Magyar Méhészeti Nemzeti Program Környezetterhelési Monitoring vizsgálat

Magyar Méhészeti Nemzeti Program Környezetterhelési Monitoring vizsgálat 2010–2011.

OMME 2011

A tanulmány a 47/2010. (XII. 31.) VM-rendelet 24. §-a, a „Méhegészségügyi és környezet-terhelési monitoring vizsgálat" címû jogcím keretében jött létre és finanszírozása ebbõl valósult meg. A kísérleteket, kutatásokat, méréseket és az egészet összefoglaló tanulmányt Tóth Péter szaktanácsadó készítette, amelyért az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) köszönetét fejezi ki. Ezen tanulmány megjelentetését az OMME a Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretébõl fedezi.

Kiadja: Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1094 Budapest, Viola u. 50. Tel.: (06)-(1)-216-0015, (06)-(1)-456-0377 Fax: (06)-(1)-456-0378 E-mail: [email protected] Honlap: www.omme.hu A kiadványt készítette: Tóth Péter, OMME szaktanácsadó, Veszprém megye

ISSN 2062-9915 Készült az Oláh Nyomdaipari Kft. nyomdájában 11 000 példányban

Bevezetés Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület környezetterhelési monitoring vizsgálata 2011. augusztusának végén már a harmadik költségvetési évét zárja le. Az elmúlt idõszakban megkezdett munka sikeres elvégzése céljából ebben az évben minden eddiginél nagyobb keret állt rendelkezésre, amelyet a téli családveszteségek okainak, valamint a növényvédelmi káresemények okozóinak kiderítésére használtunk fel. Mindezek mellett sort kerítettünk egyéb környezetterheléssel kapcsolatos elemzésekre is, így foglalkoztunk a különbözõ helyszínekrõl gyûjtött lépek, mûlépek szermaradék-analízisével, a méhtakarmányok, atkaölõ szerek minõségének vizsgálatával és további mérések lebonyolításával is. Több esetben sikerült átvilágítanunk egy-egy egészségügyi problémákkal küzdõ méhészetet. Kerestük a problémák (pusztulások, családgyengülések) okait, egy esetben pedig egy Veszprém megyei kistelepülés méhészetei között kialakult méhpusztulás mögött rejlõ átfertõzõdések tényét igazoltuk. Ezzel azt a feltételezést kívántuk bizonyítani, hogy az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) ellen való védekezések a magyarországi nagy méhsûrûség esetén csak hatékony szerek alkalmazása mellett, összehangolt módon oldható meg sikeresen. Méréseket végeztünk a neo-nikotinoid csoportba tartozó csávázószerek növényekben való mozgását, és a méhészetekben való megjelenését, illetve ennek negatív hatásait kutatva. Végül 2010. õszén elvégeztük a már harmadik esztendeje megkezdett atkaölõ szerek hatékonyságát értékelõ munkánkat, ezzel is segítve a védekezések tervezését és a bekövetkezõ pusztulások elkerülését. A vizsgálatokat az MgSzH ÁDI Parazitológia Hal- és Méhbetegségek Laboratóriumában, az MgSzH Növényvédõszer-maradék Analitikai és Növényvédõszer Minõsítõ laboratóriumaiban, a vírusvizsgálatokat a Szol-Víz-Ker Bt., az egyéb vizsgálatokat pedig a Wessling Hunária Kft. végezték.

3

1. A 2010–2011. évben tapasztalt méhpusztulások egészségügyi okainak elemzése 1.1. Az idõjárási tényezõk alakulása 2010. õsze sok szempontból különbözött a 2009-ben tapasztaltaktól. Ezt az esztendõt, így az ebben a tanulmányban tárgyalt idõszak kezdetét is a sok csapadék jellemezte. A gazdák belvízzel küszködtek a földeken, a vetések és a betakarítási munkák is nehezen haladtak szeptember-október folyamán. Szeptember 20-át követõen lehûlt az addig sem túl enyhe idõ, a méhcsaládoknál sokhelyütt megszakadt a fiasítás folyamata. Néhány héttel késõbb enyhülés következett és a fiasítás sok családnál újra indult, ami az õsszel tervezett atka elleni záró kezelések hatékonyságát ásta alá. Késõbb a korábbi csapadékos idõszakokat a szárazság követte. Gyakorlatilag egész tél és a tavasz csapadék nélkül telt el. Ez részben jó volt, mert lassan kiszáradásnak indultak a belvizes területek, más szempontból a hótakaró hiánya viszont igen kedvezõtlenül hatott az õszi vetésû növények áttelelésére (így a repcére is). A tavasz viszonylag késõn indult, de a szárazság miatt robbanás- és dömpingszerû volt egyes növények virágzása. Az aszálynak köszönhetõen a repcék kényszervirágzásnak indultak. A növények tõállománya és zöldtömege elmaradt attól, amit már több éve megszoktunk. A virágzás már április második dekádjának elsõ napjaiban megindult a legkorábbi helyeken. A fõvirágzás általános megindulása viszont mindenképpen április 20-a környékén megkezdõdött az egész ország területén. Sajnos a hozamokat erõsen befolyásolta a szárazság és az a tény, hogy a tõállományt megtizedelte a hótakaró nélküli hideg idõjárás. Az akácvirágzással kapcsolatosan kedvezõtlen elõjelnek ígérkezett a május elsõ napjaiban beköszöntõ hideg, ami sokhelyütt az arasznyi virágfürtöket fagyasztotta le. A fagykárok foltokban jelentkeztek. Szerencsére ennek ellenére a virágzás alatti hordási eredmények megcáfolták a szkeptikus elõrejelzéseket, és a méhészek 2011-ben elfogadható mennyiségû akácmézet pergethettek. Az akác utáni növények mézhozama igen vegyes eredményeket mutatott. Ezek közül a mustár, a facélia, és a hárs egyértelmû kudarccal zárult, a selyemkóró esetében is felemás a kép, a napraforgó-eredményekrõl, mivel most zajlanak a pergetések, nehéz nyilatkozni, de többnyire ez a növény is alulteljesítette a megszokott szintet. 1.2. A méhegészségügyi helyzet alakulása 2010. csapadékos õszi idõjárásának következtében az anyák petézésének dinamikája a szeptemberi visszaesést követõen élénkült. A fiasítás elhúzódása megnehezítette az atka elleni védelem tervezését, és a dolgot erõsen súlyosbította az a tény, hogy a méhészek zöme a mai napig sem használ higiénikus aljdeszkákat, vagy valamilyen egyéb segédeszközt, amelynek segítségével lehetne ellenõrizni az atkáknak az egyes kezelések hatására történõ pusztulását. A védekezések tehát „vakon" történnek. A területi ellenõrzések során a szaktanácsadó kollégákkal nem ritkán azt tapasztaljuk, hogy a termelõk nem ismerik az atka biológiáját, és sajnos az alkalmazott készítmények adagolásával is sok probléma merül fel. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az atkák elleni leghatékonyabbnak ítélt kezelések, az ún. késõ õszitéli záró kezelések végrehajtásával az alábbi nehézségek adódnak: – Sokan erre a célra a vegetációs idõben is alkalmazott amitráz, vagy fluvalinát 4

hatóanyagokat használják. Ezeknek a hatóanyagoknak az ebben az idõszakban történõ kijuttatása több problémát vet fel. Ezt késõbb részletezzük. – A záró kezelésre használt készítmények alkalmazási idõpontja a méhész számára kedvezõen a családok téliesítésének idõszakára esik. Ez természetesen azt is jelenti egyben, hogy a családok legalább 30%-ában van még kisebb-nagyobb mennyiségû fiasítás. Ezt támasztják alá az elõbb részletezett idõjárási tényezõk… A korán elvégzett védekezésnek az okai a következõk: a) Sokan túlságosan fáradságosnak ítélik meg a családok téli takaróinak késõbbi idõpontra halasztott megbontását. b) Kellõ ellenõrzés hiányában többen ringatják magukat abban a hitben, hogy már nincsen fiasítás az állományukban. Az elmúlt esztendõben tisztán egészségügyi ellenõrzés céljából meglátogatott méhészetek száma 60. Ezekben az állományokban a különbözõ méhbetegségek fertõzöttségi szintje az alábbiak szerint oszlott meg: – Erõsen,vagy közepesen atkás és egyben nozémás állományok száma (komplex fertõzés) – Súlyosan vagy közepesen atkás, de nozéma szempontjából nem fertõzött – Súlyosan, vagy közepesen nozémás, de nem atkafertõzött állományok száma – Vírusvizsgálatok száma – Egyéb okból pusztult – Nyúlós költésrothadással fertõzött – Összesen

11 db 20 db 14 db 12 db 2 db 1 db 60 db

Az elõzõ adatokból egyértelmûen kitûnik, hogy a pusztulásokért felelõs két legfontosabb ágens a különbözõ nozémafajok együttese, valamint az ázsiai nagy méhatka, a Varroa destructor jelenléte. A pusztulásoknak idõbeli elõfordulását a következõk jellemzik: – Õsszel és a tél elsõ felében fõleg a varroával önállóan, vagy a varroával és a különbözõ nozémafajokkal komplex módon fertõzött állományok pusztulnak. – Kora tavaszra csak a tisztán nozémafertõzést mutató családok vesznek oda. – A méhpatogén vírusoknak a méhcsaládok hazai elvesztésében játszott szerepérõl azért nehéz állást foglalni, mert sajnos csak az egyes vírustörzsek jelenlétét tudjuk meghatározni, ugyanakkor a pusztulásban betöltött szerepüket nem. Erre nézve a nemzetközi szakirodalom sem ad egyértelmû felvilágosítást. Egy dolog viszont biztos: az erõsen varroás állományok elvesztésében ezek szerepe sem elhanyagolható. A vírusok zöme ellen való hathatós védelem alapja tehát a varroa elleni védelem sikerességében rejlik. 1.2.1. A varroa-fertõzés tüneteit mutató állományok jellemzése, a méhállomány méretének és eloszlásának alakulása A varroa-fertõzés következtében elpusztult állományok kaptáraiból a méhek eltûnnek, otthagyják a bekészletezett téli eleséget és a fiasítás maradékait. A méhész sokszor meglepõdve tapasztalja, hogy ez a jelenség a korábban legjobb kondícióban lévõ családok esetében fordul elõ. 5

1. sz. ábra. A méhcsaládok számának megyénkénti változása 1996–2010. közötti idõszakban 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000

Méhcsaládok száma 1996-ban Méhcsaládok száma 2010-ben

Zala

Vas

Veszprém

Tolna

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Pest Somogy

Nógrád

Komárom-Esztergom

Heves Jász-Nagykun-Szolnok

Hajdú-Bihar

Fejér Gyõr-Moson-Sopron

Budapest Csongrád

Békés Bosod-Abaúj-Zemplén

Baranya

Bács-Kiskun

0

2. sz. ábra. A méhcsaládok sûrûségének változása megyénként 1996–2010. közötti idõszakban 25,00 20,00 15,00

Méhsûrûség 1996-ban (méhcsalád/km2)

10,00

Méhsûrûség 2010-ben (méhcsalád/km2)

5,00 Budapest Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Országos

Baranya Bács-Kiskun Békés Bosod-Abaúj-Zemplén

0,00

A varroa-fertõzés következtében elpusztult állományok tulajdonosaival készített adatfelmérés eredményeként mindenképpen elmondható, hogy komoly hiányosságokat észleltünk az állományok tulajdonosainak szakmai felkészültségében. Ez az észrevétel nagyon elgondolkodtató, ugyanis egyes méhegészségügyi vonatkozású írások, és elõadások az atkák leküzdésének kérdését lefutott játszmaként kezelik, és a méhcsaládok õszi-téli összeomlását egészen más okokkal magyarázzák. A méhészt és a méhész által gyakorolt technológia hibáit mellékesnek kezelik, mond6

7

Terület (km2) 4 430 8 420 5 631 7 247 525 4 263 4 373 4 061 6 210 3 637 5 606 2 250 2 544 6 393 6 036 5 937 3 703 3 336 4 639 3 784 93 025

Megye

Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Budapest Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen:

31 653 55 786 27 184 46 650 5 895 17 593 25 438 20 796 29 499 21 482 30 000 4 754 23 306 43 137 55 607 44 984 26 036 19 146 28 282 47 596 604 824

744 1 099 709 1 283 194 434 629 660 727 681 580 169 674 1 317 1 249 1 092 725 635 771 1 000 15 372

7,15 6,63 4,83 6,44 11,23 4,13 5,82 5,12 4,75 5,91 5,35 2,11 9,16 6,75 9,21 7,58 7,03 5,74 6,10 12,58 6,50

67 055 120 572 53 636 76 393 5 442 27 780 40 531 30 629 57 622 28 690 40 801 12 778 29 814 55 434 93 045 86 908 40 002 24 085 31 131 74 674 997 022

987 1 837 989 1 363 119 509 408 603 899 617 890 310 692 1 253 1 470 1 540 744 526 616 1 169 17 541

15,14 14,32 9,53 10,54 10,37 6,52 9,27 7,54 9,28 7,89 7,28 5,68 11,72 8,67 15,42 14,64 10,80 7,22 6,71 19,73 10,72

2,12 2,16 1,97 1,64 0,92 1,58 1,59 1,47 1,95 1,34 1,36 2,69 1,28 1,29 1,67 1,93 1,54 1,26 1,10 1,57 1,65

211,84 216,13 197,31 163,76 92,32 157,90 159,33 147,28 195,34 133,55 136,00 268,78 127,92 128,51 167,33 193,20 153,64 125,80 110,07 156,89 164,84

Méhsûrûség Méhsûrûség A méhA növekeMéhcsaládok Méhészetek Méhcsaládok Méhészetek 1996-ban 2010-ben sûrûség dés mértéke száma száma száma száma (méhcsalád/ (méhcsalád/- változása %-ban 1996-ban 1996-ban 2010-ben 2010-ben km2) km2) (1996/2010) kifejezve

