Jelige: PIONIER. A rendőri korrupcióval szembeni parancsnoki tevékenység nehézségei és lehetőségei BEVEZETÉS

Jelige: PIONIER A rendőri korrupcióval szembeni parancsnoki tevékenység nehézségei és lehetőségei

BEVEZETÉS

A mai magyar rendőrség megítélését számtalan egymástól függetlenül jelen lévő tényező határozza meg. Ide tartozhat például - a teljesség igénye nélkül - a rendőr-szakmai munka általános eredményességétől kezdve az állampolgárok által a közbiztonságról kialakított véleményen keresztül egészen a szervezet tagjainak külső megjelenésig terjedően minden egyes összetevő [1]. Napjainkban a rendőrségről kialakult véleményt jelentős mértékben befolyásolják az állomány általános erkölcsi-fegyelmi helyzetéről meglévő ismereteink, ezen belül is fokozott - média és állampolgári - figyelem irányul a rendőri korrupciós esetekre. A mindenkori rendőri vezetés a korrupciós jellegű rendőri magatartásokkal szemben kiemelt, határozott és következetes fellépést tanúsított a múltban, és tanúsít napjainkban is. A hivatali

hatalom

„felhasználásával”

és

hivatali

megvalósított

ezen

jelleg

jogszerűtlen

visszaélés

jellegű

magatartások egy állami szervezetnél elfogadhatatlanok, velük szemben a továbbiakban is elengedhetetlen a határozott fellépés. Azon túlmenően, hogy bűnelkövető rendőrnek a szervezetben nincs helye, egy-egy korrupt rendőr jelenléte az egész rendőrség megítélését negatívan befolyásolhatja. A

2 rendőri vezetők feladata ezen a téren egyáltalán nem nevezhető könnyűnek, a korrupció megelőzése, visszaszorítása, vagy legalább az esetszámok alacsony szinten tartása nagyon összetett feladat. Tanulmányunkban a rendőri korrupciós cselekményekkel szembeni fellépés, a korrupcióval szembeni „harc” néhány olyan aspektusát szeretnénk felvillantani, melyek megnehezítik a tárgykörben végzett eredményes megelőző tevékenységet. Ezen

tényezők

elemzését,

értékelését

követően

teszünk

javaslatokat a rendőri vezetők, parancsnokok által a korrupció megelőzése és a felderítése érdekében szükséges és lehetséges teendőkre vonatkozóan. Elsőként azt mutatjuk be, hogy milyen összetett feladat a rendőri korrupció fogalmának pontos meghatározása és értelmezése, a fogalmi értelmezés hiányosságai ugyanis jelentős mértékben meghatározhatják a jogsértéssel szembeni fellépés irányait, prioritásait. Szintén fontos - talán sarkalatosnak is nevezhető - kérdés a rendőrök által megvalósított korrupciós jellegű

magatartások

mérése,

illetve

mérhetőségének

lehetősége. Objektív adatok nélkül, az elkövetési tendenciák és változások ismerete nélkül megfelelő ellen-startégia nem alakítható ki. A kérdéskör kapcsán a rendőrök által elkövetett korrupciós cselekmények statisztikai adatainak elemzésével, továbbá az empirikus módszerekkel beszerezhető mérési adatok bemutatásával azok előnyeit és hátrányait értékeljük. Az eredményes korrupció-ellenes fellépés elengedhetetlen feltétele továbbá az is, hogy valamennyi rendőri vezető ismerje azon elkövetési lehetőségeket és módszereket, melyek között az irányítása alá tartozó állomány a korrupciós magatartásokat

3 megvalósítja, megvalósíthatja. Mivel a rendőrség - felépítését tekintve - nem „homogén” szervezet, szakmai munkáját szolgálati

ágakra,

szakszolgálatokra,

szolgálati

formákra

tagozódva végzi, így ezen eltérő tevékenységi körök a korrupció megvalósulásának számtalan formában teremtenek „táptalajt”, számtalan korrupciós színteret alakítanak ki. A tanulmányban az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőri szerv1 (továbbiakban: rendőrség) tagjai által megvalósított korrupciós elkövetési formák,

valamint a

cselekmény általános elkövetési módszereinek bemutatása alapján

javaslatokat

fogalmazunk

meg

a

megelőzésre

vonatkozóan. A korrupcióval szembeni eredményes fellépést a cselekmények bizonyítási nehézségei is jelentős mértékben gátolják, különös tekintettel arra, hogy ezen normaszegő magatartások esetében a látencia - vélt elkövetés, lappangás [2] - mértéke nagyobb, mint más bűncselekményeknél. Ezen feltevés igazolására több kutató álláspontjának bemutatását, kutatási eredmények ismertetést követően - részben a gyakorlati tapasztalatok, részben saját korábbi kutatásaink alapján - megoldási javaslatokat teszünk a korrupció

látenciájának

parancsnoki

csökkentésének

lehetőségeire.

A RENDŐRI KORRUPCIÓ FELTÁRÁSI ÉS BIZONYÍTÁSI NEHÉZSÉGEI

1

A rendőrség 2011. január 01-től - a korábbi, szervezetileg egységes rendőrséggel szemben - három pillérből áll: az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervből (Országos Rendőr-főkapitányság - ORFK), a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervből (Nemzeti Védelmi Szolgálat - NVSZ), valamint a terrorizmust elhárító szervből (Terrorelhárító Központ - TEK).

4 A

rendőri

korrupció

összetevőinek

megismerése

elengedhetetlen a jelenséggel szembeni eredményes fellépés érdekében, a tanulmány első részében azt mutatjuk be, hogy milyen

tényezők

teszik

bonyolulttá a korrupció

elleni

tevékenységet. 1. A rendőri korrupció fogalma A rendőri korrupció vizsgálhatóságának, tudományos igényű feldolgozhatóságának alapvetése kell, hogy legyen a jelenség fogalmának

meghatározása.

Ezen

a

téren

számtalan

megközelítés lehetséges, a hétköznapi értelmezéstől egészen a több éves kutatások összegző megállapításáig, melyek közül - a tárgykör összetettségének felvillantása céljából - néhányat értékelünk.

„A rendőri korrupció létének bizonyításához a közembernek aligha van szüksége tudományos vizsgálatokra”. [3] A leírtakkal abban a vonatkozásban egyetértve, hogy rendőri korrupció létező jelenség, egy tanulmánynak ezt a kijelentést igazolnia

is

kell,

valamint

tényekkel,

adatokkal

kell

alátámasztania a korrupciónak, mint jelenségnek a létezését. Ezen az úton az első „lépcsőfok” a korrupció, majd a rendőri korrupció fogalmának meghatározása. A jelenség - melyet a korrupció szóval jelöl a tudományos szakirodalom - régóta kutatott terület. Kutatottsága ellenére ezen magatartásnak nincs olyan egységes meghatározása, melyet

a

kutatók

egyöntetűen

elfogadnának,

pedig

a

tárgykörben a tudományos kutatást széles spektrumát az is mutatja, hogy a témakör vizsgálói között találhatunk rendőröket és „civileket” egyaránt. A témakörben felelhető publikációk a

5 legtöbb esetben tartalmaznak fogalmi meghatározást a rendőri korrupcióra vonatkozóan, a meghatározások között számtalan azonosság, illetve kapcsolódási pont is felfedhető. A szerzők viszont minden esetben a jelenség eltérő szempontjait előtérbe helyezve saját megfogalmazásokat alakítanak ki. A preferált szempontok meghatározása részben tudományos irányultság, részben egyéni kutatói habitus kérdése. Az egyéni értékelési szempontok „elhagyásával” megközelítve a jelenséget a korrupció fogalmának meghatározása egyszerű feladatnak tűnik, mivel a szó a latin „corrumpo” szóból ered, amelynek jelentése: kárt tesz valamiben, elront, vagy megcsúfít. A magyar nyelvben először 1589-ben jelent meg fogalmom a „korrumpál” szó alakjában egy végrendeletben: „az en szerelmes fiamathay Jo Palth… bechben az végre fel ne bochassa, hogy… meg Corrumpaltassek az ő hitiben.” A végrerendelkező az ellen tiltakozott hogy fiát a jezsuiták papnak neveljék.[4]. A fogalom meghatározása terén a legtöbb hazai kutatás és publikáció „alapvetésnek” tekinti Barker és Roebuck rendőri korrupcióról szóló megfogalmazását: „…bármiféle tilalmazott viselkedés a rendőrség munkatársai részéről, amellyel a rendőr hivatali

pozíciója

felhasználásával

ténylegesen

vagy

potenciálisan jogosulatlan juttatást vagy hasznot szerez, illetve remél. A korrupció nem elszigetelt magatartás. A rendőri visszaélés olyan csoportos viselkedésnek tekinthető, amelynek annak a testületnek az ellentmondásos normarendszere vezérel, ahová a vétkes személy tartozik.” [5] A meghatározás számtalan olyan alapvetést tartalmaz, mely a rendőri korrupció lényegi elemeit mutatja be. Az idézet

6 értelmezése

során

kijelenthetjük,

hogy

a

magatartás

jellemzésének fontos eleme a tilalmazott viselkedés, mely azzal tud megvalósulni, hogy a rendőr - a számára törvényileg biztosított - hivatali helyzettel visszaél, azt jogellenesen alkalmazza. Álláspontunk szerint a megfogalmazás pontosságát annak „időtállósága” is igazolja. Az idézetben szereplő gondolati

elemek

visszaköszönnek

több

hazai

kutató

megfogalmazásában. Egyéni megfogalmazásában viszont a jelenségről minden szerző más és más elemeket emel ki attól függően, hogy a jelenség mely részét preferálja. A témakör magyar kutatói közül Hankiss Elemér a korrupciót olyan aktusnak tekinti, mely során a társadalomban lehetséges elosztási rendet valaki, általában az elosztásért felelős személy valaki más javára megsérti, és ezért cserébe ellenszolgáltatást vár.[6] Gombár Csaba megfogalmazásában a korrupció egy bizonyos „közrossz”, álláspontja szerint az nem független a politikától, mert mindig függ az uralkodó erkölcstől és jogrendszertől, a földrajzi helytől, és történelmi időtől. Álláspontja szerint a korrupció valamennyi leírása minden esetben tartalmazza a róla szerzett tapasztalatok leírását, és azt is, hogy mely tényezőitől szeretnénk szabadulni.[7] A rendőri korrupciót érintő megfogalmazásában Kránicz Mariannál a jogosulatlan juttatás a meghatározó, mely több „kisebbnagyobb”

jelentőségű

magatartásból

tevődik

össze.

Megfogalmazásában a korrupció eszközeinek tárházát szélesen határozza meg, melybe beletartozik „a jatt, a baksis, a csúszópénz, a kenőpénz, az olajozó- és gyorsítópénz, a paraszolvencia, meghatározásban

(a a

hálapénz)” jelenség

A

szerző

összetettségét,

hatalommal történő visszaélést is kiemeli. [8]

a

fogalom-

valamint

a

7 A rendőri korrupció fogalmának meghatározásában Finszter Géza annak romboló hatását helyezi előtérbe. Álláspontja szerint

a

korrupció,

alattomos

és

romboló,

ezáltal

a

munkavégzés során kiépített rendőri közbizalomra negatív hatást gyakorol. Meghatározása utal arra is továbbá, hogy a korrupció érinti a teljes a rendőr-szakma becsületét. [9] Jávor István és Jancsics Dávid fogalmi értelmezésében fontos szempont az, hogy a korrupcióban résztvevők milyen legális erőforrásokat használnak fel tisztességtelen módon saját célra a korrupció

végrehajtásához.

Értelmezésükben

a magtartás

alapvetően a szervezetten elosztott erőforrások informális, vagy illegális használatát jelenti. [10] A leírt szemelvények igazolják, hogy a korrupció és ezen belül a rendőri korrupció megfogalmazása számtalan megközelítés alapján valósulhat meg. A mai magyar rendőrség korrupciós tevékenységét vizsgáló kutatóknak, valamint a jelenséggel szemben fellépő rendőri parancsnoki állománynak tisztában kell lennie azzal, hogy mit is értünk a korrupciós cselekmények alatt. A rendőrség tagjai által megvalósított ilyen jellegű tilalmazott magatartások kapcsán a témakör kutatói által felvázolt meghatározásokat is összegezve alakítjuk ki a tárgykörben

a

fogalmai

meghatározásra

vonatkozó

javaslatainkat. 2. A rendőri korrupció mérhetősége A rendőri korrupció mérése, mérhetősége - hasonlóan a jelenség fogalmi meghatározásához -összetett feladat. Mégis szükséges objektív mérési módszereket „találni”, mert mérhetőség hiányában a korrupciót sem kutatni nem lehet, sem az azzal szembeni harc stratégiája nem alakítható ki. A jelenséget

8 alapvetően kétféle módszerrel mérhetjük: vizsgálati alapú módszerekkel, valamint a statisztikai adatok értékelésével. Mindkét módszernek vannak és lehetnek hátrányai és előnyei, melyekkel a tevékenységgel foglalkozó szakembereknek és a rendőri vezetőknek tisztában kell lenniük.

