A történelem kezdeti időszakában minden nép különböző, általa értékesnek tartott tárgyakat használt pénz gyanánt. Kezdetben termékcsere volt, pénz nem. Egyes népek papagájtollat, fogat vagy éppen teatéglát használtak erre a célra. A magyar történelemben a prémek számítottak az első értékmérőnek és így fizetőeszköznek – idézi fel kérdésünkre a magyar pénz eredetét Garami Erika, a Pénztörténet című könyv szerzője. A honfoglalást követő első évszázadban a kalandozások során ismerkedtek meg a nyugati vert pénzzel, amit hadizsákmányként, vagy éppen a béke fejében kaptak. Ezt ekkor még nem fizetésre, hanem ékszerként, díszként használták, egyebek mellett a lószerszámokat díszítették az érmékkel. Emellett egyfajta kincsképző szerepe is volt, erre utal, hogy a régészek sírokban is találtak pénzeket. Az országba bekerültek arab és bizánci pénzek, dirhemek és arany solidusok is.
István európai pénze A magyarországi vert pénz megjelenése István király uralkodásának idejére tehető, azonban az általa bevezetett dénár nem magyar volt, hanem európai. Nagy Károly 780 körüli pénzreformja nyomán jelent meg az ezüstből vert dénár – a nevét a római kori denároktól kölcsönözték –, amelynek nyomán újra elterjedt Európában a Római Birodalom bukása után visszaszorult pénzhasználat.
Az első pénzünk, István európai dénárja (forrás: numismatics.hu) Az istváni államalapítás idején ezt a legelső pénz előképének tekinthető regensburgi dénárt kezdték verni hazánkban is. A váltópénze az obulus volt, amiből kettő ért egy dénárt. A dénárt, amely tulajdonképpen az első közös európai pénznek is mondható, egészen a 18. századig verték Magyarországon, de a pénzforgalomban betöltött szerepe változó volt. Károly Róbert idején szűnt meg a vezető szerepe.
Ekkor a legfontosabb pénzünkké az Európa-szerte híres körmöci aranyak váltak. Bár Károly Róbert nagyobb értékű ezüstpénzt is készíttetett – ennek a neve garas lett, és szintén voltak francia, angol és itáliai megfelelői –, azt nem verték folyamatosan. Így a hosszú távon is értékálló pénzt az aranyból vert érme jelentette. A körmöcbányai verdében előállított pénzt itáliai mintára vezette be Róbert Károly, a neve fiorino d'oro – vagyis firenzei arany – volt, ezt magyarosítottuk forintra. A magyar pénz erejét az adta, hogy az 1300-as években Európa aranytermelésének mintegy négyötöde Magyarországról származott.
Kuglert aranyforintért Az aranyforintnak hatszáz évig kiemelkedő szerepe volt a magyar gazdaságban, mondja Garami Erika. Amikor már nem a forint volt a vezető címlet, akkor is megmaradt számítási pénzként. Ékes példája ennek József Attila verstöredéke, a Kedves Jocó!, amiben azt írja: öt forintér kuglert venni, holott a vers keletkezésének az időpontjában, az 1910-es években a törvényes fizetőeszköz a korona volt.
A korona, ami már csak fillért ért (forrás: bankjegy.szabadsagharcos.org) A török megszállás alatt három részre osztott országban többféle pénz is volt: Erdélyben tallérok és dukátok, valamint kisebb címletek készültek, míg a királyi Magyarországon a legfontosabb pénznek számító tallért bécsi rendszer szerint verték. A birodalmi pénzek alternatívájaként a Rákóczi-féle és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is születtek saját pénzek. Mindkét időszakban saját pénzkibocsátás volt, ám ez nem jelentette a pénzrendszer reformját, hiszen mindkétszer érvényben maradtak a Habsburg-kibocsátások is.
Rákóczi poltúráinak (amit a köznyelvben libertásnak neveztek), valamint a Kossuthbankóknak a névértékei is megegyeztek a birodalmi címletekkel.
