BÁLINTH GYULA
Kovászna megye népessége és népesedése a XIV. században Bevezetőül szükségesnek t a r t o m megjegyezni, hogy az egykori Háromszék (nagyjából megfelelt a mai Kovászna megyének) népességszámát pontosan csak a X I X . század közepétől ismerjük, m i u t á n megkezdődött az általános népszámlálások sorozata. A korábbi századokra vonatkozóan csupán különféle történelmi források állnak rendelkezésünkre. T a n u l m á n y u n k célja, hogy a fölhasználható történelmi kútfők a l a p j á n következtessünk Kovászna megye XIII., illetve XIV. századi népességének számára. Ez a föladat azonban igen sok kérdést vet föl, amiből mind a r r a következtethetünk, hogy a múltból származó adatok értelmezése végett sajátos eljárásokat kell kidolgozni, s ezek keretében a történelemtudományi megoldások hangsúlyozott szerephez jutnak, minthogy nem kimondottan népszámlálási (tehát statisztikai) adatokat használunk fel az egykori lélekszám becslésére. A XIX. század előtt tartott különböző összeírások ugyanis nem népességtudományi fölmérések voltak, hanem jobbára adózási vagy katonai céllal készültek, a lakosságnak csak bizonyos h á n y a d á t ölelték fel; a lakott helységek, plébániák, házak („füstök"), telkek számának megállapítása volt a cél, s nem maga az ember. Ezek az adatok mégis lehetőséget n y ú j t a n a k a kisebb-nagyobb körzetek, sőt f a l v a k lakosságszám á n a k megállapítására. A hibalehetőség ez esetben — természetesen — fönnáll, az elővigyázatosan kezelt források a l a p j á n kiszámított népességszám mégis fölbecsülhetetlen értéket r e j t ; nélkülözhetetlensége, társadalmi és gazdasági jelentősége a múltban is, ma is abból fakad, hogy a népesség nem pusztán biológiai lények összege. A legrégibb forrás, amelynek a l a p j á n a háromszéki medencében élt lakosság számára következtethetünk, az 1332—1333. évi pápai tizedlajstrom; mint ismeretes, ez a jegyzék föltünteti név szerint az akkori adózó plébániákat és a fizetett adó mennyiségét. Egy bizonyos terület h a j d a n i településhálózata mai „kiépítéséhez" rendelkezésünkre álló forrásanyag mennyisége és minősége nyilvánvalóan befolyásolja a kapott eredményt. Így állunk az említett pápai lajstrommal is, minthogy az csupán az egyházas falvakat (plébániákat) tünteti fel. Kérdés h á t : mekkora lehetett a nem egyházas falvak száma, és e r r e miként t u d j u n k következtetni? A XIII. és XIV. századból ugyanis nem m a r a d t r á n k olyan hivatalos okmány, amely számon t a r t a n á a megye akkori összes lakott helységeit. A Székely Oklevéltárt, Orbán Balázs művét, A Székelyföld leírását, valamint e mű III. kötetéhez írt utójegyzeteit használtam föl útmutatóul a rekonstruáláshoz. Segítséget nyújtott ezen a téren Coriolan Suciu Dicţionar istoric al localităţilor din Transilvania című m u n k á j a is. E források a l a p j á n az egyházas falvakon kívül még negyvennel t u d t a m bővíteni a falvak számát. Nem kis nehézségek árán, ugyanis e negyvenből a XV. században húszról már nem tesznek említést, mert időközben elpusztultak, lakatlanná váltak. A további „bővítés" és a fölmérés pontossága végett ú j a b b források után kutattam, és elsősorban a XV. században (okmányilag először) m á r említett helységeket vizsgáltam különböző módon. Így például az illető falu templomának építési éve, a megye történeti helységnévtára, a néprajzi kutatások eredménye, a