i NÁDAI PÁL: MIT VÁRHAT AZ IPAR- I! MŰVÉSZET A HÁBORÚTÓL? I

Il

II

i NÁDAI PÁL: MIT VÁRHAT AZ IPAR- I !i•i MŰVÉSZET A HÁBORÚTÓL? HI t z esztergályozópadokon vonalakra rámutatni. A részletkérdés itt sem í! y f é m l á m p á k helyett még • r é z g r á n á t o k a t csiszolnak • é s ott, ahol azelőtt habos ? ! k ő r i s f á b ó l bútort róttak y ö s s z e , töltényeknek való • d o b o z o k a t szegeinek. — • M i n d e n idegünkkel és íí tízhónapos aggodaly munkkal katonái és rabjai vagyunk a világ« történelmi küzdelemnek, mely kultúrerőink • legjavát a nagy cél szolgálatába szegődteti. • Akaraterőnk és értelmünk nagy feszültsége y a jövő kérdésére szegeződik. Ugyanaz, ami• bői tízezrek halálos önfeláldozása kivirul, • ugyanaz a misztikus ösztön talaja a létezésünknek is : az élethez való jogunk élanja. y Mindenki, aki nem éri be felületes összefűg« gések keresésével, aminők a politikai, diplo• máciai, társadalomgazdasági, nemzetiségi és • imperialisztikus ambíciók kicsomózása, tudja y vagy sejti, hogy nagy, az egész emberiség « sorsára, gondolkozására kiható jelenségvál• tozások vajúdnak. Az emberi léleknek deto• nációjával van dolgunk, vagy még inkább y oly társadalompszichikai eltolódásokkal, me« lyekhez csak ama nagy geológiai földcsu• számlások voltak hasonlíthatók, amelyek oceá?! nokat, szigeteket és kontinenseket nyeltek el y és varázsoltak elő a kihűlő földkérgen. A mi + ezeréves korallmunkánk sorsa recseg-ropog • e változásokban. Gondolatok érlelődnek, amef! lyek ködös gomolygásából máris nagyfeszülty ségű erők fénye világít. Hogy lesz, mint lesz » azután ? — mikor vér és könny felszívódott • és a multak tételeit revideálni kell. Egészsé?! gesebb fejlődés, bátrabb emberi öntudat, ko» molyabb, de az élethez több örömmel fűződő « világszemlélet, erősebb államiság és az erős• nek, a nagy koncepciónak, a férfiasnak fel• virradó tisztelete — ezek irányában összey geződnek a vágyak. Az egyik a szerteágazó « kis nemzetiségi konspirációk megkötözését • várja az államszövetségtől, a másik halálát í! az esztéticizmusnak. A dadogó lírának, a véry szegény drámának, a papirosszagú essayknek, • a nagy feladatok híjától dekadens művészet• nek. Az aggódás láza mögött is bizalom ül í a tekintetben. Mikorára egészséges lesz miny den, újra visszatér belénk az egészségesek • gőgje és hite. • Mit várhat a nagy kavarodás lecsapódáu sából az iparművészet? Jóslatok nélkül próy báljuk elemezni és frázisok helyett óhajokat » leszögezni, komponensek helyett az eredőII Magyar Iparművészet.

válhat külön az általánostól. Nemcsak az iparművészet töredéke a szélesebb értelemben veit művészi produktív erőnek, de maga a művészet is csak egyirányú emanációja a sokrétegű léleknek. Nagy válságok órái, nagy háborúk viharai kiszélesítik a látóhatárt, megtisztítják az erkölcsi horizontot, kiváltják a legnagyobb, az átkaroló, az önfeláldozó emberszeretetet. Tekints a saját lelkedbe, amellyel most napról-napra számot vetsz és valld meg becsületesen, hány erős új karaktervonásodról tudsz, melyek azelőtt hamuban lappangtak. A 71-es évekre következő nagyszerű korszak a bizonysága : nemcsak a győztes németek regenerálódtak az ő állami, politikai és gazdasági fellendüljsükkel, de a franciáknál is csodálatos szép virágokat hajtott az új idealizmus, mely táplálója lett filozófiának és politikának, lírának és szobrászi hevületnek. Ebben a tekintetben nincs különbség győző és legyőzött között, és hogy nagy idők után még a legnincstelenebb szegénység is beleviszi az emberekbe a szépségszomjat, a becsületes matériák, a szolid munka szeretetét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy éppen a napoleoni háborúkat követő nagy pénzügyi devalváció készítette elő a talajt az egészséges és magabízó biedermeyer-kornak. Most is, mint akkor, egyszerűbb és igénytelenebb lesz a lélek, türelmesebb a hit, zártabb a család, egymásnak élőbb az ember, tiszteltebb a kéz, mely mesteri munkát termel. Az állami meg szociális gondoskodás háború után legelsősorban a lakás, a családi nevelés e legbefolyásosabb tényezője felé fog fordulni, mert ez a legjobb népességszaporító intézmény. Csatákat ugyanazok a népek nyernek, melyek a vértelen kultúrharcban is előlállnak, amelyeknél legpirosabb a gyerek, legtöbb a kert, legnaposabb a ház és amelynél nem szóvirág a házitűzhely, hanem egy jól fűtő kályha becsületes almáriomokkal, tiszta székekkel, fehéren terített asztallal, muskátlis ablakokkal. A csatatéren már megnyerték a németek a háborút, A történelem alighanem úgy fogja lapjain elkönyvelni győzelmeiket, mint a legnagyszerűbb iskolázottságú nemzetét, amelyben a férfiak tudatosan haltak meg azért, hogy otthon bántás ne érje az asszonyt, a serdülő gyermeket és azokat a bútorokat, melyekhez egy élet tisztasága tapad. Bizonyos, hogy a nagy restauráció mindenütt hozzájuk fog először fordulni : a csa-

1

» y • íí » « • n » V • ?! y V • ?! » V • íí » V • ?! y V • ?! » V • ?í y V • ?! £ V • ?! y V ?! y « • ?! y V • ?! y V

ládokhoz. És az első nagy feladatok a háború után nem lehetnek mások,mint építészetiek: falvaknak kell újra támadniok romok és süppedt fedezékek helyén. Lakásoknak ott, ahol most istállók és pajták vannak. Községházaknak, templomoknak, iskoláknak, népfürdőknek és műhelytermeknek ott, ahol most gépfegyverek rejtőznek csonka fedél alatt és sebesültek vergődnek a szalmán. Bizonyos, hogy a városépítészeknek több dolga lesz, mint valaha, a gépi bútortermelésnek, a cementnek, a vasbetonnak, az olcsó, de jó és tartós berendezkedésnek néhány év alatt több munkaalkalma, mint az utolsó évtizedekben összevéve. Valószínű, hogy az önthető háznak, kútnak, padnak, kamrának formáival, az önthető bútorok vázai is átkerülnek Amerikából Európába és az építészek, berendezők semmi esetre sem fognak sokat vitatkozni, mint egy évvel ezelőtt Kölnben tették, hogy a fejlődés az egyéni ízlésmegnyilvánulásra mutat-e az iparművészetben vagy a típusalkalmazáshoz közeledik. Hanem csinálni fognak tízezrével koloniákat, melyeken ötféle változatban van meg a ház, a tető, a kis kapu, galambdúc, a lugas és csak kétféle széktípus kínálkozik, de valamennyi jó. Az építészet újjászületése nem hagyhatja érintés nélkül a képzőművészet két másik fontos ágának : a festészetnek és szobrászatnak fejlődését sem. Minden tipizálásra való törekvés végeredményben stíluskialakulásra vezet és a festészet és a szobrászat már a háború előtt is megsejtette a távol morajló földrengéseket. A nagy egyszerűség kifejezőformáinak keresése, a kompozíciók felé való közeledés, az impresszionizmus bejelentett csődje, mely az átfogó egységeket, a dolgok plasztikus megéreztetését föléje helyezte minden dekoratívségnek, kis játéknak és genreszerűségnek — el fog jutni végre oda, hogy ezt az elméletet ne csak kísérletekben vallhassa, de nagy megrendeléseken tegye szemmelláthatóvá. Az épület- és dekoratív szobrászat közelebb jut a kollektív építészeti feladatok révén ahhoz, hogy kifejezőképességét eleven funkciók szolgálatába állítsa. A freskónak, a történeti vászonnak, a csataképnek pedig festői nyelven kell vallomást tennie, hogy újra megérett a nagy emberi epopeiák ábrázolására. E téren csodákat érhetünk meg, ha a gazdaság és a tőke öntudata a polgári mecénásságot fejleszti ki, ha a béke biztonsága mély tanulmányokat tesz lehetővé és ha a megizmosodó optimizmus újból az emberi ideálok állványaira csalja a művészt, hogy alázatos fejjel fesse és vésse, amit szívében lopva megsejtett. Mert ez is ellentmondásnak látszik, de a

1661.

jövő fényében meg fog világosodni, hogy az egyetemesnek nagy emberi érzésében magának a nemzeti ideológiának erőteljes tartalmat lehet adni. Fajszeretetünk, melyet ma puskatűz forraszt össze az ezer éve szenvedő nép küzdelmével, termékenyebb erőforrás lesz, mint eddig volt. Hogy politikai téren mire fog utalni — nem e lapokra tartozik. De a produktív fajszeretet a művészet vagy éppen az iparművészet nyelvére fordítva — tudjuk : mit jelent. Népi ornamentikánk, magyaros formakészletünk olyan reneszánsza várható, amelyhez hasonló csak a negyvenes évek népköltészeti hulláma volt. Nem egy fellobbanó parasztszeretet visszfénye lesz a népművészeti törekvés, hanem lassú, türelmes kultúrmunkáé. A folklore kapcsolata lesz, egy szerves, alapos gyűjtőmunkáé, mely készen fogja összeraktározni a maga melódiáit, mire az ő Petőfije és Aranya megérkezik. Magyarságunk tudatos lesz, de nem magyaroskodás. Abban a percben indul meg ez a folyamat, amelyben bebizonyosodik, hogy mai helyzetünk világtörténelmi rendeltetés, hogy életünk misszió ezen a helyen. És csakis egy új, az eddiginél józanabb, de egyben reálisabb talajon képzelhető el ez a fejlődés, a magunk gazdasági útjain, az önmagunk erejét érvényesítő iparban. A magyar stílus nem abból fog megszületni, hogy a mi bútorunk, házunk, ruhánk szükségképpen más legyen, mint a szomszédainké, hanem abból, hogy mi is tudunk annyit, mint szomszédaink és gazdaságunk, iparpolitikánk ehhez az öntudathoz fog igazodni. Bizonyos, hogy a háborút követő első nagy lendületeket — nagy munkaalkalmakat és erős depressziókat — csak lassan fogja felváltani mindenfelé a békés időknek az a ritartandója, mely szükséges, hogy a mesterember a műhelyében szabadon és nyugodtan csinálja végig a vállalt munkáját és a nagyüzem tökéletessé mélyíthesse ipari egyoldalúságát. Elképzelhetetlen, hogy jövendő iparpolitikánk teljesen a holnapi profit szolgálatában áldozza fel a szolid munka morálját és ne abból induljon ki, hogy évszázadokra rendezkedik be és cégek „trónusát" rakja le. Kalkulációkra, nyersterményeink, ipari lelőhelyeink, szén-, vas-, fém- és fakészleteink számvetésére lesz szükség és valószínű, hogy bizonyos vidékek sajátos ipari karaktere fog kialakítani egy-egy regionális iparművészetet. Ha a háziipar akcióit a jövő fejlődése még kevésbbé fogja igazolni, mint az eddigi, ebből még nem következik, hogy az indusztriális termelésbe egy-egy vidéken termékenyítően fel ne lehessen használni a nemzedékeken át megszerzett képességeket. Itt vár hitünk szerint a legfontosabb szerep iparművészeinkre.

