MERCUR" Bank- és váltó üzlet részvénytársaság. Budapest, V., Dorottya-utcza 12. sz. ^oíggeft GAZDASÁGI GÉPGYÁR. A Hét" kiadóhivatalában

IFJ.

ÁBRÁNYI

K O R N É L .

VERMES és KOZMA BUDAPEST, 17., Deli Foroncs-u. 16.

^oíggeft S e l y e m m e l bélelt zsinoros téli j a q u e t t o k V a l ó d i s z ő r m e g a l l é r o k „ .„ 12(1 c m . széles a n g o l k e l m é k m é t e r e n k é n t ... Női tiszta g y a p j ú p o s z t ó divatos m i n t á k b a n . . . K i t ű n ő m o s ó velez d i v a t o s m i n t á k b a n R e m e k 78 cm. széles v o l a p ü k flanelleok állandóan raktáron tartunk.

Szives megkeresését kérve, vagyunk kiváló tisztelettel

Saját ruhakészitési szalon, hol gyászruhák 6 óra alatt készíttetnek el.

VERMES . „„„ m

KOZMA

FS " ,, „

BUDAPEST, IV., Deák Ferencz-u. 15.

Elsőrangú

hazai

gyártmány

Pontos czim

| GAZDASÁGI GÉPGYÁR $

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

I

BUDAPEST.

I

Magyarország legnagyobb és egyedüli

gazdasági gépgyára u

mely a gazdálkodáshoz szükseges

I

m r összes gazdasági gépeket gyártja Rendelések megtétele előtt k é r j ü k m i n d e n szakbav á g ó kérdéssel b i z a l o m m a l h o z z á n k f o r d u l n i .

Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással díjmentesen szolgálnnk.

?

Morzsolók. g g i

Hirdetései* felbétetnel*

A Hét" kiadóhivatalában.

„MERCUR" Bank- és váltó üzlet részvénytársaság.

Budapest, V., Dorottya-utcza 12. sz.

A

magyar

kir.

F ő

szab.

O s z t á l y s o r s j á t é k

Í l P Elárusitóhelye

Húzás már november 11-én. sorsjegy 6 frt, V2 sorsjegy 3 frt, V4 sorsjegy 1 forint 50 kr.,

Vb sors j e gy 75 kr.

VTII. évfolyam.

4 4 / 4 0 9 . szám.

1897.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

MEG JELEN MINDEN VASÁRNAP.

." . Előfizetési feltételek :

BUDAPEST,.

.VII. ker,, E r z s é b e t - k ö r u t 6. sz.

•Egész évre ... ...• ... frt 10.— Félévre

...

• » • 5.—

Negyedévre... ..: ... • »

2.50

Egyes szám á r a 20 k r .

Hirdetések

P O L I T I K A I ES IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S

JÓZSEF.

- >ví|> Budapest,' október hó 31.

felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

vissza.

^ —

Ki gondolta volna akkor, hogy az alkotmányos garancziára harmincz év múlva épen Ausztria fog szoKrónika. rulni, az az Ausztria, akitől mi- féltettük a mi alkotmányunkat? Ugy gondolkodtunk, hogy amikor bennünket támad az absolutista törekvés, belekapaszkodunk majd az Az olvasó szamár. alkotmányos Ausztriába. S ime bekövetkezett az ellenke— október 29. zője, amit senki sem provideált, de amit most mindenki • Ne sértsen senkit ez a gondolatkapcsolat. Az osztrák átért és természetesnek talál. Ausztriának, melynek soha és a magyar parlamenti pártok magatartása a kiegyezés sem völt alkotmánya, az alkotmány nem a vére, nem a dolgában kényszeríti emlékezetembe Till Enlenspiegel, a husa, nem a csontja, hanem csak a ruhája, mely szük és nagy német kópé nevezetes vállalkozását, mikor a kölni repedező, mikor alatta az absolutista életelemek megpotudós egyetem megbízásából a szamarat olvasni tanitotta. czakosodtak. Mert igazi alkotmányos életet élve, Ausztria Egy zsoltáros könyv lapjai közé zabot hintett s a sza- nem fejlődhetett volna soha a nyelvrendelet anarkhiájáig. már, hogy a zabot fölehesse, szorgalmasan forgatta a Akkor egy kormány sohasem jut abba a helyzetbe, hogy könyvlapjait. »Ime, a szamár olvas«, csodálkozott a tudós a korona bizalmához teremtsen magának minden áron kollégium és Till Eulenspiegel megugrott a honorárium- pártot s eszközeiben rá se hederitsen az ország állapotmal, mig a kollégium, a szamarat bámulta, aki az utolsó jára háruló szétzüllő következésekre. Badeni miniszterlaphoz érve, ahol több zabot nem talált, panaszosan föl- elnöksége voltaképen csak kanczellársága a császárnak s politikája ez: akár német, akár cseh: marad mégis csak kiáltott : i-á! Innen is, túl is a politikai pártok az alkotmány Ausztria, az ausztriai császár birodalma; akár egyben, erősségét keresve, lapozzák a hatvanhetes törvény^ Az akár részletekben, akár egy koronával, akár kettővel a ember azt hinné, hogy e törvényt olvassák, pedig csak fején, az én felséges uram és parancsolóm mégis csak zabot keresnek, ami nekik jólesik. Az osztrák obstructiósok ura marad az egésznek. az alkotmányra ütnek, mikor a tizennegyedik paragrafust Nemcsak Badeni gondolkodik igy az ő paktálásokczitálják rájuk — pedig nem is az alkotmányt akarják meg- kal, konczessziókkal és felsőbb parancscsal összeboronált védeni, hanem az obstructiót: hadd legyen már teljes többségével, hanem az ellenzéke is, a németség védelfoganatja, pusztuljon Badeni, a nyelvrendelet s minden, mezői. Azok se bánnák az alkotmányt, ha megmaradna ami a totyakos németség ellenére van. Idehaza tömérdek a hegemóniájuk. Most a németek fölcsaptak az alkotmány tanulmány jelen meg a hatvanhetes törvény értelmezé- bástyavitézeinek, mert az alkotmányos puszta formálismus séül: az ellenzékiekből világosan kitűnik a Bánffy haza- ellenök van. S amikor ők védik, akkor tönkre teszik obstrukfias kötelessége, hogy a nyakát szegje a kiegyezés kérdé- cziójukkal s amikor tűlnan védik, tönkreteszik a rendszasében, a kormánypártiakból, hogy nagy veszedelem, ha a bályokkal, melyeket az obstrukezió fékezésére kitalálnak; kiegyezést normálisan, teljes alkotmányosan köti meg A 14-ik szakaszuk a diónak az a gyenge héja, ahová Bánffy, mert az alkotmány megkivánja a mostani viszo- a szétfeszítő kés beleilleszthető. Teljesen alkotmányos pronyok között az alkotmányszegést. czedura lesz, hiszen a tizennegyedik § is az alkotmány Hogy minden álláspont megtalálja erősségét a üeák egy tényezője, valamint a diónak is integráns • része az a Ferencz törvényében, mutatja, hogy a legtökéletesebb gyenge rés és a két héjnak szétválaszthatósága. S ha közjogi mű is leledzik egy eredendő hibában: a viszo- széthull a dió, akkor is dió marad s ha igy szétfeszül az nyokat, melyek között megalkotódik, örökkévalóaknak föl- osztrák alkotmány, akkor is alkotmány marad, mig a tételezi. Deák Ferencz például megkövetelte Ausztriának magját meg nem eszik. alkotmányos kormányázását — a magyar alkotmány A züllő Ausztria pedig belekapaszkodik a magyar védelmére. Az a magyar alkotmány akkor még ezer alkotmányba, vagy kihúzza magát rajta, vagy magával ellenség támadásának volt kitéve, félő volt, hogy a leg- ragadja a romlásba. Itt pedig minálunk nem azon gon első alkalom kedves lesz annak megdöntésére. Ilyen alka- dolkodnak mi tanácsosabb: kihúzni a fuldokló osztrákot, lom pedig százával kínálkozik, mikor az alkotmányos ha még menthető, .vagy lerázni magunkról, hadd veszszen magyar királyt az osztrák császár absolutista tanácsadói . egymagában. Hanem forgatják a hatvanhetes törvényt, környékezik. < az egyik, hogy a kormány helyzetét megnehezítse, a l

694. másik, hogy könnyítsen rajta. Az ellenzék azt kiáltja: meg ne merj mozdulni, mivel nyakadba kapaszkodott az osztrák, nézd a törvényt, mely azt mondja, hogy te lógsz az osztrák nyakában. A másik: már mért ne mozdűlnál ? Lépj derékig a vizbe, igy könnyebben húzhatod ki az osztrákot, magad pedig mégis megélsz. Mikor Bánffy Dezső végre kedden korszakos nyilatkozatát megtette, Apponyi Albert, aki későn jött be a folyosóról, mivel nem volt elkészülve Bánffy fontos. nyilatkozatára, ámulva látta a Ház nagy fölgerjedését. »Mi ez?« kérdezte Hódossy Imrétől, aki teljes kedvetlenül nem is felelt, csak a két kezével lanyhán paskolta a levegőt, J ami azt jelenti: — Jobb erről nem is beszélni, le vagyunk fújva! Mert ugyanis a nemzeti pártot az egész krízisben nem érdekelte más, csakhogy ő őrködjék a teljes magyar alkotmányosság fölött. A kormánynak minden alkotmányellenes mozdulata egy-egy zabszem a nemzeti pártnak. Micsoda felmagasztosulás, ha Bánffy belemegy az alkotmány megrenditésébe 1 De nem ment bele, megtette, amit tőle — a teljesedés lehetetlenségben bizva — követeltek. Kijelentette, hogy ha szükséges, kész lerázni a fuldokló osztrákot s egy lépést sem tenni a pocsolyába. . Megtette volna-e komolyan ? Bánffy Dezső báró nem igen szokott beszélni a beszédje kedveért, azért meg épenséggel nem, hogy nyilatkozatával tapsokat arasson. A Rókus kórházban ma hallottam, mikor a kezelő orvos rátámadt egy betegre: — Ha maga abba nem hagyja a pipálást, lyukat kell majd vágnom a nyakába. Az nem bizonyos, vájjon a lyukat csakugyan vágta volna-e, de bizonyos, hogy a pácziens megrémült s nem igen nyul majd a pipához. Az sem bizonyos, hogy Bánffy a 68-ik §. miatt csakugyan fölállitja-e a vámsorompókat, vagy megköti a kereskedelmi szerződést az osztrák császárral, de bizonyos, hogy odaát hamarosan napirendre tűzték a provizorium-javaslatot s minden valószínűség szerint hamarosan le is tárgyalják. Ezt igérte Bánffy már másfél hónap előtt, hogy ugy lesz és most látjuk, hogy mi alapon igérte. Ezt a tromfot már akkor tartogatta és nem tudott róla senki. Most kivágta, mert most volt az alkalmas ideje. Hogy bevált, egyformán morognak rajta a németek odaát és a közjogot böngésző magyarok idehaza. Csak Badeni örülhet neki, mert leveszi válláról a provizorium nagy terhét s megköszönheti a nagy szolgálatot magyar kollegájának, aki — mellesleg mondva — ki nem állhatja Badeni ur ő excellentiáját. Pedig hát — mi is az a 68. §? Absolute nem mentheti meg a duaíismust, ha a dualismus valóban veszélyben forog. A 68. § épen csak azokra az időleges közösügyekre vonatkozik, melyek • nem érintik a duaíismust: a kereskedelmi és a vámszövetségre, a bankra, valutára, fogyasztási adókra. Ezeket a szerződéseket, mint merőben internátionálisókat, megkötheti Magyarország tetszése szerint akár az osztrák parlamenttel, akár az osztrák császárral, csakúgy, mint a perzsa sahval, akitől szintén nem követeli meg, hogy alkotmányosan

kormányozza országát. A mostani nehézségek nem is veszélyeztetik a duaíismust, legkevésbé a kiegyezési provizorium megkötése. Ez csak az osztrák alkotmányt veszélyezteti, melylyel minálunk többet törődnek, mint maguk az osztrákok. Törődnek pedig azért, mert a kormánynak kellemetlenséget akarnak csinálni. A teljes alkotmányosság hangoztatása minálunk csak a kompromiszszummal lekötött obstrukczió készen tartott hurokja. Arra való, hogy az ellenzék kibújhasson elvállalt kötelezettsége alól és ismét obstruálhasson Bánffy ellen. Mert a teljes alkotmányosság volt az obstrukcziósok föltétele, mely mellett a provizorius javaslat ellen nem csinálnak nehézséget. A provizórium is, az indemnity is le van tárgyalva, a teljes alkotmányosság értelmetlenséggé vált s az ellenzék most már csak azért hangoztatja, hogy a dekorumot megóvja. Tovább megyek. A duaíismust még az osztrák alkotmány teljes megszüntetése sem veszélyezteti. Mert valamint az időleges kiegyezési szerződések nem teszik az Ausztriával való kiegyezés velejét, azonképen a hatvanhetes törvény nem teszi a duaíismust. A dualismus a pragmatika szankczión fészkel, amelynek semmi köze az osztrák kormányzat minemüségéhez. Szerződés ez, melyet nem Ausztriával kötöttünk, hanem a magyar királylyal, aki Ausztria császárja is lévén, osztrák jelentőségűvé is tette. A hatvanhetes törvény ennek a szerződésnek csak értelmezése és úgyszólván a végrehajtás módozatainak megállapítása. Arról szól csak: a pragmatika szankczióval vállalt kötelezettségeket mi uton módon teljesítsük ? Ez a módozat beválik, a mig a föltétel, melyhez kötötték, Ausztria alkotmányos kormányzása, fönnáll. Ha Deák Ferencz tudta volna, hogy az osztrák alkotmány milyen gyenge lesz, a magyar pedig milyen erős: aligha veszélyeztette volna- alkotását az ilyen szétmálló kikötéssel. Most azonban valósággal ugy áll, hogy az osztrák zavarok s az esetleges abszolutizmus föltámadása sem a magyar alkotmányt, sem a duaíismust nem fenyegeti, egyedül csak a hatvanhetes törvényt, melyet az uj viszonyokhoz képest meg kell majd változtatni. Nagy veszedelemnek tarthatják ezt is azok a pártok, akik e törvényre épitették programmjukat, de vállvonogatással végezhetnek vele azok, akik pláne e törvény ellen küzdenek. Annál csodálatosabb, hogy épen a függetlenségi pártok védik elkeseredéssel a hatvanhetes alapot s követelik a kormánytól az úgynevezett teljes alkotmányosságot, mely sem az ország, sem az alkotmány érdeke, hanem tisztán annak a kormányzati programmnak, mely él-hal a hatvanhetes törvénynyel. A liberális pártnak esze ágában sincs maga alatt vágni a fát és provokálni helyzetét, mely a Deák Ferencz törvényének reformját teszi szükségessé. A teljes alkotmányosság meglesz, mindenképen meglesz s a magyar és az osztrák függetlenségiek egyaránt dolgoznak rajta, hogy legyen meg. Till Eulenspiegel husz esztendőt kivánt, hogy a szamarat olvasásra taníthassa, Ausztriában és Magyarországon harmincz esztendő sem volt elég, hogy a politikusok megérthessenek egy törvényt, mely pedig világosság dolgában ritkítja párját. ' Semper.

