Hibatipológiai eljárások Út a fordítás tökéletesítése felé

Hibatipológiai eljárások Út a fordítás tökéletesítése felé

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Fordító és tolmács MA képzés

Készítette: Berta Andrea Ilona Konzulens: Dr. Dobos Csilla egyetemi docens 2010.

Tartalom

1.

Bevezetés ............................................................................................................. 3

2.

A fordítás megítélése napjainkban, a fordítási tevékenységet minősítő rendszerek rövid bemutatása................................................................................ 4

3.

Hibaelemzés és hibaértékelés az idegen nyelv elsajátításának folyamatában ..... 7

4.

Az ATA értékelési rendszere............................................................................. 12

5.

A DIN 2345. sz. szabvány ................................................................................. 15

6.

A saját hibaelemzési rendszer............................................................................ 18

7.

Példatár .............................................................................................................. 21

8.

Összegzés........................................................................................................... 25

9.

Irodalomjegyzék ................................................................................................ 26

2

1. Bevezetés

Dolgozatomban szeretném vázolni a fordítói tevékenység megítélését napjainkban, azt, hogy a köztudatban milyen vélemény alakult ki a fordítói tevékenységről, valamint azt, hogy a megbízók mit gondolnak a fordítási munkafolyamatokról, és hogyan értékelik a fordítók által létrehozott produktumot. Elemzem a fordítók és a megbízók sajátos látásmódjának kialakulásához vezető okokat, valamint azt, hogy a fordítók a fordítási munkáik során milyen szakmai helyzetbe kerülnek. A fordítóképzések szükséges irányelveit és buktatóit mutatom be, hiszen a jó képzés egyrészt abból a szempontból kulcsfontosságú, hogy képes-e felkészíteni a jövő fordítóit a szakma kihívásaira, másrészt abból a szempontból, hogy felkészítse a fordítókat arra, hogy hozzájáruljanak a szakma helyes megítélésének formálásához. Kitérek a fordítói hűség fogalmára, és osztályozom a szövegeket a fordítói hűség szempontjából. Ezeknek a témáknak érintőleges tárgyalására azért van szükség, hogy világossá váljon, miért fontos az egységes minősítő rendszerek kialakítása, és hogyan vezethet ezeknek az egységes minősítő rendszereknek alkalmazása a sikeres fordítói képzések megvalósításához. Részletesen leírom a közoktatásban alkalmazott hibaértékelési rendszereket, azt, hogy mit tekintenek súlyos és kis hibának, és hogyan kerülhet egy megértést nem zavaró hiba mégis a súlyos hiba kategóriába, ugyanakkor leírom azt is, hogy miért számít egy oktatásban kis hibának minősülő eltérés egy fordító esetében súlyos hibának. A hibaértékelésre és a fordítói munka minőségének biztosítására és mérésére több szabványt is kidolgoztak. Dolgozatomban az ATA minősítő rendszerét és a DIN 2345 sz. szabványt mutatom be, melyek alapján csoportosítom a rendelkezésemre bocsátott dolgozatokban előforduló hibákat. A dolgozat egyik fejezetében saját hibatipológiai rendszert írok le, és bemutatom, hogy milyen szempontrendszer szerint ellenőrzöm saját fordítási munkáimat, illetve milyen elvárásaik vannak a megbízóknak a mai fordítókkal szemben. A dolgozat végén összegzem a leírtakat, és ábrázolom, hogy nézetem szerint milyenek a jövő fordítási folyamatainak támogatását biztosító intézkedések.

3

2. A fordítás megítélése napjainkban, a fordítási tevékenységet minősítő rendszerek rövid bemutatása A fordítás napjainkban jelentős mértékben vitatott tevékenységi körnek számít, hiszen a köztudatban az az elképzelés él, hogy a nyelvtudás egyben fordítói kompetenciát is jelent. Magyarországon ez a tévhit rendkívül erőteljesen érvényesül, hiszen a nyelvtanításban, nyelvtanulásban a fordítás fontos szerepet töltött be, és a tanfordítások elkészítése miatt sokan gondolják úgy, hogy fordítói kompetenciával is rendelkeznek. A tévhit eloszlatásában jelentős szerep hárulna a fordítói szakma képviselőire, céltudatos tevékenységükre azt illetően, hogy ezt a komplex tevékenységet bemutassa. Az új kezdeményezéseknek köszönhetően ez a folyamat napjainkban zajlik, különböző fordítói szervezetek és szabványalkotó intézetek (ATA, ISO, DIN) világszerte törekednek arra, hogy a fordítás minősítésére vonatkozóan egységes irányelveket határozzanak meg, a megbízó számára világossá tegyék, milyen elvek alapján tudják minősíteni a kézhez kapott fordítást, ugyanakkor védjék a fordítókat a jogtalan, gyakran szakmai kompetencia hiányában felhozott vádak ellen. A fordítás a megbízó számára gyakran pusztán költségtényezőként jelenik meg, hiszen rendkívül nehéz mérni azt, hogy egy megfelelően elkészített fordítás mennyi hasznot jelentett a vállalkozás számára, ugyanakkor könnyen mérhető, hogy mennyi költséget jelent. A megbízók ezért hajlamosak arra, hogy az alacsonyabb munkadíjat felszámító fordítókat részesítsék előnyben megbízásaik során. Ez a meglátás gazdasági szempontból előnyösnek tűnik, és csak utólag derül ki, hogy a döntés előnyt vagy hátrányt okozott (Nyest, Félrefordítás). A fordítói tevékenység azon kevés szakmák közé tartozik, ahol sajnálatos módon a megbízó szabja meg az árat azáltal, hogy a versenynek köszönhetően alacsony ár alkalmazására kényszeríti a fordítókat. Létkérdés a szakma képviselői számára, hogy a már kidolgozott és a jövőben kidolgozásra kerülő rendszerekkel a megbízókat megismertessék, hiszen csak így hozhat a megbízó megalapozott döntést. Napjainkban egyre többször kerül a hírműsorokba olyan információ, hogy egy-egy fordítóiroda hibás teljesítése milyen következményekkel járt, így tehát viszonylag könnyen mérhető az is, hogy egy rosszul elkészített fordítás mennyi kárt okozott a vállalkozásnak. Az elmúlt évek bírósági peres eljárásai számszerűsítve is tükrözik ezeket.

