LEADER TÍPUSÚ KONZORCIUM és AGRÁR-VIDÉK DINAMIKUS GAZDASÁGFEJESZTŐ KLASZTER Program

LEADER TÍPUSÚ KONZORCIUM és AGRÁR-VIDÉK DINAMIKUS GAZDASÁGFEJESZTŐ KLASZTER Program

LEADER TÍPUSÚ KONZORCIUM ÉS AGRÁR-VIDÉK DINAMIKUS GAZDASÁGFEJLESZTŐ KLASZTER Program VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ a Programban részt venni szándékozó LEADER Akciócsoportok és Partnerek részére (döntést előkészítő anyag)

BEVEZETŐ GONDOLATOK „A LEADER valójában a mikro-vállalkozások, kis- és középvállalkozások (KKV-k) létrehozását, valamint az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) való hozzáférését támogatja… a megfelelő kapacitással (tudással, szakértelemmel és magatartással) rendelkező szereplők alapvető és döntő fontossággal bírnak a munkahelyteremtésében. Az élelmiszertermékek és a hozzáadott értékekkel rendelkező elsődleges termékek széles skálája jelentős mértékben hozzájárul a vidéki térségben foglalkoztatottak számának növekedéséhez, és ezek elengedhetetlen munkahelyteremtő hatással bírnak az adott térségben.” (Laurent Van Depoele) A kezdeményezés alapötlete A lassan két évtizedre visszatekintő európai leader-mozgalom a vidékfejlesztés sikertörténete. Magyarországon egy kísérleti szakasz, majd az ezt követő LEADER+ program nagyon hasznos tapasztalatokkal szolgált. Ezek közül is (többek között) kiemelkedik az, amely arról szól, hogy a helyi vidékfejlesztési programba bevont pályázók („kedvezményezettek”) legnagyobb problémája az, hogy az általuk pályázott fejlesztés eredményeként létrejött termék/szolgáltatás piacra jutása nem megoldott. Nyilvánvaló, hogy a vidékfejlesztésben résztvevő helyi szereplőknek nem az az elsődleges érdekük, hogy valamilyen produktumot előállítsanak, hanem az, hogy a megtermelt javak piaci értékesítéséből hogyan tud megélni, hogyan tudja önmagát és családját fenntartani. Ez a lényeg! És a LEADERprogramba ezeket a vidéken élő embereket bevonni szándékozó központi és helyi menedzsment felelőssége is ebből eredeztethető. A magyar vidék fennmaradásáról nem általában kell nagy lelkesedéssel beszélni, hanem a LEADER- mozgalom által felkínált eszköz- és módszer-rendszer, jelentős forráskeret hasznosulásának értelmes feltételeinek kidolgozásával együtt a folyamat (mindenféle direkt, illetve indirekt, civil köntösben megjelenő pártbefolyásolástól és -érdekektől mentes!), hálózati-rendszer keretében történő menedzselését kell megvalósítani. Ennek a végső kedvezményezettjei a helyi termelők és fogyasztók kell, hogy legyenek - amely kooperáció országos szinten megszervezett és működtetett, közös érdekeltségen alapul. A piaci-értékesítési hálózatba csak és kizárólag a magyar vidéki gazdaságokban előállított, megtermelt termékek (élelmiszertől a kézműves, művészeti termékektől kezdve a turisztikai szolgáltatásokon át) csak magyar produktumokkal lehet részt venni. A piaci megjelenés/részvétel csak a termelés szigorúan ellenőrzött minőségi-rendszer keretében előállított, védjeggyel ellátott termékekkel lehetséges. Maga az értékesítés franchise-rendszer keretében történik. A piac megszervezésének négy formáját alkalmazzuk: 1) hagyományos piac, 2) nagybani piaci értékesítés, 3) saját bolthálózat (vegyes élelmiszer és kisvendéglő), 4) eKereskedelem (csomagküldő szolgálat). Fontos! A teljes rendszer tulajdonosai (termeléstől, feldolgozástól a végső piaci értékesítésig) maguk a termelők, vállalkozók és az értékesítés szereplői.

Döntést előkészítő vezetői összefoglaló a Programban részt venni szándékozó HACS-ok részére Magyar LEADER Szövetség

1


A korlátok helyett a lehetőségekre kell összpontosítani! A minőségi élelmiszereket előállító élelmiszer-termelő kisvállalkozások többsége már régen felismerték a fogyasztók minőségi, ezzel együtt innovációt és a helyi identitást is biztosító, különleges termékekre vonatkozó igényeinek kiszolgálásában rejlő lehetőségeket. Alapvetően a kicsi, de innovatív élelmiszereket előállító vállalatokat támogatja a program, ugyanakkor közreműködik/segíti a termelők hálózatának kiépítését is. Megérett a helyzet arra, hogy az élelmiszer-kultúra révén újabb dimenzió nyíljon meg! Első és legfontosabb, hogy a helyi, a térségi élelmiszer-kultúra láthatóbbá váljon - majd, ennek következtében egy komplex funkciókat is ellátni képes gazdasági üzlethálózat jöjjön létre. Különös figyelmet érdemel meg a kézműipari minőségi élelmiszer-termelés, amelynek fejlődéstörténete visszamenőleg követhető egészen az elsődleges termelőig. A helyi minőségi élelmiszer-termelési rendszerben előállított minőségi termékek felgyorsítják a nagy vásárlőerővel és a minőségi tudatossággal rendelkező fogyasztók számának emelkedését, amely a fenntartható és jövedelmező vállalkozások számára a minőségi termékek előállításnak és értékesítésének a további lehetőségeihez vezet. Kiemelt célkitűzés: a családi, kisüzemi élelmiszer-termelők csoportjainak (KKV-k), a vidéki kézművesség (a kosárfonástól a fa használati tárgyaktól a kékfestőig, stb.), a hagyományokra épülő naiv- és professzionális képző- és iparművészet termékeinek támogatása a tapasztalatok cseréje és az értékesítéssel, termékfejlesztéssel és a marketinggel kapcsolatos tanácsadás, a piacra jutás feltételeinek megteremtése révén.

