhöz jutását!
32
