Migráció az Európai Unióba

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali tagozat PR szakirány

Migráció az Európai Unióba

Készítette: Janovics Anna

Budapest, 2009

TARTALOMJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK ......................................................................................................................4 BEVEZETÉS.............................................................................................................................5 I. A MIGRÁCIÓRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN ....................................................................7 I. 1. A migráció fogalma, fajtái...............................................................................................7 I. 2. Migrációs trendek Európában..........................................................................................8 I. 3. A migrációt előidéző tények..........................................................................................11 I. 4. A migrációt magyarázó hagyományos (egyensúlyi) migrációs modellek ....................14 I. 5. A bérek kiegyenlítődése - A migráció előzménye vagy következménye?....................16 I. 6. A migráció munkaerő-piaci hatását vizsgáló modellek.................................................18 I. 7. Régi és új befogadó országok........................................................................................19 I. 8. A bevándorlók kategóriái .............................................................................................20 II. MIGRÁCIÓ AZ EURÓPAI UNIÓBA.............................................................................25 II. 1. Migrációkezelés Európában - Rövid történelmi áttekintés ..........................................25 II. 2. Nemzetközi migráció az Európai Unióba ....................................................................26 II. 3. A tömeges migráció kezelése.......................................................................................34 II. 4. A migrációs politika jövője az Európai Unióban .........................................................37 III. SPANYOLORSZÁG........................................................................................................40 III. 1. Helyzetkép ..................................................................................................................40 III. 2. Spanyolország - Európa déli kapuja ...........................................................................41 III. 3. A migráció által támasztott kihívások Spanyolország számára..................................43 III. 4. A migrációból származó előnyök ...............................................................................46 III. 5. Spanyol-Marokkó viszony..........................................................................................47 III. 6. Román-spanyol migráció ............................................................................................51 III. 7. Térségi együttműködés ...............................................................................................54 ÖSSZEGZÉS...........................................................................................................................58 IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................61 EGYÉB INTERNETES FORRÁSOK ..................................................................................63 MELLÉKLET.........................................................................................................................65

3

ÁBRAJEGYZÉK

1. ábra : Migráció Európába (1950-2000)……………………………………………10 2. ábra : Nettó migráció Európa néhány országába és az EU-ba (ezer fő) …….… .31 3. ábra : Teljes migrációs népesség 2005 végén Európában …………………...…...34 4. ábra : Letelepedési engedéllyel rendelkezők száma Spanyolországban – származás szerint ………….... .....................................................................................43 5. ábra : Kelet-európai népek létszámának alakulása Spanyolországban 1992-2005 .......................................................................................................................52 6. ábra : Román bevándorlók elhelyezkedése Spanyolországban .............................53

4

BEVEZETÉS Jelen dolgozatom témája az Európai Unióba történő bevándorlás. A probléma az Európai Unió országaiban mindennapos, hiszen nem csak demográfiai, hanem társadalmi,

szociális,

politikai

és

egyéb

téren

okoz

komoly

nehézségeket.

Spanyolországban például az első helyen szerepel a népességet foglalkoztató gondok között (64%), sokkal a második helyen álló munkanélküliség előtt (38%). Ez nem csak a déli országokra jellemző, mint fő probléma, hiszen az Európai Unió más tagállamai is több kárát, mint hasznát látják az elsősorban fejlődő országokból beáramló migránsoknak. Az emberek nagy része fenntartásokkal él a migránsokkal szemben, azonban ezen a hozzáálláson sokat változtathat egy jól megszervezett és alkalmazott bevándorlási politika, amelyet minden államnak magának kell kifejlesztenie egyéni igényeihez mérten, összehangolva az Európai Unió elvárásaival. Az a mai gazdasági rendszerben nem kétséges, hogy minden államnak szüksége van a bevándorlókra, csak az a kérdés, hogy milyen mennyiségben, milyen feltételek mellett. A folyton öregedő népességet úgy tűnik, ez a mozgás mentheti meg. 2007-ben az Unió lakossága 5%-kal nőtt, amely 2.4 millió főt jelent. Így az Unió lakossága 497,5 millió főre tehető, ami lassan eléri a fél milliárdot. Számos európai országban fogy a lakosság, azonban úgy fest, ezt még tudja ellensúlyozni néhány folyamat, mint például a migráció. A jelenlegi helyzet Európában (zavargások, tömeges beáramlás) azt mutatja, hogy az Európai Uniónak még nincsen megfelelően működő politikája a bevándorlás kezelésére, azonban jó úton halad afelé, hogy egy hosszabb munka eredményeként kifejlesszék a minden tagállamnak megfelelő intézkedéseket. Fontosnak tartom ezzel a problémával behatóbban foglalkozni, hiszen így jobban átláthatjuk a helyzetet, s ha megoldani nem is tudjuk, de kapunk egy átfogóbb képet az ügy mibenlétéről, s ez alapján állást foglalhatunk ebben a témában. A legfontosabb kérdésnek azt látom, hogy mik azok a tényezők, melyek elindítják a migránsokat, hiszen ez alapján elindulva kereshetünk megoldásokat, ezt orvosolva már gyökerében el lehetne fojtani a vándorlást. Ezért az első részben lényegében erre próbáltam rámutatni, a különböző modelleket, hatásokat, előidéző tényezőket vizsgálva. A másik fontos felvetődő kérdés, hogy a már meglévő problémára milyen megoldások vannak, melyek azok az eszközök, melyek közül a legmegfelelőbbet alkalmazva kezelni lehet a

5

migrációt. Ezek bemutatásához azonban szükséges ismernünk a jelenség történelmét, fajtáit, jellemzőit. A dolgozat terjedelme csak egy nagyvonalú áttekintést enged, azonban törekedtem arra, hogy az ebből a szempontból legfontosabb eseményeket, egyezményeket vessem górcső alá. A migráció általános bemutatása, elméleti bevezetése után részletesen kitérek az Európai Unió problémakezelésére, majd az általános, jelenlegi spanyolországi helyzetre. Azért emeltem ki a spanyol helyzetet, mert úgy gondolom, hogy az utóbbi időkben történt események reflektorfénybe állítják Spanyolországot. Itt nemcsak az afrikaiak csónakokon történő beáramlására gondolok, hanem a románok tömeges kivándorlására. Ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy Spanyolország közelebb áll a szívemhez, mint a többi érintett állam, mivel hosszabb időt töltöttem kint, volt lehetőségem megtapasztalni az ügy mibenlétét a saját bőrömön. Ez alapján úgy gondolom, kijelenthetem, hogy Spanyolország az Európai Unió talán egyik legérintettebb tagállama a bevándorlást illetően. Ezért gondolom úgy, hogy példáján keresztül talán sok mindenre nagyobb rálátást nyerünk.

6

I. A MIGRÁCIÓRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN I. 1. A migráció fogalma, fajtái

A migráció egy olyan folyamat, melyben a személyek lakóhelyet, illetve társadalmat váltanak oly módon, hogy ez a váltás átmenetiből tartóssá, huzamossá válik. A népességmozgás tipikus esete az évszázadok óta folyó munkaerő-migráció. Emellett a munkavállalási szándék mellett számos tényező növeli a migrációs hajlandóságot. Ugyancsak évszázados, talán inkább évezredes múltja van a vallási, etnikai, politikai üldözöttek migrációjának. Az utóbbi időkben egyre inkább megfigyelhető a migrációs motivációkban a politikai és gazdasági tényezők keveredése. Azonban mind politikailag, mind jogilag és társadalmi szempontból is el kell különíteni a két faktort egymástól.1 Az ösztönző tényezők két csoportba sorolhatóak aszerint, hogy a migráns személyt vonzzák vagy taszítják: „push”- faktornak nevezzük a taszítóerőket (pl. a hazai gazdasági helyzet), „pull”- faktornak a vonzókat (pl. ígéretesebb munkakörülmények a fogadó országban). Ezt a fogalompárt Ravenstein, 19. századi brit statisztikus alkotta meg.2

A migráció tipologizálására több szemléletmód van: 1. Térbeli szempontból belső (intern), valamint külső (extern) vándorlást ismerünk. Az előbbibe többnyire a vidékről városba irányuló mozgást soroljuk, az utóbbiban pedig még kontinentális és interkontinentális kategóriát különíthetünk el. 2. Időtartam szempontjából korlátozott vagy időszakos (pl. szezonmunka), illetve tartós vagy folyamatos (ki- illetve bevándorlás, letelepülés) lehet a vándorlás. 3. A migrációs döntés kiváltó okaira vonatkozóan megkülönböztetünk önkéntes- (pl. munkaerő-vándorlás), illetve kényszervándorlást. Ez utóbbi csoportba elsősorban a különböző üldözések és a negatív diszkrimináció sorolandók. Egyes esetekben azonban igen nehéz eszerint a szempontrendszer szerint osztályozni, mivel a migráns távozás 1 2

Jungbert Béla: Az embercsempészet, mint az illegális migráció egy fajtája Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció néhány problémájáról (Szociológiai Szemle 1992/2)

7

melletti döntésében is keverednek egymással a saját elhatározások a külső kényszerekkel.

A

vándorlók

motívumai

ugyanakkor

mindig

politikai-morális

értékelések után alakulnak ki: a befogadó társadalom mindig fenntartásokkal áll a bevándorlók előtt, ha nem is menekültekről van szó. 4. A résztvevők száma szerint lehet egyéni vagy csoportos/kollektív a vándorlás. Az utóbbi esetben társadalmi méreteknél beszélnek tömegvándorlásról. Ebben a vándorlási típusban is nehéz válaszvonalat húzni az egyéni és kollektív vándorlás között, mivel sok bevándorlót egyéniként tartanak számon, holott valójában az egész család, rokonság kitelepülésének részesei azzal a céllal, hogy a célországban újra együtt legyenek.3

I. 2. Migrációs trendek Európában A lakóhely szabad megválasztásának joga az európai integráció után 10 évvel, 1968 óta érvényesül. A fejlettebb országok már ekkor egy tekintélyesebb méretű migrációtól tartottak, azonban ezen várakozásoktól eltérően a munkaerő Európába áramlása megállt, s Dél-Olaszországból inkább Észak-Olaszországba irányult. Azonban a 80-as évek elejétől kezdve egy világméretű probléma kialakulásának és gyors térhódításának lehetünk szemtanúi, ami nem más, mint: a tömeges méreteket öltő népességmozgás. A Németországot kettéválasztó vasfüggöny megszűnése után a nyugat-európai bevándorlók éves száma megháromszorozódott (1992-es adatok alapján: 1986-1992: 1millióról 3 millióra nőtt). Ezt a népességmozgást is hasonló aggodalom övezte. Az új tagok jelentős gazdasági elmaradottsága miatt azt várták az Európai Közösségek régi tagjai, hogy az eltörölt korlátok ösztönző hatására nagymértékű mobilitás indul majd el az új tagállamokból Európa fejlettebb országai felé.4 A második világháborút követő európai migráció több fázisból áll. Ezekben az években a Kelet-Európában létrejött totalitárius rezsimek nem engedték polgáraikat szabadon külföldre utazni, míg a nyitott társadalmak természetes eleme a polgárok teljes mobilitása volt. Ez a tény, az 1940-es évek végétől egészen az 1980-as évek végén bekövetkezett rendszerváltásig meghatározta az európai kelet-nyugat irányú mobilitás trendjét. Ez az időszak a vándorlás szempontjából jól elkülöníthető korszakokra osztható. 3 4

Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció néhány problémájáról (Szociológiai Szemle 1992/2)

8

Az első szakaszt (1940-1950) a háborús események következtében lakóhelyükről elkerült személyek hazatérése jellemezte. A háborúban vesztes országoknak ekkor be kellett

fogadniuk

a

szomszédos

országokból

elmenekült,

illetve

elüldözött

kisebbségeket. A második szakasz 1950 és ’80 közé tehető, amikor is Európában a dél-északi irányú vándorlás uralkodott, jóllehet, a magyar, cseh és lengyel forradalmat óriási menekültáradat követte. Ez az irány a Harmadik Világból Európába érkező hullámra is érvényes. Először az ’50-es években érkeztek a gyarmati országokból, az egykori gyarmattartó országokba hazatérő tisztségviselők, Nagy-Britanniába, Franciaországba, Belgiumba és Hollandiába. Őket követte a fehér uralomhoz kötődő réteg. Többségük munkát keresett, de politikai és etnikai menekültek is érkeztek. Ebben a periódusban legalább ilyen jelentős a vendégmunkás-migráció. Miután a Nyugat-európai ipari országok integrálták a hazatérőket és üldözötteket, további munkaerőigényük fedezésére toborzásba kezdtek a Földközi-tenger menti országokban. Ebbe a folyamatba Németország csak később kapcsolódott be, mivel a berlini fal felhúzásáig lehetősége volt az ország keleti részéből munkavállalók alkalmazására. A 70-es évek elején bekövetkező kőolajár-krízis hatására az Európai Közösség országai leállították

a

munkaerő-bevándorlást.

Ekkor

azonban

az

idáig

bevándorlók

letelepedéssel reagáltak, és ezen kívül magukhoz vették az addig otthontartózkodó családjukat is. Ezzel a vendégmunkások ténylegesen bevándorlókká váltak. 5 A nemzetközi mobilitás kicsit nyugalmasabb harmadik fázisában, a 80-as évek végén megváltozott a migrációs áramlások iránya: mindenekelőtt felerősödött a kelet-nyugati vándorlás. A Szovjetunió és utódállamai, valamint a Balkán bizonyos részei fontos elvándorlási körzetekké váltak. Ezt az irányváltoztatást Európa kettéosztottságának felbomlása, a határok kinyílása tette lehetővé. E kelet-nyugati vándorlásnak azok az etnikai kisebbségek a kedvezményezettjei, akiket anyaországuk erősít (Németország, Izrael, Görögország, Törökország): nem csak törvényesen áttelepülhetnek, de a felvevő országokban állami beilleszkedési segélyekkel is támogatják őket. Ez időben a délészaki irányú vándorlás kicsit háttérbe szorult, a dél-európai országokban mégis ennek van nagyobb jelentősége. Itt olyan országokat kell megemlíteni mint pl. Olaszország,

5

Heinz Fassman, Rainer Münz: European migration in the late twentieth century (Hartnoles Limited 1994)

9

Spanyolország, ahova a 80-as évekig alig történt bevándorlás. Franciaországba ugyancsak többen érkeznek a Maghreb-országokból, mint Európa keleti feléből.6,7

Migráció Európába (1950-2000)

1. ábra8

Ahogy a képen (1. ábra) is látható, az észak-európai országok mindig is felvevő országok voltak, míg a dél-európaiak csak a ’70-es évektől váltak azzá. Összevetve a 4 nagy régiót elmondhatjuk, hogy míg a II. Világháború után Európára az elvándorlás volt a jellemző, addig a ’60-as évek után bevándorlókat fogadó kontinenssé vált. KözépKelet-Európából mind a mai napig elvándorlás tapasztalható. Igen kevés figyelmet kapott a társadalmi, politikai elit bizonyos csoportjainak mára már jelentőssé vált migrációja (tudósok, diplomaták, művészek,...).E réteg jóval kisebb asszimilációs hajlandóságot mutat, mint pl. a munkaerő-vándorlók, jelenlétük mégsem okoz olyan konfliktusokat, mint az utóbbiaké.9 A hidegháború időszakában a politikai üldözöttek alkották a menekültek legnagyobb csoportját (magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek, keletnémetek). A (polgár)háborúk, etnikai tisztogatások is hatalmas tömegeket képesek megmozgatni (pl. Jugoszlávia: 4,3 millió menekült). Mindeközben megjelentek a reménytelen helyzetükből kitörni vágyó

6

Lukács Éva – Illés Sándor: Szabad-e a személyek áramlása? Alföldi tanulmányok 20022003(Nagyalföld Alapítvány, 2003) 7 Hárs Ágnes: Munkaerőpiac és migráció (Társadalmi riport 2004) 8 www.quelle-info.de 9 Heinz Fassman, Rainer Münz: European migration in the late twentieth century (Hartnoles Limited 1994)

10

ún. „gazdasági menekültek”. Egy újabb tendencia szerint találkozhatunk olyan afrikai és dél-amerikai „környezeti menekültekkel” is, akik a környezetkárosodás miatt jöttek el lakóhelyükről. A ’90-es évek folyamán a nettó bevándorlás – a megszigorító intézkedések hatására – az Európai Unióban drasztikusan visszaesett. A migráció trendje ezek után számottevően átalakult. Az európai volt szocialista országokból bevándorló nemzetiségi német áttelepülők száma már a ’90-es évek elején jelentősen mérséklődött. 1993 után a külföldiek bevándorlását erőteljesen korlátozták, ezért az egyéb bevándorló külföldi csoportok nettó bevándorlása (bevándorlás mínusz el- és visszavándorlás) is radikálisan csökkent. A bevándorlók nettó létszáma jórészt a volt Szovjetunió utódállamaiból növekedett, akik főleg német nemzetiségűek voltak. Lényegében el lehet mondani Németországról, hogy ő a fő célország, 1990-97 között ide irányult a teljes nettó keleteurópai migráció 90%-a. A migrációban kitüntetett fontossága van az etnikai természetű vándorlásnak. Míg az Európai Unió országainak többségében ekkor nem volt érzékelhető a külföldi munkaerő részarányának a növekedése, a két érintett, a rendszerváltó országokkal határos államban – Németországban és Ausztriában – számottevően emelkedett az arány.10 Az Európai Unió bővítésével napjainkban ismét napirendre került a munkaerő szabad áramlásának a kérdése. Tisztán látható e rövid történelmi bemutatásból, hogy napjainkra tömegessé váltak a népmozgások, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mennyire vagyunk tisztában a migrációt kiváltó belső társadalmi és külső tényezőkkel; hogy milyen típusai és értékelési módjai vannak a vándorlásnak, és hogy egyáltalán mit kell migráció alatt érteni

I. 3. A migrációt előidéző tények

A migrációt nagyon sokféle motiváció indíthatja el. A menekülés és a migráció megindulásának alapja az a tény, hogy a világ több régiójában az emberek növekvő mértékben elszakadtak a hazájuktól. Ennek számos előidézője van; különösen fontos ezek közül a régiók gazdasági eltartó képességének csökkenése, illetve megszűnése. 10

Saskia Sassen: Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában (Helikon Kiadó, 2000)

11

A gazdasági hanyatlás különböző, egymást kölcsönösen erősítő folyamatoknak az összegződése. Ezek közül ötnek van jelentősége. 1. Mára szétestek azok a szupranacionális birodalmak, melyek századok óta a nemzetközi rendszer központi részét alkották. Területeiken számos új nemzetállam alakult ki. Itt elsősorban a Habsburg Monarchiát, az Oszmán Birodalmat, Szovjetuniót kell megemlíteni. 2. A modern világgazdasági rendszer és termelési mód. 3. Ennek a világgazdasági rendszernek a következményeként a környezet hatalmas méreteket öltve folyamatosan pusztul. Ebben nagy szerepe van többek között a természeti környezet kirablásának, a fejlett országok növekvő életszínvonalának, a magas fegyverkezési kiadásoknak, a környezetet tönkretevő káros anyagok túlzott kibocsátásának, stb. E tényezők halmozott jelenléte megzavarja az ökológiai egyensúlyt, gyakran visszafordíthatatlan kárt okoz. 4. A higiénés és egészségügyi feltételek javulásának következményeként a Föld népességének rohamos növekedése következett be. A szegényebb országok egyébként magas halálozási rátája nagyságrendekkel csökkent, miközben a születési ráta csökkentésére tett kísérletek szerény eredményeket hoztak. Az ENSZ becslései szerint a mostani 5.4 milliárdról, 2025-ig 8.5 milliárdra növekedhet a Föld lakóinak száma, míg ebből csupán 1.4 milliárd személy él majd jóléti övezetekben. 5. Az újfajta migráció ötödik elindítója a hagyományos világnézetek, értékrendek és életstílusok

leépülésének

következménye.