A jövendő idők tervezői nem indulhatnak ki a kizárólag kézművestermelés formavilágából, hanem bútoraik, cserepeik, szöveteik, szőnyegeik, üvegeik, könyvkötő- és grafikusmunkáik a megsokasodott fogyasztóközönség s a gépi sokszorosítás lehetőségeivel fognak számot vetni. S a Iegkozmopolitább termelőeszköznek, a gépnek munkájába kell majd magyar fajbeliségünk bizonyságait okkalmóddal belevinni. Demokratizálni a nagyvárosi tömegeknek a néplélek művészetét. Általában : az új időkkel az új emberek

öntudata fog megszólalni és a halál aratása után az élnivágyás intézményes biztosítékokat fog keresni. Az iparművészet csak ekkor fog igazán döntő szóhoz jutni. S ha e percben azokra a barátainkra gondolunk, akik ceruzájukat a karddal, gyalujukat a puskaaggyal cserélték fel, hogy fiatalságuk legművészibb álmait odaadják a csatatér brutális józanságának, lehetetlen gondolatban meg nem szorítani az ő kezüket, akiknek a békeidők számára külön feladatokat tart készen e nagyszerű faj géniusza...

•

Kulcsok. XVI—XVIII. századi munkák.

•

Schlüssel. Arbeiten des XVI-XV1II. Jahrh.

AZ O. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL. AUS DER SAMMLUNG D E S UNG. LANDESKUNSTGEWERBEMUSEUMS.

J167 i*

LAYER KAROLY DR: AZ O. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI A KÜLFÖLDI FÉMMŰVESSÉG abár az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum vezetősége az intézet alapításától napjainkig legfőbb elvének vallotta, hogy elsősorban magyar eredetű és magyar vonatkozású műtárgyakat gyűjtsön, ezzel egyedül mégsem remélhette, hogy kitűzött programmját: a hazai iparművészet fejlesztésének és versenyképességének előmozdítását, a közönség ízlésének nevelését és nemesítését sikeresen megvalósíthassa. Ha ezenfelül figyelembe vesszük még azt is, hogy hazai iparművészetünk az elmúlt századok során többé-kevésbbé híven alkalmazkodott a nyugateurópai népeknek a művésziről alkotott felfogásához, gondoskodnia kellett arról is, hogy bemutassa, miként alakultak és módosultak hazánkon kívül a kultúra és stílbeli fejlődés legfőbb elvei. A legutóbbi három évtized szorgalmas gyűjtésének és számos ajándékozó nagylelkűségének köszöni a Múzeum, hogy ma már a külföldi iparművészet termékeinek szánioltevő gyűjteményét őrzi, mely ha nem is nyújt még összefüggő képet a műízlésnek a századok folyamán külföldön végbement fejlődéséről és változásáról, de ezzel szemben számos benne az olyan elsőrendű műtárgy, mely bármely múzeumnak díszére válnék. A jelen soroknak határai meg vannak szabva, amiért áttérek azoknak tulajdonképpeni céljára. Tájékoztatni óhajtom a Magyar Iparművészet olvasóit a Múzeum gyűjteményének azon részéről, amelyet legáltalánosabban a fémművesség neve alatt foglalhatunk össze, figyelmen kívül hagyva itt mindazokat a műtárgyakat, melyek hazai mester kezétől erednek. A fémek az iparművészetben használt anyagok közül leginkább egyesítik magukban azokat a tulajdonságokat, melyek az anyag művészi alakítása és a használhatóság szempontjából fontosak. De minthogy a bennük rejlő természetes tulajdonságoknál fogva a különböző fémeknek és ezek ötvözeteinek más-más a használhatóságuk és részben más-más alakítási módozatokat, ú. n. technikákat is igényelnek, különbséget kell tennünk a fémművességnek több különálló ága között. így külön ága az iparművészeti tevékenységnek

az ötvösség, egy másik a bronzot és ónt választotta anyagául és a kettőtől leginkább elválik a vasművesség. Célszerűnek tartom, hogy a most említett sorrendben ismertessem a Múzeum gyűjteményének ama csoportjait, melyek együttvéve a külföldi fémművességet képviselik benne. Az ö t v ö s s é g . Annál az előszeretetnél fogva, mellyel az emberiség a nemes fémek feldolgozása iránt már a legrégibb idők óta viseltetett, az ötvösségben tükröződik vissza leginkább a műízlésnek a századok folyamán végbement az a fejlődése és változása, amely a különböző történelmi stílusokat hozta létre. Úgyszólván alapja és fokmérője volt mindenkoron a művészi fejlődésnek. Egészen a legutóbbi időkig a külföldi ötvösművészetnek csak nagyon kevés emlékét tudta felmutatni Múzeumunk s ezért történetében korszakot alkotó szerzeménynek kell tekintenünk néhai Egger Henrik gyűjteményét. Ebben 28 darab az ötvösmunka és ékszer, melynek több mint felerésze külföldi mester kezét dicséri, valamennyinek minősége pedig elsőrendű. A Múzeum ötvösművei közül mindenekelőtt kimagaslik a 177. sz. alatt ábrázolt, aranyozott ezüstből való fedeles serleg. Ez Hans Petzold nürnbergi mester műve és a XVI. század ötvösművészetének egyik legtökéletesebb, mondhatni világhírű alkotása. Az irodalom többízben foglalkozott vele ; eleganciája, munkájának* finomsága és tökéletes volta elsőrendű műremekké avatják. A reneszánsz idejéből ezenkívül több jeles érem és plakett van a Múzeum birtokában. Néhány olasz és német, valamint két francia, mely utóbbiaknak képét a 169. és 170. sz. ábrák mutatják. — Már a barok-kor emléke a 175. számú bécsi kávéskanna, melynek alakját keleti mintáról másolta mestere. A 174. sz. alatt ábrázolt, niellós díszítésű kanna orosz munka s a rokokó-ízlésnek jellegzetes példája. A francia rokokó-művészetnek figyelemreméltó alkotása egy színaranyból való necessaire-doboz, melyet a Magyar Iparművészet már 1910. évi XIII. évfolyamának 196. lapján mutatott be olvasóinak. Az ötvösségnek továbbá igen sok szép és érdekes alkotásával találkozunk abban a gazdag evőeszközösorozatban, melyet Glück Frigyes ajándékozott a Múzeumnak. Az Egger-féle gyűjtemény ötvösmunkái kö-

Magyar

Iparművészet.

2

159 — 160. Winkler Margit divattanulmányai.

170

159—160. Margarete Winkler: Modestudien.

161—16?. Winkler Margit

divattanulmányai.

161—162. Margarete Winkler: Modestudien.

172

ztll legnevezetesebb a 178. sz. alatt bemutatott XVIII. századi francia, zománcos díszű aranykehely. Ama kevés darabok egyike, melyeket a nagy forradalom el nem pusztított s amelyben a francia ízlés bája, a munka tökélye a zománc finomságával és színvarázsával egyesül. Ebből a gyűjteményből való a 176. sz. alatti, érdekesen stilizált, ezüstből való bagoly, és kizárólag igen jó minőségei képviselnek a gyűjteménynek többi ötvösmunkái és az ékszerek. A XIX. század ötvösségét 15 drb. biedermeyer és néhány modern ékszer képviseli. Az utóbbiak közül figyelemreméltóak René Lalique párisi ékszerész kiválóan ízléses alkotásai. A b r o n z é s az ón. A nemes fémek mellett a bronz foglal el uralkodó szerepet az iparművészet terén. Alkalmazása a művészetben beláthatatlan terjedelmű és változatoss á g é Ezt a jelentőséget biztosítja számára az anyag tartóssága, finomsága és felületének szépsége, amely tulajdonságainál fogva a plasztikának legkiválóbb anyaga. A gyűjtemény eme csoportjának legbecsesebb tárgyai közé tartozik az ókori görög bronzművességnek egy kiváló emléke, az ú. n. Grimani-féle váza. A kiváló szépségű edény az antik művészetet jellemző egyszerű, nemes formákat mutatja. Igen jól van képviselve Múzeumunkban a reneszánszkorabeli kisplasztika. A 166. sz. alatt ábrázolt két tűzbak a XV. és XVI. század folyamán különösen Felső-Olaszországban fejlődött annak az iránynak tanuja, melyet a plasztikai díszek rendkívüli gazdagsága jellemez. Egy külön szekrényben együtt találjuk a XV—XVIII. századi olasz bronzöntésnek kiváló emlékeit : 11 darab bronzszobrocskát, a Gian Bolognának tulajdonított Herkules-mellszobrot és két velencei díszedényt, melyeknek mását a 180. sz. ábra adja vissza. A Múzeum idevágó gyűjteménye ismét jelentékenyen gazdagodott az Egger-féle gyűjtemény révén, melyben a bronz-kisplasztika 18 darabbal van képviselve. Ezek többnyire olaszok és a reneszánsz idejéből származnak, valamennyi kitűnő példány, kifogástalan patinával. Igen érdekesek és ritkák a reneszánsz állatalakok, melyek kilenc darabbal képviselvék a gyűjteményben. Közülük kettőt a 179. és 181. sz. ábrák adnak vissza. A XVII. és XVIII. század bronzművességének emlékei azok a csatok, lószerszámdíszek, bútor- és ajtóveretek, melyeket Delhaes István bécsi festő hagyományozott a Múzeumnak. Ezek túlnyomóan német munkák. Viszont a XVIII. századi francia bútorverefeknek értékes sorozatát Szalay Imre báró ajándékozta az intézet-

Magyar Iparművészet.

nek. A műízlésnek a XVIII. század második felében végbement változásáról tanúskodik a 173. sz. alatt ábrázolt aranyozott bronzfüstölő, mely a XVI. Lajosról elnevezett stílus antikizáló irányának szép példája. A teljesség kedvéért még fel kell említenem, hogy a keletázsiai bronzművességet 70 drb. kínai és japán műtárgy képviseli, melyek változatos alakjuknál fogva gazdag fantáziáról és a bronz kezelésében elért rendkívüli ügyességről tanúskodnak. Az ón nagy jelentősége az iparművészet terén leginkább abban rejlik, hogy a bronznak elmaradhatatlan alkatrésze. Mint önálló fém azonban megközelítőleg sem érvényesülhetett oly mértékben, mint a bronz, ami felhasználhatóságának szűkebb körén alapszik. Hogy az ónt hosszabb időn át különösen használati edények előállítására alkalmazták, az inkább könnyű önthetőségének és szép színének tulajdonítható. A XIX. századot megelőző időből a Múzeum csak nagyon kevés emlékét őrzi az ónművességnek, de az a néhány darab, melyet a Múzeum idevágó gyűjteménye fel tud mutatni, igen jó minőséget képvisel. Németalföldi ónöntő műve a 168. sz. alatt ábrázolt tál; a reneszánsz-ékítmények közé szőtt bibliai jeleneteket bizonyára valamely rézmetszetről másolta mestere. Figyelemreméltó munka a 165. sz. alatti dombormű. Nincs kizárva, hogy Rafael Donnernek egyik művével állunk itt szemben. A 182. sz. alatti, érdekesen mintázott mellszobrot Franz Messerschmidt művének kell tekintenünk. A bronz- és ónművesség régi emlékei mellett a modern iparművészeinek is számos alkotása iktatódott be a gyűjteménybe. Túlnyomóan francia és német mesterek művei. E darabok — dísz- és használati tárgyak vegyesen — a legjobbak közül valók, amik az utóbbi időben megszerezhetők voltak. Az idevágó gyűjtemény egy szekrényt tölt meg. Végül három tárlóban találjuk elrendezve a modern plakett- és éremművészet számos figyelemreméltó alkotását. A v a s m ű v e s s é g . A vas sokoldalú használhatóságánál fogva a műipar legfontosabb, mondhatni nélkülözhetetlen féméi közé tartozik. Különös jelentősége az iparművészet szempontjából abban rejlik, hogy nagy ellenállóképessége mellett mégis a könnyed hatások elérését teszi lehetővé. A vasmunkáknak meglehetősen gazdag és változatos gyűjteményével dicsekedhetik a Múzeum, melyben a XII. századtól fogva a műízlésnek csaknem valamennyi irányát találjuk képviselve. Az idevágó gyűjteményből csak a legjobb darabokat akarom kiemelni.

2

•

•H

1 fí«

Gitter. Schmiedeeisen. Schweizer Arbeit. XVI. Jahrhundert.

Kovácso'.tvasrács. XVI. sváici

Figyelemreméltó munka az itt ábrázolt ajtófogantyú, mely a gótikus stílusnak két főeleméből, a mérműből és növényi díszből alakult. A reneszánszkorabeli német mesterek kiváló ügyességéről és technikai készségéről tanúskodik a 171. sz. vasládika, Aldegrever modorában készült, maratott díszítéseivel és a 172. sz. áttört és vésett díszítésű ajtózár. Ugyancsak a XVI. század emléke, gazdag hatásra törekvő munka, az e sorok fölött ábrázolt svájci ablakrács. Könnyed rajzával a rokokóízlés jellegzetes példája a 167. sz. német lépcsőrács. A vasművességnek számos kiváló emlékével gazdagodott a Múzeum Glück Frigyesnek két nagylelkű ajándéka révén. Az egyik egy 39 darabból álló kulcsgyüjtemény, a másik a már említett ritka szépségű evőeszközsorozat.

