Készült a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között létrejött kutatási támogatási szerződés keretében

„Fiskális politikák és folyamatok a rendszerváltás után napjainkig Magyarországon és Kelet-Közép-Európában. A főbb folyamatok áttekintése és a fiskális politikák versenyképességi es növekedési hatásainak elemzése

Készült a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között létrejött kutatási támogatási szerződés keretében

Készítette:

2010. október 11.

1

Palócz Éva

KOPINT Konjunktúra Kutatási Alapítvány. 1065 Budapest, Nagymező utca 37-39.. Telefon: 309-2644, Fax: 309-2647 E-mail: [email protected] www.kopintalapitvány.hu

2

Tartalomjegyzék Bevezetés és összefoglaló .......................................................................................................... 4 1 A költségvetési politikák leíró jellegű elemzése ................................................................ 7 1.1 Az állami újraelosztás GDP-arányos szintje Magyarországon és a kelet-középeurópai térségben a rendszerváltástól napjainkig .............................................................. 7 1.1.1 Az örökség.......................................................................................................... 7 1.1.2 Költségvetési kiadások a kilencvenes évek első felében ................................... 9 1.1.3 Az államháztartási kiadások alakulása az elmúlt másfél évtizedben ............... 11 1.1.4 Az államháztartási bevételek alakulása az elmúlt másfél évtizedben .............. 13 1.1.5 A bevételek és kiadások változásának a hatása a deficit alakulására ............... 14 1.2 A kiadások szerkezete funkcionális bontásban ........................................................ 17 1.3 A kiadások szerkezete közgazdasági bontásban ...................................................... 26 2 Költségvetés-politikai mintázatok Magyarországon és a kelet-közép-európai térség országaiban ...................................................................................................................... 30 2.1 Az államháztartási kiadások és a GDP szintjének összefüggése ............................. 30 2.2 Az államháztartási kiadások és a GDP növekedésének az összefüggése ................. 33 3 A költségvetés politikai ciklikussága Magyarországon és a kelet-közép-európai térség országaiban ...................................................................................................................... 37 3.1 A témával foglalkozó irodalom áttekintése .............................................................. 37 3.2 Számítások a költségvetési kiadások és deficit valamint a politikai ciklusok összefüggéséről ............................................................................................................... 42 4 A költségvetési politika növekedési és versenyképességi hatása Magyarországon és a kelet-közép-európai térség országaiban .......................................................................... 46 4.1 Az államháztartási hiány szintje és a gazdaság növekedési teljesítménye közötti összefüggés Magyarországon és a térség országaiban .................................................... 46 4.2 Az államháztartási hiány szintjének változása és a gazdaság növekedés közötti összefüggés Magyarországon és a térség országaiban .................................................... 49 4.2.1 Elméleti megközelítés ...................................................................................... 49 4.2.2 A Kelet-közép-európai országok tapasztalatai a kiigazításokkal ..................... 52 4.3 Az államháztartási kiadások struktúrája és a gazdaság növekedési teljesítménye közötti összefüggés Magyarországon és a térség országaiban ........................................ 55 4.4 A gazdasági fejlettségi szint és a politikai kultúra fejlettségének befolyása a fiskális mutatókra ......................................................................................................................... 58 4.4.1 A politikai kultúra és a költségvetési folyamatok ............................................ 58 4.4.2 A különböző országok tipizálása a fiskális kormányzás minősége szempontjából............................................................................................................... 60 4.5 Felhasznált irodalom ................................................................................................ 64 Mellékletek ............................................................................................................................... 67

3

Bevezetés és összefoglaló A kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen összefüggés tapasztalható az elmúlt másfél-két évtizedben a közép-kelet-európai (KKEU) országok fiskális politikája és gazdasági növekedése (reálgazdasági felzárkózása) között. A tanulmány a kérdést szélesen értelmezi, mivel a közép-kelet-európai országok államháztartási teljesítményét nem lehet a régi tagországokkal való összehasonlítás nélkül értelmezni. Márcsak azért sem, mert a fiskális politikával kapcsolatos felfogás az EU régi tagországaiban is változott az elmúlt két évtizedben: az Európai Monetáris Unió bevezetése sokkal szigorúbb és fegyelmezettebb fiskális politikát vár el a tagországoktól és a tagság várományosaitól, mint korábban. A témát abban az értelemben is szélesebb összefüggésben kezeli, hogy nem csak a szigorúan vett gazdasági (fiskális és reálgazdasági) mutatókat vizsgáljuk, hanem a fiskális politikát meghatározó politikai és társadalmi környezetet is. Ennyiben a téma kezelése mindenképpen újszerű, mivel a megszokottnál szélesebb dimenzióban, interdiszciplináris megközelítésben vizsgálja a feltett kutatási kérdéseket. A fiskális politika ugyanis nem értelmezhető a társadalmi-politikai közeg nélkül. A költségvetés a politikai döntések egyik legfontosabb terepe: meghatározza az újraelosztás szintjét és szerkezetét, amely fontos gazdaság- és társadalompolitikai következményeket hordoz magában. Éppen ezért a költségvetés a populista politikai irányzatok terepe is lehet; kérdés, hogy milyen pénzügyi, politikai és társadalmi feltételek tudják útját állni ezen politikai megfontolásoknak. Az első fejezet a költségvetési politikák leíró jellegű elemzését tartalmazza. Bemutatja a KKEU-országok fiskális örökségét a rendszerváltás idején. Megállapítja, hogy Magyarország a rendszerváltás idején nem csak a legmagasabb adósságállomány terhével indult (miután Lengyelország és Bulgária adósságának jelentős részét a hitelezők elengedték), hanem a kilencvenes évek első felében a rendszerváltó országok közül a legmagasabb állami kiadásokkal rendelkezett. A fejezet részletesen áttekinti az államháztartási kiadások és bevételek GDP-arányos szintjének alakulását az EU-országokban az elmúlt másfél évtizedben, és bemutatja a sikeres fiskális kiigazítások tapasztalatait. Mivel a vizsgált időszakban az EU-tagországok költségvetési politikájának meghatározó eleme a deficit csökkentése volt, megvizsgálja, hogy a bevételek növelése és a kiadások csökkentése milyen arányban járult hozzá a költségvetések konszolidálásához. A közölt számítások eredménye azt mutatja, hogy a deficit csökkentése jellemzően a kiadások csökkentése révén valósult meg az EU-országokban. Az államháztartási kiadások funkcionális célok (COFOG) szerinti bontása azt bizonyítja, hogy miközben az egyes országokban azonosíthatók bizonyos költségvetési preferenciák (milyen célokra költ többet az állam), a jellemző inkább az, hogy a magas kiadású országok (például Magyarország) szinte minden funkcióra többet költenek, mint az alacsony államháztartási kiadásokkal működő országok. A kiadások közgazdasági tételek szerinti bontása azt bizonyítja, hogy a bérköltségek nagysága (GDP-aránya) fontos szerepet játszik az államháztartási kiadások szintjének alakulásában. Magyarország e téren is rosszul áll, mivel a közszféra bérköltségeinek emelkedése jelentős szerepet játszott az állami kiadások jelentős növekedésében. A második fejezet az államháztartási kiadások és a GDP szintjének, valamint a GDP növekedésének az összefüggését vizsgálja. Megállapítja, hogy az államháztartási kiadások szintje és a GDP növekedése közötti összefüggés, ha ki is mutatható, vagy nagyon gyenge, 4

és/vagy feltételes és erős szórást mutat. Számos egyéb tényező befolyásolja ugyanis az államháztartási kiadások és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot. Azt azonban bizonyítják a számítások, hogy míg 1993-98 között, ha csekély mértékben is, de a magasabb újraelosztási hányaddal rendelkező országokban volt magasabb az átlagos gazdasági növekedés, addig 1998-2007 között ellenkező irányú, negatív és egyre szorosabb kapcsolat érvényesült. 2003-2007 között pedig már 1%-kal magasabb újraelosztási arányhoz 0,29%-kal alacsonyabb növekedés járult. Ez a radikális elmozdulás azzal is magyarázható, hogy a gyorsan növekedő KKEU-országok jellemzően alacsonyabb államháztartási újraelosztási aránnyal rendelkeznek, mint a régi tagországok átlaga. A gazdasági növekedés és az állami újraelosztás szintjének az összefüggése ugyanis azért ragadható meg nehezen, mivel az egyes fejlődési szakaszokhoz más és más állami újraelosztási minták tartozhatnak. A KKEU-országok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a felzárkózni kívánó országok a gyors reálgazdasági növekedést jellemzően alacsonyabb újraelosztási szint mellett érhetik el, mint ami a fejlett országokban jellemző. A tanulmány kutatási eredményei pontosan a felzárkózó országok specifikus helyzetének megértéséhez járulnak hozzá. A harmadik fejezet a költségvetési politikai ciklikusságával foglalkozik. A téma szakirodalmi feldolgozása után, saját számításokra alapozva megállapítja, hogy mind a régi, mind az új tagországokban megállapítható a költségvetések választási ciklikussága, sőt a régi tagországokban ez az összefüggés még erősebbnek bizonyult az elmúlt másfél évtizedben, mint az új tagországokban. Ennek az oka azonban nem az, hogy az új tagországokban a politikai döntéshozók kevésbé vennék figyelembe a népszerűségi szempontokat, hanem az, hogy az államháztartás pozíciója, különösen a 90-es években még nagyon ingatag és bizonytalan volt, és a kiigazítási kényszerek nem feltétlenül igazodtak a választási ciklusokhoz. A 10 új, rendszerváltó EU-tagország közül 5-ben a választási években az államháztartási kiadások nőttek, 5-ben pedig csökkentek. (Magyarországon és Litvániában nőttek a legnagyobb mértékben). A negyedik fejezet az államháztartási hiány szintje, illetve ennek változása és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot vizsgálja. A panel regressziós elemzés eredménye azt bizonyítja, hogy az 1996-2007 közötti időszakban egyértelmű és szoros pozitív kapcsolat állapítható meg a gazdasági növekedés üteme és az államháztartás egyenlege között, azaz: jobb államháztartási egyenleghez (kisebb hiányhoz vagy szufficithez) magasabb növekedési ütem tartozik. A teljes időszaknak alperiódusokra bontása azonban azt jelzi, hogy a kapcsolat erőssége nem tértől (régiótól, fejlettségi szinttől) és időtől (a fejlődési folyamat fázisától) független. A leggazdagabb (legmagasabb 1 főre jutó jövedelemmel rendelkező) országok gazdasági növekedése értelemszerűen nem lehet olyan magas, mint a felzárkózó országoké, viszont államháztartási egyenlegük jelentős aktívumot mutathat. A fejezet következő pontja az államháztartási hiány szintjének változása és a gazdasági növekedés összefüggését elemzi. Ez ma az egyik legsúlyosabb kérdés, mivel a fiskális kiigazításoknak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását érinti. A tanulmány a szakirodalmi viták elemzése alapján két elemet emel ki. Az egyik kulcskérdés: a kormányzat hitelessége. Keresleti oldalon a fiskális kiigazítás hatása attól függ, vajon a gazdaság szerelői elhiszik-e, hogy a fiskális megszigorítás alapvető változást hoz a fiskális magatartásban, és nem lesz szükség további megszorításokra. A másik

5

fontos csatorna, amelyen keresztül a fiskális politika befolyásolni tudja a gazdaság szereplőinek magatartását, az a kamatszint. Amennyiben a szereplők elhiszik, hogy a stabilizáció hiteles és el tudja kerülni a jövőbeli fiskális problémákat, akkor megelégszenek alacsonyabb kamatprémiummal az állampapírokon. Ez pedig átterjedhet az általános kamatszint csökkenésére, ami a fogyasztás és a beruházások expanzióját eredményezheti. Kínálati oldalon a fiskális kiigazítás gazdaság-expanziós hatása a beruházások bővülésén, valamint a munkaerő-piaci kínálat növekedésén keresztül érvényesül. A fiskális konszolidáció sikerének másik feltétele, hogy az elsősorban a kiadások csökkentésén, és kevésbé a bevételek növelésén alapuljon. A KKEU-országoknak a fiskális kiigazításokkal kapcsolatos tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az esetek többségében (Magyarország kivételével) a fiskális korrekció a kiigazítás éve után is tartósan gyors növekedést váltott ki. A fejezet utolsó pontja gazdasági fejlettségi szint és a politikai kultúra fejlettségének befolyását vizsgálja a fiskális mutatókra. Kiemeli az intézményi feltételek (költségvetési szabályok és a szabályok betartása felett őrködő intézmények) jelentőségét, amelyek döntő hatással bírnak a fiskális politika minőségére. Az ellentmondás itt az, hogy a saját mozgásterét korlátozó költségvetési szabályokat csak olyan kormány hoz, amely már legalábbis eljutott az elhatározásig, hogy költségvetési folyamatait rendbe hozza. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy jórészt azok az országok alakítanak ki költségvetési szabályrendszert, amelyeknek már nincs is igazán szükségük rá, mert a fegyelmezett költségvetésre vonatkozó szándék és elhatározás amúgy is megvan.

6

1

A költségvetési politikák leíró jellegű elemzése Az állami újraelosztás GDP-arányos szintje Magyarországon és a kelet-középeurópai térségben a rendszerváltástól napjainkig

1.1 1.1.1

Az örökség

A kelet-közép-európai térség országaiban a rendszerváltás utáni első fél évtized fiskális politikáját az örökölt adósságállomány nagysága határozta meg. Sajnos az 1990-95 közötti időszakra vonatkozóan az Eurostat még nem közöl adatokat (éppen az általa ellenőrzött megbízhatósági fok elérésének akadályai miatt), a rendelkezésre álló, módszertanilag nem annyira kifogástalan nemzeti adatok azonban a főbb tendenciákról, ha nem is pontos, de átfogó képet adnak. További gondot jelent, hogy 1990-ben a vizsgált országok több mint fele1 nem is létezett önálló országként: a balti országok 1990-91-ben váltak le a Szovjetunióról, Szlovénia 1991-ben vált ki Jugoszláviából, Csehország és Szlovákia pedig 1993-ban vált külön. Ezeknek az országoknak az adósságállományát tehát utólag, szétosztással kellett megállapítani. Az 1990. évre az egyes rendszerváltó országok „külső konvertibilis adósságáról” (external debt in convertible currency) van adat, ez nagyjából megfeleltethető az államadósságnak2, mivel 

a szocialista rendszerben a külső adósság túlnyomórészt állami volt, mivel a vállalatok állami tulajdonban voltak, az állam és a vállalati szektor nem különült el egymástól, a háztartások pedig nem rendelkeztek külső adóssággal;



minden állami adósság külső adósság volt, mivel az állam és a jegybank szerepe sem különült el, a jegybank az állam megbízásából vette fel a külföldi hiteleket, amelyeket továbbított a gazdaságba. Állampapírpiac sem létezett, amely belföldi (lakossági) megtakarításokat csatornázhatott volna be a költségvetési deficit finanszírozásába. (GémPalócz, 2006).

A közép-kelet-európai országoknak az előző rendszerből örökölt adósságállománya különböző mértékű volt, amit a hetvenesnyolcvanas években követett eltérő eladósodási politika határozott meg. Három ország, Lengyelország, Magyarország és Románia kezdte meg a hetvenes években a belső források külső hitelekkel való pótlását, ami az eladósodás viharos emelkedéséhez vezetett. Lengyelország már a nyolcvanas évek elejére gyakorlatilag fizetésképtelenné vált, amelynek nagyon súlyos ára volt, mivel az import éveken keresztül leállt. 1990-ben

% 160

1. ábra. A kelet-közép-európai országok bruttó adósságállománya a GDP %-ában, 1990-91

140 120 1990 100

1991

80 Forrás: WIIW, EBRD

60 40 20 0 Bg

Cz

HU

Pl

Ro

Sk

Sl EE* LT* *) 1992. évi adat

1

Rendszerváltó országok alatt ebben a tanulmányban a következő 10 országot értjük: Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Észtország, Litvánia, Lettország, Románia és Bulgária. 2

A nem-konvertibilis adósság/követelés a későbbiekben nem játszott jelentős szerepet a rendszerváltó országokban, amelyek jellemzően követeléssel bírtak a Szovjetunióval szemben, amelyet a kilencvenes évek folyamán Oroszország valamilyen ellentételezéssel teljesített. 7

külső adóssága így is megközelítette az 50 milliárd dollárt, a GDP 82%-át. Románia viszont a nyolcvanas években erőltetett ütemben megkezdte a külföldi hitelek visszafizetését, s 1990-re már lényegében nem volt külső adóssága, ami szintén óriási áldozatokkal (forráskivonással) járt. Magyarországnak a nyolcvanas évek elején – külső segítséggel – sikerült elkerülnie a fizetésképtelenséget, az adósság azonban magas maradt, a nyolcvanas évek közepétől, a gazdaság politikai indíttatású dinamizálásának következményeként 1990-re ismét rekordmagasságot ért el. Így Magyarország Lengyelország után a második leginkább eladósodott ország volt 1990ben, bruttó 20 milliárd dollár feletti (nettó, a tartalékok levonása után is 16 milliárdos) adósságállománnyal indult a rendszerváltás idején, ami a GDP kb. 65%-ával volt egyenlő. A csehszlovák és a bolgár kommunista rezsim a nyugati hatás távoltartása érdekében nem vett fel devizahitelt, ezért ők igen mérsékelt külső adósságállománnyal kezdték meg a rendszerváltozást. A balti országok praktikusan nem örököltek adósságot a Szovjetuniótól, pályafutásukat tehát „államadósság-mentesen” kezdhették el. Bulgáriában a gazdaság óriási visszaesése és a leva drasztikus leértékelődése miatt (1 dollár 1990-ben még 0,79 levát ért, 1991-ben már 16,7, 1992-ben 23,3 levát) az ország dollárban kifejezett GDP-je 1991-ben az előző évinek alig több mint a tizedére esett vissza, így a GDPben kifejezett dolláradósság is egyik évről a másikra, 1990-91 között 18%-ról egycsapásra 150% fölé emelkedett. A kilencvenes évek első felében tehát Lengyelországban, Bulgáriában és Magyarországon nyomta rá a bélyegét az örökölt adósságállomány a fiskális politika mozgásterére. A lengyel kormány 1991-94-ben több körben a külföldi befektetőket és kormányokat tömörítő Párizsi, illetve Londoni Klubnál elérte adósságai egy részének az elengedését, más részének az átütemezését, illetve a kamatfizetési kötelezettségei mérséklését. Az Egyesült Államok is elengedte a Lengyelországgal szembeni követeléseinek mintegy 70%-át, és az IMF-fel 1994ben kötött megállapodás értelmében kedvező feltételű stand-by hitelhez is jutott. Adósságállománya azonban továbbra is viszonylag magas maradt, ennek ellenére a kimutatott kamatfizetése - az átütemezések és a kamatfizetés felfüggesztése miatt - igen alacsony volt. 1994-ben Bulgária is megállapodott a Londoni Klubbal az adósságok átütemezéséről, és egy részének elengedéséről (az 1989-ben elfogadott ún. Brady-terv keretében, amely a legeladósodottabb fejlődő országok adósságkönnyítését célozta). 8,7 milliárd dollárnyi bolgár adósságot ütemeztek át és 1 milliárdnyit Bulgária visszavásárolt dolláronként 25 centes áron (tehát a 25%-os áron). Addig a kamatfizetés óriási mértéket öltött (1992-ben 8,3, 1993-ban már 10%). A magyar kormány nem próbált meg adósság-elengedést elérni: az akkor uralkodó általános vélemény szerint az adósságok elengedéséről való tárgyalás több kárt okozott volna, mint amennyi hasznot hozott volna, mivel az országot olyan megbízhatatlan adós színében tüntette volna fel, amely a későbbi hitelfelvételi kondíciókat rontotta volna. Magyarország az örökölt magas adósságállományt inkább a privatizációs bevételek gyorsításával kísérelte meg mérsékelni, vagy legalábbis kordában tartani. Kétségtelen, hogy a gyors privatizációt az akkor uralkodó gazdaság-ideológiai érvek is alátámasztották („a legrosszabb magántulajdonos is jobb, mint az állami tulajdonos”), a magas államadósság leépítésének kényszere is hozzájárult a gyors ütemben történő privatizációhoz.

8

1.1.2 Költségvetési kiadások a kilencvenes évek első felében A kilencvenes évek első felére vonatkozó költségvetési folyó bevételek, kiadások és deficit adatai ugyanolyan kevéssé megbízhatóak, mint az adósság-adatok. Megjegyzendő, hogy a ma alkalmazott nemzetközi statisztikai standardokat (SNA: System of National Accounts, illetve az ESA: European System of Accounts), amelyek szigorú elszámolási renden alapulnak, és világos összefüggéseket teremtenek a nemzeti számlák szektor-adatai között, ebben az időszakban más országokban sem alkalmazták még. (Ezért az Eurostat az EU-országok többségére sem közöl fiskális adatot a 1990-95 közötti időszakra.) A legfontosabb torzító tényező a pénzforgalmi és az eredményszemléletű adatok közötti eltérés. Az országok többségében alkalmazott GFS (Government Finance Statistics) rendszer ugyanis megengedi a pénzforgalmi jellegű elszámolást, amely, mivel a bevételeket és kiadásokat nem a felmerülésük, hanem a fizetés időpontjában számolja el, lehetőséget teremt ezen tételeknek az évek közötti tologatására. A GFS emellett megengedi az egyszeri, például privatizációs bevételek elszámolását a bevételek között, ami Magyarország esetében különösen félrevezető lehet, mivel ebben az időszakban már masszívan megindult a tömeges privatizáció – többek között éppen az adósság-kényszer szorításában. A kelet-közép-európai országokban a helyzet még bonyolultabb volt, mivel ott az egész statisztikai rendszer is ezekben az években alakult át (több átalakuló ország ezekben az években tért át az NMP (Net Material Product) rendszerről a GDP (Gross Domestic Product) nemzetközileg alkalmazott, standardizált statisztikai módszerére, ami egyébként a kezdeti évek GDP-adatait is kevésbé megbízhatóvá teszi. További torzító tényező, hogy egyes országok ekkor még csak a központi költségvetés, mások már az államháztartás adatait (annak valamennyi, vagy legalábbis egyes alrendszereivel együtt) közölték. (Oblath, 1995) Az átalakuló országokban kimutatott GDP-arányos mutatókat emellett a transzformációs válság okozta óriási gazdasági visszaesés is torzítja. Azokban az országokban, amelyekben a visszaesés különösen nagy volt, a GDP-arányos kiadások és a deficit értelemszerűen megemelkedik, akkor is, ha azok reálértéke változatlan. Hasonló jelenséggel állunk szemben, mint a jelenlegi nemzetközi gazdasági válság idején. Ezt a torzító tényezőt a strukturális deficit mutatója küszöbölné ki, a rendelkezésre álló adatok megbízhatósági szintje azonban nem teszi értelmessé az ilyen mutató előállítására tett próbálkozásokat. % 9

2.a. A GDP változ ása a KKEU-osz ágokban (sz áz alé kos változ ás az e lőz ő é vhe z ké pe st)

%

2.b. A GDP változ ása a balti-osz ágokban (sz áz alé kos változ ás az e lőz ő é vhe z ké pe st)

10

6

5

3

0 -5

0

-10 -3 Csehország Magyarország

-15 -20

Szlovákia

-25

Lengyelország

-30

Litvánia

1995

1993

1995

9

1992

-35 1994

1993

1992

1991

1990

Lettország Forrás: EBRD

Forrás: EBRD

-15

Észtország

1991

-12

Szlovénia

1990

-9

1994

-6

Márpedig a transzformációs válság mérete terén igen nagy különbség mutatkozik a vizsgált 10 rendszerváltó ország között. A GDP a KKEU-országokban 1991-ben 7-15%-kal esett vissza: legnagyobb mértékben – az akkor formálisan még nem létező – Szlovákiában (15%). Lengyelország már akkor is viszonylag mérsékelt GDP-csökkenéssel vészelte át ezeket az éveket, hozzá kell tenni, hogy a lengyel gazdaság transzformációs válsága lényegében már lezajlott a nyolcvanas években. Az akkortájt létrejövő balti-országokban azonban óriási volt a visszaesés: leginkább Lettországban (mínusz 35%), de a még legjobb helyzetben lévő Észtország teljesítménye is mintegy 15%-kal esett vissza 1992-ben. Mindezeket a statisztikai korlátokat is % 3. ábra A KKEU-országok GDP-arányos államháztartási kiadásai a 90-es évek első figyelembe véve, érdekes kép rajzolódik ki az 65 felében egyes országok államháztartási kiadási szintjéről. A KKEU-országok közül ugyanis a 60 BG magyar állami kiadások szintje messze 55 Cz kimagaslott a többi ország közül, ráadásul 50 Sk 1990-94 között töretlenül emelkedett, 1994Hu ben már meghaladta a GDP 60%-át. Csak 45 Pl 1995-ben esett vissza az első stabilizációs 40 Ro program, az ún. Bokros csomag kiadásSl csökkentő lépéseinek a hatására. Azonban még 35 Forrás: EBRD abban az évben is, a GDP 55%-át közelítő 30 1990 1991 1992 1993 1994 1995 magyar államháztartási kiadások, jó 7 százalékponttal meghaladták a sorban következő, lengyel kiadási szintet. A cseh államháztartási kiadások stabilan a GDP 43-44%-át, a szlovák kiadások – csökkenő tendenciával – 1995-re a GDP 47%-át teszik ki. A kirajzoló képből, amely akkor is robusztus, ha figyelembe vesszük az adatokban rejlő esetleges pontatlanságokat, az a tanulság vonható le, hogy a magyar gazdaságpolitika már a kilencvenes évek első felének adósság-szorításából sem a kiadások lefaragásával, hanem a privatizációs bevételek növelésével próbált kitörni, vagy legalábbis úgy-ahogy menedzselni azt. A kiugró magyar kiadási adatok egyik forrása kétségtelenül a magas adósságszolgálat, mivel, mint láttuk, a magyar gazdaság a régióban az egyik legmagasabb adósságállománnyal rendelkezett a rendszerváltás idején. Magyarország kamatfizetése a külföldi adósság után 1992-ben a GDP 3,9, 1993-ban 3,7, 1994-ben 5,8, majd 1995-ben már 8,8%-át tette ki (OECD, 1998). A többi ország kamatfizetéséről az 1990-94 közötti időszakban csak szórványos, és ellentmondó adatok állnak rendelkezésre. Csak 1995-re vonatkozóan közöl az Eurostat megbízható adatokat, eszerint az állam kamatterhe a GDP arányában Bulgáriában 14,1, Csehországban 1, a balti országokban 0,3-0,9, Lengyelországban 5,7, Romániában 1,7, Szlovéniában 2,1, Szlovákiában pedig 2,4%-ot tett ki. Ezt figyelembe véve megállapítható, hogy az elsődleges (kamatfizetés nélküli) államháztartási kiadások is jóval magasabbak voltak Magyarországon, mint a többi közép-kelet-európai országban.

10

Az államháztartási kiadások alakulása az elmúlt másfél évtizedben

1.1.3

Az 1993-2007 közötti periódus az európai országok többségében a fiskális konszolidáció időszaka volt: a korábban kiemelkedően magas kiadásokkal rendelkező országok jelentősen csökkentették az állami kötelezettségvállalásokat és ezzel az államháztartás hiányát. Az állami kiadások csökkentésének irányába tolta a tagországokat a Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint a maastrichti kritériumok által előírt szigorú hiányplafon (a GDP legfeljebb 3%-a), amelynek túllépését az EU a hiánytúllépési eljárással (excessive deficit procedure, EDP) szankcionált. A rendszerváltó országok közül a legnagyobb fiskális kiigazítást Szlovákia hajtotta végre, 1996-98 között államháztartási kiadásai majdnem 10 százalékponttal csökkentek, majd – átmeneti emelkedés után – 2007-re már 35% alá estek. 2007-ben a szlovák állam kiadásai 17 százalékponttal voltak alacsonyabbak, mint 2000-ben. 4. ábra. A GDP arányos államháztartási kiadások a KKEU-országokban 1995-2009 GDP-arányos államháztartási kiadások I.

GDP-arányos államháztartási kiadások II.

65

Cseh Közt. Szlovákia Lengyelország

60

65

65

60

60

60

65

65

60

60

Bulgária

60

Románia

55

Észtország Litvánia Lettország

60

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

GDP-arányos államháztartási kiadások IV.

GDP-arányos államháztartási kiadások III. 65

1997

1996

30

1995

2009

30

2008

35

30

2007

Szlovénia

30

2006

40

35

2005

Magyarország

35

2004

40

35

2003

40

2002

45

40

2001

45

2000

45

1999

50

45

1998

55

50

1997

55

50

1996

55

50

1995

55

65

65

2009

2008

2007

2006

1995

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

2005

30

2004

35

30

2003

35

30

2002

35

30

2001

35

2000

40

1999

40

1998

40

1997

45

40

1996

45

2009

45

2008

50

45

2007

50

2006

55

50

2005

55

50

55

A többi ország esetében nem történt ilyen látványos változás: az államháztartási kiadások Csehországban, Lengyelországban és Szlovéniában a GDP 45%-a, Bulgáriában 40%, a balti országokban és Romániában 35%-a körül mozogtak, kis ingadozásokkal. Magyarországon az állam kiadásait az 1995. évi 56%-ról 2000-re sikerült ugyan a GDP 46,9%-ára csökkenteni, ekkor tehát még nagyjából a visegrádi országokkal azonos szinten álltak a magyar kiadások. 2001 után azonban a visegrádi országok fiskális politikája eltérő irányba tartott: Csehországnak és Lengyelországnak sikerült megőrizni a 45% körüli kiadási szintet, Szlovákia erőteljes csökkentést hajtott végre, Magyarország viszont az állami kiadások expanzióját hajtotta végre, amely a kiadásokat visszaemelte az 50% körüli szintre, s a következő években is – legfeljebb 2 százalékpontos ingadozással – nagyjából ezen a szinten is tartotta.

11

Az elmúlt másfél évtizedben tehát az átalakuló országok államháztartási kiadásainak szintje – Szlovákia kivételével – keveset változott: nagyjából konzerválódott az a kiadási szint, amely a kilencvenes évek közepére kialakult: a balti országok, Románia és Bulgária alacsony költésű, Csehország, Szlovénia és Lengyelország közepes, Magyarország pedig – egy átmeneti kiadáscsökkentési periódus után ismét – magas költésű ország maradt. Érdekes módon, a régi tagországok kiadási részaránya és annak változása valamivel változatosabb képet mutat. Az erősen eladósodott országok közül a belga állam kiadásai csak kismértékben (50% körüli kiadási szinttel), a görögé (45%) pedig szinte egyáltalán nem csökkentek 1995-2007 között. Az olasz kiadások ezzel szemben jelentősen mérséklődtek: Olaszországnak sikerült a kiadásokat 1993-2000 között a GDP 56%-áról 46%-ra mérsékelni, s noha ezt a szintet nem tudta tartani, 2007-re is csak 48%-ra emelkedett a kiadások GDParánya.

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

A magas állami kiadásokkal működő % 5. ábra A skandináv országok és Hollandia skandináv államok közül Svédország tudja a államháztartási kiadásai a GDP arányában 75 legmarkánsabb kiigazítást felmutatni. 1993- 75 DM ban a svéd kiadások még a GDP 71,7%-át 70 NL 70 FI tették ki, ami mintegy 10%-os költségvetési 65 SE 65 hiány kialakulásához vezetett. A helyzet 60 tarthatatlanságát felismerve, a svéd kormány a 60 jóléti rendszer alapvető átalakításába kezdett, s 55 55 ennek eredményeképpen 1998-ra 58,8%-ra 50 (majdnem 13 százalékponttal) sikerült csök- 50 kentenie az állami kiadásokat, amit a követ- 45 45 kező 3 évben további 3,3 százalékpontos 40 40 kiadásmérséklés követett (55,5%-ra). A 9 év alatt összesen 16,2 százalékpontos kiadásForrás: eurostat adatbázis csökkentést a legsikeresebb fiskális kiigazítások között tartja számon a gazdaságtörténet, mivel az a svéd kiadási szerkezet teljes átalakításával járt együtt, úgy, hogy eközben a gazdaság növekedése nem torpant meg (Bartha, 2008). Finnország hasonló kiigazítást hajtott végre ebben az időszakban: az 1993. évi 64,7%-ról a finn állami kiadások 1998-ra a GDP 58,8, 2001-re pedig a 47,7%-ára fogta vissza, ami a 9 év alatt 17%-os kiadáscsökkentést jelent. A sikeres kiadáscsökkentések értékéből mit sem von le az a tény, hogy a kiigazítás előtt az állami kiadások szintje rendkívül magas volt, elvben tehát nagyobb tartalékok álltak rendelkezésre a lefaragásra. Valójában azonban ezekben az országokban is minden állami kiadásnak megvolt a kedvezményezettje, ezért ezen kedvezményezettek ellenállásával ugyanúgy meg kellett küzdenie a kormánynak, mint egy olyan országban, ahol az összkiadás alacsonyabb. Nem ennyire markáns, de hasonló fiskális kiadáscsökkentés történt Hollandiában és Németországban (10, illetve 7 százalékpont), valamint Ausztriában (5 százalékpont). Az alábbi ábrán a nem-rendszerváltó országokat (régi tagországok plusz Ciprus és Málta) a 2007. évi költés nagysága szerint állítottuk sorba, mivel ez volt a válság előtti utolsó év, amikor az egyes országok kiadásai még a normális, megszokott szintet mutatták. Látható, hogy az államháztartási kiadások a kilencvenes évek közepe óta mind az EU15 átlagában, mind az egyes országokban – Málta, Ciprus és Portugália kivételével - folyamatosan

12

mérséklődtek 2007-ig. Az elmúlt bő másfél évtizedben tehát a régi tagországok is új, takarékosabb kiadási pályára álltak át. 6. ábra Az államháztartási kiadások aránya a GDP-ben az EU-országokban

%

70

1995 2000 2005 2007 2009

60 50 40 30 20

1.1.4

LU

IR

ES

CY

MT

DE

UK

GR

NL

PT

FI

IT

BL

AT

DM

SE

FR

0

EU15

10

Forrás: Eurostat adatbázis

Az államháztartási bevételek alakulása az elmúlt másfél évtizedben

A GDP-arányos államháztartási bevételek a kilencvenes évek második felében még meglehetősen hektikusan alakultak a rendszerváltó országokban, 2000 óta azonban viszonylag átlátható trend alakult ki. A költségvetési kiadásokat jelentősen csökkentő országok a bevételeket is az alacsonyabb kiadási szinthez igazították, ami lehetőséget nyújtott az adóterhek mérséklésére. (Egyúttal az államháztartási hiányt is mérsékelték.) Ennek legpregnánsabb példája Szlovákia, ahol a költségvetési bevételek, a kiadásokhoz hasonlóan, markánsan (13 százalékponttal) csökkentek 1995-2007 között. Azokban az országokban, ahol a kiadások szintje stagnált, a bevételek növelésével törekedtek a deficit csökkenését elérni (Csehország). A balti országok közül a kiadások csökkenését Litvániában a bevételek ezt megközelítő mérséklődése követte, másik két országban inkább stagnálás-közeli állapot volt jellemző. Igen tanulságos Magyarország és Szlovénia összehasonlítása: a költségvetési kiadások Magyarországon az 1996-2007 közötti időszakban jellemzően 4-6 százalékponttal meghaladták a szlovén kiadásokat, miközben a bevételek nagyjából azonos szinten voltak, sőt 2000-2007 között 2-3 százalékponttal el is maradtak a szlovéntől. Ennek az ellentétes tendenciának az lett a következménye, hogy Magyarországon óriási deficitek alakultak ki, míg a szlovén költségvetést sikerült konszolidált mederben tartani, ami az euró-övezethez való csatlakozás lehetőségéhez hoz vezetett. Bulgária költségvetési bevétele 1998-2007 lehetővé tette a költségvetési többlet, vagy kialakulását. Romániában ezzel szemben szintjét, az ebből származó deficit azonban viszonylag alacsony maradt.

között a GDP 40-42%-a között ingadozott, ami legalábbis nagyon csekély államháztartási hiány a kiadások tartósan meghaladták a bevételek a 2000-es években – a válság előtt – jellemzően

13

7. ábra: A GDP-arányos államháztartási bevételek a KKEU-országokban 1995-2009 GDP-arányos államháztartási bevételek I.

