Kedvezményezetti beszámoló Pável Zoltán (szül.: Budapest, 1970.03.05.), 2142 Nagytarcsa, Hársfa u. 9. alatti lakos, az EU Leonardo da Vinci programjának mobilitás projektje keretében a Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola által „Légijármű karbantartók szakképzésében résztvevő oktatók felkészítése a Part-147 alkalmazására” címen benyújtott és támogatást nyert pályázat egyik, az iskola légijármű karbantartás oktatásban résztvevő kedvezményezett oktatója vagyok. A pályázat keretén belül 2004. november 8. és 21. között szakmai és kulturális tapasztalatszerzési céllal a budapesti Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola (továbbiakban: Kossuth középiskola, mint küldő intézmény és Tampere önkormányzatának Tampere College (továbbiakban: Tampere közéspiskola) iskolája, mint fogadó intézmény szervezésében tanulmányúton vehettem részt Finnországban. Ennek során a tamperei középiskola lehetőséget biztosított majd’ minden, Finnországban a 2042/2003 EK Rendelet III. (Part-66) és IV. (Part-147) Függelékeinek, illetve az azokat megelőző, a JAA (Joint Aviation Authorities) által kidolgozott JAR-66 és JAR-147 követelményeknek megfelelő légijármű karbantartó alapképzést nyújtó intézmény meglátogatására, illetve ezen intézmények oktatóival, oktatásért felelős személyeivel történő tapasztalatcserére. Ilyen módon lehetőségem volt megismerni a légijármű-műszerész képzést nyújtó tamperei és a légijármű-szerelő képzést biztosító vantaai, pori és kuopioi középiskolákat és az ipari környezetben történő gyakorlati képzésben aktívan részt vevő állami légitársaság, a Finnair Helsinki-Vantaa repülőterén elhelyezkedő légijármű, és légijármű berendezés karbantartó bázisát. A felkészülés A finnországi útra történő hazai felkészülés több elemből állt. Először Halász János, a Kossuth középiskola igazgatója és Csernevné Fekete Ágnes, az iskola nemzetközi kapcsolatok koordinálásával megbízott tanára tartott tájékoztatót az iskola által benyújtott és pozitív elbírálásban részesült pályázatról. Ismertették annak tartalmát, a pályázat célját, a kedvezményezettek lehetséges létszámát, illetve a kedvezményezettek kiválasztási szempontjait. A tájékoztatón meghirdetésre kerültek a később, a felkészülés részeként megtartott Part-66 és Part-147 tanfolyamok. Csernev Ágnes ismertette a Kossuth középiskola és a Tampere középiskola között korábban létrejött, idáig csak a diákcserére összpontosító együttműködés tapasztalatait. Megismerhettük a korábbi projektek során Finnországban járt diákok és tanárok szakmai, kulturális, mind a szociális területen szerzett benyomásait. A Part-66 és Part-147 tanfolyamokat a Közlekedéstudámányi Egyesület (KTE) tartotta a Kossuth középiskolában kihelyezett tantermi oktatás formájában. Hasznos ismereteket szolgáltattak az EU jogrendjéről, a légijármű karbantartásban üzemképesség tanúsító tevékenységet folytató személyek képzettségére és az ilyen képzettség megszerzését biztosító oktató szervezetekre vonatkozó követelményeiről. Szó esett az egységes követelmények alapján megszerzett engedélyek és tanúsítványok EU-n belüli kölcsönös elfogadásáról is. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy ha a Kossuth középiskola meg kíván felelni a korszerű képzési követelményeknek, teljesítenie kell a Part-147 előírásait és meg kell szerezze a Polgári Légiközlekedési Hatóság erről szóló tanúsítványát. A felkészítő tanfolyamok végeztével az iskolaigazgató újabb tájékoztatóra hívott össze, ahol ismertette a Finnországba történő kiutazás pontos időpontját, időtartamát, a finn féllel egyeztetett várható programját, a ki-, és visszautazás módját. Megtudhattuk, hogy a fogadó fél
