„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.” (Babits Mihály)
Jubileumi évkönyv 1964–2004
Budapest, 2004 1
A Varga Jenô Közgazdasági Középiskola és Szakiskola vezetôsége és a könyv szerkesztôbizottsága köszönetét fejezi ki mindazoknak, akiknek a segítségével az évkönyv megszülethetett.
Készült a Fôvárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány támogatásával. 2
A 40. évfordulóra A régi épület belülrôl egyre szebb lett, és új padokat kapott ez évben minden gyermek. És vissza-visszajárnak a régi végzett diákok, és nehezen szakadnak el innen a tanárok. Van, akit sok-sok éve fogva tart a hely varázsa, van, akinek kollégája lett már a volt tanára. Reméljük, soká áll még a kedves épület, kívánunk mindenkinek vidám, szép ünnepet. Álljon fenn még vagy száz évig a 40 éves Varga, és lehessen emlékezni nagyon sok boldog napra.
40 éves az iskolánk, 40 éves a Varga, ünnepeljük ezt most közösen, emlékezzünk a szép napokra. Ó, mennyi minden történt a 40 év alatt, Mennyi tanítványt láttak a régi – új falak! Hány osztály „repült” már ki éretten, levizsgázva, van, akinek idejár már a fia vagy lánya. A falon alig férnek el már a régi tablók, s vajon hol porosodnak a réges-régi naplók? Hány tanítványunk szerzett oly sokszor dicsôséget, még nagyobb rangot adva ezzel a „Varga” névnek. (2003. november)
Nagyné Csek Katalin
3
„A jót, mint mindig, most is újra ki kell találni!” (Pákolitz István)
Köszöntô Kedves Olvasó! A 2003/2004-es tanévben ünnepeljük iskolánk fennállásának 40. évfordulóját. 40 év! Mennyi-mennyi munka, öröm, harc, türelem, remény, szenvedés, siker, csalódás, élmény, kitartás, álom van az elmúlt négy évtized mögött. Mi, akik egy középfokú oktatási intézményre tettük fel életünket, tudjuk, hogy a felnövekvô generációk életének meghatározó része a középiskolában töltött idôszak. A felnôtté válás idôszaka ez, amelyben a még gyermek, de már felnôtt jogokat követelô fiatal mindent elsöprô lendülete vív „harcot” a többnyire egyetemes értékeket közvetítô pedagógussal, iskolai követelményekkel. Az elmúlt évtizedek során több ezer diák fordult meg az iskola falai között. Ôk visszatérve egy-egy futó látogatásra, egy osztálytalálkozóra, vagy éppen hozzánk felnôtt munkavállalóként csatlakozva - életpályájukról beszámolnak, és hitet tesznek iskolánk értékrendje, szakmai felkészítô munkája, sokszínûsége mellett. Elôzô évkönyvünk megjelenése óta is változtak az iskola mindennapjait megszabó feltételek, a munka világában zajló folyamatok, s akkor még beláthatatlan távlat volt, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává válhat. Egyetlen iskola sem zárkózhat el attól a társadalomtól, amelyben él – s az iskola hatékonnyá csak akkor válhat, akkor áll hivatása magaslatán, akkor teljesíti igazán feladatát, ha együtt él korával, ha magáénak vallja haladó eszméit, s annak szellemében neveli diákjait. Változott a világ, amelyben élünk. Változott a környezet. Változott a diáksereg. Változott a pedagógus. Változott az iskola képzési szerkezete. Változott a nálunk elsajátítható szakmák köre. Változott az iskola felszereltsége… Ami nem változott – ma is hittel valljuk: egy iskola akkor tölti be igazán küldetését, ha a gyerekekrôl, a pedagógusokról, az emberi kapcsolatokról, az értékekrôl szól. A kiadvány, amelyet az olvasó kezében tart, megkísérli a lehetetlent – bemutatni egy negyvenesztendôs iskolát, annak múltját és jelenét, újdonságait és hagyományait, hétköznapjait és ünnepeit. Fôhajtás ez a könyv az elôdök elôtt, s útmutatás a jövônek, amelyet a jelen nemzedéke állított össze. Forgassa hát mindenki illô tisztelettel és áhítattal. Köszönet mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak e kiadvány megjelenéséhez. Kiss Mária igazgató
4
1971. november 7-én a Nemzeti Színházban iskolánk ünnepélyesen felvette Varga Jenô nevét.
125 éve született iskolánk névadója Iskolánk fennállása alatt komoly tekintélyt vívott ki magának a középfokú közgazdasági képzést nyújtó iskolák között. Tanulóink között sokan vannak, akiknek szülei is itt szereztek érettségi bizonyítványt, itt jutottak elsô szakmai végzettségüket bizonyító oklevélhez. Negyvenedik születésnapunkat ünnepeljük. Négy évtizednyi múlt áll mögöttünk, és ebbôl négy év már a „jövô” évszázada. Meggyôzôdésünk, hogy az iskolánkban szerezhetô tudás ezt a jövôt szolgálja. Miközben a VARGA tekintélyes és elismert iskola lett, jubileumi visszaemlékezéseink, évkönyveink szemérmes szûkszavúsággal, száraz „lexikonstílusban” említik az iskola névadóját. A korszak, amelyben élt; e korszak világtörténelmet alakító szereplôi; a névválasztás idején fennálló társadalmi és gazdasági körülmények olyan közel vannak idôben hozzánk, hogy nem mindenben tudjuk reálisan, érzelmektôl mentesen értékelni egy pártos, baloldali beállítottságú közgazdász munkásságát, életútját. Ezért ajánlom mindenkinek figyelmébe iskolánk egyik tehetséges, a történelmi és gazdasági folyamatok iránt fiatalos lelkesedéssel érdeklôdô diákjának rövid tanulmányát iskolánk névadójáról. Tas Csaba
Varga Jenô (1879–1964) Iskolánk diákjait természetes kíváncsiság hajtja annak megismerésére, hogy megtudjuk, ki volt Varga Jenô. Nagyon keveset tudunk róla, pedig neve ismert a világban. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok számos egyetemén kutatják életútját, tudományos tevékenységét; folyamatosan bôvítik a róla rendelkezésre álló tudásanyagot. Az alábbiakat sikerült megtudnom róla: Varga Jenô 1879. november 6-án született egy tanító fiaként Nagytétényben. Gimnáziumi tanulmányai után 1902-ben iratkozott be a budapesti egyetemre. Történelmet, közgazdaságtant és filozófiát tanult, és 1907-ben doktorált filozófiából. Még tanulmányai idején, 1906-ban tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. Kezdetben középiskolában tanított. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után, 1918 ôszén egyetemi tanári kinevezést kapott a Károlyi-kormánytól. Az elsô világháború elôtt és alatt a magyar gazdasági és politikai helyzetet elemzô munkáival tûnt ki. Fogékony volt
5
az új tudományos áramlatok iránt. Egyes források szerint élénken foglalkoztatta a Freud nevével fémjelzett pszichoanalitikus elmélet is. A Szociáldemokrata Párt értékeit képviselô és hirdetô nevezetes újságban, a Népszavában jelentek meg feltûnést keltô közgazdasági tanulmányai. Feltehetôen ennek következtében lett az 1919 tavaszán alakult munkáskormány vezetô gazdasági tisztviselôje: pénzügyi népbiztos és a háborús pusztítások következtében tönkrement ország gazdasági irányításáért felelôs Népgazdasági Tanács elnöke. A Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett, Magyarországon halálra ítélték. Rövid bécsi emigráció után Moszkvába utazott, ahol a munkásmozgalom új nemzetközi szervezeteinek munkájában vett részt. 1921-ben Berlinbe került, ahol csaknem hét évet dolgozott a háború utáni Oroszország számára egyetlen diplomáciai kapcsolatot jelentô kereskedelmi képviselet tanácsosaként. Berlini évei alatt írt negyedévi világgazdasági elemzései máig példaszerûek. Mint tudós, elsôsorban a tôkés világgazdaságot kutatta, az állam szerepét a monopolkapitalizmusban. A modern kapitalizmus sok új jelenségét ô világította meg elôször. A felismert új igazságokat következetesen védte a dogmatikus betûrágókkal szemben, ezért sokszor volt éles viták résztvevôje és durva támadások célpontja. Miután visszatért Berlinbôl Moszkvába, 1927-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Világgazdasági és Világpolitikai Intézetének vezetôje lett. Jelentôs tudományos munkát végzett az 1930-as gazdasági válság okainak feltárásában. Mélyreható elemzései világszerte ismertté tették nevét. A 30-as években írt tanulmányait az elmúlt években is több világnyelven adták ki. A gazdasági világválsággal kapcsolatos elemzései a modern közgazdasági oktatás kötelezô elemei a híres amerikai egyetemeken. Részletekre kiterjedô kutatószenvedélye, a valóságos gazdasági folyamatok megismerése eredményezte, hogy élete végéig állandóan vívódott baloldali meggyôzôdése és az ennek ellentmondó sztálinista gazdasági fejlôdés valósága miatt. Már 1925-ben ezt írta: „A tudós feladatát nem abban látom, hogy újból és újból hibátlanul felmondja a marxi alaptanokat, hanem hogy ezeket a tanokat önállóan és értelemszerûen alkalmazza a – leírásuk óta erôsen módosult – jelen valóságra.” A II. világháború idején határozottan kiállt amellett, hogy mindkét gazdasági világrendszer csak profitálhat a kelet-nyugati kereskedelembôl, és a világ két gazdasági blokkra osztása pusztító lenne. A háború befejezése után pedig az európai újjáépítés gazdasági folyamatait elemezve kifejtette, hogy a tôkés gazdasági rend képes a megújulásra, jelentôs fejlôdés elôtt áll, tartalékai nem merültek ki. Ezek a nézetei természetesen komoly ellenérzéseket váltottak ki, kutatóintézetét felszámolták. Haláláig visszavonultan élt és emlékiratain dolgozott. A szocialista gazdasági rendszert élesen bíráló írást azzal a meghagyással adta át lányának, hogy legalább húsz évig ne olvassa el és
6
senkinek se mutassa meg. Ezt a legutolsó munkáját a 90-es évek végén adták ki az újraegyesült Németországban. Magyarországi kapcsolatait a háború utáni években újította fel. Szerepe volt a háborús éveket követô katasztrofális infláció felszámolásában. Amikor 1946-ban Budapestre érkezett, az itthoniak már kidolgozták a stabilizálás programját. Tudományos tekintélyével támogatta a programot. Segített a további munkában és itthon élte meg az új értékálló pénz, a forint bevezetésének augusztus 1-jei nagy gyôzelmét. Figyelmeztetett rá, hogy a következô hónapokban sokfelôl nagy nyomás fog érvényesülni avégbôl, hogy szaporítsuk a forgalomban lévô bankjegyek mennyiségét. Biztos volt benne, hogy a magyar stabilizáció csak akkor lesz tartósan sikeres, ha semmiféle nyomás alatt nem engedünk a közgazdaságilag indokoltnál több pénzt a forgalomba. 1964. október 8-án bekövetkezô halálalakor egyik személyes jó ismerôse a következô szavakkal emlékezett meg róla: „Akár néhány kimagasló mûve gondolati eredetiségét és gazdagságát, akár egész életmûve súlyát, a konkrét részleteket kutató szenvedélyét, a lényeget megragadó és világosan ábrázoló mûvészetét nézzük, vitathatatlan, hogy Varga Jenô korunk nagy tudósa volt”. Budapest, 2003. december 10. Hegoczki Imre, 12. a A gyûjtômunkában való segítségért Tas Csaba tanár úrnak, a szakmai segítségért és bírálatért Turai Mária és Weidinger Mária tanárnôknek köszönetet mondok.
7
Visszatekintés Az iskola története 1964-tôl napjainkig A jelen a múlt gyermeke, a jövô pedig a jelené.
Negyven éve 1963-ban, a tanév elején csöngött a telefon a XX. ker. Gépíró és Gyorsíró Iskolában, és körülbelül a következôk hangzottak el: „Itt Szabó Béla. Sok jót hallottam a maga iskolájáról, és fejleszteni akarom. Készítsen rá tervet, és rövidesen adja be.” Bár nagyon meglepôdtem, de azt tudtam, hogy erre egyetlen feleletet adhatok. „A gépíróiskola fejlesztése ma a közgazdasági szakközépiskola létrehozása.” „Akkor arra adjon be tervet. Tájékozódjék róla.” A lecke fel volt adva. Szabó Béla, a kerületi oktatási osztály új vezetôje nem viccelt. Mirôl kell tájékozódnom? A szervezésrôl. Mert a tartalommal tisztában voltunk, hiszen részt vettünk a közgazdasági szakközépiskola új tantervének kidolgozásában – gyorsírás, gépírás az általános ügyviteli, illetve a gépíró, gyorsíró, idegen nyelvi ágazaton; Kökény Sándor – férjem és kollégám – írta gépírás-elméleti kutatásai alapján az új gépírási tankönyveket, Dénes Pál kollégánk készítette a gyorsírást bevezetô szépírási gyakorlatokat. Megvolt az alapja annak, hogy a közgazdasági szakközépiskolai ügyviteli képzés tartalmi kialakításába minket, gépíró-iskolai tanárokat vontak be, hiszen a pesterzsébeti gyorsíró- és gépíró-szakiskolában évtizedek óta folyt szakmai mûhelymunka. Az iskola alapítója édesapám, Kalmár Endre aranyjelvényes gyorsíró, Az Írás címû gyorsírási szaklap autográfiai szerkesztôje volt (azaz ô készítette és írta nyomdakészre a gyorsírási gyakorlatokat), és a gépírásoktatást is fejlesztette: az akkor használatosnál sokkal módszeresebb gépírási gyakorlatokkal. Gyerekkoromat végigkísérték a gyorsírás- és gépírásoktatást fejlesztô munkálatok, és ezt folytattuk az államosított, majd a kereskedelmi szaktanfolyammal összevont irodai szakiskolában is az Ady Endre u. 90. szám alatti épületben. Amikor ezeket az iskolákat a tandíjakból fenntartandó gépíró- és gyorsíróiskolává szervezték át, még fontosabbá vált, hogy jól mûködô, jó hírû iskola maradjunk, eredményesen dolgozzunk. 1957-ben az épület eredeti gazdája, az építômunkások szakszervezete „visszakérte” helyiségeit: kilakoltatta az iskolát. A kerület nem tudott más helyet adni, mint átalakította az Erzsébet tér 4. szám alatti 90 négyzetméteres üzlethelyiséget. Még azt is nehéz volt elérnünk, hogy a gyorsíróteremnek használandó helyiségen ne két, hanem három ablak legyen… Ezek között a lehetetlen tárgyi körülmények között folytatódtak az oktatásfejlesztési mun-
8
kák: elsôként alkalmaztuk a magnetofont az oktatásban – ezt a megoldást többen átvették –, a vetítést (ennek lényege végül csak a számítógépes oktatóprogramban valósult meg néhány éve), és mindezek ismeretében vonta be a minisztérium az iskola munkatársait az országos tantervfejlesztési munkákba. De elhelyezésünk miatt arra nem gondolhattunk, hogy a XX. kerületben is legyen közgazdasági szakközépiskola. A szakközépiskolákat az 1961. évi oktatási törvény hívta életre. A szakképzés addig technikumokban folyt; egyik technikum sem örült, hogy ezentúl nem technikusokat képez, hanem szakközépiskola lesz, és nem tudja igazán megnevezni végzettjeit. A minisztérium sok gimnáziumban kívánt szakközépiskolai osztályokat létrehozni (az egyik cél éppen ez volt, hogy kevesebb legyen a gimnáziumi osztály). A közgazdasági technikumokkal foglalkozó minisztériumi szakemberek úgy gondolták, hogy a szakközépiskolává alakítás kényszerûségét összekapcsolják az ügyviteli képzés, a gyorsíró- és gépíróképzés fejlesztésével, ezért a hagyományosan közgazdasági technikumi (korábban felsôkereskedelmi iskolai) könyvelô-, tervezô- és statisztikusképzés mellé ügyviteli tagozatokat is szerveztek. 1962-ben két gépíró, gyorsíró, idegen nyelvi ágazatú osztály nyílt az országban (a miskolci és a gyôri közgazdasági szakközépiskolában), 1963-ban még nem érte el a tízet az új szakközépiskolai általános ügyviteli osztályok száma, ezek közül egy jött létre gépíróiskolában: a XIII. kerületi. Oda mentem tapasztalatcserére a régóta ismert igazgatóhoz (Ádámné dr. Pécsi Anna a negyvenes évek elején éppen édesapámtól kérdezte, hogyan lehet képesítést szerezni ezekhez a tantárgyakhoz; ugyanis együtt tanítottak egy rövid ideig a pesterzsébeti leánygimnáziumban); kiderült, hogy ô jól ismeri Szabó Bélát az egyetemrôl, és rá jellemzônek tartja, hogy ha valamit akar, azt rögtön és lendületesen meg is akarja valósítani. A szakközépiskola létrehozása ebben az esetben tehát nem kényszerûség volt (mint például a Bagi Ilona Leánygimnázium mechanikai mûszerész osztályai), nem ötletszerû (hiszen komoly szakmai mûhelymunkára épült), nem csökkentette a gimnáziumi osztályok számát, hanem növelte a jövôben érettségizôkét. Fejlesztés volt tehát a javából. Csak éppen a tárgyi feltételek hiányoztak hozzá. Nyilvánvaló volt, hogy épületet kell találni az új középiskolának. Átmenetileg rendbe hozták számunkra az Ady Endre u. 133. szám alatti egykori munkásotthon néhány helyiségét; ennek fôleg az volt az elônye, hogy szemben volt a Kossuth Lajos Gimnázium új épületével, így használhattuk a tornatermüket, és közel volt azoknak a közismereti tanároknak, akik kezdetben óraadóként segítettek. Az 1964/65. tanévben induló két elsô osztály nagyon nehéz körülmények között kezdett – néhány hónapig a gépírásórák még az Erzsébet téren voltak –; kedves és ügyes apukák segítettek az „új” épület villanyszerelésében (a hivatal gazdasági emberei luxusnak minôsítették, hogy szakszerû világítást szereltet-
9
tünk a fényigényes gépíróterembe), a magnetofonos oktatás hangszóróinak és fülhallgatóinak berendezésében. A két elsô osztály tanulói csak akkor értesültek az iskolába való beiratkozás lehetôségérôl, amikor már lezárultak a középiskolai jelentkezések. Mert hiába örült a minisztérium a XX. kerületi – és fôvárosi egyetértéssel is megtámogatott – kezdeményezésnek, az iskolanyitási engedélyt 1964 elején olyan késôn adta meg, hogy a beiskolázási idôszakban még nem tudtuk az iskolát propagálni. Hogy az elsô hatvan tanuló mégis megszerette az iskolát és jól érettségizett, az elsôsorban remek tanáraiknak köszönhetô, akik fáradhatatlanul foglalkoztak velük, noha számukra is ismeretlen terep volt a közgazdasági szakközépiskola. Mindannyiunknak új volt a feladat. A fiatal közgazdásztanárok technikumban gyakoroltak. A gyorsírás- és gépírástanárok számára ismeretlen volt, hogy más tantárgyakat is tanulnak növendékeik. A közismereti tanároknak szokatlan volt, hogy nemcsak egymással, hanem a szakmai tantárgyak tanáraival is össze kell(ene) dolgozniuk. Nekünk, a tantervben közremûködôknek pedig megméretés volt: egyáltalán jó-e a tanterv, teljesíthetô-e, elegendô-e? A kerületnek pedig nagy gondot jelentett, hogyan helyezze el új középiskoláját. Szabó Béla elment az egyetemre tanítani, utódja megörökölte a feladatot. Végül a szakközépiskolásítás feladatait összekapcsolva az a döntés született, hogy a mûszerészeket képzô szakközépiskolává váló Bagi Ilona Gimnázium számára a Kossuth Lajos utcai hajdani polgári leányiskolában alakítják ki a mûhelytermeket, az ô épületüket pedig, a Vörösmarty utca 30. szám alatti hajdani fiúárvaházat kapja meg a Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Iskola. A döntés alapján néhány évig albérlôk voltunk a Vörösmarty utcában. 1970. március 1-jén kellett a Bagi Ilona Szakközépiskolának átköltöznie a Kossuth Lajos utcába, és ott érettségiztek utolsó gimnáziumi osztályai 1970 júniusában. A Vörösmarty utca 30. fejlesztése, a csodálatos tornacsarnok már nem emlék, hanem valóság. A közgazdasági szakközépiskola elsô évei az új szakmai-pedagógiai feladat és az átmeneti elhelyezés gondjai között teltek el. Arra törekedtünk, hogy a szakközépiskolások és a gépíróiskolások egyaránt érezzék: fontosnak tartjuk, hogy rendes emberek, jó szakemberek, fejlôdni képes fiatalok legyenek. Ôket nem vigasztalhattuk azzal, hogy majd késôbb jobb lesz az iskola elhelyezése, ôk éppen abban a négy vagy két évben jártak oda. Ehhez a törekvéshez sok tapasztalatot szereztünk az Erzsébet téri, immár történelemmé vált idôszakban. A kezdeti idôkben nagyon sokat teljesített a túlnyomórészt nagyon fiatal nevelôtestület; az elsô igazgatóhelyettesekre különösen sok hárult: Dezsényi Lászlónéra, majd Daróczy Sándornéra. Kiemelkedô munkát végzett Lakatos Gézáné (késôbb szintén igazgatóhelyettes), az ô tanítványa volt Kiss Zsuzsa, aki 1974-ben „A legjobb tanuló gyorsíró” címet nyerte 300 szótagos fokú versenymunkájával, 1978-ban pedig Magyarország nôi gyorsíróbajnoka lett,
10
ugyanebben az évben pedig Prin Andrea lett „A legjobb tanuló gyorsíró”, szintén Lakatos Gézáné neveltje. A parlamentben láthatom írni Dani Juditot is, Telek Lászlóné tanítványát. A közgazdasági szakképzés és a középiskolai nevelés magas fokú mûvelôje, Vörös Tiborné – késôbb szintén igazgatóhelyettes – ugyancsak a kezdeti évektôl vállalta a nehéz feladatot: a közgazdasági szemlélet kialakítását, a hagyományos közgazdasági ágazatok irányítását. Nem volt könnyû azoknak a kollégáknak a munkája sem, akik a Bagi Ilona Gimnáziumból kerültek át az ottani közismereti órák csökkenése miatt. De jó érzés számomra, hogy van, aki még most is tanít: Bodnár Károlyné. Az általános iskolából érkezô Ambrusné Juhász Ilona és Pomázi Mária sokat segítettek abban, hogy tudjuk: mire építhetjük középiskolai tananyagunkat. Csak néhányukat említettem, de minden kedves kollégámra jó szívvel emlékezem. Névadó ünnepélyre a tíz évnél fiatalabb szakközépiskola még nem gondolhatott (gépíró- és gyorsíróiskola pedig nem vehetett fel nevet), de már megcéloztunk néhány névadónak alkalmas gyorsíró nagyságot: Vikár Bélát, Fabro Henriket. Helyi irányító hatóságunknak nem tetszettek a nevek: Vikár Bélát más terület neves emberének tartották, Fabro Henrik, a kiváló parlamenti gyorsíró nevét pedig nem ismerték. A KISZ-szervezet viszont már tarthatott névadót: több ötlet közül a tanulók Stollár Béla újságírót, a hajdani Református Gimnázium kiemelkedô tehetségû tanulóját, kiváló gyorsírót választották, aki a németek elleni tûzharcban esett el 1944-ben; nevét utca ôrzi az V. kerületben. A névadáshoz meghívtuk egykori osztálytársait; jó volt látni-hallani, milyen szeretettel és milyen vidáman elevenítik fel diákkori emlékeiket. Emlékezetes volt ünnepélyünk a Csiliben, amelyen dr. Kondói Kiss József, a Református Gimnázium egykori igazgatója emlékezett tanítványára, az „all-round fiatalemberre”, a tehetséges diákra. A minisztérium továbbra is bevonta az iskolát a fejlesztési feladatokba. Megfigyelés-sorozatot indítottak az új tantervek és tankönyvek alkalmazhatóságáról, eredményességérôl; évente összegeztük a tapasztalatokat. A fôvárosi pedagógiai tanácskozáson beszámoltunk a szakközépiskolai közismereti és szakmai tantárgyak összehangolásáról. Óriási feladatnak éreztük az elsô érettségire való felkészítést (a második sem volt könnyebb). Megnyíltak a könyvelôket, tervezôket, statisztikusokat képzô osztályok is, az iskolába jelentkezôk három ágazat között választhattak. A negyven évhez képest kevés az az alig hét év, amelyet a XX. ker. közgazdasági szakközépiskolával töltöttem. De egyrészt úgy érzem, hogy létrejöttéhez korábbi évtizedek munkája adott alapot – számomra ez az iskola hetvenhárom éves –, másrészt pedig azt gondolom, hogy a további éveket is megalapozták a kezdetiek, és ha számos változással is, még hosszú ideig mûködik majd eredményesen az iskola. Minisztériumi munkám során sok iskolát megismertem az országban, néhánynak a létrejöttét is figyelemmel tudtam kísérni; tantervi és iskolaszerkezeti fejlesztésekkel is kellett dolgoznom, részem
11
volt az 1985. évi oktatási törvény elôkészítésében. Igyekeztem felhasználni azt a tanulságot igazgatói múltamból, hogy fejleszteni csak megalapozottan, átgondoltan, hosszú távra érdemes, és úgy, hogy tanulóink és képességeik fejlôdjenek elsôsorban, minden egyéb csak azután következhet. Emlékeimbôl azokat írtam itt le, amelyek ma is élénken élnek bennem. Remélem, hogy hajdani közös iskolai munkánk minden nehézsége ellenére másoknak is kedves emlékük a közgazdasági szakközépiskola születése. Kökény Sándorné az iskola egykori igazgatója
„Marika, legyen szíves egy fôigazgatóit…!”
40 év margójára – nyugalmazott, címzetes igazgatónk visszaemlékezései 2003. november 13. Hatodik óra vége. Izgatottan pillantok az órámra, jelzô csengetéskor már sürgetem a 11. d osztály tanulóit, igyekezzenek kifelé a 102. számítógép-terembôl, mert fontos „randevúm” van 13 óra 30 perckor. Ma még az osztályom tisztasági szemléjét is kihagyom a cél érdekében. Az ebédbe csak „beleszagolok”, s pár perc múlva már a Baross utcai Csili eszpresszójában találom magam. Belépek, a bárszéken megpillantom beszélgetôpartnerem, majd üdvözöljük egymást. Eltelik egy kis idô, kényelmesen elhelyezkedünk, majd közösen tekintünk vissza a múltba. Mikor és hogyan került kapcsolatba a Vargával? – kérdezem dr. Bényi Árpádot, a Varga Jenô Közgazdasági Középiskola és Szakiskola volt igazgatóját. A Vargába kerülésem elôtt a szomszédos Kossuth Gimnáziumban tanítottam történelmet. Elôtte tanítóképzô tanári képesítést, majd bölcsészkari végzettséget szereztem. Tanulmányaim során sok ismeretet és szakmai-pedagógiai tapasztalatot gyûjtöttem, melyet az oktatásban is alkalmaztam. Iskolaigazgatói kinevezésem két fontos eseménnyel párosult. Az elsô és az életem legszebb emléke: ekkor született idôsebbik fiam, Árpád, majd egy évvel késôbb második fiam, Attila. Megszületésük nagy öröm volt az életemben. Hasonló örömmel gondolok vissza a mai napig is, szívesen tekintem meg az iskola udvarán látható nagy fákat. Ezeket a kinevezésemkor ültettük. Azóta mindegyik hatalmas fává fejlôdött.
12
Volt-e nevezetes dátum az életében, amely az iskolához kapcsolódik? 1970-1996. Összesen 26 évig voltam a Varga igazgatója. Az iskola fennállásának ez 60%-át teszi ki. Ez alatt az idô alatt aktívan cselekedtem a diákokért, az iskoláért. Milyen feladatok hárultak Önre a 70-es évek elején? A Varga megalakulásakor rengeteg probléma merült fel. Elsô feladatunk a tárgyi és személyi feltételek kialakítása volt a szakközépiskolai részlegben. Nagy problémát jelentett, hogy az egyház az épületet visszaigényelte. Hosszas tárgyalások sorozata és levelezés után mégis megmaradt az épület oktatási intézményként. A XX. kerületi tanács teljes egészében nekünk ítélte az épületet, így javában megkezdhettük építômunkánkat. Melyek voltak a legfontosabb teendôk? Elôször az iskolához tartozó telekrészen tornaudvart alakítottunk ki, majd ugyanezen a területen nyithatta meg kapuit a jelenleg is mûködô tornacsarnok. Nem sokkal késôbb a könyvtár és a klub is a tanulók rendelkezésére állhatott. A tárgyi feltételek kialakításához, fejlesztéséhez hozzátartozott a nyelvi labor, és a gépírótermek megalakítása, berendezése is. Sajnos a késôbbi idôszakban a klubot elveszítettük, mert az egyház újból követelte a régi épületszárnyat. A kerületben nagyon sok gyár, vállalat mûködött a 70-es években. Volt-e ezekkel kapcsolata az iskolának? Igen. Nagyon sok budapesti intézménnyel alakítottunk ki jó kapcsolatot. Segítették az iskolánkat szakmai tekintetben. Tanulóinkat éveken keresztül szívesen fogadták szakmai gyakorlaton, s adták át tapasztalataikat a diákoknak. Milyen változások történtek a személyi feltételekben? Ahogy növekedett a tanulói létszám, úgy volt szükség több tanárra is. Új kollégákat kellett felvenni. Még ma is nagyon sok kedves illetô lelhetô fel közülük a mostani tantestületben, s szívesen emlékszem rájuk vissza. Tanulmányi téren milyen változást tapasztalt? Új ágazatokat indítottunk, folyamatosan lépést tartottunk a kor követelményeivel. Az évek múlásával az iskola egyre elismertebbé vált. Egyre több tanuló jelentkezett a Vargába, a létszám folyamatosan emelkedett. A tanulók beiskolázási átlaga 4–4,5 körüli volt. A bekerült tanulók igyekeztek ezt a szintet meg is tartani. Az érettségi után magas százalékban vették fel a diákokat fôiskolára, egyetemre. Az épületen belül két iskolatípus mûködött ekkor. A gépíró-, gyorsíróiskolával való „házasságot” milyennek vélte? Pártoltam, sôt magam is jónak tartottam a 2 éves iskolát. Ott tapasztaltam meg, milyen kemény munkára van szükség a jó eredmények elérése érdekében. Ez az iskolatípus a továbbtanulók részére jó elôkészítôje volt a szakközépiskolának. A gyorsíróból kikerülô diákoknak gyorsan sikerült beilleszkedniük a szakközépiskolai életbe.