1. táblázat. A méhsûrûség változása Magyarországon

ván, ezek a termelõk eredményeik és termésátlagaik alapján mindenképpen komoly szakmai felkészültséggel és rutinnal rendelkeznek… Talán pontosan ez a baj. Ezt a feltételezésünket támasztja alá dr. Szabó Tibor Kanadában élõ magyar származású kutató állítása is, miszerint az amerikában CCD-nek titulált méhcsaládösszeomlás mögött 80%-ban a varroa-fertõzés, no meg az ellene való szakszerû védekezés elmulasztása áll („Méhészet", 2010. december, 6–7. oldal). Az évek alatt szerzett rutin, és a beidegzõdött termelési szokások teremtik meg annak a lehetõségét, hogy valaki ne vegye észre azt a fontos változást, amit az elmúlt 10-15 évben a méhsûrûség vonatkozásában tapasztaltunk. Van olyan megye, ahol az elmúlt néhány évben több 10 000 méhcsaláddal nõtt az állományok mérete és a méhészek száma is jelentõsen gyarapodott. A fentiekkel kapcsolatos adatsort a 1. sz. táblázat és az 1–2. sz. ábrák tartalmazzák. Az adatokból egyértelmûen látszik, hogy hol vannak a forró pontok hazánkban. Ugyanis ahol magas a méhsûrûség (Zala, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun), ott sokkal hatványozottabban jelentkeznek a méhegészségügyi (különösen az atkafertõzés, valamint a nyúlós költésrothadás által okozott) problémák. A méhcsaládok számának változása az elmúlt években azokban a megyékben a legszembetûnõbb, ahol a kedvezõ természeti feltételek mellett gazdasági körülmények is (ld. gazdasági válság) a méhészeti ágazat irányába terelték a vállalkozó kedvû termelõket. Az elõbb említett helyzetet tovább rontja az a tendencia, hogy a meglévõ méhészetek gazdái az agrárolló nyílásának kompenzálását a méhállományok további növelésében látják, míg a feltörekvõ újoncok (pl. a közelmúltban meghirdetett pályázatok nyertesei) is nagy állományokat kívánnak beállítani néhány éven belül. Ez a két tényezõ a méhsûrûség további növekedését vonja maga után. Ennek a folyamatnak negatív méhegészségügyi következményei csak a jogszabályok és a technológiai fegyelem maximális betartása mellett képzelhetõ el. Pontosan az OMME közelmúltban elvégzett vizsgálatai mutatnak rá arra, hogy egyes elpusztult méhészetek földrajzi környezetében hány másik került veszélybe. Mindezekbõl tehát egyértelmûen látszik, hogy az egyes betegségek (pl. az atkák) elleni védekezéseket új alapokra kell helyezni és a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hatékony szerekre alapozott összehangolt védekezésre. 1.2.1.1. Néhány példa a varroa által okozott méhpusztulásokra 1.2.1.1.1. Atka és nozéma által komplex módon fertõzött állományok pusztulá sa Veszprém megyében A korábban leírtak igazolására Veszprém megyei példán keresztül szeretnénk szemléltetni, hogy mekkora jelentõsége van a varroa-átfertõzõdésnek egy olyan területen, amelyet az alábbi adatokkal tudunk jellemezni. Az említett településen összesen öt fõ méhészkedik. Az általuk kezelt méhcsaládok száma 220 db volt 2010. õszén. A telephelyek egy 300 méter sugarú körön belül (a lakóházak mögötti telkeken) találhatók meg. Az említett méhészetek tulajdonosairól tudni kell, hogy nem egységes technikával oldották meg az állományok atka elleni védelmét. Ebbõl és egyéb hiányosságokból következõen fõleg augusztusszeptemberben elõfordultak rablások. Az egyszerûség kedvéért a méhészeket jelöljük az ABC betûivel. Tehát ABCDE-vel. Az elmúlt egy év termeléssel kapcsolatos eseményei a következõképpen alakultak: 8

2. táblázat. Pusztulási adatok egy Veszprém megyei településen Méhészet jele

A

B/1

B/2

C

D

E

Összes

Betelelt családszám

80

10

10

10

52

43

205

Pusztulás (db)

65

10

0

0

0

22

97

Pusztulás (%)

81

100

0

0

0

51

47

A és B méhészet vándorolt a szezon elsõ felében, majd nyár közepén hazatértek. B méhész állományát kettéosztotta, felét elvitte egy röpkörzeten kívüli telephelyre, másik fele az említett faluban került elhelyezésre (ennek következtében nevezzük az õ által kezelt méhészeteket B/1 és B/2 jelûnek). A C és D méhészek egész évben helyben maradtak, az E méhész is a falu területén belül volt. A méhészetek pusztulásáról szóló adatokat a 2. táblázat tartalmazza. A fenti adatokat kielemezve a következõket lehet látni: B/1 és B/2 telelési eredményei az azonos atka elleni védelem ellenére teljesen eltérnek egymástól. Ennek rövid magyarázata az, hogy B/2 a nyár második felét a röpkörzeten kívül töltötte, tehát izolálódott a fertõzési góctól, így a többieket érintõ rablásokból is kimaradt. A vándorlásokból hazatérõ állományok, A és B/1 jelentõs téli veszteségeket szenvedtek el annak ellenére, hogy B/2-vel azonos módon védekeztek az atkák ellen. Ez utóbbiról egyébként tudjuk, hogy 100%-ban áttelelt. Ugyanilyen jó telelési eredmény volt tapasztalható a C és D méhészetben is. Amely méhészetek viszont egész évben a falu területén maradtak. Az E-méhészetben 51%-os volt a pusztulás. Ez az alábbi módon oszlott meg: – Az állománynak abban a részében, amit két éve vásároltak és saját technikával védtek az atka ellen, 100%-os volt a pusztulás. – Az E-méhész másik állományában csak részleges volt az elhullás. Ennek oka az lehet, hogy ezeket a családokat alig egy éve vásárolta, és még nem hatalmasodott el bennük az atkafertõzés. Ha áttekintjük a különbözõ mértékben pusztult méhészetek atka ellen beállított védelmi technikáját, akkor a következõt látjuk: C és D augusztusban és szeptemberben is hatékonyan védekezett az atka ellen. Ugyanakkor elvégezték a késõ õsszel javasolt záró kezeléseket is. A és B/1 csak augusztusban védekezett, mire a zárókezelésre került volna a sor, addigra bekövetkezett a pusztulás. B/2 esetében is csak az augusztusi védelem került elvégzésre, de ez elegendõnek bizonyult, mivel a fertõzési góctól 20 km-re telepedett le. Az E jelû méhész védelmi technikáját látva egyértelmûvé vált, hogy itt van a legnagyobb baj. A szerek alkalmazása mögött nem volt semmilyen kontroll, és sajnos a védelem céljára használt lapok elhelyezése is erõsen kifogásolható volt. A helyzetet elemezve és tudva azt, hogy az E méhészetben gyakori rablások voltak õsszel, arra a következtetésre jutottunk, hogy a méhészetek között erõs átfertõzõdések voltak tapasztalhatók. Ennek a helyzetnek az lehetett volna az egyik megoldása, ha az átfertõzõdések kivédése céljából szeptemberben is védekeznek az érintettek (3. sz. ábra). A szeptember-október hónapokban tapasztalt átfertõzõdések jelentõségét és következményeit a következõ fejezetekben mutatjuk be. 9

3. sz. ábra. Ez a méhcsalád a 2010 augusztusi kezelések alkalmával végzett aljdeszka-ellenõrzések tanúsága szerint látszólag megszabadult az atkáktól, a késõbbi újrafertõzõdések miatt mégis az atka pusztította el a méheket 1.2.1.1.2. Részleges családpusztulás egy Gyõr-Moson-Sopron megyében talál ható méhészetben Gyõr-Moson-Sopron megyében egy több mint 300 családot számláló méhészet részleges pusztulását, illetve legyengülését konstatáltuk 2011 áprilisában. A panaszos méhész telephelyeit és az elmúlt év technológiai lépéseit megismerve, az alábbiakat tapasztaltuk: – A méhészet egy része napraforgóra Komárom-Esztergom megyébe vándorolt, ahol mérgezést szenvedett. – A vándor állományt ezek után hazaszállították a Hanságba, a szaporulati állománytól elkülönített telephelyre. – Az atkák elleni védelmet augusztusban amitráz hatóanyaggal oldották meg. A szert olajos higítással hordták fel a falapból készült hordozókra. – A szolidágó virágzásának idején a termelõ állomány közelében egyéb méhészetek is telephelyeztek. – A méhész elmondása szerint a virágzás végeztével még komoly hordást tapasztalt. Figyelmeztette is a szomszédját, hogy tanácsos lenne leszûkíteni a kijárókat a rablásveszély miatt. – Októberben elvégezte a családok fiasításmaradékainak kivillázását. – Ezt követõen (szintén októberben) fluvalinát hatóanyaggal csurgatta méheit az atka ellen. 10

4. sz. ábra. Erõsen legyengült méhcsalád 2011. április elején (az elõzõ évi törzscsaládok egyike a Kisalföldön) A méhészet meglátogatásakor súlyos nozéma- és atkafertõzés nyomait észleltük. Ezt az észrevételünket a labor vissza is igazolta. Mi lehetett a probléma? 1. A napraforgó virágzásának elején tapasztalt mérgezés bizonyára megviselte a családokat, ugyanakkor el kell azt is mondani, hogy nincsen arról tudomásunk, hogy melyik hatóanyagnak köszönhetõ a családoknak ebben az idõszakban bekövetkezett legyengülése. A növényvédõszer kémiai szûrõvizsgálatok erre nézve semmilyen támpontot nem tudtak már adni. 2. Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy a szolidágó virágzásának elmúltával a hordás nem állt le (valószínûleg egy csendes rablás eredményeként), szeptemberben feldúsult az atkák létszáma. Erre enged következtetni az a tünet is, miszerint tavaszra az õsszel legerõsebb családok gyengültek le legjobban. 3. A fiasítás októberi kivillázása nagyon jó megoldás az atkáktól való megszabaduláshoz, de ezt a lépést kiegészítõ, záró kezelés céljára kiválasztott hatóanyag, a fluvalinát nem tûnik a legjobbnak. Erre nézve az OMME 2008–2009. évben folytatott atka elleni szerek hatékonyságával foglalkozó mérései, vagy a 1995–98. között megjelent írások már több bizonyítékkal is szolgáltak. 4. Fontos észrevétel és áttételesen az atkafertõzés jelentõségét mutatja, hogy a megmintázott állományban sodrott szárnyú méhek is találhatók voltak. 5. A nozéma kialakulása és elhatalmasodása ebben a méhészetben több okra is visszavezethetõ. Az egyik talán éppen a júliusban elszenvedett mérgezés, de 11

5. sz. ábra. A szaporulati állomány egyik átlagos erõsségû méhcsaládja ugyanennél a kisalföldi méhésznél egy másik telephelyen, 2011. április elsõ napjaiban az is lehet, hogy az atkafertõzés kiteljesedése mellett alakult ki másodlagosan. Ugyanakkor az is elõfordulhat, hogy a csapadékos idõjárás és az a tény, hogy a termelõ teljesen mellõzte a nozéma ellen használatos készítményeket, egyszerre teremtette meg a kórokozó számára a szaporodás és a családok megbetegítésére alkalmas feltételeket (4–5–6. sz. ábrák). 1.2.1.1.3. Részleges családpusztulás és legyengülés egy Tolna megyei méhé szetben Tolnából érkezett jelzés alapján történt meg egy méhészet teljes (vegytani és kórtani) átvilágítása. A panaszos méhész elmondása alapján a több lépcsõben és hatóanyaggal elvégzett atka és nozéma elleni védekezési sorozatok ellenére folyamatosan küzdenie kellett az atkákkal és a röpülésre képtelen, mászkáló (nozémás) méhek tömegével. A 2010. januárjában végzett terepszemlénk alkalmával méhegészségügyi célból vett minták az atka és a nozéma szempontjából ennek megfelelõen teljesen rendben találták a méheket, ugyanakkor a kémiai vizsgálatok kivételesen magas szermaradék-értékeket mutattak ki a termelõ viaszában és sajnos a telelõ mézkészletben is (7. sz. ábra). Az elõzõekbõl jól látszik, hogy az atka elleni folyamatos kezelések hatására a méhészet két különbözõ telephelyén igen magas szermaradék-értéket képviselhetnek egyes hatóanyagok, ilyen például a fluvalinát, ami a többszöri csurgatásos kezelések hatására nemcsak a lépekben, de még a tavaszra elraktározott virágporban (vp) is megjelenik. A téli takarmány szennyezettségét csak növeli, hogy a virágpor 12

6. sz. ábra. Az atkák által elpusztított méhcsalád fenékdeszkája ugyanabban a kisalföldi méhészetben mellett a mézben is igen magas (0,27 mg/kg) értéket mértünk az amitrázból (ez az érték a bomlástermékekkel együtt a számított amitráz-tartalmat jelenti). Természetesen az ebben a méhészetben 2010. nyarán keletkezõ áruméz szennyezettsége (NF méz) teljesen elfogadható szinten tartalmazza az egyes szermaradék-komponenseket. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az imént említett és a 7. sz. áb-

7. sz. ábra. Szermaradékok mennyisége egy Tolna megyei méhészet két különbözõ telephelyén vett mintákból (az értékek mg/kg-ban értendõk) 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

Amitráz Fluvalinát Kumafosz

vp 3. kaptár

lép Viasz 1. telephely

NF méz

1. kaptár

méz

lép

vp

1. kaptár 1. kaptár 1. kaptár

vp 8. kaptár

2. telep hely

13

rán is látható telelõ méz- és virágporkészlet szermaradéka a tavasz folyamán a fiasítás és a kifejlett méhek táplálékaként lehet okozója bizonyos egészségügyi anomáliáknak, például nozémával erõsen fertõzött vegyes korú méhek tömeges megjelenésének a kaptárak elõtt. Ez sajnos 2011. áprilisában is megismétlõdött. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért volt szükség a késõbbi bonyodalmakat okozó, igen sokszor megismételt atka elleni védekezésekre? A válasz egyszerû: a méhész a megjelenõ sodrott szárnyú, sétáló méheket észlelve és azt látva, hogy a higiénikus deszkák gyûjtõtálcáiból folyamatosan újabb és újabb atkákat lehet eltávolítani egyegy kezelés után, úgy érezte, hogy nem lehet nyugodt és újra kezelt. Ez a folyamat a záró kezelések elvégzéséig töretlenül zajlott. Volt olyan család ebben a méhészetben, ahol 2010. decemberében az említett sorozatkezeléseket követõen még mindig 300 atka esett le némelyik családban. Ha ehhez a kórtörténethez hozzátesszük, hogy ennek a méhészetnek az 1 km-es körzetében kb. 500, 3 km-es sugarú körben pedig 1500 család és ki tudja hány összeomlás szélén álló tavaszi raj található, akkor talán érthetõ, hogy mi a jelentõsége az átfertõzõdéseknek. Ebben a térségben 2011 tavaszán többhelyütt tapasztaltak 40-50%-os veszteségeket a kollégák. Az átferõzõdésekre és az atkák folyamatos inváziójára még számos példa adódott az elmúlt idõszakban. Kaptunk adatokat olyan méhészetbõl, ahol a 300 méterre lévõ nagyon atkás szomszédos méhészet irányából folyamatosan érkeztek a paraziták a nyár végétõl. Erre a higiénikus aljdeszkák atkatartalma engedett következtetni. Az atkákat tartós hordozón használt amitráz hatóanyag alkalmazása mellett mértük, két hónapon keresztül. 1.2.1.1.4. Súlyos állományveszteségek kialakulása Zala megyében Korábbiakban már foglalkoztunk azzal a problémakörrel, ami a méhcsaládok számának, illetve a hazai méhállomány területegységre vonatkoztatott sûrûségének megyénként mért változását taglalja. Az 1.2.1. fejezetben bemutatott adatok egyértelmûen mutatják, hogy 15 éve és manapság is Zala megye rendelkezik a legnagyobb méhsûrûséggel. Ez az érték 1996-ban és 2011-ben is duplája volt a hazai átlagnak. Ebben a megyében a vándorlásos méhészkedés mellett sok, nagy családszámmal üzemelõ álló méhészetet is találunk. Ez utóbbiak fõleg akác-, repce-, néha gesztenye-, és sok esetben szolidágóméz, valamint virágpor termelésével foglalkoznak. A megye sajátos flórája lehetõvé teszi számukra, hogy mindehhez nem, vagy csak kis távolságokat beutazva vándoroljanak. Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy miért végeztük ebben a megyében a legtöbb méhegészségügyi mintavételt. Szám szerint több mint tíz esetben szállt ki a területre Hampuk Gábor szaktanácsadó kollégánk, aki nem egyszer volt tanúja annak, hogy akár több száz családos állományok omlottak össze néhány hónap alatt. A mintákról készült laboratóriumi bizonyítványok többsége igen súlyos atka-, egyéb esetekben nozémafertõzések tüneteit bizonyítják. Természetesen megkérdeztük a méhészeket az elmúlt évek technológiájáról, amirõl elmondható, hogy megítélésünk szerint fõleg a szeptemberi hónapban maradtak el a szükséges védekezések. Volt, aki piretroidokkal védekezett a kulcsfontosságú idõszakokban (ennek a szercsoportnak a hatékonyságáról késõbb ejtünk még szót, illetve a velük kapcsolatos problémákra már tettünk utalást). Volt, aki az amitrázt vizes oldatban vitte fel a hordozó lapokra. Errõl a technológiáról tudni kell, hogy az amitráz felezési ideje ebben a közegben másfél óra. Tehát, ha az oldatot nem frissen készítette és használta fel az il14

