Kálvincsillag A Magyar Református Egyház lapja. Közösség - Vallástétel Jövő

Kálvincsillag A Magyar Református Egyház lapja

2012

Közösség - Vallástétel – Jövő Ját ék , ami lehe t n agyon komoly Mily en egy h á z at akarunk? Húsz é v – K árpát-medencei közok tatá si körk ép Van éle t a konf irm á c ió u tán?

Kálvincsillag SZERKESZTŐSÉG: 1146 BUDAPEST, ABONYI U. 21. [email protected] WWW.MAJUS22.HU

A M A GYA R R EF OR M ÁT U S EG Y H Á Z L A PJA

Kiadó: Magyarországi Református Egyház Felelős szerkesztő: Fekete Károly Szerkesztőbizottság: Czanik András (MRE) Dobos Zita (Tiszántúl) Farkas Gergely (Dunántúl) Fábián Tibor (Királyhágómellék) Halász Sámuel (Délvidék) A. Kis Béla (Felvidék) Kovácsné Marton Erzsébet (Kárpátalja) Köntös László (Dunántúl) T. Németh László (Reformátusok Lapja) Rácsok András (Tiszáninnen) Regéczy-Nagy Enikő (Dunamellék) Somogyi Botond (Erdély) Olvasószerkesztő: Bagdán Zsuzsanna, Tóth Erika Lapterv: Rezessy Szabolcs Grafikai terv, tipográfia: Mikáczó Kamilla Képfeldolgozás: Szabó Monika Címlapfotó: Nagy Gábor Képek: Barabás Árpád, Barcza János, Bölcsföldi András, Csere Dániel, Csengő-Tschörner András, Esztergályos István, Fábián Zoltán, Gács Tamás, Harmatos János, Kalocsai Richárd, Kis Lukács, Kiss Gábor, Kozma Tibor, MTI-fotó: Czimbal Gyula, Nagy Gábor, Németh László, Rácsok András, Román Péter, Sereg Krisztián, sxc.hu és még sokan mások Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt. Elnök-vezérigazgató: György Géza ISSN 2062-0624

Közösség – Vallástétel – Jövő Erdély legrégebbi körkápolnája az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ udvarán (Fotó: Csere Dániel)

Ta r ta l o m

Szószék

3 4 5 6 7 8 9

Út a vallástételtől a vallástételig (Zsigmond József) Közösség a Szentírásban (Vladár Gábor) Körkérdés – közösség (Pál Sándor, János-Szatmári Szabolcs, Zágoni Balázs) Hitvallás – vallástétel (Fekete Károly) Körkérdés – vallástétel (Mihai Androne, Mácsody Ferenc, Fekete László) Jövő – eszkatológia (Pap Géza) Körkérdés – jövő (Kelemen Zsófia, Tőkéczki Ilona, Végh László)

Május 22. után…

10 Megőrizni és erősíteni az egységben tartó köteléket (Czanik András)

Lélektől Lélekig

14 16 18 20 21 22

Emléke a kertnek (Czébely Lajos) Közösségben Istennel (Ritoók Zsigmond) Közösség – Vallástétel – Jövő (Cséfalvay Zsolt) A kezek evangéliumával (Porcsalmy László) Ha van hit, jön az erő és a kitartás (Kovács Hont Imre) Játék, ami lehet nagyon komoly (Fábián Tibor)

Hitsorsosaink

24 26 28 31

A magyar református élet napszámosa (Balázsné Kiss Csilla) Felelősség az emberiségért (T. Németh László) „Egyedül semmi vagyok” (Kovácsné Marton Erzsébet) Ahova a Mindenható állította (A. Kis Béla)

Értékőrzők

32 34 36 38

Református székely magyarok az Al-Dunánál (Halász Zsuzsanna) Harasztiban újjászületett a néprajzi múzeum (Szenn Péter) Református képeslapok Nagy-Magyarországról anno (Csengő-Tschörner András) A Partiumi Református Múzeum (Veres-Kovács Attila)

Egyház és társadalom

42 Cigány hívek reformátussága a hétköznapokban (Nagy József Barna, Tóth Zsuzsanna, Gregussné Buzás Irén, Barnóczki Anita) 46 Építeni templomot hittel, felelősséggel (Fekete György) 50 Milyen egyházat akarunk? (Gaál Sándor)

Oktatás és nevelés

54 Elhitték magukról, hogy tehetségesek és érdemes tanulni (Dobos Zita) 56 Száztíz éves az Országos Református Tanáregyesület (Korsós Bálint) 57 Húsz év – Kárpát-medencei közoktatási körkép (Papp Kornél, Édes Enikő, Bustya János, Tolnay István)

Ifjúság

60 Van élet a konfirmáció után? (Bagdán Zsuzsanna) 62 Tízéves a bibliai levelező tanfolyam Délvidéken (Halász Renáta)

Reformátori örökségünk

64 66 68 69

Egyházzene

70 Engedjetek oda! (Fekete Zsuzsa)

72 74 76 78

Határtalan Szeretet

Szimbólumok, tanítások a festett templomi díszítményeken (Szacsvay Éva) Folyamatos gondviselés (Köntös László) A sötétségben fénylő világosság volt (Gudor Botond, Somogyi Botond) Négyszázötven éves a Tarcal-tordai Hitvallás (Dienes Dénes)

Kettészakított egyházmegyék – Baranya (Kiss Sándor) Gyógyító csapatban (Jakus Ágnes) A gyimesi csángók barátja (Bölcsföldi András) Sokszínű egység (Rácsok András)

A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

1

Sz ó sz éK

Út a vallástételtől a vallástételig „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele töb bé. Jézus ekkor megkérdezte a tizen kettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van ná lad.” (Jn 6,66–68)

Nem tudjuk megmondani, hogy életünk során hány ajtót zártak kulcsra előttünk, de hisszük, hogy azok előtt, akik Isten Igéje köré összegyűlnek, csoda megy végbe: országának kapuja résnyire megnyílik, és bepillanthatnak Isten műhelytitkaiba. Hisszük, hogy János evangéliuma hatodik része és annak kiemelt versei hozzásegítenek ahhoz, hogy Urunk vallástételére vallástétellel válaszoljunk. Jézus a Genezáret-tó vidékét járja, tanít és gyógyít. Szolgálata vallástétel Atyja övéi iránti irgalmáról. E vallástétel nem maradhat válasz nélkül. Ezrek követik útjain, s az estére fáradt és éhes sokaságot bőségesen ellátja kenyérrel és hallal. A megelégített ezrek válasza: királyukká kívánják emelni. E szándékban népe földhözragadt vágya húzódik meg: cselekedj kívánságaink szerint! Imádságainkba rejtett óhajaink ugyanezt a földi emberi óhajt leplezik: tégy kedvünkre, Urunk! Krisztus gyermekei – beleértve magunkat is – nem tudnak egykönnyen lélekben feljebb lépni, megmaradnak, megmaradunk a föld porában. Vallástételére, kegyelmére válaszolni nehéz. Jézus kénytelen ilyenkor elrejtőzni övéi elől. Másnap azért többen ott vannak a kapernaumi zsinagógában őt hallgatni. Amit ekkor tanít, azt az előző nap kenyérszaporítási csodája folytatásaként is felfoghatják hallgatói. Ilyeneket mond: a földi kenyértől újból és újból megéheztek. Ha igazán élni akartok, az én teste-

met egyétek és az én véremet igyátok, mert én vagyok a mennyből alászállott ama kenyér, amely által nektek örök életetek lehet. Ha mindennapjaink emberének ismételjük el ezeket a jézusi ígéreteket, ugyanúgy megdöbben, mint a Jézust személyesen hallgatók – mert csak egyféleképpen tudja hallani és értelmezni e vallástételt: a múló anyagi világ dimenziójában. Jézus szava egyrészt megbotránkozást kelt: enni testét és inni vérét, másrészt gyors döntést kényszerít ki az emberből. A döntés nyomán vagy tiltakozni, zúgolódni kezd az ember, s hátat fordít a lehetetlenséget kívánó Úrnak, vagy – mint Jézus tanítványai – tétova hallgatásba burkolózik. Az idők folyamán megszólított ember vagy tiltakozott s hátat fordított ennek a magát odakínáló Úrnak, vagy hallgatott, elodázva a döntést. Nem született mindig vallástétel Krisztus önmagát felajánló vallástételére. Akik odahagyták az Urat, azokra a jeremiási ítélet vár: nevük porba íratik (Jer 17,13). De mi lesz a tétovázókkal, mi lesz velünk? Emberi kapcsolataink fellazultak, s ami mindennél életbevágóbb: teremtő Istenünkkel életközösségünk is a válság jegyeit viseli magán. A megoldást jelentő döntő lépést ott, Kapernaumban – de hisszük, hogy ma is – a magát keresztre szánó Krisztus tette és teszi meg, amikor azt kérdi övéitől: ti is el akartok menni? A vallástételt kikényszerítő kérdésre Simon Péter felel: Uram, kihez mehetnénk, örök élet beszéde van nálad. Egy kicsit irigyeljük Pétert, és azért imádkozunk, hogy nekünk is az a valaki súgjon vallástételünkben, mint Péternek: a Szentlélek Isten.

Szószék „…a te igéd igazság.” (Jn 17,17b)

Zsigmond József

nyugalmazott lelkipásztor (Nagyvárad)


» Kálvincsillag

3

Sz ó sz éK

Az Apostoli Hitvallás „szentek közössége” tételét reformátoraink az anyaszentegyház értelmezésének tekintették: az egyház hitközösség, a hittestvérek élet- és szeretetközössége (communio sanctorum, congregatio fidelium). E jellegzetes tanítás az egyház közösségi jellegét hangsúlyozza. Ez pedig mint elérendő cél már közelebb vitte reformátorainkat az egyház újszövetségi modelljéhez. Isten az embert az önmagával és az embertársával való közösségre teremtette. Ez az eredendő közösség azonban a bűneset során törést szenvedett. Ennek következménye a bábeli toronyépítés fiaskója (1Móz 11), a vágyott, de emberileg erőltetett közösség megítéltetése. Bár Isten az Ószövetségben is népével volt, de ez az együttlét inkább pontszerű találkozások sorozatát jelentette. Jellemző módon a Szentírás a találkozás sátrának (óhel móéd) nevezi azt a helyet, ahol Isten alkalomról alkalomra megjelent Mózesnek a pusztai vándorlás során (pl. 5Móz 31,14kk). Az Istennel és embertársainkkal való teljes közösségünk Jézus Krisztus megszületésével vált lehetővé, akinek a neve is programként hirdeti: Immánuel, „Velünk az Isten” (Mt 1,23). Ez a közösségünk pünkösdkor, a Szentlélek kitöltetésével lett teljessé, amikor Isten kiárasztotta ránk Szentlelkét, mintegy a kezdődő messiási kor jeleként. Jézus Krisztus a Szentlélek által övéivel van, ezért Isten új népe ujjongó örömmel vesz részt az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban (ApCsel 2,42). Az apostolok cselekedeteiről írott könyv ezen felsorolása nem történeti tudósítás, hanem hitvallás. A sorrend nem tetszőleges, az egyes elemek nem cserélhetők fel egymással, még kevésbé hagyhatók el. Isten új népe ily módon sereglik középpontja, Jézus Krisztus köré, és éli meg közösségét Urával. Az egyház életét az újszövetségi szóhasználat későbbiekben is a közösség (koinónia) szóval jellemzi a legátfogóbban. A közösség az egyház életének jellegzetes sajátossága, a kettő egymástól elválaszthatatlan.

4

Közösség a Szentírásban Az itt használt görög kifejezés elsősorban valamilyen középpontot, közöset jelent, amelyből azután a résztvevők részesedhetnek. A bibliai értelemben vett közösség tehát nem valamilyen békés, nyugalmi állapot, hanem aktív részvétel az adás és elfogadás állandó ritmusában. A Krisztus megváltó életével való közösségünk (1Kor 10,16) egyúttal kö zösség a Szentlélekkel (2Kor 13,13; Fil 2,1), az evangéliummal (Fil 1,5) és közösség egymással (1Kor 10,17). Jellemző módon munkatársat is jelenthet a szó egyik alakja (koinónos, vö. Lk 5,10; 2Kor 8,23; Filemon 17), máskor anyagi segítségnyújtást, adománygyűjtést (2Kor 9,13). A közösség nem más, mint Krisztus élete bennünk, közöttünk és általunk. Ezt az eleven kö zösséget az Újszövetség sokszínűen fejezi ki (az egyház Krisztus teste: Róm 12,5; 1Kor 12,27; Isten temploma: Róm 6,19; 1Pt 2,5; ekklészia: ApCsel 5,11; 1Thessz 1,1), mivel a kegyelmi ajándékok sokfélesége döntő szerepet játszik a közösség életében. Az egyház – mint Krisztus teste – nem valamilyen metafizikai terület, hanem a Krisztus

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z l apja

Lelkének uralmi területe. Krisztus az egyház közösségében akar találkozni a világgal, itt akar kilépni a világba. Az ekklésziajelleg azt jelenti, hogy az egyház a poliszért, a város ügyeiért felelősséget vállaló személyek közössége. Olyan parlament, amely Isten királyi uralmát elfogadja, beszél róla, kíséri és alkalmazza azt, vagyis Istent reprezentálja a világ számára. Az egyház az evangélium kihirdetésének a helye, közösség, ahol az oldás és kötés hatalmának gyakorlásával az Isten irgalma valósul meg a világban (Mt 16,19; 18,18; Jn 20,22k). Ez a könyörgés és a szolgáló szeretet helye, ahol újra és újra felhangzik Jézus Krisztus szava: „térjetek meg, mert elközelített az Isten országa.” Közösségeinknek ma is arról a Krisztusról kell bizonyságot tenni, aki tegnap, ma és örökké ugyanaz (Zsid 13,8). Vladár Gábor

egyetemi tanár (Pápai Református Teológiai Akadémia)

K ö r k ér d é s – K ö z ö sség

Közösség

Miért látja értelmét saját közösségépítő szolgálatának?

Pál Sándor kuratóriumi elnök (MRSZ – Budapest)

János-Szatmári Szabolcs rektor (Partiumi Egyetem – Nagyvárad)

Zágoni Balázs igazgató (Koinonia Kiadó – Kolozsvár)

A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) programjai között a gyermekek, a család foglalja el az első helyet. Mindent e köré építünk. Nagyon fontos az önkéntesség, és igyekszünk eljutni a gyülekezetekhez, főleg a Kárpát-medencében. Vallom azt, amit Bódás János versében olvasunk: „Ki van jelölve a he lyed.” Küldetésünk, feladataink vannak. Kötelességünk mindezt végezni, de mindennap megkapjuk érte a jutalmunkat. A szeretetszolgálatnak be kell épülnie az életünkbe. Annál nagyobbak leszünk, minél többet tudunk adni, és ez az igazi szabadság. Önmagunkat adni másoknak. Hálából és nem háláért cselekedni. Ravasz László püspök írta: „Azért születtünk, hogy bennünk és általunk felszabaduljon a világ, friss lélegzet hez jusson, megkönnyebbüljön és fel tekintsen. Azért vagyunk, hogy áldás legyünk, csók, kézszorítás, példa, szárny, erős kar, fény és szabadulás.” Ezeknek a gondolatoknak kell munkálkodni bennünk akkor is, amikor reménységgel gondolunk a jövőre. Szilárdan, rendíthetetlenül kell buzgólkodnunk mindenkor az Úr munkájában, és tudnunk kell, hogy ez a fáradozás nem hiábavaló.

Magyar egyetemet építeni Erdélyben nem egyszerűen oktatáspolitikai kérdés. A kisebbségi lét keretei között az egyetemépítés közösségi ügy és szolgálat, a kisebbségi lét életben tartó mozzanata a kisebbségi nyelven végzett oktatás. Ez azt is jelenti, hogy az erdélyi magyar kisebbség számára az anyanyelven szerveződő egyetem létkérdés. A közösség saját kultúráját ugyanis anyanyelvén tudja átadni, és mivel a közösséget kultúrája határozza meg, ha nem adjuk át a kulturális tartalmakat, a kisebbség kisebbségként való létezése kerül veszélybe. Ezek az elvek meghatározzák közösségépítő tevékenységem irányait is. Köteleznek egyrészt arra, hogy megőrizzük és megóvjuk mindazt, amit eddig elértünk az egyetemfejlesztésben, másrészt pedig arra, hogy meghatározzuk az intézmény további fejlesztésének alapelveit, és meghozzuk azokat a döntéseket, amik lehetővé teszik, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem megfelelhessen a korszerű európai oktatás elvárásainak, s bekapcsolódhasson a különböző nemzetközi tudományos és oktatási programokba, hogy minőségi oktatást kínáló, versenyképes, a nemzetközi elvárásoknak megfelelő felsőoktatási intézménnyé válhasson.

A könyvkiadók nyugtalanok, hogy a félezer éves Gutenberg-galaxis elkezdett zsugorodni, új, elektronikus formátumoknak és hordozóknak engedve át fokozatosan a terepet. Egy konferencián, több tucat európai keresztyén könyvkiadó vezetője előtt mondta nyomatékosan az előadó: „Véssétek az eszetekbe: nem papírkereskedők vagytok!” Elgondolkodtató: mi is az, ami papírtól, nyomdafestéktől, elektronikus tintától és e-könyv olvasótól függetlenül keresztyén könyvkiadóvá tesz egy könyvkiadót? Addig van keresztyén könyvkiadás, amíg hajlandók vagyunk keresni azokat a gyöngyöket, amelyekre azt mondjuk, hogy ennek muszáj megjelennie (lásd Mt 13,45). Amíg van ilyen szerző, kézirat és kiadó, addig mindegy, hogy papíron vagy Ipaden fogják azt olvasni, mindegy, hogy mennyit megy fel a cellulóz ára, mennyit növelik az árrést a nagykereskedők, mennyit farag le a gazdasági válság a vásárlók könyvkeretéből, mert lesz keresztyén könyv. Amíg szerző, kiadó és olvasó rá tud csodálkozni arra, hogy Isten hány nyelven és formában, műfajban és stílusban, milyen elbűvőlő és megdöbbentő történetek révén tudja megmutatni önmagát, addig van értelme keresztyén könyvet kiadni.

A Magyar Református Egyhá z lapja

» Kálvincsillag

5

Sz ó sz éK

Hitvallás – vallástétel Az egyház hitvallása nem a tantételek summája, hanem létének cselekvő kezdete. A hitvallás bibliai kulcsszavai három alapkövetelményt támasztanak: tanúságtétel (martyria) szóval, tettel és – ha kell – életet is áldozva az Igéért (Jn 1,7), az Istenhez tartozás megvallása (homologia) őszinte bűnbánó imában, és az összetartozó részek egészbe illesztése (symbolon), amely Augustinus egyházatya szerint „a hitnek rövid és fontos szabálya; rövid a szavak számára nézve, fontos a tartalom súlyára tekintettel”. Így lett a hitvallás kapcsolódási ponttá az egyén és a gyülekezet között (Ef 4,16). A töredékes hitismeret értelmet nyerhet, a keresztyén ember megtalálja helyét a keresztyén közösségben. A hitvallás minden egyetemessége mellett is személyes. Ezt a személyes érintettséget fejezi ki a „hiszek”, illetve a „hisszük és valljuk” mondatkezdés.

A hitvallásnak egyedül a Szentírás a hiteles forrása. Benne Krisztus egyetemes egyházának a hangja szólal meg a nyilvánosság igényével. A hitvallás születésében nagy szerepe van a sajátos történelmi helyzetnek, amiben a hívő ember minden következményt vállalva vall a hitéről (Dán 3., 6; Mt 16,16; ApCsel 4,19–20; 5,29). Ez Istenre nézve, de emberek előtt hangzik el. A hitvalló nem keresheti hivalkodva a hitvallás helyzeteit, de az Isten adta alkalmakat sem szalaszthatja el. A provokatív, hivalkodó hitvallót Isten engedheti megszégyenülni, ugyanakkor a némának maradás is vezethet az Isten ügyének elárulásához. A hitvallás megtétele vagy elmulasztása üdvösségbe vágó dolog (Mt 10,32–33). Kétféle hitvallást ismerünk: az egyszer s mindenkorra lerögzített hitvallást, mint például az Apostoli Hitvallás, és a körülmények által feltételezett hitvallást, amely a Biblia örömhírét egy bizonyos korszak nyelvére és felfogására fordítja át (például a II. Helvét Hitvallás). Az egyház hitvallása közmegegyezéssel születik és közös felelősségvállalást fejezi ki. A konszenzust viták érlelik, hogy a kihirdetés után közmeggyőződéssé váljon a hitvallás. Mivel emberek alkották, ezért az Isten Igéjéből való jobbra taníttatásig áll fenn. „A Szentírás tekintélye parancsoló, a hitvallásoké parancsolt. A Szentírás tekintélye megígért, a hitvallásoké elfogadott. A Szentírás tekintélye az Úrnak és Királynak saját parancsoló hatalma, a hitvallások tekintélye a szolgának és küldöncnek kölcsönzött tekintélye. Ha a Szentírás tekintélye abszolút, akkor a hitvallás egyházi tekintélye relatív tekintély.” (H. Vogel) A hitvallásnak sokirányú célja van. A hitvallás önmeghatározás, mert a hit önmagára találásának öröméből fakad. Se-

6


gít a hitvallást tevő közösség azonosításában, mivel színvallás történik arról, hogy kihez tartozik, kire bízta magát és mi a hitének tárgya. Közösségi célból szólal meg – az egyének a hitvalláson keresztül illeszkednek a keresztyénség egészéhez. A hitvallás határt húz más vallási vagy világi közösségek között. A stabil kerítés megóv az elszigetelődéstől is és a vigyázatlan nyitottságtól is. Korrekt dialógusra buzdít, világos mozgásteret nyújt. A hitvallás sűrített evangéliumhirdetés, ami egy új helyzetben újrafogalmazza üzenetét és felhívja a figyelmet Isten Igéjére. A hitvallás Isten-dicsőítés. A gyülekezet közösen elmondott liturgikus hitvallása kiemeli a krédót az öncélúságból. Nem marad meg a hittételek állításánál vagy tagadásánál, hanem az Isten Krisztusának imádatára ösztönöz. A hitvallás katechetikai tananyag. Ősidőktől kezdve a mai napig a keresztyén hit alapelemei szempontjából nélkülözhetetlen szerepe van a hitvallásnak. A hitvallás akkor tölti be ma is a feladatát, ha eligazítást ad a Szentírás tanításában: lépésről lépésre vezet, de nem válik bibliapótlóvá, ha erősíti az egy hiten levők összetartozás-tudatát (Ef 4,4–6; 1Pt 1,1) és emlékeztet: az egyház tagja nem légüres térben él, hanem a régen éltek és a ma élők azonos hitvallása összeköti a nemzedékeket és a kortársakat az előző és a következő korokkal, s a mellettük lévőkkel. Ha megőrzi a tiszta tanítást a bibliátlan tévtanokkal szemben, és válaszhoz segít az új helyzetek kihívásai közben. Fekete Károly

egyetemi tanár (Debreceni Református Hittudományi Egyetem)

K ö r k ér d é s – VAll á s t é t el

Vallástétel

Miért tartja fontosnak a református vallástételt napjainkban?

Mihai Androne adjunktus (Galac)

Mácsody Ferenc lelkigondozó-lelkész (Felcsút)

Fekete László ügyvéd (Kaposvár)

A keresztyén ember számára fontos a felekezeti hovatartozása. A felekezet a latin confessio főnévvel, illetve a confessum melléknévi igenév révén a confiteri (con fiteor: megvallom, kijelentem, elismerem, bevallom, tanítom a másikat) igével áll kapcsolatban. Ugyanilyen értelmű a pro fessio kifejezés is. A felekezeti hovatartozás tulajdonképpen a hit megvallását, a hit kinyilvánítását jelenti, azaz egy adott lelki öntudat, egy magas igazság nyilvános felvállalását abból a célból, hogy másokat is megnyerjünk annak. Ebben az összefüggésben pedig a szóban forgó témával kapcsolatos konkrét bibliai szövegre kell emlékeznünk, éspedig: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32–33) A keresztyén ember az igaz hit megvallója abban az értelemben, hogy embertársai számára „vallástanár”, azaz a hit tanítója kíván lenni. Jól tudja, hogy a bátortalan, elrejtett, megvallatlan hit tulajdonképpen bátor, látható és kinyilvánított hitetlenség. Emlékezzünk csak a Szentíráshoz hűséges Kálvinra, aki megpirongatta és nikodémizmussal vádolta mindazokat, akik eltitkolták református mivoltukat. (Fordította: Pásztori Kupán István teológiai tanár)

A vásárlásösztönző marketingformák, a különféle árucikkekkel házalók és a telefonos marketing világában különösen vigyáznunk kell legféltettebb kincsünkre, az evangéliumra. Nagy a kísértés, hogy különféle módszerek segítségével „bocsássuk áruba” az evangéliumot. A jézusi missziói parancs ma is érvényes, de az evangélium nem áru, hanem a bennünket egzisztenciálisan meghatározó, drága kincs. Miért fontos a református vallástétel? A mai bizalmatlan világban akár újra és újra bizalmat szavazni nem egyszerű. Hiánycikknek számít ma a bizalom. A ma embere, látván azt, hogy munkahelyek szűnnek meg a környezetében, könnyen válik agresszívvé: önvédelemből. Jézus mégis arra hív bennünket, hogy a bizalom emberei legyünk. Szeressük az embereket, mindenkit igyekezzünk a jó oldala felől megközelíteni. Református bizonyságtétel: irgal masnak lenni, jó szándékkal lenni azzal szemben is, aki rossz szándékkal van, imádkozni mindennap a szóbeli, illetve cselekedetbeli bizonyságtételért, valamint Jézus Krisztusról és a bűnbocsánatról beszélni, ha annak ideje van.

Jogászként a tanúságtétel fogalma nem áll tőlem távol, hisz az eredetileg a perjog nélkülözhetetlen eleme volt, és az ma is. „Itt lent a porban” Iustitia nem létezhet tanúságtétel nélkül. Tanúskodni – a valóságnak megfelelően – az igazság kiderítése érdekében törvény diktálta kötelezettség. A „veritas” ezzel szemben egy másik, magasabb, elvont gondolati világ. Arra az igazságra gondolok, ami „békességet teremt”, ami „szabaddá tesz”, amiről „töredékes az ismeretünk”, amit csak „tükör által, homályosan látunk”. A ma keresztyén emberének tanúságtételére szükség van, hisz a bennünket körülvevő kongó üresség, tagadás, frusztráltság, a gondolati kakofónia, az izmusokkal megfertőzött lelkiség nyilvánvalóvá teszi a választ: igen! A nagy kérdés inkább az, hogyan tegyünk tanúságot – különösképpen világi közegben – a közösség vállalásáról az evangéliummal? Miként lehet szembemenni a többségi áramlatokkal? Szembenézni azzal, hogy a környezet esetleg gyanakvó értetlenséggel kezel, s bizonyos baráti, üzleti körökből kimaradunk? Miként illeszthető az evangélium kulcsa a bonyolult lelki zárakba? Ez a fajta tanúságtétel a Krisztus-arcot viselő embernek kötelessége, különösen a környező világ felé. A civil közvetlen tanúságtétele gyanús. Hiszem, hogy a leghitelesebb tanúságtétel a közösségvállalás megélése az evangéliummal. Törekedni arra, hogy a megingások és megtorpanások ellenére sikerüljön keresztyén módon élni.


» Kálvincsillag

7

Sz ó sz éK

Jövő – eszkatológia

A görög eredetű eszkatológia szavunk az utolsó időkről szóló tanítást jelenti, aminek központi gondolata Jézus visszajövetele. Ennek alapján beszél a Biblia a visszajövetel előtti eseményekről, magáról a visszajövetelről, valamint arról, hogy mire számíthatunk Jézus visszajövetele után. A Biblia a Jézus születése és visszajövetele közötti időszakot a világtörténelem utolsó korszakának nevezi. Jézus szavai szerint „azokban a napokban” élünk és „ama napot” várjuk (Mk 13,19–20; 2Thessz 2,2). Habár sokakat Jézus visszajövetelének az időpontja érdekel (Mk 13,3–4), Jézus erre nem ad választ (Mt 24,36), inkább ennek a korszaknak a jellemzőit tárja elénk. Noha feltámadásával legyőzte a gonoszt, ennek ellenére számolni kell vele ebben a korszakban is. A Krisztus ellenségét és ellenfelét a Jelenések könyve sátánnak, sárkánynak, ördögnek és kígyónak (Jel 20,2), János a leveleiben Antikrisztusnak (1Jn 2,18; 4,3; 4,6), Pál pedig a törvényszegés titkának nevezi (2Thessz 3,3–4). Ez a gonosz erő titokzatosan, emberi elménk számára felfoghatatlanul végzi munkáját, bizonyos esetekben azonban testet öltve, embereken keresztül láthatóvá válik. Ő bújik meg a hamis krisztusok és hamis próféták (Mt 24,5., 24), valamint a gyülekezetből kiváló antikrisztusok mögött (1Jn 2,18–19), akik sokakat igyekeznek elcsábítani. Ő jelenik meg a fenevadakban (Jel 13), ő válik láthatóvá a történelem színpadán folyamatosan megjelenő diktátorokban, és ő hívja elő az utolsó diktátort, a bűn emberét is (2Thessz 2,9). Mi pedig tudhatjuk, hogy legyőzött ellenséggel van dolgunk, aki nem azt teszi, amit akar, s nem akkor, amikor akarja. Isten tartja ellenőrzése alatt, működésének az ő akarata szab határt (Mk 13,20). A korszak végén azonban szabadon engedtetik, hogy egy utolsó lehetőséget kapjon a népek elcsábítására és az Isten elleni harcra (Jel 20,7), de a mennyből alászálló tűz (Jel 20,10), illetve Krisztus lehelete

8


(2Thessz 2,8) elpusztítja őt. Ezt a korszakot a gonosz hitető, csábító és megtévesztő munkája jellemzi. Ebben a korszakban az evangélium is terjed, amelynek hirdettetnie kell a Föld végső határáig (Mt 24,14). Isten igéjén keresztül szólít meg és hív be minden népet a Jézus Krisztusban megkötött szövetségbe. Aki ebben a harcban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül (Mt 24,13). Jézus visszajövetelével a kegyelem időszaka lezárul. Ennek időpontjáról senki semmit sem tud, csak az Atya (Mk 13,32). Habár ez a korszak már kétezer éve tart, Jézus mégsem késik, hanem az Atya által meghatározott időben fog eljönni (2Pt 3,9). Jézus úgy jön el, mint éjjel a tolvaj (Mt 24,43), az angyalok és minden ő szentjeinek seregében (1Thessz 3,13), és mindenhonnan összegyűjti választottjait (Mt 24,31). Jézus visszajövetele alkalmával a jónak teremtett, de a bűn által megfertőzött világ tűzben fog elpusztulni, elemeire bomlani (2Pt 3,10). Isten azonban kizárólag az övéi számára új eget és új földet hoz létre, amelyben igazság lakozik (2Pt 3,13; Jel 21,1). A visszajövetelt követő egyik fontos esemény a feltámadás: azon lelkek, akik Jézus visszajövetele előtt haltak meg, azonnal Krisztushoz mennek (Fil 1,23; 2Kor 5,1), hogy ebben a korszakban vele éljenek és uralkodjanak (Jel 20,4). Ezt nevezi János első feltámadásnak (Jel 20,5). Jézus visszajövetelét követi az élők és halottak, igazak és hamisak egyetemes, testi feltámadása (1Kor 15,35–58). A két, emberi szemszögünkből nézett, időben elválasztott feltámadás a keresztyén ember egységes reménysége. A feltámadást követi az egyetemes ítélet (2Kor 5,10). A dicsőségben és hatalommal megjelenő Úr színe elé gyűjti a híveket és hitetleneket, élőket és halottakat (Mt 25,31k). Akik hittek benne, és ebben a földi életben vele voltak, ezután is vele lesznek az új ég és új föld tökéletességében. Akik pedig nem hittek benne, ezután is nélküle maradnak (Mt 25,46). Mindörökké. Feladatunkat e világon Pál foglalja össze, és arra nevel a Tit 2,11–14-ben: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik.” Pap géza

püspök (Erdélyi Egyházkerület)

K ö r k ér d é s – J ö v ő

Jövő

Mit tart jövőformáló tényezőnek népünk és egyházunk életében?