A

VIDÉK-GAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK NORMARENDSZERE ÉS POLÉMIÁI INDOKOLTSÁGA*

-

A CSELEKVÉS

1) Az erőforrások hatékony összehangolása A Közös Agrárpolitika alapelveit a Római Szerződés 39. cikkelye tartalmazza. Ezek a következők:  a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlesztés fokozásával, a termelés ésszerűsítésével és a termelési tényezők – különösen a munkaerő – lehető leghatékonyabb felhasználásával;  a mezőgazdasági termelésből élő lakosság számára méltányos, társadalmilag elfogadható jövedelmi és életszínvonal teremtés;  a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók védelme külső hatásoktól, az agrárpiacok stabilizálásával;  a biztonságos élelmiszer-ellátás szavatolása, annak biztosítása, hogy a tagországok megtermeljék a Közösség számára az alapvető agrártermékeket, és így mentesüljenek a világpiaci ingadozásoktól;  a fogyasztói igények kielégítése méltányos áron. A szabályozás főbb területei:  a közös piacpolitika,  a szerkezetpolitika, az értékesítést elősegítő intézkedések,  az agrárjogszabályok összehangolása (harmonizációja). Döntést előkészítő vezetői összefoglaló a Programban részt venni szándékozó HACS-ok részére Magyar LEADER Szövetség

2


2) Kapcsolódás az EU agrárpiacaihoz Az EU agrártermelési és értékesítési folyamatai jelenleg, a magyar termelők számára a közeljövőben, az új mezőgazdasági termékek és szolgáltatások kifejlesztését, kereskedelmi forgalomba hozatalát, a termelés és értékesítés finanszírozását illetően (beleértve a hely-specifikus mezőgazdasághoz kapcsolódó fogyasztási vagy kézműves termékeket, az esetleges Hungaricumokat is) egyre komplexebb, bonyolultabb, nehezebben átlátható és kezelhető kapcsolati rendszer megszervezését igénylik. Ezek a folyamatok egyre több szakértő és egyre többféle szakértelem rendelkezésre állását, bevonását igénylik. A termelés, értékesítés és a folyamatok hatékonyságának, a meglévő és az új termékek előállításának, piacra vitelének a sikere, a termelők mellett, nem kevésbé a szakértők felkészültségétől és annak minőségétől függ, hogy miként koordinálják, integrálják és összpontosítják tevékenységeiket. Ebben a kapcsolati hálóban sok, különböző funkcióval rendelkező „beszállító” és szervezet is részt vesz: a termelők, a termelésre és értékesítésre szakosodott integrációk, kooperációk szervezetei, kereskedelmi bankok, multinacionális vállalatok, közintézmények, a központi költségvetés kapcsolódó dekoncentrált intézményei, hatóságai, esetenként nemzetközi szervezetek stb. Átalakulóban van a beszállítói tevékenység alapkondíciós rendszere. Egyrészt megjelent az "idő-alapú" és "just-in-time" beszállítás, amely azt jelenti, hogy mindig csak az előre, szerződésben rögzített mennyiséget kell beszállítani a termékből, mert különösen a zöldséggyümölcs szektorban az értékesítés nincs felkészülve az ideiglenes, több napos, hetes tárolásra. A tárolást a termelőnek kell megoldania. A termelő továbbá csak akkor tud a termékkel megjelenni a polcokon, ha az előre rögzített kiszerelést, csomagolást is képes biztosítani. Ugyanakkor a vevő a magasabb minőség és az ütemezett beszállítás mellett hagyományosan igyekszik alacsonyabb átvételi árakat elérni és kitolni a fizetési határidőket. Ezzel együtt épp ezek az alapfeltételek teremtik meg annak a lehetőségét, hogy a termelők a termékeik egy részét nagy biztonsággal tudják termelni és értékesíteni, a szállítást követően, pedig nagyjából azzal egy időben hozzájussanak – finanszírozók segítségével – a vételár kb. 95%-hoz. Ehhez járul még az a tény, hogy a biztos piac tervezhető termelést, olcsóbb beszerzéseket és olcsóbb finanszírozást tesz lehetővé. Az agrárbeszállítás alapkondícióinak ilyetén alakulása nyomán szükségessé válik olyan termelési, tárolási, feldolgozási, csomagolási, szállítási, finanszírozási, kapcsolattartási (információs) rendszer, technológia kidolgozása, esetleg a már meglévő eljárás(ok) átvétele, adaptálása, illetve transzferálása, működtetése, amely képes az értékesítést és a piacorientált termelési és kereskedelmi folyamatot irányítani, kontrollálni, szükség esetén korrekciókat végrehajtani. Meggyőződésünk, hogy egy, a fenti funkciókat ismerő, tudó rendszer, a magyar piacon, a megfelelő integrátori irányítás mellett olyannyira költséghatékony, hogy a termelő változatlan eladási ár mellett is képes jelentős mértékben csökkenteni a költségeit. A fenti feladatok megvalósítása megköveteli a szereplők (termelők, értékesítők, feldolgozók) összehangolt működését. A termelőnek, beszerzőnek, szállítónak, értékesítőnek egy egységként kell működniük. 3) A specializálódás növekedése a kistermelőknél A mezőgazdaságában, a közelmúltban bekövetkezett, egymást követő nemegyszer drámainak nevezhető, vagy ahhoz hasonló hatásokat előidéző változásokat megelőzően, a termelő (családi gazdaság) volt a mezőgazdasági termékek előállítója, feldolgozója, elosztója, kiskereskedője és fogyasztója és ő biztosította, a rendszeren belülről a legtöbb inputot és szolgáltatást. Mivel minden egyes termelőegység önálló volt, és főként, hogy a termékek, termények 90%-ka többnyire a lokális piacokon került értékesítésre, a mezőgazdasági termelés és értékesítés viszonylag kevés kommunikációt és koordinációt alkalmazott. A hagyományos családi gazdaság-modell nem a termelés intenzitásának és költséghatékonyságának meglévő korlátai miatt Döntést előkészítő vezetői összefoglaló a Programban részt venni szándékozó HACS-ok részére Magyar LEADER Szövetség

