2012. május- június
7-8. szám
IV.évfolyam
Kájoni-sok(k) Joannes Kajoni Közgazdasági Szakközépiskola Mirıl olvashatsz?
Határtalanul pályázat *** Sulibörze *** Közvetítı csoport *** Ballagás *** Megmérettettünk *** Megkérdeztük a Kájonisokat *** Talentumok *** Szokásaink – Obiceiurile noastre *** Tudtad-e hogy...?
Hát igen. Újra eljött a várva várt év vége. Gondolom, most már mindenki szeretné kipihenni az iskolai év fáradalmait! Hová szeretnétek utazni a vakációban? Vagy elıször azt kérdem, hogy jól sikerült-e a tanév? Remélem sikeresebb mindenkinek, mint a múlt félév. Mivel lettünk többek ebben az évben? Úgy kezdjük-e a vakációt, hogy többet tudunk, mint tavaly ilyenkor? Ne feledjétek: „A TUDÁS HATALOM”! Ilyenkor év végén az a legrosszabb, hogy el kell búcsúznunk a barátainktól, az osztálytársaktól, hiszen egész nyáron lehet, hogy nem találkozunk velük. A Diáktanácsra is ráfér a pihenés, hiszen kimerítı volt ez az év, a Jégkarnevál, a Hagyományırzı nap, és sok más rendezvény megszervezése. A Suliújság is vakációzik, reméljük, hogy jövıben majd újra együtt tudunk dolgozni. Addig is mindenkinek kellemes vakációt és a végzısöknek nagyon, nagyon, nagyon sikeres érettségit!
*** Irodalom – ColŃ literar *** Egészséges éltemód *** Sport *** Kis kikapcsolódás ***
A szeptemberi viszontlátásra!!! Mihály Sarolta, X.B.
Ez történt… Határtalanul pályázat A gyıri Krúdy Gyula Idegenforgalmi Szakképzı Iskolával együttmőködve, a Határtalanul pályázat keretén belül a XI.E és a X.D osztályokból 28 diák, három kísérı tanárnıvel (Cseke Zsuzsánna, Csiki Boglárka és Tıkés Éva) a húsvéti vakációban öt napot töltöttünk Magyarországon. A projekt fı célja egy reklámfilm készítése Gyırrıl és Csíkszeredáról, amelyben bemutatjuk az említett városok fıbb látványosságait, nevezetességeit, ezáltal gyakorlatba ültethetjük az elméletben tanultakat. Ezen kívül ez a projekt lehetıséget adott, hogy egy jó testvériskolai viszonyt alakítsunk ki, csapatban dolgozzunk és ismerkedjünk. Júniusban a gyıri diákok is ellátogatnak hozzánk, és velük együtt győjtünk anyagot Csíkszeredáról a reklámfilm készítéséhez. A filmet a partneriskolák más iskoláknak és intézményeknek átadjuk, ezáltal népszerősíteni kívánjuk iskolánkat, illetve városunkat.
Útinapló részletek Április 16-án, hétfı este indultunk a Sapientia elıl. Az indulásunk kissé nehézkesnek bizonyult, mivel késett a buszunk és körülbelül egy órát várnunk kellett. Ennek ellenére aztán minden gördülékenyen zajlott. Megérkezett a busz és végre elindultunk. Amikor sikeresen átmentünk a határon, Szeged fele tartottunk, ott városnézés volt a program, néhány osztálytársunk idegenvezetéssel készült. Hamar körbejártuk a várost, mert sajnálatos módon nagyon hideg volt és esett az esı. A következı megállónk Ópusztaszer volt. Az út alatt, hogy ne unatkozzunk két osztálytársunk a híres szegedi halászlérıl beszélt. A magyarok bejövetele címő, Feszty-körkép mindannyiunkat lenyőgözött. Az osztálytársunk a honfoglalásról mesélt, ezáltal mindenki jobban átérezte népünk életének egyik fontos mozzanatát. Ezután séta következett a Nemzeti Történeti Emlékparkban, a skanzenben. Késıbb szemléltették velünk az 1879-es Szegedi nagy árvizet, ez is nagyon tetszett nekünk. A buszon kérdések vagy keresztrejtvények formájában felmértük, hogy ki mennyire figyelt a bemutatókra, akik a legjobban válaszoltak, díjat is kaptak. Következı megállónk a tatabányai Turul madár emlékmő volt. Innen utunk Gyırbe vezetett, ahol meleg vacsorával vártak bennünket. A szálláshelyünk az étkezdétıl nem messze volt. Mindenki lepakolt, majd mielıtt nyugovóra tértünk volna, a tanárnık tartottak egy kis ismertetést a következı nappal kapcsolatban. Április 18-án, szerdán egész napunkat Gyırben töltöttük. Hét csoportot alkottunk, a Krúdy Gyula diákjaival közösen kellett anyagot győjtenünk azon a helyszínen, amelyet választottunk. Mielıtt még elkezdtük volna tevékenységünket, meglátogattuk a Krúdy Gyula iskolát, ahol a XIII. IFO-s (idegenforgalom) osztály diákjai osztályfınökükkel fogadtak bennünket.
2
Az elsı csoport az 1904-ben létrehozott gyıri ETO Sportparkba tekinthetett be. Elsıként a focipályát néztük meg, majd a sportolók szálláshelyét, itt megtudtuk, hogy összesen 940 személy lakja a szállodát. Arról is meséltek, hogy napi két edzésük van , egy reggel és egy iskola után, ennek ellenére a gyerekek többsége jeles tanuló. Viszont nagyon sok az idegen légiós játékos, ezért van az ETO-nak egy külön négycsillagos szállodája, ami lehetıséget nyújt a külföldiek elszállásolására, és az a legjobb benne, hogy minden ablak a stadionra nyílik. Azt is megtudtuk, hogy minden focista 60.000 Ft-t kap havonta amibıl 20.000 Ft a bentlakás. Második helyszínünk a Kisfaludy Újság szerkesztısége volt, ahol csoportunkat az újság fıszerkesztıje fogadta. Elmondta nekünk, hogy ez a legnagyobb és leghíresebb újság Gyırben. Ezután bepillanthattunk a munkásrészlegekbe és a nyomdába is. Harmadik helyszínünk a Gyıri Nemzeti Színház volt, ahol megismerkedhettünk a színház kulisszatitkaival. Ismerkedés után sorra vettük a termeket, elsıként a Kisfaludy termet, majd a festıtermeket, színészek öltözıit, próbatermeket, Tepsi- liftet, fodrász-smink szalont és végül, de nem utolsó sorban a VIP páholyt. Nagy élmény volt a színpad falai mögött végigkövetni az eseményeket. Negyedik helyszínünk a Mobilis központ volt, ahol a Krúdy Gyula iskola egyik volt fizika tanára fogadott bennünket, elmesélte hogyan jött létre a központ. 74 interaktív kiállítású eszközt láthattunk és ki is próbálhattuk ıket. Többek között kísérleti bemutatókon vettünk részt, mint például reflex-teszt, áramkörök bemutatása, virtuális bicikliverseny, dugattyúk és autómotorok mőködése és vizes rakéta kísérlet. Ötödik helyszínünk a belváros és a Bécsi kávézó volt, itt helyi idegenvezetıvel sikerült körbejárnunk a központot és megnéztük a híres épületeket, szobrokat és híres emberek emléktábláit. A legtöbb idıt a Bécsi kávézóban töltöttünk egy nagyon finom ajándék- kávé mellett. Hatodik helyszínünk az Audi gyár volt. A gyárat egy helyi vezetı kíséretében nézhettük meg, aki elsıként mesélt az Audi történelmérıl és sikereirıl. Bemutatót tartottak nekünk az autók és motorok összeszerelésének folyamatáról, azt is megtudtuk, hogy 4 típusú Audi-t gyártanak itt, Gyırben. Végül , de nem utolsó sorban a hetedik helyszínünk a Gyıri Széchenyi István Egyetem volt. Nagyon tetszett nekünk ez az egyetem a modern felszerelése miatt. Rengeteg tanszékkel rendelkezik és sok idegen országból van hallgatójuk. Megemlítenék egy pár tanszéket: anyagtudományi és technológiai kar, közgazdasági, jogi és környezetvédelmi kar. Azt is megtudtuk a távközlési laborban, hogy sehol máshol, csak itt a gyıri egyetemen létezik optikai hegesztés. Olyan maketteket is láthattunk az Épülettervezési Tanszéken, amelyek már piacra kerültek. A legújabb érdekessége az egyetemnek a 700 személy befogadására alkalmas könyvtár, mely számítógépek használatát kínálja fel minden érdeklıdı számára. A hét különleges helyszín látogatása után elmondhatom, hogy hihetetlen élményben volt részünk és felejthetetlen dolgokat láttunk. Ebéd után, akik videót vagy filmet készítettek, leadhatták az iskola stúdiójába az anyagot, a többiek folytathatták az ismerkedést az osztályteremben. Azután újra busszal haladtunk tovább a városba, és megtekintettük a város látványosságait, amelyeket a helyi diákok mutattak meg nekünk.