GDP-arányos államháztartási bevételek II.

2009

2008

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

2007

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

Bulgária

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

Románia

1995

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1999

GDP-arányos államháztartási bevételek IV.

Észtország Litvánia Lettország

1995

1998

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

1997

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

Szlovénia

GDP-arányos államháztartási bevételek III. 50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

Magyarország

1996

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

Cseh Közt. Szlovákia Lengyelország

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

1995

50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30

1.1.5 A bevételek és kiadások változásának a hatása a deficit alakulására Az államháztartási deficitek 1993-2007 között, a kiadások GDP-arányos szintjének számottevő csökkenése és a bevételek stagnálása, illetve a kiadásoknál jellemzően kisebb mérséklődése következtében jelentősen visszaestek az EU-országokban: az EU27 átlagában az 1995. évi 7,2%-ról 2007-re a GDP mindössze 0,8%-ára. Ezen belül, Románia kivételével, minden egyes országban kisebb volt a deficit 2007-re, illetve a deficit többletbe fordult, esetleg a költségvetési többlet emelkedett (igaz, erre csak 2 példa van, Észtország és Luxemburg, mivel a kilencvenes évek közepén még nem volt jellemző az államháztartási szufficit, mint ahogyan az a 2000-es évek elején-közepén több országban is előfordult). Romániában is kicsiny a különbség az 1995. évi 2,1%-os és a 2007. évi 2,5%-os hiány között. Az 1. táblázat adatai azt mutatják, hogy az egyes országokban milyen szoros a kapcsolat az államháztartási egyenleg változása és a bevételek, illetve a kiadások változása között (a kiadások korrelációs együtthatója negatív, mivel ebben az esetben a csökkenés – negatív változás - javítja az államháztartás egyenlegét, azaz pozitív változását). Ez az elemzés annak a kérdésnek a megválaszolásához visz közelebb bennünket, hogy az egyenleg javulásához inkább a kiadások csökkentése vagy a bevételek növelése járult hozzá. Pontosabban, ezt a statisztikai elemzés nélkül, az adatok egyszerű áttekintése alapján is megállapíthattuk, nevezetesen, hogy az egyenlegek javulása sokkal inkább a kiadások csökkentésén, mint a bevételek növelésén alapult. A korrelációs elemzés ennek a mértékét képes pontosítani.

14

1. táblázat: Az államháztartási bevétel és kiadás változásának korreláció együtthatója a deficit változásával (1995-2009) Bevétel Kiadás Bevétel Kiadás Bevétel Kiadás Bevétel Kiadás

BE 0,082 -0,912 GR 0,688 -0,808

DM 0,179 -0,924 PT 0,793 -0,928

SE 0,697 -0,860 ES 0,884 -0,919

FI 0,370 -0,918 IT 0,572 -0,818

NL 0,359 -0,964 DE 0,514 -0,964

FR 0,738 -0,849 UK 0,745 -0,916

AT 0,221 -0,893 IR 0,549 -0,939

CY 0,786 -0,770 CZ -0,157 -0,960

MT 0,634 -0,839 PL 0,244 -0,514

RO 0,197 -0,637 HU 0,529 -0,911

BG 0,025 -0,812 SL -0,586 -0,975

EE 0,347 -0,577 SK -0,214 -0,964

LV 0,120 -0,714

LT -0,574 -0,964

A korrelációs elemzés egyértelműen alátámasztja ezt a feltételezést: a vizsgált országok többségében az államháztartás egyenlege és a kiadások csökkenése között rendkívül szoros kapcsolat (jellemzően 0,8-0,9-es együtthatóval) állapítható meg. Ennél kisebb együttható csak Észtország és Lengyelország esetében mutatható ki. A kiadások csökkentése tehát kulcsszerepet játszott az egyenleg javításában. A bevételek és az egyenleg statisztikai kapcsolata lényegesen sokszínűbb. Némely országban az államháztartás pozíciójának a javulása egyenesen a bevételek csökkenése mellett valósult meg (Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Litvánia), ezekben az országokban a hiány csökkenését kizárólag a kiadások csökkentése biztosította, azaz olyan mértékű kiadáscsökkenés valósult meg, amely – a deficit csökkenése mellett – a bevételek mérséklését is lehetővé tette. Másokban (Dánia, Lengyelország, Ausztria, Lettország), a bevételek is emelkedtek, de jóval kisebb mértékben, mint amennyire az egyenleg javult, jórészt a kiadások mérséklése következtében. Sok országban (Svédország, Franciaország, Görögország, Portugália, Magyarország, Ciprus, Málta) viszont a bevételek növelése is jelentős mértékben járult hozzá az egyenleg javulásához, igaz, Ciprus kivételével, minden országban jóval kevésbé, mint a kiadások csökkentése. Ugyanezt az összefüggést mutatják az alábbi ábrák, amelyek az egyes országokban az államháztartási kiadások és bevételek változását az egyenleg változásával való szorosságát vizuálisan is ábrázolják. Megállapítható, hogy az EU régi tagországaiban a bevételek növelése jelentős mértékben járult hozzá az államháztartási egyenleg javulásához. A rendszerváltó országok közül Magyarországon és Lengyelországban járult hozzá a bevételek növelése a deficit javulásához a legnagyobb mértékben, jóval kisebb mértékben Romániában és Bulgáriában. Szlovéniában és Szlovákiában, valamint Csehországban is, a költségvetési hiány csökkentése a bevételek mérséklése mellett ment végbe. Figyelmet érdemel az államháztartási mutatók kilengésének mértéke is. Egyes országokban az elmozdulások kifejezetten mérsékeltek, elsősorban Szlovéniában és Csehországban, ahol csupán néhány kiugró (outlier) érték tapasztalható (Csehországban például az 1995. évi érték, amikor a költségvetési egyenleg 10,1 százalékponttal javult, a kiadások 11,9 százalékpontos csökkenése következtében), ami nyílván egy egyszeri elszámolás következménye volt). Más rendszerváltó országokban sokkal jelentősebb kilengések figyelhetők meg.

15

8. ábra: A bevételek és a kiadások változásának hatása az egyenleg változására kiadás, bevétel 5

kiadás, bevétel 6

EU15 rev exp Bevétel trend Kiadás trend

4 3

Bulgária rev exp Bevétel trend Kiadás trend

4 2

2 1

R2 = 0,0006

0 R2 = 0,5159

0

-2

-1

R2 = 0,6589 -4

-2 -3 -6

-4

-2

kiadás, bevétel 6

0

2

R2 = 0,9616 4 egyenleg

Csehország

-6 -6

4

-4

-2

kiadás, bevétel

R2 = 0,0246

0

0

-4

-1

-6

-2

4

R2 = 0,2793

1

-2

egyenleg

rev exp Bevétel trend Kiadás trend

2

2

2

Magyarország

3

4

0

-3

-8 rev exp Bevétel trend Kiadás trend

-10 -12 -14 -6

-4 R2 = 0,9219

0

kiadás, bevétel 4

6

2

-6 -2

12 egyenleg

-1

0

kiadás, bevétel 5

Lengyelország


3

R2 = 0,8302

-5 1

2

3

4 5 egyenleg

Románia rev exp Bevétel trend Kiadás trend

4 3

1

2

R2 = 0,0594

0

1

R2 = 0,0389

-1 0

-2

-1

R2 = 0,2644

-3 -4

-2

-5

-3

-6

R2 = 0,4064

-4 -2

-1

0

1

2

egyenleg

3

Szlovénia

kiadás, bevétel 5


3 1

-2

-1

0

kiadás, bevétel 6

1

egyenleg

2

Szlovákia rev exp Bevétel trend Kiadás trend

4 2

R2 = 0,3438

-1

0

R2 = 0,0456

-3 -2 -5 -4

-7

-6

-9 2

R = 0,9499

-11 -4

-2

0

2

4

-8 -6

6 8 egyenleg

16

-4

-2

0

2

4

R2 = 0,929 6 8 egyenleg

1.2

A kiadások szerkezete funkcionális bontásban

A funkcionális szerkezetű államháztartási statisztikák azt mutatják, hogy mennyit költ az állam az egyes állami feladatokra, a GDP arányában. Az ún. COFOG statisztika (Classification of the Functions of Government), 10 fő funkcióba csoportosítva mutatja az állami funkciók kiadásait. 

        

gf01: általános közösségi szolgáltatások (az állami működési kiadásai, amely a COFOG statisztikában, alapesetben tartalmazza a kamatkiadásokat is. A következő ábrákban és a számításokban a kamatfizetéseket ezért kivettük ebből a csoportból és külön tüntettük fel) gf02: Honvédelem gf03: Közrend, közbiztonság gf04: Gazdasági funkciók gf05: Környezetvédelem gf06: Lakás- és kommunális ügyek gf07: Egészségügy gf08: Rekreáció, kultúra, sport és pártügyek gf09: Oktatás gf10: Szociális védelem

A kiadások adatai funkcionális szerkezeti bontásban az 1995-2008 közötti időszakra állnak rendelkezésre az Eurostat adatbázisában (Szlovéniára 1999-től, Bulgáriára és Litvániára 2000től, Lengyelországra pedig csak 2002-től). A pontosság kedvéért itt is meg kell jegyezni a statisztika korlátait. Az egyes funkciók besorolása sokszor problematikus: például kérdéses, hogy egy ágazat – egészségügy vagy gazdaság - irányítása az általános működési – adminisztratív – funkciók közé tartozik, vagy az adott funkcióhoz kell sorolni. Kétségtelen azonban, hogy a statisztika minősége az elmúlt években határozottan javult. Az alábbi ábrák azt mutatják, hogy 2008-ban Magyarország mind az EU 15 (a régi tagországok) átlagánál, mind a többi rendszerváltó országnál többet költött az állami működési funkciók (gf01) finanszírozására. Az ábrákból azonban az is kiolvasható, hogy nem volt ez mindig így: mind 1995-ben, mind 2000-ben még több országban is nagyobb összeget emésztett fel az állam működési funkcióinak finanszírozása, mint Magyarországon. S ami még figyelemre méltóbb: Szlovákiában például még 2000-ben is jóval magasabb volt a működési kiadás (a GDP 5,1%-a), miközben Magyarországon még „csak” a 4,5%-a. Ezt követően indult meg Szlovákiában az államigazgatás racionalizálása, miközben Magyarország állami működési kiadásai is gyors ütemben növekedtek. Az ellentétes irányú változások eredményeképpen már 2005-ben, és 2008-ban is a magyar kiadások az állami működési funkciókra az EU-országai közül is legmagasabbakká váltak: csak a svéd, a dán, a holland és a ciprusi kormány költött többet a működésére, mint Magyarország. A régi tagországokban a működési kiadások a vizsgált időszakban nagyfokú stabilitást mutatnak, egyetlen országban sem jellemző 1 százalékpontnál nagyobb ingadozás (a 15 ország átlagában stabilan a GDP 3,4%-át teszik ki). A rendszerváltó országokban a működési kiadások aránya a GDP-ben kevésbé stabil, Lettországban és Bulgáriában pedig különösen nagy ingadozás figyelhető meg. Az Eurostat a 2007. évi kiugró bolgár adatot a külföldi segélyeknek tudja be (a GDP 3,3%-a (!) erejéig). 17

9. ábra: Az államháztartási kiadások funkciók (COFOG) szerint 1995, 2000 és 2008

Az államháztartási kiadások funkciók szerint a GDP százalékában, 1995 szociális védelem

55 50

oktatás

45 40

egészség és rekreáció gazd. körny. és lakás védelem, rendvédelem kamatfizetés

35 30 25 20 15 10 5

működési Ro

Ee

Sk

EU15

Hu

Cz

0 Forrás: Eurostat adatbázis

Az államháztartási kiadások funkciók szerint a GDP százalékában, 2000 55

szociális védelem

50 45

oktatás

40 35


30 25 20 15 10 5

Ee

Lv

Ro

Lt

Cz

Bg

Sl

Hu

Sk

EU15

0

működési


Az államháztartási kiadások funkciók szerint a GDP százalékában, 2008 50 45 40

szociális védelem

35

oktatás

30


25 20 15 10 5

működési


18

Sk

Lt

Bg

Ro

Lv

EE

Cz

Pl

Sl

Hu

EU15

0

10. ábra: Az állami működési funkciókra fordított kiadások a GDP arányában a KKEUországokban és a régi tagországokban Az állami működési funkciókra fordított kiadások a GDP arányában I.

%

Az állami működési funkciókra fordított kiadások a GDP arányában II.

% 8

8

7

7

7

7

6

6

6

6

5

5

5

5

4

4

4

4

3

3

3

2

2

Magyarország

2

1

1

Szlovénia

1

0

0

Az állami működési funkciókra fordított kiadások a GDP arányában III.

% 8

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

0

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

0

1997

1

8

3

1996

Csehország Lengyelország Szlovákia

2

1995

8

Az állami működési funkciókra fordított kiadások a GDP arányában IV.

8

8

2

1

1

0

0

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

Az állami működési kiadások aránya a GDP-ben az EU-országokban

%

8,0 7,0

1995

6,0

2007

5,0

2008

4,0 3,0 2,0


19

IR

UK

DE

ES

MT

LU

IT

AT

PT

FR

GR

BL

FI

DM

NL

SE

0,0

CY

1,0

EU05

1995

0

1995

1

2008

3

2

Észtország Lettország Litvánia

2

2007

3

3

2006

4

2005

4

2004

5

4

2003

6

2002

Románia

5

2001

6

5

2000

6

1999

7

1998

Bulgária

1997

7

1996

7

A kamatfizetés (gf02) hagyományosan jelentős arányt képvisel a magyar kiadások között. Mint láttuk, Magyarország örökölte a legmagasabb adósságállományt a rendszerváltás idején Lengyelország után, amelynek azonban sikerült adóssága jelentős részétől megszabadulni 1991-94-ben. Így 1995-ben a legmagasabb kamatteher a magyar államot sújtotta: 1995-ben a kamatfizetés a GDP 8,8%-át, 1996-ban a 9%-át(!), 2000-ben az 5,1%-át, 2005-ben és 2008ban pedig a GDP 4,0%-át tette ki (2009-ben ismét 4,7%-ra ugrott fel). 11. ábra: A kamatfizetés a GDP arányában a KKEU –országokban és a régi tagországokban Kamatfizetés a GDP arányában I.

Kamatfizetés a GDP arányában II.

10

10

9

9

8

8

Magyarország

8

7

7

Szlovénia

7

6 5

6 5

6

6

5

5

4

4

4

4

3

3

3

3

2

2

2

2

1

1

1

1

0

0

0

0

10

20

9

18

8

16

Bulgária

16

7

14

Románia

14

6

6

12

12

5

5

10

10

4

4

8

8

3

3

6

6

2

2

4

4

1

1

2

2

0

0

0

0

2000 2007

8,0

2009

6,0 4,0


20

LU

SE

FI

ES

UK

IR

NL

DM

FR

CY

DE

AT

PT

MT

BL

IT

GR

EU15

2,0

2009 2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1995 10,0

0,0

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

Az államadósság utáni kamatfizetés aránya a GDP-ben az EU-országokban

%

12,0

20 18

2009

2008

2007

2006

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

7

2005


8

1998

9

Kamatfizetés a GDP arányában IV.

1997

Kamatfizetés a GDP arányában III.

10

10 9

2009

2008

2007

2006

2005

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

7

2004


8

1996

9

1995

10

A honvédelmi (gf03) és rendvédelmi (gf04) kiadások a régi tagországokban a GDP 1,5, illetve 1,7%-át teszik ki. A védelmi kiadások a 90-es évek közepe óta valamelyest mérséklődtek (1995-ben még a GDP 1,8%-át képviselték). Az átlagosnál magasabb a védelmi kiadás az Egyesült Királyságban (1995-ben 3,1, de még 2008-ban is a GDP 2,5%-a), és Görögországban (a görög kormány a 2000-es évek fordulóján még a GDP 4%-át költötte honvédelemre, ami 2008-ra, a takarékossági kényszer következtében 2%-ra csökkent). Görögország mellett Ciprus az egyetlen ország, amelyben jelentősen emelkedett a GDP-arányos honvédelmi kiadások aránya az elmúlt másfél évtizedben. A közép-kelet-európai országok jellemzően kevesebbet költenek honvédelemre, mint a régi tagországok, a tendencia itt is csökkenő. Magyarország hagyományosan a GDP viszonylag alacsony arányát költi honvédelemre, 2008-ban pedig a 10 rendszerváltó ország közül a legkevesebbet költötte erre a funkcióra, EU27 viszonylatban pedig a 4. helyen áll a honvédelmi költések terén. %

3,5

12. ábra: A honvédelmi kiadások aránya a GDP-ben az EU-országokban

3,0

1995

2,5

2008

2,0 1,5 1,0

Ee Lv Ro Sl Sk Lt Pl Bg Cz Hu

0,0

EU15 UK Gr Fr Cy Dm Fi Se Pt IT Nl Bl At De Es Mt Ir Lu

0,5


A rendvédelmi kiadások a rendszerváltó országokban jellemzően meghaladják a régi tagországok költését, Magyarország az átalakuló országok középmezőnyében helyezkedik el. %

3,5 3,0 2,5

13. ábra: A rendvédelmi kiadások aránya a GDP-ben az EU-országokban

1995 2008

2,0 1,5 1,0


21

Bg EE LV RO SK CZ HU PL LT SL

0,0

EU15 UK CY PT ES NL IR IT Bl DE AT MT SE FI GR FR DM LU

0,5

A gazdasági jellegű (gazdasági, környezetvédelmi és lakásépítési kommunális kiadások (gf04, gf05, gf06) részaránya a GDP-ben az elmúlt másfél évtizedben mind a régi tagországokban, mind az átalakuló gazdaságokban számottevően csökkent, ami az államnak a gazdaságból való visszavonulásának tendenciáját jelzi. Mivel a 2008. év már a gazdasági válság által érintett év volt, több országban, Nagy-Britanniában, Írországban, valamint Görögországban, valamint kisebb mértékben a balti országokban, a gazdasági jellegű kiadásokban már érződik a válság hatása. 14. ábra: A gazdasági, környezetvédelmi, lakásépítési és kommunális kiadások aránya a GDP-ben az EU-országokban

%

25

1995 20

2007 2008

15

10

LT

PL

SL

EE

SK

HU

BG

LV

RO

CZ

PT

DM

IT

DE

FI

FR

LU

SE

AT

BL

NL

CY

ES

UK

GR

IR

MT

0

EU15

5


Az átalakuló országok közül a cseh és a szlovák állam kiemelkedő arányt költ az összevont gazdasági funkciókra, s mivel a környezetvédelmi és lakásépítési célokra a többi ország átlagával nagyjából azonos összeget költenek (a GDP arányában), a különbség kifejezetten a gazdasági funkciók terén jelentkezik. A cseh kormány kiemelkedő arányt költ a közlekedési funkciókra: 1995-ben a GDP 7,3, de még 2007-ben is 5,3%-át, ami az EU 27 országa közül a legmagasabb arány (a megfelelő magyar adatok 2,6, illetve 3,6%). Hollandia a kilencvenes évek közepén a lakásépítésre költött kiemelkedő arányt, s Svédországban is viszonylag magas volt a lakásépítésre fordított kiadások aránya. Környezetvédelemre a tagországok GDP-jük 0,3-1,3%-át költik, e téren nem tapasztalható jelentős eltérés a tagországok között. Jelentős átalakuláson ment keresztül az egészségügyre fordított kiadások irányzata. A rendszerváltó országok jellemzően kevesebbet költenek egységügyre a GDP-ből, mint a régi tagországok, de az utóbbiak között is számos ország található, amelynek egészségügyi költése megegyezik a KKEU-országokéval. Figyelemre méltó, hogy az egyébként alacsony állami költésű angolszász országok (NagyBritannia, Írország) kiadásaik viszonylag nagy arányát fordítják az egészségügyre. De az egészségügy finanszírozásának aránya a – szintén növekvő – GDP-ből gyors ütemben nőtt a skandináv országokban. Hasonlóképpen gyors ütemben emelkedett az egészségügyi állami költés Csehországban és Szlovákiában (utóbbiban a teljes állami kiadás meredek csökkenése mellett); a cseh egészségügyi költés 2,3, a szlovák 1,8 százalékponttal haladja meg a magyar költés arányát az (egyébként a magyarénál magasabb) GDP-ből. Magyarország az egyetlen átalakuló ország, amely GDP-jének csökkenő részét költi egészségügyre, s a régi tagországok között is csupán

22

egyetlen országot találunk (Luxemburg), amely 2008-ban kevesebbet költött a GDP-ből az egészségügyre, mint 1995-ben. 15. ábra: Az egészségügyre fordított állami kiadások aránya a GDP-ben az EUországokban

%

9 8

1995

7

2002

6

2008

5 4 3 2

RO

LV

BG

HU

PL

LV

EE

SL

SK

CZ

LU

CY

MT

GR

NL

PT

ES

DE

IT

SE

FI

UK

BL

FR

AT

IR

DM

0

EU15

1


A rekreáció, a kultúra és a vallás támogatására a tagországok GDP-jük 0,4-2,3%-át fordítják, itt sem tapasztalható jelentős eltérés sem a tagországok között, sem a rendszerváltó országokban a régi tagországokhoz képest. Az oktatási kiadások a régi tagországok átlagában 1995-2008 között nem változtak a GDP arányában, ezen belül egyes országokban számottevő emelkedés, másokban csökkenés volt tapasztalható, s számos országban a részarány-változás nem vett egyértelmű irányt. Ugyanez látható a rendszerváltó országokban is, bár itt inkább a csökkenés tendenciája bontakozik ki, szintje azonban nem tér el a régi tagországokétól. 16. ábra: Az oktatásra fordított állami kiadások aránya a GDP-ben az EUországokban

%

9 8

1995

7

2002

6

2008

5 4 3 2

SK

BG

CZ

HU

RO

PL

LT

SL

LV

EE

GR

DE

IT

LU

ES

NL

IR

AT

MT

FR

FI

BL

PT

SE

UK

DM

CY

0

EU15

1


A szociális támogatásokra fordított GDP-arányos összegek változása mind a régi tagországokban, mind a rendszerváltó országokban igen változatos képet mutat: mindkét országcsoportban található csökkenő és növekvő, illetve stagnáló szociális költésű ország. Jellemző azonban, hogy a KKEU-országok a GDP arányában kevesebbet költenek szociális védelemre, mint a régi tagországok. A legmagasabb szociális költéssel Magyarország rendelkezik a KKEU-országok közül, 17,8%-os részaránnyal a GDP-ben, ami nagyjából megegyezik a régi tagországok átlagával.

23

17. ábra: A szociális támogatásokra fordított állami kiadások aránya a GDP-ben az EUországokban A szociális támogatásra fordított állami kiadások aránya a GDP-ben az EUországokban

%

30

1995 2002 2008

25 20 15 10 5

LV

BL

SK

EE

LT

RO

PL

CZ

SL

HU

IR

CY

ES

LU


A szociális funkciókra fordított kiadások a GDP arányában I.

%

MT

NL

UK

PT

IT

BL

AT

DE

FI

GR

SE

FR

DM

EU15

0

A szociális funkciókra fordított kiadások a GDP arányában II.

% 20

20

18

18

18

18

16

16

16

16

14

14

14

14

12

12

12

10

10

8

8

6

6

6

6

4

4

4

4

A szociális funkciókra fordított kiadások a GDP arányában III.

%

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

8

1999

10

Szlovénia

1998

1997

Magyarország

A szociális funkciókra fordított kiadások a GDP arányában IV.

% 20

20

18

18

18

18

16

16

16

16

14

14

14

14

12

12

12

12

10

10

10

8

8

Bulgária

8

6

6

Románia

6

4

4

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

4

1998

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

4

1997

6

20

10

1996


8

1995

20

20

12

1996

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

1996

1995

8

1999


10

1995

20

1995-202 között a szociális támogatások részaránya a GDP-ben csökkent, majd 2002-től, a jóléti rendszerváltás keretében 18. ábra: A szociális kiadások aránya a GDP százalékában, ismét emelkedésnek indult. 18 Egyéb 2008 16

Segélyek

14

Lakástámogatás

12

M unkanélküli

10 8

Család

6

Özvegyi és árva

4

Nyugdíj

Forrás: Eurostat

24

LV

EE

LT

CZ

SL

0

PL*

2 HU

Az adatok értékeléséhez hozzá kell tenni, hogy Lengyelországban a nyugdíj adóköteles (ezért adótartalma is van). A nettó nyugdíjakat alapul véve a szociális kiadások részaránya kb. 2 százalékponttal alacsonyabb lenne. A KKEUországok többségében a szociális kiadások részaránya csökkenő vagy stagnáló tendenciát mutat

Betegség, rokkantság

*) Lengyelország esetén a nettó nyugdíjakkal számolva

(Magyarországot kivéve), bár a balti országokban az igen alacsony szociális támogatási arány 2006-tól kissé emelkedett. Mivel az állami kiadások egyik legnagyobb tételéről van szó, érdemes a szociális kiadások szerkezetét kicsit alaposabban is megvizsgálni. A magas magyar szociális kiadásokat elsősorban a betegségi, rokkantsági és a családi támogatások, valamint a szociális alapú támogatások viszonylag magas szintje magyarázza (a GDP arányában). Magyarország mindkét funkcióra a harmadik-negyedik legmagasabb arányt költi az egész EU-ban. A többi KKEU-országgal összehasonlítva viszonylag magas a szociális lakástámogatások aránya is (Nagy-Britannia, Írország és Dánia után itt is a negyedik legmagasabb az EU-ban).

25

1.3

A kiadások szerkezete közgazdasági bontásban

Az eddigiekben a kiadásokat funkcionális bontásban vizsgáltuk, ebben a fejezetben pedig közgazdasági szerkezetben elemezzük az EU-országok, kiemelten a rendszerváltó KKEUországok kiadásainak alakulását. A közgazdasági szemléletű kiadási szerkezet nem azt mutatja, hogy az állam milyen célokra, állami funkciókra mennyit költ, hanem, hogy a költés fenntartási (működési) vagy fejlesztési (beruházási) jellegű-e, illetve, hogy mekkora az egyes költségtípusok (a bérköltség, a dologi költség és az egyéb folyó költségek) szintje és aránya. A közgazdasági szemléletű kiadási szerkezet a következő tételeket tartalmazza:  termelő felhasználás: a működéshez szükséges nem személyi jellegű költségek, azaz lényegében a dologi költségek;  bérköltség: személyi kifizetések a járulékokkal együtt, az államháztartás valamennyi területén;  Gazdasági támogatások: főként az állami vállalatok veszteségének kiegyenlítése  Kamatfizetés;  Szociális támogatások, beleértve a természetbeni támogatásokat is;  Egyéb folyó, nem felhalmozási jellegű kiadások;  Tőketranszfer: az államháztartáson kívüli szervezeteknek történő tőkeátutalás (pl. a válság idején a bankok feltőkésítése);  Felhalmozás: az állam beruházási tevékenységének költségei. Az alábbi ábrák a kelet-közép-európai országok államháztartási kiadásainak közgazdasági szemléletű szerkezetben való alakulását mutatják 1995-2009 között (19. ábra). Az értékelésben elsősorban a 2007-ig terjedő időszakra koncentrálunk, mivel az eddig terjedő időszak tekinthető az államok normális működése periódusának: államháztartási kiadások jelentős elmozdulása a 2008-2009-es években már a nemzetközi gazdasági válságra történő reakcióknak tekinthetők. S ugyan ma még nem egyértelmű, hogy a válság után az államok visszatérnek-e a válság előtti „normális” működésre, az államok kiadási magatartásának és szemléletének az alapvető jellegzetességeit a válság előtti időszak mutatja.

26

19. ábra: A kelet-közép-európai országok államháztartási kiadásai a GDP százalékában közgazdasági szempontú szerkezetben 1995-2009 60

60

Felhalmozás

Lengyelország

EU15 50

Tőketranszf er

50

Tőketranszf er

40

Egy éb f oly ó kiadás

40


30

Szociális támogatás

30

10

20

Gazdasági támogatás

10

2009

2008

2007

2005 2006

2004

2003

2002

2001

1998 2000

1997

1996

0 Termelő f elhasználás

1995

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

1996

1995

60 Szlovákia

60

Felhalmozás

Csehország 50

Tőketranszf er

40


40



30

Szociális támogatás Kamat

Kamat

10

20


10

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

Termelő f elhasználás

1996

0 1995

2009

2008

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

1996

1995

2007

60

60

Szlovénia

Felhalmozás

50

Tőketranszf er

40


40



30

Kamat

10

Kamat


10

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

1996


60

Felhalmozás

Bulgária 50

50

Tőketranszf er

40


40


30

30


10

Tőketranszf er Egy éb f oly ó kiadás Szociális támogatás

Gazdasági támogatás Bérköltség

27

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997


1996

0 1995

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

Felhalmozás

20

Bérköltség

0


Kamat

Kamat

20 10


0 1995

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

60 Rom ánia


20

Bérköltség

0 1997

Felhalmozás

Tőketranszf er

20

1997


50

30

1996


Bérköltség

0

1995

Felhalmozás

Tőketranszf er

20

1996


50

30

1995


Bérköltség

0

Szociális támogatás Kamat

Kamat

20

Magyarország

Felhalmozás


19. ábra: A kelet-közép-európai országok államháztartási kiadásai a GDP százalékában közgazdasági szempontú szerkezetben 1995-2009 (folytatás) 60

Felhalmozás

Észtország

60

Felhalmozás

Lettország

50

Tőketranszf er

50

Tőketranszf er

40


40



30


30

Kamat

Kamat

20

20 Gazdasági támogatás

10

10

Bérköltség

Bérköltség

60

Felhalmozás

50

Tőketranszf er

40


30


2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

1995

1996

0


2009

2008

2007

2005 2006

2004

2003

2002

2001

1998 2000

1997

1996

1995

0



Litvánia

Kamat

20 10


2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1998

1997

1996

1995

0


Közgazdasági szempontú osztályozásban két tétel, az állami intézmények bérköltsége és a szociális támogatások érdemelnek kitüntetett figyelmet, mivel minden országban ez a két tétel képezi a kiadások kétharmadát-háromnegyedét (Magyarországon egyenesen a 80%-át). Azokban az országokban, amelyeknek sikerült az állami kiadásokat számottevően lefaragni, elsősorban a bérköltségek csökkentek a kilencvenes évek második és a 2000-es évek első felében. Kis országokban a bérköltségek jellemzően magasabbak, mint a nagyobb államokban, mivel bizonyos, kötelezően ellátandó állami funkciók, arányukban, a gazdaság méretéhez képest törvényszerűen magasabb bérkiadásokat eredményeznek. A balti államokban és Szlovéniában ez magyarázza a GDP 10%-a fölötti állami bérkiadásokat. Magyarországon azonban, a hasonló méretű Csehországgal összehasonlítva 2007-ben majdnem 4 százalékponttal magasabb volt az állami bérkiadás a GDP százalékában (11,5%, míg Csehországban mindössze 7,6%), s több mint 4 százalékponttal meghaladta a feleakkora Szlovákiáét (6,8%). Szlovákiában az állami kiadások általános csökkentésének láthatóan fontos tétele volt a bérköltségek mérséklése (elsősorban a létszám csökkentésén keresztül). A magyar állami bérköltségek emelkedése a 2000-es évek elején tehát kifejezetten ellene ment az általános tendenciáknak. A magyar állam által fizetett bérköltségek (a 2002. évi 50%os közalkalmazotti béremelés és ezzel egyidejűleg a közalkalmazotti létszám felduzzasztása következtében) a GDP arányában a 2000. évi 10,6%-ról 2003-ra a 13,2%-ra nőttek, majd ezt

28

követően, az államigazgatás többszöri átszervezése és különféle takarékossági programok ellenére is csak 11,2%-ra sikerült leszorítani. Magyarországon a legnagyobb mértékben a szociális juttatások emelkedtek a 2000-es évek elejétől. A természetbeni társadalmi juttatásokat is magában foglaló szociális jellegű kiadások a GDP arányában az országok többségében mérséklődtek vagy stagnáltak a 2000-es évtized első két harmadában, ami a GDP gyors növekedésének az időszakában a nominális kiadások szinten tartásával, sőt akár még emelkedésével is járhattak együtt. Az ábrákból az is kitűnik, hogy téves az az állítás, miszerint a szlovák kiadások mérséklése elsősorban a szociális védelmi kiadások megnyirbálásán alapult: a szociális juttatásokra fordított az állami kiadások a GDP arányában még emelkedtek is (ismét hangsúlyozni kell: a GDP gyors emelkedése mellett, tehát nagyobb tortából nagyobb szeletet kapott a szociális szféra). Figyelmet érdemel a „termelő felhasználás” tétel, amely lényegében az ún. „dologi kiadásokat” tartalmazza. Magyarországon a dologi kiadások kb. 7%-os GDP- arányos szintje sem a többi KKEU-országhoz, sem az EU15-höz képest nem tekinthető különösen magasnak, ugyanakkor 2 százalékponttal magasabb, mint Szlovákiában, ahol a dologi kiadások is jelentősen csökkentek 2000-2007 között. Szintén magas Magyarországon a nem specifikált „egyéb folyó kiadás”, amelynek jelentős része feltehetőleg szintén dologi jellegű kiadás. Szintén a nemzetközi, európai tendenciáknak ellentmondó kép bontakozik ki Magyarországon a beruházásokkal kapcsolatban. Míg 2000-2007 között az európai országok többségében, és az EU27 átlagában is, a felhalmozási célú állami kiadások a GDP arányában jellemzően emelkedtek, s ez kiváltképp jellemző volt az új tagországokra, addig Magyarországon az állami beruházások aránya a GDP-ben csökkenő irányzatot mutat. 2007-ben a magyar 2,7%kal szemben a cseh állam a GDP 4,6, a szlovén és lengyel 4,3, a bolgár 4,9, a román pedig 5,7%-át költötte felhalmozási kiadásokra. A kiadások ilyen összetétele rendkívül kedvezőtlen kombináció: a magyar állam az átlagosnál többet (és növekvő arányt) költött bérköltségekre, és kevesebbet beruházásra, fejlesztésre. A közgazdasági szempontú kiadási szerkezet vizsgálatából összefoglalóan megállapítható: a 2000-es évek második felében a rendszerváltó országok államháztartási kiadásaiban nagyon kevés olyan mozzanat ragadható meg, amely a kiadások nagyságát, vagy annak változását egy-egy specifikus tételre vezetné vissza. Sokkal inkább az látható, hogy azok az országok. amelyek az államháztartási kiadásokat csökkenteni tudták, ez a csökkenés a kiadások szinte minden tételére kiterjedt, de kitüntetett szerepe volt a bérköltségek csökkentésének. Azok az államok pedig, amelyek már a kilencvenes évek közepén is viszonylag alacsony kiadásokkal működtek (és ezt a vizsgált időszakban is meg tudták őrizni) az állami tevékenységek valamennyi területén takarékos gazdálkodást folytattak. Kisebb eltérések a kiadások szerkezetében természetesen megtalálhatók az egyes országok között, azonban a kiadások egészét sokkal inkább egyfajta szemléleti jellegzetesség, az adófizetők pénzével való gazdálkodást meghatározó általános állami magatartás határozza meg, amely az állam költésének szinte minden területére kiterjed.