Ezek

helyébe

új

emancipációs

és

fogyasztásközpontú életstílusok és –minták léptek, amelyek a nyugati ipari államokban fejlődtek ki, és amelyek a modern kommunikációs eszközök révén terjedtek el széles körben. Ezen ok-okozati összefüggések szoros kapcsolatban állnak egymással. 11 A birodalmak szétesése és a területeiken létrejött új államok harca a belső és a külső elhatárolódásért az államokon belüli és az államok közötti háborúk sokaságához vezetett. A függetlenedési folyamatot üldözések, etnikai tisztogatások, vallási homogenizálások, az emberi és kisebbségi jogok megsértése kísérte. Ezek a migránsok, politikai üldözöttnek tekinthetők.

11

Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában

12

A modern világgazdasági rendszerben jelentkező munkamegosztás egy évszázados fejlődése Földünk nagy részének erőszakos és egyben önkéntes összenövéséhez vezetett, s a világ többi régiójának perifériára szorulását idézte elő. Számos állam gazdasági marginalizálódásának az lett az eredménye, hogy már nincsenek abban a helyzetben, hogy állampolgáraikat ellássák a legfontosabb közjavakkal, mint pl. munka, élelem, víz, egészségügy. Az életfeltételek romlása ma már több, mint egymilliárd emberre terjed ki, közülük milliók készülnek valahol máshol jobb életkörülményeket teremteni maguknak. Ez a migrációs áramlás nagyrészt országon belüli vándorlás formájában zajlik, és a fejlődő országok villámgyors városiasodásához vezet. Egyes becslések szerint a vidékről városba tartó belső migrációban évente 40 millió személy vesz részt. E népesség másik része regionális és kontinentális vándorlás formájában keres magának más megélhetési lehetőséget. Csak nagyon csekély részük jut el a gazdag északi országokba. A migráció ezen résztvevőit nevezik „szegénység”menekülteknek. A modern világgazdasági rendszerben ugyanakkor új gazdasági növekedési pólusok alakulnak ki a világ többi részén, amik olyan munkaerőt vonzanak magukhoz, mely véletlenül sem sorolható a „szegénység”-vándorlás kategóriába, mivel ezen migránsok élet- és munkafeltételeik relatív javulását hozza (brain drain). Itt tehát olyan elvándorló, gyakran kvalifikált munkaerőről van szó, akiknek távozása gyengíti a kibocsátó ország fejlesztési potenciálját, korlátozza fejlődési folyamatait, és ezzel újabb migrációt gerjeszt. Ezek a bevándorlók nem a gazdaságilag legszegényebb országokból érkeznek, hanem olyanokból, ahol a jövedelmek átlagosak, és a gazdaság átalakulóban van. Mindkét csoport („szegénység”-menekült és „brain drain”-migráns) a gazdasági menekült kategóriába sorolható. Egyes becslések szerint számuk meghaladhatja a 100 millió főt. 12 A környezet túlterhelése a gazdasági területek tartós értékcsökkenéséhez és fogyásához, a labilis rendszerek destabilizálódásához és ezzel több millió ember életterének a veszélyeztetéséhez vezetett (pl. globális felmelegedés, erdőirtás). A ’90-es évek elejére az ilyen környezetből elmenekülő „környezeti menekültek” száma már százmilliókra terjedt ki.

12

Sasskia Sassen: Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában (Helikon Kiadó, 2000)

13

A különböző migrációfajták mennyiségi összehasonlítása azt mutatja, hogy a gazdasági menekültek számát, ami az utóbbi időben túlszárnyalta a politikai menekültekét, nemsokára meghaladja a környezetkárosultaké.13 A világgazdaság hosszú távú tendenciái és a népszaporulat trendjei nem utalnak sem „Dél” és „Kelet” több régiójának a gazdasági felemelkedésére, sem pedig a szintkülönbségek csökkenésére „Észak” és „Dél”, valamint „Nyugat” és „Kelet” között.14 Az 1992. júniusi riói környezetvédelmi konferencia kimenetele hasonló jövőt rajzolt elénk. A legfontosabb ipari államok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy strukturális és környezetvédelmi politikájuk rövidtávú irányvonalainak megváltoztatásával vagy a fejlődő országok nagyobb pénzügyi és technológiai támogatásával hozzájáruljanak azok gazdasági fejlesztéseihez. Ezzel együtt ugyanígy elmaradtak a fejlődő országok kötelezettségvállalásai is például a demográfiai növekedés korlátozásának kérdésében. Ennek tekintetében nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a világ szegényebb régióiból a gazdagabb országokba áramló migrációs nyomás középtávon növekszik abban a reményben, hogy ott a Föld szegényebb lakosai és üldözöttjei egzisztenciát és védelmet találnak.15 Ezen az állásponton már némileg változtattak a fent említett államok, azonban még mindig fenntartásokkal viseltetnek a politikák megváltoztatásával és támogatásokkal kapcsolatban, ezért a migrációs nyomás folyamatosan fennáll.

I. 4. A migrációt magyarázó hagyományos (egyensúlyi) migrációs modellek

Az elméletet először Ravenstein (1885, 1889) fogalmazta meg, az ő nevéhez kötődik a migrációt meghatározó taszító és vonzó (push and pull) erőkről szóló fogalompár. Ez az elemzés módszerének első megfogalmazása. Ő kevés különbséget tett az Anglián belüli migráció, valamint az Európa és Észak-Amerika országai között lezajlott vándorlás között. Meglátása szerint az emberek országon belüli és nemzetközi vándorlása között nincsen alapvető különbség. Egyik publikációjában azt fogalmazza meg, hogy két pont 13

Saskia Sassen: Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában (Helikon Kiadó, 2000) Heinz Fassmann&Rainer Münz: European migration in the late twentieth century (Hartnoles Limited, 1994) 15 Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában 14

14

közötti migráció fordítottan arányos a két pont távolságával. Feltételezte, hogy a migrálók egyértelműen a nagy kereskedelmi és ipari centrumokat preferálják; a migráció lépcsőzetes, kezdetben a közeli városokba, majd ezután esetleg a leggyorsabban fejlődő városokba irányul. A kiürült területekre pedig a még fejletlenebb területekről érkeznek bevándorlók. Ravenstein kijelentette, hogy a migrációt a jobb foglalkoztatás és a kedvezőbb bérkilátások határozzák meg. A nemzetközi migrációról szóló másik értekezésében a migrációs folyamatok növekedését a közlekedés, az ipar és a kereskedelem fejlődésének szükségszerű következményeként látja, és megerősíti a taszító és vonzó erők kölcsönhatásában a gazdasági motiváció fontosságát: a migrálót a fogadó ország felé tolják (push-erők) az otthoni gazdasági körülmények, és odavonzza (pull-erők) őket az ottani gazdasági helyzet ígéretesebb volta, és így végül egyensúlyi állapot valósulhat meg.16 Ravenstein elméletei máig nagy befolyással bírnak a migrációkutatásban. Okfejtéseit továbbgondolva a regionális, illetve a nemzetközi migrációt magyarázó elméletek születtek meg, miszerint a vándorlást a munkaerő iránti kereslet és kínálat különbségei magyarázzák. Azokban a régiókban, ahol a tőkéhez képest jelentős a munkaerő kínálata, alacsonyabbak a piaci bérek, ahol viszont a tőkéhez képest kisebb a munkaerő kínálata, magasak a bérek is. Ezen bérkülönbségek hatására a munkások az alacsony bérű régiókból a magasabb bérűbe mennek. A munkaerő mozgása következtében a bérek kiegyenlítődnek. Ahonnan a bérek alacsony volta miatt elmentek az emberek, a munkaerő kínálata csökken, a bérek pedig emelkednek. Ahol viszont a munkaerő a tőkéhez képest szűkös volt, a megnövekedett munkaerő-kínálat hatására a bérek csökkenni kezdenek. Végül egyensúlyi állapot áll be. Más kutatók is vezettek be további szempontokat, melyek a migráció folyamatát magyarázzák: Harris-Todero (1970) munkájában a migrációt nemcsak a bérkülönbségekkel, hanem a munkanélküliségi rátával magyarázza. Mikrogazdasági szempontból megállapították, hogy a haszonmaximáló, racionálisan kalkuláló egyén számára a migráció bizonytalan és költségeket is jelent. A bérek különbsége pedig a mobilitás költségeit tükrözi, melyek lehetnek anyagiak, pszichések, kulturálisak, stb.

16

Ronald G.Ehrenberg és Robert Smith: Korszerű munkagazdaságtan – Elmélet és közpolitika (Panem 2003)

15

Ebben az értelemben a migrációra vonatkozó döntés úgy értelmezhető, mint egy beruházás, bizonytalansági tényezővel. Az irányzat egyik fontos képviselője George Borjas (1989) megalkotta az „immigrációs piac” fogalmát, ahol az egyének a költségek és a haszon mérlegelésével döntenek a helyzetük változtatásáról. Erre a hagyományos elméletre épülve, az 1960-as évektől úgynevezett gravitációs modellek fogalmazódtak meg, melyek továbbra is azt feltételezték, hogy a migráció egyenesen arányos a kibocsátó és a befogadó népességgel, és fordítottan a két terület közötti távolsággal. A modell továbbfejlesztett változatai (módosított gravitációs modellek) pedig a változókat a magatartási faktorokkal bővítették, amik meghatározzák a migrációt. Ilyen tényező lehet például a munkanélküli ráta, az életkor, az iskolázottság, a kormányzati beavatkozás, stb.17

I. 5. A bérek kiegyenlítődése - A migráció előzménye vagy következménye?

A migrációs döntések vizsgálatakor a kibocsátó és befogadó országok béreit adottnak tekintik. A potenciális migráns ezeket figyelembe véve dönt, és nem befolyásolja a béreket. A klasszikus egyensúlyelmélet szerint azonban hosszabb távon megváltoznak a bérek, ha az egyik országban változik a munkaerő kínálata a másik országéhoz képest. A munkaerő-áramlás a tőkeáramlással ellentétes irányú folyamat. A tőkében gazdag országokból a tőkeszegény országok felé áramló beruházások nagyobb megtérülésre számíthatnak a tőkeszegény országokban, ami oda vonzza a beruházásokat. Ezt vizsgálva kijelenthetjük, hogy a migráció része a tényezőárak kiegyenlítődésének a nemzetközi kereskedelemben, melyet a Hekscher-Ohlin-Samuelson tétel ír le. A tétel szerint két egymással kereskedő, a termelési tényezőkkel különbözően ellátott gazdaságban, megfelelő feltételek esetén a külkereskedelem hatására nem csupán a kereskedelem tárgyát képező két jószág ára egyenlítődik ki, hanem a tényezőárak – a reálbérek és a tőke hozadéka – is. Ennek megfelelően a korábban munkaerőben gazdag, de tőkében szegény gazdaságban a munkaerő ára növekedni, a tőkéé pedig csökkenni fog és egy idő után hasonló szinten stabilizálódnak, mint a tőkegazdag országban voltak. 18

17 18

Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció néhány problémájáról (Szociológiai Szemle 192/2.) http://w3.datanet.hu/~kopint/kutatas/EUfelz1_InternacGlobaliz/4.3fej.doc

16

A migráció legfontosabb mozgatója a bérkülönbség. Borjas (1999) hangsúlyozza, hogy az EU esetében, ahol az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabadon áramolhatnak az országok között, ezek hosszabb távon a migrációt motiváló jövedelemkülönbségek csökkentését is segítik. Layard és szerzőtársai (1992) felvetették azt a kérdést, hogy milyen alternatíva létezik egy ilyen nagy méretű emigrációt követően a kibocsátó országokban maradottak helyzetének romlása ellen, valamint a kelet-nyugati migrációs kilátások veszélyére. Az ideális megoldás az lenne, ha a gazdaságpolitika jó munkahelyeket hozna keletre ahelyett, hogy a keleti munkások menjenek nyugatra. A nemzetközi kereskedelem képes helyettesíteni a migrációt. Ők a háború utáni segélyprogramhoz hasonlót javasoltak, ezzel szabadkereskedelmi szerződést biztosítva az érintett államoknak. Tapinos (1997) a migrációs döntések, illetve a beruházások, támogatási programok eltérő idősíkjára hívja fel a figyelmet. A migrációs döntések hatása rövidtávon érzékelhető, míg az utóbbiaknak lényegesen hosszabb időre van szükségük, ezért a migráció nagyon csekély megoldása lehet a kibocsátó országoknak nyújtott támogatás vagy segély. Razin-Sadka (1997) ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a segélyprogramok esetében a kereskedelem a munkaerő-mobilitást kiegészítő mechanizmus lehet. Nem feltétlenül egyenlítődnek ki ugyanis a bérek egy ilyen intézkedéscsomag hatására, a bérkülönbségek még erősödhetnek is, ezzel tovább ösztönözve a munkaerő-vándorlást. Mindemellett azonban a fejletlenebb országokban fejlesztésekre van szükség, valamint a közvetlen külföldi tőkebefektetések segíthetik a technológia elterjedését, és ezzel a termelékenység növelését.19 Rappaport (2000) vizsgálatában igazolja, hogy a jövedelmek kiegyenlítésében a tőkeáramlás hatása a meghatározó, azaz nem biztos, hogy a munkaerő-migráció a béreket lefelé nyomja, és ily módon hatna a munkabérek kiegyenlítődésére, ezért nem valószínű, hogy a munkaerő mobilitása lenne a szegényebb országok felzárkózásának megfelelő módja. A bérkülönbségek tehát inkább kiváltói, mintsem következményei a migrációnak. A jövőbeli

migráció

becsléséhez

használt

vizsgálatok

szerint,

melyek

a

jövedelemkülönbségek hatását vizsgálták, a munkaerő-mobilitás csak minimálisan hatott a bérkonvergencia ütemére. Úgy gondolták, hogy ez azért van így, mert a

19

Razin-Sadka: Tax burden & migration: A political economy perspective (IMF, 1997)

17

bérkülönbségekre csak minimálisan érzékeny a munkaerő. A Barro-Sala-i-Martin becslések szerint 25% bérkülönbség legfeljebb a migráció 1%-os növekedéséhez vezet. Rappaport (2000) ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy valójában nem is önmagában a bérkülönbségek, hanem inkább az életminőség, vagy a relatív gazdaság befolyásolja a munkaerőt. 20

