XII. évfolyam 10. szám
A Debreceni Baptista Gyülekezet havilapja
2003. október
Mécses “Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva” Lukács 12:35
EGYEDÜL
VAGY
MAGÁNYOSAN?
"Tudod, én sokat vagyok egyedül, de soha nem vagyok magányos." - mondta egyszer egy ismerõsöm. Eszembe jutott ifjúságomnak az az idõszaka, amikor szinte soha nem voltam egyedül, de gyakran éreztem magam szörnyen magányosnak, magamra maradtnak. Ilyen nagy különbség lenne a két fogalom között? Igen! A kettõ sokszor független egymástól. Az egyedülléttel sokan küzdenek. Fõleg idõsek, betegek, akik esetleg helyhez - betegágyhoz - kötöttek is, és - ha van is közelükben segítség - sokat vannak egyedül. Talán van valaki a környezetükben, de õ is végzi a maga dolgát, s csak szükség esetén jön oda, vagy ha kicsit pihen munka közben, de többnyire a lakás más részében tartózkodik. Az ilyen egyedül lévõ válhat magányossá is, de lehet, hogy annyira el tudja magát foglalni - esetleg munkával -, hogy az egyedüllét még hasznos is neki. Az sem magányos, aki - ha nem is dolgozik - az Úrral osztja meg idejét, és soha nem érzi, hogy magára maradt. Lehet, hogy emberileg keveset foglalkoznak vele, de az Úr mindig jelen van az életében, s az ilyen mélyen hívõ ember nem magányos! A legjobb társasága van, mégpedig maga az Úr! Más a helyzet a hitetlenekkel. Amikor ifjúkoromban - egyszer különösen érezhetõen - rám tört (éppen egy házibulizó nagy társaságban) a rettentõ magány, kimentem a lépcsõházba, s azt éreztem, hogy nagy-nagy keserûség szakadt rám. Felsóhajtottam: "Istenem, de egyedül vagyok!" Akkor nem tudtam, mi is hiányzik igazán. Egy társ? Egy jóbarát? Esetleg valami más? (Pedig irigyeltek a sok barátom miatt!) Megtérésem után döbbentem rá; hogy maga Isten hiányzott az életembõl! Eszembe jutott a gyermekkoromban már ismert zsoltárvers: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsõítesz engem." (Zsolt. 50:15) Micsoda erõt, bátorítást adó szavak! Fölmerül a kérdés, lehet e valaki magányos egy keresztyén közösségben? Úgy érzem, a magánnyal nem csak a hitetlenek küzdenek. Legalább akkora gond ez, mint az egyedüllét! A magányosság érzése fokmérõje lehet az egyén hitének is, de a közösség keresztyéni állapotának is! Az már gyakrabban lehetséges, hogy - bár egyénileg komoly hívõ ember - egyedül marad valaki a gyülekezetben. Ha nem is fizikailag, de érzelmileg, emberileg igen. Mindezek figyelembe vételével érdemes gyakrabban megvizsgálnunk ezt a fontos kérdést. Vannak e közösségünkben egyedül lévõ, netán magányos testvérek? Valóban van-e mindenkinek "embere", figyelünk-e azokra is, akik visszahúzódóbbak, zárkózottabbak, netán nehezebben barátkozóak? "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek õrizõivé tett titeket a Szentlétek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." (ApCsel. 20: 28) Vajon ez csak a vezetõk kötelessége lenne? Nem gondolom! Mivel mi az egyetemes papság elvét valljuk, hirdetjük (és gyakoroljuk!?), mindannyiunkra érvényes figyelmeztetés, tanács mondhatjuk úgy is, feladat -, hiszen kisebb-nagyobb mértékben valamennyien az evangélium terjesztésének munkatársai is vagyunk. Adjon az Úr ebben - az egymással törõdés, egymás iránti figyelem szolgálatában - is még több erõt, bölcsességet. Különösen a mai nehéz idõkben, amikor a Sátán egyre nagyobb erõkkel munkálkodik az Úr dolgainak lerombolásában. Ne feledjük, az utolsó idõk napjai egyre nehezebbek. "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk jönnek. Az emberek ugyanis önzõk, pénzsóvárak lesznek, dicsekvõk, gõgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megõrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektõl... …De te maradj meg abban, amit tanultál és amirõl megbizonyosodtál, tudván, kiktõl tanultad, mivel gyermekségedtõl ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által." (2Tim. 3:1-5,14-15) Ámen. Czakó István
Mécses
2
Könyvjelzõ
"Uram, Igéd örökké megmarad szilárdan, akár az ég."
