A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. évfolyam, 2005. augusztus, 8.szám
Megjelenik havonta
Légy büszke, magyar! - SZENT ISTVÁNRA GONDOLVA „ Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga? Ki voltál valaha Országunk istápja!” Nemzeti ünnepünkhöz közeledve államalapító Szent István királyunk alakja kerül előtérbe. Ismét felsoroltatnak, és számba vétetnek nagy tettei, rendkívüli intézkedései, melyekkel megteremtette a ke-resztény államként való működés lehetőségeit. Alakjának megítélése nem egységes. Sokan úgy látják, hogy vele indult a széthúzás, ő minden rossz kezdete, aki behívta, és hatalomra juttatta az idegeneket, aki saját vére ellen fordult. E cikk írója sem kimondottan István-párti, ugyanakkor beismeri hiányos ismeretei emocionális színezetét, és elismeri I. István király még életében készült hitelesnek a szent király döntéseinek racionális alapját, valamint tekinthető ábrázolása a paláston (eredetileg miseruha), melyet 1031-ben adományozott azt, hogy nagy viták és nagy vélemény különbségek Gizella királyné és István király a fehérvári Szűz csupán a történelem markáns és kiemelkedő személyiségei körül bontakoznak ki. Mária egyháznak Döntéseinek helyessége talán megkérdőjelezhető, viszont amit megalkotott, és örökül hagyott, bizton tehetnek büszkévé minden magyart. Korában Európa mind egyházilag, mind közigazgatásilag egyik legszervezettebb egységes államává alakította Magyarországot. Egyházmegyéket, vármegyéket alapított, nemzeti hadsereget szervezett, szorgalmazta a rabszolgaság felszámolását. Az idegenek iránti tiszteletét, toleranciáját jól példázza az Intelmeiből vett, mindenki által ismert idézet: „Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad…” Más nemzetek iránti befogadó magatartása azonban nem jelenti azt, hogy ha veszély fenyegette Magyarországot, ne mozgósította volna ellenük hadseregét. 1030-ban II. Konrád német király hódító szándékkal megtámadta az országot. István seregének jól szervezettségét, felkészültségét és bátorságát bizonyítja, hogy csatára magyar területen nem is került sor, a német sereget gyakorlatilag megsemmisítette a rácsapó magyar lovasság. (lásd még: Nemeskürty István: Mi, magyarok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.) Sántító, korrupcióval átitatott úgynevezett demokráciánk is megirigyelhetné az István király által megalkotott, és évszázadokon át használt törvénykönyvet. Ebből sajnos mára csak töredékek maradtak fenn, de ezek is jól példázzák, hogy e hajdani törvények erkölcsi, keresztény értékeken alapulnak, ugyanakkor hihetetlenül időszerűek, modernek a mai ember számára is. Íme, egy rövid részlet a törvénykönyvből: „Istenhez méltó és az embereknek felette jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét.” Úgy vélem, hogy az októbertől hatályba lépő határátkelésre vonatkozó megszorítások fenyegető árnyékában érthető, ha mi,