I. 6. A migráció munkaerő-piaci hatását vizsgáló modellek

Nyitott gazdaságban a migráció alig, vagy egyáltalán nem hat a bérekre. Annak veszélye tehát nem tűnik reálisnak, hogy migráns munkaerő nagy mennyiségben árasztaná el az Unió országainak munkaerőpiacait, lenyomva a bérszínvonalat. Az azonban elképzelhető, hogy egyes ágazatokban helyettesítheti a hazai munkaerőt, növelheti az elbocsátásokat, munkanélküliséget, ezzel befolyásolva a bérstruktúrát. Boeri-Böcker (2000) német és az osztrák munkaerőpiacról szóló tanulmányának figyelemre méltó eredménye, hogy a külföldiek a virágzó ágazatokba igyekeznek. Igazolták azt is, hogy azokban az ágazatokban, ahol a külföldiek aránya nőtt, nem volt kimutatható sem a bérek csökkenése, sem az elbocsátások növekedése. Főként fizikai foglalkozásúakat érintett a külföldi munkaerő arányának a növekedése, a nem-fizikaiak esetében alig érzékelhető a hatás. 21 Winter-Ebmer és Zweimüller (1995) a munkanélküliség kockázata és a külföldiek részaránya között nem mutatott ki lényeges összefüggést. Az ő kutatásuk is azt találta, hogy a migránsok inkább a prosperáló ágazatokba áramlottak. Általában nem volt jellemző az elbocsátás és a bérek visszafogása azokban az ágazatokban, ahol növekedett a külföldiek aránya. Az a kérdés merült fel a vizsgálatok során, hogy mi történt volna a bérekkel és a foglalkoztatással, ha nem növekedett volna ezekben az ágazatokban a külföldiek aránya. 22 Az eredményeket vizsgálva azt az ellentmondást vehetjük észre, hogy a külföldi munkaerő helyettesítheti a hazai munkaerőt, ezzel rontva annak munkaerő-piaci 20

Ferenczi Barnabás: A bérek nemzetközi összehasonlítása: Mit, miért, hogyan? (A felzárkózás esélyei: Munkapiaci látlelet a felzárkózás küszöbén- szerk.: Kővári György, 2003) 21 Boeri Tito: Reforming labour and product markets: Some lessons from two decades of experiments in Europe (IMF, 2005) 22 Aiginger, Winter-Ebmer, Zweimüller: East European trade and the Austrian labour market (CEPR, London, 1995)

18

helyzetét, de javíthatja is a béreket és a foglalkoztatottságot. Minél nagyobb a hazai és a migráns munkaerő közötti eltérés, annál jelentősebb a bevándorló munkaerő és az egyéb termelési tényezők helyettesíthetőségéből eredő előny. Tehát egy viszonylag kvalifikáltabb hazai munkaerő helyett egy kvalifikálatlan migráns munkaerő előnyösebb a befogadó ország számára.23

I. 7. Régi és új befogadó országok

Európa fontos bevándorlási régióvá vált olyan klasszikus célországokkal is összevetve, mint például az USA, Kanada, vagy Ausztrália. A klasszikus befogadó országok népességében a bevándorlás pozitívan rögzült, mint társadalmi jelenség. Ezzel szemben Európa új befogadó országai nagyon nehezen alakítják át önképüket és identitásukat ebben az új szituációban. Ezen a kontinensen egészen más elképzelések és félelmek rögzültek a kollektív tudatban, mint például félelem a túlnépesedéstől, félelem a 20. század elején attól, hogy az itt élő embereknek túl kevés élettér marad, és ezért

hódításokra, vagy kivándorlásra van szükség a

megélhetés érdekében, majd a 20.század második felében megjelentek az ökológiai vonatkozású félelmek is.24 A második világháborút követően minden európai ország kibocsátó ország volt Franciaország kivételével. Ekkor még Olaszország és Hollandia is támogatta a kivándorlást annak reményében, hogy ez majd megoldja a munkaerő-felesleg és túlnépesedés okozta problémákat. Európában a bevándorlást mindig visszafogottan szemlélték. Franciaországot kivéve – ahol fontos politikai szempont volt a bevándorlás támogatása a németekkel ellentétben – az 1929-es gazdasági világválságot követően felerősödött az európaiakban a kétség a bevándorlással szemben. Az 50-es 60-as évek gazdasági konjunktúrája idején jelentős munkaerőhiány lépett fel a nyugat-európai országokban. Megoldásként azonban ekkor sem a bevándorlás merült fel, hanem inkább időszakos munkaerő-toborzásokkal próbálták pótolni a hiányt. Ez annyit jelent, hogy

23

Labor, employment, and social policies in the EU Enlargement Process Edited by Bernard Funck (The World Bank, Washington 2002) 24 Lukács Éva és Illés Sándor: Szabad-e a személyek áramlása? (Alföldi tanulmányok 2002-2003Nagyalföld Alapítvány, 2003)

19

csak a munkerőre tartottak igényt, azokra a személyekre nem, akiknél már más igények – szociális, kulturális – , politikai és jogi támogatások is jelentkeztek.25 A mindenkori nemzeti hozzáállást és elképzeléseket a használt szakkifejezések is érthetővé teszik. Svájcban a 70-es évekig idegen munkásokról (Fremdarbeiter) beszéltek, miközben Németországban már – a nem túl távoli világháborús múlt visszahatásaként – vendégmunkásokról (Gastarbeiter) szóltak. Ez a kifejezés gyorsan elterjedt a szomszédos országokban is (pl.: Svájc, Ausztria, Hollandia, Dánia). A hivatalos megjelölés ebben az időben a „külföldi munkavállaló” (ausländische Arbeitnehmer) volt. Ezzel szemben Angliában, Franciaországban és Svédországban kezdettől fogva bevándorlókról (immigrants) beszéltek, ezzel is kifejezve azt a feltételezést, hogy hosszabb ideig maradnak.26

I. 8. A bevándorlók kategóriái 27

A fejlett országok bevándorlást szabályozó törekvései azonban gyakran előre nem látott hatásokat generálnak. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Dél-Afrika hagyományosan olyan bevándorláspolitikát folytat, melynek révén erősíti saját gazdaságát. Ezért elsősorban képzett, gazdaságilag hasznos munkaerőt rekrutál. A Japánok arra törekednek, hogy ne engedjenek be senkit, ne váljanak a bevándorlók országává. Etnikai rokonok Minden országban az etnikailag rokon bevándorlókat fogadják el leginkább mind jogi,

mind politikai szempontból. Ennek hátterében területi, történeti, nyelvi vagy más kulturális jegyek állhatnak. A csoport egyénei - gyakran rokoni kapcsolataik révén gyorsabban megkapnak minden állampolgári jogot. Külön programok segítik beilleszkedésüket a társadalomba. (Például algériai franciák, lengyel németek) Az

OECD-országok

jólétének

növekedésével

egyre

nőnek

a

gazdasági

szintkülönbségek, ezért az etnikai rokonoknak a bevándorlás egyre vonzóbb. LatinAmerika a 60-as években még kivándorlási célrégió volt az európaiak számára, mára 25

Heinz Fassmann & Rainer Münz: European migration in the late twentieth century (Hartnoles Limited, 1994) 26 Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában 27 Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában

20

már azonban gazdaságilag szétesett, és a Harmadik Világhoz sorolják. Mindeközben a Szovjetunió békés felbomlása, a keleti blokk széthullása is bekövetkezett. Mindkét folyamat egyik oldalról vándorlási illetve visszavándorlási folyamatokat indított el, másik oldalról pedig védekezési mechanizmusok beindulásához vezetett a lehetséges anyaországok részéről. Volt gyarmati csoportok Az egykori gyarmattartó országok csaknem mindegyike lehetőséget biztosított a

bevándorlásra az időközben függetlenné vált gyarmatairól. A bevándorlás összetételét két tényező határozza meg: egyrészt az egykori gyarmati tisztségviselők befogadása, másrészt a befogadó ország munkaadói számára fontos munkaerő integrálása. Ezen betelepülő csoportok társadalmi beilleszkedése és társadalmi elfogadottsága azonban soha nem vált olyan mértékűvé, mint az etnikai rokonok esetében. Helyenként társadalmi megkülönböztetés, szegregáció lépett fel ellenük. Befogadásukat követően valamennyien negatív diszkrimináció áldozatai lettek. Az egyenjogúsításukat célzó rendelkezések csak korlátozottan érvényesülnek, s olykor kifejezetten ellentétes hatást váltanak ki a befogadó közegben: ugyanis érveket szolgáltatnak az újraéledő rasszizmusra. Az egykori gyarmatokról érkezők elleni erőszakos cselekedetek növekvő száma időközben elvette az értékét az állampolgárság birtoklásának. Franciaországban például olyan törvényt hoztak, melynek értelmében minden gyarmat lakója francia állampolgárnak tekintendő, és így ugyanazok az állampolgári jogok illetik meg őket is, mint a Franciaországban élőket. Mégis e jog igénybevételét az igazságügy-miniszter csalásnak minősítette. Az állampolgárság ilyen fajta birtoklását különböző módon korlátozzák: például nem adnak ki vízumot. A hollandok, Suriname függetlenségének kikiáltásakor

megszüntették

a

közös

állampolgárságot,

így

nincs

szükség

megszorításokra. Ennek a következménye azonban az lett, hogy Suriname lakosságának a fele, még a kikiáltás előtt Hollandiába költözött. Itt is ők a társadalom által a legkevésbé elfogadottak.28 Munkaerő-vándorlás Az európai befogadó országokban, különösen azokban, amelyek nem rendelkeztek

gyarmatokkal (pl. Németország, Svájc, skandináv államok, …), a 60-as években a 28

Demény Pál: Európa népességpolitikai dilemmái a huszonegyedik század kezdetén (Demográfia 2004/1-2.sz)

21

bevándorlók túlnyomó része toborzott munkaerő volt. Törökök mentek Németországba, portugálok Franciaországba. Ez a bevándorlási hullám a hetvenes évek elejéig tartott, amikor Svájc (1970), Svédország (1972), Németország (1973), és Franciaország (1974) leállította a munkaerő-toborzást, és az olajválságot kísérő munkanélküliség miatt többé nem is kezdték újra. A folyamat kezdeményezői abból indultak ki, hogy a bevándorló munkások néhány év elteltével úgyis hazatérnek. Svédország volt az első, aki egy idő után elszánta magát tervszerű szociális intézkedésekre: a felvettek számának korlátozására, a társadalmi integráció támogatása például nyelv- és tájékozódási kurzusok révén, három év után kommunális választójog biztosítása, s végül öt év után teljes egyenjogúsítás. A svéd bevándorlás-politikát ma az egyenlőség, a választási szabadság és az együttműködés megvalósulásának tartják. Más országokban is biztosítottak néhány szociális és gazdasági jogot, de ott ez hosszú ideig nem vezetett átgondolt integrációs vagy bevándorlási politikához. A 70-es évek elején elrendelt munkaerő-toborzás leállításának voltak az eredeti célkitűzéssel (az idegen munkaerő számának csökkentése) ellentétes következményei is. A nem EK-országból érkezett munkaerő, hazautazásával elvesztette volna azt az esélyét, hogy egy gazdag országban éljen. Míg a déli EK-országokból érkezők száma jelentősen csökkent, addig a törököké és az észak-afrikaiaké konstans maradt. Ezt az ellentétet még tovább növelte az, hogy a helyben maradó munkaerőt hamarosan követte a toborzás beszüntetéséig otthon maradt család. Ezért összességében a 70-es években a külföldiek száma viszonylag állandó volt. A nem EK-országokból érkezettek száma viszont lényegesen megnövekedett. (Németországban a törököké, Franciaországban inkább az észak-afrikaiaké). A 70-es, 80-as évek fordulóján az EK-országokban megpróbáltak konszenzust kötni a vendégmunkás-státusz alapelveiről. Ez azonban egyedül Hollandiában sikerült (a három alapelv: tartózkodási biztonság, kommunális választójog és az állampolgárság megszerzésének könnyítése). A német, francia és a brit politikai fordulatok, és az azokat kísérő idegenellenes légkör megakadályozták a hasonló kompromisszumok kötését, a külföldiek helyzetének rendezését. Az idegen munkaerő jelenléte azonban óhatatlanul az integráció felé vitte a vendégmunkás-társadalmakat, s ez lépésről lépésre normatív konzekvenciákhoz vezetett (Belgium és Svájc megkönnyítette a külföldiek integrációját, lehetővé tette a kettős állampolgárságot.)

22

Németországnak 1991. óta van a külföldiek jogállását szabályozó törvénye, amely szintén megkönnyíti az állampolgárság megszerzését, jóllehet ennek kevés a gyakorlati hatása, mégis a vendégmunkások szociális és gazdasági helyzete időközben rendeződött. A maastricht-i egyezménnyel az Európai Közösséghez tartozó (főként portugál, spanyol, olasz és görög) bevándorlók számára - akik elsősorban Franciaországba, Németországba és a Benelux-államokba törekednek - új feltételeket léptettek életbe. Az EU-polgárjog egyenjogúsítást jelent, különösen a kommunális és az európai választójog tekintetében. De a Törökország és az EK közötti társulási szerződés is jog -, és státuszvédelmet nyújt a török állampolgároknak az EK-ben. Ezek a lépések lényegében valóban a munkavállalók státuszának konszolidálódása irányában mutatnak. EU-polgárok A maastrichti szerződés lehetővé tette az Európai Unió polgárainak szabad mozgását a

közösség területén. Leszámítva az EU két székhelyét (Belgium és Luxemburg), jóval több EU-polgár tartózkodik Németországban, mint amennyi német található az EU többi országában. Azonban az utóbbi időkben egyre több német költözik Spanyolországba, így egyfajta kiegyenlítődés várható. Menekültek Minden nyugat-európai ország aláírta az 1951-ben életbe lépett Genfi Konvenciót. A

szerződés aláírásakor elsősorban azoknak az európai menekülteknek az ellátása volt a cél, akik a második világháború végén nem akartak vagy nem tudtak visszatérni a keleteurópai otthonukba. A hidegháború idején magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek, de akár vietnamiak is támogatókra leltek ennek köszönhetően Svájcban, Németországban, Franciaországban és Svédországban. Persze itt is társadalmi ellenállás alakult ki. A menekültprobléma a 70-es évek végén a belpolitikai csatározások egyik központi kérdésévé vált. Ezekben az években egyre több csoport szorult a perifériákra a befogadó társadalmakban, illetve szorult ki belőlük. A

menekültek

társadalmi

elfogadása

tekintetében

három

magatartás-forma

különböztethető meg: a hidegháború időszakában (1947-1991) az antikommunista menekülteket szívesen fogadták és támogatták, ezzel szemben más politikai menekültek csekély megértésre számíthattak. Egy másik megközelítés szerint a fehéreket készségesebben fogadják a felvevő országok, mint a színesbőrűeket. A harmadik

23

magatartást a menekültek száma határozza meg. Tömeges beáramlás esetén érzékelhetően csökken az elfogadás mértéke.29 Nyugat-Európa az utóbbi években összehangolt vízumpolitikával akadályozta, hogy a Harmadik Világból sokan akár csak a menekültstátusz igényléséig eljussanak. Egyre inkább védekező, elhárító magatartást tanúsít, és az újabb egyezmények inkább az állami-politikai eszközök koordinálását tükrözik a távoltartás érdekében, mintsem a menedék biztosítását. Különösen fontos ez az első felvevő ország esetében: azon ország, amely a menekültet beengedi, köteles gondoskodni is róla. Ezt az elvet a schengeni és a dublini egyezményben is rögzítették. Ezzel a nemzetközi jogszabállyal az aláíró országok szabad kezet kaptak a határellenőrzés szigorításában, és ezzel egyre több ország hagyatkozott a kitoloncolás eszközére. Az EU központi országai belső határaik megnyitásáért cserébe igényt tartottak a külső határok erősebb kontrolljára. Spanyolország Franciaország előtere, így közös erővel mindkét ország sikeresen rávette Marokkót, hogy akadályozza meg a feléjük irányuló migrációt. Olaszország Svájc, Franciaország és Németország védőpajzsaként szolgál. Németország pedig a többi országot védi keletről. Ausztria, a Cseh Köztársaság és Lengyelország keleti szomszédaikat befolyásolják, az általuk használt menekültpolitikával. Nagy-Britannia 1993 eleje óta alig fogad be menekülteket. A fejlett országokban eközben félelmek és védekező mechanizmusok sora alakult ki, melyek táptalaja a rasszizmus. Az érintett országok illetékesei csak megnyugtatni akarják a társadalmakat, ily módon azonban nem lehet tényleges befolyást gyakorolni a ki- és bevándorlási folyamatokra. Az azonban tény, hogy a bevándorlók számát a felvevő országok csak korlátozottan, áttételesen tudják befolyásolni, hiszen – mint fentebb említettem – az elsődleges okok a kibocsátó régiókban keresendők.