Zsoltár 119:89 Újra indul a kisifjúság!
A mû eredeti cím:The sacred diary of Adrian Plass aged thirty seven and three quarters – A 37 és ¾ éves Adrian Plass szent naplója Gyakran nézem magunkat a szomorúságunkkal, rossz kedvünkkel, csüggedtségünkkel, magányunkkal. Néha az az érzésem, magunkra erõltetjük a komolyságot, mintha nem lenne szabad nevetnünk. Botlásainkat sokszor mindenáron titkoljuk, szégyelljük, magunknak sem bocsátunk meg, s azt hisszük, mások sem bocsátanak meg nekünk. Pedig mindannyian követünk el hibákat, mindannyian megbántunk akaratlanul másokat, s hiszem, hogyha Isten megbocsátja gyengeségeinket, nekünk is ezt kellene tennünk. Mindannyian a megszentelõdésre törekszünk, de útközben olyan gyakran hibázunk. Adrian Plass is éppen olyan, mint mi vagyunk: nem tökéletes. Naplójában ráismerünk saját bajainkra, örömeinkre, küszködéseinkre. Olyan sokat foglalkozunk életünk árnyoldalaival, sokszor agyonnyomnak minket a problémáink, bûneink, mások és magunk gyengesége. Ha kikapcsolódásra vágyunk, de nem üres szórakozásra, jó szívvel ajánlom mindenkinek e napló formájú regényt folytatásával együtt: "Kegyes kétbalkezes visszatér" címmel. Rendkívül felüdítõ olvasmány ez, melynek szinte minden mondata öniróniával van fûszerezve, tele humorral. Íme egy részlet az elsõ naplóból: DECEMBER 20. PÉNTEK Kiterítettem a "gyapjút". Ha pontban kilenc óra négy perckor becsönget az ajtónkon egy japán admirális egyenruhába öltözött törpe, akkor tudni fogom, Isten azt akarja, menjek el a kóruspróbára. 9.05 Csoda történt. Senki sem csöngetett. A dolog ezzel el van intézve. Takácsné Szikora Ildikó
Ez a korosztály, amely igazából kezd nyílni a világ felé. Tudom, mert a mi két gyermekünk is éppen 13 éves kortól hajlott ebbe az irányba. Nekik is szükségük lett volna egy ehhez hasonló klubszerû alkalomra, ahol lehetõség van találkozni hasonló korú gyermekekkel, és fõleg a legjobb baráttal: Jézus Krisztussal, aki nagy szeretettel várja a "kicsinyeket" is. Mert õk még kicsinyek, csak az énjük növekszik nagyon. Keresik, mi az, ami be tudná tölteni az életüket, idejüket. A feleségemmel, Marikával és a Szentlélek közösségével szeretnénk a gyerekeket megismertetni Jézus Krisztus földi munkásságával, választ adni - ha Isten is megsegít - a sok "miért?"-re. Tóth Imre testvérünk a zenei szolgálatban dicséri az Urat és ebben mutat helyes ösvényt a gyermekeknek. Jó az Úr! Jézusról nem elég hallani, ismerni kell! Alkalmaink kezdete: 15 óra, kéthetente szombaton az imaházban. Bagi Csaba
Késõre
jár!
A világtörténelem sebesen közeledik a végéhez...a mi Urunk hamarosan visszajön! Közeledik már! És mi? Hogyan élünk, éljük a napjainkat? A próféciák a szemünk elõtt teljesednek be. Jön a Võlegény, menyasszonyáért, a Gyülekezetért! Készen vagyok-e? Gondolunk-e imádkozó szívvel a mi idõsebb testvéreinkre, Izraelre? Tegyük ezt örömmel, mert az Úr jön megszabadítani õket, nemcsak testi szorongatóik kezébõl, de bûneikbõl is. Meg fognak térni! (Róma 11:25-26.) Az üdvösség Izraelbõl támadt nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus! Maranatha! (Ezt jó, ha nem felejtjük el!) A keresztyéneknek Izrael mellett kell kiállniuk, különben nem igazi keresztyének. Isten Lelke, aki egy újjászületett keresztyénben él, ugyanaz a Lélek, aki helyreállította Izraelt, és az nem mondhat ellent önmagának. A keresztyénségnek Izraelhez való viszonyában nyilvánul meg a Krisztushoz való viszonya is. Ha nem lett volna Izrael, akkor nem lenne a Gyülekezet sem. Megtiporhatja-e egy keresztyén saját gyülekezetét? A legnagyobb világbirodalmak sorsa is Izraelhez való viszonyukon dõl el. Forrás: Hírek Izraelbõl címû folyóirat, Próféciák a Biblia fényében. Igen, ez engem nagyon szíven érintett. E.- né K. Eszter