3
Ezt követıen a csodás gyıri élményfürdıben pihenhettük ki az eseménydús nap fáradalmait. Kirándulásunk harmadik napján, 2012. április 19-én, csütörtökön, a Balaton környékének természeti, vallási és kulturális értékeivel ismerkedhettünk meg, Gyırbıl indulva Pannonhalmát, Balatonfüredet, Tihanyt és Keszthelyt látogattuk meg. Elsı megállónk a pannonhalmi Bencés Apátság volt, ahol helyi idegenvezetı vitt körbe minket. Pannonhalmáról Balatonfüredre vezetett az utunk, ahol egy rövid sétát tettünk a város fıutcáján, a Tagore sétányon a Balaton fele. Innen siettük tovább Tihanyba. Itt megnéztük és körbejártuk a Tihanyi Apátságot. Következı megállónk a Tóvendéglı volt Keszthely közelében. Ebéd után a Festetics Kastélyt látogattuk meg Keszthelyen. Késı délután indultunk vissza Gyırbe. Hazafele a Krúdy Gimnázium tanulói biztosították a jó hangulatot, hiszen elmesélték az iskolájuk Diákdiri rendezvényét és egy szakmai versenyükrıl számoltak be nekünk, amelyen elsı helyezést értek el. Összességében egy fárasztó, viszont élményekkel teli napot zártunk, sok információval gazdagodtunk. Április 20-án Budapestre indultunk, egyben hazafele is. Három órát utaztunk, mígnem megérkeztünk Budapestre a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképzı Iskolába, ahol elfogyaszthattuk az ebédünket. Amikor végeztünk, már várt minket az idegenvezetınk, aki elkalauzolt egy buszos városnézés során Budapest különbözı látványosságaihoz. Megnéztük a Hısök terét, ellátogattunk a Parlamentbe is. Mindezek után a Budai Várnegyedbe mentünk, ahol megnéztük a Mátyás templomot, a Halászbástyát, a Budavári Palotát és környékét. Majd felmentünk a Gellért hegyre is, ahol gyönyörő kilátás tárult elénk. Ezek után következett a várva várt szabadidı a Váci utcában. Szombatot, az utolsó napunkat a debreceni látogatás és a hazautazás töltötte ki. Három óra utazás után megérkeztünk Debrecenbe. Az idı elég rossz volt, esett, hideg volt, de kedvünket még ez sem rontotta el. Megérkeztünk a Debreceni Egyetemhez, melyet osztálytársunk mutatott be. A Debreceni Egyetem után a Református templom következett. Miután megtekintettük a templomot, sajnos csak kívülrıl, mert nem volt nyitva, megnéztük Debrecen fı utcáját, ahol sok jelentıs és figyelemreméltó épületet, szobrot és városdíszítı elemet megszemléltünk. Például az erkélyt, ahonnan Kossuth Lajos mondott lelkesítı beszédet, a Csonkatornyú templomot, a Csokonai Színházat. Miután mindezeket megnéztük, indultunk is hazafele. Az út hátralevı részében nagyon sokat nevettünk, felidéztük a Szegeden, Gyırben, a Balatonon, Budapesten, illetve Debrecenben látottakat, hallottakat, történteket. Nagyon jól telt ez az öt nap, mindenki számára felejthetetlen élmény marad. Nem tudjuk eléggé megköszönni tanárnıinknek a törıdést, a Magyar Államnak az anyagi háttér biztosítását és persze a Krúdy Gyula Gimnázium tanárainak azt, hogy pályáztak, minket választottak, megszervezték a gyıri programot, és persze azt, hogy kedvesen fogadtak bennünket! Kosa Ágota és Gerczuly Katalin XI. E osztályos tanulók
4
Beszámoló Borvizek útján, legendák nyomában Székelyföldön A Joannes Kájoni Szakközépiskola tanulói 2012. május 11-én Hargita Megye Tanácsának támogatásával egynapos kiránduláson vettünk részt. A kirándulás elsıdleges célja az volt, hogy megismerjük Székelyföld nevezetességeit, borvízforrásaink és gyógyfürdıink turistacsalogató erejét, értékteremtı nagyjaink hagyatékát, valamint legendák segítségével elmélyítsük földrajzi és irodalmi ismereteinket. Másodlagos célunk, - mint turisztika szakos diákok - az volt, hogy kipróbáljuk magunkat, mint idegenvezetık, ugyanis minden helyszínen ismertetıt tartottunk társainknak. A Csipet-csapat reggel indult útnak a Sportiskola melletti parkolóból, két kisebb csoportra oszolva, mivel két kisbusszal utaztunk. Elsı megállónk Szejkefürdın volt, ahol meglátogattuk Orbán Balázs sírhelyét, amihez székely kapuk alatt jutottunk el. Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját és emlékházát, ahol az író rokona fogadott. Nagy élmény volt számunkra, hogy betekinthettünk az író életébe, munkásságába, a melyet a ház gondozója, rendben tartója valósághően mutatott be. Ugyanakkor bemutatta a kiállított tárgyakat és képeket, ismertette, hogy kiket ábrázol, mikor készültek. Ezt követıen Szovátán álltunk meg, ahol körbesétáltuk a Medve- tavat, megcsodáltuk a sós tavakat. A só-karcok csipkéjének látványa, melyek éles, lándzsahegyszerő tüskék, mindenkit fotózásra késztettek, a kalandkedvelık fel is másztak azok fölé. Marosvásárhely volt az utolsó megállónk. Itt ellátogattunk a Teleki Tékához, ami sajnos felújítás miatt zárva volt, de szerencsénkre az udvarban tartózkodott a könyvtár igazgatónıje és ismertette az intézmény könyvritkaságait. Ezután a középkori várat és Vártemplomot jártuk körbe, ami épp építkezés alatt volt. A következı helyszín a Kultúrpalota volt, itt megnéztünk a tükörtermet, a Bernády György emlékszobát és az elıadótermeket. Ezt követıen rövid szabadidıt kaptunk, amit vásárlással és sétával töltöttünk el. Mikor már mindenki visszaért a találkozási ponthoz, ami a Bolyai Farkas Líceum elıtt volt, elindultunk hazafelé. A hosszú utunkat egy rövid pihenı szakította meg Korondon, ahol a népmővészeti vásárban nézelıdtünk, vásároltunk. Úgy gondolom, hogy ez a kirándulás nagyszerő lehetıség volt arra, hogy élményekkel gazdagodjunk, és ismeretekkel bıvítsük általános és szakmai tudásunkat. A csapatunk tagjai: 17 tanuló a XI. E. Turisztikai technikus – intenzív idegen nyelv osztályból, 5 tanuló az iskola közvetítı csoportjából, 7 tanuló más osztályokból, illetve kísérı tanárnıink: Tıkés Éva és Csiki Boglárka. Simon István, XI.E
Sulibörze Idén is megrendezésre került városunkban a Sulibörze, amelynek célja, hogy megismertesse a 7-8. osztályos tanulókat a megye iskoláival. Iskolánkat egy tíz fıs diákcsapat képviselte, Tıkés Éva tanárnı vezetésével. A tíz diákból két diák a Kájoni Diáktanács tagja: Szabó Sarolta és én. A 7-8-os diákoknak nagyon tetszettek a képek és a plakátok, amit vittünk. Sokakat a DT-s tevékenységek is megragadtak. A tanárnı elmondása szerint jó csapatot alkottunk. Mi diákok úgy éreztük, hogy meggyızıek voltunk. Szerintünk érdekes volt, nagyon aranyosak voltak a 7-8. osztályosok. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy megtiszteltetés volt képviselni iskolánkat és jövıben is szeretnénk menni, új iskolatársakat toborozni.
5
A két nap alatt nagy érdeklıdés volt a mi iskolánk iránt. A 7-8 osztályosok érdeklıdıek voltak, de sokan bizonytalankodtak. Legtöbben a szórakozásokról, társaságról, sportról, tantárgyakról és még az érettségirıl is érdeklıdtek. A szakok területén a legnagyobb érdeklıdés a turisztikára és a könyvelésre irányult. A második nap végén beleolvastunk a vendégkönyvbe. Ott ilyeneket találtunk: „Nagyon tetszett, ahogy a diákok bemutatták saját iskolájukat. Tetszett a Kájoni! ”. „Szerintünk nagyon jó volt, mert sok mindent megtudtunk, kaptunk szórólapokat és nem hiányzott semmi.”
Mihály Sarolta, X.B.
Kirándulás az értékek mentén A Hargita Megyei Tanácsa által meghirdetett Barangoljunk Székelyföldön programnak köszönhetıen, a XI. F és IX. B osztályok osztályfınökeik kíséretében, 2012. május 4-én egynapos kiránduláson vettek részt. Reggel 8 órakor indultunk Csíkszeredából két iskolai mikro- busszal. Az elsı megálló a Nyergestetın volt, ahol megnéztük 1848 –1849-es szabadságharc hıseinek emlékére állított mőemléket, majd Kézdivásárhely felé vettük utunkat. Itt végigsétáltunk a központon, megtekintettük a város jellegzetes udvarteres szerkezetét, a Vigadó Mővelıdési Házat, valamint az 1848-1849-es szabadságharc idején az ágyúöntés megszervezésében nemzeti hıssé vált Gábor Áron szobrát. Gelencén, a következı megállóhelyen, megnéztük a Világörökség részét képezı katolikus templomot. A templom belsı falát freskók díszítik, ezek a Szent László legenda, valamint a Jézus életébıl vett jelenteket ábrázolják. A hasznos információkat a harangozó nénitıl tudtuk meg, aki megengedte nekünk, hogy a harangokat megkondítsuk. Zabolán, sajnos nem tudtunk bemenni a Mikes-kastélyba, hiszen oda csak elızetes bejelentkezés alapján lehet bejutni, de itt, ebben a faluban megtekinthettük a gyönyörő, kazettás mennyezető, a XV. század végén épült református erıdtemplomot. Kovásznán, a híres gyógyüdülıhelyen, ihattunk a fıtéren található erısen szénsavas és vas íző gyógyvízforrásból, majd egy órás pihenıt tartottunk. Következı uticélunk Mikes Kelemen szülıfaluja, Zágon volt. Itt jó volt felidézni, felfrissíteni a magyar irodalom órákon elsajátított ismereteket a Törökországi levelek szerzıjérıl. Érdekesség volt még a kúriában a hatalmas lepkegyőjtemény. Utolsó megállóhelyünk Sepsiszentgyörgy volt. Itt városnézéssel és szabadprogrammal töltöttük el idınket, majd fáradtan, de élménydúsan tértünk haza. A kirándulás nagyon jó volt, számos kultúrtörténeti ismerettel gazdagodtunk. A „kisebbek” a „nagyobbakkal” barátkoztak, és az osztályközösségek kovácsolódtak.