régészeti feltárások a l a p j á n igyekeztem összeállítani megyénk egykori településhálózatát. A túlértékelés elkerülése végett több olyan helységet — amelyek mint ikerfalvak Kis-, Nagy-, Alsó- és Felső- előnévvel jelentkeztek — nem számítottam külön faluegységnek. Mindezek alapján — remélem — meglehetősen pontos képet kaptam. A XIV. század kezdetén a pápai regestrum a vizsgált területen 49 plébániát említ. K i m a r a d t a lajstromból Orbaiszék tíz ilyen f a l u j a , hozzáadásuk nyomán tehát 59 plébániát kell alapul vennünk. Szaktanulmányok (Magyarország történeti demográfiája. Bp., 1963) szerint minden plébánia átlag két faluból állt. A kettes koefficienssel beszorozva 118-at kapunk, kérdés azonban, hogy az egykori Háromszékre vonatkoztatva helyes-e a 2:1-es falu—plébánia arány? Ugyanis a nagy
t e r ü l e t r e vonatkozó átlag kis t á j e g y s é g b e n eltérést m u t a t h a t . E kérdőjelezést sok m i n d e n indokolta, így p é l d á u l m e g y é n k s a j á t o s f ö l d r a j z i adottságai, a sok kis völgy, a p r ó medence, erdőirtás, hegyhát, k a t l a n stb. Ismeretes, hogy az ilyen vidéken több a p a r á n y i település, m i n t a k i t e r j e d t síkságokon. A k ü l ö n f é l e t ö r t é n e l m i k ú t f ő k , régészeti ásatások, a d a t o k m i n d - m i n d módosítást igényeltek, s végül is t ö b b tényező összevetése n y o m á n sikerült m e g t a l á l n i a valóságot j o b b a n megközelítő 2,24:1 a r á n y t . A „földerített" helységeket végül is a z a l á b b i csoportokba s o r o l t a m : I. A pápai tizedjegyzékben feltüntetett plébániák Sepsiszék 1. Ajta 2. Angyalos 3. Árapatak 4. Árkos 5. Bacon 6. Bardóc 7. Barót 8. Besenyő 9. Bibarcfalva 10. Bita 11. Bodok 12. Borosnyó Kézdiszék 1. Alsócsernáton 2. Altorja 3. Dálnok 4. Esztelnek 5. Felsőtorja
13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
Bölön Gidófalva Hídvég Illyefalva Káinok Kilyén Kőrispatak Lisznyó Maksa Miklósvár Olasztelek Oltszem
25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.
Réty Száldobos Szárazajta Szemerja Sepsiszentgyörgy Szentiván Szentkirály Uzon Vargyas Zalán
6. 7. 8. 9. 10.
Hatolyka lka Kővár Lécfalva Lemhény
11. 12. 13. 14. 15.
Nyújtód Ozsdola Polyán Szentkatolna Szentlélek
Orbaiszék (feltételezett egyházas falvak) 1. Barátos 5. Papolc 2. Gelence 6. Páké 3. Imecsfalva 7. Tamásfalva 4. Kovászna 8. Telek
9. Zabola 10. Zágon
II. A XIII. és XIV. században említett nem egyházas falvak 1. Kézdimárkosfalva 2. Málnás
3. Szárazpatak 4. Várhegy
5. Zoltán
III. A XV. században először említett lakott helységek 1. 2. 3. 4. 5.
Aldoboly Bereck Bodos Feldoboly Felsőcsernáton
6. 7. 8. 9. 10.
Felsőrákos Fotos Karatnavolál Kökös Köpec
11. 12. 13. 14. 15.
Kőrös Középajta Mártonfalva Mátisfalva Szotyor
IV. Eltűnt helységek (a XVI. század előtt önálló falvak) Sepsiszék 1. Almás 2. Bedőháza 3. Dobó 4. Gerebenes
5. 6. 7. 8.
Kézdiszék 1. Báthafalva 2. Baksafalva
3. Bálványosvár 4. Borzfalva
Orbaiszék 1. Bod (Bud?)
2. Domokosfalva
Gohán (Pohán?) Kakucs Kirtz Pincehely
9. 10. 11. 12.
Rakottyás Sarvarod Vápavára Zsombor
5. Rekettyésvölgye 6. Szentjános
V. 1501 — 1567 között először említett lakott helységek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.
Bélafalva Bikfalva Bodza Cófalva Csomortán Egerpatak Erdőfüle Eresztevény Erősd Étfalva Futásfalva
12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33.