3
2003. október
A pusztai vándorlás és mi Október közepén lesz a lombsátor ünnepe, a szukkót. Ezt Isten rendelte el Izrael fiai számára. Ekkor emlékeznek meg a pusztai vándorlásról. Célja az, hogy sose felejtsék el, Isten vezette ki õket az egyiptomi fogságból és adott nekik saját földet, az Ígéret Földjét. Milyen üzenete van ennek nekünk, keresztyéneknek? Két jelentést szeretnék kiemelni, ami ránk vonatkozik. Az elsõ jól ismert: maga a Biblia hasonlítja Egyiptomot a bûnhöz, ahonnan ki kell menekülni. Ez mindenki életében más és másként történik, kinek hosszabb, kinek rövidebb folyamat. Egy a fontos, hogy a bûnbõl meneküljünk, azaz térjünk Istenhez Jézus Krisztus által. Aki ezt már megtette, az adjon hálát Isten kegyelméért. Aki még nem, az ne halogassa az idõt, mert Isten egy meghatározott idõszakot adott, amikor "csak" a kegyelem elfogadása által lehet üdvösségünk. Ne legyél a bûn rabszolgája, amint Izrael fiai voltak Egyiptomé. Isten sokkal jobbat készített számodra: "a tejjel és mézzel folyó Kánaánt". Ez a hely nem a Földön van, hanem a mennyben. A másik jelentése arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi itt a földön csak jövevények vagyunk, igazi otthonunk a mennyben van. Ahogy Jákób utódai negyven évig vándoroltak a pusztában, ugyanúgy mi is csak vándorok vagyunk a Földön. Ezt sajnos sokszor elfelejtem a mindennapok forgatagában, pedig ez hitem alapja. Várom testem megváltását, hogy Krisztussal lehessek örökké. Olyan sokmindenen átsegített korábban ez a gondolkodásmód. Ha nem gondolok arra, amit Isten készített az Õt szeretõknek, melyrõl azt olvashatjuk: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az õt szeretõknek" (1Kor. 2:9), akkor elesek, meggyengülök, nem lesz erõm küzdeni a hervadhatatlan koszorúért és mindazért a jutalomért, amit Isten ad mindenkinek az õ cselekedetei alapján. Sokszor azért vannak gondjaink és felesleges "fejfájásaink", mert nem tekintünk az odafentvalókra. Ezt akarni és a hétköznapjainkban alkalmazni kell. Remélem, hogy sok testvérem kipróbálja ezt a gondolkodást és megtapasztalja ennek áldásos hatását. Aki nem lát túl a földi lét határain, annak nincs reménysége, az be van zárva az emberi lét korlátaiba. De Isten ennél sokkal többet akar mutatni, ezért enged egy pillantást vetnünk a mennyei világba a Jelenések könyvében. Ha mi is úgy vándorolunk, mint az izraeliták a pusztában, akik nem tudták elképzelni az Ígéret földjét, akkor mi is csak panaszkodunk, lázadunk maga Isten ellen és az Õ adományai ellen. Legyünk ennél bölcsebbek tanulván az õ hibáikból. Legyen ez a rövid gondolatmenet mindannyiunk bátorítására és megerõsítésére, hogy magasztalhassuk a mi Urunkat, Jézus Krisztust! Kádár Attila
