KPMG Energetikai Évkönyv 2011

ENERGETIKAI ÉS KÖZÜZEMI SZEKTOR

KPMG Energetikai Évkönyv 2011 TANÁCSADÁS

KPMG Energetikai Évkönyv 2011

3

Tisztelt Olvasó! Immár harmadik éve, hogy kezében tarthatja a KPMG Energetikai Évkönyvét. Az elmúlt három év alatt a világ és így az energetika is egyre komplexebbé vált. Szinte naponta történnek olyan újszerű és meghökkentő események, amelyek a beruházási és működési döntéseket befolyásolják. Gondolok itt a Japánban történtekre, az észak-afrikai eseményekre, az amerikai dollár jelentős mértékű gyengülésére, az üzemanyagok árszintjének történelmi magasságára, a naponta megjelenő technológiai újdonságokra. Kiss Péter Partner, a KPMG energetikai és közüzemi tanácsadásának globális és közép-kelet-európai vezetője

Az ellentmondás nyilvánvaló: egyre gyorsuló és változó környezet, míg a beruházási döntéseket a kiszámíthatóságra alapozva lehet meghozni. Az energetikai szektor vezetői számos komplex dilemmával néznek szembe. Stratégiáik kialakításakor meg kell választani azokat a piacokat, amelyek a tartós nyereségességet és a növekedést is biztosítják. Figyelembe kell venniük a Fukusimában történtek hatását a nukleárisenergia-termelésre és általában az optimális termelési portfólió kialakításához. Modellezniük kell, hogy a megújulóenergia-termelés szabályozói környezete hogyan fog változni, és az várhatóan milyen hatással lesz a beruházási döntéseikre. Az energiapiac szinte minden szereplője számára a legnagyobb kérdőjel, hogy hogyan alakul az Európai Unió és benne Magyarország szabályozói környezete. Milyen hatással lesznek a szabályozók a beruházási, a finanszírozási és a működést befolyásoló döntésekre. A fenntartható fejlődés az energetikai szektor minden érintettje számára alapvető érdek, legyen az termelő, fogyasztó vagy finanszírozó. Mekkora szerepet tud ebben a törekvésben a nukleárisenergia-termelés betölteni? Mekkora mértékben képesek ehhez hozzájárulni a megújuló energiafajták? Mekkora szerepet tudnak átvállalni ebben a fogyasztók az energiafelhasználás optimalizálásával? Az energetikai beruházások döntéshozói folyamatában a finanszírozó pénzintézeteknek a jövőben is döntő a szava: mekkora önrészt követelnek meg, kikkel hajlandók üzletet kötni, mekkora mértékben tolerálják a kereskedelmi kockázatokat. Ezek tükrében ajánlom Önöknek a magyar energetikai szektor vezetőinek véleményét a 2010-ben és 2011 elején történtekről. Számomra a nagy kérdés az, hogy a 2010-ben és 2011. év elején történtek hogyan járulnak hozzá a XXI. század biztonságos, fenntartható és hatékony energiaellátásához. Mi, a KPMG, annak is az energetikai tanácsadásra szakosodott részlege, arra törekszünk, hogy ügyfeleink a komplex és folyamatosan változó környezetben egyszerű megoldást találjanak üzleti problémáik megoldására, és a komplexitást akadály helyett üzleti lehetőségként kezeljék.

© 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

4


Tartalomjegyzék Fenntartható gazdaság és társadalom Szakértői véleményezés: Fenntartható szabályozás – Ságodi Attila, KPMG Felül-nézetből:

6 8 12

Az elektromobilitásé a jövő – Dr. Marie-Theres Thiell, ELMŰ-ÉMÁSZ

14

Fenntarthatóság és racionalitás – Fürjes Balázs, NEGOS Zrt. és Zarándy Tamás, IPENERG Egyesülés

16

Paks lépéselőnyben – Hamvas István, Paksi Atomerőmű Zrt.

18

Megújulóenergia-stratégia – Horváth Péter, Magyar Energia Hivatal

20

Új iparág születhet – Kassai Ákos, E-Star Alternatív Nyrt.

22

Önellátó megoldások – Olajos Péter, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium

24

Fenntarthatóság a komfortzónán túl – Varró László, Nemzetközi Energiaügynökség

26

Ellátásbiztonság

28

Szakértői véleményezés: Ellátás és biztonság – Kiss Péter, KPMG

30

Felül-nézetből:

34

Finanszírozási környezetváltozás – Balogh Balázs, OTP Bank Nyrt.

36

Rendszerkockázatok – Bertalan Zsolt, MAVIR ZRt.

38



5

Szabályozói kockázatok – Dr. Simon Péter, C’M’S Cameron McKenna LLP

40

Kockázat és kezelés – Dr. Zsuga János, FGSZ Földgázszállító Zrt.

42

Magyarország az elosztó központ – Góczi István, EMFESZ Kft.

44

Versenyfutás a forrásokért – Gulyás Olivér és Vörös Zsolt, MKB Bank Zrt.

46

Költséghatékony ellátásbiztonság – Soós Gábor, TIGÁZ-DSO Kft.

48

Piaci viszonyok

50

Szakértői véleményezés: Verseny a fogyasztókért – Herczeg Sándor, KPMG

52

Felül-nézetből:

56

Villamos energia és piac – Dr. Barócsi Zoltán, MVM Trade Zrt.

58

Hánykolódik, de nem süllyed el… – Kovács Csaba, Magyar Energia Hivatal

60

Előnyös verseny és versenyelőny – Medveczki Zoltán, HUPX Zrt.

62

Verseny és képesség – Pataki Róbert, Magyar Telekom

64

Piac és nyitás – Thierry Le Boucher, EDF DÉMÁSZ Zrt.

66

Zárszó Egyensúlytalanság – Hlavay Richárd, energiainfo.hu

68 70


Fenntartható gazdaság és társadalom

8

Fenntartható gazdaság és társadalom | Szakértői véleményezés

Fenntartható szabályozás Ságodi Attila partner, KPMG energetikai és közüzemi tanácsadás

Létezik olyan optimális megoldás, amelyben a három energiapolitikai cél – mely szerint az energiaellátás legyen biztonságos és környezetileg fenntartható, a fogyasztók számára megfizethető, illetve a piaci szereplőknek gazdaságos – összeegyeztethető. A stabilitás, fenntarthatóság, gazdaságosság szempontjai nemcsak megférnek egymás mellett, de egymástól elválaszthatatlanok. Ugyanakkor kérdéses, hogy ebben valamennyi érintett egyszerre „jól is érzi-e” magát.

A

A 2000-es évek elején vált elfogadottá mind tudományos, mind politikai körökben a globális felmelegedés elmélete. Azóta, bár sokan kritizálták a felmelegedés valóságtartalmát, tényként kell szembesülnünk azzal, hogy az elmúlt évszázadokban megszokott földi klíma valóban változáson megy keresztül. A szén-dioxid-koncentráció növekedése megdöbbentő léptékben történik, ez a környezetvédelem és az energiaszektor számára sem figyelmen kívül hagyható folyamat. A Nemzetközi Klímaváltozásért Felelős Szervezet (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) legutóbbi jelentése szerint a 450-es érték (jelenleg 380 milliomodrész, ppm), alatt szükséges stabilizálni a CO2-koncentrációt hogy a földi átlaghőmérséklet 2 °C-nál nagyobb mértékben ne emelkedhessen. A megállapított határértéket a jelenlegi növekedési rátával (2 ppm/év) a fosszilisalapú gazdaságok 20-30 éven belül meghaladhatják.

„A stabilitás, fenntarthatóság, gazdaságosság szempontjai nemcsak megférnek egymás mellett, de egymástól elválaszthatatlanok.”

Napjainkban az energiaszektor negatív értelemben véve kiemelkedő az üvegházhatású-gázok kibocsátásának terén. Az energetikához kapcsolódó kibocsátások adják az EU27 széndioxid-emissziójának 38,2 százalékát. Ezenfelül minden egyéb szektorban jelentős energia-, illetve üzemanyagfelhasználás történik. Ha ezeket

mint az energetikához kapcsolódó kibocsátásokat vesszük figyelembe, akkor az energiafelhasználáshoz köthető szén-dioxid-kibocsátás a teljes kibocsátás 80 százalékát is meghaladja. Az alacsony emissziójú vagy széndioxid-mentes energiatermelés alternatíváit alapvetően a megújuló és nukleáris energia biztosítja, amelyeknél az egész élettartamot figyelembe vevő (gyártás, működtetés, leszerelés) és a megtermelt energiára vetített kibocsátási mutatók a nullához közelítenek. A magyar villamosenergia-rendszer szén-dioxidkibocsátási faktora hozzávetőlegesen 0,5 tonna CO2 minden megtermelt MWh-ra, ezzel jelenleg az EU27 középmezőnyében foglalunk helyet. A magyarországi adatokat tekintve elméletben a megújuló- és nukleárisenergia-termelésre történő átállás körülbelül 20 millió tonna/év CO2-megtakarítást eredményezhetne, ez természetesen eltörpül a világ, mintegy 30 milliárd tonna teljes CO2kibocsátásához képest, viszont a hazai gazdaság méreteit tekintve elképesztő mennyiség. Számos dimenzió összefüggését kell figyelembe venni, amikor az a kitűzött cél, hogy valami fenntartható, olcsó és egyben zöld legyen. Például ha a leghatékonyabb módon állítjuk elő és nem pazaroljuk az energiát, növelhetjük



9

„Mivel az energetika nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságú ágazat, nem meglepő, hogy a nemzeti szerepvállalásra politikai igény van.”

a versenyképességünket, és egyúttal a kibocsátást is csökkentjük. Téves elképzelés, hogy a zöld- vagy a megújulótechnológiák bármilyen mértékben, mert ezzel általános versenyképességünket csökkentjük, és nem érjük el azt a célt, amely a hosszú távú fenntarthatóságot támogatná. Vannak jelek, amelyek arra engednek következtetni, hogy jó irányba tart a magyarországi szabályozás, de még nagyon sok a tennivaló. Az energiahatékonyság növelésének pénzügyi ösztönzésére még nincs kialakított rendszer. A megújulóés a kapcsoltenergia-termelés támogatása továbbfejleszthető; egyelőre erősek benne a szociális elemek, amelyek rontják a hatékonyságát és az eredményességét ezeknek az erőfeszítéseknek. Számos kihasználatlan lehetőség rejtőzik a hagyományos technológiák területén vagy az energiafelhasználásban a hatékonyság javításának érdekében. Vannak olyan hagyományos energiatermelési technológiák – elég csak a földgáz, illetve azon belül is a jobb hatásfokú egységek arányának növelésére gondolni –, amelynek jóval kisebb a kibocsátása, mint más fosszilis energiahordozók felhasználásának. Ugyanakkor a felhasználói oldalon az iparienergia-fogyasztóknál villamos energiában, a lakossági felhasználóknál a hőenergia-megtakarításban vannak még jelentős tartalékaink.

támogatást juttatunk azoknak, akik a célok szempontjából előrelépést tudnak produkálni. Például amennyiben egy ipari fogyasztó csökkenteni tudja a felhasználását – természetesen az adott termelési szintjéhez képest –, akár nagyobb támogatásban is részesülhet. Akár úgy, hogy kevesebbet fizet a kötelezően átvett villamos energiáért, vagy adókedvezményt kap, vagy speciális tanúsítványok odaítélésével juthat versenyelőnyhöz. Ugyanígy elképzelhető, hogy

szélerőműveket versenyeztetünk a támogatási oldalon annak alapján, hogy kinek van szüksége kisebb támogatásra vagy kötelező átvételi árra. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett érdeke a magyar gazdaság az is, hogy a különböző fűtési rendszerek közötti versenyt ésszerűen szabályozzuk, különösen ott, ahol a távfűtés versenyez az egyedivel, ideértve az egyedi gázfűtés mellett az alternatív módokat is (pl. biomasszatüzelés, hőszivattyú).

A hazai CO2-kibocsátás csökkentésében vagy a megújuló források fejlesztésében egyértelműen szerephez kell jutnia a versenynek. Ösztönözhetünk fogyasztókat hatékonyabb felhasználásra, vagy termelőket alacsonyabb kibocsátásra azáltal, hogy versenyt teremtünk közöttük, vagy legalább valamilyen összehasonlító rendszerben nagyobb


10


„Fel lehet és fel is kell mérni, hogy az elfogadható kockázati szintet milyen műszaki megoldásokkal lehet elérni, és az egyrészt mekkora költséggel jár, másrészt milyen pozitív vagy negatív környezeti hatásokat jelent. Javaslatokat megfogalmazni és döntést hozni pedig ezután célszerű.”

Sűrűn lakott helyeken a távfűtés versenyképességét biztosítani lehet a leválás lehetőségének szigorításával, az egyedi mérők használatával. Viszont, ahol a településszerkezet nem indokolja, ott szigorú hálózati költségbenchmarkok megkövetelésével kerülhető el az ésszerűtlen központosítás. Mivel az energetika nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságú ágazat, nem meglepő, hogy a nemzeti szerepvállalásra politikai igény van. Az ideális az lenne, ha az állam tulajdonosi szerepe nem keveredne a szociális szempontú támogatásokkal, illetve a versenysemlegességet biztosító szabályozással. Az állami szerepvállalásnak és felelősségnek a keretrendszer meghatározásában, illetve a kitűzött célok eléréséhez szükséges fejlesztési források elosztásában van jelentős szerepe. Az állam a szabályozás kiszámíthatóságával járul hozzá ahhoz, hogy alacsony kockázatú, kiszámítható szabályozási környezet jöjjön létre, amely vonzó a befektetők számára. Ebbe a szabályozási rendszerbe beleférhet a már említett pozitív ösztönzése azoknak a fejlesztéseknek, lépéseknek, amelyek a célok elérésében többet segítenek. Azonban reálisnak tekinthető, hogy a megvalósulás már tisztán gazdasági szempontok szerint történjen, még akkor is, ha a fejlesztők, beruházók többségi állami tulajdonban lévő vállalatok.

Versenyre nemcsak a különböző fűtési megoldások, de a különböző energiatermelési formák között is szükség van, csak így lehet biztosítani a megfelelő hatékonyságot. Az ismert átalakítási technológiák mellett a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság elvárásait egyértelműen a megújuló források és a nukleárisenergia-termelés segíti leginkább. Igaz, az utóbbival kapcsolatban a 2011 márciusában Japánt ért földrengés majd szökőár következtében a fukusimai erőműben történt meghibásodások ismét felkorbácsolták az indulatokat, és világszerte heves vita bontakozott ki az atomenergia-hasznosításról. Azokban az országokban, ahol a közvélemény megosztott a nukleáris energia hasznosítását illetően, a fukusimai atomerőműben történt balesetet követően azonnali, impulzív intézkedések történtek: Németország, Nagy-Britannia és Svájc megkezdte nukleáris programjának felülvizsgálatát. Mindenképpen várható, hogy a nukleáris erőművekkel szembeni biztonsági elvárások tovább szigorodnak, függetlenül attól, hogy új építésről, üzemidő-hosszabbításról vagy a termelés fenntartásáról van szó. El kell azonban kerülni, hogy az atomenergiáról szóló diskurzust rövid távú érzelmi szempontok befolyásolják. Fel lehet és fel is kell mérni, hogy az elfogadható kockázati szintet milyen műszaki megoldásokkal lehet elérni, és az egyrészt mekkora költséggel



jár, másrészt milyen pozitív vagy negatív környezeti hatásokat jelent. Javaslatokat megfogalmazni és döntést hozni pedig ezután célszerű. A választott energiatermelési technológiától függetlenül a kibocsátási, energiahatékonysági célok teljesülése nagymértékben függ attól is, hogy a gazdasági kormányzat mit gondol, mi fontos számára, és ebben a kommunikációnak óriási szerep jut. Hiszen a kommunikációs csatornákon keresztül lehet információkkal ellátni a lakosságot, egyúttal bizonyos mértékben formálni az emberek véleményét és igényeit. Ha az emberek számára fontos a tisztább, fenntarthatóbb környezet, akkor olyan programokat, szabályozási rendszer vezetnek majd be a döntéshozók, amelyek ennek megvalósulását segítik elő, természetesen figyelembe véve a fogyasztók és az egész gazdaság pénzügyi lehetőségeit. Emellett az államnak a szabályozási keretek és a fejlesztési források elosztásán túl az oktatásban, a munkahelyteremtésben, az adórendszer alakításában van komoly szerepe. Az innovatív iparágak támogatására – akár adókedvezmények formájában is – áldozni kellene. A megújuló források alkalmazásával összefüggésben egyre inkább terjed a decentralizált termelés. Úgy tűnik, kezd letűnni a XX. század második felében elterjedt nagy, koncentrált

energiatermelési megoldások kora. A decentralizáció pedig egyértelműen a fenntarthatóságra való törekvés következménye. Ennek kapcsán kisebb egységekben állítják elő az energiát, amelybe a helyi közösségnek is nagyobb beleszólása van. Elsősorban a biomassza-alapú energiatermelés esetében. Ugyanígy az energiahatékonyság javítását célzó beruházások is decentralizáltan, helyi szinten történnek. Ugyanakkor nyilván lesznek továbbra is nagy, központi fejlesztésekbe történő beruházások (a méretgazdaságossági előny miatt), itt a verseny az ezekbe történő részvételért bontakozhat ki a kis- és közepes vállalkozások körében. Végső soron verseny nem a technológiák, hanem a cégek között alakul ki, amelyek bizonyos eszközöket tulajdonolnak, vagy érdekeltek bizonyos eszközök előállításában, és ott versenyelőnyük van. Tehát akár nagy globális cégek is versenyeznek majd egymással a jövőben, és kétségtelen, hogy az elavult technológiával rendelkezőkkel szemben előnyt szereznek azok, amelyek korszerű, modern, innovatív eljárásokat és megoldásokat alkalmaznak.

11

görbén, eszközeik amortizálódtak. Ettől függetlenül – vagy éppen ezért – igyekeznek ezekből minél több profitot kihozni. Őket segítheti, hogy a lakosság – érthető módon – minél olcsóbb és megfizethető energiához szeretne jutni. A feltörekvő technológiák ehhez nem képesek alkalmazkodni, ezzel nem versenyezhetnek, ezért van szükség a támogatásukra. Az államnak tehát fel kellene vállalni, hogy erről a pontról kimozdítja a piacot. Ennek érdekében egyrészt a működési engedélyek meghosszabbításának szigorításával és a kibocsátási normák csökkentésével hozhatja versenyhátrányba a magasabb szennyezéssel járó technológiákat, másrészt direkt pénzügyi támogatással is segítheti az innovatív, új energiatermelési technológiákat például a szén-dioxid-kvóták megszerzésénél, vagy az egyéb környezetszennyező anyagok – por és más káros anyagok – kibocsátásának csökkentéséhez kötve a támogatás megszerzésének lehetőségét.

Az innovatív eljárásoknak azonban hátránya is van, mivel azok drágábbak, mint a hagyományos energiatermelési formák, módok. A régi technológiákat birtokló cégek tehát egyelőre költségelőnyben vannak, mert már túlléptek az úgynevezett tanulási


Fenntartható gazdaság és társadalom –

Felül-nézetből

14

Fenntartható gazdaság és társadalom | Felül-nézetből

Dr. Marie-Theres Thiell az Igazgatóság elnöke, ELMŰ-ÉMÁSZ Társaságcsoport

Az elektromobilitásé a jövő

A

z elektromobilitás közszájon forgó fogalom, és világszerte komoly a politikai támogatottsága. A jövő fenntartható energiarendszerének valóban szerves része az elektromobilitás. A piaci szereplők többsége is egyetért azzal, hogy az elektromos járműhajtásé a jövő. Több jelentős körülmény segíti ennek beteljesülését. Meghatározó módon a gépjárműflottákra vonatkozó szigorú környezetvédelmi célkitűzések és az új technológiák mozgatják a piacot. Ezekben az években sok nagy múltú gyártó dob piacra sorozatgyártásban készülő elektromos járműveket. Ezek az elektromos autók költség és hatékonyság terén már ma is előnyösebbek a hagyományos meghajtású járműveknél. Ezzel párhuzamosan az akkumulátorgyártók a lítiumionos akkumulátorok legújabb, jelentősen nagyobb hatótávolságú generációján dolgoznak. Így Európában már 2015-től megnyílhat az elektromos autók tömegpiaca. Segítő körülmény a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló politikai törekvés. Az ENSZ 1992-es klímaváltozási keretegyezménye többek között az 1990-es értékekhez képest az üvegházgázok kibocsátásának 80-95 százalékos csökkentését irányozza elő 2050-ig. Ezáltal különösen az egyéni közlekedés került szembe komoly kihívásokkal. Világszerte 2030-ig a személygépkocsi-flotta megduplázódását feltételezik. Ugyanakkor az EU a gépjárműgyártóktól a 95 g/km CO2-flotta-kibocsátást követel meg 2020-ig, ennek be nem tartása esetére milliárdos bírságokkal fenyeget. Költséghatékonyan ez a cél csak hibrid autók és elektromos járművek használatával érhető el. Az autógyártók számára az elektromos meghajtás járműflottákba való integrálása tehát kötelezően szükséges ahhoz, hogy megfelelhessenek a klímaegyezmény célkitűzéseinek. A tömegpiac megindulása az új járművek 10 százalékos piaci részesedésével Európában 2015-től lehetséges. Az elektromobilitás költség- és hatékonyságelőnnyel jár. Az elektromos járművek átlagos tiszta fogyasztási költsége ma már kb. 550-600 forint 100 km-enként. A fosszilis üzemanyagok árainak emelkedése esetén az elektromos járművek költségelőnye akár tovább nőhet. A hatékonyság szempontjából az elektromos autónak a hagyományos, ill. földgázmeghajtású járművekhez képest szintén jelentős az előnye.

Így pl. 100 km-en hozzávetőlegesen a negyedét fogyasztja annak az energiamennyiségnek, amelyet egy dízelmotoros autó igényel. Az európai, ázsiai és más piacokon jelen lévő akkumulátorgyártók nagy erőkkel dolgoznak olyan akkumulátorok legújabb generációin, amelyeknek hatékonyabb a tárolási technológiájuk és ezáltal alacsonyabb költséggel üzemeltethetők nagyobb hatótávolság és rövidebb töltési idők mellett. Az elektromobilitás az autóiparhoz hasonló módon világszerte több hullámban fog elterjedni. A nyugati világ klasszikus ipari államai, a legnagyobb feltörekvő államok, mint Brazília, Oroszország, India és Kína, valamint a Közel-Kelet első lépésben a mobilitás és a közélet részeként fogják elterjeszteni az elektromobilitást. 2020-ig kialakulnak a piacok, és létrejön egy valós, nem szubvencionált verseny. Az elektromobilitás először ipari központokban válik piacéretté és vonul be a mindennapi közlekedésbe. Az RWE 10 millióra számít Nyugat-Európában, ill. az európai új forgalomba helyezési kvóta 19 százalékára. 2125-re az RWE becslése szerint több mint 300 000 elektromos autó és plug-in hibrid rója az utakat az Európai Unió legnagyobb városaiban. Azonban sok feltételtől függ, hogy ez a szám végül is valójában mekkora lesz. Egységes szabványok kellenek ahhoz, hogy az „áramtankolás” egyszerű és komplikációmentes legyen a töltő-infrastruktúra és az elektromos autó közötti fizikai összeköttetés révén. A feltöltés csak akkor válhat a mindennapokra és a tömeges használatra alkalmassá, ha az autó, a töltőállomás, a kábel, a csatlakozások és csatlakozóaljzatok integrált rendszerként működnek és minden járművel kompatibilisek. A Plug & Charge elve épp akkor kap majd döntő jelentőséget, amikor elkezd nőni az elektromos járművek száma. A Plug & Charge az autó és a töltőállomás közötti standardizált kommunikáción alapul, a töltőállomásnak automatikusan hitelesítenie kell a járművet, és lehetővé kell tenni a jövőbeli intelligens töltési eljárások használatát. Több járműtípus és különféle infrastruktúra-szolgáltatók esetén a Plug & Charge elve mentén a töltés lehetővé tételének műszaki ráfordítása kisebb, ez a leginkább felhasználóbarát alkalmazás sziget- és párhuzamos koncepciók nélkül.



15

Ez tehermentesíti az erőműveket, amelyek így optimális hatásfokú üzemállapotban működhetnek. Abból kiindulva, hogy standardizált, kényelmes, intelligens kapcsolódásokon alapuló infrastruktúra jön létre, amely a töltőoszlop és az autó közötti fizikai kapcsolaton alapul, felmerül egy további lényeges kérdés: hol lehessen „feltankolni” a jövő elektromos autóját? Klasszikus ipari államokban az otthoni töltés nagyobb szerepet kap majd. A magántulajdonú lakás a jövő ipari államaiban kevésbé lesz általános (urbanizáció és megacity-koncentráció). A nyilvános gyorstöltők és a munkahelyi töltés kombinációja kap majd nagyobb szerepet, habár a klasszikus iparosodott nemzetek körében a felhasználók kb. 70 százaléka otthon tölti fel a járművét. Ehhez jó áron kényelmes és egyszerűen kezelhető töltési koncepciók állnak a felhasználók rendelkezésére. Elvben az elektromobilitás rendszerében azonban szignifikáns különbségek nem láthatók. Dr. Marie-Theres Thiell és Dr. Völner Pál, infrastruktúráért felelős államtitkár

Épp a piac diverzifikálódásakor lesz szükség az egységes rendszerre. Ezzel kapcsolatban jelenleg nyilvánvalóan a fizikai töltési kapcsolat, valamint az adatkezelés standardizálása (Communication Vehicle-Infrastructure-Grid) jelenti a legnagyobb kihívást. Az elektromobilitás elterjesztése szempontjából az RWE szerint az energiaszolgáltatóké a vezető szerep, mivel lobbistaként ők vezetik be az innovációkat, fejlesztik a piacokat. Az energiaszolgáltatók kiválóan alkalmasak a töltő-infrastruktúra üzemeltetésére és szolgáltatására és az elektromobilitás jövőbeni kérdéseinek megoldására. A töltő-infrastruktúrával szemben mindenekelőtt különféle követelményeket támasztanak: egyszerűnek és felhasználóbarátnak kell lennie, azaz a töltőállomásnak automatikusan fel kell ismernie a fogyasztót, az elszámolásnak egyszerűnek és átláthatónak kell lennie. Lehetővé kell tenni a gyors töltést. 25 és 35 kWh közötti akkumulátorméretek esetén az átlagosan 2 kWos otthoni dugaszolóaljzatról való töltés mindenképp csak vészhelyzeti opció lehet. Végül pedig a töltő-infrastruktúrának biztosítania kell a megújuló energiákból származó villamos energia hatékony használatát, ez azt jelenti, hogy az elektromos autókat főként akkor töltik, ha van zöldáram. Ez mindenekelőtt az otthoni töltőállomásokra vonatkozik. Ezzel összefüggésben a Vehicle-to-Grid koncepciója fontos jövőbeli téma lesz. Az elektromos jármű klímabarát mivolta közvetlenül függ a villamos energia beszerzési forrásától. Az az elektromos autó, amely szélenergiából nyeri az energiát, akár CO2-kibocsátás nélkül üzemeltethető. Azonban a megújuló forrásokból, például a szél erejéből történő villamosenergia-termelés függ az időjárás ingadozásaitól: erős szélben és alacsony aktuális áramfogyasztás esetén a megújuló villamos energia nem használható fel optimálisan. Ezzel szemben vannak olyan szélcsendes időszakok, amikor nagy a kereslet az áram iránt, és szükség lenne a szélenergiára. Az elektromos járművek a jövőben ezen ingadozásokat segíthetnének kiegyenlíteni, hiszen akkor tárolják el a megújuló energiát, amikor az keletkezik, és akkor adják le, amikor szükség van rá. Ezzel olyan feladatokat látnak el, amelyeket ma már szivattyústározós erőművek végeznek, és segítenek a várt magasabb betáplálási kapacitás ésszerű felhasználásában.

Ahhoz azonban, hogy az elektromobilitás általánossá váljon, stabil keretfeltételek szükségesek. Törvényi ösztönzők kellenek az elektromobilitás elterjesztéséhez. Így pl. egyszeri támogatást, vásárlási, ill. használati ösztönzőket (ingyenes parkolás, adókedvezmények) kaphatnának a felhasználók. Egyszeri támogatással ma már többek között Japánban (10 000 euró), Spanyolországban (6 000 euró), Franciaországban, Nagy-Britanniában és Kínában (akár 5 000 euró) és Portugáliában (akár 4 500 euró) támogatják aktívan az elektromos autók megvásárlását. Egyes európai országokban az elektromos járművek (legalábbis egy bizonyos időre) mentesülnek a gépjárműadó alól. Távlatilag egységes szabványok, a kutatás-fejlesztés támogatása, egyszerű energia- és építésjogi keretfeltételek és piaci modellek szükségesek, amelyek jövedelmező üzleti modelleket tesznek lehetővé az ipar számára. Ha az elektromobilitás tartósan rá lesz utalva a támogatásokra, akkor nem lesz sikeres. Addig is a politikának hamarosan stabil törvényi hátteret kell szabnia az elektromos járművek töltésére és használatára vonatkozó szabványok kifejlesztéséhez és megvalósításához. Magyarországon az Elmű–Émász vállalatcsoport élen jár az elektromobilitás elterjesztésében. A csoport nemcsak a vállalat imázsához használja fel a téma pozitív hatásait, hanem a fenntartható fejlődés elvének határozott híveként szeretne aktívan hozzájárulni e közlekedési forma elterjedéséhez. Nem titok, hogy a társaság vonzó üzleti lehetőséget lát az elektromos autókhoz szükséges infrastruktúra kiépítésében, valamint az ezen járművek „tankolásával” megvalósuló energiaértékesítésben. Hosszú távon és ha releváns számban jelennek meg ilyen kocsik a piacon, akkor az elektromos autók akkumulátorai energiatárolókként jelentős szerepet játszhatnak az intelligens hálózatok ún. „smart grid” koncepciójában, amelyet a vállalatcsoport most fejleszt ki. Az Elmű 2010 szeptemberében megnyitotta első nyilvános elektromosautó-töltőállomását, amelynél az elektromos autók budapesti használói egy éven keresztül ingyenesen tölthetik fel járművüket. A vállalat beszerezte első saját elektromos járműveit, és jelenleg üzleti partnereivel közösen dolgozik egy elektromos autós közösség megalapításán, amelynek tagjai közösen tesztelik majd az új technológiát. A Budapest utcáin elszórtan megjelenő elektromos autók már ma komoly visszhangra találnak.


16


Fürjes Balázs vezető, NEGOS Tárgyalási Tanácsadó Zrt.

Zarándy Tamás energetikai szakértő, IPENERG Ipari Energiafogyasztók Érdekképviselete Egyesülés

Fenntarthatóság és racionalitás

K

önnyű abban egyetérteni, hogy a fenntarthatóság az első számú cél. Abban viszont már nehezebb, hogy a szabályozásban ez hogyan jelenjen meg. A tervezésben a hazai adottságokból kell kiindulni, és gyakorlatias, racionális megoldást kell találni a kihívásokra. Az alábbiakban az ipar szemszögéből fejtjük ki a prioritásokat.

