HATÁROK NÉLKÜL. A személyiség kiteljesítésének keleti és nyugati szemlélete

KEN

W I L B E R

HATÁROK NÉLKÜL

A személyiség kiteljesítésének keleti és nyugati szemlélete ÉDESVÍZ KIADÓ

Tartalom

Előszó 9 1 / Ki vagyok én? - B e v e z e t é s 13 2 /A fele s e m igaz 31 3 / J á t é k - határok nélkül 51 4 / A határtalanság tudata 67 5 / A határtalan pillanat 85 6 / A határok kialakulása 99 7/A

persona

szintje: felfedezőutunk kezdete 8 / A kentaur szintje 135

9 / A transzcendens személyiség 155 1 0 / A legmagasabb rendű tudatállapot 175

113

Előszó

Ez a könyv azt veszi górcső alá, miként idegenedünk el egyszer és mindenkorra önmagunktól, embertársainktól és a világtól, ha a jelen benyomásait feldaraboljuk, határokkal zárjuk körül. A tudat jelenségeit beskatulyázva mesterséges ellentétpárokat gyártunk, úgy­ mint a cselekvő lény és a tárgyi világ, az élet és a halál, a test és a széliem, a kint és a bent, az ész és az ösztönök szembenállása - olyan válási egyezséghez hasonlít ez, amelyik szentesíti a tapasz­ talás töredékességét és életünk meghasonlását. Ennek az erőszakos beavatkozásnak az eredménye - bár számtalan más néven is emle­ getik - nem kevesebb, mint a boldogtalanság. Az élet siralomvölgygyé, csatározások sorozatává válik mindazok számára, akik bele­ mennek egy ilyen egyezségbe. Világunk megannyi küzdelme - öszszetűzéseink, szorongásaink, gyötrődésünk és kétségbeesésünk ama határok rovására írható, amelyekkel botorul felparcellázzuk a megismerés tájait. Manapság nagy_zűrzavar uralkodik abban a kérdésben, hová fordulhatunk támaszért és útmutatásért, ha győztesen akarunk kikerül­ ni a mindennapok vívódásaiból és nyűgéből._ElsőpiUantásra tömérdek keleti és nyugati gondolatrendszer áll a tétovázó rendelkezésére, a kínálat a pszichoanalízistől a zenig, az alaklélektantól a transzcen­ dentális meditációig, az egzisztencializmustól a hinduizmusig terjed. Csak az a bökkenő, hogy e különböző eszmerendszerek tetemes ré­ sze szemlátomást ellentmond egymásnak. Nem csupán a szenvedés

9

okát keresik máshol, de a gyógyírt sem ugyanott vélik fölfedezni.

Az e célra tervezett gyakorlatok ízelítőt adnak a jellemzett módsze­

Az ember gyakran kerül abba a visszás helyzetbe, hogy maradékta­

rek mibenlétéről.

lanul egyetért két olyan lélekgyógyásszal vagy spirituális mesterrel, akik tanítása szöges ellentétben áll egymással.

Művem nem tudományos igénnyel megírt szakmunka. Bevezető csupán, s mint ilyen, szükségképpen általánosításokon alapul. Ezért

Az volt szándékom, hogy a gondolatok eme zavarbaejtő sokszí­

ahol szükségét éreztem, vettem magamnak a bátorságot, és egysze­

nűségéből egységes egészet, szintézist teremtsek. A pszichoterápia,

rűsítenem vagy tömörítettem a mondandómat. Nem időztem el pél­

a gyógyítás és a személyi kiteljesedés különböző szemléletmódjait

dául a vizualizációs gyakorlatok, a relaxációs ingerválasz, a példa­

a „tudat színképe" összefoglaló nevével illettem. Ez az átfogó meg­

képek, a gondolatfolyam megállítása, az álomfejtés stb. kérdésköré­

közelítés lehetővé teszi számunkra, hogy egységbe kovácsoljuk a nyugati lélektan és a pszichoterápia három fő irányzatát: a dog­ mákhoz ragaszkodó énközpontú rendszereket (ide sorolható a kog­ nitív viselkedés-lélektan és a freudizmus), az emberközpontú lélek­ tanokat (amilyen a bioenergetika és az alaklélektan), végül pedig a transzperszonális pszichológiai iskolákat (pszichoszintézis, jungiánus lélektan és általában a misztikus hagyomány). Tudomásom sze­ rint egyetlen könyv sem kínál ilyen széles rálátást a lélektan tudo­ mányára.

nél. Nem foglalkoztam a viselkedés módosítását megcélzó stratégi­ ákkal sem, lévén ezek túl bonyolultak egy bevezető munka számára. A „végső tudatállapotról" szólva, mellőztem az olyan, szakmailag helytállóbb megjelöléseket, mint a nem kettős tudat, a nyitott tudat­ mező vagy a gáttalan tudat, mi több, a nyelvtanilag helyes egységes tudat kifejezésről is lemondtam, s helyette a könnyebbség kedvéért a tudat egységéről beszéltem. Azon olvasóim számára, akik beha­ tóbban is érdeklődnek a téma iránt, saját műveimet és mások szak­ munkáit ajánlom. The Spectnim of Consciousness - [A tudat színké­

Munkám azt boncolgatja, miként eredményezik a tapasztalásun­

pe], Wheaton, Quest, 1977; The Atman Project - [Az Atman Project],

kat behatároló korlátok a tudat beszűkülését, a megismerés töredé­

Wheaton, Quest, 1980; Up from Kelen - (Híradás az Édenből]. An-

kességét, s hogyan lesz ez folyvást újratermelődő összeütközések,

chor/Doubleday, 1981.

küzdelmek forrása. A tapasztalás megannyi korlátja, határa együtte­

Említést kell tennem azokról a szerzőkről, akiknek a gondola­

sen kiadja a tudat színképét. Látni fogjuk, miként szentelték magu­

tait szabadon felhasználtam, hogy világosabbá tegyem a saját mon­

kat a különböző terápiás módszerek e színkép egyes szintjeinek.

dandómat. Elsősorban ismert és könnyen beszerezhető munkákat

Mindegyik lélekgyógyászati iskola adott csomót bogoz szét, adott

választottam, abból az egyszerű megfontolásból, hátha jelentősen

határt töröl el a tudatban. Az egyes iskolák összevetése fényt vet e határok sajátságaira is. Közben rájövünk, hogyan oldjuk fel a belső gátjainkat, hogyan nőjünk túl rajtuk. Könyvem tehát a maga személyes látásmódjával megismerteti az

megkönnyíti a dolgomat (aki nem hiszi, járjon utána). Mindenek­ előtt a következő művekből merítettem. A 2. fejezet megírásához dr. Besant a Study in Consciousness - (Tanulmány a tudatról) című művét használtam fel, a 3. fejezet Whitehead Science and the Mo­

olvasót az önmegvalósítás főbb módszereivel - az én- és emberköz­

dern World - [Korunk tudománya] című írásának gondolatait vissz­

pontú, valamint a transzperszonális lélektani rendszerekkel -, mi­

hangozza; a 4. és 5. fejezetben Szent Ágoston és Eckhart mester

közben e rendszerek egymáshoz fűződő viszonyára is rávilágít.

problémafelvetéseire bukkanhat az olvasó, amiként ugyanitt fellel-

Ki

heti Krisnamurti The First and Last Freedom - [A szabadság alfája és

1 / Ki vagyok én? - Bevezetés

ómegája], valamint Commentaries on Living - (Életbölcsességek] és Alan Watt The Wisdom ojInsecurity - [A tétovázás bölcsessége] gon­ dolatmenetét is (a 4. fejezet első része például a First and Last Free­ dom, míg az 5. fejezet a Wisdom of Insecurity eszméit fogalmazza újra;. A 7. fejezethez felhasználtam Putney The Adjusted Ameri­ can - [Az átlagamerikai] c. művét; a 8. fejezethez Alexander Lowen munkáit, a 9. megírásához Roberto Assagioli életművét, a 10.-hez Suzuki Rosi Zen Mind, Beginner Mind - [Bevezető a zen gondolko­ dásba], valamint Búbba Free John The Knee of Listening - [A figye­ lem titkai] című könyvét. Aki valamennyire ismeri az imént felsorolt

A dolog minden átmenet és figyelmeztetés nélkül, látszólag min­ den ok nélkül, bárhol, bármikor bekövetkezhet.

szerzőket, tüstént rájön majd, mit köszönhetek nekik. Szeretném re­ mélni, hogy a lélek különböző rétegeit feltérképező, ugyanakkor

Hirtelen lángszín felhőbe burkolózva találtam magam. Egy

könnyen hozzáférhető munkák felsorakoztatásával eredményeseb­

pillanatig azt hittem, tán tűz ütött ki valahol a közeli hatalmas

ben sikerült rávilágítanom a tudat színképének általános vonásaira.

városban. A következő pillanatban azonban már tudtam,

K. W

jongó elragadtatást éreztem, valamiféle mámoros öröm járta

hogy a tűz bennem magamban lobog. Közvetlenül ezután uj­ Lincoln, Nebraska, 1979

át egész valómat, amit a szellemem leírhatatlan megvilágoso­ dása kísért vagy követett azon nyomban. Többek között nem­ csak elhittem már, de át is láttam, hogy a mindenséget nem holt anyag alkotja, hanem élő, lélegző jelenlét hatja át; ekkor értettem meg a lelkemben az örökélet lényegét. Nem elvont meggyőződés volt ez a halhatatlanságról, de annak tudása, hogy magam is az öröklét részese vagyok. Megértettem, hogy minden ember halhatatlan, hogy a kozmosz rendje tévedhe­ tetlenül a részek és az egész javán munkálkodik, hogy vilá­ gunk - és valamennyi világ - végső ösztökéje a szeretet. Azt is beláttam, hogy a részek és az egész harmóniája, zökkenő­ mentes működése hosszú távon százszázalékosan szavatolt R- M. BUCKF.

a világmindenségben.

13

Milyen nagyszerű, csodálatos látomás! Tagadhatatlanul súlyos hi­

lanatban megvilágosodtam. Megélesedett belső látásommal

bát követnénk el, ha meggondolatlanul hallucinációnak, elmebeteg

magam előtt láttam az atomok vagy a molekulák - a kozmosz

képzelgésnek bélyegeznénk a hasonló élményeket, hiszen, ha tüze­

állítólagos építőköveinek, akár anyagiak, akár szellemiek - sza­

tesen szemügyre vesszük őket, a pszichotikus víziók űzöttségének

kadatlan átrendeződését, miközben az örökéletű kozmosz az

szemernyi jelét sem mutatják.

egyik rendből a másikba lépett. Micsoda öröm töltött el. látva, e lánc egyetlen szeme sem hibádzik, minden a maga helyén

Az út pora és az utcakövek oly drágák voltak a szemem­ ben, mint az arany. A kapuk kezdetben a világ végét jelentet­

és idejében történik. A világok, a világrendszerek egyetlen harmonikus egésszé olvadtak.

R. M. BUCKE

ték. A zöldbe borult fák a hetedik mennyországba ragadtak, amikor először megpillantottam őket az egyik kapun keresz­

A hasonló megrendítő „látomások" legérdekesebb mozzanata az,

tül... Az utcákon nyüzsgő és játszadozó fiúk és lányok moz­

hogy átélőjük a kétely legkisebb árnyéka nélkül is úgy érzi, hogy

gó ékkövekként tündököltek. Ezek a fiatalok nem ismertek

alapvetően összetartozik a mindenség egészével, az élet megannyi

születést vagy halált. Minden öröktől fogva létezett itt, a neki

magasztos vagy alpári, szent vagy profán arculatával. Identitástuda­

elrendelt helyen. Az örökkévalóság úgy sugárzott rám vala­

ta messze túllép teste és szelleme határain, és felöleli a kozmosz

mennyi szegletből, akár a napvilág

teljességét. R. M. Bucke ugyanezen okból nevezte ezt a tudatállapo­

TRAHERNK

tot „kozmikus tudatnak". A muzulmánok „felsőrendű identitásként" William James, Amerika vezető pszichológusa több ízben kijeíeiitette, hogy „a hétköznapi éber tudat csupán egyik a számtalan le

h e t s é g e s tudatállapot közül, ámde az előbbitől leheletvékony hár-

emlegetik, s azért illetik így, mert átélője a nagy egésszel azonosul. Mi általában az „egység tudataként" emlékezünk meg róla a továb­ biakban - szerető összeölelkezésként a világegyetem egészével.

ty-val elválasztva, ettől teljesen különböző tudatformák is szunnya­ doznak". Más szóképpel olyan ez, mintha a hétköznapi tudat jelen­

Enyém volt minden utca, enyém a templom, és enyémek

téktelen szigetecskéjét a tudat ismeretlen, feltérképezetlen óceánja

a járókelők. Enyém volt az ég, a Nap, a Hold és a csillagok,

v e ^ n é körül, s ennek hullámai szünet nélkül ostromolnák a hétköz­

enyém az egész világ, s én voltam e nagyszerű színjáték egye­

napi tudat hullámtörő gátjait, mígnem maguktól áttörnék e gátakat.

düli nézője. A begyöpösödött illemszabályok, határok és meg­

E

osztottságok értelmüket veszítették; az utóbbiak is mind az

pillanatban hatalmas, új, jobbára felderítetlen, ám őserejű világ

tudlása árasztaná el a hétköznapi tudat parányi szigetét.

én tulajdonomba kerültek; a világ minden kincse az enyém lett. Ez a nagy hűhó beszennyezett, és felnyitotta szemem a vi­

Ekkor olyan hallatlan erejű elragadtatás részese voltam,

lág aljasságára. Ma az a dolgom, hogy mindezt feledni pró­

hogy a világegyetem szinte hökkenten, ámulva állt meg az él-

báljam. Úgyszólván gyermekké kell válnom újra, hogy belép­

"inény kimondhatatlan fensége előtt. Az egész végtelen min­

hessek Isten országába.

TRAHERNE

denség egyetlen egységbe forrott össze, szerető, hibátlan egy­ séggé... Ugyanebben a felejthetetlen, földöntúlian boldog pil14

15

felsőrendű identitás élménye annyira elterjedt, hogy a magya­ rázatát megkísérlő elméletekkel egyetemben elnyerte az „örökélet filozófiája" elnevezést. Ismereteink szerint ez a fajta tudás vagy ta­ pasztalás alkotja minden nagy világvallás - a hinduizmus, a budd­ hizmus, a taoizmus, a kereszténység, az iszlám és a zsidó hitvilág sarkpontját. Eszerint joggal beszélhetünk a „vallások transzcendens egységéről" és a világot kormányzó ősi igazság oszthatatlanságáról. Könyvem azt fejtegeti, hogy ez a tudatállapot, az egység tudata vagy másképpen felsőrendű identitás vele születik minden élőlény­ nyel, csakhogy a haladás átkaként az ember idővel a valódi termé­ szetét megtagadva, a határok rabjává vált. A valaha mocsoktalan és megbontatlan tudat mára különböző szinteken és határok közé szo­ rítva működik. így aztán a jelenkor embere megfogalmazhatja az ősi kérdést: „ki vagyok én?"

rető vagyok, de tudok durva és ellenséges is lenni; azonkívül apa vagyok és ügyvéd, szeretek horgászni és kosarazni..." Hosszan so­ rolhatnám még az érzések és a gondolatok lajstromát. Identitásunk megfogalmazásának azonban az előbbinél is alap­ vetőbb folyamat áll a hátterében. Valami roppant egyszerű játszódik le akkor, amikor megválaszoljuk a „ki vagyok én?" nagy kérdését. Miközben igyekszünk szavakba önteni, vagy csupán homályosan érezzük „önmaguk" lényegét, jellemezzük a mindennapos tevékeny­ ségeinket, tudatosan vagy tudtunkon kívül választóvonalat húzunk a világunkban. Minden, ami belül kerül ezen a vízválasztón, a „sze­ mélyiség" körébe tartozik, és mindazt, ami kívül esik ezen a körön, a „nem-személyiség" tartományába utaljuk. Önazonosságunkat esze­ rint teljes mértékben az határozza meg, hol húzzuk meg a választó­ vonalat.

„Ki vagyok én?" Ez a fogas kérdés feltehetően a civilizáció haj­ nala óta nyugtalanította az emberiséget, s mindmáig a leginkább el­ gondolkoztató emberi kérdések egyike. A válaszok között egyaránt találunk szentet és profánt, egyszerűt és cirkalmasat, tudományosat és érzelmeset, a politika vagy az egyén szemszögéből fogalmazottat. Ahelyett azonban, hogy ezek sokaságával bajlódnánk, vizsgál­ juk meg inkább, mi történik akkor, amikor valaki felteszi és megvá­ laszolja a következő alapvető kérdéseket: „ki vagyok én? Hol lako­ zik a valódi személyiségem? Alapvetően hogyan határozhatom meg az önazonosságomat?" Az ember a „ki vagy?" kérdésre rendszerint tőle telhetően becsü­ letes és kimerítő választ szokott adni arra vonatkozóan, milyen he­ lyet tölt be a társadalomban. Mi jár ilyenkor a fejében? Egyrészt em­ berünk felsorolja mindazt a jót és rosszat, értelmes és értelmetlen, tudományos, költői, filozófiai és vallási fogantatású tényt, amit meg­ tudott önmagáról, azaz mindazt, amit elválaszthatatlannak ítél meg az önazonosságától. Önök például azt gondolhatják: „egyedüli pél­ dány vagyok, ilyen és ilyen képességekkel rendelkezem. Embersze-

16

Emberek vagyunk, nem székek, és mivel tudatosan vagy öntu­ datlanul határvonalat húzhatunk az emberek és a székek között, az előbbiek csoportjába soroljuk magunkat. Aztán, teszem azt. maga­ sak vagyunk, nem pedig alacsonyak, ezért gondolatban határvona­ lat húzunk a magasság és az alacsonyság között is, önmagunkat a „magasak" közé utalva. Mindennek eredményeként ennek és nem amannak érzékeljük magunkat, miközben határvonalat húzunk a kü­ lönféle minőségek között, azonosulva az egyik minőséggel, és meg­ tagadva az azonosságot a másiktól. Ezért, önmagunkról beszélve, elkülönítjük a személyiséget a nem­ személyiségtől. A „ki vagy te?" kérdésre válaszolva, egyszerűen szám­ ba vesszük mindazt, ami a határvonalon belül került. Az úgyneve­ zett identitásválság akkor következik be, amikor valaki nem tudja eldönteni, hol húzza meg a kérdéses határvonalat. A „ki vagy?" kér­ dés tehát röviden azzal egyenlő: „hol húzod meg a határaidat?" Minden, a fenti kérdésre adott válasz attól függ. hol húzódik a személyiség és a nem-személyiség határa. Ha egyszer ezeknek a határoknak a főbb vonalait felrajzoltuk, a válasz rendkívül össze17

tetté válhat - tudományos, teológiai vagy gazdasági felhangokkal

Azt gondolhatnánk, ez a határvonal oly magától értetődő, való­

telítődhet - vagy éppenséggel nagyon is egyszerű és tagolatlan ma­

ságos és általánosan elfogadott, hogy másra nincs is szükség, kivé­

radhat. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz: a választ min­

ve talán az egység tudatának a ritka és a súlyos pszichózisok szo­

denekelőtt a határvonal határozza meg.

morú eseteit. Valójában azonban földlakók sokasága fogadja el a vá­

Ez a határvonal aztán fölöttébb különös módon és meglehetősen

lasztóvonal másik igen elterjedt és megalapozott formáját. Embertár­

gyakran ide-oda tolódik, újra meg újra átrajzolható. Bizonyos érte­

saink zöme ugyanis, miközben magától értetődő természetességgel

lemben úgy is fogalmazhatunk, hogy voltaképpen újrarajzolhatjuk

nevezi meg bőrét a személyiség és a nem-személyiség határának,

lelkünk térképét, miközben olyan területekre bukkanunk, amelye­

egy másik, jelentősebbnek érzett határvonalat jelöl ki magán a szer­

ket soha nem tartottunk elérhetőnek vagy akárcsak figyelmünkre ér­ demesnek. Mint láttuk, a határvonalak legszélsőségesebb átrajzolá­ sa és arrébbtolása a felsőrendű identitás megtapasztalásakor követ­ kezik be, ekkor ugyanis a személyiség az egész mindenséggel azo­ nosul. Azt is mondhatnánk, a nagy egésszel egybeolvadva, teljes­ séggel szem elől téveszti a külvilágot a belsőtől elválasztó határvo­ nalat, lévén, hogy e kettő többé nem különül el egymástól.

vezeten belül. Ha furcsának érzik ezt a kijelentést, hadd kérdezzem meg, egy­ nek érzik-e magukat a testükkel vagy talán úgy vélik, a testük csu­ pán tartozéka a személyiségnek? A legtöbben úgy gondolnak a tes­ tükre, mint a tulajdonukra, akár egy kocsira, lakásra vagy egyéb birtoktárgyra. Ez esetben a test nem annyira „énként", mint „enyémként" jön számításba, márpedig az „enyém" - a dolog természetéből

Könyvem lapjain többször szemügyre vesszük majd a felsőrendű

adódóan - kívül kerül az én/nem-én határán. A legtöbb ember

identitásként ismert határtalan tudatállapotot, egyelőre azonban cél­

tehát a szervezet egésze helyett annak csupán részletével azonosul.

szerűbb a lélek feltérképezésének ismerősebb módozataival foglal­

Ezt az önmagunknak vallott részünket különféle elnevezésekkel

koznunk. Ennek annyi változata lehetséges, ahány ember él a föld­ golyón, ám mindegyikük könnyen elkülöníthető és a kezünkön öszszeszámolható alosztályokba sorolható.

illetjük, nevezzük elmének, léleknek, énnek vagy személyiségnek. Biológiailag semmi nem támasztja alá a test és az elme, a lélek és a földi porhüvely, az én és a hús eme gyökeres megkülönbözte­

A leggyakoribb határvonal, amelyet az emberek érvényesnek fo­

tését, kettészakítását, mégis valóságos járványként harapózott el

gadnak el, bőrünk felülete. Úgy tűnik, az egész emberiség ezzel a

napjainkban. Hadd tegyem hozzá, a test és a lélek kettéválasztása

megkülönböztetéssel él. Minden, ami bőrünkön belül van, bizonyos

és az ezzel járó kettősség a nyugati civilizáció lényegéből követke­

mértékig a „személyiségünkkel" azonos, amíg, ami kívül rekedt ezen a határon, arról azt mondjuk, „ez nem én vagyok". A bőrünk felületén kívül eső létezők némelyike lehet a „mienk", holott nem azonos önmagunkkal. Például az én kocsimról, állásomról, házam­ ról, családomról beszélek, noha mindez nem tartozik hozzám olyan közvetlenül, mint a bőrömön belül elhelyezkedő képletek. Mind­ azonáltal a bőr az a határ, amelyet világszerte a személyiség/nem­ személyiség választóvonalának nevez meg az emberiség. 18

zik. Vegyék észre ugyanakkor, hogy magam is kénytelen vagyok a „lélektan" kifejezést használni az emberi viselkedés teljességének leírására. Ez a szó is azt az előítéletet tükrözi, hogy az emberi lé­ nyeg a lélek és nem a test történéseivel ragadható meg. Még Szent Ferenc is „szegény szamár testvérem"-ként emlegette a testét, s a legtöbben valóban úgy bánunk a testünkkel, mintha csak egy lo­ vat vagy csacsit ülnénk meg. A test és az elme sajátságos megkülönböztetése még nincs jelen 19

a születésnél. Az egyéniség érésével és a személyiség/nem-személyi-

fel, ennek valamiféle leképezésével lesz kénytelen megelégedni.

ség határvonal határozottabbá, markánsabbá válásával azonban az

Ezért az „énjével" érez azonosságot, miközben a testét élettelen

ember egyre vegyesebb érzelmekkel szemléli a tulajdon testét. Vajon

bábként kezeli. Itt tehát ismét egy újfajta határvonallal találkozunk,

önmagához tartozónak tekintse-e, vagy száműzze a határvonalon kí­ vülre? Hol húzza meg tehát ezt a választóvonalat személyiség és nem-szemeiyiseg között? Hiszen egyfelől a test a biztos örömök for­ rása; a testi szerelem eksztázisától az ínyenc étkekig vagy egy bárso­ nyos naplemente szépségéig - minden érzéki, földi élvezet ide so­ rolható. Másfelől azonban a test olyan iszonyatokat is rejt magában, mint a megnyomorító fájdalom, az elmét elködösítő betegségek vagy a rák kínjai. A gyermek számára a test az örömök egyedüli foglalata, egyúttal azonban innen eredeztethetőek a testi fájdalmai és a szülők­ kel való első összetűzések is. A tetejében a szervezet salakanyagai a gyerek számára felfoghatatlan okokból folyvást rettegésben és ké­ szenlétben tartják a szülőket. Az ágybavizelés, a bélmozgások, az orrfúvás - micsoda hihetetlen felhajtást tudnak rendezni a felnőttek ezekben a dolgokban! S mindebben testünk a ludas. Egyre nehezebb tehát eldöntenünk, hol vonnánk meg azt a bizonyos kényes határt.

éspedig azzal, amelyik az önazonosságot az énben, az önképben ta­ lálja meg. Mint látjuk, a személyiség/nem-személyiség határa meglehe­ tősen rugalmas. Nem csoda hát, hogy az énen vagy az elmén belül - jelenleg roppant elnagyoltan használom csak ezeket a fogalma­ kat - megint újabb határ emelkedik. Az ember különböző, később tárgyalandó okokból elutasíthatja magától a lelke különböző réte­ geit. A lélektan nyelvén szólva elidegeníti magától, elfojtja, leszakít­ ja személyiségéről vagy kivetíti ezeket az elemeket. Ekkor a szemé­ lyiség/nem-személyiség határ néhány egoista késztetést zár csak magába. Ezt a beszűkült önképet personának nevezzük, s a fogalom jelentése egyre világosabbá válik majd könyvem lapjain. Mivel azonban az egyén pszichéje bizonyos rétegeivel (a personával) vál­ lal csupán közösséget, a lélek többi része szükségképpen nem-sze­ mélyiségként határozódik meg, idegen, félelmetes vidékké, külhon­

A felnőtt jobbára már búcsút mondott a szegény szamár testvér­

ná válik. Az ilyen ember a lelke újratérképezésével iparkodik kizár­

nek, azaz a testének. A személyiség/nem-személyiség határ bezáru-

ni tudatából önmaga nemkívánatos vonásait (ezeket összefoglaló

lásával szamár testvért bizony kiebrudaljuk e határon. A test úgy­

néven „árnyéknak" nevezzük). Ez azzal jár, hogy többé-kevésbé

mond külhonná válik, csaknem olyan idegenné, mint a külvilág.

„kivetkőzik magából". Tehát ismét elérkeztünk egy jelentősebb, álta­

A vízválasztó ekkor a lélek és a test között húzódik, és mi határo­

lános választóvonalhoz.

zottan az előbbivel azonosulunk. Mi több, egyre inkább úgy érez­

E ponton nem bocsátkozom annak boncolgatásába, hogy önma­

zük, hogy a fejünkben létezünk, mintha bizony egy törpe élne a ko­

gunk feltérképezésének mely eljárásai „helyesek" vagy „igazak".

ponyánkon belül, innen osztogatva parancsait az engedelmes vagy

Mindössze tényként rögzítem a személyiség/nem-személyiség határ

a szófogadatlan testnek.

különféle válfajait. És mivel minden ítélkezéstől mentesen közelítem

Összegezve az elmondottakat, az egyén nem a szervezete egé­

meg a tárgyat, mindenképpen említést érdemel az a manapság so­

szével vállal azonosságot, hanem annak csupáncsak egy részletével,

kat emlegetett határvonal, amelyik az ún. transzperszonális jelenség

az énjével. Úgy is mondhatnám, többé-kevésbé pontos önképével

mentén húzódik.

azonosul, no meg az ehhez társuló értelmi-érzelmi folyamatokkal.

A transzperszonális a személyen túlra mutató lelki folyamatokat

Ez voltaképpen logikus, hiszen ha a szervezet egészét nem vállalja

jelöli. Ennek legegyszerűbb példája az extraszenzoros érzékelés, az

20

21

EPS. A parapszichológusok e jelenség számos formáját különbözte­

eddig tárgyaltunk. A különböző szinteket a határvonal eltolódása

tik meg, úgymint telepátia, tisztánlátás, előérzet és múltba látás. Ide

alakítja ki. Figyeljék meg az ábrán, hogy a színkép alja tájékán

sorolhatjuk továbbá a testen kívüli élményeket, a transzperszonális

a határvonal megtöredezik, éspedig a transzperszonálisnak neve­

személyiség vagy a szemtanú tapasztalatait, a csúcsélményeket, és

zett tartományban, végül az egység tudatának szintjén mindenestől

így tovább. A fenti jelenségek közös nevezője, hogy a bőrünkön kí­

eltűnik, hisz a személyiség és a nem-személyiség eme legvégső ha­

vülre tolják ki a szeméíyiség/nem-személyiség határát. Bár a transz­

táránál már „minden egy".

perszonális jelenségek közeli rokonságban állnak az egység tudatá­

Kézenfekvő, hogy a színkép minden soron következő szintje

val, a kettőt nem szabad összetévesztenünk. Az utóbbi esetben az

beszűkíti az identitástudatot, mind szűkösebbé válik a „személyiség"

egyén a mindenséggel azonosul, azaz valamennyi létezővel közös­

világa, midőn választ adunk a kérdésre: ki vagy te?" A színkép alján

séget vállal. A transzperszonális élmények átélője nem terjeszti ki

az egyén még egynek érzi magát a mindenséggel, s nem csupán

identitását a nagy egészre, ám mindenképpen tágasabbnak képzeli

a szervezetét, hanem a teremtés egészét tudja sajátjának. A követ­

el a bőrével körülzárt entitásnál. A világegyetemben még nem érzi

kező szinten (a színképen „felfelé" haladva) már nem a mindenség­

magát otthon, de már túllépett a szeivezete korlátain. Bármit gon­

gel, hanem csupán szervezete egészével vállal azonosságot. Identi­

doljanak a transzperszonális jelenségekről (később tárgyalni szán­

tástudata tehát a világegyetemről annak parányi töredékére, a saját

dékozom némelyiket), mindenképpen lenyűgöző, hogy legalábbis

testére szűkült. Az ezt követő szinten önazonossága tovább korláto­

bizonyos formájuk létezését mára a tudomány is igazolta. Joggal ál­

zódik, ekkor ugyanis már csak elméjével vagy énjével azonosítja

líthatjuk tehát, hogy a transzperszonális jelenségek ismét újabb ha­

magát, ami elhanyagolható töredéke a szervezet teljességének. Vé­

tártípust képviselnek.

gül, a színkép legutolsó szintjén az identitás már csupán a psziché

Okfejtésem lényege tehát az, hogy az egyén az identitások több­

töredékével egyenértékű, elhárítva és elfojtva az árnyékot, azaz

féle szintjéről választhat magának önazonosságot. E szintek nem el­

a psziché nemkívánatos elemeit. A psziché ama vonásait, amelyek­

méleti kitalációk, hanem tapasztalati valóságok - saját maguk is

kel az egyén azonosulni hajlandó, nevezzük personának.

megbizonyosodhatnak a létezésükről. Ami pedig a különböző szin­

A tudat színképének fő sávjai tehát a mindenségtől annak egy

teket illeti, nagyon úgy tűnik, mintha a tudatnak nevezett titokzatos

töredékéig, a szervezetig, onnan a szervezet énnek nevezett rész­

jelenség valamiféle színképet adna ki, a szivárvány íveként feszül­

letéig, az éntől pedig annak persona néven illetett további töredé­

ne, számos sávból állna, amelyek az identitás különböző szintjeit

kéig terjednek. Minél feljebb jutunk a színképen, a mindenség annál

képviselnék. Az öt fő szintnek tömérdek változata van, s maguk e

nagyobb része kerül kívül „személyiségünk" határain. A szervezet

szintek szintén tovább oszthatóak, mégis ezek jelenítik meg az em­

teljességének szintjén a bőrünkön kívüli külvilág idegennek tetszik,

beri tudat öt legfontosabb tartományát.

másnak mint a személyiségünk. A persona szintjén viszont a külső

Vegyük alaposabban szemügyre az identitás szintjeit, és keres­ sünk számukra valamiféle rendezőelvet. Színképre emlékeztető fel­

környezet mellett már a test és a lélek egy része is külsődleges, idegen, nem-én.

építésüket az 1. AURA szemlélteti, feltüntetve mindazokat a szemé­ lyiség/nem-személyiség határokat és identitásszinteket, amelyeket 22

23

A tudat színképe 1. ABRA

AZ EN SZINTJE

a

szervezet egésze

(„kentaur")

külső

környezet

A SZERVEZET EGESZE

TRANSZPERSZONÁLIS SAVÓK AZ EGYSÉG TUDATA

világmindenség

(látható

és

rejtett)

Terápiafajták a színkép

A PERSONA SZINTJE

egyes szintjein

Egyszerű tanácsadás Támogató terápia

2. ÁBRA

Pszichoanalízis Pszichodráma Tranzakcióanalízis Szembesítés a valósággal Énpszichológia

Bioenergetikai elemzés Roger-módszer Alaklélektan Egzisztenciaanalízis Beszédterápia Emberközpontú lélektan

TRANSZ­ PERSZONÁLIS SÁVOK

Jung analitikus lélektana Pszichoszintézis Maslow, Progroff Védánta hinduizmus

AZ EGYSÉG

Mahájána és vadzsrajána buddhizmus

Taoizmus

Iszlám ezotéria Keresztény ezotéria Zsidó ezotéria

a

mindenség

(mint

isteni

megnyilvánulás)

TUDATA

A színkép különböző szintjei nemcsak az identitás sokfélesé­

mondtam az előbb: minden határvonal egyúttal arcvonal is - külön­

géről árulkodnak - noha önmagában roppant fontos kérdés -, ha­

böző ellenségekkel az egyes szinteken. Lélektani szakkifejezéssel

nem az ezzel közvetlenül vagy közvetetten összefüggő számos

élve, az eltérő szintekhez eltérő „tünetek" tartoznak.

egyéb jelenségről is. Gondoljanak például a „meghasonlás" sokat

A tény - vagyis, hogy a színkép egyes szintjei meghatározott sa­

emlegetett problémájára. Mivel a személyiségnek többféle szintje lé­

játságokkal és lehetőségekkel rendelkeznek - érdekes kérdést vet

tezik, kézenfekvő, hogy a meghasonlás formái ugyancsak e szintek­

fel a számunkra. Manapság hihetetlenül megnőtt az érdeklődés a tu­

hez igazodnak. Mindennek, mint láttuk, az az oka, hogy a színkép

datot tanulmányozó lélektani iskolák és módszerek iránt. A pácien­

egyes szintjein

másként vonhatjuk meg a személyiség határát.

sek özönlenek a pszichoterápiára, a jungiánus analízisbe, és ugyan­

Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy egy határvonal, amint

ennyi rajongója akad a miszticizmusnak, a pszichoszintézisnek, a zen­

azt bármely katonai szakértő elmondaná, egyúttal lehetséges arcvo­

nek, a tranzakcióanalízisnek, a rolfingnak,* a hinduizmusnak, a bio-

nal is az egymással farkasszemet néző ellenséges alakulatokkal. Pél­

energetikának, a pszichoanalízisnek, a jógának és az alaklélektannak.

dául valaki olyan, aki a szervezet egészének szintjén mozog, a kül­

E tanítások közös vonása, hogy, valamennyien a tudat megváltozta­

ső környezetét érzi ellenségesnek - hiszen idegen és külsődleges

tására törekszenek. Ezzel azonban véget is ér a hasonlóság.

mivoltával az ő életét és a boldogulását fenyegeti. Az én szintjén élő

Az önmaga megismerésén buzgólkodó polgár a lélektani és a val­

ember már nemcsak a környezetet, hanem a testét is idegennek,

lási rendszerek olyan elképesztő változatosságával szembesül, hogy

külhonnak érzékeli, ami drámaian átformálja konfliktusai és izgal­

azt sem tudja, kinek higgyen, hogyan induljon el a kiteljesedés út­

mai természetét. A személyiség határának odábbtolása egyszemé­

ján. Még a nagy világvallások és a jelentősebb lélektani irányzatok

lyes háborújának arcvonalait átrajzolta. Azaz esetünkben a test átállt

gondos tanulmányozása sem tesz sokkal okosabbá, mivel ezek az

az ellenséghez.

iskolák zömmel ellentmondanak egymásnak. A zen buddhizmus pél­

Az arcvonal kérdése a persona szintjén válik különösen hangsú­

dául arra tanít, hogy feledkezzünk el az énről, és lépjünk túl rajta,

lyossá, mivel ekkor a határvonal és vele együtt az arcvonal a pszi­

ezzel szemben a pszichoanalízis az én erősítésével dolgozik. Melyik

chén belül, a persona és a környezet, valamint a test és a lélek el­

módszer a helyes? Ez bizony fogas kérdés, ami ugyanakkora fejtö­

utasított elemei között húzódik.

rést okoz az érdeklődő polgárnak mint a gyógyítónak. Az a renge­

A lényeg tehát az, hogy a lélek határainak kijelölésével egyúttal

teg iskola mind másról beszél, s a tanításaik többnyire ellentmonda­

a leendő csatái természetéről is döntünk. Az identitás határai meg­

nak egymásnak; mégis valamennyien az ember megértésére töre­

mutatják, hogy a mindenség mely elemeit valljuk magunkénak és

kednek. Valóban ez a helyzet?

melyeket nem. A színkép különböző szintjein a világ némely rész­

Más szóval, vajon valamennyi tanítás a személyes tudat ugyan­

lete személységünktől idegennek, nem ismert tartománynak tetszik.

azon szintjét célozza meg? Vagy éppenséggel arról van szó, hogy

A különböző szintek a mindenség más és más folyamatait láttatják idegennek. Mivel pedig - mint Freud egyszer megjegyezte - minden idegen ellenség, tehát az egyes szinteken más és más csatározá­ sokkal és ellenségekkel számolhatunk. Emlékezzenek vissza, mit 26

* Ida Rolf n e v e z t e így az általa kidolgozott, e l s ő s o r b a n az i z o m g ö r c s ö k feloldásán (A

alapuló,

a

szövetek

struktúráját

átrendezni

könyvben olvasható jegyzetek a fordító megjegyzései.)

27

kívánó

módszerét.

a különböző megközelítésmódok a személyiség eltérő szintjeit felté­

kép transzperszonális sávjárói az egység tudatának és a szervezet

telezik? Lehetséges-e, hogy az egyes iskolák igazából nem mondanak

egészének szintjei között. Az e szintet megcélzó gyógymódok sze­

ellent egymásnak, csupán a tudat színképének különböző, nagyon is

mélyfeletti,

valóságos szintjeit képviselik? Elképzelhető volna, hogy az eltérő meg­

poznak.

kollektív vagy

közelítésmódok többé-kevésbé mind helytállóak a maguk szintjén?

beszél, bár ez nem azonos a mindenség egészével (mert akkor már

Ha ez igaz, rendet teremthetünk az őrjítő káoszban. Ezzel egy­

az egység tudata volna), mindazonáltal túllép az egyedi szervezet

szersmind nyilvánvalóvá válik, hogy a különböző lélektani iskolák

határain. Az ezt a szintet megcélzó terápiák közé tartoznak a pszi-

és vallások nem cáfolnak rá egymásra az egyén és gondjai értelme­

choszintézis, a jungiánus analízis, a különféle kezdő jógagyakorla­

zésében, mindössze a létezés különböző szintjein működő, egymást

tok, a transzcendentális meditáció módszerei stb.

Némelyikük

transzperszonális lelki egyenesen

folyamatokra ala­

transzperszonális

személyiségről

kiegészítő szemléletmódok. Ha ezt belátjuk, a lélektan és a vallás

Mindez természetesen fölöttébb leegyszerűsítő szemlélete a dolgok

szerteágazó irányzatait öt-hat fő csoportba tömöríthetjük, elsősor­

állásának, mégis, remélem sikerült felvázolnom, miképp célozzák meg

ban a színkép imént elemzett főbb sávjait véve alapul.

a főbb lélektani, pszichoterápiás és vallási irányzatok a színkép egyes

Csak néhány elnagyolt példával: a pszichoanalízis és a hagyomá­

szintjeit. E megfeleléseket a 2. ÁBRA foglalja össze, az összetartozó te­

nyos pszichoterápia legtöbb változatának fő célja, hogy kibékítse

rápiás iskolák és szintek feltüntetésével. Hozzá kell tennem természe­

egymással a lélek két tartományát: a tudatot és a tudattalant; miál­

tesen, hogy bármely színképhez hasonlón a tudat színképének sávjai

tal az ember kapcsolatba kerülhet „egész lelkével". A gyógymódok

is egymásba mosódnak valamelyest, ezért tökéletes, merev különb­

egyesítik a personát az árnyékkal, s céljuk az, hogy erőssé, egész­

ségtételről semmiképpen nem lehet szó sem az egyes szintek, sem az

ségessé tegyék az ént, azaz pontos és elfogadható önképet adjanak.

ezeket megcélzó terápiák között. Azonkívül osztályozásom a szóban

A fenti irányzatok tehát mind az én szintjét célozzák meg. A perso-

forgó terápia által - nyíltan vagy burkoltan - elismert legmélyebb meg­

náx segítik abban, hogy a lelke egészét énként élhesse meg.

célzott szinten alapul. Általánosságban elmondhatjuk ugyanis, hogy

E szint alatt az ún. emberközpontú gyógymódok az én és a test

a kérdéses szinthez tartozó gyógyítás tudomásul veszi minden, a szín­

kettéhasadását iparkodnak orvosolni; s a szervezet teljességének je­

képen fölötte elhelyezkedő gyógymód létezését, miközben elutasítja az

gyében egyesítik a lelket a földi porhüvellyel. Ezért nevezik a har­

alatta található szinteket.

madik hatalomként emlegetett emberközpontú lélektant (a másik

Ahogyan a kedves olvasó (akár beteg, akár gyógyász) mindjob­

két nagyhatalom a lélektan berkeiben: a pszichoanalízis és a visel­

ban kiismeri magát a színképen - megismerkedik különböző szint­

kedéstudomány) az emberi kiteljesedés mozgalmának is. Az identi­

jeivel, ezek lehetőségeivel és gondjaival -, egyre megbízhatóbb ka­

tás határainak kitágítása az elméről vagy az énről a szervezet egé­

lauza lesz önmagának (vagy a betegeinek) az önmegismerés és az

szére hatalmas erőket szabadít fel és állít az ember szolgálatába.

önkiteljesítés rögös útján. Könnyebben felismeri majd, melyik szint­

Az ennél is mélyebbre hatoló zen buddhizmus és a védánta hin­

ből fakadnak az éppen felmerülő bajok, hogy azután az ennek

duizmus a szervezet és a környezet közötti szakadást igyekszik gyó­

megfelelő terápiával oldja fel a szóban forgó gondját. Azt is eldönt­

gyítani, olyan felsőrendű identitást teremtve, amely a mindenség

heti, mely szintekkel és lehetőségekkel kíván kapcsolatot teremte­

egészével vállal közösséget. Ne feledkezzünk meg azonban a szín-

ni, és milyen eljárások gyorsítják meg a lelki fejlődés folyamatát.

28

2 / A fele sem igaz

Az utóbbi alapvetően az egyéni szemhatár kitágulását jelenti, az­ az a határok tágítását kifelé, és mélységében befelé. Pontosan ezzel jár, ha alászállunk a színképen. (Vagy éppen felemelkedünk rajta, hisz mindez természetesen nézőpont kérdése. Azért beszélek lefelé irányulásról e könyv lapjain, mert ez felel meg jobban az 1. ÁBRÁnak.) Amikor valaki egy szinttel lejjebb lép a színképen, voltakép­ pen újratérképezi a lelkét, kitágítja annak határait. A lelki fejlődés ' és az önkiteljesedés a világ újrafelosztásával és újbóli feltérképe­ zésével jár, miközben személyiségünkben gazdagodva, egyre mé­ lyebbre hatolunk a lelkünk titokzatos régióiban.

Elgondolkoztak valaha is azon, miért van annyi ellentétpár az életben? Miért jelent minden döntés választást ezek között az ellen­

Az elkövetkező három fejezet az egység tudatának nevezett ta­ lányt boncolgatja, fedezi fel, cserkészi be, hogy végül az fogjon kör­ be bennünket. Vizsgálódásunk nemcsak e különös jelenséggel is­ merteti meg az olvasót, de egyúttal kulcsot ad kezébe a transzper­ szonális pszichológia, a noetika* vagy a tudatkutatás megértéséhez is. E vizsgálódások során úgy tekintjük a világot, ahogyan látjuk, az­ az határok és korlátok nélkül valónak. A jelen pillanatot a múlt és a jövő tehertétele nélkül szemléljük, ahogyan az életben is tapasz­ taljuk. A tudatot ugyancsak természetes állapotában, a kint és a bent korlátai nélkül tanulmányozzuk.

tétpárok között? Miért fakad a legtöbb emberi törekvés ellentétpá­ rokból? Figyeljék meg, hogy a térbeli tájékozódást szolgáló és irányjelző szavaink ellentétpárokból állnak: fent vagy lent, bent vagy kint, ma­ gasan vagy alacsonyan, messze vagy közel, Északon vagy Délen, ki­ csi vagy nagy, itt vagy ott, a teteje vagy az alja, balra vagy jobbra. Vegyék észre továbbá, hogy valamennyi fontosnak tartott fogalom alkotja egy ellentétpár részét: jó vagy rossz, élet vagy halál, öröm vagy bánat, Isten vagy ördög, szabadság vagy rabság. Társadalmi és esztétikai értékrendszerünket hasonlóképpen el­

Ezután egy fejezetet szándékozom szentelni a színkép ama szint­

lentétpárokban fogalmazzuk meg: siker vagy kudarc, szép vagy csú­

jeinek, amelyek a továbblépés alapját képezik. Szólni fogok tehát a

nya, erős vagy gyenge, okos vagy buta. Az elvont gondolkodás

szervezet egészének, az énnek és a personának a szintjéről. Ezt meg­

ugyancsak ellentétpárokra épít. A logika például az igaz és a hamis

értve, megindulhatunk lefelé a színképen, hogy felderítsük a külön­

kérdését boncolgatja, az ismeretelmélet látszat és valóság ellentété­

böző szinteken működő főbb gyógymódokat. Vizsgálódásaink ugyan­

vel foglalkozik, az ontológia a lét és a nemlét dolgain elmélkedik.

ott érnek majd véget, ahol elkezdtük felfedező utunkat, az egység tu­

Minden arra utal, hogy világunk az ellentétpárok jókora gyűjtemé­

datának szintjén. Ez így van rendjén, hiszen - mint látni fogjuk - ez

nyéből áll.

az egyetlen szint, ami nélkül elképzelni sem tudjuk az életünket.

Ez a tény olyannyira közismert, hogy aligha érdemel különösebb figyelmet, mégis, minél többet töpreng rajta valaki, annál különö­ sebbnek találja. Úgy tűnik ugyanis, hogy a természet semmit sem

* Ismeretelmélet.

tud az ellentéteknek arról a világáról, amelyek között az emberek 31

lakoznak. A természetben nincsenek igaz és hamis békák, erkölcsös

A fájdalom és az öröm szintén jelen van a természetben, csak­

és erkölcstelen fák, helyes vagy helytelen óceánok. Egyetlen etikus

hogy az emberen kívül egyetlen élőlény sem csap hűhót emiatt.

vagy etikátlan

hegyet nem tudnak nekem mutatni. Még szép vagy

Nem félnek az eljövendő fájdalomtól, és nem siratják a hajdani szen­

csúnya fajokról sem beszélhetünk - legalábbis nem a természetben,

vedéseiket. A szenvedés számukra roppant egyszerű és természetes

mivel az anyatermészet minden létezőnek szemlátomást örül. Tho-

valami.

reau írta, hogy a természet soha nem kér bocsánatot. Ez jószerével

Azt mondhatjuk erre, mindennek a természet „szenvtelensége",

azért van, miv<el nem ismeri a helyes-helytelen megkülönböztetést

ostobasága az oka. Ám ez az érvelés sántít. Mostanában kezdünk rá­

és eképpen a -tévedést" sem.

döbbenni, hogy a természet sokkal, de sokkal okosabb annál, mint

Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy bizonyos ellentétpárok elő­ fordulnak a természetben. Akadnak például nagy és kis békák, te­ rebélyes és csenevész fák, érett és éretlen narancsok. Ez azonban mit sem jelent számukra, és nem kergeti őket a kétségbeesés út­ vesztőibe. Bizonyára vannak okos és buta mackók, csakhogy ők ezt egy cseppet s e m bánják. A mackókat nem szokás kisebbségi érzé­ sekkel kezelni. Élet és halál is előfordul a természet világában, de ismét csak azt mondhatom, e két jelenség nem ölt olyan aggasztó méreteket, mint az emberi gondolkodásban. Az agg macska nem retteg a közelgő haláltól, hanem csöndben kisétál az erdőbe, összegömbölyödik egy fa alatt, és kiadja a páráját. A halálosan beteg vörösbegy is kényel­ mesen elfészkel» magát egy fűz ágán, aztán belebámul a napnyug­ tába. Mikor a Nap aláhanyatlik a szemhatáron, a madárka behunyja a szemét, és szelíden a földre huppan. Mennyire különbözik az álla­ tok szelíd halála attól, ahogyan az ember néz szembe az elmúlással: Csöndben

ne lépj az éjszakába át,

Dúlj-fúlj,

ha

megszakad a

képzeljük. Szent-Györgyi Albert, a nagy biokémikus bizarr példáját adja a természet okosságának: Fél évet töltöttem Princetonban az Institute for Advanced Studies munkatársaként... Azért látogattam ide, hogy váll­ vetve együtt dolgozzam azokkal, akik az elektronokról a leg­ többet tudják, és segítséget reméltem a biológiai jelenségek jobb megértése érdekében. A biológia iránt elmélyült és ro­ konszenves érdeklődést tapasztaltam. Azonban amint elér­ keztünk oda, hogy az élő rendszerekben kettőnél több elekt­ ron van, a fizikusok szörnyülködve hátat fordítottak, mivel a matematikai nehézségek ebben az esetben már megoldha­ tatlannak bizonyultak. A legfurmányosabb számítógép sem tudta megmondani, mi történik a harmadik elektronnal. Ezek az elemi részecskék tehát tudnak valamit, amit a Princeton összes bölcse nem ért fel ésszel, és ami valami roppant egy­ szerű dolog lehet.*

napvilág

DYLAN THOMAS* * Szent-Görgyi Albert: Részletek a Bioenergetics c. kötetből. In:

Válogatott

tanulmányok, 2. kiadás, 1988, Gondolat, 8 5 - 8 6 . oldal. T ó t h Miklós fordítása. * Dylan Thomas versei. 1979, Európa Könyvkiadó, 1 1 1 . oldal. fordítása.

32

Nagy László

Az utolsó három, a gondolatmenet szempontjából fontos mondat fordítása nem szerepelt a magyar kiadásban, e z e k k e l most toldottam meg a szöveget.

33

Attól tartok, a természet nemcsak okosabb annál, mint gondol­

lasztóvonalra gondolok - holott ez ugyancsak fontos -, hanem va­

nánk, de jóval okosabban is „gondolkodik" nálunk. Hisz végső so­

lamennyi határra a szó legtágabb értelmében. A döntéshozatalnál

ron a természet hozta létre az emberi agyat, amelyről büszkén han­

például határt kell vonnunk a választott és az elutasított dolgok kö­

goztatjuk, hogy ez a kozmosz legintelligensebb szerkezete. Márpe­

zött. A vágyakozó az öröm és a bánat mentén von határt, majd az

dig egy félkelekótyátől csak nem telne ki ilyen zseniális találmány?

előbbi elérésére törekszik. A fogalomalkotásnál szintén határt vo­

A Teremtés könyvéből tudjuk, hogy Ádámnak a teremtése után

nunk az igaznak és a nem igaznak ítélt sajátságok között. A tanu­

első dolga volt nevet adni a természetben létező állatoknak és nö­

lás folyamatában szintén a határok megrajzolásának és kezelésének

vényeknek. Ezek ugyanis nem felcímkézve jönnek a világra. Segíti

módszereit sajátítjuk el. A jogrendszer elhatárolja egymástól a tör­

az. ember eligazodását, ha nevet ad a világ dolgainak. Ádám tehát

vénytisztelő és a törvénysértő polgárokat. A katona külön táborba

nagy fába vágta a fejszéjét, hogy - a természet összetettségét leegy­

sorolja bajtársait és ellenségeit. Az erkölcstan művelője a jó és

szerűsítve - megnevezze és rendszerezze annak lakóit, jelenségeit.

a rossz között húz határvonalat. A nyugati orvostudomány világos

„Ezek az állatok egymáshoz hasonlítanak, amazokhoz viszont egy

megkülönböztetést tesz betegség és egészség között. Mint az előb­

fikarcnyit sem, nevezzük hát ezeket oroszlánoknak, amazokat pedig

bi példákból kitűnik, az egész életünket határvonalak hálózzák be.

medvéknek - gondolhatta magában. - Lássuk csak, a létezőknek ez

Ugyanúgy vonatkozik ez a jelentéktelen, mint a legnagyobb hord­

a csoportja ehető, a másik azonban nem. Hívjuk talán az előbbieket

erejű ügyeinkre, kis és nagy döntéseinkre, langyos rokonszenveink­

szőlőnek, míg az utóbbiakat sziklának."

re és lángoló szenvedélyeinkre.

