Lantos Etelka: Az esszépályázat értékelése Fodor Luca Az édesanya örök emléke - 5 -

Lantos Etelka: Az esszépályázat értékelése - 2 Fodor Luca Az édesanya örök emléke - 5 Rostás Hanna: Milyennek találja a gimnázium légkörét, a diákok egymáshoz való viszonyát? - 7 Árva Bettina Boglárka Kárász József: Árva madár 9 Szentirmai Balázs: Kárász József: Göröngyös út 14 Molnár Tamás: Kárász József: Göröngyös út 19 Grezsa Ferenc: Kárász József: Göröngyös út 25 Szabó Tímea: Kárász József: Göröngyös út 29

Lantos Etelka: Az esszépályázat értékelése Szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket, a pályázó diákokat, felkészítő tanárukat, hozzátartozóikat. A Kárász József Alapítvány Kárász József születésének 95. évfordulója alkalmából esszéíró versenyt hirdetett két kategóriában: - általános iskolák 7-8. osztályos tanulóinak az író Árva madár című ifjúsági regényéhez kapcsolódóan. Ebben a kategóriában két pályázat érkezett, mindkét pályázó a 2. kérdés kifejtését választotta: arról írtak, hogy melyik fejezetet találják a regény legszomorúbb részének. - a középiskolások 9-12. évfolyamos tanulói szintén két kérdés közül választhattak a Göröngyös út című regény alapján: Hogyan jellemezné a regény időszakának paraszttársadalmát? – ezt a témát 3 pályázó választotta. A másik témát – Milyennek találja a gimnázium légkörét, a diákok egymáshoz való viszonyát? – két pályázó választotta. Az alapítvány kuratóriumának tagjaként és magyar-történelem szakos középiskolai tanárként nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy értékeljem a beérkezett esszéket. Örömmel fogadtam ezt a felkérést, hiszen magam is tanítom és gyakoroltatom tanítványaimmal az esszéírás „tudományát”, az érettségi vizsgák időszakában pedig szembesülök munkám eredményével, amikor javítom és értékelem - az érettségin már az én segítségem, útmutatásom nélkül – megírt dolgozatokat. Nagy-nagy izgalommal, várakozással kezdtem hozzá a pályaművek olvasásához, hiszen az esszé összetett műfaj: tartalmilag tudományos igényességű, formailag a szépirodalmi és a szónoki művekkel rokon vonásokat mutat. Megformálásának igényesnek kell lennie: választékos szóhasználat és mondatszerkesztés, változatos mondatformák, a szépirodalmi művekre jellemző szóképek és alakzatok alkalmazása jellemzi a jó esszét. Ezeket a műfaji sajátosságokat vizsgáltam a pályamunkákban, valamint a szöveg megszerkesztettségét, a stílust és a témaválasztást. Nagyon szép órákat töltöttem a beérkezett dolgozatok értékelésével, hiszen a dolgozatírók ösztönösen vagy tudatosan alkalmazták a műfaji sajátosságokat, minden pályamű nagyon érdekes és egyéni megoldás volt, élvezetes stílusban. Értékelés: I. kategória: 1. Fodor Luca, a Németh László Gimnázium 8.b osztályos tanulója személyes hangvételű dolgozatot írt, nagyon jól azonosult a regény főhősének érzéseivel, problémáival. Jól megszerkesztett és remekül tagolt szövegművet alkotott, logikus, következetes gondolatmenetét lendületes szövegszerkesztés jellemzi. 2. Árva Bettina, a Makói Általános Iskola 8.z osztályos tanulója szintén jól választotta meg dolgozata témáját. Átérzi, szinte átéli a főhős érzelmeit,

II. 1.

2.

3.

4. 5.

választékos szóhasználat jellemzi dolgozatát. Választását meg is indokolja, párhuzamot von a főhős élete és az író életrajza között. kategória: Rostás Hanna, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanulója az első témát választotta. Sokoldalúan mutatja be a regényben ábrázolt gimnáziumot, a tanárok és a diákok fő jellemzőit, kapcsolatrendszerüket, és folyamatosan utal a jelenre is. Nyelvhasználata szabatos, a mondatokat és a szövegegységeket remekül megszerkesztette, szigorú, logikus, rendezett gondolatmenet és feszes szerkezet jellemzi dolgozatát. Jól látja és kiemeli a lényeget, miközben a részleteket is pontosan megrajzolja. Kitűnik az esszéből, hogy az események és jelenségek okát is pontosan látja. Szentirmai Balázs, a Bethlen Gábor Református Gimnázium 10.a osztályos tanulója a regényből kibontakozó paraszttársadalmat ábrázolta és jellemezte. Megadta a dolgozat megszerkesztésének elveit, bepillantást adott az alkotó folyamatba. A dolgozat első részében a család életén keresztül vázolja fel a paraszti élet képét, majd a paraszti társadalmat bemutató elemző rész következik. A dolgozatnak ez a része kiemelkedően jól sikerült, mert írója ki tudta emelni a cselekménysorból a lényeges információkat, és rendszerezve mutatja be a regényből kirajzolódó paraszttársadalmat és a társadalmi réteg életét befolyásoló történelmi hátteret is. Molnár Tamás, a Bethlen Gábor Református Gimnázium 10.a osztályos tanulója szintén sokoldalúan mutatja be a vásárhelyi paraszti életet, de kevésbé sikerült elvonatkoztatnia a regény cselekményétől. Jól sikerült az esszé befejezése, tartalmas összegzéssel zárja dolgozatát. Grezsa Ferenc, a Bethlen Gábor Református Gimnázium 10.a osztályos tanulója szintén a regény cselekménysorán keresztül mutatja be a paraszti társadalmat, nagyon jó, gördülékeny, élvezetes stílusban. Szabó Tímea, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanulója sokoldalúan vizsgálja és fejti ki, hogy milyennek találja a gimnázium légkörét, a diákok egymáshoz való viszonyát. A dolgozat változatos modalitása mellett tetszett, hogy véleményét indokolja, folyamatosan visszacsatol, párhuzamot von a jelenlegi viszonyokkal és dolgozatát a főhős jövőjére vonatkozó rövid utalással zárja.

Gratulálok a pályázatokat megíró diákoknak, maximális elismerés illeti munkájukat, mindenképpen a folytatásra biztatom valamennyiüket. Bízom benne, hogy az alapítvány jövőbeni pályázatainak is aktív résztvevői lesznek, ezzel tisztelegve az alapítvány névadója, Kárász József író emléke és munkássága előtt. A kuratórium nevében megköszönöm a pályázó diákok tanárainak is, hogy biztatták tanítványaikat a dolgozatok megírására és segítették munkájukat.

Végül mindannyiunk nevében köszönöm Józsi bácsi családtagjainak, hogy létrehozták az Alapítványt, lehetőséget teremtve az ifjú irodalmi tehetségek felfedezésére és támogatására.

Fodor Luca Az édesanya örök emléke Kasza Ferkó, sárréti parasztfiú a városban él szüleivel egy szegény parasztházban. Élete a mindennapi, nem rossz szándékú csínyek elkövetésével és ezek büntetésének elviselésével és persze munkával telt. Feltűnik azonban neki, hogy édesanyja máshogy bánik vele és kishúgával, mint a kisöccsükkel, Janikával. Ezt kezdetben a kisfiú csecsemő voltából fakadó kiváltságos helyzetének tudja be, egészen addig, mígnem egy távoli rokon, Mari néni akaratlanul el nem árulja a titkot. Ekkor egy sorsfordító dologra derül fény: A fiú édesanyja inkább mostoha, mint édes. Ferkó ettől fogva máshogy tekint anyjára, már nem érezte magát olyan közel hozzá. Egyre inkább világossá válik számára, hogy miért nem fogadta azokat a kisfiús, ragaszkodó gesztusokat, amelyeket küldött felé, és miért nem emlékezett egyes dolgokra a múltból. Tudván, hogy édesanyja már nem lehet vele, elkeseredetten, emlékekkel próbálja meg feltámasztani. Mivel apja bizonyára jól elporolta volna, hogyha nála kezd kérdezősködni, így kezdetben egyes szabályokat melyek bizonyos szobákra vonatkoztak- felrúgva kezdett bele az emlékezésbe. Egyik kedvenc meséje, a kis kondás története adott neki erőt és bizalmat az édesanyjához kapcsolódó összes dolog felkutatására. Ez vitte arra is, hogy kíváncsisága a tiltott külső lakószobába vezérelje, ahol számos dolog segített neki visszaemlékezni. A féltve őrzött fényképalbumban bukkant rá az első, kézzel fogható bizonyítékra, édesanyja fényképére. Néhány emlék felrémlett a fiúban ennek hatására, amit boldogan raktározott el képzeletbeli emlékfiókjába. Édesanyja leginkább kishúgára, Juliskára emlékeztette, s így a két testvért ez a szál még jobban összekötötte. Ezek voltak az első lépések afelé, hogy édesanyja vele élhessen az emlékeiben. Ám ez nem elégítette ki teljesen Ferkó igényeit. Minden egyes szófoszlányt, amely édesanyjáról szólt, akár a rokonoktól, akár a szüleitől, gondosan megjegyzett, és magában elemezgetett. Mindenben az édesanyját kereste, és mindenkitől csak róla szeretett volna hallani. Pisti bácsi, édesanyja testvérének érkezése újabb reményt ébresztett a fiúban. Tudta, hogy a makkosi Mogyorós rokon „bőkezűebb” lesz majd az emlékezés terén, ő könnyebben mesél majd saját húgáról. Amíg otthon voltak, szülei miatt nem akart édesanyja felől kérdezősködni, de amint a rokon felajánlotta, hogy elviszi