Rákóczi libertása, ami igazából poltúra volt (forrás: numismatics.hu) Sem Rákóczi, sem Kossuth pénzei nem élték túl a szabadságharcot, sőt előbbieket 1708-tól már nem verték tovább. Az értékvesztés oka utóbbi esetben az volt, hogy nem volt valós fedezetük. Köztudott ugyanis: azt, hogy háború van, onnan lehet tudni, hogy eltűnik a nemesfém, majd azt követően nem sokkal a színesfém is, és csak a papír marad. Ez történt Kossuth pénzügyminisztersége idején is. Ő először egyezkedett Béccsel, de miután nem született megállapodás, nemesfém híján papírból nyomott 1 és 2 forintosokat. Ezeknek a formálisan a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kiadott bankjegyeknek még volt fedezetük, az 1848 szeptembere után kiadott államjegyeknek már nem.
Többnyelvű pénzek 1857-től az osztrák értékű forint – österreichische Währung – volt a fizetőeszköz, ezt váltotta 1892-ben a monarchia közös pénze, a korona, német nevén Krone. Ekkor már több mint száz éve nemcsak pénzérméket, hanem bankjegyeket is használtak. 1759ben vezettek be először Európában értékpapír jellegű jegyet, ami a bankjegy előfutárának nevezhető.
Kossuth fedezet nélküli 10 forintosa (forrás: bankjegy.szabadsagharcos.org) A legrégibb, Magyarországon is törvényes fizetőeszközként használt, bár német nyelvű bankjegy egy 1762-ben nyomott pénz – ez volt az első közép-európai bankjegy, formálisan a Wiener Stadtbank adta ki, de mögötte az uralkodó, Mária Terézia állt –, míg az első magyar nyelven nyomott bankjegy a Kossuth-bankó volt. A Habsburg birodalomban voltak olyan kibocsátások is, amikor egy-egy pénzre a birodalom több nyelvén is rányomták a legfontosabb információkat.
Trianon elvette a koronát A koronát a trianoni békeszerződés miatt kellett lecserélnünk, az írta ugyanis elő, hogy a monarchia közös pénzét nem vihetjük tovább (és elveszítettük az ország egyetlen pénzverdéjét, a körmöcbányait). Akkor több ötlet is felmerült, hogy mi legyen az új pénz neve. A történelemből ismert változatok közül a libertás, a turul és a máriás került elő. Végül egy hangutánzó szó nyert, és mivel az ezüstpénz pengett – miközben az arany cseng, a rézpénz kong –, az új pénz neve a pengő lett. A korona lecserélése nagyon elhúzódott, a háború 1918-ban ért véget, a békeszerződést 1920 nyarán írták alá, de csak 1926-ben váltotta fel az új pénz. Az átmeneti időszakot erőteljes infláció jellemezte, a német birodalmi márka romlása után ez volt a második legnagyobb a világon – egészen 1946-ig, amikor a pengő hiperinflációja döntött világrekordot.
A hiperinfláció lánya (forrás: bankjegy.szabadsagharcos.org) Amikor éppen ezért le kellett cserélni a pengőt, sok más lehetőség mellett ismét felmerült lehetséges névként a korona – de mivel még érvényben volt a békeszerződés, ezt nyomban el is vetették –, valamint a jól csengő, de nem magyar eredetű tallér elnevezés is. Végül azonban a Károly Róbert nevéhez kötődő, első értékálló magyar pénz nevét választva döntöttek a forint mellett – amelyet mostani tudásunk szerint még legalább 5-6 évig biztosan használni fogunk. A közös
európai valuta már szinte õsrégi gondolat, és mindig más ideológiát találtak ki a
bevezetésére. Már Nagy Sándor, Napóleon, és Hitler fejében is megfordult az egységes pénz gondolata, természetesen világuralmi (de legalábbis Európa-uralmi) terveikkel összhangban. Konkrétan az Euró történetének kezdete talán az 1960-as évek végére datálható, amikor a Werner Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Közösség addig elért integrációs eredményeinek megtartása érdekében a tagállamoknak egységesíteniük kell a gazdasági és pénzügyi rendszerüket, létrehozva az európai gazdasági és monetáris uniót (EGMU). Ez a terv közel 20 év múlva került újra napirendre úgy, hogy Jacques Delors, aki 1985-1995 között az Európai Bizottság elnöke volt meggyőzte a tagállamok vezetőit egy európai közös piac felállításának szükségességéről. Természetesen a javaslat heves vitát kavart, és