Még jó ideig a hagyományos energiahordozókra lehet és kell építeni. Az energiahatékonyság növelése létszükséglet Magyarország esetében, amelynek a hagyományos energiahordozókban semmilyen erőforráselőnye nincs a környező országokkal szemben, importigénye hosszú távon fennmarad, és a legjobb esetben is csak azt tűzheti ki célul, hogy megfelelő ellátásbiztonság mellett a környező országok árait biztosítsa itthon is. A megújuló energia fontos, de még jó ideig csak kiegészítő jellegű lehet. Vállalt kötelezettségeink teljesítése támogatással jár, de ezek terheit a minimális szinten kell tartani. Sem mennyiségi túlteljesítést, sem technológiai „előrerohanást” nem tud a gazdaság elviselni. A hagyományos energia hosszú távon is domináns marad ellátásunkban. A stratégia kialakításánál hármas célt kell figyelembe venni: a regionálisan versenyképes árakat, az ellátásbiztonságot és a fenntartható fejlődést. A legnagyobb probléma, hogy az energia túl drága hazánkban. Tapasztalataink szerint a villamos energia versenypiaci ára napjainkban közel megegyezik az Európa-szerte alkalmazottal, azonban a szabályozott árrész kiugróan magas. A gáz piaci ára az orosz importfüggőség és árképzés miatt ugyanakkor jóval magasabb az Ausztriában elérhetőnél, és a szabályozott ártételekre itt is igaz a nagyarányú keresztfinanszírozás, miszerint a rendszerhasználati szolgáltatások egyes elemeit nagyrészt azok a zsinórfogyasztók fizetik meg, akik ezeket igénybe sem veszik. A hármas célrendszer érdekében az erőművi portfóliónál Magyarországnál nagyobb léptékben kell gondolkodni. A kormánynak stratégiai prioritásként kell kezelni a regionális energiapiaci integrációt. A határkeresztező kapacitások bővítésével, a szabályozások összehangolásával mérsékelni lehet a regionális árkülönbségeket, a fogyasztás kilengéseit

és a tartalék kapacitásokat. Ennek révén csökkennek a piaci árak is. Fontosnak tartjuk az energiatőzsde megerősítését is. A gázimport területén is regionális energiapiaci integrációra és stratégiára van szükség. Üdvözöljük a magyar–szlovák gázhálózat összekötésére irányuló kormányzati erőfeszítéseket, de ezzel párhuzamosan fontos lenne megvizsgálni a magyar– osztrák vezetéki kapacitások bővítését is. Felülvizsgálandó a magyar–orosz gázszerződés is. Az elmúlt évben számos hír érkezett arról, hogy egyes európai országoknak sikerült árcsökkenést elérni az orosz beszállítóknál, ezzel szemben a magyar gáznagykereskedő kizárólag a beszállítási mennyiségekről egyezkedett partnereivel. Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon az importgáz ára magasabb, mint a szomszédos országokban. Azzal, hogy egy európai gyökerű multinacionális cég Magyarország számára drágábban vásárolja a földgázt, mint anyaországa fogyasztóinak részére, újabb keresztfinanszírozást valósít meg, amely súlyosan sérti a magyar fogyasztók érdekeit. A nagy energetikai beruházásokat részletes előkalkulációnak és társadalmi egyeztetésnek kell megelőznie, amelybe beleértendő az ipari nagyfogyasztók érdekképviselete is. Mérlegelni kell a túlzott kapacitásbővítéseket, amelyek költségeit végül a fogyasztók fizetik meg. A stratégiai gáztárolók esetében ez nem történt meg, csak a számlán jelennek meg az allokált költségek. Ezek azonban nem transzparensek. A szabályozott költségeket minden területen felül kell vizsgálni. Erősebb kontrollra van szükség az energiatermelők és -elosztók által elszámolható költségek elismerése során.

„Az energiafelhasználásban a zöldenergia arányát csak a nemzetközi kötelezettségeinkben vállalt mértékig növeljük, az árszabályozás piactorzító elemeit meg kell szüntetni.”



17

„A ténylegesen megújulóenergia-termelés szabályozási rendszerének kialakításánál alapvető szempontként kell kezelni, hogy a villamosenergia-fogyasztókra rakódó terhei a legkisebb mértékben emelkedjenek.” Növelni kell a hatékonyságra ösztönző árképletek használatát. A költségek fogyasztókra történő allokálásánál meg kell szüntetni a jelenlegi keresztfinanszírozásokat. Elfogadhatatlan, hogy szociálpolitikai megfontolásokból 2010 óta 74 milliárd forintnyi új keresztfinanszírozás épült be az árrendszerbe a rendszerhasználati díjakon, illetve az olcsó gázforrásokhoz történő hozzájutás korlátozásán keresztül, rontva az ipar versenyképességét. A hagyományos és a „zöldenergiák” közötti választás során az ország külső kötelezettségeinek és a belső lehetőségeknek a figyelembevételével kell dönteni. A külső kötelezettségek adottak, 2020-ig 14,6 százalékos részarányt kell elérni a megújuló energiának az ország végső energiafelhasználásában. A külső kötelezettségnél gyorsabb ütemű megújulótermelés-növekedés esetén hazánk nagy árat fizetne. A zöldenergia ma – a gyorsan emelkedő olajárak ellenére is – drágább a hagyományos energiahordozóknál, így erőltetett ütemű felhasználása további fogyasztóiárnövekedést okoz. A magyarországi fogyasztók számára az energiaárak már ma is magasak, azok további emelése végzetes hatású lenne. A kötelező átvételi rendszer eredeti célkitűzése a kapcsoltés a megújulóenergia-termelés támogatása volt. A rendszer célja a nagy hatékonysággal működő kiserőművek létesítése az alacsonyabb távhőárak biztosítása érdekében, illetve a megújuló energiahordozó felhasználásával működő energiatermelés elősegítése volt. Társadalmi hasznosság szempontjából alapvető fontosságú a hőtermelés – másodlagos, hogy ezzel együtt villamos energia is keletkezik. A jelenlegi szabályozásban azonban a támogatás nem a hő-, hanem a villamosenergia-termeléshez kötődik. Az eredetileg meghatározott mindkét társadalmi célkitűzés nagymértékben sérült a szabályozási és ellenőrzési hiányosságok miatt. A beruházók a lehetőségeket kihasználva a hőpiaci igények kielégítésénél lényegesen nagyobb villamosenergia-kapacitásokat építettek ki bevételeik maximalizálása érdekében. 2010-ben a kapcsoltan termelő gázerőművek és a nagy biomassza-tüzelésű erőművek összesen 75 milliárd forint támogatásban részesültek, ebből mintegy 20-25 milliárd jutott el a távhőfogyasztókhoz (ennyivel volt a költségszint alatt a távhő ára), így 50-55 milliárd forint a gyakorlatilag indokolatlanul felvett támogatás, amely extraprofittá vált. Ez a probléma egyharmad részben szociális, kétharmad részben viszont társadalmi kár. A probléma megoldását a támogatási rendszer alapértékeihez, a társadalmi hasznosság elveihez történő visszatérés jelenti. Úgy kell átalakítani a rendszert, hogy a társadalmilag hasznos kapcsolt hő- és villamosenergiatermelés továbbra is támogatott legyen, az ezt meghaladó termelés támogatása azonban szűnjön meg.

A villamos energia termelésének támogatása helyett a hőtermelést kell segíteni. Összességében legfeljebb 25 milliárd forint hőoldali támogatásból biztosítható a távhőárak szinten tartása és a valóban hatékonyan termelő földgáz- és biomassza-erőművek támogatása. Szintén fontos biztosítani a fenntarthatóságot a biomassza-termelői oldalon. Felül kell vizsgálni a Vértesi Erőmű támogatásának határidejét. A létesítmény jelenleg évi 6,5 milliárd forint támogatást kap. A létesítmény gazdaságossá nem tehető, a támogatás csak konzerválja az egyáltalán nem hatékony működést, így mind szociálpolitikai, mind versenyképességi szempontból rövid időn belüli felszámolása indokolt. A támogatás nyújtását 2011. december 31-ig javasoljuk, ez az idő lehetőséget teremt az erőmű bezárásának ütemezett végrehajtására, Oroszlány város új távhőforrásának kiépítésére. Az ott dolgozók jelentős részének több évig munkát adhat a bánya és az erőmű rekultivációja. A ténylegesen megújulóenergia-termelés szabályozási rendszerének kialakításánál alapvető szempontként kell kezelni, hogy a villamosenergia-fogyasztókra rakódó terhei a legkisebb mértékben emelkedjenek. Tanulni kell a múlt hibáiból, nem megismételni azokat. Ugyanakkor az energiahatékonyságnál „zöldebb” megoldás nincs, a fel nem használt energia a leginkább környezetbarát. Ráadásul a jelenlegi gazdasági helyzetet és a szűkös állami erőforrásokat figyelembe véve a legköltséghatékonyabb megoldás. Minden, energiahatékonyságba fektetett egy forint kettőt takarít meg azáltal, hogy kevesebbet kell költeni az energiarendszer bővítésére, erőműépítésre. Megfelelő számú energiahatékonysági beruházás összefogása például már konkrét erőműépítéseket válthat ki. Az Ipenerg által kidolgozott virtuális erőmű program (VEP) célja a sikeres vállalatok energiahatékonysági intézkedéseinek és tapasztalatainak összegyűjtése, elérhető tudássá alakítása és a magyarországi vállalatokhoz, a kkv-szektorhoz történő eljuttatása. Az államigazgatással együttműködve egy energiahatékonyságra ösztönző szabályozási környezet kialakítása, elismerési programmal a vállalatok érdeklődésének felkeltése, valamint az energiaracionalizálási folyamat tudás oldalról történő támogatása. A VEP 2020-ig egy 200 megawatt teljesítményű erőműnek megfelelő villamosenergia-termelést vált ki igazolt energiamegtakarítással. Véleményünk szerint a zöldenergiagazdaságnak is – a nemzeti adottságok alapján – a magyar lakosság és a gazdaság érdekeit kell szolgálni. Ennek érdekében elsősorban az energiatakarékosság támogatandó, míg a megújuló- és kapcsolt villamosenergia-termelést új alapokra kell helyezni. Az energiafelhasználásban a zöldenergia arányát csak a nemzetközi kötelezettségeinkben vállalt mértékig növeljük, az árszabályozás piactorzító elemeit meg kell szüntetni.


18


Hamvas István vezérigazgató, Paksi Atomerőmű Zrt.

Paks lépéselőnyben

A

nukleárisenergia-termelés úgynevezett életciklusanalízise azt mutatja, hogy az atomenergiahasznosítás környezeti hatása összességében kisebb, még a vízenergiát hasznosító vagy a szélerőművekénél is. Ezt nem a nukleárisenergia-ipari lobbi mondja, hanem környezetvédelmi szakemberek elemzései hoztak ilyen eredményt. Ugyanakkor a gazdasági előnyök is az atomenergia-hasznosítás mellett szólnak, nem is beszélve arról, hogy a várható igénynövekedést tisztán megújulóforrásokból nem lehet kielégíteni. Akik most a japán események árnyékában is folytatják fejlesztéseiket, komoly lépéselőnyre tehetnek szert azokkal szemben, akik hezitálnak. Az életciklus-elemzés során a különböző villamosenergiatermelési megoldások esetében vizsgálják a teljes folyamat környezeti hatásait, tehát a bányászattól, a gépgyártáson át egészen a hulladékkezelésig. Ezt az elemzési metódust egy németországi egyetemen fejlesztették ki, több ezer paramétert számításba véve. Az így kialakult rangsorban a nukleáris energia áll az élen mint a legkisebb környezeti terhelést jelentő energiatermelési megoldás. Ehhez hasonló a szén-dioxid-kibocsátást jellemző, úgynevezett „carbon footprint” (karbonlábnyom) meghatározása és értékelése. Az atomenergetika ebből a szempontból is a legkedvezőbb, a legkisebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár. Meglepő, hogy az igen tisztának tartott földgázbázisú energiatermelés jelentős karbonlábnyomot eredményez, káros hatásait tekintve az élmezőnybe tartozik. A földgáz elégetése során ugyanis valóban kis mennyiségű szén-dioxid szabadul fel, viszont a szállítás során jelentős mennyiségű metán kerül a légkörbe, amely sokszorosan veszélyesebb üvegházhatású gáz a szén-dioxidnál. Így a teljes életciklus-analízis során a földgázbázisú energiatermelés igen rossz értékelést kap. A nukleárisenergia-termelés előnyös tulajdonságai előbbutóbb, úgy gondolom, előtérbe kerülnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nemcsak gazdasági, de környezetvédelmi szempontból is az atomenergia-hasznosítás a legkedvezőbb. A klímaváltozás elleni küzdelem egyik pillére nyilván a megújuló energiaforrások lesznek, a másiknak viszont kétségkívül az atomenergia-hasznosításnak kell lennie.

Ha csak a gazdaságossági szempontokat vesszük alapul, a nukleárisenergia-termelés egyértelműen versenyképes megoldás. Nemcsak a paksi atomerőmű jelenlegi blokkjainak termelési költségei alapján állítom ezt, hanem a tervezett új blokkok költségeit is figyelembe véve. A klímaváltozásra pedig inkább tudatosan fel kellene készülnünk, mint küzdeni ellene. A felkészülés jegyében pedig számításba kell venni, hogy növekedni fog a klimatizálás és az öntözés energiaigénye, hogy csak két olyan területet említsek, amelyek a globális felmelegedéssel közvetlen kölcsönhatásban vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy bármit is teszünk, a klímaváltozásra való felkészülés több energiát fog igényelni. Vagyis csapdahelyzetbe kerülhetünk, minél inkább szeretnénk lassítani a klímaváltozást és ennek érdekében csökkenteni a nagy kapacitású villamosenergia-termelési megoldásokat, annál nagyobb mennyiségű energiára lesz szüksége a világnak. Olyan mennyiségről van szó, amelyet tisztán megújuló forrásokkal nem lehet fedezni, nem is beszélve a rendszer stabilitásáról. A negyedik generációs atomerőművek fejlesztése ugyanakkor további lépést jelent a fenntarthatóság erősítésének irányába. Ez azt jelenti, hogy hosszú távra, több ezer évre biztosíthatóvá válik a nukleárisüzemanyagellátás. Ráadásul úgy, hogy az atomenergetika egyik legégetőbb kérdése, a nukleáris hulladék elhelyezése is részben megoldhatóvá válik. Ma öt nagyságrenddel

„Az életciklus elemzés során a különböző villamosenergia-termelési megoldások esetében vizsgálják a teljes folyamat környezeti hatásait, tehát a bányászattól, a gépgyártáson át egészen a hulladékkezelésig… Az így kialakult rangsorban a nukleáris energia áll az élen, mint a legkisebb környezeti terhelést jelentő energiatermelési megoldás.”



19

„Egy olyan súlyú üzemzavar, mint ami Fukusimában történt, nálunk nem vezethetne robbanáshoz. Az egyes blokkon már kiépítettük ezt a rendszert, és folytatjuk a fejlesztést a többin is.” kevesebb hulladék keletkezik ennek a technológiának az alkalmazásával, mint a szénerőművekben, ugyanakkor ezt a hulladékmennyiséget is jelentősen csökkenteni fogja a negyedik generációs erőmű-technológia. Ennek egy másik fontos jellemzője lesz a passzív jelző. A szabályozás ugyanis úgy lesz megoldva, hogy ne nagyon legyen szükség aktív, vagyis villamos energiát igénylő berendezésekre ahhoz, hogy a reaktor stabil állapotban legyen tartható. A Japánt ért földrengés, majd szökőár után a fukusimai erőműben kialakult helyzettől függetlenül van egy trend a világ nukleáris iparában. E szerint a tervezési szinttől eltérő események kezelésére is fel kell készíteni a nukleáris létesítményeket, hogy radioaktív anyag még akkor se jusson ki a környezetbe. A paksi üzemidő-hosszabbítás előkészítése, végrehajtása során már mi is ezt követtük, olyan mértékű üzemzavar kezelésére készülünk fel, amely a paksi blokkok tervezési szintjét meghaladja. Amennyiben bekövetkezne egy ilyen esemény, akkor a kiépített műszaki megoldásokkal, illetve intézkedésekkel a környezeti szennyezés minimálisra csökkenthető. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ugyan az elmúlt években valamennyi blokkot felszereltük hidrogénrekombinátorokkal, most újabb ilyen egységeket építünk be. Egy olyan súlyú üzemzavar,

mint ami Fukusimában történt, nálunk nem vezethetne robbanáshoz. Az egyes blokkon már kiépítettük ezt a rendszert, és folytatjuk a fejlesztést a többin is. A Japánban történtek csak megerősítenek bennünket, hogy ezt a munkát folytatni kell. Emellett megpróbálunk felkészülni más egyéb váratlan eseményekre is, mondjuk egy olyan extrém, ma esélytelennek tűnő esetre, amikor kiszárad a Duna, vagy ha teljesen „vakok” maradunk, vagyis megszűnik mindenféle összeköttetésünk az országos villamosenergia-rendszerrel. Elvben ez sem kizárt. Vannak terveink ezekre a nagyon ritka, súlyos helyzetekre is. A regionális piac kialakulása jót tenne minden fejlesztésnek, így a paksi bővítésnek is, mert megkönnyítené az ilyen nagyságrendű kapacitások létesítését. Ezáltal regionális szintű lehetne a szabályozás, a tartalékképzés, ami nyilvánvalóan olcsóbbá tenné ezeket a beruházásokat. Biztos vagyok abban, hogyha most valaki 2011-ben a japán események árnyékában is megy előre stabilan, az komoly lépéselőnyre tehet szert azokkal szemben, akik bizonytalankodnak. Ezért határozott energiapolitikára van szükség, és nagyon fontos, hogy tovább vigyük a bővítési projektet.


20


Horváth Péter elnök, Magyar Energia Hivatal

Megújulóenergia-stratégia

M

agyarország európai uniós tagsága szempontjából a 2011-es év meghatározó lesz. A csatlakozás óta hazánk először állhatott az Európai Unió élére, így fél éven keresztül formálója lehet az uniós energiapolitikának. Az energetika a kormány számára is kiemelt stratégiai kérdés, amely nemcsak az elnökség programjában, hanem a kormány hazai intézkedéseiben is határozottan tükröződik. Az Európai Unió stratégiai célja, az energiaforrások diverzifikációja azt vetíti előre, hogy 2011-re sokkal nagyobb hangsúlyt kap a kérdés külpolitikai dimenziója. Az EU a megszokott beszállítókon kívül más forrásországokat is be kíván kapcsolni az uniós energiahálózatba. Az EU és Magyarország energiabiztonságának javításához nélkülözhetetlenek azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyek a 3. uniós energiacsomag további liberalizációs céljaival összhangban összekötik egymással Európa nemzeti földgáz- és villamosenergia-piacait. Hazánk felismerte a regionális együttműködésben rejlő lehetőségeket. A magyar–román, illetve magyar–horvát összekötő gázvezetéket már átadták, valamint megállapodtak egy magyar–szlovák interkonnektor megépítéséről is. Az infrastrukturális fejlesztések mellett a regionális piacépítés is fontos szerephez jut. Ehhez a szomszédos országok szabályozó hatóságaival történő szoros együttműködésre van szükség. Az energiabiztonság javításához nélkülözhetetlen, hogy hazánk mérsékelje a szénhidrogénimporttól való jelentős függőségét. Az Európai Unió klímapolitikai céljaival összhangban az energiahatékonyság növelése mellett a megújuló energiák hasznosítására kell fokozottan építeni. A megújulóenergia-hasznosító technológiák túlnyomó többsége piaci körülmények között jelenleg nem versenyképes, de mivel használatuk hozzájárulhat a gazdasági növekedés újbóli beindításához, valamint elősegítheti a munkahelyteremtést és a kutatás-fejlesztést, ezért hazánknak érdekében áll támogatni ezeket a megoldásokat. A megújuló alapú villamosenergia-termelésre vonatkozó kötelező átvételi rendszerrel már jelenleg is beavatkozunk

a hagyományos, illetve új technológiák versenyébe, hiszen a piacinál magasabb garantált áron vesszük át a megújulókból termelt villamos energiát. Az új megújulóalapú-technológiák elterjedéséhez szükség van – és a jövőben is szükség lesz – állami támogatásra azok össztársadalmi haszna miatt. A kedvező járulékos hatásokat tekintve Magyarországon leginkább a decentralizált energiatermelést, azon belül is főként a kis teljesítményű biomassza-tüzelésű fűtőműveket és fűtőerőműveket célszerű támogatni. A kérdés valójában nem az, hogy támogassuk-e a megújuló energiaforrásokat, hanem hogy azt milyen módon, milyen eszközökkel tegyük. Az utóbbi években parázs vita alakult ki arról, hogy a jelenlegi kötelező átvételi vagy egy inkább piaci alapokon nyugvó zöldbizonyítvány-rendszer bevezetése lenne célszerűbb a megújuló energiára vonatkozó, a Nemzeti Cselekvési Tervben is megfogalmazott célkitűzések teljesítéséhez. Ennek eldöntése politikai akarat kérdése, a Magyar Energia Hivatal (MEH) azonban javaslatokat tehet egy szakmailag megalapozott döntés meghozatalára. Az elmúlt időszakban a Hivatal az államigazgatáson belül úttörő szerepet vállalt a megújulóenergia-hasznosítás további terjedésének elősegítése érdekében. A Hivatal támogatásával számos kutatás valósult meg a hazai megújuló potenciál felmérésétől kezdve a megújuló Nemzeti Cselekvési Terv alapjául szolgáló számításokon keresztül a megújuló energiát hasznosító berendezések engedélyezési eljárásainál felmerülő anomáliák feltárásáig. A vizsgálatok során rendkívül hasznosnak bizonyult a szakmai nyilvánosság, a szakmai plénum véleménye és az érintett piaci szereplők hozzászólása. Az elkészült anyagokat honlapunkon mindenki számára elérhetővé tettük.

„A megújuló energia hasznosítása kapcsán az a kérdés is felmerül, hogy hazánkban mennyire versenyképes a megújuló alapú energiatermelés a többi tagállamban megtermelt zöldenergiához képest.”



21

„A hivatal piacszabályozási szerepe várhatóan növekszik mind a villamosenergia-, mind a gázpiacon, valamint a megújuló energia hasznosítása terén is.” A megújuló energia hasznosítása kapcsán az a kérdés is felmerül, hogy hazánkban mennyire versenyképes a megújulóalapú energiatermelés a többi tagállamban megtermelt zöldenergiához képest. Az unió a liberalizációs törekvésein túl részben egységesíteni szeretné a megújuló energiák támogatási rendszereit, így a termelés ott valósulna meg, ahol az a legolcsóbb. Ilyen alapon a szénhidrogének behozatalától való jelenlegi függéshez hasonlóan a jövőben kialakulhat egyfajta zöldenergiai importfüggőség, például az olcsó tengeri szélenergiára alapozva. Ez hazánk energiapolitikai céljait tekintve nemkívánatos. Magyarország érdeke ugyanis az, hogy a megújulóalapú energiatermelés pozitív hatásai itthon és ne külföldön csapódjanak le. Megfelelő ösztönzést nyújtana ehhez például a hazai alacsony vagy karbonmentes villamosenergia-termelés preferált átvétele. A jelenleg formálódó hosszú távú, 2030-ig szóló Nemzeti Energiastratégia is egyik fő prioritásának tekinti az állami szerepvállalás erősítését mind a szabályozás, a támogatás, mind a szemléletformálás szintjén. Az energiastratégiai célok megvalósítása tisztán szabadpiaci környezetben jelenleg nem oldható meg, így az államnak kiemelt szabályozói szerepe lesz a jövőben is. Ennek keretében kiszámítható befektetői környezetet és gyors ügymenetet biztosító intézményrendszert kell kialakítani, mert ennek hiánya a hosszú távú ellátásbiztonsághoz nélkülözhetetlen beruházások elmaradásához vezet. Döntő fontosságú e tekintetben a szabályozói hitelesség, valamint az energetikáért felelős kormányzati intézményrendszer stabilitásának helyreállítása. Szükség van a megújuló energián alapuló hőtermelés jelenleg hiányzó ösztönző rendszerének kialakítására is oly módon,

hogy az a lehető legalacsonyabb fogyasztói terhek mellett a lehető legnagyobb megújulóalapú hőtermelést mozdítsa elő, figyelembe véve annak járulékos gazdasági-társadalmi hasznait, például munkahelyteremtés, vidékfejlesztés. A megújuló energia hasznosítása szempontjából a szabályozói környezet, illetve támogatási rendszer mellett fontos szempont az ezzel kapcsolatos tudatformálás is. Egyértelmű prioritás a megújulóenergia-források feltérképezésében és hasznosításában járatos szakemberek többszintű képzésének mielőbbi beindítása, valamint a hazai tudásbázison alapuló innovációs technológiák és gyártási kapacitások kialakítása. Az energiatakarékosság fokozása érdekében növelni kell az egyének és családok érdekeltségét a környezettudatos életmód kialakításában, valamint támogatni szükséges az épületenergetikai fejlesztéseket, és elő kell mozdítani az energiahatékony közlekedést. Összegzésképpen elmondható, hogy a jövőben az állami szerepvállalás erősítésére van szükség mind a hagyományos, mind a megújulóalapú technológiák területén. Ennek oka, hogy csak így lehet hatékonyan előmozdítani és összehangolni a fenntarthatóság, az ellátásbiztonság és a versenyképesség hármas kritériumának való megfelelés irányába tett lépéseket. Ennek megfelelően a hivatal piacszabályozási szerepe várhatóan növekszik mind a villamosenergia-, mind a gázpiacon, valamint a megújuló energia hasznosítása terén is. Utóbbiak elterjedése szempontjából különösen fontos a hosszú távon is stabil szabályozói környezet, illetve egy átlátható engedélyezési rendszer kialakítása és fenntartása, valamint a támogatások hatékony felhasználásának elősegítése és ellenőrzése.


22


Kassai Ákos vezérigazgató, E-Star Alternatív Nyrt.

Új iparág születhet

A

magyar állam óriási összegeket költ megújuló forrásból történő villamosenergia-előállításra. Ez azonban drága, rossz hatásfokú, ráadásul a piacot külföldi befektetők, gyártók és szolgáltatók uralják. A jelenlegi támogatási rendszer nem Magyarország érdekeit szolgálja: az elköltött pénz nagy része veszendőbe megy. Zsákutcában vagyunk, de már látható négy olyan kitörési pont, amely mentén az alternatív energia valóban új iparággá, egy hatékony rendszer fenntartható elemévé, a gazdasági növekedés motorjává válhat. Ami alternatív, nem feltétlenül fenntartható Gyakorta szakmai körökben is meglepetést okoz, hogy Magyarország energiafelhasználásának 60 százaléka hő-, 25 százaléka villamos energia, a fennmaradó 15 százalékot a közlekedés emészti fel. Egy 2009-es tanulmány alapján a hat legkifizetődőbb CO2-kiváltási és -kibocsátáscsökkentési technológia közül öt az energiahatékonyság növeléséhez kapcsolódik (jobb épületszigetelés, üzemanyaghatékonyság, jobb légkondicionálás, hatékonyabb hőtermelés és -elosztás, rendelkezésre állási veszteség csökkentése), és csak a cirokalapú biogáz jelent megújuló forrásból történő energiatermeléshez kapcsolódó ígéretes megoldást. A szélből, biomasszából vagy földhőből történő villamosenergia-termelés általában hosszú távon a nem fenntartható kategóriába esik. Miért nem tartható fenn a jelenlegi rendszer? A jelen rendszer többek között arra ösztönzi a multinacionális energiaipari vállalatokat, hogy Magyarországon 15-20 – egyenként legalább 25-50 megawatt teljesítményű – biomassza erőművet létesítsenek. Ez a stratégia rendkívül környezetromboló és kimondottan drága. Ebben a méretben már nem lehet biztosítani a folyamatos és nagy mennyiségű hőhasznosítást, az erőmű hatásfoka a negyedére eshet, a biomassza energiatartalmának így háromnegyede elvész. Mivel a növényi alapanyag előállítása csak jelentős műtrágyázással lehetséges, a levegő és a talaj – és így az ivóvíz – egyaránt szennyeződhet, az így előállított szerves tüzelőanyag szállítása pedig további jelentős légszennyezést eredményez. A beruházások károsanyag-kibocsátási mérlege tehát erősen negatív lenne,

a befektetés azonban – a rossz támogatási rendszer miatt – ennek ellenére bőven megtérülne. Tízmilliárd forint alatt egy multinacionális energiaipari cég amúgy sem fektet be, és ezt a méretet is csak akkor vállalja fel, ha sok hasonló kapacitást tud létrehozni. Az energiahatékonyságon vagy kisebb méretű, kizárólag hőtermelésre alkalmas erőművek létrehozásán alapuló befektetési programok nélkül azonban felemás eredménnyel járna a többi CO2-kibocsátást mérséklő technológia támogatása. Az ilyen projektek kisebb méretük miatt a nagy nemzetközi piaci szereplők által nem valósíthatók meg gazdaságosan, viszont nagyszerű növekedési lehetőséget biztosíthatnak hazai középvállalatok számára. A régi módon már nem lehet működni, de milyen legyen az új? Ma Magyarországon a pénz nagy része mind ez idáig a KÁT- (a villamos energia kötelező átvételének rendszere) kasszán át jutott el az iparág szereplőihez. Ezt a szén-dioxidkibocsátási kvótarendszer, illetve közvetlen EU- és állami támogatások egészítik ki. A rendszer a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, illetve a megújuló forrásokon alapuló villamosenergia-termelés többletköltségeit volt hivatott finanszírozni. Ez a mechanizmus mára megbukott, nem véletlen, hogy a kormányzat is szeretné megváltoztatni. Ez a megoldás ugyanis nem növeli érdemben a megújuló energiaforrások felhasználását, nem csökkenti a távhő fogyasztói árát, a villamos energia hazai termelői árát pedig 20 százalékkal növeli, versenyhátrányt okozva ezzel a hazai energiatermelő vállalatoknak. Elszaporodtak az alacsony hatásfokkal működő kiserőművek, multinacionális vállalatok kaptak folyamatos ártámogatást szélenergia-beruházásokra. A magasabb villamosenergia-árakon keresztül a magyar

„A magasabb villamosenergia-árakon keresztül a magyar fogyasztók nyugateurópai, észak-amerikai és távol-keleti eszközök gyártását, a külföldi befektetők szokásosnál magasabb megtérülését finanszírozták.”



fogyasztók nyugat-európai, észak-amerikai és távol-keleti eszközök gyártását, a külföldi befektetők szokásosnál magasabb megtérülését finanszírozták. A pénzből valóban új munkahelyek teremtődtek, csak nem nálunk, hanem Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, az USA-ban és Kínában. Amit már tudunk A jelenlegi KÁT-rendszer 2011. július 1-jén megszűnik, és egy új, elsősorban a megújulóenergia-alapú hasznos hőtermelés felhasználását ösztönző rendszert dolgoznak ki, amelynek alapelve a társadalmi hasznosság érvényesítése lesz. A kormány tervei szerint a – megújuló energiaforrások között meghatározó szerepet játszó – biomassza felhasználása esetén a támogatási rendszerben alapkövetelmény lesz a jelenleginél kisebb támogatható kapacitáshatár, a magasabb hatásfok és a fenntarthatósági követelmények fokozott érvényesítése. A hasznos hőtermelésen felül a tisztán megújuló energiaforrásokat használó hőtermelők számára, a jelenlegitől eltérő formában ugyan, de megmarad a villamosenergia-termelés támogatása is. A földgázalapú kapcsolt termelők esetében a KÁT-rendszerből történő kivezetés feltételeinek kidolgozása az iparági szereplők véleményének figyelembevételével jelenleg már zajlik. A szabályozási rendszer átalakítása során a kormány kiemelt figyelmet kíván fordítani arra, hogy a lakosság távhőellátása – az igénybevevők számára megfizethető áron – biztosított legyen, a távhő a tervek szerint hatósági áras kategóriába kerül. Jövőkép négy kitörési ponttal Magyarország energiafüggősége átgondolt stratégiával már rövid távon is érezhetően csökkenthető: 1. a hazai berendezésgyártók kapjanak megfelelő támogatást, 2. az energiahatékonysági beruházások látványosan növekedjenek 3. a hőenergia-termelést modernizáljuk és helyezzük megújulóalapokra 4. megfelelő hangsúlyt kapjanak a beharangozott „zöldbanki” – piaci alapú, de kamattámogatásos, illetve részleges állami garanciavállalás mellett megvalósuló – beruházások. És ki fizesse a révészt? A szektornak nem több, csak jobban elköltött összegekre van szüksége: a helyi erőforrásokból helyi igényeket kiszolgáló hőtermelést, -szállítást és -elosztást kell korszerűsíteni, az energiafelhasználás és -előállítás hatékonyságát kell növelni – fenntarthatóan. A közvetlen állami támogatás torzítja a versenyt, és olyan beruházásokat tesz megvalósíthatóvá, amelyek egyébként sem gazdaságilag, sem környezetileg nem valósíthatók meg. Ha egy projekt megvalósítását pusztán az állami támogatás teszi lehetővé, akkor nem a legjobb szolgáltatást nyújtó vállalkozás fog nyerni, hanem az állami forrásokhoz közelebb álló cég, és ez a korrupció szükségszerű megjelenését eredményezi. A piactorzító ár- és közvetlen befektetési támogatások helyett piaci alapokon – kereskedelmi vagy „zöldbankok” által – nyújtott hitelek állami kamattámogatására, részleges hitelgaranciára kellene költeni, amely a hazai vállalatok rendszerbe való bekapcsolódását – és ezzel a fenntarthatóságot – ösztönzi. Közvetlen állami beruházástámogatás csak eszközgyártó kapacitások hazai létesítése esetében javasolt, mivel ez újabb hazai munkahelyeket teremt. A részleges (legfeljebb 50

23

százalék) garanciavállalás esetén a finanszírozó intézmények az energiahatékonysági és megújulóenergia-projekteket részesítik előnyben, így könnyebben és olcsóbban tud forráshoz jutni egy zöldenergia-ipari vállalat. A közösségi források ilyen módon való elköltése jóval hatékonyabb is: közvetlen támogatás esetén legfeljebb a támogatással megegyező összegű magántőkét fektetnek be, a részleges kamattámogatás és hitelgarancia esetében egy elköltött állami forinthoz legalább 10 forint magántőke társul. Az energiahatékonysági vagy hőtermelési projektek százmilliós, milliárdos befektetést igényelnek. Ez a nagyságrend még hazai középvállalatok számára is bevállalható. Gáz kell, de nem minden áron A lakossági és ipari hő előállításához döntő többségben keletről vásárolt földgázt használunk. A hőenergiafelhasználás sajátossága, hogy helyi szintű – az előállítás és a felhasználás helyének közel kell lenniük egymáshoz – és méreteit tekintve jóval kisebb termelőkapacitást és beruházást igényel, mint a villamosenergia-termelés. Az új alternatívenergia-stratégia fontos pontja tehát, hogy ahol fenntartható, ott a hőenergiát helyben elérhető energiahordozókból – fás és lágy szárú biomasszából, földhőből és napenergiából – állítsuk elő. Egy néhány – vagy néhány tíz – termikus megawattnyi biomassza-hőerőmű már 80-90 százalékos hatásfokkal működhet, összehasonlítva a villamos erőművek 40 százalék körüli hatékonyságával, így az ország jelentős részében 30-40 km² nagyságú körzeten belül – a termőföld túlzott igénybevétele nélkül – a tüzelőanyag előállítása gond nélkül, hatékonyan megoldható. Öt év alatt akár 1000 hazai település is függetlenedhetne az ukrán– orosz gázvezetékektől. A földgázfelhasználás természetesen hosszú távon nem kerülhető meg. Fontos szerepe van ugyanis a szabályozó villamos erőművek – csúcsidőszakban a hőerőművek – kiegészítő energiahordozójaként. A településstruktúra vagy a természeti adottságok miatt több régióban a földgáz a legfenntarthatóbb megoldás még a fűtés esetében is. Ezeken a területeken az épületek jobb szigetelésével, a hőtermelő, -szállító és -elosztó berendezések felújításával, 20-60 százalékkal csökkenthető a gázfelhasználás. Az ilyen beruházások a legtöbb településen állami támogatások hiányában is megvalósíthatók, megtérülők. A fenti program a mainál jóval olcsóbban – és fenntarthatóan – biztosíthatná hazánk ökológiai lábnyomának mérséklését, az EU felé vállalt CO2-kibocsátás csökkentését. A stratégia megvalósítása egy új iparág hazai megszületését is eredményezné, amely önmagában véve is tízezernél több hazai munkahelyet teremtene, s jelentősen csökkentené külső energiafüggőségünket, miközben megtöri a multinacionális cégek energiaipari monopóliumát, és fejlődési lehetőséget biztosít a hazai középvállalatok számára.