3


szorul az agrárszektor peremére, hanem elsősorban azért, mert kicsi a kommunikációs és a családon túlnyúló koordinációs teljesítménye. Nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel, szaktudással, ahhoz, hogy új technológiákat fogadjon be, új termékeket állítson elő, hogy új piacokat tárjon fel, hogy a meglévő lehetőségeket képes legyen megismerni, értelmezni, értékelni, kihasználni. Nem a családi gazdaság-modell átstrukturálása a cél, hanem a kistermelők, a családi gazdaságok között működő integráció és kooperáció kialakítása a feladat - kizárólag professzionalista értékek és tevékenységek révén. Ez azt jelenti, hogy a termelő a lehető legnagyobb nyereséghez jusson az Integrátor közreműködésével. A modern mezőgazdaság számára a lokális piacok hagyományos értékek mentén megjelenő szükségleteinek kielégítése mellett a nagyvárosi népesség kiszolgálásának a magas termékminőségi elvárásokkal összekapcsolt logisztikai igényei, szükségletei mozgatják. Ez ma már számos, nagymértékben specializálódott tevékenységből tevődik össze, amelyekbe különböző szereplők, intézmények, szervezetek kapcsolódnak be. A különböző szaktudást képviselő szakértők (Integrátorok) tervezik, fejlesztik, alkalmazzák és irányítják azokat a tevékenységeket, amelyeket valaha csaknem teljesen a termelők végeztek. A termelőnek saját magának mára már képtelenség megszerezni és alkalmazni mindazt a szaktudást, amely alkalmassá teszi a gazdaságát arra, hogy átlépjen az egyszerű, csak jelentős támogatással működő reproduktív termelésen. A környezet, a természeti erőforrások, az élelmiszer biztonságosság, a munkahelyeken meglévő biztonság, a társadalmi hatás és más problémák kezelésének növekvő tudatossága a mezőgazdaságot is komplexebbé teszi, ez egyre több szakértelmet, szaktudást, gyakorlati tapasztalatot feltételez, és ez természetesen egyre több szakértő bevonását követeli meg. Az egyes fogyasztók és fogyasztói csoportok különböző igényeinek és szükségleteinek a kiszolgálásához, kielégítéséhez, továbbá a mindenkor fennálló piaci versenyben való eredményes részvételhez valójában a termelő-értékesítő tevékenységeknek magas fokú szervezettséggel kell rendelkezniük. Ennek alapja egy tudásalapú, magas kommunikációs teljesítménnyel rendelkező, komplex értékesítési rendszer. 4) A szakosodás előnyei és hátrányai A határokon kívüli legértékesebb eljárások, tapasztalatok, mint „best parctice”-ek azt bizonyítják, hogy a specializáció nagymértékben megnövelte a mezőgazdasági termelékenységet és hatékonyságot. Az európai példák mellé vegyünk egy tengeren túli adatot is: napjainkban például, az amerikai munkaerőnek alig több mint 20 %-a szükséges a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások előállításához és ez a gazdaság már 20 évvel ezelőtt is akkora teljesítménnyel rendelkezett, hogy egy kb. még egyszer akkora piacot, mint az USA el tudott volna látni agrártermékekkel. Ez éles ellentétben áll a fejletlen országok mezőgazdaságával, ahol ma még az ország emberi és fizikai erőforrásainak igen nagy részére van szükség a mezőgazdasági igények kielégítéséhez. Nem szólva arról, hogy a birtokaprózódás és a munkanélküliség növekedése, illetve kezelése, az alacsony átlagkereset jelentősen megnöveli az agrárszektorban, főmunkaidőben vagy kiegészítő tevékenységként dolgozók létszámát, amíg a fejlett országokban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak nem a fenti kényszerítő jelenségek miatt tevékenykednek a szektorban. Az agrárgazdaságban a méretek növelésével olyan megtakarítások is realizálhatók, olyan költségmegtakarítások is elérhetők, amelynek némely következménye, pl. alacsonyabb ár, átvihető a fogyasztókra is. Azok a cégek, amelyek készek elkötelezni magukat egyetlen beszállítóra, lehetővé teszik, hogy a beszállító és integrátor vállalat egyaránt kihasználja a volumenből származó előnyöket: a beszállító biztos piaccal rendelkezik, a vevő learathatja a beszállítójának megnövekedett hatékonyságából eredő előnyöket. A termékvonalra történő szakosodással a termelő és vevő egyaránt képes lehet piaci kockázatuk megosztására.


4


Természetesen a specializációnak lehetnek hátrányai is. Ezek azonban nem a diverzifikációból erednek, hanem abból, ha a szereplők közötti kommunikáció, koordináció és az együttműködés akadozik, vagy elmarad. Valós és képzelt érdekellentétek alakulhatnak ki a különböző beszállítók között, vagy a meglévő ellentétek olyannyira kezelhetetlenné válnak, hogy sokkal inkább a másik ellehetetlenítése lesz a cél, mintsem a kölcsönös haszonnal járó partnerkapcsolatok szisztematikus építése. 5) Diverzifikálás vagy univerzalitás Nagy kérdés, hogy a termelő a hagyományokat követve differenciálja a termelést vagy mindent termeljen, ami után pl. támogatás kapható, vagy amiből valamennyi biztonsággal eladható. A termelő pozíciójából ez úgy is megfogalmazható, hogy mindenhez értenem kell-e, hogy fennmaradjak, vagy szükséges a szakosodás és a specializáció. A valóságban ma már senki sem tud elegendő ismeretet felhalmozni a mezőgazdaság komplex iparáról vagy akár annak nagyobb szegmenseiről ahhoz, hogy „mindenhez értsen”. A következő években rendkívül fontos a mezőgazdasági és kistermelői szektorban dolgozók számára saját képzésük, és meglévő termelési-értékesítési tapasztalatuk korlátainak, határainak felismerése, amelyet az EU Strukturális Alapjai is támogatnak. A szakértők és a termelést folytatók tradicionális és megújuló kollektív ismerete, tapasztalata vezet el egy új „tudásalapú” termelés és értékesítés kialakításához. A mezőgazdaság ma már megköveteli olyan ismeretek folyamatos bevonását a termelésbe és az értékesítésbe, amelyek nem következnek közvetlenül sem az egyetemi és kutatóintézeti alapkutatásokból, sem a termelési hagyományok kis lépésekben történő - a termelők szűkre szabott termelési lehetőségeihez és az éppen rendelkezésre álló támogatások feltételeihez igazodó - megújításából. A családi gazdaságok többsége ma képtelen egymaga biztosítani a megváltozott termelési-piaci feltételek közötti nyereséges termeléshez szükséges szaktudást. De ez e jelenség nem csak az agrárszektorban jellemzi a kis és közepes méretű vállalkozók többségét. A feldolgozóiparban, különösen a beszállítói hálózatokban, már a 90-es évek közepétől elterjedt az EU-ban az integrátori hálózatok kialakításának támogatása. Ez elsősorban azoknak a szaktudásoknak (marketing, pályázatkészítés, projektmenedzsment, innováció stb.) az adott termelőegységen kívülről történő igénybevételét jelenti, amelyekkel a kisvállalkozás nem rendelkezik. Ezeknek a szolgáltatásoknak a megvétele egy-egy vállalat számára jelentős költséggel járna, azonban egy hálózati együttműködésben dolgozó kisvállalkozó ezeket a költségeket megosztja a hálózat többi tagjával. Ma a termelőknek (integrációknak és kooperációknak) – a termékportfóliójuk alapján – el kellene igazodniuk például a molekuláris biológia és a makro ökonómia ismeretanyagában egyaránt, olyan, korábban az adott termelői szegmensben még csak nem is hallott tudásokra, alkalmazott ismeretanyagra is szükség lenne, mint az ipari elemzés, a hálózati feldolgozás elmélete, játék-elmélet, logisztika, rendszerelemzés, rendszer-tervezés, rendszer-tudomány, üzleti rendszerek és műveletkutatás (operations research). Mindez ahhoz kell, hogy a termelők képesek legyenek költségtakarékosan irányítani a saját termelésüket, termelési integrációjukat vagy képesek legyenek megfelelni az agrárbeszállítás feltételrendszerének. 6) A koordináció iránti növekvő igény Az információknak a hely specifikus kezelésre vonatkozó kialakításával és átvitelével kapcsolatos lehetőség és probléma előrevetíthető a gyártói trendek tanulmányozásával. Valójában a mezőgazdaság hasonlóan működik sok vonatkozásában, mint az ipari termelés. A mezőgazdasági rendszerek irányításának számos hely-specifikus technológiája gyártási (ipari) jellegű. A feldolgozóiparban a gyártók új szervezési megközelítések elfogadásával reagáltak a növekvő versenyre és a globális piacok nyomására.


