HB évf sz. bor.,cl.,tj.,6 t., h:2 t.,9 mell. Fv

HB

MAfíYAR 17.évf.

7.370

IPARMŰVÉSZÉT

1914.

1-10.sz. bor.,cl.,tj.,6 t., h:2 t.,9 mell. ma Fv.

'VW

——

MAGYAR IPARMŰVÉSZET S X E K K E S Z T H 5 T Ö R G Y I K Á L M Á N

mim LihJ

isirizisizi:izisiiig<xiJiriaixncizi:igin

K l A W A ^ Z - O R S Z - M A S P I P A R M Ű V É S Z E r i XÍBSIHAT- -MEÖJELENIK-ÉyENTlî'TïZSZE» ELÖFIZETÉSIDIJ-EQY- É V B E -

ZZKOSl. m.

«mwbwEBS

MAGYAR

IPARMŰVÉSZET

íi

Î

AZ ORSZÁGOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA É S AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE

t,

MEGJELENIK ÉVENKINT TÍZSZER

•H

XVII. ÉVFOLYAM.

1914.

1- SZÁM.

TARTALOM. A Magyar Iparművészet színházi száma... ... Hevesi S á n d o r : A színpadi keret fejlődése Márkus László: Modern törekvések a színpad művf6 szeíében « _ „.... „. _ ... „. ...... ... 17 Bárdos Artúr : Színpad és képzőművészet... „ 20 Bálint Lajos : A kosztüm _ 53 Ivánfi Jenő : Klasszikus színpad Sztrakoniczky Károly : A magyar színpad ... 34 Ujváry Ignác: Shakespeare „Hamlet"-jéfiek díszleteiről 37 Eugènè Belville: A modern francia^ színpadi rendezés 39 Színház* A színpadi interiőrök hatása. — Színházi múzeum. A.Wajangr^ 1 - A színházi kosztlimtervezés iskolája. — Színház és grafika ... ... „.... 50—52 Múzeáiis ügyek : Ő felsége ajándéka az Iparművészeti Múzeumban. — Erdélyi török szőnyegek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. — Kinevezés. — Pusztuló szárnyasoltárok _ ... 57 Szakirodalom: Díszítő művészet — Bakst. — Az élet művészete. — Lesznai Anna képeskönyve 58—59 Pályázatok : Eldőlt pályázatok. - Két új pályázat 59 Krónika : Gelléri Mór. — Képzőművészet és iparművészet 60 Mellékletek : 5 I. Bánffy Miklós gr. : Jelmezvázlatok 21 II. Bánffy Miklós gr.: Díszletvázlat 51 III. E. Stern : Szfnhangulattanulmány ... 59 IV. Léon Bakst : Jelmeztanulmányoki Hivatalos közlemények. — Hirdetések.

*il í! •

L'ART DÉCORATIF HONGROIS ORGANE OFFICIEL DU MUSÉE ET DE L'ÉCOLE DES ARTS DÉCORATIFS ET DE LA SOC. HONGR. DES ARTS DÉCORATIFS PARAIT PAR ANNÉE DIX FOIS XVII« ANNÉE.

•H H

í! í

1914.

NUMÉRO 1.

TABLE DES MATIÈRES. Le numéro théâtral de notre Revue

T, Alexandre Hevesi : Le développement du cadre scénique •

1 2

Ladislas Márkus : Tendances modernes dans l'art scénique ... 6 Arthur Bárdos: Théâtre et beaux-arts 17 Louis Bálint: Les costumes 20 Eugène Ivánfi : Le théâtre classique 35 Charles Sztrakoniczky : La scène hongroise 54 Ignace Ujváry: Sur les décorations de „Hamlet" de Shakespeare 57 Eugène Belville: La mise en scène française moderne 59 Théâtre 50-52 Affaires de Musée ... - ... 57 Littérature professionnelle » 58—59 Concours 59 Chronique 60 Suppléments : I. Comte N. de Bánffy: Esquisses de costumes ... 5 II. Comte N. de Bánffy : Décor pour l'„Obéron" 21 III. E. Stem: Étude de symphonie de couleurs 51 IV. Léon Bakst : Esquisses pour costumes 59 Communications officielles. — Annonces.

Előfizetési díj a „Magyar Iparművészet" egy évfolyamára 22 K. Külföldre egész évre 24 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IX., Üllői-út 33—57. sz. Telefon : József 678. Prix de l'abonnement, annuel de la Revue „Magyar Iparművészet" 22 C. A l'Étranger par année 24 C. Rédaction et administration : Budapest, IX., Üllői-út Nos 33—37.

Az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a „Magyar Iparművészet" illetménykép jár, évi 20 korona tagsági díj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az igazgatóságnál (Budapest, IX., Üllői-út 33—57. szám).

CIMBALOM

K

E

H

R

U

N

G

K

l

S Z A B A D A L M . , ACÉLSZERKEZETTEL, R É S Z L E T R E IS. CSODAERŐS, TISZTAHANGÚ

k e l m e f e s t ő

s

g

GRAMMOFON

v c q v t i 6 z t i t ó * a

I

(BESZÉLŐGÉP) 25 KORONA S FELJEBB. HOZZÁ FEDÁK SÁRI, KIRÁLY, RÓZSA, PERCZEL, BONCI, CARUSO-TÓL L E G S Z E B B LEMEZEK DARABJA 2 KORONA 50 FILLÉR.

t o f i d k ü z l d ö k - a

I

Ifl-J

HEGEDŰK,

v á f O é < m t n d c f t *

I p P l i . fV íI' I M r ! M R W B H H k J K .' ^ i h H M W Éif ^ i i i ^ i i ^ ^

VILÁGHÍRŰ M E S T E R E K HŰ UTÁNZATAI. FUVOLÁK, TÁROGATÓK, CITERÁK, HARMÓNIKÁK STB. HÚROK. JAVÍTÁSI MŰTEREM STB. <&> ÁRJEGYZÉK KÍVÁNATRA INGYEN

.i / t"

VIS Î ' IIIEM

1

MOGYORÓSSY GYULA KIR. SZAB. HANGSZERGYÁROS

B U D A P E S T , VIII., RÁKÓCZI-ÚT 71.

« è

Qyár&uóape&P I MZßtgmonö'tcr I r e & z c b c f i ' B ő t s

hetz- l&tváivu' 16 ÏClCWn*tS'03 ez&m t ó ó q ' C C Q *

a l a t t

mmÊmmÊmmmmagàmffimm^mmmm^mâr:

+!ß

l.Qh

n Ä

M X

MAGYAR ! IPARMŰVÉSZET •

V

AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA É S AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE

V g •

A VALLÁS- É S KÖZOKTATÁSÜGYI MAGY. KIR. MINISZTER MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

GYÖRGYI KÀLMÀÎT

XVII-IK ÉVFOLYAM 1914 BUDAPEST KIADJA AZ ORSZÁGOS MAGYAR I P A R M Ű V É S Z E T I TÁRSULAT

; ? «M*«.:; Í* f.ff riiolU

BUDAPEST. AZ ATHENAEUM IRODALMI É S NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSULAT NYOMÁSA

SZÖVEG JEGYZÉKE. Ö N Á L L Ó CIKKEK. A Magyar Iparművészet színházi száma Hevesi S á n d o r : A színpadi keret fejlődése Márkus László : Modern törekvések a színpad művészetében Bárdos Artúr : Színpad és képzőművészet .'. Bálint Lajos : A kosztüm Ivánfi Jenő : Klasszikus színpad Sztrakoniczky Károly : A m a g y a r színpad Újvári I g n á c : S h a k e s p e a r e „Hamlef'-jének díszleteiről Eugène Belville : A modern francia színpadi rendezés Lengyel Géza : Az új irány és a régi Csányi Károly : Erdélyi török szőnyegek Felvinczi T a k á c s Zoltán : Hopp Ferenc gyűjteménye Hermann János : dr. W. Oslwald új freskótechnikája ./ A vasbeton formanyelve Radisics J e n ő : Királyunk ajándéka Lajta B é l a : A temető művészete Nádai Pál : Egy modern városépítőről Feleky Géza : Az iparművészet metafizikája... Sztrakoniczky Károly: A dekoratív szobrászat A. S. Levetus : M. H. Baillie Scott egy újabb alkotása Ács Lipót: A műgyűjtésről Koronghy Lippich Elek : Iparművészetiink állapota Alpár Ignác: A Magyar Általános Hitelbank épületének plasztikus díszeiről Gineverné Győry Ilona : Douglas Strachan és a békepalota ablakai Nádai Pál : A háziasszony és az iparművészet Nádai Pál : Gyermekművészet T ö r ö k Gyula : Meséskönyv és képeskönyv Rózsaffy Dezső dr. : A játékszer morálja Orbók Loránd : Bábjátékok Párisi impressziók Nagy S á n d o r : Háború és művészet Györgyi Kálmán : Három német kiállításról... Gelléri M ó r : A skandináviai sziget ezidei kiállításai Nádai Pál : A szentpétervári német nagykövetség palotája Vágó József : Jegyzetek Folytassuk a munkát Nádai Pál : A mesterség áhítata. Zutt R. A. művészete Fieber Henrik : Monumentális templomi festészet Körösfői K. Aladár : A zebegényi templom kifestése mint művészetpedagógiai feladat... Kőrösfői K. A l a d á r : Egy kis visszapillantás Margitay E r n ő : A grafikáról. Helbing Ferenc rajzaihoz Ifj. Gonda Béla: A női divat művészete Lyka Károly : Diszítőszobrászat

1 2 (i 17 20 33 34 37 39 61 63 68 <S() 84 105 112' 122 149 155166 167 193 209210 215 237 241 243 257 261 381 383 399 413 414 421 422 425 428 461 465 468 480-

y

PÁLYÁZATOK. Eldőlt pályázatok 59, 276, 450 Két új pályázat 59, 227, 451 Pályázatok Weltner Vilmos jutalomdíjára 96 Pályázat síremlékek terveire 101 Síremlék-pályázat eredménye 137 Új iparművészeti pályázatok 137 Képzőművészeti pályázat 137 Eldőlt iparművészeti pályázat 172, 226

172 A Máv. és a plakátművészet 172 Pályázat plakátkeretre A Magy. Orsz. Képzőművészeti T a n á c s pályá226 zata 226 Művészet és football

KRÓNIKA. Gelléri Mór Képzőművészet és iparművészet Tallózás Gara Arnold újabb munkái Kornis-csipkék A Pannonia-csipke A művészi árúvédjegy Az osztrák háziipari intézet A Díszítő Művészet A budapesti textilmüvészeti műhely Az ebédlőasztal iparművészete Művészet vagy iparművészet ? Egy tanulságos pásztorlevél Az iparművészet és a g y á r o s o k Roycroft A bronzöntvény A jegygyűrű A Wiener Werkstätte felszámol Petrovits Elek Művészi sírkövek A polgári lakás pszichológiája Kerschensteiner Bibliofilek A dilettantizmus ellen Hans Stegmann Az osztrák iparművészet félszázada Méheut A könyvkötészet fejlődése Szabad-e régi bútorokat utánozni ? Hotelszobák Tallózás Bárczy István a külföldieskedés ellen Ybl Majovszky Pál — miniszteri t a n á c s o s Művészet a tisztelt Házban Iparosok, iparművészet és a miniszter Futurizmus az iparművészetben Régiségek hamisítása Bank és iparművészet Maróti Géza munkatársai Székesfővárosi iparművészeti bizottság Művészi élet Amerikában Hadiállapot Hadikórház az Iparművészeti Iskolában FehérneműgyUjtő és varróterem az Iparművészeti Múzeumban A gyermekművészeti kiállítás leszerelése Az Erzsébet királyné emlék A női divat felszabadulása Ismét a hazug gyászpompáról Gyűjtés Lechner Ö d ö n emlékére Magyar k a r á c s o n y Megszívlelnivaló példa Karácsonyi iparművészeti v á s á r Gyűjtés az Ínségbe jutott iparművészek segélyezésére Sorsolás Két intim kiállítás Pisani-féle eljárás A „Párisi ízlés" halála Helyreigazítás

60 60 101 102 103 104 104 104 104 139 139 140 145 145 146 147 148 148 182 182 183 184 184 189 189 189 190 190 191 191 191 228 228 233 233 234 234 235 236 236 279 280 417 417 417 417 417 418 451 452 452 452 491 491 491 491 491 491 492

=J III

\

SZÍNHÁZ. À színpadi interiőrök h a t á s a Színházi múzeum A Wajang A színházi kosztümtervezés iskolája Színház és grafika

50 51 51 51 52

Kinevezés 57 Pusztuló szárnyasoltárok 57 Az O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Múzeum 1914-ik évi ismeretterjesztő előadásai 96 Fakonzerválás 96 Az Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának évi forgalma 418

KIÁLLÍTÁSOK.

IN MEMÓRIÁM.

Az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat kiállításai 94, 170 95 Budapesti Műhely Gyermekművészeti kiállítás 126, 275 126 A magyar grafika a lipcsei kiállításon 126 Veneziai kiállítás 126 Németek és franciák 127 Méheut-kiállítás Divatkiállítás 170, 276 A kölni kiállításról 170 Magyar majolikák 171 Rosenberg Márk ékszergyűjteményének kiállf— 172 Gyermekművészeti kiáiiítás és bábszínház 216 Külföldi kiállítások 225 Magyar iparművészeti kiállítás New-Yorkban... 225 225 A bécsi nők iparművészeti kiállítása 225 Uszó kiállítás A darmstadti művésztelep kiállítása 276

Roger Marx Lichtwark Alfréd Gabriel von SeidI Lechner Ödön.... Rauscher Lajos . Juhász Árpád Dósa Lukács William Lossow..

MŰVÉSZETI OKTATÁS. Az iparművészeti nevelés reformjáról ... A hamburgi új iparművészeti iskola Az iparművészeti iskolákról Az Iparművészeti Iskola házi kiállítása Jutalomdíjak A kézimunkatanítónők képesítése Városi iparművészeti iskola Berlinben

SZAKIRODALOM.

H Á B O R Ú S VILÁG.

Díszítő művészet Bakst Az élet művészete Lesznai Anna képeskönyve Fieber Henrik : „Modern Művészet" A Kéve könyvei Fonó-szövő-ipar....: A műgyűjtés lélektana Az iparművészet a Iakáscsinálásban Az ornamentika Magyar díszítmények A n a g y v á r o s esztétikája Kunst und Schule B o r o s Rudolf : Nőipari díszítőrajz A Studio ezidei évkönyve Der Verkehr Falke, Otto V. Kunstgeschichte der Seidenweberei Muther kritikái Frankenburger, Max. Die Alt-Münchner Goldschmiede und ihre Kunst Schmitz Hermann. Die Glasgemälde des königlichen Kunstgewerbemuseums in Berlin

Művészetet a Művészeti intézményeink hadiállapot Művészek támogatása Az iparművészek és a háború Lemberg műkincseinek elrablása Divat és háború Háborús jelvények A magyar békevázák Virágadományok a hősöknek Haditechnika és iparművészet Háborús ízléstelenségek

58 58 58 59 138 181 181 181 227 276 278 278 278 419 419 419 420 451 489 489

M Ú Z E Á L I S ÜGYEK. Ő Felsége ajándéka az Iparművészeti Múzeumban 57, 96 Erdélyi török szőnyegek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban 57

93 93 94 262 264 273 418 419

HIVATALOS

128 128 137 274 275 450 488

445 446 446 447 447 448 450 485 485 487 487

KÖZLEMÉNYEK.

Az O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Társulat 1913. évi tárgysorsjátéka 1. Az O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Társulat választmányi ülései l.VI. - I.V. - 5. XII. - 10. V Pályázat síremlék terveire 1. VIII Pályázat a „Magyar Kupa" tervére 1. IX Pályázat művészi jutalomtárgyakra 3. V Művészi pályázatok 3. V. — 6. V Kedvezmény 3. VI Pályázat plakátkeretre 4. X Az O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Társulat XXIX. évi közgyűlése 5. IX Pályázat plakátra 5. XV Pályázat Szent-István-napi plakátra 5. XVI V Pályázat emléktáblákra és emlékművekre... 9. 9. VI Pályázat szobaberendezésekre

KÉPEK JEGYZÉKE. BÚTOROK,

LAKÁSBERENDEZÉS.

Mérei Dezső : Ebédlő 64, Hálószoba 78, Wydler Károly és É k e s Árpád : Hálószoba Interieur Hopp Ferenc lakásából Kozma Lajos : Könyvszekrény Megyer Antal : Férfidolgozószoba

65 79 81 85 90 91

Jeddy S á n d o r : Ebédlő Spiegel Imre : Hálószoba 102, Vas Béla : Fogadószoba „ Ebédlő ablakfülkéje „ Ebédlő „ Hálószoba Kozma Lajos : Faragott és festett szekrény Napközi otthon mesélőszobája

95 103 185 186 187 188 245 246

T, t T, ÎI

r

S

Megyer Antal : Leányszoba V a s s Béla : Gyermekszoba Szemelvények az iparművészeti iskola ezidei munkáiból 264, 268, E. Pfeiffer: Szekrény, a kölni Werkbund-kiállításon Az oldenburgi ház fogadóterme, ugyanott Prof. Albin Müller: Zeneterem, a darmstadti művészeti kiállításon P. Behrens : A szentpétervári német nagykövetség bútora S e b ő k Margit: Gyermekszoba T. Wigand Ede marosvásárhelyi lakásának részlete

246 247

JELMEZRAJZOK É S VÁZLATOK. Bánffy Miklós gróf : Jelmezvázlatok „ O b e r o n " -

^

M. Dethomas : Jelmezvázlatok Kürthy G y ö r g y : Jelmeztanulmányok ... 14, 15, Biró Mihály: Jelmezvázlatai A. Schnitzler: itor Kasszián" c. bábjátékhoz „A bátor ... ~ 22, Jelmezvázlatok Gordon Craig : 401 A. Roller : „ Peinchon : „ 412 Kéméndy Jenő : „ 458 Bánffy Miklós gr. : „ E. Stern : Turandot : Levágott fejek a v á r o s 459 kapuján 28, F a r a g ó Géza : Jelmeztanulmányok „Hamlet"-hez SZÍNHÁZI DÍSZLETEK. J>4árkus László: Jelmeztanulmányok „A nagyúr" 22 V Zichy István gr. : Bocaccio, I. felvonás y és a „János vitéz" c. darabokból • „ IL » E. Stern : „A kék madár". Jelmezvázlatok V Bánffy Miklós g r . : „Salome" díszletrészlet Poiret P. : „Minaret" vígjáték egy-egy jelmeze V „ Díszletvázlat „Aida" opeE. Stern : Jelmeztanulmányok Knoblauch „KisV rához, III. felvonás met" c. darabjához « Kéméndy Jenő : S o p h o k l e s „A perzsák" Léon Bakst : Jelmeztanulmányok 48, V „ „ Díszletvázlat Teleki László E. Stern : Jelmeztanulmány „Lysistrata" c. « „A kegyenc" című darabjához darabból « J í é m é n d y Jenő : Díszletvázlat Leconte de Lisle E . S t e r n : „Turandot".Színhangulattanulmányok ï^' „Erynnisek" cimű darabjához Marquis de S e g o n z a c : Jelmeztanulmányok • Márkus László: Sem Benelli „ A g ú n y v a c s o r a " , • I. és III. felvonás 11 A G Y A G - , ÜVEG-, MOZAIK- É S V Kéméndy Jenő : Madách „Az ember tragédiája", • VI. és VII. kép 12 PORCELLÁNMŰVEK. • ^.-«jváry Ignác: Zichy Géza g r ó f : „Rodostó", Satsuma-edények. Hopp Ferenc g y ű j t e m é n y e 13 V III. felvonás Kínai porcellánok. Hopp Ferenc gyűjteménye • Ujváry Ignác : Humperdinck „A királyfiak"— Gara Arnold : Festett virágcseréptartó porcel• Kéméndy Jenő: Szép E r n ő „Egyszeri királyfi", 13 lánvázák Festett doboz fedele Kéméndy jenő : Szép E r n ő : „Egyszeri királyfi", 14 Douglas Strachen : A hágai békepalota ablaIII. kép kai 229, 230, 231, Biró Mihály : Díszlet A. Schnitzler „A bátor 15 Zutt R. A. : Egy iskolaépületre szánt majolikaKasszián" c. bábjáték darabjához reliefek vázlatai Bánffy Miklós g r ó f : Díszletvázlat „Oberon", 16 „ „ „ Majolika mellszobor, tanulmány... a hárem udvara „ „ „ Majolika reliefvázlatok egy villa Ujváry Ignác : Díszletvázlat Herczeg Ferenc 20 hallja részére „Éva b o s z o r k á n y " c. darabjához „ „ „ Alacsony vízmedence közepére Kürthy G y ö r g y : Madách „Azember tragédiája", 26 szánt életnagyságú terrakotta-szoI. és XII. jelenet 27 bor vázlata Gordon C r a i g : Háttérfüggöny 27 Díszlettanulmány. Rézkarc 30, 31 L. v. Hoffmann : Maeterlinck „Aglavaine és ÉKSZER- ÖTVÖS- É S ZOMÁNC32 Selisette" díszlete MŰVEK. Max Reinhardt : S h a k e s p e a r e „Szentivánéji Kínai cloisonné-edények. Hopp Ferenc gyűjteálom" díszlete 32 ménye 36 • Ujváry Ignác: „Hamlet". Temetőjelenet 37 Gara Arnold : Festett porcellán melltűk 98, • Veriot : „ „ 38 Megyer Antal : Ezüst kehely ... • Schuhmacher F. „ „ • Alfred Roller : Mozart „Don Giovanni" c. daEzüst fésű Bachruch Károly : A Steindl-céh serlege 42 • rabjának díszlete Muhics S á n d o r : A M. Labdarugó Szövetség • Alfred Roller: „Lohengrin" II. felvonásának kupája 43 • díszlete Kovács Pál és Dankó Ödön : U g y a n a z . jí Fritz E r l e r : „Faust" Templomjelenet Szemelvények az Iparművészeti Iskola ezidei <ï E. Stern : „ S u m u r u n " és a „Kolostor" c. dara- 43 munkáiból • bok díszlete K. G r o s s : Ékszertartó a kölni Werkbund ki• Hoerschelmann : Goethe „Pater Brey" II. je- 44 állításon • Egoroff V. E. : „A kék madár'' díszlete.....'.'. ..'.' 45 45 A. Sonnenschein : Keresztelő-készlet, ugyanott Zutt R. A.: Ostyatartó, aranyozott ezüst, ékkö• Léon Bakst : „Spártai Heléna" és „Daphnis és vekkel 46 • Chloé" c. darabok díszletei „ „ „ Ezüst emlékserlegek • Léon Bakst : „Kleopatra" és „Szent Sebestyén" 47 V c. darabok díszletei „ „ „ A kárpáti túraút emlékserlege „ „ „ Az egri érsek pallium-tokja. Dom• Jusseaume : „Aphrodite" c. d a r a b díszlete 53 borított ezüst V Rochette: „Parsifal" „ „ „ ... 54, 56 „ „ „ Ezüst doboz fedele • Drésa : „A perzsa éj" „ „ „ ... 54, 55 Györgyi Géza : Zománccal és drágakövekkel • Ch. Guérin : „Poppea k o r o n á z á s a " c. darab díszített ereklyetartó • díszlete

5 52

269

395 396

íí

16 23 25 25 25 25 29 28 29 35 39 41 58 50 51 60

86 88 99 99 232 432 432 433 434

99 100

100 100 149 150 265 394 394 430 430 431 435 435 456

|(

TEXTIL. A gyermek Jézus imádását ábrázoló falikárpit Imaszőnyeg ; boltmezejében szegfűs „erdélyi" díszítés Usákszőnyeg Imaszőnyeg „erdélyi" kerettel M a d a r a s szőnyeg Örmény „ Imaszőnyeg a hatoszlopos imaszőnyegekre jellemző rajzzal Hatoszlopos imaszőnyeg Győrffy jánosné : Pannónia-csipkék Korniss Elemérné : Csipkék Zadubánszky Irén és Kardos Böske gyermekruhái Sz.-főv. ipariskolák munkaközben komponált hímzései Szemelvények az Iparművészeti Iskola ezidei munkáiból 271, Sebők Margit : Hímzett vánkosok

61 (ií) 70 70 71 71 72 73 74 75 254 254 280 158

S Z O B R Á S Z A T , KISPLASZTIKA. Bory Jenő : A Pajzscsalád ráczalmási vasbetonból készült síremléke és annak részlete „ „ A fehérvári vasbetonból készült közkút Kínai nefrit-kormánypálca és ametisztszobrocska. Hopp Ferenc gyűjteménye Netsukék. „ „ „ 86, Bronz kutya és bronz oroszlán. Hopp Ferenc gyűjteménye Lajta Béla: Supraporta „ „ Síremlékek faragott kőből Síremlék 114, 115, „ „ „ faragott márványból 118, terve „ „ Faragott sírkő „ „ Síremlék részlete oraviczai márványból „.. Kandalló faragott kőből Moiret Ödön : Síremlék S z a b ó László : „ T h o m a s Antal : „ Horváth Béla és Nádor Lajos : Síremlék Moiret Ö d ö n és Menyhért Miklós : Az Erzsébetemlékmű pályaterve Moiret Ö d ö n : Fiatal leány. Márványszobor „ . Anyaság. Relief. „ „ Szerelmi álom. Márványszobor Márványreliefek egy kút számára „ Relief tervei „ „ „ Jeddy S á n d o r : Síremlék Tóth G y u l a : Vértes Artúr: Ékes Árpád és Wydler Károly : Síremlék Kovács Pál, és Dankó Ö d ö n : „ Keresztesi Á g o s t o n : Síremlék Hosszú Pintér Gyula : „ Weinwurm Frigyes : „ Maróti Géza : A Magyar Általános Hitelbank palotájának plasztikus díszei 194, 195, 196, 197, 199, 206, 207, Szemelvények az Iparművészeti Iskola ezidei munkáiból 270, 271, Zutt R. A.: Megkezdett kőtanulmány „ „ „ „Puttó" egy kút alakjának feje „ „ „ Bambino di Fiesole. Árcképszobor „ „ „ „Li-Tai-Po"-nak ajánlva. Elefántcsontból, ébenfából és szmaragdból készült szobrocska

76 71 85 89 87 111 113 127 119 120 126 136 139 152 153 154 155 157 158 158 159 160 161 166 167 168 169 170 171 182 183 208 272 429 436 436 437

Zutt R. A. : Kifejezéstanulmány. Bronz „ „ „ Római leány. Bronz Teles Ede : Mechwart András síremlékének domborműve „ „ „Villamosság". Bronz „ „ „Bőség". Kútszobor mitátája „ „ Budapest, székesfővárosnak az 1912. évi olympiai játék alkalmából adományozott díja „ „ Női képmás. Márvány

ARCHITEKTÚRA,

438 439 481 482 483 484 484

INSTALLÁCIÓ.