Kelemen Zsófia szociológus (Somorja)

Tőkéczki Ilona szociológus (Miskolc)

Végh László fizikus (Debrecen)

Korunk társadalmát többek között fo lyékony modernitásnak is nevezik. Eb ben a világban semmi sem állandó, minden plasztikus és formálható. Ez egyfelől lehetőségeket ad az ember kezébe, bárki tetszése szerint formálhatja a jövőjét, másfelől viszont bizonytalanságot is jelent, hiszen minden felülírható. A házasság, a végzettség vagy az állampolgárság már nem életre szóló kategóriák. A posztmodern ember szabadságra, ugyanakkor biztonságra vágyik. Az egyház nagy lehetősége, hogy a biztonságot kereső embernek szilárd alapot adjon, azonban hogy megszólíthassa, érzékelnie és figyelembe kell vennie az igényeit. Nehéz dolga van, hiszen az emberekhez, akiket elönt az információáradat, nemcsak az értelmen, hanem az érzelmeken keresztül is vezet az út. Az egyház és a nemzet választ adhat arra az alapvető emberi kérdésre, hogy ki vagyok és hová tartozom, de szüksége van nagy adag nyitottságra és őszinteségre. Szilárd alap és nyitottság – véleményem szerint ez a két tényező kulcsfontosságú egyházunk és nemzetünk jövőjét tekintve.

A természet világa egy olyan hatalmas, szerves rendszer, amelynek a kíméletlen haszonlesés által tönkretett egyensúlyai egy idő után aligha állíthatók helyre, pedig Isten a teremtésben megadta annak jó rendjét. A természet rendjének működése az emberi élet nélkülözhetetlen materiális alapja, s az egymást követő nemzedékek folyamatosságának követelménye, így ebből az a rész, amely hazaként bízatott a közösségre, örök megőrzési feladatot jelent. A modern ember azonban eltávolodott a természettől, még ha ugyan érzékeli is a rossz irányú változást, de életvitelében nem hajlandó mértéktelenül kizsákmányoló és szennyező működését korlátozni. Nincs benne alázat a Teremtő csodálatos gondolkodása iránt. Nekünk, református keresztyéneknek egy értelmes és lelkileg-szellemileg gazdag élet felmutatásával kell példát adni, utat kijelölni az élet ajándékainak bölcs használatára. A mérséklet, a csak a valóban szükséges dolgok iránti törekvés ugyanis nem öncsonkítás, nem emberellenes ajánlott módszere az evangéliumnak, hanem értéke és mértéke a jónak, amely abban keresi a javakat, ahol azok korlátlanok: a szellem és a lélek síkján. Az anyagiak terén csak annyira, amen�nyire Isten teremtett világának egyensúlyai azt elbírják! Így lehetünk jövőformáló só és kovász, akiket öntudatlanul is istenfiakként vár a szenvedő világ.

Felmérhetetlenül súlyos válságba zuhan az emberiség egésze, mert az aranyborjú körül táncolva elpazaroltuk a természeti erőforrások java részét, eközben megzavartuk a természet körfolyamatait. Végzetes útra lépett az Édenkertben az ember, amikor a jó helyett a többre vágyott. Ösztöneink ugyan szerzésre és a férfiak közötti versengésre hajtanak, de a szerzés szellemi javak gyarapításával, a versengés önmagunkkal való versenyzéssel is kiélhető. Nem ábránd ez: hatalmas országok, közöttük a középkori keresztyén társadalmak is képesek voltak erre törekedve élni. Nemcsak egyházunk, hanem a magyar nép megmaradását és jövőjét is az határozhatja meg, képes-e az egyház megújulni és szellemi vezetést adni. A názáreti ács legalább annyira vagy még jobban ismerte az emberi természetet, mint a mai tudomány. Attól függhet a jövőnk, mennyire tudjuk Jézus tanításait és életpéldáját mélyebben megérteni és közismertté tenni. Hamarosan tömegesen fordulhatnak hozzánk a másban csalódott emberek, mert rájönnek: csak tőlünk várhatnak útmutatást.


» Kálvincsillag

9

M á ju s 22. u tá n…

Május 22. utáN… „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” (Mt 18,20)

Megőrizni és erősíteni az egységben tartó köteléket A Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából a Generális Konvent 2013 júniusára hívta össze a Magyar Református Egyház Zsinatát, amelynek napirendjén a káté új magyar szövegének elfogadása és a közös alkotmány néhány ponton szükségessé vált módosítása szerepel. A Kárpátmedencei református egység 2009. májusi deklarálása óta első alkalommal ül össze a testület. Mi történik két zsinati ülés között? Írásunkban annak igyekszünk utánajárni, hogyan működik az egység és az együttműködés a mindennapokban. A Generális Konvent 2004. július 8–9-én alakult meg Budapesten és a Kárpátmedencei magyar református egyházak, egyházkerületek és egyházmegyék hivatalban lévő elnökségeit foglalja magában. A 2009. május 22-én elfogadott közös egyházalkotmány a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testületeként ír róla, így eredeti célkitűzéseit megőrizve – egymás kölcsönös tájékoztatása, egységes és egyeztetett érdekképviselet, egymás iránti testvéri szolidaritás határozottabb gyakorlása, egységes liturgia és jogalkotás, a lelkipásztor- és teológusképzés szervezeti és tartalmi egységesítése – a

10


Magyar Református Egyház egységét munkáló legfontosabb tanácskozó és javaslattevő fórumaként intézményesült. Évente tartott közgyűléseinek Budapest mellett eddig Debrecen, Sárospatak, Pápa, Komárom, Temesvár és Szombathely adott otthont, elnökségét a püspökök és a főgondnokok testülete alkotja – azaz nincs egyszemélyi veze tő –, az egyeztetést a püspöki titkárokból álló operatív testület segíti, egyes feladatok koordinálására pedig állandó (egyházalkotmányi, liturgiai) és eseti bizottságok jöttek létre (pl. a Heidelbergi Káté korszerűsített fordításának elkészítésére).


Közösségvállalás „Az emberi kapcsolatok csak akkor életképesek, ha megőrizzük, sőt naponta erősítjük egyben tartó kötelékeit. Egyházunk is csak akkor lehet fokozatosan erősödő és erőt adó közösség, ha együtt tápláljuk és gondozzuk az egység ügyét” – mutat rá a Generális Konvent elnökségének május 22-i körlevele. Az elzártság hosszú évtizedei alatt alig-alig valósulhatott meg a mai hoz hasonló együttműködés, de akár csak tíz évvel korábbra visszatekintve sem volt sok minden még természetes. A Magyar Református Egyház megalakulásával és a közös alkotmány elfogadásával 2009 májusában a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egysége és zsinati közössége jött létre. A közös alkotmány rögzíti az együttműködés kereteit, a Közös Zsinat és a Generális Konvent működésének szabályait, valamint a részegyházak egységének és önállóságának határait. Hogyan működik az egység és az együttműködés a gyakorlatban? Mára az intézményes kapcsolatok mindennapossá váltak, az „egyháziasulás” ugyanis nem lenne lehetséges a gyülekezetek, intézmények, szolgálati területek között kialakult kapcsolatok nélkül. Fontos ezen belül a gyülekezeti kapcsolatok erősödése (pl. vendégszolgálatok, testvérgyülekezeti együttműködés révén): egymás kölcsönös meglátogatása a közösségvállalás ősi formája, az egyház léte pedig az egymásról való tudásban, egymásért való imádságban, az egymásért való felelősségvállalásban válik hitelessé.

Együttműködés Egymás felvállalásának szép példáit láthattuk már katasztrófahelyzetekben nyújtott segítségnyújtás során, egy-egy fontos ügy melletti kiállás alkalmával (pl. tiltakozás a szlovákiai nyelvtörvény vagy a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán), vagy a különböző segélyalapok

Mit ír a Magyar Református Egyház Alkotmánya az együttműködésről? „11. fejezet – A Magyar Református Egyház egységéről és részegyházainak önállóságáról 25. § Az egység kiterjed mindazon kérdésekre, amelyet az alkotmány vagy az országos egyházak felhatalmazása közös szabályozás alá von. 26. § A részegyházak megtartják önállóságukat és függetlenségüket belső szervezeti rendszerük kialakításában. Kivételt képeznek ez alól azon kérdések, amelyek a közös alkotmányba vagy közös szabályzásra tartoznak. 27. § A részegyházak önállóak választási rendszerükben, egyházkormányzati tevékenységükben, a szolgálati ágak belső szabályozásában, az egyházfegyelmezésben, a gazdálkodásban. 28. § A részegyházak együttműködnek a jogalkotásban, a közös képviselet területén, az ökumenikus és más külső kapcsolatok kialakításában és szervezésében, a szeretetszolgálatban, a misszió, sajtó, a kommunikáció, az oktatás, az ifjúsági munka, az informatika területén, valamint a nyugdíjügyek intézésben. 29. § A közös feladatellátás és együttműködés megvalósítása érdekében közös bizottságok és intézmények hozhatók létre.”

(Közoktatási Alap, Lelkészsegélyezési Alap) létrejöttekor. Közös költségvetése 2010 óta van a Magyar Refor mátus Egyháznak, amihez valamennyi részegyház hozzájárul. Vannak mára már hagyományosnak számító Kárpátmedencei programjaink (a 2013. évi eseményekről lásd összeállításunkat), közös megemlékezéseink pedig a közösségi emlékezet és összetartozásunk erősítésének kiemelkedő alkalmai: ilyen volt Bethlen Gábor emléktáblájának avatása Gyulafehérváron, idén a megemlékezés a Dunántúli Református Egyházkerület megalakulásának 400. évfordulójáról, és közös ünnepünkké vált a minden évben május 22. évfordulójához legközelebb eső vasárnap, a Magyar Református Egység Napja. A református egyházi sajtóban megjelenő közös hang és információcsere, a református rádiók együttműködése vagy éppen a közös Kárpát-medencei magazin, a Kálvincsillag megjelenése révén is egyre többet tudunk egymásról. Fontos szakmai munka folyik a valamennyi egyházkerület delegáltjának részvételével működő bizottságokban. A Liturgiai Bizottság készíti elő a tisztázott teológiai elvek mentén szerkesztett, több alternatívát felvonultató liturgiai példatárat. Ilyen formán készült el a Heidelbergi Káté korszerűsített fordítása is a káté megjelenésének 450. év-

fordulója alkalmából, melynek egységesen használt szövegváltozatként való elfogadása a 2013 nyarára összehívott közös zsinaton történhet meg.

Hitbeli egység „Az egykor erőszakkal szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egysége fokozatosan ismét helyreállítható. Az egység helyreállítása annál inkább megvalósítható, mivel a magyar reformátusság Isten igéje, óegyházi hitvallások, a Heidelbergi Káté, a II. Helvét Hitvallás alapján folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét” – fogalmaz a közös alkotmány preambuluma. „Az egység nem történelmi kényszerből született, hanem református, keresztyén hitből táplálkozik, és ennek a hitbeli meggyőződésnek gyakorlati következménye. Így tettünk bizonyságot arról, hogy közösségünk alapját Isten üdvözítő kegyelmében látjuk: Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! (2Kor 5,20)” – olvassuk a korábban idézett körlevélben. Talán jelzésértékű, hogy az első alkalommal ülésező közös zsinat nem költségvetési vagy igazgatási, esetleg aktuálpolitikai kérdésben foglal állást, hanem közös hitvallásunkkal kapcsolatban hoz majd határozatot.


» Kálvincsillag

11


Fogalomtár Magyar Református Egyház

Részegyház

Generális Konvent

A Magyar Református Egyház – a közös alkotmány megfogalmazásában – a csatlakozó részegyházak zsinati közössége. Az együttműködés kereteit rögzítő közös alkotmányt 2009. május 22-én fogadta el a debreceni Alkotmányozó Zsinat. A Magyarországi Református Egyház, a Romániai Református Egyház, a Kárpátaljai Református Egyház, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház és a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház az ekkor aláírt ratifikációs nyilatkozatban vállalta, hogy a közös alkotmányt saját országos egyházi jogrendjébe illeszti. A nyilatkozatot – noha az előkészítés folyamatában nem vett részt – aláírta az Amerikai Magyar Református Egyház is. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a szlovák reformátusokra tekintettel ún. „ratifikációs csatolmány” hozzáfűzésével csak a Generális Konvent 2011. évi temesvári ülésén csatlakozott. A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház 2012-től megfigyelői státuszban vesz részt az együttműködésben.

Az alkotmány szóhasználata szerint – a II. Helvét Hitvallásból vett kifejezéssel élve – részegyház a saját országában önálló jogi személyiséggel elismert és a közös alkotmányt ratifikáló egyház. Szinonim fogalomként használjuk még az „egyháztest” vagy „országos egyház” kifejezést is.

A Közös Zsinat összehívása kapcsán említett Generális Konvent a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete. Feladata a közös alkotmány és a közös törvények előkészítése, a közös ügyek koordinálása és az egység munkálása. Alkotó tagja minden Kárpát-medencei református egyházmegye tisztségben lévő esperese és gondnoka, valamint az egyházkerületek tisztségben lévő püspöke és főgondnoka, akik a Generális Konvent elnökséget is alkotják. A Generális Konvent évente egyszer ülésezik, de szükség szerint bármikor összehívható, amiről – az ülés helyét és napirendjét meghatározva – az elnökség gondoskodik. Az ügyvivő testületeként működő elnökség szükség szerint, de évente legalább háromszor ülésezik, melynek helyét és levezető elnökségét esetenként – tagjai közül – maga jelöli ki.

12

Közös Zsinat A Magyar Református Egyház alkotmányozó és törvényhozó testülete a Közös Zsinat, amelyet a Generális Konvent hív össze szükség szerint. A közös alkotmány elfogadása és módosítása mellett törvényt alkot mindazokban a közös kérdésekben, amikre a részegyházak legmagasabb szintű testületei felhatalmazzák. Tisztségüknél fogva tagjai a részegyházak hivatalban lévő püspökei és főgondnokai. További képviselőit – az alkotmány függelékében meghatározottak szerinti számban – a részegyházak zsinatai választják és delegálják felerészt lelkészek, felerészt presbiterek közül.

Kálvincsillag » A Magyar Református Egyhá z lapja


2013. évi fontos események

A Generális Konvent 2012. évi zárónyilatkozata A Kárpát-medencei magyar református egyházak, egyházkerületek és egyházmegyék tanácskozó testülete, a Generális Konvent sorrendben hetedik ülését a Dunántúli Református Egyházkerület meghívására Szombathelyen tartotta 2012. június 19-én és 20-án. A tanácskozáson részt vettek a diaszpóra képviseletében az amerikai és a nyugat-európai magyar reformátusok képviselői is. A konvent közössége Isten iránti há laadással osztozott a Dunántúli Reformá tus Egyházkerület 400 éves fennállása megünneplésében Körmend városában. Az ünnepi eseményekkel és kötetlen beszélgetésekre is lehetőséget adó alkalmakkal gazdagított tanácskozás a Kárpát-medencei magyar reformátusság egysége megjelenésének és megélésének különleges rendezvénye volt. A konvent beszámolókat hallgatott meg a magyar református egység elmúlt egyesztendei eseményeiről, a bizottságok és különböző testületek munkájáról, valamint a közös költségvetés 2011. évi eredményéről és 2012. évi tervezetéről. A Generális Konvent közössége köszönettel vette a Liturgiai Bizottság többéves munkája nyomán formálódó közös istentiszteleti példatár munkálatainak előrehaladásáról szóló beszámolót. A konvent megbízásából elkészült a Heidelbergi Káté új magyar fordítása. A Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából a Generális Konvent 2013 júniusára összehívja a Magyar

Református Egyház Zsinatát, amelynek napirendjén a káté új magyar szövegének elfogadása és a közös alkotmány néhány ponton szükségessé vált módosítása szerepel. A konvent határozatot hozott arról is, hogy a Heidelbergi Káté fordítását a Magyar Református Egyház készíttesse el és adja ki a Kárpát-medencei reformátusság anyanyelvein. A Generális Konvent úgy határozott, hogy június 4-ét, a Nemzeti Összetartozás Napját felveszi a magyar reformátusok számára javasolt jeles napok sorába. A konvent kéri a gyülekezeteket, hogy a presbitériumok döntése alapján harangozzanak mind május 22-én, a Magyar Református Egység, mind június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján. A Generális Konvent aggodalommal értesült arról, hogy ismét veszélybe került a kárpátaljai magyar református iskolák működése. Ezért kéri a magyar kormány illetékeseit, hogy kísérjék fokozott figyelemmel a nemzeti jelentőségű intézmények fenntartását. Szombathelyen és Körmenden megélve a testvéri összetartozás erejét és az egység örömét, a Generális Konvent közössége buzdítja a Kárpát-medence magyarságát, hogy a rövid távú politikai érdekek által vezérelt belső és külső megosztottság ellenére törekedjen az összefogásra és a közösségben megtapasztalható érdek nélküli összetartozás megélésére. Szombathely, 2012. június 20.

március 8–10. Kárpát-medencei Egyetemi Gyülekezetek Találkozója (Marosvásárhely) Május 19. Magyar Református Egység Napja Május 24–26. Református Egység Ünnepe • Május 24–25. Szeretethíd – Kárpát-medencei református önkéntes napok • Május 24–26. Református Zenei Fesztivál (Budapest) • Május 26. Ünnepi istentisztelet (Budapest) Június 4. Nemzeti Összetartozás Napja Június 28. A Közös Zsinat ülése és megemlékezés a Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulójáról (Debrecen) július 3–5. Kárpát-medencei Református Általános Iskolák II. Találkozója (Miskolc) Július 6. Református énekek hangverseny (Budapest, Művészetek Palotája) Július 6–10. Kárpát-medencei Református Középiskolák XVIII. Találkozója (Debrecen) Július 23–27. Csillagpont Ifjúsági Találkozó (Mezőtúr) Szeptember eleje Közös Kárpát-medencei tanévnyitó október 4. Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjel október 6–8. Kárpát-medencei Missziói és Diakóniai Konferencia (Berekfürdő) November A Kárpát-medencei Református Közoktatási Alap adománygyűjtése December 1. Kárpát-medencei imanap

Összeállította: Czanik András

Kárpát-medencei referens (MRE Zsinati Hivatala – Budapest)


» Kálvincsillag

13

L él e k t ő l l él e k i g

Emléke a kertnek

Lélektől Lélekig „...nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok” (Róm 8,15)

Czébely Lajos

A templomban Végre kinyílt az ajtód előttem, most már halkan én is bemehetek, eddig az öreg diófa alól barnán suhanó szemmel néztelek. Betértem, nem tudva, hol is az Isten, de bensőmben nyugalom, béke leng. Hátam a hűvös templomfalnak vetem, köröttem az ősök árnya kereng. Fent a toronyból lőtték ki valaha nyíllal a támadó tatár szemét, kopott ruhájú, szikár prédikátor innen sugározta Kálvin szellemét, a lelkes gyülekezet innen sietett hittel Kossuth zászlaja alá, zord szeleket hozó háborús időkben a férfi családját e helyen hagyá. Végre kinyílt az ajtód. Beléptem. Por ül az orgonasípok során, s érzem, hófelhő jön majd énekelni, s hópehely csillog majd a hangok taraján.

14



Minden ember életének egyik fő meghatározója a gyermekkor. Református családban nőttem fel, s mivel apám 1956-tól kántori szolgálatot teljesített a Viski Református Egyházközségben, hajlékunkban mindennapos volt az éneklés. A könnyebb zsoltárokat és dicséreteket már egészen kicsi koromban el tudtam énekelni. Emellett megismerkedtem a református egyház alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi Kátéval. Az iskola, amelyet kíváncsiságom, majd az ebből fakadó tudásvágyam miatt nagyon szerettem, nem könnyítette meg sem lelki, sem szellemi fejlődésemet, hiszen a szovjet oktatásban nyoma sem volt a transzcendencia elismerésének. Zsákutcába kerültem. Kételkedővé lettem, nem tudtam eldönteni, hogy a tapasztalat és tanulás által meg lehet-e mindent ismerni, vagy van egy akaratunkon kívül álló tényező is, ami segít értelmet találni a világban és felfogni az Istent. Igaz, lelkemmel és értelmemmel is az utóbbi felé húztam. Ezt a vívódást és a templomok kiüresedésétől való félelmemet örökítettem meg egyik, a ’60-as évek végéről fennmaradt kamaszkori verspróbálkozásomban.

Szerencsére nem következtek be a vers utolsó versszakában feltörő gondolatok, bizonyítékául annak, hogy a vallás nem szándékos emberi alkotás, és ha az elpusztítására irányuló erős törekvés ellenére is fennmarad, akkor jó és igaz. Természetesen nem ilyen egyszerű mindez, különösen napjainkban, amikor a vallás legfontosabb elemeit, az elkötelezettséget és a közösségi részvételt támadja a modernitás, aminek a képviselői mindent megtesznek a vallás és a civilitás szétválasztásáért. Épp a „lélektől lélekig” gondolatát támadják ezzel. Talán Tóth Árpád is ettől „a roppant, jeges űrtől” féltette embertársait. Én is féltem felebarátimat és jómagamat is minden lelki kiüresedéstől, de bízom abban is – mert sokszor tapasztaltam és tapasztalom –, hogy nagyon sok ember gondolkozik hasonlóan, nagyon sok ember kapaszkodik a szeretetbe, és ezáltal a gonosz ellen harcolók seregét bővíti. Azoknak pedig, akik nem az ősi nemzettudatban, a vallásos hitben, hanem még mindig a marxista embertípusban vagy az amerikai olvasztókemence zagyvalékában látják a nemzet (nemzetek) újjászületését, figyelmükbe ajánlom Bay Zoltán világhírű magyar fizikusnak, a Debreceni Református Kollégium egykori diákjának következő sorait: „A világnak a lényege a törvényeiben van. Az anyag, a tér és az idő is következményei ezeknek a törvényeknek és nem előtte járói. Elő-

ször vannak törvények, és azok szerint jön létre a természet. A Biblia szerint: »Kezdetben vala az ige.« Az a magasan a mienk felett álló értelem, ami a természet törvényeiben nyilvánul meg, aminek parányait igyekszünk ellesni, a lényege a világnak. A kép megnyugtató, mert azt jelenti, hogy részesei vagyunk a végtelenségnek, eredményei egy Végtelenül Magas Értelemnek, s ezért nincs okunk csüggedni.” Ezek a mondatok segítették hozzá a vallás és a tudomány kibékülését bennem, mert addig mind a tudományokkal, mind a hit kérdéseivel való foglalkozás során a kettő kibékíthetetlenségének hangoztatásával találtam magam szemben. A másik igen fontos dolog, amivel magyartanárként az irodalom- vagy a nyelvórákhoz készülve, de a szoros élethelyzetekben is – például kisebbségi életünkben – mindennap találkozom, az a vallás és az anyanyelv ügyének természetszerű összekapcsolódása. Gondolom, ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a reformáció terjedése és megerősödése nyomán borult virágba az anyanyelvű kultúra és az irodalom. De anélkül, hogy túlhangsúlyoznám a kultúrprotestáns szemléletet, el kell árulnom, értetlenül állok azon kálvinista atyámfiai vallásosságával szemben, akik gyermekeik vagy unokáik anyanyelvét elcserélik az állam nyelvéért, nem magyar tannyelvű iskolába íratva őket.

Az egész teremtés az ember felé összpontosul, hiszen a Teremtő képmásai vagyunk. Ez felelősség. Jó lenne – legalább néha – erre is gondolni! Arra, hogy van „egy a föld közepén zárt kert emléke, és amelynek néha, estefelé belélegezzük illatát.” Olyankor egy kicsit rövidebbé válik az út lélektől lélekig. Czébely Lajos

tanár, költő, helytörténész (Visk)


» Kálvincsillag

15


Mid van, amit nem úgy kaptál? – kérdi az apostol (1Kor 4,7), s esetemben egyszerű a felelet: semmim. Az alábbiakban csak röviden említek egyet-mást abból, amit kaptam. Amit szüleimtől, nagyszüleimtől, egyáltalán a családtól kaptam, amelyben felnőttem, két szóban foglalható össze: szeretet és ismeret. Szigorú szeretetet (fegyelmezőt) és áldozatos szeretetet (magát az én érdekemben soha nem kímélőt, engem mindig melegen körülölelőt), és ismeretet: hit-, nyelv- és köz-, elsősorban irodalmi és történelmi ismereteket. Először otthon, azután megfelelő iskolát keresve számomra előbb a Mária Terézia téri (ma Horváth Mihály téri) elemi iskolában, majd a Budapesti Református Gimnáziumban. Itt is könnyen összefoglalhatom azokat, akiktől szeretetet és ismereteket kaptam (persze másképp, mint otthon, de hát azért küldik az embert iskolába): tanítóimtól és tanáraimtól, kezdve az első elemiben tanító Panni nénitől a gimnáziumban és az egyetemen engem tanító tanárokig. Ez nem az öregember elnéző idealizálása: nem mind voltak egyformán jó tanárok vagy éppen művészei a tanításnak, de mindtől tanultam valamit (kitől többet, kitől kevesebbet), s nem volt köztük egy sem, akitől ne kaptam volna – kitől így, kitől úgy megnyilvánuló – szeretetet.

Közösségben Istennel Azt lehetne mondani: jó, de voltak bennem képességek, s ezek bontakoztak ki. Igen, de honnan voltak a képességek, s honnan a lehetőségek ezek kibontakoztatására? Elődeimtől, részben talán személyesen nem is ismert elődeimtől örököltem azokat, az ő génjeik élnek bennem sajátos kombinációban, amit megint nem én hoztam létre, s hogy kibontakozhattak, arra a lehetőséget megint nem én teremtettem meg, és sokszor elgondolkoztam, vajon jól kihasználtam-e ezeket a lehetőségeket.

16



kérdésében is ő alakította a dolgokat úgy, hogy azok végül is jól alakuljanak, s élhetek ötvenöt éve feleségemmel jó házasságban (ez is közösség!), kedves, jó gyermekektől és unokáktól körülvéve. Még sokáig folytathatnám, de legyen elég annyi, hogy a Lélek vezet, s ha engedelmeskedem (sajnos nem mindig), megtapasztalhatom, ha ez rövid távon néha kellemetlenséggel jár is, hosszú távon mindig boldogságot, boldog életet ad. A Lélek vezet a mindennapokban, nem mert megérdemeltem, hanem mert Isten kegyelmes, és aki az ő Fiát nem kímélte, hogyan ne adna vele együtt (nem nélküle!) mindent minekünk? (Róm 8,32) Ez a mindennapos kegyelem nem azonos az eleve elrendeltséggel, ami az örök üdvösségre vonatkozik.

Az iskolai és egyetemi évek új meg új közösségekkel hoztak kapcsolatba, s minden jó közösség gazdagít, részint azáltal, hogy ad, felismerésekre segít, részint azáltal, hogy kibontakoztat rejtett, nem tudatosított képességeket. Életem folyamán sok jó közösségben tevékenykedtem, világiakban és egyháziakban egyaránt. Most csak két, hitem szempont jából fontos közösséget emelek ki: a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet és az ötvenes évek Kálvin téri ifjúsági bibliakörét. Az otthontól gyarapodó hitismeretek itt mentek át lényegi változáson, megint nem magamnak köszönhetően. Mert a hit nemcsak bizonyos ismeret, mondja a Heidelbergi Káté (21. felelet), hanem szívbeli bizalom is. Ez a bizalom nem hiányzott belőlem teljesen: édesanyám gyermekkoromtól arra tanított, hogy bízzak Istenben, mert ő gondot visel rám, de ekkor vált ez a bizalom azzá a bizalommá, amelyről a káté beszél: bizalommá a Jézus haláláért megbocsátó, bűntől megváltó Istenben. A hitismeret így vált hitéletté. Mert nem az ismeret, a tizenkét éven át heti két hittanóra üdvözít, és nem a naponkénti bibliaolvasás magában (tízéves koromtól olvasom naponként a Bibliát), de a tanítványaitól búcsúzó Jézus azt mondja nekik (Jn 14,26), hogy a Szentlélek, akit az Atya küld el, eszükbe juttat mindent, amit ő mondott, s ha nincs ismeret, ugyan mit juttathat eszünkbe? Ha viszont van ismeret, „tudomány”, akkor a Szentlélek megelevenítheti az ismeretet, vezethet, sőt visszafelé is megértetheti, hogy Isten akkor is vezetett, amikor én azt még nem értettem, vagy keseregtem valamely döntése miatt. Megértette, hogy Isten vezetett, amikor olyan családba, iskolába jutottam, ahol az ő magvetése hullott belém, s ahogy növekedtem, az szökkent szárba. Megértette, hogy nem én döntöttem úgy 1948-ban, hogy latin–görög szakos tanár leszek, amiért akkor, emberileg érthetően, többnyire bolondnak tartottak. Édesapámat arra akarták rábeszélni, hogy valami értelmesebb pályát válasszon számomra (mindig hálás leszek, hogy ezt nem tette). Isten vezetett apró, véletlenszerű események által efelé, hogy megtalálhassam hivatásomat, és egész életemben azzal foglalkozhassam, amit szeretek, és így szolgálhassak neki. Megértette, hogy az élet másik nagy döntése, a párválasztás

Akiket Isten örök üdvösségre rendelt, azoknak a mindennapokban hol így, hol úgy mutatja meg kegyelmét. Hol úgy, hogy megkíméli őket a próbáktól, hol úgy, hogy megőrzi őket azok között, s ugyanannak is hol így, hol úgy. Mint nekem is. Két igében, két, számomra életem során fontossá lett igében tudom összefoglalni, amit mondtam (bár elvi híve vagyok az új fordításnak, minthogy ezek még a régi szerint lettek nekem fontosak, aszerint idézek): „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.” (Zsolt 16,6) Örökség itt, „s túl az életen”. „De én mindenkor veled vagyok – mondja a zsoltáros Istennek –, mert te fogod az én jobb kezemet, tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe befogadsz.” (Zsolt 73,23–24) Ritoók Zsigmond

ókorkutató, akadémikus (Budapest)


» Kálvincsillag

17


Közösség – Vallástétel – Jövő Több mint ötven évvel mögöttem egyre nagyobb hálával gondolok vissza arra a légkörre, ami meghatározta családunkat, s amiben három testvéremmel együtt nőttem fel Pozsonyban. Annak ellenére, hogy ebben a városban kisebbségiként él tünk, gyerekként nem éreztük, hogy hátrány lett volna. Többnyelvű közegben nevelkedtünk: otthon és az iskolában magyarul, az utcán többnyire szlovákul, nagymamám baráti társaságában pedig sokszor németül beszéltünk. Most már szakemberként is tudom értékelni, amit ez a többnyelvű és többkultúrájú közeg nyújtott. A másság elfogadása így talán kevésbé jelent számomra gondot – bár tudom, hogy ezt egy hosszabb amerikai tartózkodás erősítette meg igazán.

18



Cséfalvay Zsolt 1959-ben született egy ősi pozsonyi család második gyermekeként. A helybeli magyar tannyelvű általános iskolába és gimnáziumba járt, majd 1983-ban a Comenius Egyetem logopédia szakán végzett. Csaknem tíz éven keresztül az egyetemi kórház ideggyógyászati klinikáján dolgozott klinikai logopédusként, ahol agysérült betegek nyelvi zavarának vizsgálatával foglalkozott. Már az egyetemi évek alatt bekapcsolódott a pozsonyi református gyülekezet ifjúsági csoportjába, ott ismerte meg későbbi feleségét. Gyermekeik megszületése után a gyülekezeti gyermekmisszióba kapcsolódott be, ahol több mint húsz éven keresztül foglalkozott kisebb, majd később serdülőkorú gyerekekkel. Két barátjával, akik szintén presbiterek voltak, „apás nyári gyermektáborokat” szerveztek több éven keresztül. Miután a gyülekezetben egy fiatalabb korosztály vette át a gyermekek közötti szolgálatot, egy ideig a gyülekezet missziós bizottságában találták meg szolgálati területüket, ahol főleg a gyülekezeti tagok közötti mélyebb kapcsolat kialakításán fáradoztak. Évente több gyülekezeti napot szerveztek, ahova gyakran hazai és külföldi előadókat hívtak meg, s ebben a lelkész támogatását is élvezték. Jelenleg sok külföldi tanulmányút és a kutatás foglalja le gyakran a szabadidejét is.