695.

I V A N. I r t a : IFJ. ÁBRÁNYI

KORNÉL.

— Részlet a IV-ik énekből. — Azt a modern szerelmi époszt, melynek czime Iván, i f j . Ábrányi Kornél 1875-ben, tehát ezelőtt 22 évvel kezdte irni. Az első és második ének elkészült 1878-ig. Onnan kezdve 1882-ig a harmadik énekből mintegy 6 0 stanza született, de a folytatás a politikai élet mozgalmai és izgalmai közt teljesen abban maradt. Ez évi május végén ifj. Ábrányi Kornél a gyűjtőfogházban újra fölvette a 15 év előtt elejtett fonalat,- teljesen a régi terv alapján, melynek vázlata már 1875-ben ítészen volt, befejezte a harmadik, a negyedik és az ötödik éneket. Még csak a hatodik ének maradt megiratlanul. A részlet, melyet alább közlünk (171 — 193 stanza) a negyedik énekből való. Előzményei a következők: Iván az első énekben egy medvevadászaton szerencsétlenül jár. Mint sebesültet (2-ik ének) Albert várába viszik, hol Iván beleszeret Editbe, Albert nejébe. Edit is Ivánba. A harmadik énekben ez a szerelmi rajongás elhatározássá válik, s. Iván el van tökélve, h o g y Editet férjétől elszökteti. A negyedik énekben Álbert meggátolja ennek kivitelét és nem azzal bünteti nejének hűtlenségét és barátjának árulását, hogy megöli őket, hanem azzal, hogy elválasztja őket egymástól; és mig Editet azzal gyötri el, hogy őt vele maradni kényszeritvén, folytonos tivornyák által, melyekben Editnek is részt kell vennie, folyton bűnére emlékezteti, — azalatt Ivánnal felbérelt rágalmazók által azt hiteti el, hogy Edit kibékült férjével és elárulván szerelmét, Alberttel boldogan él. A jelenet melyet alább közlünk, éppen egy tivornyának befejezése.

. . . De volt a friss Egy fiatal

erők közt egy lovag,

ábrándos

hegedős.

S a hegedős Albertre rámutat.

Ez ott nem nézett senki másra, A vár úrnőre. — Egy Lélekbe néző, büszke

csak

Elkékül, zöldül és vonaglik

poétá-hős.

S a többi mind- elképedt

hallgatag,

S titok előtte nincs! — Egy Mint mások mondják.

Ordítja minden ajk: »Ki itt a gaz?*

De újra szól.az:

eszelős!

Meri a szive

A néma búnak is viszhangot

ámulat.

»Esküszöm

igaz!

Már hetek óta aki itt' mulat, ajkán,

adván.

Peczér szolgálatot tesz egy S ártatlan

bakónak!

az a nő, kit igy kínpadra

Ez a poéta idegen elem volt

»Ártatlan

Mindenkivel:

Itt szenved némán mint Szűz

Edittel ám

rokon.

e nő, aki

Akármit

Sem tánczot, — hasztalan

S nincs oka szégyeneim s

vevék zokon.

Mária!

tett is, nincs bűn arra

S mégis kegyetlen szegyenfáho'

Tudott olvasni minden

Itt kell a pellengéren

Mig ugyanaz

emészté,

egyszer csak szólni készté.

S a feslett dáridónak

Felállt, szólítva a lovagi

állnia:

Mi vétke hát? — vagytok büntetni

— s gyáva

S mert lantját emelé, mindenki

várta,

De igy nyilvánosan

Hogy dalban kiván nytijtani uj

gyönyört.

Még gyávább és hitványabb!

S ti

odavágta

Ily aljas bosszút csak nem is

Az asztalszélhez, hogy darabokra

tört:

Ittátok a borát öncsufotokra:

is szégyene

kellene!*

E hallatlan sértésre rögtön elillant A bor gőz, s dühtől lettek részegek. Mind csak felugrált, sok kard éle villant, De annak nem rendült egy izma meg. Lenézve mind ki rá gyűlölve pillant, Folytatva menydörg még merészbbeket : »Szégyen, gyalázat, hogy lovag magát Ily gaz czél eszközének adja át!*

hitvány hagyta,

meggyanúsítván

De nem vert lantot, — ám ugy

Hogy itt van! ide korbács

készek!*

Ha meg nem ölte: — vagy ha élve

kört:

»Nem lant kell itt! — kardnak

kötve,

S ti lovagok, kik meg se kérdezétek

»Vagy kapta bűnben férje,

legjavába

irva,

bánnia!

Ez mindent megfigyelt jól, s bárha nem szólt, arczokon:

vonnak/«

szemlesütve

Hiába nógaták, — nem vett be sem bort,

S csak egyre sápadt, valami

—

az,

Igy vagytok meggyalázva, Elégtételt e nőnek mig nem

becsapva

gyanítván —

s igy

maradtok,.

adtok!*

De még be sem végezte, — 5 jött a válasz: Velőt hasító rémes kaczag ás! Megfagy a vér, uj fordulatot ád az A fejleménynek, s van lótás futás. Sikolt a sok szűz, szem nincs egy se száraz, A papnak képe sem képmutatás: Mind mind Edit körűi tolonga csak, Aki meredt szemekkel néz s — kaczag. \*

696. 5 kik még előbb merő érzékiségbe Minden nemesre érzéketlenül, Örömlányokként bódult láztól égve Tánczoltak ittak szemérmetlenül: Egyszerre most, mint nymfák a regékbe, Jajgatnak beteg istennő körül — Ápolták Editet, s dédelgetők. De eggyütt jár jó sziv s könnyelműség!

»Igy akar ám! — ekéut határozám! Kétségbe vonni ki meri jogom? Ki mer ezért itt követ dobni rám ? Álljon ki! keztyümel elé dobom! Vagy jöjjön ám egyszerre mind a hány, — Magamat védni csak magam fogom! De élve, esküszöm! egy sem menekszik! Hát itt vagyok! — kezdjétek el ha tetszik!«

Szegény Edit! Amig mindenki sérté Milyen erős volt! mennyit bira el! Hogy ellenállt! és tisztasága vértjén Hogy tört le guny, gyalázat, bosszú, csel! De lám! amint akadt egy ki megérté, S megérzé lelkét mint rokon kebel: — Bezárt szivének zára felszakadt, S mert sirni elfelejtett, hát — kaczag!

A hegedős volt az egyetlen egy, Ki igy szólt: »Gyáva hóhér! kezdem én!a. De egy szökés! — s vas kéz ragadja meg, S a másik perczben földön már szegény! Habozva állott a lovag sereg, S a föllépés hatalma tette é ? Vagy az, hogy igazat Albertnek adtak ? Vagy mind kettő ? — de kardot nem ragadtak.

Felfogták

S épp ezt ragadta

az eszmétlen

kaczagót

S eltűnt vele az összes S most im a fölvert

nősereg:

zordon

meg Albert, s

lovagok

Mit a nő szenved, csak azt De amit én szenvedtem,

arra

Szemük töveit rettentő •haragot,

S ahelytt hogy férfiként

a férj

Röpdöstek

Lázadna fel mint hős,, nemes

Ott álltak, egymást számoltatni kérdő vad

Albert sötéten néz a

meg.

tekintetek; hegedősre,

De még sötétebb annak

folytatá:

»Ez eszelős bolond azt látja csak,

megvetése.

bolygatá: vak. gyalázatán lovag:

Ahelytt — mert ez előtte föl se tünt! A büntetést gyalázza,

nem a

—

bünt!

ő volt. fölül. — A többség' hangulata Feléje hajlott; s néki kedvezett A messziről bár, ámde még oda Hallatszó zűrzavar is. Ó evezett Az árral. — 5. Albert, akit megfoga Önásta verme, teste, hogy kezet Rá ki emel? s agyában forgatá Hogy-mit tegyen ? — 5 igy tőn nagy csönd soká.

»Igen! bevallom, bosszúm követem, Kincs életczélom más ezen kivül, Egyedül állok, nincsen gyermekem, Nincs már jövőm, s a mult emlékitül Nincs hova futnom! — Igy maradt nekem A bosszúvágy egyetlen élvezetül: S nagy gazdagságom, kincsem örömest Megosztom, aki kész szolgálni ezt.

A csöndet Albert törte meg. — Az ég Villáma rettentőbben, s gyilkosabb Erővel is nem sújtott soha még, Mint buzogánya az asztalra csap. A márvány asztal mint cserép fazék Tört szét, tánczoltak mind a poharak, Rengett a padló, mintha rengne föld, S ugy rémlett, tán a ház is összedőlt.

Úrrá teszem, ha még nem az, s ha ur, Hatalmasabbá mint akárki más, Örökösöm mind, aki társamul Szegődik hozzám, mint kard vagy tanács!" S hogy igy beszél, egyszerre elsimul Az arczokon a haragos vonás: S fordul (mint mindig!) a közvélemény, S a hegedős maga maradt szegény!

S mini villám hangja dörgé: »Hál igaz! Amit a hegedős mond, mind való! Bűnön kapám, hozzám volt hűtelen, Saját vendégem - volt a csábító. Kezemben volt; — megölhetém. — De nem! Ily bűnnek nem ily büntetés való: Bűnüknek lángján kell elégniök, S a foltot könynyel letörölniük !«

Győzött a régi nóta: „audeatur Et altéra pars!" (Kivált ha jár haszonnal!) Köztiszteletnek tárgya már a várúr, . S a tévedést sajnálja mind azonnal. Az ódium a hegedősre hárul, Mert egy bűnös, s nem bűnbánó asszonynyal Törődve, bűnt sértéssel növele; — 5 Albertre bizták: bánjon el vele!

697. Amily hamar jöit a vihar, el is ment. Nehéz lánczoliban, börtön fenekén A hegedős! — Hiába szólit Istent, Nem hallja meg. — Bánhatja már szegény, Könnyekkel sózva kenyerét, amit tett, S tűnődhetik az ember végzetén. Nem ő az első, kit börtönre vet, Hogy nem nyert gyáva nemtelen szivet! Nem ő az első, s nem is az utolsó, Kit a szabad s igaz szó lánczra ver. Köz-sors: hogy bátor nyíltság az a korsó, Mely kútra sem jár s mégis törik el! S hogy éppen azt, ki megveti az olcsó Hatást, fizetteti drágán a balsiker: Az igazságért mennyi szenvedés! •S az igazságból mégis mily kevés! S bűntársakat mily könnyen kap a bűn, Ha dus, hatalmas, — itt a példa im! Csak az a fő, hogy bűnt szolgálva hűn, Mindig előkelő •legyen a — szint „Barátság! — hála!" — hangzik nagyszerűn! „Lovagiasság!" — elsőrangú czim! Hát még a „Kötelesség!" — ez csak ok! Lehetlen nem emelni kalapot!

Temetők pillangója. Irta : G U Y D E

MAUPASSANT.

Az öt jóbarát befejezte az ebédet. Öt világfi a javából, érett és gazdag; három közülök nős, kettő pedig agglegény. Összejöttek minden hónapban egyszer, hogy felfrissítsék ifjúkori élményeiket, ebéd után kezdték s hajnali két órakor még mindenkinek volt mondanivalója. Mivel jó barátok maradtak s olyan igen jól értették egymást: talán ezek voltak életük legszebb éjszakái. Csevegtek össze-vissza mindarról, ami Párist foglalkoztatta vagy amin Páris mulatott. Mint a legtöbb salonban divat, ők is azon kezdték a beszélgetést, amit a reggeli lapokban olvastak. A legvidámabb "Joseph de Bárdon volt közöttük, agglegény, aki értette a módját, hogy lehet végigélvezni a párisi életet a legtökéletesebben és a legfantasztikusabb formákban. Nem volt roué a szó rossz értelmében, csak szeretett élni; jókedvű volt és fiatal — mert hisz alig lehetett, negyven éves. Világfi volt, de blazirtság nélkül, ha nem is mély, de müveit lélek, aki sokat tud. bár nem képzett, aki könnyű felfogású, eleven eszű, de egy csöppet sem komoly. Megfigyeléseit, kalandjait kellemes adomákba gyúrta, amelyek mulatságosak voltak, de filozófiai tartalmuk is.volt: ugy, hogy Joseph de Bárdon nagy intelligencziáját méltán dicsérték mindenfelé. Ő volt minden ilyen . ebéden a főmesemondó. Volt mindig »valami«-je. Számítottak történetére, amelyet elmondott minden különös felszólítás nélkül. Szivarozva, pezsgős pohár mellett,' térdével az asztalkához támaszkodva, kissé elbágyadva a szivarfüsttől, amely a meleg kávé aromájával kellemesén vegyült, egész otthonosan érezte magát, mint: bizonyos teremtések bizo-

nyos pillanatban bizonyos helyeken, mint az apácza a kolostor kápolnájában vagy az aranyhal üvegtartójában. Két-három szippantást húzott szivarjából, azután igy kezdte meséjét: — Nemrégiben különös kalandon mentem keresztül... Mind közbekiáltott: — Meséld el! Meséid el! Mire igy folytatta: — Szívesen. Hisz tudjátok, milyen örömest csavargok mindig Páris utczáin. Ahogy a ritkasággyüjtő a kirakatok kincseit nézi, ugy gyönyörködöm a jelenetekben, amelyek körülöttem lejátszódnak és az emberekben, akik mellettem futkosnak. Tehát szeptember közepe táján, egy ragyogó őszi napon, ebéd után elmentem hazulról, anélkül, hogy tudtam volna, hová? Ilyenkor rendesen az a szándékunk, hogy egy szép nőhöz megyünk látogatóba. Az ember válogat saját szépség-galériájában, képzeletben összehasonlítja bájaikat, azután ugy dönt, hogy mégis odamegy, ahova szive aznap leginkább húzza. Hanem amikor a nap olyan tisztán süt, a levegő pedig olyan langyos, rendesen elveszti az ember kedvét attól, hogy látogatóba menjen. A. nap tisztán sütött, a levegő pedig langyos vala; szivarra gyújtottam s gondolatok nélkül csavarogtam a külső boulevardokon. Bolyongásom közben támadt hirtelen az az ötletem-, hogy a Montmartre-temetőbe megyek. Nagyon szeretem a temetőket. Megnyugtatólag hatnak rám s melankoliávai töltik el lelkemet; amire néha nagy szükségem van. Aztán pedig — künn is vannak jó barátaink, akiket az ember idefönn már nem látogathat msg. Igy a Montmartre-temetőn egy régi szerelmem pihen, bájos kis asszonyka, akinek emléke szomorúvá tesz, akit szivemből sajnálok — s a részvétre a legkülömbözőbb okaim vannak. Odamegyek tehát sírjához álmodozni . . . Számára mindennek vége. Azután szeretem a temetőket, mivel olyan csodamód benépesedett óriási városok.. Gondoljatok csak arra, hány halott van azon a kis helyen; egész generáczió párisi, akik örökké ott laknak, troglodyták, kis odúikba zárva, amelyeket egy széles kő takar, vagy egy kereszt jelöl; mig az élőknek annyi hely kell s az emberek akkora lármát csapnak! A buták! Lekötik figyelmemet az érdekes siremlékek is. Igy Cavaignac emléke — anélkül hogy a kettőt összehasonlítani akarnám —" Jean Guyon mesterművére emlékeztet: Louis de Brézé alakjára a roueni földalatti kápolnában; megtalálható benne, uraim, mindaz a művészet, amit modernnek és realisztikusnak-neveznek. Baudin sirja is egyik nevezetessége a Montmartre-nak. Grandiózus! Azután Murger emléke, amelyen egy sárga immortel-koszorut láttam. Vájjon kitől kapta? Talán az utolsó grisette-től, aki most szobalány valahol a környéken ? Rendkivül szép emlék, de elhanyagolják s az enyészet kikezdi. Oh Murger, az ifjúság költője! Beléptem tehát a temetőbe s nyomban elfogott a szomorúság, az a fajtája a bánatnak, amely nem okoz fájdalmat s erre a gondolatra késztet: »Bizonyos, bogy vannak a földön vidámabb helyek is, de végre elég messze vagy még attól . . .« Azután poétikussá teszi az egyedüllétet az ősz, az a langyos nedvesség, amelyen áthatol a fonnyadt levelek nehéz illata s a nap elfáradt, gyönge, vértelen sugara. Igy elviselhetőbb az enyészet tudata, amely az örök nyugalom helyén szétárad. Lassú léptekben mentem végig a gyalogösvényen a sirok között, ahol a szomszédok nem örülhetnek többé a jó szomszédságnak, nem ülhetnek össze s nem olvashatják az újságokat. Elolvastam egy pár sirfelitatot. Ez például a legjobb szórakozások egyike. Soha nem mulat-

