Köszöntõ. Védelem CD TISZTELT KOLLÉGÁK! Ünnepi alkalomból köszönthetem Önöket

katasztrófa- és tûzvédelmi szemle

2004. XI. évfolyam 1. szám



Köszöntõ TISZTELT KOLLÉGÁK! Ünnepi alkalomból köszönthetem Önöket. Betöltötte 10. életévét a Védelem – Katasztrófa és tûzvédelmi szemle, és ebbõl az alkalomból 5 év szakmai publikációit CD formátumban is közreadhatjuk. Az elmúlt évtizedben ez a folyóirat a szakmáról a szakembereknek szólva vált meghatározó információs forrássá. Olyan kiadvánnyá, amelynek példányszámai évek múltán is szakirodalomként használhatók, s használják is. Erre az igényre reagálva támogattuk a Védelem legutóbbi 5 évének CD-n való megjelentetését. Tisztelettel Örömömre szolgál, hogy hivatásosok, önkéntesek, intézményi és üzemi szakemberek széles körét köszönthetem, mint a hazai tûz – és katasztrófavédelem elkötelezett híveit, a Védelem olvasóit.

Tatár Attila tû. vezérõrnagy Fõigazgató BM. Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság

Védelem CD 1998 – 2002 Olvasóink jelzése szerint a Védelem régebbi számaiban megjelent írásokat gyakran használják szakirodalomként, s egyre többen javasolták, adjuk ki a Védelem – ma már csak fénymásolható – régebbi számait CD-n.

ÖSSZEFOGVA A BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság támogatásának és a Rádiós és Infokommunikációs Országos Egyesület ingyenes sokszorosításának köszönhetõen a katasztrófavédelmi szervezetekhez és a tûzoltóságokhoz ingyen juthat el a Védelem elmúlt 5 évfolyamainak írásait tartalmazó CD. A CD-n megtalálhatók az elmúlt 10 évben megjelent valamennyi írás címjegyzéke, a szerzõk neveivel. Egy kis történelem és hasznosítható információ az ifjabb nemzedéknek.

SZAKIRODALOMTÁR Az anyag maga lapszámonként azon belül témakörönként, címenként, oldalanként szerzõként, abc sorrendbe szedve többféle keresési lehetõséget is biztosít. Az összesített tartalomjegyzéken kívül egy-egy lapszám teljes tartalomjegyzéke is megjeleníthetõ és a lapszámok a kezdõoldalról is indíthatók. Az Acrobat Reader programot – amelynek telepíthetõ változata a CD-n is megtalálható – kihasználva, a képernyõn lévõ távcsõ ikonra kattintva egyes szavakkal is lehet keresni a teljes agyagban. A kezdõlapon található „Hasznos Tippek”-re kattintva vezetõ cégek ajánlatai mellett a Tûzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetsége (TSZVSZ) teljes tagnévsorával a beszerzési kérdésekben való tájékozódáshoz nyújtunk segítséget.

A CD megrendelhetõ: Rádiós és Infokommunikációs Országos Egyesület Budapest, Elnök u. 1.

t

a

r

t

a

l

o

m

Köszöntõ. Védelem CD 1998 – 2002 .......................................................................... 5

2004. 11. évf. 1. szám Szerkesztõbizottság: Dr. Cziva Oszkár Kristóf István Heizler György Soltész Tamás Tarnaváry Zoltán Fõszerkesztõ: Heizler György Szerkesztõség: Kaposvár, Somssich Pál u. 7. 7401 Pf. 71 tel.: BM (23) 22-18 Telefon: 82/413-339, 429-938 Telefax.: (82) 424-983 Tervezõszerkesztõ: Várnai Károly Kiadja és terjeszti: BM Duna Palota és Kiadó 1903 Budapest Pf. 314. Tel.:1/318-0508 Fax: 1/266-1740 Ügyintézõ: Szabó Kálmánné MNB 10023002-01709805-00000000 Felelõs kiadó: Tatár Attila országos katasztrófavédelmi fõigazgató Nyomtatta: Profilmax Kft. Kaposvár Felelõs vezetõ: Nagy László Megjelenik kéthavonta ISSN: 1218-2958 Elõfizetési díj: egy évre 2100 Ft (áfával) 6

TARTALOM ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

FÓKUSZBAN Épületszerkezeti faanyagok éghetõségi jellemzõi ....................................................... 7 Az égéskésleltetés mint faanyagvédelmi eljárás ........................................................ 10 Az égéskésleltetõ anyagok fajtái ................................................................................ 12 Faszerkezetek tûzállósági méretezése ........................................................................ 17 Faszerkezetek tûzvédelme a gyakorlatban ................................................................. 19 MUNKABIZTONSÁG Új, hazai tûzoltó csizma a piacon: REXI ................................................................... 22 VISSZHANG A BM OKF azonosító jelének hattyúdala? ................................................................ 23 TANULMÁNY Stratégiai szemlélet, stratégiai koncepció .................................................................. 25 Veszélyes anyagok kimutatása beavatkozáskor ........................................................ 28 RBV anyagok elõfordulása és mérési lehetõségei ..................................................... 29 FÓRUM Veszélyhelyzeti felderítés: új fejlesztések ................................................................. 32 MEGELÕZÉS A tûzjelzõ berendezés és a hõ- és füstelvezetés összefüggései csarnoképületekben .. 34 A környezet veszélyeztetettségének meghatározása a súlyos ipari balesetek elleni védekezésben ............................................................. 37 Erdõ- és vegetációtûzproblémák a világban .............................................................. 39 TECHNIKA AquaMobil zuhanyzó- és mentesítõ rendszer ............................................................ 42 Újszerû hordozórendszer ............................................................................................ 44 Riasztáskezelõ felügyeleti rendszer ........................................................................... 45 PÁLYÁZAT Ki, mire, mikorra pályázott? ....................................................................................... 46 Környezetbarát tûzoltó készülék ................................................................................ 46 TÛZ- ÉS KÁRESETEK Veszélyben a lakosság? .............................................................................................. 47 1200 m2 alapterületû raktártûz a Kõbányai úton ....................................................... 49 SZABÁLYOZÁS Az ipari létesítmények baleset-elhárító szervezetei .................................................. 51

Csak a smink… Tisztelt Olvasóink! A 11. évfolyamába lépõ Védelem változatlanul a szakmai képzés, önképzés elõsegítésére törekszik. A tudományos igényesség és a közérthetõ stílus mellé egy modernebb külsõt álmodtunk. Csak a smink változott. A szigorú értékszemlélet maradt. Örülünk, hogy a harsogó szalagcímek világában egyre többen erre szavaznak! Heizler György

f

ó

k

u

s

z

b

a

n

SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA

Épületszerkezeti faanyagok éghetõségi jellemzõi A fa építõanyagként való alkalmazása egyidõsnek tekinthetõ az emberiséggel. A korszerû faépítészet egyre inkább kiköveteli a maga helyét hazánkban, így a modern tûzvédelemnek is lépést kell tartania ezzel a fejlõdéssel.

Faszerkezet az épülethomlokzaton

– faalapú ragasztott szerkezeti anyagok (hossztoldott fa, szélességben toldott faelemek, többrétegû faelemek, speciális ragasztott faalapú elemek). Az alapanyag valamennyi esetben a különbözõ méretû, eltérõ megmunkálási fokú, változó aprítottságú faanyag, – egyes esetekben ragasztóanyaggal, kötõanyaggal, bizonyos esetekben nem éghetõ töltõanyaggal társítva.

A FA MINT ÉPÍTÕANYAG A faszerkezeteket hosszú idõn keresztül statikai méretezés nélkül, tapasztalati úton kialakított méretekkel készítették. Az így készült faszerkezetek csaknem minden esetben túlméretezettek voltak. A statikailag szükségesnél nagyobb keresztmetszetek bizonyos mértékig biztonságot jelentettek biológiai károsítások ellen és nagyobb állékonyságot tûzkár esetén. Az erdõk fakészlete évszázadokon át lehetõvé tette ezt a pazarlást. A rendelkezésre álló faanyag mennyiségének csökkenésével és a technikai fejlõdés eredményeképpen megjelent új építõanyagok alkalmazhatóságával a fa, mint építõanyag fokozatosan visszaszorult. Magyarországon különösen szembetûnõ volt a visszaesés. Többek között e ténynek tudható be, hogy a korszerû faépítészet hazánkban jóval kisebb múlttal rendelkezik, mint a fejlettebb európai vagy tengerentúli országokban. A lemaradás fõleg jogszabályi oldalról és védõszer ellátottság területén jelentkezett. Ma a fa alkalmazása ismét fellendülõben van, s a faanyagvédelem korszerû eljárásai és a szükséges tûzvédõ anyagok is elérhetõek. A FASZERKEZETEK ANYAGAI A szerkezeti faanyagok az alapanyag megmunkáltsága függvényében alapvetõen – természetes állapotú szerkezeti faanyagok és– ragasztott faválasztékok. A vázolt csoportosítás szerint a faszerkezetek alapanyagai lehetnek: – szerkezeti anyagok (különbözõ fafajtákból különbözõ szelvényû és megmunkálású, ragasztási technológia nélkülözésével készült faválasztékok), – faalapú agglomerált lemezek (rétegelt lemezek, faforgácslemezek, farostlemezek, fagyapot lemezek),

SZERKEZETI CÉLRA ALKALMAS FAFAJOK A különféle fafajok szerkezeti célra való alkalmasságát az adott fafaj fizikai, mechanikai tulajdonságai, anatómiai sajátosságai, gazdaságossági szempontok, a felhasználási területhez kapcsolódó követelmények stb. szabják meg. A leginkább használatos fafajok: – luc, jegenye, duglász, erdeifenyõ, tölgy, akác – vörösfenyõ (speciális célokra) – bükk, nyár, éger (esetenként) További fafajok csak megfelelõ szakintézeti vizsgálatok, mûszaki engedély alapján alkalmazhatók a szerkezetgyártás területén. A FAANYAG ÉGÉSI SAJÁTOSSÁGAI A faanyag sajátos szerkezeti felépítésû, magas polimerizációs fokú makromolekulájú szerves anyag. Kémiai összetételébõl, sajátos szerkezetébõl adódóan hõbomlása komplex folyamat, melynek különbözõ fázisai vannak. A hõ hatására bekövetkezõ változások korszerû vizsgáló-berendezésekkel tetszõleges pontossággal nyomon követhetõk és rögzíthetõk. Az ilyen vizsgálatok igen nagy jelentõséggel bírnak mind az elméleti, mind a gyakorlati tûzvédelem szempontjából. A különbözõ sajátosságokat feltáró vizsgálatok eredményeinek ismertetése és az összefüggések elemzése meghaladja egy gyakorlat-orientált értekezés kereteit. A gazdag elméleti háttér ismertetésétõl eltekintve, itt csupán az égéskésleltetés szempontjából is kiemelt jelentõségû alapvetõ reakciókat és a hozzájuk tartozó hõmérsékleti értékeket vázoljuk. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

7

Hõmérséklet 100 C

A faanyagban bekövetkezõ változások Nincs változás

100-110 C

A faanyag folyamatosan elveszíti szabad és kötött víztartalmát.

110-200 C

A változásokat a faanyag elszínezõdése, bomlástermékek felszínre törése jellemzi. Erre a szakaszra többségében nem éghetõ bomlástermékek (fõleg széndioxid, hangyasav, ecetsav stb.) keletkezése jellemzõ.

200-280 C

A felszabaduló bomlástermékek összetétele megváltozik, emelkedik az éghetõ gázok (szénmonoxid, hidrogén, metán) mennyisége, primer exotherm reakciók indulnak be.

280-500 C

Az égés folyamatossá válik, erõs exotherm színezettel intenzív gázképzõdés tapasztalható.

Általánosságban megállapítást nyert, hogy a tömörebb szöveti szerkezetû, nagyobb fajlagos sûrûségû fafajok kevésbé gyúlékonyak, nehezebben éghetõek. A szerkezeti kialakítás szempontjából a keresztmetszeti tényezõ a mérvadó. Minél nagyobb az elem kerületének és keresztmetszetének aránya, annál gyorsabban ég el, illetve veszíti el teherhordó képességét. Ugyanolyan körülmények között a függõleges felületeken gyorsabban terjed a tûz, mint a vízszinteseken. A különbözõ fafajok – jellegzetes anatómiai felépítésükbõl, eltérõ fajlagos térfogati sûrûségükbõl, bizonyos járulékos anyagok meglétébõl vagy éppen hiányából adódóan a tûzzel szembeni ellenálló képesség szempontjából a következõképpen osztályozhatók: TÛZELLENÁLLÁSI BIZONYÍTVÁNY

> 500 C

JÓL ELLENÁLLÓAK KÖZEPESEN ELLENÁLLÓAK

A gázképzõdés csökken, gyúlékony szenek képzõdnek és égnek el.

Nagyszámú vizsgálat kiértékelése alapján megállapítást nyert, hogy • 150 °C alatt faanyag öngyulladásával gyakorlatilag nem kell számolni (magasfokú aprítottság, elhúzódó tartós hõhatás megléte esetén elõfordulhat), • az európában honos fafajok gyulladáspontja 300 °C alatti érték ( a hõbomlás erõs exotherm színezetû tartományba esik), . • 200 °C-tól fokozatosan csökkennek a szilárdsági értékek. A gyulladást és az ezt követõ égési folyamatot, a faanyagú szerkezeti elemek tûzzel szembeni ellenállását – az éghetõ anyagokra vonatkozó általános törvényszerûségeken túlmenõen – a szerkezetben elõforduló faválaszték • fizikai-kémiai tulajdonságai (fafajbeli adottságok, szöveti szerkezet, sûrûség, nedvességtartalom), • a szerkezetben való megjelenési formája, • a szerkezet térbeli elhelyezkedése befolyásolják.

NEM ELLENÁLLÓAK LEGKEVÉSBÉ ELLENÁLLÓAK

akác, tölgy, bükk, kõris vörösfenyõ, erdeiés feketefenyõ, nyír lucfenyõ, dió, cseresznye jegenyefenyõ, éger, hárs, nyár

További hasznos segítséget jelenthet, ha a tûzvédelmi szempontú csoportosítást összevetjük az egyes faanyagcsoportok tartósságával: TARTÓSSÁGI BIZONYÍTVÁNY IGEN TARTÓSAK TARTÓSAK KEVÉSBÉ TARTÓSAK NEM TARTÓSAK

akác, tölgy, szelíd gesztenye, vörösfenyõ fekete– és erdei fenyõ, szil luc-, jegenyefenyõ, kõris bükk, gyertyán, juharok

Hőmérséklet

A faanyag égése

a gázképződés csökken gyulékony szenek képződnek

500

400

gyulladási hõmérséklet

nő a szénmonoxid, hidrogén, metán mennyisége

350 270

lobbanáspont

230

a fa meggyulladását okozó exoterm reakció a hidrogén és oxigén tartalom csökken, a széntartalom nő – éghető bomlástermékek

200

a cellulóz bomlása, intenzív gázkiválás

150

barnulás – nem éghető bomlástermékek

130

a faanyag bomlás kezdete

110

8

bomlástermékek is lángra lobbannak, az égés folyamatos

FÓKUSZBAN ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

megkezdődik a víz és gyanta alacsony forráspontú pontú alkatrészeinek elpárolgása Idõ

ÉGÉS ÉS ÉGÉSKÉSLELTETÉS

Az erdõk fafaj megoszlása

A faanyag fizikai tulajdonságai közül a rendkívül alacsony hõvezetõ képessége – egy lehetséges tûz kialakulása szempontjából – kedvezõ anyagi tulajdonság. További elõny, hogy már az égés kezdeti szakaszában elszenesedik a faanyag felülete. Az elszenesedett rész hõvezetõ képessége az eredeti faanyagénak mintegy negyede. E karbonizálódott réteg jó hõszigetelõ képességének köszönhetõen akadályozott az elszenesedett rész alatti faanyagzónák felmelegedése, az éghetõ bomlástermékek felszínre törése, azaz az égés elõrehaladásának folytonossága. A faanyag teljes megsemmisülése ezáltal lassan megy végbe, esetleg be sem következik. Bizonyított tény, hogy a megfelelõ keresztmetszetû faalapanyagú teherhordó szerkezetek tûzeseteknél szilárdságukat megtartják. A tûz, hatására a faanyag felületén keletkezõ elszenesedés mélységének a hasznos keresztmetszetet csökkentõ elszenesedés mértékének meghatározására különbözõ országok számos kutató és fejlesztõ intézetében végeztek vizsgálatokat. A nemzetközileg elfogadott, szabályozott lefolyású hõmérséklet-idõ program szerint végrehajtott kísérletek kiértékelése alapján a beégési sebesség mértékét: – fenyõ faanyagra 0,6 mm/perc – nyár faanyagra 0,8 mm/perc – akác faanyagra 0,3 mm/perc értékben határozták meg. A vizsgálatok tanulsága szerint ezt az értéket az égéskésleltetõ felületkezelés nem befolyásolja. Az égéskésleltetõ anyagokkal történõ impregnálás kisebb mértékben, a felület szigetelõanyaggal történõ burkolása jelentõsebb mértékben csökkenti a beégés elõrehaladását. Lucfenyõ tartón végzett vizsgálati eredményeket szemléltet a következõ ábra. A különbözõ módon védett faszerkezet beégése tûz hatására (lucfenyõ tartószerkezeteknél) nem védett 25

15

10

20

30

40

50

60

tűzhatás idő (perc)

A gyulladás idõszükséglete és az égés sebesség a térfogatsúly függvényében 180 160 140 700 120 600 100 500 80 400 60 300 40 200 20 100 0,1

akác 21,6 %

cser 11,4 %

gyertyán 5,7 %

0,3

0,5

0,7

0,9

1,1

1,3

g/cm3 térfogatsúly

bükk 6,2 %

Kiterjedt laboratóriumi vizsgálatok alapján bizonyítást nyert, hogy már a szenesedést megelõzõ termikus bomlás eredményeképpen a faanyagú tartók keresztmetszetének egy külsõ rétege (fafajtól függõen változó) szilárdsági szempontból csökkent értékû. Az elvégzett mérések kiértékelése alapján a hasznos keresztmetszetet csökkentõ károsodott rétegvastagság a következõ beégési (felmelegedési) sebességértékkel számolható: – fenyõ félék esetében: 1 mm/perc – tölgyfa esetében: 0,6 mm/perc – akácfa esetében: 0,5 mm/perc – nyárfák esetében: 1,3 mm/perc A FAANYAGOK ÉGHETÕSÉGI CSOPORTOSÍTÁSA A különbözõ fa– és fahelyettesítõ anyagok – építõipari célra megfelelõ szelvényméretet feltételezve – a következõk szerint csoportosíthatók be: Éghetõség

Faanyagféleségek

könnyen éghetõ közepesen éghetõ

farostlemezek természetes faanyagok, rétegelt lemezek, egyes mûgyantakötésû faforgácslemez választékok megfelelõ égéskésleltetõ adalékot tartalmazó faforgácslap-féleségek cementkötésû faforgácslapok

nem éghetõ

burkolt

A gyulladás időszükséglete sec.

0

tölgy 21,0 %

nehezen éghetõ

10 5

egyéb kemény lomb 4,6 %

impregnált

beégés (mm)

20

nemes nyár 6,6 %

hazai nyár 3,1 % egyéb lágy lomb 5,6 % fenyő 14,2 %

Kritikus esetekben, új termék építõipari célra történõ felhasználása esetén a kérdéses fa-, illetve fahelyettesítõ anyag éghetõségi csoportját szabványos vizsgálattal kell igazolni.

Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tû. õrgy., faanyagvédelmi szakértõ, Budapest VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

9

SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA

FOGALMAK, KÖVETELMÉNYEK

Az égéskésleltetés mint faanyagvédelmi eljárás

Égéskésleltetõ szer Védõszer, amely a vele kezelt-bevont, átitatott, telített stb. éghetõ anyag kedvezõbb éghetõségi alcsoportba sorolását meghatározott ideig biztosítja. (MSZ 595/1-86) Mûszaki követelmények Az égéskésleltetõ szerekkel szemben támasztott mûszaki követelményeket az MSZ 802-69 „Égéskésleltetõ anyagok fa és faszerkezetek védelmére” tárgyú szabvány összegzi:

Az égéskésleltetés a komplex faanyagvédelem egyik eleme, amelynél figyelembe kell venni a tûzvédelmi követelményeket és az egyéb korszerû védelmi/esztétikai szempontokat. KOMPLEX VÉDELEM Az építõipari faanyag tûz elleni védelmét nehezíti az a tény, hogy biológiai károsítók elleni védelemre is szorul. Kivitelezés és védõszer kiválasztás szempontjából összetettek azok az esetek, amikor a megfelelõ védelemmel párhuzamosan különbözõ esztétikai igényeknek is eleget kell tenni, esetleg a szerkezetet ragasztani és/vagy egyéb anyagokkal társítani szükséges. A fával való építési kedv sok esetben korlátokba ütközik az alapanyag éghetõségi csoportja miatt. Felhasználási területe bõvítése érdekében sok esetben számottevõen módosítani szükséges éghetõségi jellemzõit. Az ilyen beavatkozást nevezzük találó módon égéskésleltetésnek (helytelen; de elterjedt módon „lángmentesítés”-nek). A védõeljárásokat és védõszereket célszerûen úgy kell megválasztani, hogy ezek • a különbözõ károsítók ellen kombinált védõhatással rendelkezzenek, • ne rontsák a fa szilárdsági tulajdonságait, • a kezelt faanyag szükség esetén tovább kezelhetõ, ragasztható legyen, • a védelem hatékonysága mellett a választott védõeljárás tartós és gazdaságos legyen. Már a tervezés során ügyelni kell arra, hogy a faszerkezeti elemekkel társítandó egyéb anyagok (pl. fémbõl készült kapcsoló elemek, szerkezeti mûanyagok stb.) ne rontsák az alapszerkezet éghetõségi és tûzállósági jellemzõit.

1. Az égéskésleltetõ anyaggal elõírás szerint kezelt próba elemek éghetõsége feleljen meg az MSZ 14800/3 elõírásainak. 2. Az égéskésleltetõ anyag se a felhasználás alatt, se az égés hõmérsékletén az emberi szervezetre káros hatást ne fejtsen ki. 3. Az égéskésleltetõ anyag gyakorlati szempontból ne okozzon figyelembeveendõ korróziót a faanyagban vagy a kezelt faanyaggal érintkezõ szerkezeti anyagokon (pl. fémen, gumin, mûanyagon), ne tegye lehetõvé a fa gombásodását, ne legyen nedvszívó. 4. Az égéskésleltetõ anyag rendeltetése betöltéséig a kezelt fát, illetve faszerkezetet megbízhatóan és hatékonyan védje. A kapcsolódó faanyagvédelmi követelményeket az MSZ 6771 jelzetû szabványsorozat tartalmazza. A felsorolt követelmények tûzvédelmi tartalmú kitételeit összegezve: faanyagok égéskésleltetésére az a szer megfelelõ, amely a vele kezelt faanyag “nehezen éghetõségét biztosítja az MSZ 14800/ 3 lapban foglalt eljárásnak megfelelõen. Ezt azért szükséges kiemelni, mert ez a tûzvédelmi szempontú „minõsítés” feltétele. Az égéskésleltetõ szerek és a tûzállósági követelmények kapcsán hangsúlyozni szükséges, hogy a megfelelõ égéskésleltetés csak a kezelt anyag kedvezõbb éghetõségi besorolását biztosítja. Az anyag éghetõségével párhuzamosan elõírt tûzállósági határértéket megfelelõ keresztmetszeti méretekkel vagy speciális burkolatrendszerrel lehet biztosítani. A keresztmetszeti méretek ilyen szempontból való megfelelõségét laboratóriumi vizsgálatokkal vagy méretezési eljárás alkalmazásával kell igazolni. Az esetlegesen alkalmazni kívánt burkolati rendszer megfelelõségét eseti tûzállósági vizsgálatokkal kell bizonylatolni. A TÛZVÉDELMI ENGEDÉLYEZÉS ÉS MEGFELELÕSÉG TANÚSÍTÁSA

Egyre népszerûbb a fatartószerkezetek „megmutatása”

10

FÓKUSZBAN ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 13 (2) bekezdése alapján új építési anyagszerkezet, építési mód stb. alkalmazásának, gyártásának engedélyezéséhez az országos parancsnok (ma az OKF fõigazgatója) egyetértése szükséges. A hatósági engedély csak megfelelõségi tanúsítvány megléte esetén adható meg. A tûzvédelmi megfelelõségi tanúsítvány beszerzésére vonatkozó szabályokat a 27/ 1997. (IV 10.) BM rendelet rögzíti. A szabályozás fontos eleme, hogy a tûzvédelmi megfelelõség tanúsítását csak arra a belügyminiszter által kijelölt és akkreditált tanúsító szervezet végezheti. Az égéskésleltetõ szerek vonatkozásá-

AZ ÉGÉSKÉSLELTETÕ ANYAGOK HATÁSMECHANIZMUSA Hatás

Módszer

Fékezik a fa felmelegedését

• sugárzó hõ elleni védõréteggel • vízleadásukkal, olvadásukkal, elbomlásukkal a környezetükbõl hõt elvonó anyagokkal · a fa hõvezetõ képességét rontó vegyületekkel (ezek a fa szenesedését segítik elõ)

Gátolják a fából távozó gázok égését

• az égéshez szükséges oxigén távoltartásával Elbomlásuk során nem éghetõ gázokat fejlesztõ anyagok, amelyek felhigítják a faanyagból felszabaduló gyúlékony gázokat.