Gyermekkorom meghatározó élménye a hiteles keresztyénség naponkénti megtapasztalása volt. Bátyámmal fogalmaztuk meg egyszer évekkel később, hogy bár gyerekfejjel nem tudtuk, mi a keresztyénség lényege, de úgy éreztük, hogy ha az, amit otthon látunk, akkor azt mi elfogadjuk és szeretnénk követni. A szeretet gyakorlati megtapasztalását és az odafigyelést akkor nem tudtuk eléggé értékelni. A felvidéki reformátusság életében is szerepet vállaló nagynénénk révén gyakran vettünk részt házi bibliaórákon, ahol a gyerekek is kérdezhettek, szinte bármit. Még kételkedni is lehetett – anélkül, hogy ennek negatív konzekvenciája lett volna. A gondolkodást és a kérdéseket fontosnak tartották, helyük volt az élet minden területén. Ezt a nyitottságot (amit sajnos ma sem mindig érzek néhány keresztyén közösségben) már gyermekként természetesnek vettem, és igyekeztem átmenteni a saját családomba is. Személyes hitem erősödésében meghatározó szerepet játszottak az akkoriban még tiltott nyári dömösi csen deshetek, különösen a vezetők életének hitelessége. Ennek a mintának köszönhetően szinte természetes volt, hogy felnőttként a nyarak egy részét gyerekekkel töltsem. Ma nagy öröm, amikor találkozom azokkal a fiatalokkal, akikkel több mint húsz évvel ezelőtt (sokszor veszélyes hegymászás közben) órákon át beszélgethettem az élet fontos és kevésbé fontos dolgairól. Ebben a közeg-

ben növekedtek gyermekeim és barátaik is, amiért ma külön is hálás vagyok. Testi és lelki fejlődésük fontos időszakában olyan közegben mozoghattak, ahol a nyitottságnak fontos szerepe volt. Bár szülőként sok személyes mulasztásnak vagyok tudatában ezen a téren is, hálás vagyok azért, hogy mindhárom gyermekünknek nagyon lényeges ma is a személyes kapcsolat az Istennel. Meggyőződésem, hogy feleségem szerepe meghatározó ebben is, mert nála naponként megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet – szinte mindenben. Nem volt és ma sem mellékes, hogy hivatásom gyakorlásában örömöm teljen. Talán az otthoni minta is meghatározta, hogy a pályaválasztáskor sem a sikert és anyagi javakat ígérő szakmák vonzottak elsősorban. Ez egyrészt bel ső függetlenséget nyújt, másrészt viszont gyakran meg kell küzdenem e függetlenségért. A mérhető és mások számára is jól látható értékekre fokuszáló világban hajlamosak vagyunk éle tünket, munkánkat is ilyen mértékkel mérni. Meggyőződésem azonban, hogy a kreatív mandátum betöltése, amivel Isten mindnyájunkat megbízott, nem ilyen értékrend szerint mérendő. Logo pédusként az agysérülés következtében beszédképességüket elvesztett felnőttekkel foglalkozom több mint húsz éve, az utóbbi évtizedben már javarészt az egyetemen és a kutatásban. A szakmai feladatokon és lehetőségeken kívül az akadémiai közeg ma már viszonyla-

gos szabadságot biztosít, de alkalmakat is szolgáltat arra, hogy a fiatalokkal való beszélgetéseim itt folytatódjanak. Ez állandó lelki-szellemi készenlétre ösztönöz, miközben tudatosítom, hogy sok lényeges kérdésre még keresem a választ. Az elmúlt évtized érdekes felismerése számomra, hogy az eddig jobbára a családra, néhány barátra és a gyülekezetre szűkült életterünk kitágult, és helyük lett benne olyan embereknek is, akik régebben kiszorultak ebből a körből. Ennek a nyitásnak köszönhetően alkalmam van megosztani gondolatai mat olyanokkal is, akikkel eddig nem juthattam közelebbi kapcsolatba. És ami még ennél is fontosabb lett: sokkal nagyobb az igényem arra, hogy jobban megértsem azt, amit mások mondanak. Ebben bizonyosan közrejátszott az is, hogy az utóbbi időben sok időt töltöttem gyermekeimmel. Meg kellett tanulnom jobban meghallani azt, amit mondani akarnak, amit kérdeznek... Talán egyfajta szemléletváltásnak is nevezhetném azt, ami családommal, de főleg velem történik az utóbbi években. Nem az eddig biztosnak hitt dolgok megkérdőjelezése ez, csupán azok új fényben látása, s mindez újragondolkodásra ösztönöz. Meg hálaadásra. Cséfalvay Zsolt

logopédus, egyetemi docens (Pozsony)


» Kálvincsillag

19


A Johannita Segítő Szolgálat ma protestáns körökben sem közismert. Hadd álljon itt néhány szó a történetünkről: a több mint kilencszáz éves johannita rend részeként működünk (eredeti nevén a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett jeruzsálemi ispotályos lovagrend). A rend amalfi kereskedők nyomán a szentföldi zarándokok ápolására szerveződött, majd harcolt a keresztes háborúkban, s a reformációkor kettévált: a katolikus ág lett a máltai lovagrend, a protestáns ág tartotta meg a johannita nevet.

Hamar kialakult a kapcsolat a rend és a magyarok között. Már 1135-ből létezik magyar vonatkozású johannita dokumentum. Ismerős lehet II. András részvétele is a keresztes háborúban, amely során Margat (ma Szíria) várában a johanniták vendége volt, s amely hatására örökös javadalmat adományozott e várnak. (Érdekesség: a várat jelenleg magyar régészek tárják fel, többek között a johannita rend támogatásával.) Több johannita ispotály is létesült Magyarországon, s neves történelmi személyiségek csatlakoztak a rendhez. Vajon hányan tudják Zrínyi Miklósról, hogy a johanniták vránai perjelségének is a vezetője volt? A rend 1989 óta tevékenykedhet ismét Magyarországon, az emigrációba kényszerült rendtagok élesztették fel. A Johannita Segítő Szolgálat pedig 2001 óta egyesület, alapvetően két célt szolgál: a keresztyén hit védelmét és az elesettek istápolását, segítését lelki és testi szükségeikben. Míg ez utóbbi meglehetősen egyértelmű, a hit védelmével kapcsolatban többször kérdezik: ma mindenki azt hisz, amit akar – miért kell a hitet védeni? Nos, ezért tartjuk fontosnak hangsúlyozni a keresztyén hit védelmét. Ma persze már nem karddal, pajzzsal, inkább a „kezek evangéliumával”. Hiszen kimutatott tény, mennyire elfordultak az emberek a hittől, s keresik más utakon az önmegvalósítást. A Johannita Segítő Szolgálat szeretetszolgálati mun-

20

A kezek evangéliumával

káját tehát azzal az indíttatással végzi, hogy közben fel tudja mutatni azt, akitől minden származik. Ez az alapvető különbség a johanniták és a világi jótékonysági szervezetek között: mi tudjuk, semmink nincs, amit ne kaptunk volna, s amit kaptunk, azt adjuk csak tovább, tudván, hogy „átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi”. Jelenleg Magyarországon nyolc, az elszakított területeken négy helyi szervezet tevékenykedik a német johannita rend tagozataként, ami erős nemzetközi támogatottságot jelent. Ehhez adódik még a Segítő Szolgálatok Egyesülése, a JOIN (Johanniter International), amely jelenleg tizenhat szervezetet tömörít. Így külföldi testvérszervezeteinktől sok támogatást, segélyszállítmányt kapunk, amit rászoruló szervezetek (gyülekezetek, kórházak, idősotthonok, óvodák) között osztunk szét. Alapvetően önkéntesekkel dolgozunk, akik nem hivatásként, de elhívottként választották ezt a szolgálatot. Folyamatban levő programjainkhoz mindig várunk önkén-


teseket, de akár adott diakóniai feladattal és annak megvalósítási ötletével is meg lehet keresni minket, ha azt ilyen szervezeti keretek között hatékonyabban lehet végezni. Egyre jelentősebb az ifjúság körében végzett munkánk: elsősegély-tanfolyamokat tartunk iskolákban, felsőoktatási intézményekben, ifjúsági táborokat rendezünk terényi létesítményünkben. Itt határon túli csoportokat is fogadunk Kárpátaljáról és Erdélyből, sőt a Csángóföldről is többen jártak már ott. Hiszünk abban, hogy értékes programokkal el lehet mozdítani a fiatalokat a televízió és a számítógép mellől, s hogy a karitatív munkának közösségformáló ereje van, amivel a manapság kifordult értékrendet helyre lehet billenteni. Kívánom a kedves Olvasónak is, élhesse át, milyen nagyszerű dolog eszköznek lenni az Úr kezében! Porcsalmy László

elnök (Johannita Segítő Szolgálat – Budapest)


Székely Árpád immár több mint két évtizede a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója és az iskola kórusának a vezetője is. Egykori tanáromat és igazgatómat életéről, eredményeiről, elvárásairól és terveiről kérdeztem. – Elégedetten gondolok vissza az elmúlt ötven esztendőre, mert úgy érzem, megtapasztaltam mindent, amit egy magával békében élő ember megtapasztalhat. Elég hullámzó életutam volt eddig, de sikerült megtalálnom azt, amire vágytam. Sosem elégedhetünk meg önmagunkkal, mert valaminek mindig ösztönöznie kell a továbblépésre. Úgy érzem, Istennek célja volt velem.

Ha van hit, jön az erő és a kitartás Interjú Székely Árpáddal, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatójával – Torda mellett, Szentmihályon nevelkedett, de korán, még gyermekként került Kolozsvárra. Hogyan történt ez? – Tehetségkutatás révén figyelt fel rám Demény Piroska jeles kolozsvári zenepedagógus, aki Szentmihályon járt. A helyi tiszteletes asszony ajánlatára hallgatott meg és hozott Kolozsvárra a zeneiskolába. Érettségi után sikeresen felvételiztem a Zeneakadémiára. – Hol helyezkedett el a tanulmányok befejezése után? – Petrozsényba helyeztek ki zenetanárnak 1982-ben. A bányavidéken vezettem az iskolai gyermekkórust, a Kereskedelmi Líceum lánykórusát, a Bányamérnöki Egyetem fiúkórusát és a Tanügyi Szakszervezeti Női kórust. Elvállaltam a petrilai bányászkórus vezetését is. 1990-ben jöttem vissza Kolozsvárra. – Ekkor indult újra a Kolozsvári Református Kollégium. – Igen, itt pályázat útján zenetanárként alkalmaztak. Az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspöke, Csiha Kálmán fontosnak látta a református oktatás újraszervezését. Sikerült megteremteni a megfelelő hátteret, és újraindulhatott a kollégium. A vezetőség hamarosan az igazgatói tisztséget is rám ruházta. – Huszonkét év igazgatás után hogy érzi: mi vezette, mi adott erőt? – Eleinte kételkedtem a kollégium jövőjében, aztán egyre elszántabbá váltam, amikor láttam, hogy a munkánknak eredménye van. Bíztam Istenben, a segítségében. Hajtott előre a megszállottságom. Úgy érzem, tettem a kötelességemet. A kollégium volt növendékei tudnak igazán véleményt mondani arról, hogy milyen irányba mozdítottam az intézményt.

– Mit jelent önnek a kórus? – A kórus volt az, amit első perctől vállaltam, és amiben a legjobban bíztam. Éreztem: ha van valami, amire a legalkalmasabb vagyok, az a kórusvezetés. Kemény munka árán már ’90-ben, a reformáció ünnepén felléptünk a teológián, és rövid időn belül elismert kórussá váltunk Kolozsvár-szerte. Amerikai, hollandiai, németországi, szlovákiai, magyarországi és hazai turnék követték egymást. Munkám során a kollé gium kórusára lehetek a legbüszkébb, úgy érzem. – Néhány éve a kollégium elnyerte a Magyar Örökség d íjat. Mindannyian meghatódva álltunk a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, amikor átvettük az elismerést, és énekelhettünk a kórussal. Mit érzett, amikor kézbe vehette a díszoklevelet? – Valamit, ami bizonyítja, hogy eredményes a múlt, sikeres a jelen, és ami a Kolozsvári Református Kollégiumnak büszke jövőt jósol. Talán a legnagyobb elégtétel volt számomra. Kimondhatatlan élményt jelentett ott állni az Akadémia dísztermében, és érezni, hogy figyelnek ránk. Ezt a díjat a civil szféra ajánlására kaphatják intézmények vagy olyan magánszemélyek, akik sokat tettek a magyar kultúráért. – Hogyan tovább? – Kicsit nyugodtabb mindennapokra vágyom, de a munkámat továbbra is lelkiismeretesen szeretném végezni. Amíg nem jön el a váltás ideje, tovább hajt a vágy, hogy a diákokból embereket neveljünk a tanár kollégákkal. Maradjon meg a hit, a bizalom, akkor majd jön az erő és kitartás is. Kovács Hont Imre

újságíró (Kolozsvár)


» Kálvincsillag

21


Emberhalászat

Játék, ami lehet nagyon komoly Azért túloz és nagyít, hogy észrevegyük azt, amit egyébként nem vennénk figyelembe – avat be a karikatúrák világába Adorjáni László. A kolozsvári lelkipásztort „firkáival” nem az olcsó nevettetés vagy kigúnyolás, hanem a látni segítés, a játék és a nevetve tanítás szándéka vezeti.

Agnus Dei et hominorum Egyházépítők

Kereszthordozás

22


– Lényegében mi a karikatúra? Gúnyrajz, görbe tükör, rajzolt poén, hibáink felnagyítása? Több vagy kevesebb, mint aminek látszik? – Vannak dolgok, amiket jobb elmondani, másokat pedig nem lehet szavakba foglalni, csak megmutatni. Tulajdonképpen a szó is egyféle kép, amivel meg akarjuk nevezni a kimondhatatlant, akár egy rajz vagy szobor, amelybe belefagy a végtelenből egy pillanat. Hogy ki milyen célt és töltetet rejt bele egy bármilyen ábrázolásba, az nagyon eltérő lehet. Engem nem vezet az olcsó nevettetés vagy a kigúnyolás szándéka. A legtöbb rajzom önmagamról szól. Vannak ugyanis olyan pillanatai, helyzetei az életünknek, amik mellett meg kell állni. Ezek a pillanatok egy kis rásegítéssel ablakok lesznek befelé, az ember lelke felé, vagy kifelé mások, vagy éppen Isten felé. Ilyen ablakok nélkül megvakulnánk.


Adorjáni László lelkész, karikaturista Önerőből

– Miért éppen karikatúrákat rajzol? Mi az, amit láttatni akar velük? – Nem szívesen nevezem rajzaimat karikatúráknak, még rajznak sem. Valójában nem tudok rajzolni. Sohasem tanultam, annak ellenére, hogy a családunkban van képzőművész. A grafikusok, művészek mellett óvodás vagyok. Gyermekkorom óta firkálok. A gyermekek rajzai a legőszintébb közlések, és többnyire karikatúráknak tűnnek. Különösen teológus koromban, amikor órákon az üres papírlap vagy a tankönyv ábrái előtt ültem, lehetetlen volt a firkálás vágyának ellenállnom. Így születtek, szinte önmaguktól arcok, ábrák, rajzok. Számomra a firkálás egy belső kényszer. Az üzenet néha jön, megfogalmazódik és nem hagy nyugton. Segíteni akarok másoknak is látni és játszani. Persze a játék néha lehet nagyon komoly. Ezért túloz adott esetben a karikatúra, hogy kényszerítsen azt látni, amit egyébként nem vennénk figyelembe vagy lekicsinylünk. A túlzás-torzítás pedig nekem elsősorban a gyógyításhoz szükséges nagyító lencséje, és nem a kíméletlen kipellengérezés eszköze. Másrészt a humoros, nevetve, mosolyogva tanítás a legkellemesebb és a leghatékonyabb módszer. – A témákat magában hordozza, vagy spontán jönnek? – Egyes rajzaim pillanatok alatt születnek, de van, amikor hosszú ideig érik

egy-egy téma, amíg formát ölt. Az alkotás viszont sosincs kész. Ami megjelenik, az már egy kompromisszum a kimondhatatlannal és a korlátok közé szorított önmagammal. A rajz, amit alkotunk, nem jó, legfeljebb nem nagyon rossz. Viszont még így is egy fantasztikus varázseszköz, mert ceruzád, tollad alatt alakíthatóvá, gyúrhatóvá válik a meggémberedett világ. – Az egyházi sajtó mennyire vevő a rajzaira? – Nem nagyon próbáltam eladni magam. Rendszeresen a Harangszóban, alkalmanként gyülekezetünk lapjában jelennek meg rajzaim. Több lelkész társam rendszeresen használja firkáimat különféle alkalmakkor illusztrációként, amelyeknek egy részét egy honlapon lehet elérni (www.humor.page.tl). Az vi szont tény, hogy az egyházi lapok idegenkednek még a jó humortól is, talán egyrészt azért, mert a templomban is félünk mosolyogni, ami nagy baj. Pedig a Szentírás és a karikatúra nem állnak egymástól távol. Tele van a Biblia groteszk ábrázolással, ami éppen arra szolgál, hogy az önámító embert ráébressze a maga eredetitől eltorzult arcára. Ez a torz ábrázolás néha csípős, sebez, de jó szándékú, be is kötöz. Fábián Tibor

főszerkesztő (Harangszó – Királyhágómelléki Egyházkerület)

A törvény


» Kálvincsillag

23

Hi t s o r s o s a ink

A magyar református élet napszámosa – Fiók Imre gondnok Hitsorsosaink „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

„De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékez tetéssel ébresztgesselek titeket.” (2Pt 1,13) Ha Fiók Imre érmihályfalvi gondnok eddigi életútjára tekintünk, akkor a fenti igevers üzenetével foglalhatjuk össze a több mint húszévi presbiteri és gondnoki szolgálatát, valamint érmelléki főjegyzői szolgálatát. Amíg Isten élteti, ébresztgeti az érmellékiek, partiumiak magyar református lelkiismeretét, emlékezteti őket a bibliai tanításra, az ősök igaz hitvalló életére.

24

A feltámadott Jézustól kapta ajándékba hitét, de életben maradását is. 1949. november 2-án, halottak napján született, meg is varrták neki a temetésre a kis fehér gyolcsinget, mivel kevés esélyt láttak életben maradására, ám Isten csodát tett, megfordította beteges állapotát, kimentette a halálból. Úgy érezte mindig, hogy Isten kiválasztotta, hogy őt szolgálja ebben a földi létben. Alacsony termetű, imádságos lelkületű apja, Fiók Károly haláláig minden vasárnap a legénykarzaton, mindig ugyanazon a helyen hallgatta az igehirdetést. Ma is élő édesanyja, Krizsán Etelka szintén istenfélő asszony. Az apai nagyapa, Fiók Károly álmosdi református magyar ember, az apai nagymama pedig éradonyi, Nagy Juliánna. Az anyai nagyapa vitéz Krizsán Károly, aki a magyar menetzászlót hazahozta a volhíniai csatából, az anyai nagymama az érsemjéni Kardos Lídia, akinek kegyessége mély nyomot hagyott a kicsi fiúunoka lelkében. A kommunista időkben vasutasként dolgozott, akkor sem félt templomba járni, az istentiszteleteken erőt gyűjtött a mindennapi nehézségek legyőzéséhez. Sokszor köszönte meg Istennek felesége hűséges segítségnyújtását, három szép és egészséges leánygyermeke testi-lelki növekedését, a szűkös-nélkülöző világban a barna kenyeret, a kimért tejet, a porciózott cukrot, lisztet, olajat. A Ceauseşcu-időben is magyaros pödört bajszot viselt, noha ezt sok határmentére bekerült román munkatárs, főnök, de kommunistává vált magyar is kifogásolta. A munkásévekben érlelődött életigéjévé a Zsolt 65,5: „Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” Isten szeretetét, gondviselését naponta megtapasztalta az apró csodákban.


A ’80-as években a gyülekezet elnöksége az egyházfi szolgálatával bízta meg, majd 1992-ben gondnoknak választották. Célja nemcsak az volt, hogy a parókia, a gyülekezeti termek, a templom, a visszaharcolt iskolatermek, a régi és az új ravatalozó szépítéséneképítésének gondját felvállalja, a kétkezi munkát megszervezze, hanem az is, hogy a gyülekezetben folyó hitélet a Krisztushoz és egymáshoz tartozást, a nemzettudat erősítését szolgálják. A hosszú távú szellemi befektetések támogatója, az új generáció ébresztgetéséért küzd ma is. Szerinte a presbiter a magyar református élet napszámosa, aki nem a szájával dolgozik, hanem szívével, lelkével, tetteivel, aki nem dicsekszik magával, aki feddhetetlen erkölcsi és keresztyén életvitelével példát ad, hűségben szolgálja Urát, gyülekezetét. Hiszi Magyarország feltámadását – Isten mint a történelem Ura visszaadta számára azt, aminek mindig is vallotta magát: magyar állampolgárságát, az egymásra találás örömét. Azért imádkozik és dolgozik, hogy a templompadok megteljenek, a fiatalság nevelőikkel együtt keresztyénként éljen a családokban, az iskolában, a közéletben megélt keresztyénség természetes és mindennapos legyen. Ébresztgetés és emlékeztetés – két kulcsszó, ami a több mint két évtizednyi presbiteri és gondnoki szolgálatot jellemzi, mintha az általa kedvelt Berzsenyi-sorok lüktetnének élete könyvében: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! / Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: / Nem félek. A kürt harsogását, / A nyihogó paripák szökését // Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem / Lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel: A Magyarokhoz) Balázsné Kiss Csilla

lelkipásztor (Érmihályfalva)



» Kálvincsillag

25


Szabó Andor 1924-ben született Hodá szon, majd a kecskeméti református gim náziumban érettségizett 1943-ban. A bu dapesti református teológia elvégzése után 1950-től 1996-ig a bihari Hencidán szolgált lelkipásztorként. 1970-ben a debreceni teológián doktorált ószövetségi tudományokból. Részt vett az iszákosmentő misszió munkájában is. Ó- és újszövetségi igemagyarázatai Lábam előtt mécses a te igéd címmel jelentek meg négy kötetben a Kálvin Kiadó gondozásában. 2000-ben átvehette a Károli Gáspár-díjat. Felesége Fekete Edit nyugalmazott tanítónő, akivel idén hatvankét éves házasok. Öt gyermeke, tizenhárom unokája és tizenegy dédunokája van. Szabó Andor Feltámadásaim című könyvében írta meg élettörténetét. A kötet végigvezet minket az elődöktől kezdve a gyermekkoron, a kecskeméti árvaházi és gimnáziumi élményeken keresztül a világháború és a hadifogság megpróbáltatásain át a martonvásári nyugdíjas évekig. Közben olvashatunk a teológiai és segédlelkészi évekről, a hencidai lelkészi szolgálatról.

26

Felelősség az emberiségért Szabó Andor lelkipásztor „Az Ige üzenetének felismerésével szeretnék az utókornak segíteni” – hangsúlyozza Szabó Andor, a nyolcvannyolc évesen is aktív lelkipásztor. Most éppen másodszorra olvasta el a szerkesztés alatt álló kötetét, közben eddigi munkáinak kiadása is foglalkoztatja. Igét hirdet, tudományos kutatásokat végez, kertet művel, bélyeget gyűjt és baráti kapcsolatot ápol a szomszédaival. „Mindig elkötelezett voltam azért a népért, ahová Isten helyezett” – vallja Szabó Andor, aki negyvenhat évig szolgált lelkipásztorként a bihari Hencida református gyülekezetében. Ezeket az éveket végigprédikálta, s közben Hóseás könyvének feldolgozásából megírta doktori disszertációját. 1956-os szerepvállalása után is maradhatott Hencidán, és 1957-ig ő volt a Bihari Egyházmegye legfiatalabb lelkésze.



1996-os nyugdíjazása óta Martonvásáron él, és még ma is vállal gyülekezeti szolgálatot. Dömsödön fiát szokta helyettesíteni, amikor ő nyári szabadságra megy családjával. Istentiszteleten és bibliaórán szolgál, megkereszteli dédunokáit, de temetést már nem vállal. A nyolcvanas évek végétől a berekfürdői, általa elindított bibliaiskolán is minden esztendőben részt vesz. Mivel manapság már kevesebb a szolgálat, több ideje jut a kutatásra. Felismerte, hogy a Biblia hangsúlyozza a gyermekkeresztség fontosságát, tehát – mint mondja – „a szülők fele lősek a gyermekért, és a gyermeknek kell majd egyszer dönteni Isten mellett”. A másik közelmúltbeli felismerése, hogy a Zsidókhoz írt levél szerzője L ukács evangélista. Ezt az egybecsengő kifejezésekkel igazolta. Bár Szabó Andor önéletrajzi írásában hangsúlyozza, hogy „Isten országának dolga mindenkor elsődleges”, a bibliakutatás mellett évtizedek óta gyűjt bélyegeket. Egy egész szekrény ad helyet a különféle sorozatoknak, évkönyveknek, régi és új bélyegeknek. Ma is tartja a kapcsolatot svájci, francia és holland partnereivel, akik folyamatosan küldik az újabb darabokat. Korábban megszerezte Bottyán János egyháztörténeti gyűjteményét, de azt már letétbe helyezte Debrecenben. A budapesti Biblia Múzeumnak pedig a Kálvin-évfordulóhoz kapcsolódó darabokat adta át. De a kertben is sokat tartózkodik az idős lelkipásztor. Külön

gonddal nevelgeti a bíbor kasvirágokat, és egy magyar feltalálótól vásárolt rugós ásóval szokta meglazítani a földet. A ház mögötti területen a szőlőtőkéket is gondozza, de a fűnyírásban már segítenek a szomszédok. Velük egyébként havonta összegyűlnek. „Nagyon jó a környezetünk, egy lélek köt minket össze a fiatalokkal” – hangsúlyozza. Hogy milyen tervei vannak Szabó Andornak? „Nem tudom, majd jön a következő feladat – feleli, majd hozzáteszi: – A pár évvel ezelőtt német és angol nyelven megjelent tanulmányaimat és az újabb kutatási eredményeimet ös�szegyűjteném egy kötetbe. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből.” A közelmúltban CD-n is megjelent a Lábam előtt mécses a te igéd első két kötete, most tervezi a harmadik és a negyedik rész kibővített változatának elektronikus kiadását. Egy év alatt megírta, most két hónap alatt kétszer átolvasta kötetét. Mint mondja, „a Biblia ismerete, az igehirdetés és a tudományos kutatás is egy kis felelősség az emberiségért, benne a magyar hazáért”. T. Németh LászLÓ

főszerkesztő (Reformátusok Lapja – Budapest)


» Kálvincsillag

27


„Egyedül semmi vagyok” Majoros Béla barkaszói iskolaigazgató „Én hívő keresztyén vagyok. Min den vasárnap ott vagyok a temp lomban. Imádkozom reggel és este. A Bibliát már többször végigolvas tam. Adakozok minden alkalom mal, még többet is, mint a másik…” Magadra ismertél, kedves olvasó? Nem szoktál így dicsekedni vagy védekezni te is? De meglátja-e rajtad a szomszédod, aki nem hívő, hogy valóban keresztyén vagy? Hirdeted-e az örömhírt alkalmas és alkalmatlan időben? Könnyű hívőnek lenni/látszani a templomban, a bibliaórán, gyülekezeti alkalmakon! A munkahelyeden, a barátok között is felvállalod, hogy Isten gyermeke vagy?

Jézus mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjje nek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,14)

28



A közelmúltban a barkaszói iskolába látogattam el Kárpátalján. A szomszéd faluban születtem. Kortársaim közül néhányan az általános iskola elvégzése után – a hetvenes-nyolcvanas években – itt végezték el a középiskolát. Keresztyénként és kiugrott pedagógusként hadd ne minősítsem az akkor ott folyó munkát, meg az új iskolaépület rohamos lelakását sem. Éppen ezért lepett meg a mostani változás. Parkosított udvar, szépen festett tantermek és virágokkal, gyermekek munkáival díszített folyosók fogadnak. Mindenütt bibliai idézetek. A bejáratnál rögtön egy ige állít meg: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Mint megtudom, ez az iskola vezérigéje. És a legmeglepőbb: a diákok Áldás, békesség!-gel köszöntenek. Figyelem, nem református líceumban, hanem állami oktatási intézményben járunk! Mitől változott meg ez az iskola? Miért szebb most, mint új korában? Mitől lesz itt még az ide látogató is felszabadultabb és boldogabb? A válasz egyértelmű: megváltozott a lelkülete, mert ide beengedték Istent. – Amikor sok-sok rábeszélés, imádság után 2005-ben – akkor már presbiter voltam, de még csak kerestem az Urat – elvállaltam az iskola vezetését, sokan bolondnak tartottak, merthogy az intézmény akkorára leépült mind fizikailag, mind szellemileg. Az, hogy mára így néz ki, hogy megváltozott a pedagógusok, a gyerekek és a szülők hozzáállása is, nem az én érdemem. Hisz én egyedül semmi vagyok – vallja Majoros Béla, aki elmondja azt is, hogy hosszú út vezetett számára idáig. – A hetvenes években kémiát tanítottam ebben az iskolában. Később emellett KRESZ-oktató is voltam. Egyre inkább ragaszkodtam a világhoz, így otthagytam a pedagógusi állást, és vállalkozásba kezdtem, hogy biztosítsam a családom megélhetését. Volt egy büfénk, ahol alkoholt is árultunk, így italozásba sodortam az embereket, s velük együtt én is mulatoztam. Anyagilag megerősödtünk, de mindinkább

éreztem, hogy hiányzik az életemből a békesség. 2006-ban egy presbiterhét alkalmával Isten Igéje összetörte és megdübörögtette szívemet, amikor arra figyelmeztetett, tegyem ki a szívem, és nézzem meg… Akkor sírva borultam térdre, mert megéreztem az Úr szeretetét. Azóta is szüntelen hálálkodom, hogy megtalált és új élettel ajándékozott meg. Éreztem, hogy ezt a szeretetet, a kegyelmet, az örömhírt tovább kell adnom, ide, az iskolába, a gyerekek, a tanárok közé be kell hozni Jézust, hogy sokak életét megváltoztathassa. Ehhez tőle kértem a bölcsességet. Az ő szavát kezdtük el hirdetni: az iskola bejáratánál a Jn 3,16 fogadja a belépőt, és igeidézeteket olvashatunk a folyosókon is – mondja az igazgató. – Hogy sikerült ezt elérni egy állami iskolában, hisz alig több mint két évtizeddel korábban még azt a pedagógust is megrovásban részesítették, aki elment szülei egyházi temetésére? – Az Úr csodásan működik, s az imádságnak hatalmas az ereje. Épp abban az időben egy hívő ukrán as�szony volt a járási tanügy vezetője, aki támogatta elképzeléseinket, bele egyezésével elindulhatott a korábbi etikai nevelés helyett a keresztyén hitoktatás. Nagyon sikeresen folyt ez az oktatás, minden gyerek – vallási hovatartozástól függetlenül – örömmel vett részt benne. Aztán három éve államilag kidolgozott tanterv szerint és követelményeknek megfelelően kell dolgoznunk, a szülőket meg kell kérdezni, akarja-e gyermekét hitoktatásban részesíteni. Így lehet aztán elveszíteni a nem hívő szülők gyermekeit is… – sóhajt szomorúan Majoros Béla. – De nem adjuk fel – teszi hozzá. – Isten mindig újabb és újabb lehetőséget kínál. 2010ben például a járási iskolaigazgatók szemináriumán – ahol hetvenhárman voltak jelen – a hit erejét, a mindenható Isten mindenütt jelenlévő szerepét prezentáltuk a bemutató órákon. Sikeresen, hisz azóta több iskolában – ukránokban is, hisz járásunkban mindössze hét magyar, illetve vegyes lakosú település van – is követik példánkat. Igen nagy örömmel tölt el, hogy a barkaszói

iskolában megváltozott a légkör. A pedagógusok kérik: imádkozzunk együtt. A gyerekek egy-egy csínytevése után az igazgatói szobában a fejmosást követően közösen imádkozunk, és valódi bűnbánatot tartanak a diákok. Volt már, hogy egy doboz csoki várt az asztalomon, amelyre az volt írva: „A szeretet soha el nem fogy…” Az Úr szeretete valóban soha el nem fogy. Akinek szívében ott van Jézus, az ezt már sokszor megtapasztalta. A tanárnak pedig olyannak kell lennie, akiből – a szóösszetétel is erre utal – árad a tan. Isten tanítása. A szeretet, az imával erősített cselekvő szeretet. Ha Isten szeretete árad a tanítóból, a tanárból, ezt a tanítványokra is átörökítheti. Ha ez sikerül, szebb lehet már e földi életünk is… Kovácsné Marton Erzsébet

főszerkesztő (Küldetés – Kárpátaljai Református Egyház)


» Kálvincsillag

29


30



Ahova a Mindenható állította László Béla nyitrai gondnok portréja A Nyitrai Református Egyházközség gondnoki tisztét 2008-tól tölti be László Béla matematikaprofesszor, a Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának oktatója, korábban dékánja. A vele való beszélgetés folyamán olyan benyomást szerez az ember, hogy sok-sok kitűnő emberrel hozta össze a sors: Zagyi Gyula hanvai tanító a tudás, a tornaljai gimnáziumban Czíczer János pedig a matematika szeretetébe vezette be; Szakál István hanvai esperesnek fantasztikus prédikációi voltak, Berecz István nyitrai lelkipásztor közelségében már komolyabban megélte a hitét, Jozef Pastier dékán szívvel-lélekkel támogatta a magyar nyelvű pedagógusképzést, és még sorolhatnánk…

László Béla 1940-ben Hanván született, öten voltak fivérek. A családi kapcsolatok mindig is erőt adtak ahhoz, amit a Mindenható a vállára tett – utal a gyökerekre. Mindmáig szeret „hazajárni”, s egész életében magán hordozza a sajátos kultúrát képviselő gömöri életstílust. A szlovákiai magyarság dolgai iránt érdeklődőknek a 80-as években Nyitra kapcsán szinte az ő neve ugrott be elsőként. „A Mindenható lényegében oda állítja az embert, ahova kell” – vallja. És 1968 után, amikor visszaszorították a pedagógusképzést, s a magyar iskolákat is be akarták zárni, nagy szükség volt az őrállókra. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága fellépése után a tanárok és a diákok is bekapcsolódtak a kemény politikai küzdelembe, így sikerült a magyar pedagógusképzést átmenteni a 90-es évekre – mondja László Béla, akinek olyan káderminősítése volt, hogy vezetői tisztsége nem lehetett, nem is vágyott rá. Ám a társadalmi fordulat után a diákok szavazataival a magyar pedagógusképzés dékánhelyettesévé lett (2003-ban pedig az újonnan alakult egyetemi kar első dékánja).