29

2

Költségvetés-politikai mintázatok Magyarországon és a kelet-közép-európai térség országaiban

Az előző fejezetben a kelet-közép-európai országok államháztartási kiadásainak a szerkezetét tekintettük át. Ebben a fejezetben a kiadások és a GDP összefüggését igyekszünk feltárni. Ezek a vizsgálatok a nemzetközi szakirodalomban két területre összpontosulnak: 

Az államháztartási kiadások és a GDP (vásárlóerő paritáson mért) szintjének az összefüggése;



Az államháztartási kiadások és deficit valamint a gazdasági növekedés ütemének az összefüggése.

2.1

Az államháztartási kiadások és a GDP szintjének összefüggése

Ami a keresztmetszeti (cross country) összefüggést illeti, a GDP vásárlóerő paritáson mért szintje és az államháztartási kiadások GDP-aránya közötti összefüggés az EU27 szintjén mérve viszonylag laza, és időben viszonylag kevéssé változik. Kétségtelen, hogy magasabb GDP-hez magasabb GDP-arányos kiadási szint tartozik, ezt számos empirikus és elméleti munka is bizonyította [pl. Peltzman (1980), Borcherding (1985) és mások]. Ezen belül azonban az egyes országok trendvonaltól való eltérése igen jelentős. A következő oldalon található ábrán a trendvonal felett elhelyezkedő országok a fejlettségi szintjük által indokoltnál többet, a trendvonal alattiak pedig kevesebbet költenek. A „több” vagy „kevesebb” mértékét a trendvonal határozza meg, amely azonban olyan „átlag”, amelynek a közelében viszonylag kevés ország tartózkodik. Paradox módon, a GDP szintje és az állami kiadások közötti kapcsolat éppen 2009-ben, a válság és az azt övező állami költekezés évében mutatkozik a legerősebbnek. Ennek oka, hogy a korábban (2007-ben) a fejlettségi szintjüknél alacsonyabb költésű angolszász országok (Írország és Nagy-Britannia) óriási összegeket költöttek a bankszektor megmentésére és a gazdaság támogatására, ami közelítette őket a trendhez. Hasonlóképpen, a fejlettségi szintjükhöz képest alacsony költésű balti országok állami kiadásai is nagymértékben emelkedtek az őket különösen sújtó válság hatására (miközben a vásárlóerő paritáson mért 1 főre eső GDP szintjük csökkent). A visegrádi országok közül Szlovákia pozíciója nem változott: továbbra is jóval alacsonyabb állami költéssel rendelkezik, mint a trendvonal által implicite meghatározott szint, a többi ország viszont közeledett a trendhez. Magyarország óriási diszkrepanciája a fejlettségi szintje és az állami költés aránya között jelentősen csökken, s közeledett a trendhez Csehország és Lengyelország is. Eközben viszont a nagyon magas állami költésű skandináv országok kiadásai sem nőttek olyan mértékben, mint ahogyan (az átlag által meghatározott) trend vonala emelkedett. Áttekintve a 4 ábrát, az a kép bontakozik ki, hogy az elmúlt másfél évtizedben – néhány kivételtől eltekintve – az egyes országok, országcsoportok állami kiadásokkal kapcsolatos magatartásában nem tapasztalhatók jelentős lemozdulások.

30



A legmagasabb fejlettségi szintű skandináv országok (Svédország, Finnország, Dánia) kiadásai továbbra is a legmagasabbak, s a trendvonaltól való eltérésük is nagyjából fennmaradt. Az angolszász országok (Írországon és Nagy-Britannián kívül ide sorolható Ciprus és Málta is) hagyományosan a fejlettségi szintjükkel indokolhatónál alacsonyabb költéssel rendelkeznek, s ez az elmaradás a válság után is fennmaradt.



20. ábra: Az államháztartási kiadások és a vásárlóerő paritáson mért GDP szint összefüggése exp/GDP 2009 60 y = 0,5407x + 37,259 58 R2 = 0,4724 56

exp/GDP 54 DM

52

IT PT

50

44

CY

CZ

HU

48

UK AT NL

46

IT

42

ES

LVLT

ES

36

IR

RO

LV LT EE SK

SK

34

10

15

20

exp/GDP 59

25

30 35 GDP (PPP)

2000 y = 0,3362x + 38,422 R2 = 0,1511

SE DM AT

54 SK

FR

49

FI HU

SLGR

44 CZ

PL 39

8

IT DE

8

49

NL

16

20

24

28

32

36 40 GDP (PPP)

SE DM NL AT FR DE IT BL

24 28 GDP (PPP)

CZ SI

PLSK GR ES PT

39

EE LV

34

LT

UK

CY

12

HU

54

44 ES

20

FI

34 4

16

59

MT

RO LT LV EE

12

exp/GDP 1995 69 y = 0,9536x + 36,486 R2 = 0,3194 64

BL

PT

BG

NL UK DE

38

42 40

BL AT FI

CZ SLCY MT

PL

BG

40

MT

SE DM

PT GR

IR

DE EE PL

50

FR

44

48 46

52

BL

GR

SL

HU

SE

FRFI

54

2007 y = 0,3689x + 34,855 R2 = 0,2482

4

MT

8

12

UK IR

16

20 24 GDP (PPP)



Az angolszász országok (Írországon és Nagy-Britannián kívül ide sorolható Ciprus és Málta is) hagyományosan a fejlettségi szintjükkel indokolhatónál alacsonyabb költéssel rendelkeznek, s ez az elmaradás a válság után is fennmaradt.



A többi nyugat-európai ország (Németország, Hollandia, Ausztria, Franciaország és Belgium) közül Németország, Ausztria és Hollandia állami költése az elmúlt másfél évtizedben nem tartott lépést a GDP szintjük emelkedésével, így egyre inkább a trendvonaltól lefelé való eltérés jellemző rájuk. Belgium kiadási pozíciója (a GDP-hez képest) nem változott, amit részben a viszonylag magas kamatfizetési terhek határoznak 31

meg3, enélkül itt is inkább csökkenő kiadási pályáról beszélhetnénk. Franciaország ezzel szemben mindinkább kitűnik a fejlettségénél magasabb állami költekezéssel. Némi hangsúlyeltolódásról ezen országok esetében beszélhetünk ugyan, paradigma-váltásról azonban nem. 

A dél-európai országokat gyakran egy „kalap alá” szokták venni, holott fiskális magatartásuk merőben különbözik. Spanyolország az elmúlt másfél évtizedben jóval a fejlettsége által indokoltnál kevesebbet költ, míg Görögország és Portugália annál többet. Olaszország kiadásai nagyjából arányban vannak a fejlettségével, bár az ő kiadási pozícióját is (Belgiumhoz és Görögországhoz hasonlóan) nagyban befolyásolják a magas kamatterhek.



A balti országok a rendszerváltás kezdete óta jellemzően alacsony állami költéssel működő országok, s ez a magatartásuk az elmúlt évtizedekben sem változott: a kiadások ugyan gyors ütemben emelkedtek, ezzel egyidejűleg azonban ezen országok fejlettségi szintje is dinamikusan nőtt, s ezzel gyors ütemben zárkóztak fel az európai országok átlagához.



A közép-kelet-európai országok (a visegrádi országok és Szlovénia) közül, Csehország, Lengyelország és Szlovénia pozíciója nagyjából változatlan maradt: a trendvonaltól kissé elmaradva vagy azt némileg meghaladva, állami kiadásaik kiegyensúlyozottan - a felzárkózásukkal párhuzamosan – emelkedtek. Paradigmaváltás az elmúlt évtizedben egyetlen országban, Szlovákiában történt. Szlovákia az 1995. évi (és még inkább a 2000. évi), fejlettségéhez képest nagyon magas költésű országból 2007-09-re a legalacsonyabb kiadással rendelkező országok közé került: fiskális mintázata ma már inkább angolszásznak (vagy a balti országokéhoz) hasonlítható. Magyarország ezzel szemben, miután már a rendszerváltáskor is magas kiadási szintet örökölt, ezt a magas, a fejlettségét jóval meghaladó kiadási szintet nem csak megőrizte, hanem a diszkrepanciát tovább növelte. Csak 2007-től tapasztalható némi közeledés a fejlettségével indokolható kiadási szint felé.

Az országoknak az állami költés nagysága (aránya) szerinti csoportosításánál, illetve az adatok értékelésénél azonban nem tekinthetünk el attól a problémától, amely az eltérő árarányokból fakad. Hiába használjuk ugyanis a GDP vásárlóerő-paritáson számított adatait a keresztmetszeti számításnál, ez nem küszöböli ki az egyes országok belső, relatív árarányaiból fakadó torzítást. Az alkalmazott vásárlóerő-paritás ugyanis a GDP egészére (magán- és közületi szektor együtt) vonatozik, tehát csak az országok aggregált árszínvonalának az eltéréseit szűri ki, holott a szakirodalom már régóta kimutatta a különböző fejlettségű országok közötti árarány-különbségeket: ezen a felismerésen nyugszik a BalassaSamuelson hatás. Balassa-Samuelson munkája (sőt, ezt megelőzően már Fourastié is) a fejletlenebb országokban a szolgáltatások alacsonyabb relatív árszínvonalát mutatta ki, a fejlettebb országokkal összehasonlítva (s ezzel egyidejűleg a gyors növekedés folyamán a szolgáltatásoknak az áruknál gyorsabb árnövekedését jelezte). S noha a közszolgáltatások árának mérése mind a mai napig sok nehézségbe ütközik, a rendelkezésre álló adatok szerint az áruk-szolgáltatások árszínvonalának a fejlettebb és a fejletlenebb országok között a 3

Ebben a vizsgálatban a teljes kiadásokat, és nem az elsődleges kiadásokat hasonlítjuk össze a gazdasági fejlettséggel, mivel a kamatkiadásokat a fiskális magatartás fontos jellemzőjének tekintjük: azok az országok fizetnek magas kamatokat, amelyek a múltban laza fiskális politikát folytattak. 32

közszolgáltatások (public services) még erősebben érvényesül, mint a szolgáltatások egészére. Ha tehát a közületi szektort, amely az állami kiadások jelentős részét teszi ki, valós árarányokon tudnánk kimutatni4, akkor az óriási eltérés a fejlett és kevésbé fejlett országok között az állami kiadások terén, némileg mérséklődne. Ami viszont az európai uniós tagság és a belépésre váró, illetve újonnan belépő országok fiskális politikáját illeti, a fenti ábrák és a melléklet adatai alapján határozottan kijelenthetjük, hogy az európai uniós tagságra való felkészülés a rendszerváltó országok fiskális mintázatában semmilyen változást nem hozott. Természetesen nehéz megítélni, hogy az euró-övezetbe bekerült 3 ország esetében, a maastrichti feltételeknek való megfelelés a fiskális politika kifejezett célja volt-e, vagy enélkül is fegyelmezett kiadási politikát folytattak volna. Észtország esetében bizonyosan nem, hiszen az észt fiskális politika a rendszerváltás óta kiegyensúlyozott volt. Hasonló mondható el Szlovéniáról, amely szintén tartózkodott a deficit (vagy az állami bevételek) növelésén alapuló kiadási sokkoktól. Csupán Szlovákia esetében kérdés: vajon az euró-övezetbe való bekerülés a fiskális paradigmaváltás célja, vagy egyszerűen csak a következménye volt-e. Az euró-övezetbe való felvétel elnyerése ugyan a szlovák kormány kinyilvánított célja volt, de ugyanerről nyilatkozott a magyar kormány is (2003-ban a dátum is kitűzésre került), mégsem történtek meg az ehhez szükséges lépések. Magyarország példája bizonyítja a legpregnánsabban az európai unós tagságra való felkészülés neutrális hatását. Ha nincs meg a megfelelő politikai akarat és képesség, akkor önmagában sem az euró-övezetbe való belépés lehetőségének pozitívumai, sem az Európai Unió által elrendelt deficit-túllépési (EDP) procedúrák kellemetlenségei sem elegendőek ahhoz, hogy a fiskális fegyelmet megteremtsék. Mint a korábban bemutatott adatokból láttuk, Magyarország a rendszerváltáskor nem csak magas adósságállományt, hanem laza fiskális politikát is örökölt (a kettő természetesen összefügg), ezt azonban az elmúlt évtizedben folytatott fiskális politika – az Európai Unióba való felvétel ellenére – tovább rontotta. Hosszabb időtávon ez az összefüggés már árnyaltabban érvényesül: a maastrichti szerződés feltételei és a túlzott deficit eljárás végülis kikényszerítette a felelősebb fiskális magatartást, bár a nemzetközi befektetői környezet és az európai uniós tagság hatását e téren is nehéz szétválasztani.

2.2

Az államháztartási kiadások és a GDP növekedésének az összefüggése

Az államháztartási kiadások és a GDP növekedésének az összefüggését érdemes egyrészt hosszú távú idősorokkal mérni, de a rövid távú elmozdulások is figyelemre méltóak, ezeknek jórészt gazdaságpolitikai relevanciájuk van. Barro (1991) a 98 ország 1960-85 közötti gazdasági növekedését vizsgáló tanulmányában a növekedés és az állami fogyasztási kiadások között erős negatív kapcsolatot mutatott ki (a növekedés és az állam beruházási kiadási között pedig nem talált kapcsolatot).

4

Az OECD-ben és az Eurostatban jelenleg folyik a munka a statisztikák fejlesztésén, és az ágazati árarányok jobb mérésének a módszertani kidolgozásán. (OECD-Eurostat, 2006) 33

Az elmúlt évek jelentős szakirodalmi munkái közül különösen elsősorban Arpaia és Turrini (2008) munkáját érdemes említeni, amely 1970-2003 között vizsgálta a ciklikusan kiigazított államháztartási kiadások és a potenciális növekedés (kibocsátás) közötti összefüggést. A keresztmetszeti vizsgálatot és az idősoros elemzést kombináló ún. Pooled Mean Group (PMG) becslésük igazolta azt a hipotézist, miszerint az elsődleges államháztartási kiadások alakulása az EU15-ben a vizsgált periódusban nagyjából igazodott a növekedési potenciálhoz. Ezzel egyidejűleg az átlagosnál gyorsabb emelkedést tapasztaltak a felzárkózó országokban (ez a dél-európai országokra vonatkozik), az átlagosnál gyorsabban öregedő társadalmú országokban, az alacsony államadóssággal rendelkező, valamint az állami költekezéssel szembeni gyenge intézményes kontrollal rendelkező országokban. A ciklikusan kiigazított állami kiadásoknak a hosszú távú tendenciáktól (és a potenciális növekedéstől) való eltérését számításaik szerint az országok átlagosan 3 év alatt igazították ki, e téren azonban jelentős eltéréseket tapasztaltak: a kiigazítás gyorsabban és rugalmasabban zajlott az angolszász és az északi országokban, lassabban a dél-európai államokban. Az idézett tanulmány, és számos más munka is bizonyítja, hogy az államháztartási kiadások szintje és a GDP növekedése közötti összefüggés, ha ki is mutatható ugyan, ez a kapcsolat vagy nagyon gyenge, és/vagy feltételes és erős szórást mutat. Számos egyéb tényező is befolyásolja a kiadások és a növekedés közötti kapcsolatot: a fent felsoroltakon kívül számos tanulmány említi a politikai berendezkedés [Persson és Tabellini (2000)] jellegzetességét, valamint a költségvetési folyamatok intézményi feltételeit [Von Hagen és Harden (1995)]. Lényegében az adózás szintje és a növekedés közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányok is ebbe a vonulatba tartoznak, mivel az adózás szintjét a kiadások határozzák meg, amelyeket az adóbevételeknek fedezniük kell (eltekintve azoktól a rövid periódusoktól, amikor a kormányok a kiadásokat deficitből fedezik, ez azonban hosszabb távon nem tartható fent). Az alábbi ábrán annak a számításnak az eredményét mutatjuk be, amelyet az 1993-2007 közötti időszakra az EU 27 országára vonatozóan végeztünk el. Az időszakot 3 periódusra osztottuk: az 1993-97, az 1998-2002 és az 2003-2007 közötti időszakra. Mindhárom időszakban az államháztartási kiadások szintjének és a gazdasági növekedés (előző évhez képest mért) ütemének az ötéves átlagát vettük alapul (21. ábra). Az ábrán a három trendvonal a három időszakban mért összefüggést jelzi. Megállapítható, hogy míg 1993-98 között, ha csekély mértékben is, de a magasabb újraelosztási hányaddal rendelkező országokban volt magasabb az átlagos gazdasági növekedés, addig 1998-2007 között ellenkező irányú, negatív és egyre nagyobb meredekségű kapcsolat érvényesült. 20032007 között 1%-kal magasabb újraelosztási arányhoz 0,29%-kal alacsonyabb növekedés járult. Természetesen az ilyen radikális elmozdulás azzal is magyarázható, hogy az alacsony államháztartási kiadásokkal jellemezhető KKEU országok a kilencvenes években még alig heverték ki a

21. ábra: A GDP növekedési üteme és az

GDP növ. államháztartási kiadások aránya a GDP-ben 10 R2 = 0,0333 9 R2 = 0,3009 8 2003-2007 R2 = 0,6064 7 6 1998-2002 5 4 1993-97

3 2 1 0 30

34

40

50

60

70 Kiadás/GDP

transzformációs válságot, majd a kilencvenes évektől rendkívül gyors növekedést értek el. S mivel a gyorsan növekedő KKEU-országok jellemzően alacsonyabb államháztartási újraelosztási aránnyal rendelkező országok, mint a régi tagországok átlaga, a gazdasági növekedés üteme erős negatív kapcsolatot mutat az állami újraelosztás mértékével az EU27 szintjén is (súlyozatlan adatok).5 Ha a KKEU-országokat külön vizsgáljuk, hasonló összefüggést találunk (22. ábra).

22.b. ábra: GDP növekedési üteme és az államháztartási kiadások aránya a GDP-ben a GDP növ. KKEU-országokban 1998-2002-ben

22.a. ábra: GDP növekedési üteme és az államháztartási kiadások aránya a GDP-ben a GDP növ. KKEU-országokban 1993-97-ben

10

10

9

9 8

8

R2 = 0,3445

7

R2 = 0,1196

7

SK

EE LV

6

6 5

5

SL

4

EE

3

LT

PL

LV

HU

CZ

35

CZ

1 0

RO 30

SK

RO

2

2

0

HU SL

3

PL

LT

1

BG

4

40

45

50

55 60 kiadás/GDP

30

35

40

45

50

55 60 kiadás/GDP

22.c. ábra: GDP növekedési üteme és az A 22. ábrák alátámasztják az előző állítást: államháztartási kiadások aránya a GDP-ben a az EU27 egészére jellemző elmozdulás a GDP növ. KKEU-országokban 2003-2007-ban LV kiadások és a GDP növekedésének összefüg- 10 9 LT gésében jórészt a KKEU-országok helyzetéEE 8 nek a megváltozásával magyarázható. Míg a R = 0,7639 SK 7 RO térség országaiban a kilencvenes évek 6 BG CZ közepén a fejlett országokéhoz hasonló 5 PL SL összefüggés érvényesült, az ezredfordulón a 4 HU balti országok gyors növekedésnek indultak, 3 és más országokban is élénkült a gazdasági 2 aktivitás és kissé mérséklődött az állami 1 újraelosztás. Figyelemre méltó, hogy 2003- 0 30 35 40 45 50 55 60 2007 között már rendkívül szoros a negatív kiadás/GDP kapcsolat az állami elosztás és a gazdasági növekedés között (R2=0,76). Szinte valamennyi ország a trendvonal szoros közelében helyezkedik el, mindössze két kivétellel: Lettország gyorsabb, Románia pedig lassabb gazdasági növekedést ért el ebben az időszakban, mint amit a növekedés-újraelosztás összefüggésének a trendvonala indokolna. Magyarország pontosan a trendvonalon helyezkedik el: a térségben a legmagasabb állami újraelosztáshoz a legalacsonyabb növekedési ütem (évi átlagos 3,5%) tartozik. 2

5

Mint az 1 fejezetben láttuk, a balti országok, amelyek 2003-2007 között évi átlagos 8-9%-kal növelték a GDPjük volumenét, hagyományosan alacsony állami kiadásokra berendezett gazdaságok (a GDP 35%-a körüli állami újraelosztással). Szlovákia GDP-je is 7% feletti ütemben növekedett évente 2003-2007 között; ahol az állami kiadások 2000-2007 között a GDP 52,2%-áról a 34,4%-ára csökkentek. 35

Ugyanakkor Csehország, Szlovénia, Lengyelország nagyjából 45%-os állami újraelosztási szintjével a 2003-2007. évi időszakban 5% körüli növekedés járt együtt. A gazdasági növekedés és az állami újraelosztás szintjének összefüggése azért ragadható meg nehezen, mivel az egyes fejlődési szakaszokhoz más és más állami újraelosztási minták tartozhatnak. A KKEU-országok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a felzárkózni kívánó országok a gyors reálgazdasági növekedést jellemzően alacsonyabb újraelosztási szint mellett érhetik el, mint ami a fejlett országokban jellemző.

36

3 3.1

A költségvetés politikai ciklikussága Magyarországon és a kelet-középeurópai térség országaiban A témával foglalkozó irodalom áttekintése

A költségvetési politika üzleti ciklikussága (political business cycle: PBC) a fiskális politikával foglalkozó szakirodalom fontos részét képezi. A témával foglalkozó irodalom kitér a politikai üzleti ciklusoknak a költségvetési mutatókra gyakorolt hatására, valamint a következményeire. Arra kérdésre azonban, hogy vajon a kormányok a választásra készülve igyekeznek-e manipulálni a közvéleményt és az államháztartás helyzetét a ténylegesnél jobb színben feltüntetni, illetve bizonyos fájdalmas lépéseket a választások utánra halasztani, ez a kiterjedt szakirodalom ellentétes véleményeket fogalmaz meg. Ez részben a téma nem eléggé világos körülhatárolásával is magyarázható. Először is, nem azonos módon kezelik a „választások” fogalmát. Noha a legtöbb elemzés a parlamenti választásokra korlátozódik, van olyan tanulmány, amely az elnökválasztásra is kiterjed. És valóban, a legtöbb demokratikus országban szinte évente vannak választások: parlamenti, helyhatósági, a prezidenciális rendszerekben elnökválasztási, illetve a szövetségi rendszerekben tartományi választások, egyéb referendumok (amelyek adott esetben igen fontosak lehetnek), európai parlamenti választások. S noha a kormányok természetesen elsősorban a parlamenti választásra koncentrálják erőiket és akcióikat, nem szabad lebecsülni az önkormányzati vagy a tartományi választások jelentőségét sem. 6 Az eredmények tehát attól függően is eltérnek, hogy milyen választásokat vizsgálnak, mivel a nem-parlamenti választások idején a költségvetés pozíciója általában a ciklus más pontján van, mint a parlamenti választások évében. A sokféle választás ugyanakkor torzíthatja is a számításokat, mivel előfordulhat, hogy a politikai döntéshozók nem a parlamenti, hanem valamilyen más fontos voksolás eredményét tartják szem előtt, és ebben az időpontban próbálják meg manipulálni a szavazókat. Másodszor, ha nem azonos mintán (országcsoporton) vizsgáljuk a politikai ciklusok hatását, nem összehasonlítható, illetve akár félrevezető eredményekre juthatunk. Az elmúlt években ebben az értelemben a szakirodalom sokkal szofisztikáltabbá vált, és igyekszik a különböző országokra, országcsoportokra jellemző eltéréseket figyelembe venni. Ez azonban két szemponttal is ütközik. Az egyik az alkalmazott matematikai modellek azon tulajdonsága, hogy a hosszabb idősorok és nagyobb elemszámú minták megbízhatóbb eredményeket produkálnak. Ezért a minta különböző szempontok szerinti fragmentálása csökkentheti a minta nagyságát, s ezzel a számítások megbízhatóságát. A másik szempont, hogy a témával foglalkozó szakirodalom jelentős része inkább a politikai és választási rendszerek különbözőségére, illetve az aktuálisan regnáló (és ezért a fiskális politikát alakítani, akár manipulálni is képes) kormányok jellegzetességére (kisebbségi vagy többségi, illetve koalíciós vagy egypárti kormány) fókuszál, és nem a fiskális politika gazdasági összefüggéseire.

6

Emlékezzünk vissza: 2010 májusában Angela Merkel német kancellár az észak-rajna-vesztfáliai választások miatt próbálta halogatni a görög kormány megsegítésében való német részvételről szóló népszerűtlen döntést, amely súlyos következményekkel jár a német költségvetésre. Végül mégiscsak színt kellett vallania, és a tartományi választáson a szövetségi kormányt is irányító CDU-FDP koalíció vereséget szenvedett. 37

Az utóbbira példa Persson-Tabellini (2002) tanulmánya, amely a világ 60 „demokratikus” (tehát szabad választással rendelkező) országának a választási rendszereit és fiskális ciklusait vizsgálta az 1960-98 közötti időszakban. A majdnem 40 évet és 475 választást felölő számításaikban összefüggést állapítanak meg a választás éve és az adócsökkentés között7. Brender és Drazen (2005) ezzel szemben azzal érvel, hogy az eredményt torzítja a „régi és az új” demokráciák összemosása. Az „új demokráciák” ugyanis hajlamosabbak az adatok manipulálására, mivel ott a választók még nem eléggé tapasztaltak ahhoz, hogy felismerjék a fiskális manipuláció negatív következményeit. Az 1960-2001 közötti időszakra vonatkozó, és 68 demokratikus választási rendszerrel rendelkező országra (az időszak elején, 1960-ban a mintában még csak 31 országra) kiterjedő számításaik szerint, ha az „új demokráciákat” eltávolítanák a mintából, és csak a megalapozott demokráciákat (established democracies) vennék alapul, a PBC nem lenne azonosítható. A minta nagyobbik fele (36 ország, köztük 9 volt szocialista ország, beleértve Oroszországot is) számít „új demokráciának”, a másik fele „megállapodott demokráciának”.8 A szerzők arra az eredményre jutnak, hogy a régi demokráciákban az államháztartási hiány lényegében nem emelkedik a választás évében az előző évhez képest, míg az új demokráciában szignifikáns, 0,8 százalékpontos emelkedés tapasztalható a GDP arányában. Publikációjukban az átmeneti gazdaságokra nem közölnek explicit adatokat, de mivel az „átmeneti” gazdaságokat kivéve az új demokráciák csoportjából a választási koefficiens már kisebb, ez implicit adat arra, hogy az átmeneti országok inkább a régi demokráciák magatartását követik (2. táblázat). 2 táblázat: Az államháztartási mutatók „választási koefficiense” (Brender, Drazen) Egyenleg -0,387 -0,180 -0,805 -0,719

Az összes demokratikus ország Régi demokráciák Új demokráciák (az átmeneti országokkal együtt) Új demokráciák (az átmeneti országok nélkül)

Kiadások 0,222 -0,056 1,015 0,644

Bevételek -0,153 -0,262 0,262 -0,002

Forrás: Brender, Drazen (2005)

A 2. táblázatból az is kiderül, hogy a választási ciklus elsősorban a kiadási oldalon érvényesül, és főként az új demokráciákban, amelyekben (az átmeneti országokkal együtt) a választási év 1 százalékponttal növeli az államháztartási kiadásokat a GDP arányában. A bevételek terén nincs szignifikáns eltérés a választási és az egyéb évek között, bár a bevételek némi csökkentése a régi demokráciákban is megállapítható (0,262 százalékpont) és implicite az átmeneti gazdaságokban is, mivel nélkülük az új demokráciák államháztartási bevételei választási évben 0,262 százalékponttal növekednek, velük együtt pedig 0,002 százalékponttal csökkennek.

7

Itt kell megjegyezni, hogy Persson és Tabellini tanulmánya elsősorban a politikai rendszer (prezidenciális rendszer van-e) és a választási rendszer (többségi versus arányos választás) szempontjából vizsgálja a PBC-t. Azt állapítják meg, hogy a többségi választási rendszerekben a politikai ciklus az adócsökkentésen érhető tetten, arányos választási rendszerekben pedig inkább a kiadások növelése és a jövőbeli elkötelezettségek (ígéretek) jellemzők.

8

Új demokráciának az számít, amely a számítás kezdőpontja, 1960 után vált demokratikus országgá, és 4 választási ciklus után kerülhet át a megállapodott demokráciák közé. 38

Ugyanezt a számítást, ugyanezzel a módszerrel (de negyedéves adatokkal) 2006-ban elvégzi Maurel (2006), a közép-kelet-európai országokra vonatkozóan is (3 táblázat). 3 táblázat: Az államháztartási mutatók „választási koefficiense” (Maurel) Az összes európai ország Közép-kelet-európai országok Az euró bevezetése után

Egyenleg -0,512 -0,556 -0,163

Kiadások 0,679 0,483 -0,156

Bevételek 0,193 0,341 -0,203

M3 0,002 0,002 -0,001

Forrás: Maurel (2006)

Maurel számításai arra utalnak, hogy a KKEU országokban csak árnyalatnyival nagyobb a választási év államháztartási egyenleget rontó hatása (KKEU: -0,556, egész Európa. -0,512). Sőt, ami a kiadásokat illeti, az európai országok összességére nagyobb kiadási expanzió jellemző a választási években (0,679 koefficiens), mint a KKEU-országokra (0,483). Számításaik szerint az euró bevezetése után a költségvetési fegyelem határozottan javult, az európai kormányok a választások évében sem folytattak expanzív fiskális politikát (a kiadások még kissé csökkentek is). Fontos adalék a pénzmennyiség (M3) mutatójának bevonása a számításokba. Az M3 koefficiense gyakorlatilag nulla, ami azt bizonyítja, hogy monetáris keresletélénkítő eszközökkel a kormányok lényegében nem tudnak élni, azaz a monetáris kondíciók lazításának nagyon korlátozottak a lehetőségei, ezért a választási ciklus csak a fiskális folyamatokra érvényes. [Lásd erről még: Hallerberg és Vinhas de Souza (2000)]. Hallerberg és Vinhas de Souza (2000 és 2001) hívja fel a figyelmet a költségvetési politika választási ciklusának és a monetáris kondícióknak az összefüggésére. A szerzők szerint az alkalmazott árfolyamrendszer és a jegybank függetlenségének mértéke is befolyásolja a fiskális politika mozgásterét és hatásosságát. Független központi bank ugyanis képes eliminálni a kormány választási költségvetési politikáját, mivel független jegybanknak nem kell a választási ciklushoz illeszkednie. A szabad nemzetközi tőkeáramlás körülményei között azonban lehetőségei különböznek attól függően, hogy fix vagy lebegő (rugalmas) árfolyamrendszer van-e az adott országban (4. táblázat). 4. táblázat: Az árfolyamrezsim és a központi bank függetlenségének a hatása a PBC-re

Fix árfolyam-rezsim

Mozgó árfolyamrezsim

A központi bank nem független

A központi bank független

Fiskális ciklusok vannak

Fiskális ciklusok vannak

Monetáris ciklusok: nincsenek

Monetáris ciklusok: nincsenek

Fiskális ciklusok nincsenek

Sem fiskális, sem monetáris ciklus

Monetáris ciklusok: vannak Forrás: Hallerberg és Vinhas de Souza (2001), 5. oldal

nincs

A fenti sematikus ábrázolás természetesen nem azt állítja, hogy jegybanki függetlenség és rugalmas árfolyam-rezsim mellett egyáltalán nincsenek fiskális ciklusok (4. táblázat jobb alsó cellája), csupán azt, hogy ilyen monetáris kondíciók mellett a fiskális ciklus lehetősége és annak erőssége kisebb.