Bibliatanulmány Elveszett õsgyülekezeti értékek: a testvéri egység "A hívõk sokaságának pedig szíve, lelke egy vala... szûkölködõ sem vala õ közöttük senki..." (Apcsel. 4:32, 34.) Egység volt a gyülekezeti közösségben, az elöljárók választásában. Az egyház valasztotta a hét diakónust, a 12 apostol pedig felszentelte õket. Említést teszek néhány személyrõl, akik az egység munkálói között jó példát szolgáltattak, akiktõl mi, késõi utódok is tanulhatnánk: 1.) az Úr Jézus fõpapi imádságában azt kérte, hogy mindnyájan egyek legyenek (Jn. 17:21) 2.) János apostol elsõ levelében az Isten iránti és a testvéri szeretet elválaszthatatlanságáról ír (1Jn. 4:19-5:2) Mielõtt folytatnám a spontán kiválasztott egységet munkáló személyek leírását, szükséges megvizsgálnunk, hogy mi XXI. században élõ hívõk a testvéri egység gyakorlatában hogyan állunk. Úgy gondolom, hogy szükségünk van megújulásra, hogy az utolsó idõk megpróbáltatásait elszenvedhessük. Ha az Úr méltónak talál a mártíromságra, akkor mi is vállahassuk, mint ahogyan minden idõben tették elõdeink. Vizsgáljuk meg, miben kell változnunk, miben kell növekednünk! 3.) Dorkas (Tábita) a szûkölködõk felé szolgált. Erre a szociális munkára akkor is nagy szükség volt, de mai is nagy szükség van (Ap. Csel 9:36). 4.) Jézus Krisztus mennybemenetele után a tanítványok együtt várták a Lélek kitöltetését (Ap. Csel. 1:13-14). 5.) Akvila és Priszcilla. Otthonukat sokszor megnyitották a gyülekezet tagjai elõtt. Pál apostolt is befogadták, mikor Korinthusban idõzött (Ap. Csel. 18:13). Házukban gyülekezet járt össze, sõt még életveszélyt is vállaltak az Úrban munkálkodókért (Róma 16:3-5a). Gondolom, az olvasók nagy része is tudna sorolni az igébõl az egység munkálóit. Ez is nagyon fontos, de még fontosabb, hogy én és te is kapcsolódjunk be az egység munkálói sorába, így vegyünk részt a jó példa adásában is. Az Úr segítsen mindnyájunknak, ezt kívánom! Testvéri szeretettel: Dombi Antal
Mécses 5
4
Ismerõs arcok - Mikor merítkeztek be? Etus néni: 1942-ben volt a bemerítésem, Bihardiószegen. Tizenkilencen voltunk, volt közte 60 éves is, aki még magyarul sem tudott. Azóta az Úr gyermeke vagyok. Dani bácsi: 1947. augusztusában merítkeztem be Álmosdon, Pannonhalmi testvér által.
Csukás Dániel és felesége - Kérem, meséljenek egy kicsit a gyermekkorukról! Milyen körülmények között nevelkedtek? Etus néni: 1928-ban születtem Kokadon. Hívõ szülõk gyermekeként jó körülmények között nevelkedtem. Gyerekkoromban vasárnapi iskolás voltam, szerettem az általános iskolában a hittant, a bibliai történeteket, és már akkor megszerettem a szavalást. Dani bácsi: 1927-ben születtem, Nagylétán. Két évvel késõbb meghalt apánk, és Bagamérba költöztünk, az öcsém én és az anyám. Ott éltük az akkor még nem hívõ életünket. Az utcában laktak hívõ családok, azok felkaroltak és sokat beszéltek a Jó Istenrõl. Így kerültünk a gyülekezetbe. - Hogyan ismerkedtek meg egymással? Dani bácsi: 1947. szeptemberében, Kokadon imaház megnyitó volt. A körzet is meg volt hívva, én is ott álltam a többi fiatallal. Egy szépen szavaló kislány volt az imaház ajtóban. Ekkor figyeltem fel rá: "Jó lenne feleségemnek." Pannonhalmi testvér által megkértem, és 1948-ban volt a menyegzõnk. Etus néni: Ahogy már férjem is említette, 1948-ban kötöttünk házasságot. Kokadon éltünk és három gyermekkel ajándékozott meg Isten. Elsõ gyermekünket 3 és fél éves korában az Úr magához vette. Kisebbik lányunk Aszódon lakik, tõle van három unokánk. Itthon pedig még két unoka és két dédunoka (Kamilla és Jázmin) örvendeztet bennünket. Igyekeztünk a Jó Isten félelmében nevelni õket. Még abban a kiváltságban is lehetett részünk, hogy az imaházzal szemben laktunk, így testileg-lelkileg mindenbõl kivettük a részünket. - Mivel foglalkoztak "aktív" korukban? Etus néni:Gazdálkodásra volt lehetõségünk, amit a TSZ-ek idején is folytattunk. TSZ-tagként lettünk nyugdíjasok.