magával igazi nagyszülei tanyájára a kisfiú magabiztosabb lett, tudta a makkosiak biztosan örömmel avatják majd be édesanyja életébe. A makkosi tanya maga volt az emlékek és a hagyma paradicsoma. A kedves Mogyorós nagyszülők kitörő örömmel fogadták kisunokájukat, aki még nagyobb örömmel beszélgetett velük. A házban lévő fényképek még többet tanúskodtak arról, hogy édesanyja gyönyörű volt, nem úgy, mint ahogy a viseletes sártéri fotókon. Nagyanyja sokkal gyarapította az emlékfiókot, s abban a szobában, ahol lányát örökre elengedte, kifakadt, és mesélt a haláláról, amelyre Ferkó még nyitottabbá vált. Csendesen emlékezve avatta be unokáját abba a bizonyos tűzesetbe, amely miatt édesanyja életét vesztette. Nagyanyja elmondása szerint nagyon szerette mindkettejüket, ők voltak a mindene, még a halála napján is őket követelte, fájt neki, hogy már nem gondoskodhat róluk. Nem halt meg rögtön. Még élt néhány keserves hónapot, de azt is csak a gyermekei miatt. A kisfiúban életre kelt édesanyja elmosódó, látomásszerű alakja, amely segített neki teljes, az árvaság érzése nélküli életet élni. A távoli rokonok a sok formaság után mindenütt megemlékeztek édesanyjáról, szép emlékeket meséltek el róla, ezzel is vigasztalva Ferkót. A temetőben tett látogatáskor a sírfeliraton szereplő név a szigeti iskola bizonyítványának első lapjáról volt ismerős, s ez még kedvesebbé tette Ferkónak az amúgy szomorú eseményt. A sírkő ugyan a szegényebbek között kapott helyet, mégis a fájdalomra utalva nagy mérete és díszes kinézete volt. Ferkó félárvasága lassan majdhogynem teljes életté alakult, hiszen édesanyja az emlékei segítségével örökké vele volt. Minden róla tanúskodott, mint ahogy az is, hogy mindenki úgy élt, mintha még mindig köztük volna. A kisfiú megpróbált teljes életet élni, de azt, hogy édesanyját emlékekkel feltámassza, sosem adta fel. Az ő vállalkozása különb volt az összes többi árva madárnál. Ő nem törődött bele félárva sorsába. Örökké élt édesanyjával, aki emlékeiben sosem halt meg.

Rostás Hanna: Milyennek találja a gimnázium légkörét, a diákok egymáshoz való viszonyát? A regényben szereplő és a mai gimnázium között hatalmas a különbség, mind az oktatás, mind a diákok és tanárok terén. A regény időszakában a gyerekek taníttatását csak megfelelő anyagi helyzettel engedhették meg maguknak a szülők. A gimnázium diákjainak társadalmi összetételét döntően ez határozta meg. Mások voltak a korban társadalmilag elfogadott viselkedési formák. A gimnáziumban szigorú rend uralkodott: kötelező volt egyenruhát viselni, iskolai ünnepségeken – melyeket a templomban tartottak – megjelenni. Lányok is jártak az iskolába, de csak az órákon lehettek együtt a fiúkkal, a szünetekben elkülönítették őket egy terembe. Valójában magántanulók voltak és csak azért jártak be az iskolába, mert így darabonként, könnyebben átvehették a tananyagot. A fiúknak viszont kötelező volt napról napra megjelenni, csak igazolással hiányozhattak. A tanárok nagy része megkövetelte a rendszeres készülést, néhányan drasztikus módszereket alkalmaztak, mások élvezhetően adták le az anyagot, megint mások semmit sem vártak a diákoktól. Fontos volt a tehetséggondozás is: énekkar, irodalmi kör és sok hasonló egylet segítette a tehetséges fiatalok kibontakozását. A diákok egymáshoz való viszonya nem volt problémamentes – ahogy ma sem az. A társadalmi különbségek okoztak többnyire áthidalhatatlan akadályt. A kor feltörekvő paraszti családjai igyekeztek kitaníttatni gyerekeiket, azonban a fiatalok neveltetésük miatt nehezen illeszkedtek be az úri fiúk és lányok közé. Ezért a viszonylag nagy létszámú osztályok táborokra bomlottak: az úri származású diákok nem keresték szerényebb körülmények között élő társaikat és viszont. A parasztgyerekek gyakran gúnyolódás céltáblái lettek kevésbé csiszolt viselkedésük, az úri etikettben való minimális jártasságuk miatt, ezért sokan nem érezték olyan jól magukat a gimnáziumban. Ráadásul az ő szüleik igényt tartottak a segítségükre is nemcsak az otthoni munkában, hanem kint a földön, az állatok körül is. Ez megnehezítette a tanulást is, de a legsúlyosabb velejárója talán az, hogy esélyük sem volt szórakozni járni, mint az úri gyerekeknek. Ritkán jutottak el bálokra – sőt előfordult, hogy csak a csárdást tudták táncolni – vagy valamelyik osztálytársuk által, otthon szervezett összejövetelre. Ez a helyzet a felsőbe való belépés után valamelyest enyhült. A felnőttek kevésbé szigorúan fogták a nagydiákokat, még a paraszti családokban is. Ez lehetővé tette közös programok szervezését; például közös tanulás, ami erősítette az összetartást, bár gyakran egyáltalán nem a tanulásról szólt. Elég sűrűn kimaradtak éjszakára is a fiatalok és

nem mindig a törvényeknek megfelelően viselkedtek. A tanáraiktól kapott benyomásokat, az újságban olvasottakat és amit a szüleiktől hallottak egymást közt megbeszélték és kialakították a saját nézőpontjukat. Ezek még inkább összekovácsolták a diákokat, de a társadalmi különbségek okozta gátat nem tudta áthidalni, hiszen a kényelemben élő, eltunyult úri gyerekeket nem érdekelték az aktuális problémák, kevesen gondolkoztak azon, amit láttak, hallottak. A kor történelmi eseményei nem csak a közhangulatra, hanem az iskola légkörére is hatást gyakorolt. A trianoni békeszerződés után járunk, a megcsonkított Magyarországban. A széles látókörű, nemzethű tanárokat érzékenyen érintette az óriási határ menti területek elcsatolása. A diákoknak is ezt hangoztatták, az iskola hangulatát a „Magyarország feltámadásába” vetett hit alapjaiban határozta meg. Ez a történelmi „szégyenfolt” a szülőkre is hatást gyakorolt: a férfiak, akik harcoltak a háborúban, személyes sérelemként érték meg, a határon túlra került családtagok hiánya súlyos veszteség volt minden családnak. A fiatalok ráadásul otthon az egyre súlyosbodó problémákkal is szembekerültek. A gazdasági világválságra még érzékenyebb reagáló szüleik az idősebb gyerekek előtt nem tudták eltitkolni a gondokat. A helyzet által feltett társadalmi kérdéseken filozofáló diákok között mély barátságok szövődtek. Mivel a gimnázium egyházi iskola volt, a diákok mindennapjait áthatotta a vallás – ha otthon már nem is éltek olyan mélyen hívő életet – , a hittan és az ezzel kapcsolatos kérdések is. A korhoz képest modern gondolkodású fiatalok azonban tartózkodással fogadták azt a vakbuzgóságot, amit szerettek volna beléjük nevelni. Otthon sem ezt látták már, sőt mi több, kamaszkorukba lépő tanulók nehezen tudtak azonosulni a szabályok szerinti életmóddal és az önmegtartóztatás dogmájával. Mindemellett egymásra is nagy hatással voltak, azt, aki kevésbé volt merész, társai csábították el a társadalmi elvárásoktól. A fiatalságra egyébként is jellemző a lázadás, a saját vélemény kialakítása, ötletek megfogalmazása – megfelelő élettapasztalat nélkül. Ez eredményezte a gyakran törvénytelen megmozdulásokat. Azonban ahogy komolyodtak, úgy fogyott el a duhaj kedv is. A diákok egy része nem látta értelmét a közterületek rongálásának, az ivásnak és a többi, hasonló felesleges tevékenységeknek. Előtérbe került a tanulás, mert foglalkoztatta őket a saját, az országuk, a népük jövője. A regényben ezt a folyamatot Kaszás Ferkó szemével láthatjuk. A kis parasztfiú végigjárja ezt a göröngyös utat. Próbál barátokat szerezni, beilleszkedni, teljesíteni az iskola és szülei elvárásait, tenni valamit a nemzetéért és hazájáért. Rostás Hanna, Bethlen Gábor Református Gimnázium