8. sz. ábra. Méhhullák egy Zala megyei méhészetben, jól láthatók a kaptársöpredékben a lehulló atkák is letõ, akkor annak hatóanyag-tartalma jelentõsen csökkenhetett az idõ múlásával, ugyanakkor arra nézve sincsen információnk, hogy ezeknek a fa-, illetve kartonlapoknak a felülete mennyi hatóanyagot tartalmaz és mennyit szív vagy zár magába a hordozó belseje, vagyis fogalmunk sincsen arról, hogy hány mg az a mennyiség, ami a felületen maradva biológiai aktivitást tud kifejteni. Elõfordult az is, hogy valaki amitrázt és fluvalinátot egyszerre tartalmazó csíkokat tett be a kaptárba, nem tudva azt, hogy a vizes oldatban készített lapkák amitráz hatóanyagtartalma esetleg már elbomlott (erre nézve korábban és idén is végeztünk méréseket). Mindent összevetve, a Zala megyében tapasztaltak teljességgel bizonyítják, hogy a terület méheltartó képességének nemcsak a természeti környezet (pl. a hordási lehetõségek) szabnak határt, hanem ennek komoly méhegészségügyi korlátai is vannak (8. sz. ábra). 1.2.1.2. Az amitráz-túladagolás jelei és következményei A tavalyi és a korábbi esztendõk nagy tanulsága volt, hogy az õszi kezelések alkalmával az atkafertõzés tüneteit mutató méhészetek hevesebben reagálnak az amitrázzal végzett kezelésekre, mint máskor. Ennek következtében a méhek kivonulnak a kaptárakból, nem térnek oda vissza, bágyadtan várakoznak a kijárónyílások elõtt és az éjszakai hidegben elpusztulnak. Ezek a tünetek fokozódnak, ha a kezelést olyan családokban végezzük, ahol hemzsegnek az atkák (tehát megkésett az alkalmazás), vagy a kezelés alkalmával nem megfelelõ a léghõmérséklet. Ilyen mintát kaptunk 2010 õszén egy Gyõr-Moson-Sopron megyei méhészetbõl (9. sz. ábra). A méhek kór15

9. sz. ábra. Amitráz-túladagolás következtében a méhek gyakran elhagyják a kaptárt és ürülékükkel beszennyezik a kijárónyílást tani vizsgálata súlyos nozéma-fertõzést mutatott ki a méheken, a kémiai vizsgálatok 7 mg/kg mennyiségben detektálták a kérdéses atkaölõ szer maradékát a méhhullákban. Ez az érték nagyon magas dózisnak számít Az amitráz-kezelések további mellékhatása lehet, hogy a tavasszal megmintázott mászkáló (sok esetben fiatal generációhoz tartozó) méhek kémiai analízise a korábban már említett eseten kívül máshol is mutat pozitív eredményt, ha az amitráz-szennyezõdést vizsgáltuk bennük. Ez a tipikus tünet akkor is jelentkezik, ha ilyen kezelést a családok õsszel kaptak utoljára. A dologra az egyik bizonyíték az, hogy a tavasszal megmintázott kaptártermékek (pl. a virágpor is) tartalmaznak szermaradékot annak ellenére, hogy az ilyen kezelések akár több hónappal korábban történtek. A szennyezett takarmányt fogyasztó fiatal méhek bizonyára károsodást szenvednek, talán már lárva korukban és ennek a folyamatnak köszönhetõen mutatják a betegség tüneteit. Az a tény is ezt a feltételezést támasztja alá, hogy ahol a tavaszi amitráz-kezeléseket elvégezték, ott szinte törvényszerû, hogy repce- és akácvirágzás alatt megjelennek az említett tüneteket mutató méhek. Más, de szintén az atka elleni védelem elhibázását példázza az a Bács-Kiskun megyei eset, amelynek következtében a méhész tévedésbõl nem amitráz-, hanem diazinon-tartalmú védekezõ szerrel kezelte (füstölte) le méheit, amely beavatkozás következtében az összes kezelt méhcsalád elpusztult, és sajnos a lépkészletet is meg kellett semmisíteni a magas szermaradék-tartalom miatt, arról nem is beszélve, hogy a méhlakások is lakhatatlanná váltak. 16

10. sz. ábra. Szermaradékok alakulása egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei méhészetben

Szennyezettség mg/kg-ban kifejezve

4 3,5 3 2,5

Amitráz

2

Kumafosz

1,5

Fluvalinát

1 0,5 0

Méhek

Lép (sötét)

Lép (középsötét)

Lép (világos)

1.2.1.3. Kumafosz-mérgezésben elhullott méhek Veszprém és Szabolcs-SzatmárBereg megyékben Két érdekes eset került a látókörünkbe az elmúlt õsszel, illetve télen. Az elsõ Veszprém megyében volt tapasztalható, ahol egy méhész október elején méhhullákat gyûjtött össze, amelyekben a szûrõvizsgálatok kumafosz-tartalmat mutattak ki. Ez azért számít figyelemre méltónak, mert ebben a méhészetben csupán az elõzõ novemberben (tehát az esetet megelõzõen csaknem egy évvel) használták ezt a hatóanyagot utoljára, tehát egyértelmû, hogy a méhek halálát csak valamilyen szomszédos méhészetbõl származó szennyezett takarmány okozhatta. Ez pedig csak abban az esetben történhet meg, ha valaki ebben az idõben (mondjuk a méhcsaládok téliesítésével egy menetben), elvégzi az atkák elleni záró kezelést is. Sajnos ismerjük ezt a méhész számára kényelmes, de a méhcsaládok atkától való mentesítésére csak korlátozottan alkalmas megoldást. A korlátozott hatékonyság alatt azt értjük, hogy október elején még nem biztos, hogy minden családunk fiasításmentes állapotban van. Ez az állítás különösen igaz a fiatal anyákkal rendelkezõ állományokra. Másik eset egy Szabolcs megyei méhész megfigyelésén alapul. Itt arra lett figyelmes a méhésztárs, hogy méhei a legnagyobb téli hidegben is kirepülnek a kaptárból, majd ledermedve a hóban elpusztulnak. A hullákat összegyûjtve, megvizsgáltuk azokat kémiai szempontból, és itt kumafosz-amitráz szertartalmat igazolt vissza a labor. Ezt követõen megvizsgáltuk a méhészet különbözõ korú lépeinek szermaradék-tartalmát és a 10. sz. ábrán szemléltetjük az eredményt. Az elõzõekbõl látszik, hogy a lépekben mérhetõ szermaradékok milligramm nagyságrendûek. Valószínûleg ezt reagálták le a méhek azzal, hogy akár a legnagyobb hi17

degben is kirepültek a kaptárakból. Az eset másik tanulsága az, hogy ezek a méhek tavasszal nehezen fejlõdtek és sokat kellett küzdeni a nozémával. Van még valami, ami mindenkit meghökkentett. Ez pedig nem más, mint a lépekben mért fluvalinát-tartalom. Méhésztársunk még soha nem használta ezt a hatóanyagot, mégis jelen van a kaptáraiban. A szermaradék bizonyára ebben az esetben is a viasz–mûlép csere alkalmával került be a méhészetbe. Ami még nagyon elgondolkodtató, az a világos (tehát fiatal) lépek szermaradék-tartalmának magas szintje. A fentieket elolvasva biztosan lesznek, akik azt a következtetést vonják le, hogy a szintetikus atkaölõ szerek használata zsákutca és vissza kell térni az „ártalmatlan", természetazonos anyagok (oxálsav, timol, hangyasav stb.) használatához. Úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem ilyen egyszerû. Egyértelmû, hogy a természetazonos szereknek is megvan a helyük és a szerepük a technológiában, de azt is hozzá kell tenni, hogy minden, amit betettünk a kaptárba, nyomot hagy. Mindezek mellett ne feledjük, hogy a természetazonos készítmények rovására is írható néhány mellékhatás (például csökkenhet a fiasítás, toxikusak a méhekre, esetleg rablásveszély fokozódásával jár az alkalmazásuk), és ami a legfájóbb, hatékonyságuk tekintetében is merülnek fel problémák. A témával kapcsolatos vizsgálati eredményekrõl a késõbbiekben fogunk szót ejteni. A szermaradékok, tehát a szennyezettség csökkentése érdekében a folyamatos és intenzív lépfrissítéssel és lépcserével, valamint az atkák ellen okszerûen alkalmazott védekezési technológiával tudunk védekezni. Ennek folyományaként csökkenteni tudjuk a lépekben mért szennyezõ anyagok abszolút értékben vett koncentrációját, elvégre a mûlépekre épített friss viasz szermaradékoktól mentes, így ennek segítségével „higítani" tudjuk annak alapszennyezettségét. 1.2.1.4. A Nosema apis, vagy a Nosema ceranae? Felmerül a kérdés, hogy a közelmúltban bekövetkezett méhpusztulások közül a nozéma számlájára írható veszteségeket melyik faj okozza inkább? Erre vonatkozóan nem folytattunk vizsgálatokat. Arra az eredményre viszont hagyatkozhatunk, amit a 2007-ben végzett mintavételezések alapján sikerült kimutatni. Hazánkban ma már a Nosema ceranae elõfordulása a domináns, és ez azért nagy baj, mert ez a kórokozó sokkal virulensebb, mint a Nosema apis. Azt a feltételezést, hogy esetleg a nozémafertõzések kiteljesedése függ-e a varroafertõzés eszkalációjától, még nem sikerült egyértelmûen igazolni. Az a tény mindenesetre figyelemre méltó, hogy a megmintázott beteg méhészetek igen nagy százalékában együtt jelentkezik a két fertõzési ágens. Ebbõl is látszik, hogy az említett parazita elleni védelem jelentõsége mennyire felértékelõdik. A nozéma kialakulásának kémiai hátterét látszik igazolni az a megfigyelésünk is, miszerint több esetben észleltünk amitráz-szennyezettséget a tavasszal (fõleg a repce virágzásának idején, vagy az akácvirágzás kezdetén) a méhészetek elõtt sétáló röpképtelen méhekben (ld. elõzõ fejezet). 1.2.1.5. Vírusvizsgálatok eredményei Ezeket a vizsgálatokat többnyire csak abban az esetben végeztük el, amikor a laboratóriumi elemzések során kimutatott nozéma- és a varroa-fertõzés mértéke nem adott kellõ magyarázatot a kérdéses családok pusztulására. A vírusok elõfordulási gyakoriságáról tudni kell, hogy a fertõzési helyzet alakulása évrõl évre változik és ez tájegységeken belül is megfigyelhetõ. 18

Az említett vírusvizsgálatokat tizenkét méhész huszonnégy mintájában végeztük el. Ennek során az alábbi méhpatogén vírusok jelenlétét detektáltuk: – Heveny méhbénulás vírus (ABPV). – Fekete anyabölcsõ vírus (BQCV). – Deformált szárny vírus (DWV). – Krónikus méhbénulás vírus (CBPV). – Költéstömlõsödés vírus (SBV). A vizsgálatokkal kapcsolatosan az alábbi észrevételeket lehet tenni: 1. A vizsgált méhészetek közül egy teljesen mentes a keresett méhpatogén vírusoktól. Ennek a méhészetnek a további mintázása és megfigyelése indokolt. 2. A monitoring vizsgálat 2007. évi eredményei szerint a költéstömlõsödés vírusának gyakorisága megnövekedett. Ha a mostani eredményeket vizsgáljuk, akkor ennek a vírusnak a megjelenése a minták 50%-át érinti. Ugyanakkor, ha megnézzük a költéstömlõsödés-elõfordulást földrajzi elhelyezkedés szempontjából, akkor láthatjuk, hogy a dunántúli mintáinkban alig van, míg a Dunától keletre esõ területekrõl származó mintákban gyakori. Persze ehhez a megfigyeléshez hozzá kell tenni azt a tényt, hogy viszonylag kis számú mintával dolgoztunk. 3. Igen figyelemre méltó viszont az a momentum, hogy a fekete anyabölcsõ vírus elõfordulása azokban a méhészetekben is jellemzõ, ahol más vírust nem észleltünk.

2. Kémiai analízisek Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által végzett környezetterhelési monitoring vizsgálatok során szerteágazó kémiai vizsgálatokat végzünk. Ezek a vizsgálatok sok esetben abban a tárgyban igazítanak el bennünket, hogy vajon egyes méhészetek pusztulását, vagy legyengülését okozhatják-e különbözõ eredetû kémiai szennyezõdések? Ha igen, akkor honnan származhatnak ezek? A kaptárakba bejutott kemikáliák forrása leggyakrabban a növényvédelem, a környezetszennyezés, netán a méhész saját technológiája. Ezek a tényezõk komplex módon, vagy különkülön is eredményezhetik azt, hogy a vizsgált méhészet nem fejlõdik az elvárásoknak megfelelõen, vagy netán el is pusztul. 2.1. Lép- és mûlépvizsgálatok (az atka elleni technológia és a szennyezettség összefüggései) Már 2010 õszén folytattuk a már az elõzõ költségvetési ciklusban megkezdett mûlép, sonkoly mintavételeket és analíziseket. Ennek segítségével bepillantást nyerhetünk abba, hogy egyes atka ellen alkalmazott hatóanyagok menynyire dúsulhatnak fel a viaszban. 2.1.1. A lépek szermaradék-tartalmának vizsgálata A mintául szolgáló lépek szermaradék-tartalmát az 11. sz. ábrán szemléltetjük. A diagram tanulmányozása közben látható, hogy az egyes méhészetekben található lépek szermaradékai széles skálán mozognak. Ez persze függ a méhész technológiájától, ezen belül az alkalmazott atkaölõ szerek féleségétõl, a lépek korától, és attól, hogy ki milyen sûrûn cseréli le lépeit. A 11. sz. ábrán vannak minták (15, 17, 19, 25), amelyek igen alacsony szer19

11. sz. ábra. Az ország különbözõ pontjain vett 34 lépmita peszticid-tartalmának bemutatása (az értékek mg/kg-ban értendõk) 4,5 4 3,5 3 Amitráz

2,5

Kumafosz

2

Fluvalinát

1,5 1 0,5 0

1

3

5

7

9

11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 Minta

maradék-tartalmat mutatnak, ezeket még az elõzõ nyáron (az atkák elleni védekezéseket megelõzõen) gyûjtöttük, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a 4. minta igen kimagasló kumafosz-tartalmát egy 10 évesnél is öregebb lépdarabból mutattuk ki, amely olyan méhészetbõl származik, ahol minden évben alkalmaztak Perizint. 2.1.2. A mûlépekben mért szermaradékok értékei A szakirodalom többször tett arra utalást, hogy az atkák ellen és egyéb célból a kaptáron belül alkalmazott kemikáliák mennyire halmozódnak a viaszban és ezek egy részétõl a többszöri hõkezeléssel járó viaszfeldolgozás során sem tudunk megszabadulni. Ennek tisztázása érdekében 11 db mintát gyûjtöttünk be, ezek vegyesen származnak méhészetekbõl és mûlépüzembõl. A vizsgálatok eredményeit a 12. sz. ábra szemlélteti. A 12. sz. ábrán látható adatok nagyon jól példázzák, hogy a viasz–mûlép csere alkalmával ki mennyi idegen (általa nem is használt) kémiai anyagot vihet be a méhészetébe saját tudta nélkül. Ennek az adatsornak másik nagy tanulsága az, hogy szinte az összes mintában található fluvalinát (errõl az anyagról már régen is tudtuk, hogy a viaszban halmozódik), de az mindenki számára meglepõ, hogy alkalmazása nyomán mennyire terjed a mûlépeken keresztül. Ez az ismeret megkönnyíti annak megértését, hogy egy mûlépekbõl származó alapszennyezettség mellett milyen könnyen szokik hozzá az atka ehhez a hatóanyaghoz. Ennek a következménye pedig az, hogy az évek óta rendszeresen fluvalinátot felhasználó méhész nem érti, hogy miért omlik össze az állománya idõvel. Sajnos a mûlépek kumafosz- és amitráz-szennyezõdéstõl sem mentesek, így a raj állapotba helyezett családokban is található kisebb-nagyobb alapdózis, ami azt eredményezheti, hogy az atkák könnyebben adaptálják ezt a két, ma még hatékony molekulát. A mûlépekbe zárt szennyezõdések igazán a mûlép–viasz cserék alkalmával értékelõdnek fel. Ha ugyanis nem a saját viaszunkat hengereltetjük vissza, akkor el20