13
Milyen emlékei maradtak ebbôl az idôbôl? Nagyon sok szép emlékem maradt. A tanulók folyamatosan beilleszkedtek az iskolai életbe. Maguk is felismerték, hogy az itteni élet a kinti boldogulás elôkészítôje, feltétele. Minden nap 7–1/4 8 körül kezdtem. Szinte elsôként érkeztem az iskolába. Elôször végigjártam az épületet, majd az osztályokat néztem meg. Fontosak voltak számomra a diákok. A szabadidô hasznos eltöltését is próbálta befolyásolni. Milyen új módszereket vezetett be? A kollégák segítségével megszerveztük a néptánccsoportot, énekkart, mûvészeti csoportokat, különbözô sportágakat indítottunk. Ezeknek a kialakítása magával hozta a személyiség fejlôdését is. Az iskola hírneve is egyre nagyobb lett. A fôvárosi és a külsô kerületi cégek is igényelték a tanulók mûvészeti munkáját. Fellépésekre, elôadásokra hívták ôket. Sok kül- és belföldi szereplésen vett részt a néptánccsoport. Munkájukat sok elismerés fejezte ki erkölcsi téren. Kitüntetéseik között ott szerepelt az állami kitüntetési cím is. Úgy gondolom, hogy a régi vargások szívesen emlékeznek vissza ezekre az idôkre. Ha az elmúlt 40 évet három szóval kellene, lehetne összefoglalni, melyek volnának ezek a szavak? Három szó erre nagyon kevés. Mindenképpen megemlíteném: emberség, becsület, szakma, humánum, mûveltség, lehetôség a boldogulásra. Az elmúlt idôszaknak volt-e olyan kiemelkedô eseménye, amelyre különös tekintettel gondol vissza? Természetesen igen, a 26 év. Sok szép emléket könyvelhetek el. Kedves emberekre, kollégákra emlékezhetek vissza. Itt említem meg a technikai személyzetet is, akik mindig rendben tartották az iskolát. Ha idôutazók lennénk, s visszamehetnénk 1970-ig, milyen profil kialakítását célozná meg Igazgató úr szakmai tekintetben? Változatlanul a közgazdasági irányvonalat választanám. Búcsúzásképpen mit üzen a tantestületnek? Elsôsorban jó egészséget, akaraterôt, ragaszkodást az iskolához. Évek múlva is megbecsüléssel, szeretettel tiszteljék iskolájukat. Köszönöm a beszélgetést. A tantestület és a magam nevében jó egészséget kívánok. Tóthné M. Judit tanár
14
Én „Vargás” tanár vagyok Az iskola alapítása óta eltelt 40 évbôl én a 34. évemet töltöm a Vargában. Az iskola második otthonommá, életem egyik meghatározó tényezôjévé vált. Ha végigmegyek az iskola folyosóján, megállok egyegy terem, egy-egy tabló elôtt vagy kitekintek az udvarra, nagyon sok esemény, érzés, élmény villan fel bennem. Felidézôdnek az elmúlt évtizedek küzdelmei, megvívott harcai azért, hogy a ránk bízott tanulók mûvelt, jól nevelt, szakmailag képzett, az iskolánk tiszta, kultúrált, jól felszerelt legyen. A 114-es terem – ez volt az elsô osztályom tanterme 1970–74-ig. Mi csináltattuk meg a falakra a lambériát, s ez lett az iskola legszebb tanterme, s hosszú ideig a szavalóversenyek, a szóbeli érettségi vizsgák állandó színhelye. Most is fülembe cseng egy-egy gyönyörû érettségi felelet. 109-es szoba – az igazgatóhelyettesi iroda. 1979-tôl 2002-ig itt töltöttem napjaim nagy részét. Eszembe jutnak a hosszúhosszú napok a „dugós” tábla elôtt, ahogy az órarend készül, az estébe nyúló túlóraegyeztetések, naplóellenôrzések, az érettségi és szakmai, valamint a felvételi vizsgák szervezése, a szabályzatok írása, a sok-sok statisztika, adminisztráció. Ez a szoba volt (és ma is az) nagyon sok fontos döntés, beszélgetés színhelye, az iskolai élet szervezé- Sebôk Tiborné és Dr. Vörös Tiborné sének mûhelye. Ide jött be tanuló, tanár, szülô, régi és leendô diák, ügyes-bajos dolgait elmondani, örömeit és bánatait megosztani, segítséget kérni és kapni. Kitekintve az udvarra látom magam elôtt a csodálatos tornabemutatókat, az izgalmas tanár-diák mérkôzéseket, a megható ballagási ünnepélyeket, az iskolanapi forgatagot a „Lacikonyhával”. A könyvtár felé haladva megsajdul a szívem, hogy a mai diákok már nem járhatnak a pinceklubba, melyet a „hôskorban” mi, tanárok a tanulókkal, szülôkkel és vállalati segítséggel alakítottuk ki szenespincébôl. Felvillan elôttem egy-egy, a pinceklubban megrendezett hangulatos osztálytalálkozó, Mikulás est, izgalmas vetélkedô képe, Jókai Anna írónôvel, Kiss Zsuzsa gyorsíróbajnokkal való találkozás emléke. Mindezt a sok munkát, tanítást, dolgozatjavítást, szervezést máshol is végezhettem volna, de ÍGY csak itt, a Vargában történhetett mindez velem, ezért büszke és boldog vagyok, hogy még mindig Vargás tanár lehetek. Sebôk Tiborné
15
Nyugdíjba menni Nyugdíjba menni – ha így döntsz, elismered, hogy elfáradtál, hogy a múló idôvel vívott csatában, most az egyszer alulmaradtál. Elmenni – ennyi év után, becsukni csöndben a kaput? Élni, mint boldog nagymama? bizton érzed, még nem tudod. Így hát maradsz most, nyugdíjasként, hiszen semmi sem változott, továbbra is sok energiád a gyerekekre áldozod: Talán csak belsô biztonságot ad a tudat neked: ha már valóban elfáradtam, bármikor elmehetek. Reméljük, még sok-sok évig maradsz elmenve is velünk, Hiszen mindegyik elmenéssel üresebb lesz az éltünk, hiszen minden kapucsukással egy kicsit árvábbak leszünk. Míg hiányozna a gyermeklárma, a javítandó dolgozat, ne mondj le róla, maradj köztünk amíg a munka hívogat. Talán a végén, ha nincs tovább, azt mondod majd, mégis megérte. Bízunk benne, hogy így érzed akkor, s hogy így legyen – szurkolunk érte! Budapest, 2002. VI. 27. Nagyné Csek Katalin
16
„Szívbôl szerettem tanulóimat, még mindig hiányoznak.”
Emlékezzünk! 12 évet töltöttem a „Vargában”. Ez az idô életem egyik legszebb korszaka, és ezt nem a „megszépítô messzeség” vagy az ilyenkor természetes illendôség mondatja velem. 1975-ben helyezett a Gondviselés ebbe az iskolába, ahol szinte mindent megtaláltam, amire egy hivatását nagyon szeretô pedagógus vágyhat. Rend, tisztaság, fegyelem fogadott, aminek betartása és megtartása az iskola valamennyi dolgozójára és tanulójára következetesen vonatkozott. A „felnôttek” segítôkész, megbecsült és megbecsülô közösségként álltak mellém, vidámság és szeretet vett körül az igazgatóságon és a tantestületen keresztül az irodai és technikai dolgozókig. Nagyon jó volt vargásnak lenni. A „gyerekek” tisztelettudó, udvarias, segítôkész viselkedése visszatükrözte a velük szemben támasztott elvárásokat, és ha néha morogtak is a „Házirend” ellen, ahogy idôsödtek, úgy látták be, hogy minden „regula” az ô érdeküket szolgálta. (Tudom, hogy – sajnos – ez ma már jórészt a múlté, akkor még a tanárnak is volt „személyiségi joga”.) Szívbôl szerettem tanulóimat, még mindig hiányoznak. Rengeteg élményt ôriz az emlékezet, de másnak is kell hely az Évkönyvben, tehát befejezem azzal, hogy minden jelenlegi vargásnak ugyanazt az életérzést kívánom, amilyen engem kísér nyugdíjas éveim során. Havas Jánosné nyugalmazott igazgatóhelyettes
Forgácsok a 40 évbôl Úgy gondolom, kevés iskola tekinthet vissza olyan változatos múltra, mint a Varga Jenô Közgazdasági Középiskola. Tételes történetét e könyvben külön is olvashatjuk, én csupán néhány emlékezetes momentumot és gondolatot villantok fel a 40 év egy részérôl. A II. világháború elôtt volt egy magán gépíró- és gyorsíróiskola Pesterzsébeten. A háború után, a bizonyos fordulat éve idején (1948) az iskolát államosították, a volt tulajdonos tovább folytathatta munkáját. A késôbbiekben a gépíróiskolából irodakezelôi szakiskola lett, idôvel pedig újra a XX. kerületi
17
Gépíró- és Gyorsíróiskola címen mûködött tovább. Az iskola helyszínei: mint magániskola, magánlakásban mûködött, államosítás után az Ady Endre utcai szakszervezeti székházban. 1953-ban az újjáéledô szakszervezet egy szombati napon azonnali hatállyal kitessékelt bennünket olyan radikálisan, hogy az írógépeket és egyéb felszerelésünket a tanulók segítségével vasárnap a rajtunk megkönyörülô közeli általános iskolába hordtuk át. Persze ez csak ideiglenes megoldás volt. Nemsokára megkaptunk az Erzsébet téren egy üzlethelyiséget. Terjedelme: egy-két négyzetméteres belépô, tôle jobbra, balra egy-egy „tanterem”, a belépôbôl a WC. A 60-70 fônyi tanuló számára ez utóbbi kevésnek bizonyult, így „bérbe” kellett venni a téren lévô nyilvános objektumot is. Az adott körülmények között vagy ellenére eredményes munkát igyekeztünk végezni. A tanítás, tanulás lelkes hangulatban, szinte családias légkörben folyt. Ezt igazolják többek között a korabeli iskolák közötti versenyeredmények, s a közelmúltban lezajlott – ma már ritka – 40 éves találkozó. Az oktatás-nevelés magas színvonalát biztosította az iskolavezetô – Kökény Sándorné – és a tanárok becsvágyó, igényes munkája, folyamatos továbbképzése, önmûvelôdése. Iskolánk mindig élen járt az oktatást segítô technikai eszközök (magnó – gépírásban ütemes zene – diktafon, vetítôk) szinte elsôként való alkalmazásában. Bizonyára nem véletlen, hogy iskolánk vezetôje kapott megbízást a kerületben létesítendô új közgazdasági középiskola megszervezésére. Így a hatvanas évek végén létrejött közgazdasági középiskola és „szülôje”: a gépíró- és gyorsíróiskola „új” helyiséget kapott a Török Flóris utcában. Az új idézôjele egy lerobbant színházépület-együttest jelent. Ha esôs idôben ép-
18
pen ünnepélyt tartottunk, a terem közepére egy nagy lavórt kellett tenni, mert a tetô beázott. Véglegesnek látszó megoldást jelentett a Bagi Gimnázium megszûnése, melynek épületében megfelelô elhelyezést kapott ikeriskolánk. Az iskolában eltöltött évekre többek közt azért gondolok szívesen, mert a választott hivatás szeretete és a változatos körülmények állandó aktivitásra, a nehézségek leküzdésére ösztönöztek, s az így elért kisebb-nagyobb sikerek tették tartalmassá pályámat. Befejezésül legyen szabad még egy emlékeztetô gondolatot rögzíteni: a gyorsírást. A gyorsírást, amely úgy tûnik, lassan befejezi küldetését. Nem régen még szakmának, valamikor mûvészetnek is Készítette: Freisz Dorina 12. c nevezték. Kevés itt a hely történetének részletes ismertetésére, de megérdemli, hogy itt is nyoma legyen. Több mint száz éven át a magyar íráskultúra, de mondhatnánk magyar mûvelôdés igen jelentôs, gazdasági és szociális szempontból is nélkülözhetetlen tényezôje volt. Története évszázadokra nyúlik vissza. Virágzása azonban a reformkorban kezdôdött, és tartott egészen a közelmúlt évekig. A gondolat és a beszéd rögzítésének nélkülözhetetlen eszköze volt. A gyorsírás révén maradt meg számtalan tudományos mû, gyorsírással rögzítettek sok-sok történelmi eseményt, nélkülözhetetlen volt a közigazgatásban, a gazdasági és intézményi életben. Nem utolsó szempont, hogy sok évtizeden át ezreknek biztosított megélhetést a magyar gyorsíróceruza és az írógép. De nem volt mellékes hatása az általános mûveltségre sem. Akik tanulták, tudják, hogy a gyorsírás milyen szellemi erôfeszítést kíván: fegyelmet, figyelmet, logikai gondolkodást, szorgalmat, kitartást, kézügyességet és rajta keresztül sok-sok ismeretet. A gyorsírás magában foglalta mindenkor a versenyszellemet s az ezzel együtt járó sikerörömöt is. Talán humorosnak tûnik a megállapítás, hogy a gyorsírás szülte a mai Varga Jenô Közgazdasági Középiskola és Szakiskolát. A fent említett gondolatokkal – forgácsokkal – kívánom az Iskolának, Tanárainak és Tanulóinak, hogy a mai körülmények és adottságok között továbbra is minél szebb sikerekkel végezhessék munkájukat. Dénes Pál egykori igazgatóhelyettes
19
„VARGÁS”-nak mindig jó érzés volt lenni…!”
„Hát te is vargás vagy?” – kiáltott fel egy ismert fejvadász cég HR-es munkatársa, amikor meglátta önéletrajzomat. Ezután már nem lehetett megállítani a szóözönt, az emlékek áradatát. Emlékeinkben élénken élnek még most is azok a napok, amit az iskolában töltöttünk. Egymás után soroltuk kedvenc tanáraink nevét, vajon még most is ott tanítanak? – hiszen annak már közel 30 éve, hogy az iskola lépcsôit koptattuk. Igen, a lépcsôrôl jutott eszünkbe, hogy igazgató urunk cerberusként ügyelt a rendre. A becsengetést követôen, a késôn jövôket a lépcsôfordulóban várta, és megkövetelte a jelvény, a köpeny, és a fehér gallér viselését. A szigorú és robosztus külsô ellenére, nagyon szerette diákjait. Bármilyen problémával fordulhattunk hozzá, ajtaja mindig nyitva állt elôttünk. Diákként persze, hogy lázadtunk a szigorúság, fegyelem és rend betartása ellen. Mire is volt az jó, hogy korlátok közé szorítottak? (Akkoriban sokan csak ezt éreztük.) Ennyi év távlatában csak azt mondhatom, hogy MINDENRE! Útravaló volt minden élethelyzetre! Többet kaptam annál, hogy tanáraim tudást öntöttek a fejembe. Arra nevelt az iskola, hogy kitartóak legyünk, hogy lássuk azt is, amit más észre sem vesz. Ápoltak, igényesek legyünk önmagunkkal és munkánkkal szemben, többet és többet követeljünk magunktól, hiszen képesek vagyunk rá. Mindemellett humánusak tudjunk maradni embertársainkhoz. Fegyelmezettek legyünk, – ha kell – harcoljunk bátran azért, amiben hiszünk, de tudjuk mindig, hol a határ. Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy aki ebbe az iskolába járt, megállja a helyét az életben. Bizonyság rá az, hogy még nem találkoztam olyan volt vargással, aki ne boldogult volna, vagy aki teljesen sikertelen az életben. De még olyannal se, aki ne vállalta volna büszkén azt, hogy ebbe az iskolába járt, és ne emlékezett volna vissza szeretettel tanáraira, akik – így utólag látva – szívvel-lélekkel adták át tudásuk legjavát. És a NAGY, SZIGORÚ Bényi Árpád igazgató úrra, akinek hangjára összerezzentünk olykor, de tudtuk mindig, hogy jót akar nekünk, s minket, diákjait nagyon szeret. „VARGÁS”-nak mindig jó érzés volt lenni, büszkeséggel töltött el a tudat szinte minden diákot, hogy egy olyan közösség tagja lehet, ahol a tanulás mellett nagyon fontos volt a diákélet is. Megszerveztük a diákparlamentet, klubszobát alakítottunk ki az alagsorban. Ôsszel céklát szedtünk a soroksári földeken, elmentünk a csokoládégyárba dolgozni, ezeken a programokon még jobban összekovácsolódtak az iskola évfolyamai, osztályai, tanárai. Pályafutásom során csak építhettem azokra az ismeretekre, amit ebben az iskolában megtanultam. A közismereti tantárgyakon kívül a szakmai tárgya-
20
kat is magas szinten sajátítottuk el. Tanultunk gépírást, gyorsírást, közgazdaságtant, de viselkedés- és munkakultúrát, kommunikációt is. Ezek az ismeretek segítettek elsô munkahelyemen beilleszkedni a közösségbe, és kialakítani a kollegiális kapcsolatokat. Az iskola jó hírneve nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mindig könynyen el tudtam helyezkedni, az új munkahelyeken gyorsan beilleszkedni. Amikor elhangzott, hogy „VARGÁS” voltam, megjelent a mosoly az arcokon, a tekintetek melegséggel teltek, s máris érezhettem, hogy szívesen fogadnak, tudják, hogy az, aki VARGÁS volt, felkészült az életre, számítani lehet rá, megbízható és rendszerint magabiztos egyéniség. Szeretném megköszönni minden tanárnak és nevelônek azt, hogy ebben az iskolában tanulhattam és érettségizhettem. Budapest, 2003. november Dézsi Lászlóné (Takács Irén)
„Ahogyan fontos, hogy milyen magot ültettél, s milyen földbe, úgy az is, hogy mi kél ki belôle.”
Középiskolás éveimrôl Tinédzserkor – felnôtté válás – a „nagybetûs ÉLET” küszöbén. Hogy hogyan és hol érsz el eddig, az jelentôsen befolyásolhatja sorsodat. Én szerencsésnek érzem magam, mert középiskolás éveimre visszatekintve életem egy felhôtlen, boldog szakaszára emlékezhetem. A „VARGA”, az „Apácazárda” – ha néha egyeseknek túlzóan szigorú fegyelmet jelentett is – hiszem, hogy nevelôinkkel (Bényi igazgató úr, Urbán Ani néni, Kepecs tanárnô, Schuszter tanárnô, Kovács tanárúr, Bodnár Eszti néni …) a jövônk érdekében, emberségünk, becsületünk mindenkori megôrzésére, képességeink fejlesztésére ösztönzött bennünket. És mennyi más volt még a tankönyveken kívül! A tánc-, a zeneórák, a sportfoglalkozások, szakmai versenyek, könyvtári órák, céglátogatások… És osztályfônökünk, Urbán Miklósné, Ani néni karácsonyi ajándékai: egy-egy
21
levél az osztály minden tagjának, amelyben mindenkinek az erényeit emelte ki, szeretettel, finoman figyelmeztetve, ha volt valami gyengéje. Szerintem a legszebb ajándék, amit pedagógus adhat a diákjának: egy személyes dicséret. S hogy a négy év után kinek, hogyan alakult? Mi került elôtérbe az életében? Tanulás, család, gyerek, karrier, szórakozás? Ez változó lehet, de az ember, maga nem változik meg, azután az „érettségi buli” után sem. Ahogyan fontos, hogy milyen magot ültettél, s milyen földbe, úgy az is, hogy mi kél ki belôle. Más nem lesz a fa sem, csak változik. Persze fontos, hogy milyen a föld… Te is így vagy. Egyszóval, nekem kellemes az emlékezés. Csupa elismerés, dicséret jut eszembe. (Talán az idô távlatában minden megszépül? Nem hiszem, hogy csak errôl van szó.) Sokszor úgy érzem érdemtelenül. Semmi különös nem volt. Tettem a dolgom. Ami egy középiskolás lány dolga. Tanultam, játszottam, sportoltam, segítettem a barátnômnek, majd ô segített nekem. Elolvastam a faliújságot, beneveztem a versenybe, nem lettem elsô, de ott voltam. Dolgoztam a nyári táborban, és igenis énekeltem és bohóckodtam este a tábortûz körül, mint a többiek… Figyelj csak rám, te TINI! Kívánom, ki olvasod e néhány sort, hogy te is olyan örömmel gondolj vissza 15, 20, 30 év múlva erre a korra, mint én, s élj most úgy, hogy érdemes legyen rá visszagondolni. Mert a boldogság sok-sok szempillantásnyi öröm. Romun Jánosné (Deme Julianna)
„Ami még rémlik, sôt mintha csak filmen peregne le elôttem, az a táncolás, a néptánc szeretete.”
Középiskolás éveim! Lássuk csak! Mire is emlékszem?! Igen, emlékszem arra az elsô napra, az ijedt arcokra, a „szigorra”. Így utólag belátom, hogy nagyon sok minden a javunkra szolgált (pl.: köpeny és egyebek), de akkor ezt senki nem így látta. Pedig egy kicsit felkészítettek az életre, a rendre és a pontosságra. Ami még rémlik, sôt mintha csak filmen peregne le elôttem, az a táncolás, a néptánc szeretete. Nem is igazán szerettem volna délutáni elfoglaltságot, csak hát a házirend elôírta: mindenki kötelezôen választhat valamit. Én a népzenét és a táncot választottam. Jól tettem!!! Milyen izgalommal töltött el az elsô válogatás, hogy melyik csoportba kerülök – hiszen túljelentkezés volt.
22
Majd jöttek a kemény edzések, a délutáni próbák, amiknek meglett a gyümölcse. Színpadra kerülhettünk!!! De, talán az egészben mégis a közös táborozások emléke maradt meg a legjobban. Amikor esténként a tanárok kijátszásán küzdöttünk, mivel a fiúk és a lányok szigorúan külön szobába kerültek. Így esténként jókat bulizgattunk, de másnap nem maradtak el a célzások, hogy a „tanerôk” tudtak mindenrôl. Még fontos, hogy a középiskolás éveim alatt nagyon sok életre szóló, igaz barátság született, amit talán nem kaphattam volna meg a Varga nélkül. Szûcs Tímea
„Ha életem elmúlt éveire visszagondolok, a Vargában eltöltöttek a legélénkebbek.”
A Varga Amikor az embernek azt mondják, hogy nosztalgiával fog visszagondolni az iskolás évekre, persze hitetlenkedik, de ez elôbb-utóbb úgyis beigazolódik. Büszke vagyok rá, kitörölhetetlenül a részemmé vált. Az iskolai telefon mindig elnyelte a pénzem, a büfében soha nem kerültem sorra becsöngetésig, és idegesített az iskolarádió fülsüketítô üvöltése, mégis ezeket, az akkor számomra bosszantó dolgokat mostanra átértékeltem és rájöttem, hogy soha vissza nem térô élményekké váltak. Kedvenc óráim: a testnevelés, a gépírás, no meg az osztályfônöki, amin lehetett egy kicsit szuszszanni. Hajdani osztályfônöknôm, „Rozi néni”, akinek mindent köszönök. Azon ritka alkalmaktól eltekintve, amikor „nehezen bírtunk egymással”, nagyon jó vezetô volt, anyai szívvel és anyatigris karmokkal felvértezve küzdött meg velünk-értünk mindig. Ô hitt bennem! Üzenem neki, hogy felvettek a zsámbéki tanítóképzôre! Nincs nap, hogy Tóth Ilona tanárnô ne jusson eszembe, ugyanis munkám során, minden nap elôkerül az írógépem. Remekül megy, szeretem csinálni. A „tanulószoba” fogalom lett, errôl Urbán tanárnô gondoskodott. Szerencsére a tanulás mellett, bimbózó kapcsolataink kiépítését is elnézte. Ahhoz a fiúhoz, akivel ott, a matek korrepetáláson megismerkedtem, a mai napig igaz barátsággal kötôdöm! Hála és köszönet! Egyszóval a Varga adott tudást, önbecsülést, képesítést, kapcsolatokat és rengeteg élményt. Ezt hiába ragoznám tovább, csak az értheti, aki átérzi, megéli! Köszönet mindenért! Budapest, 2003. október 31. Mayer Krisztina (1996 –2000. tanév)
23
„Háromszor választottam a Vargát”
Kelemenné Pataki Márta vargás visszaemlékezése 1970/71. – 33 évvel ezelôtt, valamikor késô tavasszal a Kossuthiban leszálltam a 23-as buszról, és meggypiros kabátban, esernyôvel a kezemben, 21 évesen baktattam fölfelé a Vörösmarty utcán, hogy elsô munkahelyemen, a Vargában Bényi igazgató úrral megbeszéljem tanári állásba való felvételemet. A belvárosból érkeztem a külvárosba. Az utam apró kis házak között vezetett. Nagyobb épületek széles egy határban: az akkor tanácsházának nevezett városháza, a zaci épülete, a Kossuthiban néhány egyemeletes ház és a Varga épülete volt. A soroksári szódás lovas kocsija éppen akkor kocogott el mellettem. A Varga akkor a Bagi Ilona Gimnázium földszintjén mûködött. Igazgató úr a mai gazdasági vezetôi irodában – akkor igazgatói iroda – fogadott. A tanártársaknak a 011-es teremben mûködô tanáriban mutatott be. A kb. 20-as létszámú tanári kar két iskola – a Varga és a vele közös igazgatású – gépíró- és gyorsíróiskola feladatait látta el. Az 1970/71-es tanévben kapta meg a Varga a teljes épületet, és költözött ki a Kossuth Lajos utcába a Bagi. Sok fiatal kollégámra emlékszem a 70-es évek elejérôl, akik közül többen ma is itt tanítanak. Bodnár Eszti néni, Fekete Ani néni – alias Szutyi, Kovács Ani néni, Molnár Mariann néni, Urbán Ani néni, Sebôk Magdi néni, akik a néni rangot csak a legutóbbi években érdemelték ki, hiszen ôk, úgy, mint én – talán hihetetlen – ugyancsak ifjú tanárok voltak. 1985/86. – 1975-ben mentem el a Külkereskedelmi Fôiskolára tanítani, majd az 1985/86-os tanévben jöttem vissza. Ebbôl a korszakából kötött a tanári sors Alpári Ica, Biczi Ildi, Havas János, Kiss Mária, Kovács Attila, Pákozdi Gréti, Petró Ica, Tóth Ilona, mindkét Schuszter Juli, Sturcz Vilma, Vörös Sanyi, Weidinger Mária, Zanati Ani „tanár nénikhez és tanár bácsikhoz”. Van jó néhány olyan kolléga, akik bár régi vargások, de a sors a múltban nem adott közös éveket. És természetesen nem említek olyan neveket, akik azóta nyugdíjba mentek vagy már nincsenek közöttünk. A Vargának ebben az idôben még nem épült meg a tornacsarnoka. A tanári a mai taniroda helyén volt, a 011-ben volt a gyors-gép munkaközösség, a 012-ben a testnevelôk. A tornaterem pedig a mai 05., 06. és 07-es tantermek helyén volt. A tornaóra nemritkán a földszinti folyosón, a lépcsôházban, az utcán és az udvaron folyt. A földszinten a 010., 013. és 014-es tantermek helyén gépírótermek voltak. A tornacsarnok megépülésekor jött a nagy átalakulás. Az elsô emeleti osztálytermeket egybenyitották, és megszületett az új tanári. A földszinti tornateremben falakat húztak fel, így új osztálytermek születtek. A mai taniroda helyén egy ideig a gazdasági iroda mûködött.
