Allelopátia Theophrastus (i.e. 300): a borsó gyomelnyomó hatását megfigyeli Demokritosz (i. e. 4.sz.): gyomszabályozó módszerként ajánlja Plinius Secundus (i. sz. 1. sz.): a dió árnyékáról Lippai János (1664): Posoni kert „a Dió fának nehéz, s-ártalmas az ember fejének, és mind azoknak a fáknak, a melyek alatta, vagy közel vannak hozzá. Azért jobb ıtet magánossan ültetni, és közönségesen az út-félen, a hol nem sok kárt tehet; mert árnyéka is olly mérges annak, hogy semmi vetemény, vagy fa, nem nıhet-alatta, meg mellette is. De kivált-képpen, természet-szerént-való ellensége néki a Tölgy-fa; azért, nem kel ezt hozzá ültetni…”.
Juglon-index: ismeretlen növényi kivonat hatását a dióból származó juglonéhoz hasonlítjuk Allelopátia (Molisch 1937): allelon (=kölcsönös, egymás) + pathos (ártalmas, elszenvedni) - Növények élı vagy elhalt szöveteiben termelıdı vegyületek más növények növekedését és fejlıdését gátolják. - Tág értelmezésben: mikroorganizmusok, gombák, növények esetén is alkalmazzuk a fogalmat. - Egyaránt használjuk pozitív és negatív hatásokra. Antibiotikum: mikroorganizmus → mikroorganizmus Marazmin: mikroorganizmus→ magasabbrendő növény Fitoncid: magasabbrendő növény → mikroorganizmus Kolin: magasabbrendő növény → magasabbrendő növény
Gyakoribb allelopatikus hatások • Csírázásgátlás vagy késleltetés • Termésérés serkentése • N-megkötés gátlása •mezıgazdasági problémák • Talajuntság • Növénytársulások kialakulása •monodomináns foltok • Szukcessziós folyamatok •újraerdısítési problémák
• Az allelopatikus hatás függ a koncentrációtól, és az akceptor növénytıl, a növényi szervtıl és fejlıdési állapotától •A kibocsátott vegyületek a talajban átalakulnak (bükk) •Allelopatikum bármely növényi részbıl származhat, többségük másodlagos anyagcseretermék • Közvetlenül és közvetetten is hathat •Egyes baktériumok gátolják a duglászfenyı gyökérkapcsolt gombáinak szaporodását •A fekete dió gátolja a mézgás éger nitrogénkötı sugárgombáját • Fás társulásokban az allelopatikus hatások erıteljesebben megnyilvánulnak: •A fafajok meghatározzák az aljnövényzet mintázatát •Lágyszárú fajok akadályozhatják a fás fajok csírázását
Az allelopatikus vegyületek forrásai: • • • •
Párolgás Gyökér általi kiválasztás Kimosódás Növényi maradványok elbomlása
akceptor növény donor növény genetikai faktorok
környezeti hatások kibocsátott vegyületek
szervetlen átalakítás megkötıdés a talajszemcséken mikrobiális átalakítás
felvehetı allelopatikum
Allelopatikus hatású növények • • • •
hazai flórából 150 faj (Szabó 1997) többségük adventív faj egyharmaduk fás növény Fagales, Salicales, Pinales, Ericales, Asterales, Fabales
Allelopatikus hatású növények Növényfaj tarackbúza
Hatóanyag agropirin
szırös disznóparéj parlagfő selyemkóró fehér libatop mezei aszat apró szulák csillagpázsit
flavonoid szeszkviterpén-lakton nikotin, kvercetin, asclepiadin, sitoszerin klorogénsav, triterpén-szaponin, fenolsavak cianogén-glükozid glikozidok, kumarin, alkaloidok, fenolsavak szaponin
ragadós galaj aszperulozid pipacs alkaloid magas aranyvesszı izokvercitin
Az allelopátia tanulmányozásának módszerei • Növényi kivonat készítése • Laboratóriumi vizsgálatok • Üvegházi kísérletek • Szabadföldi kísérletek • Mikroszkópos vizsgálatok
Az allelopátia alkalmazása a gyomszabályozásban •Allelokemikáliák árusítása •Allelopatikus takarónövények •Élı és elhalt rozs, cirok, árpa, búza, zab •Allelopatikus kultúrnövények •Uborka, napraforgó, szója, paprika
Az allelopátia alkalmazása az erdészetekben •Allelopatikus lágyszárú fajok vetése az aljnövényzetbe veres csenkesz, tarka koronafürt, szarvas kerep, csomós ebír •Allelopatikus fajok irtása •Allelopatikus növényi részek keverése a talajba Árpa, rozs és búzaszalma a málna terjedésének megakadályozására •Mikorrhizált csemeték ültetése