9

Árva Bettina Boglárka Kárász József: Árva madár Kárász József az első világháború után egy kisvárosban élő fiú történetét írja meg. Kasza Ferkó éppoly eleven fiúcska, mint társai, míg egy nap rá nem jön egy titokra. Ferkó nem értette, hogy miért bánik vele és húgával olyan szigorúan az édesanyja. A nyári szünet előtt néhány nappal betöri a fejét az iskolában, a padba ütötte be. A gyerek elmondja édesanyjának ezt, de ő nem hisz neki, sőt csúnyán elveri. A fiú át szerette volna ölelni anyja vállát, hogy bocsánatot kérhessen tőle, de a nő félreérti szándékát, úgy veszi mozdulatát, hogy meg akarja támadni őt. Ferkóban felötlik a kérdés, hogyan lehet az, hogy az anyja nem értette meg gesztusát? Hogy nem vette észre a bocsánatért esedező fiú szeretetteljes mozdulatát? Egy anya, hogy nem ismeri fel ezt? „ Miért fáj az igaztalanság napok múlva is, mért kell az igazságot keresni szüntelen?” Ez az egy mondat valójában meghatározza a mű további tartalmát. A kisfiúnak, akinek nem a verés fájt legjobban, hanem a meg nem értettség. Elhatározza, hogy a végére jár, hogy miért mondta rá az egyik rokon, hogy „mostoha”. A szörnyű felismerés fájdalommal jár. „ Minden a régi maradt, csak bennem történt valami különös, félelmes változás.” Azt, hogy hősünk mit érzett, nem vette észre senki. Mint ahogy azt sem, hogy milyen változásokon megy át fiú.

10

Rádöbben, hogy ő nagyon messze került mostohaanyjától, és talán már soha nem fogja tudni őt úgy szeretni, mint eddig. Ugyanakkor mostohája apró gesztusaiból arra is rájön, hogy őt sem szerette soha úgy, mint a fiát. Nem hitt neki, amikor igazat mondott, nem kötözte be sebét, nem csillapította fájdalmát. Nem tette hűs kezét a homlokára, amikor lázas volt. Nem imádkozott azért, hogy felépüljön. Sőt úgy érezte, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogy jobban lesz-e. Nem mondott puha, selymes szavakat neki, amiből a szeretet érződött volna. Nem kapott semmi

olyan

jelet,

amilyet

csak

egy

anyai

szív

adhat

gyermekének. „Velem senki sem törődött… Végül a konyha küszöbére telepedtem le. A családi körön kívül…” A kisfiú végtelen magányosnak érzi magát. Nemcsak az anyai szeretet hiányzik neki, hanem a ködös, kósza emlékek magyarázata is. A titkok nyitja, hogy ki is az ő édesanyja valójában. Egy gyengéd vagy erős kéz, ami tartja azon az úton, amíg rájön a múltjára. Már önmagában ez is szomorú rész. Amikor szembesül vele, hogy az eddigi élete csak légvár, hogy becsapták, hogy nem mondták el neki az igazat. Mielőtt hazatér Makkosról, kirajzolódik egy kép benne a két anyjáról. A tragikus sorsú anyáról, akinek „a galambok a vállára szálltak, s ettek a kenyeréből.” Vele szemben a mostoha, akiben nincs

elég

szeretet

magányosabb…

iránta.

Tépelődik…

Fél…

És

még

11

Ezekben a napokban lesz kedves számára Az árva madár kezdetű népdal. Ő is ilyen árva madár. Ebben a metaforában beazonosítja az eddigi és a mostani magányát, árvaságát egy céltalanul röpködő madárral. A cím is innen származik. Kasza Ferkó, aki árvaságát felismerve keresi az utat mostohájához. Itt jön talán a regény legszomorúbb része. Mert eddig a fiú egyedül küzdötte végig az utat halott anyjához, de egyedül kell visszatalálnia

eddigi

családjához

is.

Szívesen

elbujdosna,

elmenekülne, de nem teszi. Vágyódik… Szenved… Vágyódik a mostoha szeretetére. „ Hogy úgy szeressen engem is, mint a tulajdon fiát, Jancsikát. Ha már az édesanyámat nem sikerült feltámasztanom, meg kell békülnöm vele, meg kell hódítanom, édesanyámmá kell tennem őt.” Ferkó mindent megpróbál. Reggel fürgén kel ki az ágyból, kisöpri a disznóólat, az iskolában tanul és figyel. Siet haza, anyja keze alá dolgozik. Hiába. A mostoha hűvös marad, szinte közönyös. Ezért elkezdődik még egy harc. Ferkó már minden áron meg akarja hódítani mostohája szívét. Nem riad vissza attól sem, hogy amit ő rontott el (ugyan jó szándékkal), rákenje húgára, Juliskára. Megrendítő, ahogy küzd. Mert tulajdonképpen csatát kell vívnia mostohája első férjének emlékével, az édes fiával, Jancsikával, az új varrógéppel, az apró-

12

cseprő gondokkal, hogy egy kicsiny hely jusson mostohája szívében neki is. Szerintem azért ez a legszomorúbb része a regénynek, mert az árva madár hiába próbálkozik, nem igazán kap visszajelzést. Egy-egy pillanatra érezzük a mostohában az anyát, de ez is gyorsan elillan. „Szeresd úgy, mintha az édesanyád volna!” Próbálkozik is, de valami merev kőfal, mintha közéjük emelkedett volna. „ Rokkantak az árva madarak mind. De nem a testük, hanem a lelkük sérült, az életükből hiányzik valami…” Az író rámutat arra a tanulságra, hogy az árvák, félárvák nem testi hibával születtek, nem sajnálni kell őket, szánakozni rajtuk, hanem nagyon sok szeretetet kell nekik adni. Az, a valójában pótolhatatlant, az édesanyát, az ő hiányának fájdalmát kell megpróbálni enyhíteni. Szomorú, ahogy ez a kisfiúcska rájön erre. A mű végére sem lelünk sajnos megnyugvást. Ott marad bennünk rengeteg kérdés affelől, hogy hogyan alakul Ferkó sorsa a mostohaanyjával. Sajnos a mű valós élményeken alapul. Az író Kárász József, maga Kasza Ferkó. Önéletrajzában leírta, hogy édesanyját egy tűzben

elveszítette,

és

valóban

egy mostoha

nevelte

Számomra a történet így még szomorúbb és tanulságosabb is.

fel.

13

Kasza

Ferkó

megindítóan

szép

történetében

rendkívül

hitelesen meséli el az író, hogyan küzdött a gyermek mostohája kegyeiért, szeretetéért.

14

Szentirmai Balázs: Kárász József: Göröngyös út 1.) Hogyan jellemezné a regény időszakának paraszttársadalmát? A könyv címével is azt sugallja, hogy az ország helyzete milyen volt a világháború utáni tizenkét évben. Göröngyös volt általában minden embernek az élete. A könyvből jól megismerhető a parasztság és az akkori gimnazisták élete. Egyesek szerint Kasza Ferkó gimnáziumi éveit örökíti meg a regény. A Kasza család úgy gondolja: az elemi iskola elvégzése után maradjon a gyermek az ismétlőiskolában vagy tanuljon valami ipart, de a második asszony, Ferkó mostohaanyja, ragaszkodik a gimnáziumhoz, mert saját fia, Jancsika is tanult ember lesz. A gazdagabb családból származó asszony szava döntő volt, és az édesapa beíratta gimnáziumba a fiát. Már a beíratásnál kiderült, hogy nemcsak az illemszabályokat nem ismerik, hanem a szegényparaszti származás sem kedvelt. A beíratáskor a tanárok éreztetik velük, amit később az egyik latin tanár ki is mond: „A latin nem parasztnak való”. Ferkó egész nyáron a tanyákon tevékenykedett, pásztorkodott Rozikával, és élvezte a szabadságot. Mikor bekerült a városba, csodálkozott a szép új házon és a régi ház megújulásán. Tankönyveit, füzeteit berakta a táskába és rendesen felöltözve elment a tanévnyitóra. Itt a diáktársak kigúnyolták, kinevették, mert táskával érkezett. Az igazi szégyen akkor érte, amikor kinyitotta a táskát, amiben a rendesen sorakozó könyvek közül még egy palatábla is kikandikált. Csak a három paraszti származású gyerek nem tudta, hogy az ünnepi évnyitóra nem kell tanszereket hozni. Csaknem száz új gimnazista sorakozott fel, akik két osztályba kerültek. Elég sok lány volt az osztályban, számukra az első három padsort jelölték ki. Különben nagyság szerint ültettek, így Ferkó majdnem az utolsó padba került. Az anya szigorúan ellenőrzi, magoltatja a gyerekeket, így közepes eredménnyel végzi az alsóbb osztályokat. Legnehezebb a latin nyelv, még a nyelvtan könyv is későn került elő a fiók mélyéről, ezért sok baj volt a ragozásokkal. A tanárok gyakran alkalmaztak testi fenyítést. Mindennaposak voltak a tenyeresek, fejbe kólintások, pofonok is el-el csattantak. Már harmadikos volt Ferkó, mikor az énektanártól az első pofont kapta. Teljesen igazságtalanul, a társak árulása miatt. Az iskolai munka mellett a szülők strandbérletet is vásároltak, így Ferkó úszni is megtanult. Palival, az unokatestvérével együtt, elég jól hegedültek, karácsonykor

15

elszórakoztatták a családot. Otthon a szellemi fejlődés is megindult. Nemcsak az iskola

könyvtárából

kölcsönöztek

könyveket,

hanem

a

Gazdaegyletből

is.

