III.modul: A szülő-diák-iskola háromszöge a fiatalok társadalmi nevelésében

III.modul: A szülő-diák-iskola háromszöge a fiatalok társadalmi nevelésében Javaslatok az iskola és a szülői ház közötti innovatív együttműködésre

1. Háttér Az EUBIS – EU-polgárság projekt (az EUBIS mozaikszó feloldva: Europa beginnt in der Schule, azaz Európa az iskolában kezdődik) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a tanulók iskolai és iskolán kívüli társadalmi aktivitását segítse. A projektben résztvevő öt ország e területen nagyon különböző szinten áll, ami különböző társadalmi helyzetükkel magyarázható. Ugyanakkor az egyes országok oktatásügyének jövőbe mutató koncepciói, az integráció szorgalmazása, az iskola kissé megkövült kereteinek fellazítására irányuló törekvései, az elkötelezett tanárok igyekezete, hogy új utakat találjanak a társadalmi nevelés eredményessége érdekében a fiatal demokráciákban is azt jelzi, hogy meg akarnak felelni az európai elvárásoknak és feladatoknak, és a megfelelő elképzeléseket készek átültetni az iskolai gyakorlatba. A nem oly rég végbement politikai fordulat előtt és egy ideig még az után is az iskolák nem titkolt szándéka volt, hogy a tanulókat óvják az iskolán kívüli történésektől, és örökérvényű értékeket közvetítsenek nekik – mostanra azonban a helyzet jelentősen megváltozott. A fiataloknak arra van szükségük, hogy a felnőttek új, megváltozott hozzáállással támogassák őket abban, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban. A nevelésben hangsúlyt kell kapnia a megváltozott élethelyzetnek is. Olyan képességeket kell kialakítani a tanulókban, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy az iskola kapuin túli, gyorsan változó világban kiismerjék magukat, tudjanak bizonyos kockázatokat vállalni, és felelősségteljes döntéseket hozni. Olyan módszereket és tanulási stratégiákat kell közvetíteni nekik, amelyek új mivoltukkal és életközeliségükkel tanulásra motiválnak. E munka sikere több összetevőtől függ. Az új helyzetben az iskolai gyakorlat mindenütt számos és sokrétű problémával küzd. A különböző szociális és családi hátterű diákokhoz a pedagógusoknak más és más nevelési stílusra van szükségük. E problématerületnek egy szegmense a család és az iskola közötti kapcsolat. Nem pusztán a hagyományos család évtizedek óta megfigyelhető szétesése és az elvált szülők gyakran egymásnak ellentmondó nevelési módszerei jelentenek nehézséget, hanem a szülők iskolával kapcsolatos felfogása is. Egy részük hajlandó segítséget nyújtani az iskolának, él a lehetőséggel, hogy részt vehet bizonyos döntésekben, másik részük viszont közömbösséggel, érdektelenséggel (a skála folytatható: elutasítással, helytelen jogfelfogással, megvetéssel vagy cinizmussal) akadályozza a pedagógusok munkáját. Ráadásul a tanulók kapcsolata a felnőttekkel a kamaszkorban eleve bonyolult, többnyire problémákkal terhelt, ami érinti a tanuló-tanár és a tanuló-szülő viszonyt 60

■

III.modul: A szülő-diák-iskola háromszöge a fiatalok társadalmi nevelésében

is. Ha ezekben a kapcsolatokban bizalmatlanság jelenik meg, az nemcsak az iskolai munkát veszélyezteti, hanem a tanulók beilleszkedését az osztály-, illetve nagyobb közösségekbe is. A társadalmi rendbe, igazságosságba és demokratikus elvekbe vetett hit meginog, és az iskola ebben a helyzetben nem képes betölteni nevelő funkcióját.