A LEGFONTOSABB ELÕÍRÁSOK

53. § (5)

Faanyagot csak gombamentesítõ kezelés után szabad beépíteni

253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK)

57. § (1)

Az építményt és részeit védeni kell az állékonyságot és rendeltetésszerû használatot veszélyeztetõ vegyi, korróziós és biológiai hatásoktól, továbbá a víz, a nedvesség (talajvíz, talajnedvesség, talajpára, csapadékvíz, üzemi víz, pára stb.) káros hatásaival szemben.

253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK)

Faanyagú teherhordó szerkezeten, annak légzését gátló bevonat, burkolat nem alkalmazható.

253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK)

A mûemlék fenntartási és helyreállítási munkálatainál az eredeti, illetve hagyományos mûszaki megoldások és építõanyagok használatát elõnyben kell részesíteni.

Az 1997. évi LIV. Törvény a mûemlékvédelemrõl

59. § (3)

51. § (2)

HOGYAN FEJTIK KI HATÁSUKAT AZ ÉGÉSKÉSLELTETÕ SZEREK?

Sókeverékek

Hõre habosodó festékek

Festékek Hõközlés

Hõközlés

①

➋

A vízüveg megolvad, a szigetelõ hatás nõ – elzárja a felületet

A felszabaduló gázok nem éghetõek és gátolják az oxigén áramlását

➌

A szenesedést gyorsítják – a faszén hõszigetelése következtében a hõ nem jut a mélyebb rétegekbe

Hõközlés

➊

A védõréteg bomlása során hõt von el a fa felületérõl

②

Olvadás = hõelvonás, környezet hûtése

ban tanúsításra, minõsítésre csak az ÉMI KHT. Tûzvédelmi Laboratóriuma jogosult. A tanúsítvány a kiállítás napjától számított öt évig érvényes. A mûszaki dokumentáció, a vizsgálati jegyzõkönyv és a tanúsítvány a vizsgálatot megrendelõ tulajdona. A tanúsító szervezet jogosult a tanúsítvány érvényességi ideje alatt a gyárt-

Habréteg keletkezik – szigetelõként késlelteti a felmelegedést

mányt gyártás közben, illetõleg – külföldrõl származó termék esetében – a forgalmazás során ellenõrizni. A tanúsítvány nem pótolja a gyártáshoz, forgalomba hozatalhoz, illetõleg az alkalmazáshoz szükséges – jogszabályokban meghatározott – hatósági engedélyt, szakhatósági állásfoglalást, illetõleg egyetértést. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

11

SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA

Az égéskésleltetõ anyagok fajtái Alkalmazástechnológiai oldalról nézve a hatékony égéskésleltetéshez szükséges követelményeket ötvözõ kezelõszerek csoportjait, azok tulajdonságait és a kiválasztás szempontjait vesszük szemügyre. CSOPORTOSÍTÁSUK 1. vízoldékony sókeverékek 2. festékek Az elsõ csoportba tartozók közül égéskésleltetésre a szervetlen sókeverékek vizes oldatai terjedtek el, ezen belül hazánkban fõleg az ammónium foszfátokkal, szulfátokkal alkotott sói. Természetesen további adalékanyagok alkalmazásával az ilyen keverékek közül kerülnek ki az úgynevezett kombinált hatású (gomba- rovar- és tûz ellen védõ) védõszerek, egyesek közülük felületkezelésre és telítésre is alkalmazhatók. VÍZOLDÉKONY SÓKEVERÉKEK A vízoldékony sókeverékek nem takarják el a faanyag rajzolatát, nem vagy gyengén színezik a kezelt választékot és annál hatásosabbak, minél több hatóanyag kerül a faanyag felületi rétegeibe. Az égéskésleltetõ hatás összetett. Hõ hatására a védõszer bomlani kezd, és ehhez a folyamathoz a hõt a fa felületétõl vonja el. Célszerû megválasztás eredményeképpen a keletkezõ új vegyületek is az égési folyamatot lassító tulajdonságúak, például a foszfátokból keletkezõ metafoszforsav a felületen a szenesedést segíti elõ, az említett vegyületekbõl felszabaduló gázok nem éghetõek, továbbá akadályozzák az oxigénnek a felületéhez való eljutását. A felületi szenesedés mértéke nagy jelentõségû, tekintettel a faszén kiváló hõszigetelõ tulajdonságára. FESTÉKEK A festékek gyûjtõszóval összefogott égéskésleltetõ készítmények lényegében mechanikus hatású védõszerek. A korábban használatosak elsõsorban összetételükbõl, vastagságukból adódóan elszigetelik a védett felületet a levegõ oxigénjétõl és védik a felmelegedéstõl. Az ilyen festékek általában vízüveg tartalmúak. A vízüveg hõ hatására megolvad, ezáltal teljesen elzárja a védendõ felületet. Az olvadáshoz szükséges hõmennyiséget a környezettõl vonja el, ezáltal hûti a felületet. Az ilyen típusú készítmények hátránya a gyors öregedés, azaz a rövid élettartam. A korszerûbb változatok hõre habosodó adalékanyagokat tartalmazó diszperziók. Szükséges fajlagos mennyiségük kisebb, azaz úgynevezett vékonyréteg bevonatok. A fedõ változatok színe általában fehér, de megfelelõ adalékanyagokkal színezhetõk. A legkorszerûbbek a transzparens változatok, melyek nem takarják el a faanyag rajzolatát. Igény esetén a faanyag elõzõleg kívánt árnyalatra színezhetõ. Úgy a fedõ, mint a transzparens be12

FÓKUSZBAN ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

Égéskésleltetõvel kezelt, füstérzékelõvel védett tetõszerkezet

vonat kombinálható a gombák- és rovarok elleni megelõzõ védelmet biztosító, az égéskésleltetõ rendszerrel összeférõ védõszerekkel. A hõre habosodó adalékot tartalmazó védõbevonatok hõ hatására egy mikroporózus szigetelõhabot képeznek a felületen, mely szigetelõréteg késlelteti a védett felület felmelegedését. SZAKSZERÛ KIVITELEZÉST! Õsidõk óta elterjedt szokás a faanyag védelmi vagy esztétikai megjelenést módosító célú kezelése, festése - sok esetben amatõr kezek által is sikeresen. Az égéskésleltetés szakszerû kivitelezése azonban ennél többet jelent. Az égéskésleltetés biztosítható (elérhetõ) mértéke eljárásonként változó. Az éghetõségi vizsgálatok és a gyakorlat tanúsága szerint vízoldékony sókeverékkel a “nehezen éghetõség” gyengébb változata, míg az úgynevezett hõre habosodó tûzvédõ festékekkel igen jó védettségi fokozat és hatékonyságát tartósan megõrzõ bevonat alakítható ki. Az égéskésleltetõ szerek használatára általános érvényû szabály nincs, valamennyi esetben a termékre vonatkozó felhasználási utasítás szerint kell eljárni. E felhasználási utasításból ki kell derülni, hogy milyen faválaszték vonatkozásában volt pozitív a „nehezen égehetõ”-séget igazoló vizsgálat és az egyes választékokra mennyit kell felvinni a védõszerekbõl. A természetes faanyagok és a faalapú fahelyettesítõ laptermékek egymástól eltérõ szerkezeti felépítésébõl adódó tény, hogy a természetes anyag a vizes oldatokból határesetben fel tud venni

elegendõ mennyiségû védõszert, míg a „vizet nem álló” fahelyettesítõ laptermékek nem, vagy csak felületi károsodással. A védõszer csak megfelelõ mennyiségben felhordva és csak bizonyos lapvastagság (12 mm) felett biztosítja a nehezen éghetõséget. Különös körültekintéssel kell eljárni a kedvezõtlenebb éghetõségi paraméterekkel rendelkezõ farostlemezek és rétegelt lemezek égéskésleltetése során. A KIVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI Az égéskésleltetésre szoruló épületszerkezeti faanyaggal szemben a megfelelõ csökkent éghetõség biztosításával párhuzamosan és azon túlmenõen is vannak követelmények. A legalapvetõbb gond, hogy univerzális megoldást biztosító védõszer, védõeljárás nincs. Mindig a kérdéses felhasználási területhez alkalmazkodva kell és lehet dönteni.

nálható. Az összeférhetõséget vizsgálattal és tûzvédelmi megfelelõségi tanúsítvánnyal kell igazolni. HOL ALKALMAZZUK? Szükséges megjegyezni, hogy a védõeljárások tervezése és kivitelezése kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni az épületszerkezeti faanyag megfelelõ alkalmazását, a faanyag a számára kedvezõ mikroklímát biztosító épületfizikai elõírásokat, megoldásokat sem. A szerkezettervezés és kivitelezés során rendkívül fontos olyan konstrukció kialakítása, amellyel kivédhetõ a faszerkezetek átázása, beázása, az úgynevezett vízgyûjtõ helyek kialakulása. Ahol ez bármilyen okból nem kerülhetõ el, ott megfelelõ ki-, illetve átszellõztetésrõl kell gondoskodni. A faanyag kitettségi osztályai

Az adott célra alkalmas megoldás kiválasztásához ismerni kell: I. osztály beltéri Légszáraz faanyag fedett helyen

– a védendõ választék anyagi tulajdonságait (lombos- vagy tûlevelû, Európában honos vagy más -termelõhelyrõl származó, laza- vagy tömött szövetû, az esetleges kezelést befolyásoló póruseltömõ tartalmú anyagok meglétét stb.),

III.osztály kültéri Földdel nem érintkezõ faanyag fedetlen helyen

– a kitettségi viszonyokat (beltéri vagy kültéri felhasználás, állandóan száraz környezet, idõszakos vagy tartós nedvesedéssel járó igénybevétel, esetleges agresszív gázok, gõzök elõfordulása stb.),

IV. osztály kültéri Földdel érintkezõ faanyag fedetlen helyen

– az elérendõ (elérhetõ) célt (a biztosítani kívánt védelem mértékét, az esztétikai szempontok fontosságát, költségvonzatok szerepét stb.),

AZ ÉGÉSKÉSLELTETÉS TARTÓSSÁGA (IDÕÁLLÓSÁG)

– a számításba jöhetõ eljárások, anyagok sajátosságait (egymással való összeférhetõségi, alkalmazástechnikai jellemzõket, színezhetõséget, utánkezelhetõséget stb.), – a környezetvédelmi szempontokat, követelményeket. A különbözõ célú kezelések kivitelezéséhez alapvetõ rendezõ elv, hogy az égéskésleltetõ anyaggal kezelt felületet továbbkezelni csak olyan anyaggal szabad, amely nem csökkenti az égéskésleltetõ hatást. Az ilyen bevonatrendszer megfelelõségét is tûzvédelmi megfelelõségi bizonyítvánnyal kell igazolni. Az égéskésleltetés hatásmechanizmusából is adódik, hogy a biológiai károsítók elleni és egyéb célú kezelések valamennyi esetben meg kell, hogy elõzzék az égéskésleltetõ szer felvitelét. Ügyelni kell a rendszerek összeférhetõségére. A farontó gombák és rovarok elleni anyagokból jelentõsen nagyobb a választék, mint az égéskésleltetõ hatású bevonatrendszerekbõl, ezért a kombinált védelem megtervezésekor az égéskésleltetõ anyaghoz kell megválasztani a vele összeférõ, tapadását nem csökkentõ, megfelelõ hatású szert. A különbözõ kezelések között a használati utasítások szerinti száradási, pihenési idõt kell biztosítani. A jelenleg forgalomba kerülõ transzparens, hõre habosodó bevonatokat az esetleg külsõ mechanikai hatások és a magasabb relatív páratartalmú környezet elleni védelem céljából a felhasználási utasításokban foglaltak szerint védõlakkal kell átvonni. Erre a célra csak a rendszerhez tartozó átvonó lakk hasz14

II. osztály beltéri Idõnként felnedvesedõ faanyag fedett helyen

FÓKUSZBAN ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

V.osztály

kültéri Idõnként vagy állandóan tengervízzel érintkezõ faanyag

Az elvégzett kezelés idõállósága védõszer- és védõeljárás specifikus. Nagy általánosságban a következõk rögzíthetõk: – A magasnyomásos eljárással biztosított mélyvédelem nem szorul felújítása. – Az úgynevezett határréteg-védelmet biztosító felületkezelési eljárásokkal biztosított nehezen éghetõ választék megfelelõség legalább 3-4 évente szabványos vizsgálattal ellenõrizni szükséges, és a vizsgálati eredmények alapján kell meghatározni a kiegészítõ védelem módját és mértékét. – Hõre habosodó festékbevonatok idõállósága minimum 1015 évre tehetõ (értelemszerûen sértetlen és folytonos bevonatot feltételezve). A bevonat esetleges sérülése egyszerû fizikai módszerekkel és/vagy vizuálisan diagnosztizálható. Az éghetõségi szempontból való megfelelõség ezekben az esetekben is szabványos laboratóriumi vizsgálattal ellenõrizhetõ. Az ellenõrzõ vizsgálat eredménye alapján tervezhetõ a védõbevonat felújításának mértéke és módja. Kifizetõdõ a megfelelõ szakértõvel való elõzetes konzultáció. Az elvégezett égéskésleltetést idõt álló módon dokumentálni szükséges. A kialakított égéskésleltetõ bevonat megfelelõsége ellenõrizhetõ. Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tû. õrgy., faanyagvédelmi szakértõ, Budapest

SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA

Faszerkezetek tûzállósági méretezése A tûzállósági határértéket megfelelõ keresztmetszetû (megfelelõ méretû) és kialakítású szerkezetekkel kell biztosítani. A megfelelõséget pedig vagy szabványos laboratóriumi vizsgálattal, vagy számítással (méretezési eljárással) kell igazolni. TERVEZÉSI SZEMPONTOK Tûz után: a fa tartók megõrízték hordképességüket

A tûzállósági határértékre történõ tervezéskor a következõk szerint kell eljárni: – Méretezni kell a szerkezetet az érvényben lévõ statikai elõírások szerint, azaz meg kell határozni a várható igénybevételnek megfelelõ keresztmetszetet. – Az egyes szerkezeti elemek így meghatározott méreteit a beégés, pontosabban a beégés és a teherviselés szempontjából csökkent értékû keresztmetszeti hányad mértékének megfelelõ értékkel növelni kell tûzzel érintkezõ oldalak felöl. (A tûzzel érintkezõ oldalak száma a legtöbb esetben négy, de például födémmel érintkezõ gerendánál három.) A szilárdsági szempontból csökkent értékû szelvénymélységet a következõ – számos ország kutatólaboratóriumi vizsgálata által igazolt – értékkel kell számolni: – fenyõfák esetében: 1 mm/perc – akác esetében: 0,6 mm/perc – tölgy esetében: 0,5 mm/perc – nyárfák, (nemes nyár) esetében: 1,3 mm/perc Fontos megjegyezni, hogy a tûzvédelem nem tételezi fel a kedvezõtlen hatások egyidejûségét (tûz következtében a statikai terhelés csökkenésével kell számolni), ezért a tûzállósági méretezések során a hasznos terhek biztonsági tényezõit figyelmen kívül lehet hagyni. Amennyiben a pontos terhelés nem ismert, vagy azt valamilyen oknál fogva nem célszerû kiszámítani, elegendõ a határterhelés 80 %-át figyelembe venni. Az eljárás annyi biztonsági tartalékot tartalmaz, hogy függetlenül az igénybevétel módjától (hajlítás, nyomás v. összetett igénybevétel), valamennyi esetben alkalmazható. Az ismertetett beégési és felmelegedési sebesség értékekkel számított értékekkel kell növelni a statikailag szükséges keresztmetszetet a tûzzel érintkezõ oldalak irányában. Pl.: egy fenyõfa tartószerkezet biztonsági tényezõk nélkül számított keresztmetszete: 15x20 cm. 30 perces tûzállósági határértékre a tûzzel érintkezõ oldalakra 30x0,1=3 cm-t kell még számítani, vagyis a szelvény tûzállósági határértékre számított mérete (négy oldali tûzhatást feltételezve) 21x26 cm lesz.

Hajlított szerkezetek esetében az adott gerenda tûzállósági határértéke biztonsággal az az idõtartam, amely alatt a tartó keresztmetszeti tényezõje max. 33%-kal, azaz max. 2/3 részre csökken. Pl.: egy meglévõ b=20 cm M=40 cm km-i méretû gerenda km-i tényezõje: 2 2 Kx = b · M = 20 · 40 = 5333 cm2 6 6

A gerenda stabilitását fenntartja, amíg a keresztmetszeti tényezõje Kt= 5333x0,67=3573 cm3-re nem csökken. Három oldali 0,5 órás tûzhatást feltételezve teherviselés szempontjából 30x0,l cm=3 cm a csökkent értékû szelvény vastagsága, azaz a tartó hasznos keresztmetszete 14x37cm-re csökken. A maradó keresztmetszeti tényezõ: 2 K = 14 · 37 = 3194 cm3 < 3573 cm3 6

Tehát az adott tartó félórás tûzállósági határértékkel nem vehetõ figyelembe. Oszlopok esetén a biztonságos eljárás (mivel a keresztmetszet elszenesedésébõl származó csökkenésével a karcsúság és vele együtt a kihajlás veszélye is növekszik) a következõ: A határterhelés 80%-a alapján meg kell határozni a statikailag szükséges keresztmetszetet, majd ezt – a tervezésnél megismertek szerint – a beégési és felmelegedési sebességnek megfelelõ mértékben megnövelni. Ha az így kapott keresztmetszet a meglévõ szerkezet tényleges keresztmetszeti méreteit meghaladja, illetve határesetben azzal megegyezik, akkor a szerkezet a számításba vett tûzállósági határérték követelménynek megfelel, ellenkezõ esetben nem.

MEGLÉVÕ SZERKEZETEK ELLENÕRZÉSE

KORLÁTOZÓ FELTÉTELEK

Mivel a faszerkezetek megengedett határfeszültsége a laboratórium vizsgálati eredményekhez képest viszonylag nagy biztonságot tartalmaz, valamint a száradás során a szilárdság jelentõsen növekszik, a szakterületen alkalmazott számító eljárások a hasznos terhek biztonsági tényezõi elhagyásával együtt 33%-os tartalék képzést engednek meg.

A teherviselés és a tûzállósági határérték szempontjából alapvetõ jelentõsége a keresztmetszeti tényezõnek van. A kisebb keresztmerszetek esetén a %-ban kifejezett tartalékok már nem elegendõek a keresztmetszet következmények nélküli csökkentéséhez, azaz bizonyos szelvényvastagság alatt a számítási eljárás nem alkalmazható. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

17

A különbözõ keresztmetszetû faanyagok égéssebessége

A fa alakjának szerepe a tûzállóság alakulásában

A különbözõ anyagú tartószerkezetek viselkedése hõmérsékletváltozáskor

Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy olyan szerkezet, amelynek vastagsági mérete 8 cm, vagy annál kisebb, a beégési és felmelegedési sebesség figyelembe vételével nem méretezhetõ! (Pl.: olyan fából készült rácsos szerkezet, ahol a rácsrudak, vagy egyéb merevítõk az adott minimális vastagságot nem érik el) Régi, repedezett szerkezet keresztmetszeti tényezõje a gyorsabb leégésnek és nem az állékonyságnak kedvez. Amennyiben az ilyen szerkezet megtartása elengedhetetlen, a számító eljárás 18

FÓKUSZBAN ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A KORSZERÛ ÉGÉSKÉSLELTETÉS ÉS A JÖVÕ Az elõre felmérhetõ, törvényszerûen bekövetkezõ tûzesetek megelõzése az ésszerûségen túlmenõen az esetek többségében jogszabályban foglalt kötelezettség. A tüzek többsége azonban alattomosan, nem várt körülmények között keletkezik, körültekintõ tervezéssel és létesítéssel az ilyen tüzek káros következményei mérsékelhetõk, ideális esetben kivédhetõk. Az épületszerkezeti faanyag égéskésleltetésével megvalósítható biztonság az építõiparban használatos számítási módszerekkel általánosságban nem számszerûsíthetõ. A védelem eredménye tulajdonképpen egy olyan hirtelen bekövetkezõ minõségromlás (és a vele társuló járulékos károk) elmaradása. Ami védelem nélkül – az adott körülmények között nagy valószínûséggel bekövetkezne. Éghetõ anyagról lévén szó, adott esetben teljes tönkremenetellel kell számolni. A megsemmisülõ szerkezet, a létesítmény értéke pontosan meghatározható. a járulékos károk nagysága hozzávetõlegesen. Az égéskésleltetés létesítéskor mindig tehernek tûnõ költséget jelent. A tüzek sok esetben emberéleteket is követelnek. Az ilyen károk esetében mindennemû gazdaságossági számítás értelmét veszti. A történelem, a kultúrtörténet számos olyan nagy veszteséggel és emberi áldozatokat is követelõ tûzesetet jegyez, melynek keletkezésében, kiterjedésében jelentõs szerepe volt az adott helyszínen fellelhetõ faanyagú épületszerkezeteknek, a nem megfelelõ módon tûzszakaszolt faanyagú épületeknek, tetõszerkezeteknek. Sokáig úgy véltük, hogy a faanyag újratermelõdik, újra termelhetõ. Manapság ez már messzemenõen nem biztosított, sõt túllépve a gondolatot: mindenegyes élõ fa egészséges állapotban való megõrzése mással nem pótolható környezetvédelmi célt szolgál. Ha az elõzõekben említett károkhoz csupán ez utóbbit társítjuk, minden reprezentatív számítás nélkül bizonyított a faanyagú épületszerkezetek tervezésen alapuló, szabályozott védelmének létjogosultsága, valamint az a tény is, hogy a korszerû tûzvédelem egyben környezetvédelmi célokat is szolgál. Ma már elmondható, hogy hazánkban is nagy a választék a megfelelõ hatékonyságú és esztétikus védõbevonat kialakítására alkalmas égéskésleltetõ anyagokból, rendszerekbõl. Többségük importból származó, de 1993 óta van engedélyezett magyar termék is.

csak akkor alkalmazható, ha a repedéseket „nem éghetõ” pasztával eltömítettük. Avult, farontó gombák, és rovarok által károsított faanyag a tûzzel szemben csökkent ménfékû ellenállást tanúsít. Tûzvédelmi szempontból csak a kártétel keresztmetszetet gyengítõ hatásának figyelembevételével, illetve a kártétel felszámolása után értékelhetõ. Igen nagy körültekintéssel kell eljárni a fémkötéseket tartalmazó tartószerkezetek alkalmazásánál. Pl. ív- és keretszerkezetek fémbõl kialakított csuklói, stabilitást biztosító szeglemezek, áthaladó nagyobb méretû csavarok. Ilyen esetekben a fémbõl készült szerkezeti elemek a tartórendszer gyenge pontjai, mivel tûz hatására a faszerkezetre jellemzõ idõtartamon belül – 15 percen belül– veszítik el teherbíró képességüket. Az ilyen fatartószerkezet az elõírt tûzállósági határértéknek csak akkor fog megfelelni, ha a fémkapcsolatokat megfelelõ tûzvédõ burkolattal, vagy tûzvédõ bevonattal látjuk el. Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tû. õrgy., faanyagvédelmi szakértõ, Budapest

HEVESI ANTAL

Faszerkezetek tûzvédelme a gyakorlatban Épülõ beruházásokon folyamatosan növekszik a fa építészeti és belsõépítészeti célú felhasználása, azonban megfelelõ faanyagvédelmi, tûzvédelmi eljárások alkalmazása nélkül a faanyagú szerkezetek élettartama jelentõsen csökken, tûzzel szembeni ellenállásának fokozása pedig jogszabályi kötelezettség. Hegesztõpisztoly lánghatása

ELJÁRÁSI MÓDOK A különbözõ hatásmechanizmusú égéskésleltetõ hatású kezelõ szerek alkalmazástechnológiai szempontból: – Vízoldható sókeverék – Tûzvédõ festékbevonat A vízoldékony sókeverékek nem takarják el a fa rajzolatát, egyáltalán nem vagy csak gyengén színezik el a kezelt felületet és annál hatásosabbak minél több hatóanyag kerül a faanyag felületi rétegébe (700-1000 ml/m2) Az égéskésleltetõ hatásuk összetett. Hõ hatására a védõszer bomlani kezd és ehhez a folyamathoz a hõt, a fa felületérõl vonja el. A felszabaduló gázok nem éghetõek, továbbá akadályozzák az oxigénnek a fa felületéhez jutását. A folyamatban a felületi szenesedés mértéke nagy jelentõségû. A vízoldható sókeverékeket telítéssel, szórással, vagy mártással lehet a felületre felhordani.