Édesanyjukkal együtt megnézték a faszínházban a János vitézt. Az irodalmat annyira megszerette Ferkó, hogy verseket kezdett írni. A verses füzetnek gyászos vége lett, a nagymama tűzbe dobta. A nyarakat és a szüneteket mindig valamelyik tanyán töltötte. Abban az időben a szüneteket bőven mérte a gimnázium. Karácsonyra is, húsvétra is két hetet kaptak, szüretre egyet, a nyárra pedig majdnem három hónap jutott. Az alsó négy osztályt közepes eredménnyel elvégezte. Az ötödikes évnyitón már hosszúnadrágban jelennek meg; új tantárgyuk a görög nyelv. Megszűnik az otthoni számonkérés. A nagy diákok a délutánokat a diáktanyán töltik. Megtanulnak táncolni, kerékpározni, zenekart alakítanak, rádiót hallgatnak. Lassan a fiúk befogadják. Danival, Ernővel és Ernő édesanyjával is jó a kapcsolata. A csoport leckemásolásaihoz szállítja a kész feladatokat. Megkezdődik a református diákság szervezése, és megindul az önképzőköri munka is. Hetedikes korában az önképzőkör jegyzője lett. Descartes megismerésével általánossá válik a kételkedés a tizenöt-tizenhat éves diákok között. Eddig azokat a göröngyöket szerettem volna bemutatni, amelyeken egy gimnáziumba járó parasztgyereknek kellett átküzdenie magát. Az egész ország útja göröngyökkel volt teli ebben a tizenkét évben. A legnagyobb göröngy a trianoni békediktátum volt. Az ezen a környéken élő emberek életében, vagyonában nemcsak a forradalmak, hanem a román megszállás és a rablás is sok kárt okozott. (Kasza Bálint lúdvári csata 1919, Gulyásék kifosztása, elhajtása.) Trianon hatása a tantermi feliratokban: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, és a minden reggeli Hiszekegy imádság mellett az iskolai és iskolán kívüli egyesületekben is azt sugallták, hogy ez nem maradhat így. Országszerte elismerték a háborús hősöket, megtörténtek a vitézzé avatások. Kasza Bálint is vitéz lett, nevüket Kaszásra változtatták. Tizenhetedik születésnapja után Ferkó is megkapta a vitézségi rangot és érmet. A háború utáni pénzromlás következményeként a régi koronát felváltja a pengő. Az államvezetésen kívül az iskolában is téma az angol repülő segítsége, az angol lord küzdelme a trianoni igazságtalanságok ellen. Még ezekben az években a liberális

16

politikai helyzet és a gazdasági világválság miatt kezdetét veszi a Magyar Hetek mozgalom, a munkástüntetések és fokozódik a nép elégedetlensége. A Soli Deo Gloria kongresszusára is eljut az ifjúság, megismeri és élvezi a Balaton-környék lehetőségeit. Mivel a regény főhőse parasztfiú, sokat olvastam a parasztság rétegeződéséről. Igazi szegény nincstelennel csak a cselédség soraiban találkoztam: azok életformáit, otthonát kevéssé ismerhetem. A két család – a Kasza és Gulyás – közepes anyagi erővel,

tanyás

földdel,

városi

házzal

is

rendelkezett.

Az

ilyet

nevezték

középparasztnak. A két család mégis nagyon különbözött egymástól. Kasza nagyapa inkább a kereskedést, az adás-vételt kedvelte: földművelés, paraszti munka nélküli kupeckedéssel szeretett volna meggazdagodni, de a könnyelmű, italos életre ráfizetett. A betyárok a kocsmában valódi gazdagnak hitték, leütötték. Az ebből származó betegségéből nehezen gyógyult, de az italozást abbahagyta. A nagymama vezetésével az ő tanyájukon a régi, hagyományos paraszti gazdálkodás folyt. Nem használtak gépeket, műtrágyát. Minden munkát: vetést, aratást, kapálást kézzel végeztek. Még cséplés helyett is lóval nyomtattak, így nem kellett kévekötőt sem szerződteti. A rideg állattartáshoz fontos volt a gyep, a legelő. Úgy tartották az öregek, nem kell és nem érdemes feltörni a gyepet és növelni a gyenge minőségű termőföldet. Kasza nagyapa és Ferenc fia között ezen volt csúnya vita, veszekedés. A fiatalabbak haladnának a korral. Ezt látták megvalósíthatónak akkor, ha olyan középparaszti családba nősülnek, ahol a haladást látják a gazdagodás útjának. Ilyen haladó gondolkodású a Gulyás család. A meglévő, saját földjükhöz még béreltek

is,

így

gazdaságosabban

működtethették

a

gépeket.

A

talajerő

utánpótlását műtrágyával biztosították, minden munkát gépekkel végeztek és végeztettek, nemesített vetőmagot használtak. A haladó, modern gazdálkodás, a vetésforgó alkalmazásával megtalálták számításukat. A világválság a Gulyás család életszínvonalát is rontotta, ami elsősorban a család étkezésében okozott változást. Kevesebb lett az asztalon a hús, több a főzelék és tészta. Mindkét középparaszti családban sok volt a vita és veszekedés, a férfiak hirtelen felcsattantak. Megismertem még a mohó, zsugori, cselédnyúzó nagygazdákat is. Ők földet nem műveltek, csak saját gépeikkel dolgoztak és dolgoztattak. Több száz holdjukhoz még gazdag vállalkozóktól is béreltek földet. Ezeken a birtokokon szinte városias

17

lakóházakat építettek, és urasan éltek a szegény nép kizsákmányolásából. A parasztság élete, életformája biztosan sokban különbözött, de igazi mélységében nem ismerem. A gazdasági válság a paraszti réteget kevésbé sújtotta, mint a kereskedőket, vállalkozókat. Mire a regény végére értem, sajnálattal állapítottam meg, hogy a gimnazisták nem jutottak még el az érettségiig. A hetedik osztály végén, május elején a nyugdíjas katonatiszt, Biczó lányánál Gizella napi bulit szerveztek. Erre hosszas vitatkozás után Ferkót is meghívták. Azt gondolták, eggyel többen lesznek a lányok táncoltatására. A család otthon nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy ilyen előkelő házba meghívták Ferkót. A fekete öltönyre még a vitézi jelvényt is fel kellett tennie. Ezt a jelvényt csodálták meg, és szinte gúnyolódva dicsérték. A mulatságban, táncban nem vett részt, félrevonult unta, arra hivatkozott, fáj a feje. És ahogy ült magában árván, hallotta Soltész hangját: „Hát ez mit rohad itt még midig, mint egy eldobott maguborka?” A goromba szavak hallatán Ferkót elfutotta a méreg, és közölte a fiúval, hogy a rohadt maguborkának a trágyadombon a helye. Soltész megértette, hogy ezzel Ferkó az ő társaságukat sértegette. A lenézett, kigúnyolt parasztgyerek fogta a kabátját, és elhagyta a házat. Útközben letépte jelvényét, és belevágta az útszéli csatornába. Szavaival és tettével azt bizonyította Ferkó, hogy többre becsüli a parasztságot, mint az úri életet. Szívesen, érdeklődve olvastam a regényt. Mindvégig lekötött a közvetlen hangnem. Néhol naplószerűnek éreztem, annak ellenére, hogy nem használta az egyes szám első személyt. Legtöbb az elbeszélő rész, kevesebb a párbeszéd. A latin szavakat, idézeteket leszámítva az általános élőbeszéd mondatszerkezetei miatt találtam gördülékenynek. Alig egy-két helyen fordult elő az „ő-ző” nyelvjárás. Ez meglepett. Az olvasás közben jegyzeteimet sorrendben készítettem. Amikor a dolgozat megírásához kezdtem, nehézséget okozott, hogy a bevezető mondat után milyen sorrendben és hogyan csoportosítsam a sok helyszínt és eseményt. Nem akartam, és nem is tudtam volna egyszerű tartalmat írni. Ezért három vázlatpontba rendeztem: Ø

Kasza Ferkó a gimnáziumban

Ø

Trianon hatása

Ø

A parasztságról szerzett ismereteim.

18

Ezzel a csoportosítással elkülönültek a helyszínek is. Az új házba történő beköltözést csak megemlítettem, mert a főszereplő életében nagyobb jelentősége volt a tanévnyitó ünnepélynek. Az öt gyermek beköltöztetése és együtt nevelése bizonyította a második asszony és a Gulyás család összetartását, egymás segítését. A tanyákon töltött sok szünidőnek köszönhető, hogy a fiúk (Ferkó és Pali) megismerték, megtanulták és megszerették a paraszti munkát. Sokat beszélgettek a béresekkel, így más gazdák szokásairól is voltak ismereteik. Sajnos a gimnázium volt az a helyszín, ahol hét év alatt sem sikerült a beilleszkedés. A tanult szülők gyermekein kívül az iparosok, vállalkozók fiai, lányai sem fogadták be, lenézték, gúnyolták a törekvő, értelmes parasztfiút. Ez a konfliktus – hol erősebben, hol gyengébben, néha tanári segítséggel – kísérte végig a diákéveket. Ez érte el tetőpontját a regény befejező mondataiban.