2. Célok • • • •

a tanulók szociális kompetenciáinak fejlesztése érdekében a szülők és az iskola közötti szoros partnerkapcsolat kialakulásának segítése a szülők és a tanárok közötti újfajta viszony és együttműködés kiépítése az iskola nyitása a felnőtt élet felé a szülők aktív közreműködésével a felnőttek és a fiatalok együttműködésének tervezése (innovatív szülőértekezletek, fogadóórák a háromszög partnereinek egyenrangú részvételével)

Indoklás: A szülők és az iskola együttműködésében a tanulók életkora szerint természetesen különbségek vannak. Az alsó tagozatban sokkal gyakoribb, hogy a szülők és a tanárok közösen kísérik figyelemmel a gyerekek fejlődését, mint a későbbi években, és ez az együttes munka a középiskolában éri el a mélypontját. Az önállósodási törekvések életkori sajátosságnak tekinthetők és életfontosságúak a 14-18 éveseknél. Gyakran vezetnek azonban heves családi vitákhoz, nem egyszer a fiatalok eltévelyedéséhez, elbizonytalanodásához, eltanácstalanodásához, illúzióvesztéshez és szélsőséges esetekben a családdal való szakításhoz vagy/és nemkívánatos csoportokhoz való sodródáshoz, erőszakos cselekedetekhez, drogfüggőséghez, stb. Nem jobb a helyzet az iskolában sem: jellemző jelenség, hogy az életkor előrehaladtával az iskolával való kapcsolat romlik. Igazolatlan hiányzások, szélsőséges viselkedés, az iskolai feladatokkal szembeni ellenállás, elutasítás kíséri ezt az életszakaszt. A tanulók úgy érzik, hogy nincs beleszólási lehetőségük az iskola szabályaiba. A tanárok által képviselt vélemény egyre kisebb közkedveltségnek örvend körükben. Az életkor növekedésével a diákok az osztályban uralkodó légkört is egyre kellemetlenebbnek ítélik meg. Ebben a helyzetben az iskolák számára a szülőkkel való együttműködés a sikeres pedagógiai munka alapvető alkotóelemei közé tartozik. Nevelőik összefogása a fiataloknak megbízható fogódzót teremthet, megerősítheti helyes értékszemléletüket, segíthet kiépíteni a szélesebb társadalom felé vezető utat, valamint kialakíthatja bennük a generációk közti tiszteletet és toleranciát. Ahhoz, hogy megtalálják adekvát helyüket a társadalomban, szükségük van a szülői ház és az iskola támogatására is. Ezt a célt azonban csak a nevelésükben résztvevők összefogásával lehet elérni. Modulunk ezen a ponton kíván segítséget nyújtani. Lehetőséget kínál arra, hogy igazi partneri kapcsolat alakulhasson ki a szülők, a tanárok és – a diákok között, hogy aztán a fiatalok megrázkódtatás nélkül léphessenek ki az iskolából a világba.

3. Megvalósítás 3.1. Tartalmak és módszerek "A szülő-diák-iskola háromszöge a fiatalok társadalmi nevelésében" modul inspirálni kívánja az iskolákat a fiatalok szüleivel való közös munka újragondolására, mintát és anyagot kínál a tanároknak a szülőkkel és diákokkal való intenzív és aktív együttműködés kiépítéséhez.

61

■


Mivel a jelenlegi iskolai gyakorlatban a szülők és az iskola együttműködése jellemzően az általános iskolában figyelhető meg, itt azoknak az érdeklődését kell felébresztenünk, akiknek idősebb (12-18 éves) gyermekeik vannak, őket kell bevonnunk, meggyőznünk és mozgósítanunk. A bevezető szakaszban kérdőívek segítségével ajánlatos felmérni a helyzetet: milyennek ítélik a szülők az iskolával és a gyerekeikkel való viszonyukat. Hasonlóan szükséges a diákok körében is kérdőíves felmérést végezni. A kérdőíveknek ki kell térniük a szülők és a diákok iskolával szembeni elvárásaira. Fontos, hogy a kérdéseket • • •