„A földgázfelhasználás természetesen hosszú távon nem kerülhető meg. Fontos szerepe van ugyanis a szabályozó villamos erőművek – csúcsidőszakban a hőerőművek – kiegészítő energiahordozójaként.”


24


Olajos Péter zöldgazdaság-fejlesztésért és klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium

Önellátó megoldások

A

z elmúlt évek gazdasági és pénzügyi válsága után 2011-től sokan élénkülést várnak, amit viszont nem vártak, mégis bekövetkezett: az energiaárak lendületesen növekedtek. Januártól 5 dollárral, 388 dollárra nőtt ezer köbméter orosz gáz magyarországi importára, a brent nyersolaj hordónkénti ára pedig 105 USD körül jár. A szaúd-arábiai kiszivárogtatás, miszerint 40 százalékkal túlbecsülték az ország ismert kőolajtartalékát, valamint az arab világban zajló forradalmak minden bizonnyal tovább srófolják mindkét nyersanyag árát. Az elhúzódó válság következtében továbbra is rekordokat döntöget a munkanélküliség, ráadásul a kedvezőtlen klimatikus hatásoknak betudható gyenge mezőgazdasági évek miatt az élelmiszerárak dinamikusan növekedtek, ennek következményei: éhséglázadások, energiaszegénység és destabilizálódó országok. Az ENSZ környezetvédelemmel foglalkozó szervezetének (UNEP) zöldgazdaságról szóló jelentése* szerint jelenleg 1,6 milliárd ember él villanyáram nélkül. Csak Afrikában 110 millió háztartásban, főképpen a legszegényebbek, kénytelenek évi 4 milliárd dollárt költeni kőolajalapú világításra, amely drága, alacsony hatékonyságú, egészségre és biztonságra egyaránt veszélyes. A jelentés szerint 2050-re a szén-, a földgáz- és az olajipar együttesen körülbelül 5 millió főt foglalkoztat világszerte, míg a bioenergia, a megújuló energia és az energiahatékonyság területén majd négyszer ennyi foglalkoztatott lesz. Ehhez hozzáadva a hulladék- és a vízgazdálkodás, a természetmegőrzés, az erdőgazdálkodás stb. területén foglalkoztatottakat, elmondhatjuk, hogy a zöldgazdaságnak meghatározó jelentősége lesz a jövő foglalkoztatáspolitikájában. Nem is csoda, hogy a világ vezetői egymással versengve törnek lándzsát

„A nemzeti szinten megalkotásra váró fenntarthatósági stratégia azonban csak nemzetközi kapcsolódásai és megvalósítása révén nyerhet értelmet.”

a hagyományos energetika adóztatása és megreformálása s ezzel párhuzamosan a zöldgazdaság fejlesztése, állami támogatása mellett. Barack Obama, az USA elnöke januári szokásos évértékelő beszédében a kormányberuházások kiemelkedő szerepét hangsúlyozta a tiszta energia használatának előrevitelében, valamint céljai között említette az olajvállalatoknak nyújtott bőkezű adókedvezmények eltörlését. Az elnök célkitűzése, hogy 2035-re Amerika áramszolgáltatásának a 80 százaléka tiszta energiaforrásokból származzon, továbbá az Egyesült Államok legyen „az első olyan ország, ahol 2015-re egymillió elektromos jármű rója az utakat”. Az elnök beszéde lényegében folytatása annak az amerikai gazdaságélénkítő csomagnak (American Recovery Act), amelynek keretében 59 milliárd amerikai dollárt fordítanak a tiszta energián alapuló gazdaság fejlesztésére és további 400 milliót az ARPA-E állami energiafejlesztési laboratórium támogatására. Ugyancsak figyelemre méltó tény, hogy az új kínai ötéves terv (2011–15) középpontjában szintén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztéspolitika áll. Li Ko-csiang első miniszterelnök-helyettes szerint az ezen a területen megvalósuló fejlesztés kulcsfontosságú az ország hosszú távú gazdasági jólétéhez. Kína a világ egyik legnagyobb energiafogyasztója és szén-dioxid-kibocsátója. Vezetői tisztában vannak vele, hogy ha nem oldják meg sokasodó erőforrás- és környezeti problémáikat, akkor a hazai fejlesztéseket is nehéz lesz fenntartani, és hamarosan olyan nemzetközi nyomással kell szembesülnünk, amely ronthatja a külső fejlesztési és együttműködési lehetőségeiket. Az ötéves terv 1 500 milliárd dollár értékben hét kulcsfontosságú iparágban támogatja majd a beruházásokat: alternatív energiaforrás, energiahatékonysági technológiák, csúcstechnológiájú berendezések gyártása, biotechnológia, informatika, anyagtechnológia és alternatív üzemanyagú autók. Nem véletlen, hogy sokan már most a kínai zöld New Dealnek nevezik az elkövetkező ötéves tervet, amelytől azt várják, hogy az máshol is további zöldbefektetéseket indukál. Kína mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy gazdasága leszámoljon a szénfüggőséggel, nem is csoda,

* Green Economy – Pathways to Sustainable Development and Poverty Eradication © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


25

„Európa is nagyobb sebességre kapcsolt az energetika- és a zöldgazdaság-fejlesztés területén, amelyet most, a magyar elnökség alatt van szerencsénk közelről szemlélni, sőt bizonyos mértékben formálni is.” mert bár a több mint 110 milliárd tonna széntartaléka az USA-é és Oroszországé mögött a harmadik legnagyobb, azonban ez a jelenlegi felhasználás mellett csupán 38 (!) évig elegendő, szemben az USA 250 vagy Oroszország 520 éves tartalékával. Ahhoz, hogy Kína növekvő (tiszta) energiaszükségletét biztosítsa, egyrészről növelnie kell az ilyen irányú energetikai beruházásokat, másrészt az energiatakarékosságot és -hatékonyságot kiemelten kell kezelnie, továbbá biztosítania kell a nemzetközi és hazai energiaellátási útvonalaknak a biztonságát, amelyhez – mint ahogy Li fogalmazott – „jelentős külpolitikai erőfeszítések elengedhetetlenek”. Az ötéves tervhez kapcsolódóan a kínai kormány olyan „szennyező fizet” politikát kíván javasolni, amely „egy hatékony ösztönző- és korlátozó rendszeren alapul, amelyen a törvényt tisztelő vállalkozások gazdaságilag nyernek, a törvényszegők pedig súlyos árat fizetnek”. Elemzők szerint hamarosan Kínában is növekvő erőforrásdíjakkal és zöld adózási reformokkal kell számolni, amelynek célja a kontinensnyi ország növekvő szennyezési szintjének és energiaéhségének kezelése. Európa is nagyobb sebességre kapcsolt az energetikaés a zöldgazdaság-fejlesztés területén, amelyet most, a magyar elnökség alatt van szerencsénk közelről szemlélni, sőt bizonyos mértékben formálni is. Ennek egyik leglátványosabb eleme az a 2050-es dekarbonizációs útiterv (Roadmap 2050), amelyet az Európai Bizottság 2011. március elején fogadott el és a magyar elnökséggel együttműködve mutatott be, vitat meg és népszerűsít. Az útiterv célja annak a bemutatása, hogy miként lehet az 1990-es szintnél 80 százalékkal kevesebb üvegházhatást okozó gázt kibocsátani a légkörbe 2050-ben, illetve, hogy ehhez a különböző szektorokban (energia, ipar, közlekedés, épületek, mezőgazdaság stb.) milyen megtakarításokat és fejlesztéseket, technológiaváltásokat kell végrehajtani. A fő kérdés itt is az, hogy mindez mennyibe kerül, illetve hogy ki és milyen forrásból fogja ezt fedezni. Szemben a hatalmas pénzeszközök felett rendelkező Kínával, az EU tagországai egytől egyig nehéz költségvetési helyzettel küszködnek, így a célok eléréséhez szükséges évi 270 milliárd euró (az EU GDP-jének 1,5 százaléka) fedezete még nem minden részletében ismert. Magyarország ebben a nemzetközi gazdasági és politikai környezetben vívja saját harcát a hosszú távon fenntartható és kiszámítható energiagazdálkodás és a versenyképesség megőrzése területén. A társadalom energiaszegénysége, az ország energiaimport-függősége a kormányzatot is gyors cselekvésre sarkallja. Az energiafelhasználás ésszerűsítése, hatékonyságának növelése, a takarékoskodás minden

cselekvés alapja, természetesen a megörökölt problémák, az elöregedett erőműpark, a helytelen irányba vitt fejlesztések súlyos adósságként nehezednek a jelenlegi kormányra. Az elkészült megújuló energia cselekvési terv 2020-ig, a hamarosan elkészülő energiastratégia pedig 2030-ig írja le, miképpen gondolkodik a kormány a hazai energiaipar fejlesztését illetően. Az év második felében elkészül a 2020-ig kitekintő energiahatékonysági cselekvési terv, ezzel teljessé téve azon stratégiai és cselekvési dokumentumok sorát, amelyek az energetikát érintik. A fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés energiagazdálkodási vonatkozásai természetesen ezekben a dokumentumokban is megjelennek. A kisebb, önellátásra alkalmas energetikai megoldások, a helyi adottságok fokozott figyelembevétele, az agroökológiai és klimatikus viszonyok hangsúlyozása az energia előállításától a végfelhasználásig fokozott odafigyelést, tervezést és kivitelezést követel. A nemzeti szinten megalkotásra váró fenntarthatósági stratégia azonban csak nemzetközi kapcsolódásai és megvalósítása révén nyerhet értelmet. Mindennek a finanszírozása természetesen a legnehezebb falatok egyike. Az ország nehéz anyagi helyzete, a költségvetési szigor, a megmaradt fejlesztési források szűkössége szöges ellentétben áll a beruházási igények mértékével. A hazai és uniós forrásokra alapozott Új Széchenyi-terv bár kiemelten kezeli (a harmadik legnagyobb fejlesztési terület), az ott allokált források mégsem elegendők a megcélzott energetikai fejlesztések finanszírozására, működő tőke bevonása nélkül ez nem is sikerülhet. A tőke viszont óvatos, az energetikai beruházások tekintetében kivár. Mérlegeli, melyik ország mennyire elkötelezett politikát folytat és mennyire nagyvonalú támogatásokkal csábítja. Magyarország lehetősége és feladata a regionális versenyképesség elérése. Olyan jogszabályi környezetet, engedélyezési eljárásokat, adminisztrációt és bürokráciát kell és lehet csak fenntartani, amely régiós összehasonlításban vonzó befektetési lehetőséget nyújt.

„A hazai és uniós forrásokra alapozott Új Széchenyi-terv bár kiemelten kezeli (a harmadik legnagyobb fejlesztési terület), az ott allokált források mégsem elegendők a megcélzott energetikai fejlesztések finanszírozására, működő tőke bevonása nélkül ez nem is sikerülhet.”


26


Varró László gáz- és árampiaci igazgató, Nemzetközi Energiaügynökség

Fenntarthatóság a komfortzónán túl

A

z energiafogyasztással és a környezetszennyezéssel kapcsolatos kutatás-fejlesztési költségek messze legnagyobb részét nem az energiaiparnál számolják el. A Siemens turbinafejlesztésének költségeit például a gépiparban tartják nyilván, ezért félrevezetők azok a számok, amelyek azt mutatják, hogy magának az energiaiparnak milyen mértékűek a ráfordításai a kibocsátáscsökkentés, a fenntarthatóság érdekében. A dolog úgy fest a gyakorlatban, hogy a Mol és a CEZ úgy dönt, közösen épít erőművet Százhalombattán, és tudjuk, hogy az energiaszektor a dekarbonizáció irányába halad. Van huszonhárom másik része is az éghajlatvédelemnek, de arra viszonylag egyszerű, kulcsrakész technológiák vannak. Miután elhatároztuk az erőműépítést, feltérképeztük, milyen dekarbonizációs csatornák vannak. Az is világossá vált, hogy a rugalmasság kritikus stratégiai előnyt jelent, mert a megújulóforrások arányának növekedésével a rendszer szabályozásához szükség lesz rájuk, egyre nagyobb mértékben. Tehát meghoztuk a döntést, hogy egy nagyon rugalmas és nagyon magas energiahatékonyságú erőművet akarunk. De azután nem az történt, hogy a magyar és a cseh mérnökök elkezdtek reszelgetni a kamrában, hanem az, hogy fellapoztuk a berendezésgyártók katalógusait, amelyekből világosan kiderült, egy-egy százalék hatásfokjavulás vagy egy-egy százalékkal kisebb kibocsátás mennyivel több forrást igényel. Nem hoztunk még végső döntést, de az nem merült fel opcióként, hogy mi fejlesztünk magunknak egy gázturbinát. A gépiparban egyébként rendkívül intenzív fejlesztőmunka folyik, s ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem: a világot megmenteni pénzbe kerül. Sőt, azt hiszem, elég csúnyán alábecsülik világszerte ennek a költségeit. Ráadásul közel sem vagyunk semmiféle klímastabilizációs ponthoz, lényegesen nagyobb mértékben kellene elmozdulni a komfortzónánkból. Vagyis a fenntartható energiarendszerek működtetése nyilván drágább lesz, mert nincs olyan kutatásfejlesztési eredmény, amely alapvető természettudományos vagy termodinamikai szabályokat felül tudna bírálni. Azt például, hogy a magasabb karbonintenzitású energiahordozók egyben magasabb energiasűrűségűek is. Egyértelműen a költségek növekedése irányába hat,

hogy a megújulóforrásoknak nagyságrendekkel kisebb az energiasűrűsége, és ez belátható időn belül nem fog megváltozni, nincs az a kutatás-fejlesztés, amely ezt módosítaná. A magas intenzitású energiaforrások bizonyosan drágulnak majd, és az áremelkedés azután általános piaci változásokat indít el. A japán mosodák még most, 100 dolláros olajárnál is Vietnamba küldik vasaltatni a ruhát. Egy fenntartható rendszerben ez nyilván nem működik majd. Ezzel együtt pedig várhatóan nő az alacsony kibocsátású technológiák versenyképessége. Problematikusnak látom viszont a szabályozási környezetet. Ez ma kellően robusztus ahhoz, hogy befolyásolja a választást a berendezésgyártók katalógusaiból. Láthattuk, hogy az MVM leállította a mátrai erőmű bővítését, mert belátták, az európai konszenzusba nagyon nehezen férne bele egy ligniterőmű az adott technológiával. A jelenlegi szabályozás ahhoz is elég robusztus, hogy az üzemeltetésben a tartalékokat kihasználják a társaságok. Ezekkel a lépésekkel az első tíz százalékot lehet megnyerni. Ahhoz viszont nem elég robusztus a jelenlegi szabályozás, hogy elindítson egy mély változást, paradigmaváltást. Másként: a jelenlegi kötelező átvételi rendszer megfelelő megoldás arra, hogy a megújulóforrások aránya három százalékról felmenjen hatra. De arra nem alkalmas, hogy felmenjen hatvanra, mert akkor a villamosenergia-termelés hatvan százaléka államilag meghatározott áron fog működni? Ma elég világosan látható, hogy hosszabb távon olyan villamosenergia-rendszerünk lesz, amely sok nukleáris kapacitást, sok megújuló energiát tartalmaz, és biztosan lesz valamennyi földgázbázisú kapacitás is. Ugyanakkor kell egy olyan épületállomány, amelynek drámaian jobb az energiahatékonysága a jelenleginél, tehát a fűtésienergiaigény a mostaninak a töredékére esik. Ez a töredék vélhetően valamilyen megújuló hőforrás lesz, mondjuk geotermikus hőcserélő vagy napkollektor. Mindehhez jön még egy közlekedési rendszer, amelynek a kibocsátása ugyancsak töredéke a jelenleginek, de a váltás nem lesz egyszerű. Az olajnak ugyanis extrém magas az energiasűrűsége, ezért elég nehéz kiváltani. Az elektromos autózással az a gond, ha veszed a lítiumionos



akkumulátorokat, és annyi energiát szeretnél bennük tárolni, mint amennyi egy negyvenliteres üzemanyagtartályban van, akkor úgy egy tonna körüli akkumennyiségre volna szükség. Igaz, hogy a villanymotoroknak jobb a hatékonysága, de nem véletlen, hogy egy elektromos autó hatósugara nyolcvan kilométer. Tegyük hozzá, egyelőre elég nehéz elképzelni mondjuk egy negyventonnás kamiont, amint ötszáz kilométerre viszi a terhét elektromos meghajtással, de jelenleg elektromos repülőgépet sem tudunk elképzelni. Viszont dízelmotort lehet biogázzal hajtani, és gázturbinát is lehet bioüzemanyaggal üzemeltetni. Tehát a közlekedésben az elektromos és a biohajtásnak is lesz szerepe. De azt nem lehet ma látni, meddig tart az átmeneti időszak, vagyis a jelenlegi helyzetből mikor jutunk el ebbe az állapotba. Ahogyan azt sem lehet ma megbecsülni, hogy ez az átalakulás mennyibe kerül és ki fogja finanszírozni. A fenntartható energiarendszer kialakításának vannak olyan lépései, amelyek nem járnak többletköltséggel. Ha Magyarországon lekapcsolnák a „lélegeztetőgépről” a vértesi erőművet és a szénbányászatot, ha a távhő általános forgalmi adóját visszanyomnák a normális szintre, ami az energiahatékonyság szempontjából előnyös volna, ezek kedvező lépések lennének a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szempontjából. De e lehetőségek korlátosak, és amikor ezek kimerülnének, akkor jön a szomorú igazság, hogy ez a folyamat a következőkben társadalmi erőforrásokat igényel, mert az energia egyre drágább lesz. A kereslet ráadásul elég rugalmatlan, ha felmegy az áram ára tíz százalékkal, nem fogyasztunk tíz százalékkal kevesebb villanyt, vagyis a villamos energiára költött összeg növekedni fog, és ezért kevesebbet járunk majd étterembe, az étterem ezért kirúgja a pincért, kevesebbet költünk másra, ami pedig fékezi a gazdasági élénkülést. Tehát az energiahatékonyság javulhat valamelyest, de a foglalkoztatási hatás negatív lesz. A magyar energiapolitikában két dolog színesíti még ezt a képet. Egyrészt a zöldmunkahelyekkel kapcsolatos komoly várakozások, hogy ugyanis legyen versenyképes megújulóenergia-klaszter, amely jól fizeti a munkaerőt és zöldmunkahelyeket teremt. A másik épp az ellenkező vége a munkaerőpiacnak, hogy egymillió munkahelyet akarunk teremteni alulképzett emberek számára közfoglalkoztatásban. Az egyik oldalon vannak a mérnökök, akik szélturbinákat terveznek, a másikon a borsodi romák, akik falevelet lapátolnak egy biomassza-erőműben. Ez azonban nem energetikai kérdés, hanem versenyképességi. Németországban azért alakult ki egy erős, exportorientált szélenergia-klaszter, mert a szélturbinagyártás az precíziós gépipari termék, és magától értetődik, hogy az az ország, amelynek a gépipara a világ legjobb fúró- és nyomdagépeit, szivattyúit gyártja – hogy csak néhány példát említsünk –, az állítja elő a világ legjobb szélkerekeit is. A szélkerékgyártás ugyanis tökéletesen illeszkedik a németországi gépipar százéves hagyományaiba. Történetesen ha Franciaországban lettek volna hihetetlen szélenergia-támogatások, akkor is Németországban alakult volna ki a szélkerékgyártás európai központja. Ha megnézzük a világ vezető napelemgyártóinak listáját, mind japán elektronikai cég. A napelem ugyanis félvezető-elektronika, nyilvánvaló, hogy az a japán cég, amely képes PlayStationt gyártani az ismert minőségben, az a félvezetőipar másik szegmensében, a napelem-előállításban is világelsővé tud válni.

27

Tehát ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy jó lenne-e, ha Magyarországon lenne egy csúcstechnológiájú, dinamikus zöldenergia-berendezéseket gyártó klaszter, akkor a válasz egyértelműen igen. De van egy hosszú lista, hogy ehhez vissza kell szorítani a korrupciót és a bürokráciát. Kulturált adórendszert kell létrehozni, a szakképzést meg kell reformálni. Ami borzasztóan fontos, hogy ez rettentő technológia- és tőkeintenzív társulás. Ma a magyar autóiparban van egy nagyon jól működő beszállítói hálózat, amelyben jelentős szerepet kapnak a magyarországi középvállalkozások. De ez a történet úgy indult, hogy az Opel bejött Szentgotthárdra, és kezdetben még a büfében árult ásványvizet is importálták. Egy évtizedes szívós munkába került, hogy ez a beszállítói hálózat feljöjjön, és azt kell mondanom, hogy ha az Opel–Suzuki–Audi trió kivonulna az országból, ez a középvállalkozókból álló autópiaci klaszter kártyavárként omlana össze. Vagyis a megújulóipari klaszter nem úgy kezdődik, hogy a Széchenyitervből adunk pénzt a „Kovács és Tsa Bt.-nek”, hanem úgy kezdődik, hogy mondjuk a Vestast becsábítjuk az országba. Ez versenyképességi probléma, ahol a versenyképességi problémákat kell elhárítani. Hozzáteszem azt is, hogy néhány hete meghívtak a Műegyetem energetikai szakmérnöki képzésére előadni. Remek hangulatú délutánt töltöttünk el egy harmadik emeleti kis szemináriumi szobában mind a tíz diákkal, aki energetikai szakmérnöki képzésen vesz részt. Na, most ők tízen nem fognak zöldgazdaságot csinálni. Tehát ha zöldenergia-klasztert akarunk, akkor valakinek meg kell mondani a szociálpszichológia szakos tanulónak, hogy tanuljon fizikát. Tehát a versenyképességi problémák megoldása mellett nagyon drasztikusan át kell alakítani a felsőoktatás rendszerét. Ha azt szeretnénk tudni, milyen messze van a már emlegetett paradigmaváltás, akkor azt kell látnunk, bizonyos területeken nem lesz ilyen változás, mert a fizikai törvények ezt nem teszik lehetővé. Ha megnézzük, mennyi a levegő sűrűsége, és mennyi energia van mondjuk egy köbméter levegőben, amely 20 kilométer/órás sebességgel mozog, azt látjuk, hogy nagyon kevés, és ez nem fog változni. Van néhány terület, ahol viszont forradalmi változások lehetségesek, ilyen például a napenergia-hasznosítás. Itt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt évek drasztikus költségcsökkenése nem a kutatás-fejlesztés, hanem a kínai gyártás beindulásának az eredménye. Attól lett olcsóbb, amitől a mobiltelefon is. Nem választanám szét a politikai és a technikai paradigmaváltást, és szerintem az előbbitől már nem vagyunk messze. Szerintem ugyanis, ami Koppenhágában meg Cancúnban kudarcot vallott, az nem a klímavédelem, hanem a klímavédelem „ENSZ-es” változata, az az elképzelés, hogy mindenki virágot tűz a hajába és együtt énekel, mindenkinek vétójoga van, mindenki mindenkivel egyetért, és minden ország egyenlő, Kiribati szigete és a Kínai Népköztársaság. Egyébként a kínai tudományos akadémia a klímaváltozással kapcsolatos kutatások élvonalába tartozó szakműhely, a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsága 2009-ben egy egész napos dedikált ülést szentelt a témának. Kínának nem a klímaváltozás elleni fellépéssel van baja, hanem azzal, hogy egy nemzetközi szervezet megmondja neki, mit kell tennie. Azt gondolom, ez a nem túl távoli politikai paradigmaváltás ad majd lökést a technológiai kutatás-fejlesztésnek is, illetve ez fogja elindítani a váltást a felhasználók oldalán.


Ellátásbiztonság

30

Ellátásbiztonság | Szakértői véleményezés

Ellátás és biztonság Kiss Péter partner, a KPMG energetikai és közüzemi tanácsadásának globális és közép-kelet-európai vezetője

Rövid és középtávon nem látszanak ellátásbiztonsági kockázatok, hosszabb távon viszont igen, de csak a villamos energia területén, mert a hazai erőműpark 70 százaléka 30 évnél öregebb. Régi technológia, alacsony hatásfok, magas szén-dioxid-kibocsátás jellemzi ezeket a létesítményeket, amelyeket le kell cserélni.

A

válság miatt visszaesett energiaigény némi haladékot ad az egyébként sürgető beruházási döntéseknek, ugyanakkor világosan látszik, hogy ha a gazdaság élénkülése megkezdődik, gyorsan szükség lehet az elavult energiatermelő kapacitások cseréjére. Erre a mai technológiák közül leginkább a gázbázisú fejlesztések felelnek meg, ez viszont – nemcsak Magyarországon, de egész Európában – növelheti a földgázigényt és ezzel valamelyest az importfüggőséget is, vagyis elkerülhetetlenné teszi az alternatív földgázszállítási útvonalak megépülését.

„Az alapvető cél, hogy hazánk gázszállító és -tároló HUB-bá váljon. A gazdaságpolitikának a földgázellátás és az ellátásbiztonság szempontjából ebbe az irányba kell mennie.”

Azért állíthatjuk, hogy ellátásbiztonsági probléma jelenleg nincs Magyarországon, mert egyrészt mind a villamosenergia-átviteli, mind a földgázszállító rendszer integráns része az európai hálózatoknak. Tehát villanyt is, földgázt is be tudunk majd szerezni valahonnan, az viszont nagyon nem mindegy, milyen áron. Mert minél kiszolgáltatottabbak vagyunk valamely importforrásnak akár a villamos energiát, akár a földgázt tekintve, annál nagyobb mértékben kerülhetnek monopolhelyzetbe a szállítók, és még a piacinál is magasabb árat tudnak Magyarország felé érvényesíteni. Ha a földgázpiacot nézzük, meglévő probléma, hogy meglehetősen szélesre nyílt az olló az olajárindexen alapuló földgáz- és a spotárak között. Magyarország a hosszú távú (take or pay) szerződések miatt jelenleg nem élvezheti ennek az előnyét.

Ezt úgy lehetne biztosítani, hogy Magyarország gáztranzitőrré válik. Tehát azt kellene elérni, hogy minden létező és létesülő kereszteződésnek – akár a Déli Áramlat vagy a Nabucco, vagy egy lehetséges északi összeköttetés, illetve a régió ellátásához hozzájáruló lengyel és horvát LNG-terminálok – Magyarország így vagy úgy a részese legyen. Az alapvető cél, hogy hazánk gázszállító és -tároló HUB-bá váljon. A gazdaságpolitikának a földgázellátás és az ellátásbiztonság szempontjából ebbe az irányba kell mennie. Az elmúlt évek kisebb-nagyobb hatású gázválságai ugyanakkor világossá tették, hogy az európai földgázellátás biztonságának garantálása érdekében szükség van újabb és újabb csővezetéki összeköttetésekre, valamint gázimportlehetőségek kiépítésére. Vitathatatlan, hogy a közép-európai térség és benne Magyarország szempontjából bárki is épít új vezetéket, minden egyes cső növeli az ellátás biztonságát. Az egyik alapvető kérdés: ki építsen új vezetéket, fogyasztói szempontból mi a legideálisabb megoldás? Szakmai körökben teljesnek mondható az egyetértés, hogy markáns határvonalat kell húzni egy-egy ilyen beruházás esetében az állami és a befektetői szerepvállalás közé. A nemzeti érdekek megjelenítése természetesen fontos, ezeket azonban az energetikai szabályozás és az engedélyezés során kell érvényesíteni. Ezen az ágon jelenhetnek meg a geopolitikai érdekek.