2. 1. A vizsgálati alapú módszerek A

vizsgálati

módszerekkel

szemben

megfogalmazott

legáltalánosabb kritikai észrevételként azt szokták említeni, hogy az ilyen kutatások - a feladat meghatározása révén - már eleve célirányosak, a vizsgálat irányai kötöttek. Az objektív álláspont kialakítását nehezítheti továbbá a kutatás során feltett kérdések esetleges helytelen összeállítása, a túlságosan egy irányba mutató kérdések, valamint nem ellenőrizhető - ezáltal megkérdőjelezhető - a vizsgált személyek szavahihetősége. Befolyásolhatja a kutatás kimenetelét az abban felmért célcsoport meghatározása, kiválasztása is. Ezen - a kutatás objektivitása szempontjából - negatívnak ítélhető tényezők „együttállása” értékelhetetlen vizsgálatokat eredményezhet. A statisztikai adatok értékelésén alapuló korrupciós fertőzöttség mérése önmagában nem lehet alkalmas arra, hogy ezáltal a magatartás

jelenlétének

arányáról,

az

érintett

állomány

nagyságáról reális lépet kapjunk. A statisztikai rendszerek ugyanis kizárólag az észlelt, felfedett eseteket tartalmazzák, a látenciára

vonatkozóan

semmilyen

információval

nem

szolgálnak. A leírtak részletesebb kifejtése érdekében a tanulmányban a rendőri korrupciós felmérő három hazai empirikus kutatást eredményeit mutatjuk be, valamint a rendőri

9 korrupcióról összeállított rendőrségi statisztikai2 adatokat értékeljük. Az empirikus vizsgálati módszerek értékelése terén elsődleges megközelítésként kihagyhatatlan a tárgykörben az országok egymás közti és az egyes országok általános korrupciós szintjének mérésére kialakított összevont korrupciós index, a Transparency

International

Korrupció

Érzékelési

Indexe

(Corruption Perception Index - TI CPI).[11] Az index a vizsgált országok általános korrupciós fertőzöttségi szintjéről ad tájékoztatást,

szektorális

korrupciót

is

értékel

bizonyos

összefüggésekben. Mivel a rendőr korrupció szintjét külön nem méri, ezért jelen tanulmányunkban - a meghatározott a kutatási szempontokra figyelemmel - adatait felhasználni nem tudjuk. A magyar rendőrség korrupciós érintettségét mérő elsőnek mondható kutatást Kránitz Mariann publikálta. [12] A kutatás polgári személyek megkérdezésével zajlott, lefolytatását - a végrehajtók szerint - az indokolta, hogy jelentős eltérés mutatkozott a rendőri korrupciót jelző kedvező statisztikai adatok, valamint a cselekményről kialakult negatív állampolgári vélekedés között. A kutatás keretében összesen 251 fő polgári személy válaszolt, közülük 159 fővel szemben történt rendőri intézkedés, valamennyiükkel szemben pénzbírságot szabtak ki. A válaszok szerint a megkérdezettek 22%-át a jogszabályban előírt 2

A tanulmányban az Országos Rendőr-főkapitányság Humánigazgatási Szolgálat Fegyelmi Osztály által vezetett elektronikus Fegyelmi Statisztikai Rendszer (FSR) adatait használtuk fel. A rendszer kizárólag a jogerősen lezárt fegyelmi-, szabálysértési-, méltatlansági-, valamint büntetőeljárási adatokat tartalmazza, az adatrögzítés a fegyelemkezelő adatállománnyal kapcsolatos feladatokról kiadott 11/2033. (III. 29.) ORFK utasítás alapján történik.

10 mértéket meghaladóan összegű szabálysértési bírság kiszabását említette, az összes válaszadó 30%-a pedig nem kapott nyugtát a bírságról. A válaszadók 10%-a a rendőrök durvaságát, 21%-a a szakszerűtlenséget kifogásolta. A kutatás összességében - az állampolgárok személyes tapasztalásán alapuló vélemény szerint - a rendőri állomány esetében az akkori statisztikai adatoknál nagyobb mértékű korrupciót mutatott ki. Ugyancsak a rendőri korrupciót vizsgálta az akkori Rendőrtiszti Főiskola 160 rendőr szakos, levelezős - vagyis ténylegesen a rendőrség állományában szolgálatot teljesítő - hallgatójának kikérdezésével lefolytatott felmérés.[13] Az előző kutatással ellentétben ezen utóbbi a rendőri állomány köréből választotta a megkérdezett célcsoportot. A kérdőívek három felmért területre vonatkoztak, melyek közül az egyik a korrupció volt.3 A kutatás adatai a korrupció mértékét a megkérdezettek véleménye alapján nagyobbnak mutatta, mint az aktuális statisztikai adatok. A többség - a megkérdezett budapestiek több, mint a fele - a rendőrség

helyszíni

bírsággal

kapcsolatos

tevékenységét

említett első helyen a korrupció megvalósulási színterei között. A felmérés a végrehajtó kutatók véleménye szerint is a résztvevő

személyek

összetételére

tekintettel

nem

volt

reprezentatívnak tekinthető. A tárgykörben úttörő jelegű kutatásként kell említeni a rendőri korrupció témakörében azt a felmérést is, mely a rendőrség beosztotti állományával készített interjúk alapján zajlott. [14]

3

A hivatkozott kutatás másik két szempontja: a „külvilághoz”, vagyis az állampolgárokhoz, valamint a „belvilághoz”, a rendőrök saját világához kapcsolódott, melyek értékelésére írásunk jellege miatt nem térünk ki.

11 A felmérés 130 fő kérdőíves kikérdezésével folyt le, valamint véletlenszerű kiválasztáson alapuló interjúsorozatban több, mint 60 fő vállalta a nyilatkozatot. Munkacsoportokban végrehajtva a felmérést

összesen

12

kérdést

tartalmazó interjúsorozat

vonatkozott a rendőri korrupcióra. korrupciót

jelentősnek

mérte,

A kutatás a rendőri annak

ilyen

mértékű

érzékelésének okaként a felmérők megemlítették, hogy mivel a rendőrség az őt körülvevő társadalom része, ezért annak általános korrupciós tendenciáitól nem függetlenedhet. A kutatási adatok alapján a kutatást végzők a korrupció megelőzésére javaslatokat is megfogalmaztak a rendészeti vezetők részére. A vizsgálat megállapította továbbá, - a korábbi hivatkozott tanulmányokban feltártakkal

egyezően - hogy a rendőri

korrupciót az állomány a statisztikai adatoknál nagyobb mértékűnek és arányúnak érzékeli. Az utóbbi két vizsgálat a rendőri

állomány

megkérdezésével

vizsgálta

a

rendőri

korrupciót, egymástól függetlenül ugyanazt az attitűdöt igazolták vissza a rendőrségi állomány korrupcióhoz való viszonyáról. A polgári személyek körében lefolytatott kérdőíves vizsgálat, valamint a rendőri állomány körében a korrupció tárgykörében lefolytatott

felvázolt

kutatások

egyértelműen

arra

a

következtetésre jutottak, hogy az akkori statisztikák alapján kimutatott korrupció-esetszám csökkenést a megkérdezettek nyilatkozatai nem támasztották alá. Ezt a kutatási eredményt mindhárom kutatás külön-külön ki is emelte. Kijelenthető a leírtak alapján, hogy a közvélemény kutatáson alapuló, interjúkkal, vagy kikérdezéses módszerrel lefolytatott

12 vizsgálatok, kutatások nem igazolják vissza egyértelműen a tárgykörben összeállított statisztikát, ezért a felmérések önmagukban nem adtak, nem adhattak reális képet a rendőri korrupcióról, annak mértékét pontos nem mutatathatták meg. A vizsgálati alapú felmérések objektívebbé tétele érdekében egyéb módszerek alkalmazása is szükséges, például a statisztika adatok egyidejű értékelése. Jelen tanulmány keretében a több, mint 10 éve lefolytatott kutatások megállapításainak az akkori statisztikai

adatokkal

történő összevetése álláspontunk szerint indokolatlan, mivel az adatok összevetése alapján megtehető megállapítások a jelenre vonatkozóan érdemi, előremutató információval nem tudnak szolgálni.

2. 2. A statisztikai adatok értékelése A statisztika alapján is mérhetjük a rendőri korrupciót, ennek bemutatása érdekében a 2003. és 2014. évek között a rendőrség hivatásos állományú tagjaival szemben jogerősen lezárt ilyen jellegű büntetőeljárások adatait értékeljük. Az értékelésben szereplő korrupciós cselekményeket

a -

jelenleg hatályos - Btk. XXVII. fejezete sorolja fel a „Korrupciós bűncselekmények” címszó alatt, melyek közül a vesztegetést; a vesztegetés elfogadását; a hivatali vesztegetést; a hivatali vesztegetés elfogadását; a vesztegetést bírósági, vagy hatósági eljárásban; a vesztegetés elfogadását bírósági, vagy hatósági eljárásban; valamint a vesztegetés feljelentésnek elfogadását

gyűjtőnévként

vesztegetésként,

a

befolyással

üzérkedést; és a befolyás vásárlását gyűjtőnévként befolyással üzérkedésként használja a szakirodalom. Tágabb értelmezésben

13 – és jelen tanulmány kereti között is - a Btk. XVIII. fejezetében a „Hivatali bűncselekmények” között nevesített hivatali visszaélést is a korrupciós jellegű bűncselekmények közé soroljuk. A tanulmányban a korrupciós bűncselekmények közé - az elfogadott bírósági gyakorlat - a vesztegetést, a hivatali vesztegetést, a befolyással üzérkedést, valamint a hivatali visszaélést soroltuk4. Az elmarasztalással lezárt cselekmények alapján statisztikai kimutatást állítottunk össze - a köztörvényes bűncselekmények számaitól külön, abból kivonva jelenítjük meg a korrupciós bűncselekményeket - a számadatokat, valamint az esetszámok változását az 1. számú táblázat tartalmazza. 1. számú táblázat: Jogerősen lezárt köztörvényes és korrupciós bűncselekmények 2004-2013. között (rendőrség hivatásos állománya) Készítette: a szerző, forrás: ORFK Fegyelmi Osztály statisztikai adatai

Értékelt

Elmarasztalással zárult köztörvényes

Elmarasztalással zárult korrupciós

évek

bűncselekmények

bűncselekmények

eljárás alá

összlétszámhoz

eljárás alá

vontak (fő)

viszonyított

vontak (fő)

elkövetési

összlétszámhoz viszonyított elkövetési arányuk

arányuk

2004.

284

0,74 %

75

0,19 %

2005.

234

0,61 %

55

0,14 %

2006.

206

0,55 %

45

0,12 %

2007.

148

0,40 %

42

0,11 %

2008.

178

0,51 %

46

0,13 %

2009.

180

0,53 %

55

0.16 %

2010.

163

0,48 %

44

0.13 %

2011.

163

0,44 %

50

0,13 %

2012.

138

0,35 %

47

0,12 %

2013.

236

0,62 %

41

0,09 %

Összes

1930

-

500

-

4

A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C törvény – 290. § vesztegetés, 293. § hivatali vesztegetés, 299. § befolyással üzérkedés, 305. § hivatali visszaélés.

14

A táblázat adatai szemléletesebbek, ezáltal könnyebb értékelést tesznek lehetővé azok grafikus ábrázolása révén. 1. számú grafikon: Jogerősen lezárt köztörvényes és korrupciós jellegű bűncselekmények 20042013. között (rendőrség hivatásos állománya) Készítette: a szerző, forrás: ORFK Fegyelmi Osztály statisztikai adatai

Jogerősen lezárt büntetőeljárások 300 250 200 150 100 50 0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Korrupciós bűncselekmények

Köztörvényes bűncselekmények

Az elmúlt 10 év statisztikai adatai alapján a következő megállapítások tehetőek: -

a köztörvényes bűncselekmények száma az értékelt időszakból 9 évben csökkent, az utolsó évben viszont jelentősen emelkedett,

-

a köztörvényes bűncselekmények csökkenési dinamikája nem egyenletes, a legkisebb regisztrált érték 2012-ben és 2007-ben volt, az adatok adott évben tapasztalt csökkenése csupán a statisztikai számok alapján nem megindokolható,

-

az utolsó értékelt évi adat így is alacsonyabb a kezdőév értékénél,

-

a

korrupciós

elmarasztaltak

jellegű száma

bűncselekmények általában

miatt

egynegyede

a

15 köztörvényes összesített

bűncselekményeknek, adatra

is

mely

(összes

igaz

az

köztörvényes

bűncselekményt elkövető az értékelt 10 évben: 1930 fő, korrupciós bűncselekményt elkövetők: 500 fő - 25,9 %), -

a kezdő évhez képest az elmarasztalással zárult korrupciós

bűncselekmények

dinamikája

egyenletesebb,

számának mint

a

csökkenési köztörvényes

bűncselekményeké, -

a korrupciós jellegű bűncselekmények esetében az utolsó értékelt évben mutatható ki a legkisebb esetszám az értékelt 10 év viszonylatában,

-

az

értékelt

utolsó

évben

a

köztörvényes

bűncselekmények számszaki emelkedése mellett is csökkent a korrupciós jellegű bűncselekmények száma, -

a rendőrség aktuális összlétszámához viszonyított elkövetési

arány

mind

a

korrupciós,

mind

a

köztörvényes bűncselekmények vonatkozásában az első értékelt évben (2004. évben) volt a legmagasabb, és az utolsó

értékelt

évben

(2013.

évben)

volt

a

legalacsonyabb, -

ezen arányszám csökkenése folyamatosnak mondható, annak ellenére, hogy egy-egy adott évben kis mértékű emelkedés volt megfigyelhető,

-

a rendőrség hivatásos állomány tagjait 2005-ben marasztalták el legnagyobb arányban köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt (0,61 %), korrupciós bűncselekmény elkövetése miatt pedig 2004-ben volt a legnagyobb arányú (0,19 %).

