HARIS DZSOHARI CSAKRÁK REJTETT ENERGIAKÖZPONTOK

  HARIS DZSOHARI           CSAKRÁK  REJTETT ENERGIAKÖZPONTOK   

TARTALOM  ELŐSZÓ ______________________________________________________________________________________ 5  A TANTRA ELVEI _____________________________________________________________________________ 7  1. A tompultság állapota (ksipta) ____________________________________________________________ 11  2. Az anyagi világhoz kötöttség állapota (múdha) _______________________________________________ 11  3. A nyugtalanság állapota (vjágra) __________________________________________________________ 11  4. Az egyhegyűség állapota (ékágra) _________________________________________________________ 11  5. Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota (niruddha) _______________________________________ 11  1. Rádzsa jóga, a meditáció jógája ___________________________________________________________ 12  2. Dnyána jóga, az igazi tudás jógája _________________________________________________________ 12  3. Karma jóga, az önzetlen cselekvés jógája ____________________________________________________ 12  4. Bhakti jóga, a spirituális odaadás jógája _____________________________________________________ 13  5. Hatha jóga, a testi önfegyelmezés jógája ____________________________________________________ 13  TANTRA JÓGA _____________________________________________________________________________ 13  A CSAKRÁK _______________________________________________________________________________ 14  KUNDALINÍ _________________________________________________________________________________ 16  A NADÍK __________________________________________________________________________________ 19  1. Szusumná ____________________________________________________________________________ 20  2. Idá __________________________________________________________________________________ 24  3. Pingalá ______________________________________________________________________________ 25  4. Gándhárí _____________________________________________________________________________ 25  5. Hasztadzsihviká _______________________________________________________________________ 26  6. Jasaszviní ____________________________________________________________________________ 26  7. Púsá _________________________________________________________________________________ 26  8. Alambuszá ___________________________________________________________________________ 26  9. Kuhú ________________________________________________________________________________ 26  10. Sankhiní ____________________________________________________________________________ 27  11. Szaraszvatí-nadí ______________________________________________________________________ 27  12. Pajaszviní nadí _______________________________________________________________________ 27  13. Váruní nadí __________________________________________________________________________ 27  14. Visvódara ___________________________________________________________________________ 28  A CSOMÓK ________________________________________________________________________________ 29  HOGYAN LEHET FELÉBRESZTENI A KUNDALINÍT? _________________________________________ 32  A TEST KITISZTÍTÁSA ____________________________________________________________________ 32  1. Dhautí, a torok kitisztítása _______________________________________________________________ 33  2. Vaszti, a bélrendszer alsó szakaszának tisztítása ______________________________________________ 33  3. Nétí, az orrjáratok és az orrüregek tisztítása __________________________________________________ 34  4. Trátaka, a szem tisztítási gyakorlata ________________________________________________________ 34  5. Naulí, a has izmainak mozgatása __________________________________________________________ 34  6. Kapálabhátí, fújtató légzés _______________________________________________________________ 34  AZ ELME KITISZTÍTÁSA ____________________________________________________________________ 35  I. Jama _________________________________________________________________________________ 35  2. Nijama ______________________________________________________________________________ 35  3. Ászana ______________________________________________________________________________ 35  4. Pránájáma ____________________________________________________________________________ 36  5. Pratjáhára ____________________________________________________________________________ 36  6. Dháraná ______________________________________________________________________________ 37  7. Dhjána _______________________________________________________________________________ 37  8. Szamádhi ____________________________________________________________________________ 37  A BANDHÁK ______________________________________________________________________________ 38  1. Múla bandha __________________________________________________________________________ 38  2. Uddíjana bandha _______________________________________________________________________ 39  3. Dzsalandhára bandha ___________________________________________________________________ 39  2 

A JÓGAMUDRÁK __________________________________________________________________________ 1. Szambhávi mudrá ______________________________________________________________________ 2. Khécsarí mudrá ________________________________________________________________________ A CSAKRÁK LÉNYEGE _______________________________________________________________________ MÚLÁDHÁRA CSAKRA _____________________________________________________________________ SZVÁDHISTHÁNA CSAKRA _________________________________________________________________ MANIPÚRA CSAKRA _______________________________________________________________________ ANAHÁTA CSAKRA ________________________________________________________________________ VISUDDHA CSAKRA _______________________________________________________________________ ÁDNYÁ CSAKRA___________________________________________________________________________ SZÓMA CSAKRA ___________________________________________________________________________ SZAHASZRÁRA CSAKRA ___________________________________________________________________ CSAKRÁK, ÚJRASZÜLETÉS ÉS SPIRITUALITÁS _________________________________________________ RÉSZLETEK A JÓGA KÜLÖNBÖZŐ FOKOZATAIRA VONATKOZÓ HINDU ÍRÁSOKBÓL ______________ JÓGA _____________________________________________________________________________________ ÁSZANA __________________________________________________________________________________ PRÁNÁJÁMA ______________________________________________________________________________ PRATJÁHÁRA _____________________________________________________________________________ DHÁRANÁ ________________________________________________________________________________ DHJÁNA __________________________________________________________________________________ SZAMÁDHI ________________________________________________________________________________ SZANSZKRIT SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK JELENTÉSE _____________________________________________

   

3 

40  40  40  42  42  48  53  57  63  69  73  77  85  89  89  90  91  93  95  96  97  99 

 

4 

ELŐSZÓ  A  CSAKRÁK  ÉRZÉKSZERVEINKKEL  ÉRZÉKELHETETLEN  ENERGIAKÖZPONTOK  az  emberi  testben.  Állandóan  működnek,  akár  tudatában  vagyunk  ennek,  akár  nem.  Az  energia  áthalad  a  csakrákon,  és  különböző  pszichés  állapotokat  vált  ki.  A  modern  biológia  ezt  a  belső  elválasztású  mirigyek által létrehozott kémiai változásokkal magyarázza. E ki vezetőcsatorna nélküli mirigyek  váladékai  közvetlenül  és  azonnal  belekeverednek  a  test  véráramába.  A  régi  keleti  bölcsek  kapcsolatba hozták ezeket a kémiai változásokat az öt tattvával vagy elemmel ‐ a földdel, a vízzel, a  tűzzel, a levegővel és az ákásával (éterrel). Ezek az elemek állandó, ritmikus, körkörös mozgásokat  végeznek.  Az  ősi  hindu  jógatudomány  nagy  súlyt  helyezett  ezen  elemek  megismerésére  és  harmonikus működtetésére, mert a csakrákat ezek alapjának tekintette. Az ősi szvara‐jóga (a hang  jógája)  különböző  módszereket  ír  elő  a  jelen  lévő  tattva  azonosítására,  és  a  jógik  ezen  technikák  elsajátításával  nagy  teljesítményekre  képesek  sarkallni  magukat  úgy,  hogy  közben  a  lehető  legkevesebb  energiát  használják  fel.  A  sat‐csakra‐bhédana  (vizualizáció)  és  a  mantra  dzsapa  (mantraszöveg ismételgetése) állandó gyakorlásával át tudják változtatni érzékfelettivé a tattvákat,  amelyek  a  test  öt  alapcsakráját  uralják  ‐  vagyis  az  első  öt  csakrát  ‐,  és  ezáltal  elérik  a  polaritás  nélküli tudatállapotot, amely megszabadítja őket a majd illuzórikus világától.  A  csakrák  ismerete  az  önmegismerés  értékes  kulcsa  lehet.  Megfigyelhetjük  önmagunkat,  és  láthatjuk  az  energia  mozgását  a  különböző  energiaközpontokon  keresztül.  Vallásos  gyakorlatok,  mint  például a  böjt,  a jótékonyság,  az  önzetlen  szolgálat,  elősegítik  az  energia felfelé  áramlását a  magasabb  csak‐rákba;  a  múládhára  („gyökér,  alapʺ)  csakrában  összetekeredve  szunnyadó  energia  aktívvá  válik  ‐  és  emelkedni  kezd.  Miután  az  áramlás  elérte  a  magasabb  erőközpontokat,  a  gyakorló  teljes  magatartása  megváltozik:  olyan  érzése  lesz,  mintha  újjászületett  volna.  Ha  ez  az  energiaáramlás  tartós,  az  ilyen  személy  rendkívüli  képességek  birtokosává  válik.  A  vizualizációnak  és  a  mantra  szövegek  ismételgetésének  állandó  együttes  gyakorlása  segíti  a  keresőt, hogy fenntartsa az energia áramlását a magasabb csakrákban ‐ és így felülemelkedhessen  az elemek korlátain.  A  vizualizáció  a  csakrák  jelképiségének  helyes  felismerését  kívánja  meg.  Ehhez  segítségként  a  csakrák  szimbolikus  ábrázolásait,  a  jantrákat  használják,  amelyeket  a  múltban  a  látnoki  képességekkel  megáldott  művészek  rajzoltak.  Az  ilyen  eszközök  azonban  használati  utasítások  nélkül semmit sem érnek, és a használati utasítások sem visznek igazán előre megfelelő eszközök  nélkül.  E  könyv  illusztrációi  segítik  az  elmét,  hogy  hosszabb  ideig  meg  tudja  őrizni  a  csakrák  képeit. A rajzok színeinek lépésről lépésre történő felidézése hatásosabbá teheti a vizualizációt. így  ismételhetjük  magunkban  azt  a  sorrendet,  amelyben  a  művész  a  színeket  felvitte  a  képre,  és  képzeletben  rekonstruálhatjuk  a  teljes  rajzot.  Mindez  megváltoztatja  az  agyhullámok  működését  és  a  pszichológiai  magatartás  mintáit.  A  megfelelő  színek  felidézéséhez  a  színes  illusztrációk  adnak segítséget. A következő sorrendet használtuk a színezésben:  1. A csakra levelei vagy szirmai  2. A csakra jantrája  3. Az állat, amely a bídzsát (magot) hordozza  4. A bídzsa hangja  5. A csakra Saktija  6. A csakra istensége.  5 

Ugyanezt  a  sorrendet  kell  használni  a  vizualizációban,  vagyis  a  csakrák  teljes  rajzának  belső  látással  történő  rekonstrukciójában,  amely  fejlesztheti  az  elvont  képalkotás  gyakorlásának  képességét, s ez idővel mélymeditációhoz vezet.  A  rajzokat  azért  kell  kiszínezni,  hogy  tevékenységre  bírják  a  jobb  agyféltekét;  a  magyarázó  szövegek  tanulmányozása  pedig  azért  szükséges,  hogy  fejlesszék  a  bal  agyfélteke  intellektuális  aktivitását.  Ez  egyensúlyt  teremt  a  ʺgondolkodó  agyʺ  és  a  ʺművészi  agyʺ  között.  A  maghangok  (bídzsa  mantrák)  ismételgetése  és  a  dharma  (törvény,  rend)  segíti  a  gyakorlót  a  magasabb  tudatállapotok elérésében.  Szeretnék köszönetet mondani Mary Conorsnak, amiért elkészítette a rajzokat e könyv számára a  csakra festmények alapján, amelyeket korábban készítettem. Nagyon hálás vagyok tanítómnak, Sri  C. Balnak, aki irányította Iszandíp Dzsoharit, hogy megfesthesse a színes illusztrációkat, és Heidi  Rauhutnak, amiért elkészítette a jelen kiadás javított szövegének első kópiáját. Köszönetet mondok  Elaine Mintónak is a kézirat legépeléséért és néhány fejezet megszerkesztéséért.  Nagyon köszönöm H. H. Srípadzsi, Ganés Baba és Ácsárja Csandrasékhar Sásztrí segítségét, akik  magyarázataikkal  egyes  témákat  érthetőbbé  tettek,  gazdagították  ismereteimet  tanításaikkal,  áldásukkal és jelenlétükkel. Ezáltal ösztönöztek e munka elvégzésére.  A  könyvben  található  tanítások  apámtól  származnak,  aki  a  sat‐csakra‐bhédanát  (vizualizációt)  gyakorolta.  Sok  segítséget  kaptam  a  tantrikus  iratokból,  szentek  írásaiból  és  különféle  kéziratokból, amelyek más‐más módokon ábrázolták a csakrákat. Az ősi koncepciók megértésének  elősegítésére sok rajzot és táblázatot mutatok be abban a reményben, hogy ezekkel gazdagíthatom  az  emberek  tudását,  és  segíthetem  őket  a  tantra  ősi  indiai  hagyományának  megértésében  és  modern megvilágításában.  Végül köszönetet mondok barátaimnak és tanítványaimnak, akik értékes javaslataikkal segítettek  elkészíteni  ezt  a  könyvet.  Remélem,  hogy  ez  viszonzásul  a  csakrák  hasznos  útmutatójává  válik.  Azoknak,  akik  többet  akarnak  tudni  a  különböző  csakrákkal  kapcsolatban  említett  szintekről,  ajánlom  Lílá*  című  könyvemet,  amely  a  tudás  „játszmájánʺ  alapszik.  A  csak‐rák  további  aspektusait a Tools for Tantra** (Eszközök a tantra számára) című könyvemben fejtettem ki.    Haris Dzsohari,   1987. Szeptember    363 Punjabpura  Bareilly, U.P.   India          *Lílá (London: Routledge & Kegan Paul, 1980).   **Tools for Tantra (Rochester, Vermont: Destiny Books, 1986). 6 

Első fejezet 

A TANTRA ELVEI  Minden létező test közül, amely magatartásán keresztül fejeződik ki, az ember teste a legfejlettebb.  Képes  az  önkifejezésre  és  az  Igazság  felismerésére  az  érzékszervekkel  felfogható  jelenségek  birodalmán  túl  is.  Az  emberi  szervezet  az  emlékezet,  a  képzelet  és  az  intuíció  segítségével  megértheti  és befogadhatja  a rá vonatkozó természeti törvényeket,  és kedvező  célokra, fejlődésre  és  növekedésre  használhatja  azokat  az  erőket,  amelyek  titokzatosnak  látszanak  (materiális  szempontból  tekintve).  Szervezetünk  a  belső  és  külső  ritmus  tökéletes  szinkronba  hozásával  a  legkisebb  ellenállás  útját  követi,  ezért  szabadon  evezhet  a  jelenségek  világának  óceánján  anélkül,  hogy  elsüllyedne.  Pontosabban  fogalmazva:  az  emberi  test  a  legtökéletesebb  eszköz  a  tudat  kifejezésére.  A tudat a végső, megoszthatatlan valóság, amelyen kívül és amelynek ereje által működik az elme  és  az  anyag.  A  megnyilvánult  valóság  mint  elme  és  anyag  csupán  az  egésznek,  vagyis  az  örök  valóságnak a része. Az elme korlátozza a tudatot, mert az elmének (a tudathoz tartozó egységnek)  a tapasztalatai behatároltak. De az ásványoktól az emberig terjedő széles spektrumban különböző  szintek  vannak,  amelyek  mindegyikében  létezik  tudat.  A  nevek  és  a  formák  világában  (szanszkritul:  náma  =  rúpa)  semmi  sem  abszolút  tudatos  vagy  abszolút  tudattalan.  Tudat  és  tudattalanság harmonikusan összeolvad a jelenségek világában. Az emberben a tudat öntudatként  jelentkezik. Ez megkülönbözteti a létező tudat minden más formájától. 

  7 

Az  emberi  lényben  a  tudat  fő  központjait  a  gerincoszlop  mentén  és  a  koponyában  találjuk.  A  gerincoszlop és az agy fejlődik ki a legkorábban a fogamzás után. Ebből anyagiasodik a teljes testi  forma.  Ez  a  rendszer  az  energia  nagy  generátora,  és  fantasztikus  idegi  hálózattal  rendelkezik,  amely  a  szervezeten  belüli  kapcsolatteremtést  szolgálja.  Az  agy  állandóan  energiát  termel.  Ez  az  energia a finom ideghálózaton keresztül folyamatosan ellátja a szervezetet, és növeli az életerőt. A  koponya  hátsó  és  alsó  részét  mechanikus  agynak,  a  tudatalatti  elme  szervének  tartják.  Ez  alsó  agyként, kobraagyként vagy hüllőagyként is ismert. Az agy felső része viszonylag később fejlődik  ki, mint az alsó rész, és nyitottabb a változásokra.  Az  emberi  test  minden  működését  az  agyban  és  a  gerincoszlopban  végighaladó  központi  idegrendszer  szabályozza.  A  pszichét  befolyásoló,  láthatatlan  központok  ebben  a  rendszerben  helyezkednek el. Ezeket az ismereteket évszázadokkal ezelőtt hagyta az utókorra a hindu tantrikus  tradíció,  amely  csakráknak  nevezte  el  e  központokat.  Azt  tartják,  ha  a  csakrák  egyensúlyban  működnek, megfelelő harmónia alakul ki az agy felső és alsó része (a tudatos és a tudatalatti elme  székhelye) között. Az agy felső és alsó része közötti különbség modern kutatásainak eredményei  rámutatnak  e  kettő  belső  konfliktusára,  és  ezzel  kapcsolatban  azokra  a  magatartási  mintákra,  amelyeket  ez  befolyásol  és  érint.  Ezek  a  tanulmányok  hangsúlyozzák  az  alapvető  kettősséget  az  emberi  természetben.  Ezt  a  kettősséget  alátámasztja  a  két  agyfélteke  különbözősége.  Mi,  emberi  lények,  benne  élünk  ebben  a  kettősségben,  és  örökösen  gondok  és  komplexusok  áldozatává  válunk.  A  gyakorlatban  látszik  e  probléma  legelfogadhatóbb  megoldásának,  ha  megpróbálunk  egységet  létesíteni  agyunk  felső  és  alsó  része  között,  valamint  a  jobb  és  a  bal  agyfélteke  között.  Kiegyensúlyozott  egység  akkor  érhető  el,  ha  állandóan  munkálkodunk  mind  a  négy  komponensen. Ehhez alapvető igény az emberi természet szisztematikus tanulmányozása ‐ vagyis  az emberi szervezet tevékenységeinek és működéseinek megfigyelése működés közben.  Számos  tudományos  vizsgálatot  végeznek  holttesteken  vagy  beteg  emberek  testi  működésein,  ezekből  azonban  élő  vagy  egészséges  szervezetre  érvényes  adatok  nem  nyerhetők.  A  tantra  és  a  jóga  ősi  tudománya  teljességében  tanulmányozza  az  emberi  szervezetet.  Az  egészséges  szervezetek  működésének  megfigyeléséből  nyert  eredményeiket  még  nem  egyeztették  eléggé  átfogóan  a  nyugati  orvostudomány  tapasztalataival  és  felfedezéseivel.  Napjainkban  már  egyre  inkább  elfogadják  és  széles  körben  alkalmazzák  a  jógagyakorlatokat  és  a  légzésszabályozást  a  műtétek  utáni  utókezelésnél  vagy  a  betegségek  megelőzésében.  Ezek  közvetlenül  a  tantra‐  és  a  jógahagyományokból  vehetők  át,  és  sikerrel  használhatók  a  modern  ember  számára  is.  De  ha  teljesen  meg  akarjuk  érteni  jelentőségüket,  nemcsak  a  fizikai  dimenzióban  kell  őket  vizsgálnunk,  hanem a pszichológiaiban is.  Valószínűleg  a  jóga  az  a  rendszer,  amelyen  keresztül  első  ízben  sikerrel  kutatták  a  transzcendentális egységet. A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből ered, amely annyit jelent, hogy  „egyesülniʺ,  „csatlakozni  valamihezʺ,  „hozzáadni  valamihez  valamitʺ.  Ha  a  durva  fizikai  szinten  nézzük,  akkor  ez  az  egyesülés  az  egyéni  tudat  és  a  kozmikus  tudat  között  történik  (vagyis  az  egyéni lélek egyesülése Istennel). A jóga gyakorlati módszert ad, olyan rendszert, amely egységet  teremt két tényező ‐ az elmeműködés és a tudat ‐ között. A jógával különleges önfegyelmezésen és  gyakorlatok  végzésén  keresztül  bárki  elérheti  ezt  az  egységet,  ha  a  jóga  által  előírt  rendszerhez  igazodik.  E  rendszer  szerint  az  egyéni  tudat  része  a  kozmikus  tudatnak,  az  isteni  valóságnak,  a  forrásnak, a megnyilvánult univerzum alapanyagának. Lényegében a kozmikus tudat és az egyéni  tudat  egy  és  ugyanaz.  De  szubjektív  érzékelésünk  elkülöníti  a  kettőt  egymástól.  Ha  azonban  8 

túljutunk a szubjektív érzékelésen, az egyéni tudat feloldódik, és megtörténik az eggyé válás. Az  ember isteni természetének megvalósítása felszabadítja őt állati természetének csapdájából, amely  a  szubjektivitást  és  a  korlátozott  érzékelést  okozza.  A  jóga  ezt  „az  elme  csapdájánakʺ  nevezi.  A  modern pszichológiában „elmeʺ alatt egészen mást értenek; ott ez az agy működését jelenti, amely  felelős  a  gondolkodásért,  az  akaratért  és  az  érzésekért.  Az  agy  anyagi  valóság  és  az  elme  megnyilvánulási eszköze, de az elme maga nem anyagi valóság. A modern tudósok kutatják a nem  anyagi  valóságot  az  agy  fizikai  anyagában  és  ennek  két  féltekéjében.  Keresik  a  pszichét.  Az  ősi  bölcseletek sok mindenre fényt derítenek e tárgykörben, és a kétféle szemlélet egyeztetése hasznos  lehet  ezen  a  téren.  A  modern  pszichológia  és  a  modern  orvostudomány  birodalmában  lassan  megértik  az  igazságot.  Kutatják  az  ősi  ismereteket,  és  vannak  olyan  tudósok,  akik  úttörő  tevékenységet folytatnak, hogy egyeztessék ezt az igazságot a saját kutatási eredményeikkel. 

  Mostanában  szorgalmasan  törekszünk  a  harmóniára  az  emberi  psziché  racionális  és  emocionális  megközelítése között. A két rendszer ‐ a modern és az ősi ‐ által alkalmazott módszerek alapvetően  különböznek egymástól. A jóga a pszichológiai magatartások okát az elmében és a tudatban keresi.  A  másik  részről  a  pszichológusok  a  viselkedés  tanulmányozásán  keresztül  próbálják  a  pszichét  meghatározni.  Az  eredeti  jógaformula  szerint  nekünk  magunknak  kell  felfedezni  önmagunkat;  a  mai  tudósok  viszont  másokat  figyelnek  meg,  nem  önmagukat,  nem  az  önvalót,  amely  pedig  mindnyájunkban  létezik.  A  pszichológusok  és  a  többi  tudósok  belemerülnek  az  egyéni  és  a  csoporttudat  tanulmányozásába,  hogy  meghatározzák  az  elme  különböző  dimenzióit.  A  jóga  nemcsak  leírja  az  elme  összes  állapotát,  aspektusát  és  dimenzióját,  hanem  gyakorlati  segítséget  nyújt működésének szabályozásához, hogy elérjük a tökéletes belső békét, és megszabaduljunk a  9 

nyomorúságoktól és szenvedésektől, amelyeket a mentális hullámzások és változások okoznak. A  jógához  hozzátartoznak  azok  a  gyakorlati  útmutatások,  amelyeken  keresztül  az  elme  normális  működése fölé kerülhetünk.  A  jógafilozófiának  spirituális  jelentőségén  kívül  van  morális  értéke  is,  és  ez  nagyon  hasznos  a  mindennapi  életben.  A  jóga  elveiben  találjuk  meg  a  jobb  emberi  kapcsolatok  és  a  világbéke  alapkövét. A jóga alapkoncepcióját a következő elvek képviselik:    Szarvé bhavantu szukhinah,    Szarvé szantu nirmájá.  Legyen mindenki boldog,     éljen mindenki békében.    A  jógafilozófia  elvei  egyetemesek,  és  az  elme  összes  képességének  minden  fokára  kiterjednek.  Lehetővé  teszik  a  jógával  foglalkozó  útkereső  számára,  hogy  akarattal  állítsa  meg  elméje  összes  változását.  Az  önfegyelem  állandó  gyakorlása  segíti  a  keresőt,  hogy  koncentrálttá  és  nyugodttá  váljon.  A  belső  párbeszédeket  is  különösebb  erőfeszítés  nélkül  csendesíti  le.  A  jógaszádhaná  (gyakorlat)  gyümölcse  a  felemelkedés  szenvedéseink  fölé,  valamint  az  átlépés  a  megismerő  képességek és az érzékelhető világ határán túlra. Ha ide eljutunk, nem függünk többé a fizikai test  és  a  fizikai  érzékszervek  korlátaitól.  A  jóga  gyakorlása  az  elmét  élessé,  koncentrálttá,  „egyhegyűvéʺ  teszi.  Összpontosított  figyelemhez,  állandó  belső  békéhez,  a  magatartási  minták  megváltozásához és végül megvilágosodáshoz vezet.  A  figyelem  összpontosítása  különösen  hasznos  felgyorsult,  technikailag  magasan  fejlett  korunkban.  A  szétszórtság  és  zavarosság  nélküli  nyugalom  bennünk  és  körülöttünk  lényeges  az  önkifejezéshez.  Egyénileg  is  szükségünk  van  arra,  hogy  megértsük  lappangó  lehetőségeinket.  Szükségünk  van  a  belső  kutatásra,  hogy  megismerjük  önmagunkat.  Meg  kell  értenünk  önmagunkat, saját mikrokozmoszunkat, és meg kell értenünk kapcsolatunkat a makrokozmosszal.  Az  összes  fizikai  jellegű  tudomány  sok  részre  osztja  az  embert,  míg  a  spirituális  tudományok  egységet  érzékelnek  a  sokféleségben.  Bár  valóban  szükség  van  arra,  hogy  tanulmányozzuk  a  részleteket, az is fontos, hogy egészet teremtsünk a részekből, és felismerjük minden ember helyét  a  másokkal  való  kapcsolatában,  akik  hozzá  hasonlóan  a  nagy  egész  részei.  A  túlzott  individualizmus,  szubjektivitás  és  saját  érdekeink  fontossága  elhomályosít  ‐  és  bezárja  nyitott  elménk ablakait. Saját egyéniségünk túlhangsúlyozása magányérzethez és borúlátáshoz vezet.     A jóga rendszere az elmének ötféle állapotát különbözteti meg:    • A tompultság állapota  • Az anyagi világhoz kötöttség állapota  • A nyugtalanság állapota  • Az egyhegyűség állapota  • Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota 

10 

1. A tompultság állapota (ksipta)  Ebben  az  állapotban  az  embernek  nincs  türelme  az  érzékfeletti  jelenségek  megfigyelésére.  De  szellemi  képességei  sem  elegendők  hozzá.  Ezért  nem  tud  ilyesmiről  gondolkodni,  és  képtelen  megérteni  a  nem  kézzel  fogható  elveket.  Nagyfokú  irigység  vagy  rosszindulat  időnként  a  koncentráltság állapotába hozhatja az elméjét, de ez nem azonos a jógakoncentrációval.   