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Erdély magyarjai, visszatérni óhajtjuk az istváni időket. Meggyőződésem, hogy a „ha” kezdetű megnyilatkozások többnyire ésszerűtlenek. Mert lehet ábrándozni azon pl., hogy mi lett volna, ha nem István követi Gézát a trónon, ha István nem egy idegent, Pétert jelöl ki utódjául, és folytathatnám a feltételes mondatok sorát a végtelenségig. Az azonban vitathatatlan, hogy esetleges fenntartásaink mellett és ellenére mindannyian büszkék lehetünk első királyunkra, akit ismertek és elismertek Európa egyházi és világi hatalmasságai. Méltán, mert korának mély erkölcsű, haladó szellemiségű, a „harci zajtól” sem visszariadó nagy alakja volt. NEMZETI ÜNNEPÜNK alkalmából, de nem csak erre az alkalomra kívánom: LÉGY BÜSZKE, MAGYAR!!! VaSS
Nyári versajándék A versek szerzője makfalvi, Bartha Irén tanárnő, néhai Bartha Márton, a mindannyiunk által becsült ácsmester leánya. A sors szeszélye Egerbe sodorta, ahol férjével Csata Béla, igen sikeres tanárral él. De a versek tanúsága szerint szíve hazahúzza Makfalvára. Erősek, elszakíthatatlanok a gyökerei, amelyek idekötik. Éppen ezért közlünk verseiből ízelítőt, mert a Makfalvi Tekintő lap legfontosabb célkitűzése a szülőföld múltjának, jelenének megismertetésén túl erős, hazahúzó gyökereket nevelni. Olyanokat, amelyek birtokában tiszta szívvel és lélekkel maradhatunk itthon, kényszerülhetünk messze tájakra. Olyan gyökereket, amelyek mindig megtartanak bennünket a számontartó szülőföld ölelésében, biztonságában lélekben itthon. Itthon, ahol tudunk egymásról, számítunk és bátran számíthatunk szükség esetén a felénk nyújtott segítő kezekre örömünkben, megpróbáltatásainkban egyaránt.
Indulok haza Otthontalan árva A sáros kicsi Kaszárnya utcába Ahol annyi boldog Gyermekévet éltem Mígnem egy napon Felnőtté értem S viharos sorban Messze sodort innen … Szivem zakatol Ha a hegyek felé nézek Felém integetnek A dombok, a rétek Örömöm végtelen Ha az állomásra érek Ismerős ösvényen Végig a nagy réten Lelkem megtelik Boldogság-zenével S minden megszépül
Ha a kapun belépek … Küküllő mentén be jó megpihenni ! A főúton Elmerengve járni Öreg s új arcokkal Összetalálkozni „Adjon Isten”-nel egymást köszönteni A régi emlékek Körém gyűlnek Letűnt ifjúságommal Megszépülnek S ha szemem behunyom Álmaim visszarepítnek A tornácos házba Ahonnan eljöttem …
Cs. Bartha Irénke 2004. február
Ott nőttem fel … Gáldobosa fölött, Makavára alatt, Ecsenye meredek agyagos lejtőin, Vad, széltöréses Tyúkolosban, Kövespatak dúsfüvű kaszálóin, Havadszádai dombok szilvaillatú ölén, Ott nőttem, cseperedtem én. Hol a Küküllő Kacagva szalad, le Makfalváig, Hozza a Bucsin üzenetét, majd lelassít, hogy hátára vegyen. Szófogadó gyermekként bivalyok előtt reszketve, könnyeimet nedves borozdákba ejtve, fejem búbjáig érő kukoricásban, illatos szénabuglya rakásban, aratódalban, kaszák pengésében, zörgő babbal az átalvetőben, ringó pipacsos búzaérésben, szüretelő lányok bálozó kedvében, szénásszekerek zörgésében, áradó Küküllő zúgásában, gyönyörű tavaszok virulásában, boldogan suhanó mézízű nyárban nőttem, kivirultam s felnőtté váltam, Ó, Virágillatú vágyak világa, Reményeiteket ne átkozzák soha pusztulásra ! Cs. Bartha Irénke 2004 március
Makfalvi Tekintő
3. oldal
