JELKY ANDRÁS A HITELES ADATOK FÉNYÉNÉL

eg ed .h u sz COLLECTION

k-

EDMUND VASVARY

r.s

WASHINGTON, D. C, SÓLYMOS

E D E

ek

on

yv ta

JELKY ANDRÁS A HITELES ADATOK FÉNYÉNÉL

A B A J A I TÜRR ISTVÁN MÜZEUM K I A D V Á N Y A I 1. B A J A , 1957. Szerkeszti: Kiss

György

u h .

d e

g e

Jelky András a hiteles adatok fényénél

z s -

k s .

v y

r a t

k e

n o

Jelky András nevét nem csak szülővárosában, hanem az or­ szág határán túl is ismerik. Noha sokan és sokat írtak már róla, sőt elsőnek ő maga írta meg életrajzát, hírnevét mégis Hevesi Lajosn^kjioszonheti. Hevesi 1875-ben előbb német, majd magyar nyelven adta k i — azóta sok kiadást megért — ifjúsági regényét, melyben magyar Robinsont teremtett a bajai szabólegényből. Saját állítása szerint regényét történeti kútfők alapján írta, de ha figye­ lembe vesszük, hogy nem történész, hanem író volt, s a kútfők is gyéren csörgedeztek, érthető, hogy egy ifúsági regénynéf szabad­ jára engedte fantáziáját. Hogy regénye olyan nagy sikert ért el, talán épp ennek köszönhető. A későbbi írók az ő könyvét vették alapul, így az adatok és a tévedések az újabb feldolgozásokba is bekerültek.

A regények értékét a tárgyi tévedések ugyan nem csökken­ tik, de mikor a harmincas években Baja városa elhatározta, hogy világjáró fiának szobrot állít, helyénvalónak látszott utánanézni, m i az, amit hiteles adatok alapján megállapíthatunk Jelky életé­ ről, kalandjairól. Hallatszottak olyan hangok is, hogy jobb, ha nem dicsekszünk annyira, mert Jelky csak afféle Háry János volt, aki csavargott valahol a nagyvilágban, és itthon szédítette az embereket csodálatos kalandjaival. Többen és több irányban kezdtek a kérdés tisztázásához. Ezek közül elsőnek Borsav Jenő nv. jegyzőt, a bajai múzeum akkori vezetőjét kell kiemelni, a k i hangyaszorgalommal hordta össze az adatokat régi anyakönyvekből, céhkönyvekből és városi jegyzőkönyvekből. Kutatásainak eredményét részben publikálta is a Bácskai üjság 1936-os évfolyamában. Jegyzeteit és egyéb összegyűjtött adatokat, levelezéseket ma is őrzi a bajai múzeum.

u h .

d e

Ezek között figyelmet érdemei az a levelezés, melyet az akkori polgármester folytatott külföldön járó barátjával, Kollár Kál mánnal, hogy az Hollandiában és Batáviában Jelky-adatokat gyűjtsön. M i n t még a későbbiekben visszatérünk rá, ez a munka sajnos nem járt eredménnyel. Az alábbiakban a múzeumban őrzött adatok alapján szeret­ nénk ismertetni, m i az, amit jelenleg t u d u n k Jelky származásá­ ról, életéről. Elöljáróban ismertetjük a leghitelesebb forrást, önéletrajzát, mely 1784-ben, halála után egy évvel jelent meg német nyelven^ címe: „Geschichte des Hern Andreas Jelky, eines gebornen U n gars", Ballá Mihály szószerinti fordításában. „Jelky András édesatyja, Lipót, József és Károly császárok idején katonáskodott és jelen volt Belgrád legutóbbi megvételé­ nél, ugyanő a katonai rendből való kilépése után Baján, Magyar­ országon telepedett m e g és három fiát a szabómesterségre fogta: a legidősebb ezek közül Bécs fő- és székvárosban lelte meg sze­ rencséjét, s idő múltával egy cs. k i r . ruhatárnok állásáig vitte fel. Ez magához vette kisebbik öccsét, Andrást, s minek­ utána az meglehetős ügyességre tett szert nála, azt tanácsolta neki, hogy menjen k i Párizsba, hogy nagyobb tökéletességre vihesse ott mesterségében. András szívesen fogadta meg bátyja szavát és 1754 március 13-án Bécsből Prágába, onnan Drezdába, Lipcsébe, Norimbergába ment, végül Erlagenbe j u t o t t el. Két hónapig időzék és folytatta ott mesterségét. (Bátyja, hírét véve ottmaradásának, meghagyta neki levélben, hogy folytassa félbe­ szakadt útját Párizsba, amire András útnak ereszkedett és meg­ érkezett Aschaffenburgba.)"

v y

„Éppen akkortájt sokakat soroztak be katonának a római birodalomban és kicsibe múlt, hogy őt is el nem fogták és nem kényszerítették katonáskodásra, ámde ő fortéllyal kibújt a kelep­ céből. E g y parasztasszony vitte k i egy pengőforintért a háti ko­ sarában a városból. A l i g , hogy ilyképpen kilábolt ebből a vesze­ delemből, máris beleesett a másikba: mert amikor ennek utána megérkezett Hanauba, az igazoló levelét, melyet a város kapu­ jánál előmutatott, az őr kivette kezéből és összeszaggatta, őt magát pedig a kaszárnyába kísérte, ahol is a katonai rendbe kényszerítették, s úgy volt, hogy a többi regrutával együtt H a n ­

k e

n o

g e

z s -

k s .

r a t

noverbe küldik át. Ámde a dolog szerencsére úgy fordult, hogy amikor a Majnához érkezének, sok regrutát szállítottak hajóra, Jelkynek pedig többedmagával ott kellett vesztegelnie, míg a hajók újabb fordulót nem tesznek. Jelky eközben módját ejtette, hogy éjnek idején egy hasonlóképpen szolgálatra kényszerített cseh regrutával együtt kereket oldhatott. Ennek utána egy bizo­ nyos ideg tartó barangolás után Bonn városába érkezett, ahol is útlevelet kapott, amellyel tovább mehetett Nimwegenbe. Ott összeakadt egy hesszeni emberrel, aki azt mondta neki, hogy Rotterdamba készül, ahol egy atyafija és sok más jó ismerőse lakik s hogy azoknak segítségével könnyen eljuttathatja egy hajóra, melyen Franciaországba utazhatnék. Jelky hát hozzásze­ gődött ehhez az emberhez, meg is érkezett vele együtt Rotter­ damba, s a legnagyobb vendégszeretettel fogadták annak a gazdának a házánál, akit a hesszeni ember atyafijának mondott."

„Négy nap elmúltával a hesszeni elpárolgott és Jelkytől a gazda ötven tallért követelt a vendéglátásért. Jelky elpanaszolta neki, hogy milyen játékot űztek vele s hogy neki nincs pénze; hiába volt minden, be kellett állnia katonának, ráadták a mun­ dért és nyolcvan némettel meg sok hollandussal együtt feltették egy hajóra, mely rövidesen Keletindiába volt indulandó. A hajó 1755 október 30-án el is vitorlázott. Másnap, mikor a Francia­ ország és A n g l i a közt levő brit tengeren jártak, a víznek néhány óráig tartó csendje után sűrű felhők tornyosultak az égen' és egyszerre szörnyű vihar tört k i . Villám cikázott mindenfelé és szünet nélkül dörgött az ég, a villám lecsapott a hajóra is, mely egyszerre lángba borult. Rémület fogta el valamennyijöket és elvette minden bátorságukat. A kapitány ugyan a legnagyobb önuralommal osztotta parancsait és igyekezett lelket önteni az emberekbe, folyton azzal biztatva őket, hogy nem kell félni sem­ mitől. Ámde sokan voltak, akik nem h a l l g a t t a k szavára, néhá­ nyan gerendát, mások deszkát ragadtak, azzal azután a tengerbe vetették magukat. Jelky maga is kézhez kapott egy afféle alkal­ matosságot és a tengerre bízta életét. Egész éjszaka a hullámok játékszere volt és annyira megdermedt hidegüktől, hogy el sem bocsáthatta gerendáját, jóllehet egynéhányszor már szívesen megtette volna, mert elvesztette menekülésének minden re­ ményét"