részéről ki lesz segítségünkre a helyi körülmények közötti eligazodásban és felszerelkeztünk egy rövid finn „túlélő” kifejezés-gyűjteménnyel, repülőjegyekkel és némi pénzzel is. Információkat kaptunk a pénzügyi elszámolással, illetve dokumentálási, beszámolási kötelezettségeinkkel kapcsolatban. A Finnországban látottak és tapasztaltak alapján szerintem a felkészítés megfelelően sikerült. Nem okozott problémát az utazás, a helyszínen történő tájékozódás, kapcsolattartás, a napi szükségletek kielégítése, szabadidős programok szervezése. A felkészülés talán egyetlen gyengéjeként az angol nyelvismereti felkészítés hiányát említhetném. Számomra, mint az angolt napi gyakorlatban használó embernek ez nem okozott problémát, de érzékeltem, hogy a velem együtt utazó és gyengébb angol nyelvtudással rendelkező kollégák egy részének ez korlátot jelentett a szabad kommunikációban. Habár a résztvevők megfelelő csoportosításával a gyengébb nyelvismeret hatását sikerült minimálisra szorítani és az angolt, mint munkanyelvet végül alkalmazni tudtuk, javasolnám, hogy lehetőség szerint az érintettek számára a jövőben nyelvi képzési elemet is tartalmazzon a hazai felkészülés. Ennek természetesen feltétele a szükséges anyagi források biztosíthatósága is. Véleményem szerint magyarországi viszonylatban a nyelvi felkészítést fokozottan kellene támogatni a hasonló pályázatokban, mivel annak költsége igen magas és a pályázó (legtöbbször közoktatási) szervezetek által nem, vagy csak nehezen finanszírozható. Irány Tampere! A 2004. november 8. hétfő reggeli ferihegyi találkozó után kis csapatunk útnak indult Tamperébe, ahova helsinki átszállással a finn állami légitársaság, a Finnair repített el minket.
Tampere-Pirkkala repülőterén Esko Hietanen, a Tampere középiskola repülőgép-karbantartó ágazat vezetője várt minket, aki a szálláshelyünkre vitt. Út közben a város útba eső nevezetességeit is megmutatta. A szálláshelyen történt elhelyezkedés után rövid megbeszélést tartottunk Eskoval, aki pár szóban bemutatta a finn iskola tevékenységét és felvázolta a kinttartózkodás időtartamára tervezett programot. A korábbi tervekhez képest, néhány érintett programjának módosulása miatt kisebb változtatásokra is szükség volt. Megragadva az alkalmat, mi is felajánlottuk, hogy a Tampere középiskola meglátogatása során ízelítőt adunk a Kossuth középiskolában, az új követelményeknek megfelelően átalakítandó szakképzésből, amit Esko örömmel fogadott.
Az első hét Másnap a korán elfogyasztott reggeli után Eskoval a Tampere középiskola 5 nagyobb egysége közül a központi, Hervanta részlegbe mentünk, ahol Pentti Saavalainen, az iskola igazgatója és Reetta Aukee, az iskola nemzetközi kapcsolatainak koordinátora, az iskola hivatalos kapcsolattartó személye, fogadott minket. Jó hangulatú, kötetlen beszélgetés után rövid, de annál tartalmasabb előadásukból megismerhettük a finn állami oktatási rendszer működését. Elmondták, hogy Finnországban alapvetően csak tanulás-kötelezettségről, de nem iskolakötelezettségről lehet beszélni. Ennek megfelelően jól kiépített rendszere van az egyéni (otthoni) tanulásnak és az onnan az iskolai rendszerű oktatásba különböző szinteken lehetséges és történő belépés biztosításának. Biztosított az élethosszig tartó tanulás lehetősége, tehát nincsenek felső korhatárok az oktatási intézményekben. A szakképzések hét definiált gazdasági ágazati körben folynak. A képzés az első szakma elsajátításáig mindenképpen ingyenes. A második, illetve többedik szakma elsajátítása részben önerőből, részben