ábrát). A jobb felőli első jel a székely (magyar) Köztudott, hogy írástörténeti rovásírás rövid R betűjével azonos, szempontból a feliratos (epigráfiai) a második pedig tisztán képzett T rovásemlékek a legértékesebbek. A betű. Mellékvonala – feltűnően – kőre, falra, fára (deszkára), használati nem bal, hanem jobb felől található, eszközökre karcolt egykori feliratok a betűtest „arca” tehát jobbra néz. híven őrzik az eredeti rovástechnikát, Érzékelteti, hogy az olvasat balról a betűk zöme mentes minden jobbra haladt. „megcifrázástól”. A két graféma monogramot Ilyen emlék Makfalváról is ismert. takar. A makfalvi rovásemlék 1995-ben Fülöp Dénes tanár barátom A kulacs elkészülte a 19. század segítségével átnéztük a helyi Néprajzi Múzeum közepére tehető. gyűjteményét, s egy fakulacson (csutorán) két Ráduly János jelből álló rovásfeliratot találtunk (lásd a mellékelt Makfalvi feliratos rovásemlék
KÁRPÁT-MEDENCEI, MOLDVAI ÉS EMIGRÁNS MAGYAR KÖZÖSSÉGEK 5. (Dél-Baranya, Horvátország) A sorozatot a déli utódállamokkal kezdtem, a szlovéniai Muravidékkel, székhelyével, Lendva városával, valamint a fővárossal, Ljubljanával, továbbá a horvát fővárossal, Zágrábbal és HorvátSzlavóniával. Horvát-Szlavónia, Dél-Baranya a XIV–XV. században – Dél-Magyarország más tájaival együtt – a középkori magyar királyság legsűrűbben lakott, gazdag, az európai szellemi áramlatokkal (humanizmus) lépést tartó vidéke volt. Itt húzódtak a Közép-Európát Itáliával, a Balkánnal – Bizánccal és a Közel-Kelettel összekötő fő útvonalak, amelyek jelentősége (pl. az eszéki híd) a török hódoltság idején is fennmaradt. Dél-Baranya, Dráván túli Baranya szintén magyar többségű volt a középkorban. Körülbelül száz falu létezett, abból jelenleg 38 van, ebből ma alig tíz magyar. Drávaszög már a XIX. század második felében egykézett, egyre jobban szorult össze a magyarság, s adta át a helyet a horvátoknak. Most már alig éri el a magyarság a 40 százalékot. A II. világháború alatt és után 10.000 magyar hagyta el Horvátországot. A szovjet–jugoszláv szakítás után számos magyar és horvát ellen indítottak koncepciós pert, közülük sokan börtönökben, kivégző osztagok előtt végezték életüket. A megfélemlített túlélők magyarságtudata megingott: nyilvános helyen, sőt már a családban is alig mertek magyarul beszélni. A magyar nyelvű oktatást sorvasztották, az egyházak tevékenységét korlátozták, ugyanakkor nagy súlyt helyeztek az államhűség kialakítására. Szállásunk Csúza faluban van, református lelkész ismerősünknél. Mielőtt a faluba érnénk megáll az autóval, és megmutatja a településhez közel fekvő vörös téglából épült kör alakú várat, amelyet a nép Rákóczi várnak nevez. Falai még épek. Csúza Árpád-kori falu, (ma református) temploma is akkor épült. A csúzaiak büszkék arra, hogy a Drávaszögben egyedül itt van Kossuth emlékmű. Minden évben koszorúzzák. A Drávaszög jellegzetesen mezőgazdaságból, szőlészetből, kertészetből, halászatból, erdészetből élő aprófalvas vidék. Csak kevés településének lélekszáma haladja meg az ezret. Mezővárosokra emlékeztető közigazgatási központja Pélmonostor és Hercegszöllős. Falvaik hagyományőrzők. Iskoláikhoz ragaszkodtak, ám a délszláv háború idején sokat szenvedett a vidék. A háború a drávaszögi magyarság jelentős részét – mintegy 4.500 főt – messzire, többnyire Magyarországra sodorta otthonától. Varga György csúzai lelkész: „Ittmaradtak földek, kukoricák… A fiataloknak nincs perspektíva az életükben. Nincs jövőképük. Magyarországra, Kanadába, ki hova tud, elmegy. Nem lát lehetőséget az életben. Hogy bármi is a jövőben jobb lesz. Itthon összezsugorodott a magyar oktatás, úgy ahogy átvészelte a nehéz éveket, küzdve a kettős visszahúzó erővel, az egykézés miatti kevés gyerekkel, meg azzal, hogy akik hét évig menekültek voltak Magyarországon, ott kezdték iskolába járatni a gyerekeiket, már nem hozták vissza az itteni magyar oktatásba.” Vörösmarton, a szomszéd magyar faluban a Kultúrházban szer-veznek nekünk könyvbemutatót,
