IX. évfolyam 2. szám október REFORMÁCIÓ

IX. évfolyam 2. szám

2012. október REFORMÁCIÓ Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: „Nézz ránk!” Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: „Ezüstöm aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Apostolok cselekedetei 3,1-7

Reformáció ünnepén egy sántáról olvasunk. Talán egy 40 év körüli férfiról, aki abból élt, amit összekoldult. Rokonai, barátai - aki éppen tudta - reggel kivitték a jeruzsálemi templom bejárata elé, majd a nap végén érte mentek. Ennyit segítettek neki, a többi az ő dolga volt. Egyikünk sem cserélné el az életét ilyenre. Mert első hallásra érezzük, milyen keserű élet az, amelyik teljesen ki van szolgáltatva másoknak. Akit felvesznek, kivisznek, otthagynak, majd hazaviszik, mint egy tárgyat. Nem tud odamenni, ahova akar. Nem maga dönti el az életét, hanem másokon múlik. Vajon hányszor gondolt arra, milyen jó lenne saját életet élni! Az jutott eszembe: Vajon köztünk hányan érzik így vagy hasonlóan magukat? Nem azért mert testileg fogyatékosok, hanem mert sodródnak vagy kiszolgáltatottak személyes életükben. Akarva vagy akaratlanul, de nem tudnak kilépni egy mederből, kalitkából, hát teszik, amit mások mutatnak, elvárnak tőlük. Élik az életet, ami nem a saját döntésük, hanem valaki másé vagy másoké. Néhány példa: -Ha a barátaim dohányoznak, nem lóghatok ki a sorból. -Beszéltem olyan 15 éves lánnyal, aki elmondta, ha nem adja meg 18 éves barátjának, amit ő szeretne, akkor az keres helyette valaki mást. -De tudok olyanról is, aki szinte az első házastársi konfliktus után elhatározta a válást, mert az X és Y családban is az volt a megoldás… Divat, sodródás, kényszerpálya… Hány ember sodródik egész életében, mint ez a sánta

www.pilis.reformatus.hu

férfi?! Hányan élik így az életüket? Te meddig élted így? Vagy még mindig így van? Érdekes az is, hogy hova, meddig viszik a barátok? A templom bejáratához. Nem hitből, hanem érdekből, nyereségből, mert arra járnak a legtöbben. Milyen beszédes kép! Egy magatehetetlen ember, akit a templom bejáratáig visznek! Bizony sokan vannak így manapság: sodródnak a tömeggel, és eljutnak a templom bejáratáig. Netán a templomig, de nem jutnak el Jézusig. Megállnak a bejáratnál (esküvőkön láthatunk ilyet, néhányan még be sem jönnek). De sokan vannak, akik belépnek a templomba, félelemből, nyereségvágyból, megszokásból, kíváncsiságból és talán éppen ezért, NEM TUDNAK GYÓGYULNI. Majd ezt olvassuk: Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: „Nézz ránk!” Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: " Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" Talán magyarázni sem kell: Péter és János személyében Jézus jelenik meg. Már évekkel ezelőtt Neki adták át életüket, Őt képviselik, életük lényege a Jézusról szóló örömhír terjesztése. Tehát személyükben Jézus jelenik meg, hiszen ő az, aki észreveszi azt, aki bajban van. Jézusról olvassuk, hogy odamegy a beteghez, a sírókhoz, a lelki szegényekhez… Péter olyan szépen mondja: Azt adom, amim van. Ami a legdrágább kincsem. Ami az életet jelenti nekem is. Jézus erejét, amit a Szentlélek által kaptam. Hiszen Péter is ugyanazt élte át, mint a sánta, csak néhány évvel korábban. Igaz ő nem volt testileg beteg, csak lelkileg. Élte a halászok hétköznapi életét, de sodródott a világban, ahogy kortársai. De mindez megváltozott, mikor személyesen megismerte Isten Fiát és tanítványává lett. Átélhette azt az ajándékot, hogy Jézus közelében látta a csodákat, látta a senki máshoz nem hasonlítható életét, majd látta szenvedni, és látta feltámadása után. Ez a Péter már nem a régi halászember. Új élete van, kívül és belül egyaránt. Kívül: emberhalásszá lett. Belül: Pünkösd után. Megváltója már nem kívülről vezeti,

2. oldal hanem, Szentlelke által BENNE munkál. Erről beszél Péter, mikor azt mondja: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" Felszólítja a sántát: Nézz ránk! Láss meg engem! Akarod-e igazán? Ma hagy kérdezzelek testvér! Te akarod-e ezt a kincset? Mert ez a reformáció egyik lényege. Nem sodródni az árral, és nem megelégedni a templombejárattal, hanem keresni és megtalálni az igazi kincset, Jézus Krisztust. Mert ahol Ő megjelenik, ott életváltozás, életgyógyulás történik. Ő a legnagyobb kincs. Nézzétek, a gyógyult sánta legfőbb vágya a templom volt. Bemenni és ugrándozva hálát adni a gyógyulásért. Mondhatjuk: megérkezett Urához. Mert hiába volt évekig méterekkel a templom bejáratától, az nem segített rajta. De ahogy megjelent az életében Jézus, meggyógyult és az első útja a templomba vezetett. Olyan jó látni, mikor ez manapság, Pilisen, egyszerű, hétköznapi emberek életében is megtörténik. Mert akinek Jézus új életet ad, az mindenkinek feltűnik! Azt nem lehet nem észrevenni. Persze ehhez nem kell ugrálni a templomban. De a sánta így tudta (ösztönösen) kifejezni a háláját. Gondolkodj el ezen! Most van a Reformáció ünnepe. Életünk, Szentlélek által való, újra-gondolásának alkalma. Neked is? Morva Ákos