24
1994/95. – 1989-ben, a fiam születésekor ismét elhagytam a Vargát. 1994ben jöttem vissza. Bényi igazgató úr még itt volt, sok régi tanártársaimat is itt találtam. Az iskola azonban ismét új arcát mutatta. Számítógéptermeket alakítottak ki. Még szakmai érettségit lehetett tenni, de már beindult – az országban elsôként – az Országos Képzési Jegyzék alapján történô titkárképzés. Ekkor még mûködött a gépíróiskola is. 1996-ban igazgató úr nyugdíjba ment, és Kiss Mária tanárnôt választottuk meg igazgatónak. Manapság – Felfelé baktatok a Vörösmarty utcán a Varga felé. Ma már Soroksáron lakom. Szeretem a külváros hangulatát. Bár ma a Vörösmarty utcában – a 70-es évek vége óta – lakótelepi házak vesznek körül. A Vargával szemben van a tûzoltóság. A 30-as és az 52-es villamos ugyanott csilingelve kanyarodik be a Vörösmarty utcába, mint hajdanában. Ma már azért baktatok a Vörösmarty utcán, mert nem tudok parkolni az iskola elôtt az udvarlóikkal és kocsival érkezô tanítványok miatt. Szeretem a régi iskolámat. Szeretem a régi és új tanártársakat. Szeretem a portán üdvözlô Laci köszönését, akinek anyukája, Annus néni hajdanán – 1970-ben, a konyhában – mindig repetát adott nekem. Szeretem a konyhás Rózsikát és Juditot, akiknél mindig jó a hangulat. Szeretem, hogy a Vargában a takarító nénik közül Pannika és Györgyike már több mint 20 éve jó ismerôseim. Szeretem azt is, hogy a titkárságon Irénke és Marika hosszú évek óta kedves kollégáim. És végül, de nem utolsósorban szeretem a tanítványaimat – a ma már 48 éveseket, akik az elsô osztályomba jártak, a késôbbi évek diákjait, akik remélem, hogy az iskolájukra és többek között rám is jó szívvel emlékeznek. … és bár kétszer, a látszat szerint hûtlenül, a Vargát elhagytam – háromszor jöttem ide és háromszor nem bántam meg! Kelemenné Pataki Márta
Változások Senkinek sem szeretném a kedvét elvenni rövidke írásom végigolvasásától, azonban bevezetésként úgy érzem, meg kell osztanom néhány gondolatomat az olvasóval a visszaemlékezésekkel, illetve általában az életrajzi jellegû írásokkal kapcsolatban. Ha valaki önmagától fog hozzá, hogy emlékeit írásos formába öntse, netalán nyilvánosságra hozza, az legtöbbször feltételezi azt az egyszerû jellemzôjét a történetnek, hogy az sokak számára érdekes lesz, izgalmas, esetleg fordulatokkal teli. Nem nevezném „történetemet” sem rendkívülinek – hiszen kollégáim közül nem én vagyok az egyetlen, aki ezen iskola padjait koptatta –, sem izgalmasnak, sem meglepônek és mulatságosnak. Ne számítson senki a sztorit alapjaiban megrengetô váratlan fordulatokra, hiszen csak egy jó értelemben vett egyszerû lányról lesz szó, aki volt egyszer középiskolás, és aki ma már a középiskolásokat okítja.
25
Miért választottam a Vargát középiskolámnak? Közel van (10 perc séta)? Igen. Jó hírû? Az. Ide jön a barátnôm is? Igen. Na és?! A Kossuth gimi csak 1 percre van, az is jó hírû, és mégis csak egy gimnázium. Édesapám hallani sem akart ugyanis arról, hogy nem gimnáziumba megyek. De megenyhült. Egy szülôi tájékoztatón felcsillant a szeme a nyelvi elôkészítô osztály hallatán, és rövid idôn belül eldöntetett, hogy a Vargába fogok jelentkezni. Azt hiszem, sima ügy volt a felvételi, nem igazán aggódtam. Erôs, jó képességû osztályba kerültem, nem „sikerült” azonban szürke kis egérként aposztrofálni magamat. Minden évben kitûnô bizonyítvány (jelzem, nem én voltam az egyetlen!), iskolai szereplések, ODB-titkár, tánckar, versenyek… Senki ne gondolja azonban, hogy mindez kisujjból jött. A teljesítmények mögött mindig komoly munka állt és áll a mai napig is, és még visszagondolva sem mondanám azt, hogy egyszerû volt, és szívesen végigcsinálnám újra. A tanulás mellett azonban mindig volt idôm a bulikra is, szórakoztam annyit, amennyi jólesett, és ami még nem hátráltatta a teljesítményemet. Az érettségi közeledtével azonban komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mi is legyen velem, azaz hol tanuljak tovább. Édesapám számára mi sem volt egyértelmûbb, minthogy belôlem is közgazdász lesz. Azt hiszem, egyedül bennem bízott gyermekei közül, hogy nyomdokaiba lépek és az ország legjobb egyetemén szerzek diplomát. Talán harmadikos koromban el is döntöttem, hogy valóban ez lesz a legjobb (lehet, hogy tévedtem?). A matematika jól ment, a közgazdaságtan pedig rendkívül logikusnak, érthetônek és könnyen tanulhatónak tûnt (nem vicc!). Miért is ne mentem volna a közgáz egyetemre? Amikor felvettek, akkor éreztem igazán, hogy megérte a sok fáradság. Bejutottam, most már csak végig kell csinálni! A tanítás gondolata régóta izgatott. Amikor én tanultam a mikroökonómiát, nekem is olyan tanárom volt, aki egykor a Vargában végzett, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ezt ki kellene próbálnom az egyetem mellett. 2002 szeptemberében elkezdtem hosszabb vagy rövidebb (ki tudja?) tanári pályafutásomat. Eleinte nagyon nehéz volt, bevallom, másra számítottam. Nagyon sokat változott a diákok összetétele, amióta leérettségiztem. Aki most úgymond jó tanuló, az az én osztályomban gyengének számított. Nem hittem volna azt sem, hogy majd ilyen sokat kell fegyelmeznem. De nem is ez dühít igazán. A diákok arcáról lesütô végtelen érdektelenség az, ami egy tanár kedvét hosszú idôre el tudja venni a tanítástól. Az emberek közötti képességbeli különbségek olyan adottságok, melyeket – ha tetszik, ha nem – el kell fogadni, ám úgy gondolom, hogy ezek az egyenlôtlenségek szorgalommal, kitartással, egy kis odafigyeléssel és érdeklôdéssel csökkenthetôk. Egy számomra nagyon kedves tanári kar tagja lehettem azonban. Tanáraimként is szerettem és tiszteltem ôket – nagyon sokat is köszönhetek nekik –, kollégáimként azonban más oldalukról is megismerhettem ôket. Olyan tulaj-
26
donságaikat fedezhettem fel, amelyek nemcsak tanárként, hanem emberileg is még kedvesebbé tették ôket elôttem. Soraimat egy ismeretlen szerzôtôl származó rövid idézettel szeretném zárni, melynek üzenetét mindenféleképpen megtanulhattam azóta, amióta tanítok: „Ne kicsinyelld le mások terhét, míg ki nem próbáltad a súlyát!” Lendvai Anna
Amikor kikerül az egyetemrôl Amikor kikerül az egyetemrôl még olyan fiatal az ember, teli van tettvággyal, erôvel, lelkesedése, mint a tenger. Hogy mi alapján dönt, hogy végül melyik iskolában is kezdjen, az talán a véletlenen múlik, de fontos, hogy jó döntés legyen. Mikor belép, mindenki olyan idegen, a kollégák annyira „tanárok”, félelem fogja el, és bizonytalan. Ez az valóban, amire várok? Aztán mégis marad, valami itt tartja, hogy mi az, maga sem tudja, múlnak a hetek, hónapok, évek, és egyre hosszabb lesz a múltja. És minden nappal jobban érzi, hogy nem mehet el, ide tartozik, a szíve pedig egyre nehezebb lesz, ha arra gondol, hogy egyszer távozik. Hiszen egy fél élet az, amit itt töltött, nehézségek és sikerek között, épp ezért most, hogy így döntött szívébe félelem költözött. És már nem tudja, el tud-e menni, és egyszer végleg becsukni az ajtót, azt mondja hát, marad, amíg bír, amíg itt tartják szép pillanatok. 2002. VI. 27. Nagyné Csek Katalin
27
A szakképzés igénye hozta létre iskolánkat Közgazdasági Középiskola Két szó iskolánk nevébôl, amely annyi módosításon esett át, és nem biztos, hogy e mostani a végsô. Miért is fontos éppen e két szó? Ez különbözteti meg, és egyben jelöli ki funkcióját. A szakképzés igénye hozta létre iskolánkat, de már annak elôdjét, sôt elôdjének elôdjét is. A hagyomány és a tradíciók nagyon messzire nyúlnak vissza. Szakmai képzés folyik a falakon belül, nem is akármilyen. Hosszú éveken át megszoktuk – valljuk be: hiányzik –, hogy a 4. osztály befejeztével a tanulók érettségi vizsgát tesznek szakmai tantárgyakból is. Erre készítettük fel ôket a tanulás kezdetétôl, tudtunk gazdálkodni idônkkel és az elvégzendô tananyaggal. Mindez már a múlté. Mostanra eljutottunk oda, hogy a 9 –12. évfolyamokon csak szakmai elôkészítô ismereteket oktatunk, 2005-tôl szakmai elôkészítô érettségi vizsgát tehetnek tanulóink. Az igazi szakmatanulás ezután következhet, és erre – szakmától függôen – 1–1,5– 2 év áll rendelkezésre. Ha az idôben visszaugrunk kb. 15 évet, akkortájt vetôdött fel a gondolat, hogy a szakmai érettségivel megszerzett tudást magasabb szintre emelve, piacképes, a napi elvárásokhoz jobban igazodó ismereteket oktathatnánk tanulóinknak. Az ötletet komoly elôkészítô munka követte. A Közgazdasági és a Gépíró és gyorsíró munkaközösség lázas tevékenységbe kezdett. Részben engedélyek, szakmai javaslatok beszerzése, részben a nyújtandó többletismeretek rendszerezése, tantervek, tanmenetek kidolgozása volt a feladat. Elképzeléseinket siker koronázta. 1990-ben, az Országos Képzési Jegyzék és a hozzá kapcsolódó teljesen új szakképzési rendszer elôtt évekkel – az országban elôször nálunk – elindult a „Középfokú ügyintézô-titkár” képzés. Az általunk kidolgozott program nemcsak iskolánkban volt sikeres, budapesti és vidéki iskolák is átvették, és 1995-ig ennek alapján képezték tanulóikat. Mindezzel párhuzamosan folyt a másik ágazaton is az újítás. A Közgazdasági munkaközösség tagjai is mindig nyitottak voltak az újra. Kidolgozták a „Vállalkozói és OTP ügyintézôi” szakmai képzés programját, és a Pénzügyminisztérium egyedi engedélye alapján elindult az oktatás. Elôször 1991-ben – a minisztérium és az OTP képviselôibôl álló vizsgabizottság elôtt – tettek tanulóink eredményes szakmai vizsgát ezen az ágazaton. Az életünk minden területén tapasztalható gyors változások az iskolát sem kerülik el. A szakmai képzést új alapokra helyezô törvények és rendeletek, az
28
OKJ bevezetése – a fentiekben leírtak miatt – nem jelentett alapvetô újdonságot iskolánkban. Inkább a mûködô gyakorlatot erôsítette meg, és foglalta országosan egységes keretbe. Említést érdemel, hogy az OKJ Ügyviteli tantárgycsoportjába tartozó képzések kidolgozásában, lektorálásában tanáraink is részt vettek az Oktatási Minisztérium megbízásából. Utoljára 2001-ben tehettek szakmai érettségi vizsgát tanulóink. Ezt az évet követôen a 13-14. évfolyam elvégzése után kaphatnak szakmai végzettséget igazoló bizonyítványt. A 2003/2004. tanévig az alábbi OKJ-s szakmákban indítottunk képzést: Külkereskedelmi ügyintézô 1,5 éves Pénzügyi-számviteli ügyintézô 1,5 éves Ügyintézô titkár (emelt szintû) 2,5 éves Ügyintézô titkár (középfokú) 1,5 éves A fentiek meghagyásával – fenntartói engedéllyel – bôvítjük a kínálatot, a 2004/2005. tanévben a következô képzésekre hirdetünk felvételt: Pénzügyi-számviteli ügyintézô Ügyintézô titkár (középfokú) Irodavezetô Marketing és reklámügyintézô
1,5 1,5 1,5 1,5
éves éves éves éves Havas János igazgatóhelyettes
„Régi idôkre emlékszel-e még…?” Múlt 1967–1968 Az iskola önálló épülete a Vörösmarty u. 30. szám alatt. Tantestület létszáma: 19 fô, átlagéletkora: 33 év. Ismerôs nevek ebbôl az idôszakból: Ambrusné Juhász Ilona, Dr. Vörös Tiborné, Benedek Béláné, Bodnár Károlyné, Kovács Ferencné (Ani néni) közgazdász, Molnár Ferencné (Mariann néni) ekkor még tanárjelölt. 1968. december 21. KISZ-szervezet névadó ünnepsége – Stollár Béla KISZ-szervezet.
29
A tantestület (régen)
Jelen: 2003/2004. tanév Tantestület létszáma: 58 fô Osztályok száma: 22 Tanulók száma: 564 fô
30
Akikre fájó szívvel emlékezünk: Dr. Bánk Endre, Lôdi Ilona, Sebestyén János
Tantestület – 2003/2004. tanév Név
Tanított tantárgyaik
Osztályfônök
Európai Uniós ismeretek, gazdasági ismeretek, munkaerô-gazdálkodási és társadalombiztosítási ismeretek
–
matametika, fizika, informatika
–
Urbán Miklósné igazgatóhelyettes
számítástechnikai és adatfeldolgozási ismeretek, könyvvezetés és beszámoló készítés
–
Havas János igazgatóhelyettes
információkezelés, gyorsírás, szövegszerkesztés, gépírás és levelezés
–
Kiss Mária igazgató Szilágyiné Zanati Anna igazgatóhelyettes
Alpári Istvánné Auth Mária
gépírás, információkezelés, gyorsírás, szövegszerkesztés
13. c
matematika, fizika, informatika
10. b
Bárkányi Judit
német nyelv
–
Biczi Jánosné
testnevelés
14. b
külkereskedelmi gyakorlatok
–
Bodnár Károlyné
magyar nyelv és irodalom, francia nyelv
–
Csorvási Tiborné
német nyelv, román szakkör
Dékány Ferencné
biológia, földrajz
Birkás Yvett
Dr. Fekete Károlyné Dr. Gyetvainé Nevelôs Erzsébet Dr. Kövér Ferencné Dr. Petró Imréné Dr. Sturcz Zoltánné
Dr. Tóthné Molnár Judit
12. c –
testnevelés
13. a
információkezelés, szövegszerkesztés testnevelés
– 12. e
üzleti gazdaságtan, könyvvitel, statisztika magyar nyelv és irodalom, önképzôkör, orosz nyelv, mûvészeti vezetô szövegfeldolgozás, informatikai alkalmazások, szövegszerkesztés, gyorsírás, tanirodai gyakorlat, számítástechnikai és adatfeldolgozási ismeretek
31
– 11. a
11. d
Név
Tanított tantárgyaik
Farkas Katalin
francia nyelv
Gacsályi István
közgazdaságtan
Gerlai Tiborné
matematika, informatika
Osztályfônök – – 11. c
Horváthné Török Éva
földrajz, angol nyelv, hittan
–
Jankowski Gabriella
angol nyelv, francia nyelv
–
Josephat Rugaika
angol nyelv
–
Kardos Ágnes
matematika
11. b
Kelemenné Pataki Márta
információkezelés, marketing, gazdasági ismeretek, vezetéselmélet, nyelv- és beszédmûvelés, titkári ismeretek, levelezés
10. a
Kertai Éva
külkereskedelmi ismeretek, spanyol nyelv
–
Kiss Tamás
üzleti gazdaságtan, vállalkozási ismeretek
–
Komm Ildikó
angol nyelv, szakmai kommunikáció, üzleti angol, angol külkereskedelmi levelezés
Koromné Fenyvesi Rozália
testnevelés
13. b 9. a
Kovács Attila
kémia, biológia, áruismeret, termeléstechnika
Kovács Ferencné
külkereskedelem, árutan, gazdasági ismeretek
–
Kovács Nikoletta
magyar nyelv és irodalom
–
német nyelv
–
Kovács Tibor Kovácsné Teczli Éva Lendvai Anna Molnár Ferencné
Muhari Andrea Nagy Szilvia Nagyné Csek Katalin Pákozdi Imréné
közgazdaságtan, üzleti tervezés, jogi ismeretek, gazdasági ismeretek
–
12. b
elméleti gazdaságtan
–
könyvvitel, statisztika, kereskedelmi ismeretek, üzleti gazdaságtan, gazdasági ismeretek, üzemgazdaságtan
–
gyorsírás, idegen nyelvi gépírás, angol nyelv, szakmai kommunikáció
14. c
magyar nyelv és irodalom, történelem, társadalomismeret
10. c
magyar nyelv és irodalom, német nyelv, orosz nyelv
–
magyar nyelv és irodalom, történelem, társadalomismeret
–
32
Név
Tanított tantárgyaik
Osztályfônök
Pap Gabriella
számvitel, gazdasági ismeretek, közgazdaságtan
–
Pej Zsuzsanna
matematika, informatika
–
Pleszel Sándorné Schuszter Julianna Schuszterné Fehér Júlia
angol nyelv, történelem, társadalomismeretek
9. c
statisztika, üzleti gazdaságtan, számítástechnikai gyakorlat
–
néptánc
–
német nyelv, orosz nyelv
–
Sebôk Tiborné
matematika, fizika
–
Stafka Ferencné
matematika, fizika
12. a
német nyelv
9. b
Sebestyén Klára
Szabó Judit
ének
–
pénzügyi és vállalkozási ismeretek, pénzügyi és vállalkozásfinanszírozási ismeretek
–
könyvtártan, magyar nyelv és irodalom
–
Tas Csaba
fizika, informatika, orosz nyelv, matematika
–
Tóth Ilona
gyorsírás, információkezelés, informatika, szövegszerkesztés, számítástechnikai és adatfeldolgozási ismeretek
10. d
Turai Mária
történelem, társadalomismeret
12. d
Szabóné Hanzó Katalin Szántó János Székei Bak Irén
Vörös Sándor Weidinger Mária
matematika
–
magyar nyelv és irodalom, történelem, társadalomismeret
33
9. d
Így írtunk mi (alá)
34
Tanítani Az évek súlya lassan meggörnyeszti a vállad, hiszen már olyan régen kaptad a diplomádat. E sok-sok év mit hozott? Hozott-e jót és szépet? Nehéz szavakba önteni ezt az egészet. Tanítani akartál mindig is, látni az értelem csillogását, néha az öröm könnyeit, néha a hála, mosolygását. Tanítani! Ó szép és nehéz hivatás, nem ismert város széles útjain, hanem titkos kis ösvények göröngyös, alig megjárt csapásain. És mégis mégy, kifulladásig, szemégésig, torokfájásig, agy gyötrelemig, lábsajogásig, csak mégy, csak mégy, de titkon visszanézve figyeled, hogy e nehéz úton ki is tart lépést veled. Az elmaradóhoz visszatérsz, segítôn nyújtod kezed, ha lépte már nem bizonytalan, öröme a te örömed.
De néha úgy érzed, hogy nincs tovább, nincs is értelme az egésznek, néha úgy érzed, bizony nagy kár, hogy nem mentél egykor vegyésznek, hogy nem ültél be egy irodába, amelyet elhagysz a munka végeztével, ahol tiéd az este és a délután, ahol nem telik javítással az éjjel, ahol a fejed nem azon töröd, mit ronthattam el és miért, ahol – de hiszen nagyon jól tudod, hogy épp ezt szereted, épp a nehezét. Igaz, néha a te könnyed is pereg, mert úgy érzed, hogy nincs már fegyvered, úgy érzed, hogy a jóság, szeretet hiába van, mert durván visszazökken, és nincs szeretet már a gyermekszemekben. Ám mindig jön egy szó, egy pillantás, egy hálakönny, mely továbbsegít rögös utadon, Mert tanítani a legszentebb szívöröm akár még így is – középiskolás fokon.
Budapest, 2001 májusában
Nagyné Csek Katalin
35
Kitüntetettjeink Bodnár Károlyné, Esztike, Eszti néni Az elnevezés, megszólítás más lehet, de Ô hosszú évek óta elválaszthatatlan iskolánktól. 1953-ban szerzett magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol 1953-54-ig tanársegédként dolgozott. Az egyetem átszervezése után 1954-ben vállalt tanári munkát kerületünkben, elôször a Bagi Ilona Leánygimnáziumban, majd az újabb átszervezés elszenvedése után – a kerülethez és az épülethez hûen – a Varga Jenô Közgazdasági Szakközépiskolában 1968ban. A munkahely elérése naponta két órai utazást vesz igénybe, mégsem gondolt arra soha, hogy másutt is dolgozhatna. Bodnár Károlyné szakmai munkája igen sokrétû és magas színvonalú. Iskolánkban ô teremtette és fejlesztette – szeretô igényességgel – 10 ezer kötetesnél is nagyobbra az iskolai könyvtárat. Nagy mûveltsége lehetôvé tette, hogy a könyvtárba belépôknek a lehetô legjobb tájékoztatást és a legmegfelelôbb könyvet adja a kezébe. A könyvtárnak minden könyvét sajátjaként szerette, gondozta, alkalomadtán javítgatta is. Magyar szakos tanárként megható tisztelettel közvetíti az irodalom és nyelv szépségeit, nagy jelentôséget tulajdonít a képzômûvészet és a zene bemutatásának és megszerettetésének is. Évekig vezette és rendezte iskolánk tanulói számára a szavalóversenyt, amelynek szervezésekor a versenyzôk személyiségét is figyelembe véve segítette a versválasztást. Hosszú éveken keresztül többek között az ô felkészítô munkájának köszönhetôen szerepeltek tanulóink sikerrel az iskolán kívül megrendezett versenyeken. Számtalan emlé-
36
kezetes irodalmi mûsor összeállítója volt, amivel iskolai életünket színesítette, gazdagította. Évekig iskolánk magyar nyelvi munkaközösségét vezette. Igényes vezetôi munkája a tanárkollégákat is színvonalas oktatásra sarkallta. A francia nyelv tanítását és ennek kapcsán a francia nép és kultúra megszerettetését is hivatásának érzi egész tevékenysége során. Évtizedeken át osztályfônökként állt egy-egy tanulóközösség élén. Megszámlálhatatlan azon diákoknak a száma, akik az elmúlt 50 év alatt kolléganônktôl tanulták az anyanyelv szépségét, az idegen nyelv szeretetét, az emberi igényességet, a másik ember szeretetét és tiszteletét. A fiatalabb kollégák is sokat tanulhatnak tôle, hiszen élô lexikonként segít mindennapi munkánkban, példát mutat a fegyelmezett munkavégzésben, a szakmához való hûségben. Szívbôl gratulálunk kolléganônk öt évtizedes, áldozatos munkájáért járó elismeréshez.
Tanáraink közül az alábbiak részesültek elismerésben Kiss Mária
1999. Fôvárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának Elismerô Oklevele
Nagyné Csek Katalin 2001. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem Pákozdi Imréné
2001. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem
Stafka Ferencné
2001. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem
Sebôk Tiborné
2001. Fôvárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának Elismerô Oklevele 2002. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem 2002. Aranykatedra
Havas János
2002. Fôvárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának Elismerô Oklevele
Molnár Ferencné
2002. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem
Turai Mária
2002. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem
Bodnár Károlyné
2003. 50 éves jubileum
Dr. Sturcz Zoltánné
2003. Fôvárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának Elismerô Oklevele
Kövér Ferencné
2002. Pedagógus Szolgálatért Emlékérem
37
Munkaközösségeink „Bármit teszel, okosan tedd, és gondolj a következményekre.” (Gesta Romanorum)
Osztályfônöki munkaközösség Iskolánk osztályfônöki munkaközössége a legtöbb tanárt fogja össze, az osztályfônököket és osztályfônök-helyetteseket. Arra a kérdésre, hogy mi lehet az összetartó erô, mely különbözô érdeklôdésû, korú és beállítottságú egyéneket egy ilyen erôs és nagy közösségben egybetartja, arra nem nehéz a válasz: gyerekeink helyes nevelésének célja. Munkaközösségünk nevelési célkitûzései hasonlóak az elôzô évek célkitûzéseivel, mivel az osztályfônöki munkára jellemzô a folytonosság. Céljainkat nem lehet elérni egy tanév folyamán – ez egy hosszú, következetes munka eredménye. A személyiségfejlesztés komplex feladata nem osztható részekre, az egyes „nevelési tényezôk” annak egészét nem tudják (azonos intenzitással és eredményességgel) megoldani. Ez nem kis feladat ebben az állandóan változó, felgyorsult világunkban, ahol a legtöbb nevelési feladat az iskolára hárul. Ehhez kitartó, változatos, vonzó munkamódszereket kell alkalmaznunk. Ezek egységes kialakításához: értekezleteink, megbeszéléseink, ünnepeink, tantestületi kirándulásaink is hozzájárulnak. Röviden a 2001/2002. tanévi erdélyi kirándulásunkról szeretnék beszámolni. Hogy miért pont ezt választottam? Talán azért, mert gyökereim révén közel áll a szívemhez, de azért is, mert amit ott láttunk, átéreztünk, annak hangulata csodás volt. Háromnapos utunk alkalmával csodálatos, szép tájakat láttunk: a Nyugati- és Keleti-Kárpátokat, ezen belül a Gyalui, Gyergyói, Csiki havasokat, a Hargitát, a Békás-szorost, a Körösök, a Szamos, a Maros és a Küküllôk völgyeit. Bejártuk a népmûvészetérôl híres tájegységeket: Kalotaszeget, Gyergyót és Székelyföldet. Nem maradtak ki Erdély híres városai sem, amelyek szorosan kapcsolódnak történelmünk és irodalmunk nagyjaihoz: Szent László és Ady Endre Nagyváradja; Mátyás király és Dsida Jenô Kolozsvárja; Bem apó és Oláh
38
Miklós Nagyszebenje; Hunyadi János Gyulafehérvára; a Bolyaiak és Telekiek Marosvásárhelye és sorolhatnám még tovább… Az erdélyi vendégszeretet hatására nagyon jó kedvvel vettünk részt a soksok programban. Szívet melengetô mûvészeti alkotásokat láttunk, például: a nagyváradi barokk püspöki palotát; a kolozsvári Mátyás szobrot (Fadrusz János alkotása); a bánffyhunyadi festett, kazettás mennyezetû református templomot; Tamási Áron síremlékét (Szervátiusz Jenô és Tibor alkotása); a csiksomlyói templomot; a marosvásárhelyi mûvelôdési palota híres üvegfestményeit (melyek Petôfit, Kossuthot, Jókait ábrázolják). A kirándulás alkalmat adott arra, hogy jobban megismerhessük egymást, sokat beszélgettünk, énekeltünk, vicceltünk. Az ilyen alkalmak összekovácsolják közösségünket, megismerhetjük egymás értékrendjét, új ismeretekre tehetünk szert, ami nehéz, fáradságos munkánkban hasznunkra válhat. A jövôben is szeretnénk e hagyományunkat ápolni, sok szép és hasznos kirándulást szervezni mindannyiunk örömére. Turai Mária munkaközösség vezetôje
„És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak elôtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bôsége a jelenségek és tünemények összegébôl.” Márai Sándor
Magyar-történelem munkaközösség Az évfordulókhoz érve az ember összegez. Elôre és hátra tekint. Mérlegel: mit csináltunk jól, mi sikerült kevésbé, mit valósítottunk meg célkitûzéseinkbôl. A magyar-történelem munkaközösség a legnehezebb, ugyanakkor a legszerencsésebb helyzetben is van a többi munkaközösséghez viszonyítva: a világés a magyar irodalom legjelentôsebb szellemi kincseivel ismertethetjük meg diákjainkat a négy év folyamán. Káprázatosan gazdag anyanyelvünk helyes használatára tanítjuk ôket, s az emberiség és a magyar nemzet múltját véssük emlékezetükbe a történelemórákon. Nehéz és szép feladat úgy átadni ezeket az ismereteket, hogy napjaink ifjúsága értéknek tekintse e számokban nem mérhetô és kifejezhetô szellemi tudást. Az esetenkénti sikertelenségeket számos eredmény feledteti. Az elsô osztályban még gyengén tanuló bátortalan diák az érettségin már magabiztosan ad számot a négy év során szerezett alapos és átfogó ismereteirôl.
39
De nem csupán az átlagok és a számadatok jelzik munkánk kézzel fogható eredményességét. Jó érzés a versenyeken legjobban felkészült diákokért szurkolni. Iskolánk hagyományos versenyein kívül kerületi, fôvárosi és országos sikereket is elkönyvelhetünk tanévek hosszú sora óta. A helyesírási, a szépkiejtési, a szavalóversenyeken, az évfordulókhoz kötött történelemversenyeken minden évben új tehetségek tûnnek fel. A legutóbbi évek kialakult szokása szerint (az iskola minden tanulóját érintô felmérô) kapcsolódunk be az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati és az Implom József helyesírási versenybe. Kazinczy szépkiejtési versennyel, szavalóversennyel tisztelgünk az irodalom nagyjai elôtt, s az ókortól kezdve napjainkig kutatjuk egy-egy történelmi személy vagy korszak érdekességeit, jellemzôit a vetélkedôre készülôdve. Az ünnepélyek kiemelnek a hétköznapok egyhangúságából. Év elejétôl a tanév végéig számos alkalom adódik, hogy diákjaink társaik elôtt szerepeljenek, s izgalmukat leküzdve felejthetetlen pillanatokat szerezzenek közösségüknek. Örömmel készülünk és készítjük fel diákjainkat, osztályunkat ezekre az ünnepi pillanatokra (tanévnyitó, szalagavató, ballagás, történelmi megemlékezések). Oktatunk és nevelünk, együtt töltjük a nap java részét diákjainkkal. Színházba, múzeumba, kirándulni járunk velük, s szívesen emlékezünk az együtt töltött idôkre az érettségi találkozókon.
