1 Kettinger Klári beszámolója: MŰVÉSZETTERÁPIÁS WORKSHOP: A Haifa Művészetterápiás Módszer Tamar Hazut Budapesten és a Nyírő Gyula Kórházban Budapest, 2012. március 23-25, 26 1. NAP - 2012. március 23. péntek
Elmúlt a húsvét, és megpróbálom FORMÁBA önteni saját élményeimet, melyet két hete szereztem Tamar Hazut művészetterápiás workshopján. Köszönhető ez Dr. Vass Zoltánnak, aki az MMSZKE és egyéb társszervezetei segítségével idecsábította, talán utóljára Tamart. Már ezekben az első sorokban is csak úgy tudok róla beszélni, hogy TAMAR. Vass Zoltán és csapata tökéletes felkészítése ellenére nem mindennapi állóképességet és koncentrációt vett igénybe, hogy kövessem aggyal és kézzel, amit a workshop mint egy FEKETE LYUK /és itt látni fogjuk, hogy ez a szó itt nem inkongruens/ besűrített, és elénk adott az elmúlt minimum 30 év tapasztalatából. Mindehhez talajt foghattunk magyarul elhangzó előadásokból, melyek három témát feszegettek. Na kb. ez az egy óra volt, amit rendezett oktatótermi eseményként írhatunk le, a többit pedig alant zippben ecsetelem. A felvezető előadások Dr. Simon Lajostól, Dr. Kassai-Farkas Ákostól, és dr. Vass Zoltántól hangzottak. Témák: A művészetterápia keretei /Dr. Simon/, A művészetterápia viszonya a művészethez /Dr. Kassai-Farkas/, és Hogyan értelmezzük a művészetterápiás alkotásokat? /Dr. Vass/.
2
Aztán Tamar hamar a lovak közé csapott. Mire észbe kaptunk, már falra rögzített plakátméretű papírokra firkáltunk hatvanadmagunk. Miért választottam az első nap emblematikus képének a krétát? Mert az Ő módszerében meghatározó szerepe van az OLAJPASZTELL minőségének, fedettségének és a saját színválasztásunknak. Mindez nem intuitív mezőben, hanem a terapeuta által jól megnevezett centrális térben történik, jól látható a terem közepére elhelyezett fehér, ill. fekete alap – ami a közös alkotások középpontja. /Persze ahogy Tamar is, most részletezhetném Kandinszkij viszonyát a feketéhez, de nem teszem, lévén személyes benyomás legfőképp mindaz, amit írok./ Miután a 60-70 fős csoport magát körbetolongta, 4 fős csapatokra oszlottunk.
Fáradtság ellen prezentációk jöttek, remek tolmácsokkal, SOK KÉPPEL és kevés szöveggel, ami úgy látszik, deklaráltan a legjobb módszer, ha vizuális dolgokról van szó. Ez a kiscsoportos alkotás – aminek munka közben a címét nem jegyeztem meg - mégis hozta a nevét. Dráma öt felvonásban – közösen öt rajzot kellett létrehozni, de mindegyikhez más instrukciót kaptunk. Még most is értehetetlen, hogy játszódott le, hogy magamra hagytak rajzoló társaim a 3. rajznál, a dráma-szakaszban. Egyedül rajzoltam… A nagy fizikai és szellemi mozgás, dúsulás oda vezetett, hogy SAJNOS a kétszemélyes munka elmaradt az első nap, ami nagyon érdekelt volna. De a másnap kárpótolt ezért… Ez az első nap volt a BEVEZETÉS A MÜVÉSZETTERÁPIÁBA, a fenomenológiai megfigyelés. Tamar legfőbb mottója: „Nem az számít, hogy mi nincs rajta a rajzon, hanem hogy mi VAN. A VAN-ból indulunk ki.” 2. NAP - 2012. március 24. szombat Másnap reggel még volt jártányi erőnk. Tamar is tudta ezt, és mint gyerekek az oviban, gyakorlatilag azon ritka pillanatoktól eltekintve, amikor rajzainkat falra ragasztottuk, a talajon töltöttük az egész napot. Ez nem igazán terápiás kérdés volt, hanem inkább a székektől kellett megszabadulnunk, hogy elég hely legyen. Második napon a szín és a vonal mint evidencia már nem kellett, hogy tisztázódjon. Most jött a következő fontos elem: A választott FORMA. Megint csak nagyon fontos és hangsúlyos, hogy választott, de EGY MEGLEVŐ arzenálból, egyértelmű kínálatból. /Lásd a képeket./ Csúnyán mondva: Itt a KÉPI TÉR, MINT AZ ÉLETTÉR MEGJELENÍTÉSE került középpontba. Választható: A papír formája és mérete. /Tegnapról jött a szín és vonal./
3
Instrukciók mentén dolgozunk. És amikor már végképp minden fárasztóan didaktikus lett volna, akkor jött az agyaggal való munka. Csodaszép dolog volt, hogy azelőtt kezdtünk el dolgozni vele, mielőtt hozzáértünk volna. UGYANIS a testünk állapotát segített Tamar helyzetbehozni, és ez nagyon felüdítő volt. Ajándékként pedig még bekerült a zene is mint segítő effekt a történetbe, és tulajdonképpen azt hiszem bárki ottmaradt volna abban a koncentrált érzelmi állapotban még vagy két hétig. Ugyanis csukott szemmel dolgoztunk az agyaggal, és ez kizárta a külső történést. Ha kinyitottuk a szemünket, mert muszáj volt, akkor sem az agyagra néztünk. Így a belső film pergett, és nem az Andrássy út zaja, esetleg a szín dominanciája. Merthogy az agyag ezt tudja: „szintelen”, test-szerű a tapintása, és engedékeny. Igaz, hogy úgy éreztem, nem bírok felállni a földről, de itt volt a tegnapról elmaradt kétszemélyes helyzet – szemkontaktus alapján választott párral beszélgetés nyitott szemmel egymás munkáiról. Felejthetetlen találkozás volt ez Katával. És így már mégis tudtam járni a második nap végén.