Vándor Emese, XI. F osztályos tanuló
6
Játék az irodalommal Az irodalmi mővek megértését segíti egyes részleteknek a színpadi elıadása. Iskolánkban már hagyomány a dramatizáló verseny, amely ebben a tanévben az „Iskola másképp” héten került megszervezésre. A csapatunk Ioan Slavici A szerencse malom címő novellájának egy részletét adta elı ezen a versenyen. A felkészülés sok munkát igényelt úgy mint: a díszlet beszerzése, a ruhák összhangba hozása, a szöveg és a mozzanatok betanulása, az egész színdarab rendezése. A próbák alatt törekedtünk oldani a feszültséget, hogy a színpadon majd könnyebb legyen elıadni. Annyira nem riadtunk vissza a küldetésünktıl, mert a tavalyi évben már megtapasztaltuk az elıadás izgalmait. A színdarabok által szókincsünk is egyre csak bıvült és megismerkedhettünk a színészi feladatokkal. A színdarab kezdetekor, a színfalak mögött állva, várva, hogy a függönyt széthúzzák, mindenkit egyre nagyobb izgalom töltött el. Az elıadástól való félelmet, lámpalázat próbáltuk a helyszínen feloldani, bár a nagyközönség láttán ez nem volt könnyő. Amikor bejelentették, hogy a mi csapatunk következik és elcsendesült mindenki, elénk tárult a közönség. Senki nem mert a diákok és a felnıttek felé nézni, a színdarabra koncentráltunk. A végén nagy tapsvihar fogadott és ez mindenkit megkönnyebbüléssel, büszkeséggel töltött el. Erre a rendezvényre a felkészültség nagyon fontos volt, de megérte a fáradságot, mert a csapatunk a harmadik helyezést érte el. Köszönetet mondunk a Communitás Alapiványnak ezen rendezvény támogatásáért, az értékes jutalomkönyvekért. Ugyanezzel a színdarabbal felléptünk az Octavian Goga líceum által szervezett XIV. „Színház fesztiválnak” nevezett dramatizáló versenyen, ahol mindannyiunk örömére a II. helyezést nyertük el. Buzdítjuk azokat az osztályokat, akik eddig még nem vettek részt hasonló versenyeken, hogy nevezzenek be, mert nagyszerő, érdekes és játékos tevékenységben lehet részük. Cojocaru Monica, Gál Csilla – X.C.
Artişti în devenire la Festivalul de teatru În cadrul Zilelor Colegiului NaŃional , , Octavian Goga" şcoala noastră a fost invitată să participe la concursul de dramatizări. ExperienŃele acumulate în timpul pregătirii pentru activităŃile desfăşurate în perioada săptămânii Şcoala altfel ne-au oferit posibilitatea să luăm parte la acest eveniment organizat de cei din Octavian Goga. Locul III . obŃinut la concursul de dramatizări organizat de şcoala noastră ne-a pus pe gânduri şi am început să pregătim sceneta din opera lui Ioan Slavici Moara cu noroc. Prima vizită a lui Lică la Moara cu noroc, o secvenŃă importantă din nuvelă în ceea ce priveşte destinul protagonistului GhiŃă. Am strâns din nou hainele şi obiectele necesare decorului.
7
Timpul scurt rămas până la 24 mai, ziua concursului, ne-a permis să facem doar câteva repetiŃii, însă emoŃia mare ne-a determinat să repetăm rolurile şi acasă, fiecare în parte. În ziua cea mare ajunşi în faŃa spectatorilor ne-am dat seama, că trebuie să ne stăpânim emoŃiile şi să vorbim cât mai frumos şi corect, pentru că în jurul nostru auzeam doar cuvinte în limba română. Fiind a şasea echipă, timpul s-a scurs greu până când am auzit că noi urmăm. Scena fiind foarte mică, trebuia să ne mişcăm foarte atent pentru ca să se vadă toate personajele. Minutele petrecute pe scenă au zburat, fără să ne împiedicăm în rolurile noastre. Aplauzele spectatorilor ne-au îndemnat să aşteptăm cu inima-n dinŃi rezultatele. Eram nespuşi de fericiŃi când am auzit că echipa noastră este pe al II-lea loc. MulŃumită efortului depus de elevii din clasa a X-a C şi ajutorului acordat de domnul profesor de limba şi literatura română, echipa noastră a avut parte de o bucurie aparte , ne îndeamnă să continuăm acest tip de activitate şi în anul viitor. Vă propunem „să gustaŃi” şi voi din această fericire!
Timaru Andreea Carina – eleva clasei a X-a C
Közvetítı csoport Mint ahogyan már megszokhattátok, minden számunkban találhattatok egy kis beszámolót az iskolánkban kialakult Közvetítı csoportról. Elızı számunkból megtudhattátok, hogy márciusban és április elején képzéseken vettünk részt, hogy megtanuljuk, miként segíthetünk másoknak konfliktusaik békés megoldásában. A képzések végén a csoport minden tanulója diplomában és óriási dicséretben részesült. Milyen jellegő konfliktusokkal foglalkozunk? Ilyen például a veszekedés, bántás, kigúnyolás és kiközösítés. Fizikai bántalmazásokkal kapcsolatos konfliktusokkal azonban nem foglalkozunk. Eddig minden héten összegyőltünk egyszer, azért hogy nektek is bemutathassuk milyen is egy diákközvetítés. Persze nekünk is szükségünk volt ezekre a találkozókra, mert a kapcsolattartás nagyon fontos egy csoport életében. Szükség volt arra is, hogy elmélyítsük a tudást, amit a képzéseken szereztünk. Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy hogyan tudnánk reklámozni és tudtotokra hozni, hogy mőködik ez a csoport. Elıször is a plakátkészítés jutott az eszünkbe, majd egy jó kis színdarab bemutatására gondoltunk. Ezzel a színdarabbal akartuk szemléltetni, azt, amit eddig közzétettünk a suliújság által is. A közvetítı csoport most már csak 17 diákból áll. A 16 diák 4 csoportra oszlott és egy diák a mesélı szerepébe bújt, így adtuk elı a színdarabot, amely a három aranyos kismalac és a farkas történetérıl szól. Az újdonság az volt benne, hogy a vitájuk két közvetítı segítségével oldódott meg. Az elıadások a következık beosztás szerint zajlottak: • Június 4-én 12:30-13:30 a román osztályoknak, elıadják: Marton Andrea (IX.D.), Kacza Zsolt (X.E.), Simon István (XI.E.), Barticel Răzvan (X.A.) • Június 4-én 13:30-14:30 a IX. magyar osztályoknak, elıadják: Balázs Gabriella (X.C.), Kiss Bernadett (X.C.), Lacz Szilvia (X.C.), Kedves Orsolya (X.C.)
8
•
•
•
Június 5-én 13:30-14:20 a X. magyar osztályoknak, elıadják: Bencze Bernadett (X.D.), Dávid Mónika (IX.D.), Kézdi Csongor (X.E.), Kristó Zsolt (XI.D.) Június 7-én 13:30-14:20 a XI., XII., haladó évfolyam magyar osztályoknak, elıadják: Csobot Lenke (XII.F.), Benı Tünde (XII.F.), Dávid Mónika (IX.D.), Tompos Regina (IX.A.). Mesélı: Márton József (XI.D.).
Nagyon köszönjük, hogy figyelmesen végighallgattátok és figyelemmel kísértétek az eseményeket a színdarab során. Irányító tanárainknak is köszönetet kell mondani, hiszen nélkülük semmire sem mentünk volna. Nagyon szeretnénk, ha majd problémáitokkal hozzánk fordulnátok, hiszen már láttátok hogyan bonyolódik le egy ilyen közvetítés. Mint a csapat egyik tagja csak biztatni tudlak benneteket. Minden nap két közvetítı lesz elérhetı a protokoll teremben nagyszünetben. Náluk lehet jelentkezni, a közvetítés pedig órák után történne, hogy az órák menetét ne zavarjuk meg. Képeink is ki lesznek függesztve a diákbejárattal szembeni panóra, az A épületben. Irányító tanáraink: György Emıke igazgatónı, Negru Réka és Láposi Dia tanárnık, Tıkés Éva iskolapszichológus. Kedves Orsolya, X.C.
Ballagás „Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erıt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések mővészetére! … İrizz meg attól a naiv hittıl, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelıdünk. ” ( Antoine de Saint Exupéry imája) Ezt az idézetet szánta György Emıke igazgatónı a végzıs diákoknak.
9
Június 6-án iskolánkból, mint tudjátok végzıs osztályaink elballagtak. Tiszteletükre mi is ünnepi ruhába öltöztünk és sorfalat álltunk. A 11 órától kezdıdı ünnepséget az idıjárás megzavarta és zuhogó esıben álltuk végig a ballagást, de a ballagók arcáról még az esı sem mosta le a mosolyt.