A tanítás öröm, gyakorlatilag minden diák élményt jelent neki; a gyengébb, de igyekvő diák lényegében buzdítja, hogy érthetőbben magyarázza el a dolgokat. Véleménye szerint ma másképpen kell tanítani még a matematikát is: ki kell választani az érdekes részeket, s összhangba hozni azzal, amire a leendő tanároknak szükségük van. Ez a kettősség a tanári hivatás legfőbb kihívása – érinti a szakmai szempontokat. Pedagógus létére a rendszerváltás előtt is járt templomba, volt emiatt néhány kellemetlensége a 80-as években. Ekkor ismerte meg belülről a nyolcvan ezres katolikus püspöki székhelyen élő reformátusokat, majd lett a 90-es évek elején presbitere a maroknyi gyülekezetnek (nyolcvan körüli az adófizetők száma, a Nyitrán élő reformátusokét a háromszorosára becsülik). Az egyházközség magyar, ám két-három szlovák család is kötődik hozzá, akiket befogadtak; szlovák–magyar feszültség a gyülekezetben nincs. Úgy véli: az egyház jövője a jelenlegi formában biztosítottnak tűnik, ám a jövő a fiatalokon múlik.

Lényeges feladatnak tartja a parókia udvarában 2003-ban megnyílt szakkollégiumban folyó nevelést, hiszen ott mintegy nyolcvan magyar egyetemista kerülhet közel az egyházhoz és a keresztyén hithez. A gyülekezetnek a centenáriumra sikerült restaurálnia az 1811-ben épült templomát, jelenleg a parókia felújítása folyik. Saját hitélete vonatkozásában elmondja, hogy a keresztyén hithez va ló kötődés gimnazista, egyetemista korában alakult ki benne olyan szilárdan, hogy nem távolodott el tőle. Éjjeliasztalkáján ott a Biblia, minden es te olvassa (most éppen Ravasz László imádságaival kiegészítve). Boldog, amikor Istenhez fordulhat imádságban, és örül, hogy keresztyén hitben élhette eddigi életét. Nagy jelentőségű számára a hit, a remény és a szeretet hármassága: az őt megválasztó diákoknak, illetve a kar alapítólevelének átvételekor is erről beszélt. A hajlott kor küszöbén pedig gyakran előjön a páli ige a futás elvégezéséről és a hit megtartásáról (2Tim 4,7). Feleségével, aki mindig mellette állt a küzdelmeiben, negyvennyolc éve él együtt. Egy lányuk van, aki Pozsony szentgyörgyön él, unokájuk még nincs. „Úgy tekintem eddig sorsomat, hogy engem az Isten ide állított, ez a sorsom; ő szabta meg az életemet, s az ő jóvoltából értem el mindent, amit elértem” – összegez a nyitrai gondnok. A. Kis Béla

szerkesztő (Kálvinista Szemle – Szlovákiai Református Keresztyén Egyház)


» Kálvincsillag

31

Ér t ék ő r z ő k

Református székely magyarok az Al-Dunánál Értékőrzők „Kezeink munkáját tedd maradandóvá.”

Az Al-Duna mentén (a Duna vonulatán Belgrádtól keletre) három faluban élnek bukovinai székelyek: Hertelendyfalván, Székelykevén és Sándoregyházán. Hertelendyfalván van a Kárpát-medence legdélebbi református gyülekezete és temploma. A másik két falut római katolikusok lakják. 1883-ban az akkori magyar kormány telepítette ide a madéfalvi veszedelem (1764) után Bukovinában menedékhazát lelt székelyek egy részét, akik ott a Szucsava mentén az öt falu néven is ismert – Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva, Istensegíts, Fogadjisten – faluegyüttesben éltek. A hertelendyfalvi reformátusok Andrásfalváról származnak. Ez a terület akkor Magyarország határain túl volt, osztrák fennhatóság alá tartozott.

(Zsolt 90,17b) A telepítést Thomka Károly református lelkész szervezte és vezette. Viszontagságos élete során 1878-ban vállalt lelkészi állást Andrásfalván. Öt évig volt ott, de már kezdetben látta, hogy nyája milyen sanyarú, embertelen körülmények között él, és ezért minden erejével küzdött, hogy megvalósuljon a bukovinai székely magyarok visszatelepítése

32


Magyarországra. Így 1883 tavaszától néhány hónap leforgása alatt mintegy négyezer bukovinai székely hagyta el a Szucsava völgyét, és Hertelendyfalván, Székelykevén és Sándoregyházán települt le. A telepítéskor sokkal többen jöttek, mint amennyire számítottak, így a mélyszegénység még évtizedeken át hű kísérője volt az itt lakóknak.


Gyülekezeti élet A gyülekezetnek majd húsz évig nem volt temploma. A minden vasárnap és ünnepnapi istentiszteleten látogatott, és a most külsejében teljesen fölújított szent hajlékot 1902. szeptember utolsó vasárnapján szentelték föl a mellette álló evangélikus templommal együtt. Így 2012-ben ünnepeljük a templom fennállásának száztíz éves évfordulóját. Ha Isten is úgy akarja, 2013-ban a gyülekezet százharminc éves fennállását ünnepelheti. Érdekesség, hogy ennyi év alatt a közösségben csak a negyedik lelkipásztor szolgál. A telepítő lelkész haláláig, 1905-ig volt pásztora nyájának. Utána fia, ifjabb Thomka Károly szolgált szinte negyen évig, amikor 1944-ben elvitték a partizánok, és vértanúhalált halt. Máig sem tudjuk nyughelyét. 1947-től Kocsis Antal, majd 1988-tól a jelenleg is szolgáló Halász Béla volt hű vezetője a gyülekezetnek. Érdekes módon egészen az 1990-es évekig itt mindig több volt a keresztelés, mint a temetés. Igaz, akkor még sokan hazahozták gyermekeiket keresztelni és konfirmálni azok közül, akik külföldre, szerte a nagyvilágba mentek dolgozni. A múlt század ’90-es éveinek délszláv háborúi és az 1999-es bombázás azonban nagyon mély nyomot hagytak e magyar közösségen, hiszen akkor fokozatosan hagyták el szülőfalujukat és hazájukat főleg a fiatalok. Ezért ma sokkal kevesebb a keresztelendők és a konfirmandusok száma, habár az utóbbi időben némi növekedés figyelhető meg a házasságkötéseket és keresztelőket tekintve. A reménység, a hit és a szeretet azonban továbbra is él e gyülekezetben. Istennek adunk hálát, hogy még mindig vannak hű, odaadó, kitartó és áldozatkészen imádkozó, szolgáló és tenni akaró hívek, akiknek fontos az Anyaszentegyház e sejtjének fennmaradása, és az Atya, Fiú és Szentlélek Isten munkálkodása. Így imádkozó hittel és reménységgel tekintünk a most megújult templomunk után az újonnan épülő mintegy háromszáz négyzetméteres gyülekezeti ház befejezésére, ahol

tervben van egy református óvoda működtetése is. Az egyházközségnek már több mint tizenöt éve van úgynevezett hétvégi óvodája, ahol hetente két alkalommal gyűlnek össze délután a legkisebbek, mintegy huszonöten különböző foglalkozásokra, tanulásra, játszásra önkéntes szakképzett óvónők felügyelete mellett. A gyermekek minden évben műsorral készülnek karácsonyra és anyák napjára. Az óvodai foglalkozásokat már jó ideje a helybeli Tamási Áron Székely Magyar Művelődési Egyesület helyiségeiben tartják, mivel a gyülekezeti ház befejezéséig még nagyon sok minden hiányzik. Ez a művelődési egyesület egyébként mindig együttműködik az egyházzal, amikor valamilyen nagyobb rendezvényről van szó.

A gyülekezet tagjai és presbiterei rendszeresen részt vesznek az egyházmegyei és országos konferenciákon, valamint az énekkar a minden évben megrendezett bánáti református kórusok találkozóján. A diakóniai munkából ki kell emelni néhány testvér különös áldozatkészségét, mert imádkozó szívvel és szeretettel, áldásosan látogatják a betegeket és a nehéz sorsúakat. Halász Zsuzsanna

tanár (Hertelendyfalva)


» Kálvincsillag

33


Harasztiban

A haraszti református templom tövében található kicsiny, fehérre meszelt, piros tetős épületről írok itt, annak létrejöttéről, fontosságáról nekünk, haraszti református magyaroknak.

Több mint ötven évvel ezelőtt érkezett erre a parókiára lelkészgyermekként Gyurkovics Hunor akadémiai festő, grafikus, nyugalmazott főiskolai tanár. Itt nőtt fel és kapott valamit abból, ami még ma is érződik ebben a faluban. Szabadkai tanársága idején visszajárt Harasztiba, és az itteni néphagyomány gyakorlatát és tárgyait kutatta. A nyolcvanas évek második felében, mivel a haraszti parókián akkor már nem volt helyben lakó lelkész, gyönyörűen berendezte az itteni régi tárgyakból a néprajzi múzeumot.

34


A horvát honvédő háború során a templom és a parókia vitathatatlan károkat szenvedett, de a harasztiak megvédték szülőföldjüket, otthonukat, s a falu a harasztiaké maradt. A néprajzi múzeumot minden igyekezet ellenére veszteség érte, pedig a harasztiak még alá is aknázták a parókiát, és ezt felirattal is jelezték, hogy illetéktelenek ne tulajdoníthassanak el semmit. A háború zaja ugyan elült, de a sebek megmaradtak. Pozsár János gondnok Andel Károly lelkipásztorral együtt elkezdte a parókia és a templom, benne a múzeum felújítását. A gondnok az imaterem és a múzeum mellett apró lépésenként sikeresen kialakított egy kis lakást. Közben fiatal lelkész házaspárként odaérkezve Isten bőséges gyermekáldásban részesítette családunkat. Lassan belaktuk a parókiát. Ekkor sajnos a néprajzi gyűjtemény kiszorult onnan. Adósságtudat és lelkiismeret-furdalás fogalmazódott meg bennem, amit a presbitériummal megosztva nem hanyagoltunk el, de fontosabb volt a templom felújítása. A gyűjtemény gondosan elrakva kiszorult a hombárba, amit még 1821-ben épített a gyülekezet az egyházfenntartói járulék raktározására. Hét évvel ezelőtt szerveztünk egy néhány napos alkalmi kiállítást a gyűjteményből a falu központjában található Zrínyi Miklós Kultúrotthonban, ahol nemcsak a látogatók, de magunk is meglepődtünk ezt a hatalmas kincset látva. Itt fogalmazódott meg bennünk, hogy minél előbb méltó helyet kell kialakítani, biztonságba helyezni mindazt, ami mi vagyunk, mert ezek a tárgyak a múltból jövőt üzennek. A templomfelújítás befejeztével, immár közös erővel, a helyi magyar kisebbségi érdekvédelemmel összefogva elérkezett az idő. A Magyar Egyesületek Szövetsége Sója Dénes parlamenti


újjászületett a néprajzi múzeum képviselő közbenjárásával a Szülőföld Alapból, tehát anyaországi támogatás sal megvásárolta és felújíttatta – a régi kemencével és szárítóval – a falu egyik legrégebbi házát, amely ráadásul közvetlenül a templom mellett van. Ám ahogy már több esetben is előtte, mi, haraszti magyarok nem hagytuk a felújí-

tást barbárságba átmenni. Magunk vertük le a vakolatot, és a kőművesmester is magyar ember volt, aki ismerte a régi épület jellegét. Az ablakokat a várdaróci Cövek János asztalosmester készítette a régiek rekonstrukciójával. A végén még a kemencét is felújítottuk, ma már használjuk. A tetőfedő, aki lelkesedésünk láttán kedvet kapott, a tetőre kiírta Botond nevét, mert a harasztiak valami oknál fogva ezt a kis növésű, de nagy harcost tartják ősüknek, és mivel reformátusok vagyunk, egy kakas is került az épület tetejére. Arról pedig, hogy a Baktalórántházi Református Egyház-

község ajándékaként történelmi címerünk ékeskedik a ház oromzatán, senkit nem zavarva, inkább szemet gyönyörködtetve, nincs is mit mondani, csupán örülni. Amikor mindez kész volt, csak ültünk az épület előtt. Bementünk, kijöttünk, és tele volt hálával a szívünk, hogy az Úristen ezt megadta.

Ekkor kértük meg Gyurkovics Hunor tanár urat, hogy jöjjön, és rendezze be a házat úgy, ahogy ő legjobbnak látja. Arra a napra fiatal és öreg egyaránt eljött, és hoztuk a sok régiséget, a szebbnél szebb darabokat, amelyeknek többségéről azt sem tudtuk, micsoda, de a tanár úr és falunk öregjei elmagyarázták. Az udvar megtelt a sok régiséggel. Gyurkovics tanár úr zse nialitása kibontakozott, ahogy elkezdte rendezni a háromhelyiséges kis parasztházat, amely nekünk picinek tűnik, de annak idején az egyik legmódosabb családi ház volt a faluban.

Négy nap után megtelt a tájház. Most az asszonyok és ifjú leányzók jöttek, szorgosan törölgették a tárgyakat, takarítottak. Végül a két kórógyi asszony összerakta a szövőszéket, s még szőttek is rajta jó néhány sort. Megható és felemelő volt látni ezeket a szövőas�szonyokat, akik megfiatalodtak munkájuk közben. A megnyitó napjára Sebők Valéria népművelő, számunkra a népművészet nagymestere elkészítette és visszahozta a haraszti népviselet egy titokzatos darabját: a főkötőt. Így állt össze a néprajzi gyűjtemény, amely a Gyurkovics Néprajzi Gyűjtemény nevet kapta, mert ez a család lelkipásztorában és annak fiában oly felbecsülhetetlenül sokat adott ennek a maroknyi református magyarnak, akik nem alaptalanul olyan nyakasak, kitartóak, hiszen van mit őrizniük. Nem vagyok néprajzkutató, és sarlatán sem akarok lenni, de akik eddig itt jártak és megnézték, a Kárpát-medence egyik leggazdagabb és legjobban berendezett néprajzi gyűjteményének látták tájházunkat. Ám ennél fontosabb, hogy hittanosaink rendszeresen lássák ezt az értéket, érezzék a láthatatlan, de érzékelhető köteléket, ami ide köt minket. Talán így jobban látjuk, mi a kötelességünk, a tárgyakat, értékeket és embereket, akik ránk bízattak. Szenn Péter

lelkipásztor (Haraszti)


» Kálvincsillag

35


1979 telén egy idős ember keresett meg, hogy van egy marékra való nagyon régi képeslapja. Mivel tudta rólam, hogy bélyegekkel és papírrégiségekkel foglalkozom, felajánlotta ezeket megvételre. A mintegy húsz képeslapból álló gyűjtemény minden darabja egy-egy református templomot ábrázolt. Ahogy kezdtem elmélyülni a képeslapok tanulmányozásban, egyszer csak azt éreztem: „Lámpást adott kezembe az Úr!” – és elkezdte meghatározni az életemet a református létesítményeket ábrázoló képeslapok gyűjtése. Mindezt egyházam és „nagyobbik hazám” szeretete motiválta: úgy éreztem, ezzel a tevékenységgel emléket állíthatok Trianonnak. Mivel édesanyám erdélyi, édesapám felvidéki származású, Trianon hatását egy életen át személyes sorsomon érezhetem.

Református képeslapok Nagy-Magyarországról anno

A nagyközönség elé elsőként 2002 tavaszán, pócsmegyeri műemlék templomunk felújítási munkái során kerülhetett a lapok egy része. Az istentiszteleteket a gyülekezeti teremben tartottuk majd egy évig, s Kovách Tamás lelkipásztorunk felkért, hogy az akkorra már igencsak meggyarapodott gyűjtemény egy részét – mintegy százkilencven lap fért el itt – állítsam ki. Nagy boldogságot jelentett, hogy a templomi szószéket és mózesszéket az én képeslapom alapján sikerült restaurálni! Majd 2003-ban Pócsmegyeren előadást tartott Kósa László, a művelődéstörténet profes�-

36


szora, ekkor bemutathattam neki a gyűjteményt, mire ő kijelentette: ezt közkinccsé kellene tenni. Így fogalmazódott meg a gyűjtemény könyvben való megjelentetésének gondolata. A tervet kemény munka követte. Két éven át gyűjtöttem az adatokat a bemutatandó lapokhoz nemcsak telefonok, levelezések, hanem személyes látogatások révén is: Erdélyben egyszer, Felvidéken és itthon két-két alkalommal mentem adatgyűjtő körútra. Mindenütt szeretettel, segítőkészséggel találkoztam, ami megerősített a hitemben, hogy van értelme a munkának.


„Református képeslapok Nagy-Magyarországról anno” címmel 2009-ben jelent meg könyv a szerző 1945 előtti képeslapgyűjteményének több száz darabját bemutatva. „Képek a múltból” rovatában a Reformátusok Lapja több éve közöl minden héten egy-egy, egyházunk múltját felidéző különlegességet. Illusztrációként ebből a gyűjteményből válogattunk képeket.

Az első kéziratot gyülekezetünk erdélyi körútja során megmutattam Tonk Istvánnak, az Erdélyi Református Egyházkerület azóta elhunyt főgondnokának, aki elvállalta a könyv megjelentetésével kapcsolatos teendőket. Végül a Generális Konvent megbízásából a Magyarországi Református Egyház adta ki a könyvet a „Református képeslapok Nagy-Magyarországról anno” címen. Külön megtisztelő, hogy először kézbe venni 2009. május 22-én, a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinatán, Debrecenben lehetett, Kálvin János születésének ötszázadik évfordulóján.

Nehéz vallani arról a hitbéli és lelki magasságról, amit ez a munka teremt meg mind a mai napig az életemben. A gyűjtemény azóta is bővül (készül a könyv folytatása is), terveim szerint belátható időn belül mindenki számára hozzáférhető, kutatható lesz a budapesti Ráday Könyvtárban. Csengő-Tschörner András

presbiter (Pócsmegyer)


» Kálvincsillag

37


A Partiumi Református Múzeum

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség közösen hozták létre az országos szinten is egye dülálló Partiumi Református Múzeumot, aminek gondolata a nagyváradolaszi lelkésztől származik, s amely a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ épületében kapott helyet.

1996. augusztus 6-ára, a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmából az egyházközség területén épült fel Pafka Ernő műépítész tervei alapján a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ. A tervező úgy alakította ki a dísztermet, hogy látható gerendázata, valamint ejtett álmennyezete egy partiumi kazettás, falusi templombelső benyomását keltse. Helyet kapott a múzeum, illetve egy közösségi célt is szolgáló, mintegy százhúsz személy befogadására alkalmas előadóterem is.

38


A nagyváradi Körösvidéki Múzeum akkori jeles munkatársa, Sășianu Ale xandru muzeológus szakértelmével és hathatós segítségével gyűjtöttük a legértékesebb úrvacsorai kelyheket, kenyérosztó tányérokat, keresztelőedényeket, úrasztali terítőket, ónkannákat, cserépkorsókat, pecsétnyomókat és a több évszázados nyomtatványokat.


Az egyházi központ Nagyvárad szívében található. Kiváló lehetőséget kínál közösségi alkalmak, illetve képzőművészeti kiállítások rendezésére is. Az ebédlőben kilencven-száz személy étkezhet. A központ vendégszobáiban tizennyolc vendég szállhat meg. Elérhetősége: RO-410042, Nagyvárad/Oradea, Libertatii utca 40., telefon: +40 259-416357, honlap: www. nagyvaradolaszi.ro.

Hapák József fotóművésszel bejártuk egyházkerületünk építészeti értéket képviselő templomait, ő pedig a tőle megszokott művészi érzékkel örökítette meg azokat. Az elkészült nagymé retű táblaképekkel díszítettük az épület belső tereit. Az értékesebb és jellegzetesebb mennyezeti kazettákról készült másolatokból képeztük ki a múzeum álmennyezetét. A múzeum tárlóit és a kiállítás elrendezését a budapesti Nemzeti Múzeum akkori kiállításszervezője, Bánkuti Albin iparművész és csapata készítette. A gyűjtemény igen értékes darabjai közül csak néhányat emelek ki. Mindenekelőtt Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony külön tárlóban elhelyezett úrasztali terítőjét, amelyet eklézsiánknak adományozott. Az úri hímzéses, csipkeberakásos terítője közepébe hímezte az úrvacsora szereztetési igéjéből vett idézetet (Lk 22), valamint a készítése évszámát: 1635. A múzeumnak és az egyházközségnek megbecsült öröksége a Váradi Biblia (1661) különleges példánya. Az elveszett belső címoldalát egy 18. századi tulajdonosa az eredeti mintához hasonló, kézzel készített rajzzal pótolta.

A régi nyomtatványok a 16–19. századok teológiai és természettudományos kiadványai, amelyek három tárlót foglalnak el. Itt kaptak helyet az egyház által az előző századokban használt pecsétnyomók is. Az elmúlt években több kiállított tárgy visszakerült az adományozó egyházközségekhez, de így is sikerült megőrizni a múzeum látványosságát és egyházművészeti értékét. Veres-Kovács Attila

lelkipásztor (Nagyvárad-Olaszi)

A tizenöt darabból álló úri hímzéses úrasztaliterítő-gyűjteményünk szépsége csodálatba ejtette a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Ház hímzőkörének tagjait, akik 1996-ra, a Református Világtalálkozó kezdetére elkészítették másolataikat, amelyeket Nagyváradon is kiállítottak. Az erdélyi szász műhelyekből kikerült úrvacsorai kelyhek és ónkannák beszélnek a gazdag mecénásokról, akik egyházhűségüket is örökül hagyták az utókorra.


» Kálvincsillag

39

Együtt református épített örökségünkért „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (90. zsoltár) Építkezni nem egyszerű dolog. Sok kitartást, szakértelmet és lelkesedést igényel. Ahogy épített örökségünk megőrzése is azért, hogy „unokáink is láthassák”, éppoly fáradságos feladat, mint maga az építés. Meg kell őriznünk a múltat a jövő nemzedékek számára.

A TONDACH Magyarország Zrt. e feladat ellátásában kívánt segítséget nyújtani, amikor felkereste a Magyarországi Református Egyház vezetőit. A megbeszélések eredményeként az egyház és a TONDACH Magyarország Zrt. 2009-ben együttműködési megállapodást írt alá.

40

Miben áll a TONDACH által felajánlott segítség? A segítségnyújtást a TONDACH Magyarország Zrt. komplexen kezeli, azaz az információ eljuttatásától kezdve a finanszírozási háttér megteremtésén át a kerámia tetőcserép időben történő kiszállításáig minden folyamatot végigkísér. Első lépésként a TONDACH felvállalta az ország összes lelkészének tájékoztatását arról, miben is lehet az egyház segítségére. Az értesítő levelek információt adnak az együttműködési megállapodás évenkénti meghosszabbításáról, egyedi egyházi akciókról, termékekről, újdonságokról és újabban pályázati lehetőségekről. A beruházási források elnyerésében a TONDACH Magyarország Zrt. több megbízható pályázatíró céggel együtt ajánlja fel támogatását. A cég okleveles építészmérnök projekt szaktanácsadó bevonásával szívesen segít az épületek állapotának helyszíni felmérésében. Sokszor gondot okoz a műemléki épületek tetőinek átfedése a műemléki előírásoknak megfelelően. A kiválasztási folyamatban a TONDACH munkatársai akár személyesen is tudnak segíteni a következő módokon: prospektusok, műszaki adatok elektronikus vagy nyomtatott formában való eljuttatásával; egyházi referenciatár bemutatásával; mintacserepek rendelkezésre bocsátásával. Cél a műszaki követelményeknek, de a pénztárcának is megfelelő kerámia tetőcserép kiválasztása. A tetőcserép-szükséglet kiszámítása ingyenes, a részletes árajánlat készítése (a megállapodásban szereplő kedvezményrendszer figyelembevételével), a képzett tetőfedő szakemberek ajánlása és a szállítási határidők testre szabása mind a TONDACH szolgáltatási köréhez tartoznak.


Eredmények Az immár három éve tartó együttműködés mindkét fél részéről rendkívül eredményesnek bizonyult. Évente több ezer négyzetméter TONDACH kerámia tetőcserép kerül lelkészlakokra, templomokra és egyéb egyházi épületekre, kiemelkedően kedvező, úgynevezett egyházi áron. A kedvezményrendszer – a legkisebbtől a legnagyobb beruházásig – mennyiségi megkötés nélkül érvényes. A 2011-es évben a TONDACH kiadásában megjelent „Isten háza” című egyházi referenciatárban számos példát találni az utóbbi három év közös sikereire. Adorjástól Zsadányig 49 gyönyörű épületet gyűjtött össze a cég, s tárt a világ szeme elé. A kiadvány inspirálhat más gyülekezeteket is a megújulásra, példát adhat a termékválasztékra, vagy egyszerűen csak szemet gyönyörködtet.

45 000 40 000 35 0 0 0 30 0 0 0 25 0 0 0 20 000

Tetőfelület nagysága (m2)

15 000 1 0 000 5000 0

20 0 9

2011

2010

Évszám Tetőfelület nagysága (m ) 2

2012

2009

2010

2011

2012

3000

8000

20 000

40 000*

*előrejelzett

Hitvallás A TONDACH vezetői és dolgozói hisznek abban, hogy nehéz időkben csak a közösségi összefogás, a szeretet és az emberségesség segíthet. Mi bizonyítaná leginkább egy település lakóinak összefogását, életerejét, mint hogy sok kitartást és erőfeszítést igénylő munka árán elérik, hogy méltó helyen adhassanak hálát az Úrnak? A templom minden település dísze és büszkesége, az ige hallgatásának és befogadásának helye, de különleges közösségi tér is egyben, amely hídként szolgál az egymást követő generációk számára. Égbe szökő tornya már messziről látszik, irányt mutatva az útkeresőknek. Mi lehet szebb feladat annál, mint hozzájárulni egy ilyen különleges épület és ügy építéséhez, megújításához, fennmaradásához?

Kapcsolat: Fekete Szilvia Kiemelt ügyfélkapcsolati és PR-menedzser TONDACH Magyarország Zrt. Tel.: 0036 1 248 2600 E-mail: [email protected] www.tondach.hu


» Kálvincsillag

41

E g y h á z é s tá r s a d a l o m

Cigány hívek reformátussága a hétköznapokban Egyházunk egyik célkitűzése az, hogy a cigányok tevékeny, áldozatos és „okos szeretet” által megismerjék Jézus Krisztust. Ezért sokan sokféleképpen vállalták föl a romák között az evangelizációt, hogy bevezessék a cigányságot az egyház életébe. Összeállításunkban a református cigánymissziós munka néhány színterét mutatjuk be.

Egyház és társadalom

Megtapasztalni a befogadást Uhrin Anikó szakkollégiumi igazgató

„Uram, te voltál hajlékunk Uhrin Anikó óvodapedagógus, romológus, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium igazgatója. Cigány és magyar szülők vegyes házasságából született. Az óvónői szakközépiskola elvégzése után szakmájában helyezkedett el: óvónői állást kapott. Az óvóképző főiskolát, majd később az egyetemi tanulmányokat munka mellett végezte. 1998-as alapításától kezdve a Debreceni Református Kollégium Óvodájának munkatársa, 2011-ben kapta a felkérést a felsőoktatásban tanuló cigány hallgatók számára létrehozott szakkollé gium vezetésére.

nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 90,1b)

Az ember számára egész életében meghatározóak a kisgyermekként átélt élmények. Megadatott, hogy szerető, gondoskodó családban nőhettem fel. Első meghatározó kulturális élményeimet a nagyszüleimnél szereztem.

42

A zene, a népdal, az irodalom szeretete akkor érintett meg. Nagyapám fejből mesélte a klasszikus meséket, nagymamám, aki maga is sokat olvasott, gondoskodott az irodalmi alkotások, előbb mesék, később komolyabb versek, elbeszélések, regények megismeréséről. Amíg nem tudtam olvasni, maga olvasta fel őket, később mindig tudott olyan olvasnivalót ajánlani, ami éppen megfelelt. A zene szeretete szintén ebben a leg fogékonyabb korban alapozódott meg. A népzenéről ma mint őrzendő hagyományról gondolkodunk. Nálunk a választás ösztönösen erre esett, a családban sokan szerettek énekelgetni. Ebben a közegben tanultam az első népdalokat – nagycsoportos óvodásként már vagy ötvenet tudtam – ma is csodálója


vagyok a „legtisztább forrásnak”. Időközben persze más zenei műfajokat is megszerettem, de ez volt az alap. Ma is jó visszatérni hozzá, s megfelelőnek bizonyult az óvodai munkám során is. Megkülönböztetést soha nem éreztem, vagy nem akartam érezni. Úgy gondolom, mindig sikerült a közösségbe beilleszkednem. Szerintem nem lehet megélni évszázados sértettségekből, nem visz előre bennünket, ha nem tudunk túllépni rajtuk. Ez mindenkire vonatkozik, magyarokra, cigányokra egyaránt. Mindkét csoport felelőssége, hogy emberi módon közelítsen a másikhoz. Azt hiszem, a hangsúly a személyes kapcsolatokon van: egymás megismerésén és tiszteletben tartásán, a másik felé intézett gesztusokon.