31

„Az jelenti a legnagyobb problémát, ha nincs egy olyan transzparens mechanizmus, illetve módszertan, amely megmondja, hogy a szabályrendszer milyen módon változik vagy kell megváltoznia, mert ettől a pillanattól kezdve megszűnik a tervezhetőség.” Ennél tovább piaci körülmények között nem célszerű menni egy államnak. A költségeket így is, úgy is a fogyasztóknak kell megfizetni, a beruházás hatékonysága – ha úgy tetszik, a legkisebb költség elve – viszont leginkább csak piaci alapon biztosítható. A magánbefektető ugyanis nyilván a lehető legkarcsúbb megoldást választja majd a megtérülés biztonsága érdekében. A jelenleg futó szállítóvezeték-projektek majd mindegyikére igaz, hogy legyenek bármely egyéb érdekek a háttérben, az üzleti racionalitás határait még nem lépték át. Elég csak arra gondolni, hogy a Gazprom által a nyugat-európai piacok egyszerűbb elérése érdekében szorgalmazott Északi Áramlat vezeték építése azután vett lendületet, hogy a tervezett kapacitás felét lekötötték. Igaz, a beruházásban érintett társaságok, tehát az orosz gázóriás, valamint a BASF érdekeltségébe tartozó Wintershall gázszállító cége, a Wingas, valamint az E.On Ruhrgas kötött le kapacitásokat 25 évre. A beruházás kivitelezése midenesetre

az idén várhatóan elkezdődik. A Nabucco és a Déli Áramlat versenyfutásában egyelőre nagyjából döntetlen a helyzet. Mondhatni, még mindkét vezeték a politikai előkészítés stádiumában van. Az uniós vezetékprojekt előkészítésének jelentős lépése zárulhat le, ha a megépítésére és üzemeltetésére vonatkozó államközi szerződést valamennyi érintett ország ratifikálja. Ezután elkezdődhet az engedélyezés is. Piaci körökben egyébként elfogadott álláspont, amennyiben valamelyik vezeték megépül, azon biztosan fognak gázt szállítani, főleg ha az európai piacok és a közép-ázsiai térség közötti összeköttetésről van szó. Az előrejelzések szerint ugyanis 2020 körül a jelenleg folyamatban lévő beruházások teremtette összes új szállítóvezeték-kapacitás sem lesz elég az európai fogyasztók igényeinek kielégítésére. Igaz, ez a becslés a válság előtt készült, és a gázfogyasztást jelentősen visszavetette a recesszió, ez azonban nyilván csak múló állapot, vagyis inkább csak haladékot

jelent a befektetőknek az alternatív importútvonalak kiépítésére. Ha így nézzük, csupán idő kérdése, de biztosan megépül valamennyi jelenleg tervezett vezeték, sőt valószínűleg újabb tervek is születnek, nem beszélve az európai LNG-kapacitások bővítéséről, bár ez utóbbiak már más költségszintet és ezzel földgázárat jelentenek. Az ellátás biztonságának ára van, ezt fogyasztói szinten is el kell fogadni, fogadtatni. A verseny viszont garantálhatja, hogy mindig az éppen legolcsóbb megoldás épüljön be a rendszerbe. Ez a Gazprom beruházásaira is igaz, hiszen az orosz gázvállalatnak nemcsak európai vevői hosszú távon biztonságos – vagy másként: geopolitikai kockázatoktól viszonylag mentes – elérését kell biztosítani, de belföldi fogyasztóinak ellátása is egyre nagyobb erőfeszítéseket és befektetéseket igényel. Az oroszországi földgázelosztó rendszereket egyszerre kell korszerűsítenie és bővítenie, s hatalmas összegeket emészt fel az újabb gázkészletek kutatása, termelésbe állítása is. Presztízsberuházásokra nincs módja az egyébként az orosz állami költségvetés lélegeztetőgépének tartott Gazpromnak sem. Ami a gáz és a villamos energia kapcsolatát illeti, illetve a gáz felhasználását Magyarország összes energiafogyasztása tekintetében, sokszor elhangzik az a kritika, hogy Magyarország túlzottan kitett a földgáznak mint primer energiahordozónak. Azt mondom, ez nem baj, ez így van jól. Hiszen a földgáznak továbbra is jelentős szerepe lesz a villamos energia előállításában. Jó, ha ez egy 30 százalékos arány marad, amely mellett szerencsés, ha hosszú távon el tudunk érni 20 vagy akár 30 százalékos megújuló-részarányt. A maradék 40 százalékot mindig is a nukleáris termelés adja majd.


32


„A nukleárisenergia-termelés részesedésének fenntartása mellett szólnak a termelési költségek is, hiszen változatlanul a paksi blokkok állítják elő legolcsóbban az áramot Magyarországon.”

Ugyanakkor az azért hosszabb út lesz, mire el tudjuk érni a megújulókból a 30 százalékot. Ha a költségeket, az energiatermelés költségeit nézzük, a gáz esetében 6 dollárcent kilowattóránként, 7 a széntüzelésű és a nukleáris, 15 az offshore szélenergia esetében és 17 a napelemes technológiával. Ezzel azt akarom illusztrálni, hogy azért még odébb van, mire a megújulóknak az ára képes közelíteni a hagyományos termelési technológiákéhoz. A magyar villamosenergia-szektor modernizálására olyan 10-11 milliárd euróra lenne szükség, ebből 6-7 milliárd a paksi új 2000 megawatt, a többi pedig megújuló- és gázbázisú fejlesztések. Ami a gázszállítást illeti, az a helyzet, hogy Magyarország semmilyen tekintetben sem lehet végpont, kizárólag tranzitőr. Függünk attól, hogy a Déli Áramlat és az Északi Áramlat, valamint más áramlatok vagy a romániai AGRI projekt milyen sebességgel valósulnak meg. Itt sem ellátásbiztonsági, hanem árproblémával állunk szemben. Mert akkor egyszerűen továbbra is vételezzük a gázt. Magyarország – azt hiszem – az egyedüli ország, amelynek még nincs 2015 utánra vonatkozó gázmegállapodása az orosz féllel. Tehát ez igazán árkérdés. Ami pedig a villany oldalát illeti, az a helyzet, hogy egyrészt az MVM állami tulajdonban van, ez e tekintetben szerencsés, mert a

döntéseket a gazdasági kormányzat az MVM-mel együtt tudja meghozni. De a gazdasági döntések szerves részét képezi a paksi bővítés, amely ugyancsak a függetlenséget erősíti. Ebben a kérdésben annyira függünk mástól vagy másoktól, hogy elő kell teremtenünk azt az önrészt, amelynek meghatározó eleme az MVM csoport osztalékpolitikája. Tehát az öt-hat év előkészítési időszak alatt annyi saját részt kell összeszedni, amennyi biztosítja, hogy a magyar részvétel mindig legalább 51 százalék legyen. Emellett a regulációs környezetet olyan szinten szinkronba kell hozni, hogy az biztosítsa, hogy az új blokkok termelését a piacra lehessen vinni. A nukleárisenergia-termelést illetően úgy látom, a világ azon részein, ahol a nukleáris energiának van valós alternatívája – bővelkednek olajban, szénben, földgázban és mellette a közvélemény megosztott a nukleáris energia hasznosítását illetően, mint például Németországban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Venezuelában –, azok a fukusimai esetet követően végképp elfordulnak a nukleáris energiától. Azon országok – KeletKözép-Európa, Oroszország, Korea –, ahol a nukleáris ipar a nemzeti ipar szerves része, azonban nem. Ugyanakkor a Japánban bekövetkezett természeti katasztrófához hasonlónak az előfordulási lehetősége ezeken a területeken minimális. Ezekben az országokban a nukleáris energiára vonatkozó program meggyőződésem



szerint változatlan lendülettel halad a jövőben is előre. A nukleáris projekt előkészítési ideje öt-hat év, tehát bőven lesz idő arra, hogy azokat a tanulságokat, amelyeket a fukusimai események felszínre hoznak, a projektszponzor, a technológiai szállítók, a nukleáris regulátorok figyelembe vegyék, amikor a beruházások ténylegesen elkezdődnek. Nem kizárt, hogy azokban az európai országokban, ahol jelenleg nem használnak atomenergiát – de az elmúlt években felmerült ennek a lehetősége –, a döntéshozók esetleg lelassítják a programok előkészítését. Ilyen lehet Olaszország. Azokban az uniós tagállamokban azonban, ahol ma is működnek atomreaktorok, nem terveznek érdemi módosítást az érvényes energiapolitikában. Így Magyarországon sem merült fel a paksi atomerőmű üzemidőhosszabbítási programjának vagy a bővítés előkészítésének felfüggesztése. Az Európai Közösség számára a nukleáris energiának számos szempontból rövid és középtávon egyébként sincs gazdaságos alternatívája. Ha a magyarországi helyzetet vesszük alapul, a villamosenergia-termelésnek jelenleg mintegy 40 százalékát adják a paksi blokkok, és a kormány tervei szerint – legalábbis 2025-ig – ez az arány aligha változhat. A gazdasági válság elmúltával évi másfél százalékos energiaigénynövekedéssel kalkulál többek között a MAVIR ZRt. kapacitásterve.

Ebből kiderül az is, hogy viszonylag jelentősnek mondható kapacitást kell addig az időpontig leselejtezni a magyar erőműparkból, amelynek a kiváltására leginkább csak földgázbázisú fejlesztések jöhetnek szóba, illetve kisebb mértékben megújuló forrásokra alapozott kapacitások. Ezek arányának 2020-ra ugyan el kell érni a 14,6 százalékot, de a rendszer működőképessége szempontjából a nukleáris alaperőművi termelésre ezután még évtizedekig szükség lesz. A nukleárisenergia-termelés részesedésének fenntartása mellett szólnak a termelési költségek is, hiszen változatlanul a paksi blokkok állítják elő legolcsóbban az áramot Magyarországon. Ugyanakkor a klímavédelem szempontjából is meghatározó szerepe van az atomerőműveknek, az uniós energiapolitikában rövid távon a kibocsátáscsökkentés egyik meghatározó eszközének tekintik a nukleáris energia hasznosítását. Minden energetikai cég és aki körülötte van – beruházók, finanszírozók, technológiai szállítók – tisztában van azzal, hogy az energetikában a legnagyobb kockázat a szabályozói környezet változása.

33

A szabályozói rendszer változik, mert le kell követnie a gazdasági életben történt változásokat. Az jelenti a legnagyobb problémát, ha nincs egy olyan transzparens mechanizmus, illetve módszertan, amely megmondja, hogy a szabályrendszer milyen módon változik vagy kell megváltoznia, mert ettől a pillanattól kezdve megszűnik a tervezhetőség. Minden gazdasági társaságnak az a legnagyobb kockázata, ha a tervezésben olyan bizonytalanságok vannak, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Tehát az, hogy a szabályozás változik, rendben van, annak módját és mikéntjét kell úgy leszabályozni, hogy kialakulhasson az a befektetői környezet – és befektetők alatt nemcsak a külföldieket értem, hanem a magántulajdonban lévő azon bankokat is, amelyek ezeket a beruházásokat finanszírozzák –, amikor azt mondhatják, igen, értjük, tudjuk kezelni és modellezni a szabályozás lehetséges változását. A probléma az, hogy ma Magyarországon ezt már nem lehet modellezni, mert nem tudni, milyen függvénykapcsolat vagy kapcsolatrendszer áll fenn a gazdasági környezet, illetve a szabályozórendszer változása között.

A kapacitáslétesítések finanszírozásához szükség van legalább 40 százalékos önrészre, hosszú távú áramvásárlási szerződésekre, stabil regulációs környezetre, megbízható kivitelezőkre, akik képesek a beruházásokat a tervezett időn és költségkereten belül megvalósítani.


Ellátásbiztonság –

Felül-nézetből

36

Ellátásbiztonság | Felül-nézetből

Balogh Balázs projektfinanszírozási és akvizíciós igazgatóság – főosztályvezető, OTP Bank Nyrt.

Finanszírozási környezetváltozás

A

gazdasági válságot az elemzők általában két szakaszra osztják. A Lehman Brothers 2008. szeptember 15-én bejelentett csődjét megelőző és az azt követő időszakra. A csőd előtti időszakot csak az összehasonlítás erejéig érdemes vizsgálni, a második időszak viszont begyűrűző hatásait tekintve jelenleg is tart. A projekt- és strukturált finanszírozás, valamint a szindikált hitelezés és ezen belül az energiaipari beruházások szempontjából szintén két időszakot kell megkülönböztetnünk. Az első szakasz a Lehman-csőd utáni 8-10 hónap, amelynek fő jellemzője, hogy a bankközi piacokon minimálisra csökkent a bizalom és ezzel együtt a likviditás, amelynek következtében a bankok szinte semmilyen új kihelyezéshez nem tudtak elegendő forrást szerezni, így ezek a piacok majdnem teljesen befagytak. Ez különösen az 50-100 millió euró vagy a fölötti beruházási összegű energetikai projektek finanszírozására volt érvényes. A második szakasz nagyjából 2009 III. negyedévének elején kezdődött és jelenleg is tart. Erre a szakaszra elsősorban az jellemző, hogy a likviditás ugyan visszatért a piacokra, azonban ennek nagyságrendje messze elmaradt a válság előtti szintektől, és a finanszírozási feltételek jelentős mértékben szigorodtak. Mindezek mellett a romló portfólióminőség, a minősített hitelek arányának növekedése és a makrogazdasági környezet változásainak hatására a bankok kockázatkerülő magatartása tovább erősödött, ez a finanszírozási szempontból preferált szektorok közötti átrendeződésben is testet öltött. Ennek a „versenynek” az egyik nyertese az energetikai szektor.

Kijelenthető tehát, hogy a finanszírozási környezet minden szektor vonatkozásában szigorodott, ugyanakkor az energiaszektor előnye abban nyilvánul meg, hogy az ilyen típusú projektek a legtöbb magyar kereskedelmi bank 2011-re vonatkozó hitelezési irányelveiben továbbra is a preferált kategóriába tartoznak, és a támasztott feltételeknek való megfelelés esetén a bankok készek ezeket a projekteket finanszírozni. Mindez elsősorban a régiós összehasonlításban fejlettnek mondható magyarországi piaci modellnek, a jól

átlátható és viszonylag stabil szabályozási környezetnek, valamint az ilyen projektek mindezekből adódóan jól prognosztizálható cash flow-jának köszönhető. A szigorodó feltételrendszer egyik fő eleme a saját erő kérdése. A bankok az energetikai projektek esetében jelenleg 25-30 százalék körüli minimum sajáterő-elvárást támasztanak. Ezzel párhuzamosan megnőtt a szponzorok/ tulajdonosok szerepe is, azaz a tőkeerős szponzor sokkal többet számít a projekt értékelésénél, mint a korábbiakban. Mindez nem jelenti azt, hogy a szponzori/tulajdonosi kötelezettségvállalások az LMA-standardokhoz képest érdemben kiterjedtebbekké váltak, mindössze arról van szó, hogy azok betartását akarják erősíteni a bankok. A megemelt saját erő a befektetők számára valamivel rosszabb megtérülést biztosít, ugyanakkor megítélésünk szerint így is találhatnak kiszámítható és alacsony kockázatú, de mégis attraktív energetikai projekteket, és a 2010-es év ezt messzemenőkig igazolta. A saját erő arányának növelését a fenti szempontok mellett egy színtiszta piaci faktor is nagymértékben determinálja. Ez pedig a projekt cash flow termelő (és adósságszolgálatfizető) képessége. Akár euróban, akár forintban denominált hitelekről beszélünk, meg kell említenünk a másik lényeges változást, amely a hitelek árazásának emelkedését jelenti. Itt a válság előtti időszakkal összehasonlítva akár 350-400 bázispontos emelkedés is bekövetkezett. Ennek hátterében szinte kizárólag a banki forrásköltségek növekedése áll, de természetesen szerepet játszik az emelkedésben a piaci kockázatok válság hatására bekövetkezett növekedése és az emelkedő banki tőkeszükséglet többletköltsége is. A válságot megelőzően is elsősorban a kereskedelmi célú ingatlanok finanszírozásában volt bevett gyakorlat, és a

„A bankok az energetikai projektek esetében jelenleg 25-30 százalék körüli minimum sajáterő-elvárást támasztanak.”



magyar energiaszektorban nem volt elterjedt, de mégis fontos kiemelni, hogy a válság hatására megszűnt a balloon vagy bullet típusú törlesztési struktúrák alkalmazása, amely szigorítás egyértelműen felügyeleti előírások hatására következett be. Így a futamidő során a teljes tőke amortizálódik. Ez a villamosenergia-iparban az olyan, elsősorban kockázatitőke-alapok vagy egyéb pénzügyi befektetők számára jelenthet többletterheket, amelyek 2-3 éves időtávon belül refinanszíroztatni akarják az addig fejlesztett portfóliójukat. A magyarországi energiaipart a finanszírozási kockázatok értékelése szempontjából is érdemes két fő vagy még inkább három részre bontanunk. Az egyik csoportba azon erőművek tartoznak, amelyek a KÁT-mérlegkör tagjai és ebből adódóan a KÁT-rendszeren belül értékesítik az általuk előállított villamos energiát, a másik csoportba pedig az EU-vizsgálat lezárultát követően, 2008-ban átalakított és piackonformmá tett hosszú távú áramvásárlási szerződések (PPA-k) keretében, illetve a szabad piacon értékesítő (fosszilis bázisú) erőművek sorolhatók be. A projekt- és strukturált finanszírozásban banki szempontból az elsődleges kockázatot a cash flow tervezésének bizonytalanságai jelentik, így ezeket a kockázatokat érdemes a fókuszba állítani. A KÁT-rendszerben értékesítő erőművek esetében az elsődleges kockázatot az átvétel jogszabályi alapját képező törvények és rendeletek stabilitása és kiszámíthatósága jelenti. A második kategóriába tartozó erőművek finanszírozásának legnagyobb kockázatát a hosszú távú áramvásárlási szerződésekben átvevőként szereplő cég tőkeereje, likviditása és hosszú távú fizetőképessége jelenti. Ez a kockázat a magyar villamosenergia-rendszerben elenyésző, hiszen itt az ilyen szerződések szinte mindegyike esetében az MVM Trade az átvevő, azonban a PPA-k szélesebb elterjedésével ezen kockázatokat is kezelni kell. A szabadpiacon értékesítő „merchant plant” típusú erőműveket a bankok pontosan az elmúlt időszakban bekövetkezett változások miatt nem (vagy csak megfelelő struktúrában) finanszírozzák. A válság bebizonyította, hogy az energiaszektor is hordoz magában kockázatokat, melynek a szabadpiaci villamosenergia-árak elmúlt időszak során bekövetkezett 40 százalék körüli csökkenése az egyik eklatáns példája. Kijelenthetjük, hogy a kisebb fejlesztéseknél (50 megawatt alatti erőművek) a finanszírozás tekintetében likviditási kockázat nem áll fenn, mert a magyar bankrendszer képes elegendő forrást szerezni az ilyen fejlesztések finanszírozásához. Tekintettel arra, hogy a bankok kockázati étvágya, azaz az általuk egy-egy ügylet vonatkozásában vállalt kockázatok mértéke csökkent, az 50 megawatt feletti

37

„A projekt- és strukturált finanszírozásban banki szempontból az elsődleges kockázatot a cash flow tervezésének bizonytalanságai jelentik, így ezeket a kockázatokat érdemes a fókuszba állítani.” projektek finanszírozása már okozhat némi problémát, bár 3-400 megawattos kapacitásig nem érdemi ez a kockázat sem, ugyanis klubhitelek formájában biztosítható a szükséges forrás. Nehéz olyan kockázatkezelési megoldást említeni, amely az összes, ex ante beazonosítható kockázatot kezelni vagy érdemben csökkenteni tudja. Mit tehet a szabályozó, mit tehetnek a bankok és mit a befektetők? Tekintettel arra, hogy az elkövetkező kilenc évben a megújuló erőművek fejlesztése kiemelt szerepet fog játszani a régiós országok mindegyikében, a legnagyobb hangsúlyt megfelelő és hosszú távon fenntartható átvételi rendszerek kialakítására kell fektetni, méghozzá úgy, hogy a rendszer összhangban legyen az egyes országok nemzeti cselekvési terveiben megfogalmazott fejlesztési koncepcióval, függetlenül attól, hogy az ösztönzés a zöldbizonyítványvagy a kötelező átvételi rendszeren alapul. Finanszírozói szempontból a lényeg a kiszámíthatóság és a stabilitás, továbbá lehetőség szerint kerülendő az átvételi rendszerek visszamenőleges hatályú módosítása. Az egyéb kockázatok tekintetében fontos a projektdokumentumok (elsősorban az EPC-, illetve a beszerzési és értékesítési szerződések) tartalmi elemeinek részletes vizsgálata, a banki igények korábbiaknál szigorúbb és magasabb fokú figyelembevétele, illetve kivételes esetekben bizonyos „limited recourse” struktúrák alkalmazása. Az energiaszektor finanszírozására rendelkezésre álló források az utóbbi időben már nem olyan szűkösek, hogy kifejezetten aktív versenyt generáljanak a régióban. Ami a kontinentális versenyt illeti, ott még kevésbé érzékelhető a források szűkössége. Regionális szinten csak az 5-600 megawatt feletti vagy több ezer megawatt kapacitású alap(elsősorban szén- vagy nukleáris bázison termelő) erőművek esetében érdemes vizsgálni a forrásokért folytatott versenyt. A régióban ilyen tervek jelenleg Magyarország mellett Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában vannak. A villamos energia iránti jelenlegi keresleti szint mellett több ezer megawattnyi alaperőműre nincs szükség, így mindegyik fejlesztés biztosan nem készül el. Ebben a versenyben az az ország tehet szert versenyelőnyre, amelyik jobban bele tudja illeszteni az ország energiakoncepciójába ezeket a fejlesztéseket.

„Az energiaszektor finanszírozására rendelkezésre álló források az utóbbi időben már nem olyan szűkösek, hogy kifejezetten aktív versenyt generáljanak a régióban.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

38


Bertalan Zsolt piacműködtetési és gazdasági vezérigazgató-helyettes, MAVIR ZRt.

Rendszerkockázatok

A

kockázatokat, az ellátásbiztonságot illetően nem lehet Magyarországra leszűkítve vizsgálni, csak az Európai Unión belüli elvárásoknak, kötelezettségeknek, vállalásoknak és a kelet-közép-európai régiós együttműködés kereteinek ismeretében.

Az Európai Unió által megfogalmazott, közismert háromszor 20 százalékos cél megadja az alapvető irányt (20 százalék megtakarítás hatékonyságnöveléssel, 20 százalék ÜHG- – üvegházhatású gáz – kibocsátás-csökkentés, 20 százalék megújuló részhányad elérése 2020-ra). Az egyes országok földrajzi és természeti adottságai különböznek, így az adott országokra lebontott célértékek is. Ennek alapján a megújulótermelés részarányára vonatkozóan meghatározott magyarországi cél 14 százalék. Megjegyzendő, hogy az EU Energetikai útiterv 2050 című anyaga további igen radikális célkitűzéseket tartalmaz (pl. az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-re – az 1990-es szinthez képest – 80-95 százalékos csökkentését). A magyar kormány időközben – széles társadalmi egyeztetést követően – kidolgozta a Magyarország megújuló energia hasznosítási cselekvési terve 2010–2020 című dokumentumot, amelyben az EU által elvárt 13 százalék helyett az ambiciózus 14,65 százalékos megújuló-részarány elérését vállalta 2020-ra. E célérték elérésében meghatározó szerepet kell vállalnia a villamosenergia-iparnak is. A nemzeti cselekvési terv a vállalt arány elérésében elsősorban a biomassza, a szélés napenergia részarányának növelésében látja a megoldást. Az ÜHG kibocsátásának csökkentésében fontos szerepet szán a Paksi Atomerőmű meglévő egységeire már elfogadott élettartam-hosszabbításnak és emellett új, nagy teljesítményű nukleáris egységgel-egységekkel történő bővítésének. Az említett intézkedések igen nagy kockázatokat és eddig nem tapasztalt kihívásokat jelentenek – a közeli és távoli jövőben egyaránt – a villamosenergia-rendszer üzemirányításában. A nagy teljesítményű alaperőművi egységek és az elosztott termelés növekvő részaránya egyaránt „merevíti” a rendszert, azaz csökkenti a mindenkori változó terhelés követésének lehetőségeit, az előre nem tervezhető megújuló források térnyerése

pedig hasonlóképpen növeli a rendelkezésre tartandó szabályozási tartalék mennyiségét. Ezek a kérdések szintén nemcsak a hazai rendszert érintik, hanem az egész európai rendszeregyesülésben felmerülnek és válaszra várnak. A probléma európai szinten abban is jelentkezik, hogy a változó elhelyezkedésű és önmagában is változó természetű termelést hogyan tudja követni az európai hálózati infrastruktúra kapacitása. Leegyszerűsítve a kérdést: hogyan jut el az észak-németországi, egyre bővülő tengeri és tengerparti (több tízezer MW-os) szélerőműparkok által termelt energia az attól távol eső fogyasztási súlypontokhoz. Az üzemirányítási kihívások kezelésére több lehetőség is adódik, és már azt is látjuk, hogy ezek mindegyikének egyidejű alkalmazására szükség lesz. A MAVIR már most erőfeszítéseket tesz azon erőműveknek a teljesítményszabályozásba történő bevonására, amelyekre eddig nem volt lehetőség (vagy azok számossága, vagy törvényi, rendeleti lehetőségek hiánya miatt). Ugyanígy keresi a fogyasztóoldali befolyásolás (Demand Side Management – DSM) lehetőségeit, egyelőre főleg a nagyfogyasztók teljesítményszabályozásba való bevonásával. A közép- és kisfeszültségre csatlakozó kiserőművek összteljesítménye meghaladja az 1400 megawattot, a teljesítményszabályozásba történő bevonásuk elkerülhetetlen. A MAVIR kidolgozta a „virtuális erőmű” modellt, amelynek első gyakorlati megoldása már meg is született a Dalkia csoport által 30 város 44 gázmotorjának összevont távfelügyeletével és irányításával. A másik, nem a közeljövőben alkalmazásra kerülő, de elkerülhetetlen megoldás az okos (smart) technológiák (okos hálózat, okos mérés) bevezetése, amelyekkel – mind az elosztott termelés, mind a fogyasztás befolyásolása által – a villamosenergiarendszer üzeme optimális irányba terelhető.

„Az üzemirányítási kihívások kezelésére több lehetőség is adódik, és már azt is látjuk, hogy ezek mindegyikének egyidejű alkalmazására szükség lesz.”



39

„Az európai szabályozó hatóságok is látják a nehézségeket, ezért olyan szabályozási környezetet kívánnak megteremteni, amely lehetővé teszi pl. a napon belüli kereskedést, valamint a kiegyenlítő szabályozás (balancing) határon keresztüli megvalósítását.”

Emellett a MAVIR a szomszédos országok rendszerirányítóival előrehaladott tárgyalásokat folytat a közös, kölcsönös szabályozási tartalékpiac kialakítása céljából. Mindezeken túlmenően a villamosenergia-rendszer mindenkori egyensúlyának biztosíthatósága és a rendszer üzembiztonsága érdekében – különösen az atomerőmű bővítésének idejére – elkerülhetetlen további szabályozási tartalékkapacitás kiépítése, illetve az atomerőmű egységének szabályozásba történő bevonása (amely nem példa nélküli Európában). A forrásoldal változását követő hálózati infrastruktúrabővítés alapvető gondja a hálózati elemek beruházásának, építésének időigénye, beleértve a hosszas engedélyezési eljárásokat. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság kiadta Energy Infrastructure csomagját, amelyben a vezetékes energiahordozókra vonatkozó kiemelt, ún. európai érdekű projekteket nevezett meg. A villamos energia tekintetében a legfontosabb célok a tengeri (offshore) hálózat az Északi-tengeren és annak összekapcsolása Közép-Európával; a délnyugat-európai összeköttetések megerősítése; Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa összeköttetéseinek megerősítése és a balti energiapiac hálózatának kiépítése, megerősítése. Az anyag megállapítja, hogy a kiemelt projekteket akár közös európai alapokból is támogatni kell, ezzel együtt a befektetői piactól várható tőke figyelembevételével is még kb. 60 milliárd eurós hiány (gap) mutatkozik. A csomag intézkedéseket helyez kilátásba a tagországok engedélyezési eljárásainak összehangolására és jelentős egyszerűsítésére. A hiányt érzékelve az európai szabályozó hatóságok kiemelten foglalkoznak az infrastruktúra (azon belül is elsősorban a határkeresztező vezetékek) beruházásösztönző megoldásaival. Meggyőződésem, hogy az átvitelirendszer-irányítók közötti tranzitkompenzációra (Inter TSO Compensation – ITC) vonatkozó kötelező EU-iránymutatás (Guidelines) jelenlegi formájában egyáltalán nem ösztönzi a tranzitáló országokat az ilyen célú infrastruktúrájuk bővítésére, mivel a költségek csak elenyésző hányadát fedezi az erre épülő kompenzációs mechanizmus, míg

a zöme a hazai fogyasztókat terhelné. A támogatandó befektetések között említi a csomag az okos technológiák elterjesztését is. Az Európai Bizottság és a szabályozó hatóságok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a villamosenergia-piac átláthatósága (transzparencia) növelésének. A vonatkozó európai rendeletnek, iránymutatásoknak a MAVIR minden tekintetben megfelel, nemcsak a saját honlapján közzétett, mindenre kiterjedő információkkal, hanem az ENTSO-E (az európai rendszerirányítók szervezete) által működtetett transzparenciaplatformon is. Az Európai Bizottság az ún. regionális kezdeményezéseket az egységes európai belső piac (Internal Energy Market – IEM) megteremtésének közbenső lépéseként javasolta. A regionális kezdeményezések 4-5 éves tapasztalatai is azt mutatták, hogy a piaci mechanizmusokat illetően egyes régiók eltérő irányba haladtak, ugyanakkor néhány régió azok egyes területén a többi térségnél sokkal előrehaladottabb eredményt ért el. A bizottság – látva ezen eredményeket –, valamint az egyes régiók és régión kívüli országok között kialakult spontán együttműködést, e ténylegesen megvalósuló, illetve a megvalósulás előrehaladott stádiumában levő projektek mintájára kívánja meghatározni az egyes megoldások célmodelljét és az ezekre vonatkozó rendeletet, kötelező keret-iránymutatásokat és az azokra épülő szabályzatokat. Ezek a célmodellek azonban már nem regionális, hanem a teljes európai átviteli hálózatra kiterjedő megoldásokat fognak előírni, tehát ilyen tekintetben a regionális megközelítés kezd háttérbe szorulni az egységes páneurópai megoldásokkal szemben. Ezt a tendenciát felismerve a magyar átviteli rendszerirányító, a MAVIR ZRt. erőfeszítései arra irányulnak, hogy az említett legelőrehaladottabb európai projektekhez kapcsolódjon.


40


Dr. Simon Péter partner, C’M’S Cameron McKenna LLP,

Szabályozói kockázatok

A

mikor a kilencvenes évek közepén kezdő ügyvédként először kerültem kapcsolatba energiaipari tranzakciókkal, az egyik első szakmai meglepetés számomra a nagy műgonddal kidolgozott szerződésekben néhány különös szerződéses rendelkezés ismétlődő megjelenése volt. Ezek az addig Magyarországon jószerével ismeretlen szerződéses rendelkezések sokféle formát öltöttek, és különféle címek alatt jelentek meg. „Vis maior”, „politikai vis maior”, „jogszabályváltozás”, „EU-csatlakozási jogszabályváltozás”, „adójogszabály-változás” és más hasonló címeken tűntek fel. Mindegyikük lényegében egyetlen cél elérését szolgálta, az akkor először Magyarországra merészkedő energetikai befektetők ezekkel a máshol már bevált rendelkezésekkel kívánták kezelni a jogalkotás változásaiból, az állami hatóságok megjósolhatatlan jövőbeli lépéseiből eredő kockázatokat. Ahogy Magyarország fokozatosan integrálódott az európai integrációs intézményekbe, a magyar országkockázat is csökkent, és ezek a rendelkezések fokozatosan kikoptak az energiaszektor szerződéseiből. Az energetikai szektor számára talán túlságosan is mozgalmas 2010-es év következménye lehet, hogy hasonló szerződéses szabályok újból feltűnnek a hosszabb távú energetikai szerződésekben. Terjedelmi okokból itt nem lehetséges az energetikai szektor valamennyi közelmúltbeli szabályozási változását áttekintenünk, arra viszont elégséges ez a rövid cikk, hogy néhány (talán önkényesen) kiragadott példán keresztül láttassuk, milyen nagyságrendű jogi és üzleti kockázatokat okozhat néhány váratlan jogszabályváltozás. Az első példa lehetne a szélparkok létesítésére kiírt tender sorsa. Az iparág ismerői tudják, hogy az utolsó szélerőműlétesítési engedélyeket lassan öt éve bocsátották ki. A 2009 késő nyarán 410 megawatt teljesítmény létesítésére kiírt pályázatot ezért befektetők és jól előkészített projektek sokasága várta. Az érdeklődést és a befektetői szándékot jól jelezte a tenderen mintegy 1 117 megawatt összteljesítményre beadott 68 pályázat.

