s Q t r W k VII. évfolyam 2. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2 0 0 9 . február
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
„VESZÉLYEZTETETT“ S Z Ü L O´´ K E T V A S Á R N A P I I S K O L Á B A ? Jelen sorok írásakor még folynak az iskolai beíratások. Normális körülmények között alig volna jelentõsége ennek a évrõl évre ilyen tájt ismétlõdõ eseménynek, hiszen a szülõ a lakhelyéhez esõ legközelebbi, vagy ha úgy tetszik, az általa kiszemelt alapiskolába íratja iskolaérett csemetéjét. Természetesen a szlovák szülõ szlovák anyanyelvû, a magyar szülõ pedig minden gyõzködés és kampány nélkül is magyar anyanyelvû iskolába. Legfeljebb az okozhatna némi fejtörést és izgalmat iskolafenntartóknak és pedagógusoknak, hogy lesz-e elegendõ elsõs az új tanévben, nem kell-e osztályokat összevonni, tanerõt elbocsátani stb. Tájainkon ez a gond és izgalom hatványozottan jelentkezik a magyar tanintézményekben, mert nem mindegy, hogy a magyar szülõk közül hányan íratják gyermeküket anyanyelvi iskolába. Hányan tudatosítják, hogy magyar gyerek magyar iskolába való! Lapunk tavalyi decemberi számában Urbán Aladár „Valami nagyon nincs rendjén itt...“ c. írásának elején felteszi az elgondolkodtató kérdést: „Egyáltalán magyar-e az a család, amelyben apa és anya magyarnak vallja ugyan magát, gyermeküket mégis szlovák iskolába íratja, járatja - minden észérv ellenére?“ Néhány bekezdéssel lejjebb jogos elkeseredésében szinte kifakadva kérdezi, hogy az esztelenség betegségébe minél kevesebben essenek, hát nincsenek, akik a kór megelõzésére felhívják a „veszélyeztetett“ szülõk figyelmét? Megfogott és gondolkodóba ejtett ez az idézõjelbe tett és találó jelzõ. Ezt feltétlenül kiegészíteném még azzal, hogy ezen szülõk egy része nem is akar ellenállni a „kórnak“, másik része végképp nem, harmadik része meg már nem igazán érzékeli a bajt. Az elsõ csoportba azok tartoznak, akiknek nagyszülei, szülei és õk maguk is magyar iskolába jártak, de eléggé vitatható indokkal gyermeküket már szlovák iskolába íratták. A második csoportba azokat sorolnám, akik ugyan magyarnak vallják magukat, de sem a nagyszülök, sem a szülõk, és természetesen õk maguk sem tanulhattak anyanyelvi iskolában annál az oknál fogva, mert falujukban nemes egyszerûséggel az
elmúlt hatvan-hetven évben nem nyitottak magyar iskolát. Például Harasztiban, Leszenyén, Sirákon, Szelényben. Félõ, hogy az ott élõ emberek természetesnek veszik, hogy magyarként szlovák iskolát végeztek. Megint más a helyzet, teszem azt Zsélyben, Apátújfaluban, Bussán, Dacsókeszin és Nagycsalomján, ahol volt, és megint más a helyzet Csábon, Lukanényén vagy Ipolyvarbón, ahol máig van magyar iskola, illetve magyar tagozat. S ha jobban szemügyre vesszük, ezen utóbb említett községekben élõ és magukat még magyar nemzetiségûnek valló embereknek már a fele sem járt /bár egyik-másik településen lehet némi eltérés/, pedig járhatott volna, vagy most járhatna gyermeke akár helyben is, magyar iskolába. Õk alkotják a harmadik csoportot, akik idõnként jelentkezõ lelkifurdalással már megtanultak együtt élni a „kórral“. Az utóbbi idõben több komoly fórumon foglalkoztak a felvidéki szórványmagyarság felkarolásának szükségességével, merthogy a magyar nemzet Szlovákiában élõ közössége is érezhetõen, láthatóan szórványosodik. És ugye sürgõsen tenni kellene valamit a megállítása érdekében. A számításba jöhetõ lehetõségek között szerepel például a vasárnapi iskola létrehozása azoknak a magyar gyerekeknek, fiataloknak, akik szórványterületen élnek, vagy önhibájukon kívül nem részesülhettek anyanyelvi oktatásban. Szûkebb pátriánkban, itt, az Ipoly mentén is elõbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a vasárnapi iskolák szervezése, de ha rajtam múlna, én elõbb a „veszélyeztetett“ szülõkkel vetetnék magyarságtudatból néhány órát a vasárnapi iskolában. És az elsõ leckét azzal kezdeném, hogy tessenek jól megjegyezni: nem az a magyar, akinek a nagyszülei és szülei is magyarok voltak, hanem az, aki a gyermekeit magyar iskolába járatja. És aki nem járatta/járatja magyar iskolába, az tán nem magyar?! De, igen - „veszélyeztetett“ magyar! S hadd tegyem gyorsan hozzá, a kivétel erõsíti a szabályt. B.Gy.
Közélet
2 Kürtös
ÚJ
2009. február
K Ö Z Ú T I T Ö RV É N Y E K
Gyorsabban és lassabban Februártól a sebességmérõt is a megszokottnál jobban kell figyelni. Lakott területen ugyanis 50 km/h a legnagyobb megengedett sebesség; elképzelhetõ, hogy egyes autópályákon a 130 km/h-nál is gyorsabban lehet vezetni; sok községbõl ellenkezõleg eltûnik a 40 km/h-s tábla. A közúti törvény legjelentõsebb módosításai közé épp a megengedett gyorsaság csökkentése tartozik. Más engedélyezett sebességkorlátozásokat is módosítottak, elsõsorban az autópályákon és a gyorsforgalmi utakon. Februártól ezekrõl az utakról letiltották a 80 km/h-nál lassabban haladó gépkocsikat. Lakott területen áthaladó autópályán és gyorsforgalmi utakon a minimális sebesség 65 km/h, a maximális pedig 90 km/h, amely az elõzõ szabályozáshoz képest 10 km/h-
val több. Az új törvény egyébként azt is lehetõvé teszi, hogy egyes szakaszokon - ha annak az út biztonsági feltételei is eleget tesznek - 130 km/h felé is emelhetik a legmagasabb megengedett sebességet. Nem kizárt, hogy rövidesen akár 160 km/h-val is száguldhatunk, legálisan. Stop a kamionok elõzésének - Zökkenõmentes forgalmat biztosít a belügyminisztérium szerint az az intézkedés is, mely szerint autópályákon és gyorsforgalmi utakon az ország egész területén tilos a kamionoknak elõzni. Még egy újdonság: a sofõr elõzés közben nem korlátozhatja a gyorsabban haladó gépjármûveket. Egy sofõr például nem kezdhet el elõzni úgy, hogy korlátozná a mögötte haladó gépkocsit, amely korábban kezdett elõzni. Az eddig hatályos jogszabályban ilyen elõírás nem volt.
Jóval szigorúbb büntetések! Gyakran túllépi a megengedett sebességet, megsérti a szabályokat, áthajt a piroson, vagy elõfordul, hogy ittasan ül volán mögé? Február elejétõl jobb, ha odafigyel a közúti szabályokra, ezekért a kihágásokért ugyanis ezentúl lényegesen többet kell fizetni, mint eddig. A szigorú bírságoktól elsõsorban az ámokfutóknak kell tartaniuk, a kihágásokért járó helyszíni bírság átlagosan 100 euró lesz. A büntetés viszont az 1000 eurót is túllépheti gyorshajtás, ittas vezetés, vagy kábítószer hatása alatt levõ sofõr esetében. Ha emellett balesetet is okoz a sofõr, további 300 euróval kap nagyobb bírságot. A felelõtlen sofõröknek azt is meg kell szokniuk, hogy a jelenleginél lényegesen hosszabb idõre tiltják el õket a ve-
zetéstõl - egyes esetekben akár 5 évre is. Aki elutasítja az alkoholtesztet 300tól 1 300 euróig terjedõ bírságra számíthat - a sofõrt 1-tõl 5 évig eltilthatják a vezetéstõl. A rendõrség 17 000 eurós bírságot adhat annak, aki hamisítani fogja a rendszámtáblákat, vagy visszaél a táblák használatával. A minisztérium szerint 3500 eurós bírságra számíthat az, aki olyan személyt enged volán mögé, akinek nincs jogosítványa. Ha valaki ezen szabálysértéseket egy év alatt kétszer is megismétli, 7000 eurós büntetést is kaphat. A helyszíni bírságok alsó határa 60, felsõ pedig 650 euró. Fiatalkorúak 60tól 300 euróig terjedõ bírságot kaphatnak.
Kötelezõ pszichológiai tesztek Fellélegezhetnek a leendõ sofõrök és a nyugdíjasok, az új közúti törvény ugyanis nem kötelezi õket arra, hogy pszichológiai kivizsgálásokon vegyenek részt. Ellenkezõleg, pszichológushoz kell majd ellátogatniuk a taxisofõröknek vagy a postai küldeményeket szállító sofõröknek. A február elején hatályba lépett jogszabály szerint így õk is csatlakoznak a buszsofõrökhöz, a kamion, mentõ- vagy tûzoltóautók sofõrjeihez. A pszichológiai tesztek a nyugdíjasokat is elkerülik, viszont az idõsebbek már nem ússzák meg az orvosi kivizsgálást, amelyre 65. életévük betöltése után minden két évben el kell
Orvosi rendelõt nyitottak Leszenye - Elsõ választási megbízatását tölti a község élén Majdán László polgármester. Nevéhez az elmúlt két év alatt számos hasznos, a falu javát szolgáló kezdeményezés fûzõdik. Ezek egyike, hogy a községi hivatal egykori épületének gondos átalakításával orvosi rendelõt nyitottak benne. Hetente délutánonként meghatározott napokon körorvos, gyermekorvos és belgyógyász szakorvos várja a betegeket a rendelõben. Egyébként jó ütemben haladnak a köz-
Elõre nem lehet megmondani, hogy a sofõrök pontosan milyen bírságot kapnak az egyes kihágásokért - a közúti közlekedésrõl szóló törvény ugyanis csak a büntetések alsó és felsõ határát írja elõ, a rendõr dönti el a helyszínen, milyen büntetést ad. Helyszíni bírságokkal a kevésbé súlyos kihágásokat fogják megoldani; például, ha valaki kikapcsolt fényszórókkal vezet, nincs bekapcsolva a biztonsági öve, vagy túllépi a megengedett sebességet. Gyorshajtásért városi rendõrök már nem büntethetnek. Ha valaki nem fizeti ki a bírságot, 15 napra elkobozhatják a jogosítványát. A törvényhozók azt sem tiltották meg, hogy a sofõrök járdákon parkoljanak.
majd menniük. A rendõrség ugyanakkor megemelte ezt a korhatárt. Az orvosi kivizsgálás elõször 65 évtõl lesz. Fényszóróhasználat - nappal is világítani kell! Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint átlagosan 13 százalékkal csökken a közúti balesetek száma, ha a sofõrök nappal is bekapcsolják a tompított fényszórókat. Eszerint, ha az Európai Unió mindegyik tagállamában az összes gépjármû napközben bekapcsolt fényszórókkal járna, évente közel kétmillió balesettel kevesebb történne, 5 500 ember maradna életben, és 155 ezer személy elkerülné a sérüléseket.