Vágó Dezső : Boltberendezés Lajta B é l a : Faragott tölgyfaajtó 122, „ „ A vasutcai községi felsőkereskedelmi iskola főbejárója 129, „ „ Ugyanott, belső főbejárat „ „ „ tanterem-ajtó „ „ „ emléktábla „ „ A Szeretetháza házikápolnája „ „ Népszinházutcai bérház kapuja ... Baillie S c o t t : Lakóház Londonban „ „ „ folyosója „ Londoni lakóháznappali szobája Alpár Ignác : A Magy. Ált. Hitelbank s a r o k homlokzatának részlete „ „ Ugyanott,Wurm-utcai homlokzat erkély 203, 204, „ „ „ a pénztárterem bejárata „ „ „ lépcső „ „ „ a pénztárterem „ „ „ az igazgatóság tanácskozóterme F a r a g ó Ödön : „ a tanácskozóterem ajtaja „ „ „ az igazgatósági csarnok ajtaja „ „ „ kandalló a vezérigazgató fogadótermében „ „ „ olvasóterem Maróti G é z a : „ a központi pénztárterem órája Menyhért Miklós : Elemiiskola tanterme Szemelvények az Iparművészeti iskola ezidei munkáiból G. Metzendorf : Alsórajnai falusi templom a kölni Werkbund-kiállításon Lossow és Kühne : A szász ház, ugyanott H. Muthesius : A Farbenschau-épület, ugyanott G. Metzendorf : Az alsórajnai falu részlete, ugyanott Prof. Josef Hoffmann : Az osztrák ház, ugyanott C. Witzmann : Tárlók terme, ugyanott E. J. Wiminer : A Wiener Werkstätte terme, ugyanott A. Erlwein : Drezda városának terme, ugyanott F. Adler : Zsinagóga, ugyanott Prof. Albin Müller : A hesszeni nagyherceg részére készült zeneterem 402, Boberg Ferdinad : A malmöi balti kiállítás „ „ nagyudvara és annak részlete „ „ A malmöi balti kiállítás műcsarnoka „ „ A malmöi balti kiállítás nagytornya P. Behrens : A német nagykövetség palotája Szentpétervárott „ A szentpétervári német nagykövetség trónterme „ „ A szentpétervári német nagykövetség földszinti csarnoka

90 123 130 131 132 135 141 142 162 162 163 201 202 205 217 218 219 219 220 221 222 223 224 247 279 385 386 387 387 388 388 389 390 391 403 404 406 407 409 410 411

P. B e h r e n s : A szentpétervári német vetség f o g a d ó t e r m e A zebegényi templom „ „ „ kapuja ,, „ „ oldalbejárata

nagykö412

425 426 427

GRAFIKA.

• • • • • • • • •

Léon Bakst rajza 24, G a r a Arnold : Exlibrisek Lajta Béla : Rajzok 106, 107, Záródísz 62, 104, 125, 200, 398, 420, D o u g l a s S t r a c h e n : Címlap A. Rackham rajza J J a g y S á n d o r n é rajza Artúr R a c k h a m rajzai a „Mother G o o s e " c. mesekönyvben E d m u n d Dulac rajza a „The S l e e p i n g Beauty" c. m e s e k ö n y v b e n K a r d o s B ö s k e s z í n e s rajzai Nagy S á n d o r n é színes rajzai -^Szemelvények az Iparművészeti iskola ezidei munkáiból 260, 261, 262, 263, 266, 267, 274, Divékv József : Belső címlap Axeli Kaléla Gálién : Ex libris Zutt R. A . : Tollrajzok 422, 423, „ „ Fejléc és z á r ó d í s z Helbing Ferenc ; Fejléc Plasztikus térkitöltés vázlata 462, Exlibris 464, 465, 478, Tervezet f é m d o m b o r í t á s h o z 466, Tollal rajzolt vázlat 468, „A b e v o n u l á s " . Illusztráció „Tél". Naptári illusztráci Bélyegtervezet 470, „ T a v a s z " . Naptári illusztráció Illuszrráció a „Keleti m e s é k " hez 472, Könyvdísz 472, Mezőkövesdi párnaárúsok... Kaszálók. Kőrajz Mezőkövesdi d u n y h a v á s á r . . . Kaszáló tót. Kőrajz Árpád pajzsra emelése. Iskolai fali kép „Szent G y ö r g y " . Eremtervezet Vignetta Éremtervezet 486, Leselkedő kurucz Címlap Szent Kristóf. Linoleummetszet Záródisz „Vizió". Linoleummetszet „ H á b o r ú " . Linoleummetszet

51 97 147 452 235 241 244 250 251 252 253 275 408 419 424 424 461 463 479 467 477 469 470 471 671 473 473 474 474 475 475 476 480 485 487 488 489 489 490 491 492

FÉMMUNKÁK. Megyer Antal : Keresztelőkút fedele, k o v á c s o l t vasból Kapu, k o v á c s o l t vasból 108, Lajta B é l a : G y ű r ű , k o v á c s o l t v a s b ó l A vasutcai felső kereskedelmi iskola rézből domborított virágtartói Ugyanott, k a p c s o l ó t á b l a fedele, domborított rézből Ugyanott, ruhatár vasrácsának részlete 133, A Szeretetháza r á c s o s v a s k a p u jának részlete A kerepesi-úti izr. temető s z e r t a r -

92 109 120 132 133 134 134

tási termének fali g y e r l y a f a r t ó j a , öntött bronzból Lajta Béla : A G r i e g - c s a l á d m a u z ó l e u m á n a k ámpolnája „ „ F o l y o s ó r á c s egy szervitatéri bérházban „ „ A Szeretetház k o v á c s o l t v a s b ó l készült f ő k a p u j a F a r a g ó Ö d ö n : M a g y . Ált. Hitelbank. Bronzcsillár 212, „ „ Magy. Ált. Hitelbank. Bronz fali villamoslámpa Magy. Ált. Hitelbank. Jelzőtábla, bronzból L o s s o w és Kühne : K o v á c s o l t v a s a j t ó a kölni Werkbund-kiállításon

136 136 143 144 213 214 227 394

ÉRM É S Z É T . Moiret Ö d ö n : A m ű v é s z kis fia Női fej „ „ , Virágot á p o l ó n ő Kaufmann : Újabb német érmek, a kölni Werkbund-kiállításon Roemer G. : Újabb német érmek, a kölni Werkbund-kiállításon D a s i o M. : Ú j a b b német érmek, a kölni Werkbund-kiállításon 392, S c h w e g e r l e : Újabb német érmek, a kölni Werkbund-kiállításon Zutt R. A. : A Magy. O r s z . Á I I a t o r v o s - E g y e s ü let a r a n y é r m e „ Szent István nevű első m a g y a r d r e a d n a u g h t v í z r e b o c s á t á s á n a k emlékére készült érem „ „ Herakles-éremmetszet negatív mintája „ „ Éremmetszet negatív mintája „ „ Pisani-féletechnikával k é s z ü l t é r e m vázlat „ „ Relief-tanulmány, Donatello Dávidja nyomán „ „ A H a d s e g é l y z ő Bizottság e m l é k é r m e „ „ A M a g y a r V ö r ö s k e r e s z t érmei „ „ Az A u g u s z t a - a l a p javára kiadott emlék „ „ Z s í r k ő b e metszett negatív minta „ „ A „Kéve" hadiérmének vázlata „ Az Iparművészeti Iskola h a d i k ó r h á z á n a k jelvénye Teles E d e : B u d a p e s t s z é k e s f ő v á r o s n a k a budapesti polgári é s népiskolai t a n u l ó k n a k adott sportdíja

158 158 159 392 392 393 393 431 433 434 434 440 440 444 444 444 444 414 444 484

FESTÉSZET. Hermann János : A m e d g y e s i zeneterem falifestményei Lajta Béla : A vasutcai közs. felső k e r e s k e delmi iskola festett mennyezetdíszítése Mathurin Méheut : C o t t u s Szemelvények az Iparművészeti Iskola ezidei munkáiból 276, Zutt R. A . : Korai t a v a s z „ „ Arcképvázlat „ „ Párisi nő. A r c k é p t a n u l m á n y „ „ A dachaui láp, a háttérben Münchennel. S z é n r a j z „ Este. Z e n e t e r e m b e szánt f r e s k ó vázlata Szénnel rajzolt t a n u l m á n y o k L e s z k o v s z k y G y ö r g y : A zebegényi templom falidíszítéseinek részletei 447, 448,

74 133 164 277 421 440 441 441 442 443 449

Körösfői Kriesch A l a d á r : A zebegényi templom belseje A zebegényi templom belsejének részlete A zebegényi templom szentélye . A zebegényi templom egyik freskója A zebegényi templom freskói

-15.'} 454 455 456 457

NÉPMŰVÉSZET. Ablakdísz 83 Selyemmel hímzett lepedő K 173, 174 Erdélyi kupák 5 173 Egyházi víztartóedény Erdélyi m a g y a r láda Selyemmel hímzett lepedőszél Templomi láda Lepedő hímzéssel, recével és csipkével Színes receoltárterítő S z á l h ú z á s o s lepedővég Receoltárterítő Székely hímzés Lepedővég 178, 179 Vasmegyei hímzés 179 Szepességi hímzés

1!

V V V

V V ií

V»

il V

•

!í ¥ V V

V ü V V

V V

v i n L=

Színes selyemmel hímzett lepedővég. Balassa Istvánné gyűjteményéből 180 Oltárterítő. Balassa Istvánné gyűjteményéből 180 S o m o g y i faragott fadobozok 460

VEGYES. E. Pfeiffer: Világító pilon vasbetonból C s a p ó József : Bőrrel bevont ládika, rézveretekkel M. Méheut : Sepia octopodia B o k r o s és Szekeres : Az iskolai jutalomtárg y a k r a hirdetett pályázat pályamüve 238, 239, M. P o d h a j s k a : Fából esztergályozott és festett játékszerei 242, Kozma L a j o s : Virágtartó létrák 248, Sz.-főv. elemi iskolai tanulók ragasztott színes . silhouettejei 248, É k e s L a j o s é s Spinner Dezső : Az iskolai jutalomtárgyakra hirdetett pályázat pályaműve Szablya Frischauf Ferenc játékgyűjteménye Muhics S á n d o r : O r b ó k Loránd bábszínháza bábszínház figurái 258, Szemelvények az Iparművészeti Iskola ezidei munkáiból 266, A sz.-főv. leányiskolák a m a g y a r vöröskereszt egyesületet támogató bizottságának központi munkaterme az Iparníűvészeti Mi Múzeumban...

84 100 192 255 243 249 249 255 256 257 259 267 417

íl

VII f! *

MflSYflR IPARMŰVÉSZET. 1914. i.

I. MELLÉKLET.

lfj. Weiuwuriu

A u t a l ég T s a

kliséivel.

Unom. r; v* n* y

A MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZÍNHÁZI SZÁMA M a g y a r Iparművészet jelen s z á m á n a k a m a g a e g é s z é b e n olyan a rendeltetése, amelyet e folyóirat állandó o l v a s ó i a z e l s ő pillanatban talán e g y s z o m s z é d o s , másfajta kultúra területére v a l ó kirándulásnak f o g n a k minősíteni. E z a z idegenszerű jelleg kétségkívül abból a körülményből ered, h o g y — e g y e s , ritka kivételektől eltekintve — a színházi kultúra m é g nem igen szerepelt e lapokon, amelyek az alkalmazott művészet szolgálatára vannak hivatva. Mi azonban azt hisszük, h o g y a z i d e g e n s z e r ű s é g c s a k l á t s z ó l a g o s é s a M a g y a r Iparművészet e g y lépést s e m tett a m a g a j o g o s birodalmából, csak e g y s z e r ű e n felkereste ennek a birodalomnak e g y olyan tartományát, amelyet mindeddig talán éppen a f e l f o g á s o k z á r k ó z o t t s á g a miatt nem látogathatott m e g elégszer. A színházi kultúra volt az, amely ez újabb fejlődésben mind közelebb é s közelebb jött a k é p z ő m ű v é s z e t h e z s amely a m a g a s a j á t o s feladataiban é s hatásaiban mind n a g y o b b é s n a g y o b b részt enged az alkotó művészetnek. A s z í n h á z s o h a s e m volt m e g b i z o n y o s artisztikus kifejez é s m ó d é s e s z k ö z ö k nélkül, de a modern színház, amelynek ú g y s z ó l v á n alapelve a művészi hatások e g y s é g e , a z artisztikus e s z k ö z ö k n e k n a g y jelentőséget tulajdonít s amidőn így a képzőművészetet öröklött, régi rekvizitumai, az irodalmi é s zenei hatások mellé társul fogadta, e g y s z e r s m i n d e g y új, b ő s é g e s feladatokkal é s sikerekkel k e c s e g tető területet nyitott m e g a k é p z ő m ű v é s z e t előtt. Ehhez a területhez pedig, annak jellegénél é s lényegénél f o g v a a z iparművészetnek van joga, mert a színházi kultúra szolgálatára rendelt m ű v é s z e t mindig alkalmazott művészet. A modern színházi rendezés dekoratív törekvései tehát a z iparművészet nyereségét jelentik, mert az érvényesülésnek olyan alkalmait nyitják m e g előtte, amelyek számára a fejlődésnek új irányú lehetőségét biztosítják. E z a fejlődés érdekes é s jelentős. Mert m í g e g y r é s z t ö s z t ö n z ő hatással van a művészi ipar általános haladására, másrészt e g é s z e n sajátos é s új feladatok m e g o l d á s á t kívánja tőle, amely feladatok a művészi képzelőerő friss megtermékenyülését é s lendületét jelentik. Mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a világ színházi kultúrájának utolsó évtizedeit, tudomása van arról, h o g y milyen jelentős sikerekhez, a z alkotóerőnek mennyi előkelő é s értékes dokumentumához vezetett ez a megtermékenyülés é s lendület ! A világ n a g y színházai s z á z é s s z á z iparművészt foglalkoztatnak é s naponta a legváltozatosabb feladatokban követelik a művészi teremtőerő próbáját e g y olyan területen, amely a praktikus célok hiányában önmagáért valóvá teszi a művészi hatást é s korlátozatlan, szabad, a mindennapi élet lehetőségein felül való érvényesülést e n g e d a fantáziának. N e m k é t s é g e s ezek után, h o g y a színház a z alkalmazott m ű v é s z e t talajának egyik l e g f o n t o s a b b része, amely állandó ellenőrzést é s figyelmet kíván mindazok részéről, akik működésüket az alkalmazott művészetnek szentelték. A M a g y a r Iparművészet ennek a k í v á n s á g n a k óhajt eleget tenni, amikor h i v a t á s á h o z képest figyelemmel kíséri az iparművészetnek színpadi szereplését. E z a szereplés ma már olyannyira kiterjedt, h o g y teljes ismertetése egyetlen füzetben korántsem l e h e t s é g e s . M é g i s annyit talán el lehetett érni, h o g y a m a g y a r k ö z ö n s é g némi ízelítőt kapjon a z o k ból az alkotásokból, amelyek ú g y a külföldi, mint a hazai kultúrában a színpad é s a z iparművészet ö s s z e p á r o s o d á s á n a k legsikerültebb gyermekei s evvel kapcsolatban a színházművészet legszakavatottabb ismerői részéről felvilágosítást nyerjen e művészetnek elvi kérdéseiről. A k ö z ö n s é g e t kétségkívül érdekelni fogják ezek a kérdések, mert hiszen a mai szellemi kultúrának a színház dédelgetett gyermeke. A M a g y a r Iparművészet k ö t e l e s s é g e volt, h o g y a k ö z ö n s é g figyelmét felhívja arra a kikerülhetetlen tényre, h o g y kedvence milyen jelentős előnyeit köszönheti az alkalmazott művészetnek. E z e n a z úton pedig talán elérheti azt is, h o g y a s z í n h á z m ű v é s z e t s közelebbről : a m a g y a r színházm ű v é s z e t dekoratív oldalának fejlődése olyan legyen, mint amilyent a z általa vallott é s képviselt artisztikus elvek megkövetelnek.

Magyar Iparművészet.

1

•

••I

•n •n

Gr. Zichy István : „Bocaccio". I. felvonás.

C o m t e E. de Z i c h y : E s q u i s s e de décor pour „Bocaccio" de Souppé.

HEVESI SÁNDOR: À SZÍNPADI KERET FEJLŐDÉSE. színpad kezdettől fogva két ellentétes tendencia között vergődött. Egyrészt olyan helyet akart ábrázolni, amely független a valóságtól, m á s nemű, mint a v a l ó s á g ; csakis a fantáziának, a szabad költői kitalálásnak akart kerete lenni, szóval a színpad kezdettől fogva s z i m b o l i k u s volt. Másrészt ugyancsak kezdettől fogva megállapítható a színpadról, hogy bizonyos tekintetben mindig a valóságon csüngött s a nézőket azzal iparkodott ámulatba ejteni, hogy néha szinte döbbenetes erővel, megtévesztő ügyességgel tudta reprodukálni azt, amit mindenki igaznak és valódinak tartott. Az ó-görög színpadon repülő masinák hozták be az isteneket, a bizánci színházban valóságos vízben meztelen nimfák fürödtek, a középkori misztériumok színpadján a pokol nyílásából valódi lángok törtek elő és igazi füst gomolygott. A szimbolizmus és naturalizmus, a stilizálás és az utánzás úgyszólván az első pillanattól

kezdve farkasszemet néznek egymással a színpadon. Minden színpad, amely eddig a világon volt, a világot akarta jelenteni, vagyis aránylag szűk és kicsi helyen mindent össze akart fogni és mindent ki akart fejezni, ami az emberi lélekben csak megfordulhatott, e tekintetben tehát a színpad szimbolikus természetéhez nem férhet kétség. De a színpad nemcsak a teret ábrázolta szimbolikusan, hanem az időt is, amely szoros összefüggésben volt a tér szimbolikájával. A színpadon kezdettől fogva más időszámítás volt, mint a valóságban. A színpad az időt éppen úgy sűrítette, mint a teret, éppen azért, hogy a világot kifejezhesse. A középkori misztérium-színpad, a maga hármas tagoltságával — fenn a mennyország, középütt a földi világ, alul a pokol — klasszikusan fejezi ki az idő és tér szimbolikus egyszerűsítését. Egy hármas emelvény az egész színpad, a földből a pokolba, vagy a földből a mennyországba jutni — egy pillanat. A színpadnak megvannak az ö s s z e s lehetőségei, mert az emberek csakis azzal számolnak, hogy lelkileg lehető-e valami, vagy nem. Az egész világ-

M

Gr. Zichy István : „Bocaccio" II. felvonás.

C o m t e E. de Zichy : E s q u i s s e de décor pour „Bocaccio" de Souppé.

történelem összesűríthető egy ilyen hármas emelvényen. A pillanat az örökkévalóság szimbóluma. Minden megtörténhetik annyi idő alatt, amennyi idő a színpadi megtörténéséhez szükséges. De ez a szimbolikus színpad a középkorban sem marad meg sokáig a maga kopár egyszerűségében. A jáíékrendezők és a nézők nem érik be sokáig azzal, hogy pl. egy szék a Pilátus házát jelentheti. Lassankint odajutnak, hogy látni is akarják, amit a színpad csak jelzett. A mennyország sem lehet sokáig a legmagasabb emelvény, hanem kap először kék selyem és bársonyfüggönyöket, azután aranyos csillagokat, végül benépesül szárnyas angyalkákkal. A Pilátus széke helyett hatalmas épületet emelnek a színpadon,s minthogy Pilátus házán kívül is még sok egyébről van szó egy misztériumban, a színpad a legnagyobb erőfeszítéssel mindent meg akar csinálni, amit eddigelé csak jelzett s így keletkeznek azok a káprázatosan telerakott misztérium-színpadok, amelyekről a XV. és XVI. század szentképei kellő felvilágosítást adnak s amelyek Rembrandt rézkarcain is megtalálhatók. Palota, víz, erdő, kert, kunyhó, börtön — mindez együtt van ugyanazon a színpadon s minthogy mindezt architektúrával már nem lehet győzni, a piktúra is

n

roppant fontos szerephez jut a színpadon, sőt még egyéb segítséghez is kell fordulni, ahol például Mária mennybemenetelét is r e á l i s a n akarják ábrázolni. Kartonból vágnak ki alakokat, azokat megfestik s az egész csoportot egy és ugyanazon géppel emelik föl a mennyországba. A dekorálás stílusproblémái már a középkori színpadon mind kiütköztek. Amíg a színpad szimbolikus helynek érzi és vallja magát : addig jobbára csakarchitektónikus keret és mint merő architektúra talán a legművészibb. Ilyen volt egy darabig a régi görögöknél és ilyen volt a középkor elején. Mihelyest azonban a valóság képét várják a színpadtól, fellép a piktúra, amelynek az összefüggése az architektúrával a színpadon nem mindig kifogástalan, sőt csak nagyon ritkán az, s ha azután, mint az a misztériumok színpadján is megtörtént, architektúra és festészet együttvéve sem elegendő a valóság hatásának fölkeltésére : jönnek a kartonból és papírból kivágott figurák (manapság : kasírozott alakok) s így a színpad két malomkő közé kerül, egyik a stilizálás szigorúan művészi princípiuma, másik a meglehetősen művészietlen utánzás. A középkori színpad tulajdonképpen megszűnt akkor, amikor a dráma teljesen elvilá-