Magát a pályázati kiírást bizonyára joggal érte számos kritika, mindazonáltal komoly csalódást váltott ki 2010 nyarán a széltender visszavonása. Ezt a csalódottságot érthetőbbé teszi az a tény, hogy egy szélpark létesítése bizonyos esetekben nagyobb erőfeszítést követelhet, mint akár egy nagyobb teljesítményű hagyományos erőműprojekt előkészítése. Miért? Egy jól megválasztott, „problémamentes” helyszínen megépítendő hagyományos erőműhöz szükséges ingatlan megszerzése és az erőmű engedélyeztetése viszonylag kiszámítható és tervezhető folyamat. Ezzel szemben viszont már egy közepes méretű szélpark megépítéséhez is a szélturbinákkal, vezetékekkel, transzformátorokkal és megközelítési utakkal érintett ingatlanok sokasága miatt akár több száz mezőgazdasági földtulajdonos közreműködése szükséges. A szerző számára örökké emlékezetes marad az az eset, amikor egyetlen szélturbinához vezető földút kb. 30 centiméteres kiszélesítéséhez az érintett ingatlantulajdonosok tucatjainak a hozzájárulását kellett megszerezni. Ehhez adódik még a nagy területen szétszórt szélturbinák miatt esetenként nagyszámú helyi, megyei, regionális építési, környezetvédelmi hatóság és földhivatal részvétele, és máris érthető, miért volt letaglózó sok reményteljes fejlesztő számára a széltender visszavonása. A visszavonás nyilvánvalóan számos szakmai érvvel indokolható és alátámasztható. A megújuló energiát felhasználó termelők számára viszont ezek akkor váltak, válhattak volna igazán hitelessé, ha a visszavont helyébe belátható időn belül egy új tender lépett volna. Ez mindmáig nem történt meg. Az esetleges későbbi tenderre várva a 2010-ben hoppon maradt fejlesztők teljes bizonytalanságban élnek arra vonatkozóan, hogy érdemes-e a 2009-es tenderre alaposan előkészített

„Ilyen szabályozási bizonytalanságok közepette sokszor a finanszírozásra vállalkozó bankokban is nehéz »tartani a lelket« annak érdekében, hogy továbbra is álljanak készen szélprojektek finanszírozására.”



projektjeiket továbbra is „életben tartani”, érdemes-e a meglévő és folyamatosan lejáró projektszerződéseket és engedélyeket időről időre meghosszabbíttatni. Ilyen szabályozási bizonytalanságok közepette sokszor a finanszírozásra vállalkozó bankokban is nehéz „tartani a lelket” annak érdekében, hogy továbbra is álljanak készen szélprojektek finanszírozására. A szabályozási kockázatok és „politikai vis maiorok” következő példái az energetikai szektort sújtó különadók. Erről a témáról a szakértő és kevésbé szakértő sajtó már annyit értekezett, hogy magáról az adóról és annak mértékéről kevés újat lehet mondani. Nyilvánvaló, hogy racionális érvek szólhatnak a mellett, hogy krízishelyzetben rendkívüli terhek is kivethetők valamely jelentős jövedelmet termelő szektorra. Elmondható ugyanakkor, hogy kevés dologtól tartanak annyira az iparág szereplői, mint a jogalkotó ilyen adókivetési buzgalmától. Az iparág igazán nagy jelentőségű, nemzetközi energetikai projektjeiről kötött nemzetközi egyezményekben ezért jellemzően nagy szerepet kap a részt vevő államok azon vállalása, hogy adópolitikájukkal nem hozzák hátrányos helyzetbe ezeket a projekteket. Mind a Nabucco, mind a Déli Áramlat gázvezetékprojektekről kötött és kihirdetett nemzetközi szerződések tartalmaznak ilyen rendelkezéseket. A kevésbé nagyszabású hazai projektek engedélyesei viszont ilyen nagyságrendű védelemben nem részesülnek, ezért rendkívüli adók kivetése esetén az egyik legfontosabb befektetői elvárás a szabályozás kiszámíthatósága és tervezhetősége. Egyszerűbben fogalmazva, ha egyszer egy „rendkívüli” adót kivetnek, akkor világosan és egyértelműen legyen megfogalmazva annak az időbeli hatálya, és a jogalkotó tartsa is ezt tiszteletben. A hosszú távú kiszámíthatóság hiányára szolgál például az ún. Robin Hood-adó sorsa. Mint tudjuk, ez az eredeti feltételei szerint 2010 végén lejáró adó továbbra is hatályban maradt. A „Mit tennék, ha én lennék a jogalkotó?” tudománytalan kérdésére a szerző szükségképpen szubjektív válasza egyértelmű. A Robin Hood-adót az eredeti tervek szerint mindenképpen célszerű lett volna megszüntetni. Ha a belőle származó költségvetési bevétel elengedhetetlenül szükséges, akkor akár más néven vagy más adók (például az új válságadó) részeként ez beszedhető lett volna, de megmarad a jogalkotó kiszámíthatóságába vetett befektetői bizalom. Ehhez mindössze annyi kellet volna, hogy az adó alanyai lássák: a Robin Hood-adót 2010 végéig vezették be, így az 2010 végén meg is szűnt, a jogalkotó tehát „állta a szavát”. Lehet, hogy ez csak PR-fogásnak vagy jogászi csűrés-csavarásnak tűnik, de az energiaszektor szereplői számára valószínűleg erősítette volna a szabályozás kiszámíthatóságába vetett hitet. A szabályozói kockázatok harmadik példájaként álljon itt a kötelező átvételi rendszer folyamatban lévő átalakítása. A KÁT-rendszerről sokan és sokféleképpen megírták, hogy az jelentős módosításra szorul, a választott jogi megoldást azonban célszerű óvatosan, kiszámíthatóan és legfőképpen fokozatosan megvalósítani. A helytelen vagy rosszul időzített jogszabályok ugyanis termelők sokaságának ellehetetlenüléséhez vezethetnek.

41

A KÁT-rendszer megváltoztatásával kapcsolatban, de a világpiaci energiahordozó-árak emelkedése miatt is terítékre került az egyes energiaárak befagyasztása, hatósági árszabályozás alá vonása. A kapcsolt villamosenergia- és hőtermelés esetében ennek szélső esetben komoly és nyilvánvalóan a jogalkotó által sem kívánt következményei lehetnek. A villamos energiáról rendelkező törvény szerint egy villamosáram-termelő beszüntetheti termelését, ha a piaci ár termelésének fajlagos változó költségére nem nyújtana fedezetet. Ilyen lehetőséget azonban a távhőszolgáltatásról rendelkező törvény nem tartalmaz. Maga a távhőtermelői engedély visszavonása is csak egyéves határidővel kezdeményezhető, és a hatóság meg is tagadhatja az engedély visszavonását, vagyis gyakorlatilag akarata ellenére is termelése folytatására kötelezheti az engedélyest. Ha ezt a távhőtermelő nem teszi meg, a hatóság (ellátásbiztonsági okokból) akár úgy is rendelkezhet, hogy termelőeszközeit üzemeltetésre más engedélyesnek adja át. Azzal, hogy a távhőszolgáltatóknak értékesített távhő ára is hatóságivá válik és a KÁT jelenlegi rendszere is megszűnik, ugyanakkor a kapcsoltan termelő vállalkozások még azzal a lehetőséggel sem feltétlenül élhetnek, hogy egyszerűen abbahagyják a számukra veszteséges hőtermelő tevékenységet, az ilyen termelők számára lényegében az összes „menekülő-útvonal” lezárul. Ettől kezdve jelentős részben a szabályozó hatóság józan belátásán múlik, hogy a nem válnak-e tartósan veszteségessé. Ennyire komoly következmények nem fenyegetik a KÁT-ban részt vevő „igazi” megújulókat, a szabályozási kockázatok azonban itt sem elhanyagolhatók. Erre példaként ismételten a szélparkok kínálkoznak. Magyarországon nagyobb volumenben 2006-ban engedélyeztek szélparkokat. Ezeknek a szélpark-létesítési engedélyeknek a jellemző teljes időtartama 25 év, a részükre biztosított kötelező átvételi időtartam pedig általában 10-15 év. A hazai szélparkok tehát jellemzően hasznos élettartamuk kezdeti szakaszában vannak, mégis már eddig is több „szabályozási sokkot” vagy annak kísérletét kellett kiállniuk. 2006-ban, az engedélyek kiadásakor a kötelező átvételi árat (és annak inflációkövetését) például maga az akkori villamosenergia-törvény tartalmazta. Ez azután alacsonyabb szintű, vagyis kevésbé „biztonságos” jogszabályba, kormányrendeletbe került át. Ezt követte egy olyan mértékű és feltételrendszerű szabályozási pótdíj bevezetése, amely gyakorlatilag a kötelező átvételi ár közvetett csökkentésének volt tekinthető. Ez ugyan később kikerült a jogszabályokból, a kötelező átvételi árak csökkentése ugyanakkor ez év elején ismét napirendre került. Az ilyen csökkentés azon túlmenően, hogy erodálja a jogszabályi környezet hosszú távú kiszámíthatóságába vetett bizalmat, közvetlen üzleti és jogi kockázatokat is jelent azoknak a megújuló termelőknek, amelyeket projektfinanszírozás alapján valósítottak meg. A projekt pénzügyi egyensúlyát biztosító kötelező átvételi ár csökkenése ugyanis végső esetben a banki hitelszerződések felmondását eredményezheti, amely a banki biztosítéki jogok érvényesítését és ezzel a befektető részére a projekt elvesztését okozhatja. Ezen pedig nem segít semmilyen gondosan megfogalmazott „politikai vis maior” klauzula sem.


42


Dr. Zsuga János vezérigazgató, FGSZ Földgázszállító Zrt.

Kockázat és kezelés

M

agyarország jelenére az egyoldalú orosz gázfüggőség jellemző. A jövője pedig a regionális szemléletű fejlesztések révén egyértelműen a bővülő forrásportfólió. De induljunk kicsit messzebbről.

A kelet-közép-európai régió országai jelentős mértékben függnek az importforrásaiktól, és nagymértékben kitettek azoknak. A régió ellátását jelenleg az orosz gázimport határozza meg, a térség egyedüli szállítója Oroszország. Ez egyoldalú importfüggőséghez, a gázforrások versenyének hiányában magas végfogyasztói árhoz és kockázatos, jelentős társadalmi és gazdasági költségekkel járó ellátásbiztonsági helyzethez vezet. A kelet-közép-európai gázszállításra jellemző, hogy hiányoznak az észak–déli irányú kapcsolatok, a kétirányú interkonnektorok, valamint az LNG-hozzáférés és a tárolói kapacitások – ez utóbbiak pedig flexibilitási problémákat okoznak. Magyarország – és hozzá hasonlóan pl. Szlovákia – az ún. függő zónában található. Ez azt jelenti, hogy gazdaságában a magas gázfogyasztás miatt és a jelenlegi infrastruktúra mellett az orosz gáznak nincs alternatívája, ezért a régió országai ugyanazért az orosz gázért többet fizetnek, mint a diverzifikált forrásportfóliójú nyugat-európai államok. Az ezen országokban jelen lévő diverzifikált források lehetővé teszik a gáz-gáz verseny létrejöttét, szignifikánsan csökkentve az árat azon államokéhoz képest, ahol csak egy forrás érhető el. Ha összehasonlítjuk a hosszú távú szerződéses orosz és spotpiaci árakat, azt prognosztizálhatjuk, hogy Nyugat-Európában az utóbbiak tartósan (legalább 2020-ig) alacsonyabbak lesznek az előbbieknél. A Nyugat-Európában jelenleg érvényben lévő hosszú távú orosz gázszerződések versenyeznek a piaci árakkal, ezért ezek árai jóval alacsonyabbak, mint a középeurópai hosszú távú szerződéses árak.

Magyarország gázforrásait vizsgálva elmondhatjuk, a rövid távú válságokra (lásd a 2009-es orosz–ukrán gázvita) a meglévő tárolói kapacitás már elegendő fedezetet nyújt (60 téli nap), amellyel az Európai Unió N-1 (a legnagyobb importforrás-kiesés esetén ennek a pótlása) kritériuma is teljesül. A magyar ellátásbiztonság a hazai rendszer jelenlegi kapacitása mellett azonban nem garantálható közép- és hosszú távon, különösen elhúzódó válság esetén, hiszen a hazai termelés volumene jelentősen csökken az elkövetkező tíz évben, emiatt az orosz importfüggőség tovább nőhet. A meglévő kockázatok kezelésére megfelelő választ nyújtanak a Földgázszállító Zrt. már befejezett, illetve folyamatban lévő és tervezett fejlesztései, amelyek a hazai és regionális ellátásbiztonságot szolgálják. 2010-ben átadtuk a magyar–román interkonnektort, és elkészült a magyar–horvát összekötő cső is. Megkezdődtek továbbá a Magyarországot Szlovákiával összekapcsoló vezeték előkészületi munkái, valamint vizsgáljuk egy magyar–szlovén interkonnektor lehetőségét is. Ezek a fejlesztések az egyik fő európai energetikai prioritás, az Észak–déli Gázfolyosó alappillérei. Az Európai Unió e projektjének küldetése az, hogy diverzifikálja a Balti-tengertől az Adriai-tengerig terjedő régió gázforrásait, és létrehozza ugyanitt az integrált, versenyző gázpiacot. A gázfolyosó a regionális infrastruktúra összehangolt fejlesztését (interkonnektorok, gáztárolók, LNG-terminálok) és a piaci hatékonyság növelését tűzte ki célul. A projekt megvalósítása mellett a V4+ országok is elkötelezettek. Készül a lengyel–cseh vezeték, s Lengyelország összekötni készül a gázrendszerét Litvániával, Észtországgal és Lettországgal is. A tervek szerint a gázfolyosó két végpontja a horvátországi Krk szigeti és a Lengyelországi Swinoujsciében épülő LNG-terminál lesz, amelyek elkészültével új útvonalakkal és új forrásokkal gazdagodna a régió.

„A magyar ellátásbiztonság a hazai rendszer jelenlegi kapacitása mellett azonban nem garantálható közép- és hosszú távon, különösen elhúzódó válság esetén.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


43

„Hazánkban jelenleg a 40 százalékos primer gázkitettség jelentős ellátásbiztonsági és árkockázatot jelent a 80 százalékos orosz importfüggőség miatt.”

A jelentős EU-támogatású Észak–déli Gázfolyosó projekt mellett meg kell említenünk további, ugyancsak a forrásdiverzifikációt célzó terveket. Ilyen például a Nabucco és a Déli Áramlat vezeték, illetve a romániai Constantában létesülő LNG-terminált is magában foglaló AGRI projekt. Ezek, mivel ugyancsak új útvonalakon új forrásokat biztosítanának a Kaszpi régióból, szintén javítanák hazánk és a szomszédos országok ellátásbiztonságát.

LNG terminal – Swinoujscie

A régió földgázszállító vezetékeinek észak–déli irányú összekapcsolása azért kiemelt fontosságú, mert jelenleg a térség szükségletének túlnyomó részét az Oroszországból nyugat felé tartó vezetékekből biztosítja. Ha néhány éven belül létrejönne az egységes európai energiapiac, a jelenleg nagy gázkitettségű országok sokkal jobb pozícióba kerülnének. Hazánkban jelenleg a 40 százalékos primer gázkitettség jelentős ellátásbiztonsági és árkockázatot jelent a 80 százalékos orosz importfüggőség miatt. A Gazprommal kötött hosszú távú gázszerződésünk 2016. december 31-én lejár. Alternatív importforrások és útvonalak hiányában Magyarországnak bármilyen mértékű áremelést el kell fogadnia 2016 után. Mindannyiunk érdeke, hogy a szerződés újratárgyalásakor – 2015-ben – jobb alkupozícióban legyünk az addigra megvalósuló forrásdiverzifikációnak köszönhetően. Ennek révén ugyanis árverseny alakul ki a gázpiacokon, valamint növekedik a forgalom, így a fogyasztók alacsonyabb áron jutnak gázhoz. Az FGSZ fejlesztései összességében tehát csökkentik a földgáz végfogyasztói árát, javítják Magyarország regionális szerepét és tárgyalási pozícióját. Biztosítható általuk a hazai gázpiac működéséhez és fejlődéséhez szükséges likviditás, és nem utolsósorban Magyarország fogyasztóból tranzitországgá válhat. Magyarországon jelenleg kidolgozás alatt állnak a középés hosszú távú energiapolitikai elképzelések. A stratégia elkészülte után alakul ki az a jogszabályi környezet, amely meghatározza a beruházások finanszírozhatóságát.

LNG terminal – Krk-sziget

új vezeték

eredeti gázirány

meglévő vezeték

észak–déli gázfolyosó

„Az FGSZ fejlesztései összességében tehát csökkentik a földgáz végfogyasztói árát, javítják Magyarország regionális szerepét és tárgyalási pozícióját.”


44


Góczi István ügyvezető igazgató, EMFESZ Kft.

Magyarország az elosztó központ

A

z elmúlt években mind több szó esik két európai léptékű projektről: a Nabucco és a Déli Áramlat csővezetékről. Megvalósulása esetén mindkét projekt alkalmas lehet arra, hogy diverzifikálja hazánk földgázbeszerzési lehetőségeit. A diverzifikáció mellett további pozitív hozadéka lehet az említett vezetékeknek, hogy általuk Magyarország tranzitországgá válna. Kevesebb szó esik viszont arról, hogy földrajzi adottságai, valamint a már meglévő infrastruktúrája hazánkat jelenleg is alkalmassá tehetné a tranzitszerepre.

Következésképpen a hazai fizikai infrastruktúrában óriási kihasználatlan tartalékok vannak. Mivel erre a kapacitásra a hazai ellátáshoz nincs szükség, azt fel lehetne használni a tranzitszolgáltatás beindításához és annak rugalmassága biztosításához.

Az alábbiakban annak bemutatására vállalkozom, miként válhatna Magyarország szabadpiaci energetikai elosztó centrummá a kelet-közép-európai és délkelet-európai régióban. Az általam felvázolt pozitív jövőkép egyrészt stabil üzleti lehetőséget jelentene a profitcentrumú magyar energetikai vállalkozások számára, másrészt lehetővé tenné nagy hozzáadott értékű, jelentős energiaigényű ipari beruházások megjelenését Magyarországon. A fenti két hatás együttesen nagymértékben hozzájárulhatna a fenntartható, sok éven át tartó GDP-bővüléshez.

A magyar földgázellátó infrastruktúra a jelenlegi, illetve a közeljövőre tervezett fejlettségi szintjén jelentős, éves szinten legkevesebb 10 milliárd köbméter földgáz tranzitálására alkalmas. A magyar–szerb, magyar–horvát, magyar–román összekötések exportra történő kihasználása révén hazánk jelentős tranzitországgá válhatna, és kiemelkedő szerepet tölthetne be a régió földgázellátásának biztosításában. Ha a tervek szerint elkészül a magyar–szlovák és a magyar–szlovén összeköttetés, további exportpiacok nyílhatnak meg. A baumgarteni határkeresztező vezeték áramlásának megváltoztatásával (átállításával importról exportra) a régiós szerepen túl elérhetők a nyugati gáztőzsdék, amelynek révén Magyarország jelentős részt hasíthatna ki az orosz gáz Nyugat-Európába történő tranzitálásából.

A földgáztranzit fizikai értelemben azt jelentené, hogy Magyarország az ellátáshoz szükséges földgázmennyiséget meghaladó mértékben importálna orosz eredetű gázt, a különbözetet pedig a régióban, illetve nyugat-európai piacokon értékesítené.

Fontos megjegyezni, hogy a bemutatott földgáztranzitkoncepció megvalósítható a már meglévő infrastruktúra jobb kihasználásával. A projektnek jelentős további finanszírozási igénye nincs. A tranzitkapacitás azonban célirányos beruházásokkal növelhető, így a rendszer skálázható.

Hazánkban a földgázellátó rendszer betáplálási (entry) kapacitásai jóval meghaladják az ellátáshoz szükséges szintet. Rendelkezésre áll a keleti határon, Beregszásznál napi 56 millió köbméternyi importbetáplálás, a szőregi tárolók napi 25 milliós kitárolási kapacitása, valamint a hazai kitermelés, amely naponta több mint 10 millió köbméter, és nem utolsósorban a kereskedelmi tárolók napi 50 milliós kitárolási kapacitása.

A Kárpát-medence kedvező geomorfológiai jellemzői alkalmassá teszik hazánkat földgáztárolók létesítésére, ennek köszönhető, hogy a régióban egyedülálló kapacitással állnak rendelkezésre tárolók Magyarországon. A földgáztranzithoz szükséges rugalmasságot csak ezek révén lehet biztosítani. A tranzitlehetőségek kiaknázása érdekében a meglévő tárolói infrastruktúra hatékony, célhoz kötött irányítása szükséges.

Egy hideg téli napon Magyarország napi csúcsfogyasztása hozzávetőlegesen 90 millió köbméter. A hazai ellátásbiztonság magas színvonalú garantálásához tehát nemcsak elegendő a meglévő keleti importkapacitás a hazai tárolók és termelés kitárolási kapacitásával együtt, de azt mintegy 50 millió m3/nappal meg is haladja.

„Nyilvánvaló, hogy hosszú távon sem Magyarország, sem Nyugat-Európa nem képes megoldani az energiaellátását orosz források nélkül.”



45

„Amennyiben hazánk élni tud a természeti adottságai és geostratégiai pozíciója nyújtotta lehetőségekkel, regionális primer és szekunder energiaellátó központtá fejlődhet.” Az elmúlt években tanúi voltunk, ahogy a keleti és nyugati földgázforrások aránya megfordult. Ennek oka kettős: egyrészt a gazdasági válság hatására a kereslet visszaesett, a csökkenő igényre pedig azonnal reagált a tőzsdei típusú árazás, másrészt az amerikai kereslet zuhanásának hatására nagyobb mennyiségű LNG jelent meg a nyugat-európai kikötőkben. A kő- és fűtőolaj világpiaci árához kötött hosszú távú árképlet mindeközben kisebb mértékben reagált a világban zajló folyamatokra. Magyarországon a fenti változás azt eredményezte, hogy a baumgarteni importkapacitás iránt óriásira nőtt az érdeklődés: a lekötési igények többszörösen meghaladták a rendelkezésre álló mennyiséget. A fentiek alapján joggal merülhet föl, hogy a jelenlegi piaci környezetben a HAG vezeték áramlásának megfordítása és a kelet–nyugati tranzit nem racionális. Ha azonban a piaci tendenciákat és a jelenlegi helyzet mélyebb összefüggéseit vizsgáljuk, könnyen beláthatjuk, ez csak a látszat. Egyrészt nyilvánvaló, hogy hosszú távon sem Magyarország, sem Nyugat-Európa nem képes megoldani az energiaellátását orosz források nélkül. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy középtávon az árak kiegyenlítődnek, hosszabb távon pedig az orosz eredetű források ára alacsonyabb lesz, mint az északi-tengeri, észak-afrikai és LNG-forrásoké. Másrészt nagyobb lenne a nemzetgazdasági értéke a tranzitnak és az azt kiegészítő kiegyensúlyozó tárolói szolgáltatásoknak, mint a nyugati importnak, akár a jelenlegi árszinten. A vázolt megoldás Oroszország számára is kedvező, két okból. Egyrészt mentesülne azon kényszer alól, hogy a

földgáz Nyugat-Európába történő biztonságos eljuttatásához elengedhetetlen balanszírozási/tárolási feladatokat az ukrajnai tárolók igénybevételével kelljen ellátnia. A tranzithoz szükséges tárolás részbeni áthelyezése Magyarországra azonnali stratégiai előnyt jelentene mind Oroszország, mind Magyarország számára. Másrészt a magyar infrastruktúra tranzitcélú kiaknázása Oroszország számára lehetőséget biztosíthatna a nyugat-európai spotpiacok kereslet/kínálati viszonyainak befolyásolására, ez Magyarországon is a piaci változásokra rugalmasan reagáló árképzést hozna magával. A jelenlegi infrastruktúrán alapuló tranzitlehetőségek létjogosultsága nem szűnne meg a Nabucco, illetve a Déli Áramlat projekt megvalósulásával, ellenkezőleg: a hazai tárolók tranzittámogatásra történő igénybevétele fontos hozzáadott érték lehet ezekhez a projektekhez is, amelynek haszonélvezője így Magyarország lehet. Amennyiben hazánk élni tud a természeti adottságai és geostratégiai pozíciója nyújtotta lehetőségekkel, regionális primer és szekunder energiaellátó központtá fejlődhet – részben kiváltva meglévő útvonalakat, részben új piacokat teremtve. Magyarországon keresztül kerülhet sor a régió országainak keleti földgázzal és itthon termelt villamos energiával történő ellátására. A primer és szekunder energia rugalmas forrásként való megjelenése Magyarországon rentábilissá tenné nagy energiaigényű ipari beruházások létesítését. Megteremtené az előfeltételét annak, hogy zöldmezős vegy-, műanyag- és feldolgozóipari projektek valósuljanak meg, nagy volumenű friss működő tőkét csábítva az országba. Mivel így ezek az iparágak az EU határain belülre kerülnének, termékeik versenyképessé válnának a távol-keleti és délkelet-ázsiai riválisaikkal szemben. Ezen folyamatoknak egyrészt a magyar nemzetgazdaság, másrészt az Európai Unió lenne a haszonélvezője. Magyarországnak kedvező geográfiai adottságaiból és geostratégiai pozíciójából következően olyan lehetőségei vannak, amelyek kiaknázásával az áramtermelésben és -tranzitban, valamint a földgáztranzitban régiós vezető szerepet tölthetne be. Ezek a projektek közvetlen költségvetési bevételeket jelentenek, növelik az ellátásbiztonságot, javítják a gazdaság versenyképességét és kedvezőbb belföldi energiaárakhoz vezetnek.

„Magyarországnak kedvező geográfiai adottságaiból és geostratégiai pozíciójából következően olyan lehetőségei vannak, amelyek kiaknázásával az áramtermelésben és -tranzitban, valamint a földgáztranzitban régiós vezető szerepet tölthetne be.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

46


Gulyás Olivér projekt, strukturált és vállalatfinanszírozás – osztályvezető, MKB Bank Zrt.

Vörös Zsolt projekt, strukturált és vállalatfinanszírozás – főmunkatárs, MKB Bank Zrt.

Versenyfutás a forrásokért

A

válság nem csupán a bankokat, illetve általánosságban véve a finanszírozási hajlandóságot érintette, de a beruházói szándékok is változtak. A finanszírozási környezet átalakulására több jel is utal, elsődlegesen az, hogy a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt kap a kockázatérzékenység. Érezhetően előtérbe kerültek a referenciák is, amelyeket korábban esetleg alig vizsgáltak a pénzintézetek. Egy zöldenergia-projektnél ma már nem elég, ha ugyanaz a modell működik, mint például Németországban vagy Ausztriában. Korábban, ha létezett olyan berendezés, amely külföldön már üzemelt, a bankok nem mérlegelték a jelenlegi szigorral a magyarországi telepítés finanszírozását. Akadt a közelmúltban olyan konkrét példa is, hogy egy olyan biomassza-berendezés, amelyik Németországban problémamentesen üzemel, Magyarországon már nem működőképes. Ez kockázati oldalon mindenképp átalakítja a finanszírozási szempontokat. A bankok a technológiai, műszaki kockázatok felmérésére eddig is rendelkeztek megfelelő kapacitással, valamint külső vagy belső tudásbázissal. A különbség a válság előtti állapothoz képest az, hogy a pénzintézetek már nem – még magasabb kockázati felár mellett sem – feltétlenül finanszíroznak olyan dolgokat, amelyekre korábban akár már akadt példa. A bankok helyzetét az energetikai ágazattól függetlenül is jelentős mértékben megváltoztatta a válság. A bedőlt hitelek miatt a finanszírozók tőkehelyzete jelentősen átalakult, ezért alacsonyabb hitelkihelyezésre képesek. A válság előtti 10-15 évről 5-7 évre rövidültek az általános futamidők, emellett pedig szemléletváltás tapasztalható a hiteltermékek árazásában is, azaz a költségek egyértelműen megnőttek. Az árfolyamkockázat megítélése is sokkal többet nyom a latban: a bankok kevésbé fogadják el, hogy az ügyfelek euróban adósodjanak el dominánsan forintbevétel mellett. Ebből a szempontból a válsághatásokat akár piactisztítónak is tekinthetjük. A finanszírozás aránya aligha fog visszatérni a válság előtti szintekre: kockázati szempontból nehezen fogadható el az a korábbi gyakorlat, hogy a bankok akár 10 százalék alatti

önerővel is finanszíroztak. A most jellemző 20, de inkább 30 százalékos arány vélhetően hosszabb távon fennmarad; nem valószínű, hogy visszaáll a korábbi 10 százalékra. A kockázati tényezők számszerűsítésekor Magyarországon jelenleg a szabályozás áll az első öt helyen az energiaiparban. A KÁT-rendszer körüli viták a bankok körében jelentős bizonytalanságot szülnek, ami nemcsak a meglévő projekteket érinti, hanem általában véve a befektetőket is elbizonytalanítja. A szabályozási környezet változékonysága az „új KÁT-rendszer” hitelességét is megkérdőjelezheti. A hektikus változások ugyanolyan bizalmi krízishez vezethetnek, mint maga a gazdasági válság, amely a pénzügyi rendszert megrázó bizalmi válságból alakult ki. Némi egyszerűsítéssel élve arról van szó, hogy az államilag garantált bevétel a jövőben nem feltétlenül ér majd sokat, ha a finanszírozás biztosítékairól van szó. Ezt a fajta kockázatot ráadásul lehetetlen beárazni: számos olyan projekt létezik a piacon, amely költségalapon nem állna meg közvetlen állami segítség nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a szabályozási anomáliák a régión belül is rontják a versenyképességünket a beruházási piacon. A befektetők nemcsak a magyarországi, de a szomszédjainknál tapasztalható helyzetet is figyelemmel kísérik. A jelenleg szűkös forrásokért nem csupán a különböző hazai szektorok között, de a régión belül az egyes országok között is versenyfutás zajlik. A versenyhátrányt ugyancsak nem lehet beárazni, hiszen ez már nem ár kérdése. A projektek már nem biztos, hogy elbírják a kockázattal súlyozott magasabb kamatfelárat, illetve egy bizonyos kockázati szint felett – amely alacsonyabb a néhány évvel ezelőttinél – a kamatfeláraktól

„A különbség a válság előtti állapothoz képest az, hogy a pénzintézetek már nem – még magasabb kockázati felár mellett sem – feltétlenül finanszíroznak olyan dolgokat, amelyekre korábban akár már akadt példa.”



47

„A KÁT-rendszer körüli viták a bankok körében jelentős bizonytalanságot szülnek, ami nemcsak a meglévő projekteket érinti, hanem általában véve a befektetőket is elbizonytalanítja.” függetlenül már nem is feltétlenül finanszíroznak a bankok. Nem beszélve arról, hogy a szabályozási kockázatok terén a rendelkezések visszamenőleges hatályú megváltoztatása is felmerül Magyarországon. Nincs az a megtérülés, amely ezt kompenzálni tudná a befektetők számára. Több befektető ráadásul nem az európai országok között mérlegel, hanem azt nézi, Európában, Amerikában vagy Ázsiában fektesse be inkább a pénzét. Sokukról esetleg azért nem tudunk, mert az említett szabályozási kockázatok miatt már el sem jutnak Magyarországra. Az autóipari beruházásokat szemügyre véve érdemes megvizsgálni, hány valósult meg Szlovákiában, Csehországban, a környező országokban, és mennyi Magyarországon. Holott adott esetben az adottságaink ugyanolyanok, az igazán nagy vállalatok közül – a Mercedesen kívül – új érdeklődő sokáig nem mutatkozott. Ha megújulóforrásokról, az ezekre alapozott befektetésekről, azok finanszírozásáról van szó, fontos látni, hogy a projektek nagy része piaci alapon ma nem állna meg a saját lábán. Egy ötvenéves szenes erőművel szemben a megújulók sokszor versenyképtelenek, különösen most, amikor a villamosenergia-piacon a kereslet, ezáltal pedig a piaci ár egyébként is rendkívül alacsony. A hazai erőműpark azonban öregszik, így a kieső kapacitásokat valamilyen módon pótolni kell. Kétségtelen, hogy a megújulókkal ez nem lehetséges teljes mértékben, még ha a Nemzeti Cselekvési Terv ki is jelöl bizonyos célokat.