területi önkormányzati támogatással, akár önerő nélkül is lehetséges. A munkanélküliek átképzését szintén az állam és az önkormányzatok finanszírozzák. A szakképzési intézmények széles körben nyújtanak képzéseket a gazdaság szereplői, vállalkozások, társaságok megrendelésekre. Ez kettős előnnyel is jár: a felmerülő tényleges gazdasági igényekhez igazodva, naprakész ismeretanyaggal tudnak képzéseket biztosítani és a gazdasági élet szereplőit is jobban be tudják vonni a képzési rendszer alakításába és a képzések lefolytatásába. Ebben partner a finn Oktatásügyi Minisztérium is, amely a jogszabályi hátteret és a nemzeti tanterveket (azok kidolgozását) is gyorsan, hatékonyan biztosítja. Mint megtudtuk, a légiközlekedési szakterületen folyó képzések tekintetében az illetékes nemzeti légügyi hatóság sajnos sokkal konzervatívabb, rugalmatlanabb álláspontot képvisel, ami megnehezíti az ezzel foglalkozó szervezetek dolgát. Az előadás után az iskola étkezdéjében ebédre láttak minket vendégül, aminek külön érdekessége volt, hogy megtudtuk: az igen széles körben szakképzéseket biztosító intézmény vendéglátó-ipari étkezdét, készítik az ételt az iskola összes területen tanuló diákjai üzemeltetik az diákja és tanára számára.
Délután az iskola, általánosabb jellegű műszaki képzéseket biztosító részének fa-, és fémipari, mechanikai, automatizálási, nyomdaipari szakemberképzést végző egységeit látogathattuk meg. Megdöbbentő volt látni az iskola mesébe illő eszközellátottságát. A döbbenet csak fokozódott megtudva, hogy az eszköz- és anyagbeszerzéseket és fejlesztéseket az iskola külső ipari partnerek támogatása nélkül, saját költségvetéséből finanszírozza. Ehhez hozzájárul, hogy a képzés során a diákok megrendelői igényre tényleges termelést is folytatnak, ami bevételi forrás az intézmény számára.
Végül tea, kávé és némi sütemény elfogyasztása mellett összegeztük benyomásainkat, ahol megállapíthattuk, hogy az intézményben feladatmegoldó jellegű, gyakorlatorientált, a valós ipari munkakörülményekhez hasonló környezetben történő oktatás folyik, melynek alapja a felhasználókkal (vállalatokkal, vállalkozásokkal) tartott interaktív kapcsolat, az új elképzelések és módszerek iránti nyitottság, az oktatás-szakmai támogatottság és végül, de nem utolsó sorban a megfelelő finanszírozás. Az összegzés után köszönetet mondtunk vendéglátóinknak a szívélyes és baráti vendéglátásért. Rövid városnéző program után, visszatértünk szálláshelyünkre. Nyugovóra tértünk előtt nyugtázhattuk, hogy léteznek az iskola-összevonásoknak ésszerű és mind a diákoknak, mind az oktatási intézményeknek kölcsönösen előnyöket nyújtó formái is. Úgy látszik, Finnországban erre rájöttek és ki is használják a lehetőséget. Pozitív kulturális és szociális élményként könyvelhettük el vendéglátóink gondoskodását és barátságos nyitottságát, mely megosztotta velünk pozitív és negatív szakmai tapasztalataikat is. A finnek azon szokása, hogy napjában ötször étkeznek, nem kis mértékben étekkedvelő személyem számára pedig igazi felüdülést jelentett. A szerdai napot a repülőgépes képzés központját jelentő szakképző és tanhangár épületben töltöttük. A programot Esko előadása nyitotta. Ismertette az oktatási létesítmény jellemzőit, megemlítve, hogy a tanhangár egy korábbi trolibusz garázsból lett kialakítva. (Mint azt megfigyeltem, a régi épületek újrahasznosításában igen otthonosan mozognak és ötletesek a finnek.) Ezután a Part-66 előírás repülőgép-műszerészek képzésében történő tamperei alkalmazását mutatta be. Az előadás során több, részleteket is firtató kérdésünkre kaptunk választ.