- Örömmel látjuk, hogy itt Debrecenben is aktívak. Jól érzik magukat a városban, a gyülekezetben? Etus néni: Megöregedtünk, megfogyatkoztunk, majd 1999ben beköltöztünk gyermekünkhöz (Kiss Gáborné). Az az örömünk, hogy még tudjuk látogatni az alkalmakat, ahol mindig jól érezzük magunkat. A testvérek is barátságosak hozzánk, ha betegek voltunk, meglátogattak. Még a gyülekezet vezetõi is eljöttek meglátogatni, hogy hogy érezzük magunkat itt a nagyvárosban, a közösségben. Örülünk, hogy az ifjúság aktívan munkálkodik, az énekkar szép énekeit hallgathatjuk és tapasztaljuk, hogy figyelnek egymásra, ha valakinek problémája van. A Jó Isten áldja meg a lelkészeket, a vezetõséget és mindazokat, akik fáradoznak a gyülekezet érdekéért. - Mivel telnek most a napok? Dani bácsi: Kertes házban lakunk, van mit kapáljak, gyümölcsfákat szemzek. Amikor tehetjük, Aszódon is besegítünk a kerti munkákba. - Van-e kedvenc igeversük? Dani bácsi: A 100. Zsoltár Baráth Zsoltné
Õszi ifjúsági konferencia Nagy öröm és hála van a szívemben, ha arra gondolok, hogy 2003. október 22-24. között lesz Debrecenben az õszi Ifjúsági Konferencia. A három napos országos találkozó fõ témája: a szentség. "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!" (1 Péter 1:16) Négy elõadás lesz, Dobos Péter gyülekezetvezetõ és Kardos Károly, a Diósgyõri Baptista Gyülekezet lelkipásztora végeznek majd szolgálatot. Nem titkolt szándékunk a lélekmentés sem, mert minden évben vannak jelen olyan fiatalok is, akik még nem az Úréi. Ezért már hagyomány, hogy evangélizációt tartunk. Az örömhírt Veres Efraim, erdélyi lelkipásztor hirdeti. Az elõadások mellett lesz még sok-sok más program is. Az elmúlt években a gyülekezet nagyon segítõkész volt a szállásadásban. Ezúton is szeretném megköszönni az áldozathozatalt. Idén is lesz lehetõség vendégeket fogadni. Elõre is köszönöm a testvérek szolgálatát és imatámogatását az ifjúság nevében! Kovács Dániel
2003. október
5
Mi újság a Teaklubban? Istennek hálát adva elmondhatjuk, hogy sok esemény történt 2003. eddig eltelt hónapjaiban is velünk – köztünk. Azért is hálát adunk az Istennek, hogy az 1995. januárjában elindított missziója a gyülekezetnek nem küzd érdeklõdõk hiányával – de odaszánt életû és szakképzett (vagy tanulni kész) munkások hiányával annál inkább… Klub alkalmainkon jelenleg 30-40 gyermek, fiatal és felnõtt vesz részt, két csoportban. Mi is valljuk a Zsidókhoz írt levél írójával együtt, hogy: „Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket. ( Zsid. 10: 39 ). Még a pünkösdi ünnepek alatt elmentünk kirándulni Noszvajra, vasárnap délelõtt a Teaklub vállalt minden szolgálatot az Istentiszteleten. Körülbelül negyvenen voltunk együtt két és fél napig. Bükkszékre hasonlóan szép létszámban tudtunk elmenni a kétféle táborba. Hála Istennek, a Teaklub munkatársainak nem kérdés, kell-e részt venni a Sátormisszióban, vagy sem. Lehetõségéhez mérten mindenki szolgált ebben a misszióban is, a gyülekezet többi tagjával együtt. Az év folyamán többször volt szalonnasütésre lehetõségünk a Tócóskertben, egyszer pedig a tócóskerti református templom udvarán egy játékos sportdélutánon vehettünk részt. Többször találkoztunk a Nagysándor telepi misszióállomás fiataljaival is, úgy gondoljuk, hasznosak az ilyen találkozók. Már régóta foglalkoztatott a gondolat minket, hogyan lehetne elõrelépni a misszióban, nemcsak létszámban, de a hitben, ismeretben is? Azt láttuk, hogy nem mindenki akar (jelenleg még) komolyan Jézus Krisztus követésének útjára lépni, de a Klubba szívesen eljönnek. Valamilyen módon külön kellene foglalkozni azokkal, akik komolyan gondolják Isten megismerését, Jézus Krisztus követését – ez régóta foglalkoztatott néhányunkat. A Sátormissziós alkalom alatt született meg a régóta érlelõdött elhatározás: miért ne lehetne hetente egy olyan ünnepélyesebb, felnõtteknek is szóló alkalmat tartani, ahol jobban meg lehetne ismerni a Bibliát, a ritkán olvasott, sokszor talán érthetetlen Ószövetséget, Jézus Krisztus példázatait, Isten tervét e világra nézve? Arra is szükség lenne, hogy kérdéseikre az emberek válaszokat kapjanak, meg tudják osztani velünk örömeiket, gondjaikat, bánatukat. Így olyanokkal is találkozhatunk, akik a Klubba való eljövetelt "gyerekes ” dolognak tartják. Úgy döntöttünk, hogy mindazok részére, akik meg akarják érteni a Bibliát, kérdéseik vannak a keresztyénséggel kapcsolatban, vagy szeretnének együtt imádkozni nehéz helyzetekben, vagy minket kérni erre, egyszóval: minden érdeklõdõ számára létrehozzuk a Keresztyén Teaklub Bibliaóráját. Az alkalmakat ugyanott tartjuk, ahol a Klub alkalmait (Angyalföld tér 11. - FORRÁS Közösségi Klub), vasárnaponként 16 órától. Mit csinálunk ott? Rövid éneklés és zene után egy adott témakörbõl igehirdetések hangoznak el a gyülekezetünk igehirdetõi részérõl, majd kérdések feltevésére, beszélgetésre, együtt imádkozásra van lehetõség. Hisszük, hogy akik eljönnek ezekre az összejövetelekre, sok áldásban lesz részük. Külön gyermekfoglalkozásokat az összejövetelen egyelõre helyszûke miatt nem tervezünk, de õk is eljöhetnek alkalmainkra.