Haraly Hilib Kantafalva Kézdiaibis Kézdiaimás Kézdimartonos Kézdioroszfalu Kézdisárfalva Kisbacon Kisborosnyó Kiskászon
Komolló Kurtapatak Magyarhermány Páva Petőfalva Sepsimagyarós Sepsimárkosfalva Sepsimartonos Szacsva Szörcse Velence
Összesítve : 1. a pápai tizedlajstromban feltüntetett plébániák 2. Orbaiszékben feltételezett egyházas falvak Összesen:
49 10 59
3. A XIII. és XIV. században említett helységek, de nem egyházas falvak 5 4. A XV. században említett helységek 15 5. Eltűnt helységek (a XIV. században, illetve a XV. században önálló falvak) ; utoljára a XV—XVI. században említik 20 6. 1501-1567 között említett helységek 33 Összesen : 132 A kapott faluegység számából következtethetünk a vizsgált terület lélekszámára. A szakirodalom a lakosság kiszámításához falvanként a lélekszámot átlagosan 20 háznépre (100 főre) becsüli, egy házra öt taggal számolva. A nagy átlag azonban — mint m á r r á m u t a t t a m — kisebb területre nem minden esetben megfelelő arány; a különböző források a l a p j á n ezen az átlagon is módosítottunk. Több oklevélben utalás történik a székely család tagjainak számára ( S z é k e l y Oklevéltár I—III. és VII.). A kijegyzett és összesített családok és családtagok számából következtethettünk a családtagok átlagos számára, amely számításunk szerint 5,22 főnek felel meg. Ezt az átlagot használva a fenti megállapításhoz, f a l v a n k é n t 104,4 főt kapunk. Tehát f a l v a n k é n t átlag 20 háznépet véve alapul (132X20), 2640 háznépet k a punk, vagyis 5,22 taggal számolva 13 700-13 800-as lélekszámhoz jutunk. Kovászna megye mai területét történeti tájegységekre (székekre) bontva és külön-külön feltüntetve a lakosságot, a következő eredményt k a p j u k :
Sepsiszék Kézdiszék Orbaiszék Összesen
A XIII-XIV. XIV. századi században plébánia ismert nem egyházas helység 34 12 15 6 10 2 59
20
Eltűnt helység
1501-1567 között említett helység
12 6 2
17 12 4
20
33
Helység összesen
Kiszámított lélekszám
75 39 18 132
7830 4070 1880 13780
Sepsiszékhez számítottuk itt és a továbbiakban Miklósvár- és Bardócszéket, mivel jelenleg Kovászna megye területéhez tartozik. A lélekszám 56,8 százaléka Sepsiszékre, 29,6 százaléka Kézdiszékre és 13,6 százaléka Orbaiszékre esett. A népsűrűség a megye területén alacsony volt: nem érte el négyzetkilométerenként a négy főt (3,72 fő), gyakorlatilag e területnek 66-70 százaléka lakatlan volt (többnyire erdő). Ha ezt tekintetbe vesszük, és erdőtől mentes területre számítanánk népsűrűséget, akkor a népsűrűségi index a 10 főt is elérné. A lakott helységek 88 százaléka a Feketeügy és az Olt völgyében helyezkedett el.
A l e g s ű r ű b b e n l a k o t t Kézdiszék volt: n é g y z e t k i l o m é t e r e n k é n t 4,2 fő, Sepsiszékre 4 fő, Orbaiszékre 2,5 fő jutott. A lakosságnak m a j d n e m 90%-a az összterület 30-35 százalékára zsúfolódott össze. Az átlagos f a l u t á v o l s á g v a l a m i v e l volt több 5 kilométernél. Kézdiszéken 5, Sepsiszéken 5 kilométernél v a l a m i v e l több, Orbaiszéken 6,5 kilométer, 100 k m 2 - r e 3,6 helység jutott. A vizsgált t e r ü l e t népességszámát összevetve a Székelyföld a d a t a i v a l , a z á t lag- és viszonyszámok azt m u t a t j á k , hogy a XIV. század elején m e g y é n k lakossága számottevő volt, n e m c s a k Székelyföld, h a n e m egész Erdély v o n a t k o z á s á b a n is. A XIV. század elején az összes székely székekben 178 egyházas f a l u t jelöltek a p á p a i t i z e d l a j s t r o m o k . T e h á t a p l é b á n i á k e g y h a r m a d a (33,1%) m e g y é n k t e r ü letén volt. Az ismert helységek száma 391, e n n e k szintén e g y h a r m a d a (33,8%) a jelenlegi Kovászna megye t e r ü l e t é r e esett. Itt e m l í t j ü k meg, hogy a t e r ü l e t n a g y ságát t e k i n t v e a Székelyföld 35,6%-át foglalta el, és a lakosság e g y h a r m a d a ezen a t e r ü l e t e n lakott. A X I V . század elején a Székelyföld l a k o s s á g á n a k s z á m a 40-42 ezer fő. A n é p s ű r ű s é g 3,9 km 2 -enként, v a l a m i v e l több, m i n t m e g y é n k n é p s ű r ű s é g indexe. Maros- és U d v a r h e l y s z é k sokkal s ű r ű b b e n l a k o t t terület. Az itteni i n d e x 5,7, Csíkszékben kb. 2,1 fő. Összefoglaló táblázat Terület km2