Ezután Tóth Péter tartott előadást a Kossuth középiskola Part-66 előírás alkalmazásának, illetve Part-147 szerinti jóváhagyásának előkészítésére tett lépéseiről, illetve a két oktatási intézmény közötti jövőbeni együttműködés lehetőségeiről. Ezzel egyidejűleg jómagam a Tampere középiskola repülőgép-műszerész hallgatóinak és néhány tanárjának számítógéppel segített formában, angol nyelven tartottam bemutató órát a Part-66 10. „Légiközlekedési jogszabályok” című képzési moduljának is részét képező Part66 előírásról. Úgy tűnt, az előadás érdeklődést váltott ki a jelenlévő diákokból és a tanárokból is. Mint kiderült előadásomból ismerhették meg a korábbi JAR-66 és a Part-66 közötti különbségeket, illetve az EU jogszabályban rejlő néhány, gyakorlatban is jól felhasználható lehetőséget. Több kérdést is feltettek a jogszabály gyakorlati alkalmazásával, illetve a légijármű karbantartási iparági tapasztalataimmal kapcsolatban, melyekre igyekeztem – a rendelkezésemre álló időkorláton belül – részletes és kimerítő válaszokat adni. Az kis ízelítő lényege az volt, hogy bemutassuk, az egységes követelményrendszer lehetővé teszi, hogy a jövőben határok nélkül, akár diákok, akár oktatók cseréje, illetve az oktatók, témakörök szerinti munkamegosztása útján is együttműködjünk. A bemutató óra után csatlakoztam a többi kollégához, akikkel a két oktatási szervezet felépítését, működési szabályzatát és tantervét hasonlítottuk össze, kiemelve azok eltéréseit és hasonlóságait. Ezt a létesítmény bejárása követte. Nagyon logikus, funkcionális és jó helykihasználású az épület kialakítása. A repüléselektronikai területen nélkülözhetetlen eszközellátottság is igen jó. Ez magában foglalja a nagy értékű ellenőrző és mérőeszközöket és szerszámokat, de sok ötletet láttunk az oktatási és bemutató eszközök alacsony költségű megvalósítására is. A fedélzeti rendszerek működésének oktatása során széles körben alkalmazottak statikus és
működő modellek, melyek egy részét az iskola oktatói és diákjai maguk készítették el.
A diákok tevékenységéről elmondható, hogy az elméleti képzéshez kapcsolódó gyakorlati foglalkozások során munkafegyelemmel is párosuló nagyfokú önállóságot mutatnak. Ez jól illeszkedik a finn nemzeti oktatáspolitika és a Tampere középiskola „Learning by doing” (munkával történő tanulás) stratégiájához, mely a munkától távol töltött tanulási idő csökkentését, az oktatás hatékonyságának (az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságának) növelését tűzte ki célul. Estére Esko találkozót, azt követően pedig igazi finn szaunázást szervezett számunkra a repülőgép-műszerész szakképzésben résztvevő kollégáival az iskola, a Herventa központi telephelytől távolabb eső, repülőgépes szakoktatási és tanhangár épületében. A nap végére ismét új tapasztalatok sorát sikerült agyunkba vésni és talán mi is nyújtottunk új, használható ismereteket vendéglátóink számára. A csütörtököt a Finnair Helsinki-Vantaa repülőtéren található légijármű és légijármű berendezés karbantartó bázisa, illetve a Finnair Training Centre oktatási központ
meglátogatásának szenteltük. A karbantartó bázison megtekinthettük annak létesítményeit és az ott folyó tevékenységeket. Itt szakavatott vendéglátónk Tom Nederström, a Finnair oktatási igazgatója volt, aki egyben légijármű típusképzéseken avionics rendszerek oktatója is.