Sütievés az évnyitó után

Terményhálaadás

Csillag vagy buzogány?! Kereszt, kakas és buzogány. Általában így ismerik fel a templomcsúcsokon büszkén kimagasló szimbólumokat. Református tornyokon leggyakrabban csillag van, amit sokszor összetévesztenek egy veszélyes középkori harci fegyverrel, a buzogánnyal. Most, hogy közeleg a reformáció ünnepe, elgondolkodtam azon, hogy vajon az én életem, a gyülekezet, vagy az egész magyar református egyház élete mit mutat, mit üzen a még meg nem tért embereknek. Vajon ragyogó csillagok vagyunk, akik mutatják az utat Krisztushoz, az emberiség Megváltójához, az örök élet vizének forrásához, minden bűnök megbocsátójához és az üdvösség ajándékozójához, vagy komor, megkopott, tehetetlen és másokat a tüskéivel sértő buzogányok vagyunk? Ez nagyon elgondolkodtatott, és remélem még sokakat el fog. A reformáció már lassan 500 éve történt. Akkor az volt a cél, hogy a hívők csillagokká váljanak és megszűnjenek az egyház gazdagságából és beképzeltségéből álló tüskék. A fontos dolgokat többször és rendszeresen, újra és újra tudatosítani kell az emberekben. Ilyen a reformáció is, amit évente megünneplünk, de mégis úgy érzem, hogy az élő, fénylő, és vezérlő csillag kezd megkopni, keményedni és elkezd rozsdásodni. Újuljunk meg! Mi határol el minket attól, hogy újra egyedül Krisztushoz, egyedül kegyelem által, egyedül az Íráson át újraformálódjunk, újraigazodjunk? Krisztus azt mondja Máté evangéliumában: „Ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épült város.” (Mt 5, 14). Ne rejtsük el, ne burkoljuk megkopott, nehéz és a világ számára zárt közegbe azt a gyönyörű világosságot, amit mi is kaptunk! Ez az a fény, amely még a napkeleti bölcseket is hosszú útra indította. Ez az a fény, amely ott volt Luther Mártonban, Kálvin Jánosban, és ami ott lehet Benned is. Nem lázadókra, öncéljukat megvalósítani akarókra, hanem Krisztus szerető kezéhez békülő, Istennel személyes kapcsolatban álló, világító, hívő emberekre van szükség! Merjük eldobni azt, ami elrejtené a hegyen épült város, vessünk el minden olyan dolgot, ami nem Krisztushoz vezeti az embereket, hanem eltávolítja őket Tőle. Azokra pedig, amik segítik az Isten országának dicsőségét hirdetni, ragyogtatni, legyünk nyitottak! Testvérem! Te, aki a földnek sója vagy, és a világnak világossága! Ízesítsd a világot! Hagyd, hogy Krisztus világossága átragyoghassa az életedet! Ha pedig ez megvalósul, akkor mindezért legyen egyedül Istené a dicsőség! Ámen. K.T.

Adventi Adventi program! program! December 22-én (szombaton) 17.00 órától Makám koncertet szervezünk felnőttek részére „Mennyei szép csillag” címmel. A belépőjegy ára: 1500.- Ft.

3. oldal Gyülekezeti hitmélyítő csendes nap, 2012. november 24. Négy évvel ezelőtt, hisszük, hogy Isten Lelke, arra indított bennünket, hogy évente kétszer (tavasszal és ősszel) egy egész napot kiemelten Urunk közelében töltsünk, és hitünk építésére, erősítésére szánjunk. Úgy döntöttünk, hogy nem utazunk el sehova, hanem a gyülekezeti teremben (vagy arra megfelelő, csendes helyen, pl. Alizéknál) nem teszünk mást, mint énekkel és imádsággal dicsőítjük Istenünket, bizonyságtételeket hallgatunk és 3 fős kiscsoportokban keresünk válaszokat, hitbeli kéréseinkre. Sok áldást élhettünk át ezeken a napokon, ahova hívtunk vendég szolgálókat, de többnyire gyülekezeti tagjaink tettek bizonyságot életükről, igelátásukról, Isten vezetéséről. Ha az Úr úgy akarja és élünk, így lesz ez 2012. november 24-én is. Délelőtt 10 órától, egy rövid kávé- és ebéd-szünetet beiktatva, délután 4 óráig leszünk együtt a gyülekezeti hitmélyítő csendes napunkon. Jelentkezés az berendezés és az ebéd miatt szükséges, Dr. Fülöpné Böszörményi Aliznál, tel: 0630/864-0036. Ha pedig az egész napunkat Istennek tudjuk szánni, akkor este 6-kor folytatjuk a templomban, a budapesti református teológushallgatók Márk missziói előadásán. Testvér, téged is szeretettel várunk!

Márk kísérlet A Márk-kísérlet modern feldolgozásban tárja elénk a Biblia legrégebbi evangéliumát, a Márk evangéliumát! Ezen a darabon keresztül te is részese lehetsz Jézus csodáinak, átélheted a gyógyítások körülményeit és néhol együtt értetlenkedhetsz a tanítványokkal. A 15 amatőr színész humorral mégis komoly tartalommal jeleníti meg a teljes evangélium minden történetét! A másfél órás előadást így ajánljuk minden korosztálynak,

kicsi gyerektől idősebb testvéreinknek is! De ez a darab, nem csupán egy előadás, hanem misszió is. Olyan lehetőség és program ez a gyülekezetekben ahova lelkesen és nyugodt szívvel hívhatunk ismerősöket, barátokat, családtagokat! A darab egyszerűsége és közvetlensége jó kapcsolódási pont lehet még nem hívő szeretteinknek is! Hívjuk el tehát őket és beszélgessünk velük és velünk a darabot követően! Ablonczy Áron (főszervező)

Gyülekezetünk 12 tagja vett részt Alsónémedin az egyházmegyei csendesnapon, ahol játékos vetélkedők, főzőverseny, focibajnokság és lelki alkalmak tették emlékezetessé az együttlétet.

4. oldal Életbölcsességek 41 pontba foglalva Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója nyilatkozta: „Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam pár tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mindközül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmából újból leírtam:” 1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó. 2. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak pár lépést, kérj időt, ne határozz átgondolatlanul... Fontold meg mondandódat, tetteidet. 3. Az élet túl rövid, hogy az idődet bárki gyűlöletére is elpazarold. 4. A munkád nem ápol majd ha megbetegselz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, de ne csak számításból, de szeretetből - tartsd velük a kapcsolatot. 5. Minden hónapban fizesd be a számláidat, ne csinálj adósságot, mert elveszel benne. Az adósság felőrli az életedet, az éjszakáidat és az éveidet.

ne mindig magadat hibáztasd! 24. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e. 25. Mindig az Életet válaszd! 26. Az ellened vétkezőknek mindig, minden esetben bocsáss meg. Hidd el, Te leszel ettől boldog és felszabadult! 27.Hogy más mit gondol rólad, azzal ne foglalkozz! Arról viszont tegyél, hogy minden áldott napon bele tudj nézni a tükörképedben megjelenő saját tekintetedbe! 28. Az idő majdnem mindent meggyógyít. Itt a "majdnem" szócskát nehéz elfogadni. 29. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni. Hidd el, nincsen a sorsod kőbe vésve. Az élet attól szép, hogy változik. 30. Nem kell magadat túl komolyan venni. A kimondott szavaidért, a tetteidért viszont felelős vagy! 31. A csodákban hinni jó, mert időnként léteznek.

6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj. Fogadd el, ha nem értenek veled egyet.

32. Isten Téged szeret, nem azért aki vagy, de számít, hogy mit teszel meg, vagy mit nem az életedben.

7. Sírj valakivel. Jobb, mintha egyedül tennéd.

33. Ne vizsgáld folyamatosan felül az életedet, ne csak jelen legyél, de tegyél, tegyél másokért és önmagadért, folyamatosan... Hálát, köszönetet ne várj. Azért segíts, mert lehetőséged adódott a segítség megadására.

8. Haragudhatsz Istenre. Elviseli. De utólag mindig megbizonyosodsz arról, hogy semmi nem történik véletlenül. Mindennek oka és ideje van az életünkben. 9. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra. 10. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás. 11. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el. 12. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid és a barátaid előtt.

34. Az öregedés kényelmetlen, de még mindig jobb, mint fiatalon meghalni. 35. A gyerekeidnek csak egy gyermek- és fiatalkora van. Tegyél érte szeretettel, figyelemmel, hogy a velük töltött idő felejthetetlen, értékes emlékké váljék.

13. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy 38. Végül csak az számít, hogy szerettek és szerettél. Csak az hal meg igazán, akit elfelejtettek. Akire emlékeznek, az ő útjuk miről szól. beszélnek róla - emlékét tovább viszik akikkel megosztotta 14. Ha egy kapcsolatnak titkosnak kell lennie, te ne legyél éveit. benne egy ilyen kapcsolatban. 39. Az emberek ha egy nagy kupacba gyűjthetnék a 15. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne problémáikat és a másokét is megnézhetnék, beérnénk a aggódj! Isten nem hirtelen és nem meggondolatlanul saját gondjaikkal. S szégyellnék magukat, hogy "csak" cselekszik. ennyi, vagy annyi miatt panaszra nyitották a szájukat. 16. Tanulj meg helyesen lélegzeni, a friss levegő 40. Az irigység időpazarlás, megvan mindened, ami kell. A megnyugtatja az elmét és egészségben tartja a testedet. halottas ingen nincsen zseb. Az egészségnél, a szeretetnél és az igaz barátságnál csak egy van, ami nagyobb kincs: 17. Szabadulj meg mindentől, ami haszontalan, nem tesz Istenbe vetett hited! boldoggá, vagy rosszra emlékeztet. 41. Az Élet soha nem masnival jön, de mégis ajándék. 18. Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz. Becsüld meg, vigyázz rá. Ne aprózd fel magadat! Figyelj a 19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a részletekre, de az egész az, ami igazán számít! "második" (az öregkorod) már csak tőled függ és senki Karácsonyi készülődés mástól. 20. Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel. 21. Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, használd a szép edényeidet, egyél-igyál szép poharakból, ne tartogasd a vitrinedben a különleges alkalmakra. Mindig a mai nap a különleges. 22. Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral. 23. Csak te felelsz a saját boldogságodért, a vereségeidért

Közös karácsonyfa állítás, díszítés és díszkészítés lesz idén először gyülekezetünkben. Szükségünk van a férfiak erejére, az asszonyok sürgésére, a gyermekek nyüzsgésére és nem utolsó sorban az idősek meglátásaira. Szeretnénk Istennek tetsző módon előkészíteni lelkünket Fia fogadására, ezért elhagyhatatlan a közös éneklés, igei gondolatok és közös imádság is! December 15-én szombaton közös ebéddel kezdünk és előreláthatólag délután 5 óráig leszünk együtt! Aki komolyan elfogadja a meghívást, biztosan úgy irányítja a teendőit, hogy itt legyen ebben a közösségben.

5. oldal

Zengjen hálaének! Többször is részt vettem már olyan lelki alkalmon, ahol hármas tagoltságban imádkoztunk. Azt hiszem, ez az aktív gyülekezeti, azaz hétközi közösségi tagoknak nem újdonság. Gyülekezetünk új, saját gyülekezeti énekeskönyvéről szeretnék írni, és ez a könyv maga is egy imádság szeretne lenni. Írásomnak tehát három nagy egysége lesz: a hála, a hibák (bűnbánat), és a kérések. A kelenföldi gyülekezet 2003-ban jelentette meg saját énekeskönyvét, melyet édesanyám barátnője, ismerőse, Alföldi-Boruss Csilla szerkesztett. Ez a könyv eljutott gondnokunkhoz is, aki fölvetette annak az ötletét szeretett elődömnek, Bácsi Zolinak, hogy Pilisen is érdemes lenne egy ilyen énekeskönyvet létrehozni. Ez az ötlet tetszett Zolinak, de nem tartotta mérvadónak – a gondolat tehát hamar feledésbe merült. Remélem senki nem gondolja azt, hogy elődömet most számon kérem azért, mert nem foglalkozott ezzel az ötlettel – az én munkásságom ugyanis valóban eltörpül ahhoz képest, amit Ő adott a gyülekezetünknek. 2011 májusában vetettem föl lelkészünknek azt a gondolatot, miszerint, ha ezzel egyetért, összeállítok egy énekeskönyvi anyagot, ami akár egy tényleges énekeskönyvként valósulhat meg. Az anyaggyűjtés, és a kutatás rögtön ezután kezdődött, s mintegy másfél évig tartott, a szerkesztéssel, tördeléssel párhuzamosan. Hálát adok azért, mert Isten erőt adott ahhoz, hogy e munkát elvégezhessem. Örömömet leltem benne, örömmel kottáztam az énekeket, írtam a szövegeket, a függeléket. Nem véletlenül lett a Zengjen hálaének a címe e gyűjteménynek. Az 1948-as énekeskönyv nem sokkal a háború után jött létre, és egyik fő szempont a vigasztalás, az erőt adó, és a halál utáni életre felhívó énekek kiválogatása volt – a háború következményeire direkt válaszolva. Ezért tűnhet olyan „búskomornak” e gyűjtemény. Ez az időszak elmúlt, és túl ezen, ha a gyülekezetünkre gondolunk, akkor valóban hálát kell adnunk Istennek. A hálaadás nem a hibák legalizálása, hanem Isten munkájának megbecsülése. Ezért oly kedves számomra az 50. genfi zsoltár: „...az becsül engem, aki hálát ad.” Lépjünk tovább hittel, kérjük Isten Lelkét, hogy megtérésre vezesse a gyülekezeti tagokat, és ezzel párhuzamosan adjunk hálát e közösségért. Hadd térjek rá most a hibákra is. Az a gondolatom, hogy a legtöbb egyházzenész, ha összeállít egy énekeskönyvet, azt gondolja, hogy az adott anyag „majd megváltja a világot” - kicsit eltúlozva. Én is ezt gondoltam. Ugyanakkor látnom kell, hogy Isten Lelke minden ének fölött létezik, és pontosan tudja, hogy az adott személyt melyik ének által kell megszólítania. Sokkal gazdagabb az Ő tárháza, mint mi azt gondolnánk, ezért nem lehet tökéletes énekeskönyvet összeállítani – bármennyire szeretnénk. A lélekben történő változást tehát nem mi végezzük el. Etalonnak tekintettem tehát azt, hogy a gyűjtemény összetett és vegyes legyen.