174

L

* *

*

Végigpillantva az elmondottakon, kétségtelen, hogy a Múzeum gyűjteményének imént megbeszélt csoportjai még sok tekintetben lényeges kiegészítésre szorulnak, de ha a lefolyt 30 esztendő gyors fejlődésének útján továbbhalad kitűzött célja felé, akkor már belátható időn belül iparművészetünknek hazánkban legerősebb vára az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum lesz. Kétségtelen, hogy a mesterség csak eszköz, de viszont az a művész, aki elhanyagolja, nem érheti el célját, hogy az érzelmet, az eszmét tolmácsolja. Ez a művész úgy fog járni, mint a lovag, ki elfelejt zabot adni lovának. Rodin. Iparművészetünk fellendülése akkor kezdődött, amikor abbahagytuk a hamis eszközökkel való szemfényvesztést. s. s.

•

* y •

GRÓH ISTVÁN: A DÍSZÍTMÉNYTÓL-A 1í!í! ADATOK IPARMŰVÉSZETI OKTATÁSUNK TÖRTÉNETÉHEZ fí DÍSZÍTÉSIG mlékezzünk... légánk művészetében dacolt a mulandósággal Harminc esztendővel ez- az iskola falain belül. Lakásberendezést nem előtt iparművészeti alko- tanítanak ezidőben, nem is lenne kinek. tásnak még valami fur- Bútormintát, jó vaskos cifra német reneszánszcsát, valami igen díszest bútorok rajzát, adja olcsón a külföld. Szövött tartottak, ami nem is volt dolgot szállít az osztrák gyár, hogy milyen való a rendes polgárem- legyen a rajza, abba beleszólásunk nem lehet ber lakószobájába s amit (ma se igen van), mert hisz szövőgyáraink úgy illett a kiállításon nem voltak. Apróbb tárgyak művészi formáját venni. A kiállítás pedig elragadó volt, a nagy se igen kívánta a közönségünk. Egészben iparcsarnok tele ékes dolgokkal. Az 1885. év véve bizony kevés szál kötötte iskolánkat az gyönyörű tavaszi napján nyitották meg, s a eleven iparművészethez. Iparunk gyenge volt, Sugárutat, amin a felségek meg a diplomaták iparművészetünk alig valami, közönségünk kocsijai végigvonultak, aznap keresztelték el pedig jórészt tanulatlan. Andrássy-útnak. A frissen épült paloták mögött Hanem stílus dolgában állandó a hullámaz Izabella-utca egy bérelt házában húzódott zás, mert az építkezés szakadatlan azidőben. meg a nemrég alapított iparművészeti iskola. A nyolcvanas években az olasz reneszánsz Emlékszem, nagyon szép volt minden, a meg- járja. Divatos akkor Európa-szerte az a legnyitás, a kiállított holmi, a május, s mi tizen- fejlettebb reneszánsz, amit az 1500 táján élt nyolcévesek voltunk... Egy nemzet indult olasz mesterek munkáiból tanultak el, ki jól, akkor a kultúra felé haladó úton, boldog ifjú ki rosszabbul, de nálunk olyan alkotó géniusz önérzettel és ebből bennünk is élt valami. adott lökést ennek a stílusnak, amilyen a külMagában az iskolában a szobrászok vezet- földnek is alig volt : Ybl Miklós. Ő az egyetlen tek, az ő művészetük volt az, ami leginkább adott kenyeret odakünn. Az Andrássy-út két oldalán újonnan nőtt palotákban temérdek volt a felerősített gipszplasztika (ma is csodálkozom, hogy még nem hullottak le) s ezeknek a megcsinálásához szobrász kellett. A festőnövendékek gyengébb jövő előtt állottak. Még ugyan nem jött el az üres fehér plafonok divatja, festettek, dekoráltak dúsan kapualjat, lépcsőházat, hanem ehhez elég voltazazipari tudás és ügyesség, amit a mesterek adtak tanítványaiknak. Művészi grafika alig kellett akkoriban. Afametszés művészete haldoklott már, Moreili és műhelye sziget gyanánt állott mindvégig, inkább hivatalos megrendelésekkel ótalmazva, a fotomechanikai eljárások pedigfejlődtek egyre. A rézmetszés megmintreprodukáló művészet rég megKovácsoltvas ajtófogantyú. Türgriff. Schmiedeeisen. Deutsche halt, csak néhai Doby kolXIV. századi német munka. Arbeit. XIV. Jahrhundert.

!

L

3'

Gróh-tanftványok edényei. Készültek az iparművészeti iskola műhelyében.

a pesti architektusok között, aki igazi életet, egyéniséget hozott ebbe a stílusba. Mi is rengeteg olasz reneszánsz gipszöntvényt rajzoltunk az iskolában. Nagyon fontosnak tartották a „ k e z e l é s t " , a könnyed és biztos ceruza- és toll- stb. rajzolási technikát. Evvel telt el az első két esztendő, tervezésre csak a felsőbb évfolyamok térhettek. Általában az ornamentális tervezést valami olyan dolognak tartották, amire csak több évi buzgó, töredelmes előkészület után férhet rá az ifjú, mint növendékpályáját befejező, megkoronázó művészi remeklésre. így tanítottak akkor iparművészetet egész Európában, de persze a professzorainkat ez nem elégítette ki, és avval a művészi intelligenciával, amelyért mindörökre tanítványi hálát érzek, kísérleteztek, kutattak új utak után. Rauscher hozza divatba a sgrafittót Pesten és az Andrássy-úti körfér egy palotáján, fővárosunknak máig is egyik legszebb homlokzatán, a "maga terveit tanítványaival csinálja meg. Hozzá áll Székely Bertalan, akitől a figurák valók. Kár, hogy Rauscher egy másik sgrafittója, a Képzőművészeti Főiskola homlokzata, annyira hull, hogy már a pusztulás szélén van. Á szomorú véget ért Uhl profeszszorunk a természetes növényformák tanulmányozásába kezd és tanítványaival együtt díjakat nyer az Iparművészeti Társulat (a inainak őse) tányérterv-pályázatán. Várdai igen korán a magyaros textilornamentika tanulmányozásához fog. Künn azalatt lassan megelégelik az olasz reneszánszot, és többen a bárok meg XV. Lajos stílusát kezdik élesztgetni. Lechner nem, ő egymaga, aki akkor is új utakon járt, a francia reneszánsz igézete alatt állott; a hinduval és magyarral csak jóval azután kezdett foglalkozni. A díszítőművészet stílusa nem

176 L:

Töpfereien. Entwürfe der Schüler des Prof. Gröh. Königl. Kunstgewerbeschule.

haladt parallel az architektúrával ; a nyolcvanas évek vége felé mindinkább szaporodnak a hívei a japánnak és folytatólagosan mindinkább rátérnek a természet formáinak tanulmányozására. Úgy érezzük mind, hogy tennünk kell valamit, s hogy valami új stílus befogadására vannak a lelkek előkészítve, de még nem tudtuk honnan várhatjuk az új fuvallatot. Közbül az 1896-iki millenniumi kiállítás munkái, meg a hazafias lelkesedés arra ösztönöztek, hogy új megilletődéssel nézzük a román és csúcsíves formákat, és Steindl nagy alkotása : az országház, se maradt hatás nélkül. Ebben az időben kerültem én az iskolához, átvéve az ornamentika tanítását, oly tárgyat, amelyben elődeim nyomán épp oly kötelező volt a kísérletezés, mint megbocsátható az eltévelyedés. Elvégre is egy iparművészeti iskolánk van s ennek illik a díszítőművészetben irányt is adni. Nem volt sok időnk az elmélkedésre, kívülről hatalmas erővel jött az új stílus vihara, amit akkor úgy hívtak hogy: s z e c e s s z i ó . Erős forradalmi mozgalom, teli csupa hittel, megváltó ideákkal, káprázatos új formákkal. Fürödtünk mi is az újban és hittünk benne. íme meg volt adva a mód, miképp használjuk fel a természet formáit. Ma persze, amikor józan fejjel nézünk vissza, látjuk, hogy sok-sok Ígérete maradt beváltatlanul. Igaz, hogy ornamentális anyagot adott nagy bőségben ez a stílus, de csak ezt. Az alkotások lelkét, a szilárd konstrukciót nem bírta pótolni újjal s hiába akarta ennek hiányát az ornamentika gazdagságával elfelejtetni. Nem hiába tájképfestők kezdették az egész mozgalmat. Mi is tereket töltöttünk ki buzgón, terveztünk frizeket stb. anélkül, hogy törődtünk volna, hogy miféle technika az, amibe ezek kivitelre

165 165. Ólomból öntőit dombormű. XVIII. századi német vagy osztrák munka. — Az itt és a következő hét lapon ábrázolt tárgyak az O. M. Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből valók.

165. Belief. Bleiguss. Deutsche oder österreichische Arbeit. XVIII. Jahrhundert. — Die auf den Seiten 177—184 abgebildeten Gegenstände gehören der Sammlung des ung. Landes-Kunstgewerbemuseums.

=•=•-177 Magyar Iparművészet.

4

166. Bronzból öntött tűzbak. XVI. századi velencei munka. — 167. Kovácsoltvasrács. XVIII. századi német munka.

166. Feuerhund. Bronzeguss. Venezianische Arbeit. XVI. Jahrh. — 167. Gitter. Schmiedeeisen. Deutsche Arbeit. XVIII. Jahrh.

•

•il' H

168

• •H

169 168. Óntál, domború díszítéssel. XVI. századi németalföldi munka. — 169—170. Trébelt vasplakett. XVI. századi francia munka.

170 168. Schüssel. Zinnguss mit Reliefverzierung. XVI. Jahrh. — 169—170. Eisenplakette, getrieben. Französische Arbeit. XVI. Jahrh.

J179 i*

171

171. Kovácsoltvasládika, maratott díszítéssel. XVI. századi német munka. — 172. Kovácsoltvasajtózár, áttört és vésett díszítéssel. XVI. századi német munka.

171. Kassette. Schmiedeeisen, geätzt. Deutsche Arbeit. XVI. Jahrh. — 172. Ttirschloss. Schmiedeeisen mit durchbrochener und gravierter Verzierung. Deutsche Arbeit. XVI. Jahrh.

'

'

'

-ù'Jl

17 3

175. Aranyozott bronzfiistölő ezilst medaillonokkal díszítve. Orosz munka a XV11I. század végéről. — 174. Eziist kávéskanna, részben aranyozással és niellós díszítéssel. XVIII. századi orosz munka.— 175. Eziist kávéskanna. Bécsi munka. 1703. — 176. Eziist bagoly. XVII. századi munka.

174

173. Räuchergefäss Goldbronze mit Silbermedaillonen geziert. Russische Arbeit. XVIII. Jahrh. — 174. Kaffeekanne. Silber, teils vergoldet, mit Nielloverzierung. Russische Arbeit. XVIII. Jahrh. — 175. Kaffeekanne. Silber. Wien. 1703. — 176. Eule. Silber. XVII. Jahrh.

«

177. Aranyozott ezlistből való fedeles serleg. Hans Petzold nürnbergi mester műve. Talpának és fedelének belsejében Georg Roemer öntött emlékérme, illetve zománcos címere 1580-as évszámmal.

177. Deckelpokal. Silber, vergoldet. Arbeit des Nürnberger Goldschmiedes Hans Petzold. Im Inneren des Fusses, sowie d e s Deckels die Portraitmedaille, resp. das Emaillewappen des Georg Roemer mit der Jahreszahl 1580.

178. Aranykehely, zománcdíszítéssel. XVIII. századi francia (?) munka.

178. Kelch. Gold mit Emailleverzierung. Französische (?) Arbeit. XVIII. Jahrh.

179. Bronzból öntött bagoly. XVI. századi olasz munka. — 180. Bronzból öntött díszedény, részben aranyozott díszítéssel. XVI-XVII. századi velencei munka. —181. Bronzból öntött majom. XVI. századi olasz munka. — 182. Ón-mellszobor. XVIII. századi munka. Franz Messerschmidt műve.