A finanszírozás szempontjából árnyalatnyi különbségek vannak a biomassza-, a szél- vagy a biogázprojektek között is. Eddig a bankok azt nézték, megvan-e a kötelező átvétel, amely garanciát nyújtott a hosszú távú működésre. Most jött el az ideje, hogy projektenként vizsgáljuk az életképességet. Eddig nem volt indokolt a súlyozás, mert ezt a KÁT-rendszer szükségtelenné tette. A jövőben a pénzintézetek minden bizonnyal különböző feltételekkel finanszírozzák az eltérő megújuló forrásokat, a szabályozási környezet és a piaci körülmények változásának függvényében. A bankokat nem szokás megkérdezni, milyen típusú energiaforrásokat szeretnének finanszírozni: a pénzintézeteknek kell követni a szabályozási környezetet, ami jó esetben összhangban van a különböző támogatási rendszerekkel. A bankok alapesetben a jól előkészített projekteket részesítik előnyben, ilyenekkel viszont ritkán találkozni. Minden esetben elengedhetetlen azonban a szabályozási kockázatoktól kezdve a cash flow terven át a bevételek alakulásáig terjedő, lehetőleg mindent lefedő megvalósíthatósági tanulmány. Ebben a befektetőknek arra is ki kell térniük, milyen felfutási lehetőséget látnak, vagy milyen kockázatok foghatják esetleg vissza a projektet. Ezen információk hiányában lehetetlen megalapozott döntést hozni. A válság kitörése óta az adott országban működő bankok általában a belföldi beruházásokat sorolják előre. Ez igaz Magyarországra is, pláne, hogy azok a bankok sem szívesen jönnek most ide – esetleg éppen a már említett szabályozási kockázatok miatt –, amelyek korábban szívesen finanszíroztak energetikai projekteket hazánkban. Létezik olyan nagy, nemzetközi szindikált hitel, amelyből egymás után kezdtek kihátrálni azok a részt vevő külföldi pénzintézetek, amelyek egyébként korábban igen aktívak voltak Magyarországon. A válság hatásaként a véges tőkelehetőségek miatt, a szűkös forrásokért az országok között is kemény verseny dúl a projektpiacon. Hol van már a válságot megelőző pénzbőség, amikor még a bankok versenyeztek egy-egy projektért…

„A bankok alapesetben a jól előkészített projekteket részesítik előnyben, ilyenekkel viszont ritkán találkozni. Minden esetben elengedhetetlen azonban a szabályozási kockázatoktól kezdve a cash flow terven át a bevételek alakulásáig terjedő, lehetőleg mindent lefedő megvalósíthatósági tanulmány.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

48


Soós Gábor ügyvezető, TIGÁZ-DSO Kft.

Költséghatékony ellátásbiztonság

A

mikor az ország ellátásbiztonságáról beszélünk, nagyon fontos átgondolni, hogy az nemcsak az eszközök és a források folyamatos rendelkezésre állását, hanem azt a szükséges, tágan értelmezett komplex rendszert jelenti, amelynek része a fogyasztói oldal is. Például a fogyasztás folyamatos csökkenése, a földgáz kritikus helyzetben való esetleges kiválthatósága, hiszen ezek hatására sokkal könnyebben tudjuk kezelni a forráshiányos helyzeteket. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt időszakban rengeteg infrastrukturális fejlesztés történt Magyarországon. Lassan regionális elosztó központtá válunk a már megépült interkonnektorok és tárolói kapacitások, valamint a már folyamatban lévő beruházások eredményeként. Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról, hogy a gazdaság és az ellátásbiztonság javítása érdekében tett erőfeszítésekkel párhuzamosan folyamatosan csökken a magyarországi fogyasztók földgázfelhasználása, amelynek a hátterében nagymértékben a háztartásokat átgondolt döntésekre késztető energiaárak, a nagy számban beépített fatüzelésű berendezések, valamint a kormány által is támogatott, a lakosság nagy hányada által elérhető programok állnak, amelynek során a lakóépületek jelentős részét szigetelték, illetve rossz minőségű nyílászárók tömegét cserélték ki.

Ha csak ezeket a változásokat nézzük, már akkor is látható, hogy ellátásbiztonságunk a jelentős befektetések eredményeképpen komoly mértékben növekedett, de ha ezekre a változásokra jó néhány év múltán visszatekintünk, és a jelenleg egyes területeken átgondolatlan irányokon nem változtatunk, vélhetően komoly hiányérzetünk támad. Ennek az az oka, hogy a jelenlegi biztonsági szintünk kialakulása mögött néhány területen esetleges változások állnak, a mostani eredmény összességében nem egy jól kiérlelt stratégia eredménye. Ma mégis a legnagyobb kockázat talán abban rejlik, hogy az ország ellátását biztosító eszközök oldalán a költséges fejlesztések hiábavalóvá válnak, ha nem sikerül uniós szinten a források diverzifikációja. Sokat kell még tenni azért,

hogy az összekötések a tradicionális források kimaradása esetén ne csak a környező országok biztonságát szolgálják. Persze ez egy érdekes kérdés, amely túlmutat az energetikán, ez már Európa jövőjéről is szól. Az ellátásbiztonsági intézkedések jelentős költségekkel járnak. Ezek között vannak olyanok, amelyek sok pénzbe kerülnek, s vannak, amelyek még többe. Tetszik, nem tetszik, ezen összegeket azoknak kell kifizetni, akik ebből profitálnak, így ezek a fogyasztókat, gyakorlatilag mindnyájunkat érintik. Ugyanakkor a növekvő költségek és a csökkenő fogyasztás mellett az egységnyi energiát egyre drágábban lehet a végfelhasználókhoz eljuttatni. Márpedig az emelkedő kiadások a földgáz versenyképességét tovább csökkentik, ez szintén fajlagos költségnövekedést okoz. Azonban a földgáz árának emelése nem célja a fogyasztóknak, és nem lehet célja az iparág szereplőinek sem. Elég, ha csak arra gondolunk, milyen nehézséget okoz ma a végfelhasználóknak a díjak megfizetése, az ennek kapcsán jelentkező problémák pedig mekkora terhet jelentenek a kereskedőknek. Éppen ezért közösen kell végiggondolni, mi az elvárt biztonsági szint és a még elfogadható költségnövekmény, s ezt a biztonsági szintet milyen intézkedésekkel akarjuk elérni, ezeket a költségeket hogyan akarjuk érvényesíteni. Ez természetesen sokkal intenzívebb kommunikációt igényelne az iparág szereplőivel. Hiszem, hogy így az eddig elköltött források is sokkal nagyobb eredményt hoztak volna. Ezt követően viszont a kialakított stratégiát következetesen végig kell vinni, nem szabad megengedni, hogy egyes piaci szereplők magasabb érdekérvényesítő képessége felbontsa a szükséges, ma még meg sem határozott egyensúlyt.

„Lassan regionális elosztó központtá válunk a már megépült interkonnektorok és tárolói kapacitások, valamint a már folyamatban lévő beruházások eredményeként.”



49

„A kiterjedt, a végfelhasználókhoz kapcsolódó földgázelosztási rendszereken lehet, kell fejleszteni.” Úgy gondolom, a fejlesztések súlypontját – persze a tárgyalások alatt álló nagy tranzitkapacitásokon túl – a fogyasztók irányába kell terelni. Ezeken a területeken kell nagy szakértelemmel és megfelelő intézkedésekkel felszámolni a továbbra is energiapazarló, a végfelhasználók által egyre inkább fenntarthatatlan fogyasztói rendszereket. Eddig engedtük, hogy valaki szigetelje a házát, de ne cseréljen nyílászárót, vagy ha mégis, úgy meghagyja a korszerűtlen, parapetes konvektorait. Vagy éppen korszerűsítettük a szigetelését sokemeletes társasházaknak, de az energiafelhasználás mérhetőségét nem követeltük meg, így a fogyasztók nem kényszerülnek rá a hatékony működtetésre. Törekedni kell a komplex megoldásokra, és ennek részeként fontolóra kell venni a gázkészülékcserék támogatását. Vizsgálni kellene, hogy szabad-e, s ha igen, mely felhasználói körben a jelenlegi mértéket is meghaladóan a vegyes tüzelésű ellátási módra ösztökélni a fogyasztókat, miközben – még ha szégyenérzetünk is van – tudjuk, hogy az olcsónak tűnő fatüzelési mód mögött a ma megbecsülhetetlen mértékű illegális kitermelés húzódik. Ha nem engedjük elhordani az erdőket, akkor a ma még olcsó fa ára is jelentősen emelkedni fog, miközben a meglévő földgázrendszer egyre kihasználatlanabb, fajlagosan drágább lesz. Érdemes lenne a forrásproblémák esetére vonatkozó korlátozási intézkedések áttekintése. Többször beszéltünk róla, de nem tudok olyan átfogó tanulmányról, amely vizsgálta volna, hogy a nagyfogyasztók esetében a jelenlegi fejlesztések helyett megérné-e alternatív tüzelési módokat fenntartani? Amennyiben erre igen a válasz, úgy ösztönözni kell a fogyasztókat a saját rendszereik kiépítésére.

nehezíti meg, hanem az eddigi ráfordítások megtérülését is kétségessé teszi. A jelenlegi elismert költségek nehéz helyzetbe hoztak minket, és ha ez a szabályozás fennmarad, úgy nem lehet az üzem- és az ellátásbiztonság növelésére gondolni. Ráadásul az érintett társaságok nemcsak befektetők, hanem munkaadók is. A beruházások el nem ismerése miatt a munkavállalók sokszor érthető követeléseit minden akaratunk ellenére sem tudjuk teljesíteni. Ebben a helyzetben sokat segítene, ha tudnánk, ismernénk, hogy a jelenlegi intézkedések csak rövid távra, átmeneti időszakra szólnak.

A kiterjedt, a végfelhasználókhoz kapcsolódó földgázelosztási rendszereken lehet, kell fejleszteni. Ma még nem megoldott a dinamikus elemek, a nyomásszabályozó állomások távfelügyelete, de továbblépek, ha a nagyfogyasztóknál alternatív tüzelést építenénk ki, annak a távvezérlését is meg kellene oldani. Ezek az intézkedések is javítanának az ellátásbiztonságon.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz, amire az energetika területén mindenképpen szükség van: kiterjedt, a piaci szereplőkkel folytatott egyeztetés mellett tartós, kiszámítható szabályozásra. Reméljük, megvalósul, mert az energetika e nélkül nem tud működni. Érezni fogjuk ennek hatását, mert így a társaságok kiszámítható környezetet, a felhasználók magas ellátásbiztonságú, megfizethető földgázt kaphatnak.

Földgázelosztási engedélyes vezetőjeként az ellátásbiztonsághoz az általunk működtetett eszközök magas szintű üzembiztonságával járulhatunk hozzá. Büszkék lehetünk arra, ahogy szakembereink ezeket a rendszereket eddig működtették. De az üzembiztonság szinten tartása, nemkülönben a fokozása mögött jelentős beruházások állnak, és további fejlesztésekre lenne szükség. Sajnos azonban a jelenlegi szabályozási környezet nem teremti meg a forrást ezek finanszírozására. Ha valahol jelentős érdeksérelmek születtek az elmúlt időszakban, akkor ez az a terület. Azzal együtt, hogy az ország nincs könnyű helyzetben, értetlenül állunk egyes döntések előtt. A jelenlegi, valahol 6 százalék körüli átlagos tőkeköltség reálhozam tényező nemcsak az új beruházások indítását

„Úgy gondolom, a fejlesztések súlypontját – persze a tárgyalások alatt álló nagy tranzitkapacitásokon túl – a fogyasztók irányába kell terelni. Ezeken a területeken kell nagy szakértelemmel és megfelelő intézkedésekkel felszámolni a továbbra is energiapazarló, a végfelhasználók által egyre inkább fenntarthatatlan fogyasztói rendszereket.”


Piaci viszonyok

52

Piaci viszonyok | Szakértői véleményezés

Verseny a fogyasztókért Herczeg Sándor szenior menedzser, KPMG energetikai és közüzemi tanácsadás

Az energiaszolgáltatók a jelen gazdasági helyzetben a termékek és szolgáltatások fejlesztését, minőségének javítását a lehetőségeiknek rendelik alá, ez azt jelenti, hogy alapvetően csak akkor és annyit fejlesztenek, amennyire keretük van, emellett amelyre éppen szükség van a szabályozás által elvárt szolgáltatási színvonal fenntartásához. Nem túl biztató jel ez az energiafelhasználóknak, akik viszont az energia díját tekintik a termék és szolgáltatás elsődleges megkülönböztető ismérvének. A fentiek ellenére egyelőre nem állt meg a fejlesztési folyamat, a termékfejlesztési irányok jól láthatóan körvonalazódnak.

A

„A termék- és szolgáltatásfejlesztés leghatásosabb motorja a piac további fejlesztése, azon belül is az árszabályozás átalakítása, amely következtében átlátható finanszírozási rendszer épülhet fel.”

magyarországi energiapiaci nyitás következményeként a kereskedők versenye a fogyasztói megrendelésekért alacsonyabb energiabeszerzési árakat és magasabb szintű kiszolgálást eredményezett. A felhasználói igény oldaláról megközelítve a megbízhatóság és a folyamatos ellátás alapvető elvárásokon túlmutatva a termékek legfontosabb jellemzője a fogyasztási igény minél egyszerűbb és gazdaságosabb kiszolgálásának biztosítása volt. A piaci fejlődésnek köszönhetően ez ma már tervezett energiagazdálkodást, azaz a fogyasztás szerkezetének szakszerű tervezését, ipari fogyasztók esetében a berendezések energiaigényének fi gyelembevételével kialakított, a fogyasztás tervezésében egyfajta energiafogyasztási stratégia megjelenését eredményezte. A szolgáltató oldaláról nézve ez a sztenderd és nem sztenderd termékek együttes szolgáltatását és az ehhez kapcsolódó megfelelő árazás, valamint időbeli lekötések fogyasztói – akár speciális – igényeihez igazított termékeinek bevezetését eredményezte.

A termék- és szolgáltatásfejlesztés leghatásosabb motorja a piac további fejlesztése, azon belül is az árszabályozás átalakítása, amely következtében átlátható finanszírozási rendszer épülhet fel. Ebben kiemelt szerephez juthatnak a szervezett energiapiacok által biztosított referenciaárak, ez a villamosenergiapiacon – a helyi sajátosságok figyelembevétele mellett – már megfelelően elindult, de a gázpiacon még bevezetés előtt áll. A fejlesztések egy másik fontos területén továbbra is előkészületi állapotában regnál az energiafelhasználás ésszerű csökkentését támogató „okos” fogyasztásmérők bevezetésének terve. A lassú előrehaladás oka a bevezetés forrásainak, valamint a folyamatos működtetés költségeinek megtérülését biztosító üzleti modell körültekintő felépítése, mert ezen eszközök és a hozzájuk kapcsolódó támogató rendszerek drágák, a használatuk révén keletkező megtakarítások mértéke és ideje viszont nehezen becsülhető. A lassú bevezetés ellenére valamennyi szolgáltató tisztában van a mérési adatok nyújtotta



53

„A szolgáltatók versenye egyelőre inkább csak a nagyfogyasztói piacon érhető tetten, azonban az elmúlt évek magyar gázpiaci fejleményei bebizonyították, hogy a lakossági gázfelhasználókért is lehet versenyezni, így a piaci átrendeződés a felhasználók ellátásának veszélyeztetése nélkül valósult meg.”

információs előnyökkel, amelyek a jobb tervezhetőséget és ennek köszönhetően az előnyösebb energia beszerzések révén a megtakarításokat növelhetik. Ennek egyik biztató jele a több szolgáltató által indítani tervezett okos fogyasztásmérő berendezésekre és azok informatikai kiszolgálására vonatkozó beszerzési pályázat. Az ezt követő több hónapos tesztmérések pozitív eredményeként várhatóan a szolgáltatók a Magyar Energia Hivatal okos mérésre újra kiírandó pályázatán is el tudnak indulni. Az energiahivatalnak mielőbb el kell készítenie a tesztekre és azok eredményének értékelésére vonatkozó rendeletét is, amennyiben tartani szeretnénk az EU céltervét, hogy 2020-ra az energiafelhasználók legalább ötödében legyen okos mérőberendezés és az ehhez kapcsolódó napszakfüggő díjszabás.

ha a prepaid (előre fizetési) rendszert mint hatékony támogatásfelhasználási lehetőséget is figyelembe vesszük. Az okosmérő-rendszerek forgalmazói ennek ellenére bizakodók, mert például a svéd szabályozás és gyakorlat pozitív tapasztalatai mintául szolgálhatnak más európai országnak is. A nemzetközi trendek alapján mindenképpen érdemes az energetikai és a távközlési fejlesztéseket is összehangolni, mert a felépítendő üzleti modell többszereplőssé tétele miatt további források is bevonhatók a rendszerbe. Az energiaszolgáltatót az adatok folyamatos kétirányú áramlása, míg a távközlési szolgáltatókat az adatátvitel mint részszolgáltatás érdekli leginkább, amely akár hatékony elosztási ismérve lehet a költségeknek is.

A mérési rendszer fejlesztését követheti a hálózati rendszeré, a smart grid bevezetése viszont még összetettebb és országos szintű fejlesztéseket igényel. A továbblépés érdekében mindenképpen érdemes előbb elindítani az okos mérésre vonatkozó teszteket, hogy a további feladatokról, irányokról és az ennek működtetése érdekében kialakítandó megfelelő üzleti modellről minden piaci szereplő által elfogadható döntéseket lehessen hozni. Amíg a fejlesztések elkészülnek, a jelenben érdemes visszanyúlni a gyökerekhez, mint tudjuk, valamely termék versenypiaci árát a közgazdasági szabályok szerint a kereslet és a kínálat egyensúlyi állapotában kapjuk meg.

Az okos mérő előnye leginkább egy körfolyamattal írható le: ha van információnk a fogyasztásunk lefutásáról, és hajlandók vagyunk a megtakarítás érdekében a felhasználásunkat időben átcsoportosítani kedvezőbb időszakra, akkor arra a szolgáltatók kedvezőbb díjazású termékeket alakítanak ki, amely arra ösztönöz mindenkit, hogy minél inkább átcsoportosítson. Ezzel kisimíthatók a fogyasztási görbék csúcsai, ez mind a szolgáltató, mind a fogyasztó érdeke. Nem lebecsülendő következmény még a szabálytalan vételezések csökkentése, hiszen az információ kétirányú áramlása egyúttal egy mérési központban történő folyamatos fogyasztásellenőrzést is lehetővé tesz. A fentiek alapján is egyértelmű, hogy az okos mérés beruházási és fenntartási költségei elsősorban a nagyfogyasztói szegmensben – ahol már jelenleg is alkalmazzák – térülnek meg, míg az egyetemes szolgáltatásban erre egyelőre jóval kisebb a remény, még © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

54


„A 2011. évi magyar energiapiaci változások kulcskérdése, hogy milyen közös, valamennyi EU-tagország által elfogadott és támogatott 2020-as és 2050-es stratégiai célokat tartalmaz majd az EU energiapolitikája, és ezzel szoros összefüggésben melyek lesznek a fő fejlesztési irányok.”

Hogy ez a szabály mennyire nehezen ismerhető fel az energetikai termékek árának változásában, arra a legjobb példa a magyar energiapiac jelenlegi ellentmondásos helyzete, amelyben tetten érhető az emelkedő világpiaci, illetve a szabályozással alacsonyan tartott egyetemes fogyasztói árak közötti ellentmondás együttes jelenléte a rendszerben. Az EU célja egyrészt az energetikai termékek szabad piaci áramlásának biztosítása által alacsonyabb energiaárak elérése, másrészt az uniós energetikai célok (a megújuló energia felhasználásának terjesztése, az ellátásbiztonság növelése, stb.) elérése mind a 27 uniós tagországban. Ezek a célok csak hálózatfejlesztések, majd az országok hálózatainak a jelenleginél is több ponton történő összekapcsolása és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése révén érhetők el, azonban nagyon fontos feltétel a közös szabályozások kialakítása is, ehhez még mindenképpen további idő szükséges. Mellette fontos figyelembe venni a világpiaci árak alakulását is. A trendek nemzetközi szinten az olaj árának emelkedését, míg a földgázénak a csökkenését vetítik előre, ez Magyarország gázellátásában feltétlenül a több forráson alapuló ellátás kialakítását javasolja, illetve a hosszú távú gázszállítási szerződések újratárgyalásakor az árképlet módosítását vagy a nemzetközi olajártól történő függetlenítését javasolja. Mint ismeretes, a hazai háztartások energiakiadása nagyon magas, az EU átlagos arányának közel kétszerese, ezért nem meglepő, hogy ennyire érzékenyen érint minden magyar energiafelhasználót az energia drágulása. Fontos, hogy az árak változásakor valamennyi összetevőt elemezzünk: a tényleges energiaköltségeket, a dollárforint árfolyamát, az egyes piaci szereplők támogatását (pl. KÁT), a környezetvédelmi előírások szigorodását, az adóterhek mértékét és természetesen a felhasználók jövedelmének szintjét is. A piacgazdaság természetes velejárója a költségek jelentkezése az árakban, de a lakossági rezsikiadások befagyasztása miatt a keresztfinanszírozás kényszere alapján az üzleti szféra egyenlíti ki a lakossági árak alacsonyan tartásának számláját is. Ez természetesen

ellentétesen hat a magyar gazdasági szereplők versenyképességére, ezen keresztül a lakosság jövedelmére és a foglalkoztatás mértékére is. A fentiek ellenére a magyar gázpiacon továbbra is tartja magát a 2010-ben kihirdetetett ármoratórium, így 2011 második negyedévétől sem változott az egyetemes felhasználók részére a földgáz év elején bevezetett sávos gázárképzési rendszer szerinti alapára. Az árszabályozás felülvizsgálata így elhúzódó folyamattá vált, amelynek a felgyorsítására mindenképpen szükség lesz az év folyamán. A piaci szereplők az energiaárak kb. harmadát kitevő költségek további szigorú vizsgálatát várják a hatóságtól, mellette viszont mindenki felkészült arra, hogy a gazdaság törvényszerűsége szerint meg kell jelennie a világpiaci árak és árfolyamok bármilyen irányú hatásának is a földgáz árában. A villamos energia árát a lakossági fogyasztók esetében 4 százalékkal emelték 2011. február 1-jétől, ez 2 forintos drágulásnak felel meg kilowattóránként. A szabályozás az MVM nagykereskedelmi hatósági árának növelésére vonatkozott azon termékeknél, amelyeket az egyetemes szolgáltatók vásárolnak meg. Egyúttal változott az egyetemes szolgáltatók árrése, vagyis az értékesítési és a beszerzési ár hatóságilag megengedett különbözete is. Közben a MEH vizsgálata alapján az energiaszolgáltatók ügyfélszolgálatát továbbra is nehéz elérni, ez egyértelműen a szolgáltatók költségoptimalizálásának következménye. A szolgáltatók által fejlesztett ügyfélkapcsolati menedzsmentrendszerek (CRM) gyorsasága, az adatbázis pontossága és az elérhetőséget biztosító munkatársak képessége, valamint számossága további költségterheket ró a szolgáltatókra, ennek egyensúlyban tartásához a minőségi mutatókkal és az ügyfelek elégedettségével kell megküzdeni. Mindenképpen pozitív előrehaladások történtek a szolgáltatók internetes oldalainak fejlesztése révén, egyre többen ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket. Ez egyrészt tehermentesíti az ügyfélszolgálatot, másrészt lehetőséget ad az ügyfélnek akár az ügyfélszolgálati időn túl is a



fogyasztásához kapcsolódó információk elérésére. További érettséget jelez az átutalások és az elektronikus számlák népszerűségének terjedése, amely nemcsak a szolgáltató költségeit, hanem a környezetet is kíméli a papíralapú kapcsolattartás kiváltásával. Természetesen nem szabad elfeledkezni azoknak a felhasználóknak az igényéről sem, akik a személyes kapcsolattartást részesítik előnyben, és inkább a szolgáltató munkatársaival kommunikálnak. A gázpiaci fejlemények miatt a szabályozói előírások betartása is fontos követelményeket támaszt az új szolgáltatási területekre is egyetemes szolgáltatói engedélyt kapott Főgázzal és Tigázzal szemben, az új ellátási területeken ügyfélszolgálati irodát kell nyitni a szolgáltatóknak. Természetesen a fogyasztók nemcsak az ügyfélszolgálaton keresztül mérik energiaszolgáltatójuk működését, hanem az energiaellátás kimaradásán, a hibabejelentések kezelésén, azok elhárításának gyorsaságán, ebben nemcsak a minőségi mutatók szerint, hanem a szubjektív ügyfélélmények alapján is vannak pozitív változások. Fontos kiemelni, hogy a szabadpiac működése sokak szemében elsősorban a szabályozás megfelelő megváltoztatásával egyenlő, miközben

nagyon fontos feltétel a piaci szereplők jelenléte is. A szolgáltatók versenye egyelőre inkább csak a nagyfogyasztói piacon érhető tetten, azonban az elmúlt évek magyar gázpiaci fejleményei bebizonyították, hogy a lakossági gázfelhasználókért is lehet versenyezni, így a piaci átrendeződés a felhasználók ellátásának veszélyeztetése nélkül valósult meg. Az EMFESZ története több tételt is igazolni látszik: a liberalizáció óta a piacon jelen levő alternatív gázkereskedő versenyt kényszerített ki, olcsóbban adta a gázt versenytársainál, illetve a szabad szolgáltatóválasztás és -váltás rendszerét próbára téve több száz ipari, hatezer körüli kkv- és több mint háromszázezer kisfogyasztót sikerült átcsábítani magához. Egyúttal az ellátási és pénzügyi problémák következtében a szabályozó hatóság által kijelölt végső menedékes szolgáltatók is jól vizsgáztak, ellátási zökkenők nélkül sikerült átvenni a szolgáltatást, viszont az ügyfeleket érintő negatív következmény a kedvezményes ár elvesztése volt. A mérőóra-leolvasást követő elszámolások a korábbi és jelenlegi szolgáltató között jelenleg is tartanak, ezen a területen még vannak fejlesztési lehetőségek a rendszerben, főként a késői leolvasások miatti becsléseken alapuló elszámolás területén. Az újabb

55

vizsga, a végső menedékes háromhavi szolgáltatását követő ismételt váltási lehetőség a korábbi egyetemes szolgáltatóra, már csak két szolgáltatóra és azok területére koncentrálódik. A 2011. évi magyar energiapiaci változások kulcskérdése, hogy milyen közös, valamennyi EU-tagország által elfogadott és támogatott 2020-as és 2050-es stratégiai célokat tartalmaz majd az EU energiapolitikája, és ezzel szoros összefüggésben melyek lesznek a fő fejlesztési irányok. A célok megvalósítása érdekében az EU-s támogató források is megnyílnak, ezekért természetesen versenyeznek az energetikai nagyvállalatok, s az ennek eredményeként megvalósuló beruházások közvetett haszonélvezői az energiafelhasználók lesznek: minél előnyösebb árakon, minél magasabb színvonalú termékekkel és szolgáltatásokkal versenyezzenek értük az energiaszolgáltatók.


Piaci viszonyok –

Felül-nézetből

58

Piaci viszonyok | Felül-nézetből

Dr. Barócsi Zoltán vezérigazgató-helyettes, MVM Trade Zrt.

Villamos energia és piac

A

z MVM-et, majd később az MVM Trade Zrt.-t sokszor érte az a vád, hogy kivételes pozícióját védendő akadályozza a piacnyitást, majd a piac fejlődését. Tény, a piacnyitás kezdetekor, 2003-ban megkerülhetetlen szereplő a villamosenergia-ellátásban, és igaz az is, hogy a társaságnak ma is meghatározó szerepe van. Ez azonban tényleges előnyt nem, inkább kötelezettséget és korlátot jelentett és jelent napjainkban is.