12. sz. ábra. A különbözõ helyszínekrõl gyûjtött szermaradékok értékei mûlépekben mérve 3 2,5

mg/kg

2

Amitráz 1,5

Kumafosz Fluvalinát

1 0,5 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11 Átlag

képzelhetõ, hogy a cserében kapott mûlépünkben akár olyan atkaölõ szer hatóanyagának a maradékához is hozzájuthatunk, amit eddig nem is használtunk. A fenti helyzetbõl természetesen a folyamatos és intenzív lépépíttetés, és a saját viasz visszahengerlése ad lehetõséget. Vizsgálataink során egy esetben a mûlépek paraffin-tartalmát is ellenõriztük. Ennek eredménye lesújtó volt: a vizsgált minta jelentõs mennyiségben (50%-ot meghaladó mértékû) tartalmazott paraffint. Tehát hamisítványnak tekinthetõ. Nem a lépek, hanem a viasz szermaradék-tartalmát illetõen érdekes és kissé meglepõ eredménynek számít az a tény, hogy egy alkalommal brómpropilátot (ez a valamikor használt Folbex VA hatóanyaga) mutattunk ki. Szerencsére ennek az igen hosszú bomlási adatokkal rendelkezõ vegyületnek a jelenléte ma már csak elvétve tapasztalható. Amit még errõl a hatóanyagról illik tudni, az a következõ: a méhek jobban érzékenyek rá, mint az amitrázra. 2.2. Egyéb méhészeti termékek (méz és virágpor) analízise, méhtakarmányok vizsgálata Az elmúlt idõszak antibiotikum-botrányai után kézenfekvõ volt, hogy egy-egy mézmintában bemérjük a bennük lévõ antibiotikumok vagy a savtartalom mennyiségét. Elõbbi esetben fõleg repceméz-mintákat érintett, az utóbbit viszont napraforgómézben vizsgáltuk. Ez utóbbira azért volt szükség, mert felmerült annak lehetõsége, hogy valamilyen külsõ környezetszennyezési forrásból a behordott nektár kémhatása az átlagosnál alacsonyabb (tehát savasabb) volt. Ezek a vizsgálatok számunkra megnyugtató eredménnyel zárultak. Tehát sem a mézek nem tartalmaztak antibiotikumot, sem pedig a kémhatással nem volt probléma. Egy esetben Horvátországból származó cukorlepény antibiotikum-tartalmát is ellenõriztük, szerencsére ez sem tartalmazott semmilyen tiltott komponenst. Végeztünk egy provokatív jellegû mérést is, amelyben arra kerestük a választ, hogy a fumagillin hatóanyagot tartalmazó cukorlepény etetését követõen van-e 21

szermaradvány a repcemézben. A válasz itt is megnyugtató volt, mert nem sikerült kimutatni a mézbõl az említett hatóanyagot. Ebben az esetben 1 mikrogramm/kg mérési érzékenységgel dolgoztunk. Egy alkalommal vizsgáltuk a lépekben található virágpor eredetét is annak érdekében, hogy a bennük található szermaradékok forrására fény derüljön. 2.3. Mérgezési esetek vizsgálati eredményei Az OMME által koordinált monitoring vizsgálatok egyik speciális területe a méhészeteket érintõ növényvédelmi káresemények kapcsán történõ segítségnyújtás. Ez azt jelenti, hogy a károsultak megsegítése érdekében az egyesület finanszírozza a felmerülõ költségeket. Sajnos a laboratóriumok túlterheltsége miatt az ügyek elhúzódnak, így a költségek egy része is ebben a vizsgálati ciklusban merül fel. 2.3.1. A 2010 nyarán vett mintáink áthúzódó vizsgálata (méhmérgezési esetek) Az elõzõ indokok alapján 2010 õszén újra kellett vizsgálnunk a bordányi és a mezõkomáromi mérgezés mintáit, aminek eredményeképpen a bordányi eset a méhészekkel történt peren kívüli megegyezéssel le is zárult. Információink szerint ennek az ügynek kapcsán a károkozó gazdálkodókat pénzbeli büntetéssel is sújtotta az eljáró hatóság. Ennek eldöntéséhez a monitoring vizsgálatok eredményei szolgáltattak adatokat. A mezõkomáromi méhmérgezés esetében a méhészek és a gazdák közötti megegyezés hiányában per várható. 2.3.2. A 2011-ben tapasztalt mérgezési esetek Az OMME vezetésének álláspontja szerint méhmérgezések tekintetében 2011. igen súlyos károkat jelentett a méhésztársak számára. A káresemények magyarázatát a növényvédelmi és a méhészeti szakma egészen más okokra vezeti vissza. A növényvédelmi szakma véleménye szerint a károk abból keletkeztek, hogy az aszályban lassan fejlõdtek a növények, kisebb volt a hektáronkénti zöldtömegük és ennek következtében a normál körülmények között indokolt vegyszerdózis kisebb felületen oszlott el, ráadásul a virágok (ld. repce ) is a szokásosnál korábban indultak virágzásnak. A méhészeti szakma elismeri azt a tényt, hogy aszály volt, kisebb volt a növények zöldtömege a szokásosnál, de összességében egészen más, az elõzõtõl eltérõ álláspontot képvisel. Nevezetesen azt, hogy az április 10. táján igen szeles és hideg volt az idõ. Ilyen körülmények között nem tudtak a gazdák permetezni sem a repcékben, sem a gyümölcsösökben az ilyenkor szokásos hosszú hatástartamú rovarölõ szerekkel. Ezt követõen április 17-e után hirtelen beköszöntõ melegben a növények virágzásnak indultak, az idõjárási feltételek alkalmassá váltak a védekezések elvégzésére. Ebben a helyzetben nem minden termelõ cserélte le a megváltozott fenológiai helyzetnek megfelelõ rövid hatástartamú készítményre a kijuttatandó rovarölõ szert és ebbõl fakadóan méhészeti károk keletkeztek. Egyszóval az említett káresemények az emberi oda nem figyelés, a felelõtlen vegyszerhasználat miatt következtek be. Vitatkozva a növényvédelmi szakma képviselõivel, le kell szögeznünk: a repcék virágzásának „idõ elõtti" elkezdõdése a szárazság és a növények állapotának ismeretében kalkulálható volt. Ezzel a növényállományok tulajdonosainak számolni kellett volna a permetezések megtervezésekor. A továbbiakban tekintsük át, hogy a növényvédelem jeles képviselõinek véleményével szemben milyen aggályaink vannak: 22

13. sz. ábra. Ez a repcetábla már virágzónak minõsül növényvédelmi szempontból – Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szaktanácsadói hálózata által készített fotóarchívum arról tanúskodik, hogy az elmúlt három évben a repcék virágzásnak indultak az õszi-téli csapadékviszonyok alakulásától, valamint a kitavaszodás késésétõl függetlenül az ország nagy részén már április 20-át megelõzõen. – Bizonyos hatóanyagok, pl. az idei mérgezések jelentõs részéért felelõs klórpirifosz, nem transzlokálódik (mozog) a növényekben, hanem ún. mélyhatású tulajdonsággal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a hatóanyag a permetcsepp helyén szívódik be a növény szöveteibe. Ez viszont azt vonja maga után, hogy a hatóanyag a permetezést követõen növekvõ hajtásrészekbe már nem jut el. – A szakhatósági ellenõrzések a permetezések idejének megállapítására a termelõ által vezetett permetezési napló bejegyzéseit veszik alapul. Ebbõl is látszik, ha valaki jól adminisztrál, könnyen elkerülheti a növényvédelmi bírságok kiszabását. – Egyes növények (táblák) virágzási adatai nincsenek napra pontosan dokumentálva (és ez nem is várható el senkitõl). Innentõl kezdve viszont örök vitatéma marad a méhész és a növénytermesztõ között az a kérdés, hogy egy virágzás határán lévõ tábla növényvédelmi szempontból virágzónak minõsül-e. (Mint tudjuk a 43/2010. FVM-rendelet a virágzás kezdetét a szirmok feslésének kezdetétõl datálja). Egy javarészt zöldnek látszó repcetáblát a gazdálkodók zöme „még nem virágzó"nak könyveli el, még akkor is, ha az abban éppen nyílásnak indult virágokat már a méhek járják (13. sz. ábra). – Sajnos szintén a méhészek véleményét, tehát a hosszú hatástartamú szerek késõi kijuttatását igazolja az a tény, hogy ezek a készítmények még a virágzás megindulását követõen 10 nappal is aratták a táblákra látogató méheket. Ebbõl is lát23

14. sz. ábra. Virágzó kultúrákban fényes nappal csak néhány rovarölõ szer használható. Ezek kijuttatását nem kell bejelenteni az önkormányzatoknak, ugyanakkor a felhasználásnak igen szigorú szabályai vannak szik, hogy a szereket alkalmazó gazdák nem vették figyelembe a kijuttatott hatóanyagok bomlási dinamikáját. – A helytelen növényvédelmi gyakorlatnak ékes példáját mutatják azok a Zala megyei esetek, amelyek közül az egyikben, virágzó repcében, fényes nappal Decis Mega-val permetezõ gazdát értek tetten a méhészek. A másik esetben Karate Zeon kijuttatását jelentették a hatóságnak ugyanilyen körülmények között. – Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett a Bács-Kiskun megyei esemény mellett sem, amikor a gazdálkodó a méhkímélõ technológia leírásában foglaltaktól eltérõen nem 23 órakor, hanem hajnali 4-kor fejezte be a Fendona-val végzett permetezést. – Ha megvizsgáljuk a károkozók birtokméretét, látjuk, hogy többnyire nem a nagy gazdaságok, hanem a középkategóriás vállalkozások hozhatók összefüggésbe az esetekkel. A virágzó repcék nappal végzett rovarölõ szeres kezelései (14. sz. ábra) sok aggodalmat okoznak a méhészeknek, különösen akkor, ha a kezelésekrõl elõzõleg téves tartalmú értesítést küldenek az önkormányzatoktól. (Tudjuk, az új növényvédelmi jogszabályok egyértelmûen rendelkeznek a szerek felhasználásáról és ezzel párhuzamosan eltörölték a kiértesítési kötelezettséget). A káresemények az egész országra kiterjedtek, de a legnagyobb visszhangot a Somogy, Vas és Zala megyei mérgezések keltették. Somogyban Zákány–Csurgó– Somogyudvarhely–Nagyatád térsége, Zalában Lenti, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Vas24

ban Andrásfa környékén mutatkoztak a legnagyobb problémák. Érdemes megemlíteni a Veszprém megyei Küngös térségét is, ahol már évek óta tapasztalnak mérgezéseket a helybéli és az oda vándorló méhészek egyaránt. Eddig csak az OMME környezetterhelési, monitoring vizsgálatai mutatták a helytelen szerfelhasználás eredményeit, ugyanakkor idén a hatósági mintavételeknek és eljárásnak köszönhetõen végre fény derült az elkövetõ személyére is. Ugyanakkor az államigazgatási eljárásokkal kapcsolatosan az a negatív tapasztalatunk, hogy a mérgezések okozói közül senkit sem büntettek meg azért, mert a jogszabályoktól eltérve virágzó kultúrában történt a permetezés. Minden esetben a permetezési naplók bejegyzéseit tekintette a hatóság perdöntõnek úgy, hogy közben fogalma sem volt a mérgezési esetek alkalmával gyûjtött méhhullák méhtoxikológiai elemzésének eredményeirõl. A teljesség igénye nélkül érdemes felhívni a figyelmet a Csongrád megyei Nagytõke, a Bács-Kiskun megyei Bátmonostor, a Somogy megyei Beleg településeken történtekre is, ahol szintén sikerült tisztázni a hibás gyakorlatot követõ gazdálkodó kilétét és sikerült elérni peren kívüli kártérítés kifizetését. A szlovéniai méhmérgezések kapcsán fontos teendõ még annak tisztázása is, hogy a virágzó repcék szomszédságában elvégzett kukoricavetések alkalmával a vetõmagról elsodródott inszekticid hatású csávázószer-részecskék mennyiben hibáztathatók a mérgezési tünetek kialakulásában. Zalában erre is keressük a választ. Vas és Zala megye határán, Andrásfa térségében és a Szabolcs megyei Fényeslitkén is súlyos problémákat okozott egy felelõtlen gazdálkodó. Számunkra elfogadhatatlan az, hogy mindkét esetben igyekeznek kibújni a felelõsség és a kártérítés kötelezettsége alól. Az OMME által irányított monitoring vizsgálat másik eredménye a Tengelic térségében évek óta ismétlõdõ méhészeti károk okozóinak idei kiderítése. Reméljük, hogy a hatóság kellõ szigorral fog eljárni velük szemben. A Fejér megyei Pátka és a Somogy megyei Darány településeken az elkövetõ kilétére fény derült, reméljük mindannyian belátják, hogy az okozott kárt rendezniük kell mihamarabb. Sajnos meg kell említenünk azokat az eseteket is, amikor nem sikerült beazonosítani a mérgezésekért felelõs gazdálkodókat, ugyanis a laboratóriumi elemzések során nem, vagy késõn találtuk meg a mérgezések forrásául szolgáló növénymintát. Illetve ha meg is találtuk, az elemzések alkalmával már nem tudtuk kimutatni belõlük a szermaradékokat. Hosszú oldalakon keresztül sorolhatnánk még a mérgezések helyszíneit, és részletezhetnénk az egyes eseteket, de talán elég annyi, hogy 2011-ben több mint 60 méhészet jelentett kisebb-nagyobb károsodást és ezek jelentõs része (több, mint 50 eset) tavasszal, repce- és gyümölcsvirágzás idején történt. Az is teljességgel bebizonyosodott, hogy repcében a klórpirifosz és a vele kombinációban kijuttatott cipermetrin, gyümölcsösben a dimetoát okozta a legtöbb problémát 2011 tavaszán a magyarországi méhészetekben. A káresemények következtében elpusztult, vagy legyengült méhcsaládok száma kb. 10 000. Természetesen annak csak örülhet mindenki, hogy ez a szám jelentõsen elmarad a hazánkban évente tapasztalható 15-20%-os téli méhcsaládelhullás mellett, ugyanis ennek mértéke 100 000-es nagyságrendet tesz ki. Ettõl függetlenül az mindenki számára világos, hogy a növényvédelem okozta káreseményeket nem szabad elbaga25