Megtudtuk, hogy a tamperei és más, légiközlekedési képzéssel foglalkozó szakképzési intézményekkel együttműködve, a Finnair a karbantartó bázison, annak repülőgép karbantartó hangárjaiban és berendezés karbantartó műhelyeiben biztosítja diákok ipari szakmai gyakorlatát. Meggyőződhettünk róla, hogy rendezett, és a legkorszerűbb eszközöket felvonultató környezetben gyakorolhatják a szakmát a diákok. Rövid előadásában Nederström úr felvázolta a Finnair műszaki személyzetének képzési rendszerét, mely magában foglalja a szakirányú képzettséggel, illetve ilyen képzettség nélkül munkába állók alapképzését és előrehaladási rendszerét. Beszélt a Finnair Training Centre által folytatott műszaki és ahhoz közvetlenül kapcsolódó képzések köréről, majd meghívott minket az oktatási központ, repülőtéren kívül elhelyezkedő épületébe is. Az oktatási központ a műszaki képzésen kívül pilóták és légiutas-kísérők képzésével is foglalkozik. A Finnair teljes oktatási szükségletét és azon felül külső megrendelők igényeit is kielégíti. Az ehhez szükséges teljes eszközpark, beleértve a maketteket, JAR-STD tanúsított, képi és mozgáselemeket is szimuláló szimulátorokat, technikai adatbázisokat, oktatótermeket, szemléltető eszközöket, rendelkezésükre áll. A napot ezzel a szakmai ínyencfalattal és a szálláshelyünkön elköltött finn vacsorával zártuk, amit egy pihentető szaunázás követett. A szaunáról meg kellett állapítanom, hogy a pihenésen kívül a komoly eszmecserék, elmélkedések helyszíne is. E a megállapításomat Eskoval a szaunában a lehetséges együttműködésről folytatott beszélgetésünk szülte.
November 12-én, pénteken a vantaai VAKES Középiskolát látogattuk meg. Ebben az intézményben – többek között – repülőgép-szerelők, vagyis a légijárművek sárkányának, hajtóművének és gépészeti rendszereinek karbantartását végző szakemberek szakképzése folyik. Az iskolában Seppo Salmi a JAR szerinti képzések vezetője és Petri Seppälä, légijármű karbantartás oktató fogadott minket. Számunkra tartott rövid előadásukban elemezték képzési programjuk felépítését, mely lehetővé teszi, hogy a Part-66 követelményinek is megfeleljenek, ugyanakkor a képzés finn közoktatási rendszerbe is illeszkedjen. Új, eddig még nem hallott elemként említést tett a tanulási nehézségekkel rendelkező diákok, képzési programon belüli kezeléséről, valamint az iskolának az ipari szakmai gyakorlatokkal kapcsolatos negatív tapasztalatairól is. Ez utóbbi tapasztalat azt tükrözi, hogy az ipari partnerek (esetükben elsősorban a Finnair) gazdasági, termelési okokból el szoktak térni a tantervben megadott gyakorlati programtól, így mindenképpen szükségesnek ítélték a diákok iskolai oktatói támogatását a gyakorlat ideje alatt is. A szakmában, illetve a képzésben kialakult keresleti-kínálati viszonyokról is átfogó képet kaptunk. Megtudtuk, hogy a szakra ötszörös túljelentkezés van az iskolában. A végzett tanulók elhelyezkedése a – finn polgári légiközlekedési hatóság rugalmatlanságának is köszönhetően – a polgári légiközlekedésben nehézkesebb, illetve lassabb előrehaladási perspektívát nyújt, mint a légierőnél. Petri Seppälä, mint korábban szakszolgálati engedéllyel is rendelkező, gyakorlott repülőgép-szerelő kiemelte, hogy az iskola egyik legfontosabb feladata a diákok felkészítése a munkahelyi környezetbe való beilleszkedésre, kialakítva megfelelő, felelős hozzáállásukat, biztonságérzetüket. Az iskola bejárása során megtekinthettük annak – a tampereinél talán kicsivel szerényebb, de a közeli Helsinki-Vantaa repülőtér nyújtotta lehetőségekkel kiegészített – felszereltségét, a diákok órai tevékenységét, illetve láthattunk néhány, a végzős diákok által készített, a tanulmányok lezárásakor készült mestermunkát (final work) is.