2. Az anyagi világhoz kötöttség állapota (múdha)  A  elmének  ebben  az  állapotában  az  ember  makacsul  kötődik  az  érzékszervekkel  felfogható  világhoz,  és  ez  alkalmatlanná  teszi  arra,  hogy  a  nem  kézzelfogható  elveken  gondolkodjék.  Példa  erre az a személy, akinek elméjét teljesen uralják a pénzügyek vagy a családi gondok, és már szinte  belebolondul ezekbe.   

3. A nyugtalanság állapota (vjágra)  Ez az állapot nem azonos a ksipta állapotával. A legtöbb spirituális tanítványnak alapvetően ilyen  az  elmeállapota  ‐  ez  az  elme  néha  nyugodt,  máskor  zaklatott.  Amikor  egy  nyugtalan  elme  időnként nyugodt, képes megérteni a nem kézzelfogható elvek valódi természetét, ha hall ezekről,  és  elmélkedhet  rajtuk  valamennyi  ideig.  De  bár  lehetséges  a  figyelem  összpontosítása  nyugtalan  elmével is, ez nem tart sokáig. Nem biztos, hogy elérhető a felszabadulás csupán a koncentráción  keresztül, ha az elme általában nyugtalan, mert amikor megszűnik a koncentráltság, ismét feltör a  szétszórtság. Mindaddig, amíg az  elme meg  nem szabadul  a szétszórtságtól,  és nem fejlődik ki a  tartós „egyhegyűségʺ állapota, az üdvösséget lehetetlen elérni.   

4. Az egyhegyűség állapota (ékágra)  A  Jóga  Szutrákban  Patandzsáli  úgy  határozta  meg  ezt  a  tudatállapotot,  mint  amelyben  egy  eltűnő  gondolatot  egy,  az  előzőhöz  szorosan  kapcsolódó  gondolat  követ;  amikor  az  ilyen  állapotok  folyamatosan  követik  egymást,  az  elmét  „egyhegyűnekʺ  nevezik.  Az  elme  számára  lassan  megszokottá  válik  az  éber  tudatállapot,  és  még  az  álom  állapotában  is  tudatos  marad.  Amikor  a  jógi  az  egyhegyűség  állapotát  elsajátította,  eléri  a  szampradnyáta  szamádhit  A  szamádhi  (tökéletes  boldogság) az igazi jógaszamádhi, és elvezet az üdvösséghez.   

5. Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota (niruddha)  Ez  az  állapot  mentes  az  eszmefuttatástól  és  a  töprengéstől.  Az  ember  a  ilyenfajta  gondolkodás  megszüntetésének  állandó  gyakorlása  által  képes  igazán  megérteni  a  nevek  és  a  formák  világát  mint  az  elme  termékét.  Amikor  az  elme  megszűnik  létezni  gyakorlati  értelemben,  minden  más  szétoldódik.      11 

Az elme normális esetben három különböző tudatállapoton keresztül működik:  • Éber tudat  • Álom tudat  • Mély alvás    Az éber tudat állapotában az ember összhangban működik az agy felső és alsó részével, valamint  mindkét agyféltekével. Az álom állapotában az embert inkább a tudatalatti elme uralja, amelynek  székhelye  az  agy  alsó  részében  van;  így  az  álmok  az  elnyomott  vágyak  teljesülésének  eszközévé  válnak.  Csak  azok  képesek  fenntartani  az  „egyhegyűségetʺ  az  álom  állapotában  is,  akik  ennek  művészetét elsajátították. A megszokottá váló egyhegyűség állapota az állandó jógagyakorlásnak  és  az  önfegyelmezésnek  a  gyümölcse.  Amikor  a  kereső  eléri  ezt  az  állapotot,  túljut  az  ösztönök  birodalmán  (a  tudatalatti  elmén),  és  elmerül  a  teljesség  állapotában,  a  szampradnyáta  szamádhiban,  egy  megváltozott  tudatállapotban,  amelyben  megszűnnek  az  elme  hullámzásai  és  váltakozásai; ez a mély alvás alatti tudat.  Van még egy negyedik állapot is, a negyedik dimenzió állapota. A jóga ezt túrijának nevezi. Ez a  tudattalan tudat állapota. A közelmúltban a pszichológia modern képviselői érdeklődni kezdtek ez  iránt  az  állapot  iránt,  amelyben  a  tudatos  elme  elfojtott,  de  mégis  létezik  tökéletes  tudat.  Ezt  az  állapotot is „megváltozott tudatállapotkéntʺ ismerik.  A  jóga  a  nyugodt  és  állandóan  összpontosított  atmoszféra  kifejlesztését  szolgálja.  Ez  egységhez  vezet  a  gondolkodásban  és  a  cselekvésben,  elmetisztítási  gyakorlatokat  ír  elő;  tudatosságot  ad;  megállítja a belső párbeszédeket;  és belső  csendet teremt.  Lehetővé teszi, hogy ne ragaszkodjunk  túlságosan  semmihez;  jobb  fizikai  és  mentális  egészséget  biztosít;  útmutatásokat  ad  a  keresőnek  ahhoz  a  speciális  táplálkozáshoz,  amely  az  önfegyelem  gyakorlásához  szükséges;  és  kitágítja  a  tudatot.  A jóga tudományának vannak különböző fajtái, éppúgy mint ahogyan az emberi temperamentum  is sokféle.   

1. Rádzsa jóga, a meditáció jógája  Az ember a gondolkodás elvének felfüggesztése által akarattal képes elérni az eggyé válást.   

2. Dnyána jóga, az igazi tudás jógája  Az ember azáltal érheti el az eggyé válást az igaz tudáson keresztül, hogy folyamatosan felismeri a  különbséget a valóság és a nem‐valóság között.   

3. Karma jóga, az önzetlen cselekvés jógája  Ez  cselekvés  vagy  kötelességvállalás  magáért  a  kötelességvállalásért,  nem  az  élvezetért  vagy  az  ösztönök  kielégítéséért.  A  karma  jóga  képessé  teszi  az  embert,  hogy  elérje  az  eggyé  válást  a  szolgálaton keresztül.  12 

4. Bhakti jóga, a spirituális odaadás jógája  Az ember az odaadáson, a szereteten és a lemondáson keresztül keresi az eggyé válást.   

5. Hatha jóga, a testi önfegyelmezés jógája  Az ember testi és szellemi gyakorlatok által megváltoztatott tudatállapotokon keresztül keresi  az  eggyé  válást.  A  hatha  jóga  azoknak  az  útkeresőknek  való,  akik  a  fizikai  edzést  igénylik,  hogy  rendkívüli erőnlétre tegyenek szert, és így hárítsák el a meditáció útjában álló akadályokat.  Mindezek  a  jógafajták  a  maguk  módján  ugyanazt  a  célt  közelítik  meg;  a  gondolkodás  és  a  cselekvés egységét; a belső és a külső egységet.   

 

TANTRA JÓGA  A  tantra  jóga  az  összes  fentebb  említett  jógafajta  kombinációja,  a  jógának  gyakorlati  típusa,  amelyben  a  fizikai  testet  és  az  elmét  egységnek,  vagyis  a  testet  az  elme  hordozóeszközének  tekintik. E szerint a rendszer szerint az elme elvont tényező, a test viszont konkrét; ahhoz, hogy az  elvont elmével dolgozzunk, használni kell a konkrét anyagi eszközt, amelyet testnek neveznek. A  test az, amelyben az érzékfeletti központok tartózkodnak. Az elme hozza működésbe az agyat és az  idegrendszert. Az összes reagálás székhelye a gerincoszlop. A tantra alapelve a sakti (női energia),  amely  mint  anyag  és  elme  nyilvánul  meg,  a  felsőbbrendű  tudatnak  azonban  nincs  szüksége  elmére, ezért anélkül létezik. Amikor nincs elme, nincs korlátozás, és az ember maga a tiszta tudat.  13 

Ahhoz,  hogy  az  elmén  túljussunk,  meg  kell  állítanunk  ennek  hordozóeszközét  úgy,  hogy  felfüggesztjük  a  tevékenységeit.  A  prána  (légzés)  az  elme  hordozóeszköze.  Az  apána  az  a  prána,  amelyik  a  köldök  és  a  végbélnyílás  között  lakozik,  és  felelős  a  medence  környékén  elhelyezkedő  szervek  tevékenységéért,  beleértve  az  ejakulációt,  a  vizelést  és  a  székletürítést.  Ha  azt  a  pránát,  amelyik  negatív  ionokat  hordoz  magával,  együttműködésre  bírjuk  az  apánával,  és  arra  kényszerítjük, hogy belépjen a központi csatornán kérészül a gerincoszlopba, létrejön az egyesülés  a  prána  negatív  ionjai  és  az  apána  pozitív  ionjai  között.  Ez  nagy  energiát  fejleszt,  amely  viszonzásul segít felkelteni az alvó energiát, amely a gerincoszlop alján pihen ‐ a kundalinít. Ennek  az  energiának  a  fejlesztése  előtt  az  útkeresőnek  már  fel  kell  készülnie  testének  kitisztításával,  ászának  (jógatesthelyzetek)  gyakorlásával,  mudrákkal  (kéztartásokkal)  pránájámával  (jógalégzés  gyakorlatokkal) .  A  kundaliní  gyakorlási  rendszer  alapvetően  tantrikus  eredetű.  Ez  a  psziché  és  az  anyag  egyesülésén, valamint az elme és a fizikai test egyesülésén keresztül működik. Elvileg a test nagy  szerepet  játszik  a  különböző  kedélyállapotok  létrehozásában,  beleértve  a  legmagasabb  kedélyállapotot,  a  szamádhit,  az  abszolút  boldogság  állapotát.  Ezt  az  állapotot  úgy  érhetjük  el,  hogy az energiát felvezetjük a központi idegrendszeren és a gerincoszlopon keresztül. Az energia  egy  keskeny  folyosón  halad  felfelé  a  gerincoszlopban,  és  átmegy  a  hat  pszichikus  központon,  mielőtt eléri végső helyét, a hetedik központot. A hetedik központ a fejtető közelében helyezkedik  el,  a  két  agyfélteke  közötti  üregben,  ahol  létrejön  az  eggyé  válás,  és  ahol  az  elme  tevékenységei  tökéletesen megszűnnek. Mindkét agyfélteke elcsendesedik, leáll a belső párbeszéd, megszűnik az  idő és a tér érzékelése, és nincsenek többé azonosulások és hamis képzetek a jelenségek világáról.   

A CSAKRÁK  A  csakrák  érzékszerveinkkel  felfoghatatlan  energiaközpontok,  amelyeknek  mibenléte  materiális  vagy fiziológiai fogalmakkal nem határozható meg. Ahogyan a festmény lényegét sem lehet leírni  a  vonalak,  a  formák  vagy  a  színek  különböző  árnyalatainak  közlésével  ‐  bár  mondhatjuk,  hogy  ezek  alkotják  a  festmény  alapszerkezetét  ‐,  hasonlóképpen  a  csakrák  sem  mutathatók  be  a  pszichológia,  a  fiziológia  vagy  bármely  más  konkrét  tudomány  szakkifejezéseivel.  A  csakrák  az  érzékszervekkel felfoghatatlan szúksma prána (transzcendens életerő) tevékenységének központjai;  együttműködnek  a  paraszimpatikus,  a  szimpatikus  és  az  autonóm  idegrendszerrel,  és  így  kapcsolódik velük a fizikai test.  A csakra szanszkrit szó, amely kört és mozgást jelent. Mivel az emberi testben minden  állandóan  mozog  és  körkörös  formában  fejlődik,  ezeknek  a  belső  mozgásoknak  a  központjait  nevezzük  csakráknak.  A  csakra  szó  kereket  is  jelent.  A  csakrákat  az  elme  kerekeinek  is  tarthatjuk,  amelyek  a  vágyak erdejében lakoznak. Minden egyes csakra a vágyak színpada. Az élet folyamán az ember a  vágyak  erdejében  lakik,  és  annak  a  csakrának  a  szempontjából  gondolja  át  és  érti  meg  az  élethelyzeteket, amelyben általában a legkényelmesebben érzi magát.  Amikor  a  csakrákat  tárgyaljuk,  beszélnünk  kell  ezeknek  a  központoknak  szövevényes  aspektusairól.  Az  idegrendszer  csupán  szállítóeszköz,  de  az  általa  hordott  üzenet  érzékfeletti,  és  nem  mentes  a  tudattól  vagy  az  öntudattól.  Az  emberi  szervezetben  a  kapcsolat  az  anyagi  és  a  szellemi  között  a  közvetítő  vezetékeken  keresztül  történik,  amelyek  az  érzékszervekkel  és  a  munkaszervekkel  kapcsolódnak.  A  jóga  mindkét  szervtípust  edzi.  Fejleszti  és  támogatja  a  testet,  14 

hogy  igazán  értékessé  váljon.  A  jóga  az  útkeresőt  a  saját  teste,  érzékszervei  és  munkaszervei  legjobb  barátjává  teszi,  és  összhangot  teremt  a  test  jobb  és  bal  oldala  között,  amelyek  általában  nincsenek  összhangban,  hanem  nagyon  eltérnek  egymástól.  Annak  a  jógaágazatnak,  amely  elsősorban  a  csakrákra  és  a  szunnyadó  kundaliní  energiára  helyezi  a  fő  hangsúlyt,  többféle  elnevezése ismeretes, mint például kundaliní jóga, laja jóga, kríjá jóga és saktipátamahá jóga.  Ez  a  könyv  a  tantra  jógáról  szól.  A  bemutatott  ábrák  illusztrált  tantrikus  szövegek  hasonmásai.  Minden  csakra  jelképes  ábrázolását  ismertető  leírás  követi.  Ezek  az  ábrák  sajátos  nyelvet  képviselnek, és azzal segítik a keresőt, hogy emlékeztetik a csakrákra. Értékes eszközök annak, aki  megpróbálja elképzelni  a  csakrákat  meditáció közben. Félrevezető,  ha  a fizikai szervekre  és  azok  helyére  koncentrálunk  a  testben,  ahogyan  ezt  sok  spirituális  mester  előírja,  mert  a  csakrák  nem  anyagi  természetűek.  Az  igazi  kereső  jobban  teszi,  ha  figyelmét  a  láthatatlan,  transzcendens  központokra  irányítja,  és  a  hozzájuk  tartozó  tudatállapotot  hozza  létre.  Ezek  a  központok  végső  soron  összefüggnek  a  fizikai  testtel  és  ennek  érzékelhető  működéseivel.  A  csakrák  ábrázolásai  képessé  teszik  a  kundaliní  jóga  gyarlóját  a  meditációra  azáltal,  hogy  képzeletében  kiszínezi  a  rajzokat, és közben mormolja a bídzsa (mag‐) és egyéb hangokat, amelyek jelen vannak a csakrák  lótuszszirmaiban.  Az  emberi  agy  egyik  féltekéje  vizuális,  a  másik  verbális.  A  vizuális  agyfélteke  a  csakrák  vizuális  képeivel  dolgozik,  amelyeket  bemutatunk  a  sajátosan  színezett  illusztrációkban.  Ugyanakkor  a  verbális  agyfélteke  hangokkal  és  maghangokkal  foglalkozik.  A  hallás  és  a  látás  képességének  együttes  használata  a  tantra  egyik  jellemzője.  Aki  ezt  elsajátítja,  meditatív  állapotba  kerül,  és  közben nem tétlenkedik. Inspirációt kap a formáktól és a színektől.  Ez  a  könyv  bevezető  a  csakrák  klasszikus  értelmezéséhez,  amelynek  gyökerei  az  ősi  gyakorlatokból származnak, és még ma is működőképesek.   

15 

Második fejezet 

KUNDALINÍ  Már  korábban  említettem,  a  csakrák  nem  konkrét  jelenségek  és  nem  határozhatók  meg  pusztán  materiális  vagy  pszichológiai  szempontból.  Ezért  ezeknek  az  idegekkel,  sejtekkel  s  szövetekkel  együttműködő,  transzcendens  központoknak  érzékfeletti  aspektusairól  kell  beszélnünk.  Összefüggnek  a  fizikai  szervezettel,  az  érzékszervekkel  és  a  munkaszervekkel.  Fontos,  hogy  megmagyarázzuk,  különösen  azoknak,  akik  fel  akarják  ébreszteni  a  kundalinít,  hogy  ez  minden  működés szilárd támasza a testben, és a tudathoz hasonlóin, ennek sincs külön szerve. A kundaliní  tartja életben a világ összes lényét a belégzés és a kilégzés eszközével. A kundaliní az életerő.  A  kundaliní  szó  a  szanszkrit  kundala  szóból  ered,  amely  „összetekeredéstʺ  jelent.  Egy  összetekeredett  helyzetben  szunnyadó  kígyóhoz  hasonlítják.  A  kígyó  és  a  kundaliní  kősóraʹ  hasonlóság  ez  utóbbi  természetéből  adódik,  mivel  spirál  alakú  és  kígyószerű.  A  kundaliní  az  örökké létező, felsőbbrendű tudat aspektusa. E tudatnak lehetnek jellemző sajátosságai, de létezik  azok nélkül is. A jellemző sajátosság nélküli (nirguna) aspektusban a kozmikus tudat lakozik, és ez  a tiszta tudat. A jellemző sajátosságokkal rendelkezőben (szaguna) a energia gyakran kundaliníként  válik  személyes  jellegűvé,  ez  a  Nagy  Istennő  aspektusa.  Elsődleges  energiának  vagy  saktinak  is  nevezik,  mivel  Saktiként  (istennőként)  személyesítik  meg.  Minden  teremtményt  a  kundaliní  energiája hoz működésbe. Az emberi testben ugyanez az energia szunnyad statikus központként,  amely megtalálható a lét minden formájában. A jelenségek világában mindig van energia, minden  megnyilvánulás mögött ez a statikus háttér.  A  hatha  jóga  és  a  tantrikus  írások  szerint  a  kundaliní  energia  egyaránt  létezik  statikus  és  mozgó  formában,  és  jelen  van  minden  élőlényben  és  megnyilvánult  jelenségben.  A  mozgó  energiát  használják  fel  az  élőlények  az  életben  maradás  biztosítására,  míg  a  statikus  energia  szunnyadó  állapotban marad az átlagos tudatműködés közben. Mihelyt valaki öntudatossá válik, és felismeri,  hogy van az életnek magasabb célja is, hogy van egy másik tudatállapot is a megszokott ébrenlét,  alvás  vagy  álom  állapoton  túl,  amikor  az  ember  érzéki  jellegű  vágyai  kielégültek,  amikor  nem  vonzódik  többé  a  jelenségek  világához,  akkor  tapasztalja  meg  a  nem‐kötődés  állapotát,  a  befelé  tekintést.  A  visszahúzódás  a  földi  élvezetektől  kaput  nyit  a  belső  világ  felé,  és  az  ember  megtapasztalja a fényt, amely az eggyé váláshoz vezeti, az anyag és az elme kettősségének eggyé  válásához.  Ez  a  teljes  változás  akkor  történik,  amikor  a  szunnyadó  statikus  energia  mozgásba  jön,  és  fittyet  hányva  a  gravitáció  törvényének,  felfelé  tör  a  gerincoszlopban,  a  transzcendens  központokon  keresztül.  Az  erő,  amely  átlöki  az  energiát  a  központi  csatornán,  a  prána  negatív  ionjainak  egyesüléséből származik az apána pozitív ionjaival. Az apána székhelye a köldök alatti területen  van,  a  medence  táján.  Ezért  az  az  energia,  amelyik  a  gerincoszlop  alján  szunnyad,  statikus.  Ez  pontosan  ott  helyezkedik  el,  ahol  a  farkcsigolyák  (coccyx)  felső  része  és  a  keresztcsont  (sacrum)  alsó  része  kapcsolódik  egy  gyökérszálaknak  látszó  idegcsomóban.  A  hagyomány  ezt  múládhára  csakra  néven  említi,  vagy  úgy,  hogy  bázikus  idegfonat.  A  hatha  jóga  gyakorlásával,  a  laja  karma  (vagyis  a  mudrák  vagy  kéztartások)  végzésével  és  az  ászanákkal,  vagyis  a  testhelyzetekkel,  amelyeket meditáció, mantra éneklés és vizualizációs technikák kísérnek, mozgásra késztethetjük  ezt a szunnyadó energiát, amely az autonóm idegrendszerrel és a paraszimpatikus idegrendszerrel  16 

működik együtt, és kapcsolatban áll a fő idegfonatokat alkotó ideggócokkal. A szunnyadó energiát  felfelé  irányítják  a  legmagasabb  helyre,  a  hetedik  csakrába,  amelyet  a  tudat  székhelyeként  ismernek.  Itt  ismét  létrejön  a  negatív  és  a  pozitív  ionok  egyesülése.  Az  ilyen  egyesülés  által  fejlesztett erő nagy megvilágosodást teremt. Ez megszünteti az elme tudatlanságát, amelyet eddig  a  kettősség  (poláris  szemlélet)  okozott.  Aki  ezt  az  állapotot  megtapasztalja,  polaritástól  mentes  tudatot nyer, és megvilágosodottá válik. A hindu írások szerint az igazi jógi a születés, a betegség,  az öregkor és a halál óceánja fölé emelkedik.  Amikor  a  szunnyadó  energia  felébred,  a  nadíkon  keresztül  működik.  A  nadí  szó  a  szanszkrit  nad  szótőből  ered,  és  „mozgástʺ  jelent.  A  legősibb  hindu  írásban,  a  Rigvédában,  a  nadí  szó  alatt  „folyamotʺ  értenek.  A  nadík  csatornát  jelentenek;  minden  csatorna,  amelyen  keresztülfolyik  valami,  nadí.  A  nadík  közé  sorolják  az  akupunktúra  meridiánjait  is;  az  artériás  és  a  vénás  érrendszert;  a  nyirokereket;  az  idegvezetékeket;  az  izmokat.  Ide  sorolják  a  manóvahinít  vagy  a  manóváhát  (az  elme  csatornáját);  és  a  csittaváhát  (a  csitta,  vagyis  a  lét  csatornáját).  Ezért  a  nadít  fordíthatjuk „edénynekʺ, „csatornánakʺ, „szalagnakʺ, „csőnekʺ vagy „vezetéknekʺ.    Kétfajta nadí létezik, a következő meghatározás szerint:    • Érzékfeletti...   az érzékfeletti energia láthatatlan csatornái  • Durva...  

az  érzékfeletti  energiának  azok  a  csatornái,  amelyek  láthatók  szalagként, edényként vagy csőként.  

  Ez a magyarázat világosan mutatja, hogy a nadík nemcsak idegek, hanem mindenfajta csatornák,  és  ezért  nem  használja  az  „idegʺ  kifejezést  a  nádikra  az  ősi  indiai  orvostudomány  könyve,  az  Ájurvéda. A tantrikus anatómia nem bonyolódik bele a durva és a finom idegrendszer leírásába. A  tantrikus hagyomány szerint az univerzum alapvetően két tényezőből áll: anyagból és energiából,  más szóval: szagunából („jellemző sajátossággal bíróʺ) és nirgunából („jellemző sajátosság nélküliʺ).  A tantra az anyagot az energia hordozóeszközének, az energiát pedig tudatosnak tekinti (nem azt  az  energiát,  amely  mentes  a  tudattól).  Amikor  ez  a  tudat  megnyilvánul,  szállítóeszközt  talál  magának, amely a manasz, vagyis az elme. A tudat négyrétegű. A következő rétegek kombinációja:    • Manasz...  

Elme 

• Buddhi...  

Értelem 

• Ahankára...  

Azonosság („létezésʺ) 

• Csitta...  

Lét 

 

17 

Amikor  a  tudat  fizikai  formát  ölt,  öt  kosában,  azaz  rétegben  nyilvánul  meg,  és  a  fizikai  testen  keresztül működik, amely a legjobb kifejeződési eszköze. Ezek a rétegek a következők:    • Annamaja‐kósa...  

az anyag rétege 

• Pránamaja‐kósa...  

az éltető levegő rétege 

• Manómaja‐kósa...  

az elme rétege 

• Vidnyánamaja‐kósa...  

a tudás rétege 

• Ánandamaja‐kósa...  

a tökéletes boldogság rétege. 

 

    A fizikai test nyolc alkatrészből áll, amelyeknek neve múla prakriti: (1) manasz (elme); (2) buddhi  (értelem); (3) ahankára (ego/önazonosság); és az öt elem: (4) ákása (tér/éter); (5) váju (levegő); (6)  agni  (tűz);  (7)  ápah  (víz);  és  (8)  prithví  (föld).  Az  öt  elem  alakítja  ki  a  három  dósát  vagy  „alapnedvetʺ a testben:    • Váju...  

szél (a levegőelemből) 

• Pitta...  

epe (a tűzelemből) 

• Kapha...  

nyálka (a víz‐ és a földelem kombinációjából) 

  Van három guna is, vagyis olyan tulajdonságok, amelyek a dósákon keresztül működnek:    • Szattva  

(nyugalom, világosság) 

• Radzsasz  

(szenvedély) 

• Támasz  

(tunyaság, sötétség). 

  18 

Ezért  érzékeljük  a  prakriti  teljes  nyolcasát  az  emberi  szervezetben  (a  tantra  szerint:  „A  makrokozmoszban  ugyanaz  történik,  mint  a  mikrokozmoszban.ʺ)  Ennek  az  egész  hálózatnak  az  összekötő ereje a váju prána, amely sajátságos csatornákon keresztül működik ‐ a pránaváha nadín  (a prána erő csatornáján) és a manóváha nadín (az elme csatornáján) keresztül.   