5


Ezek közé tartozik a „kívülről történő beszerzés” (outsourcing) vagy a „just-intime” termelés. A szofisztikált koordináció ma már alapkövetelmény az ipari, feldolgozóipari termelésben. A termelők az általuk megtermelt vagy létrehozott javakat és szolgáltatásokat egyre növekvő mértékben specializált beszállóktól vásárolják meg. Ahhoz, hogy a folyamat működőképes legyen, mindegyik beszállított komponensnek illeszkednie kell a végtermékbe. A beszállított termékeknek, szolgáltatásoknak időben kell beérkezniük, úgyhogy szükségtelen a gyártó számára nagy alkatrészkészletek tartása („just-in-time” gyártás). A kívülről történő beszerzési helyzetben minden beszállítónak marketing, tervezési, gyártási, pénzügyi, finanszírozási és adminisztrációs feladatai és funkciói vannak, ezek között a legfontosabb az, hogy a feladatokat szorosan koordinálnia kell a vevővel. Ebben a helyzetben a kölcsönös függés, és egymásra utaltság a gyártók és ellátó beszállítóik között, jól szervezett, naprakész, magas szintű kommunikációt, együttműködést és koordinációt igényel. A feldolgozóiparban ma már az egész gyártási folyamat koordinálható egy kidolgozott számítógépes hardver és szoftver rendszeren keresztül, ami összekapcsolja a marketing, tervezési, gyártási, számviteli, üzleti adminisztratív és más funkciókat (számítógépes integrált termelés). A feldolgozóipari beszállítói feltételek, és működési mechanizmusok a piacok kiterjesztésével és a multinacionális kereskedelmi hálózatok megjelenésével erőteljesen jelentkeznek az agrárszektorban is. A kommunikáció, együttműködés és koordináció a „virtualizált” mezőgazdaság földrajzilag szétszórt és decentralizált környezetében is alapfeltétel. 7) Értékláncok a mezőgazdasági termékek kereskedelmében A fogyasztó által megvásárolt élelmiszer, mezőgazdasági termék előállítása a modern mezőgazdaságban előfeltételezi a közbenső termékek hosszú sorának előállítását. Mindegyiket alkotó elemként vagy nyersanyagként használják a folyamat következő lépésében. A gazdaság nyelvén mindegyik lépés a hozzáadott érték egymásra következésben egy „gazdasági fázis”, egy kapcsolat egy hosszú „érték-láncban”. Minden terméknek megvan a saját piaca, például egy konkrét élelmiszer, egy „hot-dog” esetében sok különböző termelő, szolgáltató és egyéb mezőgazdasági vállalkozás kapcsolódik a láncba. Ezek közé tartoznak a vetőmagtermelők és kereskedők, gabonatermelők, sertéstenyésztők, vágóhidak, húsfeldolgozók, húskereskedők, pékek, és a végén az elárusítóhelyek. Minden egyes termelővállalkozáshoz kapcsolódnak pénzintézetek, gépgyártók, szállítók, tanácsadók, mezőgazdasági és kereskedelmi szervezetek, kormányzati ágensek, helyi vagy térségi kormányzati képviseletek, egyetemek, kutatóintézetek, egyéb intézmények és a média. És nem szóltunk még az értékláncban meglévő koordinációról és kommunikációról, illetve az azt biztosító technológiákról. Az értéklánc feltételezi, hogy a kapcsolódó információk és a technológia mindegyik eleme „illeszkedik” a hely-specifikus irányítási rendszerbe. 8) A funkcionális integráció növekvő igénye Az értéknövelő partnerkapcsolat, a funkcionális együttműködés alapszükséglete, működési feltétele a lehető legintenzívebb strukturált és irányított kommunikáció és koordináció. A növekvő verseny a globális és hazai piacokon, a többet és mindig újat igénylő fogyasztók, az intenzív fejlődés a termékeknek az igényekhez történő harmonizációjában, felhasználva pl. a biotechnológia eredményeit, szorosabb integrációra készteti a partnereket. A termelők és a mezőgazdaságban tevékenykedő vállalkozások úgy próbálják elkerülni a kiélezett, költség-alapú versenyt a piacokon, hogy differenciált termékeket és szolgáltatásokat akarnak nyújtani, olyan termékeket akarnak előállítani, amelyek a fogyasztókra egyedülálló minőségi jellemzőikkel hatnak. Ha a speciális termékeket más speciális termékektől és a hagyományos változatoktól eltérően kell kezelni, akkor a bonyolultság egy új szintje jelenik meg a termékkörben. Azok, akik képesek