29

Heinz Fassmann&Rainer Münz: European migration in the late twentieth century (Hartnoles Limited, 1994)

24

II. MIGRÁCIÓ AZ EURÓPAI UNIÓBA II. 1. Migrációkezelés Európában - Rövid történelmi áttekintés

Az Európai Unió kormányainak a migráció-kérdéshez való hozzáállásuk a szigorítás, a távoltartás felé mutat. Az Unió tagállamainak törekvései a menekültügyi eljárások egységesítésére és egy közös menekültügyi eljárási rendszer kifejlesztésére egészen 1999-ig, a tamperei államés kormányfői tanácskozásig nyúlnak vissza. Itt született döntés arról, hogy harmonizálni kell a közeljövőben a menekültügyi feladatokat, el kell érni a különböző menekülteknek járó támogatási formák egységesítését, meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján gyors, hatékony elbírálási eljárásban részesülnek. A brüsszeli javaslatok az alacsonyabb állami szerepvállalást irányozták elő.30 Az Unió alapvető célkitűzése az, hogy a döntéshozatal egyre inkább közösségi hatáskörbe kerüljön. Azonban jó számmal akadnak olyan tagállami törekvések is, melyek bizonyos kérdéskörökben meghagyják a kormányok egyéni döntéshozatalát. Ilyen célzatú például az a szabályozás, mely szerint bizonyos tagállamoknak (például Anglia, Írország, Dánia) speciális klauzula („opt-out”) áll rendelkezésére. Ezek az országok önkéntesen kimaradhatnak bizonyos együttműködési projektekből, ám később, ha igénylik, részt vehetnek bennük.31 A tagállamok tehát nem minden kérdést kívánnak közösségi szinten szabályozni, hanem, egyeseket még hosszabb-rövidebb ideig nemzeti hatáskörben tartanak (pl. családegyesítés szabályozása, vagy az állampolgárság kérdése).32 Időközben az Európai Unió Bíróságának illetékessége sokkal kiterjedtebb lett a néhány évvel ezelőttihez képest. Az Európa Parlament pedig konzultatív szerepet kapott a migráció és a menekültügy kérdésében. A külföldiek ellenőrzésének megkönnyítésére szolgáló adatbázisok is az európai intézmények szervezett együttműködését segítik elő. Ezek közül kiemelt szerepet kap a SIS, a Schengeni Információs Rendszer, amely a schengeni tagállamok rendészeti 30

http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20041104/rovat20/cikk257.html 31 http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20040503/rovat20/cikk127.html 32 Ekéné Zamárdi Ilona: A nemzetközi migráció napjainkban (2003)

25

adatbázisát képezi, de ide tartoznak azok a közösségi adatbázisok is, melyek különféle mobil határőrizeti rendszerekre vonatkoznak.33 Az unió legutolsó bővítésének időszakától kezdődően új fejlemények figyelhetőek meg a közösség látásmódjában. Az uniónak a tagjelöltekkel folytatott tárgyalások során egyértelmű törekvése volt, hogy azok a migrációs szabályokat – az egész joganyaggal együtt – változtatások nélkül elfogadják csatlakozásuktól kezdve.

II. 2. Nemzetközi migráció az Európai Unióba

Az EU tagállamainak áttekinthető migrációs politikával kell rendelkezniük, hogy jogi szabályozásukban is egyértelműen meg tudják különböztetni a vándorok különböző kategóriáit, illetve a védelemre szoruló külföldieket. Nem mindegy, hogy egy hazájában nem megtűrt egyénről, esetleg egy egész családról, vagy pedig egy szebb jövőben reménykedő, illegálisan az országban tartózkodó emberről beszélünk, és hozunk ítéletet. A migrációval foglalkozó nemzetközi kutatások a következő migrációs csoportokat különböztetik meg: 1) állandó letelepedettek csoportja: olyan személyek, akik egyik államból a másikba, állandó jelleggel – legtöbbször családtagjaikkal együtt – kívánnak letelepedni. 2) vendégmunkások: ők általában rövidebb időtartamra, szerződéses alapon vállalnak

munkát

egy

másik

állam

területén.

Többnyire

alacsony

iskolázottságúak, és alacsony szakismeretekkel rendelkezők. 3) ingázó migránsok: az ide tartozókat a migrációs irodalom „munkavállaló turistáknak” tekinti, mert ők lakhelyüket tekintve nem hagyják el hazájukat, de rendszeresen, folyamatosan átutaznak a másik állam területére munkavégzés céljából. Igen nagy számban fordul ez elő Magyarország és Ausztria között. 4) magasan kvalifikált rendszeres migránsok: ide sorolandók azok a személyek, akik például multinacionális vállalatoknál dolgoznak, nemzetközi szervezetek alkalmazottai, katonai személyek vagy békefenntartó tevékenységet végeznek, stb. , akik rövidebb-hosszabb ideig külföldön tartózkodnak, s akik egyik országból a másikba mennek át további hasonló feladatokkal.

33

http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=146

26

5) családegyesítési célú migránsok: ezek a személyek a korábban már az Európai Unió területén letelepedési lehetőséget kapott személyekhez kívánnak beutazni, akikkel szoros családi kötelék fűzi össze őket. 6) rendszertelen migránsok: azok a bevándorlók, akik általában illegális migránsoknak tekinthetők, akiket hamis vagy meghamisított úti okmányokkal vagy úti okmányok nélkül próbálnak szervezett keretek között bejuttatni, becsempészni az Európai Unió területére. 2004-ben az EU-ban mintegy 30 millió ember volt, aki a 6. kategóriába sorolandó, az illegális migránsok kategóriájába tartozik. Ezen kívül említést érdemel az a 400-500ezer személy, akiket jogellenesen csempésznek be évente az EU-ba. Ezek a számok is azt jelzik, hogy a kérdéssel hosszú távon, nemzetközi együttműködés keretében kell foglalkozni, hiszen az egyes tagországok nem tudják ezt egyedül kezelni.34 A fenti kategóriák döntően a gazdasági migránsok körébe tartoznak, amelytől meg kell különböztetnünk az ún. kényszervándorokat. Ezen belül is két nagy csoportot differenciálhatunk: a) menekültek: nagyrészt politikai okok miatt nemzetközi védelemre szorulnak b) azok, akik különféle elemi csapások, természeti, illetőleg ipari katasztrófák elől kénytelenek elvándorolni. A migránsok az esetek többségében mindent megtesznek azért, hogy a fogadó ország területén maradhassanak. Ezért többféle jogcímre is hivatkoznak letelepedési kérelmük benyújtásánál. Azonban ha a kényszervándor nem felel meg a menekültekre vonatkozó 1951. évi Genfi Konvenció rendelkezéseinek, és az unió tagállamai közül bárhol elutasító döntést kap, akkor megpróbálhatja magát, mint illegális migránst egy másik tagállam területén, más jogcímen elfogadtatni (a Dublini Megállapodás szerint ugyanazon a jogcímen nem lehet már).35

34

Back András: A nemzetközi migrációra vonatkozó európai uniós szabályozás történetének állomásai, jövőbeli tendenciái, különös tekintettel a menekültkezelésre és a menekültek integrációjára (EUtanulmányok 2006) 35 Back András: A nemzetközi migrációra vonatkozó európai uniós szabályozás történetének állomásai, jövőbeli tendenciái, különös tekintettel a menekültkezelésre és a menekültek integrációjára (EUtanulmányok 2006)

27

Az Európai Unió lakosságának átlagéletkora drasztikusan nő, míg a születések száma évről évre jelentősen csökken. Ez arra is ösztönözte az unió országait, hogy munkaerőutánpótlásukat részben a migráció könnyítésével, a bevándorlás, a letelepedés egyszerűsítésével oldja meg. A beutazó munkavállalók jelentőségét az a statisztikai adat is mutatja, mely szerint 1997-2002 között a külföldi munkavállalók 22%-ban járultak hozzá az Európai Unió gazdasági növekedéséhez. Ebből arra következtethetünk, hogy e nélkül a munkaerő-tartalék nélkül a tagállamok jelentős gondban lennének a gazdaság számos területén, valamint a lakosság utánpótlásában is. Erre a célra hozta létre az Európai Unió 2008-ban az úgynevezett Bevándorlási Egyezményt, melyet még abban az évben el is fogadtak. A paktum valójában egy szándéknyilatkozat, amely kimondja, hogy a tagországok kormányainak választani kell tudni munkaerő-piaci igényeik szerint a bevándorlók közül, mivel az Uniónak nincs meg a kapacitása ahhoz, hogy befogadjon mindenkit, aki a jobb élet reményében ideérkezik. Az Egyezmény 5 fontos területet is érint: legális bevándorlás, illegális bevándorlás, menekültügy, harmadik országok, határvédelem. A legális bevándorlás területén az Egyezmény a Bizottság által eddig megalkotott jogszabályokra épül. Ide tartozik a „kék kártya” rendszer is, melyet az EP 2008. november 20-án szavazott meg. Az említett kezdeményezésre azért volt szükség, mert az EU elsősorban nem a képzett munkaerőt vonzza (5%-át a szakképzett migránsoknak). A népszerűtlenség oka a 27 ország különböző jogszabályzási akadályainak nehézsége. Ezzel az új rendszerrel, amelyhez az ötletet az Egyesült Államok beli zöldkártya adta, lehetővé tennék a harmadik országból érkező képzett munkavállalók könnyebb eligazodását, és egyik államból a másikba történő mozgását. A kártya megszerzése feltételekhez van kötve: szükséges hozzá 5 év szakmai tapasztalattal kiegészített szakképzés igazolása, vagy felsőfokú diploma. Ezen kívül még szót tesz a paktum az idénymunkásokról és alkalmi munkavállalókról, a díjazásban részesülő gyakornokokról, valamint a vállalatközi kölcsönmunkásokról. Másik fontos pont volt a tárgyalásokon az illegális bevándorlás kérdése. Ennek nagy részéről már rendelkezik a 2008 nyarán elfogadott „visszafordítási irányelv” jogszabály, melynek értelmében az illegális bevándorlókat vissza lehet küldeni hazájukba. Ez az újítás óriási ellenállást váltott ki a küldő országok köreiben, ugyanis a bevándorlókat akár 18 hónapig is fogva tarthatják a fogadó országban, míg döntés születik a 28

továbbiakról. Az Egyezményben felszólítják a tagállamokat, hogy erősítsék meg szerepvállalásukat ebben a kérdésben, mert csak így csökkenthető az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem. Ezen kívül kiemelt támogatásra szólít fel, mely támogatás a határvédelemre, és határőrségre terjed ki. A védelemhez a legkorszerűbb felszereléseket biztosítják, a határőrség kezébe pedig széles hatáskört adnak. Ennek ellenőrzése a varsói központú Frontex kezében van, mely a külső határok biztonságáról igyekszik gondoskodni. Mindehhez még tervbe van véve egy keleti és egy déli irányítótestület felállítása, melyek a kelet-közép-európai, valamint a mediterrán tagállamok fokozott védelmére szolgálnának. A menekültüggyel kapcsolatban arra szólít fel az Egyezmény, hogy a tagállamok hozzanak létre a menekültek számára közös garanciát és támogató irodákat a 2009-es év során. Az egységes menekültügyi eljárást a franciák 2010-re tervezték. Mindemellett kiemelten fontos, hogy a befogadó és a kibocsátó ország szoros együttműködést tanúsítson, mert így kiküszöbölhető lenne az ún. „agyelszívás”, amely helyébe egyfajta „körkörös migráció” lépne.36. Meg kell jegyezni azt is, hogy egyes európai kormányok az ún. „zéró bevándorlás” politikáját vallják, azaz nem akarják egyáltalán engedélyezni a bevándorlást a továbbiakban az ország területére. Ez azonban a mai gazdasági helyzetben, mikor az államok érdeke éppen az, hogy minél nyitottabbak legyenek az együttműködésre, a munka, tőke, áruk és szolgáltatások szabad áramlására, nem tűnik reális célkitűzésnek.37 A lenti ábrán (táblázatot lásd: 1. Melléklet) azt követhetjük figyelemmel, hogy amíg a déli országokban évről-évre emelkedő tendencia figyelhető meg a bevándorlásban, addig az előző évtizedek legnagyobb felvevőjében, Németországban folyamatosan csökken a migránsok száma (azonban még így is az éllovasok triumvirátusába tartozik Spanyolország és Nagy-Britannia mellett. Az Európába áramló összes migráns felét ez a három ország fogadja.). Általánosságban az EU-ban elmondható, hogy igen nagymértékben nő a bevándorlók száma. Egy – az Eurostat által kiadott – publikációban (Public and social conditions, Eurostat, 98/2008) azt olvashatjuk, hogy 2006-ban körülbelül 3,5 millió ember változtatott lakóhelyet, legyen az Unión belül vándorló, 36

http://kitekinto.hu/europa/2008/09/15/bevandorlaspolitika_-_ujabb_lepesek Saskia Sassen: Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában (Helikon Kiadó, 2000)

37

29

vagy harmadik országból érkező. A 2003-as gyors fellendülés után az utóbbi években mégis lassabb növekedést figyelhetünk meg. Igen figyelemre méltó, hogy mindeközben az északi országok megszorításai miatt alig van bevándorlás, és amekkora számban ezekbe az országokba vándorolnak, az körülbelül állandó. Összehasonlítva Európa északi és déli országait óriási különbség látható mind a bevándorlás mértékében, mind a tendenciában. Az északi országokba alig történik bevándorlás, a déliekbe annál nagyobb. Mivel Észak-Európa országaiban nagyobb az ún. jólét, ezért arra a következtetésre juthatunk, hogy az északiak bevándorlási politikája ennyivel szigorúbb, nagyobb az ellenőrzés. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy Északról nem szomszédos Európa lakott földrésszel, míg Délen a világ legszegényebb kontinense, Afrika fekszik közel. Így valamelyest érthető a déli országokban előforduló menekültek magas száma. Azonban egy hasonló migrációs politikával mint Északon, talán Délen is csökkenteni lehetne a bevándorlók számának emelkedését, még ha egy ugyanolyan alacsony szintet elérni nem is.

30

Nettó migráció Európa néhány országába és az EU-ba (ezer fő)

2. ábra38

A migránsokkal és a menekültekkel szemben különböző intézkedéseket, rendeleteket kell alkalmazni. Az előbbiek általában gazdasági okokból szeretnének az Unióban tartózkodni, míg a menekültek speciális politikai okokra hivatkozva kérnek tartózkodási engedélyt. Az uniós tagállamok különböző migrációkezelési intézkedései, politikái: 1) távoltartási politika: ennek a politikának az a célja, hogy érvényes okmányokkal rendelkezők sem tudják még csak megközelíteni se az Unió határait, ha lehet, még egy harmadik ország ellenőrzésénél fennakadjanak a rostán. Ezzel a migrációs folyamatot még csírájában akarják elfojtani (pl. vízumkötelesség). 2) elterelési politika: ennél az intézkedéscsomagnál az a lényeg, hogy az Unió megpróbálja más országokra hárítani a migránsok kezelését, hogy ne annak az országnak kelljen ezzel foglalkoznia, amely területén éppen tartózkodnak a beutazó személyek. Ilyenek például a toloncegyezmények. 3) megkülönböztetési politika: itt a tagállamok az 1951. évi Genfi Menekültügyi Konvenció azon pontjaira utalnak, melyek nem átlagos menekülési okok.

38

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/

31

4) elrettentési politika: ezzel a politikával azt akarják elérni a tagállamok, hogy az elfogott migránsok őrizetben tartásával és azok körülményeivel elrettentsék a potenciális bevándorlókat.39 Leginkább a feltartóztató politika alkalmazása a jellemző, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez csak ideig-óráig lehet hatásos, hiszen a betelepülők jó része családegyesítési célzattal, rokonokhoz települ le.40 Mivel az Európai Unió minden egyes tagállama nem tudja kivenni a mindenki számára egyaránt fontos megelőzésből, és migrációkezelésből a részét, ezért a tehermegosztás érdekében létrehozták az Európai Menekültügyi Alapot (2000), hogy abból biztosíthassák az európai menekült kérelmezők, elismert menekültek és elutasított személyek unióból történő elutazásának, valamint a letelepítésük és elhelyezésük költségeit. Az alap ennek értelmében a következő célokra használható fel: a) menedékkérők befogadási körülményeinek kialakítása, javítása b) bevándorlók integrációja c) bevándorlók önkéntes hazatelepülésének támogatása Ezzel igen sokat segíthetnek pénzügyileg azok az államok, melyek közvetlenül nem küzdenek a menekültkérdés megoldásával.41 Azonban ezeknek a társadalmaknak ugyanúgy meg kell oldaniuk a menekültek integrálását, hiszen ha nem is olyan a fekvésük, hogy az ő határaikon jöjjenek be az Unióba, attól még a belépés országától továbbvándorolhatnak a migránsok, és rájuk ugyanúgy hárul ez a feladat, mint a közvetlen felvevő országra. Ezért egyre nagyobb figyelmet kap ez a kérdés is. A sikeres végrehajtáshoz azonban pozitív hozzáállás szükségeltetik mind a menekültek, mind a befogadó társadalom részéről. Ez a menekültek részéről olyan törekvést jelent, hogy minél előbb hasznos tagjai akarjanak lenni a társadalomnak, másik részről pedig egy olyan szemléletet kíván meg, hogy nyereséget és előnyt lássanak a menekültek letelepítésében és integrációjában. A munkaalkalmazás ugyanígy a menekültintegráció szerves része. 39

Back András: A nemzetközi migrációra vonatkozó európai uniós szabályozás történetének állomásai, jövőbeli tendenciái, különös tekintettel a menekültkezelésre és a menekültek integrációjára (EUtanulmányok 2006) 40 Dr. Rédei Mária: A nemzetközi vándorlás folyamatának irányítása (Statisztikai Szemle 2005. 83. évf./7. sz.) 41 http://ec.europa.eu/justice_home/key_issues/refugee/refugee_1104_hu.pdf

32

Az integrációnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az intolerancia, idegengyűlölet, a rasszizmus visszaszoruljon Európában. Ebben a sajtónak is óriási szerepe van olyan tekintetben, hogy nem mindegy, hogyan mutatja be a menekülteket, valamint hogyan tájékoztatja őket az adott társadalomról, gazdasági és politikai életről. Ezen kívül az oktatásban a pedagógusoknak is felelősségük van abban, hogy a menekült gyerekeknek minél hathatósabb segítséget nyújtsanak a kezdeti nehézségeknél és a beilleszkedésben. 42 Ha egy befogadó ország jó lehetőségeket biztosít a bevándorlóknak ezeken a területeken, ők minél több erőfeszítést lesznek hajlandóak tenni annak érdekében, hogy a legszigorúbb ellenőrzéseken is átjussanak.43,44,45 Amint az a következő ábrán is látható, a migráns népesség száma Nagy-Britanniában és Németországban a legnagyobb. Legtöbben a menekültek vannak, a második helyen a betelepülők állnak, akik letelepedési engedélyt kérvényeznek általában.