A statisztikai

adatok

a jogerős

elmarasztalással

zárult

korrupciós jellegű bűncselekmények esetszámának egyértelmű csökkenését mutatják 10 év viszonylatában. Az értékelt

16 időszakban vizsgálati módszerrel lefolyatott kutatás a rendőri korrupció vonatkozásában nem készült, ezért a statisztikával igazolt javulást sem megcáfolni, sem alátámasztani nem lehet. A statisztikai adatok alapján levonhatóak viszont bizonyos következtetések, melyeket tanulmányunk összegző részében teszünk meg. 3. A rendőri korrupciós megvalósulásának sokszínűsége A rendőri korrupció vizsgálata, értékelése, valamint a vele szemben

kialakítandó

megelőzési,

felderítési

stratégia

kialakítása során fontos szem előtt tartani, hogy ezen magatartások számtalan formában jelenhetnek meg. Ennek elsődleges oka az, hogy a rendőrség nem „homogén” szervezet, speciális szakmai tevékenységét számtalan szolgálati formában és módon látja el, melyek a korrupciós jellegű magatartásoknak eltérő megjelenési körülményeket teremtenek. A tanulmányomban az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tagjai általi korrupciós magatartások színtereit szolgálati áganként5 mutatjuk be abból a célból, hogy ezen normaszegő magatartás legjellemzőbb helyszíneit, színtereit feltárjuk. A szolgálati ágakat korrupciós veszélyeztetettségük szerinti sorrendben vizsgáljuk. A leírtakon túlmenően - a témakör kapcsán ezidáig kisebb mértékben kutatott - szolgálaton kívüli rendőri korrupció megvalósulásának lehetőségeit is felvázoljuk.

5

A rendőrség szolgálati szabályzatáról kiadott 30/2011. (IX. 22) BM rendelet nyolc szolgálati ágat (belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési szolgálati ág; bűnügyi szolgálati ág; határrendészeti szolgálati ág; igazgatásrendészeti szolgálati ág, közlekedésrendészeti szolgálati ág, közrendvédelmi szolgálati ág; személy- és objektumvédelmi szolgálati ág, terrorelhárítási szolgálati ág) különböztet meg.

17 Az elkövetési színtereket csak érintőlegesen, felsorolás jelleggel mutatjuk be, olyan mélységben, hogy a leírtak alkalmasak legyenek megalapozott következtetések levonására. A rendőri korrupció szolgálati ágankénti mélyebb vizsgálata nem része a tanulmánynak, ezért a szolgálati ágankénti legjellemzőbb elkövetési színterek „felvillantására” van csak lehetőség. A

rendőri

korrupció

megjelenési

formáinak

értékelését

megelőzően fontos megjegyezni, hogy a rendőr-szakmai tevékenység során a jogszabályi háttér által legálisan biztosított intézkedési szankciók törvényes lehetősége önmagában nem generálója a rendőri korrupciónak. Azért, mert valaki a rendőri hivatást választotta, ennek a ténynek nem automatikus következménye, vagy természetes velejárója a törvény által biztosított lehetőségekkel történő visszaélés. Számtalan - akár egymástól független - tényezőnek kell egybeesnie ahhoz, hogy egy rendőr korrupt legyen, vagy korrupttá váljon. Ezen tényezők közé tartozhat például a rendőr ilyen irányú hajlama, belső erkölcsi érték- és normarendje, általános erkölcsi tartása, valamint a munka és „kollegális” közösség hatása. A rendőr ilyen irányú hajlamát minden esetben befolyásolja a normaszegés kapcsán tanúsított

állampolgári magatartás is,

mely kiválthatja, vagy felerősítheti a hivatalos személy irányú hajlamát. A korrupcióban részt venni kívánó „civilek” ugyanis tisztában vannak a rendőri korrupció sajátosságaival, annak „jellemrajzával”, valamint általában azokkal a körülményekkel és lehetőségekkel, melyek között a cselekmény megvalósulhat. Kijelenthetjük, hogy a korrupció elkövetésében érintett polgári személyek

a

bemutatásra

kerülő

rendőri

korrupciós

„színtereknek” megfelelően más és más módon vesznek részt a rendőri korrupcióban.

18

3. 1. A közrendvédelmi, valamint a közlekedésrendészeti szolgálati ágak tagjai által megvalósított korrupciós jellegű magatartások Érintettsége és veszélyeztetettség szempontjából első helyen a közrendvédelmi és a közlekedésrendészeti állomány tagjai állnak. Ezen szolgálai ágak tagjai munkájuk során rendszeresen kerülnek

kapcsolatba

állampolgárokkal

közterületi

intézkedéseik keretében. Ez a helyzet önmagában természetesen nem lehet, nem lehetne indoka a korrupciós magatartásnak, viszont az arra jelleménél fogva alkalmas rendőr és állampolgár számára rengeteg lehetőség teremt. A közterületen szolgálatot teljesítő állomány a szolgálati területüket nagyon ismerik, tisztában vannak azzal, hogy hol vannak

a

korrupciós

jellegű

jogsértések

elkövetésére

legalkalmasabb helyek. Közlekedési intézkedések terén a legmegfelelőbbek a nehezen belátható útszakaszok, eldugott kanyarok, félreeső útszakaszok, sebességkorlátozással, vagy egyéb tiltással védett útszakaszok. Ezen túlmenően az állomány ismeri a szolgálati területen fellehető szórakozó helyeket, legális és illegális közterületi és zárt árusító helyeket, melyek szintén alkalmasak lehetnek korrupciós

jellegű

rendőri

normaszegő

cselekmények

megvalósítására. Gyakori színterek ezáltal a szórakozó és vendéglátó helyek, ahova rendszeresen is visszatérhetnek korrupciós cselekmény elkövetése érdekében a rendőrök.

19 A rendőrök a számukra kijelölt szolgálati területen kívül eső, de annak közelében található olyan helyszínekkel, területek elhelyezkedésével, megvalósítására

melyek

alkalmasak

normaszegő lehetnek,

megtartásuk

általában

tisztában

vannak. Gyakran - a lebukás veszélyének csökkentése érdekében - korrupciós cselekményeiket a szolgálati területükön kívül követik el. Ez a tény egy esetleges feljelentés esetén jelentős mértékben megnehezíti az elkövetők beazonosítását, ezáltal a korrupciós magatartás felderítését. A közrendvédelmi és közterületi állomány a korrupciós jellegű rendőri magatartásokat gyakran az esti, éjszakai órákban, vagy a hétvégi időszakban valósítja meg, mely az intézkedés alá vont személyek esetbeli kiszolgáltatott helyzetét jelentős mértékben fokozhatja. Ebben az időszakban a sötétből, a „semmiből” előtűnő - esetlegesen a megkülönböztető fényjelzéseit is használó - szolgálati jármű jelenléte tovább fokozhatja az intézkedés alá vont személy esetbeli kiszolgáltatottság érzését. Előszeretettel intézkednek a rendőrök szándékos korrupciós visszaélés érdekében külföldi, a magyar nyelvet és az itthoni jogrendet nem, vagy csak kevésbé ismerő személyekkel szemben. Gyakori korrupciós elkövetés forma az is, amikor szolgálati területükön a járőrök elősegítik a prostitúciós tevékenységet (pld. nem intézkednek a szabálysértőkkel szemben) cserébe készpénzt, vagy szexuális szolgáltatást fogadnak el rendszeresen. A korrupciós jellegű magatartást szinte minden esetben legális rendőri intézkedést színlelve hajtják végre az elkövető rendőrök, és az intézkedés során tapasztalt - vélt, vagy valós hiányosságok felmerülése esetén ellenszolgáltatásért a rendőri

20 intézkedéstől

eltekintenek.

A

jogellenes

magatartás

megvalósítása érdekében kezdeményező lehet az intézkedés alá vont állampolgár is, de gyakran a rendőr erősen ráutaló magatartása alakítja ki az intézkedés alá vontban a korrupciós cselekményben történő közreműködési hajlandóságot. A közúti balesetek helyszínén megjelenő rendőr is rengeteg módon valósíthat meg korrupciót. Például valótlan tartalmú adatok rögzítésével - eseti jelleggel - ellenszolgáltatásért, vagy állandó

magatartásként

biztosítási

ügyintézés

érdekében

elkövetve a visszaélést, továbbá a rendőr részesedést kaphat a vele állandó kapcsolatban lévő jármű-szállítótól, akit ezért cserébe rendszeresen hív balesetek helyszínére. Az eseti jellegű közterületi korrupciós magatartások „tárháza” nagyon széles, azokat felsorolni, bemutatni a tanulmány keretei között szinte lehetetlen. Azok körébe a jelzetteken kívül számtalan közlekedési intézkedés tartozhat még bele súlyos a közlekedési

szabályt

szegőkkel

szemben.

Jellemző

megvalósulása a korrupciósnak az ittas járművezetőkkel szembeni intézkedés ellenszolgáltatásért történő „elhagyása”, vagy például az áru-szállító jármú szállítmányának átvizsgálását követően az áru egy részének kikövetelése az intézkedés gyors befejezése,

illetve

a

tüzetesebb

átvizsgálás

elkerülése

érdekében. [15]

3. 2. A határrendészeti szolgálati ág tagjai által megvalósított korrupciós jellegű magatartások Magyarország követően

-

schengeni az

őrzött

térséghez határszakasz

történt

csatlakozást

hosszának

jelentős

csökkenésével - nagy mértékben szűkült a határrendészeti

21 korrupciós jellegű „tevékenységek” színtere. A tanulmányban a határrendészeti szolgálati ág korrupciós intézkedéseket külön kizárólag a schengeni külső határszakaszon mutatjuk be, mivel a szolgálati ág által végrehajtott mélységi ellenőrzések korrupciós jellegű magatartásai a közrendvédelmi és a közlekedésrendészeti

szolgálattal

hasonló

elkövetési

magatartást mutatnak. A határon átlépő külföldi és magyar állampolgárokkal szemben tanúsított korrupciós rendőri magatartások az eseti jellegű cselekményektől a szervezett végrehajtásig terjedően széles skálát ölelhetnek fel. A szervezett végrehajtási formára legjellemzőbb az un. „harmadik országbeli” személyek illegális belépésében, illetve áruk, eszközök, szállítmányok országba történő ugyancsak illegális beengedésében történő rendőri közreműködés korrupcióban

ellenszolgáltatásért. résztvevő

rendőr,

Ezen vagy

esetekben

rendőrök

a

állandó

rendszerességgel ellenszolgáltatást kaphatnak, mely lehet heti, vagy havi rendszerességű is. A „tarifák” minden esetben előre meghatározásra kerülnek, annak mértéke a tiltott cselekmény tárgyi súlyától függ. Gyakori, hogy a pénz, vagy az egyéb korrupciós előny átadása nem is a határátlépés során történik, annak helyszíne „áttevődhet” máshova. A felek előre, vagy utólag rendezik egymás között a pénz, vagy egyéb előny átadását A határrendészeti szolgálati ág tagjai esetében az ember-, illetve illegális áruk (pld. cigaretta, ital, gyógyszerek, kábító hatású anyagok)

szervezett

csempészésében

történő

illegális

közreműködéskor a rendőr szakmai ismeretét bocsájtja árúba. A szolgálati tevékenység ismerete révén ugyanis tudja hol, mikor

22 legalkalmasabb a bűncselekmény elkövetése, milyen módon lehet a határrendészeti szabályokat kijátszani. A határátléptetés során gyakori rendőri magatartás, amikor a beés

kiléptetések

alkalmával

kapcsolatba

kerülve

az

állampolgárokkal a rendőr eseti jelleggel kisebb, nagyobb szabálytalanságokat elnéz. Ez lehet például tiltott tárgy behozatala,

vagy

kivitele,

hiányos

adattartalmú

úti

okmányokkal történő belépés, csempész áru behozatala feletti „szemet hunyás” a megfelelő ellentételezését. Az ellentételezés összege egy-egy alkalommal nem kell, hogy jelentős legyen, az lehet akár csak egy-egy karton cigaretta, egy üveg ital, vagy édesség. A határrendészeti szolgálat során nem ritka jelenség, hogy a rendőrök szinte keresik is a szolgálati területükön az országba belépők között azokat, akinél a legkisebb szabálytalanság feltételezhető.

Őket

nagyon

tüzetesen

átvizsgálják,

és

szabálytalanság legkisebb gyanúja, vagy csak feltételezése esetén is maguk kezdeményezik a korrupciót. Jelentősen segíti a dolgukat az a tény, hogy külföldiek magyar jogrendszerrel nincsenek tisztában, gyakran a nyelvet sem ismerik. Ezen cselekményekre - egyezően a közterületi és a közrendvédelmi korrupciós magatartásra - jellemző, hogy gyakori az esti, vagy éjszakai elkövetés az intézkedés alá vont személyek kiszolgáltatott helyzetének fokozása érdekében, illetve a parancsnoki ellenőrzések kijátszása céljából.

3. 3.

A bűnügyi szolgálati ág tagjai által megvalósított

korrupciós jellegű magatartások

23 A bűnügyi szolgálati ág beosztottai - nyomozók, vizsgálók olyan kapcsolatba kerülnek hivatali tevékenységük során az állampolgárokkal, ahol az ügyben eljáró előadóként nagyfokú mérlegelési lehetőségük van, mely párosulva a rendőri adatbázisok, információk hozzáférhetőségével az arra alkalmas, és korrupcióra hajlamos rendőrök esetében rengeteg visszaélési lehetőséget teremthet. Felerősíti ezt a jelenséget az a nem elhanyagolható tény, hogy szakmai munkájuk során a bűnügyi állomány tagjai rendszeresen kerülnek kapcsolatba bűnözőkkel, és bűnözői körökben mozgó személyekkel, akik közül egyesek direkt keresik a korrupcióra „kapható” rendőrt. Gyakori elkövetési magatartás az, amikor a bűnügyi nyomozó, vizsgáló a folyamatban lévő nyomozások menetébe a számára ellenszolgáltatást nyújtó személyek érdekében beleavatkozik. Az eljáró nyomozó, vagy bűnügyi vizsgáló a nyomozások keretében

rendelkezésre

álló

adatokat

meghatározott

szempontok szerint értékelheti, az eljárás menetét gyorsíthatja, vagy lassíthatja, tanúkat, vagy egyéb, az eljárásban érdekelt személyeket befolyásolhat, az iratokból adatokat adhat ki, azokba betekintést engedhet. Szélsőségesebb esetekben az ügy előadója bizonyítékokat tüntethet el, vagy kreálhat, valótlan tartalmú adatokat foglalhat hivatalos iratokba. A vizsgáló a rendőrségi adatbázisokhoz meglévő legális jogosultságaival visszaélve abból akár eseti, akár rendszeresen jelleggel - nem ritkán fix havi ellenszolgáltatásért - adatokat tud kiszolgáltatni

arra

illetéktelen

polgári

személyeknek,

vállalkozásoknak, cégeknek. Vagyon

elleni

bűncselekmények,

illetve

a

gazdasági

szakterületet érintő nyomozások során az eljárásokban érintett

24 személyek nem ritkán külön keresik a megvesztegethető rendőrt, ugyanis egy-egy nyomozás kimenetele jelentős gazdasági, pénzügyi előnyöket, vagy hátrányokat is okozhatnak. Bűnügyi

őrizetben,

vagy

előzetes

letartóztatásban

lévő

gyanúsítottak számára az eljáró előadó kedvezményeket tud biztosítani

jogtalanul,

például

tiltott

tárgyak,

eszközök

átadásával, soron kívüli levél, csomag, beszélő biztosításával.