Kiknek ajánljuk ezeket az alkalmakat? Elõször is a Teaklubba járó „ döntõképes ” korosztályra és felnõtt rokonaikra számítunk, továbbá akik egészségi állapotuk vagy elfoglaltságaik, idõhiány miatt nem tudnak eljutni a gyülekezetünk vasárnap délutáni alkalmaira. Azoknak is ajánljuk ezeket az órákat, akik egy feszes istentiszteleti rend helyett elõnyben részesítik azokat az alkalmakat, ahol a felmerülõ kérdéseikre azonnal választ kaphatnak, és együtt akarnak örülni, sírni vagy imádkozni olyanokkal, akik szeretik és megértik õket. Hívogathatjuk érdeklõdõ ismerõseinket is. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem a gyülekezettõl való távolodni akarás érzése, hanem éppen ellenkezõleg: a gyülekezet missziójáért érzett felelõsség indított bennünket sok imádság után ennek a lépésnek a megtételére. Végül, hadd soroljuk fel, milyen téma - sorozatokat indítunk a vasárnapi Bibliaóra keretei között? 1. „A Biblia megismerése - Üzen az Ószövetség” sorozat. 2. „Jézus Krisztus élete, kora, tanításai” sorozat. 3. „Mindennapjaink, környezõ világunk eseményei keresztyén szemmel ” sorozat. 4. „Fontos kérdések a Bibliában” sorozat. 5. „Bibliai alapfogalmak, hitünk alapigazságainak megismerése” sorozat. 6. „Keresztyén életvitel” sorozat. Az igehirdetõk gyülekezetünk lelkipásztorai (alkalmanként), igehirdetõi és jómagam leszünk. Ennek az alkalomnak a létrehozása azt is jelenti, hogy a Testvérekkel vasárnap délután nem találkozhatunk, de hisszük, reméljük, hogy az eredmények, áldások igazolni fogják döntésünk, áldozathozatalunk helyességét. Jelenleg még nem kell nagy létszámra gondolni. A legutóbbi alkalmunkon heten voltunk, de ebbõl négyen érdeklõdõk voltak… Azt is meg kell hogy említsük, a szolgálatot végzõk száma szempontjából nem a legkedvezõbb idõpontban indítjuk el ezt az újabb misszió-ágat, mivel a munkatársaink száma megfogyatkozott, de ez 2000 éves probléma… Nem lesz egyszerû feladat mindkét misszióban helytállni a család, munka, tanulás mellett, de ez a feladatunk, és hisszük, hogy egyrészt Isten az áldásokat nem létszám szerint adja, másrészt az emberek csak a hirdetett Ige és sok – sok értük elmondott imádság által tudnak majd Jézus Krisztus mellett dönteni, és a tanítványság útjára lépni. Most egy olyan útra indulunk el, melynek a végét nem látjuk, de ’’ hitben járunk, nem látásban ’’ /2 Kor. 5:7/ Szeretnénk megköszönni minden Testvérnek, akik anyagilag vagy természetben támogatták a gyülekezet klubmisszióját! Disznótorok idején megköszönjük, ha kapunk a Teaklub alkalmaihoz egy kis zsírt, vagy nyáron valamilyen nyersen ehetõ zöldséget. Kérjük a Testvéreket, hordozzák a továbbiakban is rendszeresen imádságban a Teaklub misszióját, szolgálattevõit! Vas Lajos
Mécses
6
Bibliaiskola a Híd Alapítványnál Kedves Testvérünk! Szeretnénk tájékoztatást adni, hogy a Híd Evangéliumi Alapítvány szervezésében, felekezet-közötti vezetéssel bibliaiskolai programot indítunk. A képzés célja: evangéliumi alapokon álló gyülekezetekben és gyülekezet-plántálásokban szolgáló testvérek gyakorlatorientált képzése, felkészítése a lelki munka kihívásaira és feladataira. A képzés résztvevõi: a fent említett gyülekezetek, keresztyén szervezetek és missziós társaságok lelkészi (illetve vezetõi) ajánlással támogatott tagjai. Témakörök (modulok): 1.) Bibliai ismeretek 2.) Gyülekezetépítés, lelkigondozás, 3.) Misszió, gyülekezetplántálás 4.) Vezetési ismeretek 5.) Egyéb ismeretek A képzés során nem érintjük a felekezeti dogmatika és liturgia témaköreit. Tanári kar: evangéliumi felekezeti háttérrel rendelkezõ lelkipásztorok, teológiai tanárok illetve missziói szakemberek. A képzés ütemezése: A képzés 2x1 év idõtartamban, 4 szemeszterben történik. Az elsõ évfolyam (1.