4

A globalizáció miatt a fordítói tevékenység egyre nagyobb szerephez jut, a fordítandó szövegek spektruma egyre szélesebb, a fordítók pedig kénytelenek minden típusú szöveg fordítását elvállalni. Ez egyfelől nagyon hasznos, hiszen a fordítók széles körben tesznek szert ismeretekre, másfelől viszont nagyon káros, hiszen egy szöveg, mely meghaladja a fordító képességeinek, tudásának szintjét, rossz fordításhoz vezet, mely aláássa az egyén és ezáltal a szakma tekintélyét. Ennek elkerülése érdekében két folyamatnak kell magas szinten működnie: 

Az egyik, hogy a fordítókat képző intézmények ne a nyelvtanítás meghosszabbításának tekintsék a fordítóképzést, hanem törekedjenek arra, hogy a képzés során a fordítók az interkulturális kommunikáció szakemberei legyenek. Szuverén módon tudjanak döntéseket hozni munkájuk során, valamint vállalni tudják döntéseikért a felelősséget, meg tudják indokolni azokat, szövegalkotó szakemberekként járjanak el.



A másik pedig, hogy a fordítók az esetleges pénzügyi veszteség ellenére is képesek legyenek nemet mondani egy fordítási munkára, ha az túlmutat szakmai határaikon. (Szabari, 1999.) Az ATA (American Translators Association) egyik vezető személyisége,

Kevin Hendzel szerint a fordítónak hét erénnyel kell rendelkezni: 

rendelkezzen alapvető szakmai ismeretekkel azon a területen, melyen fordítói

tevékenységét végzi, 

ismerje a saját korlátait, és mondjon nemet egy fordításra, ha az meghaladja

szakmai képességeit, 

tudja megindokolni fordítási döntéseit, védje meg az általa előállított

„terméket”, 

dedikálja a saját munkáját, lépjen ki az anonimitásból,



maga nevezze meg az elvállalt munka árát,



tegyen meg mindent azért, hogy a megbízók megismerjék a szakmát, nevelje

a közvéleményt, 

és nem utolsó sorban: folyamatosan képezzék magukat, nézzék át a lektorált

fordítási munkáikat. A fordítástudományban a skopos-elmélet érvényesülése igazi áttörés volt. Ez az elmélet abból indul ki, hogy a fordítást elsősorban transzlációként kell értelmezni, tehát a fordítás célja a kultúrák közötti közvetítés, a transzláció által közvetített

5

szövegek mindig valamilyen szituációban nyernek értelmet, melyet a körülötte elhelyezkedő kulturális tér határoz meg. A kérdés tehát az, hogy a transzlátum a célkultúrában képes-e betölteni a szerepét. (Szabari, 1999.) Ezen az elven tehát a fordító a címzetthez, az olvasóhoz legyen hűséges. A fordító azonban lehet hűséges az eredeti mű alkotójához vagy a kiadóhoz is. Ebben az esetben a fordítás pontosan azt közvetíti, amit az eredeti mű szerzője közvetíteni szeretett volna, vagy amit a megbízó, a kiadó közvetíteni szeretne. Ebben az esetben előfordulhat, hogy az elkészült fordítással az olvasó, a címzett nem teljesen elégedett, a fordítás mégis megfelel az elvárásoknak, betölti funkcióját, hiszen a forrásnyelvi kultúrát, annak szemléletmódját közvetíti. Ha a fordítók magas szinten szeretnék ellátni szakmai munkájukat, létkérdés számukra, hogy ismerjék a szabványokat, ajánlásokat, hiszen ezek ismeretében hatékonyabban tudják értékelni saját fordítási produktumaikat, a lektorált fordítások tanulmányozása során kiindulási pontként használhatják ezeket a kapott értékelés helyes értelmezéséhez. (Szabari, 1999.)

6

3. Hibaelemzés és hibaértékelés az idegen nyelv elsajátításának folyamatában A hibaelemzés, mint terminus nem csak a hibák elemzését jelenti, hanem egyfajta módszert is, mellyel a nyelvtanulók hibás nyelvi megformálásait azonosítani, leírni majd magyarázni lehet, és tipológia formájában bizonyos kritériumokat össze lehet állítani. A gyakorlati hibakutatás területén a hibaelemzés (Fehleranalyse) a legfontosabb területet alkotja, mert a német terminológia szerint magába foglalja (1) a hibákkal való komplex foglalkozást és (2) a gyakorlati kiküszöbölésüket. Az oktatásban megvalósuló hibaelemzésben a hibaelemzés fogalmat használják hibakutatás (Fehlerkunde) helyett. A nyelvi eltérések területén a hiba kifejezést használják, mely a hétköznapi tapasztalataink szerinti nyelvi kifejezésmódot tükrözi, tudományos elemzésekben azonban inkább az eltérés (Abweichung) fogalmat használják. Az eltérés fogalomkörébe nem csak a hiba tartozik bele, hanem azok az esetek is, amikor az adott nyelvi elemet egy anyanyelvi felhasználó másképp mondaná, de alapjában véve a nyelvi megformálás nem hibás. A hiba helyett tehát használhatnánk a „normától való eltérés” fogalmat. A norma fogalmát azonban nem lehet pontosan körülhatárolni, hiszen sok definíció létezik, ezért kérdés, hogy mi alapján lehet a normát definiálni. A hiba esetén megkülönböztetjük a kompetencia-hibát és a performancia-hibát (Michiels). A kompetencia-hibák inkább a nyelvtanulási folyamat során bukkannak fel, és a megtanult tananyag növekedésével arányosan nem biztos, hogy csökken a számuk, hiszen az új ismeretek alkalmazása hibalehetőséget jelent. A performancia-hibák inkább azoknál a nyelvhasználóknál fordulnak elő, akik már a valós kommunikációs helyzetekben is teljes kompetenciával rendelkeznek, azaz az adott nyelvet mesterfokon sajátították el. Ezek a hibák általában a fáradtságra, sietségre, egyéb nyelven kívüli tényezőkre vezethetők vissza, egyfajta „felületességi hibáknak” nevezzük, a szintaktikai hibák kategóriájába soroljuk ezeket, és kompetenciától függetlenül jelennek meg. Mivel a kompetencia elsősorban tényleges nyelvhasználat során (performancia-kompetencia) jelenik meg, ezért a kompetencia elemzése, illetve a hibaelemzés nehezen tud elhatárolódni a kompetencia-hibáktól. A performancia-hibák tehát az úgynevezett