Makfalvi Tekintő
4. oldal
találkozót. Barátunk másnap is elvisz Vörösmartra két helybeli asszonyhoz népi gyógyászati anyagot gyűjteni. Életemben ilyen sokat tudó füvesasszonyokkal nem találkoztam. Mesélik, hogy az öreganyjuktól tanulták a gyógynövények ismeretét. Pélmonostoron, a közigazgatási székhelyen a felújított Művelődési Központban gyülekeznek a magyarok. Itt van a legtöbb hallgatónk, tele a nagy terem. Büszkén mutatják nyári színpadukat, könyvtárukat, videotárukat, és néprajzi gyűjteményüket. Most sincs nyugalom délvidéken, verik a magyarokat, nem európai módon gondolkodnak. Forrong a mély, nem akarják kiadni tömeggyilkosokat. A sztaliniakat sem vonták felelősségre. Fiuméba (Rijeka) nem jártam, nem tartozott Horvátországhoz, de a magyarok építették. Magyarország tengeri kikötője volt. Tele van magyar emlékekkel. A drávaszögi Vörösmart füvesasszonya
~ A Felvidék következik ~ Bernád Ilona
Vakációs bibliahét Mister „I” a bátor próféta Makfalván is látogatást tett „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. ”(Róma 8, 38-39 ). Ha az utóbbi tizennégy napon Makfalva utcáin jártak, akkor biztosan észrevették a kék plakátot, melyen ez állt: „Mister „I” egy bátor próféta” . Vakációs bibliahétre hívta a makfalvi gyülekezet gyerekeit 2005 július 25.-31. között. A bibliahét célját a következ őkben fogalmaznám meg: jó alkalom arra, hogy a gyerekek Istenről halljanak ebben a hosszú nyári vakációban, a gyülekezet segítségét igényelő program ösztönző a gyülekezet számára, megtapasztalhatják, hogy jó együtt munkálkodni, megmozgat gyereket és felnőtet is. Hétfőn reggel zajos volt a Gálkerti iskolaudvar, a Weselényi Általános Iskola udvara. Több mint ötven gyermek várta, hogy részt vehessen a gyermek evangélizációs hét programján, és ezt az átlagot egész héten tartottuk. Segítők és szervezők egyaránt izgalommal várták, hogy elkezdődjön a nap. A mindennapi program a következőképpen zajlott: reggel 10.00 órától a vakációs bibliahét terve szerint Illés prófétáról hallottak történeteket a gyerekek. Énekeket tanultunk, majd a kézimunkát
Bibliahetesek készítettük el együtt. A déli órákban pedig mindennap játékra került sor. Délután 17.00 órakkor folytattuk. A héten két alkalommal volt gyermekistentisztelet az I.-IV. osztályosok számára valamint Biztos Szikla az V.–VIII. számára. Négy nap rajzfilmet is néztünk, melyet nagyon kedveltek a gyerekek. Pénteken délután kirándultunk, ahol jó alkalom adódott arra, hogy játszodjunk és örüljünk annak, hogy a természetben vagyunk. Ez alkalommal egy Biztos Szikla program által ajánlott játékok adtak alkalmat vigasságra. A gyerekeknek verset is kellett faragniuk és nagyon tehetségesnek bizonyultak ez alkalommal is. A legjobb verssorok ide kivánkoznak. A vers címe Szikla Klub. Sorai a következők: „Nagyon jó klub/ Mindennap jobb/ A jókedv itt meg nem áll/ Sok gyerek mókát vár/ Minden óra élettől duzzad/ Vidámságtól a gyermek puffad.” E csoport költője Molnár Nórbert Béla VI. osztályt végzett tanuló.