„Másnap, mikor a vihar elült, angol halászok Jelkyt s több más társát kimentették a hullámokból, őt az egyik halász be­ fogadta magához és oly jól tartotta, hogy nemsokára ismét erőre kapott. Jelky azzal hálálta meg emberségét, hogy kijavítgatta az o meg a családja ruhadarabjait. Közben mégis ki-kijárt a tenger­ partra és epedve várt egy hajót, amelyen ismét elvitorlázhatnék. Végre beteljesült kívánsága, mert egy újabb vihar partra ker­ getett egy másik hollandi hajót. Jelky tüstént felment a hajó kapitányához, elmondotta neki, hogy m i sors érte és arra kérte, hogy vegye fel hajójára. A kapitány teljesítette kérelmét azzal a kikötéssel, hogy kijavítja hajóslegényeinek ruhadarabjait A hajó Surinamba, egy amerikai hollandus gyarmatra volt indu­ landó, melynek kikötőjébe néhány hét múlva meg is érkezett Dohánnyal és egyéb áruval megrakodva indult visszafelé, de út­ közben egy vihar annyira megrongálta, hogy a kapitány sürgő­ sen szükségesnek tartotta kijavíttatását s evégből Lissabon k i ­ kötője felé igyekezett, ahol 1756 februárius havában szerencsésen horgonyt is vetett. Jelkynek módja volt benne, hogy láthatta Portugália fővárosának kőhalmait és maradványait. Ezt a várost 1755 november elsején egy szörnyű földrengés rázta meg és tette romhalmazzá. A r r a kérte ott Jelky a kapitányt, hogy emberelje meg valamivel azokért a szolgálatokért, melyeket az egész úton tett matrózainak. Ámde a kapitány azzal a kijelentéssel uta­ sította el, hogy örüljön, hogy eltartotta az egész úton. Jelky, ilyképpen a legnagyobb nyomorúságba j u t v a , búsan járt-kelt a kikötőben és nem győzött szorgosan érdeklődni a hajók érkezése és indulása iránt. Végre megtudta, hogy a legközelebbi napok egyikén két máltai hajó hagyja el a kikötőt és sok könyörgés után elérte azt, hogy a kisebbik a fedélzetére vette."

u h .

d e

emberek fegyvert ragadtak, de a törökök minden oldalról körül­ vették, megtámadták és fegyverök erejével hatalmukba ejtették a hajót, az ellenszegülőket lekaszabolták, a többieket pedig, köz­ tük Jelkyt is, rabul ejtették. A martalócok minden készleten, eszközön s magukon a foglyokon is megosztozkodtak és Jelkyt a kisebbik hajók egyikére vitték át, huszonnégy evezőpad volt azon a hajón, mindegyik padon tizenkét ember evezett."

z s -

k s .

v y

r a t

„ A két hajó négy napja vitorlázott már együtt kedvező szél­ lel s a kisebbiknek ez idő után a kapitány parancsa szerint jobbra kellett fordulnia, kémlelni, hogy nem mutatkozik-e kalóz­ hajó arrafelé. Két n a p i g hiába járt megfigyelő útján s éppen már vissza akart fordulni, mikor a kormányos hirtelen elkiáltotta, hogy egy rettentő nagy hajót lát s mellette még két kisebbet is. A kapi­ tány mindjárt látta, hogy kalózhajók és kiadta a parancsot a menekülésre. De éppen akkor erős szél kerekedett és kidöntötte hajójuk árbocát. Most már nem volt mód a menekülésre; az

n o

k e 4

g e

„Hét álló hétig volt Jelky a hajón s ez időnek eltelte után olyan országba érkezett, mely, minthogy a török szót nem értette, ismeretlen előtte máig is. O t t a többi fogollyal együtt egy népes városba vitték és eladóra állították k i a vásáron. Az ő vételárát nagyobbra szabták, m§nt a többiekét, amiatt aztán nem is akadt vevője. M e r t a kalózok szemügyre veszik a foglyok kezét s azo­ kat, akiknek kérgesebb tenyere, bőre v a n , olcsóbb áron adják el. Ellenben az ő árát, minthogy kezeinek puhább bőre m i a t t őt ne­ mesebb származásúnak ítélték, magasabbra szabták a többie­ kénél."

„Jelkyt ezután egy Bachna nevű másik tengerparti városba vitték, ott aztán egy török nemes úrnak adták el. Ez annak előtte maga is kalózkodással foglalatoskodott, de öregségére nyuga­ lomba vonult. Jelky tehát rabszolgasorban élt ennek a török ne­ mesnek a házában, aki mégis jó és barátságos ember volt és három hónapig oly szelíden bánt vele, hogy a l i g érezte volna rabszolga­ ságának terhét, ha a rabszolgák felügyelője, szigorú és durva em­ ber létére, gyakran kissé kellemetlenebb módon nem bánt volna vele, m i n t többi társával a nyomorúságában. A ház ura majdnem minden héten áthajókázott a szomszédos szigetekre s olyankor halászattal szokta elűzni unalmát. Erre a szolgálatra m i n d i g Jelkyt vette maga mellé. Megparancsolta egyszer, hogy szerel­ jenek fel egy fregátot és vegyenek fel néhány napra való rizsát, kávét, vizet és egyéb enni-innivalót — de estefelé, mikor már ké­ szen álltak az indulásra, egy környékbeli török nemes másnapra látogatóba jött és ebédre jelentette be magát a ház urának. A rab­ szolgafelügyelő tehát maga v o l t kényteln Jelkyvel m e g egy török gyerekkel együtt hajóra szállni azzal a rendelkezéssel, hogy h'alat szerezzen a vendégségre. M i k o r a parttól már meglehető­ sen messze jártak, megparancsolta nekik, hogy vonják fel a v i ­ torlát és minden igáz ok nélkül ütlegelni kezdte Jelkyt. Ö maga 5

u h .

d e

ezután bevonta a vitorlát s e munkája közben a hajó korlátján áthajolt a víz fölé. Ez a testtartása egy szempillantás alatt arra ösztönözte Jelkyt, hogy ragadja meg a jó alkalmat és szerezze vissza szabadságát. Megragadta hát a lábánál fogva és a ten­ gerbe lódította. A felügyelő egy ideig vergődött a hullámokban, aztán, minthogy úszni kitűnően tudott, igyekezett felkapaszkodni a hajóra. Igen, de Jelky kést rántva, úgy tett, mintha el akarná metszeni a két kezét. A m i v e l arra kényszerítette, hogy tegyen le szándékáról és a part felé ússzon tovább. Erre a török gyerek, aki még a hajón v o l t s attól félt, hogy most reá kerül a sor, Jelky lábához vetette magát és megfogadta, hogy szolgálni fogja és hű lesz hozzá. Jelky megnyugtatta és kedvező szélnek fordí­ totta a hajót." „Hét nap és hét éjszaka vitorláztak így m i n d i g egy irányban kitartó, kedvező széllel s ez idő alatt egymást váltották fel alvás­ ban és őrködésben. A nyolcadik napon megpillantottak egy nagy hajót. Jelky kalózhajónak nézte és nagyon megijedt. De mikor közelebb j u t o t t a k hozzá és látta, hogy keresztény hajó, mindket­ ten fölemelték a kezüket és segítségért rimánkodtak. A hajórói integettek és jelt adtak nekik, hogy vitorlázzanak közelebbre. ö k szót fogadtak, szerencsésen fel is vették őket a hajóra, Jelkyt pedig besorozták a matrózok közé. Portugál kereskedelmi hajó volt és Makaóba tartott, néhány hónap múlva, 1757 május havá­ ban szerencsésen be is futott Makaó kikötőjébe."

r a t

v y

k e

n o

g e

z s -

k s .