179. Eule. Bronzeguss. Italienische Arbeit. XVI. Jahrh. — 180. Bronzevase, teils vergoldet. Italienische Arbeit. XVI-XVII. Jahrh. — 181. Affe. Bronzeguss. Italienische Arbeit. XVI. Jahrh. — 182. Büste. Zinnguss. Deutsche Arbeit. XVIII. Jahrh.

Gróh-tanftványok edényei. Készültek az iparművészeti iskola műhelyében.

kerülnének. Szegény megboldogult Horti Pál, teszem azt 1898-99 táján pompás akvarelltechnikával engobe-edényeket tervezett, amiket, mint később kitűnt, nem lehetett megcsinálni. Csak azután kezdett ez az úttörő, végtelen tiszteletreméltó elme az agyagipari technikával foglalkozni és szép dolgokat hozott létre. Az ő tévedésein átestünk mi is, pályatársai. Az ékítményes rajzosztályt más dolog is nyomta. Akkor az volt a felfogás, hogy ez az osztály csak ornamenseket tervez az I.—II. osztályban, gyakorlati cél nélkül, majd egy felsőbb osztály fog ezek alapján gyakorlati célra való terveket csinálni. Persze gyakorlati cél nélkül ornamenset tervezni, üres teoretikus feladat. Közbül felébredt bennünk is a vonakodás attól, hogy teljesen a külföldi ízlés jobbágyai legyünk és dolgoztunk többen tanárok és tervezők a magyarság érvényesüléséért. A népies formáknak az ilyen irányú nevelésben kitűnő hasznát vettem anélkül, hogy azok utánzását célul tűztem volna ki. A párisi kiállítás idején (1900), ami épp oly küzdelmes, minden áron való érvényesülni akarás volt a kultúrnemzefek közt, akár a mostani véres hadakozásunk, szinte erőnkön felül kitettünk magunkért. Utána a vállalkozás megbénulása, a rossz pénzügyi viszonyok, másrészt a nyugtalan politikai állapotok, hosszú közjogi harcok akadályozták a fejlődésünket. Hanem azért az iskola keresi az érintkezést az élettel. Szervezzük az esti tanfolyamot művelődni kívánó iparosaink számára és sok gyakorlatban felnőtt embert segítünk hozzá a művészi képzettséghez ; és szervezzük a lakberendező- (belső építészeti) osztályt, ami hamar egyik legéletrevalóbb szakosztálya lesz az iskolának. Az ékítményes rajz tanításában pedig kialakul az a két sarkalatos elv, ami mellett,

Töpfereien. Entwürfe der SchUler d e s Prof. Gróh. Königl. Kunstgewerbeschule.

» n

azt hiszem, mindvégig kitarthatok, Az egyik az, hogy ne tervezzünk részletdíszítést egy majd esetleg megcsinálandó tárgy számára, hanem csináljuk, tervezzük meg az egész tárgyat, mert nem az ornamens a fontos, hanem az egésznek az arányai, a nagy részek elosztása. A másik pedig, hogy ismerjük meg az anyagot a tervezés előtt. És ha a megtervezett dolgot a tanítvány maga csinálhatja meg az anyagban, ez a legideálisabb tanítás. Vagyis mentől több műhelyt és művezetőt az iskolába. Hogy aztán miként osztozzék tanár és tanítvány a munka létesítésében, az olyan kérdés, ami igen sok agyat foglalkoztatott már. Egész felekezete támadt a közelmúltban az e g y é n i s é g t i s z t e l ő k n e k , a z o k n a k , akik nebántsvirágnak tekintik a növendékember vázlatait, fantáziájának dús sarjadzását, amit meggyomlálgatni, nyesegetni vétek lenne. A professzor csak kertésze legyen ezeknek és nevelgesse őket olló és kés nélkül. Ez bizony túlzás, idealista művészet, rajongók egyik hitágazata. A művészi és iparművészeti nevelés múltja szól az ellen. A régi műhelynevelés idején (amihez képest az iskolai tanítás igazán csak szükséges rossz) a tanítvány a mester művén dolgozott egyre, amikor t. i. a technikai ismeretek elsajátítása után a munkához eresztették és tanítványi egyéniségről szó sem volt. Igaz, mintha ma korábban érnének az emberek és rövidebb életűek lennének az egyes stílusbeli irányok is. Minden ifjú egy-egy forradalmár és a tegnap zsenge ember, ma már eredeti akar lenni. Még másfél évtizeddel ezelőtt jobban respektálták ezeket az ifjú apostolokat, ma kissé józanabbak vagyunk és a tanításban is erősen tanácsoljuk a régiek tanulmányozását.

• J! » V • í » V • íí y V • fí » « • íí » V • fí » V • íí » V • íí » V • íí » V • n •

2

Magyar Iparművészet.

•II II f! • •H •H

•

186

az ifjú ember javítani akarván, mily könnyen veszélyezteti épp azt, ami a legbecsesebb, szinte az alapideája az ő tervének. Ilyenkor lépjen közbe a tanár. Néha úgy látszik, hogy a mester egyedüli munkája a jó vázlatot fejlesztés közben megoltalmazni a tervező változtató, rontó kedve ellenében. Ha aztán ily módon meglesz a munka, egyenlő önérzettel tekinthet arra mester és tanítvány ; mindkettő azt cselekedte meg benne, ami feladata, rendeltetése volt. És az alkotás idejében erős szálakkal köti össze tanítvány és tanár lelkét a közös munka, oly szálakkal, amiről egyébfajta oktatás nem tud ; mert itt nem adott, rég megállapított tudományos anyag közléséről van szó, amit vagy átvesz a tanítvány, vagy lelke passzív viselkedésével elzárkózik tőle, hanem új, lelkében fogant eszmékről, amiknek megvalósításához a tanár a Könyvtábla, domborított bőr. TerLeder-Bucheinband. Entworfen und Ausvezték és csinálták a Qróh-tanftvámaga tapasztalatát adja, geführt durch die Schüler des Prof. Gröh. nyok az iparművészeti iskolában. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest. anélkül, hogy elvenne valamit azok hevéből és korlátozná azt az eleven erőt, ami a megtestesüA magam tanítása (talán érdekelni fogja léshez kívánatos. ez is egynémely szaktársamat) a középutat követi. Azt várom a tanítványtól, hogy egyHa így respektálja a mester azt, ami a tanítegy feladat idején az indítványok egész töme- ványnak a lelkéből fakadt munkáján jó, meggével álljon a professzora elé. Ezek a váz- oldja egyszersmind az eredetiség és magyarság latok — hogy úgy mondjam megoldási javas- kérdését is. Ha, ami kétségtelen, van magyar latok — készüljenek könnyedén, nagy számban, temperamentum, magyar művészi ízlés, fel fog minden erőlködés nélkül. Azt tartom, a vázlat az ütni bizonyosan a tanítványok munkáiban, akkor is jó, ha nem precíz, nem ad mindenre feltéve, hogy nem helyezzük őket tervszerűen rideg kész feleletet; legyen határozatlan, fej- kizárólagos idegen hatás alá és fogjuk be letlen csirája az ideáknak, s izgassa a kép- szemeit minden előtt, ami a mienk. zeletét a tanítványnak, a mesternek egyaránt. Most is, tanárkodásom harmadik évtizedéAmikor ezeket a rajzbeli ideákat, javaslato- ben, kedvemet nem vesztve, elfáradást nem kat dúsan adja, terjeszti elő az ifjú ember, érezve, nyugodtan állítom, hogy alig van nememegkezdődik a tanár munkája, a bírálat, a sebb és élvezetesebb foglalkozás, mint ifjú terválogatás, mérlegelése annak, mi való a kivi- mékeny lelkek megnyilatkozásait irányítani és telre, mi nem, mindig közös beszélgetésben, hogy életemnek legboldogabb részét tanítvánem autokrata módon, hanem meghallgatásával nyaim rajztáblái között töltöttem. a tervezőnek. Ha a tanítvány látja, hogy a tanár Ez ugyan egészen szubjektív dolog, de annak képzelete olvas az ő vázlataiban, rendesen bele- a több száz embernek munkássága, akiket többnyugszik az öregebb fanácsába s megkezdő- kevesebb művészi tudással ellátva bocsátotdik a fejlesztés. Sajátságos — s ezt bizonyára tunk ki az életbe, mégis csak egy kicsiny más professzortársam is tapasztalta —, hogy darabja a magyar kultúra történetének.

ÁBORÜS VILÁG

A

Z IPARMŰVÉSZEK É S A HÁBORÚ. Az >. innen-onnan egy éve folyó háború a magyar iparművészek s iparművészetfel foglalkozók köréből is egyre több egyént szólít a zászlók alá. Az iparművészek, akik a békeidőben is mindig átérezték azokat a kötelességeket, melyeket magyarságuk ró rájuk, ezúttal is kiveszik részüket a nemzet nagy önvédelmi harcából. Számszerűen és pontosan ma még lehetetlen megállapítani a részvétel mértékét, de az ifjú s legifjabb generáció majdnem teljes számmal katonai szolgálatot teljesít. Sebesültekben — és fájdalom — halottakban sincs hiány s amint az alábbi névsorból kitűnik, legtehetségesebb művészeink is vérükkel áldoznak a szent ügynek. Mindjárt a mozgósítás elején bevonultak soraikból: az Iparművészeti Iskola tanárai közül Muh i t s Sándor (azótakétízbensúlyosan megsebesült), M á t r a i Lajos (déli hadsereg); az Iparrajziskola tanárai közül: L a k a t o s Artúr (jelenleg Nisben hadifogoly, közben az a fájdalmas csapás is érte, hogy felesége szül. Visy Mária e hó 22-én elhúnyt), S t i a s s n y Aladár (súly. megs., jel. itthon van), Imrey Ferenc (északi harctér) és Kölber Dezső (déli harctér). Más művészeink közül a következőkről van tudomásunk : M e n y h é r t Miklós (súly. megs, jel. itthon van), K o z m a Lajos (déli harctér), B í r ó Mihály tiszti kurzust végez, F a I u s Elek és V a s s Béla (helyi szolgálatot teljesítenek), Mar ó t i Géza (a sajtóhadiszállásra van beosztva). Társulatunk titkára: S z é c s é n Ferenc déli hadseregünkkel operál, C s á n y i Károly az Iparművészeti Múzeum igazgatóőre, műépítész a déli hadsereg területén erődítési munkálatokhoz van beosztva. Művészeti íróink közül S z t r a k o n i c z k y Károly dr. jókedvű levelezőlapon tudatja az északi harctér lövészárkaiból, hogy ott is é s csinálták a figyelemmel kíséri lapunGróh-tanítványok ,

:

,

,

,.

kat, L e n g y e l Géza pedig

az iparművészeti iskolában.

a sajtóhadiszálláson dolgozik, miután előzetesen hónapokig küzdött Dankl hadseregében. A legfiatalabb nemzedékből az Iparművészeti Iskola utolsó éveiben végzett növendékek közül mintegy kilencven teljesít a harctereken szolgálatot vagy van kiképzés alatt. S az iskola aulájában már ott lóg babérral övezve s lengő gyászflórral bevonva a szomorú epitáfium, mely az iskola tíz elesett végzett növendékének emlékét hirdeti ideiglenes gyászpompával. Ezek a következők: S á m u e l Kornél, O r t n e r Ferenc, K e r é k g y á r t ó István, Z b o r o v s z k y Károly, Uhl Sándor, S z e n d r ő i Dezső, S z a b ó Endre, M a d a r á s z Imre,Gábor Nándor, B e n c s i k Pál. Hány gyönyörű alkotóerő és hány nagyszerű igéret omlott velük össze a becsület mezején! UCSÉBER-IPARMŰVÉSZET. Melyik fajta K iparművészetet, melyik nemzet mai műiparát illeti meg ez a kifejezés? Nem az a jogos megvetés mondatja velünk ezt a lekicsinylő ítéletet, melyet ma minden tisztességes érzületű ember az olaszok ellen táplál. A nagy útálat ellenére is, mellyel politikusai iránt viseltetünk, ha tárgyilagos véleményt akarunk gyakorolni kultúrájukról, el kell ismernünk egyes területeken való kiválóságaikat. Senki sem vonja kétségbe, hogy a mai Itáliának (annak, mely a hármasszövetség enyhe biztonságában nőtt nagyra) sok kiváló költője, zenésze, még több tudósa, történésze, büntetőjogásza, szociológusa, esztétikusa, fizikusa stb. van. De iparművésze valamirevaló egy sincs. Sem geniális tervezője, sem becsületes úttörője. Még csak egy rendes ízlésű iparművésze sincs. Nem volt még olyan kiállítása sem otthon, sem másutt, melyről érdemes lett volna egyetlen nevet vagy egyetlen jobbfajta dísztárgyat magunkkal hozni. Azzal szemben, amit mi iparművészetnek n e v e z ü n k , Olaszország még ma is valahol a király-stílusok virágkorában él s előkelő szellemei, mint D'AnnunLederne Brieftasche. Entwurf u. A u s f u h rung durch die S c h u ler d e s Prof. Gróh. Kon. Kunstgewerbeschule Budapest.