6


felismerni és megoldást találni az eltérő piaci szükségletekre, vagy képesek maguk is szegmentálni a piacot versenyelőnyökre tesznek szert. 9) A piaci koordináció mechanizmusai Az egészségesebb termékek előállításának egész folyamatát ellenőrizni, koordinálni kell. Képzeljük el, hogy milyen összetetté válnak a piacok, ha sokkal több eltérő termény, illetve terméktípus, és az egyes hagyományos élelmiszerek változata áll rendelkezésre. Sokkal több hely- és helyzet-specifikus információnak kell áramlania a termékek előállításába bekapcsolódó partneri együttműködéseken belül, továbbá a piaci koordináció új mechanizmusaira lesz szükség. Jelenleg a legtöbb mezőgazdasági piac is, ebbe tartozik a magyarországi piac is, olyan mechanizmuson keresztül koordinált, amelyet „nyitott piac”-ként határozunk meg. Az érték-lánc egyes szintjein elhelyezkedő termelők termékeiket a piacra viszik. A minőséget és az árat informálisan megtárgyalják a vásárlók és az eladók egymás között, a kereslet és kínálatra vonatkozó információk alapján. A jövőben a piacot egyre inkább az ún. „manifeszt” (nyílt) szerződések és megállapodások irányítják: a kereskedők szerződések útján koordinálják az együttműködésüket, az érték-láncon belül és ezek között kialakulnak az egész értékláncot meghatározó, általában a fogyasztóval közvetlen kapcsolatban lévő értékesítési pontok. Ezek szerződéseket kötnek a koordináló integrátor vállalatokkal a termékek és termékváltozatok előállítására. Így a speciális termékek előállításával foglalkozók, egy vertikális, hozzáadott érték alapú partner-kapcsolatba szervezhetők be. Mi ösztönöz egy szervezetet arra, hogy egy felépítsen és működtessen egy ilyen bonyolult szerződéses kapcsolatot? Milyen előnyei lennének ebből az erőfeszítésből? A termeléshez, értékesítéshez vagy a kapcsolódó innovációhoz kötődő tulajdonjogok gyakran fontosak a hozzáadott érték partner-kapcsolatokban, lehetővé téve a partnereknek, hogy differenciált pozíciót tartsanak fenn a vertikálisan vagy funkcionálisan koordinált piacokon, elég hosszan ahhoz, hogy a kezdeti befektetéseket fedezzék és nyereséget érjenek el. Egyes esetekben a szellemi tulajdonjogok védelme igen fontos az innovatív kezelési technológia sikeres piacra vitelében. Ha az ügyfelek több értéket látnak a hagyományostól eltérő kezeléssel társított differenciált termékekben, akkor többet vásárolnak ezekből és többet fizetnek értük. Ez a járulékos gazdasági előny a szerződések alapján kerül szétosztásra a partnerek között, beleértve azokat is, akik kifejlesztették a technológiát és megszervezték a termelési folyamatot. 10) A termelés és az értékesítés kapcsolata A termelésben és az értékesítésben mára nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdasági termékek előállítása és a szolgáltatások biztosítása bonyolultabb lett, mint az akár még a közelmúltban is volt. A termékek előállításához, értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatások kifejlesztése is sokkal eszközigényesebb, finanszírozási szükséglete nagyobb, egyszóval komplexebb, mint korábban volt. A piacon már meglévőtől eltérő termékhez vezető kutatásnak foglalkoznia, elemeznie, értékelnie, esetenként modelleznie szükséges a termék előállításában szereplő összes közbenső gazdasági fázist. Ennek a folyamatnak tartalmaznia kell az összes kutatási és fejélesztési funkciót, beleértve az alapkutatást, a fejlesztési kutatásokat, az alkalmazott kutatásokat és a technológiai transzfert is. A technológiai transzfert már sikeresen alkalmazó piacvezető vállalatok tapasztalatai azt mutatják, hogy a termékbővítésre, termékváltásra irányuló vagy az értékesítést intenzívvé tevő kezdeményezések (innovációk) több mint 90 %-a (nem csak ötletek, hanem olyan koncepciók, amelyeknek a kifejlesztése elindult) elégtelen volt. Pontosabban az eredmények igazolják, hogy a sikertelen kezdeményezések több mint 90 %-a koncepcionálisan megfelelő és technikailag megvalósítható volt, de az alkalmazásban kudarcot vallottak. Ennek egyik fontos tanulsága, hogy a technológiai transzfer integrálása szükséges más kapcsolódó helyi innovációkkal, amelyek lehetővé teszik a fejlesztők


7


számára a technológiák adaptálása során felmerülő problémák azonosítását és a megoldásuk módjait, eszközeit. Gyakran nem csak tudományos és technikai, hanem gazdasági, társadalmi, környezeti, jogi és néha politikai korlátai is vannak egy új termék piacra vitelének. Egy termék kereskedelmi sikeressége tehát nagymértékben függ a társult termékek és/vagy melléktermékek piacra hozatalának sikerétől is. Differenciált, sokrétű tudományos és technikai szakértelemre van szükség információk és technológia biztosításához egy érték-lánc számára. Ahogy a gyártók is előnyre tesznek szert a „just-in-time” (éppen időben) gyártásból, a funkcionális partneri kapcsolat számtalan addicionális előnyt biztosít az éppen időben történő innovációs tevékenységben is. Az új terméknek a fogyasztó számára történő biztosításához szükséges sokféle információ és technológiai elemet ütemterv szerint kell biztosítani. Ezeknek be kell illeszkedniük a teljes folyamatba, és teljesíteniük kell egyedi funkcióikat. A partnereknek szorosan együtt kell működniük egymással a folyamat felgyorsításához, hogy versenytársaiknál jobb terméket állítsanak elő („idő-alapú verseny”). A legtöbb hasonló helyzetben sokkal szorosabban kell koordinálni az innovációs folyamatot, mint ahogyan azt a részt vevők az induláskor feltételezik. Valószínűleg a kutatási és fejlesztési folyamatokat egyidejűleg kell elvégezni ahelyett, hogy egymás után végeznék el őket, párhuzamosan, funkcionálisan és integrált módon kell végezni. A maximális értékesítési hatékonyság eléréséhez az integrált innovációs tevékenységekben igen fontos a folyamat átfogó céljának világos megfogalmazása, ahol minden egyes összetevőt a célra kell összpontosítani, biztosítva, hogy az egyes összetevők hatását mérni lehessen az átfogó cél megvalósulásához való hozzájárulásukkal. A folyamatban meg kell határozni a szűk keresztmetszeteket, minimálissá téve az általuk előidézett korlátozásokat. Ez a cél-orientált megközelítés hasonló ahhoz, ami a gyártásban már kipróbált hatékonyságot eredményezett. 11) Az integrátorok szerepe a kereskedelmi folyamatokban A nagybani felvásárlókat egyre inkább az integrátorok váltják fel, akik igyekeznek eleget tenni a kereskedelmi/megrendelői elvárásoknak mind a megbízhatóságban, a mennyiségben és a minőségben. A jelentős volumenű megrendelések az utóbbi 10-15 évben a hazai piacon is megjelent multinacionális kiskereskedelmi láncoktól érkeznek, melyek elosztási központjain illetve áruházaik standjain keresztül jut el az áru a termelőktől a végső fogyasztókhoz. Amikor egy komplex hálózati rendszerbe belépő termelő helyzetét és lehetőségeit akarjuk megállapítani, látnunk kell azokat a folyamatokat és elvárásokat, amelyeket az adott rendszer, illetve a piac határoz meg. Ebben a megközelítésben fontos szerepet kap a minőségbiztosítás és logisztika rendszere is. 12) A kereskedelem logisztikai rendszere Az elmúlt évtizedben az élelmiszerkereskedelem gyökeres átalakulása figyelhető meg: számos kisebb-nagyobb nemzetközi üzletlánc kezdte meg működését Magyarországon vagy a régi üzleteket felújítva, vagy korszerű létesítményeket építve. A nemzetközi beruházások révén az élelmiszerkereskedelem egy része megkezdte a felzárkózást a korszerű nyugat-európai színvonalhoz. A magyar tulajdonú élelmiszerkereskedelmi láncok egyre jobban bővülnek, fejlődnek, és az élelmiszertermelőkkel szemben legalább olyan kemény feltételeket szabnak, mint a külföldi tulajdonúak. A magyar kereskedelmi vállalkozások többsége azonban tőkeszegény kis- és középvállalkozás. A kereskedelmi logisztika a fejlett piacgazdaságú országokban is a nyolcvanas évek közepétől nyert nagyobb teret mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban. A magyar élelmiszerkereskedelemben a logisztika és az informatika szintje nem volt kielégítő a 90-es évek elejéig. A nemzetközi láncok megjelenése és fokozódó térnyerése Magyarországon, valamint az infrastruktúra fejlődése azonban előnyösen hatott a logisztika fejlődésére. Döntést előkészítő vezetői összefoglaló a Programban részt venni szándékozó HACS-ok részére Magyar LEADER Szövetség