7

„félre-teljesítések” (Ver-Leistungen), tehát a félreolvasás, félrehallás, hibás leírás (Versprechen, Verhören, Verschreiben). Ezeket a hibákat a nyelvhasználók saját maguk is felismerik és javítani tudják. Bár ezek a hibák első ránézésre úgy tűnnek, mintha különösebb rendszer nélkül fordulnának elő, mégis azt jelenthetjük ki ezekről, hogy az előfordulásukban vélhetően van valamiféle rendszer. A kompetenciahibák sem tükrözik egyértelműen a nyelvhasználó nyelvi szintjét. A kétféle hibatípus között tehát a határ elmosódik. A hibát a nyelvtanítás és a nyelvhasználat során a szorgalom, a tehetség, a koncentráció és a helyes információelsajátítás hiányaként értelmezték, a fentiekben leírtak alapján viszont a tudomány mai álláspontja szerint a hiba nem negatív jelenség, hanem a nyelvtanulás során fellépő rotációs folyamat, melynek során a nyelvtanuló, nyelvhasználó a tanulási folyamatban egyre előrébb lép, és hibái alapján saját szintjét képes emelni. A hibák a nyelvtanulási problémákat segítenek azonosítani, hosszú távon ezzel hozzájárulnak a nyelvoktatás fejlesztéséhez. A hibákat a nyelvi teljesítményt bírálók különböző okokból elemzik. A nyelvtanárok a tanulók teljesítményét szeretnék ezáltal értékelni, a fordítók és tolmácsok munkájának értékelésében azonban a hibaelemzésnek gyakorlati, gazdaságilag mérhető szerepe van. A nyelvtanuló esetében a hibákkal szembeni tolerancia magasabb, hiszen a tanuló még nem rendelkezik a teljes kompetenciával, esetében a tanulási folyamat részét képezik a hibák, és a nyelvtanár a tanulási folyamat támogatása érdekében elemzi azokat. A fordítók és tolmácsok esetében a hibaelemzés két szempontból tölt be fontos szerepet. Egyrészt a teljesítmény mérésére szolgál, mely közvetlenül összefüggésbe hozható a megbízó gazdasági fejlődésével, másrészt viszont a szakmai fejlődést szolgálja, melyet inkább önfejlesztő módon, esetleg konzultáció útján tud a fordító vagy tolmács megvalósítani. Az eddig leírtakban már szó esett arról, hogy nagyon nehéz megítélni, mi számít hibának, mit jelent az, hogy nyelvi eltérés. Említettem a nyelvi norma fogalmát, valamint azt, hogy ezektől a normáktól való eltérés jelenti azt, hogy hibáról illetve nyelvi eltérésről esik szó, arra azonban még nem tértem ki, hogyan lehet a norma fogalomkörét megközelíteni. Az egyik lehetőség, hogy azt tekintjük normának, amit az anyanyelvi nyelvhasználó „normálisnak”, azaz nyelvileg helyesnek tekint. Ilyen megközelítésben hiba tehát az, amit az anyanyelvi nyelvhasználó abban az adott szituációban nem úgy használna, nem úgy mondana. 8

Ez azonban csak elmélet, hiszen az adott nyelvet anyanyelvként használók sem értenek minden tekintetben egyet abban, hogy mi az, ami nyelvileg helyes, és mi helytelen. A másik lehetőség, hogy referenciaművekhez folyamodunk, tehát különféle szótárakat, nyelvtani publikációkat kutatunk fel, azt tekintjük normának, de ez sem jelent minden esetben megfelelő megoldást, kétség kívül ez is közelebb visz a probléma megoldásához. Ebben az esetben előfordulhat, hogy egy nyelvtanilag helyes megoldás pragmatikailag nem megfelelő, ezeket a hibákat lingvisztikai illetve pragmatikai szempontból kell leírni. Fontos továbbá, hogy a hibákat nem célszerű két csoportba – helyes vagy hibás – sorolni, sokkal inkább érdemes egyfajta skálát alkalmazni, melyen az elfogadhatóság szintjét kell jelölni. Ideális esetben a hibákat is egy csoportnak kellene értékelni, melyben anyanyelvi nyelvhasználó és nagyon alapos ismeretekkel rendelkező nyelvtanuló is helyet kapna. Ez utóbbi szerepe az lenne, hogy rejtett hibákat felderítse. A lingvisztikai hibaelemzés a hibákat merev szabályok szerint próbálja meg kategóriákba sorolni, így néhány hibatípust nem tud pontosan meghatározni. Ennek oka egyfelől az ekvivalencia-probléma, másfelől viszont az, hogy a problémákat többnyire nem lehet egyetlenegy okra visszavezetni, olykor a hibák kombinálva jelennek meg. A Hufeisen-modell (Michiels) szerint az eltérések három fajtáját különítjük el: szintaktikai, szemantikai és pragmatikai, tehát a nyelvtanulók nyelvi megnyilvánulásai során elkövetett hibáit csoportosíthatjuk a nyelvtani, az elfogadhatósági szint és a nyelvi megfelelőség szerint. A hibákat diagramon lehet ábrázolni, a vízszintes tengelyen a hogyan és a miért kérdéseknek megfelelő eltéréseket, míg a függőleges tengelyen a hiba fellépésének helyét jelöljük. A leírt rendszerezés szerint 18 féle eltérési osztályt lehet megjeleníteni: 

graféma-szintaktikai eltérés (egy-egy graféma betoldása, kihagyása, javítása elhárítja a hibát: entstäht -> entsteht)



graféma-szemantikai eltérés (egy-egy graféma kijavítása egy más jelentésű, szövegkörnyezetbe illő szót hoz létre: Hose ->Hase)



graféma-pragmatika eltérés (egy graféma javítása helyes pragmatikai formát hoz létre: Du ->du)



morféma-szintaktikai eltérés (hibás morfológia, a morfológiai szabályok helytelen alkalmazása: er hat gestudiert)

9



morféma-szemantikai eltérés (a hibás morfológiai elem is létezik, de más a jelentése: geistig – geistlich)



morféma-pragmatikai eltérés (egy morféma javítása a pragmatikailag helyes formát hozza létre: ich hab es ihm schon gesagt)



lexéma-szemantikai eltérés (a lexémát, mint a szókincs önálló lexikai egységét részben vagy teljesen helyettesíteni kell, mert a hibás lexéma nem létezik illetve nincs jelentése: Stuhlfuß)



lexéma-szemantikai eltérés (maga a lexéma létezik, de mást jelent, mint a kifejezni szánt egység: der Vater freit den Fisch ->befreit)



lexéma-pragmatikai eltérés (pragmatikai okok határozzák meg a lexikai választást, a javítás pragmatikailag helyes formát hoz létre: geben -> überreichen)



szintagma-szintaktikai eltérés (a főnévi, igei, elöljárószavas kapcsolatok szintagma-kapcsolata hibás: er leidet von einer Krankheit ->leiden an)



szintagma-szemantikai eltérés (főnévi, igei, elöljárószavas kapcsolatok hibás megjelenési formái más jelentést takarnak: auf der anderen Hand -> andererseits)



szintagma-pragmatikai eltérés (a javítás pragmatikailag helyes formát hoz létre: Bart, können Sie mir helfen? -> Vorname + Sie-Form ist falsch)



mondat-szintaktikai eltérés (a szintagmák sorrendje hibás: Morgens ich trinke immer Tee.)