Hódmezővásárhely 2009. december 9. Szentirmai Balázs Bethlen Gábor Református Gimnázium 10. A osztály

19

Molnár Tamás: Kárász József: Göröngyös út 1.) Hogyan jellemezné a regény időszakának paraszt társadalmát?

1924 nyarán Kasza Bálint fiát a helyi gimnáziumba akarta beíratni, de döntését nélküle hozta meg. Ferkó elképzelése a gimnáziumról

olyan volt, mintha

javítóintézetbe kellene mennie, ahol pofozkodnak, és verik a diákot. Kigondolt terveit az apa a fiával akarta véghezvinni: zsidó iskolába szerette volna íratni a német nyelv tanítása végett, de a megfizethetetlen tandíj miatt ez meghiúsult. A másik elképzelése a kadétiskola volt: álmai megvalósítását fiával ebben látta, mivel a katonaságnál őrmesteri rangban szolgált. A család többi tagja csak kikacagta Kasza Bálintot. A sikertelenség egyre szilárdabbá tette, hogy tanult embert neveljen fiából, bármi áron. Szerénysége és józan, egyszerű gondolkodása vezette arra az útra, hogy a földet el kell hagynia. Kis, rossz minőségű birtokkal rendelkezett, ami a megélhetést nem biztosította. Ferkó érdeklődése a kevés apai örökség miatt a tudás nagyobb hatalma felé irányult. Az édesanyja korán tűz áldozata lett, második anyja már támogatta apját elgondolásában. Az új család – Gulyásék – anyagi helyzete erősödött, és a mostohaanyja saját fiát, Jancsikát is taníttatni akarta. Apja és fia elindultak a gimnáziumba beiratkozni. Első baklövését – akaratán kívül – akkor követte el Ferkó, amikor a pedellust tanárnak nézte. A tanteremben a bemutatkozás sem volt zökkenőmentes: kalapját a fején hagyta, emiatt a tanár leszidta. A fiú apját rá akarta beszélni, vigye vissza a tanyára illetlen magaviseletű gyerekét. De bizonyítványában szép eredményeket látott. Kérdezte anyagi helyzetüket is, hisz nagyon költséges a nyolc éves taníttatás. Az első félév tandíját is rögtön kell fizetni, e nélkül nem érvényes a beiratkozás. Ferkó tanulni nagyon szeretett, de iskolába járni nem. Zavaros benyomások hatása alatt állt, remélte, ősszel nem kell visszajönni ebbe az ijesztő, sötét, rideg gimnáziumi épületbe. Az épületből kiérve apja szavaira figyelt fel: – „Hát túl vagyunk ezön is! – Böcsüld mög magad, tanulj szorgalmasan, nem akarok hiába költeni rád!”

20

Hazaérve látta, hogy Gulyás nagyapjáék házat akarnak építtetni, és téglát hordanak. A nagyapa így akarta az örökségből kifizetni a lányát, hiszen városi asszony lett. Jó üzletet csinált a nagyapa, a víz eltűnt a földjéről, és nagyobb lett a művelhető terület. A háborút követő években a gabona és állatok ára megnőtt. A hirtelen

meggazdagodott

parasztok

többféleképpen

költötték

el

pénzüket:

némelyek zongorát, autót vásároltak, a nők bundát és kalapot viseltek. A siker és a gazdagság elvakította és gőgössé tette a paraszti rétegek egy részét, de a bölcs és megfontolt emberek traktort, cséplőgépet vásároltak, földet és házat vettek maguknak. A Gulyás nagyapa is a legtöbb adót fizetők, a virilisek közé tartozott. A nagyapa a házat kőműves iparossal építette. Egyezkedő tárgyalásukat hallgatva Ferkó úgy érezte, mintha „tolvajnyelven” beszélnének. Be szeretett volna állni inasnak a kőműves mester mellé. Szívesen dolgozott volna az építkezésen, mert úgy gondolta, hogy a kőműves inasokat nem verik. Apja véget vetett az inasságnak, felrakta a vonatra Ferkót, és mehetett a Kasza nagyszülőkhöz a pusztára. De az esze ott is csak az építkezésen járt. Játék közben téglát akart égetni Pistával, aki nagy kanászlegény volt. Tűz lett, és nagy riadalom, hisz Ferkó édesanyja is így lelte halálát. Két pofon lett a büntetés. De a házépítéssel nem hagytak fel, Pista hihetetlen kézügyességgel formázott meg agyagból mindent. De a vihar elmosta az egészet, Ferkót mesékkel vigasztalták. A tanyás felesége, Ágnes néni, a puszta régi életéről mesélt. Lánykorában csak víz, nádas, legelő volt ezen a részen. A földeket felosztották, és a jószágtartó emberek vállalták, hogy húsz év alatt megtérítik az árát. A gazdák elvezették a vizet csatornán keresztül a Szárazérbe, emiatt eltűnt a gém, kócsag és a réti sas a környékről. Az emberek rákényszerültek arra, hogy megműveljék a földet, gabonát termeljenek, mert a vételárat nem tudták volna kifizetni. Állatokat is tartottak. A város távolsága miatt állandó szállás kellett embernek, állatnak, és így épültek meg a tanyák. Minden évben Péter–Pálkor kezdődik az aratás: Ferkó a mesék világából a valós pusztai életben találta magát. Pásztornak állították a jószágok mellé, de nem bíztak benne. Így Rozika felügyelte, aki apjának húga volt; írni–olvasni tudott, de a tudomány nem érdekelte. A tudást a család adta át generációkon keresztül a pusztai lányoknak. Tudott birkát, tehenet fejni, meg tudta állapítani, melyik tyúknál van tojás. Rozika mosni, főzni, kenyeret és kalácsot sütni, valamint varrogatni is

21

szeretett. Neki köszönheti Ferkó azt a felfedezést, hogy ő más nemhez tartozik. A férfi és a női nem élettani különbözőségre Rozika mellett jött rá. Eddig csak felnőttekre és gyermekekre osztotta az embereket. A pusztán Kasza nagymama és Rozika mellett nem érezte mostohaságát és édesanyja hiányát. Egy igazi család legfiatalabb tagjaként élt itt nyaranta, és végezte azt a munkát, ami a parasztcsaládban korához és erejéhez illett. Különvált a férfiak és a nők munkája. A háztartásvezetés, az aprójószág, a veteményeskert művelése a nők feladta volt. A férfiak a nehéz munkát végezték. A földművelés, a gabona- és takarmánytermesztés, a jószág gondozása rájuk hárult. Nagymama volt a család esze, lelke, alacsony termetű, az élet nehézsége alatt megőszült hajú, kedves tekintetű asszony volt. Hajnalban kelt, utolsónak feküdt le, és nappal sem pihent. A család pénztárát is ő kezelte, zsebkendőbe kötve magánál tartotta. Ferkót is ellátta zsebpénzzel. Jólelkű volt: a koldust sem engedte el üres kézzel. Nagy hatalma volt az ura felett, aki fiatalkori, léha, könnyelmű életmódja miatt az ital, a billiárd, a kártya és a muzsika rabja volt. Vásárokon kupeckedett. A pusztán élt ugyan, de nem a föld megműveléséből. A földet elhanyagolta lusta természete miatt. A tanyai munkát idegen család végezte. Kasza nagymama ereje kevés volt ahhoz, hogy a romlás útjára tévedt nagyapát a „józan paraszti élet göröngyös ösvényére visszatérítse”. A századforduló hanyatló szellemisége az alkotás helyett a mulatozó életmódot részesítette előnyben, és ez a társadalom paraszti rétegét is elérte. A korhely, léhűtő emberek voltak a társadalom büszkeségei. A társadalmi értéket a dáridók, az ivászat mennyisége szabta meg. Kasza nagyapa évekig bírta ezt az életmódot. Gazdagnak hitték, és egy éjszaka leütötték, kifosztották. Eszméletlenül feküdt és tüdőgyulladást kapott a nagy hidegben. Ezt követően fogadalmat tett: ha felépül, nem hagyja el a tanyát. Őszülő fejjel kijózanodott: tavasszal állt lábra. Fogadalmát betartotta. A kortyolgatás mellett másik szenvedélye a pipázás volt, munka közben a bagót rágta. Jobban szeretett vadászni a nagyapa, mint dolgozni a rossz talajadottságú birtokon. A vadászat hasznos dolognak bizonyult a pusztán. A nyulakat állandóan irtani kellett, hisz a fák, gabonák kártevői voltak. Így hús mindig volt az asztalon, bőrükért is pénzt adott a zsidó. Kétezer holdat bérelt a várostól a nagyapa, egyedül vadászott a kutyájával. Télen, szánkón járta a területet vagy kocsin, nyáron pedig gyalogosan. A tilalmi időt hiába írta elő a rendelet, ő