Ádám valódi feladata azonban nem is annyira az volt, hogy ne­

A legkülönösebb a határban az, hogy a legösszetettebb, legrit­

veket találjon ki az állatok és növények számára, noha ez is jókora

kább jelenségeket is kintre és bentre különíti el. A legegyszerűbb

fejtörést okozhatott neki. Ténykedése alapját valójában maga az

határvonal a kör, és amint látjuk, ez is körbezárja a belső, és ki­

osztályozás alkotta. Mert hacsak nem egyetlen állat akadt valamely

zárja magából a kinti világot.

fajból, ami fölöttébb valószínűtlen, a csoportosításhoz hasonlóságo­ kat és különbözőségeket kellett megállapítania az állatvilágon belül. kint

Ehhez gondolatban el kellett különítenie egymástól az egyes fajo­ kat, s csak ezután foghatott hozzá megnevezésükhöz. Más szóval, Ádám nagy feladata gondolati avagy jelképes határvonalak felvázo­ lása volt. Ő lett a természet első leírója, miközben gondolatban fel­

Gondoljanak azonban arra, hogy a kint-bent ellentétpár nem lé­

osztotta, elhatárolta és megjelölte a létezőket. Ő volt az első nagy

tezik mindaddig, amíg meg nem rajzolják a fenti kör alakú határvo­

térképkészítő, s ebben a minőségében kijelölte a határokat.

nalat. Más szóval maga ez a vonal különbözteti meg az ellentéteket.

Oly sikeresen töltötte be ezt a feladatát, hogy életünk java részét

Aki határokat gyárt, ellentéteket támaszt. Látjuk tehát, hogy ponto­

a mai napig a határok rajzolgatásával töltjük. Minden döntésünk,

san azért élünk az ellentétek világában, mert határok kijelölésével

cselekedetünk, szavunk tudatosan vagy tudattalanul határok meg­ vonásával jár. Itt most nem csupán az azonossággal kapcsolatos vá-

töltjük az életünket. Az ellentétek világa pedig a szüntelen csatározások világa, ami-

34

35

ként arra Ádám is hamarosan rájött. Korábban bizonyára büszkén

Tulajdonképpen azért élünk a küzdelem és az ellentétek világá­

rajzolgatta a határvonalakat és osztogatta a neveket. Képzeljék csak

ban, mert határok szövik át az életünket. Mivel pedig minden határ­

el, egyetlen rövid szó, az „ég" alkalmas az egész hatalmas alkotás le­

vonal egyúttal arcvonal is, emberi sorsunkhoz tartozik, hogy minél

írására, meg a földtől, víztől, tűztől való megkülönböztetésére!. A va­

szilárdabban kiépített valamely határvonal, annál elkeseredettebb

lóság helyett Ádám figyelmét tehát a fejében élő varázsszavak kötöt­

csatára számíthatunk. Minél jobban hajszolom az örömöket, annál

ték le, melyekkel ezt a valóságot behelyettesítette. A határok és a ne­

jobban félek a szenvedéstől. Minél jobban foglalkoztat a jóság, an­

vek feltalálása előtt, például, ha azt akarta mondani Évának, hogy

nál rögeszmésebben irtom a rosszat. Minél jobban lenyűgöz a siker,

buta liba, meg kellett ragadnia ősanyánkat a grabancánál fogva, egy

annál jobban rettegek a kudarctól. Minél makacsabbul ragaszkodom

liba mellé vezetnie, majd az állatra és Évára mutatva, idétlenül gá­ gognia kellett, hogy megértesse magát az oldalbordájával. A szavak varázserejének birtokában azonban csak felnézett és annyit mondott: - Az ég áldjon meg, te buta liba!

az élethez, annál jobban gyötör a halálfélelem. Minél nagyobb becs­ ben tartok valamit, annál jobban rettegek az elvesztésétől. A legtöbb gondunk tehát a határok megalkotásából és a belőlük fakadó ellen­ tétpárokból adódik.

Éva, aki mellesleg jóval bölcsebb volt Ádámnál, rendszerint tar­ totta a száját. Úgy is mondhatnám, nem dőlt be a szavak mágiájá­ nak, mert a szíve mélyén tudta, hogy a szó kétélű kard, és aki kar­ dot fog, az kard által is vész el.

No már most, mi általában az ember válasza erre a kérdésre? Az, hogy szabadulni akar a kényelmetlen ellentétpárok egyikétől. A jó és a rossz kérdése révén száműzni igyekszünk életünkből a rosszat. Élet és halál ellentétével birkózva, jelképes halhatatlansággal iparko­

Időközben Ádám látványos sikereket ért el, és hatalmának mági­

dunk elkendőzni a halál jelenlétét. A filozófus száműzi rendszeréből

kus megnövekedése szemlátomást elbizakodottá tette. Az élet olyan

a fogalmi ellentétpárok egyikét, és a másikra hivatkozik. A materia­

területeit is felderítette és felparcellázta, amelyet jobb lett volna nem

lista anyagivá silányítja a szellemet, az idealista ennek a fordítottját

bolygatni. Ez a fennhéjázás a Tudás Fájának botrányában érte el

műveli. A monista egységes szabványba kényszeríti a világ sokarcú-

a tetőfokát, ami valójában a jó és a rossz fája volt. Mikor Ádám fel­

ságát, a pluralista sokszínűségnek tünteti fel az egységet.

ismerte a különbséget a fenti ellentétpár két tagja között, mikor te­

Eljárásunk lényege tehát az, hogy valóságosnak fogadjuk el a ha­

hát megvonta ezt a végzetes határvonalat, a világa összeomlott. E bű­

tárokat, majd pedig zsonglőrködünk a határok nyomán keletkezett

nével az ellentétek egész világa, amelyeknek létesítésében maga is

ellentétpárokkal. Azonban a határok létjogosultságát eszünk ágában

segédkezett, ellene fordult. A bánat és az öröm, a jó és a rossz, az élet

sincs megkérdőjelezni. Mivel hiszünk ezek valóságában, makacsul

és a halál ellentéte ettől fogva taszítja nyomorúságba az emberiséget.

úgy képzeljük, hogy a mesterségesen alkotott ellentétpárok mere­

A szomorú tanulság ebből az, hogy minden határvonal egyúttal

ven elkülönülnek egymástól, s kibékíthetetlen szembenállást képvi­

arcvonal is, ezért aki határokat von, az alapos haddelhaddnak néz­

selnek. „A Kelet kelet, a Nyugat nyugat, e kettő soha nem találkoz­

het elébe. Az ellentétek harcába bocsátkozva, át kell élnie élet és

hat" - írja Rudyard Kipling Kelet és Nyugat balladája című művében.

halál, öröm és bánat, jó és rossz torokszorító ellentéteit. Ádám túl

Isten és ördög, élet és halál, jó és rossz, szeretet és gyűlölet, a sze­

későn tanulta meg, hogy a kérdés - hol húzzuk meg a határvo­

mélyiség és a külvilág között ég és föld a különbség, mondogatjuk.

nalat? - egyszersmind azt is jelenti: 36

hol lesz a csatamező?

Úgy véljük továbbá, az volna a jó világ, ha meg tudnánk szaba37

dúlni az ellentétpárok valamennyi kellemetlen, nemkívánatos tag­ jától. De szép lenne, sóhajtunk, ha száműzni tudnánk a Földről

Az egész kérdés gyökere abból származik, hogy mereven szem­ beállítva szemléljük az ellentéteket. Még a legegyszerűbb ellentét­

a szenvedést, a gonoszságot, a halált, a bánatot, a betegséget, hogy

párokat is, amilyen az adásvétel, elszigetelt tranzakcióként értékel­

színtiszta jóság, boldogság és egészség vegyen minket körül - né­

jük. Ugyan e két gazdasági lépés némiképpen eltér egymástól, hoz­

melyek így képzelik el a földi Paradicsomot. A mennyország nem

zá kell tennünk - és ez a lényeg -, hogy tökéletesen elválaszthatat­

az ellentétek meghaladását jelenti az emberek tudatában, hanem

lanok. Nincs eladás vevő nélkül. Az adásvétel tehát ugyanannak

olyan helyet, amelyet az ellentétpárok pozitív pólusa jellemez, míg

a kereskedelmi folyamatnak két oldala. Maguk ugyan különbözőek,

persze a Pokolban az összes negatívum összegyűlik: fájdalom, bá­

az általuk képviselt esemény azonban egy és ugyanaz.

nat, gyötrelem, szorongás, betegség.

Az ellentétpárok mindegyike hasonló burkolt azonosságot tartal­

Az ellentétpárok negatív pólusának kiirtása a fejlett Nyugat meg­

maz. Bármennyire meghökkentenek bennünket az ellentétek, ettől

különböztető sajátsága - ez jellemzi vallásunkat, tudományunkat,

még teljességgel elválaszthatatlanok és kibogozhatatlanok, azon egy­

orvostudományunkat és iparunkat. Hiszen mi más a haladás, ha

szerű oknál fogva, hogy kölcsönös függőségükben nem létezhetnek

nem közeledés a pozitív felé és eltávolodás a negatívtól! Az orvos­

egymás nélkül. Ezt belátva, megértjük, hogy nincs bent a kint, fent

tudomány és a mezőgazdaság nyilvánvaló áldásai ellenére sem állít­

a lent, győzelem a vereség, öröm a bánat, élet a halál nélkül. így be­

hatjuk, hogy évszázados iparkodásunk szemernyivel boldogabbá,

szél erről Lao-ce, a régi kínai bölcselő:

elégedettebbé vagy megbékéltebbé tette az emberiséget. A bizonyí­ tékok éppenséggel mindennek az ellenkezőjéről vallanak: korunkat

Mikor a

a szorongás, a „jövősokk", a járványszerűen elharapózó zaklatottság

felbukkan a

szépet

megismerik,

rút is;

és elidegenedés, a jólét ellenére terjengő sivárság és a bőséget meg­

mikor a jót

hazudtoló értékvesztés jellemzi.

felbukkan a

megismerik, rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

Úgy tetszik, hogy a „haladás" és a boldogtalanság ugyanazon

nehéz

nyughatatlanul billegő mérlegnek a két oldala. Logikus, mivel a ha­

és

hosszú

ladás eleve elégedetlenséget feltételez a dolgok jelen állapotával; minél inkább a haladást pártoljuk tehát, annál elégedetlenebbek vagyunk. A haladás vak hajhászásával civilizációnk voltaképpen

és

könnyű

megalkotja

egymást,

rövid alakítja

egymást,

magas és mély kulcsolja

egymást,

sok

egymást,

hang

összeolvasztja

korábbi s későbbi követi egymást. *

intézményesíti a csalódást. A negatívumok ellen intézett irtóhadjáratunkban teljesen elfeledkezünk arról, hogy a pozitívat csak a ne­ gatív fogalmaival tudjuk meghatározni. Habár valóban ég és föld a különbség az ellentétpárok két eleme között, egyik sem létezhet a másik nélkül. A negatívumok száműzésével egyúttal a pozitívu­ mok élvezetéről is lemondunk. Minél rohamosabb tehát a haladás, annál biztosabb a balsiker, és annál kínzóbb a csalódás. 38

• Lao-ce: Az út és erény könyve. 1 9 8 0 , Magyar Helikon, 10. oldal W e ö r e s Sándor fordítása.

39

Csuang-ce bölcsességei között pedig a következőket olvashatjuk:

um szövetébe illeszkednek, egységes és megszakítatlan mintázatot alkotnak. Az objektum és a szubjektum a jelenkori szemlélet szerint

Ezért az, aki csak a helyeset akarja követni és tisztelni,

ugyanúgy az érem két oldala, mint az adásvétel. Mivel mindez a tér­

a rosszról pedig hallani sem akar, a rendet hirdeti s nem is­

re és az időre is vonatkozik, azt sem mondhatjuk manapság, hogy

meri el a zűrzavart, azt árulja el, hogy fogalma sincs Ég és

valamely tárgy adott helyen, adott időpontban tartózkodik, mind­

Föld törvényéről, s nem ismeri a dolgok különböző természe­

össze a téridő történéseit jellemezhetjük. A modern fizika szerint te­

tét. Ez pontosan ugyanannyi lenne, mint tisztelni az Eget és

hát a valóság kizárólag az ellentétek egységében ragadható meg.

figyelembe sem venni a Földet vagy például tisztelni a jint és

A biofizikus Ludwig von Bertalanffy véleményét idézve:

nem törődni a janggal. Világos, hogy az ilyen magatartás té­ ves. Aki továbbra is szüntelenül ilyen értelemben beszél, az

Ha az elmondottak megfelelnek a tények állásának, a va­

vagy ostoba, vagy hazudik.*

lóságot, Nikolaus Cusanus szavaival élve, coincidentia oppo-

Az ellentétek benső egységét nem csupán a keleti vagy a nyuga­

valóságnak, azaz Cusanus Istenének mindössze egyik aspek­

ti misztika vallja. A Nyugat egyik nagy intellektuális vívmányában,

tusát képes leírni, végtelen változatosságának kimerítésére

a modern fizikában szintén megtaláljuk ezt a szemléletet. A relati­

azonban semmiképpen nem vállalkozhat. A végső valóság

vitáselméletben például elválaszthatatlan egymástól a mozgás és

tehát az ellentétek egységében található fel.

sitorumként jellemezhetjük.

A diszkurzív logika a végső

a nyugalom ősrégi ellentétpárja, olyannyira, hogy mindkettő volta­ képpen az ellentétével azonos. Az egyik megfigyelő számára nyu­

A coincidentia oppositorum - az ellentétek egybeesésének - ta­

galomban lévő tárgy egy másik megfigyelési rendszerhez képest

na szerint tehát a korábban merev szembenállásra kárhoztatott

mozgásban van. Hasonlóképpen eltűnik a részecskék és a hullámok

ellentétekről kiderül, hogy - Bertalanffy megjelölésével - „ugyanan­

közötti különbség - ma már rélámról beszélünk -, vagy értelmét

nak a valóságnak egymást kiegészítő vonatkozásai".

veszti a szerkezet és a működés szembeállítása. Einstein híres kép­ 2

Alfréd North Whitehead, századunk egyik legmeghatározóbb gon­

lete, az E = mc egyenlőségjelet tesz tömeg és energia közé, holott

dolkodója az előbbi meggondolások alapján vezette be a szervezet

e két mennyiséget a hagyományos fizika világosan megkülönbözte­

és a hullámrezgésszerű létezés fogalmát. Az utóbbi kimondja, hogy

ti egymástól. Ezekre az ősi ellentétekre immár nem az anyag saját­

„a valóság alapelemei lényegüket tekintve hullámtermészetűek".

ságaként tekintenek. Az anyagi világ viszonylagosságáról beszédes

Eszerint tehát a korábban kibékíthetetlennek vélt ellentétpárok,

példát szolgáltatott századunkban Hirosima lesújtó példája.

amilyen az ok és az okozat, a múlt és a jövő, a szubjektum és az

Szubjektum és objektum, idő és tér sem áll már mereven szem­

objektum ellentéte, voltaképpen ugyanannak a hullámrezgésnek

ben egymással a mai fizika világképében, inkább egyfajta kontinu-

hullámhegyét és -völgyét képviselik. Hiszen a hullám - habár egy­ séges jelenség - kizárólag mélypontok és csúcspontok, hullámhe­

*

Csuang-ce bölcsessége.

1994,

Farkas

Brelich Angelo fordítása.

40

Lőrinc Imre

kiadó,

30-31.

oldal.

gyek és -völgyek váltakozásával terjed tova. Ugyanezen oknál fog­ va, sem az egyiket, sem a másikat nem tekinthetjük egymagában va41

lóságosnak (képzeljenek el egy hullámot hullámvölgyek nélkül!).

Talán kezdik már kapiskálni, miért olyan lehangoló az ellentétek

Senki sem vonja kétségbe tehát, hogy a hullámon nincsen tetőpont

merev szembefordítása, s miért fajult el a haladás egészséges növe­

mélypont nélkül. A hullámhegyek és a hullámvölgyek egy egységes

kedés helyett rákos burjánzássá. Ha megpróbáljuk elszakítani egy­

fizikai eseménysor egymástól elválaszthatatlan összetevői. White-

mástól az ellentétpárokat, és csupáncsak a pozitív pólusukhoz ra­

head megfogalmazásával élve, a mindenség összes létezője „az uni­

gaszkodunk - örömökhöz szenvedés nélkül, az élethez halál nélkül,

verzumot átható energia huilámrezgéseinek mély- vagy tetőpontján

a jóhoz rossz nélkül akarunk jutni -, azon kapjuk magunkat, hogy

helyezkedik el".

légvárakat kergetünk. Ezzel az erővel akár olyan világ után is sóhaj­

Az ellentétek benső egységét semmi sem fogalmazza meg világo­

tozhatnánk, ahol hullámvölgyek nélkül léteznek a hullámok, vevők

sabban, mint az alaklélektan. Eszerint valamely tárgyat, eseményt

vannak csak, de eladók nincsenek, bal oldal van csak, de a jobb hi­

vagy alakot csupán a háttér kontrasztjában érzékelünk. Egy világos

ányzik, bent van, de kint, az nincs. Amint arra Wittgenstein rámuta­

forma például azért tetszik világosnak, mert sötét háttér előtt áll. Ha

tott, mivel a céljaink nem magasztosak, hanem csak illuzórikusak,

csillagfényes éjszakán sziporkázó csillagot pillantok meg az ég sötét

a bajaink sem megoldhatatlanok, hanem csupán értelmetlenek.

bársonyán, tulajdonképpen nem magát a ragyogó égitestet észlelem,

Ennek ellenére nehéz elhinnünk, hogy az összes ellentétpár - a tö­

hanem agyam egyszerre fogadja be a „sziporkázó csillag meg a sö­

meg és az energia, a szubjektum és az objektum, az élet és a ha­

tét háttér" együttesének látványát. Bármilyen éles ellentétben áll egy­

lál - annyira áthatja egymást, hogy tökéletesen elválaszthatatlanok.

mással a kettő, az egyiket soha nem volnék képes érzékelni a másik

Ennek azonban az az oka, hogy valóságosnak fogadjuk el az ellen­

nélkül. A világos és a sötét minőség tehát az alakérzékelés folyama­

téteket egymástól elkülönítő határvonalakat. Márpedig, emlékezze­

tának két, egymástól elszakíthatatlan összetevője. Hasonlóképpen

nek vissza arra, hogy az ellentétpárok virtuális valósága a határok

a mozgást is csak a nyugalomhoz, a nehezet a könnyűhöz, a bonyo­

kijelölése nyomán jön létre. Magyarán, ha azt állítjuk, hogy „a végső

lultat az egyszerűhöz, a vonzást a taszításhoz képest fogom észlelni.

valóság az ellentétek egysége", ezzel azt mondjuk, hogy határok

Az örömnek csak akkor ébredek tudatára, ha szembeállítom

pedig nincsenek. Sehol és semmikor.

a szenvedéssel. Bármilyen kellemesen érezzem is magam a bőröm­

Sajnos annyira megbabonázzák az emberiséget a maga vonta ha­

ben a jelen pillanatban, észre sem venném, milyen jó dolgom van,

tárai, annyira ránk nehezedik Ádám bűnének átka, hogy közben tel­

ha nem állna lesben a háttérben a bánat és a szenvedés. Ezért vál­

jesen elfeledkezünk a határok voltaképpeni természetéről. Ezek

togatja egymást szüntelenül ez a kettő, mivel csak egymással szem­

ugyanis egyszerűen nem léteznek a valóságban, csupáncsak a tér­

beállítva vagyunk képesek felfigyelni rájuk. Bármennyire szeretem

képészek képzeletében. Meg kell hagyni, a természetben számtalan

tehát az egyiket, és vonakodom a másiktól, hasztalan próbálkoznék

határvonal létezik, ilyenek például a kontinensek partvonalai a vi­

e két érzés elszigetelésével. Whitehead azt mondaná, az öröm és a

lágóceánok mentén. De számtalan elhatároló felülettel is találko­

szenvedés ugyanazon tudathullám csúcspontját és mélypontját kép­

zunk - a levelek határrétegével, az élőlények bőrével, a városok, a fák

viselik, és aki a tetőpontot kívánja hangsúlyozni, miközben a legszí­

és a tavak körvonalaival, a fény és az árnyék felületeivel, no, meg

vesebben megfeledkezne a mélypontról, a tudathullám egészét ipar­

minden olyan felszínnel, amelyik elválasztja a létezőket a környe­

kodik figyelmen kívül hagyni.

zetüktől. E felületek és határvonalak természetesen léteznek, azon42

43

ban nem az elkülönítést szolgálják - mint mondjuk a partvonal a víz

dolatban vagy a papiroson, nemcsak megoszt és elkülönít, hanem

és a szárazföld határán -, amint azt tévesen feltételezzük. Alan Watts

egyszerre összehoz és egyesít. A határvonalak ezzel szemben merő

gyakran mondogatta, hogy a partokon a föld és a víz éppenséggel

kitalációk - az elválaszthatatlant kísérlik meg elválasztani. Ebben az

nem elkülönül egymástól, hanem találkozik. Nem elkülönülésről és

értelemben a valóságban csak vonalakat találunk, határvonalakat

elhatárolódásról, hanem érintkezésről és egyesülésről van tehát szó.

azonban nem.

E vonalak nem határvonalak! A vonal és a határvonal között ég és föld a különbség, ahogyan azt mindjárt látni fogjuk.

Egy valóságos vonal nyomban illuzórikussá válik, amint képze­ letben elkülönítjük egymástól a két oldalát; amikor az ellentétpár

A lényeg ugyanis az, hogy a vonalak nemcsak megkülönbözte­

külsődleges különbségeit elismerve megfeledkezünk a belső azo­

tik, hanem ugyanakkor egységbe is foglalják az ellentéteket. Ponto­

nosságukról. A vonalból akkor lesz határvonal, amikor nem va­

san ezt a célt szolgálják a természetben fellelhető vonalak és felü­

gyunk hajlandók tudomásul venni a bent és a kint együttes létezé­

letek, melyek az ellentétek elhatárolása mellett egyesítik is ezeket.

sét. Akkor lesz határvonal, amikor a különbözőséget hangsúlyozzuk

Rajzoljunk például egy homorú vonalat:

az egység kiemelése nélkül. A vonalakkal semmi baj, mindaddig, amíg nem fokozzuk le őket határvonalakká. Az örömöt is nyugod­

homorú

^

domború

tan megkülönböztethetjük a szenvedéstől,

elválasztani azonban

nem választhatjuk el ezt a kettőt.

Vegyék észre, ugyanezzel a mozdulattal domború vonalat is húz­

Manapság jobbára ugyanúgy keltjük a határvonalak elméleti csa­

tam a papíroson! Lao-ce, a taoista bölcs szintén erre gondolt, ami­

lódását, mint ősatyánk tette hajdanán, hiszen az apák bűne tovább-

kor arról beszélt, hogy az ellentétek egy időben, egymást feltételez­

száll a gyerekekre. Kezdetben a természet vonalait követjük - part­

ve keletkeznek. Ugyanúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint egy­

vonalakat, erdők szegélyét, városok körvonalát, a sziklák vagy a bőr

szerű ábrámon a homorú és a domború vonal.

felületeit, és így tovább -, vagy megalkotjuk a saját képzeletbeli vo­

Azt sem állíthatjuk továbbá, hogy ez a vonal elhatárolja egymás­ tól a domború és a homorú idomot, mivel csak egyetlen közös vo­ nal létezik, amelyen mindkét idom osztozik. A homorú és a dom­

nalainkat (más szóval, fogalmakat alkotunk). Ezenközben osztályoz­ zuk és csoportosítjuk a létezőket. Megtanulunk különbséget tenni az egyes osztályok belső és külső sajátságai között, tudjuk, mi teszi a szik­

ború forma tehát elképzelhetetlen egymás nélkül. Aki egyszer ho­

lát sziklává, mi az örömöt örömmé, a magasat magassá, a jót jóvá...

morú idomot rajzol, egyúttal domborút vet papírra, hiszen az egyik

Ekkor vonalainkat az a veszély fenyegeti, hogy határvonallá me­

vonala a másiké is. A homorú és a domború idomok együtt fordul­

revednek, külsődleges különbségeik mellett ugyanis elfeledkezünk

nak elő, s az ellentétpárokhoz hasonlóan az a sorsuk, hogy az idők

a belső azonosságokról. Ez a hiba tovább tetőződik, amint neveket aggatunk a létezőkre, szavakat vagy jeleket rendelünk az egyes osz­

végezetéig összeölelkezzenek. Tehát a természetben található vagy az általunk húzott vala­ mennyi vonal nem csupán elhatárolja egymástól az ellentéteket, de egyetlen elválaszthatatlan egységben össze is kovácsolja ezeket. Ezért a vonal nem határa semminek. Létezzen a természetben, gon44

tályok külsejéhez és belsejéhez. Ha egy-egy osztályt például a fé­ nyes, fenti vagy boldog jelzővel illetünk, rögtön határozottan elválaszthatóak lesznek a szóban forgó osztályon kívül került világ sötétségétől,

lentiségétől

és

szomorúságától. 45

Eszerint kötelező ellentétpárjuktól függetlenül is dolgozhatok a je­

pán, széthasítására törekedve, úgy huzakodunk, mint amikor egy be­

lekkel. Alkothatok olyan mondatot például, amelyik azt fejezi ki, hogy

font gumiszalag két végét szeretnénk szétválasztani. Ez pedig csak

„örülni akarok", és e mondat híján lesz minden utalásnak az öröm

úgy sikerülhet, ha addig feszülünk a szalagnak, amíg el nem szakad.

szükségszerű ellentétpárjára, a szenvedésre. Szavaimban, gondolata­

A világ nagy misztikus áramlataiban azt az embert, aki felülemel­

imban elválaszthatom egymástól e kettőt, a valóságban azonban szét-

kedik az ellentétek látszatvilágán, felszabadultnak nevezik. Az el­

bogozhatatlanok. Az örömöt és a szenvedést egymástól elkülönítő vo­

lentétpároktól megszabaduló beavatott száműzi életéből azokat az

nal tehát máris határvonallá változott át, s én abban a téveszmében

alapjában véve értelmetlen gondokat és konfliktusokat, amelyeket

ringathatom magamat, hogy e két jelenség elkülöníthető egymástól.

az ellentétek háborúja szül. Nem fordítja többé szembe egymással

Ha nem látom, hogy a kétféle megjelölés voltaképpen ugyanazt

az ellentétpárok két végletét, hogy végre békére találjon, hanem túl­

a folyamatot jellemzi, két, egymás ellen ható folyamatot feltétele­

lép mindkettőjükön. Nem a jó áll szemben a rosszal, hanem túl kell

zek. L. L. Whyte így beszél erről: „Az éretlen elme ekképpen önnön

lépnünk jón és rosszon. Nem az élet áll szemben a halállal, de olyan

előítéletei csapdájába esik... és a dualizmus - olyan kettősségek, mint

tudati szintre kell törekednünk, ahol ez a szembenállás érvényét

a szubjektum/objektum, idő/tér, szellem/anyag, szabadság/szükség­

veszti. Az ellentétek elválasztása és a pozitívumra törekvés helyett,

szerűség, szabad akarat/törvények dichotómiái (tagolódásai) - kény­

egyesítenünk és összebékítenünk kell a pozitív és a negatív pólust,

szerzubbonyába bújtatják... Pedig az igazság vélhetőleg egyetlen és

éspedig olyan alapállásból, amely mindkettőt meghaladja. Ez az

ellentmondásokkal terhes. Az ember képtelen meghatározni helyzetét

alapállás, mint látni fogjuk, nem egyéb, mint az egység tudata. Ad­

a világban, mivel a régi helyében két világot alkotott."

dig is jegyezzük meg, akárcsak a hindu Bhagavad-gítá, hogy e fel­

Úgy tűnik tehát, a térképkészítés közben a természetet hibásan szabdaltuk fel határokkal, holott ezek a határok voltaképpen nem

szabadulás nem csupán a negatívumoktói szabadít meg, hanem az ellentétpároktól maguktól is:

léteznek, majd alaposan összekevertük a leképezést a valósággal. Amint arra az általános szemantikus Korzybski rámutatott, szavaink,

Vágy-

és gyűlölet-fakasztotta

jelképeink, jeleink, gondolataink és elméleteink mindössze leképe­

ellentétpárok

zik a valóságot, de nem valóságosak, hiszen a „térkép nem egyen­

minden

lő a megjelenített vidékkel". A víz szó nem olthatja a szomjunkat.

óh

gőze

agyra

száll

e Föld hátán,

Ellenség-remegtető!

Ennek ellenére, úgy élünk a leképezések és a szavak világában, mintha ez volna a valóság. Ádám nyomdokaiba lépve, eltévedtünk

De aki jót

cselekszik

csak,

kiagyalt térképeink és határaink útvesztőjében. Ezek az illuzórikus

akiben véget ér a bűn,

határvonalak azután az általuk gerjesztett ellentétekkel vérben ázó

ellentét-párokon

csataterekké válnak.

és szilárd hittel engem

túltör áld*

Legtöbb gondunk abból a téveszméből származik tehát, hogy az ellentétpárok elválaszthatók, elszigetelhetők egymástól. Mivel azon­ ban minden ellentétpár az egységes valóság egyik összetevője csu46

*

A Magasztos szózata-Bhagavacl-gítá.

dal. Fordította Lakatos István. 47

1987,

Európa

Könyvkiadó,

73.

ol­

Az ellentétpároktól való megszabadulás nyugati szemmel nem

Hasonló idézetekből szekérderékra valót ideírhatnék, de ezek

más, mint a mennyek országának felfedezése a Földön, még ha a ka­

ugyanazt mondanák, jelesül, hogy a végső valóság az ellentétek

nonikus evangéliumok el is feledkeztek erről a körülményről.

egységéből épül föl. És mivel szemlátomást a valóságra kénysze-

A menny ugyanis nem a felhőtlen boldogság minden rossz kizárá­

rített határok szabdalják ki az ellentétpárok végtelen sorát, az idé­

sával - amint azt a népszerű igehirdetők állítják -, hanem annak fel­

zett vallási hagyományok ama tanítása, hogy a valóság mentes az el­

ismerése, hogy nincs itt szó semmiféle ellentétről, kettősségről.

lentétpároktól, egyúttal a határoktól való felszabadulást is hirdeti.

Szent Tamás evangéliuma így beszél

Az a kijelentés, miszerint a valóság nem kettős, azt is jelenti, hogy

erről:

határok nélkül való. Azok ezt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk, bejutunk

Az ellentétek háborúságának tehát úgy vethetünk véget, ha kí­

majd a királyságba? Jézus ezt mondta nekik: Amikor a kettőt

mélet nélkül eltöröljük az összes határt, nem pedig a kettősségeket

eggyé teszitek, és a bensőt olyanná mint a külsőt, a külsőt

játsszuk ki egymás ellen a haladás jegyében. Az ellentétek háború­

mint a bensőt, a fentit mint a lentit... s így a férfit mint a nőit

ja arról árulkodik, hogy valóságosnak ismerjük el a határokat. A bé­

egyetlen eggyé... akkor mentek majd be a királyságba.*

kekötés egyetlen lehetséges módja, ha a baj gyökerét orvosolva, lemondunk a határaink ábrándjáról.

A kettőségek és az ellentétek kiküszöbölésének gondolata hatja

Ám akkor mi ösztönzi haladásra az emberiséget, ha minden el­

át az advaita hinduizmust (az advaita nem-kettőset, nem-kettőt je­

lentétet egynek lát? Nos, némi szerencsével a haladás is nyugvó­

lent) és a mahajána buddhizmust éppúgy. Ékesszólóan fogalmazza

pontra jut - s vele együtt az az emésztő elégedetlenség, amelyik

meg ezt az összefüggést az egyik legfontosabb buddhista szent irat,

a szomszéd füvét zöldebbnek mutatja a kerítés túloldalán. Öntsünk

a

Lankávalára-szutra:

tiszta vizet a pohárba! Nem azt mondom ezzel, hogy hagyjunk fel az orvostudomány, a mezőgazdaság vagy a technika fejlesztésével.

A hamis képzetek arra tanítanak, hogy különbséget tehe­

Mindössze arról az illúziónkról kell lemondanunk, hogy boldogsá­

tünk fény és árnyék, hosszú és rövid, fekete és fehér között,

gunk múlik mindezeken a vívmányokon. A határok téveszme mivol­

holott e minőségek nem függetlenek egymástól, hanem ugyan­

tát felismerve, úgy fogjuk látni a mindenséget, ahogyan Ádám látta

annak a dolognak különböző oldalai; viszonylatrendszerek,

a bukása előtt: szerves egésznek, az ellentétek nyugodt révének,

nem pedig valóságok. A létminőségek nem zárják ki egymást,

a pozitív és a negatív szépséges dallamának, ami gyönyörűséges

valójában nem kettőt alkotnak, hanem egyetlenegyet.

akkordokat csal ki a hullámként rezgő létezésünkből. Az ellentétek egységére ráébredve, a hamis hangzatok harmóniába olvadnak, a küzdő felek heves mozdulatai kecses tánccá simulnak, s az ellen­ felek szerelemben olvadnak össze. Ekkortól a mindenség egészét vallhatjuk barátunknak, nem csupán az egyik felét.

* Szent Tamás evangéliuma.

In: Apokrifek,

2.

kiadás.

1 9 8 8 , Szent István

Társulat, 3 0 1 . oldal. Vanyó László fordítása.

48

49

3 / Játék - határok nélkül

A végső metafizikai igazság - már, ha ki merjük mondani, hisz oly végtelenül egyszerű -, hogy a mindenségben nem léteznek ha­ tárok. Ezek csupán illúziók, nem egyenlők a valósággal, hanem csak a valóság leképezésének termékei. És bár birtokaink feltérké­ pezésében nincs semmi kivetnivaló, a térkép és a birtok összekeve­ rése végzetes lehet. Nem csupán arról van szó, hogy az ellentétpárokat nem különí­ tik el határok. Tágabb értelemben a kozmosz egyetlen létezőjét vagy jelenségét sem szoríthatjuk határok közé. Sehol sem tűnik ki olyan világosan, hogy a világunk határok híján való, mint a modern fizikában, ami annál figyelemreméltóbb, mert a Kepler, Galilei és Newton nevével fémjelzett klasszikus fizika mindenestől megkapta a Paradicsomot felparcellázó Ádám örökségét. Amikor ősatyánk elhalálozott, utódaira hagyta a térképkészítés és a fölosztás tudományát. Mivel pedig minden határ politikai-tech­ nikai hatalommal jár, Ádám osztályozó, beskatulyázó, megnevező tevékenysége a természet műszaki leigázásának első állomását kép­ viselte. Mi tagadás, a zsidó vallási hagyomány azt tanítja, hogy a Tu­ dás Fájának gyümölcse nem a jó és a rossz, hanem a hasznos és a haszontalan közötti eligazodás képességét rejtette magában - s mi más ez, ha nem a műszaki tudás. Ám, ha minden határ politikai és műszaki hatalmat hoz is magával, nemcsak ez, de elidegenedés, széttöredezettség és meghasonlás jár a nyomában - aki ugyanis a ha51

tárok megvonásával szándékozik uralma alá hajtani a természet egy

tes számjegy tehát bármely, két darabból álló csoportozatot leír, és

darabját, egyúttal el is választja és el is idegeníti magát tőle. Ádámot

eközben valamiként túl is lép rajtuk.

az eredendő bűn tehát a széttöredezettség poklába taszította.

A számok elvontsága felszabadította az emberi gondolkodást

Ádám határai ugyanakkor még roppant egyszerűek voltak, mind­

a konkrétumok rabságából. Ez bizonyos mértékig a határok első

össze osztályozásra, leírásra, meghatározásra, megnevezésre szol­

típusának, a megnevezésnek, az osztályozásnak, a megkülönbözte­

gáltak. Mi több, ősatyánk nem is igen jutott a dolog végére. Alig fo­

tésnek volt köszönhető. A számok ugyanakkor drámaian megnövel­

gott hozzá a gyümölcs- és zöldségfélék elnevezésének, máris elköl­

ték a valóság fölötti hatalmat. A számolás voltaképpen új határt je­

tözött ebből az árnyékvilágból.

lentett. A határ elhatárolása volt, sajátságos meta-határ, és a követ­

Több emberöltővel később Ádám utódai összeszedték minden

kezőképpen működött.

bátorságukat, és folytatták a határok kijelölését. Ők már finomabb,

Az ember először határt von a különböző létezők között, halma­

elvontabb határokkal dolgoztak. Görögországban kiváló elmék szü­

zokat és osztályokat különít el közöttük, amelyeket békának, sajt­

lettek, azaz nagyszerű térképészek és skatulyázok. Arisztotelész

nak, hegynek vagy ördög tudja minek nevez el. Ez tehát a határok

például olyan

alaptípusa. Eme első típus megrajzolása után azonban újabb határo­

meggyőző erővel és

aprólékossággal osztályozta

a természet dolgait és jelenségeit, hogy az európai embernek

kat vonhatunk az első fölé, miközben megszámoljuk az egyes osz­

több évszázadba került, amíg egyáltalán megkérdőjelezhette a nagy

tályokat alkotó egységeket. Ha az első típus meghatározott osztá­

bölcselő által lefektetett határok létjogosultságát.

lyokat hoz létre, a második az osztályok osztályát alakítja ki. A he­

Bármilyen pontos és kifinomult legyen azonban egy osztályozási

tes szám például minden olyan halmazra és osztályra vonatkozik,

rendszer, tudományosan nem hoz többet a konyhára, mint a leírás

amelyik hét összetevővel rendelkezik. A hét jelölhet hét szőlőfürtöt,

és meghatározás. Ez mindössze mennyiségi, besoroló tudomány.

hét napot, hét törpét, és így tovább. Más szóval a hetes szám hétta­

Ugyanakkor a kezdeti határok lefektetése után - amely különálló

gú halmazokat jelöl, s ilyen minőségében az osztályok osztálya, ha­

létezőkre és jelenségekre hasogatja fel a világot - kifinomultabb osz­

tár a határok felett. A számokkal tehát az ember újfajta, elvontabb

tályozásra is nyílik lehetőség. És a görögök - köztük Püthagorasz -

és általánosabb határt, meta-határt alkotott. Mivel pedig a határok

éltek ezzel a lehetőséggel.

politikai-technikai hatalommal járnak, az emberiség ezáltal fokozott

Püthagorasz felfedezte, milyen érdekes bűvészmutatványt hajt­

uralomra tett szert a természet felett.

hat végre a létezők, a jelenségek és a történések osztályain - a lo­

A megnövekedett hatalom és a technikai fejlődés azonban sajnos

vaktól a narancsokon keresztül a csillagokig -, jelesül, megszámol­

elszigetelte és el is idegenítette az embert környezetétől. A görögök

hatja ezeket.

a számok meta-határának lefektetésével sajátos, finom kettősséget,

Ha a megnevezés mágiának tűnt, az összeszámlálás egyenesen

meghasonlottságot loptak az európai gondolkodásba, ami azóta

isteni tevékenységnek minősült a kortársak szemében, mivel a ne­

vámpírként szívja a kultúránkat. Az elvont számok ugyanis annyira

vek csupán mágikusan helyettesítik a valóságot, a számok azonban

fölébe kerekedtek a konkrétumok világának, hogy az ember felfe­

meg is haladják. Egy narancs meg egy narancs például egyenlő két

dezte, nem is egy, hanem két világban él, ahol a konkrét szemben

naranccsal, ahogyan egy alma meg egy alma összege is kettő. A ket-

áll az absztrakttal, az ideális a reálissal, az egyetemes a részlegessel.

52

53

Az elkövetkező két évezred során ez a dualizmus számtalanszor vál­

osztályt hoz létre. A meta-határ kialakítja az osztályok osztályát, ezt

toztatta arculatát, eltűnni azonban nem tűnt el, s csak ritkán simult

számnak nevezzük. A harmadik határ, a meta-meta-határ az osztá­

bele a dolgok rendjébe. A ráció hadat üzent az érzelmeknek, az esz­

lyok osztályának ama osztályát különíti el, amelyet változónak ne­

mény a tapasztalatnak, az értelem az ösztönnek, a törvény a káosz­

vezünk. A számtani változókat különböző betűkkel jelöljük (x, y, z

nak, a szellem az anyagnak. E megkülönböztetések mind megala­

stb.). A változó a következőképpen működik: míg a szám bármely

pozott választóvonalak mentén születtek, csakhogy ezek a vonalak

létező helyett állhat, addig a változó bármely számot jelölhet. Aho­

rendszerint határokká és arcvonalakká merevedtek.

gyan az ötös szám öt darab valamire utal, az x bármely számot je­

Az újdonsült meta-határ - a számok, a számlálás és a mérés vi­

lenthet valamely kijelölt számtartományon belül.

lága - évszázadokig meglehetősen mellőzött helyzetben volt, egé­

Az algebrai műveletek segítségével az első természettudósok

szen a természettudomány nagy megújulásának időszakáig az 1600-

nemcsak megszámolhatták és megmérhették a fizikai világot, ha­

as években, Galilei és Kepler koráig. A görög fénykor és a klasszi­

nem elvont viszonyokat is tanulmányozhattak a mérési eredménye­

kus fizika felvirágzása közötti időszak szellemi életét az egyház

ken belül, amelyeket aztán elméletek, törvények és alapelvek alak­

uralta Európában. Az egyháztól pedig tökéletesen távol állt ez az

jában rögzítettek. Úgy tűnt, a természeti törvények bizonyos mérté­

összeszámláló, méricskélő hajlam. Aquinói Tamás közvetítésével

kig uralnak és behatárolnak minden olyan fizikai történést, amelyet

Arisztotelész logikájának fennhatósága alatt állt, amely minden ki­

a határok első típusa korábban elkülönített. A korai tudósok tucat­

válósága ellenére is alapvetően osztályozó jellegű. Arisztotelész

jával alkották a törvényeket: minden hatás ugyanolyan erejű ellen­

biológusként ott folytatta az osztályozás munkáját, ahol Ádám abba­

hatást vált ki. Az erőt megkapjuk, ha a tömeget megszorozzuk

hagyta. A püthagoraszi szám és mérés lendülete idegen volt a nagy

a mozgásba hozott test gyorsulásával. Egy testre ható munkavégzés

filozófus rendszerétől. Amiként az egyházi gondolkodástól.

az erő és a távolság szorzatával egyenlő.

A 17. .századra az egyház befolyása hanyatlani kezdett, s az em­

Ez az új típusú meta-meta-határ újfajta tudást eredményezett, és

ber friss szemmel nézett szét a természeti alakzatok és jelenségek

természetesen robbanásszerűen megnövelte az ember technikai-po­

világában. Ekkor lépett színre a lángeszű Galilei és Kepler. E fiziku­

litikai befolyását. Európán addig sosem látott szellemi forradalom

sok forradalmi újítása a mérés meghonosítása volt, márpedig a mé­

vihara söpört végig. Képzeljék csak el, Ádám elnevezte a bolygókat,

rés a számlálás roppant fondorlatos módja. Ahol tehát Ádám és

Püthagorasz megszámolta őket, Newton azonban már a súlyukat is

Arisztotelész határokat rajzolt, ott Kepler és Galilei meta-határokat

megmérte.

szerkesztett.

Vegyék észre, hogy a természeti törvények megfogalmazása

A 17. század tudósainak azonban több szárad a lelkén, mint

a határok három alapvető típusán alapul! Ezek mindegyike az előd­

a számlálás és mérés határainak feltámasztása, majd ennek a határnak

jére épít, és elvontabb, általánosabb amannál. Az első határ osztá­

a további finomítása. Egy lépéssel még tovább mentek, és bevezet­

lyozó jellegű a világ dolgainak és jelenségének elkülönítésére.

tek (pontosabban tökéletesítettek) egy új határt, a meta-határ hatá­

A második lépésben az osztályozott dolgok között most már mérhető

rát. Az általuk feltalált meta-meta-határ az algebra.

mennyiségek után kutatunk. Ez a meta-határ mennyiséggé változ­

Röviden összefoglalva, arról van szó, hogy az első határ adott 54

tatja a minőséget, létrehozva az osztályok osztályát. Harmadsorban 55

a számok és a mérési eredmények összefüggéseit vizsgáljuk, míg­

Whitehead a következőket írta: „A tudomány fejlődése mostanra

nem egységes algebrai képletet találunk a leírásukra. Ez a meta-

fordulópontjához érkezett. A fizika szilárd alapjai inogni látszanak...

meta-határ következtetéseket

törvénysz­

a tudományos gondolkodás régi keretei mára idejétmúlttá váltak. Az

erűségeket állapít meg a számok között. Minden egyes lépés és új

idő, a tér, az anyag, az éter, az elektromosság, a mechanika, az élő

határ általánosabb tudást és nagyobb hatalmat eredményez.

szervezetek, a struktúrák és az alakzatok, az életfunkciók és a tör­

szül

a

mérésekből,

s

Ennek a tudásnak és hatalomnak azonban ára van, mivel a határ

vényszerűségek mind magyarázat után kiáltanak. Ugyan mi haszna

mindig is kétélű kard, és a természet ama gyümölcsei, amelyeket ez

a mechanikai magyarázatoknak akkor, ha azt sem tudjuk, mit értünk

a kard szel ketté, bizony keserédesek. Az ember igájába hajtotta

mechanika alatt?" Louis deBroglie pedig így fogalmazott: „Egy szép

a természetet, ám ezt csak úgy tehette meg, ha végérvényesen el­

napon, mikor a fizikusok lopva bevezették tudományukba a kvan­

szigetelte magát tőle. Tíz emberöltő leforgása alatt az emberiség

tum fogalmát, a klasszikus fizika nagyszerű épülete porba omlott.

a történelemben először nyerte el azt a kétes dicsőséget, hogy ké­

Kevés ehhez fogható léptékű szellemi átalakulásról beszélhetünk

pes ripityára zúzni a Földanyát, minden lakójával és persze önma­

a gondolkodás történetében."

gával egyetemben. A légkört mostanra annyira elárasztották a mér­

Hogy megértsük, miért okozott olyan világméretű földindulást

ges gázok, hogy a madarak lassan kihalnak, a tavakon olyan vasta­

a „kvantumforradalom", gondoljunk arra, hogy a huszadik század

gon áll az olaj, hogy néhanap maguktól lángba borulnak, az óceá­

hajnalára a fizika idestova ezernégyszáz, bámulatos sikerekben gaz­

nokban oly sűrűn rakódtak le az oldhatatlan vegyi anyagok, hogy

dag évet tudott a háta mögött. A klasszikus fizika tudósai a térben

a halak tetemei úgy borítják a vízfelszínt, ahogy a „habszivacs úsz­

és időben elkülönülő létezők nagyszerű, de tagolatlan halmazának

kál a higanyon". A savas esők szétmarják a fémfelületeket.

vélték a világmindenséget. Ezeket az elkülönült létezőket - bolygó­

Ugyanezen tíz emberöltő során azonban egy második forrada­

kat, sziklákat, meteorokat, almákat, embereket - ráadásul pontosan

lom is lejátszódott a természettudomány történetében. Senki sem

megszámlálhatónak és mérhetőnek gondolták, ez a tevékenység

sejtette, hogy ez a forradalom, amely 1925 táján jutott tetőpontjára,

eredményezte végül is a természeti törvények lefektetését.

a klasszikus fizika végét hozza magával - amely nyomtalanul el­

Oly sikeres volt ez a tevékenység, hogy a tudósok a természet

tűnik a maga határaival, meta-határaival és meta-meta-határaival

egészét leíró törvényekről kezdtek álmodozni. A világra úgy tekintet­

egyetemben. A klasszikus fizika határai porrá omlottak Einstein,

tek, mint egy hatalmas, newtoni biliárdasztalra, amelyen biliárdgolyó

Schrödinger, Eddington, deBroglie, Bohr és Heisenberg munkássá­

módjára vakon gurulnak és ütköznek egymásnak a fizikai világ tár­

ga nyomán.

gyai. Mikor azután a tudósok alámerültek a szubatomi részecskék vi­

A 20. századi fizikusok visszaemlékezéseit olvasva, az ember el­

lágába, érthető módon feltételezték, hogy a régi jó newtoni törvé­

ámul, micsoda hatalmas szellemi megújulás játszódott le egyetlen

nyek vagy a hozzájuk hasonló összefüggések a protonok, a neutro­

emberöltő leforgása alatt, 1905 és 1927 között; ha Einstein relativi­

nok és az elektronok viselkedését is leírják. Csakhogy nem ez történt.

táselméletének és Heisenberg határozatlansági elvének kimondását

Szó sem volt erről. Ez akkora megdöbbenést keltett, mintha valaki

vesszük alapul. A klasszikus fizika régi határai a szó szoros értel­

a kesztyűjét lehúzva, egy rák ollóját mutatta volna föl a világnak.

mében szertefoszlottak e szellemi forrongás nyomán. 1925-ben 56

Ami ennél még lesújtóbb, nem csupán arról volt szó, hogy az 57

elemi részecskék, például az elektronok nem engedelmeskednek

Mivel a szubatomi részecskék határtalanok, meta-határokról és

a fizika régi törvényeinek. Ezeket az elemi részecskéket egész egy­

mérésekről sem lehet többé szó. Ezek hiányában persze meta-meta-

szerűen meg sem találták! Heisenberg szavait idézve: „Valahányszor

határokat sem .szabhatunk, azaz „törvényeket" sem állíthatunk fel.

törvényeket akarunk leszűrni az atomi jelenségek tartományából,

A mai napig nem létezik olyan természettörvény, meta-meta-térkép,

mindannyiszor felfedezzük, hogy térben és időben nem hozhatjuk

amelyik le tudná írni egyetlen elektron mozgását, lévén, hogy

kölcsönhatásba az egyes objektív folyamatokat."*A szeszélyes szub-

egyetlen elektronnak nincsenek határai. Határok nélkül meta-határt

atomi biliárdgolyók tehát még létezni sem voltak hajlandók, leg­

és meta-meta-határt sem tudunk kijelölni. A magfizikusoknak való­

alábbis nem diszkrét egységekként. Az atomok egyszerűen nem így

színűségekkel és statisztikai adatokkal kell beérniük. Eszerint, ele­

viselkedtek. A régi fizika képletesen szólva parányi naprendszernek

gendő számú részecskét együtt vizsgálva, már azt a látszatot kelthe­

tekintette az atomot, amelyben a mag neutronjai és protonjai alkot­

tik, mintha diszkrét létezőt vizsgálnának jól körülírható határokkal,

ják a Napot, s az elektronok elkülönülten, bolygók módjára kerin­

így szerkeszthetnek meta-határokat, és találgatásokba bocsátkozhat­

genek a központi „égitest" körül. Mostanra azonban az atom egyre

nak az adott rendszer várható viselkedéséről. A dolog lényege azon­

inkább úgy fest, mint egy csillagköd, amely végtelenül belemosódik

ban az, hogy ennek dacára is jól tudják, a határok, amelyekkel dol­

a környezetébe. Henry Stapp így beszél erről: „Az elemi részecske

goznak, mesterségesek és önkényesek, s vizsgálódásuk tárgya to­

nem függetlenül létező, megismerhetetlen entitás. Valójában össze­

vábbra is nélkülöz minden határt.

függések sorozatából áll, melyek túlnyúlnak a környezetébe." Az

Az előbbiek fényében jobban felmérhetjük, mi hibádzott a régi

elemi részecskék, az anyag végső építőkövei tehát azért nem talál­

fizikában. A klasszikus fizikát annyira elbűvölte a meta-határok és

hatók meg, mert egész egyszerűen határtalanok.

a meta-meta-határok kijelölésének sikere, hogy közben teljesen el­

Ebből az is következik, hogy az anyag végső építőkövei egy­

feledkezett

az

eredeti

határok

közmegegyezéses

természetéről.

szerűen nem mérhetők meg. Ez rendkívül bosszantó lehetett a fizi­

A meta-határok és a meta-meta-határok oly hasznosnak bizonyul­

kusok céhének, hisz addig mesterségükhöz tartozott a méricskélés

tak, s akkora politikai-technikai hatalommal jártak, hogy a klasszi­

és a számolgatás, egyszóval a meta-határok kijelölése. A tényt, hogy

kus fizika művelőinek eszébe sem jutott, az eredeti határok talán

a valóság elemi építőköveit soha, semmilyen körülmények között

hamisak is lehetnek. Csak a diszkrét valóság viselkedését leíró tör­

nem tudjuk tökéletesen megmérni, Heisenberg-féle határozatlansá­

vények lefektetése után jöttek rá arra, hogy diszkrét valóság - mint

gi elvnek nevezzük; ez adta meg a kegyelemdöfést a klasszikus fi­

olyan - nem létezik.

zika számára. Heisenberg arról ír, hogy „maga az emberi gondolko­

A kvantumfizikusok döbbentek rá az eredeti határok közmeg­

dás struktúrája is változik a történelem folyamán".** a régi határok

egyezéses voltára, azaz arra, hogy ezek csupán az emberi megálla­

tehát összeomlottak.

podás eredményei. A valaha tapinthatónak, kézzelfoghatónak vélt határokról bebizonyosodott, hogy mindössze a valóság megmérésé­

*

Werner

Heisenberg:

A

rész és az egész.