•H

•n •I

giasodott, de princípiumai, törekvései és eredményei nem pusztultak el. A hármas tagolás elve, szóval a hármas színpad fönnmaradt a shakespearei drámában, amely nem vetette el a szimbolikus teret és időt (ez tudniillik roppant nagy szabadságot és korlátlan lehetőségeket biztosított a költőnek). A shakespearei színpad lényegében szimbolikus és architektónikus, ami tulajdonképpen egyet jelent. A francia klasszikai dráma sokkal szűkkeblűbb és reálisabb volt, elvetette a hármas tagolást és egy szürke, abstrakt színpadot teremtett magának, amely sem egészen szimbolikus, sem egészen reális nem volt. A francia drámában a szín rendesen egy oszlopcsarnokot, egy teret, egy termet ábrázolt s annyiban reális volt, hogy mindezeket a helyeket nemcsak jelezte, hanem ábrázolta is, viszont nem volt reális annyira, hogy ezeken az egész darabokon át v á l t o z a t l a n színeken ne játszatott volna le olyan jeleneteket is, amelyek a realizmus szempontjából éppen azokon a helyeken nagyon is valószínűtlenek voltak. Arra a kérdésre, hogy a shakespearei és corneillei dráma miért mondott le a misztérium-színpad annyiféle vívmányáról : a felelet nagyon egyszerű. A misztériumok dilettáns színjátékok voltak, az év bizonyos szakában, úgynevezett Festspielek, rengeteg szereplő bevonásával, óriási költséggel és nagy deficittel és ami nem kicsinylendő körülmény : szabad ég alatt. Mindez megváltozik, mihelyest a dilettáns és alkalmi színészeket fölváltják az állandó társulatok, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem lehet többé szabad ég alatt játszani, mert hiszen télen-nyáron kell játszani, jó időben csakúgy, mint rossz időben. Mihelyest a misztérium-színpadot be akarják vinni t e r m e k b e , óriási nehézségek merülnek fel, amelyekkel senki sem tud megbirkózni. Nincs meg hozzá a kellő technika és a szükséges pénz. A corneillei és a shakespearei dráma egyszerűsége s egyáltalában a d r á m a és a v í g j á t é k teljes elhajlása a dekoratív fejlődéstől ebben leli a magyarázatát. Nem kell azonban azt hinni, hogy a misztériumok pompája, fénye, dekoratív gazdagsága nem élt tovább a színpadon. Csakhogy ennek a pompának nagyúri gazdára volt szüksége. A misztériumok ragyogása tehát az operában és a balettben folytatódik. Az operát és a balettet az udvar tartotta s az udvaroknak volt miből fedezniök az ilyen színjátékok költségeit. Shakespeare és Racine számára nem dolgoztak az udvari festők és építészek, de az operát és balettet a legjobb festők látták el művészi tervekkel és alkotásokkal. Az opera és balett folytatta a misztériumokat, egy darabig — Erzsébet angol királyné és XIV. Lajos

korában — még szabad ég alatt, de aztán az opera is bevonult a zárt helyiségekbe, mint a dráma s ezzel a fejlődésnek egy teljesen új korszaka kezdődik. A zárt helyiségbe épített színpad fölszabadul az időjárás és napvilág kényszere alól, de egy új probléma elé kerül : a világítás problémája elé s magától értetődik, hogy a mesterséges világítás lehetősége a színpad ö s s z e s dekoratív lehetőségeit megváltoztatja. A reneszánszkori olasz színpad már színes világításokkal dolgozott s a barokk- és rokokó-színpadok a világítást — gáz és villammos hiányában is — meglepő nivóra emelték. A tendencia azonban a fény és pompa mellett az illúzió volt, tehát a valóság mindenkit megtévesztő utánzása. A díszletfestésnek ezt a fajtáját már a klaszszikus ókor ismerte s Plinius említ egy díszletet, amely házat ábrázolt kéménnyel, s olyan megtévesztő volt, hogy a varjak rászállottak, pedig amint Plinius mondja, a varjú nem is olyan ostoba madár. Egy Dentone nevű XVI. századbeli színházi piktor olyan lépcsőt festett, hogy egy kutya fel akart szaladni rajta. A linearis perspektíva felfedezése szintén nagy nyeresége volt a színpadnak, az illúziónak új és bő forrását nyitotta meg, s a világ megrészegedve fogadta a XVIII. századbeli Bibbiena oszlopcsarnokait, kupolás templomait vagy Piranesi grandiózus terveit. Ámde ez a virtuozitás egyúttal gyors és biztos eltávolodást jelentett minden szimbolikus művésziességtől. E g y művészi elvet érvényesített a színpad alapvető művészi elveinek rovására. Eleinte még az operaházakban is — a XVII. századból vannak még gyönyörű színpadtervek —, ahol a felső világítások és az oldaltakarások megkívánták az úgynevezett í v e k e t , ezek az ívek nem készültek naturalista alapon és ha a szín szabad természetet ábrázolt is, ezek a zöld ívek csak jelezték és jelentették a fákat és bokrokat, de nem akartak igazán fák és bokrok lenni. A festők érezték, hogy a vászonból való ívnek nem szabad teljesen letagadnia vászontermészetét és ilyen értelemben festettek, úgy hogy ezek a régi ívek ma is úgy hatnak ránk, mint stilizált, művészi keretek, amelyek sohasem akarják velünk elfeledtetni, hogy színpadot látunk. (Reinhardt pár esztendővel ezelőtt egyenesen visszatért ehhez a díszletfestési módhoz a „Vízkereszf-ben.) Az illúzió követelményének hatása alatt azonban a vászon teljesen megváltozott. A színpad reális képet akart mutatni s beletévedt abba a művészietlenségbe, hogy akárhányszor csak mint megnagyított festmény hatott, amelyben az eleven ember, a színész — akit még sem lehetett csak odapingálni — nem is tudott igazán elhelyezkedni. A baj nőttön nőtt azáltal

is, hogy már a XVIII. század végén, amikor a dráma részben udvari pártfogás alá s másrészt is jobb anyagi helyzetbe került: átformálódott az opera képére s ugyanolyan költséget és pompát kezdett igénybe venni a maga számára. Gondoljunk csak Schiller „Teli Vilmos"-ára és az „Orleansi szűz"-re. A mult század elején már a magánvállalkozás is óriási tőkéket tudott előteremteni színházi célokra s Angliából — ahol már akkor is a legtöbb pénz volt — indult ki az az irány, mely a kontinensen a meiningenizmusban csúcsosodott ki, s amely abban kereste az erejét, hogy kiváló és ismert színpadi munkákat káprázatos díszletekkel, megdöbbentő technikai trükkökkel szerelt föl s így tette őket a nagyközönség számára kívánatosakká. Ez a dekoratív irány három forrásból táplálkozott : a gázvilágítás új lehetőségeiből, az akkoriban fölvirult archeológia vívmányaiból és az új gépekből. Shakespeare sem menekült meg a kezeik közül és látványosság lett belőle, teljesen operai módra. Aki a londoni Kensingtonmúzeumban megnézi azokat a színes terveket, amelyek alapján az ifjabb K e a n több mint félszázaddal ezelőtt megcsinálta Shakespeare „Szent Ivánéji álmá"-t, aki látja azokat a hamisítatlan balettruhákat és operai evolúciókat, egy pillanatig sem kételkedhetik abban, hogy a dráma és az opera itt megint összeértek s a kettő között elmosódtak a határvonalak. Hogy pár évtizeddel utóbb I r v i n g Velencében és Cyprusban készíttetett fölvételeket Shakespeare „Othello"-jához, ezen már nem is igen lehet csodálkozni. A villamos világítás fölhasználása még több lehetőséget adott e pompában és realizmusban dolgozó iránynak, amely végre is úgy jutott csődbe, mint minden más irány, tudniillik megmerevedett a saját sablonjaiban, egy kaptafára húzott minden remekművet, annyi csillámmal és balettszoknyával, annyi történelmi húséggel és súlyos sisakkal operált, hogy a közönséget végre is kifárasztotta. Ennek az iránynak a legtipikusabb gyümölcse — az operának és drámának összegyúrása —• a wagneri zenedráma, ennek az iránynak az utolsó nagy rendezője maga Wagner

M. Dethomas jeimezvázlatai.

Rikárd s ennek a színpadnak a megőrzője Bayreuth. Wagner, aki mélységes megvetéssel nézte le Meyerbeer „látványosságait", maga is a látványosságra dolgozott, sőt erészben minden határon túlment, mert a színpadot olyan problémák elé állította, amelyek a fejlődés folyamán sem lesznek megoldhatók, abból az egyszerű okból, hogy epikai — mesés — természetüknél fogva kívül állnak a komoly színpad lehetőségein. Wagner a Rajna mélyében föl-alá úszó vizilányokat vitt a színpadra, akik a legkényesebb szólamokat éneklik ; ugyancsak a Rajna kincsében a természetnek el kell hervadnia a néző szeme láttára, Siegfriedben egy sárkány tüzet okádik és énekel, azután pedig halálos görcsökben vonaglik és kiadja páráját. De mindennek a teteje „Parsifal", az utolsó látványos opera a világon, amely tárgyában, változásaiban, képeiben teljesen visszahajlik a középkori misztériumhoz s a színpadtól mindazt követeli, amit valamikor a misztérium követelt, csakhogy sokkal raffináltabb és reálisabb formában. A fejlődés tehát úgyszólván itt zárul s eredménye egy olyan színpad, amely zavarosan és művészietlenül keverte össze a multak minden kísérletét és eredményét : architektúrát és festészetet, szimbolizmust és naturalizmust, naivitást és illúziókeltést, stilizálást és utánzást. Ennek a színpadnak a természetét misem jellemzi jobban, mint az, hogy mennél jobban csinálták meg egyik részét, annál rosszabb lett a másik. Például a Siegfried sárkánya seholsem sikerült jobban, mint Budapesten a M. Kir. Operaházban. A szörnyeteg él, mozog, Iélekzik, szemeit forgatja : maga a megtestesült tökéletesség. De éppen a tökéletességével teszi tönkre a díszletet, amely bayreuthi mintára lapos és festett, és semminő illúziót nem kelt. Wagner annyira egész és sokoldalú genie volt, hogy mint rendező is korszakot jelent a színpad történetében, de nem tudott szabadulni a korabeli színpad konvencióitól s Böcklinnel szemben is a konvenciónak fogta pártját. A XIX-ik század színpadját (Bayreuth a végső pont) a heterogénség, a stílustalanság jellemezte s a modern törekvések és kísérletek éppen ezen a ponton jelentkeztek.

Dessins pour les musiciennes de „Salome".

•il

MÁRKUS LÁSZLÓ: MODERN TÖREKVÉSEK A SZÍNPAD MŰVÉSZETÉBEN.

• • n •

•n •ti n •

•n •m n • n • H •

•ti n « n •

•n

•M

•II •II •II

•II II

bban az örök konfliktusban, amely az irodalom és színpad között elejétől fogva megvolt, a két ellenséges fél tulajdonképpen nem a színház és az irodalom, hanem a színész és az irodalom. A színház maga, illetve, ha most nem foglaljuk a publikumot is ebbe a fogalomba: a színpad maga éppen e két harcos fél harcaiból támadt eredmények summáját jelenti, s a színpadon látott produkció a maga egészében mindig csak annyira volt értékes, amennyire ez a két harcos fél, a színész és az irodalom, értékes volt. Sőt tovább mehetünk : a színpadi produkció értékét majdnem mindig a színész értéke határozta meg, s csak nagyon rövid, átmeneti periódusokban tudott egy irodalmi gondolat karaktert adni valamely színpadnak. Ma, amikor mindenfelől harsog ez a szó, hogy színpadművészet (alattomban rendezőművészetet értenek alatta), különös ez a megállapítás, pedig éppen ma vált egészen kétségbeejtően bizonyossá, hogy a színpadon színész van és egyéb nincs. Ha nincs jó színész, jó irodalom sincs, amint ma igen gyéren van jó irodalom, s amikor például a Nemzeti Színház nagy generációja élt, Shakespeare éppen olyan kasszadarabokat írt, mint ma — mondjuk — Henri Bataille t Amióta a színészség a magánvállalkozások konkurrenciájában egyre távolabb sodródik a művészettől, s a pénzük után nyargaló magánigazgatók — egész természetesen — jobban szeretnek ma egy népszerű szabólegényt, mint holnap egy lassan népszerüsödő művészt, igazán nem lehet másképpen, mint hogy ezek a gazdasági okok egyre lejjebb csúsztatják a színházat az egyszerű mulatóhely nívója felé. A népszerű színész és a népszerű színésznő zsarnoka lehet a direktornak, a konkurráló magánszínházak egymástól csábítják a „népszerű"-ket, akik viszont ezen az alapon a direktorokat zsarolják, s hallatlan gázsik jönnek létre, amelyeket ismét a publikumon kell behajtani, tehát a publikum legnépesebb, tehát Iegalantasabb rétegeivel kell operálni. A főszínész, aki egy olcsó sikerrel népszerű lett, rendesen beletébolyodik az érte tomboló verseny dicsőségébe s egész természetesen olyan gőgös magaslaton érzi magát, ahonnan nincs tovább út fölfelé. Ha tehát egy költő gondolatai járulnak alázatosan elébe, a főszínész nem vesztegetheti idejét avval, hogy

ezeket a nehezebben hozzáférhető feladatokat oldogassa, hanem „ez a szerep hálátlan" kiáltással fordul az egyedül üdvözlő „Ziccer", az olcsó hatásokból összeszabott „műszerep" felé. Egészen magától értetődő, hogy mentől inkább nyomulnak a szűkeszű, kis kulturájú, rikító ügyességű aktorok előtérbe, az irodalom annál félénkebben húzódik vissza. Kinek írjon, ki fogja őt megérteni, ki fogja az ő gondolatait megérteni : erre gondol az író s megriadtan elhallgat; de erre gondol az ügyes szerepszabó is és egyre inkább érzi, hogy eljött az ő ideje. Az elművészietlenedett színészséghez hozzáhasonul egy torz irodalom, amelyben éppen maga az irodalom egész mellékes, csak a színpadi hatás (tagadhatatlanul szükséges része egy jó színdarabnak is) marad meg. Nem egy novellista, de egy vízállás-rovatvezető nem írná le azokat a mondatokat, amikre mostanában a nagy városok publikuma extázisban tapsol, s csak természetes, hogy a magándirektor heves gyönyörrel simogatja ezeket a jó szerepeket, amelyek neki még több publikumot, a színésznek pedig gázsiemelést jelentenek. Mármost igazságos ember, hogy kívánhatja ettől a súlyos Iefelékonkurrálásban vergődő színháztól, hogy a tizenhárompróbás, a biztosan bevált sablon helyett valami újjal, valami nem ilyen biztossal kísérletezzék, s hogy kívánja az írótól, hogy komoly és szép dolgokkal éhen halljon, mikor ha giccset ír, a színész el tudja játszani és ő pénzt keres. A színpad tehát — a mai gazdasági versenyben fokozottan — olyan, amilyen a színész és most a színháznak egyre gyorsabb tempójú siker kell, a színész egyre könnyebb fajsúlyú lesz, s a színpad egyre közelebb rukkol a karzathoz. Ez így van ugyanakkor, amidőn a világ még televan egy tegnapi forradalom emlékeivel, s a Reinhardt, a Gordon Craig, sőt néha a Stanislawsky neve áhítatosan száll ki lelkes snobok ajkai közül. A „színpadművészet", ez újkeletű szó és jelenti a művészet kétségbeesett kísérletét, hogy visszafoglalja a színésztől a színpadot. A „Gesammíkunst" volt a jelszó, a díszlet, a gesztusok, a ritmikus szavak, a színek és a zene egységesítésére egy ensembleban, ahol a színész a wagneri zenekar egy instrumentuma lenne és a színpadon megjelenék egy műalkotás, amely zenéből, gesztusból, színből és plasztikából épült ö s s z e és amelynek alkotója a rendező, a Rendező, a R e n d e z ő egész újszerű fenségében. É s csakugyan volt olyan pillanat, amikor a Brahms keze alá egy csomó intelligens ember verődött össze, akiket

•

il

Gr. Bánffy Miklós : „Salome", díszletrészlet.

egy irodalmi gondolai hevített át s akik egytőlegyig hittek abban a dogmában, amely a német naturalizmus és Ibsen isteni voltát hirdette. Ebben az intellektuális közösségben csakugyan lett egy rövid időre színpadművészet, „Gesammtkunst" és lett ezenkívül Moszkvában, ahol a gazdasági momentumokon kívül képtelen pénzek birtokában, minden lassú kifejlődésre alkalmas viszonyok között dolgozik a Stanislawskyék társasága és lett Baireuthban, ahol egy speciális alkalomra egy speciális gondolatban verődnek össze emberek és lett egy kicsit Reinhardtnál, aki vaskézzel szorította be a színészt egy rövid időre a maga szándékai szerint való ensembleba. Erre a rövid időre is csak ott lett „ Gesammtkunst", ahol vagy súlyos pénzek és anyagi gondtól független elmélyülés voltak jelen, továbbá egy célra eleve preparált színészek, vagy ott, ahol az igazgató, a fizetést, szerződést, gázsiemelést, előleget adó igazgató véletlenül művész volt és tudott valamit, ami programmnak volt nevezhető. Ilyen körülmények között igenis lehet rendező, aki a maga nagy

Comte N. de Bánffy : E s q u i s s e pour décor de „Salome".

orcheszterének egy hangszeréül kezelheti a színészt (amíg a színész meg nem szökik tőle, mint ahogy Reinhardttól megszöknek) s ilyen körülmények között színészek jelenléte mellett is csinálhatott olyasmit a rendező, aminek valami „Gesammtkunst" jellege van. De pár egészen speciális esetet leszámítva, ma rendezőművészetről beszélni kegyes csalás, ma rendezőművészet nincs, mert nem lehet, amíg a mostani fejlődés forgatagából ki nem alakul a két tisztán differenciálódott fő irány : a színház mint szórakozóhely, ahol olyan darabokat játszanak, amilyeneket a színészek épp sikerrel tudnak játszani, és a pantomimia, ahol a színész csakugyan egyenrangú fél a zenével és a díszítőművészettel, s ahol a színpad csakugyan műalkotásokat produkálhat, s a rendező fantáziája lehető korlátlanul kiélheti magát. A mai átlagszínház azonban a színészé, s a rendező, akinek nincs és nem lehet egyéb feladata, mint hogy azt a színdarabot, amit az igazgató magára nézve jövedelmezőnek ismer fel, lehetőleg olyan módon dolgozza fel a szín-

•

•n

ál •a

padra, hogy a kényes és drága színész ne legyen kénytelen agyát a maga bevált nyolctíz triikkjénél nehezebbekkel fárasztani s új próbálkozások ne kockáztassák az igazgató respektálandó gazdasági érdekeit, a mai színházban a rendező végrehajtó közeg, aki, ha nagyon buzgalmasan működik, legfeljebb azt érheti el, hogy nem veszik észre. A mai színház, a gyors, egymásután következő, programmtalanul váltakozó premierek színháza. A gyorsan, mentől több pénzt kereső színház egész természetesen nem ér rá kísérletezésre, hanem a már bevált klisék raktárából kapkod ki egy párat, hogy gyorsan egy új produkciót rakjon össze belőlük, s az ilyen munkára alkalmas színészanyagtól természetesen nem lehet kívánni, hogy egy rendezői szándék kedvéért megszokott és.bevált modorán módosítson és egy stílus keresésébe merüljön, mikor két hét múlva úgyis egy egész másfajta dologba kellene belefogni. Szóval, ahol nincs határozott művészi programm, ott nincs stílus s nincs és nem lehet rendező, és rendező csak ott lehet, ahol maga az igazgató az, mert csak az igazgatónak van módjában, hogy az irodalmat befolyásolja, a színészeket összeválogassa és pénzt áldozzon, tehát határozott programm szerint dolgozzék. Mivel pedig ilyen kedvező eset csak nagyon szórványosan fordul elő, a rendező művészetéről beszélni — valljuk meg — kissé jámbor dolog, annál is inkább, mert éppen a mai színház jellegétől következőleg a nagy rendezők kezdése önmagában végződik, nem befolyásolhatja a többi rendezők fejlődését, a többi rendezőkét, akik nincsenek. Ha tehát mégis beszélünk modern törekvésekről, az nem azt jelenti, hogy a mai színház rendezőjének művészetéről lesz szó, hanem szó lesz arról a törekvésről, amit előbb érintettünk : a művészet betöréséről a színész által teljesen elfoglalt színpadra, arról a törekvésről, amely csődöt mondott, amidőn a színésszel együtt akarta művészivé tenni a színpadi produkciót s amely most a színészt kissé visszaszorítva halad az egyetlen lehetőség, a pantomimja felé. A közismert orosz balett van ehhez az ideálhoz legközelebb s nem véletlen, hogy a legprononszirozottabb rendező, Reinhardt végképpen a pantomimiára vagy legalább az olyan fajta előadásokra vetemedett, ahol nem az egyes színész, hanem a tömegek közlik szándékait a publikummal. „Los vom Schauspieler" ez volt az első, spontán jelszó, persze túlzott és gyűlölködő, de tagadhatatlanul termékeny. Az első lázadó pedig a piktúra volt, amely a díszletek, a kosztümök s később a gesztusok képszerüségével próbálta a veszendő színpadot megváltani. Ide tartozik Reinhardt is, különösen az „Elektra"

idejében, amidőn Roller és később Stern csinos képeket, többé-kevésbbé jó festményeket bűvöltek színpadjára. Ide tartoznak a francia próbálkozások, a Jusseaume és később a Théâtre des Arts tiszteletreméltó kezdései, amelyek közül az utóbbiak egy grafikus irányzatban vezetődnek ad absurdum. É s végképpen ad absurdum a müncheni Reliefbühne vitte ezt a festői irányzatot, amely kenyértörésre is hajszolta a dolgot a színésszel. A színész a háttérül szolgáló képben csak staffázs lett volna roppantul megkötött mozgáslehetőségekkel, és ebben az afférban a színész annál inkább győzött, mert itt csakugyan igaza volt. A piktúra nem a színpad, és a színpad művészete éppen úgy nem lehet kizárólagosan festőművészet, mint ahogy nem lehet pusztán színészség sem. Reinhardt nem tudott újat találni a festőiség helyett és a tömegeken át beleveszekedett a moziba, az Egoroff pikturájával dolgozó Moszkvai színház kompromisszumot tudott létesíteni a színész és a festő között, amidőn példátlan anyagi képességeivel csakugyan a tiszta irodalmat és az ezt megértő színészarisztokráciát engedte színpadjára (Tolstoj, Maeterlinck stb.), egyebekben pedig az egész festőiség annyit használt a színpadnak, hogy egyes jobbmodú színházaknál a díszletek csakugyan ízlésesebbek lettek. Ezalatt két nagy dolog ért meg a távol nyugaton és a távol északon. Valószínű, hogy ezek között Gordon Craig a nagyobb, a messzibbható, az orosz balett a Bakst és a Fokine egymást kiegészítő munkájában a készebb és megvalósultabb. Gordon Craig meglátta, hogy a színpad nem festmény és nem szoborcsarnok, hanem valami egészen önmagában zárt, önmagából kiinduló különvalóság. Anyaga a látható és hallható dolgok összessége, a mozgás és merevség viszonya, végső elemzésben a ritmus. A ritmust pedig minden művészetek között a zene, az architektúra és az emberi mozgás mutatja a legteljesebben, következőleg a színpadi művészet zeneileg akcentuált emberi mozgásokból alkot egy architektónikusan megoldott színpad keretében. S mivel az architektúra megelevenítője a fény és az árnyék titokzatos energiája, a színpadi architektúra lelke a világítás. A színpadi művészet tehát zenével kombinált architektúra, amely egész furcsa, új fenomén keretében, a világítás, a különböző nívók és a csoportok sehol másutt nem lehető új jelentősége egészen új értéket adnak az emberi mozgásnak. Esetleg az emberi beszédnek is, ha majd a színészek mai fajtájából kiválik egy zeneileg kultivált egészen újfajta színész. A színpadon két valódi anyag lehetséges : a könnyű deszka, amiből nagy síkokat és fejedelmi lépcsőket lehet építeni és a füg-

Gróf Bánffy Miklós : 1. Díszletvázlat Aïda operához. III. felvonás. — Kéméndy Jenő : 2. S o p h o k l e s : „A perzsák".

1. C o m t e N. de Bánffy: Décor pour Aïda III"10 acte. — 2. E. Kéméndy : Maquette de décor pour „Les P e r s e s " de Sophokles.

9 Magyar Iparművészet.

6

161

5. Kéméndy Jenő : Díszletvázlatok. Teleki László : „A k e gyenc" és ». Leconte de Lisle: „ E r i n n y s e k " c. darabjaihoz.

3—4. E. Kéméndy : Maquettes pour la tragédie „Le favori" de L. Teleki et „Les E r i n n y s " de Leconte de Lisle.

• i M W H n H H B i a T>

-

•

n • n • n •

Sem

Benelli

„A

gúnyvacsora".

5—6. L. Márkus : Décors pour le drame „La cena delle beffe" de S e m Benelli.

2*

10.

9. Ujváry I g n á c : Zichy Géza g r ó f : „Rodostó". III. felvonás. — 10. Humperdinck : A királyfiak.

9. I. Ujváry : E s q u i s s e s de décors pour l'opéra „Rodostó" du comte G.Zichy. — 10. „Les princes" de Humperdinck.

• • « «!

161

11. Kéméndy Jenő : Szép E r n ő : „Az egyszeri királyfi" VI. kép. — Kürthy György : Jelmeztanulmányok. — 12. „Hamlet" : sírásó. — 13. Idegesek : Tiburtius. — 14. Meguntam Margitot.

11. E. Kéméndy : Maquette de décor pour le conte dramatique „Le prince d'autrefois" de E. Szép. — 12—14. G. de Kiirthy : E s q u i s s e s pour costumes.

15.

4fr;

15. Kéméndy Jenő : Szép Ernő : „Az egyszeri királyli". III. kép. — Kürthy György : 16. Hebbel : „Judith". — 17. Molière : „Képzelt beteg". — 18. Az ifjabb Diaphoirus.

îi

15. E. Kéméndy : Maquette de décor pour le conte d r a m a tique „Le prince d'autrefois" de E. Szép.— 16—18. G. de Kürthy : E s q u i s s e s pour costumes.

=J15

••I

y*

•

• ••I n• n•

19.

f!

T,

S •

a• 19—21. Biró Mihály: A. Schnitzler: „A bátor Kasszián" c. bábjátékához.

161

19—21. M. Bi r 5 : Décor et costumes pour un théâtre de marionnettes.