40
Fontosabb versenyeredményeink 2000/2001. – A WHO Egészség-világnapi pályázatán különdíjat kapott Kanta Nikoletta 12. b osztályos tanuló. Felkészítô tanára: Bodnár Károlyné. 2001/2002. – A Horváth Mihály középiskolai történelemversenyen Tóth Anikó 9. b osztályos tanuló dicsérettel szerepelt. Felkészítô tanára: Dr. Sturcz Zoltánné. Az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati versenyen Szabolcsi Viktória 12. a osztályos tanuló az országos forduló 1–10. helyezettjei között végzett. Felkészítô tanára: Dr. Sturcz Zoltánné. 2002/2003. – A Kossuth tiszteletére rendezett országos emlékversenyen 8. helyezést ért el pályamunkával Hegoczki Imre 11. a tanuló. Felkészítô tanára: Turai Mária. Pacsirta Mátyás 12. b tanuló a Kossuth tiszteletére rendezett kerületi szónoklatversenyen a zsûri különdíjában részesült. Felkészítô tanára: Weidinger Mária. Kováts Andrea 12. d tanuló az Édes anyanyelvünk verseny országos fordulóján az 1–10. helyezett között végzett. Felkészítô tanára: Nagy Szilvia. Munkaközösségünk minden tagjának eredményekben gazdag esztendôt kívánok, iskolánknak újabb évfordulókat, amelyekben új eseményekrôl és új sikerekrôl adhat számot. Weidinger Mária mkv.
A „Varga” a pesterzsébeti Kossuth Társaság tagja A Kossuth Társaság olyan civil szervezôdés, amely a kossuthi és az 1848 – 49-es hagyományápoló munka összefogására és támogatására jött létre 1992-ben. Célja ezen belül az 1848 – 49-es és a Kossuth-emlékek, emlékhelyek ápolása – országon belül és határainkon túl –, s az ehhez szükséges együttmûködés megszervezése. Ezen célok érdekében a társaság tagjai vállalják az 1992–2002 közötti idôszakban a Kossuth évfordulók, illetve az 1848 – 49-es polgári forradalom és szabadságharc évfordulóinak megünneplését. A hagyományápoló munka ré-
41
szeként Kossuth Lajos életével, munkásságával, valamint az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban pályázatokat, vetélkedôket, egyéb rendezvényeket hirdet meg, illetve szervez a Kossuth Társaság. Segíti a témához kapcsolódó történelmi, helytörténeti munkák kiadását, relikviák gyûjtését, illetve a gyûjtött anyag kiállításokon való bemutatását. A Kossuth Társaság kezdeményezi a Kossuth Lajos nevét viselô intézmények és civil szervezetek együttmûködését a hagyományápolás ügyében, s szervezi és támogatja – lehetôségeihez mérten – az e célból létrejövô munkacsoportokat. A Társaság vállalja a nemzeti tudat, a hazafiaság jegyében az ifjúság nevelését, a hagyományok ápolását, a kulturális és települési értékek megôrzését, gazdagítását. Kezdetben a Kossuth Társaság vezetôségében Dr. Bényi Árpád, iskolánk volt igazgatója tevékenykedett. A vargás diákok a Kossuth Társaságból „kinôtt” Kossuth Szövetség országos nyári táborában vettek részt, amikor az Erzsébet napi helytörténeti vetélkedôt megnyerték – elôször Mohácson, majd Kunhegyesen. Ezekben a táborokban a diákokat én kísértem, s a munkám alapján meghívtak a Kossuth Társaság vezetôségébe. Dr. Bényi Árpád elnöklése idején szerveztem meg elôször a kerületi Kossuth Szónoklatversenyt, s azóta hagyománnyá vált a kerületben (idén 18 diák versenyzett). Már az elsô verseny sikeres volt: 14 fô indult két kategóriában. (7– 8. osztályos, általános iskolás és középiskolás). A Vargából Fehér Gergely volt az elsô diák, aki ezen a versenyen díjat kapott (Perlaki Je-
42
nôtôl az akkori polgármestertôl), illetve a következô évben eljutott a Kossuth Szövetség által szervezett országos versenyre, s 6. helyezést ért el. Majd Mezôsi Éva, Tóth László, Pacsirta Mátyás és idén Horváth Hajnalka ért el 3. helyezést. Az országos Kossuth Szónoklatversenyen részt vettek, illetve Horváth Hajnalka 2004. márciusában vesz részt ezen a rangos versenyen. Három évvel ezelôtt, megválasztottak a Kossuth Társaság elnökének. Az elôzô elnök nem tudta tovább vállalni az elnökséggel járó feladatokat. A Kossuth-évben (2002-ben) iskolánk adott helyet az országos Kossuth történelmi verseny budapesti döntôjének, és Weidinger Mária (a Kossuth Társaság vezetôségének tagja) és diákjai segítettek a verseny lebonyolításában. Ezen a versenyen 8 budapesti iskola vett részt és a XX. kerületi csapatok jutottak el a monoki országos döntôbe. Iskolánk több tanára is tagja a Társaságnak, és részt vesz a Kossuth Társaság programjain: történelmi elôadásokon, kiállításokon a Gaál Galériában. 2003 tavaszán a Kossuth-emlékhelyeket kezdtük meglátogatni – Tinyén (ahol Kossuthnak lakóháza és egy kisebb birtoka volt) és környékén kirándultunk. Ezekre a rendezvényekre, kirándulásokra várjuk a fiatalokat, a tagiskolák: a József Attila Általános Iskola, a Stromfeld Aurél Általános Iskola, a Budapest Külkereskedelmi Középiskola és a Varga Jenô Közgazdasági Középiskola és Szakiskola diákjait, illetve tanárait. Az Európai Unióban is ápolni kell nemzeti hagyományainkat, történelmi értékeinket, azt csak egy jó és mûvelt közösségben lehet eredményesen mûvelni. Dr. Sturcz Zoltánné a Kossuth Társaság elnöke
Karácsony Halld meg a halkan hulló hópelyheken át a szeretet el-elhalkuló szavát, halld meg és érezd a szíved dobogását, lásd meg a kicsiny gyertyák lobogását. Ha már te tudod, az a remény jele, hogy nem számít a csomag külseje, hogy nem számít a márka, sem a pénz, s rossz, ha nem a szív diktál, hanem az ész. A karácsony nem kíván gépi fényképeket, csak kis gyertyákat, szelíd mécseket. Vágyaidból nem díszítheted a fát, rakd hát reá az arcod mosolyát,
43
rakd hát teli a szíved melegével, rakd hát teli a jótettek erejével, aggasd reá, ha simogatott a kezed, aggasd reá, hogy ha jót tettek veled, álljátok körül, nézzétek kéz a kézben, az arcotok megtisztul az égi fényben, s már újra látjátok – míg a gyertya lobban – a szeretet lángját a mosolyokban. 2001. december
Nagyné Csek Katalin
„Ha egy nemzet népessége bôven el van látva jó könyvekkel, fényleni fog.” (Comenius)
Gondolatok a könyvtárban 1964. iskolánk alapításának éve. A dokumentumok igazolják: létrejöttét az 1951. évi III. törvény 14. §-ának (1) bekezdése tette lehetôvé, mely szerint: „A szakközépiskola elmélyíti és bôvíti az általános iskolában szerzett ismereteket; továbbfejleszti a tanulók mûveltségét, erkölcsi, esztétikai és testi nevelését; és valamely szakmában képesítést nyújt.” Három évvel késôbb – 1967-ben – már mai helyén kezdte meg újabb tanévét az intézmény, két iskolatípus: a XX. kerületi Gép- és Gyorsíróiskola és az új Közgazdasági Szakközépiskola egyesítésével. Erre az idôre tehetô könyvtárunk megalapozása is, hiszen a Gép- és Gyorsíróiskola rendelkezett már csekély mennyiségû dokumentummal. 1968. fontos dátum a könyvtár életében. Ebben az évben került hozzánk Bodnár Károlyné, Esztike, aki ettôl az idôtôl kezdve hihetetlen felelôsséggel, nagy odaadással dolgozott a könyvtári állomány építésén. A kiindulópontot 2600 kötet jelentette. Az évek során nemcsak a mennyiségi, hanem a minôségi változásokat szem elôtt tartva fejlesztette az állományt, elkészítette a különbözô katalógusokat, elkezdte és következetesen folytatta a gyûjteményes mûvek, folyóiratok tananyaghoz kapcsolódó analitikus feltárását; szervezte a sikeres szavalóversenyeket, a hangulatos könyvtári órákat 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ez idô alatt épült ki a könyvtár szabadpolcos olvasóterme, ahol a könyvek elhelyezése az ETO-n alapuló könyvtári rendet követi, és az állomány 15.943 dokumentumra növekedett.
44
Munkája során – az anyagiakon túl – felbecsülhetetlen eszmei érték halmozódott itt fel, mely az akkori iskolavezetés odafigyelô, következetes irányításának is köszönhetô. Új kihívások Már az 1978-as Általános Iskolai tantervek elôírták – a magyar nyelv tantárgy részeként – a könyvtárhasználati ismeretek tanítását, és változó következetességgel ugyan, de az önálló ismeretszerzés elemeit beépítették néhány tantárgy követelményei közé. Más kérdés, hogy a gyakorlati megvalósítás során a könyvtárhasználati ismeretek elsajátíttatása nem társult rendszeres szaktárgyi alkalmazásokkal, amelyekkel készségszintûvé válhatott volna a megszerzett tudás. A megállapítás országosan igaz, mint ahogy országosan igaz az is, hogy egyre sürgetôbbé vált az egységes könyvtári gyûjtemények életre hívása, melynek szerves része a médiatárak létrehozása is; hiszen a megváltozott társadalmi-gazdasági berendezkedést követôen a könyvtáraknak új kihívásoknak kell megfelelniük. A kilencvenes évek elejére megteremtôdtek a feltételek a változásokra. De mi is történt? Egyrészt megszülettek alapdokumentumok (Közoktatási törvény, Nemzeti Alaptanterv), melyek bekövetkezett, illetve várható változásokra utaltak, és meghatározták a feladatokat. (Például: az önálló ismeretszerzésre, a könyvtárhasználatra nevelés ütemét, tartalmát évenkénti bontásban, a könyvtárak számítógéppel történô ellátását.) Ennek érdekében a 2001/2002-es tanévtôl a 9 –10. évfolyamok magyar nyelv, informatika és az osztályfônöki órák anyagába beépült a könyvtárhasználattan nevû témakör, melynek célja: felkészíteni tanulóinkat az információszerzés bôvülô lehetôségeinek felhasználására, az információk elérésére, szelekciójára, feldolgozására. Egyértelmû tehát, hogy megváltozott az iskolai könyvtár fogalma, feladatköre, munkájának tartalma, értelmezése. Másrészt szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy ez idô alatt csökkent a kölcsönzött kötetek száma, kevesebben veszik igénybe az olvasótermi szolgáltatásokat, mert veszni látszik az olvasottság, a tudás „becsülete”. Az ellentmondás óriási, feloldása tudatos munkát, következetességet igényel, de a társadalmi közgondolkodás megváltozását is követeli.
45
Amit mi tenni tudunk az nem más, mint az, hogy a könyvtárat munkánk olyan szellemi mûhelyévé alakítsuk, amely tartalmazza, használhatóvá teszi azokat a könyveket és egyéb forrásanyagokat, amelyek a tanítás során valamennyi tantárgyban szükségesek. Emellett persze használatuk okos, célszerû módjára is meg kell tanítani diákjainkat. Tehát a könyvtár az iskolában folyó oktató-nevelô munka szellemi eszköztára, információs bázisa kell legyen. A mindennapi munka ennek érdekében folyik. Elkészültek fontos dokumentumok (például: a Mûködési szabályzat vagy a gyûjtôkörre vonatkozó szabályozás), következetesen folyik az állomány feltárása, azaz a katalógusépítés, a tanórák könyvigényeinek kiszolgálása, a kölcsönzés, az állomány-gyarapítás és egyéb „apró munka”. Közben folyamatban van a teljes könyvtári állomány számítógépre vitele, az olvasóterem berendezésének cseréje. Mára a harminckét férôhelyes olvasóterem 26 986 dokumentummal várja tanulóinkat és a kollégákat. Videokazetták, CD-k, hangkazetták, és lemezek állnak rendelkezésre. A hét öt napján, összesen 24 órában van mód kölcsönzésre, tanítási idôben szakórák megtartására; délután önálló tanulásra, versenyekre való felkészülésre, gyûjtômunkára. Mindezt azzal a meggyôzôdéssel teszem, hogy kollégáim segítségével egyre több diákunk vallja majd Petrarca gondolatát: „A könyvek barátaim: társaságuk végtelenül kellemes. Minden korból, minden országból valók. Könnyû hozzájuk férni, mert bármikor rendelkezésre állnak, És én akkor engedem ôket magamhoz, amikor jólesik. Soha nincsenek terhemre, de azonnal megfelelnek minden kérdésemre.” Székei Bak Irén könyvtáros
Mit jeder neu gelernten Sprache erwirbst du eine neue Seele! (Aus Tschechien)
Idegen nyelvi munkaközösség Az idegen nyelvi munkaközösség ma iskolánk egyik legnépesebb közössége. A legfiatalabb közölünk iskolánk tanulója volt, a legidôsebb már évtizedek óta dolgozik a pályán. Az elmúlt 40 évben a nyelvtanítás nagy változásokon ment keresztül. 1990-ig csak három nyelvet: angolt, franciát, oroszt tanítot-
46
tunk heti 2, illetve két osztályban heti 4 órában. Ekkor még csak a gép-és gyorsíró, idegen nyelvi osztályokban volt kötelezô a nyelvi érettségi. Az oroszul tanuló gyerekek „irigyelték” angolul vagy franciául tanuló társaikat. 1991-ben nagy változások történtek. Elindult az elsô 0. évfolyamos osztály! A tanulók heti 20 órában kapták az angol, illetve a német nyelvet. Az év végére nagy részük középfokú nyelvvizsgát tett. A 90-es évek más változást is hoztak. Minden osztálytípusban kötelezô lett az érettségi egy idegen nyelvbôl. Ekkor került elôtérbe az angol és a német. Második nyelvként továbbra is oktattuk a franciát és 1999-tôl a spanyolt. Más iskolákkal ellentétben nem mondtunk le az oroszról sem. A 2003 – 2004-es tanévtôl a 9. osztályban ismét csak egy nyelvet tanítunk: angolt és németet, heti 5 órában. Két éve lehetôséget kaptunk a Fôvárosi Önkormányzattól, hogy az érdeklôdô tanulóknak heti két órában külön tanfolyamot tartsunk az általuk tanult nyelvbôl (angol és német). Ezeken a tanfolyamokon fejleszthetjük a tudásukat, jobban felkelthetjük érdeklôdésüket a nyelvtanulás iránt. Nagy feladatok állnak elôttünk, mivel 2005-tôl bevezetik a kétszintû érettségit. Tanáraink folyamatosan vettek és vesznek részt továbbképzéseken, hogy lépést tartsanak az új módszerekkel a nyelvtanításban, és hogy megismerkedjenek az új érettségi követelményekkel. Az utóbbi 10 évben diákjaink német nyelvi táborokban mélyíthették tudásukat az ausztriai Obervellachban Csorvási Tiborné, Nagyné Csek Katalin és dr. Sturcz Zoltánné vezetésével. A nyelvtanulás mellett megismerkedtek e festôi alpesi városka és a tartomány természeti szépségeivel, nevezetességeivel is. Reméljük, hogy még sok tanulónknak nyílik módja nyelvtudását ott fejleszteni. Szép kiejtésüket, tudásukat a különbözô nyelvi versenyeken is bemutathatják diákjaink. Évek óta részt veszünk a kerületi „Sissi” szavalóversenyen (Doktor Edina többször is ért el jó helyezést), a Qualitas Gimnázium által szervezett országismereti vetélkedôkön, ahol 1., 2. vagy 3., helyet értek el csapataink. Az iskolanapon rendszeresen szervezünk nyelvi vetélkedôket. Itt is
47
nagy lelkesedéssel szerepelnek diákjaink. Ebben a tanévben a 11. a osztály nevezett be az Oktatási Minisztérium által meghirdetett „Világ nyelv” címû vetélkedôre. Az elmúlt években – a nyári mûvészeti táborhoz csatlakozva – nyelvi tábort is szerveztünk. A nyelvtanulás célja, hogy biztos, „eladható” tudásunk legyen. Ezért szorgalmaznunk kell a nyelvvizsga megszerzését. Az Európai Unióba való belépés után még fontosabb lesz a nyelvtudás. Tanulóinknak is egyre több lehetôségük lesz az utazásra, esetleg külföldi munkavállalásra. Magas szintû ismeretek nyújtásához korszerû eszközöket (magnó, CD, videó, Internet) is igénybe kell vennünk. Szeretnénk elérni, hogy a nyelvtanulás ne csupán kötelesség legyen, hanem öröm is. A régi mondás szerint az ember annyit ér, ahány nyelvet beszél. Szeretnénk tanulóinkat e mottó szellemében oktatni. A munkaközösség tagjai: Bárkányi Judit német, Benczéné Veszteg Erzsébet orosz; Csorvási Tiborné német, román (tanfolyami szinten); Dr. Sturcz Zoltánné orosz; Farkas Katalin francia; Jankowski Gabriella angol, francia; Kelemenné Pataki Márta orosz; Kertai Éva spanyol; Kovács Tibor német; Nagyné Csek Katalin német, orosz; Sebestyén Klára német, orosz; Szabó Judit német; Tas Csaba orosz Jankowski Gabriella mkv.
48
Angol nyelvi munkaközösség Az angol nyelvi munkaközösség 2002 szeptemberében lett önálló. Erre azért volt szükség, mert az iskolánkban folyó nyelvoktatás egyre több tanár munkáját igényelte, így a nagy nyelvi munkaközösség kinôtte önmagát. Mióta kisebb csapatban dolgozunk, hatékonyabban tudunk együttmûködni, problémáinkat gyorsabban tudjuk megoldani, módszereinket eredményesebben tudjuk összehangolni. Közös munkánk eredményeként tavaly elôször rendeztünk iskolánkban angol kulturális versenyt, amelyen több mint 150 tanuló vett lelkesen részt, nem sajnálva szabad idejüket sem arra, hogy az Interneten vagy könyvtárban kutassanak adatok után. A verseny utolsó fordulójában a diákoknak plakátokat kellett készíteni Angliáról, szabadon választott témában. Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel hagyományt teremtettünk, és az idei – az Egyesült Államokhoz kapcsolódó – versenyen is az iskola számos tanulója méri össze tudását. Sok-sok egyezkedés és kompromisszumkeresés után sikerült elérnünk, hogy az idei évtôl az elsô évfolyamon heti 3 óra helyett heti 5 órában tanulják diákjaink a fô nyelvet A hatékonyság növelésének érdekében az idei évtôl felmenô rendszerben egységesítettük a tankönyveket, így a diákok tudásának mérése objektívebb formában történhet. A minél eredményesebb nyelvtanuláshoz külön órákat is biztosítunk diákjaink számára tanulószobai foglalkozások, érettségire való felkészítés, tételórák formájában. A 9 –11. évfolyamon a tanulók heti plusz két órában kapnak lehetôséget tudásuk fejlesztésére, az emeltszintû érettségi vizsgára való felkészülésre, hiszen 2005-ben vizsgázik az elsô olyan osztály, amely már az új érettségi vizsgakövetelménynek kell, hogy megfeleljen. Annak érdekében, hogy a tanulókat fel tudjuk készíteni az új vizsgatípusokra, munkaközösségünk tagjai folyamatosan különbözô továbbképzéseken vesznek részt, gyakran hétvégéiket is feláldozva. Jövôbeni céljaink között szerepel a 0. évfolyam beindítása, ahol az angol nyelv tanítása kiemelt szerepet kap. A munkaközösség tanárai: Horváthné Török Éva 1973-ban végzett az ELTE földrajz-angol szakán. 1998-ban megszerezte a hittanár diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1991 óta tanít iskolánkban angolt, földrajzot és hittant. Részt vesz az emeltszintû érettségire való felkészítésben. Mottó: Knowledge has bitter roots but sweet fruits.
49
Jankowski Gabriella 1981-ben végzett az ELTE BTK angol-francia szakán. 1981 szeptembere óta tanít iskolánkban angol és francia nyelvet. Részt vesz az emeltszintû érettségire való felkészítésben. Mottó: Never too late to learn.
Komm Ildikó munkaközösség-vezetô 1994-ben végzett a JATE angol nyelvtanári szakán Szegeden. 2001-ben megszerezte a tolmács-fordító diplomát az ELTE-n. 2002 szeptembere óta tanít az iskolában angol nyelvet, üzleti angolt és külkereskedelmi levelezést angol nyelven. Részt vesz az emeltszintû érettségire való felkészítésben. Mottó: Practice makes perfect. Muhari Andrea DMSP (diákmunkát segítô pedagógus) 1997. Bessenyei György Tanárképzô Fôiskola magyar, gyorsés gépírás szak. 2001. Angol nyelvtanári diploma. 1997. Tanít az iskolában angolt, gyorsírást, idegen nyelvû levelezést, gépírást. Részt vesz az emeltszintû érettségire való felkészítésben. Mottó: Experience without learning is better than learning without experience. Pleszel Sándorné 1985-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, történelem-orosz szakon. 1995-ben megszerezte az angol nyelvtanári diplomát a Közgazdaságtudományi Egyetemen. 2002-óta tanít az iskolában angolt, történelmet és társadalomismeretet. Részt vesz az emeltszintû érettségire való felkészítésben. Mottó: He teaches ill who teaches all. Josephat Rugaika 1981-ben végzett a JATE vegyészmérnöki szakán. 2002-ben megszerezte az angol nyelvtanári diplomát a Berzsenyi Dániel Tanárképzô Fôiskolán. 1996 óta tanít az iskolában angol nyelvet. Mottó: In every art there is a master.
50
† Lôdi Ilona 11 tanévet töltött velünk. Maga volt a megtestesült jóság és szeretet. Mindenkihez volt egy kedves szava. Tanítványait nemcsak tanította, hanem nevelte is, emberségre oktatta. (Például lelkesen mentek vele szerepelni a gyerekek a Baba utcai öregek otthonába.) Kollégaként is mindig segítôkész volt. Bármit elvállalt, ha megkérték. Tanult, tanított, hitoktatott. Talán erején felül. Halála megrázott bennünket.Szeretettel gondolunk rá mi, kollégái, de tanítványai is megôrizték ôt szívükben, szeretetükben. Sok ilyen emberre lenne szükség. Talán akkor a világ is jobb lenne.
„Nem az idô halad, mi változunk. Egy század, egy nap szinte egyre megy.” (Madách Imre: Az ember tragédiája)
Természettudományos munkaközösség Iskolánk egyik legrégebbi, legnépesebb közössége, a természettudományos munkaközösség, 1968-ban alakult 3 fôvel. Az eltelt 40 év alatt az iskolával együtt munkaközösségünk is óriási változásokon ment keresztül, ami nemcsak személyi, hanem formai, szemléletbeni és módszertani változásokat is jelent. Jelenleg összefogjuk az összes természettudományos tantárgyat, valamint az informatikát. Ez lehetôvé teszi a természettudományos tárgyak egységes szemlélet alapján történô oktatását. Erre szükség is van, hiszen a tantárgyaink megítélése a társadalomban napról napra változik, ami az oktatásban is tükrözôdik. Munkaközösségünk egyik legfontosabb céljának tartja a diákoknak megmutatni, hogy a természettudományos alapmûveltség a mai általános mûveltség lényeges része. Az elmúlt néhány évben a NAT, a kerettanterv és vele együtt a követelmények folyamatos változása, az új érettségi-felvételi rendszerre való felkészülés jelentett egyre újabb és újabb feladatot és próbatételt munkaközösségünk számára. Ennek figyelembevételével, közös munkával alakítottuk ki az egységes követelményrendszert és az ehhez szükséges új módszereket, a szintfelmérések és értékelések új szempontjait. Az információáramlás egyre gyorsuló világában jelentôs szerepet kap az informatika oktatása. Az eszközparkunkat lehetôségeink szerint folyamatosan korszerûsítjük. Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén fontosnak tartjuk, hogy a diákok magas szintû számítástechnikai ismeretekkel rendelkezzenek, elérhetô legyen számukra az ECDL vizsga. Biztosítjuk a mindennapi Internet-használatot, ami feltétlenül szükséges a korszerû ismeretszerzéshez.
51
Tanulóinkat rendszeresen indítjuk az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, az Arany Dániel Matematika Versenyen, a Matematika Határok Nélkül, a Fôvárosi Informatika Alkalmazói Versenyen és egyéb versenyeken is. Eredményeink az elmúlt öt évben: Az 1999/2000. tanévben Szabolcsi Viktória 10. a osztályos tanuló az Arany Dániel Matematika Versenyen 8. helyezést ért el, majd a 2001/ 2002. tanévben bejutott az OKTV második fordulójába. Ugyanebben az évben a Fôvárosi Informatika Alkalmazói Versenyen Varga Anita 10. a osztályos tanuló 1. helyezést, Nagy Judit 11. b osztályos tanuló 6. helyezést és Szekosán Anett 11. b osztályos tanuló 7. helyezést ért el. Az Országos Honlapkészítô Versenyen Bartos Géza 9. b osztályos tanuló 1. helyezést ért el. A 2002/2003. tanévben a Fôvárosi Informatika Alkalmazói Verseny budapesti fordulójába jutott Domonkos Erzsébet 11. d, Hutóczky Erika 11. b, Horváth Gabriella 12. c és Fodor Nikolett 10. c osztályos tanuló. Az Országos Honlapkészítô Verseny döntôjébe jutott Bartos Géza 10. b és Nagy Zoltán 10. c osztályos tanuló. Gratulálunk a tanulóknak és felkészítô tanáraiknak az elért eredményekhez. Az elmúlt negyven év alatt közel 40 kolléga dolgozott munkaközösségünkben. Ez is mutatja, hogy negyven év nagy idô, de minden percére igaz, hogy közösségünk igen összeforrott. Nemcsak a szakmai problémák megoldása, hanem a hétköznapokat átfogó emberi kapcsolatok, hivatásunk szeretete, egymás segítésének az igénye is összekapcsol bennünket. Munkaközösségünk tagjai a 2003/2004. tanévben: Szilágyiné Zanati Anna igazgatóhelyettes, Auth Mária munkaközösség-vezetô Benczéné Veszteg Erzsébet, Dékány Ferencné, Gerlai Tiborné, Kardos Ágnes, Kovács Attila, Pej Zsuzsanna, Sebôk Tiborné, Stafka Ferencné, Tas Csaba, Vörös Sándor
52
„A jó hazafi egyszersmind jó gazda is lehet, s kell is lennie, mert csak a takarékos és jó rendû közönségesen hasznos s nemcsak lármázó hazafi.” Széchenyi István: Hitel
Közgazdasági munkaközösség Közgazdasági középiskolában a közgazdasági munkaközösség szerepe, felelôssége meghatározó. Mit is fogalmaz meg a fenti sorokban számunkra Széchenyi István a reformkor nagy gazdasági gondolkodója, hogy egyszerre kell lennünk jó hazafinak, takarékosnak, rendszeretônek, hasznosnak, s mindezt fegyelmezetten kell tennünk. A feladat nagy, ha azt gondoljuk végig, hogy 2004-ben az Európai Unió nagy gazdasági rendszerének a részesei leszünk, akkor nem tehetjük, hogy iskolánk tanulóit ne készítsük fel korszerû szakmai alapismeretekkel és emberi értékekkel, hogy megállják a helyüket az újonnan kialakult helyzetben. Széchenyi európai utazásai alatt látta korának elmaradottságát, s semmit sem kívánt jobban, mint hazánk felemelkedését látni. Most talán közelebb kerülünk az ô álmai megvalósításához. A feladat nem lesz könnyû, reánk hárul a tanulók felkészítése erre a nagy kihívásra. A munkaközösség tagjai tudom, hogy törekszenek a szakma korszerû ismereteinek megszerzésére és átadására. A piacgazdaság mai viszonyai között a megszerzett ismeret hamar elavul, állandóan meg kell újítani, a rendszeres szakmai továbbképzés mindenki számára természetes. Aki a közgazdász szakmát választja hivatásul, a naprakész tudásról nem mondhat le, és ezt az igényt diákjaiban is ki kell alakítania. Ennek a munkának a részesei a jubileumi években: Kiss Mária igazgató, Urbán Miklósné igazgatóhelyettes, Birkás Yvett, Gacsályi István, Kiss Tamás, Kelemenné Pataki Márta, Kovács Ferencné, Kovácsné Teczli Éva, Lendvai Anna, Molnár Ferencné, Pap Gabriella, Dr. Petró Imréné,Schuszter Julianna,Szántó János
53
A gazdasági élet összefüggéseinek megértését segítik a közgazdaságtan, üzleti gazdaságtan, marketing tantárgyak, amelyeket a tanulók nagy óraszámban tanulnak, s érettségi vizsgát is tehetnek ezekbôl. Diákjainknak a középiskolai években szerzett tudása kiinduló állomása egy életen át történô tanulásnak. Minden évben ott vannak tanulóink a fôváros által rendezett Komplex tanulmányi versenyen. Az elmúlt évek helyezettjei: 2000. 2001. 2002. 2003. 2003.
Tóth Zoltán 21. Bergmann András 5. Hudák Gabriella 24 – 25. Lacza Ágnes 13 –14. Varga Anita 33.
2001. 2002. 2002. 2003.
Szabolcsi Viktória Szekosán Anett Pacsirta Mátyás Fekete Viktória
1. 6. 28. 23.
Tanáraik: Kovácsné Teczli Éva, Vincze Sándor A munkaközösség valamennyi tagja azért dolgozik, hogy tanulóink mind tudásukban, mind a kulturális tevékenységükben, mind életcéljuk megvalósításában minél sikeresebbek legyenek. Az iskola befejezése után helytálljanak az élet különbözô területein, s igényük legyen arra, hogy ismereteiket állandóan fejlesszék, bôvítsék. Hiszünk abban, hogy a tanárok és a tanulók közös akaratával Széchenyi gondolatai a jövôben valóra válnak. Schuszter Julianna mkv.