György Emıke igazgatónı búcsúztatta ıket elsıként: „Iskolánk életében egyik legszebb, leglátványosabb ünnep a mai. Közel 160 diák lép ki az iskolakapun, a virágillattal, ünnepélyes hangulattal, bánat- és örömkönnyekkel, izgalmakkal teli iskolából… Érzitek már, hogy a kötelékek lazulnak, hát rajta, bontsatok vitorlákat, keressétek a saját kikötıtök felé vezetı utat! Ne feledjétek: az olyan helyre vezetı utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. Hamarosan új életet kezdtek, új kihívásokkal, új lehetıségekkel, új fájdalmakkal és új örömökkel. Lehet, hogy nagy nehézségek is várnak rátok, de tudjátok, hogy ezek valójában csak új akadályok a pályán, amelyek leküzdésével érettebbé, bölcsebbé, értékesebb emberré váltok.” Ráduly Róbert polgármester is beszédet intézett a végzısökhöz, arra kérte a ballagókat, úgy álljanak helyt az életben, hogy életútjukkal a székely emberek, a csíki emberek, az iskola és a város hírnevét öregbítsék. Sok végzıs lehetett büszke magára, mivel díjakból nem volt hiány. A Diáktanács nevében a DT jelenlegi elnöke, Ferencz Gergely, búcsúztatta az aktív tagokat, átnyújtotta a szimbolikus ajándékokat és megköszönte: Székely Mikoltnak, hogy négy éven keresztül segítette a DT-t, elıbb PR – osként, majd alelnökként. Karda Tímeának, szintén volt alelnöknek négy évi tevékenységét. İ volt az, akire mindig számíthattak. Datki Arnoldnak, aki XI.-ben az újságot szerkesztette, XII.-ben a filmklub felelıse volt. Varga Istvánnak, aki a DT PR-osa volt, és kitőnı plakátokat, kitőzıket készített. Kovács Elıdnek, hogy aktívan részt vett a DT életében. Becze Saroltának, aki sportfelelısként vett részt a Diáktanács életében. Ami biztos, hogy mindig emlékezni fognak az itt eltöltött 4 évre. A valóban felnıtté válást már csak az érettségi izgalma zavarja meg. Sok sikert kívánunk nektek! Mihály Sarolta X.B
10
Megmérettettünk Takács Csaba Kémia Emlékverseny Büszkén mondhatom, hogy résztvevıje voltam az éppen befejezıdött Takács Csaba Kémia Emlékverseny XVII. Évfolyamának. De ki is valójában Takács Csaba és miért ı a névadója a versenynek? A választ a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum négyszöglető falai között kereshetjük, hiszen ı tagja volt ennek a líceumnak, kémia –biológia osztályba járt, de sajnos 18 évvel ezelıtt, a XII. osztály elsı felében egy éjszakán tragikus körülmények között elhunyt. Csaba szenvedélyes kémikus volt, sokat kísérletezett laboratóriumában, és a kísérletezéshez szükséges felszerelések egy részét is maga készítette el. Halála után Horváth Gabriella, a Bolyai Farkas Líceum és Református Kollégium kémia tanárnıje, versenyt indított, hogy Csabához hasonlóan sok diák megismerhesse a kémia „titkait”. A verseny elıször levelezés útján mőködött, tanévenként négy fordulóval, majd egy idı után folytatódott a világhálón keresztül. Iskolánk diákjai már tizenhárom éve, vesznek részt a versenyen. Az elsı években a diákok nagy érdeklıdést tanúsítottak a verseny iránt, a jelentkezık száma meghaladta a 100 versenyzıt is egy évfolyamon... A 2000-2001-es tanévben a IX. osztályokból 184 diák iratkozott , míg az elızı években (1999-2000) 15 helységbıl (23 iskolától) iratkoztak be a diákok a versenyre, sıt évek múltán még távolabbi helyekrıl is bekapcsolódtak. A 2007-2008-as években Debrecenbıl a Mechwarti Szakközépiskolából, majd a következı években Szerbiából a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumból és Kollégiumból csatlakoztak a versenyhez. Az osztályfınöknım, Negru Réka tanárnı, ajánlotta számomra ezt a versenyt, látta, hogy engem érdekel a kémia, és nem is tagadom valóban igaz, szeretem a kémiát, de nem csak mint tantárgyat, hanem mint természettudományt. A tanárnı kérésére igent mondtam, és beneveztem a versenybe, hogy általa még jobban beleláthassak a kémia „rejtelmeibe”, és így még többet megtudhassak a kémia „titkaiból”. Továbbá, megemlíteném azt a gondolatomat is, miszerint versenyezni nem azért kell, hogy nyerjünk vagy veszítsünk, hanem, hogy tudást sajátítsunk el és ezt a tudást életünk során felhasználhassuk. Az idén, iskolánk diákjai közül összesen 8-an iratkoztunk be a versenyre, és itt megemlíthetek két gyıztest: az egyik gyıztes én lettem, a másik pedig Bodó Szabolcs IX.C osztályos tanuló - mindketten elsı helyezettek lettünk. Nagy öröm számomra, hogy elıször nevezek be a versenyre és meg is nyerem. Köszönetet kell mondanom saját és társaim nevében, tanárnımnek, Negru Rékának, kitartó segítségéért. Mindannyian jó eredményeket értünk el: Nagy Noémi (X.E) második lett a huszonhárom X.-es versenyzı közül, Timár Zoltán (IX.C) a harmadik a harminchét versenyzıbıl, Rodé Zsolt és Geréb István (IX.A-osztályos tanulók ) is jól teljesítettek.
11
Itt is hozzácsatolnám azt az elgondolásomat, hogy az eredményt nem a magas pontszámok mutatják, hanem az eredmény a tudásban nyilvánul meg . Úgy gondolom, hogy az én eredményem a tudásban is fellelhetı , mivel tanultam valamit, a verseny következı évfolyamának is szívesen nekivágnék, hogy tovább gyarapítsam ismereteimet és még jobban megismerjem a kémia világát. László Róbert, X.C
Magyar tannyelvő középiskolák VII. országos tantárgyvetélkedıje Bolyai Farkas tantárgyverseny, 2012. május 4-6. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum ebben a tanévben is megszervezte a már hagyományos Bolyai Farkas Országos Tantárgyversenyt. A vetélkedı célja, hogy a magyarul tanuló középiskolás diákok összemérjék tudásukat országos szinten, több olyan tantárgyból, amelyekbıl a nemzeti olimpiászon nincsenek felmérhetı eredmények. Iskolánk két csoportja részt vett a Társadalomtudományi szakterület Societas Humana, Üzleti tervek versenyén. A SMURF csapat, tagjai Vita Renáta és Cozianu EmilCristian, valamint a FRUMS csapat, tagjai Ágoston Imelda és Ferencz Gergely-Róbert voltak. Felkészítı tanárnınk, Sükösd Annamária kísért el bennünket. Az Üzleti terv-verseny pontozási szempontjai az ötlet eredetisége, a pénzügyi terv megalapozottsága, a költségelemzés részletessége, megvalósíthatóság és a prezentáció. A versenyen 10 perces idıkeretben kell bemutatni, PPT formátumban, egy megvalósítható üzleti tervet, majd válaszolni kell a szakmai zsőri által feltett kérdésekre. Az értékelésnél sokat nyomott a latban a valós adatok és számítások bemutatása, valamint a csoport tagjainak szereplése. Csapattársammal egy struccfarmot alapítottunk, neve: Strucc in boots. Elkészítettük az üzleti tervet, amelyben az alapítástól a pénzügyi elemzésekig aprólékosan mindent kidolgoztunk. Ezt egy Power Pointos bemutató segítségével védtük meg. A három egyetemi tanárból álló zsőrinek nagyon tetszett a kidolgozás, mivel nagy hangsúlyt fektettünk a pénzügyi felére. Végül a második helyet sikerült megszereznünk, és csak 1 pont választott el az elsıktıl. Az ajándékokat helyszínen kaptuk meg és a nagy díszteremben pedig a diplomákat osztották ki. Akkreditált diplomákat kaptunk, így a Sapientia egyetem gazdasági fakultásaira is felvételt nyertünk és ezen kívül még pénzbeli jutalomban is részesültünk. Nemcsak a verseny, de a felkészülési idı is izgalommal járt. Néha éjszakába nyúló viták és több hetes kitartó munka elızte meg egy-egy sikerünket. De visszatekintve az elmúlt évre, megérte, hisz három rangos szakmai versenyen indultunk, és mindhárom alkalommal dobogón állhattunk. Vita Renáta, XI C.
12
Megkérdeztük a Kájonisokat Sziasztok! A 2012-es tanév végére értünk, jön a vakáció nemsokára. Szeretnénk tudni, hogy hogyan töltitek el ezt a pár hetet a vakációból;). Ezért jó szokásunkat megırizve kérdéseket tettünk fel nektek. A 12-es, 13-os diákok is búcsút vettek iskolánktól. Az évet ık is egy hideg, esıs nappal zárták. Szintén ıket is megkérdeztük, hogyan vettek búcsút négy évig volt iskolájuktól, tanáraiktól, osztálytársaiktól, évfolyamtársaiktól és barátaiktól.
» Hogyan és hol töltöd a vakációt? A vakációt nagyrészt nyaralással, kirándulásokkal töltöm a barátaimmal, meg a családommal. Már nagyon várom, hogy a sulinak vége legyen, mert megkezdıdik a laza élet mindenki számára :D Csiszer Anita IX.B. Konkrétan nem terveztem még semmit a nyárra. Mindenesetre, ki szeretném használni minden egyes percét, és a barátaimmal tölteni. Bákai Gabriella X.B. Hát én a vakációban kihasználok minden percet, hogy a barátaimmal lehessek, és persze pihenjek. Még pontosan nem tudom, hol töltöm majd a vakációt, de ezt tervezem az idei legjobb vakációnak ! Pál Edina X.C Ahogyan kikapom a vakációt, az elsı hétvégén a barátaimmal kimegyünk Szécsenybe, majd július folyamán az igazi nagy nyaralásunk a Tengeren lesz. A vakáció utolsó felében pedig egy edzıtábor lesz, az is nekem egyfajta nyaralás. Csobot Lenke XII.F. Szerencsére csak két hét van suliból. Már nagyon várom a végét. Egyik nagy tervem az EMI-táborba eljutni, na meg persze Tusványosra is . Nyárra ez a két nagy tervem van, amit remélem sikerül is majd megvalósítani. :D Fejér Andrea IX.D. » »
Hol szeretnél tovább tanulni? Milyen élményekkel hagyod itt a Kájonit?
Még nem tudom pontosan, hogy hol szeretnék tanulni, csak azt tudom, hogy kereskedelemmel kapcsolatos szakot szeretnék választani. Vásárhely és Kolozsvár közül vacilálok, de a szüleim inkább Brassó és Bukarest mellett vannak, így ez még bizonytalan. A tanulmányaimat mindenképp románul szeretném folytatni és szeretnék jól megtanulni románul. Nagyon fájlalom, hogy itt kell hagynom ezt az iskolát, sok szép élménnyel távozom innen. Hiányozni fog a sok ismerıs arc, a sok beszólás, viccelıdés, a kedves és aranyos könyvtáros néni, a hiper-szuper gyorsaságú büfés néni, a tanárok és persze legjobban az osztályom. Örülök, hogy sok szereplésben és szervezésben részt vehettem ebben az iskolában. Mindenki hiányozni fog. Tompos Dalma, XII.B. Sepsiszentgyörgyön szeretném folytatni tanulmányaimat. Fájó szívvel hagyom itt a Kájonit, hisz négy évig idejárni egy életforma volt. Elbújhat minden suli a Kájonis közösség mellett, hisz a Patakon túl a fő mindig zöldebb! ☺ Datki Arnold, XII.C.