Romák közötti misszió Nagyváradon A roma gyülekezet istentiszteleti életében benne van minden: az évszázados hagyományaik, kirekesztettségük, szeretetéhségük, az egyházi szolgálatvégzők iránti mély tiszteletük, elfeledett kultúrájuk, istenhitük és hiedelmeik. Ez az élet talán ugyanaz, amit az ige által Krisztus is üzen mindenkinek, romának és nem romának egyaránt: „aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Cigánymissziós Központ-

ja 2002-ben nyílt meg Nagyváradon. A romák között végzett missziója két pillérre épül: egyrészt szociális problémák megoldására, másrészt romagyülekezet szervezésére. Az elmúlt tíz év során vasárnaponként és egyházi ünnepeinken nagyváradi lelkipásztorok hirdették az Igét. Meglepődhettek, amikor a központba járó gyerekek olyan hagyományos cigány betlehemest adtak elő, amit már csak régi, kopott dokumentumfilmeken láthatunk. Megtisztel-

tetés és öröm volt, amikor évekig Tőkés László püspök hirdette az Igét karácsonykor, vagy amikor később Csűry István püspök jött el igei köszöntőjével a központba. Az istentiszteleteken mindig sok gyerek vesz részt, zsibongásuk, őszinte érdeklődésük minden résztvevőt egy kicsit gyermekké tesz. Nagy József Barna

cigánymissziós központvezető (Nagyvárad)

Kallódásból szolgálatba lépve Nehéz életút áll Lakatos Mária és Gyöngyösi Zsolt mögött, akik ma már a társadalom megbecsült tagjaiként keresik kenyerüket és Jézusnak szolgálva nevelik öt gyermeküket.

dalom előítélet-mentesítése. A misszió házi bibliaórák, gyermekevangelizációs alkalmak formájában zajlik Udvardon és Komáromszentpéteren, idén ősztől pedig a rimaszécsi tanodában is. Különleges alkalmakra német és holland adományokból jutottunk el és ezekből finanszíroztuk a már megvalósult nyári gyermek- és felnőtt-táborokat is. Amikor beszámo lunk a cigánymisszióról, csak azt szoktuk kérni: kárhoztatás helyett imádkozzunk a cigányságért, a misszióért.

Mária fiatalon árvaságra jutott. Hányatott élete találkozott a gyógyszerezéssel, italozással. Amikor először lépett be a Tiszántúli Egyházkerület cigánymissziójába, akkor is éppen illuminált állapotban hallgatta az igét. Ettől fogva viszont többé nem volt visszaút, mert Valaki megfogta, s újra és újra a mis�szióba hívta, míg teljesen megtisztult az élete. Ugyanez a Valaki vette a kezébe és formálta át Gyöngyösi Zsolt állami gondozásból hajléktalanságba vezető életét. Miután mindketten új életet és immáron közös életutat kaptak Jézustól, szolgálatba álltak. Mária a cigánymisszió önkéntes munkatársaként vállal takarítást, főzést, vasalást, de ugyanígy a lelkésszel együtt jár beteget és családot látogatni. Zsolt a bánki gyülekezethez tartozó szolgálat megbecsült munkatársa. Saját példájukkal tesznek bizonyságot arról, hogy az új élet lehetősége Jézus Krisztusnál van.

Tóth Zsuzsanna

Gregussné Buzás Irén

hitoktató (Révkomárom)

missziói lelkész (Tiszántúli Egyházkerület)

Kárhoztatás helyett imádkozzunk A cigányok tanítványságunk, keresztyénségünk próbakövei. A személyválogatás nélküli szolgálat nem csupán lehetőségünk, hanem kötelességünk is. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház cigánymissziós szolgálata kiépülőben van. Más magyar egyházak cigánymissziós tapasztalataiból kiindulva egyházunk igyekszik a holisztikus missziós formát követni, amit a komplex felkarolás jellemez. A felvidéki zsinati tanács határozata szerint bejegyzésre vár egy nonprofit szervezet, amely a Református Cigánymisszió nevet kapta. Célunk kettős: a cigányság Krisztushoz vezetése, illetve a többségi társa-


» Kálvincsillag

43


A misszió mint egyéni és közösségi létforma tiszáninneni tapasztalatok

Vannak, akik különös elhívást és különös lehetőségeket is kaptak, hogy a missziói munka töltse ki mindennapjaikat, mégis alapvető, hogy a misszió közösségi ügy. A gyülekezetek ügye, az egyháztagok ügye. Ennek a megállapításnak pedig kettős üzenete van. Egyfelől nem várhatunk ölbe tett kézzel arra, hogy a körülöttünk élő cigányság szolgálatára egyszer majd érkezik valaki, aki elvégzi helyettünk a mi feladatunkat, másfelől pedig ez nem a lelkipásztorok önálló és magányos feladata, hanem gyülekezeteké, egyházi szervezeteké, intézményeké. Az egyház közösségét becsülte meg Istenünk azzal, hogy részt vehetünk az evangélium hirdetésében, és bizonyságot tehetünk szavainkkal, tetteinkkel, életünkkel arról, hogy Jézus a Krisztus. Világunk a maga értékrendjével, értelmezési és megoldási módjaival külső nyomást gyakorol ránk, amellyel meg kell küzdenünk, ugyanakkor önmagunkat is le kell győznünk, hogy alázattal végezhessük Isten akaratát. Világunk néhány éve a projektek világaként vesz körül. Minden arról szól: írj pályázatot, szerezz pénzt, mozgass tömegeket és számszerűsítsd az eredményeket. Ez önmagában még nem gonosz dolog, de arra késztet bennünket, hogy elhomályosítva látásunkat összekeverjük az eszközt és a célt. Örömmel számolhatok be arról is, hogy írtunk és nyertünk pályázatokat, legutóbb például egy Tanoda program szolgálta munkánkat két évig, amelyben gyermekek és fiatalok kaphattak segítséget iskolai hátrányaik kompenzálásában, a felzárkózásban és továbbtanulásban. Hálásak vagyunk a támogatásért, ugyanakkor ez a program is eszköz volt egy nagyobb cél

44



megvalósítása érdekében, és éppúgy, mint a hitoktatást és munkánk minden más elemét, kapcsolatteremtési és kapcsolatmegélési lehetőségnek tekintettük. Az egyes gyermekekben, fiatalokban és szüleikben végbement változás számokban nem mérhető, Istenünk mégis megengedi, hogy naponként láthassuk fejlődésüket, életük jobbá válását. Ha kamaszok minden háttér és előzmény nélkül tervezni kezdik jövőjüket, ha magatartás-zavaros gyermekek

együtt töltött rengeteg idő – a közösen megélt tanulás, játék, igeolvasás, éneklés, étkezés, munka, öröm –, együtt is formálódunk. Tanítványai vagyunk Mesterünknek, és tanítványai vagyunk bizonyos értelemben cigány testvéreinknek is. Ez napjainkban nem divatos gondolkodásmód. Ma a média folyton az együttélés feszültségeiről beszél – amit mi sem tagadunk. Nem állunk be azonban a megélhetési cigányozók és a megélhetési cigányvédők sorába.

doljon büszkén és imádkozva egyre több általános iskolánkra, ahol cigány gyermekek is tanulhatnak, két gimnáziumunkra, ahol lehetőséget kaphatnak tehetséges cigány fiatalok és nem cigány fiataljaink a valódi együttélés örömteli megélésére, gondoljon a pataki teológiára, amely egyre több lehetőséget ad különféle szakokon tanuló diákjainak, hogy e témáról halljanak, tanuljanak, és Bibliával a kezükben gondolkodjanak.

évek alatt vasárnapi gyülekezetlátogatókká válnak, és csöndesen figyelnek a hirdetett Igére, ha tudják, hogy Jézus Krisztusban van lehetőségük jobbra és másra, ha példaképpé válik az, aki továbbtanul, ha a szülők nem segélyért jönnek hozzánk, hanem azért, amit egy gyülekezet adni akar és tud, akkor elmondhatjuk: csodákat élünk át. A cél tehát, hogy úgy tudjunk a ránk bízottak között élni, hogy bennünk, köztünk, általunk öltsön testet a Krisztusesemény. Nem felülről hajolunk le, nem hisszük, hogy különbek vagyunk. Mivel legnagyobb missziói eszközünk az

Igyekszünk megmaradni annak, amik vagyunk: Isten csetlő-botló népének, akikre az evangélium hirdetése bízatott. Kedves Olvasó! Gondoljon most lelkipásztorára egy pillanatig. Ha munkát végez a cigányság körében, ha a hitoktatásban vagy bármely más módon szolgálja az elesetteket, tisztelje ezért, bátorítsa és álljon mellé. Gondoljon egy percig gyülekezetére és saját életére. Ha lehetőségük van missziói szolgálatra (és kinek ne lenne), vegyék ennek terhét közösen magukra még akkor is, ha az együttélés eddig nem volt kön�nyű. Ha tiszáninneni református, gon-

Cigánymissziós referensként hálás vagyok, hogy segíthetem elhivatott és szolgálatra kész lelkipásztor testvéreim munkáját, a befogadni és tenni kész gyülekezetek missziói erőfeszítéseit. Bár úgy fogtam ezen íráshoz, hogy mellőzöm a felsorolást, mert sokan vagyunk, mégis azzal zárom: nem elegen. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés.” Ez nem egyszerű megállapítás. Felszó lítás és lehetőség is egyben. Barnóczki Anita

cigánymissziós referens (Tiszáninneni Egyházkerület)


» Kálvincsillag

45


Építeni templomot hittel, felelősséggel Magam öt észrevételt szeretnék felvetni indításul abban a reményben, hogy akadnak illetékesek és olvasók, akiknek ezzel kapcsolatban gazdagító gondolataik vannak. Felsorolásuk előtt egy korábbi kis írásom elolvasását ajánlanám, amely akár a templomokkal kapcsolatos ars poeticámnak is tekinthető. 1992-ben a Sevillai Világkiállítás tiszteletére megjelent magyar templomokról készített díszalbum előszavául szolgált:

Az Isten háza A ház és az ember feltételezik egymást. Az Isten háza és az Isten kapcsolata ennél sokkal kézenfekvőbb, ám jóval titokzatosabb. A templomépítők a templomépítésben magasan meghaladják eredendő képességeiket. A templom falaiban a történelem véglegesen beírja nemcsak folyamatos önmagát, hanem minden ember mikrotörténelmét is. A templomok csendjében képes elcsitulni mindaz a gyarlóság, amelyet nap nap után saját házainkban megélünk. A templomok tornyait a táj régen elfogadta Jó Pásztornak a falvak és városok összebújó nyájai között. A templomokba nem mi zárjuk be a Teremtőt, hanem benne Ő ül közénk szelíd vigasztalásra és megbocsájtásra. A templom olyan építészeti alapforma, mint az isteni hasonlatosságra teremtett szent emberi test. A templom, ha pusztul is, tovább él, mert a keresztség szertartásakor belénk költözött. Az új templom viszont az emberi bizakodás legreménykeltőbb, épített csodája.

A templom mint a település része A templom – átvitt értelemben – szent test. Konkrét, mindig van valahol. Ami pedig szent, az igaz is, szerepéhez méltó, arányos és szolgálatra született. Vitathatatlanul a legörökebb épülete minden településnek. Örökség. Ekként kötelesség „bánni” vele, hiszen a kisebb településeknek potenciális centruma, a nagyobbnak minőségi pontja. A templom tehát nem lehet másmilyen, mint amilyen környezetéből kikövetkeztethető. Ha a környezet híján van minden karakternek, akkor viszont karakterteremtőnek kell lennie. Szépsége nem lehet ideges harsányság, magakelletés, egyszerűsége nem fulladhat igénytelenségbe. Célja a hívás, a befogadás, az ölelés, ám eszközei nem lehetnek a napi divat kiszolgáltatottjai.

46


Ugyanakkor jó tudni, hogy a történelem által ránk hagyott és megcsodált templomok a maguk idejében szinte kivétel nélkül mindig a legkorszerűbb építmények voltak, ebben az értelemben „modernek”, hiszen a stíluskorok újdonságainak, átváltozásainak a templomok lettek a zászlóvivői. Keskeny a mezsgye tehát, melyen az építésznek egyensúlyoznia kell. Erre való a tehetség. A jóakarat és a szorgalom, esetleg az olcsóság önmagában a minőség megszületéséhez nem elegendő. A biztos tudásban, a hittel teli beleélésben van tehát a harmónia biztosítéka. Sem a hagyománytisztelet, sem a modernség nem minőségi, hanem időbeni kategóriák. Az invenciózus mérlegelés ésa rendeltetés tisztelete mint módszer


vezethet a kétféle megközelítés helyes arányainak létrejöttéhez. Ezért lehet egy ősrégi és egy vadonatúj, modern templom is időtlen, ha felcsillan benne az isteni szikra. A róla való döntés az értők dolga, nem népgyűléseké… Újonnan épült templomaink között sajnos vannak hibásan telepítettek is. Sok a tornyokkal való formai játszadozás, az újfajta családi házak giccsvilágának utánzása tetőkben, ablakok ban, lépcsőkben, korlátokban. Gyakori a környezetidegenség, helyenként az a sivárság, ami nem a szegénységből adódik, hanem a szellemtelenségből, tanácstalanság sejlik fel a dolog mögött, elvesztek a régi kapaszkodók, s az újak nincsenek átbeszélve, objektivizálva. Egészen biztosan szükség volna egy olyan kontrollfórumra, amelynek jószolgálati működése nem sérti sem a tervezői függetlenséget, sem a gyülekezetek

szuverenitását, de közös bölcsességénél fogva hatásfoknövelő lehetne. Sem a nemzeti, sem az egyházi vagyonnak nem szabad méltatlan teljesítményekkel gyarapodnia. Megszervezése sürgető kötelesség.

A templom külső és belső formaegysége Ahogy az emberi test belső felépítése és külső megjelenése szimbiózisban vannak, feltételezik egymást, a templom is olyan szerkezeti és formai egység, amelynek részei nem különbözhetnek egymástól. Egy időben és egy szellemben kell tehát megtervezni az egészet minden részletével együtt, beleértve berendezéseit és művészeti instrumentumait is. Akkor is, ha nincs mód egyidejű megvalósításukra. Min-

den másfajta középületnél is ennek a közös szellemű munkának van évezredes szokásrendszere. Református templomaink egy részének ugyanakkor – láthatóan – nem lehetett komplex terve, ami az épület önellentmondásai ban ki is tetszik, gyakran marad abba a részletek elhanyagolásánál, amit a későbbiekben lehangoló improvizációk követnek. Ilyenek a kiérleletlen berendezési alaprajzi megoldások, tervezetlen berendezések, a félreértett puritánságból adódó kényelmetlen padok, vagy a szabadjára engedett amatőrök közreműködése. Különösen fáj a szakember szíve akkor, amikor a tervezés hiánya rengeteg kézműves jóindulatot, naiv áldozatkészséget, szépítő szándékot pazarol el. Ez visszaélés a jóakarattal. Ugyanakkor a helyi erőkre szinte mindig nagyon nagy szükség van, ezeket az energiákat tapintatos és szakszerű


» Kálvincsillag

47


Fekete György: Céhjelvény (1994)

koordinációval eredményesen lehet jó szélirányba fordítani. Személyes élményeim sok ilyen közös örömmel gazdagodtak. A kalákamunkának ugyanis óriási hagyományai vannak a mai napig vidéken, ez azonban úgy megy, hogy a fogadó gazda kérése a szent… Némiképp jobb a helyzet a régi templomok egységének a megőrzésében, bár találkoztam koronájától méltatlanul megfosztott szószékkel műemléki értékű templomban, szószéktől értelmetlenül elszakított mózespaddal, szerencsétlen megoldású padcserékkel, tapintatlan falfestékszínekkel. Megfelelő lelkészi eréllyel elkerülhetők lettek volna. A teológiákon ezek tudásminimumát is meg kellene tanulni az új lelkésznemzedéknek legalább annyira, hogy az ilyen tennivalók végzéséhez hozzáértő munkatársakat tudjanak választani. Különösen vonatkozik ez azokra a rekonstrukciókra, amelyekben az eredeti állapot karakterének megtartása, de az ésszerű korszerűsítések igénye egyforma súllyal jelentkezik.

tély van, középen az oltáriszentséget tartó oltárral. Manapság már előtte egy másik oltárral is, ahol a miseszertartás szembefordul. A szentélyben vannak a miséző papság és a ministránsok, valamint az igehirdető hely is. A szentély nem a hívek helye. A padok és a karzatok a szentély felé néznek. Ez a MI (a papság), és a TI (a hívek) elrendezés típusa. A reformáció idejében, amikor sok katolikus templom alakult át reformátussá, a sákramentumok kiszolgálási helye a szentély elé került, a szentélybe padok készültek, szemben a templomtér padjaival, oldalra került a szószék és a mózespad, vele szemben a presbiterek és az elöljárók padjai. A MI (az egész gyülekezet) elrendezése vált tehát általánossá. Vagyis középen az igehirdetés, körülötte a gyülekezet közvetlen kapcsolatban, szemben egymással, szellemi dialógusban és kölcsönös figyelemben. Ez a legváltozatosabban használható református alaprajzi etalon. Mégis egymás után épülnek azok a templomok, ahol az osztályterem karakterű alaprajzok vissza-vis�szatérnek és lemondanak a hívek egymás felé fordulásának lelki többletéről. Ahol mindenki aktív résztvevő lehet és egyenrangú. A század első harmadától kezdve egyre-másra kezdtek épülni azok az új templomok, ahol az Úrasztala köré

szervezett istentiszteleti rendet hat- és nyolcszögletű, centrális terek határolták, létrehozva azt a sztenderdet, amiben az igehirdetés, a keresztelés és esküvő, a konfirmáció és az úrvacsora, énekes- és kórusalkalmak, ünnepélyek és különféle konferenciák egyaránt megfelelő helyet kaphattak. Kicsit kevés ezeknek a példáknak a követése. Sajnos előfordulnak olyan esetek is, ahol új centrális teret egy irányba állított padokkal bútoroznak be, óriási helyveszteséggel. S ha már a padoknál tartunk: ez a legkötöttebb üléstípus. És a legkényelmetlenebb. Kísérletet kellene tenni olyan színvonalas megoldású rövid padok vagy karosszékek tervezésére, melyeknek könnyű mozgatásával a különféle igényű egyházi alkalmakra átcsoportosítható a berendezés. A nem szigorúan istentiszteleti alkalmak például nyilvánvalóan más igényeket támasztanak. Vonatkozik ez a karzatok üléshelyeinek mobilizálhatóságára is, hiszen egy kórushangverseny vagy szakrális témájú kiállítás rendezésének lehetősége egyre reálisabb kívánalom. Szerencsére erre is van szándék, sőt követhető példa is. Tudom, a leírtak többekben ellenérzést fognak kelteni. Ám a tét hatalmas volta – a megtartás és a megszerzés isteni szándéka – nem lehet vesztes, mert az időket meg kívánjuk állítani…

A templombelső sokrétű liturgiaszolgálata Többen is megállapították már hozzáértő teológusok, hogy a hazai református templomok többségének hosszanti elrendezései alapvetően a katolikus liturgiához kedvezőek. Emiatt a református gyülekezeti élet sokfélesége számára egyre kevésbé ideálisak. Mit is jelent ez konkrétan? Az ilyen elrendezéseknél mindig a bejárattal szemben szűkített szélességű és emelt magasságú szen-

48


Fekete György: Életjelek (2011)


A templomterek művészeteket befogadó lehetőségei A református templomok belső terei nek végletes leegyszerűsítése olyan korban vált általánossá, amikor a keresztény templomokat színházi díszleteket is felülmúló gazdagság és pompa jellemezte, és a festett képek és faragott szobrok harsánysága, szuggesztivitása ellene fordult a meghitt imádság és elmélyülés vágyának. Amikor már a falakon önmagával kezdett el találkozni az ember, nem az Istennel. Az ettől való határozott elhatárolódás szükségszerű volt. Az évszázadok folytán azonban e logikus lépéssel egy időben mintha túlzásba vittük volna a művészet kiűzetését templomainkból. Aki egy kicsit is ért a lélektanhoz, az tudja, hogy ez az ár valószínűleg feleslegesen nagy áldozat, mint minden túlzás általában. Az építészeti tervezés szerkezetei, formái, anyagai és színei, arányai ugyanis birtokolják a szépség és változatos ság lehetőségeit, s ebben is gyönyörű példákat teremtettek Magyarországon a 20. század első harmadában, felében. Elég, ha Kós Károly, Medgyasszai István, Szeghalmi Bálint nevét említem csak, akik az építőművészet és a belsőépítészet remekléseivel adtak teret a díszítőművészetek sokaságának. A belső terek és berendezések ingerszegénysége, fantáziátlansága sokkal inkább bénító, mint felemelő hatású; gyerekek a megmondhatói igazán, hogy a beszélgetések közötti szemlélődés, a vizuális élmény többlete nem elterelő momentum. Éppen ellenkezőleg. Ha nem így volna, a természeti szépségek sem volnának lelkünk hasznára. Nem hallottam olyan bibliai forráshelyről sem, ahol a szépségnek pejoratív csengése lenne. Félreértés ne essék. Nem szándékom reformátoraink bölcsességét kétségbe vonni. De azt sem, hogy az egyre felületesebb világ számára az esztétikum erejét is önként átadjuk. A tradicionális textilművészet például a templomi textilek, terítők világában igazi csodákra volt képes, s ez ma sincs másképp.

Fekete György: Szőlőskertek égi madara (2012)

Együtt a templomban Istennel és egymással Igazán nem pesszimizmus beszél belőlem akkor, ha azt mondom, hogy a láthatóan nem bővülő kulturális és művészeti infrastruktúra – különösen a kisebb településeken – nagymértékben hozzájárul a lelki elsivárosodáshoz és növeli az Istentől való távolságtartás jellegzetes gyakorlatát. Különösen a fiatalabb generációk világában. Az egyház számára azonban ez a helyzet hatalmas potenciális lehetőség arra, hogy a hiányt a maga eszközeivel és helyszíneinek változatos használatával pótolja. Szükségből így lehet erény. Templomról van tehát ismét szó, de gyülekezeti teremről is, házi színpadról is, zenegyakorló és hittanteremről is, cserkészszobáról és egyházközségi gyűjteményhelyről, kézikönyvtárról és alkalmi büféről, televíziós szobáról, he-

lyi rádióstúdióról (s ne büntess, Isten!) internetről… Vagyis a teljes életről. Elkerülhetetlen, hogy komplex egyházi infrastruktúrák ne szülessenek a közeli-távoli jövőben, s ezekben életük mind több és tartalmasabb kérdésére kaphassanak hívő emberhez méltó válaszokat, akik egymást is igénylik, vagy éppen egyedül vannak. Ilyen körülmények között teljesedhet ki az igazi öntevékenység, a mindennapi hitvallás a szeretetközösségben. Ahol az imádság nem a sátoros ünnepek kiváltságos hónapjaiban hangzik csak el, hanem felreppen mindig, mint a madár, amikor tágasságra vágyik. Erre is van már példa épülőben. Imádkozzunk sikeréért! Fekete György belsőépítész, professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke


» Kálvincsillag

49


Milyen egyházat akarunk?

Kikerülhetetlenül aktuális teendője egyházunknak, hogy feltérképezze állapotát, elemezze és átgondolja szolgálatának hatékonyságát és a hit bátorságával merjen tenni jövőjéért.

Egyházi jövőkép – milyen egyházat akarunk? Rövid tömörséggel, református rég- és közelmúltban kinyilvánított hitvallásossággal erre a kérdésre megfontolt és egyben becsületes válasz lehet különösképpen is 2009 májusa óta: „Krisztus a jövő! Együtt követjük Őt!” Valóban, olyan és annyi jövendője lesz egyházunknak, amennyire, amen�nyiben ez teljesül. Amennyit Krisztusból látunk, hallunk, értünk, s ennek alapján, Őt követve megyünk nem egyszerűen előre, hanem egyszerűen utána. Az pedig már csak betetézi a Krisztus-követés lehetőségéből származó megajándékozottság állapotát, hogy mindezt együtt tehetjük. Pontosabban: az Ő követésére való elhívását csak együtt tehetjük. Ez elegendő válasz is lehet az egyház minősített jövőbeni létére vonatkozóan. Azonban a helyes irányba való tovább menetelhez – az ebben a világban való Krisztus-követés természetéből fakadóan – kikerülhetetlenül aktuális kérdésekre is felelni kell. Ezek a kérdések időszerűek, korszerűek, némelyik az egyház állandósult kérdése, ám feltétlenül aktualizált. Most – a teljesség igénye nélkül, de korunk kihívásait, egyházunk jelenlegi állapotát, s a Krisztus-követés hitvallásosságát szem előtt tartva – lássunk néhány területet,

50

ami segít a jövőkép felvázolásában, amire zsinatunk Jövőkép Bizottságot hozott létre. Ez a bizottság koncentráltan foglalkozik azzal, hogy milyen lehet, milyen legyen egyházunk jövőről alkotott képe. Elsőként tisztázzuk az egyház jövőképével való foglalkozás létjogosultságát. Mi indít és hatalmaz fel arra ma bennünket, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk? Talán a szükség vagy az a helyzet, amit olyan akutnak ítélünk, hogy kérdeznünk, s a kérdésre pedig feltétlenül felelnünk kell? Nem. Ehelyett sokkal inkább az adja meg az egyház jövőképével való foglalkozáshoz a felhatalmazást, hogy Isten maga népe számára mindenkori jövőjéről nyilatkozott a hol, a mit és a hogyan tekintetében. Emlékezzünk a pusztai vándorlásra, Kánaán elfoglalásának lehetőségére és esélyeire, az ítéletet és próbát jelentő fogságokra. Nem kevésbé ad jövőképet Jézus misszióra kiküldő parancsában sem. S ugyanígy az egyház Urának a keresztyén egyház létrejötte utáni időre tett kijelentései is erre a gondolkodásra hatalmaznak fel. De nem feltalálni kell, hanem megtalálni a mindenkori egyháznak a rá vonatkozó jövőképet, mert az egyház Urának minden időkre nézve van elgondolása. A megtaláláshoz engedelmesség, alázatos nyitottság, adott esetben keresés kell, a jövőkép kibontásához pedig kreativitás szükséges. Milyen lehet az egyház jövője, milyen legyen a jövő egyháza? Erre nézve álljon előttünk néhány továbbgondolásra szánt követelmény, alaptétel.


Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelet


„Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökre az is maradok.”

1. A jövőbeni arculatunkat megadhatja, ha gyülekezettudatos egyházban és egyháztudatos gyülekezetben gondolkodunk. Gyülekezettudatos egyház: egyfelől azért, mert az egyház gyülekezeteiben él, élhet, ezért józansággal ide koncentrál, ide fordítja erőit. Ugyanis a gyülekezetben megy végbe az egyház minden valódi alaptevékenysége. Másfelől pedig az egyház annyi és olyan, amennyit és amilyen minőségben a gyülekezeteiben megél és megjelenít ebben a világban. Egyháztudatos gyülekezet: ami azt jelenti, hogy a gyülekezetnek tisztázott és erős az egyház eredeti, a világból való kihívásának és oda való visszaküldésének tudata. Az egyháztudatos gyülekezet komolyan veszi, hogy körében az istentisztelet gyakorlása által az az alkalom realizálódik, ahol az igehirdetés által létrejön az Isten–ember találkozása, tehát az egyháztudatos gyülekezet minden mozzanatában vállalja, hogy benne az Isten–ember találkozásának pontja lehet. Ebből fakadóan köreibe van „kihelyezve” az a rendező erő, ami ember–ember, ember–társadalom, ember–természet viszonyában hat, és nem – fordítva – ezek hatnak Istentől kapott erőnlétére! Vagyis, ahogyan ezt Makkai Sándor megfogalmazásában megtanultuk és valljuk: „Az egyház legyen egyház!” 2. Lelkipásztor-centrikus gyülekezetből gyülekezetcentrikus lelkipásztor! Az elmúlt jó néhány évtized össztársadalmi, belső egyházi eseményeinek összhatásából alakult ki az a lelkészcentri kus állapot, aminek kritikáját sokan és sokféleképpen megfogalmazták már. A lelkipásztor-centrikus gyülekezetmo dellből egy lehetséges kivezető út, ha a jövendőben gyülekezetcentrikus lelkipásztorokká válunk, vagy következetesen azok maradunk. Ami elveti azt a lehetőséget, hogy lehet „más vágányon is közlekedni”, s az igehirdetés, tanítás, pásztorlás prioritását elengedni. Ez két dolgot igényel. Az első, hogy biblikusan, reformátori módon meg kell határozni, megismételve az eredetit, kinyilvánítva a lelkészi „munkanemek” közötti prioritást, azt, hogy mit kell végezni, és mi az, amit semmi áron nem


» Kálvincsillag

51


szabad végezni, mert az eredetit mással pótolni lehetetlen! A második pedig a lelkészi munka minősége, ami a hogyan kérdését igyekszik az újratanulás, a továbbtanulás, az egymástól való tanulás nyitottságával művelni. 3. Az egyház jövője érdekében elő kell venni az előzőekben megfogalmazottak érdekében a lelkipásztor-„képződés” ügyét. Itt is két síkon kell átgondolni jelen gyakorlatunkat. Szükséges a lelkipásztorképzés egyházcentrikusságára fokuszálni, ami nem azonos a régóta és folyamatosan emlegetett gyakorlatorientáltságú lelkészképzéssel, mert az egyházcentrikus képzés magába foglalja sok más mellett a gyakorlatorientáltságot is. Nyilvánvalóvá kell lennie, hogy a képzés korszerűségigénye sem elhallgatható, ügyelve a képzés szükségszerűen állandó elemeinek megtartására is. Mindemellett szólni kell arról a sokat elhallgatott dologról is, ami a rátermettség mint alkalmasság kérdését veti fel. És itt értelmezhető a képzés melletti „képződés” szokatlan kifejezése, ami azt jelenti, hogy a lelkipásztorrá válás nem egyszerűen stúdiumok teljesítésének kérdése. Korunkban különösen is szükséges, hogy a lelkésznek készülők rendelkezzenek egyházkompetenciával, ami alatt az evangéliummal való egyházi és azon kívüli alkalmakon való megszólítás képességét és készségét kell értenünk. 4. Az evangélium kizárólagossága. A jövő egyháza nem fél az evangélium életet formáló kizárólagos közlésétől! Egyszerre érvényes ez a közvetített tartalomra és a közvetítés módjára. Ez azt jelenti, hogy az egyház a jövőben is bír azzal a látással, hogy más a megszólítottak vele szemben támasztott és megfogalmazott igénye, és ehhez képest tudja, hogy ugyanennek a célcsoportnak más a valóságos szükséglete. Ehhez a tudástöbblethez megalkuvás nélkül, alázatosan ragaszkodik. Ez adja küldetése többletét, Istentől való egyedi szolgálatának alapját. Apróhirdetések helyett igehirdetést végez, mert tudja, hogy a más, nem egyházi közegben

52

megszólított embereknek is ugyanarra a Krisztusra van szüksége, mint „odabent”, az egyházilag szocializáltak közösségében. 5. Ezért módszer tekintetében: Nagyszerűség helyett egyszerűség! Egy túlbonyolításoktól elbizonytalanított világban élünk. Az evangélium közlésének vissza kell találnia abba a természe tes közlési formába, amit Jézus a maga földi szolgálata idején hagyott. Az evangélium felülmúlhatatlansága nem a közlés nagyszerűségre való törekvésében van, hanem éppen abban az alázatban, ami a tartalom kibontakozása érdekében nem a közlésformáció rendkívüliségét célozza meg, hanem az üzenetet helyezi mindenek elé és fölé. Ehhez a jövő egyházában sem nélkülözhetjük a hiteles, az evangélium ereje által meghatározott elkötelezett igehirdető személyét. 6. A múltfeltárás idejét éljük, a kiengesztelődést célzó múltidézés mellett a jövő egyházának történelemszemlélete Isten tettein tájékozódik. A folyamatos bocsánatkérés igénye helyett a megbocsátás, „megbocsátottam állapota” kell, hogy érvényesüljön. Így a jelen múltfeltárás mértéke, mélysége kizárólagosan a Krisztusban rendezett jövő érdekében kaphat helyet. Ami történt – az egyház visszaidézhető múltjában, a számonkérés és a számadás lehetőségei között sem felejthető, hogy az az Isten tudtával történt. 7. A jövő egyházában pontosan nyilvántartott és komolyan számon tartott tagok lesznek. Ez nem újszerű ötletelés ből fakad vagy társadalmi kényszerből, hanem Isten mindenkori népének természetrajzához tartozik. Ennek érdekében az eddig nem tapaszalt, felfokozott mobilitás miatt – a helyi gyülekezeti nyilvántartás megtartása mellett – országos egyházi adatbázisra van szükség. A nyilvántartás ilyen formája mellett változatlanul szükséges a személyességet biztosító számontartás. Ez a tagok gyülekezetükhöz való kötődésében, s a gyülekezetnek a tagjaihoz való ragaszkodásában valósulhat meg.