„Sose csak a lábad alá nézz. Csak az talál rá a helyes útra, aki a messzi horizontra szögezi a tekintetét.” (Hammarskjöld)
Ügyviteli és humántechnikai munkaközösség Jubilál a munkaközösség. Az iskola alapítása óta létezik, akkor gyors- és gépírás munkaközösség volt a neve. Mára megújult nevében és a tanított tantárgyak elnevezésében, tartalmában. A régen nagy létszámú munkaközösségünk – a szakmai óraszámok csökkenése következtében – jelenleg 7 fôbôl áll. Az irodai munkában az írógépet mára szinte teljesen kiszorította a számítógép, ennek megfelelôen az általunk tanított tantárgyak tekintetében is áttevôdött a hangsúly a számítógépes ismeretek átadására. Régen írógépen oktattuk
54
tárgyainkat, majd DOS-os szövegszerkesztôkkel, jelenleg pedig Word 97 és 2000 programmal. Öt, számítógéppel felszerelt teremben tanítunk. Nemcsak mi sajnáljuk, hanem a munkahelyi vezetôk jó része is, hogy a gyorsírás tanulása nagymértékben visszaszorult, jegyzôkönyvet vezetni pedig enélkül igen nehéz. A Nemzeti Alaptantervhez és a szakmai képzésekhez igazodva jelenleg az alábbi tárgyakat tanítják munkaközösségünk tagjai: gyorsírás, levelezés, idegen nyelvû gépírás és levelezés, irodai ügyvitel, információkezelés, informatika, informatikai alkalmazások, számítástechnikai gyakorlatok, szövegszerkesztés, szövegfeldolgozás, külkereskedelmi levelezés és irodatechnika, marketing, protokoll, titkári ismeretek, tanirodai gyakorlatok, vezetési és szervezési ismeretek, angol nyelv, nyelvmûvelés és beszédtechnika, gazdasági ismeretek. Amint látható, igen széles körû ismereteket oktatunk. Ehhez szükség volt tagjaink új iránti nyitottságára, a továbbfejlôdés igényére, a munka melletti folyamatos tanulásra. A 7 évenként elôírt továbbképzést mindannyian teljesítettük, eredeti végzettségén kívül mindenki újabb felsôfokú képesítést is szerzett. Néhány éve megszûnt az érettségi lehetôsége a szakmai tárgyakból, a vizsgára való felkészítést ezért a 13. és 14. évfolyamon végezzük. Iskolánkban az alábbi OKJ-s szakmákban szerezhetnek képesítést tanulóink: Ügyintézô titkár I. és II. (középfokú és emelt szintû), Európai üzleti asszisztens, Irodavezetô, Külkereskedelmi ügyintézô, Pénzügyi-számviteli ügyintézô, Vállalkozási ügyintézô. Rendszeresen kapunk vizsgaelnöki megbízást, ez kitûnô alkalom arra, hogy megismerjük a többi iskolában folyó munkát, s a tapasztalatokat saját oktatómunkánkban is hasznosítsuk. Az Oktatási Minisztériummal Havas János és dr. Tóthné Molnár Judit mûködik együtt a kerettantervvel kapcsolatos szakmai anyagok kidolgozásában. Folyamatosan tartják a kapcsolatot a Nemzeti Szakképzési Intézettel az OKJszakmák felülvizsgálatában, elvégezték a gépíró-szövegszerkesztô és a gépírógyorsíró OKJ-s szakma új vizsgakövetelményeinek kidolgozását. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövegségének munkájában tevékenyen részt veszünk, ketten közülünk elnökségi tagok, de az országos versenyek lebonyolításában, a dolgozatok javításában sokszor majd mindannyian segítünk.
55
Rendszeresen felkérik munkaközösségünket lektorálásra, módszertani anyagok kidolgozására, tananyagok adaptálására. A 2002-ben megjelent Információkezelés tankönyv egyik szerzôje dr. Gyetvainé Nevelôs Erzsébet. Ugyancsak az ô nevéhez fûzôdik az országosan használt gépírási oktatóprogramok, tanári javítómunkát segítô szoftverek kidolgozása. Két volt kollégánk és több volt tanítványunk jelenleg a Parlamentben, gyorsíróként dolgozik. Munkaközösségünk tagjai aktívan kiveszik részüket az iskolai szintû feladatok ellátásából is. Alpári Istvánné az SNV alapítvány ügyvivôje és a Vargás Szülôk Közösségének tanár segítôje. A DÖK vezetôje Muhari Andrea, korábban ezt a tisztséget Kelemenné Pataki Márta töltötte be. Az iskola szakmai igazgatóhelyettese Havas János. Osztályfônöki feladatokat látunk el, versenyeket, ünnepségeket, kirándulásokat stb. szervezünk. Részt veszünk az ECDL-vizsgákra való felkészítésben, a magyar nyelvi elôkészítôk megtartásában, a felvételi dolgozatok javításában. Tanulóinkat rendszeresen benevezzük és felkészítjük a szaktárgyi országos versenyekre, ezzel is próbáljuk érdeklôdésüket tovább mélyíteni a szakmai tárgyak iránt. Évtizedek óta sok tanulónk ért el itt elôkelô helyezést. A 20002003-ban megrendezett országos szakmai versenyeken az I–III. helyezést elért tanulóink: Petró Mónika (gyorsírás C, junior kategóriában kétszer volt I. helyezett), Bartol Edina (gyorsírás B, ifjúsági kategóriában III.), Árva Katalin (gépírásból I.), Orosz Ágnes (gépírásból II.), Szabó Márta (angol nyelvû gépírás, ifjúsági kategóriában III.), Bodosi Csilla (szövegszerkesztésbôl ifjúsági II.), Pethô Tímea (szövegszerkesztésbôl junior I. és II. helyezés). Természetesen mindez a szerteágazó, rengeteg energiát kívánó tevékenység nem folyhatna akkor, ha munkaközösségünk tagjai nem volnának elkötelezettjei hivatásuknak. A másik alapvetô feltétel: a kiegyensúlyozott légkör. Szívesen vagyunk együtt szabadidônkben is. Egy-egy kirándulás vagy egyéb kötetlen program módot ad beszélgetésekre, egymás jobb megismerésére, de természetesen a fô téma az iskola, a gyerekek. A munkaközösségben tevékenykedô tanáraink: Alpári Istvánné, Dr. Gyetvainé Nevelôs Erzsébet, Havas János igh., Kelemenné Pataki Márta, Muhari Andrea, Tóth Ilona Dr. Tóthné Molnár Judit mkv.
Taniroda Az Országos Képzési Jegyzékben szereplô ügyviteli tantárgycsoporthoz szorosan hozzátartozik gyakorlati tantárgyként a tanirodai foglalkozás. Munkaközösségünk évek óta munkálkodik ennek a szakterületnek a kidolgozásán.
56
Természetesen fô törekvésünk elsô állomása egy jól felszerelt irodai helyiség kialakítása volt. Így született meg a taniroda elôször elméletben, majd késôbb a valóságban is. A taniroda létrehozását a decentralizált szakképzési alapból pályázott és elnyert 2 millió forint tette lehetôvé. Az ünnepélyes megnyitót 1998. október 22-én tartottuk. Az ügyviteli és humántechnikai munkaközösség életében 1999. fontos dátum volt. Ekkor indítottuk be kísérleti jelleggel a középfokú ügyintézô titkárképzô ötödévfolyamos tanulóknak II. félévben a tanirodai gyakorlatot. A heti 2 órás foglalkozások keretében szimulált cég ügyviteli munkafolyamatait végzik a tanulók. Különbözô szituációs gyakorlatokat, titkári és protokoll feladatokat végeznek. 2000. óta kötelezô tantárggyá vált a közép- és emeltszintû titkárképzô osztályokban a tanirodai foglalkozás. Szinte minden évben pályázat útján sikerült valamilyen eszközzel gazdagítanunk az iroda felszereltségét. A pályázatok útján elnyert összegekbôl építettük ki a belsô telefonrendszert, új irodabútorokat vásároltunk, 2002-ben lecseréltük a számítógépparkot, hálózatot építettünk ki. A 2003-as tanévet a saját tervek alapján készíttetett recepciós helyiséggel kibôvített tanirodában kezdhettük meg. Tóthné M. Judit munkaközösség-vezetô
„Ép testben ép lélek!”
Testnevelési munkaközösség A testnevelés – a sporteredmények révén – a sikeres és kedvelt tantárgyak közé tartozik. Az elmúlt 40 évben több sportágban sok szép eredményt értünk el. Versenyeztettünk az alábbi sportágakban: aerobic, atlétika, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lövészet, röplabda és torna. Munkaközösségünk évek óta négy testnevelôvel látja el az órákat és az edzéseket. Dr. Fekete Károlyné a DSE elnöke, vezetôtanár, a 13. a osztályfônöke, a tornászcsapat edzôje. Koromné Fenyvesi Rózsa a 9. a osztályfônöke, az atléták edzôje, a tanári torna vezetôje. Dr. Kövér Ferencné iskolánk gyógy-
57
testnevelôje, a 12. e osztályfônöke, a lövészet koordinátora. Biczi Jánosné a munkaközösség vezetôje, a DSE elnökhelyettese, a 14. b osztályfônöke, a röplabdacsapat edzôje. A tantárgy tanítását segíti az egyre javuló tárgyi felszereltség. Minden évben bôvítjük a sporteszközök körét. Idén nyáron elkészült a pingpong terem, amely egyben szertárként is üzemel. A jelenleg mûködô szakosztályokról az edzôk adnak rövid értékelést. Torna – Edzô: Dr. Fekete Károlyné Ennek a sportágnak hagyományai vannak, a szakosztály mûködése óta iskolánk minden évben az országos bajnokságon is szerepel. 2000 –2001. Budapest, III. helyezett. 2001–2002. Budapest, II. helyezett, országos III. helyezett. 2002–2003. Budapest, I. helyezett, országos IV. helyezett. A csapat tagjai: Bíró Eszter, Fáró Tímea, Gutai Brigitta, Horváth Anett, Horváth Brigitta, Kovács Zsuzsa, Macsók Zsuzsanna, Nagy Orsolya, Ormándi Zsuzsanna, Pócsik Tímea. Elnyertük az Aranyokleveles Tornász Iskola címet. Rendszeresen részt vettünk – és természetesen I. helyen végeztünk – a jelvényszerzô versenyeken, a Tranpolin versenyeken és a Gúla versenyeken. Az Együttes gyakorlatok versenyén is I. helyen végeztünk, amelyet az Alapítványi esteken is elôadtak tornászaink. Atlétika – Edzô: Koromné Fenyvesi Rozália Iskolánk atlétikai szakosztálya évek óta kimagasló eredményeket ér el a Diáksport Szövetség által rendezett Budapesti Középiskolás Bajnokságon. Szinte minden olyan versenyen indulnak, amit a fôvárosban rendeznek. Elismerésre méltóan szerepeltek a futószámokban (rövid, közép, váltó), dobószámokban (súlylökés és gerelyhajítás) ugyanúgy, mint az ugrószámokban (távol- és magasugrás) rendezett versenyeken. Legjobb atlétáink az elmúlt 3 évben Pataki Éva, Lugmayer Ágnes, Gráb Zsuzsanna, Barta Dóra, Kovács Krisztina, Borbély Tímea, Balogh Ildikó, Esser Ibolya, Csibi Zsuzsanna, Sztanó Adrienn, Tóth Szilvia, Marosi Krisztina, Leidl Magdolna, Szegdi Nóra, Ko-
58
hári Nikolett, Csorbai Nikolett. A legújabb tehetségek az elsôsök: Demecs Ágnes, Kátai Katalin, Vitók Barbara, Csorbai Adrienn, Kurucsai Zsanett, Gál Viktória, Fási Norbert, Reszler Csaba, Biró Gábor, Hegyi Dániel, Horváth István, Szabó Péter, Szabó Dorián, Szabó Alex, Pálinkás András, Kovács Sándor, Jároszkievicz Krisztián, Kovács Norbert. A 2001/2002-es év legjobb eredményei Budapest Kupa Gerelyhajítás 100 m gátfutás Súlylökés 4x400 m 4x100 m
Kovács Krisztina I. Kovács Krisztina I. Kovács Krisztina II. Gráb Zsuzsa, Barta Dóra, Kovács Krisztina, Borbély Tímea II. Gráb Zsuzsa, Barta Dóra, Kovács Krisztina, Borbély Tímea II. Budapesti Középiskolák csapatverseny
Súlylökés Távolugrás
Gráb Zsuzsa, Barta Dóra, Kovács Krisztina, Borbély Tímea I. Pataki Éva, Lugmayer Ágnes, Gráb Zsuzsa, Barta Dóra, Borbély Tímea III. Fedettpályás bajnokság
Súlylökés csapat 60 m futás
Kovács Krisztina, Borbély Tímea, Marosi Krisztina, Balogh Ildikó I. Pataki Éva, Lugmayer Ágnes, Barta Dóra, Esser Ibolya III. A 2002/2003-as év legjobb eredményei Budapest Kupa
Gerelyhajítás Súlylökés 100 m futás Távolugrás fiú 1500 m futás
Kovács Krisztina I. Kovács Krisztina II. Borbély Tímea III. Fási Norbert III. Kovács Norbert III.
59
Egyéni Budapest Bajnokság
Balogh Ildikó III. Borbély Tímea III.
Diszkosz Súlylökés
Fedettpályás bajnokság Súlylökés csapat Gerelyhajítás csapat Súlylökés csapat
Balogh Ildikó, Kovács Krisztina, Borbély Tímea, Bóna Melinda, Ady Erika, Tóth Katalin II. Kovács Krisztina, Borbély Tímea, Balogh Ildikó, Marosi Krisztina II. Kovács Krisztina, Borbély Tímea, Balogh Ildikó, Marosi Krisztina I.
A 2003/2004-es év eddigi ôszi, téli legjobb eredményei: Budapest Kupa 100 m futás Gerelyhajítás Magasugrás 1500 m futás Távolugrás 4x100 m Súlylökés 4x400 m 800 m futás 4x100 m 100, 200 m futás 400 m futás 800, 1500 m futás Magasugrás Távolugrás
Megnyerték a Kupát! A lányok I. helyezettek! Esser Ibolya I. Kovács Krisztina II. Tóth Szilvia II. Szegedi Nóra II. Horváth Edina II. Sztanó Adrienn, Csibi Zsuszanna, Esser Ibolya, Kovács Krisztina II. Kovács Krisztina II. Leidl Magdolna, Szegedi Nóra, Demecs Ágnes, Kurucsai Zsanett II. Szegedi Nóra II. Kovács Sándor, Jároszkievicz Krisztián, Fási Norbert, Szabó Péter III.
Szabó Péter III. Szabó Dorián III. Szabó Alex III. Pálinkás András IV. Fási Norbert IV. Csapatbajnokság
Gerelyhajítás 4x1500 m
Kátai Katalin, Borbély Tímea, Kovács Krisztina, Rezsnyák Melinda, Balogh Ildikó I. Kovács Norbert, Szabó Alex, Szabó Dorián, Bíró Gábor II.
60
Röplabda – Edzô: Biczi Jánosné Iskolánkban 19 éve mûködik a röplabda szakosztály. Ebbôl 17 évet töltöttünk versenyzéssel. Voltak sikeres (1990., 1991. mindkét évben Budapest bajnokság I. hely) és kevésbé sikeres éveink. Utoljára a 2000/2001-es tanévben indultunk a Középiskolák Budapest Bajnokságán, ahol II. helyezettek lettünk. Az akkori csapat sajnos már végzett, és az utánpótlás nem volt megfelelô ahhoz, hogy bajnokságban indulhassunk. Ehelyett házibajnokságot szerveztünk, 11 osztály versenyzett, és a jelenlegei 12. a osztály lett az elsô. Idén ôsszel elôször indultunk strandröplabda bajnokságban. A feltételek nem voltak egyenlôk, hiszen minden csapatban a négy fôbôl két-három tag fiú volt, míg nálunk csak lányok. Így is a 11 induló csapatból a 8. helyen végeztünk. Ebben a tanévben tavasszal a kerületi iskolák között „Varga-Kupa” versenyt hirdetünk. Reméljük, a röplabdásokra rámosolyog még a szerencse, és lesznek még sikeres éveink. Kosárlabda – Edzô: Dr. Fekete Károlyné Hasonló gondokkal küzdenek, mint a röpisek. Ôk sem tudnak bajnokságban indulni. Az edzéseket tömegsport keretében Ani néni tartja, és törekszik, hogy újjászervezze a nemrég még sikeres sportágat. Aerobic – Edzô: Csukás Szilvia Iskolánk volt tanulója, Csukás Szilvia hetente egyszer tart foglalkozást. Reméljük, a résztvevôk kitartanak egész évben. Lövészet – Edzô: Dr. Kövér Ferencné Dr. Kövér Ferencné irányításával tanulóink az alábbi szép eredményeket érték el: 2002-ben légpuska 20 lövés: Budapesti döntô
61
1. Makoviczky Mária, 2. Fekete Viktória Csapatban: 1. Varga KKI (Fekete, Horváth, Makoviczky) 2003-ban: légpuska, 20 lövés 1. Makoviczky Mária – légpisztoly, 40 lövés, 2. Fekete Viktória
A munkaközösség tagjai: Biczi Jánosné, Dr. Fekete Károlyné, Koromné Fenyvesi Rozália, Dr. Kövér Ferencné
Miért is jó, hogy van Varga DSE? A Varga egyik rejtett zugában, pontosabban a hármas számú tornaöltözôben, a szokásos társaság üldögél – este 8 óra körül – tornacipôben, rövidgatyában és pólóban – mint minden hétfôn és szerdán. Kicsit komolyabb a hangulat a megszokottnál, mivel megkértem a lányokat, hogy egy interjú keretében próbálják meg elmondani: miért is jó, hogy van Varga DSE? Az interjú 2003. szeptember 24-én készült Jászberényi Ildikó, Lendvai Anita, Rábel Orsolya, Tóth Hajnalka és Dr. Zsédely Márta részvételével. Bevezetésül elmondanám, hogy az egész ötlet tulajdonképpen akkor merült föl, amikor ’96-ban az akkori bajnok kosaras csapatom leérettségizett. Ez ugye azt jelentette, hogy a középiskolás bajnokság keretei között már nem versenyezhettek, és valójában edzeni sem igen tudtak volna tovább külsôsként a Vargában. Ekkor dugtuk össze a fejünket mindannyian. „1997 végén jött el az idô, amely lehetôséget adott, hogy az iskola korábbi diáksportköre egyesület formájában folytassa sporttevékenységeit” – mondja Márti, aki rengeteget segített a megalakulás kapcsán, és azóta is intézi a DSE jogi ügyeit. „Kíváncsi vagyok, hogy ti milyen fejlôdést láttok azóta?” – kérdezem a lányoktól, hiszen igazából ezzel lehet lemérni, hogy a DSE létrejötte valóban jobbá tette-e a tagok lehetôségeit.
62
„Szerintem a legnagyobb változást én érzékelem, hiszen én még használtam a földszinti, két egybenyitott tanterembôl kialakított tornatermet.” – mondja Márti, és azonnal csatlakozik hozzá Jászi: „Természetesen infrastruktúrában nagyon sokat fejlôdött, és ezalatt nemcsak a sportfelszerelést értem, hanem például a félautomata takarítógépet is. Így már nincs szükség arra, hogy a diákok segítsenek rendet tenni a foglalkozás elôtt, ha nem akarnak koszban sportolni. És az öltözôk is mindig tiszták.(Hála Kati néninek!)” „Térjünk egy kicsit vissza a felszereltségre, szerintetek, mire lenne még szükség?” – kérdem újra. „Ha megnézzük, hogy mi minden áll már rendelkezésre, gondolok itt a folyamatosan bôvülô konditeremre, a már korábbi tükrösre, a mindig cserélôdô labdák és egyéb sportfelszerelések tucatjára és fôleg a nemrég elkészült pingpong teremre, akkor nem is tudom, hirtelenjében mit említsek.” – válaszol Hajni. „Tényleg, Ani néni, soha nem kérdeztük, hogyan tudod ezt az egészet megvalósítani, úgy értem anyagilag?” – szól közbe Orsi. „Az elején bizony nehezebben ment, mostanra már beletanultam az egészbe. Persze, ma is csapatmunka eredménye az, amit láttok. Ugye, a jogi részét Márti intézi. Az egyesület könyvelôje szintén régi Vargás, Anita a pályázatoknál segít. Amit kérdezel, hogy honnan van pénz a rengeteg kiadásra: elôször is a tagok rendszeres tagdíjából, a maradék pedig, különféle pályázati támogatásokból tevôdik össze, ugye Anita?” „Hát igen, rengeteg pályázati lehetôség van, némelyek rendszeresen ismétlôdnek, ezeket könnyû felfedezni. Aztán, persze sokat kell bogarászni ahhoz, hogy másra is rábukkanjon az ember, ezután kitalálunk valami frappáns szöveget, és természetesen sok energiát igényel az egyes megnyert pénzek pontos elszámolásának elkészítése.” A beszélgetés közben, idôként megjelennek langaléta fiatalemberek az ajtóban, hogy miért nem készültünk még el az öltözéssel. Errôl jut eszembe, hogy ez is egy furcsaság a Varga keretei között: fiú kosárcsapat a rengeteg lány között. Meg is kérdezem a lányokat róla. „Tényleg furcsa volt az elején, valójában észrevétlenül lettek egyre többen, míg ki nem tettek egy komplett csapatot.” – nevet Jászi. „Tudod, Ani néni, elôször kezdôdött a te fiaiddal, akiket lehoztál idônként, hogy felgyorsuljon a mi játékunk, aztán a korábbi szurkoló barátok némelyike egyszer csak elôlépett szertárossá, majd edzôtárssá. Ma a fiúcsapat 11 fôvel büszkélkedik, és évrôl évre ott van a Budapest Bajnokság élmezônyében.
63
„Azt hiszem, lányok, a lényeget még nem mondtuk el, a kosárlabda segített összetartani bennünket, a régi barátok mellé rengeteg új ember csatlakozott. És elárulhatjuk, hogy a keret folyamatosan bôvül, hiszen mostanában totyogó apróságok tûntek fel az edzéseken és a meccseken, akik várhatóan egyre többen lesznek.” Dr. Fekete Károlyné (Ani néni)
Akik nélkül a pedagógusok munkája elképzelhetetlen volna Mudra Erika Papp Gabriella Bögi Balázs Hodvognerné Gábor Gabriella Szamosváriné Kun Bernadett Vilhelmné Aknai Margit Csanádi Szilveszterné Németh Péterné Pallagi Zsuzsanna Sulek Szabolcs Cseh Lászlóné Vám Jánosné Dr. Stronszki Ágnes Átrok Zoltánné Dr. Martin János Vám János Kolipka László Csongor György Herczku Pál Molnár László Nagy Károly Váczi István Hojsz Miklósné Horváth Mihályné Kovács Józsefné Kovács Sándorné Zelenai Katalin Zsibók Jánosné Csuzy Erika Miskolczy Miklós
gazdasági vezetô (jelenleg gyesen van) megbízott gazdasági vezetô munkaügyi elôadó pénztáros könyvelô gondnok iskolatitkár iskolatitkár pedagógusasszisztens rendszergazda konyhai dolgozó konyhai dolgozó iskolaorvos védônô üzemorvos kézbesítô kertész portás portás portás portás portás takarítónô takarítónô takarítónô takarítónô takarítónô takarítónô büfés közhasznú foglalkoztatott
64
„A készpénzfizetés nem az egyetlen kapcsolat ember és ember között.” (Carlyle)
Gazdasági iroda A fenti idézet rendkívül találó a gazdasági irodára. Legtöbbször akkor kerülnek kapcsolatba velünk a diákok és tanár kollégáink, ha valamilyen pénzügyi rendeznivaló akad. De ez csak a felszín. Kiszolgáló személyzetként a hivatalsegédekkel és a titkársággal karöltve biztosítjuk a hátországot. A gazdasági iroda jelenleg 5 (+1) fôvel mûködik: Vilhelmné Aknai Margit (Marika) gondnok munkakörben, Hodvognerné Gábor Gabriella pénztárosként, Bögi Balázs munkaügyi elôadóként erôsítik csapatunkat. (Bögi kolléga úrban mellesleg a Kultúra Alapítvány könyvelôjét, valamint az iskola egyik szabadidô-szervezôjét is tisztelhetjük.) Én könyvelô volnék, most viszont a gyesen lévô gazdasági vezetôt, Mudra Erikát helyettesítem; és a helyettes helyettese, vagyis a jelenlegi könyvelô Szamosváriné Kun Bernadett. Külön megjegyzendô, hogy ebben a felállásban 4 volt vargás diákot számolhatunk össze. Detty már rendelkezik diplomával, négyen viszont most fáradozunk megszerzésén. Erika humán erôforrás-menedzser, Gabi mûvelôdésszervezô, Balázs kertészmérnök, és jómagam informatikus könyvtáros szakon. Ha végigtekintünk az iskola épületén, mindenütt fellelhetjük az újítást, a változást, amelynek természetesen mindig pénzügyi vonzata is van. Például: a tornaterem, ami csupán 1987 óta szolgálja az iskolánkban folyó testnevelést; a gépírásoktatásban a mechanikus írógépet (még én is ezen tanultam) felváltotta elôbb az elektronikus írógép, majd a számítógép; kialakítottuk a tanirodát; kiépítettük a videóhálózatot. Az idei évre (naptári év, nem tanév) vonatkozóan kissé bôvebben: Az év elején – az Oktatási Minisztériumtól nyert pályázati pénzbôl – korszerûsítettük a 058. számítógéptermet. Fenntartónk, a Fôvárosi Önkormányzat felújítási keretébôl az idén két munkát is megvalósíthatunk: nyáron a parketta felújítása került terítékre, jelen feladat pedig elavult telefonközpontunk cseréje. A nyári szünet hatalmas munkája volt a bútorok nagy részének cseréje, ami szintén a Fôvárosi Önkormányzat által biztosított keretbôl történt, ezúttal a minimum-eszközök beszerzésére.