42

Labor, employment, and social policies in the EU Enlargement Process (Edited by Bernard Funck) (The World Bank, Washington 2002) 43 Ekéné Zamárdi Ilona: A nemzetközi migráció napjainkban (2003) 44 (http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20041122/rovat20/cikk355.html 45 Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban (KJK Kerszöv – 2004)

33

3. ábra 46

Teljes migrációs népesség 2005 végén Európában

Menekültek

Menedékkérők Visszatelepült menekültek Hontalanok Száműzöttek, Egyebek

II. 3. A tömeges migráció kezelése

A menekült- és migrációs mozgások vizsgálatánál komoly történeti folyamatok húzódnak a háttérben, amelyek nem törölhetők el egyik napról a másikra, legfeljebb csak közép- és hosszú távon befolyásolhatók. Gyors megoldások ezért sem várhatók. A szükséges ellenintézkedéseket két szinten kell megtenni: a menekült- és migrációs mozgások okainak szintjén, és a következmények szintjén, azaz a migránsoknál. Sokkal nagyobb a jelentősége a kiváltó okok csökkentésének, mint a fejlett országok migrációs politikájának megváltoztatásának. Ez ugyanis csak a migránsok töredékét érinti. A tömeges népességmozgást előidéző okok megszüntetése három nagy feladatot jelent: 1. Meg kell találni a regionális és a globális környezetrombolás megszüntetésének módját.

46

2005 Global Refugee Trends (www.unhcr.org/statistics) 2006.június 9.

34

2. Egy elviselhetőbb és fejlődőképesebb gazdasági és társadalmi rendszer felépítéséhez stratégiát kell kidolgozni a Dél és a Kelet szegényebb régióinak számára. Különösen nehéz és sürgető feladat a népességnövekedés korlátozása, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok javítása és a beruházások növelése. 3. Eszközöket kell találni a hatékony regionális és nemzetközi intézmények létesítéséhez az emberi és kisebbségi jogok védelmére és az államok közötti konfliktusok békés feloldására. Tekintettel a problémák méretére és kiterjedésére, csak nemzetközileg kidolgozott és elfogadott stratégiák vezethetnek sikerhez, amelyek az egyes államok szükséges intézkedéseit egy átfogó koncepcióvá integrálják. Ilyen stratégiák ezért csak az ENSZ keretei között valósíthatók meg. A következmények tekintetében (a már létező menekült- és migrációs mozgások), két nagy problémacsoportra kell figyelni: A menekültek túlnyomó többsége a déli félteke országaiból származik. Különösen fontos lehet ezért olyan pénzügyi és személyi intézkedéseket hozni, amelyek erősíthetik az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának a szerepét és tevékenységét. Az igazságosabb tehermegosztás érdekében szükséges lenne a menekülteket legnagyobb számban és először felvevő országokon könnyíteni. A szülőföldjükre visszatérni kész menekültek segítése, a visszatérni nem akarók, vagy nem tudók letelepítése az őket fogadni kész országokban és régiókban szintén kiemelten fontos feladat. A másik nagy problémát az ipari államok jelentik, amelyek ugyancsak nagy bevándorlási

nyomás

alatt

állnak,

ezért

bevándorlási-

és

menekültjoguk

újraszabályozására készülnek. Itt a nemzetközi menekültügyi jogharmonizáció létrehozása a sürgős feladat, a Genfi Konvenció alapján. Ezen kívül szükség van még a gyakorlatban jól alkalmazható bevándorlási törvényekre és a vándormunkások nemzetközi jogvédelmére. Ugyanakkor nemcsak nemzetközi szinten kell a megoldásra törekedni, az egyes kormányoknak is képessé kell válniuk a korrekt, megfelelő döntéshozatalra, a menedékjogi kérelmek gyors elbírálására. Amennyiben a jelenlegi gyakorlat érvényben marad, és a kérelemhez folyamodók 80%-a továbbra is abban az országban maradhat, amelyet kiszemelt magának, akkor nem lesz értelme menekültet és bevándorlót megkülönböztetni egymástól, hiszen a menekültek is bevándorlókká lesznek.

35

A szükséges feladatok általános elveiben többé-kevésbé egyetértenek az Európai Unió tagállamai. Amikor azonban ezeket az elveket a gyakorlatban be kéne ültetni aktuális külpolitikájukba, a folyamat nagyon lelassul, ha nem is fullad kudarcba. A migrációs politika képtelen koherenssé válni a tagállamokban. Az eddigi tapasztalatok alapján egyelőre csak részpolitika lehet. Így annál kisebb az esélye annak, hogy a migrációs okokra figyelő gazdasági együttműködés, a fejlesztési segély és a humanitárius segély összhangba kerüljön egymással. A koherencia hiánya nem csak szervezeti probléma az EU-ban, hanem a közös érdekek kérdése is. A másik probléma a hatékonyság problémája, ami alatt a formális eszközöket értjük, melyeket a tagállamok alkalmazni tudnak. Nagyon nehéz azt elérni, hogy a migrációs politika hamarosan közösségivé váljon. A téma folyamatosan középpontban van, és egyre nagyobb előrelépések tapasztalhatóak, azonban a szemmel látható eredményre még várni kell. Mindent összevetve azért mutatkoznak jelek – ha még nagyon kezdetiek is – egy működőképes bevándorlási rendszer kidolgozására.

36

II. 4. A migrációs politika jövője az Európai Unióban

Mivel ez a részpolitika, mint már említettem, gyerekcipőben jár még, ezért talán senki sem tudja megmondani, hogy mi várható a jövőben ezen a téren. A probléma pár évvel ezelőtt került csak a figyelem középpontjába, tendenciák azonban már előre jelezhetők: A tagállamok a jövőben is szigorításra törekszenek, illetve még jobban kézben akarják majd tartani a migrációs mozgások ellenőrzését. Ennek részben az az oka, hogy a migrációs hajlandóság az EU felé nem csökken, másrészt pedig folyamatosan nő az államok közötti szociális és gazdasági különbség. Ezen kívül tartós és relatíve magas a munkanélküliség az Unió országaiban. Az Unió döntő részben a gazdasági migránsok kezelését célozta meg. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a saját munkaerő-piaci igényei szerint, szervezett formában kívánnak lehetőséget biztosítani munkaerő-bevándorlásra. Így az lenne a logikus, ha megpróbálnának

a

tagállamok,

a

munkaerő-piacuk

hiányszakmáira

külföldi

munkavállalókat „szerezni”. Az Unió folyamatosan konferenciákat, tanácsokat hív össze, ahol különböző tervekről tárgyalnak, megpróbálnak minél előnyösebb szerződéseket, egyezségeket kötni azért, hogy az Unió területén jogellenesen tartózkodókat mielőbb kiutasíthassák. Az egyik ilyen jelentős – talán legjelentősebb - konferenciára az Európai Tanács 2004 novemberében, Hágában kerített sort. Itt megfogalmazták az ún. Hágai Programot, melyben kijelölték a legfőbb irányokat, 10 prioritást megnevezve: 1. Alapvető jogok és EU-állampolgárság 2. Terrorizmus elleni küzdelem 3. Migrációkezelés 4. Határvédelem és vízumügyek 5. Közös menekülttérség 6. Integráció 7. Információs adatvédelem 8. Szervezett bűnözés elleni küzdelem 9. Hatékony európai igazságügyi övezet kialakítása 10. Szabadság, biztonság és igazságosság: megosztott felelősség és szolidaritás

37

A fent felsorolt 10 pont közül a legfontosabbak talán a) az összehangolt szabály- és követelményrendszer kialakítása a migránsok beutazására, valamint az illegális bevándorlás elleni célkitűzések. Másik fontos célként jelöli meg a program b) az európai menekültügyi övezet kialakítását, amire legkésőbb 2010-ig sort kell keríteni. Az új menekültügyi rendszer elemei között kell, hogy szerepeljen például a közös közigazgatási eljárási rend létrehozása és a menekültügyi jogi státusz kialakítása. Nagy jelentőséggel bír még ezen kívül c) az integrációról szóló pont, ugyanis a mai napig az Unióban inkább az elszigetelődés a jellemző, nem pedig az asszimiláció. Erre szolgál az ún. Integrációs Kézikönyv is, mely segíti az államokat a saját eszközökkel végbemenő migráns integrációban. Az Unió a 2007-2013 közötti költségvetésében igen nagy összeget kíván elkülöníteni a d) szolidaritás és felelősség megosztás területén végzendő feladatokra. E feladatkörre a költségvetés 0.5%-át fordítják. Ezt 2013-ig 1.3%-ra akarják emelni, aminek 60%-át kívánják kimondottan a szolidaritásra és felelősség megosztásra költeni. Ennél is többet szánnak e) a biztonság megerősítésére.47 Ez a költségvetés lesz a pénzügyi alapja az európai külső határok védelmének, valamint az Európai Integrációs Alapnak is. Ez további finanszírozási alapot jelent az Európai Menekültügyi Alap programjainak folyósításához is. Ebből a forrásból táplálják az Európai Visszaküldési Alapot is, amelyből az illegális, illetve nem kívánt migránsok visszaszállítását fedezik.48

Európának

a

hatékonyabb

problémamegoldás

érdekében

három

pontra

kell

összpontosítania: -sokkal jobban be kellene vonni a közvéleményt a bevándorlás és a menedékjog kérdéseinek a megoldásába, és ezzel elfogadásába is. A zárt típusú politikaalkotás jelentősen csökkenti a kitűzött célok megvalósításának esélyeit. - Nemkívánatos kettősségek alakultak ki a nemzetközi szervezetek és a nemzeti kormányok tevékenységében. Igen nagy előrelépés lenne, ha az EU eljárásai és intézményei elsődleges európai mintává válnának a bevándorlási politika kialakításában és alkalmazásában. Az államok azonban nem mindig hajlandóak a közösségi politikával 47

http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20060220/rovat20/cikk312.html 48 Back András: A nemzetközi migrációra vonatkozó európai uniós szabályozás történetének állomásai, jövőbeli tendenciái, különös tekintettel a menekültkezelésre és a menekültek integrációjára (EUtanulmányok 2006)

38

való jogharmonizációra. Szükséges lenne mind emellett a bevándorlási és menekültügyek biztosának jogkörét erősíteni, hogy partnere lehessen az ENSZ menekültügyi főbiztosának. - El kell kerülnie az EU-nak, hogy teljesen elzárja magát a migrációs kihívás elől. Ezzel csak nehéz helyzetbe hozza a kibocsátó területekkel közvetlenül határos országokat, így Magyarországot is. Az eddig felsorolt intézkedésekből és törekvésekből is láthatjuk, hogy az Európai Unió igen eltökélt a migráció feladatainak, a problémáknak a megoldására. Így nemcsak hogy a nemzetközi politika előterében marad a migrációs politika, hanem valószínűleg egyre nagyobb teret kap a közeljövőben. A bevándorlási politikát azonban külön kell választanunk a menekült politikától, minthogy más elbírálásban is részesülnek a menekültek a bevándorlókkal szemben. A migrációs politika sokkal tágabb kategória, amelyben ugyanakkor megtalálhatjuk a menekültpolitika részkérdéseit is. Az Unió tagállamainak át kellene értékelni az idáig folytatott elutasító politikáját az elmúlt évek tapasztalatainak tükrében, és egy harmonizált nézőpontra kéne törekedniük. Be kell látni a felvázolt helyzetet tekintve, hogy Európának szüksége van a bevándorlókra, szakemberekre a munkaerőpiacon és fiatalokra a társadalomban, akik ellensúlyozzák

az

öregedő

társadalom

tendenciáját.

Ugyanakkor

ennek

a

bevándorlásnak szervezett keretek között kell zajlania, átgondolt tervezések alapján. Felelősséggel kell lenniük a tagállamoknak abban a tekintetben

is, hogy

állampolgáraikat objektíven tájékoztassák a migráció előnyeiről és hátrányairól is (leginkább a sajtó szerepe). Maga a migráció egy-egy régió minden országát érinti. Ha az egyik ország hoz egy belépési vagy tartózkodási törvényt, amely lehet könnyítés vagy szigorítás, az a szomszédos országok migrációs helyzetére ugyanúgy kihat. Ezért ezeket a lépéseket a jövőben szervezetten kell a tagországoknak megtenniük együttműködve, nem pedig egymás ellen.

39

III. SPANYOLORSZÁG III. 1. Helyzetkép

Spanyolország korábban, különösen a Franco-diktatúra idején, munkaerőt „exportált” a fejlettebb európai államokba. Ám mióta az Európai Unió tagja lett, s fejlődése felgyorsult, fokozatosan vonzóvá vált latin-amerikai és afrikai bevándorlók számára, s utóbb a kelet-európai munkakeresők hada is érkezett. Spanyolország az ezredforduló óta vált az illegális bevándorlók egyik fő célpontjává. Az

illegálisan

Spanyolországba

érkezett

külföldiek

száma

2000

óta

megnégyszereződött, jelenleg több mint 5 millióra becsülik, ami a lakosság körülbelül 11 százalékát teszi ki. A jelenség azonban eddig nem okozott különösebb problémát, mivel a bevándorlók többsége hasonló kulturális közegből – Latin-Amerikából – származott, anyanyelvük pedig a spanyol. Ezen kívül a bevándorlóknak köszönhetően megfordult a spanyol népességszám visszaesése, és nőtt a vásárlóerő is a gazdaságban.49 Az Európai Unió tagállamaiban zajló események – francia zavargások, Ceuta és Melilla megrohamozása – a figyelem középpontjába állították a bevándorlás kérdését, és az ehhez kapcsolódó problémákat, melyek megoldása az EU szerveinek és az egyes tagállamoknak

is

egyre

sürgetőbb

feladatuk.

A

bevándorlás

szempontjából

Spanyolország az egyik legérintettebb tagállam Olaszország és Európa déli szigetei között. Ebben a tekintetben két, pár éve történt eseményről kell említést tenni, melyek Spanyolország észak-afrikai enklávéihoz – Európa egyetlen közvetlen afrikai szárazföldi határaihoz – kapcsolódnak.50 2005. szeptember 25-én és 27-én afrikai bevándorlók százai lepték el a két spanyol települést: Ceutát és Melillát Marokkótól elválasztó biztonsági kerítéseket. Az incidensben néhányan az életüket vesztették, valamint a sebesültek száma is igen magasra tehető volt. Ennek ellenére többen bejutottak a spanyol településekre. Rájuk kitoloncolás várt, mivel a rendőrség és a helyi hatóságok nem voltak felkészülve ekkora mennyiségű beáramlásra. Ezek után a hadsereggel erősítették meg a helyi biztonsági erőket, valamint duplájára emelték az elválasztó kerítést: háromról hat méterre.

49 50

http://www.fototar.origo.hu/nagyvilag/20050509700ezer.html http://www.nol.hu/cikk/379382

40

Ezt követően 2006 elejétől kezdve folyamatosan özönlenek Spanyolországba az afrikai bevándorlók, hol közvetlenül Spanyolországba érkezve, hol első állomásként a Kanáriszigeteket útba ejtve. Spanyol adatok szerint 2006. január óta több tízezer, halászbárkákon érkezett, afrikai illegális bevándorlót tartóztattak fel. Azonban 2006 szeptemberében a spanyol kormány leszögezte: tovább nem tűri ezt a helyzetet, és azóta szigorított eljárásokkal igyekszik eljárni az illegális bevándorlás ellen. „Tudatni kell a partjainkhoz érkező bevándorlók származási országaival, nem tűrjük, hogy folytassák” - jelentette ki María Teresa Fernández de La Vega miniszterelnökhelyettes asszony. A kabinet felszólította az afrikai országokat: alkalmazzák a kétoldalú és nemzetközi megállapodásokat (Elsősorban a Spanyolország illetve Marokkó, Algéria, Mauritánia és Nigéria közötti toloncegyezményre, valamint az EU és az ACPországok – afrikai-karibi-csendes-óceáni országok – közötti cotonou-i egyezmény 13. cikkére utaltak.). A 13. cikk értelmében, az egyezményt aláíró országok kötelesek visszafogadni az EU területére illegálisan érkezett állampolgáraikat.51 1990 óta hat alkalommal hirdettek amnesztiát az illegális bevándorlóknak Spanyolországban (összesen 600 ezren tudtak élni ezzel a lehetőséggel), s ez a madridi vonatrobbantás (2004. március 11.) után újra esedékessé vált, ugyanis akkor sok vendégmunkás meghalt. Azonban a munkaügyi miniszter közölte, nem lesz több ilyen, sőt, igen kemény fellépést ígért a feketemunkásokat foglalkoztatók, valamint az újonnan érkező illegális bevándorlók ellen.52 A következőkben a spanyol helyzetet szeretném bemutatni.