A hét tapasztalataival zsebünkben töltöttük el a hétvégét Tamperében. Hogy a várost is kicsit jobban megismerjük, a kollégákkal sétákat tettünk. Érdekes élmény volt a csípős, tiszta levegő és a ragyogó napsütés, a már karácsony előtti hangulat, a kivilágított utcák, a hétvégén együtt sétáló családok. Meglepetést okozott számomra a városban található pravoszláv templom is, ahol ott jártunkkor éppen istentiszteletet tartottak, méghozzá orosz nyelven. Tetszettek a város épületei, parkjai is. Annak ellenére, hogy nem találkoztam hivalkodó gazdagsággal, látszott, hogy az emberek jól érzik magukat környezetükben, értékelik és megőrzik azt. Ezt tükrözi a korábban már említett épülethasznosítás, mely akár régi gyárépületeket is megőriz új funkciókat adva azoknak, de a fiatalnak nem mondható (a gépkocsik átlag életkora Finnországban 10 év körül van), mégis jó állapotban fenntartott gépkocsipark is. Meg kell említsem, hogy eldobott szeméttel egész kint tartózkodásunk alatt nem találkoztam. Helyette a környezet állapotára jellemző, hogy Tampere belvárosi parkjában nyulat lehetett látni.
A második hét November 15-én, hétfőn kora reggel indultunk Poriba. Megérkezésünkkor a Pori Középiskola igazgatója és az iskola nemzetközi kapcsolatok koordinátora fogadott minket. Meglepetéssel is szolgáltak. A kommunikáció könnyítésére, egy éppen Kuopioban tartózkodó, korábban a pori iskolában pályázattal finn nyelvi tanulmányokat folytató magyar lányt is meghívtak, aki látogatásunk során tolmácsolt az angolul nem beszélő finn oktatók és kis csapatunk között. Előadást hallgathattunk meg az iskola létesítményeiről, működéséről, közelmúltbeli szervezeti átalakításairól, fejlesztéseiről, széles körű nemzetközi kapcsolatairól, a képzések finanszírozásáról. Az előadás után felmerült kérdéseinkre is választ kaptunk. Röviden ismertettük a Kossuth Középiskola finnországi együttműködési elképzeléseit, mellyel úgy tűnt, felkeltettük pori vendéglátóink érdeklődését is.
A beszélgetés után megtekinthettük az intézmény legújabb, vegyipari képzési részlegét, illetve a fa-, és fémipari szakképzési részlegeket is.
Délután látogatást tettünk az iskola központi telephelyétől távolabb eső, Pori repülőtere mellett található Finnish Flight Academy pilóta alapképző iskolában, és a Pori Középiskola repülőgép-szerelő képzési bázisán is.
A pilótaképzés vezetője rövid előadást tartott számunkra, majd bemutatta az akadémia létesítményeit. Érdekes információ volt számunkra a pilóták előzetes szelekciójának rendszere, amely fél év különféle tesztekkel a jelentkezők 4 százalékát választja ki a képzés folytatására. A pilótaképzésben jelentős szerepet kap a hallgatók számítógépes oktató program segítségével történő önálló felkészülése. A létesítmény oktatási eszközei közül kétséget kizáróan a 3 darab repülőgép szimulátor volt a legizgalmasabb. Ezek közül egyet az oktatópilóta kíséretében ki is próbálhattunk. Az akadémia hangárait, az ott tárolt és JAR-145 követelményeknek megfelelően karbantartott szépszámú oktató-repülőgépet is megtekinthettük. A gépek karbantartását egy magánvállalkozás végzi alvállalkozásban, mégpedig olyan módon, hogy a Pori Középiskola diákjait is alkalmazza szakmai gyakorlatuk időtartamára. Így a tanulók valóban élesben gyakorolhatják a szakmát. A középiskola képzési bázisán célszerűen kialakított tanhangár és elméleti oktatási termek állnak rendelkezésre repülőgépszerelők oktatásához. A bázison kis és nagy repülőgépek és helikopterek, civil és katonai légijárművek karbantartása is oktatható, gyakorolható. Kedden újabb célállomás felé indultunk Tamperéből. Ez a kuopioi SAVO Középiskola volt, ahol az iskola oktatási vezetője, nemzetközi kapcsolatainak koordinátora és a repülőgép-szerelő képzés vezető oktatója fogadott bennünket. Az iskola, fizető vendégeket is fogadó tanéttermében, kötetlen beszélgetéssel egybekötött ebédben volt részünk. Itt kiderült, hogy a jelenlévő tanár kolléga a találkozásunkat megelőző nyáron éppen Magyarországon járt családjával. Elmesélte ott szerzett benyomásait, élményeit. Örömmel hallottuk, hogy kellemes benyomást tett rá vidám, vendégszerető kis hazánk.
