IRÁNYTU˝
a végtelenHeZ Csaba testvér gondolatai az isteni parancsolatokról
Lektorálta Futó Károly Szerkesztette és a verseket válogatta Karikó Éva A bibliai idézetek a Szent István Társulat által kiadott Szentírásból valók.
Copyright © Böjte Csaba, 2011 © Karikó Éva, 2011 © Helikon Kiadó, 2011
˝ IRÁNYTU
a végtelenhez Csaba testvér gondolatai az isteni parancsolatokról
Böjte Csaba válaszol Karikó Éva kérdéseire
Helikon Kiadó Budapest, 2011
Böjte Csaba atya gyermekvédelmi munkájáról és annak támogatási lehetőségeiről, leveleiről, programjairól a www.magnificat.ro honlapon tájékozódhat.
Kiadja a Helikon Kiadó Kft., az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja. E-mail:
[email protected] Internet: www.helikon.hu A kiadásért Szabadhegÿ Péter, a kiadó igazgatója felel A borítót Antal Tamás fotójának felhasználásával Arany Imre tervezte ISBN 978 963 227 289 4
Tartalom
7 Isten drága ajándéka 11 Ajánlás 13 Bevezető 15 Parancsolatok – a szabadság útjelző táblái 51 I. parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 54 II. parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd! 61 III. parancsolat: Az Úr napját szenteld meg! 72 IV. parancsolat: Atyádat és anyádat tiszteld! 86 V. parancsolat: Ne ölj! 110 VI. parancsolat: Ne paráználkodj! 163 VII. parancsolat: Ne lopj! 170 VIII. parancsolat: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 190 IX. parancsolat: Felebarátod házastársát ne kívánd! 212 X. parancsolat: Mások tulajdonát ne kívánd! 226 Ámen 229 A Szentírás könyveinek rövidítései
5
Isten drága ajándéka „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” [Jn1,1] A teremtés hajnalán Isten mondta, hogy legyen, és lett. A kimondott szó világformáló erejében hisz az élő Isten, és hisz az Isten szavára elinduló ember is. Isten nemcsak a teremtést, hanem a megváltást is a szeretetből kimondott szavakra, a párbeszédre alapozza. Megszólítja Ábrahámot, majd Mózest, a prófétákat, párbeszédet kezdeményez, és az ember a maga gyengeségében meghallja, és válaszol is Teremtőjének szavára. Csodálatos folyamatok indulnak el, emberek, népek életét határozza meg ez a párbeszéd, Isten kimondott bölcs szava. Az Újszövetség szintén a párbeszéd könyve. Az Úr angyala által megszólítja Máriát, majd a pásztorokat. Igazából Jézus Krisztus legnagyobb csodája, hogy kész és képes párbeszédet kezdeni az emberekkel: Megszólítja Pétert: „gyere, légy emberek halásza!”, Zakeust: „gyere le a fáról, ma nálad szeretnék megszállni!” Az öreg Nikodémusszal éjnek idején elegyedik szóba, de a szamariai kútnál a bűnös nővel, vagy a garadai ördöngössel is párbeszédet kezdeményez Jézus Krisztus, akárcsak az áruló Júdással: „Barátom, csókkal árulod el az ember fiát?” Nyílt, őszinte párbeszédet folytat Jézus, nincs mellébeszélés, hímezés-hámozás: „Péter, szeretsz te engem?” vagy „Saul, Saul, mért üldözöl engem?” Rövid, tömör, egyértelmű szavak, melyek nem a konfrontálódást, a viszálykodást keresik, hanem a megoldást, az előrelépést. Arra buzdít, hogy az igen legyen igen a szánkban, a nem meg legyen nem. A mi szeretett Istenünk egyik legcsodálatosabb vonása, hogy megszólal, megszólít, hogy kész párbeszédet folytatni gyermekeivel, és ebből a párbeszédből élet, fény fakad a mi életünkben. Talán az emberi civilizáció egyik legmeghatározóbb Istennel folytatott beszélgetése Isten tíz, életet jelentő szava, kijelentése, a „Tízparancsolat” és Jézus Krisztus által megfogalmazott „szeretet parancsa”. Az életre, boldogságra vezető isteni tanácsok, útmutatások, a köztudatba mint „parancsolatok” ivódtak be. Sajnos a mai ember számára a parancsolat a szabadság korlátját, a kibontakozás kerékkötőjét is jelenti, így a parancsoknak van némi negatív zöngéjük, ezért sokan kapásból elutasítják őket. Biztos vagyok benne, hogy Isten nem ilyen értelemben adta a maga „szavait”, parancsolatát. Számomra ezek a parancsolatok a teljes, a boldog életre vezető isteni útjelző táblák. A parancsolatok a sivatagban eltévedt vándoroknak az oázishoz vezető utat mutatják. A Tízpa-
7