•„ >

-

Peppmo Garibaldi a hálószobáikban is, a fürdő-

zlo

k á (

j

m e

l ] e t t j s bíborsZÖVet-

tel letakart, aranyfestékkel

=•» 187 5"

bevont rokokókarszékekben helyezkednek el, amelyeket régiségkereskedőik milanói gyáraikból bálákban szállítanak a velencei signorék hajdani palotáiba. Van ugyan egy úgynevezett modern iparművészeti stílus is, amely erősen emlékeztet a tizenöt évvel ezelőtti francia szecessziós stílusra, de ezt csak szabadgondolkozó körökben szeretik azért, mert az asztalok szilaj lábaiból, a plakátok és a címtáblák betűinek féregnyúlványaiból a latin lélek szabadságszeretefére vonnak szimbolikus következtetést. Egészben a mai Itáliát, azt, amelyben önfeledt nászutasok és elragadtatott turisták évenként félmilliárdot költöttek a három hadviselő országból, ezt a kedveskedő, mosolygó és titokban a zsebünkből a pénzt kilopó Itáliát a kucséber-műipar virágzása jellemzi. Mert kinek ne jutnának eszébe azok a kirakatok, melyekben a muranoi Uvegkészítményeket, a velencei gondolák formájára fujt téntatartókat, az üvegszilánkokból fonott virágkosarakat és a műmárványból kevert levélnehezífő dogepalotát árulják? Kinek ne dobbanna meg a szíve azokra a hamutartókra gondolva, melyek a kút káváján csokolózó galambokat ábrázolnak, amint az ember sóhajtva adott értük tíz lírát abban a hitben, hogy alabástrom műtárgy az, amit vásárolt, pedig hát silány tésztalisztművekről volt szó. És ama kedves filigránművek, melyek sodrott aranydrótból pompeji leleteket akasztottak a signorina nyakába s azok az egykorú bőrkötések, amelyekben Petrarca költeményeit árulják ájuldozó angol miszszeknek rossz aranyozással és három dúccal nyomott miniatűrökkel. Oh gyönyörű kékegű Itália, mely mint egy bőségszaruból, mint egy kiapadhatatlan kucséberkosárból osztottad a világ legboldogabb utasai felé műkincseidet, hogy terjesszed az amúgy is elég általános ízléstelenséget, vájjon ha megnagyobbodnának határaid, még több szemetet zúdítanál Európa fölé?

H

ÁBORÚS KIÁLLÍTÁSOK, A franciák által oly sokszor kicsúfolt német „Kultur" a háború alatt sem tagadja meg magát. Az otthonmaradottak nemcsak kukoricakenyérrel és hadieledelekkel élnek, hanem azzal a kultúrával is, melynek minimumát a háború alatt épp úgy nem tagadhatják meg maguktól, mint a levegőt, a tisztaságot, a testi kényelmet. S mialatt a franciák a gyűlölet lángjait szítják, a németek — kiállításokat rendeznek. Természetesen a háború jegyében s a háborús iparművészet tárgyaiból. Két ilyen kiállításról is kaptunk mostanában hírt. Mindkettőben kegyelet, a hősiesség apoteózisa, hadvezéreknek szóló hódolat van, de egyúttal küz-

208 Vs

delem az ízlésért és pellengérre állítása annak az üzleti szellemnek, mely háborús kiccsekkel akar nagy hasznot bezsebelni. Az egyik kiállítást a bajor Nemzeti Múzeumban rendezte a Münchenben székelő „Deutsche Gesellschaft für christliche Kunst". A cél : templomok, kápolnák, temetők, síremlékek architektónikus, festői és szobrászati megoldása a hősök emlékének megörökítésére. Keresztény egyházi művészet a nagy idők mementójának szentelve. Az emlékeknek, kivált a szobrászatiaknak és az emléktábláknak igen nagy tömege került itt bemutatásra. S csaknem mindben a mult idők egy-egy nagy műemlékének stílusa, különösen román és gót székesegyházakból leszűrt formák visszhangja éledt. Feltűnően sok volt a bajor népművészeti bélyeg is a kivitelre szánt modelleken, mintha csak hangsúlyozni akarná, hogy a népek csatáját ama sok ezer kis falusi kápolnában ennek a népnek tradicionális formanyelvével kell megörökíteni a maradékoknak. A másik kiállítás már változatosabb s egyúttal maradandó jellegű. A stuttgarti Landesgewerbemuseumtárait tudós igazgatója Pazaurek egy új osztállyal gyarapította s ennek az anyagát a háború múltjának és jelenének szentelte. A címe tehát az lehetne: ízlés és ízléstelenségek a múlt és jelen háborúiban. Történeti résszel kezdődik a kiállítás, mely visszapillantást ad azokra az időkre, mikor az iparos egy-egy dicső hadvezér fejével ékesítette az ő áhítatos szeretetében fogant tárgyat. Gusztáv Adolf, Nagy Frigyes és XIII. Lajos körvonalai jelennek meg legtöbbször meg a szabadságharcok hősei. A tárgyak túlnyomó része azonban ez időkből porcellán, üveg és doboz. De már a régi időkben is voltak „Hurrákiccsek", mert a napoleoni gránátos, akiből óra lesz és az útitarisznya Napoleon lovasképével az ízlés eltévelyedésének bizonyságai. A modern részben Pazaurek Németországból és Ausztriából jóformán mindazt összeszedte, amihez hozzáférhetett s amit különböző helyekről — még a lövészárkokból is — elküldtek neki. Legtöbb itt a grafikus háborús lap, könyv, képes levelezőlap, de sok a fém-, zománc- és üvegtárgy is, valamint a bécsiek által beküldött paszományés textilmunka. Fafaragás is szépen akad. Legmulatságosabbak itt is az ellenpéldák, melyek a stuttgarti múzeum kuriozitás-gyűjteményeit fogják gazdagítani. A hamis szentimentalizmusra számító levelezőlapok, a hazafiasságról szóló oklevelek rossz keretben üresen tartva egy fénykép helyét. A használati tárgyak Ielkesedési alapon : zsebkendők hadvezérek fejével, nyakkendők és locsolók nemzeti színekben, az U 5 mint szájharmonika,

185

185. Színes varrott csipkék. Tervezték é s csinálták a Gróh-tanítványok az iparművészeti iskolában.

185. Farbige genähte Spitzen. Arbeiten der Schüler des Prof. Gróh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest.

189 Magyar Iparművészet.

186 184—187. Szövetnyomások. Tervezték és csinálták Gróh-tanítványok az iparművészeti iskolában.

187 a

184—187. Muster für bedruckte Stoffe. Arbeiten der Schüler des Prof. Gröh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest.

WéM>

188—189. Bélyegzőnyomással aranyozol! bőrkönyvfedelek. 190—191. Horgol! szalagos csipkék. Tervezlék és csinálták a Gróh-tanítványok az iparművészeti iskolában.

188—189. Bucheinbände mit Handvergoldung. — 190—191. Gehäkelte Spitzen. Arbeiten der Schiller des Prof. Gróh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest.

6*

HHP jß

192 II. Hadiemléktervpályázat. 192. Spiegel Imrének az I. díjjal jutalmazott pályaműve.

192 Vs

II. Konkurrenz für Kriegerdenkmäler. 192. Mit dem I. Preis ausgezeichneter Entwurf des E. Spiegel. • H

I

II. Hadiemléktervpályázat. 193. Horváth Bélának és H. Pintér Gyulának a II. díjjal jutalmazott pályaműve.

II. Konkurrenz fUr Kriegerdenkmäler. 193. Mit dem II. Preis ausgezeichneter Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér.

" 19/S

194

195

II. Hadiemléktervpályázat. 194. Horváth Béla és H. Pintér Gyula pályaműve. — 195. Moiret Ödönnek megvásárolt pályaműve.

194

II. Konkurrenz für Kriegerdenkmäler. 194. Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér. — 195. Angekaufter Entwurf des E. Moiret.

196

•

IÍ «

II. Hadiemléktervpályázat. 196. Tóth Gyula pályaterve.

II. Konkurrenz für Kriegerdenkmäler. 196. Entwurf des J. Tóth

=! 195

ÄffMHKHesn : AlMITO^OMIiR» fíoonsRH raw mm» ® MIIMVQÖ (BMMWMl 'SC f W f f # / l ® ^IMneDSO^ItPMöOiWmiP®.

IWffiM^MS^Q'IPSWÊlMî) :-TLffip«n)ii®-nBS3SF»£aKDF

II. Hadiemléktáblaterv-pályázat. 197. Tóth Gyulának II. díjjal jutalmazott terve. — 198. Steiner István és Kónya Zoltán megvásárolt terve. — 199. Horváth Béla és H. Pintér Gyulának megvásárolt terve. — 200. Horváth Béla és H. Pintér Gyula terve.

196

II. Konkurrenz für Kriegergedenktafel. 197. Mit dem II. Preis ausgezeichneter Entwurf des J. Tóth. — 198. Angekaufter Entwurf des St. Steiner und Z. Kónya. — 199. Angekaufter Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér. — 200. Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér.

a gránát mint mosószappan és viaszgyertya, a vaskereszt mint spórkassza stb. De valamennyi közt a legmulatságosabb egy piros francia nadrág, mely dohányzacskóul szolgál s a felirata : „Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon". A kiállításnak — talán mondani sem kell — igen nagy a népszerűsége.

H

OGYAN KELL AZ ELLENSÉG SÚJTOTTA LAKOSSÁGOT SEGÉLYEZNI?

Erre a kérdésre a legpraktikusabb feleletet a müncheniek adják. A bajor fővárosban is megindult ugyanis egy akció, amelynek a keletporoszországi betörések alkalmával sújtott vidékek felsegítése a célja. Kormány, város és társadalom ugyanazzal az áldozatkészséggel munkált a nemes ügyön itt is, mint egyebütt a német városokban. De egy szerencsés ötlettel azt is elhatározták, hogy a begyült pénzt nem pénzértékben juttatják rendeltetési helyére, hanem inkább bútorokat, háziszerf, lakásberendezési tárgyakat juttatnak nekik. A segítőbizottság vezetője Borscht főpolgármester pompásan okolta meg ezt az elhatározást. Elmondta, hogy ezzel kettős jótéteményt gyakorolnak, mert azokat az iparágakat is munkaalkalomhoz juttatják, amelyek Münchenben éppen a háború következtében igen sokat szenvednek a munkanélküliség miatt. De amellett még arról is tanúságot tehetnek, hogy aránylag mily kevésből lehet jó és ízléses munkáslakásokat berendezni és még elsőrangú tervezők berendezései sem kerülnek sokba, ha sokszoros előállításuk lehetséges. Az eszme mindenkinek nagyon tetszett és az érintett vidékek hatóságai is nagy örömmel fogadták az ajánlatot. Münchenben erre a célra már meg is alakult a végrehajtóbizottság, amelynek kitűnő példája talán a mi kormányunk figyelmét sem fogja elkerülni, amelyet most oly sokfelől ostromolnak egyrészt a segítséget, másrészt a munkát várók.