3. 4. Az igazgatásrendészeti szolgálati ág tagjai által megvalósított korrupciós jellegű magatartások Az

igazgatásrendészeti

szolgálati

ág

tagjai

a

hatósági

engedélyezési eljárások, a külföldiekkel kapcsolatos ügyintézés, valamint rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértési ügyek kapcsán kerülnek hivatalos kapcsoltba állampolgárokkal. A szolgálati ág tagjai az általuk folytatott eljárások keretében korrupciós jellegű ellenszolgáltatásért soron kívül el tudnak járni engedélyek, jogosultságok kiállítása, elkészítése, illetve hiányos feltételek megléte, vagy tilalom fennállása esetén történő megadása érdekében. Jogkörükben eljárva az ügyintézők fegyvertartási és egyéb engedélyek kiadását is meg tudják oldani arra jogosulatlan személyek részére ellenszolgáltatásért, vagy eseti jelleggel soron kívüli ügyintézést végeznek. Volt példa a vadász- és lőfegyverek engedélyezési eljárásának gyorsítására, illetve az engedélyek kiadására feltételhiányos kérelmek esetén. A külföldi állampolgárokkal szembeni hatósági ügyintézést ellenszolgáltatás fejében a rendőr meggyorsíthatja, lassíthatja,

25 megszüntetheti, valótlan tartalmú dokumentumokat állíthat ki. Az országban tartózkodó külföldi állampolgárok esetenként szervezett keretek között végezhetik az ügyeik intézése érdekében a korrupciós jellegű cselekményeket. A szabálysértési eljárásokban közreműködő előadó - esetbeli mérlegelési jogkörében eljárva - a kiszabásra kerülő bírság összeget a vele szemben korrupciós kapcsolatba lépő személy érdekében csökkenteni tudja, vagy mellőzheti a szankció alkalmazását. Hasonlóan a bűnügyi szolgálati ághoz a rendőrségi iratokba betekintés, azokból, illetőleg a rendőrségi nyilvántartásokból történő adatkiadás is gyakori korrupciós elkövetési magatartás.

3.

5.

A

személy-

és

objektumvédelmi,

valamint

a

terrorelhárításai szolgálati ágak tagjai által megvalósított korrupciós jellegű magatartások A szolgálati ághoz tartozó rendőrök - szolgálati feladatuk bizalmas, titkolt jellegéből adódóan - munkájukról, konkrét szakmai tevékenységükről gyakran még a közvetlen ismerősi, vagy lakókörnyezetükben sem beszélnek, kevesen tudják, hogy milyen szolgálati feladatot látnak el. További jellemzője még a szolgálati ágba tarozók esetében, hogy munkájuk során nem kerülnek a szó klasszikus értelmében vett intézkedési viszonyba állampolgárokkal, ezért ezen szolgálati ágnál talán a legkisebb az a „mozgástér”, ahol a rendőr korrupciós jellegű magatartást tanúsíthat. A személy- és objektumvédelmi tevékenységgel foglalkozó rendőr esetében tipikus elkövetési forma az, amikor a munkájuk

26 során a védett személlyel, személyekkel meglévő valós, vagy feltételezett ismeretségre hivatkozással, azt kvázi felajánlva jut jogtalan előnyökhöz a hivatalos személy. Ezen esetekben a rendőr ellenszolgáltatásért ajánlkozik - vagy a munkáját ismerő személyek kérik fel - arra, hogy hivatalos ügyeket elintézzen, rendőrségi

eljárásokba

azok

„kiskapuit”

kihasználva

beavatkozzon, rendőrségi adatokat adjon ki. Kedvezményekért cserébe a rendőr ismeretségeit „bocsájtja áruba”. A

szolgálati

ághoz

tartozó

rendőrök

korrupciós

cselekményekbeli részvétele és érintettsége több esetben bizonyos egyezést, „átfedést” mutat a szolgálaton kívüli, a konkrét

szolgálati

ághoz

nem

kapcsolható

korrupciós

cselekményekkel.

3. 6. A szolgálaton kívüli, konkrét szolgálati ághoz nem köthető korrupciós magatartások A korrupciós jellegű rendőri magatartások kevésbé vizsgált és kevésbé ismert területe a szolgálaton kívüli korrupció, melynek ismerete - álláspontunk szerint - elengedhetetlen a tárgykör vizsgálata során. A terület külön kutatása talán azért van kissé háttérben, mert a rendőri korrupciós jellegű magatartásokat elsősorban a szolgálat részeként értelmezik a témakör vizsgálói, kutatói. Álláspontunk szerint viszont a rendőri állomány tagjai olyan módon is megvalósíthatnak korrupciós jellegű magatartásokat, melyek nem kapcsolhatóak közvetlenül az adott személy szolgálati

helyéhez,

tevékenységéhez.

a

bűnelkövető

rendőr

szolgálati

27 A rendőr ugyanis magánélete során - akár baráti kapcsolatok révén is - kerülhet olyan „civil” közegbe, amely táptalajt nyújthat a korrupciós magatartáshoz függetlenül attól, hogy a korrupt rendőr mely szolgálati ágban, vagy mely szolgálati helyen teljesít szolgálatot. Ezen esetekben juttatások és előnyök elfogadásáért rendőri mivoltából adódó lehetőségét használja fel a rendőr a jogellenes cselekmény elkövetésére. A szolgálaton kívüli rendőri korrupció színterei nagyon sokszínűek lehetnek, ebben az esetben a „mindent lehet és az ellenkezőjét is” elv érvényesül. A magatartások lehetnek eseti, vagy állandó jellegűek, melyek közül - a teljesség igénye nélkül - szeretnénk néhány jellemző elkövetési színteret bemutatni. Szolgálati ághoz nem kapcsolható korrupció leggyakoribb eseti elkövetési magatartása az, amikor a rendőr az ismerősi, baráti közösségébe

tartozó

személyek

részére

szolgáltat

ki

ellenszolgáltatásért a szervezet működésével kapcsolatosan olyan adatokat, információkat - például nyilvántartási adatokat melyek a rendőrség kizárólagos birtokában vannak. Ugyancsak eseti jellegű korrupciós magatartásként értékelhető az, amikor a rendőri eljárások menetébe, eredményébe próbál beavatkozni ismerősei érdekében a rendőr, melyek lehetnek olyanok eljárások is, amelyek nem azon a szolgálati helyen folynak, ahol a kérdéses rendőr szolgálatot teljesít. Tipikus magatartásnak nevezhető az, amikor jogtalan előnyért a szolgálaton kívüli rendőr - ismerve a rendőrségi ügyintézés általános menetét olyan „jogi jellegű” eljárásbeli tanácsokat ad konkrét ügyekben, melyekkel a rendőrségi eljárásokban, nyomozásokban a bizonyítást megnehezíti.

28 A rendőri jelleg „áruba bocsátása” a leírtaktól szervezettebb formát akkor ölt, amikor a korrupt rendőr normasértő cselekményét rendszeresen, akár rendszeres ellenszolgáltatás fejében végzi. Mind a rendőrük, mind a bűnözői csoportok kezdeményezhetik az ilyen jellegű állandó kapcsolatot. A jól értesült, a tájékozott, a mindent elintézni tudó, sokakat ismerő rendőr „nagy érték” a szervezett bűnözői körök számára. Tipikus esetnek minősíthető a szolgálaton kívüli rendőri korrupció kapcsán az a tevékenység is, amikor vendéglátó, vagy szórakozó

helyeken

a

szolgálaton

kívüli

rendőrök

ellenszolgáltatásért védelmi-jellegű tevékenységet folytathatnak rendszeresen, vagy eseti jelleggel. A rendőrt „alkalmazó” személyek részére előnyös, ha egy hivatalos személy van jelen a boltjukban, üzletükben. Jellemző magatartás az is, amikor a rendőrök a rendőri mivoltuk felhasználásával működnek közre vélt, vagy valós - anyagi jellegű tartozások behajtása, üzleti viták

rendezése

érdekében

szolgálaton

kívül

ellenszolgáltatásért. A vagyonvédelmi és magánnyomozó tevékenységgel foglakozó cégek esetében sem ritka, hogy tevékenységük hatékonyságának fokozása érdekében szolgálaton kívüli rendőröket alkalmaznak. Tőlük gyakran kérnek rendőri - elsősorban nyilvántartási információkat,

illetve

kihasználják

a

velük

korrupciós

kapcsolatban lévő hivatalos személy aktív közreműködését. A rendőri jelleg felhasználásával a szolgálaton kívüli rendőr bűncselekmények

aktív

részese

lehet.

Jelenléte

a

bűncselekményt elkövetők lebukási veszélyét azáltal csökkenti, hogy amikor az elkövetőkkel szemben esetleg jogszerű rendőri

29 intézkedés történik, akkor a korrumpált rendőr - felfedve rendőri mivoltát - az intézkedést meggátolhatja. Ezen utóbbi magatartások megvalósítása során a rendőr nem ritkán szolgálaton kívül is a szolgálati egyenruhájában jelenik meg. Az egyenruha „jelenléte”, különösebb intézkedés, beavatkozás nélkül önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy bármely tilalmazott rendőri közreműködésnek nyomatékot adjon, s ezáltal a hivatalosság látszatát keltve vezessen magatartása a jogtalan előnyök megszerzéséhez. A szolgálati ághoz nem kapcsolható rendőri korrupció keretébe tartoznak továbbá azok a jogsértő magatartások is, amikor a rendőr szolgálati felszereléseit - igazolványát, jelvényét, egyenruháját, szolgálati rádióját, szélsőséges esetben akár szolgálati lőfegyverét - adja el polgári személyeknek. Szolgálati helyén a rendőr az eladott tárgyak elvesztését, megrongálódását jelenti parancsnokainak, ezzel lehetővé téve a jogsértésbeli közreműködését. Más esetekben a rendőr nem a számára kiadott eszközöket adja el, hanem azokat eltulajdonítja a szolgálati helyéről, vagy a kollégáitól és úgy értékesíti polgári személyek részére. Azáltal, hogy az eladott tárgyak személyéhez nem köthetőek, jelentős mértékben csökkenti lebukásának veszélyét. Olyan tendenciák is megfigyelhetőek napjainkban, hogy a bűnözői életmódot folytató személyek keresik meg a rendőrt és ajánlkozik ismerősöknek, barátnak a későbbi korrupciós kapcsolat érdekében. Eleinte tudatosan kisebb „szívességek” kérése történik csak ellenszolgáltatásért, majd amennyiben a rendőr

ebben

partner,

akkor

„nagyobb

tételekben”

is

30 próbálkoznak vele. A rendőri állomány egy része - sajnálatos módon - maga is kifejezetten keresi a kapcsolatot a jómódú, un. „pénzes” állampolgárokkal, akiknek ellenszolgáltatás fejében ajánlkozik

arra,

hogy

rendőri

tevékenységéből

adódó

visszaéléseket tud és hajlandó elkövetni. A szolgálaton kívüli rendőri korrupciót elősegíti az a körülmény, hogy a rendőrségen belül a rendőrök között kiterjedt információs hálózat van jelen, mely egy bizonyos „szociális tőkét” teremt. Ez alatt azt értjük, hogy a rendőrök nem kizárólag a szolgálati helyükön dolgozó kollégáikat ismerik, hanem azon „kívüli” kollégákat is nagy számban. Ezen ismerkedési színterek lehetnek a korábbi szolgálati helyek, közös szolgálati tevékenység vagy feladat-végrehajtás, esetleg közös rendőri tanulmányok, rendőri eseményeken (sportversenyek, családi napok) történt részvétel. Azt szokták mondani rendőri berkekben, hogyha két ismeretlen rendőr elkezd beszélgetni, csak pillanatok műve, hogy közös rendőr ismerőst találjanak, mert előbb-utóbb a rendőri múltjukban feltűnik egy közös személy, egy közös ismerős. A leírtakra figyelemmel, ha sikerül az állampolgároknak akár egy rendőrt is szolgálaton kívül korrumpálni, az a személy ismeretségei révén bármely szakterülettel kapcsolatot teremthet. [16] A rendőri korrupció megvalósulásának - szolgálati ághoz kapcsolt és azon kívüli - lehetőségeit és körülményeit nem csak a témakör kutatóinak, hanem a jelenséggel szemben fellépni kívánó valamennyi rendőri vezetőnek ismernie kell.

A

bűncselekmény sokszínű előfordulási lehetőségei a korrupció

31 ellenes fellépés terén számtalan eltérő megoldási módszert, eszközt és javaslatot igényel.