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Szombat este Szülők estéje volt, ahol a gyerekek szülőkkel együtt énekeltek, és megtudhatták, hogy miről is hallottak a gyerekek az öt nap alatt. A szülők és a gyülekezet jóvoltából a gyerekeknek sok édességet kaptak. Vasárnap a délelőtti istentisztelet során a gyerekek a gyü-lekezetnek is bemutatták, amit a bibliahéten tanultak. Röviden a héten tanultakat összefoglava elmondhajuk Illés prófétáról, hogy korában Izrael népe elfordult Istentől és máshol kereste a segítséget. Ahhoz, hogy megértsék, hogy nem a kőszob-roknál kell keresni a segítséget három évi száraz-ságra volt szükség. Mégis mikor megtapasztalják Isten csodáját, akkor sem tudják megváltoztatni életüket. Illés próféta élete arra tanít, hogy Isten gondot visel ránk, hiszen Illést is táplálta hollók által a Kerith patak mellett. Megtapasztalhatta Illés, hogy Isten imádságot meghallgató Isten, hisz meggyújtja imájára Kármel hegyen bemutatott áldozatot, és esőt ad. Ha pedig
igazságtalanság ér bennünket, akkor tudhtajuk Isten azt is látja, erre tanít Nábot szőlőjének igazságtalan megszerzése, Nábot megöletése és annak bűntetése az Úr által. Ha pedig néha elfáradunk, vagy küzdelmünk hiábavalónak tünik Illés történetéből azt is megtanulhatjuk, hogy Ő tudja, látja ezt és Rá biztosan számíthatunk. Illés történetei megtapasztaltathatják velünk azt, hogy a Isten jelen van, akkor ha Őt látni akarjuk. Így nem kell úgy keresnünk Őt ahogyan a következő történet főszereplője tette: “- Tízezer dollárt fizetek - mondta a gazdag fiatal ember az öreg bölcsnek-, ha megmondja hogy hol lakik az Isten! .. - Én meg húszezret magának, ha megmondja, hogy hol nem!” (Hézser Gábor válogatása)
Albert Csilla, vallástanárnő
Egy kis mezőgazdaság… A múlt hónap csapadékos időjárása, (110 litert mértem négyzetméterenként), majd az azt követő nagy felmelegedés a legkedvezőbb körülményeket teremtette meg a kórokozók és kártevők elszaporodására. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, a legkörültekintőbben kell eljárnunk a növényvédelmi munkálatoknál és folytatnunk kell a védekezést a még megmaradt kultúráknál. A zöldségtermesztésnél a még meglévő paradicsom, uborka, paszuly, káposzta stb. növényvédelmére gondoljunk. Itt a ragya (peronoszpora), alternáriás barnafoltosság és szeptóriás foltosság ellen használjuk a következő vegyszerek egyikét: Ridomil 0,25%, vagy Curzate 0,25%, vagy Dithan M45 0,2%, vagy bordói lé 0,75%, vagy Chapion 0,3%-os oldatát. A fent említett vegyszereket felváltva használjuk és a kezeléseket, ha kell, hetente ismételjük meg. A paradicsom hónajazásával vagy újrakötözésénél a megsárgult vagy barna leveleket távolítsuk el és égessük el, hogy a fertőzési gócoktól megszabaduljunk! Augusztus hónap folyamán telepíthetjük kertjeinkbe a földiepret jól előkészített talajba. A gyümölcsösökben folytatjuk a kezeléseket varasodás, lisztharmat, kaliforniai pajzstetű, takácsatkák és tűzelhalás ellen. Sajnos ez utóbbi betegség vídékünkön is egyre jobban terjed. Védekezni