és 2. szemeszter) alaptanfolyamnak, a második évfolyam (3. és 4. szemeszter) haladó tanfolyamnak minõsül. 1. szemeszter: 2003. október - 2004. január 2. szemeszter: 2004. február - 2004. május 3. szemeszter: 2004. október - 2005. január 4. szemeszter: 2005. február - 2005. május Tanítási napok: havonta egy szombati nap, 10 órától 17 óráig. 2003. október 18. 2003. november 15. 2003. december 13. 2004. január 17. (A távolabbról érkezõk kedvezményes áron megszállhatnak a Híd szállásán.) Helyszín: a Híd Alapítvány székháza (Debrecen, Miklós u. 18.) A tanfolyam díja: 10 eFt/szemeszter diákonként (tartalmazza az ebédek, tanfolyami anyagok díját illetve az elõadók költségtérítését és tiszteletdíját). A díj egészét vagy egy részét a küldõ gyülekezet átvállalhatja. Az egyes tanfolyamokat (alap és haladó) sikeresen elvégzõk oklevelet kapnak. Az oklevél elnyerésének feltételei: - a félév 4 tanítási napjából minimum 3-on való részvétel vagy ennél több hiányzás esetén az elõadóknál történõ szóbeli vizsgán való megfelelés - az ajánlott olvasmányok ismerete - házi dolgozatok sikeres elkészítése a négy témakörben kiadott témák mindegyikében Jelenkezés: 2003. október 6-ig a
[email protected] email címen vagy az (52) 534-381 debreceni faxon vagy levélben (4025 Debrecen, Miklós u. 18.) kizárólag írásban.
2003. október
7
A bibliaiskola vezetõsége: Elnök: Titkár:
Derencsényi István esperes, Református Egyház Debreceni Egyházmegye Steiner József lelkész, a Híd Evangéliumi Alapítvány igazgatója Balogh Barnabás lelkipásztor, Debreceni Baptista Gyülekezet Bereczki Lajos lelkipásztor, Debreceni Baptista Gyülekezet Lakatos Péter lelkipásztor, Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezet
Az elsõ tanítási nap tervezett programja: 10-11óra: 11-13 óra: 13-14 óra: 14-16 óra: 16-17 óra:
Megnyitó: Bibliai ismeretek: Ebéd Vezetési ismeretek
áhítat; programismertetés Ószövetség
Hogyan használjuk fel idõnket Istennek tetszõ módon? (Keresztyén idõmenedzsment) Aktuális kérdések - a Biblia válaszai
További részletekrõl érdeklõdni lehet telefonon: (30) 466-4534 vagy e-mailben (
[email protected])
Steiner József igazgató
Temetésre megyek Elõrebocsátom, hogy sok ismerõsõmmel ellentétben, nem vagyok egy temetõbe járó ember... Talán azért, mert az élet ellentéte a halál? Vagy, mert hívõ módon szólva "a bûn zsoldja a halál"? Ennek tudatában szeretném mindkettõt elkerülni, de tudom lehetetlen. Borongós, esõs volt a reggel, s méghozzá temetés is lesz. A hitetlen ember erre azt mondja, hogy pocsék idõ, pocsék hangulat. A trolibuszon szemben ül velem egy hölgy. Nálam jóval fiatalabb. Látom a szemem sarkából, hogy tekintetével végigpásztáz fejemtõl a sarkamig. Talán szánalmat érez a feketeség miatt? Nem tudom. Visszastíroltam. Festett haja ápolatlan, szinte csepüszerû: összecsavarva oda nem illõ nagy, óarany színû kontycsatba. Vaspor színû, kissé gyûrött, vékony nadrágkosztümöt viselt. Rögtön felmerült a gondolatomban: "szegénység..., vagy még más is"? Hogyan jutott eszembe a következõ gondolat, sosem fogom megtudni: "de a lelke, a lelke..."? Egy pillanat alatt más fordulatot vett az utazásunk mikor megérkeztünk a temetõbe. A vaspor színû ruhás hölgy leugrott, s mint a villám nyújtotta felém a kezét. Segíteni akart. Mivel már lent voltam, a levegõben maradt kezet megragadtam. Megoldódott az ismerkedés. S mint a zsilipbõl kiszabadult áradat, úgy tört ki belõle a keserûség: "Minek