mondat-szemantikai eltérés (mint egyéb szemantikai eltéréseknél fellépő hibák, ebben az esetben viszont a mondat nem felel meg a valóságnak)



mondat-pragmatikai eltérés (pl. udvariassági okokból más mondatszerkezetet kell használni: „Machen Sie bitte das Fenster zu! -> Finden Sie auch nicht, dass es hier ein wenig zieht?)



szöveg-szintaktikai eltérés (bekezdések sorrendje, a szöveg felépítése, szövegfajta megválasztása: függő beszéd vagy párbeszéd)



szöveg-szemantikai eltérés (sok téves nyelvhasználati elem, melyek a szöveg egészét változtatják meg)



szöveg-pragmatikai

eltérés

(a

teljes

szöveg

stílusa

alkalmatlan

a

szövegfajtához)

10

Az értékelési folyamat összetett, és a Hufeisen-modellen túl a következő négy szempont alapján is értékelni lehet a hibákat: 

a nyelvtani elfogadhatósági szint,



a kommunikáció befolyásoltságának szintje szerint,



a tanulási és



tanítási folyamat értéke szerint. Ezt az értékelési folyamatot inkább az oktatásban alkalmazzák, ahol a normál

eltéréseket is súlyos hibaként értékelik, amennyiben a hiba elfogadhatósága és az elsajátítás nehézségi foka alacsony és a kommunikáció befolyásolása valamint a tanulási és tanítási folyamat szempontjából magas hibaértékű, súlyos hibának értékelik. Nemcsak az oktatásban, hanem a fordításban is súlyos hibaként értékelik azokat a hibákat, melyek a kommunikációt befolyásolják. A fent leírtak alapján ugyanakkor kijelenthetjük, hogy a kommunikációt nem befolyásoló hibákat nem tekinthetjük kis hibának. Ezeket pedagógiai szempontból súlyos hibának tekintjük. A fordítók esetében ezek szintén súlyos hibának tekintendők, hiszen ezek elsajátítási szintje alacsony. A hibákat akkor is súlyosnak kell tekintenünk, ha azok rendszeresen ismétlődnek. Az oktatásban alkalmazott hibaértékelés egyes elemei jól hasznosíthatók a fordítások értékelésénél is, hiszen az elkövetett hibák szintjének értékelése fontos egy fordítás megítélése szempontjából. Itt szeretnék visszautalni arra, hogy a fordítók az idegen nyelv elsajátításában teljes kompetenciával rendelkeznek, így egy a kommunikációt nem befolyásoló hibák értékelése is súlyosabb megítélés alá esik. (Michiels)

11

4. Az ATA értékelési rendszere Ahhoz, hogy az ATA fordításértékelési rendszerét ábrázoljam, szükségszerű néhány szóban ábrázolni az ATA szervezetét, történetét és célkitűzéseit. Az ATA az Amerikai Fordítók Szövetsége (American Translators Association) 1959-ben alakult, és több mint 100 tagja van. A szövetség a fordító- és tolmácsszakma tagjait széles körben képviseli, hiszen tagjai a világ 90 országából kerülnek ki. (Wikipedia) Az ATA központja a Washington D. C. melletti Alexandriában található. „Az ATA fő feladata a fordító- és tolmácsszakmák elismertetésének, presztízsének növelése, folyamatos tájékoztatás a szakma fejlődéséről mind a szakma képviselői, mind pedig a felhasználók és a megbízók körében, szakmai normák kidolgozása és érvényesítése etikai, üzleti és nyelvi vonatkozásban, a fordító- és tolmácsképzés támogatása, valamint a rokon szakmák (nyelvészet, kommunikációtudomány, szoftverfejlesztés stb.) és a fordítók közötti párbeszéd és tapasztalatcsere elősegítése.” (Szabari 1999.) Az ATA minden évben konferenciát szervez ATA Annual Conference néven, melyet mindig más amerikai nagyvárosban szerveznek. Az ATA egyéni tagjai mellett intézmények is vannak, és a konferencia egyik célja a „job exchange”, azaz a fordítók bejelentkezhetnek fordítóirodákhoz. Az ATA konferencia programja hagyományokhoz kötött, témái sokrétűek. A konferencia anyagát minden évben kiadják. A közzétett olvasmányok segítségével a gyakorlat és az elmélet kapcsolódik egymáshoz, így az elméleti szakemberek bepillanthatnak a szakma gyakorlati nehézségeibe, az üzletszerzés problémáiba, míg a gyakorlati szakemberek információhoz juthatnak a szaknyelvtudás és a terminológia módszereibe és eredményeibe. Több módja is van annak, hogy a fordítók és fordítóirodák ATA tagok legyenek. Aktív tag az lehet, aki USA állampolgár, hivatásszerűen foglalkozik a fordítással vagy a tolmácsolással, ATA akkreditációs vizsgát tett. Levelező tag az lehet, aki a fenti feltételeknek megfelel, de nem USA állampolgár. Társult tag az lehet, akit a szakmai érdeklődés motivál, így lehetnek ATA tagok azok is, akik nem foglalkoznak fordítási tevékenységgel, illetve nem vállalták az akkreditációs vizsgát. Az ATA tagok névsora nyilvános, de nem jelenik meg a listán, hogy milyen nyelvpárban és milyen szakterületen vállalnak fordítást.

12

Az ATA-nak több bizottsága és részlege is van, a bizottságok szakterületekkel foglalkoznak, a részlegek pedig nyelvek szerint alakulnak. Az ATA kiadványaiban megjelenik a jó fordító hét ismérve is. A jó fordító 

szóban és írásban is igényesen fejezi ki magát,



tudja, hogy hol találja meg az információkat, felkutatja az információkat,



gyors és hatékony munkát végez,



komolyan

veszi

a

feladatát

és

komoly

tapasztalattal

rendelkező

üzletemberként viselkedik, tehát meg tudja becsülni a fordítási munkára szánt időt és a munka értékét, 

mindig kész tanulni valami újat és képes új szakterületen ismereteket szerezni,



képes felismerni saját korlátait, és nemet tud mondani egy munkára, ha az meghaladja képességeit,



sokat kérdez, és ezt azért teszi, hogy fordítást a lehető legjobb minőségben végezze el. Az ATA akkreditációs programját a 70-es évek elején alakította ki azzal a