„Ez a Kína legszélső határán lévő város a portugáloké, akik jelentékeny kereskedelmet űznek ott. Jelky, mikor odaérkeztek, megköszönte a hajókapitány jóságát, hogy megmentette a n y i l ­ vánvalóan halálos veszedelemből és nemcsak hogy engedelmet kapott tőle, hogy oda menjen, ahová akar, hanem kapott tőle még nyolcvan spanyol pénzt azért a fregátért, mellyel vissza­ szerezte szabadságát. Ugyanabban a kikötőben horgonyzott egy kínai hajó is, mely Kantonba, a sinai birodalom híres városába volt indulandó és Jelky megegyezett a kapitányával, hogy tizen­ nyolc spanyol pénzért az őt is magával viszi. Most már csak a török gyerekkel volt baj. Az sírva kérte, hogy ne hagyja el. Csak•hogy a kínaiak semmiképpen sem; v o l t a k hajlandók azt is a hajóra venni. Jelky tehát eladta a fiút hatvan spanyol pénzért a portugáloknak."

„Amikor megérkezett Kantonba, egyenesen V i n t úrhoz, Németalföld konzulához ment, elmondta neki viszontagságainak történetét és szolgálatot vállalt a németalföldi hadseregben. Ugyanannak az esztendőnek novembris havában egy Justitia nevű hollandi hajón elindult Batáviába. Ez a város Gava (Jáva, Dzsáva) szigetén v a n s a leghíresebb minden németalföldi gyar­ m a t i város közt Keletindiában. A z 1758-ik esztendőben érkezett meg oda Jelky s még két hónapig szolgált a németalföldi had­ seregben. Ez idő elmultával Peter Albert v a n der Párra, a Kelet­ indiai Kereskedelmi Társaság elüljárója megtudta, hogy Jelky szabómesterséget tanult. Ennek következtében házába fogadta avégből, hogy ott folytassa mesterségét, és Jelky oly szerencsével járt, hogy már abban az esztendőben felvették a város polgárai közé. Jelky ezek után megnősült, feleségül vette egy Sequin nevű angol leányát, remélve, hogy házasságával kedvezőbbre fordítja sorsát, ámde csalódott ebben a várakozásában, mert az egyéb­ ként nagyon jómódú apósa megtagadta minden kérését, amellyel nehéz viszonyai közt hozzá f o r d u l t . "

„Jelkynek ezután még nagyobb kellemetlenséggel is meg kellett küzdenie. Megrendelést kapott, hogy bársony menyasszo­ n y i ruhát v a r r j o n sürgősen egy nemesi család menyasszony­ lányának, felfogadott a munkához néhány indust és késő éjsza­ káig dolgozott rajta. M u n k a közben az egyik indus feldöntötte a lámpát és olaját a menyasszonyi ruhára borította. Nagy ijedt­ ségében Jelky kora reggel a hollandi társaság áruraktárába sie­ tett, kiválasztott kilenc rőf bársonyt és a társaság üzleti köny­ vébe a Kereskedelmi Társaság imént említett elöljárójának nevét irattá be. A ruha elkészült, Jelky másnap mindenfelé pénzt hajt fel és kifizeti készpénzzel a hitelbe vett bársony árát. A hónap utóján az előbb említett elöljárónak szokás szerint bemutatták a családja számára kiszolgáltatott áru jegyzékét, az előljáró fele­ sége észrevette benne a bársony tételét és jóllehet oda v o l t je­ gyezve, hogy a fizetés megtörtént, nagy méregbe g u r u l t és el­ mondta férjének, hogy m i történt. Keresik és kutatják, hogy k i követte el a csalást, Jelky az úr lábához veti magát, elmondja neki a szerencsétlen esetet és bocsánatát kéri. Csakhogy az aszszony mérgét.nem lehetett lecsillapítani, az előljáró eltaszította magától Jelkyt, kiadta a parancsot, hogy térjen vissza a nép-

sereghez és másnap induljon Crylan szigetére, hol a hollandusok megint háborúba keveredtek Candy királyával. M i n t h o g y pedig Jelky a város polgára volt, egyben kinevezte őt őrmesterré, ha vonta huszonnégy forint fizetéssel/'. „Jelky az 1760-ik év mondott napján, minekutána feleségét apósának gondjaira bízta, több katonával együtt csakugyan útnak ereszkedett Batáviából. Három hónapot töltött a crylani tábor­ ban, akkor aztán azt a parancsot kapta a sziget vezénylő tábor­ nokától, hogy a melléje rendelt csapattal kísérjen el egy fahéjjal megrakodott és Batáviába induló hajót Banda szigetére. Amikor oda megérkezett, ott az a parancs várta, hogy egy másik hajót, mely szerecsendióval és egyebekkel rakodott meg, kísérjen tovább Ambone szigetére, onnan pedig megint egy szekfűszeggel meg­ rakott másik hajót tovább Ternate szigetére, ahol szintén van néhány erődjük a hollandusoknak. Jelkyt ezen a szigeten a hely­ őrségbe osztották be." „ A hollandusok Ternatei, M o l y r , Machiam és Gilolo szigetek királyától évről évre töméntelen szekfűszeget kapnak és minden más nemzet kizárásával rendkívül előnyös kereskedelmet űznek ezzel az árucikkel. Igen, de látták, hogy a szekfűszeget termő fák napról napra elszaporodnak, és attól tartottak, hogy idő múl tával más nemzetek számára is szétosztják ezt az árut. Ezzel a királlyal tehát szerződést kötöttek, melynek értelmében a fölös­ legessé váló fákat k i kell vágatnia, viszont minden egyes kivágott fáért tizenkét-tizenkét forintot kapna tőlük — és ennek az alkunak biztos végrehajtására huszonnégy hollandussal és százötven szerecsennel Jelkyt rendelték k i . " „Igen, de az utat mutató kalauz tájékozatlansága miatt meg­ esett velük az, hogy egy szomszédos barbár király területére tévedtek, amely területnek Papous a neve. A m i r e a feketék m i n den irányból összecsődültek és megtámadták őket. De míg Jelky indusai, k i k gyors futás dolgában túltesznek az európaiakon, v i l ­ lámsebesen menekültek el a tüskés bozóton át, a papousbeliek a hollandusok legtöbbjét lekaszabolták, kilencüket pedig elfogták és menten elkülönítették őket egymástól. Jelkyt, aki az utóbbiak közé tartozott, az ország egyik legelőkelőbb emberének adták át és börtönbe vetették, melyet inkább lehetett ketrecnek, m i n t töm­ lőének m o n d a n i . "

u h .

d e

„Másnap ennek az indusnak a leánya, egy körülbelül tizen­ hat éves hajadon, odament a börtön elé, sokáig nézte ott Jelkyt s úgy látszott, hogy nagyon megilletődik sorsán. Végül jelbeszéd­ del tudtára adta, hogy nemsokára feldarabolják és felfalják. Jelky térdre esett és kérte, hogy segítsen rajta. A kis hajadon értésül adta neki, hogy megteszi, amire kéri, ha jó szándékát viszontszolgálataival hálálja meg — és Jelky örök szerelmét és háláját ajánlotta fel n e k i . "

z s -

k s .