ségben a négy lakásegységbõl álló bérház építésével. /Br/
Háztöm bbõl bé r lakások Nagycsalomja - Meglehetõsen lerobbant állapotban leledzett már a volt óvodaépület tõszomszédságában álló üres hatlakásos tömbház. Mindenképpen jó ötletnek bizonyult a helyi önkormányzat döntése, hogy az évek óta lakatlan épület megfelelõ átalakítással és „ráépítéssel“ bérházként szolgálhat tovább. Ha minden a tervek szerint halad, akkor már ebben
Forrás: Új Szó
az évben mind a tizenkét család beköltözhet az igényelt egy-, illetve kétszobás lakásokba. /bár/
Busz vár ót é pít e ne k Ipolykér - Jobbára benti építkezési, átalakítási munkáknak kedveznek a téli hónapok. Suchánsky Pál, a község polgármestere arról tájékoztatott, hogy jelenleg a kultúrház szociális helyiségeinek rekonstrukcióját végzik. Közeli tervükben szerepel viszont egy új buszváró építése is. -ár
2009. február
Villáminterjú Egyeztettek a megyeelnökkel Vissza-visszatérõ téma lapunk hasábjain az Ipolyhidak építése. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy az elsõ két híd kivitelezését éppen térségünkben kezdik el. Államközi szerzõdés van, a projektek készen állnak, a pályázatok beadva, de azért még akad bõven intéznivaló, hogy a remélt idõpontban kezdetét vehessék a hídépítési munkálatok. Hamerlik Richárdot, az MKP Országos Elnökségének tagját és járási elnökét arról kérdeztük, milyen ügyben jártak Molnár Katalinnal a megyei önkormányzat elnökénél? - Valóban, e hónap elején Molnár Katalinnal, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökével együtt felkerestük Milan Murgašt, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat elnökét, immár nem tudom hányadik alkalommal. Mostani látogatásunk során a hidak építésével összefüggésben egyeztettük lépéseinket a Szlovák Földalaptól bérlendõ földterületekkel kapcsolatosan. - Milyen hozzáállást tanúsított Murgaš úr? - Nem véltem felfedezni semmilyen hátráltató szándékot az elnök úrban. Remélem, ezúttal sem fog rám cáfolni. - Molnár Katalintól, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökétõl arra kértünk választ, hogy a megyeelnöknél tett látogatás tovább erõsítette-e reményeit, hogy még ebben az évben elkezdõdhet az Ipoly-hidak építése? - Ez csak egy volt a sok lépés közül, de továbbra is meggyõzõdésem, hogy igen, esély mutatkozik arra, hogy idén augusztusban vagy szeptemberben megindulhat az építkezés. /-/
Anarchia mint kormányprogram? Nos, talán kevesen tudják, hogy a latin „minister“ szó szolgát jelent. Sok mindent elmondhatunk a jelenlegi kormány minisztereirõl, csak azt nem, hogy szolgák. Furcsa módon a szolgaság intézményét általában nekünk kínálgatják, mert valahogy ez nekik nincs ínyükre. Az azonban elgondolkodtató, hogy a Szlovák Nemzeti Párt prominens vezetõi, mint a jelenlegi kormány oszlopos tagjai, a törvények be nem tartására szólítják fel az oktatási tárca szolgáját, aki szolgai módon, szíves örömest engedelmeskedik kenyéradó gazdájának. A parlament által elfogadott törvény, melyben a magyar tankönyvekben található kétnyelvû helységnevekkel foglalkoztak, nincs ínyére sem a köztársasági elnöknek, sem az oktatási miniszternek, nem beszélve arról, hogy nekünk sem. A Szlovák Nemzeti Párt azonban ennél tovább megy. Anarchiára buzdít, mégpedig miniszteri szinten. Ez azért veszélyes, mert azt az érzetet keltheti a polgárokban, hogy ebben az országban vannak egyenlõk és egyenlõbbek, ami egyébként így is van. Nos, amenynyiben a miniszter-szolga nem hajlandó elfogadni a parlament által elfogadott törvényt, ebben az esetben a szlovákiai magyar iskolák tanárai sem kötelesek azt a szemetet tanítani a gyermekeinkkel, melyet a miniszter úr tankönyvnek nevez. Amennyiben a kormány tagjai nem tartják be a törvényeket, hát ebbõl akár még akármi is lehet itten, ami leginkább, akárhogyan is nézzük, akárkinek is megfelelhet a jövõben. pl
Közélet
Kürtös 3
JÓT
TENNI JÓ!
Napjainkban nagyon sokat hallhatunk és olvashatunk a véradás fontosságáról. Adj vért, és megmenthetsz 3 életet! Vért adni jó! még több, ehhez hasonló felirat, naponta köszön vissza egyegy magazinból vagy plakátról. A gondolat, hogy vért adunk, már régebb megfogalmazódott bennünk, hisz mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy szükségünk lesz embertársunk vérére. Míg végül tantestületünk, az Ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola 5 legelszántabb egyéne február 3-án bekopogott a losonci kórház hematológiai osztályán. Nagyon kellemes légkör fogadott bennünket, a nõvérkék mindent megtettek, hogy szorongásunkat eloszlassák. Teával és édességgel kínáltak. Mivel mindannyian elõször vettünk részt véradáson, felvilágosítottak bennünket a folyamat lezajlásáról. Aztán egy önkizáró nyilatkozat kitöltése következett, melynek kb. 30 kérdésére nagyon fontos, hogy a valóságnak megfelelõ választ adjuk. Aztán egy orvosi kivizsgálás és egy gyors vérvétel, melynek eredményét pillanatokon belül megtudtuk. Amikor ezzel mind megvoltunk, a padon ülve figyeltük azokat az embereket, akik épp a kórterembõl kifele jöttek, s vártuk, hogy bennünket is szólítsanak. Maga a véradás nem hosszú folyamat, kb. 10-15 perc az egész. Közben a bennünket segítõ nõvérke - Bombor Ivett - nagyon sok hasznos információval látott el minket. Megtudtuk tõle, hogy a véradás alkalmával 0,45 l vér kerül a mûanyag tasakba, amelyben alvadást gátló és vérsejteket tápláló oldat van. A levett vérbõl az egyén számára a következõ vizsgálatokat végzik el: vércsoport-meghatározás, vírus ill. ellenanyag kimutatás, fertõzõ májgyulladás, HIV-vírus fertõzés kimutatását. Ennek az eredményét a véradó a véradói igazolvánnyal együtt postán kapja meg. A nõk évente háromszor, a férfiak négyszer adhatnak vért. A minap egy cikkre lettem figyelmes, melyben azt írják, hogy egy stockholmi kutatócsoport szerint a rendszeres véradók körében alacsonyabb a rákbetegség aránya, mint a nem véradók körében. Ennek az a magyarázata, hogy a vérben felhalmozódott vasat, amely szívproblémákhoz és egyéb ráktípus kialakulásához köthetõ, a szervezetünk rendszeresen kiüríti. A segíteni akarás szándéka vezérelt, de egészségügyi és mentális szempontból is jó donornak lenni. Egy véradás után a szervezet szinte kicserélõdik, a vér felfrissül. Az pedig, hogy segítettünk, semmivel össze nem hasonlítható, kiváló érzés. Csupán egy aprócska jócselekedet, mellyel életeket menthetsz! Nagy Teréz
Nemzetközi gyermekrajz-kiállítás Ipolyságon Február 13-án 10.00 órakor nyitották meg Ipolyságon a Vácról és testvérvárosaiból érkezõ, a Testvérvárosok Olimpiai Gyermekrajz Kiállítása nevet viselõ tárlatot, amely a Pongrácz Lajos Alapiskolában lesz megtekinthetõ március 14-ig. A gyermekrajzok hatalmas földrajzi területet reprezentálnak, hiszen itt van a testvérvárosok egész sora: Järvenpää Finnországból, Donaueshingen Németországból, Deuil la Barre Franciaországból, Givatayim Izraelbõl, Székelyudvarhely Erdélybõl, Vágtölgyes itthonról, és természetesen Ipolyság sem marad ki. A hosszú sort Japán zárja, ahonnan Yurihonjo képviselteti magát. Bélik György, Ipolyság alpolgármestere üdvözlõ beszéde után, a tárlatot Váradi Attila váci iskolaigazgató és önkormányzati képviselõ nyitotta meg. Felvidék Ma
Közélet
4 Kürtös
CIVILEK A Somorja melletti Csölösztõn szlovákiai magyar civil szervezetek vezetõi tanácskoztak a szlovákiai magyarság helyzetérõl. Domsitz Károly, Somorja polgármestere megnyitójával indult a tanácskozás, majd Petõcz Kálmán politológus elõadásában hangsúlyozta, hogy a rendszerváltozástól eltelt húsz év tágította az állampolgárok lehetõségeit, ez az idõ mégsem volt elég arra, hogy Dél-Szlovákia is felvegye a fejlõdés ütemét, hogy érdemben fejlõdhessen. Mivel Szlovákia nemzetállamnak tartja magát, ezért az állami érdekek mögött másodlagosnak tartja a kisebbséggel kapcsolatos törvényeket. Világossá kell tenni az állami vezetés számára a kisebbségi jogok, kisebbségi nyelvek használatát irányító törvények létét, esetleges nem létét, azok hibáit, ezért egy kisebbségi jogvédõ iroda létrehozását javasolta. Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke kiemelte: ahogyan azt a történelem is igazolja, külön-külön sose tudtunk eredményesek lenni, de ha összefogva érvényesítjük
TA N Á C S K O Z Á S A
2009. február
CSÖLÖSZTÕN
érdekeinket, akkor eredményeket, legalábbis részeredményeket érhetünk el. Fontosak az összefogó kerekasztalok, hogy lássuk a megoldásra váró problémákat, és azokra közös megoldásokat találjunk. Gyurgyík László az asszimiláció kutatási eredményeit ismertetve szomorú jelent és esetleges jövõképet mutatott be. Mészárosné Lampl Zsuzsa a nemzeti identitás megerõsítésérõl beszélt. Legfontosabb identitást formáló és megtartó szerepe az általános iskolai tanítás nyelvének van, ezért lenne fontos, hogy minden magyar szülõ magyar iskolába adja gyermekét, ugyanakkor fontos a különbözõ magyar iskolát szorgalmazó programok indítása, a már meglévõk erõsítése. Hajdók Katalin a születések csökkenésében, a munkanélküliségben, a nem kielégítõ infrastruktúrában látja az asszimiláció legnagyobb problémáit. A délutáni programot Nagy Myrtill elõadása nyitotta, melyben a rendelkezésre álló anyagi erõforrások hatékony felhasználásáról beszélt. Hajdú István hangsúlyozta, hogy a helyi közös-
M A G YA R - S Z L O V Á K
ségek társulásai hivatottak a helyben felhasználásra kerülõ juttatások elosztásának megítélésben. Konszenzusos alapon nyitottan lehet megítélni a támogatásokat. Menyhárt József korreferátumában a szlovákiai magyar egyházi életben tapasztalható nyelvhasználat problematikájáról beszélt. Pék László az iskola, az oktatás szerepét emelte ki a közösség életében. Az iskola használható tudásanyagot kell hogy adjon a diákoknak, ezért fontos annak folyamatos modernizálása. A. Szabó László szintén az oktatás, az oktatásban részt vevõk minõségének fontosságára helyezte a hangsúlyt. Az egyes iskolai szubjektumok kooperációjában és azok közös, minõségi koordinációjában látja a megoldást. Az estébe nyúló vita, a közösen kiadandó nyilatkozat hosszas boncolgatása, átfogalmazása után megszületett a Szlovákiai Magyar Kerekasztal közös nyilatkozata, amely a Felvidék Ma internetes újságban is olvasható. (http://www.felvidek.ma/index.php?optio n=com_content&task=view&id=11176)
T Ö R T É N É S Z TA L Á L K O Z Ó
A magyar-szlovák történelmi együttélésnek számos olyan pontja van, amelyet a két fél nem fog egyformán értékelni a közeljövõben - fogalmazta meg Tabajdi Csaba annak a magyar-szlovák történésztalálkozónak egyik fõ tanulságát, amely Bécsben az Európai Parlament szocialista frakciója szervezésében zajlott. A fórumon megfogalmazódott, hogy a történészeknek nemcsak „ki kell beszélniük“ ezeket a kérdéseket, hanem egyszersmind a közvélemény elé is kell tárniuk õket. Nagyon fontos az is, hogy mindenki nézzen szembe saját nemzeti mítoszával - ez azért lényeges, mert a fiatal nemzedékeknek nem szabad tovább vinniük az elõítéleteket. A találkozón magyar részrõl jelen volt még Szabó Vilmos, az Országgyûlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke, Szarka László, a MagyarSzlovák Közös Történészbizottság tagja és Romsics Ignác akadémikus is. Részt vett az eszmecserén Dušan Èaploviè, a kisebbségi ügyekért és az emberi jogokért felelõs szlovák kormányfõhelyettes, illetve Csáky Pál, az MKP elnöke is. Ugyancsak ott voltak a Szlovákiában felerõsödött kisebbségi jogsértések kivizsgálására 2006-ban létrejött EP-munkabizottság osztrák és holland vezetõi. Elhangzott, hogy az utóbbi két évben jelentõsen romlott az etnikumok közötti viszony Szlovákiában, ami rányomja bélyegét a magyar-szlovák államközi kapcsolatokra is. A történészek hangsúlyozták, hogy kölcsönös bocsánatkérésekre lenne szükség, méghozzá azért, hogy túl lehessen lépni a múlton, a történelmi sérelmeken. Szintén felvetõdött, hogy törvényi garanciák kellenének a kisebbségek számára. Az osztrák és a holland EP-képviselõk értetlenül fogadták, hogy a szlovák mi-