13
Én nagyon jó élményekkel gazdagodtam itt a Kájoni iskolában és úgy gondolom, hogy jó döntés volt idejönnöm. Turisztika szakon voltam és nagyon megkedveltem a turizmust, éppen ezért Németországban szeretném tovább folytatni tanulmányaimat, méghozzá hotel szakon. Ez egy 3 éves továbbképzés, ahol a hotel szakon belül mindenre kiképeznek. Vaszi Laura, XII.C. Kérdezett: Datki Anita
Talentumok Molnár Zsombor
vagyok, 19 éves, a Kájoni Szakközépiskola XII-es diákja. Jégkorongozom már 10 éve. Eddigi karrierem során voltak kisebb - nagyobb élményeim és sikereim. Elsı alkalommal, amikor korcsolya volt a lábamon 3 éves voltam, de hivatalosan a hokit 9 éves koromban kezdtem. Nagyon sok edzésen vettem részt azóta. Ez idı alatt sok tapasztalatot szereztem mind a hokitól, mind az életrıl. Nagyon sokszor jártam külföldre, különbözı emberi felfogást ismertem meg. A következı országokban jártam: Magyarországon, Horvátországban, Bulgáriában, Ukrajnában, Észtországban, Lettországban, Szerbiában, Olaszországban, Szlovéniában, Ausztriában, Németországban, Svédországban. Az elızı szezonom Svédországban töltöttem, ami 8 hónapból állt, ezek mellett itthon folytattam az iskolát. Ott naponta minimum 2 és maximum 4 edzésem volt. Voltam válogatott játékos az U18 csapatban 4 évet és az U20 csapatban eddig 3 évet, és remélhetıleg még egy év vár ott rám. Az U18 csapatban elıször 14 évesen kerültem be, és az U20 csapatba pedig 16 évesen. Legnagyobb sikereim: 2010-2011-es szezonra megkaptam a Román Jégkorong Szövetségtıl az Eduard Pana díjat, ami országos szinten a legjobb fiatal tehetségnek járt. 2010-2011-es szezonban voltunk Ausztriában, ahol gólkirály és legjobb csatár díjat kaptam. 2010-2011-ben a HSC Csíkszereda tagja voltam, Román bajnokok lettünk, ugyanakkor megnyertük a Mol- ligát, és a román kupát is. 2011-2012-es U20as világbajnokságon megnyertük az aranyérmet és ezzel egy csoporttal fennebb jutottunk. Ezek voltak legnagyobb élményeim , sikereim. Molnár Zsombor, XII.A
14
A nevem Márton Hunor, a Kájoni Szakközépiskola XII.C osztályos tanulója vagyok. A jégkorongot kilenc éve Kézdivásárhelyen kezdtem, ahol az edzım édesapám, Márton Sándor volt. Az ottani csapattal részt vettünk számos kupán és bajnokságon, amelyeken többszörös gólkirály és legjobb játékos lettem. Aztán 14 éves koromban Csíkszeredához igazoltam, és ezzel a csapattal többszörös Románia bajnokok lettünk. 2007-ben Nimburgban résztvettem egy nemzetközi edzıtáborban, ahol 24 ország sportolói vettek részt és ennek a legjobb játékosa lettem. 2009-tıl Románia jégkorong-válogatottjának tagja vagyok. A válogatott tagjaként eddig 4 világbajnokságon vettem részt. Az U18-as korosztállyal kétszeres ezüstérmesek, míg az U20-as korosztállyal egyszer negyedikek lettünk, és legutóbb, 2011-ben aranyérmet nyertünk a világbajnokságon. 2010-2011 között tagja voltam a felnıtt Sport Clubnak a HSC-nek is. Ebbıl a csapatból a szlovák extraligába igazoltam az U20-as korosztályú Skalica (Szakolca) csapatához. Célom, hogy a jégkorongot, legnagyobb szenvedélyemet, minél magasabb szintem mőveljem, és munkámmal eljussak akár az NHL-ig. Márton Hunor, XII. C.
Szokásaink – Obiceiurile noastre Ce NU se ştie despre Rusalii? În mitologia românească, Rusaliile – cuvânt provenit din latinescul „rosalia“ (sărbătoarea trandafirilor) – sunt considerate femei fabuloase din categoria Ielelor, fiicele lui Rusalim Împărat. În „Descriptio Moldaviae“, Dimitrie Cantemir numea Ielele „nimfe ale aerului, îndrăgostite cel mai des de tinerii mai frumoşi“. Nu se cunoaşte originea acestui mit, „iele“ nefiind un nume, ci pronumele personal feminin „ele“, rostit popular. Acest mit a fost suprapus ulterior peste sărbătoarea creştină post-pascală a Cincizecimii, cunoscută sub numele de Duminica Rusaliilor. De această sărbătoare se leagă fel de fel de alte tradiŃii. Una dintre ele ar fi cea legată de Rusalcele slave, un fel de zâne ale apelor, asemănătoare sirenelor. În popor, Rusaliile sunt considerate a fi iele, un fel de zâne rele, care-i urâŃesc sau le iau minŃile oamenilor care îndrăznesc să le privească. Pentru a se feri de ele, oamenii trebuie să poarte asupra lor frunze de pelin, iar dacă le întâlnesc, să nu-şi ridice privirea şi să nu le vorbească. În vremuri vechi, bărbaŃii care umblau singuri noaptea, drumeŃii care riscau să fie prinşi de magia nopŃii de Rusalii de către iele, purtau la brâu usturoi, frunze de tei, pelin sau nuc, fire de busuioc, pentru îndepărtarea puterii misterioase a ielelor. Fiind zâne ale apelor, în ziua Rusaliilor e bine ca oamenii să nu se scalde, căci îi paşte înecul.
15
„Whit-Sunday", denumirea în limba engleză pentru Rusalii (sau Duminica de Rusalii), provine din sintagma „white sunday tide", adică „veştmântul duminicii albe”, desemnând hainele purtate de cei ce urmau sa fie botezaŃi. În Oltenia, legat de Rusalii este faimosul joc al Căluşarilor, dans ritualic specific oltenesc ce vine de la săritul peste foc pentru a scăpa de iele. Luni, în a doua zi de Rusalii, căluşarii merg în casele unde există bolnavi. Dansul Căluşarilor este cunoscut ca fiind remediul pentru vindecarea unui suflet care a privit „dansul ielelor" şi i-a luat minŃile. În Banat, pentru a goni Rusaliile, se organizează un ritual la care participă fecioare care, după ce depun un jurământ, merg pe câmp în vinerea dinaintea Rusaliilor şi culeg flori din care împletesc cununi. În Ardeal, un obicei unic în Ńară se Ńine în localitatea clujeană Batin. Aici, se organizează „împănatul boului", eveniment ce constă într-o procesiune care se desfăşoară pe uliŃele satului, personajul principal fiind un bou împodobit cu ghirlande de flori. Boul este, la un moment dat, eliberat şi, conform tradiŃiei, o fecioară „îl stăpâneşte", apoi face de trei ori cu el ocolul unei mese. Potrivit datinii, fata se va mărita într-un an. Pe Valea Gurghiului, sătenii sărbătoresc în fiecare an, după Rusalii, obiceiul numit „udatul nevestelor". Conform tradiŃiei, numai femeile care vor fi udate vor fi mai sănătoase şi mai frumoase. În Bucovina, unde tradiŃia se păstrează mai bine, oamenii se duc la biserică pentru a sfinŃi crengi de tei şi nuc, acestea simbolizând limbile de foc ale puterii Sfântului Duh care s-a pogorât peste SfinŃii Apostoli. CrenguŃele se agaŃă apoi la streaşina caselor sau la icoane. Ramurile de tei sfinŃite la Rusalii sunt păstrate peste vară pentru a putea fi folosite în practicile de alungare a furtunilor şi a grindinei. În oraşul nostru, cea mai cunoscută tradiŃie este pelerinajul creştinilor din întreaga Europă. Pelerinajul de Rusalii de la Şumuleu-Ciuc are o tradiŃie de cinci secole şi este cel mai mare din Europa Centrală şi de Est. La pelerinaj participă sute de mii de pelerini - catolici, ortodocşi, precum şi alte confesiuni -, maghiari, români, străini, nu numai din Ardeal, Muntenia, Moldova sau Oltenia, ci şi pelerini veniŃi din Ungaria, Germania, dar şi din îndepărtatele Brazilia, Australia sau Africa de Sud. MulŃi dintre pelerinii din comunele învecinate municipiului Miercurea-Ciuc parcurg zeci de kilometri pe jos, conform obiceiului vechi de sute de ani, intonând cântece religioase. Înainte să urce dealul, potrivit tradiŃiei, pelerinii se închină la statuia Fecioarei Maria, aflată în Biserica Franciscană, rugându-se pentru sănătate, belşug, noroc şi „pace în toată lumea”. Coloana este condusă de preotul obştii, în timp ce tineri vânjoşi poartă steaguri imense (prapuri) ale comunităŃii creştine locale. În faŃă sunt „deschizătorii”, de obicei, băieŃi sau fetiŃe care, mişcând un clopoŃel în sensul semnului crucii, deschid drumul. Cei mai credincioşi se încumetă să urce dealul care începe de la marea catedrală franciscană, pe coasta abruptă care o leagă de capela Salvator, urmând traseul numit Drumul Crucii sau Dealul Golgotei, marcat de 14 cruci, simbolizând tot atâtea locuri de oprire a Mântuitorului. Din 1990, de Rusalii, în fiecare an vin sute de mii de pelerini la Şumuleu pentru a participa la marea procesiune religioasă. Albert Andreea, clasa a IX-a F
16
Pünkösdi búcsú Minden évben, Húsvét Vasárnapjától számítva az 50. napon a Csíksomlyó melletti hegyre sok ember jön el. Ennek a több ezer embert csalogató napnak, a Csíksomlyói búcsújárásnak, régre visszamenı története van. Egészen az 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenı pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A levelet a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából, és gyakorta nem szőnik meg Máriát tisztelni. Egy másik történet/legenda szerint a búcsújárás egyik hagyománya az erdélyi katolikusok emlékezetében, amikor 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem (aki római katolikus hitben nevelkedett, majd elıbb lutheránus, késıbb református hitre tért, halála elıtt pedig unitáriussá vált), Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát, erıszakkal akarta unitárius hitre téríteni. 1567 Pünkösd szombatján János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikusok, István, gyergyóalfalvi plébános vezetésével, Pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. A Tolvajos-tetıi ütközet alatt az asszonyok, a gyerekek, és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Babba Mária közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint legyızik a fejedelem seregét, azóta e gyızelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút. Az 1658-ban kezdıdı és egészen 1661- ig tartó török-tatár támadások súlyos csapást jelentettek az erdélyiek számára. Jelentıs területeken kipusztították a magyar lakosságot. 1661-ben a török-tatár csapatok a templomot és a kolostort is felgyújtották, de belsı berendezése a Szent Antal oltár és a Mária szobor megmenekült a pusztulástól. A búcsújárás évszázadok óta fennmaradt Mária tiszteletére, s még akkor sem csüggedtek el a székelyek, amikor a régi rendszerben betiltották a búcsújárást. Mivel nem lehetett nyilvánosan tartani, az emberek titokban, bujdosva mentek ki kegytemplomba, hegyre. Rendszerváltás után már nem csak az erdélyi magyarság zarándokhelye volt, hanem a világ keresztény magyarságának kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált. Napjainkban egyre nı a zarándokok száma. Több ezer embert számláló tömeg győl össze Pünkösd szombatján a Nyeregben. A környezı falvakból, de még messzebbrıl is keresztaljak jönnek a szentmisére. Ezekkel, a keresztaljakkal a környezı falvakból a hívı emberek hajnalban indulnak, elıl a csengettyők, majd a zászlók és a nép, mögöttük a szekerek. Az emberek énekelve és imádkozva haladnak a Hegy fele. 1993 óta a gyergyóalfalviak Balázs József vezetésével jönnek Csíksomlyóra. A búcsú betiltása után eltelt évek alatt annyit változott a táj, hogy alig ismerték meg az idısebbek, akik még érték a jobb idıket. Az alfalviak elıször a többi gyergyói faluval indultak el, de ma már leváltak tılük. A búcsú elıtt két nappal indulnak el, így elsı este érnek Karcfalvára. Reggel indulnak tovább a karcfalviakkal és jenıfalviakkal tovább, ki a hegyre. Bár nagy számban jelennek meg az alfalviak a búcsún, vezetıjük nincs megelégedve. István pap tiszteletére ık olvassák fel a szentleckét, nekik helyet szorítanak a szabadoltárnál is.