v y

r a t

n o

k e 8

g e

„ A kilencedik napon a kis fekete nő újra meglátogatta, v i ­ gasztaló szókat mondott neki és megígérte, hogy mihamarább segít rajta. Éjfélkor látta Jelky, hogy börtönének ajtaja hirtelen kinyílik, hogy a kis hajadon két indussal belép hozzá, kézen­ fogja, egy keskeny erdei úton egy folyóvízhez vezeti, ott egy már készen álló kis hajóra szálltak és a két indussal együtt, akik az evezőt fogták, elindultak lefelé. Már jó messze jártak s nem vol­ tak messze a tengertől, mikor egy nagy mocsárhoz értek, félre­ kanyarodtak benne, átkeltek rajta és végül sekélyes vízre jutot­ tak. Jelky és a kis hajadon átgázolt a vizén, a két fekete pedig maga után húzta a ladikot, aztán újra felegyenesítette az útjok során legázolt nádat, hogy eltüntesse így szökésük nyomát." „Végre egy puszta és magányos földre érkeztek el, ott aztán minden emberi társaságtól távol, tizenhárom teljes hónapig éltek. Bozótból összerótt kis kunyhó volt a lakóhelyük s a két indus, aki társuk volt szökésükben, ott is hűségesen szolgálta őket. Kókuszdió, úgynevezett paradicsomfüge, h a l , rák és teknősbéka volt a táplálékuk. Jelky egész idő alatt kedélybetegség rabja volt s a baj végül testét is legyöngítette. Ámde a hű leány tőle telhe­ tően vigasztalgatta. M i k o r jókedvűnek látta, kacagott, mikor szomorúnak, akkor sírt. Végül ottlétük tizenharmadik hónapjá­ ban ő halt meg oly betegségben, melyben sem Jelky, sem a két indus nem segíthetett rajta. A feketék nem győzték vigasztalni Jelkyt s megkérdezték tőle, ne főzzenek-e számára ennivalót az elhunytnak teteméből, de Jelky esdve kérte őket, hogy tegyenek le arról a gondolatról, aztán eltemette a h a l o t t a t . " „Az indusok pedig továbbra is épp úgy szolgálták őt, m i n t addig. De Jelky elhatározta magában, hogy elhagyja a sivatagot és epedve várta valamely hajó érkezését. Ötödik napra meg is pillantott egy kínai hajót, mely Ternute szigetéről Batávia felé 9

u h .

d e

vitorlázott. Rákötötte egy rúd végére a pizángfa hosszú levelét, magasra emelte föl a rudat és addig lóbálta jobbra meg balra a levegőben, míg a kínaiak végre észrevették jeladását és csónakot küldtek értük, mely Jelkyt, meg a két indust a hajóra v i t t e . " , J e l k y szerencsésen megérkezett Batáviába. Egyenesen az úgynevezett vízi erődbe ment és ruhát kért az őrségtől. O t t tudta meg, hogy távolléte alatt Messel úr, Batávia városának főhely­ tartója meghalt, nagy hivatali állására pedig van der Párra urat, a Keletindiai Kereskedelmi Társaság egykori elöljáróság volt elöljáróját nevezték k i . Jelky tehát egyenesen őhozzá ment és a lábához vetette magát. A helytartó mindjárt ráismert, vissza­ emlékezett rá, hogy m i l y kegyetlenül bánt el vele, sokáig állt előtte mozdulatlanul, végre aztán elfordította róla szemét, mert egészen könnybe lábadt. Végighallgatta balsorsának történetét, magát tartotta benne hibásnak, s elmondotta még, hogy levelet küldött miatta minden hollandus tájra, de nem kapott felőle semmi megbízható híradást. Aztán vigasztalta és megígérte neki, hogy jócselekedetekkel fogja jóvá tenni mindazt, amit vétett ellene. Jelky, akibe új bátorságot öntött ez a vigasztaló beszéd, apósához sietett s megölelte feleségét és leánykáját. A helytartó nemsokára aztán átküldött neki ötszáz tallért, ugyanannyi üveg bort és háromszáz üveg sört, hogy beszerezhesse mindazt, amire háztartásában szüksége v a n s meglegyen neki az, amivel helyre­ állíthatja meggyöngült erejét. A helytartó ez időtől fogva o l y jó szívvel volt hozzá és annyi jót tett vele, hogy atyja helyett atyja volt: mindenek előtt a polgárság zászlótartójává tette s egyben kinevezte minden mohamedán és pogány gyermek gyámatyjává, amivel együttjárt minden indus és kínai gyermek nevelése és vagyonának kezelése is. Ezután ugyanez a jótevő feljogosította arra, hogy tizenkét bérkocsit tarthasson a városban és adhasson bérbe, azonkívül bőkezűen rendelkezésére bocsátotta előlegkép­ pen a pénzt mindarra, amihez a kocsik és lovak beszerzésére, hatvan szolga tartására és egyebekre szüksége volt. Jelky i l y képpen nem csekély nyereséghez j u t o t t és hovahamarább jelenté­ keny vagyonra tett szert, minekutána ezt minden mások mellő­ zésével reáruházott jogot magára nézve nagyon előnyösen adta tovább másoknak."

v y

n o

k e

„De a helytartó még mindezeknél is nagyobb jótéteményeket tartogatott számára. Szabad rendelkezésére bocsátotta pénztárát

10

g e

z s -

k s .

r a t

és Jelkynek szabadságában állt, igénybevenni abból bármily pénzösszeget, amire saját üzletének és életmódjának fenntartá­ sához szüksége volt. M i n d e n nyereség őt illette meg, csak a tő­ két kellett visszafizetnie. Ilyképpen néhány év alatt oly tekin­ télyes vagyonra tett szert, hogy megvehetett egy birtokot, melyen ezernégyszáz ház állt, és emberséges bánásmódjával rövid idő alatt megszerezte valamennyi, akár mohamedán, akár pogány alattvalójának szeretetét. Mindezek után megkapta a polgárság alkapitányának állását, tagja lett a város tanácsának és végül a hollandi kormányzóság titkos tanácsosává nevezték k i . S ebben a méltóságában megbízták úgy a Keletindiai Társaság, v a l a m i n t az állam legfontosabb ügyeinek és teendőinek intézésével i s . "

„Első megbízatásával Japánba küldték követségbe s értékes ajándékaival elérte ott azt, hogy eleget tettek a hollandi köz­ társaság megkeresésének. Egy másik alkalommal Bantába, Jáva szigetének területre legnagyobb országába rendelték, hogy koro­ názza meg a már nagyon öreg király fiát, minekutána a király felkérte a köztársaságot, hogy a herceget tegye meg helyette or­ szágának királyává. Ez a király valamikor független uralkodó volt, de a hollandusok az 1683-ik évben leigázták és saját váro­ sában és királyi palotájában m i n d a m a i n a p i g úgyszólván rab­ ságban tartották. Az öreg király Jelkyt a koronázás elvégezte után rendkívül értékes dohányszelencével ajándékozta meg, ame­ lyet sokan láttak és csodáltak m e g városunkban." „Jelky ezután újabb megbízást kapott arra, hogy a mérnöki tudományban járatosak bevonásával Palumba, az indusok nyel­ vén Fiamba szigetén jelöljön k i megfelelő és kedvező fekvésű területet egy erődítmény megépítésére. És ekkor ugyanott alkalom nyílt arra, hogy tanúja legyen egy merőben csodálatos látványos­ ságnak: mert éppen akkor halt m e g a sziget királya, nyolcvan feleséget hagyva hátra, akiket ott a király elhunyta után, e nem­ zet hagyományos szokása szerint, máglyára küldöttek." „Ennek a szokásnak ez volt az eredete: hajdanában a kirá­ lyok feleségei annyi lázadást szítottak a szigeten, hogy egy király is a l i g halt meg ott természetes halállal. E m i a t t törvénybe fog­ lalták azt, hogy nem lehet a király felesége más, m i n t olyan nő, aki ünnepélyes szerződéssel tesz kötelező kijelentést arra, hogy a király halála után ő is meg akar h a l n i . Ettől az időtől fogva a 11

u h .