A NADÍK  A nadík kapcsolatban vannak a csakrákkal. A szusumná nevű központi csatorna főszerepet játszik  a  jóga‐  és  a  tantragyakorlatokban.  A  csakrák  közvetítő  központok  a  fizikai  és  a  pszichológiai  energia között a fizikai dimenzióban. A prána az az erő, amely összeköti a fizikait a mentálissal és  a mentálist a spirituálissal. Valójában a fizikai, a mentális és a spirituális ugyanaz, együttműködik  minden szinten. A durva test néhány csatornáját (nadíját), mint például az idegeket, a vénákat és  az  artériákat,  ismeri  a  modern  orvostudomány.  De  mivel  nem  minden  nadí  rendelkezik  fizikai  formával, és nem látható, lehetetlen megtalálni a helyét a testben és így megfigyelni vagy nyomon  követni  az  útját  materiális  eszközökkel.  A  érzékszervekkel  nem  érzékelhető  nadík  két  fajtája  a  következő:    • pránaváha nadík...  

a pránaerő csatornái 

• manóváha nadík...  

az elme csatornái 

  A  pránaváha  és  a  manóváha  nadík  általában  párhuzamosak  egymással.  Bár  leírhatatlanok,  valahogyan mégis kapcsolatban vannak az autonóm idegrendszer érzékelő idegeivel. A jóga nadík  és  az  autonóm  idegrendszer  idegei  együttműködnek,  éppen  úgy,  ahogyan  a  psziché  is  együttműködik a fizikai testtel.  Bizonyos anatómiai tanulmányok ellentmondanak annak a leírásnak, amely a tantrikus írásokban  található  a  szusumnáról,  azt  állítva,  hogy  a  központi  csatorna  csak  gerincvelőt  tartalmaz,  nem  említve  az  idegrostok  jelenlétét.  Ez  lehetetlen  ideg‐élettanilag,  mert  a  gerincoszlop  a  fejtető  felé  nyitott,  hogy  a  prána  beáramolhasson  és  kiáramolhasson.  Ezért  nehéz  pontos  anatómiai  meghatározást  adni  a  csakrákról.  Az  akupunktúrában  van  egy  meridián,  amelyet  Kormányzó  Ér  Meridiánnak  neveznek.  Ez  lényegében  azonos  a  szusumná  csatornával.  Ebben  a  meridiánban  az  energia  a  farokcsont  hegyétől  indul  el,  felszáll  a  gerincen,  eléri  a  fejtető  pontját,  és  azután  visszafordul,  és  lefelé  halad  a  meridián  vonalán  a  köldök  alatti  ponthoz.  Az  akupunktúra  meridiánjai azonosíthatók a pránaváha nádikkal.  A  Siva‐szanhitá  tantrikus  tanulmányok  szerint  tizennégy  fő  nadí  létezik.  Természetesen  az  idá,  a  pingalá és a szusumná nádikat tekintik a legfontosabbaknak: az összes nadí a szusumná nádinak  van alávetve. A prána a szusumná nadín keresztül halad a medencében elhelyezkedő idegfonattól  a  bráhmá‐randhráig  („a  brahmán  barlangjáigʺ,  az  üreges  térig  a  két  agyfélteke  között).  A  múládhára  csakra  a  három  fő  nadí  találkozóhelye,  és  jukta‐trivéníként  ismerik  (jukta,  „összekapcsoltʺ; tri, „háromʺ; véni, „áramlásʺ).      19 

    Az első tíz nadí, a Siva‐szvaródaja szerint kapcsolatban van a test tíz „kapujávalʺ vagy nyílásával.  1. Szusumná vagy bráhma randhra (a fejtető nyílása, a kutacs)  2. Idá (bal orrnyílás)  3. Pingalá (jobb orrnyílás)  4. Gándhárí (bal szem)  5. Hasztadzsihviká (jobb szem)  6. Jasaszviní (bal fül)  7. Púsá (jobb fül)  8. Alambuszá (száj)  9. Kuhú (a nemi szervek)   10. Sankhiní (a végbélnyílás).   

1. Szusumná  A szusumná csatorna központi helyzetben van, és a mérudandán (a gerincoszlopon) fut végig. V.  G.  Reál  szerint  a  kandában  ered  (az  idegeket  körülvevő  rostos  anyagban).  Ez  a  hely  nagyjából  megfelel a köldök szintjének. Ez azonban ellentmond a legtöbb jógáról szóló műnek, és különösen  a Sdndilja upanisad‐nak, amely a múládhára csakrát jelöli meg a szusumná székhelyeként. A Siva‐ szvaródaja  72  000  nadít  említ,  de  csak  három  fő  csatornát  nevez  néven:  a  idá,  a  pingalá  és  a  szusumná nádikat.  A  szusumná  a  múládhára  csakrában  ered,  felszalad  a  gerincoszlopon,  és  áttöri  magát  a  tálun  (a  szájpadláson  a  koponya  alján),  és  csatlakozik  a  szahaszrára  csakrához  (az  ezer  nadí  fonatához  a  20 

koponya tetején, amelyet „ezerszirmú lótuszkéntʺ ismernek). A szusumná nadí a fejtetőn két ágra  őszük: elülsőre és hátsóra.  Az  elülső  ág  az  ádnyá  csakrán  megy  át,  amely  a  szemöldökök  magasságában  helyezkedik  el,  és  kapcsolódik a brahmá‐randhrához (a két agyfélteke közötti üreghez). A hátsó ág a koponya mögött  vonul,  és  így  kapcsolódik  a  brahmá‐randhrához,  az  agyféltekék  közti  hasadékhoz.  Ezt  az  üreges  tért  bhramara‐gúphaként  („a  poszméh  barlangjakéntʺ)  és  andha‐kúpaként  („vaküregkéntʺ)  vagy  tizedik kapuként is ismerik ‐ lásd az illusztrációt a 12. oldalon. Ez a „lágy pontʺ, amely nyitva van,  amikor a kisgyermek megszületik. Az újszülött csecsemőben ezen a ponton érezhető a pulzálás az  élet  első  néhány  hetében; a  hatodik hónap után ez  a  rész elkezd keményedni.  Később csak  a laja  jóga, a szvara jóga, a kríjá jóga vagy a náda jóga speciális gyakorlataival lehet kinyitni. A sásztrák  (ősi  írások)  szerint,  aki  elhagyja  a  testét  a  tizedik  kapun  keresztül,  átmegy  a  „vissza  nem  térés  ösvényénʺ (vagyis eléri a szabadulást a halál és az újraszületés körforgásából). Némelyik jógi olyan  gyakorlatokat végez, amelyekkel előkészíti a tizedik kaput, hogy az utolsó lélegzet átvigye a lelkét  a szabadulásba. Az igazi kereső, aki vágyik a szabadságra, a szusumná hátsó ágával munkálkodik.   

  A  szusumnának  egy  másik  speciális  jellemzője,  hogy  független  az  időtől.  Amikor  a  jógi  meditációban  a  két  szemöldök  közötti  ádnyá  csakrára  (harmadik  szemre)  összpontosítja  a  figyelmét, és átviszi a pránát a brahmá‐randhra területére, túljut az idő korlátain. Trikáladarsinná (a  múlt, a jelen és a jövő ismerőjévé) válik. Az ádnyá csakrában felülemelkedik az idő korlátain, és a  halál  többé  nem  érinti  őt.  A  fizikai  test  működései  lecsendesednek,  és  az  öregedés  folyamata  megáll. Közvetlenül a halál beállta előtt minden ember szusumná légzést végez, amelynél mindkét  orrnyílás  egyszerre  működik.  Azt  mondják,  hogy  a  halál  nem  lehetséges  ‐  a  baleseti  halál  kivételével  ‐,  ha  csak  az  idá  vagy  a  pingalá  uralkodik.  Vagyis  amikor  csak  a  jobb  orrnyílás  vagy  21 

csak  a  bal  orrnyílás  működik  a  légzésnél,  nem  történik  meg  a  halál.  (*A  legtökéletesebb  egészség  és  boldogság állapotában, amely felé a jógi törekszik, ugyanolyan a légzés (szusumná légzés), mint közvetlenül  a halál beállta előtt. A halál azonban nem azonos a betegséggel és a haldoklással. ‐ A fordító megjegyzése.) 

    A  szaraszvatí‐nadít  és  a  brahmá‐nadít  is  szusumnának  nevezik.  Ez  azonban  nem  pontos  meghatározás,  mert  a  szusumná  csatornában  vannak  még  más  szúksma‐nadík  (láthatatlan  csatornák)  is,  és  a  szaraszvatí  a  szusumná  nádinak  egy  kiegészítő  csatornája,  amely  a  szusumnán  kívül  húzódik,  a  bal  oldalon.  A  lalitá‐szahaszranáman  (egy  tantrikus  szöveg,  amelyet  az  Istennőnek  ajánlottak)  szerint  a  tűzpiros  támaszika  szusumnában  van  egy  fénylő  rádzsaszika‐vadzsra‐nadí,  amely  Nap‐természetű  és  mérgező,  és  van  egy  halvány  nektárt  csepegtető,  Hold‐természetű  száttvika‐csitra‐nadí.  Ez  a  nadí  felelős  az  álmokért,  a  hallucinációkért  és  a  látomásokért.  A  csitra  szanszkrit  szó,  képet  vagy  festményt  jelent.  Ez  a  nadí  automatikusan  működik  a  festőkben,  a  22 

költőkben és a látnoki képességekkel megáldott művészekben. A csitra nadí végét brahmá‐dvárának  („a brahman ajtajánakʺ) nevezik, és Kundaliní déví ezen az ajtón keresztül száll fel végső lakhelyére  ‐ a mánasza csakrába, a lalana csakrába vagy szóma csakrába ‐ Kámésvara és Kámésvarí (Siva és  Sakti)  találkozóhelyére,  amely  éppen  a  felett  a  pont  felett  található,  ahol  Kámadhénu  (az  akaratteljesítő tehén) lakozik.   

  Mint  fentebb  már  említettem,  a  múládhára  csakra  a  három  fő  nadí  találkozóhelye,  és  jukta‐ trivénínek  is  nevezik  (jukta,  „belevontʺ;  trivéní,  „három  áramlás  találkozásaʺ).  E  három  nadí  a  múládhárából  indul  el.  Az  idá  és  a  pingalá  nadí  spirálvonalban  halad  felfelé.  Minden  egyes  csakránál keresztezik egymás útját, amíg elérik az ádnyá csakrát, ahol ismét találkoznak, finoman  összekapcsolódva  a  szusumnával.  Itt  a  három  áramlás  találkozását  mukta  trivénínek  nevezik  (mukta, „felszabadultʺ).  Mivel  a hatodik csakra (ádnyá csakra) túl van  az  elemeken, az a  jógi,  aki  eléri ezt a szintet a jóga ereje által, a szusumnán keresztül felszabadul minden kötöttségből. Ha a  jógi egyszer ide eljutott, fenntartja a kévalí‐kumbhaka állapotát (képessé válik arra, hogy csökkentse  a légzés folyamatát). Az ádnyá csakrában lévő összekötő csomón túl végződik az idá és a pingalá a  bal  és  a  jobb  orrnyílásban.  Az  idá  a  bal,  a  pingalá  a  jobb  orrnyílásban.  így  a  csitra  és  a  vadzsra  lunáris  (Hold‐jellegű)  és  szoláris  (Nap‐jellegű)  áramlásként,  a  brahmá‐nadí  pedig  tüzes  támaszika  szusumnáként  működik.  A  vadzsra  és  a  csitra  nadík  a  szusumná  belső  szoláris  és  lunáris  vezetékei.  Ezek  manóváhí  nadík,  amelyeket  a  Szusruta‐szanhitá  említ,  és  a  buddhista  filozófus,  Vidnyánabhiksu  is  foglalkozik  velük.  Az  a  jógi,  aki  többnyire  ebben  a  csakrában  tartózkodik,  tattvátíta  lesz  (az  elemeken  túli),  de  még  lehetnek  kedélyváltozásai,  amelyeket  valamelyik  guna  (jellemző  sajátosság,  minőség)  túlsúlya  teremt;  ő  még  nem  gunátíta  (nincs  túl  a  sajátosságokon).  Amikor  már  gunátíta  lesz,  eléri  a  nirvikalpa  szamádhit  (ezt  nirbídzsa  vagy  „önzetlenʺ  szamádhi  néven is ismerik) ‐ ez a mély és tarlós meditáció egyik különleges állapota.  A gerincoszlopon kívüli térben, jobbra és balra van az idá és a pingalá nadí. A középső szusumná  nadí  anyag.)  háromszoros  csatornából  tevődik  össze,  a  gunákból.  A  vadzsra  és  a  csitra  nadí  kétujjnyira a szusumná fölött kezdődik.   

23 

A  75.  oldalon  látható  ábrán  (Kámésvara  csakra)  bemutatott  háromszög  három  nádiból  tevődik  össze:    OKOZATI  

Raudrí  

Bindu  

Siva 

Pára 

FIZIKAI 

Dzsjéstha  

Náda  

Siva‐Sakti  

Szthúla 

ASZTRÁLIS  

Várna  

Bídzsa  

Sakti 

Szúksma 

 

2. Idá  Az  idá  nadí  a  bal  oldali  csatorna.  Lunáris  (Hold‐jellegű)  energiát  hordoz.  Az  idá  csatorna  nőies  természetű,  és  életre  hozó,  anyai  energiát  tárol.  Az  idá  tápláló  és  tisztító,  ezért  Gangának  (Gangesz) is nevezik. Néha a bal szem képviseli. A szvara jóga szerint a „balʺ légzés serkenti az idá  nadí működését, vagyis az a légzés, amely túlnyomó részben a bal orrnyíláson keresztül történik.  A  bal  oldal  a  tantra  szerint  magnetikus,  nőies,  vizuális  és  emocionális  természetű.  A  pránájáma  (jógalégzés)  gyakorlatában,  a szúrja  bhédana  pránájáma  kivételével,  a  púraka  (belégzés) mindig a  bal  orrnyíláson  át  történik.(*  ʺA  különböző  jógaiskolák  alkalmaznak  olyan  pránájáma  gyakorlatokat  is,  amelyeknél  a  belégzés  váltakozva,  hol  a  bal,  hol  a  jobb  orrnyíláson  keresztül  történik.  A  kezdő  és  záró  belégzés  azonban  rendszerint  ilyenkor  is  mindig  bal  oldali.  (A  fordító  megjegyzése) Ez ösztönzi az  idá nadít, mivel az  idá  nadí a bal herében ered, és a bal orrnyílásban  végződik. A bal orrnyíláson keresztül végzett speciális légzés serkenti a idá nadí működését, és az  így  keletkezett  tápláló  vegyi  anyagok  megtisztítják  a  szervezet  kémiai  háztartását.  A  légzés  jótékony  hatása  könnyűvé  teszi  a  meditációt.  A  Siva‐szvaródaja  és  a  Dnyána‐szvaródaja  szerint  minden  fontos  tevékenységet,  különösen  azokat,  amelyek  stabilitást  adnak  az  életnek,  a  legjobb  akkor végezni, amikor az idá nadí működése van túlsúlyban.  A  szvara  jógát  gyakorlók  megfigyelik,  mikor  nyitott  a  bal  orrnyílásuk  a  nap  folyamán.  Egyensúlyba  hozzák  a  napenergiát,  amelyet  a  nappali  órákban  kapnak  (amely  sok  rádzsaszika  energiát  tartalmaz).  Így  tudják  növelni  a  szattvát,  amely  megteremti  a  belső  egyensúlyt.  Nyugodtabbá  válnak,  és  tisztábban  tudnak  gondolkodni.  A  idá  nadí  felelős  az  agy  frissítő  energiával való ellátásáért. Az idá a gerincoszlop bal oldalán kezdődik, és gyakran összekeverik a  szimpatikus  idegvezetéknek  nevezett  idegrostokkal.  Hasonlítanak  egymáshoz,  talán  mert  a  szimpatikus idegrendszer szabályozza és befolyásolja a légzést, és mert a légzés kapcsolatban van  az orrnyílásokkal; mivel a csakrák és az endokrin mirigyek kölcsönhatásban működnek egymással,  a nyugati orvostudomány gyakran összekeveri a kettőt. így van ez a transzcendens nádikkal és az  idegrendszerrel is. Az idá sem nem ideg, sem nem szimpatikus vezeték; ez manóváhí nadí (vagyis  az elme csatornája). Különböző népi szólásmondásokban, különösen Indiában a Hold (szanszkrit  nyelven csandra) a pszichére vonatkozik. A Hold felszálló időszaka alatt (újholdtól holdtöltéig), az  idá  az  uralkodó  kilenc  napig  a  két  hétben  napkeltekor  és  napnyugtakor.  Ennek  a  nadínak  a  létezését  modern  technikai  eszközökkel  nem  lehet  bizonyítani,  de  az  idá  pránváhi  (életerő  hordozó)  aspektusa  tisztán  érezhető  a  szvara‐szádhaná  (a  légzés  tudománya)  tanulmányozásán  keresztül és a pránájáma végzése által.      24 

3. Pingalá  A  pingalá  a  jobb  oldali  csatorna.  A  szoláris  (Nap‐jellegű)  áramokat  hordozza.  A  pingalá  férfias  természetű, és a destruktív energia tárháza. Jamuná néven is ismerik. A maga módján a pingalá is  tisztító, de tisztítása tűz jellegű. A pingalát néha a jobb szem képviseli. A szvara jógában a pingalá  nadít jobb oldali légzéssel serkentik, vagyis a jobb oldali orrnyíláson keresztül történő belégzéssel  és kilégzéssel. A jobb oldal elektromos férfias jellegű verbális és racionális természetű. A pingalá  nadí  dinamikusabbá  és  hatékonyabbá  teszi  a  fizikai  testet.  Ez  a  nadí  ad  több  vitalitást  és  több  férfierőt.  A  jógik  a  szúrja  bhédana  pránájámát  (olyan  légzést,  amely  növeli  a  jobb  oldali,  Nap‐ jellegű energiát) gyakorolják, hogy növeljék az életerőt, az állóképességet és a szoláris energiát. A  szúrja  bhédana  pránájáma  kivétel  a  jógalégzések  között:  ebben  a  pránájámában  a  belégzés  a  jobb  orrnyíláson  át történik,  ezért serkenti a  pingalá  Hadi működését.  A szvara jóga  szerint  a  pingalá  nadí  a  férfit  „teljesen  férfiassáʺ  teszi,  éppúgy  ahogy  az  idá  a  nőt  „teljesen  férfiassáʺ.  A  jobb  orrnyílás  túlsúlyát  ajánlják  fizikai  tevékenységekhez,  időszakos  munkákhoz,  megbeszélésekhez,  vitákhoz, vetélkedésekhez és mindenféle küzdelemhez.  A  jobb  orrnyílás  nyitva  tartásának  jógagyakorlata  éjszaka,  amikor  a  szoláris  energia  kevesebb,  fenntartja az egyensúlyt az egészséges szervezetben. Az idá nadí nyitva tartása nappal és a pingalá  nadí  nyitva  tartása  éjszaka  növeli  a  vitalitást,  és  hosszú  életet  biztosít.  A  pingalá  rádzsaszika  (energikus)  természetű,  és  ha  működésben  tartjuk  az  éjszaka  támaszika  (lusta)  óráiban,  növeli  a  szervezet teljes egészségét.  A  jógik  szerint  a  Nap  olyan,  mint  Viráta  Purusa  szeme.  A  Purusa‐szúkta  szerint,  „csaksóré  szúrja  ádzsájatahʺ, vagyis „a szemből jön a Napʺ, ami annyit jelent, hogy Viráta Purusa szeméből született  a Nap. A szem a Nap szállítóeszköze. A szem megkülönbözteti a tárgyakat. A szem ‐ és a Nap ‐  kapcsolatban  van  az  értelemmel  és  a  racionális  ésszel.  Az  éjszaka  a  fantázia  ideje,  és  az  agy  racionális  oldalának  uralma  (a  jobb  orrnyílás  uralma)  éjszaka  megakadályozza,  hogy  az  ember  felégesse energiáit a fantáziálásban. A nagy gondolkodók az éjszakái használják az elmélkedésre.  Azt mondják, hogy „amikor éjjel van a világi emberek számára, akkor van nappal a jógiknakʺ. A  pingalá az idához hasonlóan manóváhí és  pránaváha  nadí (az elme és a  prána erő csatornája). A  pingalá tevékenyebb a Hold leszálló fázisában (holdtöltétől újholdig), és a két hétből kilenc napon  át  napkeltekor  és  napnyugtakor  uralkodik.  Akarattal  befolyásolhatjuk  az  idá  és  a  pingalá  csatornák  működését  a  szvara  jóga  vagy  a  nadí‐szádhaná‐pránájáma  gyakorlásán  keresztül.  A  pingalá  nadí  lehozza  az  energiát  az  agy  égésközpontjából,  ahol  az  anyag  (oxigén  és  szőlőcukor)  átalakul  életadó  energiává  (pránává).  A  Jógáról  és  az  Ájurvédáról  szóló  művek  részletesen  foglalkoznak  a  légzéssel  és  a  légzésszabályozással.  A  légzéssel  pránát  vagy  vitális  energiát  is  szívunk magunkba.   

4. Gándhárí  A gándhárí  nadí a bal szem sarka alól nyúlik lefelé a bal  láb hüvelykujjához.  Ha egy cérnaszálat  kötünk a bal láb hüvelykujja köré, meggyógyul az árpa a bal szemen; kösd a cérnaszálat napkelte  előtt  lazán  a  nagyujjhoz.  A  gándhárí  nadí  működését  a  bandha‐padmászana  (zárt  lótuszülés)  gyakorlásával  lehet  serkenteni,  amelyben  fogjuk  a  nagylábujjat.  Különösen  úgy  hatásos,  ha  a  gyakorló keresztezi a karját a háta mögött, miközben lótusztesthelyzetben ül. Azután megragadja  25 

a  bal  láb  nagyujját  a  jobb  kézzel,  és  a  jobb  láb  nagyujját  a  bal  kézzel.  A  bandha‐padmászana  energiát ad ennek a manóváha nadínak (elmét hordozó csatornának), amelyet arra használ, hogy  az  érzékfeletti  energiát  felszállítja  a  nagy  lábujjból  az  ádnyá  csakrába.  A  gándhárí  az  idá  nadí  mellett helyezkedik el, és támogatja azt. A gándhárí nadí és társa, a hasztadzsihviká nadí felhozza  a test alsó részéből az érzékfeletti energiát.   

5. Hasztadzsihviká  A hasztadzsihviká csatorna a jobb szem sarka alól nyúlik lefelé a bal láb nagyujjához. Ez szintén az  idá nadí kiegészítő csatornája, és a három együtt ‐ gándhárí, idá és hasztadzsihviká – alakítja ki a  bal oldali csatornahálózatot. A Siva‐szvaródaja szerint a hasztadzsihviká végpontja a jobb szem, bár  a Dzsábálaupanisad (amelyet Szatjaka Dzsábála után neveztek el) fenntartja azt a véleményt, hogy  a végpont a bal szemben van.   

6. Jasaszviní  A jasaszviní nadí a jobb láb nagyujjától a bal fülig nyúlik.   

7. Púsá  A  púsá  nadí  a  bal  láb  nagyujjától  a  jobb  fülig  nyúlik.  Ez  a  nádi  alakítja  a  jobb  oldali  csatornát  a  jasaszviní nádival együtt. A pingalá nadí kiegészítője. 

8. Alambuszá  Az alambuszá nadí az végbélnyílásnál kezdődik, és a szájban végződik.   

9. Kuhú  A  kuhú  nadí  a  torokban  kezdődik,  és  a  nemi  szervekben  végződik.  A  tantrikus  gyakorlatokban,  amikor  megpróbálják  felvinni  az  ondót  a  nemi  szervekből  a  szóma  csakrába,  a  kuhú  nadín  keresztül halad felfelé a bindu (az ondó lényege). A gyakorló úrdhvarétává válik (olyan emberré, aki  felfelé irányítja az ondóját). A vadzsrauli néven ismert gyakorlat végzői befolyásolni tudják ennek  a nádinak a működését. Az a jógi, aki uralni tudja a nádikat, eléri a magasabb tudatállapotokat, és  elnyeri  a  sziddhi  néven  ismert  képességeket  („tökéletességeketʺ),  amelyek  lehetővé  teszik,  hogy  teljesen  az  uralma  alatt  tartsa  a  tattvákat  (elemeket)  és  a  gunákat  (sajátosságokat).  Ez  a  speciális  gyakorlási mód a férfi jógázók számára alkalmas. Azzal kezdődik, hogy vizet szívnak fel a lingán  (péniszen) keresztül. Később tejet öntenek a vízhez, és mihelyt képesek már a tiszta tejet felszívni,  arra a fokra fejlődhetnek, hogy az olajat is beszívhatják, ami sűrűbb a lejnél. A következő lépés a  higany felszívása. Ez alatt a folyamat alatt az útkereső kifejleszti a prána kezelésének képességét,  és ha fel tudja már szívni a higanyt is a lingán keresztül, képes beszívni saját ondófolyadékába a  női  vagina  váladékát  partnernőjétől.  Ez  a  végső  gyakorlat  a  szamádhi  állapotába  hozza  azáltal,  hogy az ellentétek (a kétféle váladék) egyesülnek saját fizikai testén belül. 

26 

10. Sankhiní  A  sankhiní  csatorna  a  torokban  ered,  és  a  szaraszvatí  ‐  és  a  gándhárí  nadík  között  húzódik,  a  szusumná nadí bal  oldalán. A  végbélnyílásban  végződik.  A  sankhiní  nadí  aktívvá  válik  a vasztin  (jógabeöntésen),  vagy  a  Ganésa‐kriján  (a  végbélnyílás  kiöblítésén)  keresztül.  Ez  a  két  gyakorlat  a  gyógyhatás miatt nagyon értékes; szakavatott jógatanártól kell elsajátítani.    Még négy nadít tartanak fontosnak az emberi testben:   

11. Szaraszvatí‐nadí  A szaraszvatí‐nadí székhelye a nyelven található. Indiában általában azt tartják, hogy Szaraszvatí,  a  beszéd,  a  tudás  és  a  szépművészetek  istennője  a  nyelven  él,  és  hogy  naponta  egyszer  mindenkiben  megnyilvánul;  ekkor  bármit  mond  az  ember,  az  megvalósul.  A  gyakorlatok  és  a  tisztítások  által  ez  a  nadí  aktív  lesz.  A  jógázó  eljuthat  oda,  hogy  minden  szava  valóra  válik.  A  nyelv  a  torokban  végződik,  ezért  néha  azt  mondják,  hogy  a  Szaraszvatí  a  torokban  lakozik,  pontosabban a hangszalagokon, a beszéd fizikai szervén. A szaraszvatí‐nadí kámforfehér színű és  Hold‐természetű; párhuzamosan halad a szusumnával, annak kiegészítő csatornája.   