a konkrét szituációk, a nemzeti sajátosságok és a tipikus problémák

alapján állítsuk össze, hogy a megkérdezettek érintettnek érezzék magukat, és mintegy provokáljuk őket az együttműködésre. (Egy szülőknek és egy diákoknak készült kérdőív példaként szolgálhat a függelékben, ugyanott találhatók feldolgozási javaslatok is.) A kérdőívek kiértékelése képezi a közös munka tervezésének alapjait egy szülő-diák-tanár fórum keretei közt. A szülő-diák-tanár fórumon • • • • •

bemutatjuk a kérdőívek eredményeit, lehetőséget adunk a helyzetről szóló kötetlen beszélgetésre, megkérdezzük, milyen javaslataik vannak a szülőknek és a diákoknak a látlelettel kapcsolatban, közös programokat, ill. projekteket tervezünk, és összegyűjtjük azokat az ötleteket, hogy milyen csoportformákban kívánják végezni a közös munkát, ill. tevékenységeket (a legjobb vegyes, szülőkből, diákokból, esetleg tanárokból is álló csoportokat létrehozni).

A tanároknak ajánlatos a fórum (esetleg fórumok) előtt pszichológiailag és metodikailag felkészülni. Olyan kompetenciákra lesz szükségük az új szülői munkához, amelyek segítenek a szülők számára érthető kontextusban bemutatni a fiatalok iskolai problémáit. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szülők • • • • • • •

különböző szociális háttérrel, különböző családi hagyományokkal rendelkeznek, különböző kultúrákat vagy vallásokat képviselnek, saját elképzeléseik vannak az oktatásról, más és más elvárásaik vannak az iskolával szemben, nem azonos mértékben hajlandóak az együttműködésre (kevesebb az idejük, csekélyebb az érdeklődésük, nincs lehetőségük a közös munkára, stb.), és talán megvannak a maguk nehézségei a társadalomban.

A tanárok tegyék világossá, hogy a közös erőfeszítések megszilárdítják a fiatalok öntudatát és önértékelését, továbbá fejlesztik problémamegoldó képességüket és megkönnyítik a társadalomba való beilleszkedésüket.

62

■


A munkaforma változhat az egyes témák és célok szerint, illetve célszerű ezekhez kiválasztani őket: • • • • • •

kisebb családi csoportok, szülőkből, saját gyerekből és tanárból (többnyire osztályfőnökből) álló kis csoportok, több szülőből és diákból álló nagyobb csoportok, egy szülő és több, a témában érdekelt diák alkotta csoportok, szülők és tanárok közös fóruma és a szülők, diákok és tanárok alkotta legnagyobb fórum.

3.2. Az együttműködés konkrét tématerületei A közös munka fő vonalát minden bizonnyal a vészhelyzetek és a felmerülő igények fogják meghatározni. Következzenek azonban itt olyan témák, amelyek általánosan felvethetők. A/ A fiatalok családi és iskolai mentális állapotának javítását célzó együttműködés. A diákok számos gondja a tanáraikkal, szüleikkel és a tanulótársaikkal való viszonyra vezethető vissza. Nagyon súlyos esetekben szakember segítségét kell kérni, akinek megvannak az eszközei, hogy helyrehozza a helyzetet. Ám sok probléma megoldható következetes háromszög-munkával. Teendőink a következők: •

• • •

a legfontosabb problémaforrások tisztázása (pl.: túlzott követelmények a szülők/iskola részéről és az ebből fakadó teljesítési kényszer, félelmek, depresszió, rossz osztálylégkör, a tanulási motiváció hiánya, ami félreértésekhez vezethet, a szülőkkel vagy a tanárokkal, a barátokkal, osztálytársakkal kialakult problémák, az együttműködési készség hiánya, stb.) tematikus találkozók szervezése, ahol a problémákat megnevezik és megvitatják kísérletek a problémák megoldására (új szemszögből figyelhetik és ismerhetik meg egymást a résztvevők, a beszélgetések során feloldódhatnak feszült helyzetek, stb.) a tanulók asszertivitásának megerősítése, hogy saját érdekeiket eredményesebben képviselhessék, társadalmi konfliktusokban megállják a helyüket, és nehéz helyzeteket is kezelni tudjanak (szervezhetők szükség esetén tréningek szociálpedagógusokkal).