17
De nem Gyergyóalfalu van a legmesszebb ahonnan zarándokolnak, hanem a határokon túlról is eljönnek. Volt arra is már példa, hogy gyalog Magyarországról idáig jöttek hátizsákkal. Mások busszal, vonattal, autóval jönnek, akár a környékrıl, akár a határokon túlról. S bár az utóbbi években nem volt jó idı, ez nem riasztott vissza senkit, hanem évrıl évre többen jönnek. Pár éve indították el Magyarországról a zarándokvonatot, amelynek utasait a székely magyarság szállásolja el. Ebbıl az alkalomból a magyarok megbizonyosodhatnak arról, hogy milyen vendégszeretık is az erdélyiek. A moldvai csángók mindig nagy számban jelennek meg, sokan népviseletben. Híven imádkoznak, és többségük ott marad a templomban virrasztani A nyeregben tartott szentmise után vannak keresztek, amelyek hazatérnek, ugyanúgy, mint az emberek, akik kereszttıl függetlenül vannak ott. De vannak, akik maradnak.
Virrasztás a kegytemplomban „Ez a virrasztásnak nincs párja” mondja Balázs József. Ezen az éjszakán az emberek imádkoznak, halk ének lengi be a templomot, nincs vita, mindenki megfér a másik mellett, még a nagy tömegben is. Mindenki ott alszik, ahol helyet kap, ha egyáltalán aludni akar. Van, aki a padban virraszt, van, aki a földön, lépcsın, vagy alatta. Van egy furcsa szokás a csángók között, ami már másokra is átragadt. Pünkösd napján hajnali öt órakor már mozgolódás van a templomban. Az emberek Jézus hágóján, az évrıl - évre egyre nagyobb tömegben, kimennek imádkozva és énekelve a hegyre. Már kitapasztalták, hogy amíg kiérnek a Salvator kápolnához az út egy órába telik. Szép idıben azt tartják, hogy aki a napba belenéz és bőntelen, az látja benne Mária arcát és a Szentlelket. Reméljük, hogy még sokáig megmarad ez a szokás, mivel ez a magyarság és székelység harmadik legnagyobb ünnepe. Szabó Sarolta, X.C.
Gyereknap Mint tudjátok június 1. a gyerekek nemzetközi ünnepe. Ezen a napon minden a gyerekek körül forog. Mindenki nekik kedveskedik. Az iskolák, települések vezetıi ilyenkor különbözı programokat szerveznek: akadályversenyek, gyermekjátékok, karaoke versenyek stb. Festenek nekik arcokat, édességcsomagokat kapnak, mesét olvasnak nekik. Ez az ık és még egy picit a mi ünnepünk is, mi is érezzük ezt az ünnepet. Kívánunk még sok szép gyermeknapot mindenkinek!
Szabó Sarolta, X.C.
18
Tudtad-e hogy… az emberiség milyen fontos találmányai vannak magyar származású feltalálóktól? Ez alkalommal két ilyen találmányról is szó lesz, de elıször egy rövid bevezetı arról, hogyan jutottam el a cikk ötletéhez. Osziórán, az emberiség legnagyobb találmányáról akartunk beszélni, de - ahogy az általában történik, ha túl nagy fába vágod a fejszéd - el-el csúsztunk, s sokszor felfedezésnél kötöttünk ki. Azt mindenki elfogadta, hogy az emberiség legnagyobb felfedezése a tőz volt, de a találmányoknál már több is felmerült: pl. a gyufa, a kerék, tégla, ruházati cikkek, gyógyszerek, atombomba, óvszerek… és végül a hologramos telefon. Késıbb, azon tőnıdve, hogy mirıl vagy kirıl írhatnék ebben a számban, hogy kapcsolódjon a május-júniusi idıszakhoz, eszembe jutott az oszióra, és döbbenetemre, amikor nézem a gyufa kapcsán Irinyi János születési dátumát, látom, hogy májusban született, s a hologram feltalálója, Gábor Dénes, júniusban. Nagyon megörvendtem ennek a váratlan fordulatnak, hiszen így két magyar származású feltalálóról, valamint híres találmányaikról, is írhatok. Irinyi János, a gyufa feltalálója (Nagyléta, 1817.05.17 - Vértes, 1895.12.17, magyar kémikus)
19 éves korában a bécsi politechnikum hallgatójaként fıként kémiával foglalkozott. Az erdélyi származású Meissner Pál professzor egyik elıadási kísérletének sikertelensége adta Irinyinek az ötletet a „zajtalan gyufa” feltalálására. Gyufáit úgy készítette – saját leírása szerint -, hogy a forró vízben megolvasztott és rázással granulált foszfort kihőlés után ólomszuperoxiddal (PbO2) és arabmézgával keverte össze, az így nyert pépbe pedig kénezett végő fapálcikákat mártott.
İ alapította az elsı gyufagyárat Pesten 1840ben. Az 1848-as forradalom egyik vezéralakja volt. Tudományos tevékenysége a kémiára és a mezıgazdaságra terjedt ki. Irinyi volt az elsı tudós, aki a gipszet talajjavításra ajánlotta.
19
Gábor Dénes, a holográfia feltalálója (Budapest, 1900.06.05. - London, 1979.02.09., magyar származású elektromérnık) Fizikai Nobel-díjat nyert 1971-ben a holográfiás módszer feltalálásáért és fejlesztéséért. Egyik legnagyobb felfedezésérıl így ír: „a diffrakciós diagramot ’hologram’-nak nevezem, mert ’holos’-t, vagyis mindent tartalmaz.” Az eljárás ötletét 1947–ben dolgozta ki. Bár az elmélet jó volt, az elsı hologram elkészítésére csak 1961-ben kerülhetett sor a lézer megjelenésével. Élete végéig foglalkoztatta az emberiség jövıjének feltalálása: ”Nem tudjátok megjósolni a jövıt, de képesek vagytok feltalálni azt.” A holográfia alkalmazási területei: a biztonsági azonosító jelek kazettán , CD-ken, új papírpénzeken, bankkártyán, ultragyors fényképezés, teljes rekonstrukció: 360-fokos holografikus kép stb. Negru Réka tanárnı
Irodalom - ColŃ literar Vakációs könyvajánló „--Itt a földön ne keress igazságot --Miért ne keressek? --Azért, mert nincs --Dehogy nincs, van itt igazság, mégpedig két igazság is van, az egyiket a gazdag ember veszi magának pénzzel, a másikat meg a szegény keríti magának ésszel…” Így beszélget egymással a Tamási novella két hıse, apa és fia, Énekes Ferenc és Énekes Péter, a novella a Rendes feltámadás címet viseli. Így nyárelın, érettségi elıtt ajánlanám olvasásra, van belıle amit tanulnunk, fıképpen azt, hogy a nehéz helyzetekbıl mindig van kivezetı út, vagy ösvény, de néha olyan mélyen ülünk a pácban, hogy nem mindig találjuk meg azt. Az ész, a humorérzék sok esetben segítıkezet nyújthat a kilábaláshoz… Ezt láthatjuk Tamási Áron Ábel regénytrilógiájában, novelláiban, de a másik nagy székely író, Nyirı József mőveiben is. Uz Bence Ábel közeli rokona, hasonló származásuk, élethelyzetük, világszemléletük, lelkialkatuk. İk nem pénzzel vásárolnak igazságot, ésszel kerítik azt maguknak, pedig nem mondhatni, hogy gond nélkül élnek, sıt. A regények lapjain megismert világ elvezet bennünket népünk múltjába, modellt ad a tisztán maradásra, ha baj van, a havasra menekül a falu, a természet óvja az embert, jöhet tatár, török, háború, vagy más veszedelem…
20
Nemcsak a cselekmény köti le figyelmünket, a bemutatott táj is lenyőgözi az olvasót, a mővek nyelvezete is gazdagon tőzdelt népnyelvi fordulatokkal, elszegényedı nyelvünket lehetne gazdagítani e bıséges forrásból, gondolkodásunkat is átformálhatnák e kifejezések… Ma már nem tanuljuk Nyírı mőveit, régebb benne volt a tankönyvben a Máté, a kutya címő novella, de kikerült a kánonból ez a balladisztikus hangulatú, hőséget példázó írás. Vakációban elıvehetitek, a hıségben üdítıleg fog hatni, tudnám ajánlani a Madéfalvi veszedelem címő történelmi regényt , vagy a Jézusfaragó ember címő novelláskötetet is, de más mőveket is olvasgathattok, hogy legyen saját véleményetek, ne higgyetek el mindenféle rágalmakat, ne hallgassatok a mindenfelılrıl fújdogáló szeleknek, mert a Mő, ami igazán számít, és Nyírı meg Tamási gazdag életmővet hagyott ránk, és ki más olvassa, ha nem mi ??? Olvassatok figyelmesen. Az igazi értékek fennakadnak az Idı rostáján. Jó olvasgatást, hasznos idıtöltést kívánok Nektek a vakációra, menjetek gyakran a Természetbe, a Havasra, pihenni, töltekezni, erısödni, ezt kívánom Nektek tiszta szívbıl.