d e

szigetnek egyetlenegy királya sem halt meg erőszakos halállal, mert azok a feleségek semmit sem viseltek annyira a szívükön, mint azt, hogy a király minél tovább éljen." „ A szomorú látványosságot, melynek Jelky szemlélő tanúja volt, ünnepi pompával adták elő. A fővárosban mindjárt a király elhalálozása után az egész országból megszámlálhatatlan soka­ ságú nép sereglett össze, közte még a királyi feleségek atyafi­ sága is. A kitűzött napon hosszú sorban vonultak fel a templom irányába azok az arannyal és drágakövekkel felékesített asszo­ nyok, mindegyikök mellett két-két bálványimádó pap lépdelt: egyikök tőrt, másikuk fehér galambot v i t t a kezében. M i k o r meg­ érkeztek a kijelölt helyre, az asszonyok elbúcsúztak rokonaiktól és emlékül szétosztották köztük a drágaságaikat, aztán a pogány pap kezéből mindegyikök átvette és ezekkel a szavakkal bocsá­ totta fel a levegőbe a galambot: ,Amiként ez a galamb elszáll a levegő messzeségébe, úgy kívánok én is a királyhoz, az én uramhoz szállni!' S amikor kimondta ezt a szót, a másik bálvány­ imádó pap szívébe mártja a tőrt annak az asszonynak, akit ő kísért. S mikor ilyképpen valamennyi asszony kiadta lelkét, tes­ tüket a máglyára tették és elhamvasztották."

r a t

v y

„Ettől az időtől fogva Jelkyt oly bánat fogta el és emiatt oly gyengeség fogyasztotta testi erejét, hogy mindenki kételke­ dett felépülésében. Benne mégis felébredt az a forró kívánság, hogy oly hosszú idő elmúltával viszontláthassa hazáját és atya­ fijait. Leányai és jóbarátai észrevették rajta ezt a sóvárságot s ezért azt tanácsolták neki, hogy tegyen eleget kívánságának és tegye meg a hosszú utat, mely hazájába v i s z i . "

n o

k e

„Jelky ezután rendet teremt családi ügyeiben, leányait szom­ szédainak szerető gondjaiba ajánlja és azzal a két szerecsennel, akiket Pagousból v i t t magával és elismerésének jeléül házában

12

g e

z s -

A

k s .

„De azokat a szerencsés viszonyokat, mélyek ezidőszerint Jelky életét kísérték, megszakították néha kedvezőtlen esemé­ nyek is, minők az emberélettel együtt szoktak járni, m e r t ' h i t e s ­ társát, kitől két most is élő leánya született, az 1772-ik évben elragadta tőle a halál. Még be sem gyógyult ez a seb, mikor újabbat ütött szívén a helytartónak, az ő legnagyobb jótevőjének 1775 decemberében bekövetkezett halála." *

magánál tartott, 1776 október huszonötödikén a Gokendorf nevű hollandi hajón elvitorlázott Batáviából s ugyanaz esztendő . Karácsony havának harmincegyedik napján a Jóreménység hegy­ fokához érkezett, ahol úgy őt, m i n t a két szerecsent nagyon súlyos betegség támadta mfcg, amelyben ez utóbbiak valóban meg is haltak. Ellenben Jelky felépült betegségéből és bevárta egy Kíná­ ból elindult Serres nevű hajó érkezését, melynek Forst úr, az ő néhai feleségének atyjafia volt a kapitánya. Ez a hajó nem­ sokára csakugyan horgonyt vetett ugyanott és fedélzetén Jelky 1777 május hatodikán ismét útnak indult és a következő augusz­ tus hatodikán befutott Amsterdam kikötőjébe. Jelky onnan Angol­ országba vette útját, azzal, hogy meglátogatja apósát, k i az 1762-ik évben visszatért Batáviából a saját hazájába. Jelky némi ottani tartózkodás után visszatér Amsterdamba, onnan pedig folytatta útját Bécsbe, ahova az imént elmúlt év októberének második napján érkezett meg s egyideig való tartózkodásra báty­ jának házában szállt meg. Ugyanott része volt abban a legfelsőbb kegyben, hogy megjelenhetett a két felség előtt és elmondhatta életének eseményeit, amikor is alkalma nyílt legalázatosabban a felségek lábaihoz helyezni néhány ritka tárgyat, melyet Indiából hozott magával, amiért viszont egy arany érmet és arany dohány­ szelencét kapott legkegyelmesebb ajándékul." „Németország fővárosában való időzését szeretett bátyjánál is csakhamar elunta. M i n d e n vágyának egyetlen célja volt, v i ­ szontlátni hazáját. Ezt elérendő, Bécsből az 1778-ik évben útra­ kelt Magyarországba. Végezetül szerencsésen megérkezett B u ­ dára s elhatározta, hogy rokonainak körében ott tölti el hátra­ lévő n a p j a i t . " Ezekkel a most i t t idézőjelbe zárt s i t t következő sorokkal Jelky Andrásnak már az íródeákja toldotta m e g a sok vihart látott bajai fiú életének történetét. „Nyugalmának teljességéhez hiányzott még egy élettárs, k i megosztaná vele otthoni gondjait. Üjra megnősült és házasságá­ ból egy fia született és Jelky megint örvendett életének. A m de az átélt sok viszontagságban kigyengült test napról napra esen­ dőbbé vált. A tüdőbaj nagy erővel támadta meg és rövid beteg­ ség után 1783-ik év Karácsony havának hatodik napján elvette életét."

13

íme a kútfő, melyből Hevesi regényének folyama kiindult, ö azonban azt írja, hogy Jelky atyját Istvánnak hívták, hogy András 1732-ben születet szent Mihály nap körül, hogy három férfi testvére közül ő volt a középső, hogy 1754-ben, midőn ván­ dorútra indult, édesanyja látta el útravalóval, hogy József nevű bátyja élt Bécsben. A továbbiakban k i fog tűnni, hogy mindez nem. így volt. Végül pedig a helyi viszonyok teljes nemismerését mutatja az, hogy ,,a kis András éppen akkor született, mikor a Duna vize kiöntött és Baja városát úgy elborította, hogy minden második ház összedőlt." Kétszáz évvel ezelőtt ugyanis a város északi határát a Kenderesi árok alkotta, mely a m a i belvárosi templom es gimnázium telkén csörgedezett a Dünába|\ Ettől kifelé a város még beépíttetlen volt, a kívülebb fekvő községek, Istvánmegye és Pandúr, nem tartoztak a városhoz, sőt az előbbi még a megyéhez sem. Azt pedig nehéz elhinni, hogy a magas löszparton fekvő Baját az árvíz összedöntötte volna.

u h .

Y

d e

r a t

Az apa, Ilka János György, szabómester volt. M i n t A n d ­ rás életrajzában olvashatjuk, I . Lipót (1657—1705), I . József (1705—1711) és I I I . Károly 0 7 1 1 — 1740) királyok alatt kato­ náskodott és Belgrád ostrománál (1717 évben) vitézül viselke­ dett, m i n t kiszolgált katona pedig Baján telepedett le. Valószínű­ leg már a katonaságnál is m i n t csapatszabó teljesített szolgá­ latot. 1718-ban már Baján lehetett, s ekkor köthetett házasságot Kellner Évával, aki ezidőtájt 18—20 éves lehetett. A h a l o t t i anya­ könyv tanúsága szerint 1740. évi március 12-én bekövetkezett halálakor az asszony kb. 40 éves volt.

v y

k e

n o

Ilka János György 1766-ban, 70 éves korában halt meg, amint azt a következő, latinból magyarra fordított halotti anyakönyvi bejegyzés tanúsítja: „1766. évi augusztus 2 1 . napján én Fabrics Mihály plébános a halotti szentségek előzetes feladása után el­

14

4»

g e

z s -

k s .