12. Pajaszviní nadí  A pajaszviní nadí a púsá és a szaraszvatí‐nadí között húzódik. A púsá kiegészítője a pingalának a  jobb oldalon, és a szaraszvatínak (amely a szusumná kiegészítője) a bal oldalon. A pajaszviní nadí  a jobb oldalán a szusumná kiegészítője is, mert végződési pontja a jobb fül mögött található. Az ősi  ikonokon  az  istenségek,  a  bölcsek  és  az  avatárák  (az  Isteni  Önvaló  megtestesülései)  látványos  fülbevalókat  viselnek.  Ezek  a  díszek  különleges  célt  szolgálnak.  A  fülcimpa  bizonyos  része  kapcsolatban van a koponya idegeivel, és az erre a pontra helyezett tiszta fém fülbevaló ionokhoz  és  statikus  elektromossághoz  juttatja  a  szervezetet  a  környezetből.  Ezért  a  jógik  átlyukasztok  a  fülcimpát,  és  fülbevalókat  helyeznek  bele.  Így  tudják  tevékenységre  bírni  a  pajaszviní  nadít.  A  tantra gyakorlói még ma is kanphahata jógi néven ismertek (a jógik Náth szektájához tartozók), és  nagy, kerek fülbevalókat viselnek.   

13. Váruní nadí  A váruní nadí a jasaszviní és a kuhú nadík között helyezkedik el. A váruní nadí pránaváha nadí  (prána energiacsatorna), amely segít kitisztítani a maiakat (toxinokat) a törzs alsó részén. A váruní  nadí a végbélnyílásnál végződik. Ezt a nadít vízbeöntéssel lehet tisztítani, a vaszti és Ganésa‐krijá  gyakorlatokkal.  Amikor  a  váruní  nadí  nem  működik  rendesen,  az  apána  váju  (a  hasi  részben  lakozó szél vagy levegő) zavarossá válik, és megnöveli a támaszt. Ha felemelkedik a kundaliní, ez  az apána felfelé halad a szamána területére, ahol a prána találkozik vele. Itt összekeveredik a prána  negatív  töltése  az  apána  pozitív  töltésével.  Ez  nagy  erőt  fejleszt,  és  felszállásra  kényszeríti  a  kundalinít a brahmá‐nadín keresztül. A váruní nadí áthalad a törzs alsó részének egész területén, 

27 

és  segít  tisztán  tartani  az  apána  vájut  a  toxinoktól.  Az  apána  váju  és  a  váruní  nadí  együttesen  támogatják a kiválasztás folyamatát.   

14. Visvódara  A  visvódara  a  kuhú  és  a  hasztadzsihviká  nadík  között  húzódik,  és  a  köldök  táján  lakozik.  A  visvódara  nadí  működését  a  naulí‐krijá  és  a  uddíjana  bandha  nevű  jógagyakorlatokkal  lehet  serkenteni,  amelyek  a  végbél  és  a  has  izomzatának  összehúzásából  állnak.  A  visvódara  nadí  kapcsolatban  van  a mellékvesével  és a  hasnyálmiriggyel.  A  váruní nádival  együtt  javítja a  prána  elosztását és áramlását a testen keresztül, különösen azt a pránát, amely felemelkedik a szusumná  nadín keresztül.  A  jógával  foglalkozó  művek  sok  más  kisebb  nádiról  is  említést  tesznek,  de  a  fentebb  részletezett  tizennégy nagyobb nadí a legfontosabb. Ezek közül is kiemelkedik tíz nadí. Ez a tíz kapcsolatban  van azzal, amit a tantrában tíz kapunak neveznek. A halál időpontjában e tíz kapu egyikén távozik  az  ember  életereje.  Ez  a  tíz  kapu  manóváhí  nadí  vagy  jóga  nadí.  Megfeleltethetők  a  szimpatikus  idegrendszernek  és  az  akupunktúrás  meridiánoknak,  mert  mindkét  rendszer  a  prána  áramlások  segítségével  működik.  Az  akupunktúrás  meridiánok  pránaváha  nadík,  és  a  prána  hozza  működésbe a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszert is.  Amikor  a  kundaliní  energia  felszáll,  az  összes  manóváhí  nadí  (elmecsatorna)  aktívvá  válik.  És  amikor  a  prána  és  az  apána  összevegyülése  megtörténik,  a  Kundaliní  Sakti  nagy  erővel  keresztültör  a  brahmá‐nadín,  és  áthaladva  az  összes  csakrán,  eléri  lakhelyét  a  szóma  csakrában,  ahol  megtörténik  a  végső  eggyé  válás.  A  sásztrák  szerint  a  Kundaliní  Sakti  különféleképpen  mozog, attól függően, hogy milyen az elemek aránya a személyben:    1. Hangyaszerű mozgás 

Csúszkáló  érzés  a  gerincben,  amikor  a  földelem,  a  prithví  van  uralomban. 

2. Békaszerű mozgás 

Szökdécselő  és  meg‐megálló,  majd  ismét  szökdécselő  érzés  a  gerincben,  amikor  a  vízelem,  az  ápah  van  uralomban.  Lüktető  érzés is észlelhető: hol erős, hol gyenge. 

3. Kígyószerű mozgás  

Nagy  forróság  vagy  tűz  érezhető  a  köldök  táján,  amikor  a  tűzelem,  az  agni  uralkodik.  Tüzes  áramlás  felemelkedésének  érzete  tapasztalható  a  gerincben.  A  tűzelemben  a  kundaliní  néha borzalmasan tüzes energiaként érzékelhető. 

4. Madárszerű mozgás  

Lebegés,  könnyedség,  könnyűség  vagy  mindent  elsöprő  lendületes  repülés  érzése;  észlelhető  a  felszálló  mozgás  a  gerincben,  amikor  a  levegőelem,  a  váju  uralkodik.  A  mozgás  szabályos,  és  az  érzés  gyakran  a  szív  táján  tapasztalható.  A  gyakorló  sugárzó  fényt  lát  a  szív  tájékán,  vagy  hideget  érez  a  gerincben. 

5. Majomszerű mozgás 

Ugráló  érzés  tapasztalható,  amikor  az  ákása  (tér/éter  elem)  uralkodik.  Ebben  az  állapotban  a  kundaliní  olyan  erővel  mozog,  hogy  sok  csakra  kereszteződik  egyetlen  ugrásban.  Az  28 

ákásában  a  mozgás  nem  olyan  állandó,  mint  a  földelemben,  nem  olyan  folyékony,  mint  a  vízelemben,  és  nem  olyan  tüzes,  mint a tűzelemben. Úgy jön, mint a vihar, és hirtelen száll fel a  legmagasabb központba.   

A CSOMÓK    Amikor a kundaliní eléri az ádnyá  csakrát, a jógi túljut a tattvákon vagy elemeken, és megtalálja  saját  önvalóját.  Megszűnik  a  visszaesés  veszélye  az  érzelmi  hullámzások  csapdájába.  A  tantra  szerint a „három csomóʺ ‐  Brahmá‐granthi  

(Brahmá csomója)  

Visnu‐granthi  

(Visnu csomója)  

Kudra‐granthi  

(Rúdra vagy Siva csomója) – 

  most  eggyé  válik.  A  megnyilvánult  valóságot  átjárja  az  isteni  energia,  és  létrejön  az  Önvaló  a  Tökéletes Boldogság Rétegében (ánandamaja‐kósa).   

   

29 

A Brahmá‐granthi az első csomópont, és az első csakrában, a múládhárában helyezkedik el. Bár ez a  hely  szerepel  a  Dzsábhál‐upanisádban  és  a  Jógasikhá‐upanisádhan,  néhány  tantrikus  mű  a  Brahmá‐ granthit  a  köldök  tájára  helyezi,  mert  ez  a  „nevek  és  a  formákʺ  világának,  a  szanszárának  a  csomója (náma‐rúpa). A nevek és a formák világa jelenti az első akadályt az egyéni én vagy dzsíva  spirituális fejlődésében. Az agni‐tattva (tűzelem) található itt, amely a rúpa („formaʺ) tanmátrának  nevezett  alkategória  terméke.  Ez  a  csomó  jelenti  az  első  akadályt  a  kundaliní  felszállásában,  és  gátolja a kundaliní útját, amikor az elkezd a magasabb központok felé haladni. Brahmá a nevek és  formák e világának a teremtője ‐ ezt a csomót ezért nevezik Brahmá csomójának.  A neveknek és a formáknak ez a világa az öt érzékszerven (szem, fül, orr, nyelv és bőr) keresztül  lép belénk, amelyeket tantrikus szóhasználattal az „öt ablaknakʺ neveznek. Tudatunk nagy részét  ez  a  világ  foglalja  el,  ‐  ez  teremt  ambíciókat  és  vágyakat,  ‐  és  csapdába  ejti  az  elmét.  Ennek  a  csomónak a kioldása megszabadít azoktól a rabszolgaságoktól, amelyeket a ragaszkodás okoz. Ha  valaki nem oldja ki ezt a csomót, nem tud hatásosan meditálni. Ez a csomó nyugtalanságot teremt,  és megakadályozza a figyelem egy pontra irányítását (ékágra). Ha az ember bezárja az öt ablakot a  pratjáhárán  (az  érzékszervek  akarattal  történő  visszavonásán)  keresztül,  uralmába  kerítheti  az  elmét.  Amikor  a  test  vegyianyag  háztartása  kitisztul  a  nadí‐sódhana‐pránájáma  gyakorlása  által,  az energia felfelé halad, és a gyakorló kioldja a csomót. Mielőtt azonban ezt elérné, be kell iktatnia  életébe  az  öt  jamát  és  nijamát,  vagyis  az  „önuralom  szabályaitʺ,  és  el  kell  sajátítania  egy  szilárd  ászanát (testhelyzetet), amelyben hosszabb ideig tud ülni mozdulatlanul.  Mihelyt  a  kereső  szakértője  lesz  a  nadí‐sódhana  légzésnek  és  a  pratjáhárának,  elkezdheti  a  meditációt a csakrákon. Az első csakrával kell kezdenie, és közben gyakorolnia a vizualizációt úgy,  hogy  elméjében  rekonstruálja  a  csakra  szimbolikus  ábrázolását.  Mindezt  megfelelő  természetes  környezetben kell  tennie, tapasztalt guru jelenlétében,  aki teljesen  beavatott, és  akinek  a jelenléte  megnyugtatja és lecsendesíti az elmét. A hit a guruban ‐ és kundaliní déví kegyelmében ‐ csodákat  tehet,  és  a  csomó  kioldódhat.  Miután  a  kundaliní  áthaladt,  és  a  Brahmá  csomója  megfelelően  kioldódott,  a  jóga  követője  koncentrálttá  válik.  A  nevek  és  a  formák  világából  származó  képek  többé nem zavarják a meditációt.    A Visnu‐granthi az anáhata csakra (szív csakra) területén található, és a következő akadályt jelenti a  kundaliní útjában. Ez a csomó termeli a karunát („együttérzéstʺ), a kötődést a kozmikus „jóhozʺ és  a  nagy  vágyat  a  szenvedő  emberiség  segítésére.  Ez  az  együttérző  ragaszkodás  a  spirituális  szervezetekhez és rendekhez köti az embert. Visnu a megőrzés ura, és a Visnu‐granthi az a csomó,  amely a vágyat teremti az ősi ismeretek, tradíciók, intézmények és spirituális rendek megőrzésére.  Ezt a kötődést erősíti és ösztönzi még a szív csakra is, az odaadás, a hit és a szeretet csakrája. De  éppen az írásban rögzített ismeretek és a spirituális rendek tisztelete válik bilinccsé. Csak az igazi  ítélőképesség,  tudás  és  hit  által  lehet  kioldani  a  Visnu‐csomót,  és  felismerni  a  Kozmosz  igazi  rendeltetését,  amely  az  isteni  terv  része.  Ez  a  felismerés  a  megőrzéshez  kötődésen  túlra  viszi  az  embert. Felszabadul a hagyományos kötelékektől, amelyek mélyen gyökereznek minden útkereső  genetikus kódjában A jógán keresztül a genetikus kód érzékfelettivé, teljes szabadsággá tehető. A  Brahmá  csomójának  kioldása  után  túljutunk  a  nevek  és  a  formák  világához  kötődésen,  a  Visnu‐ csomó kioldása után pedig túljutunk azokon a ragaszkodásokon, amelyeket az érzelmi kötődések  okoznak  a  hagyományokhoz  és  a  kötelezettségekhez.  Ez  hűségnek  látszik  egy  speciális  rendhez.  Az egyéni én itt szétoldódik es Isten akarata érvényesül Többé nem érezzük magunkat felelősnek a  30 

nevek  és  a  formák  világának  sajátosságaiért,  teljesen  megértjük  ennek  illuzórikus  természetét.  Megértjük  a  lílát(az  isteni  színjátékot)  és  úgy  játsszuk  szerepünket,  hogy  többé  nem  teremtünk  karma‐magokat, amelyek visszahoznak a májának ebbe az illuzórikus világába. Hallani kezdjük az  anahad naádot (anáhata náda, a kozmikus hang) és a srutikat (kozmikus frekvenciák); a jógi hallja a  srutikat, és a mantra formák világába kerül; a srutik egységgé szerveződve alkotják a Véda testét.  Mint fentebb már említettem, a Visnu‐granthit nehéz kioldani, mert kapcsolatban van a genetikus  kóddal. Ez az egyik oka annak, hogy Indiában létrejött az aszketizmus szanjásza nevű intézménye.  Aki belép ebbe a rendbe, társadalmi értelemben halottá válik; új születése egy spirituális rendben  kezdődik,  és  „kétszer  születettnekʺ  nevezik.  A  szanjászába  belépő  személy  családja  elvégzi  az  összes  gyászszertartást.  Ez  képessé  leszi  a  keresőt,  hogy  megszabaduljon  a  genetikus  kód  mély  kötelekéitől. Ezután a kapott beavatás segíti a keresőt a Visnu‐granthi kioldásában.    A Rudra‐granthi a harmadik szem területén található. Ez az utolsó csomó, és ennek kioldása után a  kereső a Tökéletes Boldogság Rétegébe kerülhet. A nevek és a formák világának megsemmisítése  után  el kell  pusztítani  a maradék kötődéseket,  amelyek  akadályt képeznek  a kundaliní útjában  a  szóma csakra felé. Amikor a kundaliní felszáll a visuddha csakrában, és eléri az ádnyá csakrát, a  kereső, aki most már jógi, tattvátítává válik, vagyis túljutott a föld, a víz, a tűz, a levegő és az ákása  öt elemén. A tattvákból fejlődik ki a nevek és a formák teljes világa, és a tattvákban oldódik szét. A  tattvák  változtatják  állandóan  a  fizikai  test  kémiai  összetételét  és  hoznak  létre  érzelmi  hullámzásokat  és  kötődéseket  az  egyénben.  Miután  a  kundaliní  áthaladt  az  ötödik  csakrán,  a  hatodikhoz ér, ahol a tattvák beleolvadnak forrásukba, a mahatba vagy mahá‐tattvába. Itt az idá és  a pingalá nadí keresztezi egymást, majd szétválnak a bal, illetve a jobb orrnyílásban. Mivel az idá  lunáris,  a  pingalá  pedig  szoláris  csatorna,  kötöttek  az  időhöz.  Ez  után  a  csomó  után  az  ádnyá  csakrában szétoldódik az időhöz kötött tudat, és a jógi eggyé válik az örökkévalósággal. Ezután e  csomó egységbe kerül önmagával, és a jógi képes felszállni mozgó energiájával a szóma csakrába. 

  31 

A  tantrikus  írások  szerint,  amikor  a  jógi  eléri  az  ádnyá  csakrát,  képessé  válik  arra,  hogy  nagyon  tisztán  lássa  a  múltat,  a  jelent  és  a  jövőt.  Trikáladarsin  lesz  (tri,  „háromʺ;  kála,  „időʺ;  darsi,  „látóʺ)  vagy trikáladnya („a múlt, a jelen és a jövő ismerőjeʺ), vagyis látnok. Tisztán képes látni, mi történik  bárhol, bármikor, és jelen lehet bárhol, bármikor. Számára nem léteznek az idő és a tér korlátai. De  éppen  ez  az  a  pont,  ahol  a  Rudra‐granthi  akadállyá  válik,  mert  a  jógi  elveszhet  saját  intuitív  erejében,  a  sziddhikben  és  a  csodákban.  Ha  a  jógi  nem  törődik  az  ilyen  látomásokkal,  és  túljut  a  kötődésen  a  sziddhikhez,  képes  továbbhaladni  és  érzékfelettivé  tenni  a  három  gunát,  gunátítává  válik  (az  aspektusokon  vagy  a  minőségeken  túlivá),  elérkezik  az  örök  boldogságba,  a  tökéletes  eggyé válásba és a kettősség (polaritás) nélküli tudathoz.  Összegezve: a Brahmá‐granthi összefügg a fizikai testtel, valamint a nevek és a formák világával.  A  Visnu‐granthi  az  asztrális  testtel  és  az  érzelmek  világával.  A  Rudra‐granthi  a  kauzális  testtel,  valamint a gondolatok, eszmék, látomások és intuíciók világával.  A  csomók  kioldásának  munkafolyamata  alatt  a  jógi  tízfajta  hangot  hall,  amelyek  segítik,  hogy  elérje a mélymeditáció állapotát:    1.

A madarak csiripelése 

2.

A tücskök ciripelése 

3.

A csengők csilingelése 

4.

A kagyló hangja 

5.

A víná (indiai lant) hangja 

6.

A mridanga (csörlődob) hangja 

7.

A fuvola hangja 

8.

A pakhávádzs (egy másik fajta dob) hangja 

9.

A trombita hangja  

10.

Az oroszlán üvöltése 

 

HOGYAN LEHET FELÉBRESZTENI A KUNDALINÍT?  Az első kellék ennek az alvó energiának a felébresztéséhez a test, és ezáltal az idegek, valamint az  elme kitisztítása. A tisztítási gyakorlatok olyan fortélyok, amelyek megszabadítják a szervezetet a  felgyülemlett  toxinoktól.  Mivel  a  test  és  az  elme  mindig  kölcsönhatásban  működik  egymással,  a  test kitisztítása segít megtisztítani az elmét és fordítva.   

A TEST KITISZTÍTÁSA  Sokféle  módon  lehet  kitisztítani  a  test  belsejét.  Némelyik  fortély  más  kultúrákban  is  ismert;  de  a  különböző  orvostudományoknak  más‐más  módszerei  vannak.  Az  indiai  orvostudomány,  az  Ájurvéda,  a  böjtölést  írja  elő  leghatásosabb  módszerként.  Háromnapi  böjtölés,  amikor  kizárólag  langyos  vizet  szabad  fogyasztani,  megtisztítja  a  testet  a  toxinoktól,  és  meggyógyítja  a  rendellenességeket  orvosság  nélkül.  A  hatha  jóga  jól  kidolgozott  rendszert  ad,  a  sat‐karmát  (sat,  32 

„hatʺ;  karma,  „cselekedetʺ),  vagyis  „a  test  kitisztításának  hat  műveletétʺ.  Ezeket  a  hatha  jógik  találták ki, hogy a testet és az elmét egyidejűleg tisztíthassák meg. A sat‐karma a következő:  1. Dhautí  2. Vaszti  3. Nétí  4. Trátaka  5. Naulí  6. Kapálabhátí    Ez  a  hat  tisztítási  művelet  nagyon  hatásos,  ha  helyesen  alkalmazzák.  Ajánlatos  tiszta,  nyugodt  helyen és szakavatott mester irányításával végezni őket. A jógik szerint a ksata karmák gyakorlati  technikáit titokban kell tartani a kezdő jógázók előtt.   

1. Dhautí, a torok kitisztítása  Végy  egy  négyujjnyi  széles,  tizenöt  arasz  hosszú,  valódi  pamutból  készült  szalagot,  a  mester  instrukciói szerint. (Az arasz olyan hosszú, mint a kéz a mutatóujj hegyétől a csuklóig. Ezekben a  gyakorlatokban  az  egyéni  araszmérték  a  fontos,  mivel  ez  személyenként  különböző;  ezért  mindenkinek a saját araszmértékét kell használnia.) Egy hosszú, lágy, új muszlinszalag is megfelel.  Mártsd be ezt meleg vízbe, nyeld le lassan, és azután húzd ki ugyanolyan lassan és gyengéden. Az  első  nap  csak  egy  arasznyit  nyelj  le,  és  naponta  növeld  az  adagot  egy‐egy  arasszal.  Ellenőrizd,  eléggé meleg‐e a szalag, amikor lenyeled.  A  dhautí  gyakorlatot  tizenöt  napon  keresztül  kell  végezni.  Aki  nyálka  által  okozott  betegségben  szenved, tovább is végezheti. A dhautí megtisztítja a nyelőcsövet, gyógyítja a légcső betegségeit, az  asztmát, a lép betegségeit, a bőrbetegségeket és minden olyan kórt, amelyet a „nyálkaʺ okozott. Ezt  a gyakorlatot csak hozzáértő guru jelenlétében és segítségével szabad elvégezni.   

2. Vaszti, a bélrendszer alsó szakaszának tisztítása  Végy  egy  mintegy  hatujjnyi  hosszú,  félujjnyi  átmérőjű,  sima,  friss  bambusznádat.  Vajazd  meg,  hogy simább legyen. Ülj bele a fürdőkádba, ahol a köldöködig ér a víz. Helyezkedj el utkatászana  helyzetbe  (guggolásszerű  testhelyzet),  és  vezesd  be  a  csövet  mintegy  négyujjnyira  a  végbélnyíláson.  Feszítsd  meg  a  végbélnyílás  izmait,  hogy  a  víz  beszívódjék.  Végezd  a  naulít  (5.  tisztítási  gyakorlat).  Ezzel  megmozgatod  a  felszívott  vizet.  Majd  ereszd  ki  azt.  Sokszor  ismételd  meg ezt a műveletet.  A  vaszti  kitisztítja  az  alsó  bél  traktust.  Növeli  az  étvágyat  és  a„gyomor  tüzétʺ  (vagyis  az  emésztőképességet).  Meggyógyíthatja  a  mirigyek  és  a  lép  betegségeit,  a  vízkórt  és  a  gyomorpanaszokat,  valamint  minden  olyan  kórt,  amelyet  a  túlságosan  sok  „szélʺ,  az  „epeʺ  és  a  „nyálkaʺ okozott. A művelet helyes végzése kifinomítja az emberi szervezetet, az érzékszerveket és  a  belső  szerveket.  Ezt  a  gyakorlatot  csak  hozzáértő  guru  jelenlétében  és  segítségével  szabad  elvégezni.  33 

3. Nétí, az orrjáratok és az orrüregek tisztítása  Végy egy szál cérnát, amelyen nincsenek csomók. Tedd síkossá ghível (finomított vajjal). Helyezd a  cérna  egyik  végét  az  egyik  orrnyílásba,  és  zárd  el  ujjal  a  másik  orrnyílást.  Lélegezz  be  a  nyitott  orrnyíláson keresztül, és lélegezz ki szájon át. E folyamat ismételgetése közben a cérnát belélegzed  a  torokba.  Majd  gyengéden  húzd  ki  onnét.  Ismételd  meg  a  műveletet  a  másik  orrnyíláson  keresztül.  Ezután  megpróbálhatod  az  egyik  orrnyílásba  helyezett  cérnát  a  másik  orrnyíláson  át  kihúzni. így teljes a művelet.  A nétí tisztítja az orrjáratokat, az üregeket, a homloklebenyt és a koponya elülső részét. Serkenti a  teljes idegrendszert, javítja a látóképességet, és hozzásegít az érzékfeletti jelenségek meglátásához.  A nétí úgy is végezhető, hogy vizet szívunk fel az orrnyílásokon keresztül, és szájon át kiköpjük.  Ennek a műveletnek a neve dzsala‐nétí. A gyakorlat csak guru jelenlétében végezhető.   

4. Trátaka, a szem tisztítási gyakorlata  A trátaka olyan jógagyakorlat, amelynél  egy meghatározott  tárgyat kell hosszabb ideig szemlélni,  pislogás  nélkül  és  a  teljes  figyelem  összpontosításával  mindaddig,  amíg  el  nem  kezdünk  könnyezni.  Amikor  könny  szökik  a  szemedbe,  hunyd  be  a  szemed,  és  belső  látással  nézd  az  utóképet, amíg az el nem tűnik. A trátaka gyakorlásával el lehet érni az elme „egyhegyűségétʺ. A  trátaka  segítséget  nyújt  a  szembetegségek  gyógyításához,  és  serkenti  a  tobozmirigy  működését.  Fejleszti  a  „tanúságtevő  tudatotʺ  is,  ami  az  ember  belső  és  külső  tevékenységeinek  zavaró  érzelmektől mentes figyelését jelenti.   

5. Naulí, a has izmainak mozgatása  Ez a kríjá (tisztítási gyakorlat) a hatha jóga koronája. Nehéz végrehajtani, és sok gyakorlást igényel.  Eleinte lehetetlennek látszik, de szilárd akaraterővel a naulí is elsajátítható.  Állj terpeszbe, kissé előrehajolva, és kezeddel támaszkodj a térdekre. Lélegezz ki minden levegőt a  tüdőből. Feszítsd meg a hasizmokat, húzd felfelé és befelé a hasat, amennyire lehetséges. Két nadí  (idegvezeték)  fog  kiemelkedni.  Forgasd  körbe  őket  a  hasizmokkal  együtt,  jobbról  balra,  gyors  körkörös, örvénylő mozgással. Majd az izomforgatás végeztével lazítsd el a hasfalat, és lélegezz be.  Ismételd meg a műveletet többször egymás után.  A  naulí  serkenti  a  gyomor  tüzét;  növeli  az  emésztőképességet;  jókedvre  hangol;  megszünteti  a  rendellenességeket, amelyeket a „szélʺ, az „epeʺ és a „nyálkaʺ okozott; növeli a bőr hőmérsékletét,  és serkenti az idegrendszert.   