Diénes Zsófia-Anna tanárnı
A hőség példaképe (Novella) Az én nagyszüleim faluja egy takaros, ügyes falucska , az erdıtıl alig 500 méterre terül el. Minden nyáron ott vagyunk a testvéremmel náluk. Nagymamám és nagytatám mindig lesi kívánságainkat és teljesítik azokat. Van egy kis gazdaságuk is: egy tehénke, két szép kutya, tyúkok és nyulak. Minden este, amikor a tehénke hazajön a csordából, nagytata beköti az istállóba, és én egy csészével a kezemben várom, hogy a tehénke frissen fejt tejébıl ihassak. Mindig új kis kutyakölykökkel találkozunk, kiscsibékkel és nyulakkal. A nyulak legtöbbször a zöld főben vannak szabadon, és mi mindig velük vagyunk. Nagytata elvisz minket az erdıre a nagy kutyájukkal, Csobánnal. A falu végén az utolsó háztól, úgy 100-200 méterre egy kis tornácos ház állt, körülötte gyümölcsös. Gyakran eljártunk mellette, és én soha nem láttam ott senkit. Nagytatámat kérdeztem, hogy ki lakik ott, de mindig azt mondta, hogy nézzem meg. Aztán egy nap elhatároztuk, hogy megnézzük azt a titokzatos házat a testvéremmel. Délután el is indultunk. A falu határához érve kutyaugatást hallottunk, és vissza akartunk fordulni, de a kíváncsiság felülkerekedett. A gyümölcsös szélénél még gondolkoztunk, aztán nekivágtunk.
21
A ház közelébe érve meglepetten láttuk, hogy frissen van kaszálva a fő. Az ablakban barátságosan nyíló muskátlik állnak, cserépben. A tornácon egy karosszék és a lépcsı mellett egy kutyaól van. Ekkor vettük észre, hogy a ház mellett van egy kis kerítés, hát odamentünk. Az elkerített részben kisebb-nagyobb hófehér, piros szemő nyuszik ugráltak a szép, zöld főben. Elámultunk. Milyen szép itt. A fák árnyékot nyújtanak a háznak, és a tornácot egy pár helyen ellepi fényével a Nap. Az egész ház csendes, takaros, szelíd. A fákon édes, zamatos gyümölcsök mosolyogtak ránk kedvesen. Ami még mindig különös volt, hogy senkit sem láttunk, aki ezt a rendet megteremthette volna. Pedig valahol kellett, hogy legyen A fehér nyuszikákat bámulva a gyümölcsös távoli végébıl egyszer csak újra mélyhangú kutyaugatás hallatszott. Összerezzentünk. Nemsokára lépteket hallottunk a gyümölcsös erdı felıli részérıl. A fák árnyékában egyszer csak megláttunk egy hatalmas kutyát. Hamar fölszaladtunk a tornácra, de a kutya utánunk jött, és barátságosan csaholt. Mi hátráltunk, míg meg nem ütköztünk a karosszékben. Ekkor a kutya odajött, és megnyalta a kezemet, majd a testvéremét. Ezután éles füttyszó hallatszott, és a kutya visszahúzódott a fák árnyékába. Lassan egy emberi alak tőnt fel, majd egy jóságos öreg bácsi arcát pillantottuk meg. Mi mereven álltunk a tornácon, míg oda nem ért hozzánk. - Szervusztok! –szólt barátságos hangján. - Csó-csó-csókolom! –szóltunk ijedten.. - Ne féljetek! Nem bántalak sem én, sem Bundás! – mosolygott, miközben a kutyára mutatott, aki az árnyékban hősült. Jóságos kezébıl almát, körtét, szilvát tett az ablakpárkányra. Aztán bement a házba, és pár perc múlva zamatos, kövér, sárga almákat hozott ki. - Tessék! –mondta. –Egyétek meg! Finom nyári alma! Azokat, amiket most hoztam téli alma, még nem lehet megenni! – és az ablakpárkányra tett gyümölcsökre mutatott. - Mi a különbség köztük? – kérdeztem élénken. - Megmutatom! – szólt mosolyogva. Kézen fogott, és elindultunk a gyümölcsös mélyébe. Sok körte-, alma-, szilvafája volt az öreg bácsinak, akit - mint késıbb elmondta – János bácsinak hívtak. A gyümölcsös végénél megpillantottunk sok szép virágot. Volt ott rózsa, gerbera, hortenzia, viola, árvácska és még mások. A virágok szépen, egyenletesen sorakoztak, vagy éppen egymást fogták körbe. A virágok mellett, pár lépésre fadobozok voltak, amikbe ki-be mászkáltak valami bogarak. János bácsi ekkor mondta, hogy azok méhkaptárak. Majd visszamentünk a házhoz. Leült a karosszékbe, az ölébe ültetett és mesélt, hogy milyen volt fiatal korában, mikor az erdıt járta. De most is megy Bundással, aki vele élte le az életét. Mesélt gyermekeirıl, akik városra mentek lakni. Aztán már mi is készülıdtünk haza, mert sötétedett, de megígértük, hogy másnap is elmegyünk hozzá . És így is történt, mindennap mentünk. Nagymama mindig küldött egy kis süteményt, levest, húst, hogy legyen mit ennie János bácsinak. Nagytata meg ribiszke bort, virággyökereket ajándékozott, cserében a jó mézért, mert János bácsi mindig küldött mézet neki. És mesélt. Mennyit mesélt! Játszottunk Bundással, a nyuszikkal, fára másztunk és erdıt jártunk. Bundás mindig ott volt mellettünk, mikor ott voltunk, és a süteményt, amit vittünk, abból ıt is részesítettem. S ı mindig a falu végéig elkísért hazafele. Ha János bácsit kérdeztük, miért nem megy városra a gyerekeihez, mindig azt mondta „Itt születtem, itt szeretném leélni az életemet .”
22
Aztán véget ért a nyár, és elbúcsúztunk János bácsitól és Bundástól hazamentünk édesanyámékkal. Amikor következıben mentünk, akkor tudtam meg a szomorú hírt nagytatámtól. Egy nap a kicsiny falu végén elterülı gyümölcsös gazdája az erdıt járta hőséges öreg kutyájával. Hazafele érve János bácsinak feltőnt a méhek nyugtalan és dühös zümmögése. Bundás is a fákat fürkészte, míg a méheshez nem értek. Ott döbbenten állt meg János bácsi. A méhkaptárak szétdúltan álltak, összetörten. A virágok letaposva. A környezı gyümölcsfák ágai letörve. És mindenütt az alig egy órája ott járó medve lábnyomai voltak láthatók. Bundás morgott és szimatolt. János bácsi térdre rogyott, és némán folytak a könnyei. Évek munkája volt benne, méghozzá kemény munkája. De a medve még visszajön, ha már egyszer eljött, és ı várni fogja. És várta is. De nem jött. Sem másnap, sem harmadnap, de jött negyednap. Bundás vette észre, hogy valaki jár a gyümölcsösben, és János bácsi tudta, hogy a medve. Fogta vasvilláját, és a méhes fele indult. Nem csalódott, hisz ott állt a hatalmas barnamedve. János bácsi nem félt tıle, nyíltan kiállt a holdfénybe a medve elé, aki rátámadt, de ı sem volt rest, kitért és szúrt villájával, nem számítva a következményekre. Bundás is nekiszökött a medvének, harapta, tépte. De a medve a dulakodás közepette olyan ütést mért János bácsira, amitıl térdre rogyott, de összeszedve minden erejét egy végzetes döfést mért a medvére. Bundás ekkor iszonyú üvöltést hallatott, amibe beleremegett a falu is. Másnap megtalálták János bácsi holttestét, mellette a medvével. Bundás nem mozdult mellıle. Eltemették a jó öreg bácsit. Mindenki megsiratta ıt. Bundás három napig nem mozdult a sírja mellıl. Aztán eltőnt, senki nem látta többé. Azonban éjszakánként, gyakran mélyhangú, szomorú, kísértetiesen hangzó kutyaüvöltés rázta meg a falut, az erdıt, a hegyeket. De egy idı után ez is elhalkult, és Bundás holttestét jó öreg gazdája sírja mellett találták meg. Ez lett a végzete. Nem tudott élni szeretett gazdája nélkül. Ez a hír megváltoztatta az érzéseimet az erdı iránt, de az emlékek örökre bennem élnek. Szabó Sarolta, X.C
Verset ír az Isten A megváltók ti vagytok, Nem én! A világ, Isten, A kezdet s a vég. Mint egy kitalált regény. Egy regény, Ahol minden bető Isten, S a felhasznált tintának, Eredete nincsen.
Egy költemény a világ, Mibe szerepemet keresem, Vége nincsen. Bár a szereplıket kiírják, Megannyi kezek, De írói sincsenek, Csak a betők ... A számtalan istenek.
23
Sötét álmok fénypontja
Várom hogy érkezz, Te, kit nem nevezhetek meg, Hogy is tehetném? ha nincs neved még énbennem, De velem te, veled én vagyok egész. A szívem már megismer, ha eljöttél lásd meg, Életed mit ér? a hiú álmok, ábrándok, Ha újra meg újra megismerni félsz.
Verset írni azon nyomban! Nem akarok sokat várni! Kenyérhéjért vért kaszálni. Élet nélkül sínre szállni, Vonat nélkül jegyre várni, Koporsóban székre állni, S a föld alatt kiabálni. Vaku villan azon nyomban ... Vakot nézni bányaromban. Kaparni a körmöm hegyét, Keresni a veszett reményt, Terjeszteni titkos talányt, Karddal várni meg a halált! Tollal takarni a tintát, Szakadt lánccal törött hintát. Vaku villan azon nyomban ... Sötét fény fut a nyomomban! Gerinc nélkül talpra állni, Eszméimmel szembeszállni, Hitem után kiabálni, Szabadságot szívbe zárni, Rágyújtani, lányra várni, Gázszivárgást imitálni. Vaku villan azon nyomban ... Talán a gáz lángra robban.
Legyél te a szabadság, Mint fáradt, súlyos, lebegés. Legyél te a valóság, Mint álomkép és ébredés. Legyél hold az éj tengerén, Sötét álmok fénypontja. A múlt és jövı szők peremén, Jelenbeli fénycsóva. Legyél nap az éjszakában, Pirkadatnak szép holdja. Elhagysz engem mindörökre? Naplementém mélypontja.
Lehetnél az élvezet, A barátság vagy szerelem, Az álmom meg a jövım, A múltam és a jelenem. Lehetnél a düh, a hiány, A csalódás, a keretem, Megjelensz majd eltőnsz egyszer S mindenemet elvesztem Várom hogy érkezz, Te, kit nem nevezhetek meg, Hogy is tehetném? hisz nincs neved már énbennem, De nélkülem te és én sem vagyok egész. A szívem már nem ismer, csak álmomban lát meg, Életem mit ér, a rémálmom újra kísért De mit is tehetnék, hisz újra ... megismerni félsz.
Szíve dobban, megszokottan, Verset írni! azon nyomban!