ellene csak preventíven (megelőzően) lehet Champion, rézoxiklorid, kékkő vagy Aliette 80 WP vegyszerekkel. A megtámadott hajtásokat már nem lehet gyógyítani, ezeket sürgösen távolítsuk el és égessük el, hogy megakadályozzuk más hajtásokra való átterjedését! A többi betegségek ellen valamilyen gombaölő szert használjunk, társítva vele rovarölő szert is. A koncetrációkat már nem is ismétlem, mert valamennyi vegyszer már kis csomagolásban is kapható, melyeket általában 10 liter vízben kell feloldani. A betakarításra kerülő nyári gyümölcsöket ne permetezzük! Tartsuk tiszteletben az egészségügyi várakozási időt, amely minimum 12-14 nap. Ha augusztus folyamán szárasság mutatkozna, a fiatal gyümölcsfáinktól, melyeknek gyökerei nem hatolnak a talaj mély rétegeibe, ne sajnáljunk hetente 5-6 veder vízet, mert meghálálják a gyümölcsnövekedésben. A szőlősökben az elmúlt hónap szeszélyes időjárása (sok csapadék, melyet nagy kánikula követett) nagy károkat okozott a peronoszpora támadásával. Mivel a direkt termő fajtáknál is előfordult a betegség, itt is nagyon sok bogyó károsult, sokan lisztharmatra, vagy szürkerothadásra panaszkodtak. A félreértések elkerülése érdekében kissé részletesebben kitérek ezen betegségek tüneteire a következő számban.
Péter Ödön
Makfalvi Tekintő
Utópia/ Utópia?/ Valóság ízű utópia/ Utópia a valóság határán Az történt, amit várt, amire számított. Persze, persze ez teljesen természetes, hisz nála olyan, hogy esetleg vagy talán egyszerűen nem létezik. Nála nincs kérdőjel, csupán holt biztos evidencia. Nála a görbe vonalak is egyenesbe vágják magukat, ha Ő úgy akarja. Nála mindennek s mindenkinek pontos előírás alapján kell működnie. A virágcserép pl. másodpercnyi pontossággal tudja, hogy mikor kell összetörnie, az ember számára sem kétséges a pillanat, hogy mikor kell a huszadik emeletről leugornia, hogy nyakát törje. Az történt, hogy megunta a ciklikusságot, ami az évszakok váltakozásában érvényesül, nyomasztotta az ismétlődésekből fakadó monotónia, mely szerinte gátat szab a fejlődésnek, az előrehaladásnak. Ezért programot dolgozott ki a rendszer átalakítására, úgy tervezte, hogy felszámolja az évszakokat, az azokhoz kötődő meteorológiai jelenségeknek teljes szabadságot biztosít. Így történhetett meg, hogy egyik nap kánikulai meleg tombolt, másik nap a folyók kiléptek medrükből, a harmadik nap a hirtelen jött hideg jégtengerré dermesztette a tájat. Az történt, hogy madárdalos, napfényes nyári napra ébredtem. Kitöröltem a szememből a rémálmot, megkönnyebbülten mosolyogtam meg a félelmet, a rettegést, a fenyegetettséget, a bizonytalanságot, mely az ablakon beáramló jóleső meleg aurájában gyorsan tovaillant. Kávét főztem, behoztam a friss újságot. Már a címlap cikkei mellbe vágtak: „Mérhetetlen pusztítás”, „Kiszámíthatatlan időjárás”, Az ország háromnegyede víz alatt”. Összehajtottam az újságot, megértettem, hogy az álom folytatódik. Mert ez nem lehet a valóság, ez csakis és kizárólag álom lehet. Nyilván, nyilván. VaSS
Az olvasó írja . . .