a különböző tagállamokban nemcsak a lakosság, de a gazdaság szereplői, a nacionalista hívek, a gazdaságkutatók és napestig sorolhatnám, hogy még kiknek a köreiben egymásnak homlokegyenest eltérő nézeteik voltak a közös pénz bevezetésének hasznosságáról. Pedig a közös valuta szükségessége, az európai gazdaságot az USA-éhoz, vagy akár a Japán gazdasághoz mérve, megkérdőjelezhetetlen volt. Ezt belátva Jacques Delors 1988-ban megkapta a megbízást, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a belső piac megerősítését célzó közös valuta bevezetésének lehetőségeire. Ezt a kidolgozott javaslatot 1991-ben az Európai
Tanács elfogadta, és a Bizottság a bevezetés következményeképpen a tagállamok reálteljesítményének 4,5%-os növekedését prognosztizálta. A közös valuta bevezetésének jogszabályi kereteit a Maastrichti Szerzõdés ratifikálása teremtette meg. (Mellesleg ez a szerződés – ahogy mondani szokták – feltette a térképre Maastrichtot, hiszen nap, mint nap hallani róla, és az Euró kapcsán rengetegszer meg kell említenem majd nekem is) A bevezetés technikai összefüggései már egy külön fejezetet érdemelnek. Az euró – az európai egységes valuta – jelenleg az Európai Unió 18 tagállamában hivatalos fizetőeszköz. Ezen országok összessége az euróövezet. Az euró 1999-es bevezetése nagy előrelépést jelentett az európai integráció során, s ez az egyik legnagyobb sikere is: mintegy 333 millió uniós polgár használja saját fizetőeszközként, és élvezi előnyeit. Minél több országban válik hivatalos valutává az euró, a használatában rejlő lehetőségeket annál jobban ki lehet aknázni. Amikor 1999. január 1-jén az euró elindult, 11 tagállamban lett az új hivatalos pénznem. A nemzeti valutákat – amilyen a német márka és a francia frank – két szakaszban váltotta fel. Először virtuális valutaként vezették be készpénzmentes fizetésekre és számviteli célokra, miközben a készpénzes fizetésekre továbbra is a régi valutákat használták, és azokat az euró "alegységeinek" tekintették. Ezt követően fizikai formát öltve, bankjegyekként és érmékként, 2002. január 1-jén jelent meg. Az euró nem minden EU-tagállamban hivatalos pénznem. Két ország (Dánia és az Egyesült Királyság) a Szerződésben „kimaradási záradékról” állapodott meg, amely mentesít a részvétel alól, míg a többiek (a legtöbb újonnan csatlakozott tagállam és Svédország) még nem felelnek meg az egységes valuta bevezetéséhez szükséges feltételeknek. Mihelyt teljesítették a követelményeket, nemzeti valutájukat euróra fogják cserélni. MELY ORSZÁGOK FOGADTÁK EL AZ EURÓT – ÉS MIKOR?
1999
Belgium, Németország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország
2001
Görögország
2007
Szlovénia
2008
Ciprus, Málta
2009
Szlovákia
2011
Észtország
2014
Lettország
Az euró és a Gazdasági és Monetáris Unió Az összes EU-tagállam részét képezi a Gazdasági és Monetáris Uniónak (GMU), amely az egységes piacon alapuló gazdasági integráció előrehaladott szakaszaként írható le. Magában foglalja a gazdasági és költségvetési politika szoros összehangolását és a szükséges feltételeket teljesítő országok esetében az egységes monetáris politikát és az egységes valutát – az eurót. A gazdasági és monetáris integráció az Unió története során folyamatosan fejlődött. Amikor az EU-t 1957-ben megalapították, a tagállamok arra összpontosítottak, hogy „közös piacot” építsenek ki. Idővel azonban világossá vált, hogy a belső piac fejlődéséhez és további kibontakozásához szorosabb gazdasági és monetáris együttműködésre van szükség. A GMUt és az egységes valutát, mint célkitűzéseket azonban az Európai Unió létrehozásáról szóló 1992-es Maastrichti Szerződésig nem szentesítették. A szerződésben foglalt vonatkozó szabályok kimondják, hogy melyek a GMU célkitűzései, ki miért felel és mely feltételeket kell a tagállamoknak teljesíteniük ahhoz, hogy az eurót bevezethessék. Ezeket a feltételeket „konvergenciakritériumoknak”
(vagy
„maastrichti
kritériumoknak”)
nevezzük.