B/ A szülők ismeretei és tapasztalatai egyedülálló és nélkülözhetetlen segítséget jelenthetnek a fiataloknak. Mivel a tanárok majd az egész életüket az iskolában töltik, a tanulóknak bizonyos értelemben "mű" világképet közvetítenek. Meglehetősen hasznos lehet tehát, ha a szülők más felfogást és szemléletmódot hoznak be a "külső világ"-ból. •

• • • • •

Bemutatót tarthatnak érdekes, új munkaterületekről (pályaválasztás előtt sok fiatal tanácstalan és bizonytalan, ha nincsenek közvetlen és gyakorlati jellegű információi egy foglalkozás hétköznapjairól). Megfelelő pozícióban lévő szülők megvilágíthatják a helyi önkormányzat működését. Politikai vagy jogi tapasztalatokkal bíró szülők beszámolhatnak a helyi vagy országos politikai életről, az Európai Unióról és az ott kínálkozó lehetőségekről. Nonprofitszervezetek aktív tagjai előadást tarthatnak a tevékenységükről. Azok a szülők, akik nemzetközi cégeknél dolgoznak, kifejthetik a külföldi kapcsolatok jelentőségét. Az adóhatóságnál vagy bankoknál dolgozók beavathatják a tanulókat a legfontosabb ismeretekbe, hogy az iskola befejezése után ne érezzék magukat teljesen elveszettnek (bankszámlanyitás, pénz leemelése, átutalása, adóbevallás kitöltése, stb.)

63

■


Itt arra is gondolni kell, hogy gyorsan változó világban élünk, ahol egyre-másra új munkaterületek jelennek meg, és a tanárok vagy a szülők idősebb generációja ezeket még csak nem is ismeri. Ilyen esetben fiatalabb szülők (esetleg testvérek) bevonása ajánlott. C/ A szülők hobbijai vagy különleges tevékenységei lehetővé teszik a diákoknak, hogy a felnőtteket más oldalról ismerjék meg. Új aspektusok jelenhetnek meg a kapcsolataikban, és akár egész életre szóló ösztönzéseket kaphatnak. Rendezhetnek • • • •

közös sportdélutánokat, kiállításokat, prezentációkat, vagy közös kutatásokat végezhetnek

D/ A szülők bevonhatók a projektnapok vagy projekthetek tevékenységeibe. Óriási esély ez arra, hogy a projektmunka igazán izgalmas, életközeli és tanulságos legyen. A tanulóknak ezáltal alkalmuk nyílik arra, hogy a tanárokon kívül más felnőtt segítségét is igénybe vehessék, bennük példaképet vagy szerepmodellt találjanak. A szülők • • • • • • • • •

előadhatják saját ötleteiket, feladatot vállalhatnak a projektben, bemutathatnak vagy rendelkezésre bocsáthatnak könyveket, anyagokat, szerszámokat, egyeztethetnek időpontokat üzem- vagy céglátogatásokhoz, kulturális intézményekhez, bizonyos tevékenységek végzésénél kis csoportokat irányíthatnak, interjúalanyként állhatnak rendelkezésre, készségeket ismertethetnek, vagy egyszerűen együtt gondolkodhatnak a fiatalokkal, és végül részt vehetnek a közös tevékenységek értékelésében.