698. tátott ugy Labiche vagy Meilhac, mint e kőbe vésett prózai siránkozás komikuma. Paul de Kock se irt olyan kaczagtató könyveket, mint e márványkövek és keresztek, amelyeken a halottak rokonai kiöntik szivük egész tartalmát, gyászukat, kívánságaikat a másvilágra, reményüket a viszontlátásra — oh a henczegők! Legjobban szeretem a félreeső sírokat felkeresni, a temető legszélső negyedét, ahol régi halottak pihennek a hatalmas cziprusfák alatt s ahol nemsokára ujak fognak pihenni, ha ledöntik a holtakból élősködő régi fákat, hogy az uj halottak kis márványemlékei számára hely legyen . . . Igy bolyongtam egy darab ideig a sirok között, s már-már unatkozni kezdtem, amikor eszembe jutott, hogy jó volna kis barátnőm hantját felkeresni s az emlékezet kegyeletes adóját ott leróni. A szivem kissé nehéz volt, amikor sírjához értem. Szegény kis kedvesem 1 olyan bájos volt, olyan szerelmes, olyan fehér és olyan friss . . . most pedig . . . ha az ember felnyitná a márvány födelet! . . . A vasrácsra támaszkodva, elsuttogtam neki szomorúságomat, amit bizonyosan nem hallott s épp távozófélben voltam, amikor észrevettem egy feketeruhás hölgyet talpig gyászban, aki a szomszédos sir felett térdelt. Fátyola hátra volt vetve, ugy hogy látni lehetett csinos szőke fejecskéjét. Haja homloka köré volt fonva s arcza — mintha a hajnalhasadás volna a hajfürtök éjfeketesége alatt. Maradtam. Nagy szomorúsága lehetett. Kezébe temette arczát s mereven maga elé tekintett, mint egy mozdulatlan szobor. Elmélyedt fájdalmába s szenvedni látszott, gyötrő emlékektől kinozva, miközben lassan pergette le ujja az olvasó gyöngyszemeit. Olyan volt ő is, mint egy halott, aki egy másik halottért imádkozik. Azután hirtelen észrevettem, hogy sir. Elárulta váliának lassú remegése — mintha szél rázná meg a tölgy lombkoronáját. Előbb halkan zokogott, azután egyre hangosabban; a fájdalom meg-megrángatta vállát, nyakát pedig összehúzta. Hirtelen leeresztette kezét az arczárói; szeme csupa köny volt s olyan elragadó 1 Ugy nézett vele, mintha valami undok lidércznyomástól szabadult volna fel. Észrevette, hogy megfigyelem s arczát szemérmesen újra kezeibe temette. Azután ismét zokogott, fejét lasssn a márványkőre.hajtva. Odaszorította homlokát s kibomlott fátyola ugy tapadt a fehér emlékre, mintha a sirt uj gyászszal födné. Lehajolt s ajkát odaérintve a kőhöz, mozdulatlanul elterült. Gyorsan odasiettem hozzá. Megdörzsöltem kezét, szemére leheltem s ekközben elolvastam az egyszerű sírfeliratot : »Itt nyugszik Louis-Theodore Carrel, tengerészkapitány, ellenség golyójától találva halt meg Tonkinban. Imádkozzatok érte.« A dátum szerint csak egy pár hónappal ezelőtt halt meg a derék kapitány. Könyekig meghatva, újra megpróbáltam a nőt életre kelteni. Ezúttal sikerrel, mert csakhamar magához tért. Nagyon izgatott voltam — végre se vagyok visszataszító külsejü s a negyven év felé is csak közeledem — tudtam első pillanatra, hogy szeretetreméltó s hogy hálás lesz. Nem csalódtam. Zokogva beszélt el mindent — meg-megszakitva heves kitörésekkel a történetet — a Tonkinban elesett kapitányról, akit a halál egy évi boldog házasság után elragadott tőle. Szerelemből ment hozzá, árva volt s csak annyi pénzt kapott örökségképpen, amennyi a kauczióhoz elegendő. Megvigasztaltam s fölemeltem a földről, igy szólva hozzá: — Ne maradjon, jöjjön. Suttogva válaszolta: — Jártányi erőm sincs. — Majd én vezetem

— Köszönöm, uram, jószívűségét. Ön is azért jött a temetőbe, hogy halottat sirasson? — Azért, asszonyom. — Halottja van? — Igenis, asszonyom. — Felesége? — Nem, barátnőm. — Oh, az ember szeretheti ugy a barátnőjét, mint a feleségét. A szenvedély nem ismer törvényt. — Nem, asszonyom. Együtt mentünk el. Rámtámaszkodott s csaknem végig a temetőn magam vittem a szegényt. Künn egyszerre elakadt a hangja. — Azt hiszem, rosszul leszek. — Talán beférnénk valahová. — Jó lesz. Bementünk egy vendéglőbe. A temető körül sok olyan vendéglő van, ahol a halottak barátai és hozzátartozói az átélt izgalmak után magukhoz szoktak térni. A miénk is ilyen volt. Hozattam egy csésze teát s az élet lassankint visszatért fehér arczára a forró italtól. Ajka körül könnyű mosoly játszadozott s magáról kezdett beszéini. Olyan nagyon szomorú, ha az ember nappal-éjjel egyedül van lakásán, ha senkije sincs, akit szerethet, akiben megbízhat, akit barátul fogadhat. Fájdalma őszintének látszott s olyan kellemesen pergett le a szó ajakáról. Alig lehetett több husz évesnél. Bókjaimat nagyon szívesen fogadta. De múlott az idő s azt az ajánlatot tettem, hogy kocsin lakásáig kisérem. Beültünk tehát együtt egy fiakkerbe s szorosan egymáshoz tapadva, a vállam érintette az övét s átfutott rajtam a ruhán át testének melege. Nincs ennél izgatóbb a világon! Amikor lakása előtt megállt a hintó, elhaló hangon suttogta: — Nem érzek magamban elég erőt, hogy a lépcsőkön felvánszorogjak. A negyedik emeleten lakom. Ha már volt olyan kegyes idáig kisérni, nyújtsa kérem karját s vezessen lakásomig. Szivesen nyújtottam neki karomat. Lassan, közbeközbe levegőért kapkodva, fölért a negyedik emeletre. A küszöbön igy szólt: — Lépjen be néhány pillanatra, hogy legalább megköszönjem jóságát. És én beléptem. Szerény, kissé szegényes volt minden a szobában, de egyszerű és csinos berendezés. Leültünk egy kis pamlagra egymás mellé s ő újra egyedüllétét panaszolta el. Csöngetett a szobalánynak, hogy valami italt hozzon. De a szobalány nem jött. Én örültem ennek, mert azt gyanítottam, hogy a szobalány egyáltalában csak reggel van a lakáson, mint afféle bejáró takarítónő. Letette fejéről a kalapját. Igazán elragadó szépség volt, amikor rám meresztette világos, nyilt szemét. Olyan világos és olyan nyilt volt ez a szempár, hogy igazán kísértetbe vitt, amelynek — nem tudtam ellenállni. Átfogtam derekát és szemére, amely hirtelen lezárult, odaleheltem egy csókot . . . azután még egyet . . . azután sokat, nagyon sokat, sőt még annál is többet. Összeborzadt karjaim között s eltaszított egynehányszor magától, mindig ezt a két szót ismételgetve: — Hagyja azt . . . hagyja azt . . . hagyja azt . . . Vájjon hogy értette? . . . Ilyen alkalomkor ennek a két szónak: »hagyja azt« legalább is két értelme van. Hogy elhallgattassam, ajkam lecsúszott szeméről ajakára. Gondolom, ő is igy értelmezte. Többé nem volt nagyon makacs s amikor a nagy kitörés után tekintetünk találkozott, sietve tértünk át a derék tonkini kapitány emlékezetére. Azután újra kitört belőlem a szenvedély.

699. Még egy óra telt el igy enyelgésben. Azután megkérdeztem tőle: Halottak napján. — Hol ebédel? — Egy közeli vendéglőben. Halottak napján Hány van itt olyan, — Egész egyedül? Őszi időbe E sokaságba, — Természetesen. — Akar velem ebédelni? Kimegyek én is Kinek halottja — Hol? A temetőbe. Csakis ma drága; — Egy jó vendéglőben a boulevardon. Egy kicsit habozott; de én könyörgésre fogtam a A gyásznak fényét S fénylő sírokban dolgot. S a tervembe lassanként ő is belenyugodott. Hosszan elnézem, Hányan pihennek, — Csak ne unatkoznám olyan nagyon! . . . sóhajtotta. Hanem előbb levetem ezt a szomorú ruhát. De a melegjét Kiket mert holtak, Visszavonult a hálószobájába s egyszerű szürke Sehol sem érzem. Azért szeretnek? . . . ruhában tért vissza, amely karcsú testéhez még igézőbSzombatos Aladár. ben simult, mint a fekete. Ez nyilván utczai ruhája. Ebédközben nagyon vidám volt. Ivott pezsgőt, amitől arcza kigyuladt s örömmel fogadta, amikor ebéd után elkísértem — vissza, lakásába. Krónika II. Ez a viszony, amely a sirok, fölött szövődött, körülbelül három hétig tartott. De az ember végre is N a g y s á g o s ur! mindenbe belefárad, kivált az asszonyokba. Elhagytam — oki. 29. • azzal az ürügygyei, hogy hosszú útra kell indulnom. Amikor elbúcsúztam tőle, nagyon generozus volt, Bartha Miklóshoz a kolozsvári egyetem több száz sőt hálálkodott is. Esküvel kellett fogadnom, hogy vissza- polgára a következő levelet intézte : térve, felkeresem; látszott rajta, hogy egy kicsit vonzódik Nagyságos ur! Ma, midőn a nemzet jobbjai és a is hozzám. polgárok ezrei örömmámorban úsznak, Nagyságod szabadonIdőközben másokkal kötöttem ismeretséget s már bocsátását, ezzel karöltve ő felsége nemeslelkiiségét ünneegy hónap is elmúlt a bucsu óta, anélkül, hogy vágyat pelve : engedje meg Nagyságod, hogy mi is, a kolozsvári éreztem volna a viszontlátásra. Hanem elfelejteni se tudegyetem hallgatóinak azon része, mely nem szűnik meg tam . . . Emlékezete meg-meglátogatott, mint valami psisohasem Nagyságod meggyőző erejű és bámulatra méltóan khológiai talány, egyike azoknak a rejtelmeknek, amelyekhazafias soraiból okulni és azokon lelkesülni, mely Nagysánek kulcsát olyan nyugtalanul keressük. Nem tudom godat, mint az igaz, önzetlen és áldozatra kész hazafit bálmiért, de egy nap megszállott a sejtelem, hogy őt megványozásig tiszteli/kifejezzük őszinte örömünket és kérjük a találom újra a Montmartre-ban. Ki is mentem a teMindenhatót, hogy Nagyságod a haza, polgártársai és e metőbe. szűkebb haza fiai, a székely nép díszére éltesse sokáig, hogy • Sokáig bolyongtam a sirok között, de nem akadtam majd, ha későre is, de eljöjjön, Nagyságod és Nagyságodhoz élő lélekre. A Tonkinban elesett kapitány sirján nem térméltó társai titáni küzdelme folytán, az a kor, »mely után delt gyászba borult özvegy s a márványemléken nem buzgó imádság epedez százezrek ajakán.« Kolozsvár, 1 8 9 7 . hervadt virág. október hó 27. Nagyságodnak őszinte hivei.« De amint a halottak birodalmának egy másik Ez a levél ama bourgeois betüjü és 76 milliméter negyede felé tartok, hirtelen szembe jő velem a gyalogszélességű nyomtatásban, amelyből másolom, tizenkilencz ösvényen egy férfi, karján egy feketeruhás hölgygyel. Ah, minő meglepetés! Amikor közelebb jöttek, ráis- sor; A Hét hasonló betüjü, de 91 milliméter szélességű mertem az én özvegyemre, ő volt! szedése azonban rövidebbnek tünteti fel. Aki statisztikát Rámnézett, elpirult s amikor mellette elhaladva, csinál avégett, hogy bizonyítson valamit, tartozik a maszoknyájához értem, jelt adott egy pillantással, amely azt jelentette: »rám ismer?«, de amely inkább látszott biztató- gára nézve kedvezőtlenebb alapot elfogadni. Én bizonyítani akarok valamit a statisztika révén; tehát azt monnak : »jer vissza hozzám, édes, mielőbb«. A férfi elegáns ur volt, előkelő, sikkes, a becsület- dom, hogy az a levél voltaképen hosszabb, mint itt: telrend lovagja — körülbelül ötven éves lehetett. És ugy jes tizenkilencz sor. És ebben a 19 sorban van 9 nagytámogatta a szegény özvegyet, mint egykor én, amikor ságolás: tehát összesen 47'36 °/ nagyságolás. 0 a temetőből hazakísértem. • Ez sok. Még akkor is tönkre tenné azt a fogalElámultam, elszörnyüködtem. Vájjon a nők mely kategóriájába tartozik ez a hölgy, aki szerelmet vadász mazványt, ha volna mit tönkre tenni; tudniillik ha jóiza sírokon ? Közönséges rossz leány, vagy szenvedélyes lésü magyaros irás volna, nem olyan rőfös járásbirósági demimonde, aki felhasználja azt a pillanatot,. amikor a mondatszörnyeteg, amilyen. Bartha Miklós (aki különben férj vagy a szerető emlékében átöleli feleségét vagy kednem -nagyságos ur) alkalmasint olyasmit érzett e levél vesét s fölébred benne a vágy a szeretkezésre ? Vájjon egymaga van-e? Vagy társnői is vannak? olvastán, mint mikor a fogát húzzák az embernek. Mert Hivatás-e ez? Annak tekintik a temetőt, aminek az utcza •a ió stilistának borzasztóan fáj a rossz stilus. aszfaltját ? Vagy csak épp neki támadt ez az ötlete ? . . . Most természetesen azt kérdi minden okos emTemetők pillangója! Mily filozófia van abban, kizsákmá- ber: mi jutott nekem eszembe, hogy irodalmi szemlében nyolni annak a szerelemnek a fájdalmát, amely itt a sirok egy deáklevél rossz stílusát birálgatom. Mert ennek csak világában uj lángra lobban. az lehet a folytatása, hogy a jövő számban már az önCsak azt szerettem volna tudni, hogy aznap, mikor képzőkörök alkotásait tesszük kritika tárgyává. Erre a másodszor találkoztam vele, véletlenül kinek volt az özvegye ? tétellel válaszolok, melyet lesz szerencsém megvédelmezni. — Azt állítom, hogy Magyarországon irodalmi nevelés