Beszélgetések

2. kiadás, 1 9 7 8 , Gondolat, 170. oldal. Falvay Mihály fordítása. " Uo. 173. oldal.

58

az atomfizikáról.

nek és leképezésének eszközei. A fizikus Eddington szavaival élve: „Azt találtuk, hogy a tudomány legfejlettebb vívmányai is csak azt adták vissza az embernek, amit odaadott a természetnek. ím, külö59

nös nyomra bukkantunk az ismeretlen határvidékein. Mélyenszántó

Konkrét fizikai valóságában véve, a Világegyetem szövete

elméleteket gyártottunk, egyiket a másik után, hogy megmagyaráz­

szétszakíthatatlan. Ugyanakkor, mint valami gigászi méretű

zuk e lábnyom eredetét. Végül sikerült rekonstruálnunk a lábnyom

„atom", teljességében véve... ez az egyetlen valóban osztha­

tulajdonosát. Önmagunkra ismertünk benne."

tatlan... Minél messzebbre és minél mélyebbre hatolunk egy­

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a valóság képzeletünk ter­

re fejlődő képességeinkkel az Anyagba, annál jobban zavar­

méke (ezt a szubjektív idealizmus állítja), mindössze, hogy a hatá­

ba ejt részeinek egymással való kapcsolata... nem lehet bele­

raink azok. Ezért mondhatta Wittgenstein: „Az egész modern világ­

vágni ebbe a hálózatba, nem lehet egy darabkát elkülöníteni

szemlélet alapja az az illúzió, hogy az ún. természettörvények a ter­

belőle anélkül, hogy elejétől végig szálaira ne bomlanék és

mészeti jelenségek magyarázatai."* Ezek a törvények azonban nem

szét ne foszlanék.*

a valóságot írják le, hanem csak a valóság határait. Wittgensteinhez visszatérve: „A természettörvények, például az okság törvénye, a dol­

Érdekes módon, a modern fizikának azt az elgondolását, misze­

gok viszonyrendszerével [a határokkal] foglalkoznak, nem pedig

rint a világ egyetlen hatalmas atomhoz hasonlítható, a dharmadhatu

azzal, amit ez a viszonyrendszer magába rejt."

buddhista tana visszhangozza (noha a párhuzam csak a felszínt érin­

Röviden szólva, a kvantumfizika felfedezte, hogy a valóságra

ti). A szó annyit jelent: „a valóság egyetemes birodalma/mezeje".

többé nem tekinthetünk a diszkrét létezők és a határaik összetett

A dharmadhatu alapgondolata a sih sib tvu ai. A sih olyasmiket je­

rendszereként. A korábban körülhatároltnak vélt létezőkről bebizo­

lent, mint dolog, esemény, létező, jelenség, tárgy, folyamat. A wu ta­

nyosodott, hogy nem egyebek viszonyrendszerek ágas-bogas háló­

gadószó, az ai jelentése pedig gát, akadály, korlát, határ, elkülönü­

zatánál. Különös módon ugyanis a mindenségben szemlátomást

lés. A sih sih wu ai fordítása tehát így hangzik: „A világegyetem dol­

minden összefügg mindennel. A valóság mára nem biliárdasztalhoz

gai és eseményei között nincs korlát". Korlátok híján viszont a világ

hasonlít, hanem jóval inkább egyetlen óriási összefüggő mezőhöz,

minden létezője behatol a többibe. Garma Csang így beszél erről:

amelyet Whitehead a „mindenség varrás nélküli köpönyegének" ne­ vezett. Úgy tűnik, a fizikusoknak egyúttal sikerült megpillantaniuk

A dharmadhatu végtelenségében minden létező tartalmaz­

a valóságot, azt a határtalan birodalmat, amelyet Ádám meglátott,

za az egészet (a többi létezőt). E tökéletes egymásban foglal-

mielőtt nekifogott volna végzetes felparcellázásához. Olyannak lát­

tatásban a legkisebb hiba vagy hiányosság sem fedezhető fel.

ták a mindenséget, amilyen, nem osztályozva, becsomagolva, be­

Ha valaki egyetlen tárgyat lát, ezért az összesét látja, és for­

skatulyázva, majd meta-skatulyázva. Teilhard de Chardin így beszél

dítva. Ez azt is jelenti, hogy egy parányi elemi részecske az

erről a varrás nélküli köpönyegről:

atomi kozmosz belsejében a végtelen világegyetem minden eljövendő és elmúlt létezőjét és törvényét magában foglalja a maga makulátlan teljességében.

*

Ludwig Wittgenstein:

Logikai-filozófiai értekezés.

1963,

Akadémiai Kiadó,

* Pierre Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség. 2. kiadás, 1 9 8 0 , Gondolat, 5 8 - 5 9 . oldal. Rónay György fordítása.

174. oldal. Márkus György fordítása.

60

61

A mahájána buddhizmus ekképpen a világegyetemet hatalmas

A keleti gondolkodás belátva, hogy a valóság nem kettős, a határok

nyakékhez hasonlítja, ahol az egyes ékkövek sziporkázása egymás

illuzórikus voltát is felismerte. Ezért soha nem esett abba a hibába,

fényét veri vissza, s minden ékkő ragyogása tükröződik az összes

hogy összekeverje a térképet a feltérképezett területtel, a határokat

többiben. A buddhizmus szavaival élve: minden egy. Mindez fölöt­

a valósággal, a jelképeket a hús-vér létezőkkel, a nevet a megneve­

tébb talányosnak és földöntúlinak tűnhet, ám hallgassuk csak meg,

zettel. Nyissanak ki bármilyen szép buddhista szutrát, melyek több­

miként magyarázza egy jelenkori fizikus az elemi részecskék egy­

sége századokkal ezelőtt íródott, és efféléket olvashatnak: „A látszat

máshoz való viszonyát: „Hétköznapi szóhasználattal élve ez azt je­

azt jelenti, hogy ami felfedi magát az érzékeknek és a megkülön­

lenti, hogy minden részecske az összes többit is tartalmazza, azaz

böztető értelemnek, azt alakként, hangként, szagként, ízként és

mindegyikük egyszerre és ugyanabban a pillanatban a részecskék

érintésként érzékeljük. E látszatjelenségekből gondolatokat formá­ lunk, ahogyan agyagból és vízből a fazekas is edényeket gyúr. Azt

egészével egyezik meg." A fenti jelenségek sok tudóst arra késztettek, hogy egyetértsen

mondjuk, ezt és ezt a tárgyat látom, és nem mást, ez tehát a neve.

a fizikus Fritjof Capra nézeteivel, aki a következőket írta: „...az atom­

A látszatjelenségek neveit összehasonlítva kijelentjük, ez elefánt, ez

elmélet nagy lépéssel került közelebb a keleti misztikusok világné­

ló, kocsi, járókelő, férfi, nő, vagy ez az elme és ezek a tartozékai -

zetéhez. A kvantumelmélet lerombolta a teljesen elkülönült objek­

az így megnevezett dolgok között aztán különbséget teszünk. Aki

tumokról szőtt elképzelést, a megfigyelő helyett bevezette a részt­

felismeri e megkülönböztetések (határok) lényeget nélkülöző üres­

vevő fogalmát... most már úgy tekinti a világegyetemet, mint a fizi­

ségét, az igazi tudás birtokába jut. A bölcsek tehát többé nem tekin­

kai és tudati viszonyok kölcsönösen összefüggő szövedékét, ame­

tik valóságnak a jelenségek és a nevek világát. E világot odahagy­

lyek részeit pedig csak az egészhez fűződő viszonylatukban hatá­

va, minden megkülönböztetés megszűnik, s nem marad más, mint

rozhatjuk meg."* A modern tudomány és a keleti bölcselet lényegi

a dolgok igaz, lényegi mivolta, amit - mivel a lényegről semmi

hasonlósága abban rejlik, hogy nem határok között, elkülönülve

egyebet nem mondhatunk - a valóság 'ilyenségének- nevezünk. Ez

szemlélik a világ jelenségeit, hanem eltéphetetlen, a kettősséget nem

az egyetemes, tagolatlan, megismerhetetlen »ilyenség« az egyetlen

ismerő szövedékként, egyetlen óriási atomként, a határtalanság var­

lehetséges valóság." (Lankavatára-szutra) Egy másik nézőpontból nem más ez, mint az üresség mélyen­

rás nélküli köpönyegeként. Kelet azért tudta ezt már jóval a nyugati tudomány jelenkori fel­

szántó buddhista gondolata, amely azt tanítja, a valóság üres, nin­

ismerései előtt, mert soha nem vette komolyan a határokat. A hatá­

csenek benne gondolatok és létezők. Ennek az ürességnek pedig az

rok nem szálltak úgy a keletiek fejébe, mint a nyugati embernek,

az oka, hogy - mint fizikusaink is felfedezték - a dolgok csupán

hogy elszakítsák gondolkodását a valóságtól. A Kelet számára egyet­

a tapasztalás absztrakt behatárolása miatt különülnek el egymástól.

len járható út létezik, a tao, a dharma útja, amely a térképek körül­

Egy tárgy felismeréséhez gondolkodnunk kell, magunk elé kell kép­

kerített parcellái helyett egységes egészként képzeli el a világot.

zelnünk a látott tárgyat - a képek és a képzetek így csupán nevek, amelyeket a határok sűrű hálószemeiként feszítünk a valóság fölé.

* Fritjof Capra: A fizika és a tao. 1 9 9 9 , Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 166. oldal. S z e b e d y Tas fordítása.

62

Ezért amikor a buddhizmus azt állítja, hogy a valóság egyenlő az ürességgel, úgy érti, mentes a határoktól. Nem azt akarja tehát mon63

dani, hogy a világ dolgai füstként elenyésznek a semmibe, egyetlen

A közvetlen észlelést azonban mesterségesen is szétszabdalhat­

tagolatlan masszát hagyva maguk után. D. T. Szuzuki így beszél az

juk határokkal. Elhatárolhatjuk látómezőnk valamely darabját, s össz­

Ürességről: „Mindez nem tagadja meg a világ sokszínűségét; a lankák

pontosíthatunk egyetlen fára, hullámra, madárra, meg a tudat többi

ott hullámzanak a szemünk előtt, a cseresznyefák teljes virágjukban

észleletének erőszakos kizárásával úgy tehetünk, mintha kizárólag e

állnak, a Hold beezüstözi az őszi éjszakákat; ugyanakkor ezek az

meghatározott tárgyakra figyelnénk. Más szóval, összpontosíthatjuk

észleletek mélyebb jelentést hordoznak önnön behatárolt tartalma­

a figyelmünket, amivel határokat vezetünk be észlelésünkbe. Meg­

iknál, s csak annak függvényében érthetők meg, ami idegen tőlük."

tehetjük például, hogy e mondat szavaira koncentrálva, eltekintünk

A lényeg tehát az, hogy amikor a világból hiányoznak a határok,

a látóterünk egyéb benyomásaitól.

akkor minden dolog és jelenség - és velük együtt minden ellentét­

Ez rendkívül hasznos és bizonyára célszerű elmegyakorlat, csak­

pár - egymást áthatva, kölcsönös függésben létezik. Amiként az

hogy könnyen visszaüt. Ha külön figyelünk oda a tárgyakra, előbb-

öröm összefügg a szenvedéssel, a jó a rosszal, az élet a halállal, úgy

utóbb abba a tévedésbe esünk, hogy a világ nem más, mint ilyen

minden létező összekapcsolódik azzal, ami „idegen tőle".

különálló tárgyak halmaza, holott a valóságban a dolgok elkülönült

Ezt talán nehezen értjük meg, hisz még nagyon lebéklyóz min­

észlelése mindössze annak mellékterméke, hogy határok közé szo­

ket az eredendő bűn, s úgy ragaszkodunk a határokhoz, mintha az

rítjuk a tudatunkat. Ha egyetlen szerszámunk egy kalapács lenne,

életünk függne tőlük. Ugyanakkor mégis roppant könnyű belátnunk,

előbb-utóbb minden tárgyban egy szöget vélnénk felfedezni. Pedig

hogy a valóságban nincsenek határok. Pontosan e felismerés egysze­

valójában soha nem látunk határokat, csupáncsak előállítjuk ezeket.

rűsége nehezíti meg, hogy részünk legyen benne. Vegyük példának

Nem érzékeljük külön a tárgyakat, mindössze kiagyaljuk magunk­

okáért a saját látóterünket. Gondoljuk meg, kerül-e valaha is külön­

nak ezt a fajta érzékelést. Gondjaink akkor kezdődnek, ha agyszü­

álló tárgy a látómezőnkbe? Láttunk-e fát, folyót, madarat a környe­

leményeinket összetévesztjük a valósággal. Ekkor a való világ dirib-

zete nélkül? Nem inkább arról van-e szó, hogy a világ, kaleidosz-

darabjaira töredezik, eltorzul és kificamodik, a tudatunkat pedig át­

kopikus sokszínűségébe ágyazva, megjelent látóterünkben a fa - a fű

hatja az elidegenedés sivár érzése.

és a talaj mellett, a víz a homok, a sziklák az ég és a felhők mellett?

Ezért midőn a fizikus vagy a keleti bölcs a világ alapvető üres­

Mikor ezeket a sorokat olvassák, látóterük gondos ellenőrzésé­

ségéről beszél, vagy arról, hogy a valóság nem megosztott, nem

vel észreveszik majd, hogy egyszerre korántsem egyetlen szót fogad

kettős, és a létezők áthatják egymást, ezzel nem zárja ki a különb­

be az elméjük. Szemük akkor is észleli a szavak sokaságát, mikor

ségeket, az egyediséget, s nem egynemű anyagmasszaként tekint

nem olvasnak, minden egyes szót az oldalon, emellett még valamit

a valóságra. A világ rendkívül sokarcú, és telis-tele van vonalakkal

a háttérből hozzá, mondjuk a kezüket és az alkarjukat, az ölüket, az

meg felületekkel, ezek azonban egyetlen varrás nélküli szövedék­

asztalt, a szoba egyes részleteit stb.

be rendeződnek. Gondolják meg, a kezük nyilvánvalóan különbözik

A közvetlen érzékelés ezért nem számol a határokkal. Soha nem

a fejüktől, az utóbbi a lábuktól, a lábuk meg a fülüktől! Minden ne­

elkülönült tárgyakat látunk, hanem mindig gazdagon tagolt látóme­

hézség nélkül felismerik azonban, hogy tagjaik ugyanahhoz a test­

zőnk egészét észleljük. Ez tehát közvetlen környezetünk természe­

hez tartoznak, vagy azt, hogy a testük különböző testrészekre külö­

te, ami teljes mértékben híján van a határoknak.

nül el. Hiszen minden egy. Hasonlóképpen a határtalanság világá-

64

65

ban minden létező és jelenség ugyanannak a világtestnek, a dharmakájának része, vagy éppen Jézus misztikus testének, Brahma

4 / A határtalanság tudata

egyetemes mezejének, a tao szerves szövetének. Bármely fizikustól azt hallják majd, hogy a kozmosz létezői egyetlen Energia különböző megnyilvánulási formái -, az pedig édesmindegy, Brahmának, Taónak, Istennek vagy egyszerűen csak energiának nevezzük ezt. Az utolsó két fejezetben láttuk, hogy - legalábbis a modern fizi­ ka legújabb vívmányai és Kelet bölcseletének tükrében - a valóság határtalan. Bármely elképzelhető határ puszta kitaláció. Az ellentét­ párok, a dolgok és a jelenségek határai tehát mélységes téveszme termékei. A Kelet számára a valóság határtalansága ugyanakkor nem csu­ pán akadémikus kérdés.

Nem szobatudósok elmélkedtek ezen

a mégoly jelentős problémán. A világ határtalanságának gondolata szervesen hozzátartozott a mindennapok apró-cseprő ügyeinek in­ tézéséhez. Hiszen az élet, a valóság, a tapasztalás határok közé szo­ rítása emberi dolog. Csakhogy, amint már megtanultuk, minden ha­ tárvonal egyúttal arcvonal is. A keleti bölcselet (és a nyugati ezotéria) legfőbb célja ezért az, hogy a határoktól megszabadítva, kime­ nekítse az embert viszályai és meghasonlásai rabságából. E gondo­ latrendszerek nem viszállyal igyekeznek megoldani a viszályt, hi­ szen lehetetlen a vért vérrel lemosni. Egyszerűen csak kimutatják a viszályt szító határok illuzórikus természetét. Ezáltal a viszály ugyan nem oldódik meg, mindamellett végérvényesen elenyészik. A valóság határtalanságának felfedezése egyúttal annak a felis­ merését jelenti, hogy minden viszály koholmány. E végső tudást számtalan névvel illetik, nevezik nirvánának, tnóksának, megszaba­ dulásnak, felébredésnek, beérkezésnek, szatorinak - ez tehát azt a közös élményt jelöli, amelyik megszabadít az ellentétpárok és a kiagyalt határok bilincséből. E felismerés birtokában immár ké­ szen állunk arra, hogy megvizsgáljuk a határtalanság élményét, köz­ keletű kifejezéssel élve: az „egység tudatát". 66

Az egység tudata a valóság határtalanságának tudomásulvételét jelenti. Ez nem igényel további magyarázatot, hókuszpókuszt, misz­ tikus porhintést, miazmás okkultizmust. Amennyiben a valóság tény­ leg határtalan - s ha tagadni akarjuk ezt, hátat kell fordítanunk a relativitáselméletnek, az ökológiának, a biológiának és a Kelet bölcseletének -, akkor az egység tudata szervesen hozzátartozik e valóság érzékeléséhez. A határtalanság élménye tehát természetes módon hozza magával az egység tudatát. Bármilyen egyszerűnek tűnik mindez, mégis rendkívül nehéz megfelelő szavakat találni a határtalanság élményének vagy az egy­ ség tudatának jellemzésére. Ennek az az oka, hogy a nyelv - szóbe­ li közléseink rendszere - szükségképpen határokból szerveződik. Mint korábban láttuk, a szavak, a jelek és a gondolatok voltaképpen nem egyebek határoknál, minden gondolatunk, szavunk vagy elne­ vezésünk tehát határokat hoz létre. Még ha azt mondjuk, hogy „a ha­ tártalanság élménye valóságos", ezzel is különbséget teszünk a behatároltság és a határtalanság között! Számolnunk kell tehát a dualista nyelv támasztotta főbenjáró nehézségekkel. Igaz ugyan, hogy „a va­ lóság határtalan", feltéve, ha a határtalanság tudatát közvetlen, azon­ nali, nem-verbális mivoltában szemléljük, és nem merő filozófiai fo­ galomként. A misztika bölcsei ezért hangsúlyozzák, hogy a valóság túlmutat a neveken és az alakzatokon, a szavakon és a gondolato­ kon, megosztottságokon és határokon. A határokon túl az Ilyenség 67

valódi világa terül el, az Üresség, a Dharmakája, a Tao, a Brahma,

Sokféle szempontból taglalhatjuk, és számos névvel illethetjük

a Jóisten. Az ilyenségnek ebben a világában nem létezik jó és rossz,

ezt az elsődleges határvonalat. Nem más ez, mint a személyiségnek

szent és vétkes, születés és halál, hiszen határok sincsenek.

és a nem-személyiségnek nevezett valóság tovább nem egyszerű­

Kivált a szubjektum és az objektum, a személyiség és a nem-sze­ mélyiség, a látó és a látvány között nem húzhatunk éles határvona­ lat. Azért hangsúlyozom ezt a gondolatot végig az egész fejezet so­ rán, mivel az ember szerkesztette határok közül a személyiség és nem-személyiség határa a legalapvetőbb. Ez az a határ, amelyről a legnehezebb lemondanunk, hisz végső soron ezt rajzoltuk meg legelőször. Ez hát a legbecsesebb határvonalunk. Éveket áldoztunk a megerősítésére és a védelmére, a körülbástyázására. Ez a határ avat bennünket elkülönült személyiséggé. Amikor pedig megöreg­

síthető elkülönítése, én idebent és a külvilág odakint. A megismerő szubjektum és a megismerés tárgyának szembenállása ez, szerveze­ tem és a külső környezet térbeli elhatárolódása, az olvasó „én" és az olvasott szöveg ellentéte, összességében tehát a megismerő és a világ különbsége. Úgy tűnik, hogy eme elsődleges határon belül lakozik a „személyiség", a szubjektum, a gondolkodó, érző és ész­ lelő lény, míg a határ másik oldalán nem áll személyiség, a tárgyak kinti világa és a külső környezet idegen tőlem. Az egység tudata, a határtalanság élménye azonban kitágítja a sze­

szünk, és elménk telezsúfolódik emlékekkel, miközben lassan lefe­

mélyiség tudatát, és az minden korábban idegennek vélt elemet ma­

lé indulunk a lejtőn a végső megsemmisülés felé, ez az utolsó határ,

gába foglal. A személyiség ekkor a mindenséggel vállal közösséget,

amelyhez foggal-körömmel ragaszkodunk. A személyiség és a nem­

valamennyi magas- vagy alacsonyrendű, rejtett vagy burkolt, szent

személyiség határa tehát az első határvonal, amit megvonunk, és az

vagy profán világsíkkal. Minderre természetesen nem kerülhet sor

utolsó, amit eltörlünk. Minden határ közül ez a leglényegesebb.

mindaddig,

Annyira lényeges, hogy az összes többi határt ez határozza meg. A létezők korlátai között csak úgy tudunk különbséget tenni, amenynyiben elkülönítjük magunkat tőlük. Minden magunk szerkesztette határ az egyediségünket feltételezi, azaz az elsődleges, személyi­ ség/nem-személyiség határ meglétét.

amíg

a

személyiséget

a

mindenségtől

elválasztó

elsődleges határt valóságosnak véljük. Amint azonban felismertük ennek illuzórikus természetét, éntudatunk magába öleli a nagy egé­ szet - ekkortól semmit sem számítunk önmagunkon kívülinek, és sehol sem vonunk meg határokat. Ezért, ha megtanulunk átlátni az elsődleges határon, az egység tudata is ott lesz valahol a közelben.

Hadd tegyem hozzá, minden határ gátat von az egység tudata

Óvakodjunk azonban attól az elsietett következtetéstől, hogy az

elé, de mivel minden más határ ennek az elsődleges határvonalnak

egység tudatát máris elérhetjük, amint ripityára zúztuk az elsődleges

a függvénye, ha egyszer ezen átlátunk, egyúttal mindegyiken átlá­

határt. Durva megközelítésben ez igaz is, csakhogy a helyzet jóval

tunk. Ez bizony nagy szerencse, mert ha egyenként kellene meg­

egyszerűbb ennél. Nem muszáj az elsődleges határ megsemmisíté­

semmisítenünk minden határunkat, hogy megszabaduljunk az ellen­

sével fáradoznunk, éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen

tétpárok rabságából, rámenne az életünk, vagy akár több élet is. így

határ nem létezik.

viszont, az elsődleges határok megcélzása elmondhatatlanul meg­

A többi határhoz hasonlóan, az elsődleges határ is merő illúzió

könnyíti a dolgunkat. Olyan ez, mintha a különböző határok lefelé

és csinálmány. Úgy teszünk, mintha valóságos volna, minden tet­

fordított, a csúcsán nyugvó piramist alkotnának. Húzzuk ki a pira­

tünkkel e látszat igazolására törekszünk. Ha kutatni kezdünk az ál­

mis legalsó építőkövét, és az egész építmény összeomlik.

lítólagos elsődleges határ után, a nyomát sem találjuk, hiszen a fan-

68

69

tomok nem hagynak árnyékot. E pillanatban is, mikor e sorokat ol­

Az efféle gondolatkísérlet elején pontosan tisztáznunk kell, mit

vassák, nem létezik a személyiséget a nem-személyiségtől elválasz­

értünk a személyiség vagy az elsődleges határ hiányán. Ez nem je­

tó elsődleges határvonal, nincs tehát igazi akadálya annak, hogy el­

lenti érzékeink eltompulását, nem valamiféle elragadtatott, ködös

érjék az egység tudatát.

vagy kusza lelkiállapotról van tehát szó. Testünk és lelkünk nem il­

Ne keressük hát az elsődleges határt, hisz fölösleges hajszolni azt,

lan el a semmibe, és mi nem olvadunk egybe holmi óriásröggel

ami nincs! Ez feltétlen időpazarlás és súlyos hiba volna. Ha az elsőd­

vagy más efféle badarsággal. Mindennek semmi köze a tudatha­

leges határ lerombolásával múlatnánk az időnket, ez olyan volna,

sadásos regresszióhoz, amely nemhogy nem lép túl a személyi­

mintha délibábokat kergetnénk - ami minden érdekessége ellenére,

ség/nem-személyiség határon, hanem egyenesen összekuszálja ezt

hiábavaló erőfeszítés. Egy ködképet nem lehet szétzúzni. Csak azt

a határvonalat.

tehetjük, hogy átlátunk rajta. E meggondolások alapján aki olyan ne­

Ezért, a személyiségvesztésről szólva, a következőket mondhat­

mes tevékenységekkel iparkodik lerombolni a személyisége hatá­

juk: az elkülönült személyiség érzékelését súlyosan félreértik és fél­

rait, mint a jóga, a koncentráció, az ima, az istentisztelet, a recitálás

remagyarázzák, márpedig minket leginkább ennek a tévedésnek az

vagy a böjt - mindezzel nem tesz mást, mint elismeri az elsődleges

eloszlatása érdekel. Valamennyien ismerjük azt a zsigeri érzést, ami

határ valóságát, azaz, véglegesíti azt a ködképet, amelyet el szeret­

elválasztja tudatfolyamunkat a körülöttünk lévő világtól. Minden

ne oszlatni. Fénelon, Cambrai püspöke mondta erről: „Nincs vesze­

ember elkülöníti az énérzetet és a külvilág érzékelését. Ha azonban

delmesebb téveszme, mint a téveszmék elkerülésének vágya."

tüzetesebben szemügyre vesszük az itt-én-bent és az ott-kint-a-kül-

Az elsődleges határ hiábavaló keresése helyett tehát először is

világ szembeállítását, látni fogjuk, hogy egy és ugyanazon érzésről

vizsgáljuk meg alaposabban ennek természetét, ha pedig ködképnek

van szó. Más szóval az objektív külvilág és a szubjektív személyiség

bizonyul, hagyjunk fel a további kutatással. Ekkor magunktól ráéb­

ugyanaz. Nem hasíthatjuk ketté a világot megismerőre és megis­

redünk, hogy amit korábban az egység tudata legfőbb akadályának

mertre, ez a megkülönböztetés egyszerűen légből kapott...

véltünk, az nem is létezik. E felismerés, mint látni fogjuk, már önma­ gában megnyitja előttünk a határtalanság élményének kapuit.

Első hallásra mindez különösnek tetszhet, hisz hozzászoktunk a határok elfogadásához. Kézenfekvőnek tűnik, hogy én vagyok az,

Hogyan vizsgálhatjuk meg ezek után az elsődleges határ miben­

aki különböző hangokat hall, különböző látványokban van része,

létét? Ehhez nagyon tüzetesen szemügyre kell vennünk, milyen ér­

miközben ilyen vagy olyan érzéseket él át. Másfelől nem találják

zés elkülönült személyiségnek, a tapasztalatok és az érzések világá­

furcsának, hogy látóként elkülönítem magam a látás, hallóként

val szemben álló megismerőnek lenni. Jómagam úgy vélem, ha ku­

a hallás folyamatától? Valóban ilyen bonyolult volna az érzékelés?

tatni kezdünk e „személyiség" után, sehol sem találjuk. Mivel pedig

Tényleg három egymástól elkülönült tényezőt feltételezne - az

az elszigetelt személyiség érzete tűnik az egység tudata legfőbb aka­

érzékelőt, az érzékelés folyamatát és az érzékelt valóságot?

dályának, kutakodásunk kudarca fél sikerrel ér fel. Akár úgy is ve­

Szó sincs erről. Láttak már valaha látót látvány és látás híján? Ez

hetjük, mintha máris megpillantottuk volna az egység tudatát. Pádma

a hármas ugyanannak a folyamatnak egymástól elválaszthatatlan

Szambháva buddhista bölcs szavai szerint: „Ha a keresőt nem talál­

elemei, egyik sem lehet meg a másik nélkül.

juk, a keresést befejezettnek nyilváníthatjuk." 70

Minden bajunk abból származik, hogy három szavunk van ugyan71

annak az életjelenségnek, a látás folyamatának leírására. Ezzel az

gokat. Ez azt jelenti, nem a hangokat halljuk, hanem magunk va­

erővel azt is mondhatnánk egy patakról, hogy „a patak patakzik

gyunk ezek a hangok. A halló egylényegűvé válik minden felfogott

a patakjában". Mindez fölösleges szószaporítás, és három tényezőt

hanggal, nem elkülönült entitásként vesz részt a hallásban.

vezet be ott, ahol egy is bőségesen elegendő lenne. Annyira le­

Ugyanez áll a látás folyamatára. Látóteremet vizsgálva, az a benyo­

nyűgöz azonban minket Ádám szómágiája, hogy azt hisszük, létezik

másom támad, hogy ez mintha a térben, a semmiben függene. Pedig

külön látó, aztán a látás valamiféle folyamata, legvégül pedig maga

fények és árnyak meg ezernyi szín végtelenül gazdag szövedéke ölti

a látó által megismert látvány. E megkülönböztetések birtokában ter­

magára hegyek, felhők és patakok alakját. A látható világ bőségszaru­

mészetesnek tartjuk, hogy mi vagyunk az a látó, aki teljesen elkülö­

jából mindössze egyvalamit nem láthatok, bármennyire meregetem

nül a látvány valóságától. Egységes világunkat kettévágva, megkü­

a szememet. Nem láthatom magát a látótérhez tartozó látót.

lönböztetjük a hasíték egyik oldalán a látót, s a másikon a látványt.

Minél kétségbeesettebben keresem, annál nyilvánvalóbbá válik

Vizsgáljuk át ehelyett a megismerés alapjait, valóban különbö­

a hiánya. Évekig teljesen természetesnek vettem, hogy én vagyok

zik-e a megismerő a megismerttől? Kezdjük talán a hallással. Huny­

a látó, aki befogadja a külvilág látványát. Abban a pillanatban azon­

juk be a szemünket, és figyeljünk oda a hallás folyamatára. Füleljünk

ban, amint kutatni kezdek ez után a személy után, sehol sem talá­

környezetünk hangélményeire - a madárdalra, a motorzúgásra, a tü­

lom. Ha nagyon makacskodom, mindössze a látott dolgok tartomá­

csökzenére, a gyermeknevetésre, az emberi beszéd duruzsolására

nyán változtathatok. Tehát én, a látó nem annyira befogadom a lát­

a tévében. Mind e lárma közepette egyetlenegy hangot nem hallunk

ványt, mint azonos vagyok az adott időpillanatban látható dolgok

csak, bármennyire hegyezzük is a fülünket. Nem halljuk azt, aki ezt

összességével. Egy fát szemlélve nem különül el egymástól a fa lé­

az egészet hallja. A halló valamiként kimarad ebből a hangzavarból.

te és a látás folyamata. Egyetlen közös élményben egyesülnek, a fa

Azért nem halljuk, mert nincs is ilyen. Akiben a halló személyét

látásának egységes áramában. Egyedül ez az egy tapasztalás az

tanultuk meg felismerni, voltaképpen csak a hallás folyamata, már­

enyém. Magát a látást nem láthatom, mint ahogyan a szaglást sem

pedig ezt sem halljuk. A valóság hangélményeit nem nyiszálhatjuk

szagolhatom és az ízlelést sem ízlelhetem.

szét objektumra és szubjektumra. Nincs közöttük határvonal.

Úgy tűnik hát, valahányszor a tapasztalástól független személyi­

Ha átadják magukat annak a benyomásnak, hogy a koponyájuk­

séget keressük, ez beleolvad a tapasztalásba. Amikor pedig a megis­

ban székelő „halló" szubjektum feloldódjon a hallás folyamatában,

merő szubjektum után kutatunk, csak újabb tapasztalásba botlunk -

azt találják, a „személyiségük" egybeolvad a külvilág hangjaival. Az

a szubjektum és az objektum eközben végig azonosnak tűnik. Mi­

egyik zen mester így kiáltott fel megvilágosodása alkalmával: „Mikor

vel ez meglehetősen lehangoló felismerés, Önök talán kissé össze­

meghallottam a harangszót, hirtelen nem volt többé harang és nem

zavarodnak, miközben az előbbieken töprengenek. De töprengjünk

voltam én, csak a harangzúgás létezett." Úgy tartják, Avalokitesvárát

csak tovább. A fenti gondolatokat forgatva az elméjükben, vajon ta­

így érte a megvilágosodás, mert midőn átadta magát a hallás folya­

lálnak-e olyan személyt, aki elgondolja e gondolatokat?

matának, ráébredt, hogy személyisége, a halló szubjektum nem kü­

Van-e tehát olyasvalaki, aki azt gondolja: össze vagyok zavarod­

lönül el a hallás jelenvalóságától. Ha a halló szubjektumot próbál­

va, vagy ez a gondolat valamiképp a semmiben lebeg? Bizony, az

juk meg kihallgatni, nem hallunk mást belőle, csupán objektív han-

utóbbiról van szó, mivel ha e gondolatnak volna tulajdonosa, róla

72

73

is tudnának gondolkozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a gondolkodó

talás létezik, nincs azonban senki, aki ezt a tapasztalást magáénak

személyt egyszerűen összetévesztjük a gondolataink áramával.

mondhatná! Az ember nem érzi, hogy érez, nem gondolja, hogy

Ezért, az össze vagyok zavarodva gondolat elgondolásakor nem

gondolkozik, nem érzékeli, hogy érzékel, amiként nem hallja a hal­

voltunk tudatában a gondolkodó személyének. Egyedül ez a gon­

lást, nem látja a látást és nem szagolja a szaglást sem. A -jól érzem

dolat létezett - össze vagyok zavarodva. A gondolat gazdáját keres­

magam« annyit tesz, pillanatnyi jó hangulatot mondhatok a maga­

ve, mindössze egy másik jelenbeli gondolatra bukkantunk, úgymint

ménak. Az én és a jókedv nem különül el egymástól, hogy össze­

azt gondolom,

gondolat­

hozva őket, azt mondhatnám: én vagyok az, akinek jó a hangula­

tól független személyt sehol sem találtuk, azaz úgy is fogalmazhat­

tom. Minden érzés jelenvaló, és mindet az én nyakába varrhatjuk.

nék, hogy ez a kettő egy és ugyanaz.

Senki sem talált még olyan ént, amelyik elkülönült volna ettől a je­

hogy össze vagyok zavarodva.

A jelenbeli

A bölcsek ezért azt tanácsolják, ne akarjuk lerombolni a „szemé­

lenbeli élménytől, sem olyan élményt, amelyik elválasztható lett vol­

lyiséget", hanem egyszerűen próbáljuk megkeresni. Ekkor ugyanis

na az azt megtapasztaló éntől - más szóval e kettő egy és ugyanaz."

a személyiség kiáltó hiányára derül fény. Ám még ha kezdjük is be­

Mikor tehát megértjük, hogy nincs szakadék a személyiség és

látni, hogy nem különül el a halló, az ízlelő, a látó vagy a gondol­

a tapasztalás között, azt is kezdjük felfogni, hogy a személyiséget

kodó személye, akkor sem tudunk megválni attól a zsigeri érzéstől,

és a megtapasztalt, megismert világot sem választja el semmi egy­

hogy személyiségünk érzékelhetően elválik a külvilágtól. Zsigereink

mástól. Ha egyet jelentünk a tapasztalatainkkal, akkor a megtapasz­

továbbra is azt közlik velünk, hogy személyiségként ismerjük meg

talt világgal is mintegy együtt lélegzünk. Nem észlelünk egy mada­

a valóságot. Bár önmagunkat nem láthatjuk, ízlelhetjük vagy hall­

rat, de mi magunk vagyunk ez a madár. Nem észlelünk egy asztalt,

hatjuk, érezni mindenképpen érezzük a személyiségünket.

de mi magunk vagyunk ez az asztal. Nem halljuk a mennydörgés

De gondolják meg, képesek megjelölni e bizonytalan énérzeten

robaját, mi vagyunk ez a mennydörgés. A belső hang, amelyik azt

túl olyan személyt, akihez ezek az érzetek tartoznak? Ha látszólag

mondja: „én", és a külvilág észleletei egyetlen egységbe kovácso-

igen, érzékelni tudják ennek az érzésnek a tulajdonosát? Megint

lódnak. A megismerő szubjektum és a megismerés tárgya ugyanan­

csak azt találjuk tehát, az a zsigeri érzés, hogy Önök érzésekkel ren­

nak az éremnek a két oldala, és ez nem olyasvalami, amit éreznünk

delkező személyek, mindössze újabb érzésekre fordítható le. Az ér­

kellene, ez az egyetlen dolog, amit érezhetünk.

zések tulajdonosa csupán néhány jelenbeli érzést mondhat magáé­

Ilyenkor már a tudatállapotunk az egység tudatával rendelkezik,

nak, amiként a gondolkodó is csak a jelen gondolatát vagy az ízlelő

akár ráébredünk erre, akár nem. Már most egyek vagyunk a koz­

jelenlegi ízérzését. Esetünkben az érző személye nem választható el

mosszal és a jelenbeli benyomásaink totalitásával. Ez a jelen mindig

a jelen pillanat érzéseitől - és minden időpillanatban ez a helyzet.

az egység tudatát feltételezi, lévén, hogy az elszigetelt személyiség,

Lassan kezd felderengeni előttünk a kikerülhetetlen következte­

eme tudatállapot legfőbb akadálya, mindig csak illúzió volt. Nem

tés: nem létezik a világtól elkülönülő személyiség. Az ember mindig

szükséges lerombolnunk az elszigetelt személyiséget, hisz egysze­

is úgy képzelte, hogy megismerőként külön személyt képvisel, mi­

rűen nem is létezik. Mindössze keresnünk kell, és nyugtáznunk

kor azonban keresni kezdi ezt a személyt, tüstént beleolvad a meg­

a hiányát. Ez a hiány egymagában máris az egység tudatának elis­

ismerés folyamatába. Alan Watts szavaival élve: „Egyedül a tapasz-

merése. Más szavakkal, valahányszor nem leljük a személyiséget, az

74

75

egység tudatállapotába kerülünk, amely legősibb és leghívebb lelki­ állapotunk.

szenvedhetne." Pozitív állításként ugyanez a következőképpen

Bármilyen különösnek tűnik első pillantásra ez a kijelentés,

zást ismerő Egésszel. Ha ráébredsz egész mivoltodra, elkerülöd

a felismerés, hogy elszigetelt személyiség nem létezik, minden idők bölcsei és misztikusai előtt ismeretes volt, és az örökélet bölcsele­ tének egyik talpkövét jelenti. Bár idézetek hadával támaszthatnám alá ezt a gondolatot, Buddha sokat emlegetett tanításai mindent el­ mondanak: Egyedül a szenvedés létezik, Tett van,

cselekvő híján;

Nirvána van, Út van,

nem a szenvedő;

de nincs,

aki keresse;

ám nem. jár rajta senki.

E felismerésről mondják világszerte, hogy megszabadít minden szenvedés bilincsétől. Pozitív állításként megfogalmazva, ha egyszer ráébredünk, hogy egyek vagyunk a mindenséggel, többé semmi nem lesz már rajtunk kívül, ami szenvedést okozhatna. Nincs sem­ mi a világegyetemen kívül, amivel összeütközhetne. Negatív megfo­ galmazásban azt mondhatjuk, e felismerés mindenekelőtt azért sza­ badít meg a szenvedéseinktől, mert feloldoz a szenvedő személyi­ ség téveszméjéből. Vei Vu-vei szavait idézve: Miért Azért,

vagy

99,99

boldogtalan? és

százaléka

máipedig

te

nem

duizmus és a kereszténység az utóbbit, míg a mahájána buddhiz­ mus egyensúlyt teremt a kettő között. Ha rájövünk arra, hogy különálló részek nem léteznek, egyesü­ lünk a nagy Egésszel. Ha rádöbbenünk arra, hogy a személyiség mint olyan, egyszerűen nem létezik (ez pedig már ebben a szent pil­ lanatban megtörténhet), egyúttal belátjuk, hogy voltaképpen a fel­ sőrendű identitás adja meg az önazonosságunkat. A határtalan tudat jelenben felsugárzó fényében valaha elszigeteltnek vélt személy­ iségünkről kiderül, hogy a kozmosszal egylényegű. És, ha van egy­ általán saját valónk, akkor ez az. Bármerre nézünk, a saját arcunk mosolyog vissza ránk a maga őseredeti tisztaságában. A csarnokba visszatérve [magyarázza az egyik zen mester a határtalanság megpillantását], épp elfoglalni készültem az ülésemet, amikor hirtelen megváltozott az egész terem. Amint körülnéztem, az egész mindenség másnak tűnt a maga ezer­

tetszett, és ez maga volt a sugárzó, áttetsző tisztaság. szolgál-

létezel.

Csak a rész szenved, az Egész soha. Ezt a felismerést - negatívu­ maiban - a következőképpen fogalmazzák meg a misztikusok: „ak­ kor szabadulsz meg a szenvedéstől, ha ráébredsz arra, hogy a rész merő ködkép, hogy nem létezik elszigetelt személyiség, amelyik 76

a hinajána buddhizmus az előbbi gondolatot hangsúlyozza, a hin­

vakságában, most a saját legbenső lényegem kiáradásának

teszel, téged

a részek végzetét, ami csupa-csupa szenvedés, fájdalom és halál."

nyi benyomásával. Amit korábban gyűlöltem a szenvedélyeim

mert mindannak,

amit gondolsz

hangzik: „egy vagy a csak szabadságot, megvilágosodást és sugár­

Tat tvámi aszi, mondják a hinduk. „Ez az". Valódi lényegünk, az önvalónk együtt rezeg a legvégső energiával. Ebből áradt ki és jött létre a mindenség megannyi létezője. Valódi lényegünket ezerféle névvel illették a különböző miszti­ kus és metafizikai hagyományok. Nevezték már Fiúnak, al-inszanal-Kamilmk, Pneumámk,

Ádám-kadmónmk, Purusámk,

ruarch

Tathagatagarbháxvak, 77

adonájnak, Egyetemes

Nouszmk, Embernek,

Gazdának,

Brahmá-Atmannak,

Vanásának.

Kissé

megváltoztatott

A soha nem tárgyiasítható és fogalmilag leírhatatlan abszo­

Ilyen-

lút szubjektivitás mentes a tér és az idő korlátaitól, nem fog

ségnek vagy Jóistennek. E megjelölések mindössze a határtalanság

rajta a halál, túllép alanyon és tárgyon, és bár a személyben

valóságának közvetítésére szolgálnak.

lakozik, nem korlátozódik arra.

nézőpontból

hívhatjuk

még

Dharmadhatunak,

Ürességnek,

Valódi lényegünket nevezik lelkünk legbelső magjának, azaz olyan elsősorban szubjektív, belső, személyes, nem-tárgyszerű lé­

Ha azonban ezt mondjuk, hogy az önvaló az Igazi Látó vagy

nyegnek, amely pszichénk legmélyén lakozik. A misztikusok egybe­

a mindannyiunkban ott élő Belső Szemtanú, ezzel ellentmondani

hangzóan állítják, „az Isten országa ti bennetek van",* s hogy addig

látszunk mindannak, amit eddig az egység tudatáról állítottunk.

kell a lelkünk mélységeit kutatni, amíg fel nem fedezzük a rejtett

Egyrészt ugyanis azt láttuk, hogy az önvaló a mindig jelenvaló ha­

benső lényegünket, a mindent átható Önvalót. Ahogyan Szvámi

tártalan tudat, s ebben alany és tárgy, látó és látott, megismerő és

Prabhavananda mondotta valamikor: „Mit gondolsz, ki és mi vagy?

megismert egyetlen összefüggő kontinuumot alkot. Másfelől az

Ki vagy abszolút, alapvető értelemben, mélyen önmagádban?"

imént jellemeztük az önvalót Belső Szemtanúként, végső tudóként.

Az önvalót nevezik azután belső szemtanúnak, abszolút látónak és tudónak, legbelső természetünknek, abszolút szubjektivitásnak,

Ezzel azt állítottuk, ő a Látó és nem a látott, odabent van és nem idekint. Hogyan oldjuk föl ezt a látszólagos ellentmondást?

és így tovább. így beszél erről Sankara, a védánta hinduizmus nagy

Először is meg kell értenünk, milyen hallatlan nehézségekkel ke­

bölcselője: „Létezik valamiféle önmagát tápláló valóság, s ez az alap­

rül szembe a misztikus akkor, amikor szavakba akarja foglalni az

ja öntudatunknak. Ez a valóság szemtanúja a három tudatállapotnak

egység tudatának leírhatatlan élményét. Ott van mindjárt a bök­

éber állapot, álom és alvás], de különbözik a test öt takarójától. Ez

kenő, hogy az önvaló határtalan tudatot képvisel, holott minden

a Valóság a Tudó valamennyi tudatállapotban. Ebben tudatosul fi­

szavunk és gondolatunk határok közé szorít, behatárol. Ez nem

gyelmünk vagy figyelmetlenségünk. Ez az Atman, a Legfelső Lény,

egyetlen nyelv hibája, hanem valamennyié, ezért a misztikus, midőn

az Ős." Vagy olvassuk el Sibjáma zen mester magvas szavait:

logikus fogalmakban igyekszik visszaadni az egység tudatának él­ ményét, előbb-utóbb önellentmondásokba keveredik. A gond tehát

A (valóság) abszolút szubjektivitás, amely alanynak és tárgynak egyaránt fölötte áll,

szabadon formálja-használja

ezeket. Az alapvető szubjektivitás soha nem tárgyiasítható és nem szorítható fogalmi keretek közé, mert önmagában teljes

az, hogy egyetlen nyelv szerkezete sem alkalmas az egység tudatá­ nak megragadására, ugyanúgy, ahogyan villával is bajosan tudnánk kimerni az óceánt. A misztikusnak ezért meg kell elégednie azzal, hogy utat mutat

lévén, maga a létezés teljessége. Ha a fenti nevekkel illetjük,

azok számára, akik maguk szeretnék megtapasztalni az egység tu­

már azzal is hibát követünk el, s egy lépést teszünk a fogal­

datát. A misztikus ösvénye ebben az értelemben merőben kísérleti

mi meghatározás felé. Eiszai mester ezért azt mondta: „Ez ma­

jellegű. Arra kéri követőit, hogy semmit se fogadjanak el vakon, ne

ga a megnevezhetetlen."

higgyenek a tekintélynek, hanem csupán a saját tapasztalataiknak. Mindössze annyit vár Önöktől, hogy kísérletezzenek egy keveset a tudatukkal, vegyék tüzetesen szemügyre a jelen létviszonyaikat,

* Lukács 1 7 , 2 1 .

78

79

s lássák a lehető legvilágosabban önmagukat és világukat. Ne gon­

Hogy kapcsolatba kerüljenek az önvalóval vagyis az Abszolút

dolkozzanak, csak lássanak! - kiáltott fel valamikor Wittgenstein.

Szubjektivitással, a misztikusok zöme valami hasonlót állít, mint

A misztikus azt szeretné, hogy kövessék a példáját.

amit Sri Rámana Maharisi: „Nem vagyok a hét testnedvből álló dur­

De hát mit kellene látnunk? Erre a kérdésre valamennyi miszti­ kus egyhangúlag azt feleli: „nézz mélyen önmagádba! Az önvaló

vatest, nem vagyok az ingereket érzékelő öt érzékszerv, még a gon­ dolkodó elme sem vagyok."

mélyen magunkban lakozik." a misztikus meg sem próbálja leírni

Mi akkor az önvaló? Amint arra Rámana rámutatott, nem lehet

ezt a bennünk lakozó lényeget, mindössze annyit tesz, hogy befelé

a testem, hiszen annak minden porcikáját ismerem, és ami megis­

mutat. Arra kér, nézzünk önmagunkba, nem azért, mert a végső vá­

merhető, nem lehet az Abszolút Tudó. De nem lehet azonos vágya­

lasz bent és nem kint található, hanem mert amennyiben gondosan

immal, reményeimmel, félelmeimmel, érzéseimmel sem, hiszen bi­

és alaposan befelé tekintünk, előbb-utóbb a külsőt is megtaláljuk.

zonyos mértékig ezeket is átlátom és átérzem, márpedig ami látha­

Más szóval rájövünk arra, hogy a kint és a bent, az alany és a tárgy,

tó, nem lehet az Abszolút Látó. Nem lehet ezenkívül az elme, a sze­

a látó és a látvány egy tőről fakad, és ez a felismerés visszaviszi az

mélyiség vagy a gondolat, hiszen ezek mind észlelhetőek, márpedig

embert a természetes állapotába. A misztikus tehát olyan szavakkal

ami észlelhető, nem azonos az Abszolút Szemtanúval.

szól az önvalóról, ami látszólag minden korábbi állításunknak el­

Ha makacsul befelé nézünk az előbb leírt módon, hogy meglel­

lentmond. Ha azonban végigkísérjük az útján, látni fogjuk, hogy

jük az önvalót, idővel rájövünk, hogy sehol sem találjuk. Jómagam

ugyanarra a következtetésre jut, mint mi magunk. Kezdetnek gondolkodjunk el azon, vajon mit jelenthet az Abszo­

„kis szubjektumként" szoktam gondolni önmagámra, amelyik a kül­ világ tárgyait és jelenségeit szemléli odabentről. A misztikusok

lút Szubjektivitás vagy a Belső Szemtanú, legalábbis a misztikusok

azonban félreérthetetlenül tudomásomra hozzák, hogy ez a „kis szub­

szóhasználatában. Az Abszolút Szubjektivitás az a valami, ami soha,

jektum" nem szemlélhető tárgyként! Ez még nem az önvaló, nem az

semmilyen körülmények között nem válik látható, hallható, megis­

én valódi lényegem.

merhető, felfogható tárggyá. Abszolút Látóként soha nem látható.

Pontosan azonban ebben rejlik az élet legfőbb kérdése, jelentik

Abszolút Tudóként soha meg nem ismerhető. Lao-ce így beszél

ki a misztikusok. A legtöbben ugyanis úgy képzeljük, hogy érezhet­

erről:

jük, Ránézek, Hallgatom,

de

hallom,

neve:

de a

meg

vagy

legalábbis

a tény, hogy látni, megismerni, érezni tudom „személyiségemet" a jelen pillanatban, éppenséggel arra vall, hogy ez a „személyiség"

nem hallható.

Megragadnám, ezért

nem

önmagunkat,

len pillanatban is ez az érzésünk. Csakhogy, feleli a misztikus,

nem látható.

ezért neve-,

felfoghatjuk

a tudatára ébredhetünk önmagunknak valamilyen mértékben. A je­

de nem látom,

ezért neve-,

megismerhetjük,

nem foghatom,

legparányibb*

nem azonos az önvalóval. Hamis személyiség ez, merő illúzió, álság és csinálmány. Botorul olyan objektumok halmazával azonosulunk, amelyek mindegyikét megismerhetjük. A megismerhető tárgyaknak ez a gyűjteménye azonban nem lehet az igazi Tudó vagy az önva­

* Az út és erény könyve, 2 2 . oldal.

80

ló. Ez utóbbit keresve, a testünket, az elménket, a személyiségün81

ket neveztük ki az én székhelyének, miközben egész életünket

határ, amely elválasztaná e kettőt. Testem a világ, és amit rajta kí­

e téveszme védelmével és fenntartásával töltjük el.

vüle keresek, az lesz, amit keresek.