• •n n

göny, amely ritmikus vonalakkal zárja be a tért ott, ahol ilyen ritmusokra szükség van. A nagy síkok óriási tömegeket szuggerálnak, mellettük eltörpül az ember, hogy a lépcsőkön ismét felmagasztosuljon, a nagy tömegek árnyéka elrejti a jelentéktelent és a nagy tömegek között fény esik be a kiemelendőre, s ezen a színpadon jelentőséget kap az az egyszerű mozgás is, hogy egy ember felmegy egy lépcsőn, vagy egy csoport meglapul egy égbevesző fal tövében. Látnivaló, hogy a színpadnak ez az értelmezése egyenes vonalban vezet a pantomimiához, amelynek színészeit készen mutatja az orosz balett. De ez az orosz balett még mindig nincs ott, ahova Gordon Craig mutat, mert lám, a Fokine hömpölygő gesztusai és a Bakst színes viziói még nagyon közel vannak a festett képhez s a festett háttér előtt lefolyó jelenetek még mindig csak olyanok lehetnek, csak olyan mérsékelten abstraktok, olyan csak féligmeddig nem realisztikusak lehetnek, amilyenekben a színész nagyon is előtérben áll, világosabban szólva, a mese folyamát, a történés

plasztikus, világos vízióját túlnyomóan csak a színész értetheti meg a publikummal. Az orosz balett szét is esik, kiváltak belőle a főszínészek s külön truppokat alakítanak, de ennek a művésztársaságnak megmarad egy elévülhetetlen érdeme : elsők voltak, akik megmutatták, hogy a színpad több mint színészség, több mint színpadi piktúra, több mint valami egyes művészet a színpadra transzponálva, valami egészen más, mint a többi, egy külön differenciált, a maga anyagából dolgozó művészet s innen van, hogy az ő hatásuk már maradandóbb : gazdag, főleg állami színházak s itt is főképpen az operaházak, amelyekben a priori adva van a színpadi művészet egy jelentős eleme, a zene, kezdenek ezekkel az új formákkal próbálkozni. A Gordon Craig próféciájából az látszik, hogy a fejlődés a pantomimián át vezet, ahol a színpadi apparátus minden eleme megkapja a maga jelentőségét s ezentúl az új színpad a maga gondolatokat kifejező képességeivel ismét közel fog jutni az irodalomhoz. Akkor aztán lesznek rendezők is. Ma nincsenek.

BÁRDOS ARTUR: SZÍNPAD ÉS KÉPZŐ MŰVÉSZET

képzőművészet szerepét a színpadon olyanformán szokták felfogni, mint a rendező szerepét egy-egy előadás egészében, mikor még jobb kritikusaink is eféléket írnak : a rendezés kitűnő volt, de a színészek rosszul játszottak. Vagy : a rendező megtette a magáét, a második felvonás báli terme gyönyörű volt ; csak kár, hogy az előadás nem volt jobb. Más területen ez így hangzanék : a karmester nagyszerűen forgatta a pálcát, csak a fagott késett állandóan és a prímhegedű mindig korán vágott be. Nyilvánvaló, hogy aki így ír, az fogalommal sem bírhat egy előadás orkesztrális egységéről, a rendező egyetemes munkájáról, melynek éppen úgy kell felelnie minden egyes színész játékáért — nemhogy az előadás egészéért, a játék összhangjáért ! —, mint bármely kulissza vagy bútordarab elhelyezéséért és stílusáért; amelynek a rendező képére — a darabról az ő tudatában megelevenedő imaginárius kép hasonlatosságára — kell átformálnia a színpad nagyszerűen komplex anyagát. Amely fokban a rendező a maga akarata alá tudja igázni ezt az anyagot és akadályait — tehát még a színész esetleges tehetségtelenségét is —, csak oly fokban

Magyar Iparművészet.

lehet feladatának sikeres elvégzéséről beszélni. A képzőművészetnek sem merül ki szerepe a színpadon abban, hogy a kulissza szép legyen és arravaló festő tervezze meg a jelmezeket. Itt ismét érezni kell a színpad komplex anyagának egységét és a mindjobban a maga anyagának és céljainak természetére eszmélő mai színpad lényegét. Ha a színpad lényegét a megérzékítésben tudjuk, abban a t ö b b l e t b e n , melyet a darab olvasás-adta elképzelésén túl csakis a színpad adhat, akkor a kulisszában nem lehet többé csak a „pazar kiállítás" eszközét, az igazgatói bőkezűség reprezentálóját látni, hanem az egész előadás művészi szándékának leglényegesebb, összefoglaló vonalait kell várnunk tőle. É s ha így fogjuk fel a színpadot, akkor a képzőművészet szerepe túlnő a kulisszákon is és az előadás egészének csaknem minden komponensében jelentkezik. De magának a dekorációnak ama megnövekedett jelentősége mellett sem szabad elhaladni, hogy a mai színpadon a rendező darabról való felfogásának, elképzelésének és egyénien hangsúlyozott művészi szándékának a dekoráció mutatja meg legátfoglalóbb, legvilágosabb vonalait. A dekorációban szabadabban is mutatkozhatik meg a rendezői akarat, mint a színpad emberanyagának mozgatásában ; a dekoráció igazán a rendező

33

f! egyéni alkotása, fantáziájának aránylag legy függetlenebb megnyilatkozása, független az « emberanyagtól, független bizonyos tekintetben • — éppen a színpadi megfogalmazás tekintef! tében — a szerzői előírástól, sőt majdnem az y ábrázolandó kortól is. A szerzői előírás és • a kor attribútumait százféleképpen fogalmaz• hatja színpadi valósággá a rendező és bizo• nyos, hogy minden művészien, tehát egyénien ^ gondolkodó rendező másként fogja ugyanul annak a darabnak a levegőjét — mert hiszen • az előírás és a kormegjelölés is csak ezt szolm gálhatja — kivetíteni. Ezért abszurdum legy többször egy darab díszletét egy másik kor« beli darabhoz változtatás nélkül felhasználni <» és még inkább : valamelyik előadás díszletét m más színháznak egyszerűen lemásolni. Mert y a díszlettel együtt le kell másolni az egész « előadást is — ha jó a díszlet, akkor szerves • része az előadás egészének — és ebben az m esetben a rendező művészi munkájának ér^ téke: másolat. Aminthogy azelőtt általában és • néhol még ma is, a kisebb, provinciális szín• házak egyszerűen lemásolták egy-egy nagyobb í színház szcenáriumát (nem sok évvel ezelőtt y még a mi Operaházunkban is így volt) és • lemásolták egyben a helyzeteket, az „álláso• kat" is, szóval mindazt, amit akkor „rendefí zés" alatt értettek. • n

J

»•

• M y • • M y • • M y • • n y • • m y • • m y • • í V <í • n

Már a minden színpadvezető közül legképzőművészibben gondolkodó Goethe is fölöttébb lényegesnek érezte a keret és a jelmezek artisztikumát, de alakjainak jelmezét, a jelmezek színét és vonalait, csakúgy mint később Wagner, a mindenkori kerettől függetlenül szabta meg egyszersmindenkorra. Már a meiningeniek is gondoltak bizonyos képszerű csoportosításokra; de úgynevezett „pittoreszk" törekvéseikkel egy rossz és alapjában véve festőitlen festészetet, a Piloty-féle történelmi tablókat akarták megközelíteni. A Goethei követő klasszicisztikus színpad kulisszája a színésztől, gesztusától, sőt jelmezétől is külön, a maga plasztikai illúzióit a valószerűség látszatával akarta szolgálni. Az ezt követő naturalizmus kulisszái már kizárólag az illuziótlan valószerűség szolgálatában állottak. A mai, stilizáló színpadon a színész gesztusának, jelmezének ad harmonikus keretet és velők együtt a darab legbensőbb tendenciáit segíti érzékelhető és épséges kifejeződésre a kulissza. Színpad és képzőművészet azonban csak ott kerül igazán organikus viszonyba és viszonyuk csak ott válik lényegüket érintő problémává, ahol többé nemcsak a kulissza vagy a kellékek artisztikumáról, hanem az egész embe-

rekkel eleven színpad képegységéről van szó. íi Arról az egységről, melyben a színpad festett » részeivel nemcsak a színpadra állított három » dimenziójú tárgyak, hanem a színpadon mozgó • ember is, mint szemléleti jelenség, szolidáris. íí Ez utóbbi nemcsak állandó jegyeivel — maszk, y jelmez, alak —, hanem változó jegyeivel : gesz- « tusaival is. A holt és az eleven matériának • ebből a különös, kizárólag a színpad művé- f! szefétjellemző elvegyüléséből támadnak a szín- y pad képzőművészeti problémái. V Igazán elevenné csak ott válik ez a probléma, • ahol a képzőművészetnek nemcsak mint a Î! színpadi külsőségek megjelenési formájának, y hanem mint a színpadi kifejezés leglényegesebb V eszközének van szerepe. A fejlődés természe• tes útján, mely minden művészetet a maga leg- f! sajátabb nyelvének fölismerésére hajt, a szín- y pad művészetének is el kellett érkeznie ahhoz, V hogy minél többet, mindent azzal a matériával • akarjon kifejezni, amely a színpadnak legsajá- y íabb matériája, azokkal a hatásokkal, melyeket y csakis a színpad művészetétől kaphatunk. « Ilyenek, vérbelien színpadiak: a szemnek és j; fülnek való hatások, az érzéki szenzációk. Tehát y elsősorban is a művészileg organizált optikai, y más szóval : a képzőművészeti hatások. Min• dent, a drámának minden közlését a szem szá- f[ mára érzékelhetően kifejezni, a színpad külö- £ nös nyelve szerint képpé, mozgó, megeleve- y nedő képpé transzponálni : bizonyos, hogy ez • a színpad legspeciálisabb feladata. ft Hozzá kell szoknunk, hogy a színpaddal nem y az irodalom, hanem a színpad lényegének szem- y pontjából foglalkozzunk. De a stilizáló színpad • a dráma igazi tartalmának is csak hasznára fi lehet, ha a dráma szavainak arabeszkje helyett £ a dráma levegőjét, előremozdulásának belső y vonalát hangsúlyozza is ; a dráma szavai V helyett : a drámát, a drámai konstrukció tiszta f! vonalszépségét, Iegszűzebb ritmusait. y Bizonyos értelemben még a naturalisztikus y drámát is csak stilizáltán, egy stílusba — ez• úttal a naturalizmus stílusába — illeszkedően f; kell színpadra fogalmazni. Aki azért, mert egy y drámában korunkbeli emberek sztrájkolnak y vagy dolgoznak, vagy akármilyen életbéli keret• ben életbeli célok felé törnek, azt hinné, hogy fí az egyes jelenetek keretét, sőt az előadás végső, y összefoglaló tónusát is nem lehet elvonatkoz- y íatni a reális kerettől és művészi tudatossággal • megfogalmazni, az egy Ghirlandajo-freskót is f; stílustalannak mondhatná azért, mert az arcok y nagyszerű hűsége, részletező naturalizmusa y mellett a kép egészét összefoglaló vonalvezetés • stilizáló meglátást mutat. Amott a fal, itt a színí pad kívánja a stilizálást a maga különös maté- y riája miatt. És van ebben a mélyrevilágító pár- y huzamban egy jellemző véletlen-analógia is: • n

az, hogy éppen a tér-probléma kívánja itt is, ott is, a falon is és a színpadon is a stilizálást... Csakhogy a tér-probléma, továbbá a színés forma-probléma is itt, a színpadon, sokkal bonyolultabb, hiszen maga a tér sem állandó és mindent, ami benne elhelyezésre vár, éppen a mozgás (a dráma) jellemez. Mozog, fejlődik, változik a szín és forma is, tehát a képzőművészeti kifejezés minden eleme. A színpad nem tűri meg azt, ami a képzőművészet minden alkotását a természettől elkülönbözteti : a megrögzítést. Itt erről nem szabad megfeledkeznünk, fölöttébb problematikussá válik a rendező kompozitív működése, hiszen a kép pillanatról pillanatra változik s így véglegesen meg sem komponálható. Képzeljük el, hogy egy festmény egyik alakja elmozdul, a kép másik oldalán vagy a háttérben helyezkedik el : menynyire megváltozik minden szín- és forma-reláció, ugyanaz a képrészlet, mely a maga helyén tökéletes volt, mily lehetetlenné válik már csak arányaiban is, hogy a színérfékek (valőrök) finomabb követelményeiről ne is szóljunk! Vagy : a színpadnak új törvénye a színész jelmezének és a háttérnek színösszhangja. De a jelmez megváltozását egy előadáson, sőt egy felvonáson belül is többször megkövetelheti a darab; a háttér pedig ugyanakkor maradhat akár több felvonáson keresztül is ugyanaz. Aztán fontos a szinek egymásutánja is ; a színészek egymásmellettisége, helyzete pedig folyton változó. Épp így vagyunk a formai megoldásokkal is, egy-egy csoportnak a képe, sőt egy-egy színháznak a gesztusa is folyton változó ; lehet-e egy olyan, az egész dráma stílustartalmát kifejező forma-képletet találni, amely az előadás minden helyzetére egyformán érvényes ? . . . A színpadnak csak egyetlen optikai eszköze van, amely a színpadi mozgást, akciót többékevésbbé követni és kifejezni tudja : a világítás. (Bizonyára ez a megindítója a helleraui kísérleteknek i s . . . ) A megvilágított szín és a mozgó forma : ezek azok a szemnek való szenzációk, amelyeket nem adhat más művészet, csakis a színpadi. É s ami legsúlyosabb problémáit, ugyanaz rejti legizgalmasabb lehetőségeit is : a mozgás. A keret, a kulissza állandó és az emberi mozgás változó lényege. III. Két, tulajdonképpen ellentétesnek látszó alapgondolatból indul ki a színpad dekoratív reformja. Mindkettő a művészi igazság örökkévaló problémájával függ össze. A megreformálásnak egyik alapgondolata : a realitástól elvonatkoztatott ábrázolás, mely a cselekményszabta keretnek csupán jelzésével is beéri és csak

színeket, vonalakat akar adni : csak színeket, a minden részleteket sokkal tökéletesebben kiépítő fantázia részére. A megreformálásnak másik alapgondolata pedig éppen a minél valószínűbb, helyesebben : a minél igazabb ábrázolás módjait keresi. Az ellentmondás csak látszólagos e két gondolat között. A szabad, a fantáziának teret engedő és csupán a domináns akkordot megszólaltató dekoráció keretén belül nagyon is megfér a valószínűségre és igazságra irányuló törekvés. Itt ugyanis nem a kicsinyes, a kispolgári logika naturalisztikus igazságáról, más szóval a m ű v é s z i i g a z s á g r ó l van szó. C s a k arra kell gondolnunk, hogy a legtudatosabban stilizált festményen is helyesek lehetnek például a proporciók és valószerű lehet a perspektíva, ha nem is akadémikus értelemben, hanem egy stílus nyelvére transzponált fogalmazásban. A színpad művészi igazsága is mindenekelőtt helyes arányokat és helyes perspektívát követel. Csakhogy a megoldások itt még sokkal nehezebben megközelíthetők, mint a festményen vagy akár a szobron, a színpadi képnek már többször említett komplex volta miatt, amiatt, hogy a színpad festett keretében háromdimenziós tárgyak és háromdimenziós és mozgó emberek is elhelyezkedésre várnak. De éppen a stilizáló színpad, amelynek nem szándéka az egész reális színhelyet, egész utcákat és városokat a színpadra rögzíteni, éppen ez engedheti érvényesülni a valószerűség és igazság követelményét. A színpadi dekorációnak, mely elsősorban is tér-probléma, egyik legfontosabb követelménye : az arányok valószerüsége és igazsága. A színpad — a legtöbb — még ma is tele van aránybeli hamisságokkal. Görög oszlopcsarnokokat még mindig úgy szoktak színpadra állítani, hogy a tetejük és fölöttük az ég is — kék szuffitarongy, persze — látszszék. A leghatalmasabb dór oszlop is így alig lehet nagyobb a mellette álló ember nagyságának kétszeresénél s a szereplőknek meg kell hajolniok, ha az ábrázolt kapun — a görög kapun ! — ki- s bejárnak. Házakat emeletestül visznek színpadra és egész hegyeket, tengereket, a Dunapartot a Lánchídtól egészen a Margithídig, mindezt egész teljességében (tehát teljes hamisságában) kapjuk, ahelyett, hogy c s u p á n szuggeszciójukat kapnók. Csupán festő-szemmel színpadra szegett egy-egy szeletét ezeknek a színpadon egészükben, persze, úgy sem ábrázolható dolgoknak. Vájjon a naturalisztikus értésünk kívánja-e az arányok igazságát a színpadon, vagy ennél lényegesebben a művészire tartozó érzéseink? A választ nem is kell elméleti okoskodással keresnünk. Hiszen éppen a színpadi natura-

lizmus volt az, mely ezeket az aránybeli hazugságokat szentesítette. Az arányok helyességét viszont az új, stilizáló, a szem élményeit védelmező művészi színpad harcosai követelik. Már ebből is következtethető, hogy az arányok dolga a valószerüségnél lényegesebb művészi momentumokkal is kapcsolódik. A leglényegesebbekkel. Nemcsak az építészet és a zene, hanem alapjában véve a többi művészet, a szobrászat és a költészet is : a proporciók művészete. A művészi hatás tulajdonképpen szimmetrikus érzések eredője ; valami magasabbrendű harmónia-érzés : ez legfőbb tartalma (a tudatosan alkalmazott diszharmónia és asszimetria művészi hatása is csak ezt igazolja). A színpadon, lííelynek legdöntőbb hatása képzőművészeti hatás, az arányok szerepe elsőrendűen fontos. A dekoráció főként aránybeli, építészeti hatásokkal segítheti, hangsúlyozhatja a dráma akcióját. Az ember eltörpítésével hangsúlyozhatja a lét problémáinak űrében támolygó Hamlet tragéd i á j á t . . . stb. Nagy megértés rejlik a Gordon Craig díszleteinek majdnem kizárólag architektónikus elemeiben. A nagyvonalú, nyugodt, leszűrődött architektúra a legszerencsésebben

tagolja, oldja fel a színpadot, a legszerencsésebben oldja meg a színpad tér-problémáját és kitűnő hátterül szolgál az emberi mozgásnak. A színpad új iránya a visszaegyszerüsödés felé mutat. Már vannak is pompás, új dekorációmegoldások ; szellemességükön, finom hatásukon a kevésbbé romlott szemnek nem lehet eléggé csodálkoznia. Az egyszerűséggel, a kevéssel, oly sokat lehet kifejezni, megéreztetni.A fantázia oly hálás azért a kiegészítő munkáért, amelyet rábízunk . . . Az impresszionizmus tudatos levegőfestése ma már könnyű készséggel tud színpadra sűríteni egy-egy kor- vagy hangulatszuggesztiót. Sűríteni, készen adni : azt, amit magában a reális, a nem a színpadon ábrázolt miliőben csak esetleg, ezer körülménytől függő diszpozícióval, tudnék a magam fantáziájával megtalálni. A pikturából mindjobban kivesző hangulat-elemeknek, az impresszionizmusnak végtelen perspektíváját látom a jövő színpadán. Ami ott, a pikturában, mint „irodalmiság" az abszolút festészet felé törő evolúcióból kiválasztódik, az itt, a színpadon, mint a darabban és képi, színpadi ábrázolásban közös elem : az irodalmat a színpaddal logikusan kapcsolja össze.

BÁLINT LAJOS: A KOSZTÜM

nnak a nagyszínházi forradalomnak, mely a naturalizmus előtt, a naturalizmusban és utána a legutóbbi néhány évtized alatt lejátszódott, legfontosabb eredménye : a színpadművészet megszületése; kialakulása annak az új fogalomnak, mely a drámán és a tulajdonképpeni színjátszáson túl és veliik együtt egyenlőrangú feladatokat és szerepet juttat mindazoknak a művészeteknek, amelyek minden egyes színházi, színpadi előadásban valamelyes formában kell hogy szóhoz jussanak. A drámán és a színészi munkán kívül ilyen elsőrangú fényezői ennek az egységes színpadművészetnek a dekoráció, a világítás és a kosztüm. E lényegükben teljesen vagy nagyrészt egymástól elkülönböző művészetek összeforrasztása természetszerűen nem könnyű feladat. A modern színpad pikturai hatásokat keresett. Az antik színpad, sőt az új klasszikus színpad plasztikai törekvései után a síkabb hatású képben kívánta megkeresni a színész és a drámaíró munkájának legalkalmasabb, legkifejezőbb és legtökéletesebb színpadi elhelyezését. Két egymással teljesen ellentétes faktor áll tehát a modern színpadon egymással szemben. A színészi munka szuverénitásra való

törekvése és a dekorátor képteremtő vágya. A színészi munka célja közvetlenül és megkötődések nélkül: emberábrázolás. Pontosabban : az élő, a tevékeny ember ábrázolása. A folyton mozgóé, a sohasem megrögzülőé. A dekorátor vágya a színpadon : az örökkévaló megrögzíthetés vágya. Az a kívánság, hogy mindabból, ami a színpadon történik, az emberi történés minden pillanatában pikturailag tökéletes kép alakuljon ki, hogy bármely pillanatában rögzítjük is meg ez eseménysort, tökéletes és művészi kép álljon elénk. Két, merőben ellentétes törekvésről van tehát szó. S mikor az új színpadművészet ez ellentétek kiegyenlítését kereste, meg kellett azt találnia : a kosztümben. Másszóval a színész külső megjelenésében. Ha egy pillantást vetünk a színház és a színjáték múltjába, azt láthatjuk, hogy a kosztüm vagy egyáltalában nem a lényeges és tényező része ez ősi művészetnek, vagy pedig csupán kiegészítője és segítője a színész egyéni munkájának. Az antik színjáték, a görög tragédia és a görög tragikus színpad, amelyből a színpadi hisztorikusok rendesen kiindulnak, tulajdonképpen nem az igazi kezdete a színjátszásnak és a drámának. Az abszolút recitatórius formának, amelyben ezek a tragédiák az antik anfiteátrumban megszólaltak, vajmi kevés köze van a színpad és a szín-

játék további fejlődéséhez, amely — ezt ma már egész bizonyosra vehetjük — a görög színjátszás másik fajtájából, a mimikusok utcai produkcióiból fejlődött ki. A görög tragédiajátszás szóművészetének azonban egy közössége mégis van, nem ugyan a színjáték további fejlődésével, hanem a színpadművészet előbb említett legújabb feladataival. Ez a hangsúlyozottan recitáló-művészet külső megjelenésével nem a valóságot kereste, hanem azt a valamit, amit mi ma valóság-illúziónak szoktunk nevezni, kevéssé megfelelő szóval. A valóság keresése a színpadon mindig hazugság, öntudatlan hazugság, amelyre azonban a néző mindig rájön. A modern színpad illuziókeresése tudatos stilizálása a valóságnak s ebben rokon a görög tragédiajátszás külső megjelenési formáival. A görög tragikus színház nem a maga kora kosztümjeit s nem is a tragédia korának kosztümjeit használta fel, hanem stilizált magának egy tipikus tragédiakosztümöt minden szereplője számára, amely végső eredményében ugyanazt kereste, mint a modern színpad ruhái, csakhogy nem pikturai, hanem plasztikai alapon. Természetszerűleg óriási lényegi kölönbségek választják el egymástól e kétféle színpad törekvéseit a kosztümben. A klasszikus színpad csak egyféle kosztümöt ismer tragédia és egyfélét a komédia számára. A modern színpad ugyanilyen stilizáló szándékkal keresi meg nem az egyes műfajok,hanem minden egyes darab kosztümjeit. A görög tragédia jelmeze éppen azért, mert kizárólag plasztikai szándékú volt, sohasem keresett összefüggéseket sem más ugyanott megjelenő kosztümökkel, sem pedig a szcéna egyéb tényezőivel. Az antik színpadi kosztüm feladata az egyes figura kiemelése, a modern színpad feladata s így minden tényezője is az együttes megteremtése. Az antik színjátszásnak ettől a formájától azonban legföljebb a mi modern színpadunk vehetett át bizonyos természetű szándékokat, de a színjáték továbbfejlődése egészen a legújabb korig — pontosabban talán Talma-ig s egy-két közvetlen előzőjéig — nem ezen az alapon állt. Éppen a kosztüm a legjobb bizonysága annak, mennyire igaz az a feltevés, hogy a kiinduló alap tényleg a mimikusok művészete volt. Ezek mindig a saját koruk kosztümjeiben jelentek meg a publikum előtt, még pedig tipikus és nem egyéni megkülönböztetésekkel. Karakter-megkülönböztetések a kosztümválogatásban nincsenek, csak tipus-megkülönböztetések. A színjáték fejlődésében a további évszázadokban, a római vígjátékban, a misztériumban (a reneszánsz némely piktorára tessék gondolni, akik mindig misztériumszínpadof festettek) a Racine-ék

klasszicizmusáig mindenütt ugyanez a figurák megjelenési formája. Shakespeare színpadán is ugyanezt látjuk, mindössze abban iparkodik az Erzsébet-korabeli angol színpad a valóságos élet ruháitól megkülönböztetni a maga kosztümjeit, hogy ezek ragyogóbbak és díszesebbek. Évszázadokon át megmaradt tehát ugyanezen az alapon a színpadi kosztüm. C s a k a XVIII. század közepén, mint Després „Mémoires sur Garrick"-je beszéli, akadt egy ember, Macklin, aki megakadt azon, hogy a nagy Garrick púderes parókában és térdnadrágban játszotta Shakespeare történelmi szerepeit. , A XVIII. század második felében a nagy társadalmi fölfordulás előfutárjaként a nagyközönség és főleg a francia publikum mérhetetlen históriai kíváncsisággal van tele, és mivel a színpad mindenkor leghűségesebb kifejezője nagy tömegek vágyainak, szándékainak és kívánságainak, ennek a történelmi kíváncsiságnak, e históriai érdeklődésnek tehát a színpadon is érvényre kellett jutnia. A nagy társadalmi forradalmat egy színpadi forradalom előzi meg, melynek Talma a megteremtője. Két ellentétes dolog az, amit produkált. Az egyik az antik színpad és a görög skulptura plasztikus pózainak újraélesztése, mely szintén ennek a históriai kívánságnak egyik jelensége, a másik, vele ellentétben, egy új fogalom : a korhűség. Természetesen a korhűség egyelőre csak a külső megjelenésre vonatkozik. Ettől a pillanattól kezdve a korhűség lett a jelszava és vesszőparipája a színpad embereinek minden külső megjelenésben. A korhűség a kosztümről átterjedt a dekorációra, a bútorokra és minden egyéb rekvizitumra. A kronisztikus érzés teljes negligálását lassanként egy eltúlzás váltotta fel, mely legfőbb kiélését a meiningeni színház produkcióiban találta. Itt e hamisan és ferdén magyarázott faktor lett elsőrangú irányítója minden színpadi produkciónak. Van valami megható naivitás abban, ahogy ez a színház — valamiképpen előfutárja a későbbi naturalizmusnak — naivan és kritikátlanul előtérbe tolja e megjelenésbeli igazságot minden egyéb tényezővel szemben, mely a színpadon szóhoz jut. Érdekes tünete is van azonban a meiningenizmusnak, még pedig az, hogy már önmagában megtalálta a naturalista, a csak valóságkereső színpad egyik főhibáját. Valóság hatását nem keresheti a színpad, mert nem tud anyagvalódiságot adni. Ezt érezték Meiningenben, mert ők nemcsak korhűségre, hanem a matéria valóságára is törekedtek. Magától érthetődőleg ez a törekvés egészen együgyű volt, mert egyrészt más sokkal fontosabb alkotóit a színháznak elnyomta e valódiság kedvéért, másrészt, mert magában ez a törekvése is csak félmegoldás

•

•n

lehetett, mert csupa igazi anyagot még sem vihetett a színházba. Eddig tehát kétféle vezető szempontot láttunk érvényesülni a színpadi kosztümben. Az egyik a szépség-illúzió megteremtését tartotta szem előtt, a másik pedig valódiságot akart produkálni mindenáron és minden eszközzel. Az egyik a maga kora szépségfantáziáját akarta megvalósítani a színpadon, tekintet nélkül minden egyéb színpadi szükségletre, a másik pedig históriai múzeumot adott, s e mögé szorította a drámát, a művészt és a saját kora illúzióit. A naturalizmus — teljes kifejlődésében — a belső valóságot tette elsőrangúvá, de külső megjelenésében is hűséges másolatát kívánta adni az életnek. A két valóságnak, a külsőnek és belsőnek, ez az összekapcsolása aztán helyenként ijesztő ízléstelenségeket, ferde és disszonáns hatásokat teremtett meg. Itt sem a dráma, sem a színész, sem a színpadi kép volt a fontos, tehát nem valami, ami összefoglaló egységet ad, hanem a valódiság e két formája, mely néha egymással szállt harcba. E rövid történelmi áttekintés után ennek a cikknek tulajdonképpen az volna az igazi feladata, hogy a modern színpadi tervező számára kitűzze azokat a feladatokat, amelyeket a kosztümben meg kell oldania, hogy meg-

vACK^TT^ Gordon C r a i g : Jelmezvázlat.