Az eredeti koncepció megvalósult: az én feladatom az, hogy a gyülekezet közösségét, és annak részeit közelebb hozzam az énekek által. Jelenleg négy énekeskönyvet használunk: A hivatalos énekeskönyv (1948), a Halleluja (1944), az ifis énekfüzet ('90-es évek, a Szilágyi Dezső téri gyülekezet ifis énekfüzete), és az Úrnak zengjen az ének (2006). Ezeknek a szűrlete, közös halmaza a Zengjen hálaének. Ezenkívül még 8 másik énekeskönyvből válogattam ki az énekeket. Ami föltűnhet: saját énekeskönyvünk igazából nem ifis, nem idősebbeknek szóló, nem tradicionális, nem újító gyűjtemény, mivel a felsoroltak közül mindegyikre találunk példát, de pont emiatt nem sorolható semelyik nagy kategóriához sem. Én azt szeretném, ha a gyülekezet egy lenne. Egység, aminek egyik dimenziója az éneklés. Ne gondolja senki azt, hogy bizonyos típusok csak egy adott közösséget szólíthatnak meg, mivel, mint írtam, a Szentlélek szólít meg minket régi, új, hagyományos, modern, fiatalos, idősebbeknek tetsző énekek által. Azt kérem Istentől, hogy vegye el tőlem az önteltséget. A lélek hajlamos erre, amikor valami nagyszabásút, vagy annak tűnőt tesz az ember. Írásomat a kérésekkel szeretném zárni, összegezni. A református egyházzene azt a korszakát éli napjainkban, amire a szétszórtság, az egység hiánya jellemző. Mindannyian várunk egy új, hivatalos énekeskönyvre. Nem tudja senki, mikor lesz ebből valami is. Az elmúlt évtized alatt a nagyobb gyülekezetek és/vagy egyházzenészek maguknak, vagy egy bizonyos csoportnak hoztak létre énekeskönyveket. Példával alátámasztva: Csillag, csillag (2008) – Pasarét, az Úrnak zengjen az ének (2006) – református iskoláknak, Énekeljetek az Úrnak, mert Ő jó (2003) – Kelenföld, Krisztus az énekem (2012) – Dunamelléki Egyházkerület. Hadd ne említsem azt, hogy az országban hány egyéb, többnyire rögtönzött énekgyűjtemény létezik. Azt kérem Istentől, hogy ne az elkülönülés legyen az eredménye a Zengjen hálaének használatának. Tudom, hogy egyedi, s hogy nekünk, pilisi reformátusoknak szól. Összetettsége az, ami mégis segíthet nekünk közeledni a hazánkban meglévő, országosan is preferált énekanyaghoz. A másik kérésem a gyülekezethez szól. Énekeljünk az Atyáról, a Fiúról, a Szentlélekről, amikor összegyűlünk valamilyen közösségben. A Szentháromság személyei a legfőbb szerkezeti egységeket képezik az énekeskönyvben – nem véletlenül. Kívánom, hogy a Zengjen hálaének Isten Lelkének vessen, az Ő országát építse. Használjuk bátran, sosem feledve azt, hogy az éneklés imádkozás, a közös éneklés pedig ünnepély. Zengjen hálaének! Somogyi Csaba

Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. Gal 3, 11.

6. oldal

Hármas fonal „A hármas fonal nem szakad el egyhamar.” Prédikátor 4,12

Minden ember tudja, érzi és tapasztalja, hogy egyedül nem jó élni, egyedül semmi sem olyan, mint valakivel együtt. Együtt sokkal viccesebb elázni az esőben, együtt sokkal jobb sétálni egy téli estén az utcai lámpák fényében, együtt jobb elmenni a moziba, vagy vacsorázni, még az étel is jobban esik társaságban. „Nem jó az embernek egyedül lenni”, ez már a Biblia első oldalain is szerepel, tehát ez nem egy új felfedezés, sőt, Isten jelenti ki, tehát nem vádolhatjuk őt azzal, hogy a kapcsolatok ellen volna. Nem jó egyedül. Bár az egyedüllét feloldható barátokkal, rokonokkal, szülőkkel, testvérekkel, viszont az embernek van egy belső útmutatója, ami vágyik egy más, egy egészen különlegesen kapcsolatra ezeken felül. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a párjához és lesznek ketten egy testté. Ez egy olyan kapcsolat, ami még a szülők védő szárnya alól is kihív, olyan, amiért mindent beleadunk, és amiben összeolvadva kettő emberből egy lesz. A házasság Istennek különös csodája. Nagyszerű, hogyha valaki megtalálja az élete párját, ekkor a házasság három eleméből kettő már megvan. Vajon mi a lehet a harmadik? Természetesen az, aki a

másik kettő fölött áll, aki megteremtette őket, a tulajdonságaikat, magát a Földet, ahol élnek, tehát a Teremtő és Megváltó, a személyesen megszólító Isten. Az Úr nélküli házasság olyan, mint a benzin nélküli autó. Egy ideig örülünk a csomagtartó mérete miatt, amiatt, hogy milyen erős motor van benne, élvezzük a kényelmes bőrüléseket és, hogy még gyermekeknek is van hely benne. Egy idő után viszont felmerül a kérdés, hogy miért nem megy? Isten az az elengedhetetlen része a kapcsolatnak, ami nélkül megromlik, a szeretet kihűl, a szerelem pedig csak egy vak bolondságnak tűnik. A hármas fonal nem szakad el egyhamar. Ha két ember teljes szívéből szereti egymást és mindent megtesznek a másikért és a kapcsolatért, akkor az nagyon erős, viszont egy hirtelen jött vihar összedöntheti az addig felépített képzeteket, érzeteket. Csak hármasban, csakis a mindenható Istennel együtt lehet olyan házasságban élni, amely valóban tartós és emberfeletti szeretettel van megáldva. Csak hárman lehet lelkileg egészségesen, egymást megértve és segítve megélni ezt a csodálatos kapcsolatot. Az Úr pedig áldással, új tulajdonságokkal, hittel, az örök élet reménységével, az anyagi dolgokban megelégedéssel és mérhetetlen szeretettel újítja meg az őt szeretőket. Kívánom, hogy mi, akik Krisztust követjük, legyünk ebben is sója a világnak és éljük meg a házasságunkat a szeretet Istenével közösségben, hárman. Ámen. K.T.

Adventre készülve! Minden adventi vasárnapi istentiszteleten a hittanosok Csillagváró műsort adnak: ének, hangszer, mese és versek füzérében. A gyermekmunkások megbeszélést tartanak

A gyermekmunkások bemutatása az évnyitón

Árvainé Fördős Kata lelkesíti a gyerekek között szolgálókat

7. oldal

Mire használhatom (még) a mobiltelefonom? Természetesen nem vonom kétségbe, hogy, akinek van telefonja, az tisztában van annak hasznos voltával. De talán vannak páran, akik nem is sejtik, hogy a hívások lebonyolítása, esetleg egy-két SMS küldés, egy fénykép, vagy videó készítés nem minden! Van még néhány, nem is haszontalan lehetőség ebben az egyre kisebb változatban megjelenő csodában. Egyre több kis alkalmazás jelenik meg, aminek hasznát vehetjük. Most szeretnék megemlíteni ezek közül néhányat, amelyek lelki fejlődésünkben játszhatnak fontos szerepet. Itt van például - azok részére (is), akik szeretik Bibliaolvasással kezdeni a napot, de a reggeli kapkodás miatt nem jutott rá idő - az ingyenesen letölthető, nagyon könnyen kezelhető mobil-Biblia! Tapasztalatból mondom, nagyon jó érzés mindig magamnál tudni Isten Igéjét, tudva, hogy bármikor hozzányúlhatok, bátorítást meríthetek belőle, egész napomnak megadja az alaphangját! (Ellentétben a reggeli bulvár-sajtóval, ami csordultig van negatív, „lehúzó”, akár egész napunkat befolyásoló hírekkel.) Ezért szeretném mindenkinek ajánlani a http://www.mobilbiblia.hu/e-bookbiblia.php oldalt, ahol minden segítséget megkapunk ennek a programnak a letöltéséhez, használatához. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy gyülekezeti blogunkon http://pilisireformatus.blogspot.hu/ megtalálhatók a korábban elhangzott igehirdetések, többségük ugyan