8


A verseny arra kényszeríti a piaci szereplőket, hogy csökkentsék a költségeket és növeljék a hatékonyságot. A logisztika egyik fő célja az élelmiszerkereskedelem területén, hogy a lehető legkisebb készlettel legyen képes kielégíteni a vevők igényeit. A gazdaságban működő logisztikai rendszerek egymásra épülnek, összekapcsolódnak az infrastruktúrán keresztül. A két legjellemzőbb kapcsolódási hely a közlekedési, valamint az informatikai infrastruktúra. A közlekedési infrastruktúra viszonylagos elmaradottsága a további logisztikai fejlesztések hatékonyságát is rontja. Az egyes logisztikai tevékenységek egymásra épülése, kölcsönhatása miatt átfogó szemléletre, a folyamatok átfogó vizsgálatára, értékelésére, felügyeletére van szükség. Minél élesebb a verseny a piacon, annál fontosabb a vevők magas színvonalú kiszolgálása. Így van ez az élelmiszerek piacán is, az élelmiszertermelők és kereskedők kapcsolatrendszerében is. Igaz, elsődleges fontosságú a vevő meghatározó szerepe, de a termékek versenyét nem csak a termékjellemzők befolyásolják. Általában véve igaz, hogy a specialitásoktól eltekintve sokan tudnak hasonló termékeket előállítani, a verseny azonban azon a téren is folyik, hogy ki tud fejlettebb elosztási, logisztikai szolgáltatást nyújtani (amely térben, időben és ezért árban is előnyösebb). Az agrárlogisztika a termékek (mezőgazdasági és élelmiszeripari) eltérő sajátosságai miatt különbözik más ágazati logisztikáktól, ettől eltekintve természetesen egy sor területen ugyanazon kritériumok érvényesek, mint bármely más ágazatra. Például a mezőgazdasági termelés szezonális volta miatt többletraktározási igény merülhet fel – a termelőnél és a feldolgozónál egyaránt. A termelők, különösen az élelmiszertermelők és az élelmiszerkereskedők kapcsolata a hazai és multinacionális élelmiszerkereskedelmi láncok fokozódó térnyerésével egyre inkább a kereskedők erősebb alkupozícióját eredményezi. Az ennek való megfelelés, illetve az erőfölény elfogadása a fejlett piacgazdaságú országokban is problémát jelent. A termelők és a kereskedők kapcsolata a logisztikai igényeknek való megfelelés területén a kapcsolatok új, akár technikai alapokra való helyezését is igényli már jelenleg is, de még inkább a jövőben. A fejlődés útja azonban a termelők és kereskedők kapcsolatában a logisztika fejlesztése, amelynek felügyelete, a tevékenységek összefogása kiemelt jelentőséggel bír. A mezőgazdasági termelők logisztikai helyzetén javíthat a termelői-értékesítő szervezeteken keresztüli integrálódás. A kereskedelmi kis- és középvállalkozások számára szintén esélyt jelenthet az „összefogás”, a beszerzési társaságokhoz való csatlakozás, amely nem csak a logisztika területén jelent előnyt a résztvevők számára.

EGY ILYEN „TERMELŐI-ÉRTÉKESÍTŐ” BOLTHÁLÓZAT

SZERVEZETI

FORMA:

A

LEADER PIAC- ÉS

A fentebb említett céloknak és kihívásoknak csak egy jól tervezett-szervezett és menedzselt program keretében tudunk megfelelni. Ebben a struktúrában a piaci- és bolthálózaton túl kiemelkedően fontos szerepe van a termelő menedzselésének és képzésének. Versenyképes terméket csak jól felkészült termelő tud a piacra vinni. Ennek a komplex Programnak a megszervezését és menedzselését szándékozik megvalósítani (Európában egyedülálló módon) a magyar LEADER HACS-ok közreműködésével alkotott országos hálózati menedzsment-szervezet. Tulajdonképpen a LEADER ilyen módon tudja mozgalommá szervezni a vidék fejlesztését, és integrálni az abban részt venni szándékozókat. (Lásd 1. sz. táblázat: Prof. Dr. Dinya László - Tudáshálózatra alapuló integrált vidékfejlesztési program felépítése és menedzsmentje)