tellizálni, különösen azért, mert az ilyen beavatkozások következtében jelentõsen károsodik a hasznos élõ szervezetek populációja is. 2.3.3. A neo-nikotinoid csoportba tartozó rovarölõ hatású csávázószerek vizsgálata Már 2007-óta próbálkozunk ennek a szercsoportnak a nemzetközi szakirodalomban is gyakran említett káros hatásainak kimutatásával, eddig csak néhány növény generatív részében (virágzatában) sikerült megtalálnunk õket. 2009–2010 nyarán kezdõdött el az a mintavételi sorozat, amelynek keretén belül a Fejér megyei MgSzH növényvédelmi felügyelõinek közremûködésével mintákat szedtünk olyan kukorica- és napraforgó-területekrõl, amelyek neo-nikotinoid szercsoportba tartozó csávázószerekkel (Gaucho, Poncho, Cruiser) voltak csávázva. Ezt követõen a mintaterületekhez legközelebb esõ méhészetekbõl is gyûjtöttünk mintákat annak eldöntése érdekében, hogy vajon sikerül-e náluk is igazolni azt a tényt, miszerint ezek a hatóanyagok bekerülhetnek a kaptárakba, és ha igen, akkor ez milyen következménnyel járhat? A 2010-ben gyûjtött minták elemzésére technikai okokból csak õsszel, tehát a most lezáruló költségvetési szakaszban került sor, így ennek eredményeit most adjuk közre. A munkának része volt annak a nyolc éve monokultúrás kukoricatáblának a megfigyelése is, ahol már a hetedik éve Gaucho-val oldották meg a talajlakó kártevõk (kimondottan a kukoricabogár lárvája) elleni védelmet. Természetesen a napraforgó virágzásának idején történt méhmérgezések alkalmával vett további növénymintákban is ellenõriztük ezeknek a hatóanyagoknak a jelenlétét, mondván, nem lehet tudni, minek köszönhetõ a méhek pusztulása. A vizsgálataink eredményei felemásra sikerültek. Ugyanis napraforgóban nem sikerült kimutatni egyik keresett hatóanyagot sem, ugyanakkor kukoricában a klotianidin és a tiametoxam összesen három esetben volt megtalálható, míg az imidakloprid az elõbb említett monokultúrás kukorica 30 cm-es koráig, tehát annak 6 leves állapotáig volt detektálható. Ennek a kukoricának a virágzása idején a portokok már nem tartalmazták a csávázószer hatóanyagát, tehát nem okozott problémát a méhészetekben. A fentiekkel szemben a Fejér megyei növényekkel párhuzamosan a méhészetekbõl vett minták némelyikében találtunk neo-nikotinoid csoportba tartozó szermaradékokat. Sajnos az eredeti elképzelésünkkel szemben nem mindig ott jöttek ki a pozitív eredmények, ahol a növényekben mért szermaradékok leletei alapján ezt elvártuk volna. (Magyarán: a növények pozitívak voltak, a méhészetek pedig ugyanezt nem mutatták és fordítva). Egy méhészetben sikerült imidaklopridot kimutatni a méhkenyérbõl. Ezek után elvégeztük a virágpor fajtaösszetétel szerinti vizsgálatát annak érdekében, hogy rájöjjünk, mely kultúrnövény pollenjével kerülhetett be a hatóanyag a kaptárba. Sajnos ennek a vizsgálatnak az eredménye nem igazolta a szermaradékok szántóföldi eredetét. A pollenösszetétel tekintetében ugyanis a szelídgesztenyéé és bizonyos nem tipikus szántóföldi gyomoké volt a vezetõ szerep, a napraforgó, vagy a repce csak nyomokban, a kukorica virágpora pedig még ennyire sem volt kimutatható. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, hogy vajon nem valamelyik házikertben alkalmaztak imidaklopridot egy permetezés alkalmával és így szennyezõdött be az állomány pollenkészlete? Megjegyezzük, hogy az imidakloprid hatóanyag, pl. a Kohinor 200 26

15. sz. ábra. A felvételen imidaklopriddal szennyezett család márciusi állapota látható SL készítményben is megtalálható, és több házikerti kultúrában (burgonya, paprika, paradicsom, õszibarack) van felhasználási engedélye. A neo-nikotinoidok vizsgálatát tehát több mint 40 esetben végeztük el, a pozitív eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. A szermaradékokat mutató méhészetek tulajdonosait a késõbbiekben kikérdeztük az állományokkal kap3. táblázat. Neo-nikotinoid szermaradékok csolatos nyár végi-õszi különbözõ növényekben és méhészeti és tavaszi tapasztalataikról. Egyértelmûen potermékekben (2010) zitívan nyilatkoztak a A talált Mennyiség méhek beteleléskori, téli és tavaszi viselkedéMinták Minta hatóanyag (mg/kg)* sérõl, valamint arról, Kukorica címer klotianidin 0,007 hogy a tavasz folyamán sikerrel tudták felkészíKukorica címer tiametoxam 0,006 teni az állományukat a Növényi Kukorica címer klotianidin 0,006 fõhordásra. Kukorica levél imidakloprid 0,038 Ugyanez vonatkozik arra a méhészetre is, Kukorica levél imidakloprid 0,008 ahol a kaptáron belül, a Lép imidakloprid 0,006 méhkenyérben 6 ppb imidakloprid volt mérMéhészeti Lép imidakloprid 0,006 hetõ (15-16. ábra). Virágpor imidakloprid 0,006 A neo-nikotinoi* 0,006 mg/kg = 6 mikrogramm/kg = 6 ppb. doknak a nemzetközi 27

16. sz. ábra. Ugyanaz a család júniusban készült felvételen szakirodalomban található adatait üzemi szinten is ellenõrizni kell. Ennek érdekében 2011. nyarán találtunk egy igen izgalmas (300 ha egybefüggõ és Gaucho-val kezelt napraforgótáblát, amelyre 590 db méhcsalád (7 méhészet) telepedett le (17. sz. ábra). A növényeket már virágzás elõtt megvizsgáltuk, külön a fiatalkori leveleket, a szárat, a virágzás elõtt fejlesztett leveleket és természetesen a csillagbimbós fenológiai állapotban lévõ virágzatot is. A mintavételt (most már a generatív részekre koncentrálva) megismételtük virágzás idején. Ugyanígy mintákat gyûjtöttünk a környezõ méhészetek friss gyûjtésû termékeibõl (virágporból, mézbõl) és persze a kaptárak elõtt található méhhullákból is. Az eredmények alapján az alábbiakat lehet elmondani: 1. Az imidakloprid a növényekben sem a virágzást megelõzõen, sem pedig azt követõen nem volt kimutatható. 2. A méhészeti termékek sem mutatják ennek jelenlétét, annak ellenére sem, hogy a mérések érzékenységét az elmúlt két évben 5 ppb (0,005 mg/kg) értékre csökkentettük. 3. A területen állomásozó méhészetek tulajdonosaival beszélve és az állományokat megszemlézve elmondható, hogy egy hónappal a virágzás befejezõdése után sincsen tapasztalható probléma a méhekkel (18. sz. ábra). Felmerül a kérdés, hogy vajon miért van ellentmondás a hazai tapasztalatok és a nemzetközi adatok között? A megoldás talán abban rejlik, hogy a kérdéssel foglakozó külföldi kutatások többnyire nem üzemi, hanem ennél kisebb méretben folynak. A kisparcellán, vagy laborszinten elvégzett mérésekrõl viszont tudni kell, hogy a kimutatott eredmények üzemi szinten gyakran csak töredékét igazolják vissza annak, ami laboratóriumban egyébként bizonyítható. 28

A hatóanyagok (jelen esetben az imidakloprid) növényekben való mozgása (transzlokációja) valószínûleg függ a csapadékviszonyoktól is. Ebben az évben az említett területen a virágzást megelõzõen aszály volt, tehát ez is magyarázhatja, hogy a növénymintákban nem találtuk meg azt. Az adatok – véleményünk szerint – egyértelmûen azt bizonyít17. sz. ábra. Konténer a Gaucho-val kezelt napraforgótáblán ják, hogy a neo2011. júliusában nikotinoid csoportba tartozó csávázószereknek a növények generatív részeibe való bejutása csak ritkán és nem is minden évben fordul elõ. Ezeknek az anyagoknak a kaptárakon belüli megjelenése ugyan szintén nem gyakori, de megfigyelhetõ. Jelenlegi ismereteink szerint nem bizonyított, hogy a családok összeomlását ez a hatóanyagcsoport okozta Magyarországon. Természetesen a téma nemzetközi szinten mért fontossága miatt vizsgálatainkat késõbb is folytatjuk. 18. sz. ábra. A fotón a 17. sz. ábrán látható konténerben található egyik méhcsalád fészke látható a Gaucho-val kezelt napraforgótábláról történõ elköltözést követõen 29

3. Atkaölõ szerek hatékonyságának összehasonlító vizsgálata, 2010. 2008-óta immár harmadik alkalommal folynak vizsgálatok az OMME monitoring keretén belül a méhészeti atkaölõ szerek hatékonyságával kapcsolatosan. Ezeknek a méréseknek a célja az, hogy kisüzemi szinten teszteljük az egyes védelmi technológiák eredményességét, annak érdekében, hogy a kísérletek végén ajánlásokat tudjunk tenni a szerek felhasználási módját illetõen. Erre azért van szükség, mert a gyári használati utasítások néha nem eléggé érthetõk, illetve egyes szerek hazai alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy amely technológia egy tõlünk északabbra lévõ kisebb méhsûrûségû országban mûködik, az nem biztos, hogy nálunk, a hazai körülmények között, tehát melegebb klímán, nagyobb méhsûrûség mellett ugyanúgy alkalmazható. Sajnos az is tény, hogy néhány kivételtõl eltekintve a nagy gyógyszeripari konszernek a méhészeti gyógyszerpiacban nem látnak komoly lehetõséget, ezért nem is tûzték zászlajukra az ilyen irányú fejlesztések megindítását. Ennek következtében a méhészeti piac gyógyszerellátását sok esetben olyan kisebb tõkeerejû vállalkozások végzik, amelyek nem tudnak annyit költeni a kutatás-fejlesztésre, mint az elõbb említett multinacionális nagyvállalatok. Ennek viszont az a következménye, hogy a méhészeti gyógyszerek között egyre több a gyógyhatású készítmény, amelyek az alkalmazástechnika szempontjából nehézkesek és a hatékonyságuk tekintetében is vannak velük problémák. A téma és az atkaölõ szerekkel kapcsolatos mérések szükségességét az is indokolja, hogy a hazai forgalmazóknál sem biztos, hogy az értékesítést kellõ színvonalú szaktanácsadás kíséri. Gyakran tapasztaljuk azt a jelenséget, hogy a vásárló kérdéseivel zavarba hozza azt, aki a méhek számára használatos gyógyszert eladni kívánja neki. Mielõtt belekezdenénk az atkaölõ szerek hatékonyságáról szóló fejezet részletezésébe, még szót kell ejteni azokról a promóciós anyagokról, amelyek a szakember szemét bántó tévedésekkel vannak teletûzdelve. Van ezek közül olyan, amelyik bizonyos gõztenziós (tehát a párolgás alapján hatékony) vegyületek alkalmazását már javasolják nyár elejétõl, és csak elvétve teszik hozzá, hogy ha túl magasra szökik fel a hõmérõ higanyszála, akkor függesszük fel a védekezést. Mások olyan szerrõl állítják, hogy méhbarát, amelynek hatására az elõírásosan elhelyezett lapkák közvetlen környezetében elpusztul a fiasítás… Van olyan idegen nyelvrõl lefordított prospektus, amelyik teljességgel nélkülözi a magyar szakkifejezéseket, így az olvasónak komoly fejtörést okoz annak megértése, hogy mit jelent a „téli raj", a „fiasítás lezárása", vagy a „dróthálós padozat" kifejezés. A fenti indokok figyelembe vételével a termelõk közül senki sem csodálkozik azon, hogy az OMME megpróbál technológiai ajánlásokat kidolgozni a piacon elérhetõ szerek hazai körülményeknek megfelelõ felhasználásáról. 3.1. A kísérlet célja A kísérlet céljai az elõzõ évekhez hasonlóan annak kiderítése, hogy egyes atka ellen használatos szerek és a technológiák mennyire bizonyulnak hatásosnak az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) elleni küzdelemben. Továbbá változatlanul foglalkozni kell azzal a gondolattal is, hogy a hazai méhsûrûség változásának alakulása milyen technológiai lépésváltást igényel az egyes méhészektõl. Meg kell találni a határt az indokolt és az indokolatlan szerhasználat között. Ugyanis mindkét esetben szennyezzük a kaptártermékeket, de az indokolatlan (te30

hát az atkafertõzés mértékét tovább már nem csökkentõ kezelésekre) semmi szükség. Ennek érdekében folyamatosan ellenõrizni kell a családokban lehulló atkák mennyiségét. Ezt az állomány legalább 20%-ában meg kell tenni annak érdekében, hogy eldönthetõ legyen a kezelések abbahagyása, vagy folytatása. Esetleg az alkalmazott szer lecserélése. Szükséges figyelni, hogy egyes szerek hatékonysága hogyan változik az atkák érzékenysége, vagy akár az idõjárás változása alkalmával. Vizsgálni kell a szerhasználat mellett jelentkezõ mellékhatásokat is. 3.2. Anyag, eszköz, módszer 3.2.1. Általános adatok a kísérletbe bevont méhészetrõl A kísérletben ugyanaz a méhészet vett részt, mint az elõzõ években. A 2009-ben betelelt állomány 154 méhcsalád volt. A telelési veszteség 5 család (3,2%). A tavaszi felkészítést megelõzõen az állományt fumagillin hatóanyag-tartalmú gyógylepénnyel kezeltük. A termelést 107 családdal végeztük, ugyanis 42 család még a tavasszal értékesítésre került. A vándorlások során repce-, akác-, facélia-, hárs-, és napraforgó-legelõket kerestünk fel, valamint a téli telephelyünkön szolidágóméz gyûjtésével fejeztük be a szezont. Az év közben beállított szaporulatokkal együtt 174 méhcsaládot vittünk telelõbe, ezek közül a kísérlet céljára 55 db-ot állítottunk be, természetesen a vándoroltatott állományból. Ennek okát az adja, hogy a vándoroltatott állomány egészségügyi állapotának változásán van módunk reprezentálni az átlagos magyar helyzetet. A kísérleti állomány egy olyan területen került elhelyezésre, amelynek egy kmes körzetében minden évben összesen 600 család állomásozik, tehát az õszi átfertõzõdések kisebb-nagyobb mértékben érezhetõk. 2010-ben egészségügyi ellenõrzés céljából két alkalommal vettünk mintát az öreg, és a fiatal méhekbõl, valamint a fiasításból. A mintákat az MgSzH ÁDI méhegészségügyi laboratóriumába szállítottuk. A kísérletbe bevont állomány a mérések beállításáig (tehát augusztus második dekádjának végéig) idén sem kapott semmiféle atka ellen alkalmazott védelmet. A családokat az egyes kezelések számára ötösével csoportosítottuk. Az így kialakított családegységeken belül azonos kezelési technológiát használtunk. Természetesen a különbözõ családcsoportokat más-más módon kezeltük. 3.2.2. A kísérlet szakaszai és az alkalmazott készítmények bemutatása A kísérlet során a már megszokott módon három idõszakot különböztettünk meg: 1. szakasz: Alapkezelési idõszak (2010. augusztus 17.–szeptember 29.) 2. szakasz: Kontrollkezelési idõszak (2010. szeptember 30.–október. 20.) 3. szakasz: Szuperkontroll kezelési idõszak (2010. 11. 15. Perizinnel, majd 2010. 11. 26-án Api-Ox készítménnyel, de csak azokban a családokban, ahol a Perizin hatására hullottak le atkák, akár egy darab is). Az alapkezeléseket követõ kiegészítõ (kontroll, szuperkontroll) beavatkozások tervezésénél tekintettel voltunk arra, hogy az ellenpárok más hatóanyag-csoportba tartozzanak kémiai szempontból (4. táblázat). A 4. táblázatból jól látható, hogy azok a csoportok, amelyek az elsõ szakaszban amitráz-tartalmú alapkezelést kaptak, a másodikban Bee-Vital-Hive-Clean-nel kezelték. A nem amitráz-tartalmú alapkezeléseket pedig a második szakaszban mindenütt amitráz-tartalmú füstölés követte. A harmadik szakasz (szuperkontroll idõszak) minden esetben Perizinnel történt. Ezt a Perizines kezelést azoknál a családoknál, amelyek akár egy atkát is hullattak, Api-Ox alkalmazásával egészítettük ki. 31

4. táblázat. Az alapkezelések során felhasznált készítmények és azok kontrollpárjai Alapkezelés Kontrollkezelés 2010. aug. 17.–szept. 29. 2010. szept. 30.–okt. 20.