BÉCSBEN
niszterelnök-helyettes még Bécsben, „semleges helyszínen“, a média kizárásával sem volt hajlandó leülni és párbeszédet folytatni Csáky Pállal. Õ az MTI-nek nyilatkozva üdvözölte az európai szocialisták igyekezetét, hogy „új energiákat“ adjanak a szlovák-magyar dialógusnak. Mint mondta, ami az eszmecserén elhangzott, annak valóban fontos üzenete lehet a jövõ szempontjából. „Egy problémám van nekem az ilyen jellegû találkozókkal... Viszonylag szép és kedvezõ kicsengésû deklarációk hangzanak el a Smer részérõl. Èaploviè is pozitívumokat mondott itt, de úgy néz ki, hogy létezik egy schengeni vírus: átlépi a határt, és aztán gyorsan elfeledkezik arról, hogy mirõl beszélt Bécsben. Mást vagy éppen ellenkezõjét teszi otthon. Úgy érzem, hogy ez nem európai dolog, és így nemigen tudunk elõrejutni“ - hangoztatta a szlovákiai magyar politikus. Megfogalmazása szerint az MKP örül annak, hogy megoldódott a tankönyvkérdés, de két nappal rá már meg is jelent egy újabb probléma, a Pátria rádió ügye Szabó Vilmos a találkozón kifejtette, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokat ma döntõen a konfliktusok, az egyet nem értés jellemzi. Mint mondta, a viszony szinte teljesen átpolitizálódott, a bizalom a két ország politikai elitjének meghatározó része között a legalacsonyabb szintre süllyedt a rendszerváltás óta. „Ezeket a folyamatokat meg kell állítani és vissza kell fordítani, ami elsõsorban a politikai elitek történelmi felelõssége. Mindkét országnak alapvetõ nemzeti érdeke a jószomszédi viszony, az együttmûködés“ - hangoztatta. Érvelése szerint kiemelt jelentõséget kell biztosítani a két országban élõ nemzeti kisebbségeknek. MTI
Közélet
2009. február
Kürtös 5
M a g y a r o´´ s t o.. r t e´ n e t i v a´ l o g a t a´ s Ebben az évben egy új sorozatunkkal ismerkedhetnek meg kedves olvasóink. Az utóbbi idõben számos írás jelent meg Magyarországon és más országok kiadványaiban, lapjaiban, ahol az egyes régészek, nyelvészek, néprajzosok, antropológusok és népzenei kutatók írtak felfedezéseikrõl vagy elméleteikrõl. A múlt feltárása hosszú és bonyolult feladat, bizonyítékok tûnnek fel és el, újak gyártódnak, a tények sokszor más megvilágításba kerülnek. Nincs olyan nemzet, amely ne kutatná gyökereit, múltját. Ennek köszönhetõen egy szélesebb áttekinthetõség alakul ki, bõvebb ismeretEgészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság. Herodotos (i.e. 484 - 406), akit a történetírás atyjának is neveznek, azt írja IV. könyve 48. bekezdésében „Szkítaország legnagyobb folyója az Ister(IsterGam-Esztergom) (Duna). Közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas (Tisza) és az Agatirs scytha törzsektõl Erdélybõl a Maris (Maros).“ Szkítaország? Egy népet nemzetté az õ történelmi tudata emeli, ha van történelmi tudat, van nemzet, s e tudat hiányáért hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia is bûnös. Hazánk történészei minden írásukba azt a tévhitet keltik, hogy Európának nincs és nem is volt ókora. A Kárpátmedence ürességét sugallják tudományos publikációikban a „MAGYAR“ kutatók. Pl. Bartha Antal: A IX - X. századi Magyar társadalom c. könyve 122. oldalán (1973) mikor ezt írja: „A magyar hordák megtelepedése ezen az akkor igen ritka népességû, mondhatni teljesen üres területen.“ (Kárpát-medence) A csupán nevében Magyar Tudományos Akadémia a saját történelmünkrõl a következõket írja a Kárpát-medencét illetõen. Õszerintük a római hódítók korában is jóformán üres volt a Kárpátmedence, és korábbi telepeseknek nyomuk sem volt. „Ezer évvel késõbb is csak szlávok éltek itt, ezek azonban nem tanúsítottak ellenállást a jóval késõbb érkezõ magyar megszállókkal szemben, a Tudományos Akadémia elnöke pedig a következõket írta a magyar nemzet õseirõl.“ Egyetlen nemzet tudósai sem írnak ilyen mocskos rágalmakat és hazugságokat nemzetükrõl, s ha valaki ilyet tenne, az bíróság elé kerülne nemzetgyalázásért, s azonnal kirúgnák a Tudományos Akadémia elnöki tisztjérõl. Mivel hazánkról és nemzetünkrõl van szó, kötelességünk megvizsgálni, mi az igazság Bartha, Hallay, Glatz Ferenc állításai körül. Volt-e a Kárpát-medencének ókora, õskora, és valóban üres volt-e a Kárpát-medence, s valóban megszálló
anyag gyûlik össze, melyek mélyebb ismerete következtében bizony nem egy, eddig elfogadott történelmi ismeret, mítosz megérett arra, hogy átírják, újraírják. Mivel elsõsorban saját nemzetünk múltjának története érdekel, ezért elsõsorban ilyen ismeretanyagot teszünk közzé anélkül, hogy bármit sugallanánk az olvasók felé. Úgy gondoltuk, hogy fontos megismerkednünk az ilyen jellegû anyagokkal is, hogy a történelmi folyamatokat eddig számunkra ismeretlen oldalukról is megismerjük, elgondolkodjunk ezeken, és vonjuk le a magunk következtetéseit. BG
barbár állatokként érkeztek-e õseink ide... s mikor? Mindezt fontos tisztázni, hiszen ezen állítások alapján követelték és kapták meg hazánk területének 75 %-át a szlovák, cseh, szerb, román nemzetiségek, akik hazánk területére, mint menekültek és bevándorlók érkeztek, de látva a finnugor elmélet nyújtotta magyarellenes lehetõségeket, meglovagolták ezen hazug magyarellenes állításokat, melyeket maga a Magyar Tudományos Akadémia terjesztett nemzetünk ellen! Az angol régész, Gordon Childe szerint a kõkorban létezett egy azonos mûveltségû nép a Mezopotámia, Kárpátmedence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory c. mûvében. A Kárpát-medence és Európa benépesedésének története csak az éghajlati viszonyok és alakulások, valamint azok hatása a növény- és állatvilágra figyelembevételével érthetõ teljességében. A geológusok szerint a jégkor Európában i.e. 75 000-tõl i.e. 10 000-ig tartott. Az utolsó jégkor alatt a Kárpát-medence pereme erdõs tundra volt. Állandó jégpáncél csak a MagasTátra láncolatát borította. Ebbõl következtetve jogos a feltételezés, hogy a Kárpát-medence a lassú felmelegedés beállta után 2 esetleg akár 3 ezer évvel is megelõzte Európa területeit a lakhatóság és az emberi élet létfenntartása biztosítását illetõen. A Times atlasz a jégtakaró északi határát a Kárpátoktól jó ezer kilométerrel északra húzza meg, mely a Kárpátmedencében még kedvezõbb éghajlati viszonyokra utal. A Kárpát-medencében az õsembernek több telephelyét megtalálták a jégkor utolsó szakaszából, fõleg melegvizû források közelében. Hogy milyen mozgalmas volt az élet a Kárpát-medencében, az alábbi idézet jól érzékelteti: „A Kárpát-medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad õse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad õseinek háziasítását a Kárpát-medencébõl, fõleg a bronzkorból lehet kimutatni.“
A Kárpát-medence az õskõkortól (paleolitikum) kezdve Európa legsûrûbben lakott területe volt. A Kárpátmedence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is. Amint Európa északi vidékei fokozatosan alkalmassá váltak az emberi létfenntartás követelményeinek, úgy ontotta népfeleslegét a Kárpátok koszorúzta medence, mindaddig, míg a kontinens benépesedett. Ezt követõen megindultak a vándorlások messzebb lévõ vidékekre. Az új kõkorban (neolitikum) a Kárpát-medencében 3 nagy mûveltségkör virágzott. A KÕRÖS mûveltség (i.e. 5 000) kiterjedt Erdélyre, a Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére. A Nagyalföldön ettõl északra fekvõ terület volt az alföldi vonaldíszes edények mûveltsége (i.e. 4 000). Míg a Dunántúlon a dunántúli vonaldíszes edények mûveltsége (i.e. 4 000). Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh-medencén keresztül egészen a Rajna-vidékig. Az alföldi vonaldíszes edények mûveltségi körébõl elõkerült nõi istenszobrok alsótestére bekarcolt M jel a termékenység, az anyaisten és a nõ fogalmakat jelölte. Ilyen szobrocskák azonos jelekkel kerültek elõ Mezopotámiában, a görög szigeteken és a Kárpát-medencében. Az M alakú jellel ellátott Szekélyháton kiásott egyik ilyen szobrocska jó 2 000 évvel megelõzi a mezopotámiai ugyanilyen leletet. Ugyanilyen szobrocskák elõkerültek Egyiptomban is. A krétai, mezopotámiai, Kárpát-medencei, egyiptomi népek írásának azonosságát a nemzetközi szaktudomány elismeri. A párizsi nemzetközi konferencia kimondta: A Kárpát-medence, Mezopotámia, Kréta, a görög szigetek és területek, valamint Egyiptom õstelepes népe NEM származhatott egymástól, hanem egy õsnép egymástól elvált tagjainak tekinthetõk, tehát testvérnépeknek. Forrás: világháló
Közélet
6 Kürtös
2009. február
Köszönjük, Tanár Úr! Még 2008. szeptember 18-án Budapesten a rá jellemzõ felkészültséggel ecsetelte a jövõt: az új állandó kiállítás vázlattervét Maráky Péternek, a Szlovák Nemzeti Múzeum fõigazgatójának... Még 2008. október 3-án az alsósztregovai kastélyban megtartott Madách Emléknapon az olyannyira rá jellemzõ alapossággal ismertette a hallgatósággal a kastély jövõjérõl szõtt terveket... És október 29-én már hiába hívtuk Alsósztregováról - a maroktelefonja ugyan kicsörgött, de már senki sem válaszolt. Két nap múlva adták hírül Salgótarjánból, a Nógrádi Történeti Múzeumból, hogy a Tanár Úr... nincs többé. Kerényi Ferenc, kétszeres Madách-díjas irodalom- és színháztörténész, egyetemi docens 65 éves korában elhunyt. Napokig nem tudtunk felocsúdni, és csak azt ismételgettük: de miért, hiszen nem volt beteg, nem panaszkodott, még javában tervezett, dolgozott, ... hát akkor, és miért pont õ, és miért ilyen hirtelen? Sok volt a megválaszolatlan kérdés. És nagy az ûr, ami még sokáig megmarad. Nem marad más hátra, mint az emlékezés.
Akármilyen nehézségek árán, de valóra kell váltani a közösen szõtt terveket, amely, tudjuk, nélküle nagyon nehéz lesz. Ám a közös munka, az eddig befektetett energia erre kötelez bennünket. Tanár Úr, megpróbáljuk... és köszönjük! Jarábik Gabriella, a SZNM - a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója S végezetül, hogy milyen is volt igazából a tanár úr, megtudhatjuk, ha egy tanítványát idézzük: (Tanulmányok Kerényi Ferenc hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Szilágyi Márton és Völgyesi Orsolya, Ráció Kiadó, 2004.)
Kerényi Ferenc /1944-2008/ Nevéhez fûzõdik Petõfi Sándor, Vörösmarty Mihály mûveinek, illetve Madách Imre Az ember tragédiája címû mûvének kritikai kiadása és az elmúlt évben megjelent Petõfimonográfia. Kutatási területe a 19. századi irodalom, a 19-20. századi drámairodalom és a színjátszás története volt. A Magyar Irodalomtudományi Társaság alelnöke volt, és az MTA Irodalomtörténeti Intézetének nyugalmazott fõmunkatársa. Ám számunkra, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma munkatársai számára, akik Madáchcsal foglalkozunk, õ volt a biztos pont. Õ volt az útmutató, a pontosító, a biztató - ha kellett, az óvó -, ha szükségünk volt rá. De legfõképp: a segítõ. Az õ kutatásai alapján láttunk hozzá a kastély jövõképének felvázolásához, a kétnyelvû Madách Emléknapok szervezéséhez majd nemzetközivé tételéhez, õ volt a motorja a kutatásoknak, bátorítója az ötletek megvalósításának; útmutatása, bölcsessége mindig segített. Nagyon hiányzik, s hiányozni fog az elkövetkezõ idõszak során. Míg el nem készül az új kiállítás, míg a kastély olybá nem lesz, amilyenné megálmodtuk, míg...