A hamis identitás csapdájába esünk, s ez a betegség szinte járványszerűen arat sorainkban,

Mivel tehát az önvalót nem rögzíthetem sem a benthez, sem

miközben felsőrendű identitásunk

a kinthez, s mivel az alany és a tárgy nem alkot kettősséget, a misz­

csöndben vár arra, hogy felfedezzék. A misztikus semmi egyebet

tikusok sokféle nyilatkozata csak látszólag mond ellent egymásnak.

nem kíván tőlünk, mint hogy ébredjünk rá arra, kik és mik vagyunk

Mondhatják például azt, hogy a valóságban sehol sem találni objek­

és voltunk mindig is ál-énünk rejtekében. Arra kér minket, hogy

tumot. De állíthatják azt is, hogy éppenséggel a szubjektumnak

többé ne azonosuljunk ezzel a hamis személyiséggel, hogy döbben­

nincs nyoma a világunkban. Tagadhatják azután egyszerre mindket­

jünk rá végre, bármit ismerek meg, gondolok vagy érzek önmagam­

tő létezését. Beszélhetnek Abszolút Szubjektivitásról, amely magába

mal kapcsolatban, nem tartozik az önvalóhoz, a lényem leglénye-

foglalja, de meg is haladja a viszonylagos alanyt és tárgyat. Mindez­

géhez.

zel a misztikusok szerint a külső és a belső világ csupán a mindig

Az elmém, a testem, a gondolataim, a vágyaim - mindezek nem

jelen levő határtalan tudat kétféle megjelölése.

tartoznak jobban hozzá az önvalóhoz, mint a fák, a csillagok, a fel­

Annyit talán sikerült az eddigiekkel érzékeltetnem, hogy az

hők, a hegyek, mivel ezeket mind tárgyként szemlélhetem, s úgy­

örökélet bölcseletét övező elméleti csűrcsavar ellenére a misztiku­

szólván egyenrangú félnek tekinthetem. A fenti lelkigyakorlatot to­

sok üzenete fölöttébb egyszerű, áttetsző és egyenes. Összefoglalva

vábbfolytatva, átlátszóvá válok az Önvalóm előtt, és rájövök, hogy

az eddigieket, a második fejezetben láttuk, hogy a valóság ellenté­

amit a személyiségemnek nevezhetek, jóval túllép a bőrrel borított,

tek egysége, nem kettős. Mivel jelképes térképeink és határaink el­

satnya porhüvelyemen. Minél mélyebben merülök ebbe a személyi­

lenségként állítják szembe az ellentétpárok elemeit, ha kimondjuk,

ségbe, annál jobban kizuhanok belőle.

hogy a valóság nem megosztott, ezzel azt is állítjuk, hogy nincse­

E kutakodások közepette azután furcsa felvillanásnak leszek ta­

nek határai.

núja, a Lankavatára-szutra ezt úgy hívja, „megfordulok a tudat leg­

A harmadik fejezetben azt értettük meg, hogy a valóság nem

alacsonyabb ülőkéjén". Minél tovább keresem az Abszolút Látót, an­

egymástól térben és időben elkülönülő létezők gyűjteménye. A koz­

nál inkább rájövök, hogy tárgyként nem lelhetek rá. Egyszerűen

mosz minden létezője és jelensége kölcsönös függésben áll egymás­

azért nem lehet egyetlen elszigetelt tárgy, mert minden tárgyat fel­

sal. És ismét csak azt mondhatjuk, mivel jelképes térképeink és ha­

ölel! Érezni azért nem érezhetem, mert az egész átérzett valósággal

táraink független entitások illúzióját keltik, ha kijelentjük, hogy

rokon. Megismerni sem ismerhetem meg, hiszen azonos mindennel,

a valóságban nem különülnek el a dolgok, ezzel azt is kimondtuk,

ami megismerhető. Amit látok, azért nem lehet a Látó, mert minden,

hogy a valóságban nincsenek határok.

amit látok, azonos vele. Önmagamba merülve és az önvalót kutat­ va, eképpen ismét felfedezem a világot. Az a különös dolog történt tehát velem, hogy ráébredtem, a ben­

A jelen fejezetben azt boncolgattuk, hogy a határtalanság valósá­ ga maga az egység tudata. Nem arról van szó, hogy e tudatállapo­ tot vizsgálva a határtalan valóságot keressük, hanem inkább úgy fo­

nem lakozó önvaló végső soron a külvilágot jelenti, és fordítva. Az

galmazhatnánk, hogy az egység tudata maga ez a határtalanság.

alany és a tárgy, a kint és a bent mindig is egyet jelentettek. Nincs

Akárhogy nézzük, a valóság a határtalanság tudatával azonos, ami

82

83

nem más, mint az önvaló. Hadd idézzem Edward Schrödingert,

5 / A határtalan pillanat

a kvantumfizika atyját: „Levetheted magad az anyaföldre ama meg­ győződéstől vezérelve, hogy egy vagy vele és ő egy veled. Ugyan­ olyan sziklaszilárd és sebezhetetlen vagy, mint az anyaföld, sőt ép­ penséggel százszor szilárdabb és sebezhetetlenebb. Amilyen biztos, hogy holnap ő ölel majd körül, ugyanolyan biztosan új szenvedés­ re, új küszködésre is szül majd. És nem csupán valamiféle ködös jövő időben, hanem még ma újraszül, és újraszül minden új napon, nem egyszer, de százszor és ezerszer, ahogyan magába is fogad ugyanannyiszor. Hiszen mindig az örök jelenben élünk, egy és ugyanazon jelenben, ennek a jelennek pedig soha nem lesz vége."

„Úgy vélem, meg kell értenünk, milyen értelemben beszél az írás térről és időről." Szent Dionüsziosz fenti szavai a misztikus megvi­ lágosodás leglényegét érintik, hisz minden idők megvilágosodott bölcsei egyetértenek abban, hogy az egység tudata nem időhöz kö­ tött, hanem örök, időn kívüli, időtlen. Nincs kezdete, születése, és nincs vége, halála. Ezért mindaddig, amíg alaposan meg nem értjük az örökkévalóság természetét, a valóság lényege is minduntalan ki­ siklik majd a kezeink közül. „Tartóztathatja-e valaki az emberi szívet - kérdezi Szent Ágos­ ton -, hogy megpihenjen és lássa: a múlt és a jövő időt a nem iramló és nem jövendő, hanem mindig álló örökkévalóság miképpen ve­ zeti?"* Valóban tartóztathatja-e valaki szívünket? Hisz az örökkéva­ lóság megragadása - már amennyiben létezik - oly emberfeletti próbatételnek tetszik, amely elől méltán fut meg minden halandó. A modern ember különben is annyira nélkülözi a legszikrányibb misztikus megvilágosodást, hogy mindenestől lerázza magáról az örökkévalóság gondolatát, vagy pozitivista dühvel ízekre szedi, szá­ mon kérve rajta, hogy ugyan mi köze a hétköznapok valóságához. A misztikusok ennek dacára fennen hangoztatják, hogy az örök­ kévalóság nem bölcseleti fogalom, nem is vallási dogma, még ke-

* Aurelius Augustinus: Vallomások.. 1 9 8 2 , Gondolat, 3 5 5 . oldal. Városi Ist­ ván fordítása.

85

vésbé elérhetetlen eszménykép. Az örökkévalóság oly egyszerű,

tikusok is egyetértenek ebben - mintha a csúcsélmények során meg­

kézenfekvő, oly jelenvaló és szembeszökő, hogy mindössze a sze­

szűnne az idő, és mi elmerülnénk a jelen pillanatban. Márpedig a je­

münket kell jó alaposan kinyitnunk a szó legszorosabb értelmében,

len pillanat, amennyiben tüzetesen megvizsgáljuk, kézenfekvően kí­

hogy valóban lássunk is vele. Huang Po zen mester kedvenc szava­

vül áll az időn. A jelen pillanat időtlen és örökkévaló - olyan valami,

járása volt: „Az örökkévalóság ott van a szemed előtt!"

ami nem ismer sem múltat, sem jövőt, sem azelőttöt, sem azutánt,

Részben azért értjük félre az örökkévalóság fogalmát, mert fé­

sem tegnapot, sem holnapot. Aki be akar lépni a pillanat jelenvalo-

lünk belemerülni ebbe az ijesztő kérdésbe. így többnyire nagyon,

ságába, megmerül az örökkévalóság vizeiben, és a tükrön átlépve,

nagyon hosszú időtartamnak gondoljuk el az örökkévalóságot, évek

a meg nem született és el nem enyésző dolgok birodalmába érkezik.

és évmilliók végtelenül hosszú sorának. A misztikusok azonban

A jelen pillanatnak nincs kezdete, hiszen a meg nem született so­

nem így gondolnak az örökkévalóságra. Ez ugyanis nem örök

ha nem kezdődik el. Bárhol keressék-kutassák is, sehol sem lelik

időket jelent, hanem örök időtlenséget. Az örök pillanat időtlen pil­

majd a jelen pillanat kezdeteit. Csakugyan mikor kezdődött a jelen?

lanat, nem ismer sem múltat, sem jövőt, sem azelőttet, sem azutánt,

Elkezdődött-e egyáltalán? Nem arról van-e szó, hogy a jelen mint­

sem tegnapot, sem holnapot, sem születést, sem halált. Akit áthat az

egy felette lebeg az időnek, ezért nincs olyan kezdet, ahol beléphe­

egység tudata, az az időtlen pillanat részese, mert semmi sem ho­

tett volna az idő áramába? Hasonlóképpen vége sem lehet a jelen

mályosítja jobban el az isteni fényesség tündöklését, mint az idő

pillanatnak, hiszen az el nem enyésző soha nem ér véget. Hiába ke­

piszka. Eckhart mester így szól erről: „A fényt az idő tartja távol

resik, sehol sem lelnek a jelen pillanat végére, ez nem látható és

tőlünk. Nincs nagyobb akadálya az isteni kegyelemnek [az egység

nem érzékelhető. A jelennek soha nincs vége (még halálunkkal

tudatának], mint az idő. És nemcsak az idő, hanem az ideiglenesség

sem, hiszen ekkor már nem vagyunk ott, hogy a véget megtapasz­

is, nem csupán a dolgok múlandósága, de az érzelmeké, nem csu­

taljuk). Ezért mondhatta Schrödinger a következőket: „Egyedül a je­

pán az érzelmek múlandósága, hanem az idő mocska és bűze."

len végtelen." Bárha a jelen pillanat külső benyomásai ijesztő gyor­

Mi hát az időtlen pillanat? - kérdezzük akkor. Létezhet pillanat az időn kívül, tartam nélkül? Miféle pillanat az, amely ahelyett, hogy kérészéletűén a semmibe hullna, tökéletesen kívül marad az időn? Bármilyen furcsának tűnnek e kérdések az első pillantásra, a leg­ több embernek voltak olyan pillanatok, csúcsélmények az életében, amelyek annyira kívül rekedtek az időn, hogy a múlt és a jelen köd­ be veszett. Gyönyörködtünk már a naplementék égi tűzvészében, el­ merültünk a holdfény csillámaiban egy feneketlenül sötét tó kristá­

sasággal záporoznak ránk, a jelen ettől még sértetlen marad, szűzen az időnek nevezett valami érintésétől. A jelenben nincs sem múlt, sem jövendő - az idő érvényét veszti. Ezért örökkévaló az időtlen. Szeppo zen mester így beszél erről: „Ha kíváncsiak vagytok arra, mit jelent az örökkévalóság, hát tudjátok meg, hogy nem tart tovább ennél az egyetlen pillanatnál. Amennyiben nem sikerül megragad­ notok a jelen pillanatban, örökre elsiklik előletek, akárhányszor születtek is újra az évmilliók során."

lyos tükrén, megszűnni éreztük az időt kedvesünk elragadtatott öle­

Az idő örökkévalósága valamiféle szörnyűség tehát a szemünk­

lésében, vagy megkövülten álltunk, midőn villám fénye szántott a sza­

ben, amelyet képtelenek vagyunk felérni ésszel vagy akárcsak meg­

kadó esőbe? Ugyan kit nem érintett már meg az időtlenség fuvallata?

tapasztalni. Az örök jelen ez az időtlen pillanat, azonban olyan

Mi a közös mindezekben az élményekben? Úgy tűnik - és a misz-

egyszerűen felfogható, mint a jelen valósága - hiszen a kettő egy és

86

87

ugyanaz. Ezért írhatta Wittgenstein: „Ha az örökkévalóságon nem végtelen időtartamot, hanem időtlenséget értünk, úgy örökké él az, aki a jelenben él".*

ígéretre, azt remélve, hogy a jövő elhozza azt, amit csenevész jele­ nünk soha nem adhat meg nekünk. Ez az időben való senyvedés teszi a misztikusok szerint siralom­

Mivel az örökkévalóság nem más, mint a jelen időtlensége,

völggyé a földi életet. Ők ugyanis azt állítják, hogy minden bajunk

a misztikusoktól megtudhatjuk, hogy a nagy felszabadulás, isten or­

és szenvedésünk forrása az időben gyökerezik. Talán soha nem

szágának bejárata, a „múlt és a jövő ellentétpárjain túlmutató" kapu

gondoltak még erre, ám egy pillanatnyi megfontolás is megérteti

sehol másutt nem lelhető föl, mint épp a jelenben. De Caussade ke­

önökkel, milyen kézenfekvő mindez. Minden bajunk az időből

resztény bölcselő mondja: „Ó, ti szomjúhozok! Tudjátok meg, hogy

fakad - aggodalmaink vagy a múltat, vagy a jövőt illetik. Múltbeli

nem kell messze keresnetek az élő vizek forrását, mert ott fakad az

cselekedeteinken siránkozunk és eljövendő következményeiktől

a jelen pillanat tőszomszédságában.... A jelen pillanat Isten nevének

rettegünk. Bűntudatunk eltéphetetlen szálakkal kötődik a múlthoz,

kinyilatkoztatása és királyságának eljövetele." Ezért, jelenti ki Rumi

alaposan megkínozva, lehangoltságba, keserűségbe, megbánásba

muzulmán misztikus, hogy „a szufi a Pillanat fia". A végtelenségig

taszítva lelkünket. Ha mindez nem volna világos, képzeljék el, ho­

sorolhatnám a hasonló szellemű idézeteket, szemelgetve a nagy

gyan élhetnének a múlt sebei nélkül. Hasonlóképpen valamennyi

bölcseleti rendszerek és világvallások tanítóinak aranymondásaiból,

szorongásunk a jövőre vonatkozik, miközben elménkre rátelepszik

ám megtakaríthatom magunknak ezt a fáradságot, hisz úgyis mind

a rettegés felhője és az eljövendő világégések réme. A múlt és

ugyanazt jelentik. Az örökkévalóságra nem holnap akadunk rá -

a jövő! Erős láncszemek ezek nyomorúságunk bilincsein. így int er­

nem öt perc és nem is két másodperc múlva. Az örökkévalóság

re

a

Bhagavad-gítá:

mindig jelen van. Az egyetlen lehetséges valóság a jelen valósága. Mégis úgy tetszik - és később tárgyalandó okokból külön hang­

Én

súlyozom a „tetszik" kitételt -, hogy csak nagyon kevesen tudunk él­

a

vagyok a jövő méhe, mindent

elnyelő Halál*

ni ebben a kizárólagos és teljes jelenvalóságban. A múltba révedünk és az örök holnapról ábrándozunk, az idő bilincseivel igázva le ma­

A szigorú értelemben vett jelenben ugyanakkor híján vagyunk

gunkat, miközben fantomokkal hadakozunk. Emlékeink és vágyaink

ezeknek a gondoknak - hisz idő sincsen. Nem létezik olyan állatfaj,

ködképeire vesztegetjük az érzéseinket, megfosztva az élő pillanatot

mint a jelen gondjai-bajai, és ha látszólag akadnak is ilyenek, a tü­

alapvető valóságától. „Látszatjelenné" fokozzuk le, ám ez a csene­

zetes vizsgálódás megmutatja, hogy e gondok valamiféle múltbeli

vész jelen mindössze egy-két tűnő másodpercig tart, ami csupáncsak

bűntudattal vagy a jövőre vonatkozó félelemmel állnak kapcsolat­

árnyképe az örök jelennek. Mivel képtelenek vagyunk az időtlen je­

ban. Hiszen minden bűntudatunk abból fakad, hogy megfeneklet­

lenben élni, és megmártózni az örökkévalóság gyönyöreiben, vér­

tünk a múltban, és minden szorongásunk abból, hogy a jövőbe ré­

szegény utánzatára vágyakozunk csak, afféle soha be nem váltható

vedünk. A misztikusok erre gondolva mondják, minden nyavalyánk

*

Logikai-filozófiai

értekezés,

176.

oldal.

88

• I. m. 98. oldal. 89

annak számlájára írható, hogy túl élénken foglalkoztat minket az

ról-bajáról. A misztikusok semmi ilyesmit nem tanítanak. Ehelyett

idő, úgyszólván rabjaivá válunk. Ahogyan Stephen panaszolta az

azt mondják - és első pillantásra ez lehangolónak tűnhet -, hogy

Ulysses oldalain:

múlt és jelen nem is létezik. E kettő nem más, mint az örök jelenre rákényszerített jelképes határok mellékterméke. Az idő jelképes fel­

- A történelem lidércnyomás - mondta Stephen. - Várom, hogy felébredjek.*

darabolása tegnapokra és holnapokra, azelőttre és azutánra, elmúlt és eljövendő pillanatokra szabdalja az örökkévalóságot. Az idő te­ hát, ez az örökkévalóságra vetett pányva nem kiküszöbölendő prob­

Amint arra Emerson oly ékesszóló szavakkal rámutatott, ez a fel­ ébredés csak akkor következhet be, amikor a jelenbe érkezünk:

léma, hiszen nem is létezik. E ponton tehát nagyon elővigyázatosan szabad csak eljárnunk, hogy pontosan megértsük az örök tudat mibenlétét. Sokan, miután

Ezek a rózsák az ablakom alatt nem utalnak korábbi vagy

megértették, hogy az örökkévalóság nem az idők végtelenjével, ha­

szebb rózsákra, nem többek önmaguknál, Istenben és a je­

nem az örök jelennel egyenlő, minden erővel azon vannak, hogy

lenben virulnak. Számukra nem létezik idő. Nincs más, csak

kapcsolatba kerüljenek vele, és a jelen felé fordulnak minden érdek­

a rózsa valósága, amely léte minden pillanatában teljes és

lődésükkel, figyelmüket „kiüresítve", a közvetlen jelenre koncentrál­

osztatlan egész... Az ember azonban halogat és emlékezik;

nak, hogy ekképpen kerüljenek kapcsolatba az időtlen mosttal.

nem a jelenben él, hanem égnek forduló szemmel a múltat

Bármilyen ésszerűnek tűnhet ez a magatartás, még sincs sok te­

siratja, vagy az őt körülvevő buja bőségre fittyet hányva, szo­

teje. Ahhoz ugyanis, hogy a jelen pillanattal kapcsolatba kerüljek,

rongva kémleli a jövőt. Mindaddig nem lehet boldog és erős, amíg meg nem tanul a természet módjára a jelenben, az idő felett élni.

szükségem lesz egy másik pillanatra, amelyben ez a kapcsolatterem­ tés lezajlik. Más szóval az időtlen jelenben való létezés időigényes. Aki a jelenre óhajt figyelni, az olyan jövőt tart szem előttt, amelyben ez a figyelem kifizetődik. Mindennek dacára, nem a jövőről beszé­

A „jelenben, az idő felett élni" és a „pillanat gyermekének lenni"

lünk, amelyből kiindulva a jelen valósága megragadható, hanem az

- mintha ez jelentené az örökkévalóság és az egység tudatának lé­

itt és most pillanatáról. Lényegében arról van szó, hogy nem lehet

nyegét, mivel az időtlen jelen szűk és egyenes ösvénye vezet el „az

az idő révén kívül kerülni az időn. Ezzel csak tápot adunk annak,

időtől az örökkévalósághoz, a haláltól a halhatatlansághoz".

amitől meg szeretnénk szabadulni.

Ugyanakkor roppant óvatosan kell bánnunk ezekkel a fogalmak­

Ez csak azért elkeserítő, mert nem hisszük el, hogy máris az örök

kal. Ennek az „időtlen jelenben létezésnek", ennek a jelenre való fi­

jelenben élünk, ezért úgy érezzük, megfelelő lépésekkel kell gon­

gyelésnek ugyanis semmi köze ahhoz a konyhapszichológusi ta­

doskodnunk erről. Más szóval valóságosnak képzeljük az időt, majd

nácshoz, hogy feledkezzünk meg a múlt és a jövő megannyi bújá-

pedig igyekszünk megsemmisíteni. Ami ennél is rosszabb, az idő megsemmisítéséhez az idő fegyveréhez nyúlunk, ez a megoldás pe­

* J a m e s J o y c e : Ulysses. 1974, Európa Könyvkiadó, 4 3 . oldal. Szentkuthy Miklós fordítása.

90

dig sehogyan sem működik. A misztikusok - mint máskor - most sem arra kérnek bennünket, hogy romboljuk le az illúzióinkat, 91

mindössze annyit várnak tőlünk, hogy vegyük ezeket alaposan

A válasz kézenfekvőnek tűnik: a titokzatos hang az emlékezet

szemügyre. Hiszen, amennyiben az idő mint olyan nem létezik, nem

hangja. Mert ha nem is láthatom, tapinthatom, érinthetem közvetle­

kell bajlódnunk a megsemmisítésével sem. Ezért mielőtt megpróbál­

nül a múltat, emlékezni emlékszem rá. Egyedül az emlékezet őrzi

juk kiküszöbölni az időt, először győződjünk meg arról, van-e egy­

meg a múltamat, emlékezet híján az időről is könnyűszerrel elfe­

általán. Ha az időt keresve, nem leljük a nyomát, akkor elmondhat­

ledkeznék. Csakhogy épp ez a végzetes tévedés forrása, intenek

juk magunkról, hogy megpillantottuk az időtlenséget.

a misztikusok. Ők ugyan egyetértenek abban, hogy a múltamra

Kezdjük a kutakodást észleleteinkkel. Észleltük-e valaha is az

gondolva, az emlékeimen merengek, ám azt is hozzáteszik, hogy

időt? Más szóval, észleljük-e közvetlenül a múltat és a jövendőt? In­

maga az emlékezet is a jelenben játszódik. Alan Watts így fejtegeti

duljunk ismét a hallásból. Egy pillanatig fiileljünk környezetünk

ezt a gondolatot: „Mi a helyzet azonban az emlékekkel? Az emléke­

hangjaira, adjuk át magunkat a hangok áramának, amelyek betöltik

zet eligazít tán a múlt útvesztőjében? Persze, emlékszem egyre-más­

a tudatunkat. Talán beszélgetés moraját halljuk, kutyaugatást, gye­

ra. Emlékszem például, hogy láttam, amint a barátom végigmegy az

rekzsivajt, esetleg a szél süvöltését, az eső dobolását, az ereszcsator­

utcán. Mi az, amire ebből a jeles eseményből emlékezem? Már nem

na csordogálását vagy a ház eresztékei nyikorognak, autók tülköl­

a jelenben figyelem a barátom távolodó hátát, nem mehetek oda,

nek, távolból pedig nevetés hangzik. Gondolják azonban meg, mind­

hogy kezet rázzak vele, vagy választ kapjak egy kérdésre, amit el­

ezek a hangok a jelen szülöttei. Sem a múlt, sem a jövendő hangjait

felejtettem feltenni neki. Más szóval, nem a múltat szemlélem volta­

nem hallgathatjuk ki. Egyedül a jelent vagyunk képesek meghallani.

képpen, hanem a múlt nyomait a jelenben... Emlékeimből azt a ta­

Amiként minden hang a jelenből származik, úgy minden ízérzet

nulságot szűröm le, hogy léteztek bizonyos múltbeli események.

is jelenbeli ízérzet, minden szag jelenlegi szag és minden látvány je­

Ezeknek azonban nem vagyok tudatában. A múltat mindössze a je­

lenlegi látvány. A múlt vagy a jövendő tárgyait nem érinthetjük meg,

len részeként tartom számon."

nem láthatjuk. Más szóval közvetlen tudatunkból hiányzik az idő di­

A múltat a maga teljességében tehát soha nem ismerhetem meg,

menziója - nincs múlt és jövő, csupáncsak valamiféle örökké válto­

mindössze emlékfoszlányokból értesülök róla, és ezek szintén a je­

zó jelen, amely ugyan rövidebb egy másodperc törtrészénél, de so­

len benyomásaihoz tartoznak. Továbbá, a múlt is jelen volt, amikor

ha nem ér véget. A közvetlen tudat tehát tökéletesen időtlen.

lejátszódott. A tényleges múltról tehát közvetlenül semmi szín alatt

Mi akkor az, ami az idő olyannyira valóságos benyomását kelti,

sem szerezhetek tudomást. Ugyanígy a jövőről sem tudhatok, mind­

s kivált a múlt pillanatait érezteti súlyosaknak? Mert ha meg is ér­

össze bizonyos elvárásaim és sejtéseim vannak vele kapcsolatban,

tem, hogy közvetlen tapasztalatomból hiányzik a múlt, a megtörtént

ám ezek is voltaképpen a jelen részei. A várakozás és az elvárás - az

dolgok összessége, s ehelyett csak a jelen végtelensége létezik, még­

emlékezethez hasonlóan - jelenbeli lelki történés.

is szilárdan meg vagyok győződve a múlt és a saját múltam valósá­

Ha belátjuk, hogy a múlt emlékei és a jövő sejtései egyaránt a je­

az

lenünket gazdagítják, akkor megértjük, hogy az idő egésze a jelen­

ellenkezőjéről, mikor bennem magamban egy hang a percekkel, na­

ben létezik. Ez a felismerés a misztikusok időről és örökkévalóság­

pokkal vagy akár az évekkel ezelőtt lezajlott eseményekről beszél.

ról szóló tanítását is jobban megvilágítja majd. Olvassák el például

Mi hát ez a hang, és hogyan cáfolhatjuk meg az érveit?

Eckhart mester kijelentését a Teremtés napjairól:

gáról.

Nincs

az az ügyes

szófacsarás,

92

ami

meggyőzhetne

93

Ha azt mondjuk, napjaiban, nemcsak egy napról van szó:

Arról van tehát szó, hogy az időnek való alávetettségünk és a ve­

a lélek napjáról is és az Isten napjáról is. Azok a napok, ame­

le járó összes nyavalyánk merő látszat. Nincs idő, csak a most léte­

lyek hat vagy hét napja múltak el, és azok, amelyek hatezer

zik, és egyedül az örök jelent tapasztalhatom meg - annak ezer ar­

évvel ezelőtt voltak, éppolyan közel vannak a mai naphoz,

cával és megjelenési formájával egyetemben. Az emberek többsége

mint a tegnapi nap. Miért? Mert itt az idő egyetlen jelen pilla­

mégis azt érzi, hogy a jelen pillanat aligha nevezhető öröknek. Ehe­

natba foglalódik bele. Azáltal, hogy az égi pályán halad, első

lyett nagyon is csenevésznek, satnyának, tünékenynek érzékeljük

körbeérése adja az ég napját. Ebben zajlik le egyetlen pilla­

ezt a jelent, amely alig tart tovább egy-két másodpercnél. A keresz­

nat alatt a lélek napja, s ennek természetes fényében, amely­

tény misztikusok nunc fluensről, „mulandó jelenről" beszélnek. Úgy

ben minden dolog benne van, benne van egy egész nap: itt

is fogalmazhatunk, hogy a jelen pillanat korlátozott és megkötött.

nappal és éjjel egyek. Isten napja ezzel szemben ott van, ahol

Egyfajta szendvics ez a múlt és a jelen karéj kenyere között. Ennek

a lélek az öröklét napjában létezik, egyetlen lényegi pillanat­

az az oka, hogy az emlékjelképeket, a tényekkel összekeverve, ha­

ban... Mégis akármennyi legyen azokból a fiúkból, akiket a

tárok közé szorítjuk az időtlen jelent, múlt és jövő ellentétpárjait ha­

lélek az örökkévalóságban szült, még sincs belőlük több,

sítjuk ki belőle, majd kijelentjük, hogy az idő a múltból a futó pil­

mint egy, éppen mert ez az idő fölött, az örökkévalóság nap­

lanaton át a jövendő felé tart. Az örökkévalóságot feldarabolva, kö­

jában megy végbe.*

rülárkoljuk önmagunkat.

Vagy hallgassuk meg, mit mond ugyanerről Nicolaus Cusanus

jövő fogja közre. A múlt valóságosnak tetszik; az a benyomásunk,

Mulandó jelenünket tehát, úgy tűnik, egyfelől a múlt, másfelől a hogy magunk mögött hagytuk, és mintegy vissza kell nyúlnunk hoz­ Az idő egymásutánisága ugyanabban az örök jelenben egyesül. Múlt és jövő tehát nem létezik.

zá. Sokan úgy érzik, hogy a múltjuk nem annyira mögöttük, mint tőlük balra terül el, talán azért, mert mi balról jobbra olvasunk. Bár­ hogy légyen is, mivel valóságosnak véljük az emlékeket, múltunkat

A fentiek fényében azt is megértjük talán, miért beszélt Dante ar­ ról a hihetetlen pillanatról, amelyben egybeér az idők telje:

a jelen mögé utaljuk. Ilyen minőségében behatárolja a jelent, mint­ egy mögötte, tőle balra áll, idegenül, külső tényezőként. A mulandó jelen másik oldalán terül el a jövő. Ez ugyancsak felet­

Amit Az

esőz néki

közvetlen

teljes,

szabad

áradásban, villanása

tébb valóságosnak tűnik, s ha valamivel bizonytalanabb is a múltnál, ez csak azért van, mert nehéz megmondanunk, milyen lesz valójában. Annyit azonban mindenképpen bizonyosra vehetünk, hogy a jövő lé­ tezik. A jövő elölről határolja a jelent, s tőlünk jobbra áll. Mivel úgy

* Eckhart mester: Beszédek. 1986, Helikon Kiadó, 26. oldal. Adamik Lajos fordítása. ** D a n t e : Isteni színjáték. 1 9 6 5 , Magyar Helikon, 8 4 7 . oldal. Babits Mihály fordítása.

94

képzeljük, hogy vágyaink valódi jövőre irányulnak, ezt a jövőt a jelen előtt képzeljük el, úgy, mint ami szintén behatárolja a jelenünket. A jelen ezzel két tűz közé szorul, a múlt és a jövő szendvicsévé válik. Ilyen minőségében behatárolt, körülkerített, korlátozott. Nem 95

nyitott, hanem alaposan megszorongatott, kiklopfolt és éppen ezért

Nem igaz tehát, hogy a misztikusok a közvetlen jelenre függeszt­

mulandóságra ítélt pillanat, amely menten megsemmisül. Mivel a je­

ve a tekintetüket, mintegy megszöknek az idő és a történelem

lennel szemben a múltat és a jövőt képzeljük valóságosnak, élettel

felelőssége elől. Ha ez a vád igaz volna, akkor a misztikusokat csu­

telinek, a jelen, a szendvics hússzelete, leheletvékonyra sikeredett,

pán a tűnő pillanat foglalkoztatná, a nunc fluens egy-két másodper­

és mi egyhamar éhkoppon maradunk.

ce. Ám nem ez a helyzet. Ehelyett tudatuk az örök jelenben, a nunc

Mikor azonban felismerjük, hogy az emlékekben kísértő múlt is

stansban lebeg. Nem elszöknek hát az idő elől, hanem mintegy ma­

a jelen része, a mögöttünk húzódó határ egy csapásra összeomlik.

gukhoz ölelik azt, szabadon csaponganak múltban és jelenben; mi­

Kiderül, hogy a jelent semmi nem előzte meg. Hasonlóképpen, ami­

után azonban rájöttek, hogy e csapongás is a jelenhez tartozik, töb­

kor belátjuk, hogy jövendő elvárásaink szintén a jelenhez tartoznak,

bé nem köti meg őket sem a múlt, sem a jövő. A múlt emlékei nem

az előttünk álló pillanat elpattan, mint a szappanbuborék. Semmivé

ösztökélik őket, a jövő reményei nem csalogatják őket. Ösztökélés-

foszlik az a súlyos teher, hogy előttünk vagy mögöttünk szorongat

re-csalogatásra nincs is szükségük, hisz jelenük önmagába zárt és

minket valamiféle erő. Jelenünk többé nem zsúfolódik a múlt és

teljes. Nem az időben léteznek, hanem az idők telje lett az övék.

a jelen közé, hanem kitágul az időben, s ekképpen a mulandó je­

Végül megkérdezhetjük, mi köze az örök jelennek, a nunc

len örök jelenné terebélyesedik. Ezt nevezik a keresztény misztiku­

stansnak az egység tudatához? Van e közöttük bármi összefüggés?

sok nunc stonsnak. A nunc fluens, a tűnő pillanat visszatér a nunc

A válasz az, hogy azért nincs ilyen összefüggés, mert e kettő egy és

stansba, az örök jelenbe. Ez a jelen nem csupán soványka szelete

ugyanaz. Aldous Huxley szavaival: „Az örök jelen tudatállapot".

a valóságnak. Ellenkezőleg, betölti a kozmoszt, s eggyé válik a vi­

A mi szóhasználatunkban nem más ez, mint az egység tudata.

lág minden terével és idejével.

Az egység tudata feltételezi, hogy valódi lényegünk határtalan,

Ez a jelen, a nunc stans határtalan pillanat. Határtalannak pedig

s úgy öleli magába a kozmoszt, mint a tükör a tárgyakat. Amint azt

azért nevezhetjük, mert felöleli, magában foglalja a múlt emlékeit és

az előző fejezetben láttuk, az egység tudatának legfőbb akadálya

a jövő elvárásait, melyek nem csupán ott vannak a szomszédságá­

szemlátomást az elsődleges határ, amely ahhoz a téveszméhez ve­

ban. Mivel nem létezik múlt és jövő az itt és most pillanatán kívül,

zet, hogy a bennünk lakozó „kis személyiséggel" azonosuljunk, és

e pillanatnak határai sincsenek - semmi sem előzte meg, és semmi

erről képzeljük, hogy ez ismeri meg a külvilágot. Csakhogy, amint

sem követi, nincs kezdete és nincs vége. A Platform-szutra így be­

arra Krisnamurti ismételten rámutatott, elszigetelt személyiségünket,

szél erről:

a „bennünk lakozó emberkét" teljes egészében emlékek alkotják. A belső megfigyelő, aki jelen van e sorok olvasása közben, nem

E pillanatban semmi sem születik. E pillanatban semmi

egyéb tehát emlékek bonyolult szövedékénél. Rokon- és ellenszen­

sem szűnik meg. Születés és halál így nem ér véget. Ez a je­

veink, reményeink és félelmeink, gondolataink és szabályaink mind­

len pillanat tökéletes nyugalma. Bárha most jött el, nincs ha­

mind emlékeken alapulnak. Ha meghalljuk a kérdést: „ki maga? Ké­

tára és korlátja, s örök gyönyörök forrása.

rem, meséljen egy kicsit önmagáról!", máris emlékeink között kez­ dünk kutatni, hogy a kérdező elébe tárjuk, mit láttunk, éreztünk vagy értünk el a múltban. Voltaképpen az az érzés is, hogy külön-

96

97

álló személyiségként létezünk, jelenti ki Krisnamurti, mindenestől az emlékeinken alapul. Kiadósan megszorongatva önmagunkat, nem

6 / A határok kialakulása

találunk egyebet az emlékeinken kívül. Természetesen semmi rossz nincs abban, hogy a múltra emléke­ zünk, teszi hozzá Krisnamurti, ez ugyanis nélkülözhetetlen lelki működés. Az csak a bökkenő, hogy úgy merengünk az emlékein­ ken, mintha a jelen pillanaton kívül, attól elkülönülve léteznének, azaz, mintha egy külső múlt tudását hordoznák. Fontoljuk azonban meg, mit jelent ez. Mivel azt képzeljük, hogy az emlékek kívül állnak a jelen megtapasztalásán, emlékező énünk is kívül reked a jelen valóságán. Úgy tűnik, mintha birtokosa volna a jelen benyomásainak, ahelyett, hogy eggyé olvadna velük. Annak tudata, hogy az emlék a jelen pillanatot megelőző múltbeli tapasz­ talat foglalata, rokon azzal, hogy a személyiséget elszakítjuk a jelen univerzumától. A megismerő azért reked kívül az itt és moston, mert szemlátomást a múlt tapasztalataival vállal közösséget. Nem egyéb emlékek halmazánál, és amennyiben emlékei összekülönböznek a je­ lennel, a megismerő ugyancsak idegenként tekint a jelen pillanatra. Ugyanezen meggondolásból elmondhatjuk, hogy amikor vala­ mennyi emlékünket a jelenre vonatkoztatjuk, összeomlik a jelentől különváló személyiség gondolata. Emlékeinkből álló „személyisé­ günk" beépül a jelen benyomásai közé; de mégsem olyan erő ez, amelyik birtokolja a jelen benyomásait. Midőn a múlt beolvad a je­ lenbe, a megismerő is eggyé válik a jelen valóságával. Nem áll külön ettől, hiszen nincs is számára hely a pillanat jelenvalóságán kívül. Ezért midőn megértjük, hogy minden emlék jelenbeli tapasztalat, romba dőlnek a jelen pillanat határai, megszabadulunk csinált korlátainktól, s a jelent feloldozzuk a múlt és a jövő ellentétpárjának kötelékéből. Ekkor világossá válik, hogy semmi sem előz meg és nem is követ bennünket az időben. Nincs hol megvetnünk a lábun­ kat az időtlen jelenen kívül, azaz az örökkévalóságban.

Jó ideje boncolgatjuk a tudat egységének időtlenségét, mert ha egyszer ezt a határtalan tudatot megértjük, még ha csak a legelnagyoltabban is, ezáltal a színkép többi elemét szintén könnyebben a helyére tesszük. Az ortodox lélektan, miközben az emberi lényeget az énben találja meg, az egység tudatát szükségképpen lelki defek­ tusként, tudatzavarként vagy megváltozott tudatállapotként értelme­ zi. Ha viszont az egység tudatát az ember természetes állapotaként szemléljük, akkor az én azon nyomban természetellenes korláttá vá­ lik, amely skatulyákba gyömöszöli az egység tudatát. Valójában a színkép minden egymást követő szintje egyre inkább béklyók közé szorítja az önvalót, az egység tudatát és a határtalan tudatot. E fejezetben a határok kialakulásának szomorú történetét mesé­ lem el. A természet, mint láttuk, semmit sem tud a határok bolond vi­ lágáról - nem nőnek benne falak és kerítések. Ennek ellenére szinte teljesen körülkerítenek minket a határok, a falak, a kerítések; gúzsba kötözzük a tagjainkat, és viszály borzolja az idegeinket. Ám, ha leglényegünket az egység tudata jellemzi, hogyan létezhet akkor a töb­ bi tudati szint? Mi hozza létre az identitás különböző fokozatait? Mivel a színkép minden soron következő szintje egyre szűkebb határok közé szorítja az egység tudatát, a legelején kell kezdenünk ezt a feje tetejére állított fejlődést, az első oknál, azaz a legelső ha­ tárvonal keletkezésénél. Korábban már beszéltünk erről a leges­ legelső határról, és elsődleges határnak neveztük el. Ez választja el

98

99

egymástól a látót és a látványt, a megismerőt és a megismertet, a szubjektumot és az objektumot. Amint egyszer ez az elsődleges határvonal létrejött, elindítja a következmények szükségszerű lánco­ latát. Egy sereg új határ támad, s mindegyik az előzőre épül. Kibon­ takozik a színkép megannyi szintje, szárba szökken a világunk, amely­ ben elveszetten, bénultan és megbűvölten hányódunk, szeretve és gyűlölve e világ ellentéteit. A vallás, a filozófia, a mitológia, sőt még a tudomány is beszá­ mol erről a kezdetről, erről az első okról, a teremtés eme ősokáról. A csillagászok szerint hozzávetőleg 15 milliárd évvel ezelőtt semmi sem volt, aztán egyetlen hatalmas robbanással létrejött a világegye­ tem! a keresztény teremtéstörténet elregéli, hogy több ezer évvel ezelőtt csak Isten létezett, aztán a teremtés hét napjának minirob­ banásai során megszületett az általunk ismert világ. A tudomány Ősrobbanásnak nevezi ezt a születést, a vallás szakállas apókról mesél, miközben úgy az egyik, mint a másik a teremtés és az ősenergia kiáradásának első pillanatát hivatott rögzíteni. Bárhogy ku­ takodjunk azonban a múltban, nem találjuk meg az elsődleges ok kielégítő indoklását azon egyszerű oknál fogva, hogy a múlt - mint olyan - nem létezik. Az elődleges ok nem tegnap fejtette ki a hatá­ sát, hanem a jelenben hat eleven erőként. Ezenkívül ezt az okot nem varrhatjuk egy tőlünk elszigetelt istenség nyakába, mivel Isten az önvalóval, a mindenség egészével azonos. Az elsődleges határ, ez a folyvást munkálkodó elsődleges ok, nem egyéb, mint jelenbeli cselekedeteink hajtóereje. Az egész kérdéskör legégetőbb problémája az, egyáltalán miért jött létre az elsődleges határ? Más szóval, miért keletkezett az ere­ dendő bűn? Miért kell a szamszára, a mája, a határok nyomorúságos világában sínylődnünk? Ez igazán kézenfekvő kérdés, mégis csap­ dákat rejt magában. Mert amikor megkérdezzük, „Mi hozta létre az elsődleges határt?", voltaképpen azt kérdezzük, mi előzte meg. Csak­

ta, nem hívta életre, nem alkotta meg. Ha egyáltalán volna oka, ak­ kor ez önmagában új határt teremtene. A teológia nyelvén úgy is fo­ galmazhatnék, hogy amennyiben az elsődleges oknak is lenne oka, ez megszüntetné az elsődleges ok voltát. Bármilyen elégtelennek tűnik a válasz az első pillanatban arra a kérdésre, „miért jött létre az elsőleges határ?", be kell érnünk azzal, hogy ennek egyszerűen nincs oka. Az elsődleges határ magamagától keletkezett, s mint olyan, jelenbeli hatóerő, amely nem vezethető vissza további okok­ ra. Az egység tudatát átformálva, számos következménye van, ma­ ga azonban nem következmény. Az utolsó fejezetben még visszatérek erre a legelső változásra, hogy megfejtsük a titkát, e ponton azonban mindössze annyit árul­ hatok el, hogy az elsődleges határ váratlanul, létrejött és újra meg új­ ra létrejön a pillanat jelenvalóságában. A domború-homorú vonalak példáján láttuk, hogy valahányszor rákényszerítünk egy új határt a valóságra, ez a határ egy ellentétpár két szembenálló pólusát vá­ lasztja el egymástól. Ugyanez történik az elsődleges határ meghúzá­ sakor is. Ez ugyanis kettéhasítja az egység tudatát, szubjektumra és objektumra, megismerőre és megismertre, látóra és látványra, vagy a biológia nyelvén szólva, élő szervezetekre és környezetükre met­ szi szét a valóságot. Az élő szervezeteket a külső környezettől elvá­ lasztó természetes határvonal - amelynek létét hiába is tagadnánk ezáltal illuzórikus határrá, kerítéssé, korláttá válik, amelyik elválaszt­ ja egymástól a világmindenség voltaképpen elválaszthatatlan tartal­ mait. Krisnamurti szavaival: „És e távolságtartásban megszületik a lá­ tó és a látvány ellentéte, az emberiség legnagyobb konfliktusa." Vegyék észre, hogy eme elsődleges határ létrejöttekor (miköz­ ben pillanatról pillanatra újraszüli önmagát) az ember kevesebbnek véli magát szervezete és a környezet együttesénél, immár nem ro­ kon a megismert valósággal, mert ő és a világ halálos ellenségekké válnak. Ehelyett a szervezetével azonosul, amely mostantól harcban

hogy éppenséggel semmi sem előzte meg. Azaz, semmi sem okoz-

áll a környezetével. Az élő szervezetet személyiségként éli meg,

100

101

amíg a külső környezet egészét személyiségétől idegennek nyilvá­

Egy régi taoista bölcs egyszer azt mondta: „a régi idők igaz em­

nítja. Bőre határán belül üti fel a táborát, onnan kémleli az ellensé­

berei semmit sem tudtak az élet szeretetéről vagy a halálfélelemről.

gessé vált külvilágot. „Egy szál magam állok szemben az idegen és

Az életbe való belépés nem ébresztett bennük örömöt, s a távozás

ellenséges világgal, amelynek létrejöttében a legcsekélyebb szere­

sem szült ellenállást. Méltósággal jöttek, és méltósággal is mentek

pem sem volt" - ez lesz az emberiség mottója. Az elsődleges határ

el. Nem álltak ellent a taónak, sem az egek rendelésének, a halan­

létrejöttével az ember elfeledi, hogy kezdetben egy volt a minden­

dók rossz szokása szerint." De hát mi fán terem az Igaz Ember?

séggel, ehelyett kizárólag a testelméjére fordítja figyelmét.

Ugyanez a bölcs másutt így elmélkedik: „Nem ragaszkodom a tes­

Az ember ekkor megtagadja valódi lényegét, meg az egység tu­

temhez, és feladtam a megismerés gondolatát. Testemből és elmém­

datát, és elszigetelt szervezetként pergeti a napjait. Ezzel létre is jön

ből [azaz az elszigetelt szervezetből, a testelméből] kiszabadulva,

a színkép következő szintje, amely a szervezet teljességét jelenti. Az

eggyé válok a végtelennel." Más szóval, a szervezet halála mindösz-

elsődleges határ tehát megbontja a szervezet és környezete ősere-

sze azok számára jelent gondot, akik kizárólag ezzel a szervezettel

deti egységét, szembefordítva egymással e kettőt, az ént és a külvi­

azonosítják magukat.

lágot. Minden későbbi határ ezeken az alapokon nyugszik, ahogy

Abban a pillanatban tehát, midőn az ember elválasztja önmagát

azt Csuang-ce magyarázta hajdanában: „kíséreld meg és kövess en­

a környezetétől, felébred szívében a halálfélelem. A régi idők Igaz

gem a nemlét birodalmába, ahol minden egy... Ott beszélhetünk

Emberei nem félték a halált, nem ostobaságból, hanem mert „a tes­

a végtelenről. Ott minden különbség eltűnik."*

ten és az elmén túllépve", örökre egyesültek a végtelennel. Az Igaz

Az elsődleges határ meghúzása tehát egyszer és mindenkorra

Ember, amint arra Rinzai rámutatott, különben is nem más, mint a

szembefordította a személyiséget környezetével, áthidalhatatlan sza­

valódi lényegünk, azaz az önvaló, az egység bennünk lakozó tuda­

kadékot vonva e kettő közé. Többé nem vagyunk egyek a világgal,

ta. Ha egyszer valaki ráébred, hogy személyisége alapjaiban a min­

amelyik idegenként néz velünk farkasszemet. Az egység tudata

denséggel rokon, akkor nemcsak elfogadja, de egyenesen áhítozza

egyéni tudattá fokozódik le, a felsőrendű identitás személyes ön­

az egyéni alakzatok látszólagos elmúlását.

azonossággá, az önvaló személyiséggé. Ekkor a két fő ellentétpár

Csupán a részek sorsa a halál, nem az Egészé. Amint azonban

elemei, a szubjektum-látó és az objektum-látvány kiszakadnak egy­

valaki a testével azonosítja a lelkében lakozó önvalót, az egész lel­

más örökös öleléséből, és halálos ellenségként tekintenek egymás­

két betölti majd e földi porhüvely halandóságának tudata. A magát

ra. Ezzel kezdetét veszi a személyiség és a világ küzdelme. A külső

résznek tudó személyiség rettegni kezd a semmitől, az enyészettől.

környezet fenyegetést hordoz, hisz hatalmában áll eltörölni valós­

Az elszigetelt, halálfélelem béklyózta személyiség képtelen elfo­

nak vélt személyiségemet, azaz a szervezetemet, a testelmémet. E

gadni és megérteni élet és halál alapvető azonosságát. A korábbi

pillanatban merőben új tényező jelentik meg az élet színpadán, egy

nagy ellentétpárokhoz hasonlóan, a lét és a nemlét is megbontha­

később lehengerlő erejűvé váló tényező, a halálfélelem.

tatlan egységet alkot. Látszólagos különbözőségük ellenére áthatják egymást. Az élet és a mulandóság, a születés és a halál az időtlen pillanat megragadásának eltérő szempontjait képviselik.

*

Csuang-ce bölcsessége,

34.

oldal.

102

Szemléljük mindezt a következőképpen: minden, ami létrejött, 103

ami megszületett, múlt nélkül való. A születés más szóval a múltta-

Ebben az értelemben maga az idő is illuzórikus fegyver a fenti

lanság pillanata. Hasonlóképpen, minden, ami elmúlásra ítélt, ami

illúziók ellenében. Az anekdota szerint: egy buszon rongyos öreg

az enyészeté lesz, híján van a jövőnek. A halál tehát a jövőtlenség

csavargó mellé ült az egyik utas. Az öreg csavargó barna papírzacs­

állapota. Azt is láttuk azonban, hogy a jelen pillanatban nincs sem

kót tartott az ölében, amelybe ételdarabkákat rakosgatott. Végül

múlt, sem jövendő. Úgy is mondhatnánk, születés és halál egyesül

utastársa megelégelte a gusztustalan műveletet, és megkérdezte az

a pillanat jelenvalóságában. Ez a pillanat épp csak megszületett - nem

öreget, miféle lényt etet a tasakban.

tapad hozzá a múlt, sem semmiféle előzmény. Ugyanakkor már a ha­ lálára készülődik - a pillanatnak nincs jövője, semmi sem követi az időben. Amint létre szökken, máris elenyészik. A jelen tehát coincidentia oppositorum, az ellentétek egysége, élet és halál, lét és nem­ lét, keletkezés és elmúlás megbonthatatlan szövedéke. Ippen szava­ it idézve: „Minden pillanat az utolsó pillanat, de minden pillanat új­ jászületés is." Ám a szervezetével (az elsődleges határral) azonosuló ember a születés és a halál egységének csak egyik oldalát fogadja el. A halálról nem hajlandó tudomást venni. Nem is tehet másként, amikor éppen a haláltól retteg a legjobban. Mivel pedig a halál a jövőtlenség állapota, amikor az ember megtagadja az elmúlást, ez azt is maga után vonja, hogy nem hajlandó jövő nélkül élni. Az ember valósággal kiköveteli magának a jövő ígéreteit, hogy ne érezze a jelenben az enyészet bűzét. Halálfélelme - legyen rejtett vagy nyílt - örökös tépelődésre, tervezgetésre, sóvárgásra vagy legalábbis a holnap számbavételére sarkallja. Rettegve kémleli és pásztázza a jövendőt. Röviden arról van szó, hogy a halál tudata in­ tenzív időélménnyel ajándékozza meg az emberiséget. A helyzet iróniája az, hogy mivel az elszigetelt személyiség merő illúzió, el­ múlása is illuzórikus. Hazrat Kahn szufi misztikus szavaival élve: „Mulandóság nem létezik, az elmúlás illúzióját és ennek hatásait ki­ véve, amelyet az ember egész életében retteg." E szinten tehát az emberiség megalkotta az idő illúzióját, hogy enyhítsen a koholt ha­ lálfélelmein.

104

- Monguzt - felelte a csavargó. - Tudja, azt az állatot, amelyik megöli a kígyókat. - És miért hurcolja magával? - firtatta az utas. - Nos, azért, mert alkoholista vagyok - felelte a vén csavargó -, monguz riasztja el a delirium tremensben előbújó kígyókat. - De hiszen ezek a kígyók nem valóságosak! - kiáltott fel az utas. - Na persze - vont vállat az öreg -, hát a monguz sem valóságos. Mi is hasonlóképpen riogatjuk a halál illúzióját az idő illúziójával. Az időtlen, örök jelen tudata nem ismer múltat és jövendőt. Az örök jelennek nincs jövője, nincs határa, nincs holnapja - semmi sem áll előtte, semmi sem áll utána. Ez azonban egyben a halál ál­ lapota is, hiszen a halál ugyancsak jövőtlen, holnaptalan, eljövendő idő híján való. Aki tehát elfogadja a halált, az teljesen megbékél ez­ zel a jövőtlenséggel, s Emerson szavaival mintegy az időt meghalad­ va él a jelenben. Azonban az elsődleges határt emelő ember megtagadja a halált, s ezzel azt is elutasítja, hogy jövő nélkül éljen. Röviden: nem vállal­ ja az időtlenséget. Mintegy kiköveteli magának, megteremti az időt, hogy ezután benne éljen. A túlélésbe helyezi minden reményét, s az idő válik legféltettebb kincsévé, a jövő egyetlen céljává. így minden gondjai forrásáról, az időről képzeli azt, hogy elhozza számára a megváltást. Elébe siet az időnek, és amikor az eljön, szembe kell néznie elszigetelt személyisége lényegével, a tulajdon halálával.