H

ÁBORÚS ÉKSZEREK. Asszonyok mindig szeretik egy kicsit megszépíteni magukat s ezt a szerelmüket még a háborús idők nagy izgalma sem szüntette meg. S bár a háborúnak — kivált a háborús pénzügyeknek — igen kevés köze van az ékszerekhez, ezen a téren is vannak újdonságok, itt is változik a szükséglet, bár igen diszkrét formák között. ízléssel és tapintattal az iparművészetnek ebben az ágában még a háború idején is lehet kelendővé fenni bizonyos tárgyakat. Ilyenek mindenekelőtt a fekete ónixból való ékszerek, melyek bár áraik messze alatta maradnak a békés idők ékszereinek, de minőség és hatás dolgában vetélkednek ezekkel. Násfák, függők és medaillonok készülnek a mélyfekefe ónixból, melyek ovális

vagy köralakú rajzukkal, simára csiszolt felületűkkel nyugodt, előkelő hatásúak. A nagyobbigényű ízlés persze ezzel nem éri be, hanem azokat a karkötőket, övcsatokat és tűket keresi, melyek feketére zománcozott ezüstből készülnek és amelyek szinte dísztelen egyszerűséggel, tehát a rajznak annál nagyobb szabatosságával készülnek. Díszük leginkább a brocheoknak van : egy finom szegély tiszta vagy oxidált ezüstből, néhány apró virág fekete alapon pasztellszínekkel. E nagyon tartózkodó ékszerek mellett hordanak persze bátrabbformájú háborús smukkot is. Hadijelvényeket hajlított vagy kalapált ezüstből, melyek többnyire a dán függőékszerek formáit mutatják s vagy egy vaskereszt vagy egy más háborús vagy egészségügyi jelvény zománemívű rajza van beléjük égetve. A német ékszerészek igen sok tulaezüst portékát küldenek szét Hindenburg arcképével s gyakran hazafias feliratokkal övezik körül. Egyszerű háborús ékszerek készülnek még fekete borostyánból, acélból, gyöngyházból s újabban nagyon terjednek a vastag borostyángyöngyből fűzött nyakláncok is. Általában azonban a háborús ékszereken meglátszik a divatszerűség, az átmeneti jelleg és az, hogy a viselőik inkább csak — lemondásból fordultak hozzájuk, mintsem hogy a háború után is soká tudják tartani magukat.

• •H

••i

•H

Z

ÁSZLÓSZALAGOK. A tavaszi szélben felvirágozva, felpántlikázva, harcrakelő csapat élén lobog a magyar zászló. A tavaszi szél gyöngyvirágok illatát hozza lefelé a zászló tetejéről a piros katonaarcokhoz és a szalagok színeitől ujjong a szemük. Szépek ezek a zászlók, szívdobogtatóan szépek és a színeik naiv összebomlásában van valami meghatóan parasztos bennük. Kis falusi kertek jószagú virágágyai, faragott és festett kapufélfák színpoemái jutnak az ember eszébe. De mégis érezni, hogy e szalagok túlegyszerűek, nagyon is dísztelenek. Pedig a zászlószalagnak is megvan a maga tradíciója s ehhez az is hozzátartozik, hogy egy arckép, egy jelmondat, egy embléma legyen rajta hímezve, varrva vagy legtöbbször nyomtatva. Német gyűjtőknek vannak nagy zászlószalag-gyűjteményeik diadalmas idők emlékeiből s ezeken csaknem mindig fellelhető valamely célzás az egykori nagy háborúra, a maszatok és puskagolyók nyomai közt egy borosfyánkoszorús foglalatban a hadvezér arcképe meg egy pár kalligrafikus szó végigírva a szalag hosszában. Ügyes német kereskedők, zászlógyárosok most e régi pántlikákat sokszorosítják s ugyanazonmód csináltatnak mai háborúk hőseivel és jelmondataival is szalagokat.

=* 197 Magyar Iparművészet.

7

Mint olvasójegy, mint applikálható szobadísz is szép az ilyen háborús emlék, melynek színei fakultával meglesz a történeti valőrje. Annál csodálatosabb, hogy nálunk még nem igen gondolt senki az ilyen zászlószalagok egyszerű, grafikai megoldására meg sokszorosítására. Pedig nekünk is vannak régi kin-

nk • cseink, háborúkat járt Szűz Máriás zászlóink s azokon mintának felhasználható szalagok. í S talán a mi grafikusaink is tudnának annyi y leleménnyel alkalmazkodni e nagy idők által jj megkívánt pátoszhoz, mint a németek. Üzlet- • nek sem volna ez rossz egy nagyobb grafikus- M vállalat számára és ilyen szárnyak közt bizonyára még büszkébben lengenének ott fönn a tavasz ragyogásában a mi címeink, címereink és jelmondataink s még hangosabb volna katonáink lelkesedése, mikor szemük rájaszegződik a féltett zászlóra...

ŰVÉSZETI OKTATÁS

D

mtimmmm fHffKFJXflST 'El ÎKMB1

wsmm mmmms mmwsmm ilMISIÈ

i s g b k q h m

•mmamm

II. Hadiemléktáblapályázat. Weisz Albert pályaműve.

198

II. Konkurrenz für Krlegergedenktafeln. Entwurf des A. Weisz.

IVATTANULMÁNYOK. A Németországból és Ausztriából felénk hangzó erőteljes önállósulási törekvések a női divat terén minálunk is meg fogják teremni gyümölcseiket. Máris észrevehetők olyan jelek, melyekből következtetve a budapesti divatművészetnek is sikerülni fog felszabadítania magát a francia formák egyedül üdvözítő voltának babonája alól. Az Iparművészeti Iskola, mely egyre jobban igyekszik növendékeinek tanulmányait az ország gazdasági szükségletei irányába terelni, már jóeleve figyelmessé lett erre a készülő változásra és textilosztályát lassan olyan tárgyak beiktatásával gazdagítja, melyekkel a kikerülő növendékek divatrajzolói elhelyezkedését is biztosítja. Ahhoz, hogy egy magyar erőkkel feltámadó divatművészet érvényesülhessen, két nagy akadályt kell leküzdeni : a hölgyvásárlók makacs ragaszkodását a párisi cégjegyhez és a magyar szalontulajdonosok elfogódottságát a hazai tervezőművészekkel szemben. Mind a kettőnek volt némi alapja s mind a kettőnek útban van az engedékenysége. Az előbbi akadályt talán a társadalom megújuló önérzete fogja elsöpörni, az utóbbinak eléje kerül munkásságával az okos dessinateur-nevelés. S akinek volt alkalma bepillantania a textilosztály ilyen irányú munkáiba — nagyon biztosan mérlegelheti máris e tanterv helyességét. A növendékek itt is történeti előzmények gyökérszálaiba kapcsolódnak. Kosztümfanulmányokat végeznek modellek és régi divatlapok nyomán, hogy a jelenségváltozások törvényeit megismerjék. Minden elmúlt kort a maga vonalvezetésével, kedvenc színeivel, szövetfajaival ismernek meg s eljutnak azokhoz a rezultánsokhoz, melyek a testformák, anyagok, erkölcsi felfogások szükségképpen való összeműködéséből a női toalettben előállottak. Úgy lehetne ezt a pontos tanulmányt tekinteni, mint a

változó divatok állandó elemeinek újra való desztillálását. Éppen a történeti artisztikum újraátélése teszi őket képessé a mai női divat oly fontos fényezőinek számbavételére, mint amilyen : a sajátságos faji jelleg tükröződése alakon, arányokon, a helyi élet igényei, a járás ritmusa, a számotvetés a mi általunk előállítható anyagokkal stb. A tehetségesebb növendékekkel persze itt nem lehet megállni, hanem az iskola már jóeleve arról is gondoskodott, hogy egyikük-másikuk nagy női szalonokban gyakorlatilag ismerhesse meg választandó hivatása technikáját és üzleti kívánalmait. E növendékek közül egyiknek, W i n k l e r Margitnak divattanulmányai máris meglepő teljességét mutatják a formaérzésnek és az ízlésnek. Rajzolótolla akkora könnyűséggel siklik a papiroson, mint a legrutinosabb franciáké. Alig kétéves múltja van ilyfajta tevékenységének, de máris észrevehető, hogy egy különös divatgrafikai készségre tett szert. Espritje van. S kivált kolorisztikus érzéke fejlett. Pasztózus könnyedséggel olvadnak össze színei, sohasem tagadva meg az anyagot, amelyek lehetővé teszik, hogy ne papirostervek legyenek elgondolásai, hanem finomízlésű megrendelők toalettjei. Mihalik Gyula tanárt, aki az iparművészeti iskolai textilosztálynak ilyen irányú felfrissítését végzi, egészben az a helyes szempont vezeti, hogy a textilművesség leendő tervezőművészei a legkisebbtől a legáltalánosabb feladatig mindenben szakismeretekre tegyenek szert és egy szép szövetornamens, egy csipke, egy géphímzés ne legyen nekik több, mint részlete egy általánosabb esztétikus egésznek, amely az embernek közveteflen vagy közvetett ruházatához, toalettjéhez vagy lakásához tartozik. Egyelőre egy nagy eklekticizmus szellemében történik ez az irányítás. De eredményei hamarosan meg fogják mutatni, hogy a magába olvasztandó tiszta magyar elemek segítségével egy erőteljesen hangsúlyozott helyi formaművészetet is meg tud majd oldani. A tegnap tanulmányain és a mának kívánalmain át a holnap előrelendülését készítik itt elő csendes, de eredményes munkával.

MÁSODIK HADIEMLÉKTERV-PÁLYÁEREDMÉNYE. Az Orsz. M. Iparművészeti Társulat tudvalevőleg újabban ismét pályázatot hirdetett hadiemlékek terveire azzal a célzattal, hogy a tervek útmutatásul szolgáljanak a háború befejezése után az ország minden községében felállítandó

azokra az emlékművekre nézve, amelyek hivatva lesznek az elesett hősök neveinek megörökítésére. A társulat végrehajtó- és bírálóbizottsága A l p á r Ignác elnöklésével május hó 15-én tartott ülésén, amelyen a Hősök Emlékét Megörökítő Orsz. Bizottság elnöke L u k á c s György dr. v. b, t. t. is résztvett,

À ZAT

II. Hadiemléktáblaterv-pályázal. Weisz Albertnek I. díjjal jutalmazott pályamüve.

II. Konkurrenz für Kriegergedenktafeln. Entwurf des A. Weisz. I. Preis.

II. Hadiemléktáblaterv-pályázat. Fekete Oszkár é s S z e g e S á n d o r pályaműve.

döntötte el a kegyeletes célú pályázatokat. A h a d i e m l é k t á b l a - t e r v e k közül a bizottság a 600 koronás I. díjjal W e i s z Albertnek, a 400 koronás II. díjjal pedig T ó t h Gyulának tervét tüntette ki és megvásárolta 100—100 koronáért S t e i n e r István és Kónya Zoltán, valamint H o r v á t h Béla és H. P i n t é r Gyula pályaművét, — A s z a b a d o n á l l ó e m l é k m ű v e k tervei közül a 600 koronás I. díjat S p i e g e l Imre, a 400 koronás II. díjat H o r v á t h Béla és H. P i n t é r Gyula pályaművének ítélték oda, 100—100 koronáért megvásárolták Moiret Ödönnek, Fekete Oszkárnak és S z e g e Sándornak pályaműveit. A két pályázatra mindössze 170 pályaterv érkezett be, melyek május hó 27-ig megtekinthetők voltak az Orsz. M. Iparművészeti Múzeumban. A végrehajtóbizottság G y ö r g y i Kálmán igazgató javaslatára újabb pályázatot hirdet grafikai sokszorosításra szánt művészi hadiemléklapok terveire, miután előreláthatóan sokan majd a kegyeletes megemlékezésnek ezt a módját választják s a Társulat idejekorán elejét akarja venni a kontármunkák elterjedésének. A pályázati felhívást e számunk Hivatalos Közlemények rovatában közöljük.

II. Konkurrenz fUr Kriegergedenktafeln. Entwurf d e s O. Fekete und A. Szege.

E helyen említjük meg, hogy a H ő s ö k E m l é k é t M e g ö r ö k í t ő B i z o t t s á g legutóbb tartott ülésén élénk elismerésssel emlékezett meg az O. M. Iparművészeti Társulat hazafias akciójáról és elhatározta, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesületet, a Magyar Építőművészek Szövetségét és a Magyar Képzőművészek Egyesületét felkéri, hogy buzdítsák szintén tagjaikat hadiemléktáblák és emlékművek tervezésére és válogassák ki a legsikerültebb műveket. A tervek beadásának határidejét a Bizottság f. évi október 1-jére tűzte ki. Az ekképpen egybegyüjtendő terveket és mintákat az O. M. Iparművészeti Társulat pályázatain beérkezett művekkel együtt a Bizottság ki akarja állítani. Ez a kiállítás, melyen remélhetőleg minden jelesb magyar művész részt fog venni, bizonyára számíthat a közönség nagy érdeklődésére és pártfogására.