Szuperkontroll 2010. nov. 15. Perizin, 2010. nov. 26. Api-Ox

Amitráz Antivar Bee-Vital-Hive-Clean füstölõcsíkkal kijuttatva

Perizin/Api-Ox

Amitráz furettokészülékel kijuttatva

Bee-Vital-Hive-Clean

Perizin/Api-Ox

Bayvarol (flumetrin hatóanyag)

Amitráz (Furetto)

Perizin/Api-Ox

Mavrik (fluvalinát hatóanyag)

Amitráz (Furetto)

Perizin/Api-Ox

Thymovar (timol hatónyag)

Amitráz (Furetto)

Perizin/Api-Ox

Amitráz (Furetto) Bee-Vital-Hive-Clean

Perizin/Api-Ox

Api-Life-Var (timol hatóanyag) Amitráz Papírcsíkra felitatva (APCSP)

Perizin/Api-Ox

Kezeletlen Hangyasav (házilag készített hordozón alkalmazva)

Amitráz (Furetto) Amitráz (Furetto)

Apivar (10 db család)

Bee-Vital-Hive-Clean

Perizin/Api-Ox

Perizin/Api-Ox Perizin/Api-Ox

Az egyes kezelések hatására elpusztult atkák mennyiségét jegyzõkönyvben rögzítettük, majd százalékos arányukat vizsgáltuk. A harmadik szakasz végére a családok atkatartalmát egységesen 0-nak tekintettük. A 2008–2009–2010-ben is alkalmazott kezelések hatékonysági adatait összehasonlítottuk, és a változások idõbeli alakulását grafikusan ábrázoltuk. Ennek segítségével képet kaptunk a hatékonyság évjáratok közötti alakulásáról. 3.2.2.1. Az egyes kezelések részletezése 3.2.2.1.1.. Amitráz, papírcsíkra felitatva (APCS) Az amitráznak a rajzlap hordozóra történõ felhordása az elõzõ évek gyakorlatának megfelelõen történt, ami azt jelenti, hogy az elõre elkészített 100 db 21 × 3 cm méretûre vágott rajzlapcsíkot egy 24 ml Tak-Tic-ot és 75 ml étolajat tartalmazó elegybe mártva impregnáltuk. A lapkákat a folyadékba nem lapjával, hanem élével helyeztük be. Ez azért fontos, mert így biztosan minden papírcsík ugyanolyan koncentrációjú oldatba kerül. Ennek az eljárásnak következtében minden lapra egyaránt 30 mg amitráz hatóanyag kerül. Ezt követõen a 100 db-ot számláló áztatott papírcsíkköteget újságpapírba csavarva száraz, hûvös helyen szikkasztottuk. A lapkákat a két alacsonykeretes 32

fészekfiók közé, az alsó fiók felsõ léceinek tetejére, a két fiókban található fiasításos zóna mértani középpontjában helyeztük el, és hetente cseréltük azokat. Fontos megemlíteni, hogy a lapkák kicserélésekor a régi csík maradványait a kaptárvas segítségével eltávolítottuk. A kísérlet alapkezelési szakaszában (tehát augusztus 17–szeptember 29. között) összesen 5 db kezelést végeztünk idõközben egy hét szünetet tartva). 3.2.2.1.2.. Amitráz alkalmazása „Furetto" típusú készülék segítségével Ez a technológia a hazai méhész társadalomban jól ismert módszer, ami Furetto típusú ködképzõ eszköz alkalmazásán alapszik. A jól beállított készülék, méréseink szerint, egy befecskendezéssel 1,5 ml-t használ el a tartályában elõzetesen bekevert 950 ml petróleum–50 ml Tak-Tic elegyébõl. Ennek következtében a családonként felhasznált amitráz mennyisége 9 mg egy ködölés alkalmával. Ebben az esztendõben az elõzõ évek gyakorlatától eltérõen a kezelések számát az atkafertõzés mértékéhez igazítottuk, nem pedig a „tavaly is ennyiszer avatkoztam be, idén is ennyiszer fogok" elv (tehát a megszokások elve) vezetett minket. 2010-ben ezt az eljárást a nem amitráz-tartalmú alapkezelések után, a második kezelési szakaszban (szept. 29.–okt. 23-ig) szintén használtuk. 3.2.2.1.3. Amitráz hatóanyag füstölése Antivar füstölõcsík segítségével Az Antivar füstölõcsíkkal végzett kezelések száma megegyezett a Furetto technológiával alapkezelt állomány kezeléseinek számával. Ennek indoka az ott leírtakkal teljesen megegyezik. Ezzel a technológiával a kaptárakba bejuttatott hatóanyag mennyisége 20 mg családonként. 3.2.2.1.4. A hangyasav alkalmazása önállóan 2008-ban is tettünk már kísérletet arra, hogy kimutassuk az alternatív atkaölõk hatékonysági mutatóit, versenyeztetve azokat a „keményebb" szerekkel. A hangyasavas kezelések elsõ napja a korábbiakhoz hasonlóan szeptember 13-a volt. Az alkalmazott hordozó a 2008-ban már használt CD-tokba helyezett mosogatószivacs volt, amelybe 2008-ban folytatott gyakorlatunktól eltérõen nem 15 ml hangyasavat fecskendeztünk, hanem összesen 60 ml-t, amit osztott dózisban juttattunk ki. Elsõ alkalommal 30 ml hangyasavat fecskendeztünk a hordozóba, ezt követõen négy nappal újabb 30 ml-t injektáltunk a szerbõl. A párolgás hatékonyságának növelése szempontjából a hordozónak használt CD-tokot a nyílásával lefelé helyeztük a fészekkeretek tetejére, és erre került közvetlenül a kereteket takaró fólia. A dózis növelése és megosztott kijuttatása a korábban leírtakhoz hasonlóan a hatékonyság és a hatástartam növelése céljából történt. Természetesen ezeken a kaptárakon ilyenkor már a méztér nem volt fenn. 3.2.2.1.5. Flumetrin hatóanyag alkalmazása a Bayvarol készítményben Az említett készítmény már a '90-es évek óta ismert a hazai piacon. Hatóanyaga a piretroidok csoportjába tartozó flumetrin. Adagolását a gyártó elõírása szerint végeztük, ami azt jelenti, hogy négy db mûanyag lapkát helyeztünk el az alapkezelések idejére egy-egy kísérleti család fészeklépei közé. Az ilyen módon bejuttatott hatóanyag mennyisége 14,4 mg családonként. 3.2.2.1.6. Fluvalinát alkalmazása orvosi nyelvlapkán Mavrik készítmény fel használásával Ezt a készítményt már 2008–2009–2010-ben is használtuk. Nem tértünk el az akkoriban leírt módszertõl, ami a következõt jelenti: az alkalmazott hordozó orvosi nyelvlapka volt. A készítménybõl 2 ml-t hordtunk fel az elõzetesen 24 órán ke33

resztül vízben áztatott lapkákra úgy, hogy 1 ml-t juttatunk fel mindkét oldalra. Ezt követõen újabb 24 órán keresztül szárítottuk õket árnyékos, hûvös helyen. Minden családba 2 db ilyen módon elkészített lapkát függesztünk. Így a számítások szerint 960 (azaz laponként 480 mg) fluvalinát került a kiválasztott családokba. (Meg kell jegyezni, hogy ez a dózis sokszorosa az elõbb említett flumetrin dózisnak.) A fluvalinát-tartalmú lapokat a késõbbiek során nem frissítettük, tehát az alapkezelések ideje alatt folyamatosan bent voltak a méheknél. Az alkalmazott hatóanyagról további fontos információ, hogy szintén a piretroidok családjába tartozik. 3.2.2.1.7. Kezeletlen kontroll A kísérlet kezeletlen kontrolljaként 2010-ben is beállítottunk 5 méhcsaládot. Ezek a családok teljes mértékben részt vettek a termelésben és a vándorlásokban. Atkaölõ szerrel 2008 késõ õsze óta egészen a kontrollkezelések megindulásáig (tehát 2010. szeptember 29-ét követõ ideig) nem részesültek atkavédelemi eljárásban. Az alapkezelési idõszakban a figyelõtálcába lehulló atkák mennyiségét természetes elhullásnak tekintettük. Szeptember 29-ét követõen (tehát az alapkezelések idejének elmúltával) ezeket a családokat 4 alkalommal kezeltük Furetto típusú ködölõ berendezéssel). A szuperkontroll kezelésekben ezek a családok is részt vettek 2010. november-decemberében. 3.2.2.1.8. Thymovar alkalmazása A készítményt az elõzõ évben alkalmazott módon, a fészeklépek tetejére helyezve kezdtük el. Elsõ nap, tehát augusztus 17-én fél dózist (szoktatás) alkalmaztunk, ezt négy nappal késõbb kiegészítettük teljes dózisra (2 db lapka/család). A méztereket ekkorra már eltávolítottuk a kaptárakról, a takarófóliát a keretlécek tetejére borítva helyeztük el, a kijárókat pedig leszûkítettük. A teljes dózis behelyezését követõen láttuk, hogy a kezelt családok között erõs rablás indult meg. Ezt követõen a csíkokat eltávolítottuk a kaptárakból, és felhagytunk a további illóolajos kezelésekkel. Ezeket a családokat tehát kivontuk a kísérlet alól, és az atka elleni védelmüket átállítottuk az állomány kísérleten kívüli részénél alkalmazott technológiára. 3.2.2.1.9. Api-Life-Var alkalmazása Ennek a készítménynek a behelyezésével a szoktatós és a teljes dózisra történõ kiegészítésével a Thymovar készítmény alkalmazásakor leírtaknak megfelelõen jártunk el. A kaptárak kijáróinak szûkítése ellenére a rablás itt is kialakult, így ennek a szernek a használatával is felhagytunk. Ezeknek a családoknak az atka elleni védelmét visszaállítottuk a kísérletbe be nem vont állománynál alkalmazott technológiára. 3.2.2.1.10. Apivar (amitráz hatóanyag) alkalmazása frissítéssel és frissítés nélkül 2010-ben módunk volt 10 méhcsaládban a 2008-ban adminisztratív okokból kivont Apivar készítmény alkalmazására. Két db mûanyag csíkot helyeztünk a kaptárakba az elõírásoknak megfelelõen. Az egyik csoportban három hét alkalmazás után a használt csíkot újra cseréltük annak megfigyelése érdekében, hogy a hatékonyság vajon változik-e a csere, tehát a szer frissítésének következtében. A másik ötös csoportban frissítés nélkül, hat hétig alkalmaztuk a készítményt (ahogyan ezt a használati utasítás is tartalmazza). 3.2.2.1.11. A „kontroll" kezelés céljára alkalmazott szerek Erre a kezelésre azért volt szükség, mert nem tudtuk elõre, mennyi atkát hagynak az egyes alapkezelések a méheken. Itt 4 db ködölést, vagy az amitrázzal alapkezelt családoknál 2 db Bee-Vital-Hive-Clean csurgatást iktattunk be. 34

3.2.2.1.12. A „szuperkontroll" kezelés céljára alkalmazott szerek A kísérletben „szuperkontroll" kezeléseknek nevezzük azt a beavatkozást, amely az egész kezelési sor befejezését (tehát a záró kezelést) jelenti. Erre a célra elsõ körön Perizint használtunk egy alkalommal, és azokban a családokban, ahol akár egy db atkát is láttunk a figyelõ tálcában, megismételtük a kezelést Api-Ox felhasználásával. Mindkét esetben természetesen a gyártó által elõírt alkalmazástechnológia betartásával jártunk el. 3.3 Eredmények, következtetések A családokban kezelések következtében lehulló atkák mennyiségét és arányát az 5. táblázatban mutatjuk be. A 2010-ben elvégzett méréseinkkel kapcsolatos elsõ, egyben talán a legfontosabb észrevételünk a következõ: ebben az évben minden eddiginél alacsonyabb volt az átlagos családonkénti atkaszám. Ezek az adatok az elmúlt években az alábbiak szerint alakultak: 2008. 502,6 db/ család 2009. 206 db/család 2010. 90,1 db/család A csökkenésnek valószínûleg a következõ okai lehetnek: 1. Sikeres volt az elõzõ évek védelmi technológiája. 2. A termelési idõszak folyamán nem volt olyan mértékû az átfertõzõdés, mint a korábbi években. Tehát a szomszéd méhészetek technológiája is eredményes volt. 3. Az évrõl évre végzett intenzív szaporítási technológia alkalmazása mellett folyamatosan csökken az egy anyára jutó atkák száma. A családonkénti atkaszám ilyen módon való csökkenése sajnos a monitoring vizsgálat folyamán felderített méhpusztulások ismeretében igen elgondolkodtató, ugyanis tudunk olyan állományokról, amelyek a kísérletben megfigyelt méhészettõl mindössze 30-40 km-es körzetben az atkafertõzés erõssége miatt omlottak össze. Ez esetenként több száz család pusztulását jelenti méhészetenként. 3.3.1. Az egyes kezeléstípusokkal kapcsolatos észrevételek és eredmények 3.3.1.1. Antivar füstölõcsík A készítményt az alapkezelések idõszakában (ez hat hetet jelent) összesen hét alkalommal használtuk. Az elsõ öt füstölést a szokásos háromnapos forgóban alkalmaztuk, majd, mivel a lehulló atkák száma 10 alá csökkent családonként, szünetet tartottunk az alapkezelési idõszak végig, amikor még két alkalommal füstöltünk újra. Az eredményesség meghaladja az elõzõ évben tapasztalt szintet (84,3%-ot), pedig akkor szinte menetrendszerûen füstöltünk, összesen 11 alkalommal. A 2010-ben mért hatékonyság 87,9%. Ez látszólag nem haladja meg túlságosan a 2009-ben mért adatot, de figyelembe kell vennünk azt, hogy ehhez jóval kevesebb szert kellett felhasználnunk, mint 2009-ben. 3.3.1.2. Amitráz felhasználása Furetto készülékben Ezt a technikát az elõzõekben leírtaknak megfelelõen a fertõzési szint, illetve az atkáknak a kezelések hatására történõ pusztulásával összhangban végeztük. Mikor az ötödik füstölés után az atkák száma 10 alá csökkent, szünetet tartottunk a beavatkozásokban, majd szeptember vége (az alapkezelések befejezése) elõtt két alkalommal újból folytattuk. Az eredményesség ebben a helyzetben még épp elfogadható (83,2%), ami viszont alulmúlja a 2009-ben tapasztalt szintet, ami 93,2% volt. 35

36 54,6 60,4 51,4 19,8 88,4* 100,2

Amitráz papírcsíkon

Mavrik

Bayvarol

Hangyasav

Apivar (frissített)

Apivar változatlan 4,8

85,1

85,9*

12,4

84,3

76,1

94,8

83,2

87,9

97,6

17,2

13,2

138,8

9,4

18,2

2,2

8,4

8,6

93,9

14,4

12,8

86,8

15,7

22,7

3,4

15,3

10,9

1,4

0,6

1,2

1,4

0,4

1,8

1,8

0,8

0,8

a szuperkontroll kezelés hatására lehullott átlagos atkaszám (db/5 család)