A lánghatás megszünése után az égés megszünt

A felsõ réteg elszenesedett

Vízoldékony sókeverékkel kezelt fa

Korszerûbb változatok a hõre habosodó adalékanyagokat tartalmazó diszperziók. Szükséges fajlagos felhordási mennyiségük kisebb, ezek az úgynevezett vékony rétegû bevonatok. A fedõ változatok színe lehet fehér vagy színtelen. Úgy a fedõ, mint a színtelen bevonat kombinálható gombák és rovarok elleni megelõzõ védelmet biztosító, az égéskésleltetõ rendszerrel összeférõ szerrel. A hõre habosodó védõbevonat gyújtóláng hatására 5-7 cm vastag mikroporózus hab szigetelõréteget képez a felületen, mely késlelteti a védett felület felmelegedését, nagymértékben csökkenti éghetõségét. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

19

HATÉKONYSÁG ÉS IDÕÁLLÓSÁG

A VÉDELEM IDÕÁLLÓSÁGA

Hatékonyság Az égéskésleltetés mértéke eljárásonként változó. Az éghetõségi vizsgálatok és gyakorlat tanulsága szerint, a „nehezen éghetõség” vízoldékony sókeverékkel csak igen nagy munka ráfordítással gyengén megfelelõ paraméterekkel és idõben gyengülõ intenzitású módozata alakítható ki, míg az un. tûzvédõ festékkel igen jó védettségi fokozat biztosítható, illetve hatékonyságát tartósan megõrzõ bevonat alakítható ki.

– a kombinált hatású vízoldékony sókeverékkel történõ telítéssel biztosított védelem nem szorul felújításra. – A vízoldékony sókeverékkel felületkezelt és „nehezen éghetõvé” tett faanyag nehezen éghetõségének ellenõrzése a kezeléstõl számított 4-5 év múlva ajánlatos, illetve javasolt a kezelés megismétlése. – A hõre habosodó védõbevonatok védõképességüket a bevonat sértetlen állapota megmaradásának egyidejûleg minimum. 10 évig megtartják.

KORSZERÛ TÛZVÉDÕ BEVONATOK

Hõre habosodó festékréteg védi a fát

Faszerkezetû diszkóbelsõ

Ma már számos korszerû tûzvédelmi bevonat alkalmazható, ezek közül 3 rendszert emelek ki, amelyek a gyakorlatban számtalan esetben bizonyították a megfelelõségüket és kiállták a próbát. Xylotherm fehér hõre habosodó tûzvédõ festék A hatékony kezeléshez szükséges felhordandó anyagmennyiség: 300 g/m2. A tûzvédõ festéket megfelelõ alap elõkészítés után 2 rétegben ecseteléssel, hengerléssel vagy fújásos eljárással kell a felületre felhordani. Beltéri reprezentatív alkalmazás esetén bármilyen színû, vizes bázisú védõfestékkel átvonható. Tetõtérben történõ alkalmazás esetén védõbevonat felhordása nem szükséges, homogén fehér felületet kapunk. Számos kiemelkedõ létesítmény tûzbiztonságát növeltük e kiváló szer alkalmazásával minden esetben kombinálva megfelelõ gomba- és rovar elleni védelmet biztosító faanyagvédõszerrel. Unitherm CFA színtelen tûzvédõ bevonatrendszer Figyelembe véve esztétikai megjelenését, könnyû feldolgozhatóságát, messze kimagaslik a hasonló adottságú tûzvédõ rendszerek közül. Nem olcsó eljárás, így ott ajánljuk, ahol belsõépítészeti szempontból feltétlen szükséges a reprezentatív megjelenés. (Mûvelõdési Házak, Sportcsarnokok, Mûemlék épületek belsõ tartószerkezetei, lambériái) A faanyag rajzolatát nem takarja el, sõt kiemeli. Igény szerint a tûzvédõ kezelés elõtt a nyers faanyag kívánt árnyalatra színezhetõ. A bevonatrendszer 300 g/m2 vizes bázisú tûzvédõ diszperzióból és 60-70 g/m2 kötelezõen alkalmazandó selyem fényû védõlakkból áll. A megfelelõ hatást úgy érhetjük el, ha a tûzvédõ bevonatot 2, a védõlakkot 1 rétegben, a technológiai utasítást szigorúan betartva ecseteléssel, hengereléssel, vagy fújásos eljárással hordjuk fel a felületre. Lignotol Komplex beltéri égéskésleltetõ, gomba- és rovarkárosítás elleni faanyagvédõszer A faanyag rajzolatát nem takarja el, esztétikai és feldolgozhatóságát tekintve az Unitherm CFA színtelen tûzvédõ bevonat rendszerhez hasonlítható. A bevonatrendszer 450 g/m2 vizes bázisú tûzvédõ diszperzióból és 60-70 g szükség szerint alkalmazható selyemfényû védõlakkból áll. Faszerkezetek tûzvédelmét szolgáló bevonatokkal a kezelt felület nehezen éghetõvé válik! Tûzállósági határértéket oldatokkal, bevonatrendszerekkel faszerkezet esetében nem lehet növelni! A tûzvédõ anyagok alkalmazását engedélyhez kötik. Hazánkban a tûzvédelmi szempontból való megfelelõség mértékének alapjául az ÉMI tûzállósági laboratóriuma által kiadott vizsgálati bizonyítvány szolgál. Ugyancsak alkalmazási feltétel a BM OKF által kiadott hozzájárulás is.

Reprezentatív tûzvédõ bevonattal készült faszerkezet (Bp., Pólus Center)

18

FÓKUSZBAN ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

m

u

n

k

a

b

i

z

t

o

n

s

á

g

GÁBOR ÁGNES

Új, hazai tûzoltó csizma a piacon: REXI REXI márkanévvel új tûzoltó csizma családot fejlesztett ki és hozott forgalomba közösen két magyar vállalkozás. A termékcsoport 4 modellbõl áll és kimagasló minõségû, tartós és megbízható kivitelben nyújt versenyképes alternatívát hazai tûzoltóinknak az eddigi magas árfekvésû import lábbelik kiváltásához. VILÁGSZÍNVONALÚ ALAPANYAGOK Kiváló minõséget, olcsóbban! Ezt a célt tûzte maga elé két magyar cég. Az elképzelés alapvetõ célja az volt, hogy a világ legkiemelkedõbb minõségû anyag és alkatrész gyártóinak termékeit felhasználva tulajdonságaiban és tartósságában vezetõ minõségû, ugyanakkor a hazai árviszonyokhoz illeszkedõ magyar tûzoltó csizmák kerüljenek forgalomba. Az elsõ tapasztalatok alapján a célt messzemenõen sikerült elérni. A csapatpróbákról és az egyéb bevetésekrõl érkezett visszajelzések ezt igazolják. Azok az egységek, ahol már megismerkedtek az új REXI csizmákkal sorban jelzik, hogy versenyképes áron kifogástalanul jó termékekhez jutottak. Sõt a kialakításnál is a legújabb desing és munkavédelmi elveket követték a tervezõk: a 30 cm szármagasságú hagyományos csizma fazon mellett, az új fûzõs – zipzáras megoldású változatból 18, 21 és 28 cm-es szármagasságú változatokból lehet választani. Minek tulajdonítható mindez? • A felsõbõr brazíl marhabõr, hidrofobizált, 3 órás vízállóságú. Ezzel a tulajdonságával megakadályozza, hogy bármilyen nedvesség szivárogjon a csizmákba. • A bélés angol PORELLE membrán bélés, amely már jól ismert más tûzoltó ruházat néhány eleménél / pl. kesztyûknél és ruháknál/ és eddig kitûnõen bizonyította nagyszerû tulajdonságait, a három rétegbõl álló bélés légáteresztõ, ugyanakkor vízálló és vízlepergetõ. • Az antisztatikus talpfoglaló a német TEXON terméke, • az acél orrmerevítõ a legjobb brazíl import, • a talpbetét a német JOMO és • a formatalp a világhírû német Schomburg cég ZERMATT márkájú vezetõ terméke. Ez a cég Európa talán legrutino22

MUNKABIZTONSÁG ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

sabb munkavédelmi talpgyártója, maga a talp pedig antisztatikus, átszúrásbiztos, tûzálló keverékbõl készült, így olaj-, benzin-, és saválló tulajdonságaival ideális része a terméknek. NEMZETKÖZI VIZSGÁLATOK – HAZAI MUNKA A szinte felderítõ hadmûvelettel összeválogatott anyagok és alkatrészek felhasználása során a gyártó szakmai felkészültségének legjavát nyújtva gondos munkával és precíz gyártásszervezéssel kívánta bizonyítani: itthon is lehet kitûnõ minõséget elõállítani. Ez a gondosság és a hozzáadott magyar ötlet és munka, valamint a nagyon kedvezõ ár együttesen teszi a felhasználó számára kiemelkedõ termékké a REXI tûzoltó csizmákat. Ha bárkiben felmerülne a szokásos hazai szkepszis, megnézheti a minõsítéseket! Ezek szerint: a REXI csizmák megfelelnek minden magyar és EU szabványnak és elõírásnak. Rendelkeznek a TÜV, Németország, a BIMEO, a MEEI, az OMFI EVEO, az OMMF és a BM OKF forgalombahozatali és rendszeresítési engedélyével. Ezek birtokában várják a csizmák az igazi megmérettetést, a tömeges bevetéseket, amely véglegesen nyilvánvalóvá fogja tenni minden magyar tûzoltó számára, hogy a termékcsalád minõségben felveszi a versenyt az importált termékekkel, árban viszont lényegesen kedvezõbb azoknál. A REXI tûzoltó csizmák beszerezhetõk a Botond Kft-tõl Bonyhádról, vagy a Gabrex Kft-tõl Budapestrõl közvetlenül, azonos áron és azonos feltételek mellett. PRÓBÁLJÁK KI A REXI CSIZMÁKAT, TÛZBE FOGNAK JÖNNI! GABREX Kft. 1025 Budapest, Napsugár u. 11-13. Tel: 06-1-325-9000 Fax: 06-1-325-7414 E-mail: [email protected] BOTOND CIPÕ Kft. 7150 Bonyhád, Dózsa Gy.u. 4-6. Tel: 06-74-451-211 Fax: 06-74-451-627 E-mail: [email protected] Gábor Ágnes ügyvezetõ Gábrex Kft., Budapest (X)

v

i

s

s

z

h

a

n

g

KOVÁCS GYULA

A BM OKF azonosító jelének hattyúdala? Mire ezek a sorok a Védelem lapjaira kerülnek az EU-hoz történõ csatlakozásunk 2 m-es mércéjén már csak 121 cm lesz leolvasható. Ez a 121 nap sorsdöntõ lehet a tûzvédelmi szolgáltatást végzõk részére is. Mint sok más területen, így ebben a keskeny sávban is alapvetõ változások várhatók, ami egzisztenciálisan érintheti a tûzoltó készülék gyártók-forgalmazók, valamint javítók kicsi táborát is. TSZVSZ SZAKMAI NAP Szövetségünk a Tûzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetsége 2003. december 4-6. között tartotta az év utolsó szakmai napjait. A szakmai napok résztvevõi a nagy érdeklõdést és aktualitást jelentõ az Uniós csatlakozással kapcsolatos változásokat, és azok következményeinek megismerését tartották fontosnak. A tagjainknak küldött szakmai program megfelelõ teret biztosított az elõadóknak mondanivalójuk kifejtésére és az azt követõ fórumok megtartására is. Ebben a szakmai programban két nagyon fontos témát jelöltünk meg: • az egyik a tûzvédelmi berendezések, eszközök, így a tûzoltó készülékek CE jelölésével, kapcsolatos problémákkal foglalkozott, • a másik téma a tûzoltó készülékek forgalmazási, ellenõrzési-javítási tevékenységét ölelte át – amit Tarnaváry Zoltán tû. ezredes úr tartott volna EU jogharmonizáció a tûzvédelem területén címmel. Tarnavári úr elõadása – objektív okokra utalva – legnagyobb sajnálatunkra elmaradt. Emiatt – többek között – nem kaphattunk választ arra, hogy a 4/2002. (VI. 21.) GKM rendelet 16. §. (1) bekezdésében a tûzoltó készülékeket – mint nyomástartó edényeket – a III. veszélyességi kategóriába soroló rendelkezés alapján milyen további változás várható azok javításával kapcsolatosan. Kondor Dezsõ úr a MBT vezetõ fõtanácsosa elõadásában egyértelmûen állást foglalt a javítók mûhelyének minõsítése mellett tekintettel a tûzoltó készülékek a rendeletben foglalt fokozottabb veszélyességi voltára. Véleményem szerint az ISO minõsítés megszerzése több mint kívánatos.

PIAC + FELÜGYELET A résztvevõk mégsem maradtak hivatalos útmutató nélkül, hisz Tarnaváry Zoltán tû. ezredes a BM OKF fõosztályvezetõjének jegyzésével tagjaink megkapták a Jogharmonizáció a Tûzvédelem területén címû kiadványt. A kiadvány sorait figyelmesen olvasva pedig megérthetjük a sorok közé szorított eszmei mondanivalót is. „A fogyasztási cikkek piacfelügyeletét ellátó Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség mellett szükség van a bolti kereskedelmi forgalomban nem kapható, a gazdaságban felhasználásra kerülõ termékek piacfelügyeletének megoldására is. A jogszabály tervezet tartalmazza a tûzvédelmi mûszaki-biztonsági felügyeletet ellátó szervezet piac-felügyeleti feladatának meghatározását, a piacfelügyelet tárgyi hatályát, valamint felruházza a hatóságot a tevékenység ellátáshoz szükséges jogosultságokkal.” A kiemelt idézet egyértelmûsíti azt a már az EU-ban mûködõ elvet, hogy a szolgáltatásokat, a szolgáltatók tevékenységi körét elsõsorban a nagybetûkkel írott PIAC kell, hogy szabályozza. Ez ma nálunk nem így mûködik! Adott a kézenfekvõ probléma: A BM OKF által engedélyezett javító mûhelyben a BM OKF által gyártásra, forgalmazásra engedélyezett tûzoltó készüléket javíthatnak. Ezt a hatóság által engedélyezett piaci szolgáltatást a PIAC egyik szereplõje, - amely egyben lehet gyártó, vagy forgalmazó – megakadályozhatja, és pedig azzal, hogy az általa gyártott vagy forgalmazott BM OKF által engedélyezett készülék javítási jogát nem adja át az egyébként BM OKF engedéllyel rendelkezõ javító mûhelynek. Ez nem más, mint az elvben szabad piaci verseny a PIAC egyik szereplõje részérõl történõ kézi vezérlése. TRÜKKÖK AZONOSÍTÓ JELRE A 2/2002. (I. 23.) BM rendelet hatályba lépése után több javító vállalkozás – élve a rendelet adta lehetõséggel –BM OKF engedéllyel forgalomba hozta, az un. saját gyártású készülékét. A vállalkozás saját nevével fémjelzett tûzoltó készülékkel „rátenyerelhetett” a már meglévõ piaci szeletkéjére, amit ezzel a módszerrel igyekszik megtartani úgy, hogy senkinek nem ad hozzájárulást a javítás elvégzésére. Nem tett mást, mint az érvényes rendelet alapján valamilyen nagyságrendû monopolhelyzetet teremtett maga körül. Ez a megoldás értékelte fel a BM OKF azonosító jelét amit a másik vállalkozó, vagy a közismertebb néven táskás ellenõr darabonként, több száz forintért vásárolt meg – mondjuk úgy a – donortól. Ezért írtam – bár kérdõjellel – a címben: eljön a BM OKF annak idején általunk nagyon kívánt azonosító jelének hattyúdala? Úgy gondolom, a felsorolt évek egyértelmûsítik a szabad piaci verseny felé történõ mozdulás szükségességét. Vajon remélhetjük-e mi javítók, hogy 2004. április 30.-a a mi szilveszterünk lesz és a május elsején kezdõdõ új idõszámítással az esélyegyenlõbb piachoz is közelebb kerülünk. Kovács Gyula elnökségi tag, TSzVSz VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ VISZHANG

23

t

a

n

u

l

m

á

n

y

DR. BUKOVICS ISTVÁN, KISS ERNÕ

Stratégiai szemlélet, stratégiai koncepció A jogszabályi elõírások alapján elkészült a Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégia (NKS), amely a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájának módosítása után várhatóan a közeli jövõben elfogadásra kerül. A VÉGREHAJTÁS FELTÉTELEI A stratégia sikeres végrehajtásának több fontos feltétele van. Az egyik ilyen elem, hogy a stratégia végrehajtására hivatott szervezet rendelkezik-e stratégiai szemlélettel, stratégiai módszertani szakszerûséggel, szervezeti stratégiával. Az alábbiakban megkísérelünk képet adni arról, hogy milyen szemléleti, valamint a stratégiai döntés elõkészítés módszertani szakszerûségére vonatkozó elvárások támaszthatók a szervezeti stratégia kidolgozása és megvalósítása kapcsán. Szándékunk szerint igyekszünk röviden felvázolni a legszükségesebbnek ítélt szemléleti és módszertani elveket. Mindezek elõtt azonban a stratégiai munkával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet néhány megkerülhetetlen elõfeltételre. A tapasztalatok szerint ugyanis hatékony stratégiai munka ott lehetséges, ahol a szervezet: – Költségvetése, eszközei biztosítottak, szervezeti viszonyai rendezettek, szakmai színvonala legalábbis megfelelõ. – Érvényesül a vezetõk és munkatársak karrierbiztonsága. – A szervezet társadalmi elfogadottsága ill. a vele szemben támasztott elvárások kiegyensúlyozottak. Mindezek mellett azonban ki kell emelni egy fontos elõfeltételt: a szervezet tagságának meghatározó hányada érezze úgy, hogy egy sikeres stratégia létén vagy nemlétén múlik a szervezet jövõbeni fejlõdése, így az ehhez kötõdõ személyes karrierjük biztonsága is. E nélkül a meggyõzõdés nélkül a stratégiai munka inkább csak látszattevékenység. Abban az esetben, ha az említett elõfeltételek adottak ugyan, ám a szóban forgó szervezetnél korábban nem érvényesült valós stratégiai irányítás, akkor ennek bevezetésére tudatosan fel kell készülni.

A HOZZÁÁLLÁS ÉS SZAKÉRTELEM KIALAKÍTÁSA Színvonalas stratégia kidolgozása olyan sajátos szellemi és team munka, amely nem tartozik a hivatali tevékenységek megszokott rendjébe. A közszolgálati, szakmai szellemi munka többségét az ismétlõdõ, rutinszerû cselekvések, a rövid határidejû, bürokratikus eljárásokon alapuló tevékenység tölti ki. Az így kialakult automatizmusok az észjárást, a döntés elõkészítõ tevékenységet döntõen sematikussá, merevvé is teszik. Ez az elsõsorban rövid határidejû, „gyors reagálású” operatív szellemi tevékenység jellemzi a felkészülési (ún. „normál”) idõszakban a katasztrófavédelmi szakmai irányító munkát is. A szervezeti stratégia kidolgozása azonban hosszú távú problémamegoldó tevékenység, mivel • legalább középtávú (minimum 3-6 éves) idõszakra vonatkozik, ezért a jövõbe történõ elemzõ elõretekintést feltételez, • sokoldalú informálódáson alapuló, elõremutató válaszokat keresõ, nagysúlyú, jórészt innovatív döntéseken alapul, • a „hétköznapi” ismereteken túlmenõ, azt meghaladó információkra, tudásra kell támaszkodnia, • mindezeket egymással szigorúan egyeztetve, teljes rendszerben kell megfogalmaznia, így szemléletében, módszertanában, és az alkalmazandó fogalomrendszer tekintetében sajátos, önálló belsõ racionalitással és logikával bíró döntés elõkészítõ tevékenység. Ez az átállás a szervezetben tudatos, szakszerû és következetes változásmenedzselést igényel. A felkészülési idõszak és a stratégia kidolgozása után a hangsúly a stratégiából következõ szervezetfejlesztési feladatokra helyezõdik át. A változások szervezetben történõ érvényesítését maga: a stratégiai menedzsment veszi át. A stratégiai menedzsmentre való áttérés érdekében az alábbiakat célszerû végrehajtani és biztosítani: – mûködtetni kell a motiválás alapvetõ eszközeit: az új feladatra történõ ráhangolás korántsem hatékony az “utasításos” irányítás mellett. – a munkatársakban ki kell alakítani a „stratégiai attitûdöt” (beállítódás: a jövõorientációra, a szakmán, közvetlen szervezeti környezeten, valamint a jelen idõszakon túlmutató informálódásra, az átfogó, komplex, egyben preventív probléma-kezelésre stb.), – az érintett munkatársakat fel kell készíteni a stratégiai munkával kapcsolatos fogalomrendszer, módszertan, gyakorlati eljárások ismeretére, – pontosan meg kell határozni és deklarálni kell a legfontosabb kiinduló szempontokat, amelyek megfelelõ orientációt jelentenek a stratégia kidolgozásához. Ezek: • a stratégia tárgyával, a végsõ dokumentáció szerkezetével, terjedelmével, határidõkkel, a vonatkozó PR-munkával kapcsolatos elvárások, • a költségvetés, a szellemi kapacitás, eszközök, szervezeti mûködési mód, • a stratégiának szánt jövõbeni szerep meghatározása. Mindezek figyelembe vételével el kell határozni, hogy milyen munkastílusban történjen a stratégia kidolgozása. E tekintetben sok függ attól, hogy milyen a szóban forgó szervezet kialakult vezetési filozófiája, szervezeti kultúrája és környezeti beágyazottsága? Alkalmasabb-e a szervezet precíz tervek kiVÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TANULMÁNY