22

számára az nem létezett. Fácán és fogoly is került az asztalra néha, ha a grófi birtokról áttévedt. Szívesen foglalkozott galambokkal is, a tanyában a nagyszín volt a kedvelt munkahelye. A szín ebben az időben családi ünnepségek helye is volt. A későbbi években a mulatozás elmaradt, így a gazdasági felszerelés vette át a helyét. Szívesen töltötte itt az idejét ezek javításával. Találmányokkal fejlesztette a gazdálkodás módszerét. A háború előtt gőzgépet, cséplőt és aratógépet vásároltak közösen szomszédjával, és bérmunkát is végeztek velük. A kezdeményezés jónak tűnt, de pár év múlva a hitelező bank véget vetett ennek. Saját gépüket nem tarthatták meg, és a kudarc után nem vállalkozott a nagyapa többet. A fejlődés így a családnál megrekedt, visszatért a kézi betakarítás régi módjához. Cselédet nem tartottak, csak tanyást, aki az év hat hónapjában dolgozott. Az első tanyás orosz hadifogoly volt, utódja román fiú. Rideg állattartás volt mindkét nagyapánál, de Gulyáséknál jobb volt a föld, és ismerték a silózást. Viszont jószágmázsa csak Kaszáéknak volt. Ferkó a két családot összehasonlítva később, érett fejjel rájött, hogy Kaszáék szegényebbek voltak. A nagyapa öregsége miatt kezdeményező készsége elfogyott, ruházatuk és étkezésük is a szegénységre utalt. Nyaranta ing, gatya, papucs a viseletük, a ruházatuk. A nők mezítlábasan, foltos ruhában jártak. Télen kétszer ettek, többször főtt szemes kukoricamálét, ősszel sült tök, nyáron dinnye jellemezte étrendjüket. A pusztán szalonna, disznóhús csak a nehéz munkánál került az asztalra. Tejet, sajtot, túrót és tésztát sokat ettek. Gulyáséknál még a cseléd is vékony cájgnadrágban járt. Náluk csemege volt, ami a pusztán főétel. Aratás után a cséplés hosszú hetekig tartó nehéz munka volt az embereknek és az igás állaltoknak is. Kasza nagyapa és fia Ferenc csúnyán összevesztek a generációk közötti nézetek miatt, a régi és az új szitkozódások mind előjöttek: – „Lösz neköm itt még erdőm, és egész tábla lucernám, mögmutatom!” – „Amig én élök, nem! Erre mérget vöhetsz.” – „Hát akkor – dögöljön mög minnél előbb!” – „Engöm né fenyögess! Az istenit az anyádnak! Kitagadlak az örökségbül te… te…” Nagymama fékezte meg őket, közéjük állva. A veszekedés után Ferenc lánykérőbe ment. A család megbékélt, és megtartották az esküvőt. Vége lett a

23

nyárnak, Ferkó hazatért a pusztából, és meglátta a felépült új házat. Elkezdődött a tanév, megkapta apjától az új könyveket. Társai már az első nap csúfolták, mert magával vitte könyveit. Érdekesnek találta az új tantárgyakat. Ferkó családjából senki sem járt gimnáziumba, így sok mindent a saját bőrén tapasztalt meg. Elhatározta, hogy nem hagyja magát a sok új fiú által kiközösíteni, hanem végig csinálja. Amit megtanult elsőként az iskolában, azt hogy - „Mindenkinek joga van tanulni!” Az országban folyó gazdasági, politikai események a gimnáziumban is éreztették hatásukat. A pusztán a háborút követően katonák fosztogatták a parasztok élelmét. Ferkó a rendszeres lecke felmondásával jeles tanuló lett. Apja kívánságára hegedül, de csuklóficam és csonttörés vet véget ennek. Úszni is tanul, nyáron a pusztán lovagol, anyja kérésére, modern táncórákra is jár. Verseket kezdett írni, és ezáltal versben gondolkodott a körülötte történt eseményekről. Az évek múlásával a család ételfogyasztása megváltozott, több húsos étel és sütemény került az asztalra. Háziorvos őrizte egészségüket, külön fodrászuk volt. Egyre jobban az urak világához hasonlítottak a ruhaviseletükkel is. De a ház ajtaja mindig nyitva állt a szegény rokonok, a kéregető koldusok számára is. Cselédeknek és napszámosoknak is a legtöbb bért a Gulyásék fizették, de cserébe a munkát is megkövetelték. Folyóiratot, napilapot járattak. Később regények olvasásában, színház- és mozi látogatásában és rádió hallgatásában mélyültek el. A család református vallású volt, de a babonaság is elevenen élt bennük. A népszokások közül a karácsony és a húsvét volt a legfontosabb. A diákévek elteltével Ferkó rászokott a dohányzásra. Megerősödve, egyre többet segített a családnak. Budapestet is megismeri egy szerencsétlen esemény miatt: kutyaharapás kezelése végett utazott fel a fővárosba apjával. A gimnázium negyedik évében a szülői fegyelem lazult. Ferkó jegyei a jó és a rossz között váltakozott, az osztályközösség is kezdett szétesni. Az úri gyerekek megbuktak, az elszegényesedés miatt sokan abbahagyták a tanulást. A kamaszkor elérésével az osztály hangulata is megváltozott, nem a tanulás volt a legfontosabb. Ferkó osztálytársa megtanítja biciklizni a diáktanya többi tagjával együtt. Osztálytársaival kirándulni nem ment el, mert a tanyán kellett tölteni az idejét. A 1929-ben kezdődő gazdasági válság éreztette hatását, és egyre többet kezdett foglalkozni Ferkó a politikával. A bibliakör tagja volt, így lehetősége nyílt konferenciákon részt venni a Balatonnál és Pesten. A fővárosban tartózkodásukkor tüntetés közepén találták

24

magukat barátjával. Döbbenet lett úrrá Ferkón, aki még sosem látott ilyen tömeget, ennyi elkeseredett embert. A tanyán sem volt jó a helyzet: a terméseredmény romlott a rossz időjárás miatt, a fizetendő adó pedig egyre nőtt. Élelmük akadt, de készpénzük hetekig sem volt. Paraszti származása miatt gátlásossá vált, a lányok érdeklődése nem irányult felé, báli- és táncrendezvényeken mindezt tapasztalta. Meghívták egyszer zsúrra az úri fiúk, ahol szintén az alezredes apa emlékeztette paraszti származására. Vitézi jelvény csillogott ruháján, és az érdeklődés, amit tanúsítottak iránta, az is a jelvénynek szólt, és nem neki. A huszadik század első évtizedeire jellemző társadalmi viszonyok tükröződnek vissza a főszereplő életútján. A paraszti társadalmi rétegből szinte lehetetlen vagy nagyon küzdelmes a polgári, úri osztályba felülemelkedni. Az íróvá vált főszereplő értékítéletében igényként jelentkezik az egyéni, szellemi önmegvalósítás. Az irodalmi mű eseménysorozatában rendszeresen ismétlődik a paraszti származás. A regény főhőse erős akarattal, szorgalommal, fáradsággal járja végig a kiemelkedése útját, ami igencsak „göröngyös”. Saját gyerek- és ifjú korán keresztül mutatja be Magyarország társadalmi és gazdasági viszonyait. Ebben a korban az ember származási gyökereitől nem szakadhat el, bárhova is sodorja az élet.

Hódmezővásárhely 2009. december 6. Molnár Tamás Bethlen Gábor Református Gimnázium 10. A osztály

25

Grezsa Ferenc: Kárász József: Göröngyös út Hogyan jellemezné a regény időszakának paraszttársadalmát?

Kárász József műve a 20. század első felében játszódik. Ezerkilencszázhuszonnégy júniusában kezdődik, mikor Kasza Bálint fiát, Ferkót a paraszti élet lebecsülése miatt tanult embernek akarja adni, ezért (fia tudta nélkül ) beíratja a városi gimnáziumba. Kezdetben nem örül Kasza Ferkó ennek a hírnek, hisz őt mindig jobban foglalkoztatta a tanyavilág szabadsága, a jó levegő, mint a tanulás, és a könyv mellett való szenvedés. Ő magát inkább el tudta képzelni béresnek, vagy földművesnek. Ez a nézet akkoriban minden parasztgyereknek és szülőnek kézenfekvőbb megoldásnak tűnt, mert így a következő generáció hasznát tudta venni az egyetlen vagyonuknak, a földnek. Kasza Bálint büszke volt, hogy fia az elemiben is jó tanuló volt, és úri, tanult ember válhat belőle. A parasztcsaládokban ez nem mindenkinek adatott meg, nem a tanulás, vagy a gyerekek kedve miatt, hanem az akkori szegénységben sok család nem bírta vállalni az iskola által kiszabott magas tandíjat. A beiratkozásnál Ferkónak még jobban elment a kedve a gimnáziumtól, mikor az egyik tanár figyelmeztette, hogy vegye le a kalapját, hogyha belép a terembe, de ő nem értette és apjától várva a magyarázatot, aki a tandíjat számolva nem figyelt rá, a tanár a kalapját levette, vele együtt még a haját is úgy meghúzta, hogy Ferkónak legszívesebben üvölteni támadt volna kedve. Nem akart visszajönni többet ebbe a rideg, sötét épületbe. Miután hazaért apja nagyon megszidta, hogy már az első nap szégyent hoz rá az iskolában, és a családját „büdös parasztnak” fogják titulálni a tanárok, ha nem szedi össze magát. Ekkoriban szaladt meg a szekér Gulyás nagyapjával, aki a második anyjának volt az apja. A paraszti társadalomban, annak az embernek volt nagyobb a vagyona, és tisztelete, aki a sok jó termő földjét kamatoztatni tudta növénytermesztésben, vagy állattenyésztésben. Ezen a nyáron építetett Gulyás nagyapa Ferkóéknak házat kőből, ami ekkor a gazdagabb családokra volt inkább jellemző. Itt Ferkóban tovább élt a remény, hogy nem lesz belőle tanult ember, amikor „Szappanos bácsi” felfogadta maga mellé kőműves inasnak. Neki ez sokkal jobban tetszett ekkor ez a szakma, mint a diákélet kínos évei, s ő eldöntötte magában, hogy kőműves inas lesz. Az álma azonban szertefoszlott, mikor az apja közölte, hogy mennie kell Kasza nagyapjáékhoz a tanyára segíteni. Kivitte az