I

700

nincs; és ez a hiány egyenes összefüggésben van az átlag 47'36 °/o> de valójában több nagyságolással. Az egyetemek alkotmánya peripatetikus hagyomány. A tanítók meg a tanitványök tudományos érintkezésein épül. Ebben külömbözik az iskolától. Az elemi dolgokat a mester ugy veri a gyermekek fejébe. A professzor föladata már az, hogy a deákokat vezesse a tudományban. Irányt ad, a tanulás, a vizsgálódás módszereire oktat. Ha csak felül a katedrára és megtartja az előadást, iskolamester, nem egyéb. Hogy méltó legyen a professzor névre, együtt kell dolgoznia az ifjakkal. Csakis igy lehet termékenyítő, gondolatébresztő, nevelő hatalom. Nincsen tudomány művészet nélkül. .A művészet gyakori'" lása meg, hiába, mesterfogásokkal jár. A görög bölcsek nem ok nélkül látogattak el a képfaragó műhelyekbe. Ott értették meg, mi az, mikor a mester egy-egy vésőütéssel beleszól a tanitvány munkájába. Ha a franczia egyetemről kész irómüvészek lépnek ki a világba, az azért van, mert ott a nyelvet még mindig a peripatetika hagyományai szerint tanítják. És ha Magyarországon az okleveles doktorok se tudnak egy közönséges levelet becsületesen megfogalmazni, az azért van, mert nálunk utmutatás nincs az egyetemen. A mi professzoraink nem sétálnak, csak ülnek. Ülnek a katedrán, egyre fönségesebben, egyre nagyobb diszben, s az egy idő óta rájok aggatott czifra czimek mind arra valók, hogy közöttük és a misera plebs studens között folyton nagyobb legyen a távolság, egyre feszesebb és hidegebb az érintkezés. Az egyetem ősi de® mokrácziájának már beadott annak idején az a hiábavaló nagyságos titulus, amelyet a kolozsvári professzorok most huszonöt esztendeje peticzióval kértek maguknak is. Régi jó világ, mikor a nagyságos urasághoz még engedelem kellett! Ma már nagyságos mindenki, az egyetemi professzorok közül azonban csak a harmadrendüek; mert a karok szine-java méltóságos miniszteri tanácsos, sőt kezd kegyelmes v. b. titkossá is fejlődni. Ime Than Károlyból, a nagy kémikusból, ép a napokban lett exczellencziás ur. Utána bizonyosan következik a többi, mert a méltó1 ságos uraság immár visszaszorult a második sorba, onnan pedig kifelé törekszik az ember, főkép az okos ember. Mindez olyan ártatlan bohóság volna, mint mikor a Morzsányipárt egyszerre kilenczven elnököt választ, ha, nem járna vele az ifjúságnak valóságos szolgaságba hajtása. Igazi lakájképző-intézet lett az egyetemből.' A deákok meg se szólíthatják többé a professzorokat inasos beszédfordulatok nélkül. És hogy mennyire vérükké vált ez az ízléstelen, nyomorgó alázatoskodás, mutatja a kolozsvári levél, melyben egy irót nagyságolnak agyba-főbe, egy irót, aki előtt nem is fognak sanyarlatot tenni, (hogy a Brassai bácsi kolozsvári nyelvén nevezzem a rigorozumot.) Nem tudom, oka-e ez a formalizmus- egyetemi.életünk tökéletes megmerevedésének, vagy ép belőle következik. Mindenesetre megvan benne a mai állapot egész képe. A tanítók és a tanítványok közt megszűnt minden érintkezés — talán kivéve a demonstratív szakokat — az előadások mindinkább üres szertartásokká, időveszte-

getéssé válnak. Egészen érthető, hogy Budapesten vagy száz proletár űzi a »kiáltnok« és index-aláirató mesterségét. És Bukovaynak tökéletes igaza van. Mi az ördögnek is fáradjon el azokra a fölösleges órákra, mikor a boltban kaphatók a kézi könyvek, azaz hogy a Gyorsír ási jegyzetek méltóságos N. N. tanár ur előadásai nyomán. Ez a »puska« is elsül. A jogász talán nem is vészit valami sokat. Tudományához keveset sejtek; de azt hiszem, még akkor is derék mennyiséget lehetne belőle felkanalazni, ha egy rossz vagy jó nap a Fidsi-szigetekre ragadná a forgószél az egész fakultást. De sajnálom azokat az ifjakat, akik tanítók akarnak lenni, akik jámbor áhítattal járulnak a tudomány forrásához, és élő viz helyett méltóságos, lomha bálványokat találnak a sivó homokban. A vége meg az, hogy olyan leveleket irnak, mint a kolozsvári. A szegény öreg Greguss az ilyen magyar stílusért még meghúzta volna a fülünket, meg, az ő csöndes, türelmes gúnyjával. Mert ő még szeretett volna litterátorokat nevelni. Ha a középiskolai tanítóságban vannak tollfogható, iró műveltségű magyarok, azok vagy az ő kedves, ifjú barátai, — vagy autodidakták. Autodidakták, mintha csak kasza-kapa kerülő, borzas újságírók volnának. Mert azok néha meg tudnak fogalmazni egynéhány tisztességes sort. De mi lett volna a szegényekből, ha a végzet az egyetemre sodorja őket ? Bizonyosan őket is. elnyeli á perczent. Jaákh.

A rátótiak. Irta:

PAPP

DÁNIEL.

(Folytatás.)

g

— Nézd — mondta neki a polgármester — sike : rült az engedélyt megszereznem! — Nézd, — mondta ő a polgármesternek és odatolta neki a Rátóti Szemlét. A különszobában egy kissé sötét volt, mert Brád ügyész, a világosság őre még nem érkezett meg. A polgármester, mikor a szeme lassankint hozzászokott a félhomályhoz, ijedten látta, hogy Gábor százados oly sötét árczczal könyököl a vörös kancsó mögé, mintha egy töltött ágyú mögött volna. Gábor az udvar felé eső ablakra mutatott. A polgármester odavitte az újságot és figyelemmel nézte a lapnak e sikerült példányát. A vezérczikk a kövezésről szólt és egész határozottsággal fölvetette az aszfalt eszméjét. Ebben tehát semmi sem volt megdöbbentő ; Rovat azt kereste, ami nincs meg és ha Rátóton már lett volna aszfalt, akkor Rovat szerkesztő ur bizonyosan a homokjátszóterekről irt volna. Követkpgett a tárcza. Az már veszedelemmel volt teli, mint a világtörténelem. Tudniillik Baray doktor ur mégis közzététette a lappokról szóló útleírását. A kitűnő orvos, aki sokkal kedvezőbb körülmények közt találkozott a lappokkal, mint egykor Franklin, a hajós, ezzel a sokat igérő mondattal kezdte meg útleírását: »A svédországi lappföld öt kerületre oszlik, úgymint az Ázele-, Umeá-, Piteá-, Luleá és Torneá-keriiletekre; azon kellemes helyzetben voltam, hogy ezen lapp kerületeket mind bejárhattam.® A doktor urnák, tekintettel a sok kettős magánhangzóra, bizonyosan fáradságos volt az utazása, de Purcz Endre most nem

701 ebből a szempontból méltatta a dolgot. A száraz tény az volt, hogy Baray megint közel férkőzött a nyilvánossághoz. Purcz Endre ránczbaszedte a homlokát: a Rátót és Vidéke ez után a tárcza után. további hasábjain már csak kellemetlenségeket mondhat. Úgyis volt. Purcz Endre a második oldalon egy kövér betűvel nyomtatott hirre akadt és azt még komorabb arczczal olvasta végig. Azután eldobta az újságot és igy szólt: — Igen, a hangja, az a Szarka Jánosé... — De a tolla, az a Rovat szerkesztőé —; folytatta a kapitány. • Tudniillik a Rátóti Szemle közleménye eképp hangzott. »Rajmond szobra. Polgármesterünknek, aki városunk haladását rendesen csak a »parta tueri« elvei alapján szokta előmozdítani, ujabban nagyszabású terve keletkezett. Ugyanis arról van szó, hogy Rajmond főherczegnek, a XVII. századbeli hadvezérnek, aki Rátót alatt megverte a törököt, szobrot állitson a város közönsége 1 Nem keressük e különös mozgalom rugóit, de midőn látjuk, hogy értelmiségünk egy része már meg van nyerve az eszmének, csak arra figyelmeztetjük ez urakat, hogy városunk már husz esztendő előtt, a török-magyar barátkozás dicső napjaiban, abbanhagyta a rátóti béke ünneplését 1 A testvérnemzettől tehát egy kissé különös volna, hol keblére ölelni a félholdat, hol meg eltaszítani; nem is hiszszük ennélfogva, hogy ez a szobormozgalom a kezdeményezés stádiumán valaha is túlhaladjon. Inkább azt várnók a polgármester úrtól, hogy már egyszer a belvizek levezetése haladjon tul a kezdeményezés stádiumán « — Aljasság — sóhajtotta a polgármester. — Szarka János tette... — És Baray meg Kepe — folytatta a százados. — Azért nem is jönnek ide már napok óta. Mind a hárman elővették Rovatot és ő elég jellemtelen . — Már most egyelőre semmi sem lesz a népgyűlésből. Tulajdonképpen csak ketten vagyunk mi Gábor, a tömeg elé pedig zárt falankszokban kell lépnünk... Egy meghasonlott intelligenczia még sohasem szült szobrot... — Ugy van — helyeselte a százados. — Várnunk kell, mig zárt falankszszá leszünk. Azzal sört ittak és vártak, mig zárt falankszokká lesznek. Purcz Endre maga elé tette a hatósági végzést és igy szólt hozzá bánatosan: — No, veled is mennyi fáradságom veszett kárba !...

mint Velencze: számtalan apró szigeten tudniillik. A kertek, néhol kettesévei-hármasával feküsznek egy darab szárazon és imitt-amott fehér házikók is látszanak, amelyeket némelyek zöld levelekkel is befuttattak, sőt ilyenforma felirattal is el van látva némely házikó: »Monrepos«, »Trianon«, * Annalak« és a többi. Van, ahol a felírást a háznak mind a négy falára alkalmazták, mert ez a legbiztosabb; a jövevény ugyanis jöhet bármely világtáj felől, a présházat mindenünnen nyaralónak fogja nézni. És nedves luczernaszag, czirokföldek erős illata áradt végig ezen a szellős országon, ha lenyugodni készült a nap. Ilyenkor a szőlőtulajdonosok szerettek lesétálni a domb alá és urak, asszonyságok magukkal vitték a peronospora fecskendőket is. Rátóton akkoriban igen kedves egy sport volt a peronospora fecskendezés; úgyszólván helyettesitette a lawn tennist. Mert a fillokszera az sohase kereste fel a rátóti szőlőt; a fillokszera raffinált egy borszakértő. A peronospora ellenben közönséges alkoholista; mindenféle bogyóval megelégszik.

A szüret maga más bortermő vidékeken higgadt epikus mederben szokott lefolyni; az emberek sorra dologhoz látnak, kölcsönkérik egymástól a kádakat, a taposókat é$ azután minden rendszer nélkül szüretelnek; kiki akkor, amikor megérik a maga bakatora, vagy mikor a kadarkát megcsípte a dér. Rátóton ellenben a szüretnek más, okszerűbb neme divatozik: az egységes szüret. Rátóton ugyanis szolidaritásban vannak a szőlőbirtokosok és a szolidaritásnak élő záloga is van, mint a szerelemnek: a csősz tudniillik. Az egész szőlőterületre akkoriban egyetlenegy mezőőr ügyelt fel és ezt a csőszt Schmalz ur a korcsmáros egymagában fizette; már most ebben a fizetési módozatban némi hiánya van a szolidaritásnak, de tény, hogy ha Schmalz ur egyszer elkezdett szüretelni, akkor nyomban utána mindenki szüretelt Rátóton, és két három nap alatt az egész vonalon leszedték a szőlőt, tehát ismét csak helyreállt a szolidaritás. Attól félt ugyanis mindenki, hogy a csősz, akit Schmalz ur fizet, a Schmalz ur szürete után szakítani fog a csőszök legszebb erényével, az éberséggel és akkor aztán a szomszéd találja leszedni az ember szőlőjét és akkor aztán az ember is le találja szedni a szomszéd szőlőjét és akkor szóval ismét vége van a szolidaritásnak. Schmalz ur szőleje volt a legnagyobb a határban; tőkéit néhol gyümölcsfák árnyékolták és a nagyobbik présház előtt — mert Schmalz urnák két présháza volt * a két telekből összevásárolt szőlőn — egy kis tisztás Másnap aztán beválasztották Rovatot, Kepét, meg volt virágágyakkal ékesítve; az a Hermina kisasszony Barayt és Szarkát is az előkészítő bizottságba és ezzel kedvéért volt, akit mi még nem figyeltünk meg eléggé, a polgármester és Gábor százados zárt falankszszá lettek. mikor a Sólyomba hordta a sört a vendégeknek. Hermina kisasszony azonban már jól benn járt a húszonkilenczes években és igy a régibb törzsvendégeknek igenis Az első katasztrófa. bőven volt idejük a Hermina kisasszonyt megfigyelni. Az itt következő eseményben megvan az arisztotelészi Felületes nézők nem igen láttak egyebet ebben a szőke, hármas kellék: idő, hely és cselekmény egységes tudniillik. szürkeszemü hajadonban, mint azt, ami feltűnőbb női A klasszikai korban tehát bizonyosan örültek volna neki tulajdonságok hiányában legelőbb szokott szembeötleni; az emberek, de Rátóton csak a polgármester ellenségei a példás rendszeretet tudniillik. Hermina kisasszony sovány örültek ennek az eseménynek. Mi magunk semlegesek volt, mintaszerűen vasalt kötényeket hordott és tarka nyári maradunk a dologban; előadjuk ugy, amint történt, még blúzokat, szóval a felszínen ártatlan külsőségekkel téveszazt a kommentárt is elhagyjuk, amit Rátóton hozzáfűz- tette meg a világot, de aki múltját ismerte és jelenét is tek : tudniillik, hogy Purcz Éndrének kellene tulajdonké- látta, a jelent, amely Schmalz úrhoz, az agglegényhez gyöngéd kötelékekkel fűzte Herminát, azt nem téveszpen szobrot állítani, nem pedig Rajmond főherczegnek. Ugyanis a szoborakció közepébe egy nagy társa- tette meg a fehér kötény. Hermina veszedelmes volt, dalmi mozgalom esett: a szüret. A dombalján keletre, a röviden szólva. Béga folyóig szőlők húzódnak; itt terem az a bor, amelyA szüret napján, midőn megtörtént az az esemény, nek vonzó tulajdonságairól már szóltunk. A Béga folyó mely az arisztotelészi hármas kelléket magában hordja, közelében szabályozatlan mocsarasvizek kerítenek körül kedves őszi alkonyat ömlött el a tájon. A domb alján különböző apró földrészeket és a nádrengetegben feltöl- még tarka virágok nyiltak és az árok partján nagy kék tött keskeny utak vezetnek egyik szőlőből a másikba; csomókban bujt össze a kakukfü, az »öreganyám kedelmondhatni hát, hogy a rátóti szőlők is ugy épültek, vencze«, miként őt a rácz poézis hivja. A Szerémség felé 2

702. szemközt a kiserdővel, sötét vonalak húzódtak az égen: a szent hegyek körvonalai, melyek tiszta időben megjelennek és kárpitot emelnek a lebukó napnak. Komor csúcsaikról ilyenkor mintha zsolozsma szólna és az ember, ha fölnéz a füves földről, kalapot emel lassan. Ők őrzik ezt a kövér földet és neki zsolozmáznak és nekik kalapot emel az ember. A nagyobbik présház előtt is mind hajadonfővei ültek a Schmalcz ur vendégei. Egy pár vén diófa-alatt volt teritve az asztal; a reczés vászonabroszon sonka és hideg borjúsült volt tálalva, egy drótkosárban fonatos kalács volt, egy fabödönbcn meg juhturó, mely éppen ellenlábasa a liptóinak; mivel sárgának, édeskésnek és zsirtizzadónak kell lennie. Ép elvitték az asztalról a báránypaprikást is és a szélcsendben még érzett egy-két pillanatig az édeskáposzta, mely köménymaggal főzve kitűnő illatot ad és a báránypaprikással ugy együtt szokott lenni, mint Numával a Pompilius. Az urak bátradőltek a széken és várták, hogy Schmalz ur töltsön, Schmalz ur ezt meg is tette szaporán, a hosszúorrú ember egyik pohárról a másik felé hajlott és egyre azt hangoztatta: . — Méltóztassanak, méltóztassanak, az urak az én vendégeim! (Folytatjuk.)