8. A jövő egyházának „infrastruktúrája” és „munkásai” arányosan ott lesznek, ahol az emberek valóságosan élnek. Az „elköltözött az egyház” korábbiakban felvetett gondolatának komolyan vétele arra kötelez, hogy a jövő egyházában annak az aránytalanságnak nem adunk helyet, ami mára kialakult. Ezért a megállapításokon túlmenően komolyan kell vennünk azt a migrációt, aminek eredményeként az egyház korábban megrajzolt térképén már nem ott találhatók az emberek, ahol korábban pásztorolhattuk őket. Az egyház új és nagy beruházásait gyülekezetalapításokra fordítja ott, ahol nagy tömegekben jelentek meg az emberek, de úgy teszi mindezt, hogy az utolsókig helyükön maradottak hűséges gondozásával nem hagy fel. 9. Cigányok. A jövő egyháza gyülekezeti szinten dönt arról, hogy számol-e vagy „leszámol” a kisebbséggel. Ma ebben a kérdésben többnyire egyházkormányzati döntésektől, modellértékű rangra emelt megoldásoktól remélünk válaszokat. Ebben a kérdésben is az egyház alaptevékenységének minősé gi gyakorlása jelenthet megoldást, figyelembe véve e kisebbség tagadhatatlanul létező, de egyöntetűnek nem mondható sajátosságait. 10. A jövőjét felelősen megítélő egyház családokban, többgenerációs jelenlétben gondolkodik. Fel kell készülnünk arra, hogy a korszellem, az össztár sa dalmi tendenciák ellenkező előjelet mutatnak. A korszellem sokkal inkább szétszedi a családokat. Több televíziós csatorna műsorkínálata által szórakoztató könnyedséggel rombolja a családot, belopja az értéktelenséget, elbizonytalanítja az önazonosságtu datot. A jövő egyházának szigetként kell megjelennie a tengernyi más szemlélettel és több életterületen érvényesített mássággal szemben. Az átlagos, pillanatnyi élményt, élvezetet szórakoztató módon ajánló közeg ellenére a szükséget felismerve: gyermeknevelést, házasságot, a család Istentől ajándékozott értékét felmutató és segítő programokat ad.


11. Az egyház jövője tekintetében a „csak beszélő”, prédikáló egyházból „beszélgető, megbeszélő” egyházzá formálódik. Az egyház egyoldalú kommunikációs gyakorlata helyett az élet kérdéseire és válaszaira való odafigyelésnek kell helyet kapnia. Az istentisztelet szükségszerűen és jó értelemben vett frontális találkozás, ahol a kijelentésnek kell hangoznia. Korunk emberét Istentől való elidegenedése, tájékozatlansága egyházidegenné is tette. Szükséges a kölcsönös kommunikáció, ahol az értetlenség feloldásához kérdések fogalmazódhatnak és azokra adott bibliai válaszok születnek. A hagyományos egyházi alkalmak látogatottságának csökkenése arra késztet, hogy az evangélium megértése és megélése szolgálatában is helyet kapjanak megragadó feldolgozású előadások és azok csoportos megbeszélése.

12. A jövő egyháza nem technokrata, de nem is technikai analfabéta. El kell érnünk azt az egyensúlyállapotot, ami maga mögött hagyja a technika szerepének túlhangsúlyozását, de nem is tűri meg a szükséges technika hiányát, mert mindkettő akadályként állhat az igehirdetés útjában. A helyes arányok megtalálása mellett a külsőt, adott esetben a formát változni engedi, de a belsőhöz, az eredeti tartalomhoz ragaszkodik. Helyén kezeli a forma-tartalom kapcsolatának jelentőségét. 13. A jövő egyházában újra énekelnek és zenélnek. Korunk embere életéből kiveszett a korábbi nemzedékek természetes és művelt zenei kultúrája, ros�szabb esetben felcserélődött az alig értékelhetővel. Egyházi közegben már gyakran nem énekelnek, de szívesen zenélnek. Az egyház jövője érdekében nem feledhetjük, hogy az egyház zenéje nem egyetlen korábbi kor zenéje, hanem az adott kor egyházának zenéje.

14. A jövő egyházában is töretlenül vallják: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökre az is maradok.” (Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelet) Gaál Sándor nyírségi esperes (Ramocsaháza)


» Kálvincsillag

53

O k tatá s é s ne v el é s

OktatÁs és Nevelés „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9,10)

„Társadalomkutató nincs értékrend nélkül. A felekezeti iskola, a család és a vallásgyakorlás kutatása nálam erős személyes indíttatásból gyökerezik. Többgenerációs lelkészcsalád sarja vagyok, egyértelmű volt mindig, hogy kinek köszönjük meg és kitől várjuk a segítséget. Így nevelem a gyermekeimet, ez ad erőt munkámban. Az összes eredményt, amit elértem, akár a könyveket, akár a tudományos fokozatokat nagy hálával köszönöm Istenemnek” – vallja Pusztai Gabriella Iskola és közösség című könyvében (Gondolat Kiadó, Budapest, 2004).

54

Miért eredményesek a felekezeti iskolák? Közösségteremtő erejük segíti diákjaikat a tanulásban? Mivel magyarázható, hogy bár tanulóiknak kétötöde nem vallásos családból származik, mégis egyházi iskolát választottak? A kérdések szociológiai és pedagógiai összefüggésrendszerét vizsgálva kiderül a válasz. Pusztai Gabriella egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ vezetője a felekezeti középiskolások társadalmi hátterének és iskolai pályafutásának összehasonlítására több középiskolai kutatást végzett az utóbbi másfél évtizedben. Eredményeit közre is adta az Iskola és közösség (Gondolat Kiadó, Budapest, 2004), a Társadalmi tőke és az iskola (Új Mandátum, Budapest, 2009) és A láthatatlan kéztől a baráti kezekig (Új Mandátum, Budapest, 2011) című könyvekben.



Elhitték magukról, hogy tehetségesek és érdemes tanulni – Ha az elmúlt húsz évet vizsgáljuk, akkor észrevehető, hogy felekezeti iskolák nagyobb számban nyíltak a középiskola- hiányos kistérségekben, különösen a határ menti megyékben. Nagyobb arányban fogadtak be kollégistákat, és ezáltal olyan településről származó diákok tanulhattak ott, akik másképp nem járhattak volna középiskolába. Ezzel hozzájárultak a települési hátrányok felszámolásához és a társadalmi státusból származó egyenlőtlenségek kiegyenlítéséhez. – Azt gondolnánk, azok az iskolák, ahová különböző társadalmi rétegek gyermekei járnak, kevésbé lehetnek sikeresek, mint egy „felkapott” iskola. – Egyes kutatók úgy vélik, hogy minél több magas státusú családból származó gyermek fordul elő az iskolaközösségben, vagyis minél több a diplomás, szellemi munkát végző szülő, annál inkább válik fontossá a tanulmányi munka, a diplomaszerzés vágya a többi tanuló körében. Azonban változásnak vagyunk tanúi. Úgy tűnik, a vallásgyakorló családok gyermekei „hasznosabbak” egy iskolának s közösségnek, mert ők kiemelkedően fontosnak tartják a szorgalmas teljesítést, a kitartó iskolai munkát. Ezért más a tanuláshoz, a munkához való viszony a felekezeti iskolákban. Így történhet meg, hogy az alacsony státusú szülők gyermekei a felekezeti iskolában elhiszik magukról, hogy tehetségesek és érdemes tanulni. – Mi kell ahhoz, hogy elhiggyék? – Azokban a felekezeti iskolákban, ahol sikerre viszik a hátrányos helyzetű gyermekeket, két feltétel teljesül. Egyrészt a tanár – mint ember – munkájának elismerése, megbecsülése, a tanárok által közvetített értékek elfogadása mind a gyerekek, mind a szülők által. Másrészt a felekezeti iskolák számos tanórán kívüli programot kínálnak. Ezek nem olyan alkalmak, ahol a tanórán elmaradt ismereteket pótolják, hanem ahol kulturális és erkölcsi nevelés folyik, s a tanórán meg nem mutatkozó képességek is megcsillanhatnak. A diákok így tanulják meg, hogy nemcsak az számít, hogy ki a jó matematikából, hanem fontos érték, hogy szépen hegedül, vagy tud segíteni másokon. – Ennyi szükséges? Ha ezen múlna, minden iskola növelné az iskolán kívüli foglalkozásainak számát. – Az eredményekből világosan látszik, hogy nemcsak az alkalmak mennyiségén múlik, hanem háromféle hatás adódik itt össze. Az első, hogy a felekezeti iskolák tanulói ismerik az iskola értékrendjét és tudják értelmezni azt. A másik, hogy a felekezeti iskolák diákjai nagyobb aranyában érzik, hogy a személyes sorsukra figyelnek a tanárok. A harmadik, hogy akkor tudnak jobban teljesíteni, ha az iskola közösségében szervesen részt vesznek, s így egymásra fejtenek ki pozitív

Egyöntetűen vallásos Vegyes vallásosságú Inkább nem vallásos

Felekezeti középiskolák megoszlása a család vallásossága szerint

hatást, ehhez pedig szükségesek a tanórán kívüli foglalkozások. Így a diákok a felekezeti iskolában a társadalmi hátterükhöz képest jobban tudnak fejlődni. – Hogyan látja a felekezetei iskolák jövőjét? – Az iskolázottság növekszik a társadalomban, s a magasan kvalifikáltak körében nő a vallásos emberek aránya. Emellett a modern ember a materiális értékek helyett egyre inkább a belső értékekre figyel. Sokan felismerik, hogy az anyagi javak halmozása nem hoz boldogságot. Egyre szélesebb társadalmi csoportok gondolják úgy, hogy fontosabb, ha stabil értékekkel ruházzák fel a gyerekeiket. Fontosabb, hogy olyan iskolába járassák, ahol közösséghez tartozhatnak és olyanokkal barátkozhatnak, akiktől nem rosszat tanulnak. Ma már a gyerekek többsége bejut a felsőoktatásba, és ezért lényegesebb, hogy milyen egyéb értékkel tarisznyázza fel az iskola a tanulóit. Ha a felekezeti iskola amellett, hogy meg tudja tartani eddigi értékeit, képes lesz válaszolni ezekre az igényekre, szinte biztosra vehető, hogy nem fog csökkenni a felekezeti iskolák iránti érdeklődés. DOBOS ZITA

sajtóreferens (Tiszántúli Egyházkerület)


» Kálvincsillag

55

átus Ta orm n ef

1902

esület egy ár

Országos R


Száztíz éves az Országos Református Tanáregyesület 1902-ben a Debreceni Református Kollégiumba hívták ös�sze az ország református középiskoláinak képviselőit, s az akkori huszonnégy iskola egy híján elküldte képviselőit, akik Kézdivásárhelytől Pápáig, illetve Rimaszombattól Csurgóig társultak a kezdeményezéshez. Nem csoda, hogy a csupán két tanintézettel rendelkező kerület érezte leginkább igényét a kapcsolatépítésnek az ország református iskolákkal sűrűbben behálózott területeivel és az ottani testvérintézményekkel. Trianon sem szakította szét teljesen ezt a gyümölcsöző szinergiát, ami a két háború között a szakmai munkálkodása mellett még balatonboglári és borszéki üdülőt is vásárolt tagjainak támogatásaiból s igényeik kielégítésére. Persze amit a háború meghagyott, azt (az egy debreceni gimnáziumot leszámítva) mind elvitte a kommunista diktatúra. S nem véletlen, hogy a rendszerváltás küszöbén megint a debreceni kollégiumunk gimnáziuma lehetett az új kibontakozás kezdeményezője. Nagy Mihály indítványára itt indulhatott újra a tanáregyesület mint szakmai és érdekvédelemre hivatott szervezet működése. S ahogy lendületesen bontakozott ki református iskolarendszerünk az országban, úgy gyarapodott az Országos Református Tanáregyesület (ORTE) tagsága, s nem csupán területi elv szerint, hanem az alapító okirat előbb a felső-, majd az alapfokú oktatás munkásainak, később az óvónőknek is lehetőséget adott a tagságra. Hiszen mindazokat hívja, akik „a református oktatásügyet a szívükön viselik”. Tagok lehetnek református intézményekben dolgozó nem református felekezetű nevelők, valamint a nem egyházi intézmények református elhivatottságú tanárai, óvónői is. Újabban lehetőség van az intézményi pártoló tagságra is, akiktől a tagdíjak mellett az egyesület bevételeinek többsége származik. Hamarosan európai dimenziókat is nyert az egyesület, társulva a nyugati protestáns tanáregyesületek szövetségéhez, az Internationaler Verbandhoz, amely a tevékenységét az unió szinte valamennyi országára kiszélesítette, ma már munkanyelvként az angolt is használja. (A tagok közül a legtöbb intézményt egyházunk tartja fönn, ennek megfelelően két nemzetközi konferenciájuknak is helyet adtunk az elmúlt húsz év során.) A nyugati testvérek mellett az első országos konferenciáinkon még nagyobb örömmel üdvözölhettük Erdély mindkét kerületéből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és három éve a Délvidék magyar iskolájából érkező pedagógu-

56


sokat. Amint az alapszabály erre lehetőséget adott, a határon túli magyar iskolák tagként is csatlakoztak az egyesülethez. 1999-ben felmerült a névváltoztatás kérdése is ennek kapcsán, de az egyesület közgyűlése azt a döntést hozta, hogy ha a hagyományos és a viselőjének tekintélyt biztosító ORTE elnevezés után feltüntetjük, hogy „az alapítás éve: 1902”, akkor aligha kell magyarázni, hogy az 1903-as második konferenciánknak helyet biztosító nagyenyedi kollégium miért szerepelhet a tagintézmények között. Azóta tavalyi, nagy sikerű konferenciánkon éppen ott emlékeztünk a több mint száz évvel ezelőtti találkozásról, és ismerkedhettünk meg a jelen szórványgyülekezeteinek és a nyelvi szórványban történő oktatás nehézségeivel és örömeivel. Törekszünk arra, hogy minden második évben valamelyik elszakított terület református iskolája legyen a konferenciánk otthona. Ez az adott intézmény megismerése mellett nyilván az ország magyar és felekezeti oktatásügyének kérdéseit is felvillantja, megalapozva a református pedagógustársadalomnak az utóbbi években tettekben is megmutatkozó szolidaritását például a kárpátaljai gimnáziumainkkal. A kezdeti években az újraindított ORTE az éves konferenciákon kiadott nyilatkozatok tanúsága szerint is a még csak kiépülőben lévő református iskolarendszer szerkezeti, jogi és szakmai hiányosságaira reagált, amire a zsinat kisebb-nagyobb késedelemmel a Református Pedagógiai Intézet alapításával, a református oktatási törvény elfogadásával reagált. Később, amikor már létrejött az irányítás és a szakmai segítségnyújtás intézményi háttere, egyre inkább a hálózatba tartozás élményének a közvetítése lett az egyesület elsőrendű feladata. Országos és helyi konferenciáinkról a honlapunk tudósít (www.orte.hu). 2001-től az elvesztett üdülők helyett két kis ingatlant (Agárd, Miskolctapolca) kapott az egyesület a tagok üdültetését segítendő. Az idei országos konferenciánknak szeptember 28. és 30. között a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola és Kollégium volt a házigazdája. Konferenciánkon azok vettek részt, akik a „református oktatás ügyét szívükön viselik”. Korsós Bálint

elnök (ORTE – Debrecen)


Húsz év – Kárpát-medencei közoktatási körkép Több évtizednyi kényszerszünet után, húsz évvel ezelőtt kapott lehetőséget a magyar reformátusság a többi történelmi vallásfelekezettel, hogy újra megteremtse és kiépítse széles körű oktatási rendszerét, iskolahálózatát. A református iskolaindítások folyamata – ha más-más ütemben és méretben is – Kárpát-medencei méretűvé vált. Ennek eredményeiért és áldásaiért a debreceni Nagytemplomban volt hálaadó istentisztelet 2012. június 2-án. Összeállításunk körképet ad a Generális Konvent részegyházainak közoktatási intézményeiről.

A Magyarországi Református Egyház köznevelési rendszere Hosszú történelmi út vezetett nevezetes kollégiumaink [Mezőtúr (1530), Pápa és Sárospatak (1531), Debrecen (1538)] kiépülésétől új intézményeink [Biatorbágy, Sátoraljaújhely és 31 átvett intézmény (2012)] indulásáig. E rövid írás nyilvánvalóan csak az elmúlt két évtized összegzésére korlátozódhat, vagyis úgy kezdődhet, hogy a szocialista diktatúra időszakában folyamatosan működő Debreceni Református Kollégium mellett 1990. szeptember 1-jével (38 esztendei szünet után) megnyitotta kapuit a Baár-Madas és a sárospataki, illetve (42 esztendő múltán) a kecskeméti református gimnázium. 22 esztendő elteltével, a 2012/13. tanévben immár 159 intézmény vesz részt a köznevelési feladatellátásban. A református köznevelési rendszer gyors újjászerveződését elősegítette, hogy 1999 óta Magyarországon a kormánnyal a köznevelésre is kiterjedő megállapodást kötő egyházak egyoldalú nyilatkozat jogi keretei között is bekapcsolódhatnak a feladatellátásba, s csupán az önkormányzati intézmények átvételéhez volt szükséges 2012-ig közoktatási megállapodás megkötésére, azaz két fél konszenzusára. Az MRE 1998. december 8-án kötött megállapodása tehát biztos alapot jelentett új intézményeink indulásához. Miután a református köznevelési intézmények fenntartója bármely belső

egyházi jogi személy lehet, maga az MRE és a 4 egyházkerület mellett 4 egyházmegye és 90 egyházközség is bekapcsolódott a fenntartásba. Az fenntartói irányítás a fenntartó testület (zsinat, egyházkerületi közgyűlés, egyházmegyei közgyűlés, presbitérium) és az általa létrehozott igazgatótanács között oszlik meg helyi szabályrendeletben rögzített módon (át nem adható jogkörök: intézményvezető megbízása, költségvetés, költségvetési beszámoló elfogadása). A 99 református fenntartó 159 köznevelési intézményt működtet (melyből 8 szociális intézmény keretében lát el köznevelési feladatot), de az ellátott köznevelési feladatok száma 268, mivel 55 közös igazgatású intézmény egyszerre több feladatot is ellát: 53 óvoda, 105 általános iskola, 33 gimnázium, 15 szakközépiskola, 9 szakiskola, 18 művészeti iskola, 8 gyógypedagógiai intézmény, 22 diákotthon, 4 pedagógiai szakszolgálat és 1 pedagógiai intézet működik. Az oktatásirányítás egyházi szintjén az MRE Zsinata szabályozza és felügyeli az intézmények és fenntartók szellemi és anyagi ügyeit, működését. Az or szágos koordinációban munkáját a Zsinati Oktatásügyi Iroda segíti. Az MRE Zsinata alkotta meg az MRE közoktatási (1995/I. tv.), felsőoktatási (1995/III. tv, majd 2007/III. tv.) és hittan-

oktatási (2007/II. tv.) törvényét. Az egyházkerületek szintjén oktatásügyi iroda (TT), oktatásügyi tanácsos (DT és TI) vagy oktatásügyi bizottság (DM) segíti a testületek munkáját. Az intézmények szakmai munkáját országos hatáskörű intézmények és egyéb szervezetek támogatják A pedagógiai szakmai szolgáltatást a Református Pedagógiai Intézet (1994), a pedagógiai szakszolgálat szervezését az Egységes Református Pedagógiai Szakszolgálat (2000), a pedagógusok szakmai érdekvédelmét az Országos Református Tanáregyesület – ORTE (1902), az országos tehetséggondozó programok szervezését a Református Tehetséggondozó Alapítvány (1999), a diáksport összehangolását a Református Iskolák Diáksportszövetsége (2000) végzi. A református intézményekben folyó keresztyén nevelés – a biblikus emberképnek köszönhetően – nyilvánvalóan eltér az állami, önkormányzati és különösen a magánfenntartású intézmények pedagógiai kultúrájától. Talán az sem tekinthető véletlennek, hogy immár 45 ezer tanuló családja választotta az intézményes nevelés színterének a református óvodát és iskolát. Papp Kornél

osztályvezető (MRE Zsinati Hivatala – Budapest)


» Kálvincsillag

57


Felvidéki református közoktatás A kommunista rendszer bukása után a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban (SZRKE) hét református magyar intézmény nyitotta meg kapuit. Martoson alsó tagozatos iskola (18), Érsekkétyen óvoda és alapiskola (72), Alistálon (52), Rozsnyón (167) és Vajánban (145) alapiskola, Léván négyéves gimnázium (58), Rimaszombatban pedig nyolcéves gimnázium (119) működik. (A számok a diákok jelenlegi létszámát jelzik.) A fejkvótarendszer miatt iskoláink támogatása a gyerekek létszámától függ. Több összetevője is van annak, hogy intézményeink kis létszámúak. Egy részük a nyelvhatáron végvári szerepet betöltve igyekszik a magyar nyelvű oktatást megőrizni, a Nyugat-Szlovákia területén lévő iskoláink pedig katolikus többségű környezetben próbálnak meg talpon maradni. Ennek függvényében több iskolánk is anyagi támogatásra szorul, amit az SZRKE, az iskolafenntartó gyülekezet vagy egyházmegye próbál előteremteni – pályázatok útján, illetve a Kárpát-medencei Református Közoktatási Alap segítségével. Az életben maradásért vívott kemény harc is befolyásolja azt a tényt, hogy 2001 óta nem alakult református intézmény a Felvidéken. Működő iskoláink viszont Isten kegyelméből és segítségével küzdenek a megmaradásért, miközben értéket közvetítenek. Édes Enikő

közoktatási tanácsos (Szlovákiai Református Keresztyén Egyház)

Kárpátaljai Református Egyház 1993-ban nyitotta meg kapuit a Nagy beregi Református Líceum, majd a nagydobronyi és tivadarfalvai középiskolában indult be az oktatás. Sajátos formában működik a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum, amely csak nevelési területen tudható be reformátusnak, és a négy középiskola közül ez az egyetlen, amelyet az állam is támogat. Református óvoda működik Szolyván, Gáton, Mezőváriban (cigány

58

óvoda), Szernyén, Szürtében, Kis- és Nagydobronyban. Kisdobronyban továbbá református általános iskola is található. Az ukrán állam finanszírozás tekintetében nem tesz különbséget magán- és egyházi iskola között: egyiket sem támogatja. Általában külföldi és anyaországi – részben egyházi, részben állami – támogatásokból, valamint a szülők és a kárpátaljai gyülekezetek


hozzájárulásaiból finanszírozzák ezeket az intézményeket. Gyakran az iskolák napi működtetése is komoly gondot jelent, fejlesztésükre pedig alig-alig jut pénz. Az egyik napról a másikra élő középiskolák működéshez a 2010/2011. tanévben jelentősen hozzájárult, hogy a Kárpát-medencei Református Közoktatási Alap gyűjtésének teljes összege ezeket az intézményeket segítette.


Az Erdélyi Református Egyházkerület tanintézményei Egyházkerületünk a kommunista hatalomátvétel előtt kiterjedt iskolahálózatot tartott fenn. Az 1948-as államosítási rendeletek iskoláink mindenikét bezáratták, ingatlanainkat államosították. A rendszer felépítését 1990 után ismét nulláról kellett kezdeni. Mivel lehetőségeink ez irányba mutattak, elsőként történelmi kollégiumainkat (bentlakásos gimnáziumainkat) próbáltuk újból útra indítani. Elsőként Kolozsvárott, majd Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyt, Nagyenyeden és Kézdivásárhelyen indult újra a református oktatás, kezdetben egy-egy állami iskola tagozataként, majd a ’90-es évek közepén sorra önállósulva – a nagyenyedi kol-

légium kivételével, ahol az önállósulást nem sikerült kivitelezni. Kezdetben csak felső tagozattal, később alsó és elemi tagozatokkal, illetve óvodával kiegészülve – kicsit a tető elkészítése után aládúcolandó épület mintájára – gazdagodnak azóta is iskoláink. Pár esetben helyi magánoktatási kezdeményezések, valamint állami intézményekkel kötött – jellemzően óvodai és elemi szintű – együttműködési megállapodások próbálják szélesíteni az alapot, amelyre gimnáziumaink épülnek. A jogilag állami fenntartásban maradó nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium pedig kimondottan a református oktatás dél-erdélyi bástyájává vált az utóbbi években.

Bustya János

főmunkatárs (Romániai Református Pedagógiai Intézet – Kolozsvár)

Szerbiai Református Keresztyén Egyház

Királyhágómellék: az óvodától az egyetemig Az 1989-es változásokat követően a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megfogalmazta azon célkitűzését, hogy visszaállítja a teljes körű református egyházi oktatást. Majd megtette az első lépéseket azzal, hogy újraindította a nagyváradi, a szatmárnémeti és a zilahi középiskolákat, és megalapította a Sulyok István Református Főiskolát, a mai Partiumi Keresztény Egyetem jogelődjét. Az azóta eltelt több mint két évtized az óvodától az egyetemig kiépítendő rendszer gondolatával, a diszkriminatív oktatási törvények szorításában sokszor az intézmények létéért, megtartásáért folyó küzdelemben telt. E küzdelem részeseként elégtétellel állapíthatom meg, hogy a mostoha körülmények ellenére is bővíteni tudtuk a meglévő intézményeket, évről évre növekedett a tanulói, illetve az egyetemi hallgatói létszám. Isten iránti hálaadással vesszük számba a 2011/2012-es tanévben a három református középiskolában, három általános iskolában és tizenkét óvodában tanuló kétezer gyermeket és ifjút, valamint az

Épületeink visszaszolgáltatására az új évezred kezdetéig várnunk kellett, s ez a folyamat a mai napig sem zárult le megnyugtató módon, mint ahogy azóta is megoldatlan a felekezeti oktatás teljes körű törvényi elismerésének és támogatásának sok részletkérdése. De iskoláink élnek, fejlődnek, és próbálják hűséggel betölteni évszázados törvényeinkbe foglalt küldetésüket: hogy egyházunk önfenntartásának eszközeiként szolgálják Krisztus ügyét.

egyetem több mint ezer hallgatóját. Minden törvényi megkötés ellenére is kiépülőben van a teljes vertikumú református közoktatás a meglévő tanintézményeinkben. Töretlen hittel folytatjuk az alulról jövő építkezést újabb óvodák indításával – remélve ezek iskolává növekedését. Az immár tizennégy alapszakot és nyolc mesterképzést biztosító intézmény további fejlesztése is reményteljes, hiszen az erdélyi–partiumi magyar felsőoktatási rendszer elindítójaként és nemzetstratégiailag fontos intézményként az anyaországi kormány támogatását élvezi. Végül két beszédes statisztikai adat: az idén érettségizett az egyházkerület által fenntartott középiskolák négyezredik tanulója, s ugyancsak négyezren felüli azoknak a száma, akik a partiumi egyetemen szereztek diplomát. Nagyobb részük itthon, a szülőföldön végzi szolgálatát.

A sok településen szétszóródva élő maroknyi reformátusságnak nincsenek saját iskolái. Az iskolai előkészítésben, az anyanyelvápolásban és a hitéleti nevelésben a gyülekezeti fenntartásban működő bácskossuthfalvai Napsugár Református Óvoda, a pacséri „Csemete” és a torontálvásárhelyi „Őrláng–Én” játszóház, valamint a Hertelendyfalván tartott rendszeres nyelvápoló foglalkozások játszanak fontos szerepet.

Tolnay István

tanügyi előadó-tanácsos (Nagyvárad)


» Kálvincsillag

59

If jú s á g

Ifjúság „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt.” (1Tim 4,12)

Van élet a konfirmáció után? A fiatalok gyülekezetbe illeszkedését mintha nem segítené a vasárnapi istentisztelet, pedig közösségre, megszólításra, értelmes tevékenységekre vágynak – ez egy 2010-es konfirmációs kutatás lesújtó eredménye. Noha évről évre sok ezren tesznek konfirmációs fogadalmat, ami a gyülekezet felnőtt, úrvacsorával élő tagjává fogadás eseménye, a fiatalok mégis eltűnni látszanak az egyházból. Pedig ez az a közösség, ahol választ kaphatnának a kamaszkor legégetőbb kérdésére: ki vagyok én?

60


If jú s á g

Több éve már, hogy az egyház különböző szintjein téma a konfirmációs gyakorlat kérdése, amivel egy zsinati bizottság és a Doktorok Kollégiuma mellett két éve immár a Kárpát-medencei szinten szerveződő ifjúsági konferencia is foglalkozik: a Konfi+. Idén a konfirmáció utáni korosztály kérdéseiről gondolkoztak a konferencián részt vevő lelkipásztorok, hitoktatók, ifjúsági munkások, pedagógusok. A konferencia szervezőinek célja, hogy élethosszig tartó curriculumot dolgozzanak ki – ami körbeöleli az ember életét, és folyamatosan bekapcsolódási lehetőséget kínál az egyházba. Jelenleg ugyanis, bár egyházunk ismeri és éli is missziói küldetését, korlátozott a bekapcsolódási pontok száma. Pedig az emberi élet minden pontján jöhetnek útelágazások – a kérdés csak az, hogy ott tudnak-e állni ezekben a hívő emberek, és az Istennel járható, keskeny út felé hívni a válaszút elé kerülteket.

Kikonfirmáltak? A cikk elején közölt megállapítás több okból is lesújtó. Ezek közül a legfontosabb, hogy sok gyülekezet nem kínál mást konfirmált tagjainak, mint vasárnapi istentiszteleteket. Egészen a konfirmációig gyermek-istentiszteleten vehetnek részt a gyülekezet fiataljai. A vizsgával sokszor csak annyit „nyernek”, hogy elvárják tőlük, felnőttként érdeklődve vegyenek részt azon az istentiszteleten, amit továbbra sem tartanak érdekesnek és érthetőnek, ellenben bezárult előttük a gyermekfoglalkozások világa. A konfirmáció mint befogadási szertartás kiemelt jelentőségű, különösen azért, mert az úrvacsorával élés lehetőségét nyitja meg a fiatalok előtt. De ennek az ára sokszor egy rossz hangulatú vizsga egy, a fiataloknak (és sokszor az idősebbeknek is) nehezen érthető szövegből. Pedig semmi sem áll messzebb a konfirmáció eredeti értelmétől, mint hogy egy rossz hangulatú vizsgává kopjon. A konfirmáció latin szó, annyit tesz: megerősítés. A Heidelbergi Káté így beszél róla: „Hitünk megerősítése a Szentlélek által.”

Kérdés lehet, hány tizenéves tudja őszintén kimondani, hogy Jézus az ő személyes megváltója. (És kérdés, hány konfirmált egyháztag szívében él ugyanez a válasz!) De talán a legnagyobb kérdés nem is maga a vizsga, inkább az, hogyan ne váljon karóraszentséggé, hanem célját szolgálva ajtót nyisson a fiatalok előtt a hívők közösségébe.