25

munkálására, amelyeket közvetlen utasításos mechanizmus útján kívánnak végrehajtani („klasszikus iskola), esetleg „csupán” pontos stratégiai célokat határoznak meg és ezeket a különbözõ szervezeti folyamatok - oktatás-képzés, fejlesztési akciók, szervezet-fejlesztések, külsõ kapcsolatok építése stb. - céltudatos irányításán keresztül szándékoznak-e érvényre juttatni („folyamatorientált iskola”)? Legyen-e ez utóbbi változatban túlsúlyban a „szigorú” menedzsment tevékenység vagy inkább bízzák a vezetõk és munkatársak meglátására (intuíciójára), hogy esetrõl-esetre „rátaláljanak” a leghelyesebb stratégiai megoldásokra („evolucionista iskola”)? A katasztrófavédelem területén egyrészt a rugalmassággal, nyitottsággal jellemezhetõ „stratégiai menedzsment” alkalmazása látszik célszerûnek, alkalmazva a pontos tervek, rugalmas, improvizatív végrehajtás harmóniáját. Ugyanakkor a szakhatósági, hatósági tevékenységek során domináns a precíz, szigorú eljárás és kevésbé érvényesül az intuíció. Az elõzõekbõl az következik, hogy a stratégia kimunkálása két nagy feladatcsoportra oszlik – egyrészt un. stratégiai elõtanulmányokat kell kidolgozni, ezután – meg kell fogalmazni a stratégiai koncepciót. Ezek után kerülhet sor a stratégia tényleges kimunkálására és azzal párhuzamosan a stratégiai menedzsment bevezetésére. AZ ELÕTANULMÁNYOK Az elõtanulmányok (adatgyûjtések, információ feltárások, elemzések, viták stb.) „képbe hozzák” a munkatársakat, másfelõl orientálnak a késõbbi stratégiához, így biztosítják azok megalapozottságát. A fontosabb elõtanulmányok a következõk: Küldetés A küldetés (misszió) valamely szervezet legalapvetõbb, a távlatokban is döntõen változatlan átfogó feladata, létezésének alapvetõ értelme, mûködésének alapfilozófiája. A küldetés (hasonlóan a késõbb tárgyalandó vízióhoz): • tartós, hosszú távú alapelveket tartalmaz, • közvetíti, mivel magában foglalja a legfontosabb stratégiai szándékokat, • fontos üzeneteket tartalmaz a külvilág és az intézmény tagjai számára. A küldetés tehát az intézményi filozófiát, mûködési vezérelveket, a belsõ értékeket, társadalmi felelõsséget, valamint egyes érdekcsoportokkal kapcsolatos magatartási elveket írja le. Etikai alapelvek Az etikai alapelvek és szabályok – Etikai Kódex – a feladatmegoldásban legfontosabbnak ítélt magatartásirányító erkölcsi normákat, morális értékeket jelentik. Az etikai alapelvek felsorolása mellett a Kódexnek célszerû azt is tartalmazni, hogy azokat milyen esetekben, mely módon lehet számon kérni. Elõfeltételek kinyilvánítása A stratégiai elõfeltételek a stratégia meghatározó formai jellemzõit tartalmazza. Nevezetesen: a stratégia tárgyát, az idõtávot, az alkalmazni kívánt stratégia-kidolgozás munkastílusát, a katasztrófavédelmi stratégia összefüggését további (ágazati) stratégiákkal, valamint a katasztrófavédelmi stratégiának szánt szerepet (fejlesztésben, érdekérvényesítésben stb.). Módszertani elõtanulmányok A következõkben a fontosabb, elõre kidolgozandó módszertani elõtanulmányokat vesszük számba. 26

TANULMÁNY ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

Ezek a következõk: – a stratégiai munkához szükséges adat-, információ- és tudásbázis feltárása, azok elemzés-feldolgozásának szervezése - tudásmenedzsment, – a szervezet belsõ és meghatározó külsõ környezetének stratégiai szemléletû elemzése, készítése, – az átfogó külsõ társadalmi környezetben és az intézmény „belsõ világában” meghatározó trendek elemzése, jövõképek kidolgozása, – stratégiai „elméletek” helyett célszerû kidolgozni a stratégiai tevékenység legfontosabb alapfogalmait, amelyekben az érintettek meg kell egyezzenek. A STRATÉGIA KONCEPCIÓJA A stratégiával szembeni elvárások rögzítése A válságkezelés intézményrendszerének környezete állandó változásban van, alapvetõ az ehhez történõ folyamatos adaptáció, aminek kulcsa, hogy adaptív stratégiai folyamat jöjjön létre. Ehhez sok esetben az is szükséges, hogy a kidolgozás során legyünk képesek „mértéktartóan” elszakadni a válság- és veszélyhelyzet kezelés valamennyi olyan már túlhaladott „játékszabályától”, ami e tekintetben visszahúzó. El kell szakadni a „poros” jogszabályoktól, a diszfunkcionális (rosszul vagy ellentétesen ható) szervezeti felépítéstõl és mûködéstõl, a fontos hagyományokat jelentõ, de a fejlõdést mégis hátráltató szervezeti és vezetési kultúráktól stb. Ezeket az elvárásokat a koncepcióban, kellõ mélységben és konkrét megfogalmazásban, célszerû lefektetni. A stratégia szerkezetének felvázolása Eredményes stratégiai menedzsment esetében a kialakult stratégia két dimenzióban mûködik: egyik a munkatársak fejében, attitûdjeiben, a másik a leírt. A leírható stratégia több dokumentáció-típusban jelenik meg: a) A „törzsdokumentum” (érthetõvé, megtervezhetõvé teszi a fõ feladatokat), b) A „háttér-dokumentáció” tartalmazza az összes lényeges kiinduló információt, elemzéseket, magyarázatokat, c) A „PR-dokumentáció” a részletektõl mentes belsõ és külsõ PR közlemények (intranet, weblap, sajtó, ismertetõ kiadványok stb.) alapanyaga, a lényeg és a súlypontok széles körû megismertetésére. A törzsdokumentum, mint stratégiai alapdokumentum, a következõ fõ fejezetekre tagolható: • elõszó • misszió és alapértékek • biztonsági környezet jövõbeni kihívásai (fenyegetések, kockázatok) • a kockázatokkal szembeni emberi és környezeti tûrõképesség • társadalmi, politikai elvárásokból következõ jövõbeni elvárások • kihívásokból fakadó jövõbeni szakmai követelményrendszer • vízió • stratégiai célok • célelérés útjai a ’stratégiák’, stratégiai akció-tervek • kontroll eszközei, • idõközbeni korrekció tervezett módjai • stratégiai menedzsment átfogó rendszere és mûködtetésének eszközei

A STRATÉGIAI MENEDZSMENT MÓDSZERTANI SÚLYPONTOK A stratégiai menedzsment napjainkban a vezetéstudomány önálló területe. Itt a figyelmet azokra a közelítésmódokra, módszertani súlypontokra kell irányítani, amelyek a szakma és az intézmény átfogó, jövõre irányuló, alkalmazkodással kapcsolatos problémáinak megoldását szolgálják. Ezek a módszertani súlypontok a következõk: – rendszerben gondolkodás (szervezet, mint rendszer, szervezet-környezeti kölcsönhatások, a bonyolult társadalmi és globális környezet szinergikus /kölcsönhatásokból összeadódó/ hatásai elemzésére alkalmas metodikák, eljárások, um.csoportmódszerek, szimulációs szoftverek stb. alkalmazása), – tudományos jövõelemzés (a múlt-jelen-jövõ evolúciós összefüggéseinek számbavételét, trendelemzéseket, jövõ-elemzéseket és jövõképek kidolgozását segítõ módszerek, um. forgatókönyvek, vélemény-feltáró Delphi-eljárás, intuitív jövõkép-alkotás, jövõ-szimuláció stb. eljárásainak, módszereinek, szoftvereinek és adatbázisainak igénybe vétele), – innovatív problémamegoldás (új minõségeket keresõ, új módszerekre támaszkodó csoportos, szabályozott intuíciós problémamegoldó eljárások, valamint a „másodfokú problémamegoldó módszer” stb. alkalmazásai), – szervezetfejlesztés és tudásmenedzsment, – teljesítménymérés (a kitûzött célok teljesülésének folyamatos kontrollja – ebben fõszerepet játszanak a stratégia un. értékmérõi, amelyek a stratégia végrehajtása eredményességének és hatékonyságának megállapítására alkalmas szigorúan definiált: kritériumok rendszere). A STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁNAK ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK SZAKASZAI Mind a koncepció, mind a stratégia kidolgozása során alapvetõ feladat a stratégiai jelentõségû kérdéskörök egyértelmû elhatárolása a nem stratégiai súlyú kérdésektõl, feladatoktól. A koncepciónak – mintegy stratégiai elõkép formájában – nyers elképzelést kell adni a következõ lényeges kérdésekre is: a. Hol állunk, vagy hol tartunk? – kiindulási helyzet b. Hová kívánunk a stratégiával eljutni? – célok kitûzése, c. Hogyan jutunk el a célokhoz? – a szó szerinti ’stratégiák’ (a cél-elérés útjainak) kidolgozása, d. Hogyan hajtjuk végre az elképzeléseket? – programozás, akció-tervezés, e. Hogyan halad a stratégia megvalósulása? – a kontroll módszereinek leírása, f. Miként történjen a stratégia késõbbi, szükségszerû kiegészítése, módosítása? – a karbantartás módjai.

Célok kitûzése A stratégiai cél olyan elérendõ jövõbeni állapot, amely közvetlenül a küldetés és/vagy a vízió egy-egy részterületének („fõirányának”) megvalósítását szolgálja, de amely egyszersmind a teljesítés konkrét kritériumait is kielégíti. A cél-kritériumok olyan szabatos, egyértelmû, egyes esetekben számszerûsíthetõ ismérvek, amelyek lehetõvé teszik a tényleges célelérés, valamint a cél megvalósítására irányuló teljesítmény ellenõrzését. A célelérés útjainak meghatározása Valamely szakterületen a jelen állapotából egy, a jövõbe vetített stratégiai cél(állapot) elérését az annak alárendelt un. eszköz-célok kitûzése, majd teljesítése útján lehet biztosítani. Ezen eszközök mentén kitûzött „célelérési utak” képezik a szó szerinti: ’stratégiá(ka)t’. A stratégiát, azaz a célelérési utakat - több alternatívában is célszerû megtervezni és a változások során rugalmasan módosítani. A megvalósítás megkezdés – akció-tervezés Ettõl a ponttól kezdve lehet intézkedéseket hozni annak megvalósítására, amely idõben ütemezett, az intézményrendszer különbözõ szintjeire és szervezeti egységeihez címzett költségvetés, személyi kapacitás, eszközök stb. hozzárendelésével történik meg. Az egy-egy célhoz vezetõ stratégiai út olyan több évig tartó folyamat, amely az eszköz célok végrehajtását szolgáló, egymásra épülõ feladatokból épül fel. A feladatokat projekt-módszerrel tervezett un. stratégiai akciókkal teljesítik. A teljesítés nyomon követése, értékmérõk A stratégia célja: a gyakorlati megvalósulás. A stratégia végsõ értékmérõje a gyakorlat általi igazolás. A korrekció kétirányú lehet: vagy a program változatlan végrehajtása irányába ható (az ösztönzõk pontosítása, a források kiegészítése stb. útján) vagy a külsõ körülmények megváltozása folytán a „menet közben elavult” stratégiai elemek módosításán keresztül. Menet közbeni kiegészítés és módosítás A stratégia az intézmény és a szakma teljes rendszerére vonatkoztatott megelõzõ jellegû, éppen ezért jövõorientált alkalmazkodásának kiemelkedõ jelentõségû, ha nem is az egyetlen eszköze. Eredményességét csak úgy lehet fenntartani, ha magát a stratégiát is „adaptívvá”, azaz folyamatosan alkalmazkodóvá tesszük. Ez azt jelenti, hogy az eredeti stratégia megalapozó elõtanulmányai, célkitûzései és akciói – a dinamikusan változó körülmények okán - idõrõl-idõre felülvizsgálatra, módosításra szorulnak.

A feltett kérdésekre a koncepció kialakítása során a következõ fejezetekben érdemes választ keresni:

Összegezve: a stratégiai menedzsment a vezetés új dimenziójaként jelenik meg. Sajátos szemléletmód, elméleti háttér és módszertan jellemzi. Ezért a szervezet valamennyi tagjában tudatosítani szükséges, hogy a szervezet tagjainak tényleges érdekeit szolgálja és csak fokozatosan hozza meg gyümölcsét.

A kiindulási helyzet Röviden célszerû áttekinteni, milyen helyzetben, milyen állapotban határozzuk meg a célokat. Ezt befolyásolják továbbá az adottságok és lehetõségek, az értékek és érdekek tisztázása. Összességében mindezekbõl következnek a kihívások.

Dr. Bukovics István fõosztályvezetõ, Kiss Ernõ titkár, tudományos tanács, BM OKF, Budapest VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TANULMÁNY

27

LÁZÁR GÁBOR

Veszélyes anyagok kimutatása beavatkozáskor A mûszaki mentõbázisok rendszerbe állításával egy olyan új felszerelés együttessel bõvült a tûzoltóság eszközállománya, amely lehetõvé teszi a veszélyes anyag balesetek kezelését. MÛSZAKI MENTÕBÁZISOK A málházat és az azt befogadó konténer kialakítása egy mûszaki-technikai know-how-t valósít meg, aminek az alapja egy céltudatos gyártói és felhasználói együttmûködés. A jelentõs vegyipari potenciállal rendelkezõ országok közszolgálati tûzoltóságai mintegy 25-30 évvel ezelõtt kezdték felismerni, hogy az ilyen típusú balesetek kezelése az elsõdleges beavatkozóknak olyan új kihívást jelent, ami a hagyományos felszereléssel, kiképzéssel, taktikával szinte egyáltalán nem kezelhetõ. Tekintve, hogy a probléma kiindulópontja a veszélyes anyag elõállítás/ gyártás, ezért elõször a vegyipari cégek a saját termelõi tevékenységük biztonsága érdekében fejlesztették ki, finomították a létesítményi tûzoltóságaik speciális felszereléseit. A megtörtént események feldolgozása és a tapasztalatok nemzetközi egyeztetése, visszacsatolása bizonyos beavatkozási típuscsoportokat eredményezett az elhárításukhoz szükséges felszerelésekkel és módszerekkel együtt. A közszolgálati tûzoltóságok - fõleg fuvarozási baleseteknél – mind gyakoribb elsõdleges beavatkozása következtében bõvült az ilyen igény. A veszélyes anyag balesetek elhárítását rendszerbe foglalták, vagyis egy stratégia keretében pontosan leírták és harmonizálták a taktikai, technikai valamint a kiképzési elveket. Hazánkban csupán az élet által kikényszerített és a nyugati, fõleg német stratégiába ágyazott vegyi baleseti konténerek és málházatának beszerzése után szûrõdtek át a használatukhoz nélkülözhetetlen taktikai elemek. A német tûzoltótaktika alapjaiból vezethetõ le, hogy minden ilyen profilú jármûkategória málházatában megtalálhatók a veszélyes anyagok kimutatására alkalmas mûszerek, eszközök. HAZAI SZABÁLYOZÁS A veszélyhelyzet megítélése a veszély azonosításával kezdõdik, majd annak ellensúlyozása, megszüntetése alkalmas erõ, eszköz és taktika egységének biztosításával lehetséges. Az 1/ 2003 BM sz. rendelettel kihirdetett Tûzoltási és Mûszaki Mentési Szabályzat: – 165. pontja alapján: „Lehetõség szerint végre kell hajtani a veszélyes anyag azonosítását, meg kell állapítani az elõfordulás módját, mennyiségét. – 170. pontja szerint: „Helyszínen átmeneti és biztonsági zónát kell kijelölni” – 163. pontja kimondja: „Azon esetekben, amikor az emberi szervezetre káros, bármilyen halmazállapotú anyag van, vagy jelenléte feltételezhetõ, gondoskodni kell a tûzoltásban résztvevõk – a veszély jellegétõl függõ – teljes személyi védelemérõl. – 176.1 pont alapján: „…a szabadba került anyag tulajdon28

TANULMÁNY ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

Az ártatlannak tûnõ szállítmányok is okozhatnak meglepetéseket

ságainak, mennyiségének, terjedési irányának a megállapítására különös gondot kell fordítani.” A kárhelyen jelentkezõ feladatok • a beavatkozáshoz alkalmas speciális eszközök és anyagok kiválasztása; • különleges oltó és szorbens anyagok meghatározása, • a személy, eszköz és környezet kontaminációjának a meghatározása • az érintett lakosság értesítése, figyelmeztetése; • az alkalmazott beavatkozási intézkedések hatékonyságának vizsgálata; • a mérési értékek összevetése a megadott határértékekkel; • a veszélyeztetett körzet kiterjedésének, valamint a szükséges intézkedések meghatározása (közlekedési korlátozások, termelõ egységek kikapcsolása, stb.; • sérülések esetén az adatok továbbítása az eü. mentõk számára; • adatok gyûjtése a beavatkozás dokumentálásához; • a tényleges veszélyeztetés mértékének megállapításához szükséges minták begyûjtése. (Legtöbbször az elsõk között kiérkezõ tûzoltóság rendelkezik a mintavételhez szükséges védõfelszerelésekkel és a viselésükhöz szükséges kiképzettséggel, és sokszor a káresemény korai szakaszában vett minta bizonyíthatja a kibocsátás/szennyezés tényleges mértékét a késõbbi rendõrségi, vagy egyéb hatósági eljárásban. A lehetséges hosszútávú károsító hatás értékelésére alkalmas adatok leképezése azonban nem képezheti a tûzoltók feladatát.) Nem kétséges, hogy a fenti pontokban foglaltak teljesítése nagyban függ az adott helyzettõl a személyi és eszköz adottságoktól, valamint a veszélyes anyag tulajdonságaitól. Elvi alapvetésnek tekinthetõ, hogy a veszélyes anyag jelenlét igazolásának, illetve a mintavételnek az idõpontja alapvetõen befolyásolja a beavatkozási intézkedéseket, de a helyreállításban illetékes szakhatóság meghatározását, és a vele való együttmûködés módját is. Ennek alapján tehát kimondhatjuk, hogy a veszé-

RBV anyagok elõfordulása és mérési lehetõségei Milyen anyagokkal számolhatunk reálisan, mely esetekben, vagyis mire kell felkészülni? RADIOAKTÍV ÉS BIOLÓGIAILAG VESZÉLYES ANYAGOK Radioaktív anyagok által keltett sugárzás mérésére hazánkban a tûzoltóság ténylegesen nincs felkészítve, nem rendelkezik ehhez korszerû eszközökkel. Az egyes parancsnokságokon ugyan még találhatók IH-családba tartozó mûszerek, azonban ezek korszerûtlenek, mérési értékei pontatlanok. Több nyugat-európai országban és az USA-ban az utóbbi egy-két évben e tevékenységet részletesen szabályozták és meghatározott tûzoltó egységeket mérõmûszerekkel látták el és kiképzést kaptak az ilyen típusú beavatkozások végrehajtására. Biológiai veszélyeket hordozó anyagok kimutatására és ilyen környezetben végzett tevékenységre a tûzoltóság, mint elsõdleges beavatkozó nem rendelkezik eszközökkel, illetve a tevékenység nincs szabályozva. VEGYI VESZÉLYEKET HORDOZÓ ANYAGOK Tûz esetén A mérések és a mintavétel szükségessége a tûz jellegétõl, sajátosságaitól, vagyis az égõ anyagok fizikai kémiai tulajdonságaitól, valamint idõbeli és térbeli kiterjedésüktõl függ. Minden füstgázt valamilyen szinten mérgezõnek tekintünk, ezért a vele való közvetlen érintkezés elkerülendõ. Ennek érdekében rendszeresítették általában a tûzoltók számára a környezettõl független légzõkészülékeket és a védõruhákat. (Ajánlatos lenne valójában még a lángolás megszüntetése után két órán át is viselni a védõfelszerelést a tûz által közvetlenül érintett területen.) A füstgáz leggyakoribb összetevõi ismertek, ezért csak a szokásostól eltérõ esetben szükséges annak összetételére vonatkozó mérés és veszélyes anyag kimutató eljárás alkalmazása. Ennek konkrét meghatározására sajnos hazánkban nincsenek jól alkalmazható támpontok, mivel a tûzkockázat értékelés módszerei nem terjedtek el. Mindenesetre a SEVESO-irányelvek alkalmazását követõen a létesítmények egy része biztonsági elemzések végrehajtására lesz kötelezve, amiben ki kell térni az esetleges tûz következtében felszabaduló veszélyes anyagokra is. Tehát az ilyen üzemekben az elsõdleges beavatkozónak mindenképpen méréseket kell végrehajtani. Gázok szabadba kerülésekor Mérgezõ gázok szabadba kerülésének ténye és mértéke csak idõben elvégzett mérésekkel, vagy mintavételekkel lehetséges. Emellett annak igazolása is elengedhetetlen, hogy egyszeri hirtelen kiáramlás, vagy folyamatos szabadba kerülésrõl van-e szó. A gázfelhõ terjedését, valamint az ennek nyo-

mán kialakuló veszélyeztetést alapvetõen befolyásolják a meteorológiai viszonyok és az anyag tulajdonságai. Éppen ezért fontos, hogy a lehetõ legkorábban megfelelõ számú kimutató és mérõ eszköz álljon rendelkezésre a veszélyeztetett térségben. A végrehajtás az alábbi lépésekben történik: 1. A veszélyeztetett körzet határainak becsléssel történõ megállapítása, és a rendelkezésre álló eszközökkel gondoskodni az érintett lakosság idõbeni értesítésérõl. 2. A megbecsült veszélykörzet határainak folyamatos kontrollja mérésekkel, mintavételezéssel. Folyadék szabadba kerülésekor Az ilyen halmazállapotú anyagok veszélykörzete jóval szûkebb és behatárolhatóbb az elõzõekhez viszonyítva. A veszélykörzet meghatározásakor azonban lényeges szerepet játszik többek között a folyadék gõznyomása, de figyelembe veendõk a meteorológiai viszonyok, és az egyéb anyagspecifikus jellemzõi is. Amennyiben érzékszerveink útján vagy mérésekkel nagyobb mennyiségû gáz-gõz érzékelhetõ, akkor figyelembe kell venni az elõzõ pontban leírtakat. Folyékony veszélyes anyag talaj, illetve víz kontaminációja esetén A folyékony szennyezõ talajban/vízben történõ várható terjedésének megállapítása, igazolása természetesen nem tartozhat az elsõdleges beavatkozó tûzoltóság feladatai közé. Itt legfeljebb a talajvíz és a felszíni vízszennyezõdésének veszélye esetén lehetnek egyszerû kimutatási feladataik, például ph-papírok, vagy olajteszt-papírok alkalmazásával. Az oltóvíz analitikai vizsgálata csak kivételes esetekben válik indokolttá. Ennek magyarázata, hogy, az oltóvíz elfolyását a jövõben alapvetõen zárt szennyvízcsatorna rendszerrel, valamint alkalmas kapacitású ülepítõ-tisztító berendezésekkel kell megoldani. Az ilyen berendezések hiánya illetve hiányosságai esetén azonban a beavatkozás során foganatosított ideiglenes megoldásokkal kell megakadályozni az ellenõrizetlen elfolyást. Szilárd szennyezõdés esetén Alapesetben az ilyen anyagok kimutatása nem igényel különösebb mérési tevékenységet. Kivételes esetekben azonban elképzelhetõ esetleg mintavétel. Léteznek ugyanis olyan anyagok, amelyek közvetlenül gázhalmazállapotba mehetnek át. Ilyenkor robbanási határérték- jelzõ/figyelmeztetõ mûszerek alkalmazása indokolt lehet. Mérgezõ harcanyagok jelenlétekor Sajnos a terrorfenyegetés egyre fokozottabban van jelen világunkban. A nyugat-európai országok és az USA hatékony intézkedéseket foganatosít a tûzoltóságok felkészítésére. A szereken un. RBV-anyag kimutató egységcsomagokat helyeztek el, de egyes speciális egységei mobil tömegspektrométerrel is fel vannak szerelve, és használatukra kiképezték az állományt.

A szennyezett oltóvíz is komoly károk okozója lehet Radioaktivitást mérõ mûszer

– A legismertebb mérgezõ harcanyagok kimutatása pH-indikátor por kiszórásával lehetséges, ugyancsak elszínezõdés útján. – Olajteszt-papír segítségével a talajban, vízben lévõ olajszármazékok jelenlétét tudjuk kimutatni. – Tömítettség-vizsgáló spray segítségével kisebb tömítetlenségek mutathatók ki gázszerelvényeken, nyomás alatt levõ tartályokon olyan esetekben, amikor azonnal nem látható a szivárgás pontos helye, de a ráfújás utáni habosodás megmutatja azt.