39

Ami az eurózóna tagországainak fiskális ciklusait illeti, Andrikopoulos et.al (2004 és 2006) nagy visszhangot kiváltó cikkében, az eurózóna tagországainak 1970-98 közötti fiskális adatainak az elemzése alapján azt állapítja meg, hogy nem igaz az a hipotézis, miszerint az EU-országok manipulálnák költségvetési politikájukat. Ellenkezőleg: a kormányok egyre inkább törekednek a megbízható fiskális politikára, ami reményteli az EMU további, koordinált működésére nézvést. 2006-ban hasonló eredményre jut az adózási szabályváltoztatásokkal kapcsolatban: nem látja igazoltnak, hogy a kormányok adócsökkentéssel próbálták volna meg növelni a népszerűségüket. Andrikopoulos és szerzőtársai több cikkben is határozottan kiállnak azon véleményük mellett, hogy az SGP (Stabilitási és Növekedési Paktum, SGP) komoly fegyelmező erővel bír a tagországok felelős fiskális magatartására. Andrikopoulos és szerzőtársai cikkével számosan ellentétes véleményre jutottak. A szakmai vitában azonban zavaró, hogy az egyes szerzők nem csak eltérő módszereket alkalmaznak, hanem sokszor a viszonyítási alapjuk sem azonos (más országcsoportokra és időszakokra vonatkozó mintákat elemeznek) – erre a fejezet bevezetőjében már utaltunk. Holott a fiskális magatartás térben is időben is változik. Brück és Stephan (2005), részben éppen Andrikopoulos és szerzőtársai cikkével polemizálva, azt állapították meg, hogy az általuk vizsgált 1995-2002-es periódusban, az eurózóna tagországainak kormányai manipulálták fiskális előrejelzéseiket a választási években. Erre az eredményre az Európai Uniónak évente kétszer, ősszel és tavasszal leadandó költségvetési előrejelzés és a tényleges egyenleg összevetése alapján jutottak. Brück és Stephan vezette be a “politikai előrejelzés ciklus” (political forecast cycles: PFC) kifejezést”, ami arra utal, hogy nem csak a (statisztikai adatokkal mérhető) tényleges fiskális politika, hanem a fiskális előrejelzések is politikailag motiváltak. Sőt, ara a következtetésre jutottak, hogy az SGP extra ösztönzést adott az adatok manipulálására, csalásra (cheating) az előrejelzésben, mivel számításaik a várható deficit súlyosabb alulbecslését jelezték az SGP 1998. évi életbe lépése után. Ezt a megállapítást mind az eurózóna országaira, mind az eurózónán kívüli országokra érvényesnek találják (mintájukban nincs kelet-közép-európai ország), azaz az SGP véleményük szerint az eurózónán kívüli országokat is nagyobb előrejelzési csalásra ösztönözték, mint az korábban jellemző volt. Különösen erős hajlamot állapítottak meg a választások előtti kreatív könyvelésre és a választók félrevezetésére a kisebbségi kormányzásban működő kormányok esetében. Hasonlóképpen, De Haan és Mink (2006) is arra a következtetésre jutott az EMU tagországainak az 1999-2004 közötti fiskális adatai alapján, hogy az SGP nem akadályozta meg a tagállamok politikusait abban, hogy a választások éveiben expanzív fiskális politikát alkalmazzanak. A választások évében – és nem az azt megelőző évben – a költségvetési hiány emelkedett. Modelljükben a regnáló kormányok politikai hovatartozását is figyelembe vették, és azt találták, hogy a baloldali kormányok idején erősebb a hajlam a fiskális expanzióra a választások évében. Más tanulmányok viszont arra a következtetésre jutnak, hogy az EU régi tagországai az elmúlt években expanzív fiskális politikát folytattak a választások előtti évben. Von Hagen (2003) pedig egyértelmű fiskális impulzusokat állapít meg az EU-tagországokban az 1998-

40

2002 közötti időszakban: az államháztartási hiány a választást megelőző évben lényegesen magasabb, mint az átlagos években.9 Számos más tanulmány is kapcsolódik ehhez a polémiáéhoz, gyakran új szempontokat is behozva a vitába: ilyen például a hatalmon lévő kormány politikai színezete (jobb vagy baloldali kormány alakítja-e a választások előtt a fiskális politikát). A legtöbb szerző, amely kitér erre a szempontra, azt állapítja meg, hogy baloldali kormányok hajlamosabbak a politikai ciklusoktól függő fiskális politikai lépésekre (Milani, 2008). Egy másik fontos vonulat azért érdemel említést, mert nagyban rávilágít az elemzések egyik fontos gyengeségére. A fiskális politika üzleti ciklusa ugyanis nem csak a politikai mechanizmusoktól függ (milyen a választási rendszer), hanem a választók magatartásától is. Több szerző is utal arra, hogy a választók is tanulási folyamaton mennek keresztül, és egyre inkább szembesülnek azzal, hogy a választási költségvetések rövid és hosszabb távon egyaránt kedvezőtlen hatásokkal járnak számukra a választások utáni időszakban. Ezt a problémát a „régi” és”új” demokráciák megkülönböztetése (Brender és Drazen, 2005) részben kiküszöböli, feltételezve, hogy a régi demokráciákban a választók már megtanulták, hogy választási költségvetés után általában fájdalmas kiábrándulás következik. A dilemmát azonban alapjában véve nem oldja meg, mivel a matematikai modellekben ez a tanulási folyamat nem paraméterezhető. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik az az okfejtés, miszerint a régi demokráciákban a választók azt már felismerték, hogy a választáshoz kapcsolódó fiskális expanzió előbb-utóbb adóemeléshez és/vagy kiigazításokhoz vezet. Ezért a kormányok ma már nem elsősorban általában a kiadások növelésének és/vagy az adócsökkentésnek az eszközét választják a népszerűség növelésére és a választások megnyerésére, hanem a választók politikai szempontok szerinti rangsorolását és a kiadások ennek megfelelő átcsoportosítását (DrazenEslava, 2006). Az átcsoportosítás a megcélzott („hasznos”) választói kör preferálását eredményezi a többi, népszerűségi szempontból nem hasznos választók kárára. A választások előtti manipuláció tehát akkor is tetten érhető, ha az nem manifesztálódik magasabb államháztartási kiadásokban és deficitben. Kétségtelen, hogy van egy bizonyos információasszimetria is, mivel a választók általában nincsenek tisztában a költségvetés helyzetével. Drazen és Eslava (2006) azonban azoknak a csoportoknak a magatartását vizsgálják, amelyek tökéletesen informálva vannak. Modelljük alapján azonban arra a következtetésre jutnak, hogy a megcélzott racionális választók gyakran akkor is a manipuláló kormányra szavaznak, ha alapjában véve tudják, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy kormány csak a szavazataik megszerzése érdekében folytat (számukra kedvező) osztogatási politikát.10

9

Von Haagen is beleütközik abba a problémába, amelyről már szóltunk: az országok többségében szinte minden évben van valamilyen választás. Von Haagen pl. mind a parlamenti, mind az elnök választások évét figyelembe veszi. 10 Ezt nevezi a választási manipulációkról szóló irodalom „porc barrel” politikának, ami magyarul szószerint „egy hordó disznóhúst” jelent, de talán inkább az „osztogatás”, esetleg a „mézesmadzag” szóval lehetne legjobban lefordítani. 41

3.2 Számítások a költségvetési kiadások és deficit valamint a politikai ciklusok összefüggéséről Ebben a fejezetben saját számításunk eredményeit mutatjuk be a költségvetési mutatók (deficit, bevételek, kiadások) és a választási ciklus összefüggéséről. Számításainkban az 1996-2007-re rendelkezésre álló Eurostat adatokat vettük alapul, mivel ezeket ítéltük eléggé megbízhatónak. A kelet-európai országokra a kilencvenes évek első felére hiányosak az adatok, ott az idősor többnyire 1995-ben kezdődik. Az előző fejezetben már leírt ok miatt pedig csak a 2007-ig tartó időszakot vettük figyelembe, holott már a 2009es adatok is rendelkezésre állnak. A válságnak a fiskális helyzetet drámaian rontó hatása miatt azonban a 2008-09-es adatok bevonása a számításokba félrevezető lett volna. Országspecifikus állandó hatást feltételező (country fixed effect) panel regressziós elemzést végeztünk, ahol a választás éve, mint dummy változó szerepelt (a választás éve:1, az egyéb évek:0). A regressziós modellt lefuttattuk más független változók beiktatásával is (GDP deflátor és a GDP volumenének éves növekedése), ezek azonban nem hoztak érzékelhetően eltérő eredményeket (lásd a Mellékletet). fi,t = Σbk fi,t + ELECt +μi +εi,t ahol fi,t az i ország t időpontban mért fiskális indikátora, ELEC a választás évétől függő dummy változó, μi pedig az országspecifikus állandó (fixed effect). A regressziós modellt lefuttattuk más független változók beiktatásával is (GDP deflátor és a GDP volumenének éves növekedése), fi,t = Σbk fi,t + ΣGDPnövi,t + ΣGDPdefli,t + ELECt +μi +εi,t ahol a GDPnövi,t i ország t évben mért GDP volumen-növekedési üteme az előző évhez képest, GDPdefli,t pedig a t évi GDP deflátor. A megfontolás az volt, hogy a fiskális mutatókat mind a nagyobb GDP, mind a magasabb deflátor javíthatja. Az eredmények szerint azonban a modell kiterjesztése nem hozott érzékelhetően változást és nem (vagy alig) emelte az R2 mutatóját (lásd a Mellékletet). 5. táblázat: Az államháztartási hiány, bevétel és kiadás összefüggése a választási évekkel (a fix hatású panel-regressziós modell eredményei) Magyarázandó változók EU27 Magyarázó változó ELEC t-érték R2 N

CEE (EU10)

EU17

Bal

Exp

Rev

Bal

Exp

Rev

Bal

Exp

Rev

-0,784 -3,432 0,089 321

0,633 2,701 0,089 318

-0,239 -1,613 0,108 318

-0,340 -0,777 0,014 117

0,438 0,892 0,039 114

-0,155 -0,536 0,066 114

-1,056 -3,341 0,092 204

0,749 3,132 0,152 204

-0,290 -1,752 0,117 204

Ahol Bal= államháztartási egyenleg, Exp= kiadás, Rev: bevétel.

42

Az eredmények azt mutatják, hogy az EU27-ben és az EU17-ben (régi tagországok + Málta és Ciprus) viszonylag erős kapcsolat tapasztalható a választási évek és az államháztartási egyenleg között (választási évben az egyenleg 0,7%-kal romlik) és az eredmények szignifikánsak (t érték>2). Az új tagországok esetében azonban nem kaptunk értékelhető eredményeket: a választási év hatásának iránya azonos, mértéke azonban kisebb, mint a régi tagországok esetében, a t érték azonban igen kicsi, azaz az összefüggés nem mutatható ki egyértelműen. Ennek oka feltehetően abban keresendő, hogy ezekben az országokban, különösen a 90-es években még nagyon ingatag és bizonytalan volt az államháztartás pozíciója, és a kiigazítási kényszerek nem feltétlenül igazodtak a választási ciklusokhoz. Csehországban például a legnagyobb kiigazítás 1996-ban történt, amikor az államháztartás hiánya több mint 10 százalékponttal csökkent a GDP arányában az előző évhez képest, holott ez éppenséggel választási év volt. Itt természetesen felmerül a kétség az adatok megbízhatóságával kapcsolatban: a cseh államháztartási egyenleg 1996. évi nagy „javulása” ugyanis az 1995. évi óriási (13,4%-os) hiányt követte, ami az előző években felhalmozott, és el nem számolt állami kötelezettségek elszámolása miatt következett be. Csehország fiskális története más vonatkozásban is ellentmond annak a feltétezésnek, miszerint a politikai bizonytalanságok, pl. kisebbségi kormány az államháztartási mutatók romlásával jár együtt. Az elmúlt másfél évtizedet ugyanis a folyamatos kormányválságok, kisebbségi kormányok és belső politikai harcok jellemezték, miközben államháztartási mutatói – változó mértékben ugyan – de alapjában véve kiegyensúlyozottan javultak (2007-ben a válság előtt a hiány a GDP mindössze 0,7%-a volt). Csehországban mind 1996-ban, mind 1998-ban kisebbségi (előbb konzervatív, majd szocialista) kormány alakult, az utóbbi ennek ellenére kihúzta négy évig, végig kisebbségben. A 2002-es választáson nyert (szocialista) kormánynak pedig mindössze 1 fős többsége volt. 2006-ban a választás totális döntetlent hozott: és ezzel több, mint fél évre megállt az érdemi kormányzás. A polgári demokrata párt kapta a miniszterelnök-állítás jogát, s a helyzet végül úgy oldódott meg, hogy 2007 januárjában két szociáldemokrata képviselő átállt a kormánypárthoz. A hatalmon lévő Topolanek-kormány ingatag helyzete ellenére nekikezdett az egészségügy, a szociális juttatások és a nyugdíjrendszer reformjának. Bevezették a vizitdíjat (igaz, ezt később vissza kellett vonni), a kórházi napidíjat, csökkentették a segélyre jogosultak körét, megszüntették a segélyek inflációhoz kötött automatikus emelését, és felemelték a nyugdíjkorhatárt, egyszerűsítették az adórendszert, és (több évre előre meghirdetett ütemterv alapján) csökkentették az adókulcsokat. Mindezt az ellenzék és a szakszervezetek heves tiltakozás ellenére hajtották végre. Sorozatos bizalmatlansági indítványok után azután 2009 márciusában a Topolanek-kormány megbukott (éppen a soros cseh EU-elnökség idején), és a következő, 2010-es választásokig ideiglenes kormány működött. 2009. február végén a lett kormány is összeomlott, s abban az évben az államháztartási hiány valóban kimagasló volt (a GDP 8,9%-a), de ez a válság hatása volt (Litvániában, ahol 2009-ben nem volt kormányválság, ugyanekkora volt a hiány). Litvániában 2006-ban (majd előtte 2004-ben) volt kormányválság, a deficit ennek ellenére ezekben az években nem érte el a GDP 2%-át (2004-ben 1,5, 2006-ban a 0,4%-a).

43

Ezzel szemben Magyarországon nem voltak formális kormányválságok, minden kormány kitöltötte a 4 évét, és a koalíciós kormányzás biztosította a parlamenti többséget. Egyedül a 2009-es év tekinthető ideiglenes kormányzásnak, azonban éppen ez az időszak volt a fiskális korrekció legfontosabb éve. Egy matematikai modellben tehát a magyar politikai adatok mintaszerű képet mutatnak, miközben az államháztartási hiány – az EU-országok között példátlan módon – 2002-2006 között éves átlagban elérte a GDP 8%-át. Modellszerűen egyedül az erős választási ciklikusság tűnik ki (4. ábra): az EU-országok közül egyedüliként Magyarországon követhető nyomon egyértelműen a választási kiadások (pork barrel) jelensége. A 6. táblázat azt mutatja, hogy a KKEU-országok nagyon változóan éltek a választási években a kiadások növelésének népszerűség-növelési eszközével. A 10 ország közül 5-ben a választási években nőttek az államháztartási kiadások, nem választási évben pedig konzekvensen csökkentek. 6. táblázat: A GDP-arányos államháztartási kiadások változása választási években és azokon kívül

AT BE BG CY CZ DE DK EE ES FI FR GR HU IE IT LT LU LV MT NL PL PT RO SE SI SK UK

Választási évek átlag medián -0,33 -0,60 0,30 -0,20 -1,35 -1,35 1,00 1,20 0,20 0,00 -0,07 -0,30 -0,83 -0,70 0,23 0,80 -0,50 -0,80 -0,57 -1,20 -0,10 -0,10 0,80 0,80 2,33 1,90 0,03 0,30 0,77 0,50 0,43 0,10 -0,55 -0,55 2,47 2,50 2,53 2,90 0,23 0,70 -0,70 -0,45 0,47 0,40 -0,63 -0,70 -0,40 -0,40 -2,83 -0,60 -1,23 -1,10 0,17 1,10

Nem-választási évek átlag medián -0,73 -0,50 -0,52 -0,80 0,70 0,00 0,68 0,60 -0,09 -0,30 -1,21 -1,40 -0,66 -0,50 -0,80 -0,80 -0,41 -0,50 -1,38 -1,20 -0,19 -0,20 -0,34 -0,60 -1,42 -1,50 -0,51 -0,30 -0,78 -0,90 -0,66 -0,20 -0,24 -0,05 -1,14 -0,80 -0,54 -0,70 -1,29 -1,00 -0,34 -0,60 0,11 -0,10 0,22 0,20 -1,30 -1,50 -0,19 0,10 -1,17 -2,50 -0,02 0,10

Megjegyzés: pozitív érték a GDP-arányos kiadások növekedését, negatív érték a csökkenését jelzi Forrás: saját számítások az Eurostat adatbázisa alapján

44

Ebben a csoportban is jelentős különbség tapasztalható azonban a kiadások növekedésének mértékében. Magyarországon és Litvániában nagyon jelentős a választási évek kiadás-növelő hatása (a többi években pedig a csökkentése), Lettországban, Észtországban és Csehországban azonban ez a hatás igen csekély. A másik 5 országban azonban ellentétes jelenség figyelhető meg: Szlovéniában, Szlovákiában és Lengyelországban az államháztartási kiadások mind a választási, mind a nem választási években mérséklődtek, ezen belül a választási években nagyobb mértékben, mint az azokon kívüli esztendőkben. Romániában és Bulgáriában pedig egyenesen csak a választási évek átlagában tapasztalható kiadás-csökkentés, a többi években pedig a kiadások emelkedtek. A fenti táblázat adataiból is megállapítható, hogy a KKEU-országok nem képeznek egységes mintázatot az államháztartási kiadások választási ciklikusságában. Ráadásul körükben, különösen a kilencvenes években, sokkal nagyobb volt a fiskális indikátorok hektikus ingadozása (költekezési, majd kiigazítási hullámok, illetve korábban a vonal alatt elszámolt hiányok kampányszerű elszámolása), amelyek gyakran nem kapcsolódtak a választási évekhez. A kilencvenes években ugyan még az EU15-ben is erőteljesebb fiskális volatilitás volt tapasztalható, mint a 2000-es években (2008-ig), ez azonban az országok többségében nem volt annyira markáns, mint az új tagországokban. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a modellszámítás eredménye nem jelez értékelhető összefüggést a régió egészére vonatkozóan.

45

4 4.1

A költségvetési politika növekedési és versenyképességi Magyarországon és a kelet-közép-európai térség országaiban

hatása

Az államháztartási hiány szintje és a gazdaság növekedési teljesítménye közötti összefüggés Magyarországon és a térség országaiban

Az 1. fejezetben bemutattuk az államháztartási kiadások GDP-arányos szintjének és funkcionális szerkezetének alakulását 1995-2008 között a KKEU-országokban (a régi tagországokkal összehasonlítva). A 2. fejezetben a költségvetési kiadások nagysága és a GDP szintje, illetve növekedése közötti összefüggést vizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy mind az EU27 egészében, mind külön a KKEU-országokra 1995-2007 között erősödő negatív összefüggés mutatható ki a gazdasági növekedés üteme és az államháztartási kiadások GDParányos nagysága között. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy elsősorban az alacsony államháztartási költekezésű országok (balti országok és Szlovákia) tudtak a 2000-es évek derekán különösen gyors növekedést elérni. Ebben a fejezetben az államháztartási hiány és a gazdasági növekedés közötti összefüggést vizsgáljuk meg. Mint a panel regressziós, országspecifikus fix elemű (fixed effect) elemzés eredményeit bemutató 7. táblázat adatai jelzik, az 1996-2007 közötti időszakban egyértelmű és szoros pozitív kapcsolat állapítható meg a gazdasági növekedés üteme és az államháztartás egyenlege között, azaz: jobb államháztartási egyenleghez (kisebb hiányhoz vagy szufficithez) magasabb növekedési ütem tartozik. 7. táblázat: Az államháztartási egyenleg és a gazdasági növekedés összefüggése Időszak

Független vált. Függő változó

paraméterek

EU27

KKEU (EU10)

EU17*

1996-2007

Áh. egyenleg

GDP_növ

koefficiens t-statisztika R2 N

0,290 4,056 0,486 300

0,396 2,866 0,326 108

0,214 3,415 0,566 192

1996-2001

Áh. egyenleg

GDP_növ


0,136 1,085 0,451 150

0,079 0,284 0,316 54

0,175 2,110 0,661 96

2002-2007

Áh. egyenleg

GDP_növ


0,389 5,374 0,816 150

0,520 3,034 0,680 54

0,323 5,578 0,694 96

1996-2009

Bal

GDP_Növ


0,771 6,483 0,358 350

1,088 3,294 0,274 126

0,630 7,558 0,496 224

Forrás: saját számítások az Eurostat adatbázisa alapján * EU17: az EU régi tagországai (EU15) + Málta és Ciprus

46

A kapcsolat szorosabb a KKEU országok esetében, de itt az R2 valamivel alacsonyabb, azaz az államháztartási egyenleg nagysága a gazdasági növekedés kisebb részét magyarázza, mint az EU17 esetében, ahol a kapcsolat ugyan kevésbé szoros, de az jóval nagyobb magyarázó erővel bír a gazdasági növekedés ütemére (kisebb a szórás). Ha azonban a vizsgált periódust két időszakra bontjuk (1996-2001 és 2002-2007), kissé eltérő eredményt kapunk. A kapcsolat ugyan mindkét időszakban pozitív, a t-statisztika azonban az első időszakban jelzi, hogy a koefficiensek a KKEU-országok esetében nem szignifikánsak, és a régi tagországoknál is nagyon alacsony a szignifikancia szint. Ezzel szemben a 20022007 közötti időszakban, amelyet az országok többségében gyors gazdasági növekedés és egyidejűleg javuló államháztartási egyenlegek jellemeztek, szoros kapcsolat állapítható meg mindkét országcsoport esetében a két tényező között, magas szignifikancia szint mellett. (A két időszak eltérését jelző eredmény összhangban van az előző fejezetben bemutatott politikai üzleti ciklusok jellemzőinek különbözőségével a kilencvenes és a 2000-es években). Figyelemre méltó, hogy amennyiben nem az 1996-2007 közötti időszakot vizsgáljuk (ahogyan a korábbi fejezetekben is tettük, a válság torzító hatását kiküszöbölendő), hanem a számítást kiterjesztjük a 2008-2009-es évekre, akkor lényegesen szorosabb pozitív kapcsolatot találunk a gazdasági növekedés és a fiskális egyenleg között, mint azt az utolsó két év kihagyásával tapasztaltuk (a 7. tábla utolsó sorai). Ez érthető is, mivel a gazdasági válság egyszerre járt a gazdaságok jelentős zsugorodásával és a fiskális egyenlegek számottevő romlásával, a két tényező együttmozgása tehát fennmaradt. Sőt, nem csak fennmaradt, hanem még erősödött is, mivel a gazdasági teljesítmények esése és a fiskális pozíciók romlása szinte valamennyi EU-országra jellemző volt, korábbi költségvetési helyzetüktől lényegében függetlenül. Jó példa erre Írország, amely a válság előtti utolsó évben még 6%-os gazdasági növekedést és 1%-os GDP-arányos államháztartási többletet mutatott, 2009-re pedig a költségvetési hiánya a GDP 14,3%-át tette ki, miközben GDP-je 7,1%-kal esett. Hasonló, 13,5%-os államháztartási deficittel bírt Görögország is 2009-ben, de az ő esetében a költségvetési hiány 2007-ben is 5,4%-volt a GDP arányában (és a megelőző években is folyamatosan 4-6%). Hasonló összefüggést látunk, ha az államháztartási hiány és a gazdasági növekedés összehasonlítását a 2. fejezetben bevezetett módon, azaz három időbeli szakaszra bontva, grafikusan mutatjuk be (23. ábrák). GDP vol. növ. 7 SK

23.a. ábra: Az államháztartási egyenleg és a gazdasági növekedés (EU27) 1993-97

GDP vol. 9

y = 0,0415x + 2,4723 R2 = 0,0081

6

8

23.b. ábra: Az államháztartási egyenleg és a gazdasági növekedés (EU27) 1998-2002

y = 0,2392x + 3,9951 R2 = 0,1712

IE

7 5 SI 4

IE FI UK

3

PL LT ES

EE

6 5

EE

3

SK

SE

2

AT PT IT FR DE GR HU BE CY CZ

1

2

LU

0

SE UK FRAT NL RO BE DK IT DE CZ

FI

MT

0 -4

BG ES

1

LV

0 -8

LT CY SI GR PLPT

HU 4

NL DK

LU

LV

-8

4 8 ÁH egyenleg/GDP

47

-4

0

4 8 ÁH egyenleg/GDP

Mint a 23.a. ábra jelzi, a gazdasági 23.c. ábra: Az államháztartási egyenleg és a növekedés és az államháztartási egyenleg gazdasági növekedés (EU27) 2003-2007 vol. növ. közötti kapcsolat az 1993-97 közötti GDP 10 LV időszakban ugyan pozitív volt, de viszonylag 9 LT EE laza. 1998-2002 között (23.b. ábra) már 8 sokkal szorosabb összefüggés figyelhető SK 7 RO meg a két tényező között. 2003-2007 között BG 6 CZ a deficit és a növekedés kapcsolata ismét IE PL 5 SI LU bonyolultabbá vált, mivel a rendkívül GR 4 CY FI HU ESSE gyorsan növekvő országok (a balti országok, 3 UK AT MT Szlovákia, Bulgária és Románia), noha NL BE 2 FR DK DE kiegyensúlyozott fiskális pozícióval rendely = 0,1923x + 4,5254 IT PT 1 R2 = 0,0466 keztek, költségvetési egyenlegük nem volt 0 (nem is lehetett) annyira kimagaslóan „jó”, -8 -4 0 4 8 ÁH egyenleg/GDP mint ami összhangban lett volna növekedésük gyors ütemével. Azaz, a ciklikusan kiigazított államháztartási egyenlegük korántsem volt annyira kiváló, mint a ciklikusan kiigazítatlan mutató. Másfelől, a skandináv országok ebben az időszakban (is) jelentős államháztartási aktívummal rendelkeztek, (tisztes) növekedési ütemük azonban elmaradt a gyorsan növekvő országok által meghatározott (súlyozatlan) trendvonaltól. Ismét egy más csoportot képez Magyarország és Görögország, amelynek példája mutatja, hogy rövid-közép távon az országok eltérhetnek a fiskális követelményektől anélkül, hogy ez a gazdasági növekedés ütemét közvetlenül veszélyeztetné. A vizsgált 5 év átlagában mindkét ország gazdasági növekedése meghaladta az EU27 átlagát, holott a legmagasabb költségvetési hiánnyal rendelkeztek (Magyarország államháztartási deficitje az 5 év átlagában messze a legmagasabb volt az EU27-ben). Hosszabb távon azonban ez az állapot nem tartható fent, amit nem csak ezeknek az országoknak a nemzetközi pénzügyi krízisben való különösen súlyos érintettségük bizonyít, mivel a kiigazítás kényszere enélkül is felmerült volna (Magyarország esetében ez már 2006ban drámai módon felmerült). Ez az időbeli összehasonlítás is jelzi, hogy miközben a gazdasági növekedés és a fiskális egyensúly hosszú távú kapcsolatának a ténye nem kérdőjelezhető meg, a kapcsolat erőssége nem tértől (régiótól, fejlettségi szinttől) és időtől (a fejlődési folyamat fázisától) független. A leggazdagabb (legmagasabb 1 főre jutó jövedelemmel rendelkező) országok gazdasági növekedése értelemszerűen nem lehet olyan magas, mint a felzárkózó országoké, viszont államháztartási egyenlegük jelentős aktívumot mutathat. Mint az 1.1.3 fejezetben láttuk, egyes skandináv országok (pl. Svédország) esetében ezt a kiegyensúlyozott fiskális pozíciót korántsem volt egyszerű elérni, ott is jelentős áldozatokkal járt, ezek az országok azonban már „túl vannak” azokon a korrekciókon, amelyeket az államháztartási egyensúly felbomlása indokolt. Ezt a módszertani problémát a hosszabb idősorok alkalmazása oldhatja fel (amint azt a 7. táblázatban bemutattuk), ennek azonban az a hátránya, hogy összemossa a hosszú időtávon belüli ciklusok különbözőségét. A következő fejezetben ezért arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a fiskális kiigazítások (az államháztartási hiány szintjének változása) és a gazdasági növekedés közötti összefüggést.

48

4.2

Az államháztartási hiány szintjének változása és a gazdaság növekedés közötti összefüggés Magyarországon és a térség országaiban

4.2.1 Elméleti megközelítés A fiskális kiigazítások növekedésre gyakorolt hatásának a kérdése különösen előtérbe került a nemzetközi gazdasági válság legrosszabb fejezetének lezárultával. A nemzetközi szakirodalomban nagymértékben megoszlanak a vélemények arról, vajon a válság alatt óriásira duzzadt költségvetési hiányok és adósságok leépítésének megkezdése érdekében tett fiskális kiigazítás nem veszélyezteti-e a gazdasági növekedést, ami újabb pénzügyi összeomláshoz vezethet. A témának mára olyan óriási irodalma nőtt, amelynek ismertetése túlmenne ennek a tanulmánynak a keretein. Inkább azokat a kulcs-tanulmányokat ismertetjük, amelyek nem is a válsággal kapcsolatban, hanem általában fogalmaztak meg állításokat a fiskális konszolidáció és a növekedési kilátások között. Abban (ma már) többé-kevésbé minden szerző egyetért, hogy az alacsonyabb deficit- és kiadási szintre való átállás hosszabb távon javítja a gazdasági növekedés esélyeit. Ennek empirikus tapasztalatait az előző fejezetben bemutattuk: alacsonyabb államháztartási kiadások és deficit magasabb növekedéssel jár együtt. Mindez nem érinti azt az összefüggést, miszerint a magasabb 1 főre jutó jövedelemmel rendelkező országokban magasabb az államháztartási kiadások szintje, ha az ezzel összefüggő magasabb adóztatási szintet az állampolgárok és az adózók elfogadják. De ezekben az országokban nincs is szükség olyan nagyon magas gazdasági növekedési ütemre, mint a felzárkózó országokban, amelyek jellemzően csak alacsonyabb kiadási szinttel tudnak magas növekedési ütemet elérni. Ennek ellenére, az elmúlt évtizedben (a válság előtt) a legfejlettebb országokban is a költségvetési hiány (és a kiadások) csökkentését figyelhettük meg. A felzárkózó országok között pedig egyértelmű a kép: a KKEU-országok közül azok tudtak gyors növekedést elérni az elmúlt évtizedben, amelyek sikeresen csökkentették államháztartási kiadásaikat és ezáltal a költségvetés hiányát. Ami viszont a fiskális konszolidáció rövid távú hatásait illeti, a vélemények már erősen eltérnek. Azok a szerzők, amelyek a fiskális konszolidáció rövid távú kedvező hatásai mellett érvelnek, elsősorban azt emelik ki, hogy a magánszektor szereplői (háztartások és vállalatok) az államháztartás ügyeinek rendbetételétől, a hiány miatt akkumulálódó adósság növekedésének megállításától (illetve csökkentésétől) azt várják, hogy az már rövid távon is az adók és/vagy a piaci kamatok csökkenésében csapódhat le. Giavazzi and Pagano (1990) két kis ország, Dánia (1983–86) és Írország (1987–89) sikeres fiskális kiigazítási programjait elemezték, és arra az eredményre jutottak, hogy a fiskális konszolidáció rövid távon is a gazdaság élénkülésével járt együtt, aminek az oka, hogy a hiteles fiskális restrikció kedvező hatást váltott ki a magánszektor fogyasztási viselkedésére. Az államháztartás konszolidálásában bízva, a fogyasztók adócsökkentésre számítottak, ami magasabb fogyasztásra ösztönözte őket. Ehhez érdemes hozzátenni a sikeres svéd kiigazítást a kilencvenes évek közepén, amelyről részben már szóltunk: az elsősorban a kiadások mérséklésén alapuló erőteljes fiskális konszolidáció nem járt a gazdasági növekedés ütemnek csökkentésével, hanem növekvő pályára állította a gazdaságot. (Bartha, 2006). A kutatás eredményei azt bizonyították, hogy a GDP-arányos államháztartási kiadások csökkenése nem pusztán 49

mennyiségi, hanem gazdaságpolitikai-gazdaságideológiai változást is jelez: a fiskális fenntarthatóság, vagyis a hosszú távon fenntartható államháztartási hiány gondolata a gazdaságpolitikai döntéshozatal megkerülhetetlen paramétere lett, nem csak Svédországban, hanem a sikeres kiigazítást végrehajtó Dániában és Finnországban is. De ha csak a régióban maradunk, érdemes Szlovákia példáját említeni: 2000-2007 között a szlovák államháztartás hiánya a GDP 12,3%-áról (igaz, ez kiugró év volt, de a hiány 1999-ben is 7,6% volt) 2007-re a GDP 1,9%-ára esett vissza, miközben a gazdasági növekedés üteme 1,4%-ról 10,4%-ra emelkedett. Ugyanebben az időszakban az állami kiadások aránya a GDP 52,2%-áról 34,4%-ra csökkent. A fiskális konszolidációnak a növekedésre rövidtávon gyakorolt semleges vagy akár pozitív hatásáról szóló állítás tehát azon az – empirikus vizsgálatokkal is alátámasztott feltételezésen alapul, hogy a fiskális kontrakció jellemzően (bizonyos feltételek - pl. mobilizálható munkaerő - megléte esetén) a magánszektor fogyasztási és beruházási tevékenységének élénkülésével jár együtt (Barry-Devereux, 2003). Voltaképpen ezt az állítást támasztja alá az ún. Adósság Semlegességi Hipotézis” (a ricardoi „equivalence theory”), amely szerint negatív korreláció áll fenn a magán és az állami megtakarítások között [Ricardo (1888), Seater (1993)]. Minél nagyobb az államháztartás deficitje, annál inkább nőnek a magán-megtakarítások, mivel a háztartások (és a vállalatok) a magas állami deficit miatt jövőbeni adóemelésre számítanak: a nagy államháztartási hiány tehát a negatív várakozásokon keresztül növeli a magánszektor megtakarítási hajlandóságát. Ha pedig a háztartások inkább megtakarítanak, mint fogyasztanak, akkor az államháztartási hiánynak a gazdaságot élénkítő hatása gyakorlatilag semlegesítődik. Az elmúlt majdnem másfél évszázadban ez az elmélet is számos értelemben finomodott [Barro (1974), Buchanan (1976)]11, a magánszektor várakozásai a fiskális stimulusok vagy kontrakciók hatásaival kapcsolatban azonban továbbra is az elmélet fontos elemét képezik. Az egyik kulcskérdés ezzel kapcsolatban: a hitelesség. Keresleti oldalon a fiskális kiigazítás hatása attól függ, vajon a gazdaság szereplői elhiszik-e, hogy a fiskális megszigorítás alapvető változást hoz a fiskális magatartásban, és nem lesz szükség további megszorításokra (Blanchard, 1990). A másik fontos csatorna, amelyen keresztül a fiskális politika befolyásolni tudja a gazdaság szereplőinek magatartását, az a kamatszint. Amennyiben a szereplők elhiszik, hogy a stabilizáció hiteles és el tudja kerülni a jövőbeli fiskális problémákat, akkor megelégszenek alacsonyabb kamatprémiummal az állampapírokon. Ez pedig átterjedhet az általános kamatszint csökkenésére, ami a fogyasztás és a beruházások expanzióját eredményezheti. Kínálati oldalon a fiskális kiigazítás gazdaság-expanziós hatása a beruházások bővülésén, valamint a munkaerő-piaci kínálat növekedésén keresztül érvényesül. (Alesina, 1990).