Terhes kamaszkor Keresztyénnek lenni nem lehet egyedül: Jézus Krisztussal a Szentlélek által megelevenített Igén és a közösséget megélve találkozunk. Ezt a közösséget, a Krisztus jó illatát ismertethetjük meg a fiatalokkal – ez csodálatos lehetőség! A kamaszok mindenkivel nagyon kritikusak, számukra nincs tradíció, sem mellébeszélés. Nagyon őszintén, nyíltan kérdeznek, és ugyanilyen nyílt és őszinte válaszokra van szükségük, különben sarkon fordulnak az ajtóban. Mit tegyünk akkor értük? Talán – ahogy egy katolikus pap mondta a neki kamasz lánya miatt aggódva telefonáló édesanyának – egy kicsit kevesebbet. Kicsit kevesebb memoritert, kicsit kevesebb elvárást, kicsit kevesebb emészthetetlen hagyományt. A kamaszkor olyan, mint a várandósság – mondta Pécsi Rita neveléskutató, a Konfi+ konferencia főelőadója. Valahol a felszín alatt egy új ember formálódik, akinek arra van szüksége, hogy figyelemmel kísérjék, és ha eljön az idő, a világra segítsék és támogassák növekedésében. A várandósság sokszor keményen igénybe veszi a kismamát – a kamaszkor sem könnyű időszak sem a szülőknek, sem a gyülekezet közösségének. Nagyon fontos kísérni a kamasz fiatalt: nyitva hagyni neki a gyülekezet ajtaját, hogy bejöhessen akkor is, ha nincs istentisztelet, ha csak szeretne dartsozni, filmet nézni mindenfajta kötöttség nélkül.


» Kálvincsillag

61

If jú s á g

Példás lehetőségek

Nem a konfirmációval van a baj, inkább azzal, hogy sokszor nem tudunk mit kínálni utána: gyülekezeti kirándulásokat, ifis hétvégéket, vagy csak egy fotelt, ahová beeshetnek nyurga, vihogó kamaszaink, ahonnan továbbszáguldhatnak, majd visszatérhetnek. Ebben a viharos pár évben igénylik a leginkább a bizalmat és a feltétlen elfogadást, szeretetet – hogy valaki önmagukért, és ne a jegyeikért, teljesítményükért szeresse őket. A világ már rájött erre, és számtalan közösséget kínál a fiataloknak. Vajon az egyházat mi akadályozza, hogy megnyissa kapuit kamaszok ezrei előtt, akik éhezik az igazságot, az útmutatást, a példát – akkor is, ha először szembeszegülnek vele?

Egy ember felneveléséhez egy egész falu kell – tartja egy keleti mondás. Család, iskola, bolt, művelődési ház, buszállomás – mind a szocializáció állomásai. Ezek között egy állomás a templom, illetve a gyülekezeti közösség. Mindenki másban tud mintát adni a felnövekvő embernek – legyen az a minta jó vagy rossz. Nem az a baj, hogy a mai fiataloknak nincsenek példaképei. A helyzet sokkal rosszabb: mi vagyunk azok – szokta mondani az egyik bölcs ismerősöm. Jó pedagógusként tudta, hogy a kritikus, provokatív kamaszok árgus szemmel figyelik a felnőtteket, keresve a hiteles példát. A mozduláshoz, a változtatáshoz először önreflexió szükséges. Ezt segíti az

idén ősszel Magyarországon is induló, tíz európai országot magába foglaló nemzetközi konfirmációs kutatás, amelyben a konfirmációs oktatás elején, a vizsgakor, majd több évvel a vizsga után töltenek ki kérdőívet a kutatásban résztvevők. Nagy reménység, hogy a kutatásnak nemcsak lesújtó, hanem lelkesítő üzenete is lesz az egyházban a fiatalokról gondolkodónak, rámutatva: az egyház közelében fiatalok ezrei várnak arra, hogy helyet és feladatot kínáljunk nekik, személyesen nekik. Bagdán Zsuzsanna

újságíró (Reformátusok Lapja – Budapest)

Tízéves a bibliai levelező tanfolyam Délvidéken Hála az Úrnak az elmúlt tíz évért, a vezetésért, a szívünkbe ültetett szeretetért, hogy elindult a bibliai levelező tan folyam magyar nyelven a Vajdaságban. 2002 januárja volt, amikor az első gyermek jelentkezett a bibliai levelező tanfolyamra, amit a gyermekek és fiatalok között hirdettünk meg. A levelezést a Gyermekmisszió (egy nemzetközi misszió, amely a Kárpát-medencében még Vasárnapi Iskolai Szövetség, illetve Gyermek Evangelizációs Közösség néven is ismert) keretén belül végezzük. A magyar nyelvű levelezés központja Bácsfeketehegy, ahová hetente várjuk és kapjuk a gyermekek, fiatalok levelét. Miből áll a levelezés? A gyermekek korosztályának megfelelően nyolcféle sorozatunk van, így minden jelentkező a saját életkora szerinti feladatot kapja. A kisebbeknek könnyebb, egyszerűbb és rövidebb történeteket, aranymondásokat, fejtörőket, a nagyobbaknak komolyabb bibliai leckéket, tanítást küldünk. Az ifjak pedig már körbejárják a szerelem és házasság témakörét is. Egy-egy sorozat nyolc-tíz leckéből áll, mindegyik elvégzése után diplomát küldünk egy ajándékkönyvvel. A gyermekeknek a lecke végén lévő kérdőívet kell kitölteniük és visszaküldeniük, majd mi azt jóváhagyva továbbítjuk a következő leckét. Vannak gyermekek, akik már évek óta leveleznek velünk, így több diplomát is kaptak, amiből kitűnik, hogy érdeklődnek az Úr ismerete iránt! Az Úr őrizze meg őket és adjon nekik komolyságot és továbbra is nyitott szívet az Úr Igéje felé!

62


Köszönet a magyarországi és erdélyi munkatársaknak, akik a magyar nyelvű leckéket ingyenesen biztosítják nekünk. Nagy dolog, hogy magyar és keresztyén jellegű irodalmat tudunk adni gyermekeink kezébe itt, a Délvidéken!

Kik leveleznek? Jelenleg háromszázharminc levelező gyermek és fiatal van feljegyezve, de az elmúlt tíz év alatt több mint ezer gyermek kapcsolódott be a levelezésbe. Többen már egyetemisták, megházasodtak, de amikor találkozunk vagy összefutunk Vajdaság-szerte, mindig örömmel emlékeznek vissza a levelezői tanfolyamra. Levelezésünk nyitott minden magyar ajkú gyermeknek.

If jú s á g

Jelenleg több vajdasági településről érkeznek a gyermekek levelei. Havonta közel negyven leckét és hét-nyolc diplomát postázunk, és több személyes levélre válaszolunk. Tévedés azt gondolni, hogy ez csak papírmunka, hiszen minden lecke és minden levél mögött egy gyermek, egy Istent kereső lélek van. Nem mindegy, mit és hogyan válaszolunk nekik – felelősségteljes szolgálat. Vannak gyermekek, fiatalok, kikkel már évek óta levelezünk, és még sohasem találkoztunk személyesen. Sok mindent tudunk egymásról, a gyermek gondolatairól, öröméről-bánatáról, de nem ismerem az arcát, hogyan néz ki. Ebből kifolyólag jött az ötlet, hogy minden évben szervezzünk kétnapos találkozót, ahol személyesen is megismerhetjük egymást, halljuk az evangéliumot és barátkozhatunk más településről érkezettekkel. Egy-egy ilyen találkozón már évek óta körülbelül százharminc gyermek és fiatal vesz részt.

Miért fontos a bibliai levelezés? Hisszük, hogy a leírott Igének is pont olyan hatása van, mint a kimondott szónak. Fontos, hogy gyermekeink körében szórjuk az Úr Igéjének magvait. A heti vagy havi gyermekalkalmon kívül a gyermeknek szüksége van arra, hogy önállóan is foglal-

kozzon Isten Igéjével. Mivel idő és tér függvényében élünk, így nem tudunk mindig mindenhol ott lenni, tanítani. A levelezés egy olyan lehetőség, ami által egyszerre több gyermeket is elérünk. Több gyermek személyes kérdéssel is fordul hozzánk, így tudunk tanácsot adni, irányt mutatni. A szórványban élő gyermekeknek talán ez a kapocs a legfontosabb: minden levél által elolvashat egy bibliai leckét és aranymondást tanulhat. Több helyen már nincs magyar iskola, csak a mi levelzésünk által olvas és ír magyar nyelven a gyermek. Nagy kiváltság ez számunkra! Az Úr őrizze e gyermekeket az ő közelségében és ismeretében! Mint minden kül- és belmisszió, mi is adományokból állunk fenn. Ezúton is hálás a szívünk, hogy tíz év alatt az Úr sasszárnyakon hordozott minket és mindig kirendelte a szükséges javakat. Hálás a szívünk minden gyermekért, akik eddig részt vettek a levelezésben, és a szülőkért, nagyszülőkért, akik támogatták és bátorították őket. Hisszük, hogy Isten Igéje nem tér vissza üresen, hanem elvégzi a dolgát. Köszönjük, amiért ebben is az Úr munkatársai lehetünk! Az Úr áldjon és őrizzen meg mindenkit, aki segítségül hívja az ő nevét! Halász Renáta

gyermekmunkás (Bácsfeketehegy)


» Kálvincsillag

63

R ef o r m át o r i ö r ö k s égünk

REFORMÁTORI ÖRÖKSÉGÜNK „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51,12)

Szimbólumok, tanítások A közelmúlt művészettörténeti írásaiban árnyaltabb megfogalmazásokat is olvashattunk a protestáns képtilalommal kapcsolatosan. A templomok átvételét fokozatosság jellemezte. Eleinte a templomok freskói mellé illesztettek keretezett feliratokat és szerény növényi ornamentikát. A vakolatrétegek feltárásai mutatták meg a falak reformáció korabeli állapotát, a virágdíszes, keretezett szövegeket, ábrákat és emblémákat. A díszítés már a 17. századtól kiterjed a templomi berendezésekre is, a szószék, a papi szék, a padok, a karzatok is feliratokkal és virágornamentikával díszesek (4., 5. kép): „ekkor bontakozik ki és válik uralkodóvá a magyar falusi egyházak népművészeti jellege, amely… meghatározó jelentőségű a 18. század végéig”. (Marosi Ernő, 1975)

1.

64

A protestáns művészet dekoratív és igehirdető művészet, az igei ábrázolást az egyházi művészetből, különösképp az ókeresztyén szimbolikus és ikonografikus ábrázolásokból és a biblia pauperumból meríti (Gyimessy Károly, 1944). A reformáció valójában a képről a hangra tér át mint a tanokat közvetítő érzelmi, érzéki eszközre, a feliratok tehát a hangzó szöveget idézik fel. A szakrális kommunikáció hordozója a hang, a szó (Fabiny Tibor, 1996). Ördögűzés esetén „a bibliai igéket, amelyek különösen alkalmasak a meggyötört emberből az ördög kiűzésére, a gyülekezet folyamatosan mondja, és leírva adják az áldozat kezébe…” (Samorjai János, 1636) „Az imákat papírra írva a panaszosnál hagyva, a falra feltéve, végül az ördög elhagyta a házat” – írta Bornemisza Péter (1575–1579). A falra, a bejárathoz és az ablakok mellé elhelyezett igék a szent tér tisztaságát biztosították.


R ef o r m át o r i ö r ö k ségünk

2.

3.

4.

5.

a festett templomi díszítményeken Balassa M. Iván a templomi feliratok alapján kimutatta, hogy a mennyezet középtájára, kitüntetett helyre elhelyezett igék az imádságok meghallgatására vonatkoznak. A karzatokon, amely a fiatal legények helye, az ifjúságra vonatkozó igeszakaszt választottak, a szószékre a prédikátorra, az igehirdetésre vonatkozó igét tesznek (Balassa M., 1995). Ez arra utalhat, hogy a feliratozásnak az adott korszakban kialakult valamiféle hagyományos rendje. A barokk kor nyelvi (prédikáció és ima) és képi anyaga egyszerre van jelen mint tanítás és bölcselet, mint (lelki) építés, épülés, ahogyan a nyomtatott kegyességi művekben vagy a tárgyakon is. Luther és kora új képhasználatot jelent (Orschler Judit, 1997–1998). A református kalotaszegi templomokban az evangélikus–református közös használatú, Liliomok völgye című pietista kegyes

könyvből vette át az evangélikus Umling Lőrinc festőmester a képes verseket, de egy érmihályfalvi úrasztalterítőre hímzett vers (1. kép) is ebből a műből származik. A szilágylompérti templommennyezet „Szerentse Aszonya” (3. kép) egy 18. századi jóslókönyvből átvett ábra, amely Arany Jánosnak is kedves olvasmánya volt, igazolja az irodalmi, nyomtatott előzményeket. E szövegek és képek újraértelmezett szimbolikák, allegóriák, szentenciák sajátos vallási, felekezeti és szellemtörténeti mikrokultúrák üzenetei. Parajdi Illés János szirénábráját (2. kép) a tancsi templom mennyezetén (1676) szöveg értelmezi. A „babiloni paráznát” nemcsak annak általános bujaság jelentésével alkalmazta, hanem összekapcsolta a bibliai szöveg szó szerinti jelentésével: „a parázna sok vizeken ül, […] a vizek amelyeket láttál ahol a parázna ül, népek azok és soka-

ságok és nemzetek és nyelvek.” (Jel 17,1) Az attribútumok: (korona) „Öltözött va la az asszony bíborba, skarlátba, megékesített vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel és kezében arany pohár vala.” (Jel 17,4) Egyik kezében a tőr, másikban a kard a kettős halálra figyelmeztet. A templomi szirénábrázolások nagy száma mutatja, hogy sokféle irodalmi, egyházi, kulturális forrás állhat egy-egy szimbólum templomi megfogalmazása mögött is. Talán a néprajzkutatás módszertana segít ebből a nagy jelentéshalmazból kiválasztani az egykori lehetséges lokális jelentést. Szacsvay Éva

etnográfus, ny. főmuzeológus (Néprajzi Múzeum – Budapest)


» Kálvincsillag

65


Folyamatos gondviselés Négyszáz éves a Dunántúli Református Egyházkerület Amint arról a református olvasók ebben az esztendőben több helyütt és több alkalommal is tájékozódhattak, a Dunántúli Református Egyházkerület ezt az esztendőt jubileumi évvé nyilvánította. Tette ezt abból a megfontolásból, hogy a dunántúli reformátusok négyszáz évvel ezelőtt Pathai István személyében a körmendi zsinaton új püspököt választottak. Ezzel az úgynevezett közös protestáns korszak lezárult, s a reformátusok megkezdték szervezetileg is önálló életüket.

66


Ugyanakkor, midőn a dunántúli reformátusok az 1612-ben történt eseményekre emlékeztek vissza, mindig is hangsúlyozták, hogy ez a formális megalakulás nem az itt élő reformátusság történetének a kezdete, hiszen a reformáció tanainak a megjelenése közel egy évszázaddal korábbra datálható. Mint ahogyan az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a magyar reformátusság, amelynek szerves része Dunántúl is, az egyetemes keresztyénség része, s így egyháztörténeti értelemben beszélhetünk néhány évszázados fennállásról. Az évforduló mégis jó alkalmat kínált a dunántúli reformátusoknak, hogy arra jóformán az egész év eseményeit felfűzzék. Nemcsak egyházkerületi, hanem egyházmegyei és gyülekezeti alkalmak egész sora szerveződött az évforduló köré. Az egész éves eseménysorozatról programfüzet is készült, amelynek gazdagsága azt tükrözi, hogy az évforduló kínálta lehetőségre megmozdult szinte az egész dunántúli reformátusság. A jubileumi évnek voltak ún. „kiemelt” rendezvényei, amelyek mintegy a keretét adták az egész évnek. Ilyen volt a márciusi ünnepi nyitó istentisztelet Pápán, amin Steinbach József püspök hirdette az igét, s a rendezvénysorozatot a jubileumi év fővédnöke, dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke tartalmas beszédben köszöntötte. S még a kiemelt események között is a központi helyet kétségtelenül a kör-


mendi jubileumi istentisztelet kapta június 20-án. Az ünnepi istentiszteletet az tette még emlékezetesebbé, hogy Isten iránti hálaadásunkban osztozott az egész magyar reformátusság is. Mint emlékezetes, a Generális Konvent a megelőző napokban Szombathelyen ülésezett, amelynek az elnöksége azt a dunántúliak számára megtisztelő döntést hozta, hogy az egész magyar reformátusságot képviselő testület ülésének záró istentisztelete legyen egyben a körmendi hálaadó istentisztelet. Nagy és maradandó élmény volt mindnyájunknak a magyar reformátusság egységének és közösségének ez a megtapasztalása a dunántúli évfordulón. A hálaadó istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdette az igét, a négyszáz esztendőről pedig dr. Huszár Pál dunántúli főgondnok, a zsinat világi elnöke szólt. A harmadik ilyen fontos esemény volt a mára már közismertté és közkedveltté vált REND (Református Egyházi Napok – Dunántúl) Székesfehérvárott, ahol közel tízezer ember fordult meg, s ahol ugyancsak nagy hangsúlyt kapott az évforduló. Végül az évet – ugyancsak Pápán – az október 13-án lezajlott ünnepi közgyűlés és lelkészszentelő istentisztelet zárta, amin huszonöt szolgálatba álló ifjú lelkésztestvérünkre kértük Isten áldását.

Ez az alkalom, huszonöt dunántúli lelkipásztor útra bocsátása mintegy meg is adta a jubileumi év végső üzenetét: a jövőbe mutat. Igaz ugyan, hogy midőn mi, református keresztyének a múltunkról beszélünk, akkor egyúttal emlékezünk régi idők eseményeire is, amely mögött meglátjuk a történelem Urát. Ezért hát ami ezeknek a megemlékezéseknek értelmet ad, az nem is a történet önmagában, hanem a történetben megfogalmazódó üzenet Isten folyamatos gondviselő szeretetéről. Ennek a folyamatosságnak a jele ma is minden harangszó, minden istentisztelet, minden szolgálatba álló lelkipásztor, minden gondnok, minden presbiter és egyháztag. A dunántúliak tehát ebben az esztendőben az elmúlt négyszáz évükre emlékeztek a magyar reformátusok közösségében. De nem azért, mintha ez a négy évszázad önmagában bármire is igazolásul szolgálhatna. Hanem azért, mert ez az évforduló is túlmutat önmagán Istennek a történeti időn is átívelő, folyamatos gondviselésére és könyörülő jelenlétére a Jézus Krisztusban. Köntös László

egyházkerületi főjegyző (Dunántúli Egyházkerület)


» Kálvincsillag

67


A sötétségben fénylő világosság volt Háromszáz éve született Bod Péter Haszonelvűség, hazaszeretet, átörökítés

Bod Péter a 18. századi erdélyi reformátusság egyik legkiemelkedőbb egyháztörténésze volt, általánosabb kitekintésben pedig a 18. századi erdélyi és magyarországi tudományos élet egyik meghatározó alakját kell látni benne. Egyre több lexikonban jelenik meg a neve különböző nyelvterületeken – tudományos munkássága elismerésének jeléül. Nagyenyedi tanulmányai elegendőek lettek volna ahhoz, hogy erdélyi lelkipásztor legyen, de az igazi elismerést a külföldi tanulmányút jelentette. Ez megnyitotta a lehetőséget arra, hogy hazatérve nagyobb parókiához, nagyobb jövedelemhez jusson. Leiden két ösztöndíjat ajánlott fel évente az enyedi diákságnak. Bod Péter is így jutott Németalföldre.

Magyar Athenas

Az erdélyi elszigeteltségből Nyugatra érkezett diáknak egy pezsgő egyetemi város nemcsak lehetőség, hanem kihívás is volt, hogy az alapvető teológiai tudományok mellett egyébbe is belekóstoljon. Eljárt bonctanórára, iatromechanikai kísérletekre, csillagászattant, filozófiát és keleti nyelveket is tanult. Később térképészettel foglalkozott, sőt jogi tanulmányokat is folytatott, ami segítette abban, hogy még hasznosabbá tegye magát az erdélyi egyház számára.

68

Talán ez az a mű, amely Bod Pétert ismertté tette. Ez a különleges és egyedülálló munka valódi sikertörténetnek bizonyult a Kárpát-medencében. Bod Péter ötszázhuszonnyolc magyar tudós embert írt össze Magyarigenben, a szócikkek mögött pedig látszott, hogy a háttérben a szerző saját, jelentősnek nevezhető könyvtárral is rendelkezett. Ezzel a hatalmas munkájával elérte azt, amit jobb helyzetben levő felső-magyarországi tudós kortársai nem tudtak megvalósítani. Ugyanakkor nemcsak teológusokat és irodalmárokat, hanem más tudósokat is, illetve nemcsak reformátusokat, hanem unitáriusokat, katolikusokat is bevett a könyvébe. Ezzel a munkájával kiérdemli azt a megtisztelő titulust, hogy ő a magyar irodalomtörténet egyik atyja.


„A magyar ember akkor lehet igazán hasznos, hogy ha tud tenni valamit népe javára. És ha nem tud, akkor legalább ne ártson. Mert ha árt, akkor nagy vétket követ el” – vallja a Magyar Athenas előszavában. Bod mának szóló első üzenete a haszonelvűség gondolata. A porból, a hamuból összeszedte azokat a dolgokat, amelyeket a tatár és a török tönkretett. Isten vitézkedő anyaszentegyháza címet viseli egy másik munkája, amelyet az egyháztörténet többnyire elfelejtett. Ebben a következőket írja: mielőtt megismernéd Európát vagy a világot, jobb, ha saját hazádat ismered meg. Ma különösen érvényes gondolat ez, hiszen miközben sokan egzotikus utakra járnak, nem ismerik a Kárpát-medence tájait, hegyeit, városait, hagyományait. A tudós második üzenete tehát: ismerjük meg hazánkat, népünket. Bod Péter a Szent Hilárius című munkájában arról ír, hogy kötelességünk az eleink által ránk hagyott kastélyok, templomok, házak megtartása, felújítása és átörökítése. Ugyanitt írja, hogy a tudomány csak akkor ér valamit, ha másokkal is közlöd, és nem rejted el. Élete a bibliai igét példázza: nem lehet a gyertyát véka alá rejteni, annak világítania kell. Az ő idejében sötétség uralkodott, ő azonban olyan kis fény volt, amely elindította a magyar felvilágosodást. Gudor Botond

lelkipásztor (Magyarigen) Somogyi Botond

főszerkesztő (Üzenet – Erdélyi Egyházkerület)


Négyszázötven éves a Tarcal-tordai Hitvallás A tiszáninneni részek magyar lelkipásztorai, akik ekkor már különváltak a felvidéki német lutheránusoktól, 1562-ben zsinatot tartottak Tarcalon. Ezen az értekezleten elfogadták Kálvin János genfi munkatársának és utódának, Théodore de Bèze-nek 1560-ban közzétett hitvallását. A szöveget átszűrték a hazai reformáció immár harmincesztendős hagyományán, a gyakorlati kérdések egy részét pedig a hazai viszonyokhoz igazították. A Tarcalon elfogadott szöveg tehát eltér az eredetitől: némely szakasz teljesen kimaradt, mások pedig új fogalmazásban szólaltak meg. Az erdélyiek 1563-ban Tordán rendezett zsinatukon mondtak igent erre a hitvallásra, ezért ezt a magyar egyháztörté netben Tarcal–tordai Hitvallás néven emlegetjük.

A Tarcal–tordai Hitvallás olyan sokáig megőrizte tekintélyét, hogy 1655-ben szükségesnek látták nyomtatásban közzétenni, méghozzá a latin szöveg mellett a magyar fordítást is. Olvassuk most el ennek a kiadásnak az előszavát: „A Istennek szolgái és az ő Eklézsiájának tanítói, kik a JÉZUS KRISZTUSNAK az ISTEN FIÁNAK tiszta Evangéliumát egész Magyarországban és Erdélyben bévették, minden keresztyén és kegyes olvasóknak, a megszentelésnek, megkülönbözésnek, és az igaz bölcsességnek Lelkét kévánnyák. Nem hiába való nyughatatlankodásból, vagy veszekedő indulatból adjuk ki ez Keresztyéni Tudománynak Summáját, melyet Isten akaratjából a mi gondviselésünkre bízott Eklézsiákban szorgalmatosan prédikálunk és tanítunk. Hanem hogy azt cselekednők, az isteni parancsolat és sok s igen szükséges okok indítottanak bennünket. Mert az Isten parancsolja az apostol által, hogy készek legyünk minden

kérdezkedőnek a mi reménységünkről és tudományunkról számot adni. És holott sok gonosz akarók a mi egyházi szent szolgálatunk ellen patvarkodnak, s eretnekséget kennek reánk, ezért kényszeríttettünk ez rövid summában foglalt tudományt, melyet az mi Eklézsiánkban csendes és jó lelki ismerettel tanítunk, közönségessé tenni. Hogy egyszersmind lássák s értsék, hogy mi semmit alattomban nem koholunk, sem eretnekségeket pokolból nem indítunk, hanem az Úrnak igazságát, amint maga kijelentette, követjük mindenekben, jól tudván, hogy nekünk egész minden szolgálatunkról számot kelletik adnunk a Pásztorok Fejedelmének, az igaz Bírónak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, kinek sajátjai a mi gondviselésünkre bízattatott juhok. Tiszta, tökéletes szívvel alája írunk azért a mennyei tudománynak, mely a prófétáknak s apostoloknak írásokban, és az Apostoli Crédóban s az elődedin-való és tiszta Eklézsiának Hitágazatjokban kifejezve vagyon. És hogy a mi értelmünk felől senki semmi kétséget ne vehessen, ez rövid könyvecskében, a tudománynak mindenik részét világosan, minden homályt megmagyarázván, befoglaltunk. Mindezeket pedig az igaz Eklézsiának ítéleti alá bocsátjuk, melynek mi magunkat igaz tagjainak és tulajdon felekezetinek hisszük lenni. Ez isteni igazságnak vallásához támaszkodván,azért kívánunk a mi Urunk JÉZUS KRISZTUS ítélőszéki előtt megjelenni. Kinek ajánlunk mind titeket, mind magunkat.” E hitvallás elsődleges jelentősége, hogy a Bullinger és még inkább a Kálvin nevével fémjelzett helvét református reformáció európai szellemi-hittani vérkeringésébe kapcsolta be a magyar reformált gyülekezeteket. Dienes Dénes

egyetemi tanár (Sárospataki Református Teológiai Akadémia)


» Kálvincsillag

69

E g y h á z z e ne

Engedjetek oda! Pálúr János orgonaművész

Egyházzene „Kész a szívem…, hogy énekeljek… Ébredj, lant és hárfa…” (Zsolt 108,2-3)

Akik nem tudnak ellenállni játékának, földrészeken átrepülnek, hogy hallhassák. Vajon mi a titka? Pálúr János orgonaművész feltette a kérdést önmagának is, de nem akarja becsapni magát hamis válaszokkal, inkább csak zenél, ahogy a szívéből jön.

1. A budapesti Művészetek Palotájában 2. A Budapest-Fasori Református templom orgonája

70

– Orgonán játszani annyit jelent, mint az örökkévalóság titkainak megérzéséből fakadó erőt kinyilvánítani – idézi beszélgetésünk kezdetekor Charles-Marie Widort, az orgonaszimfóniáiról ismert francia zeneszerzőt és orgonistát. Pálúr János hosszasan beszél kapcsolatáról az orgonával, így hamar értelmet nyer a rejtélyes idézet is. – Egy orgonát szeretni nem ugyanaz, mint egy csellót, hegedűt vagy zongorát. Minden orgona más, egyedi példány. Végtelen változatossága abból is adódik, hogy minden


templomban új hangszert lehet felfedezni. Egy szépen megépített orgona hangját évekbe, akár évtizedekbe telik megismerni. Egyetlen hangszer sem rendelkezik olyan széles spektrummal, mint az orgona. Elképzelhetetlenül sok hangszínt, dinamikát és erőt lehet kihozni belőle, ami jó esetben átalakul szellemi, lelki erővé. Orgonálni nem annyi, mint megfelelő időben lenyomni a megfelelő billentyűt. A játékban benne kell lennie annak a lelkiségnek és erőnek, ami megadja egy-egy zenei darab velejét. Fiatalkoromban vonzódtam az orgo na erőteljes megszólaltatásához, majd később, amikor éjszakánként az ország legnagyobb orgonáján, a Mátyás-templomban gyakoroltam, meghallottam, milyen brutális erővel szól a hangszer. Egyre fájdalmasabbá vált ez a hatalmas hangerő.

E g y h á z z e ne

„A templom egészen más dimenziót és értelmet ad a zenének. Isten igéjének fényében magyarázatot kapunk arra is, miért érdemes megtalálni a kapcsolatot a Teremtővel, aki e világon minden szépnek a szerzője és a Megváltóval, aki megmentett bennünket életünk tragédiájától. Egyre többekkel találkozom, akik már-már veszteségnek élik meg, ha nem jutnak el zenés alkalmainkra, ahogyan egyre többen fedezik fel az épülő orgona hangjának különleges szépségeit is. Ez lassú folyamat, ahogyan az orgonaépítés is.” (Pálúr János)

1.

Pálúr János úgy véli, hogy az évek múlásával sokat finomodott a játéka, és gyakran minden fizikai erőt visszavesz, s helyét a lelki erőknek adja át. – A zene Istent közvetíti, mert olyan javakkal gazdálkodik, amelyeket magunk is Istentől kaptunk. Isten nemcsak a világot és minket teremtett, hanem minden benne található fizikai és élettani összefüggést is. A zene ezen pontok találkozásán áll, fizikai és élettani összefüggések bonyolult rendszere. Kifogyhatatlan, kimeríthetetlen világ. Merészen fogalmazva azt mondanám, hogy minden zene egyértelműen a Teremtőre mutat. Pálúr János azt vallja, hogy a zenész, aki kézbe veszi hangszerét és életstílusként használja, az életét is bemutatja, megszólaltatja a hangszeren keresztül. – Szép metafora, hogy a hangszer mit közvetít. Ennek a metaforának ré-

2.

sze, hogy mi is hangszerek vagyunk Isten kezében. Amit az orgonán keresztül közvetíteni tudunk, az a megváltó Isten nagysága. Senki nem tud kibújni a bőréből: ha egy hívő ember zenét alkot, olyan zenét készít, ami a lelkiségéből, életviteléből fakad. Lehet Istentől elrugaszkodottan, ridegen orgonálni, és úgy is, hogy a zene az ő dicsőségére szóljon. Minden hangversenyen szeretnék ezzel a lehetőséggel élni, sőt egész életemmel Istenre mutatni. Pálúr János legtöbbször éjszakánként gyakorol valamelyik templomban. Ilyenkor megéli az Istennel való egyedüllétet, de – mint mondja – nem misztifikálja az érzést. Gyakorlásai számtalanszor elkalandoznak az improvizáció felé. – Négy-hat óra gyakorlásból az első három szinte elmegy a semmibe, ez bosszantó és érdekes is egyszerre. Az

improvizáció mindig is izgatott, elvarázsolt, mert úgy érzem, hogy ebben tudom a legegyértelműbben kifejezni a gondolataimat. Az egyedüllét egyfajta műhely, ahol a magányomban a tevékenységemmel vagyok összezárva, itt születhetnek nagy dolgok. A kérdés csak az, hogy mit tudok ebből a közönségnek átadni. Pálúr János azt mondja, már reggel, a felkeléskor eldől, hogyan sikerül az esti koncertje. – Amilyen lelkülettel, lelkesedéssel vagy éppen félelmekkel kelek fel, az meghatározza az aznap esti orgonajátékot. A koncertpódiumra azzal az elszántsággal kell kimenni, hogy engedjetek végre oda az orgonához, mert nagyon szeretnék már játszani! Fekete Zsuzsa

újságíró (Parókia Sajtószolgálat – Budapest)


» Kálvincsillag

71

H atá r ta l a n Sz er e t e t

Kettészakított egyházmegyék Baranya Mélyre nyúló gyökerek

Határtalan szeretet „Egymás terhét hordozzátok” (Gal 6,2)

Nem kisebb reformátorok nevei, mint Sztárai Mihályé és Szegedi Kis Istváné fémjelzik Baranya reformációjának történetét a 16. században. Laskói lelkipásztorsága idején csak az előbbi százhúsz új hitű – magyar és horvát – gyülekezetet alapított a mohácsi csata és Buda eleste után a török uralma alá került vidéken. A reformáció kálvini ága néhány évtized alatt olyannyira megerősödött ebben az országrészben, hogy a Duna két oldalán fekvő gyülekezetekből a dél-baranyai Hercegszőlősön megtartott zsinaton 1576 augusztusában megalakították a mai Dunamelléki Református Egyházkerület elődjét, az Alsódunamelléki Református Egyházkerületet. A vidék sokat szenvedett az évszázadok során. Baranyának a Trianonban elszakított, ma Horvátországhoz tartozó

Kilencvenkét évvel ezelőtt a trianoni diktátum szétzilálta mind a magyar állam, mind a református egyház szervezetét. Nemcsak országrésze ket – mai, divatosabb szóval régió kat – és vármegyéket szabdalt szét, hanem egyházkerületeket, egyház megyéket is, hiába alkottak évszá zadokon át szerves egységet. Ezeknek a határ menti területeknek a lakói, közösségei – amióta a politika is engedi – újra egymást keresik. Baranya elszakított vidékein is így van ez. Bölcskei Gusztáv püspök és Csáti Szabó Lajos, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház (HRKKE) 2011. április 9-én megválasztott és 2011. október 29-én beiktatott új püspöke a laskói templomban

72


déli részét és a négy magyarlakta szlavóniai református falut – a háborús híradásokban is gyakran hallott Kórógyot, Szentlászlót, Harasztit és Rétfalut – legutóbb a délszláv háború idején érték óriási veszteségek. A területet a ’90-es években hét éven keresztül tartották megszállva a szerbek: sok horvátot és magyart megöltek, megvertek és elüldöztek otthonukból, házakat és templomokat romboltak le.