A
konvergenciakritériumok az alacsony és stabil inflációra, az árfolyam-stabilitásra és az egészséges államháztartásra vonatkoznak. Ki irányítja? Amikor az euró létrejött, a monetáris politika az erre a célra létrehozott, független Európai Központi Bank (EKB) és az eurót alkalmazó tagállamok nemzeti jegybankjainak felelőssége lett. Ezek együtt alkotják az eurórendszert. A fiskális politika (az adózás és a kiadások) a nemzeti kormányok kezében maradt, a tagállamok azonban vállalták, hogy a stabilitási és növekedési paktumban foglalt államháztartással kapcsolatos, közösen egyeztetett szabályokat betartják. Teljes körűen felelnek saját struktúrapolitikájukért is (munkaerő, nyugdíj és tőkepiacok), ugyanakkor beleegyeznek, hogy a stabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás közös céljainak elérése érdekében ezeket a többi nemzettel összehangolják. Ki használja? Az eurót 18 euróövezeti országban 333 millió ember használja. Egy sor más országban is lehet euróval fizetni, akár hivatalos fizetőeszközként, akár gyakorlati célokból, például az EU szomszédos
országai
esetében
vagy
a
hajdani
gyarmatokon.
Nem meglepő hát, hogy az euró rövid idő alatt a dollár után a második legfontosabb nemzetközi valutává vált, bizonyos vonatkozásokban (pl. a forgalomban lévő készpénz értéke szerint) pedig még meg is előzte azt. Miért van rá szükségünk? Az utazás megkönnyítésén túl az egységes valuta gazdasági és politikai téren is fontos szerepet játszik. Az irányítására szolgáló keretrendszernek köszönhetően az euró olyan stabil valuta, mely az infláció és a kamatlábak alacsonyan tartását és az államháztartás egészséges működését biztosítja. Magától értetődő, hogy az egységes pénznem részét képezi az egységes piac működésének, még hatékonyabbá téve azt. Az egységes valuta használata megnöveli az árak átláthatóságát, kiküszöböli a devizaátváltási költségeket, megolajozza az európai gazdaság kerekeit, megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmet, és az EU hatékonyabban hallathatja véleményét a világban. Az euróövezet mérete és ereje jobb védelmet biztosít olyan külső gazdasági sokkhatásokkal szemben is, amilyen a váratlan olajár-emelkedés vagy a devizapiacok zavarai. Végül, de nem utolsósorban, az euró az EU polgárai számára az európai identitás kézzelfogható szimbóluma. E jelképre az európaiak egyre büszkébbek lehetnek, mivel az euró-övezet bővül, és ezáltal az euró-használatban rejlő előnyök a meglévő és jövőbeni tagok számára megsokszorozódnak majd. Az euró bankjegyek Ellentétben az érmékkel, az azonos névértékű bankjegyek azonos kivitelezésűek: méretük, színük, anyaguk, nyomásuk címletenként megegyezik. A bankjegyeken nincs nemzeti oldal, így csak a sorszámban elhelyezett országazonosító betűkód révén azonosítható a kiadó állam. Nyolc euró bankjegy címlet van forgalomban, úgymint 5, 10, 20, 50, 100, 200, 500. Megjegyzendő, az öt eurósból kiadtak egy újabbat ami szintén szürke és a méretük is azonos a régivel. Jelenleg mind kettő forgalomban van. Valamint bemutatták az új tízest is, ami még nincs forgalomban.
bankjegyek
Színek és méretek A címletek más és más színűek, ez segít a felhasználóknak abban, hogy jól meg tudják különböztetni egymástól őket. Ugyan így a méretek is eltérőek, minél nagyobb a címlet értéke annál nagyobb a bankjegy mérete.
bankjegyek színe