E/ Rendkívül fontos, hogy a szülők olyan tevékenységeknél közreműködjenek, amikor a közvetlen környezet környezetvédelemről van szó. A fiatalok lakóhelyéhez vagy a régióhoz való kötődését ez nagyon megerősítheti. F/ A szülők vegyenek részt közös egészségmegőrző, kriminalitást és drogfogyasztást megelőző programokon. Ez nemcsak a család és az iskola, hanem a társadalom érdeke is. A szülőkkel való együttműködés gyakorisága és rendszeressége sok körülménytől függhet. Az egyes országokban nagyon különbözőek lehetnek az előfeltételek, ezért ebben a kérdésben igen rugalmasnak és körültekintőnek kell lenni. Az ideális az volna, ha a szülős programok havonta vagy kéthavonta kerülnének megrendezésre, így valamennyi résztvevő érezné a rendszerességet, és látná a közös munka hatását. Mivel azonban a szülők általában időzavarral küzdenek, nem szabad túlzott követeléseket támasztani feléjük, és a közös foglalkozások időpontjait is gondosan kell kiválasztani. A függelékben olyan segédanyagok találhatók, amelyek az egyes országok problémáinak különbözősége ellenére és annak ellenére, hogy az iskolákban hirtelen felmerülnek gondok, majd ugyanolyan gyorsan el is veszítik aktualitásukat, segítséget jelenthetnek, és vannak "örökzöld" vagy "örökérvé64

■


nyű" témák, amelyek még sokáig érdeklődésre számíthatnak az iskolákban. 3.3. Értékelés A háromszög-munkát sokféle formában értékelhetjük. Az egyes témákban folytatott munka után kitöltethetők a tanárok által összeállított értékelő kérdőívek, amelyek eredményét közösen megbeszélhetik. Amennyiben a közös tevékenységnek végterméke is van, az kiállításra kerülhet a munkafolyamatra vonatkozó reflexiókkal egyetemben. A közös élmények, megszerzett ismeretek és tapasztalatok megbeszélhetők egy záró fórum rendezésével is. Itt eshet szó esetleges további együttműködésről is.

4. További ötletek A függelékben található segédanyagok például szolgálhatnak egyéb aktuális tématerületek feldolgozásához. Amennyiben az együttműködés sikeres, az iskola a háromszög-munkát beépítheti nevelési programjába, és ezzel példát adhat más iskoláknak.

5. Áttekintés: segédanyagok/feladatlapok • •

Kérdőívek Módszertani ötletek a háromszög-munkához

6. Források és hivatkozások • • • • • • •

• • •

• • •

Aszmann Anna – Szabó Pál (1990): Serdülők önmagukról: Egy nemzetközi felmérés tanulságai. Pedagógiai Szemle, 9. sz. 818–830. Bagdy Emőke – Telkes József (1990): Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest. Gaskó Krisztina (2004): Az osztályfőnök, a szülők és az osztálytársak értékelésének hatása a tanuló önértékelésére. Iskolakultúra, 62–73. Jámbori Szilvia (2003): Az iskolai környezet szerepe a serdülők jövőorientációjának alakulásában. Magyar Pedagógia, 4. sz. 481–497. Golnhofer Erzsébet(2003): Tanulóképek és iskolaelméletek. Iskolakultúra, 2003. 5. sz. Koncz István (1994): Videós önismeret-fejlesztés: a videó felhasználási lehetőségei a 14–18 éves tanulók önismeretre nevelésében. Fitt Image, Budapest. Krumm, Volker (1995): Schulleistung – auch eine Leistung der Eltern. Die heimliche und die offene Zusammenarbeit von Eltern und Lehrern und wie sie verbessert werden kann. In: Specht, W., Thonhauser, J. (Hrsg.): Schulqualität. Innsbruck (S. 256-290) Mandátum, Társadalom és oktatás sorozat. Budapest, 2002. Nagy József (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest. Németh Erzsébet(2002): Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése. Orosz Judit – Szitó Imre (1999): Az iskolai énkép a serdülőkorban. Gyermek, nevelés, pedagógusképzés. Trezor Kiadó, Budapest, 39–74. Rapos Nóra: Az iskolai félelmek vizsgálata. Iskolakultúra, 2003. 5. sz. Sallay Hedvig (2003): A szülői nevelés hatása serdülők jövőorientációjának alakulására. Magyar Pedagógia, 3. sz. 389–404. Shepherd, G. (2003): A szociális készségek fejlesztése (SST). In Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális

65

■


• • • •

kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest, 151–169. Schneider, B. H. (1993): Childrens social competence in context. Pergamon Press, Oxford. Sütőné Koczka Ágota (2005): Szociális készségek fejlesztése kamaszkorban. Trefort Kiadó, Budapest. Vámos Ágnes (2003): Tanárkép, tanárfogalom a családban. Iskolakultúra, 5. sz. Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest

Linkek: • • • •

http://www.familienhandbuch.de/cmain/f_Aktuelles/a_Schule/s_1359.html (2008. 12.09.) http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=demokraciara#top (2009. 01. 07.) http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-07-ta-Foldes-Kenyszer (2008. 12. 05.) http://www.fovpi.hu (2008. 08. 04.)

7. Kapcsolattartó Zita Margit Kis Nyugat-magyarországi Egyetem, Magyarország 9012 Győr Türr I. u. 5 [email protected]

8. Függelék 8.1. Kérdőívek 1. SZÜLŐI KÉRDŐÍVEK (3.1. Kezdő szakasz)

66

1.

Milyennek találja a gyermeke és az iskola közötti kapcsolatot?

2.

Elégedett vele?

3.

Milyennek találja a saját kapcsolatát a gyermeke iskolájával?

4.

Szándékában áll változtatni rajta?

5.

Milyennek találja a kapcsolatát a gyermekével?

6.

Rendszeresen beszélget a gyermekével az iskoláról?

7.

Ha nem, mi az oka?

8.

Ha igen, mit szokott kérdezni leggyakrabban?

9.

Milyen elvárásai vannak az iskolával szemben?

■


10. Vannak olyan tapasztalatok vagy tevékenységek a szakmai életében vagy a szabadidejében, amelyek véleménye szerint hasznosak vagy érdekesek lehetnek a gyermekének vagy a többi tanulónak? Melyek azok?

2. TANULÓI KÉRDŐÍVEK (3.1 Kezdő szakasz) 1.

Hogy érzed magad az iskoládban?

2.

Milyennek találod a légkört az osztályodban?

3.

Vannak gondjaid a tanáraiddal? Milyen problémáid vannak?

4.

Vannak problémáid a tanulótársaiddal? Milyen problémáid vannak?

5.

Elégedett vagy az iskolai teljesítményeddel?

6.

Milyen gyakran beszélgetsz a szüleiddel az iskoláról?

7.

Kellemesnek tartod ezeket a beszélgetéseket, vagy inkább lemondanál róluk?

8.

Elégedettek a szüleid az iskolai teljesítményeddel?

9.

A szüleidnek világos elképzelései vannak az iskolai munkádról?

10. A szüleid megértik a kérdéseidet? 11. Úgy találod, hogy az iskola felkészít az életre? 12. Elegendő információt kapsz szakmákról, érdekes munkaterületekről? 13. Van az iskolában lehetőség arra, hogy nehéz kérdéseket szóvá tegyetek? 14. Hozzájuttok az iskolában elegendő érdekes kulturális ajánlathoz? 15. Van alkalmatok arra, hogy tanulóként a lakóhelyetek/a régió társadalmi életében részt vegyetek?