III. 2. Spanyolország - Európa déli kapuja

Spanyolország a bevándorlások szempontjából, a Mediterrán térség útvonalainak egyik fő állomása. A Gibraltári-szorossal szemben lévő Ceuta és Melilla volt az afrikaiak fő célpontja 2006 elejéig, ám Marokkó és Spanyolország akkor megegyezett, s megerősítették az enklávé

51

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=372307&rvt=3&redirect=false&norel=1&pass=3

52

http://www.fototar.origo.hu/nagyvilag/20050509700ezer.html

41

védelmét, több sávban magas vaskerítést emeltek. Azóta úgy tűnik, az útvonal némileg módosult a nyugat-afrikai Mauritániába, s onnan a Kanári-szigetek felé.53 Az országba azonban még mindig főleg Marokkóból érkeznek bevándorlók három lehetséges illegális úton: Kanári-szigeteket megcélozva, a Gibraltári-szoroson keresztül, valamint az észak-afrikai spanyol településekre történő bejutással (pl. Ceuta, Melilla). A bevándorlás

szervezett

keretek

között

–

embercsempészet

-

és

önálló

kezdeményezésekként folyik. Ezekben az esetekben az illegális bevándorlók valamilyen vízi eszközön próbálnak eljutni Spanyolország partjaiig. Gyakran azonban nem sikerülnek ezek a próbálkozások vagy az időjárási viszonyok miatt, vagy azért, mert a helyi hatóságok visszafordítják a kísérletezőket. Olykor halálos áldozat is esik, mikor a bevándorlók vízi tákolmányai felborulnak, vagy egyszerűen már nem bírják a hosszú utat, éhen halnak. Sokszor megfigyelhető olyan eset is, hogy habár partot is érnek, az áthághatatlannak tűnő kerítéseken (melyeket fegyveresek őriznek a legkorszerűbb technikákkal felszerelkezve) már nem tudnak átjutni, és vagy halálos áldozatai lesznek a dulakodásnak, vagy táborokba kerülnek, amíg nem sikerül visszajuttatni őket hazájukba. Marokkóból nemcsak marokkóiak érkeznek, hanem Afrika más lakosai is, akik Marokkót, illetve Spanyolországot csak ugródeszkának használják, hogy bejussanak az Unióba. Ez a spanyol hatóságokat igen nehéz feladat elé állítja azáltal, hogy ez esetben – az EU külső szárazföldi határaként - az ő feladatuk lenne feltartóztatni az illegális bevándorlókat, és megakadályozni a továbbjutásukat más tagállamok felé. Ezt még azzal nehezítik a bevándorlók, hogy papírok nélkül érkeznek az országba, így a hatóságok gyakorlatilag tehetetlenné válnak a visszatoloncolás tekintetében. A Spanyolországba érkező másik útvonal Közép-Kelet-Európa régiói felől érkezik. A volt szocialista országokból – főleg Romániából – sokan az Ibériai-félszigeten keresnek munkát és új életet maguknak.54 Jelentős a bevándorlás a világ spanyol ajkú területei irányából is, főleg Dél-Amerikából, Ecuadorból és Kolumbiából. A bevándorlás illegális módja azonban ezekről a területekről a földrajzi akadályok miatt elhanyagolható. Ahogy az ábrán (4. ábra ) is láthatjuk, Spanyolországban igen nagy a már letelepedési engedéllyel rendelkezők száma (kb.4,5 millió fő). A legnagyobb számban az Uniós országokból fordulnak elő, ezt követik a dél-amerikaiak, majd az Afrikából érkezők. 53 54

http://www.nol.hu/cikk/378979 http://w3.nsz.prim.hu/cikk/390116

42

Letelepedési engedéllyel rendelkezők száma

4. ábra 55

Spanyolországban– származás szerint (2009) EU

270 210 20 272

1 839

Európa többi országa

1 794 229

1 333 886

Afrika Dél-Amerika Észak-Amerika Ázsia

922 635

122 840

Óceánia

III. 3. A migráció által támasztott kihívások Spanyolország számára

Spanyolország – a legtöbb országhoz hasonlóan – meg akarja akadályozni a külföldiek illegális bevándorlását. Az első, és legfontosabb kihívás abból adódik, hogy ezt egyrészt a határok fokozott védelmével kívánja elérni, ami Spanyolország esetében a tengerpartok (összesen 4964 km-t tesznek ki, melynek körülbelül a kétharmada néz Afrika felé a Földközi-tengeren keresztül) fokozott őrzését jelenti, mivel szárazföldön a két afrikai települést leszámítva – az EU-tag Portugáliával és Franciaországgal, valamint a migrációs szempontból nem jelentős Andorrával és Gibraltárral határos. E probléma kezelésében fontos szerepet kap a haditengerészet, a légierő felderítő, kutató és mentő egységei, valamint a belügyi szervek, szoros együttműködésben.56 A másik nagy probléma a bevándorlók megérkezése után merül fel, amikor felkutatásuk, elfogásuk, elhelyezésük és kezelésük jelent újabb feladatot. Ebben a rendőrség és a csendőrség az illetékes. Plusz teher a spanyol kormánynak a bevándorlók

55 56

http://extranjeros.mtas.es/es/InformacionEstadistica/Informes/Extranjeros31Diciembre2008/ http://www.nol.hu/alternativ/cikk/379591

43

elhelyezése és eltartása a kitoloncolásig, illetve a menekült-státuszra való igény kivizsgálásának végéig. A gazdaság területén ugyancsak problémát jelent az illegális bevándorlás, ugyanis ahhoz, hogy eltartsák magukat és családjukat, valamilyen úton pénzhez kell jutniuk, tehát vagy dolgozni fognak, vagy a bűnözés útjára lépnek, vagy kéregetnek. A feketemunkások jelentős bevételtől fosztják meg a kormányt. A hatóságok nincsenek egyszerű helyzetben, mivel ha túl szigorúan lépnek fel az illegális munkaerőt alkalmazókkal szemben, várhatóan a bevándorlók a bűnözéshez és az ahhoz kapcsolódó tevékenységekhez folyamodnak, ami pedig a szervezett bűnözés megnövekedéséhez vezethet, amely nemcsak foglalkoztatja az illegális bevándorlókat, hanem továbbiak Spanyolországba jutásáról gondoskodik. „Fogják már fel végre, hogy ez nemcsak a mi problémánk, hanem egész Európáé!” (María Teresa Fernández de La Vega, spanyol miniszterelnök-helyettes asszony)57 Ezek a problémák azonban nemcsak Spanyolországnak a feladatai, hanem az egész EUnak, mivel a Spanyolországba bejutottak az EU többi tagállamába elméletileg már egyszerűbben továbbjuthatnak. A probléma megoldása érdekében az EU-nak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy támogatást – a politikai mellett anyagi és technikai – biztosítson az Unió külső határait ellenőrző államok számára. Egy közös migrációs politika kialakítása lenne a legjobb megoldás, de ez az eltérő regionális körülmények miatt nehezen megvalósítható. Hosszabb távon azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a bevándorlók – nem csak az illegális – számának folyamatos növekedésével előfordulhat, hogy érdekeiket már nem önállóan, hanem valamilyen összefogás, társulás útján igyekeznek megvalósítani. Ezt egyrészt kisebbségi érdekvédelmi szervezetek alakításával, illetve közvetlenül a politikai életbe való bekapcsolódással érhetik el. Az egyre több bevándorló következtében nő a már Spanyolországban megszületett gyermekeik száma, akik már megalapozottan akarnak élni demokratikus jogaikkal (pl. választás). Ha pedig nem következik be teljes asszimiláció, akkor olyan politikai csoportosulások alakulhatnak, melyek a parlamentben is befolyásra tehetnek szert. Meg kell említeni olyan kockázati

57

Magyar Nemzet Magazin 2006.szeptember 16. (28.oldal)

44

tényezőket is, hogy hosszú távon a bevándorlók, illetve leszármazottaik olyan pozíciókba kerülhetnek – titkosszolgálatok, hadsereg, rendőrség – a különböző szűrések ellenére, ahonnan veszélyeztethetik Spanyolország nemzetbiztonságát. Ezen kívül problémaként jelentkezhet még a jövőben a klímaváltozás Spanyolországra gyakorolt hatásait tekintve – hőhullámok, erdőtüzek, elsivatagosodás, termőföldek, a tengerek halállományának csökkenése – a növekvő népesség eltartása, élelmezése. 58 Az illegális, de akár a legális bevándorlásból származó nagy kihívás a terrorista sejtek kialakulásának, számuk megszaporodásának kiküszöbölése. A legtöbb bevándorló, muzulmánok lakta térségekből igyekszik Spanyolországba jutni, ahol nagyobb a hajlandóság a szélsőségek elfogadására és extrém ideológiák követésére. Az ilyen típusú bevándorló jelenléte az országban még akkor is problémát jelenthet, ha csak rövid ideig tartózkodik ott. Ez alatt az idő alatt is meg lehet tervezni egy támadást, és végre lehet azt hajtani. Emiatt Spanyolország rendkívül fontos érdeke a terroristagyanús egyének kiszűrése, illetve felkutatása és elfogása. Ezt a titkosszolgálatok és a rendőrség hatékonyságának növelésével, az együttműködés erősítésével, továbbá nemzetközi együttműködéssel lehet megvalósítani. Hosszabb távú kihívás az állandó készenlét fenntartása, egy esetleges sejt akciójának elhárítása érdekében, valamint a lakosság felkészítése egy esetleges terrortámadás hatásainak kezelésére. 59,60 Franciaországból kiindulva, egy kevesebb bevándorlóval rendelkező államban ugyanúgy problémát okozhatnak a kultúrából származó különbségek és a fogadó társadalomba történő beilleszkedés hiánya. A kulturális eltérések további problémákra hívják fel a figyelmet, melyek megoldása összetettségük miatt a nemzetközi szervezetek, kormányok, tudományos intézmények összefogását igénylik. Ilyen problémák például az alapvető szabadságjogok érvényesülése és az asszimilálódás ellentéte, valamint a beilleszkedési hajlandóság és a xenofóbia (félelem az idegenektől). Amennyiben nem sikerül a bevándorlók kulturális problémáinak kezelése, szükségessé válik a rendvédelmi szervek várható eseményekre való megfelelő felkészítése.61 A globális folyamatokat reálisan nézve, a klímaváltozás hatására az illegális bevándorlás további növekedése várható Afrika irányából. A rossz megélhetés 58

http://inmigracion-sus-peligros.iespana.es/ Gács János: Európai foglalkoztatási stratégia: Dilemmák, értékelés és jövő (Munkaerőpiaci Tükör 2005) 60 http://inmigracion-sus-peligros.iespana.es/ 61 Lukács Éva és Illés Sándor: Szabad-e a személyek áramlása? (Alföldi tanulmányok 2002-2003, Nagyalföld Alapítvány, 2003) 59

45

Spanyolországban még mindig sokkal vonzóbb az elvándorlásra vállalkozóknak, mint Afrikában. Mivel a kontinensen a helyzet javulására továbbra sem lehet számítani, az eddigi sikeres bevándorlások Spanyolországba újabb hullámokat indíthatnak meg. III. 4. A migrációból származó előnyök

A bevándorlás kiemelkedő szerepet játszik Spanyolország népességi statisztikájában. A honosítások és az állampolgárság megszerzésének megkönnyítése érdekében hozott intézkedések következtében a bevándorlók és családtagjaik az országban könnyebben telepedhettek le. Spanyolországnak a kevésbé képzett munkaerőre is szüksége van a mezőgazdaságban, az építőiparban, a vendéglátásban és az élelmezési ellátásban. Ezzel összefüggésben a külföldiek több mint 8,5 %-a a mezőgazdaságban, 16,5 %-uk pedig a szállodákban és éttermekben dolgozik. Az elmúlt években a legtöbb európai országhoz hasonlóan Spanyolországban is megfigyelhető volt a népesség fokozatos fogyása, az elhalálozások mellett jelentősen lecsökkent a születések száma. Az a tendencia volt megfigyelhető, hogy az egyre több nyugdíjast egyre kevesebb fiatal látja el. Ezt figyelembe véve, a mérleg helyreállítása érdekében Spanyolországnak is hasznos a felügyelt bevándorlás. Ezáltal képes az európai államok között kimagasló népességnövekedést fenntartani. A lakosságszám növekedésével nő a vásárlóerő is, ami a gazdasági fejlődésnek jelent jót. A növekvő számú munkaerő pedig a kormány bevételeit szintén növeli (amennyiben nem feketemunkáról van szó). Ehhez természetesen el kellett érni, hogy az illegális bevándorlók legális státuszt kapjanak, amelyre 2005 tavaszán (3 hónapon keresztül) lehetőségük is nyílott. 2005 február, és májusa között hozzávetőleg 700 ezer illegális munkavállaló jelentkezett be és kapott családjával egyetemben legális státuszt.62 A bevándorlók számának növekedése egy olyan következményhez is vezethet, hogy bizonyos szektorokban a munkaerő túlkínálata miatt csökkenhetnek a munkabérek, olcsóbb lehet a munkaerő. Emiatt, ha a tulajdonosok nem akarnak gyorsan nagy profitra szert tenni, bizonyos termékek, és szolgáltatások ára csökkenhet, az előállítási, illetve megtermelési költség csökkenésével. Ugyanakkor megfigyelhető Spanyolországban egy csökkenő tendencia a menedékjogot igénylők számában. Ez abból adódik, hogy egyre több dolog nehezíti a menedékjogért

62

http://www.fototar.origo.hu/nagyvilag/20050509700ezer.html

46

való folyamodást, mint pl. a különböző konfliktusok által sújtott országokból származó emberekkel szembeni vízumkényszer, vagy a hatályos törvények szigorítása.63

III. 5. Spanyol-Marokkó viszony

Spanyolország és Marokkó viszonya a 2000-es évektől kezdve folyamatosan romlik olyannyira, hogy 2001 októberében Marokkó visszahívta spanyol nagykövetét. Ezen csak tovább rontott az az eset, amikor 2002-ben a marokkói katonaság elfoglalt egy spanyol fennhatóság alá tartozó szigetet az észak-afrikai partoknál. Két marokkói zászló kitűzésével gyakorlatilag birtokba vették az addig lakatlan szigetet. Spanyolország tiltakozására az afrikai ország vezetése azzal reagált, hogy a katonaság az illegális bevándorlás és a terrorizmus elleni küzdelem jegyében foglalta el a szigetet. Állításuk szerint a szigetet a marokkói lakosok használták kecsketenyésztésre. Ezután Marokkó tiltakozott Spanyolországnál, amiért az öt hadihajót kezdett állomásoztatni egy, a marokkói partoknál fekvő, fennhatósága alá tartozó sziget mellett. A sziget kétszáz méterre van az afrikai partoktól. Hovatartozása régóta vita tárgyát képezi a két ország között. A viták részben a Marokkóból Spanyolországba irányuló illegális migráció, részben pedig az Európai Unió halászati szerződésének meg nem hosszabbítása miatt alakultak ki.64 Marokkó ezen kívül magának igényli a két várost, Ceutát és Melillát, amik jelenleg spanyol fennhatóság alatt állnak (Melilla 1496, Ceuta pedig 1580 óta), Afrika legészakibb részén. A marokkói igény miatt nem volt jó a viszony Rabat és a korábbi Aznar-féle spanyol kormány között. Ezek a kapcsolatok nem segítették a Marokkó felől érkező afrikai bevándorlók ügyének kezelését, pedig a kilencvenes években még csak egy-két ezer menekült érkezett évente. Sokan Ceuta és Melilla érintésével, sokan lélekvesztőkön. Hiába nagyobb most az egyetértés a spanyol kormány és a marokkói vezetés között, az illegális bevándorlási hullámot nemigen sikerül csillapítani. Marokkó szeretné elkerülni azt, hogy a délibb afrikai országokból érkező nincstelenek menekülttáborává váljon, ez azonban lehetetlennek tűnik. Az illegális folyamat 63 64

http://inmigracion-sus-peligros.iespana.es/ http://index.hu/politika/kulfold/persil0714/?print

47

feltartóztatásában viszont közös Marokkó, Spanyolország és Európa érdeke. Marokkó második legnagyobb kereskedelmi partnere Spanyolország, és Marokkóban több mint 800 spanyol vállalat telepedett le. Ezen kívül még fontos mindkét ország stratégiai fekvése a Gibraltári-szoros mentén. Madrid és Rabat között egyetértés van abban is, hogy nagyobb figyelmet és anyagi eszközöket kérnek a probléma megoldására az Európai Uniótól. Ugyancsak az Európai Unió segítségét kéri Spanyolország a Kanáriszigeteket sújtó menekültáradat kezeléséhez. A kormány hajókat és repülőgépeket is kért a partvidék ellenőrzéséhez. Hosszabb ideje vitában áll a két ország egymással a kifogható hal mennyiségéről is – Marokkó Spanyolországot okolja azért, hogy áprilisban megszakadtak az Európai Unióval folytatott tárgyalások. Madrid a pénzügyi segítség befagyasztásával fenyegeti Marokkót.65 Mindeközben az afrikai térség másik „exportáló országa”, Szenegál, 2006. nyarán átmenetileg leállította illegális menekültjeinek hazaszállítását a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekről. Miután úgy tűnt, hogy sikerül megoldást találni a mintegy 700 illegális szenegáli menekült hazatoloncolására, diplomáciai feszültség alakult ki Spanyolország és Szenegál között. A spanyol külügyi államtitkár és a szenegáli elnök megállapodott a nyugat-afrikai országból származó menekültek repatriálásáról, majd mikor az első gépnek fel kellett volna szállnia fedélzetén a menekültekkel, a szenegáli kormány felfüggesztette az akciót, és jegyzéket adott át a dakari spanyol nagykövetnek, amelyben a menekültekkel szembeni méltatlan bánásmódot, állítólagos bántalmazásukat nehezményezte. A spanyol hatóságok határozottan cáfolták, hogy méltatlanul bántak volna az illegális bevándorlókkal, az ügy kivizsgálását kérték. Spanyol jogvédő szervezetek helytelen dolognak tartották, hogy a több mint ezer kilométeres utat csónakokon megtett menekülteket azonnal visszafordítják.66 Ugyanezen a véleményen van az Amnesty International főtitkára, Irene Khan, aki egy 2008. áprilisi interjújában hangot is adott nemtetszésének.67 Kimondva, kimondatlanul, az egyik félnek (fogadó ország) jobb, ha nincs több bevándorló illegálisan a területén, a másiknak pedig (küldő ország) az a jó, ha minél többen mennek el az országból, pénzt keresnek, és küldik haza a családjuknak. Ezzel 65

http://regi.terasz.hu/main.php3?id=hirvilag&page=cikk1&hir_id=1096 http://www.nol.hu/cikk/405972 67 http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=23746 66