"Hol van az a nyár?"!!! Mármint az a nyár, amikor ilyenkor kánikula idején a makfalvi fiatalság (na meg jó pár idősebb ember is) ellepte a Kisküküllő partját. Ki csak szórakozásból, ki meg azért, hogy elvégezze az ilyenkor szokásos nagymosást, amivel állítólag nagymértékben szennyezték a Kisüküllőt. A makfalvi népnek pénze nem lévén tengerparti nyaralásokra, amit mellesleg majdnem minden külhoni megengedhet magának legalább egyszer az életben. Tehát pénzünk nem lévén, na meg nem mindenki szereti a tengerpartot, így hát a Küküllőre jártunk nyaralni. Volt ott homokos part a napozók meg a kisgyerekek számára. Voltak természetes napernyők (fák), azoknak, akik inkább hűsölni szerettek. Lehetett iszapozni is, aki akart, persze nem tudom, hogy ez mennyire volt gyógyhatású, de abban biztos vagyok, hogy nem volt ártalmas. A két legfontosabb dolog pedig az volt, hogy lehetett fürdeni,
6. oldal
úszkálni, na meg horgászni, is. (Mert valamikor azt is lehetett.) Sajnos mindezt múlt időben kell írjam, mert habár a Küküllő még mindig az eredeti helyén folyik el, és még fák is vannak a partjain, s talán még homokos part is akad. (Habár én ezt is nagyon kétlem.) Ám a Küküllő vize annyira szenyezett a szovátai HOCHLAND tejgyárnak köszönhetően, hogy most már még mosni sem lehet benne. Igen, a szovátai tejgyár ülepítő medence hiányában naponta több száz köbméter mellékterméket (úgynevezett savót) engedett a Küküllőnkbe. Szándékosan írtam, hogy a miénk mert a Kiskükükllő a miénk, azoké a falvaké, amelyek partjai mellett fekszenek, és azoknak lakósaié! Persze tudom, hogy azt állítják, hogy amit beleengedtek az nem káros az egészégre s lehet, hogy ez így is van. De azt tudom (mert láttam), hogy aki belejárt például nadrággal a Küküllőbe, otthon csak nagynehezen tudta kitisztitani a nadrágját. Sokan mondták nekem beszélgetés közben, hogy "Be kellene záratni a tejgyárat". Sajnos ez sem jó megoldás, mert akkor mi lesz az ott dolgozó emberekkel meg a környékbeli falvak szarvasmarhatartó gazdáival, akik állatainak tejhozamát a HOCHLAND vásárolja fel. Nem! Nem kell bezáratni a tejgyárat, vagy semmi ehhez hasonló drasztikus megoldás! Csak azt követeljük, ám azt kitartóan amint az az európai únióba igyekvő emberekhez illik, hogy a HOCHLAND legyen szíves nemzetközí hírnevéhez méltóan befektetni egy ülepítő medence építésébe, mert elvégre mi sem vagyunk Európa szeméttárolója. Én legalábbis szeretném ha nem azok lennénk! És szeretném ha megtanulnánk már végre, hogy a természet nem egy gépjárműhöz hasonló, amit a megfelelő alkatrészek birtokában, akár perceken belül meglehet javítani. Sajnos a természetnek ehhez sokkal több időre van szüksége, ha képes is a javulásra!. P.S. Miután nekikezdtem eme írásomnak értesültem róla, hála a múltkori nagy esőzéseknek és az ezáltal megnövekedett vizszintnek, a Küküllő sokat tisztult és újra fürödhető, ami ebben a hőségben valóságos menynyei áldás az emberek számára. Köszönet érte azoknak, akik ez ügyben közbenjártak, és köszönet természetanyánknak, hogy ilyen jó hozzánk, emberekhez. És nagyon remélem, hogy ez ügyben nem kell többet írnom. Minden jót kívánok minden makfalvinak, akárhol éljen is!
ifj: Kovács Árpád ("Braveheart") Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Seprődi István, Zsigmond Zsuzsánna, Péter Ödön, Vass Katalin Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