F

Ifj. Abráhyi Kornél. Öt hónappal ezelőtt — a millenáris amnestia sem érte őt — ifj. Ábrányi Kornél képviselő ur, a gavallér, a finom kezű, a jól táplált, az elkényeztetett Kornél kocsira ült és kihajtatott a lőportárdülői fogházhoz. A kocsi nélküle jött vissza. Ő egy számot kapott és ott maradt. Nem petitionált érte senki, nem antichambrirozott érte senki, becsületszavára kijelentette egy valakinek, ha tálczán hozzák is elébe a kegyelmet, visszautasítja. Meri nem azért irt ő könyvet a királyról, hogy borravalót kapjon érte. És töltött a fogházban öt keserves hónapot, hat hetet belőle dögleletes rabkoszton s midőn kiszabadult, mégsem volt mártir. Az ő ügyét nem tárgyalták a képviselőházban, a kormányra nem fogták,, hogy rásújtott az ellenzéki képviselőre. Pedig hát politikus volna Ábrányi Kornél is. Igen, ő is politikus. És öt hónap politikája nélküle csinálódott meg. Mi is történt ez alatt az öt hónap alatt? Nini, Bánffy még mindig miniszterelnök, a baloldal még mindig balra ül, a jobboldal jobbra. És a török-görög béke még mindig nincs megkötve és a kiegyezés szintén nincs. Vagy meg van már kötve ? Ejha, nem látszik meg a világon. Csak az Andrássy-uton vannak még különös, uj korongok az aszfaltba olvasztva: mi ez? Igen, a német császár járt itt, az ő tiszteletére lobogós árboczokat ültettek el s rávezettek izzólámpácskákat estére a kivilágításra. És a lámpák épen kapóra jöttek, hogy a tiz' szobor alkalmából szintén kigyuladjanak a király dicsőségére. Hm, hm. Szabad ezt neki valaminek tartani? Hiszen .Kornél, Kornél ez a fényben uszó szeptemberi éjszaka neked is világított és az a kivilágítás, az az utczán hömpölygő lelkesedés

a te elégtételed! Gondoltak erre azok-, akik annak idején talpnyaló hazaárulónak mondtak? Tehát mégis történt valami a politikában, de ezt ő nem mulasztotta el, ezt ő provideálta. Bennünket meglephetett a katonai nevelés reformja, a német császár tósztja, a magyar király szoborajándéka, valamint meg fog lepni a magyar udvartartás is, mely már nem messze késik az éji homályban, de Kornélt ez nem lepi meg. Nem mint a csillagász, aki pontosan beállítja teleskopját, tudván, hogy ebben meg ebben a harmadperczben az égnek melyik pontján fog áthaladni ez meg ez a csillag, nem ugy látta ő előre a következendőket. De látta mint bolondos poéta, aki a politikát nézi. S a bolond poéta is, mint az együgyű gyermek sokkal többször találja el az igazságot, mint a tudós bölcs és a bölcs aggastyán. A politikusok megcsinálják a maguk programmját, kifundálják, törvényekkel kibetonirozzák a maguk teóriáját. A poéta azonban az intuicziója után indul és az emberek szivébe lát. És az emberek szivéből várja, amit az emberek elméje hiába követel. Hát ez nem politika, mégis a politikában ő látott világosan. És Apponyiék huszonöt esztendő óta követelnek katonai akadémiát a saját politikájuktól s nem kapták meg. Ábrányi Kornél pedig megírta az ő király könyvét, mondván: fölösleges erről politikát csinálni, megkapják azt a királytól politika nélkül is! Éz is az öt hónapos íogság idejében történt. És ezalatt a rengeteg idő alatt, mely ide künn, a kényelmes szabadságban oly gyorsan telt el: Ábrányi Kornél begubózta magát. A költészet selyemszálaiból börtönt szőtt magának a börtönben — szines, lágy, drága, sugárzó börtönt. Mi történt vele, halandó nem tudja. Ugy mondják, unatkozott. Unalmában a fogoly vagy pókot idomit, vagy patkányt etet, vagy verseket farag. Legyen. Mai napság nem is illik máskép beszélni. De a gubó megnyílt és a politikus hernyóból ime himes szárnyú pille lett. Ámulva, örömmel látjuk. Ámulva, örömmel érzi ő is könnyebbnek, nemesebbnek magát. Uj ember lett belőle: a régi ember. Az, aki elindult csengő vizeket keresni és beletévedt a politika kulisszái közé. Ott is csobog, loccsan a bűvös hab, de csak hazug dekoráczióképen. A politika a haza tudománya! Ez harsogott feléje. Szegény poéta elhitte, a szegény poéták mindent hisznek, csak egyet nem: hogy van hazugság. És politizált. Az ideális Kornél, a kitűnő iró üzletember lett és politikus. Rossz üzletember, rossz politikus. Mert nem lehet egyben sem jó az, aki jóhiszemű. Aki komolyan veszi a jelszót, komolyan a barátait, komolyan az ellenségeit. Hát az ilyen ember mi másra lyukadhalna ki, mint a lőportárdűlői fogházba,- melyet minden valamire való komoly politikus elvei fentartásával ki tud kerülni, mint diák a szabóját! Mindezekből csak azt akarom nyilvánvalóvá tenni, hogy ifj. Ábrányi Kornél, mikor a fogházban az ő valódi mivolta tudatára ébredt, nem visszatért régi szerelméhez, a poézishez, mert poéta maradt ő mindig. Csak fölébredt egy rossz, igen rossz álomból. Nem kiábrándult a politikából, csak megismerte.- És megismerte, hogy mennyivel fölötte áll ennek a hitvány, hasznos foglalkozásnak a

703. művészet, ez a lenézett, sehol nem szubvenczionált, agyon dicsért és agyonütött lelkisugárzás. Hogy mennyire berozsdásodik a politikában a költő lelke, mivel a képességeit ott igénybe nem veheti, hiszen politikát csak középszerű ember csinál az eszével,'a zseni elintézi a ballábával, alvásközben. Renaissance volt neki ez a büntetés, áldja érte a jóságos istent és Czárán birót, a földmivelésügyi minisztérium telegrammjait és azt a szivarvágó gépet, mely revolver volt. És közénk lépett újból, egy ember, aki megtalálta önmagát, aki tovább keresi a csengő vizeket s noha ama kulisszák között is jár-kél, azok nem tévesztik többé meg. Mi pedig örülünk neki, mert ő a mi elégtételünk, író, akiből politikus lesz, van sok, nagy ilyenkor az örömünk, hogy mi is lehetünk politikusok. De politikus, aki iróvá lesz, kevés van. Ugy látszik, ebben az irányban nehezebb az avancement. — r.

SAISON. Maupassant. -

október 28.

Kedves Kiss, maga ismeri a tengert s látja, mint én, amint messze, messze, már ahol a föld gömbhajlása látszik, hólyagüveges zöld simaságban terül el egészen az égig. S látja, mint én, ahogy a hajónak elfödi testét, melynek csak az árboczai látszanak, kis fekete tövisekül a párázatok gyapja közepett. S nézi, mint én, tágra meredt, messzenéző szemmel, mely elé lassan ereszkedik le. az álomlátás köde, "mint a színpadon nyilt változások előtt a fátyolkárpit. Ah, a nehéz álmok, amikben az ember törpéket lát, amint egyre növekedve száguldanak, egyenesen bele az ábrázatába, s fekete pontokat, amint rengeteg barna gömbökké hizva gördülnek neki a homlokának. Én nem igy látom azt a hajót; hanem, mintha jég-lencsén keresztül nézném, a szinházi szemüveg nagyobbik szeme felől: verőfényes tiszta hidegségben, éles kicsinyítésben, csöndesen uszó, mélázó nyugodtságban. Kis játékhajó, mint amilyet a kis fiam kormányozgat spárgával a fürdőkádban; az orrán kis játékember, aki e kicsiségekhez képest mégis óriás; angol gyapjuruha van rajta,amely, mint fesléskor a bimbó levele, kétfelé zsugorodva pattan szét a domború mellen; könnyű kis sapkája az ujjai közt lóg, mig a szellő hiába próbálkozik sürü, tömött, de mégis puhaszálu szőke hajával. Gyönyörű férfi, harmonikus arcz, csak a szemöldöke közt van egy merőleges, mély, domború szélű bevágás. Rákóczy Ferenczet irta le igy Jósika Miklós, ezzel a bevágással. Ez az ember meg fog bolondulni, ez az ' ember meg fog halni. Azaz hogy már meg is halt. Szobrot is emeltek neki; egy bájos kis mellszobrot a Parc Monceau-ban'; s a képzeletem válogathat benne, a képei szerint képzelje-e el vagy a szobra szerint. De én mégis csak ugy látom, az ő magános yachtján, s igy fogom látni, amig élek. A képzeletem tengerén igy jár-kel, nesztelenül, némán,

'komoran, mint a bolygó hollandi. S voltaképpen minden holt költő ilyen bolygó hollandi, aki a holta után is tovább él, s hajótörés után is tovább vitorláz; évek múlhatnak, századok telhetnek, s a kereskedő, a kivándorló, a kéjutazó az ő modern hajóján egyszerre szembe találkozik a régi vitorlással, s nem tud előle kitérni. Jól épített hajó legyen, amely e zökkenésbe bele nem törik. A régi vitorlás pedig nesztelen siklik tovább . . . - Kedves barátom, maga most azt hiszi, hogy én is megbolondultam. Nem, csak visszagondolok süldő-lyánykoromra, s azok az ideges lázban töltött téli délutánok jutnak az eszembe, amiket valami kifogással a szobámba zárkózva, régi regények olvasásával töltöttem. Minden este más voltam, mikor a vacsorához ültünk: s ha ma elemzem magamat, nem egy különösségem előtt állok meg: jó napot, Spielhagen kisasszony; részemen a szerencse, madame Daudet! S most azon gondolkozom, micsoda asszonyok válnak azokból, akik lyánykorukban lopva a Maupassant novelláit olvassák. Ezek a novellák annyira vidámak, hogy az embernek beleszakad a szive. Egy irónál sem érzik ennyire, hogy a fehér homlokok, a ragyogó szemek, az ölelő károk és a csókos ajkak mögött fehér csontok vannak. Böcklinnek láttam egyszer egy magafestette képét, amelyen vidáman emeli a boros serleget, mig mögötte ott vigyorog a halál. Mindaketten mulatnak, csak a nézőjük borzad össze. A Monde Illustré-ben megláthatja a Parc-Monceaubéli mellszobornak a képét. Keresse ki, érdemes. A talapzat alján, chaise-longueos pózban fiatal asszony könyököl egy vánkoson, mult esztendei ruhában. Ugy tesz, mintha olvasna; a szobrász is azt akarta, hogy olvasson; de valójában unja a betűket, s a könyv fölött elnézve, ama bizonyos hidegen-meieg pillantásokat a sergeant-de ville-en próbálja; az egyetlen férfin, aki jelen van. Elnézem ezt a szobrot s elnézem ezt az asszonyt. A szobor szobornak gyönyörű; de édes istenem, hát érdemes volt, ezért ? Ne vegye tőlem rossz néven, azt- hiszem, természetes is, ba én nem rajongok azokért az úgynevezett édes asszonyokért. Maguk férfiak persze másképpen gondolkoznak, de én ugy gondolom, hogy ha férfi volnék, sem gondolkoznám másképpen. Igaz, hogy asszony csak azt tudja elhinni, hogy őbelé szerelmesek — de végre is tudok annyira objektív lenni, hogy megértem magukat, mikor egyforma keresztyéni irgalommal ölelnek a keblükre kaszirlyányt, szolgálót, uri asszonyt és orosz grófnét, mondván, hogy asszony — asszony. Másfelül azt is megértem, ha van férfi, aki csak selyem juponokba tűd szerelmes lenni, valencienne-csipkékbe és gótai-almanachokba. De ez a két hajlandóság hogy férhet meg egymás mellett, a- legegyetemesebb demokráczia a legexkluzivebb arisztokratasággal, a realizmus az idealizmussal ? Ebbe bele lehet bolondulni. Amint a példa mutatja is. Egy és ugyanazon a napon, sőt talán egy és ugyanabban az újságban olvastam egy tárczát, melyben egy poétánk keserűen emlegeti, mint kerüli minálunk az arisztokráczia az irókat, mig a franczia arisztokráczia magával egyrangunak tekinti a szellem munkásait; s olvastam egy visszaemlékezést, melyben Lucien Descaves 2*