Jelky családjáról az életrajzból szinte semmit sem tudunk meg. Borsay Jenő is sokáig hiába kereste nevüket az anyaköny­ vekben, már arra gondolt, hogy talán nem is Baján, hanem valamelyik közeli faluban laktak. Csak sok, látszólag egymástól független adat oldotta meg a rejtélyt, t. i . , hogy Jelkyt nem ezen a néven keresztelték, s a család neve a legkülönl^zoTb^för'"^ maBan fordul elő. A névproblémáról később fogunk még beszélni, előbb nézzük a családot.

temettem a Szent-Rókus temetőben I l k a Györgyöt 70 éves korá­ b a n . " H a a halál esztendejéből az életkort — 1766. évből 70 évet — leszámítjuk, valószínű születési évül az 1696. évet nyer­ jük. Ez azonban még nem szentírás. Abban a korban a család­ tagok az idős halottak anyakönyvezésénél nemigen törekedtek történeti hűségre vagy pontosságra, négy-hat évvel többre vagy kevesebbre nem néztek, a halott életkorául rendesen kerek szá­ mot mondtak be, ez általános szokás volt. H a igaz, hogy Ilka János már I . Lipót királyt is szolgálta, aki pedig 1657—1705 között uralkodott — még ha ennek utolsó uralkodási évében, 1705-ben szolgált is — legalább 15 évesnek, vagy ennél idő­ sebbnek is kellett már lennie. Ezek szerint 1690-ben, vagy még előbb kellett születnie.

M i n t egyik gyermekének születési anyakönyvi bejegyzésé­ ből kitűnik, I l k a János György a baja? úgynevezett magyar-német (ma belvárosi) plébániának syndicusa, vagyonkezelője és egy­ házgondoka, (templomatyja) volt. Ez megtisztelő b i z a l m i állás, és viselőjének becsületes, józan, vagyonos és írástudó, némi latinos műveltséggel bíró polgárnak, nem egyszer nemes úrnak kellett lennie, akinek értenie kellett a templomi számadások ké­ szítéséhez is. Ezenfelül 1748-ban a bajai vegyes magyarszabó és szűrszabó céhnek is céhmesteré v o l t . A fenti adatok arra mutatnak, hogy a város egyik tekintélyes polgára lehetett. Ilka János Györgynek Kellner Évával kötött első házasságából nagyjából két éves időközökben született gyermekeit az alábbiakban soroljuk fel. 1. Jilka Mátyás. A z anyakönyvekben nincs nyoma születési évének. M i n t nőtlen egyén 1740 július 21-én Baján, a magyar­ német plébánia templomban házasságot kötött Calp-in — talán Kalp — Magdolna bajai hajadonnal. H a ekkor 20—22 évesnek gondoljuk, akkor születési évét 1718—1720 közé tehetjük. Ennek alapján elsőszülött gyermek lehetett, s hogy következtetésünk helyes, azt a későbbiekben látni fogjuk. Egyébként Baján szabó­ mester volt, és a vegyes magyarszabó s szűrszabó céhbe 1739. évi december 17-én vették fel mesternek. Halála ugyancsak nem szerepel a bajai anyakönyvekben, de mivel a céhkönyvben 1765

15

u h .

d e

június 4-én még előfordulja magyar-német plébánia házassági anyakönyvében pedig 1768. február 1-én be v a n jegyezve özvegy Ilka Magdolna házassága Felinger Ferenc nőtlen egyénnel, fel­ tehető, hogy Ilka Mátyás a két időpont között valószínűleg vidé­ ken elhunyt. Hogy pedig Ilka Magdolna az ő felesége volt, való­ színűsíthető azzal, hogy ennél a házasságnál az egyik tanú ugyanaz a Keintz József, aki I l k a Mátyás és Kalp Magdolna négy gyermekének is keresztatyja volt. 2. Jelka Mária Magdolna. Született Baján, 1721 február 14-én. Szülei Jelka György és Jelka Héva. Keresztszülei: W o l János és W o l - i n Mária Magdolna. Házasságra lépett Baján, 1739. június 23-án, Z i m b u r g Ignáccal.

8. Jülka Mária Magdolna. Született Baján, 1733 július 3-án. Szülei: Jülka János György és felesége, Éva. Keresztszülők: nagyontisztelendő Luby István atya, bajai plébános és ennek nő­ testvére, Luby Krisztina. — Ügy látszik, az apa ekkor már egy­ házgondnok — syndicus — volt, innen a plébánossal való lelki­ rokonság: a keresztkomaság. Ennek a leánykának a további sorsa sem ismeretes.

3. Gyulko János Mihály. Születetet Baján, 1723. január 27-én. Szülei: Gyulko György és felesége, Éva. Keresztszülei: W a l l János Mihály és ennek neje, Magdolna. Tizenhárom éves korában a szabóinasságból felszabadult, neve többé nem sze­ repel.

z s -

k s .

4. Gilko János György. Született Baján, 1725 március 4-éii. Szülei: Gilko János György szabó (vartor) és felesége, Éva. Keresztszülei: Waal János Mihály és felesége, Mária Magdolna. Tizenegy éves korában előbb tárgyalt bátyjával együtt szabadult fel. Az anyakönyvekben az ő neve sem fordul elő többet.

r a t

5. Gylka Erzsébet. Született Baján, 1727 április 20-án. Szü­ lei: Gylka János György és felesége, Éva. Keresztszülei: W a l l János Mihály és felsége, Magdolna. További sorsa ismeretlen, neve Baján az egyházi anyakönyvekben nem fordul elő. Talán áldozata lett az 1738—1739. évi pestisjárványnak, amikor a ha­ lottakról anyakönyvet nem vezettek.

v y

n o

6. Gilka János. Született Baján, 1729 június 16-án. Szülei: Gilka János György és felesége, Éva. Keresztszülők: Preis János szabómester és felesége, Orsolya. Meghalt párnapos korában és eltemették 1729 június 22-én.

k e

7. Gilke János. Született Baján, 1730 július 19-én. Szülei Gilke János György és felesége, Éva. Keresztatyja: Preis János, bajai szabómester. Neve többé nem fordul elő, talán ő is a pestis áldozata lett.

16

g e

9. Ilka Ferenc József. Született Baján, 1736 február 22-én. Szülei: Ilka György, az egyháznak idősb gondnoka (Syndicus Ecclesiae Senior) és Kellner Éva. Keresztszülei: nemzetes Varga Ferenc, bajai szabómester és Kovács Ágnes. Sorsa ismeretlen. 10. Jtlka András Anzelm Nepomuk. Született Baján, 1738 április 20-án. Szülei: Jilka György és felesége, Kellner Éva, bajaiak. Keresztszülei: nagyontisztelendő Kajdacsy András bajai káplán és Kerkler L i m a n o v a i Róza.

Ilka János György feleségének 1740-ben bekövetkezett ha­ lála után kénytelen volt rövidesen megnősülni, hogy anyátlanná vált gyermekeinek új anyát adjon és elárvult háztartásába — melyet a gyermekeken kívül mesterlegények és inasok is népesí­ tettek — gazdasszonyt vigyen. Második felesége egy Kordula keresztnevű nő, kinek családi nevét nem ismerjük, de még a há­ zasságkötés idejét sem, mert a magyar-német plébánia köny­ veiben ilyenirányú bejegyzés nem található, a Ferences plébánia házassági anyakönyve ebből az időből hiányzik. Feltehető, hogy mint özvegy került a Jelky-családba. A második házasságból két gyermek született:

11. Ilka Kristóf. Született Baján, 1741 december 24-én. Szü­ lei: Ilka György és I l k i n Kordula. Keresztszülők: Zaleker Kristóf és neje, A n n a Mária, bajaiak. 12. Ilka Kristóf. Született Baján, 1742 október 8-án. Szülei Ilka János György és I l k i n K o r d u l a . Keresztszülők Zaleker Kris­ tóf és neje, Anna Mária, bajaiak. A két Kristóf nevű gyermek közül az első bizonyára cse­ csemőkorban múlhatott k i , amit bizonyít az a körülmény, hogy az egy év múlva született gyermek is a Kristóf nevet kapta A második gyermek sem szerpel későbbi feljegyzésekben.