Teszt csöves mérés, automata szivatóval

lyes anyag fajtájának, mennyiségének a kimutatása nem lehet a különbözõ lassú reagálású szervezetek feladata, mérési eredményeire a kárhely-parancsnok nem alapozhatja utasításait. Ezért szükséges az elsõdleges beavatkozó tûzoltóság számára egy önálló veszélyes anyag kimutató stratégia, aminek a célja: a technika, a mintavételi eljárás, a taktika, a végrehajtásához szükséges kiképzési szintek és kompetenciák meghatározása, egységesítése. AZ ESZKÖZÖK FELHASZNÁLÁSI LEHETÕSÉGEI Az alábbiakban felsorolt eszközcsoportok elsõsorban mérési elvüket tekintve, valamint a kezelõ személy kiképzési igénye szerint különböznek egymástól. Az utóbbi hangsúlyozása azért is fontos, mert csak egy erre irányuló, a tûzoltói oktatás rendszerébe illesztett ki-és továbbképzés lehet garanciája a helytelen kezelésbõl és alkalmazásból adódó hibák elkerülésének. Gyors kimutató anyagok, eszközök Ezek mindegyikére jellemzõ az egyszerû alkalmazhatóság, elszínezõdés útján jelzik a veszélyes anyag jelenlétét, de nem alkalmasak anyagspecifikus tulajdonságok megjelenítésére. – PH-érték indikátorok: a teszt-papír vagy –pálca a hozzá tartozó összehasonlító színskálával - azonnal leképezhetõ az információ. 30

TANULMÁNY ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

Mérõ eszközök 1. Reagens anyaggal töltött teszt-csövek (Dräger-csövek) a legáltalánosabban elterjedtek, a környezeti levegõben elõforduló légnemû halmazállapotú vegyi anyag kimutatására használt eszközök. A mért értékeket azonban bizonyos fenntartással kell kezelni, mivel szabadban esetenként nagymértékû a koncentráció ingadozása, ezért közel egyidõben több mérést is végre kell hajtani ahhoz, hogy csökkenthessük a mérésbõl adódó hibákat, és a valósághoz közeli eredményt kapjunk. Csak a feltüntetett szavatossági idõn belül használhatók. 2. Digitális közvetlen kijelzõvel ellátott, adattárolós, mérõeszközök mûködése a csövekhez hasonló alapelvre épül, azonban a koncentrációingadozásból fakadó mérési pontatlanságot már jobban kiküszöböli. 3. Robbanóképes gáz-levegõ keverék mérõ és figyelmeztetõ eszközök a keverék alsó robb.-hatérértékéhez közelítõ koncentráció kijelzésére, illetve figyelmeztetõ jel adására alkalmas, függetlenül a gáz fajtájától. Különbözõ érzékelõ-technikai és kalibrációs megoldások miatt érzékenységük eltérõ. Rendszeres gondozást, karbantartást igényelnek. 4. Elektro-kémiai mérõ eszközök: folyamatos mérésre és kijelzésre alkalmas érzékelõkkel vannak ellátva, rendszeres gondozásra, karbantartásra (kalibrálásra) szorulnak a gyártó által. Bizonyos légszennyezõ anyagok, mint például az ammónia, klór, szén-dioxid kimutatására kombinált mûszerek is alkalmazhatók, de csak abban az estben, ha az anyagfajtáknak megfelelõ érzékelõkkel vannak ellátva. Nem használhatók viszont ismeretlen anyagok azonosítására.

Csöves akciós készlet

5. Foto-ionizációs detektorok a légszennyezõ veszélyes anyagok folyamatos mérésre és kijelzésre alkalmas eszközök, amennyiben az adott anyag kimutatása ezen az elven lehetséges. Rendszeresen kalibrálni kell. 6. Anyagspecifikus tesztek például alkalmasak a vízszennyezõ anyagok kimutatására. Ionspecifikus teszt rudacskákkal bizonyos szennyezõ anyagok könnyen azonosíthatók, így például nitrit, nitrát,stb. A folyamatos mérésre alkalmas eszközökkel mérhetõ a hõmérséklet, pH-érték, vezetõképesség, oxigéntartalom. Idõszakos kalibrálásukról gondoskodni kell. Analitikai mérõ mûszerek A külföldi tûzoltóságok példái is azt igazolják, hogy csak bizonyos kockázati szint feletti helyeken vonuló egységeket látnak el komplex analitikai mérõmûszerekkel. Az ilyen módon nyert adatok sok esetben alapvetõen nem befolyásolják a kárelhárítási intézkedéseket a beavatkozás elsõ fázisában, de annál fontosabb és értékesebb információt szolgáltathatnak a késõbbi fázisban, az olyan intézkedések megtételéhez mint: • A ténylegesen veszélyeztetett terület behatárolása • A nagyarányú kitelepítési intézkedések felülvizsgálata, visszavonása • Dekontamináció • „Negatív mérések” (az anyag jelenlétének vagy azzal ellentétes állapot bizonyítása) • Ismeretlen anyag keverék fontosabb jellemzõinek meghatározása • Az adott helyen, de különbözõ idõpontokban vett minták összehasonlítása, tendenciák megállapítása

Teszt csöves készülék mérés közben

RENDSZERESÍTÉSI JAVASLAT Javaslatom szerint - szinteknek megfelelõen - felszerelés készenlétben tartási kötelezettsége lenne a tûzoltóságoknak. A szintek alkalmazásával lehetõvé válik a lépcsõzetes beavatkozásnak megfelelõ eszközök telepítése és hatékony felhasználása. Természetesen szükség lehet egy adott tûzoltóság ellátási területén található veszélyforrások függvényében történõ differenciálásra is. A legtöbb tûzoltóság részére elegendõ lenne az alapfelszerelés csomag, amelyet az elsõ szeren kellene elhelyezni. – Alap vagy bázis felszerelés: gyorskimutató és közvetlen kijelzésre alkalmas mérõ eszközök, anyagok, amelyek kiegészíthetõk un vészhelyzeti mintavevõ felszerelésekkel a légszennyezõ és a folyékony halmazállapotú anyagok mintavételéhez. Ezeket a következõk alkotnák: pH-érték meghatározó anyag, eszköz, olaj-teszt papír, szivárgás, tömítetlenség vizsgáló spray, robbanási határérték mérõ/figyelmeztetõ mûszer, vészhelyzeti mintavétel feszerelései: Tenax-gyûjtõcsövek, aktív szén, pumpás gázmintavevõ, egyszer használatos orvosi fecskendõ (5ml), csavaros zárású fehér 1l-es üveg törésbiztos csomagolással. – Különleges vagy kiegészítõ felszerelések: a mûszaki mentõbázisok vegyi-baleset elhárító konténerek felszereléseit ennek alapján lehetne homogenizálni: reagens anyaggal töltött teszt/ kimutató csövek, elektrokémiai mérõeszközök, foto-ionizációs detektorok, hõkamera, távhõmérõ, kézi szélsebesség és szélirány mérõ, kivételesen indokolt esetben spektrométer. Lázár Gábor tûzoltó õrgy., RTF. Katasztrófavédelmi Tanszék VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TANULMÁNY

31

f

ó

r

u

m

ÚJ GÉPKOCSIK ÉS FELSZERELÉSEK Az új kocsikat Gyõr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyék, az új málhafelszereléseket pedig Fejér, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyék kapták. A fejlesztések után az országban a VFCS-k száma 18-ra emelkedett.

DR. VASZARI EDIT

Veszélyhelyzeti felderítés: új fejlesztések 2003 végén a BM OKF három új VFCS kocsit és hat teljes málhafelszerelést vásárolt válaszolva ezzel az egyre növekvõ vegyi balesetek kihívásaira. ESZKÖZMUSTRA Az új Veszélyhelyzeti Felderítõ Csoport kocsik Mercedes Sprinter 416C DI 4600 kg legnagyobb tömegû gépjármûvek, 2685 cm3 diesel motorral, 115 kW teljesítménnyel, kapcsolható összkerék meghajtással, a vezetõfülkében és a munkatérben külön légkondicionálással vannak felszerelve. Ultrahangos térvédelemmel ellátott riasztó berendezés, két darab kétszólamú légkürt, kéklámpa sziréna található rajtuk. Az önálló energia-ellátást egy 6 kW-os mobil és egy 4,5 kWos beépített Honda aggregátor biztosítja. A kapcsolatot Motorola GM 360 URH rádió-adóvevõvel tudják tartani. A málhafelszerelés összeállításánál alapvetõ cél a légkörbe kikerült veszélyes vegyi anyag azonosítása, a levegõben mérhetõ koncentrációjának meghatározása, valamint a terjedés paramétereinek megállapítása. Szükség esetén radiológiai mérések elvégzése.

Védõfelszerelések és aggregátorok

32

FÓRUM ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A három új kocsi

AZ EGYÉNI VÉDELEM ESZKÖZEI A felderítõ feladatok végrehajtásakor elõfordulhat, hogy a VFCS-n szolgálatot teljesítõknek mérgezõ, maró hatású gázokat, gõzöket tartalmazó térben kell dolgozni. A felszerelés egyik fontos részét tehát az egyéni védõeszközök alkotják. TEAM MASTER pro gáztömör vegyvédelmi védõruha, WORKSTAR PVC vegyivédelmi öltözék, TYVEK PRO-TECH C védõoverál, Dräger tûzoltó védõsisak, PA94/PSS90 sûrített levegõs légzésvédõ készülék tartalék kompozit palackokkal. AUER 3 S-Basis plus légzésvédõ teljes álarc, P 3 részecskeszûrõvel ellátott szûrõbetétek szerves és szervetlen gázok és gõzök ellen.

Karcher DS-10-es mentesítõ felszerelés és mentesítõanyagok

A KATASZTRÓFAVÉDELEM RENDSZERÉBEN MÛKÖDÕ VESZÉLYHELYZETI FELDERÍTÕ CSOPORTOK Salgótarján

BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN megyei VFCS SZABOLCS-SZATM.-BEREG megyei VFCS

Miskolc

BP. FÕVÁROSI VFCS

Nyíregyháza

Eger Tatabánya

Szombathely

Budapest

Debrecen

Gyõr

VAS megyei VFCS

VESZPRÉM Székesfehérvár megyei VFCS

BP. FÕVÁROSI JÁSZ-N.KUN-SZOLN. HAJDU-BIHAR VFCS megyei VFCS megyei VFCS PEST megyei VFCS Szolnok

Veszprém Zalaegerszeg

ZALA megyei VFCS

Kecskemét

SOMOGY megyei VFCS Kaposvár

Készítette: BM OKF Mentesítésszervezési Fõosztály

TOLNA megyei VFCS Szekszárd

BÁCS-KISKUN megyei VFCS

CSONGRÁD megyei VFCS Szeged

A VFCS-k a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeletén keresztül riaszthatók

Pécs

Honda aggregátor

Békéscsaba

➊

➋

➌

➊Mintavevõ készlet ➋Dosicard személyi dózismérõ ➌Multiwarn automata gázérzékelõ

FELDERÍTÕ MÛSZEREK Radiológiai mérõmûszerek Valamennyi megye rendelkezik IH-95 egységes sugárzásmérõ mûszerrel, s ezek a célnak teljes mértékben megfelelnek. Ezért most csak Dosicard típusú egyéni dózismérõ beszerzésére került sor ez azonban nemcsak az integrált gammadózis, hanem dózisteljesítmény mérésre is alkalmas. Vegyi mérõmûszerek, kimutató eszközök Automatikus gázérzékelõk: Dräger Multiwarn, Miniwarn oxigén, robbanás cc., szén-monoxid, szén-dioxid, ammónia, kén-hidrogén, hidrogén-cianid, klór, sósav érzékelõkkel. AUER Akciós készlet, mely 16 féle gáz azonosítására alkalmas kimutatócsõ készlet. Mikrometeorológiai mérõállomás A mikrometeorológiai mérések végzésére alkalmas Gamma TVS3 meteorológiai mérõállomás érzékelõi a kocsi tetején lévõ árbócra rögzíthetõk. A mért adatokat Note-bookra telepített AMAR-Met szoftver értékeli és készíti el a terjedésre vonatkozó információkat. A hordozható számítógépre telepíthetõk az ismeretlen vegyi anyagok azonosítására Vakond 2000 program, valamint a terjedés modellezésére alkalmas Hatástan terjedés szoftver.

Mentesítõ eszköz Az állomány és a technikai eszközök mentesítésére alkalmas a Karcher DS-10 mentesítõ felszerelés különbözõ mentesítõ anyagokkal. Mintavevõ Gyakran elõfordul, hogy szennyezett élõvizekbõl, talajból kellene azonosítani a szennyezõ anyagot, erre a VFCS-k felszerelése nem alkalmas, viszont a rendszeresített mintavevõ készlet segítségével gáz, folyadék, szilárd halmazállapotú anyagok mintázhatók meg és szállíthatók laboratóriumba meghatározásra. Kiegészítõk Néhány olyan fontos kiegészítõ felszerelés található még az új málhafelszerelések között, mint a távcsõ, jelzõzászló, jelzõszalag, akkumulátortöltõ, RB-s kézilámpa. Dr. Vaszari Edit BM OKF Mentésszervezési Fõosztály, Budapest VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ FÓRUM

33

m

e

g

e

l

õ

z

é

s

ZOLTÁN FERENC

A tûzjelzõ berendezés és a hõ- és füstelvezetés összefüggései csarnoképületekben Milyen érzékelõket célszerû alkalmazni a különbözõ belmagasságú csarnokokban, figyelembe véve a fõ éghetõ anyagokat és égési jellemzõiket? ZÁRTTÉRI ÉGÉS Zárt térben bekövetkezett tûzeseteknél a halálos és súlyos balesetek több mint 90 %-át füstmérgezés okozza. A tûz következtében füstgáz, különbözõ bomlástermék és hõenergia keletkezik. Az így felszabaduló hõ konvekcióval, hõsugárzással terjed a levegõben. A lángból eredõ hõleadás 70-80 %-a konvekcióval, 20-30 %-a hõsugárzással és a hõvezetõ anyagokon keresztül, kb. 5 %a hõvezetéssel következik be. A magas konvekciós hõrész következménye, hogy a meleg füstgázok a mennyezet alatt gyûlnek össze (termikus energia). Az így felszabaduló energiától a meleg égésgázok a tûz helyétõl – meghatározott nagyságú tereknél (csarnok jellegû épületeknél) – egyéb légáramlás (klíma, huzathatás) nélkül kb. 15°os szögben szállnak fel. Ezt követõen terjednek szét a mennyezet, födém alatt. Ebbõl következik, hogy a tûz által érintett helyiségben meghatározott magasságban hozzá tartozó hõmérséklet van. A legmagasabb hõmérséklet – a tûzfészek kivételével – a mennyezet alatt lesz. A helyiségben az égõ anyagok füstfejlesztõ képességétõl függõen különbözõ vastagságú, sûrûségû, szemcseméretû füstréteg alakulhat ki. Az égés folyamán a füstgázok kezdetben csak a tér egy részét töltik ki. A mennyezet alatt bizonyos vastagságú meleg levegõ párnát képeznek, mely egy idõ után keveredik az alatta lévõ hidegebb levegõvel. Zárt térben a mennyezet alatt felgyülemlett füsttakaró egy bizonyos idõ alatt a padlóhoz közelít. Amikor a füstréteg eléri a fejmagasságot, akkor a menekülés, illetve a személyek mentése egyre nehezebbé válik. Zárt térben hõ- és füstelvezetés nélkül a hõmérséklet növekedésével egyidejûleg nõ a nyomás és a füsttel keveredett levegõ térfogata. Ez azt eredményezi, hogy a füst elkezd a szomszédos helyiségek, füstszakaszok irányába áramolni. 34

MEGELÕZÉS ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A felszabaduló meleg égésgázok 15o-os szögben szállnak fel

AZ ÉRZÉKELÕK REAKCIÓIDEJE A nagy belmagasságú terekben a füst lényegében akadálytalan szétterjedése miatt a füstérzékelõk bejelzési ideje jelentõsen megnövekedhet, sõt kedvezõtlen esetekben igen nagy reakcióidõvel kell számolni. Gyakran a tervezõk sincsenek tudatában a probléma sokrétûségének, vagy a piaci megmaradás törvényének megfelelõen alacsony szintû védelemmel érnek el alacsony árat. Ez legtöbbször nincs arányban a vállalt kockázattal. A füstérzékelõk különbözõ belmagasságú terekben való alkalmazásával kapcsolatban a gyártók általában az alábbi ajánlást adják: Belmagasság (m)

Pontszerû füstérzékelõk

01,5 - 04,5 04,5 - 07,5 07,5 - 09,0 09,0 - 20,0 20,0 - 40,0

jó jó megfelelõ feltételesen megfelelõ nem megfelelõ

Vonali füstérzékelõk megfelelõ jó jó jó megfelelõ

A fentiekbõl kiderül, hogy a pontszerû füstérzékelõk 9-20 méterig , a vonali füstérzékelõk 20-40 m közötti belmagasságban is használhatóak. Az érzékelõk alkalmazhatósága azonban nem azt jelenti, hogy a nagy magasságú helyiségekben a kifogástalan védelem kialakítása olyan egyszerû feladat. A probléma megértéséhez a füst tulajdonságaiból kell kiindulni. A tûz során keletkezett füst általában felfelé száll a korábban leírtak szerint, de közben a mozgása lassul, veszít a termikus energiájából, hûl és hígul a tiszta levegõvel. A füst függõleges terjedési sebessége függ a füst hõmérsékletétõl, ezáltal a keletkezõ termikus energiától, a környezõ levegõ hõmérsékletétõl. FELHAJTÓERÕ ÉS ÉRZÉKELÉS Minél nagyobb a hõmérséklet különbség, annál nagyobb a termikus energia felhajtó ereje. A függõleges irányú füstáram-

A csõhálózat elõre meghatározott helyeken mintavevõ lyukakkal van ellátva, amelyeken keresztül a levegõt az aspirációs érzékelõ egységbe épített ventilátor szívja. A beszívott levegõ tartalmát, fizikai összetételét a központ értékeli ki. Ezzel a rendszerrel a lehetõ leghamarabb és a legbiztonságosabban valamennyi anyag égésére jellemzõen lehet tüzet jelezni. A tûzkockázat elemzést ilyen szempontok alapján is figyelembe véve a leghatékonyabb rendszer. A logisztikai raktárakban, illetve ott, ahol a tûzoltóegységek nagy vonulási idejére kell számítani, megfontolandó e rendszer magasabb fajlagos költség megtérülése egy esetleges káresemény bekövetkezésekor. GYORS TERJEDÉS

Minél jobban közelít egymáshoz a hõmérséklet a terem alsó és felsõ része között annál nagyobb lesz a füst oldalirányú mozgása

lás mindaddig fennmarad, míg a hõmérséklete magasabb a környezõ levegõ hõmérsékleténél. Minél jobban közelít a két hõmérséklet egymáshoz, annál nagyobb lesz a füst oldalirányú mozgása. Többnyire ezzel az oldalirányú mozgással jut a pontszerû füstérzékelõk kamrájába vagy a vonali füstérzékelõk õrzõsugarába. A füstforrásként szolgáló tüzek egy része (rejtett parázsló tüzek, svéltüzek és általában a lángoló fázis elõtt álló tüzek) kevés termikus energiával rendelkezõ „hideg” füstöt termelnek. Ezek elsõsorban vízszintesen terjednek, mert nincs elég termikus energiájuk. Ezen füstök jelzésére a mennyezet alatt elhelyezett érzékelõk nem alkalmasak. Ez egy logisztikai raktárcsarnokban gyakran jelent problémát, mert a tárolt anyagok viszonylag gyakran változnak. Ezáltal mind a nagy termikus energiájú, mind a „hideg” füstöt termelõ anyagokkal számolni kell. Ilyen esetekben a korábban említett pontszerû és vonali füstérzékelõk általában nem hatásosak. Ekkor a leghatásosabb tûzjelzõ berendezés az aspirációs rendszer. Ez a kezdõdõ tûz jelzésére a legalkalmasabb. ASPIRÁCIÓS ÉRZÉKELÉSI ELÕNYÖK Az ilyen típusú rendszer a füstérzékelési képesség 0,1 % méter elsötétülési érzékenység mellett akár 500-szorosa a pontszerû füstérzékelõk füstérzékelési képességének. A legtöbb tûz a túlmelegedés valamely formájával kezdõdik. Ebben a kezdeti fázisban emberi szemmel láthatatlan részecskék kibocsátása történik, ahogy az égési folyamat elkezdõdik. A tûz kezdõdõ fázisában kibocsátott részecskéket a hagyományos füstvagy hõérzékelõkkel nem biztos, hogy érzékelni lehet, a tûz lappangása percekig, órákig is eltarthat mielõtt a hagyományos érzékelés számára detektálhatóvá válik. A riasztási szint ezeknél a rendszereknél – technológiától függõen – állítható. Ez a megnövelt érzékenység lehetõvé teszi, hogy tûzesetet érzékeljen még a lánggal való égés elõtt. A rendszer a területen belül vagy azon kívül is felszerelhetõ, a védett területrõl légmintát vesz egy elszívó ventilátor és egy csõhálózat segítségével.

Minél hamarabb tudunk tüzet, tûzre utaló körülményt jelezni, annál hatékonyabban alkalmazhatjuk a hõ- és füstelvezetõket. A füstgázok elõször a látást akadályozzák, ennek következménye a tájékozódás elvesztése és ezt követõen a pánik. A bent rekedt személyek már nem találják a menekülési utakat. A kárfelszámolást is nehezíti, hogy a beavatkozó tûzoltó egységek is csak nehezen tudják a tûzfészket behatárolni, illetve azt eloltani. Általában a tûz keletkezésétõl számítva rövid idõ alatt forró füst és égésgáz keletkezik a födém alatt, mivel a tûz egyre több hõenergiát termel, a hõmérséklet folyamatosan emelkedik. Amennyiben eléri az ott elhelyezett éghetõ anyagok gyulladási hõmérsékletét, akkor a födém alatt úgynevezett másodlagos tûzfészkek, magasabban tárolt anyagoknál pedig csúcstüzek alakulhatnak ki. Az egész helyiségben felszabadult éghetõ bomlástermékek gyulladási hõmérsékletük túllépésével átgyulladáshoz, teljes lángbaboruláshoz – „flash over”-hez – vezetnek. Körülbelül 500°C feletti hõmérsékletnél az acél tartószerkezet, de még a vasbeton vasalásai is – nem megfelelõ betonozás esetén – elvesztik teherbíró képességüket. A fentiekbõl láthatjuk, hogy a füst- és hõelvezetõ berendezések megfelelõ, hatékony alkalmazása elengedhetetlen az építészeti tûzvédelemben. A hatékony elvezetés egyik elõfeltétele a korai tûzjelzés, továbbá a tárolt anyag füstfejlesztõ képességének megfelelõ méretezési csoport megválasztása és a frisslevegõ utánpótlás – lehetõség szerint a füstelvezetõ nyitásával egyidejûleg – biztosítása. A hatékonyságot nagymértékben befolyásolja még a hõ- és füstelvezetõk helyes, az ott tárolt anyagra (tûzterhelés, füstfejlesztõ képesség) jellemzõen való megválasztása. Meg van a mechanikus hõ- és füstelvezetõknek és a gépi elszívásnak az elõnye. Ezeket mérlegelve választhatjuk ki a hatékonyságot legjobban támogató rendszert.

Zoltán Ferenc tû. õrgy., kerületi parancsnok Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokság, Budapest VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ MEGELÕZÉS

35

DR. POPELYÁK PÁL – KÁTAI- URBÁN LAJOS – SÁNDOR ANNAMÁRIA

A környezet veszélyeztetettségének meghatározása a súlyos ipari balesetek elleni védekezésben A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenõrzésérõl szóló 96/82/EK Tanácsi Irányelv (SEVESO II Irányelv) célja a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek megelõzése, továbbá az emberre és a környezetre való hatásaik csökkentése, azért, hogy a Közösség teljes területén biztosítsák a magas fokú védelmet. Milyen következményei lehetnek?