6. Kapálabhátí, fújtató légzés  Lélegezz  be  és  ki  gyorsan  és  határozottan,  mint  a  patkolókovács  fújtatója.  Azonnal  hagyd  abba,  mihelyt feszültséget érzel. A kapálabhátí megszünteti a „nyálkaʺ által okozott betegségeket.  A  hatha  jógarendszer  a  fenti  ksata  karmát  (hat  műveletet)  írja  elő.  Ezeken  kívül  van  még  egy  tisztítási  gyakorlat  a  hatha  jógában.  A  gadzsa‐karní  az  apána  felhúzása  a  torokba,  és  valamilyen  34 

anyag (étel,  víz stb.) kihányása  a  gyomorból. Ennek a gyomortisztításnak  a fokozatos gyakorlása  által a jógi szabályozni tudja a légzést és az összes nadít.   

AZ ELME KITISZTÍTÁSA  A  jóga  rendszere  nyolc  fokozatból  (lépcsőfokból)  álló  utat  ír  elő  az  elme  kitisztítására.  A  jógáról  szóló legnagyobb mű, a hatha jóga‐pradípiká, az út fokozatait a következőképpen határozza meg:  1. Jama  2. Nijama  3. Ászana  4. Pránájáma  5. Pratjáhára  6. Dháraná  7. Dhjána  8. Szamádhi   

I. Jama  A tíz jama az  erőszakmentesség,  az igazmondás, a becsületesség, a szexuális önmegtartóztatás, a  béketűrés,  a  lelki  erő,  a  kedvesség,  a  határozottság,  a  mértékletesség  az  evésben  és  a  tisztaság  (a  test  tisztán  tartása).  A  jamák  állandó  gyakorlásának  szokássá  válása  megtisztítja  a  szavakat,  a  gondolatokat és a tetteket.   

2. Nijama  A  tíz  nijama  a  mértékletesség,  az  elégedettség,  az  istenhit,  a  jótékonyság,  az  istentisztelet,  a  doktrínák  vagy  írások  magyarázatainak  meghallgatása,  a  szerénység,  az  elme  pallérozása,  az  imádságok ismételgetése és a vallási gyakorlatok végzése. A nijamák állandó gyakorlása spirituális  attitűdöt  teremt,  és  felébreszti  az  ember  tanúságtevő  tudatát.  Ezeknek  a  diszciplínáknak  az  alkalmazásán keresztül fokozatosan megszűnnek az elme szükségtelen kötődései  az anyagi világ  dolgaihoz, és képessé válik a koncentrálásra.   

3. Ászana  Az  ászana  testhelyzetet  jelent  (szó  szerint  „ülő  helyzetetʺ).  A  hatha  jóga  klasszikus  rendszere  nyolcvannégy  ilyen  testhelyzetet  ismer,  de  nem  mindegyik  végezhető  bármikor.  A  gerincet  egyenesen  kell  tartani,  a  fej  és  a  nyak  a  gerinc  vonalát  követi.  A  test  mozdulatlan  és  a  közérzet  kellemes.  A  helyes  testhelyzetnek  kiegyensúlyozó  hatása  van,  összhangba  hozza  a  testben  lévő  erőket,  lassítja  a  légzésfolyamatot  és  a  vérkeringést;  az  embert  állhatatossá  és  kitartóvá  teszi,  megkönnyíti  a  meditációi,  segít  a  betegségek  gyógyításában  és  az  elme  lecsendesítésében.  35 

Némelyik  ászana  tevékenységre  serkenti  a  különböző  idegközpontokat,  segíti  a  test  hormonkiválasztását,  és  antitesteket  termel.  Amikor  az  útkereső  hosszabb  ideig  képes  egy‐egy  testhelyzetben  mozdulatlanul  és  kényelmesen  ülni,  energiaáramlás  keletkezik  a  felsőbb  csakráiban. Az ászana szilárdságán keresztül szilárdul meg az elme is.  A padmászana (lótuszülés) és a sziddhászana (tökéletes ülés) a két legtöbbre tartott ászana. Egy‐egy  ászana  elsajátításához  Patandzsáli  két  útmutatást  ad:  (1)  tartsd  ki  a  testhelyzetet  mozdulatlanul  hosszabb ideig akarattal, és fokozatosan növeld az időtartamot; (2) közben meditálj a halhatatlan  istenségről, aki fenntartja és egyensúlyozza a világot, mint a nagy Sésa kígyó.   

4. Pránájáma  A  pránájáma  a  prána  erő  szabályozását  jelenti.  Mint  fentebb  már  utaltam  rá,  a  prána  a  légzés  magnetikus árama. Az elme szállítóeszköze, amely nélkül az nem tudna működni. Ezért az elmén  keresztül  kifejeződő  tudat  nem  tud  érzékelni  vagy  működni  prána  nélkül.  Ez  tartja  fenn  az  egyensúlyt a testben és látja el azt életerővel.  A  mély  légzés  nem  azonos  a  pránájámával,  bár  nagymértékben  elősegíti  az  egészséget.  A  mély  légzésből eredő jó hatások következtében növekszik az oxigénbevitel, amely befolyásolja a pránát  a  testben.  Az  igazi  pránájáma  akkor  kezdődik,  amikor  a  légzést  visszatartják  bizonyos  időre  a  belégzés és a kilégzés között. A belégzés púraka; a légzésvisszatartás kumbhaka; a kilégzés récsaka. A  kumbhaka  alapvető  módon  hat  a  prána  áramlásara.  Ha  az  útkereső  elsajátította  a  pránájámát,  közvetlenül tudja irányítani a prána áramlásokat a gerincoszlop központi csatornáján keresztül és  ezáltal segíti a kundaliní felemelkedését. A légzésvisszatartás időtartamát fokozatosan és óvatosan  kell  növelni.  A  váltakozó  orrnyílásokon  át  végzett  légzés  hat  a  pránikus  áramlásokra,  tisztítja  az  érzékfeletti  finom  prána  csatornákat  (nadíkat),  megnyitja  a  szusumnát,  frissíti  a  jobb  és  a  bal  agyféltekét,  felfüggeszti  az  agy  és  az  elme  tevékenységeit  és  ideiglenesen  megállítja  a  belső  párbeszédet. A pránájáma felkészíti az elmét a vizualizáció és a koncentráció gyakorlására.   

5. Pratjáhára  A  pratjáhára  az  érzékszervek  általi  érzékelések  visszavonása,  vagyis  minden  kapcsolat  megszüntetése  a  külvilággal.  A  pratjáhára  gyakorlásakor  úgy  érezzük,  mintha  az  elme  szabályozná  az  érzékeket,  de  valójában  az  elme  önmagába  húzódik  vissza.  Amikor  az  útkereső  teljesen elmerül a munkában, elfeledkezik a külvilágról, mert az elmét tökéletesen lekötötte a téma  Az érzékszervek semmilyen kívülről jövő jelzést nem regisztrálnak. Ezzel a példával megkísérlem  megmagyarázni,  mit  jelent  az  elme  és  az  érzékszervek  visszavonása.  Szükséges  hozzá  a  mély  koncentráció, a teljes elmerülés a témában.  A  pratjáhára  állandó  gyakorlása  az  elme  befelé  fordulását  eredményezi;  az  érzékek  lecsendesednek  és  megszűnik  a  vágyódás  a  tárgyak  után.  Ez  a  gyakorlat  képessé  teszi  a  keresőt  arra, hogy ura legyen érzékeléseinek.     

36 

6. Dháraná  A  dháraná  koncentrációt,  az  elme  lecsendesítését  és  a  figyelem  összpontosítását  jelenti.  A  hagyomány  a  szívet  tartja  az  elme  fő  területének,  mivel  a  szív  az  egyéni  tudat  központja  vagy  székhelye,  szanszkritul  dzsíva.  Az  agy  az  elme  és  az  érzékek  központja,  a  szív  az  életé.  Az  agy  működését meg lehet állítani (ahogyan azt a szamádhiban teszik), de ha a szív teljesen megáll, az  élet többé nem tartható fenn.  A  kundaliní  jógában  a  szív  a  negyedik,  a  középső,  a  központi  csakránál  található;  három  csakra  van  a  szív  alatt  és  három  fölötte.  A  dháranában  minden  egyes  csakra  az  elme  koncentrációs  pontjává  válik.  A  csakrákra  koncentrálást  sorban  egymás  után  kell  végezni,  kezdve  az  elsőtől,  vagyis  a  múládhára  csakrától,  fokozatosan  elérve  a  hetedik,  a  szahaszrára  csakrát,  a  tudat  székhelyét.  Ez  a  gyakorlat  hozzászoktat  az  elme  egyhegyűségéhez.  Minden  egyes  csakra  kapcsolatban van az öt elem egyikével vagy másikával, és az elme összpontosítása minden egyes  központra  segíti  a  keresőt  az  elemekre  koncentrálásban.  Az  elemekre  koncentrálás  is  hozzájárul,  hogy  az  elme  egyhegyűvé  váljék.  Az  elme  összpontosítása  azonban  nem  végső  cél,  és  így  csak  a  mély, töretlen meditáció elérésének eszköze, amelyet dhjánának neveznek.   

7. Dhjána  A  dhjána  megszakítatlan,  tárgy  nélküli  meditáció.  Az  előző  fokozatban,  a  dháranában  az  ember  egy  vágyott  tárgyra,  képre,  csakrára  vagy  központra  összpontosítja  a  figyelmét.  A  dháraná  folyamatos  gyakorlása  által  az  elme  nyugodttá  válik,  és  a  kereső  eljut  az  igazi  meditációhoz.  Amikor  az  elme  valóban  koncentrált  lesz,  elveszti  egyéni  tudatát,  és  lecsendesedik.  Érezhetővé  válik  az  energia  folyamatos  áramlása  a  gerincben,  és  többé  nem  szakítja  meg  a  nyugalmat  a  gondolatok csapongása vagy a belső párbeszéd. A dhjána állapotában csendes az elme.  A  dháranában  az  ember  a  csakrákra  koncentrál;  a  dhjánában  meditál,  és  a  csakra  tudat  eltűnik.  A  dháranában  néha  előfordul,  hogy  valami  megzavarja  a  koncentrációt.  Még  a  csakrák  elképzelése  (vizualizációja) közben is kizökkenhetünk a képből. De a dhjánában már nem törekszünk akarattal  a  koncentrációra  vagy  a  vizualizációra.  Az  elme  teljesen  nyugodt,  mentes  a  gondolatok  csapongásától  vagy  az  akaratlagos  eszmefuttatástól,  és  nyitott,  üres  térként  fogadja  be  az  érzékfeletti benyomásokat. Itt kezdődik a tökéletes boldogság megtapasztalása. A tudat most lép a  negyedik  állapotba  ‐  túl  az  ébrenlét,  az  álmodás  és  a  mélyálom  állapotán.  Ezt  a  modern  pszichológiai  szóhasználat  „megváltozott  tudatállapotkéntʺ  ismeri,  és  a  jógában  túrija  a  neve.  Mivel a dhjána a dháraná gyümölcse, ezért a dhjána gyümölcse a szamádhi.   

8. Szamádhi  A  szamádhi  szó  három  komponensből  tevődik  össze,  szam  (egyensúly,  teljes),  á  (örök)  és  dhi  (buddhi, megismerés vagy ismeret). Amikor a teljes belső egyensúlyt elérjük, eljutunk a szamádhi  állapotába.  Az  egyéni  tudat  számára  a  szamádhi  az  önmegvalósítás  ‐  megszabadulás  az  éntudathoz,  az  időhöz  és  a  térhez  kötöttségtől.  A  pratjáhára  rendszeres  gyakorlása  által  megszokottá  válik  az  elme  visszavonása  az  érzékszervekkel  való  érzékelések  birodalmából.  Az  elme  megtanul  befelé  fordulni  és  elmerül  saját  magában.  Az  érzékszerveken  keresztül  érzékelő  37 

elme  csak  résztapasztalatokkal  képes  magához  venni.  Képtelen  felfogni  a  természetet  egészként,  csak  a  polaritásokat  érzékeli  és  kettősséget  teremt.  Visszavonásával  ez  a  kettősség  megszűnik.  Amikor az elme káprázatai szétfoszlanak, a tudat (amelyet ezek a káprázatok tartottak fogva) eléri  természetes, polaritás vagy kettősség nélküli állapotát.  A tudat végtelen; az elme korlátolt érzékelése okozza, hogy végesnek tetszik. Az elmén keresztül a  tudat  az  „énʺ  és  az  „enyémʺ  fogságába  kerül.  A  pratjáhára  segíti  az  egyéni  tudatot  az  elme  központi állapotába hozni azáltal, hogy kifejleszti a visszahúzódás szokását a jelenségek világából.  A  dháranán  keresztül  az  elme  megszilárdul  és  lecsendesedik.  A  dhjánán  keresztül  eléri  a  teljes  nyugalmat.  Amikor  ez  a  nyugalom  az  elme  szokásává  válik,  belép  a  Tökéletes  Boldogság  Rétegébe, és belemerül az üdvösség és az igaz tudás óceánjába.  A  kundaliní  jóga  szerint  a  szamádhi  a  női  princípium,  vagyis  Sakti  egyesülése  a  férfi  princípiummal,  vagyis  Sivával.  Sakti  székhelye,  Kundaliní  Saktiként,  a  múládhára  csakra  (a  medence idegközpontjánál), és Siva lakóhelye a szahaszrára csakra (a koponya felső részében). A  kundaliní  a  múládhára  csakrában  szunnyad.  Amikor  az  útkeresőben  felébred  az  önmegvalósítás  vágya  ‐  és  elindul  a  nyolclépcsős  úton  felfelé  (az  idegek  megfelelő  kitisztítása,  a  maghangok  recitálása  és  a  vizualizáció  után)  ‐  ,  a  kundaliní  felébred,  és  felszáll  a  második,  a  harmadik,  a  negyedik,  az  ötödik  és  a  hatodik  csakrán  keresztül,  eléri  a  szahaszrára  csakrát,  hogy  egyesüljön  urával, Kámésvarával, a „szeretet istenévelʺ. Ez az eggyé válás örök boldogságot hoz a keresőnek,  és kinyitja előtte a kapukat az isteni tudás felé.   

A BANDHÁK  A bandhák eszközök az energia időszakos tartózkodási helyének lezárására. Céljuk, hogy a jógi az  általa  kívánt  irányba  vezethesse  energiáját.  Három  olyan  bandhát  szoktak  alkalmazni,  amelyek  segítenek kinyitni a szusumnát, és felébresztik a kundalinít.   

1. Múla bandha  Ezt a bandhát úgy kell végrehajtani, hogy nyomást gyakorolunk a gátra  a bal sarokkal, és a jobb  lábfejet  a  bal  combra  helyezzük.  A  szádhakának  (gyakorlónak)  ezután  meg  kell  feszítenie  a  végbélnyílást,  felfelé  húzva  az  apánát.  A  múládhára  megfeszítésével  az  apánát  (ahol  a  folyamat  lefelé  irányuló)  felfelé  kényszerítik  a  szusumnán  keresztül.  Amikor  a  gyakorló  a  végbélnyílást  nyomja a sarokkal, erővel összepréseli a levegőt. Addig ismételi a műveletet, amíg az apána el nem  indul  felfelé.  Ezen  a  gyakorlaton  keresztül  a  prána  és  az  apána  egyesül,  és  belép  a  szusumnába.  Amikor az apána felemelkedik, és eléri a köldöktájat, megnövekszik a gyomor tüze. Most az apána  összevegyül  a  manipúra  csakra  (a  harmadik  csakra)  tüzével.  Keresztültör  az  anáhata  csakrán  (a  negyedik csakrán), ahol összekeveredik a pránával, amelynek székhelye a szív és a tüdő területén  van. A prána forró természetű, és ez a forróság tovább növekszik a prána negatív ionjainak és az  apána pozitív ionjainak összeolvadása miatt. Ez a folyamat felébreszti a kundalinít.  A tantrikus írások szerint éppen ez a rendkívüli hőség ébreszti fel az  alvó kundalinít, ahogyan a  bottal megütött kígyó elkezd sziszegni, és megerősödik. Aztán, ahogyan a kígyó belép a lyukába, a  kundaliní is belép a szusumnába. Ezért a jógik rendszeresen gyakorolják a múla bandhát.  38 

2. Uddíjana bandha  Uddíjana  szanszkritul  „felrepülőtʺ  jelent.  A  jógi  úgy  alakítja  ki  ezt  a  zárat,  hogy  a  prána  nagy  madara folyamatosan felszálljon a szusumnán keresztül. A kereső behúzza hasizmait a köldöktáj  felett és alatt úgy, hogy ezeket hátranyomja a gerinc felé es fel a szív felé. Ezelőtt a művelet előtt  azonban kifúj minden levegői a has területéről, a lehető legteljesebb kilégzéssel; ez megkönnyíti a  hasizmok behúzását A sásztrák szerint ez a bandha megfiatalítja a testet. Úgy mondják, hogy „az  oroszlán megöli a halál elefántjátʺ. A korosodó jógázó ifjúvá válhat az uddíjana bandha rendszeres  gyakorlása  által.  Körülbelül  hat  hónapnyi  állandó  gyakorlás  szükséges  az  uddíjana  bandha  elsajátításához.  Ezután  a  prána  elkezd  felfelé  áramlani  a  szusumnán  keresztül,  és  eléri  a  szahaszrára csakrát. Itt történik a végső eggyé válás az ezerszirmú lótusz csakrában, és ekkorra a  gyakorló automatikusan eléri a szamádhi állapotát.   

3. Dzsalandhára bandha  Ezt a bandhát úgy hajtják végre, hogy megfeszítik a torkot, és azután az állat erősen a mellkas és a  nyak  közötti  mélyedésbe  nyomják  (nagyjából  nyolcujjnyira  a  mellkas  felett).  Ez  elvágja  a  fejből  áramló testnedvek cirkulációjának útját, és egyéni körforgást létesít. Az érzékfeletti nadík hálózata  található ezen a helyen, és e bandhán keresztül a szájpadlás üregéből jövő nektár lefolyásának útja  elzáródik.  A  szájpadlás  üregéből  eredő  folyadékot  szómának  (nektárnak  vagy  elixírnek)  nevezik.  Ez  a  folyadék  különböző  tápláló  hormonokból  tevődik  össze,  amelyek  megnövelik  az  életerőt.  Általában  ez  a  folyadék  lefelé  folyik,  és  a  gyomor  tüze  elégeti,  ami  felkavarja  a  pránát.  A  dzsalandhára  bandha  tökéletes  elsajátítása  után  a  nektár  többé  nem  folyik  lefelé,  a  lunáris  idá  és  szoláris pingalá nadík működése pedig csökken.  A torok az ötödik központnak, a visuddha csakrának a helye, és tizenhat támasztószervet kapcsol  össze:  a  lábujjakat,  a  bokát,  a  térdet,  a  combot,  a  gátat,  a  nemi  szerveket,  a  köldököt,  a  szívet,  a  nyakat,  a  nyelvet,  az  orrot,  a  szemöldökök  központját,  a  homlokot,  a  fejet,  a  nagyagyat  és  a  szusumná nadít a koponyában. A dzsalandhára bandha rendszeres gyakorlásával a torok minden  betegsége  megszűnik.  A  tizenhat  támasztószerv  életerőt  kap,  és  a  szóma  visszakerül  a  testbe.  A  nektár így más pályára kerül. Ezek az életfontosságú vegyi anyagok, amelyek kárba vesznek, ha a  gyomor tüzében elégnek, így megvédenek az öregedéstől és a haláltól. Ennek a folyadéknak az új  csatornába  irányítása  a  dzsalandhára  bandhán  keresztül  megszünteti  az  öregséget,  és  életenergiával  telíti  az  egész  szervezetet.  Felfüggeszti  az  idá  és  a  pingalá  tevékenységét  az  összeszorítással és így a pránát ráveszi, hogy átmenjen a szusumnán. Ez lelassítja a légzés ritmusát  egészen  addig,  amíg  a  légzés  mozdulatlanná  nem  válik.  Az  élet  hossza  megnövekszik;  a  betegségek megszűnnek, és a gyakorló megfiatalodik.    A  három  bandha  kitűnő  eszköz  a  kundaliní  felébresztésére,  a  szusumná  kinyitására,  az  idá  és  a  pingalá tevékenységének csökkentésére, a prána összevegyítésére az apánával és a kundaliní jóga  tökéletesítésére.   

39 

A JÓGAMUDRÁK  A kundaliní jógában a mudrák meditációs gyakorlatok, amelyekben a szemet felfelé irányítják úgy,  hogy a szivárványhártya eleje nem látható. A  meditációnak ez a formája jól szolgálja  a kundaliní  felébresztését. A tantrikus írások szerint három mudrát kell gyakorolni, hogy elérjük Siva és Sakti  végső egyesülését.   

1. Szambhávi mudrá  Ez a mudrá a csakrákkal történő meditációt segíti, és így ezt akkor gyakorolja a szádhaka, amikor  elkezd  koncentrálni  a  csakrákra.  Mint  fentebb  említettem,  a  csakráknál  nem  a  fizikai  szerveken  vagy  testrészeken  meditálunk,  hanem  az  érzékfeletti  központok  jelképiségén.  A  gyakorló  úgy  meditál,  hogy  figyelmét  a  csakrák  ábrázolására  összpontosítja,  hogy  képet  alkosson  róluk  az  elméjében.  Ezek  a  képek  magukban  foglalják  a  csakrákban  jelen  lévő  isteni  energiákat:  a  csakrát  uraló istenséget, a Saktit, a bídzsa (mag) hangot, a váhanát (bídzsa hordózóját) és a csakra jantráját  (rajzát).  A  tantrikus  mesterek  belső  látással  fedezték  fel  azokat  a  formákat,  amelyek  ezeknek  a  rajzoknak az alapját képezik.  A  szambhávi  mudrát  gyakorlónak  először  ki  kell  színeznie  a  csakrák  képeit,  és  meditálni  rajtuk,  hogy  felébressze  a  kundalinít.  Miután  a  kereső  a  csakra  meditáció  előkészületeként  szemlélte  az  ábrákat, a belső  meditációt gyakorolja,  amely  csak  akkor lehetséges,  ha  a képeket  már megőrizte  elméjében.  A  haladás  fokozatosan  történik,  kezdve  az  első  csakrával,  folytatva  a  másodikon,  harmadikon  stb.  A  koncentráció  központjai  nem  lehetnek  a  test  durva  anyagi  szervei  vagy  speciális  területei,  mint  például  a  szív.  Csak  azok  a  jógaiskolák  javasolják,  hogy  a  szádhaka  meditáljon  a  szíven  (anáhata  csakra),  a  szambhávi  mudrá  meditációs  székhelyén,  amelyek  nem  foglalkoznak  a  csakra  istenségek  jelképeivel.  A  tantrikus  vizualizáció  tudományában  azonban  sokkal hatásosabb gyakorlási módok vannak.  Amikor  az  elme  és  a  légzés  elmerült  a  belső  kép  szemléletében,  és  a  szem  pupillái  mozdulatlanokká  váltak  (még  a  nyitott  szem  sem  érzékel  külső  képeket),  megvalósítottuk  a  szambhávi mudrát.   

2. Khécsarí mudrá  Ezt a mudrát úgy gyakorolják, hogy belső meditációt folytatnak a hatodik csakrán (ádnyá csakra),  amely  az  idá  és  a  pingalá  közötti  területen  helyezkedik  el,  a  két  szemöldök  között.  Amikor  a  pránát  a  szusumnán  keresztül  irányítják  a  két  szemöldök  közötti  támaszpontra,  megvalósítják  a  khécsarí  mudrát.  A  pránát  állandósítják  ezzel  a  mudrával.  A  nyelvet  felfelé  kell  hajlítani  a  szájpadlás  tetejéhez;  ezt  a  mudrát  „a  nyelv  lenyelésénekʺ  is  nevezik.  Az  ember  megtölti  a  szusumná száját a végződésénél (gyökerénél) a szóma nektárral, amely a szóma csakrából folyik.  A khécsarí‐mudrá gyakorlása által a szádhaka uralmat nyer az elme hullámzásai felett, és eléri az  unmaní  avaszthát,  vagyis  a  túriját,  a  tudatos  tudat  állapotát.  A  szádhaka  addig  gyakorolja  a  khécsarí mudrát, amíg nem tapasztalja a jóga nidrát (jóga alvást).  Amikor ez  a mudrá megállította a  külső légzést ‐ mert a nyelv lenyelése elzárja  a levegő útját az  orrnyílások  és  a  tüdő  között  ‐,  a  légzés  a  testben  megszűnik.  A  prána  az  elmével  együtt  40 

lecsendesedik a brahmá‐randhrában. A koncentráció a kundaliníra ebben az állapotban meghozza  a  kundaliní  és  a  prána  végső  összeolvadását  a  Brahmá‐randhrában.  Az  elme  és  a  kundaliní  egyesül. Megtörténik Siva és Sakti eggyé válása és ezzel az igazi kereső elérte a célját.    A  fenti  technikák  rendszeres  gyakorlása  által  a  kereső  spirituális  magatartást  szerez.  Az  ászának  megszüntetnek  minden  testi  tevékenységet  és  a  cselekvés  a  pránára  és  az  érzékszervekre  korlátozódik. A kumbhaka (légzésszünet) megállítja a prána és az érzékszervek mozgását; csak az  elme tevékenysége marad meg. A pratjáhára, a dháraná, a dhjána, és a szampradzsnyáta szamádhi  megállítja  az  elme  tevékenységét,  és  egyedül  csak  a  buddhiban,  a  felsőbbrendű  elmében  van  tevékenység.  A  kötődések  teljes  megszüntetése  és  a  szampradzsnyáta  szamádhi  hosszabb  ideig  tartó  rendszeres  gyakorlása  megállítja  a  buddhi  tevékenységeit  is.  A  szádhaka  a  lét  természetes  állapotát  éri  el:  a  szahadzsa  avaszthát,  amely  változtathatatlan  állapot,  a  jóga  végső  célja.  Ezután  a  jógi örök egységben marad a Felsőbbrendű Tudattal.   