A Magyar Energia Hivatal (MEH) mint szabályozó hatóság a teljes piacnyitás legelején – alkalmazva a 2007. évi villamosenergia-törvényt (Vet.) – jelentős piaci erővel rendelkező engedélyesként (JPE) azonosította az MVM Trade-et. Ez a törvény szerint hármas célt szolgál: elősegíti a hatásos piaci versenyt, megelőzi a piaci erőfölény egyes formáival történő visszaélést és szolgálja a felhasználók érdekeit. Azért, hogy a célok megvalósulása biztosított legyen, a MEH eszközöket (az MVM Trade szemszögéből kötelezettségeket és működési korlátokat) is rendelt a minősítés mellé. Ezek közül a legfontosabbak: olyan mennyiségű villamos energia értékesítése nyilvános aukciókon, hogy a társaság piaci részesedése jelentősen (40 százalék alá) csökkenjen, és a Trade minden egyéb értékesítését csak és kizárólag a teljes transzparencia mellett végezze. Mindezek mellett a hivatal a 2009. évre vonatkozó értékesítésekre több árkorlátot is előírt. Az MVM Trade a JPE-re vonatkozó előírásokat a legteljesebb mértékben teljesítette és teljesíti. Az aukciókon igen jelentős mennyiségek cseréltek és cserélnek gazdát (évente összességében mintegy 10 terawattóra) tisztán piaci körülmények között. Az árverésekre teljes mértékben igaz, hogy az árakat a kereslet-kínálat alakítja, azok torzításmentesek. Az aukciók idejét, az értékesítésre szánt termékeket és azok mennyiségét, kellő felkészülési időt biztosítva, előre bejelentettük. Ennek is köszönhető, hogy – a piaci szereplők véleménye szerint is – az aukciók jelentős mértékben hozzájárultak mind a piacnyitáshoz, a piac fejlődéséhez, mind – főleg a kezdeti időkben – a piaci mozgások csillapításához. Meghallva az idők szavát az MVM Trade fejlesztette az aukciós eljárását: az éves termékek ma már három

részletben kerülnek kalapács alá, az egyes árverések várható időpontját és a felajánlandó villamosenergia-mennyiségeket kellő időben, még az év első felében publikáljuk. Meggyőződésünk, hogy ezek a változások is növelik az értékesítéseink transzparenciáját, a nagykereskedelem tervezhetőségét és kiszámíthatóságát. Az aukciók technikai eszköze az – egyébként önállóan is működő – Powerforum anonim, elektronikus hirdetőtábla-rendszer, melyen villamos- és gázenergia-nagykereskedelem folyik. Az MVM Trade értékesítéseinek másik meghatározó vonulata maradt a teljes piacnyitás után is az egyetemes szolgáltatók forrásoldali ellátása. A 2007. évi Vet.-ben a jogalkotó meghagyta azt a lehetőséget, hogy az újonnan megjelenő egyetemes szolgáltatók – saját kockázatuk mérséklésére és az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók piaci hatásoknak való kitettsége csökkentésére – több évre szóló villamosenergia-vásárlási szerződést kössenek korábbi szállítójukkal. A szerződés biztosítja az egyetemes szolgáltatásra jogosultak, elsősorban a lakosság biztonságos villamosenergia-ellátását, alkalmas arra, hogy csillapítsa a piaci ármozgásokat, az egyetemes szolgáltatók részére kiszámíthatóvá teszi a villamosenergia-beszerzést. A Trade ezen szolgáltatása igen rugalmas: egyrészt széles termékskálával fedi le az egyetemes szolgáltatásra jogosultak eredő igénygörbéjét, másrészt az év során a vevőknek többször van alkalmuk szankció nélkül módosítani az átveendő mennyiségeket, illetőleg azok időbeli lefutását. Ez is az oka annak, hogy az MVM Trade aukcióin néhány egzotikusnak nevezhető, nem szokványos termék is megjelenik. Felhasználói oldalról a piac folyamatos fejlődését jól mutatja, hogy a kezdeti teljes ellátásalapú szerződésekről a nagyfogyasztók áttértek első körben a részleges

„Az aukciókon igen jelentős mennyiségek cseréltek és cserélnek gazdát (évente összességében mintegy 10 terawattóra) tisztán piaci körülmények között.”



ellátásalapú szerződésekre, ahol az éves igényük csak egy meghatározott részét vásárolták egy kereskedőtől a mérlegköri szolgáltatással egyetemben, a fennmaradó részt – jellemzően sztenderd termékeket – pedig a piacról szerezték be, eltérő időpontokban és mennyiségekben. Egyes nagyfogyasztók később saját kereskedelmi engedélyt is szereztek, és teljes mértékben maguk látják el a villamosenergia-beszerzésüket, saját mérlegkört üzemeltetve. Az MVM Trade által szervezett aukciókon jellemzően nemcsak a kereskedő cégek vesznek részt, hanem a fent említett nagyfogyasztók is jelen vannak, ezzel is diverzifikálva beszerzési portfóliójukat a minél kedvezőbb árú forrásösszetétel érdekében. Köztudott, hogy az MVM Trade korábbi hosszú távú szerződései egy részét újratárgyalta, egy része a törvény erejénél fogva megszűnt. Ez hatással volt és van mind a villamosenergia-piacra, mind a rendszerszintű szolgáltatások piacára, hiszen a korábbi vásárlási portfólió átalakulása/ csökkenése növelte bizonyos termelők piaci kitettségét. 2010-re az igen nyomott villamosenergia-árak és emellett a magas gázár volt jellemző. Ennek következtében a villamosenergia-piacról kiszorult termelők csak a rendszerszintű szolgáltatások piacán tudtak működni, gyakorlatilag versenytársak nélkül. Mindezek oda vezettek, hogy a kiegyenlítő energia ára az utolsó két évben drasztikusan megnőtt. Korábban a MEH az MVM Trade-et mint a rendszerszintű szolgáltatásokra alkalmas kapacitásokat lekötő kereskedőt ezen a piacon is JPE-nek minősítette, és számára árkorlátot írt elő, ezzel a hatóság a kiegyenlítő energia árát mesterségesen alacsonyan tartotta. A hosszú távú szerződések és a rendszerszintű szolgáltatások piacán az MVM Trade meghatározó szerepének megszűntével az árak hatóság általi befolyásolásának lehetősége is megszűnt, ez szintén az áraknak a költségek fedezése irányába történő elmozdulására hatott. Azokban az országokban, ahol a jogalkotó és a szabályozó hatóság következetes és elkötelezett a villamosenergiapiac liberalizációjában, előbb-utóbb kialakítják a szervezett villamosenergia-piacot, „a tőzsdét”. A villamosenergiatőzsde működése – és ilyen jó működése – jelentős állomása a magyarországi piac fejlődésének is. A HUPX azonkívül, hogy megbízható és elfogadott árindikációt ad a piacnak, likviditásával csökkenti a kereskedés kockázatát, egyértelmű jelzést ad az OTC-piacnak is. A tőzsdei kereskedés biztosítja talán a leginkább demokratikus módon a piaci árinformációkat. Az MVM Trade számára a MEH által jóváhagyott aukciókon kívül a Powerforum piactér jelentette az átlátható értékesítés másik eszközét. Manapság a napi pozíciózárásban a tőzsde jelenti a transzparenciát. Amennyiben hosszabb

59

„A stabil befektetői környezet eleme a világos nemzeti energiapolitikai stratégia, amely foglalkozik a társadalmilag nem egyeztetett kérdésekkel is. A stratégia kritikus pontjait illetően nemzeti konszenzus szükséges.” távú termékek is megjelennek a tőzsdén, reális esélye van annak, hogy a jelenlegi aukciós és a Powerforumon történő értékesítés egy része áttevődik a szervezett piacra. A verseny nem célja a piaci szereplők működésének, hanem eszköz a működési feladataik megoldására. A szabályozás a működés körülményeinek egyszerűsítésével, a szabályok stabilitásával és a sérülékeny szereplők védelmével segítheti a piacot. A termék- és szolgáltatásfejlesztés a piaci szereplők érdekalakulásának függvénye. Az erőltetett és túlzott szabályozás azonban akadályozhatja ezt a folyamatot. A jelenlegi hazai szabályozásnak nem súlyponti kérdése a kapacitásfejlesztés, azt a piaci szereplőkre bízza. A versenypiaci nyitást lehetővé tevő jogszabályok megszüntették az ellátási kötelezettséget és korlátozták a legkisebb költség elvének érvényesülését. Ebben a helyzetben új termelőkapacitások belépését tisztán a piaci viszonyok, árak alakulása motiválja. Mivel a beruházási döntések és azok következményeként az érintett berendezés kereskedelmi egységgé válása között viszonylag hosszú idő telik el, a kialakuló termelői struktúra korántsem biztos, hogy optimális lesz bármely kívülről meghatározott célfüggvény szerint. A stabil befektetői környezet eleme a világos nemzeti energiapolitikai stratégia, amely foglalkozik a társadalmilag nem egyeztetett kérdésekkel is. A stratégia kritikus pontjait illetően nemzeti konszenzus szükséges. Jótékony hatással van a befektetői klímára, ha a stratégia alapján kidolgozott állami energiapolitika végrehajtására a meghatározó energiapiaci szereplőkkel a kormányzat megállapodást köt (lásd Franciaország gyakorlatát). A regionális piac átmenetileg tompítja az egyes területeken elmaradó vagy nem optimális beruházásokból jelentkező kapacitás-összetételi torzulásokat. Ennél sokkal nagyobb gondot jelent a piaci hatásokat nélkülöző megújuló energiahordozói bázison megvalósított termelőkapacitások súlyos piactorzító hatása, amely áttételesen az ellátásbiztonságot is fenyegeti. Amennyiben a megújuló erőművi kapacitás nem szabályozható (eminensen szélerőművek), úgy fokozódó üzembiztonsági kockázatot jelent terjedésük az ellátórendszer infrastruktúrájára (hálózat) vonatkozóan is.

„Azokban az országokban, ahol a jogalkotó és a szabályozó hatóság következetes és elkötelezett a villamosenergia-piac liberalizációjában, előbb-utóbb kialakítják a szervezett villamosenergia-piacot, »a tőzsdét«.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

60


Kovács Csaba volt elnökhelyettes, Magyar Energia Hivatal

Hánykolódik, de nem süllyed el…

A

z energiapiaci liberalizáció gyakran viharos hullámokon hánykolódó hajója eddig meglepően jól állja a sarat. Időnként ugyan recseg-ropog, a kitűzött irányt sem mindig tartja tökéletes biztonsággal, a legénység is gyakran elégedetlen az egymást váltó kapitányok döntéseivel. Valahogy mégsem süllyed el a habokban, sőt, egyre nagyobb a bizakodás, hogy hamarosan révbe ér. A piac számára rendkívül fontos lenne a hosszú távú célokat kijelölő hazai energiastratégia mielőbbi elfogadása, mivel a napi döntéshozatalt jelenleg két tényező dominálja. Kusza és átláthatatlan érdekrendszerek és mély, alapos elemzéseket, iparági-társadalmi egyeztetéseket kizáró rövid határidők. Az ún. 3. energiacsomag előírásainak hazai jogszabályokba való átültetése során számos koncepcionális kérdésben nem született döntés, ezért érezhető némi bizonytalanság a piaci szereplők körében. A bizonytalanság kockázatot jelent, a kockázat pedig a fontos beruházási döntések elhalasztásához vagy magasabb kockázati felár alkalmazásához vezethet. Egyáltalán nem vagyok derűlátó a hamarosan elfogadandó* villamosenergia- és földgázjogszabály-módosítások időállóságát illetően. Márpedig a piac szereplői leginkább a szabályozás kiszámíthatóságát és következetességét, valamint a változtatások mögött meghúzódó döntések egyszerű, érthető indoklását és kommunikációját igénylik. A 2007-ben elfogadott villamosenergia-törvény (Vet.) tizenhétszer módosult a közlönyállapothoz képest, s hasonló számnál tart a 2008-ban hatályba lépett, a földgázellátásról szóló törvény (Get.) és a sok vitát kiváltó, a villamos energia kötelező átvételéről szóló, 2007-es hatálybalépésű kormányrendelet is. Elszomorító adatok, annak ellenére, hogy ezek között voltak a szabályozási logikából fakadó, előre ismert módosítások is. A piacnyitási tapasztalatok azt mutatják, hogy a versenypiaci mechanizmusok működhetnek a villamosenergia- és földgázszektorban is. Az egyes piacnyitási lépések időbeli ütemezése nem mindig dicsérte a döntéshozatal ritmusérzékét, de egyelőre úgy tűnik, nem állunk hadilábon a szerencsefaktorral. A piaci modellváltás és az ahhoz kapcsolódó működési, jogi, szerződéses és egyéb szerkezeti átalakulások komolyabb üzemzavarok vagy fogyasztói

kiesések nélkül zajlottak. A nagykereskedelmi piac szereplői tankönyvszerűen reagáltak és reagálnak a keresleti-kínálati viszonyok alakulására. Kapacitáshiány idején új beruházásokra ösztönző magas árakat tapasztaltunk, a pénzügyi válságot követő kínálati piacon a nagykereskedelmi árak zuhanásának lehettünk szemtanúi. A piac tehát működik. Működik, bár jelentősen befolyásolják és torzítják azon szabályozói keretfeltételek, ösztönzők és háttér-megállapodások, amelyeket a döntéshozók, jogszabályalkotók, illetve maguk a szereplők mozgástérként kijelölnek. Az energiapiaci szabályozás egyik nagy veszélye a szabályozó intézmények szereplők általi „foglyul ejtése”. Ebben a szituációban a szabályozási keretfeltételeket valójában a szabályozás alá eső piacon jelen lévők alakítják, befolyásolják – a saját érdekeiknek megfelelően. A régi, monopolhelyzetben lévő szolgáltatók részéről természetes reakció, hogy igyekeznek lépéseket tenni a korábban megszerzett jogaik védelmében. Számomra úgy tűnik, a hazai piacon domináns szereplők nagy része „elaludt”, és nem vette elég komolyan a versenypiac szellemének kiszabadulását a palackból. A hatékonyabban és rugalmasabban működő, a felhasználók igényeihez alkalmazkodni tudó új szolgáltatók sikerrel tudtak szeletet kihasítani a piaci tortából. Ha a korábbi monopóliumok – ahelyett, hogy megtanulnák és továbbfejlesztenék a frissen belépők által behozott újdonságokat – továbbra is elefántcsonttoronyból szemlélik a piaci folyamatokat és a fogyasztói igényeket, biztosan további piacvesztéssel számolhatnak. Véleményem szerint a hazai energiapiacok – más elnevezésekkel és részben más formában – ma is az annak idején ideiglenesként meghirdetett ún. kettős piac csapdájában vergődnek. A szabályozott közüzemi szegmens

„A piac számára rendkívül fontos lenne a hosszú távú célokat kijelölő hazai energiastratégia mielőbbi elfogadása.”

© 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International * A jegyzet 2011. március első hetében készült. Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


61

„A hatékonyabban és rugalmasabban működő, a felhasználók igényeihez alkalmazkodni tudó új szolgáltatók sikerrel tudtak szeletet kihasítani a piaci tortából.” és a versenypiac együttélését ugyan a jogszabályokban felváltotta a teljes piacnyitás, a korábbi egyvásárlós közüzemi modell szerkezeti-szerződéses struktúrája azonban (egyetemes szolgáltatási köntösben) továbbra is behatárolja a hazai energiapiacok fejlődési pályáját. A jelenlegi szabályozás ugyanazokkal – vagy legalábbis nagyon hasonló – problémákkal küzd, mint amelyek a kettős piaci modell logikájából fakadtak, de van egy lényeges különbség. A közüzemi szegmensben az ellátási lánc minden eleme szabályozható volt, az egyetemes szolgáltatás esetében – elméletileg – erre nincs lehetőség. Bizonyos mértékig érthető, hogy a politika nehezen engedi el a végfelhasználói árak szabályozási lehetőségét. A rövid távú szempontok alapján, gyakran ellentétes célfüggvények meghirdetésével meghozott árszabályozási döntések azonban konzerválják a jelenlegi (és egyben a korábbi) működési modell problémáit. Ennek ellenére vannak pozitív hozadékai a kormány rendkívül szigorú – sok esetben nehezen érthető – árdöntéseinek. Egyrészt – legalábbis látszólag – enyhült a korábban már említett szabályozói csapda, a szabályozó foglyul ejtése. Van olyan vélemény is, hogy csak a szabályozót fogva tartó piaci szereplők köre változott, abban azonban mindenki egyetért, hogy „új szelek fújnak a szabályalkotás rendszerében”. A másik, szintén fontos eredmény, hogy fény derült bizonyos tartalékokra, amelyeket át lehetett csatornázni a fogyasztókhoz (az más kérdés, hogy ez nem következetesen, azonos elvek mentén történt a villamosenergia- és a földgázszektorban). Az egyetemes szolgáltatás értékesítési ára mellett további „szent teheneket” is találunk a hazai szabályozásban (pl. a földgáz határkeresztező kapacitásainak kiosztása; a hálózati tarifák közötti keresztfinanszírozás vagy a már említett villamos energia kötelező átvételi rendszerének átalakítása). Ezeken a területeken csak akkor várható érdemi előrelépés, ha megfelelő előkészítés után az eddig halogatott koncepcionális döntések végre kijelölik a hosszú távú irányt.

Arról nem is beszélve, hogy a korábban – szintén hosszú távra – meghozott intézkedések jelentősen befolyásolhatják a döntéshozók mozgásterét. Ebből a szempontból nagyon érdekes példa Magyarország földgázfüggőségének kérdése. Természetes cél ennek csökkentése, miközben a már kiépített infrastruktúra még hatékonyabb kihasználása javíthatja annak fajlagos költségét. Nagyon sok a tartalék a keresletoldali intézkedések és az energiahatékonyság területén is. Az energiatudatos, felelős fogyasztói magatartásnak az oktatási-nevelési intézményrendszerben történő formálása nem pénz kérdése, és jelentős eredményekkel kecsegtethetne. Assisi Szent Ferenc mondta: „Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.” A szükségessel már megvagyunk, most a lehetségesen van a sor. És ki tudja, egyszer csak általánosan elfogadottá válik, hogy a versenypiac az energiaszektorban sem lehetetlen!

Persze a nemzeti energiapiacok összekapcsolásával, a piacokat befolyásoló tényezők bővülésével a regionális és európai szinten értelmezett döntési struktúrában egyre nehezebb lesz a nemzeti érdekeknek minden körülmények között, hosszú távon is megfelelő döntéseket hozni.

„A nemzeti energiapiacok összekapcsolásával, a piacokat befolyásoló tényezők bővülésével a regionális és európai szinten értelmezett döntési struktúrában egyre nehezebb lesz a nemzeti érdekeknek minden körülmények között, hosszú távon is megfelelő döntéseket hozni.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

62


Medveczki Zoltán vezérigazgató, HUPX Zrt.

Előnyös verseny és versenyelőny

A

z utóbbi évtized világszerte az energiaszektor átalakításának korszaka. Ezzel összhangban Európában is megfogalmazódott a reform iránti igény, amely a villamosenergia-piac nyitásáról szóló EU-direktíva megalkotását eredményezte. Ez a tagállamokra nézve (így Magyarországra is) kötelező. Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására és az ellátásra vonatkozóan. Meghatározza az ágazat szervezetével és működésével, a piacra jutással, a versenytárgyalási eljárásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadásával és a hálózatok működésével összefüggő szabályokat. A 2003-as piacnyitás óta eltelt nyolc évben robbanásszerűen átalakult a magyar villamosenergia-ipar is, amelyet legmarkánsabban az egyes szegmensekben (termelők, fogyasztók, kereskedők) tapasztalt piaci kereslet-kínálati hatások érvényesülése, valamint a szereplők számának növekedése fémjelez. Ezt a fejlődést végig a jogszabályi keretek által biztosított lehetőségek és ösztönzők alakulása határozta meg, azonban elengedhetetlen volt a megfelelő számú piaci szereplő megjelenése is. A magyar piac mind belső, mind külső irányba nyitottá vált, kivéve a hatósági árszabályozás alá eső területeket. Az immár teljesen liberalizált hazai villamosenergia-piacot a közüzemi szolgáltatás helyébe lépett egyetemes szolgáltatás és a versenypiac alkotja. A folyamat végső nagy lépése a lakossági és más, korábban közüzemi fogyasztó piaci alapú ellátásának megjelenése jelentette, amely számos fogyasztó számára tette lehetővé és érezhetővé a piaci hatások érvényesülését. Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy az átállási kockázatok és bizonyos társadalom-, illetve energiapolitikai szempontok szükségszerű érvényesülése miatt körültekintően kell eljárni a szabályok esetleges további alakítása során. Minden esetben célszerű szem előtt tartani, hogy a kereskedők fogyasztókért folytatott versenyének végső soron olcsóbb és az igényeket magasabb szinten kielégítő villamosenergia-szolgáltatást kell eredményeznie. Az elmúlt évek fokozatos piacnyitása során a legmarkánsabb fejlődésen a – korábbi – feljogosított fogyasztók energiabeszerzési tevékenysége ment keresztül.

Azok, akik e fogyasztói körből éltek a felkínált piaci lehetőségekkel (sok esetben: kényszerrel), a költségmegtakarításon keresztül gazdasági előnyre tehettek szert. A villamosenergia-kereskedő cégek az évek múlásával egyre növekvő intenzitással keresték a fogyasztókat és kínáltak mindinkább testre szabott termékeket. Ez egyrészt a fokozódó verseny hatására kialakult ajánlatok számában, illetve azoknak az egyedi, a fogyasztók ellátási igényének sajátosságait figyelembe vevő tartalmi komplexitásában mérhető le. A fogyasztói oldalon megjelenő tudatos energiagazdálkodás már nemcsak a fogyasztás tervezésében, illetve monitorozásában merül ki, hanem megfelelő méretgazdaságosság és lehetőség esetén a fogyasztás szerkezetének tudatos tervezésében, alakításában is. Ehhez kapcsolódik az energiatudatos működés és beruházás igénye, amely stratégiai szinten is jellemez már egyes fogyasztókat. A szabályozás szerepe a villamosenergia-szektorban is alapvetően meghatározza a működés, a verseny és a fejlődés kereteit, irányait. Mivel a hazai jogalkotás (illetve a piacnyitás szempontjából meghatározó, a villamos energiáról szóló jogszabályok) nagyrészt az uniós irányelvekből építkeztek, ezért a nálunk fejlettebb piacok akkor meglévő és kipróbált koncepciójára épültek. Ezek a „honosított” jogforrások igyekeztek a közösségi gyakorlat alapján és az ottani elvek szellemében átalakítani az iparág szabályozását. Ennek eredményeképpen a szabályozás határozta meg a fejlődés irányát, így viszont sokszor évekkel megelőzte – elméleti lehetőség szintjén – a magyar valóságot. Mindennek hatására az elvi lemaradás ugyan nagyban csökkent, a részletszabályok kidolgozása és érvényesítése azonban további kihívásokat jelent; ugyancsak nehezítő tényező a gazdaság sajátos viszonyrendszere, illetve fejlettségének esetenkénti elmaradása is.

„A magyar piac mind belső, mind külső irányba nyitottá vált, kivéve a hatósági árszabályozás alá eső területeket.”



63

„A határkeresztező kapacitásokon keresztül megvalósuló árucsere egyfajta kiegyenlítődést eredményez az olcsóbban termelő nemzeti piacok irányából a drágábbak felé és fordítva” A szabályozás céljaival összhangban jól nyomon követhetően változtak annak súlypontjai is. Első feladat az új szabályozási környezet megteremtése volt, amelyet az új tulajdonosi szerkezet megalkotása és végül a közgazdasági környezet hozzáigazítása követett. A jelenlegi teljes piacnyitási helyzetben – mérlegelés után – lehetőség nyílhat az egyetemes szolgáltatói szektor átalakítására és árképzése mechanikus (hatósági) jellegének megváltoztatására, melyet a piac fejlettsége is lehetővé tesz. Véleményem szerint ehhez a finomhangoláshoz – és annak eredményeként a piac fejlesztéséhez – egyrészt kormányzati elhatározás szükséges, másrészt annak az árszabályozásnak az átalakítása, amely jelenleg a piaci árszínvonalnál alacsonyabb árú egyetemes szolgáltatást is megenged. Ez természetesen ösztönzően hathatna a termék- és szolgáltatásfejlesztésre, valamint a fogyasztók magasabb szintű kiszolgálására, párosulva egy átlátható finanszírozási rendszerrel. A 2010 júliusa óta Magyarországon működő szervezett villamosenergia-piac az általa biztosított és a piacot jól reprezentáló szereplők által széleskörűen elfogadott referenciaáron keresztül elősegítheti a piaci viszonyokhoz közelebb álló árszabályozási rendszer kialakítását. Megszűnhetne a jelenlegi statikus szabályokon alapuló, nehezen követhető struktúra, amely nagyban nehezíti a támogatások aktuális mértékének és ütemezésének tervezését, valamint nyomon követését, illetve nem feltétlenül ösztönöz energiatakarékosságra. A villamosenergia-piacok jellegéből adódóan az egyes országok termelő- és szabályozási kapacitása eltérő az adott ország adottságainak (tüzelőanyag, megújuló energiaforrások, hidrológiai helyzet stb.) függvényében. Ezek az eltérések a villamosenergia-termelésben is különféle fix és változó költségeket eredményeznek, amelyek alapvetően meghatározzák az adott ország villamosenergia-nagykereskedelmi árszínvonalát. A határkeresztező kapacitásokon keresztül megvalósuló árucsere egyfajta kiegyenlítődést eredményez az olcsóbban termelő nemzeti piacok irányából a drágábbak felé és fordítva. Ez a nemzetközi villamosenergia-kereskedelem egyrészt kiegészíti a szomszédos piacok keresletét és

kínálatát, másrészt képes fokozni a versenyt. A verseny fokozódása – a fejlett piacokon tapasztalt példák alapján – a szektor hatékonyságát is nagymértékben növeli. E pozitív hatásoknak kiemelt gazdasági jelentősége van a regionális ipar versenyképességének folyamatos javulásában. A szervezett villamosenergia-piacok koncentráltan és nagy sebességgel képesek nagyszámú, tetszőleges mennyiségű tranzakciót a legnagyobb partnerkockázati/fizetési biztonság mellett lebonyolítani. A kereskedés ezen elektronikus formája tovább erősítette a bilaterális kereskedés felfutásával megindult piacélénkítő folyamatot. A fejlődés egy következő lépcsője, amikor a tőzsdék integrációja és a határkeresztező kapacitásokért felelős rendszerirányítók együttműködése lehetővé teszi az ún. piac-összekapcsolást (market coupling). A villamosenergia-piac számára a piac-összekapcsolás többletlikviditást hoz, és versenyképesebb árakat eredményez, mindennek alapja pedig a valósabb képet adó, regionális piaci kereslet és kínálat találkozása. A szomszédos piacok együttműködésének eredményeként kialakuló mutatók pontosabb jelzéseket küldenek a fogyasztók és a termelők felé. A piaci szereplők átfogóbb információt kaphatnak a villamosenergia-piaci folyamatokról, ez hatékonyabb felhasználásra, illetve alátámasztható döntésre (pl. a fogyasztási szerkezet megfelelő átalakítása, jól időzített és méretezett beruházások megvalósítása) ösztönözheti őket. A piac-összekapcsolások megvalósítása Magyarország számára különösen előnyös lehet, mivel európai mértékkel is erős hálózati kapcsolatokkal rendelkezünk hat szomszédos országgal, termelési lehetőségeinket jól kiegészítik a környező piacok termelőkapacitásai (elsősorban a vízerőművek) és árviszonyai. Úgy vélem, a folyamatban lévő tárgyalások során az egységes európai megoldáshoz való csatlakozást szem előtt tartva kell eljárnunk, vagyis az esetleges köztes megoldások kialakítása során törekedni kell arra, hogy a rendszer illeszkedjen az uniós elvárásokhoz, illetve a gyakorlatban kialakult, akár több régiót is egyben kezelő modellekhez.

„A piac-összekapcsolások megvalósítása Magyarország számára különösen előnyös lehet, mivel európai mértékkel is erős hálózati kapcsolatokkal rendelkezünk hat szomszédos országgal, termelési lehetőségeinket jól kiegészítik a környező piacok termelőkapacitásai (elsősorban a vízerőművek) és árviszonyai.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

64


Pataki Róbert stratégiai és üzletfejlesztési vezérigazgató-helyettes, Magyar Telekom

Verseny és képesség

A

Magyar Telekom – új szereplőként az energiapiacon – arra törekszik, hogy a tőle megszokott magas színvonalú és megbízható kiszolgálást kapják ügyfelei akkor is, ha az energia kiskereskedelmi szolgáltatását veszik igénybe. Azt gondoljuk, hogy erre jól kiépített képességeink vannak, hiszen távközlési szolgáltatóként több millió ügyfelet szolgálunk ki az értékesítési hálózatunk, ügyfélszolgálatunk, számlázásunk révén. A szolgáltatóváltásban pedig azzal is segítjük a minket választókat, hogy minden adminisztrációs terhet leveszünk a vállukról. Azzal, hogy az ügyfeleink egy kézből, a Magyar Telekomtól vehetnek igénybe több, az alapvető infrastruktúrához kapcsolódó szolgáltatást (telekommunikáció, energia), könnyebbé válik az életük is. Elég egyetlen szolgáltatóval kapcsolatot tartani, a felmerülő ügyeket pedig a már megszokott és jól működő ügyfélszolgálati pontokon lehet intézni. E pluszkomfort mellett árkedvezményekkel is jutalmazzuk ügyfeleink hűségét. Az új szereplők megjelenése következtében jelentősen változhat a fogyasztói magatartás az energiapiacon. Ennek legfőbb oka, hogy egészen a közelmúltig nem igazán beszélhettünk a fogyasztókért folytatott nyílt versenyről az energiapiacon (főleg a távközlési iparágban megfigyelhető kiélezett versenyhelyzethez képest nem). A mai 40-es és az annál idősebb korosztály, vagyis a fogyasztók túlnyomó része, hozzászokott a korlátlan és majdhogynem ingyenes energia kényelméhez, ebben nőtt fel. Mindez a fenntartható gazdaságnak is ellentmond. Ez a korosztály a közműszolgáltatást mint természetes körülményt a maga szó szerinti értelmében élte meg, nem pedig választási lehetőségként.

A mai tudatos fogyasztói magatartásban csak kismértékben van jelen a piaci verseny által kínált előnyök kihasználása (pl. kismértékű a szolgáltatóváltás igénye). Ezért is fontos a fogyasztók szemléletének alakítása, formálása, hogy felismerjék, van választási lehetőség ezen a piacon is. A piaci szabályozásban bekövetkező változás, illetve az új piaci szereplők megjelenése nagymértékben segítheti a fogyasztók tudatos energiafogyasztókká válását. Egyrészt a jelenlegi piaci struktúrában egy új szabályozás hozhat jelentős változást. Másrészt a bővülő kínálat, a különböző csomagok és megtakarítási lehetőségek megjelenése az, ami a fogyasztói magatartásban érdemi változást tud eredményezni. A Magyar Telekom innovatív hozzáállását mutatja, hogy az egyetlen olyan távközlési cég ma a világon, amely energiaszolgáltatást is nyújt. Amikor a vállalat 2010 májusában belépett az energiapiacra, a saját szolgáltatói iparágában, a távközlésben már alkalmazott marketingeszközzel, ún. csomagolt szolgáltatásokkal jelent meg. Az ehhez hasonló innovatív, a szokásostól eltérő megközelítés eredményezheti azt, hogy az ügyfelek felismerik, nem külső tényezők kényszerítik rájuk a változást, hanem van értelme választani a szolgáltatók közül. Ahhoz, hogy az emberekből tudatos energiavásárlók váljanak, arra is szükség van, hogy ne riadjanak el a szolgáltatóváltással járó adminisztrációtól. Azt gondoljuk, hogy az erős versenypiacon szerzett tapasztalatainkkal és az ott kialakított legjobb gyakorlat birtokában megfelelő partnerek vagyunk abban, hogy ezek a folyamatok mielőbb ügyfélbaráttá váljanak. Ezért részt veszünk a REKK és a MentorPartner által közösen elindított projektben, amely a szolgáltatóváltás egyszerűsítését tűzte ki célul.

„Úgy látjuk, hogy a smart meteringgel az energiaszolgáltatói szegmensben egy olyan fejlődés indul el, mint ami a távközlési iparágban a 90-es évek elején bekövetkezett és még napjainkig is tart.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


65

„Ahhoz, hogy az emberekből tudatos energiavásárlók váljanak, arra is szükség van, hogy ne riadjanak el a szolgáltatóváltással járó adminisztrációtól.”

Amit még fontosnak tartunk e téren az eddigi tapasztalatok alapján, az a hatékony iparági sztenderdek kialakítása a hálózati engedélyesek és a kereskedők közti adatcsere tekintetében. Láthatóan mind a villamosenergia-piaci szereplők, mind a gázpiaci szolgáltatók oldaláról is jelentős erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy egységes, átlátható és logikus adatkommunikáció jöjjön létre az elosztók és a kereskedők között. Ehhez a folyamathoz szeretnénk hozzájárulni a magunk részéről a távközlési szolgáltatások piacán megszerzett tapasztalataink alkalmazásával. Úgy látjuk, hogy a smart meteringgel az energiaszolgáltatói szegmensben egy olyan fejlődés indul el, mint ami a távközlési iparágban a 90-es évek elején bekövetkezett és még napjainkig is tart. Az infokommunikációs szegmensben végbement fejlődés jelentősen megnövelte a fogyasztói társadalom információéhségét, illetve elvárásait, és ez jelentős kihívást jelent az okos mérés/okos hálózatok terén is. Ez azt jelenti, hogy az energia-iparágnak várhatóan a távközlési szegmenshez hasonló evolúciós fejlődésen kell keresztülmenni, csak sokkal rövidebb idő – hat-tíz év – alatt. Az okos mérés (smart metering) csak egy – bár legfontosabb – feltétele az okos energiahálózatok (smart grid) megjelenésének. Az okos fogyasztásmérés segítségével a fogyasztó a mobilján, az interneten vagy a tévéjén keresztül is ellenőrizheti és így kontrollálhatja a fogyasztását. Ezzel hatékonyan támogathatjuk az energiával való költséghatékony takarékoskodást, egyúttal a fenntartható fejlődés miatt egyre fontosabb klímavédelmet is.

háztartást, vagyis a teljes lakosságot érinti. Ez azt is jelenti, hogy a komplex rendszer csak átgondolt és nemzetgazdasági szempontból versenyképes energiastratégia mentén lehet sikeres. Ebből adódóan óriási a megfelelő szabályozás kidolgozásáért felelős hatóságok felelőssége és ezzel együtt természetesen a nemzetgazdasági előnyök által nyújtott lehetőségek tárháza is. A magyar energiapiac meghatározó szereplői 2010 decemberében megalapították a Magyar Okosmérési Egyesületet, amelynek a Magyar Telekom is alapító tagja. Az egyesület célja az okos mérés magyarországi bevezetésének és elterjedésének támogatása.

Az energia-értéklánc számos iparágon, a magán- és az állami szférán keresztül valósul meg, továbbá valamennyi

„Azzal, hogy az ügyfeleink egy kézből, a Magyar Telekomtól vehetnek igénybe több, az alapvető infrastruktúrához kapcsolódó szolgáltatást (telekommunikáció, energia), könnyebbé válik az életük is.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

66


Thierry Le Boucher elnök-vezérigazgató, EDF DÉMÁSZ Zrt.

Piac és nyitás

A

z utóbbi tíz évre visszatekintve elmondhatjuk, hogy Magyarországon és azon belül az EDF DÉMÁSZ területén is látványosan javult a villamosenergiaszolgáltatás minősége. A hálózati elosztók hatékonyságát leginkább a kiesések időtartama, valamint a hálózati veszteség mértéke mutatja.