65
Mondhatni, hogy ennek során az iskola egésze összefogott: a karbantartótól kezdve a takarítónôn keresztül, a gazdasági iroda és maguk a tanulók is feladatuknak tekintették, hogy iskolakezdésre minden a helyére kerüljön. Ebben külsô segítséget is kaptunk a XX. kerületi Tûzoltó-parancsnokság dolgozóitól. Egyébként ez a munka még nem fejezôdött be, további bútorcsere várható, és különféle taneszközök beszerzése is folyamatban van. A mûvészeti csoportok eszköztárának korszerûsítése, bôvítése is megoldódni látszik pályázat útján, illetve a KIKA Lakberendezési Áruházzal kötött szakképzési szerzôdés alapján. Emellett a most 11. a osztály diákvállalkozásai is részesültek pályázati támogatásban a mûködésükhöz szükséges eszközök beszerzésére. Az általános mûködésre biztosított keret felhasználása során a lebonyolítás egésze a gazdasági irodára hárul. Azonban a szakmai, vagyis az oktatási feltételek nem mindig megoldottak, amire általában pályázatok útján juthatunk többletpénzekhez. A források felkutatása, a pályázatok megírása a pedagógusok feladata, a gazdasági iroda csak a pályázat elnyerése után kerül a képbe. A pályázat felelôsének és a gazdasági irodának együttes munkája: az összeg megfelelô felhasználása, valamint elszámolás készítése a pályázat kiírója felé. Mindezeken túlmenôen mindegyikünknek megvan a munkakörébôl adódó feladata, amit most nem részleteznék. Azonban megemlítem még a hivatalsegédi kört, akik a gondnok irányítása alá tartoznak. Portások, karbantartók, takarítónôk, konyhások észrevétlenül végzik nap, mint nap munkájukat, hogy biztonságos, tiszta és rendezett legyen iskolánk. A teljesség igénye nélkül, ennyit a „hátországról”. Papp Gabriella gazdasági vezetô
66
„Ha…többek életét és munkáját összekapcsoljuk, együttesen mindnyájan sokkal messzebbre jutunk, mint külön haladva bárki is eljuthatna.” (Descartes)
A Vargás Szülôk Közössége A szocializáció elsôdleges színtere a család. Itt szembesülnek elôször a gyerekek a követelményekkel, az elvárásokkal, az egymáshoz közelíthetô érdekekkel. Az iskola folytatja ezt a nevelési folyamatot. Szeretnénk elérni, hogy a családi és az iskolai követelményrendszer közel kerüljön egymáshoz. A Vargás Szülôk Közössége munkájának célja az iskola és a szülôi ház kapcsolatának erôsítése. A szülôk ismerjék az iskola pedagógiai programját, nevelési célkitûzéseit, a családi életre, munkára nevelésben kölcsönösen segítsék egymást. A pedagógusok és a szülôk között rendszeres a kapcsolattartás, melynek formái: szülôi értekezletek, fogadó órák, melyeken információt adunk a tanulók magatartásáról, szorgalmáról, tanulmányi elômenetelében, neveltségében tapasztalt változásokról. Az egyéni beszélgetések során az értékelésre, elemzésre, a szülôi és a pedagógiai tennivalók egyeztetésére kerül sor. Célunk az ôszinte probléma-feltáráshoz a bizalomteljes légkör biztosítása, a tanuló fejlôdésébe vetett hit kifejezésre juttatása. A szülô nevelési gondjaihoz is segítséget adunk. Az értekezleteken minden osztály 3 fôbôl álló vezetôsége vesz részt. Az iskolai vezetôséget évente választja. A közösség dönt saját mûködési rendjérôl, munkatervének elfogadásáról, tisztségviselôinek megválasztásáról. A Vargás Szülôk Közössége értekezletein az iskola igazgatója és a közösség munkáját segítô tanár is részt vesznek. Az iskolavezetés a szülôk véleményét kikéri a „Házirend”, a különbözô iskolai programok jóváhagyása elôtt. A szülôk közössége pedig véleményt nyilvánít a tervezett iskolai programokkal és az iskola Házirendjével kapcsolatosan, még jóváhagyásuk elôtt. A nyílt napok célja, hogy a szülôk a gyakorlatban érzékeljék az iskola követelményeit, valamint, hogy a leendô elsô osztályosok szülei megismerkedhessenek az iskola légkörével. A családlátogatások indokolt esetben történnek, egyeztetve az iskola gyermekvédelemi felelôsével. A szülôkkel való együttmûködés során az iskolában tanító pedagógusoknak az a célja, hogy alakuljon ki a szülôben az a megnyugtató érzés, hogy a gyermekét jól ismerik tanárai, a pozitív vonásaikat elismerôen értékelik és képességük maximális kibontakozását segítik. A 2002– 2003., valamint a 2003 – 2004. tanévben Porkoláb Józsefné elnök, Ungi Julianna elnökhelyettes, Lerch Györgyné gazdasági felelôs töltik be a szülôk közösségének elnöksége tisztséget, akik mindhárman iskolánk volt tanulói. Munkájukhoz további sok sikert kívánunk. Alpári Istvánné a SZK munkáját segítô tanár
67
A vargás diákélet múltja és jelene „Minden nemzedék azt képzeli, hogy intelligensebb az elôtte járónál és bölcsebb az utána következônél.” (George Orwell)
Hogy mi is az a DÖK? Akkor… Talán néhányan közületek felkapjátok a fejeteket akkor, ha azt halljátok, hogy DMSP. Számomra nagyon sokáig megfejthetetlen volt ez a mozaikszó. Mielôtt elkezdenétek „agyalni rajta”, mint ahogy én is tettem, segítek: diákmunkát segítô pedagógus. Ez a cím illeti mindazokat, akik a diákönkormányzat munkáját felügyelik a tanári oldalról. Lehetnénk egyszerre többen is, de az évek folyamán bebizonyosodott, hogy elég, ha egy valaki segíti, ellenôrzi a DÖK és elnöke munkáját. Ugye, hogy így már milyen egyszerûnek tûnik? Akkor most kicsit bonyolítsuk! Nem mindig jelentette ez a rövidítés a diákmunkát segítô pedagógust, hiszen hosszú évekig nem is ismertük azt a fogalmat, hogy diákönkormányzat. Helyette szüleitek, talán még nagyszüleitek is a KISZ soraiba tömörültek. A Kommunista Ifjúsági Szövetség név ma már megmosolyogtat benneteket, de a rendszerváltás elôtt, illetve egészen 1993-ig ez a szervezet fogta össze a fiatalokat. Én is csak hallomásból tudok a nagy KISZ-gyûlésekrôl, ahol fontos dolgokról döntött a diákság; az építôtáborok hangulatáról, ahol nagy barátságok és szerelmek köttettek. Irigylem a nálam idôsebbeket azért, mert kimaradtam egy olyan mozgalomból, ami a munka mellett arról szólt, hogy a fiatalok megismerkedjenek minél több emberrel, jól érezzék magukat; ne érezzék akkor sem, hogy egyedül vannak, amikor súlyos problémákkal kell szembenézniük. Iskolánkban is mûködött a KISZ, amelynek vezetôje szintén a DMSP volt, ami akkor diákmozgalmat segítô pedagógust jelentett. A név nem változott, a mögötte álló arcok viszont sokat. Rövid keresgélés után derült ki számomra, hogy 1993-ban jelent meg elôször a Magyar Közlönyben a diákönkormányzat szó, innentôl számítva már 10 éves, lassan kamaszodó gyermek a DÖK. A tíz év alatt iskolánkban több DÖK-elnök és DMSP váltotta egymást. A tanárok közül azokat említem, akik ma is tanítanak, így ti is találkozhattok nap, mint nap velük: Weidinger Mária és Kelemenné Pataki Márta. A DÖK-elnökök közül vannak, akik mély
68
nyomokat hagytak bennünk, újító ötleteik vagy rátermettségük miatt, mint pl.: Rozsnyai József, aki a házirend módosításában vett részt tevékenyen vagy Müller Ádám, aki megszervezte az elsô gólyatábort. …és most. A most szót bátran merem használni arra a lassan három éves idôszakra, amióta én követem figyelemmel a DÖK munkáját. Újra beindult az iskolarádió, ami kisebb szünetekkel, de mindig jelen volt és van az iskola életében. Az iskolarádióra való igény mindig változik azáltal, hogy különbözô személyiséggel rendelkeztek. Sokaknak szüksége van a tájékoztatásra, hírek, iskolai pletyik bemondására. Van, aki viszont csak a zene nyugtató vagy felpezsdítô hatására vágyik. Szórakoztatásotokról Bak Róbert és Saáry Zoltán 13. a osztályos tanulók gondoskodnak. Tavaly újra olvashattátok az iskolaújságot, ami Varga Betû, majd késôbb V-akta néven jelentkezett. Az iskolaújság akkor és most is hasonló témákat dolgozott/dolgoz fel. Szívesen olvassuk irodalmi vénával megáldott diákjaink verseit, rövid történeteit, ügyes kezûek rajzait, internetes szakértôk letöltött humormorzsáit vagy fontos mozifilm-ajánlóit. Az egyik legfontosabb téma azonban mindig is a szerelem lesz. Ahogy olvasgattam a régi újságokat, egy versre bukkantam, amely azért is megmelengette a szívem, mert egy volt osztálytársam írta 1989-ben. Íme: Álmodom Ma este fent a legszebbek a csillagok, Elmondtad nekem a legszebb mondatot. Nem is mondat volt, csupán egyetlen szó, A legszebb, mely egy lánynak mondható. – Szeretlek – mondtad, és nevetett két szemed, Boldog a szívem, mert érzem, hogy szeretsz. Sokáig néznélek, de már késôre jár, S ahogy búcsúzunk szívem egyre jobban fáj. Még egy utolsó mosoly s az álomnak is vége, Elmúlt a szerelem, de a fájdalom is végre… Zsivora Erika (1989) Persze nemcsak régen tudtak a diákok verset írni.
69
Akiért élek… (részlet) Szeretlek, nem tagadom, Nem titkolom szerelmemet, Miért is tenném nincs értelme, Szemem könnyel van megtelve. Titkaimmal élek együtt Szívem titkát ismered, De nem viszonzod szerelmem S boldogtalanná teszel. Szívem mélyébe téged zárlak S nem engedlek ki többé, Tôled függ, hogy boldog leszek Vagy élem egyedül az életem…. Havasi Emese (2002) A diákság életében kiemelkedô szerepet tölt be az események, bulik megszervezése. Az osztályokkal közösen, illetve egy-egy diákönkormányzati gyûlésen döntünk az év eseményeinek lebonyolításáról, a faliújság készítésérôl. A 2003/2004. tanév eseményei Téma Gólyaportya a 9. évfolyamosoknak
Idôpont
Osztály
2003. IX. 19.
10. d
Gólyabál
2003. XI.
10. b
Szalagavató
2003. XI.
11. a
Diákmikulás
2003. XII.
9. b
Adventi dekorációs verseny
2003. XII.
13. b
Karácsony
2003. XII.
10. c
Iskolai farsang Valentin nap
2004. I.
9. d
2004. II. 14.
11. c
Március 15-i ünnepély
2004. III.
10. c
A Holocaust áldozatairól való megemlékezés
2004. II.
11. d
Pedagógusnap
2004. VI.
11. a
Tisztasági verseny
egész tanév
14. c
Marketing verseny
egész tanév
10. a
70
Hagyomány már az iskolanapi rendezvénysorozat is, melyet két éve anyagilag is tudott a DÖK támogatni pályázatok útján szerzett összegekkel. Az iskolanap azoknak jelent élményt, akik szeretnek játszani, versenyezni, érdekes elôadásokat hallgatni egy-egy fontos témában, esetleg moziba menni. Az igazi nagy események a gólyák életéhez kapcsolódó gólyatábor, gólyaportya és a gólyabál. A gólyatábor immáron második éve hódít a leendô 9. évfolyamosok körében, akik sokkal jobban érzik magukat az elsô napon az iskolában, hiszen már nem idegen nekik minden és mindenki. A gólyabál az elsô igazi bulizós este az új vargás diák életében, ahol az elsôs osztályok által készített mûsorok és a színvonalas vetélkedôk nyújtanak maradandó élményt tanárnak és diáknak egyaránt. Az idei év is nagy sikert hozott a szervezô osztálynak és osztályfônökének (Auth Mária és a 10. b), és a zsûri tagjaként bizton állíthatom, hogy nagyon szoros, de szórakoztató küzdelembôl került ki a 9. a osztály gyôztesen. A diákönkormányzat jövôjét tekintve bízom abban, hogy az idei évben általatok megválasztott Havasi Emese 10. a osztályos tanuló ugyanolyan tevékeny lesz, mint elôdei, és sok színvonalas program szervezésében és új ötletek megvalósításában tudunk közösen munkálkodni. Muhari Andrea DMSP
Életünk elsô gólyatábora Káptalanfüreden 2002. augusztus 25-29-ig tartott a tábor. Szerintem az összes résztvevô ember nevében beszélhetek, mikor azt mondom: nagyon jó volt. Fôleg ahhoz képest, ahogyan indult! Hogy is volt az? Találkozó 7:30-kor a Déli pályaudvaron, tök idegenekkel! Már ez! Elemezzük csak! 7:30-hoz, azt hiszem semmit nem kell hozzáfûznöm. Déli pályaudvar = késés. Na, de ennyit? Tudniillik a vonat több mint 1 órát késett. Se baj, mi nem adtuk fel! Már csak azért is elmegyünk! A jókedv akkor lombozódott le a legjobban, amikor kiderült, hogy csoportbeosztás van. Tehát, akit nagy nehézségek árán megismertél, azt tuti, hogy külön csapatba sorolták.
71
Nézzük a csapatneveket. Zöld fülûek: Auth Mária tanárnô vezetésével és Horváth Pisti segítségével, Kék ôrület: Nagy Szilvia tanárnô és Pallagi Zsuzsanna vezetésével, Piros pöttyös az igazi: Tóth Ilona tanárnô vezetésével és Mihály Andi közvetítésével, Sárga angyalok: Kelemenné Pataki Márta tanárnô és Mihálku Sanyi vezetésével. A csapatok már a vonaton feladatot kaptak, amit az esti ismerkedési esten kellett bemutatni, melyet Kelemenné Pataki Márta tanárnô szervezett. A feladat az volt, hogy írjunk egy verset, ami bemutatja az összes tagot, és egy csasztuskát, ami az „Ülünk a vonaton” címet, viselje. Csupán csak ennyi kellett ahhoz, hogy a hangulat feloldódjon. A harmadik nap túrára mentünk. Mint minden túra, ez is eléggé fárasztó volt, utána esti program, na meg a sok duma. De egyszer sajnos mindenki elfárad és akaratlanul is, de bedobja a szunyát. Na, amikor ez a kis baleset bekövetkezett, akkor jött el a tanárok és a segítôk ideje. Az óra hajnali hármat ütött, amikor a szobákban a tanárok mindenkit felébresztettek és kiküldtek a házak elé. Be kellet állnunk tornasorba, ezért azt hittük, hogy pár kör békaügetés következik. (Békaügetés: hasonló tornamozdulat, mint a guggolás, csak ezzel kell elôre haladni. (Ez járt az esti dumálásért.) De Auth tanárnô kivezetett minket a táborból és a közeli erdôbe vette az irányt. Igen, a következô program bátorságpróba Sanyi idegenvezetésével. Hát elindultunk vérszomjas Freddy birodalmába azon reménykedve, hogy… ne aludjunk el. De hála Istennek, azaz Ádámnak, ez nem történt meg, mert elrabolta az egyik gyereket. Az én csoportomból Kovács Ági, közismertebb nevén Kavics volt az a szerencsés, aki „eltûnt”. Ádám a következôt súgta a fülébe az elragadás pillanatában: „- Hagyd magad, légyszi mert különben nem izgi!” (Rossz az, aki rosszra gondol!). Úgy 10 percre Sanyi figyelemfelhívása után vettük észre, hogy Ági eltûnt. Izgi lehetett, azt mondod?!? De csak ekkor jött a tetôpont, mikor „visszavarázsoltuk” sorstársunkat a szellemidézés menete szerint. (A spirituálé vezetôje: Pisti) És tudjátok mi történt? Ági megkerült! És a fák mögül elôugrott, Ádám, alias Vérszomjas Freddy. Ez volt a bátorságpróba. Képzelhetitek, hogy megijedtünk, még a növésben is megállt mindenki. Mielôtt „abba fejezem magam”, a táborozók nevében szeretnék pár szót szólni Müller Ádámhoz, akinek a fejébôl kipattant a gólyatábor ötlete. Ádi baba (DÖK), nagyon KÖSZÖNJÜK!!! Szendrei Manka 9. a (2002 szeptembere)
72
A Vargás szokások (Zöldre van a rácsos kapu... alapján) Zöldre van a, zöldre van a suli kapu festve. Ügyeletes a kapuban – lesben! Nem gyôzi a késôket megvárni. Be kell most a, be kell most a rácsos kaput zárni. Váltócipô, köpeny, gallér, az arc nincs kifestve! Mobil, cigi, pearcing tilos a testre! Ha ez neked nem tetszik minálunk! Akkor neked, akkor neked más sulit ajánlunk. Új osztály és új barátok várnak a Vargában. Az egy biztos, nem lesztek magányban! Tanulással töltsetek 4 évet, akkor biztos, hogy meg is értek! Iskolai közösségért szeretnénk, ha tennél, a legaktívabb tanuló lennél! Vár téged a sok feladat a DÖK-ben! Reméljük, velünk lesztek az elkövetkezôkben! Néptánc, zenekar, énekkar, mazsorett, színjátszás, röplabda, kosár, atletizálás – ezt várjuk el Tôled, mint Vargástól! Kitûnô tanulmányt elérni, már megy magától. Dalszövegíró és poéta: Kelemenné Pataki Márta
73
A 2003/2004. tanév
9. a – Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Koromné Fenyvesi Rozália
9. b – Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Szabó Judit
74
osztályai
9. c – Közgazdasági Osztályfônök: Pleszel Sándorné
9. d – Ügyvitel Osztályfônök: Weidinger Mária
75
10. a – Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Kelemenné Pataki Márta
10. b – Közgazdasági Osztályfônök: Auth Mária
76
10. c – Közgazdasági Osztályfônök: Nagy Szilvia
10. d – Ügyviteli Osztályfônök: Tóth Ilona
77
11. a – Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Dr. Sturcz Zoltánné
11. b – Közgazdasági Osztályfônök: Kardos Ágnes
78
11. c – Közgazdasági Osztályfônök: Gerlai Tiborné
11. d – Ügyvitel Osztályfônök: Dr. Tóthné Molnár Judit
79
12. a – Világbanki kereskedelem-marketing Osztályfônök: Stafka Ferencné
12. b – Világbanki közgazdasági Osztályfônök: Kovácsné Teczli Éva
80
12. c – Közgazdasági Osztályfônök: Csorvási Tiborné
12. d – Humántechnikai Osztályfônök: Turai Mária
81
12. e – Közgazdasági Osztályfônök: Dr. Kövér Ferencné
13. a – Külkereskedelemi ügyintézô Osztályfônök: Dr. Fekete Károlyné
82
13. b – Pénzügyi és számviteli ügyintézô Osztályfônök: Komm Ildikó
13. c – Középszintû ügyintézô titkár Osztályfônök: Alpári Istvánné
83
14. b – Pénzügyi és számviteli ügyintézô Osztályfônök: Biczi Jánosné
14. c – Emeltszintû ügyintézô titkár Osztályfônök: Muhari Andrea
84
A 2003/2004. tanév tanulói osztályonként 9. a Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Koromné Fenyvesi Rozália Bablena Andrea, Barócsi Alexandra, Bukács Éva, Csizmadi István, Csorbai Adrienn, Demecs Ágnes, Dudás Tímea, Fazekas Dorina, Filó Viktória Andrea, Gál Viktória, Gombár Ágnes, Halász Nikolett, Horváth Mária, Kincses Eszter, Kovács Orsolya Mónika, Krizsán Anett, Kurucz Enikô, Kurucsai Zsanett, Nagy Norbert, Oláh Nóra, Palotás Ágnes Hajnalka, Pudleiner Gabriella Tímea, Sild Beáta, Szilágyi Ágnes, Teremi Szandra, Tóth Melinda Krisztina, Varga Lilla, Varga Lilla Alexandra, Verba Debóra, Zillich Réka, Zsoldos Andrea 9. b Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Szabó Judit Balázs Júlia, Baranyai Nikolett, Basa Dániel István, Burka Brigitta, Dágány Krisztina, Dobák Zsófia, Dudinszky Zsanett, Elek Melinda, Farkas Adrienn, Fejes Henriett, Garajszki Zsanett Enikô, Hujber Nikolett Ildikó, Jazon Ágnes, Kaszai Katalin, Kátai Katalin, Kelemen Éva, Kettner Szabina, Kornos Erika, Kovács Nóra Nikolett, Lakatos Csilla Zsuzsanna, Lubas Barbara Angéla, Prohászka Hajnalka, Reinhardt Rita, Sommer Tünde, Teleky Brigitta Enikô, Tiefenbeck Éva, Tóth József, Valovics Tímea, Vitok Barbara Andrea 9. c Közgazdasági Osztályfônök: Pleszel Sándorné Bartos Viviána Mária, Deák Viktória Emese, Fejôs Attila, Fényi Mária, Fodor Viktória, Gattyán Anita, Kármán Adrienn, Kiss Mónika, Kovács Gabriella, Labancz Gabriella, Lajkó József, Lukács Patrícia Irén, Nádudvari Nóra, Patrovits Zsolt, Pintér Ildikó, Stern Zsanett, Szabó Katalin Tímea, Szabó Mariann, Szilágyi Dávid, Sztojanov Nóra, Szutter Gabriella, Tarjányi Éva, Tóth Ágnes, Veréczi Zoltán, Wiszt Enikô
9. d Ügyvitel Osztályfônök: Weidinger Mária Balogh Csilla, Bihon Florentina Fanni, Boldizsár Brigitta, Csáki Nikolett Erzsébet, Diósi Szandra, Ecsédi Barbara, Filep Tibor István, Flóris Melinda,
85
Gergely Gábor, Gilicza Zsófia, Gyüre Nóra Rebeka, Hefkó Tímea, Hidvégi Szilvia Zsuzsanna, Horváth Edina, Kajdócsy Mónika Tímea, Kollár Tímea, Lindenmajer Ildikó, Máriás Mariann, Nagy Diána, Nyitrai Szabrina, Parlagi Renáta, Rácz Brigitta, Rigó Evelin, Sankó Tímea, Teisenhoffer Anita, Tüskés Dávid, Udvardy Renáta, Varga Edit Nóra 10. a Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Kelemenné Pataki Márta Bocsi Orsolya, Bogner Renáta Ingrid, Cseke Krisztina, Gál Nikolett, Gáll Enikô, Gyurcsik Angéla, Havasi Emese, Jáger Mónika, Lehota Tímea, Lerch Brigitta Hajnalka, Márkos Réka, Mezei Melitta Zsuzsanna, Mikucz Krisztina, Móré Szilvia, Nagy Dóra, Németh Edina, Oláh Nikolett Enikô, Pap F. Gábor, Pataki Adrienn, Rózsa Zsuzsanna, Sikesdi Mónika Tünde, Simon Nóra, Szabó Orsolya Krisztina, Szendrei Mariann, Szendrôdi Júlia Emese, Széplaki Zita, Szlávik Kitti, Tóth Adrienn, Tóth Bernadett, Völcsei Dóra, Winkler Krisztina 10. b Közgazdasági Osztályfônök: Auth Mária Balássy Csilla Réka, Balogh Péter, Bánsági Lívia, Berényi Ágnes, Bocsi Anita Lenke, Bózsik Teréz, Bölkény Katalin, Bucsi Szilvia Hajnalka, Czegle Brigitta, Czinkóci Szilvia, Dani Andrea, Danyis Hajnalka, Déri Ildikó Zsuzsanna, Erdélyi Viola, Fekete Andrea Éva, Gacsal Mónika, Hojsz Nikolett Anita, Kmetyó Anikó, Matics Judit, Németh Noémi, Ormándi Zsuzsanna, Pálinkás András, Pálinkás Krisztina, Péli Krisztina, Pöszér Mariann Edit, Siket Zsuzsa, Szabó Alex Tamás, Szabó Dorián Gábor, Szabó Péter András, Szelle Renáta, Trisztynovics Ágnes, Weisz Nikoletta Gabriella 10. c Közgazdasági Osztályfônök: Nagy Szilvia Angyal Emese, Blahó Krisztina, Bocsányi Szilvia, Brutóczki Ágnes, Csata Eszter, Cserhalmi Beáta Gyöngyi, Csikós Noémi, Dormány Zoltán, Fecsó Tamás, Homonnay Ildikó Anikó, Hullán Tamás, Jároszkievicz Krisztián, Jellenik Tímea, Kassai Eszter, Katona Magdaléna, Kis Brigitta, Kiss Boglárka, Kovács Renáta, Kovács Sándor Mihály, Kôvári Krisztina, Krizsán Anita, Nagy Adrienn, Petrányi Dóra Ágnes, Polyák Rita, Rédlinger Barbara, Reiterbauer Zsuzsanna, Solák Evelyn Emese, Szabados Judit, Szürti Orsolya, Tamási Tímea Ilona, Tar Edina, Varjaskéri Mária
86
10. d Ügyviteli Osztályfônök: Tóth Ilona Bagosi Katalin, Benkócs Krisztina, Bottyán Tímea Diána, Csillagh Emese, Csôke Éva, Drótár Nikolett, Egerszegi Andrea, Englisch Nikolett, Fanczal Ildikó, Glósz Anita, Janik Eszter, Kerecsényi Tamás Balázs, Kovács Norbert, Lakatos Rita, Lindwurm Krisztina, Miklós Mariann, Nagy Mariann, Németh Katalin, Nyúl Zsuzsanna, Oláh Anita, Seman Zsófia, Szilágyi Hajnalka, Szincsák Lívia, Szivák Barbara, Szôdi Lilla, Tar Krisztina, Teisenhoffer Valéria, Tóth Andrea, Totyik Gabriella, Totyik Veronika, Üveges Krisztina, Varga Betti 11. a Kereskedelem-marketing-üzleti adminisztráció Osztályfônök: Dr. Sturcz Zoltánné Ábrány Júlia, Birizdó Gyöngyi, Boros Lilla, Gaál Orsolya, Hacsa Ildikó, Held Renáta, Horváth Rita Erzsébet, Ihász Zsuzsanna, Kapusi Anikó, Kardos Dániel, Károlyi Béla, Kiss Renáta, Kovács Ágnes, Kovács Orsolya, Kövér Viktória Emese, Kucsera Mónika, Kugler Dóra, Mosek Adrienn, Mucsi Beáta, Nagy Kinga Tímea, Nagy Nikolett, Pócsik Tímea, Rácz Krisztina, Rémik Edina, Sárközi Andrea, Somogyi Lilla, Stivi Anikó, Szabó István, Szabó Tünde Szilvia, Szász Noémi, Szepesi Erzsébet, Urbán Eszter, Vörös Tímea, Zacsek Dorottya Anna 11. b Közgazdasági Osztályfônök: Kardos Ágnes Ács Hajnalka, Bartos Géza, Bilec Diána, Borcsik Marietta, Csizmadia Mónika, Csorbai Nikolett, Durucz Dóra Julianna, Geiger Orsolya, Grcsic Karolina, Gyôrfi Anikó, Horváth Renáta, Kácser Mónika, Kálovits Barbara, Kalóz Viktória, Kardos Edina, Kelemen Adrienn, Kohári Nikoletta, Kovács Hajnalka Katalin, Kovács Mónika Ágnes, Kun Gabriella, Leidl Magdolna, Marosi Krisztina, Mészáros Edit, Pákozdi Annamária, Pálinkás Zoltán József, Pap Judit, Polacsek Adrienn, Porkoláb Ágnes, Reszler Gábor, Somogyi Andrea, Szegedi Nóra, Tóth Anikó, Töltéssy Tímea 11. c Közgazdasági Osztályfônök: Gerlai Tiborné Adamik Annamária Anikó, Bárocz Andrea Erzsébet, Benke Anikó, Dénes Éva Dóra, Dezsô Tamás, Dormány Marietta, Eser Ibolya, Fodor Nikoletta, Giczi Szabina, Gutai Brigitta, Herbánszki Krisztina, Homály Anikó, Hufnágel Enikô, Juhász Balázs Gergô, Kiss Éva, Lángh Adrienn Nóra, Marton Viktória, Molnár Erika, Nagy Emese, Nagy Zoltán, Parragi Dóra, Pataki Lilla, Polyák Viktória, Répás Beatrix, Sáfrán Zsuzsanna, Száger Zsanett, Szeibert Edina, Tóth Krisztina
87
11. d Ügyvitel Osztályfônök: Dr. Tóthné Molnár Judit Bartha Brigitta, Bóta Piroska, Bozsik Hajnalka, Czikli Tímea, Csordás Éva, Dézsi Rita, Ender Szilvia, Füredi Gabriella, Galambos Nikolett, Gulyás Mihály, Helenkár Vivien, Kilián Renáta, Kiss Anikó, Kovács Judit, Lódi Mónika, Macsók Zsuzsanna, Manczák Alexandra, Mudris Nikolett, Nagy Tünde, Nyerges Anita, Orosz Hajnalka, Papp Kinga, Pucz Viktória, Szabó Anita, Szabó Annamária, Szmetana Éva, Varga Katalin 12. a Világbanki kereskedelem-marketing Osztályfônök: Stafka Ferencné Bíró Cecília, Bodosi Csilla, Csányi István, Deme Tímea, Farkas Norbert, Fehér Mercédesz, Fekete Viktória, Fórizs Ágnes, Hegoczki Imre Tibor, Hegyi Dániel Zsolt, Kovács Rita, Lacza Ágnes, Márta Andrea, Orosz Ágnes, Rim Zsuzsanna, Rónai Zsuzsanna, Rozgonyi Mariann Anikó, Schubauer Glória Krisztina, Seregély Erzsébet, Szabó Tímea Anett, Szatmári Melitta, Szeleczki Zita, Tari Eszter, Tarján Rita, Varga Anita, Vékás Noémi, Velikán Noémi, Virág Andrea 12. b Világbanki közgazdasági Osztályfônök: Kovácsné Teczli Éva Bartal Izabella, Beliczky Renáta, Bocsányi Gabriella, Csernák Éva, Hajnal Adrienn, Horváth Brigitta, Hutóczky Erika, Jóni Andrea, Káldi Tünde, Kállai Krisztián, Koczka Noémi, Kóródi Alexandra, Matkovics Barbara, Móczár Anita, Mohácsi István, Monojlovits Roland, Ottrok Szilvia Vivien, Praja Gabriella, Szabó Melinda Reáta, Tábor Adrienn, Tamás Mónika, Tóth Anett, Tóth Beatrix, Tóth Zsuzsa, Zsolnai László 12. c Közgazdasági Osztályfônök: Csorvási Tiborné Bács Nikolett, Bakó Zsuzsanna Julianna, Balogh Elemér Roland, Berkes Barbara Andrea, Bot Andrea, Bujáki Krisztina, Csibi Zsuzsanna, Dallos Nikolett, Dobi Nikolett, Freisz Dorina, Horák Ilona, Horváth Hajnalka, Horváth István, Horváth Mónika, Jócsák Nikolett, Kalóz Réka, Kápolnai Edina, Marosi Csaba, Pintér Brigitta, Raduly János, Sarkadi Erika, Schmidt Andrea, Szabó Mirjam Júlia, Szép Beáta, Sztanó Adrienn Erika, Sztelik András, Tóth Szilvia