17

u h .

d e

Ezzel a szűkebb család ismertetésének végére értünk. Egy 1765-ből származó tanácsjegyzőkönyv nagyon érdekesen igazolja egyrészt, hogy az első helyen említett Mátyás valóban I l k a János György fia volt, másrészt Mihály és György Bécsben, illetve Budán éltek, akikhez András később vándorolt.

Á céhes világban a mesterlegények számára kötelező voít a vándorlás, hogy magukat mesterségükben tökéletesítsék. Nem csoda hát, hogy András is vándorbotot fogott kezébe, s csak ter­ mészetes, hogy bátyjait kereste fel, akik akkor már tekintélyes mesteremberek lehettek.

g e

Eszerint a jelzett év október 21-ik napján becsületsértéssel vádolták Hezli Józsefet, aki „Jelka Mihály Fölséges Asszonyunk Bécsi U d v a r i Szabója és Jelka György hasonló képpen Szabó­ mester ember és Szabad Királyi Buda Városának hatos Tanácsá­ nak egyik Senatorialis Tagja, mely Jelka Mihály ezen Budai Eöcsét, mivel magának más foglalatosági volnának és m e g nem j e l e n h e t n e . . . Jelka Mátyást hasonlóképpen ide való Lakost és Mlgos Érsekségnek Istvánmegyei Korcsm;árossát m i n d kettőjükk Testvérjüket. . . " gyalázta.

I^alandjait részleteiben, sajnos, nenLÍudj.ukJgazolni, sőt néha kjfeégejnkj^ vannak. A rabszolgaságból való szabadulás története szinte minden mozzantában azonos Robinson hasonló esetével. H a figyelembe vesszük, hogy Defoe könyve megjelené­ sének évében, 1719-ben már öt kiadást ért meg, lehet, hogy András is olvasta.

z s -

k s .

Tévedett tehát Hevesi, mert Jelky apja nem István, hanem János György, András nem 1732-ben született, hanem hat évvel később, nem középső fiú volt, elindulásakor pedig édesanyja már rég halott. Bécsben lakó bátyját pedig Mihálynak hívták.

András is a családi mesterséget tanulta, és 11 éves korában szabadult fel. „Anno 1749 Die 2 1 (hónap nélkül) Andreas Ilka felszabadult. Az mely m i n t Mester ember fia megh is fizetett 2 fo­ rintot, i d e 2 f i " — mondja a céhkönyv. Hét oldallal odébb pedig ezt találjuk: „Anno 1749 Die 2 1 7 Beszegődött Andreas Ilka 3 esztendőre, az mely megh adta az 2 f l . Kezessé az édes Atya Szabó I l k a György."

r a t

m a

m a

b r i s

r o m

v y

M i t jelenthet ez a két, látszólag egymásnak ellentmondó adat? Az első a felszabadulást rögzíti, a második — feltehetőleg ugyanazon a napon — a beszegődést. Valószínű, hogy ez csak kiegészítése az elsőnek. A céhkönyvekben gyako­ riak az ilyen bejegyzések, különösen mesterember fiainál, hogy: „Beszegődött és felszabadult". A három év említése nyilván az atyánál nyolc éves kora óta eltöltött inasidőt jelenti. A mesterfiakat atyjuk már gyermekkorban befogta mesterségük elsajátí­ tására, úgyhogy 11 — 13 éves korban egy és ugyanazon a napon jelentették be inasnak és egyben legénnyé is szabadították. Fel­ tevésünket igazolja az is, hogy András két bátyja ugyancsak fiatalon, 13, illetve 11 éves korában szabadult fel.

n o

k e 18

|

«'i

Hogy Batáviában járt, és ott komoly pozíciót ért el, azt már tudjuk bizonyítani, elsősorban végrendeletével, melyet ugyan­ csak Ballá Mihály közölt először, az Országos Levéltár anyagá­ ból.

„Im Nahmen der Allerheiligsten Dreyfaltigkeit A m e n " szavakkal kezdődik, majd így folytatódik: „Habe ich Joannes Andreas Jelieke..." A bevezető intézkedések után Baján lakó mostoha anyjának, Cordula Jellekin-nek 150 forintot, Herczog András bajai halászmesternek, nővére fiának, 50 forintot rendelt. Második feleségét, Zeiser Évát „a császári örökös tartományok­ b a n " található minden vagyonának általános örökösévé teszi, míg özvegyi sorban marad. H a újra férjhez menne, 3000 forint hasíttassék k i fia, Jelieke János András számára, de ha az kiskorúsága idején halna el, ez az összeg felesége tulajdonába

szálljon vissza. Hollandiában és Batáviában levő vagyonának általános örökösévé Batáviában férjnél levő két lányát, Jelieke Margaretha 'Henriettát és Mária Magdalénát teszi egyenlő részben. A jól olvasható „J. A. Jelieke" aláírás 1783 október 31-én kelt. Ugyanezen a néven szerepel a vízivárosi plébánia halotti anyakönyvében is, polgári állásának „Consiliarius H o l l a n d i c u s " van feltüntetve, elhunyt 46 éves korában. Ez a végrendelet kétségkívül igazolja, hogy Jelky Batáviá­ ban tekintélyes polgár lehetett, ha ott vagyont tudott gyűjteni. Másrészt igazolja Borsay megállapításainak helyességét — k i a végrendeletről nem tudott, — nevezetesen az életkor megálla-

19

u h .

d e

pítását, v a l a m i n t a Cordula nevű mostohaanya létezését, s ebből mint kiinduló pontból, a család helyes rekonstruálását.

mályos származást." Ügy látszik, a kutatás nem járt eredmény­ nyel, mert további pozitív adatokat a levelezésben nem találunk.

A „Magyarság" 1938 április 17-1 számában holland újsá­ gokra hivatkozva közli, hogy a batáviai városi tanács jelentős összeget szavazott m e g Jelky három emlékművének karbantar­ tására. E g y i k ilyen művészi tábla a batáviai árvaházban, a má­ sik Weltewreden külváros egyik házának falán, ahol Jelky And­ rás egykor lakott, a harmadik a botanikus kert végben van el­ helyezve. Megemlítik azt is, hogy Jelky kalózok irtogatásából és több ezüstbánya feltárásából szerezte vagyonát, s hogy négy gyermeket, köztük három fiút hagyott hátra Holland-Indiában, mert barnabőrű leszármazottjait szégyelte volna Európába hozni.

Elérkeztünk ismét a név problémájához. Már eddig is több ször láttuk, hogy Jelky neve különböző formában fordul elő. A családi adatok kutatásánál is ez volt a legnagyobb nehézség. Az anyakönyvekben „Jelky" alakban mindössze egyszer fordul elő, akkor is csak lapszéli jegyzetben, éppen a végrendeletből is ismert mostohanyja, Jelka György özvegye, Kordula halálakor, 1804 március 24-én (106 éves v o l t ) . 1806-ban Metzler Igrác menyasszonya Jeleky Anna, k i később Jelki A n n a néven szere­ pel. Innét visszafelé lehet gombolyítani a fonalat, a Jelky név különböző alakjainak kibogozásához.

z s -

k s .