11

Ilyenek például: zárt vagy nyitott gazdaságról van-e szó, a pénzpiacok tökéletesen működnek-e, a szereplők információs asszimteriája fennáll-e. 50

Alesina és Ardagna (2010) a „nagy” fiskális kiigazítások hatását vizsgálták 1980-tól az OECD-országokban. Fiskális kiigazításnak azt az évet tekintették, amelyben a ciklikusan kiigazított elsődleges államháztartási egyenleg a GDP arányában legalább 1,5 százalékponttal javult.

24. ábra: Az elsődleges kiadások csökkentésének és a bevételek növelésének hozzájárulása a fiskális konszolidációhoz 80 70 60 50 40

Eredményeik egyértelműen alátámasztották a 30 20 fiskális kiigazítások gazdaságösztönző 10 hatását, miközben határozottan megkülön- 0 böztetik a kiadáscsökkentés és a bevételSikeres Növekedő Sikertelen Zsugorodó gazd gazd. növelés (adóemelés) által elért konszolidáció Elsődleges kiadások (ciklikusan kiig) hatását. A sikeres konszolidációk 67%-a a Bevételek (ciklikusan kiigazított) kiadások csökkentésén alapult, míg csupán Forrás: Alesina-Ardagna (2010) 33%-a az adóbevételek növelésén. Továbbá, a gazdasági növekedés emelkedése a minta 56%-ában az elsődleges kiadások csökkentésével valósult meg, s csupán 44%-a bevételek növelésével12. A fiskális konszolidáció sikerének másik feltétele tehát az, hogy az elsősorban a kiadások csökkentésén, és kevésbé a bevételek növelésén alapuljon. Mint az 1.1.5. fejezetben láttuk, a kilencvenes évek második felétől a legtöbb sikeres országban (többek között a KKEUországokban) megvalósuló fiskális kiigazítás valóban sokkal inkább a kiadások csökkentésén, mint a bevételek emelésén alapult. A növekedést serkentő költségvetési kiigazítás (fiscal expansionary contraction) elmélete számos egyéb feltételt tartalmaz: rugalmas kamatszint, amely reagál a fiskális pozícióra, valamint rugalmas munkaerő-kínálat, amely lehetővé teszi az alacsonyabb kamatszint által kiváltott beruházási aktivitás munkaerő-ellátását. További feltétel az ún „Életciklus-elmélet érvényessége (life cycle hypothesis), amely a háztartások jövedelmét az életciklushoz igazítja, és nem számol a generációk közötti (inter-generational) pénzügyi folyamatokkal: a következő generációkra az örökség, illetve akár az adósságok hátrahagyásának jelenségével. A gazdaságok pénzügyi nyitottsága azonban éppenséggel ellene hat ennek az elméletnek, mivel korlátozza a belföldi kamatszintnek a gazdasági szereplők magatartását befolyásoló hatását. Hiába tartja ugyanis a jegybank magasan a kamatokat a magas államháztartási hiány idején, ha lehetőség van a más devizában történő hitelfelvételre, akkor a magas kamatok fogyasztást és beruházást szűkítő hatása nem tud érvényesülni. Ezt a hatást lehetett tapasztalni Magyarországon, és néhány más KKEU-országban, (sőt régi tagországokban is, mint például Ausztriában, ahol a svájci frankban történő devizahitelezés szintén elterjedt volt), ahol a magas belföldi kamatszintet ki lehetett kerülni az alacsonyabb kamatozású devizahitelekkel. Ennek következtében az államháztartási kiigazítás kedvező hatásai a kamatszintre akkor sem érvényesültek volna, ha a kiigazítás békésen, és nem a nemzetközi pénzügyi válság következtében történik meg.

12

A sikeres kiigazítás definíciója Alesina-Ardagna (2009) cikkében: ha az adósság GDP arányának kumulatív csökkenése a kiigazítást követő három évben eléri a 4,5 százalékpontot.

51

A fent leírt, nem-keynesiánus elméletek, amelyek az alacsonyabb államháztartási kiadások előnyei mellett érveltek, elsősorban a válság előtti évtizedben váltak uralkodóvá, összefüggésben a maastrichti feltételek és a Stabilitási és Növekedési Paktum megfontolásaival. Az euróövezet létre sem jöhetett volna egységes, szigorú költségvetési feltételek nélkül, mivel a közös pénz használatának fontos feltételét képezte az egységes fiskális szabályok bevezetése. Az Európai Központi Bankba delegált közös monetáris politika ugyanis csak úgy működhet, ha a tagországok egységes fiskális magatartást követnek. S mivel az euróövezet feltételeit értelemszerűen inkább a fegyelmezettebb költségvetési politikát folytató országokhoz igazították, a közös fiskális szabályok is viszonylag szigorúak lettek. Ezt megelőzően, a kilencvenes évek közepéig, a keynesiánus gondolat is viszonylag erős volt, amely az állami kiadások növekedésösztönző hatásával szemben sokkal megengedőbb volt. Bár ez az állítás két szempontból is némi árnyalásra szorul. Egyrészt Keynes (1936) soha nem állította, hogy az állam nyakló nélküli költekezése minden esetben ösztönzi a növekedést: műve kifejezetten a válságból való kilábalás esetén engedi meg, sőt tartja szükségesnek az állami beavatkozást, amely az állami kiadások növelésének multiplikátor-hatásán keresztül beindítja a gazdasági növekedést. Ez ugyan a költségvetési deficit növekedésével jár, amelyet azonban a növekedés beindulása után korrigálni lehet. Ebben az értelemben békeidőben, azaz válságmentes időszakban az állami kiadások növelése, Keynes-re hivatkozva, félreértésen vagy félreértelmezésen alapul. Másrészt a kilencvenes évek előtti periódust sem nevezhetjük kifejezetten keynesiánus időszaknak. Az 1973-as első olajválság kitörése után például az olajimportáló országok gazdasága többek között éppen azért zuhant súlyos recesszióba, mert az olajárak emelkedése miatti inflációs félelem az országokat fiskális megszorításokra sarkallta. Holott ekkor tipikusan keynes-i beavatkozásra lett volna szükség. Az 1979-es második olajválság idején ezt a hibák már elkerülték, és a recesszió sokkal enyhébb is volt. A 2008-ban kitört nemzetközi pénzügyi válság és annak súlyos gazdasági következményei ismét felerősítették a vitát a keynesiánusok és non-keynesiánusok között, s itt már valóban indokolt Keynes-re hivatkozni, mivel a 2008-2009-es gazdasági válság az 1929-33-as Nagy Gazdasági Világválsághoz hasonló szimptómákat mutat.

4.2.2 A Kelet-közép-európai országok tapasztalatai a kiigazításokkal Az államháztartási hiány-szint változásának a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását azért is igen nehéz megragadni, mivel a hiány változása jellemzően nem azonnal, a tárgyévben, hanem bizonyos késéssel érvényesülhet a növekedési adatokban (ha egyáltalán). Ez a késés országonként különböző lehet, ezért leginkább a „nagy” kiigazításokról készített esettanulmányok jutnak megalapozott eredményekre (ezeket az előző fejezetben Dánia, Finnország, Svédország, valamint Szlovákia példáján) ismertettük. Ennek a dilemmának az egyik megoldási módja, hogy nem általában az államháztartási hiány változásának és a gazdasági növekedésnek az összefüggését mérjük, hanem a hiány leépítésének egy bizonyos százalékpontos mértékét vesszük alapul, mint ahogyan például Alesina és Ardagna (2009) tette (a ciklikusan kiigazított elsődleges hiány legalább 1,5 százalékpontos csökkentésének hatását vizsgálták).

52

A visegrádi országok közül Csehország 2004-ben hajtott végre jelentős kiigazítást, amikor államháztartási hiánya a GDP 6,6%-áról egyetlen év alatt 2,9%-ra csökkent. A 3,7 százalékpontos csökkenéshez 1,8 százalékponttal járult hozzá a kiadások csökkenése és 1,5%kal a bevételek emelése). Sem abban az évben, sem azt követően a GDP növekedés nem lassult, sőt inkább gyorsulásnak indult: míg 2004-ben a cseh GDP 4,5%-kal nőtt, 2005-2006ban már jóval 6% feletti volt a növekedés. Lengyelországban 2007-ben történt 1,5 százalékpontot meghaladó korrekció. Az egyenleg 1,7 százalékpontos javulása kizárólag a kiadások visszafogása révén történt. Lényeges növekedési hatása nem volt: a 2006. évi 6,2%-os növekedés 2007-ben 6,8%-ra gyorsult. Szlovákiában 2001-ben és 2003-ban is több mint 5 százalékponttal csökkent az államháztartás deficitje. 2001-ben a szlovák állami kiadások a GDP arányában 7,7 százalékponttal csökkentek, a bevételek 1,9 százalékponttal. A 2003-as kiigazítás már mérsékeltebb volt: az 5,4 százalékpontos deficit-csökkenés a kiadások 4,9 százalékpontos további visszafogásával és a bevételek 0,5 százalékpontos emelkedésével jártak együtt. A gazdasági növekedés éppen ebben az időszakban gyorsult fel. 2009. január 1-jén Szlovákia jogot kapott az eurózónába való belépésre. Magyarország az 1996-os konszolidációt követően 1999-2000-ben, majd 2007-ben két hullámban kényszerült fiskális korrekcióra. 1999-2000-ben, két év alatt az államháztartás hiánya a GDP 7,4%-áról a 3%-ára csökkent. A 4,4 százalékpontos javulás az államháztartás egyenlegében a kiadások 3,5 százalékpontos visszafogásával és a bevételek 1,8 pontos növelésével történt. A gazdasági növekedés üteme a korrekció alatt lényegében nem változott: 4-5% között ingadozott. Az ezt követő években kialakult tartósan magas költségvetési hiány következtében 2007-ben újabb kiigazítás vált szükségessé: a 4,4 pontos egyenlegjavulás pontosan fele-fele arányban oszlott meg a kiadások csökkentése és a bevételek növelése között. A gazdasági növekedés üteme a 2006. évi 4%-ról 1% alá esett vissza13. A balti országban a 2000-es évek folyamán nem vált szükségessé költségvetési kiigazítás, mivel ezek a gazdaságok jellemzően fegyelmezett fiskálispolitikát folytattak. Egyedül Észtországban történt 2000-ben egy jelentősebb, 3,3 pontos korrekció, amelyet az észt gazdaság kizárólag a kiadások csökkentésével ért el. Az észt kiadások ekkor süllyedtek a GDP 40%-a alá (36,9%), s a következő években további, már mérsékeltebb kiadásvisszafogás következtében a válság előtti utolsó évben a GDP-nek mindössze 34,8%-át képviselték. Észtország gazdasági növekedése a kiigazítás évében, 2000-ben az előző évi mínusz 0,3%-ról 10%-ra (!) változott, és egészen a válság bekövetkeztéig évi 7-10% között ingadozott. Érdemes megjegyezni, hogy a másik két balti államban, ahol nem történt nagy kiigazítás, csak folyamatos alkalmazkodás, az államháztartási kiadások a 2000. évi 40,240,3%-ról 2007-re a GDP 35%-ára estek vissza, s 2-3 százalékpontos csökkenés tapasztalható a bevételek terén is. Észtország 2011-től az eurózóna tagja lesz, s Lettország és Litvánia is majdnem minden maastrichti feltételt teljesít. Szlovénia, a térség legfejlettebb országa, szintén nem kényszerült fiskális korrekcióra, mivel 1996 óta államháztartási hiánya jellemzően alacsony, 2007-ben pedig egyensúlyban volt. Az utolsó kiigazítás 1996-ban történt, de ez alapjában véve az átalakulást övező fiskális zavarok lezárásának az éve volt. Ekkor a költségvetési hiány 7,4 ponttal csökkent, a kiadások egyetlen 13

A KSH 2010 szeptemberében közzétett, revideált nemzeti számlái szerint a GDP volumenváltozása 2006-ban nem 4,0, hanem 3,6, 2007-ben pedig – a korábban közölt 1,0%-kal szemben, csak 0,8% volt. 53

év alatt 8,1%-kal estek vissza. A gazdasági növekedés üteme az előző évi 6,8%-ról 3,6%-ra esett vissza, de a következő években már folyamatosan 2,8-5% között ingadozott. Szlovénia 2007. január 1-jétől az eurózóna tagja. Bulgária és Románia a 2000-es évek folyamán kiegyensúlyozott fiskális politikát és növekedési ütemet tudott felmutatni. Alacsony államháztartási kiadások és bevételek mellett az államháztartás hiánya Bulgáriában nem érte el a GDP 1-2%-át, és az elmúlt évtizedben jellemzően inkább a pozitív tartományban mozgott. Romániában a hiány valamivel magasabb volt, jellemzően a GDP 3-4%-a, de egészen a válság kitöréséig a román államadósság finanszírozása nem okozott problémát. A fenti rövid áttekintésből is kitűnik, hogy azokban a KKEU-országokban, amelyekben fiskális kiigazításra volt szükség, az általában nem járt együtt gazdasági visszaeséssel, sőt ellenkezőleg. Éppen a korrekció adott lökést a gazdasági növekedésnek, amely azután alapjában véve tartósnak bizonyult. A szlovén növekedés kismértékű visszaesésétől eltekintve egyedül Magyarország volt az az ország, amelyben a 2006-2007. évi kiigazítás drámai gazdasági visszaeséssel járt. Ez azonban nem a kiigazítás tényével, hanem a módjával magyarázható: a fiskális konszolidációban - más országokkal összehasonlítva - túlságosan nagy szerepet játszott a bevételek növelése a kiadások visszafogásához képest. Érdemes modell-összefüggésben is megvizsgálni, hogy az Európai Unió országaiban milyen következményekkel járt a fiskális indikátorok változása a gazdasági növekedésre. 8. táblázat: A gazdasági növekedés üteme az államháztartási hiány változásának függvényében (1996-2007) Független változó Az államháztartási hiány változása a tárgyévben az előző évhez képest (százalékpont)

Függő változó A GDP volumennövekedése az előző évhez képest

koefficiens

EU27 0,214

KKEU (EU10) 0,094

EU17 0,366

t-statisztika R2

1,740 0,514

0,492 0,304

5,603 0,622

275

99

176

N

A 8. táblázatban a gazdasági növekedés üteme és az adott évben az államháztartási egyenleg előző évhez képest mért százalékpontos változása közötti összefüggést számítottuk ki, országspecifikus fix elemű regressziós analízis segítségével. Az eredmények azt mutatják, hogy az EU27ben az államháztartási egyenleg javulása (a hiány csökkenése, vagy a többlet növekedése) az 1996-2007 közötti időszakban pozitív kapcsolatban állt a gazdasági növekedés ütemével. Az EU-egészére ez a kapcsolat viszonylag laza, és nem is szignifikáns, ezen belül pedig az új tagországokban nem is értelmezhető, mivel a t-statisztika értéke rendkívül alacsony. A régi tagországokban azonban az összefüggés egyértelmű, szoros és szignifikáns. Elméletileg természetesen nem zárható ki, hogy a fiskális korrekció nem a következő évben, hanem a későbbi években járt negatív hatással a gazdasági növekedésre, ez azonban nem plauzibilis, hiszen amennyiben a hiány csökkentése negatív hatással járna a gazdasági növekedésre, ez valamilyen mértékben már az adott évben jelentkezne. Ez az analízis csak a fiskális kiigazítás adott évi növekedési hatását képes kezelni. A KKEUországok fent bemutatott ország-tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az esetek többségében (Magyarország kivételével) a fiskális korrekció a kiigazítás éve után is tartósan gyors növekedést váltott ki.

54

Az államháztartási kiadások struktúrája és a gazdaság növekedési teljesítménye közötti összefüggés Magyarországon és a térség országaiban

4.3

Az előző fejezetben áttekintettük a gazdasági növekedés és az államháztartási mutatók és azok változása közötti összefüggéseket. Azt láttuk, hogy az alacsonyabb állami kiadási szint rendszerint gyorsabb gazdasági növekedéssel jár, és a fiskális kiadások csökkentése az országok többségében az elmúlt másfél évtizedben nem vonta maga után a növekedés visszaesését, sőt jellemzően a növekedés gyorsulását váltotta ki. Az 1.2 és 1.3 fejezetekben bemutattuk az államháztartási kiadások szerkezetének alakulását funkcionális és közgazdasági bontásban. Ebben a fejezetben a kiadások struktúrájának és a gazdasági növekedésnek a kapcsolatát elemezzük. Mint az 1.2. fejezetben láttuk, az egyes KKEU-oszágok (és az EU régi tagországai) között jelentős különbségek a költségvetési kiadások szerkezetében elsősorban a gazdasági funkciókra és a szociális védelemre költött GDP-arányos összegek terén tapasztalhatóak. Oktatásra és egészségügyre a GDP nagyjából hasonló részét költik, illetve az eltérések ezen tételek esetében nem olyan nagyok, amelyek befolyásolhatnák a gazdasági növekedés ütemét. Az oktatásra költött összegek ugyan egyéb, messzebb menő gazdaságfejlesztési jelentőséggel bírnak (jól képzett munkaerő rendelkezésre bocsátása a gazdaság számára), ez azonban önmagában az oktatásra költött összegek nagyságával (a minőségi kritériumok elemzése nélkül) amúgy sem értékelhető. A fenti két tételnek a kiemelését az is indokolja, hogy a szociális funkciók az állam legfontosabb redisztributív, a gazdasági funkciók pedig a gazdaságfejlesztési tevékenységeit foglalják magukban. Mivel a funkcionális államháztartási statisztikák csak rövidebb idősorral állnak rendelkezésre, az időszakot csak két periódusra bontottuk (1995-2001 és 2002-2007). A grafikonokból és a regressziós egyenletből is egyértelműen kiolvasható, hogy a szociális védelemre költött összegek GDP-aránya az EU27-ben erős negatív kapcsolatban van a gazdasági növekedés ütemével, és ez a kapcsolat a 2000-es évekre a korábbinál is szorosabbá vált (25. ábrák). GDP vol. növ. 7,0

25.a. ábra: A szociális védelemre költött kiadások/GDP és a gazdasági növekedés (EU27) 1995-2001 y = -0,1722x + 6,6887 R2 = 0,2216

EE

6,0

GDP vol. növ. 9

7

LV

4,0

CY

3,0

RO IE

6

SI ESSK HU PT GR NL UK

FI

5

BE

CY

SE

2,0 CZ

FR AT

2

ES

1

1,0

SI LU PL GR HU

MT UK

DK

DE

SK BG CZ

4 3

IT

y = -0,376x + 9,9728 R2 = 0,4922

LT EE

8

LU 5,0

25.b. ábra: A szociális védelemre költött kiadások/GDP és a gazdasági növekedés (EU27) 2002-2007

PT

NL BE IT

FI

SE

AT FR DK DE

0 5

10

15

20 szocprot/GDP

25

55

5

10

15

20 25 Szocprot/GDP

Itt is meg kell jegyeznünk, ahogyan azt a korább fejezetekben tettük, hogy a negatív kapcsolat szorosabbá válása jórészt azzal magyarázható, hogy a mintában a viszonylag alacsony szociális kiadású új tagországok (balti országok, Szlovákia) gyors gazdasági növekedése a 2000-es években, jelentősen megváltoztatta a szociális kiadások és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot. Az is figyelemre méltó azonban, hogy a 2002-2007 évek átlagában a leggazdagabb skandináv országok (Svédország, Finnország, Dánia) 0,5-2 százalékponttal kevesebbet költöttek a szociális támogatásokra, mint az 1995-2001-es időszakban. Mindazonáltal, van olyan ország, például Csehország, amelyik a 2002-2007 közötti időszakban pontosan annyit költött szociális védelemre a GDP arányában, mint a kilencvenes években, mégis, az első időszakkal ellentétben, a kedvező nemzetközi konjunktúra körülményei között sokkal gyorsabb növekedést tudott elérni. Ez arra a hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedésnek számos egyéb (nem fiskális) eleme van. Azt is észre kell venni, hogy míg Magyarország az EU27 összesített adatai alapján mindkét időszakban (lásd 25.a. és 25. b. ábra) pontosan a trendvonalon és annak nagyjából a közepén helyezkedik el (ami azt jelezné, hogy a szociális kiadásai teljes mértékben megfelelnek a fejlettsége alapján indokoltnak, s növekedési üteme is illeszkedik az átlagba), addig a KKEU új tagországok adatai által képzett trendvonalon a legalacsonyabb növekedési rátát a (Szlovénia után) legmagasabb szociális kiadások kísérik (25.c. ábra). Ez is arra mutat rá, hogy a fejlett és a felzárkózó országokat veszélyes együtt kezelni.

25.c. ábra: A szociális védelemre költött kiadások/GDP és a gazdasági növekedés (KKEU_NMS ) 2002-2007

GDP vol. növ. 10

LV

9

y = -0,6291x + 14,278 R2 = 0,7964

EELT

8 7

SK RO

6

BG

5

CZ

4

PL

SL HU

3 8

10

12

14

16 18 szocprot/GDP

20

Fontos, hogy az EU10 (KKEU-NMS) országok esetében a kapcsolat a gazdasági növekedés és a szociális kiadások között lényegesen szorosabb, mint a teljes EU27 esetében. Az új tagországokban a szociális kiadások 1%-os csökkenése átlagosan 0,629 százalékkal emeli a gazdasági növekedést. A másik vizsgálandó terület: az államok gazdasági, gazdaságfejlesztési tevékenységeire költött összegek nagysága és aránya. A gazdasági környezetvédelmi, lakásépítési és kommunális funkciókra együttesen (4., 5. és 6. funkció összevonva) az EU-tagországok GDP-jük átlagosan 10%-át költik, viszonylag nagy eltérésekkel, nem csak az országok között, hanem az egyes országokban a különböző időszakok között. A kategória tartalma nem teljesen homogén, mivel noha alapjában véve állami fejlesztési jellegű tevékenységeket tartalmaz (infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztések, lakásépítés támogatás, bérlakás-program, stb), s ennyiben kifejezetten növekedésösztönző szerepük lehet, végülis ide kerülnek azok az állami támogatások, amelyeket a kormányok a veszteséges közszolgáltató vállalataiknak nyújtanak.

56

GDP vol. növ. 7,0

26.a. ábra: A gazdasági funkciókra költött kiadások/GDP és a gazdasági növekedés (EU27) 1995-2001

GDP vol. növ. 9

EE

6,0

y = -0,1354x + 4,7292 R2 = 0,025

7

LV

4,0 UK

3,0

LT EE

8 LU

5,0

SI FI ES PTHU CY GR NL SE

5

SK

IT DE

HU FI SE ES CY UK

2 CZ

DK

1

1,0

CZ

SI PLLU GR

4

DKBE FR AT

y = 0,0856x + 3,5005 R2 = 0,0022 SK BG RO IE

6

3

2,0

26.b. ábra: A gazdasági funkciókra költött kiadások/GDP és a gazdasági növekedés (EU27) 2002-2008

AT BE FR NL DE IT PT

MT

0 0

5

10 gazd_funk/GDP

15

0

5

10

15 Gazdfunk/GDP

A gazdasági jellegű funkciókra költött állami kiadások aránya láthatólag csak nagyon laza, valóban értelmezhetetlen és nem is egyértelmű kapcsolatban van a gazdasági növekedés ütemével. Az látható, hogy a 2000-es években az országok összehúzódtak az 5-10% közötti sávba: Szlovákia és Csehország állami beavatkozása a gazdaságba mérséklődött, de Csehország még mindig a legtöbbet költ gazdasági funkciókra az EU-ban. Magyarország e téren átlagos pozícióban van. A többi funkció terén, egyenként, hasonló eredményre jutunk. Nem mutatható ki egyértelmű összefüggés az adott funkcióra való költés és a gazdaság teljesítménye között. Inkább az a kép erősödik meg, amelyet az.1.2. fejezetben kaptunk: egyes országok szinte minden funkcióra kevesebbet költenek, mint mások, míg vannak országok (ide tartozik Magyarország is), amelyek egyik funkció terén sem bánnak elég takarékosan az állam, az adófizetők) pénzével. Ezt az állítást a szociális védelemre költött összegek eltérő nagysága sem cáfolja meg, ahol, mint láttuk, mérhető egy viszonylag szoros – negatív – összefüggés a növekedés és az állami költés között. Gyanítható ugyanis, hogy olyan országokban, mint Magyarország, amely a szociális célokra különösen sokat költ, ez nem a különös szociális érzékenység, hanem egy általános attitűd következménye: az esetleges konfliktusok felvállalásától való tartózkodás. Feltehetőleg ez az általános magatartás az, amely Magyarországon valamennyi állami funkcióra való magas költésszintet magyarázza.

57

4.4

A gazdasági fejlettségi szint és a politikai kultúra fejlettségének befolyása a fiskális mutatókra

4.4.1 A politikai kultúra és a költségvetési folyamatok Az eddigiekből is kitűnt, hogy a fiskális mutatók (valamint azok változása) és a versenyképesség közötti összefüggés nem vizsgálható a politikai-kulturális tényezők bevonása nélkül. A költségvetés ugyanis a kormány gazdaságpolitikájának nem csak a legfontosabb, hanem egyúttal a legérzékenyebb eleme: népszerűségét, újraválasztási esélyét rövidtávon nagyban befolyásolhatja a költségvetés tartalma. Emellett a mindenkori kormány erejétől függ, mennyire tud ellenállni a különböző lobbicsoportok törekvéseinek. Arra kérdésre, vajon mi magyarázza, hogy az elmúlt 20 évben az OECD-országok egy része hatalmas adósságot halmozott fel, miközben más országok fegyelmezett fiskális politikával elkerülték az adósságcsapdát (holott nagyjából homogén országcsoportról van szó), AlesinaPerotti (1994) munkája a következő tényezőket teszteli: a. Az opportunista politikusok és a naiv választók, akik a fiskális illúziók rabjai; b. A generációk közötti elosztás problémái (az örökség vagy adósság hátrahagyásának attitűdje); c. A hatalmon lévő kormányok azon stratégiai döntése, hogy a következő kormány mozgásterét magas államháztartási hiány hátrahagyásával csökkentse; d. Egyes társadalmi csoportok vagy a kormánykoalícióban lévő politikai pártok közötti politikai konfliktusok; e. Földrajzilag eltérő érdekek az országon belül és a mézesmadzag (pork barrel) politika érvényesítése; f. A költségvetési intézmények és folyamatok (szabályok), amelyek befolyásolják a költségvetés kimenetelét. A szerzők arra az eredményre jutnak, hogy a fiskális politika minőségére számottevő hatással vannak a társadalmi és politikai viszonyok és konfliktusok (d. pont). Megállapításuk szerint azonban a legfontosabb az utolsó (f. pontban említett) tényező, azaz a költségvetési intézmények állapota, a költségvetési törvény elfogadásának folyamata, a központi bank és a kincstár kapcsolata, valamint a választási rendszer különbözősége befolyásolja elsősorban az országok eltérő fiskális teljesítményét. Ezért az intézményes reformok szükségességére hívják fel a figyelmet. A fiskális intézményi jellemzők indikátorai és a költségvetési hiány között Gleich (2003) megállapításai szerint jól kimutatható az összefüggés a kelet-európai országokban. A költségvetés 1. tervezésének, 2. elfogadásának és 3. végrehajtásának különböző szintjeire vonatkozó információk indexbe sűrítése lehetőséget adott az egyes országok intézményrendszerének összevetésére is – aszerint, hogy mennyi és milyen minőségű intézményi korlátok vannak a rendszerben a költségvetési fegyelem szempontjából. 2003-as adatok és információk alapján a legalacsonyabb (tehát a legkedvezőbb) értéket Észtország érte el. Szlovákia és Csehország a negyedik, illetve ötödik helyet foglalta el, Lengyelország a hetedik volt a rangsorban, míg Magyarország és Románia a sor végén, a kilencedik és a tizedik helyen osztozkodott. Magyarország különösen kedvezőtlen pozíciót foglal el a költségvetés végrehajtásának jogi értékelésében: túl sok az esetlegesség, és nem elégségesek a garanciák a kiadások túllépésének parlamenti ellenőrzésére. Az Európai Bizottság által

58

2006-ban publikált Pénzügyi Jelentés (Public Finance Report) hasonló sorrendet állapít meg, azzal a különbséggel, hogy Románia még nem szerepelt a vizsgált országok között. 9. táblázat: A fiskális politika intézményrendszerének értékelése Ország

Előkészítés érték sorrend Bulgária 1,00 1 Csehország 1,50 2 Észtország 2,25 8 Magyarország 1,25 3 Lettország 3,00 10 Litvánia 1,00 1 Lengyelország 1,50 5 Románia 1,25 3 Szlovákia 1,75 7 Szlovénia 2,75 9 Forrás: Gleich (2003)

Elfogadás érték sorrend 1,33 3 2,93 10 2,40 9 1,87 5 1,33 3 1,87 6 0,93 2 0,27 1 1,87 6 2,27 8

Végrehajtás érték sorrend 3,00 4 2,00 1 3,67 8 2,34 2 3,67 8 3,33 7 3,00 4 3,67 8 2,67 4 2,67 3

érték 6,08 7,19 8,32 5,32 8,00 6,29 7,78 5,19 6,62 7,69

Index sorrend 3 6 10 2 9 5 4 1 7 8

Magyarország különösen a költségvetés előkészítésének és a végrehajtásának az intézményi rendszerében maradt el a többi KKEU-országtól. Az elsőben a költségvetési szabályok létét, illetve betartásának, a pénzügyminisztérium különbféle lobbierők kiadásnövelő törekvéseivel szembeni ellenállásának intézményes garanciáit vették számba. Ami pedig a végrehajtást illeti, itt főként a költségvetési törvény be nem tartásának szankcióit, a nem tervezett kiadásokról szóló döntések szintjét (parlamenti vagy kormány, illetve annak milyen szintje) vették figyelembe. Gleich (2003) tanulmányában szoros kapcsolatot állapít meg a költségvetés tervezésének, elfogadásának és végrehajtásának intézményi környezete és a fiskális teljesítmény (államháztartási deficit és adósság) között. Kopits és Craig (1998) a költségvetési fegyelem szempontjából a transzparenciát emeli ki. A költségvetési adatok megfelelő időben és átlátható módon való publikálása megkönnyíti a piac számára a kormány szándékainak az értékelését és lehetővé teszi, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra a fegyelmezett költségvetési magatartásra. A transzparencia növeli a fenntarthatatlan fiskális politikai politikai kockázatát, a hiánya pedig azt jelenti, hogy a fiskális „kicsapongás” tovább maradjon rejtve, mint egyébként lehetne. Kopits Györgytől származik a „fiskális alkoholizmus” kifejezés, amely azt jelenti, hogy a kormány egyfajta rossz szenvedéllyel bír, amelyet megfelelő elhatározás híján nem képes abbahagyni. A költségvetési szabályok és a szabályok betartatására hivatott intézmények létrehozása ebben az értelemben ellentmondásos, mivel addig, ameddig a kormány nem határozza el magát a fiskális folyamatok rendbetételére, addig költségvetési szabályokat sem hoz. Ráadásul, a Költségvetési Tanácsnak „nincs felhatalmazása arra, hogy a páciens kezéből kivegye a fiskális bódulást előidéző poharat” (Oblath, 2010). Saját mozgásterét korlátozó költségvetési szabályokat tehát csak olyan kormány hoz, amely már legalábbis eljutott az elhatározásig, hogy költségvetési folyamatait rendbehozza. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy jórészt azok az országok alakítanak ki költségvetési szabályrendszert, amelyeknek már nincs is igazán szükségük rá, mert a fegyelmezett költségvetésre vonatkozó szándék és elhatározás amúgyis megvan.