A művészetet senki más nem viheti előre, mint maga a művész. Műpártolók támogatják ugyan a művészt, ez rendben is van így, de ez a támogatás nem mindig válik a művészet javára is. x.

R

EKLÁMTUDOMÁNY É S PLAKÁTMŰVÉ-

valami, ami az Unió államaira emlékeztet". Ennél kevesebbet igazán nem mondhat rólunk egy olyan bécsi író, aki a monarchia plakáfművészeit—éghajlati övek szerint osztályozza. (Mily sürgős lesz a háború után végre önállóan is bemutatkoznunk a németeknek !) A kötet legérdekesebb része mindenesetre illusztratív anyagának színes gazdagsága, a német üzleti grafikának, utcai, kirakathirdetéseknek, levélpapirosoknak, etiketteknek, bélyegeknek stb.nek az a panorámája, melyben Társulatunk kiállításában már egyszer eredetiben is volt alkalmunk gyönyörködni. így magunk előtt forgatva e lapokat, egész jogosan beszélhetünk a német üzleti grafika leszűrődött stílusáról. Talán helyesebben egy berlini grafikusstílusról, mely a nagy cégek szolgálatába állítja a tusnak, a kőnyomatnak, a nádnak biztos lendülete vonalait és nagy színsíkjait. Ma már erősen eltávolodott ez a német művészet az angol s amerikai példáktól, inkább a francia divatilluszfrátorok könnyű gráciájára emlékeztet s mindenképpen van benne valami

SZET. (Paul Ruben : „Die Reklame, ihre Kunst und Wissenschaft". 2. Band. 1914. H. Paetels Verlag Berlin.) Alig két évvel az első kötet nagy sikere után Ruben egy újabb vastag kötetben igyekszik bemutatni szóval és képben mindazt, amit a reklámról szakemberek, grafikusok és esztétikusok elmondhatnak. Ennek a könyvnek is az a mottója, ami az elsőé volt: „A reklám akkor válik művészetté és tudománnyá, hogyha etikai eszközökkel az igazságot hirdeti". Mintha csak a német gazdasági élet szolid eszközeinek és bizfos formáinak tükre volna ez a mondás, mint különben maga az egész könyv is. Egy társulat életéről s munkásságáról ad számot, mely csak nemrégiben alakult s a címe: „Freie Vereinigung für Reklamekunst und Wissenschaft" s e valóban nagy tipográfiai szépségekkel kiállított könyv minden lapja bepillantást enged a német üzleti grafika szinte szédítő gazdagságába. Az egyes tanulmányok (különböző szerzőktől) szólnak a reklám kinövéseiről, a régi illusztrált lapok kezdetleges reklámképeiről, a hamis cégtáblák tisztességtelenségeiről, az árúházépítkezésekről, az amerikai fanulságok értékesítéséről, a reklámbélyegekről, a papiros szerepéről a hirdetéseknél és a dohánykereskedelmi grafikáról. Egy tanulmányban (mely különben a Iegfelületesebben megírt része a könyvnek) egy Oskar Wallfried nevű bécsi író az osztrák-magyar reklámról beszél egy füst alatt a németekről, csehekről, lengyelekről és magyarokról anélkül, hogy bármelyiknek jellegzetességéről vagy törekvéseiről számot tudna adni. A mi reklámművészetünkről például így emlékezik meg : „A magyarok valamivel elevenebbek és forróbbvérűek, mint az osztrákok, innét magyarázható a magyar reklámban az az amerikaias íz is, mely itt célszerűnek bizonyult. Hiszen Magyarország mostani gyors 11. Hadiemléktáblaterv-pályázat. fejlődésében egészben véve van Fekete Oszkár és S z e g e S á n dor pályaműve.

II. Konkurrenz fUr Kriegergedenktafeln. Entwurf des O. Fekete und A. Szege.

igaz örömmel állapítom meg, a legszebb reményekkel vagyok eltelve a t. Társulat jövő működése iránt s ahhoz a negyedik évtized küszöbén a legőszintébb szerencsekívánataimaf fűzöm." TÓTÉKONYCÉLÚ HÍMZÉS- É S CSIPKEDJ KIÁLLÍTÁS nyilf meg május hó 23-án az Iparművészeti Múzeum elsőemeleti nagytermében, melynek jövedelmét a kiállítás rendezője, I s t v á n f f y Sándor dr.-né, felerészben a háborúban megvakult katonák sorsának enyhítésére, É M E T N Y E L V Ű M Ű V É S Z I S K O L Á K . felerészben pedig katonai fehérneműk beszerzésére ajánlotta fel. Az érdekes kiállítás (Deutsches Fachschulwesen III. Herausge- Istvánffy dr.-nénak igen gazdag gyűjteményét geben von C. Malcomes.) Igen praktikus és mutatja be, ki gyermekkora óta nagy buzgaáttekinthető kis füzetben van itt összefoglalva lommal hordta össze a most látható értékes Németország, Ausztria és Svájc képzőművé- kollekciót. Ennek túlnyomó része sopronszeti, iparművészeti és művészi jellegű szak- megyei népművészeti munka ; a régi fejkendők, iskoláinak jegyzéke. Megtudjuk belőle, hogy hímzett lepedők, törülközők, egyházi hímzések, a Németbirodalomban kerekszámban 80, párnahajak, fejkötők a hímzés és a csipkeAusztriában 25, a német Svájcban 7 ilyen készítés sokféle művészi technikáit mutatják. iskola van, mindezek túlnyomó részben ipar- Ezek mellett nagyon tanulságos a remekművű művészeti jellegű iskolák. A német iskolák flandriai, brüsszeli, francia és velencei csipközt államiak, községiek és magániskolák vál- kékből álló sorozat; minden egyes darab jeltakoznak, de társulatiak is szép számmal akad- lemző példánya a legfejlettebb csipkeművénak. Minden egyes iskoláról feltünteti a leg- szetnek. Külön üvegszekrényekben láthatók a szükségesebb tudnivalókat is. így az utcát gyűjteményből válogatott nyereménytárgyak, s házszámot, az iskola vezetőjének nevét, melyeket június hó 12-én sorsolnak ki. A kiálaz iskola céljait, szervezetét, általános és lítás június hó 10-ig naponként 10—1 óra szakosztályait, tanfolyamait, mindezek idő- közt tekinthető meg. Belépő díj 50 fillér. tartamát, a beiratkozáshoz megkívánt feltételeket, a fandíjakat, a bizonyítványokról, az IPARMŰVÉSZEK SEGÉLYEZÉSE. A legiskolaév kezdetéről s befejezéséről szóló tudni- 1 utóbbi számunk megjelenése óta az Ínségbe valókat. Mindezeknél fogva kitűnő szolgála- jutott iparművészek segélyezésére a Budapesti tokat tehet a könyvecske nemcsak az ilyen Központi Segélyzőbizottság elnöke, Bárczy intézményeket külföldön tanulmányozó szak- István dr. két ízben 500—500 koronát utalt ki ember számára, hanem azoknak is, akik a bizottság iparművészeti osztályának, Teles pályaválasztási tanácsadónak tekintik művészi Ede pedig 20 koronát adományozott a segélyvagy iparművészi hajlamaik továbbképzésére. zőalap gyarapítására. Ezzel az eddig befolyt adományok összege 6287 koronára emelkedett. A május hó végéig kiutalt segélyek összege 2131 koronát tesz ki. Emellett több iparművészt segélyző célú vásárlásokkal és megbízásokkal is támogattak, melyeket az Orsz. INISZTERI E L I S M E R É S , j a n k o v i c h M. Iparművészeti Társulat igazgatósága közvetített. Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi VÁJCI IPARMŰVÉSZET. Most, amikor a miniszter abból az alkalomból, hogy a Társulat semleges államokat s ezek közt földrajzi a XXX. közgyűlése elé terjesztett évi jelentését és nemzetközi helyzeténél fogva éppen a kis hozzá fölterjesztette, az elnökséghez meleg- Svájcot oly sokat emlegetik, falán nem érdekhangú elismerő leiratot intézett, melyet a telen dolog tudomásul venni, hogy ennek az választmány legutóbbi ülésén élénk örömmel országnak milyen szépen fejlődő iparművéfogadott. — „Megelégedéssel és elismerésssel szete van. Olyan színvonalú svájci iparművétekintek vissza azon harminc esztendőre — szeiről persze, amely a svájci festészet értékéírja a miniszter —, melyet a Társulat a magyar vel vetélkedik, beszélni sem lehet, mert hiszen iparművészet ügyének buzgó szolgálatában a szervezés ott mindössze pár esztendős, de töltött. Lelkes eszmékkel eltelve fáradhatatlan máris vannak igen figyelemreméltó tehetségek. • •M munkásságot folytatva s szép eredményeket Ezek leginkább az új építészetben jelentkez•II érve el, a Társulat a nemzeti közművelődés nek s például a Pfister testvérek vagy Sengers ügyének jelenfős tényezőjévé vált. Midőn ezt nagyvárosi bonhomia, mely lapidáris egyszerűséggel, de feltétlenül biztos fellépéssel tudja rádiktálni mondanivalóját a szemlélőre. Dokumentáló erejük van ezeknek a lapoknak s ha ma egy pompeji Iávaeső mindent eltemetne a nagy német indusztriális és kultúrélelből, ebből az egyetlen megmaradó könyvből ezer év múlva is meg lehetne állapítani, mennyi szorgalommal, leleménnyel és választékos ízlésű formával teremtettek ipari termékeiknek fogyaszfóközönséget a németek anno 1914.

N

M

2021

Vs

S

íí y « • n y • • » y « • íí y » • i y • • » y ]» •

•

•i » • y y • ll » V • ft y V • í £ y • í » V • í! y y • Ä y • • í » « •

neve a legjobb németekéi mellé állítható, A bútorművességben és a kisebb ágazatokban kevesebb jelentős egyéniséggel találkozunk. Egészben a svájci iparművészetet a nagy gyakorlati érzék, az egymástól való függeflenség, továbbá a kitűnő szervezettség jellemzi. Alig egy-két évvel a német Werkbund létesülése után már Svájcban is megalakult egy hasonló szövetség, mely eddig is már néhány szép kiállítással járult hozzá a svájci idegenforgalom emeléséhez. Van ennek a szervezetnek egy jól szerkesztett folyóirata is: „Das Werk", amely most töltötte be első évfolyamát és igen ötletes, változatos módon ad képet az ott folyó életről. Általában nem tagadható meg a német tervezőművészek erős hatása a svájci iparművészetben sem, de emellett érvényesül sok szép régi tradíció is, kivált a svájciak fafaragóművészetébői s nagyon természetes fejlődési folyamat lesz az, mely néhány év múlva Bernben vagy Baselben épp olyan erős ízléscentrumokat fog létrehozni, mint amilyenek a legjobb iparművészettel bíró német városokban vannak.

önmagukban már ki nem elégítenek és mikor egy egész kor színekért, lendületes vonalakért, brilliáns könnyűségért sóvárog, akkor nem éri be a szerkezet vagy az anyag folytonos puritanizmusával. Nincs más orvosság : újból neki kell látni és a művésziskolákban nagyon elhanyagolt ornamentális gondolkozást fokozni. Megtanítani a díszítőelemek életére, a mai feladatokhoz, a mai konstruktív formákhoz idomítani azokat és nem félni még attól sem, hogy a kísérletekben nem minden példa fog véglegesen beválni. A díszítőművészetnek hozzá kell szoknia, hogy a saját fantáziájába is belenyúlhat, nemcsak abba, amit készen kínálnak neki a hagyományok.