105

Holnap és holnap és holnap: Vánszorog létünk a Végső szótagfáig, Csak a

por

bolondok

tipegve

kimért idő

s tegnapjaink útilámpása

voltak

halálba*

natát meddő várakozásban töltjük. Minden pillanatunk elmúlásra Ezáltal az időtlen jelen,

hogy tulajdonképpen a jelenhez tartoznak. Ők szavatolják, hogy mi­ vel még megvoltunk tegnap, létezni fogunk holnap is. így emléke­ ink és várakozásaink teszik ki az életünket, s a múlt keserédes em­ lékével és a jövő szívszorongató rémképével terhelnek meg, hatá­

Mivel nem tudunk meglenni jövő nélkül, életünk minden pilla­ ítéltetett.

lékek eligazítanának a múltban, és nem veszünk tudomást arról,

a

nunc stans nunc fluensszé,

a tűnő pillanat pár másodpercévé zsugorodik. Minden pillanattól azt várjuk, hogy tovairamodva, a jövő újabb pillanatának adja át a helyét, mert így elképzelt jövőnk elé sietve, azt reméljük, megme­ nekedhetünk a haláltól. A jövőben adunk találkozót önmagunknak. A jelenre nem vagyunk kíváncsiak - máris újabb itt és mostot sür­ getünk, aztán megint újabbat és újabbat, mind új és új holnapot. Vérszegény jelenünk paradox módon éppen azért repül el, mert a végét kívánjuk! Azért kívánjuk a végét, mert azt szeretnénk, ha tüstént tovairamlana a következő pillanatba, a jövőbe, amely azon­ ban alig születik meg, máris elenyészik. Ezzel azonban nincs vége az idő meséjének. Mivel az ember egyedül a szervezetével azonosul, az elméjében természetes módon benne rejlő emlékek szerepe aránytalanul felduzzad, és szinte rög­ eszmévé növi ki magát. Úgy kapaszkodunk az emlékeinkbe, mint­ ha valóságosak volnának - azaz mintha egy valóságos személyiség valóságos múltjához tartoznának. Hamarosan megszállottjává vá­ lunk a múltunknak, és feltétel nélkül azonosulunk a letűnt pillana­ tokkal. Mivel valóságos jövőt igénylünk, szeretnénk hinni, hogy múlt is áll a hátunk mögött. Mindezért úgy teszünk, mintha az em-

rolják be a jelenünket. Menedéket keresünk a jelenben a halál el­ len, és a jövőben meg a múltban véljük megtalálni. Figyeljék meg az 1. ÁBRÁN (24. oldal), hogy e ponton az ember szervezete térben és időben létező teljességével azonosítja magát. (Megjegyzem, a lapot kettészelő átlós vonal a személyiség/nem­ személyiség határát képviseli, s mi most ennek a változásait követ­ jük nyomon. E határ épp az imént szűkült le a világmindenségről az egyed szervezetére.) Mind ez idáig egyetlen szót sem ejtettünk a transzperszonális sávok köztes szintjeiről. Ezek a sávok túl fino­ mak és bonyolultak ahhoz, hogy e ponton taglalhassuk őket. A 9fejezetben még visszatérünk a tárgyra, mert ekkorra már rendelke­ zünk a megértéshez szükséges háttérismeretekkel. Egyelőre eléged­ jünk meg annyival, hogy ezek a sávok a színkép ama tartományá­ hoz tartoznak (amint azt az ábra világosan mutatja), ahol az egyéni identitás nem olvad tökéletesen egybe a nagy egésszel (ez csak az egység tudatában valósul meg), bár nem is korlátozódik az elszige­ telt testelmére (ez a szervezet teljességének szintjén következik be). E sávoknál a személyiség/nem-személyiség határa jelentősen kitágul, s a tudat egyértelműen meghaladja az elszigetelt szervezet szintjét. Térjünk most már vissza a szervezet teljességének szintjére, és kövessük nyomon a színkép további alakulását. E szinten az ember kizárólag a szervezetével azonosul, az időben létezik, és menekül a halál elől. Ugyanakkor azt legalább elmondhatjuk, hogy kapcso­ latban áll pszichofizikai léte teljességével. Ezért emlegetjük a szer­

* William S h a k e s p e a r e : Macbeth, V. felvonás, 5. szín, 2 3 - 2 7 . In: Wiltiam Shakespeare összes drámái III., 1972, Magyar Helikon, 6 2 4 . oldal. S z a b ó Lőrinc fordítása.

106

vezet teljességének szintjét a kentaur fokozataként is. Ez a legendás állat félig ember, félig ló, ezért kitűnően szemlélteti a test és a lélek összhangját. A kentaur nem a lovát megülő, maga alá kényszerítő 107

lovas, hanem a ló és a lovas együtt. A psziché itt még nem válik el a testtől, hogy igájába hajtsa, hanem önszabályozó, önálló pszicho­ szomatikus egység születik. Ezzel azonban fordulóponthoz érkeztünk. A színkép következő szintjén a kentaur a szó szoros értelmében kettéválik. Midőn az em­ ber megtagadja a közösséget szervezete egészével és annak élet­ funkcióival, többé nem érzékeli egész valóját. Ehelyett a szervezet­ nek csupán egyetlen részelemére korlátozza az önazonosságát. Ki­ zárólag az énnel, az önképével, a szellemével azonosul, a kentaur elvont régióival. Ezzel megtagadja, és alapvetően tulajdonává fo­ kozza le a testét. Ő lesz a lovas, aki megüli a kiszolgáltatott, ural­ ma alá hajtott testet, ezt az ostoba, oktalan állatot. Miért következik ez be? Miért van szükség ismét egy újabb határ bevezetésére? Mi távolítja el az embert a kentaurtól, a szervezete tel­ jességétől? Mint várható, számos oka van a test és az elme fenti el­ különülésének, ám ezek között is első helyen áll az embert válto­ zatlanul űző-hajszoló halálfélelem. Vigyázva kerülünk mindent, ami a halálunkra emlékeztet és az enyészet légkörét sugározza, vagy akárcsak sugallja az elmúlás gondolatát. Halálunk elől menekülve, szembetaláljuk magunkat a gondot okozó testünkkel. Ez a test tűnik a halál végső lakhelyének. Tudjuk róla, hogy mulandó, tudjuk, előbb-utóbb elrohad alólunk. A test visszavonhatatlanul az enyésze­ té, márpedig a halála elől menekülő ember csupán arra kíváncsi, ami megajándékozza a holnap ígéretével - valójában a holnapok végtelen sorával. Ebben a játékban nem jut hely a test számára.

ezt a gondolati absztrakciót elnevezi „énnek". Nem a testében él már, hiszen az mulandó, hanem énjében, ebben a maga gyúrta kép­ ben, amely a halálra való legcsekélyebb emlékeztetőt sem tűri meg. így születik meg az én szintje (lásd 1. ÁBRA). Test és elme termé­ szetes határvonala ekkortól illuzórikus határrá válik, megerősített bástyává, szöges kerítéssé, amelyik elválasztja egymástól azt, ami el­ választhatatlan. És mivel minden új határ újfajta viszályt támaszt, az ellentétek újfajta háborúsága veszi kezdetét. A hús vágyai szembe­ kerülnek a lélek törekvéseivel, és túl gyakran hallani, hogy „a lélek kész, de a test erőtelen"*. a szervezet meghasonlik, lemondva ezzel mély benső egységéről. Az ember elveszti a kapcsolatot a szerveze­ te teljességével, és nem marad más számára, mint ennek a valami­ kori teljességnek a szellemi vetülete, az önmagáról kialakított kép. Azt sem mondanám, hogy az ember elveszti a kapcsolatot a testé­ vel. Egész pontosan test és lélek egységéről kell lemondania, az ér­ zés és a figyelem ama összhangjáról, ami a kentaurt jellemzi. Az érző figyelem világossága eltorzul és ködössé válik, s nem marad más a nyomában mint kényszeres gondolatok egyfelől, és a test megbomlott egysége másfelől. Az én szintjén tehát az ember önképével, szervezete szellemi tü­ körképével azonosul. Márpedig egy többé-kevésbé pontos önkép meglehetősen lazán illik a valóságra. A szervezet előtörténetének el­ fogadható elemeit tartalmazza, a gyermeki, érzelmi, racionális és ir­ racionális elemeket. Ismeri a szervezet minden gyengéjét és erős­ ségét. Lelkiismerete is van (ez a fölöttes én), a szülők keserédes

Az ember így titkon azt a vágyat melengeti magában, hogy sze­

öröksége, azontúl világképe, személyre szabott határok sűrű háló­

mélyiségét változatlanná, állandóvá, megingathatatlanná, halhatat­

zatával. Az egészséges én a fenti elemek mindegyikét magában fog­

lanná avassa. Pontosan erre valók a szimbólumok, a fogalmak és

lalja és összhangba hozza.

a gondolatok a maguk változatlanságával és rögzítettségével. A „fa" szó akkor sem változik, ha a világ minden fáját kivágják, vagy a va­ lóságos fa a növekedése után elszárad és elpusztul. E mozdulatlan halhatatlanságra vágyva, az ember megalkotja önmaga ideáját, majd 108

Azonban megeshet, hogy az én nem makkegészséges. A szemé­ lyiség bizonytalan okokból megtagadhatja, hogy kapcsolatba kerül* Máté

20.41.

109

jön az énjével. Hiszen az én egyik-másik kívánsága és vágya oly fur­

elvesztette a kapcsolatot az énje összes késztetésével. Nem csupán

csának, fenyegetőnek vagy tiltottnak tűnhet, hogy a személyiség

szervezete teljessége lett idegen a számára (ami minden én tör­

nem vállal velük közösséget. Gonosz kívánságait máris tetteknek

vényszerű sorsa), de még a száműzött gondolatai is. Vagyis képte­

könyveli el, olyan szörnytetteknek, amelyekre gondolni is bűn.

len pontos, elfogadható önképet alkotni magának. Alaposan eltor­

Talán futó pillanatig azt kívánja valaki, bárcsak felpofozhatna

zítja ezt az önképet azért, hogy szalonképessé tegye, aminek az lesz

egy tolakodó frátert. Csak kevesen mentesek a hasonló futó óhajok­

a vége, hogy megtagadja egyik-másik tulajdonságát. Hamis képet

tól. Mivel azonban emberünk attól tart, meg találja valósítani titkos

alakít ki tehát önmagáról. Ezt a pontatlan önképet nevezzük perso-

kívánságait, azt is megtagadja, hogy az ő elméjében keletkeztek -

námk, amely idegenként, külsődlegesként, nem-énként tekint az

végül pedig az egészről elfeledkezik. „Még hogy én? - háborodik

én elfogadhatatlan összetevőire. Ezek kivetülése hozza létre az ár­

fel. - Soha életemben nem gondoltam ilyen ocsmányságokat! Mivel

nyékot. Ezáltal újabb határ emelkedik az énen belül, ami az én je­

pedig nem gondoltam, nincs is semmi rejtegetnivalóm." Sajnos

lentős beszűkülésével jár - miközben a fenyegető, baljós nem-én

azonban ettől még bűnös kívánsága az övé marad, ezért nem tehet

egyre tovább hízik a persona rovására. Ez tehát a persona szintje

mást, mint letagadja. Ami a személyiség/nem-személyiség határát il­

(lásd 1. ÁBRA).

leti, a tiltott kívánság látszólag az ellentábor tulajdonába kerül. Az

így épül fel az egymást követő határokból a tudat színképe. Va­

én minden nemkívánatos, meg nem értett és elutasított eleme titok­

lahányszor újabb határ keletkezik, a személyiség is tovább zsugoro­

ban a kerítés túloldalára vándorol, úgyszólván átáll az ellenséghez.

dik, veszít a korábbi tágasságából, mindjobban beszűkül. Előbb a kör­

Az én eme meghasonlásának szemléltetésére gondoljunk arra

nyezet, aztán a test, végül pedig az árnyék tárgyiasul a személyiségtől

a fickóra, aki szívesen felpofozná mondjuk a főnökét, ehelyett

idegen, külsődleges elemmé, ellenséggé, hiszen, mint tudjuk, min­

azonban letagadja ezt az óhaját. Ettől azonban titkos kívánsága to­

den határvonal egyúttal arcvonal is.

vább rágja a lelkét. Ez továbbra még létezik, de látszólag már kívül

Ám e külsődleges elemek nem egyebek kivetülésnél, és felfedez­

került az énen. Lélektani szakszóval az emberünk kivetítette az óha­

hetjük bennük önmagunk legsajátabb vonásait. Könyvem hátralévő

ját. A fickó tudja, hogy valami vadul hadakozik a lelkében, mivel

részében erre a felfedezőútra hívom Önöket. Márpedig a felfedező-

azonban nem hajlandó elismerni belső vívódását, más jelöltet keres

utak minden kényelmetlenségük ellenére lélegzetelállítóan izgalma­

a számára. A harag tehát továbbra is ott munkál emberünkben, mi­

sak, miközben baráttá kezesítjük az ellenséget, lágy melódiává sze­

vel azonban letagadja, ott leli majd föl, ahol egyedül megtűri, a má­

lídítjük a csatazajt, színjátékká a véres küzdelmet. Az árnyék, a test

sok feltételezett indulatai között. Hirtelen úgy érzi, az egész környe­

és a külső környezet idővel tudattalanunk részévé vált. A térképek­

zete őt üldözi, és még csak az okát sem tudja! Harci kedve látszó­

nek és korlátoknak ezt az álomvilágát hagyta Ádám a szunnyadó

lag a többiektől származik, és a külvilágból irányul rá, holott való­

utódaira. Szüntessük meg ezeket a határokat, és nézzünk friss szem­

jában ennek a fordítottjáról van szó. A „haragszom a világra" érzés

mel a világunkra! Romboljuk le a határokat, hogy ismét megérint­

kivetülése által: „a világ haragszik rám". Az ilyen ember - érthető

hessük az árnyékunkat, a testünket és a valóságot, miközben

módon - depressziós tünetekkel fordul az orvoshoz.

a szívünk mélyén tudjuk, hogy valódi lényegünk valamely darabját

Ugyanakkor azonban valami más is történt. Emberünk ugyanis 110

sikerült megérintenünk. 111

7 / A persona szintje: felfedezőutunk kezdete

A színképen való alászállás, a felfedezőutunk akkor veszi kezde­ tét, amikor szembetűnően meghasonlunk az élettel. Kollégáim köz­ keletű véleményével ellentétben, magam amondó vagyok, hogy ez a sajgó meghasonlottság nem az ..elmebetegség", a beilleszkedési­ vagy a személyiségzavar jele. Az élettel és a létezéssel szembeni alapvető elégedetlenség mögött a szellemi fejlődés csírája lappang, egy sajátos szellemi alapállásé, amelyet mintegy maga alá temetett a társadalmi elvárások mérhetetlen súlya. Az a valaki, aki kezdi meg­ érteni az élet szenvedéseit, egyúttal mélyebb, igazabb valóságokra is rádöbben. A szenvedés ugyanis ízzé-porrá zúzza az önelégült köz­ helyeinket, és felvillanyozza az életerőnket; arra sarkall, hogy tartsuk nyitva a szemünket, éljük át mélyen az érzéseinket, s oly módon közeledjünk önmagunkhoz és világunkhoz, ahogyan korábban nem volt bátorságunk. Gyakran hallani, és magam is egyetértek ezzel, hogy a szenvedés a kegyelem első szikrája. Bizonyos sajátos érte­ lemben szinte örömünnepnek tekinthetjük, amennyiben termékeny felismerésekre ösztönöz. Tegyük azonban hozzá, hogy mindez csak bizonyos sajátos érte­ lemben igaz. Némelyek úgy ragaszkodnak a szenvedéseikhez, mint anya a gyermekéhez, s egyetlen pillanatra nem merik letenni ezt a súlyos terhet. Nem tudatosan néznek szembe a szenvedéssel, ha­ nem belekapaszkodnak, miközben titkon a vértanúság bűvöletébe esnek. A szenvedésre oda kell figyelni, nem szabad elkerülni, meg113

vetni, ugyanakkor tömjénezni, dramatizálni, egekbe emelni sem ta­

avantgárd lélekgyógyászok javaslata, hogy érintsük meg a testünket.

nácsos. A szenvedés üdvös, amennyiben annak a jele, hogy a szen­

A léleklátók viszont éppen azt javallják, hogy lépjünk túl a testen.

vedő ember ráébred, az egység tudata nélkül élt élet tele van fájda­

A mai lélekgyógyászok között erősebb a nézeteltérés, mint valaha,

lommal, bánattal és viszontagságokkal. A határok csatatérré változ­

aminek következményeként megbénít bennünket a meg nem értett

tatják a mindennapokat - félelmet, szorongást, fájdalmat szülnek,

szenvedés, s ráadásul azt sem tudjuk, kihez forduljunk tanácsért.

végül pedig a halálba torkollnak. Csak zsibbasztó kárpótlásaink, lel­

A szenvedésbe belesüppedve, hiába várjuk, hogy mélyebb megér­

ki kerülőútjaink, megszállottságaink révén érhetjük el, hogy ne kér­

tést csiholjanak ki belőlünk a gyötrelmek. Nem fogadhatjuk azzal az

dőjelezzük meg az illuzórikus határainkat, a szenvedések vég nél­

előre elhatározott szándékkal kínjainkat, hogy ez majd milyen világ­

küli láncolatának alapvető okát. Előbb-utóbb azonban, hacsak nem

raszóló felismerésekkel ajándékoz meg.

váltunk közben teljesen érzéketlenné, elhárító mechanizmusaink

Mindaddig nem lesz miénk a szenvedés gyümölcse, amíg meg

a céljukat tévesztik. Ez azután ilyen vagy olyan szenvedésekhez ve­

nem értjük, mit jelent és miért köszöntött ránk. Ezt pedig azért nem

zet, mert figyelmünk végül mégiscsak a hamis határaink konfliktu­

sikerül megtudnunk, mert alig találni olyan lélekgyógyászt, akire

sai és az életünk ebből adódó töredezettsége felé fordul.

mindenestől rábízhatnánk magunkat. A régi időkben a szenvedő

A szenvedés ilyen értelemben az első lépés a határok hamissá­

ember jóhiszeműen a papjához, egy bölcshöz vagy sámánhoz for­

gának felismerésében. Helyesen értelmezve, ezért felszabadító hatá­

dult tanácsért, aki aztán Istenhez kalauzolta. A múlt században a pap

sú, mivel túlmutat a határok összességén. Nem azért szenvedünk,

helyére a pszichológus lépett, és a lélek eme újdonsült papja a lel­

mert beteg a lelkünk, hanem mert az értelmes felismeréseink szen­

künkre irányította a figyelmet. Manapság viszont egyre csökken

vedéssel járnak. Ugyanakkor fontos, hogy jól megértsük a szenve­

a pszichiáterek ázsiója. Modernebb, hatásosabb és felszabadítóbb

dést ahhoz, hogy ne vetéljenek el értékes felismeréseink. A helye­

erejű gyógymódok vannak születőben. A lélek új orvosai természet­

sen értelmezett szenvedésbe beléphetünk, megélhetjük, végül pe­

gyógyászként ütik fel a székhelyüket, vagy más egyéb személyiség­

dig túlléphetünk rajta. Ha viszont félreértjük, egyszerűen megfenek-

fejlesztő központokban.

lünk a gyötrelmekben - s jobb híján a sárban dagonyázunk.

Ők mintegy forradalmasítják a gyógyítást

azzal, hogy nem csupán a sérült lélekre, de a szervezet egészére fi­

Végig az emberiség történelme során sámánok, papok, bölcsek,

gyelnek. A transzperszonális lélekgyógyászok egyenesen az egyéni

misztikusok, szentek, pszichológusok és pszichiáterek hívták fel

tudat meghaladására ösztönöznek. Ám, mivel ezek a doktorok mind

a figyelmet arra, hogyan kell helyesen megélni a szenvedést, majd

mást hirdetnek, felmerül a kérdés, vajon kinek higgyünk?

pedig kilábalni belőle. Arra tanították embertársaikat, hogy a szen­

A fenti nézetkülönbségek fő forrása az, hogy a laikusok és a szak­

vedésüket megértve, megszabadulhatnak tőle. Ám a lélek orvosai

emberek abban a tévhitben leledzenek, hogy a lélekgyógyászok

korántsem ugyanazt a gyógyírt kínálják a szenvedésre. Mi több,

eltérő nézőpontból közelítik meg a lelki betegségeket. Pedig nem

a felismeréseik homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. A ré­

erről van szó, hanem arról, hogy az emberi tudat különböző szint­

gi időkben a lélek orvosai azt a tanácsot adták, hogy járjuk Isten út­

jeit kezelik más és más módszerekkel. Manapság azért nem bízunk

jait. Modern kollégáik a tudattalanhoz tanácsolják a pácienst. Az

meg a lélek orvosaiban, mert tévesen úgy véljük, a tudat ugyanazon

114

115

szintjén szólnak hozzánk. Ha így volna, valóban ellentmondanának

mindvégig a határok megszüntetéséről van szó. Láttuk, hogy vala­

egymásnak, legalábbis a lényeget tekintve, és mi nem tudnánk, ki­

hányszor új határ keletkezik, énérzékelésünk is tovább szűkül, ezért

ben bízzunk.

a kezdeti identitásunk - a mindenség egésze - rövidesen a szerve­

Amint azonban rájövünk, hogy az emberi tudat több szintre ta­

zetre, majd az énre, végül pedig a personara korlátozódik. Képletes

gozódik, ha megértjük, hogy létezésünknek több rétege van, akkor

értelemben mondhatjuk, a személyiségünk ezenközben egyre ki­

felismerjük, azért van szükség a különböző terápiás módszerekre,

sebbre zsugorodik, miközben a nem-személyiség mind nagyobbra

mert a lélek más és más rétegeit célozzák meg. Belátva tehát, hogy

hízik. Minden új határral a személyiség új összetevője kerül kivetí­

a különböző lélektani iskolák jogosan foglalkoznak a különböző tu­

tésre, s tűnik fel külsődlegesnek, idegennek, az ellentáborhoz tarto­

datszintekkel, nyitottabban tudjuk majd meghallgatni, mit mond

zónak. A határok megvonása tehát meghatározott kivetítésekkel jár,

egyik vagy másik lélektani rendszer a maga sajátos szintjéről. Ha

minek során ez vagy az az elem kilökődik a személyiségből. Ennek

pedig éppen ezen a szinten szenvedünk, a lélek orvosa véget is vet­

a fordítottja is igaz, a vetületet akkor vehetjük ismét birtokunkba, ha

het a kínjainknak. Hozzásegíthet ahhoz, hogy megértsük szenvedé­

megszüntetünk egy határt. Midőn rájövünk, hogy valamely kül­

sünk valódi természetét, s támaszt adhat tudatos megértéssel elvi­

sőnek vélt kivetítés valójában az önnön tükörképünk, a lényünk el­

selnünk és túlélnünk a szenvedést.

idegeníthetetlen része, ezzel leromboljuk a személyiség/nem-szemé-

Miután kiismerjük magunkat a létezésünk különféle rétegeit föl­

lyiség érintett határát. Ezáltal tudatunk tere mind jobban kitágul,

táró tudat színképén, könnyebb lesz behatárolnunk, melyik szinten

megnyílik, szabaddá válik, többé nem árkolják körül védősáncok.

élünk, és melyik a szenvedéseink forrása, már ha van ilyen egyálta­

Hajdani ellenségeinkkel megbarátkozunk, sőt eggyé válunk, kiürít­

lán, így kiválaszthatjuk a megfelelő lélekgyógyászt és lélektani isko­

jük a csatateret, s helyette szabad mozgásteret nyerünk. A kivetített

lát a szenvedéseink orvoslására, ahelyett hogy megadóan átadnánk

személyiségrészeket immár nem érezzük fenyegetőnek, hiszen tud­

magunkat a szenvedésnek.

juk, hogy hozzánk tartoznak. A színképen alászállva, ezért először

Az elkövetkező fejezetekben e céltól vezérelve, sorra vesszük majd a színkép egyes szintjeit. Megvizsgáljuk, milyen lehetőségek,

eltüntetjük a határokat, másodszor eközben ismét birtokba vesszük a vetületünket. Ez utunk minden egyes lépésénél bekövetkezik.

örömök és értékek fakadnak az egyes szintekből, azonkívül milyen

A valós példák bemutatása megvilágítja majd, mit értek határo­

betegségek, panaszok és tünetek jelentkezhetnek mindegyiken.

kon, kivetítésen és az ellentétek küzdelmén. A jelen fejezetet a per­

Számba vesszük a jelentősebb lélektani iskolákat és gyógymódokat,

sona és az árnyék megértésének szentelem, valamint ama lélektani

amelyek az egyes szintek lelki kínjait hivatottak enyhíteni. Remé­

rendszereknek, amelyek segítenek a betegeknek a persona szint­

lem, vizsgálódásunk olyan egyszerű térképet ad az olvasó kezébe,

jéről leszállniuk az én szintjére. A következő fejezetben az én szint­

amely végigkalauzolja majd a tudat határok szegélyezte útvesztőin.

jéről a kentaur-szintre történő alászállást követjük nyomon, az ezt

Utunk során lefelé haladunk a tudat színképén. Ezt az alászállást

követőben pedig a kentaur-szintről a transzperszonális szintre való

számtalan módon jellemezhetjük, mondhatjuk azt, hogy összhangba

leereszkedést, végül pedig az egység tudatának elérését taglaljuk.

akarjuk hozni az ellentéteket, tágítani óhajtjuk a tudatot, ki akarjuk

Az egyes fejezetek alapvetően a gyakorlat szempontjait veszik figye­

szabadít; ini a beteget a komplexusok hálójából, alapjában azonban

lembe, tehát: 1. vázolják az olvasó számára a szóban forgó szint ál-

116

117

talános sajátságait, 2. ízelítőt adnak e szint mibenlétéről, végül pe­

a garázs felé. E ponton azonosul a késztetésével, mivel világosan lát­

dig 3. bevezetik az olvasót a kérdéses szintet megcélzó terápiák lé­

ja, hogy minden nehézsége ellenére, el akarja végezni ezt a munkát.

nyegébe. Nem elemzem tehát behatóan az egyes szinteket, mind­

Igaz ugyan, hogy lénye egyik fele rá sem bír nézni az egetverő ku­

össze bepillantást nyújtok az itt hozzáférhető gyógymódok főbb

pira, a lényeg az, hogy jobban akarja a garázs kitakarítását, mint az

sajátságairól. Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy aki huza­

ellenkezőjét; ha nem így volna, hozzá sem látott volna a dologhoz.

mosabban akar élni valamely mélyebb tudatszinten, ez a törekvése

Ám mikor megérkezik a helyszínre, különös dolog történik, Jack szemügyre veszi a hatalmas rendetlenséget. Kezd elmenni a kedve

jelentős erőráfordítást és előtanulmányokat igényel. Kezdjük tehát ott, ahol embertársaink zöme elakad - a persona

az egésztől. Mégsem távozik. Ehelyett elszöszmötöl egy darabig,

szintjén. A persona többé-kevésbé pontatlan, elszegényített önké­

a régi magazinokat lapozgatja, felhúzza kidobott baseball-kesztyű-

pünk. Akkor jön létre, amikor megpróbáljuk letagadni bizonyos lel­

jét, álmodozik, piszmog. Ekkor kezdi elveszteni a kapcsolatot ere­

ki késztetéseinket, amilyen a harag, az önkényeskedés, az erotikus

deti késztetésével. Ám jelenleg is munkál benne a rendrakás vágya,

vágyak, az öröm, az ellenségesség, a vakmerőség, a durvaság, az

különben egyszerűen hátat fordítana az egésznek. Mégsem teszi, és­

ösztönzés, az érdeklődés stb. Azonban, ha nem veszünk róluk tu­

pedig azért nem, mert késztetése nagyobb az ellenkezőjénél. Mind­

domást, még nem tűnnek el. Mivel ezek a késztetések hozzánk tar­

eközben lassan megfeledkezik arról, mi hozta ide, kezdi elidegení­

toznak, mindössze annyit tehetünk, hogy valaki más nyakába varr­

teni magától és kivetíteni az eredeti szándékát.

juk őket. Lehet ez az illető akárki, csak ne mi magunk legyünk. Ké­

A kivetítés pedig a következőképpen működik: mint láttuk, Jack-

nyelmetlen késztetéseinket tehát nem sikerül igazából megtagadni,

ben továbbra is ott él a vágy, hogy rendbe hozza a garázst. Ez

csupán az illetőségüket hárítjuk el magunktól. Végül már magunk is

a vágy változatlanul tevékeny, és ugyanolyan követelőzőén ad hírt

elhisszük, hogy idegenek tőlünk, kívül állnak a leikünkön. Odáig

magáról, mint az éhség mardosása. Jack a lelke mélyén érzi, hogy

szűkítjük a

a

valaki ki akarja vele takaríttatni a garázst. Pontosan ezért lébecol ott

nemkívánatos késztetéseinket. Ezek az eligedenített lelki törekvések

órák óta. A gond csak az, hogy időközben elfelejtette, kinek a szán­

aztán árnyékként vetülnek ki, és mi azzal azonosulunk, ami meg­

déka volt ez a terv. Lassan bosszantani kezdi az egész vállalkozás,

maradt nekünk, egy beszűkült, elszegényedett, pontatlan önképpel,

és ahogy telik-múlik az idő, Jackben is egyre jobban forr a méreg.

a personáv-A. Ezzel új határ keletkezik, és újfajta viszály támad,

Nem akar mást, mint befejezni a kivetítés műveletét - azaz, hogy

mégpedig a persona és az árnyék között.

mindenestől elfeledkezzen a saját szándékáról -, ehhez viszont ta­

határainkat,

hogy kizárhassuk

személyiségünkből

Az árnyék kivetítésének mechanizmusát nem nehéz megérteni,

lálnia kell egy bűnbakot, akire rálőcsölhetné kellemetlen törekvé­

gátat vetni viszont annál nehezebb e folyamatnak, mivel veszélyez­

sét. Mivel tudja, hogy valaki takarítani akar itten, ez pedig halálo­

tetné legdédelgetettebb illúzióinkat. Az alább közölt példa segít

san feldühíti, már csak meg kell találnia azt a személyt, aki ilyen un­

megérteni ezt a fölöttébb egyszerű lelki működést.

dokul „rákényszeríti" az akaratát.

Jack ég a vágytól, hogy kitakarítsa a garázst, ahol óriási a felfor­

Meg is jelenik a színen a gyanútlan áldozat: Jack felesége ku­

dulás. Már jó ideje tervezi ezt. Végül nekiveselkedik a nagy feladat­

kucskál be a garázsajtón. Ártatlanul megkérdi férje urát, végzett-e

nak, s régi munkaruhájába belebújva, mérsékelt lelkesedéssel indul

már a takarítással. Jack magából kikelve rivall rá, hogy hordja el az

118

119

irháját. Úgy érzi ugyanis, hogy igazából nem ő, hanem a felesége

Mi történt volna azonban, ha a nej bevonul a garázsba, és köve­

szeretné tisztának tudni a garázst. Ezzel teljessé vált a kivetítés

teli, hogy Jack takarítsa ki? így már más, mondhatnánk? Jack joggal

művelete, mivel Jack mostantól külsőként éli meg a saját készteté­

állíthatta volna, hogy kényszerítik, hisz ott áll a háta mögött a kar­

sét. Sikeresen kivetítette, a kerítés túloldalára száműzte, és így az

dos feleség. Csakhogy a lényegen ez sem változtatott volna, mind­

a benyomása, hogy a túloldalról veszélyezteti ez a szándék.

össze megkönnyítette volna Jack dolgát, hogy a neje nyakába varr­

Kezdi hát úgy érezni, hogy a neje hajszolta bele a takarításba,

ja a kivetítést. Erre jó alany lett volna, amennyiben ugyanazt a tö­

pedig voltaképpen saját kivetített késztetetése, saját félreértett fel­

rekvést képviseli, amit Jack rá szeretett volna vetíteni. Mintegy ki is

buzdulása ellen berzenkedik. Talán ordítozni kezd élete párjával,

hívta volna erre férjét, akinek azonban mégiscsak a saját terve volt

hogy esze ágában sincs kitakarítani azt a hülye garázst, különben is

a takarítás. Ha nem rendelkezik eredetileg ezzel a késztetéssel, és

jobban tenné, ha nem nyúzná tovább. Persze ha valóban nem állna

nem vetíti ki később, azt sem érzi, hogy rá akarják kényszeríteni.

szándékában a takarítás, ha valóban ártatlan volna ebben a törek­

Meglehet, a neje is nyüstöli, ám ezt csak akkor érzi kényszernek, ha

vésben, egyszerűen csak azt felelné neje érdeklődésére, hogy meg­

önnön késztetését vetíti rá. Saját szándékai ettől még a sajátjai ma­

gondolta magát, és elnapolta a rendrakást. De nem ezt teszi, hisz

radnak.

a lelke mélyén tudja, hogy valaki szeretné tisztának látni azt az át­

A lélekgyógyászok e szinten tehát úgy vélik, hogy aki folyvást

kozott garázst, mivel azonban ez csak nem lehet ő, nyilván valaki

külső kényszerek rabjának hiszi magát, voltaképpen több belső

másnak kell lennie. Szegény felesége kiváló bűnbaknak ígérkezik,

késztetéssel és energiával rendelkezik, mint amiről tudomása van.

és amikor megjelenik, Jack menten rá is vetíti a saját késztetését.

Ha nem lennének ilyen késztetései, fütyülne a világra. A bölcs em­

Röviden tehát az történt, hogy Jack önnön törekvését kivetítve,

ber ezért a külső kényszerben - származzon az főnökétől, hitvesé­

külsőként éli meg azt, s úgy tekint rá, mintha a külvilágból származ­

től, iskolától, barátaitól, munkatársaitól vagy gyermekeitől - annak

na. Egy kivetítést mindig kényszernek érzünk, s az a benyomásunk,

jelét látja, hogy olyan késztetések lappanganak a lelkében, amelyek

hogy a saját késztetésünk kívülről zúdul a nyakunkba. Végső soron

rejtve maradnak előtte. Megtanulja, hogy a kényszer helyett úgy fo­

elmondhatjuk - akkor is, ha kedves olvasóim hitetlenkedve pislog­

galmazzon: „több törekvésem van, mint amennyiről tudok". Ha rá­

nak e sorok olvastán -, hogy minden kényszer kivetített készteté­

jön, hogy a külsőnek érzett kényszerek tulajdonképpen a saját fel

sekből származik. Gondoljuk meg, ha példánkban Jack nem maga

nem fedezett törekvéseiből fakadnak, eldöntheti, megvalósítsa-e eze­

akarta volna eredetileg kitakarítani a garázst, a felesége ártatlan kí­

ket a késztetéseket, vagy ne hallgasson rájuk. Bármelyik megoldást

váncsiságát sem érezte volna kényszernek. Higgadtan azt felelhette

választja is, tudja, hogy saját lelki tartalmairól van szó.

volna, hogy ma nincs kedve takarítani, vagy változtatott az elhatá­

A kivetítés alapmechanizmusa tehát meglehetősen egyszerű. Egy

rozásán. Ehelyett űzött vadként támadt élete párjára! Voltaképpen

felmerülő érzés (vágy, harag vagy kívánság), mely természetes mó­

azonban nem a neje érdeklődését érezte kényszernek, hanem a sa­

don a környezetre irányul, kivetítve mintha már a külső környe­

ját késztetését. Ha nincs ez a belső indíttatás, Jack sem hitte volna,

zetből származna, és innen zúdulna a személyiségre. Ez a bume­

hogy kényszerítik. Minden kényszer alapja tehát a saját félreismert

ránghatás oda vezethet, hogy az embert valósággal földre döngölik

késztetésünk.

a saját hatalmas energiái. Ekkor azonban már nem törekszik vala120

121

mely célra, hanem úgy érzi, más noszogatja erre. Az történt tehát,

ri el sajátjának egy-egy démonikusnak, sátáninak, gonosznak vagy

hogy a személyiség/nem-személyiség határ túloldalára helyezte

legalábbis rossznak ítélt tulajdonságát. Ez a jellemvonás bármiféle

át a szóban forgó késztetést, amely így természetszerűleg kívülről

képtelenség lehet - akár perverzió, zsémbesség vagy megbízhatat­

támad rá, ahelyett, hogy segítené a környezet megszelídítésében.

lanság. Valamennyiünknek van sötét oldala. A sötét oldal azonban

Tehát az árnyék kivetítésének két fontos következménye van.

nem jelent elvetemültséget, mindössze annyit, hogy nem aranyból

Először is úgy erezzük, bennünk szemernyi sincs meg a kivetített

van a szívünk. („Mindenkinek van valami a füle mögött".) Ha tuda­

törekvésből, tulajdonságból vagy hajlamból. Másodszor ez szemlá­

tosítjuk magunkban és elfogadjuk a negatív tulajdonságainkat, még

tomást a környezetünkben, rendszerint az embertársainkban kísért

érdekessé is tehetik az életünket. A héber hagyomány szerint az Úr

minket. A kivetítés beszűkíti a személyiséget, és szorosabbra vonja

a maga konok, szeszélyes és perverz természetének mintájára alkot­

a határait. A kivetítő személy minden kellemetlenség ellenére, he­

ta meg a Föld népeit, talán azért, hogy az emberiség bele ne haljon

vesen védelmezni fogja a tévedését. Ha Jack közelébe merészked­

az unalomba.

nénk, miközben ártatlan nejével kiabál, és a fejére olvasnánk, hogy

A boszorkányüldöző azonban azt képzeli, hogy az ő jelleme ma­

saját érzéseit vetíti rá a hitestársára, valószínűleg ellátná a bajunkat.

kulátlan, és az erény őrének teszi meg magát. Pedig korántsem

A személyiség számára főbenjáró fontosságú, hogy bebizonyítsa ön­

olyan mocsoktalan a lelke, mint hinni szeretné, és ahogyan el sze­

maga előtt, a projekciói kívülről fenyegetik.

retné hitetni embertársaival, ám semmiképpen sem tudja elviselni

A legtöbb emberben rendkívül erős ellenállás él az árnyékkal

önmagában ezt a kis szennyfoltot. Megtagadja tehát, ellenáll neki,

szemben. Ez az ellenállás megakadályozza, hogy a sajátjuknak is­

megpróbálja kigyomlálni magából a hibáját. Ez azonban makacsul

merjék el kivetített késztetéseiket és tulajdonságaikat. Úgy is fogal­

tartja magát, és továbbra is emberünk a gazdája, miközben a jellem­

mazhatnék: az ellenállás a kivetítés egyik legfőbb oka. Az árnyéká­

hiba kitartóan figyelmet

nak ellenálló személyiség kívülre vetíti a lénye kellemetlen voná­

követelőzik, annál jobban nő a személyiség belső ellenállása. És mi­

sait. Ezért minden kivetítésben ott lappang valamiféle ellenállás is.

nél nagyobb ez az ellenállás, annál nagyobb erőkifejtésébe kerül

Néha ez az ellenállás enyhe, máskor jóval hevesebb, sehol sem ér­

nem meglátni a hibát. Végül, mikor már majd kiszúrja a saját sze­

vényesül azonban olyan kristálytisztán, mint egyik legelterjedtebb

mét, valóban észreveszi, csakhogy az egyetlen lehetséges módon -

formájában, a boszorkányüldözésben.

másokban. Tudja, valakinek ez és ez a hibája, mivel azonban ez

Szinte mindenki részt vett már a boszorkányüldözés ilyen vagy

követel magának.

Minél lármásabban

a valaki nem lehet ő, hát másnak kell lennie. Már csak meg kell ke­

olyan formájában. Bármilyen groteszken hatnak is ezek a dolgok,

resnie a megfelelő személyt, ami rendkívül fontos, mert amennyi­

mindamellett beszédesen példázzák a kivetítés kártékonyságát és az

ben nem tudja másra vetíteni az árnyékát, az ott marad a nyakában.

ember makacs vakságát önnön hibáival szemben. A boszorkányül­

Az ellenállás kulcsszerepet játszik e folyamatban. Mert amilyen olt­

dözés ugyanakkor a kivetítés egyik legszemléletesebb példája, és

hatatlan gyűlölettel és ádáz ellenállással viseltetik valaki a saját ár­

mint ilyen, megmutatja, mennyire gyűlöljük másokban mindama tu­

nyékával szemben, minden áron igyekszik kigyomlálni azt a lelké­

lajdonságokat, amelyeket titokban magunkban is megvetünk.

ből, ugyanolyan szenvedéllyel veti meg mindazokat, akikre rálőcsöli

A boszorkányüldözés akkor veszi kezdetét, ha valaki nem isme122

az árnyékát. 123

Ez a boszorkányüldözés néha véres erőszakba torkollik - gon­

lenségek, vagy másik végletként azok, amelyek vonzanak, lenyű­

doljunk a nácik zsidóüldözésére, a salemi boszorkányperekre vagy

göznek, rabul ejtenek minket, nem mások, mint az árnyékunk tü­

a Ku-Klux-Klan bűnbakkeresésére a fekete bőrű lakosság körében.

körképei. „Más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát" nem

Vegyük észre ugyanakkor, hogy a bűnbakkereső pontosan ugyan­

veszi észre az ember, mondja a régi közmondás.

azokat a hibákat rója fel az áldozatainak, amelyeket féktelen dühé­

Az árnyék lényegének megértése után nyomába eredhetünk né­

ben maga is a világ eíé tár. Máskor a boszorkányüldözés nem ölt

hány közkeletű kivetítésnek. Amiként a kényszer kivetített készte­

ilyen ijesztő méreteket - ilyen például a „komcsik" hidegháborús el­

tés, úgy a kötelezettség is kivetített kívánság. Más szóval, ha köte­

ítélése. Megint máskor egyenesen komikus felhangokkal jelentkezik

lezettségeink rabságában sínylődünk, ez annak a jele, hogy bár nem

- a szűnni nem akaró pletykák többet árulnak el a pletyka gyártó­

ismerjük el, szívesen teszünk eleget feladatainknak. A kötelezettség­

járól, mint arról, akit a közösség a nyelvére vett. E sokszínű jelen­

vállalás, a „csak érted teszem" helyzetei legtöbbször a családban

ség mindazonáltal az árnyék kivetítésének kérdéskörébe tartozik.

fordulnak elő. A szülők kötelességüknek érzik, hogy gondját visel­

Sok férfi és nő kel ki felháborodottan a homoszexuálisok ellen.

jék gyermekeiknek, a férj kötelességének érzi, hogy eltartsa felesé­

Néha roppant kulturált, kifinomult egyéniségek gyűlölködnek a me­

gét, a feleség kötelességének érzi, hogy ellássa a háztartást stb. Az

legekre, fel kívánják függeszteni a polgári jogaikat vagy ennél is

emberek ugyanakkor előbb-utóbb fellázadnak a kötelezettségeik el­

rosszabbat kívánnak nekik. Mi az oka ennek az ádáz fenekedésnek?

len, bármilyen nemesnek tűnnek is azok a kívülálló szemében. Az

Különös módon nem maga a homoszexualitás ténye, hanem az,

elégedetlenség elharapózása idővel boszorkányüldözésbe torkollik,

hogy az ilyen gyűlölködők saját titkos homoszexuális késztetéseiket

s férj és feleség rendszerint a házassági tanácsadónak nevezett bo­

képtelenek elviselni. Nem tudják megemészteni a természetes és

szorkánymesternél köt ki.

enyhe homoszexuális hajlamokat önmagukban, ezért kivetítik őket

Aki úgy érzi, fuldoklik kötelezettségei súlya alatt, egyszerűen ki­

másokra. Embertársaik homoszexualitása ellen vagdalkoznak tehát,

vetíti a szóban forgó tevékenységek kedvelését. Persze pontosan ez

ahelyett, hogy elismernék önnön hajlamaikat.

az, amit nem lesz hajlandó elismerni (hisz ellenáll az árnyékának).

így folyik tehát ilyen vagy olyan formában a boszorkányüldözés.

Mi több, éppenséggel az ellenkezőjét hangoztatja: a háta közepére

Állítólag azért utálunk embereket, mert piszkosak, buták, ferde haj­

se kívánja a terhes kötelezettségeit, jelenti ki. Pedig szó sincs arról,

lamúak, erkölcstelenek... Meglehet, tényleg azok, de talán még sincs

hogy nem szeretne együttműködni, csupáncsak letagadja ezt. Igen­

igazunk. A lényeg azonban nem ez. Ellenszenvünk valódi oka, hogy

is segíteni akar másokon, ám e vágyát kivetítve, az az érzése támad,

a tudtunkon kívül, bennünk magunkban is megvannak a kiátkozott

hogy mások várják ezt el tőle. A kötelezettséget tehát nem a világ

tulajdonságok. Azért acsarkodunk ellenük, mert a saját hibáinkra is­

sózza ránk, hanem saját be nem vallott segíteni akarásunk. Vegyünk szemügyre egy másik közkeletű kivetítést. Talán semmi

merünk bennük. Észrevehetjük mindebben a kivetítés egyik sajátos vonását. Kör­

nem olyan béklyózó, mint a gátlásosság, az az érzés, hogy minden­

nyezetünk ama elemei (emberek vagy tárgyak), amelyek a kelleté­

ki minket bámul. Talán beszédet kell mondanunk vagy fellépünk

nél erősebb érzelmi hatással vannak ránk, rendszerint a saját kive­

egy színdarabban, díjat kapunk, s ilyenkor megdermedünk a ránk

títéseink. A bosszantó, zavaró, visszataszító emberek, tárgyak és je-

szegeződő tekintetek kereszttüzében. Sokaknak viszont egyáltalán

124

125

nincs lámpalázuk. A lámpalázat nem a helyzet termeli ki, hanem

csak csírájukban jelentkeznek a személyiségében, ám mivel nem tud

a sajátos lelkialkatunk. A lélekgyógyászok szerint ekkor az önnön

róluk, kivetíti őket mindazokra, akikkel kapcsolatba kerül. Ez meg­

érdeklődésünket vetítjük rá embertársainkra, ezért képzeljük, hogy

sokszorozza az eredeti késztetést, s a világ oly fenyegetően elutasí­

mindenki kizárólag ránk figyel. Ahelyett, hogy aktívan szemlélnénk

tó hellyé válik emberünk számára, ami nem felel meg a valóságnak.

a világot, zavart érzünk a többiek tolakodó kíváncsisága láttán.

Annyi bizonyára igaz az egészből, hogy akadtak, akik bírálgatták

A közönség

felnagyítódik

szegény fejét. Mindez azonban meg sem kottyan addig, amíg a sa­

a tudatunkban, és azt képzeljük, hogy minden mozdulatunkat árgus

természetes

érdeklődése

aránytalanul

ját kivetített bírálatunkat nem adjuk hozzá a gáncsoskodáshoz. Ezért

tekintetek követik. Ez természetesen bénítóan hat ránk. Mindaddig

valahányszor kisebbségi érzések gyötörnek minket, vagy szenve­

nem is oldódik föl a bénultságunk, amíg nem merjük visszavonni

dünk a környezet rideg bánásmódjától, okosan tesszük, ha kivetü-

a kivetítést - azaz, nem merünk szembenézni a világgal, ahelyett,

lést keresünk mindebben, és beismerjük, hogy kissé talán kritiku-

hogy bennünket bámulnának; nem merünk nyitott szemmel figyel­

sabbak vagyunk másokkal szemben, mint gondolnánk.

ni, ahelyett, hogy letaglózna minket a világ érdeklődése.

Mostanra nyilván kiderült, hogy az árnyék kivetítése nem csupán

A fenti gondolatmenetet követve, képzeljük el, mi történne akkor,

a külvilág képét torzítja el a tudatunkban, hanem az önmagunkról

ha ellenséges érzéseinket, támadókedvünket vetítenénk rá az ember­

kialakult véleményünket is. Érzelmeim vagy jellemvonásaim kivetí­

társainkra. Az ilyen ember úgy érezné, hogy a környezete érdemtele­

tésekor továbbra is érzékelem ezeket, ám eltorzult, elferdült formá­

nül ellenséges és nyers vele szemben, őt pedig megfélemlíti, meg­

ban, külső jelenségként. Az árnyékot is torzán, mintegy álruhába

ijeszti, sőt akár meg is rettenti ez a feléje áradó töménytelen ellensé­

bújtatva érzékelem, s kivetítve, tünetként sanyargatja az életemet.

ges energia. Az esetek többségében a megalapozatlan félelmek arról tanúskodnak, hogy az illető tudtán kívül haragszik a környezetére.

Ha tehát rávetítem önnön ellenséges érzéseimet a környezetem­ re, azt képzelem majd, hogy a külvilág viseltetik így velem szem­

A pszichológust felkereső betegek másik gyakori panasza a sze­

ben, s végül félni kezdek az emberektől. Eredeti ellenséges magatar­

retethiány. Úgy érzik, senki sem szereti őket igazán, a kutya sem

tásom árnyékként vetül ki a világra, ezért másokban vélem felfedez­

törődik velük, vagy éppen mindenki őket bántja. Ezt rendszerint két­

ni, miközben önmagamban csak a félelem tünete marad meg. Ezzel

szeresen is igazságtalannak érzik, mivel ők voltaképpen mindenkit

az árnyék tünetté alakul át.

szeretnek. Úgy érzik, hogy belőlük hiányzik a külvilágban észlelt el­

Ha tehát száműzöm az árnyékomat, még nem szabadulok meg

utasító magatartás. Hisz a lelküket is kiteszik, hogy elnyerjék ember­

tőle. Nem marad űr a nyomában személyiségemben. Helyette tüne­

társaik bizalmát, és eszükbe sem jut bírálgatni másokat. Hanem pon­

tek keletkeznek, fájdalmas emlékeztetőül arra, hogy lényem bizo­

tosan ez a kivetítés két megkülönböztető jele: az illető úgy érzi,

nyos vonásai nem tudatosodnak bennem. Azonkívül, ha egyszer az

belőle hiányzik a kérdéses kellemetlen tulajdonság, ám mindenki

árnyék tünetté változott, ugyanúgy fogok harcolni ellene, ahogyan

másban megvan. Csakhogy már a gyerekek is azt kiabálják egymás­

valamikor az árnyékkal hadakoztam. Amikor tehát megtagadom va­

nak az óvodában, hogy „aki mondja másnak, az mondja magának".

lamely hajlamomat (az árnyékomat), ez tünetként bukkan föl, én

Aki úgy érzi, hogy az egész világ ellene fordult, nincs tudatában

pedig ugyanazzal a dühvel fenekedek majd rá, amilyen ellenszen­

a saját elutasító, gáncsoskodó hajlamainak. Ezek a hajlamok talán

vesnek találtam az árnyékomat. Talán még azt is megkísérlem, hogy

126

127

Az árnyék okozta tünetek közkeletű jelentései 1.TÁBLÁZAT

elrejtsem a világ szeme elől a szégyenletes valót (reszketést, kisebb­ ségi érzést, depressziót, szorongást stb.), pontosan úgy, ahogyan az árnyékomat iparkodtam elleplezni önmagam előtt. így tehát minden tünet - depresszió, szorongás, unalom vagy fé­ lelem - az árnyék valamely elemét tartalmazza; nem más ez, mint valamiféle kivetített érzelem, tulajdonság vagy hajlam. Fontos, hogy

A

tüneteket

eredeti

árnyékalakjukra

fordítása

TÜNET

lefordító

szótár

E R E D E T I ÁRNYÉKALAKJA

megértsük, bármilyen kellemetlenek a velejárók, nem szabad ellen­ állnunk nekik, nem szabad megvetnünk vagy elkerülnünk őket, mi­ vel pontosan ők rejtik a megoldás kulcsát. A tünet ellen hadakozni annyit tesz, mint a benne rejtező árnyékkal szembeszállni, márpe­ dig éppen ez panaszaink forrása. E szinten a terápia első lépéseként teret kell adnunk életünkben a tüneteinknek, s megbarátkoznunk e kellemetlen, korábban meg­ vetett érzésekkel. Tudatosan, és a tőlünk telhető legnagyobb nyi­ tottsággal, elfogadással kell közelednünk a tüneteinkhez. Vagyis,

Külső kényszer

B e l s ő késztetés

Elutasítás

„Menjetek a p o k o l b a ! "

( S e n k i s e m szeret e n g e m ! " ) Bűntudat

„Elegem van

(„Bűntudatot keltesz bennem")

a

Szorongás

Izgalom

Gátlásosság („Mindenki engem néz")

Jaz o b ebm a nb eér e r dke, kmint e l n e kg o n d o l o m "

Impotencia/Frigiditás

„Nem e n g e d e m , hogy kielégülj"

követelőzésedből"

engedélyeznünk kell önmagunknak a depressziót, a szorongást, a szeretetlenség érzését, az unalmat, a sértődöttséget vagy a gátlásos­ ságot. Míg korábban minden erőnkkel ellene szegültünk ezeknek az érzéseknek, most hagyjuk, hogy szabadon hassanak ránk, mi több, még támogatjuk is őket. Vendégségbe hívjuk magunkhoz a tünete­ ket, engedjük, hogy szabadon ténykedjenek és lélegezzenek, mi­ közben nem teszünk mást, mint egyszerűen tudatosítjuk őket ma­ gunkban. Voltaképpen ez tehát a terápia első lépése, és sok esetben

Félelem

Ellenségesség

(„Bántani akarnak")

(„Anélkül, támadó

hogy és

észrevenném,

indulatos

vagyok")

Szomorúság

Harag!