csak videó formájában, de mostantól kezdve párhuzamosan ott lesz mp3-ban is! Ez azért fontos, mert ezek után, aki szeretné újra-, vagy többször meghallgatni az igehirdetést, az le tudja tölteni, magával tudja vinni, és bárhol feltöltődhet Isten tanításai által. Itt hívnám fel figyelmet egy újabb, a mobiltelefonban rejlő lehetőségre! Ma már kevesen vannak, akik nem hallgatnak zenét, nem néznek videót telefonjuk segítségével. Itt az alkalom a lista bővítésére! Egy, a telefonra letöltött igehirdetés nem foglal el sok helyet, viszont ezzel bármikor elérhetővé válik számunkra! Azoknak, akik sokat utaznak, szeretnek sétálni, vagy akár kocogni, szívből ajánlom, próbálják ki egyszer! Istenünk sokféleképpen szól hozzánk, ez is egy lehetőség arra, hogy meghalljuk, amit személyesen nekünk akar mondani! Ha bárkinek kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, a http://pilisireformatus.blogspot.hu/ blog alján található „Email” gombra kattintva felteheti kérdéseit! Sőt, itt szeretnék említést tenni gyülekezeti fórumunkról, amit újra aktívvá teszünk (egy ideig szünetelt), és remélhetőleg még gyorsabb segítségnyújtásra is lehetőség nyílik! Szeretnék kérni mindenkit, akinek van mondanivalója, megosztanivalója testvéreivel, regisztráljon a http://users.atw.hu/bendzso/ fórumon, és írja meg nekünk, mi foglalkoztatja! Isten segítségével igazi gyülekezeti fórumot szeretnénk összehozni sok érdeklődő aktív részvételével! Várunk mindenkit szeretettel!

Béni

nehezékeire rávilágítsanak és, hogy azokat Isten elé vigyük és megszabaduljunk tőlük. Szabadidőnkben a Balaton, sportjátékok és közös éneklés, zenélés várt bennünket. Összességében az együtt töltött idő nagyon áldásos volt. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Reményeink szerint mindenkinek sikerült közelebb kerülnie (Máté 28,19) olvashatjuk a Biblia egyik központi Istenhez, és a Vele való kapcsolatát fiatalosan megélni. Istené üzenetében. Ezen az igén fellelkesülve tartottuk az első érte a dicsőség! balatoni I-Fish nyári tábort, melynek témájául a missziót H.K. választottuk. 16, csomagokkal megpakolt, nyüzsgő fiatal lepte el a nyaralót, melyet egy presbitercsalád ajánlott fel nekünk. Ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a sok segítséget! Ifiseink között voltak, akiket a Balaton közelsége, a nyaralás vonzott, voltak, akiket a társaság, a barátok, de ami mindegyikünkről elmondható az az, hogy vágytunk Isten közelségében lenni és ezt együtt, a városi környezettől távol szerettük volna megélni. Vágytunk, mert csomagjaink nem csak kézzelfogható csomagok voltak, hanem láthatatlan, lelki csomagok is. Ezek között voltak hasznos gondolatok és észrevételek, de voltak haszontalan, bűnös dolgok is. A tábor témája, mint már említettem a misszió volt, erről minden nap előadásokat hallgathattunk meg, amelyeket kiscsoportos beszélgetések követtek. Lelki csomagjaink hasznos darabjait itt kipakolhattuk, megoszthattuk egymással. Sok ötlet született, amiket érdemes továbbgondolni (pl.: szemétszedés közös ifis pólóban, mert „…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” Jakab 2,17). Reggelenként „Csendes 30”-ra hívott minket Isten, hogy a nap kezdete előtt 30 percet csak vele és az ő igéjével töltsünk teljes csendben és teljes odafigyeléssel. Esténként pedig hitmélyítő áhítatok voltak. Ezek a napkezdő és napzáró alkalmak nyújtottak Kötélhúzó verseny és a főzés Alsónémedin lehetőséget arra, hogy lelki csomagjaink haszontalan

Első. Közös. Balaton!

8. oldal

Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! A teológián ebben a fél évben részt vettem egy szeminá-riumon, ahol különféle szabadkeresztyén gyülekezeteket látogattunk meg. Nagyon érdekes volt. Az összejöveteleket többnyire egy raktárhoz hasonló helységben, nagyobb teremben, vagy sportcsarnokban tartották. Dicsőítéssel kezdődtek az alkalmak, amelyek egy-két óráig tartottak, aztán következett az imádság, prédikáció, néhol hirdetések és adakozás, majd ismét egy jó másfél órányi dicsőítés. Általában így zajlottak, viszont egy helyszínt kiemelnék, ahol különös érzések, gondolatok keringtek bennem. A Hit gyülekezete. Nem tudom, hogy valaha kapcsolatba kerültél-e velük kedves testvérem, vagy hallottál-e róluk, esetleg ismered-e őket. Mindenesetre én szeretném a velük kapcsolatos gondolataimat megosztani, a továbbgondolás már az olvasó feladata lesz. Az első, amely megdöbbentett, hogy egy fémdetektoros kapun keresztül, átkutatást követően lehetett csak bejutni, majd utána, mintha egy plázába csöppentem volna. Büfék, üdítő-automaták rengetege fogadott. Aztán, miután már felültünk a lelátóra, énekelni kezdtünk. Mindenki állt, volt, aki a kezét az ég felé nyújtotta, volt, aki halkan énekelt, volt, aki üvöltve. Sok ember volt ott, és ahol sok ember van, ott vannak fura emberek is – gondoltam. Viszont az éneklés végén a profi zenekar felpörgette a ritmust, és már nem énekeltek. Dobszóló töltötte be a teret. Pörgött a ritmus. Ekkor szinte egytől egyig rángatózni kezdtek, hetven éves nénik körbe-körbe ugráltak. Voltak, akik ott a közelünkben hörögve estek vissza a székükbe. Az egyik férfi összeesett, a földön rángatózott, mire a társa egy fekete leplet tett rá és otthagyta. Aztán amikor lelassult a zene, akkor ők is elcsendesedtek, lenyugodtak. Mi volt ez?! – kérdezgettem magamban. Ez lenne az a híres Szentlélekkel való betöltekezés, amelyet annyira erőltetnek? Egyáltalán nem éreztem kellemes isteni jelenlétet, vagy azt, hogy a Szentlélek lenne ott, aki munkálkodik. Hátborzongató volt, félelmetes és rideg. Sok igére próbálnak támaszkodni, például a Szentlélek kitöltekezésekor, amikor azt hiszik az emberek, hogy részegek az apostolok. Mit is olvasunk ott? Nyelveken szóltak és mindenki a saját nyelvén hallotta beszélni a másikat. ANTI-BÁBEL. A Szentlélek lerombolta a falakat. A félelem falát, a nyelv falát, a tudatlanság falát. Felnyitotta a szemüket. De én ott nem ezt tapasztaltam. Ilyet sokat változott volna a Szentlélek 2000 év alatt? Nem hinném. Ha a Szentléleknél nem olvasunk ilyen, vagy hasonló jelenségről, akkor hol? Esetleg a holdkóros