9


A PROGRAM CÉLJA A termelők (kertészek, állattartók, élelmiszer-feldolgozók, kézművesek, képző- és iparművészek, kulturális termékeket, használati eszközöket és -tárgyakat előállítók, stb.), boltosok, kisvendéglősök, akik a vidéki életformát választva részt kívánnak venni a vidéki gazdaság újrateremtésében, saját maguk és családjuk számára élhető életfeltételek megteremtésében (az önmaguk és családjuk szorgalmára alapozva), azok részére a piac szervezésével egyidejűleg a részvételhez szükséges ismeretek megszerzésében is felajánljuk segítő közreműködésünket, úgymint:  a helyi stratégia fejlesztési programokhoz illeszkedően termelői csoportok létrehozásának segítése;  a részt vevő kistermelők, családi-, mikro-, kis- és közepes vállalkozók részére képzési lehetőséget nyújtunk, az ÚMVP 1-2. tengely (képzendő létszám: 265.000), - majd későbbiek során a 3. tengely (képzendő létszám: 156.000) - képzési és tanácsadási intézkedései alapján az ország teljes lefedettségét biztosító négy Képző Szervezet Konzorciumai szakmai közreműködésével a kötelező és nem kötelező, valamint OKJ-s és hatósági képzési formák szerint, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 139/2008, ill. 50/2009. rendeleteknek megfelelően;  a LEADER PIAC- ÉS BOLTHÁLÓZAT, a leader-vidék üzlet-hálózatának kiépítése, franchiserendszerű működtetésével a vidéki minőségi életlehetőség feltételeinek a menedzselése.

A PROGRAM

LÉTREHOZÁSA ÉS ORSZÁGOS KITERJESZTÉSE több célt is szolgál, amely a leadervidék termelő-feldolgozó (közösségek) és a fogyasztó érdekrendszerét foglalja magába, és érvényesíti azt piaci körülmények között. 

A Program célja a leader-vidéki termelők piacra jutási feltételeinek megteremtése egy sikeres, európai színvonalú országos piaci és bolthálózat kiépítésével és működtetésével. A Hálózat, tagjai és egyben tulajdonosai közreműködésével, a másokkal való szoros együttműködésből adódó termelési, beszerzési, értékesítési, logisztikai és disztribúciós (diverzifikációs) előnyöket a franchise rendszeren keresztül kívánja önmaga és a fogyasztók számára is elérhetővé tenni.



A Program célja egyrészről, az egyre gyorsuló és élesedő versenyben, valamint a multinacionális élelmiszer-láncok által diktált, és életre menően kiélezett konkurenciaharcban olyan alternatívát kíván nyújtani a leader-vidék termelőinek, élelmiszer feldolgozóinak, beszállítóinak, fogyasztóknak, amely újrateremti és megőrzi a régi hagyományú, vásárlóközpontú kereskedelmi módszerek alkalmazását. Másrészről, a termelő számára biztos piaci felületet teremt, megfelelő gazdasági megtérülést, életminőségében minőségi változást, egyúttal garantáltan jó minőségű terméket, kedvező áron kínál a fogyasztó számára.



A Program célja, hogy a termelőt segítse a piaci igényeknek megfelelő termék kiválasztásában és előállításában, az értékesítés során pedig a legfejlettebb piaci technikák alkalmazásával magas színvonalú áruellátást korrekt árakon biztosítson a fogyasztó számára. Ennek érdekében egységes, hagyományos és virtuális piaci- és bolthálózatot hoz létre és működtet.



A Program célja, hogy a piaci sikereit minden szereplő megelégedésére érje el. Ennek érdekében a termelőtől, feldolgozótól, a terméket, az árut a fogyasztóhoz menedzselő, továbbító munkatársakig mindenkit folyamatos képzésben, illetve továbbképzésben részesít. A tudás, a hozzáadott plusz az, ami eredményre vezet, sikerre visz. Döntést előkészítő vezetői összefoglaló a Programban részt venni szándékozó HACS-ok részére Magyar LEADER Szövetség

10

LEADER TÍPUSÚ KONZORCIUM és AGRÁR-VIDÉK DINAMIKUS GAZDASÁGFEJESZTŐ KLASZTER Program 

A LEADER Piac- és Bolthálózat előnye más értékesítési láncokkal szemben az, hogy a Hálózat beszállítói maguk a hálózat- és terméktulajdonosok. A „termőföldről a család asztalára” szinte közvetlenül kerül az élelem. Nincs közbeiktatott közreműködő - ami a termék minőségének és a kiváló termék megfizethetőségének is a garanciája.



A LEADER Piac- és Bolthálózat egyik legfőbb értéke az, hogy bárhol is az országban, azonos elven működő és saját arculattal megjelenő, másoktól a termék minőségben és árban is jól megkülönböztető, fogyasztó-orientált hálózat.



A Hálózat termelő- és fogyasztópárti termelő - piaci- és bolthálózat. A két fél egymás iránti bizalmának és ebből eredő piaci együttműködésének hasznából kölcsönösen profitálnak. Ennek tartalmát, keretét és szervezet-rendszerét jelenti a Hálózat.

A PROGRAM SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE - PARTNERSÉG

A rendszer bemutatására lásd: 2. sz. táblázatot. A HACS-ok részvételének a lehetősége folyamatos. Most a Magyar LEADER Szövetséggel együttműködési keret-megállapodást kötő szervezetekkel indítjuk el a Programot. A későbbiek során, azok a HACS-ok, amelyek kapcsolódni akarnak a Programhoz, azok a Térségi Koordinátorhoz integrálva vesznek részt a munkában. A HACS-ok önállóan (saját belátásuk szerint) építik a területen saját partnerkapcsolataikat, de tevékenységükért ők tartoznak felelősséggel. A Fenntartható Vidékfejlesztés érdekében kifejtett tevékenységeket és ennek szervezeti struktúráját lásd a 3-4. sz. LEADER TÍPUSÚ KONZORCIUM ÉS AGRÁR-VIDÉK DINAMIKUS KLASZTER táblázaton.

VEZETÉS - MARKETING MENEDZSMENT RENDSZER - ELLÁTÁSI LÁNC

Az egész rendszer infokommunikáció technológia közreműködésével segíti a rendszer működését különös tekintettel a vezetői döntések előkészítésére, a marketing- és a logisztikai menedzsmentmunkákra. (Lásd: 5. sz. táblázat.)