Gordon C r a i g : E s q u i s s e pour costume.

állapítsa azokat a nézőpontokat, amelyekből a modern színpadművészet jelmezkívánságai megfelelőn kielégíthetők.

íí y V

II.

V

Mivel itt elsősorban a tervező művész szempontjából nézzük a dolgokat, első feltétel a kosztüm térbeillése, miliőbehangolódása volna. Jeleztem már, hogy a kosztüm tulajdonképpen az a kapocs, mely a színpadi kép és a mozgó és tevékeny emberi figura ellentéteit áthidalja. A kosztüm színösszeállításának és vonalainak tehát legelsőben is arra kell számítaniok, hogy milyen kép az, amelyben az illető ruha mozogni fog. Nemcsak szinek és foltok egymáshoz valóságáról vagy elütközéséről van itt szó, hanem hogy az embertest változó ritmusa éppen a kosztümön át mindig egybehangolódjék a kép ritmusával. Feltétele ennek természetesen az, hogy maga a szószoros értelemben vett dekoráció, mennyire megfelelője a drámának és mindannak, ami a dráma keretében történik, A legtöbb dekorációtervező nagy félreértése az, hogy megragadja a dráma egyik domináns hangulatát, talán éppen azt, amely az illető felvonás legvégén fejlődik ki — s ezt a megfogott és kiemelt hangulatot rögzíti le a díszleten a maga, meglehet, tökéletes pikturai eszközeivel. Ebben az esetben azonban az történik, hogy abban a pillanatban, mikor a színpadi függönyt felhúzzák, a kész színpadi kép első meglátásában már meghatározódik és fixáIódik az egész felvonás hangulata és ritmusa. Meghamisítódik tehát ezáltal maga a dráma, amely mindig fejlődéseket adó, amelynek célja talán éppen ezzel ellenkezően az volt, hogy ez a hangulat csak az utolsó pillanatban sarjadjon ki belőlük. Az igazi jó dekorációnak, minden festői szépségétől eltekintve, első kelléke éppen az, hogy ne egy kész hangulatot adjon, hanem olyan festői kép legyen, mely minden pillanatban változóképes, aszerint, hogy benne és körülötte mi történik, természetesen világítással és a színpad egyéb eszközeivei segítve. S ugyanez áll a kosztümről is. Hangulat-kosztümök nincsenek, amint hogy nincsenek már másfajta tipus-kosztUmök sem. Díszlet és kosztüm-alkotások főfeladata nem az, hogy egy meghatározott hangulatot adjanak csupán festői hatásukkal, hanem az, hogy ne álljanak ellentétben azzal a hangulattal, azokkal az indulatokkal, azokkal a ritmusokkal, amelyeket a dráma, a színész művészete teremt meg. Talán éppen ez magyarázza meg, hogy a modern színpadművészet miért kívánja meg a kosztümök leegyszerűsítését, a nagyobb színfelületek és a kevésbbé szakadozott vonalak használatát, mert ezek az egyszerűbb dolgok mindig változóképesebbek, mint a túlterheltek

y V • íí y V • ?! y V • m y V • J! y « • îï y « • íí y » • í! y V • íí y V • Î! y V • í y V • íí y » •

íí

y * • íí y «

• it

fi » «

•

• ik y y • ft y y • y y • í y y • ft ft y • • •n •n n• • • •n •n •n • y

V f! y y • it y y • ft y y • • n

_

és komplikáltak. A Ieegyszerlisítésnek egyébként van egész természetes gyakorlati oka is, melyet, sajnos, a mi színházi embereink még mindig nem akarnak eléggé megérteni. A színpadi képel mindig bizonyos és tekintélyes távolságból látjuk. Ebből a távolságból pedig nemcsak el vesznek, hanem össze is zavarodnak a komplikáltabb díszítőjelenségek vagy jellemző részletek. Egy egyszerű példát. Végignéztem az egyik színház valamelyik Shakes p e a r e - e l ő a d á s á n a k ruháit közvetlen közelről. Csodás darabok voltak. Csupa igazi brokát és selyem, nagyszerű színekben és pompás ornamentikával szőtt remekek, de azután láttam ugyanezeket a kosztümöket a nézőtér távlatából s színtelen vagy színes összevisszasággá folytak össze. A színpadon tehát csak egyszerű vagy lehetőleg leegyszerűsített formákkal lehet dolgozni. Ornamentikában nagy és erős dolgokkal, ha pedig ez nem lehetséges, ott legalább színbéli leegyszerűsítéssel. A térbe-hangolás után, azt • - hiszem, már csak néhány SZÓ Gordon C r a i g : Jelmezvázlat. Gordon C r a i g : E s q u i s s e pour costume, val kell utalnom arra, hogy majdnem ugyanennyire fontos, bár szinte vele megjelent albuma telve van ilyen egy pózba egyértelmű az is, hogy a tervező ne egyes kosz- fogott figurinokkal, melyek színpadi értéke tümöket képzeljen el egymagukban,hanem min- egészen bizonytalan. Talán ennél is nagyobb dig és pontosan szem előtt tartsa a több kosz- hibája Walsernek éppen az, hogy az ő kosztümtüm egymáshoz való viszonyát is. Talán meg tervei nemcsak kész pózokat, hanem kész é s sem említeném ezt, ha éppen itt nem követnék szinte tipikus karaktereket is adnak. Ő nem a el a dekoratív szempontból legszembetűnőbb karakterhez alakítja a ruhát, hanem a ruhában hibákat. Főleg áll ez a modern társadalmi dara- helyezi el a karaktert. Ezzel az egy mondattal bokra, amelyekben még teljes anarchia ural- körülbelül megadtuk azt is, hogy a színészi kodik és minden színész a saját gusztusa szeszerep karakterének és a kosztümnek milyen rint öltözködik. viszonylatban kell lennie egymással, Másik és ehhez hasonló hiba, melybe gyakorta beleesnek a tervezők, az, hogy figurinjaikat igazi piktor-fantáziával s nem a színpadi A tervező kiindulópontja tehát mindig, a terveemberével egy bizonyos pózban képzelik el és zés minden formájában : a dráma. Mivel pedig rajzolják meg. Ebben az egy pózban a figurin itt nagyrészt nem a mi korunkban játszó dráteljesen megfelel minden kívánságnak, a képé- mákról van szó, elsősorban az előbb emlegenek, a drámának, a szerep karakterének, a kor- tett korhűség kérdésével kell végeznünk. Hevesi hűségnek és minden egyébnek, de amint kimozSándornak a színjátékról szóló könyve említi, dul ebből a fix helyzetéből, az alak minden hogy nálunk minden darabot többé-kevésbbé jellegzetessége elveszett. Carl Walsernek, az a maga korának kosztümjeiben játszanak, de ismert német színpadi rajzolónak, nemrégiben viszont minden korban játszó darabot ugyan-

abban a kosztümben, tekintet nélkül arra, hogy milyen darabról van szó. Ez teljesen igaz s egyben megadja a korhűségkeresés egyik legfontosabb nézőpontját. A korhűség csak a dráma stílusán keresztül juthat érvényre, sőt nemcsak stílusa, hanem műfaja is elhatározó, nagy különbségeket tehet. Vannak bizonyos kosztümök, amelyek egyazon korból származnak ugyan, de szolgai felhasználásuk, lemásolásuk sehogysem illik a drámához, amelyről szó van, viszont azok a kosztümök, amelyek egy bizonyos drámának céljait szolgálják, ellentétben állnak egy ugyanabban a korban játszó darabbal. Mondottuk, hogy a dekorációnak és a kosztümnek nem szabad kész hangulatot adnia, de viszont nem szabad ellentétben állnia azzal a hangulattal és azzal a ritmussal, mely a dráma eseményei során kifejlődik, lehetséges tehát, hogy az egyik darabhoz alkalmas a kor egyik kosztüm-tipusa, a másikkal pedig disszonál. A drámán kívül vagy vele együtt a vezető szempont itt, a mi korunk megváltozott ízlése, mely e tradicionális emlékeket a maga szemével nézi és minek összeállításával egymás mellé tett szinek szépségéről, formák komoly vagy mulatságos voltáról másfajta képzetekkel bír, mint annak a kornak embere. Ettől a feltételtől a tervezőnek azonban nem szabad megijednie. Nem veszedelmes és nem megoldhatatlan ez. Nem megoldhatatlan, mert korhűség szempontjából a legnagyobb szabadságok állnak rendelkezésére. Mivel a kosztüm egyik főkelléke, hogy minden nagyobb fejtörés nélkül mindenki első látásra megérthesse, hogy mi akar lenni, a kor sajátos divatjából csak azt szabad megtartania, ami ennek a divatnak legfőbb jellemvonása s ami másrészt benne él a nagy általánosság köztudatában. E közös és ismert jellemvonásokon belül tehát teljes a szabadsága szinek és anyagok megválasztásában a drámának megfelelően, sőt új formákkal is szabad dolgoznia, természetesen csak úgy és csak annyira,amígez a fő jellegzetességekkel nem áll ellentétben. Szín és anyag megválasztásában viszont számítania kell arra, hogy itt mik az illető kor köztudatban álló jegyei. A primitív ősemberek világában játszódó darabhoz, melyben éppen e kor embereinek primitív indulatai és primitív készségei h a n g s ú l y o z ó d n a k , nem lehet komplikált és diszkrét színeket és nem lehet

161

komplikált textildolgokat használni. Ez természetes. Végsőnek hagytam, bár nem kevésbbé fontos a kosztümtervező szempontjából : a színész, aki a kosztümöt viselni fogja, egyrészt a maga individuális testalkatával, egyéni képességeivel és egyéni mozgásával, másrészt a karakterével, amelyet játszik. Vannak formák, melyek egyik emberen jól hatnak, a másikon ugyanolyan értelemben rosszul. Vannak formák és szinek, melyek egyik művésznek alkalmas segítői egy emberi karakter ábrázolására s ugyanezek egy más színésznél ugyanerre a szerepre alkalmatlanok. Persze itt nem arról van szó, hogy a színész, sajnos, leggyakrabban túltengő egyéni hiúságát kell tekintetbe venni, hanem azt, hogy ezzel is számítania kell a tervezőnek, nem a színész kedvéért, hanem a dráma kedvéért, mely összefoglalását jelenti a színpadművészet minden faktorának s amely egyedülvaló s a legfontosabb. Mindennek szabad és kell is szépnek, művészinek, eredményesnek és sikeresnek lennie a színpadon, de csak akkor és annyiban, ha egyben hűséges kifejezője a drámának és segítője annak a művészi hatásnak, melyet a drámának el kell érnie. A kosztümtervezés, sajnos, nálunk eddig nagyrészt mesteremberek kezében volt, akik a maguk gyenge történeti tudását használták fel a védő szerepére, valahányszor kosztümjeik ízléstelen értelmetlenségéről volt szó. Csak a legutóbbi néhány év alatt kezd némi érdeklődés mutatkozni iparművészeink és képzőművészeink között a színpadi produkcióra. Sajnos azonban, ezen a téren leggyakrabban a színházak szűkmarkúságával találkoznak, amelyek egészen fölöslegesen évente százezreket költenek ugyan arra, hogy kosztümjeik igazi bársonyból készüljenek (milyen szépek a Gordon Craig pár shillingbe kerülő ruhái), de a tervezést „ s a j á t k e z e l é s b e n " végeztetik el. Nem mindig az iparművészeinkben kell tehát ^ keresni a hibát, ha nálunk olyan kevés e téren a termelés. Valószínű azonban, hogy ez hamarosan megváltozik; egyrészt a színházak belátják, hogy megtakarítást jelent számukra, másrészt pedig a közönség, mely már megkóstolta a különbséget, rákényszeríti őket erre a jobb, szebb és művészibb munkára.

Léon Bakst rajza.

26. Jelmeztanulmányok. — 22, 24. A. Roller. (Minden jog fenntartásával.) — 23. Peinchon. — 25. Kéméndy J. — 26. Gróf Bánffy Miklós.

Magyar Iparművészet.

E s q u i s s e s pour costumes. — 22, 24. A. Roller. (Tous droits réservés.) — 23. Peinchon. — 25. E. Kéméndy. — 26. C o m t e N. de Bánffy.

41

28. 29. 27. Ujváry Ignác : Díszletvázlat Herczeg Ferenc : „Éva boszorkány" című színművéhez. II. felv. (Bölönvár udvara.) Jelmezvázlatok. — 28. Kürthy Gy. : Keszeg (Vízkereszt). 29., 30. Márkus L. : Hűn és hóhér „A n a g y ú r " c. darabban.

30. 27. I. Ujváry : E s q u i s s e de décor pour „La Sorcière Ève" de F. Herczeg. — E s q u i s s e s pour costumes. — 28. G. Kürthy. — 29. et 30. L. Márkus.

33. 31—32. Kürthy G y ö r g y : Madách: „Az ember tragédiája". I. és XII. jelenet. — 33. Gordon C r a i g : Háttérfüggöny vázlata.

31—32. G. Kürthy: E s q u i s s e s de décors pour „La tragédie de l'homme" de Madách. — 33. Gordon Craig : Dessin de rideau de fond.

4*

n •

•il íí

• • «

161ïn

34. E. Stern (Berlin): T u r a n d o t : Levágott fejek a város kapuján. — F a r a g ó Géza : Jelmeztanulmányok „Hamlet"hez. 35. Horatio. 36. Királyné.

34. E. S t e r n : T u r a n d o t : Tètes découpées à la porte de la ville. — 35 —36. G. F a r a g ó : E s q u i s s e s de costûmes pour „Hamlet".

• V V

nv

37. E. Stern (Berlin) : Turandot : Levágott fejek a v á r o s kapuján. — 38—40. Márkus László : E g y fejedelem „A nagyúr", csillagász és boszorkány a „János vitéz" című dalos színjátékban.

37. E. Stern : Turandot : Têtes découpées à la porte de la ville. — 38—40. L. Márkus : E s q u i s s e s de costumes.

161

41. Gordon C r a i g : Dísziefianulmány. Kézkarc.

41. Gordon C r a i g : E s q u i s s e de décor. Eau-forte.

44. 43. L. v. Hofmann : Maeterlinck : „Aglavaine és Selisette". — 44. Max Reinhardt : S h a k e s p e a r e : „Szentivánéji álom".

43. L. v. Hofmann : Maeterlinck : „Aglavaine et Selisette".— 44. Max Reinhardt : S h a k e s p e a r e : „ S o n g e d'une nuit d'été".

«

IVÁNFI JENŐ: KLASSZIKUS SZÍNPAD.

görög tragédiák egészen kivételes helyet foglalnak el az irodalomban. Amilyen tökéletesek művészi forma, amilyen elevenek költői tartalom tekintetében, olyan távolesők és idegenek ama valláserkölcsi felfogás szempontjából, amelyben egy régen meghalt pogány világ szelleme fejeződik ki. De azért egyetlen irodalmi jelentőségre törekvő modern színház sem tagadhatja meg e remekműveket, mert ezzel árulást követne el legmagasabb hivatásán és kitérne legelsőrangú kötelezettsége elől. A görög tragédiákat nem csupán azért kell játszanunk, mert irodalomtörténeti sorrendben a legelsők, hanem azért is, mert — legelsők költői és művészi szempontokból. Nem képzelek nemesebb feladatot modern színházra nézve, mint azt, hogy önmagát neveli, iskolázza és közönségével meg tudja értetni örökkévaló alkotásaik művészi értékét és — e m b e r i tartalmát. Igaz, hogy ez a feladat rendkívüli. Nehézségei éppen ott vannak, ahol a görög tragédia legsajátosabb tulajdonságai kezdődnek: a f o r m á b a n . Mert föltéve, hogy a színháznak a legteljesebb m ű v é s z i apparátus áll rendelkezésére, az előadás formai része ezzel még egyáltalán nincsen megoldva. Mert amilyen kivételes a görög tragikusok helye az irodalomban, éppen olyan különleges elhelyezkedésük módja is a modern színpadon. Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja a legkiválóbb színházi embereket és megoldására már a legkülönbözőbb kísérletek történtek. Sokáig kísértett az antik színház rekonstrukciójának gondolata, a pulpitummal, de amíg egyrészről kétségessé vált, hogy vájjon e rekonstrukció tényleg megfelel-e a történeti valóságnak, másrészről bebizonyosodott, hogy e kísérletnek pusztán archeológikus jelentősége lehet, mert nem tudjuk soha föltámasztani a meghalt művészi formákat, miután a modern színpad és főleg a modern színjátszás törvényei egészen mások, mint voltak harmadfélezer esztendővel ezelőtt a görög színjátszás törvényei. A régi amfiteátrumokban tett kísérletek sem vezettek a legkisebb művészi eredményre, mert az antik színház rengeteg méretei teljesen dekomponálták e műremekek belső egységét és a külső keretek monumentalitása összenyomta a költemény művészi nagyságát. Széthullott az egész és csak apró foszlányaiban, legjobb esetben egy-egy kitűnően fölrajzolódó — külső

Magyar Iparművészet. 49

képben jutott el a messze fekvő gradenekig. Amikor pedig — ezeken az előadásokon — a színészek koturnust, álarcot öltöttek és tubuson keresztül szavalták a halhatatlan verseket: elveszett a szó m ű v é s z i tartalma és az előadás — e m b e r i varázsa. Hiábavaló volt a régi görög mintákra való hivatkozás, az eredmény mindig kellemetlen kijózanodás lett. Egyébként még azt sem tudjuk — ismétlem —, vájjon az előadásnak ez a külső felszerelése csakugyan megfelelt-e a régi mintáknak. Mert ha a görög színészek az olimpiádokon csakugyan álarcot viseltek és csakugyan tubuson keresztül szavaltak, akkor hogyan beszélhet H e r o d o t — s z í n é s z i sikerekről? Ezek olyan kérdések, amelyekre ma már alig találhatunk kielégítő feleletet. A modern színpadnak magának kell megteremtenie a görög tragédiához méltó keretet. Első törvény : szakítani a régi sablónokkal. Az, aki fáradt kézzel akarja megépíteni a klasszikus színpadot, összetöri a görög tragédia koncepciójának tiszta, egyenes vonalait. Az, aki bágyadt szárnyakon repked a csúcsok felé, ahová rendkívüli művészek helyezték költészetüknek legszebb virágait, sohasem fogja nekünk elhozni e virágoknak sem színét, sem illatát. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy mi az, ami bennünket ma a görög tragédiából érdekel. Kétségtelen, hogy harmadfélezer esztendő óta itt a szempontok változtak. A marathoni és a salamisi győzők, akik hajdan ellepték az athéni színház gradenjeit, bizonyára más érzéseket, más gondolkozást vittek magukkal a színházba, mint a mai néző — és kétségkívül mást követeltek az előadástól is, mint mi. A görög tragédiának két szembeötlő sajátsága van : a k ó r u s , mely mintegy külső keretül szolgál a dráma egész épületéhez, továbbá: az épületnek e g y s z e r ű és mégis m o n u m e n t á l i s koncepciója. Ha a kórust, a görög tragédia e lírai tartozékát, mely a mai néző szemében súlyosan nehezedik az akcióra, egyszerűen elhagyjuk, akkor a művészi forma teljességét megfosztjuk nemcsak archaikus, hanem egyéni jellegétől is. Ez olyan barbarizmus volna, amit ma már lelkiismeretes színházi rendező nem merne megkockáztatni. Viszont, ha a kórus szövegéhez zenét komponálunk és így elénekeltetjük, ezzel — egyrészről : elnémítjuk a kar széles csengésű líráját, — másrészről : megzavarjuk az előadás művészi egységét, belső harmóniáját. Első kérdés tehát a kórus elhelyezése és ezt csak a színpadi architektúra szerencsés

megoldásával lehet elintézni. De viszont a drámai akció szembeállítása, vagy jobban mondva ö s s z e k a p c s o l á s a a kórussal, nemkülönben a külső hangulat fölkeltése, melyben az akció lefolyik előttünk, sok tekintetben ugyancsak a színpadi architektúra megoldásának kérdése. Mielőtt még a legkisebb hang fölcsendült volna Ayschylos és Sophocles verseiből, a színpad külső képének már meg kell teremtenie a tragédia egész hangulatát; éreztetnie kell barbár fönségét. És ezt csak úgy érhetjük el, ha a színpad fölépítésében lehetőleg mellőzünk minden építészeti realitást, ha a külső kép — a mai színpad szűk méretei dacára is — a m o n u m e n t á l i s illúzióját adja, de azért még se diminuálja az emberi alak arányait, szóval, ha egységes színfoltokból és széles

síkokból állítunk hátteret azoknak a nagy emberi vonalaknak, amik a görög tragédia hőseivel rajzolódnak elénk. A kórust, mint a tragédia lírai kicsendülését, mint a drámai akció visszhangját — térben is el kell határolnunk a központi akciótól, de úgy, hogy azért mégis egységben álljon vele. Magának az akciónak pedig mennél élesebb központot kell teremtenünk és ezt csak úgy érhetjük el, ha lehetőleg mellőzzük a színpadi díszítés realitását, mert az architektonikus részletezés — ellentétben a görög tragédia koncepciójával és egész belső hangulatával — zavarólag és — kijózanítólag hat. Ezt a művészi álláspontot képviseli az itt bemutatott két díszlet, mely a N e m z e t i S z í n ház két klasszikus előadásához: A Perzsák-hoz és Az E r i n n y s e k - h e z készült.