fiú története megfelelő lenne. Gonosz lélek van benne. Földre veti, rángatózik. Nem érdekes? Ezután következett egy fél órás prédikáció, amely az adakozásra buzdított. A prédikáció után ismét éneklés volt, mialatt körbevitték az egy méter magas kosarakat. Ez volt a félidő, ilyenkor lehetett kimenni a mosdóba, ahol a hangszórókból szólt az éneklés. Számomra kicsit zavaró volt, de a többieket nem feszélyezte, ők akkor is énekelték, amikor épp a dolgukat végezték. Miután visszamentünk, jött még két prédikáció, az egyik háromnegyed órás volt, a másik pedig nem tudom pontosan mennyi lehetett, mert este tíz órakor eljöttünk, mivel nem bírtuk tovább sem fizikailag, sem szellemileg. (Még az udvaron is szólt az igehirdető ordító üzenete). Visszatérve az igehirdetésekre: elég jól elfoglalták magukat az emberek. Volt, aki evett, ivott, körmöt festett, telefonon netezett, barátnőjével beszélgetett, viszont voltak, akik komolyan figyeltek. Még egy utolsó különlegességet említenék, amely sokunkat megrémített. A második prédikáció alatt, amikor mindenki csendben ült, egy férfi keserves hangját lehetett hallani. Ha valaki nézett már középkori filmet, ahol kínvallatták az embereket, akkor az tudja, hogy milyen az, amikor kínoznak valakit. Olyan volt, mintha nyúzták volna. Nagyon hát-borzongató volt. Nem szeretnék senkit sem megítélni, vagy bántani, viszont ez nagyon mély gondolatokat váltott ki belőlem, és lehet, hogy ezzel a tapasztalattal segíthetek a gyülekezet építésében. Sok felekezet túlhangsúlyozza az egyik személyt a háromból, amelyet ugyanis nem lehet elválasztani egymástól és ez sok félreértést, tévtanítást eredményez. Tisztán kell látnunk, hogy az Atya, aki elküldte a Fiát, Jézus aki mindvégig az Atyára mutatott, és a Szentlélek, aki Jézus cselekedeteire, beszédeire, igéjére, megváltására, és feltámadásának örömhírére emlékeztet egy olyan egység, amelyet nem lehet megbontani, és nem szabad kiragadni egy személyt, amelyet önkényesen felnagyítunk, vagy fontosabbnak ítélünk a másik kettőnél. A református egyházban talán a Szentlélek az az isteni személy, akit óvatosan kezelünk, nem merünk vele foglalkozni, pedig ez is fontos és egyenlő rangú személye a Szentháromságnak. Isten tökéletes megismeréséhez az ő üzenetének tiszta hallása is szükséges. Olvassuk hát az Igét az Úrnak szentelt és néki elkülönített szívvel, hogy Ő jobban megismertesse magát velünk. Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! K.T.

9. oldal

Hihetetlen, mégis számolj utána… Képzeld el, hogy minden reggel, amikor felébredsz, kapsz 86.400 „forintot”, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el. A fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik tőled. Csakhogy ez a mennyei mannaeső, bármikor véget is érhet. A kérdés, hogy mit tennél, ezzel az összeggel, ha ilyen ajándékban lenne részed? Elköltenéd, az utolsó fillérig? Önmagadra? Azokra, akiket szeretsz? Idegenekre? Bármilyen furcsa, de EZ nem mese, amit írtam nem lehetetlen. Igaz, ugyan, hogy a számok után nem forintot olvasunk, hanem másodperceket. Ez a varázsbank igenis létezik! Igen, létezik! Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86.400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra. A tegnap elmúlt, azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel újból és újból kezdődik. Ismét kiutalnak részünkre 86.400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek. A bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat. Életünk, akármelyik pillanatban véget is érhet! A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86.400 másodpercünkkel? Ha meg akarod érteni, mit jelent egy évnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elrontotta az év végi vizsgáját. Vagy egy idegen földön, több ezer kilométerre dolgozó családfőt, mit érezhet, ha csak évenként láthatja a családját? Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra. S reménykedve várja, mikor hagyhatja el a babája az inkubátort. Mikor jön el az a perc, hogy gyermekét egészségesen megkaphassa, s magához szoríthassa. Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban, irodában, akárhol lelkiismeretesen, becsülettel dolgozik, hogy eltarthassa a családját. S minden héten retteg, hogy legyen munkahelye. Ne küldjék el, mert élni, s fizetnie kell. Vállát gondok nyomasztják. Az egy napról faggass ki két szerelmest, akiknek minden óra, minden perce a húsukba vág, mert alig várják, hogy a nap végeztével viszontláthassák egymást. Hogy mit jelent egy óra, elmondja neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba. De ez az idő irgalmatlan hosszúnak tűnik akkor is, ha éppen egy műtő előtt rettegünk, mert valamelyik hozzátartozónkat orvosok operálják. A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy természeti katasztrófát. Lekéste azt a vonatot, amit nem szabadott volna, bármi okból. És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett. Az élet varázslatos dolog! Használj ki minden másodpercet, maradéktalanul!

(Idegen toll nyomán)

Mert örökre nem veszünk el...

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. János 10, 27-28 „Most, édes fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképpen szólott te felőled.” 1Krónika 22,11