Tartózkodás

„Hátrább az agarakkal!"

többre nincs is szükség, mivel abban a pillanatban, amikor teljes va­ lóságában elfogadunk egy tünetet, ezzel a benne megbúvó árnyék jelentős részét a magunkénak ismerjük el, ami minden panaszunkat végérvényesen eloszlatja.

Nem tudom megcsinálni Kötelezettség

(„Meg

„A fene vigye el, n e m a k a r o m megcsinálni!"

kell tennem")

Kívánság

(„Szívesen

csinálom")

Ha a tünet makacsul tartja magát, sor kerül a terápia második lé­ pésére a persona szintjén. A megvalósítás mikéntje egyszerű, csupán­ csak időt és türelmet igényel. Ekkor nem teszünk mást, mint tudato­ san visszavezetjük a tünetet eredeti alakjára. Ehhez a „fordításhoz" szolgáljon eligazításul az itt közreadott egyszerű szótár (1. TÁBLÁZAT). 128

Gyűlölet

Pletykálkodás

(„Megvetlek azX

(„Utálom

tulajdonságod miatt")

X

Irigység („Fantasztikus vagy!")

magamban

tulajdonságomat")

J o b b vagyok,

mint g o n d o l o m "

A dolog lényege az, hogy felismerjük, minden tünet az árnyék vala­

a persona szintjéről az én szintjére. A képlet pofonegyszerű:

mely tudattalan megnyilvánulását képezi le (tükrözi). Például Önök

persona + árnyék = én.

úgy érzik, hogy agyonhajszolják a munkahelyükön. Amint láttuk azonban, a külső kényszer mindig annak a jele, tünete, hogy önök készségesebben dolgoznak, mint gondolják vagy bevallják maguk­ nak. Talán nem szívesen ismerik eí ezt a munka iránti odaadást, és így másokat okolnak a hálátlan feladatért, hogy „a cégért" robotolja­ nak. Talán az „önzetlen" áldozatkészségükért anyagi viszonzást vár­ nak, vagy éppen megfeledkeztek az eredeti késztetésükről. Bármi le­ gyen az oka, a külső kényszer biztos jele annak, hogy Önökben erősebb a munkaszenvedély, mint képzelik. Eképpen tehát visszave­ zethetik a tünetet az eredeti, a valóságnak megfelelő formájára. A kell helyett ekkor azt mondják majd: akarom.

Gondatlanság volna tőlem, ha anélkül zárnám le ezt a fejezetet, hogy felvázolnám az e szinten végzett gyógyító munka lényegét. Ha az árnyékterápiával foglalkozó pszichológusok szakmai zsargonját figyelmen kívül hagyva, a mondandójuk velejére figyelünk, a követ­ kező érdekes törvényszerűségre bukkanunk. Mikor azt mondjuk, szeretjük az anyánkat, azt vágják a fejünkhöz, hogy tudattalanul gyűlöljük őt. Ha viszont azt állítjuk, gyűlöljük, azzal fogadnak, hogy ez a gyűlölet voltaképpen burkolt szeretet. Ha arról panaszkodunk, milyen nehezen viseljük a depressziót, azt kapjuk, hogy tulajdon­ képpen örülünk ennek az állapotnak. Ha az a bánatunk, hogy meg­ aláznak bennünket, a lélekgyógyász okvetlenül azzal áll elő, hogy titokban kedvünkre van a megaláztatás. Amennyiben szenvedélye­

A fenti lefordított magyarázat a gyógyulás kulcsa. A külső kény­

sen részt veszünk valamely politikai, vallási vagy ideológiai kam­

szer eloszlatására nem kell például látszólag hiányzó belső készte­

pányban, a lélekgyógyász úgy véli majd, nem hiszünk semmiben, és

tést csiholni magukban. Nem azt mondom tehát, hogy ha erőnek

a térítő törekvéseink lényegében önmagunk hitetlenkedésének szól­

erejével érdekességet találnak a munkájukban, nem érzik majd

nak. Ha mi igent mondunk, a terapeuta menten nemet mond. Ha mi

kényszernek. Csupán azt állítom, a külső kényszer annak a jele,

azt mondjuk, fent, ő azt feleli, lent. Ha mi nyávogunk, ő visszaugat.

hogy ez a látszatra hiányzó késztetés jelen van, habár burkolt for­

Ha pedig végül kifakadunk, hogy mindig is gyűlöltük a pszicholó­

mában, tünet alakjában. Nem szükséges akár csiholt lelkesedéssel is

gusokat, és most már látjuk, hogy erre minden okunk megvolt, az­

tetézni a lelki terheiket. A külső kényszerben ott rejlik az az ener­

zal vág vissza, hogy elvetélt pszichológusok vagyunk, ezért iri­

gia, amire a munkavégzéshez szükségük van. Egyszerűen csak né­

gyeljük e szakma művelőit.

ven kell nevezniük a külső kényszert: nem más ez, mint a belső

Mindez talán ostobaságnak hangzik, ám e nyakatekert logika lé­

késztetés. Puszta fordításról van tehát szó, amelynek során semmi

nyege az, hogy a lélekgyógyász - tudatosan vagy tudtán kívül - a sa­

újat nem hoznak létre.

ját ellentétével szembesíti a betegeit. Ha a fejezet korábbi példáit

A tünetek, mint láttuk, korántsem kellemetlenek, éppenséggel

számba vesszük ebből a szempontból, látni fogjuk, hogy a vázolt

ezek a lelki fejlődésünk letéteményesei. Pontosan behatárolják

helyzetek mindegyikében a delikvens csupán az ellentétpárok egyik

a tudattalan árnyékot, csalhatatlan jeléül annak, hogy itt valamifé­

pólusát vette tudomásul. Nem volt hajlandó mindkét végletet elfo­

le kivetítésről van szó. A tünetek révén pedig nyakon csíphetjük az

gadni, nem ismerte fel az ellentétpárok lényegi egységét. Mivel ezek

árnyékot. Az árnyék belső fejlődésre, határaink kitágítására, elfo­

nem létezhetnek egymás nélkül, amennyiben nem tudatosulnak

gadható önkép kialakítására késztet. Röviden tehát, alászállottunk

bennünk, az elutasított végletet a lélek mélyére taszítjuk, tudattalan­

130

ul

ná tesszük, s mint ilyent, kivetítjük. Vagyis határvonalat húzunk az

szántanak fel minket, ezek pusztán ürügyek a bosszúságra. Hatalmas

ellentétpárok két eleme közé, amivel egymás ellen fordítjuk őket.

megkönnyebbülés, amikor először rájövünk, hogy magunk idéztük

Ezt a csatát azonban senki sem nyerheti meg, itt csupán fájdalmas

elő a tüneteinket, ez ugyanis azt is jelenti, hogy felhagyhatunk e tü­

vereségek sorozatára számíthatunk, mivel a két pólus voltaképpen

netek termelésével, miközben visszavezetjük őket eredeti alakmásuk­

egymás tükörképe.

ra. Ezáltal okává válunk az érzéseinknek, nem puszta eredőjévé.

Az árnyék tehát nem más, mint valamely jellemvonás tudattalan

E fejezetben tehát azt taglaltuk, miként tagadja meg az ember

ellentéte. Az árnyék megismerésének egyszerű módja az, ha mind­

a lénye bizonyos vonásait, ami hamis, eltorzult önképet eredmé­

annak az ellenkezőjét feltételezzük, amit tudatosan elgondolunk,

nyez; ezt nevezzük personámk. Általánosságban fogalmazva, ilyen­

vagy amire tudatosan törekszünk, ami után tudatosan áhítozunk. Ez

kor határvonalat húzunk a kedvelt (persona) és a nem szívesen lá­

megmutatja majd, milyen képet fest az árnyék a világ előtt, és ne­

tott (árnyék) tulajdonságaink közé. Azt is láttuk, hogy az én megta­

künk meg kell barátkoznunk az így viszontlátott tükörképünkkel.

gadott elemei a környezetre vetülnek rá. Ez pedig egy életen át ár-

Ha például heves ellenszenvvel viseltetünk valaki iránt, titokban

nyékbokszolásra ítélheti az embert. A persomx az árnyéktól elvá­

biztosan rokonszenvesnek találjuk. A szerelmi lángolás tüzében

lasztó határvonal ellenfélként állítja szembe ezt a két lelki entitást,

mindig lesz a személyiségünknek olyan tartománya, amelyet hide­

s a köztük dúló háborúság tüneteket eredményez. Ugyanazzal

gen hagy ez az érzés. Ha utálunk valamilyen tulajdonságot, nem árt,

a szenvedéllyel gyűlöljük majd a tüneteinket, mint amellyel erede­

ha tudjuk, hogy titokban irigyeljük másokban. Amint tudatára ébre­

tileg az árnyékot gyűlöltük, és midőn az árnyékot másokra vetítjük,

dünk a lelkünkben szunnyadó ellentéteknek, ambivalens érzések­

rájuk is átárad ez a gyűlölet. így embertársainkat mintegy tünetként

nek, a helyzet feszültsége egy csapásra alábbhagy, hiszen ezt a fe­

kezeljük, olyan valakikként, akik ellen hadakozni kell. E szint ha­

szültséget elsősorban az ellentétek viszálya okozta. Másfelől, abban

tárvidéke mentén tehát többfrontos támadás, ádáz küzdelem bon­

a pillanatban, hogy megbomlik lelkünkben az ellentétek egysége,

takozik ki.

két oldal egyidejű tudomásulvétele, ezáltal el is választjuk egymás­

A többé-kevésbé pontos önkép kialakításához - ha lejjebb hatol­

tól az ellentétpár két pólusát, határt vonunk közéjük, hogy az eluta­

nánk a persona szintjéről az én szintjére - nem kell mást tennünk,

sított, tudattalanná tett pólus tünetként térjen vissza. Mivel az ellen­

mint tudatosítanunk magunkban a lényünk el nem ismert sajátsága­

tétek mindig egységet alkotnak, egyedül a tudattalan, kiküszöbölő

it. Ezek pedig jobbára szem előtt vannak, éspedig tünetként, ellen­

figyelmetlenség választhatja el őket egymástól.

tétként, kivetülésként. A kivetítésnek a határok lerombolásával vet­

kivetítéseink megismerésével

hetünk véget. Ekkor személyiségünkbe építjük a korábban idegen­

felelősséget vállalunk a tulajdon érzéseinkért és lelkiállapotainkért.

nek vélt elemeket, helyet csinálunk a legkülönbözőbb lelki lehe­

Lassan megértjük, hogy a világgal hadakozva, voltaképpen a kivetí­

tőségeinknek, a negatívaknak és a pozitívaknak, a jóknak és a roszs-

Lelki

ellentéteink,

árnyékunk,

tett ellentétünkkel viaskodunk. Belátjuk, a tüneteket nem a környe­

zaknak, a szeretetreméltóknak és a megvetendőknek. Lelkünk új-

zet okozza, hanem e sok kellemetlenséget magunk zúdítjuk önma­

ratérképezésével a régi titkos ellenségek nyíltan barátokká lesznek.

gunk fejére, eltúlzott kárpótlásként mindazért, amit nem merünk

Végül elérhetjük, hogy - ha nem is találjuk minden jellemvonásun­

megtenni. Fölismerjük, hogy nem az események és az emberek bosz-

kat kívánatosnak - legalább szeretni tudjuk a saját hibáinkat.

132

133

8 / A kentaur szintje

Az előző fejezetben láttuk, hogy árnyékunk megismerése és viszszaperlése kitágíthatja az identitásunkat; a szegényes persona helyé­ be ekkor egészséges én lép. Az árnyék és a persona kettéhasadását begyógyítva, a köztük terjengő határokat megszüntetve, tágasabb, kiegyensúlyozottabb önazonosságot nyerünk. Olyan ez, mintha egy zsúfolt bérlakásból kényelmes villába költöznénk. Ebben a fejezetben a kényelmes villát elegáns kastélyra cseréljük fel. Folytatjuk a hatá­ rok lerombolásának alapvető műveletét, miközben, mélyebb szinten vesszük sorra az identitás kitágításának ama módszereit, amelyek révén az éntől (és világképétől) a kentaurhoz jutunk. Kapcsolatba kerülve a testünkkel, újra birtokba vehetjük azt. A test birtokba vétele meglehetősen furcsa gondolatnak tűnhet. Az én és a test határa oly mélyen gyökerezik az átlagember tudatta­ lanjában, hogy e hasadás begyógyításának szándékát a meglepetés és az unalom furcsa keverékével fogadja majd. Úgy véli, test és lélek határa egyszer és mindenkorra rögzített, és nem érti, miért kontárko­ dik bele bárki e kérdésbe, sőt miért akarja lerombolni ezt a határt. Mint tudjuk, csak kevesen veszítjük el a fejünket, a testünket azonban jóval többen és réges-régen elveszítettük. Attól tartok, ez nemcsak szókép, hanem véres valóság. Úgy tűnik, mintha valójában meglovagolnánk a testünket, mint lovas a lovát. Ostorozom és di­ csérem a testem, etetem, tisztogatom és ápolom, amikor szüksége van rá. Megsarkantyúzom és visszafogom, mindezt akarata ellenére. 135

Mindaddig, amíg ez a test-ló jól viseli magát, észre sem veszem a lé­

én együttesen igenis mélyebb valóságot hordoz, mint bármelyikük

tezését, mikor azonban rakoncátlankodni kezd - ami fölöttébb gya­

külön-külön, s én ebben a fejezetben az „együttesen" határozószót

kori -, előrántom az ostort, hogy móresre tanítsam.

emelném ki, akkor is, ha gyakorlati megfontolásokból a fizikai test­

Úgy tetszik tehát, mintegy megülöm ezt a testet. Nem a testem­

re és az ezzel összefüggő gyakorlatokra szorítkozom.

mel közeledem a világhoz, hanem a testemen, ezen az idegen álla­

Mint várható, ezer és ezer okból tagadhatjuk meg és féljük visz-

ton. Én fent vagyok, ő lent, és többnyire nyugtalanul lesem, mit for­

szakövetelni a testünket, ezek némelyikét említettem már a színkép

ral ellenem. A tudatom szinte kizárólag a fejemre korlátozódik a fe­

fejlődésének tárgyalásakor. Felületi síkon azért nem tartunk igényt

jemmel azonos vagyok, a testem azonban a tulajdonom. A test tárgy-

a testünkre, mert nem látjuk értelmét - úgy érezzük, kár ekkora

gyá fokozódik le, ami nem „én" vagyok, csak az „enyém". A tárgy-

hűhót csapni a test körül. A dolog mélyebb oka azonban az, hogy

gyá silányított test más szóval kivetül, pontosan úgy, ahogyan az ár­

a test különösen erőteljesen és elevenen „testesít meg" tabunak ki­

nyék. Határ emelkedik a szervezet teljességén belül, amely a szemé­

kiáltott érzelmeket. Végül pedig azért ódzkodunk a testtől, mert

lyiségtől idegen elemként zárja ki a testet. Ez a határ szakadék, kor­

a halál szálláscsinálója.

lát, akadály (hogy Lowen szóhasználatával éljek): „Ez az akadály el­ különíti a pszichét a testtől. Tudatos gondolkodásunk ugyan azt mondja, hogy e kettő működése egymásra épül, a köztük emelkedő akadály miatt azonban nem érzékeljük elég mélyen az alapvető azo­ nosságukat. Eme akadály voltaképpen kettéhasítja a személyiséget. Nemcsak a pszichét különíti el a test egészétől, de a felületi jelen­ ségeket is elszakítja a szervezet mélyébe nyúló gyökereiktől."

Ezen és egyéb okokból a társadalomba „beilleszkedett" felnőtt jó ideje kívülre - vagy úgy is mondhatnám „lentre" - vetítette a testét. A kentaur ebek harmincadjára jutott, miközben a személyiség az én­ nel azonosul a test ellenében. Ám a többi kivetítéshez hasonlóan a test elidegenítése szintén azzal végződik, hogy a kivetített test kí­ sérteni kezdi a kivetítőt, alaposan megszorongatva és eldöngetve őt a saját energiáival. Mivel a test ezer és egy okból a személyiség/nem­

Itt minket alapvetően a szervezet teljességének megbontása ér­

személyiség határvonal túloldalára került, s mivel nem barátként

dekel, a kentaur feldarabolása, aminek legszembetűnőbb és legsú­

vagy szövetségesként tekintünk rá, ebből mint napra éj következik,

lyosabb következménye a testünk elvesztése. Az utóbbi nem telje­

hogy az ellenségünkké tesszük. Az én és a test egymásra támad, ami­

sen egyenértékű a kentaur széttrancsírozásával, „a belső egység"

vel heves, bár néha csupán a felszín alatt dúló háború veszi kezdetét.

megbontásával, mindazonáltal épp eléggé árulkodó jel. Azért foglal­

Mint láttuk, minden határ ellenfeleket támaszt, s ugyanezt mond­

kozunk most ezzel, mert ezt a momentumot a legkönnyebb megér­

hatjuk el az én és a test határvonaláról is. Számos fontos ellentét ke­

teni és leírni. Ne feledjék ugyanakkor, mindezzel nem azt akarom

letkezik e határvonal mentén, közülük legfontosabb azonban az

mondani, hogy a test mint olyan - azaz a „fizikai test" - mélyebb

akaratlagos/nem-akaratlagos szembenállás. Az én az önszabályozás

valóság, mint a szellemünk. Valójában az egyszerű test a legalanta-

központja, s egyben az akaratlagos és a tudatos tevékenységeké is.

sabb tudatformát képviseli, oly egyszerűt, hogy el is tekintek a tár­

Ezzel szemben a testünk akarattalan folyamatok jól szervezett rend­

gyalásától ebben a könyvben. A test nem „mélyebb valóság" az én­

szere, ide tartozik a vérkeringés, az emésztés, a növekedés, a fejlődés,

nél, amint azt sok szomatológus tudni véli, ugyanakkor a test és az

az anyagcsere stb. Ha mindezt furcsának találják, hallgassák csak

136

137

meg, mit beszél az átlagember, mely életfolyamatait ismeri el saját­

hetősége és romlandósága fölött érzett döbbenet okozott. Ez a döb­

jának. Azt mondja például: „mozgatom a karomat", azt azonban már

benet elzsibbasztja az idegeket és eltorzítja a tudatot.

nem, hogy „verem a szívem". Azt mondja, „megeszem az ebéde­

E különös tetszhalálnak azonban nagy az ára. Mert ha igaz, hogy

met", azt azonban nem, hogy „megemésztem az ebédemet". „Azt

a test a fájdalmak forrása, az is igaz, hogy számtalan örömünket kö­

mondja, hogy „tekergetem a lábujjaimat", azt azonban nem, hogy

szönhetjük neki. A testi fájdalmakat kiölő én az örömöket is kiirtja

„keringetem a véremet".

az életünkből. Nincs többé szenvedés... és nincs többé öröm.

Más szóval az én csupán az akaratlagosan irányítható életfolya­

Ezért az átlagember anélkül „fagyasztja le" a testét, hogy megér­

matokkal vállal közösséget, az összes többi, akarattól független élet­

tené e különös hibernáció természetét. Még csak nem is tud arról,

funkciót viszont valamiként az énjétől idegennek és megbízhatat­

hogy hibernálta magát. Olyan ez, mintha egy testrészünk elfagyna.

lannak érzi. Nem tartják furcsának, hogy minden józan meggondo­

A szenvedő alany nem tudja, mi történt vele, hiszen az érintett test­

lásnak fittyet hányva, mindössze a lényünk csekély töredékével azo­

táj érzékelése kiesik, márpedig az érzékelés hiánya nem észlelhető.

nosítjuk magunkat? Nem különös, hogy a legjobb esetben is csak az

A beteg semmit sem érez, nem fogja föl, milyen nagy a baj.

egyik felünket nevezzük önmagunknak? És ugyan ki lesz a gazdája a másik félnek?

Az érzékelésnek ez a kiterjedt hiánya a vitális sokk általános kö­ vetkezménye, annak folyománya, hogy visszarettenünk a testünktől,

Az én bizonyos értelemben kelepcében érzi magát, kiszolgáltat­

s ezért részeire bomlik a kentaur. Ez a hasadtság bizonyos mérték­

va a saját rakoncátlan teste kényének-kedvének. Nem ritka ezért,

ben az egészséges ént is jellemzi. Mindaddig ugyanis, amíg valaki

hogy azok, akik a test rabjának érzik magukat, olyan állapotra vágy­

kizárólag az énjével azonosul, a dolog természetéből adódóan,

nak a jelenben vagy a halál után, ahol már csak a lélek kormányoz,

a személyisége nem fogadja magába a szervezet öntudatlan folya­

és nem köti béklyóba a romlékony hús. Ők nyilván arról álmodoz­

matait. Ezért ha a személyiség ki is tágul a personáról az én szintjé­

nak, hogy a lelkük földi porhüvelyéből kiszabadulva az űrben le­

re, mégis érezzük, hogy valamiként nélkülözzük a mélységet, nin­

begnek holmi puha pendelyben. Könnyű belátni, miért társul oly

csenek megalapozott, jelentős érzelmeink, nem fakad föl bennünk

sokak képzeletében a húshoz az erkölcsi fertő.

a belső tudatosság és az érző figyelem éltető forrása. Folytatnunk

Az ént különösen a testi fájdalom riasztja. Fájdalom, szenvedés,

kell tehát az alászállásunkat, megválnunk az énnel közösséget vál­

az élő szövet és a nyers idegvégződések hihetetlen sebezhetősége

laló beszűkült identitásunktól, és felfedeznünk, átéreznünk a testi­

- mindez érthető módon rettegéssel tölti el az ént, amely így ipar­

lelki szervezet teljességével való azonosságunkat. Az e szinten dol­

kodik minél távolabb kerülni e kellemetlenségek forrásától, igyek­

gozó gyógyász számára mindez azt jelenti, hogy felfedezi az auten­

szik úgy elzsibbasztani és lefagyasztani a testet, hogy csökkentse

tikus, egzisztenciális személyiséget.

annak a fájdalommal szembeni kiszolgáltatottságát. Bár az én nem

A továbbiakban utat-módot keresünk a test és az elme határának

képes szabályozni a test akarattól független érzeteit, azt igenis ké­

eltörlésére, hogy ismét ráébredjünk arra, az ellentétek eme egysége

pes megtanulni és meg is tanulja, miként vonuljon vissza a testéből,

ott szunnyad minden létezés mélyén. „Ez a hasadás nem haladható

hogyan tegye érzéketlen tetszhalottá a test egészét. Aurobindo ezt

meg - jelenti ki Lowen - a test energetikai folyamatainak ismereté­

„vitális sokknak" nevezte el - olyan sokknak, amelyet a hús sebez-

ben. A tudás maga felületi jelenség, és az én birodalmába tartozik.

138

139

Az embernek éreznie kell a testében keringő éltető áram delejes ha­

vegővel töltsék fel a teljes deréktájat! Képzeljék el, ha úgy tetszik,

tását. Ehhez fel kell adnia az én merev szabályozási rendszerét,

hogy egész mellkasukat és hasukat egy nagy léggömb tölti ki, ami

hogy a mély testérzetek felszínre kerülhessenek."

minden belégzéssel színültig megtelik levegővel. A ballon kitágul­

Bármilyen egyszerűnek hangzik ez a program, a nehézségeit

va, erősen benyúlik a mellkasból a hasüregbe, és kitölti azt. Ameny-

menten megtapasztalja az, aki megpróbál kapcsolatba kerülni a tes­

nyiben nem érzik a léggömb gyenge nyomását ezeken a testtájakon,

tével. Nem fogja érezni a lábszárát, a gyomrát, a vállát, hanem meg­

fújják fel kicsit jobban, hogy betöltse a kívánt területet. Ezután las­

szokásból gondolja, hogy érzi mindeme testtájait. Elképzeli őket

san és egyenletesen engedjék ki a levegőt, hogy a ballon alaposan

magának, így kerüli el, hogy közvetlen, érző figyelemmel forduljon

kiürüljön. Ismételjék ezt meg hétszer-nyolcszor, fenntartva közben

feléjük. Természetesen ez az egyik főbenjáró oka a testi egység

a ballon gyengéd, ám mégis erőteljes nyomását, hogy a hasüreget

megbomlásának. Óvakodniuk kell tehát az érzetek fogalmak közé

kitöltve, elérje a medence alját. Figyeljék meg, mely területeket ér­

szorításától, fel kell függeszteniük, legalábbis ideiglenesen, az érző

zik feszesnek, fájdalmasnak vagy zsibbadtnak.

figyelem átfordítását gondolatokra és képekre!

Egységesnek érzik a léggömb egész területét, vagy külön érzé­

A testükkel a következőképpen teremthetnek kapcsolatot. Feküd­

kelik a mellkast, a hasüreget és a gátat, miközben az egyes terüle­

jenek hanyatt egy szőnyegre vagy matracra, kinyújtott végtagokkal!

teket feszes, görcsbe szorult vagy fájdalmas sávok választják el egy­

Hunyják be a szemüket, lélegezzenek mélyen, de könnyedén, aztán

mástól? E kisebb sajgások és kellemetlen testi érzetek ellenére kez­

kezdjék el a testérzeteik felfedezését! Ne akarjanak semmit érezni,

dik észrevenni, hogy a léggömb mentén finom jóérzés terjed végig.

ne erőltessék az érzékelést, hanem hagyják, hogy a figyelmük végig­

A szó szoros értelmében belélegzik a jókedvet, majd átáramoltatják

áramoljon a testükön, és jegyezzék meg maguknak, amint valamely

a testelméjükön. Kilégzéskor ne veszítsék el a lélegzetüket, hanem

testtájon kellemes vagy kellemetlen testi érzetek keletkeznek. Érzé­

bocsássák ki az egész testet bejáró örömként. Ekképpen szelíd

kelik például a lábszárukat? A gyomrukat? A szívüket? A szemüket?

öröm járja át a testeimét, amely minden egyes légvétellel tovább nő.

A nemi szervüket, az ülepüket, a fejbőrüket, a rekeszizmukat, a láb­

Ha nem biztosak a dolgukban, végezzenek további három-négy tel­

fejüket? Figyeljék meg, mely testrészeikben jelentkeznek erőteljes,

jes belégzést, átadva magukat a légzés örömének.

elevenen ható érzetek, és melyek tűnnek tompának, súlyosnak, élet­

Talán kezdik érteni, miért nevezik a jógik a légzést az életerő

telennek, érzéketlennek vagy fájdalmasnak. Próbálkozzanak ezzel

forrásának - nem filozófiai értelemben, hanem a zsigeri érzések

legalább három percig, és figyeljék meg, milyen gyakran kalandozik

szintjén. Belégzéskor életerőt szívnak le a torokból a hasba, éltető

el a figyelmük, milyen gyakran kezdenek el ábrándozni. Furcsának

energiával töltik fel a testüket. Kilégzéskor ezt az erőt gyengéd

találják, milyen nehéz megmaradni a testben akár három percig is?

örömként és jó érzésként bocsátják ki, majd sugározzák szét a test­

De ha nem a testükben tartózkodnak, akkor hol vannak?

elmében.

E kis bevezető után továbbléphetnek a következő fokozatra: fe­

Folytassák a léggömb feltöltését, szívják be az életerőt a torok­

küdjenek továbbra is hanyatt a test mellett kinyújtott karral, enyhén

ból a köldöktájra (ham), kilégzéskor pedig áramoltassák a hastól

szétterpesztett lábbal, behunyt szemmel. Lélegezzenek nagyon mé­

végig az egész testen. Minden egyes légvétellel töltsék fel friss erő­

lyen és lassan, a torokból a hasba helyezve a légzés központját, le-

vel a testet a torkon át beáramló levegőből. Kilégzéskor aztán fi-

140

141

gyeljék meg, milyen messze jut az életerő tagjaikban. A combokig?

vagy érzésének, ha letagadja a létezését. Az én kivetítő mechaniz­

A térdekig? A lábfejekig? A szó szoros értelmében leáradhat a lábuj­

musai úgy működnek, hogy a szóban forgó személyben ne tudato­

jakba. Folytassák ezt több légvételen keresztül, majd végezzék el

suljon valamely, az árnyékhoz tartozó lelki tartalom. Ha például le­

a gyakorlatot a felső végtagokra! Érzik, amint az életerő átjárja

tagadja az ellenséges érzéseit, kivetíti ezeket, és arról panaszkodik,

a karjukat? Ujjaikat? Fejüket, agyukat, fejbőrüket? Kilégzéskor en­

hogy az egész világ őt üldözi. Más szóval, a kivetített ellenségessé­

gedjék, hogy ez a gyengéd öröm átáramoljon testükön és az egész

ge folytán szorongást és félelmet érez majd.

világon. Bocsássák ki a testükön keresztül a levegőt a végtelenbe! A fenti elemek együttese kiadja a teljes légzés ritmusát. Belég­

Mi történik a testben az ellenséges indulatok kivetítésekor? E lé­ lektani folyamat mellett testi történéseknek is le kell játszódniuk,

zéskor szívják be a levegőt a torokból a harába, életerővel töltve fel

hisz a test és a lélek nem választható el egymástól. Mi játszódik le

azt. Kilégzéskor engedjék szabadjára ezt a gyöngéd örömöt, hogy a

testünkben az ellenséges érzések elnyomásakor? Hogyan valósul

teljes testelmén át a világba, a kozmoszba, a végtelenbe áramoljon.

meg testi szinten egy megnyilvánulni akaró erős érzelem elfojtása?

A gyakorlat végén hagyják, hogy egész gondolkodásunk a végtelen­

A nagyon haragos ember rikoltozik, kiabál, hadonászik. Az izom­

be enyésszen. Tegyék ugyanezt minden kellemetlen, zavaró testér­

működés eme sajátságai szorosan hozzátartoznak a harag kinyilvá­

zéssel, betegséggel, szenvedéssel, fájdalommal. Engedjék, hogy az

nításához. Ezért a haragot elfojtva, a megfelelő izomműködést is be

érző figyelem áthassa a jelen állapotukat, majd a pillanatok során

kell szüntetnünk, mintegy izmainkkal kell gátat vetnünk az ellensé­

keresztül kiáradjon a végtelenbe.

ges indulat szabad áradásának. Ekkor az egyik izomcsoport mű­

Térjünk rá most e gyakorlat részleteire! Több, mint valószínű,

ködése a másikét fékezi, azaz az izmok valóságos háborúja kereke­

hogy könnyűszerrel át tudják áramoltatni testelméjükön az életerőt

dik az elfojtásból. Az izmok egyik része az indulatok kifejezésén

és az érző figyelmet. Ám csaknem ugyanolyan bizonyos, hogy a

munkálkodik, miközben a másik részük pontosan ezt akadályozza.

gyakorlat során egyik-másik testtájukat zsibbadtnak, érzéketlennek,

Olyan ez, mintha egyik lábunkkal a fékre, a másikkal a gázpedálra

merevnek, feszesnek, görcsösnek vagy fájdalmasnak találják majd.

lépnénk. Ez a konfliktus sajátos, pattanásig feszült patthelyzetet

A zsibbadtság gyakran tapasztalható a hasüregben, a nemi szervek­

eredményez, jóllehet, az egymásra irányuló nagy energiák eredője

ben, a szívben, a kismedencében vagy a végtagokban. Fontos, hogy

nulla.

rátaláljanak ezekre a blokkokra. Egyelőre ne akarjanak megszaba­

A harag elfojtásakor például valószínűleg összeszorítjuk állkap­

dulni tőlük. Legjobb esetben a dolog nem működik, rosszabb eset­

csunkat, torkunkat, nyakunkat, vállunkat, felkarunkat, mivel csak

ben pedig tovább rosszabbodik a helyzet. Egyszerűen csak találják

így tudjuk megfékezni az indulataink kitörését. Márpedig a letaga­

meg ezeket a blokkokat, és jegyezzék meg az elhelyezkedésüket.

dott ellenségesség, mint láttuk, rendszerint félelmet ébreszt. Vala­

A blokkok feltérképezése után hozzáfoghatnak az eloszlatásuk­

hányszor érthetetlen félelmek szorongatják tehát Önöket, figyeljék

hoz. Először azonban fontos megérteniük, mit jelentenek ezek a blok­

meg, hogy az egész válltájék begörbed. Mindez annak a jele, hogy

kok és ellenállások — azaz olyan merev, feszült, görcsbe rándult sá­

visszatartják a haragjukat, és félelemmel néznek a félelem elébe.

vok, amelyek a test bármely pontján előfordulhatnak. Láttuk, hogy

A válltájék ekkor már nem a támadókedvet érzékeli, hanem csupán

az én szintjén a személyiség ellen tud állni valamely késztetésének

feszültséget, görcsöt, nyomást. Elzáródás keletkezett a testükben.

142

143

Pontosan ugyanilyen elzáródásokat fedezhetnek fel testszerte az ismertetett légzőgyakorlat során. Minden blokk, a testrészek minden

ennek megfelelő érzelmeket elfojtottuk. Ajánlom önöknek e tárgy­ ban Lowen és Keleman munkáit.

görcsössége vagy feszülése voltaképpen valamely tabunak érzett in­

Amikor többé-kevésbé sikerült behatárolniuk az érzelmi blokk­

dulat vagy érzés lefékeződése az izmokban. A körülmény, hogy

jaik helyét, továbbléphetnek, hogy elvégezzék a következő izgal­

e blokkok az izmokból származnak, igen lényeges szempont, ami­

mas kísérletet, maguknak az elzáródásoknak az eloszlatását. Bár en­

re rövidesen visszatérek. Egyelőre elégedjenek meg annyival, hogy

nek alapmechanizmusa könnyen érthető és kivitelezhető, a tudatos

a blokkok és a feszültségsávok két izomcsoport küzdelméből kelet­

eredmények gyümölcse már nehezebben érik be, és rengeteg mun­

keznek (egy mini-határ mentén); az egyik az indulat kinyilvánításán munkálkodik, a másik pedig ennek ellenében fejti ki a hatását. Ez azonban tevékeny, hatékony gátlás. Az ember a szó szoros értelmé­ ben magába fojtja a haragját, ahelyett, hogy szabadjára engedné in­ dulatai tombolását.

kát, odaadást, türelmet igényel. Hiszen legalább tizenöt évet töltöt­ tek egy-egy blokk kiépítésével, hogyan várhatnák el akkor, hogy ti­ zenöt perc után elenyésszen. A többi határhoz hasonlóan, az elzá­ ródás megszüntetése is kitartó, tudatos erőfeszítés eredménye. Ha találkoztak már effélékkel, tudják, az a legkellemetlenebb az

Ezért, ha a szemtájék feszült, Önök talán a feltörő könnyeiket

egészben, hogy minden próbálkozásuk ellenére sem sikerül ellazí­

nyelik vissza. Amennyiben a halántékuk fáj, esetleg öntudatlanul

tani ezeket, legalábbis nem tartósan. A tudatos kísérlet csupán né­

összeszorították az állkapcsukat, mondjuk, hogy visszafojtsák a si­

hány másodpercre teheti ernyedtté a tagjaikat, amint azonban elfe­

kolyukat, a kiáltásukat vagy a nevetésüket. A váll és a nyak feszü­

ledkeznek erről a kikényszerített ellazulásról, menten visszatér

lése elfojtott, megfékezett harag, dühkitörés vagy ellenségesség je­

a nyak, a hát, a mellkas stb. feszülése. Némely blokkot és görcsöt

le, míg a rekeszizom görcse arról árulkodik, hogy szeszélyes érzé­

egyáltalán nem lehet feloldani. Ennek dacára makacsul igyekszünk

seiknek vagy érző figyelmük csapongásának gátat vetve, rendszere­

az egyetlen lehetséges gyógymóddal, e feszültségek tudatos feloldá­

sen fékezik a légzésüket (a legtöbb önmagát fegyelmező ember

sával (e próbálkozás - paradox módon - meglehetősen kimerítő).

visszafojtja a lélegzetét). A kismedence és a gát görcsössége több­

Úgy tűnik, e blokkok egyszerűen megtörténnek velünk, mintegy

nyire arra utal, hogy az illető mindenestől kizárja tudatából a nemi­

akaratunk ellenére; mindenestől függetlenek az akaratunktól és az

séget, s e terület megmerevítésével elejét veszi, hogy a levegővel

akaratlagos szabályozástól. Mintha tehetetlen áldozatai volnánk

éltető energia áramoljon a megfelelő testtájakra. A lábszár feszülé­

e kellemetlen támadásoknak. Vizsgáljuk meg, mi teszi olyan kitar­

se, merevsége vagy gyengesége ugyanakkor jobbára annak a jele,

tóvá ezeket a hívatlan vendégeket.

hogy a kérdéses személy kiegyensúlyozatlan, „nem áll két lábbal a valóság talaján", nem elég megingathatatlan, nem „földön járó".

Legelőször is szögezzük le: a blokkok mind izom eredetűek, amint azt már korábban említettem. Minden elzáródás izom-össze­

Láttuk tehát, hogy valamely elzáródás eredetének megértéséhez

húzódás eredménye. Némely simaizom és a vázizomzat egésze aka­

tudnunk kell, hol fordul elő. Az egyes testtájak adott érzéseket köz­

ratlagos szabályozás alá esik. Ugyanazok az izomcsoportok hatnak

vetítenek. Feltehetően nem a lábunkkal sikoltunk, nem a térdünk­

a blokkokban, amelyek a kart mozgatják, amelyek ökölbe szorítják

kel kiabálunk, és nem a könyökünkkel éljük át az orgazmust. Ezért,

a kezünket vagy a rágásért, a járásért, az ugrásért felelősek.

ha bizonyos testtájon blokk jelentkezik, feltételezhetjük, hogy az 144

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ezek az elzáródások - testi érte145

lemben - nem függetlenek az akaratunktól, nem egyszerűen csak

maim feszülését, ezért ugyancsak értelmetlen az ellazításukra irá­

megtörténnek velünk. Olyan mozgásokkal függnek össze, amelyek

nyuló erőfeszítés. Ehelyett, mint mindig, most is az ellenkezőjével

akaratlagos szabályozás alá esnek. Röviden tehát, szándékosan, tisz­

kell próbálkoznom. Úgy kell eljárnom, amint soha még: tudatosan

ta fejjel, tudatosan hozzuk létre e blokkokat, éspedig kizárólag az

meg kell kísérelnem az izomfeszülés fokozását. E szándékos elhatá­

akaratlagos izomműködés irányításával.

rozásom egyfajta tudatos csípéssel ér fel, azaz emlékezni kezdek ar­

Furcsa módon, mégsem tudunk arról, mit művelünk. Megfeszít­

ra, hogyan csíptem meg önmagamat. Látom már, miképpen támad­

jük az izmainkat, és noha érzékeljük, hogy feszesek és görcsbe rán­

tam önmagámra a szó szoros értelmében. Ez a mélyen átérzett be­

dulnak, arról már sejtelmünk sincs, hogy tevékenyen közreműkö­

látás energiát szabadít fel az izmok háborújából, s ezen energiát

dünk e folyamatban. Ha aztán létrejön az elzáródás, többé nem va­

a környezet felé irányozhatom, nem pedig önmagam ellen fordí­

gyunk képesek ellazítani az érintett izmokat, elsősorban azért, mert

tom. Önmagam sanyargatása és bántalmazása helyett támadást intéz­

azt sem tudjuk, hogyan kell őket megfeszíteni. Úgy fest a dolog,

hetek egy munkafolyamat, egy könyv, egy finom fogás ellen, újrata­

mintha e blokkok maguktól keletkeznének (a tudattalan lelki folya­

nulva ezzel az agresszió szó jelentését, ami annyit tesz: közeledés.

matokhoz hasonlóan), s minket valósággal elsodornak azok az erők, amelyek felett nincs hatalmunk.

Van azonban egy másik, ugyanolyan fontos összetevője is a blokkok eloszlatásának. Láttuk, hogy ennek során először szán­

Az egész helyzet olyan, mintha tudtunkon kívül megcsípnénk

dékosan növeljük az izmok feszülését. Ekkor tudatosan cselekedjük

magunkat, vagy elfeledkeznénk arról, ki volt a csípés gazdája. Érez­

azt, amit addig öntudatlanul műveltünk. Ne feledjük azonban, hogy

zük a csípéssel járó fájdalmat, arra azonban nem jövünk rá, hogyan

ezek a feszültségblokkok rendkívül fontos célt szolgálnak, neveze­

vethetnénk ennek véget. A testben gyökerező izomfeszülések szin­

tesen a veszedelmesnek, tiltottnak vagy elfogadhatatlannak ítélt ér­

tén ilyen csipkedések. Nem az a kérdés tehát, hogyan oldhatjuk fel

zések és indulatok elfojtását. A blokkok tehát a bizonyos érzelmek­

ezeket a blokkokat, hanem az, hogyan észlelhetjük a létrejöttüket,

kel szembeni ellenállás gócpontjai. Tartós feloldásukkal megnyílunk

amiben oly tevékeny részt vállalunk. Ha magunk csípjük meg ma­

az izomgörcsbe temetett érzelmek számára.

gunkat, de nem tudunk róla, hiába is kérünk meg mást, hogy szün­ tesse meg a fájdalmat. Ha viszont afelől érdeklődünk, hogyan hagy­ hatjuk abba önmagunk csipkedését, ezzel már elismerjük, hogy nem mi voltunk a csípés elkövetői. Másfelől amint felfogjuk, hogy mi magunk csipdessük magunkat, ekkor és csak ekkor véget is vet­ hetünk az egésznek. Senki sem intéz körkérdést az ismerőseihez, hogyan hagyjon föl önmaga csipkedésével, ahogyan azt sem kér­ dezzük meg, hogyan emeljük fel a kezünket. Ezek egyaránt akarat­ lagos mozgások.

Hozzá kell tennem, hogy ezek az „eltemetett érzések" nem egy kielégíthetetlen fenevad orgiasztikus kívánságai, nem is démoni megszállottság megnyilvánulásai vagy bestiális hajlamok, teszem azt az egész család kiirtására. Leggyakrabban meglehetősen ártalmatlan kívánságok, akkor is, ha drámai erővel jelentkeznek a régóta fenn­ álló izomgát miatt. Rendszerint nincs szó egyébről, mint egy kiadós sírásról, egy kis sikoltozásról, a gáttalan orgazmus képességéről, egy jó kis hisztiről, mondjuk az erre a célra odakészített párnák püfölésével. Még amikor igazán erős negatív érzelem fortyog is az em­

A dolog veleje tehát az, hogyan érzékelhetem közvetlenül az iz-

146

berben, és elönti a düh, akkor sem kell megijedni, hisz nem ez ha-

147

tározza meg a személyiséget. Egy színházi előadás során, midőn egy kétsoros mondóka statisztái első ízben vonulnak a színpadra, min­ den szem rájuk szegeződik, akkor is, ha a darab egésze szempont­ jából jelentéktelen a szerepük. Hasonlóképpen, amikor a kellemet­ len érzelmek először jelennek meg a színen, ideiglenesen egészen megbéníthatják az embert, dacára annak, hogy az érzelmek skálájá­ nak csak töredékét képviselik. J o b b kiadni az érzéseket, mint a szín­ falak mögött füstölögni.

valóban „csipkedi magát", tényleg elfojtunk valamit. Aztán lassan el­ lazíthatjuk az izmainkat, miközben megnyílunk bármilyen felszínre kerülő érzelemmel szemben. Talán sírni akarunk egy jót, vagy ha­ rapni, hányni, nevetni, sikoltani. Talán testi jó érzés önt el bennün­ ket a hajdani blokk helyén. A legátolt érzések szabadjára engedésé­ hez időre, némi erőfeszítésre, nyitottságra és szorgos munkára van szükség. A tipikusan tartós blokk esetében napi negyedórás gyakor­ lás vagy ennél több - egy hónapon keresztül - szinte bizonyosan

Bárhogy van, ez az érzelmi felszabadulás, a megfékezett érzé­

meghozza a kívánt eredményt. A blokk eltűnik, amennyiben az érző

seknek ez a kiáradása rendszerint magától játszódik le, amikor meg­

figyelem szabadon és gáttalanul átáramlik a leblokkolt területen,

tanulják tudatosan megfeszíteni a gátak izomcsoportjait. Ezenköz­

hogy továbbáradjon a végtelenbe.

ben emlékezzenek vissza arra, mi ellenében feszítették meg erede­ tileg az izmaikat. Például ha egy barátjukat látva, akinél eltörni ké­ szül a mécses, rászólnak szegényre, hogy „rajta! Ne add fel!", való­ színűleg könnyekben tör majd ki. E pillanatban minden erővel viszszatartja a szervezet egyik természetes késztetését, és persze tuda­ tában is van annak, hogy fegyelmezi az érzéseit, melyek így nem rejtőznek el egykönnyen. Hasonlóképpen, amikor tudatosan növel­ ni iparkodnak a blokkok feszültségét, a legátolt érzelem is felszín­ re kerül és hírt ad magáról.

Ha sikerül orvosolnunk test és lélek, akaratlagos és akarattalan testi működések, tudatosság és ösztönösség meghasonlását, ezzel jelentős változás áll be az önértékelésünkben és a valóságszemléle­ tünkben. Minél sajátabbnak érezzük az akarattól független testi fo­ lyamatainkat, annál természetesebbnek veszünk minden olyan je­ lenséget, amely felett nincs hatalmunk. Ekkor készségesebben elfo­ gadjuk a kiszámíthatatlant, és nyílt szívvel átadjuk magunkat az ösz­ tönösségnek, mert hiszünk az önvaló bölcsességében, ami mélyebb­ re hatol az akarat és az én felületes ágálásánál. Azt is megtanuljuk

A test tudatosságának ilyen növelése tehát a következőképpen

talán, hogy nem kell szabályoznunk magunkat ahhoz, hogy megbé­

valósítható meg: az adott blokk behatárolása után - legyen az áll­

kélhessünk önmagunkkal. Hiszen mélyebb lényegünk, a kentaur

kapocs, a torok vagy a halánték feszülése - minden figyelmünket

amúgy sem engedelmeskedik az akaratunknak. A személyiség meg­

ide fordítjuk, mintegy letapogatjuk gondolatban a feszült izomcso­

nyilvánulásai egyszerre akaratlagosak és akarattól függetlenek, de

portokat. Aztán lassan, céltudatosan tovább növeljük a nyomást; fe­

mivel hozzánk tartoznak, egyaránt tökéletesen helyénvalóak.

szítsük meg például a nyak izmait és szorítsuk össze a fogunkat. Az izmok megfeszítésével kísérletezve, tartsuk észben, hogy most vol­ taképpen féket vetünk valamilyen érzésünk megnyilvánulásának. Akár még ismételhetjük is magunkban (hangosan, amennyiben nem szorítjuk épp össze az állkapcsunkat): „nem! Nem teszem meg! Azért is ellenállok!" így átérezzük majd, hogy a lényünk egy része

148

Az akaratlagos és az akarattól független testi működések elfoga­ dása azzal jár, hogy többé nem érezzük magunkat kiszolgáltatva az akarattól

független

életfolyamatok

kényének-kedvének.

Mély

felelősségtudat születik bennünk, nem azért, mert minden életfunk­ ciónkat tudatosan kívánjuk irányítani és elszámoltatni, hanem mert többé senkit sem kell hibáztatnunk az érzéseinkért. Végső soron

149

belőlünk fakad minden akaratlagos és akarattól független élettevé­

gia az egyedüli élet, s a testből ered" - írta Blake,* és ez az élette-

kenységünk, nem lehetünk hát ezek tehetetlen áldozatai.

liség nem külső körülményektől és ígéretektől függ. Belülről fakad,

Ha magunkénak valljuk az akarattól független életfunkciókat,

és bőségesen részesülünk belőle a pillanat jelenvalóságában. Amíg

még nem jelenti azt, hogy irányítani is tudjuk őket. Nem kénysze-

az én az időben él, a jövendő nyereség felé ácsingózik, a múlt vesz­

ríthetjük a hajunkat gyorsabb növekedésre, sem a gyomrunkat,

teségeit siratja, a kentaur mindig a nunc fluenshen lakozik, a tüné­

hogy ne korogjon tovább, vagy a vérünket, hogy keringjen az ellen­

keny és valós jelen időben, abban az élettől duzzadó jelenben, ame­

kező irányba. Mikor ráébredünk arra, hogy e folyamatok ugyanúgy

lyik nem kapaszkodik a tegnapba, és nem hajszolja a holnapot, ha­

hozzánk tartoznak, mint akaratlagos életműködéseink, feladjuk hiá­

nem a pillanat szépségeiben leli föl a boldogságát (ez nem az örök

bavaló törekvésünket a teremtés beszabályozására, önmagunk és a

jelen, a nunc stans, de lépés ebben az irányban). A kentaur-tudat

világ kényszeres manipulálására. Paradox módon ez a felismerés

kitűnő ellenszer a jövősokk betegsége ellen.

nagyobb szabadságtudattal ajándékoz meg minket. Tudatos énünk

Ezen a szinten nemcsak az akaratlagosát és a nem-akaratlagosat

egyszerre talán két-három dologgal képes foglalkozni. A szervezet

tanuljuk meg önmagunk részeként szemlélni, hanem azt is kezdjük

egésze ezzel szemben ilyen pillanatban is a szó szoros értelmében

megérteni, hogy ezen a mélyebb szinten a kettő egy és ugyanaz.

több millió élettevékenységet hangol össze, kezdve az emésztés bo­

Mindkettő a kentaur ösztönös életműködésének része. Azt eddig is

nyolult folyamataitól, egészen az ingerület átvitel és a fogalmi gon­

tudtuk, hogy ami az akarattól független, az ösztönös. Ámde az aka­

dolkozás szabályozásáig. Ehhez elmondhatatlanul mélyebb bölcses­

rat erőmutatványai és a tudatos döntések ösztönösen születnek. Hi­

ségre van szükség, mint amennyivel a felületes én büszkélkedhet.

szen mi áll az akarat mögött? Egy másik akarat? Akarhatok-e akarni,

Minél otthonosabban berendezkedünk a kentaurban, annál jobban

vagy az akarat egyszerűen csak megtörténik velem? Ha az előbbi

át tudjuk adni magunkat a természet szabadságának és kimeríthetet­

esetről van szó, akarhatja-e akaratom az akarást? Maguktól játszód­

len bölcsességének.

nak-e le a döntések, vagy elhatározom, hogy elhatározom, hogy el­

A legtöbb mindennapi gondunk-bajunk abból adódik, hogy be­

határozok valamit? Végső soron tehát, minden céltudatos tevékeny­

folyásolni és szabályozni akarjuk azokat az életfolyamatokat, ame­

ség beletorkollik a kentaur ösztönösségébe, olyanba, amelyik alá­

lyeket a szervezet tökéletesen összefog, feltéve persze, ha az én

festi és egyesíti az akaratlagos és a nem-akaratlagos életműködé­

nem kezd el okvetetlenkedni. Az én például mesterséges örömöket

seket. E mély szinten a személyiség „örök és ki nem számított éle­

kerget. Úgy érezzük, hogy a jelenben nem jutunk elég boldogság­

tet él a jelenben" - idézzük Koomaraszvámi szavait.

hoz, ezért bonyolult ketyerékkel vesszük körül magunkat, s ezek­

E szinten mindenfajta gyógymód legfőbb gyümölcse az a finom,

ből örömöt igyekszünk csiholni. Csak megerősíti azt a tévhitet, hogy

ám átható tudati változás, amely fokonként feléleszti halottaiból a

az öröm kívülről importálható, pedig e tévhit magában is felelős a

kentaurt, miközben a személyiség felfedezi, hogy ezzel a lénnyel

vidámság kiirtásáért, aztán végül azt hajszoljuk, ami meggátolja a boldogságunkat. A kentaurhoz visszatérve, ráébredünk arra, hogy testi-lelki jólé­ tünk letéteményese a szervezet pszichofizikai teljessége. „Az Ener150

*

Menny és pokol házassága,

Az ördög szózata,

William

Európa Könyvkiadó, 137. oldal. Nagy László fordítása.

151

Blake

versei.

1977,

azonos. Ez a lehetőség nem csupán az én és a test lehetőségeinek

Amint arra Maslow rámutatott, az önmegvalósítás és az élet ér­

summázata, hanem olyan teljesség, ami jóval meghaladja részei ösz-

telme szoros szálakkal kötődik egymáshoz. A kentaur-szintű egzisz­

szegét. Rollo May úgy véli: „sem az én, sem a test, sem pedig a tu­

tencialista gyógyászokat ezért mélyen foglalkoztatja az élet értelme,

dattalan nem lehet »önálló«, hanem csupán egy totalitás részeként

ami tőlük nem holmi önző haszonlesés, hanem valami ezen túlmu­

képzelhető el. A szabadság és az akarat ebben a totalitásban leli

tató cél. Ugyan mi történik azután, ha már az ember egészséges, ép

meg az alapjait." E „totalitás" kitágult lehetőségeit önkiteljesítésként

ént fejlesztett ki? Az önző célok elérése után, amikor meglett a ko­

(Goldstein,,Maslow), autonómiaként (Fromm, Riesman) vagy az élet

csi, a ház és mellé némi önbecsülés, minekutána megalapoztuk

értelmeként (May) szokás emlegetni. A kentaur szintjén bontakoz­

a létbiztonságunkat és a karrierünket - mi legyen, miután mindezt

nak ki a lélektan emberi lehetőségekkel foglalkozó mozgalmai, az

magunkénak mondhatjuk? Mi legyen akkor, ha a történelem csupa-

egzisztencializmus és az emberközpontú terápiák. Mindezek a rend­

csupa keserű tanulságot kínál az élet értelmetlenségéről, ha az

szerek test, lélek és érzelmi világ alapvető egységéből indulnak ki,

anyagi javakat hajszoló külvilág lapossága elsivárítja a lelket, ha las­

amelyeket végül magasabb rendű egységbe, „mélyebb teljességbe"

san kezd felderengeni előttünk, hogy egyedül a halál vár ránk, mi

ötvöznek.

legyen akkor?