88
12. d Humántechnikai Osztályfônök: Turai Mária Ady Erika, Albert-Erdôs Emôke, Balogh Tímea, Borbély Tímea, Borsos Gabriella, Domokos Erzsébet, Fajta Beatrix, Jakab Magdolna, Kovács Krisztina, Mácsár Enikô, Nagy Ágnes, Orosz Anita, Petô Mónika, Rostás Katalin, Rózsa Hajnalka, Sponga Renáta, Szántó Szilvia Alexandra , Tóth Katalin, Tóth Rita 12. e Közgazdasági Osztályfônök: 2000/2002. Radicsné Szalkai Annamária, 2002/2003. Sebestyén Klára, 2003/2004. Dr. Kövér Ferencné Bakó Krisztina, Bilek Bikolett, Bíró Eszter, Bohácsi Noémi, Csáki Beáta Anita, Erdôdy Tímea, Földes Katalin, Gál Krisztián, Gál Mónika, Kiss Anikó, Krausz Brigitta, Lencsés Nikolett Szilvia, Nagy Georgina, Nagy Orsolya, Perics Beatrix Barbara, Szabó Renáta, Szabó Zsolt, Takács Erika, Temesvári Ágnes 13. a Külkereskedelemi ügyintézô Osztályfônök: Dr. Fekete Károlyné Bak Róbert, Biró Gábor, Bóna Melinda, Csókás Gina, Fülöp Dóra, Gyikó Erzsébet Franciska, Haluska Julianna, Hamar Zsuzsanna, Horváth Anett Linda, Kakas Judit, Kovács Anita, Kovács Zágosn, Kreisz Ágnes, Madár Péter, Molnár Piroska Andrea, Papp Dóra, Rezsnyák Melinda, Saáry Zoltán László, Simon Krisztina, Volter Attila Csaba 13. b Pénzügyi és számviteli ügyintézô Osztályfônök: Komm Ildikó Balogh Ildikó, Berecz Brigitta, Budaházi Ágnes, Drahos Erika, Eckrich Csaba, Fajta Magdolna, Fási Norbert, Fazekas Ildikó Krisztina, Fazekas Renáta, Füredi Krisztina, Garai Ágnes, Gayerhosz Eszter, Hitter Anita, Juhász Rita Judit, Kasza Veronika, Kerekes Tímea, Koczka Annamária, Lillin Henrik, Lozsi Zsuzsanna, Molnár Anita, Pdoba Gábor, Pribelszky Magdolna Krisztina, Reszler Csaba, Soós Krisztina, Török Nikolett 13. c Középszintû ügyintézô titkár Osztályfônök: Alpári Istvánné Balogh Ágnes, Bakó Nóra, Fehér Katalin, Fodor Anikó, Fuchs Beáta, Gergely Brigitta, Hanyecz Krisztina, Kelemen Alexandra, Kis Éva, Kovács Tünde, Lutzki Marianna Mónika, Német Beatrix, Panyik Ildikó, Samu Regina, Scheidl Piroska, Szakács Georgina Anita, Szarka Brigitta, Szórád Éva, Szôke Mónika, Vajda Nikolett, Valki Réka, Villányi Zsuzsanna
89
14. b Pénzügyi és számviteli ügyintézô Osztályfônök: Biczi Jánosné Balogh Katalin, Beute Lívia, Bíró Viktória, Buzás Andrea, Csarankó Zsuzsanna, Darin Csilla, Farkas Imola, Gogolák Tímea, Gyetvai Nikolett, Heim Zita, Horváth Zsuzsanna, Komán Éva, Lutzki Mónika, Matkovics Nikoletta, Péli Katalin Judit, Ragács Kinga, Somodi Nikolett Irén, Szilágyi Ildikó, Vajda Zsolt Miklós, Zombori Viola 14. c Emeltszintû ügyintézô titkár Osztályfônök: Muhari Andrea Antal Nikoletta, Bedécs Orsolya, Bordán Bernadett, Danyi Mária, Drexler Helga, Horváth Andrea, Horváth Nikolett, Kaltenecker Melinda, Kaskó Nikolett, Kovács Tünde, Máté Linda, Mede Ágota, Ódor Natalie, Pap Anita, Part Adrienn, Pethô Tímea, Pribék Judit, Szilasi Krisztina Csilla, Szûcs Gabriella Andrea, Tanase Erika, Zsadányi Veronika
90
Büszkeségeink Aranykönyv 1978-ban hozta létre Lakatos Gézáné, iskolánk egykori alapító tagja. Ebbe a könyvbe jegyezhetik be nevüket a kitûnô tanulmányi eredményt elérô tanulók, mûvészeti és sport területen kiváló teljesítményt nyújtó tanulók. Kitûnô tanulók év végén
Hudák Gabriella 9. b Szekosán Anett 9. b Pázmándi Krisztina 10. a Szabolcsi Viktória 10. a Bergmann András 10. b Kovács Ildikó 11. c Bódogh Edina 11. e
1999 – 2000. Miklós Tímea 12. a Erôs Anita 12. b Hacsa Mónika 12. b Pongrácz Andrea 12. b Szegedi Erika 12. b Kónya Anikó 12. c Vidok Bernadett 12. e
Németh Nikolett 12. b
2000–2001. Petró Mónika 12. d
Fórizs Ágnes 10. a Lacza Ágnes 10. a Hudák Gabriella 11. b Szekosán Anett 11. b Doktor Edina 12. a
Kapusi Anikó 10. a Lacza Ágnes 11. a
2001–2002. Horváth Anita 12. a Pázmándi Krisztina 12. a Bergmann András 12. b Szônyi Zsuzsanna 12. b
2002–2003. Orosz Ágnes 11. a Hutóczky Erika 11. b Kitûnô érettségi
Horváth Mónika 12. a Miklós Tímea 12. a Penczer Cecília Éva 12. a
2000. június Hegedûs Orsolya 12. c Kónya Anikó 12. c Hazafi Adrienn 12. d
91
Erôs Anita 12. b Boszevszki Gyöngyi 12. c Rózsa Beáta 12. d Szutter Noémi 12. d Balog Mónika 12. e Hajas Katalin 12. e
Huszár Julianna 12. d Pötörke Csilla 12. d Hámori Nikolett 12. g Juhász Szilvia 12. g Micheller Anita 12. g Mucza Orsolya 12. g
Szlomoniczky Bernadett 12. a Horváth Éva 12. c Fitori Katalin 12. c Gyányi Julianna 12. c
2001. június Kovács Edina 12. c Szûcs Beáta 12. c Bódogh Edina 12. e Weidinger Zsuzsanna 12. e
Doktor Edina 12. a Gyányi Márta 12. a Horváth Anita 12. a Pázmándi Krisztina 12. a
2002. június Mohácsi Éva 12. a Szabolcsi Viktória 12. a Szônyi Zsuzsanna 12. b Végh Anita 12. c
Gönczi Orsolya 12. a Horváth Csilla 12. a Szórád Éva 12. a Hudák Gabriella 12. b Nagy Judit 12. b Kovács Judit 12. b
2003. június Szekosán Anett 12. b Pacsirta Mátyás 12. b Csirmaz Marianna 12. d Csókás Gina 12. e Dobár Edina 12. e
Varga-díj 1985-ben kapta meg elôször diák. Kitüntetési érembôl, oklevélbôl, pénzjutalomból áll. Négy éven keresztül kiváló tanulmányi eredményt elérô (min. 4,8-es átlag), kiemelkedô közösségi munkát végzô, példás magatartású tanuló kaphatja. 2000-ben Horváth Julianna 12. a Mráz Krisztina 12. c Penczer Cecília Éva 12. a Huszár Julianna 12. d Rákoczi Ildikó 12. b Juhász Szilvia 12. g Boszevszki Gyöngyi 12. c Mucza Orsolya 12. g
92
Vízi Ágnes 12. b
2001-ben Kovács Ildikó 12. c 2002-ben
Szabolcsi Viktória 12. a
Hudák Gabriella 12. b Nagy Judit 12. b
2003-ban Szekosán Anett 12. b
Kiváló sportolóink
Horváth Erika 12. c Boszevszki Gyöngyi 12. c Szintai Csilla 12. c
1999/2000. Kôvágó Éva 12. d Szekeres Adrienn 12. g Vízi Katalin 12. g
Sztupovszki Katalin 12. b Reszler Bernadett 12. c
2000/2001. Szûcs Beáta 12. c Kovács Zsuzsanna 12. d
Lugmayer Ágnes 12. a Pataki Éva 12. a Fáró Tímea 12. b
Abonyi Teréz 12. a Galasi Orsolya 12. a Kovács Tünde 12. a Rácz Réka 12. a Buza Nikolett 12. b Fazekas Ildikó 12. b
2001/2002. Grád Zsuzsanna 12. c Steuer Judit 12. c
2002/2003. Hudák Gabriella 12. b Balogh Ildikó 12. c Csukás Szilvia 12. c Fási Norbert 12. c Bíró Gábor 12. e Horváth Anett Linda 12. e Mûvészeti díj
Babai A. Vanda 12. a Bögi Balázs 12. a Papp Georgina 12. a Varga Krisztina 12. a Bruszt Zsolt 12. d
1999/2000. Göndöcz Gábor 12. d Szabó László 12. d Dudás Krisztina 12. e Janecska Judit 12. e Kovács Annamária 12. e
93
Murvai Péter 12. e Kovács Zsófia 12. g
Mucza Orsolya 12. g Szekeres Adrienn 12. g
Nagy Renáta Ildikó 12. a Schmid Ákos 12. a Gulyás Péter 12. b Kanta Nikoletta 12. b Ferenczi Ibolya 12. c Gyányi Julianna 12. c
2000/2001. Mátyás Adrienn 12. c Akalajeva Júlia 12. e Domozi Csilla 12. e Nagy Zsuzsanna 12. e Meinhardt Nikolett 12. e Weidinger Zsuzsanna 12. e
Bajsz Brigitta 12. a Farkas Judit 12. a Gyányi Márta 12. a Mihálku Sándor 12. a Muzsik Annamária 12. a Páll Noémi 12. a Péli Katalin 12. a
2001/2002. Sáfár Erika 12. a Mezôsi Éva 12. b Szegedi Mariann 12. c Zsadányi Veronika 12. d Csíkós Andrea 14. c Csíkós Julianna 14. c Varga Krisztina 14. c
Zacsek Zsófia 12. a Hitter Anita 12. b Lillin Henrik 12. b Nagy Judit 12. b Pacsirta Mátyás 12. b
2002/2003. Balogh Ildikó 12. c Fási Norbert 12. c Müller Ádám 12. c Szabó Zoltán 12. c Bíró Gábor 12. e
Idáig erre az évre lehetek a legbüszkébb Raduly Jánosnak hívnak, 17 éves vagyok. Általános iskolai tanulmányaimat az ÁMK, Általános Mûvelôdési Központban (1211 Budapest, Simon Bolivár sétány 4 – 8.) végeztem. A Varga Jenô Közgazdasági Középiskola és Szakiskola 12. c osztályába járok. Az osztályfônököm: Csorvási Tiborné, az osztályom nagyon megértô és összetartó osztály, sokat segítettek, segítenek nekem. Csepelen, a Kossuth Lajos utcában lakom édesanyámmal és három lánytestvéremmel, akiknek sokat köszönhetek.
94
Az ökölvívással 2000-ben kezdtem el foglalkozni (már elôtte is nagyon tetszett ez a sport), és ebben az évben a Magyar Országos Bajnokságon 3. helyezett lettem. Tulajdonképpen ekkor kezdôdött a bokszpályafutásom. 2001-ben – a sok edzésnek köszönhetôen – a Magyar Bajnokságon ezüstérmet értem el, egy Európa-bajnoktól pontozással kaptam ki. 2002-ben a diákolimpián (Utánpótlás Olimpián) 2. helyezést, a Budapest Bajnokságon 1. helyezést, a Magyar Bajnokságon pedig szintén 1. helyezést nyertem. 2003-ban értem el a legszebb eredményeimet. Az év elején megnyertem az Énekes István emlékversenyt, a Budapest Bajnokságot, a Balaton Bajnokságot (ami egy elég erôs nemzetközi verseny), a Magyar Bajnokságot. Az Európa-bajnokságon 3. helyezést sikerült elérnem. Idáig erre az évre lehetek a legbüszkébb. Jelenleg a „junior válogatott” kerettagja vagyok. Remélem, a jövô évi eredményeimre még büszkébb lehetek, de nemcsak a boksz terén, hanem tanulmányi téren is. Szeretnék tovább tanulni, de ha most nem vesznek fel a fôiskolára, akkor még maradok a Vargában két évet. A sporttal kapcsolatos céljaim a jövô évre vonatkozóan: a Balaton Bajnokságot szeretném ismét megnyerni, a Világbajnokságon és az Európa-bajnokságon szeretnék érmes lenni, ha lehet minél fényesebb érmet szerezni. Az évet pedig szintén a Magyar Bajnokság megnyerésével szeretném zárni. Külföldi versenyeim: 2002. év végén Szlovákiában voltam, ahol 2. lettem; 2003-ban Németországban, ahol 5. lettem; 2003-ban Lengyelországban, Varsóban rendezték az Európa-bajnokságot, ahol 3. lettem.
Céljaim között szerepel a válogatottság és a világbajnoki cím Jároszkievicz Krisztián vagyok, a 10. c osztály tanulója. Az óvodában nagyon aktív, fegyelmezetlen gyerek voltam, s az óvó néni azt mondta a szüleimnek, hogy vigyenek el valahova sportolni. Így kezdôdött el a kick-box pályafutásom. Már ekkor sikereket értem el, háromszoros magyar bajnok voltam. Az általános iskolai tanulmányaimat a Karácsony Sándor Általános Iskolában végeztem. Ez idô alatt tovább ûztem a kick-boxot. Ekkor már több nemzetközi viadalt nyertem, többek között Ausztriában, Szlo-
95
véniában, Olaszországban és Németországban. Azóta 15 Világkupát és 10 magyar bajnokságot nyertem. Hetente háromszor járok edzésre. Ezek eléggé fárasztóak, de elengedhetetlenek a jó eredmények elérése érdekében. A napokban érkeztem haza Olaszországból, ahol 1. helyezést értem el, az ifjúsági válogatott tagjaként. Távlati céljaim között szerepel a válogatottság és a világbajnoki cím. A sport mellett természetesen a tanulást sem hanyagolom el, a tavalyi tanév végén 4,57-es átlagot értem el. A jó eredmények elérésében segít az iskolám, a klubom, a csapattársaim, az edzôm, barátaim és családom.
A Tájfun SE versenyzôje Fecsó Tamás vagyok, a 10. c osztály tanulója. A sporttal úgy kerültem kapcsolatba, hogy a keresztapám, aki feketeöves Taekwondo mester, azt ajánlotta: energia-levezetésként járjak le edzeni. Édesanyám levitt egy edzésre, nekem nagyon megtetszett ez a sport, és „ottragadtam”. Így kezdôdött a pályafutásom a sport terén az általános iskola 1. osztályától. A Tájfun SE versenyzôje vagyok tíz éve. Hetente négyszer járok edzésre. Ezek elég fárasztóak, de megéri, mert azóta 12 országos bajnokságon, 9 diákolimpián, 8 nemzetközi bajnokságon és különbözô kupaversenyeken vettem részt, ahol I., II., III. helyezéseket tudtam elérni. Ezek közül a legbüszkébb a Gyerek Világbajnokságon elért I. helyezésemre vagyok, melyet Németországban rendeztek meg. Eddig kilenc eredményes övvizsgán vagyok túl, a 10. övvizsgámon a feketeövet próbálom megszerezni. Elvégeztem a bírói tanfolyamot, és sikeresen vizsgáztam belôle. A jó eredmények elérésében nagyon sokat segítettek az edzôim, csapattársaim és természetesen a családom is. A sport mellett a tanulásra is odafigyeltem: az elôzô tanév végén 4,14-es átlagot értem el. Az életcélom a sportban, hogy a felnôtt válogatottba bekerüljek, és az olimpián szeretnék részt venni. A magánéletben üzletkötô vagy pénzügyi tanácsadó szeretnék lenni, ezért választottam a Vargát.
96
A Varga Jenô KKSZI mûvészeti csoportjairól Mottó: „Természet és mûvészet, anyag és mû. Külsô segítség nélkül nincs szépség, és minden tökély eldurvul, ha az iskolázottság nem emeli, mert csak ez javítja a rosszat és tökéletesíti a jót. A természet egy szép napon rendszerint cserbenhagy bennünket, fogódzkodjunk inkább a mûvészetbe. Nélküle sekélyes marad a legszebb természetes hajlam, ám a kultúra nélküli képesség csak fél képesség. Mesterséges továbbképzés nélkül mindenki bárdolatlannak hat, és a tökély minden fajtájában pallérozásra szorul.” Baltasar Grancián A Varga Jenô KKSZI Pedagógiai Programjában több alapelv közül az egyik, talán a legátfogóbb: „A humanista értékeken alapuló személyiség teljes kibontakoztatása.” Ezen alapelvvel kapcsolatosan fogalmazza meg ugyanez a dokumentum a nevelôi-oktatói munka céljai között a következôt: „Az egyetemes és nemzeti értékeket fontosnak tartó, modern európai szellemiséggel rendelkezô, a nemzeti és iskolai hagyományokat ismerô, ezeket vállaló és továbbfejlesztô tanulók nevelése.” Mondhatnánk: a cél nemes és magasztos. A lecke fel van adva, és ez a cél valószínûleg az ország összes középiskolájának pedagógiai programjában megtalálható, ha nem is pontosan ilyen megfogalmazásban. Mit és hogyan tettünk és teszünk mi, Vargások a fenti célok elérése érdekében? Elmélyedve emlékeimben jó érzéssel és büszkeséggel gondolok iskolánkra és iskolánk mindazon dolgozójára (elfelejtve a mindennapok apró súrlódásait, a fárasztó taposómalmot), akik részt vettek és a mai napig részt vesznek ebben a küzdelmes munkában. Lehet, sôt biztos, hogy ugyanazt a célt nagyon sok intézmény hirdeti és próbálja követni, de hogy a középiskolák mezônyében az elsôk között vagyunk ebben a munkában, abban biztos vagyok. Iskolánk mûvészeti és szabadidôs tevékenységét és annak eredményeit sokan csodálják. A diákok által választott szabadidôs tevékenységek sokoldalúsága (különösen egy közgazdasági középiskolához mérten) egyedülálló. Tanulóinknak lehetôsége nyílik megismerkedni a különbözô mûvészeti ágakkal, tevékenységekkel, és ennek során kipróbálni saját képességeiket, erejüket, kitartásukat.
97
Iskolánkban régóta mûködik az énekkar. Az utóbbi idôben vezetôi voltak: Krónerné Rózsavölgyi Ildikó ének-zenetanár, az FPI szaktanácsadója, Radicsné Szalkai Annamária tanár. Jelenleg Szabóné Hanzó Katalin tanárnô vezetésével 40 fô részvételével végzi munkáját. Rendszeresen részt vesznek iskolai, kerületi és fôvárosi rendezvényeken. Repertoárjukat folyamatosan bôvítik. A hagyományos kórusmûvek és népdalok mellett ma már modern, népszerû darabokat is elôadnak az ifjúság (és kevésbé ifjak) nagy örömére. A kórust rendszeresen, nagy lelkesedéssel és szakértelemmel kíséri Kovács Attila tanár úr. A Vargában az énekkar mellett zenekar is mûködik. A Varga-zenekar vezetôje már 8 éve Sturcz András zenetanár, aki alapítója és vezetôje a Sturcz quartett nevû csellózenekarnak, amellyel nagy sikereket arat itthon és külföldön. A jelenlegi Varga-
98
zenekar tagjai: Orosz Ágnes 12. a, Schubauer Glória 12. a, Szabó István 11. a, Fási Norbert 13. c, Held Renáta 11. a, Németh Katalin 10. d, Horváth Renáta 11. b. Ha már a zenei vonalnál tartunk, meg kell említenünk kiemelkedôen tehetséges szólistáinkat is: Fülöp Dóra 13. a zongora, szintetizátor; Kovács Zágon 13. a gitár; Kincses Eszter 9. a zongora; Zsadányi Veronika 13. a ének; Német Katalin 10. d ének; Weisz Nikolett 10. b ének; Horváth Anett 13. a ének. Közülük Németh Katalin már második alkalommal az iskolai és Budapesti Népdalénekesi verseny elsô helyezettje is. A hagyományos mûfajok és csoportok közé tartozik a Vargában a néptánc is. Gyöngyvirág néptánckarunkat az elmúlt négy évben vezették: Manninger Miklós nívódíjas koreográfus. Jelenleg a tánckart Schuszterné Fehér Júlia (egymás közt csak Julika) vezeti. Az elmúlt években igény mutatkozott arra, hogy az „öregdiákok”, akik itt az iskolában kedvelték meg a néptáncot, visszajárhassanak az „alma-mater”-be és kedvükre ûzhessék a testedzés eme „formáját”. Péntek esténként Julika és Guba László tanár úr vezetésével továbbfejleszthetik néprajz- és néptánctudásukat. Repertoárjukban a különbözô tájegységek táncai mellett (szatmári, kalocsai, délalföldi, kapuvári, német nemzetiségi táncok) a magyar történelmi hagyományokat ôrzô közkedvelt Palotás is szerepel. (Az Évkönyv szerkesztése közben kaptuk a hírt, hogy Guba tanár úr eltávozott közülünk. A Szerk.) Néptánckarunk szintén rendszeresen szerepel iskolai rendezvényeken, a XX. kerülteti ünnepségeken és a Fôvárosi Önkormányzat díjkiosztó ünnepségein is. Kuriózumnak számít citerazenekarunk maroknyi kis csapata, melynek vezetôje Pócsik Dezsô citeramûvész (és megjegyzendô: költô), aki a magyar népzenét és hagyományokat nagyon sok türelemmel és szeretettel adja át a fiataloknak.
99
Legifjabb mûvészeti csoportunk a mazsorett csoport, amely az 1996ban alakult modern-tánc csoportból fejlôdött ki. Tény, hogy a Vargában egy kicsit sok a lány a fiúkhoz képest (vagy túl kevés a fiú a lányokhoz képest?). A tények makacs dolgok, csak alkalmazkodni lehet hozzájuk. Ezt tettük mi is: „kitaláltunk” egy olyan táncos mûfajt, amelyben a lányok fiúk nélkül is érvényesülhetnek. Így született meg a mazsorett csoport. Vezetôi voltak: Oravecz Béla tánctanár, Dr. Fekete Károlyné tornatanár. Jelenlegi vezetôje: Novák Zsuzsanna nívódíjas koreográfus és táncmester. Mazsorettjeink nagy népszerûségnek örvendenek, rendszeresen lépnek fel szabadtéri rendezvényeken fúvószenekarral, színpadi produkciókkal iskolai, kerületi és fôvárosi rendezvényeken. Mûvészeti csoportjainkban a tanév során rendszeres, kemény munka folyik. A hivatalos próbaidôkön kívül – fellépések elôtt – néha bizony megzavarjuk a tanítás megszokott monoton rendjét, felkavarva egy kicsit az állóvizet. Ilyenkor mindenki vérmérséklete szerint reagál, ám a fellépések után, amikor az elismerô és köszönô levelek érkeznek, a diákjainkat és iskolánkat dicsérô hírek visszajutnak hozzánk, talán mindenki megbocsát egy-egy elbliccelt tanítási órát. Mûvészetis gyerekeink nyáron sem pihennek, hiszen most már hosszú évek óta (1997-tôl) szervezzük számukra mûvészeti táborunkat. Az utóbbi idôben nemcsak a táncolni vágyók, de a nyelvet tanulni kívánók is csatlakoztak hozzánk. Táboraink helyszínei: 1999. Balatonlelle, 2000. Balatonlelle, 2001. Horány, 2002. Gyôrvár, 2003. Dég A szabadidôs és mûvészeti tevékenységek hátterét, anyagi bázisát az iskola biztosítja. Újításként
100
a 2003/ 2004. tanévtôl Schuszterné Fehér Júlia mozgáskultúra órát tart minden 9. évfolyamos tanuló számára, melynek célja a tanulók egészségi állapotának javítása, valamint a különbözô zenék, táncos mûfajok megismertetése, megkedveltetése. A Vargában már hagyományosnak számító mûvészeti tevékenységet a Fôvárosi Önkormányzat Oktatási Bizottsága is támogatja és azzal, hogy a Fôváros kiemelt rendezvényein diákjaink szerepelnek, el is ismeri a Vargában végzett mûvészeti munka színvonalát. Az anyagi és erkölcsi támogatáson kívül természetesen sok ember áldozatos szervezô munkájára is szükség van. Az elmúlt években és jelenleg a nagy „mûvészetis” háttérjátékosok: Csorvási Tiborné némettanár, Kardos Ágnes matematikatanár, Papp Gabriella megbízott gazdasági vezetô (volt vargás diák), Bögi Balázs munkaügyi elôadó (volt vargás diák), jómagam és a felsorolásban a végére hagytam, de aki nélkül mindez nem létezne Dr. Sturcz Zoltánné, Vilma néni, aki majdnem húsz éven át vezette és szervezte a Varga Jenô Középiskola Mûvészeti csoportjait. Ô az, aki szívét-lelkét, tehetségét, tudását, idejét és lehet, hogy nagy szó, de életének nagy részét arra áldozta, hogy az iskolánkban tanuló diákok megismerkedjenek a mûvészetek minden formájával és sikereket érjenek el. Vilma néni nevéhez fûzôdik a Kultúra Alapítvány létrehozása és mûködtetése; az iskolai Alapítványi estek megszervezése és lebonyolítása; a külföldi utak, táborok megszervezése (Obervellach, Ausztria, Németország, Erdély); a mûvészeti táborok megszervezése; a színvonalas iskolai ünnepségek (sok-sok szalagavató, nemzeti ünnepeink); az iskola 35. évfordulóján kiadott jubileumi évkönyv megszerkesztése; több mint egy évtized folyamatos kulturális munkája, mely a Varga Jenô Középiskola hírét öregbítette. A sor nem teljes, nem is lehet az, hiszen a sok-sok munkát részletezni lehetetlen. Az emberfeletti munkáért köszönettel tartozik neki sok-sok vargás diák, akinek ablakot nyitott a világra, lehetôséget biztosított a sokoldalú fejlôdésre. És az iskola tantestülete is, hisz az iskola menedzselésének nehéz feladatát önként és örömmel végezte. A mûvészeti csoportok fennmaradása jelenlegi, változó és néha zavaros értékrendet mutató világunkban is fontos és egyre fontosabb. A hagyományokat figyelembe véve folytatjuk a munkát a gyerekek és a közösség érdekében. És, ha néha kicsit bele is fáradunk, újra erôt adnak azok a gondolatok, amelyeket az érintettek, a gyerekek fogalmaznak meg.
101
Szilánkok „Fontos, mert hozzátartozik egy ember életéhez, hogy legyenek jó emlékei az iskoláról, és ezt a közös programok teszik lehetôvé. A többség valószínûleg elôször nem igazán örül a kötelezettségeknek, de az idô múlásával, aki csinálja, az megszereti, és az élete részévé válik. Szerintem fontos, hogy az ember csináljon valamit, amit szeret, és ezt sok ember az iskolai különórákon találja meg. Évek múltán a jóra emlékezve biztos, hogy nem fogja megbánni az, aki végigcsinálta, mert rengeteget tanult és sok élménnyel gazdagodott. Én sajnálom, hogy ebbôl idôhiány miatt kimaradtam.” (Jóni Andrea)
„Az iskolai táborok azért fontosak, mert a gyerekek megismerik egymást. A foglalkozások azért jók, mert ott rá lehet jönni, hogy mindenért meg kell dolgozni, pl.: az iskoláért. Itt a diákok között egyfajta összhang alakul ki. Szerintem amilyenek a gyerekek a foglalkozáson, olyanok lesznek a munkában. Minél elôbb jó rájönni, milyen a kemény munka.” (…)
„Szerintem az jó dolog, hogy az iskolában mûködnek mûvészeti csoportok. Azért jó, mert fejleszti a gyerekek mozgáskultúráját, másrészt ingyen van. Manapság egy tánctanfolyam nem olcsó. Ha eljut olyan szintre a tanuló, hogy színpadképes a produkciója, az nagyon nagy öröm számára. A fellépések nagyon jó hangulatúak szoktak lenni. Szerintem nagyon jó érzés, amikor táncolsz és visszamosolyognak rád vagy megdicsérnek. Nyáron a mûvészeti táborok is jól szoktak eltelni, napi 6 óra tánc, az igen hasznos. Az tény, hogy sok munkával jár, de egyszer meglesz az eredménye. Nagyon jó, hogy az iskolába több mûvészeti csoport mûködik, több stílusban próbára tehetik magukat a tanulók.” (…)
102
„Jó dolog, mert a csoportokban lévô embereket összekovácsolja, más osztályból, évfolyamból barátokat szerezhetünk. Nagyon sok élményt nyújt. Segít megismerni magamat és képességeimet. Fejleszthetem magam. A tanulás után egyfajta „pihenés, kikapcsolódás”. A sikerek magabiztossá tesznek.” H. E.
K. T. É. szabadidô szervezô
A mûvészeti csoportok aktív résztvevôi Az elmúlt években kiemelkedô munkát végzô tanulók Tánckar Bajsz Brigitta, Balázs Júlia, Balogh Ildikó, Basa Dániel, Bíró Gábor, Bocsi Anita, Budaházi Ágnes, Csáki Nikolett, Csikós Andrea, Csikós Julianna, Domozi Csilla, Farkas Judit, Fehér Mercédesz, Fejes Henriett, Gulyás Péter, Hitter Anita, Horvát István, Kucsera Mónika, Lillin Henrik, Mihálku Sándor, Nagy Norbert, Nagy Zoltán, Pacsirta Mátyás, Pataki Lilla, Pócsik Tímea, Podoba Gábor, Reszler Gábor, Sommer Tünde, Stivi Anikó, Szabados Krisztina, Szabó István, Szabó Zoltán, Szilágyi Dávid, Tarján Rita, Tiefenbeck Éva, Tóth József, Tóth Zoltán, Tóth Zsuzsanna, Varga Krisztina, Zacsek Dorottya, Zacsek Zsófia.