„Az irodalomtörténész szakma egésze tudja, hogy Kerényi egyszemélyes intézmény, s ilyenformán szinte közömbös is, hogy hivatalosan éppen mi a munkahelye, a Petõfi Irodalmi Múzeum, a Színháztörténeti Intézet vagy az MTA Irodalomtudományi Intézete, s hogy éppen az ELTE bölcsészkarán vagy a Színházés Filmmûvészeti Egyetemen tanít-e: õ mindig az, aki megválaszolja a lehetetlen kérdéseket, megoldja a legbonyolultabb feladatokat, hajlandó vállalni a tudományos ismeretterjesztés mások által gyakran lenézett misszióját. Nem lehet beskatulyázni sem: mondhatnók ugyan, hogy õ ma a színháztörténet legsokoldalúbb és legkoncepciózusabb kutatója, de nevezhetnénk akár a 19. századi magyar irodalom egyik legjobb filológusának is, a Vörösmarty-, Petõfi- és Madách-kutatás legismertebb alakjának, sõt az sem lenne túlzás, ha egy interdiszciplináris jellegû, mûvelõdéstörténeti alapozású irodalomtörténet képviselõjének tekintenénk, aki talán a leginkább dialógusképes a történészekkel, zenetörténészekkel vagy éppen néprajzosokkal folytatott együttmûködésben. Saját kutatásainak spektruma olyan széles, hogy azt - rajta kívül - aligha tudná bárki összefoglalni. Ám mindez - bármennyire is ez a tevékenysége a legismertebb - még mindig csupán az egyik része szakmai nélkülözhetetlenségének, mondhatnánk, a jéghegy csúcsa, amelyrõl tudjuk, hogy az csak egykilencede az igazi kiterjedésnek. Kerényi Ferencnek van egy titkos, csak a szakma belsõ értékrendje által számon tartott rangja: õ a 18-19. századi magyar irodalomtörténet egyik legjobb lektora - minden szerzõ megkönnyebbül, ha tudja, hogy munkáját Kerényire bízhatja végsõ átnézésre.“
2009. február
Közélet
Kürtös 7
A Palócföld nem feledi a sajátjait! Urbán Aladárnak, a Palócföld egyik kiemelkedõ szellemi alakjának, nemrégiben Ipolyság városa díszpolgárságot adományozott. Õt kérdeztük, hogyan tekint erre a megtiszteltetésre? - Az ember éli a maga porszem életét, tesz-vesz, közben rádöbben erre-arra, s a maga módján megpróbál segíteni ott és akkor, ahol és amikor lehetõsége nyílik rá. Semmi különöset nem találok ebben. Abban sem, ha valakik valahol az okos cselekedeteket észreveszik és méltányolják, de abban sem, ha nem. Minden ember megy a maga útján, s úgy látszik, hogy nekem ezen az úton a szolgálat adatott. Szolgálata gyönyörû múltú nemzetemnek a képességeim és a lehetõségeim keretei között. Hát miért ne tegyem a dolgom úgy, ahogyan tudom? De nemcsak visszatekinteni kell tudni, hanem inkább elõre nézni. S a jelen az a pont, az a megálló hely, ahonnan hátra is, elõre is tekinthet az ember fia. „Itt állok, másként nem tehetek!“ - vallhatom Kolhaas Mihállyal. S ha nekem ez a poszt adatott, hát jól-rosszul, de becsülettel igyekszem helytállni. Az ipolyságiak - úgy látszik - észrevettek valamit, amit városukkal összefüggésben elõremutatónak, talán példaadónak értékeltek igyekezetemben. Nem számítottam rá, nem álmodtam arról, hogy egyszer éppen én leszek ennek a gazdag múltú patinás városnak az egyik díszpolgára. De ha már megtörtént, s e hatalmas megtiszteltetés súlya nehezedik rám, akkor meg kell felelnem az ezzel járó kötelességeknek. Ezeket azonban nem a város, nem a vezetése támasztja velem szemben, hanem legbensõmbõl eredõ kötelesség-elvárásról van szó. S arról, hogy az én elismerésemben megcáfolhatatlanul benne van kis családom, kik mellettem álltak s állnak, s ugyanúgy megkérdõjelezhetetlen azoknak az ipolysági barátoknak a támogatása, akik nélkül sohasem lettem volna képes megcselekedni a sok, Palóc Társaság nevével fémjelzett tevékenységet! Köszönet illeti õket. - A Palóc Társaság Ipolyságon évek óta jelen van a kulturális életben. Melyek voltak azok a programok, melyek itt valósultak meg? - E tevékenység fõ vonala 1996-ra nyúlik vissza, ugyanis akkor szerveztem meg elõször a Palóc Társaság elsõ Örökség Népfõiskolai Táborát, amely a magyar õstörténeti kutatás eredményeit kívánta és kívánja a mai napig a kortárs magyarság elé tárni, hogy egyáltalán nemzeti öntudata legyen s büszke magyarságára, amit nem elhallgatni, nem letagadni, nem eltitkolni, nem eladni, elárulni kell, hanem megõrizni, fényesre csiszolni, és úgy adni tovább gyermekeinknek! Tíz éven keresztül, évrõl évre többen és gazdagabb mûsorokon „képezhették magukat“ magyarságismeretbõl az ÖNT résztvevõi, és a helyszíni körülmények idézték elõ, hogy tíz év után más helyszín után kellett néznünk… Közben megkezdõdött az ipolysági születésû költõ, tanár, mûfordító és közéleti személyiség, Sajó Sándor ébresztése (Csáky Károly szavaival). Értsd: visszaédesgetése a köztudatba, agyonhallgatott költészetének feltárása, népszerûsítése. Káptalan utcai házának falán emléktáblát avattunk, az alap- és
középiskolás fiataljainknak megrendezzük a magyarságverseket mondók versenyét, s a múlt évben csúcsosodott ki Sajórendezvényeink sorozata azáltal, hogy költõnknek szobrot emeltünk (Oláh Szilveszter alkotása). Természetesen e két, a folyamatosságot is jelentõ rendezvényünk mellett sok egyébbel is jelen voltunk a város kulturális életében. Pl. általunk mutatkozott be Ipolyságon a nagyváradi Csiky Gergely Színház társulata Az ember tragédiájával, s mûveltünk csodát: teltház elõtt (pedig a kételkedõk bukást jósoltak - tapasztalatból merítve). Az ipolysági iskolákban drámapedagógiai foglalkozásokat szerveztünk, könyvbemutatót tartottunk (Trianon utóélete - Szidiropulosz Archimédesz könyve), megemlékeztünk a szelényi születésû borászról, szakíróról, Gyürky Antalról, aki ezer szállal kötõdik a városhoz. A Palóc Társaság szervezésében történt meg Koltay Gábor két „magyar“ filmjének (Sacra Korona, Velünk élõ Trianon) felvidéki õsbemutatója stb.
- ...és a folytatás, mert hogy lesz, abban biztos vagyok? - Mindebbõl és az itt meg sem említett egyéb mûsorokból, rendezvényekbõl kiviláglik, hogy a Palóc Társaság és Ipolyság városa között szoros kapcsolat él, s ezt csak folytatni szabad. Folytatni fogjuk Sajó Sándor hagyatékának népszerûsítését (még az idén egy újabb Sajó-kötet megjelentetését tervezzük, tavaly adtuk ki a Harangszó az Ipoly partján címût, amelyet Oláh Szilveszter rajzai díszítenek), az iskolákkal is az együttmûködést (pl. e hónap 27-én rovástanfolyamot rendezünk részvételükkel)… Ipolyság szeretett Ipoly menténk egyik gyöngyszeme, legalábbis remélem, hogy azzá válik, ha lakói is szeretik és mindent megtesznek ezért. A legfontosabbikat és a mindent eldöntõt említem csak: nem hagyják elsorvadni, ellenkezõleg: éltetik magyar iskoláikat azáltal, hogy egyetlen magyar gyermeket sem hagynak elkótyavetélni idegen érdekeknek. Remélem továbbá - s ezt nemcsak Ipolyságra vonatkozóan mondom -, hogy kanyargós Ipoly menténk rengeteg mûemléke, irodalmi emlékhelye, népi hagyománya, szokása sem válik köddé, nem vész el, mert a mai kaméleonkorszakban is birtokosai vagyunk magyarságunk felbecsülhetetlen kincsének, s mindig voltak, vannak és lesznek is emberek, egyesületek, akikben, amelyekben a közös cselekedetek óhaja lelki parancs, akik õrzik, védik és ápolják ezt az örökséget. Szerény személyem szolgálja e szent célt, míg bírom, s örömmel tölt el a tudat, hogy ebben nem vagyok társtalan. - Köszönöm a beszélgetést! HB
8 Kürtös
Kultúra
A Csemadok tevékenységének elsõ, átfogó értékelése fennállásának 25. évfordulója kapcsán történt. Az elsõ negyedszázad tulajdonképpen egybeesett a népi demokrácia építésével a szocialista társadalmi lét formálásával. A történelmi hûség kedvéért meg kell említenünk, hogy a Csemadok a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének határozata alapján jött létre. Ennek lehetõségét, t.i. egy kulturális szervezet megalakítását a következõ kis csoport vállalta magára: Major István, id. Rabai Ferenc, Kugler János, Lõrincz Gyula és Fábry István. Pozsonyban az SZLKP KB mellett megalakult az úgynevezett „nemzetiségi bizottság“, amelynek a nemzetiségi kérdés fokozatos megoldása volt a feladata. Így aztán minden járásban, a városokban és falvakban a járási pártbizottságok hozzájárulásával megkeresték azokat a személyeket,
2009. február
szervezet, nem politikai párt, hanem kulturális szervezet. A magyar nemzetiségû lakosság politikai, gazdasági, szociális és nemzetiségi szükségleteirõl a CSKP - mint Csehszlovákia valamennyi dolgozójának politikai képviselõje - gondoskodik, elsõsorban a dolgozók egységes szervezetei, az állami és más szervezetek, a nemzeti bizottságok és egyéb intézmények útján. Az SZLKP KB a Csemadok munkájával és feladataival behatóbban 1956-ban és 1959-ben is foglalkozott, majd 1968 tavaszán, amikor felkérte a Csemadokot, készítse el a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó javaslatát. Többek között javasoltuk a nemzetiségekre vonatkozó alkotmányerejû törvény kidolgozását, a nemzetiségek államjogi helyzetének a
Kugler János akik mint a születendõ kulturális szövetségünk helyi csoportjainak szervezõi számításba jöhettek. A szövetség nevének javaslata (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) Lõrincz Gyulától származik. A megoldáshoz szükséges anyagiakat pontos költségvetés alapján a szlovákiai Nemzeti Front Központi Bizottsága biztosította. Az alapítók a Csemadokot attól a meggyõzõdéstõl veLõrincz Gyula zettetve indították útjára, hogy a nemzeti kultúra ápolása nemcsak fontos és lehetséges, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Hittek és hirdették, hogy az itt élõ nemzetiségek minden tekintetben erõteljesen fejlõdõ anyagi, szellemi és nyelvi közösségnek, mint önálló etnikai egységnek sajátos színû, a nemzetek értékeit is gazdagító kultúrát teremtve kell élnie és dolgoznia. A Csemadok negyedszázados ténykedése az itt élõ magyarok életének szerves része volt. Nemcsak a szervezeti szabályzat által meghatározott feladatok teljesítését segítette elõ, hanem a mindenes szerepét is vállalta, tehát kivette részét valamennyi kulturális, társadalmi és politikai munkából. Közben sokrétûvé fejlesztette sajátos feladat- és munkakörét. Ismertté és népszerûvé váltak országos, kerületi és járási rendezvényei, különféle kiállítási és néprajzi jellegû emlékszobái, ismeretterjesztõ elõadásai, író-olvasó találkozói, nyelvtanfolyamai, szakkörei, módszertani kiadványai, szemináriumai, rendszeresített emléknapjai (Jókai-napok, Madách-napok stb.). A sok tennivaló mellett a belsõ gondokkal is meg kellett küzdeni. Voltak, akik úgy érezték, hogy a Csemadok „nem eléggé magyar“, és voltak, akik „túlságosan magyarnak“ tekintették. Ez a kettõs szerepköri meghatározás azóta is fennáll, és úgy gondolom, hogy sokáig meg is marad. Az utóbbi hangok fõleg a pártszervek részérõl sugalmazódtak. Pl. 1954-ben az SZLKP KB elnöksége párthatározatban tisztázta a Csemadok helyzetét és szerepkörét. Kifejezésre juttatták, hogy a Csemadok nem érdekvédelmi
A CSEM ADOK alakuló köz gyû lé s e meghatározását, a nemzetiségek gazdasági és kulturális szükségleteinek a tökéletesebb kielégítését és különféle képviseleti szervek létrehozását. Az indítványból csak néhány pont realizálódott. A társadalomban felgyülemlett problémák megoldásának elodázása, elfojtása vezetett 1968 augusztusához. A Csemadok is csatlakozott a cseh és szlovák körökben megnyilvánult szándékokhoz és törekvésekhez, igyekezett szerepkörén változtatni, ezt részben az 1969 márciusában megtartott X. rendkívüli országos közgyûlésen akarta realizálni. Az ún. konszolidáció idõszaka aztán mindent visszaterelt a régi mederbe, és 1972-ben, a XI. országos közgyûlésen a Csemadok tagsága úgymond „rendezte saját sorait“. A Csemadok fennállásának és tevékenységének negyedszázados értékelése folyamán felmerült három korszakos oszthatóság - azt hiszem - reálisnak mondható, és megállja a helyét ma is. Az elsõ idõszak az igény felkeltésének, a második az igény kielégítésének, a harmadik az igény átalakításának az idõszaka. Merev határvonal nem húzható, hogy ekkortól eddig tart az egyik, ekkortól pedig a másik, illetve a harmadik idõszak. A „korszakok“-at jellemzõ jegyek szinte állandóan átfedték egymást. A három „korszak“ fõ célkitûzése mégis elkülönül egymástól és kimutatható. Az elsõ idõszak a kezdéstõl a hatvanas évek közepéig, a második a hatvanas évek közepétõl a hetvenes évek elejéig, a harmadik a hetvenes évek elejétõl tart. Az elsõ idõszakban a Csemadok arra törekedett, hogy orvosolja az 1945 és 1948 közötti viszonyok következtében elõállt helyzetet, erõt, önbizalmat öntsön a tömegekbe, felkeltse a mûvelõdés iránti igényt. A második idõszakban a tömegigényt tömegakciókkal elégítette ki. A harmadik idõszakban már nem elégszik meg a mennyiséggel, minõségileg is javítja munkáját. Úgy véljük, hogy a Csemadoknak a jövõben is arra kell törekednie, hogy a tömegek igényét már ne csak felkeltse és kielégítse, hanem állandóan formálja. Balogh Gábor
Kürtös 9
2009. február
Csemadok-sajtómúlt Ebben a rovatban a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsága és helyi alapszervezeteinek rendezvényeirõl és tevékenységérõl, a csehszlovákiai magyar lapokban megjelent korabeli tudósításokból és híradásokból közlünk kivonatos összeállítást. A magángyûjteményben fellelt újságkivágások alatt legtöbb esetben csak a lap neve és a megjelenés évszáma olvasható, és csak a múlt század hatvanas éveinek végétõl a 80-as évek végéig, azaz a rendszerváltásig napvilágot látott írásokat tartalmazza a gyûjtemény. 70-ES ÉVEK * A CSEMADOK inámi helyi szervezetének munkájára évekig a pangás volt jellemzõ. A hetvenes évek elején azonban megváltozott minden. Megváltozott a vezetõség összetétele. Az idõsebbek helyét fiatalok foglalták el. A néprajzi gyûjtõmunkában figyelemre méltó eredményeket értek el. Tavaly a zselízi Országos Népmûvészeti Fesztiválon keresztelõi szokásokat és a mezõgazdaságban használatos munkaszerszámokat mutattak be. Tizenkét tagú menyecskekórusuk a járási népdalversenyeken ért el sikereket. A hnb részérõl minden segítséget megkapnak. Az elnök, Molnár Sándor egyik legaktívabb tagja szervezetüknek. /HÉT, a Csemadok KB kulturális hetilapja / ÉVZÁRÓKRÓL JELENTJÜK... * A CSEMADOK ipolykéri helyi szervezetének évzáró taggyûlésén megállapították, hogy az aránylag kis létszámú szervezet szép tevékenységet fejtett ki. /…/ Megemlékeztek Ady születésének 100. évfordulójáról. Színjátszó csoportjuk Pölhös kultúrtárs vezetésével sikerrel mutatta be a Kubó c.