4. A rendőri korrupció néhány általános ismérve, valamint a „rendőri jellem” sajátosságai A témakör vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy számtalan megjelenési formája ellenére a rendőr korrupciós

jellegű

cselekmények

közös

vonásokkal

is

rendelkeznek. Ezek ismerete meghatározó a jelenséggel szembeni hatékony parancsnoki fellépés érdekében. A rendőri korrupció legmeghatározóbb közös eleme a jogtalan előny jelenléte, mely - eltérő formában és mértékben - a rendőrnél (passzív vesztegető) és a vele a normaszegő magatartás

révén

kapcsolatba

kerülő

személynél

(aktív

vesztegető) is megmutatkozik. Meg kell jegyezni, hogy a cselekmények kapcsán a rendőr esetében a „passzív” jelző nem a cselekménybeli tevékenységét jelöli, hiszen a rendőr is lehet aktív a jogsértés kezdeményezésében. A rendőri korrupció esetében nem minden alkalommal konkrét, materializált jogtalan előnyt értünk, mint például a készpénz, bár ez a leggyakoribb. Az előnyt kiterjesztőbben értelmezve ide sorolható a készpénzen kívül minden olyan kedvezmény, vagy előny melynek felkínálásával az állampolgár a rendőri intézkedés általi hátrányt, szankció elkerülheti. Ezek lehetnek többek között például különböző kedvezményes vásárlási, vagy szolgáltatási lehetőségek felajánlása, biztosítása.

32 A korrupció folyamatában az előny a két fél esetében eltérő: a cselekményben érintett állampolgár a rendőri intézkedést jogszerűen

követő

szankció

elmaradásával

jut

jogtalan

előnyhöz, a korrumpált rendőr pedig valamilyen „haszon” révén kapja meg a jogtalan előnyt. Kijelenthető tehát, hogy a polgári személy esetében a rendőri korrupciós cselekményeknél az anyagi haszon adásának legfőbb mozgatórugója az, hogy magát a rendőri intézkedés alól részben, vagy teljesen kivonja, illetve az őt érintő legálisan alkalmazott szankció mértékét csökkentse, ügyének intézését számára kedvező irányba befolyásolja. A megvesztegetett rendőrnek a korrupciós magatartás során alapvető érdeke az anyagi, vagy anyagi jellegű előny, haszon megszerzése. Közös vonása a rendőri korrupciónak, hogy a cselekmények elkövetéséhez általában fokozatosan jut el a rendőr, melyben az egy adott szolgálati ághoz tartozás nem jelent különbséget. Az arra hajlamos hivatalos személy eleinte kisebb szívességeket tesz a szolgálati tevékenysége során, vagy ahhoz kapcsolódóan, melyért eleinte ugyancsak kisebb, esetleg csak jelképes szívességeket kér, vagy fogad el (például apróbb ajándékok, egy kávé, egy üdítő). Ezen a szinten nehéz eldönteni, - gyakran még maga a rendőr sem tudja felmérni - hogy az intézkedése során az állampolgárok irányába tanúsított segítő jellegű magatartása igazolható-e a „Szolgálunk és védünk” szlogennel, vagy azon túlmutat, illetve mikortól mutat túl rajta. Erre

vonatkozóan

nehéz

is

meghúzni

egy

egyértelmű

határvonalat, a szívesség szintje objektív módszerekkel nem mérhető, nagyságának, mértékének helyességét, igazolhatóságát az adott szituáció mutatja meg. Minden rendőri intézkedés esetében a konkrét körülmények teljes ismeretében lehet a

33 kisebb szívességek vonatkozásában meghúzni az „adás” és az „elfogadás” kapcsán a határvonalat a korrupt és az állampolgárbarát rendőr között. Az említett szívességek elfogadása vezetheti

az

arra

alkalmas

rendőrt

a

korrupciós

magatartásokhoz, és megindulhat a komolyabb kedvezmények elfogadásának irányába. A korrupcióba „bevitt érték” nagysága minden esetben a két fél között - kimondva, vagy kimondatlanul - létrejött megállapodás eredménye, annak tényleges nagyságát alapvetően a korrupciót kezdeményező személy érdeke és igénye, valamint aktuális anyagi lehetősége határozza meg. A korrupciós cselekmények kapcsán mindkét fél végez egy bizonyos beárazást, vagyis megbecsüli, felméri, hogy mekkora az a kockázat, ami még megéri a cselekmény elkövetését. Ez a beárazás anyagi és erkölcsi téren is megtörténik, vagyis a résztvevők tudják, hogy mit visznek be a „buliba”, és meddig érdemes elmenni a lebukás veszélye nélkül. Amennyiben a cselekmény bármely - anyagi, vagy erkölcsi - bekerülése eléri a már nem vállalható, vagy hasznot nem hozó mértéket, akkor a korrupciós cselekménytől történő elállás következik be. A

korrupciós

cselekményekbe

történő

„beilleszkedési

folyamatot” a rendőr hajlandóságán túlmenően gyakran a szolgálati hely idősebb, tapasztaltabb kollégái is elősegíthetik azzal, amikor azt sugallják, hogy a való élet az ilyen, nem minden úgy zajlik és történik, ahogy azt az iskolában tanítják. Nem általánosan bevett gyakorlat, de kimutatható jelenség a rendőri állomány körében az újonnan egy adott egységhez kerülő kolléga „bevezetése” a korrupcióba.

34 Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a rutinosabb kollégák vezetésével,

irányításával

kisebb,

még

kimagyarázható

korrupciós cselekményekben történő részvétellel ”kipróbálják” az új kollégát. Ha a kolléga a jogsértésben való közreműködést elfogadja, akkor egyre jelentősebb mértékben vonják be az ilyen jellegű cselekményekbe. Amennyiben

már

az

első

közös

korrupciós

jellegű

magatartásnál rosszallását jelzi a beavatandó kolléga, esetleg jelentést tesz parancsnokainak, akkor a rutinosabb „öreg rókák” őt kiközösítik, a vezetők előtt mondva csinált okokkal lejáratják. Összességében azt a látszatot keltik a felettesek irányába, hogy az adott személlyel nem lehet dolgozni, vagyis minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a közülük a kollégájuk kikerüljön. Kijelenthető tehát, hogy az egy adott „rendőri kisközösségben” kialakult és általánosan elfogadott erkölcsi normarendszer jelentős mértékben határozhatja meg az egyén (rendőr) korrupciós irányába fordulását. Minden közösségnek általában jelentős fokú személyiségformáló, irányító és nevelő funkciója van az oda tartozó egyénre, ennek hatása a közös szolgálat ellátása révén, a fokozott mértékű bajtársiasság hatására felerősödhet,

a

katonai,

rendőri

közegben.

Olyan

zárt

közösségekben, mint az igazságszolgáltatás és a rendészet szervei - s ezeken belül is a rendőrség - a közös feladatellátás összekovácsoló szerepén túlmenően az is segíti a korrupció kialakulását, hogy a rendőrök az őket körülvevő „civil” világot idegennek, ellenségesnek tekintik, ezáltal vele szemben elutasítóan, zártan viseltetnek.

35 Fontos közös jellemvonása a rendőri korrupciónak a rendőr számára biztosított anyagi előny milyensége. A korábban leírtaknak megfelelően ez leginkább a készpénz, melynek átadására számtalan különböző, de egyidőben párhuzamosan jelenlévő módszer figyelhető meg. A korrupt közterületi rendőri intézkedés során leggyakrabban alkalmazott pénz átadás-átvételi forma, amikor az intézkedés alá vont állampolgár a kért korrupciós összeget a rendőrnek az ellenőrzés céljából átadott iratokban helyezi el. Az átvett iratokat a rendőr - azok ellenőrzését színlelve - a szolgálati járműbe beülve, határrendészeti szolgálatnál a fülkébe belépve tekinti meg, ezáltal cselekménye rejtve marad. A pénzt az iratokból kivéve a legális rendőri tevékenység látszatát keltve adja vissza a dokumentumokat az intézkedés alá vontnak. Ezen elkövetési magatartásnál elengedhetetlen az intézkedő rendőrök közti - a korábbiakban említett - közös együttműködés. Bizonyított magatartás a rendőri korrupció esetében az un. utólagos fizetés, amikor a rendőr az általa vállalt normaszegő magatartást követően kapja csak meg annak kialkudott ellenértékét (az előre történő „fizetés” is jelen van, de az kevésbé elterjedt). A pénzátadás ezen esetekben a cselekmény elkövetésétől függetlenül előre megbeszélt helyeket történik, nyilvános szórakozó helyeken, bevásárló központokban esetenként olyan módon, hogy nem is maga a rendőr, hanem a normaszegő magatartásról tudó családtag, hozzátartozó veszi át a készpénzt. Ezzel a módszerrel csökkenthető az adott rendőr lebukásának veszélye. A bűnügyi és igazgatásrendészeti állomány esetében is elsősorban készpénzt formájában jelenik meg a korrupciós

36 előny, a rendszeres „juttatásban” részesülő rendőr egyéb kedvezményekben is részesülhet. Ilyenek lehetnek például különféle

a

kedvezményes,

vagy

ingyenes

lehetőségek

(szolgáltatások, vásárlások) igénybe vétele. A korrupcióban a rendőr számára felkínált ellenszolgáltatás értéke nagyon széles skálán mozoghat az eseti jellegű, jelképesnek mondható dolgoktól a havi rendszerességgel fizetett több százezres összegekig. Az ellenszolgáltatás nagyságát a korrupció foka, mértéke, a bűncselekmény tárgyi súlya, elkövetési módszere, rendszeressége és számtalan egyéb tényező határozhatja meg. A témakor vizsgálata során azt is tudnunk kell, hogy amikor a korrupció során a rendőr pénzt kap, azt a lehető legrövidebb ideig tartja magánál. A közterületen szolgálatot ellátó állomány tagjai az így megszerzett nagyobb címleteket a lehető legrövidebb időn belül felváltják, a külföldi fizetőeszközt a velük ebből a célból kapcsolatban lévő személyeknél (pld: benzinkutakon, boltokban, üzletekben) váltják be. Előfordul, hogy a korrupciós pénzt a rendőrök a szolgálatban lévő, velük korrupciós kapcsolatban lévő kollégájukra bízzák, mely csökkenti az esetleges azonnal számonkérés esetén a lebukást. Amíg a pénz náluk van, azt a legkülönbözőbb helyekre rejtik el (például a szolgálati járművek ajtajának réseibe, ülés alá). Amennyiben esetleges parancsnoki ellenőrzés azt felfedi, a készpénzről, annak a rejtekhelyre kerüléséről semmit nem tudnak, így egyértelműen nem hozhatóak kapcsolatba a „bűnös” pénzzel.

37 Egyéb

esetekben

a

korrupciós

pénzeket

a

rendőrök

előszeretettel rejtik alsó ruházatukba, mivel tisztában vannak vele, a parancsnoki ellenőrzések oda nem terjedhetnek ki. A hivatali szolgálati tevékenységet ellátó állomány az általa korrupciós magatartással megszerzett pénzt szintén előre kialakított helyeken rejti el mindaddig, míg biztonságos körülmények között el tudja azt vinni. Erre a célra rengeteg hely alakítható ki egy szolgálati helyen, erre alkalmasak lehetnek az irodai bútorzat természetes tároló rekeszei, fiókjai, vagy a külön erre a célra kialakított helyek. Gyakran nem a saját irodájában, hanem mások által is használt „közösségi tereken” (mosdóban, mellékhelyiségben) rejti el a rendőr a korrupcióval megszerzett pénzt, mellyel annak esetleges felfedése esetén az nem kapcsolható

személyéhez.

Ezzel

a

lebukás

veszélye

a

minimálisra csökkenthető. Esetenként az állomány tagjai a saját, vagy rokonuk, ismerősük címére

megcímzett

borítékokat

tartanak

maguknál

-

közterületen a szolgálati járműben, egyéb szolgálatok esetében az irodájukban - melybe az illegálisan szerzett pénzt a lehető legrövidebb időn belül elhelyezik és a legközelebbi postaládába dobják. Tettenérés esetén - végszükségből - a rendőrök a náluk lévő korrupciós pénzt a földre dobják, épület ablakából kidobják, a közterületen beletapossák a sárba, vagy egyéb módon semmisítik meg, például csatornába, lefolyóba ejtik, szélsőséges esetben megeszik azt. Mindent elkövetnek, hogy a korrupció útján szerzett pénz számonkérés esetén ne legyen náluk. A leírtak alapján képet kaphattunk arról, hogy a rendőri korrupcióval

szemben

fellépő

parancsnoki

állomány

38 tevékenységének eredményességét számtalan körülmény és tényező befolyásolhatja. 5. A rendőri korrupció látenciája A rendőrök által elkövetett korrupciós bűncselekmények felderítését és bizonyítását a két különböző szinten megjelenő, több személy összefüggésében fennálló - nevezzük így konspiratív háló jelentős mértékben megnehezíti. A hálót alkotó első konspirációs szint a korrumpált rendőr és az őt korrumpáló személy között a cselekmény elkövetése következtében alakul ki. Ennek oka, hogy minkét fél közös érdeke, hogy a jogsértő cselekmény ne derüljön ki, mivel a rendőri felelősségen túlmenően a vesztegetésben részt vevő állampolgár esetbeli büntetőjogi felelőssége is megállapítható, amennyiben

abban

aktívan

részt

vett.