41 

Harmadik fejezet 

A CSAKRÁK LÉNYEGE  MÚLÁDHÁRA CSAKRA  (ELSŐ CSAKRA)   

    42 

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: 

A TATTVA FORMÁJA: 

„Alapʺ, „gyökérʺ. 

Négyzet 

HELYE:  

URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Szaglás 

A medence idegközpontja, a végbélnyílás és a  ÉRZÉKSZERV: Orr.  nemi  szervek  között;  a  gerincoszlop  alján;  az  első három csigolya.  BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. 

MUNKASZERV: Végbélnyílás. 

BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

VÁJU (LEVEGŐ):

VANG, SANG, KSANG, SZANG 

Apána  váju,  az  a  levegő,  amely  eltávolítja  az  ondót  a  férfi  nemi  szervből;  a  vizeletet  mindkét  nem  esetében;  és  kilöki  a  gyermeket  az anyaméhből a szülésnél. 

(A „g” hang nem ejtendő.)   ASPEKTUSOK:   Élelem és szálláshely.  TATTVA (ELEM):  

LÓKA (SÍK):  

Föld. 

Bhulóka (a fizikai sík). 

A TATTVA SZÍNE:  

URALKODÓ BOLYGÓ: 

Sárga. 

Mars (szoláris, férfias). 

  JANTRA FORMA:   Krómsárga  négyzet  négy  cinóber  vörös  szirommal.  A  négyzetnek  nagy  jelentősége  van  a  földi  tudatossággal kapcsolatban, mivel magát a földet, a négy dimenziót és a négy irányt képviseli. A  földelem  alakja  lineáris  és  a  négy  pont  négy  oszlopot  vagy  sarkot  képez,  amelyet  négyszögletes  földként ismernek. A négyes szám jelképezi a beteljesülést, és a föld megtestesíti az elemeket és a  feltételeket  a  emberi  lét  számára  minden  szinten.  Ez  a  jantra  a  bídzsa  hang  székhelye,  és  ezért  nyolc irányban oldja ki a hangot. Ezt mutatja a jantra nyolc „ágaʺ, vagyis a négyzet sarkai és a négy  sziromcsúcs. A föld a legsűrűbb az összes elem közül, a többi négy elemnek, a víznek, a tűznek, a  levegőnek és az ákásának a keveréke.    A KÖR A NÉGY LOTUSZLEVÉLLEL:   A  négy  levél  képviseli  az  idegdúcokat,  amelyek  négy  fontos  idegvégződésnél  képződnek.  A  levelek színe cinóbervörös karmazsinvörössel keverve.    A HÁROMSZÖG:   Az alapvető fontosságú életerőnek, a Kundaliní Saktinak a székhelyét különféleképpen ábrázolják.  Az összetekeredett kígyó, linga (férfi nemi szerv) vagy háromszög alakban található. A Kundaliní  kígyó  három  és  félszer  tekeri  körül  a  Szvajambhú  („önmagától  születettʺ)  lingát.  A  kígyó  szája  nyitva,  felfelé  tekint,  kapcsolódik  a  szusumná  útjával,  a  központi  idegcsatornával,  amely  végigszalad  a  gerinc  mellett.  Az  alvó  Kundaliní  Sakti  összetekeredve  marad,  körülvéve  a  lingát,  saját  farkába  harapva.  Amíg  a  szája  lefelé  néz,  az  energia  áramlása  is  lefelé  halad.  Mihelyt  az 

43 

ember elkezd dolgozni az első csakrával, ez az alvó energia felemeli a fejét, és szabadon áramlik a  szusumná csatornába.  A lefelé fordított háromszög a linga és a kundaliní jantrája. Jelzi a lefelé tartó mozgást és a három  fő idegvezetéket, az idát, a pingalát és a szusumnát. Ennek a három idegvezetéknek az egyesülése  a múládhára csakrában egy lefelé fordított háromszöget képez, amely szintén okozója az energia  lefelé folyásának. A linga színe füstös szürke, néha azt mondják, olyan színű, mint az új levél.    BÍDZSA HANG:   LANG. (A „gʺ nem ejtendő.) Ezt a hangot úgy képezzük, hogy négyzetet formálunk az ajkakból, és  ebbe a négyzet formába beletoljuk a nyelvet, a szájpadláshoz nyomva. Ez a bídzsa hang vibrációra  készteti a szájpadlást, az agyat és a koponyatetőt.  Amikor  tökéletesen  képezzük  a  LANG  bídzsát,  izgalomba  hozza  a  nádikat  az  első  csakrában,  és  zárat teremt, amely megakadályozza az energia lefelé tartó mozgását. A felfelé tartó mozgás akkor  kezdődik, amikor a LANG hang bevégződik, vagyis ANG vibrál a fejtetőnél. A hang ismételgetése  megszünteti  a  bizonytalanságokat  az  első  csakrával  kapcsolatban  és  anyagi  biztonságot,  tudatosságot és belső erőt nyújt a keresőnek. Azt mondják, hogy a LANG bídzsának négy „karjaʺ  van. Ennek a vibrációja segít járatot teremteni a brahmá‐nadíban, hogy könnyebben áramolhasson  az energia.    A BÍDZSA HORDOZÓJA:   Az  elefánt,  Airávata.  Indra,  az  égbolt  istene  Airávata  elefánton  lovagol.  Az  elefánt  bőre  lágy  szürke,  felhőszínű.  Airávata  hét  ormánya  a  szivárvány  hét  színét  képviseli.  Minden  személynek  hét aspektusa van, amelyeket fel kell ismernie és harmóniába kell hoznia a természet törvényeivel.     A hét aspektus a következő:    Hang 

Fül (érzékszerv) 

Tapintás 

Bőr (érzékszerv 

Látás 

Szem (érzékszerv) 

Ízlelés 

Nyelv (érzékszerv) 

Szaglás 

Orr (érzékszerv) 

Ürítés 

Végbélnyílás (munkaszerv) 

Szex 

Nemi szervek (munkaszerv) 

 

44 

Hasonlóképpen hét dhátuból (alkotórészből) áll össze a fizikai test:    1. Radzsa  

Agyag, föld 

2. Rasza  

Folyadékok 

3. Rakta  

Vér 

4. Mánsza  

Hús, idegrostok, szövetek 

5. Médha  

Zsír 

6. Aszthi  

Csont 

7. Mágdzsan  

Csontvelő 

  A vágy hét típusát (a biztonság, a teremtés, a hosszú élet, a részvétel, a tudás, az önmegvalósítás és  az eggyé válás után) a hét ormány és a hét szín jelképezi. Ezek képzettársíthatók a hét (csakrával,  az oktáv hét hangjával és a hét szabad szemmel látható bolygóval is.  Az  elefánt  képviseli  a  táplálék  élethosszig  tartó  keresését  a  test,  az  elme  és  a  szív  számára.  Aki  tevékenységre bírja az első csakrát, az elefánt szilárd, biztonságos testtartásával jár. Arra törekszik,  hogy  növelje  uralmát,  amennyire  bírja.  Alázattal  végzi  a  munkáját,  mint  az  a  kézműves,  aki  folytonosan  mások  rendeléseit  teljesíti.  Aki  megtanult  uralkodni  indríjái  ‐  érzékszervei  és  munkaszervei ‐ felett, az Indrává válik.     ISTENSÉG:   Bála Brahmá (a Gyermek Brahmá). Brahmá, a teremtés ura, az Észak felett uralkodik, és ő az első  csakra elnöklő istensége. Ragyogó gyermekként ábrázolják, négy fejjel és négy karral. Bőre a búza  színére emlékeztet. Sárga dhótit visel (hagyományos indiai öltözéket, amely az altestet borítja) és  zöld sálat. Brahmának négy karja és négy feje van, és négy irányba néz egyszerre. Mindegyik feje  az emberi tudat négy aspektusának egyikét képviseli.   Ezek a következők:    1. A fizikai én:  

Testi kapcsolat az ételhez, a testgyakorláshoz, az alváshoz és a  szexualitáshoz.  A  fizikai  én  a  földön,  az  anyagon  és  az  anyán  keresztül nyilvánul meg. 

2. A racionális én:  

Az  értelem,  vagyis  az  egyén  gondolkodási  folyamatának  meghatározott logikája. 

3. Az emocionális én:   A hangulatok és az érzelmek, amelyek állandóan hullámzanak  a  személyben.  A  hűséget  és  a  szerelmet  az  emocionális  én  befolyásolja.  4. Az intuitív én:  

A személy tudatos elméjének belső hangja. 

 

45 

Brahmá négy kezében a következőket tartja:    •

Feltartott bal kezében egy lótuszvirágot, a tisztaság szimbólumát. 

•

A  második  bal  kezében  a  szent  írásokat,  amelyek  az  összes  teremtményről  szóló  ismereteket  tartalmazzák.  Brahmá  akkor  közölheti  a  szent  tudást,  ha  teljességgel  megidézik. 

•

Az egyik jobb kezében egy nektárral teli edényt tart. Ez amrita, az életadó potencia  értékes folyadéka. 

•

Negyedik kezét felemeli a bátorságot adó kéztartásba (mudrába). 

  Brahmá a napnyugta és a napkelte félhomályos óráiban jelenik meg. Aki megidézi ezt a látomást,  békés  nyugalmat  hoz  létre  elméjében.  Brahmá  istenség,  az  örökké  éber  teremtő,  megszüntet  minden félelmet és bizonytalanságot.    SAKTI:   Dákiní. Dákiní Sakti energiája egyesíti magában a teremtők, a megőrzőt és a pusztítót. Ezt az egyik  bal kezében tartott háromágú szigony jelképezi.  A másik bal kezében koponyát tart. Ez jelképezi a megszabadulást a halálfélelemtől ‐ az első csakra  alapvető pszichológiai akadályától.  A  felső  jobb  kezében  kardot  tart,  amellyel  megszünteti  a  félelmet,  elpusztítja  a  tudatlanságot,  és  segíti a jógát gyakorlót, hogy legyőzzön minden nehézséget.  A másik jobb kezében pajzsot tart, amely képessé tesz, hogy megvédjük magunkat a problémáktól  Dákiní  Sakti  bőre  rózsaszín  és  őszibarack‐sárga  vagy  cinóbervörös  szárit  visel.  Némelyik  szöveg  szerint  dühös,  félelmetes  istennőként  mutatkozik,  de  a  meditációhoz  az  istenek  és  az  istennők  képét jó kedélyűnek kell elképzelni. Dákiní Sakti szeme csillogó vörös.    URALKODÓ:   Ganésa. Az elefántfejű istent, Ganésát, az összes kezdés urát azért idézik meg,  hogy védelemnek  használják minden vállalkozásnál.  Ganésa alakja nagyon vonzó, mégis nehéz racionális ésszel fontos istenségként elfogadni. Ganésa  tisztelete azt is jelenti, hogy elfogadjuk őt az akadályok eltávolítójaként; ez alárendelt szerepet ad a  racionális  észnek,  vagyis  a  bal  agyféltekének,  amely  elemző  és  bíráló  természetű.  Felszabadítja  a  jobb  agyféltekét,  amely  emocionális,  és  amelynek  mindig  spirituális  vállalkozásra  van  szüksége.  Ganésa alakjának elképzelése segít megállítani a belső párbeszédet. Akit félrevezet a külső forma,  nem tudja nagyra becsülni Ganésa belső szépségét, de aki áthatol a fizikai valóságon, megláthatja  Ganésában a szeretet és a bölcsesség, vagyis Sakti és Siva egyesülését.  Ganésa bőre korallos narancsszínű. Citromsárga dhótit visel. Zöld selyemsál borítja a vállát. Négy  karja  van,  amelyek  arra  szolgálnak,  hogy  széttörje  az  akadályokat.  Ganésa  Siva  és  Párvatí  fia.  A  szvasztikát  (horogkeresztet)  hordja  magával,  amely  az  ősi  indiaiak  szerint  a  négy  irány  egyesülését, Visnu istenség felfelé törő energiáját és a napsugárzást jelképezi.  46 

Ganésa négy kezében a következőket tartja:  •

Laddút, egy illatosítót, jelképezve a szattvát, a tiszta tudat legfinomabb állapotát. A  laddu egészséget és bőséget is hoz a háztartásba. 

•

Lótuszvirágot,  jelképezve  az  önzetlen  cselekvés  és  a  mocsoktalan  természet  minőségét. 

•

Bárdot,  jelképezve  a  „vágyak  elefántjaʺ  feletti  uralmat  és  a  vágyak  kötelékének  elvágását. A bárd elvágja a személyt önvalója téves azonosulásától fizikai testével. 

•

Ganésa negyedik kezét felemeli a félelemnélküliséget adó kéztartásba (mudrába). 

  A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   A múládhára csakra képviseli az egyéni tudat megnyilvánulását emberi formában, vagyis a fizikai  testet.  Az  orrhegyre  történő  meditáció  előidézi  a  tudatosság  elkezdődését,  a  megszabadulást  a  betegségtől,  a  világosságot,  az  inspirációt,  a  vitalitást,  az  élénkséget,  az  állhatatosságot,  a  biztonságot, a belső tisztaság megértését, valamint a beszédhang és a belső dallam lágyságát.    MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A MÚLÁDHÁRA CSAKRÁBAN:   Ha az összeszorított fogú és öklű ember nem hajlandó harmóniában élni a természet törvényeivel,  amelyek a testét kormányozzák, további karmát teremt, vagy a világi törvényekkel kerül szembe.  Érzékszervei és munkaszervei csak arra szolgálnak, hogy zavart és fájdalmat hozzanak létre múló  örömökért  cserébe.  Mihelyt  valaki  elkezd  ezekkel  a  természeti  törvényekkel  harmóniában  működni,  többé  nem  vesztegeti  az  energiáját,  nem  szennyezi  tudatát  a  világi  élvezetek  túlzott  habzsolásával. Az ilyen ember bölcsen és mértékletesen cselekszik, mert rájött arra, hogy a teste és  az elméje a felszabadulás eszköze az alantas birodalmakból.  Rendszerint az egy és hét év közötti gyermekek viselkednek az „első csakraʺ motivációi szerint. A  földi életet új tapasztalatként fogják fel. A kisgyermeknek meg kell alapoznia önmagát, és létre kell  hoznia  saját  világának  törvényeit,  megtanulva  szabályozni  evési,  ivási  és  alvási  szokásait,  mert  a  helyes  viselkedés  szükséges  földi  identitásának  biztosítására.  A  kisgyermek  önközpontú,  és  teljesen leköti saját fizikai életben maradása.  Az  első  csakra  motivációjából  cselekvő  gyermeknek  vagy  felnőttnek  a  fő  problémája  a  bizonytalanság  érzésén  alapuló  erőszakos  viselkedés.  A  félelemmel  teli  ember  vakon  és  érzéketlenül  üthet,  éppen  úgy,  mint  a  sarokba  szorított  állat,  amikor  úgy  érzi,  hogy  elveszíti  alapvelő biztonságát.  Az  az  ember,  akit  a  múládhára  csakra  ural,  általában  tíz‐tizenkét  órát  alszik  éjszakánként,  hason  fekve.  Ehhez  a  csakrához  tartozik  az  eredet,  az  illúzió,  a  harag,  az  irigység,  az  öncsalás,  a  fösvénység  és  az  érzékiség.  Az  első  csakrának  ezek  az  aspektusai  alapvetően  hozzátartoznak  az  emberi  létezéshez.  A  több  tapasztalás  és  információ  utáni  vágy  motiváló  erőként  működik,  alapvető lendületet ad az egyén fejlődéséhez.  A  múládhára  csakra  az  összetekeredett  kundaliní,  az  életadó  Sakti  vagy  energiaerő  székhelye.  A  kundaliní  kígyó  a  Szvajambhú‐linga  köré  tekeredett.  Ez  a  gyökér  csakra,  isteni  természetünk  minden fejlődésének és tudatosságának gyökere.    47 

SZVÁDHISTHÁNA CSAKRA  (MÁSODIK CSAKRA)   

      48 

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: 

A TATTVA FORMÁJA: 

„Az Önvaló lakóhelye.ʺ 

Kerek. 

HELYE:  

URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Ízlelés.  

A  gyomor  alatti  idegköteg  (hypogastric  ple‐ ÉRZÉKSZERV: Nyelv.  xus), a nemi szervek.  BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. 

MUNKASZERV: Végbélnyílás. 

BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

VÁJU (LEVEGŐ):

BANG, BHANG, MANG, JANG, RANG, LANG 

Apána  váju,  az  a  levegő,  amely  eltávolítja  az  ondót  a  férfi  nemi  szervből;  a  vizeletet  mindkét  nem  esetében;  és  kilöki  a  gyermeket  az anyaméhből a szülésnél. 

(A „g” hang nem ejtendő.)   ASPEKTUSOK:   Nemzés, család, fantázia. A múládhára csakra  földeleme szétoldódik a szvádhisthána csakra  vízelemében.  Belép  a  fantázia,  és  a  személy  elkezd  kapcsolatba  kerülni  a  családdal  és  a  barátokkal.  A  teremtő  inspiráció  a  második  csakrában kezdődik.  TATTVA (ELEM): Víz. 

LÓKA (SÍK):   Bhúvár‐lóka, nága‐lóka, az asztrális sík.   URALKODÓ BOLYGÓ:   Merkúr (lunáris, nőies jellegű).  A TATTVA SZÍNE: Sárga.

  JANTRA FORMA:   A  kör  holdsarlóval.  A  Hold  formájú  félkör  ennek  a  csakrának  a  jantrája;  ez  világoskék  színű.  A  vízelem formája körkörös. A második csakrát a vízelem uralja ‐ az élet lényege.  A  Föld  háromnegyed  részét  víz  borítja.  Az  óceán  apályát  és  dagályát  a  Hold  kormányozza.  Az  emberi  test  súlyának  háromnegyed  részét  víz  alkotja.  A  Hold  „érzelmi  hullámzások  formájában  hat az emberekre. A nők havi ciklusa szinkronbaʺ van a Hold ciklusával. A szvádhisthána csakra a  fogantatás központja, amely közvetlenül összefügg a Holddal.  Az  alapvető  kapcsolatot  a  víz  és  a  Hold  között  a  félhold  alakú  jantra  mutatja  a  víz  csakra  fehér  körén  belül.  A  Hold  nagy  szerepet  játszik  annak  a  személynek  az  életében,  aki  leginkább  a  „második csakraʺ szerint él. Sok érzelmi hullámzáson meg keresztül a Hold változó fázisai alatt.    A HATSZIRMÚ KÖR:   A  fehér  körön  kívül  hat  vörös  lótuszszirom  van  (a  cinóbervörös  és  a  kárminvörös  keveréke),  a  higany  (Merkúr  féme)‐oxid  színe.  A  hat  szirom  hat  fontos  idegvégződést  képvisel  a  második  csakrában.  Ahogyan  az  első  csakrában  a  négy  szirom  képviselte  az  energia  áramlását  a  négy  forráson keresztül és mind a négy dimenzión át, a második csakra hat szirma mutatja az energia  áramlását  hat  dimenzióból.  A  második  csakrában  az  első  csakra  lineáris  tudatossága  körkörössé  válik, több mozgással és áramlással. A fehér kör a vizet jelképezi, a szvádhisthána csakra elemét.     

49 

BÍDZSA HANG:   A  figyelemösszpontosítást  a  második  csakrára  kell  irányítani  a  VANG  bídzsa  ismételgetése  közben. A víz hangjai képezik ennek a bídzsának az erejét. Amikor megfelelő módon szólaltatják  meg ezt a hangot, kinyitja a test alsó részeinek minden elzáródását, akadálytalan áramlást engedve  az ott lévő energiának.    A BÍDZSA HORDOZÓJA:   Krokodil (szanszkritul makara). A krokodil kígyózó mozgásban haladva ábrázolja a második csakra  érzéki  természetét.  A  krokodil  sok  furfanggal  ragadja  meg  áldozatát.  Zsírját  valaha  a  férfierő  növelésére  használták.  A  krokodil  vadászó,  cselszövő,  úszkáló  és  fantáziáló  szokásai  a  második  csakrában  élő  személy  tulajdonságai.  A  „krokodilkönnyeket  hullatniʺ  kifejezés  ismert  az  indiai  nyelvjárásokban is, és az érzelmi képmutatásra vonatkozik.    ISTENSÉG:   Visnu, a teremtés ura. Visnu képviseli az emberi faj nemzőerejét; ezért ül a második csakrában, a  nemzés  központjában,  rózsaszín  lótuszvirágon  helyezkedik  el.  Bőre  levendulakék,  és  aranysárga  dhótit  visel.  Zöld  selyemsál  borítja  a  négy  karját.  Visnu  a  helyes  életvitel  elveit  testesíti  meg.  Természete lílá (szanszkritul: játék). Különféle formákat vesz fel akarattal, és különböző szerepeket  játszik. Ő a kozmikus dráma hőse.  Visnu négy karja négy eszközt tart, amelyek lényegesek az élet helyes élvezéséhez:    1. A  kagylókürt  tartalmazza  az  óceán  hullámainak  hangját.  Visnu  kagylója  a  tiszta  hangot képviseli, amely szabadulást hoz az emberi lényeknek.  2. A karika a fény gyűrűje, Visnu mutatóujjára húzva. Ez a karika a dharma jelképe. A  Dharma Kereke pörög saját tengelyén; megszünteti az akadályokat, és elpusztítja a  diszharmóniát.  Egyensúlyt  teremt.  A  kerékforma  az  időt  képviseli.  A  csakráknak  kerék  formájuk  van.  Ha  egy  csakra  megmaradva  igazi  keringési  irányában  megteremti  az  idő  ciklusát,  mindannak,  ami  nincs  összhangban  a  kozmikus  ritmussal, be kell fejeződnie.  3. A  jogar  fémből  készült,  földelem  és  eszköz  a  Föld  feletti  uralom  fenntartására.  A  nyele  a  Föld  feletti  uralmat  helyezi  Visnu  kezébe.  A  földi  biztonság  pénzvagyon  formájában az első igény, mielőtt az érzéki vágyak és a szexuális élet teljesülhet.  4. Visnu a negyedik kezében halvány rózsaszínű lótuszvirágot tart. A lótusz a sárban  növekszik,  mégis  ragyogó,  fénylő  és  kecses.  A  lótusz  tiszta,  abszolút  nem  érinti  a  környezet.  Virága  az  első  napsugárral  nyílik,  és  az  utolsó  sugarakkal  ismét  összecsavarja  szirmait.  Finom  és  kellemes  illatú,  a  lótusz  minden  érzékszervet  megnyugtat.  SAKTI:   Rákiní.  Rákiní  Sakti  kétfejű;  a  bőre  halvány  rózsaszínű  (bár  a  Sat‐csakra‐nirúpána  szerint  ez  a  kék  lótusz színe). Piros szárit visel, és ékszereket a nyaka körül. Négy karja van. A művészet és a zene  első inspirációja Rákinítől jön.   50 

Négy kezében a következő eszközöket tartja:  1. Nyíl:  Lövés  a  Káma  (az  érzéki  szerelem  ura)  íjából.  Ez  a  nyíl  ábrázolja  a  második  csakrában élő személy természetét, aki kilövi nyílvesszőjét a vágyott pontra; ez jelzi  a  lendületet  felfelé  ebben  a  csakrában.  Rákiní  Sakti  nyílvesszője  az  érzések  és  érzelmek nyila, amely örömet és fájdalmat hoz, mivel kettősség keletkezik.  2. Koponya:  A  koponya  jelképezi  a  romantikus  természetet.  Aki  a  fejét  a  kezében  tartja, annak érzelmek uralják a viselkedését.  3. Damaru (dob): A ritmus és az ütem erejét ábrázolja a második csakrában.  4. Parasu (fejsze): A fejsze volt az első fegyver, amelyet az ember feltalált. Rákiní Sakti  ezzel a fegyverrel vág át minden akadályt a második csakrában.    Rákiní  Sakti  két  feje  képviseli  a  szétváló  energiát  a  második  csakrában:  a  második  csakrában  élő  személy egyensúlyra törekszik a külső és a belső világ között. A személyiség kitágulása kezdődik  el a második csakrában.  Az első csakrában az alapvető motiváció az anyagi biztonság elérése volt; a figyelem lineáris volt,  és  egyetlen  irányt  követett.  A  második  csakrában  a  figyelem  eltérítődik  az  érzéki  természetű  vágyak és fantáziák irányába.    A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   A  figyelem  összpontosítása  erre  a  csakrára  képessé  teszi  az  elmét,  hogy  tükrözze  a  világot,  ahogyan a Hold tükrözi a Napot. Az ember azért szerzi meg ezt a képességet, hogy a kreatív és a  fenntartó  energia  felhasználásával  felemelkedjék  a  szépművészetekhez  és  a  tiszta  emberi  kapcsolatokhoz,  miközben  megszabadul  az  érzéki  vágyaktól,  a  haragtól,  a  kapzsiságtól,  a  nyugtalanságtól és a féltékenységtől.  Amikor Visnu istent elképzeljük, békességérzés költözik belénk, olyan nyugodttá válunk, mint a tó  felszíne. A felemelkedés az első csakrából a második csakrába lunáris tudatosságot hoz, a teremtés  és  a  megőrzés  isteni  kegyelmét  tükrözve.  Visnu  az  egész  világmindenséget  látja,  és  megőrzi  Brahmá isten teremtményeit; jótékony és tiszta.    MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A SZVÁDHISTHÁNA CSAKRÁBAN:   Az  ember  általában  nyolc‐  és  tizennégy  éves  kora  között  viselkedik  a  második  csakra  motivációi  szerint. Nyolc‐tíz órát alszik éjszakánként, magzati helyzetben. Az elemek vonatkozásában a föld  szétoldódik  a  vízben.  Az  elkülönülés  és  a  védekezés  helyett  a  gyermek  elkezd  közeledni  a  családhoz  és  a  barátokhoz,  testi  kapcsolatot  keresve.  Képzeletvilága  kitágul.  Ha  már  kielégült  az  ember  táplálék  és  lakóhely  iránti  igénye,  elképzelhet  bármilyen  környezetet  vagy  körülményt,  amilyenre  csak  vágyik.  Az  érzékiség  belép  az  emberi  kapcsolatok  szférájába,  mint  a  fizikai  test  fejlődésének új tudata.  A vágy, a testi érzetek és az elme fantáziái után problémát jelenthet a személynek ezen a szinten. A  nehézségi  erő  lefelé  húzza  a  vizet,  és  ezért  a  második  csakrának  lefelé  irányuló,  örvénylő  hatása  van  a  pszichére.  Emiatt  a  személy  nyugtalanná  és  zavarttá  válik.  A  testnek  és  az  elmének  természetes  korlátai  vannak,  amelyeket  tisztelni  és  megérteni  kell,  ha  egészségesek  és  51 

kiegyensúlyozottak  akarunk  maradni.  Az  evést,  az  alvást  és  a  szexuális  életet  szabályozni  kell,  hogy fennmaradjon a test és az elme harmonikus, békés állapota.  Aki a második csakra szerint él, gyakran tetteti magát hercegnek, úrnak vagy hősnek. Szerepeket  cserél,  túlságosan  nagyra  értékeli  önmagát,  lovagias.  Minden  kultúra  történetek  és  elbeszélő  költemények tömegét termelte ki ezekről a királyi hősökről, akik elpusztítják a gonoszt.  A szvádhisthána csakra az asztrális síkon helyezkedik el, de idetartozik a szórakozás, a fantázia, a  nemlétezés, a féltékenység, a könyörületesség, az irigység és az öröm is. Az asztrálsík az Ég és a  Föld között helyezkedik el. Itt a Föld ékszerré válik, és a Mennyország elérhető benne. A fantázia  hasznosítható az iparművészeti és a képzőművészeti alkotásokban. A  nemlétezés az üresség és a  céltalanság  állapota.  Amikor  valaki  negatív  elmével  szemléli  a  világot,  semmi  sem  izgalmas  számára, semmi sem tetszik neki, minden elveszett. Irigység és féltékenység keletkezik a vágyból,  hogy  mások  idejét  és  tulajdonságait  birtokolja.  Ez  a  nyugtalan  aggodalmaskodás  destruktív  állapotát eredményezi. Az öröm síkja a mély elégedettség érzését hozza. Ez az öröm áthatja annak  a személynek a teljes tudatát, aki a második csakrán túljutott.   