59

4.4.2 A különböző országok tipizálása a fiskális kormányzás minősége szempontjából A fiskális kormányzás minősége szélesebb kategória, mint amelyet egyszerűen az állami bevételek és kiadások összehasonlítása (és azok szerkezete) alapján értékelhetnénk. Mint láttuk, erős pozitív kapcsolat mutatható ki a fiskális és gazdasági teljesítmény között. Ez azonban nem jelent feltétlenül oksági összefüggést. Sokkal inkább ugyanannak a jelenségnek a különböző megnyilvánulása. Az az ország, amelynek kormánya képes az állam pénzügyeit rendben tartani, az képes a gazdaság egyéb területein is olyan szabályokat és feltételeket, üzleti környezetet kialakítani, amelyek ösztönzik a gazdasági növekedést. A kormányzási képesség minősége jelenik meg a különböző országokban végrehajtott fiskális kiigazítások szerkezetében is. A korrekcióit ugyanis sokkal nehezebb végrehajtani a kiadások csökkentésével, mert minden egyes kiadási összeg megnyirbálása sérti valamilyen konkrétan meghatározható, körülhatárolható csoportnak az érdekét, amely a kormány ilyen irányú törekvéseinek természetesen hevesen ellenáll. A bevételek növelése ezért politikailag sokkal egyszerűbb: a megnövelt adóterhek szétterítése a lakosság és az üzleti élet valamennyi szereplőjére nem tud olyan konkrét ellenállást kiváltani, mint a kiadások visszavágása. A bevételek növelése ugyan – a túladóztatás miatt – közép-hosszú távon rontja a gazdasági növekedés esélyeit, rövidtávon azonban egyszerűbb megoldás, különösen a nem elég erős kormányok számára és/vagy amelyek nem számíthatnak a megfelelő társadalmi támogatásra. A kérdés ezért nem szakítható el a kormányzás minősége (good governance) témakörétől, amelynek elemzése túlmenne ennek a tanulmánynak a keretein. Mindesetre a fiskális és reálgazdasági (növekedési) adatok ismeretében és a politikai ciklusok vizsgálata alapján lehetséges egy stilizált tipizálást készíteni. Mint minden tipizálás, ez is hordoz magában bizonytalanságokat. Nem kétséges, hogy vannak bizonyos regionális jellegzetességek, ezek azonban csak adottságot jelentenek a fiskális kormányzás bizonyos minőségére, de nem feltétlenül örökérvényűek, és szinte minden csoportban vannak outlayer országok, amelyek kilógnak az adott országcsoport jellemzőiből. a. Magas államháztartási kiadások – többlettel: skandináv (észak-európai) típusi fiskális kormányzás: (Svédország, Finnország, Dánia, és Norvégia14) Európában a legmagasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező jóléti államokat magas államháztartási bevételi és kiadási szint jellemzi. Ugyanakkor ezek az országok, ha arra a gazdasági helyzet lehetőséget teremt, jellemzően költségvetési többlettel rendelkeznek. A kormányzás alapjában véve hiteles, amit a magas politikai kultúra által „kitermelt” politikusi réteg biztosít. A közbizalom magas szintje miatt a társadalom tolerancia-szintje is magas, a lakosság az esetleges fiskális korrekciókat elfogadja (amennyire az adott helyzetben szükséges). Ezt bizonyította a svéd kiigazítás tapasztalata, amely 17 százalékponttal volt képes 8 év alatt csökkenteni az államháztartási kiadásokat.

14

Norvégia, mint EU-n kívüli ország, nem tartozott vizsgálatunk körébe. Példája azonban egyébként is outlayer (kiugró adat) lett volna a fiskális elemzésben , mivel a gázbevételek tartalékolásából származó folyamatos államháztartási többlet más, gázkitermelési forrásokkal nem rendelkező országokra nem lehet érvényes. Bár, az is tény, hogy számos olajexportáló ország elherdálta az olajból származó horribilis bevételeket. 60

Az állami szolgáltatások színvonala magas, ami a lakosságot elfogadóvá teszi a magas adóterheléssel szemben (a korrupció alacsony). Az állam kiterjedt jóléti szolgáltatásokkal gondoskodik a rászorultakról. A fiskális politikának erős eleme a szolidaritás. b. Alacsony államháztartási kiadások – egyensúly-közeli költségvetéssel (NagyBritannia, Írország, Ciprus, Málta, valamint az új tagországok közül a balti országok Észtország, Lettország, Litvánia –, Bulgária és Szlovákia) Ezt a típust alapjában véve angolszász kormányzásnak szokták nevezni, valójában azonban korántsem csak angolszász országok tartoznak ide, mivel a balti országok, Bulgária, és ma már Szlovákia is ebbe a csoportba sorolható. Az angolszász típusú kormányzást alacsony államháztartási bevételi és kiadási szint jellemzi. Az állami szolgáltatások köre ezért viszonylag szűk, magas az öngondoskodás szerepe. A kevés állami feladat miatt viszonylag ritkán merül fel korrekciós szükséglet, ebben az esetben azonban a társadalmi béke meglehetősen törékeny. Az angolszász országokban a kormányzás hitelességével nincs súlyos probléma, a transzparencia szintje magas, a kormányzati intézmények jól működnek. A három balti ország államháztartási bevételi szintje Európában az egyik legalacsonyabb, ennyiben inkább az angolszász modellre hasonlítanak, mint a földrajzilag közelebb eső ÉszakEurópára. A politikai rendszer kevéssé stabil (különösen Lettországban és Litvániában), ennek ellenére a fiskális mutatók jók, a balti országok államháztartási egyenlege jellemzően szufficites, vagy csak nagyon enyhén deficites. Mindhárom ország lényegében államadósság nélkül kezdte meg működését, ezért adósságproblémával nem kellett megküzdeniük. A szovjet birodalomból való kikerülés öröme átmenetileg társadalmi konszenzust teremtett, mára azonban ez a konszenzus megkopott. Szintén alacsony (35% körüli) államháztartási kiadásokkal rendelkezik Bulgária, amely fegyelmezett fiskális politikájával tűnik ki. Politikai rendszere – a többi új tagországgal összehasonlítva – kifejezetten stabil. Az alacsony államháztartási kiadások – a balti országokhoz hasonlóan – gyors gazdasági növekedéssel jártak együtt. Szlovákia a 2000-es évek elején csatlakozott az alacsony kiadású új tagországok közé. 2000ben államháztartási kiadásai még a GDP 52,2%-át tette ki, ezt sikerült 2007-re a GDP 34%ára leszorítani. Szlovákia azon kevés országok egyike, amelyik viszonylag rövid idő alatt csoportot váltott: a magas kiadású típusból az alacsony kiadású csoportba lépett át, s egyúttal az államháztartási hiányt is sikeresen alacsonyan tartotta. Az ilyen gyors váltások mindig felvetik a kérdést, mennyire tartósnak bizonyulhat egy bizonyos fiskális pályáról egy másikra való áttérés néhány év alatt. Megvan-e, megteremtődött-e a társadalmi-politikai támogatottsága az alacsony államháztartási kiadások fenntartásának. Ezt természetesen nem lehet tudni, mindenesetre, a fiskális korrekció sikerei (gyors gazdasági növekedés, az euró bevezetésének lehetősége) megalapozott esélyt nyújtanak arra, hogy Szlovákia egy paradigmaváltást hozó esetleges kormányváltás esetén se térjen vissza az állami költekezés útjára. Minthogy a fiskális paradigmaváltás már majdnem

61

egy évtizede megtörtént, amihez a társadalom már nagyjából hozzászokott, valószínűsíthető, hogy Szlovákia már ezen a fiskális pályán marad. c. Közepes államháztartási kiadások – jellemzően alacsony költségvetési hiánnyal (Németország, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Szlovénia, Spanyolország) Ezt a csoportot „nyugat-európai típusú” fiskális kormányzásnak szokás nevezni. Heterogén országcsoport, amely azért rendelkezik bizonyos hasonlóságokkal. Alapjában véve jóléti típusú, viszonylag magas szociális szolgáltatásokkal rendelkező országok. Az újraelosztás szintje változó: Franciaország a magas, skandináv szintű állami kiadásokkal tűnik ki ebből a csoportból (a GDP 50%-a felett), az országok többségében azonban a költségvetési kiadások a GDP arányában 40-50% körül vannak (Spanyolországban 40% alatt). Az elmúlt évtizedben a költségvetés hiánya jellemzően alacsony volt, gyakran többlet is előfordult. A politikai szisztéma mindegyik országban szilárd, a közszolgáltatások korrektek, a társadalomnak a fiskális korrekcióval szembeni attitűdje azonban változó. Németország fiskális alkalmazkodása a szociális rendszer átalakításával a 2000-es évek közepén mintaszerűnek mondható. Franciaországban azonban a kormány nem volt sikeres az állami kiadások csökkentésével kapcsolatban, bár ezt az uralkodó etatista ideológia sem támasztja alá. Szlovénia, mint a 90-es évek elején átalakuló gazdaság, nem kézenfekvő, hogy ebbe a csoportba tartozzék. Valójában azonban minden fiskális mutatója ebbe a csoportba tagolja. Spanyolország földrajzilag a mediterrán térségbe tartozik ugyan, fiskális, politikai és társadalmi indikátorai azonban jellemzően megegyeznek a nyugat-európai mintával. Belgium viszont földrajzilag ide tartozna, fiskális jellemzői alapján azonban inkább a mediterrán típusú kormányzáshoz állnak közelebb. A 70-es-80-as években felhalmozott óriási államadósság miatt folyamatosan jelentős elsődleges államháztartási többletet kell elérnie, ami fiskális folyamatait ingataggá teszi. Lényegében az különbözteti meg a nyugat-európai fiskális kormányzási típustól, hogy politikai rendszere – az ország két tartományának hol burkolt, hol nyílt – szembenállása miatti társadalmi feszültségek következtében visszatérőek a kormányválságok, amelyek nem teszik lehetővé a hosszú távú fiskális tervezést. Ehhez képest a belga államháztartás az elmúlt években kifejezetten jól teljesített. Ennek ellenére a magas hiány visszatérésének veszélye folyamatosan fennáll, amit a nagy államadósság menedzselésének nehézségei is tetéznek. d. Dél-európai (mediterrán) típusú fiskális kormányzás (Görögország, Olaszország, Portugália) Államháztartási kiadási szintjük hasonló a nyugat-európai típushoz, bevételeik azonban rendszerint elmaradnak a nyugat-európaitól, ezért folyamatos a nyomás a deficit növekedésére. Ezt Görögország esetében a nemzetközi pénzügyi válság egyértelműen bebizonyította. De Portugáliában is rendre felugrik az államháztartási deficit, amelyet csak nagy nehézséggel – és nem is megnyugtatóan – tudnak kezelni. Olaszország – Belgiumhoz hasonlóan – jórészt a politikai bizonytalanságok, kormányválságok, politikai turbulenciák 62

miatt halmozott fel a 70-es-80-es és 90-es években óriási államadósságot, amelyet láthatóan kevésbé képes kezelni, mint Belgium. A kormányzatok hitelessége változó, jellemzően inkább alacsony. A korrupció szintje magasabb, mint Nyugat-Európában, ezért nagy az adóelkerülési hajlandóság, ami magas adókulcsokkal és/vagy folyamatos deficit-nyomással jár együtt. A közszolgáltatások szintje közepes-alacsony, a közbizalom sem igazán szilárd, a társadalom ellenállása a fiskális korrekciókkal szemben erős. e. Közepes államháztartási kiadások – közepes költségvetési hiánnyal (Csehország, Lengyelország, és …….Magyarország?) Csehország és Lengyelország államháztartási kiadási szintje a c. csoportban említett nyugateurópai modellhez illeszkedik (45% körüli), költségvetési hiányuk azonban jellemzően magasabb volt az elmúlt évtizedben. Ezeknek a közép-kelet-európai országoknak a besorolása ma még bizonytalan. Valószínű, hogy a nyugat-európai modellhez fognak csatlakozni, bár egyéb kimenetelek sem zárhatóak ki. 10 évvel ezelőtt például kevesen képzelték volna el a szlovák paradigmaváltást. A politikai helyzet mindkét országban kissé ingatag, de nem instabil, a fiskális fegyelem viszonylag jó. Lengyelországban szigorú, alkotmányos fiskális szabályok vannak érvényben (az államadósság nem lépheti át a 60%-os határt). A közbizalom és a kormány hitelessége változó, a politikai struktúra kialakulatlan, a pártstruktúra is folyamatosan változik. A kiegyensúlyozott (többletes) államháztartási pozíció elérése valószínűtlen, de a hiány kordában tartásának megvannak az intézményes, politikai és társadalmi alapjai. Kérdés, hogy Magyarországot hova lehet sorolni? Államháztartási kiadásai jelenleg a skandináv országokhoz teszi hasonlóvá, 50% feletti kiadásokkal: 2007-ben, a válság előtt az Európai Unió harmadik legmagasabb költségvetési kiadásaival rendelkezett, Dánia és Franciaország után. Fiskális mintája azonban az elmúlt 8 év teljesítménye alapján inkább a mediterrán csoporthoz sorolná (Görögországhoz): a 2000-es évek derekán több évben is a legmagasabb államháztartási hiányt mondhatta magáénak. A 2006 után több hullámban is végrehajtott fiskális kiigazítások az államháztartás hiányát ugyan sikeresen leszorították, a kiadások azonban nem csökkentek a GDP 50%-a alá, mivel a korrekció elsősorban a bevételek növelése révén valósult meg. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy 2000-ben a magyar kiadások még a GDP 46,9%-át tették ki, ami ugyan 5 százalékponttal meghaladta az akkori cseh és lengyel szintet (a különbség több mint fele a magasabb kamatfizetésből adódott), viszont több mint 5 százalékponttal elmaradt az akkori szlovák kiadásoktól (52,2%). Ez azt jelezheti, hogy a magyar fiskális politika a fél évtizedes kitérő után visszatérhet a közepes kiadású és nagyjából kiegyensúlyozott államháztartású országok közé. Igaz, mint az első fejezetben láttuk, a magyar államháztartási kiadások a 90-es évek első felében is a legmagasabbak voltak a KKEU-országok között: a magas kiadásra (és hiányra) való hajlam tehát nem újkeletű. Jelenleg azonban Magyarország az Európai Unió harmadik legkisebb költségvetési hiányát mutatja fel, ami esélyt nyújthat arra, hogy a kiadások 4-5 százalékpontos lefaragásával néhány éven belül visszatérjen a fenntartható, kiegyensúlyozott fiskális politikájú országok közé, amennyiben ehhez megteremtődik a társadalmi-politikai konszenzus.

63

4.5

Felhasznált irodalom

Afonso, A. (2007): An avenue for expansionary fiscal contractions. Munich Personal RePEc Archive. MPRA Paper No. 4593. http://mpra.ub.uni-muenchen.de/4593/1/MPRA_paper_4593.pdf Alesina, A.& Rodrik, D. (1994): Distributive Politics and Economic Growth The Quarterly Journal of Economics. 1994. május Alesina, A.& Perotti,R. (1994) The Political Economy of Budget Deficits. IMF Staff Papers March, WP/94/85. Alesina, A. (1998): Too large and too small governments. Paper prepared for the Conference on Economic Policy and Equity. 1998. június 8-9. Washington DC. http://www.imf.org/external/np/fad/equity/alesina.pdf Alesina, A & Ardagna, S. (2009): Large changes in fiscal policy: taxes versus spending. Harvard University http://www.economics.harvard.edu/faculty/alesina/files/Large%2Bchanges%2Bin%2Bfi scal%2Bpolicy_October_2009.pdf Alesina, A. (2010): Fiscal adjustments: lessons from recent history. Prepared for the Ecofin meeting in Madrid April 15 2010. http://www.economics.harvard.edu/faculty/alesina/files/Fiscal%2BAdjustments_lessons .pdf Almunia, A & Bénétrix, A.S. & Eichengreen, B. & O’Rourke, K.H. & Rua, G. (2009): From Great Depression to Great Credit Crisis: Similarities, Differences and Lessons. Presented at the 50th Economic Policy Panel Meeting, held in Tilburg on October 2324, 2009. http://www.tcd.ie/iiis/documents/discussion/pdfs/iiisdp303.pdf Andrikopoulos, A.& Loizides, I.& Prodromidis, K. (2006): Taxation and political business cycles in EU economies. Applied Economics, Volume 38, Issue 15 August 2006. Andrikopoulos, A.& I. Loizides & Prodromidis, K. (2004). Fiscal Policy and Political Business Cycles in the EU.” European Journal of Political Economy. 20: 125-52. Arpaia, A. & Turrini, A. (2008): Public expenditures and economic growth in the EU. Long run tendencies and short term adjustment. European Economy Economic Paper No. 300. 2009. február 28. http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication12024_en.pdf Barro, R., J. (1974). Are Government Bonds Net Wealth? Journal of Political Economy 82 (6), pp 1095–1117 Barro, J.(1991): Economic growth in a cross section of countries. The Quarterly Journal of Economics. 1991. május. Barry F.& Devereux, M. B. (2003): Expansionary fiscal contraction: A theoretical exploration. Journal of Macroeconomics 25 (2003) 1–23. http://faculty.arts.ubc.ca/mdevereux/jmac2003-expansionary.pdf Bartha, A. (2006): Visszajáró svéd kísértet? Egy félreértés fogságában - a svéd modell álma és a kelet-közép-európai realitás. Return of the Swedish Ghost? Captured by a Fallacy: Dreaming about the Swedish Model in Eastern-Central Europe. Competitio, 5 pp 153165).

64

http://www.econ.unideb.hu/oktatas_es_kutatas/competitio/download/comp_konyvek_50 1_bartha_attila.pdf Benczes, I. (2008): A költségvetési hiány politikai gazdaságtana. Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. március (218–232. o.) Blanchard O. (1990): Comment on Giavazzi and Pagano, NBER Macroeconomics Annual, Cambridge, MA, the MIT Press, 1990. Brender, A. & Drazen, A. (2005): Political Budget Cycles in New Versus Established Democracies. Journal of Monetary Economics, Vol. 52, No. 5, pp. 1271-1295, 2005 Brück, T.& Stephan, A. (2005): Do Eurozone Countries Cheat with their Budget Deficit Forecast? DIW Discussion Papers No. 508. Berlin. http://www.econstor.eu/bitstream/10419/18359/1/dp508.pdf Buchanan, J.M. (1976): Barro on the Ricardian Equalence Theorem. Journal of Political Economy, Vol 84. No. 2. pp. 337-342 De Haan, J.& Mink, M. (2005). Has the Stability and Growth Pact Impeded Political Budget Cycles in the European Union? CESifo Working Paper Series 1532 Drazen, A. & Eslava, M. (2006): Pork Barrel Cycle. 2006 NBER Working Paper No. W12190 Eaterly, W. & Rebelo, S. (1993): Fiscal Policy and Economic Growth: an Empirical analysis. NBER Working Paper No. 4499. http://www.nber.org/papers/w4499.pdf Eurostat-OECD (2006): Methodological Manual on Purchasing Power Parities Fabrizio, S. & Mody, A. (2006): Can budget institutions counteract political indiscipline? 2006. március 15. CEPR Working papers No. 9/969. és IMF Working Papers 06/123 http://www.cepr.org/meets/wkcn/9/969/papers/Mody.pdf Fourastié. J. (1950): La Grand espoir du XX. Siecle. Paris Franzese, R.J. & Jr., Jusko, K.L. (2005): Political-Economic Cycles. Oxford Handbook of Political Economy, Donald Wittman and Barry Weingast, eds. http://www-personal.umich.edu/~franzese/E&PBC.OxfordHndbkPE.pdf Gém, E.& Palócz. É. (2006): Államháztartáspolitika. In: Pesti Sándor (szerk) Szakpolitikák a rendszerváltás utáni Magyarországon. Rejtjel kiadó Budapest 2006. 13-64.o Giavazzi, F.& Pagano, M. (1990): Can severe fiscal contractions be expansionary tales from two small European economies. In: Blanchard, O.J., Fischer, S. (Eds.), NBER Macroeconomics Annual. Gleich, H. (2003): Budget Institutions and Fiscal Performance in Central and Eastern European countries. ECB Working Paper series No. 215. Hallerberg, M., Vinhas de Souza, L. (2000): The political Business Cycles of EU Accession Countries, Tinbergen Institute Discussion Paper 2000-085/2. Hallerberg, M.& Vinhas de Souza, L. (2001): The political Business Cycles of EU Accession Countries. Paper prepared for the CEPR Annual Transition Economics Summer Workshop for Young Academics Portorož, Slovenia, 27 June – 5 July 2001. http://www.cepr.org/meets/wkcn/7/748/papers/vinhas_de_souza.pdf Keynes, J. M. (1936): The General Theory of Employment, Interest and Money. Kopits, G.& Craig, J. (1998): Transparency in government operations. IMF Occassional Paper No. 158. http://www.imf.org/external/pubs/ft/op/158/op158.pdf

65

Kopits, Gy. & Romhányi, B. (2010): A Költségvetési Tanács indulásának tanulságai. Közgazdasági Szemle. 2010. júius-augusztus. Pp. 573-590. Krugman, P. (2010): Alesina On Stimulus. The Conscience of a Liberal. The New York Times. The Opinion Pages. 2010. február 6. http://krugman.blogs.nytimes.com/2010/02/06/alesina-on-stimulus/ Maurel, M. (2006). The Political Business Cycles in the EU enlarged. Slovenian Journal for Money and Banking 55, 11 (2006) 38-41 Milani, F. (2008): Political Business Cycles http://www.socsci.uci.edu/~fmilani/PBC.pdf

in

the

New

Keynesian

Model.

Oblath, G. (1995): Economic Growth and Fiscal Crisis in Central and Eastern Europe. WIIW. Research Reports No. 218. 1995. május. Oblath, G. (2010): A költségvetési felelőtlenség ellensúlya – a Magyar Köztársaság új ellensúly: a költségvetési Tanács. In: Magyarország Politikai Évkönyve 2009-ről. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány. ISSN 2061-7631. pp: 239-245. Palócz, É. (2010): Hol a kijárat? Gondolatok az exit-stratégiáról. Külgazdaság. Persson, T.& Tabellini,G. (2000): Political economics: Explaining economic policy. MIT 2000. Zeuthen lecture book series Persson, T.& Tabellini,G. (2002):Do electoral cycles differ across political systems? Rebelo, S. (1991): Long-run Policy Analysis and Long-run growth. Journal of Political Economy. 1991. Vol 99. No.3. Ricardo, D. (1888): Essay on the Funding System in the Works of David Ricardo. With a Notice of the Life and Writings of the Author, by J.R. McCulloch, London: John Murray, 1888. Roubini, N. & Sachs, J.(1989): Political and Economic Determinants of Budget Deficits in the Industrial Democracies, European Economic Review, No. 33, pp.903-933, 1989. Seater, John J. (1993): Ricardian Equivalence. Journal of Economic Literature, Vol. XXXI. pp. 142-190 Segura-Ubiergo, A. & Simone, A.& Gupta, S. (2006): New Evidence on Fiscal Adjustment and Growth in Transition Economies. IMF Working Paper WP/06/244. http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2006/wp06244.pdf Strauch, R.& Hallerberg, M.& von Haagen, J. (2004): Budgetary Forecasts in Europe - The Track Record of Stability and Convergence Programmes. ECB Working Paper No. 307 http://ssrn.com/abstract_id=515069. Wahab, M. (2004) "Economic growth and government expenditure: evidence from a new test specification", Applied Economics, 36, 2125-2135.

66

Mellékletek

67

MELLÉKLET I/1

Az Európai Unió tagországainak államháztartási egyenlege a GDP százalékában 1995-2009 GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 -7,2 -7,2 -4,5 -3,4 -13,4 -2,9 -9,7 1,1 -2,0 -9,1 -6,5 -5,5 -7,4 -0,8 -1,6 -1,5 2,4 -8,7 -4,2 -9,2 -5,9 -4,4 -5,0 -2,1 -8,4 -3,4 -6,2 -7,3 -5,9

1996 -4,2 -4,2 -4,0 -1,8 -3,3 -2,0 -3,3 -0,4 -0,1 -6,6 -4,9 -4,0 -7,0 -3,2 -0,4 -3,2 1,2 -4,3 -8,0 -1,9 -4,1 -4,9 -4,5 -3,7 -1,1 -9,9 -3,5 -3,3 -4,3

1997 -2,6 -2,6 -2,3 5,3 -3,8 -0,6 -2,6 2,2 1,4 -5,9 -3,4 -3,3 -2,7 -5,0 1,1 -11,7 3,7 -5,5 -7,7 -1,2 -2,0 -4,6 -3,5 -4,5 -2,4 -6,3 -1,4 -1,6 -2,2

1998 -1,9 -1,8 -1,0 1,3 -5,0 -0,1 -2,2 -0,7 2,3 -3,8 -3,2 -2,6 -3,1 -4,1 0,0 -3,0 3,4 -7,4 -9,9 -0,9 -2,5 -4,3 -3,4 -3,2 -2,4 -5,3 1,5 0,9 -0,1

1999 -1,0 -0,9 -0,7 0,2 -3,7 1,3 -1,5 -3,5 2,6 -3,1 -1,4 -1,8 -1,8 -4,3 -3,9 -2,8 3,4 -5,1 -7,7 0,4 -2,4 -2,3 -2,8 -4,4 -3,0 -7,4 1,6 0,8 0,9

2000 0,2 0,4 -0,1 -0,3 -3,7 2,2 1,3 -0,2 4,8 -3,7 -1,0 -1,5 -0,9 -2,3 -2,8 -3,2 6,0 -3,0 -6,2 2,0 -1,9 -3,0 -3,0 -4,7 -3,7 -12,3 6,8 3,6 1,3

2001 -1,4 -1,2 0,4 0,6 -5,6 1,2 -2,8 -0,1 0,9 -4,4 -0,7 -1,6 -3,1 -2,2 -2,1 -3,6 6,1 -4,1 -6,4 -0,3 -0,2 -5,3 -4,3 -3,5 -4,0 -6,5 5,0 1,6 0,6

Forrás: eurostat adatbázis. Letöltés 2010. augusztus 16. 68

2002 -2,5 -2,4 -0,2 -0,8 -6,8 0,3 -3,7 0,3 -0,3 -4,8 -0,5 -3,2 -3,0 -4,4 -2,3 -1,9 2,1 -8,9 -5,5 -2,1 -0,9 -5,0 -2,9 -2,0 -2,5 -8,2 4,0 -1,5 -2,0

2003 -3,1 -3,0 -0,2 -0,3 -6,6 -0,1 -4,0 1,7 0,4 -5,7 -0,2 -4,1 -3,5 -6,5 -1,6 -1,3 0,5 -7,2 -9,8 -3,2 -1,6 -6,2 -3,0 -1,5 -2,7 -2,8 2,3 -1,3 -3,3

2004 -2,9 -2,8 -0,4 1,6 -2,9 1,9 -3,8 1,6 1,4 -7,4 -0,4 -3,6 -3,6 -4,1 -1,0 -1,5 -1,1 -6,4 -4,7 -1,8 -4,5 -5,4 -3,4 -1,2 -2,2 -2,4 2,1 0,4 -3,4

2005 -2,5 -2,4 -2,9 1,9 -3,6 5,0 -3,3 1,6 1,6 -5,3 1,0 -3,0 -4,4 -2,4 -0,4 -0,5 0,0 -7,9 -2,9 -0,3 -1,8 -4,1 -6,1 -1,2 -1,4 -2,8 2,5 1,9 -3,3

2006 -1,5 -1,3 0,2 3,0 -2,6 5,0 -1,6 2,5 3,0 -3,8 2,0 -2,3 -3,3 -1,2 -0,5 -0,4 1,4 -9,4 -2,6 0,5 -1,6 -3,6 -3,9 -2,2 -1,3 -3,5 3,9 2,2 -2,6

2007 -0,8 -0,8 -0,2 0,1 -0,7 4,8 0,2 2,6 0,1 -5,4 1,9 -2,7 -1,5 3,4 -0,3 -1,0 3,6 -5,0 -2,2 0,2 -0,5 -1,9 -2,7 -2,5 0,0 -1,9 5,2 3,6 -2,7

2008 -2,3 -2,2 -1,2 1,8 -2,7 3,4 0,0 -2,8 -7,3 -7,7 -4,1 -3,3 -2,7 0,9 -4,1 -3,3 2,9 -3,8 -4,5 0,7 -0,5 -3,7 -2,9 -5,4 -1,7 -2,3 4,1 2,2 -4,8

2009 -6,8 -6,8 -6,1 -3,9 -5,9 -2,8 -3,3 -1,7 -14,3 -13,5 -11,2 -7,6 -5,2 -6,1 -8,9 -8,9 -0,7 -4,0 -3,8 -5,3 -3,5 -7,1 -9,4 -8,3 -5,5 -6,8 -2,4 -1,1 -11,3

MELLÉKLET I/2 Az Európai Unió tagországainak államháztartási kiadásai a GDP százalékában 1995-2009 GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 52,4 52,2 n.a. 54,5 59,3 54,8 41,3 41,1 45,7 44,4 54,4 52,5 33,1 38,6 34,4 39,7 55,6 39,7 56,4 56,3 47,7 43,4 35,9 52,6 48,6 61,4 64,9 43,9

1996 n.a. 50,1 52,5 n.a. 42,6 58,9 49,3 39,5 39,1 44,1 43,2 54,5 52,5 35,1 36,9 36,4 41,1 50,6 42,6 49,4 55,9 51,0 44,1 34,7 44,5 53,7 60,0 62,9 42,3

1997 n.a. 48,4 51,2 n.a. 43,2 56,7 48,4 37,4 36,7 44,9 41,6 54,1 50,3 36,1 36,3 49,6 40,7 49,2 42,9 47,5 53,7 46,4 43,2 34,9 44,8 49,0 56,5 60,7 40,5

1998 47,3 47,5 50,4 39,3 43,2 56,3 48,0 39,2 34,5 44,3 41,1 52,7 49,2 36,7 40,2 40,1 41,1 50,4 43,0 46,7 54,0 44,3 42,8 35,2 45,7 45,8 52,9 58,8 39,5

1999 46,8 46,9 50,2 41,8 42,3 55,5 48,1 40,1 34,1 44,4 39,9 52,6 48,2 36,8 41,8 39,9 39,2 48,4 43,0 46,0 53,7 42,7 43,2 39,2 46,5 48,1 51,7 58,1 38,9

2000 45,2 45,3 49,1 42,6 41,8 53,7 45,1 36,1 31,3 46,7 39,1 51,6 46,2 37,0 37,3 39,1 37,6 46,9 41,0 44,2 52,1 41,1 43,1 38,5 46,7 52,2 48,3 55,1 39,1

2001 46,2 46,3 49,2 40,3 44,4 54,2 47,6 34,8 33,2 45,3 38,6 51,6 48,0 38,2 34,6 36,8 38,1 47,3 43,1 45,4 51,6 43,8 44,4 36,0 47,6 44,5 47,8 54,5 40,2

Forrás: eurostat adatbázis. Letöltés 2010. augusztus 16.