A VÉDEKEZÉS KÖRNYEZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI A SEVESO II. Irányelv implementációja során a fenti feladat a következõ hazai jogszabályokban jelenik meg: „A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl” szóló 1999. évi LXXIV. Törvény (Törvény) IV. 32 § (2)szerint a biztonsági dokumentáció megelõzésre vonatkozó elõírásait úgy kell kialakítani, hogy az képes legyen biztosítani az egészség és a környezet magas fokú védelmét. „A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl” szóló 2/2001 (I.17.) Kormányrendelet 5 § (3) szerint, a biztonsági jelentésben be kell mutatni az üzemben jelen lévõ veszélyes anyagokat. Ennek része a veszélyes anyagok leltára, amely tartalmazza az anyagok fizikai, a kémiai, a toxikológiai és a természetet károsító tulajdonságait, valamint az emberre és a környezetre gyakorolt rövid távú és hosszú távú hatásait. A biztonsági elemzésben, illetve a biztonsági jelentésben a súlyos balesetek veszélyének azonosítása és kockázatuk elemzése alapján az üzemeltetõnek meg kell határoznia a veszélyes anyagok és károsító hatások környezetbe kerülésének lehetõségeit, esetleges módjait, valószínûségét, a veszélyes anyagok vagy a fizikai hatások terjedését, a személyek, valamint az anyagi javak és a környezet veszélyeztetettségének mutatóit. A biztonsági jelentésnek tartalmaznia kell továbbá a természeti környezetnek a súlyos balesetbõl adódó veszélyeztetettsé-

Gázfelhõ lecsapatása

gét jellemzõ információkat. KÖRNYEZETI KÁROK MEGHATÁROZÁSA – JOGSZABÁLYOK A környezetvédelmi joganyagban az ipari balesetek következtében kialakuló lehetséges környezeti hatásokkal döntõen „A környezet védelmének általános szabályairól” szóló 1995. évi LIII. Törvény foglalkozik. A környezeti hatásvizsgálatról szóló részben elõírja, hogy figyelembe kell venni a meghibásodások, balesetek környezeti következményeit. Környezeti hatásvizsgálat A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, „A környezeti hatásvizsgálatról” szóló 20/2001. (II.14) Kormányrendelet (KHV-R) szerint. A KHV célja egy tervezett tevékenység következtében várható állapotváltozások lehetõség szerinti meghatározása, amelynek során fel kell tárni a meghibásodás vagy baleset miatt várható környezeti hatásokat is. Maga a KHV rendelet bizonyos fokig kockázatelemzésnek tekinthetõ, mert bizonytalan eseményekre tartalmaz elõrejelzéseket, és a káros következmények keresésével foglalkozik. A hatásvizsgálatban csak a legsúlyosabb balesetekkel érdemes foglalkozni. A környezetterhelés és a környezet igénybevétele várható mértékének becslését az adatok bizonytalanságának figyelembevételével kell elvégezni. A hatások elõzetes becslése - a tevékenység szakaszaiként elkülönítve és az esetlegesen környezetterhelést okozó balesetek vagy meghibásodások elõfordulási lehetõségeire figyelemmel - magában foglalja, hogy a hatótényezõk milyen jellegû hatásfolyamatokat indíthatnak el; a hatásfolyamatok milyen területekre terjedhetnek. Például, ha egy ipari balesetbõl szennyezõ anyag jut egy élõvízbe, akkor közvetlen hatásként a vízi élõvilág sérül. Ha egy tevékenység során légszennyezõ anyag kibocsátására kerül sor, akkor közvetett hatásként érintheti a talajt, élõvilágot és a mûvi elemeket is. A közvetlen hatások területeit hatótényezõnként és a tevékenység megvalósulási szakaszainak megfelelõen, valamint az esetleges meghibásodás vagy baleset hatásterülete szerint is meg kell adni. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ MEGELÕZÉS

37

Környezetvédelmi felülvizsgálat Számos olyan tevékenység létezik, amelyek megkezdése elõtt célszerû lett volna a környezeti hatásvizsgálat elvégzése. A környezetvédelmi felülvizsgálat ezen tevékenységek környezeti hatásainak megismerését célozza. A felülvizsgálat alapján lesz lehetõség arra, hogy a mûködõ üzemek által már folytatott tevékenységek környezeti megfelelõségét elbírálják. „A környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekrõl és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeirõl” szóló 12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet elõírja, hogy a környezetvédelmi felülvizsgálat során a rendkívüli esemény, illetve üzemzavar miatt a környezetbe került vagy kerülõ szennyezõ anyagok, valamint a hulladékok minõségét és mennyiségét környezeti elemenként meg kell határozni. A teljes körû felülvizsgálatnak ki kell terjednie az esetleg bekövetkezõ meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa miatt feltételezhetõen a környezetbe kerülõ szennyezõ anyagok és energia meghatározására is. Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás Az egyes - külön jogszabályban megjelölt - tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében, a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a felügyelõség. „Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól” szóló, 193/2001. (X. 19.) Korm. Rendelet (EKHE) szerint a környezethasználónak a környezetszennyezés megelõzése, illetõleg a környezet terhelésének csökkentése érdekében az elérhetõ legjobb technika alkalmazásával intézkednie kell a környezeti hatással járó balesetek megelõzésérõl, és ezek bekövetkezése esetén a környezeti következmények csökkentésérõl.

Fontos a szabályozott üzemi ellenõrzés

AZ ELÕÍRÁSOK KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS Milyen összefüggés fedezhetõ fel a KHV, az EKHE és a SEVESO Irányelv súlyos balesetekbõl eredõ környezeti veszélyeztetettségre vonatkozó részei között? A KHV és EKHE esetében az üzemeknél a termelési kapacitás, a SEVESO üzemek esetében pedig az üzem területén tárolt veszélyes anyag mennyisége a hatály alá tartozás alapja. Egy új üzem engedélyeztetése során legelõször a KHV-t kell elvégezni. A KHV-rendelet hatálya alá esõ létesítmények részére a KHV által megkövetelt környezeti károkkal kapcsolatos információkat a biztonsági jelentésben és az EKHE-ben újra fel lehet használni. Azon létesítményekre, melyek nem tartoznak a KHV-rendelet hatálya alá, vagy ahol a fenti követelmények nem érvényesülnek, a baleseti környezeti károk elemzése és meghatározása a baleseti eseménysorok szerint történik ugyanazon elvek és módszerek alapján, mint ahogy a KHV-rendeletben megjelenik. A biztonsági elemzésekben és jelentésekben meghatározott baleseti eseménysorok környezetre gyakorolt hatásait ismertetõ rész sok tekintetben hasonlít az EKHE-ben elõírt dokumentáció hasonló tartalmú részéhez. Ez nem jelenti azonban azt, hogy azon üzemek esetében, amelyek mind az EKHE, mind pedig a SEVESO II. hatálya alá tartoznak, bármelyik eljárást elhagyható lenne. Egyik sem helyettesítheti a másikat, hiszen mind a kettõ 38

MEGELÕZÉS ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A veszélyes anyagok csatornába jutása is veszélyforrás

egy–egy külön hatósági eljárás, amelyeket más hatóságok folytatnak le. Ugyan mind a két eljárásban ugyanazt a tevékenységet, technológiát vizsgálják felül és engedélyezik, de eltérõ aspektusból. A két engedélyezési eljárás nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást, ugyanis a vizsgálati súlypontok különbözõ helyen vannak. Természetesen az elkészített dokumentációkban vannak átfedések, melyek csak azt jelentik, hogy az egyes eljárások során elkészített dokumentumok közül bizonyos részeket a másik eljárásban is fel lehet használni. Felhasznált irodalom: Magyar Emõke-Szilágyi Péter-Tombácz Endre Hatásvizsgálat, felülvizsgálat (Környezetvédelmi Kiskönyvtár) Dr. Popelyák Pál tû. ezds. osztályvezetõ Kátai Urbán Lajos, Sándor Annamária BM OKF, Budapest

NAGY DÁNIEL

Erdõ- és vegetációtûz problémák a világban 2003. január óta folyamatosan hallhatjuk a jelentéseket a Föld különbözõ részeirõl - Ausztrália, USA, Portugália - súlyosabbnál súlyosabb erdõ- és vegetációtûz katasztrófákról. ERDÕTÜZEK AZ ELMÚLT ÉVBEN 2003-ban a korábbiaknál is több erdõ- és vegetációtûz volt szerte a világban. Portugáliában kb. 417 ezer hektár égett le, ami a háromszorosa az elõzõ évtizedek átlagának, Spanyolországban 100 ezer hektár, szemben az elõzõ idõszak átlag 20 ezer hektárjával.1 (1. kép) Az USA 3,7 millió hektárt vesztett el, 1,4 millió hektárral többet, mint az elõzõ évben.2 Az Orosz Föderációban augusztus végéig 23,7 millió hektár erdõ égett le, ami több mint kétszeres növekedés az elõzõ évi 11,7 millió hektárhoz képest.1 (2. kép) Ausztráliában 56 millió hektár erdõ és bokros terület (bushland) vált a lángok martalékává. 1 A 2003-ban leégett területrõl jelenleg még a fejlett országokból sincsenek minden esetben pontos információk, globális szinten pedig csak megközelítõ adatokra számíthatunk a késõbbiekben is. Az erdõtüzek növekvõ területe nem új keletû probléma, 2000ben a mûholdas kiértékelések szerint körülbelül 430 millió hektár égett le, ami nagyjából India területének felel meg.3 A 2003. évi számok ennél biztosan magasabbak lesznek. Megjegyzendõ, hogy az adatok csak körülbelüli értéknek fogathatók el, mert egyrészt az erdõ és nem erdõ /forest, non forest/ területek elkülönítése nem egységes a világ különbözõ részein, másrészt, mert számos erdõtûz nem is kerül be a nagy területtel rendelkezõ országok statisztikáiba. Ezek csak a mûholdas felvételek alapján térképezhetõek fel. Az adatok korábbi adatokkal történõ összehasonlítását, illetve a változási tendenciák követését a monitorozó és adatgyûjtõ rendszerek fejlõdése is „nehezíti”, hiszen a napjainkban észlelt nagyobb terület lehet, hogy részben a korábbi mérések, és adatok pontatlanságából fakad.

Több mint 500 ezer hektár erdõ égett le Spanyolországban és Portugáliában

A médiában a mediterráneumban és az észak-amerikai kontinensen pusztító erdõtüzek sokkal nagyobb publicitást kapnak, a legnagyobb terület mégis Afrikában ég le, évente mintegy 170 millió hektár.4 Ennek a területnek körülbelül csak 10 százaléka az, ami a vegetációhoz tartozó természetes tûzfrekvencia mellett is leégne. (Goldammer, FAO) Különösen nehezíti ezeknek a tüzeknek az eloltását, hogy számos afrikai ország egyáltalán nem, vagy csak igen kezdetleges vegetáció tûzoltó szervezettel rendelkezik. Mivel itt a tüzek legtöbbször a tradicionális legelõgazdálkodás során keletkeznek, illetve válnak kontrolálatlanná, az egyetlen módszer ezekben az országokban az un. közösségi alapú /community based / erdõtûz management rendszer kialakítása: a helyi lakosság bevonása elsõsorban a prevencióba, illetve a biztonságos égetési módszerek elterjesztése, megismertetése. A korábban tradicionálisan használt, és ma már a nagyobb népsûrûség miatt nem alkalmazható gazdálkodási rendszerek átalakítása, új alternatívák keresése is kiemelt fontosságú. ERDÕ- ÉS VEGETÁCIÓTÛZ OKOK

Erdõtüzek Oroszországszerte (23,7 millió ha)

Az erdõtüzek számbeli és területi növekedésének nemcsak a változó klímára visszavezethetõ okai vannak. Rövidtávon elsõsorban a világ minden pontján gyorsan változó szociológiai és gazdasági körülmények növelik a vegetáció tüzek kockázatát. Figyelemre méltó, hogy a tüzek 80-90 %-a világszerte emberi okból keletkezik.1 Indonéziában például a lakosság kicserélõdése, illetve más szigetekrõl történt áttelepülése azt jelentette, hogy a tradicionális tûz-föld gazdálkodás módszereit és szabályait az áttelepült lakosság nagy része nem ismerte, és ez egyrészt a szakszerûtleVÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ MEGELÕZÉS

39

„természetközeli” területkezelési módszert. Az idõpont, és az égetési módszer megfelelõ kiválasztásával a talajstruktúra zavarása nélkül lehet az adott társulás megújulását elõsegíteni, ill. a társulást a kívánt szukcessziós stádiumban tartani. Korábban a magyarországi legelõgazdálkodásnak is szerves része volt a tûz használata! NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS

A Bajkál-tavi tûz füstfelhõi Alaszkáig jutottak

nül végzett égetésekhez, másrészt a megváltozott földhasználat miatt az éghetõ biomassza felhalmozódásához vezetett. Oroszországban részben az erdõk állami kontrolljának a csökkenése, a megélhetési problémák, a rövidtávú gazdasági érdekek, valamint a megelõzésre és tûzoltásra fordított támogatások lefaragása vezetett a leégett területek drasztikus növekedéséhez. Ezek a nagyterületû vegetációtüzek nem csak helyi problémát jelentenek, a májusi Bajkál tavi tûz füstfelhõi Mongólián és Japánon át egészen Alaszkáig jutottak a légkörben. (lásd. 3. kép) EURÓPAI KOCKÁZATOK Az éghetõ biomassza felhalmozódása, s az ebbõl fakadó magas vegetációtûz-kockázat európai probléma is. A mezõgazdasági termelés egyre kisebb területre koncentrálódik, s ma már a legeltetés, vagy a tüzelõgyûjtés sem csökkenti a mediterrán macchia-területek biomassza mennyiségét. Ezért szélsõséges idõjárási körülmények között ezeken, az általában meredek, területeken keletkezõ tüzek oltása nagyon nehéz. A legnagyobb károk természetesen az ember által létrehozott monokultúrákban keletkeznek, amelyek egyáltalán nem képesek a tûz utáni regenerációra. A „természetes” társulások képesek a tûz utáni megújulásra, hiszen kisebb tüzek mindig is elõfordultak a mediterráneumban, ezzel is akadályozva a biomassza túlzott felhalmozódását. A nagy területû tüzek elsõsorban az utánuk másodlagosan fellépõ eróziós károk miatt jelentõs degradációt okozhatnak Mivel a forró nyáron nem rendelkezünk elegendõ eszközzel és emberi kapacitással a tüzek megfékezésére, egyetlen módszer a természetet utánozva, az éghetõ biomassza mennyiségének ellenõrzött tüzek segítségével történõ csökkentése. Az ellenõrzött tûz (prescriped burning) használata ma még Európában kísérleti stádiumban van. Amerikában már évtizedek óta használják eredményesen a területek biomassza-mennyiségének tervszerû csökkentésére, mintegy a természetet utánozva. A 2003. januári tüzek után Ausztráliában több millió hektárt érintõ ellenõrzött tûz program indult Sydney körül, a kockázat csökkentésére. Ma már Európában is egyre több helyen ismerik fel a tûznek, mint területkezelési eszköznek a lehetõségeit, és elõnyeit, és Európa számos természetvédelmi területén próbálják használni ismét az ellenõrzött tüzeket, mint olcsó, és 40

MEGELÕZÉS ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A nagyméretû tûzkatasztrófák megfékezése sokszor meghaladja egy-egy nemzet erejét, a nemzetközi együttmûködés operatív szinten mégis nehéz ezen a területen. Elsõsorban olyan országok között lehetséges, amelyek tûz szezonja idõben elkülönül, így rendelkezésre áll szabad kapacitás, másrészt az irányítási rendszer hasonló. Ezért ajánlja többek között a 2003. októberében Sydneyben megtartott III. International Wildland Fire Conference az un. ICS /incident command system/ nemzetközi szabványként történõ bevezetését a nagyobb katasztrófákkal érintett országokban. Ezt az eredetileg erdõtüzek oltására kialakított rendszert a világ számos országában használják különbözõ katasztrófahelyzetek kezelésére. A módszer biztosítja a humán és technikai erõforrások gyors átcsoportosítását, idõt és energiát jelentõ gyors szervezeti átképzések nélkül. A fejlõdõ országokban már évtizedek óta számos program próbálja az integrált erdõ- és vegetációtûz-védelmi rendszereket különbözõ közigazgatási szinteken kialakítani, illetve a helyi sajátosságok figyelembe vételével adaptálni. Emellett számos mûhold segíti a tüzek korai stádiumban történõ felismerését. Mindez azonban csak akkor lehet hatékony, ha a tüzek keletkezési okait, az azt okozó gazdasági-szociális kérdéseket is sikerül megoldani. Összefoglalva: a világon a tüzek jelentõs része emberi okokra vezethetõ vissza, és csak bizonyos régiókban játszanak nagyobb szerepet a természetes kiváltó tényezõk. Ez azt valószínûsíti, hogy a klímaváltozás, illetve a felmelegedés hatása elsõsorban közvetetten jelentkezik: tehát elsõsorban a tüzek területe, és nem a számuk fog jelentõsen emelkedni, mivel a szárazabb idõjárás hatására keletkezett tüzek terjedési tulajdonságai sokkal kedvezõtlenebbek lesznek. Azt sem felejthetjük el, hogy a világ azon területein, ahol ma a tûz jelentõs problémákat okoz, a tûz mindig is jelen volt. „A tûz már az ember elõtt ott lakott ezekben az erdõkben.” mondják a tûzökológusok, és az itt található növénytársulások jól alkalmazkodtak hozzá. A bajok általában akkor kezdõdnek, amikor a természetes szukcesszió folyamat valamilyen okból megbomlik, vagy az ember úgy hasznosítja ezeket a területeket, hogy a tûzrõl, mint szintén ott lakó szomszédról megfeledkezik. Nagy Dániel okl., erdõmérnök, fire behavior analyst Global Fire Monitoring Center, Freiburg

1 Global Fire Monitoring Center adatbázis 2 USA National Interagency Coordination Center adatbázis 3 GBA 2000 statisztika, spot vegetáció adatok 4 GFMC adatbázis, Global Burn Area 2000

t

e

c

h

n

i

k

a

OROSZ GYULA

AquaMobil zuhanyzóés mentesítõ rendszer A katasztrófavédelem nagyrészt a 70-es, 80-as években kialakított régi polgári védelmi mentesítõ eszközökkel rendelkezik. Ezek az eszközök elsõsorban a háborús idõszak mentesítési feladatainak elvégzésére lettek kifejlesztve, ezért a mai feladatoknak csak kisebb mértékben tudnak megfelelni. EMK – NEHÉZKES A nagyobb létszámú személymentesítésre jelenleg – a helyhezkötött személymentesítésre alkalmas objektumokon kívül – csak az Egységes Mentesítõ Komplettel (EMK-1) rendelkezünk. Ezek mûszaki állapotuk, túlhaladott mûszaki megoldásuk (szilárdtüzelésû kazán), nagy létszámú kezelõszemélyzetet igénylõ voltuk, valamint idõigényes üzembe helyezésük miatt kizárólag elhúzódó, hosszabb ideig tartó katasztrófahelyzetekben – ekkor is csak nehézkesen - használhatók. Az EMK- k kiváltására alkalmas, a békeidõszaki gyors lefolyású katasztrófák mentesítési feladatainak is maradéktalanul megfelelõ Aquamobil mentesítõ technikára szeretném felhívni a figyelmet, amellyel elõsször a „Fire & Rescue” tûz- és katasztrófavédelmi szaklapban találkoztam. AQUAMOBIL Felvettem a kapcsolatot a rendszer gépészeti berendezéseit elõállító Swingtec német, ill. a rendszer sátrait, víztartályait, zuhanyberendezését elõállító svéd Trelleborg Protective AB céggel. A kapott leírásban szereplõ adatok önmagukért beszélnek. Az AquaMobil zuhanyzó- és mentesítõ rendszer fõbb jellemzõi: – a nemzetközi katasztrófavédelmi szervezetek, a NATO haderõi is alkalmazzák, – gyorsan alkalmazható a zuhanyrendszer higiénés célokra, ill. radiológiai-, biológiai- és vegyi mentesítésre, – a mentesítés vízszükséglete biztosítható szállítható víztartályból, természetes vízvételi helyekrõl (folyók, tavak) vagy vezetékes hálózatokból (tûzcsapból is), – az áramellátása generátorról vagy hagyományos villamoshálózatról oldható meg, 42

TECHNIKA ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

– segítségével temperált fürdõvíz és sátorfûtõ berendezés mûködtetésével pedig kellemes klíma állítható elõ a sátor légterében, – könnyû a rendszert szállítani, nem igényel speciális szállítójármûvet. A mentesítõ- és zuhanyzórendszert az egyszerû szállíthatóság, könnyû, gyors és rugalmas alkalmazhatóság ismérvei szerint alakították ki, így moduláris felépítési elve révén bárhol alkalmazható. További elõnye, hogy gépészeti berendezéseit különbözõ komponensek sorozatával kínálják. A mobil, átfolyó rendszerû DH6-os típusjelû vízmelegítõ 6 zuhanyrózsa használatával óránként 90 személy 4 perces idõtartamú zuhanyzását teszi lehetõvé. Ez alatt a 4 perces idõtartam alatt 33 liter zuhanyvizet biztosít. A kisebb DH5-ös vízmelegítõ körülbelül 55 személy/óra zuhanykapacitású, 4 zuhanyrózsa használata mellett. Az AquaMobil rendszer komponensei: – Mobil DH6 (DH5) átfolyó rendszerû vízmelegítõ berendezés – VPHZ (alternatívaként VP) szivattyú – EP szivattyú – ZHWL sátorfûtõ berendezés – D csatlakozású tömlõk – Fürdetõ keret (6 vagy 4 zuhanyrózsával) – Fürdetõ sátor komplexum (vetkõzõ-, zuhanyzó-, öltözõ sátrak) – Szennyvízgyûjtõ konténer (opcionális) – Szállítható víztartály (opcionális) Mobil DH6-os átfolyó rendszerû vízmelegítõ berendezés Tulajdonságai: • gördítõ kerekek, szállító fogantyúk • 105 kW teljesítmény • 500-3000 l/perc vízszállító kapacitás • 3000 l/perc kapacitás esetén a víz hõmérsékletének 30o Ckal történõ emelése • jól variálható termosztatikus hõfokszabályzás • 95° C-os maximális vízhõmérséklet • üzemelés: dieselolajjal vagy benzinnel, árammal • nettó súlya kb. 158 kg VPHZ vízszivattyú Az elektromos üzemelésû VPHZ vízszivattyúval - a DH5-ös vagy DH6-os vízmelegítõvel alkalmazva - max. 5000 l/perc vízszállítókapacitás és max. 5 bar nyomás érhetõ el. A szivattyú fel van szerelve a ZHWL sátormelegítõ berendezéshez kapcsolható csatlakozókkal, amellyel zárt körforgású fûtési módszer valósítható meg. Alternatívájaként a VP szivattyút is alkalmazhatjuk, de ez a típus nem alkalmas a sátor fûtésére, mert a fentebb említett csatlakozókkal, illetve a ZHWL sátorfûtõ mûködtetéséhez szükséges áramkörrel nem rendelkezik.

EP szivattyú Swingtec ajánl még egy EP típusú szivattyút a rendszer kiegészítéseként, amely a felhasznált zuhanyvíz elvezetésére szolgál. A szivattyú automatikusan mûködésbe lép, amikor a zuhanyzó térben a víz szintje eléri a 4 cm-es magasságot. A zuhanyvizet higiénés alkalmazáskor külsõ csatornába, míg dekontaminálás esetén a szennyezett vizet egy gyûjtõtartályba szivattyúzza. ZHWL sátorfûtõ berendezés A berendezés a forróvíz/levegõ hõcserélõ elvén alapszik. A levegõ áramlásának irányát a redõnyszerû lamellákkal szabályozhatjuk. Maximális fûtõteljesítménye 45 KW és a max. légszállítási kapacitása 4600 m3/óra. A fûtõberendezés általában a menetesítõ egység tiszta tér felõli végén kerül elhelyezésre enyhe túlnyomást kialakítva a kijárat környékén azért, hogy megakadályozza a szennyezett levegõ vagy a szennyezett részecskék bejutását a tiszta oldalra. Valamennyi sátorfûtõ berendezés el van látva egy légterelõ szerkezettel, amely felszerelhetõ mind a forró levegõ kiáramlási oldalra, mind a friss levegõ bemeneti oldalra. A légterelõ szerkezet révén a sátorfûtõ berendezés alkalmazható a fürdõtéren, illetve a sátoron kívül forró levegõt fújva a belsõ térbe, de elhelyezhetõ a sátoron illetve a zuhanytéren belülre is friss levegõt vezetve kívülrõl a belsõ légtérbe. Zuhanykeret A zuhanyzókeret felszerelhetõ speciális víztakarékos kúp alakú zuhanyrózsákkal a hagyományos kialakításúak és a kézi tusolók helyett. 4 vagy 6 rózsával használható egyidejûleg. A keret a sátor merevítõ bordáiban elõre kialakított csatlakozási pontjaihoz kapcsolódik. FÜRDETÕ- ÉS MENTESÍTÕ SÁTOR KOMPLEXUM A komplexum különféle sátrak együttesébõl áll és rugalmasan állítható össze. A sátrak oldalfala és padlója PVC bevonatos poliészter szövet. A sátrakat félkörív alakú felfújható bordák tartják, illetve merevítik, jó stabilitást adva a hó és szél elleni nyomásnak. Nagy nyomású ventillátorral 5 perc alatt felállíthatók. A csõvezetékek, a fûtõ és szellõztetõ rendszer csatlakozó pontjai a sátor anyagába kerültek bedolgozásra tökéletes tömítést biztosítva.