A kérdőívek feldolgozása és az azt követő munka: 1. A válaszokat tematikusan csoportosítjuk, és mindjárt körvonalazódnak a problémák: • • • •

a szülők és a tanulók elvárásai az iskolával szemben a szülők és gyermekeik közötti kapcsolat mi az, amit a tanulók hiányolnak az iskolában a közös munka lehetőségeinek magja (szülők–iskola– diákok)

67

■


2. Egy háromszög-találkozó alkalmával külön a szülők, külön a tanulók egy-egy táblán • • •

összegyűjthetik pozitív javaslataikat, összehasonlíthatják azokat, majd közös megoldási tervet alakíthatnak ki.

A folyamatban egy moderátorpár segít (egy szülő és egy tanuló). A kérdőíveket az éppen égetően aktuális helyzethez lehet illeszteni, és a fentiek szerint feldolgozni. 8.2. Módszertani ötletek a háromszög-munkához 3.2. A/ 1. Közös vélemény kialakítása A tanárok nagy papíríveket készítenek elő – egyet a szülői csoportnak, egyet a tanulóinak –, amelyeken egy probléma szerepel címként (pl.: a gyerek késői hazajárása). Mindkét csoport leírja a véleményét a kérdéshez, majd szemügyre veszi a másik csoport jegyzeteit, és kigyűjti azt, amit elfogadhatónak talál. Ezt követően igyekeznek a kérdésben konszenzusra jutni, és közös véleményt alkotnak. (Ezek a papírívek később kikerülhetnek az osztály falára.) Nem csupán "tanulói bűnök" kerülhetnek terítékre (hétvégi bulik, rendetlenség a gyerekszobában, stb.), hanem "szülői bűnök" (túl sok túlóra, türelmetlenség a családdal szemben, stb.). Ám olyan kérdésekről is szó eshet, mint vandálkodás a városban, vagy mint a graffiti. Fontos: Értékeljük a találkozót! A fő kérdés: Változott-e valami a kapcsolatunkban? 2. Különböző helyzetek kiértékelése A szülők és a tanulók vegyes csoportokat alkotnak. A tanár fényképet vetít ki egy nagy vászonra. A képek kellemetlen jeleneteket ábrázolnak (udvariatlan viselkedés, erőszak, környezetszennyezés, stb.). A csoportok megfogalmazzák a véleményüket, és azt előadják a plénum előtt. Fontos: Meséljék el, mekkora volt a különbség a csoporton belüli és a csoportközi vélemények között! 3. Egy feladat megvalósításának tervezése Képezzünk vegyes csoportokat, amelyekben több a diák, mint a szülő. A csoportok kapnak egy feladatot (pl.: egy osztályalbum összeállítása vagy az iskola környékéről szóló cikk írása), és meg kell tervezniük a kivitelezését. Mindenki kiválaszt magának egy részfeladatot, és elgondolkodik, mi mindent kell tennie. Ezt követően a csoport megbeszéli, hogy mindent figyelembe vettek-e, majd bemutatja a tervét a plénum előtt. 4. Játék: Értékverseny A csoport minden tagja lejegyez öt olyan fogalmat, amelyet az életében, a tanulásban és a családban a legfontosabbnak tart. A cédulákat összegyűjtjük, és az értékfogalmakat felírjuk egy táblára (minden fogalmat csak egyszer írunk fel). Most kiválasztja mindenki a felírtakból a szerinte legfontosabb tíz értéket, és azt lejegyzi. A tanár (és segítője) beszedi a cédulákat – külön a szülőktől, külön a diákoktól, és a diákok szavazatait, mondjuk, pirossal, a szülőkét feketével a fogalmak mellé strigulázza. Ezt köve-