színdarabot. Ami sajnálatos, hogy félbeszakadt a menyecskekórus munkája. A vitában többen szóvá tették a falusi könyvtár hiányát is. Az idén író-olvasó találkozót és könyvvitát szerveznek. * A CSEMADOK bátorfalusi helyi szervezetének évzáró taggyûlésén arról beszéltek, hogy a járás egyik legkisebb helyi szervezetében évek óta pangott a kulturális élet. Tavaly azonban javulást észlelhettek. A színjátszó csoport tagjai más társadalmi szervezetekkel közösen háromfelvonásos színdarabot tanultak be, s az év második felében esztrádmûsort is bemutattak. * A CSEMADOK kõkeszi helyi szervezetének évzáró taggyûlésén a beszámoló részletesen foglalkozott az elmúlt év kulturális tevékenységével. Öt elõadást tartottak, és együttmûködtek a hnb polgári ügyeket intézõ testületével. Szó volt arról is, hogy a jövõben falumúzeumot szeretnének berendezni. A gyûjtési munkában már eddig is szép eredményeket értek el. A tagtoborzás során 9 új taggal bõvült a taglétszám. Két HÉTelõfizetõt szereztek. Az idei tervükben figyelmet érdemel az az ünnepség, amelyet a februári gyõzelem 30. évfordulójának tiszteletére szerveznek. Sütõ-fõzõ tanfolyam és könyvkiállítás megszervezése is szerepel a munkatervükben. * A CSEMADOK bussai helyi szervezetének évzáró taggyûlésén nagyra értékelték azt a négy elõadást, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tartottak. A nyár folyamán aratási ünnepség keretében felelevenítették a régi paraszti világ szokásait, hagyományait. Aktív a folklórcsoport. Tavaly néphagyományokat mutattak be a zselízi Országos Népmûvészeti Fesztiválon. A színjátszó csoport nagy sikerrel adta elõ a „Vén szerelmes“ c. színdarabot. /HÉT, 1978/ Válogatta: B.Gy.
Visszhang Adalékok a nyéki színjátszás történetéhez Érdeklõdéssel olvastam a KÜRTÖS idei, januári számában az „Akik vetni tudnak, aratni sem restek“ c. írást. A cikk a Csemadok megalakulásának 60. évfordulója kapcsán a Csemadok ipolynyéki szervezetének történetével, eredményeivel foglalkozik. Feleleveníti a színjátszás múltját, sikereit. Ezt szeretném kiegészíteni néhány adattal. Az ipolynyéki színjátszás kezdete a múlt század húszas éveire tehetõ. Színjátszásra alkalmatlan helyiség híján az elõadásokat rendszerint az idõjárás határozta meg. Télen a Casino terme vagy az iskola nagyterme, nyáron valamelyik szinke vagy kocsiszín, például a Müllerféle kocsma nyitott kocsiszínje szolgált a bemutatandó darab színhelyéül. Olyan színdarabokat játszottak, amelyek a falusi ember életével foglalkoztak. Ilyen voltak a Falu rossza, Turi Borcsa, Dankó Pista, A cigány és más színmûvek. Ebben az idõszakban rendszeresek voltak a táncmulatságok, a bálok, a futballmérkõzések, említést érdemelnek a tekeversenyek, úri sportnak számított a tenisz. A század elején kezdõdtek a szüreti felvo-
nulások és szüreti bálok a Casinóban és a Matzner-féle kocsmában. A helyiségek mennyezete szõlõfürtökkel volt díszítve, és szõlõcsõsz õrizte. Lopás esetén a tolvajt büntetés várta, ami rendszerint játékos formában történt. A tulajdonképpeni Csemadok-munka a helyi szervezet megalakításával kezdõdött 1949-ben. A fõ szervezõ Molnár Ernõ volt. Nagyon nehezen ment a szervezés, az emberek féltek, még nagyon frissek voltak a magyarüldözés emlékei. A kezdeti félelmek legyõzésében áttörést jelentett az elsõ magyar nyelvû színdarab bemutatója. Balla Sarolta és Liplich Erzsébet rendezésében került színre Gogol Revizorja. Felbátorodott a tagság, és olyan színdarabok következtek, mint a Vízkereszt, vagy amit akartok, a Liliomfi. Közben az elnöki poszton változás történt, Kulifai Sándor vette át az irányítást, a színjátszás pedig Beirohr Ernõ vezetésével folytatódott, a késõbbiekben pedig, ahogy a cikkben is olvasható, Korcsog László, Dobos Sándor, Böjtös János, Juhász Béla és Mics Károly voltak a darabok rendezõi. Említést érdemel, hogy
a Juhász Béla vezette irodalmi színpad komoly sikerekkel büszkélkedhetett. Például a kisszínpadok kerületi versenyén, Besztercebányán az elsõ helyen végeztek. Ugyancsak Juhász Béla nevéhez fûzõdik, hogy a nyéki színjátszók 1987ben eljutottak a komáromi Jókai Napokra, ahol tudásukat olyan színjátszó csoportokkal mérték össze, mint az érsekújvári, füleki, naszvadi, dunaszerdahelyi csoportok. Ezen a rangos versenyen Balík Judit kapta a legjobb nõi alakítás díját. Ebben az idõszakban a színjátszó csoport olyan darabok bemutatásán volt túl, mint az emlékezetes Madách Imreösszeállítás, a Néma levente, a Ma éjjel megnõsülök, a Kutyaszorító, a Hûtõ és más igényes színmûvek. Fontosnak éreztem a fentiekkel kiegészíteni az elején említett cikket. Elnézést kérek, ha visszaemlékezéseimben valahol tévedtem, vagy nem soroltam fel minden rendezvényt, amire egy újságcikk keretei szûkösnek is bizonyulnak. /JB/
10 Kürtös
Oktatás
2009. február
Interjú György Renátával, az Nagykürtösi Pedagógiai Pszichológiai Tanácsadó Központ munkatársával, az Ipolyi Arnold Alapiskola gyógypedagógusával Beszélgetésünknek kettõs apropója van. Egyrészt a február 15-én zárult beiratkozások, másrészt az, hogy januártól iskolapszichológusként mûködsz az ipolybalogi alapiskolában. - Elmondanád az olvasónak, mire ügyeljen a szülõ az iskola - és fõként a tanítási nyelv - megválasztásánál, ill. mivel kell szembenézniük az iskolába bekerülõ gyerekeknek? - Meggyõzõdésem szerint a legtöbb szülõ mindig a legjobbat akarja a gyermekének, de nem mindig cselekszik helyesen, és nem mindig dönt bölcsen. A gyermek beiskolázásakor a szülõ két típusú hibát követhet el. Az elsõ az iskola helyes kiválasztása, a második pedig az iskolába lépés idõpontjának helyes meghatározása a gyermek fejlettsége szempontjából. Az iskola kiválasztásánál a szülõ általában saját tapasztalatai alapján dönt. Sok szülõ, akinek a munkája, beilleszkedése során esetleg nyelvi nehézségei voltak vagy vannak, saját kudarcai alapján arra a meggyõzõdésre jut - hogy a gyermekének „jobb legyen“, ne legyenek nyelvi nehézségei -, hogy többségi nyelvû iskolába íratja gyermekét, bárminemû elõkészítés nélkül. Ez a tudatlan szülõ esete, aki nem is sejti, mennyire árt gyermekének. Belekényszeríti õt egy ismeretlen nyelvi környezetbe, amelyben a hatéves gyermek semmit nem ért. Nem érti a tanító néni meséjét, nem tudja, mért nevetnek a társai. Hosszú ideig - amíg egy bizonyos szintû szókincset el nem sajátít, csak szemlélõje és nem résztvevõje a tanóráknak. Nem tud bekapcsolódni a beszélgetésbe, nem tudja kifejezni gondolatatit, érzéseit. Ez társaival szemben hátrányos helyzetbe hozza õt, önértékelési zavarok alakulhatnak ki nála. Úgy érzi, õ kevesebb, esetleg „butább“, mint társai. Sok esetben a szülõ sem tud segíteni gyermekének, lehet, õ maga sem ismeri teljesen az államnyelvet, a gyermek csak önmagára van utalva, ezért alulteljesít (képességeihez viszonyítva gyengébb vagy sokkal gyengébb eredményeket ér el). Anyanyelvi iskolában jobb eredményekre lenne képes. A mi járásunkra jellemzõ a kétnyelvû - bilingvális környezet. Sok gyermek ilyen családban, községben nõ fel. Ebben az esetben a gyermeknek megvan a lehetõsége, hogy szimultán (egyidejû-
leg) sajátítson el két nyelvet. De a bilingvális beszédnevelésnek megvannak a törvényszerûségei, és ha ezeket a szülõ nem ismeri, és nem tartja be, kedvezõtlen eredményhez vezetnek. Ebben az esetben a gyermek egyik nyelvet sem ismeri igazán, szegényes marad a szókincse, nem tudja magát jól kifejezni, keveri a két nyelv szavait. Ez a „kevertnyelvûség“ sok gyermeknél és fiatalnál megfigyelhetõ járásunkban. Bilingvális nyelvi környezetben fontos, hogy a nyelvet személyhez kössük. Pl. ha az apa szlovák vagy külföldi, mondjuk angol, az anya pedig magyar, és a szülõk úgy döntöttek, hogy mindkét nyelvre megtanítják gyermeküket, az adott szülõ mindig az õ saját nyelvén szóljon a gyerekhez, soha ne keverje azt. A kisgyermek ezt könnyen megszokja, ebbe a helyzetbe születik, így minden nehézség nélkül mindkét nyelvet megtanulja egyszerre. Fontos, hogy a szülõ mindig ugyanazon nyelven szóljon a gyerekhez, ha keveri, ez dadogást válthat ki a kisgyermeknél. A szülõk közös megegyezés alapján választják ki az iskolát. A gyermekkel az a szülõ tanul, akinek az anyanyelve a választott iskola tanítási nyelve. A beiskolázás idõpontjának eldöntésénél is sok szülõ hibázik azzal, hogy nem veszi figyelembe a gyermeke fejlettségét. Köztudott tény, hogy a szülõ törvény adta kötelessége a hatéves gyermeket iskolába adna. Azt is tudjuk viszont, hogy nem minden gyermek éri el hatéves korára az iskolaérettséget. Ezeknél a gyermekeknél nagyon sokat segíthet egy év halasztás, amelyet a törvény lehetõvé tesz. Ez alatt az idõ alatt a gyermek felzárkózhat, kognitív funkciói megérhetnek. Fontos, hogy a halasztás idején óvodába járjon, vagy, ha van rá lehetõség, még külön fejlesztést kapjon. Az éretlenség jele, ha a gyermek fizikailag hatéves, de viselkedése kisgyermekes, játékos, beszéde nem tiszta. Tejfogai még nem cserélõdtek ki (nem mozognak), rövid ideig képes (kb. 5 perc) odafigyelni a játékra, tanulásra. Az emocionális - érzelmi éretlenség jele, ha a gyermek sírós, nem bírja elviselni a sikertelenséget, ragaszkodik a szülõi jelenléthez, nem tud kapcsolatot teremteni társaival. Az emocionális éretlenség esetén is indokolt az egy év halasztás.