69

2002 46,7 46,8 49,8 40,3 46,3 54,6 48,1 35,8 33,5 45,1 38,9 52,6 47,4 40,2 35,6 34,7 41,5 51,2 43,2 46,2 51,0 44,3 44,3 35,0 46,3 45,1 48,9 55,6 41,1

2003 47,3 47,4 51,1 40,3 47,3 55,1 48,5 34,8 33,2 44,7 38,4 53,3 48,3 45,0 34,8 33,2 41,8 49,4 47,8 47,1 51,5 44,7 45,5 33,5 46,4 40,2 50,1 55,7 42,1

2004 46,9 47,1 49,4 39,7 45,1 54,6 47,1 34,0 33,5 45,4 38,9 53,2 47,7 42,8 35,8 33,3 42,6 48,7 45,5 46,1 54,0 42,6 46,5 33,5 45,8 37,7 50,0 54,2 42,9

2005 46,9 47,1 52,2 39,3 45,0 52,8 46,8 33,6 33,9 43,8 38,4 53,4 48,2 43,6 35,6 33,3 41,5 50,1 44,8 44,8 50,2 43,4 47,6 33,5 45,2 38,0 50,2 53,9 44,1

2006 46,4 46,6 48,6 36,5 43,7 51,6 45,4 34,0 34,4 43,2 38,4 52,7 48,7 43,4 38,1 33,6 38,3 52,0 43,7 45,5 49,5 43,9 46,3 35,3 44,5 36,9 49,0 53,5 44,1

2007 45,8 46,0 48,4 41,5 42,5 50,9 43,7 34,8 36,6 45,0 39,2 52,3 47,8 42,2 35,7 34,8 36,2 49,8 42,4 45,5 48,7 42,2 45,8 36,0 42,4 34,4 47,3 52,0 44,2

2008 46,9 47,3 50,0 37,3 42,9 51,8 43,7 39,9 42,0 46,8 41,1 52,8 48,8 42,6 38,6 37,4 37,2 49,2 44,8 45,9 49,0 43,3 46,1 37,6 44,3 34,8 49,5 52,5 47,3

2009 50,7 51,2 54,2 40,7 46,1 58,7 47,6 45,4 48,4 50,4 45,9 55,6 51,9 46,4 42,9 43,0 42,4 49,8 44,3 51,6 51,8 44,5 51,0 40,4 49,9 40,8 55,6 55,8 51,7

MELLÉKLET I/3 Az Európai Unió tagországainak államháztartási bevételei a GDP százalékában 1995-2009 GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a 45,2 47,6 n.a 41,0 56,4 45,1 42,4 39,1 36,7 38,0 49,0 45,1 32,3 37,0 32,9 42,1 46,9 35,5 47,2 50,5 43,3 38,4 33,8 44,3 45,2 55,3 57,6 38,0

1996 n.a 45,9 48,5 n.a 39,3 56,9 46,0 39,1 39,0 37,4 38,4 50,4 45,5 31,9 36,5 33,1 42,3 46,3 34,6 47,5 51,8 46,1 39,7 30,9 43,3 43,8 56,5 59,6 38,0

1997 n.a 45,9 49,0 n.a 39,4 56,1 45,7 39,6 38,1 39,0 38,2 50,8 47,6 31,1 37,5 37,9 44,3 43,7 35,3 46,3 51,7 41,8 39,7 30,5 42,5 42,6 55,1 59,0 38,3

1998 45,4 45,7 49,5 40,6 38,2 56,2 45,9 38,5 36,8 40,5 37,8 50,1 46,2 32,6 40,2 37,1 44,4 43,0 33,1 45,8 51,5 40,1 39,4 32,0 43,3 40,5 54,4 59,7 39,4

1999 45,8 46,1 49,5 42,0 38,6 56,8 46,6 36,7 36,7 41,3 38,4 50,8 46,4 32,5 37,9 37,1 42,6 43,3 35,3 46,4 51,3 40,4 40,5 34,8 43,4 40,7 53,2 58,9 39,8

2000 45,4 45,7 49,1 42,2 38,1 55,8 46,4 35,9 36,1 43,0 38,1 50,2 45,3 34,7 34,6 35,9 43,6 43,8 34,8 46,1 50,3 38,1 40,2 33,8 43,0 39,9 55,1 58,7 40,4

2001 44,8 45,1 49,5 40,9 38,7 55,4 44,7 34,7 34,2 40,9 38,0 50,0 44,9 35,9 32,5 33,2 44,2 43,2 36,6 45,1 51,4 38,5 40,1 32,5 43,6 38,0 52,8 56,1 40,7

Forrás: eurostat adatbázis. Letöltés 2010. augusztus 16. 70

2002 44,2 44,4 49,7 39,5 39,5 54,8 44,4 36,0 33,2 40,3 38,4 49,5 44,4 35,8 33,4 32,9 43,6 42,3 37,7 44,1 50,1 39,3 41,4 33,0 43,9 36,9 52,8 54,1 39,1

2003 44,1 44,4 50,9 40,0 40,7 55,0 44,5 36,5 33,6 39,0 38,2 49,2 44,8 38,5 33,2 31,9 42,2 42,2 37,9 43,9 49,9 38,5 42,5 32,0 43,7 37,4 52,4 54,4 38,8

2004 44,0 44,2 49,0 41,3 42,2 56,4 43,3 35,6 34,9 38,0 38,5 49,6 44,2 38,7 34,7 31,8 41,5 42,3 40,8 44,3 49,5 37,2 43,1 32,3 43,6 35,3 52,1 54,6 39,6

2005 44,4 44,7 49,4 41,2 41,4 57,8 43,5 35,2 35,6 38,5 39,4 50,4 43,8 41,2 35,1 32,8 41,5 42,2 42,0 44,5 48,4 39,4 41,6 32,3 43,8 35,2 52,7 55,8 40,8

2006 44,9 45,2 48,7 39,5 41,1 56,6 43,7 36,5 37,4 39,3 40,4 50,4 45,4 42,2 37,7 33,1 39,7 42,6 41,2 46,1 47,9 40,2 42,3 33,1 43,2 33,5 52,9 55,8 41,4

2007 44,9 45,3 48,2 41,5 41,8 55,7 43,9 37,4 36,7 39,7 41,1 49,6 46,4 45,5 35,4 33,8 39,8 44,8 40,3 45,7 48,1 40,3 43,2 33,5 42,4 32,5 52,5 55,6 41,5

2008 44,6 45,1 48,8 39,1 40,2 55,3 43,7 37,1 34,7 39,1 37,0 49,5 46,2 43,5 34,4 34,2 40,1 45,4 40,3 46,6 48,4 39,6 43,2 32,1 42,6 32,5 53,6 54,7 42,5

2009 43,9 44,4 48,2 36,9 40,3 55,9 44,3 43,6 34,1 36,9 34,7 48,1 46,6 40,3 34,0 34,1 41,6 45,8 40,5 46,3 48,3 37,4 41,6 32,1 44,4 34,0 53,2 54,8 40,3

MELLÉKLET I/4 A GDP volumen-növekedése az előző évhez képest az Európai Unió tagországaiban GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. n.a n.a n.a n.a 3,1 1,9 2,8 n.a n.a 5,0 2,1 2,8 n.a: 0,5 n.a n.a n.a n.a 3,1 2,5 n.a n.a n.a 6,8 7,9 4,0 3,9 3,1

1996 1,8 1,7 1,4 -9,4 4,0 2,8 1,0 5,7 8,1 2,4 2,4 1,1 1,1 1,8 3,6 5,2 1,5 1,0 n.a 3,4 2,2 6,2 3,7 n.a 3,6 6,9 3,6 1,6 2,9

1997 2,7 2,7 3,7 -5,6 -0,7 3,2 1,8 11,7 11,5 3,6 3,9 2,2 1,9 2,3 8,3 7,5 5,9 4,3 n.a 4,3 2,1 7,1 4,4 n.a 4,9 4,4 6,2 2,7 3,3

1998 3,0 3,0 1,9 4,0 -0,8 2,2 2,0 6,7 8,4 3,4 4,5 3,5 1,4 5,0 4,8 7,6 6,5 5,2 n.a 3,9 3,6 5,0 5,0 n.a 3,6 4,4 5,0 4,2 3,6

1999 3,0 3,1 3,5 2,3 1,3 2,6 2,0 -0,3 10,7 3,4 4,7 3,3 1,5 4,8 3,3 -1,1 8,4 4,2 n.a 4,7 3,3 4,5 4,1 -1,2 5,4 0,0 3,9 4,7 3,5

2000 3,9 3,9 3,7 5,4 3,6 3,5 3,2 10,0 9,4 4,5 5,0 3,9 3,7 5,0 6,9 3,3 8,4 4,9 n.a 3,9 3,7 4,3 3,9 2,4 4,4 1,4 5,3 4,5 3,9

2001 2,0 1,9 0,8 4,1 2,5 0,7 1,2 7,5 5,7 4,2 3,6 1,9 1,8 4,0 8,0 6,7 2,5 4,1 -1,6 1,9 0,5 1,2 2,0 5,7 2,8 3,5 2,3 1,3 2,5

Forrás: eurostat adatbázis. Letöltés 2010. augusztus 16.

71

2002 1,3 1,2 1,4 4,5 1,9 0,5 0,0 7,9 6,5 3,4 2,7 1,0 0,5 2,1 6,5 6,9 4,1 4,4 2,6 0,1 1,6 1,4 0,7 5,1 4,0 4,6 1,8 2,5 2,1

2003 1,3 1,2 0,8 5,0 3,6 0,4 -0,2 7,6 4,4 5,9 3,1 1,1 0,0 1,9 7,2 10,2 1,5 4,3 -0,3 0,3 0,8 3,9 -0,9 5,2 2,8 4,8 2,0 2,3 2,8

2004 2,5 2,3 3,2 6,6 4,5 2,3 1,2 7,2 4,6 4,6 3,3 2,5 1,5 4,2 8,7 7,4 4,4 4,9 0,7 2,2 2,5 5,3 1,6 8,5 4,3 5,0 4,1 4,2 3,0

2005 2,0 1,8 1,7 6,2 6,3 2,4 0,8 9,4 6,2 2,2 3,6 1,9 0,7 3,9 10,6 7,8 5,4 3,5 3,9 2,0 2,5 3,6 0,8 4,2 4,5 6,7 2,9 3,2 2,2

2006 3,2 3,0 2,7 6,3 6,8 3,4 3,2 10,0 5,4 4,5 4,0 2,2 2,0 4,1 12,2 7,8 5,6 4,0 3,6 3,4 3,6 6,2 1,4 7,9 5,8 8,5 4,4 4,3 2,8

2007 2,9 2,7 2,9 6,2 6,1 1,7 2,5 7,2 6,0 4,5 3,6 2,4 1,5 5,1 10,0 9,8 6,5 1,0 3,8 3,9 3,7 6,8 2,4 6,3 6,8 10,6 5,3 3,3 2,7

2008 0,7 0,5 1,0 6,0 2,5 -0,9 1,3 -3,6 -3,0 2,0 0,9 0,2 -1,3 3,6 -4,2 2,8 0,0 0,6 1,7 1,9 2,2 5,0 0,0 7,3 3,5 6,2 0,9 -0,4 -0,1

2009 -4,2 -4,3 -2,8 -5,0 -4,1 -4,9 -4,9 -14,1 -7,1 -2,0 -3,6 -2,6 -5,0 -1,7 -18,0 -14,8 -4,1 -6,3 -1,5 -3,9 -3,9 1,7 -2,6 -7,1 -7,8 -4,7 -8,0 -5,1 -4,9

MELLÉKLET II/1/1 Az állam általános működési kiadási az Európai Unió országaiban a GDP arányában (COFOG statisztika, gf_01/1) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 3,4 4 n.a. 3,4 4,7 3,2 3,9 1,7 4,8 2,3 4,6 2,5 5,6 n.a. n.a. 3,6 3,9 3,3 4,9 4,4 n.a. 3,1 2,1 n.a. 5 3,9 5,4 2,2

1996 n.a. 3,4 4,2 n.a. 3,1 4,6 3,2 3,8 1,9 3,7 2,3 4,8 2,6 5,6 5,4 n.a. 3,5 4,1 3 4,7 4,6 n.a. 3,2 2,1 n.a. 5,8 4,1 5,2 1,9

1997 n.a. 3,4 4,2 n.a. 3,2 4,6 3,2 3,7 1,8 3,8 2,4 5 3,2 5,6 5,9 n.a. 4,6 4,2 2,7 4,7 4,3 n.a. 3 2,1 n.a. 4,3 4,3 5,8 1,7

1998 n.a. 3,5 4 n.a. 2,8 4,7 3,3 4 2 3,9 2,5 4,6 3,2 5,7 7,3 n.a. 4,5 4,5 2,3 4,8 4,5 n.a. 2,8 3 n.a. 3,8 4,3 5,7 1,9

1999 n.a. 3,5 4,2 n.a. 3,2 4,8 3,4 3,6 1,8 3,5 2,5 4,8 3,5 5,7 5,7 n.a. 4,6 4,7 2,4 4,8 4,5 n.a. 3,2 5 3,4 4,2 4,4 5,5 1,9

2000 n.a. 3,3 4,2 4,4 3,3 4,6 2,8 3,5 2 3,7 2,4 4,7 3,3 5,4 5,1 3,8 4,5 4,5 3 4,9 4,3 n.a. 3 4 3,6 5,1 4,1 6 1,8

2001 n.a. 3,3 4 5,2 3,3 4,9 2,7 3,1 2 3,6 2,5 4,4 3,4 5,6 4 4 4,3 5,8 3,2 5,1 4,4 n.a. 3,3 3,2 4,4 3,6 4,2 5,5 1,9

Forrás: eurostat adatbázis. Letöltés 2010. szeptember 1.

72

2002 3,4 3,4 4,3 4,2 3,6 4,8 2,9 3,6 2 4 2,6 4,3 3,8 6 4,5 3,2 4,4 5,8 3 5,3 4,2 3,1 3,1 2,6 3,7 3,6 4,4 5,7 2

2003 3,6 3,6 4,5 1,5 4,1 4,6 2,9 3,1 2 3,8 2,7 4,6 4 7 4,8 3,2 4,3 5,2 2,9 5,7 3,9 3,3 3,6 2,5 3,7 2,9 4,8 5,6 1,8

2004 3,6 3,5 4,5 3,8 3,7 4,6 2,9 2,5 2,1 4,3 2,8 4,4 4,1 6,3 5,7 3,2 4,6 5,1 3,8 5,2 4 3,5 4 2,6 4 3,4 4,9 5,7 2,1

2005 3,6 3,6 4,8 3,8 4,2 4,6 2,8 2,6 1,9 3,9 2,9 4,6 4,3 6,6 3,3 3,4 4,3 5,5 3,1 5,2 4 3,5 4,2 2,3 4,2 4,4 5 5,7 2,3

2006 3,5 3,5 4,5 3,1 3,3 4,7 2,7 3 1,7 3,7 3 4,3 4,1 6,6 3,6 3,4 3,8 5,7 3,2 5,1 4,2 3,3 4,2 2,4 4,1 3,3 4,9 5,9 2,2

2007 3,5 3,4 4,7 7,2 3,3 4,9 2,6 3 1,8 4,2 2,9 4,2 3,8 7,1 3,6 3,3 3,6 5,4 3 5,1 4,1 3,3 4,2 2,4 3,9 2,3 4,8 5,7 2,3

2008 3,6 3,6 4,7 3,8 3,4 5,3 2,8 2,7 1,8 4 3,1 4,2 3,9 7 3,2 3,3 3,7 5,2 3,5 5,2 3,9 3,3 4 3,1 4 2,5 5,1 5,9 2,2

MELLÉKLET II/1/2 Az állam kamatkiadási az Európai Unió országaiban a GDP arányában (COFOG statisztika, gf_01/2) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 5,2 5,2 8,9 14,1 1,0 5,9 3,5 0,5 5,3 11,2 5,1 3,5 11,6 2,0 0,9 0,3 0,4 8,8 2,0 5,6 4,1 5,7 5,8 1,7 2,1 2,4 3,9 5,3 3,6

1996 5,2 5,3 8,5 21,1 1,2 5,7 3,5 0,4 4,5 10,5 5,2 3,6 11,5 2,4 1,4 0,8 0,4 9,0 2,2 5,3 4,0 4,6 5,0 1,9 2,1 2,5 4,2 5,4 3,6

1997 4,7 4,8 7,7 8,3 1,1 5,0 3,4 0,3 3,8 9,3 4,7 3,5 9,3 2,5 0,9 0,7 0,4 8,4 2,7 4,9 3,8 4,5 3,9 4,5 2,4 2,4 4,2 5,2 3,6

1998 4,4 4,4 7,4 4,3 1,2 4,6 3,4 0,5 3,4 8,2 4,2 3,3 8,2 3,1 0,7 1,1 0,4 6,9 3,2 4,7 3,7 4,0 3,2 3,9 2,2 2,5 3,5 4,5 3,5

1999 3,8 3,8 6,8 3,8 1,0 4,1 3,1 0,3 2,4 7,4 3,5 3,0 6,6 3,0 0,7 1,5 0,3 6,6 3,7 4,3 3,5 3,0 3,0 5,0 2,4 3,4 3,0 4,0 2,8

2000 3,6 3,7 6,6 4,0 0,8 3,7 3,2 0,2 2,0 7,4 3,2 2,9 6,4 3,4 1,0 1,7 0,3 5,1 3,6 3,7 3,6 3,0 3,1 3,9 2,4 4,1 2,8 3,5 2,7

2001 3,5 3,5 6,5 3,3 1,0 3,4 3,1 0,1 1,5 6,5 3,0 3,1 6,3 3,4 0,9 1,5 0,3 4,6 3,4 3,2 3,5 3,1 3,0 3,4 2,4 4,0 2,7 2,7 2,3


73

2002 3,2 3,2 5,8 2,3 1,2 3,2 2,9 0,2 1,3 5,6 2,7 3,0 5,7 3,2 0,7 1,3 0,3 4,0 3,6 2,8 3,4 2,9 2,9 2,5 2,2 3,6 2,1 3,0 2,0

2003 3,0 3,0 5,3 2,0 1,1 2,9 3,0 0,2 1,2 5,0 2,4 2,8 5,2 3,4 0,7 1,2 0,2 4,0 3,4 2,6 3,1 3,0 2,8 1,6 2 2,5 1,9 2,2 2,0

2004 2,8 2,9 4,8 1,8 1,2 2,6 2,8 0,2 1,1 4,8 2,0 2,8 4,8 3,3 0,7 0,9 0,2 4,3 3,7 2,5 3,0 2,8 2,7 1,4 1,7 2,2 1,8 1,8 2,0

2005 2,8 2,8 4,3 1,7 1,2 2,1 2,8 0,2 1,1 4,6 1,8 2,7 4,7 3,5 0,5 0,8 0,2 4,1 3,7 2,4 3,0 2,8 2,6 1,1 1,6 1,7 1,7 1,9 2,1

2006 2,7 2,7 4,0 1,4 1,1 1,8 2,8 0,2 1,0 4,4 1,6 2,6 4,6 3,3 0,5 0,7 0,2 4,0 3,5 2,2 2,9 2,7 2,8 0,8 1,4 1,5 1,6 1,8 2,1

2007 2,7 2,8 3,9 1,0 1,1 1,6 2,8 0,2 1,0 4,4 1,6 2,7 5,0 3,0 0,3 0,7 0,2 4,0 3,3 2,2 2,9 2,3 2,9 0,7 1,3 1,4 1,5 1,8 2,2

2008 2,7 2,8 3,8 0,8 1,1 1,4 2,7 0,2 1,4 4,6 1,6 2,9 5,1 2,8 0,6 0,6 0,3 4,1 3,3 2,1 2,6 2,2 3 0,7 1,1 1,2 1,5 1,7 2,3

MELLÉKLET II/2 Az állam honvédelmi kiadásai az Európai Unió országaiban a GDP arányában(COFOG statisztika, gf_02) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 1,8 1,5 n.a. 1,9 1,8 1,3 1,3 0,9 1,6 1,4 2,6 1,2 1,3 n.a. n.a. 0,6 1,1 0,9 1,9 1,0 n.a. 1,7 2,5 n.a. 2,6 1,9 2,4 3,1

1996 n.a. 1,8 1,4 n.a. 1,6 1,8 1,3 1,3 0,9 1,9 1,3 2,6 1,1 1,6 1,0 n.a. 0,6 1,1 1,0 1,9 1,0 n.a. 1,7 2,5 n.a. 2,8 1,9 2,5 2,8

1997 n.a. 1,8 1,3 n.a. 1,7 1,7 1,3 1,3 0,8 2,1 1,3 2,4 1,0 1,8 0,9 n.a. 0,6 1,1 0,9 1,7 1,0 n.a. 1,5 2,6 n.a. 2,5 1,8 2,4 2,8

1998 n.a. 1,7 1,3 n.a. 1,5 1,7 1,2 1,3 0,7 2,3 1,2 2,3 1,0 1,8 0,8 n.a. 0,5 1,2 0,8 1,6 1,0 n.a. 1,5 0,8 n.a. 2,4 1,7 2,4 2,6

1999 n.a. 1,7 1,3 n.a. 1,7 1,7 1,3 1,2 0,7 3,1 1,1 2,2 1,1 2,0 1,0 n.a. 0,3 1,1 0,8 1,6 0,9 n.a. 1,5 1,8 1,1 2,1 1,5 2,4 2,4

2000 n.a. 1,6 1,2 4,8 1,7 1,6 1,1 1,4 0,6 4,0 1,1 2,1 1,1 1,7 1,0 1,3 0,3 1,2 0,7 1,6 1,0 n.a. 1,6 2,2 1,1 2,2 1,4 2,3 2,5

2001 n.a. 1,6 1,2 2,8 1,6 1,6 1,1 1,4 0,6 3,3 1,1 2,1 1,1 1,9 1,0 1,3 0,3 1,2 0,8 1,6 0,9 n.a. 1,4 1,9 1,3 2,2 1,3 2,2 2,3


74

2002 1,6 1,6 1,2 4,6 1,6 1,6 1,1 1,4 0,5 3,5 1,1 2,1 1,2 2,1 1,2 1,5 0,3 1,4 0,7 1,5 0,9 1,3 1,4 2,3 1,2 2,1 1,3 2,1 2,4

2003 1,6 1,6 1,2 2,6 1,9 1,6 1,1 1,7 0,5 3,0 1,1 1,9 1,4 2,2 1,2 1,4 0,3 1,3 0,9 1,5 0,9 1,2 1,3 2,6 1,2 1,8 1,4 2,0 2,5

2004 1,6 1,6 1,1 1,9 1,4 1,6 1,0 1,4 0,5 2,8 1,1 1,9 1,4 1,8 1,3 1,4 0,3 1,3 1,0 1,5 0,9 1,0 1,4 2,2 1,3 1,9 1,5 1,9 2,5

2005 1,6 1,6 1,1 2,2 1,6 1,5 1,0 1,4 0,4 2,5 1,1 1,9 1,4 1,9 1,2 1,4 0,2 1,3 0,9 1,4 0,9 1,1 1,4 2,9 1,3 1,6 1,6 1,7 2,5

2006 1,5 1,5 1,0 1,7 1,2 1,7 1,0 1,3 0,4 2,1 1,0 1,8 1,3 2,0 1,5 1,6 0,2 1,4 0,8 1,4 0,8 1,2 1,3 2,3 1,5 1,7 1,5 1,7 2,5

2007 1,5 1,5 1,0 1,6 1,2 1,7 1,0 1,3 0,4 2,3 1,0 1,8 1,3 1,8 1,5 1,9 0,2 1,3 0,7 1,4 0,9 1,4 1,1 1,8 1,5 1,5 1,4 1,6 2,4

2008 1,5 1,5 1,1 1,3 1,1 1,5 1,0 1,8 0,5 2,0 1,0 1,8 1,4 1,7 1,5 1,4 0,3 0,9 0,8 1,3 1,0 1,4 1,4 1,5 1,4 1,4 1,5 1,5 2,5

MELLÉKLET II/3 Az állam rendvédelmi kiadásai az Európai Unió országaiban a GDP arányában (COFOG statisztika, gf_03) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 1,7 1,4 n.a. 2,6 1,0 1,6 3,0 1,9 0,6 2,0 1,3 2,0 1,8 n.a. n.a. 0,7 1,8 1,5 1,4 1,6 n.a. 1,6 1,5 n.a. 3,0 1,5 1,4 2,1

1996 n.a. 1,7 1,5 n.a. 2,5 1,0 1,7 2,8 1,9 0,6 1,9 1,2 2,1 1,9 2,9 n.a. 0,8 1,7 1,7 1,4 1,6 n.a. 1,7 1,7 n.a. 3,0 1,5 1,4 2,1

1997 n.a. 1,7 1,5 n.a. 2,4 1,0 1,7 2,7 1,8 0,7 1,9 1,2 2,1 2,0 2,5 n.a. 0,8 1,8 1,8 1,4 1,6 n.a. 1,7 0,8 n.a. 3,2 1,4 1,3 2,1

1998 n.a. 1,6 1,5 n.a. 2,2 1,0 1,7 2,7 1,8 0,7 1,9 1,2 2,0 2,0 2,7 n.a. 0,8 1,9 1,8 1,4 1,6 n.a. 1,9 0,5 n.a. 3,0 1,4 1,4 2,0

1999 n.a. 1,7 1,5 n.a. 2,4 1,0 1,7 2,9 1,6 0,7 1,8 1,2 2,0 2,0 2,8 n.a. 0,9 1,8 1,6 1,5 1,6 n.a. 1,7 1,6 1,7 2,7 1,4 1,4 2,1

2000 n.a. 1,6 1,5 0,8 2,4 0,9 1,6 2,7 1,6 0,7 1,7 1,2 2,0 1,9 2,3 2,1 0,9 2,0 1,6 1,4 1,5 n.a. 1,7 2,3 1,8 2,7 1,4 1,3 2,2

2001 n.a. 1,7 1,6 2,8 2,2 1,0 1,6 2,4 1,6 1,2 1,9 1,2 1,9 1,9 2,3 1,9 0,9 2,1 1,7 1,5 1,5 n.a. 1,8 1,6 1,9 2,8 1,4 1,3 2,3


75

2002 1,7 1,7 1,7 0,8 2,1 1,0 1,7 2,5 1,5 1,2 1,9 1,3 1,9 2,0 2,2 1,9 1,0 2,3 1,6 1,7 1,5 1,5 1,9 1,9 1,9 2,7 1,3 1,4 2,4

2003 1,8 1,8 1,7 3,1 2,2 1,0 1,7 2,4 1,5 1,1 1,8 1,3 1,9 2,3 2,3 1,9 1,1 2,2 1,7 1,8 1,5 1,7 2,1 1,9 1,9 1,9 1,4 1,4 2,4

2004 1,8 1,8 1,7 2,9 2,2 1,0 1,7 2,2 1,5 1,2 1,8 1,3 1,9 2,2 2,0 1,9 1,1 2,1 1,7 1,8 1,5 1,6 2,0 1,9 1,9 2,3 1,3 1,3 2,5

2005 1,8 1,8 1,7 2,8 2,2 1,0 1,6 2,1 1,5 1,2 1,8 1,3 1,9 2,1 2,3 1,8 1,0 2,0 1,6 1,7 1,5 1,7 2,0 2,1 1,7 2,0 1,4 1,3 2,6

2006 1,8 1,8 1,7 2,6 2,2 1,0 1,6 2,0 1,5 1,2 1,8 1,3 1,9 2,2 2,8 1,8 0,9 2,2 1,5 1,8 1,5 1,8 1,9 2,4 1,7 2,1 1,3 1,3 2,5

2007 1,8 1,7 1,7 3,1 2,1 1,0 1,6 2,2 1,6 1,2 1,9 1,2 1,8 2,1 2,7 1,7 0,9 2,0 1,5 1,8 1,4 1,8 1,6 2,4 1,6 2,0 1,2 1,3 2,5

2008 1,8 1,7 1,7 2,9 2,1 1,0 1,6 2,7 1,8 1,2 2,0 1,2 1,8 2,1 2,3 1,9 0,9 2,0 1,5 1,8 1,5 2,0 2,0 2,3 1,6 2,3 1,3 1,4 2,6

MELLÉKLET II/4 Az állam gazdasági funkciókra költött kiadásai az Európai Unió országaiban a GDP arányában (COFOG statisztika, gf_04) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 6,3 4,3 n.a. 20,2 3,9 11,1 4,5 4,2 4,6 5,7 3,9 4,4 4,3 n.a. n.a. 4,7 7,9 7,0 4,8 5,7 n.a. 5,4 8,4 n.a. 10,1 9,0 5,9 3,3

1996 n.a. 4,2 4,2 n.a. 7,7 4,0 4,4 4,0 4,4 4,3 4,8 3,5 4,7 4,6 3,7 n.a. 5,6 5,3 7,2 4,9 5,4 n.a. 5,9 7,1 n.a. 11,3 6,8 4,8 2,7

1997 n.a. 3,7 4,4 n.a. 8,6 3,8 4,0 4,0 4,1 5,5 4,5 3,3 3,7 4,5 3,7 n.a. 3,6 5,4 7,2 4,9 4,9 n.a. 6,3 5,6 n.a. 9,4 5,6 4,5 2,1

1998 n.a. 3,7 4,4 n.a. 9,5 3,6 4,0 4,7 3,8 5,6 4,8 3,2 4,0 4,7 4,4 n.a. 4,4 7,5 7,4 4,6 5,3 n.a. 6,4 5,7 n.a. 7,8 5,4 4,5 1,9

1999 n.a. 3,8 4,8 n.a. 8,3 3,6 4,3 4,4 3,9 5,5 4,6 3,2 4,0 4,3 5,1 n.a. 4,2 5,9 7,6 4,9 4,9 n.a. 5,6 4,8 5,3 9,0 5,6 4,8 2,0

2000 n.a. 2,9 4,6 3,5 7,3 3,4 1,7 3,8 3,9 5,9 4,7 3,2 2,7 4,8 3,2 6,1 4,1 6,4 6,4 4,3 4,3 n.a. 5,3 5,3 5,2 11,1 4,7 4,1 1,9

2001 n.a. 3,8 4,4 4,2 9,3 3,2 4,1 3,7 4,4 5,1 4,6 3,1 4,4 5,1 2,8 4,4 2,8 5,9 6,6 5,3 5,2 n.a. 5,6 4,4 4,5 6,7 4,6 4,3 2,5


76

2002 3,9 3,8 4,4 3,7 8,9 3,2 4,0 3,7 4,1 4,6 4,7 3,2 4,1 5,1 2,9 4,3 5,0 7,6 6,1 5,1 4,7 3,5 4,8 4,3 4,5 6,7 4,9 4,7 2,6

2003 3,9 3,8 5,1 5,5 8,3 3,1 3,9 3,5 4,1 5,0 4,5 3,1 4,0 5,7 3,2 3,9 4,7 5,7 9,4 5,0 4,9 3,4 4,6 4,8 4,8 4,4 4,7 4,8 2,9

2004 3,8 3,8 4,1 5,0 7,5 3,1 3,6 3,9 3,8 5,9 5,2 3,0 3,8 5,1 3,2 4,3 4,8 5,5 6,2 4,8 8,4 3,4 4,4 5,3 4,3 4,4 4,7 4,7 2,6

2005 3,8 3,8 7,2 4,8 6,9 3,1 3,6 4,0 3,7 4,6 4,8 3,0 3,7 4,8 5,3 3,9 4,4 5,6 6,3 4,7 4,9 3,9 4,4 5,0 3,9 3,8 4,7 5,0 2,9

2006 3,9 3,8 4,9 4,6 7,1 3,0 3,3 4,7 4,0 4,0 4,8 2,9 4,8 4,7 5,5 4,2 4,7 6,3 6,0 4,7 5,0 4,5 3,8 6,6 4,1 3,9 4,7 4,7 2,9

2007 3,8 3,6 5,0 5,0 6,9 2,9 3,3 4,6 4,1 4,4 5,1 2,9 4,0 4,2 5,0 4,2 4,0 6,5 5,9 4,8 4,6 4,7 3,8 6,6 4,1 4,1 4,4 4,7 2,9

2008 4,2 4,1 5,4 4,9 7,2 2,9 3,5 4,9 5,3 6,7 5,1 2,8 3,7 4,2 6,2 4,5 4,2 5,9 7,4 4,9 4,9 4,9 4,5 6,2 4,7 5,4 4,7 5,0 4,8

MELLÉKLET II/5 Az állam környezetvédelmi funkciókra költött kiadásai az Európai Unió országaiban (COFOG statisztika, gf_05) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 0,7 0,7 n.a 1,1 0,5 1,0 0,7 0,6 0,5 0,8 0,6 0,7 0,2 n.a n.a 1,3 0,8 1,3 0,9 1,2 n.a 0,5 0,2 n.a 0,9 0,3 0,2 0,5

1996 n.a. 0,7 0,6 n.a 1,2 0,6 0,9 0,6 0,6 0,5 0,8 0,6 0,8 0,2 0,5 n.a 1,3 0,4 1,4 0,9 1,2 n.a 0,6 0,1 n.a 1,3 0,3 0,2 0,5

1997 n.a. 0,7 0,7 n.a 1,1 0,6 0,8 0,7 0,6 0,5 0,8 0,6 0,8 0,2 0,3 n.a 1,3 0,6 1,1 0,8 0,3 n.a 0,6 0,6 n.a 0,9 0,3 0,2 0,5

1998 n.a. 0,6 0,7 n.a 1,1 0,6 0,7 0,7 0,6 0,5 0,8 0,6 0,8 0,2 0,5 n.a 1,3 0,8 1,1 0,9 0,3 n.a 0,6 0,0 n.a 0,8 0,3 0,2 0,5

1999 n.a. 0,7 0,7 n.a 0,9 0,7 0,7 0,7 0,7 0,5 0,9 0,6 0,8 0,2 0,9 n.a 1,2 0,7 0,9 0,9 0,5 n.a 0,7 0,0 0,6 1,1 0,3 0,2 0,6

2000 n.a. 0,7 0,7 1,1 0,9 0,6 0,7 0,5 0,8 0,5 0,7 0,7 0,8 0,2 1,0 0,1 1,1 0,6 0,8 0,8 0,5 n.a 0,7 0,5 0,6 1,4 0,3 0,3 0,6

2001 n.a. 0,7 0,8 1,3 1,0 0,6 0,7 0,7 0,9 0,5 0,9 0,7 0,9 0,3 1,0 0,1 1,2 0,8 1,0 0,8 0,5 n.a 0,7 0,2 0,8 0,7 0,3 0,3 0,7


77

2002 0,7 0,7 0,7 0,8 1,0 0,6 0,6 0,7 0,9 0,5 0,9 0,7 0,9 0,3 0,4 0,1 1,1 0,9 0,9 0,8 0,5 0,6 0,7 0,2 0,8 0,9 0,3 0,3 0,7

2003 0,7 0,7 0,7 1,0 1,2 0,6 0,6 0,7 0,9 0,5 0,9 0,8 0,9 0,3 0,4 0,1 1,1 0,7 1,4 0,9 0,5 0,6 0,6 0,2 0,9 0,7 0,3 0,3 0,7

2004 0,7 0,7 0,7 0,8 1,1 0,5 0,6 0,7 0,9 0,6 0,9 0,8 0,9 0,3 0,6 0,4 1,1 0,6 1,4 0,9 0,5 0,6 0,6 0,1 0,9 0,7 0,3 0,3 0,7

2005 0,7 0,7 0,7 0,6 1,2 0,6 0,6 0,9 0,9 0,6 0,9 0,8 0,9 0,3 0,7 0,6 1,1 0,6 1,5 0,9 0,5 0,6 0,6 0,3 0,8 0,7 0,3 0,4 0,7

2006 0,8 0,8 0,6 1,3 1,2 0,5 0,6 0,8 1,0 0,6 0,9 0,9 0,8 0,3 0,7 0,8 1,0 0,7 1,5 0,8 0,5 0,6 0,5 0,3 0,8 0,7 0,3 0,4 0,9

2007 0,8 0,8 0,6 1,4 1,0 0,5 0,6 0,9 1,1 0,6 0,9 0,9 0,8 0,3 1,0 0,9 1,0 0,7 1,5 0,8 0,5 0,6 0,5 0,4 0,8 0,6 0,3 0,4 1,0

2008 0,8 0,8 0,6 0,7 1,0 0,5 0,6 1,1 1,3 0,6 1,0 0,9 0,8 0,3 0,9 0,9 1,0 0,8 1,6 0,8 0,4 0,6 0,5 0,5 0,8 0,6 0,3 0,4 0,9

MELLÉKLET II/6 Az állam lakástámogatásra költött kiadásai az Európai Unió országaiban (COFOG statisztika, gf_06) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 1,3 0,2 n.a. 1,0 0,7 0,8 0,7 1,3 0,4 1,1 1,5 0,9 1,9 n.a. n.a. 1,0 0,5 2,0 6,3 1,6 n.a. 0,7 1,3 n.a. 1,5 0,8 2,8 1,0