Krisztus a vele járókra úgy vigyáz, mint a pásztor a juhaira. Azt mondja, hogy a juhok hallják a szavát és követik Krisztust, aki jól ismeri minden egyes juhát. Mi vagyunk ezek a juhok! Nagy boldogság nekünk, hogy Jézussal járhatunk, hogy Ő szól hozzánk, Ő terelget Téged is és engem is botjával és nem enged kiragadtatni, örökre elveszni a nyájból. Mi az Övéi vagyunk, az Ő tulajdona, akiket elválasztott, kiválasztott. De mihez kezdjünk ezzel a kiválasztással, nem tesz ez minket könnyelművé, elbizakodottá, felsőbbrendűvé a még nem megtértekkel szemben? Ahogyan a KÁTÉ is írja: "Nem tesz-e ez a tan könnyelművé és gonosz emberekké? Válasz: nem, mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcsét ne teremjék. " Mindnyájan tudjátok, hogy aki szívből elfogadta Istent urának és Jézust megváltójának már rálépett arra a keskeny útra, belépett a nyájba és onnantól kezdve nem akarja szem elől téveszteni azt. De az is biztos, hogy a keskeny útra, a nyájba lépéssel egyben munkatársként is odaszegődtünk Krisztus mellé, "hogy sikerüljön a házépítés". Tisztában vagyunk vele és tudatosult Benned, bennem az, hogy Krisztus mellett, az Ő munkatársa vagyok, a keresztjénél vagyok? Hogy a helyemen vagyok? Hogy elkezdődött Isten házának építése általam is és nekem is vinnem kell a saját köveimet a keskeny úton, a nyájban? Sokszor mondjuk, hogy nehéz a keskeny út, meg nincs kikövezve, de ez csak önámítás, igenis ki van kövezve, mert Krisztus előttünk megy, és nem enged örökre letérnünk. Akkor miért vannak tévelygő megtértek, hívők, papok...? Azért mert a keskeny úton haladva meg fogunk látni mellékutcákat, sikátorokat, amiben a bűn háromféleképpen fog elénk jönni, kinekkinek a gyenge pontjai szerint: dicsőségvágy, birtoklás- (szerzési) vágy és az élvezetvágy. A Sátán nagyon jól tudja, hogy amíg Isten, Krisztus közelében vagyunk, amíg Ő megy előttünk a keskeny úton és mi követjük, addig nem tud ártani nekünk, tehát ki kell csalni minket onnan. Emlékezzünk vissza a bűnesetre, amikor a Gonosz Isten ajándékaival csal ki minket az előbb említett 3 kategória szerint. A Sátán nem azért csal el Isten közeléből, hogy boldogítson, hanem, hogy megterheljen. Hogyan térhetek még le a keskeny útról, hogyan tévelyedhetek el a nyájtól kis időre is? Az előbb azt beszéltük meg, hogy én látom a sikátorokban, a mellékutakon azt, ami nekem tetszik és tudatosan kimegyek, letérek. De van egy ezzel ellentétes irányú folyamat is, amikor haladok a keskeny úton, azt hiszem, hogy minden rendben, és mint derült égből... - szoktuk mondani - valami történik, ami kizökkent (betegség, haláleset, vita, válás, lopás, sikertelen vizsga, megcsal a társam...) többek között ezek azok a helyzetek, amikor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk, s feltesszük a kérdést: Hol van Isten? Ez hitünk próbája. Sokan elesünk benne, de egy testvéri közösségben, amikor mi már nem tudunk imádkozni sem a haragtól, a dühtől, az összetörtségtől, a testvéreink imáikkal teszik azt meg, amire a mi elgyengült hitünk nem képes. Idekívánkozik a felolvasott részből a következő gyönyörű ígéret: "és senki nem ragadja ki őket örökre az én kezemből", amelyből érezhető, hogy érkezik Isten kegyelme és szeretete és nem hagy elveszni örökre.

10. oldal

Cím nélkül Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved.... És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Napról, napra nehezebb az életünk. Elpiszkolódik a világ és benne az emberek. Nehéz tisztának, fedhetetlennek megmaradni. Imádkozunk, de komolyan vesszük-e, betartjuk-e a kimondott szavainkat? Teljes szívből, igazán meg tudunk-e bocsátani? Lelkészünk, Ákos egyszer nagy terhet vett le a rólam. Panasz-kodtam, s kimondtam, hogy képtelen vagyok felejteni, nem tudok megbocsátani. Ő akkor türelemre, szeretetre és megbocsátásra intett. Meghallgattam, s megbocsátottam. Őszintén, szeretettel. Szívem-lelkem megkönnyebbült, s azóta is nyugodt, tiszta a lelkiismeretem. Olvastam, hogy Amerikában tudósok vizsgálták a megbocsátás erejét. Van. Igen, van ereje. Nemcsak hinnünk, de tudnunk kell, hogy aki megbocsát, saját lelkét szabadítja fel a rossz gondolatoktól, amelyek betegséget okoznak, s mérgezik nemcsak a lelkünket, de a testünket is. Ártanak nemcsak nekünk, de a családunknak, közvetlen környezetünknek is. Olyan jó érzés kimondani: „El van felejtve, meg van bocsátva.” S valóban el is legyen felejtve, meg is legyen bocsátva, soha, de soha ne soroljuk fel az ellenünk vétő „listáját”. A megbocsátott gondolatok, vétkek olyanok, mintha életünk országútján valahol egy kupacba letettük volna, s ettől megkönnyebbültebben, sokkal boldogabban éljük további életünket. Az ország nagy része eladósodott. Nem politizálok, ezek tények. Családokról, emberekről írok. Az elhelyezkedés egyre nehezebb. Sokan úgy akarnak munkahelyükön megmaradni, hogy ármánykodnak, árulkodnak, s nem állítja őket meg semmi, senki, ha a másik ellen véteni kell. Úgy érzik, hogy „kell”, hogy csak ők maradjanak, a másikat dobják ki, de úgy, hogy az soha ne jöhessen vissza. Nem gondolnak bele, hogy a többieknek is élniük kell, hogy gyerekek vannak a másik családban is, hogy jönnek a csekkek... Csak önmagukkal törődnek, a másikat, a gyengébbet (van, hogy az ügyesebbet, de szerényebbet) eltiporják, megalázzák, lehetetlen helyzetbe sodorják. Miért is? Egy állás miatt. Ezek a vétkek visszaütnek. A Teremtő nem felejt. Akkor, s úgy tanít, olyan módon, hogy a vétkes még levegőhöz sem jut nagy meglepetésében. Maradjunk tiszták, bármennyire nehéz is! Legyünk büszkék becsületünkre! Minden

elvehető tőlünk, de a becsületünk, a büszkeségünk soha. Legyünk és maradjunk büszkék magyarságunkra, hitünkre, vallásunkra, kultúránkra, s szép magyar nyelvünkre. Bármennyire is követelik tőlünk – szinte minden állásban – az angol, a német, s egyéb nyelv többnyire anyanyelvi módon való használatát. Igen, tanuljunk, taníttassuk gyermekeinket nyelvekre, hogy jobban tudjanak érvényesülni munkájukban, életükben. A televízióban – a vetélkedőkben is – főleg angolul énekelnek nekünk, magyaroknak. Igaz, lesz népdal verseny is. De vannak csodálatosan szép magyar dalaink. Miért nem magyar szerzők által megírt zenével, szöveggel lépnek fel a magyar versenyzők? Sokan nézik a műsort, s egy szót nem értenek az ott elénekelt szövegekből. Miért van ez? Miért jobb az angol? Miért majmoljuk az idegen értékeket, amikor vannak sajátjaink, melyek olyan ragyogó szépen csillognak? Csak le kellene hajolni érte… Nem vagyok szemellenzős, de még jól emlékezem a régi fesztiválokra, ahol magyar tehetségek, magyar dalokkal léptek fel, s fergeteges sikert arattak. Vigyázzunk magyar-ságunkra, kulturális értékeinkre, a hitünkre és az önérzetünkre! Minden napunkat áldással kezdjük és áldással fejezzük be. Jézus nevében köszönjük meg a Teremtő Atyának erőnket, egészségünket, szeretteinket, hajlékunkat és barátainkat. Szeressünk, hogy minél többen szeressenek. Ez az egyetlen bank, a Szeretet Bankja, ami kiszámíthatóan „kamatozik”. Minél több szeretetet adunk, annál többet kapunk vissza. Hinnünk és bíznunk kell! Ne higgyetek a károgóknak, többnyire nehéz idők voltak Magyarországon, de hiszen mikor is volt könnyebb? Jobb? Visszapörgetve történelmünket, ritkán „lébecoltunk” langyos vízben... Adjunk hálát mindennapjainkért és higgyünk. Kapaszkodjunk a hitünkbe és saját becsületünkbe, a szeretetbe mely körülvesz minket családunkban és a gyülekezetünkben. Jó élni itt Pilisen! Jó ebben a gyülekezetben lenni és együtt imádkozni! Amikor vasárnaponként a templomunkban a kezek imára kulcsolódnak, mi is azt tesszük otthonunkban. Együtt fohászkodunk egy élhetőbb, jobb, kiszámíthatóbb, szebb jövőért. Egymásért. A békéért. S legvégül: miért is lett ennek a cikknek a címe: Cím nélkül? Több mondandóm is volt. A szavak lobbanó tűznyelvként robbantak ki az ujjaim alól. Ez az ok, amiért „cím nélkül”, de minden Olvasónknak címezve írtam meg e sorokat. (And-i)