A

korrupciós

magatartások speciális jellemzője, hogy a megvalósított bűncselekmények tulajdonképpen nincs személyi sértettje, ezért a felek között nagy a szolidaritás. Rendőri korrupció kapcsán állampolgári feljelentés megtételére kizárólag azon esetekben kerül sor, amikor a rendőr kifejezetten követelőző volt, vagy nem tartotta be a korrupciós magatartás során ígérteket. A konspirációs háló másik szintje - a már említettek szerint - a rendőri

testületen

belül

meglévő

rosszul

értelmezett

bajtársiasság, amit nevezhetünk akár „betyárbecsületnek” is. A korrupcióban érintett rendőrök nem minden esetben jelentik egymás viselt dolgait, néha még a parancsnokok is szemet hunynak az általuk nem túl jelentősnek vélt normaszegő esetek felett. Főleg a közterületi korrupciós cselekmények jellemzője, hogy az elkövetésben egyszerre több rendőr vesz részt,

39 cselekményüket egymással összebeszélve követik el. Ez a tény önmagában is jelentősen nehezíti a cselekmények napvilágra kerülését. A két jelzett körülmény vezet oda, hogy a rendőri korrupció látenciája

az

általában

a

bűncselekmények

esetében

megfigyelhető látenciánál nagyobb mértékű, bár annak pontos meghatározására semmilyen objektív mérési módszer nem ismert. A rendőri korrupciós cselekmények látenciájának mértékére vonatkozóan két dologban viszont a témával foglalkozó valamennyi szerző egyetért. A látencia mértéke a rendőrök által elkövetett

normaszegések

esetében

nem

megbecsülhető,

továbbá az egyes rendőri jogsértések statisztikai esetszám csökkenése,

vagy

növekedése

nincs

bizonyítható

összefüggésben a látencia mértékének esetleges változásaival. Jelen tanulmányban ezen, általánosan elfogadott tények alapján abból indulunk ki, hogy a rendőri normaszegők esetében valóban létezik a látencia, ez mindaddig elfogadott tételként kezelendő, míg az ellenkezőjét tudományos módszerekkel nem tudjuk bizonyítani. A gyakorlat azt igazolja vissza, hogy sem az empirikus, sem a statisztikai mérések nem alkalmasak arra, hogy a korrupcióval kapcsolatos látencia mértékét egyáltalán csak becsülni is lehessen. Erre tekintettel csupán annyit fogalmazhatunk meg, hogy látencia mértékének ismeretlensége miatt a korrupció valós mértékére vonatkozó becslések éppen úgy alá, mint felé becsülhetik a korrupció tényleges szintjét, ezáltal a látencia nagyságát is. Kijelenteni álláspontunk szerint csak azt lehet határozottan és megcáfolhatatlanul, hogy feltételezhetően

40 létezik a korrupciós cselekmények látenciája, de annak mértéke felelősséggel nem becsülhető meg. A látencia a korrupciós cselekmények vonatkozásában tekintettel ezen jogsértésre különösen jellemző titkon történő elkövetésre - a témakör kutatóinak véleménye alapján nagyobb a más bűncselekmények esetében tapasztaltaktól, egyes vélemények szerint ennek mértéke akkora is lehet, melynek következtében a korrupció nem is kutatható [17]. A korrupciós jellegű cselekmény megvalósulása során ugyanis mind az aktív, mind a passzív vesztegető tisztában van azzal, hogy jogszerűtlen tevékenységet folytatnak és annak kiderülése, napvilágra kerülése esetén magatartásuknak jogkövetkezményei lesznek. Ezáltal a cselekmény kapcsán a bűnelkövető felek között nagyon erős – egyéb bűncselekmények esetében nem tapasztalt - érdekazonosság mutatkozik, és ez mindaddig megmarad, amíg egy kis esélye is van annak, hogy a korrupciós cselekmény rejtve marad, rejtve maradhat. Az érdekazonosság alapja az, hogy a jogsértés során az abban résztvevő felek egyaránt

olyan

jutnak,

előnyhöz

mely

előnyök,

vagy

kedvezmények legális keretek között nem jöhetnének létre. A korábban leírtak szerint a rendőri korrupció során vállalt anyagi és erkölcsi - kockázat mértékének ismeretlensége megbecsülhetetlenné

teszik

a

korrupciós

cselekmények

látenciáját. Ez alatt azt értjük, hogy arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre semmilyen objektív mérési módszer, metodika, hogy mely korrupciós jellegű magatartások során milyen nagyságú korrupciós érték cserél gazdát. Arra vonatkozóan is kizárólag

becslésekre

hagyatkozhatunk,

hogy

mely

magatartások azok, amelyek eseti jellegűek, és melyek azok,

41 melyek korszaktól, történelmi kortól függetlenül „divatosak”. Ezekre

a

jogerősen

lezárt

ügyek

statisztikájából

lehet

következtetni, de az objektív látencia mértékét ezen adatok alapján sem tudjuk lemérni. Tovább nehezíti a korrupciós jellegű cselekmények teljes körű felderítését, ezáltal a látencia mértékének reális megismerését az a tény is, hogy az ilyen jellegű cselekményeknél a résztvevő mindkét fél ugyanis azt kapja a bűncselekmény elkövetése során, amit kér, vagy szeretne. Mindkét fél „jól jár”, nincs olyan „harmadik

” személy - vagy kiléte közvetlenül

nem

meghatározható - aki a tilalmazott viselkedés révén sértetti minőségben szerepelhetne. Amíg a korrupciót megalapozó egyezséget az abban résztvevő aktív és passzív vesztegető betartja, addig a cselekmény természetesen rejtve is marad. A látencia keretében meg kell említeni továbbá, hogy mivel a megállapodás két érdekelt fél között történik, külső szemlélő, vagy észlelő tanú általában sincs, továbbá az egyezségnek az esetek nagy többségében csak szóbeli formája létezik, a rendőri korrupciós cselekményről írásos dokumentáció szinte soha nem készül. Ezen jelzett tények jelentős mértékben fokozzák a korrupciós cselekmények rejtve maradását, mely által még inkább

megbecsülhetetlené

teszik

a

látencia

nagyságát,

mértékét, arányát, előfordulási gyakoriságát. A rendőri korrupciós jellegű magatartások esetében fokozza a rejtve maradást az is, hogy a jogsértésnek legtöbbször nincs tárgyi bizonyítási eszköze sem. A bizonyítás kizárólag a tettenéréssel oldható meg (a pénz, vagy egyéb korrupciós érték átadásakor történő leleplezés), de ezen cselekmények az esetek jelentős részében szintén rejtve maradnak.

42

Eljárás-metodikailag

a

tettenérés

végrehajtása

bonyolult,

összetett szervező tevékenységet igényel, melynek minden mozzanatát pontosan meg kell tervezni. Végrehajtása során sok szempontra kell figyelemmel lenni, már az előkészületeknek is rejtve kell maradniuk. A legszakszerűbb előkészületek és a nyomozó szervek legjobb munkája esetén is meghiúsulhat a tettenérés (pld. nem jön el a megbeszélt találkozóra az érintett személy, meggondolja magát, stb). A tettenérésnek viszont elengedhetetlen alapfeltétele az is, hogy a korrupcióban résztvevő valamely fél a hatósággal aktívan közreműködjön. Egy-egy tettenérés „megszervezésével” a hatóságok jelentős lépést tesznek, tehetnek a korrupció bizonyítása érdekében, de a fel nem derített, a le nem leplezett pénzátadásokat a felfedett esetek alapján nem lehet megbecsülni. A korrupciós összegek átadásának bizonyítása terén további nehézséget jelent az is, hogy maga a korrupciós jellegű megállapodás, mint magatartás, illetve a pénz, vagy egyéb korrumpáló érték átadása két eltérő „szolgáltatás”. Ezáltal ahogy már korábban is utaltunk rá - nem feltétlenül esnek egy elkövetési helyre, valamint egy elkövetési időre, továbbá azok alanyai is különbözőek lehetnek. Az említett körülmények egyikének megléte is már jelentős mértékben nehezíti a felderítést, ezáltal a látencia mérését, de általában a rendőri korrupció esetében több, akár valamennyi jelzett tényező is jelen lehet. A leírtak alapján kijelenthető, hogy a rendőri korrupció látenciájára vonatkozóan semmiféle elfogadható mérési módszerrel, de még becslési lehetőséggel sem bírunk.

43

A témakör kapcsán megemlítjük még, hogy álláspontunk szerint az már egyéni megközelítés kérdése, hogy a látencia körébe soroljuk-e

azon

eseteket,

amikor

a

korrupciós

jellegű

büntetőeljárást kezdeményező személy az eljárás során a korábban tett vallomásait visszavonja, módosítja, vagy azokat, amikor a büntetőeljárás során a bűncselekmény elkövetését nem lehetett bizonyítani. Ha csak ezen eseteket értékelnénk, és ezek alapján próbálnánk megmérni a látencia mértékét, a mérés sem lenne önmagában hiteles és nem lenne tudományosan megalapozott. Ezen esetek vizsgálata természetesen fontos a korrupcióval kapcsolatos parancsnoki és tudományos ismereteink bővítése céljából, valamint a konkrét esetek alapján tanulságok levonása érdekében. Számszakilag, objektív módon ezen ügyek alapján viszont a látencia nem mérhető. Ennek legfőbb oka az, hogy egy

korrupciós

cselekmény

miatt

indult

büntetőeljárás

megszüntetésének okára figyelemmel nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a korrupció valóban megtörtént-e, vagy esetleg már maga a feljelentés is csupán valótlan tényeken alapult. Megfogalmazható tehát, hogy rendőri korrupció látenciája létezik, annak mértékére vonatkozóan viszont nincs egységes tudományos álláspont. Egyes kutatói vélemények szerint a korrupció mértéke és a róla való vélekedés között szoros összefüggés van, s eszerint a megközelítés alapján a korrupció mértékét a kutatók és a közemberek által tapasztaltak alapján lehet megbecsülni [18]. Ezt a vélekedést megkérdőjelezi az a korábban is jelzett - tény, hogy a tárgykörben esetlegesen megkérdezettek nem minden esetben hajlandóak őszintén beszélni az általuk tapasztalt korrupcióról. Álláspontunk szerint

44 ez a megközelítés sem segít a korrupció látenciájának pontos meghatározásában. Más vélemények szerint az ismertté vált korrupciós bűnözés mértéke „tragikomikusan” csekély, [19] vagyis a látencia nagyságrendekkel nagyobb lehet az ismertté vált magatartásoknál. A korrupció, vagyis a korrupciós jellegű bűnözés - a leírtakra figyelemmel - sajátos elkövetési magatartással megvalósuló cselekmény. Erre tekintettel a jelenség látenciájának mértéke sem a felméréseken alapuló szubjektív érzékelés, sem pedig a statisztika alapján nem ismerhető meg objektíven, [20] és nem alakítható ki hiteles álláspont a látencia mértékére vonatkozóan. A leírtakon túlmenően a korrupciós jellegű magtartások statisztikai adatainak csökkenése, vagy emelkedése nem lehet egyértelmű „utalás” a látencia változására. Kutatói vélemények szerint ugyanis a korrupciós cselekmények vonatkozásában a napvilágra került ügyekből nem a fertőzöttség mértékére lehet következtetni, sokkal inkább arra, hogy azon az adott területen kisebb, vagy nagyobb a lebukás veszélye. [21] Összegezve a leírtakat kijelenthető, hogy a korrupciós cselekmények esetében - elsősorban az elkövetés speciális körülményire - létezik a látencia, annak mérhetőségére, arányára nagyságára vonatkozóan viszont objektív módszer nem ismert, és a becslésen alapuló módszerek sem nyújtanak reális képet a rejtve maradt esetekről. A látenciáról, mint jelenségről, annak „jellemrajzáról” viszont minden kutatónak, valamint a korrupcióval szemben fellépő valamennyi rendőri vezetőnek és parancsnoknak ismeretekkel kell rendelkeznie, ezek nélkül a normaszegő magtartással szembeni közdelem elképzelhetetlen.

45 KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A rendőri korrupció fogalma - összetettsége révén - nem írható le

olyan

egységes

meghatározással,

mint

például

egy

matematikai képlet. Az objektív megfogalmazást megnehezíti a fogalom esetében az is, hogy a magatartás szolgálati áganként is nagyon sokféle módon jelenhet meg, ezáltal egészen eltérő „arcait” mutathatja a jelenség. Tovább bonyolítja a rendőri korrupció megfogalmazásának kérdéskörét, hogy a témakör kutatói a jelenség más és más részét

helyezi

előtérbe,

mely

a

fogalmi

meghatározás

sokszínűségét okozza. Mindezek ellenére a rendőri korrupció fogalmaként ismert jelenségnek számtalan olyan pontja van, mely a magatartás jellemzőit megfelelő mértékben bemutatja, és ezek a tényezők a fogalmi meghatározások nehézségei és különbözőségei ellenére elegendő alapot nyújtanak az egységes értelmezéshez. A tilalmazott magatartás egységes értelmezésének hiánya nem bizonyul elengedhetetlen feltételnek a rendőri korrupció kutatásához, valamint a jelenség elleni tevékenység eredményes végrehajtásához. Álláspontunk szerint - mivel életünk minden részét nem tudjuk tételszerű megfogalmazások alapján leírni egységes, doktrína jellegű, konkrét megfogalmazás nélkül is fókuszálhatóak a tárgykörben felmerülő gondolataink egy határozott irányba a jelenség kapcsán. A leírtakat támasztja alá a korrupció elleni kormányprogramban megfogalmazottak is, miszerint a jelenség konkrét megfogalmazása nélkül is határozottan fel kell és fel tudunk lépni ellene. „A korrupció szerteágazó

fogalom,

pontos,

általánosan

elfogadott

meghatározása mindezidáig sem hazánkban, sem nemzetközi

46 szinten nem létezik. A köznyelv sokféle értelemben, számos vetületi

megközelítésből

tudományág-

és

használja,

korszakfüggő,

ezen hogy

kívül mi

kultúra-, tekintendő

korrupciónak.” 6 Jelen kutatás keretében a kérdéskörben végzett korábbi vizsgálataink, valamint egyéni szakmai tapasztalataink alapján a rendőr korrupció fogalmi meghatározása kapcsán tesszük meg saját javaslatainkat. Ehhez a megfogalmazáshoz a „korrupció” szó kezdőbetűit felhasználva gyűjtöttünk össze azokat a „kulcsszavakat”, melyek leginkább igazolják saját kutatási tapasztalatainkat. Az általunk megfogalmazottak természetesen szintén nem kőbe vésett, cáfolhatatlan mondatok, viszont a témakör kapcsán további gondolatok ébresztésére alapul szolgálhatnak. Javaslatok a rendőrök által megvalósított korrupciós jellegű magatartások fogalmi meghatározására:

Köztörvényes bűncselekmény, ezért büntetendő. Objektív tényállási elemekkel leírható. Rendőri jelleg felhasználásával valósul meg. Résztvevője az aktív és a passzív vesztegető. Utólagosan nehezen felderíthető. Pénz, vagy egyéb jogtalan anyagi előny megszerzésére irányul. Célzatos magatartás. Illegális cselekedet, ezáltal jogellenes és törvénytelen. Óhatatlanul látens. 6

A korrupció elleni kormányzati intézkedésekről és a Közigazgatás Korrupció-megelőzési Programjának elfogadásáról szóló 1104/2012. (IV. 6.) Korm. határozat

47 A tanulmány adatai alapján kijelenthető, hogy bármilyen megfogalmazását is alakítsuk ki a rendőri korrupciónak, a jelenség kapcsán szinte valamennyi megfogalmazás alkalmas lehet a vizsgálatokra és a jelenséggel szembeni harcra, a tárgykörben tett megfogalmazások esetében a prioritásokat mindenkinek magának kell meghatároznia. Ezt jelentős mértékben befolyásolhatja az, hogy a jelenség kapcsán milyen tevékenységet

végzünk,

például

kutatjuk

azt,

vagy

a

megelőzésben tevékenykedünk. A jelenséggel szembeni hatékony és eredményes parancsnoki megfogalmazás kialakítása érdekében a rendőrség vezetőiknek a rendőri korrupció megjelenési sokszínűségének ismerete elengedhetetlen. A kutatás adatai alapján kijelenthető, hogy a rendőri korrupció méréséhez sem a statisztikák, sem az empirikus módszerek önmagukban nem szolgáltatnak elegendő objektív adatot. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. A két módszer

együttes,

azonos

mérési

időszakra

vonatkozó

alkalmazása alapozhatja meg a jelenség legpontosabb, objektív mérésének, mérhetőségének lehetőségét. Álláspontunk szerint viszont a rendőri korrupció elkövetési tendenciáinak, és azok változásainak vizsgálatára a statisztikai adatok önmagukban is megfelelőek lehetnek, mivel azok objektív tények, adatok alapján készülnek. A kérdéskör teljesebb

körű

vizsgálatához

viszont

elengedhetetlenül

szükségesek a kikérdezéses, vagy kérdőíves módszereken alapuló felmérések, mivel a két módszer kiegészítheti egymást. Alapvetésként viszont megfogalmazható az, hogy a vizsgált bűncselekmény eljárási és statisztikai adatainak értékelése,

48 vizsgálata minden esetben megkerülhetetlen, mivel akár egyetlen konkrét történés megismerése, valamint az abból levont tanulságok segítséget nyújthatnak a rendőri korrupció kutatására, annak megismerésére és megelőzésére. Az ilyen jellegű adatok összevetésének alapfeltétele viszont, hogy az összehasonlításra felhasznált adatok minden értékelt időszakban azonos elvek és módszerekkel készüljenek. A

rendőri

korrupció

megelőzése,

kutatóinak,

visszaszorítása

valamint

a

érdekében

jelenség

tevékenykedő

parancsnokoknak mindkét módszer előnyeit és hátrányait ismernie kell. A korrupciós jellegű rendőri magatartások a szervezet bármely szolgálati ágában megjelenhetnek, bár vannak a bűncselekmény megvalósulása területek.

A

parancsnoki,

szempontjából sokszínű vezetői

kifejezetten

megjelenés

veszélyeztetett

sokszínű

korrupció-ellenes

és

kreatív

intézkedési

tevékenységet igényel. Minden rendőri vezetőnek tisztában kell lennie az általa vezetett egység esetleges korrupciós előfordulási lehetőségeivel, mivel a magatartások szolgálati áganként tipizálhatóak. A szolgálaton kívüli korrupciós cselekmények pedig külön is figyelmet igényelnek, ezért arra utaló adat esetén a parancsnokok és az ellenőrzési szervek által végzett ellenőrzéseket a rendőrök szolgálaton kívüli tevékenységére is ki kell terjeszteni a lehetőségekhez képest. Tisztában kell lennie továbbá a parancsnoknak azzal is, hogy az ilyen jelegű cselekmények esetében a rendőr vonatkozásában elsődleges, és a normaszegést megalapozó tényező az anyagi jellegű előny megléte, melyhez - az elkövetés terén - jelentős mértékű látencia kapcsolódik. A látencia ténye elfogadott tézis,

49 annak nagysága „mérhetetlen”, sem a statisztikai adatok, sem a kérdőíves, kikérdezéses módszerek nem szolgáltatnak ebben a vonatkozásban objektív adatokkal, támpontokkal. A korrupciós jellegű magatartások felderítését jelentős mértékben nehezítik annak

speciális

elkövetési

körülményei,

a

cselekmény

rejtettsége, és az, hogy eseteknek nincs sértettje. Ezen tényezők összessége az ismertté vált esetek bizonyíthatóság is nehézzé tehetik. A rendőri korrupció elleni tevékenység során valamennyi rendőri vezetőnek a leírtak szem előtt tartásával kell ezen jogsértő

magatartás

visszaszorítására

intézkedéseket

foganatosítania. Ehhez a tanulmányban vizsgált kérdéskörök ismerete

önmagában

nem

elegendőek,

azon

túlmenően

elsődleges eszköz kell, hogy legyen egy olyan szolgálati közeg kialakítása, ahol alapvetés a normakövető rendőri magtartás. Ennek egyik útja lehet a parancsnoki nevelés és példamutatás, másik útja pedig a vezetői ellenőrzések rendszere. Meghatározó és nem megkerülhető a korrupció csökkentése érdekében a következetes, szakszerű és célravezető, a normákban meghatározottak szerinti parancsnoki ellenőrzési tevékenység. Ezen tevékenységnek minden esetben a szolgálati tevékenység jellegére figyelemmel speciálisnak kell lennie, valamint lehetőség szerint együtt kell járnia a normaszegés felfedését követő eljárási – fegyelmi-, vagy büntetőeljárási szankciók mielőbbi alkalmazásával. A szankciók gyors alkalmazása a cselekmények elkövetése kapcsán jelentős visszatartó erőt tud „generálni”. Ezen cél elérése érdekében a korrupció ellenes tevékenyég fontos részét kell, hogy képezze az állomány tájékoztatása,

50 oktatása az ilyen jellegű magatartásokról, az ismertté vált esetek bemutatásával. Ez a tevékenység parancsnoki állomány számára az idei évtől normában foglalat kötelezettsége is.7 A normában leírtak alapján - a korrupció megelőzése érdekében - a Nemzeti Védelmi

Szolgálat

vizsgálatokat

főigazgatója

követő

által

a

büntetőeljárásokat

megbízhatósági lezáró

jogerős,

korrupciós tevékenységhez kapcsolódó marasztalást tartalmazó bírósági ítéleteket a meghatározott szervek vezetőnek személyi állományuk részére - megszabott körben és gyakorisággal - a személyes adatok nélkül ismertetni kell. Az

utasításban

foglaltak

végrehajtása

a

büntetőeljárási

szankciók mielőbbi hatását szolgálhatják. Ennek érdekében figyelemmel az esetlegesen kiszabott szigorú ítéletek preventív hatására - a korrupciós jellegű cselekmények kapcsán indult büntetőügyben a nyilvános tárgyalások szolgálati helyen történő megtartása indokolt lehet. Ezen esetekben minden esetben szem előtt kell tartani az állampolgári jogok országgyűlési biztosának állásfoglalását is, miszerint az állományt nem lehet kötelezni arra, hogy az ilyen tárgyaláson részt vegyen. Visszatérve a vezető ellenőrzésekkel szemben támasztott követelmények rendszerére, azok keretében a folyamatban lévő eljárások (nyomozások, hatósági eljárások, stb.), intézkedések iratain túlmenően a szoros elszámoltatású okmányokat, a szolgálati feladathoz kapcsolódó, dokumentumokat is felül kell vizsgálni, majd visszatérő jelleggel kell azokat ellenőrizni. A rendőrség rendszerek

kezelésében használati

lévő

nyilvántartási

gyakorlatának,

és és

priorálási használati

jogosultságának - akár számítástechnikai szakemberrel történő 7

A belügyminiszter irányítása alatt álló szervek korrupció megelőzési feladatáról kiadott 2/2014. (I. 22.) BM utasítás

51 utólagos ellenőrzése, a lekérdezések indokoltságának és dokumentálásának folyamatos felülvizsgálata elengedhetetlen. A vezetői ellenőrző tevékenység során beszerzett adatok ismeretében - főleg a rendészeti területen, de egyéb szolgálati ágakban is - az állomány korrupciós lehetőségeinek csökkentése a szolgálat során alkalmazott rotációs jellegű állománycserékkel is eredményes lehet. Ezen parancsnoki intézkedés révén az állomány tagjai között kialakuló korrupciós összefonódások lehetőségeit jelentősen szűkíteni lehet. A korrupció megelőzése érdekében végzett vezetői ellenőrző, és általános,

mindennapi

szakmai

felügyeleti

tevékenység

keretében a konkrét bűncselekményre utaló adatok felmerülése esetén célirányos parancsnoki intézkedések indokoltak. Ennek érdekében a korrupció színtereinek ismertén túl az elöljáróknak a

visszaélés

valamennyi

elkövetési,

megvalósulási

körülményével tisztában kell lennie. Minden korrupciós jelenséghez

viszont

nem

lehet

külön-külön

ellenőrzési

szabályokat adni. A parancsnokoknak a konkrét felmerülő adatok

ismeretében

kell

az

ellenőrzések

terén

vezetői

rátermettségüket és kreativitásukat megmutatniuk. Az ellenőrzésekbe - korrupcióra utaló konkrét adatok esetén - a belső védelmi, vagy belső ellenőrzési munkát ellátó szervek, egységek bevonása is indokolt lehet. Ezen szervek felé a rendőri korrupcióra vonatkozó adatok felbukkanása esetén azonnali kapcsolatfelvétel indokolt. A korrupciós bűncselekmények felderítése terén az utóbbi időben leghatékonyabban operatív eszközök alkalmazásával történt.

52 Álláspontunk szerint ezen operatív tevékenység végrehajtásának megalapozottságát, ezáltal a realizálás hatékonyságát és eredményességét nagy mértékben fokozhatja a rendszeres és következetes parancsnoki ellenőrzés, mivel a szakszerűen ellenőrző parancsnok jelzései kiinduló pontjai lehetnek a sikeres titkos felderítési tevékenységnek. Az operatív tevékenység elsősorban a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) bevonásával tekintettel speciális lehetőségeikre - lehet eredményes. A hivatkozott szerv kizárólagosan végzi a megbízhatósági vizsgálatokat, valamint a kifogástalan életvitel ellenőrzését.8 A hivatkozott vizsgálatok - a korábbiakban leírtak szerint az ellenőrzésekre épülve - jelentős mértékben fokozzák a rendőri korrupcióval szembeni parancsnoki fellépés eredményességét. A megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali kötelezettségének. Ennek megállapítása érdekében bírósági engedélyhez kötött operatív eszközök alkalmazásával a megbízhatósági vizsgálatot végző szerv a munkakör ellátása során

a

valóságban

is

előforduló

vagy

feltételezhető

élethelyzeteket hoz mesterségesen létre. Jogszabályi felhatalmazás alapján nyílik meg ezáltal a lehetősége a hivatásos állományú rendőr vonatkozásában a szolgálat törvényes ellátásának ellenőrzésére a szolgálati jogviszony fennállása alatt, az érintett tudta és beleegyezése nélküli ellenőrzésére. Ennek értelmében bárhol, bármikor, bármilyen szolgálati feladatot ellátó rendőr ellenőrzés alá kerülhet, normaszegés esetleges észlelése esetén - annak

8

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7/A. §.

53 súlyától és jellegétől függően - azonnalos intézkedések is végrehajthatóak. A

megbízhatósági

vizsgálat

rendszere,

valamint

azok

eredményeinek a korábban hivatkozottak szerinti széles körben történő ismertetése álláspontunk szerint jelentős mértékű visszatartó erőt „generálhat” a személyi állomány körében. Ezáltal a vizsgálatok rendszerét, annak következményeit nem csak a fegyelemkezelő tevékenységben dolgozók ismerhetik meg, hanem a jogintézmény a teljes személyi állomány körében ismertté válhat. Így a jogintézmény teljesíti azt a vele szemben támasztott igényt is, hogy ismertsége révén megfelelő mértékű visszatartó erőként jelenjen meg, és ezzel ösztönözzön a jogsértő magatartások elkerülésére, valamint a jogkövetésre. A rendszer létjogosultságát, valamint az iránta az állomány erkölcsi helyzetének javítása érdekében támasztott igényt a későbbi

években

az

esetlegesen

csökkenő

korrupciós

esetszámok is megmutathatják. Az intézkedések hatásosságának jelentkezéséhez hosszabb, akár több éves időszak is szükséges lehet. A kifogástalan életvitel jogintézményét - mely szintén fontos eszköz lehet az állomány által elkövetett korrupciós jellegű magatartások

visszaszorítása

érdekében

-

a

rendőrségi

törvényen túlmenően a szolgálati törvény is szabályozza.9 A normaháttér alapján az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha büntetőeljárás során 9

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37/B §

54 jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelte el, vagy a jelentkező, vagy a hivatásos állomány tagja nem felel meg (különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyaira, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára) a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének. A kifogástalan életvitel vizsgálata mind az állományba jelentkezők, mint az állományban lévők esetében végrehajtható. Az

állományban

lévők

esetében

írásos

hozzájárulás

(nyilatkozattétel) megtétele volt szükséges ahhoz, hogy a vizsgálat lefolytatható lehessen, a nyilatkozattételt a Hszt. kötelezővé tette. Az új felszerelők esetében a jelentkezés alkalmával, az állományban lévő hivatásos állományúak esetében az írásbeli

hozzájárulást a hozzá kapcsolódó

nyilatkozattal 2012. február 28-ig kellett megtenni. Aki e kötelezettségének nem tett eleget, annak szolgálati viszonyát felmentéssel, a hivatásos szolgálatra alkalmatlanság miatt meg kellett szüntetni. A kifogástalan életvitel vizsgálatát az állományban lévők esetében évente legfeljebb egy alkalommal lehet elvégezni, amennyiben

az

ellenőrzés

kezdeményezésére

jogosult

tudomására jutott adatokból a kifogásolható életvitelre alapos okkal lehet következtetni, akkor soron kívüli ellenőrzés is elrendelhető. Az ellenőrzést - az állományilletékes parancsnok kezdeményezésére meghatározott

-

belső

a

rendőrségről bűnmegelőzési

szóló és

törvényben bűnfelderítési

feladatokat ellátó szerv (NVSZ) norma alapján végzi.10 10

A rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve kijelöléséről, valamint feladatai ellátásának, a kifogástalan életvitel ellenőrzés és a megbízhatósági vizsgálat részletes szabályainak megállapításáról kiadott 293/2010. (XII. 22.) Kormány rendelet

55 Vizsgálata során a hivatkozott szerv széles körű irat-betekintési és az érintett vonatkozásában a szolgálati és személyes körülmények megismerésének jogosultságával rendelkezik (a kifogástalan életvitel vizsgálatának gyakorlati végrehajtása nem képezi tanulmányunk részét, ezért erről részletesebben nem írunk). A vizsgálat során - az NVSZ által - beszerzett adatok alapján a hivatásos állományú rendőr esetében az állományilletékes parancsnok állapítja meg, hogy a kifogástalan életvitel Hszt-ben meghatározott feltételei fennállnak-e

A döntés meghozatala

előtt köteles meghallgatni a hivatásos állományú tagját az életvitel

kifogástalanságát

megalapozó

körülményekről.