704. ur emlékszik meg a Maupassant előkelő összeköttetéseiről. Általában véve nem szeretem a nagy emberek kis barátait; ezek a holtuk után állanak bosszút a nagy emberen, akinek egyénisége mindig eltörpítette őket, mig a barátsága mégis azt a kába hitet keltette bennük, hogy vannak ők is olyan legények, mint az a szerencse kegyeltje. Descaves ur is roppantul antipatikus előttem, mikor kiméletlenül fölfedi az utókor előtt, mily beteges vágyódással hajszolta Maupassant az előkelők társaságát. De félek, hogy ennek e kegyeletlen visszaemlékezőnek valóban igaza van; mert az a megjegyzése, hogy ezek az uraságok és asszonyságok csak kedvüket töltötték a világ egyik legnagyobb poétájával; mulattató bolondjuknak nézték, .aki előtt a lelkület ép olyan meztelenül tárhatják .ki, mint ahogy a muszka úrasszony pirulás nélkül fürdik a muzsikja előtt; s hogy e sivár lelkük mélyében a nagy embert épp ugy megvetették, mint a legparvenübb pénzes zsidót, aki hozzájuk dörgölődzik: azt roppant valószínűnek érzem, sokkal valóbbnak mint azt, hogy a franczia arisztokráczia magával egyrangunak nézi a szellem arisztokrácziáját. Az arisztokrácziának már a fogalmában benne van az elzárkózás s az egyeduralkodás; első csak az lehet, aki nem ismer el magával egyenrangut; mihelyest ilyesmit elismer, maga szállott le az ő magaslatáról. Az arisztokráczia pedig soha, sehol a világon nem hajlott öngyilkosságra. Ők szeretnek élni, mert nekik érdemes élni. Kedves barátom, maga most ellenem veti azokat az uri asszonyságokat, akik köztudomásu, mennyire, de mennyire barátságosak voltak Európának ez egyik legszebb és legférfiasabb embere iránt. Kedves barátom, ismeri azt a Maupassant-novellát, amelyikben két ilyen uri asszonyság forró nyári ebéd után becsip a chartreusetől, s ez alkoholos bizalmasságban az egyik édes angyal elmeséli a másiknak, az ő hat láb magas lakája menynyire szerelmes őbele? Micsoda mulatság egy ilyen édes angyalnak egy ilyen hat láb magas óriás! Micsoda humor van abban, mikor az asszonyka elmeséli, .mint zengette ő a lakája jelenlétében akadémikus általánosságban a tisztaság dicséretét; s ez a hosszú legény mint fürdött meg azóta mindennap a folyóban, s mint árasztott olyan pacsuli illatot, hogy az embernek belefájdult a feje, s a szobalányok s a pesztonkák mily hiába epekednek utána. S egy szép délután, mikor a szép asszony a szép lakájjal magában kocsikázott, hirtelen rosszul lett, á aléltságában a fűzőjét a szép lakájjal oldoztatta meg . . . Az asszonyka csönget s a novella végén az ajtóban áll a legény, némán reszketőn, mint egy szerelmes szobor. Ez Maupassant egyik legjobb, legpokolibb szarkazmusu novellája. Ilyen pokoli módon csak saját magukat lehet kikaczagni. Ezért nem szeretem én a Parc Monceau-beli emléket, ezt a szerelmes szobrot, lábánál a kőbe faragott léha szivtelenséggel. Ezért várom azt a szobrászt, aki agyagba tudja gyúrni a tengert, a hajót, a merengést és a tovasiklást. Vele csináltatnám meg a Maupassant szobrát, ugy ahogy én látom; habok fölött, hajó orrán, férfiasan, hatalmasan, szemében az élet álomképével, szemöldökei közt

a halál bélyegévél. A talapzatra Goethe sorait:

pedig

rávésetném a

Alles geben die Götter, die uneridlichen Ihren Lieblingen ganz. Alle Freuden, die unendlichen, Alle Leiden, die unendlichen ganz.

E szobrászi tervvel maradván a maga michel-angeleszk barátnője Emma.

INNEN-ONNAN. L e c h e r é s Wolf. Már politika ide, politika oda és ha a dualismust vágják is a fejemhez az aggódó honfiak — derék, kedves gyerekek ezek a Lecherek meg a Wolfok. Végre is tessék elgondolni, hogy a dualismusért, vagy akár a cseh nyelvrendeletért egyetlen ember sem cselekedett tizedrész anynyit, mint Lecher a kiegyezés és a nyelvrendelet ellen. Meggondolt, higgadt osztrák hazafinak lenni igen kényelmes dolog, ehhez a krakelerséghez, frivolsághoz, éretlenséghez s nem tudom micsodához, amit a német obstrukcziósok elkövetnek, kell kitartás, rettenthetetlenség és önfeláldozás Aztán végre is a siker szentesíti az eszközöket. A siker azt mutatja, hogy az osztrák parlamentben tizenkét órai beszéddel és huszonnégy órai bömböléssel mindent keresztül lehet vinni. Hát miért ne beszéljenek és bömböljenek, mikor máskép nem lehet czélt érni ? Igaz, az ő győzelmük nem kedvez a közösügyes politikának. De mi közük Lecheréknek a közösügyes politikához ? Az egyik miniszterünkről beszélik, hogy saját nyilatkozata szerint ha ő német volna, ő is obstruálna halálig. S ha miránk nőnének ugy az oláhok holmi nyelvrtndelettel, ugyan nem obstruálna még Krájcsik Ferencz is ? Csinálják meg a politikájukat azok, akikre tartozik, mi pedig legyünk igazságosak. Azt a babérkoszorút, amivel elvtársai Lechert kitüntették, meg is érdemelte és megérdemelte volna Wolf is, aki ugyancsak dörömbözött és skandalizált, de azt is annyi művészettel és kitartással, hogy csak az ő közreműködése mellett beszélhetett elvtársa tizenkét órán át, azaz Kárpátoktól Adriákig. *

*

•o Az a r á n y . Néhai Ráth Károly főpolgármester fizetése évi 8 0 0 0 forint volt, Márkus József polgármesteré 1 2 , 0 0 0 forint. Most, hogy Márkus Józsefből főpolgármester lett, a fizetését fölemeltéi 1 4 , 0 0 0 forintra. »Brávó, helyes! mondá az ezredes, és némi melegség vibrált hangjában*, hogy a Sipulusz szálló igéjét idézzem. De van ám egy kis • bökkenő is. Az uj polgármester, Haberhauer ur, teljes joggal elmélkedhetik igy: »A méltóságos ur és a nagyságos ur fizetésének aránya idestova egy századnegyed óta konszolidált dolog; tehát engemet, a nagyságos urat, a régi jusson évi 2 1 , 0 0 0 forint illet meg, mert a méltóságos 8 0 0 0 forint ugy aránylik a nagyságos 1 2 , 0 0 0 forinthoz, mint a méltóságos 1 4 , 0 0 0 a nagyságos 21,000-hez.« Az Uj főpolgármester viszont azt mondja : »Ha a polgármester 2 1 , 0 0 0 forintot kap, nekem 2 4 , 0 0 0 jár.« A polgármester m e g : »Ha ő méltóságának 2 4 , 0 0 0 forint az évi fizetése, az enyim 3 6 , 0 0 0 . « Talán tetszik sejteni, hogy ebben a kis párbeszédben fél óra múlva már milliók forognak, és igaza van mind a két beszélőnek; a milliókat azonban nem fizeti meg senki, ellenben a 1 4 , 0 0 0 és 1 2 , 0 0 0 forintot megfizetjük, bár egy csöpp reményünk sincsen, hogy a körutak aszfaltját ezentúl söpreni fogják, hogy ne is szóljak egyéb reményeinkről, amelyek, hálaistennek, szintén nincsenek, mert ha volnának, lóhalálában vágtatnánk Laufenauer professzorhoz, megvizsgáltatni magunkat; nem lappang-e bennünk egy kig idült tébtévképrögzőrj ?

705. •o P o é t á k a s ö t é t szobában. Hivő spiritista voltam. És a hitem nem rendült meg soha. Mert az igazi spiritista elmét a kézzel fogható ellentmondások nem ejtik zavarba. Ha csöndes éjszakákon dolgozószobámba behallatszott az ebédlőből a nagy óra ketyegése, azt mondtam magamban: »Bluntschli ketyeg.« Vagy miért ne ketyeghetne Bluntschli ? Miért kellene ép az órának ketyegnie? Bluntschli egyszerűen elhallgattatja az óra ketyegését; aztán ő ketyeg. Hogy miért cselekszi ezt a tudós lélek? Azon mi halandók ne töprenkedjünk, mert a mi dolgunk csak az, hogy higyünk. Egyszer Gabányinál voltunk, többen, fényes nappal. Hát nyílik az ajtó, és bejön I. Napóleon.. Pisze orra, szőke szakála volt, kék zubbony, sötétszürke nadrág rajta, a nyakában fekete bőr táska. Kivett belőle két levelet meg egy viaszkos vászon boritéku könyvet és azt mondta: »Két ajánlott, tessék aláirni.« És megnyálazta a tinta-czeruzát. Az avatatlanok persze mind azt vélték volna, hogy a jelenség közönséges m. kir. levélhordó. Mi azonban tudtuk, kivel van dolgunk; és Gabányi megilletődve nyújtott át a világverő császárnak tiz fillér borravalót. A Hock János czipőjét minden reggel Bossuet tisztítja. A vakok természetesen csak egy szobaleányt látnak Condom nagy püspökében, ki szónoktársa iránt való csodálatát ez alázatos szolgálatával fejezi ki. De mi tudjuk, amit tudunk. Igy beszéltem én tegnapig. Ma éjjel azonban már Bluntschli sem ketyegett. Mert azok a tisztelt lelkek csupa ostoba kópék, mióta Gabányinál megirták azokat a förtelmes rossz verseket Arany, Petőfi, Tompa és Vörösmarty nevében. Vagy ha csakugyan ők maguk irták, a nagy poéták: akkor a másvilág egy rengeteg Frim-féle intézet, ahol a legfényesebb elmék elbárgyulva sütik a makkot. Bolond, aki a világ sok hülyeségét odaátról is szaporítja. Nekem nem kell több spiritizmus. Agyon ütöm Bluntschlit, ha még egyszer ketyegni próbál. A sétáló forintomat pedig ma fölváltottam a trafikban. *

*

*

6 Ujabb csőrepedés. Azért Azért Azért Azért

kis lány, hogy epedjen, főcső, hogy repedjen, Lechner, hogy falazza, tanács, hogy halaszsza.

Azért Azért Azért Azért

város, hpgy szorítsa, beton, hogy borítsa, tót, hogy foldja, öltse, pénz, hogy kiki költse.

,

Azért mű, hogy készen álljon, Azért gép, hogy szuperáljon, Azért viz, hogy megeredjen — S azért főcső, hogy repedjen.

6 F e j e d e l m e k p e r p a t v a r a . Istenem, be rossz dolog királynak lenni. Czár pedig csak az legyen, akinek nincs e földön több keresni valója. Nem a fölfeszitett vasúti sinek és a nitroglyczerines bombák miatt, amelyek minden örömének megrontói, de mert a halálfélelemnél rettentőbb és kinzóbb félni — az élettől. Attól az élettől, amelyeit kis örömök és kis bánatok töltenek be, amelynek hétköznapjai is vannak, nem csupán ünnepei. A nyilvánosság, amely koronátlan halandók otthonát szentélynek hirdeti, legszívesebben akkor lesi meg a fejedelmet, ha lezárva napi programját »vissza vonul belső termeibe;* s pénzen vásárolt lakájpletykákkal árasztja el a világot. A Darmstadtban időző czár nem fogadta a badeni nagyherczeg látoga-' tását. Erről a visszautositott vizitről azonban kiderítette az európai prés, hogy politikai háttér helyett asszonyok perpatvara teszi pikánssá. Ha a kis-ugarasi szolgabiró kiüzeni a karádi jegyzőnek, hogy számára nincs idehaza, akkor Kis-Ugarason meg Karádon is azt mondják; asszony van a dologban. De a két

zsörtölődő úriember tovább is haragudhat egymásra. Nem igy a czár. Neki a népek milliói számára kell örülnie vagy haragudnia s házi perpatvarait a nyilvánosság előtt tartozik lebonyolítani. Az európai közvélemény elég kegyesen két egér utat hagyott a czárnak kibuvóul. Ha magánügy volt a visszautasított vizit oka, adjon politikai elégtételt a badeni nagyherczegnek, ha komoly államérdek, kezdje meg a diplomáczia a beavatkozást. A czár pedig csakugyan választott egy harmadik módust. Távozván Darmstadtból — kibékült haragosával. Egykét levélváltás elsimította a különös félreértést, amely miatt haragot tartani egyik félnek sem érdemes. A visszautasított vizit ezzel lekerül a napirendről. A czár pedig dühösködhetik azcn, hogy többé nem szabad dühösnek lennie. Az a kis neheztelés, az a csöpp harag, amelyet a nyilvánosság sietett szivéből kiirtani, jobban esett volna néki az uralkodás minden gyönyörénél. • De ő nem lehet ember, mert ő — a czár.

SZÍNHÁZ. A bucsu. Színmű 3 képben. Irta Szomory Dezső. A Nemzeti Szinház péntek esti bemutatója.

• Az ifjú gróf szereti Máriát, a tanitó árváját. A családja elszakítja kedvesétől, s Katalint adja hozzá nőül, áki az ő ártatlanságában mitsem sejt, csak később tudja meg, s amikor már késő, kinek a szivén át jutott ő az ő ifjú boldogságához. Mária klastromba vonul, Teréz nővérnek; a gróf megbetegszik, s halálos ágyán titkon régi szerelme után sóhajt. Katalin azt nem hallja, de az asszonyok finom ösztöne megsúgja neki, s elhivja Teréz nővért a haldokló ágyához. A gróf fölalél a régi kedves láttára s az utolsó lélekzete lángoló szerelmi vallomás. Akit az életben Máriától elraboltak, Teréz nővér a halálban igy ragadja vissza magához, Katalin kétszeresen özvegy marad: nemcsak az urát vesztette el, hanem a szerelme emlékét is. »Nyomorult!« kiáltja a rabló után, aki fehér köntösében, fekete fátyolában földöntúli mámorossággal, távozik ... Képzeljék el ezt a mesét a középkorba téve, talán angolul s talán éppen a Tennysoni idyllek csöndes, hömpölygő előadásában, amelyeknek szelid ötös jámbusai alatt annyi szenvedés és annyi indulat fér el. Ebben az épikus előadásban képzeljék el e váltakozó hangulatokat; ebben a finom kicsiszoltságban e különös ellentéteket; ezen a légies nyelven ezeket a szubtilitásokat; s e költői előadás egyformaságában képzeljék el: e váltakozások, ez ellentétek, ez események, ez elmélkedések s ez átmenetek mint olvadnak össze egy édes, langyos, mélabús harmóniába. Azt hiszem, ez az idill gyönyörű volna. De most képzeljék el mindezeket bárom képre osztva, melyek között lezördül a kárpit, s az ember redingoteokat lát, lakkczipőket és asszonyokat, akik hála istennek nem apáczák. Képzeljék el ezt az álomvilágot az alulról való világitás brutális élességében, s az álomembereket élő, földönjáró, kézzelfogható ábrázolásban. A jámbusok helyére prózát képzeljenek, mely a maga exaltált válogatottságában folyton azt kiáltja: mért nem vagyok én versben irva! S gondolják meg, hogy ez eseményeket és reflexiókat, e dialektikus vitákat s ez érzelmes elmerüléseket nem egy ember olvassa a lecture csöndes figyelmével, hanem egypár száz ember egyszerre hallgatja, a százfejű sokaság ideges türelmetlenségével. Ha mindezt elképzelték, elképzelték egyúttal a mai este históriáját is. Az ilyen gyengéd sujet-nek kemény forma a dráma, s ha ebben tán tévednék, abban semmi esetre sem

706. tévedek, hogy a mi szinházi közönségünk még mindig nem barátkozott meg az úgynevezett belső cselekményekke!. A gyönyörűségének útját állja a fáradság. Mindazonáltal senki nem vonhatta ki magát a kis darab költői ötletének és szenvedélyes ékesszólásának hatalma alól, mindenki méltatta a haladást, melylyel a távol idegenben élő szerző az első darabjától e második magaslatára emelkedett. Jászai Mari, Török Irma és Császár Imre gyönyörűen szavalták el a Szomory lázas mondatait. A közönség mindvégig érdeklődött a darab iránt. Az újdonság után a Meilhac Attachéját adták uj betanulással; a főszerepekben frissen és kellemetesen. Pp.