KÁRPÁT-MEDENCEI ROVÁSÍRÁSVERSENY - 2009 F E LV I D É K I O R S Z Á G O S D Ö N T Õ
A rovásírásverseny célja: megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal õsi magyar kulturális örökségünket, a magyar rovásírást s általa elmélyíteni a fiatalokban a magyarsághoz való tartozás erõs tudatát. A verseny döntõje 2009 júniusában Budapesten lesz, szervezõje a Forrai Sándor Rovásíró Kör. A felvidéki országos döntõ szervezõje a Palóc Társaság. Versenyföltételek: a, Korosztályok A - alsó tagozatos II-III-IV. évfolyam B - felsõ tagozatos V-VI. évfolyam C - felsõ tagozatos VII-VIII. évfolyam D - középiskolás IX.-tõl fölfelé b, Korosztályok szerinti kötelezõ feladatok A - 5-5 sor terjedelmû átírás rovásírásról latin betûsre és fordítva; - 3 sor terjedelmû rovásírásszöveg hangos olvasása B és C - 10 - 10 sor terjedelmû átírás rovásírásról latin betûsre és fordítva; - 3 sor terjedelmû rovásírásszöveg olvasása D - 15 - 15 sor terjedelmû átírás rovásírásról latin betûsre és fordítva; - 3 sor terjedelmû rovásírásszöveg hangos olvasása Továbbá: A - B - C - D - Írjuk, mondjuk magyarul! Közhasználatú idegen szavak magyar szavakkal történõ helyettesítése; - Rovásírásemlékeink ismerete c, Nem kötelezõ, választható feladat - botrovás (saját faragó, bicska, törülközõ) - A - 50 cm kérges botra rovás, minden betû kiírva és - B - C - D - 80 cm hosszú, négy oldalára gyalult 2x2 cm széles léc, minden betû kiírva
d, Versenyszabályok - Forrai Sándor ábécéje írásban és olvasásban, jobbról balra haladva; - a K betû használatánál csak a rombusz alakú eK fogadható el; - a feladatok megoldásához segédeszköz nem használható; - az írásbeli verseny idõtartama 45 perc; - az eredmény a hibaszámtól illetve a hibátlanságtól valamint a megoldásra fordított idõtõl függ e, Résztvevõk - iskolák, szakkörök, szervezetek képviseletében korosztályonként legtöbb 5 versenyzõ; - egyének azokról a helyekrõl, ahonnan nincsenek szervezetten jelentkezõk; - minden szervezett csoportból egy értékelésre felkészült személyt kérünk jelölni; - igény szerint a Losonctól keletebbre jelentkezõk számára díjtalan szállást és ellátást biztosítunk; - a résztvevõk emléklapot és jutalmat kapnak, amelyrõl a meghirdetõ és támogatói gondoskodnak; - a budapesti döntõbe kizárólag a felvidéki országos döntõn részt vett korcsoportonkénti elsõ három helyezett versenyzõ kerül, vagyis összesen 12. f, Jelentkezési határidõ: 2009. február 28. A jelentkezési lapon fel kell tüntetni a versenyzõ nevét, korosztályát, a küldõ intézmény és a felkészítõ nevét, elérhetõségeit. A jelentkezõknek részletes felvilágosítást tartalmazó meghívót küldünk. g, A döntõ helyszíne és idõpontja: Komárom, 2009. április 30., csütörtök Az ország minden részébõl - Pozsonytól Nagykaposig - várjuk a magyar fiatalok jelentkezését. Mindenkinek sikeres felkészülést, a versenyen tisztes helytállást kíván a Palóc Társaság!
Oktatás
2009. február
Kürtös 11
BEIRATKOZÁSI KÖRKÉP Járásunk magyar tanítási nyelvû alapiskoláiban megtörténtek az elsõ osztályba való beíratások. Mivel tájainkon sem mondható örvendetésnek a gyermekvállalási kedv, nem mindegy tehát, hogy az amúgy is kevés magyar gyerekbõl szüleik hányat íratnak/írattak anyanyelvi iskolába. A tanintézmények vezetõitõl kapott tájékoztatás alapján a /kör/kép - írhattam volna kórképet is - nem éppen szemkápráztató, hiszen a teljes szervezettségû alapiskoláinkban is kevés a leendõ elsõs, még elkeserítõbb ez az alsó tagozatos, összevont osztályokkal mûködõ kisiskolákban. Mindenesetre a lukanényei közös igazgatású alapiskola magyar tagozatára 6, a csábira 2 gyereket írattak, míg a Mikszáth Kálmán nevét viselõ ipolyvarbói iskola mindössze egy elsõssel fog gyarapodni. Az inámi kisiskolában 5., az ipolyhidvégi, a kelenyei és az óvári egyházi kisiskolában pedig 2-2 elsõ osztályos tanulóval indul majd az új tanév. /bgy/
Az Ipolyi Arnold Alapiskolában február 5-én került sor a jövendõ elsõsök ünnepélyes beiratkozására. Hagyományosan az alsó tagozattól búcsúzó negyedikesek készítették számukra a kultúrmûsort, majd jövendõ osztályfõnökük és a napközis tanító néni végigvezették a beiratkozott gyerekeket az iskola épületén. A legnagyobb érdeklõdésnek a tornatermi játékok örvendtek, de rajzos foglalkozások is várták a gyerekeket. S ami a legfontosabb: a következõ 2009/2010-es tanévre 11 gyereket írattak szüleik az ipolybalogi alapiskola 1. osztályába. -ná-
A továbbiakban fényképes tudósításban számolunk be az ipolybalogi és az ipolynyéki iskolában történt beíratásról.
Ilyenkor februárban a hazai sajtó az alapiskolába való beíratásoktól hangos. Most van itt az ideje annak, hogy a nagycsoportos óvodás gyermekek nevét bejegyezzék az iskolák nagykönyvébe. Az ipolynyéki alapiskolában február 5-én csütörtökön délután volt az ünnepélyes beíratás. Az igazgató úr, Jusztin Imre és az alsó tagozatos tanító nénik az iskola elsõ osztályában várták a leendõ elsõsöket. Az igazgató úr köszöntõ szavai után egy kis kultúrmûsorral kedveskedtek az iskola színjátszói az ovisoknak, majd körbejárták az iskola tágas termeit. Megtekintették a tornatermet, a napközit, az ebédlõt és a nyelvi laboratóriumot. Aztán egy közös játékra került sor a tanító nénikkel együtt. Ebben az iskolai évben a szülõknek az iskola mellett mûködõ Szülõi Szövetség is nagymértékben próbált segíteni azzal, hogy a leendõ elsõsök számára egy nagyobb értékû tanszercsomagot biztosított. S ahogy a statisztikai kimutatásokat figyelem, van okunk az aggódásra. Az iskolánk életében ez az elsõ olyan év, hogy a beíratott gyermekek száma jóval tíz alá csökken. A 2009/2010es tanévre az ipolynyéki alapiskolába 7, azaz hét tanuló lett beíratva. Csak remélni merem, hogy most vagyunk a mélyponton, és hogy a következõ évek beíratott elsõseinek száma emelkedõ tendenciát mutat majd. Nagy Teréz
Interjú György Renátával, az Ipolyi Arnold Alapiskola gyógypedagógusával - Térjünk rá a másik témára, vagyis az ipolybalogi alapiskolában való tevékenykedésedre. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egyre több az olyan, ún. problémás gyerek, akinek gondjait, nehézségeit szakember segítségével tudja csak a szülõ vagy a pedagógus is megoldani. Mi lehet/lesz az iskolapszichológus feladata, reményeid szerint mit fogsz majd megoldani, miben fogsz segíteni, ill. hogyan, kikkel fogsz dolgozni az iskolában? - Az ipolybalogi alapiskolával már régebben együttmûködöm. Ezidáig mint tanácsadói gyógypedagógus látogattam az iskolát. Elsõsorban gyógypedagógiai vizsgálatokat, méréseket végeztem, jelen-
téseket, javaslatokat írtam, és az integrált gyermekek oktatásában mûködtünk együtt. A gyerekeknek, természetesen szüleikkel együtt, idáig Nagykürtösre kellett járniuk fejlesztésre, terápiára. Ezentúl ez helyben történik. Mivel évrõl évre nõ a problémás - és ezen belül az integrált - gyerekek száma, az iskolában felmerült egy ilyen szolgáltatás szükségessége. Az iskola vezetõsége felkért az iskolai gyógypedagógusi szerepkör betöltésére. Együttmûködésünk ebben az új minõségben még csak januártól tart. Tapasztalatokról még nem tudok beszélni, de pozitív visszajelzések már érkeztek, a szülõk üdvözölték, hogy nem kell
Kürtösre járniuk, gyermekük helyben kapja az ellátást. Egyébként az egyéni foglalkozások mellett tervezünk csoportos foglalkozásokat is, osztálybeszélgetéseket, valamint tanácsadást a szülõk számára szélesebb viszonylatban is. - Köszönöm a beszélgetést, s bár legszívesebben azt kívánnám, bárcsak ne lenne szükség egyre többször a pszichológus segítségére, valójában tudom, épp ellenkezõ tendencia mutatkozik a mai világban. Kívánok hát jó munkát, eredményeket, sikereket és jó együttmûködést diákkal, szülõvel s nevelõvel egyaránt! -ná-
12 Kürtös
Kultúra
JÓ VOLT EGYÜTT Tizenhárom évvel ezelõtt hirdette meg elõször a Palóc Társaság tanulmányírói pályázatát a Magyar Kultúra Napja tiszteletére. Az idei minden eddigit felülmúlt a részvételt tekintve, hiszen 26l dolgozat érkezett határidõre, de késõbb is pár, amelyek már nem vehettek részt az értékelésben. Az örömöt fokozza, hogy nemcsak kies Felvidékünkrõl, hanem Belsõ-Magyarországról és Külsõ-Magyarországról (Erdély, Délvidék) is. A január 18-án megtartott díjkiosztó ünnepség így lehetett a Kárpát-medencei magyar alap- és középiskolás fiatalok örömteli találkozója Budán, a Magyar Kultúra Alapítvány székházának Deák-termében. Jó volt együtt lenni a sok fiatallal, akiket elkísértek felkészítõ tanáraik és szüleik is. Várakozás, izgatottság, öröm és büszkeség ragyogott az arcokon. Kezet foghattak, ismerkedhettek, és boldogok voltak, bárhonnan is érkeztek ezek a magyarok: Léváról vagy Párkányból, Balassagyarmatról vagy Egerbõl, Temerinbõl vagy Magyarkanizsáról, Szatmárnémetibõl vagy a legmesszebb fekvõ Kézdivásárhelyrõl… Egy nagy család örömteli együttlétének lehettünk részesei, akiket a magyarság- és a hazaszeretet hozott össze. Nem túlzás ezt állítani, mert ezek a fiatalok komoly búvárkodás, kutatás, sok olvasás után jutottak oda, hogy megírják a nagyszülõk, lakóhelyük neves személyiségének rögös életútját, ezzel temérdek élettapasztalatot, emléket mentve meg a jövõnek, kifejtsék véleményüket a hõn szeretett édes anyanyelvükrõl, számot adjanak arról, hogy mit tudnak a magyar Szent Koronáról vagy hogy a magyarság legõsibb kincsét, a magyar rovásírást tegyék értekezésük tárgyává, s így tovább éltessék és népszerûsítsék is. S láss csodát: ezek a fiatalok tudnak komolyan, felelõsségteljesen gondolkodni a máról és a jövõrõl, s õszintén foglalkoztatja õket, hogy mi lesz velünk magyarokkal milyen jövõ vár ránk, a nemzedékekre. Ilyen magyar fiatalok is vannak szép számmal, csak õk nem mindig kapnak szót, lehetõséget, hogy megmutassák tudásukat, nem õket látja a tévénézõ a gagyi tévék sóiban, nincs hírértéke annak, ha kimagasló teljesítményt érnek el, mint most is pl. ezen a pályázaton. Járásunkból - sajnos - csak az ipolynyéki Balassi-alapiskolából Villant József tanulói küldtek dolgozatokat a felhívás nyomán. Közülük Illés Beáta és Korcsog Ágnes dolgozata juttatta készítõjét a kevermesi táborba. Rajtuk kívül, a jobbak közül is a legjobbak nyári ifjúsági, helytörténeti, anyanyelvi, mûvelõdéstörténeti táborokban vehetnek részt a Rákóczi Szövetség, az 56-os Történelmi Alapítvány, a KEHOFA és a Palóc Társaság jóvoltából, budapesti hosszú hétvégét tölthetnek el az MKA díjaként, ezen kívül sok-sok értékes könyvet kaptak a pályázatot támogatóknak köszönhetõen (Anima, Lítea, Madách Irodalmi Társaság, Országos Széchényi Könyvtár, Országos Honismereti Szövetség, MKA, Lezsák Sándor, Józsa Judit). A díjkiosztáson Kiss Dénes költõ, a Magyar Írók Egyesületének és a Trianon Társaság elnökének elõadása is elhangzott az anyanyelvrõl, Halász Péternek, az OHSZ elnökének a honismereti és a helytörténeti kutatás jelentõségérõl. A pályázók közül néhányan felolvasták dolgozatukat, amelyet elismerõ taps követett. A szellemi táplálék után a testi sem maradt el, errõl a lelkes és áldozatra kész trianoni társasági tagok gondoskodtak - élükön Szablya Adrienne-nel. Jó volt együtt lenni, mert mindenki szívét adta, ezért nemesedhetett ez a magyar-magyar találkozás ünneppé. Z. Urbán Aladár
2009. február
Ha farsang, akkor Csemadok-rr endezvények Ipolynyéken
A Csemadok ipolynyéki alapszervezete munkájának jelentõs részét a téli hónapokban fejti ki, ezért már évek óta senkit nem lep meg, hogy az év elsõ napjaiban, hagyományosan sok és gazdag program várja a helyieket a szervezet csoportjainak jóvoltából. A januári hónap második felében a helyi folklórcsoport Gömöry Mária és Gömöry Imre vezetésével ismét mûsorra tûzte az Ipolynyéki lakodalmast, mely a tavalyi nagysikerû bemutató után, most kissé kibõvített formában, ismét teltházas elõadást produkált. Az ismétlésre azért került sor, mert a tavaly májusi elõadás csak egy bemutatót élt meg, és sokan a helyiek közül nem láthatták ezt a pompás, közel másfél órás összeállítást, mely betekintést nyújtott a régi lakodalmas hangulatba, szokásokba. Február második vasárnapján, a már hagyományos operett-pop-nóta gálára került sor, mely minden évben nagy sikert arat a helyi mûkedvelõ énekesek jóvoltából. Nem volt ez másképpen idén sem. A bemutatóknak azonban korán sincs végük, hiszen a Csemadok mellett mûködõ Mics Károly Színjátszó Csoport már javában készül az új bemutatójára, melyre február 21-22-én kerül sor. Aki ismeri a csoport mûködését és darabjait, az ebben az évben sem fog csalódni, hiszen az új háromfelvonásos darab is igazi csemege lesz. A Csemadok helyi szervezete tehát méltón emlékezik és tiszteleg az egykori elõdök emléke elõtt, akik 60 évvel ezelõtt, a szövetség megalakításával egy olyan tettet hajtottak végre, mely hat évtized után is töretlenül áll a felvidéki magyar kultúra szolgálatában. Ipolynyéken, mint szerte az egész országban, most e kerek évforduló jegyében zajlanak a gazdag programok, évzárók. Értéket teremtünk! Ez a jelmondata most minden Csemadokszervezetnek. Sok sikert, Csemadok! Palócz
2009. február
Hitélet
Kürtös 13
Példaértékű csúcstalálkozó
Új orosz ortodox pátriárka
Példaértékû a szlovák-magyar evangélikus püspöki csúcstalálkozó Egyedülálló találkozóra került sor február 11-én és 12-én Budapesten. A Szlovákiai Evangélikus Egyház három püspöke hivatalos látogatáson és tanácskozáson vett részt a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeinél. A püspökök tanácskozásukon a két egyház kapcsolatairól, a helyi egyházak és az államok kapcsolatáról, a magyar nyelvû szlovákiai valamint a szlovák nyelvû magyarországi gyülekezetekrõl, a közös ifjúsági, iskolai, teológiai munkáról, képzésekrõl és új lehetõségekrõl is szót ejtettek, a kölcsönös szimpátia, barátság és testvéri szeretet jegyében. - Mindkét állam vezetõi számára példaként szolgálhat a magyar-szlovák evangélikus püspökök találkozója, amelynek legnagyobb eredménye az lehet, hogy az eddigi feszültségeket végérvényesen magunk mögött hagyjuk - mondta a sajtótájékoztatón Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Miloš Klátik püspök szerint a reformáció egyik alapelve az anyanyelvû istentiszteletek tartása, ezért Szlovákiában kezdeményezték, hogy magyar nyelvterületre olyan lelkészeket küldjenek, akik beszélnek a hívõk nyelvén. Magyarországon ennek már számos jó példája van, hiszen szlovákajkú gyülekezeteinkben szlovák nyelven beszélõ lelkészek szolgálnak, valamint az országos szlovák lelkészi szolgálattal külön megbízott lelkész foglalkozik.