Összes

1,3

0,5

1,2

0,8

1,6

1,3

1,7

1,4

1,1

4 053

520

589

514

800

306

397

288

275

364

100

100

100

100

100

100

100

100

100

a szuperkont- lehulroll kezelés lott atka atka által elpusz- száma % az öt tított atkák családban %-ban

Szuperkontroll

*A jelzett értékek az Apivar frissítése elõtt és után lehullott összes atkaszám átlagát és %-át jelentik

Az összes lehullott atka (db)

5,2

45,8

Amitráz „Furetto"-val kijuttatva

Kezeletlen

64,8

Amitráz Antivar füstöléssel

Az alapkezelés megnevezése

Kontroll

az a kontrollalapkezelés az kezelés a kontrollhatására alapkezelés hatására kezelés lehullott által elpusz- lehullott által elpuszátlagos tított atkák átlagos tított atkák atkaszám %-ban atkaszám %-ban (db/5 család) (db/5 család)

Alapkezelés

5. táblázat. Az OMME által kezdeményezett atkaölõ szeres hatásvizsgálat eredményeinek összefoglalása (2010)

19. sz. ábra. Az amitráz-tartalmú kezelések teljesítményének összehasonlítása (2008–2010) 100 95 90

2008 2009

85

2010

80 75 APCS

Antivar

Furetto

Lámpabél

Apivar

3.3.1.3. Amitráz papírcsík hordozón Ez a kezelési forma ebben az évben is remekül mûködött. A hatékonyság 94,8%. Az alapkezelések hathetes idõtartama alatt itt is tartottunk egy hét szünetet a harmadik hetet követõen. 3.3.1.4. Apivar-kezelések („eredeti" és „frissített") összehasonlítása Ebben a kezelési variációban a már három hete használt Apivar-szalagokat kiemeltük a kaptárakból és újakra cseréltük. Megfigyeléseink szerint az atkák számának csökkentését ez már nem javította különösebben. Az elsõ három hétben az atkák 73,4%-át lehetett elpusztítani, a második három hétben további 11,6% elhullását regisztráltuk, az együttes hatékonyság tehát 85,9%, ami szinte hajszálra megegyezik a hat héten át helybenhagyott csíkokkal kezelt állományban mért atka-mortalitással, ami erre az idõszakra vonatkozóan 85,1% volt. 3.3.1.5. Az amitráz-tartalmú kezelések teljesítményeinek összehasonlítása A 19. sz. ábrán nagyon jól látható, hogy az egyes kezelések éves teljesítményében maximálisan 10% a különbség, de ez a gyakorló méhészetek szintjén még elfogadható. Természetesen mindez feltételezi, hogy hatékony szerek további alkalmazásával rendbe tegyük az alapkezelések által életben hagyott, vagy valamilyen okból visszafertõzõdött családok atkatartalmát. A 20. sz. ábrán az amitráz-tartalmú kezelések három évben kimutatott átlagos hatékonyságát látjuk. Ezzel kapcsolatosan megjegyzendõ, hogy egyes kezelések (pl: lámpabél) esetében nem végeztünk méréseket minden évben, de ezekrõl az anyagokról kapott referenciák jók, és a 90% környékén mért eredményesség teljességgel hiteles adat. 3.3.1.6. Mavrik (fluvalinát) orvosi nyelvlapkán Ezt a kezelési variációt harmadik éve teszteljük. Ennek oka a következõ: 1. 2008-ban tudtuk igazolni azt a tényt, hogy a kezelések harmadik hetét követõen olyan atkák találhatóak a figyelõtálcákban, amelyek képesek visszamászni a méhekre. 37

20. sz. ábra. Az amitráz-tartalmú kezelések átlagos hatékonysága (2008–2010) 96 94 92 90

Átlag 2008–2010

88 86 84 APCS

Antivar

Furetto

Lámpabél

Apivar

2. A második évben jelentõs (30%-os) hatékonyságcsökkenést tapasztaltunk az elsõ évhez képest. 3. A fluvalinát hatóanyag felhasználásának terjedése nyomán sajnos a kiolvasztott viaszban és a mûlépekben egyre több alkalommal és néha igen kivételes koncentrációban is megtalálható. 2010-ben a fluvalinát-tartalmú kezelések hatására a családokban lévõ összes atka mennyiségének 76,1%-a pusztult el. A 2008-ban elvégzett „visszamászatásos" mérést ebben az esztendõben nem végeztük el, ugyanakkor a monitoring vizsgálatok eredményei alapján látható, hogy vannak állományok, amelyek Mavrik használata mellett az elmúlt teleken súlyosan károsodtak, vagy pusztultak. Ez is feltételezi, hogy vannak Magyarországon a szerre toleráns vagy rezisztens törzsek. Ezek terjedését csak segíti a hatóanyag használata. 3.3.1.7. Bayvarol alkalmazása A Bayvarol alkalmazása mellett 2010-ben a 84%-os hatékonyságot sikerült elérni. Ehhez az adathoz viszont feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Bayvarollal kezelt állományunk atkatartalma nagyon alacsony volt. Ettõl függetlenül a Mavrikhoz hasonlóan látható, hogy pl. a 2009-es eredményhez képest (ami jelen esetben 57,3% volt) 26,7%-os emelkedést mutat. Ez is arra enged következtetni, hogy az atkáink 2010-ben nagyobb fogékonyságot mutattak a piretroidokra, mint azt korábban (2009-ben) tapasztaltuk. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy ennek a fogékonyságnak a szintje csak akkor derül ki, ha már be- vagy kiteleltük az állományt. Tehát késõn. Az ezeknél a szereknél tapasztalt, néha 30%-körüli hatékonyságváltozás össze sem mérhetõ az amitráz-tartalmú készítmények stabilitásával, ahol ez az érték soha nem haladta meg a 10%-ot. Véleményünk szerint ez és a korábbi fejezetekben taglalt szermaradékok viaszban történõ felhalmozódása az indoka annak, hogy szakítsunk a fluvalinát felhasználásával. A 21. sz. ábrán a piretroidok három évben mért teljesítményét mutatjuk be. 38

21. sz. ábra. A Bayvarol és a Mavrik teljesítményének hároméves összehasonlítása 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Mavrik Bayvarol

2008.

2009.

2010.

3.3.1.8. A hangysav alkalmazása A hangyasavat 2010. elõtt mindig valamilyen timol hatóanyagú szer kiegészítéseként használtuk. Ebben az évben viszont felmerült bennünk annak a gondolata, hogy esetleg önállóan is bevetjük. A kezeléseket a korábban leírtak szerint szeptember 13-án kezdtük. A szer hordozójának számító CD-tok hangyasav-tartalmát négy nap elteltével frissítettük. A szer eredményessége jelentõsen elmaradt a korábban megszokottaktól (6. táblázat). A 6. táblázatból látható, hogy az eredményesség jelentõsen változott az elmúlt években, egészen pontosan a harmadik évben (a legmagasabb dózisok alkalmazásának idején) csökkent le a legjobban. Ennek minden bizonnyal a kijuttatás idején tapasztalt hideg idõjárás volt az oka. Ez a tény viszont felveti annak kérdését, hogy intenzív termeléssel foglalkozó méhészetek megengedhetik-e maguknak azt a luxust, hogy az idõjárási feltételek szeszélyeire bízzák állományuk és egyben a méhészetek tulajdonosainak jövõjét. 3.3.1.9. A kezeletlen családok helyzete A kezeletlen családokban 2009. telétõl egészen 2010. szeptemberének végéig nem történt semmiféle atka ellen irányuló beavatkozás. Az alapkezelési idõszakban a természetes módon elhullott atkák az összes itt található parazita 4,8%-át tették ki. A „maradék" nagy részét, 93,8%-át az októberben alkalmazott 4 füstöléssel takarítottuk le a méhekrõl. 6. táblázat. A hangyasavas Az elmúlt három év adatai nagyon kezelések hatékonysága fontos tendenciát mutatnak. A 2008a kísérlet elmúlt három évében ban ugyanebben az idõszakban mért természetes atkapusztulás 25% volt. Évjárat 2008. 2009. 2010. 2009-ben ez az érték a töredékére, 3,6%-ra esett vissza és nem változott léHatékonyság nyegesen 2010-ben sem, amikor ez a %-ban 17,2 66,7 12,4 szám 4,8% volt. 39

Ebbõl az alábbiakra lehet következtetni: 1. Az elsõ évben mért magas elhullás az atkák 2007–2008. évben tapasztalt atka-gradációjának összeomlását mutatja. 2. 2009–2010. évben az ugyanezen idõszak alatt elpusztult atkák száma jelentõsen csökkent, ami bizonyára összefügg azok vitalitásának javulásával, és persze a családonként tapasztalható atkalétszám csökkenésével is. 3. Az a tény, hogy négy jól irányzott õszi füstöléssel már harmadik éve eredményesen mentesítjük a kezeletlen családokat az atkáktól, ne tévesszen meg senkit. Nem ez a követendõ szertakarékos technológia. Ez a megoldás, tehát a szeptember végénoktóber elején alkalmazott füstölések arra engednek következtetni, hogy ennek a beavatkozásnak komoly hatékonysága van, tehát, aki korábban hagyta elszabadulni az atkák létszámát, az most jó eséllyel, így-vagy úgy, de rendezheti azt. Persze nem szabad elfeledkezni arról a tényrõl sem, hogy az atkák számának felszaporodásával a másodlagos kórokozók (nozéma, vírusok) is elõre törhetnek az állományban és ez késõbb végzetes következménnyel járhat, még akkor is, ha az atkákat ilyenkor már lesöpörtük a méhekrõl. 3.4. A kísérleti állomány egészségügyi állapotának változása Ahogyan ezt már korábban jeleztük, az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan az alapkezelések hatékonyságának és az esetleges mellékhatásainak kimutatása érdekében megmintáztuk és egészségügyi szempontból ellenõriztük a kísérletbe bevont állomány összes méhcsaládját. Ez a felmérés a következõ eredményt hozta. A kiindulási helyzetben vett minták egésze jó egészségügyi kondíciót mutatott. Ennek oka talán az, hogy az állomány alapfertõzöttsége sem volt magas. Vélhetõen a csapadékban gazdag nyár idején kifejlõdött fajgazdag flóra, a virágpor- és nektárbõség is segítette ennek a helyzetnek a kialakulását. Az alapkezelések végén vett minták sem mutatták különösebben a leromlás jeleit, ugyanis az összes méhcsaládból egy volt súlyosan nozémás, öt pedig gyengén. Az atkafertõzés szempontjából csupán egy-egy esetben észlelt gyenge szintet a vizsgálatokat elvégzõ laboratórium. Ez alól a tendencia alól a 2010-ben gyenge hatékonyságúnak értékelhetõ hangyasavval kezelt állomány volt a kivétel, ugyanis itt minden családban érzékelhetõ volt az atkafertõzés erõsödése. Érdekes, hogy ugyanez a tendencia a kezeletlen csoportban nem volt ilyen markánsan érezhetõ. Ennek oka minden valószínûség szerint az atkák alacsony számában keresendõ. Csak emlékeztetõül, ezekben a kezeletlen családokban a kísérlet végéig összeszámolt átlagos atkalétszám 104 volt, és a legtöbb atkát számláló családban is csak 140 db-ot tudtunk megszámolni belõlük. 3.5. Az elmúlt három esztendõben végzett mérések értékelése Az egyes kezelések hároméves hatékonyságát a 22. sz. ábrán hasonlítjuk össze. A 22. sz. ábráról leolvasva az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. Az amitráz-tartalmú kezelések minden évben 90% körüli hatékonyságot mutatnak, ugyanakkor figyelni kell arra, hogy egyes években a füstöléses-ködöléses eljárások esetleg 85%-os hatékonyság alá is eshetnek. Ennek több oka lehet, pl. a kaptárak tömítettsége, a fiasítás mennyisége, átfertõzõdések, vagy az, hogy egyes atkák három napnál rövidebb ideig vannak szabadon a méheken stb. 2. Az amitráz-tartalmú védekezéseknél mindenképpen figyelnünk kell arra, hogy a szeptemberi átfertõzõdések idején is biztosítsák családjaink védelmét. 3. Szintén az amitráz-tartalmú védekezéseknél fontos hangsúlyozni, hogy au40

22. sz. ábra. Az egyes alapkezelések hatékonyságának összehasonlítása 2008–2010. közötti méréseink alapján 120 100 80 2008. 2009 2010.

60 40

Kezeletlen

Hangyasav

Lámpabél

Furetto

Antivar

APCS

Apivar

Mavrik

Bayvarol

ALV/Thymovar+ hangyasav

0

BVHC

20

gusztusban és szeptember elején inkább a tartós hordozókat használjuk [lámpabél, papírcsík (APCS) és az ebben a munkában nem részletezett falapkák], míg október elsõ két dekádjában (amikor a családok fiasításban szegények), inkább a füstöléses, ködöléses eljárásokat részesítsük elõnyben. 4. Ne feledjük, hogy a túlzott és egyoldalú amitráz-használat a hatóanyag elleni rezisztencia kialakulásához és esetlegesen mellékhatások (nozéma) kialakulásához vezethet. Tehát a záró kezeléseket ne ezzel a hatóanyaggal végezzük el a fiasításmentes idõszakban akkor sem, ha ez számunkra nagyon kényelmes megoldásnak számít. 5. A Bee-Vital-Hive-Clean (az ábrán BVHC) eredményességét 2008–2009-ben vizsgáltuk. A hatékonyságának növeléséhez 2009-ben eltértünk a kiadott szakmai útmutatóktól és három helyett öt alkalommal kezeltünk. Ennek segítségével biztosítottuk a családok védettségének idejét az átfertõzõdések és a fiasítás csökkenésének idõszakára is. Ennek eredményeképp emelkedett a hatékonyság. 6. A timol tartalmú védekezõ szerek (Thymovar, Api-Life-Var) hatékonysága rendkívül alacsony volt a vizsgált években. 2010-ben nem is tudtunk biztonságosan védekezni velük, mert a kezelt családok körében komoly rablás alakult ki. Ennek megfelelõen fel is hagytunk ezek alkalmazásával. Ezeknek a szereknek egyébként éppen a rablásveszély indukálása az egyik fõ hibája, mivel az õszi kezelések idején nemcsak az atkák ellen védekezünk, hanem etetjük is az állományokat. Éppen ezért a konténerek kezelése – véleményünk szerint – igen veszélyes ezekkel a szerekkel. Sajnos ez egyik timol tartalmú készítmény használati utasításában sem tükrözõdik. 7. Az önállóan hangyasavval kezelt csoportról egyértelmûen elmondható, hogy a 41