Ismert helység Lélekszám
Népsűrűség km2
Háromszék ebből: — Sepsiszék — Kézdiszék — Orbaiszék
3705
132
13780
3,7
1967 981 757
75 39 18
7830 4070 1880
4,0 4,2 2,5
Maros- és Udvarhelyszék Csíkszék
3600 3100
196 63
20420 6500
5,7 2,1
10405
391
40700
3,9
Székelyföld
Maros-, U d v a r h e l y - és Csíkszék lélekszámát a k a p o t t koefficiensből s z á m í t o t t u k ki. Ismeretes t e h á t — n a g y j á b ó l — a z 1332—1335-ös é v r e m e g y é n k a k k o r i lakossága. Ez a l a p k é n t szolgál, és b á t r a n f e l h a s z n á l h a t ó a t a t á r j á r á s előtti é v e k r e a népesség kiszámításához, b á r a becsült a d a t csak messziről közelítheti m e g az akkori valós értéket. A mongol d ú l á s előtti é v e k r e v o n a t k o z ó a n a Székelyföld l a k o s s á g á n a k s z á m á t t ö b b e n is fölbecsülték. A növekedést az 1240—1332. évek között 60%-ra teszik. A szakirodalom szerint ezt a 60%-os lakossággyarapodást igen m a g a s é r t é k n e k t e k i n t j ü k (0,52%-os évi átlagos szaporodási ü t e m n e k felel meg). S z á m í t á s a i n k szerint 1240—1332 között a lakosság g y a r a p o d á s a n e m lehetett több 40%-nál. Ez 0,40%-os évi átlagos gyarapodási ü t e m n e k felel meg, s e l f o g a d h a tóbb a r á n y . A 60%-os növekedést azzal indokolták, hogy a Székelyföldön á l t a l á b a n a számbeli g y a r a p o d á s t n e m gátolta semmi (i.h.), azaz m e n t e s volt n a g y j á b ó l a m o n g o l — t a t á r pusztítástól, éhínség sem tizedelte a lakosságot, a „feketehalál", a p e s t i s j á r v á n y e l k e r ü l t e a Székelyföldet, beleértve m e g y é n k t e r ü l e t é t i s . . . Lehet, hogy a Székelyföldet teljes t e r j e d e l m é b e n n e m é r i n t e t t e a t a t á r d ú l á s , de a h á r o m széki m e d e n c e lakossága számottevő veszteséget szenvedett. Ezt a z o n b a n n e m m é r h e t j ü k az ország m á s vidékeihez, ahol a pusztulás óriási volt. A t a t á r o k egy része, Bochetor k á n vezetése alatt, az Ojtozi-szoroson tört be Erdélybe. A Feketeügy folyását követve j u t o t t a k le a Barcaságra, és 1241. m á r cius 31-én Brassót és 1241. április 11-én Szebent d ú l t á k fel (Istoria României în date. Buc., 1971. 66.). Egy másik csoport valószínűleg a Barcaságról v o n u l t fel az Olt bal és j o b b p a r t j á n . Hídvég és B a r ó t v i d é k é t e k k o r érte a nagy k a t a s z t r ó f a . 1242-ben B a t u k á n t a t á r j a i n a k egy része az Ojtozi-szoroson vonult vissza. R o m b o l t a k és pusztítottak. Ismeretes, hogy a t a t á r o k elöl a lakosság felhúzódott a hegyekbe. I t t viszonylag keveset vesztett. Nagyobb k á r é r t e a t a t á r o k elvonulása u t á n : a nagy j á r v á nyok, a z á l t a l á n o s éhínség és a m a g a s g y e r m e k h a l a n d ó s á g folytán. A népességnek kb. 10-11%-a pusztult el 1241—1247 között. T e k i n t e t b e v é v e a szaporodást gátló tényezőket, s e m m i esetre sem t e h e t j ü k a n ö v e k e d é s t 60%-ra. S z á m í t á s a i n k — az előbbi okokból k ö v e t k e z t e t v e — azt m u t a t j á k , hogy a t a t á r d ú l á s t megelőző é v e k b e n H á r o m s z é k lakossága 9 600—10 000 f ő lehetett.