éljek?" Velem ellentétben õ már csak a temetõben érzi jól magát. Szerintem elég rossz jel. Itt a párja. Gyerekei tudtára adták, rájuk nem számíthat. Most lett munkanélküli, stb. Erre a percre vártam. Zúgott, zakatolt bennem: "de a lelke, a lelke..." Elmondtam, hogy az Úr Jézusnál milyen békességet talál, hogy kit temetünk és azt, hogy milyen fiatal és hogyan ment el: Istennel és emberrel megbékélve. Végül megkérdezte, meghallgathatja-e ezt a temetést. "Sõt hívom!" - volt a válaszom, ezzel elváltunk. Bárcsak meghallgatta volna Balogh Barna testvér imádságát, s az Igét! (2Kor. 5:11 "Ismervén az Úr félelmét, embereket mentünk meg..."). Az Ige lélekbõl lélekbe hatolt, vigasztalt, simogatta a fáradt szíveket. Mindenki könnyeivel küzdött, mikor hallotta az énekkar szívbe markoló énekét: "Te fáradt szív, ott vár reád küzdés után a pihenés". A sírnál Bereczki testvér a Jelenések könyve alapján emlékeztetett bennünket az eljövendõ otthonunkra. Ez a keresõ lélek bárcsak ott lett volna ezen a temetésen! Szívembõl kérem az Urat, hogy nyilatkozzon meg neki, a Szentlelket, aki kiegészíti a mi bizonyságtételünket. Bár úgy lenne, hogy tanúi lennénk halálunkban is. Karancsiné Tõzsér Róza
Híreink
Rendszeres alkalmaink
Szeptember 7-én volt a vasárnapi iskolai évnyitó. Vasárnap
Szerda Péntek
9 óra 10 óra 17 óra 18 óra 18 óra
Vasárnap
Gyermekeknek: 9 óra vasárnapi iskola
Szeptember 11-én volt Bézi Etel testvérnõ temetése. Szeptember 13-án volt Balkus Zoltán és Nagy Edina testvérek menyegzõje. Szeptember 14-én, a délelõtti istentiszteleten Kovács Géza lelkipásztor testvér hirdette az Igét. Szeptember 17-én gyülekezetünk egy csoportja az ópusztaszeri nemzeti emlékhelyre látogatott. Szeptember 26-28. között Bagi István, ausztráliai lelkipásztor testvér szolgált gyülekezetünkben.
Megtérni vágyók részére: Csütörtök 17 óra döntõk bibliaórája Csütörtök
Szeptember 27-én volt a Kerületi Gyermektalálkozó.
Eseménynaptár
csoportos imaóra istentisztelet istentisztelet imaközösség istentisztelet
Ifjúság részére: 18 óra bibliaóra
Vasárnap Péntek
Nagysándor telep: 15 óra istentisztelet 18 óra imaközösség
Vasárnap
Tócóskert: 17 óra istentisztelet
Péntek
Forrás Közösségi Ház: 18 óra a teaklub alkalma
Október 4-5-én lesz énekkarunk aradi vendégszolgálata. Október19-én lesz a hálaadó ünnepély
Október 22-24. között az Ifjúsági Konferenciára kerül sor.
Apróhirdetés Ve g y e s - é s v i r á g m é z e l a d ó .
"A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet." Róma 12:13
700, illetve 900 Ft/kg áron. Deák Sándor
Mécses A Debreceni Baptista Gyülekezet havonta megjelenõ lapja Felelõs kiadó: Bereczki Lajos, Dobos Péter Felelõs szerkesztõ: Kádár Attila A leadott kéziratokat a szerkesztõség stilizálási és nyelvhelyességi szempontból kijavíthatja, ez azonban a cikk tartalmát és lényegét nem érintheti. Cím: 4029 Debrecen, Szappanos utca 23. Tel.: (52) 418-061 Készült: ONIX Nyomda, Debrecen Felelõs vezetõ: Dr. Karancsi János