3. NAP – 2012. március 25. vasárnap És a harmadik nap…mint a népmesei közegben is…mindig HANGSÚLYOS. A gödör vagy a kút aljára kerülünk? Egyik sem. Mert Tamar tudta, hova jutunk estére, ezért elvitt minket a nap elején oda, ahonnan el tudtunk menni az estéig, nevezetesen a sötétségig. Így jártuk végig azt az utat, amit csak szó szerint érdemes idézni: „Az alkotás ereje a reménnyel való munkában, a traumatikus veszteség és gyász feldolgozása során.” Reggel egy pozitív érzelmet, élményt rajzoltunk, ami a gyerekkorunkkal kapcsolatos, és adtunk hozzá egy szót. Ezután relaxációs gyakorlatok következtek.
4
Aztán megismerkedtünk a feketével. Megtudtuk, hogy a feketének rengeteg árnyalata van. Igen, a BLACK is BLACK. A reggeli ÉNERŐSÍTÉS alapján a Terapeuta beleengedett minket a feketébe. Fokozatosan, érzékenyen. Hatalmas, néma FEKETE MUNKA következett – és ezt muszáj így írnom, mert Tamar szerint a munkának ebben a szakaszában két dolog szokott kísérőként megjelenni: A humor…és a remény… Szóval valódi fekete munkákat készítettünk hatalmas fekete kartonokból, tépve, vágva, majd ezeket összeadtuk, és skicc sorozattal átdolgoztuk az élményt öt fázisban.
5
Ennek a feloldása lett a workshop csúcspontja. Miután már majdnem minden olyan fekete lett, mint Babitsnál, aki fekete országot álmodott, jött egy kérés. Vegyük elő az általunk hozott anyagokat /használt ruha, újság, talált tárgy, vastag fonál/, és készítsünk egy tárgyat belőle. Ezt Tamar HORGONY-nak hívja. Ezek az alkotások alkalmasak arra, hogy a páciens krízishelyzetekben rápillantson, és visszaidézze a saját erőforrásait, és átlendüljön. Nagyon bántam, hogy nincs nálam egy valódi horgony, de suhogva tettem a dolgom. És aztán mégis lett! A munkám legsúlyosabb darabjául egy férfi kölnit választottam, az volt a legmélyebb pont, és akkor vettem észre, mi van rárajzolva… Egy nagy taps – vége lett az együttlétnek, és a kemény munka után, jöttek a tanúsítványok…
6
4. NAP - RÁADÁS: Tamar Hazut látogatása a Nyírő Gyula kórházban és az Angyalházban - 2012. március 26. hétfő
Tamar másnap megtisztelte a kórházunkat, hogy megnézze a Kortárs Galériát és az Angyalházat /a kórház alapítványa működtetésében/, amikről Dr. Kassai-Farkas Ákos előadásában hallott, és ahol lehetőséget kapnak alkotni magyarországi art brut művészek. Nagyon emlékezetes, kölcsönösen felemelő perceket tölthettem együtt vele, Kassai doktorral és Winter doktornővel. Tamar szája is tátva maradt azon a konstelláción, miszerint kórházi osztályon képes működni egy galéria több mint 15 éve. Megismerte jelenlegi és régi kiállítások plakátjait. Egy váratlan időkapszula, amit Múzeumnak hívunk, és valójában a kórház egy szobája – szintén feltárult előtte. Az Angyalföldi Tébolyda elmúlt 130 éve… És hát az Angyalház, aminek elvi és gyakorlati működése elismerésre indította. Úgy láttam, megérkezett egy pillanatra… De várta otthon a saját 30 éves munkássága, mint aki uttörője volt a művészetterápiának Izraelben, mint a Haifai Egyetem Vizuális Művészetterápiás Tréning program vezetője, mint az Outsider Art /Art Brut, Psychiatric Art/ szakértője. Tamar Hazut, M.A.A.T.S. – Art Therapist, Senior Specialist. Egy nyelvet beszéltünk. Tamar Hazut óriási munkát végez a trauma feldolgozás, a bánat, a veszteség, a fenyegetettség feldolgozhatósága és a személyes megküzdés kérdéskörében világszerte. Nagyon nagy lehetőségnek tartom, hogy együtt lehettünk vele. Köszönöm. Pestszentlőrinc, 2012. április 10.