Az állandó csökkenés 1247—1250-ig tarthatott. A Szászorbó vidéki székelyek betelepitese (115—170 háznép, vagyis 800—900 személy) sem pótolta az emberveszteséget. Több mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy a lakosság a tatárdúlás előtti létszámot elérje. A XIII. század utolsó évtizedeiben, v a l a m i n t a XIV. század első három évtizedében népességkorlátozó tényezők nem léptek fel. A gyarapodás normálisan alakult. A háromszékiek ugyan részt vettek több csatában 1250—1330 között, de a területükön komolyabb „összetűzés" nem volt, így az emberveszteség nem befolyásolta kedvezőtlenül a gyarapodást. Megkíséreljük kiszámítani a tárgyalt területre vonatkozóan a XIV. század első negyedének népesedési mutatóit. Mivel a halandóság értéke az emberi élettartam és a halálozási arányszám összefüggéséből vezethető le, kiszámítható egy meghatározott időre — ha ismeretes vagy legalább megközelítőleg feltételezhető az élettartam értéke — a halálozási arányszám. Az élettartam értéke fordítva arányos a halálozási arányszám értékével. A XIV. században körülbelül 22 év volt az ember átlagos élettartama. A fenti meghatározásból adódott, hogy a halálozások száma egy év alatt kb. 630 volt, amely 45,45%0-es halálozási arányszámnak felel meg. A XIV. század első három évtizedében a lélekszám átlagos növekedése egy évre 60 személy. Feltételezzük, hogy a ki- és bevándorlás egyenlege jelentéktelen volt, tehát nem befolyásolta a gyarapodást vagy fogyást. A születések száma 680-690, vagyis 49,35%0. A természetes szaporodás arányszáma tehát 3,9%0-re tehető. A halálozási arány nagy. Volt időszak, amikor az elhaltak száma meghaladta az újszülöttekét. A halálozások számának alakulása sokkal ingadozóbb, mint a születéseké. A gyermekhalandóság aránya is nagy lehetett. Székely Zoltán Korai középkori temetők Délkelet-Erdélyben (Korunk Évkönyv 1973. 219.) című t a n u l m á n y á b a n r á m u t a t o t t arra, hogy a zaláni (Kovászna megye) korai középkori temető feltárt anyaga 192 sírt foglalt magában, amelyből 70 — vagyis 36,5% — gyermeksír volt. Ha ezt az a r á n y t az elhalálozottak számához viszonyítjuk, akkor kiderül, hogy 630-ból 230 gyermek-haláleset volt; ez kb. 30%-os gyermekhalandóságot jelent. Ez volt nagyjából megyénk történeti demográfiája a XIV. században. Természetesen a további kutatások eredményei még t á r h a t n a k fel „frissebb" adatokat, ami befolyásolhatja e lakosságszámot, valamint a többi demográfiai a r á n y számot is.
PÁLL LAJOS KERÜLJ E L . . . Kerülj el minden fészekaljnyi csendet, ha így jársz, nem látott csodamadárként s dúdolva minden bajra oldó dallamot. Úgy, úgy van, hogy mindenen a te kezed segíthet, igazíts párnát, vesd meg az ágyat, öltöztess unokát, fordítsd a kancsókat öblükkel nap felé, s az elhullt forgácsot hozd be kötényedbe. A kert már régen ismer, érted nyújtózik haragos diófa túl a kapun s az akác jöttödre vigyázzba áll. Ki hangját hallod az ösvény közepén hajlott almafák, topogó ribizlibokrok között? Ha megállsz egy pillanatig napok s az órák szörnyű havazása indul kék szemed mögött, s ajkad vonala mint kútba hullt lámpa.