céllal, hogy meghatározzák: az adott fordító teljesíti-e a vele szemben támasztott követelményeket. A vizsgát szervezett program keretében bonyolítják le, és akkreditációs vizsgát tartanak. A vizsgán kis és nagy hibákat különböztetnek meg egymástól.(Szabari 1999) A nagy hibák jele az „E”, a kis hibák jele az „e”. Két vagy több nagy hiba, valamint egy nagy hiba és hét kis hiba, illetve több mint húsz kis hiba esetén a jelölt nem kaphatja meg a „Pass” minősítést, azaz nem felelt meg a vizsgán. A lefordított szövegeket mindig két javító nézi át, és a javítók nem tudják, hogy kinek a fordítását javítják. Ha a két javító eltérően ítéli meg a fordító munkáját, akkor egy harmadik javítót kérnek fel a bírálatra. Ha három javítóból kettő úgy dönt, hogy a fordító megkapja a „Pass” minősítést, akkor a fordító megfelelt a vizsgán. A javítók általános, nyelvpár-specifikus és szöveg-specifikus irányelvek alapján dolgoznak, és figyelembe veszik, hogy a vizsgázók nem természetes körülmények között dolgoznak, ezért a javítóknak azt kell figyelembe venniük, hogy a jelölt megértette-e az eredeti szöveg intencióját, és képes volt-e visszaadni azt a célnyelven. Amennyiben a fordítás nem nyomdakész, de lektorálható, a fordító megfelelt a minősítő vizsgán. Nagy hibának minősül a félrefordítás, bármilyen kihagyás, hozzáadás, a súlyos nyelvtani hibák, több változat megadása a fordítás

13

során, helyesírási hibák, súlyos következetlenségek a helyesírás és a központozás során, rossz mondatszerkezetek használata a szöveg egészében. Kis hibának minősül a nem értelemzavaró szóhasználati hiba, kisebb nyelvtani, helyesírási és központozási hibák valamint a bekezdések helytelen jelölése. Ha a vizsgázó egy hibát többször követ el, azt csak egyszer veszik figyelembe. Mindenképpen nagy hibáról beszélünk, ha a szöveg eredeti jelentése megváltozott, a javító számára csak az eredeti szöveg elolvasása után derül ki a fordított szöveg jelentése, illetve a fordító súlyosan vétett a szóhasználati szabályok és a nyelvhelyesség ellen, ugyanakkor nem kapja meg a fordító a „Pass” minősítést, ha nagyszámú „határeset” fordul elő a fordítás során, azaz bizonyos fordítási elemek akár helytelennek is tekinthetők a lefordított szövegben. A fordítási munkákra vonatkozóan nem lehet örökérvényű hibajavítási kódexet kidolgozni, azonban egy alapelvet mindenképpen érvényesíteni kell: a jó fordítás legyen pragmatikailag megfelelő, azaz funkcionálisan adekvát. (Szabari, 1999.)

14

5. A DIN 2345. sz. szabvány A Deutsches Institut für Normung (DIN) a fordításokra vonatkozó 2345-ös szabványának megalkotásával azt a célt szeretné megvalósítani, hogy a fordítási folyamatot

megkönnyítsék

a

fordítók

számára,

valamint

a

megbízók

elégedettségéhez hozzájáruljanak azzal, hogy a jó minőségű fordítási munkák számát növelik. A szabvány tehát a fordítás minőségét a megbízóval kötött megállapodás betartásaként határozza meg. A megbízók a fordítóktól jó minőséget várnak el, ugyanakkor a szabvány arra kötelezi a megbízókat, hogy elvárásaikat pontosabban definiálják, hiszen így biztosított az objektív alap a fordítás megítéléséhez. A szabvány ugyanakkor elvárja, hogy a megbízók a fordítást megfelelően képzett szakemberrel

végeztessék,

de

a

fordítóképzéssel

szemben

is

támaszt

követelményeket, nevezetesen többek között azt, hogy a fordítás oktatása ne a nyelvoktatás meghosszabbítása legyen, hanem a fordítás oktatásába vonják be a gyakorló fordítókat is. A szabvány definiálja a szabvány alkalmazási területét, meghatározza azokat a szabványokat, melyekre hivatkozik, melyeket alapul vesz. Kitér a szabvány szövegében használt fogalmakra, melyek általános fogalmak, valamint a nyelvhez és szöveghez kapcsolódó fogalmak, definiálja a fordítási folyamat megszervezésének lépéseit, döntési helyzeteit, leírja a forrásnyelvre és a célnyelvre vonatkozó normákat, a fordítás ellenőrzésének irányelveit, és definiálja a fordító nyilatkozatát és leírja, hogyan lehet bekerülni a DIN CERTCO nyilvántartásába. Mivel jelen dolgozat tárgya a fordítási hibatipológia, a fent leírtakból csak a fordítás ellenőrzése részre térek ki. A fordítónak, mielőtt átadja a megbízónak a fordítást, mindenképpen a következő szempontok szerint kell ellenőriznie munkáját: 

teljesség,



tartalmi és terminológiai helyesség az elvárt szövegfunkciónak való megfelelés,



a nevek, rövidítések, természetes személyek nevei, foglalkozások és beosztások megnevezései,



dátum és idézetek pontossága,



új elnevezések,



a helyesírás, a nyelvtan és a nyelvhasználat helyessége,

15



a megbízóval kötött célnyelvre vonatkozó megállapodások,



a megbízóval kötött egyéb megállapodások,



a fordító megjegyzéseinek helytállósága szempontjából. Teljesség alatt azt értjük, hogy a szövegnek teljes mértékben vissza kell adnia

a forrásnyelvi szöveg tartalmát, valamint azt, hogy ha erre vonatkozóan egyéb megállapodás nem jött létre, valamint a célnyelvben ez ésszerű, akkor a lábjegyzeteket, függelékeket, mellékleteket, táblázatokat, kimutatásokat és ábrákat teljes egészében át kell venni. A szövegfunkciónak való megfelelés, a szövegfunkcióhoz való hűség csak akkor valósítható meg a fordító részéről, ha a megbízó konkrétan megnevezte a felhasználói csoportot. A szabvány kitér arra, hogy ezért a fordító csak akkor tartozik felelősséggel, ha ezt a megbízó egyértelműen meghatározta. Meghatározott terminológia használata akkor kötelező a fordító számára, ha a megbízó ezt a terminológiát a fordító rendelkezésére bocsátotta, és erre külön megállapodást kötöttek. A neveket nem szabad lefordítani, kivéve azt az esetet, ha művészek, történelmi személyek, intézmények, testületek, állatok, épületek neveiről, irodalmi vagy tudományos művek neveiről van szó. Ha a nevet magyarázni szeretné a fordító, akkor ezt a név mögött zárójelben teheti meg. Dátum és idő megadása esetén a célnyelvben megszokott formát kell alkalmazni, más időszámítások átszámításáról meg kell állapodni a megbízóval. Idézetek esetében ügyelni kell arra, hogy az adott idézetnek létezik-e már a célnyelvben fordítása. Amennyiben igen, és nem igényel nagy időráfordítást, meg kell keresni a már meglévő fordítást, és azt kell beilleszteni a szövegbe. Ettől eltérő esetben választhatjuk az idézet értelem szerinti fordítását vagy más, megfelelő szöveggel való helyettesítését. Új elnevezéseket akkor használhat a fordító, ha megfelelő kutatómunka után sem talált az adott fogalomra megfelelő célnyelvi változatot. Az imént részletesen leírt pontok ellenőrzésének mértékét a szöveg felhasználási

célja,

valamint

a

megbízóval

erre

vonatkozóan

kötött

megállapodások határozzák meg. A megbízó és a fordító (megbízott) megállapodhatnak abban is, hogy az egyes szempontok szerinti ellenőrzést kiegészítő szolgáltatásként lektor végzi. (DIN 2345 sz. szabvány) 16