Mazsorett Bács Nikolett, Bartall Izabella, Beliczki Renáta, Bognár Renáta, Csikós Andrea, Csorba Brigitta, Dobi Nikolett, Eser Ibolya, Fucsek Adrienn, Horváth Hajnalka, Hutóczky Erika, Kápolnai Edina, Kiss Brigitta, Kocka Noémi, Ladányi Annamária, Lindvurm Krisztina, Nagy Renáta, Ottrok Vivien, Papp Georgina, Solák Evelin, Szôke Mónika, Tábor Adrienn, Tar Krisztina, Tóth Anett, Varga Krisztina, Zsadányi Veronika
Énekkar Bagosi Katalin, Baranyai Nikolett, Baróczi Alexandra, Blahó Krisztina, Bóta Piroska, Csáki Nikolett, Czikli Tímea, Deák Viktória, Dudinszky Zsanett, Fényi Mária, Ferenczi Ibolya, Forró Ildikó, Gál Orsolya, Garajszki Zsanett, Gattyán Anita, Gyôrfi Anikó, Havasi Emese, Hefkó Tímea, Homonnay Ildikó, Horváth Margit, Horváth Rita, Ihász Zsuzsanna, Kiss Mónika, Kollár Tímea, Kosán Anikó, Labancz Gabriella, Lángh Adrienn, Lódi Mónika, Lukács Patrí-
103
cia, Mátyás Ibolya, Nagy Emese, Nagy Eszter, Nagy Nikolett, Németh Katalin, Perics Beatrix, Pintér Ildikó, Rácz Brigitta, Rédlinger Barbara, Rigó Evelin, Szabó Renáta, Szabó Tünde, Szlomoniczky Bernadett, Tar Krisztina, Tarjányi Éva, Temesvári Ágnes, Tóth Edina, Tóth Orsolya, Varga Katalin, Wiszt Enikô
Mûvész tanárok † Guba László – néptánc, Kovács Attila – zongora, Novák Zsuzsanna – mazsorett (Nívó-díjas koreográfus, táncmester), Pócsik Dezsô – citerazenekar, Schuszterné Fehér Júlia – néptánc, Sturcz András – zenekar, Szabóné Hanzó Katalin – énekkar
Kultúra Alapítvány A Kultúra Alapítványt 1989-ben hozta létre szülôk, tanárok és támogatók lelkes kis csapata. Az alapítók névsora a következô: Dr. Sturcz Zoltán, Podolák Sándorné, Fazekas Györgyné, Kelemen Gusztávné, Molnár Mihályné, Szabó Bálintné. Az Alapítvány létrehozásának közvetlen kiváltó oka a néptánckar olaszországi útjának támogatása volt, de céljai között minden olyan tevékenység támogatása is szerepel, amely elôsegíti a Varga Jenô KKSZI tanulóinak sokoldalú kulturális fejlôdését, akár közvetlenül, akár közvetve. Az alapító okirat szerinti célok a következôk: a „Varga Jenô Közgazdasági Szakközépiskola Gép- és Gyorsíró Iskola mûvészeti együttesek, idegen nyelvi továbbképzés, iskolán belül mûködô szabadidôs tevékenység (ünnepség, szereplések, versenyek, diákújság, iskolarádió, klub, fotó, öntevékeny csoportok és egyéb) támogatása és kulturális kapcsolatok elôsegítése.” 2000-ben a törvényi változások miatt az alapítványok besorolása megváltozott. Ez a rendelkezés minket is érintett, így a Kultúra Alapítványt közhasznú szervezetté kellett nyilváníttatni, és így nyilvántartásba vetetni a cégbíróságon. Az eljárás során összeférhetetlenséget állapítottak meg. Dr. Sturcz Zoltán mint alapító és Dr. Sturcz Zoltánné mint az Alapítvány elnöke, ilyen formában nem szerepelhetett a cégbírósági bejegyzésben. Ezért, hogy az Alapítvány fennmaradjon és a továbbiakban is folytathassa mûködését, személyi változtatásra volt szükség. Természetesen Dr. Sturcz Zoltánné (Vilma néni) továbbra is az Alapítvány kuratóriumának tagja. Alapítása óta eme civil és önkéntes szervezet – az alapító okirat szerinti célok támogatása érdekében – részt vesz a következô események, rendezvények támogatásában. Mûvészeti csoportok támogatásában – eszközök vásárlása (táncruhatár bôvítése); programok szervezési költségeinek támogatása (utazási ktg., szál-
104
lás ktg.); mûvészeti táborok támogatása a tanulók számára; programok finanszírozása (kiemelt programnak számít a minden évben megrendezendô, kulturális seregszemle, az iskolai Alapítványi Est, mely lehetôséget nyújt tehetséges tanulóink bemutatkozására). Nyelvi táborok támogatása (Obervellach-i német nyelvi tábor). A tehetséges tanulók versenyeztetési költségeinek támogatása – közismereti versenyeken való részvétel, pl.: magyar nyelv, irodalom; szakmai versenyeken való részvétel illetve szakmai versenyek megrendezésének támogatása (pl.: iskolai marketing verseny). Kulturális programok finanszírozása (pl.: színházi elôadások, kiállítások). Tanév végén, ballagáskor, a tehetséges és kiemelkedô tanulók mûvészeti díjban részesülnek, melynek költségeit az Alapítvány állja. A diákönkormányzattal évente közösen szervezett jutalomkirándulás szervezése és a költségek egy részének fedezete. A felsorolásból is látható, hogy milyen sokszínû a Kultúra Alapítvány tevékenysége. Évente több tucat program szervezésében és lebonyolításában vesznek részt az alapítvány kurátorai. Az évek során az alapítvány munkáját segítették: Mudra Erika, Papp Gabriella és Bögi Balázs. A Kultúra Alapítvány bevételeinek jelentôs része az SZJA 1%-ának felajánlásából, támogatásból és pályázatokból származik. Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, aki támogatásukkal, munkájukkal segítik alapítványunkat a vargás diákok támogatásában. K. T. É. az alapítvány kurátora
„Szólj, gondolj, tégy jót: s minden szó, gondolat és tett Tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.” (Vörösmarty)
Segítünk Nektek Vargások Alapítvány Iskolánkban 2000. szeptember 18-i keltezéssel – a Fôvárosi Bíróság végzése alapján – megalakult, a közhasznúnak minôsített Segítünk Nektek Vargások (SNV) Alapítvány. Az alapítvány célja, hogy segítse az iskola szakmai és nevelômunkája feltételeinek javítását, korszerûsítését; támogassa a csoportos tanulmányutakat, szakmai kirándulásokat, továbbképzéseket; az iskola tanulóival kiemelkedô eredményeket elért tanárok munkáját elismerje; az iskola tanulóinak
105
szociális és jóléti támogatást nyújtson; a tanulóknak és tanáraiknak szakmai versenyeken való részvételét anyagilag segítse. Az alapítvány kuratóriumának tagjai: Csapláros László, alapító, Kiss Mária, elnök, Alpári Istvánné és Molnár Ferencné. Az elmúlt néhány évben a fenti céloknak próbáltunk eleget tenni azokkal a támogatásokkal, amit az iskola tanulói és a szülôk közössége ajánlott fel az alapítványnak. 200l-ben 270 500 Ft támogatást kaptunk szülôi felajánlásokból. A tanulók segítésére, a rászorulók iskolai ebédeltetésére, kitûnô tanulók jutalmazására: 250 660 Ft-ot költöttünk. 2002-ben az alapítványi támogatások és kiadások Bevételek: 832 000 Ft Kiadások: tanulmányi versenyek nevezési díja, jutalmazása: 45 600 Ft tanulói ebéd támogatása: 143 450 Ft tanulói segélyek: 20 431 Ft jutalomkirándulás, könyvjutalmak kitûnô tanulóknak: 73 000 Ft egyéb, egészségügyi célú felhasználás: 87 500 Ft tanári támogatások: 15 000 Ft Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak akik – felismerve a fenti célok fontosságát – az alapítvány mûködéséhez pénzösszegek adományozásával hozzájárultak, szakértelmükkel, munkájukkal segítették, támogatták tevékenységünket. Külön köszönet illeti Illés Melinda könyvelôt, aki az alapítvány könyvelését évek óta munkadíj nélkül végzi. Bízunk benne: az évkönyvben olvasottak is segítenek abban, hogy a szülôk, tanulók még jobban megismerjék az alapítvány munkáját, sokoldalú támogató tevékenységét, és a jövôben még többen járuljanak hozzá a Vargások támogatásához az SNV-n keresztül. Alpári Istvánné
106
Versenyek – versenyeztetések Ing, ing – market-ing! A 2002/2003-as tanév novemberében iskolaszerte ingek rajza jelent meg a falakon. A plakátok a Varga történetében elôször hirdettek kétfordulós marketing csapatversenyt mindazoknak a 10., 11., 12., 13., 14., osztályos tanulóknak, akik kedvet éreztek a vállalkozási ismeretek, marketing, taniroda, diákvállalkozás foglalkozásainak keretében szerzett ismeretek versenyben való megmérettetésére. Februárban, az aulában kifeszített fregolin függesztettük ki az elsô forduló reklám-plakátjait és a szituációs helyzethez kapcsolódó levélírási feladatok megoldásait. 16 csapat indult, köztük hirdettünk eredményt a márciusi, második fordulóban. A versenyt a 13. c tanirodás csapata – Kaltenecker Melinda, Part Adrienn és Zsadányi Veronika – nyerte. A tükrös teremben rendezett második forduló igen jó hangulatú versenyt hozott. Feladatok voltak pl. – shell-építés, cégbemutató, elméleti kérdések megválaszolása gazdasági ismeretekbôl és marketingbôl. A 2003/2004. tanévben, a 40. évforduló alkalmából iskolák közötti versenyt hirdettünk. A versenyre 5 olyan iskolát hívtunk meg, akikkel hagyományosan folyamatos évközi kapcsolatban vagyunk. Ezek: a Vásárhelyi, a Mester utcai iskola, a lôrinciek, a Budapesti Külkereskedelmi Szakközép és a Károlyi Közgazdasági. A verseny ismét 2 fordulós. Az elsô forduló témája: az induló iskola marketingszemléletének bírálata és kialakítása. Feladatok lesznek: briefing (megrendelés), logo, céges papír, Internet honlap készítése, kiállítás-tervezés és marketing-kutatás. Shell-építés (kiállító-terület), interjúkészítés – motivációkutatás és elméleti teszt a verseny második fordulójának anyaga. Kelemenné Pataki Márta
A nagy megmérettetés „A nagy megmérettetés” napja volt számunkra 2003. március 27. Ekkor került megrendezésre a marketingverseny. A nevezés elôtt gondolkodóba estünk, vajon hogyan állnánk helyt egy ilyen eseményen. Végül döntött a józan ész (és Pataki tanárnô). Az elsô feladat könnyûnek bizonyult: egy plakátot kellett elkészítenünk, amely az újdonsült vállalkozásunk (BlumenPack) arculatát fejezte ki. Emellé pedig egy megrendelô levelet kellett kreálnunk,
107
amelyben egy ügynökséget arra kértünk fel, hogy készítse el az általunk megálmodott plakátot (a levélnek tartalmaznia kellett a plakát méretét, színét, a rajta lévô képek leírását stb.). Ez a feladat roppant nagy fejtörést és sok idôt igényelt. Ekkor még nem is sejtettük, hogy a mi munkánk fogja legjobban elnyerni a zsûri tetszését. Ezen felbuzdulva, újra nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a második fordulóba. A verseny következô része több részfeladatot tartalmazott. Ez már a tükrös teremben zajlott. Elôször be kellett mutatni a vállalkozásunkat. A zsûri 15 csapat (vállalkozás) bemutatkozását hallgatta-nézte végig. A mi tetszésünket a „Lötty Kft.” nyerte el, élén Müller Ádámmal. A végén még mi is elhittük, hogy milyen finom ital az a zöld „lötty”. Ahogy késôbb kiderült, a tanári kar is felfigyelt erre a nem mindennapi elôadásra. A következô körben egy tesztet kellett megoldanunk, ezen kisebb-nagyobb sikerrel jutottunk túl. Ekkor jöttünk rá arra, hogy milyen jó lett volna marketinget tanulni! (A mi szakunkon ugyanis nincs ilyen tantárgy.) A végeredmény kihirdetésekor abban reménykedtünk, hogy legalább az elsô tízben benne leszünk. A legnagyobb meglepetés akkor ért minket, amikor Pataki tanárnô mosolyogva kimondta: „Az I. helyezést a BlumenPack Kft. érte el”. Elôször mind a hárman kételkedve fogadtuk a hírt. „Á, dehogy, biztos félreértettük.” De, amikor a tanárnô elindult felénk, hogy gratuláljon, biztossá vált: elsôk lettünk!!! Fôdíjként elmehettünk a McDonald’s-ba enni, kaptunk egy doboz fagylaltot és egy-egy névre szóló oklevelet. Itt szeretnénk megköszönni, hogy Kelemenné Pataki Márta és Dr. Tóthné Molnár Judit tanárnôk végig tartották bennünk a lelket. Bízunk benne, hogy a marketingverseny hagyománnyá válik iskolánkban. Nagyon sok segítséget nyújtana a fiatalabb korosztálynak, hogy a marketing tantárgy ne tûnjön olyan „száraz” anyagnak. Ezek voltak a BlumenPack Kft. élményei, és reméljük, hogy a késôbbiekben más vállalkozások is átérezhetik ezt a csodálatos érzést. Kaltenecker Melinda 14. c Part Adrienn 14. c Zsadányi Veronika 14. c
Sissi szavalóverseny Évek óta hagyománnyá vált esemény Pestszenterzsébeten a Sissi szavalóverseny. Erzsébet királyné tiszteletére a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezi a rendezvényt. Iskolánkból is neveztek néhányan, hogy összemérjék tudásukat. A jelenlegi 10. a osztályból Havasi Emese, Mikucz Krisztina és
108
Winkler Krisztina, a 10. d osztályból pedig Németh Katalin és Szivák Barbara képviselték a Vargát. A szavalóverseny helyszíne a Városháza díszterme volt. A rendezvényt – ünnepélyes keretek között – Szabados Ákos polgármester úr és Hertelendi-Härtlein Péter úr, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg. A versenyzôk megérkezésükkor sorszámot húztak, így a szerencse döntött arról, ki mikor következett. „Nem könnyû feladat ekkora közönség elôtt szerepelni, fôként, ha nem anyanyelvén szaval az ember.” – hallhattuk Ági Müller asszonytól az értékelés perceiben. A verseny szabályai szerint két verssel készültek a résztvevô diákok. Az elsô Erzsébet királynô egyik költeménye volt, a második egy szabadon választott költemény a német irodalom remekeibôl. Külön csoportban mérték össze tudásukat az általános és középiskolások, valamint a normál nyelvi tagozatos és a német nemzetiségi nyelvi tagozaton tanulók is. Minden kategóriában I., II. és III. díjat ítélt oda a zsûri. Elmondásuk szerint jobban örültek volna, ha legalább az elsô hat helyezettet díjazhatják, mert amíg valaki elér a versenyre, több hetes felkészülés elôzi meg azt, s ezt az elismerô szavak mellett másképp is szerették volna jutalmazni. A zsûri tagjai voltak – többek között – Ági Müller asszony, a Sissi Baráti Kör elnökasszonya, Szabó Margit, a Sissi Baráti Kör titkára, és Zwick József úr, a Soroksári Német Kisebbségi Önkormányzat tagja. Ebben az évben a XX. kerületi iskolákon kívül messzebbrôl is nevezhettek a versenyre, így érkeztek Taksonyból, Soroksárról és Budapest számos más kerületébôl is. A jövô évi terv szerint a Sissi szavalóverseny országos rangra emelkedik, s akkor még több iskola tanulója mérheti össze tudását. Várunk benneteket is! 2003. november 28.
Bárkányi Judit
A katasztrófavédelmi, az elsôsegélynyújtó és a csecsemôgondozó versenyek Iskolánk 1997 óta vesz részt ezeken a versenyeken. Egy lelkes kis csapattal kezdôdött minden, amelynek tagjai Kónya Anikó, Aranyi Orsolya, Szekeres Adrienn, Mucza Orsolya, Trényi Dóra, Képíró Annamária, Vizi Ágnes voltak. Beneveztünk a kerületi Polgári védelmi versenyre, és megnyertük azt. Azóta is minden évben egy vagy több csapat képviseli iskolánkat a kerületi katasztrófavédelmi versenyeken, és eddig minden alkalommal sikerült a középiskolások kategóriájában megszereznünk az elsô helyet. A versenyek érdekesek és hasznosak a diákok számára, hisz számot adhatnak tudásukról és rátermettségükrôl több területen is. Például katasztrófavédelem, elsôsegélynyújtás, lövészet (sajnos ez az utóbbi versenyeken már nem szerepel),
109
környezetvédelem, tûzoltás és ügyesség. A kerületi fordulót követô budapesti versenyekre is mindig lelkesen készülünk. Sikerült már II. (2000.), V. (1998.) és VI. (1997.) helyezést is elérnünk. A legeredményesebb csapat tagjai voltak: Mezôsi Éva, Keresztesi Erika, Mihálku Sándor, Szabó Roland és Vajda Zsolt. A képen a 2003-as versenyen részt vevô csapatok tagjai és az iskola eddigi csapatai által nyert kupák láthatók. A polgári védelmi versenyek egyik fontos eleme az elsôsegélynyújtás, így hagyománnyá vált az elsôsegélynyújtó versenyeken való részvételünk is. Eredményeinkre büszkék lehetünk. Kétszer értünk el I. helyezést a XIX. és XX. kerületi középiskolák versenyében. Továbbjutottunk a budapesti versenyre, ahol II. (1998.), majd I. (1999.) helyezést szereztünk. A II. helyezést elért csapat tagjai: Kónya Anikó, Pálinkó Brigitta, Nyeverecz Mónika, Juhász Rita, Varga Bálint. A budapesti I. hely feljogosított minket arra, hogy részt vegyünk az országos elsôsegélynyújtó versenyen, Bodajkon. E legeredményesebb csapatot Mezôsi Éva, Keresztesi Erika, Trényi Dóra, Kovács Annamária és Balla Merse Pál alkotta. Eredményeinket az IFELORE (Ifjúsági Elsôsegélynyújtók Országos Egyesülete) alapító vezetôjének, Mihályi Lászlónak köszönhetjük, aki több éven keresztül tartott elsôsegélynyújtó foglalkozásokat a téma iránt érdeklôdô tanulóknak. Csapatainkkal több alkalommal vettünk részt az IFELORE által rendezett országos elsôsegélynyújtó versenyeken, ahol II. (1999.) helyezés volt a legjobb eredményünk. A versenyek helyszínei: Kecskemét, SOS Gyermekfalu (1999.), Ecser (2002.), Tiszacsege (2003.). A Tiszacsegén rendezett versenyen Kovács Norbert 9. d, Mihály Andrea 10. c, Kiss Éva 10. c, Nagy Zoltán 10. c és Pölöskei Dóra 9. a osztályos tanulók képviselték iskolánkat. Nemcsak a polgári védelemi és az elsôsegélynyújtó versenyeken vettünk részt, hanem a kerületi csecsemôgondozó versenyen is. Mi ennek az oka? Sok-sok, az elôbb említett területek iránt érdeklôdô tanuló került iskolánkba, ezt én kihasználtam, és csapatot kovácsoltam belôlük. Itt szeretném megköszönni munkájukat. A csecsemôgondozás területén is értünk el jó eredményeket, III. (1999.) és I. (2000.) helyezést. A csapatok tagjai: Mezôsi Éva, Dávid Szilvia, Pap Anita, Bedécs Orsolya, illetve Schmid Ákos, Bakondi Gabriella és Gazsó Katalin voltak.
110
Felkészülésünket segítették: a XX. kerületi katasztrófavédelem, a tûzoltóság, az önkormányzat, a vöröskereszt munkatársai, valamint iskolánk védônôje, Átrok Zoltánné és Mihályi László az IFELORE vezetôje. Munkájukat ezúton is köszönjük. Gerlai Tiborné vöröskeresztes
!!
sokrraa m csii,, sok meegg kk kkiics yy o o SS
Mutassuk meg közösen az összefogás erejét, játékos kedvünket, tenni akarásunkat! Gyûjtsünk egyforintosokat, kétforintosokat és ötforintosokat! Ugye te is tudnál mit kezdeni egy extra szabadnappal?
…invitáló frázis mondattal hirdette meg iskolánk a Varga 40. évfordulója alkalmából az aprópénz-gyûjtési versenyt, amelynek bevételét a Varga megszépülésére (iskola területén zászlófelvonóhely kialakítása /nemzeti, európai uniós, iskolai/, jubileumi névtábla elhelyezése) szeretné fordítani. Versenykiírás: a legtöbb aprópénzt gyûjtô osztály egy szabadnapot kap irányított önképzésre; a verseny három fordulóban kerül meghirdetésre; háromszori (november, január, március) eredményhirdetés. Az elsô fordulót a 11. d osztály nyerte. A verseny szervezését, lebonyolítását a 13. b osztály végezte.
111
Diákvállalkozások a Vargában A diákvállalkozások az 1998/99-es tanévben kezdték meg mûködésüket iskolánkban, az oxfordi központú Young Enterprise Alapítványhoz csatlakozva. Egy-egy diákvállalkozás – a szabályok szerint – egy tanéven keresztül mûködik. Ennyi idôt kapnak a vállalkozó kedvû tanulók arra, hogy belekóstoljanak egy vállalkozás létrehozásába, az induló pénzügyi fedezet elôteremtésébe (részvényeket bocsátanak ki), az üzleti terv létrehozásába, termékek elôállításába, az eladási ár megállapításába, a reklámozásba, az értékesítésbe, a nyilvántartások vezetésébe, a munkaszervezésbe, az eredmények megállapításába, az értékelésbe. A korábbi évek eredményein és a hallott élményeken felbuzdulva az alábbi vállalkozások alakultak. a 2000/2001-es tanévben Decor Bt. 11. a osztály tanulói (vezérigazgató: Szabolcsi Viktória, helyettese: Horváth Zsuzsanna) a 2001/2002-es tanévben Tic-TaktikaTeam Bt. 10. b osztály tanulói (vezérigazgató: Monojlovits Roland, helyettese: Jóni Andrea) a 2002/003-as tanévben Angel Hands Bt. 10. a osztály tanulói (vezérigazgató: Hacsa Ildikó, helyettese: Somogyi Lilla) Törtetô Törpikék Bt. 10. a (vezérigazgató: Held Renáta, helyettese: Pócsik Tímea.) Az alapítók vezetôket választottak (vezérigazgatót, pénzügyi, termelési, kereskedelmi, marketing, humánpolitikai igazgatókat). Megállapították feladataikat, elkészítették terveiket és megkezdték a termékek elôállítását, értékesítését. Az alapítvány munkatársain kívül (Darázs Dóra, Szûcsné Szabó Katalin), az összekötô tanár (Urbán Miklósné igazgatóhelyettes) és a vállalkozások által felkért patronáló tanárok (ezeknél a vállalatoknál Kovácsné Teczli Éva, dr. Petró Imréné, és dr. Sturcz Zoltánné) segítették a „vállalkozókat”, önállóságukat tiszteletben tartva. A diákvállalkozásoknak nincs (nem volt) könnyû dolga. Fel kell mérni, hogy melyik az a termék, amelyet el tudnak készíteni és el is tudnak adni olyan áron, hogy nyereségük legyen. Tanulás, az iskolai kötelezettségek teljesítése mellett, csak olyan termék elôállítása jöhet szóba, amely nem igényel túl sok idôt, különleges szakképzettséget, nagy anyagi befektetést és egyúttal szórakozást is jelent. Nem volt könnyû és nem is sikerült mindig a termék kiválasztása. Elôfordult, hogy a gyártó is látta: a termék nem sikerült. Volt, hogy a lelkesen létrehozott „csodával” csak egy baj volt: nem volt rá vevô, és most valamelyik vállalkozó polcán emlékezteti tulajdonosát a vállalkozási szép idôkre és arra, hogy lehet: nem vagyunk mindenben(?) profik.
112
A közös munka más tapasztalatokat, élményeket is hozott. Nem egyformán viszonyulnak a vállalkozás tagjai a közös célokhoz. Van, aki jó megoldásokat keres, más inkább kifogásokat keres, kritizál. A jó vállalkozásvezetônek nemcsak a feladatot kell meghatároznia, hanem a konfliktusokat is meg kell oldania – ha nem sikerül, azonnal érzôdik a munkán. Van, akinek jó ötletei vannak, van, aki ügyesen rajzol vagy profi a számítógépnél, van, aki jó kereskedô – meg kell találni mindenkinek azt a tevékenységet, amihez érzéke, tehetsége van. A próbálkozás, gyakorlat mindenki képességét javítja. A segítô tanárnak is elôny, ha megtanul néhány új technikát a termékek elôállításához. Sok élményt jelentettek a vásárok az iskolában, a Lurdy Házban, a Millenniumi Parkban. Fontos megmérettetések voltak az országos versenyek – amelyeken minden évben részt vettek a csapatok – és a vizsgák. Szívesen emlékszünk vissza arra a sikerre, hogy 2001-ben a Decor Bt. Igazgatójának, Szabolcsi Viktóriának ítélte oda a vizsgabizottság „a legjobb dolgozat” címet. Nemcsak játék volt a vállalkozások tagjainak ez az 1–1 év. Kipróbálhatták a gyakorlatban, amit a szakmai alapozó tantárgyakban tanultak. Kipróbálhatták a pályázatírást is. A „Vállalkozás 2000 Alapítvány” pályázatára elkészített anyaggal az Angel Hands vállalkozás egy nyomtatóra, a Törtetô Törpikék egy munkaasztalra és egy varrógépre pályáztak sikerrel. Az iskola segítségét is igénybe véve, így a következô években megalakuló vállalkozások részére biztosítottak új lehetôségeket. A vállalkozások tagjai a következôk voltak 2000/2001. Decor Bt. (11. a) Berente Andrea, Doktor Edina, Elekes Ágnes, Farkas Judit, Horváth Anita, Horváth Zsuzsanna, Huri Zsuzsanna, Kozma Ildikó, Lugmayer Ágnes, Mihálku Sándor, Mohácsi Éva, Nyírô Annamária, Pál Anita, Pázmándi Krisztina, Szabó Roland, Szabolcsi Viktória, Tóth Bernadett, Pál Noémi Andrea, Pataki Éva, Péli Katalin, Sáfár Erika, Végh Veronika 2001/2002. Tic-Taktika Team Bt. (10. b) Bartal Izabella, Beliczky Renáta, Bocsányi Gabriella, Csernák Éva, Hajnal Adrienn, Hutóczky Erika, Jóni Andrea, Káldi Tünde, Kállai Krisztián, Koczka Noémi, Kóródi Alexandra, Matkovics Barbara, Móczár Anita, Monojlovits Roland, Ottrok Vivien, Szabó Melinda, Tábor Adrienn, Tamizer Zsuzsa, Tóth Anett, Tóth Beatrix, Tóth Zsuzsa
113
2002/2003 Angel Hands Bt. (11. a) Hacsa Ildikó, Kovács Ágnes, Kovács Orsolya, Kövér Viktória, Rémik Edina, Somogyi Lilla, Stivi Anikó, Szász Noémi, Szepesi Erzsébet, Mosek Adrienn, Horváth Rita 2002/2003. Törtetô Törpikék Bt. (11. a) Ábrány Júlia, Gaál Orsolya, Held Renáta, Kapusi Anikó, Kardos Dániel, Károlyi Béla, Kiss Renáta, Kucsera Mónika, Nagy Kinga, Nagy Nikolett, Pócsik Tímea, Szabó István, Urbán Eszter
A vállalkozások tagjainak nevében lejegyezte: Dr. Petró Imréné
114
Iskolánk szakképzését támogató vállalkozások Támogató neve Állami Autópálya-kezelô Rt.
2000.
2001.
2002.
800 000
1 000 000
500 000
ALSTOM Power Hungária Rt.
1 000 000
Bau-System Ker. és Szolg. Bt.
71 000
Cobalt Épületgép. Szolg. és Ker. Kft.
98 800
ÉKM Autópálya Rt.
2003.
119 250
1 000 000
Elavill Épületgép. Szolg. Kft.
64 000
73 275
Entazisz Építôipari Fôváll. és Kereskedelmi Kft.
264 000
397 000
525 000
GIRO Elszámolás-forgalmi Rt.
200 000
200 000
500 000
650 000
1 000 000
1 000 000
360 000
400 000
Kereskedelmi és Hitelbank Rt.
900 000
Kika Lakberendezési Kft. Kiskunlacházi Kavicsbánya Kft.
360 000
Mobiltrans Kft.
175 000
Mûdekor Szövetkezet
135 000
Novospectum Kft. OTP és Ker. Bank Rt. Dél-pesti Régió Polgári Kereskedelmi Bank Rt.
300 000 1 350 000 200 000
Qualisoft Számítástechnikai Mûszaki Fejlesztô Kft.
51 000
Schuszterné Fehér Júlia
4 000
Volán Elektronika Rt. Wedi Hungary Kft.
65 000 120 000
115
116
A Varga Jenô Közgazdasági Középiskola és Szakiskola és diákjai biztosításközvetítôje
Petô Csaba. Elérhetôsége: 061/3423979 061/3426787 0620/9461765
117
118
Utószó „Idô állj meg, s ti suhanó percek várjatok!”
Emlékezzünk a 40. évfordulóra, álljunk meg egy pillanatra
A jubileum alkalmat ad arra, hogy a jelenbôl visszapillanthassunk a múltba. Elismerem, hogy az elkészült mû nem lett annyira teljes és analitikus, hogy a négy évtized minden percét, pillanatát felölné. Bízom abban, hogy a kiadvány többszöri olvasgatása alkalmával mindig felfedezhetjük benne annak a helynek, korszaknak a pillanatait, amelyben közösen ténykedtünk, s hûen tükrözi a jelent is.
Tisztelt Olvasó! 40 esztendeje, hogy a Varga megszületett. Lapozgasd sok szeretettel újra és újra e jubileumi könyvet, s úgy fog hatni reád, mint valami számvetés: korod és életed van benne, a kollégák és a diákok együttes munkája pedig a jövôt tükrözi.
Kedves Diákok! Örömömre szolgál, hogy részesei lehettek egy olyan születésnapi köszöntônek, amelybôl csak meríthettek, értékeket raktározhattok el magatokban. Forgassátok e kiadványt a jelenben vargás diákként, a jövôben érett vargásként, majd tapasztalt felnôttként közvetítsetek értékeket a jövô nemzedéke felé.
Köszönettel a Szerkesztô
119
Felelôs kiadó: Kiss Mária igazgató
Szerkesztôbizottság: Havas János igazgatóhelyettes Dr. Tóthné M. Judit fôszerkesztô Pallagi Zsuzsanna pedagógusasszisztens
A képek egy részét készítette: Tas Csaba
Digitális felvételek: OSD Informatikai Kft.
Tipográfia: GRAF-ICA Stúdió
Nyomdai munkálatok: PORSZINTER Nyomda
120