rancsolat a rejtett kincsnek megtalálásához vezető térkép, mely hihetetlen gazdaggá, boldoggá tehet. Ahogyan az aeronika törvényei nem gúzsba kötik az ember repülés utáni vágyát, hanem pont ellenkezőleg, utat nyitnak a kék ég felé, ugyanúgy hiszem, hogy az isteni parancsolatok a boldogságra vágyó embernek megmutatják a kiteljesedés, az örömteli lét felé vezető egyetlen utat. Általuk teljesedhet ki az ember, nőhet szeretetben alázattal oda, hogy Teremtőjével egy asztalhoz ülhessen. Ilyen értelemben a „parancsolatok” életünk legdrágább kincsei, mindennél fontosabbak. Az anyagelvű, materialista világkép, hiszem, hogy önmagában hordja a teljes kudarcot, a pusztulást, mert olyan értékeket – föld, vagyon, műkincsek, drágaságok – állít a végtelenre vágyó emberiség elé, melyből csak korlátozott, véges mennyiség áll rendelkezésre. Ha ezeket tekintjük legtöbb értékeinknek, akkor ezek megszerzése, birtoklása miatt egymás nyakának fogunk esni előbb-utóbb, így borítékolni lehet a földi civilizáció pusztulását. Amennyiben az Istenre hallgatunk, és az Ő parancsolatában foglaltak alapján a szeretet és a jóság, az irgalom és a szolidaritás lesz az életünket irányító legfőbb erő, akkor irány a csillagos ég, a végtelen, mert mindig lehet bölcsebben, szebben, jobban szeretni Istent és a teremtett világot, benne a legdrá gábbat, szeretteinket és embertársainkat. Így a végtelen vágyak előtt végtelen célok állhatnak! Az emberiség nagyjainak dönteniük kell, milyen célt állítanak a média, a közbeszéd által a kereső, önmaga megvalósítására vágyó ember elé. A több ezer éves isteni tanácsokat, útmutatásokat, melyeket egyszerűen Isten parancsolatainak nevezünk, vagy a politikusok, a kereske dők által megfogalmazott önös emberi célokat: hatalmat, vagyont, kincseket? Biztos vagyok benne, hogy e döntés elől nem lehet kitérni. Energiahordozóból, termőföldből, ásványi kincsekből, tiszta vízből, levegőből csak véges mennyiség áll a rendelkezésünkre, ha ezeket az értékeket állítjuk magunk elé mint elérendő célokat, újból és újból torzsalkodásba, háborúba fog torkollni az életünk. De ha tudatosan magasabb rendű célokat fogalmazunk meg és állítunk magunk elé egyéni, közösségi boldogságunk forrásaiként, akkor hiszem, hogy a bölcsen elosztott anyagi eszközök elégségesek lesznek emberhez méltó létünk fenntartásához. Az anyagi javak, ha nem felhalmozásra, mohó birtoklásra való célként jelennek meg előttünk, hanem eszközként szerepelnek a szeretet, a szépség és a jóság civilizációjának megteremtésében, akkor bőségesen fog jutni belőlük mindannyiunknak. Ezt ígéri gondviselő Istenünk is: „nézzétek az ég madarait...” Lelkünk mélyén mindannyian – szegények, gazdagok – erre vágyunk! A fiata lok évezredek óta ezért lépnek újra és újra a forradalmak útjára, hogy testvéribb, egyenlőbb, szabadabb világért küzdjenek. Ez a folyamat feltartóztathatatlan, a kérdés az, hogy mennyi vér, szenvedés által valósulhat meg mindez? Olyan jó lenne, ha a népek elöljárói, hatalmasai a saját életüknek, de az államok életét irányító alkotmányoknak, törvényeknek is zsinórmértékéül állítanák Isten csodálatos szép törvé nyeit. A nemrég eltelt huszadik század nagyjai közül csak azokat nevezi az utókor boldogoknak, akik a szeretet, a jóság útján jártak. Kalkuttai Teréz anya vagy II. János Pál pápa élete, és az ők nyomdokaiban járó oly sok-sok ember élete, példája fényesen igazolja mindezt. A véreskezű, vagy akár puha diktátor csúfos bukása – és itt nemcsak az államok, birodalmak élén álló gőgös, erőszakos hatalmasságokra gondolok, hanem a közigazgatás, a vállalatok hierarchiájában lévőkre is – mind-mind azt bizonyítja, hogy még itt, ezen a földön sincs maradandó boldogság, fény Isten parancsainak megtartása nélkül.
8
Könyvünkkel nemcsak megismertetni, körbejárni szeretnénk Istenünk drága tanácsait, parancsait, hanem szeretnénk megkedveltetni, megszerettetni őket, hogy bátran merjük életünk döntéseiben iránytűként használni, létünk alapvető döntéseibe beépíteni. Meg vagyok győződve, hogy felnőtt fejjel minden embernek tudatosan hosszan kell elmélkednie mindarról, mit szeretetből kér tőle az Isten. B
ö j t e
c s a b a
o f m
Déva, 2011. február 11.
9