A helyesírás, a nyelvtan, a nyelvhelyességi hibák ellenőrzése véleményem szerint az az ellenőrzési feladat, melyet minden fordító végrehajt, ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a fordítóknak azokról a megállapodásokról sem, melyeket a megbízókkal kötött. Ellenőriznie kell tehát azt is, hogy fordítása megfelel-e ezeknek a megállapodásoknak.

17

6. A saját hibaelemzési rendszer A fent leírt elemzési rendszerek, szabványok tanulmányozása, az azokkal kapcsolatos véleményalkotás segített hozzá ahhoz, hogy az eddig olvasottak alapján saját hibatipológiai rendszert, saját hibaelemzési stratégiát alakítsak ki. Hibaelemzési stratégiámban először globálisan tekintek a szövegekre, majd fokozatosan haladok az egyre apróbb részletek felé. Ezt úgy képzelem el, mintha az egyes elemzési lépéseket koncentrikus köröknek tekinteném, és a legnagyobb körtől haladok a legkisebb kör felé. (1) Kétségtelen az, hogy a fordítás esetében elsődleges, hogy funkcionálisan adekvát legyen. A legfontosabb szempont tehát, hogy mielőtt a fordító hozzálát a fordítási munkához, képzelje magát a forrásnyelvi szöveg szerzőjének helyébe, kerüljön közel a szöveghez, hogy az általa létrehozott célnyelvi mű pontosan azt közvetítse az olvasó számára, amit a forrásnyelvi szerző az olvasóival közölni akart. A fordítás a forrásnyelvi szöveg megfelelő reprodukciója kell, hogy legyen. A pragmatikai megfeleltetés elve szerint tehát szavakat vagy nyelvtani szerkezeteket kell fordítani a fordítónak, hanem a kultúrák között kell közvetíteni, a szöveget kommunikációs eseménynek kell tekintenie, és interkulturális szakember szerepét kell betöltenie. Az első kérdés tehát a koncentrikus körökből álló halmaz szélén az, hogy a fordító megvalósította-e azt a célt, hogy a célnyelvi szöveg pontosan azt fejezi ki, amit a forrásnyelvi szöveg szerzője ki akart fejezni. (2) Kívülről a második körben a teljesség témaköre szerepel, mely bizonyos szempontból a tartalom ellenőrzésének felel meg. Az DIN 2345-ös szabványban ez a teljesség kategória azt fejezi ki, hogy a fordító teljes mértékben visszaadta-e az eredeti szöveg tartalmát, ügyelt-e a táblázatokra, ábrákra, lábjegyzetekre, függelékekre, mellékletekre. Az ATA hibatipológiában ilyen mulasztás a nagy hibák kategóriába kerül, és E betűvel jelölik. Ide tartozik bárminemű kihagyás, hozzáadás, ugyanakkor erre a rendszerre vonatkozóan nem bukkantam rá olyan leírásra, mely azt tartalmazná, hogy milyen kategóriába esik, ha a fordító a lábjegyzetekkel, függelékekkel

és

ezekhez

hasonló elemekkel

gondatlanul

bánik.

Az

én

hibatipológiámban ez a kategória azért került a hibaellenőrzési folyamat elejére, mert könnyen ellenőrizhető, ezért gyorsan „túl lehet rajta esni”. A fordító tehát minden

18

lényeges információt helyezzen el a szövegben, de ügyeljen arra, hogy a fordítása ismétlésektől mentes legyen. (3) A harmadik körbe a formai jegyek és a stílus ellenőrzését tenném. Ez már egy kicsit nagyobb figyelmet vár el, részletesebben kell a szöveget vizsgálni. Itt a kérdés az, hogy a fordító a szövegfajtának megfelelő stíluseszközöket használta-e, a szöveg megfelel-e a címzetthez való viszonynak. (4) A negyedik körben azt értékelem, hogy logikus-e a szöveg gondolatmenete. Ennek értékelésekor azonban abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az eredeti szöveg gondolatmenete logikus, megfelelő a gondolati tagolás, és tartalmazza a tartalmi és nyelvi összekötő elemeket. Ehhez a szemponthoz az ATA hibatipológiában azt a kritériumot tudnám társítani, mely azt emeli ki, hogy amennyiben a lefordított szöveg csak az eredeti szöveg elolvasása után érthető, nem tekinthető megfelelő fordításnak. Az ATA rendszerben van egy másik szempont is, mely kis hibának minősül („e” betűvel jelölik), ez pedig a bekezdések helytelen jelölésének kategóriája. (5) A következő kör, azaz az ötödik a szókincs és kifejezésmód kategória, melyben egyrészt vizsgálni kell, hogy a fordító a témának megfelelő szókincset használta-e, megfelel-e a szókincs választása a szituációnak és a közlési szándéknak. Itt vizsgálnám ugyanakkor, hogy az egyes lexikai elemek használata során elkövetett hibák mennyire nehezítik a megértést. Az ATA értékelési rendszerben ez nagy és kis hiba is lehet annak megfelelően, hogy milyen mértékben nehezíti meg egy-egy hibás elem a szöveg megértését. Ide sorolnám azokat a „hibákat”, melyek inkább az eltérés kategóriába sorolhatók, tehát egy anyanyelvi beszélő azt mondaná erre, hogy „ez ugyan nem hiba, de én nem így mondanám”. Amennyiben egy fordító bizonytalan abban, hogy egy adott szituációban az általa választott nyelvi elemet alkalmazható-e, mindenképpen nézzen utána a rendelkezésre álló szakirodalmi forrásokban, kérje ki anyanyelvi nyelvhasználó tanácsát, illetve ha meghozott egy fordítói döntést, tudja megindokolni azt. (6) A hatodik ellenőrzési körbe sorolnám a nyelvtan és helyesírás szempontjait, hiszen ez az, ami a legnagyobb koncentrációt igényli, és ennek ellenőrzésekor a legkisebb az esély arra, hogy a fordító globálisan is átlátja a szöveget, tehát azt, hogy hol is tart a szöveg ellenőrzésében. Azt, hogy utolsó elemként ezt az ellenőrzést hajtanám végre, az is indokolja, hogy nézetem szerint addig szükségtelen nyelvtani és helyesírási ellenőrzést végezni, amíg nem 19