52 

MANIPÚRA CSAKRA  (HARMADIK CSAKRA)   

       

53 

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: 

A TATTVA FORMÁJA: 

„A drágakövek városa.ʺ 

Háromszög. 

HELYE:  

URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Látás. 

A  napfonat  idegközpont  (Plexus  solaris)  a  ÉRZÉKSZERV: Szem.  gyomorszájnál; köldök.  BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. 

MUNKASZERV: Láb és lábszár. 

BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

VÁJU (LEVEGŐ):

DANG, DHANG, RLANG (szájpadláshangok);  TANG, THANG, DANG, DHANG  (foghangok);   NANG, PANG, PHANG (ajakhangok). 

Szamána  váju,  az  a  váju,  amely  a  has  felső  részében  lakozik,  a  köldök  táján,  és  segíti  az  emésztőrendszert. Hordozza a vért és a vegyi  anyagokat,  amelyek  a  napfonatban  termelődnek.  A  szamána  váju  segítségével  szívódik  fel  és  jut  el  a  test  minden  részébe  a  táplálék raszája, vagyis lényege. 

(A „g” hang nem ejtendő.)   ASPEKTUSOK:   Vízió, forma, ego, szín.  TATTVA (ELEM):  

LÓKA (SÍK):  

Tűz. 

Szvalóka (égi sík). 

 

URALKODÓ BOLYGÓ:  Nap (szoláris, férfias). 

  JANTRA FORMA:   Lefelé  fordított  háromszög.  Lefelé  mutató  vörös  háromszög,  tíz  szirommal  körülvett  körben.  A  háromszög a tűzelem formája. Ezt a csakrát napfonatnak is nevezik. A tűzelem uralja, amely segít  az  emésztésben  és  a  táplálék  felszívódásában,  hogy  az  életben  maradáshoz  szükséges  energiával  lássa  el  az  egész  testet.  A  háromszög  a  legegyszerűbb  geometriai  forma:  csak  három  oldalra  van  szüksége,  és  mégis  teljes  egységet  képez.  A  vizualizáció  nagy  szerepet  játszik  a  harmadik  csakrában élő személy életében. Tudatát a tűz uralja, és a belőle áradó meleget messziről érezni. A  lefelé fordított háromszög az energia lefelé irányuló mozgására utal.    A TÍZSZIRMÚ KÖR:   A  szirmok  tíz  fontos  idegvégződést  képviselnek,  tíz  forrást,  amelyekből  energia  nyerhető.  Az  energia tíz irányba áramlik: nem körkörös, nem négyzet alakú; az energia mozgása sem körkörös  többé, mint a második csakránál. A szirmok színe kék, mint a tűz legfénylőbb lángja. A tíz szirom  a  tíz  pránát  vagy  alaplégzést  is  ábrázolja  mint  Rudrákat  (Siva  elsődleges  alakjait).  Minden  egyes  szirom vriddha Rúdra (Öreg Siva) egy aspektusára utal.    BÍDZSA HANG:   Ezt a hangot úgy képezzük, hogy az ajkakkal háromszöget alkotunk, és a nyelvet a szájpadláshoz  nyomjuk.  A  hang  megszólaltatása  közben  a  köldöktájra  összpontosítjuk  figyelmünket.  Ha  megfelelő  módon  ismételgetjük  a  RANG  hangot,  növekszik  az  emésztőképesség,  valamint  az  54 

asszimilációs  és  a  felszívóképesség.  A  hang  hosszú  élethez  is  segít,  ez  a  harmadik  csakra  által  motivált személy fő célja.  A  RANG  bídzsa  mindig  háromszögben  található.  A  manipúra  csakra  lefelé  irányuló  háromszögének  három  kapuja  van,  és  mindez  karmazsinvörös  színű.  A  tűz  természete  felfelé  törekvő,  és  amikor  megfelelően  szólaltatják  meg  ezt  a  hangot,  a  manipúra  csakra  tüze  ennek  megfelelően mozog.    A BÍDZSA HORDOZÓJA:   A kos. A RANG bídzsa hang hordozóállata a kos, a négy sugárzó karral rendelkező tűzisten, Agni  eszköze.  A  kos  ábrázolja  a  harmadik  csakrában  élő  személy  természetét;  csoportban  él,  és  a  vágyott  cél  felé  törekszik,  nem  törődve  a  következményekkel  ‐  éppen  úgy,  mint  a  kos.  Az  ilyen  emberből  büszkeség  árad,  mintha  megrészegült  volna  a  hiúságtól.  Fontosnak  tartja,  hogy  lépést  tartson az idővel és mindig divatos legyen.    ISTENSÉG:   Vriddha  Rúdra  (Öreg  Siva):  A  Dél  ura,  vriddha  Rúdra,  a  pusztító  erőt  képviseli.  Minden  létező  visszatér  hozzá.  Kámforkék  bőre  és  ezüstszakálla  van,  aranyozott  tigrisbőrön  ül,  hamuval  bekenve, haragos tekintettel. A tigris képviseli a manaszt, az elmét.  A harmadik csakra szerint élő személy haraggal irányít másokat. Ennek a csakrának a fenntartója  idős, független személy. A harmadik csakra motivációi az identitás, a felismerés, a halhatatlanság,  a  hosszú  élet  és  a  hatalom.  Megszűnik  az  önzetlen  lojalitás  a  barátokhoz  és  a  családhoz,  mert  a  személy csak saját maga számára cselekszik.    SAKTI:   Lákiní. A harmadik csakrában Lákiní Saktinak három feje van: a látótér itt három síkot határol be: a  fizikait,  az  asztrálist  és  az  égit.  Lákiní  Sakti  képviseli  a  függetlenséget  és  a  tüzet.  A  Sat‐csakra‐ nirúpána szerint az arcszíne sötét, és a száríja sárga színű.  Lákiní  Sakti  négy  kezének  egyikében  a  mennydörgést,  vagyis  a  vadzsrát  tartja,  amely  a  tűz  elektromos energiáját jelzi, és azt a fizikai hőt, amely az emberi testből árad. A második kezében a  nyilat tartja, amelyet Kámának, a szexualitás urának íjából lőttek ki a második csakrában. Ez a nyíl  felfelé  céloz,  lendületet  adva  az  energia  felfelé  haladásához.  A  harmadik  kezében  a  tüzet  tartja.  Lákiní Sakti negyedik kezével a félelemnélküliséget adó mudrát (kéztartást) formálja meg.    A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   A  meditálás  erre  a  csakrára  a  fiziológiának,  a  test  belső  működésének,  valamint  a  belső  elválasztású  mirigyek  és  az  emberi  emóciók  közötti  kölcsönhatásnak  a  megértését  hozza.  A  koncentráció  a  köldökre,  a  középpontra  az  emberi  testben  megszünteti  a  rossz  emésztést,  a  székrekedést és a bélrendszer összes problémáját. Hosszú és egészséges élethez vezet. Megszűnik  az  önzés,  és  az  ember  hatalmat  nyer  arra,  hogy  teremtse  és  pusztítsa  a  világot.  A  második  csakrából jövő cseppfolyós jelleg itt gyakorlati formát ölt. A fantáziák gyakorlati alakot nyernek, és 

55 

az  ember  kifejleszti  magában  a  parancsoló‐  és  a  szervezőképességet.  Képes  lesz  szabályozni  a  beszédét, és nagyon hatásosan kifejezni a gondolatait.    MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A MANIPÚRA CSAKRÁBAN:   A manipúra csakra tizennégy és huszonegy éves kora között uralja az embert. Ennek a csakrának a  motiváló energiája arra ösztönzi a személyt, hogy kifejlessze énjét és identitását a világban.  Akit  a  harmadik  csakra  ural,  hatalomra  és  elismertségre  törekszik,  még  akkor  is,  ha  ezzel  árt  családjának és barátainak. Az ilyen személy hat‐nyolc órát alszik éjszakánként, a hátán fekve.  A  manipúra  csakra  síkja  magában  foglalja  a  karmát,  a  jótékonyságot,  a  vezeklést  a  saját  bűnök  miatt, a jó társaságot, a rossz társaságot, az önzetlen szolgálatot, a szomorúságot, a dharma síkját  és az égi síkot.  A  dharma  a  természet  örök  törvénye,  amely  minden  létezőre  vonatkozik.  Ha  hűek  maradunk  a  saját igazi természetünkhöz, a többi emberrel való kapcsolataink stabilabbak és tisztábbak lesznek.  A manipúra csakra kiegyensúlyozása az önzetlen szolgálat, vagyis olyan szolgálat, amelyért nem  várunk viszonzást. A jótékonyság gyakorlása megtisztítja az ember cselekedeteinek útját, vagyis a  karmáját.  Minden  személynek  tudatosan  kell  cselekednie,  hogy  egyensúlyba  hozza  az  életét.  Mihelyt eléri ezt az egyensúlyt, beléphet a megvilágosodás égi síkjára. 

56 

ANAHÁTA CSAKRA  (NEGYEDIK CSAKRA)   

         

57 

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: 

A TATTVA FORMÁJA: 

„Töretlen.ʺ . 

Hatágú csillag. 

HELYE:  

URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Tapintás. 

A szív melletti idegköteg; a szív. 

ÉRZÉKSZERV: Bőr. 

BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. 

MUNKASZERV: Kéz. 

BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

VÁJU (LEVEGŐ): 

KANG,  KHANG,  GANG,  GHANG,  JONG,  Prána  váju.  A  mellkasban  lakozik,  ez  az  a  KANG,  CHANG,  DZSANG,  DZSHANG,  levegő,  amelyet  lélegzünk;  és  gazdag  életadó  negatív ionokban.  JUANG, TANG, GHANG.   (Hátrahúzott  nyelvheggyel  képzett  hangok,  egyik „g” hang sem ejtendő.)   ASPEKTUSOK:   Egyensúly  elérése  a  szív  feletti  három  csakra  és a szív alatti három csakra között.  TATTVA (ELEM):  

LÓKA (SÍK): 

Levegő (alaktalan, szagtalan vagy íztelen). 

Mahá‐lóka, az egyensúly síkja. 

A TATTVA SZÍNE:  

URALKODÓ BOLYGÓ: 

Színtelen, némely írás füstös szürkének említi,  Vénusz (lunáris, nőies).  mások füstös zöldnek.    JANTRA FORMA:   A  hatágú  csillag.  Az  anáhata  csakra  szürkészöld  hatágú  csillagát  tizenkét  cinóbervörös  szirom  veszi  körül.  A  hat  irányba  mutató  csillag  jelképezi  a  levegőelemet.  A  levegő  prána  az  alapvető  fontosságú életlégzés. Segíti a tüdő és a szív működését a friss oxigén és életerő, vagyis a pránikus  energiával  való  ellátásban.  A  levegő  felelős  a  mozgásért,  és  a  negyedik  csakra  minden  irányban  mozog.  Ez  a  jantra  két  egymásra  fektetett,  egymást  keresztező  háromszögből  tevődik  össze.  Az  egyik  háromszög felfelé mutat, Sivát, a férfi elvet jelképezi. A másik háromszög lefelé mutat, Saktit, a női  elvet jelképezi. Akkor keletkezik egyensúly, ha a két erő harmonikusan kapcsolódik egymással.    A TIZENKÉT SZIRMÚ KÖR:   A  tizenkét  lótuszszirom  kifelé  redőzik  a  körből,  és  mélyvörös  színű.  Képviseli  az  energia  szétáradását tizenkét irányba, tizenkét forrásból. A negyedik csakrában élő személy gondolkodása  nem lineáris (mint az első csakrában), nem körkörös (mint a másodikban), nem háromszög alakú  (mint a harmadikban). A negyedik csakra kiterjed minden dimenzióban és minden irányban, mint  a  hatágú  csillag.  A  szív  csakra  az  egyensúly  székhelye  az  emberi  testben,  az  egyetemes  energiaáramlás halad felfelé és lefelé egyaránt.      58 

A NYOLCSZIRMÚ KÖR:   Az anáhata csakrában van egy nyolcszirmú lótusz, amelynek közepén nyugszik a spirituális vagy  éteri  szív.  Ez  a  szív  az  ánanda‐kanda,  a  jobb  oldalon  van,  mivel  a  fizikai  szívet  a  bal  oldalon  találjuk.  Ezzel  a  spirituális  szívvel  meditálunk  a  szeretett  istenségről  vagy  a  fényről.  A  nyolc  szirom  különböző  érzelmekkel  kapcsolatos,  és  amikor  energia  áramlik  át  rajtuk,  a  megfelelő  sziromra vonatkozó vágy tapasztalható (lásd az ábrán).    BÍDZSA HANG:   JANG.  Amikor  a  JANG  hangot  képezzük,  a  nyelv  a  levegőben  pihen  a  szájban.  Közben  a  szívre  kell  koncentrálni.  Ha  tökéletesen  formáljuk  a  JANG  bídzsát,  a  szív  vibrálni  kezd,  és  minden  bezáródás kinyílik a szívtájon; amikor a szív kinyílt, az energia szabadon, akadálytalanul áramlik  felfelé. Ez a bídzsa képessé tesz a prána és a légzés szabályozására. Azt tartják, hogy a bídzsának  négy karja van, és aranyszínben fénylik.   

  A BÍDZSA HORDOZÓJA:   Őz (antilop). Az őz vagy a fekete antilop magának a szívnek a jelképe. Az antilop vidáman ugrál  és mindig vonzzák a tükörképek káprázatai.   A  nagyon  tudatos,  nagyon  szenzitív  és  mindig  inspirációval  teli  őz  a  negyedik  csakrában  élő  személy természetét ábrázolja. Az őz szeme a tisztaság és az ártatlanság jelképe. A negyedik csakra  szerint élő személy szeme ugyanilyen ártatlan és tiszta, ugyanakkor mágikus is.  Azt  mondják,  hogy  az  őz  meghal  a  tiszta  hangért.  A  belső  hangok,  az  anáhata  náda  szeretete  a  negyedik csakrában élő személy szeretete.  59 

ISTENSÉG:   Ísána Rudra Siva. Ísána Siva, az Északkelet Ura teljesen független a világtól. Kámforkék bőrével a  negyedik csakra szerint élő személy természetét képviseli, élete örökös boldogság. Tigrisbőrt visel,  az elme jelképes tigrisének bőrét, amely a vágyak erdejében lakozik.  Ísána  természete  békés  és  jóindulatú.  Háromágú  szigonyt  tart  a  jobb  kezében,  damaru  dobot  a  baljában. A hajának hullámaiból kiömlő szent Gangá (Gangesz) az önmegismerés frissítő és tisztító  folyama:  a  tudás,  hogy  „én  vagyok  AZʺ  (Aham  brahmászmi,  „Én  vagyok  Brahmánʺ).  A  teste  köré  tekeredett  kígyók  a  szenvedélyek,  amelyeket  megszelídített.  Örökké  fiatal  marad,  mivel  a  harmadik csakra idős, haragos aspektusa eltávozott.  Nincs többé semmilyen kötődés a világi örömökhöz, dicsőséghez vagy megaláztatáshoz. A vágyak  többé  nem  jelentenek  problémát,  mert  a  negyedik  csakra  energiája  mind  a  hat  irányban  kiegyensúlyozott.  A  negyedik  csakrában  élő  személy  tudata  harmóniában  él  a  belső  és  a  külső  világgal.    SIVA A LINGÁBAN:   A  negyedik  csakrában  van  egy  linga,  amelyben  Rudra  Siva  jelenik  meg,  mint  Szadá  Siva  (szadá,  „örökʺ;  siva,  „jótevőʺ).  Ó  Sabda‐Brahmá,  vagyis  az  örök  Logosz.  Így  ő  Ómkára,  a  három  guna,  a  szattva,  a  radzsasz  és  a  tamasz  kombinációja,  amelyet  az  A,  az  U  és  az  M  hangok  képviselnek,  illetőleg a szent AUM vagy OM szótagból áll össze. Háromágú szigonnyal ábrázolják, jelképezve a  három  gunát.  A  bőre  kámforkék  és  arany  tigrisbőrt  visel.  A  másik  kezében  tartott  damaru  dob  fenntartja a szívverés ritmusát.  A  sivalinga  a  második  linga  az  emberi  testben,  és  bána  (nyíl)  lingaként  ismert.  Az  első  az  első  csakra  Szvajambhú‐lingája,  amelyet  beborít  a  rátekeredett  kundaliní  kígyó.  A  negyedik  csakra  lingája lelki vonatkozású. A linga ereje az ember gurujaként (tanítójaként) működik. A szív linga  útmutató lehet, minden lépésnél őrizve vagy ösztönözve a keresőt a felfelé haladó energia útján ‐  mindaddig, amíg figyeli a szívverését. A felgyorsult vagy lelassult szívritmus intő jelként szolgál,  hogy hibás az életvezetés.  Ez  a  linga  aranyfényt  sugároz,  és  szövetek  tömegéből  képződik  az  idegközpontban,  az  anáhata  csakránál. Ékszerként fénylik a csakramála („csakrafüzérʺ, vagyis a gerincoszlop) közepén, felette  három  csakra,  alatta  is  három  csakra.  A  szúfí  és  egyéb  misztikus  hagyományok  azt  az  utasítást  adják  a  tanítványoknak,  hogy  képzeljenek  el  egy  tiszta  fényt  a  szívben,  amikor  elkezdik  a  kundaliní  erő  felkeltésének  gyakorlását,  és  a  tudat  magasabb  állapotaiba  lépnek.  Itt  jön  létre  az  anáhata náda vagy sabda‐rahmá ‐ a töretlen kozmikus hang is.    SAKTI:   Kákiní. Kákiní Sakti négy feje képviseli az energia megnövekedését a negyedik csakrában. A bőre  rózsaszín (a Mahánirvána‐tantra szerint  aranysárga).  A szárija  égszínkék. Rózsaszín lótuszvirágon  ül.  Kákiní  Sakti  zenére,  költészetre  és  képzőművészetre  ösztönöz.  A  negyedik  csakrában  az  energia öntermelő és önmagából eredő.   

60 

Kákiní  Sakti  négy  kezében  azokat  az  eszközöket  tartja,  amelyek  az  ember  egyensúlyának  elnyeréséhez szükségesek:    •

A  kard  az  eszköz  arra,  hogy  elvágjuk  az  akadályokat,  amelyek  elzárják  az  energia  felfelé áramlásának útját. 

•

A pajzs védi a keresőt a külvilági állapotoktól. 

•

A koponya jelzi a függetlenné válást a testtel történő hamis azonosulástól. 

•

A háromágú szigony jelképezi a három erő ‐ a megőrzés, a teremtés és a pusztítás ‐  egyensúlyát. 

  Kákiní Sakti mindent áthat a negyedik csakrában. Behatol minden helyre, mint a levegő és ellátja  energiával  az  egész  testet  a  bhakti  (odaadás)  emocionális  csatornáin  keresztül.  A  negyedik  csakrában  a  bhaktit  Kundaliní  Saktiként  személyesítik  meg,  aki  kiegészítővé  és  segítővé  válik  Kákiní Sakti számára az energia mozgásának felfelé irányításánál.  Kákiní  Sakti  boldog,  emelkedett  hangulatban  van,  és  a  meditációban  „holdarcúʺ  (csandramukhin),  négyfejű, gazdagon díszített Saktiként jelenik meg. Négy feje egyformán kiegyensúlyozott, ezekből  az energia az „énʺ négy aspektusába áramlik, vagyis a fizikai énbe, a racionális énbe, az érzékelő  énbe és az emocionális énbe.  Kákiní  Sakti  felelős  a  költészet  és  a  szépművészet  alkotásaiért,  amelyek  a  kifinomult  látnoki  képesség  elvén  alapulnak.  A  világi  művészet  és  az  a  zene,  amelyet  a  második  csakra  saktija  ösztönöz, képtelen felemelni az emberi elmét a tudat magasabb birodalmaiba, csak a szórakozást  szolgálja.  Ezzel  ellentétben  az  a  művészet,  amelyet  a  negyedik  csakra  Kákiní  Saktija  ösztönöz,  szinkronban  van  a  szív  ritmusával,  következésképpen  a  kozmosz  ritmusával.  Az  idetartozó  művészet túlmutat a múlton, a jelenen és a jövőn. A negyedik csakra tudatossága képessé teszi a  keresőt, hogy érzékfelettivé tegye az alsóbb csakrákban élő személyek időhöz kötött téves tudatát.    KUNDALINÍ SAKTI:   Kundaliní  Sakti  a  szív  csakrában  jelenik  meg  először,  mint  gyönyörű  istennő.  Lótuszülésben  helyezkedik  el  egy  háromszög  belsejében.  A  háromszög  felfelé  mutat,  jelezve  a  Sakti  felszálló  tendenciáját, és felemelve a keresőt a lét magasabb síkjaira.  Kundaliní  Sakti  fehér  száriba  öltözve  derűs  és  önmagába  mélyedt.  Ő  a  szűz  anya,  és  azonos  saktival,  az  önzetlen  spirituális  odaadással.  Többé  nem  személyesítik  meg  pusztító  kígyóerőként,  mint  az  első  csakrában.  Kundaliní  Sakti  most  tiszteletet  érdemlő  istennővé  vált,  energiája  felfelé  haladó. Többé nem tekeredik a linga köré, hanem önállóan ül a lótusztesthelyzetben.  A lótuszülésben elhelyezkedő Kundaliní Sakti az anáhata nádát testesíti meg, a kozmikus hangot,  amely mindenütt jelen van, és „fehér hangkéntʺ ismerik. Ez a hang a szívben kezdődik mint AUM,  minden  hangok  magja.  A  szív  és  a  légzés  alapvető  szerepet  játszik  az  anáhata  csakrában,  mert  a  szív  az  érzések  legfontosabb  székhely  e  a  testben.  Amikor  az  ember  a  saját  légzését  szabályozni  tudja, a szívritmus is szabályos lesz. Az a személy, aki megvalósította a negyedik csakra tudatát,  kifinomult  egyensúlyi  állapotot  hoz  létre  testében  és  pszichéjében.  Ebben  a  csakrában  a  tisztaság  síkja az isteni kegyelem érzékelését teremti meg a teljes létezésben.  61 

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   Aki  a  fejlődésben  átjut  a  negyedik  csakrán,  a  nyelv,  a  költészet  és  minden  verbális  törekvés,  valamint  saját  indríjái,  vagyis  vágyai  és  fizikai  működései  fölé  kerül.  A  személy  önmaga  urává  válik, mert bölcsességre és belső erőre tesz szert. A férfi‐ és a női energia egyensúlyba kerül, és a  kétféle energia polaritása többé nem jelent problémát, mivel minden emberi kapcsolat megtisztul.  Az  érzékek  szabályozottak,  és  a  személy  megszabadul  minden  külső  akadálytól.  A  negyedik  csakrára  koncentráló  ember  túljut  a  körülmények  és  a  környezet  határain,  hogy  függetlenné  és  önmagából  eredővé  váljék.  Életinspiráló  forrás  lesz  mások  számára,  mert  jelenlétében  békét  és  nyugalmat lelnek. Kifejlődik az isteni látás a tiszta hanggal együtt az anáhata csakrában, amely a  cselekvés és az öröm egyensúlyát hozza. Az ember uralmat nyer a váju, vagyis a levegőelem felett.  És  mivel  a  levegő  alaktalan,  a  negyedik  csakrában  élő  személy  láthatatlanná  válhat,  utazhat  az  űrben, és beléphet más személyek testébe.    AZ ANÁHATA CSAKRA MAGATARTÁSI JELLEMZŐI:  Az ember huszonegy éves korától huszonnyolc éves koráig vibrál az anáhata csakrában. Tudatára  ébred  a  karmájának,  élete  cselekedeteinek.  Számára  a  bhakti,  vagyis  a  hit  a  motiváló  erő,  mivel  egyensúlyra  törekszik  minden  szinten.  Ez  a  személy  négy‐hat  órát  alszik  éjszakánként,  a  bal  oldalán.  Az anáhata csakra őze fürgén szalad, gyakran változtatva az irányt, sarkított fordulással. A szerető  embernek hasonló tulajdonságai és tendenciái vannak, mint az őznek. Ilyen például az álmodozó  szem,  a  nyugtalan  vándorlás  és  a  gyors  repülés.  Amikor  ezek  uralom  alá  kerülnek,  az  összes  érzelmi zavar megszűnik.  Az  anáhata  csakra  magában  foglalja  a  szudharmát  (gyors  észjárást  vagy  helyes  vallást),  a  jó  tendenciákat  és  a  tisztaságot,  az  egyensúlyt  és  a  kellemes  illatot.  A  purgatórium  az  anáhata  csakrában  tapasztalható  meg,  amikor  a  negatív  karmák  a  törvény  értelmében  bekövetkeznek.  A  lelkiismeret  tisztasága  a  tiszta  ember  megvilágosodása,  aki  kifejlesztette  a  jó  tendenciákat  és  megtisztította életét a dnyána‐lókára, az emberi síkra. 