A (képen látható) fürdetõ egység 3 részbõl áll: - 18 m2 -es vetkõzõ sátor (Trelltent® 1/2 ) - 25 m2 -es fürdõ sátor (Trelltent® 1/2 DS) 2 - 14 m -es öltözõ sátor (Trelltent® 2/2) A vetkõzõ és öltözõ sátrakra az általános részben leírtak jellemzõk, de a zuhanysátor kissé részletesebb bemutatását – betöltött speciális szerepköre miatt – szükségesnek tartom. Fürdetõ sátor A kétbordás, kétajtós sátor a fürdetést és a szennyezett víz összegyûjtését szolgálja. Mindkét oldalán 1-1 ablak adja a megfelelõ megvilágítást. Az ablakok szúnyoghálóval, átlátszó ablaktáblával és sötétítõ rolóval készülnek. Az ajtók fémcipzárral mûködnek és a víz kifolyása ellen küszöbbel vannak ellátva. A sátor közepén 1 db távtartóval, az oldalán 2 db vízelosztó csõvel van felszerelve. 6 db fölsõ vízsugárral és 1-1 db kézi zuhannyal rendelkezik. A zuhanyzó függönnyel két fülkére osztható. A zuhanyegység 2 db szétszedhetõ alumíniumcsõbõl áll. A zuhanykeretben áramló víz útját golyóscsappal zárhatjuk le. A kézi zuhany fémbõl készült és szintén elzárható. A bordákon található rögzítési pontok a különféle berendezések felfüggesztését szolgálják. Víztartályok A friss vagy szennyezett víz tárolására egyaránt alkalmas tartály PVC bevonatos szövetbõl készül. A tartály - légtelenítõ szeleppel és csõcsatlakozóval van felszerelve, amelyek hermetikusan záródnak. 1200 - 10000 literes ûrtartalommal készülnek. Az AquaMobil rendszerrel kapcsolatos további információk szerezhetõk be: – www.swingtec-gmbh.de – www.trelleborg.com – Trelleborg Ind. Hungary Tel: 1 436 6674 Fax: 1 436 6672

Orosz Gyula pv. alez., k.fea. Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Salgótarján, Szent Flórián tér 1. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TECHNIKA

43

Újszerû hordozórendszer A DrägerMan PSS 100 kényelmes hordozórendszer, amelyet a forradalmi DrägerMan PSS 500-hoz fejlesztettek ki, majd alkalmazását a hengeres palackok használatára is kiterjesztették.

ERGONÓMIA A koncepció: a kényelmi jellemzõk tökéletesítése és a mozgásszabadság növelése. Az eredmény: egy elképesztõen újszerû hordozórendszer. A ráadás: A DrägerMan Bodyguard, az egybeépített, teljesen elektronikus jelzõ- és figyelmeztetõegység, amely tíznél több, a túlélés szempontjából fontos funkcióval rendelkezik. Egyszerû, áttekinthetõ, nélkülözhetetlen. A DrägerMan PSS 100 hordozórendszer egyedülállóan kényelmes. A hagyományos sûrített levegõs palackokhoz is használható. • A kényelmi jellemzõk tökéletesítése: Az ergonómiailag megfelelõen kialakított hordozószerkezet követi a hát természetes görbületét, így jól illeszkedik a testhez. • Optimális mozgásszabadság: A szabadalmaztatott derékheveder elforgatható és elcsúsztatható. • A félrecsúszás megelõzése: A palackokat tartó hordozószerkezet rugalmas rögzítése lehetõvé teszi a mozdulatok követését, miáltal a hevederek pozíciója stabil marad. • Csekélyebb erõkifejtés: A könnyebb anyagok alkalmazásának és az ergonómiailag optimális pozicionálásnak köszönhetõen energiát takaríthatunk meg. • Idõtakarékosság: A teljes hevederrendszer gyorsan fel- és levehetõ. Ezen túlmenõen: A többrétegû szénszálas anyagból készült hordozószerkezet extrém törési- és hajlítási szilárdságú, elektromosan vezetõ, és ellenáll a magas hõmérsékleti és a vegyi hatásoknak. A DrägerMan felvétele: – a derékheveder becsatolása, – a derékheveder meghúzása a megfelelõ pozícióban, – a vállhevederek beállítása. Tehát mindössze három mozdulat, és máris elmozdulás- és elfordulás-mentesen a helyére került minden. KOMPATIBILIS BIZTONSÁG A palackot rögzítõ heveder – biztonságos és csúszásmentes: folyamatosan állítható a 2×4 L – 200 bar-tól a 2×6,8 L – 300 bar-ig terjedõ kompozitpalackok összes kombinációjához, – praktikus: a szorítózár erõs meghúzásra bekattan, a szabad hevedervéget tépõzár biztosítja. Pneumatikus alkatrészek – Teljesen kompatibilis: a PA 90/94 plus szériával megegyezõ alkatrészekbõl, tüdõ-automatából áll. Ennek köszönhetõen az ápolási, a karbantartási és az ellenõrzési módszerek is megegyeznek. – Nyomáscsökkentõ. – Két személynek is elegendõ, nagy levegõszállítási teljesítmény. 44

TECHNIKA ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

– Elõnyomás-kiegyenlítõ a konstans középnyomás biztosítására. – Új dugaszolós csatlakozók: elforgathatók, megbízhatók, könnyen javíthatók. – Interfész a jelzõberendezéshez. – Tüdõautomaták. – Kicsi, könnyû, mégis erõs burkolattal. – Lehetõség 2. tüdõautomata, ill. közvetlen nagynyomásútöltõ csatlakoztatására. – Csekély légzési ellenállás, nagyon halk mûködés. – Három csatlakoztatási változat (N, P, PE). – Automatikus túlnyomás-bekapcsolás. – Egyszerûen ápolható. Az eddigiekkel megegyezõ pneumatikus jelzõberendezés: – manométer, – nagynyomással vezérelt, középnyomással mûködtetett, injektor mentes jelzõ. DRÄGERMAN BODYGUARD II Az elektronikus válasz a pneumatikus jelzõberendezésre • Analóg és digitális palacknyomáskijelzõ. • Mozgásérzékelõ: automatikus riasztás mozdulatlanságkor (beállítható idõintervallumokkal). Hangerõ ca 105 dBA, mely legalább 2 óráig aktív • Személyesen aktiválható vészjelzés. • Környezeti hõmérséklet kijelzés. • Kijelzõ megvilágítás, amely automatikusan bekapcsol minden riasztáskor, vagy gombnyomással bekacsolható. • A hátralévõ bevetési idõ automatikus, a fizikai terheléstõl függõ kiszámítása, kijelzése • Figyelmeztetõ jelzés a levegõkészlet 50 %-ra csökkenésekor. • Folyamatos figyelmeztetõ jelzés a palacknyomás 55 barra csökkenésétõl kezdõdõen. • Automatikus önellenõrzés és magasnyomású tömítettségvizsgálat az üzemelés kezdetekor. • A használati adatok automatikus rögzítése (adatregisztráló). • DrägerMan Bodyguard Software, a megfelelõ konfiguráláshoz Borosnyói Beatrix Dräger Safety Hungária Kft.

Riasztáskezelõ felügyeleti rendszer A Fittich SLS-Compact riasztáskezelõ rendszer egyben felügyeleti rendszere is a Fittich-Securiton tûzjelzõ és behatolásjelzõ rendszereknek, de ugyanakkor vezérlõ rendszerként is funkcionál a riasztási események bekövetkezése után. A hazai gyakorlatban elsõsorban tûz- és vagyonvédelmi rendszerek központi felügyeletére és azok távvezérlésére használják. ALKALMAZÁSA A Fittich SLS-Compactot a riasztásokat fogadó szolgálatoknál való használatra alkalmas munkaállomásként fejlesztették ki, de akár egy portás is könnyen el tudja látni a rendszer kezelését. Fõbb jellemzõi: – PC alapú egyfelhasználós rendszer a biztonsági rendszerek központi felügyelete és ellenõrzése céljából, – az egyszerû rendszermegjelenítéstõl a kisebb felügyeleti rendszerekig alkalmazhatók, – a riasztások egyszerû kezelését és megjelenítését egységes rendszerként biztosítja, – az alrendszerek távvezérlését grafikák, és adatponti listák használatát teszi lehetõvé, – minden eseményt rögzít az eseménynaplóban, – a hozzáférés jelszóval védett és különbözõ jogosultságú felhasználói csoportok alakíthatók ki. Az állapotok, az üzenetek és a riasztások világos, jól áttekinthetõ, egységes formában jelennek meg a monitoron, ahol grafikus és adatpont listás megjelenítés között lehet választani és ki is nyomtathatók. Minden üzenetet ki lehet egészíteni intézkedést leíró szövegekkel és kiegészítõ információkkal grafikus megjelenítésben. Ezeket a fájlokat a megjelenítõ és a szövegszerkesztõ programban lehet megváltoztatni. A személyzetnek csak egy rövid oktatásra van szüksége, hogy elsajátítsa a berendezés kezelését. Ezt a szabványosított kezelési sorrend és a felhasználói felület biztosítja. A rendszerbe csatlakoztatott alrendszerek távvezérelhetõk a vezérlõ grafikák vagy az adatpont lista segítségével. A kezelõ egy egérkattintással tud váltani a két kijelzési mód között. Az adatpontok pillanatnyi állapotai mindkét üzemmódban folyamatosan láthatóak. A FITTICH SLS-COMPACT MÛKÖDÉSE Minden üzenet a prioritásának megfelelõ sorrendben jelenik meg a riasztási listában. A különbözõ típusú üzeneteket különbözõ színek jelzik. Az egyes jelzésekhez tartozó beavatkozási szövegek a jelzésekkel megegyezõ képernyõoldalon jelennek meg. Minden egyes rendszerállapothoz (pl. nappal, éjjel, hétvége) beavatkozási szövegek rendelhetõk hozzá. A felhasználó egy egérkattintással válthat át a riasztási grafikára. A grafika képeket, terveket, riasztási helyeket és állapotokat, valamint kiegészítõ információkat tartalmazhat a pillanatnyi jelzésre vonatkozóan. Lehetõség van a grafikák különbözõ szintjének definiálására is, pl. általános nézet, alaprajz, részletes rajzok, stb. A riasztásfelügyelet során a felhasználónak lehetõsége nyílik a ri-

A riasztási zónák megjelenítése

asztási lista, a beavatkozási szöveg és a képek kinyomtatására, a rendszer állapotának lehívására és bármely csatlakoztatott alrendszer távvezérlésére. A távvezérlést az adatpont listából vagy a távvezérlési grafikából egyaránt el lehet végezni. Keresõ kritériumokat lehet alkalmazni az adatpont lista szûkítésére. Egy adott adatponthoz rendelkezésre álló minden üzenetet a távvezérlés segítségével szimulálni lehet, ezzel mód nyílik a konfiguráció ellenõrzésére. Minden egyes kezelõ egy-egy felhasználói csoporthoz tartozik, és saját jelszóval rendelkezik. A négy felhasználói csoporthoz különbözõ profilokat lehet választani. Minden változást rögzít a rendszer, amely dátummal, idõponttal, a riasztás típusával és helyével, az állapotváltozással és a beavatkozási szöveggel együtt megjeleníthetõ. Feljogosított felhasználók módosíthatják az üzenetek szövegeit, az intézkedési szövegeket, a képeket és a rendszer konfigurációját a rendszerben lévõ rendszerszerkesztõ és képszerkesztõ segítségével. Az on-line szerkesztõ a feljogosított személyeknek lehetõvé teszi, hogy az egyes adatpontokhoz kapcsolódó szövegeken gyors módosításokat hajtsanak végre. A FITTICH SLS-COMPACT FELÉPÍTÉSE, RENDSZERKORLÁTJAI A Fittich SLS-Compact munkaállomás egy Pentium alapú PCbõl és egy Windows NT alapú operációs rendszerbõl áll. Az alrendszerek soros interfészen keresztül csatlakoznak a Fittich SLS-Compact-hoz. Igény esetén a PC-hez kapcsolható eseménynyomtató és riasztási nyomtató is. A rendszerhez maximum 8 különálló Fittich-Securiton tûzjelzõ és/vagy behatolásjelzõ rendszer csatlakoztatható. A csatlakozásra az alábbi négy Securiton rendszercsalád jöhet szóba az 5-ös pontbeli korlátozással és a 6-os pontbeli opcióval: 1. SecuriPro (tûz- és behatolásjelzõ rendszerek) 2. BMZ 340 család (tûzjelzõ rendszerek) 3. ZNW 340 (hálózati tûzjelzõ rendszerek) 4. SMS 5000 (behatolásjelzõ rendszerek) 5. 4 felhasználói csoport 6. külsõ hangjelzõ (igény szerint) Balázs Gábor igazgató Fittich Rendszertechnika Kft., [email protected] VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TECHNIKA

45

p

á

l

y

á

z

a

t

kiírt gépjármûfecskendõ felújítás is a maga 18 db. pályázatával. Ezen kívül 18 ügyeleti hírpultra és 3 autódarura jelentkeztek tûzoltóságaink. Reményeink szerint ezek az igények ütemezett módon teljesíthetõk lesznek. 2003. ÉVI PÁLYÁZATOK

KRISTÓF ISTVÁN

Ki, mire, mikorra pályázott? Úgy tûnik 2003-ban rendkívül sikeres pályázati évet zártak a tûzoltóságok, hisz nagyszámban nyújtottak be pályázatot a kedvezõnek nevezhetõ 20%-os önrész felvállalásával, annak ellenére, hogy a legutóbbi pályázat összeállítására viszonylag kevés idõ állt rendelkezésre.

240 PÁLYÁZAT DECEMBERBEN Szinte pályázati dömpingrõl számolhatunk be. A Védelem 2003/6-os számában is közzétett pályázati felhívásra 240 különbözõ eszközre nyújtották be igényüket a hivatásos és az önkéntes tûzoltóságok fenntartói. Örvendetes, hogy az igények jól megmutatkoztak a sokáig mellékesen kezelt vízszállítókra. Ezt mutatja a 28 pályázat, amit 33 gépjármûfecskendõ igény kísér. Ezen belül még mindig a félnehéz kategória a sláger: a hivatásosok 15 és az önkéntesek 9 ilyen igényével szemben 6 + 3 középkategóriájú jármû igény áll. Sikeresen debütált az elsõ ízben

Hivatásos Tûzoltóságok Vízszállító gépjármû: FTP, FTP, Siklós, Kalocsa, Kiskunhalas, Gyula, Orosháza, Encs, Csongrád, Szeged, Dunaújváros, Sárbogárd, Gyõr, Csorna, Sopron, Kunszentmárton, Szolnok, Berettyóújfalu, Hajdúnánás, Püspökladány, Balassagyarmat, Cegléd, Szigetszentmiklós, Kaposvár, Körmend, Sárvár, Pétfürdõ, Paks. Ügyeleti hírpult: Pápa, Szentes, Szarvas, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Dunaújváros, Eger, Hatvan, Püspökladány, Jászberény, Karcag, Mezõtúr, Tiszafüred, Komárom, Nyergesújfalu, Lenti, Komló, Szerencs. Tûzoltó autódaru: Nagykanizsa, FTP, Tatabánya. Gépjármûfecskendõ felújítás: Csongrád, Jászberény, Komárom, Kisvárda, Fõváros. HÁTRALÉVÕ PÁLYÁZATI IGÉNYEK 2002-2003. ÉVRÕL Gépjármûfecskendõ. Félnehéz kategória: Siklós, Szigetvár, Kiskunhalas, Szarvas, Tiszaújváros, Sopron, Komárom, Vác, Siófok, Jászberény, Mezõtúr, Paks, Dombóvár, Sárvár, Badacsonytomaj. Közép kategória: FTP, FTP, FTP, Érd, Szolnok, Dabas. Magasból mentõ gépjármû. 37 m: FTP, Kiskunfélegyháza, Kazincbarcika, Hódmezõvásárhely, Érd, Nagyatád, Szombathely, Ajka, Veszprém. 42 m: Kecskemét, Tatabánya. 54 m: FTP. Mûszaki mentõ. Könnyû kategória: Sárbogárd, Hatvan, Szentendre. Közép kategória: FTP, FTP, Körmend. Önkéntes Köztestületi Tûzoltóságok Gépjármûfecskendõ. Félnehéz Kategória: Szabadszállás, Bicske, Mór, Létavértes, Kunhegyes, Nagyigmánd, Csepreg, Sümeg, Tapolca. Közép Kategória: Kisújszállás, Tiszaföldvár, Tab. AKIK MÁR NYERTEK

Környezetbarát tûzoltó készülék Környezetbarát termék minõsítést kapott a Rozmaring Tûzoltókészülék Javító-szolgáltató Kft. 1, 2, 4, és 6 kg-os rozsdamentes tartállyal készült kézi porral oltó tûzoltó készülékeire. A Minõsítõ Bizottság valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter javaslata alapján – 3 éves idõtartamra - odaítélt díj jelentõs sikere a hazai tûzoltó készülék iparnak, s egyben utat jelöl a környezettudatos szemléletmód terjedésének. 46

PÁLYÁZAT ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

Mûszaki mentõ. Könnyû kategória: FTP, Székesfehérvár, Sátoraljaújhely, Debrecen, Paks, Szigetszentmiklós, Mezõkövesd, Makó. Középkategória: FTP, Érd, Eger. Magasból mentõ. 30 m: Komló, Orosháza, Szekszárd, Lenti. 37 m: FTP, FTP, Keszthely, Jászberény, Nyíregyháza, Ózd, Salgótarján. 42 m: Miskolc. 54 m: FTP. Gépjármûfecskendõ. Középkategória: FTP, FTP, Szerencs. Félnehéz kategória: Nagykanizsa, Tatabánya, Székesfehérvár, Szentendre, Monor, Nagykáta, FTP, Debrecen, Szolnok, Veszprém, Zalaegerszeg. Daru: Szombathely. Konténerszállító gépjármû: Szeged, Szolnok. Platós konténer: Szeged, FTP, Szolnok, Veszprém. Önkéntes Tûzoltóságok Gépjármûfecskendõ. Közép kategória: Bácsalmás, Balatonboglár. Félnehéz kategória: Kõszeg, Hajdúszoboszló, Kecel, Pomáz. Kristóf István tû. ezds., fõosztályvezetõ BM OKF, Budapest

t û z-

é s

k á r e s e t e k

BENEI TIBOR, HEIZLER GYÖRGY

Veszélyben a lakosság? A kaposvári hûtõház tûzeseténél (szeptember 19.- én) a rendszerben 60 tonna ammónia volt. A kiterjedt tûznél lehetséges veszélyként számolni kellett az ammónia kiszabadulásával. Milyen intézkedések történtek a lakosság védelme érdekében?

Az egész éjszaka égõ tûz füstjének színe a délelõtti órákban megváltozott, sárgás árnyalatot vett fel, ami esetleg nagyobb mennyiségû nitrózus gázok keletkezésére is utalhatott. Ezért a helyszínre riasztották a Veszélyhelyzeti Felderítõ Csoportot. A helyszínre érkezõ szakemberek mikro-meteorológiai mérések nélkül munkához láttak, mivel a füst alapján a levegõ függõleges stabilitását és a terjedési irányt meg lehetett állapítani és az erõs ammónia szag miatt az ammónia közelítõ mennyiségi kimutatása sürgetõ volt. A kimutatáshoz az AUER Akciós készlettel közvetlenül a hûtõház bejáratánál végzett mérések eredményei az alábbiak voltak: Anyag megnevezés

1. 2. 3. 4. 5.

Szén-dioxid Ammónia Szén-monoxid Kén-dioxid Nitrózus gázok

Mért érték 100.000 170 20 0 5

ppm ppm ppm ppm ppm

MAK 5000 50 30 2 5

ppm ppm ppm ppm ppm

A második mérési sorozatot ugyanott hajtották végre, ennek eredményei: Fsz.

Anyag megnevezés

16. 27. 38. 49.

Klór Sósav Foszgén Kén-hidrogén

A SZÁMÍTÓGÉPES MODELLEZÉS ADATAI a., Tényleges helyzet – észak-nyugati szél:

SÁRGÁS FÜST

Fsz.

A megrepedt sarkok ledõlése veszélyeztette az ammónia tartályt és vezetékeket

Mért érték 0 20 0 0

ppm ppm ppm ppm

utca

ház

Veszélyeztetett férfi nõ

lakos összesen

13

371

719

1367

648

b., Feltételezett legrosszabb helyzet – keleti szél: utca

ház

Veszélyeztetett férfi nõ

lakos összesen

97

1726

9482

17250

7768

Jól látható, hogy a veszélyes anyagok terjedése a légköri viszonyoktól döntõ mértékben függ, ezért ma már csak a rugalmasan és gyorsan alkalmazható számítógépes programokkal támogatott döntéselemzést tekinthetjük hatékonynak. Esetünkben a kedvezõtlenebb keleti szélnél a többszintes belvárosi részt érintette volna a kiszabaduló ammónia felhõ, s ezzel 12,6 szer több embert érintve, mint a részben beépítetlen külvárosi családi házas övezetet. A kimenekítést a kimenekítendõ terület utcajegyzékével, házszámmal és az ott élõk számával ellátott kinyomtatott listákkal segíti a rendszer.

MAK 0,5 ppm 5 ppm 0,1 ppm 10 ppm

Az eredményekbõl kitûnt, hogy a veszélyes anyagok mennyisége, töménysége annak ellenére, hogy a szén-dioxid 20 szorosan, az ammónia 3,4 szeresen, a sósav pedig 4 szeresen meghaladta a megengedett munkahelyi koncentrációt, a lakosságot nem veszélyeztette. Ezt arra alapoztuk, hogy a méréseket a közvetlen kiáramlásnál végezték, és a meteorológiai viszonyok gyors hígulást biztosítottak, így üzemi területen kívül mérhetõ mennyiség már nem volt.