SZTRAKONICZKY KÁROLY: A MAGYAR SZÍNPAD. magyar szellemi kultúra legszebb diadalainak jórészét a világot jellemző deszkákon aratta, a színház reánk nézve győzelmes csatatér, mert hiszen a magyar képességeknek olyan váratlan és lendületes kivirágzására nyuj» tott alkalmat, amely az egész világon ritkítja y párját. Különösen a fejlődés tempója vívta ki • bámulatunkat, mert a semmiből a mai fejlett J! színházi kultúráig vezető út alig néhány év» tizedig tartott. A magyar színjátszás egész y múltja a XIX. század, amelynek első felét • még csupa kétséges küzdelem tölti be, végső f! évtizedében ellenben nemcsak a színjátszás » tényleges formái nyertek biztos megerősödést, y hanem teljes erejében kibontakozott az önálló • magyar színjátszó stílus, amely nagy magyar • színészek áldott emlékével van összekötve. m E nagy színészek által képviselt magyar faji y tehetség itt is, mint annyi más helyen, pótolta • a tradíciók hiányát. A színpadi kultúrának • azonban vannak mozzanatai, amelyekben a M tradíció nélkülözhetetlen s e mozzanatok közül y való az, amely bennünket e helyen elsősor• ban érdekel : a színpad-dekoráció törekvései• nek, képzőművészeti tendenciáinak kultúrája, y E kultúra csak ott fejlődhetett, ahol a színy játszás anyagi feltételeit a nép magasabb • műveltsége vagy az uralkodó és az ariszto• krácia kegye biztosította. Ezért szökött oly y magas nívóra a francia, a bécsi vagy az orosz y udvaroknál s ezért nem fejlődhetett nálunk, • ahol nemcsak anyagi létezéséért kellett küz-

441-

denie, hanem ahol ezenfelül még egy súlyos feladatot vállalt magára : a magyar nemzeti nyelv és szellem érdekében való küzdelmét. Ez a küzdelem minden erejét igénybe vette s nem engedett módot arra, hogy a fejlődést azokon a pontokon is előbbre vigye, ahol a veleszületett egyéni képesség nem elegendő. A magyar színpad képzőművészeti kultúrájáról ennélfogva a múltban alig lehet sző s az ezirányú törekvések úgyszólván csak a jelenben veszik kezdetüket. E kezdetnek legfőbb indítóoka kétségtelenül az a mozgalom, amely a külföldi színházakban a színpad dekoratív reformja érdekében megindult. A Magyar Iparművészet színházi száma bőven szolgál e mozgalom jellemző dokumentumaival s mellettük bemutatja a magyar színpadi tervezés eredményeit is. Úgy hiszem, az olvasó ebből az összehasonlításból megítélheti, hogy a magyar törekvés, fiatalsága ellenére, ebben az irányban sincsen érdemek nélkül. A legrégibb érdemeket e téren kétségtelenül Kéméndy Jenő és Ujváry Ignác szerezték, akik számos éveken keresztül tervezték az Operaház és a Nemzeti Színház díszleteit s míg az előbbi kiváltképpen a történelmi darabok korhű és artisztikus beállításával, valamint világszerte híres szcenikai ötleteivel vívta ki elismerésünket, az utóbbi a színpadon is számos bizonyságát adta festőművészeti hivatottságának. Az ő működésük részben még a külföldi dekorációfellendülés előtti időre esik, a többi hazai tervezők már a fellendülés magyarországi bajnokai. H e v e s i Sándort kell hogy elsőnek említsük közöttük, aki

•

•n

4*

U j v á r y ' ^ „ H a m l e t " , temetőjelenet. Rendezd : Hevesi

ugyan nem tervező művész, de mint a Nemzeti Színház, majd az Operaház főrendezője, annyi alapossággal, annyi érdekes és művészi ötlettel szolgált a magyar színjátszásnak, hogy mindeddig talán a legmélyebb nyomokat hagyta a magyar színpad újkori fejlődésében. Legújabban pedig az állami színházak kormánybiztosa: B á n f f y Miklós gróf szolgált néhány valóban szenzációs díszlettervvel, amelyek a Troubadurban, a Mozartciklus, a Prometheus, az Aida előadásaival méltán kivívták a közönség bámulatát. Az Operaház számára tervezett három érdekes Bocaccio-díszletef Z i c h y István gróf is. A magánszínházak közül a Magyar Színház foglalkozott a legtöbb ambícióval a dekoratív színpad kérdésével s egy kitűnő erőt biztosított magának M á r k u s László személyében, akinek artisztikus színpadjai jó ismerősei a magyar közönségnek. A Magyar Színház részére rajzolt néhány finom kosztümöt F a r a g ó Géza is. A Király- és Vígszínházban F a l u s Elek díszletei arattak több ízben nagy sikert, míg a modern törekvéseknek különösen lelkes előmozdítója volt rövid fennállása alatt a B á r d o s Arthur által vezetett Új Színpad, amelynek díszletei közül a B i r ó Mihály tervezte bábjáték-dekorációt kívántuk bemutatni. Igen ötletes, de mindeddig nem realizált díszletterveket készített ezenfelül a sokoldalú Kürthy György. « - E z nagy vonásokban a magyar díszlettervezés képe. Kétségtelen, hogy nem érdemek és értékek nélkül való, de az is kétségtelen, hogy a mennyiség tekintetében nem felel meg annak a nivónak, amelyet a magyar színjátszás egyéb tekintetekben elfoglal. Ennek egyrészt a tradícióknak, a hagyományos kultúrának említett hiánya az oka, másrészt talán az a körülmény, hogy Budapesten nin-

csen egyetlen olyan színház sem, amelynek a magasabb művészi produkciókkal való kísérletezés módjában volna. A magánszínházak természetesen elsősorban a közönség hajlamait tartják szem előtt, amelyeket pedig s o k s z o r éppen nem elégít ki az artisztikus tendencia s ez akadálya annak is, hogy nálunk a par excellence irodalmi és artisztikus feladatokkal foglalkozó színház, a Theatre des Arts megszülessen. Az artisztikus törekvés így jórészt az állami színházakra marad, amelyek azonban szintén nincsenek Sándor. abban az anyagi helyzetben, hogy a kevesek által méltányolt művészi tendenciának áldozhassanak. Ez a tendencia ennélfogva Magyarországon néhány kivételes produkcióra van korlátozva, de általában színházaink, előadásaink művészi kiállítása meglehetősen szegényes és egyhangú. Ez a körülmény pedig nemcsak az előadások nivója szempontjából káros, hanem azért is, mert megakadályozza a további kultúra fejlődését, amire pedig nekünk különösen szükségünk van. Szükségünk volna, mert csak a teljesen preciz, művészi szempontból is kifogástalan, sőt érdekes előadások tüntethetik el azokat az akadályokat, amelyek a magyar színjátszásnak a külföldön való érvényesülését megnehezítik. Ez akadályok közül természetesen a nyelvi különbség a végzetes és éppen ilyen természetesen : ez akadályok leküzdésére alkalmas minden olyan fegyver, amelynél a nyelvi különbség nem játszik szerepet. A képzőművészet nyelve pedig nemzetközi nyelv, mindenütt megértik, értékeit mindenütt méltányolják, a képzőművészet ennélfogva legfontosabb fegyvereink közül való. Annál is inkább, mert a képzőművészet nyelvén a külföld tudomására hozhatjuk legsajátosabb faji értékeinket is s így a színpadi kultúrán keresztül olyan bizonyságot tehetünk önmagunkról, amilyenre más téren alig van módunk. A nemzetközi versenyben való részvételünk indokolja tehát a magyar színpad artisztikus jellegének mennél gondosabb és ötletesebb kifejlesztését, kétségtelen, hogy ezáltal olyan mértékben magunkra hivhatnók a külföld figyelmét, amely végső eredményében színjátszó képességünk, irodalmunk és minden más egyéb szellemi kvalitásaink tudomásulvételét is előmozdíthatná. A magyar színpad artisztikus kultúrája tehát nemzeti érdek s ezt az érdeket annál

kevésbbészabadelhanyagolni, mert biztosítása és végső kifejlesztése módunkban áll. Nemcsak azok révén, akik ma a színpadművészetnek érdemes munkásai, hanem a színpad és a képzőművészet kapcsolatának szorosabbá tételével is. A magyar színházak, elsősorban persze az állami színházak vezetősége programm gyanánt kell hogy kezelje ezt a kapcsolatot s ennélfogva meg kell Veriot : Rendező hogy keresse és találja az y összeköttetéstamagyarművészekkel. Amagyar « képzőművészeti tehetségnek nincsen határa és • a művészeknek a színpadi tervezés számára n való lekötése olyan eredményekhez vezethet, y amelyek színpadunkat az egész világ előtt • ismertté tehetik. A magyar művészek közül ki • kellene választani azokat, akiknek tehetsége és M stílusa leginkább alkalmas a színpad dekoratív y feladatainak megoldására s ezekkel megismer• tetni a színpad sajátos követelményeit, mindazt, íí ami a különös feladat különös feltétele. A többit m már el végezné a tehetség. Mert végre is, ha a kül-

• ••î

•M

•n

: Duval. „Hamlet", temetőjelenet. Théâtre Antoine.

földön egész nivótlan piktorok világhírű színpadtervezőkkéváltak, nem lehet elképzelni, hogy a magyar festők számos ragyogó talentuma ennél a feladatnál megtorpanna. Erről szó sem lehet, feltétlenül bizonyos, hogy a színpad és a képzőművészet összepárosodása nálunk is, mint mindenütt, nagyszerű eredményekhez vezetne. C s a k a színház meg kell hogy tegye a kezdő lépést, mert a művészeknek ez már nem áll módjában. A kormánybiztos programmjában annak idején benne foglaltatott ez a lépés, szeretnők, ha mielőbb megvalósulást nyerne.

UJVÁRY IGNÁC: SHAKESPEARE ,HAMLET'-ÉNEK DÍSZLETEIRŐL

„Hamlef-tragédiát újabb időben a modern színpadi rendezés gyakran • használja fel kísérlete•M zésre. Hol itt, hol ott bukkan fel az európai színpadokon egy-egy új felfogású és új díszletezésű Hamlet. — Ha kutatjuk, hogy miért fordul oly gyakran a modern színpadi rendezés a Hamlet-tragédia felé, okát annak abban találjuk, hogy Hamlet sajátszerű felfogása és beállítása tényleg igen alkalmas ilyen kísérletezésre, sőt egyenesen kínálkozik erre ; továbbá megvan a festőnek, rendezőnek a teljes szabadsága, kielégítheti vele legszeszélyesebb fantáziáját is ; amiért bizonyára nem fogja őt kérdőre vonni senki, legkevésbbé a halhatatlan „holt" szerző. É s éppen az itt említett okok miatt a modern színpadi rendezésnek és díszletezésnek sehol oly tág tere nem nyílik művészi produkcióra, mint éppen a shakespeare-i színművek színrehozásánál. A régi színpad (a XIX. századbeli) a Shakespeare színtereit szószerint vette.

Ahol Shakespeare Iondoni utcát, erdőt, palotatermet vagy csatateret jelez, ott megcsinálták a londoni utcát, de úgy, hogy rajta legyen a Szent Pál-katedrális, sőt a Tower, a Themse stb. stb. A csatatérben ott legyen elől a plasztikus sátor s a háttér függönyére festve a sátortábor a vörösen lenyugvó napkoronggal, melyet esetleg a hatás kedvéért még vörösre világított kerek napformájú lámpával is helyettesítettek, vagy a sátor tetején lobogó zászló, ami kedves naiv trükkje a mi Nemzeti Színházunknak és Operánknak máig; szóval a naturalizmust a végletekig vitték. É s az irány csúcspontját a meiningenizmusban érte el. Ez illúzióinkat nem növelte, ellenkezőleg, a jóízlésű nézőt kizökkentette abból s lelkűkből a leggyakrabban kacagást vagy bosszankodást váltott ki. A mai színpadi rendezés ott, ahol lehet, szakít e régi irányzattal, különösen azóta, mióta a „mozi" igazán a természetből vett, színpadon utolérhetetlen hatású képeit varázsolja szemünk elé ; a mai rendező tudja, hogy a közönség türelmetlen és ideges, nem bírja ki a hosszú felvonás- és változásközöket, ami régen a legtöbb Shakespeare-darabot a vég-

•

•n

•

•n

Legújabban a párisi Théâtre Antoine adta Hamletet Georges Duval rendezésében. Elvben körülbelül megtartotta a régi shakespeare-színpad elvét. Ez a szín a következőképp alakul ki : A színpad nagy előtért ábrázol, melyet két rövidebb oldalfal és egy hátsó, a színpad teljes szélességében húzódó fal zár le. Oldalt jobbról és balról egy-egy kisebb ivezett, függönnyel elzárt nyílást látunk, a középen egy félkörű nagy nyílás töri át, melyet szintén függöny zár le akkor, amikor a n y í l á s r a 1 Schuhmacher F. : „Hamlet ', temetőielenet. szükség nincs. Valamennyi letekig nyújtotta s majdnem élvezhetetlenné jelenet elől a nagy színpadon folyik le szetette. Előrebocsátva mindezeket, itt most három meink előtt. A színpadi kép k e r e t e mind a újszerű Hamlet-dekorációról kívánok néhány három megoldásnál végig az egész színjátékon szót szólni. Az első volna a Nemzeti Színház ugyanaz marad; a benne megjelenő kép a színpadán adott Hamlet. Ez a régi Shakespeare- jelenetek szerint változik. színpadot állítja elénk, a régi színpadot moA francia és a német felfogás elvben teldernizálva. Ez a színpad emeletes, lent három jesen hasonló. A magyar felfogás azonban részből áll, egy nagyobb középrészből s lényeges eltérést mutat abban, hogy a jelenekét keskenyebb jobb- és balrészből. A közép- teket festői kép sehol sem kísérte; a színpadi részben játszódtak le azok a jelenetek, képet csakis a színen szereplő alakok adták. melyek interiőr-jelenetek voltak, baloldalon Hogy jobban szemléltessük a három fela temetőjelenet, fönt az emeleten a bástya- fogást, vegyük például a temetőjelenetet. és várjelenetek lent, ezen színpadra állított A m a g y a r rendezésnél a temetőt primitív emeletes színpadon kívül, a tulajdonképpeni kereszt jelzi, mely egyszerűen a baloldali elszínen a szabadba helyezett jelenetek ját- különített színrész függönye elé van állítva, a szódtak le. keresztet semmiféle tájképmotivum nem egéAz egész színpadot sötétzöld plüssfüggö- szíti ki ; a jelenet teljesen leegyszerűsítve nyök fogják körül s csak az a része van kerül a néző szeme elé, kevesebbet adni ennél mindig világítva, amelyben épp valami tör- annyi volna már, mint „semmit". ténik. Az alsó három részt függöny zárja el, A f r a n c i a már a temetőt levegővel, terrécsak akkor válik szét a függöny, ha a jelenet nummal és keresztekkel fejezi ki ; ez a tájkezdődik s csak ott, ahol játszanak. Az eme- kép a középfal félíves nyílásában jelenik meg. leteket zöld plüssfüggöny zárja el a külső szín- A színpad előterében a nyitott sírgödört jelző padtól, elől állandóan nyitva van. A mélysötét földre elhintett csontrészek mellett folyik le alapszínben frappáns hatású a kivilágított kö- a sírásó és Hamlet közti híres párbeszéd. zéprész, mely már csak azért is hatott oly Rendkívül szellemes megoldás. tömören és erőteljesen, mert akkora volt, hogy A n é m e t drezdeni Schuhmacher-féle mega benne mozgó 2—4 alak teljesen betöltötte. oldás ugyanazon elv szerint komponálódik, Ezek a kis interiőr-jelenetek szebbnél szebb mint a francia : a keret nem változik. A hátszínpadi képeket adtak. Elsőrangú színpadi térben s z i n t é n a t e m e t ő t á j é k á t látjuk hatást gyakorolt a bástyajelenet. Ennél a szín- komor, borús, alul kissé megvilágított levepad teljesen sötét, csak az egyik emeleti osz- gőjével. Középen magasabb kereszt metszi lopra befelé akasztott lámpa hinti sugarait át a levegőt, jobbról tömör sárgásbarna Hamlet halovány arcára. Kevés eszközzel illu- folt, őszi lombok; balról szomorú fűz, alatta ziókeltőbb jelenetet alig láthattunk színpadon, bokros terrénum, melyből egy-két sírkő emelszinte érezni véltük a bástya fokán lengő kedik ki. hűvös szellőt. A Hamlet-előadás összes jeleMindhárom megoldás között a legművénetei ez egyszerű keretben játszódtak le s aki szibb s legszellemesebb a Schuhmacheré. látta, bizonyára igazat fog adni, ha azt mon- A keret rendkívül stílszerű, változatos és fesdom, hogy az illúzió teljes volt. tői. A benne megjelenő képek, a színház, a

hclsingforsi bástya, a királyné szobája, a temető, a kihallgatási terem stb., mindmegannyi előkelő ízléssel s nemes fantáziával megoldott színpadi képek. Látjuk ezekből, hogy a modern rendezés célja a színpadról minden felesleges színfoltot sutba dobni, az etnográfiai, hisztórikus és geográfiai prospektusokat végre a tűzbe hányni, s csak épp annyit adni, amennyi a jelenet megértéséhez szükséges, csak annyit, hogy a néző fantáziáját megindítsa, meglendítse. Közbevetőleg legyen mondva, ismerek pl. olyan Julius Caesar-prospektust, mely a római fórum képét adja. Ez valóságos régészeti iskolai szemléltető kép, melyre a római architektúra ö s s z e s kiváló alkotásai száz meg száz oszlopával, ugyanannyi architrávjával és timpanonjával omlik a néző agyába, mint valami kultúr-Niagara. Ezt persze mind azért

kellett a színpadi festőnek reáfesteni, mert a régi rendező ezt olvasta Julius Caesarban, hogy : történik Rómában a fórumon. Ezek a geográfiai, archeológiai és a többi színpadok gátolták a színdarabok gyors lefolyását, zavarták az egységes hatást és kivárhataílan hosszura nyújtották a felvonásközöket. Ezektől az égbekiáltó ízléstelenségektől kivánta megmenteni a modern rendezés a színpadot. Ez indította arra az újszerű rendezést, hogy úgy komponálja keretbe a jeleneteket, hogy a díszletnek csak egy kis része változzék, ami egy-egy függönynek a lebocsátásával vagy felhúzásával már megtörténik s így az egész változás néhány másodpercnyi időt vesz igénybe. Evvel elérte az egyöntetű hatáskeltést, meggátolta a néző elfáradását s egy-egy Shakespeare-tragédiának az előadását megrövidítette másfél, sőt két órával is.

EUGÈNE BELVILLE: À MODERN FRANCIA SZÍNPADI RENDEZÉS.

ranciaországban.ahol minden, ami a színházra vonatkozik, megkülönböztetett helyzetet élvez, a rendezés művészetére mindenkor kivételes gondot fordítottak, de néhány esztendő óta ez a művészet még jelentősebb részt követelt magának a közönség érdeklődéséből. A modern színpadi tervezők virtuozitása, képzettségük, az alkotásaikban megnyilatkozó különös gondosság nem maradhattak észrevétlenül ; nyomukban megszületett a kikerülhetetlen reakció. Angliában Gordon Craig, Németországban a Künstlertheater eszméi, részint pedig az oroszok előadásai nyomán, amelyek különösen megkapták a párisi közönséget, jöttek létre a mai nézetek, amelyekből kétségtelenül meg fog születni az új francia színpadi rendezés általános formája ; mégis a jelen pillanatban még nem számolhatunk be egyébről, mint egyes különálló kísérletekről, amelyek közül egynéhány igen érdekes, de amelyeknek általában nincsen több jelentőségük, mint a realizmus és a „szemfényvesztő" színpadi díszlet elleni küzdelem. A színpadi díszletnek a század eleje óta divatozó formája, amely legtöbb színpadunkon még ma is használatban van, a több-kevesebb perspektivikus részlettel kifestett háttérfüggöny, amelyet többnyire párhuzamos pillérek vesznek körül ; ezekre vannak erősítve a szuffiták, amelyek vagy az eget ábrázolják vagy falóm-

ból utánoznak, természetesen felnagyított méretekben vagy az interiőrök mennyezetét szolgáltatják konvencionális drapériák avagy éppen ilyen gerendázat segélyével. A bútorok és a szükséges kellékek legnagyobb része szintén vászonra van festve vagy pedig szövettel behúzott deszkákból készül ; a színpadon csak

Poiret P. : „Minaret" vígjáték egy-egy jelmeze. P. Poiret : C o s t u m e s du „Minaret".

?! V Íí í » V • ?! » V • í » V • ?! £ V • ?! » V • ?! » V • ?! y • • ?! y V • ?! y V • ?! y • • » y V • ?! y V • ?! » V • m y • •

úgy megtaláljuk a fából való kőpadot, mint a vászonból készült sziklákat. Ez az a régi módszer, amely az Operában még ma is majdnem minden változtatás nélkül dívik, mert hiszen a színpadnyílás óriási méretei (a háttérfüggöny 27 méter széles és változó magasságú) nem igen engednek meg másfajtát. A hagyományos felfogás okozta sok nehézség ellenére is modern tervezőművészeink páratlan virtuozitása ebben a nemben is számos ragyogó színpadi képet alkotott, amelyeknek közös hibája azonban, hogy azonnal elvesztik harmóniájukat, amint a szereplők a színpadra lépnek. A közönség azonban ezt a hibát is csak azóta veszi észre, amióta figyelmeztették reá ; sokszor megtörtént és megtörténik, hogy egy-egy díszletet a függöny felgördülésekor megtapsolnak ; a nézők nem veszik észre mindjárt, hogy a háttérfüggöny elé állított szereplők éppen kétszer akkorák, mint az odafestett magas tornyok. A színpadi díszlet első reformja Antoinetói való a Theatre Libreben. Az ő színpadán eltűntek a vászonra festett bútorok és kellékek s helyükbe a műtárgyaktól és búíorzattól kezdve egészen a konyhaberendezésig számos valódi kellék került. A tálakban valódi káposztaleves gőzölög, amelynek illata betölti a termet, a szobák belseje változatos formájú s a bútorok szabadon vannak elhelyezve, nem pedig, mint azelőtt, szorosan valamelyik falhoz simulva. A padló az ő rendezésében vagy festett vászon vagy pedig ízlésesen elrendezett szőnyegek fedték. A valószínűtlen perspektivájú szuffiták helyébe az interiőröknél egyszer és mindenkorra mennyezet került, Antoine sikere azonban visszaélésekhez vezetett s utána a realisztikus irány, amelyet csaknem az összes modern drámai színházak igen hamar átvettek, telerakta a színpadot komplikált faszerkezetekkel és kereste a nehézségeket: a lépcsőket, erkélyeket, karzatokat, ablakmélyedéseket, amelyeket még akkor is alkalmaztak, amikor a darab meg sem kívánta, A szalónok, kertek, szobák, műtermek kiállítási csarnokokhoz hasonlítottak, amelyekben fel voltak halmozva a bútorok, szövetek, ötvösművek, műtárgyak, s amelyeknek szállító cégei természetesen csak úgy nem hiányoztak a színlapról, mint azok, amelyek a színésznők toilette-jét készítették. Mikor például Le Bargy tavaly a Porte-St.-Martinban Henry Bataillenak „A fáklyák" című drámáját játszotta, a színház a rendezésnek olyan raffinériájára törekedett, amely méltó volt ehhez a kivételesen érdekes művészi és nagyvilági eseményhez. A darab egészen egyszerű díszleteket kívánt; ezen úgy segítettek, hogy ahol például reliefek kellettek, ott valódi reliefeket

alkalmaztak, a függönyrudak valódi faragott fából voltak, az ajtók fémrészei valódi fémbői, az ablakokon valódi nehéz függönyök; a darabban egy kert fordult elő, plasztikus lombkoronákat csináltak és ennek az volt a váratlan, mulatságos eredménye, hogy a fák laposnak hatottak. Antoine realizmusa kissé megváltozott az Odeonban, amelynek fszínpada messze meghaladta a Theatre Libre szerény méreteit, de mégis megmaradt a faszerkezetek és a valódi anyagok iránti gyöngéje; mindazonáltal néhány kitűnő tájképet is produkált, így különösen Faustban. Egy érdekes kirándulást tett a fantázia országába, amidőn Racine „Eszter"-jének előadásánál de Troy híres gobelin-karIonjai után készítette a kosztümöket és díszleteket; kétségtelen azonban, hogy inkább megközelítette volna a szerző intencióit, ha Racine hercegnőjét a modern archeológiai tudomány pontos adatai alapján öltözteti fel. Albert C a r r é művészete ismét egy másfajta realizmust jelent. Az Opera Comique igazgatója ugyanolyan gondos kivitelben, mint Antoine, főként művészi képszerüségre törekszik. A zenészek némi keserűséggel vetik a szemére, hogy a zenei élvezetet feláldozza a látnivalóknak. J u s s e a u m e személyében egyébként egy elsőrangúan képzett és tapasztalt munkatársat talált, akinek segítségét Antoine is sokszor igénybe veszi. Az Opera, a hagyományok temploma, hála J. P e i n c h o n szcenikai igazgató kezdeményezésének szintén életbeléptetett néhány üdvös újítást, amennyire a konvencionalizmusnak azok a majdnem törhetetlen keretei, amelyekről fentebb megemlékeztünk, lehetségessé tették. Ilyen volt elsősorban a Cobzar, amely számára minden ruhát Romániában készítettek és hímeztek. Magát a kész munkát a a színpad optikai viszonyai kissé elhalványították, be kell vallanunk, hogy a kosztümök valódi gazdagságának háromnegyedrésze csak a kiváltságosak látcsövein keresztül volt észrevehető. A „Bacchansnők" című balett ismét egészen ellenkező felfogásban került színre, az orosz balett szelét éreztük s az Opera színpadán olyan színellentéteket, olyan nagy vonásokban díszített kosztümöket Iáttunk, amelyek teljesen elütöttek a megszokoftói és elbájolták a tradíciókhoz kevésbbé ragaszkodó közönséget. A „Madonna ékszere" viszont igen ügyes és művészi kompromiszszum volt azzal a célzattal, hogy a librettóban szereplő alacsonyrendű nápolyi nép realisztikusan szegény és dísztelen öltözeteiből mégis egy művészi és kellemes színpadi kép alakuljon ki. Parsifal pedig, amelynél talán túlságos gonddal vigyáztak arra, hogy el ne

?! y V • ?! y • ft y V • ?; y V • ?! y y • ?! y V • ?! » V • ?! y V • ?! y V • ?! y V • ?! y « • ?! y V • í y V • ?! y V • * • ?! •

45—46. E. Stern (Berlin): Jelmeztanulmányok Knoblauch „Kismet" című darabiához.