K

ÉT ÉPÜLET. A háború, bár az építkezés falán a legjobban érzi a hatását valamennyi iparág közt, mégsem tudta teljesen megbénítani a nagyvárosi építészetet. S mialatt ellenséges országokban a mi éhenhalásunk hírét költik, egymásután két fejedelmi szépségű épület készült most el német és osztrák földön. Olyan nyugalommal s akkora reprezentáló erővel, ahogy nem végüket váró országok, hanem diadalmas ünnepekben bízó ~\Z ORNAMENS JÖVŐJE. A „Deutsche nemzetek szoktak építkezni. A különböző Kunst und Dekoration" legutóbbi szá- művészeti folyóiratok tele vannakmostmagaszmában Schulze-Elberfeld tanár arról panasz- talásaikkal. Áz egyik a Mozarteum Salzburgkodik, hogy az ornamens kihalóban van. ban, amelynek megoldását egy nemzetközi Nem nő, nem gyarapszik, nincs, ami tovább- pályázat zsűrije 1910-ben bízta rá Berndl fejlessze. Nem a síkdíszítőmintákra és mo- Richárd műépítészre. Salzburgban, ahol nemtívumokra gondol itt, amelyekkel hímzéseken, csak szülőföldje van a nagy zeneköltőnek, szöveteken, tapétákon oly sűrűn találkozunk, hanem kétévenként megújuló nagy zeneünnephanem a díszítőművészetek egyetemére s főleg ségeket is tartanak műveiből, ahol az ő kulaz építészetre, melyek sokat szenvednek az tuszát hirdeti a zeneakadémia, archívum, újkori ornamensek hiánya miatt. A kor sze- pompás hangszermúzeummal és ahol szinte génysége akkor tűnik fel legjobban, hogy minden kő a Don Juan és a Figaro lakoha régibb időből való mintakönyveket, mond- dalma pompás rokokózenéjének korát juttatja juk aranyművesek vagy hímzések mustráit a szemlélő eszébe, itt épült fel Berndl gyövesszük elő. Azt hiszi a kis cikk írója, hogy nyörű palotája. Közel a Mirabella-parkhoz és ennek az anyagnak s a technikának folytonos a benne levő bárok kastélyhoz, a késői barokelőférbetolása volt az oka. Ma minden kávé- nak kecses formáival, mély ablakokkal, gyöház, minden sörcsarnok márvánnyal, bronzzal, nyörű erkélyekkel, finom lombkoszorúkkal és nemes fákkal cifrálkodik és éppen a díszítő- egy nemes attikával, melynek oromfalán Hiller festészetet, mely ezekre a helyekre leginkább Károly müncheni építész négy kecses puttóvaló, nélkülözzük bennük. Mi is azt hisszük, val jelképezi az allegrót, az allamarciót az hogy általában az utolsó évtizedekben túlsá- andantét és a menuettóf. Kívül és belül mingos kevés súlyt vetettek az ornamens életé- denütt ez a zenei grácia, ezek a halk Mozartnek továbbfejlesztésére. A külföld a hiányos- ritmusok csendülnek meg az épület festméságokat leginkább történeti forrásokkal igye- nyein, szobrain, stucco-díszein. Legszebb a kezett pótolni, nálunk emellett a népművészet nagy zeneterem hatalmas orgonájával, szigoezeréves raktára bizonyult pompás segítőnek, rúbb klasszikus stílusú díszeivel és az olvasó De valóban sem az egyik, sem a másik nem meg a múzeumi termek modern, de történeti fejleszti tovább az ornamentális gondolko- szellemben fogant berendezésükkel. A másik zást és legföljebb újszerű variációkkal gaz- monumentális épület, mely a háború emlékedagítja a síkot, melyet eredeti ötletekkel kel- zetes idején készült el jeles földinknek Kaufflene elevenné tenni. Legjobban minálunk is mann Oszkárnak berlini nagy Volksbühneje. az építészet érzi a hiányokat. Az űj kon- Egykétezer néző befogadására készült hatalmas struktív szépségek — mindenki érzi ezt —

fi y • íí y y • • y y V J{ y y •

színház, melynek sikere még inkább fokozza Kaufmannak máris elismert tekintélyét a német színházépítésben. Itt is, mint eddigi munkáin, főleg a nézőfér arányainak fokozásával törekszik művészi hatásokra és a nemes paliszander ünnepi komolysága, finom tónusa meglepő egyszerűséggel kapja meg a nézőt. Minden modernsége, kevés beszéde ellenére is van benne valami a fejedelmi színházak történeti pátoszából, ami talán ellenkezik egy munkásszínházzal, de amin senkisem ütközik meg ott, ahol a népet igyekszenek a művészet régióiba emelni.

sak sorsát nem is említve. Mindig a műkritikus volt az, akinek megvolt a képessége, hogy a művésznek, ha nem is a belső értékét, de a külvilághoz való viszonyát szabályozza s ily módon reá hatással legyen. És hányszor a művészek körén belül — néha nagyon érthető okokból — visszahatás keletkezik a művészeti írók ellen, jó ezeket az igazságokat nyugodtan mérlegelni s a műkritikus gyarlóságaitól különválasztani a műkritika nagy apostoli szerepét, kivált a térítésre még nagyon rászorult társadalmakban.

MŰKRITIKUS. Ahhoz, hogy egy bizonyos művészi fellendülés támadjon valamely területen, nemcsak művészekre van szükség, hanem közvetítőkre is. A mai gazdasági formák mellett, mikor nem a vevő keresi fel az árút, hanem az árú kénytelen magára terelni a vevő érdeklődését, azt is el lehet mondani, hogy a közvetítő szerepe legalább is olyan fontos a művészi életben, mint a művészeké. Hogy van mégis, hogy a művészek senkitől sem irtóznak annyira, mint a közvetítés két képviselőjétől : a műkereskedőtől és a műkritikustól ? S talán az előbbitől sem annyira, mint az utóbbitól. Pedig az esztétikus az, aki a művészi érdeklődés lavináját fenn a hegytetőn megindítja, s nélküle elképzelhetetlen a művész népszerűsége éppen abban a században, mely a művészet demokratizálását írta ki zászlajára. S a művészek mégis a legjobb barátjuktól félnek legjobban, a lámpahordozótól, a kikiáltótól. Semmi sem igazolja annyira a műkritikusok önzetlenségét, mintha az utolsó évtizedek németországi mozgalmait nézzük, egy egész sereg művészeti folyóirat köszöni neki létét: így a Simplicissimus, a Jugend, a Pan s ezek nemcsak folyóiratok, hanem hatalmas művészi propagálók is. Szinte máról holnapra váltak ezek révén ismeretlen, szerény művészekből, grafikusokból elismert, fényesen honorált nevek, akiknek szárnyat adott a repüléshez a lenézeit műkritikus. Hogy egy művészre — persze csak az igazira — mit jelent az, ha ott áll mögötte jóhiszeműségével és girójával az esztétikus, azt a pozitív példák sokasága bizonyítja legjobban : a preraffaelitáké, a Klinger, a Thoma példája, csakúgy mint a mi művészetünkben például a Munkácsy, a Paal László, a Fadrusz János példája. Viszont hogy a kritikai erőfeszítések távolmaradása az igazi tehetségnek mennyire ártalmára van : Feuerbach, Szinnyey-Merse vagy Ferentzy István esete eléggé bizonyítja, a napjainkbeli bajtár-

F

Á korszakban

O T O K A L E I D O G R Á F . Mindenki ismeri gyermekkorából a kaleidoszkópot, azt a bádoghengert, melynek tükrében az ember a színes üvegmozaikok nagyszerű ornamenseit folyton változó formákban láthatja, ha belekukucskál. Aki csak valaha forgatta ezt a készüléket, mindenkiben feltolult a vágy, hogy miért is nem lehet ezeket a gyönyörű szimmetrikus képeket valahogy megrögzíteni. De legjobban az iparművészeti tervezők érezték ezt a hiányt s mindig igyekeztek is valami módot találni a sokféle kínálkozó ornamens megrögzítésére. Ám mindezek a módszerek meglehetősen tökéletlenek voltak, míg most végre a jenai Zeiss-gyár egy mérnökének, dr. Pulfrichnak sikerült egy készüléket szerkesztenie, melyet ő fotokaleidográfnak nevez és amely elmés módon fényképezi le a kínálkozó mintát. Az egész készülék meglehetősen egyszerű. Egy üveglemezen van egy kis rajz, mely az ő tükrözésével s ellentükrözésével egy meglehetősen szimmetrikus mintát ad. Ez alatt van egy készülék, mely nagyjából a kaleidoszkóp egyszerű fükörlemezeinek felel meg. Felülről jövő világítás segítségével a kép s a hozzájatartozó tükörképek egy fényérzékenylemezre vetődnek, amely azután a képet felveszi. Az egész készülék persze mégsem ennyire egyszerű, mint itt elmondottuk, de meglehetősen tökéletes. Nagy előnye a készüléknek az is, hogy erős mesterséges fényforrással — például higanygörlámpával — rá lehet a képet egy bekapcsolt tükör segítségével egy tejüvegre vetíteni s onnan kényelmesen lerajzolni vagy lefotografálni. Általában az új készüléknek kivált a síkornamensekkel dolgozó iparművészeti ágakban fogják nagy hasznát venni. így elsősorban a szövet-, tapéta-, grafikai s rokon műiparokban. De bizonyára általánosságban is hozzá fog járulni e készülék az egyre éledő ornamensszomjúság gazdag kielégítéséhez az iparművészetben.

SZTRAKONICZKY KÁROLY f élységes megrendüléssel tudatjuk az olvasóval, hogy lapunknak három éven át volt főmunkatársa, nekünk kedves barátunk, a magyar művészeti irodalomnak nagyrahivatott művelője : fiatalsága teljében, május hó 29-én elesett a galíciai harctéren. Már útra készen állott ez a füzetünk, mikor az ő elmúlása [fájdalmas jelentését bele kellett illesztenünk. Valahol a rovatok mezejében, fekete barázdák közül még felénk int a neve, a lövészárokból való üdvözlete, az ő mosolygó, szőke, göndör feje. É s most tépő fájdalommal borul a halál szárnya egy finom és nemes élet tragédiájára. Érdeklődésének és szeretetének melege nem tudott kihűlni még bezáródó szemeivel sem ; huszonnégy órával halála híre után még megjött tőle az utolsó üdvözlet szerkesztőnkhöz gyöngéd rózsaszínű i kártyán, forró puskatűzből, négy nappal halála előttről keltezve, az utolsó hősi kézszorítás. É s most nem lesz többé folytatása: írás, hír, szeretet, mosolyg á s örökre elmarad tőle. Finom elméssége, a nemes ízlésért való hevülete, bátorsága, szókimondása, Lancelot-hűsége utolsó sóhajával örökre elröppent tőlünk. Fájó szívünk komorságával nézünk u t á n a . . . Budapest, 1915 június 7.

A MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZERKESZTŐSÉGE.

M A G Y A R IPARMŰVÉSZET. 1915. VI.

IV. M E L L É K L E T .

GELLÉRI MÓR fájdalmas megindulással búcsúzunk ezen a helyen a magyar ipar leglelkesebb, fáradhatatlan, érdemes és úttörő munkásától, a magyar szakirodalom vezérétől, Gelléri Mórtól. Majdnem négy évtizedes, ernyedetlen mun9 K g ß i f j ^ S J J kássága mély nyomokat hagy a magyar közy V Áy/í A A\ gazdaság és kultúra történetében. Érdemei annyira közismertek, hogy áldásos tevékenysége külön méltatásra nem is szorul. Hisz ott volt ő mindig és mindenütt, ahol komoly munkás, alapos szakbeli tudás kellett. Legendás munkabírása pedig páratlan és ebben közéletünk egyetlen szereplője sem vetekedhet vele. Munkájában része volt folyóiratunknak és az O. M. Iparművészeti Társulatnak is, melynek alapításában részt vett, majd választmányának és végrehajtóbizottságának is tagja volt és e tisztségeiben mindig buzgón támogatta a Társulat törekvéseit. A választmány tanácskozásain nagy súlya volt mindig megértő, okos, tárgyilagos és nagy tapasztalatokra támaszkodó felszólalásainak, amelyekkel rendesen a vitát el is döntötte. A súlyos csapás váratlanul érte Gelléri barátait és tisztelőit. Nyári fürdőzése után megerősödve, friss munkakedvvel érkezett haza, hogy folytassa áldásos tevékenységét s a könyörtelen halál néhány pillanat alatt örökre beszüntette a legmozgékonyabb elme funkcióját. Legutóbb megjeleni igen értékes könyveit épp ebben a füzetünkben méltatjuk még és most mély fájdalommal kell lemondanunk arról, hogy szakirodalmunkat ő újabb kincsekkel gyarapítsa és halljuk a minden jó ügyért oly meggyőzően felhangzó szavát. Gelléri ajkai örökre elnémultak, kezéből kihullott a toll. A sohasem pihenő jó ember nyugodjék békében ! Emlékét kegyelettel őrizzük szívünkben. Budapest, 1915 szeptember hó 2-án.

À MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZERKESZTŐSÉGE.

Melléklel a Magyar Iparművészet 1919. VII-VIII. füzetéhez.