26

állomásra Ferkót, ahol minden makacs rimánkodás ellenére föltuszkolta a vonatra, ami Kasza nagyapáékhoz vitte ki a pusztára. Itt a család nagy örömmel fogadta a jövevényt, és Ferkónak első megbízatásképp pásztorkodnia kellett, de nem bíztak meg benne, ezért mellé állították a nála öregebb Rozikát , aki apjának a húga volt, és szoros kapcsolatba került a fiúval a nyár során, de még nem tekintett rá úgy mint nő, nem különítette el magában a két nemet, számára ilyen idős korban még csak ember létezett. Az aratás is ekkor kezdődött el. A népi mondás szerint Péter-Pál napján kezdték a munkát. Mindenki a testi, fizikai erőállapotához mérten kapott munkákat Kasza nagymamától, aki a család élén állt. Kasza nagyapa iszákos, munkakerülő ember volt, szeretett kártyázni, de pórul járt mikor az egyik esti kimenő után lerészegedett, leütötték, tüdőgyulladást kapott, majd a halálos ágyán megfogadta, hogyha felépül mindig dolgozni fog és kiveszi részét a munkából. Fogadalmát betartva mindig a maximumot hozta ki magából az aratáskor. Kasza nagyapáéknál rosszabb volt a termőföld, így nem sok növénynek kedvezett a talaj. Ferkó a két nagyapát minden téren összehasonlította. Az állattartásban Gulyás nagyapának volt nagyobb szerencséje, mert a gazdag legelőkön élt a jószág ősztőltélig és ismerte a nagyapa a silózás kezdetleges technikáját, ezekért a dogokért bizonyult jobb gazdának a fiú szemében. A nyári vakációban a tanyán még Ferkó számára Ferenc nagybátya esküvője maradt emlékezetes. Mindig is hozzá akart hasonlítani, mert Ferenc egy talpig becsületes dolgos ember volt. A szülők meglepődötten fogadták a hírt, hogy Ferenc Gulyás Marikát veszi feleségül, és roppantul örültek ennek. Ilyenkor a parasztcsaládokban a szokás az volt, hogy mindig hatalmas lagzikat rendeztek, kiöltöztek egyetlen ünneplőjükbe, cipőt húztak, és kidíszítették a házat. A lakodalom mindenki számára fergeteges volt. A lakodalom után a nyár vége közeledett, mikor is Ferkónak lassan vissza kellett térnie a gimnázium épületébe, ahová nem kötötték jó emlékek. A hazatérte után, az első napot rendes tanítási napnak vélték szüleivel együtt, hiszen ők sem tudták mi a szokás a gimnáziumba. Ahogy a kisdiák megérkezett először, nem sok ismerős arccal találkozott, majd feltűnt neki Endrényi Gyula, városi tanácsnok fia, aki kereste Solthészt és Pollákot, a másik két gazdag, úri gyereket. Ekkor szégyenítették meg, mikor kinevették, hogy táskát hoz az évnyitóra, és ekkor ragadt meg benne az a bántó mondat, amit Endrényi teli indulattal mondott Ferkónak, „azt hittem, megszabadulunk az ilyen vadparasztoktól” ez nagyon sokáig bántotta, mert semmivel se vélte különbnek Endrényit magánál. Ezek után ott is hagyta ezt a

27

társaságot, akik így bánnak vele és ilyen lekezelőn szólnak hozzá. Kettőt ismert a táskások közül: Krizsán Jóskát, és Suszter Petit, a parasztgyerekek közül. Hozzájuk csatlakozott, ők lettek a társaik. Az istentisztelet végén találkozott Csatkó Jóskával, az orvos fiával, aki azt hitte, hogy kivitték a tanyára kanásznak, vagy inasnak adták. A másik ismerős arc Kiss Ernő volt, akinek a mondata szintén megragadt benne: Mindenkinek joga van tanulni! Ők nem röhögték ki, nekik megmutatta a könyveket, ahol látszott hogy úri nevelésben részesültek, amikor Csatkó folyékonyan olvasott fel a latin nyelvtankönyvből, és Kiss Ernő is már kívülről tudott mindent a matematika könyv tartalmából. A tanulással Ferkónak nem voltak nagy gondjai, anyja mindig bemagoltatta vele az egész könyvet, kikérdezte mindennap igen szigorúan, csak a latin esett nehezére az anyjának is, mert nem tudta a helyes kiejtést, és ezért sokat szenvedett Ferkóval a számonkéréskor. Ebbe az időben egyre jobban ment Gulyáséknak, ezért az „uriasodás” felé haladt a család. Új ruhákat csináltattak a legdrágább szabóknál, félévente kellett fizetni a hentesnél, a boltban. A feltörekvő gazdák közül mindannyian az urak szokásait tartották előnyben. Gulyán nagyapa is egyik legnagyobb szenvedélyét, a pipáját leváltotta az urak által kedvelt cigarettára, de bevették a mezőgazdák szövetségébe is. Ferkót illemtan és táncórára is járatta anyja, ahol megtanulhatta a finom választékos beszédet, az etikett szabályait, amelyek abban a korban a polgári-nemesi világ kiváltsága volt, illetve megtanították más táncokra is, így nem csak a csárdást ismerte. Az egyik nyáron a tanyán segített Kasza nagyapáéknál ahol megharapta egy kutya, és fel kellett vinni Budapestre a kórházba ahol apja hagyta magára, és ahol önállósodott. Megismerte a város nevezetesebb pontjait, és elmondhatta magáról, már járt a megye határon kívül is. Gimnazista korában új barátai lettek. Nem tekintettek már rá úgy, mint egy „vadparasztra” és diáktanyákon tanultak. Ekkor már anyja inkább édesfiával foglalkozott, apja pedig már szégyellte a leckét kikérdezni tőle, mert már a fia meghaladta az ő tudását. Ekkor ismerkedett meg a politikával, és a bibliával közelebbről. Kant filozófiájával egyetértettek és hittan órákon hallottak egyre több kérdést fogalmaztak meg bennük.. Apját később vitézzé ütötték, és ő is elnyerte ezt a címet. Két barátjával Danival, és Ernővel elkezdték a filozófia mellet a modern irodalmi személyek műveinek olvasását, megértését, Ady, Petőfi, Kazinczy kedvenceik lettek. Az 1929-ben elkezdődő gazdasági válság éreztette a hatását, így a politikával is többet foglalkoztak az akkori miniszterelnököt Bethlen István leváltását tartották a legésszerűbb megoldásnak.

28

Ernővel jártak Pesten konferencián ahol, politikai nézeteiket erősítette, amikor tüntetésbe kerültek, a munkanélküliek tiltakoztak, és ez Ferkót nagyon megérintette. Később az úri gyerekek meghívták őt egy zsúrra, ahova nehéz szívvel ment el, mert szíve mélyén még mindig „vadparaszt” volt, de elment. Az anyja még a vitézi kitüntetését is rátűzte a zakójára amit az úri gyerekek megcsodáltak. Az est fénypontja a tánc volt, de Ferkó inkább leült a sarokba és rágyújtott a cigerettájára, és undorodva nézte az úri emberek szokásait, egyre világosabbá vált számára a kor kiáltó igazságtalansága. Legmeghökkentőbb pillanat az este folyamán, mikor Endrényi a Ferkó által imádott Adyt semminek nevezte, és a saját versét tenyérbe mászó gőggel mondta el! És a többi talpnyaló úri ember csak képmutatásból azt mondta, „Szenzációs!” Ferkót undor töltötte el, és azt már nem tűrte el, hogy a családját és őt lenézve mondja neki Solthész háborgó baritonjával:- Hát ez mit rohad itt még mindig, mint egy eldobott maguborka? Ferkó:- Nálunk a rohadt maguborkát a trágyadombra szokták dobni! Ezzel a kijelentésével minősítette a társaságot, ahova keveredett, és büszke volt családjára paraszti származására, amit a nemesebb, címeres urak lenézőnek tekintettek! Hazafelé a kitüntetését is belehajította a csatornába. Göröngyös utat járt be, a parasztvilágtól, az úri világig, de tudja a hovatartozását, és érzi számára melyik a sima út! A maradandó értékekhez való ragaszkodás: a szabadsághoz, a családi hagyományokhoz.