Rendelkezésre állnak a jóváhagyott karbantartási dokumentációk és az elvégzett karbantartások okmányolása is – típustól függően – a polgári, illetve a katonai gyakorlatnak és hivatalos követelményeknek megfelelően történik. Itt is nagy hangsúlyt helyeztek a diákok valós munkakörnyezetbe szoktatatására.
Az ebéd után előadást hallgathattunk meg az iskola szervezetéről, működéséről, oktatási ágazatairól, finanszírozási rendszeréről, nemzetközi kapcsolatairól, majd látogatást tettünk az iskola gépjármű-szerelő műhelyében, amely a tanétteremhez hasonlóan bevételt is termel az iskola számára. Megtudtuk, hogy korszerű eszközellátottságukat a gépjárműtechnikában jelentős szerepet betöltő BOSCH céggel kötött oktatási megállapodásuknak is köszönhetik. Az iskolai látogatás végeztével rövid kiruccanást tettünk a város fölé magasodó kilátótoronyba, ahonnét igazolást nyert az „ezer tó országa” elnevezés. Bármerre nézett az ember, minden irányban tavak szegélyezték a látóhatárt. Esti programként Finnország legnagyobb, hagyományos fafűtésű „füstös” szaunáját látogattuk meg, ahol a helyi szokásokhoz alkalmazkodva az izzadáson kívül, a novemberben már igencsak hideg tóvízben történő megmártózást is kipróbáltam. A szauna melletti fogadóban finn nemzeti hagyományoknak megfelelően karácsony táján fogyasztandó ételeket kóstolhattunk, finn dalokat hallgathattunk és énekelhettünk a kiosztott szövegkönyvek segítségével. Másnap az iskola repülőgép-szerelő képzési részlegét látogattuk meg, amely Kuopio, a várostól mintegy 15 kilométerre eső repülőterén működik. Fa szerkezetű tanhangárjuk nagyon jó állapotban van. Mint megtudtuk, három éve került felújításra. Bemutatták a tananyagot, melyből az oktatás folyik, és amelyet az iskola tanárai a Part-66 I. Függeléke alapján saját maguk készítettek el. A Kossuth Középiskola oktatói itt láthattak első ízben ilyen szellemben kidolgozott részletes tananyagot, aminek megalkotása az iskola terveinek megvalósítása során a jövőben az ő feladatuk lesz. A feladatorientált, gyakorlatias képzés biztosítására szorosan együttműködnek a környező légiközlekedési vállalkozásokkal és a finn légierővel is. Tekintettel arra, hogy ilyen téren még nincsenek kiépített nemzetközi kapcsolataik, a Kossuth Középiskola finnországi intézményekkel tervezett együttműködésének terve komoly érdeklődést váltott ki a SAVO Középiskolában. A diákok nagyfokú önállóságának és alkalmazott tudásának újabb bizonyítékaként láthattuk az egyik diák mestermunkájaként készülő repülőgép szimulátort.