11. oldal

Aprók és színesek – hírek a gyülekezetünk életéből Écsi Gyöngyi szeptemberben a hittanos évnyitó előhírnökeként látogatott el gyülekezetünkbe. A legnagyobb mesemondók egyike, aki a hetényi református gyülekezet lelkipásztora is egyben. Népmeséket, népi énekeket gyűjt, bábcsoportot vezet és gyönyörűen énekel. Hála Istennek napfényes, meleg őszi délutánunk volt, amikor is felnőttek és gyermekek közösen élhettük át a csodát. Hiszen az volt, nem túlzok. Az előadáson készült képek is magukért beszélnek! Köszönjük! A képeket Dallos Emese készítette, neki is köszönjük!

„Van egy erő, ami születéskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyereket.” Minden gyesen lévő és érdeklődő anyuka számára tartjuk alkalmainkat. Havonként, szerda délelőtt 9-11 óráig a gyülekezeti házban. Időpontok 2012-ben: 11.14. , 12.12. , 2013-ban 01. 16. , 02.13. , 03.13. , 04.17. , 05.15. Témák (nem időrendben): Rend a kincsek között, finomat finoman, lopott percek, vendégünk Manulek Zsuzsa, öltözködésről, öko család, nagycsaládosoknál háztűznézőben…

Csillagváró tervezett programjaink az adventi időszakban.

Adventi mesedélutánok péntekenként ( azaz november 30., december 7., 14., és 21.) délután 4 órától a gyülekezeti teremben, óvodások részére. Téli, karácsonyi mesék, hazavihető barkácsoló és gyümölcsös, meleg tea garantált, a többi a közösségen múlik. Ajándék címmel beszélgetések, bizonyságtételek és ajándékkészítés az egész gyülekezet számára. Bővebb tájékoztató a későbbiekben lesz. „Emlékezzél meg az egész útról, melyen hordozott téged az Úr, a te Istened ...” (V.Móz.8:2)

FELHÍVÁS - Minden gyülekezeti tagunkhoz! Kedves Testvérek! Csodálatos, jubileumi esztendő lesz számunkra a 2013. év. Gyülekezetünk ekkor ünnepli fennállásának századik évfordulóját! Hálatelt szívvel igyekszünk, hogy az Ige buzdítására méltóképpen megemlékezzünk erről a száz esztendőről, múltunkról jelenünkről, megmutatva magunkat a világnak és elinduljunk egy újabb százéves úton... Kérünk mindenkit, felnőtteket, fiatalokat, gyermekeket, hogy segítsék ötleteikkel felkészülésünket! Várunk minden javaslatot, amellyel tartalmassá, hitvallóvá, ugyanakkor színessé, érdekessé és igazán ünnepivé tehetjük a jubileumi évet. Javaslatokat írásban a következő elérhetőségekre küldjetek: [email protected] Az ötleteket természetesen személyes találkozások alkalmával is szívesen fogadjuk! „És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, a kik belől vannak a te kapuidon.” (V.Móz.16:14.)

12. oldal

Reformáció Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német Ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekébe tett közzé. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi református vezette irányzat református vallás alapja. A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékez-nek meg az ellenreformáció áldozatairól köztük a gályarab-nak eladott prédikátorokról. A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték: Luther születésnapján (november 10.) illetve halála napján (február 18.), az Ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napján (június 25.). 1667-ben a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulóján a II. János György száz választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyház főtanács elrendelte, hogy ezt a napot, amelyet a vallásjavítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljük. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rákövetkező vasárnapnak megünneplése. Magyarországon is nagy hagyománya van a nap megün-neplésének, a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi isten-tisztelet tart ezen a napon. 1939 óta pedig október végén rendezik meg az országos protestáns napok ünnepség-sorozatát, a legnagyobb protestáns egyházak. A reformáció napja hivatalos állami ünnep Szlovéniában illetve Németország egyes szövetségi államaiban (Branden-burg, Mecklenburgelő-pomeránia, Szász-Anhal, Szász-ország, Türingia). Svájcban és egyes német tartományokban a protestáns egyházak az október 31. utáni vasárnapon ünneplik.

Május hónapban 8 fiatal konfirmált a gyülekezetünkben. Életükre Isten áldását kérjük!

Anyakönyvi hírek

2012. január-október. Keresztség sákramentumát kapta:

Gulyás Zora (sz: 2011.06.10.) Hrobár Gábor Nimród (sz: 2011.12.29.) Bodnár Csenge Emese (sz: 2011.11.08.) Léh-Nagy Rebeka (sz: 2011.08.01.) Romanov Kincső (sz: 2011.01.20.) Czinkos Márton Pál (sz: 2011.09.23.) Poczó Ildikó (sz: 2011.12.26) Spánitz Szofia Eszter (sz: 2010.11.30.) Gál-Szász Máté (sz: 2012.02.11.) Zsigri Levente (sz: 2012.06.19) Házasságukra áldást kért:

2012. szeptember 29-én, Antal Viktória és Korsós László Fájdalommal búcsúztunk, emléküket kegyelettel megőrizzük::

Január 6-án, Berke Aladár (58) Március 2-án, Osztós Jánosné sz. Holánszki Jolán (89) Március 28-án, Pálinkás János (86) Április 3-án, Kissné Szekér Piroska (52) Április 6-án, Francz Géza (81) Május 3-án, Rostás József (21) Május 4-én, Béres Attila (34) Június 18-án, Kiss Judit (24) Július 21-én, Dr. Bérczes Róbert (65) Augusztus 2-án, Bárdos Sándor (50) Augusztus 27-én, Kiss János (74) Október 19-én, id. Székely Sándor (76)

PILISI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KIADVÁNYA Megjelenik évente négyszer, 250 példányban Felelős kiadó: MORVA ÁKOS lelkipásztor Pilis, Rákóczi út 30. 2721 Telefon: 06/29-496-368 és 06/30-637-3183 Email: [email protected] főszerkesztő: Jakab Zoltánné email:[email protected] Tördelőszerkesztő: VARJU ZOLTÁN gondnok Telefon: 06/29-498-803. Email: [email protected]