23. sz. ábra. Az OMME-vizsgálatok eredményei alapján kialakított varroa-ellenes technológiák összefoglalása

hatékonyság erõsen függ a léghõmérséklettõl. Mindenképpen javasolt a német gyakorlatban már bemutatott újabb, a léghõmérséklettõl függõ hordozó-párologtató egységek hazai kipróbálása, és az eredményességtõl függõ bevezetése. Félõ egyébként, hogy a hazai szélsõséges hõmérsékleti viszonyok között a hangyasav jelenlegi formájában nem váltja be a hozzá fûzött reményeket. Ebbõl a helyzetbõl talán az USA területén már kipróbálás alatt álló Mite-Away alkalmazása jelent majd kiutat. A hazánkban 2011-ben forgalomba került hangyasav-párologtatókkal az az egyik fõ probléma, hogy nem látjuk a hazai referenciákat. Az ajánlások nem térnek ki arra, hogy milyen típusú fiókban mekkora dózist kell alkalmazni (csak a „fiókonkénti" alkalmazható általános dózist írják le, függetlenül attól, hogy NB, H, 1/2 NB fiókról beszélünk). 8. A piretroidok (Bayvarol, Mavrik, Clartan, Talita) hatékonysága erõsen függ attól, hogy milyen a családjainkban szaporodó atkák érzékenysége. A Mavrik használatának terjedése a halmozódó szermaradékok miatt (ld. korábban) veszélyezteti a hazai méhviasz és lépesméz hosszú távon történõ eladhatóságát. Tehát javasolt ezek használatát kerülni, illetve csak bizonyos megszorítások mellett alkalmazni. Végzetes hiba ezeknek a hatóanyagoknak egyoldalú, záró kezeléseket nélkülözõ használata. 3.5.1. Technológiai ajánlások A varroa atka leküzdése ellen alkalmazható technológiák sémáját tavaly már közöltük. A 2010-ben mért eredményeink az akkor kialakított álláspontunkat csak megerõsítik. Ennek megfelelõen a tavalyi évben bemutatott technológiai folyamat ábrát idén is közreadjuk (23. sz. ábra). A 23. sz. ábra öt kezelési variáció idõbeli elosztását tartalmazza. Fontos megjegyezni azt, hogy ha valaki a téli záró kezeléseket jól idõzíti és jó szert használ, akkor elképzelhetõ, hogy a május-júniusi védekezéseket akár el sem kell végezni. Fontos megállapítás az is, hogy a méhcsaládok atkatartalmának csökkentésében elengedhetetlenül nagy szerepe van a családok szaporításának. Ez a megállapításunk teljesen összecseng a németországi Kirchhainban mûködõ kutatóintézet eredményeivel. A családok kettéosztása nem más, mint azok rajzó hajlamának irányított módon történõ kihasználása. Ennek méhegészségügyi vonatkozásai, ezen belül az atkalétszám redukálásával kapcsolatos elõnyei nagyon fontosak. A második variáció gyengéje a piretroidok használata. Ezek csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az etetési szezont követõen amitrázzal, illetve késõbb a téli szerekkel (Perizinnel, vagy valamelyik oxálsavas készítménnyel) lezárjuk a védekezést. A harmadik kombináció gyengéjét a timol és a hangyasav raposzodikus hatékonysága és mellékhatásai jelentik. 42

Hasonló mondható el a negyedik kezelési variációról is, azzal a különbséggel, hogy itt a Bee-Vital-Hive-Clean alkalmazása folyamán a korábban leírt módon el kell térni a kiadott használati utasítástól és emelni kell a kezelések számát. Az ötödik variációt az eddigi mérések alapján kialakított következtetések segítségével vázoltuk fel, ezzel is próbálunk segítséget adni azoknak a méhészeknek, akik idegenkednek a szintetikus készítmények használatától.

4. Összefoglalás Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által végzett és a Magyar Méhészeti Nemzeti Programon belül támogatott Környezetterhelési Monitoring Vizsgálatok harmadik évének eredményei tükrében az alábbiakra jutottunk: 1. A téli méhpusztulások fõ okaként Magyarországon az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) elhatalmasodása és a fertõzések másodlagos következményeként fellépõ kórokozók, vírusok, nozémás megbetegedések tehetõk felelõssé. 2. A betegségek terjedésének jó táptalajt biztosít a hazai méhsûrûség és sajnos a védelmi technológia hiányosságai. 3. Néhány konkrét eset bemutatásával felhívtuk az olvasó figyelmét arra, hogy milyen következményekkel járhat egyes hibák elkövetése. 4. Vizsgáltuk a lépek és a mûlépek szermaradék-tartalmát. Felhívtuk a figyelmet a gondatlanul elvégzett kezelések veszélyességére. 5. A 2011 tavaszán és nyarán bekövetkezett méhmérgezések elkövetõi közül többet sikerült beazonosítanunk, ám a méhészeti ágazatot elkeseríti az a tény, hogy a növényvédelmi hatóság megelégszik a permetezési naplók tartalmának ellenõrzésével és döntéseit a méhtoxikológiai vizsgálatok eredményeinek ismerete nélkül hozza meg. 6. Már több éve végzünk vizsgálatokat a neo-nikotinoid csoportba tartozó rovarölõ hatású csávázószerek vonatkozásában. Mai ismereteink szerint ezeknek a növényekben mérhetõ mozgása (transzlokációja) erõsen évjáratfüggõ. Eleddig a termelõ méhészetek szintjén nem látjuk igazolva azokat az állításokat, amelyeket ebben a témában különbözõ szakírók tollából lehet olvasni. Ezzel kapcsolatosan fontos eredményeket fog jelenteni az a vizsgálat, amelynek keretén belül megfigyelés alatt tartunk hét olyan méhészetet, amelyek ugyanazt a 300 ha-os, Gaucho-val kezelt napraforgóállományt látogattak meg 2011 nyarán. 7. Az atkaölõ szerek hatékonyságát 2010-ben is vizsgáltuk. Sikerült bizonyítanunk, hogy a mai napig is leghatékonyabbak az amitráz-tartalmú kezelések. A gõztenziós anyagok hatása (timol, hangyasav) erõsen függ a hõmérséklet alakulásától, ez pedig nem teszi igazából lehetõvé azt, hogy ezek a készítmények alkalmasak legyenek az intenzív, professzionális méhészek védésére. 8. Hangsúlyoztuk, hogy a méhcsaládok szaporításának egyik nagy elõnye az atkák létszámának rendszeres megosztása, ezen keresztül a családok egészség-ügyi állapotának hosszú távú biztosítéka. 9. Végül technológiai ajánlásokat készítettünk, amelynek variációi mindenki számára alternatívát nyújtanak a kártevõ ellen. Ezen keresztül kívánunk támpontokat adni az atkák ellen hatékony és egységes módon elvégzett technológia kialakítására. 43

Az OMME által végzett monitoring vizsgálatok eredményeinek áttekintése végén úgy látjuk, hogy az elvégzett munka és a feltárt összefüggések tovább segítik a magyar méhészeti ágazat fejlõdését, ugyanakkor arra is sikerült rávilágítani, hogy milyen veszélyek várnak ránk és milyen nehézségek állnak még elõttünk. Rendkívül fontos, hogy a méhcsaládok tömeges elvesztésének okaival kapcsolatban tett megállapításaink teljesen megegyeznek a németországi monitoring vizsgálatok eredményeivel. Méréseinkrõl készített beszámolónkat a 2011. szeptemberében a Buenos Airesben megrendezésre kerülõ APIMONDIA Világkongresszuson is bemutatjuk. Sümeg, 2011. július 15. Tóth Péter OMME szaktanácsadó Veszprém megye

A kukoricában engedélyezett rovarölõ hatású készítmények Megnevezés

Talajfertõtlenítõk és csávázószerek

Permetezõ szerek

Hatóanyag

Kereskedelmi név

kif. vesz.

Megjegyzés

tiametoxam

Cruiser 350 FS

imidakloprid

Seed Oprid 600 FS nem jel.

csávázó

imidakloprid

Gaucho 600 FS

nem jel.

csávázó

klotianidin

Poncho pro

nem jel.

csávázó

klotianidin

Poncho FS 600

kif. vesz.

csávázó

teflutrin

Force 10 CS (1,5G) nem jel

talajfertõtlenítõ

klórpirifosz

Dursban 480 EC

kif. vesz.

talajfertõtlenítõ

klotianidin

Santana

nem jel.

talajfertõtlenítõ

tiametoxam+ teflutrin

Force Zea

nem jel.

talajfertõtlenítõ

tiametoxam+ teflutrin

Cruiserforce Mais

nem jel.

csávázó

tiametoxam

Cruiser Ultra

kif. vesz.

csávázó

tiakloprid

Biscaya

nem jel.

bogár

tiakloprid

Calypso 480 SC nem jel.

bogár

dimetoát

Danadim Progr.

kif. vesz.

bogár

dimetoát

Dimetoát Jub.

kif. vesz.

bogár

mérs. vesz.

bogár

zeta-cipermetrin Fury 10 EC

44

Méhveszélyesség

csávázó

Megnevezés

Permetezõ szerek

Hatóanyag

Kereskedelmi név

Méhveszélyesség

Megjegyzés

zeta-cipermetrin Fury 10 EW

kif. vesz.

bogár

kukurbitacin

Invite

nem jel.

bogár

lambda-cihalotrin

Karate 2,5 WG

mérs. vesz.

bogár

lambda-cihalotrin

Karate Zeon 5CS

kif. vesz.

bogár

acetamiprid

Mospilan 20 SP

nem jel.

bogár

klórpirifosz

Pychlorex 480 EC kif. vesz.

bogár

klórpirifosz

Pyrifosz 25 CS

kif. vesz.

bogár

klórpirifosz

Pyrinex 25 CS

mérs. vesz.

bogár

dimetoát

Rogor L-40 EC

kif. vesz.

bogár

indoxakarb

Steward 30 DF

nem jel.

eszfenvalerát

Sumi Alfa 5 EC

mérs. vesz.

deltametrin

Decis 2,5 EC

mérs. vesz.

deltametrin

Decis Mega

mérs. vesz.

Bacillus thuringiensis

Dipel ES

nem jel.

metoxifenozid

Runner 2F

nem jel.

cipermetrin

Sherpa

kif. vesz.

etofenprox

Trebon 10 F

mérs. vesz.

Trichogamma pintoi + T. evanescens

Trichloplus

nem jel.

bogár

lambda-cihalotrin Kaiso WG

mérs.vesz

klórprifosz

Cyren EC

kif.vesz.

indoxakarb

Avaunt 150 EC

kif.vesz.

bogár

dimetoát

Bi-58

kif.vesz.

bogár

klórpirifosz

Dursban 480 EC/

kif.vesz. nem jel. nem jel. nem jel.

bogár

delta CS acetamiprid Gazelle 20 SP klorantrniliprol Coragen 20 SC metoxifenozid Strip 10 2 F Jelmagyarázat: Kif. vesz.: méhekre kifejezetten veszélyes Nem jel.: méhekre nem jelölésköteles

Mérs. vesz.: méhekre mérsékelten veszélyes Bogár: kukoricabogár ellen engedélyezett

A napraforgóban engedélyezett rovarölõ hatású készítmények Megnevezés

Talajfertõtlenítõk és csávázószerek

Permetezõ szerek

Hatóanyag

Kereskedelmi név

Megjegyzés

tiametoxam

Cruiser 350 FS

kif. vesz.

csávázó

imidakloprid

Gaucho 600 FS

nem jel.

csávázó

imidakloprid

Seed Oprid 600 FS

nem jel.

csávázó

bifentrin

Semafor 20 ST

kif. vesz.

csávázó

teflutrin

Force 10 CS (1,5G)

nem jel.

talajfertõtlenítõ

klórpirifosz

Pyrinex 48 EC

mérs. vesz.

klórpirifosz

Cyren EC

kif. vesz.

tiametoxam

Actara 25 WG

kif. vesz.

dimetoát

Bi-58 EC

kif. vesz.

tiakloprid

Biscaya

nem jel.

tiakloprid

Calypso 480 EC

nem jel.

dimetoát

Danadim Progress kif. vesz.

deltametrin

Decis Mega

mérs. vesz.

dimetoát

Dimetoát Jubileum

kif. vesz.

lambda-cihalot- Judo rin+pirimikarb

46

Méhveszélyesség

kif. vesz.

lambda-cihalotrin

Karate 2,5 WG

mérs. vesz.

lambda-cihalotrin

Karate Zeon 5CS

kif. vesz.

pirimikarb

Pirimor 50 WG

nem jel.

dimetoát

Rogor L40 EC

kif. vesz.

gamma-cihalotrin

Rapid CS

mérs. vesz.

indoxakarb

Steward 30 DF

nem jel.

lambdacihalotrin

Kaiso WG

mérs. vesz.

A repcében engedélyezett rovarölõ hatású készítmények Megnevezés

Csávázószerek

Permetezõ szerek

Hatóanyag

Kereskedelmi név

Méhveszélyesség

Megjegyzés

tiametoxam + fludioxinil + metalaxil-M

Cruiser OSR 322 FS

kif. vesz.

csávázó

imidakloprid + béta-ciflutrin

Chinook 200 FS

kif. vesz.

csávázó

klotianidin + beta-ciflutrin

Ellado BLUE

nem jel.

csávázó

tiakloprid

Biscaya

nem jel.

tiakloprid

Calypso 480 EC

nem jel.

béta-ciflutrin

Bulldock 25 EC

kif. vesz.

cipermetrin

Cyperkyll 25 EC

kif. vesz.

cipermetrin

Cythrin 250

kif. vesz.

cipermetrin

Centris 250 EC

kif. vesz.

deltametrin

Decis Mega

mérs. vesz.

alfametrin

Fendona 10 EC

mérs. vesz.

zéta-cipermetrin Fury 10 EC

mérs. vesz.

zéta-cipermetrin Fury 10 EV

kif. vesz.

lambda-cihalotrin

Karate 2,5 WG

mérs. vesz.

lambda-cihalotrin

Karate Zeon 5CS

kif. vesz.

fluvalinát

Mavrik 24 EW

nem jel.

acetamiprid

Mospilan 20 SP

nem jel.

klórpirifosz + cipermetrin

Nurelle D 50/500EC

kif. vesz.

klórpirifosz

Pyrinex 25 CS

mérs. vesz.

gamma-cihalotrin Rapid CS

mérs. vesz.

cipermetrin

Sherpa

kif. vesz.

eszfenvalerát

Sumi-Alfa 5 EC

mérs. vesz.

deltametrin

Tagló

kif. vesz.

bifentrin

Talstar 10EC

kif. vesz.

lambdacihalotrin

Kaiso WG

mérs. vesz.

klórpirifosz

Dursban Delta CS

kif. vesz.

acetamiprid

Gazelle 20 SP

nem jel.

47

Megye Lászlóffy Zsolt May Gábor Gégény Benjamin Árgyelán János Farkas János Simon Péter Pongrácz Attila Nyerges József Varga Tamás Imre Barkó Árpád Bíró Péter Molnár Ferenc Lendvai Pál Fekete József Jandácsik Attila Nagy Csaba Zoltán Terjéki Ferenc Nagyernyei Attila Tóth Péter Keve György Hampuk Gábor

Név

1094 Budapest, Viola u. 50. 7940 Szentlõrinc, Nyárfa u. 2. 6500 Baja, Szabadság u. 77. III/6. 5711 Gyula, Böki út 4/A. 3412 Bogács, Pást u. 6. 2040 Budaörs, Mátra u. 20. 6757 Szeged, Bacsó Béla u. 1. 8000 Székesfehérvár, Lomnici u. 52. 9234 Kisbodak, Felszabadulás u. 18. 4031 Debrecen, Határ u. 76. 3350 Kál, Kompolti u. 31. 5008 Szolnok, Pollack M. u. 18. 1118 Budapest, Budaörsi út 34/A 3100 Salgótarján, Damjanich u. 113. 2740 Abony, Erzsébet Királyné u. 20. 7400 Kaposvár, Ezredév u. 10. 4233 Balkány, Ady E. u. 8. 7065 Szedres, Garay u. 12. 8330 Sümeg, Darnay K. u. 5. 9700 Szombathely, Németh L. u. 12. 8900 Zalaegerszeg, Hegyi u. 9.

Cím

(30)-635-1272 (30)-635-1255 (30)-635-1260 (30)-635-1256 (30)-635-1257 (30)-635-1258 (30)-635-1259 (30)-635-1261 (30)-635-1262 (30)-635-1263 (30)-635-1264 (30)-635-1270 (30)-635-1265 (30)-635-1266 (30)-635-1267 (30)-635-1268 (30)-635-1269 (30)-635-1271 (30)-635-1275 (30)-635-1273 (30)-635-1274

Telefon

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

E-mail

OMME Méhészeti Szaktanácsadó Hálózat Vezetõ szaktanácsadó Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Budapest Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Veszprém Vas Zala