A PROGRAM MŰKÖDÉSE - ELVÁRÁSOK, OPERATÍV FELADATOK Forma: KONZORCIUM - KLASZTER Integráció: termelő-piac-képzés-foglalkoztatás-logisztika-marketing I. TERMELŐI SZERVEZTEK/TÉSZ - PIAC Alapvető elvárások a rendszerrel szemben: - az EU-s trendeknek és normarendszereknek, valamint a hazai érvényes jogszabályoknak való megfelelés és teljesítés - hatékonyság növelése (termelés - feldolgozás - piacszervezés) - a termelési/előállítási és fogyasztói költségek csökkentése - termelési és piaci integráció, menedzsment Működési jellemzők: -

résztvevő termelői szervezet/csoport szervezete (változások kezelése!) piac- és bolthálózat szervezete (változások kezelése!) pontos regisztráció naprakészség európai jogharmonizációhoz való illeszkedés magyar törvényeknek való megfelelés


11


-

professzionális üzleti folyamatok integrált rendszere modern üzletvitel forráslehetőségek felajánlása információk folyamatos és gyors rendelkezésre állása döntési pontok részére operatív döntés-előkészítő infokommunikációs technológia biztosítása, alkalmazása folyamatos monitoring feltételeinek megléte komplex kontrolling lehetőség

Termelők és fogyasztók által meghatározott piac érdekében elvégzendő feladatok: - térkép: termelői - termelési - piaci lehetőségek - térkép: termelési/feldolgozói erőforrások feldolgozása (termelő/termék/milyen célra) - térkép: települési, térségi foglalkoztatás és munkanélküliség - termelési/feldolgozói előrejelzések (projekt tervek) - piaci szükségletek (hagyományos - nagybani - bolthálózat eKereskedelem) - termelői/feldolgozói előszerződések - piaci előszerződések - logisztikai program kidolgozása - országos hálózati rendszer - diszpécseri szolgálat - termelésbe bevont terület/idő, ütem - feldolgozói terület - betakarítás/idő, ütem, mennyiség - kiszerelés - feldolgozás/ idő, ütem, mennyiség - csomagolás/idő, ütem, mennyiség - ár/kinek - mikor - hol - sáv/limit - fizetési eszköz (Ft., helyi pénz, kártya) - szállítás/ idő, ütem, mennyiség - áru átadása/ idő, ütem, mennyiség - számlázás/fizetési idő - készletezés - tárolás - elszámolás a beszállítóval - visszáru kezelése - minőség-kontroll - promóció - marketing - kontrolling és monitoring - interaktív kapcsolattartási rendszer kidolgozása - illeszkedő vezetői döntések rendszere II. KÉPZÉS 1) Cél: a I. alatt szereplő személyek - összevetve az 1. és 4. sz. melléklet a 139/2008. (X. 22.) valamint az ezt módosító 50/2009. (IV. 16.) FVM rendeletek által nevesített képzései területekkel. 2) Komplex módon kell kezelni a térség - település - személy - szervezet - képzési terület/gyakoriság/terv/megvalósulás/egyéni motiváció és a I.-nek megfelelő szükséglet összevetésével 3) Tanácsadás: a képzésben részt vevők által készített projektek megvalósulásának segítése Döntést előkészítő vezetői összefoglaló a Programban részt venni szándékozó HACS-ok részére Magyar LEADER Szövetség

12


A PROGRAM PÉNZÜGYI KÉRDÉSEI A Program országos menedzsmentje non-profit módon történik. Az összes többi, a termelőtől a különböző vezetési szintekig - beleértve valamennyi közreműködő szereplőt - a piaci viszonyoknak megfelelő finanszírozásban részesül. Minden közreműködő saját üzleti kockázatára vesz részt a Programban, saját vállalásának megfelelő mértékben és mértékig.

EGYEBEK A Magyar LEADER Szövetség Együttműködési Keret-megállapodást köt a Programban részvevő Akciócsoport arra illetékes vezetőjével. Az operatív feladatokban való részvétel területi - formai - tartalmi kérdéseit illetően a Keret-megállapodás mellékletét képező szerződés kerül aláírásra. Mivel minden HACS eltérő helyi adottságokkal, a sajátosságoknak megfelelő HVS-sel, kapacitással, forrással, stb. rendelkezik, ezért kell egy, a Programba jelenleg bejelentkezett 28 HACS-ra általánosan vonatkozó keret-megállapodást kötni, és ezt fogjuk a helyi szerződésekkel konkretizálni. Erre érvényes az is, hogy azok a HACS-ok, akik csak saját működési területükre vonatkozó feladatokat kívánják csupán felvállalni, azokra a Program által fontosnak tartott teendőket konkretizálják a szerződésben; azok (és már többen is jelezték előre ezt a szándékukat), akik a saját működési területükön kívül más térségekben is szívesen vállalnak feladatot, azokkal pedig az ennek megfelelő szerződés kerül aláírásra. A standard minden hol ugyan az (I.): 1) termelő kiválasztása - képzése - menedzselése a teljes folyamatban 2) termék - piac - bolt menedzsment 3) helyi - térségi logisztika rendszerben feladat ellátás (adatgyűjtés, információ, koordinálás, stb.) 4) képzésben részt vevő termelők, vállalkozások szervezése - képzési helyek biztosítása Nem kötelező elem (II.): 1) saját települési piaci megjelenés - saját bolt, üzlet működtetése, illetve ilyen partnerekkel az együttműködés kialakítása 2) más HACS-ok (csak a Programba be nem jelentkezettek!) területén a standard feladatok ellátása 3) más HACS-ok területén az II/1. pontban leírtak felvállalása 4) a Programhoz a későbbiek során kapcsolódni kívánó HACS-csal (amelynek területén feladatot lát el) való együttműködés kialakítása, annak a területnek a képviseletének az ellátása a Program Tanácsban 5) regionális szintű koordináció munka vállalása és ellátása 6) országos szintű feladatok (pl. Expo szervező bizottságában való részvétel) vállalása 7) minden olyan plusz feladat vállalása, amely a Programhoz szorosan kapcsolódik/kapcsolható. Bízunk abban, hogy együtt sokat tehetünk a magyar vidék megújulásáért! Nagykőrös, 2009. augusztus 2. Mészáros István programvezető * Ennél a résznél „Minőségi termékek Interregionális piacra tétele” megvalósíthatósági tanulmány kiváló anyagát forrásként használhattam. Köszönet: Móricz Sándor és munkatársainak.


13

LEADER TÍPUSÚ KONZORCIUM és AGRÁR-VIDÉK DINAMIKUS GAZDASÁGFEJESZTŐ KLASZTER Program

Recommend Documents