IRODALOM. N e g y v e n n y o l e z . A nagy napok félszázados jubileuma lesz a jövő esztendőben. Ünneppel fogja megülni az egész ország, ki magát a forradalmat, ki a negyvennyolczas eszmék megvalósulását. Márczius tizenötödikétől — Világosig annyiféle magasztosán szép és gyászosan sötét esemény követte egymást, hogy megtalálja a szabadságharczban a leglojálisabb alattvaló is azt, amit ünnepelni szabad, a republikánus pedig, amit ünnepelni kell. A múltra borított fátyol szabadon hagyja a sajtószabadságot, a jobbágyság felszabadítását s a többi kivívott negyvennyolczas eszmét;' ugy hogy az ünnep, ha ki is fogják felejteni belőle a legnagyobb dolgokat, formailag mégis a szabadságharcz jubileuma lesz. A tervek és ötletek sorából, amelyek a nevezetes évforduló megünneplésére vonatkoznak, kiválik a Feszty Árpádé. A nagystilü művész hazafias körlevelében impozáns diszmenetet ajánl nagy tömeggel a nagy tömegnek ; Petőfi alakja vezetné a népek sokaságát végig a fővároson, meg-megállva a históriában emlékezetes helyeken. A piktorok közül kétségkívül Feszty érti legjobban az ilyen nagyszabású menet rendezését, van hozzá biztos fantaziája, meg nem szűnő lelkesedése s a látványosságnak tartalmat adó művészi izlése. Bár a vázlat első pillanatra teatrálikusnak tetszik, a jubiláris napok hangulata bizonyára megadja komoly ünnepiességét. — A jubileumnak sorban és érdemben is első irodalmi emléké az a vállalat, amely Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor szerkesztésében ezen a héten indult meg. A füzetenként megjelenő munka, amelynek teljes czime: Negyvennyolez, a magyar szabadságharcz 1S4S—49 ben, mozaikszerűen, de azért összefüggő ttíijességeben állítja elénk a forradalmi idők nagy eseményeit és kis epizódjait, amelyek a historikus szemében egyformán jelentősek. Megelevenednek a negyvennyolczas esztendők regeszerü alakjai szóban és képben; féltve őrzött ereklyetárakból előkerülnek azok a beszédes tanuk, akiket eddig a hiperlojalitás elhallgattatott, hogy most igazságot tegyenek — a halottakért. Hogy írók és nem historikusok állnak a vállalat élén csak annyit jelent, hogy a forradalomra vonatkozó rengeteg adathalmaz irodalmi formába illeszkedik belé. Nem készült a történelemből regény, hanem a regényíró tollával van megírva a történelem. Aki a Révai Testvérek kiadásában megjelenő sok szeretettel készült, nagy gonddal és Ízléssel kiállított uj vállalat első füzetét kézhez kapja, alá fogja irni a mi dicséretünket. Remekül reprodukált arczképek, jobbára egykorú művészi képek — a csataképtől a karrikaturáig — főúri családok, udvari könyvtárak eddig ismeretlen ereklyéinek másolatai élénkítik már az első füzet szövegét, amelynek megirásában a három. szerkesztőt egy egész gárda iró, poéta és historikus támogatja. Részt vesznek a munkában a festők is, de dolgozótársa a szerkesztőségnek maga a közönség, amely már eddig is több értékes adattal gazdagította a vállalatot. Annak a nagyközönségnek készül e könyv, amely legméltóbban akkor ünnepli meg a nagy. időket,, ha .— megismeri. • ..

Divat. A közeledő téli szezon legkellemesebb meglepetése az őszi verőfény, amely hölgyeinknek megengedi, hogy födetlen őszi toilettejeikben még egy darabig az utczán is pompázhassanak. A napfény is gyönyörűséget talál rajtuk; délfelé kibukkan a ködpárák mögül s érvényre juttatja a szinek pazarságát és a díszítések harmonikus hatását. A divat fáradhatatlan ujdonsággyártó. Diem perdidi — mondja arra a napra, amelyen nem födözte fel a szövetnek, a csipkének, a szalagnak, a virágdísznek valami ujabb kombináczióját. Meglepetésekben pedig kivált az -idén rendkívül gazdag. Nem győzi csodálni az uj divat eredetiségét az előkelő hölgyvilág, amely Monaszterly és Kuzmik Utódai divattermét napnap ulán ellepi. Az uj divatnak sajátsága a magas nyakdisz. Mig ezelőtt csak hátul voltak magasak a gallérok, most az egész nyakat körülfogja a disz, mely elől gyakran nagy csokorban végződik. E genreban láttunk Monaszterly és Kuzmik U t ó d a i n á l egy gyönyörű minta ruhát Paquin divatházából, amely Doucet és Worth mellett Párisban most a legünnepeltebb. Az emiitett ruha sévres kék posztóból van készitve; a derék hátul testhez álló, elől nyitott kis fehér satin duchesse kihajtásokkal, alatta fehér mousseline de soie chemisette, továbbá fehér és kék atlasz szalagokból összefont mellényke; a derékon posztó öv van oldalt két nagy arany gombbal összetartva. Az ujjak felül mérsékelt bőségűek és több sor passepoil-lal vannak diszitve, a könyökön alul szűkek és épp oly szalagokból font manchettekben végződnek, mint a miből a mellényke készült; a gallér magas és felállítható, a nyak körül mousseline de soie disz van. E ruha fődisze azonban egy nagy fehér selyem bársony csokor, amelyre brüssell csipke van applikálva. A ruha alja rézsut vágott szövet, bandeaukkal diszitve. E ruha nem csak szabásra, de szinre nézve is a legújabb divat remeke. Divatos szin még az úgynevezett bengale, amely átmenet az ibolyakékből a heliotropra. Van ebben a színben is- egy mintaruha Paquin divatházából ; a nyak. körül kereken kivágva, és betéttel fehér coulissé szövetből, amely szintén egyik újdonsága a szezonnak és nem más, mint liberty selyem, amely selyem fonállal össze van húzva, ugy hogy az egész szövet redőzött. Ezt a coulissé szövetet használják ujjaknak is eltérő szinü derekakhoz. Két másik újdonsága a szezonnak: a pann és a pante amelyek bár rokon a hangzásuk egymástól külömböző szöveteket jeleznek. A pann diszitő kelme övekhez, nyakhoz és draperirozáshoz való; egy neme a peluchenek, oly fénynyel mint a satin duchesse és oly vékony és simulékony, mint a creppe de chine. Ellenben pant alatt a legújabb ruháknak való selyem kelméket értjük; az ilyen ruha 12, 1 1 0 cm hosszúságú glacé selyem lapból áll, amelyekbe sorban fokozatosan kisebbedő karikák vannak beszőve. Láttuk ezt Monaszterly é s Kuzmik Utódainál kék-fekete, lilla-fekete, zöld-fekete és bordeau-fekete glacé noblesse alapon fekete atlasz boull-okkal beszőve. Igen jellemző az idei divatra, hogy kemény, suhogó selymet használ; ugy a juponokra, mint felső ruhákra a frou-frou ismét divat lett. Meglepetés a divatkeimében az úgynevezett travers is, amely a szövet egyik szélétől a másikig húzódó sávokkal van beszőve. Gyönyörű szép e travers világos szinü selyemben estélyi ruhákra, különösen a voque selymeknél, ahol a sávok nem egyenesek, hanem hullámzók és az alapszínből mintegy kidomborodnak. Kiváló szép a »moire-rénaissance,« továba a »moirevelour« pompás uj színekben, nevezetesen: lilában a »dahlia,« »chrysanthéme« és »parme;« vörösben a »glaierul,« »toreador« és »malmaison,« kékben a »bleu de Roi,« »france,« »ciel« és »turquoise,« zöldben a »siréne,« »esperance« és a »printemps« árnyalások. De a legszebb selyem, az újdonságok királya a. fleur de velaur, a bársonyhoz hasonló, tükörfényii reczés moire

707 kelme, amely roppant puha. Monaszterly és K u z m i k Utódai ebből a szövetből egy geniálisan rendezett ruhát készítettek »siréne«- zöld szinben. E ruha a nyak körül ki van vágva, fehér duchesse betéttel, amelyre csipke van applikálva, a kivágást czoboly prém fogja körül. A derék a bal oldal felé össze van húzva s ott keskeny fodrozatban végződik, mely alól csipke bodrozat tódul elő; a baloldalon ibolyaszin és rozsaszin bársony szalagból csokor van kötve; az őv zöld szalag. Az alj tabliervel van ékítve, a szélein brüsszeli applicatióval. Van ugyanott egy princesse ruha is, amely a baloldalon nagy arany gombokkal záródik, a derék jobb oldalán brüsseli applicátióval diszitett draperie-vel; a ruha alja elöl écharpot képez, fekete selyem rojtokkal nehezitve. Gyönyörű, szépek a felöltők e ruhákhoz bársonyból vagy velours du nordból, hátul testhez állók, elöl bővek, és passementerie applicatióval, himzéssel és jas-vel vannak diszitve. Az összes uj szövetekből és selymekből Monaszterly és K u z m i k Utódai bérmentve küldenek mintákat a vidékre is.

HETI

POSTA.

Roland. "Köhögés és szerelem« czimű lirai szomorúsága bennünket is nagyon lehangolt. Ha legalább jól köhögne ! A. L. Féltékenyen. Az utolsó előtti strófáért kár. Épp az van meg benne, ami a többiből hiányzik. H. L. Az öreg ur dala. Nagyon is rapszodikus. Fogja meg sőrényér.él a Pegazust, akkor talán nem veti ki nyergéből. Győr. Ha azt méltóztatnék kideríteni, hogy Hűmmel óbester elesett, az érdekes lenne és pillanatig sem haboznánk kiadni becses kéziratát, de mikor ugyanazt ismétli, amit A Hét mondott.' hogy t. i. nem esett el Hűmmel óbester és mégis hallottként szerepel az oszlopon, az — pardon a nyilt szóért I — egyeszerűen unalmas és annak a reproductiójára nem vállalkozhatunk. Nem közölhetők. Hogyha . . . — Ketten voltak. — Nincs mit sirassak. — Vadregényes bérezés tájról. — Tudom . . . — Dalolok.

A Magyar

Folyam- és Tengerhajózási

részvény-

t á r s a s á g közhirré teszi, hogy az előrehaladott őszi idényre való tekintettel f. évi október 31-ével megszünteti a Mitrovicza és Bosna Rácsa közötti rendes járatokat, továbbra is fentartván a Sabácz-mitroviczai járatokat azzal a módosítással, hogy a gőzös f. évi november 1-étől kezdve Sabáczról reggeli 5 óra helyett csak reggel 7 órakor indul. Bosna-Rácsa állomás tehát erre az időre ugy a személy mint az áruforgalomra nézve e hónap 31-ével végképen megszűnik. Menetrend. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részv. Társ. igazgatósága közhirré teszi, hogy a Baja-Apatini járatok f. é. október 27-től kezdve a következő menetrend szerint fognak történni és pedig: Első menet október 27.

Lefelé : Baja Szekcső .. , , Mohács Kis-Kőszeg (Battma) Bezdán* Vörösmart B.-Monostorszeg Apatin Felfelé : Apatin ,. ... B.-Monostorszeg Vörösmart Kis-Kőszeg (Battma) Bezdán' „. , , Mohács

ind. » érk.

7'00 7 50 8 30 ind 9 00 » 10'20 » 10'40 » 11 "10 érk. 12'00

reg. » »

Uj osztálysorsjátáték. A kis lottó megszűnt és a nagy magy. kir. szab. osztálysorsjaték által helyettesittetik. Más államokban már léteznek ilyenek, csak Magyarországon hiányzott ilyen szolid és dus esélyű lotto. Körülbelül 5 hónap alatt 6 osztályban 100.000 sorsjegy 50.000 nyereménynyel huzatik és e sorsolásra fordított tőke 13,60.000 korona, melyből a legmagasabb nyeremény legszerencsésebb esetben 1,000.000 korona. Minden érdeklődőt figyelmeztetünk Török A. és Tsa főelárusitó czég mai hirdetésére. Felhívjuk olvasoink figyelmét a Zoltán féle csukamájolaj lapunk mai számában közölt hirdetésére. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS. Helyettes szerkesztő: MAKAI EMIL.

Foulárd-selymet 60 krtól 3 frt 35 krig méterenként — japáni, chinai, s. a t. a legújabb mintázattal és színekben, u. m. fekete, fehér és szines Henneberg selymet 45 krtól 14 frt 65 kr. méterenként sima, csikós, koczkázott, mintázott, dumaszolt z. a. t. (mintegy 240 különböző minőségben, 2000 szin és mintásattal s. a. t.) a megrendelt árukat postabér és vámmentesen, házhoz szállítva, valamint mintákat postafordultával küldenek H e n n e b e r g G . (cs. és kir. udvari szállító) s e l y e m g y á r a i Z ü r i c h b e n . Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelező lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 2

legjobb asztali- ós üditő ital, kitűnő hatásúnak

bizonyult köhögésnél, j m j

gégebajoknál, gyomor- és hólyaghurutnál.

MATTONI HENRIK,

Karlsbad és Bndapest.

(zjajjDjsiiiLisja^

=

Óvjuk lábainkat a nedvesség, óvjuk lábainkat a

hideg ellen. A legtöbb bajnak a for-

» » » » dél.

ind. 12"30 d. u. » 1'45 » » 2.30 » » 2"50 » érk. 4.05 » , .... ind. 4'40 » Szekcső ... » 5'30 » Baja érk. 6'50 » * A gőzös kedd kivételével naponként közlekedik.

rása a gondozatlan l á b .

Béleltessük czipőinket HÓGYES dr. korstakos találmányával, r.z

Asbest-talpbetéttel. Szállítja:

Az első magyar Asbestáru-gyár. BUDAPEST, VI., Sziv-utcza 18. szám. Ár felnőtteknek tuczatonként 12 frt, páronkint 1'20 frt. Ár gyermekeknek tuczatonként 6 frt, páronként 60 kr. ^'sra'Sfssra'a'aiaBrsrarai'aia'aiBfSi'Sfei'SfaiBMa)

SÍK

sjj|

708

L E S S N E R

D . áruháza.