E helyt nem kezdhetek el az önmegvalósításról értekezni, ám

Aki önző célokat kerget, az tevékenységre vágyik, és bizonyos

Maslow alább közölt sorai mindent elmondanak helyettem, megér­

pontig ez helyénvaló is. Az énen túllépve azonban olyan célokra le­

tetik az önmegvalósítás lényegét, és az esetleges kudarc következ­

lünk, amelyek kevesebb nyüzsgést és intenzívebb létezést feltéte­

ményeit:

leznek. Amint azt e. e. cummings írja:

Valamennyiünkben benne rejlik a törekvés, hogy minél több képességünket bontakoztassuk ki, kiteljesítsük és meg­

Ha lehetsz, legyél. Ha nem, fel a fejjel, és végezd, mi rád méretett, segítve és hátráltatva másokat a kifulladásig.

valósítsuk önmagunkat. Ez a törekvés közelebb visz a tökéle­ tesen pallérozott, hiteles személyiséghez, előtérbe helyezi an­

Az élet kentauri - alapvető - értelme az a felismerés, hogy ma­

nak egységét, teljességét. A megosztottságot magasabb rendű,

guk az életfolyamatok is örömet okoznak. Az értelmet nem csupán

tartalmasabb egységbe ötvözi, így a személyiség kigyógyult

a külső tevékenységekben és az anyagi javakban leljük ekkor föl,

meghasonlottságából, és összefogottabbá válik. Ez

[a kész­

hanem önnön létünk mélyáramaiban is. E mélyáramok sugárzása ki­

tetés] arra ösztönöz, hogy az elképzelhető legjobbat hozzuk

árad a világra, barátainkra, az emberiségre, sőt magára a végtelenre.

ki önmagunkból. Aki szándékosan alacsonyra állítja a mér­

Ha meg akarjuk találni az élet értelmét, el kell fogadnunk a ha­

cét, figyelmeztetem, hogy egész életére elkötelezi magát a bol­

lál tényét, meg kell barátkoznunk a dolgok egyetemes múlandósá­

dogtalanság mellett.

gával, miközben minden kilégzésünkkel az ürességbe bocsátjuk ki a testelme egészét. Aki feltétel nélkül megadja magát a halálnak minden egyes kilégzése során, az minden belégzéskor újjászületik és megújul. Másfelől, aki visszaretten a haláltól és a pillanatok tüné152

153

kenységétől, az a bennük lélegző élettől is meghátrál, hiszen e kettő egy és ugyanaz.

9 / A transzcendens személyiség

Összegezve az elmondottakat, a kentaur szintje magában rejti az 1. önmegvalósítás lehetőségeit, 2. az élet értelmének kutatását, 3. valamint az egzisztenciális, végső kérdéseket. E kérdések meg­ oldása külön-külön is ép elmét és testet igényel, az érző figyelem olyan áramát, amely a testelmét elárasztva, egész pszichofizikai létezésünket mozgósítja. Az én és a test egybeolvadásával mind­ kettőt megváltoztatjuk és új összefüggések közé helyezzük. Az én így leér a - tápláló, megtámasztó - anyaföldre, miközben a test fel­ ér az ég csillagmagasába. A kettejük között tátongó határ leomlik, s ezzel megszűnik a viszályuk is, újfajta ellentétpárok sora keletke­ zik, ám ezek a korábbinál mélyebb egységben egyesülnek. Először történik meg, hogy lélekkel itatódik át a test, és testet kap a lélek.

A kentaur szintjét elhagyva, tovább haladunk a színkép transz­ perszonális sávjai felé. Ezzel magunk mögött hagyjuk a hétköznapi tudatot, és egy magasztosabb, nem-evilági létbe lépünk be, ahol olyan tudat részesei leszünk, amely meghaladja az egyént, és olyan erőkre nyílik rá a szemünk, amelyek túlterjednek az emberi képes­ ségeken. E szinten minden valamirevaló tan előbb-utóbb oly mély tudatosságot alakít ki a tanítványban, ami kiemeli önmagából, és a transzperszonális létsík kifinomult régióiba röpíti. Sajnos azonban az efféle beszéd a legtöbb mai, művelt nyugati­ ban csak ijedelmet kelt, hiszen a modern világban a vallásos érzés vérszegénysége mostanára elzárta a társadalmilag megközelíthető utat a transzcendencia felé. Az átlagember ezért valószínűleg hitet­ lenkedve hallgatná, ha valaki rámutatna, hogy a lénye ismeretlen mélységeiben transzperszonális lényeg lakozik, s ez meghaladja az egyéni létezés síkját, túlmutat a tér és az idő hétköznapi keretein. Az elmúlt néhány évszázadban a nyugati ember - sajnálatos mó­ don - egyre inkább elnyomta a lénye transzcendens oldalát. Ez a ki­ terjedt, ám alig tetten érhető elfojtás kétségtelenül vétkesebb a jelen civilizációnk elégedetlenségében és boldogtalanságában, mint egy szekérderéknyi szexuális elfojtás, az ellenségesség, a harag vagy a színkép felső szintjein jelentkező egyéb érzelmek elnyomása. A persona, az én vagy a kentaur szintjén munkáló elfojtások, min­ den drámaiságuk és hevességük ellenére, nem hatolnak elég mély155

re ahhoz, hogy megszabják a társadalom alaphangját, amelynek

nézetkülönbségüknek az volt az alapja, hogy más lélekgyógyászok­

gyökerei tudatosan vagy öntudatlanul mindig is a transzcendencia

hoz hasonlóan, ők is a színkép meghatározott szintjén tevékenyked­

talajába nyúlnak. Ezt a tényt sikerült valamiképpen közösen elhall­

tek, s mint kollégáik, ők is csupán a saját szintjük és a fölöttük elhe­

gatnunk. Mivel azonban az elfojtott tartalmakat soha nem lehet iga­

lyezkedő síkok problémafelvetését ismerték el jogosnak, a mélyebb

zából száműzni, s így azok a mélyben szunnyadnak, erőt gyűjtve

szintek létezését azonban makacsul tagadták. Amint arról az első fe­

a támadáshoz, vagy álorcában bukkannak a felszínre. Ma az elfoj­

jezetben már beszéltem, a lélek orvosai ezeket a mélyebb szinteket

tott transzcendencia mind hevesebb kitöréseinek lehetünk szemta-

betegesnek, kiagyaltnak, nem-létezőnek nyilvánítják.

sjelenségek, a jóga, a keleti vallások, a módosult tudatállapotok,

Freud az én, a persona és az árnyék szintjén végezte úttörő és

a biofeedback (vissza a természetbe a táplálkozásban - A szerk),

korszakalkotó kutatásait. Jung viszont - miközben teljes mértékben

a testen kívüli és a halálközeli élmények iránti fokozott érdeklődés

elismerte e felső szintek létezését - már a transzperszonális sávok­

formájában jelentkezik. Mivel pedig oly régóta fojtotta el az embe­

ban vizsgálódott. Első európai lélekgyógyászként felfedezte és fel­

riség, némelykor bizarr, túlzó alakot ölthet, amilyen a fekete mágia,

térképezte az emberi tudat transzperszonális rétegeit. Freud mind­

az okkultizmus, a pszichedelikus szerekkel (kábítószer, ill. sámáni

ebből keveset értett, hiszen ő a felső szintekhez kötődött, a két

italok - A szerk.) való kísérletezés vagy éppen a fanatikus szekták

pszichológus ezért külön utakon indult tovább.

terjedése és a guruk iránti vallásos rajongás. A transzcendencia eme vadhajtásai ellenére, mégis elmondhat­ juk, a legtöbb nyugati embernek nem megy a fejébe, miképpen le­ hetséges, hogy valami bennük mélyen lakozó erő túlléphet tér és idő korlátain, vagy hogyan létezhet bennük olyan tudat, amely az egyént meghaladva, mentes a személyes lét gondjaitól, feszültsé­ geitől és szorongásaitól. Ezért nem vágok a dolgok közepébe a fej­ tegetéseimmel a transzcendens személyiségről, bevezető gyanánt inkább röviden ismertetni szeretném Carl Gustav Jung - Freud leg­ tehetségesebb tanítványa - munkásságát. Ez ellátja önöket a szük­ séges háttér-információval - , és hadd tegyem hozzá, sok kultúra időről időre, a születésétől kezdve, hasonló információkkal látta el az egyént. Jung a századelőn szegődött Freud tanítványává, s jóllehet a nagy öreg egyedüli „utódának és trónörökösének" nevezte, nem telt bele egy évtized, s a két tudós útjai szétváltak. E híres szakítás után a két kiváló koponya soha többé nem állt szóba egymással. Kölcsönös

156

Tehát mit fedezett fel Jung? Mire bukkant rá az emberi lélek mélységeiben, ami tévedhetetlenül a transzperszonális létsíkok meg­ létére engedett következtetni? Milyen lehet egy személyiségben az a lelki réteg, amelyik túlmutat rajta? Jung először végigtanulmányozta a világ nagy mitológiáit - a kínai, egyiptomi, indián, görög, római, afrikai és indiai panteont - a maguk isteneivel és istennőivel, démo­ naival és szellemeivel, totemeivel és animizmusával, ősi szimbólum­ rendszerével, képzeteivel és motívumaival. Elsősorban az ejtette gondolkodóba, hogy az ősi mitológiai képzetek rendszeresen és összetéveszthetetlenül felbukkantak a civilizált, modern európaiak álmaiban, holott ezek döntő többsége a hírét sem hallotta a szóban forgó mítoszoknak (legalábbis nem volt tudomásuk az álmaik mito­ lógiai forrásairól, jóllehet a megfelelések meghökkentően pontosak voltak). Jung ebből arra következtetett, hogy az alapvető mitológiai motívumok (a mitologémák) minden ember lelkében veleszületetten ott rejteznek, vagyis az emberi faj átörökíti az utódaiba. Ezek az ősképek, vagy az ő szóhasználatával archetípusok, tehát az emberi-

157

ség közös tulajdonát képezik. Nem egyénekhez tartoznak, hanem egyén felettiek, közösségiek, érzékfelettiek, azaz transzcendensek.

A transzperszonális terápiák - amiként a Jungé is - arra törek­ szenek, hogy a tudatba emeljék, megbarátkoztassák velünk, és szol­

Ez meggyőző hipotézisnek tűnik, kivált, ha valaki gondosan át­

gálatunkba állítsák ezeket az irdatlan erejű hatalmakat, ahelyett,

tanulmányozza Jung egész élete munkájával összegyűjtött adatait.

hogy a tudattalan bábjaivá válnánk. Bizonyos értelemben tehát meg

Amiként tehát minden embernek van szíve, két veséje, tíz ujja, négy

kell tanulnunk mitológiai síkon élni az életünket. Ez a gondolat ta­

végtagja, és így tovább, minden egészséges emberi agy az egész

lán sokakat meglep, hiszen a mai kor embere gyanakvással tekint

emberiségre jellemző szimbolikus formációkat is tartalmaz. Maga az

mindenre, aminek „mitológiaszaga" van. A mi kultúránkban a mí­

emberi agy több millió éves, nem meglepő hát, hogy ennyi idő alatt

tosz szó hamis, primitív fantáziálást vagy éberálmodozást jelöl. Ez­

kifejlesztette a valóság érzékelésének bizonyos alapvető (mitoló­

zel nem volna semmi bajom, mi azonban egészen más értelemben

giai) eszközeit, ahogyan a kezünk is úgy fejlődött, hogy alkalmas

beszélünk mítoszról. A mitológiai életsíkon kezdjük megragadni

legyen a tárgyak megfogására. Ezek a valóság megragadását szolgá­

a transzcendenciát, s észrevesszük, mint munkálnak a transzcen­

ló alapvető mitológiai képzetek az archetípusok, s mivel az összes

dens erők a saját életünkben és a pályánkon, vagy barátaink és

ember agyának szerkezete nagyjából azonos, minden ember ren­

ismerőseink sorsának alakulásában. A mitológia kitárja a kaput

delkezik ezeknek az archetípusoknak az alapkészletével. Azért kö­

a transzcendencia előtt. Koomaraszvámi szavaival: „a »hol volt, hol

zösek valamennyi emberben, mert az emberi fajhoz tartoznak, Jung

nem volt« mesekezdet voltaképpen azt jelenti: »az időn kívül-. A me­

a pszichének ezt a mélyebb rétegét kollektív tudattalannak nevezte

se világában ideiglenesen felfüggesztésre kerülnek a tér és az idő

el. Ez a réteg tehát se nem egyéni, se nem személyes, hanem

keretei. A játékosság az úr, és minden megtörténhet. Ha meggon­

egyénfölötti, transzperszonális, transzcendens. Látjuk hát, hogy va­

doljuk, hogy a valóság tulajdonképpen határok nélkül való, a mito­

lamennyi embertársunk lelke mélyén ott lappang a transzcenden­

lógia nyelve és képalkotása sokkal közelebb áll egy ilyen valóság­

cia mitológiai eszköztára, és aki nem vesz tudomást e fontos lelki

hoz, mint a formállogika és az elvont gondolkodás. A mitológia túl­

tartomány létezéséről, az a személyes életében látja kárát.

lép a határokon - a tér, az idő és az ellentétek határain -, s ennek

A tudattalan egyik része a személyes emlékek, kívánságok, gon­ dolatok, élmények és képességek tárháza (a persona, az én és

köszönhetően a mitológiai tudat egy lépéssel közelebb visz az ilyenség valóságához."

a kentaur szintjeinek megfelelően). A mélyebb lelki régiókban,

A mitológiai létsíkon való létezés ezért azzal jár, hogy megnyí­

a kollektív tudattalan birodalmában azonban már semmiféle szemé­

lunk a határtalanság tágassága előtt. Ez nem jelenti azt, hogy min­

lyes elem nem fedezhető fel. Itt találjuk - sűrített formában - az em­

denestől feladjuk a határok hétköznapi világát, és elzárkózunk a mi­

beri faj egészének kollektív mitológiai motívumkincsét - az összes

tikus fantáziák birodalmába (ami roppant veszélyes volna). Inkább

istent és istennőt, szellemet és démont, hőst és gonosztevőt, akik­

csak megnyílunk a mitológiai transzcendencia előtt, beemelve e tu­

nek alakját a világ ősi mitológiái örökítették meg, s ott lakoznak

datsíkot a hétköznapok világába, megújítva a létezésünket azáltal,

minden emberi lélek mélyén. Jung szerint - tudtunkkal vagy a tud­

hogy egy önmagunknál mélyebb valósággal létesítünk kapcsolatot.

tunkon kívül - eme ősi hatalmak óriási alkotóerőt hordoznak, de ugyanolyan léptékű rombolásra is képesek. 158

A mitológiai szemlélet kialakítása nem pihent agyak javaslata. Jung úgy véli, a mitológiai képzetek, az archetípusok valamennyi159

ünk életében roppant elevenséggel vannak jelen, s az adott ősképet

a magasba. Ekkor a személyiség eleinte meg-megtorpanva, később

mozgósító helyzetben ez az erő beavatkozik az élet folyásába. Az

azonban egyre növekvő bizonyossággal talál rá a belső erő szelíden

archetipikus képzet viselkedésre gyakorolt hatása lehet enyhe, de

csörgedező, tiszta forrására, ami zavartalan, akár az óceán mélye,

fokozódhat a teljes megszállottságig. Ez a hatás jelentkezhet még ál­

bárha a tudat felületi hullámait felkorbácsolja is a szenvedés, a szo­

mokban, fantáziákban, éberálmokban, a képzelet játékaiban vagy

rongás vagy a kétségbeesés.

az érzékcsalódásokban.

E transzcendens személyiség felfedezése ilyen vagy olyan formá­

Az embernek lehet például „kulcsálma", amikor szfinxet, gorgó-

ban valamennyi transzperszonális lélektani iskola legfőbb célja.

főt, óriáskígyót, szárnyas lovat vagy más mitológiai anyagot lát. Aki

Ugyanakkor az imént jellemzett mitológiai megközelítés korántsem

csak valamennyire elmélyül az ősi mitológiák tanulmányozásában,

az egyetlen vezérlő út a transzcendens személyiséghez. A színkép

megtanulhatja, mit jelentenek ezek a mitológiai képzetek az embe­

minden szintjén számos megközelítési mód létezik, és az embernek

ri faj egésze szempontjából, s ezáltal azt is megérti, mi az üzenetük

kísérleteznie kell kicsit, hogy rájöjjön, mi felel meg legjobban az íz­

a személyes tudattalanja számára. Amikor az üzenet beépül a tudat­

lésének. Úgy mutattam ugyan be a mitológiát, mint a transzper­

ba, a személyiség megszűnik a mélyen lappangó erők játékszere

szonális létsík megismerésének egyik lehetséges eszközét, be kell

lenni. A lélek mélye így fellazul, s megművelhetővé válik az én meg

azonban vallanom, hogy a szigorú értelemben vett mitológiai meg­

a kentaur tudatának kérges talaja. Az itt kisarjadó transzcendencia

közelítés rögös út, s rendszerint képzett szakember segítségét

túlmutat az egyéni élet korlátain, miközben egy mélyebb lelki tar­

igényli, aki végig tudja kalauzolni a tanítványt a világ mitológiai kin­

tományról is hírt ad.

csestárának irdatlan útvesztőjében, majdan eligazítja a személyiség

Vizsgáljuk meg a mitológiai tudat fényében, hogyan szállhatunk

archetipikus rétegeiben.

alá a transzperszonális személyiség mélyebb létsíkjára. Mikor az

A transzcendens személyiség megismerésének egyszerűbb mó­

egyén az emberiség közös archetípusai és mitológiai képzetei tük­

dozatai is léteznek, ezek könnyebb, rövidebb, noha kevésbé kifi­

rében értelmezi az életét, a tudata is szélesebb látóhatárrá tágul. Már

nomult és összetett fejlődést kínálnak. Az utóbbi nagy előnye

nem csupán a személyes előítéletei vezérlik, hanem az emberi szel­

ugyanakkor, hogy akár egyéni kezdeményezéssel megvalósítható.

lem egyetemessége - ez pedig igencsak különböző nézőpont! Em­

A következőkben e megközelítési lehetőségeket vesszük sorra.

berünk többé nem kötődik a saját személyes horizontjához. Ameny-

Vegyék észre mindenekelőtt a transzcendens személyiség fő

nyiben e folyamat kellő ütemben zajlik, előbb-utóbb a személyiség

megkülönböztető jegyét: vagyis olyan tudatsíkon létezik, amely el­

befogadja a mindenség egészét, és a lélek mélységgel itatódik át. Az

különül az egyéni tudattól, érzelmektől és gondolatoktól. Ha tehát

egyén többé nem azonosul az énjével vagy a kentaurral, s immár

rászánják magukat, hogy felderítsék ezt az Önökben lakozó, mégis

nem fojtogatják személyes gondjai vagy tragédiája. Bizonyos érte­

az egyénen túlmutató transzcendens személyiséget, aki egyszerre

lemben megszabadul a hétköznapok nyűgétől, alkotó távolságtar­

én is vagyok, meg nem én, a következőképpen kell eljárniuk.

tással tekint ezekre, mert megérti, bármilyen gondok béklyózzák

Időzzenek két-három percig a kentaur tudatsíkon, az előző feje­

a személyes életét. Lelkének mélyebb valósága túllép e kicsinyes

zetben foglaltak értelmében (ekkor többé-kevésbé még a kentaur

tépelődéseken, s szabadon, érintetlenül, a világra nyitottan szárnyal

szinthez tartoznak, de már közelebb kerülnek az alatta elhelyezkedő

160

161

transzperszonális szinthez). Aztán lassan, magukban mondják el az alábbi szöveget. Éljék át minél nagyobb erővel minden egyes kije­ lentés igazságát!

az önértékelésükben. Például eltölti Önöket a szabadság, a könynyűség, a megszabadulás és a szilárdság mélyre hatoló érzése. A ciklonnak ez a mozdulatlan szeme akkor is megőrzi a sugárzó nyu­ galmát, amikor a szorongás és a szenvedés ádáz viharai tépázzák a

Van testem, de a testem nem én vagyok. Látom és tapin­

lelküket. E szemtanú-középpont felfedezése olyan, mintha az óce­

tani tudom a testem, de amit látok és tapintok, az nem az iga­

án háborgó habjaiból alámerülnének a tengerfenék nyugodt és biz­

zi Látó. Lehet a testem fáradt vagy felajzott, beteg vagy egész­

tonságos mélységeibe. Eleinte talán nem jutnak néhány méternél

séges, nehéz vagy könnyű,

ennek azonban semmi köze

a belső énhez. Van ugyan testem, de nem vagyok azonos ez­ zel a testtel.

mélyebbre az érzelmek háborgó tajtékánál, ha azonban elég kitar­ tóak, előbb-utóbb alászállhatnak a lélek háborítatlan mélyére, hogy a vízfenéken elnyújtózva, éber, mégis szenvtelen tekintettel nézze­

Vannak vágyaim, de nem a vágyaim vagyok. Megismerhe­ tem a vágyaimat, ám amit megismerek, az nem az igazi Tu­

nek föl abba a fenti örvénylésbe, ami valamikor annyira lenyűgözte Önöket.

dó. A vágyak jönnek és mennek, átsuhannak a tudatomon,

Itt most a transzperszonális személyiségről vagy a szemtanúról

a belső ént azonban nem érintik. Vannak tehát vágyaim, de

beszélek - az egység tudatát a maga vegytiszta formájában nem tár­

nem vagyok azonos ezekkel a vágyakkal.

gyalom. Az egység tudatában a transzperszonális szemtanú egybe­

Vannak érzelmeim, de nem az érzelmeim vagyok. Átélem

olvad a megismert valósággal.

és érzékelem az érzelmeimet, de amit átélek és érzékelek, az

Eme beteljesedés előtt azonban először fel kell fedeznünk ma­

nem az igazi Érző. Az érzelmek átsuhannak rajtam, a belső

gunkban azt a transzperszonális szemtanút, aki mintegy ugródesz­

ént azonban nem érintik. Vannak érzelmeim, de nem vagyok

kául szolgálhat az egység tudatának eléréséhez. A jelen fejezetet e

azonos ezekkel az érzelmekkel.

szemtanúnak szentelem, a következőben pedig az egybeolvadás

Vannak gondolataim, de nem a gondolataim vagyok. Meg­

nagy pillanatáról szándékozom beszélni. A transzperszonális szem­

ismerhetem és elgondolhatom a gondolataimat, ám amit meg­

tanúra úgy találunk rá, ha elszakadunk minden földi valóságtól, lel­

ismerek, az nem az igazi Tudó. A gondolatok jönnek és ma­

ki, érzelmi vagy fizikai kötöttségünktől, s túllépünk rajtuk.

gamra hagynak, a belső ént azonban nem érintik. Vannak gon­

Amikor rádöbbenünk, hogy nem vagyunk azonosak a szorongá­

dolataim, de nem vagyok azonos ezekkel a gondolatokkal.

sainkkal, ezek a szorongások mind kevésbé fenyegetnek bennün­

Miután ezt a szöveget esetleg többször is elismételték, mondják

ba az életünket. Immár nem keressük őket, nem hadakozunk elle­

az Önöktől telhető legnagyobb határozottsággal: az vagyok, ami

nük, nem állunk ellen nekik, nem menekülünk előlük. Egyszerűen

mindezek után marad, a tudat tiszta központja, mind e gondolatok,

elfogadjuk a szorongást annak, ami, aztán mintegy a sorsára hagy­

érzelmek és vágyak közömbös szemtanúja.

juk. Mivel semmit sem nyerhetünk vagy veszíthetünk a szorongás

ket. Még ha jelen vannak is, többé nem hengerlik le, döngölik por­

Ha kitartóan végzik ezt a gyakorlatot, igazságtartalma felgyorsít­ ja a lelki fejlődésüket, és hamarosan alapvető változásokat észlelnek 162

hiányával vagy meglétével, szenvtelenül figyeljük az elmúlását. Hasonlóképpen az összes többi érzés, érzet, gondolat, emlék 163

vagy benyomás, ami zavarja a nyugalmunkat, csupán azért teheti ezt, mert azonosultunk vele, és a zavar végleges megszüntetésének egyszerű módja az, ha megtagadjuk ezt az azonosulást. Lerázzuk magunkról e zavaró tényezőket mint kutya a vizet. Mivel látjuk őket, nem lehetnek azonosak a tényleges Látóval és Alannyal. Lé­ vén, hogy nem ok alkotják a valódi személyiséget, nincs is miért azonosulnunk velük,

ragaszkodnunk

hozzájuk,

vagy

hagynunk,

hogy gúzsba kössenek bennünket. Eme

diszidentifikációs terápia folyamán fokonként ráébrednek

majd, hogy az egyéni személyiség (a persona, az én, a kentaur) mindaz, amit eddig foggal-körömmel védelmeztek - semmivé fosz­ lik és elenyészik. Nem szó szerint értem, hogy Önök végül valami­ féle légüres térben testetlenül lebegjenek. Ehelyett azt tapasztalják majd, hogy ami személyiségüket érinti - kívánságaik, reményeik, vágyaik, sérelmeik -, korántsem olyan halálosan fontos, mint koráb­ ban gondolták, hiszen lakozik Önökben mélyebb és alapvetőbb lé­ nyeg, amelyhez ezek a csip-csup ügyek fel sem érnek, s lágy anya­ gát nem borzolja meg a felület háborgása. Érheti ezután bármi a személyes testelméjüket: fájdalom, meg­ aláztatás, ijedelem mindaddig, amíg e hatások néma szemtanúi ma­ radnak, s mintegy felülről nézik végig e színjátékot, ez többé nem fenyegeti Önöket, és így nem kényszerülnek arra, hogy zsong­ lőrködjenek vagy birokra keljenek a lelkiállapotaikkal, netalán alá­ vessék magukat kényüknek-kedvüknek. Mivel készségesen vállal­ koznak a néma szemtanú szerepére, e szenvtelenséggel túl is lép­ nek rajta. Szent Tamás szavait idézve: „Aki mindent megismert, csak magát nem, az tökéletlen."* Ezért akinek piros a szeme, nem látja pirosnak a tárgyakat. Azért látja pirosnak a pirosat, mert önmaga mentes ettől a színtől, „pirosság nélkül való". Hasonlóképpen, ha közömbös nyugalommal nézzük végig a szenvedéseinket, valóban

„szenvtelennek" bizonyulunk, azaz mentesek leszünk a szemtanúk szorongatottságától. Ekkortól a fájdalomból elillan a fájdalom, a félelemből a félelem, a feszültségből a feszültség. E lelkiállapotok szemtanúja egyszersmind túl is lép rajtuk. Többé nem loppal, hátul­ ról ragadják meg, hanem farkasszemet néz velük. Az előbbiek fényében megértjük már, miért mondta a hindu Patandzsáli, a jóga szabályainak lefektetője, hogy a tudatlanság a lá­ tás eszközeivel azonosítja a Látót. Valahányszor a kelleténél köze­ lebb kerülünk a personához, az énhez, a testhez vagy a kentaurhoz, minden, ami a létüket és a nyugalmukat fenyegeti, egyúttal bennün­ ket is fenyeget. Ezért a gondolatokhoz, érzetekhez, érzésekhez vagy benyomásokhoz tapadva, újabb láncszemet akasztunk a saját bilin­ cseinkre. Könyvemben eddig úgy beszéltem a terápiáról, mint az identitás „kitágításának" eszközéről, most viszont, ha észreveszik, éppenség­ gel holmi diszidentifikációt emlegetek. Nem keveredtem ezzel önel­ lentmondásba? Nem, mert végig ugyannak a jelenségnek a két arcá­ ról beszéltem. Lapozzanak vissza az 1. ÁBRÁhoz, és vegyék szemügy­ re például a persona szintjéről az én szintjére való alászállást. Ekkor az egyén az árnyékával azonosítja magát. Ugyanakkor megszakítja a korábbi szoros közösséget a personáv'A. Új „identitása", az én, te­ hát a persona és az árnyék ötvözete. Hasonlóképpen, a kentaur szintjére aláereszkedve, az identitás kiterjed a testre, miközben a személyiség megszakítja az énnel szövődött kizárólagos szövetsé­ get. A fenti esetekben nemcsak új, szélesebb identitás lesz a szemé­ lyiség jutalma, hanem egyúttal szakít a régi, beszűkült önazonosságá­ val. A transzcendens személyiség a tágasabb identitása elnyerésekor ugyanígy maga mögött hagyja a kentaur-identitását. A kentaur-léttel szakítva, újabb lépést tesz a mélység és a kiteljesedés irányában. Látjuk tehát, a bennünk lakozó transzperszonális szemtanú fel­ ébredésével magunk mögött hagyjuk a pusztán személyes gondjain­

*

Tamás

evangéliuma,

307.

oldal.

164

kat, aggodalmainkat, bánatainkat. Mi több (épp ez a transzper165

szonális gyógymódok lényege), meg sem próbálunk enyhíteni raj­

latul. Megmarad a kerületén belül, s kívülről semmi zavar nem éri. A

tuk, amint minden bizonnyal megtennénk a persona, az én vagy

harmónia tökéletes elérése: ez az, ami igazán hatni tud. Ez nem nyil­

a kentaur szintjén. E szinten ugyanis egyedüli dolgunk az, hogy ta­

vánul meg testi alakban, mégis senki sem tud elszakadni tőle."*

núja legyünk a szenvedésnek, ártatlanul és ítélkezés nélkül beléje

Amennyiben sikerül tökélyre fejleszteniük a szenvtelen szemta­

hatoljunk, anélkül, hogy ódzkodnánk tőle, dramatizálnánk, kihasz­

nú hozzáállását (ehhez időre van szükség), ugyanazzal a távolság­

nálnánk vagy igazolnánk. Amiként a lelkünkben felébredő érzést

tartással szemlélik majd önnön testelméjüket, ahogyan az égen úszó

vagy hajlamot, rögzítjük magunkban a tényt. Amennyiben ennek az

felhőkre, a csörgedező csermelyre, a tetőn lezúduló esőre, vagy

érzésnek az ellenreakciója támad fel, azt is szenvtelenül megfigyel­

a világ bármely más jelenségére tekintenek. Más szóval, a testelmé­

jük. Sőt, ugyanilyen közömbös szemtanúi lehetünk az ellenreakció

jükhöz való viszonyuk ugyanolyan lesz, mint bármely tárgyhoz. Ed­

ellenreakciójának is. Ezenközben nincs más feladatunk, mint a né­

dig a világ megismerésére használták fel az elméjüket és a testüket.

ma tudomásulvétel. „Akarattalan tudatként" állunk a vártán a sok­

Ezzel azonban bensőségesen hozzá is kötődnek környezetükhöz és

sok viszontagság közepette. Ez csak akkor lehetséges, ha megért­

annak beszűkült nézőpontjához. A világ sorsával, a megannyi szen­

jük, hogy egyetlen sorscsapás sem tartozik hozzá a belső lénye­

vedéssel és hányattatással azonosulva, megkötötték a kezüket. A je­

günkhöz. Mindaddig, amíg hozzátapadunk a világ történéseihez,

lenségek gondos tanulmányozása azonban elvezet ahhoz a felisme­

erős a kísértés, hogy befolyásolni akarjuk ezeket, még ha csak le­

réshez, hogy mindez csupán a tudat, a transzperszonális szemtanú

heletnyit is. Megértjük, hogy nem tartoznak hozzá a belső közép­

megfigyelésének tárgya. Emlékezzenek vissza, van elmém, testem

pontunkhoz, az önvalóhoz, nem panaszkodunk a gyötrelmeinkre,

és érzelmeim, de nem vagyok azonos mindezekkel!

nem átkozzuk a sorsot, nem igyekszünk ellenállni a kínjainknak

Fontos hozzátennem, hogy csak azért, mert valaki kezd kapcso­

vagy nem adjuk át magunkat nekik. A szenvedés eloszlatására tett

latba kerülni vagy akár teljesen át is állni a transzperszonális sávok­

minden lépés azt a látszatot erősíti, hogy egyek vagyunk a bána­

ra, ettől még nem veszíti el a kapcsolatát a színkép felső szintjeivel,

tunkkal. Ezért a szenvedés elől menekülve, csak tartósítjuk a gyöt­

amelyeket továbbra is az uralma alatt tarthat. Ne feledjék, a perso-

relmeinket. Voltaképpen nem a szenvedés borítja fel a lelki egyen­

nával való kizárólagos azonosulásból alászállva, az én egészével va­

súlyunkat, hanem a szenvedéshez való egészségtelen hozzátapadás.

ló teljesebb és helyénvalóbb közösségvállalásig emberünk hozzáfér­

Azonosulunk a szenvedéssel, és itt kezdődik a baj.

het még a personáyához - csak nem kötődik hozzá egészségtelenül.

Ezért ahelyett, hogy szembeszállnának a nehézségekkel, azt taná­

Továbbra is felöltheti - úgymond - ünnepi alkalmakra, amikor jó

csolom, szemlélődjenek a szenvtelen kívülálló fölényével. A miszti­

benyomást akar kelteni, mégsem fenekük meg ebben a szerepben.

kusok és a bölcsek tükörképhez hasonlítják a szemtanú szerepét.

Korábban nem volt képes eldobni álorcáját, sem mások - és ami a

Önök egyszerűen csak visszatükrözik bármely felmerülő benyomá­

nagyobb gond -, sem önmaga előtt. Most azonban már tetszése

sukat és gondolatukat, ahelyett, hogy beléjük kapaszkodnának,

vagy tapintata szerint használja vagy nem használja a personát.

vagy eltaszítanák őket maguktól; pontosan úgy, amiképpen a tükör

Megnyerő álarcát felöltve, tudatosan és átmenetileg kordában tartja

is válogatás nélkül visszaver mindent, ami eléje kerül. Csuang-ce írja: „Semmi sem olyan sima, mint a csendes tó vize. Ez szolgáljon hason166

*

Csuang-ce bölcsessége,

85.

oldal.

167

az árnyékot, s nem árulja el a rossz tulajdonságait. Ugyanakkor tu­

sel kezelnénk a szervezetünket, mint amit időnként a környezetünk­

datában van az árnyék létezésének, ami biztosítéka annak, hogy ne

kel szemben is tanúsítunk. Voltaképpen azonban más történik. Úgy

vetítse ki. A persona egymagában tehát nem jelent hibás alkalmaz­

kezdünk bánni a környezet tárgyaival, mint önmagunkkal. E maga­

kodást, és nem is sodor bajba, csak akkor, ha egyedül ezt az iden­

tartás mögött az az ösztönös felismerés áll, hogy a világ tulajdon­

titást tudjuk felmutatni. Ezért a persona szintjéről az énére átlép-

képpen a testünk meghosszabbítása, és így is kell kezelni. E transz­

tünkben, nem a persona és nem is az árnyék szűnik meg, hanem a

perszonális megérzésből fakad a misztikusok által olyannyira hang­

köztük húzódó határ és a köztük dúló harc.

súlyozott egyetemes szeretet. Másfajta szeretet ez, mint amit a per­

Hasonlóképpen, mikor alászállnak az én szintjéről a kentaur sík­

sona, az én vagy a kentaur szintjén találunk. A transzperszonális

jára, ezzel még nem semmisítik meg sem az ént, sem a testet, mind­

szinten nem azért szeretjük az embertársainkat, mert ők is szeretnek

össze a köztük húzódó határvonalat. A kentaur szintjén továbbra is

és tükröznek bennünket, erőt adnak vagy visszaigazolják a tévhite­

kapcsolatban maradnak az énnel, a testtel, a personávH és az ár­

inket, hanem mert egyek vagyunk velük. A Megváltó a „szeresd fe­

nyékkal; mivel azonban nem azonosulnak az egyikkel a többi rová­

lebarátodat, mint tenmagadat" tanításával arra intett, szeressük a fe­

sára, a fenti elemek tökéletes összhangban működnek együtt. Önök

lebarátainkat úgy, mint a bennünk lakozó önvalót. És nem csupán

megbarátkoztak velük és elfogadták őket. Többé nem húzódnak

az embereket, hanem az egész körülöttünk lévő világot. Ekkortól

köztük áthághatatlan akadályok, ezért viszályok sem dúlnak.

úgy kezdjük óvni a világ szépségeit, ahogyan a karunkat vagy a lá­

Úgyszintén, amikor kapcsolatba kerülnek a transzperszonális személyiséggel, ettől még hozzáférnek a felső szintekhez. Ugyanak­

bunkat féltjük. E szinten ugyanis az embert a környezethez fűző kapcsolata megfelel a saját szervezetéhez való viszonyának.

kor többé nem kötődnek ezekhez a szintekhez, s ezek nem korlá­

A transzperszonális szemtanú és archetipikus lényegünk szintjén

tozzák és béklyózzák a szabad mozgásukat. Eszközökké válnak,

kezdi visszanyerni azt az alapvető életérzést, amelyet gyerekko­

nem végcéllá. Amikor valaki önerejéből felszámolja az elszigetelt

runkban még a magunkénak mondhattunk. Ez pedig azt mondja ne­

szervezettel való kizárólagos azonosulást, akkor semmiképp sem

künk, hogy mivel a tudat lényegileg túllép a szervezet korlátain,

szűnik meg törődni a testével. Nem kezd el koplalni, szomjazni stb.

ezért 1. egyedüli példány, 2. halhatatlan.

Sőt, éppenséggel ennek ellenkezője történik; emberünk jobban fog­

Szinte minden gyermekben felmerül valamikor a kérdés: „mi len­

ja szeretni és elfogadni a testét és az elméjét. Mivel többé nem kor­

ne, ha mások volnának a szüleim?" Vagyis a gyerek a maga ártatlan

látozzák a szabadságában, nem tekinti őket foglároknak. Energiáit

és együgyű módján rájön arra, hogy a tudat (a belső szemtanú vagy

így nem bénítja meg a szervezetével szemben táplált elfojtott harag

én) nem korlátozódik a test és a lélek külső megnyilvánulásaira.

és gyűlölet. A szervezet teljessége a transzperszonális személyiség

A gyerek tudja, akkor is megőrizné a személyiségét, ha más szülők­

kifejezésének eszközévé válik.

höz kerülne vagy másik testet kapna. Habár ekkor más volna a kül­

Mint korábban említettük, a transzcendens szemtanú ugyanolyan

seje és másként viselkedne, mindez azonban még nem fosztaná

szemmel tekint a testelmére, mint bármely megfigyelési tárgyra, te­

meg az énjétől („Van elmém, testem és érzelmeim, de nem vagyok

szem azt, egy asztalra, fára, kutyára vagy kocsira. Talán úgy hang­

azonos ezekkel.") a gyerek tehát megkérdezi magától: „akkor is én

zik, mintha csöbörből vödörbe kerülnénk, s ugyanolyan megvetés-

maradnék-e én, ha mások volnának a szüleim?" A szülőktől vár fe-

168

169

leletet a transzcendens tényre, megőrzi-e az esetben is a belső én­

halsz, akkor halálod óráján már nem kell megtapasztalnod a halált."

jét, ha ők nem léteznek. A felmenői talán réges-régen megfeledkez­

A misztikusok úgy tartják: „senki sem kerül olyan közel Istenhez,

tek a saját transzperszonális személyiségükről, aligha tudnának hát

mint aki távozott az élők sorából." Ezért a transzperszonális terápiák

választ adni a gyerek faggatózására. Egy pillanatra azonban való­

valamelyik formájában részesülő páciensek többé nem félik a halált.

színűleg minden szülő elgondolkozik az efféle kérdés hallatán, és

Talán másképpen is megközelíthetjük a misztikusok és a bölcsek

megérzi, hogy valami roppant fontosat hallott, csak sajnos már elfe­

eme alapvető felismerését, jelesül, hogy egyetlen halhatatlan lé­

ledte, miért.

nyeg lakozik valamennyiünkben. Valószínűleg sokakhoz hasonlóan,

Bárki, aki kezd ráérezni transzperszonális személyiségére, előbb-

Önök is úgy érzik, alapjában nem változtak meg tegnap vagy egy év

utóbb felismeri, hogy egyetlen lényeg létezik, az önvaló, ami külön­

óta. Mi több, amióta csak az eszüket tudják, ugyanannak a személy­

böző megnyilvánulási formákban jelenik meg. Mindenkiben meg­

nek ismerik önmagukat. Más szóval: nem emlékeznek olyan időre,

van ez a bizonyosság a testet meghaladó belső én létezéséről. Ez az

amikor nem léteztek. Valamit tehát érintetlenül hagy az idő múlása.

egyedülálló, egyetlen önvaló túllép testen és elmén, és lényegileg

A testük azonban szemlátomást változott, akárcsak egy év leforgása

hasonló minden tudatos teremtményben. Amiként át tudunk sétálni

alatt is. A benyomásaik is mások már, mint valaha, mi több, az em­

egyik helyiségből a másikba, anélkül hogy a belső öntudatunkon

lékeik egészen kicserélődtek az elmúlt évtizedben. Valami azonban

változtatnánk, akkor sem változnánk meg különösebben, ha más

nem változott, és Önök pontosan tudják ezt. Valami ugyanannak

testet, más emlékeket, más benyomásokat kapnánk. Hisz csak

tűnik. Mi ez?

szemtanúk vagyunk, nem kötődünk a külvilág jelenségeihez.

Egy éve még egészen más gondok foglalkoztatták Önöket. A köz­

A felismerés, hogy a transzcendens személyiség túllép a szerve­

vetlen benyomásaik szintén különböztek, és ugyanezt mondhatják el

zet egyéni korlátain, a halhatatlanság tudatával ajándékoz meg ben­

a gondolataikról. Mostanra mindez elenyészett, valami mégis meg­

nünket. Senki sem tudja elképzelni a saját nemlétét. Hiszen egysze­

maradt Önökben. Haladjunk egy lépéssel tovább! Mi történne akkor,

rűen képtelenség! Az átlagember azonban - a kentaur, az én vagy

ha új országba költöznének, ahol vadonatúj barátságokat kötnének,

a persona szintjén - tévesen azt képzeli és hőn reméli, hogy egyé­

új környezet és új benyomások vennék Önöket körül, új gondolata­

ni léte örök időkig megmarad. Sajnos az elme, az én vagy a test

ik támadnának. A belső én mindeközben mit sem változna. Mi tör­

nem halhatatlan. Mindez porból vétetett, és oda is tér vissza. A szer­

ténne továbbá akkor, ha elfejtenék az életük első tíz, tizenöt vagy

ves anyag mulandóságra ítéltetett. A lélekvándorlás nem azt jelenti,

húsz évét? a belső ént ez sem érintené, ugyebár? Ha ebben a pilla­

hogy az én is végighalad a testetöltések során. Az erről szóló taní­

natban átmenetileg homály borulna az egész múltjukra, s csupán

tás azt mondja, hogy a transzcendens személyiség „az egyedüli ván­

a belső én tiszta tudatát őriznék meg, változtatna-e ez bármin?

dor", amint Sankara mondja.

Tehát van Önökben valami - a belső én mélyen lakozó érzése -,

Bizonyos értelemben tehát meg kell halnunk a hamis, elszigetelt

ami különbözik az emlékektől, a gondolatoktól, a testtől és a lélek­

énünk számára, hogy ráébredjünk a halhatatlan, transzcendens sze­

től, a benyomásoktól, a külső környezettől, az érzelmektől, az ösz-

mélyiségünkre. Innen a híres paradoxon: „ha a halálod előtt meg-

szetűzésektől, az érzetektől vagy a hangulatoktól. Mindez megvál-

170

171

tozhat, anélkül azonban, hogy lényegileg befolyásolná a belső ént.

azonban abba a hibába, hogy a belső ént azonosítják az emlékek­

Ez utóbbi sziklaszilárdan áll az idő sodrában - nem más ez, mint

kel, fogalmazzunk inkább úgy, a belső én nem emlékekből áll, csu­

a transzperszonális személyiség vagy szemtanú.

pán a tanúja ezeknek. Azonkívül Önök talán az elmúlt hónap ese­

Miért olyan nehéz akkor belátni, hogy minden tudatos teremt­

ményeire sem emlékeznek, ennek ellenére megőrizték az énjüket.

ményben ugyanaz a belső én lakozik, s ennek okából egyetlen

Mi történik akkor, ha nem emlékeznek az elmúlt század történései­

transzcendens én van? Leszögeztük már, hogy egy másik testben

re? Önök ekkor is ugyanazt a transzcendens ént mondhatják magu­

sem változna meg a belső énünk, és pontosan ezt érzi a jelen pilla­

kénak, és ez az én, amelyből mindössze egyetlenegy van az egész

natban is minden földlakó. Nem volna egyszerűbb azt mondani,

teremtésben, ugyanaz, amelyik minden újszülöttben magára ébred,

hogy egyetlen Én létezik, amely különböző nézőpontokból, külön­

ugyanaz, amelyik ott lakozott az őseinkben és magára fog eszmélni

böző emlékekkel, érzésekkel és benyomásokkal szemléli a világot? Sőt, nem csak most, hanem mindenkoron, az idők kezdete óta. Mivel Önök minden kétséget kizáróan azt érzik, hogy húsz éve is ugyanazon személyek voltak (bárha más érzésekkel, testtel és elmé­ vel), nem lehetséges-e, hogy kétszáz esztendővel ezelőtt is változat­ lan volt az énjük? Ha az én nem függ az emlékektől, a testtől és az elmétől, mi teszi akkor különbözővé? A fizikus Schrödinger szavait idézve: „Képtelenség, hogy a tudásnak, az érzéseknek és a dönté­ seknek ez az egysége, amelyet a sajátjuknak vallanak, a semmiből szökkent elő nem is olyan régen, inkább arról van szó, hogy ez a tudás, ezek az érzések és a döntések lényegileg halhatatlanok és változatlanok, számszerűleg egynek tekinthetők minden emberben, sőt minden érző lényben. Létünk alapjai sziklaszilárdak. Az ember évezredek óta véres verejtékkel keresi a kenyerét, és az asszonyok

az utódainkban. Azért érezzük csak másnak, mert abba a hibába esünk, hogy a belső, transzperszonális ént azonosítjuk a külsődle­ ges, egyéni emlékekkel, a testtel és az elmével, jóllehet ezek - a lé­ nyegüket tekintve - különbözőek. Hanem mi ez a belső én? Nem a testtel jött a világra, és nem is fog elmúlni a test halálával. Nem ismeri az időt, és fölötte áll a szen­ vedésnek. Nincs színe, alakja, nincsenek méretei, mégis neki kö­ szönhetik, hogy megtapasztalhatják a világ csodálatos fenségét. Lát­ ja a Napot, a fellegeket, a csillagokat és a Holdat, csak önmagát nem láthatja. Hallja a madarak énekét, a tücsökciripelést, a vízesés robaját, őt magát azonban nem hallani. Elkapja az aláhulló faleve­ let, a legördülő kavicsot, a letört ágat, önmagát azonban nem tudja megtapogatni. Nem szükséges meglátniuk a transzcendens személyiségüket, ez

szenvedéssel hozzák világra a gyermeküket. Egy évszázada, mond­

különben is lehetetlen. Látja magát a szem? Mindössze annyit kell

juk, másvalaki ült ugyanezen a helyen, és ugyanolyan félelemmel

tenniük, hogy kitartóan megtagadják az emlékeikkel, az elméjükkel,

vegyes sóvárgással szemlélte a leáldozó Nap gleccserre vetülő utol­

a testükkel, az érzéseikkel és a gondolataikkal való hamis közössé­

só sugarait. Önökhöz hasonlóan, őt is apa nemzette és anya szülte.

get. Ehhez az elszakadáshoz nincs szükség emberfeletti erőfeszítésre

Önökhöz hasonlóan, kijutott neki az élet gyötrelmeiből és múló

vagy elméleti meggondolásokra. Mindössze egyvalamit kell megér­

örömeiből. Más lett volna ez az ember? Nem Önök maguk voltak?"

teniük: bármit látnak is, az nem lehet a Látó. Bármit ismernek meg

Ugyan már, hárítják el maguktól a kérdést, hogyan lehettem vol­ na én itt, hiszen semmi ilyesmire nem emlékszem. Ne essenek

172

önmagukkal kapcsolatban, ez még nem a belső lényeg. Én nem a megismerő vagyok, mert ezt nem tudnák felfogni, meghatározni,

173

tárgyiasítani. A földi kötelékek úgy keletkeznek, hogy tévesen egyen­ lőségjelet teszünk a látó és a látvány közé. Minden felszabadulás al­ fája és ómegája ennek a hibának a kiköszörülése.

10 / A legmagasabb rendű tudatállapot

Aki azonosul valamely gondjával, szorongásával, lelkiállapotá­ val, emlékével, vágyával, testi érzetével vagy érzésével, az a rabság,

Nincs teremtés és nincs pusztítás,

a korlátok, a félelem, a megszorítások és végső soron a halál vilá­

Nincs sors és

gába taszítja magát. Mindezek a látványhoz tartoznak, ezért nem ők

Nincs út és nincs megérkezés;

a Látó. Másfelől, aki Látóként, Szemtanúként, Önvalóként tekint

Ez a végső igazság.

a világra, az feloldozza a korlátait, odább lép és végleg megszaba­

nincs szabad akarat;

SRI RÁMANA MAHARISI

dul a gondjaitól. Ez az egyszerű, ám annál fáradságosabb művelet elvezet a sza­

Mivel az egység tudata maga az időtlen pillanat, mindenestől

badsághoz, hiszen a transzcendens személyiségre mindenki úgy te­

a jelenben valósul meg. A jelent pedig nyilvánvalóan nincs miért el­

kint, mint az isteni lényeg kiáradó sugarára. Elvben a transzcendens

érnünk, hiszen már benne vagyunk. Ezért, amint azt Rámana Ma­

személyiség egylényegű Istennel (bármilyen alakban képzeljük is

harisi írja, az egység tudatához nem vezet út, márpedig - teszi hoz­

el). Mert végső soron egyedül Isten az, aki lát a szemünkkel, fülel

zá Maharisi- ez a végső igazság.

a fülünkkel, beszél a nyelvünkkel. Hogyan mondhatta volna külön­ ben Szent Kelemen, hogy aki önmagát ismeri, Istent ismeri?

Ez különös és az első pillantásra lehangoló következtetésnek tet­ szik, hisz annyi időt töltöttünk a színkép egyes szintjeinek megkö­

Ez tehát Jung üzenete, meg az összes szenteké, bölcseké, misz­

zelítési lehetőségeivel. Az előző néhány fejezetben láttuk, hogy lé­

tikusoké, legyen szó amerikai indiánokról, taoistákról, hindukról,

teznek bizonyos módszerek, technikák és gyakorlatok, melyek

muzulmánokról, buddhistákról vagy keresztényekről. A lélek mé­

elősegítik valamely megcélzott szint elérését. Sajnos azonban azért

lyén rátalálunk az egész emberiség lelkére, csakhogy ez isteni,

tudtunk kapcsolatba kerülni ezekkel a szintekkel, mert részleges - ke­

transzcendens lélek, amelynek megismerése rabság helyett szabad­

vésbé átfogó - tudatállapotot feltételeznek. Különbözvén a többi

ságot ad, kábaság helyett a lélek világosságát, idő helyett az örök­

szintektől, előtérbe állíthatók azok rovására. Mivel - alig észrevehető

kévalóságot, halál helyett halhatatlanságot.

vagy durvább - határokkal rendelkeznek, válogatni lehet közülük. Az egység tudata esetében azonban kissé más a helyzet, lévén ez nem részleges tudatállapot. Éppenséggel az egész mindenséget felöleli, amiként a tükörkép is magában foglal minden tükrözött tár­ gyat. Az egység tudata nem a megannyi tudatállapot egyike, hanem valamennyi tudatállapot summázata. Ha különbözne bármely tudat­ állapottól (mondjuk a jelent rögzítő tudatunktól), ez azt jelentené, hogy határokkal is rendelkezik, ami elválasztaná a jelen tudatálla­ pottól. Mivel azonban határtalan, elkülönülni sem tud semmitől. 175

A megvilágosodás fénycsóvája a jelen pillanatot világítja be, aztán

vására. Inkább a jelen tapasztalat összes hullámának nevezném -

megint a jelen pillanatot, és újra csak azt.

azok tökéletes jelenvalóságában. De hogyan kerülhetünk kapcsolat­

Talán egy egyszerű hasonlat segít megérteni ezt a kérdést. A szín­

ba a jelen tapasztalataival? Hiszen más sincs, csak ez, és az örök je­

kép különböző szintjei olyanok, mint az óceán hullámai, ahol min­

lenhez nem vezet semmiféle ösvény. Nincs értelme a nedvességet

den hullám magától értetődően különbözik a többitől. A partközeli

kergetnünk, mikor máris nyakig merülünk a vízbe.

hullámok magasra csapnak, amíg a nyílt vízen már lágyabb az ívük.