Grezsa Ferenc Bethlen Gábor Református Gimnázium 10/a osztály tanulója

29

Szabó Tímea: Kárász József: Göröngyös út Egy diák számára a gimnáziumi élet csupa kalandot rejt, s a végletekig kimeríthetetlen ugyanakkor izgalmas - románcok sorozata mámorítja. Az iskola légköre, s a diáktársak egymáshoz való viszonya formálja a nebulót és teszi feledhetetlenné középiskolás éveit. Ahogy valamennyi kisdiák, az 1920-as években Kasza Ferkó is megízlelhette az édes ám néha savanykás - diákéletet, de az út, amelyet ezalatt végigtaposott, olykor bizony igen göröngyös volt, s csak sok-sok fáradság és kudarc árán léphetett rá az áhított cél felé vezető egyenes ösvényre. Ferkó akarata ellenére csöppent bele a gimnazisták roppant kalandos mindennapjaiba. Nem akaródzott fejet hajtani szülei kérésére - hogy diák legyen -, hisz ő a tanyai életet vélte hivatása céljául, s irigykedve leste a pusztai kanászok "jó dolgát". Ám kénytelen volt szülei szándékát tejesíteni, mert azok beíratták helyi református Ógimnáziumba (Bethlen Gábor Református Gimnázium). A hatalmas, téglából emelt, tiszteletet és méltóságot parancsoló falak, maga az eklektikus, historizáló, belül népi motívumokkal díszített épület kitűnő atmoszférája, a gazdag bibliotéka és a kiemelkedő személyiségek tették - és teszik ma is lehetővé, hogy ne csak szürke mindennapoknak tűnjön egy tanév, s hogy ne csak átlagos iskola legyen a sok között. Kasza Ferkót viszont sem a hatalmas épület szellemisége, sem a mérhetetlen nagy tudás nem vonzotta. Akarva-akaratlanul, de tisztelte szülei kívánságát. Akkoriban még komolyabban vették figyelembe és tartották be a szülők iránti tiszteletadást. Ha édesapja úrigyereket kívánt faragni belőle, akkor annak úgy kellett történnie. Az osztályban megoszlott a szegény sorban élő és az úrigyerekek számának aránya. A tanárok egy részének fokozódó osztálygyűlölete keltette tömeges bukás megtizedelte a diákságot, ám ez nem volt meglepő. A munkások gyerekei tudták: ha nem tanulnak jól, esélyük sem lesz visszatornázni magukat a megkövetelt szintre. A pedagógusok gondolkodás nélkül levették róluk a kezüket, tömeges elhullásuk nem hagyott mély sebeket szívükben. A tanév során Ferkó több osztálytársára ilyen sors várt. Az úrigyerekek viszont már kivételes helyzetben voltak, hisz ők csak tanult úriemberek lehettek, semmi egyéb. Senki sem tudta volna megakadályozni őket abban, hogy leérettségizzenek, sorsuk megpecsételődött. A társadalmi rétegek egy olyan csoportjába tartoztak - s kellett tartozniuk később is -, ahol parancsként teljesítve élték fejedelmi életüket. A különleges bánásmódban való részesítés kecsegtető lehetett, de vajon milyen emberi értékekkel rendelkezik egy olyan diák, akit születésétől fogva kényen neveltek, s minden jóból is a legjobba kapta? Vajon megbecsüli-e jussát akkor is, ha az nem kedvére való? Vajon méltó-e arra, hogy diák-és embertársai becsületét elnyerje? Talán igen. Annyi

30

bizonyos, hogy e két társadalmi osztály közötti óriási distancia rányomja bélyegét a diákokra is. Köztük is megfigyelhető egyfajta csendes tartózkodás, a kellemetlen szégyenérzést rejtegető feszült megadás. Ferkó jóban volt osztálytársaival, hamar megismerte őket. Legalábbis legtöbbjükről ezt hitte... Később be kellett látnia: a felszínesség és a kétszínűség nem válogat. Viszont a társaival szervezett nagyszerű délutáni programok, a "tanulóklubbok" színesebbé tették a hétköznapokat. Ám Ferkó esetében az előbb említett "színesebbé" kifejezés használata némi ellentmondásba ütközik, hisz nem arról van szó, hogy a kis Kaszásnak a jó magaviseleten és a kemény tanuláson kívül más dolga nem is volt. Az otthoni munkát iskolaidőben is szigorúan e kellett végeznie. A tanyasi élet városi formát öltve kísértette az új lakókörnyezetében is nem kis örömére. Ferkó meg volt elégedve a sorsával. Hozzászokott a nehéz fizikai munkához: téglát és gabonát hordott, vizet húzott, megetette a jószágokat, elvégezte a házimunka java részét. Mialatt ő megingathatatlanul végezte a rárótt feladatokat, a jobb lévő fiatalok társaikkal játszadoztak, szünidőben kirándultak, vagy épp egyéb élvezeteik kielégítésén fáradoztak. Ferkó soha nem tett szemrehányást, amiért neki nem ilyen sors jutott, de

tudta hogy a fáradságos munka kimerítő volta őt sem kíméli a végletekig.

Csínytevések és szabályszegések sorozata izgalmasabbnál-izgalmasabb

perceket

ajándékozott az elkövetők számára. A diákok többsége gimnáziumi éveik első felében kezdtek el dohányozni, melynek következtében a rászokás elkerülhetetlen veszélye fenyegette őket. Ahogy Ferkó is, többen már hamarabb megtapasztalták a dohány kábulatba ejtő hatását. Szokásos rituáléjukat mindig megtartották. A lebukás kockázatának gondolata élénken ott járt a fejükben, sokszor valóban sikerült is rajta kapni őket. A vörös lámpás utcákban, műintézetekben tett titkos látogatásaik is szaporították kalandjaik sorát. Meri, vagy sem? Legtöbbször ezzel a jelmondattal vágtak bele egy újabb csínytevésbe. Micsoda tisztelet és megbecsülés járt annak, aki bátorságával, talpraesettségével és temperamentumával kitűnt közülük! Mint minden kamasz éltében. Ferkóéban is jelentkeztek a nemi vágy kibontakozásának első jelei. Persze a gimnázium telis-tele volt csinosabbnál-csinosabb diáklányokkal - Molnár Magdi, Lóránt Pannika, Juszti, Kató...,próbálkozásai legtöbbször sikertelennek ígérkeztek. Visszahúzódó, félénk természete elriasztotta lány társait. Később hirtelen kitörő bátorsága szintúgy. Osztálytársnői nem tartoztak azok közé, akikkel Ferkó oly fesztelenül tudott társalogni, s akiknek társaságában a nyugodtság szelíd képviselőjének számított. Habár a tanárok szigora nem tette elviselhetetlenné a diákéletet, sokszor okozott fejfájást a nebulók számára. A fenyítés különböző módszereit kihasználva aknázták ki a rendetlenkedők és a "semmirevalók" által keltett kaotikus hangulatot előidéző problémákat.

31

A diákok szemében példaképpé vált tornatanár, Bongó Soma örömmel és odaadással vette ki részét a nevelésben, de gyűlölte a véznákat és a betegeket. Óráin pofonnal jutalmazta a vétkeseket. A pofon bevált módszernek számított a tanárok körében, Nagy Gábor számtantanár is gyakran alkalmazta. Voltak viszont olyan tanítók is, akik kéz helyett pálcával csaptak irgalmatlanul. Ilyen volt némettanáruk, Fűthő Jenő, aki gyűlölte a tudatlanokat. Sikerre, eredményességre alapozta munkáját. A tanárok legtöbbször világnézetüket

is

beépítették

a

tananyagba.

Őszintén

meglátásaikat a politikáról, a társadalmi problémákról,a

és

nyíltan

hangoztatták

vallási hovatartozással

kapcsolatos nézeteikről, idegen-és osztálygyűlöletükről. Élesen kritizáltak minden olyan aktuális megnyilvánulási formát, amely nézeteiknek ellentmondott. A diákok mohón igyekeztek befogadni és megérteni a tanárok szájából elhangzó nagy bölcsességeket. Eszméik nagy részben hatottak a diáktársadalomra, megvolt az esélye a befolyásoltság lehetőségének. Persze tizenévesen még nehezen lehetett felfogni a nagyvilágban forrongó, zűrzavarokat keltő események okát és következményeit,de tanáraiknak köszönhetően a diákok is kialakítottak magukban egy képet a politikai-társadalmi hovatartozásról és berendezkedésről. Úgy vélem, attól eltekintve, hogy a történet majd' egy évszázaddal ezelőtt játszódik, a diákélet különböző, változatlan formái ma is megfigyelhetők. Az viszont tény, hogy a kis Ferkó nem tud letérni a göröngyös útról, folytatja nehézségekkel teli, kalandos életét, ha nem is a diákság körében.

Szabó Timea Bethlen Gábor Református Gimnázium