48

nemcsak a családjukat, hanem az államot is nagyban segítik. Egy olyan létszámnál, mint Afrika 1-1 államában, ahonnan ezrek vándorolnak el, nagy volumenű a hazaküldött pénz mennyisége. Ezért megy a huzavona az afrikai államok, és Spanyolország között. Ez az afrikaiaknak kiugrási lehetőség, míg a spanyoloknak csak plussz egy probléma. Ezeknek a viszályoknak azért tulajdonítok nagy jelentőséget, mert a feszültségek feloldásával, egy „békekötéssel” valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne a probléma kezelése, hiszen ha két ország nem ellenségesen fordul egymással szembe, könnyebben hajlanak egy mindkét oldal számára megfelelő és előnyös kompromisszum felé. Amíg az afrikai migránsok legnagyobb számban Marokkót illetve Szenegált használják az EU-ba való belépés első állomásának, a spanyol kormánynak sokkal egyszerűbb lenne először tisztázni a más okokból adódott problémaforrásokat, majd a legsúlyosabbat: a migrációt kezelni. Ebből a célból avatták fel 2008. október 6-án, Mali fővárosában, Bamakóban azt a Bevándorlási Információs és Menedzsment Központot, amelytől az EU a migrációs problémák csökkenését reméli. Az új intézmény EU-s támogatásból jött létre. Fő céljaként azt jelölték meg, hogy hatékony kivándorlási politikát hozzon létre az Afrikából elvándorlók számára, ami a kivándorlók, a már elvándoroltak, illetve a hazatérők helyzetét segíti. Ha az új intézmény beválik, és úgy fog működni, ahogy azt tervezték, akkor több hasonló fogja követni. A központban szakértők vezetésével folyik a munka, amely három területet próbál összekapcsolni. A kivándorlás, munkavállalás és szakképzés együtt kezelésével az igényeknek megfelelő szakképzettségű, és mennyiségű munkaerő hagyja majd el a kontinenst azokra a területekre, ahol ebből hiányt szenvednek. A beruházást azonban több oldalról érte erős kritika is, miszerint az uniós kezdeményezés hivatalos alapot teremt a hazautalt pénzmennyiség figyelemmel követésére, a migrációs mozgások ellenőrzésére.

49

Plan África

Ezt a célt szolgálja az ún. Plan África, melyet a spanyol kormány dolgozott ki. Az „Afrika Terv” nem csak a migrációt, hanem átfogóan az EU, és Afrika viszonyát kívánja kedvezőbbé tenni. Mind pénzügyi, gazdasági, mind szociális oldalról megközelíti Afrika helyzetét. A két kontinens közötti összekötő láncszem természetesen a migráció, hiszen ez által vált fontossá Spanyolország számára egy kedvezőbb pénzügyi rendszer átgondolása, valamint a gazdasági helyzet javítására irányuló lépések megtétele is. Az EU álláspontja az, hogy megpróbál olyan segítséget nyújtani Afrikának, melyen keresztül segítheti annak gazdasági helyzetét, és ez által csökkenti az onnan tömegesen beáramló képzetlen munkaerő létszámát. A

tervezetet

két

időszakra

bontották:

2006-2008,

valamint

2009-2012

évi

időintervallumokra. Az előbbiben elsősorban a pénzügyi terveket sikerült elindítani. Az új tervben nagy figyelmet kapott a politikák összehangolása, az emberi jogi, környezeti és faji integráció, az Európai Unió és Afrika közösen kidolgozott stratégiája, valamint két egyezség. Az egyik a védelmi felelősségről szól, a másik pedig a segítség hatékonnyá tételének kereteiről. Mindemellett meg kell állapítani, hogy az új tervezet inkább Afrika déli részére épül, és nem egy kontinensként tekinti Afrikát. A másik fontos észrevétel az, hogy erősen hangsúlyozva van a tervben Afrika politikai és szociális reformja, míg a gazdasági a második helyre szorul. Így elvész a lehetősége annak, hogy különbséget tegyünk azok között a gazdasági kapcsolatok és befektetések között, melyek támogatják a szociális felemelkedést, valamint azok között, amelyek sokszor károsak lehetnek az intézményes stabilizációra, és a demokratikus kormányzásra.68 A Plan África főbb pontjai: -

tervezet a spanyol export és a külföldi befektetések előmozdítására

-

segély növelése: A 2005-2008-as Plan Directort megismételve, a Plan África a kontinensnek juttatott segélyek emelését helyezi kilátásba. 2006-ban a segély összege 400 millió euró volt, míg 2003-ban 122 millió.

-

Többoldalúság: egyezmény született a két fél között arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége és az Európai Unió politikáival és intézményi keretei

68

http://foroaod.org/2009/04/aportaciones-de-fride-para-la-consulta-del-borrador-del-plan-africa-200912/

50

között igyekeznek megvalósítani a reformokat. Ennek fő eleme az emberi jogok. Az Unió ezen kívül támogatja a többoldalú kezdeményezéseket, valamint a segély nagy része is multilaterális. -

Migráció: valószínűleg ez a Tervezet legvitatottabb témája egy fejezetbe összeszedve az összes ígéretet, a migrációs mozgásokat illetően, melyek a kontinensről Európa irányába veszik útjukat. Ezt az álláspontot már sokféle eszközzel próbálták integrálni, a belső indíttatástól kezdve a két- ill. többoldalún át azért, hogy megfelelően tudják majd szabályozni, vagy megakadályozni a Spanyolországba való belépést. Mint pozitív ellenpont a szigorításokkal szemben, a Terv kilátásba helyezte az előrelépést ebben a kérdésben is.69

III. 6. Román-spanyol migráció

Azért tartom fontosnak ugyancsak kiemelten kezelni ezt a témát, mert a két országot megvizsgálva, egyértelművé válik az ok, amiért a románok oly nagy számban vándorolnak el hazájukból egyrészt Spanyolországba, másrészt Olaszországba: az életfeltételek Romániában igen szűkösek, ugyanakkor megvan az az előnyük más népekkel szemben, hogy a román nyelv is a latin nyelvcsalád része, így könnyedén megértethetik magukat a déli országokban. Spanyolországban igen nagy számban fordulnak elő románok, és habár meglenne a nyelvből eredő könnyebbség számukra, mégsem jellemző, hogy rendesen megtanulják a nyelvet, hogy igyekeznének beilleszkedni. Már Románia EU-hoz való csatlakozása előtt is igen jelentős volt a Spanyolországba vándorolt románok száma (a 2. helyen álltak a marokkóiak mögött), azonban a csatlakozással csak romlott a helyzet. Az ezredfordulón ugrásszerűen megnőtt a Romániából Spanyolországba letelepedők száma, míg a környező népeknél ugyanez a szám mérsékelten nőtt.

69

http://www.fride.org/publicacion/331/el-plan-africa-como-reflejo-de-los-limites-y-oportunidades-de-lacooperacion-espanola

51

Kelet-európai népek létszámának alakulása Spanyolországban 1992-2005

5.ábra 70

Egyes régiókból a szakképzett munkaerő 70%-a is elvándorolt (Gabriela Cretu, román európai parlamenti képviselő szerint), ami igen jelentős visszaesést eredményezhet hosszútávon a román gazdaságban, munkaerőhiány következtében. Ez a visszaesés a szállodaiparban, a vendéglátóiparban, építőiparban és a közegészségügyben már szemmel látható változásokat eredményezett. 2007-ben a munkaképes korú lakosság 2,2%-a dolgozott külföldön, zömében valamely EU-s államban. Ahogy a román gazdaságban a fent említett iparágakban történt visszaesés, Spanyolországban is a fent említett területeken helyezkednek el a román bevándorlók. Mivel a területek nagy része a turizmushoz kapcsolható, ezért általában a legfőbb turisztikai pontokon – a tengerparton, és a fővárosban – helyezkednek el. (6. ábra)

70

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_code=KSSF-08-098

52

Román bevándorlók elhelyezkedése Spanyolországban

6. ábra 71

Radek Maly, a bizottsági illetékes beszámolt arról is, egy 2008 közepén készített interjúban, hogy a fent említett ágazatokban a munkaerőhiány miatt a bérek is emelkedtek, amely inflációt okozott. Ezen kívül a munkaerőhiány megnehezíti a strukturális és kohéziós alapok felhasználását is.72 Ez az érme egyik oldala. A másik természetesen a spanyol oldal, ahol a tömegesen érkező román bevándorlók ugyanolyan problémát jelentenek, mint a máshonnan érkezők. A különbség talán annyi, hogy ők nem igazán hajlanak a beilleszkedésre. Ugyanakkor megtűrt személyeknek számítanak, hiszen ők azok, akik elvégzik a „piszkos munkát”, amit a spanyolok nem tesznek meg. A beilleszkedést többféleképpen támogatja a spanyol állam. A legkézzelfoghatóbb, és legjelentékenyebb talán az ingyenes nyelvoktatás külföldieknek. Olyan időpontokban, és annyiszor megy az ember, ahányszor csak szeretne. Az órákon képzett tanárok 71

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_code=KSSF-08-098 72 http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=23771

53

tanítják a spanyolt költségmentesen. Az órák mindennap látogathatóak, és a megközelíthetőség könnyítésére a város több pontján is elérhetőek. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan lehetőség, amellyel élniük kéne a románoknak is, ezzel szemben az órákon szinte minden nemzetiséggel lehet találkozni, csak velük nem. A tavalyi évben (2008) másfelől próbálta megközelíteni a románok elfogadottságát a román kormány. A déli országban országimázs filmet kezdett vetíteni azzal a céllal, hogy a közvéleményben kialakult kép a románokról javuljon. A film a Spanyolországban élő románok életét bemutató dokumentumfilm, amely remélhetőleg közelebb hozta a spanyolokat a románokhoz. Erre azért is volt szükség, mert a spanyol lakosság mára besokallt a több milliót számláló román betelepülőtől, a fent leírt okok miatt. Ezzel a kisfilmmel azokat a – médiában futó – híradásokat próbálják ellensúlyozni, amelyek a románok napról napra gyarapodó bűncselekményeiről szólnak. Itt azonban megint csak az érme egyik oldalát látjuk, hiszen hiába nő az elfogadottság a nép körében, ha a bevándorlók ugyanúgy továbbra is megtagadják a beilleszkedés felé tett lépéseket. A két nép között kialakult ellenségeskedésnek természetesen lehet oka a kommunikáció hiánya is, az, hogy nem ismeri az egyik, a másikat. Ezt a román oldalról megint csak helytelennek találom, hiszen ha az ember úgy kel útnak, hogy letelepedik egy másik országban, akkor kötelessége tájékozódni, és megismerni azt a kultúrát. A befogadó nép pedig olyan véleményt alkot, amit a környezetében lát. Ha jó példát látna, nyilván nem lenne ellenére a bevándorlók fogadása.

III. 7. Térségi együttműködés

A migrációhoz kapcsolódó kihívásokat egy állam önállóan nehezebben tudja kezelni, mint együttműködésben más államokkal, különösen, ha sikerül megállapodni a bevándorlók forrás országaival is. A illegális bevándorlás nemcsak Spanyolországot érinti, hanem a Földközi-tenger térségében a legtöbb országot.73,74 A migrációs problémák kezelése érdekében 2002. októberében 10 érintett ország – Franciaország, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Algéria, Líbia, Marokkó, 73

http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20060928/rovat20/cikk491.html 74 http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20051107/rovat20/cikk948.html

54

Mauritánia, Tunézia – vezetői megállapodtak a kölcsönös párbeszéden alapuló együttműködésben. Ezt írásban az 5+5 Párbeszéd, a nyugat-földközi migrációról szóló miniszteri konferencián rögzítették, mellyel elindították a Nyugat-földközi Párbeszéd Fórumát. Az aláírók rögzítették, hogy regionális szinten fejlesztik a konzultációt, az információcserét, és a migrációs trendek elemzését, értékelését. A szabályellenes vándorlás tekintetében megállapodtak az információk és technikai tapasztalatok megosztásában a forrás-, tranzit- és célországok között az illegális bevándorlás megelőzése és feltartóztatása érdekében. Ezzel szemben segítik a legális bevándorlást, megerősítve a bevándorlók emberi jogait és a szabad gondolkozás jogát, miközben tolerálják a kulturális eltéréseket. Támogatják a szabályosan vándorlókat a munkaerőpiacon való megjelenésben, a családok újraegyesítését, lépéseket tesznek azért, hogy a szabályosan bevándorlók a fogadó ország állampolgáraihoz hasonlóan hozzájuthassanak szociális és egyéb segélyekhez. A szerződő felek kifejezték elkötelezettségüket, hogy harcolnak a negatív diszkrimináció, idegengyűlölet és kizsákmányolás ellen. Továbbá megállapodtak

a

szabályos

vándorlás

kezelésében

és

a

munkavállalás

megkönnyítésében. Másik fontos állomás a 10 ország együttműködésében, hogy az illegális migráció visszaszorítása érdekében több követelményt fogalmaztak meg a 2004. júniusában, Tripoliban tartott találkozón. A résztvevők kijelentették, hogy a migráció kezelése politikai prioritást élvez: A Maghreb az ázsiai és afrikai illegális bevándorlók egyik fő tranzit állomása lett Európa irányába. A vándorlási útvonalak azonban állandóan változnak és a hatóságok csak keveset ismernek közülük. Az 5+5 országai sürgős technikai segítséget nyújtanak egymásnak a tengeri és szárazföldi határok biztosítására. Kiemelt figyelmet fordítanak az érintett személyi állomány kiképzésére, és javítják az információáramlást. Olyan gazdasági támogatást próbálnak nyújtani a forrás országoknak, hogy az elvándorolni szándékozók helyben maradjanak. Lépéseket tesznek a migrációs problémák kezelésére, egységes politikai és stratégiai célok kialakítására.75,76

75

Claire Rodier: „Az EU bevándorlási és menekültpolitikája külső dimenziójának elemzése – összefoglalás és ajánlások az Európai Parlament számára” (tanulmány- Brüsszel, Európai Parlament, 2006.06.) 76 Az Európai Közösségek Bizottsága: Az emberkereskedelem elleni küzdelem – integrált megközelítés és cselekvési tervjavaslat (Brüsszel, 2005.október 18)

55

Az együttműködés sikerét jelzi, hogy 2002 óta minden évben rendeznek konferenciákat és szakértői találkozókat. Másrészt viszont a hatékonysága kérdéses, figyelembe véve a spanyol-marokkói határon történt bevándorlói incidenseket. A térségi együttműködésen kívül nagyon fontos, hogy a hasonlóan fenyegetett országok az EU-ban együttműködést tanúsítsanak egymással, mivel ilyen téren még nincsen közös EU-s szabályozás, azonban ez – a már említett – különböző regionális érdekek miatt igen nehéz. Ezt jól mutatja a 2005. februári eset, mikor az akkor kinevezett Charles Clarke brit belügyminiszter ismertette a parlament alsóházában az öt évre szóló új bevándorlási stratégiát. Ez alapján új pontrendszert vezetnének be, ahol a pontszámot a bevándorlók beszélt és írott angoltudásának szintje, végzettségük és szakmai tapasztalatuk döntené el. A jövőben csak magasan kvalifikált dolgozók kapnának korlátlan időre szóló tartózkodási engedélyt konkrét állásajánlat nélkül. A munkavállalási engedélyhez jutott bevándorló pedig csak a szűk családját hozhatja magával.77 Nicolas Sarközy, francia belügyminiszter, hasonlóan a brit szigorításokhoz, szeretné az – elsősorban – családegyesítésre épülő francia bevándorlási politikát megváltoztatni, és a családegyesítés jogán kiadott tartózkodási engedélyek számát lecsökkenteni, megszüntetni az állampolgárság automatikus megszerzésének lehetőségét házasság útján, valamint a munkát vállalni kívánók esetében munkakörönkénti kvótarendszert bevezetni. A törvény legfőbb célja megakadályozni, hogy a bevándorlásra vonatkozó eljárásokkal visszaélhessenek a külföldiek.78 Mindeközben 2004 végén, Spanyolországban új idegenrendészeti szabályozás lépett életbe, amely kaput nyitott az illegális munkavállalók legalizálására. Erre annak figyelembevételével volt szükség, hogy a madridi vonatrobbantások után a kormánynak újra kellett gondolnia a biztonsági megfontolások érvényesítését, mivel a tragikus esetet szoros szálak fűzik az al-Kaidához kötődő észak-afrikaiakhoz, és ez önmagában is jelzésértékű volt. Ez az új alkalom a legalizálásra 3 hónapig tartott, amit azonban néhány EU-tagállam erősen kifogásolt, mondván, az engedélyezés ösztönzi a bevándorlást, ráadásul az ott legalizáltak továbbutazhatnak más uniós országokba, s míg a többiek ezt próbálják visszafogni, a spanyol kormány azzal érvel, hogy – mivel nincs

77

http://www.nol.hu/cikk/351387

78

http://www.nol.hu/cikk/379803

56

egységes uniós szabályozás -, náluk az ellenőrzés elkerülhetetlenné vált, mert nem lehet százezreket csak úgy kiutasítani.79