Január 27-én a moszkvai helyi zsinaton Kirill metropolitát választották meg Moszkva és egész Oroszország új pátriárkájává. A 62 esztendõs Kirill a tavaly decemberben elhunyt II. Alekszij pátriárka (1990-2008) utóda lett. A Szovjetunió felbomlása óta ez volt az elsõ pátriárkaválasztás az orosz ortodox egyházban. Kirill Moszkva és egész Oroszország 16. pátriárkája lett. Kirill 1946. november 20-án született Leningrádban. 1976. március 14-én szentelték püspökké. 1984 decembere óta Szmolenszk egyházmegyés fõpapja. 1989 óta a Külsõ Egyházi Kapcsolatok Osztályának vezetõje, a Szent Szinódus állandó tagja. 1991-ben emelték metropolita rangra. A zsinat 711 résztvevõjének közel fele külföldrõl érkezett. Az orosz ortodox egyházhoz 150 millióan tartoznak, ez a világon élõ ortodox keresztényeknek mintegy 60%-át jelenti. Az oroszok 70-80%-a vallja magát az ortodox egyházhoz tartozónak. A beiktatásra február 1-jén került sor a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban. A szertartáson közel négyezren vettek részt; jelen volt többek között Vlagyimir Putyin kormányfõ, Dmitrij Medvegyev orosz elnök. A Szentszéket Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Elõsegítése Pápai Tanácsának elnöke és titkára, valamint az ország apostoli nunciusa és a moszkvai érsek képviselte. Az orosz ortodox egyház egységének és kánoni területének védelme, az egyház és a társadalom közötti együttmûködés, a fiatalok vallásos nevelésének elõmozdítása, párbeszéd az országban jelenlevõ testvéregyházakkal - ezek az új pátriárka célkitûzései. A pátriárka az egyház egységének és püspöktestvéreivel a hit tisztaságának védelmezõje - hangsúlyozta beszédében Kirill. Küzdeni kíván az egyházszakadás és az eretnekség ellen; a szükséges lépések között említette az orosz egyház kánoni területének védelmét, tiszteletben tartva a történelmi Oroszország területén született független államok szuverenitását. Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Elõsegítése Pápai Tanácsának elnöke február 2-án találkozott az új orosz pátriárkával. A találkozón Kirill pátriárka kifejtette, hogy folytatni kívánja a II. Alekszij által megkezdett utat a két egyház közötti kapcsolatok terén. Kiemelte, hogy a két egyház közötti párbeszéd többek között az egység megteremtésére, az ideológiai problémák megoldására irányul. Az ökumenikus párbeszéd folytatását illetõen Kasper bíboros a következõket hangsúlyozta: a katolikus és az ortodox egyház elkötelezte magát a keresztény értékek elõmozdítása terén Európában. E téren is együttmûködésre van szükség, az egyházaknak közösen kell tanúságot tenniük a reményrõl. I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka üzenetben köszöntötte Kirill, pátriárkát beiktatása alkalmából. A konstantinápolyi egyház az egységre és az egyetértésre összpontosít, és nagy várakozással néznek a pánortodox szinódus elé, amelynek elõkészületeit fel kell gyorsítani - írja a pátriárka. A konstantinápolyi egyház nagy reményeket fûz az ortodox összefogáshoz, hiszen Kirill személyében kreatív, tettre kész ember került a moszkvai patriarkátus élére, akit kánoni és teológiai hozzáértésérõl, kiegyensúlyozottságáról, Krisztus iránti szeretetérõl ismernek, és aki sokat tett a keresztények egységéért.
A népek apostola XVI. Benedek pápa jubileumi Szent Pál-évet hirdetett meg 2008. június 28-tól 2009. június 29-ig az apostol születésének 2000. évfordulója alkalmából. A szentatya a jubileumi évet meghirdetõ szavaiban kiemelte a Szent Pál-év ökumenikus jellegét. „A népek apostola rengeteget tett azért, hogy az evangélium jó hírét elvigye minden népnek, és szüntelenül fáradozott a keresztények egységéért és egyetértéséért. Õ segítsen minket Krisztus misztikus Teste teljes egységének alázatos és õszinte keresésében.“ A damaszkuszi Szent Pál-kápolna kertjében egy szobor látható, amely a pálfordulást elõidézõ eseményt örökíti meg mûvészi erõvel - Saul leesik lováról. Nem felfordulás, hanem száznyolcvan fokos megfordulás, „hátraarc“ történt Saul életében azon a bizonyos damaszkuszi úton. Új nevet, új életet nyert Pál (Saulusból Paulus lett), s a keresztények fanatikus üldözõjébõl a pogányok apostolává, a legnagyobb misszionáriussá vált. Emléknapján, január 25-én azért idézzük fel a „pálfordulást“, mert azt senki sem „spórolhatja meg“ a saját életében, ha valóban keresztény, azaz Krisztust követõ életet akar élni. Mit üzen ez a közel kétezer éves sorsfordító esemény a földön élõ minden embernek? Mindnyájan hitetlenül és bûnösen születünk erre a világra, életünk útján találkozunk a világ világosságával, és leborulhatunk az addig ismeretlen Úr elõtt, aki nevünkön szólít, és a legnagyobb bûnünkre kérdez rá, hogy azt elvehesse.
A Magyar Kurír nyomán összeállította Kliment Éva
14 Kürtös 430 éve, 1579. március 1-jén a magyar papok képzésére XIII. Gergely pápa akin ek nevét az általa elkészíttetett gregorián naptár tette világhírûvé megalapította Rómában a Collegium Hungaricumot. 185 éve, 1824. március 2-án született Bedøich Smetana cseh zeneszerzõ († 1884). 735 éve, 1274. március 7-én hunyt el Aquinói Szent Tamás filozófus, teológus, egyházi író (* 1224 vagy 1225) 195 éve, 1814. március 8-án született Szigligeti Ede drámaíró, mûfordító († 1878). 75 éve, 1934. március 9-én született Jurij Alekszejevics Gagarin, szovjet repülõtiszt, az elsõ ember a világûrben, aki 1961. április 12-én a Vosztok-1 ûrhajóval elhagyta a Föld légkörét, majd 108 perc repülés után szerencsésen földet ért († 1968). 130 éve, 1879. március 14-én született Albert Einstein elméleti fizikus, az 1921-es fizikai Nobel-díj kitüntetettje „az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerûségeinek felismerésére“, kidolgozta a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlõdéséhez († 1955). 205 éve, 1804. március 14-én született id. Johann Strauss, osztrák hegedûmûvész, zeneszerzõ, karmester, zenekarvezetõ, ifj. Johann Strauss édesapja (* 1849). 215 éve, 1794. március 14-én született Bem József, lengyel katonatiszt, az 1848-49-es magyar szabadságharc legendás hõs tábornoka († 1850). 240 éve, 1769. március 14-én született Kármán József író († 1795). 160 éve, 1849. március 15-én az 1848as forradalom 1. évfordulójára Bem József altábornagy kiûzi az ellenséget Erdélybõl. 115 éve, 1894. március 20-án hunyt el több mint négy évtizedes számkivetés után Kossuth Lajos, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezetõje, kormányzó elnök (* 1802). 545 éve, 1464. március 29-én koronázták meg Hunyadi Mátyás királyt, a reneszánsz korának kiemelkedõ államfõjét, és egész Közép-Európa legjelentõsebb reneszánsz könyvtára, a Bibliotheca Corviniana megalapítóját.
Évfordulónaptár
2009. február
325 éve, 1684. március 24-én született Bél Mátyás, enciklopédikus tudású magyar és szlovák író, evangélikus lelkész, fõiskolai igazgató, történet- és földrajztudós, alkimista (†1749). Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán kezdte tanulmányait, majd Pozsonyban, az evangélikus líceumban tanult. Veszprémben nevelõ volt, majd Pápán, a református fõiskolán képezte magát tovább. Halléban az egyetemen teológiát, orvostudományt és állattudományt tanult, majd Bergenben a gimnázium igazgatója volt. 1709-tõl Besztercebányán segédlelkész, utóbb a gimnázium rektora. 1714-ben meghívták a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház elsõ lelkészévé. 1742-ben szélütés érte, majd rövidesen nyugalomba vonult. Korának kiemelkedõ, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezõgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékû munkája az öt kötetben megjelent Notitia Hungariae novae historico-geographica, vagyis Az új Magyarország történetiföldrajzi ismertetése. Ez a mû tíz vármegye (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont, Moson) leírását tartalmazza Mikoviny Sámuel térképeivel. Mint filológus ugyancsak úttörõ munkát végzett. De vetere litteratura Hunno-Scythica exertitatio címû munkájában elsõként foglalkozott - tudományos felkészültséggel és alapossággal - a magyar rovásírás tanulmányozásával. Nevéhez fûzõdik az elsõ, 1721-ben megjelenõ magyarországi hírlap, a Nova Posoniensia címû latin nyelvû újság szerkesztése. Felvetette egy tudós társaság alapításának gondolatát. 225 éve, 1784. március 27-én (más források szerint április 4-én) született Kõrösi Csoma Sándor, nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, az elsõ angol-tibeti szótár és nyelvtan megalkotója (†1842). 1784-ben született Kõrösön (ma: Csomakõrös). Élete végéig büszke volt székely származására, angol nyelvû könyveinek címlapján is „székely-magyar“-nak nevezte magát. Kész hajlama és tehetsége volt a nyelvtanuláshoz. Latinul, görögül, németül, franciául iskolai évei alatt tanult meg. A teológiai fokozaton a héber nyelv következett. Minden alkalmat megragadott a nyelvtanulásra. Belekóstolt az arab és török nyelvbe is. Késõbb Göttingenben megkezdte az angol, spanyol, olasz nyelv tanulását, majd az egyetemrõl hazatérve a szerb és horvát nyelvekkel foglalkozott. Nem lehet pontosan tudni, de indulásakor kb. 14 nyelvet ismert. Szenvedélyesen szeretett a földrajzi leírásokban és utazásokban búvárkodni. Ösztöndíjasként jutott el Németországba a göttingeni egyetemre. Kõrösi szerint a magyarok valószínûleg a kínai évkönyvekben sokat szereplõ ujguroktól származnak. Szerette volna a magyarságnak ezt az állítólagos õstörzsét és ezeknek eredeti hazáját felkeresni. Mindehhez hosszú ideig tartó, alapos tanulmányokat folytatott és számos nyelvet sajátított el. 1819 novemberében indult útjára. Elsõ utazása 2 éven át tartott, hosszú gyalogúton át a Balkánon, Kis-Ázsián keresztül Afganisztánba, Kasmírba, majd Indiába jutott el. 1823. júniusában Kõrösi a nyugat-tibeti Zanglában egy tudós lámával zárdába vonult. Másfél évet töltött itt, miközben a láma útmutatásával megtanulta a tibeti nyelvet. (Õ volt az elsõ európai, aki megtanulta.) Kõrösi Csoma Sándor 3 útja során több mint 12 ezer km-t utazott, és ezt többnyire gyalogosan. Munkái között említhetjük többek között az újabb és újabb kiadást megélõ tibeti nyelvtanát és szótárát (több mint 40 ezer tibeti szót gyûjtött össze), valamint „Buddha élete és tanítása“ címen 1957-ben megjelent tanulmányait. A tudós 1842-ben halt meg, síremléke a dardzsilingi temetõben áll, a Himalája hegyeinek oldalában. Szerk.