45—46. E. Stern : C o s t u m e s pour le „Kismet" de Knoblauch.

41 Magyar Iparművészet.

6

•ï»n •

47.

48.

Alfred Roller : Mozart : „Don Giovanni". 47. Don Giovanni villája és kertje. 48. A kormányzó kertje. (Minden jog fenntartásával.)

4 2 V:

47—48. A. Roller : Décors pour ( T o u s droits réservés.)

,Don Juan" de

Mozart.

•

49.

50.

49. Alfréd Roller : „Lohengrin". II. felvonás. (Minden jog fenntartva.) — 50. Fritz Erler : „Faust". Templomjelenet.

49. A. Roller: E s q u i s s e de décor pour „Lohengrin". ( T o u s droits réservés.) — 50. F. Erler : Décor pour „Faust".

=• 43 6*

n

met*51.

52.

E. Stern (Berlin) : 51. Sumurun. A serail előtt. 52. Kolostor-udvar Verhaeren : „A kolostor" című darabjához.

441-

51—52. E. Stern : E s q u i s s e s de décors pour la pantomime „Sumurun" et pour „Le cloître" de Verhaeren.

53. Hoerschelmann : Goethe : „Pater Brey" második jelenete. — 51. Egorofî V. E. : A „Kék madár" díszlete a moszkvai művészszínpadon.

53. R. Hoerschelmann : Goethe : „Pater Brey". Il mc scène. — 54. V. E. Egorofï : „L'oiseau bleu" au Théâtre d'Art de Moscou.

161

•il

56.

161

Léon B a k s t : 55. „Spártai Heléna". IV. felvonás. 56. Daphnis és Chloé. I. felvonás.

Léon B a k s t : 55. „Hélène de Sparte". IV1"« Acte. 56. Daphnis et Chloé. Décor I er Acte.

•II

Léon Bakst : 57. „Kleopátra". 58. „Szent Sebestyén". IV. felvonás.

Léon Bakst : 57. „Cléopâtre". E s q u i s s e du décor. 58. „St. Sébastien". Décor IV m0 Acte.

161

Léon Bakst jelmeztanulmányaiból. — 59. „Spártai Heléna", Heléna. 60. „Daphnis és Chloé". 61. „Schéhérezade", odaliszk. 62. „Salome". 63. „Narcisse", bachánsnő.

48 i.

Léon B a k s t : Projets de c o s t u m e s . — 59. „Hélène de Sparte", Hélène. 60. „Daphnis et Chloé". 61. „ S c h é h é r e zade", odalisque. 62. „Salomé". 65. „Narcisse", bacchante.

•

••î n «

•il n

» « • ft y V • it » « ft ft » V ft ft » V ft » V • ft y V • ft » V ft ft » V ft » V • ft y « ft ft y • ft ft y V ft ft y V ft ft y •

térjenek a wagneri hagyományoktól, igen előkelő és szép látványosság. A díszletek közül meg kell hogy említsük a Simas által tervezett ragyogó képeket és különösen a két óriási mozgó körfüggönyt, amelyek közül az egyik 7 4 , a másik 5 2 méter hosszú, A Comédie Française igen nagy tartózkodással viseltetik a rendezésnek fényűzésévei és újításaival szemben egyaránt, sőt a túlzástól való félelmében sokszor nem is nyújt eleget. Modern darabjainál is szívesen lemond a kárpitos vagy a szabó művészetéről és klasszikus előadásaiban sem keresi a raffinement, ha pedig, ami igen ritkán esik meg, mégis nagyobb súlyt fektet a kosztümökre, mint legutóbb a Sophonisbe színrehozatalánál, előadásai a színpadi látványosság szempontjából akkor sem haladják meg a jobb vidéki színpadok nivóját. Ez mindenesetre jórészt az irodalmi jelleggel való kacérkodásból folyik. A Théâtre de Champs Élysées, amely egyenesen avval a céllal épült, hogy teret nyujtson minden modern rendezői újításnak, rövid életének legnagyobb részét az oroszok vendégjátékának szentelte. Gabriel F a ú r é Penelopejához a fiatal festői iskola egyik legragyogóbb tehetségével K. X. R o u s s e l l e l készíttették a maquetteket, de a művésznek a fantázia és az archeológiai pontosság közötti ingadozása meglehetősen banális eredményhez vezetett. Egy festő, F. Ochsé a tervező Bertin segítségével romantikus modorban rekonstruálta Lucia di Lammermoort, ami azonban a maga túlságos szellemességében és anachronisztikus kosztümjeivel szinte paródiának hatott. A francia színházi rendezésnek ebben az összefoglaló ismertetésében feltétlenül meg kell emlékezni azonban Loïe F u l l e r csodálatos zenei interpretációiról, mert hiszen ezek is Párisban és a francia művészet elemeinek segélyével folytak le. Ezeknél a realizmusról nincs többé szó, ugyanaz a csodálatraméltó fantázia, amely Debussy, Armand de Polignac vagy Moussorgski zenekari műveiben megnyilvánul, egészen egyszerű, sokszor csak néhány függönyből, egy csomó gyerekből, pár fátyolból és a fényhatásokból álló díszletezéssel magas művészi értékű látványosságot nyújtott. A modern törekvések közül azok a legnevezetesebbek és legkiválóbbak, amelyeket Jacques R o u c h é produkált a Théâtre des Artsban. Ez a kis színház mindeddig az egészen szegény közönségnek volt szentelve, de ő a művészi és a mondain világot szoktatta bele, hogy megmutassa nekik a Iegraffináltabb művészi elméletek gyakorlati alkalmazását. Nem terjeszkedhetünk többre e helyen, mint az alapelvek rövid összegezésére. Ezek

Magyar Iparművészet.

a következők : a szemfényvesztő díszlettel való teljes szakítás, a rendezés stilizáltsága, azaz olyan leegyszerűsítése, amely csak a darab hangsúlyozásához szükséges jellemző vonások kiemelésére szorítkozik és végül: a díszlet és a kosztüm egységes tervezése. Jacques Rouché a hivatásos dekoratőrök munkáját a színpaddal mindezideig nem foglalkozó festők rajzainak, vázlatainak, maquettejeinek kivitelére korlátozta. M a x , D e t h o m a s , René Piot, D r é s a , G. D e s v a l l i è r e , Charles G u ér in, d ' E s p a g n a t , Laprade, Albert André, H é m a r d valamenynyien elsősorban kitűnő festőművészek. A zenés színjátékok az évad folyamán nem kevesebb, mint 18 különböző fajtájú művet produkáltak. Be kell vallanunk azonban, hogy a nagyközönség meglehetős hidegen viselkedik ezen új törekvésekkel szemben, még Albert Carré ismertetett modora nyerte meg leginkább tetszését. Ezt vették át a nagy music-hallok, amelyekben azonban a fényűzés gyakran elhomályosítja a tiszta művészi szempontot. Két-három esztendő óta új nevek is jelentek meg a színlapokon, mint: André Groult, Poiret, Iribe, akik tulajdonképpen nem színházi tervezők, hanem egyszerűen mint „kárpitosok" vagy mint „ruhatervezők" jelentkeznek. Ezek azokkal a bizarr kellékekkel rendezték be az interiőröket és öltöztették fel a színészeket, amelyeket egyébként üzleteikben mutogatnak. Ez a hagyományos realisztikus rendezéshez vezet vissza. Poiret időközben valódi színpadi rendezői munkát is végzett a Théâtre de la Renaissanceban, a Minaret című ál-keleti fantázia előadásánál, ahol az életben meglehetősen nyugtalanító extráváganciái igen kellemesen hatottak. Kerteket tervezett, amelyekben fekete volt a pázsit s a fák vörösek arany koronával, képeket, amelyekben a díszletek, kellékek és ruhák ugyanabban a színskálában voltak tartva : sárgafekete-fehér-aranyban vagy kék-zöld-fehérben. Az antitradicionális rendezésnek ez volt a legeredetibb, legragyogóbb és kétségkívül a legsikerültebb produkciója. A hivatásos díszletfestők között ma Franciaországban azok közül, akik a klasszikus modor vagy mondjuk : a szemfényvesztő díszlet hívei, Aimable és Cioccari, Bailly, Bertin, Simes és Jusseaume a legbecsültebbek ; a modern eszmékért, mint az új gondolatok vagy saját ideáik tolmácsai Georges Mouveau, Rochette és Ronsin küzdenek. * * * Bármennyire érdekes is volna, e helyen csak éppen hogy érinthetjük a kosztüm kérdését, A rendezés modern fejlődésében a kosztüm nem követ külön irányt ; láttuk, hogy a refor-

7

ft » V V ft ft V • ft y V • ft » V • ft y V • ft y V ft ft » V • ft y V ft ft y V • ft y V • ft » V • ft y V • ft » V ft ft y V ft ft y •

SZÍNPADI INTERIŐRÖK HATÁSA. A tár-

sadalom művészi jelenségeinek szemlélője À előtt aligha kétséges, mily eleven az a hatás,

E. Stern : Lysistrata. Myrrkyme é s Kynesias.

málóknál, akiknek Jaques Rouché a vezére, a kosztüm és a díszlet koncepciója szorosan össze van fűzve egymással. Az Operában ugyanez az elv, bár kevésbbé szigorú kivitelben, a legutóbbi öt esztendő alatt az ensemblenek igen jelentős harmóniáját eredményezte. Joseph Pinchon, aki maga tervezi meg a jelmezeket és élénken ellenőrzi minden egyes részletnek kivitelét, ebben a tekintetben sokkal kevesebb önállóságot enged meg munkatársainak, mint a díszletfestésnél. Más színházaknál néhány esztendő óta az elsőrendű szereplők maguk tervezték a jelmezeiket és mintegy becsületbeli kérdést csináltak abból, hogy a ruhákat egészen a főpróba pillanatáig titokban tartsák. Könnyen érthető, hogy ennek következtében milyen szörnyű meglepetések fenyegették az ensemble harmóniáját. A szabó pedig nem ritkán olyan helyzetet foglal el, mintha maga is a szereplők közé tartozna, különösen a modern darabokban mód nélkül előre tolakszik. Vannak jelenetek, amelyek nem egyebek, mint egy-egy divatkereskedő kiállítási termei, ezek természetesen vajmi keveset törődnek a darabbal és a legnagyobb pazarlással öltöztetnek fel aminden s o r s a szereplőt, bármi legyen is a darabban * * * Összefoglalva ennek a kis áttekintésnek eredményeit, megállapíthatjuk, hogy a színházi rendezés művészete Franciaországban ma meglehetős forrongásban van s kétségtelenül gyökeres változás előtt áll, amelynek csalhatatlan előjelei az egymástól független, szakadatlan kísérletezések. A különböző elméletek között a jövő van hivatva dönteni; reméljük, hogy a közönség ki fogja közülük választani azt, amelyik a legérdemesebb.

501.

melyet a színpad az életben, a színházlátogatók lelkében, ízlésében kivált. Nemcsak a divatos színésznő toalettjeit, az amoroso hanghordozását utánozzák szorgalmasan a polgári társadalom lelkes művészetimádói, de a lakásberendezés egyes elemeit is ott tanulják meg a legtöbben a parterren és a kakasülőn csendes csodálkozás közben. Ha van értelme annak, hogy a színpadról a schilleri kifejezéssel, mint erkölcsi intézményről beszéljünk, akkor ez elsősorban ízlésnevelő értelemben igaz s éppen az olyan kialakuló és a tudnivalókat mohón habzsoló társadalomban, mint a mienk, igazolt a színpadi berendezőművészet eleven hatóerejéről beszélni. A színpad hipnotizáló ereje itt sem tagadja meg magát : a becsületes adófizető neje a Tájfun elődása után japánosan rendezte be a szalonját és a milliomosné halljában is viszontlátjuk gyakran egy-egy derék kárpitoscég remekeit, amelyeket valamely francia bohózat második felvonásához „szívességből" engedtek át a színháznak. Ám ha azt nézzük, hogy mennyire vannak efajta nevelő hatásuknak tudatában a színpadi rendezők minálunk, akkor nem zárhatjuk le nagy elragadtatással a mérleget. Nem szólva az ambiciózus és művészi érdeklődésű rendezők virtuozitásáról, mellyel főleg egy-egy exotikus vidék, egy elsuhant kor vagy egy különös színhely detailjait összeállítják, — a jó polgári interiőröknek példáival ritkán találkozunk. Amíg egy-egy amerikai irodaberendezést, egy bankpalota üvegcsarnokát, egy pályaudvar vastraverzeit megvesztegető anyaghűséggel igyekszenek „berendezni" — nem kímélve költséget és fáradságot —, addig a pesti ügyvéd lakása a modern társadalmi színműben ugyanazokkal a régence-bútorokkal van installálva, mint a nagy kokott szalonja volt a nyolcvanas években a Dumas fils-darabokban a Nemzetiben. Hogy nagyszerű változások mentek végbe azóta az iparművészetben, a középosztály ízlésében, igényeiben, hogy nagy dekoratőrök micsoda színhangulatokat tudnak megütni egy-egy leányszobában vagy zeneteremben, hogy a kanadai farmer kertjében másfajta fonott székek vannak, mint a semmeringi szálloda terraszán és hogy végül van nálunk egypár igazán nagyszerű, ízlésdirigálásra hivatott tervezőművész, aki szívesen váltaná fel a kártyaklub-eleganciával dolgozó tapecirereket a színpadon, arra egy-

MAGYAR IPARMŰVÉSZET. 1914. I.

E. Stern (Berlin) : Turandot. Színhangulattanulmány.

III. MELLÉKLET.

E. Stern (Berlin): Étude de symphonie de couleurs.

Léon Baksí rajza.

előre még nem gondolnak színházaink vezetői. Reinhardt csak a díszleteit szokta magával hozni, a bútorait nem és a közönség egyelőre még a stilizált fák és a neoimpresszionista égtájak között elfeledkezik arról, hogy nem minden úriszobának kell okvetlenül fényezett mahagóni könyvszekrényből, két bőrfotelből, egy íróasztalból üveglappal és egy négykarú csiszolt falicsillárból tejüveggel állnia.

S

ZÍNHÁZI MÚZEUM. Míg a nagyvárosi utazó jóformán minden külföldi nagyvárosban találkozik egy-egy zenetörténeti múzeummal, amelyek gazdag gyűjteményekben őrzik a régi hangszereket, kottákat, nagy muzsikusok életének relikviáit, addig a színházi múzeum megteremtése inkább csak a jövőre várakozik. Több városban — egyebek közt minálunk is — tervezik olyan múzeum létesítését, amely a színház történeti fejlődésének s ama város kultúrájára gyakorolt befolyásának legyen hirdetője. Az efféle múzeumok szüksége nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy a régibb irodalmi, társadalmi, erkölcsi, viseletbeli és politikai tüneteknek mily hű tükre volna az ily múzeum s éppen a napjainkban megnyilatkozó érdeklődés mennyire kedvez a színháznak, a színészeknek és még a színészet múltjának is. Egy ilyen egészen kisjellegű színházi múzeum már van Parisban a nagy Operával kapcsolatosan, amelyet azonban, noha Párisnak szívében van, a franciák is alig-alig ismernek. Ez a kis múzeum, amelynek M. Malherbe jónevű zenész a vezetője, gazdag gyűjteményt tartalmaz régi kottákból, szövegkönyvekből, kéziratokból, levelekből s a régibb operák színpadi berendezéseit is megmutatja kis maquetteken. Pompás kis figurine-jei is vannak megfelelő kosztümökbe öltöztetve. Van azonkívül néhány gipszmodell, melyek a régi görög színpadnak, az orangei híres amfiteátrumnak és a középkori színpadoknak térbeosztását mutatják. A francia iskolák és munkásképző intézmények hallgatói gyakran

rendeznek csoportos kirándulást a nagy Opera színpadi berendezésének megtekintésére s ilyenkor kiindulópontul mindig ezt a kis múzeumot választják, mely a színház történetének nagy periódusait világosítja meg előttük.

A

WAJANG. A Wajang a jávai árnyékjáték ; az a kis színház, melyben egy furcsa, fájdalmasan-monotón zene hangjai mellett a Mahabharata és Ramayana egypár részletét játsszák el mozdulatokban az egy darab bőrből kivágott lapos figurák, mialatt árnyékuk fekete foltként vetődik a fehér lepelre. A hinduk ősi művészete, az ősök és az istenek tiszteletének egy darabkája él ezekben a groteszk mozdulatú . figurákban, amelyekről a kísérő kórus plasztikus és nagyszerű szimbolikájú nyelven mondja el hősiességük s cselekedeteik motívumait. A Wajang-nak, melyről kivált a holland utazók oly sok érdekes feljegyzést közöltek, különös bája megbűvölte Teschner Richard bécsi művészt is, aki egy gyönyörű kis marionett-színpadot konstruált és a Wajang lapos figuráiból plasztikus alakokat gyúrt. így a jávai arcok csodálatos kifejezése az alulról pálcákon mozgatott figurákban tovább él és átváltozik exotikus bábjátékká, melynek charme-ját a színes selymeknek, a szceneriának tarkasága, különös, álomszerű keletiessége adja. Egy csomó legenda, az ottani nép régi költészetéből merítve, ez szolgáltatja Teschner színjátékainak a szövegét. A nézőre tehát egyszerre három hatás zúdul: a színeknek,a vonalaknak és a misztikus szavaknak a lenyűgöző ereje és ezért lehet megjósolni, hogy Teschner kísérlete nem fog egyedül maradni a marionett-színpadon, hanem át fog terjedni a mimodráma egész területére s dekoratív művészi hatásokat fog útjában elszórni. SZÍNHÁZI KOSZTÜMTERVEZÉS ISKOA francia üzleti életnek jövedelmezőségi szempontból nem utolsó ága a színházi műipar s abban a kosztümszabásra esik a legnagyobb súly. A franciák elég életre-

À LÁJA.

íí y V • íí y • • íí y V • ?! y V • íí y • • íí y • • íí y «

valóak, hogy azt az iparágat, mely nekik a külföldről is jelentős összegeket biztosít, művészi színvonalon tartsák. A Páris városa által fenntartott Germain Pilon nevű iparrajziskolában ezért mint rendkívüli tanfolyam minden évben ott szerepel a kosztümtervezés is. A második évfolyam növendékeinek tanítja összesen húsz órában M. Hels az Odéonszínház szabómühelyének vezetője. A növendékek úgyszólván a kosztüm egész fejlődéstörténetén végigmennek. Egy felöltöztetett modeli mutatja be nekik a régi egyiptomiaktól a mai napig az öltözködés főtipusait, mialatt a jellemző mozdulatokra helyezik a fősúlyt. A tanár magyarázza az öltözet egyes darabjainak sajátosságait, a növendékek pedig vázlatkönyvükbe jegyzik. Végül egész pontos összeállítást is csinálnak a különböző korok jellemző ruhadarabjairól, kalapjairól, cipőiről stb. Ettől különválik azután a gyakorlati tevékenység, mely egy-egy színdarab számára készítendő kosztümök terveiből áll. Rendszerint az Odéon-színház színrekerülő darabjait készítik elő s az exotikus és fantasztikus színművek, melyek ebben a komoly drámai színházban nem ritkák, egyéniségük kitalálóképességének erős próbái.

legalább a papiroson, a tipográfiában, az íí egésznek stílusában. A francia programm » például, még a külvárosi színházakban is, « csinos füzet, amelyben legalább tiszta klisék, • jó arcképek, egypár elegáns parfüm-reklám íí nyújtanak a szemnek jól eső látnivalót. Ez » persze már maga is nagy hanyatlás ahhoz V az elsőrangú francia grafikus-művészethez • képest, mely a kilencvenes évek színlapjai- íí ról áradt, amikor egy-egy új darab hirdető- » lapját Munch, Steinlen, Willette, Forain, De• saille, Truchet, Toulouse-Lautrec és mások • pompás litográfiái díszítették, megrögzítve íí néhány folttal a színdarab egy jelenetét, vagy » egy páholyzugot. Akkoriban még a németek V is kedvet kaptak az ilyesmire és Th. Th. Heine, • Bruno Paul meg mások nem egy müncheni íí színházi vállalkozásnak lettek harsányszavú y kikiáltói. Az angol színházi programmok «! — már ott, ahol — körülbelül legjobban old• ják meg manapság a két szempont össze- íí egyeztetését, mert ismert nyomdai ízlésükkel £ úgy tudják a reklám cégéreit a szöveg mellé V elhelyezni, hogy az sehol sem hat bántóan • vagy zavarosan. Ők a tipográfiai tisztaságra íí helyezik a súlyt, az ornamentális elem pedig » egészen szerényen, jóformán csak halk sze- V • gélyként jelentkezik. De gondjuk van rá, • ä C ZÍNHÁZ É S GRAFIKA. A színházművé- hogy az ember rögtön megtalálja, amire M y szet az iparművészetnek legjelentősebb szüksége van: a szereplők névsorát, a darab » V ágaiban csodálatos sebességgel fejlődik és tartalmát, a színház műsorát és hogy a V • természetesen nem haladhatott el szótlanul a tömegelosztás minden lapon logikus, ará• • grafika napjainkbeli fejlődése mellett nyaiban kellemes legyen. Az angol szín- íí y sem. Egy ponton szinte összeolvad a Iap-programm gyönyörűsége a szem- y • kettő: a színházi plakátok, programmok nek. A németek egyelőre csak szak- V • és színlapok területén. A színháznak, lappályázatok tervein közelednek fe• íí mint üzletnek, reklámoznia kell magát, léje, de ott is kissé nehézkesen és íí y az ő reklámja azonban egyenesen szükrikoltó színekkel. Mi magyarok pedig... y • séglet az olvasóra nézve s ez nagyszerű nálunk, mintha nem is sejtenék, hogy « • fölényt biztosít neki egyébfajta üzleti ez is lehet. A mi színházaink igaz• m grafikai munkák felett. Sajnos, azonban gatói csak a háromszázadik előadás íí y ez a fölény művészi téren már kevésbbé jubileumán gondolnak a néző sze- y • érezhető meg. Az üzleti szellem itt föléje mének szánt m e g l e p e t é s s e l , amivel V • kerekedett a művészinek — legalább amott bevezetik a darabot. De bizo• M nálunk és a németeknél —, s a színház nyos változások előszele itt is érez- íí y programmjamanapságsemmitsemérezhetővé válik s aligha csalódunk, ha y • tet meg abból, hogy a színháznak legazt hisszük, hogy a mozik és vari- V • első alapítótagjai mégis csak a múzsák éték fogják erre a fokozottabb ízlésre • íí voltak. A színházi lap szövege és képei megtanítani színházaink igazgatóit. íí y ezt szerényen eltakarják ; eltakarják Mint az utcai hirdetőoszlopokon, úgy y • pedig azoknak a tolakodó és mindent egyéb nyomtatványaikon is ők ma • • beborító korcsmacégeknek, szűcsöknek az életrevalóbbak, a kellemesebbek, • » és toalettszappangyáraknak a kedvéért, tehát vonzóbbak is, ők számolnak íí y melyek a mai színháznak üzletjellegét a jó reklám erejével, a nyomtató- y • mindennél jobban megértetik. Oly várotechnika f e j l e t t s é g é v e l s a nagy- V • sokban, amelyeknek színházi közönvárosi nézőközönség sajátos ízlésé• H sége fejlettebb ízlésű, ott persze a szín- KUrthy György : vei is, mely hovatovább külön graí Stevenson, ia házi programmon is megérezhető valami fikusokat nevel és talán egy külön y az öngyilkosok V az igények magasabbrendű voltából, stílushoz is eljut. V klubja elnöke. u

64. Jusseaume : „Aphrodite".

Magyar Iparművészet. 71

64. Jusseaume : Opéra Comique. Décor d'„Aphrodite".

r

6

5- Rochette: „Parsifal". A tündérkert. (Párisi Opera.) Drésa : „A perzsa éj".

65. Opéra „Parsifal": Le jardin magique. Maquette de Rochette. — 66. Drésa : Décor de la „Nuit Persane".

y

K^MíaBV'iN^- I

I •

•

íí

• V y

•

•

•

I

v^&tSH

v

<»• 67. Ch. Guérin : Poppea 68. Drésa : „A perzsa éj".

koronázása.

(Maquette.)