M i n t a bevezetőben említettük, 1936-ban Kollár Kálmán Hollandiában kutatott Jelkyre vonatkozó adatok után. Egyik levelében lehangoltan írja, hogy noha az egyik nagy könyvtár­ ban a keletindiai holland gyarmatokról szóló szinte minden nyomtatott betű megvan, és a regiszterük is jó, de Jelky címszó alatt semmit sem talált. A z így is kitűnt, hogy Japánban nem lehetett ő az első holland követ, mert már 1650 táján komoly kapcsolatokra talált adatokat. Diplomáciai kapcsolatról azonban nem beszélhetünk, csak a hajóskapitányoknak volt bizonyos ke­ reskedelmi megbízotti szerepük. Ezekről Japánban rendszeres feljegyzést vezettek, de köztük Jelky nevét M u t o professzor, a nagaszaki könyvtár igazgatója nem találta. H a tehát Jelky való­ ban kint járt Japánban, két eset lehetséges, vagy csak másod­ rangú szerepet töltött be, vagy v a l a m i más nevet használt, s ott még azt is elírták, ahogy p l . Benyovszky Móric is „Han Beu­ goró" néven szerepel.

v y

r a t

n o

Baja polgármestere az akkori felfogásra nagyon jellemző módon válaszolt barátjának. Az eredménytelenség oka valószínű­ leg az, hogy: „Teljesen köztünk maradjon, jeles honfitársunk nem a széphangzású Jelky névvel jött a világra, hanem, a leg­ újabb itteni kutatások szerint v a l a m i ocsmány tót neve volt, ami hangzásban valahogy hasonlít a Jelky n é v r e . . . Természe­ tesen már csak nemzeti szempontból is t i t k o l n i kell ezt a ho-

k e 20

g e

Az első előfordulás 1721-ből Jelka, majd sorrendben Gyulko, Gilko, Gylka, Gilka, Gülke, Jülka, Ilka, Jilka. 1741-től rendsze­ resen Ilka, míg a múlt század elején megint Jelka, Jeleky és Jelky. A család neve a sokféle írásmód ellenére is valószínűleg eredetileg Jelka — Jilka lehetett, az első és utolsó anyakönyvi bejegyzés is így említi. A céhkönyvekben, ahol a családfő mint céhmester sajátkezű bejegyzéseket is eszközölt, a Jilka név mel­ lett az Ilka név is használatos. Ez utóbbiakat találjuk a magisztrátusi jegyzőkönyvekben is.

A név alapján a családot kéziratában még cseh eredetimek tartja Borsay. Cseh nyelven jelka = szarvas ünőt, /// = agyagot, jitek, melynek egyik ragozott alakja jilka agyagocskát jelent. Abban az időben — kétszáz évvel ezelőtt —, a cseh nyelv a „j * mássalhangzót „g"-vel írta, így Jiskra helyett Giskrát, Jeremiás helyett Geremiást, Jilka helyett Gilkát írt. Innen származhatnak a Jilka névnek Gilka, Gylka, stb. alakjai. Később, úgylátszik, megváltoztatta véleményét — feltehetőleg a polgármester már idézett „nemzeti" álláspontja m i a t t —, mert a Bácskai Ojságban már a család magyar voltát bizonygatja, mondván: a család eredeti neve az Ilona név becézett alakja, az Ilka volt Ennek bunyevác megfelelője a Jelena, illetve Jelka, így fiem csoda, Ka a dalmata szerzetesek I l k a helyett Jelkát anyakönyveztek, mintahogy sok példa v a n arra, hogy idegen nyelvű plébánosok eredeti magyar neveket alaposan eltorzítva írtak be. 1

u h .

d e

Legkevesebbet életének legérdekesebb, legmozgalmasabb korszakáról, a Hátsó-Indiában töltött időről tudunk. Erre azon­ ban csak az ottani kutatások deríthetnek fényt, megoldva azt a kérdést is, hogy ha Batáviában három emlékműve is v a n , a régi feljegyzésekben miért nem találtak nyomára.

A magunk részéről az első megállapítást fogadjuk el több okból. Jelky maga sem érezhette az Ilka nevet eredetinek, ha a végrendeletet, mely hivatalos okmány, Jelieke néven írta alá, ámbár valószínű, hogy a köznapi életben a Jelky nevet hasz­ nálta. A másik bizonyíték, hogy a városi magisztrátusi jegyzö­ könyvekben, ahol külön vannak felsorolva a német, dalmata és szerb tagok nevei, az Ilkák következetesen a németek között sze­ repelnek. A származástól függetlenül, neves hazánkfia mégis magyarnak érezte rmagát, hisz életrajzának címében m i n t „szü­ letett magyar"-ról beszél. Utolsó kívánsága szerint a budai Szent Anna templom krip­ tájába temették el. O t t nyugodott, míg 1924-ben a főváros meg­ szüntette ezt a temetkezési helyet, az ott porladók földi marad­ ványait nagy ládákba gyűjtötték és a farkasréti temetőben kö­ zös sírba helyezek el.

g e

z s -

k s .

Borsay Jenő halálával és a második világháború kitörésével a további kutatások elakadtak. így nem tudjuk, a család leszár­ mazottjai milyen néven és hol élnek, csak azt, hogy Jelky fia 1804-ben még élt. Szülőházának helyét teljes biztonsággal nem ismerjük. Talán a levéltárban lappanganak olyan adóösszeírá­ sok, melyekből kitűnne, hol laktak Jelkyék. A szájhagyomány a mai Szabadság útja 29. számú, úgynevezett Csepka-féle házat jelöli meg. Erről a múzeumnak két jegyzőkönyve is van. Ezek közül a fontosabbik 1939 augusztusában kelt. Fehérváry Dezső, akkor 52 éves bajai származású tanár elmondja, hogy gyermek­ korában édesapjától többízben hallotta, hogy e házban született Jelky. Apja, m i n t magyarszabó, i t t inaskodott, s később is dol­ gozott az e házban lakó Csepka nevű mesternél, attól hallott Jelkyről. A céhiratok szerint Tsepka Mihály 1814-ben, Csepka János 1852-ben lett mester, így az első helyen említett Tsepka Mihály még ismerhette Jelky András oldalági leszármazottjait, ismerhette a reá vonatkozó hagyományokat is, melyeket fiának, Jánosnak, az pedig tanítványának, Fehérvári Dezső atyjának

v y

n o

tovább adhatott.

k e

•

r a t

•

A másik jegyzőkönyv szerint Schetzer Ernő üvegkereskedő mondja el, hogy gyermekkorában édesapja sokszor m u t a t t a ezt a házat, hogy i t t született Jelky András, de azt nem tudta, hogy értesülését honnét szerezte.

22

23

u h .

A B A J A I T Ü R R ISTVÁN MÚZEUM Szerkeszti: K i s s

d e

György

z s -

A Bajai Türr István Múzeum Kiadványai tudományos igény­ nyel és ismeretterjesztő céllal jelennek meg. Baja város és kör­ nyéke történeti, néprajzi, képző- és iparművészeti, műemléki, természettudományos kérdéseivel foglalkozik.

k s .

Megjelent:

r a t

1. Sólymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél.

Előkészületben: 2. Dr. Dankó Imre: 3. Eber

Baja

Sándor—Kiss

4. Dr. Dankó Imre: 5. Báldy Flóra:

v y

György: Baja művészeti élete.

Nagybaracska környéki népi takácsmesterség.

n o

5. Sólymos 7. Kiss

Ede: A bajai halászat.

György: Baja műemlékei.

8. Dr. Zalotay

k e

bibliográfiája.

Türr István.

g e

KIADVÁNYAI

Elemér: Baja régészeti emlékei.

eg

sz

k-

ta r.s

on yv

ek

ed .h u