A mérésekhez használt csöves kimutató készlet megbízható eredményeket adott. A fõ veszélyt jelentõ ammónia mérési eredményeit pedig Dräger Miniwarm mûszerrel kontrollálták. Mindezek ismeretében lehetett kijelenteni, hogy a lakosságot ebbõl a forrásból veszély nem fenyegeti. LEDÕL A FAL? A káreset felszámolása során a hûtõrendszerben lévõ 60 tonna ammónia mintegy 70 %-át sikerült az üzemi szakembereknek kiszakaszolni és a tûztõl távolabb lévõ tartályokban biztonVÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TÛZ- ÉS KÁRESETEK

47

Terjedési modell – 20 t ammónia – Észak-nyugati széllel. 1367 fõt veszélyeztetett

Terjedési modell – 20 t ammónia – keleti szél. 17 250 fõt veszélyeztetett

2003.09.19. Veszélyeztetett lakosság – leválogatás – keleti szél (részlet) Település

Cím

KAPOSVÁR KAPOSVÁR KAPOSVÁR KAPOSVÁR KAPOSVÁR KAPOSVÁR KAPOSVÁR KAPOSVÁR

48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA 48-AS IFJÚSÁG ÚTJA

Házszám 27 31 35 37 43 45 66 72

48-AS IFJÚSÁG ságba helyezni. Az égõ hûtõház melletti hûtõgépészeti részhez kapcsolódó két tartályban azonban maradt 20 tonnányi ammónia, amit nem tudtak eltávolítani. A mintegy 40 tonna zsír intenzív égésétõl az épületben keletkezett hõterhelés hatására megrepedt falazatrészek esetleges ledõlése potenciálisan veszélyeztette a hûtõrendszerben lévõ ammónia tárolására a belföldi hûtõház mellett elhelyezkedõ – mintegy 20 t kapacitású – tartályt és szerelvényeit. Egy ilyen falazatomlás esetén az ammóniamennyiség rövid idõ alatti szabadba jutásával lehetett számolni. Ezért két irányban történtek intézkedések! Egyrészt az ammónia lefejtésére külsõ szakemberek és tartálykocsi kirendelésével, másrészt a szükséges lakosságvédelmi intézkedések elõkészítésével. Az esetlegesesen bekövetkezõ épületomlás közvetlen veszélye a beavatkozás elsõ fázisában mintegy 1,5 - 2 napig az ammónia sikeres eltávolításáig fennállt. Ebben az idõszakban reális veszélyként számolni kellett a 20 t ammónia kiömlésével. TÉRINFORMATIKAI MEGOLDÁS Ezért lakosságvédelmi intézkedésként a VKK (Veszélyhelyzet Kezelési Központ) Dokumentáló-értékelõ-informatikai részlege a következõ feladatokat hajtotta végre: • A veszélyhelyzeti döntés elõkészítõ rendszer részeként a VKK-ban rendelkezésre állnak a megye lakossági adatai, épületszintre lebontva. Ezek az adatok egy digitális térképen az 48

TÛZ- ÉS KÁRESETEK ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

Összesen

Férfi

Nõ

32 25 92 113 46 19 36 31

21 10 48 57 23 13 23 17

11 15 44 56 23 6 13 14

741

397

344

„ArcView” térinformatikai programmal feldolgozottak, így bármely településrész adatai azonnal lehívhatók. • Az „ALOHA” vegyihelyzet-értékelõ szoftver segítségével rövid idõ (gyakorlatilag néhány perc) alatt elkészítettük a KOMÉTA ’99 Kft környezetének 20 t ammónia kiömlés esetére vonatkozó hatáselemzését. • A hatáselemzés során a VFCS által a helyszínen mért illetve a taszári katonai repülõtér meterorológiai állomása által szolgáltatott pillanatnyi idõjárási adatokat vettük figyelembe (1. sz. modell), valamint a szélirányváltozásra tekintettel modelleztük a feltételezhetõ legrosszabb helyzetet (2. sz. modell. Lásd elõzõ oldalon). • Az elkészített hatáselemzést követõen megterveztük az elemzés alapján veszélyeztetett lakosság kimenekítését, illetve a térinformatikai rendszerben lévõ befogadó helyek alternatív kijelölésével a megközelítési útvonalakat és szállító eszközöket. Minderre szerencsére nem volt szükség, mivel a Sajóbábonyból érkezett szakembereknek az égõ épület mellett lévõ ammóniatartályból a leszakaszolt rendszerben lévõ 20 t ammóniát kb. 1,5 nap múlva sikerült átfejteni és a helyszínrõl elszállítani. Így a VKK részleges aktivizálását 2003. szeptember 20án az esti óráktól megszûntettük. Benei Tibor pv. alez., osztályvezetõ Heizler György tû. ezds., igazgató Somogy megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Kaposvár

BANDÚR PÁL

1200 m2 alapterületû raktártûz a Kõbányai úton 2003. december 27-én 22 óra 07 perckor tûzjelzés érkezett a Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság Hírközpontjába, miszerint a kõbányai „Kínai piaccal” szemben, a Kõbányai út 31-es kapunál lévõ raktárban ruhanemûk égnek. A KEZDETEK A Hírközpont (HKP) I-es kiemelt riasztást hajtott végre, a helyszínre vonult 3 db gépjármûfecskendõ, a Tûzoltási Csoport és a beavatkozást biztosító orvosi csoport. Az elsõ egységek 6 perc múlva érkeztek meg. 2213 órakor a Tûzoltási Csoport parancsnoka az elsõdleges felderítés alapján észlelte, hogy egy emeletes épület kb. 10x15 m területen ég. II-es kiemelt riasztási fokozatot rendelt el. A tûzoltás irányítását átvette. A helyszínen lévõ elsõ rajt légzõkészülékben osztott sugár szerelésére utasította. Az oltóvízbe 3 %-os habbekeverést rendelt el. További felderítés céljából az elsõ sugarat az épület É-i homlokzatán található bejárata felé irányította. A második sugár megkezdte a tûz oltását az itt található ablakon keresztül. KIBONTAKOZÁS A HKP II-es kiemelt riasztásra egy emelõkosarat és egy gépjármûfecskendõt vonultatott a helyszínre. • 2214 -kor a kiérkezõ második raj táplálásszerelési feladatot kapott, majd a már mûködõ osztóról az ÉK-i homlokzatra támadósugár szerelését kapta feladatul az ablakon keresztül. • 2215 óra. A további felderítés során, amelyet a sûrû füst és a látási viszonyok akadályoztak, megállapítható volt, hogy a kb. 15x35 m épület csak ebbõl az irányból támadható. A tûzoltásvezetõ (TV) a riasztási fokozatot III. kiemeltre emelte. • 2216 óra. A kiérkezõ negyedik raj azt az utasítást kapta, hogy a szomszédos épülettömböt megkerülve, az égõ épület túloldalán derítsenek fel, a tûz abban az irányban történõ terjedését akadályozzák meg. • 2222 óra. Az egyik háttérparancsnok jelentette, hogy a területen vízellátási problémák vannak, ezért a TV tömlõszállítót kért a helyszínre. A kiérkezõ egységek tûzcsapok felderítését és a Kõbányai útról több tömlõbõl álló alapvezeték kiépítését kapták feladatul. • 2224 óra. Az emelõ az épület ÉK-i sarkán, romhatáron kívül települt meg. • 2234 óra. A kiérkezõ ötödik raj 2 sugárral, légzõkészülékben a raktár hosszirányú homlokzati ablakain támadja a tüzet. A tûz oltása ekkor már 5 „C” sugárral folyamatban volt. • 2238 óra. A tûz pillanatok alatt átterjedt az elsõ emeletrõl a második emeletre, ezzel egyidõben a felderítésre küldött raj is jelezte a raktárak túlsó oldaláról, hogy hossz és keresztirányban nagyon intenzív tûzterjedés következett be.

A lezárt részeket csak roncsvágóval lehetett felnyitni

SZEMÉLYI VÉDELEM A felderítés és a tûzoltás légzõkészülékben, teljes védõfelszerelésben történt. A felszámolás során a légzõbázis 18 db AGA palackot és 10 db F2 álarcot cserélt. A védõruházat: Bristol védõruha, Gallet sisak, Nomex kámzsa, Fire Fighter védõkesztyû, Haix védõcsizma. A védõcsizmák és a védõkesztyûk több esetben átáztak, de hátráltató tényezõt nem jelentett. A tûzoltás és az utómunkálatok során személyi sérülés nem történt. A TV a szakaszparancsnokok figyelmét felhívta, hogy a 6 és 7 sz. épület oltása csak romhatáron kívülrõl történhet, az omlásveszély miatt. A HKP intézkedett ásványvíz és forró tea kiszállításáról. A tûzeset komoly fizikai és pszichikai igénybevételnek tette ki az ott dolgozókat. Ekkor a riasztási fokozatot a tûzoltás vezetõje V-ös kiemeltre emelte és még egy emelõt kért a helyszínre. Rádión keresztül utasította a sugárvezetõket, hogy az épületben omlásveszély áll fenn, a tûz csak kívülrõl oltható. A fokozatos fokozatemelésnek köszönhetõen a fecskendõk nem akadályozták a felállítási helyek elfoglalását. 2248 óra. Az érkezõ rajok a még nem égõ 9 sz. szomszédos raktár védelmére két védõsugarat szereltek. • 2254 A Tûzoltási Csoport-2 háttérparancsnoka jelezte, hogy a nem égõ 6. sz. több ezer m2-es raktárépület tûz felõli oldalán a védõsugarak ellenére több ablak kitörött. A tûz veszélyezteti az itt található több tonna bálázott ruhanemût és játékokat. Három sugár szerelése történt a bálák védelmére, így sikerült megakadályozni a tûz erre való terjedését. Ezt segítette még, hogy az épület mellett lévõ vasállványzaton kihúzós és dugólétrán át 2 sugár szerelése történt a 9 sz. épület tetejére. Ezzel a teljes terjedelmében égõ 7 sz. épület NY-i irányból való támadása is megvalósult. • 2255 óra. K-i irányból megkezdõdött a 9. sz. épületben tomboló tûz oltása egy emelõsugár segítségével, illetve az eddig megközelíthetetlen D-i irányból 2 db habosított „C” sugár került bevetésre. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ TÛZ- ÉS KÁRESETEK

49

• 2322 A 175 sz. jelzett épületben kb. 2000 m3-es vízmedence felnyitása megtörtént, innen történt szívótömlõvel két nagyteljesítményû fecskendõ megtáplálása. • 2332 óra. A Golgota út felõl még 2 db alapvezeték került kiépítésre. A tûz körülhatárolása 12 habosított „C” sugárral és 2 emelõsugárral megtörtént. • 0030 óra. A tûz lefeketítése 12 db „C” sugárral és 2 db emelõsugárral megtörtént. Ezt követõen a TV visszaminõsítette III. kiemeltre. Megkezdõdött a gépjármûfecskendõk kiváltása és bevonultatása. A táplálás a továbbiakban a 175 sz. épület medencéjébõl és a belsõ tûzcsapokról történt.

Egy belsõ gyárudvarról lehetett a tüzet megközelíteni

A BEVETÉST NEHEZÍTÕ KÖRÜLMÉNYEK A kiérkezést követõen a helyszínen lévõ õrszemélyzettõl kevés információt lehetett megtudni az épületek elhelyezkedésérõl, szerkezeti felépítésérõl. Elmondták, hogy valószínûleg ruhákat tárolnak, de ezek mennyiségérõl közelítõ adatokat sem tudtak mondani. A felderítést akadályozta, hogy csak egy oldalról lehetett a raktárakat megközelíteni. A homlokzati ajtók lezárt állapotban voltak, ezeket csak gyorsdarabolóval lehetett felnyitni. Az épületek egymástól kerítéssel, vaskapukkal voltak elzárva, itt több õrzõ-védõ kutya volt. Ezek bezárása, illetve eltávolítása rendõrök segítségével történt, ez percekkel lassította a felderítést és ebbõl az irányból történõ beavatkozást. A D-i irányban a 7 sz. épület elõtt lévõ nagymennyiségû csomagoló és egyéb hulladék nem tette lehetõvé emelõsugár bevetését ebbõl az irányból. A 6 sz. épületben a bálákat a tetõhéjazatig felrakva, szûk ösvényeket hagyva, dróthálóval lekerítve tárolták. Az eltelt rövid idõ ellenére szinte robbanásszerû lángterjedés volt jellemzõ a 7 és 9 sz. raktárak minden irányában. ALKALMASSÁG ÉS HATÉKONYSÁG

Rendkívül gyorsan terjedt a tûz

Teljes terjedelmében tombol a tûz

A riasztott gépjármûvek a vonulás során akadályoztatás nélkül a lehetõ leggyorsabban érkeztek a helyszínre. A káresethez kirendelt szerek megfelelõen mûködtek, kivételt képez az egyik emelõ, amely rövid idõre üzemképtelenné vált. A tartós mûködés következtében szükségessé vált a szerek üzemanyag ellátásának biztosítása. Errõl a HKP intézkedett, illetve a háttér parancsnokok gondoskodtak idõben a kiváltásukról. A felhasznált tömlõkbõl több kilyukadt mechanikai sérülések következtében. A hibák egy részét tömlõfolt bilincsek használatával ki lehetett küszöbölni. Az egyik raj alapvezetéke és tömlõje a leomlott épületszerkezet alatt maradt. A sugárcsövek megfelelõen mûködtek. Az oltás 3 %-os Finiflam allround F-15 habképzõanyag bekeveréssel történt, ez lehetõvé tette, hogy a tûz nem terjedt át a nem égõ épületekre. Tapasztalatok Bármilyen létesítmény eredeti funkciójától eltérõ használata következtében számítani lehet az elõírtnál nagyságrendekkel nagyobb anyagtárolásra, a tûztávolságok be nem tartására. E tényezõk következményeként több irányú, intenzív tûzterjedés és nagymértékû tûzterhelés várható. A több órát meghaladó beavatkozásoknál fel kell készülni a szerek üzemanyag ellátására. Ennek hiányában pl. a Mercedes gépjármûfecskendõk újraindítása, csak a szakszerviz igénybevételével, számítógép segítségével lehetséges. Fokozott figyelmet kell fordítani a felállítási helyek meghatározására, mert adott esetben a szûk megközelítési utak és a mûködõ alapvezetékek, sugarak komoly nehézségeket okozhatnak a szerek kiváltását illetõen.

Bandúr Pál tû. szds. Háttérparancsnok Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság, Budapest 50

TÛZ- ÉS KÁRESETEK ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

s

z

a

b

á

l

y

o

z

á

s

HESZ JÓZSEF

Az ipari létesítmények baleset-elhárító szervezetei Olyan méretû és technológiájú létesítmények jöttek létre, amelyek már a környezetünket is veszélyeztetik úgy, hogy annak elhárítását hagyományos módszerekkel nem vagyunk képesek megoldani. A vegyipar fejlõdése új dimenzióba helyezte e kérdést.

AZ ELHÁRÍTÓ SZERVEZETEKRÕL Az állam általános lakosságvédelmi feladatokkal fenntart különbözõ feladatkörrel rendelkezõ szervezeteket, amelyeket az adófizetõk pénzébõl finanszíroz. A gazdasági tevékenységet folytató létesítményeknek – a jogszabályok keretei között – maguknak kell gondoskodniuk védelmükrõl. A polgári védelemrõl szóló 1996. évi XXXVII. törvény alapján a munkahelyi polgári védelmi szervezetet, az 1996. évi XXXI. törvény alapján létesítményi tûzoltóságot kell létrehozni a rendeletben meghatározott feltételek fennállása esetén. E rendszerbe „ékelõdött be”, az 1999. évi LXXIV. törvény, amelynek IV. fejezetében a SEVESO II. Európai Tanács 96/82/EK irányelv beépült a magyar jogrendbe. A törvényi rendelkezések végrehajtására kiadták a 2/2001. (I.17.) Korm. rendeletet (módosították a 313/2001.(XII.28.) Korm.rendelettel és a 211/2002. (X.1.) Korm.rendelettel). A jelenlegi szabályozás nem írja elõ új szervezetek létrehozását, csupán a rendszer kritériumainak megadásával „kényszeríti” a létesítményeket, hogy a mûködtetett szervezeteket és terveket az elvárt horizontális és vertikális szinten mûködtessék. A létesítményekben dolgozó munkavállalók munkavédelmi és egészségügyi biztosításáról a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezik. A Munkavédelmi Törvény a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetésérõl szóló 89/391/EGK irányelvével és s munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történõ kiküldetésrõl szóló 96/71/EK irányelvével harmonizál. A Törvény 46.§-a kimondja, hogy „A munkahelyen – jellegének, elhelyezkedésének, a veszélyforrásoknak, a munkavállalók létszámának, a munka szervezésének megfelelõen – biztosítani kell a munkahelyi elsõsegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeit.” E feladat végrehajtására vonatkozóan konkrét rendelkezés nincs, továbbá azt sem határozza meg jogszabály, hogy mikor kell (és milyen szintû) készenléti mentõszolgálatot foglalkoztatni.

A veszélyeknek megfelelõ felszerelésekre van szükség

A Törvény 58. §-a a foglakozás-egészségügyi szolgálatok fenntartását, illetve azzal való szerzõdés kötését határozza meg a munkáltató részére, amely szolgálat elsõsorban preventív jellegû szervezet, „amelynek feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezõk (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenõrzése; másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelõen; negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenõrzése munkájukkal kapcsolatban.” ( 10) 7.§) A LÉTESÍTMÉNYI TÛZOLTÓSÁG A Tûzvédelmi Törvény 35.§ (1) bekezdése alapján : „A létesítményi tûzoltóság a gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy tevékenységével összefüggõ tûzoltási és más mûszaki mentési feladatok elsõdleges ellátására létrehozott és fenntartott szervezet.”. A Törvény felhatalmazása alapján a Kormány kiadta a 118/1996. (VII.24.) Korm.rendeletet, amelyet a 150/1999. (X.15.) Korm.rendelet, a 126/2002. (V.21.) Korm.rendelet és a 86/2003. (VI.20.) Korm.rendelet módosított. Az utóbbi jelentõsen módosította az eredeti jogszabályt és összhangba hozta annak elõírásait a SEVESO-val összefüggõ hazai szabályozással. VÉDELEM 2004. 1. SZÁM ■ SZABÁLYOZÁS

51

A létesítményi tûzoltóság fõ feladata a tûzoltási és mûszaki mentési tevékenység végzése a mûködési területén (amely a létesítmény területe, illetve azon létesítmények területe, amelyre szerzõdésben mûködési kötelezettséget vállal). A tûzoltóság szükségességét alapvetõen a jogszabály mellékletében található táblázat alapján kell megállapítani, a tûzszakasz mérete, illetve a számított tûzterhelés alapján. Sajnos e paraméterek csak a tûzveszélyt veszik figyelembe, a más jellegû veszélyeket (vegyi, biológiai) nem. Így elõfordulhat, hogy alapvetõen vegyi veszélyeztettetségû (de nem tûzveszélyes anyagot tároló, elõállító, felhasználó) létesítményekben nem kell tûzoltóságot létrehozni, holott a veszély nagyságrendekkel nagyobb, mint egy tûzveszélyes anyaggal foglalkozó létesítményben, ahol viszont kell. Ezt ellensúlyozhatja, hogy a tûzoltóság létszámát, gépjármûveit, felszereléseket, oltó- és mentesítõ anyagokat, valamint a szükséges tartalékot az I.fokú tûzvédelmi hatóság (jegyzõ) írja elõ a szakhatóság állásfoglalása alapján. A jogszabály megkülönböztet fõfoglalkozású és nem fõfoglalkozású tûzoltóságot. Meghatározza, hogy hol kötelezõ fõfoglalkozású létesítményi tûzoltóságot fenntartani. Ezek az elõírások a 2/2001. (I.17.) Korm.rendeletben található fogalmakkal (felsõ küszöbértékû üzem, dominóhatás) vannak összefüggésben. A jogszabály alapján azon létesítmények, amelyekben automatikus oltóberendezést építenek ki, nem kell tûzoltóságot fenntartani. Véleményem szerint az említett jogszabály – címével ellentétben - nem szabályozza részletesen az eljárás rendjét és olyan fogalmakat (környezetre gyakorolt veszélyessége) használ, amelyek további magyarázatra szorulnak és nehezen valósítható meg az országosan egységes értelmezés. A Katasztrófavédelmi Törvény nemcsak a tûzvédelmet, hanem a biztonság egyéb szegmenseit is szabályozza, a fenntartó létesítmények e tûzoltóságokat készítik fel egyéb feladatok ellátására is. A POLGÁRI VÉDELMI SZERVEZET A munkahelyen megalakítandó polgári védelmi szervezetrõl alapvetõen a PV Törvény 13.§-a rendelkezik. A polgári szerv vezetõje felelõs a szervezet védekezési feladatainak ellátásáért, amelyeket a törvény fenti szakasza taxatíve felsorol. A PV Törvény 19.§-a alapján a munkahelyi polgári védelmi szervezetet a polgári védelmi hatóság (polgármester) határozatban írja elõ. A polgári védelmi szervezet tagjait a polgári szerv vezetõje jelöli ki és a polgármester határozattal osztja be szolgálatra. A polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetõleg alkalmazásának szabályairól az 55/1997. (X.21.) BM rendelet rendelkezik. Érdemes megjegyezni, hogy a PV Törvény a létesítményi tûzoltót nem említi azon személyek között, akik polgári védelmi kötelezettségüket munkakörük ellátásával, közmegbízatással teljesítik, ugyanakkor a készenléti önkéntes tûzoltót e körben említi. A Tûzvédelmi Törvény 38.§a viszont a készenlétet ellátó önkéntes és létesítményi tûzoltót a polgári védelmi kötelezettség alól mentesíthetõnek minõsíti. 118/ 1996. (VII.24.) Korm.rendelet 4.§ (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy: „ A készenléti szolgálatot ellátó tûzoltó polgári védelmi kötelezettség alóli mentességét a létesítményi tûzoltóság fenntartója köteles a lakóhely szerint illetékes polgármesternek bejelenteni.” E szabályok ellentmondásban vannak egymással. (Nem beszélve a polgármesterrõl, mint hatóságról. – a szerk.) 52

SZABÁLYOZÁS ■ 2004. 1. SZÁM VÉDELEM

A munkahelyi polgári védelmi szervezet alkalmazására akkor kerül sor, „ha más szervek (tûzoltóság, mentõszolgálat, vízkárelhárítási szerv, az érintett üzem baleset-elhárítási szerve) erõi, eszközei nem elegendõek a veszélyhelyzet leküzdéséhez, illetve, ha azt a lakosság, valamint a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelme egyébként szükségessé teszi.” (55/ 1997. (X.21.) BM rendelet 20.§). Nincs arra nézve elõírás, hogy milyen elvek alapján és milyen szervezetet kell létrehozni egy munkahelyen. A gazdálkodó feladata, hogy a PV Törvény 13.§-ában meghatározott feladatokra (a létfenntartáshoz szükséges nélkülözhetetlen anyagi javak mûszaki-technikai, valamint radiológiai, biológiai és vegyi megelõzõ védelmérõl gondoskodás, az alkalmazottak védelmét szolgáló védõlétesítmények létrehozása, fenntartása, valamint az egyéni védelmet szolgáló védõeszközök biztosítása, polgári védelmi terv elkészítése) megfelelõ létszámú és felszereltségû szervezetet hozzon létre és felkészítse azok végrehajtására. A FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLATOK A Munkavédelmi Törvény 58. §-ban meghatározza, hogy foglalkozás-egészségügyi szolgálatot kell biztosítani. Az elõzõ rendelkezés végrehajtására kiadott 27/1995. (VII.25.) NM rendelet meghatározza, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás lehet alapellátó, lehet központként mûködõ és lehet szakellátást biztosító. E szervezetek végzik a munkaköri alkalmassági vizsgálatokat és az ehhez kapcsolódó szakvizsgálatokat, a foglalkozási megbetegedések vizsgálatát, a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát, az egyéni védõeszközökkel kapcsolatos tanácsadást és a munkakörülményekkel kapcsolatos felvilágosítást. Közremûködnek a veszélyforrások feltárásában, az elsõsegélynyújtás és a sürgõs orvosi ellátás megszervezésében, a katasztrófamegelõzõ, -elhárító, -felszámoló és az elõidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában. A foglalkozási egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII.14.) Korm.rendelet 3. számú melléklete meghatározza a foglalkozás-egészségi osztály és a munkavállalók létszáma függvényében, hogy mikor kell fõmunkaidõben biztosítani orvost és ápolót. Összefoglalva Az ipari létesítményeknek biztonsági szempontból sok jogszabályban foglalt követelménynek kell megfelelniük. E jogszabályok egymástól szinte függetlenül, más-más mûszaki és jogi alapra hivatkozva írják elõ különféle szervezetek felállítását, amely némi zavart okozhat a munkáltatók részérõl. Az egységes szabályozás hiányában elõfordul, hogy a létesítményi tûzoltóságok személyi, tárgyi feltételeit igen pontosan és részletesen szabályozzák, addig a polgári védelmi vagy egészségügyi elhárító szervezet megalakításának feltétele hiányzik vagy keretjellegû. A jogszabályokban a biztosítók szerepe egyáltalán nem fogalmazódik meg, pedig a terület szabályozása a hatósági szerep mellett az anyagi érdekeltség megjelenítését is szükségessé teszi. Hesz József tûzoltó õrnagy, fõosztályvezetõ-helyettes BM OKF Mentésszervezési Fõosztály