Ezért mondják a bölcsek, hogy az Abszolúthoz nem vezet út,

Ennek dacára, minden hullám különbözik társaitól és a szörföző az

nem létezik földi eszköz az egység tudatának eléréshez. A hindu

egyik hullámot jól-rosszul meglovagolja. Nem tudná megtenni, ha

Sankara így beszél erről: „Mivel a bennünk lakozó önvaló benne

a hullámok nem különböznének egymástól. A színkép minden szint­

foglaltatik Brahmában, közel sem kerülhetünk hozzá." A buddhista

jét egy-egy hullámhoz hasonlíthatjuk, melyeket a megfelelő techni­

Huang Po szerint: „Hogy nincs mit elérni, nem üres locsogás, ha­

ka elsajátításával és elegendő gyakorlattal „meglovagolhatunk".

nem maga az igazság." A keresztény Eckhart mester pedig ezt

Az egység tudata - e hasonlatnál maradva- azonban nem any-

mondja: „Képek, eszközök és a hozzá vezető ösvény nélkül is meg

nyira különálló hullám, mint az egész víztükör. Márpedig az óceán

fogjátok ismerni Istent." Krisnamurti, a modern bölcs mondása az

tükrén semmi nem határolja és választja el egymástól az egyes hul­

előbbieket visszhangozza: „a valódi itt van a közelben, nem kell ke­

lámokat. Minden hullám vízből van, így egyik hullám sem „nedve­

resnetek; aki az igazság nyomába ered, soha nem találja meg." Amint Eckhart mondotta volt, a végső valóság megismerésének

sebb" a másiknál. Ezért amennyiben a „nedvességet" keressük - azaz maguknak

nincsenek eszközei, módszerei, nem vezet hozzá ösvény, ennek pe­

a hullámoknak az alapanyagát -, fölösleges hullámról hullámra ug­

dig az az oka, hogy e valóság, a természetéből adódóan, egyetemes,

rálnunk. Mi több, még vesztünk is vele, hiszen hullámról hullámra

mindenütt és mindenhol jelenvaló. Ha a nyomába erednénk, ugyan­

nyargalva, soha nem jövünk rá, hogy a nedvesség minden egyes hul­

olyan botorul járnánk el, mint az a hullámlovas, aki hullámról hul­

lám elidegeníthetetlen tulajdonsága. Ezért mondhatta Rámana Ma-

lámra ugrálva, igyekszik megismerni a nedvesség lényegét. Akiben

harisi, hogy „nincs út és nincs megérkezés". Hakuin, a nagy zen

nincs elég kitartás, hogy a jelent vizsgálja, és folyvást elkalandozik,

mester pedig a mi hasonlatunkkal élt:

a választól is egyre messzebb kerül. Aki folyvást a láthatárt kémleli, nem látja meg, ami majd kiböki a szemét. A felfedezésnek így ép­

Nem tudva,

milyen közel az igazság,

Az emberek a távolban keresik Olyanok ők, Aki

a

be nagy kár!

mint az az ostoba,

víz közepén

a

szomját panaszolja.

pen nyughatatlan kutakodásunk vet gátat. Röviden arról van szó te­ hát, hogy mindjobban eltávolodunk a jelen valóságától, márpedig ez rejti a titok nyitját. Nem is a választ kutatjuk hát, hanem volta­ képpen menekülünk előle. Tehát csak várjunk, ölbe tett kézzel? Egy tapodtat se mozduljunk

Talán kezdik már érteni, miért nem vezet egyetlen igaz ösvény

el a jelen tapasztalástól? Hogyan teremtsünk kapcsolatot a jelennel?

az egység tudatához. Ez nem egy a többi tudatállapot között, nem

Ez ésszerűnek tűnik mindaddig, amíg alaposan meg nem vizsgáljuk

is a nagy élmény a kicsik között, nem az egyik hullám a másik ro-

a kérdést. Még a semmittevés is tökéletesen értelmetlen, hiszen

176

177

ugyan mire való? Nem ugyanazt tesszük-e ezzel, hogy eltávolodunk

korlással nem juttatunk közelebb az egység tudatához, lelkigyakor­

a jelen hullámtól egy nedvesebb reményében? Akár akarjuk, akár

latunk végzése közben a kezdet kezdetétől az egység tudatába he­

nem, tovább kell lépnünk - márpedig nagy az esélye, hogy már

lyezkedünk. Sziiauki Rosi szavaival;

a legelső lépésünk megbicsaklik. Ez tehát az egység tudatának nagy paradoxona. Semmit, de sem­

Ha a zen gyakorlása mindössze eszköz a megvilágosodás

mit nem kell tennünk az eléréséhez - gondolom, ez legalább elmé­

eléréséhez, sáia nem fogjuk ezt elérni. A megvilágosodás

letileg világos. Az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy ameny-

nem valamiféle jó közérzet vagy különleges lelkiállapot. Az

nyiben semmit sem teszünk, nem is számíthatunk változásra. Talá­

ülés [a zazen gyakorlása] már önmagában a megvilágosodás

lóan világítja meg a kérdést Ma-cu zen mester: „a taóban nincs mit

lelkiállapota. Ez a testhelyzet fölöslegessé teszi a megfelelő

elsajátítani. A tanulás tönkretenné a taót. Ha viszont nincs mit tanul­

tudatállapot taglalását, mivel már elértük ezt a tudatállapotot.

nunk, tudatlanok maradunk." Ezzel elérkeztünk a miszticizmus egyik lényegi pontjához, mi­

Mindez alig különbözik a keresztény ezotéria ama kitételétől,

szerint bizonyos (nem nélkülözhető) körülmények elősegítik az

hogy a szívből fakadó imádsággal nem Istent próbáljuk elérni, ha­

egység tudatának elérését. Fontos leszögeznünk, hogy ezek az ál­

nem az ima szavaiban a Teremtő szól önmagához. „Ha nem engem

lapotok nem vezetnek el a végső tudatállapothoz, hanem önma­

lelsz azokban, aikikhez magad hasonlítod, utálatos lényhez méred

gukban is kifejezik azt; az eredeti megvilágosodás rituális megnyil­

magad. Ha azoéan énrám lelsz bennük, akkor hozzám mérd ma­ gad... Nem keresnél engem, ha nem bírnál. Ne nyugtalankodjál hát"

vánulásai. A zen buddhizmusnak van egy gyönyörű kifejezése: honsomjosu, ami annyit tesz: „az eredeti megvilágosodás csodálatos gyakorlat". Az egység tudata nem valamiféle eljövendő állapot, amelyet kitartó

- írja Blaise Pascal.* Ezért tehát lelkigyakorlatunk önmagában is cél. A cél és az eszközök, az út és a megérkezés, az alfa és az ómega egy tőről fakadlak.

gyakorlással érhetünk el, hiszen ez azt feltételezné, hogy van kez­

Ez azonban további kérdést vet fel. Vajon mi szükség van a lel­

dete az időben, s bár a jelenben nem létezik, a jövőben még elér­

künk sanyargatására akkor, ha máris rendelkezünk a buddha-ter-

hetjük. Ez mulandóságot kölcsönözne ennek a különleges tudat­

mészettel, az eredeti megvilágosodással, a belső Krisztussal? Ugyan

állapotnak, ami ellenkezik a legbelsőbb lényegével, örök jelenvaló­

miért ne, mondtatnánk erre. Valójában a lelkigyakorlatok jó alkal­

ságával.

mat szolgáltatnak az egység tudatának kifejeződésére. A legékesebb

Eme örök jelenvalóság a mi honsónk, „eredeti megvilágosodá­ sunk", amely nem azért eredeti, mert az ősidőkben gyökerezik, ha­ nem mert ez az eredete és alapja a jelen pillanatnak. A mjosu, a lel­ kigyakorlat ennek az eredetnek a kiteljesedése, az eredeti megvilá­

drágakő értékét is csak az méri le, ha valamiként közszemlére te­ hetjük, a világ elé állhatunk vele. Ugyanígy, az eredeti megvilágo­ sodás megnyilvánulási terepe is a lelkigyakorlat. Még ha látszatra a lelkigyakorlatainkkal igyekszünk elérni a megvilágosodást, való-

gosodás megvalósulása. A honsomjosu ezért azt jelenti, hogy az érdemi lelkigyakorlat a megvilágosodásból fakad, de nem ez visz közelebb hozzá. Gya178

* Blaise Pascal; Gondolatok. 1978, Gondolat Kiadó, 215-216. oldal. Pödör László fordítása.

179

jában csak kifejezzük azt. A zazen gyakorlása során például, a lel­

hanem a leghétköznapibb teendők elvégzése is, a mosogatástól az

künk mélyén nem azt óhajtjuk, hogy buddhává váljunk, hanem,

adóbevallás elkészítésééig.

hogy akként a buddhaként viselkedjünk, akik máris vagyunk. Hadd forduljak ismét Szuzuki Rosi szavaihoz:

Az egység tudatát megcélzó terápiák tehát valamiféle lelkigya­ korlattal operálnak. Lehet ez a zazen, a mantra meditáció, Krisztus imádása, egy guru követése vagy sajátos vizualizációs technikák. E

Buddha idejéből maradt ránk a felismerés, hogy a zazen

rövidke tejezet keretei között lehetetlen arra vállalkoznom, hogy

elkezdésekor váratlanul köszönt ránk a megvilágosodás. Akár

akárcsak egyet ismertessek a fenti lelkigyakorlatok közül. Mindösz-

gyakoroljuk a zazent, akár nem, buddha-természetünk van.

sze arra szorítkozom, hogy röviden áttekintsem, milyen felismeré­

Mivel pedig ez így van, a gyakorlás maga elhozza a megvilá­

sek és változások járnak együtt a lelkigyakorlatokkal. így legalább

gosodást. Ha a kezdet kezdetén rendelkezünk a buddha-ter-

ízelítőt kapnak belőlük, és eldönthetik, megpróbálkozzanak-e velük

mészettel, akkor azért gyakoroljuk a zazent, hogy buddha­

vagy sem.

ként viselkedjünk. Nem azért telepszünk le a meditációhoz,

A lelkigyakorlat végzője egyre nagyobb bizonyossággal és egyre

hogy elérjünk valamit, hanem kifejezzük az önnön lényegün­

világosabban látja azt a szomorú, de megkerülhetetlen tényt, hogy

ket. Ez a zen gyakorlásának lényege, ez a valódi természe­

senki sem vágyik az egység tudatára. Valójában mást sem teszünk,

tünk. Szigorú értelemben véve, az ember nem is gyakorolhat

mint ellenállunk ennek, félünk Istentől, harcolunk a tao ellen. Ha

mást, mint a zent, s nincs számára más életforma, mint ez.

tetszik, ha nem, hullámról hullámra nyergelünk át, miközben foly­ vást ellene szegülünk a jelen tapasztalat hullámának. Csakhogy az

Szuzuki Rosi persze nem azt akarta mondani, hogy a buddhiz­

egység tudata és a jelen édestestvérek. Aki az egyiknek ellenáll,

mus az egyedül üdvözítő vallás, hanem mindössze azt állítja, csak az

szembefordul a másikkal is. A teológia nyelvén, szüntelenül ellene

egység tudata, a „nagy lélek" hozhatja el az élet teljességét. Mindez­

dolgozunk Isten jelenlétének, ami nem más, mint a jelen teljessége

ért a honsomjosu, a zen gyakorlása az eredeti megvilágosodás pillanat­

annak megannyi megnyilvánulási formájában. Ha nem fogadjuk el

ról

kifejeződése.

az élet egyik vagy másik arculatát, akkor az egység tudatának is el­

E nézőpontból valóban elmondhatjuk, ez az egyetlen igazi életfor­

lenállunk, s titokban mintegy megtagadjuk a vonakodásunkkal. E

ma, az egyetlen, amely megmenekít a szenvedéstől.

burkolt ellenállás megértése a megvilágosodás végső kulcsa.

pillanatra

megvalósuló,

örömteli,

boldog

A honsomjosui megértve, minden cselekedetünk lelkigyakorlat­

Vegyük azonban észre, hogy nem először találkozunk az ellen­

tá, az eredeti megvilágosodás kifejeződésévé válik. Valamennyi tet­

állás jelenségével. Voltaképpen a színkép minden egyes szintje tar­

tünk az örökkévalóságból, a határtalanból sarjad, és ilyen minő­

talmazta az ellenállás ilyen vagy olyan formáját. A persona szintjéről

ségében a mindenség tökéletes, gáttalan megnyilvánulása. Ekkép­

az én szintjére való alászállást tárgyalva, az első dolog, amivel ta­

pen minden egyes lépésünk már maga is lelkigyakorlat, ima szám­

lálkoztunk, az árnyékkal szembeni ellenállás volt. így beszél erről

ba megy - nem csupán a zazen, a szent énekek éneklése, a felaján­

Freud, az árnyék felfedezője a lélektan számára. „Nem szabad egy­

lások, a mantra meditáció, a szutrák recitálása vagy a bibliaolvasás,

oldalúan elítélni az effajta ellenállásokat. Oly sokat tartalmaznak ab-

180

181

ból a legfontosabb anyagból, ami a beteg múltjára vonatkozik, s ezt

semmibe venni a páciense ellenállásait, nem huny szemet felettük.

oly meggyőző erővel újítják fel, hogy az analízis legjobb pilléreivé

Ehelyett megvilágítja a számára, hogyan és miért áll ellen az árnyé­

lesznek."* Az árnyék természetét kutatva, magunk is lépten-nyomon

kának. Miután a beteg belátja, hogy voltaképpen önmaga bizonyos

találkoztunk a vele szembeni ellenállással. Láttuk, hogy az ember

arculatának áll ellen - és ez minden baja forrása -, immár képessé

minden olyan külső hatásnak ellenáll, ami elfogadhatatlan az önké­

válik arra, hogy fokonként csökkentse az ellenállását, s kapcsolatba

pe számára. Ez az elutasított lelki tartalom az árnyék részévé válik,

kerülve az árnyékával, ne ódzkodjon a lénye sötét vonásaitól, he

s nem marad más utána, mint valamiféle kellemetlen tünet. A beteg

álljon ellen nekik, ne fojtsa el ezeket. Ha viszont a páciens anélkül

ekkor ellenáll a tünetének (alapvetően ugyanarról az ellenállásról

lép kapcsolatba az árnyékkal, hogy számolna az ellenállásával, ép­

van szó). Ugyanolyan dühvel küzd a szorongás, a fóbia vagy bár­

penséggel megkétszerezi az árnyékkal szembeni ellenállását és az

mely más panasza ellen, mint ahogyan korábban az árnyékával vi­

árnyék kiebrudalásának vágyát, mivel emberünk nem vett tudomást

askodott. Elmondhatjuk továbbá, hogy ellenáll (megint csak a ko­

a baj gyökeréről.

rábbi ellenállás tehetetlenségi nyomatékával) bárkinek, akire rávetí­ ti az árnyékát. Ettől fogva az embertársait is tünetként kezeli.

Az árnyék ellen következetesen harcoló pszichoanalízisben pél­ dául, a pácienst szabad asszociációra kérik fel. Utasításként kapja,

A leginkább zavarba ejtő ebben a dologban - kivált az ellenál­

hogy mondjon ki mindent, ami csak az eszébe jut, bármilyen felhá­

lást tanúsító beteg számára -, hogy emberünknek (és personájának)

borítónak, következetlennek vagy butának tűnne a szóban forgó

sejtelme sincs az ellenállásáról. A felszínen úgy gondolja, ha a ma­

gondolat. A szabad asszociációk sajátos láncolatba rendeződnek

ga feje után megy, elkerüli a szenvedést, a depressziót, az ideges­

majd, emlékek és fantáziaképek merülnek fel. Csakhogy hamarosan

séget vagy egyéb tüneteket. Ez azonban csak a lénye egyik felére

gubanc támad. A páciens leblokkol, talán zavarba is jön, vagy egy­

igaz, mivel az elidegenedett fele (az árnyék) imád szenvedést osz­

szerűen csak megbénul. A szabad asszociáció folyamatában lecsök­

togatni - éspedig kire másra, ha nem önmagára! A beteg tehát tud­

kentette az ellenállását, felfüggesztette a gondolatai állandóan mű­

tán kívül önmagának árt. Ő maga termeli ki a saját tüneteit, ha nem

ködő cenzúráját. Az újfajta, felszabadult légkörben néhány perc

is hajlandó elismerni, ekképpen tehát védelmezni fogja a tulajdon

elég ahhoz, hogy valamelyik, az árnyékból származó gondolat vagy

gyötrődését. Mindaddig, amíg rá nem ébred az árnyékkal szembeni

késztetés a felszínre bukkanjon, jóllehet ezt a gondolatot vagy kész­

ellenállására, nem várható javulás az állapotában, hiszen a lelki fej­

tetést a páciens idáig makacsul elfojtotta. Az árnyékból származó

lődés minden kis eredményét ő maga fogja szabotálni.

gondolat felbukkanása megbénítja a beteget. Ellenállása gátolja a sza­

Ezért a persona szintjén dolgozó terapeuta elsődleges és legne­

bad asszociáció zavartalan áradását.

hezebb feladata, megértetni a betegével az árnyékkal szembeni el­

A terapeuta felhívja figyelmét erre a körülményre. Nem szembe­

lenállását, és feloldani azt. A terapeuta nem próbálja kiküszöbölni,

síti betegét az árnyékból származó gondolattal, hanem csupán az el­ lenállás mibenlétét deríti fel. Az ellenállás kitartó tanulmányozása különböző

*

Sigmund

Freud:

Bevezetés

a pszichoanalízisbe.

2 3 8 - 3 9 . oldal. H e r m a n n Imre fordítása.

182

1986,

Gondolat

Kiadó,

megjelenési

formáiban

ugyanakkor

segítségére

lesz

a betegnek, hogy immár ellenállás nélkül vegye sorra a múltra, a je­ lenre vagy a jövőre vonatkozó gondolatait. Végül már nem áll ellen 183

a saját késztetéseinek és ötleteinek, a tulajdon árnyékának, s így hi­

gást", s összpontosítsa a tudatát a közvetlen itt és mostra. A terapeu­

telesebb, elfogadhatóbb önképet alakíthat ki magáról.

ta nem a gondolati blokkokra kíváncsi, hanem résen áll, hogy visz-

Ez volt az ellenállás általunk tárgyalt első formája. A persona el­

szaterelje a páciens figyelmét, amennyiben az elkalandozik a köz­

lenáll az árnyéknak, ami megakadályozza az egészséges én megszü­

vetlen jelenről a gondolkozás irányában. Ekkor rámutat, hogy a be­

letését és felfedezését. A színkép következő szintjére alászállva, azt

teg ellenáll az itt és most vonzásának, s teszi ezt mindaddig, míg az

találjuk, hogy itt maga az én tanúsít ellenállást. Az én ellenállása ez

megérti, hogy az énhez menekülve próbálja hárítani a kentauri be­

a kentaur érző figyelmével szemben. Ezt a fajta ellenállást részben

folyást. Az én-szintű terápiafajták a múlt pásztázására buzdítják

a jelenközpontú tudat (vagyis az érző figyelem) fenntartására való

a pácienst, ezzel szemben a kentauri terápiákban megtiltják ezt.

képtelenség alkotja meghatározott időhatárok között. Mivel a ken­

Mindkét esetben az ellenállás más és más formája érvényesül, ezért

taur-tudat a tovatűnő jelenben gyökerezik, az én ellenállása a ken­

különböző technikákat fejlesztettek ki ennek kezelésére. E techni­

taurral szemben a közvetlen itt és most elutasításának formáját ölti.

kák mindegyike helyénvaló a maga szintjén.

Mivel a kentaur alapvetően az időben létezik, a múltba merülés

Látjuk tehát, mint jellemzik a színkép egyes szintjeit - többek

és a jövő fürkészése, azaz maga a gondolkodás folyamata ellenál­

között - az ellenállás és a hárítás különböző módozatai. A persona

lást jelent a kentaurral szemben. Az én-alapú gyógymódok a gon­

szintjén az árnyékkal való egységünket tagadtuk meg, annak min­

dolati folyamatokra koncentrálnak. A kentaur-szintű terápiafajták­

den lehetséges változatában. Az én szintjén a kentaurral és annak

ban maga a gondolat is az ellenállás jelentkezési módja. A kentaur­

minden jellemzőjével való közösséget hárítottuk el magunktól. Vé­

szint mélyebb nézőpontjáról az én szintjén alkalmazott terápiás

gül, mint látni fogjuk, magán a kentaur szinten (belenyúlva a tran­

módszer is az ellenállás egyik formájának tűnik. Ezért jelenthette ki

szperszonális sávokba) találjuk a végső és elsődleges ellenállási gó­

Fritz Perl, ez az ízig-vérig kentaur-terapeuta: „Mivel a hárításban [el­

cot - az egység tudatával szemben jelentkező ellenállást.

lenállásban] általában az idegbetegségek központi tünetét szokás

Azt is láttuk, miként vezettek oda az ellenállás különböző for­

felismerni, a magam gyakorlatában a szabad asszociációk vagy a tu­

mái, hogy a személyiség bizonyos lelki tartalmait önmagán kívülre

datfolyam módszerét a hárítás ellenszerével - a koncentrációval -

utalta. Az árnyék idegen, külső erőként nézett farkasszemet a per-

helyettesítettem." Miféle koncentrációval? A beteg semmi másra nem

sonával. A test is idegen tárggyá változott az én számára. A színkép

koncentrál, mint a közvetlen jelenre annak bármely megjelenési for­

alján ható alapvető ellenállás hasonlóképpen tárgyiasítja bizonyos

májában, valamint az azt hordozó testelmére. Perl hamarosan el­

lelki erőinket. E szinten a külsődlegessé tett lelki tartomány magát

hagyta a kissé félrevezető „koncentráció" megjelölést, s az „itt és

a környezetet öleli fel (annak durva, finom, személyes vagy személy­

most" tudatával helyettesítette. Véleménye szerint a kentauri itt és

fölötti változatában). A fák, a csillagok, a Nap és a Hold - a környe­

most hárítása, valamint az ezzel szembeni ellenállás a legtöbb kór­

zet elemei - ugyanúgy a belső lényegünkhöz tartoznak, mint az ár­

folyamat elindítója.

nyék az énhez, vagy a test a kentauri személyiségünkhöz.

A kentauri terápiákban - amilyen például az alaklélektan - így nem arra kérik a pácienst, hogy engedje szabadjára a gondolatai

Ez az elsődleges ellenállási forma az észlelésnek nevezett élet­ funkciót hozza létre. Az történik tehát, hogy a külvilág jelenségeit

csapongását, hanem éppenséggel függessze fel ezt a „lelki locso-

tőlünk idegen valóságként észleljük. Ellenállunk annak a tudatnak

184

185

- mi több, küzdünk ellene -, amely az észlelés tárgyaival való

gányra futna. Az egyes szintek körülményei érthető módon mások

alapvető egységünket sugallja, ugyanúgy, ahogyan az árnyékkal,

és mások. Mégis mi bennük az a közös vonás, ami hatásossá teszi

majd pedig a kentaurral való közösséget tagadtuk meg. Végső soron

őket? Másként fogalmazva a kérdést, miért hatnak egyáltalán ezek a

az egység tudatával harcolunk.

különleges körülmények?

Ezzel visszatértünk a kiindulóponthoz: a megfelelő lelkigyakor­

Válaszom az, hogy minden egyes sajátos körülmény az ellenál­

latok révén rájövünk, miként állunk ellen az egység tudatának.

lás meghatározott formáját függeszti fel. Hadd világítsam meg ezt a

A lelkigyakorlat felszínre kényszeríti ezt az alapvető ellenállási for­

tételt egy rövid példával. Az imént tárgyaltuk, hogy a pszichoanalí­

mát. Kezdjük megérteni, hogy nem is igazán akarjuk az egység tu­

zis, amely elsősorban a persona szintjéről az én szintjére való alá-

datát sőt éppenséggel folyvást hárítani akarjuk. Pontosan erre a per­

szállást szorgalmazza, a szabad asszociáció sajátos körülményeit te­

döntő felismerésre van szükségünk, hiszen láttuk, hogy minden

remti meg. Idővel az én szabad asszociációja nem ütközik akadály­

szinten az ellenállás valódi természetének a megértése hozott lénye­

ba, hisz csupán kevés gondolat vagy kívánság elfogadhatatlan az

gi változást. Ha felismerjük, hogy ellenállunk az egység tudatának,

érett, egészséges én számára. A persona ezzel szemben annál nehe­

ezzel életünkben először képesek leszünk befolyásolni, végül pedig

zebben adja át magát a gondolattársításoknak, mivel abban a pilla­

teljesen feladni az ellenállásunkat, eképpen megszüntetjük a felsza­

natban, amikor feladja a szigorú cenzúráját, kéretlen és hívatlan

badulásunk rejtett akadályát.

gondolatok tolakodnak a tudatba. A szabad asszociáció ilyenkor a

Miként leplezik le előttünk a lelkigyakorlat sajátos körülményei

legjobb esetben is csak kiadós zökkenőkkel képzelhető el. A gya­

az egység tudatával szembeni ellenállásunkat? Életünk számtalan te­

korlott terapeuta ezekben a blokkokban az ellenállás megnyilvánu­

vékenységi formája közül miért nevezzük spirituális munkának azt,

lásait látja, és felhívja erre a páciens figyelmét. Miután a beteg elfo­

ami ilyen közvetlen gyakorlati haszonnal jár? Mi olyan különleges a

gadja a kezelés sajátos körülményeit, az ellenállása igen hamar hírt

zazenben, a mély elmélkedésben, az istenfélelemben vagy egy gu­

ad magáról. Mivel azonban mégis folytatnia kell a szabad asszociá­

ru követésében? Miért olyan hatásosak ezek a módszerek? Ha vá­

ciót, ez idővel felőrli az ellenállását. Ellenállás és szabad asszociá­

laszt találunk e kérdésekre, nagyot léptünk előre a végső megvilá­

ció ugyanis nem fér meg egymással. Abban a pillanatban, amikor a

gosodás paradoxonának megoldása felé.

beteg gáttalanul asszociálva eleget tesz a pszichoanalízis sajátos el­

Mindenekelőtt felhívom a figyelmet arra, hogy nem először ke­

várásainak, a terápia is elérte célját.

rülünk szembe sajátos körülményekkel. Az ellenálláshoz hasonlóan,

Ugyanez a hatásmechanizmus érvényesül a kentaur-szintű terá­

ezek is különböző álorcában kerültek elénk. Az előző három feje­

piák sajátos körülményeinek esetében. A páciensnek például meg­

zetben azt boncolgattuk, hogy minden egyes szint terápiafajtái sajá­

hagyják, hogy száműzzön az elméjéből minden, a tegnapra és a

tos körülményeket teremtenek az egyén számára. Mindegyik terápi­

holnapra vonatkozó gondolatot, s érző figyelmével kizárólag a köz­

ás módszer meghatározott gyakorlattal és technikákkal rendelkezik,

vetlen itt és most, a nunc fluens, az egzisztenciális tudat tünékeny

amelyeket a lelki fejlődést kereső páciensekkel szemben alkalmaz.

jelen ideje felé forduljon. Ennek az előfeltételnek a szervezet egé­

E sajátos körülmények nélkül az összes lélektani módszer holtvá-

sze viszonylagos könnyűséggel eleget tud tenni, ám még a legéret-

186

187

tebb énről sem mondhatjuk el ugyanezt, lévén, hogy az én az időbe, a múlttól a jövő felé tartó pillanatok sorába ágyazódik, és el­ sorvad a jelen valóság tudatának bántó fényében. Az én tehát el­ len fog állni a múló pillanatnak, küzdeni fog e sajátos körülmény ellen, és folyvást a tegnap meg a holnap körül forognak a gondo­ latai. A terapeuta most megint szelíden kikényszeríti a kezelés sa­ játos körülményeit, ellene dolgozik e szint ellenállásának, amely a közvetlen, tünékeny pillanattól való eltávolodásra ösztökél. A te­ rápia sajátos körülményei nélkül a páciens soha nem értené meg tulajdon ellenállását. Az egyes szintek sajátos körülményei tehát rámutatnak az ellen­ állásra és egyúttal gátolják a működését. Ennek hiányában még csak nem is gyanítanánk a létezését, s az ellenállás tovább folytatná tit­ kos, a fejlődést szabotáló aknamunkáját. Ezen túlmentően, az ellen­ állás legyőzésével a terápia sajátos körülményei az ellenállás-men­ tesség mélyebb állapotába vezetik be a pácienst. Elmondhatjuk te­ hát, hogy minden egyes szint gyógymódjainak sajátos körülményei rámutatnak, mire leszünk képesek a következő szinten. Ezért min­ den szint sajátos terápiás körülményei az alatta elhelyezkedő szint jellegzetességeit tartalmazzák. Midőn a terapeuta e mélyebb szint jellemzőit a jelen terápiás gyakorlat sajátos körülményeivé avatja, a mélyebb szinttel szembeni ellenállás is felszínre bukkan, gátlás alá kerül és legyengül, erre a mélyebb szintre juttatva vissza a pácienst. Térjünk most vissza az elsődleges ellenálláshoz, amelyet minden valamirevaló lelkigyakorlat sajátos körülményei a felszínre hoznak, majd gátolnak, aláaknáznak és megsemmisítenek. Nekünk most az egység tudatával szembeni elsődleges ellenállással kell foglalkoz­ nunk, nem pedig magával az egység tudatával. Mindaddig ugyanis, amíg meg nem értjük az egység tudatával szemben munkáló ellen­ állás mibenlétét, minden erőfeszítésünk hiábavaló lesz e tudatálla­ pot „elérésére", hiszen amit elérni próbálunk, ugyanaz, mint aminek tudattalanul ellenállunk és ellene dolgozunk. Titkon ellenállunk az 188

egység tudatának, s eközben sorra gyártjuk azokat a tüneteket, amelyek a megvilágosodás ellenében hatnak, ugyanolyan buzgón, ahogyan a színkép többi szintjén előadtuk a tüneteinket. Amire oly sóváran áhítozunk a felszínen, a mélyben sikeresen megakadályoz­ zuk. Ez az ellenállás minden bajunk forrása. Ezért soha nem jutunk közelebb az egység tudatához, mindössze azt értjük meg, hogy ép­ pen most szélsebesen távolodunk tőle. E belátás azonban egymagá­ ban is bepillantást ad az egység tudatába, mivel az ellenállás felis­ merése egyben megszabadít ettől a lelki akadálytól. Az elsődleges ellenállás - a színkép többi szintjén munkáló el­ lenállási formákhoz hasonlóan - nem olyasvalami, ami a beleegye­ zésünk nélkül egyszerűen lejátszódik vagy lejátszódott a lélekben. Éppenséggel olyan jelenbeli tevékenység, amelynek nem vagyunk a tudatában. Ez az elsődleges tevékenység aztán gátat vet az egység tudatának. Nem más ez, mint egyetemes vonakodás a most „jelen­ ségeivel" szemben. Mindig akad valami, amiről nem leszünk hajlan­ dók tudomást venni a jelenben. Végső soron tehát a jelen tapasztalatok összességét elutasítjuk magunktól; nem csupán a jelen egyik sajátos benyomását, hanem a jelen teljességét annak minden dimenziójában. Mint látni fogjuk, ez nem a múló jelennel, a kentaur szint nunc fluensével szembeni ellenállás, hanem mi most az örök jelennek, a nunc stansnak, azaz az egység tudatának szegülünk ellen. Eme ellenállás egyetemes természetéből és mérhetetlen finomsá­ gából adódik, hogy roppant nehéz a nyomára bukkanni és fogalmi­ lag rögzíteni. A vad, drámai ellenállási formák inkább a felső szin­ teken jelentkeznek, a színkép alján munkáló elsődleges ellenállás viszont annál finomabb és elmosódottabb körvonalú. Az emberek többsége mégis megérzi ennek az ellenállásnak a létezését. Valami­ ért képtelenek vagyunk elfogadni a jelen teljességét - mindig van bennünk valami aprócska feszültség, ami mintegy eltaszít a jelen egyetemességétől. Nem engedjük meg magunknak, hogy természe189

tes módon megpihenjünk a jelen mindenhatóságában, egyre a tá­

volodás a személyiség és a tapasztalás különbözőségét vonja maga

volt kémleljük.

után.

Ez az egyetemes vonakodás meggátolja, hogy épp ígylétében

A jelen előli örök menekülés folyvást újratermeli azt a tévképze-

szemléljük a jelen teljességét. A távoli láthatárt kémleljük, vissza­

tet, hogy kívül kerülünk a jelenen. A jelentől való eltávolodással el­

vonjuk a tudatunkat attól, ami az orrunk előtt van, elhárítjuk a jelen

szigeteljük magunkat a világtól. Pontosan ekkor jön létre az az

valamennyi megjelenési formáját. Mivel pedig a távolba tekintünk,

elsődleges határvonal, amelyik a személyiség és a valóság között

nem is maradunk meg egy helyben. Ez a finom ellenállás, ez a belső

húzódik. Ezért mondhattuk korábban, hogy az objektív valóság ész­

nyughatatlanság gátat vet az egység tudatának, valódi természetünk

lelése a jelen tapasztalással szembeni ellenállás és az ettől való

megmutatkozásának.

elszigetelődés megnyilvánulási formája.

Az egység tudatának „elvesztése" aztán a határok, a tér és az idő,

A jelentől való eltávolodással elszigetelődünk az egység tudatá­

a szenvedés és a mulandóság világába taszít bennünket. A határok

tól, és megkezdjük vándorlásunkat a tudat színképén. Ez az „el­

és a meghasonlás eme világában azonban főként egyetlen vágy ve­

sődleges ok", amelyről oly rejtjelesen beszéltünk a 6. fejezetben,

zérel: vissza akarjuk nyerni az egység tudatát, újra fel akarjuk fedez­

semmi egyéb, mint az imént jellemzett, az elsődleges határban

ni a határtalanságot. Minden vágyunk, szükségletünk, szándékunk

megtestesülő eltávolodás. Ezért mondottuk korábban, hogy „az

és kívánságunk végső soron az egység tudatát helyettesítő „pótki­

elsődleges határ, ez a folyamatosan ható elsődleges ok, a jelen cse­

elégülés" - ez azonban csak fele akkora örömmel jár, mint amit el­

lekedeteinek összessége." A jelenben ugyanis a távolba nézünk és

vesztettünk.

a távolba indulunk. Abban a pillanatban, amikor ellene szegülünk

Ezért bár mindenekelőtt az egység tudatára sóvárgunk, minden

a jelen benyomásainak, szükségképpen megosztjuk a világot. Elkü­

erőnkkel ellenállunk ennek a tudatállapotnak. Olyan módon keres­

lönítjük a belső tapasztalatot - a látó, a megismerő és a tevékeny

sük az egység tudatát, ami egyúttal megakadályozza a felfedezését:

személyiség tapasztalati szféráját - a külsőtől, a látott, a megismert,

ugyanis keresésünk közben szüntelenül eltávolodunk a jelentől. Azt

a befolyásolt valóságtól. A világunk kettéhasad, s határ, illuzórikus

képzeljük, hogy ez a jelen nem az igazi, valami hiányzik belőle,

határ emelkedik a megismerő személyiség és a megismerés tárgya

ezért nem pihenünk meg a teljességében, ehelyett valami újnak és

közé. Ezzel kezdetét veszi a színkép fejlődése, majd kirobban az el­

jobbnak kikiáltott jelen felé indulunk el. Úgy is mondhatnám, hul­

lentétek háborúja.

lámlovaglásra adjuk a fejünket. Téren és időn átnyargalva, egyetlen

A valóság ennek megfelelően kettéhasad. A jelen teljességétől

hullámot kergetünk, azt a hullámot, amely végleg eloltja a szomjun­

való folyamatos eltávolodás olyan jövőt feltételez, amely értelmet ad

kat, s végérvényesen megajándékoz bennünket a „nedvesség" élmé­

ennek a vándorlásnak. Azért indulunk útnak, mert úgy képzeljük,

nyével. A következő benyomáshullám nedvességét hajkurászva, az­

létezik az időpillanat, amikor célba érünk. A térben való mozgás

tán szem elől tévesztjük az éppen soron lévő hullámot. Aki örökre

egyúttal az időben való mozgást is feltételezi - voltaképpen ezáltal

keres, az örökre el is veszíti a vágy titokzatos tárgyát.

hozzuk létre az időt. Eltávolodva a jelen időtlen valóságától (ponto­

A gond abban rejlik, hogy a jelen benyomáshullámnak ellenál­

sabban megkíséreljük az eltávolodást), azt a téveszmét melengetjük,

lunk, elkülönítjük magunkat tőle. A jelen tapasztalataitól való eltá-

hogy a tapasztalatok világa is távolodik tőlünk. Az örök jelen teljes-

190

191

ségének ellenállva, a mulandó jelenbe kényszerülünk. A benyomá­

lását. A többi terápiaformához hasonlóan, ez a „mézeshetek" idősza­

sok ekkor látszólag valóban sorra suhannak el mellettünk - ám csak

ka. A páciens viszonylag boldog, biztonságban tudja magát, s úgy ér­

azért, mert a jelen elől menekültünkben, mi rohanunk el mellettük.

zi, van remény a végső megszabadulásra. Akár a transzperszonális

(Mint korábban láttuk, nem más hajszol minket mint a halálfélelem,

szemtanú szintjére is eljuthat (erről az előző fejezetben beszéltünk).

a jövőtlenségtől való rettegés, meg az attól való szorongás, hogy

Elsődleges ellenállását felfedezve, megérti, ki az ellensége. Tudja már,

képtelenek vagyunk elszakadni a kötöttségeinktől.)

mit szükséges felszámolnia. Fel kell adnia a folytonos menekülését.

A jelentől eltávolodva, az az érzésünk támad, mintha a világ su­

Ez azonban még mindig torkollhat katasztrófába, ami nyomban

hanna el mellettünk. Az örök jelen ily módon korlátoltnak, beszű­

véget vethet a mézeshetek rózsaszín álmainak. Hiszen hogyan tud­

kültnek tetszik. Egyik oldalról a múlt azon benyomásai fogják köz­

na véget vetni emberünk ennek az átkozott menekülésnek? E pilla­

re, amelyek mellett elrohanunk, amíg a másik oldalról a jövő ama

natban is látja, hogy szökni szeretne az itt és a mosttól. Tehát véget

pillanatai sorakoznak, amelyek felé hajszoljuk magunkat. Az eltávo­

akar vetni ennek. Ám már maga a lezárás mozzanata is újabb lépést

lodás így létrehozza az időbeliséget, megteremti a múlt olyan pilla­

jelent. Aki megpróbál nem mozdulni, máris egy mozdulatot tett a

natát, ahonnan kiindulva, a jövő réve felé megyünk. A jelenünk

jövő felé, amelyben a törekvését megvalósíthatja. Ezért nem véget

ezenközben magára a mozgásra, a néma, űzött futásunkra korláto­

vet a megfutamodásának, hanem csak menekül a megfutamodás elől.

zódik. „A pillanataink zörögve elvonulnak", s így múlik el az életünk.

A durva ellenállás helyett az ellenállás finomabb formáját választja.

Bárhogy forgassuk a kérdést, az eltávolodással elkülönítjük ma­

Nézzük a helyzetet enyhén megváltozott nézőpontból: embe­

gunkat a tapasztalás jelenvalóságától, s rávetítjük a személyiségün­

rünk esetleg úgy óhajt véget vetni a jelennel szembeni ellenállásá­

ket az időre, a történelemre, a sorsra, a halálra. Ebben áll elsődleges

nak, hogy tudatosítja magában ezt a jelent a maga valóságában.

ellenállásunk lényege - a vonakodásunk, hogy egységes egészként,

Azonban e tudatosságra törekvésével olyan eljövendő időpillanatot

ígylétében tekintsünk a tapasztalásra. Ehelyett egész valónkkal eltá­

feltételez, amikor a tudatosság megvalósul. Hiszen nem ragadhatjuk

volodunk, menekülünk. A lelkigyakorlat sajátos körülményei ezt

meg, csupáncsak a mulandó jelent - pontosan ezt teszik a kentaur

a valóság egészére kiterjedő ellenállást leplezik és gátolják le.

szinten működő gyógymódok. Ám a legmélyebb szinten, az egység

Amint a páciens belehelyezkedik e körülményekbe, ráébred, hogy

tudatának szintjén, bennünket immár az örök jelen foglalkoztat. Az

szüntelenül eltávolodik a jelen teljességétől. Belátja, hogy folytonos

csak a bökkenő, " kergetése közben mindössze a mulandó jelen pil­

megfutamodásával voltaképpen az egység tudatának áll ellen, an­

lanatainak sorát vagyunk képesek megragadni. Márpedig, aki erre

nak megvalósulását akadályozza - de nevezhetjük ezt Isten akara­

figyel, az egyszerűen ellenáll az örökkévalóságnak, hiszen belefe­

tának, a tao áramának, a guru iránti elkötelezettségnek vagy erede­

ledkezik a pillanatok sorába - mindez elengedhetetlen a kentaur

ti megvilágosodásnak. Bárhogy nevezzük, emberünk általa szembe

szintjén, de célját téveszti az egység tudatára törekvőnél. Az örök je­

helyezkedik a jelennel. A távolba tekint és a távolba indul, aminek

len ugyanis a pillanatban rejlik, amelyik pontosan akkor siklik tova,

szenvedés az ára.

amikor meg akarjuk ragadni. Ezt már azelőtt ismerjük, mielőtt bár­

Bizonyos értelemben azonban haladásként is elkönyvelhetjük. A páciens a kezelés folyamatában felismeri és ezáltal feloldja ellenál192

mit megismertünk volna, azelőtt látjuk, hogy bármit láttunk volna, ezzé válunk, mielőtt bármi mássá váltunk volna. A megragadás pil193

lanata eltávolodást feltételez, a nem-megragadásé pedig hasonló­

állásba, mert az ő tudata és az ellenállás érzékelése egy tőről fakad.

képpen. Bármelyiket választjuk, vesztésre ítéltettünk.

Az elszigetelt személyiség belső tudomásulvétele nem áll másból

A kereső ekkor úgy érzi, csapdába esett. Bármit tenne, rosszul

mint: eltávolodás, ellenállás, görcsösség, félreállás, távolba révedés,

választ. Az ellenállás feladásához is szüksége lesz ellenállásra. Az

megragadni akarás gesztusaiból. Önmagunkat érzékelve, csak ezt

időtlen jelent kergetve is szüksége van egy törtmásodpercre. Az el­

láthatjuk.

távolodás feladásához szintén további lépést kell tennie. Lassan

Ezért tévedés, ezért újabb és újabb ellenállás, eltávolodás embe­

megérti hát, hogy bármit tesz, az az ellenállás egyik formája. Nem

rünk összes igyekezete és ennek a feladása. Azért téved, mert cse­

arról van tehát szó, hogy némelykor ellenállást tanúsít, máskor meg

lekszik. A személyisége maga az ellenállás, ezért képtelen feladni azt.

nem, hanem arról, hogy (mindaddig, amíg időben létezik és tudatá­

Mindez kevés reménnyel kecsegtet. A helyzet úgy fest, hogy

ban van az elszigetelt személyiségének) minden mozdulata és élet­

maga az egyéniség a legfőbb csapda. E felismerés nyomán bekö­

megnyilvánulása ellenállás és eltávolodás. Nem tesz mást, mint fo­

szönt a lélek sötét éjszakája, a tudat fénye önmagába fordul és nyom­

lyamatosan menekül. Ebben a menekülésben a nem-menekülésre irányuló összes bölcs kísérlete benne foglaltatik. Az igazat megvall­ va, emberünk meg sem moccanhat, hiszen minden mozdulata - a do­ log természetéből adódóan - ellenállásszámba megy.

talanul elillan. Úgy tűnik, minden elveszett, és bizonyos értelem­ ben igaz is. A sötétség újabb sötétségbe, az üresség újabb üresség­ be torkollik, azután örökös éjfél köszönt a lélekre. Amint azonban Zenrin mondotta volt:

A színkép felső szintjein akadt olyan cselekedet, amely, az adott szint mércéjével mérve, nem számított ellenállásnak. Például a sza­

Virradatkor

kakas

bad asszociáció az én szintjén vagy a múló pillanatra irányuló figye­

Éjfélkor a

ragyogó

köszönti

a

hajnalt;

nap.

lem (a kentaur szintjén) nem jelentett ellenállást, legalábbis nem a nevezett szintek keretein belül. Ilyen esetekben a páciens választ­

Alább tárgyalandó okokból, pontosan ekkor, amikor minden fél­

hatott az ellenállás és a nem-ellenállás között. Volt választási lehe­

resiklottnak tetszik, a helyzet magától rendeződik. Amint felismer­

tősége. A mérleg egyik serpenyőjében ott a személyisége (a persona,

jük, hogy minden mozdulatunk ellenállás, ezzel le is jár az ellenál­

az én, a kentaur vagy a transzperszonális személyiség), a másikban

lás gépezete. Mikor ellenállást fedezünk fel minden mozdulatunk­

pedig az ellenállás.

ban, akkor mintegy önkéntesen feladjuk az ellenállásunkat. Márpe­

Itt azonban, a színkép alján, ezek a választási lehetőségek érvé­

dig az ellenállás feladása kaput nyit az egység tudata, e határtalan

nyüket vesztik. A felső szinteken a terápiában az ellenállás valamely

tudatállapot előtt. Úgy érezzük, mintha hosszú, ködös álomból éb­

durvább formáját a lélekgyógyász finomabbal helyettesíti. Itt azon­

rednénk, és az a benyomásunk, hogy öröktől fogva tudtuk: elszige­

ban már más a helyzet. A páciensnek nincs választási lehetősége az

telt személyiség nem létezik. Lényünk leglényege, a nagy egész so­

ellenállást illetően, mivel minden, amit tesz, ellenállásnak minősül.

ha nem született meg és soha nem múlik el. Csak az ilyenség min­

A színkép határáig kergette az ellenállást, ami végül csapdába csalta.

dent átfogó, egyetemes, minden állapotra rásugárzó tudata létezik,

Mindennek azonban oka van, és emberünk lassan kezd ráérezni

s az ilyenségnek efféle szétsugárzása pillanatról pillanatra megújho­

erre. Az elszigetelt személyiség cselekedetei azért torkollnak ellen-

dik, feltétlenül megelőzve a világot, mégsem különülve el tőle. Min-

194

195

den létező csak apró fodor ezen a hatalmas víztükrön, minden moc­ canás a nagy taglejtés része. Láttuk tehát, hogy a lelkigyakorlat sajátos körülményei felmutat­ ják ellenállásunk természetét, miközben a legmélyebb szinten le is gátolják azt. E körülmények megértetik velünk, hogy hullámokon lovagolunk, majd végül ezt is mindenestől meghiúsítják. A forduló­ pont akkor érkezik el, amikor belátjuk, hogy valamennyi cselekede­ tünk voltaképpen hullámlovaglás, ellenállás, a jelentől való távolo­ dás a nedvesebb hullámok reményében. A lelkigyakorlat - akár rá­ ébredünk erre, akár nem - sarkpontja az előbbi felismerés. Mert mindaddig, amíg meg nem értjük, hogy minden mozdula­ tunk ellenállás, tovább folytatjuk űzött menekülésünket, rögeszmés keresésünket, ami így a lényegéből adódóan, gátat vet a felfedezés­ nek. Menekülünk, anélkül hogy tudnánk erről. Míg nem látjuk be, hogy minden tettünk ellenállás, abban a tévhitben leledzünk, hogy létezik olyan lépés, amelyik elvezet az egység tudatához. Míg fel nem fedezzük, hogy minden mozdulatunk távolodás, folytatjuk a tá­ volodást. Azt képzeljük, van választási lehetőségünk, kiütünk, cse­ lekednünk kell, megoldást kell találnunk a helyzetre. Ezért aztán to­ vább rohanunk - éspedig mind távolabb és távolabb -, miközben minden lépésünk határt emel közénk és az egység tudata közé. Azért nem érjük el a tökéletes tudatállapotot, mert annyira törekszünk rá. Abban a pillanatban azonban, amikor felismerjük, hogy minden mozdulatunk az ellenállásunk megnyilvánulása, távolba nézés és el­ távolodás, már nem marad többé más választásunk, mint megadni magunkat. Ugyanakkor nem tehetjük szándékosan, amiként az el­ lenkezőjével sem próbálkozhatunk! Láttuk már, hogy ez nem így működik, mivel minden próbálkozás csak az eltávolodás újabb alakja. A helyzet végül magától oldódik meg, pontosan akkor, ami­

Az elsődleges ellenállás feloldódásával az elszigetelt személyisé­ günk elenyészik. Ugyanis nem arról van szó, hogy a személyiség végignézi az önnön eltávolodását. Kezdetben talán valóban ez a helyzet. Az elszigetelt személyiség végigköveti a saját ellenállása ténykedését. Önmagunkat érzékelve, azonban mindig valamiféle belső feszültséget, alig észrevehető görcsösséget, finom elmozdulást tapasztalunk. A személyiség és a távolodás érzékelése egy és ugyanaz. Amint ez kiderül, megszűnik a kétféle érzékelés, a megismerőé és a megismerés tárgyáé, amit felvált az ellenállás érzékelé­ sének mindent betöltő élménye. Nem mi érezzük ezt az ellenállást, mi magunk vagyunk az. A személyiség érzékelése az ellenállás ész­ lelésébe sűrűsödik, majd pedig mindkettő elenyészik. Az elsődleges ellenállás feloldódása tehát megszünteti a világtól való elszigetelődésünket. Mélyen és teljesen megszületik bennünk az ellenállás tökéletes feladásának vágya, többé nem köt le az ezer­ arcú jelen, s ezzel a bent és a kint közé emelt elsődleges határ vég­ érvényesen eltűnik. Ha nem állunk ellen a jelen benyomásainak, nincs miért elkülönülnünk tőlük. A világ és a személyiség egyetlen közös tapasztalat részévé lesz, s nem válik külön egymástól. Felha­ gyunk a hullámlovaglással, hiszen csak egyetlen, mindent betöltő hullám létezik. Amikor azután nem menekülünk többé a tapasztalástól, az sem suhan el mellettünk haszontalanul. Ha többé nem állunk ellen a je­ lennek, megértjük, hogy nem létezik semmi más e jelen valóságán kívül - nincs kezdet és vég, nincs előtte és mögötte. Midőn a múlt emlékeit és a jövő sejtéseit a jelen tényeiként látjuk, a jelen felda­ rabolása is megszűnik. A pillanat korlátai belezuhannak ebbe a pil­ lanatba, hogy semmi más ne létezzen e pillanaton kívül, és mi se meneküljünk tovább. Egy régi zen mester szavai így szólnak:

kor megértjük, hogy semmit sem tehetünk, és nem is kell tennünk, hiszen az egység örökké jelen volt. Az ellenállás felismerése el is oszlatja azt, s bennünket elborít az egység tudata. 196

197

A Az

régi énem meghalt elmúlt

Holtan

már nincs

Egyáltalán

A tárgyhoz tartozó

természetben; sehová

hová

Édesvíz-kiadványok

mennem,

sem.

Itt vázolt gondolatmenettel talán sikerült megértetnem, miért olyan kimerítő az egység tudatának keresése. Azért volt elhibázott az összes igyekezetünk, mert minden kezdettől fogva és örök idők­ től úgy jó, ahogy van. Még az is, ami a Brahmával szembeni elsőd­ leges ellenállásnak tűnt, nem volt más, mint maga Brahma. Soha nem volt és soha nem is lesz másféle időpillanat, mint az itt és

CAMPBELL, J o s e p h :

Velünk élő mítoszok,

a most. Ami az ettől való eltávolodásnak tetszett, nem volt más,

J U N G , Cari Gustav: Mandala,

mint ennek az itt és mostnak az önmozgása. Honsomjosu. Az ere­

PECK, M.

deti megvilágosodás csodálatos gyakorlat. Az örök jelen önnön moz­

STEINER, Rudolf: A szabadság

gásával egylényegű. Az óceán hullámai a partnak csapódnak, meg­ nedvesítik a fövenyen heverő kavicsokat és kagylóhéjakat.

WATTS,

1999

Scott: A lélek tagadása,

Alan:

A

2000

1999

filozófiája,

bizonytalanság

bölcsessége,

1994 1999