79

http://www.nol.hu/cikk/351588

57

ÖSSZEGZÉS

E rövid értékelésből is kitűnik, hogy a bevándorlás rendkívül összetett, egy állam biztonságára, társadalmi rendszerének több területére is hatást gyakorló kihívás, nemcsak az Európai Unióban, hanem a forrás, tranzit és célországokban mindenhol egyaránt a világon. Kezelésében fontos szerep jut a megelőzésnek. A feladatok sokrétűségéből adódóan egy ország egyedül nem képes hatékonyan kezelni a bevándorlásból fakadó kihívásokat – maga a bevándorlás is legalább két országot érint, a forrás- és a célországot –, ezért szükséges hatékony többoldalú együttműködések kialakítása. Ez létrejöhet államok között – mint például az 5+5 Párbeszéd –, államok és nemzetközi szervezetek között (pl. az EU tagállamai és az ENSZ között), továbbá olyan nem-kormányzati szervezetek (NGO) között, amelyek tapasztalatukkal, tudásukkal képesek a feladatok egyes részterületein eredményeket elérni. Több

fórumon,

konferencián

megvitatták

már

a

bevándorlás

kezelésének

szükségességét, és kidolgozásra kerültek olyan politikai nyilatkozatok, melyek azonos érdekek alapján jöttek létre, de ezek megvalósításában rövid időn belül kézzel fogható eredményeket kell elérni ahhoz, hogy elkerülhessék a fent vázoltakhoz hasonló eseményeket. Az érintett kormányoknak pontosan meg kellene fogalmazniuk, hogy mit akarnak kezdeni a bevándorlókkal, de még fontosabb annak az átgondolása, hogy a kitűzött célokat hogyan akarják megvalósítani. Ebben jelenthet nagy segítséget az államok és az egyéb szervezetek közötti együttműködés. Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy Európának, az Európai Uniónak szüksége van a bevándorlókra a folyamatos gazdasági fejlődés fenntartása érdekében, továbbá a társadalmak elöregedésének megakadályozása céljából. Az viszont a kormányok döntésein múlik – amelyeket a közeljövőben meg kell hozniuk –, hogy a bevándorlók végül miként kerülnek államukba, és hogyan befolyásolják annak társadalmi folyamatait. Azt gondolom, hogy az Európai Unió minden egyes tagállamának célja, hogy állampolgárai egy biztonságosabb társadalomban élhessenek, aminek viszont feltétele a biztonságosabb határok megteremtése, az illegális bevándorlás akadályozásának céljából. A bővüléssel a szárazföldi határok meghosszabbodnak, ezért biztosítani kell a tagállamok külső határainak összehangolt és hatékony őrizetét, az ehhez szükséges szervek létrehozatalát. Ezzel részlegesen biztosítani lehetne, hogy illegális bevándorlók

58

hada ne lepje el az Uniót. Azonban a fizikai határok megléte nem elég ahhoz, hogy megfelelően tudják ellenőrizni, a letelepedni szándékozókat. Ehhez igen nagy szükség lenne az összehangolt politikára, az intézkedések egységesítésére, egyszóval egy átláthatóbb és a gyakorlatban is jobban alkalmazható rendszer kiépítésére. A visszafogadási megállapodásokat a lehető legtöbb állammal meg kell kötnie az Uniónak a közeljövőben, hogy az elutasított menekülteknek gyors hazatérést biztosítsanak. Ezt előremozdítandó,

gyorsított

menekültügyi

eljárások

is

szükségesek

a

közös

menekültügyi politika keretében, mely definiálja a „menekült” fogalmat, s így lehetővé teszi, hogy azon bevándorlók, akik nem tartoznak ebbe a kategóriába, mielőbb visszakerüljenek eredeti hazájukba. Véleményem szerint az Európai Uniónak keményebben kellene küzdenie a bevándorlást kiváltó okok ellen, hiszen az illegális migrációt meg kell állítani, a nagy mértékű legális bevándorlást pedig korlátozni kell. Ezzel csökkenteni lehetne az egyre több tagállamban felmerülő munkanélküliség növekvő mértékét. Nagyobb hajlandóságot kéne mutatnia mind a kibocsátó, mind a tranzit országok felé ahhoz, hogy intézkedései valóban sikeresek legyenek. Törekednie kell az Uniónak arra, hogy a nem egyenlően eloszló felelősséget megpróbálja minden államra kiterjeszteni közel azonos mértékben, valamilyen formában (pl. Európai Szolidaritási Keretprogram), s azok az államok is vállaljanak szerepet a megelőzésben, akiknek közvetlenül nem okoz jelentős problémát a migráció. Ezen reformok megvalósításának céljából az Unió figyelembe veszi az ún. Zöld Könyvben tett nyilatkozatokat a tagállamok részéről. A benne szereplő vélemények kiértékelésével javaslatokat tesz a Bizottság a bevándorlás szabályozására. A hatékony intézkedéshez mindenképpen szükséges megkülönböztetni először is a legális bevándorlókat az illegális migránsoktól. Tudatosítani kell a társadalomban, hogy a bevándorlás nem egyenlő a bűnözéssel, nem eredményezhet tömeges elbocsátásokat, a munkabérek drasztikus csökkentését. Ezzel elérhetjük azt, hogy minden bevándorló a számára megfelelő elbírálásban részesüljön, s ha pedig már megkapta az engedélyt az adott országban való letelepedésre, akkor diszkrimináció nélkül élhesse mindennapjait. Úgy látom a környezetemben is, hogy nem feltétlenül vannak a bevándorlók rossz hatással a társadalomra nézve, ha ők is törekednek arra, hogy beilleszkedjenek, hiszen így mi is közelebbről ismerhetünk meg más kultúrákat, ők pedig új lehetőséget kapnak egy más, talán jobb életre egy másik országban. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ehhez egy minden szempontból elfogadható korlátozó politika kell, olyan intézkedések, 59

melyek megkönnyítik mind a tagállamok, mind a bevándorlók helyzetét az új társadalomban. Meglátásom szerint az utóbbi néhány évben megtette a szükséges előrelépéseket az Unió, és azt gondolom jó úton halad a mindenki számára elfogadhatóbb helyzet megteremtéséhez.

60

IRODALOMJEGYZÉK

Aiginger, Winter-Ebmer, Zweimüller: East European trade and the Austrian labour market (CEPR, London, 1995) Back András: A nemzetközi migrációra vonatkozó európai uniós szabályozás történetének állomásai, jövőbeli tendenciái, különös tekintettel a menekültkezelésre és a menekültek integrációjára (EU-tanulmányok 2006) Bernard Funck: Labor, employment, and social policies in the EU Enlargement Process (The World Bank, Washington 2002) Boeri Tito: Reforming labour and product markets: Some lessons from two decades of experiments in Europe (IMF, 2005) Claire Rodier: „Az EU bevándorlási és menekültpolitikája külső dimenziójának elemzése – összefoglalás és ajánlások az Európai Parlament számára” (tanulmányBrüsszel, Európai Parlament, 2006.június) http://www.futureofeurope.parlament.gv.at/meetdocs/2004_2009/documents/dt/619/619 330/619330hu.pdf (2006.11.10. 19:07) Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában (www.regiofolyoirat.hu/newspaper/1996/4/02CSERESNYES_FERENC.DOC) (2006.11.19. 17:03) Demény Pál: Európa népességpolitikai dilemmái a huszonegyedik század kezdetén (Demográfia 2004/1-2.sz) Ekéné Zamárdi Ilona: A nemzetközi migráció napjainkban (2003) Európai Közösségek Bizottsága: Az emberkereskedelem elleni küzdelem – integrált megközelítés és cselekvési tervjavaslat (Brüsszel, 2005.október 18) http://www.futureofeurope.parlament.gv.at/meetdocs/2004_2009/documents/dt/com/co m_com(2005)0514_/com_com(2005)0514_hu.pdf) (2006.11.10. 18:33) Ferenczi Barnabás: A bérek nemzetközi összehasonlítása: Mit, miért, hogyan? (A felzárkózás esélyei: Munkapiaci látlelet a felzárkózás küszöbén- szerk.: Kővári György, 2003) Gács János: Európai foglalkoztatási stratégia: Dilemmák, értékelés és jövő (Munkaerőpiaci Tükör 2005) Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban (KJK Kerszöv – 2004) Global Refugee Trends 2005 (www.unhcr.org/statistics) (2006.június 9.) (2006.11.10 09:58)

61

Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció néhány problémájáról (Szociológiai Szemle 1992/2) Hárs Ágnes: Munkaerőpiac és migráció (Társadalmi riport 2004) Heinz Fassman, Rainer Münz: European migration in the late twentieth century (Hartnoles Limited 1994) Jungbert Béla: Az embercsempészet, mint az illegális migráció egy fajtája (http://menedek.ispman.hu/docs/taborlakok/12.pdf) (2006.09.14. 09:16) Lukács Éva – Illés Sándor: Szabad-e a személyek áramlása? Alföldi tanulmányok 20022003(Nagyalföld Alapítvány, 2003) Magyar Nemzet Magazin 2006.szeptember 16. (28.oldal) Razin-Sadka: Tax burden & migration: A political economy perspective (IMF, 1997) Dr. Rédei Mária: A nemzetközi vándorlás folyamatának irányítása (Statisztikai Szemle 2005. 83. évf./7. sz.) Ronald G.Ehrenberg és Robert Smith: Korszerű munkagazdaságtan – Elmélet és közpolitika (Panem 2003) Saskia Sassen: Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában (Helikon Kiadó, 2000)

62

EGYÉB INTERNETES FORRÁSOK http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20041104/rovat20/cikk257.html (2006.10.12. 10:25) http://w3.datanet.hu/~kopint/kutatas/EUfelz1_InternacGlobaliz/4.3fej.doc (2006.10.12. 14:01) www.quelle-info.de (2006.11.12. 22:27) http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20040503/rovat20/cikk127.html (2006.10.12. 14:35) http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=146 (2006. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1073,46870091&_dad=portal&_s chema=PORTAL&p_product_c (2006.11.14. 16:40) http://ec.europa.eu/justice_home/key_issues/refugee/refugee_1104_hu.pdf (2006.11.10. 9:58) (http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20041122/rovat20/cikk355.html (2006.10.12. 14:37) http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20060220/rovat20/cikk312.html (2006.10.12. 14:45) http://www.fototar.origo.hu/nagyvilag/20050509700ezer.html (2006.09.14. 09:14) http://www.nol.hu/cikk/379382 (2006.09.14. 8:45) http://www.mno.hu/index.mno?cikk=372307&rvt=3&redirect=false&norel=1&pass=3 (2006.09.14. 9:35) http://www.nol.hu/cikk/378979 (2006.09.14. 8:44) http://w3.nsz.prim.hu/cikk/390116 (2006.09.14. 8:49) http://extranjeros.mtas.es/es/general/graficos-jun06.html (2006.11.12. 21:57) http://www.nol.hu/alternativ/cikk/379591 (2006.09.14. 8:45)

63

http://inmigracion-sus-peligros.iespana.es/ (2006.11.10. 20:40) http://index.hu/politika/kulfold/persil0714/?print (2006.09.14. 9:16) http://regi.terasz.hu/main.php3?id=hirvilag&page=cikk1&hir_id=1096

(2006.09.14.

9:11) http://www.nol.hu/cikk/405972 (2006.09.14. 8:53) http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20060928/rovat20/cikk491.html (2006.10.12. 10:25) http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20051107/rovat20/cikk948.html (2006.10.12. 10:39) http://www.nol.hu/cikk/351387 (2006.09.14. 8:58) http://www.nol.hu/cikk/379803 (2006.09.14. 8:45) http://www.nol.hu/cikk/351588 (2006.09.14. 8:57) http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20041104/rovat20/cikk258.html (2006.10.12. 14:37) http://www.fride.org/publicacion/331/el-plan-africa-como-reflejo-de-los-limites-yoportunidades-de-la-cooperacion-espanola (2009.04.26 9:34) http://foroaod.org/2009/04/aportaciones-de-fride-para-la-consulta-del-borrador-delplan-africa-2009-12/ (2009.04.26 10:20) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_produc t_code=KS-SF-08-098 (2009.04.22 11:32) http://kitekinto.hu/europa/2008/09/15/bevandorlaspolitika_-_ujabb_lepesek (2009.04.23 14:12) http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=23746 (2009.04.23 15:41)

64

MELLÉKLET Nettó migráció Európába (bevándorlás mínusz kivándorlás) (ezer fő)

1. Táblázat80 199 4 590. EU (25 ország) 4 636. EU (15 ország) 6 Euro-zóna (12 542. ország) 9 Belgium 17.3 Cseh 10.0 Köztársaság Dánia 10.5 315. Németország 6 Észtország 20.9 Görögország 78.1 Spanyolország 64.4 Franciaország : Írország -3.0 Olaszország 25.7 Ciprus 7.0 Lettország 22.8 Litvánia 24.2 Luxemburg 3.8 Magyarország 18.0 Málta 1.0 Hollandia 20.4 Ausztria 3.1 Lengyelország 19.0 Portugália 17.3 Szlovénia 0.0 Szlovákia 4.7 Finnország 3.7 Svédország 50.8 Egyesült 32.4 Királyság 80

1995 1996 1997 1998 999

690.2 610.9 450.3

543.1 39.2

723.7 637.2 464.7

563.6 36.4

618.8 566.6 388.5

444.2 75.9

1.8

15.1 9.8

11.6 6.7

9.9

10.2 12.0 9.5

2001

2002 2003 2004 2005

1804. 1983.0 2032.8 1663.4 6 1798. 1096.2 1361.7 1943.4 1993.8 1606.8 3 1600. 917.9 1170.1 1729.9 1736.3 1380.7 2 12.9 35.7 40.5 35.5 35.8 50.7 678.2 1316.8

6.5

-43.1 12.3 25.8

18.6

36.2

28.6 17.5 12.1 11.0 4

10.1

12.0

5.0

6.7

398.3 281.5 93.4 47.0 02.1

167.8 274.8 218.8 142.2 81.8

81.6

-15.6 -13.4 -6.9 -6.7 1.1

0.2

0.1

0.2

0.1

0.1

77.3 70.5 : 6.0 31.5 6.6

29.3 389.8 103.9 31.8 55.2 4.0

37.8 441.2 119.9 39.2 47.6 4.6

38.0 35.4 649.2 624.5 131.1 134.9 32.7 31.3 349.6 609.5 6.9 12.4

41.4 610.0 253.9 47.9 558.2 15.7

40.0 641.6 92.5 66.2 324.2 14.4

-13.8 -10.1 -9.4 -5.8 4.1

-5.4

-5.2

-1.8 -0.9

-1.1

-0.6

-23.7 -23.4 -22.4 -22.120.7

-20.3 -2.5

-1.9 -6.3

-9.6

-8.8

4.3 17.8 -0.2 15.0 2.1

3.5 16.7 9.9 57.0 17.2

2.6 3.5 2.0 27.6 34.8

1.5 18.2 1.8 -10.0 61.7

2.8 17.3 0.9 -22.8 56.4

70.9 83.3 : 15.9 59.5 6.0

3.5 17.8 0.7 21.3 3.9

61.5 94.4 : 17.4 55.7 5.5

3.6 17.5 0.6 30.5 1.5

8

2000

54.8 5.1 158.737.9 -1.4 3.9 16.2 4.3 64.1 6.4 4.2 2

3.8 17.3 0.5 44.1 8.5

4 6.8 5 3.9 9.8

3.3 9.8 2.2 56.0 43.5

9.6

7.0

0.3

2.1 15.5 1.6 7.0 38.2

-18.2 -12.8 -11.7 -13.214.0

-409.9 -16.8 -18.0 -13.8 -9.4

-12.9

22.3 0.8 2.9 4.2 11.7

47.1 2.7 -22.4 2.4 24.5

38.4 6.4 3.4 9.2 26.7

26.2 -3.5 2.2 4.0 5.8

29.4 -1.4 1.8 4.8 5.9

32.3 -5.5 1.3 4.5 11.0

8.0 0.9 5 4 3.6

64.6 47.3 58.2 97.4 37.5

64.9 4.9 1.1 6.2 28.6

70.1 2.2 0.9 5.2 30.9

63.5 3.6 1.4 5.8 28.7

47.3 1.7 2.9 6.7 25.3

143.7 151.0 157.6 177.8 227.2 192.6

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/

65

Bulgária Horvátország Románia Törökország Izland Liechtenstein Norvégia Svájc EFTA

0.0 0.0 1.1 0.1 -0.4 : : 179.2 -21.2 -19.3 -13.4 16.2 : : : : -0.8 -1.4 -0.5 0.1 0.1 0.1 0.0 0.0 7.6 6.5 5.7 9.7 29.4 24.6 -1.5 -2.6 36.3 29.7 3.8 7.2

0.0

0

-220.6 7.3

-0.1 0.0

:

0.0

:

-123.5 15.2

8.6

11.5

8.2

-5.6 2.5

-3.7

-557.8 -1.5 -7.4

: 0.9 0.5 13.3 10.7 25.5

: 1.9 0.3 9.7 23.7 35.5

: 0.8 0.4 8.0 39.4 48.6

1 2 9.1 5.0 5.3

: -0.3 0.2 17.3 47.1 64.2

12.5

-10.1 -7.2

-415.0 3.5 -0.2 0.6 0.3 0.1 11.2 13.2 41.5 38.1 52.9 52.0

66

-1.0 3.9 0.1 18.3 32.2 54.6

2