November 18-án, csütörtökön a Tampere Középiskola Hervanta épületében Esko Hietanen és Reetta Aukee részvételével tartottunk összefoglaló értékelést. Áttekintettük az első napon tervezett program végrehajtását és elégetten nyugtázhattuk, hogy az kisebb módosításokkal, de fennakadás nélkül, teljes mértékben teljesült. Esko és kollégái mindent megtettek, hogy szinte minden finnországi, légiközlekedési területen szakképzést (a Part-66 terminológiájával élve: alapképzést) végző szervezetet és azok tapasztalatait megismerhessük. Külön öröm volt a vendégszeretet, amellyel fogadtak és az egymás – Finnország és Magyarország oktatási rendszerének, kultúrájának, a finn és magyar oktatók gondolatainak – kölcsönös megismerésére irányuló érdeklődés, melyet mindenhol tapasztalhattunk. Magyar kollégáimmal elemezve a meglátogatott finn oktatási intézményekben szerzett tapasztalatainkat, néhány általános gondolatot fogalmazhattam meg: -
-
-
-
-
A helyes módon összevont képzési területek, szakképző intézmények erőforrásaikat, eszközeiket nagy hatékonysággal tudják felhasználni, költségeket takaríthatnak meg, bevételt tudnak termelni, így megfelelően finanszírozott, magas színvonalú képzést tudnak diákjaik számára biztosítani. A felhasználó (a végzett diákokat alkalmazó) gazdasági ágazati szereplők érdekeltségének megteremtésével, és igényeik rugalmas kielégítésével naprakészen tartható és a valós élet szükségleteihez igazítható a diákoknak oktatott ismeretanyag. A beszedett (magas) adók visszaforgatása a képzésbe, megtérülő befektetés az állam számára, mivel az biztosítja az aktuális legkorszerűbb technológiák elsajátítását és minél szélesebb körben történő alkalmazását, ami a gazdaság versenyképességének alapja. A munkából történő tanulás helyes és komolyan vett alkalmazása csökkenti az improduktív tanulási időtartamot, növeli a képzés hatékonyságát. Emellett a munkahelyi környezetbe való beszokást, az ilyen környezetben adódó konfliktusok önálló kezelését is nagymértékben elősegíti. Az azonos vagy nagyon hasonló területen polgári és katonai vonalon tevékenykedő szervezetek szoros együttműködése mindkét oldalnak előnyére válik.
A fenti gondolatok alkalmazása Magyarországon is kulcs lehet az oktatási rendszer korszerűsítésében és hatékonyabbá tételében. A Kossuth Középiskola által közvetlenül is felhasználható tapasztalatokat a tananyagok kidolgozása, a szemléltető eszközök elkészítése, alkalmazása területén sikerült gyűjteni. Egyúttal megerősödött azon véleményem is, hogy a finn testvérintézményekkel történő együttműködés valóban kölcsönös előnyökkel járna a felek számára. Míg látogatásunk elején benyomásom az volt, hogy a finn oldal úgy érezte, inkább csak a mi számunkra jelentene
előnyt az együttműködés, azt hiszem, kint tartózkodásunk alatt saját munkánk, elért eredményeink, elehetőségeink bemutatásával, szakmai érdeklődésünkkel és felkészültségünkkel sikerült bizonyítanunk, hogy nem csak kapni, de adni is szeretnénk és tudunk az együttműködés során. Az összegzés utáni délutáni program egy igazi helyi csemege volt. Az Ilves és a Blues jégkorongcsapatok meccsét nézhettük meg. A meccs látványos és izgalmas volt, ám a tamperei kedvenc Ilves kikapott.
A péntek és a szombat nagyrészt szabadprogrammal telt. A hétvégére még a havazás is elérte Tamperét, amelyet így újabb arcáról ismerhettük meg. Vasárnap kora délután eljött a búcsúzás ideje. Esko jött értünk és vitt ki a repülőtérre. 15:40kor indult repülőgépünk Tampere-Pirkkala repülőtérről Helsinkibe, ahol kis várakozás után átszálltunk a Finnair Budapestre induló járatára.