Amennyiben a hivatásos állományú nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni. A parancsnoki, vezetői ellenőrzések fontossága önmagukban, operatív tevékenység végzése nélkül is elengedhetetlen a korrupciós jellegű magatartások visszaszorítása érdekében. Ennek keretében nem csak a közterületi, de valamennyi szolgálati ágba tartozó állomány esetében a szolgálat előtti, illetve a szolgálat végi eligazításoknak, beszámoltatásoknak ki kell térniük az adott szolgálati feladathoz kapcsolódó, leggyakoribb korrupciós magatartásokra. Fontos parancsnoki feladat, hogy a rendőri korrupcióra utaló magatartás észlelése, felfedése esetén mindig vizsgálni kell, hogy milyen esetleges munkaszervezési vagy ellenőrzési hiányosságok segítették elő a cselekmények elkövetését,

56 valamint vizsgálni kell az állomány azon tagjának a felelősségét is, aki az elkövetéskor az eljárás alá vonttal együtt teljesített szolgálatot,

arra

szakszerűtlen

nézve,

milyen

munkavégzés

esetleges

segítette

elő

a

mulasztás, korrupciós

cselekménynek a társa által történő elkövetését. Ezzel párhuzamosan a parancsnok kiemelt feladata kell, hogy legyen

a

rendőri

munkát

szabályozó

normákban,

(jogszabályokban, intézkedésekben, utasításokban) valamint a Rendőri Hivatás Etikai Kódexében foglaltak maradéktalan betartatása. A korrupció megelőzése terén megkerülhetetlen a parancsnokok példamutató magatartása, valamint az megfelelő szakmai, és erkölcsi alapokon nyugvó szakmai környezet kialakítása és fenntartása. A közvetlen szolgálati hely általános elvárási és értékrendszere határozza meg ugyanis leginkább az egyénben „kiépülő”

munkavégzéshez

kapcsolódó

erkölcsi

értékek

rendszerét. Ehhez kapcsolódik az az alapvetés, hogy korrupciós jellegű magatartás észlelése, valamint a korrupció megvalósulása esetén

intézkedni

kialakítására

kell

saját

(alkalmazkodva

eljárási, a

intézkedési

megelőzés

és

rend

felderítés

igényeihez). Ennek érdekében belső korrupció-ellenes norma került kiadásra11, mely alapján valamennyi megyei rendőrfőkapitányság a helyi szolgálati tevékenység sajátosságaira is figyelemmel saját belső korrupció-ellenes normát kellett kiadnia.

11

A rendőri korrupciós cselekmények megelőzésével és visszaszorításával kapcsolatos feladatokról szóló 20/2013. (V. 17.) ORFK utasítás

57 Ezzel egyidőben a korrupció megelőzése érdekében kiadott ORFK normában foglaltak betartása elengedhetetlen. Az utasítás széles körben szabályozza a tárgykörben szükséges tevékenység rendszerét, melyből - a teljesség igénye nélkül - két olyan feladatot szeretnék külön is kiemelni, mely feladatok hosszú évek óta részét képezik a jelenséggel szembeni intézkedéseknek. Az utasításban meghatározottak szerint a korrupciós jellegű cselekményekről a Készenléti Rendőrség, a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok,

valamint

a

Repülőtéri

Rendőr

Igazgatóság ellenőrzési szolgálata negyedévente - a vélhetően intézkedés, eljárás elkerülése vagy esetleges szankció enyhítése érdekében

történt

hivatkozásokról

-

eseti

bontásban

a

kivizsgálások eredményét is tartalmazó összefoglaló jelentést készít. A jelentéseket minden negyedév végét követő hónap 5éig elektronikus formában az ORFK Ellenőrzési Szolgálata részére kell felterjeszteni. Az ORFK Ellenőrzési Szolgálata összesíti a beérkezett összefoglaló jelentéseket, az abban foglaltak elemzéséről és értékeléséről éves jelentést készít, amelyet a tárgyévet követő év január 31-ig felterjeszt az országos rendőrfőkapitány részére. Másik fontos része a rendőr korrupció ellenes tevékenységnek az is, hogy az Országos Rendőr-főkapitányságon - többek között - a bűnügyi, a rendészeti gazdasági, a hivatali, a humánigazgatási Rendőrségi

szakterületek

Korrupció-ellenes

képviselőinek Állandó

bevonásával

Munkabizottság

működik, melynek elnöke az ORFK Ellenőrzési Szolgálat vezetője. A munkabizottság minden év március 31-éig készíti el - a korábban hivatkozott korrupciós jelentésekre is építve - a rendőrség korrupciós helyzetének éves értékelését, mely alapján

58 javaslatokat

készít

az

ORFK

vezetőjének

a

korrupció

visszaszorítása, megelőzése érdekében szükséges teendőkről. A bizottság üléseit félévente tarja, azokon áttekinti a rendőri korrupcióval szembeni fellépés feladatait, az intézkedések eredményét. Az ülésekre meghívásra kerülnek a Nemzeti Védelmi Szolgálat képviselői, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem

rektorának

képviselője,

valamint

az

ORFK

Humánigazgatási Szolgálat vezetője által kijelölt rendészeti szakközépiskola igazgatója. A munkabizottság felállítását a hivatkozott ORFK utasítás kiadását megelőzően hatályban lévő, korábbi korrupció ellenes norma határozta meg 2007-ben12, akkor a bizottság elnöke az ORFK Fegyelmi Osztály vezetője volt. A bizottság évek óta tartó adatgyűjtő, valamint az erre épülő elemző-értékelő, és a tárgykörben folytatott javaslattételi tevékenysége

jelentős

mértékben

hozzájárult

a

rendőri

korrupció elleni fellépés eredményességéhez, a jelenleg hatályos

ORFK

korrupció-ellenes

norma

összeállítás

is

bizottság feladata volt. A felvázolt rendőri vezetői intézkedések végrehajtása, továbbá a korrupció-ellenes normában foglaltak együttes alkalmazása álláspontunk szerint - a sikeresség mértékének konkrét mérhetősége nélkül is - hozzájárulhatnak a korrupciós lehetőségek mérsékléséhez.

„szűkítése” A

révén

tevékenység

a

rendőri

viszont

korrupció

hosszú

távon

következetes, határozott és ellentmondást nem tűrő vezetői, 12

A rendőri korrupció megelőzésével, a személyi állomány fegyelmi helyzetének javításával kapcsolatos feladatokról kiadott 22/2007. (OT 15.) számú ORFK utasítás

59 parancsnoki attitűdöt igényel, mert csak ez alapozhatja meg a nehezen

felderíthető

korrupciós

jellegű

magatartásokkal

szembeni hatékony fellépést. Jellegéből adódóan a rendőri korrupciót teljes mértékben a rendelkezésre álló erők, eszközök és módszerek legsokoldalúbb és legszakszerűbb „bevetésével”, alkalmazásával sem lehet megszüntetni,

de

törekedni

kell

arra,

hogy

a

lehető

legalacsonyabb szinten legyen jelen a szervezetnél. Erre figyelemmel nem csak a rendőri vezetői állománynak, de a rendőrség minden egyes tagjának - saját lehetőségei és keretei között - törekedni kell az ilyen jellegű cselekmények visszaszorítására. Leghatékonyabb eszköze a megelőzésnek mégis a parancsnoki munka kell, hogy legyen, mivel egy-egy adott

szolgálati

magatartások

ág

működését,

megvalósulásának

az

rendőri

lehetőségeit

korrupciós és

módjait,

valamint a saját állományukat a parancsnokok ismerik legjobban.

Tanulmányunkban

felvázoltakkal

ehhez

a

parancsnoki munkához szerettünk volna a gyakorlati életben is hasznosítható, hasznosuló ”fogódzókat”, tanácsokat adni. HIVATKOZÁSOK 1.

Sági

Zoltán:

Egyenruha,

mint

tradíció

a

Magyar

Rendőrségnél, Rendvédelem-történeti füzetek XIII. évfolyam 16. szám Budapest: 2007. pp. 107-112. ISSN 1216-6774 http://epa.oszk.hu/02100/02176/00002/pdf/RTF_16_107112.pdf, letöltés ideje: 2014. augusztus 14. 2. Egyetemes lexikon, Officina Nova Budapest: 1994. ISBN 963 8185 87 2 3. Korinek László: A korrupció néhány aktuális kriminológiai vonatkozása. In: Csefkó Ferenc - Horvát Csaba: Korrupció

60 Magyarországon. Friedrich Ebert Alapítvány Pécs - Baranyai Értelmiségi Egyesület. Pécs: 2001. 328-336. oldal. ISBN 963 8490 20 9 4. Gombár Csaba: A korrupció, mint közrossz. In: Gombár Csaba - Hankiss Elemér - Lengyel László: Írások a korrupcióról. Helikon-Korridor kötetek. Budapest: 1988. 4787. oldal ISBN 963 208 554 X 5. Barker, T. & Roebuck, J.: An empirical typology of police corrupcion. Bannerstone Hause. Springfield: 1973. 6. Hankiss Elemér: Gyorsuló idő sorozat: Diagnózisok Társadalmi

csapdák)

DIAGNÓZISOK,

Magvető

kiadó,

Budapest: 1982. ISBN 963-271-685-x 7. Gombár Csaba: A korrupció, mint közrossz. In: Gombár Csaba - Hankiss Elemér - Lengyel László: Írások a korrupcióról. Helikon-Korridor kötetek. Budapest: 1988. 4787. oldal ISBN 963 208 554 X 8.

East-West

Management

Institute:

Korrupció

Magyarországon. Transparency International Magyarországi tagozatának kiadványa Budapest: 2000. 9. Finszter Géza: Módszertani szempontok a rendőrségi korrupció kutatásához, Belügyi Szemle, XLIX. évfolyam 11. szám. Budapest: 2000. 3-32. oldal ISSN 1218-8956 10. Jávor István - Jancsics Dávid: Szervezeti korrupció: Empirikus Vizsgálat és modell, ELTE Szociológiai Tanszék, kézirat, Budapest, 2011. 11.

Indexek

és

jelentések.

http://www.transparency.hu/INDEXEK. letöltés ideje: 2014. szeptember 01. 12. Kránitz Mariann: Korrupt-e a közutakon bírságoló rendőr?, Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok, Budapest: 1998. XXXV. kötet 224-249. oldal

61 13. Krémer Ferenc: A rendőri korrupció néhány sajátossága, Belügyi Szemle XLVIII. évfolyam 10. szám Budapest: 1999. 4069. oldal ISSN 1218-8956 14. Rendészeti Kutatók Egyesülete: Küzdelem a rendőri korrupció ellen, PHARE Program Kiadványa Budapest: 2000. ISBN 963 00 2616 3 15. Sárközi Ferenc: A rendőri korrupció néhány sajátossága, Belügyi Szemle, XLVII. évfolyam 10. szám. Budapest: 1999. 70-79. oldal ISSN 1218-8956 16. Gecse Gábor Gusztáv: A rendőri korrupció néhány aspektusa, Belügyi Szemle, LXI. évfolyam 7-8. szám. Budapest: 2013. 17-27. oldal ISSN 1289-4689 17. Mert László: A korrupció értelme(zése) In: Csefkó Ferenc Horvát Csaba: Korrupció 18. Sík Endre: A „hasrabecslés” módszere. In: Csefkó Ferenc Horvát Csaba: Korrupció Magyarországon. Friedrich Ebert Alapítvány Pécs - Baranyai Értelmiségi Egyesület. Pécs: 2001. 233-252. oldal. ISBN 963 8490 20 9 19. Kránitz Mariann: Prológus, avagy néhány gondolat a korrupcióról. In: Korrupció Magyarországon, Transparenci International Magyarországi Tagozata Egyesület, Budapest, 2000. 20. Igazságügyi Minisztérium: Korrupció elleni küzdelem. Budapest: 2006. Igazságügyi Minisztérium 21. Finszter Géza: Módszertani szempontok a rendőri korrupció kutatásához, Belügyi Szemle

XLVIII. évfolyam 11. szám

Budapest: 2000. 3-32. oldal ISSN 1218-8956

Jelige: PIONIER