Csatlakozásra várva Magától értetődött, hogy a magyarországi Baranya gyülekezetei is kivették a részüket a menekültek – köztük magyar reformátusok – fogadásából, ellátásából. Üresen álló házak, szobák ajtói nyíltak meg előttük. Így kerültek például


az üresen álló nagyharsányi, vagy az ifjúsági szállássá alakított kistótfalui parókiára is menekült családok. – Egy-két hétre, gondoltuk először, aztán hat évig maradtak – emlékezik vissza Bóka András, az egyházmegye akkori esperese. – Volt olyan időszak, amikor tízezer embert szállásoltunk el a háromezerötszáz fős kisvárosunkban – jellemzi az akkori helyzetet Bereczky Ildikó is, a híres baranyai üdülőhely, Harkány lelkipásztora. A baj tehát a reformátusok között is felélénkítette a határon átnyúló kapcsolatokat. Ezért is volt fájdalmas mindenki számára, hogy a háborút követően a Horvátországi Református Keresztyén Egyházat belső ellentétek szaggatták szét. Az elmúlt bő egy évtizedben kívülről többször is kezdeményezték a maroknyi közösségek egyesítését, ez egyelőre nem járt sikerrel. Előrelépés az ügyben ugyanakkor, hogy hat év után, 2011 tavaszán a horvátországi reformátusság többségét tömörítő Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház új vezetést választott, amely a Generális Konventtel is felvette a kapcsolatot. Sőt vezetői többször is kifejezték: szándékukban áll mielőbb csatlakozni a Magyar Református Egyházhoz. Utóbbi ugyanakkor továbbra is kiköti: a baranyai és szlavóniai reformátusok csak egy egyházként lehetnek része az egységnek.

Mégis élő kapcsolatok

A csúzai református templom

Bár a hivatalos együttműködés a szakadás miatt az előbb említett 2011-es zsinatig szünetelt, sőt ahogy Peterdi Dánieltől, a magyarországi Baranya esperesétől megtudjuk, formálisan egyházmegyei szinten máig sem éledtek újjá, az emberi, de még a gyülekezeti kapcsolatokat sem lehetett megszüntetni. – Folyamatos volt a gyülekezeti kapcsolattartás, hisz a lelkipásztorokkal, függetlenül attól, hogy ők melyik horvátországi református egyházba sza kadtak, mi személyesen jó viszonyt ápoltunk. Nem is beszélve az egyház

tagokról – mondja Bereczky Örs kovácshidai lelkész, aki tavaly nyáron például biciklitúrát szervezett Dél-Baranyába több gyülekezet fiatalja számára. Peterdi Dániel szerint sem szabad lemondani a háború idején kialakult jó emberi-családi kapcsolatokról. Már csak azért sem, mert szép dolog az, ha egy baranyai református ember Erdélyt, a Felvidéket vagy Kárpátalját járja, de nem feledheti, hogy elsősorban a hozzá legközelebb élőkért tartozik felelősséggel. Az esperes reméli, hogy mielőbb rendezik a horvátországi gyü-

lekezetek az egymáshoz való viszonyukat, és akkor annak sem lesz akadálya, hogy a két baranyai egyházmegye hivatalosan is újjáéleszthesse kapcsolatait. Mert ahogy Bereczky Ildikó hozzáteszi: – Nekünk is szükségünk van rájuk. Tanulhatunk tőlük, hiszen az ottani közösségek nálunk is mélyebben hordozzák magukban a reformáció örökségét. Kiss Sándor

újságíró (Reformátusok Lapja – Budapest)


» Kálvincsillag

73


Gyógyító csapatban

Nehéz lenne eldönteni, létezik-e nagyobb kín egy szülő számára, mint az, ha gyermeke súlyosan megbetegszik vagy balesetet szenved. Ha viszont megtörtént a baj, a Bethesda Gyermekkórház orvos- és ápolócsapatára szülő és gyermek egyaránt számíthat.

A Bethesda titka A református intézményt az egészségügyi szaktárca 2009ben az év kórházának nyilvánította, a betegek hozzátartozói szerint pedig a második legjobb kórház hazánkban, ahogy az egy közönségszavazásból kiderült. Az ország egyik legjobban felszerelt kórházának titka vélhetően nem csak a korszerű eszközökben rejlik. – A Bethesda az elfogadás és a tolerancia világa számomra – fogalmaz Mikos Borbála. A csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos közel négy évvel ezelőtt kapcsolódott be a gyermekkórház munkájába, az általa vezetett aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály elsősorban a gyerekek műtétek és beavatkozások előtti fájdalommentesítésével és altatásával foglalkozik. A főorvost arról faggatom, mi áll a sokak által elismert munkavégzés hátterében.

74



Félelmetes altatás A műtét előtti altatástól sokan tartanak. A doktornő elárulja, magánemberként megérti a kiszolgáltatottság miatti félelmet, ám szakemberként az altatás mellett foglal állást. – A lehető legbiztonságosabb, ha fájdalommentes állapotban, akár a tudat kikapcsolásával, tehát altatással történnek a beavatkozások. Gyerekeknél ez azért fontos, mert másként nem lehet elérni náluk a mozdulatlanságot akár egy CT- vagy MR-vizsgálat esetén sem. Másrészt, ha éberen élik át a műtői körülmények rideg valóságát, az édesanyától való elszakítottság érzését vagy a fájdalmat, az csökkenti az ingerküszöbüket, és egy következő beavatkozásnál kisebb fájdalominger is sokkal súlyosabb fájdalmi reakciókat, szövődményeket, félelmet válthat ki. Abszolút kockázatmentes altatás nincs, mint ahogy nincs ilyen orvosi beavatkozás sem. A kockázatot viszont minimálisra tudjuk csökkenteni alapos kivizsgálással minden altató, nyugtató vagy fájdalomcsillapító beavatkozás előtt. A legfőbb garancia mégis a szakápolónőink és az altatóorvosaink nagy odafigyelése, szakmai tudása, gyakorlati jártassága és szeretete.

Őszinte lábadozók – Minden munkatárs külön érték, a közösség ereje ugyanakkor sokkal nagyobb, mint az egyéné, akármekkora tehetségről legyen is szó. Egy közösség legnagyobb értéke, amikor a gyenge láncszemet is be tudja fogadni és fel tudja emelni magához, nem pedig kilöki magából, nehogy gyengítse a képességeit, tudását, elért eredményeit – fogalmaz Mikos Borbála, utalva a református gyermekkórház orvosainak és ápolóinak összefogására.

A szülő a csapat része – A csapatmunkában pótolhatatlan láncszem a szülő, ezért ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk végezni a beteg gyermek gyógyítását, irántuk is nagy odafigyelésre és türelemre van szükség. Rá kell fordítanunk az időt, hogy leüljünk és mindent őszintén megbeszéljünk, ugyanis akkor fogunk tudni együttműködni a gyermek gyógyítása érdekében, ha a szülő felteheti nekünk a legegyszerűbbnek tűnő kérdéseit is – teszi hozzá a doktornő. Persze a szülők türelmére éppúgy szükség van, hiszen az intenzív osztály meghatározott látogatási rendjét bármikor felboríthatja egy életveszélyes állapotú gyermek érkezése. Tudatában kell lenni annak is, hogy a felnőttek magatartása és lelkiállapota a gyermek gyógyulását is meghatározhatja: – A szülőnek a gyógyulásba, a gyógyító csoportba és a gyermekébe vetett hite meghatározó a kezelés kimenetele szempontjából: mosolya, törődése, hitet sugárzó hozzáállása erőt tud adni a gyermekének.

A gyerekek rendkívül őszintén viszonyulnak saját betegségükhöz a főorvos szerint: – Csodálattal nézem, amikor ezek a picik túlesnek, mondjuk, egy sérvműtéten, és aznap délután ők már járkálnak és intézkednek, keresik a cumisüveget, a macit, és nincs bennük az a tudat, hogy őket megoperálták, vagy hogy sajnálatot érdemelnek. A nagyobb gyerekek részéről pedig megdöbbentő az a tisztánlátás, amellyel a betegségüket kezelik. Mikos Borbála elmondta: a súlyos traumák, például végtagcsonkolás vagy arcsérülés feldolgozását a lelki vezetéshez értő szakemberek segítik a kórházban. – A Bethesdában mentálhigiénés ellátást is kaphatnak a betegek. Hozzáértő és odaadó, pszichiáter képzettséggel is rendelkező orvos kollégákon kívül pszichológusok, családés gyermekvédelmi pedagógusok, gyógytornászok, lelkész és rehabilitációs munkacsoport segítik a gyermekeket, hogy visszataláljanak az életbe és önmagukhoz is. A gyógyító közösség ereje ebben nélkülözhetetlen. Jakus Ágnes

újságíró (Parókia Sajtószolgálat – Budapest)


» Kálvincsillag

75


A gyimesi csángók barátja Szász Ágnes portréja Előttem sötét volt az út, hiszen az éj közepe felé járt. A hold fátyolosan világított, s a hegyek sötét sziluettje között Hidegségpatakára igyekeztem a Boglárka Panzióba, már mint visszatérő vendég, akit ott várnak, méghozzá szeretettel. Másnap le is szidtak: mit gyalogolok én egyedül éjszaka, jöhet kutya, medve, de én egy fia lélekkel sem találkoztam az út alatt. Viszont szívemben őrzöm az embereket, mint a Gyimest magát is, ahol valószínűtlenül zöld a fű és valószínűtlen az élet is. Kicsi tündérország. A Kárpátokon túli gyimesi települések őrzik hagyományaikat, szépen beszélik a nyelvet („édesanyám elkacagta” – ilyeneket lehet hallani), sok a gyermek is. Hidegségpataka egy nagy utcájában több általános iskola is van. Erre jöttek ide Szász Ágnesék, sokaknak csak Ági néniék. A Marosvásárhely mellől származó tanár ott vett meg egy csángó házat, azt átépítve alakította ki családi panzióját. Nem véletlen, hogy a házba csak cipő nélkül szabad

76

belépni, mert padlója telis-tele van szép szőttes szőnyegekkel, de minden ilyen: természetes kék tálalók, cserépkályha, vallásos képek, cserépedények, pajta, kemence. Ági néni és családja is részt vesz a főzésben, kiszolgálásban, néhány helyi asszonynak is munkát adva. Ági néni nemcsak a panziót üzemelteti, a helyiekkel is foglalkozik. Sokaknak egy-egy konkrét ügyükben anyagilag is segít, másrészt külön foglalkozik a gyerekekkel. Ez nem áll tőle távol, hosszú évekig tanított a tordasi iskolában. Beszélget a helyiekkel, s ha valamelyik családban tehetséges gyerek van, igyekszik beiskoláztatni, segít a felvételire készülésben is. A legtöbbször a biztatás a lényeg: rá tudja-e venni a gyerekeket és szüleiket, hogy érdemes. Néhány éve nyolc csángó gyereket küldtek Nagyenyedre az óvó/ tanító képzőbe, akik azóta már gyakorlaton is részt vettek: többen Csíkszeredába, néhányan pedig Gyimesközéplokra jelentkeztek.


Ági néninek nincs könnyű dolga: sokszor néz szembe nemcsak szegénységgel, tudatlansággal, hanem konoksággal és értetlenséggel is. Nehéz motiválni egy olyan társadalom gyermekeit, amelyben évszázadok óta más életformát éltek. Egyébként szép és idilli ez a kívülállóknak inkább skanzenszerű lét, ahol a földnek, a fűnek, a fának mindennél nagyobb értéke van, ahogyan az állatoknak és magának a munkának is. Ennek az életformának a megmutatása, megélése is szerepel Ági néni programjaiban, amelynek szintén a panzió ad keretet. Néhány magyarországi osztály pályázatokból és a szülők hozzájárulásával részt vehetett már ilyen táborban. Bízvást mondhatni, hogy életre szóló élmény ez. Különösen, mivel Ági néni együtt él meg mindent a diákokkal: bócot (puliszkagombóc juhtúróval töltve) gyúrnak és sütnek, kirándulnak a kalyibákhoz, vagy felfedezik az udvaron felállított jurtát.


Más is köszönhető az iskolai kapcsolatoknak. Különösen a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium Általános Iskolájának, ahol évek óta gyűjtenek könyveket, lecserélt táskákat, színeseket, tolltartókat, egyéb taneszközöket, amelyeket a budapesti teológusok által működtetett Ágoston Sándor Alapítvány segítségével juttatnak ki Gyimesbe. Hogyan kapcsolódik össze a panzió és Ági néni sajátos missziója? A panzióban megszálló vendégek többsége természetet és Erdélyt szeretőkből áll, s ez a kettő együtt él, hiszen Ági néni mesél akár a szépen megterített asztalnál vagy esti borozgatás közben, akár a Naskalatra felmenő túra nehéz perceiben. Mesél Erdélyről, Gyimesről, az emberi sorsról. Az embereknek megtetszik a vállalkozás, az odalátogatókból támogató lesz. S Ági néni fáradhatatlanul segít, nem mindig a tudatos szervezéssel, inkább a szeretet rezdüléseire figyelve. Jóban van a falusiakkal, megszervezi, ha a vendégek szekereznének, vagy ha régi mesterséget látnának: kovácsot, szövőket, bundavarrót. Ez is bevételhez juttat néhány családot. De segített már házak megerősítésében, bővítésében, közbenjárt betegségek kezelésénél – szerteágazó kapcsolatait erre is használja. A nagy katolikus tengerben elfogadják őt és családját mint szinte egyetlen reformátust. Ha néha elfáradnak a helyiek, szívesen ülnek be egyegy ott megtartott áhítatra, igeolvasásra, énekre. Másoknak nyújtott példává lesz hitének megélése abban a világban, ahol szinte minden az anyagiakról szól – valódi jóságos tündér a tündérek birodalmában. Bölcsföldi András

spirituális (KRE HTK – Budapest) A Magyar Református Egyhá z l apja

» Kálvincsillag

77


Sokszínű egység Határon átívelő események körképe Gimnazista koromban köttettek az első „határontúli” ismeretségeim és barátságaim. Akkoriban azt tanultam, hogy „kint” élő testvéreinknek lehetőleg minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy a magyar nemzethez tartozásuk minél erősebb maradhasson. Főiskolás koromban már azon kaptam magam, hogy olyan dolgokat tanulok meg tőlük a nemzetemről, amiket az anyaországi burokban esélyem sem lett volna. Azóta már értem, hogy ez nem arról szól, hogy ki kinek és mit adhat, hanem a legmélyebb értelemben vett együvé tartozás különböző oldalait tapasztalhattam meg. Határokon átívelő kezdeményezéseket bemutató rovatunk is ennek szolgálatában áll, megmutatni sokszínűségét annak a palettának, ami egyházunkat, abban pedig nemzetünket is együvé öleli.

Nemcsak cégér Ötödik éve folyamatos az az együttműködés, aminek bölcsője az Európa Rádió 2007-ben szervezett szakmai napja volt. Akkor egy internetes portál átadásában foganatosult először az az összefogás, ami mára szervezett keretek között koordinálja a Kárpátmedencében induló és működő református rádiózást. Az együttműködést az a gondolat szülte, hogy a magyar református rádiók és még sugárzási lehetőséggel nem rendelkező rádióstúdiók összefogva, egymást segítve közösen munkálkodhassanak küldetésük teljesítésén. A „közös” szó itt nemcsak

magasra emelt divatos cégér, hanem kézzelfogható valóság, melynek egyik remek példája az is, hogy a szakmai tanácskozások helyszíneként minden partner rádióstúdió sorra kerül. Így jutott el a Kárpát-medencei Református Rádiótanács 2012-ben Királyhelmecre és Szatmárnémetibe is, a látogatások és az együtt gondolkodás közben pedig számos alkalommal megtapasztalható az éterben hirdetett evangélium csodája: határok szinte nem is léteznek a Kárpát-medencében, legalábbis ami az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és magyarországi rádiózást illeti.

Ünnepelt a húszéves édesanya Újraalakulásának huszadik évfordulóját ünnepelte a Tiszántúli Református Nőszövetség. Az ünnepelt nem volt „egyedül”, hiszen közös konferencia keretében jubilált a szervezet királyhágómelléki testvéreivel, így körülbelül kétezer-egyszázan gyűltek össze a debreceni Nagytemplomban 2012. június végén. Az egyesületek egyik legfőbb célja a fiatal asszonyok bevonása a közös munkába olyan programokkal, amik az egész családnak, illetve célzottan a fiataloknak szólnak, ugyanis Gaál Botondné Czeglédy Mária nőszövetségi elnök szerint a szövetségekre is jellemző az elöregedés. A határ másik oldalán is van feladat bőven, erről számolt be Tamasán Éva, a nagybányai óvárosi református gyülekezet nőszövetségének tagja, aki szerint a legfontosabb náluk az idősek és a betegek látogatása, de emellett a gyerekekre is szakítanak időt, felkészítik őket egy-egy kirándulásra, vallásórára, csütörtökönként pedig bibliaórát tartanak. – A nőszövetség a gyülekezet édesanyja – mondta az alkalomhoz kapcsolódóan Bogya Kis Mária, a Ki rályhágómelléki Református Nőszövetség elnöke, ugyanis akármikor szükség van a diakóniai szolgálatra, szeretetvendégségre vagy a gyerekek-ifjúság közötti szolgálatra, mindig az asszonyok jelentkeznek először, ott vannak a szolgálat minden területén. Az elnöknő ajándéknak nevezte, hogy a tiszántúliakkal együtt szervezhették ezt a konferenciát. Királyhágómellékről csaknem ezernyolcszázan érkeztek a találkozóra.

Jubileumi nőszövetségi találkozó Debrecenben

78



Szívvel és lélekkel, ívvel és élekkel A lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium adott otthont 2012. július 8. és 12. között a Kárpát-medencei Református Középiskolák XVII. Találkozójá nak. A rendezvényen harmincnyolc intézmény közel száznyolcvan képviselője vett részt. Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok találó szójátékkal köszöntötte az egybegyűlteket: „Szívvel és lélekkel” / „ívvel és élekkel”. Beszédében kiemelte, hogy a református közösségek szolgálatában az ívek a tartósságot, az állandóságot, a korszakokat átívelő szilárd küldetéstudatot, az élek pedig a határozott és céltudatos vállalást és példaadást fejezik ki. Ünnepi köszöntőt mondott Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki elsősorban a kisebbségi létben élő fiatalokhoz szólt, akik jóval nehezebb helyzetben vannak, mint anyaországi társaik, hiszen a szórványlét minden problémájával szembesülniük kell. A találkozónak helyet adó lévai gimnázium célja a református magyar identitás továbbvitele és ápolása. – Bízunk abban, hogy ez a közösség, tartozzon bármelyik felekezethez, ha magyarként tovább akar élni, ha Istenben fog bízni és össze fog tartani, akkor az elkövetkezendő években és évtizedekben is van lehetőség az épülésre, gyarapodásra és az erősödésre – mondta Kassai Gyula, az intézmény alapítója. A négynapos találkozó alatt bemutatkoztak a Kárpát-medence református egyházkerületei, előadás hangzott el a barsi egyházmegye történetéről és a református egyházművészetről, majd kopjafaavatással és egy közös zárónyilatkozat megfogalmazásával ért véget.

Kárpát-medencei Református Középiskolák XVII. Találkozója, Léva

Leborulni Isten előtt Négy nap, hét előadás, kilenc koncert, nyolc helyszín, számos szabadidős program és nagyon jó hangulat jellemezte a 2012-es Válts irányt! fesztivált. Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület által augusztus elején Szovátán megszervezett rendezvény programját a koncertek és előadások mellett több alkalommal megtartott áhítat, imaséta, meditáció, sportesemény, játék, barkácsolás, kézműves-foglalkozás, filmnézés, valamint lelkigondozás és ta-

nácsadás gazdagította. A fesztivál egész ideje alatt ezernégyszázötven érdeklődő fordult meg, akiknek számos alkalommal nyílt lehetőségük anyaországi és más egyháztestekből érkezett előadókat is meghallgatni. Kató Béla püspökhelyettes a négynapos rendezvény zárásakor azt hangsúlyozta, hogy a generációk közötti feszültségek az Isten előtti leborulásban oldódhatnak fel, melyet a másfél ezer résztvevő maga is mindennap megtapasztalhatott.


» Kálvincsillag

79


gén arról tett bizonyságot, hogy bár tíz éve presbiter és három éve gondnok, mégis hasznos ismereteket szerzett a misszióról, a szeretetszolgálatról és a beteglátogatásról, amelyet örömmel ad tovább mindazoknak, akikkel együtt végzi ezt a szolgálatot. A kezdeményezés lehetőséget teremt arra, hogy a határon túli és az anyaországban élő magyarok újabb területen találkozzanak és közösséggé formálódjanak, létrehozva egy olyan szellemi és lelki műhelyt, ami az országokat elválasztó határ ellenére egységben tartja nemcsak a felekezetet, hanem a nemzetet is.

A református iskola kulcsa a szívben lakozó szeretet és hűség

Bizalom szülte együttműködés Új színfoltot jelent a Sárospataki Református Teológiai Akadémia oktatási palettáján az a képzés, amit Beregszászban indítottak el a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskolán 2011 szeptemberében. A felvételt nyert harminckilenc hallgatóból mindenki levelező tagozaton kezdte meg tanulmányait a katekéta-lelkipásztori munkatárs szak első évfolyamán. Zán Fábián Sándor püspök szerint a szak elindulása nagy ajándék, az iránta tanúsított érdeklődés pedig egyértelmű bizonyíték arra, hogy erős református közösség él itt, Kárpátalján. – Úgy gondolom, hogy az itt végzett diákok nem elvándorolnak majd, hanem idevonzanak embereket, és a magyar nemzet Kárpátalján élő részét tudják erősíteni ismeretükkel és szolgálatukkal – fejezte ki reménységét a kárpátaljai püspök. – Most már nem élezetlen karddal, hanem kétélű fegyverrel fognak harcolni a jövőért és a jóért mindazok, akik itt diplomáznak. A Lélek kardját szeretnénk így élesíteni – így foglalta ös�-

80

sze röviden Enghy Sándor azt, hogyan látja a Sárospataki Református Teológiai Akadémia a beregszászi képzésben rejlő lehetőségeket. Nemcsak az adott történelmi és földrajzi helyzet miatt talált egymásra Sárospatak és Beregszász, hanem bizalom szülte azt gondolatot, hogy a tiszáninneni lelkészképző intézmény szárnyai alatt valósuljon meg a kárpátaljai képzés, amit az együttműködési megállapodás aláírói közül többen is történelmi pillanatnak neveztek. Csomós József tiszáninneni püspök szerint egy meglévő kapcsolat szélesedett így ki, ami akár továbbmutathat egy, a Miskolci Egyetemmel köthető megállapodásra is. A Kárpátalján indított képzés azoknak lehet hasznos, akik eddig is végeztek tanítói vagy segítő szolgálatot a gyülekezetekben, de ehhez a szolgálathoz szeretnének többet tudni a hitvallásokról, az egyháztörténelemről és a Bibliáról. Ezt erősítette meg Fodor Éva példája is, aki a nagybaktai gyülekezet presbitere és gondnoka, ő az együttműködés keretén belül indított presbiterképzésbe kapcsolódott be. A hallgató a tanév vé-


Hagyományteremtő szándékkal rendezett találkozót a Kárpát-medencei református általános iskoláknak három intézmény: a kunhegyesi, a kunmadarasi és a tiszafüredi református általános iskola. A június 22-i nyitó istentiszteletet az Alföld katedrálisának is nevezett kunhegyesi református templomban tartották meg. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igehirdetésében rámutatott, hogy a református iskolák nem táblacserétől válnak reformátussá, hanem a növendékek és tanítóik szívében lakozó szeretettől és hűségtől. – A program célja, hogy hidat építsen határon innen és túl az általános iskolai oktatók között – hangsúlyozta Ozsváth János, a tiszafüredi intézmény vezetője, aki a találkozó ötletgazdája is egyben. A kezdeményezéshez, melyen a kapcsolatfelvételen túl értékes tapasztalat cserére is sor került, már első alkalommal több mint harminc iskola csatlakozott. Összeállította: Rácsok András sajtó- és kommunikációs referens, lelkész (Tiszáninneni Egyházkerület)

Némethné Balogh Katalin (szerk.) Valóban szabadok

Szabó András „Téged Isten dicsérünk”

Fr/5, 148 oldal, kartonált, 1200 Ft

B/6, 124 oldal, kartonált, 700 Ft

Fr/5, 199 oldal, keménytáblás, 1350 Ft

Jakab Miklós (1912–2002) reformá tus lelkészként szerezte meg gyógype dagógiai tudását és gyakorlatát, hogy vakok és siketek között szolgálhasson. Több mint fél évszázadon keresztül kísérte siket és vak gondozottjainak életét.

A harmincéves Református Iszákos mentő Misszió és a Magyar Kékke reszt Egyesület gyógyító alkalmain, utógondozó hetein, családos táborain résztvevő, alkoholfüggőségüktől meg szabadult emberek történetei.

Hogyan lett a lázadó bihari uraságból Erdély első fejedelme, s általa az Erdé lyi Fejedelemség a magyar államiság és protestantizmus védőbástyája? En nek rövid bemutatására vállalkozott a szerző.

Szarka Miklós Házasságra felkészítő beszélgetések

Megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett

Mucsi Zsófia (szerk.) Alkalmazkodó szeretet

Jakab Miklós vak- és siketmissziós lelkipásztor visszaemlékezései

Bizonyságtételek a Református Iszákosmentő Misszió életéből

Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelme

Szabó András A rejtőzködő bibliafordító – Károlyi Gáspár

Fr/5, 164 oldal, keménytáblás, 1400 Ft

Keveset tudunk Károlyi Gáspárról. Talán mert szándékosan a háttérbe vonult. Az új életrajzi kötet segítségé vel minden eddiginél alaposabb képet kaphatunk a „rejtőzködő bibliafordító ról”.

Mucsi Zsófia (szerk.) Házasságkönyv 153×167 mm, 104 oldal, keménytáblás, 2500 Ft

Ez az ajándékkönyv a református há zassági eskü szövegét ismerteti. A fo gadalom minden sorához egy bibliai idézet és egy rövid, személyes vallomás tartozik. Az év könyve a Magyarországi Református Egyházban 2011-ben.

Útmutató lelkipásztoroknak és segítőknek A5, 180 oldal, kartonált, 2500 Ft

Segítség házassággondozó szakem berek, lelkipásztorok számára, hogy a hozzájuk fordulókat egy biztos alapo kon nyugvó, hosszú távú párkapcsolat, gondosan megtervezett családi élet irányába vezessék.

Református zsinati tagok az imádság erejéről és Isten hatalmáról az egyházban és a világban A/5, 176 oldal, kartonált, 990 Ft

Az egyháznak – és hitünk szerint az egész teremtett világnak – ma sincs más esélye, mint Istenre hagyatkozni. Szükséges és érdemes megmaradni az ige és az imádság mellett.

Bölcsföldi András (szerk.) Karácsony ideje Magyar írók novellái adventtől vízkeresztig Fr/5, 188 oldal, keménytáblás, 2000 Ft

Az ünnepkör szép ívét tizenöt magyar író rövid történetével hozza közelebb a kötet. Az itt megjelenő novellák szerzői: Cs. Szabó László, Darkó István, Fekete István, Gárdonyi Géza, H. Németh István, Kincs István, Kosztolányi Dezső, Lázár Ervin, Sík Sándor, Szabó Magda, Szombathy Viktor, Tamási Áron, Tar Sándor, Toma István, Wass Albert.

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója 1113 Budapest, Bocskai út 35. • Telefon: (+36 1) 386-8267 • Mobil: (+36 30) 276-7343 Weblap: www.kalvinkiado.hu • E-mail: [email protected]

G

Segítség itt és most!

yermekkorunkban legtöbben azt tapasztal tuk meg, hogy ha a családnak épp kevés jutott a mindennapi betevőre, akkor a szülők a saját jóllakásukról mondtak le, a saját igényeiket szorították háttérbe azért, hogy biztosítsák gyermekeik számára az elegendő ennivalót, ruházatot vagy az épp aktuálisan felmerülő szükségeket. Általában nincs ez másként ma sem. Csak egyre nagyobb a szükség… Megdöbbentő adat, de hazai és nemzetközi felmé rések szerint jelenleg 20 000 gyermek éhezik Magyaror szágon, arra pedig számítás sincs, hogy mekkora lehet ez a szám Kárpát-medencei viszonylatban. Hazánkban a már iskoláskorú, legszegényebb családban felnövek vő fiatalok ingyenes étkezéshez jutnak az oktatási in tézményekben, de tanítási szünetben és hétvégén nem

biztosított az ellátásuk. A határon túli területeken ennél még nehezebb a helyzet! Ezért a Magyar Református Szeretetszolgálathoz egyre sűrűbben érkeznek segít ségkérő levelek, amelyekben családoknak, illetve kis babáknak kérnek élelmiszert. Sokaknál a csecsemők tápszerbiztosítása is nagyon megterheli a családi költ ségvetést, ezért szükségük van segítségre. A kisgyermekes családoknak nagy segítséget jelent, ha támogatásunkkal hozzájárulunk egy-egy étkezés biztosításához. Segítsünk azoknak, akik bár rende zett körülmények között élnek, mégis a téli számlák és egyéb kiadások mellett bizonytalan a mindennapi meg élhetésük! Adományvonalunk hívásával egy kisgyermek egyszeri étkezéséhez járul hozzá. Kérjük, segítsen, hogy segíthessünk! Kis adomány – nagy segítség!

HUF bankszámlaszám: 10702019-85008898-51100005 � IBAN: HU67-1070-2019-8500-8898-5110-0005 EUR számlaszám: HU04-1070-2019-8500-8898-5010-0002 � USD számlaszám: HU04-1070-2019-8500-8898-5020-0009 Swift-kód: CIBH HU HB � Számlavezető bank neve, címe: CIB BANK Zrt. 1027 Budapest, Medve u. 4–14.

Online adományozás: www.jobbadni.hu/tamogatas

*

Magyar Református Szeretetszolgálat

itt Segítésségmost!

1146 Budapest, Hungária krt. 200. Telefon/fax: +36 1/273-0449 • E-mail: [email protected] • Web: www.jobbadni.hu *Jelenleg csak magyarországi hálózatokból érhető el az emelt díjas szám, a támogató szolgáltatók körének bővítése folyamatban van.

Kálvincsillag A Magyar Református Egyház lapja. Közösség - Vallástétel Jövő

Recommend Documents