győződtünk meg arról, hogy a szöveg megfelel a kommunikációs célnak, közvetítettük-e a forrásnyelvi szerző szándékát, megfelel-e a szöveg a teljesség kritériumának, és a szóhasználat, a terminológia megfelel-e a szakmai elvárásoknak illetve megbízó által támasztott követelményeknek. (7) Hetedik, és egyben utolsó körben azt ellenőrizném, hogy a szöveg megfelel-e az eredeti szöveg formátumának, azaz a célnyelven létrehozott szöveg formátuma az eredetivel megegyezik-e. Itt kell megvizsgálni a kiemeléseket, az ábrák elhelyezését, az eredeti szöveg betűtípusának teljes körű megfelelést. Ezt a kritériumot azért tettem az utolsó helyre, mert ilyenkor már a fordító olyan sokszor ellenőrizte az általa létrehozott szöveget, hogy a kiemelések ellenőrzése már könnyebb feladat. Amennyiben egy fordító fordítóprogrammal dolgozik, akkor a program bizonyos mértékben megvalósítja az eredeti szövegnek megfelelő formázási műveleteket. Mivel a megbízók elvárásai között az esetek nagy többségében szerepel az eredetivel megegyező formátum megőrzése, ezt a kritériumot, bár az ellenőrzési rendszerem végén szerepel, szintén a teljesség körébe tartozó elemként kell kezelni. Az

általam

készített

elemzési

rendszer

egyrészt

hagyatkozik

az

előzményekben bemutatott szabványokra és elemzési rendszerekre, másrészt viszont támaszkodik az eddigi gyakorlati tapasztalataimra, az általam eddig olvasott fordítói megbízásokra, és a gyakorlatban ezt alkalmazom.

7. Form átum m egfeleltetése 6. Nyelvtan és helyesírás 5. Szókincs és kifejezésm ód 4. Gondolatm enet logikussága 3. Form ai jegyek és stílus 2. Teljesség 1. Funkcionális adekvát m egvalósítás

20

7. Példatár A fent leírt hibaelemzési és hibaértékelési rendszerek, valamint az általam kialakított hibaértékelési rendszer segítségével értékelem a hibákat néhány fontos szempont szerint. A táblázatban túlnyomó részt szókinccsel és kifejezésmóddal, nyelvhelyességgel és funkcionalitással kapcsolatos hibák szerepelnek. Mivel a dolgozatban bemutatott gyakorlati példákat az elmúlt évek TGSZ-es és Fordító és tolmács MA képzésben részt vett hallgatók dolgozataiból válogattam, a vizsgálat nem terjed ki a formátum megfeleltetésének vizsgálatára, hiszen ezekben a fordításokban az azonos formátumra szerkesztés, a képek beillesztése nem szerepel kritériumként. Néhány dolgozatban a kiemelést megvalósították a hallgatók, ami dicséretre méltó, ahol viszont nem jelenítették meg a kiemeléseket, azokat nem tüntetem fel a táblázatban hibaként. A bekezdések helyes és helytelen tagolása az ATA rendszer szerint kis hibának minősül, a hallgatók viszont gondosan ügyeltek a bekezdések helyes tagolására, így ilyen hibát nem találtam. A táblázatot öt oszlopra tagoltam, melyek tartalmazzák a forrásnyelvi szöveget, a célnyelvi megformálást, a hiba kategóriáját a saját rendszerem szerint, az ATA hibakategóriát, valamint a DIN 2345 sz. szabvány szerinti hibakategóriát. Az én elemzésem szerint egy-egy hiba súlyosabbnak tűnik, míg más rendszerek szerint nem minősül hibának. Ennek oka az, hogy az ATA minősítő rendszerben a vizsgán a hallgatók nem dolgoznak természetes körülmények között, nem használhatnak modern technikai eszközöket, csak nyomtatott szótárt, ezért a fordítás elfogadható, amennyiben nem nyomdakész, de lektorálható. A DIN 2345 sz. szabvány már szigorúbb elveket fogalmaz meg, a fordítónak kötelessége a legjobb megoldást megkeresni, amennyiben nem jár irreális időráfordítással. Az én javítási rendszeremben egyes elemek azért jelennek meg szókincsbeli, kifejezésmódbeli hibaként, mert a fordítók ezekben az esetekben több szabadságot engedhettek volna meg maguknak, és bátrabban választhattak volna fantáziadúsabb elemeket. Első ránézésre az én értékelésem szigorúbbnak tűnik, de nem az, ha figyelembe vesszük, hogy a fordítások tanítási órára készültek beadandóként, ezért a hallgatók kevesebb szabadságot engedtek meg maguknak, mint ahogy azt a hétköznapi életben tennék.

21

Forrásnyelvi szöveg

Célnyelvi megformálás

Hiba kategóriája saját rendszerem szerint

ATA hibakategória

DIN 2345 sz. szabvány szerinti hibakategória

Hören auf das Herz

Szókincs és kifejezésmód

e: nem értelemzavaró szóhasználati hiba

tartalmi helyesség

Auf mein Herz hörend


-

-

Für mein Herz schweigend

Funkcionálisan nem adekvát

E: értelemzavaró hiba, nyelvtani hiba

Auf meinem Herzen gehört



Auf mein Herz gehört

e: kisebb nyelvtani Nyelvhelyességi hiba hiba, szóhasználati hiba

Nun, unzweifelhaft ist es so.

e: kisebb nyelvtani Nyelvhelyességi hiba hiba, szóhasználati hiba

A szívemre hallgatva

Nos, kétségtelenül így van.

…mint csupán az eredeti és a saját nyelvünkben…

als nur in der gegebenen Fremdsprache und in der eigenen Muttersprache als nur in der originellen Sprache und der eigenen Sprache


-


e: nem éretlemzavaró szóhasználati hiba

in unserer ursprünglichen und eigenen Sprache



als allein die Quellenund Zielsprachen


E: értelemzavaró hiba, nyelvtani hiba

nicht nur in der Zielund Muttersprache


E: félrefordítás

teljességgel szembeni hiba, nyelvtani hiba teljességgel szembeni hiba, nem megfelelő szóhasználat teljességgel szembeni hiba, nem megfelelő szóhasználat teljességgel szembeni hiba, nem megfelelő szóhasználat teljességgel szembeni hiba, nem megfelelő szóhasználat teljességgel szembeni hiba, nem megfelelő szóhasználat teljességgel szembeni hiba, nem megfelelő szóhasználat teljességgel szembeni hiba, félrefordítás

22


Célnyelvi megformálás

...(választ keresvén) óhatatlanul is az "érzék" szónál kötünk ki

landet man unvermeindlich beim Wort "Sinn" fällt uns unvermeindlich das Wort Sinn ein finden wir unvermeindlich das Wort "der Sinn" werden wir die Antwort suchend endlich das Wort "Gefühl" finden stoßen wir beim Suchen der Antwort unvermeidlich auf das Wort "Sinn"

...egyfajta nyelven túli intuícióra.