1996 n.a. 1,1 0,3 n.a. 1,2 0,7 0,8 0,5 1,3 0,4 1,0 1,5 1,0 1,9 0,7 n.a. 0,9 1,5 2,4 1,1 1,6 n.a. 0,7 1,4 n.a. 1,7 0,8 2,6 1,1

1997 n.a. 1,0 0,3 n.a. 1,1 0,7 0,8 0,5 1,3 0,3 1,0 1,6 0,9 2,1 0,6 n.a. 0,9 1,2 2,2 0,9 0,9 n.a. 1,0 1,3 n.a. 1,0 0,6 2,0 0,9

1998 n.a. 1,0 0,4 n.a. 1,2 0,7 0,9 0,6 1,3 0,4 1,1 1,5 1,0 2,0 0,8 n.a. 0,9 1,2 2,4 1,2 0,9 n.a. 0,9 1,2 n.a. 0,8 0,5 1,7 0,8

1999 n.a. 1,0 0,4 n.a. 1,0 0,7 1,0 0,6 1,3 0,5 1,1 1,5 0,9 2,2 0,7 n.a. 0,8 1,0 1,7 1,0 0,8 n.a. 1,0 1,2 0,7 1,1 0,4 1,3 0,7

2000 n.a. 1,0 0,4 0,3 1,1 0,8 1,0 0,5 1,4 0,4 1,2 1,7 0,9 2,0 0,8 0,4 0,7 1,0 1,5 1,0 0,8 n.a. 1,0 1,3 0,7 1,2 0,4 0,9 0,8

2001 n.a. 1,0 0,3 0,4 1,2 0,7 1,0 0,6 1,7 0,4 1,0 1,7 0,8 2,0 0,7 0,4 0,8 0,9 1,0 1,0 0,8 n.a. 1,0 1,4 0,7 0,8 0,4 1,0 0,7


78

2002 1,0 0,9 0,3 0,4 0,6 0,7 1,0 0,6 1,7 0,4 1,1 1,8 0,1 2,2 1,2 0,4 1,0 0,8 1,0 1,1 0,8 1,5 0,9 1,8 0,6 1,0 0,4 0,9 0,8

2003 1,1 1,1 0,3 0,7 1,2 0,7 1,1 0,6 1,4 0,4 1,1 1,8 0,7 2,5 0,8 0,4 0,8 0,8 1,0 1,1 0,8 1,4 0,7 2,2 0,5 1,1 0,3 0,9 1,0

2004 1,1 1,0 0,4 0,6 1,6 0,6 1,0 0,3 1,4 0,4 0,8 1,8 0,7 2,4 0,8 0,3 0,8 0,8 0,9 1,1 0,6 1,4 0,6 2,0 0,6 0,8 0,3 0,8 1,1

2005 1,1 1,1 0,4 0,6 1,6 0,6 1,0 0,2 1,5 0,3 0,9 1,8 0,7 2,2 1,3 0,3 0,7 0,9 0,8 1,1 0,6 1,4 0,7 1,6 0,5 0,8 0,3 0,8 1,2

2006 1,0 1,0 0,4 0,7 1,6 0,5 0,9 0,1 1,7 0,3 0,8 1,8 0,7 2,5 1,5 0,3 0,6 1,1 0,8 1,0 0,6 1,2 0,6 1,5 0,6 0,7 0,3 0,7 1,2

2007 1,0 1,0 0,4 1,4 1,1 0,6 0,7 0,6 2,1 0,3 0,9 1,9 0,7 2,4 1,3 0,3 0,6 1,0 0,7 1,0 0,6 1,1 0,5 1,5 0,6 0,8 0,3 0,7 1,2

2008 1,0 1,0 0,3 1,6 1,1 0,5 0,7 0,6 2,4 0,3 1,0 1,9 0,7 2,5 1,3 0,4 0,6 1,0 0,8 1,1 0,6 1,1 -0,3 1,4 0,9 0,6 0,4 0,7 1,3

MELLÉKLET II/7 Az állam egészségügyre fordított kiadásai az Európai Unió országaiban (COFOG statisztika, gf_07) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 6,0 6,1 n.a. 5,9 6,5 6,3 4,8 5,6 3,8 5,3 7,3 5,3 2,4 n.a. n.a. 4,9 5,8 3,9 3,7 7,7 n.a. 5,6 2,5 n.a. 5,1 6,2 6,2 5,5

1996 n.a. 6,1 6,5 n.a. 6,3 6,4 6,4 4,9 5,5 3,9 5,4 7,4 5,5 2,6 2,1 n.a. 5,2 5,2 4,3 3,4 7,7 n.a. 5,8 2,4 n.a. 5,4 6,4 6,5 5,7

1997 n.a. 6,0 6,1 n.a. 5,8 6,3 6,2 4,3 5,5 3,8 5,2 7,3 5,5 2,8 2,3 n.a. 5,0 5,1 4,6 3,8 8,2 n.a. 5,9 2,0 n.a. 5,6 6,2 6,3 5,4

1998 n.a. 6,0 6,2 n.a. 5,8 6,4 6,1 4,4 5,2 3,9 5,2 7,2 5,6 2,7 2,2 n.a. 4,8 5,2 4,6 3,8 8,3 n.a. 6,2 2,8 n.a. 5,4 5,8 6,2 5,4

1999 n.a. 6,0 6,3 n.a. 5,9 6,8 6,2 4,8 5,3 4,0 5,2 7,2 5,7 2,8 2,7 n.a. 4,4 5,0 4,6 3,7 8,4 n.a. 6,2 4,1 6,5 5,4 5,8 6,3 5,6

2000 n.a. 6,1 6,3 3,3 5,7 6,6 6,6 4,3 5,2 3,9 5,2 7,1 6,0 2,6 3,3 4,1 4,1 4,9 4,9 3,7 8,2 n.a. 6,4 4,4 6,4 5,2 5,7 6,2 5,7

2001 n.a. 6,3 6,5 2,5 6,0 6,8 6,8 4,1 5,8 4,6 5,1 7,2 6,3 2,8 3,5 4,7 4,8 4,8 5,1 3,9 6,9 n.a. 6,6 4,3 6,6 4,9 5,9 6,6 5,9


79

2002 6,4 6,4 6,5 4,5 6,2 7,0 6,9 4,2 6,1 4,5 5,2 7,5 6,3 3,1 4,3 4,3 4,7 5,4 5,7 4,2 7,0 4,4 6,7 4,5 6,5 5,0 6,2 6,9 6,2

2003 6,5 6,6 7,0 5,1 6,4 7,1 7,0 4,1 6,4 4,7 5,2 7,8 6,3 3,4 4,4 4,3 4,8 5,7 6,0 4,4 7,4 4,3 6,9 3,5 6,5 6,5 6,5 7,1 6,3

2004 6,6 6,7 7,1 6,6 7,3 7,1 6,7 4,0 6,6 4,6 5,5 7,8 6,7 3,1 4,2 4,2 5,1 5,5 6,1 4,4 7,3 4,2 7,1 3,5 6,4 4,7 6,6 6,8 6,7

2005 6,7 6,8 7,1 6,7 7,2 7,2 6,7 4,1 6,7 4,9 5,7 7,9 6,9 3,0 4,3 4,9 5,2 5,6 6,5 4,4 7,3 4,4 7,3 3,6 6,3 4,8 6,9 6,8 6,9

2006 6,8 6,9 6,9 4,2 7,2 7,3 6,7 4,2 6,7 5,1 5,7 7,8 7,0 3,1 4,9 4,6 4,6 5,6 6,4 5,8 7,5 4,6 7,1 3,5 6,3 5,9 6,9 6,8 7,1

2007 6,7 6,8 7,0 3,1 7,1 7,5 6,6 4,4 6,9 5,1 5,7 7,8 6,8 2,9 4,5 4,6 4,4 4,9 5,8 6,0 7,6 4,5 6,8 3,7 5,9 6,4 6,6 6,8 7,2

2008 6,9 7,0 7,4 4,7 7,2 7,8 6,6 5,2 7,8 5,1 6,1 7,8 7,1 3,0 4,8 5,0 4,5 4,9 5,6 6,0 7,7 5,1 6,4 4,2 6,1 6,7 7,1 7,0 7,4

MELLÉKLET II/8 Az állam rekreációra költött kiadásai az Európai Unió országaiban (COFOG statisztika, gf_08) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 1,0 0,8 n.a. 1,2 1,7 0,8 2,1 0,6 0,2 1,4 1,1 0,8 0,9 n.a. n.a. 1,5 1,9 0,5 1,2 1,0 n.a. 0,8 0,8 n.a. 1,2 1,3 1,8 0,9

1996 n.a. 1,0 0,8 n.a. 1,3 1,7 0,8 2,2 0,6 0,2 1,4 1,1 0,9 1,0 0,7 n.a. 1,6 1,7 0,6 1,2 1,0 n.a. 0,9 0,8 n.a. 1,2 1,4 1,9 0,9

1997 n.a. 1,0 0,9 n.a. 1,1 1,6 0,7 2,1 0,6 0,3 1,4 1,1 0,9 0,9 0,7 n.a. 1,7 1,3 0,5 1,1 1,0 n.a. 1,0 1,1 n.a. 1,3 1,4 1,8 0,8

1998 n.a. 1,0 0,9 n.a. 1,1 1,6 0,7 2,2 0,6 0,3 1,4 1,1 0,9 0,9 0,9 n.a. 1,7 1,3 0,4 1,1 1,0 n.a. 1,0 1,3 n.a. 1,1 1,3 1,8 0,9

1999 n.a. 1,0 0,9 n.a. 1,0 1,6 0,7 2,2 0,6 0,2 1,4 1,2 0,9 0,9 0,9 n.a. 1,8 1,3 0,6 1,1 1,0 n.a. 1,2 0,5 1,3 0,9 1,2 1,8 1,0

2000 n.a. 1,0 0,9 0,9 1,0 1,6 0,9 1,9 0,6 0,3 1,4 1,1 0,9 0,9 1,0 0,9 1,6 1,4 0,6 1,4 0,9 n.a. 1,1 0,6 1,3 1,0 1,2 1,1 1,0

2001 n.a. 1,0 1,0 0,7 1,1 1,6 0,8 2,0 0,7 0,3 1,4 1,2 0,8 1,0 1,1 0,8 1,7 1,6 0,6 1,4 1,0 n.a. 1,1 0,6 1,3 0,9 1,1 1,1 1,0


80

2002 1,1 1,1 1,3 0,7 1,3 1,6 0,8 2,1 0,7 0,3 1,4 1,3 0,8 1,1 1,3 0,9 1,8 1,9 0,6 1,5 1,0 1,1 1,1 0,6 1,3 0,9 1,1 1,1 1,1

2003 1,1 1,1 1,2 0,9 1,3 1,6 0,8 2,1 0,6 0,3 1,4 1,4 0,8 1,2 1,2 0,8 1,9 1,8 0,7 1,5 1,0 1,0 1,1 0,6 1,3 1,2 1,1 1,1 1,1

2004 1,1 1,1 1,2 0,8 1,2 1,8 0,8 2,2 0,6 0,3 1,4 1,4 0,9 1,1 1,2 0,8 2,0 1,7 0,7 1,5 1,0 1,0 1,1 0,6 1,3 1,3 1,1 1,0 1,0

2005 1,1 1,1 1,3 0,7 1,2 1,6 0,7 2,3 0,6 0,3 1,4 1,5 0,9 1,2 1,2 0,9 2,3 1,6 0,7 1,4 1,0 1,0 1,1 0,6 1,3 1,0 1,1 1,0 1,1

2006 1,1 1,1 1,3 0,8 1,3 1,6 0,7 2,1 0,7 0,4 1,5 1,5 0,8 1,2 1,7 1,0 1,7 1,6 0,6 1,4 1,0 1,1 1,0 0,9 1,3 0,9 1,1 1,1 1,0

2007 1,1 1,1 1,2 0,8 1,3 1,6 0,7 2,0 0,7 0,4 1,6 1,5 0,8 1,3 1,8 1,0 1,8 1,5 0,6 1,3 1,1 1,1 1,1 1,0 1,2 0,7 1,1 1,0 1,0

2008 1,1 1,1 1,2 0,9 1,2 1,6 0,7 2,3 0,7 0,4 1,7 1,5 0,8 1,2 1,8 1,1 1,7 1,4 0,6 1,3 1,0 1,3 1,0 1,0 1,7 0,9 1,1 1,0 1,1

MELLÉKLET II/9 Az állam oktatásra költött kiadásai az Európai Unió országaiban (COFOG statisztika, gf_09) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 5,2 5,9 n.a. 4,3 7,0 4,4 8,0 5,3 2,7 4,6 6,6 4,7 5,7 n.a. n.a. 4,4 5,3 5,1 5,3 6,2 n.a. 6,1 3,6 n.a. 3,7 7,0 7,0 4,6

1996 n.a. 5,2 6,0 n.a. 4,1 7,0 4,4 7,3 5,2 2,5 4,6 6,5 4,9 6,0 5,2 n.a. 4,5 4,9 5,5 5,1 6,1 n.a. 6,4 3,8 n.a. 3,8 6,9 7,0 4,7

1997 n.a. 5,1 5,9 n.a. 4,3 6,9 4,4 7,0 4,9 2,8 4,5 6,5 4,8 6,0 5,4 n.a. 4,7 5,0 5,9 4,9 6,2 n.a. 6,3 3,2 n.a. 3,8 6,5 7,1 4,6

1998 n.a. 5,1 5,9 n.a. 4,0 7,2 4,3 7,2 4,6 2,8 4,4 6,4 4,8 6,0 5,7 n.a. 4,9 5,1 5,4 4,8 6,1 n.a. 6,3 4,0 n.a. 3,6 6,2 7,4 4,5

1999 n.a. 5,1 5,9 n.a. 4,0 7,4 4,3 7,5 4,4 2,8 4,4 6,6 4,7 6,0 5,7 n.a. 4,6 5,1 5,5 4,8 6,1 n.a. 7,2 3,1 6,3 3,3 6,0 7,5 4,7

2000 n.a. 5,0 5,6 4,4 4,1 7,4 4,0 6,7 4,3 2,9 4,4 6,3 4,6 6,0 5,5 6,0 4,3 5,2 5,2 4,7 5,9 n.a. 6,7 3,2 6,2 3,6 5,9 6,8 5,0

2001 n.a. 5,1 5,8 3,8 4,4 7,4 4,2 6,6 4,5 2,7 4,3 6,3 4,7 6,1 5,4 6,0 4,6 5,2 5,8 4,8 5,9 n.a. 6,9 3,8 6,6 3,2 6,0 7,2 5,3


81

2002 5,3 5,2 5,9 3,9 5,2 7,7 4,2 6,8 4,5 2,9 4,4 6,4 4,7 6,5 5,3 6,1 4,8 5,6 6,0 5,0 5,9 6,1 7,3 4,2 6,5 3,6 6,1 7,3 5,6

2003 5,3 5,3 6,0 4,4 5,2 7,7 4,1 6,5 4,6 3,2 4,4 6,3 4,9 7,6 5,2 5,7 4,9 6,2 6,2 5,2 6,0 6,1 7,4 3,6 6,5 4,3 6,4 7,3 5,8

2004 5,2 5,2 5,8 4,2 4,8 7,6 4,1 6,3 4,6 3,1 4,4 6,2 4,6 7,1 5,6 5,8 4,9 5,8 5,8 5,2 5,8 5,7 7,4 3,7 6,5 3,9 6,3 7,1 5,9

2005 5,3 5,2 5,9 4,1 4,8 7,3 4,1 6,0 4,6 3,0 4,3 6,1 4,7 7,2 5,6 5,5 4,7 5,9 5,7 5,1 5,8 6,1 7,6 3,6 6,6 4,0 6,2 7,1 6,2

2006 5,2 5,2 5,8 3,9 4,9 7,0 4,0 6,1 4,7 3,0 4,3 6,0 4,6 7,2 6,0 5,4 4,3 5,7 5,6 5,1 5,3 6,0 7,1 4,1 6,4 3,9 6,0 7,0 6,1

2007 5,1 5,1 5,8 3,9 4,7 6,7 3,8 6,0 4,9 3,0 4,4 5,9 4,6 7,3 5,8 5,2 4,2 5,3 5,4 5,2 5,2 5,7 5,8 4,1 5,9 4,0 5,8 6,8 6,1

2008 5,2 5,2 5,9 4,2 4,7 7,0 3,9 6,7 5,3 3,1 4,6 5,8 4,6 7,8 6,5 5,8 4,4 5,2 5,5 5,2 5,3 5,8 6,0 4,8 6,2 3,3 5,9 6,9 6,3

MELLÉKLET II/10 Az állam szociális védelemre költött kiadásai az Európai Unió országaiban (COFOG statisztika, gf_010) GEO/TIME EU 27 EU 15 Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Nagy-Britannia

1995 n.a. 19,7 18,4 n.a. 11,9 25,6 20,8 11,9 13,8 15,3 14,7 21,5 18,3 7,0 n.a. n.a. 16,6 17,9 12,2 20,4 21,9 n.a. 12,1 11,2 n.a. 13,1 25,8 26,6 17,2

1996 n.a. 19,7 18,5 n.a. 12,3 25,5 22,0 11,6 12,6 15,6 14,5 21,5 17,6 7,3 13,3 n.a. 16,8 15,7 13,3 19,8 21,8 n.a. 12,2 10,8 n.a. 15,0 25,7 25,6 16,4

1997 n.a. 19,4 18,3 n.a. 12,8 24,5 21,9 10,8 11,5 15,8 14,1 21,6 18,0 7,7 13,2 n.a. 17,2 15,1 13,4 18,4 21,4 n.a. 12,0 11,2 n.a. 14,8 24,1 24,4 16,0

1998 n.a. 18,9 17,9 n.a. 12,6 24,2 21,7 10,8 10,6 16,0 13,6 21,2 17,7 7,7 14,2 n.a. 16,9 14,9 13,4 17,8 21,2 n.a. 12,1 11,9 n.a. 14,5 22,4 23,1 15,4

1999 n.a. 18,7 17,5 n.a. 13,0 23,2 21,6 11,9 11,5 16,3 13,3 21,1 17,9 7,8 15,5 n.a. 16,2 15,1 13,5 17,3 21,4 n.a. 12,0 12,0 17,1 15,0 22,0 23,5 14,9

2000 n.a. 18,3 17,0 15,0 13,4 22,5 21,4 10,7 9,0 17,0 13,0 20,6 17,5 7,9 13,2 12,6 15,7 14,6 12,7 16,6 21,1 n.a. 12,5 10,8 17,3 14,5 20,3 23,2 14,8

2001 n.a. 18,3 17,3 13,3 13,3 22,9 21,4 10,2 9,5 17,1 12,8 20,6 17,4 7,9 11,9 11,7 16,5 14,4 13,7 16,7 21,0 n.a. 12,9 11,1 17,2 14,6 19,9 23,3 15,2

2002 18,4 18,6 17,7 14,4 14,6 23,2 21,9 9,9 10,1 17,4 13,0 21,0 17,7 8,7 11,5 10,8 17,2 15,4 13,9 17,1 21,2 18,3 13,5 10,1 17,1 14,9 20,6 23,4 15,3

2003 18,7 18,9 18,0 13,5 14,4 24,1 22,3 9,9 10,0 17,7 12,9 21,4 18,0 9,5 10,7 10,3 17,7 16,0 14,2 17,4 21,4 18,8 14,6 10,0 17,1 12,8 21,2 24,3 15,5

2004 18,6 18,8 18,0 11,3 13,0 24,0 21,9 10,2 10,4 17,3 13,0 21,7 18,0 10,0 10,4 10,2 17,7 15,9 14,2 17,2 21,0 17,6 15,1 10,3 16,9 12,1 21,1 23,9 15,6

2005 18,5 18,7 17,9 11,1 12,8 23,2 21,8 9,8 10,7 17,9 12,9 21,8 18,1 10,7 9,8 9,9 17,4 17,0 14,1 16,5 20,7 17,0 15,7 10,4 16,8 13,2 21,1 23,4 15,8

2006 18,1 18,4 17,5 12,2 12,7 22,5 21,0 9,5 10,8 18,1 12,9 21,8 18,1 10,4 9,5 9,9 16,3 17,6 13,9 16,2 20,3 16,9 15,9 10,4 16,4 12,4 20,5 22,7 15,4

2007 17,8 18,1 17,2 13,1 12,9 22,0 20,0 9,6 11,5 18,6 13,0 21,6 18,2 9,8 8,4 10,9 15,3 17,3 14,1 16,0 20,0 15,6 17,5 11,4 15,5 10,6 19,9 21,6 15,4

Forrás: eurostat adatbázis. Letöltés 2010. szeptember 1. Megjegyzés: Lengyelországban a nyugdíj adóköteles, itt a bruttó érték szerepel

82

2008 18,2 18,5 17,8 11,5 12,9 22,4 19,7 11,7 13,7 20,2 13,9 21,8 18,8 9,9 9,4 12,4 15,7 17,8 14,4 16,1 20,0 15,6 17,5 11,9 15,9 9,8 20,4 21,5 15,9

MELLÉKLET III/1 A GDP-arányos államháztartási egyenleg változása az előző évhez képest (új tagországok választási éve sárgával jelölve) GEO/TIME 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Belgium 0,5 1,7 1,3 0,3 0,6 0,5 -0,6 0,0 -0,2 -2,5 3,1 -0,4 -1,0 -4,9 Bulgária 1,6 7,1 -4,0 -1,1 -0,5 0,9 -1,4 0,5 1,9 0,3 1,1 -2,9 1,7 -5,7 Csehország 10,1 -0,5 -1,2 1,3 0,0 -1,9 -1,2 0,2 3,7 -0,7 1,0 1,9 -2,0 -3,2 Dánia 0,9 1,4 0,5 1,4 0,9 -1,0 -0,9 -0,4 2,0 3,1 0,0 -0,2 -1,4 -6,2 Németország 6,4 0,7 0,4 0,7 2,8 -4,1 -0,9 -0,3 0,2 0,5 1,7 1,8 -0,2 -3,3 Észtország -1,5 2,6 -2,9 -2,8 3,3 0,1 0,4 1,4 -0,1 0,0 0,9 0,1 -5,4 1,1 Írország 1,9 1,5 0,9 0,3 2,2 -3,9 -1,2 0,7 1,0 0,2 1,4 -2,9 -7,4 -7,0 Görögország 2,5 0,7 2,1 0,7 -0,6 -0,7 -0,4 -0,9 -1,7 2,1 1,5 -1,6 -2,3 -5,8 Spanyolország 1,6 1,5 0,2 1,8 0,4 0,3 0,2 0,3 -0,2 1,4 1,0 -0,1 -6,0 -7,1 Franciaország 1,5 0,7 0,7 0,8 0,3 -0,1 -1,6 -0,9 0,5 0,6 0,7 -0,4 -0,6 -4,3 Olaszország 0,4 4,3 -0,4 1,3 0,9 -2,2 0,1 -0,5 -0,1 -0,8 1,1 1,8 -1,2 -2,5 Ciprus -2,4 -1,8 0,9 -0,2 2,0 0,1 -2,2 -2,1 2,4 1,7 1,2 4,6 -2,5 -7,0 Lettország 1,2 1,5 -1,1 -3,9 1,1 0,7 -0,2 0,7 0,6 0,6 -0,1 0,2 -3,8 -4,8 Litvánia -1,7 -8,5 8,7 0,2 -0,4 -0,4 1,7 0,6 -0,2 1,0 0,1 -0,6 -2,3 -5,6 Luxemburg -1,2 2,5 -0,3 0,0 2,6 0,1 -4,0 -1,6 -1,6 1,1 1,4 2,2 -0,7 -3,6 Magyarország 4,4 -1,2 -1,9 2,3 2,1 -1,1 -4,8 1,7 0,8 -1,5 -1,5 4,4 1,2 -0,2 Málta -3,8 0,3 -2,2 2,2 1,5 -0,2 0,9 -4,3 5,1 1,8 0,3 0,4 -2,3 0,7 Hollandia 7,3 0,7 0,3 1,3 1,6 -2,3 -1,8 -1,1 1,4 1,5 0,8 -0,3 0,5 -6,0 Ausztria 1,8 2,1 -0,5 0,1 0,5 1,7 -0,7 -0,7 -2,9 2,7 0,2 1,1 0,0 -3,0 Lengyelország -0,5 0,3 0,3 2,0 -0,7 -2,3 0,3 -1,2 0,8 1,3 0,5 1,7 -1,8 -3,4 Portugália 0,5 1,0 0,1 0,6 -0,2 -1,3 1,4 -0,1 -0,4 -2,7 2,2 1,2 -0,2 -6,5 Románia -1,6 -0,8 1,3 -1,2 -0,3 1,2 1,5 0,5 0,3 0,0 -1,0 -0,3 -2,9 -2,9 Szlovénia 7,3 -1,3 0,0 -0,6 -0,7 -0,3 1,5 -0,2 0,5 0,8 0,1 1,3 -1,7 -3,8 Szlovákia -6,5 3,6 1,0 -2,1 -4,9 5,8 -1,7 5,4 0,4 -0,4 -0,7 1,6 -0,4 -4,5 Finnország 2,7 2,1 2,9 0,1 5,2 -1,8 -1,0 -1,7 -0,2 0,4 1,4 1,3 -1,1 -6,5 Svédország 4,0 1,7 2,5 -0,1 2,8 -2,0 -3,1 0,2 1,7 1,5 0,3 1,4 -1,4 -3,3 Nagy-Britannia 1,6 2,1 2,1 1,0 0,4 -0,7 -2,6 -1,3 -0,1 0,1 0,7 -0,1 -2,1 -6,5

83

MELLÉKLET III/2 A politikai ciklus fix hatású panelregressziós számítása a GDP deflátorral és a GDP növekedéssel Dependent Variable: D_BAL Method: Panel Least Squares Date: 09/27/10 Time: 16:20 Sample: 1996 2007 IF NMS=1 Cross-sections included: 10 Total panel (unbalanced) observations: 114 White period standard errors & covariance (d.f. corrected) Variable

Coefficient Std. Error t-Statistic

Prob.

ELEC GDP_DEFL GDP_NOV C

-0.532053 0.009782 0.106797 -0.341567

0.3286 0.0000 0.1582 0.4558

0.541925 0.000871 0.075120 0.456259

-0.981785 11.22724 1.421677 -0.748624

Effects Specification Cross-section fixed (dummy variables) R-squared Adjusted R-squared S.E. of regression Sum squared resid Log likelihood Durbin-Watson stat

0.140843 0.038765 2.067141 431.5805 -237.6406 2.187276

Mean dependent var S.D. dependent var Akaike info criterion Schwarz criterion F-statistic Prob(F-statistic)

0.228070 2.108412 4.397203 4.709225 1.379758 0.187905

Dependent Variable: D_BAL Method: Panel Least Squares Date: 09/27/10 Time: 16:26 Sample: 1996 2007 IF NMS=1 Cross-sections included: 10 Total panel (unbalanced) observations: 114 White period standard errors & covariance (d.f. corrected) Variable

Coefficient Std. Error t-Statistic

Prob.

ELEC GDP_NOV C

-0.290246 -0.001869 0.313944

0.6403 0.9881 0.6103

0.619224 0.125393 0.614031

-0.468725 -0.014909 0.511283

Effects Specification Cross-section fixed (dummy variables) R-squared Adjusted R-squared S.E. of regression Sum squared resid Log likelihood Durbin-Watson stat

0.011287 -0.095339 2.206631 496.6606 -245.6464 2.271668

Mean dependent var S.D. dependent var Akaike info criterion Schwarz criterion F-statistic Prob(F-statistic)

84

0.228070 2.108412 4.520112 4.808133 0.105852 0.999869

MELLÉKLET IV/1 A gazdasági növekedés és az államháztartási egyenleg összefüggésének fix hatású panelregressziós számítása Időszak: 1996-2007 Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:34 Sample: 1996 2007 Cross-sections included: 25 Total panel (balanced) observations: 300 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable

Coefficient Std, Error

0,290077 0,071517 4,369068 0,121316 Effects Specification Cross-section fixed (dummy variables) BAL* C

R-squared Adjusted R-squared S,E, of regression Sum squared resid Log likelihood Durbin-Watson stat

0,485859 0,438948 1,962352 1055,126 -614,327 1,095996

t-Statistic 4,056076 36,01387

Mean dependent var S,D, dependent var Akaike info criterion Schwarz criterion F-statistic Prob(F-statistic)

Prob, 0,0001 0

3,877 2,619844 4,268844 4,589838 10,35711 0

Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:12 Sample: 1996 2007 IF NMS=1* Cross-sections included: 9 Total panel (balanced) observations: 108 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable




t-Statistic 2,865975 16,16029


0,325996 0,264098 2,749136 740,6593 -257,218 1,081368

Dependent Variable: GDP_NOV*

85

Prob, 0,0051 0

5,087963 3,20469 4,948472 5,196817 5,266634 0,000008

Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:11 Sample: 1996 2007 IF NMS=0* Cross-sections included: 16 Total panel (balanced) observations: 192 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable


t-Statistic



3,41534 49,99472


0,56605 0,526374 1,322998 306,3068 -317,277 1,217984

Prob, 0,0008 0

3,195833 1,92239 3,482052 3,770476 14,26699 0

Időszak: 1996-2001 Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:31 Sample: 1996 2001 Cross-sections included: 25 Total panel (balanced) observations: 150 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable




0,451258 0,340625 2,164503 580,9491 -314,393 1,648823

t-Statistic 1,084704 17,02782


86

Prob, 0,2802 0

3,753333 2,665581 4,538572 5,060415 4,078862 0

Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:18 Sample: 1996 2001 IF NMS=1* Cross-sections included: 9 Total panel (balanced) observations: 54 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable


BAL* C

0,078877 4,209225

t-Statistic

0,277785 0,906403

0,283949 4,643876

Prob, 0,7778 0

Effects Specification Cross-section fixed (dummy variables) R-squared Adjusted R-squared S,E, of regression Sum squared resid Log likelihood Durbin-Watson stat


0,315697 0,175726 3,163716 440,4003 -133,288 1,598209

3,951852 3,484669 5,306947 5,675278 2,255443 0,035737

Dependent Variable: GDP_NOV Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:17 Sample: 1996 2001 IF NMS=0* Cross-sections included: 16 Total panel (balanced) observations: 96 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable BAL C

Coefficient Std, Error 0,174612 3,834468

t-Statistic

0,082769 0,091391

2,109632 41,9568

Prob, 0,0381 0

Effects Specification Cross-section fixed (dummy variables) R-squared Adjusted Rsquared S,E, of regression Sum squared resid Log likelihood Durbin-Watson stat

0,661162 0,592536

Mean dependent var S,D, dependent var

3,641667 2,081986

1,328992

Akaike info criterion

3,565984

139,5313

Schwarz criterion

4,020088

-154,167 1,744053

F-statistic Prob(F-statistic)

9,634357 0

87

Időszak: 2002-2007 Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:31 Sample: 2002 2007 Cross-sections included: 25 Total panel (balanced) observations: 150 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable BAL* C


0,072344 0,109335

t-Statistic

Prob,

5,373962 41,96481

0 0


0,815728 0,778577 1,212276 182,232 -227,439 1,631915


4,000667 2,57626 3,379189 3,901032 21,95675 0

Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:30 Sample: 2002 2007 IF NMS=1* Cross-sections included: 9 Total panel (balanced) observations: 54 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable BAL* C


0,171362 0,38969

t-Statistic 3,033662 19,00554

Prob, 0,004 0



0,679895 0,614419 1,516029 101,1271 -93,5623 1,578361

88

6,224074 2,441461 3,835642 4,203972 10,38388 0

Dependent Variable: GDP_NOV* Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:30 Sample: 2002 2007 IF NMS=0* Cross-sections included: 16 Total panel (balanced) observations: 96 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable BAL* C


0,057902 0,062667

t-Statistic 5,577691 49,4605

Prob, 0 0



0,693601 0,631546 0,996242 78,40741 -126,502 1,846934

2,75 1,641245 2,989614 3,443717 11,17713 0

*Magyarázatok: GAZD_NOV: függő változó, a gazdaság éves volumennövekedése az előző évhez képest BAL: független változó, az államháztartás egyenlege NMS=1: az EU 10 új kelet-közép-európai tagországa NMS=0: az EU régi tagországai + Málta és Ciprus

89

MELLÉKLET IV/2 A fix hatású panel-regressziós számítás eredményei a gazdasági növekedés és az államháztartási egyenleg változásának összefüggéséről Dependent Variable: GDP_NOV Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:43 Sample (adjusted): 1996 2007 Cross-sections included: 25 Total panel (balanced) observations: 275 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable D(BAL)* C


0,122929 0,037549

t-Statistic 1,739585 104,3323

Prob, 0,0832 0


0,514042 0,465251 1,859836 861,2883 -547,186 1,156462


3,982909 2,543311 4,168626 4,510575 10,53558 0

Dependent Variable: GDP_NOV Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:46 Sample: 1996 2007 IF NMS=1 Cross-sections included: 9 Total panel (balanced) observations: 99 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable D(BAL)* C


0,190167 0,040723

t-Statistic 0,49172 129,1613

Prob, 0,6241 0



0,304483 0,23415 2,5896 596,8367 -229,403 1,081347

90

5,279798 2,959108 4,836421 5,098554 4,329152 0,000108

Dependent Variable: Method: Panel Least Squares Date: 10/02/10 Time: 23:51 Sample: 1996 2007 IF NMS=0 Cross-sections included: 16 Total panel (balanced) observations: 176 White period standard errors & covariance (d,f, corrected) Variable D(BAL)* C


0,065261 0,023286

t-Statistic 5,602963 134,1098

Prob, 0 0



0,621526 0,58344 1,247751 247,5442 -279,75 1,425525

3,253409 1,933255 3,372164 3,678404 16,31923 0

Magyarázatok: Lásd a IV/1 mellékletet és DBAL*: a GDP arányában mért államháztartási egyenleg változása az előző évihez képest

91

Készült a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között létrejött kutatási támogatási szerződés keretében

Recommend Documents