2009. február
Szabadidõ - Közélet
T ENNIVALÓK A KERTBEN Lassan elolvad a hó, és mikor végre újra kimegyünk a kertbe, a tennivalók sora vár ránk. Ha õszrõl megmaradt lomb takarja még az ágyások egy részét, vagy fagyvédelemnek használtuk a lehullott levelet, akkor a felmelegedés után minél elõbb el kell takarítanunk. A növények befülledhetnek alatta. Késõbb pedig a korai hagymások közül a nárciszok és tulipánok nem tudnak kinõni, száruk megnyúlik és meggörbül a fény felé kapaszkodva. A fû is megsárgulhat a tavalyi levél alatt. A gyepet akkor is érdemes átgereblyézni, ha csak a hótakaró után akarjuk felfrissíteni, levegõhöz juttatni A fák alakítása Az alma- és a körtefák rendszeres metszést igényelnek ahhoz, hogy erõs és egészséges ágrendszert alakíthassanak ki. Vannak azonban gyümölcsfák, amelyek metszésével óvatosan kell bánni. A cseresznye és a meggy erõteljes növekedésû fa. Magára hagyva is viszonylag szabályos koronát nevel, ezért a beteg ágak kivágásán kívül nem igényel metszést. Hasonlóan a cseresznyefákhoz a termõkorú diófákat sem kell jelentõsebben metszeni. Növényvédelem Különösen a meggyfa esetében fontos a réztartalmú szerrel végzett permetezés, mely hatékony a monília nevû gombabetegség elleni védekezésben. Ez a meggyfák egyik veszélyesebb kórokozója. Növényvédelmi szempontból kora tavasszal érdemes ellenõrizni a pajzstetû okozta kártételt. Leggyakrabban a ribizli, som, az orgona ágain figyelhetjük meg a pajzstetveket, melyek fehér kókuszreszelékhez hasonló bevonatot képeznek. Márciusban, ha nincs hó vagy sok esõ, akár kétszer nagyobb adagú olajos permetszerrel is kezelni kell ezeket a növényeket. Ez a módszer hatékony és egyben környezetbarát. Február végétõl vethetõ a mák A mák vetésének ideális idõpontja épp a tavaszelõ. Ha a talaj szerkezete, állaga engedi, a márciusi hónap során földbe kerülhetnek a magvak. A mák nem támaszt különösebb igényeket a természeti feltételekkel szemben. Minden ásványi anyagokban bõvelkedõ talajon megél. A talajtípus határozza meg a terméshozamát. Vetés elõtt a talajt fel kell lazítani. Nagyüzemi termesztése megkívánja az õszi mélyszántást; a háztájiban legelõnyösebb az õsz folyamán felásott talajba vetni. Ez akár februárban, közvetlenül a hó elolvadása után is történhet, de legkésõbb áprilisban a földbe kell kerülniük a magvaknak. A vetést megelõzõen ajánlatos a talajt kb. 5 cm mélységben porhanyósítani. A magvakat sorokba vetjük, 5-15 mm-es mélységbe; az egyes sorok közötti optimális távolság 20-25 cm. Mivel a mák érzékeny a betegségekre és a kártevõkre, a vegetációs idõszak folyamán fokozott védelmet igényel. Betakarítására akkor kerül sor, ha a magvak teljesen megértek, tehát a mákfejbõl kiszórva nem színezõdnek el. Feldolgozta Bodzsár Eszter
Kistérségek az Ipoly mentén A 2007-2013-as idõszakra a vidékfejlesztés támogatásának legfontosabb pénzügyi eszköze Szlovákiában a Vidékfejlesztés Európai Mezõgazdasági Alapja /EAFRD/. Járásunkban az ún. LEADER vidékfejlesztési program projektjébe három kistérség kapcsolódott be. Ezek a következõk: Nagypatak-Ipoly kistérség: Ipolynyék, Ipolyhidvég, Ipolybalog, Ipolynagyfalu, Ipolykeszi, Kelenye, Inám, Nagycsalomja, Szécsénke, Gyürki, Sirák, Kõkeszi, Terbegec, Hrušov, Èelovce. Települések száma: 15 Lakosság száma: 8 419 Területe: 187,09 km2
Csábi-patak völgye kistérség: Csáb, Lukanénye, Apátújfalu, Bátorfalu, Szlovákgyarmat, Leszenye, Haraszti, Bátorfalu, Szelény, Kiscsalomja, Kóvár. Települések száma: 13 Lakosság száma: 6 971 Területe: 78,62 km2 Ipoly-völgye kistérség: Ipolyvarbó, Ipolykér, Szécsénykovácsi, Óvár, Csalár, Galábocs, Zombor. Települések száma: 7 Lakosság száma: 2 181 Területe: 70,82 km2
Kürtös 15
Számítógép a mindennapokban A jelenlegi cikkben az interneten található, Európai Uniót ismertetõ néhány portálról közölnék rövid ismertetõt. Az EU elõny lehet a polgároknak, ha élnek a lehetõségekkel, amelyeket biztosít számukra. A lehetõségek ismertetésére kiválóan alkalmas az internet, amelyen keresztül a társadalom különbözõ rétegei vállalkozók, diákok, munkavállalók stb. hozzáférhetnek az õket érintõ információkhoz.
Általános információt az unióról a www.europa.eu portálon találhatunk. A portál nagy bõségben tartalmaz információt az átlagpolgár számára. Részletesen bemutatja az egyes tagállamokat, foglalkozik az unió mûködésével, ismerteti az utazás, továbbtanulás, munkavállalás lehetõségeit az egyes régiókban. Ha kifejezetten csak a munkalehetõségek érdekelnek bennünket, vagy munkát keresünk az unióban, érdemes meglátogatni a www.freejob.sk oldalt. A portálon értékes információkat találunk a munkafeltételekrõl az unió egyes tagállamaiban, ezenkívül az egyes munkalehetõségekrõl tagállamok szerint csoportosítva. Információkat tartalmaz még az unió egyes országaiban mûködõ munkaközvetítõ irodákról is. A www.eurodesk.sk oldal fõleg a diákokat szólítja meg. Ismerteti a tanulási lehetõségeket az egyes tagállamokban, ezenfelül tartalmaz általános ismereteket is az unióról. Fontos megemlíteni a www.b2b-europe. com portált, amely elsõsorban az üzleti élet szereplõi számára tartalmaz nélkülözhetetlen információkat. Adatbázisa tartalmazza az õstermelõktõl a szállítókon keresztül az üzleti élet szinte minden szereplõjét. Az egyes oldalakon találhatunk még további fontos hivatkozásokat, érdekes, értékes információkat tágabb hazánkról, az Európai Unióról. RNDr. Balázs Péter
-br-
16 Kürtös
III. ROVÁSÍRÁS TA N F O LYA M A Palóc Társaság harmadik alkalommal szervezi meg a magyar rovásírás iránt érdeklõdõk számára a tanfolyamot, ezúttal Ipolyságon. A képzés idõpontja: 2009. február 27., péntek délután. Helyszín: nyugdíjasklub. A tanfolyam célja szaktekintélyek elõadásai által mélyrehatóan megismerni a magyar nemzet legõsibb kincsét, a magyar rovásírást, s a hozzá tartozó elméleteket s emlékeket. A részvétel ingyenes! A tanfolyam részcéljai: - a rovásírás oktatásával foglalkozók számának növelése - az országos rovásírásverseny értékelõinek kibõvítése - a rovásírás mint választott tantárgy bevezetése a közoktatásba - a rovásírással foglalkozó közösségek kialakítása Amit kínálunk: - szakemberek elõadásai - a gyakorlati oktatás módszereinek bemutatása, tapasztalatcsere - szakmai vita - könyvbemutató Meghívottaink: - Rumi Tamás matematikus - Dr. Hosszú Gábor egyetemi tanár, rovásírás-szakértõ - Mészáros Attila rovásírókör-vezetõ Jelentkezzen mielõbb ezen a címen:
[email protected] „Tudjátok miért hívtalak Benneteket ide, szent magyar hagyatékunk õrzõit, tanítómestereit? … Õsi szokás szerint valamelyikteknek átadom majd a máglya tüzénél nemzetünk hagyatékának gyarló emberi jelvényeit, az írásos botot és a szent rovást. A hagyatékot magát, már lelketekben õrizitek mindannyian, s tanítjátok azoknak, akik érdemesek rá.“ Wass Albert
Felhívás
2009. február
Felhívás Az Ipo l y b a l o g i K ö zs ég i H i v a ta l p á l y á za to t h i rd et a h e l y i M û vé s zeti Al a p i s k o l a i g a zg a tó i ti s zts ég én ek b etö l t é s é re . B õ v eb b tá jék o zta tó : www. i p o l y b a l o g . h u
Rubinmise Dombi Ferenc szentszéki tanácsos pappá szentelésének 70. évfordulóján, 2009. március 1-jén, vasárnap, 14.00 órakor mutatja be rubinmiséjét az ipolynyéki római katolikus plébániatemplomban.
A Rákóczi Szövetség 2009 februárjában népszerûsítõ kampányt indított a szlovákiai magyar nyelvhasználat megerõsítése céljából. A kampány keretében különös hangsúlyt fordítanak a felvidéki magyar kis- és középvállalkozások megszólítására, ösztönözve õket a cégtáblák, árlisták, szolgáltatási listák, éttermi menük, nyitvatartási idõk és egyéb, a vállalkozási tevékenységükhöz kapcsolódó információk kétnyelvû használatára. A Rákóczi Szövetség már korábban is szorgalmazta ezeket a célokat, azonban ezúttal, anyagi támogatással, közvetlenül is hozzá kíván járulni a cégtáblák, és a vállalkozási tevékenységhez szükséges egyéb információs anyagok elkészítéséhez. A Rákóczi Szövetség az arra érdemes pályázatok között összesen 1 500 000 Ft összeget oszt szét vissza nem térítendõ támogatás formájában. Jelen pályázati kiírásra minden pályázó csak egy pályázatot nyújthat be, amelyre maximum 200 000 Ft támogatás nyújtható. A pályázati kiírásra olyan, szlovákiai magyar kis- és középvállalkozások (jogi és természetes személyek egyaránt) nyújthatják be pályázati igényüket, akik a szlovákiai nyelvtörvény rendelkezései alapján székhelyük, illetve telephelyük szerint jogosultak kétnyelvû feliratok használatára (azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségû lakosok részaránya meghaladja az összlakosság 20%-át) és nyertes pályázat esetén vállalják ezek elhelyezését székhelyükön, telephelyükön. A pályázatok beérkezésének határideje: 2009. március 5. A támogatási lehetõségrõl szóló pályázati kiírás és adatlapok az alábbi honlapról letölthetõek és a kampányhoz kapcsolódó további anyagok és információk is megtalálhatók. www.nekedmagyar.hu
Csíksomlyói pünkösdi búcsú - 2009. május 28. - június 2. 2009.05.28., csütörtök - indulás Nagykürtösrõl reggel 7-kor, este vacsora és szállás Kolozsvárott a Szent Kamill szeretetotthonban 2009.05.29., péntek - reggeli, városnézés, megérkezés Csíksomlyóra, elszállásolás (5 ágyas diákkollégiumi szobákban), vacsora (inkább estebéd), 19.00 nyitó szentmise a Kegytemplomban 2009.05.30., szombat - szentmisék a Kegytemplomban 7.00, 8.00, 19.00, reggeli, csoportos zarándoklat az ünnepi szentmisére a Hármashalom oltárhoz 12.30 kezdettel, vacsora, 18.00 csángó mise a Szent Péter-templomban 22.00-24.00 ifjúsági virrasztás a Kegytemplomban 2009.05.31., vasárnap - szentmisék: 7.00, 8.00, 10.30, 19.00 a Kegytemplomban, reggeli, kirándulás a Pongrác-tetõre /1256 m/, Békás-szoroshoz, Gyilkos-tóhoz és az ezeréves határhoz, vacsora 2009.06.01., hétfõ - reggeli, hazaindulás, megállók: Szovátán a dévai Szent Ferenc Alapítvány Gyerekotthonában, Korondon (vásárlás) Megérkezés Nagykürtösre kb.reggel 6-kor 2009.06.02-án. Résztvételi díj: 120 EUR (biztosítással együtt) - Jelentkezés: április végéig (befizetéssel) - Útiokmány: érvényes személyazonossági igazolvány - Telefonszám: 047 4892204, mobil: 0915 808056 Mindenkit szeretettel várunk: Molnár Katalin
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Urbán Aladár. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: NOVAPRESS Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.