Gothár Tamás, X. …
24
Bogarak viadala Zúgolódás reggel táján, bogarak győlnek a hegy hátán. Nagy a csapat, kicsi a lépték, Vajon mire készül a népség? Gyülekeznek nádas alján, vízbe szöknek életük árán! Vajon ki lesz a nyertes? Kié lesz majd a rétes? Mindenki figyel és hallgat, Mégis ki lesz a gyıztes? Indul a verseny, mindenki mehet, Zaj nincs, minden oly csendes. Közeleg a vég, a verseny vége. Mi lesz a bíró véleménye? Elmúlt minden, boldog a csapat, Ilyen, aki küzdelmesen gyızelmet arat! Vándor Emese, XI. F
Cercul de lectură Activitatea de la cercul de lectură contribuie la descoperirea şi stimularea talentelor elevilor, la cultivarea interesului faŃă de literatură, precum şi la însuşirea limbii române. Ultima întâlnire din acest an şcolar a lecturiştilor Kajoni a avut loc pe 27 mai 2012, într-o atmosferă familiară. Întrucât elevele clasei a XII-a B nu vor mai participa la activităŃile cercului de lectură am evocat împreună cărŃile citite pe parcursul celor doi ani. Răsfoind printre amintiri, ne-am uitat şi la fotografiile făcute în timpul activităŃilor. Textul propus pentru această activitate a fost Pescăruşul de Richard Bach, o poveste cu un mesaj profund. Parabola modernă este dedicată „Adevăratului pescăruş Jonathan Livingston, care trăieşte în noi toŃi”. Protagonistul povestirii stră-străstrănepotul compozitorului Johann Sebastian Bach, este un personaj animalier, un pescăruş numit Jonathan Livingston. El are un Ńel pe care vrea să-l atingă, vrea să fie altfel decât ceilalŃi şi din această cauză este alungat din stol. Îi place să zboare, îşi doreşte să ajungă cât mai sus, acolo unde pescăruşilor le este imposibil să zboare, să-şi perfecŃioneze tehnicile şi să atingă viteza maximă. Chiar tatăl lui îi spune că rostul unui pescăruş este să-şi strângă hrană şi nu acrobaŃiile în aer. Pescăruşul nu va renunŃa la Ńelul lui său, chiar va reuşi să descopere alŃi pescăruşi care au aceleaşi gânduri ca şi ale lui şi într-un final încercările pescăruşului sunt încununate numai de succes. Se spune că povestea lui Richard Bach este „un excelent antrenament personal, o lecŃie autodidactă despre cum se poate construi un viitor: cu răbdare şi perseverenŃă, cu un dram de noroc şi tărie de caracter, cu multe vânătăi.” Într-adevăr este o povestire din care învăŃăm cu toŃii, omul trebuie să aibă un scop în viaŃă şi nu numai să aibă, ci să ştie să-l atingă pe acesta. Având în vedere argumentele de mai sus, sper că v-am convins că aceasta este o carte interesantă pe care vă recomand să o citiŃi. GheorghiŃă Livia, clasa a XII-a D rp. 25
Egészséges életmód Sátorozás Sokakat örömmel tölt el a várva várt nyár megérkezése. A meleg, a napsütés arra buzdítja az embereket, hogy menjenek a szabadba, mivel szép tájon, hegyek között élünk, erre az alkalomra jó a sátorozás. Ha sátorozni megyünk, bizonyos dolgokat szem elıtt kell tartanunk.
Az elsı és legfontosabb, hogy a sátrat hova, milyen helyre állítjuk! Lehetıleg egy tisztást válasszunk, ahol nem túl nagy a fő, hogy nyugodtan be lehessen járni a sátorba. A tisztáson is meg kell találni a megfelelı helyet, vagyis az erdı szélénél, picit távolabb a fáktól, hogy a gyökerek ne zavarják éjszakai nyugalmunkat. Ezen kívül ne legyen sátrunk alatt hangyaboly vagy vakondtúrás. Ha víz, patak mellett vagyunk, legyen attól is 4-5 m távolban, hogy egy éjszakai záporból adódó áradás ne mosson el. A nagy vadaktól is távol állítsuk sátrunkat, ne etetık környékén, mert nem a legjobb, ha az éjszaka közepén egy maci akarja megenni a kajád mellıled. Viszont a veszélyes állatokat pl. viperákat is kerüljük el, ık a nagy füves területet kedvelik, a napsütéses oldalakat. A második szempont, hogy vigyünk lapátot (nem nagyot) magunkkal. Miért? Mert az emberek is vannak fiziológiai szükségletei. A harmadik létfontosságú dolog a víz. Vízforrás ne három óra járásnyi távolságra legyen, hanem legalább egy patak a közvetlen közelünkben folydogáljon. Ha ez nem lehetséges, vigyünk magunkkal elegendı vizet. A patakban tárolhatunk italokat hidegen. Az élelmet éjjel a sátortól távolabb egy fára akaszthatjuk, de itt sincs igazán biztonságban, a hiúz, vadmacska miatt. A hegyi források vizét használat elıtt fızzük fel. Ezen kívül az élelmeket hőtıtáskában is tárolhatjuk. Negyedik helyre sorolhatjuk a rovarokat. Hogyan védekezzünk ellenük? A szúnyogok ellen már van spray, balzsam, krém, amelyek valamilyen szinten védenek. A másik, sokkal nagyobb veszélyt jelentı rovar, a kullancs. Legnagyobb terjesztıi a bárányok, juhok ezért ne menjünk olyan helyen, ahol ık jártak. A kullancsok lombhullató erdıkben élnek, ahonnan elterjednek máshova. Hogyan? Úgy, hogy a lombkorona alsó leveleire kapaszkodnak, és ha egy nagyobb testő élılény megy el alatta, akár ember, ráesik. Persze azért véd az öltözék, ha megfelelı: hosszú nadrág, hosszú ujjú póló, és egy kalap, de a főben rejtızı példányok veszélyesek így is. Mára már hazánkban is nagy veszély van miattuk, de már védıoltás véd ellenük, legalábbis, aki beoltatja magát. Ötödik helyre soroljuk a tüzet. Az sem mindegy, hogy hova rakjuk a tüzet, vagy, hogy éjszakára hogyan hagyjuk. A tüzet mindig olyan távolságra gyújtsuk az erdıtıl (5-10 m), hogy a szél, ha arra fúj egy szikrát, vagy parazsat ne érjen el addig. Éjszakára a tüzet homokkal vagy földdel oltsuk el, vagy ha másnap nem ott gyújtunk tüzet, vízzel is locsoljuk le. Ha nem akarjuk kioltani, ne hagyjuk felügyelet nélkül, szervezzünk mellé tőzfelelısöket. Az esti tábortüzek a legjobbak arra, hogy a barátokkal, ismerısökkel a tőz körül ülve beszélgessünk, mesélgessünk, így elıkerülhetnek a régi vicces és kevésbé vicces történetek, de énekelni, zenélni is lehet.
26
A sátorozás végén a legfontosabb hogy a szemetet összegyőjtsük. Tehát a hatodik: szemét. A táborhelyrıl egy nagy zsákba győjtsük a szemetünket. Égessük el, ha van rá idınk azt, amit lehet, és amit nem lehet, azt egy zsákba győjtsük össze és a legközelebbi szeméttárolóig vigyük el és ott dobjuk el. Ha ezeket a szempontokat követve megyünk sátorozni kevesebb lesz a kellemetlenség talán, mint általában. Legyünk figyelmesek, mert a környezetet, ahová megyünk, így óvhatjuk meg. Gál Csilla X.C-osztály
Sport Májusi sportesemények Iskolánk diákjai a következı sportágakban vettek részt a 2012-es diákolimpián: Kosárlabda- fiúk, Kézilabda –lányok, Labdarúgás, és végül ,de nem utolsó sorban az atlétikai versenyszámokban. Elért eredményeink: Kosárlabda Fiúk IV. hely Kézilabda Lányok II.hely Labdarúgás V. hely Atlétika: 100 m. Szıcs Renáta(X.A) I.hely Antal Rita(XIII.E) II.hely 1500 m. Búzás Dorottya(X.D) II. hely Gegı Hunor(IX.D) III.hely Súlylökés: Szıcs Renáta(X.A) I.hely Bíró Roland(XI.D) II.hely 4X100m. Nagy Anita(XII.A), Antal Rita(XIII.E), Cojocaru Mónika(X.C), Szıcs Renáta(X.A) I.hely 800m. Gegı Hunor(IX.D) II.hely 3000m. Crăciun Richard(X.A) III.hely Az elért eredményeink alapján, iskolánk a Joannes Kájoni Közgazdasági Iskolaközpont 61 ponttal a III. Helyen végzett. Ezúton is gratulálok diákjaimnak az elért eredményekhez.
Borbély Botond, testnevelı tanár
27
Kis kikapcsolódás Helyezd el a számokat 1-tıl 9-ig úgy, hogy egy tetszıleges sorban, oszlopban és háromszor hármas négyzetben mindegyik szám csupán egyszer forduljon elı.
Pistike hazamegy az iskolából. Azt mondja anyukájának: - Anya, van egy jó hírem, meg egy rossz hírem. - No, kisfiam, mi a jó hír? - Az, hogy leégett az iskola. - Jézusom, akkor mi lehet a rossz hír? - Hogy a tanároknak is sikerült kimenekülniük. *** A rövidlátó, szemüveges tanárnı kezdi elveszíteni a türelmét. - Te, ott hátul. Mikor volt az Aranybulla? - Tudom is én... - Mikor volt a tatárjárás? - Tudja a fene. - De hiszen ezt a múlt órán tanultuk. Mit csináltál tegnap este? - A kocsmában voltam. Megittunk pár üveg sört a haverokkal. - És... és ezt csak így kijelented? Hogyan akarsz átmenni a vizsgán? - Sehogy. Én a vízvezetékszerelı vagyok, és a főtıtestet jöttem megjavítani ☺
*** Köszönet a szerkesztıknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetıségének a támogatásért!!! Sajtófelelıs: Szabó Sarolta X.C Szerkesztı: Kovács Edit, könyvtáros Cikkírók: Mihály Sarolta X.B, Datki Anita IX.D, Márton Brigitta IX.B, Szabó Sarolta X.C, Kedves Orsolya X.C, Albert Andreea IX.F, Negru Réka, Diénes Zsófia-Anna tanárnık, Borbély Botond tanár. Irányítótanár: Negru Réka Korrektúra: Diénes Zsófia-Anna
28