A 2000. évre visszatekintve azt látjuk, hogy egy ügyfélre átlagosan 440 perc áramszünet jutott egy év alatt, ez az utóbbi három év átlagában kevesebb mint a negyedére, 100 percre csökkent. A hatékonyság másik mérőszáma hasonlóan látványosan javult: míg 1996-ban a hálózati veszteségünk az átvett villamos energia 14,5 százaléka volt, 2010-re ennek értéke 8,6 százalékra csökkent. Az elért 200 gigawattórás éves megtakarítás mintegy 50 ezer lakossági ügyfél fogyasztásának felel meg – ez igen jelentős környezetvédelmi szempontból a szén-dioxidkibocsátás csökkentése miatt is. Természetesen az eredményeink mögött komoly erőfeszítések állnak. Ha csak az utóbbi négy esztendőt nézzük, 45 milliárd forintot költöttünk hálózataink modernizációjára. Kiemelt fejlesztéseink közé tartozott például 800 távműködtetésű oszlopkapcsoló felszerelése, ezzel lehetővé vált a teljes hálózatunk egyetlen diszpécserközpontból történő irányítása. Az új megoldás hálózati hibák esetén gyorsabb reagálást tesz lehetővé, s ezt további műszaki és munkaszervezési változtatásokkal kiegészítve az elhárítás időtartamát is csökkenteni tudtuk. Egyre szélesebb körben alkalmazzuk a feszültség alatti munkavégzést, amely a fogyasztók zavarása nélkül teszi lehetővé a hálózat karbantartását. Az utóbbi évek egyik legnagyobb fejlesztése a mobilinternetes és GPStechnológián alapuló új munkairányítási rendszerünk bevezetése volt, amely a szerelőink hatékonyabb területi koordinációjával, valamint a feladatok és az elvégzésükhöz szükséges munkaerő allokációjával segített optimalizálni a hálózat üzemeltetését. Fejlesztéseink eredményeképpen elmondhatjuk, hogy több szempontból kedvezőtlen adottságaink ellenére hálózati elosztónk az egyik leghatékonyabb az országban,

ügyfeleinknek gyakorlatilag nyugat-európai mércével mérhető szolgáltatási színvonalat biztosítunk. A mostani tendenciák alapján hamarosan elérjük azt a szintet, ahol a minőség további javítása már nincs feltétlenül összhangban az elérésükhöz szükséges ráfordításokkal. Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy nincs mit tennünk. Az előrejelzési képességeink fejlesztésével és az ún. prediktív modellezéssel például a jelenlegi üzemeltetéssel szemben (amikor is a már megtörtént eseményekre reagálunk) egy proaktív modell felé szeretnénk elmozdulni, ahol a hangsúly már nem annyira a hibaelhárításon, mint inkább a megelőzésen van. Az energiaszektor liberalizációja A piacnyitástól sokan az árak csökkenését várták, pedig a kettő között nincs közvetlen kapcsolat. Az első lépéseket ebben a folyamatban egy olyan időszakban tettük meg, amikor a világ energiapiacain feszültség uralkodott, majd a 2008-ban kezdődő válság hatására az árak erősen esni kezdtek. Az utóbbi időszakban az árak ismét emelkedtek, függetlenül a piacnyitás folyamatának további előrehaladásától. A liberalizáció csak akkor csökkenti az energiaárakat, ha megfelelő likviditás, megfelelő mennyiségű rugalmas kínálat van a piacon. A kínálat növelése erőművi beruházásokat igényel, ahhoz viszont megfelelő árszínvonal és kiszámítható szabályozói környezet kell. Az egységesülő európai energiarendszerben az árak viszonylag kiegyenlítettek, a nagykereskedelmi díjak az európai országokban azonos trendeket követnek. Bár a forint árfolyama jelentős hatással van a hazai piacra, a magyar fogyasztók is többé-kevésbé hasonló összegeket fizetnek, mint más országok villamosenergia-fogyasztói.

„Egyre szélesebb körben alkalmazzuk a feszültség alatti munkavégzést, amely a fogyasztók zavarása nélkül teszi lehetővé a hálózat karbantartását.”



67

„Az okos mérések elterjedését az Európai Unió 3. energiacsomagja is előírja, a kérdés csak az, mire fogjuk használni. Amennyiben csak a leolvasásokat váltja ki, a megtérülése nagyon hosszú időt vesz igénybe.” Ügyfeleink igényeinek megfelelően az EDF DÉMÁSZ forint- és euróajánlatokat egyaránt kínál ügyfeleinek, és a rugalmasság növelését célzó termék- és szolgáltatásfejlesztéseinkkel összhangban akár azt is lehetővé tesszük, hogy éves energiaszükségletüket az év folyamán több részletben, a számukra legkedvezőbb időpontokban és árakon igényeljék. Piac és verseny Az energiafogyasztók világszerte egyre tudatosabbá válnak – ez nemcsak következménye, de egyik oka is a fokozottabb piaci versenynek. Elmondható, hogy a magyar piac valamennyi szegmensében kiélezett a verseny, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a szabályozott árakkal ellátott lakossági fogyasztók piacára is lépett be új versenytárs 2010-ben. A magyar energiapiac teljes mértékben liberalizált, a fogyasztók szabadon választhatnak a szolgáltatók ajánlatai közül. Természetesen a választás bizonyos partnerkockázattal jár, az ár mellett az ügyfeleknek más szempontokat is figyelembe kell venniük a választásuknál. Büszkén elmondhatjuk, hogy az EDF DÉMÁSZ ebből a szempontból is garanciát jelent. Smart metering Személy szerint nem szeretem az „okos hálózat” elnevezést – hiszen nincsenek „buta hálózatok”. A kifejezés által takart technológia előbb-utóbb Magyarországon is elterjed az elosztott energiatermelés (például a háztartási méretű napenergia-hasznosítás) következtében. Az energiaárak hosszú távon nagy valószínűséggel emelkednek, ennek hatásait részben lehet ellensúlyozni az okos hálózatokkal, okos méréssel és a vezérelhető háztartási berendezésekkel. Az okos hálózat és az intelligens energiatermelő és -fogyasztó berendezések a fenntartható fejlődés fontos elemeit adják. Az okos mérések elterjedését az Európai Unió 3. energiacsomagja is előírja, a kérdés csak az, mire fogjuk használni. Amennyiben csak a leolvasásokat váltja ki, a megtérülése nagyon hosszú időt vesz igénybe. Ha azonban az ügyfelek ennek segítségével átalakítják fogyasztási szokásaikat (csökkentik vagy alacsonyabb terhelésű időszakba terelik át), akkor nemcsak a beruházások térülnek meg hamarabb, hanem a szén-dioxid-kibocsátásunk is csökken. Természetesen mindehhez ismét jelentős beruházásokra van szükség, amelyeknek viszont előfeltétele a kedvező befektetői környezet kialakítása.

Szolgáltatásból jeles A 2010-es évvel egy sok szempontból igen jelentős esztendőt zártunk, a villamosenergia-piacon például ekkor indult el a szervezett energiapiac, a HUPX. A tőzsdén jelenleg csak „day ahead” termékekkel kereskednek, így a hatása akkor lesz igazán jelentős, amikor majd a „future” termékek piacán is átláthatóbb helyzetet teremt Magyarországon. Meghatározó volt az előző év az EDF DÉMÁSZ számára is, ekkor indítottuk el új márkanevünket és szlogenünket (A jövőbarát energia). Kampányunk során 15 ezer fogyasztó vállalt többnyire energiához kapcsolódó 20 éves elkötelezettséget a jövő iránt. Ügyfeleink igényeinek rugalmas kielégítése érdekében számos új terméket és szolgáltatást vezettünk be, ezek közé tartoztik Perform@ ajánlatunk, amelynek segítségével online hozzáféréssel, valós időben követhető és könnyebben menedzselhető az ügyfél terhelési görbéje. További szolgáltatásként kínálunk lakáshálózati hibaelhárításhoz kapcsolódó szolgáltatásokat biztosítási formában, illetve a környezetünk védelmét is szolgáló elektronikus számlákat lakossági és üzleti ügyfeleink esetében egyaránt. Kedvező fejlemény lakossági és kis üzleti klienseink számára, hogy az egyetemes szolgáltatás árrése kétszer is csökkent az utóbbi egy évben – jelenleg az EDF DÉMÁSZ tarifái átlagosan a legalacsonyabbak a magyarországi egyetemes szolgáltatásban. A megújuló energiák felhasználása mellett további befektetéseket hajtottunk végre a régió gazdaságának fejlesztése érdekében a hálózati infrastruktúrába is: három új alállomást avattunk olyan kiemelt beruházásokhoz köthetően, mint a zsanai gáztároló, a mórahalmi ipari park vagy a kecskeméti Mercedes-gyár. DélkeletMagyarország fejlődését szolgáljuk a régió egyik legnagyobb munkáltatójaként is: számos magyar család megélhetését biztosítjuk elmaradott térségekben, és szívesen alkalmazunk hátrányos helyzetű munkavállalókat is. Külön büszkeséggel tölt el, hogy az általunk támogatott magyar sportolók is kiemelkedő eredményeket értek el 2010-ben, Janics Natasa, Vajda Attila és Hosszú Katinka összesen hat arany- és négy ezüstérmet szerzett világversenyeken.

„Az energiafogyasztók világszerte egyre tudatosabbá válnak – ez nemcsak következménye, de egyik oka is a fokozottabb piaci versenynek.” © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

Zárszó

70


Egyensúlytalanság

Hlavay Richárd főszerkesztő energiainfo.hu

Régen nem volt annyi dolguk az energiaipari cégek stratégáinak, mint mostanság, az évtized fordulóján. A nemzetközi piacokat az olajárhinta tartja izgalomban, és ki-ki igyekszik eltalálni, hogy melyik oldalon mennyire lendül majd ki, Magyarországon pedig a megújulóbázison és a kapcsoltan energiát termelők szabályozási környezetének változásai borzolták és borzolják a kedélyeket. Ez ugyan cseppet sem volt meglepő a kormányváltás évében, hiszen az új adminisztráció gyorsan világossá tette: egy teljesen új regulációs rendszert szeretne létrehozni, amelyben igyekeznek összefésülni a piaci működést a szociálpolitikával. Társadalmi és környezeti szempontból is fenntartható rendszert szeretne a jelenlegi kormány létrehozni a hivatalos kommunikáció szerint. A gyakorlatban úgy tűnt, ez változatlanul egyet jelent a hatóságilag meghatározott és mesterségesen alacsonyan tartott végfelhasználói árakkal, legalábbis a háztartások és egy bizonyos védendő fogyasztói körben. Az áramárak esetében a kapcsolt energiatermelők kerültek célkeresztbe, miután a kötelező átvételi rendszerben kifizetett, a fogyasztók által finanszírozott támogatások zömét ez a kör kapta. A kapcsolt termelők támogatásáról folyó vita során igen ritkán került csak szóba, hogy az ismert energiatermelési módok közül a leghatékonyabb megoldásról van szó, és ezek nélkül az egységek nélkül Magyarország az ezredforduló idején nem lett volna képes teljesíteni kibocsátási kötelezettségeit. Az sem tartozik más lapra, hogy a KÁT-rendszer kétségtelenül egészségtelen arányait egy kényszer hozta létre. Három, alapvetően a távhőszolgáltatást kiszolgáló erőmű esetében ugyanis a hosszú távú áramvásárlási szerződések megszüntetését követően nem volt más megoldás a működőképesség és ezzel az érintett távhőrendszerek működőképességének biztosítására, mint beemelni őket a KÁT-körbe. A már említett, a kapcsolt termelőknek kifizetett támogatás meghatározó részét ezek az erőművek vitték el. Az igazsághoz tartozik, hogy az ő esetükben, ha szükség van a hőtermelésükre, akkor az ezzel együtt előállított villamos energia piacát is biztosítani kell, máskülönben hidegek maradnak az általuk ellátott lakásokban a radiátorok. A kormány 2011 végére ígéri az új KÁT-rendszert, amelyben a társadalmi és környezeti hasznosság arányában élvezhetnek majd támogatást az energiatermelők. Akárhogyan is, hónapokig bizonytalanság volt a kapcsolt termelést, illetve a megújuló források felhasználásának támogatását illetően és 2011 első negyedévében is mindössze annyi volt bizonyos: rövidesen új struktúrában jutnak támogatáshoz, akik érdemesek arra. Szűnni nem akaró vita volt és lesz is bizonyosan a gáz áráról, ami a részben az észak-afrikai válság következtében emelkedő olajárak miatt aligha lesz alacsonyabb belátható időn belül. Ez az, ami a gázbázisú áramtermelőket a leginkább nyugtalanítja, tekintve, hogy a kereslet csökkenése okán az áramárak mélyponton vannak, és bár szerény emelkedést várnak a kereskedők 2011-ben, az energiahordozó és a termék ára közötti olló nem akar csukódni. Hogy mindezekre milyen válaszokat adnak a piaci szereplők stratégái, egyelőre nem látni még. Ahogyan a nemzeti energiastratégia körvonalai is még csak formálódnak. Annyi bizonyos, hogy lépniük kell a termelőknek, a kereskedőknek és a fogyasztóknak is, mert a jelenlegi rendszer egészségtelen viszonyai e nélkül súlyos teherként nehezednek majd ránk. Ügyes irányválasztással még előnyt is kovácsolhatunk a meglévő bizonytalanságból, ehhez azonban el kell köteleznünk magunkat, és kellő elszántsággal meg is kell indulnunk az átalakítás útján.

© 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPM KPMG-hálózat PMG PM MG-hál M -hálózat ózat m magyar agyar yar ar tagj tagja, a, amely amely yh hálózat álózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva fenntartva. a.


71

Függelék A világ energiahordozó-fogyasztása

Földgáz (milliárd m3) Villamos energia (TWh)

1990

2000

2004

2005

2006

2007

2008

2009

1 980,7

2 437,3

2 689,2

2 765,2

2 834,4

2 921,9

3 065,6

2 940,4

11 322,7

14 619,2

15 103,0

15 732,0

16 385,0

17 110,0

17 444,7

16 815,5

Forrás: BP Statistical Review of World Energy, EIA International Energy Annual, IEA Electricity in World

A világ energiahordozó-termelése 1990

1995

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

65 477

68 132

74 916

74 847

74 478

77 031

80 256

81 089

81 497

81 443

81 820

79 948

Földgáz (milliárd m3)

1 993

2 135

2 427

2 484

2 528

2 619

2 704

2 775

2 876

2 945

3 066

2 987

Szén (millió tonna)

4 719

4 593

4 606

4 819

4 852

5 187

5 588

5 896

6 189

6 421

6 781

6 940

n/a

n/a

35 186

36 366

36 027

35 622

40 251

41 702

39 655

41 279

43 853

50 772

Nyersolaj (ezer hordó/nap)

Urán* (tU)

Forrás: BP Statistical Review of World Energy, WNA Market Data * Forrás: WNA

A világ villamosenergia-termelésének megoszlása (TWh) Forrás

1990

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008*

11 322,7

14 619,2

14 824,8

15 376,2

15 918,0

16 650,2

17 350,6

18 009,9

18 778,7

20 260,8

Hagyományos hőerőmű

7 137,9

9 281,3

9 504,3

9 949,6

10 476,1

10 934,6

11 455,3

11 962,8

12 739,9

13 674,7

Vízenergia

2 148,9

2 625,0

2 570,5

2 607,6

2 616,2

2 783,0

2 897,8

2 997,1

2 998,9

3 287,5

Nukleáris

1 908,8

2 449,9

2 516,7

2 545,3

2 517,8

2 617,3

2 639,2

2 660,3

2 593,4

2 730,8

Megújuló

127,1

242,6

253,0

284,5

308,2

341,5

369,7

414,3

473,9

494,2

Nettó áramtermelés

Forrás: EIA International Energy Annual * Forrás: IEA Electricity/Heat in World


72


A világ régióinak energiahordozó-termelése és -fogyasztása Régió

Szén (Mtoe) Termelés Fogyasztás

2008

Észak-Amerika

638,0

607,0

13 131,0

23 753,0

812,0

824,0

Közép- és Dél-Amerika

55,0

23,0

6 685,0

5 901,0

159,0

143,0

Európa és FÁK-államok

456,0

523,0

17 591,0

20 159,0

1 087,0

1 144,0

171,0

301,0

2 230,0

14 765,0

190,0

490,0

0,5

9,4

26 200,0

6 423,0

381,0

327,0

143,0

110,0

10 285,0

2 881,0

214,0

95,0

Ázsia és Óceánia

2 030,0

2 031,0

7 928,0

25 339,0

411,0

485,0

Világ összesen

3 325,0

3 303,0

81 520,0

84 455,0

3 085,0

3 018,0

ebből: EU Közel-Kelet Afrika

Régió

Szén (Mtoe) Termelés Fogyasztás

Észak-Amerika

2009

Földgáz (milliárd m3) Termelés Fogyasztás

Kőolaj (ezer hordó/nap) Termelés Fogyasztás

Földgáz (milliárd m3) Termelés Fogyasztás

Kőolaj (ezer hordó/nap) Termelés Fogyasztás

578,1

531,3

13 388,0

22 826,0

813,0

810,9

Közép- és Dél-Amerika

52,4

22,5

6 760,0

5 653,0

151,6

134,7

Európa és FÁK-államok

420,4

456,4

17 702,0

19 372,0

973,0

1 058,6

n/a

n/a

2 082,0

14 143,0

171,2

459,9

1,0

9,2

24 357,0

7 146,0

407,2

345,6

143,0

107,3

9 705,0

3 082,0

203,8

94,0

Ázsia és Óceánia

2 213,1

2 151,6

8 036,0

25 998,0

438,4

496,6

Világ összesen

3 408,6

3 278,3

79 948,0

84 077,0

2 987,0

29 940,4

ebből: EU Közel-Kelet Afrika

Forrás: BP Statistical Review of World Energy

Közép-Kelet-Európa villamosenergia-termelésének forrásszerkezete (GWh) 2008

BA

BG

CZ

–

14 759

25 016

–

Hőerőművi

8 668

22 594

49 447

6 090

Vízerőművi

4 552

3 202

2 367

5 284

Más megújuló

–

–

257

44

Nettó termelés

13 220

40 555

77 087

Felhasználás

11 575

34 453

BA

Nukleáris

HR

HU

ME

13 967

MK –

PL

RS

SI

SK 15 483

UCTE 774 800

UA_W

–

10 329

–

5 970

19 375 1 155 4 982 140 812

32 636

29 383

4 838

7 288 1 383 911 8 094

–

881

2 668

16 794

10 020

3 508

4 306

306 469

153

–

948

11

–

–

311

158 327

–

11 418

37 382 2 691 5 863 144 428

59 770

39 403

14 314

27 388 2 643 042 8 247

65 141

17 861

41 264 4 583 8 643 142 852

55 217

38 982

12 686

27 635 2 602 308 4 155

BG

CZ

HR

RO

RS

SI

–

14 256

25 665

–

14 570

Hőerőművi

8 037

20 407

46 983

5 190

15 817

Vízerőművi

5 954

3 880

2 969

6 775

Más megújuló

–

–

373

52

Nettó termelés

13 991

38 543

75 990

Felhasználás

11 001

32 576

61 598

2009 Nukleáris

208 1 536

–

RO

1 460

HU

–

ME

MK –

PL –

SK

–

10 810

–

5 458

621 5 009 135 759

26 901

30 027

4 696

6 277 1 639 225 6 509

2 897

15 548

11 093

4 272

4 683

549 468

121

1 259

13

–

–

389

219 566

–

12 024

32 513 2 674 6 252 139 915

53 272

41 120

14 426

24 446 3 294 266 6 630

17 507

38 026 1 244 7 796 136 816

50 649

40 854

11 337

25 436 3 250 873 3 964

222 2 053 1 243 1 904

–

–

13 097

ENTSO-E UA_W 875 021

–

Forrás: UCTE/ENTSO-E Statistical Yearbook



73

Hazai villamosenergia-mérleg (GWh) Megnevezés

2000

2004

2005

2006

2007

2008

2009

35 191

33 708

35 755

35 859

39 958

40 025

35 908

Behozatal

6 197

8 601

11 809

13 266

14 278

13 384

10 972

Összesen

41 388

42 309

47 564

49 125

54 236

53 409

46 880

Erőművi önfogyasztás

2 932

2 456

2 522

2 511

2 739

2 913

2 564

Hálózati és transzformátorveszteség

4 840

3 980

3 941

3 964

3 959

3 888

3 604

30 859

34 744

35 519

36 307

37 247

37 127

35 424

2 757

1 129

5 582

6 058

10 291

9 446

5 459

41 388

42 309

47 564

48 840

54 236

53 374

47 051

Hazai termelés összesen

Felhasználás

Belföldi felhasználás Kivitel Összesen Forrás: KSH Magyar Statisztikai Évkönyv

Hazai villamosenergia-termelés forrásszerkezete (GWh) Megnevezés

1990

2000

2005

2006

2007

2008

2009

Barnaszén

4 607

3 186

1 327

1 229

762

920

n/a

Lignit

2 605

4 905

5 132

5 460

6 042

5 327

n/a

942

797

517

340

546

681

n/a

8 154

8 888

6 976

7 029

7 350

6 928

6 346

Fűtőolaj

914

4 267

406

534

589

355

588

Földgáz

4 486

6 907

12 337

12 978

15 116

15 317

10 468

Összes szénhidrogén

5 400

11 174

12 803

13 512

15 705

15 672

11 056

Szélenergia

n/a

n/a

10

43

110

205

331

Vízenergia

178

178

208

186

210

213

228

Biomassza

n/a

n/a

1 612

1 215

1 488

1 818

2 171

Egyéb megújuló és hulladék

n/a

n/a

300

413

340

371

349

Atomenergia

13 731

14 180

13 834

13 461

14 677

14 818

15 426

Mindösszesen

27 463

34 420

35 743

35 859

39 880

40 025

35 907

Feketeszén Összes szén

Forrás: MVM VESTÉK

Villamosenergia-fogyasztás a főbb felhasználói csoportok szerint (GWh) Megnevezés

2000

2005

2006

2007

2008

2009

35 884

39 149

40 271

40 854

41 015

38 857

9 792

11 115

11 251

10 493

10 572

11 235

Mezőgazdaság

956

925

896

948

782

661

Bányászat

587

376

617

421

516

287

Feldolgozóipar

10 417

13 024

12 691

12 789

11 542

10 308

Kereskedelem

1 839

1 926

2 258

2 293

2 546

2 521

Bruttó fogyasztás Ebből: Háztartás

Forrás: MVM VESTÉK


74


CO2-kibocsátás (előzetes) (kt) 2005

2006

2007

2008

2009

USA

1 576 536

1 557 649

1 586 213

1 547 460

1 438 860

Észak-Amerika összesen

1 838 282

1 820 195

1 852 401

1 825 569

1 707 138

Brazília

88 833

90 358

96 108

110 832

102 175

269 359

276 969

290 836

325 762

310 122

20 088

19 958

20 013

18 019

17 692

9 997

9 909

8 999

8 704

7 335

Belgium

31 089

31 842

31 403

30 225

29 649

Bulgária

12 125

12 703

13 738

13 552

11 583

Csehország

32 667

32 303

31 321

32 091

29 854

Dánia

12 576

14 737

13 524

12 810

12 114

Fehéroroszország

17 277

17 687

17 751

18 948

18 036

Finnország

14 509

17 863

16 764

15 515

15 321

Franciaország

103 083

100 590

98 343

101 277

96 262

Görögország

26 026

25 999

26 134

26 390

25 104

Hollandia

34 322

33 367

33 090

46 835

45 845

Írország

11 557

12 038

10 800

11 768

10 896

596

549

581

544

566

Kazahsztán

49 380

51 992

53 195

67 076

65 379

Lengyelország

82 530

86 036

85 742

85 776

84 065

3 814

3 923

4 281

4 123

3 718

15 386

15 393

14 964

15 109

13 642

Közép- és Dél-Amerika összesen Ausztria Azerbajdzsán

Izland

Litvánia Magyarország Nagy-Britannia

149 132

149 763

144 726

144 942

132 513

Németország

213 970

216 479

209 624

211 972

197 163

14 441

14 578

14 689

11 547

11 056

Olaszország

123 392

122 646

121 082

120 925

110 470

Oroszország

410 290

431 349

432 486

425 617

389 823

Portugália

17 020

15 989

15 664

15 380

15 114

Románia

24 311

25 628

25 720

26 005

23 345

Spanyolország

93 805

91 867

95 356

92 391

82 256

Svájc

11 255

11 435

10 940

10 978

11 061

Svédország

13 240

14 458

14 531

12 969

12 126

Szlovákia

10 000

9 673

9 760

10 092

9 689

Törökország

67 650

73 358

79 065

79 734

72 243

Türkmenisztán

11 363

12 559

14 071

11 748

12 114

Ukrajna

89 282

89 049

87 737

85 512

72 522

Üzbegisztán

30 664

30 337

32 062

33 339

33 332

Egyéb

52 980

53 855

54 655

57 836

55 810

1 809 817

1 849 765

1 842 357

1 859 750

1 727 698

Közel-Kelet összesen

389 109

403 066

413 386

443 734

466 198

Afrika összesen

297 283

303 890

317 245

314 796

319 799

Kína

1 514 127

1 676 298

1 801 932

1 922 687

2 049 098

India

382 739

401 690

429 601

479 039

508 583

Japán

335 707

332 221

337 364

357 534

301 347

2 945 526

3 139 239

3 320 003

3 484 920

3 601 090

n/a

n/a

8 364 000

8 510 773

8 399 256

Norvégia

Európa és Eurázsia összesen

Ázsia és Óceánia összesen Világ összesen Forrás: CDIAC



75

KPMG energetikai és közüzemi tanácsadás A KPMG átfogó, iparág-specifikus könyvvizsgálati, adó- és üzleti tanácsadási szolgáltatásokat kínál ügyfeleinek a világ 146 országában, több mint 140 000 magasan képzett szakember segítségével.

A KPMG energetikai és közüzemi szektor számára nyújtott tanácsadási szolgáltatásai Közép-Kelet-Európában A KPMG budapesti székhelyű energetikai és közüzemi szektorra szakosodott tanácsadó csoportja a KPMG 12 kiemelt iparági fókuszú globális kompetenciaközpontjainak (Power & Utilities Center of Excellence) egyike.

A KPMG globális energetikai és közüzemi szektorra szakosodott kompetencia-központjai Essen London

Calgary

Moszkva Budapest

Párizs

Tokió

Dallas

Hongkong

Sao Paulo

Johannesburg Melbourne

KPMG-irodák a közép-keleteurópai régióban EE

A KPMG globális hálózatának erőforrásai és tudásbázisa biztosítja számunkra a globális és regionális piaci információk mindenkori rendelkezésre állását. Nemzetközi tapasztalatunkra, valamint a helyi gazdasági környezet pontos ismeretére alapozva segítjük ügyfeleinket, legyen szó akár nemzetközi, akár helyi megbízásról.

LV

LT

BY

PL

Számottevő tapasztalatunkra, kipróbált módszertanainkra és az egyes országokban lévő helyi KPMG-irodák erőforrásaira építve szektorspecifikus, testre szabott megoldásokat kínálunk ügyfeleink számára, amelyek támogatják a közép-kelet-európai energetikai és közüzemi szektorban működő társaságok stratégiai, működési és tranzakciós tevékenységeit.

CZ SK MD

HU SI

RO

HR RS

BA ME

KO

BG MK

AL


76


Integrált energetikai és közüzemi tanácsadási szolgáltatásokat nyújtunk az értéklánc valamennyi szereplőjének Stratégiai tevékenységekre irányuló tanácsadás:

Operatív tevékenységekre irányuló tanácsadás:

Tranzakciós tevékenységekre irányuló tanácsadás:

• piacelemzés és előrejelzés a középkelet-európai energiaszektorban;

• szervezetátalakítási és költségcsökkentési megoldások kialakítása;

• összeolvadások és felvásárlások tervezése, megvalósításuk támogatása;

• a szabályozói költség-felülvizsgálat támogatása;

• energiabeszerzés előkészítése; tenderkészítés, pályázatértékelés,

• a nemzeti energiapolitika kidolgozásának szakmai támogatása;

• tarifarendszer tervezése és számítások modellezése;

• kezdeti megvalósíthatósági tanulmányok készítése;

• a szervezett energiakereskedelmi modell készítése;

• az üzemfenntartási funkció fejlesztése;

• hatástanulmányok készítése;

• részletes iparági összehasonlító elemzések készítése;

• a kereskedelmi funkció fejlesztése;

• részletes európai és hazai iparági szabályozási és működési modellek összehasonlító elemzése;

• szabályozói ármegállapítás módszertanának kidolgozása; • szabályozási hatásvizsgálatok készítése; • ügyfélszegmentálás, versenyképes termék és értékesítési csatorna fejlesztése; • unbundling megoldások kialakítása; • telephely-kiválasztási stratégia kidolgozása; • pénzügyi modellezés.

• időjárás- és energiafogyasztáselőrejelzés kidolgozása; • karbantartás-menedzsment mobilkommunikációval;

• a szerződéskötés támogatása; • pénzügyi előrejelzések készítése; • finanszírozásszervezés; • tenderekkel kapcsolatos támogatás.

• hálózati eszközök pénzügyi szempontú menedzsmentje; • pénzügyi, kontrolling- és treasury funkciók és mutatószámrendszer fejlesztése; • együttműködés szakmai tanácsadó cégekkel, koordinációs feladatok ellátása; • engedélyek beszerzésének támogatása.



77

A KPMG közép-kelet-európai energetikai tanácsadó csoportjának szakmai kiadványai: Central and Eastern European Nuclear Energy Outlook

Közép-kelet-európai atomenergetikai kitekintés


Central and Eastern European District Heating Outlook

„Think BRIC! Key considerations for investors targeting the power sectors of the world’s largest emerging economies” – Összehasonlító tanulmány


Prospects for the Central and Eastern European Electricity Market

Central and Eastern European Hydro Power Outlook

Kiadványaink ingyenesek, azok az [email protected] e-mail címen rendelhetők meg. Online szakmai publikációink: KPMG Energetikai Trendfigyelő/KPMG Energy Trend Observer Havonta megjelenő, kétnyelvű (magyar–angol) elektronikus hírlevél A hírlevélre feliratkozhat az [email protected] e-mail címen.


78


A KPMG energetikai és közüzemi tanácsadó csoport vezetői Kiss Péter Partner A KPMG energetikai és közüzemi tanácsadásának globális és közép-kelet-európai vezetője

Ságodi Attila Partner T: +36 70 333-1466 E: [email protected]

T: + 36 70 333-1400 E: [email protected]

Chris Dinsdale Igazgató

Herczeg Sándor Szenior menedzser

T:+36 70 370-1635 E: [email protected]

T: +36 70 333-1402 E: [email protected]

Üzletfejlesztés és kommunikáció Pintér Judit Menedzser

Pásztor Edina Üzletfejlesztési munkatárs

T:+36 70 370-1841 E: [email protected]

T: +36 70 370-1959 E: [email protected]

KPMG Tanácsadó Kft. Energetikai és közüzemi tanácsadás 1139 Budapest, Váci út 99. T: +36 1 887 7480 F: +36 1 887 7392 E: [email protected]


KPMG ENERGETIKAI ÉVKÖNYV 2011 Impresszum Kiadja és terjeszti: KPMG Tanácsadó Kft. 1139 Budapest Váci út 99. Felelős kiadó: Kiss Péter, KPMG Ságodi Attila, KPMG Főszerkesztő: Hlavay Richárd, energiainfo.hu Vezető szerkesztő és szakmai lektor: Dr. Drucker György, energiainfo.hu Szerkesztő: Pásztor Edina, KPMG Fotók: KPMG-fotógaléria Címlapfotó: Fluorescent Vetta (GI RF partner), Europress Fotóügynökség Grafikai munka: Tréfás András, KPMG A kézirat lezárásának dátuma: 2011. április 30. Készült a KPMG Tanácsadó Kft. gondozásában ISSN szám: ISSN 2060-6818

Kiadványunkból további ingyenes példányok az alábbi e-mail címen rendelhetők: [email protected]

Az itt megjelölt információk tájékoztató jellegűek, és nem vonatkoznak valamely meghatározott természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet körülményeire. A Társaság ugyan törekszik pontos és időszerű információkat közölni, ennek ellenére nem vállal felelősséget a közölt információk jelenlegi vagy jövőbeli hatályosságáért. A Társaság nem vállal felelősséget az olyan tevékenységből eredő károkért, amelyek az itt közölt információk felhasználásából erednek, és nélkülözik a Társaságnak az adott esetre vonatkozó teljes körű vizsgálatát és az azon alapuló megfelelő szaktanácsadást. A KPMG név, a KPMG logó és a „cutting through complexity” a KPMG International Cooperative (“KPMG International”) lajstromozott védjegye. © 2011 KPMG Tanácsadó Kft., a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

KPMG Energetikai Évkönyv 2011

Recommend Documents