68

■


tően beszélgetnek a különbségekről. Fontos: Tudatosítsuk az értékkülönbségeket, és gondolkodjunk el közösen a generációk különböző szemléletéről! 5. A kommunikációs feszültségek feloldása A szülők csoportja összegyűjti a gyerekeik azon kijelentéseit (az iskoláról, az életfelfogásukról, a viselkedésükről, szokásaikról, stb.), amelyeket nem szeretnek hallani, és amelyek a leginkább bosszantják őket. A mondatokat kártyákra írják. A gyerekek is ugyanezt teszik a szüleik kijelentéseivel. A szülők kártyái legyenek, mondjuk, zöldek, a gyerekeké narancssárgák. Alakítsunk 8 fős asztaltársaságokat (4 szülő– 4 tanuló, akik felváltva ülnek egymás mellett). Egy tanuló húz egy zöld kártyát, és felolvassa a tartalmát. A következő felnőtt átalakítja a kijelentést úgy, hogy a tartalma tulajdonképpen megmarad, de a hangvétel elfogadható lesz, és már nem bosszantó. Aztán ez a felnőtt húz egy narancssárga kártyát, és felolvassa a mondatot. Ezt most a következő tanuló "javítja ki". Ha már egy kör lement, a következőben mindenki a saját korosztályának kijelentéseit "javítja". Fontos: Szabaduljunk meg a feszültséget kiváltó kommunikációs szokásainktól, mert ez lényeges előfeltétele a sikeres csapatmunkának. 3.2. B/ "A szülők az életet viszik be az iskolába" – a tanárok ezzel a mottóval kérdezhetik meg a szülőket, bemutatnának-e a gyerekeknek bizonyos munkaterületeket, hasznos, mindennapi ismereteket, társadalmi tevékenységeket. Ha összegyűlt valamennyi ajánlat, a tanulók kérdéseket fogalmazhatnak a témákhoz, amelyeket a szülők az előadásaik, prezentációik összeállításánál figyelembe vehetnek. A diákok technikai ismereteikkel segíthetnek az előkészületekben (számítógépes munka, projektorhasználat, fényképek készítése, stb.). Vagy egyszerűen egy tea vagy kávé mellett leülhetnek beszélgetni. Különösen érdekes témák esetében a fiatalok igazi interjút vagy cikket írhatnak az iskolai újságba a találkozóról. 3.2. C/, D/, E/ és F/ Itt lemondhatunk a különösebb metodikai ajánlatokról, hiszen az iskolák ezen a területen elegendő tapasztalattal rendelkeznek. Számunkra az a fontos, hogy a diákok a projekttémát nem idegentől ismerik meg, hanem olyan valakitől hallanak új információkat, érdekes történeteket, szubjektív beszámolókat, aki "hozzájuk tartozik". Ha a barátnőjük édesapjától hallják, hogyan szokott le a dohányzásról, és milyen jó is cigaretta nélkül élni, talán könnyebben lemondanak a dohányzásról. Ha egy ismerőstől tudják meg, milyen az élet egy infarktus után, talán komolyabban elgondolkodnak arról, miért kell már most egészségesen táplálkozniuk és rendszeresen mozogniuk, stb.

69

■


3.3. Értékelő kérdőívek Diákoknak: igen

részben

nem

igen

részben

nem

A szülőkkel megvalósított program megfelelt az elképzeléseidnek? Kaptál hasznos információkat, új ismereteket? A szülőkkel való együttműködésetek során sikerült jobban kiismerned magad az egyes területeken? A közös munkában egyenrangú félnek érezted magad? Sikerült aktívan részt venned a tevékenységekben? A találkozók befolyásolták a felnőttekről kialakított véleményedet? Van kedved további hasonló programokon részt venni?

Szülőknek:

A diákokkal megvalósított program megfelelt az elképzeléseinek? Hasznosnak találta a közreműködését? A közös munka során sikerült új tapasztalatokra szert tennie? Sikerült a diákokkal konstruktívan együttműködnie? A találkozók befolyásolták a diákokról (a saját gyermekéről) alkotott véleményét?

Van kedve további hasonló programokon részt venni?

70

III.modul: A szülő-diák-iskola háromszöge a fiatalok társadalmi nevelésében

Recommend Documents