BÉCS, TI,, Mariahilferstrasse 81—83 sz, Souterrein, földszint, félemelet, első emelet, Újdonságok az őszi idényre! Divatszövetek Foulé-szövet, duplaszéles Noveauté fa9onné, duplaszéles Crépe-Kammgarn, » Kammgarn-facjonné Schottisch divatszövet, ... Noveauté Relief Schottisch Cheviot-Nouveauté Legújabb angol divatszövet Eredeti angol Angol divat-ujdonság Franczia női posztó Cheviot-Kammgarn Nouveauté

méterje » » 115 cm. széles » 117 > » 115 » » » 115 » » » 115 » » • 120 » » » 120 » » » 120 » » » 120 » » »

1 —-45 - 5 8 — 65 — 85 -85 t.to i-35 1.20

I.40 1.50 1.56 I.80

osztálya

Legújabb schottisch női posztó Matelassé de laine Haute Nouveauté Britisch Kammgarn Schottisch Relief-Crépon Haute Nouveauté Ottoman Exceptionell divatujdonság Női posztó legjobb minőség Kammgarn francais Thibet posztó (Haute noveauté) Haute Nouveauté Plissé

Selyemszövetek

1.90 2.05 2.30 1-95

... 120 c n. széles méterje f 120 » » 120 » » 120 » » 120 • 120 » 120 » » 120 » » 120 » » ...120 • » 120 » »

2'35

2.50 2.20 2-75 2-75 3-5° 4 3°

osztálya

A parti

újdonságok minden képzelhető fajtában, méterje 60, 95 kr. frt 1.15 (gyönyörű újdonság Sicilienne-alapon frt 1.20, 1.25, 1.45, 1.60, 1 75, 2.50, 2.80. 3.10, 3.30, 3.40, 4, — 4 90, 5.10 leguj ibb divat legjobb minőség). Fekete, legújabb tiszta selyembrocat (legszebb minták) méterje 95 kr., frt 1.60, 1.70, 1.75, 2.10 2.20 (legj >bb, legszebb minőségek). Legújabb, schottisch selyembársony méterje frt 1 45 Legújabb blousokra. » > patentbársony méterje frt 1.15, legújabb blousokra. Selyemplüss minden színben, méterje frt 1 — 1.35, legújabb blousokra. Ruhabársony » » > 4 6 , 56, 80, g8, kr., frt 1.20, 1.45, 2.30.

.50.

B a r c h e n t és flanelcotton osztálya Legújabb, legszebb Flanellcotton I-a Flanellcotton Nordpolflanell Himalayaflanellcotton Islandi Velour-flanell Franczia flanell dessiné Veloutine-flanell

minták

... ... t

legjobb

minőségek ! méterje 18 kr. » 25 » • 26 » » 30 » » 38, 40 » » 45 » » 52 >

Nansen Double-flanell .. méterje Ruha barchent 3° 35 Eskimo flanell. Flanellette dessiné Lawn Tennis flanell Franczia divat barchent 40 4 5 Crépé ruha barchent > Legkülönbözőbb finom ruha barchentek mét. 40, 45, 48, 50, 52,

Újonnan berendezett különleges S Z Ö n y e C J

Ó S f ü g g ö n y

55 44 40 29 24

kr. » » » »

52

•

27 55 »

osztály.

Bátorkodom a n. é. közönséget a különösen gazdag és képzelhető legnagyobb választékra — a fönt elősorolt ú j d o n s á g o k b a n — különösen figyelmeztetni és telepem megtekintésére tisztelittel meghivni. Kiváló tisztelettel — r C C M P T l L / r ! / o o l \ r / K L ) .

Vidékre nagy képes divatlapok és különlegességi árjegyzékek, szőnyegek és függönyökről, kívánatra ingyen és bérmentve küldetnek.

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN-FÉLE Feszty-társaság körkép palotájában városliget )) Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem" C O G N A C óriási körkép. MINDENÜTT

KAPHATÓ

Lálhuló reggeli » órától esti 6 óráig, este villanyvilágításnál.

l ^ " Belépő d i j 50 kr. Gyermekjegy és katonajegy őrmestertől lefelé 110 kr.

A Zoltán-féle

Egy üveg ára \ frt.

c s u k a m á j olaj használatban a legjobb, mert sem kellemetlen szaga, sem rossz ize nincsen, s ugy a gyermekek, mint a felnőttek szivesen veszik be. Főraktár:

ZOLTÁN

BÉLA

gyógyszertára, Budapest, V.,

Széchenyi-tér és Nagykorona utcza

Budapest, 1897. Nyomatott az »A t h e n a e u m« irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

sarok.

Az előfizetési d í j „ A I I É T " postautalványán is k ü l d h e t ő .

1848

A Magyar Szabadságharcz Nagy Története

x o H

EH

co H fü

M o c

<1

>G 4) ai N O w •• g •< l-f « •» c - ••3 -» ca E 32 O :3 ÖO 9 • P Z a | s M .2 CS

P

P «

ezerkétszáz képben.

M

Szerkesztik: Jókai —

=

Megjelenik:

<1

Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor. 30 nagy albumszerü füzetben. ===—

P U E*

n •o

„A H É T " előfizetői nálunk rendelhetik meg az egész munkát, amelyet 6—6 füzetenként lesz legczélszerübb kifizetni.

A 6 füzet 1 frt 80 kr. — Mind a harmincz füzet 9 frt. Elő lehet fizetni „A H É T " utalványán is. Minden hónapban legalább két füzet jelenik meg, ugy hogy a szabadságharca jubileumára

1848 nagy képes története teljes lesz.

g. s

— ci -0 mm 0 3*1

Az egész gyönyörű díszmunkának, mind a harmincz füzetnek ára 9 frt, $t> T3 <1

tí *


-

r- & 03

13 í E -o a C u js 3 a ca 0 p £ •g a s cn u » S <1 Pí tű - _ M « « C 4> M E ö * N Z1) OOO MtON I.' u a -o •S, c (gi-mf-® c C M c 2 ^ «o P « * • N aa w ~ £ N~ EH !í! u . 35© £ - s s 05 2 ÉH O - 4, 3 c- O ^ P bű -w | g.co w aj < S i2 £ <1 p bű o

o

co o.

1848 első füzete már megjelent több mint 50 képpel és „A H É T " kiadóhivatala nyomban megküldi minden megrendelőnek.

D E C K E R T ÉS H O M O L K A

Wasmuth-

távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási-berendezök,

féle

Gyár és iroda ; PTTTA A D T T Q T U W VI., Izabella-u. 88. D U U A r t O t m V

Raktár : V . , Dorottya-u. 8.

a m. kir. államvasutak és a magyar állam szállítói,

a hangosan beszélő grafit mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonosai. — Készit: telefonberendezéseket közp o n t t a l v a g y k ö r k a p c s o l á s s a l , elvállalja régi berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , továbbá: villámhárítókat, házi sürgönyöket, tűz- és vizjelző-berendezéseket stb.

Villamvilágitást legszakszerűbb kivitelben, áron végez.

jutányos

Á r j e g y z é k , költségvetések és a j á n l a t o k i n g y e n és bérmentve.

Hol keressük $

tyukszcmgyürü

arczport?

az

órában

táblák

Miiller J. LEgy óra ára 60 kr., vidékre 80 kr. előzetes beküldése mellett bérmentve. Főraktár:

TÖRÖK

JÓZSEF

gyógyszertára Király-utcza 12. sz. I.

(egy évfolyam 2 kötet) k ö t e t e n k i n t 1 f r t 30 k r . előleges beküldése után portomentesen kaphatók.

CALDERONI és TÁRSA Váczi-u. 30.

BUDAPEST.

Kis hid-u.

Színházi látcsövek alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban,kitűnő üvegekkel, bőrtokban vagy elegáns peluche zacskóban. \ői látcsövek fogantyúval. Legujabn Zeuss-féle távcsövek. Tábori, vadász- és verseny-Iátesövek legújabb átalakítással á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orr csiptetők és szemüvegek arany, ezüst, teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. Terem- és ablak-hőmérők díszes kivitelben. Rajzeszközök. Fényképészeti készülékek stb. dusz választékban.

Árjegyzékek

kívánatra

bérmentve

Kérjük a

háromszor 24 óra alatt meggyógyít minden

„A HET" eddig megjelent összes köteteihez

^eköfési

•jaapiugaq a.iaunz.) V" «A|zsi!S«.i ti.idi!|»za|a.iai sa uiüpjii 'ju.ii -y|t; |odB|p|a|iua.i uaza

küldetnek.

féle

Blaha-Serail-Pouder-t. Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arczporát, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arczpor között a legjobb: kiváló szakemberek állal megvizsgálva, vegyileg tisztának és teljesen ártalmatlannak találtatott. Mint pipereszer nélkülözhetlen, az arczbőrnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pirt kölcsönzi. Egy d o b o z 6 0 kr., n a g y o b b I frt.

Créme

Pompadour,

ez azon szer, melylyel a hires P o m p a d o u r asszony csodás szépségét megőrizhette a n é l k ü l , hogy az egészségére ártalmas lett v o l n a . A »Créme P o m p a d o u r . az arcz és kéz bedorzsölésére használtatik reggel és este, azután .serail pouderrel- lesz behintve.

Kapható

MÜLLER J. L.

császári

ós

királyi

udvari

illatszer- és pipereszappan g y á r i

Egy tégely 1 frt 60 kr.

szállító raktára

Bndapest, IY., Koronaherczeg-ntcza 2. sz. alatt. Nagy raktár rendkivül jó minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. Utánzásoktól

óvatik.

j^J

Háztartáshoz

elsőrendű

porosz

darab-, k o c z k a

J^l v. diószén

ólomzárolt zsákokban, nettó 50 kg. szé.itartaiommal költségmentesen | j B házhoz szállítva lehordással 8 3 k r . ! 21 • Nyilt fuvarokban, költségmenUszn házhoz szállitva, lehordással 78 k r . | S J7 Buda bármely kerületébe szállitva 50 kg kint 1 krral drágább. Elsőrendű budapesti légszeszgyári pirszén (coaks) a légszeszgyár ered;ti árai mellett.

GUTMANN

TESTVÉREK

kőszénbányáik. Központi iroda: Fiók megrendelési KIELHAUSER

H.

irodák:

folyékony

Glycerin-Créme ártalmatlan anyagokból készült sikerült vegyülék, mely nemcsak a bőrt finomítja, hanem tényleg az ifju üdeséget eleveniti és azt állandóan fentartja. Legjobb óvszer levegő, szél és napsütés ellen, eltávolít napfoltot, szeplőt, májfoltot és minden más bőrtisztátlanságot.

Glycerin-Créme-Szappan kiváló enyhe, bársonyszerű bőrt idéz elő. A GlycerinCréme használatánál ajánlható a

Párisi Hölgypuder a legártalmatlanabb púder, a bőrt szép fehér szinre változtatja és azt simán és szárazon tartja.

Hamisított párisi hölgypudertöl és Glycerin-Crémetől óvakodjanak; csak i az a valódi, melyen a czimképett, valaraMtk* mint a leíráson a mellékelt védjegy van.

Raktár minden gyógyszertárban és illatszer-üzletben. magyarországi f ó r a k l á r : TÖKÜK J Ó Z S E F gyógyszertára

JVférleg-utcza

szári}.

Minden egyes zsákokban szállított szénnel megrakott kocsit ellenőr kísér, aki a szénnek pontos leszállítására ügyet; mindazonáltal ajánljuk a n.é. közönség közül mindazoknak akik a szenet zsákokban hozatják, hogy háztartásukban a szén súlya ellenőrzése czéljaból 30 kg. mérőképességű tizedes mérleget tartsanak.

Telefan utján történi) m3grend3Íés3knél kérjük czégünkra, valamint a telefonszámra, 637. szám ügyelni.

M. kir. államvasutak.

**********************************

**

ERDÉLYI

A m. kir. államvasutak igaz- * gatóságától nyert értesítés szerint f. évi november hó 1-től kezdve a budapest—miskolczi cs. és kir. udvari fényképész vonalon közlekedő 401. és 402. sz. gyorsvonatok Mezőkövesd tudatja, hogy állomáson feltételesen megállanak. Kossuth Lajos- és Ujvilág-utcza sarkáu levő A Budapestről reggel 7 óra 20 perozkor induló 402. számú -a- U J MŰTERMÉT megnyitotta. gyorsvonat d. e. 10 óra 16 perczkor, a Budapestre este 9 óra 55 perczkor érkező 401-sz. B e j á r a t : U j v i l á g - u t c z a 2 . sz. gyorsvonat pedig este 6 óra 54 perczkor indul Mező-KöTELEFON. LIFT. vesdről, Budapest, 1897. okt. 23. Az igazgatóság.

Budapest, Király-utcza 12. sz.

kerület,

IV., Ferencziek hazára. VI., Teréz-körut 6. szám. VI., Nyugati pályaudvar, szén-udvar, Podmaniczky-utcza. VIII., József körút 44. szám. IX. Vámház-körut, központi vásárcsarnok, főbejáratnál balra.

Magyar királyi szab. ^

Fiók-műterem : V., Erzsébet-tér 18.

m

5

nagy osztálysorsjáték.

A nyereményesélyek ennél a kis lottót pótló osztálysorsjátéknál oly nagyok, hogy joggal lehet mondani

Magyarországon

ily szolid és sok esélyt nyújtó sorsjáték mostanáig hiányzott.

A főnyeremény legjobb esetben:

w E g y millió korona.

A főnyeremény legjobb esetben.

(1,000.000 korona.) K ü l ö n

felsorolt

1 jutalom a 1 nyeremény » 1 » 2 » > 1 » » 1 1 » »' 2 » » 1 » . » r> i 7 » » 8 81 67 » 8 432 703 1288 ÍM> » 31700 8900 » » 4900 » » 50 > 8900 • » 2900

n y e r e m é n }

r

600,000 koronával 400,000 200,001) » 100,000 90,000 80.000 70,000 60,000 40,000 30,000 25,000 20,000 15,000 10,000 5,000 8,000 2,000 1,000 500 » 300 » 200 170 130 100 so 40

e k :

100.000 sorsjegy között 50.000 sorsjegy, tehát a fele nyer s ez alkalommal van szerencsénk figyelmeztetni, hogy az 5-ik és hatodik osztálynál (főhuzások) a szerencsekerékben lévő 84.000 sorsjegyből 84.000 sorsjegy nyereménynyel huzatik ki. A LEGKISEBB NYEREMÉNY 200 K O R O N A , mig a legnagyobb — legjobb esetben:

i

1,000.000

koronát

tesz ki.

50.000 n y e r e m é n y és j u t a l o m 13,160.000 k o r o n a é r t é k b e n m e l y e k 6 o s z t á l y b a n s o r s o l t a t n a k ki.

A sorsjáték a m. kir. kormány felügyelete alatt áll s minden húzás hivatalosan felülvizsgáltatik. Az első osztály

hetétje, hivatalos lerv s z e r i n t :

Egy egész sorsjegy 6.— frt egy fél » 3. — »

egy negyed sorsjegy 1.50 egy nyolezad » —.75

Megrendeléseket elfogadunk. Vidéki megbizások utánvét vagy a pénz el ileges beküldése mellett gyorsan, legkésőbb f. évi november hó 11 —12 ig (húzás idő) eszközöltetnek.

T O R O K A. és T A R S A

m. k i r . osztálysorsjegyi4ték

fóelárusltól.

Budapest, V. ker., Váczi-körut 4. szám. Deák-térről a második

Budapest, 1897. N y o m a t o t t a z " A t h e n a e u m *

i r o d a l m i és n y o m d a i r. társ. betűivel.

ház.