—

íí

67. Théâtre des Arts. Ch. Guérin : Le couronnement de Poppée. — 68. Drésa : Décor de la „Nuit Persane".

H

• V U

H

S

T, 8*

55

F E L S É G E AJÁNDÉKA AZ IPARMŰVÉS Z E T I MÚZEUMBAN. A mulf esztendőben alakult meg a külföldi hasonló rendeltetésű egyletek mintájára Andrássy Gyula gr. elnöklete alatta „Múzeumbarátok Égyesülete". A király az egyesület kérésére a fővédőséget elfogadta és egyúttal valóban fejedelmi ajándékban részesítette az országot : odaajándékozta az egyesületnek a győri székesegyháztól megvásárolt XVI. századbeli flamand eredetű, nagyérfékű falkárpitot, azzal a kikötéssel, hogy az egyesület azt örök letétképpen az Iparművészeti Múzeumban helyezze el. Radisics Jenő, a múzeum igazgatója, a napokban vette át Bécsben a főudvarmesteri hivataltól a ritka műkincset, melyet majd méltóképpen helyeznek el a múzeumi gyűjteményben. n.

Ó

E

RDÉLYI TÖRÖK SZŐNYEGEK KIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN. A múzeum idei programmjába felvett kiállítások közül elsőnek az e r d é l y i szőnyegeket mutatja be, mely kiállítás január hó 18-án nyilt meg. Ennek a kiállításnak kiváló jelentősége abban van, hogy felöleli a kisázsiai szőnyegeknek amaz érdekes típusait, melyek Erdélyben nagy számban fordulnak elő, külföldön pedig csak szórványosan találhatók. Eddig háromszáznál több szőnyeget küldtek be és a kiállítás bő alkalmat nyújt a bemutatásra kerülő szőnyegtipusok fejlődésének tanulmányozására. Á legrégibb példák a XVI. századból, a legújabbak a XIX. század elejéről származnak. A kiállítási anyagot húsz képpel díszített katalógus magyarázza. A kiállítás díjtalanul látogatható és hat hétig lesz nyitva. Részletes ismertetését a jövő számunkban közöljük. .7

K

INEVEZÉS. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter C s e r m e l y i S á n d o r dr. iparművészeti múzeumi segédőrt múzeumi őrré és L a y e r Károly dr.-t múzeumi segédőrré nevezte ki. U S Z T U L Ó SZÁRNYASOLTÁROK. Legutóbbi számunkban közölt ilyen című cikkünkre illetékes helyről a következő helyreigazítást vettük : Kétségtelen, hogy szárnyasoltáraink fenntartásának kérdésével komolyan, erélyesen foglalkozni kell, de képtelenség azt várni, hogy ez emlékek szinte beláthatatlan sorozatát rövidesen, egyszerre helyreállítani lehessen. É s vájjon csakugyan olyan-e a helyzet, hogy végső veszedelemtől kelljen tart a n i ? Valószínű-e, hogy akár Lőcsén, akár egyebütt „az oltár magas, hatalmas súlyú

P

Magyar Iparművészet.

oromzata a miséző pap, a sekrestyés és az áldozás végett ott térdelő hívek fejére fog hullani", — ahogy azt dr. Kenczler prófétai ihlettséggel j ó s o l j a ? Eddig a pusztulás kisebb jeleivel találkoztunk csak, olyan károkkal, amelyek helyrehozhatók. Katasztrófa sehol sem történt. Ámbár a szú munkája feltartóztathatlanul folytatódik, az oltárok túlnyomó része még évtizedekig nem ad közvetlen a g g o dalomra okot. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a Műemlékek O r s z á g o s Bizottsága már évek óta behatóan foglalkozik a szárnyasoltárok fenntartásának kérdésével. Fontos lépések tétettek már. A besztercebányai vártemplomban levő Borbála-oltár, a legkiválóbb emlékek egyike, már helyre van állítva. Más művek konzerválásával is tettek kísérleteket. A minisztérium is, a bizottság is tisztában van azzal, hogy a mult e becses hagyatékának megóvásáról gondoskodni kell. Arra nézve is megtörtént már a döntés, hogy elsősorban a lőcsei Szt. Jakab-templom főoltárát, legnagyszerűbb ilynemű emlékünket fogják konzerválni, már a legközelebbi jövőben. A minisztérium a kérdés jelentőségének teljes tudatában, „féltő gonddal" foglalkozott a Műemlékek O r s z á g o s Bizottsága javaslataival. A kőszikla gyanánt emlegetett „fedezethiány" szóba sem került, de teljes joggal követelhette a minisztérium, hogy elsősorban föltétlenül megbízható módon tisztáztassék az az eljárás, amelyet a feladat megoldására alkalmazni kell és szabad. A minisztérium rendelkezésének megfelelően a műemlékek bizottsága több konzerváló eljárás eredményét a József Műegyetem illetékes tanáraival rövidesen meg fogja vizsgáltatni. Ennek megtörténte, a feltétlenül megbízható eljárás megállapítása után megindul a lőcsei főoltár konzerválása, utána a többié. Lesz pénzünk „a magunk művészete emlékeinek megmentésére" is, ha éppen nem is szüntetjük meg a Szépművészeti Múzeum külföldi osztályainak gyarapítását. Végül még egyet! A besztercebányai Borbála-oltár konzerválásának költségeihez a besztercebányai püspök igen jelentékeny ö s z szeggel járult hozzá és részt vállalt belőle a város mint a templom kegyura is. S z á r n y a s oltáraink megmentésének nagy vállalkozása kétségkívül nagy anyagi eszközöket fog igényelni. A kormány meg fogja tenni a tőle telhetőt. De nem szabad a költségek viseletétől elzárkózniok amaz egyházaknak sem, amelyek templomait a szóban levő oltárok díszítik és talán akad mód arra, hogy a társadalom érdeklődését, áldozatkészségét is felébresszük e feladat iránt, amelynek célja nemzeti vagyonunk jelentős részének biztosítása.

9

ÍSZÍTŐ M Ű V É S Z E T a címe egy évenkint tízszer megjelenő új mintalapos kiadványnak, melyet Muhits Sándor művészi főmunkatársnak segédkezése mellett Czakó Elemér, az Orsz. Magyar Iparművészeti Iskola igazgatója szerkeszt és maga az iskola ad ki. Célja az új vállalatnak az, hogy tanulóknak, tanítóknak, műkedvelőknek, tervezőművészeknek és iparosoknak közvetlenül felhasználható eredeti, főképpen sík ornamenseket bocsásson rendelkezésére. Ezért a szerkesztőség gyűjti, közvetíti és terjeszti az olyan tanulságos és ízlésfejlesztő alkotásokat, amelyeket népünk és művészeink hoztak létre. Élsősorban tehát magyaros jellegű díszítményeket ölel fel a Díszítő Művészet, mely gyakorlati útmutatást is ad a közölt minták felhasználásának módjára. A közvetlen felhasználást pedig lényegesen megkönnyíti a két nagy ívet megtöltő sok jó részletrajz, amelyek egyszerűen meleg vasalással bármely sík felületre 5—6-szor átvihetők. A most megjelent első füzet sok ügyesen egybeválogatott, részben színes zsinórozást, hímzés-, intarzia- stb. mintát foglal magában, melyeket érdekes új nyomdai technikával reprodukáltak. A szemrevaló kiadványt melegen ajánlhatjuk mindazoknak, akiknek művészi dekoratív tervekre szükségük van. De okulhat belőle a laikus közönség is, mert sok helyes útbaigazítást kap, amivel ízlését finomíthatja és önállósíthatja. Előfizetési ára a Díszítő Művészetnek egy évre 15 korona. Egyes szám 2 koronáért kapható a kiadóhivatalban (Budapest, V., Rudolf-tér 6).

a trükkje, hogy a színpadi arányokat egyszerűen megduplázza, vagy az, hogy a sötétbőrű figuráit lehetőleg fehérbe öltözteti. Fantáziája is van, még pedig buja, kissé túlzottan érzéki, keleties és — ami szimpatikus — főleg orosz nemzeti alapon felnőtt képzelőtehetsége, amelyet különben valószínűleg tudatosan és éppen a sokáig tartó elzárkózottsága következtében kényszerítetten fejlesztett ki a nemrég még igazán „orosz udvari balett" szolgálatában. Mindez azonban eltörpül az elsőnek említett és legerősebb kvalitása, nagyszerű színérzéke mellett. Bakst fantáziájának legfőbb eleme a szín, amely pazar bujaságban, csillogó, kápráztató foltokban él minden egyes megnyilatkozásán. Jelentőségét a színpadi dekoráció modern históriájában szintén a színhatások merészen új alkalmazása jelöli meg. Talán senki sincsen, aki olyan szabadon és vakmerően alakította volna át szines képekké a színpadi tablókat, mint Léon Bakst. Színházművészeti számunk egy csomó szép és érdekes rajzát hozza a már inkább párisi, mint moszkvai „maitre"-nek, legnagyobbrészt abból a hatalmas munkából, amelyben 75 rajza jelent meg (ezek közül 50 színes és egész oldal terjedelmű) egy pazarul kiállított albumszerű díszműben (L'Art Décoratif de Léon Bakst), amelyet M. de Brunoff (Paris 32, Rue Louis le Grand) adott ki s amely rajzokhoz Arsène Alexandre írt bevezető cikket. Ebből a munkából, amelynek kiállítása úgy a reprodukciók, mint a könyvművészet szempontjából mintaszerű, mindenki teljes fogalmat szerezhet magának Bakst művészetéről. A mű amatőr-kiadása 20 példányban készült, mindegyikben a művész egy eredeti vázlata van ; ára 500 frank. Hollandus papirra KQ nyomott példányok ára 125 frank. y-

B

A

«II

• •II •II II •

•II II •

D

AKST. Pár év előtt még ismeretlen rajzolócska, valahol . . . ma Páris legdivatosabb színpadi és kosztümtervezője, akinek egy-egy futólagos vázlatát szinte a tőzsdén jegyzik, mindenesetre azonban előjegyzésben tartják finom és gazdag arisztokrata nők és fejedelmi demimonde-ok ; akinek érdekes ruhaaperçu-it súlyos és sok aranyokkal fizetik azok, akik a divatot és a divatosat teremtik. De lehet, hogy tévedek. Bakst ma divatban és ez nem csoda, mert Bakstnak nagyszerű és elragadó kvalitásai vannak, olyanok főleg, amelyekkel — nem véletlen ! — éppen a kubisták és futuristák állítólagos korszakában kell legjobban hatnia : az exakt tudás és a stilizálni tudó stílusérzék, az ízlés és valami elementáris ereje az alakjai mozgatásának, ami ugyan másodlagos és cseppet sem szerves erénye a tervezőnek, de épp úgy megejt, mint pl. az

Z ÉLET MŰVÉSZETE. Nádai Pálnak ez >• a kétkötetes munkája szellemes tanulmányok és tárcák gyűjteménye, amelyek mind a szép kultuszát hirdetik. Rendkívül kifejező, hajlékony nyelvvel, mely lapról lapra úgy zeng, mint halk muzsikaszó, egymásután énekli meg mindazt, amit a világon jártában-keltében, az ország határain innen és túl, élesen megfigyelő szemmel észrevett s amiben művészi vonást talált. Megfigyeléseit olvasmányaiból merített reflexiók szövik át, amelyeknek azonban éles, önálló kritikája szintén erőteljesen egyéni s a saját lelkéből sarjadzott fejtegetésekéhez hasonlóan sajátos színt kölcsönöz. Nádai a modern praktikus esztétikának egész rendszerét alapozza meg könyvében s ennek keretében egyazon szellemességgel szól a lakásról, a kertről, a divatról, mindennapi környezetünk művészetéről, szórakozásainkról, különösen

MAGYAR IPARMŰVÉSZET 1914. I.

IV. MELLÉKLET

I. Léon Bakst: Jelmeztanulmányok. 1. „L'oiseau de feu". Carsavina jelmeze. 2. „Schéhérazade". A kék szultánná. 3. „Narcisse." Ephébe.

3. Léon B a k s t : Esquisses pour Costumes. 1. „L'oiseau de feu". Costume de Carsavina. 2. „Schéhérazade". La sultane bleue. 3. „Narcisse." Ephèbe.

I f j . W'eiuwurm Antal és Tsa

kliséive

a színpadról és a kabarékról. A második kötetben a korok szívdobbanását figyeli meg, amint ez S a p p h ó n kezdve a mult század derekáig szerelmükről híres nők érzésvilágában kifejezésre jutott. Majd modern művészeti problémákra csap át. S o k megszívlelni valót ír a műemlékek kérdéséről, az utca képeskönyvéről: a plakátról és a kirakatról. Aztán az utazás művészetét tárgyalja, az iparművészet terén számottevő o r s z á g o k és városok törekvéseit méltatja, Bécsen kezdve Londonig. Egyéni megfigyelései különösen ezekben a fejezetekben érdekesek és találóak. Az elmúlás esztétikájáról szóló fejezettel, amely a temetések és a temetők művészetével foglalkozik, fejezi be a könyvet, amelyhez fogható, a modern művészetet propagáló, agitatórius munka még alig jelent meg nálunk. Mint jóízlésű ember, Nádai természetesen nem tart mindent föltétlenül szépnek, ami modern. S fölényes morálja, amellyel korunk ízléstelenségeiről szól, ezek éles beállításánál fogva, szelídsége ellenére is h a t á s o s a b b minden maró persiflage-nál. Különösen talpraesettek és bátrak megjegyzései, amelyekkel a modern élet budapesti elfajulásait, de különösen a színpad és kabarét durva ízléstelenségeit aposztrofálja, amelyek romboló hatásától művészetünket is félti. Nádai dolgozatait különböző alkalommal írta ; koszorúba fűzve az ezekből szerkesztett könyv mégis ugyancsak e g y s é g e s munka hatásával van ránk s alapja a művészetek egységes voltának a hirdetése, aminek fölismerése volt mindenkor első föltétele minden korok művészeti virágzásának. A szép könyvet, s z á m o s képmelléklettel díszítve, ízlés e s köntösben a Franklin-Társulat adta ki. Ára 8 korona.

L

ESZNAI ANNA K É P E S K Ö N Y V E . A magyar —- mesekönyvtermés művészi szempontból oly ritkán nyújt értékeset, hogy a sok hitvány, szürke cinkográfia-termék közt örömmel kell üdvözölni a Lesznai Anna vállalkozását, melylyel egy magaköltötte pillangó-történetet illusztrált és a gyermekek karácsonyi asztalára tett. Úgy látszik a német gyermekek asztalára is szánta, mert német kiadója van a magyar szövegű kiadásnak, de mindenesetre abban a szinek tüzében égő m a g y a r o s ornamentikában fürösztve, melyet Lesznai Anna hímzései után kedves ismerősökként köszöntünk. Nagy, szélesen stilizált virágok, p o m p á s egyszerűséggel összefogott bútorok, edények, egy csodálatosan mesevonalú körtefa — ezekben izzik az ő koloritja. Igaz, hogy néha ez a primitívség túlmegy a gyermekes naivitáson is és ezért félő, hogy éppen a gyermek számára nem bizonyul eléggé érzékelhetőnek, de egy-két kevésbbé

sikerült lapért kárpótol az egésznek nagy, artisztikus összecsengése. Ám tipográfiai szempontból is elsőrangú munkával van dolgunk, melynek minden apró részlete a mesterségnek és a művészi ízlésnek nagy krudiciójával készült. A magyar népművészet külföldi tisztelőinek s Lesznai Anna nagyszámú magyar megértőjének p o m p á s reveláció ez a könyv : a népiesnek géniusza, amint új melódiákat lop a grafikus művészetbe.

E

L D Ő L T P Á L Y Á Z A T O K . AZ O r s z . M a g y a r

Iparművészeti Társulat állandó bírálóbizottsága december hó 20-án négy pályázatot döntött el a következő eredménnyel : A polgári lakások bútorzatának terveire kiírt pályázaton az ebédlőbútorok csoportjában az ötszáz k o r o n á s első díjat M ér a y Dezső, a h á r o m s z á z k o r o n á s második díjat J e d d y S á n d o r kapta. A hálószobabúíorok terveire pályázók közül az ötszáz k o r o n á s első díjat nyerte S p i e g e l Imre, a háromszáz koronás második díjat M é r a y Dezső. Ezeken kívül kétszáz-kétszáz koronáért megvásárolták B e n k h a r d Gusztáv, továbbá V i e d l e r Károly és É k e s Árpád terveit. Az iparművészeti tárgyak terveire kiírt pályázatokból a társulat m e g v á s á rolta P e t h e l y Gyula, F e r e n c z y Ferenc, S z a b ó Júlia, D e b e c s k a Ferenc, L e n g y e l László, K o v á c s Pál, D a n k ó Ödön, C s a p ó József, S z a b ó Károly, A d l e r Dezső és F a r a g ó S á n d o r terveit. Végül a műkedvelők s z á m á r a való tervekre kiírt pályázaton megvásárolták K i s s Ferenc, V é r t e s Artúr, F á r y János, F e i c h t Antal, T ó t h Gyula, P e c i t y Nándor terveit. A pályázatra beérkezett ö s s z e s terveket a társulat nyolc napig kiállította az Iparművészeti Múzeum könyvtárának folyosóján s részben magában a könyvtár helyiségében. A most eldőlt pályázatokon beszerzett pályaterveket épp úgy mint a már régebben a társulat tulajdonában levő különböző tervek az iparosok és műkedvelők rendelkezésére állnak, kik azokat díjtalanul lemásolhatják és megvalósíthatják. Vidékieknek — a lemásolás költségeinek megtérítése ellenében — a társulat szívesen megküldi a tervek másolatait.

K

ÉT ÚJ PÁLYÁZATOT

hirdet az o . M.

Iparművészeti Társulat. Az egyik a síremlékek terveire, a másik a M. L. Sz. nagy vándordíjára, a Magyar Kupa tervére vonatkozik. Mindkét pályázati felhívást e számunk hivatalos rovatában közöljük.

9*

azt, hogy ideája megvalósuljon és megvalósulását ő maga is jó erőben írja meg.

G

ELLÉRI MÓR, az O r s z á g o s Iparegyesület lelkes igazgatója, akinek iparművészetünk fejlesztésében is hatalmas része volt, most ülte meg csöndben szakírói működésének negyvenéves jubileumát. Hogy tollával, mely nem egyszer vált félelmetes fegyverré kezében, valahányszor közgazdaságunk érdeke, iparosaink boldogulása forgott kockán, mi mindent vívott ki az o r s z á g javára, ennek részletezése ezen a helyen bizonyára fölösleges. A legéletrevalóbb ideák, amelyek iparunkat s kultúránknak ebből táplálkozó gyökérszálait izmossá tették, az ő fejéből pattantak ki. S c s o d á s energiájával eszméit mindenkor meg is tudta valósítani. A székesf ő v á r o s legutóbbi közgyűlésén Gelléri Mór ismét oly életrevaló és érdekes indítvánnyal lépett föl, amely bizonyára mindenfelé rokonérzést fog kelteni s amely megvalósítása esetén megbecsülhetetlen kulturális és gazdasági értékekkel fogja gyarapítani az egész o r s z á got. Arról van szó, hogy székesfővárosunk, tíz év múlva, egyesítésének félszázados jubileuma alkalmából nagyszabású kiállítást rendezzen, amely egyaránt felölelné Budapest iparművészeti és társadalmi életét, gazdasági, szociálpolitikai, közegészségi intézményeit s pillantással a jövőbe a főváros új pályaudvarainak, hídjainak, kereskedelmi kikötőjének, stadionjának a képét vagy terveit is bemutatná. Minthogy fővárosunkat az egész o r s z á g szeretete növelte naggyá, a kiállításnak országos, sőt az o r s z á g határain túl is érdeklődést keltő fontossága nyilvánvaló. Gelléri Mórnak szakírói jubileuma alkalmából aligha kívánhatnánk kedvesebb dolgot, mint

K

ÉPZŐMŰVÉSZET É S IPARMŰVÉSZET.

A Budapesti Szemle januári számában, a téli tárlatokról szóló kritikában olvastuk a következő figyelemreméltó sorokat : „A műcsarnok termeit ezúttal, is utánzott antik bútorokkal rakták tele és üresen maradt falait sablonszerű keleti szőnyegekkel díszítették, amelyeket szintén magánvállalat bocsát itt áruba. Az iparművészeti palotából a múzeum egyre gyarapodó gyűjteményei maholnap teljesen kiszorítják iparművészeti társulatunkat, amely annyi derék vállalkozással együtt a múzeumnak is egyik kezdeményezője volt. Oly sokfelé hangzik ma föl a művészetek egységének hirdetése. Ismételten kérdjük, nem találná-e képzőművészeti társulatunk helyénvalónak, ha ízléstelen régi bútorutánzatok helyett mintaszerű modern iparművészeti fölszerelés díszítené a műcsarnok termeit? Művészetünk egész körének intenzív fejlődése érdekében ugyancsak kívánatosnak tartanok, ha a két társulat, legalább a nagy kiállítások rendezésének idejére, a közös munkában egyesülne. Hogy művészeink ezzel szemben mint gondolkoznak, arra nézve jellemző, hogy Körösfői Kriesch Aladárnak és Sidló Ferencnek a marosvásárhelyi kultúrpalotába szánt remek domborművét a legutóbbi kiállításra a műcsarnokban állítólag azért nem fogadták el, mert „inkábbiparművészetijellegű." A Budapesti Szemle az itt idézetteken kívül dicsérőleg emlékezik meg műkedvelők munkáiból rendezett kiállításunkról s a változott szociális viszonyoknak megfelelően a helyes irányba terelr dilettantizmusnak művészi életünkben nagy jövőt jósol. Ezt némelyek ellenkező nézetével szemben szintén örömmel jegyezzük fel.

Marquis de S e g o n z a c : Jelmezvázlatok. — E s q u i s s e s de costumes.

M f l ö Y f l R IPARMŰVÉSZET. 1914. II.

F\ gyermek Jézus imádását ábrázoló falkárpit. Flandriai munka, XVI. század eleje. Ö cs. és ap. kir. Felsége a király ajándéka a Múzeumbarátok Egyesületének az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum részére.

V. MELLÉKLET.

L'adoration de l'Enfant Jésus. Tapisserie de Flandres, XVI e siècle. Don de 5 . M. Imp. et Roy. à la Société des Amis des Musées pour le Musée Hongrois des firts Décoratifs.

ORSZÁGOS MAGYAR HÁZIIPARI SZÖVETSÉG, BUDAPEST, IV., KIGYÓ-TÉR 1. ERZSÉBETHÁZAI, FELSŐVIDÉKI, MATYÓ ÉS TEMESI HÍMZÉSEK, ZSEBELYI, KALOTASZEGI SELYMES ÉS PAMUT VARROTTASOK ÉS MÁRAMAROSI HÍMZÉSEK. TORONTÁL* ÉS MÁRAMAROSI SZÖVÖTT SZŐNYEGEK. VERT, HORGOLT ÉS RECECSIPKÉK. NÉPIES KŐEDÉNY ÉS AGYAGÁRÚK. I-H-H-H MEZŐGAZDASÁGI HÁZIIPARI CIKKEK. FTRRRRR

"ö

C r —

•THEKENDRE BÚTOR-, ZONGORAÉ S ÉPÜLETMUNKÁK GYÁRA R.-TÁRSASÁG

NAGY VÁLASZTÉK MŰVÉSZIESEN KÉSZÍTETT BÚTOROKBAN. SSSSBS SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ ZONGORÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN, MELYEKÉRT A GYÁR A LEGMESSZEBBMENŐ JÓTÁLLÁST VÁLLALJA •SS

BUDAPEST, VIII., ÜLLÖI-ÚT 66.

,

•

•

LAKOS LAJOS

Cs. és kir. udvari szállító takarékiűzhelygyáros Budapest. Gyár : •n Készít és raktáron tart nagyobb uraVIILBEZERÉDYsági, szállodai és UTCA 8. SZÁM vendéglői, valaTelefonszám: 750. mint kisebb és naIroda és raktár: gyobb háztartási IV. KER., VÁCItakaréktűzhelyeket. UTCA 40. SZÁM minden alakban és | • • kivitelben, a • : Irányi-utca sarok.

TSWSpOl-i:

• «

TÖ SOr Œ l± ••

j ôxj-U-fj.

FESTÖ:MAZO10 riNOJ-iEAJTOR. BUDAPE,/TVniDARO//-UTCAlO

K É P K I Á L L Í T Á S MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK EREDETI FESTMÉNYEINEK fc ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA : *

g

is

VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 40. » * SZABAD BEMENET « « * fc * OLCSÓ ÁRAK « « *

Zsolnay Vilmos-féle Pécs

KERÁMIAI GYÁRAK

Állandó kiállítás és elárusííás: Budapesten, IV. ker., Váci-utca 39-ik szám.

ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI BÉSZV.-TÂRSULAT BUDAPEST »AKÓCZI-ŰT M.

» MÉM

í

Sí

MAGYAR

V\

IPARMŰVÉSZET SZERKESZTI<5TÖRGYIKáXMÁN

S l * •*?_>«' VA

MAJXia^OKSZ-MASWPARMÚVÉSZEn TÁpnirAT-MFfjlFIFMIK'faFN'lí-'li/SZEI ELÖFIZETÉSIDIJ-EGY- É V R E - Z&KCKL p n J e v f |

Wmmmm