ATA hibakategória



-

-

Helyesírási hiba

e: helyesírási hiba

helyesírási hiba

Szókincs és e: nyelvhelyességi nyelvhelyességi hiba hiba

nyelvhelyességi hiba


-

-


-

-

eine Intuition über die Sprache


E: félrefordítás

Intuition außer Sprache


E: félrefordítás

Szókincs és kifejezésmód Szókincs és kifejezésmód Szókincs és kifejezésmód Szókincs és kifejezésmód Szókincs és kifejezésmód

e: értelemzavaró hiba e: értelemzavaró hiba e: értelemzavaró hiba e: értelemzavaró hiba e: értelemzavaró hiba

Helyesírási hiba

-

-


E: félrefordítás

teljességgel szembeni hiba, félrefordítás

Nyelvhelyességi hiba

-

-


e: nyelvhelyességi hiba


Freie Käthe


E: félrefordítás


Kati Potyka


-

-

Karpfen Kati


E: félrefordítás


als etwas Technisches und Meisterhaftes die Technik und das meisterhafte Wissen …mintsem technikaidie Technik und das mesteremberi Meisterwissen valaminek … als technischmeisterhaftes Etwas als technischmeisterhaftes Ding "Der zwinkert wie der Frosch in der Miskolcer Sülze" Es blinzt wie der "Pislog, mint Frosch in der miskolczi Miskolcer Sülze kocsonyában a "Blinzt, wie der Frosch béka" in der Sülze von Miskolcz" "Blinzelt wie Frosch in der Miskolcer Sülze"

Potyka Kati

Hiba kategóriája saját rendszerem szerint

teljességgel szembeni hiba, félrefordítás teljességgel szembeni hiba, félrefordítás nyelvhelyességi hiba nyelvhelyességi hiba nyelvhelyességi hiba nyelvhelyességi hiba nyelvhelyességi hiba

23


ATA hibakategória


















und sie schmelzte das e: nyelvhelyességi eingefrorene Tier auf Nyelvhelyességi hiba hiba dem Herd heraus


Célnyelvi megformálás sie blinzelt mir so!

blinzt auf mich "csak úgy hunyorgatya felim!"

sie blinzeln nur so auf mich! sie blinzelt auf mich zu! sie blinzelt mir jawohl!

és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot

und versöhnte das Vieh an dem Her gefrohrene d erbat den frostigen Frosch am Herd

Hiba kategóriája saját rendszerem szerint Nyelvhelyességi hiba, formai jegyek és hangnem Nyelvhelyességi hiba, formai jegyek és hangnem Nyelvhelyességi hiba, formai jegyek és hangnem Nyelvhelyességi hiba, formai jegyek és hangnem Nyelvhelyességi hiba, formai jegyek és hangnem

sie ließ das frostige e: nyelvhelyességi Nyelvhelyességi hiba Tier beim Herd frei hiba und söhnte beim Herd e: nyelvhelyességi Nyelvhelyességi hiba das gefrorene Tier aus hiba

nyelvhelyességi hiba nyelvhelyességi hiba

24

8. Összegzés A fordítástudomány új törekvései, melyhez a hibatipológiai rendszerek kialakítása is hozzá tartozik, azt a célt szolgálják, hogy a fordítási munkát a lehető legmagasabb szintre fejlesszék, illetve olyan normákat, rendszereket dolgozzanak ki, melyben sem a fordító, sem a megbízó nem válik kiszolgáltatottá egy megbízás során. Az elméleti területek kutatásai segítik a fordítókat munkájuk egyre magasabb színvonalon való ellátásához, a fordítási produktum szintjének növeléséhez, ugyanakkor a gyakorló fordítóktól visszajelzést is kapnak munkájukhoz, további kutatásokra ösztönzik őket. Ez az állandó információ- és tapasztalatcsere járul hozzá a megbízók elégedettségének növeléséhez, mely a fordítók egyre magasabb szintű munkavégzésén keresztül valósul meg. Említettem, sőt elemeztem a napjainkban kialakított, és folyamatosan változó szabványokat. Ezek a szabványok nem csak a megbízók számára fontosak, nem csak a megbízóknak biztosítják a jó minőségű munkához való jogot, hanem a fordítóknak is nyújtanak egyfajta védelmet azáltal, hogy kiemelik: jó minőségű fordítási munkát csak megfelelő információkkal ellátott fordítók végezhetnek. Ugyanakkor a fordítókat is ösztönzik arra, hogy munkájukat szaktudásuk legmagasabb szintjén, folyamatos tanulással, újabb és újabb ismeretszerzéssel és erre való nyitottsággal végezzék. A szakmájukban maradni kívánó, munkájukat magas szinten ellátni vágyó fordítók nap mint nap értékelik saját munkájukat, a szabályzatok alapján saját hibaértékelési módszereket alakítanak ki, fejlesztik ezeket, és gondoskodnak arról, hogy megbízóik megelégedettségére éppúgy dolgozzanak, mint saját szakmai fejlődésükre. Úgy gondolom, hogy a szabványalkotás, a hibatipológiára vonatkozó elméletek tárháza a jövőben bővülni fog, és az egyes szövegfajták széles körére alkalmaznak majd egyre inkább pontos leírásokat.

25

9. Irodalomjegyzék 1. SZABARI KRISZTINA: A fordítás minősége a fordítástudomány és a felhasználók szemszögéből Fordítástudomány, 1999. I. évfolyam, 1. szám 2. SZABARI KRISZTINA: Az ATA tevékenysége és a fordítók akkreditálása az USA-ban Fordítástudomány, 1999. I. évfolyam, 2. szám 3. http://www.nyest.hu/hirek/kereses/F%C3%A9lreford%C3%ADt%C3%A1s 4. BRUNO

MICHIELS:

Die

Rolle

der

Niederländischkenntnisse

bei

französischsprachigen Lernern von Deutsch als L3. Eine empirische Untersuchung. Teil 2. http://zif.spz.tu-darmstadt.de/jg-03-3/beitrag/mich1.htm 5. http://en.wikipedia.org/wiki/American_Translators_Association 6. DIN 2345, Fordítási megbízások http://www.turrisbabel.hu/din2345.pdf

26

Hibatipológiai eljárások Út a fordítás tökéletesítése felé

Recommend Documents