62 

VISUDDHA CSAKRA  (ÖTÖDIK CSAKRA)   

          63 

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: 

A TATTVA FORMÁJA: 

„Tiszta.ʺ . 

Félhold. 

HELYE:  

URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Hallás. 

A nyaki idegköteg, a torok. 

ÉRZÉKSZERV: Fül. 

BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. 

MUNKASZERV: Száj (hangszalagok). 

BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

VÁJU (LEVEGŐ): 

ANG,  ÁNG,  ING,  ÍNG,  UNG,.  ÚNG,  RING,  RRÍNG,  LRING,  LLRING,  ÉNG,  AING,  ÓNG,  AUNG, ANG, AHANG.   (A „g” hang nem ejtendő.)  

Udána váju, amely a fej alsó részén és a.  torok  területén lakozik. Ez a váju hajlamos felvinni a  levegőt  a  fejen  keresztül,  és  segít  a  hangképzésben. 

ASPEKTUSOK:   Tudás; az emberi sík.  TATTVA (ELEM):  

LÓKA (SÍK):  

Ákása; hang. 

Dnyána‐lóka (emberi sík). 

A TATTVA SZÍNE:  

URALKODÓ BOLYGÓ: 

Füstös bíbor. 

Jupiter. 

  JANTRA FORMA:   A  félhold.  A  visuddha  csakra  jantrája  az  ezüst  félhold  fehér  körben,  amely  úgy  ragyog,  mint  a  telihold. A kört tizenhat szirom vesz körül. Az ezüst félhold a náda, a tiszta kozmikus hang lunáris  jelképe. Az ötödik csakra a hang székhelye az emberi testben, amely a torokban helyezkedik el. A  félhold a tisztaságot jelképezi, és a megtisztulás a visuddha csakra alapvető aspektusa.  A Hold minden aspektusában behatárolja a pszichikus energiát, a tisztánlátást és a szavak nélküli  kommunikációt; az ötödik csakrában élő személy megérti a nem verbális üzeneteket, mert minden  energiát  kifinomított  már.  A  Hold  jelképezi  a  hűsítő  mechanizmus  jelenlétét  is  a  torokban.  Itt  minden ital és étel a testnek megfelelő hőmérsékletűvé válik.    A TIZENHAT SZIRMÚ KÖR:   A  tizenhat  lótuszszirom  levendulaszürke  vagy  füstös  bíborszínű.  A  tizenhat  teljessé  teszi  a  kört,  mintha  egy  oktáv  szállna  fel  és  le,  körkörös  formában.  Itt  fejeződik  be  a  szirmok  számának  növekedése.  Eddig  minden  egyes  csakrában  nőtt  a  szirmok  száma.  Az  ötödik  csakrába  tizenhat  dimenzióból  áramlik  az  energia.  A  tudat  kitágulása  a  keresőt  az  ákása  látásához  viszi.  Az  ákása  természete  ellentétes  az  anyagéval.  Az  ötödik  csakrában  az  alsó  csakrák  összes  eleme  ‐  föld,  víz,  tűz  és  levegő  ‐  kifinomul  a  legtisztább  lényegéig,  és  beleolvad  az  ákásába.  A  visuddha  csakra  a  sztúpa, templom vagy a tető a testben (lásd az ábrán).    BÍDZSA HANG:   HANG. Ennek a bídzsának a színe arany (egyes források ragyogó fehérnek írják le, négy karral). A  HANG  hangot  úgy  képezik,  hogy  tojás  alakot  formálnak  az  ajkakkal,  és  kilökik  a  levegőt  a  64 

torokból.  A  figyelmet  a  nyak  alsó  részének  bemélyedésére  összpontosítják.  Amikor  ezt  a  hangot  tökéletesen  szólaltatják  meg,  vibrációra  bírja  az  agyat,  és  hatására  a  nektár  teljesebben  áramlik  a  torokba, édes és dallamos hangot hozva létre.  A  kimondott  szavak  az  ötödik  csakrából  jönnek,  hangot  adva  a  szívből  jövő  érzelmeknek.  Az  ötödik  csakrában  élő  személy  hangja  a  hallgató  szívéig  hatol.  Ez  a  tiszta  hang  azáltal  hat  a  hallgatóra, hogy megváltoztatja elméjének és létének helyét. 

  A BÍDZSA HORDOZÓJA:   Gadzsa, az elefánt, a növényevő állatok legfőbb ura. Füstös szürke színű, mint a felhők. Bizalom, a  természet és a környezet megismerése és a hang tudata keletkezik a visuddha csakrában, amelyet  az  elefánt  nagy  füle  és  kecses  testtartása  illusztrál.  Az  elefánt,  a  jelenleg  élő  állatok  legősibbje,  hordozza az összes eddigi ismeretet  a  Földről, a növényekről  és a gyógynövényekről. Az állattól  tanulni lehet türelmet, emlékezőképességet, önbizalmat és a harmónia teremtést a természettel.  A egyetlen ormány a hangot képviseli. Az első csakra elefántjának, Airávatának a hét ormánya itt  már eltűnt. Csak a tiszta hang maradt meg, amely felszabadulást hoz.  65 

ISTENSÉG:   Pancsavaktra  Siva.  Pancsavaktra  bőre  kámforkék,  öt  feje  képviseli  a  szaglás,  az  ízlelés,  a  látás,  a  tapintás és a hallás spektrumát, valamint mind az öt elem egyesülését a legtisztább formában. Siva  arcai a következő aspektusokat jelképezik:  •

Aghóra. Tágra nyitott szeme haragot tükröz. A hamvasztó földben van. Arca kerek;  természete az ákása természete. 

•

Ísána. Sivalingában jelenik meg. Kerek arca van, és a természete olyan, mint a vízé. 

•

Mahádéva. Arca az öt közül a középső, tojás alakú. Iránya Kelet; természete olyan,  mint a földé. 

•

Szadá  Siva.  Az  „örök  Sivaʺ,  szögletes  arcformája  van,  és  ezért  minden  irányba  kiterjed; természete olyan, mint a levegőé. 

•

Rudra. A Dél ura, háromszög alakú arccal jelenik meg; a természete olyan, mint a  tűzé. 

Pancsavaktrának  négy  karja  van.  Az  egyik  jobb  kezének  tartása  a  félelemnélküliséget  adja.  A  másik jobb kezével, amely a térdén nyugszik, málát (rózsafüzért) tart a dzsapa számára. Az egyik  bal  keze  a  damaru  dobot  tartja,  amely  folyamatosan  zümmögi  az  AUM  hangot.  A  másik  bal  kezében háromágú szigonyt tart, Siva botját.  Pancsavaktrát az ötödik csakrában mint Nagy Tanítót vagy Guru Mestert lehet elképzelni. Minden  elem  eggyé  olvad,  és  az  emberi  sík  érthetővé  válik  a  maga  teljességében.  Az  ember  felismeri  korlátait  minden  elemben.  Megragadja  az  örök  ismereteknek  ezt  a  tudatosságát,  amikor  minden  vágya felfelé halad a hatodik csakrába. A koncentráció a testi elemek összességének egyensúlyba  hozása által a boldogság osztatlan állapotát hozza. A Pancsavaktrára történő meditáción keresztül  az  ember  felemelkedik,  és  megtisztul  minden  karmától;  meghal  a  múlt  számára,  és  megszületik  ismét az egység valóságába.    SAKTI:   Sákiní. A tisztaság megtestesítője. Sákiní Saktinak halvány rózsaszín bőre van, és égszínkék szárit  visel zöld mellénnyel. Rózsaszín lótuszvirágon ül, ötfejű Siva urának balján. Sákiní Sakti az összes  magasabb tudás és a sziddhik (különleges képességek) letéteményese. Négy kezében a következő  tárgyakat tartja:    •

Koponya,  amely  az  érzékszervekkel  érzékelhető,  illuzórikus  világtól  való  elkülönülést jelképezi. 

•

Ankusa,  azaz  elefántfegyelmező  pálca,  melyet  Gadzsa  fegyelmezésére  használnak.  Az értelem elefántja túlságosan önálló lehet, ha a maga mérgezett tudásában halad. 

•

Írások,  amelyek  az  ismereteket  képviselik  a  komplexusok  nélküli  helyes  élet  művészetéről. 

•

Málá,  amely  erőteljes  koncentrációs  eszközként  működik,  mert  a  gyöngyöket  egyenként  érintik  meg  az  ujjakkal.  Amikor  a  gyöngyök  fából  vagy  magokból  készülnek,  felszívódnak,  és  fenntartják  a  személy  saját  energiáját.  Amikor  a  66 

gyöngyöket  kristályból,  drágakövekből  vagy  más  értékes  anyagból  faragják  ki,  erősen fel töltődnek saját elektromagnetikus energiájukkal. Az ujjhegyek közvetlen  kapcsolatban  vannak  a  tudattal,  és  ezért,  amivel  az  ujjhegyek  foglalkoznak,  azzal  foglalkozik a tudat is. Amikor a málával foglalatoskodunk, megszűnik az idegesség  és a szórakozottság, és lecsendesül a belső párbeszéd.    A  memória,  az  éleselméjűség,  az  intuíció  és  a  rögtönzőkészség  mind  kapcsolatban  van  Sákiní  Saktival.  Az  ötödik  csakra  az  álmok  központja  a  testben.  Sákiní  Sakti  tanításainak  legtöbbje  álmokon keresztül tárul fel a kereső ember számára.    A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   A meditáció a toroktájék bemélyedésére nyugalmat, derűt, tisztaságot, dallamos hangot, a beszéd  és a mantrák parancsát adja, valamint költői képességet, készséget az írások tolmácsolására, és az  álmokban  elrejtett  titkos  üzenetek  megértését.  Ez  is  fiatallá,  ragyogóvá  (ódzsasz)  és  a  spirituális  tudományok jó tanítójává (brahmá‐vidjá) teszi az embert.    MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A VISUDDHA CSAKRÁBAN:   Aki  belép  a  visuddha  csakrába,  teljes  énjének  urává  válik.  Itt  az  összes  elem  (tattva)  beolvad  a  tiszta  és  önmagától  világító  ákásába.  Csak  a  tanmantrák  maradnak  fenn,  az  elemek  finom  frekvenciái.  Öt munkaszerv teremti az összes karmát: a kéz, a láb, a száj, a nemi szervek és a végbélnyílás. A  tudatnak  is  öt  kósája  (rétege)  van:  a  durva,  a  mozgó,  az  érzékelő,  az  intellektuális  és  az  érző.  Egyensúly  is  öt  van,  egy  középen  és  kettő‐kettő  a  két  oldalon.  Mivel  az  öt  ilyen  sajátos  szám,  szoláris  számnak  tekintik.  A  visuddha  csakra  uralkodó  bolygója  a  Jupiter,  amelyet  szanszkritul  Gurunak neveznek. A guru az az ember, aki közli az ismereteket.  A föld beleolvad a vízbe, és a második csakrában marad mint a szaglás lényege. A víz elpárolog a  tüzes  harmadik  csakrában,  és  megmarad  az  ízlelés  lényege.  A  tűz  alakja  belép  a  negyedik  csakrába, és ott marad a forma és a látás lényege. A negyedik csakra levegője belép az ákásába, és  tiszta  hanggá válik. Az ákása megtestesíti mind az öt elem lényegét; színtelen, szagtalan, íztelen,  tapinthatatlan ‐ vagyis alaktalan ‐ mentes minden durva elemtől.  A visuddha csakra kormányozza az embert a huszonnyolcadik és a harmincötödik életéve között.  Az  ötödik  csakra  által  motivált  személy  hat  órát  alszik  éjszakánként,  hol  az  egyik,  hol  a  másik  oldalán.  A  világi  dolgok,  az  érzékszervek  és  az  elme  csapongása  többé  nem  okoz  problémát.  A  felsőbbrendű gondolkodás legyőzi az elemeket és az szív érzelmeit. Az ember csak az igaz tudást  keresi,  az  idő,  a  kulturális  feltételek  és  örökségek  korlátain  túl.  A  fő  probléma,  amellyel  szembe  találjuk  magunkat  az  ötödik  csakrában,  a  negatív  intellektus,  amely  abból  eredhet,  hogy  nem  ismerjük fel a tudás oktalan használatát.  A  visuddha  csakra  magában  foglalja  a  dnyána  (tudatosság)  öt  síkját,  így  a  boldogság  letéteményese; a pránát (a testet átható alapvető erőt), ezért befolyásolja minden elem egyensúlyát;  az  apánát  (a  levegőt,  amely  tisztítja  a  testet);  és  a  vjánát  (a  levegőt,  amely  szabályozza  a  67 

vérkeringést). A dnyána‐lóka (az emberi sík) alapvetővé válik, mert itt összeköttetésbe kerülünk az  isteni  bölcsességgel,  amely  tizenhat  dimenziós,  gyakorlati  birodalmakból  áll.  Itt  valóban  újjászületünk.  Aki  belép  a  visuddha  csakra  síkjára,  követi  a  tudás  útját,  azt  az  utat,  amely  az  ember  igazi  születéséhez  vezet  isteni  állapotba.  Az  összes  elem  átalakul  kifinomult  lényeggé,  legtisztább  megnyilvánulásává.  Az  ember  megállapodik  a  tiszta  tudatban.  A  személy  csittává  válik,  megszabadul a világ béklyóitól, és teljes énje urává válik. A visuddha csakra megtestesíti a csitet,  vagyis a kozmikus tudatot.   

68 

ÁDNYÁ CSAKRA  (HATODIK CSAKRA)   

          A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE:  

A TATTVA FORMÁJA:  

„Tekintély, parancs, korlátlan hatalom.ʺ 

Hatágú csillag. 

HELYE:  

URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Tapintás. 

Medula  plexus;  tobozmirigy‐idegköteg;  a  két  ÉRZÉKSZERV: Bőr.  szemöldök közötti pont.  MUNKASZERV: Kéz.  BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

VÁJU (LEVEGŐ):

HANG, KSANG.   (A „g” hang nem ejtendő.) 

Prána  váju.  A  mellkasban  lakozik,  ez  az  a  levegő,  amelyet  lélegzünk;  és  gazdag  életadó  negatív ionokban. 

69 

TATTVA (ELEM):  

BÍDZSA (MAG) SZÍN: 

Mahá‐tattva,  amelyben  az  összes  többi  tattva  jelen  van  kifinomult,  tiszta  lényegében  (tanmantra).  A  szánkhja  filozófia  szerint  mahat vagy mahá‐tattva a három gunából áll,  és  magában  foglalja  a  manaszt,  a  buddhit,  az  ahankárát  és  a  csittát;  a  mahá‐tattvából  származik az öt mahábhúta (az öt durva elem,  vagyis  az  ákása,  a  levegő,  a  tűz,  a  víz  és  a  föld).  A  tantra  szerint  azonban  a  mahá‐tattva  ugyanaz,  mint  a  buddhi‐tattva,  a  manasz,  a  buddhi, az ahankára és a csitta okozója. 

Arany.  LÓKA (SÍK):   Tapasz‐lóka,  a  mértékletesség  bűnbánat síkja (tapaszja).  

vagy 

a 

A TATTVA SZÍNE:   Áttetszően fénylő kékes vagy kámforfehér.  URALKODÓ BOLYGÓ:   Szaturnusz (szoláris, férfias). 

  JANTRA FORMA:   Fehér  kör,  két  fénylő  szirommal.  Ezek  a  szirmok  a  tobozmirigy  függesztőnyelei.  A  lingá  a  kör  közepén jelenik meg.    BÍDZSAHANG: AUM.    A BÍDZSA HORDOZÓJA: Náda, vagy más néven Ardhamátra.    ISTENSÉG:   Ardhanarésvara,  a  félig  férfi,  félig  nő  Siva  Sakti,  az  alap‐polaritás  jelképe;  a  jobb  oldala  férfias,  a  bal oldala nőies. Ardhanarésvara a lingában áll, amelyet Itara‐lingaként ismernek. A linga sugárzó  fehér, mint a fény színe.  Ardhanarésvara  férfias  felének  kámforkék  a  bőre.  Jobb  kezében  háromágú  szigonyt  tart,  a  tudat  három aspektusát képviselve: az észlelést, az akarást és a ragaszkodást.  Ardhanarésvara  női  oldala  rózsaszín.  Piros  szárit  visel,  a  nyaka  és  a  karja  körül  sugárzó  arany  ékszerek  vannak.  A  kezében  rózsaszín  lótuszvirágot  tart,  a  tisztaság  jelképét.  Megszűnt  minden  kettősség. Ardhanarésvara tökéletes egységgé vált, önmagát teremtővé és fénylővé.  Siva teljességgel uralkodik az önvaló minden aspektusa felett a felszabadulás ezen síkján, vagyis a  móksában. Siva harmadik szemét szva‐nétrának, a tisztánlátás szervének nevezik. Aki Szadá‐Sivává  válik,  örök  életű  lesz.  Siva  többé  nem  válik  külön  Saktitól  mint  önálló  férfientitás.  Dévatá‐Siva  a  tudás adományozója. Ez a tudás hozza a légzést (pránát) és az elmét Ardhanarésvara uralma alá.    SAKTI:   Hákiní.  Hákiní  Saktinak  négy  karja  és  hat  feje  van.  A  bőre  halvány  rózsaszín,  arany  ékszerek  és  sugárzó drágakövek díszítik. Piros szárit visel, rózsaszínű lótuszvirágon ül, felemelt bal lábbal. Ő  adja át a feltétel nélküli igazság tudását, az egységgé vált tudatosságot.    70 

Kezeiben a következő tárgyakat tartja:  •

Siva damaru dobját, amely állandóan zúg, és vezeti az útján a keresőt. 

•

Koponyát, a függetlenné válás jelképét. 

•

Málát a dzsapa számára, koncentrációs eszközként. 

•

A másik jobb kezét a félelemnélküliséget adó mudrá helyzetébe emeli. 

  A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   Aki  ezen  a  csakrán  meditál,  gyökerestől  kiirtja  minden  bűnét  vagy  tisztátalanságát,  és  belép  a  hetedik  ajtón,  az  ádnyá  csakrán  túlra.  Ennek  az  embernek  az  aurája  olyan,  hogy  a  jelenlétében  mindenki nyugodttá és érzékennyé válik az AUM kifinomult hangfrekvenciáira; az AUM zengése  az  ilyen  ember  testéből  jön  létre.  Ő  most  már  tattvátíta  ‐  túl  van  a  tattvákon.  Minden  vágy  alapjában a tattva játéka, és ezért, amikor valaki a két szemöldök közötti pontra koncentrál, túlteszi  magát  mindenfajta  vágyakozáson,  amely  az  életet  motiválja,  és  amely  miatt  a  gondolkodásunk  szétszórt és csapongó. Az elme most egyhegyűvé válik; ebben az csakrában az ember trikáladarsin  lesz, a múlt, a jelen és a jövő ismerője. Az idá és a pingalá időhöz kötött; az ötödik csakráig a jógi is  időhöz kötött. De mivel az idá és a pingalá itt végződik, a jógi belép a szusumnába, amely kálátíta,  vagyis  meghaladja  az  időt.  A  visszaesés  veszélye  elmúlik;  nincs  spirituális  visszafordulás.  Bármeddig  marad  a  jógi  a  fizikai  testében,  a  polaritás  nélküli  tudat  állandó  állapotát  élvezi.  Akarattal  beléphet  bármely  más  testbe.  Képes  megérteni  a  kozmikus  tudás  belső  természetét  és  szent könyveket létrehozni.  Az,  aki  túljutott  az  ádnyá  csakrán,  felfedezi  önmagában  és  másokban  az  isteni  lényeget.  A  negyedik  csakrában  az  ánandán  (boldogságon)  keresztül  fejlődik,  és  az  ötödikben,  a  csiton  (kozmikus tudaton) keresztül. Az ádnyá csakrában szat (igaz) lesz belőle. Nincs többé megfigyelt  tárgy,  és  nincs  többé  megfigyelő.  Eléri  az  önmegvalósítást  „Az  vagyok  én,  és  én  vagyok  Az;ʺ  vagyis tudatosítja azonosságát az isteni önvalóval. Így megtestesíti a szat‐csit‐ánandát, vagyis a „lét‐ tudat‐boldogságot.ʺ  Az önmegvalósítás az ötödik csakrában a SZÓHAM („Az vagyok énʺ szó „azʺ, aham „én vagyokʺ).  A  hatodik  csakrában  ezek  a  szótagok  megfordulnak,  így  lesz  belőle  HANSZA.  Amikor  a  jógi  meditál az átmanon, vagyis az önvalón a binduban (a „pontʺ képviseli az örökkévalóságot az AUM  szótag  szanszkrit  írásos  jelében),  ez  az  önvaló  HANSZA‐ként  vált  ismertté,  amely  a  szanszkrit  nyelvben vadludat jelent. Ez a madár elrepülhet ismeretlen helyekre, és bárkit felkereshet. Azt az  embert, aki ebben a tudatban lakozik, Paramhanszának nevezik.    MAGATARTÁSI JELLEMZŐK AZ ÁDNYÁ CSAKRÁBAN:   A tobozmirigy előrenyúlik a harmadik üregbe, és folyadék veszi körül. Ez a tiszta vizes folyadék a  szóma  csakrából  (a  Hold  csakrából)  folyik,  amely  az  ádnyá  fölött  helyezkedik  el.  Áthalad  az  üregeken  az  agyban,  és  lefolyik  a  gerincoszlopon  a  gerinc  aljáig.  A  tobozmirigy  szabályozza  és  kiegyensúlyozza  a  lefolyást.  Maga  a  tobozmirigy  nagyon  érzékenyen  reagál  a  fényre.  Amikor  a  személy belép az ádnyá csakrába, a feje körül fénylő aura keletkezik. 

71 

Mivel  a  jógi  már  szabályozni  tudja  a  légzését  és  az  elméjét  ezen  a  szinten,  a  szamádhi  állandó  állapotát  (az  egység  megvalósítását)  tartja  fenn  minden  cselekedetében.  Minden  vágya  valóra  válik, mivel képes előidézni a múlt, a jelen és a jövő képét.  Az idá (lunáris áramlás), a pingalá (szoláris áramlás) és a szusumná (központi, semleges áramlás)  találkozik az ádnyá csakrában. Ez a három „folyóʺ eggyé válik a trivéniben, a tudat fő székhelyén.  A  hatodik  csakra  magában  foglalja  a  tudat  síkját  (Vivéka),  a  semlegesség  síkját  (Szaraszvatí),  a  szoláris  síkot  (Jamuná),  a  lunáris  síkot  (Gangá),  a  mértékletesség  síkját  (tapasz),  az  erő  síkját  (himszá), a földi síkot (Prithví), a folyadék síkját (dzsala) és a spirituális odaadás síkját (bhakti).  A harmadik szem a lélek látószerve. A két fizikai szem látja a múltat és a jelent, míg a harmadik  szem  előtt  feltárul  a  jövő.  Minden  tapasztalat  és  eszme  csak  az  ember  észleléseinek  tisztítását  szolgálja  az  ádnyá  csakrában.  A  semlegesség  síkja  (Szaraszvatí)  egyensúlyként  jelenik  meg  a  szoláris és a lunáris energia között a testben. A negatív és a pozitív pólus, a kettősség komponensei  egyformává válnak a Szaraszvatíban. A tiszta zene és a semlegesség állapota jön létre. A szoláris  (Jamuná) és a lunáris (Gangá) idegi energiák egybefonódnak felfelé az összes csakrán keresztül, és  találkoznak  a  Szaraszvatíval,  eggyé  válva  az  ádnyá  csakránál.  Ez  egységérzetet  hoz  a  kozmikus  törvényekkel,  amely  a  mértékletesség  síkján  jelenik  meg.  A  személy  felismeri,  hogy  valójában  halhatatlan szellem egy időhöz kötött testben. A lunáris folyadék síkja lehűti az összes túlzott hőt,  amelyet  a  megnövekedett  erők  fejlesztettek,  és  a  lélek  megtisztul.  A  spirituális  odaadás  síkja,  a  bhakti‐lóka fenntartja a helyes egyensúlyt a jógiban.  Az  ádnyá  csakrában  maga  a  jógi  válik  isteni  megnyilvánulássá.  Megtestesíti  az  összes  elemet  a  legtisztább  formájában  vagy  lényegében.  A  külső  és  a  belső  változások  többé  nem  okoznak  problémát. Az elme eléri az egységes kozmikus tudatosságot. Minden kettősség megszűnik. 

72 

SZÓMA CSAKRA   

    A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE:  „Nektár; a Hold.ʺ    HELYE:  Az  egyik  kisebb  csakra  a  hetedik  csakrában.  A  szóma  a  „harmadik  szemʺ  felett  helyezkedik el, a homlok közepén.    URALKODÓ BOLYGÓ: Ráhú (Sárkányfej; a Hold északi vagy felszálló csomópontja).    JANTRA FORMA:   Ezüstszínű félhold, fénylő, kékesfehér lótuszvirágban. A szóma csakra amrita csakraként is ismert;  mindkét  szó,  a  szóma,  és  az  amrita  is  „nektártʺ  jelent.  Ez  tizenkét  lótuszszirommal  rendelkező  csakra (némely írás szerint tizenhattal), a közepén pihen a félhold, a nektár forrása.  73 

Ez  a  nektár  Kámadhénutól  ered,  a  kívánságteljesítő  tehéntől.  A  nektár  állandóan  szivárog  a  nirdzsara‐gúphából, vagy brahmára‐gúphából, a két agyfélteke közötti üregből.  A  Kámadhénun  kívül  három  nadí:  az  ambiká,  a  lambiká  és  a  táliká  a  nektár  négy  forrása.  Ez  a  nektár  természetes  folyásában  lefelé  halad,  és  amikor  eléri  a  manipúra  csakrát,  a  napfonat  idegköteg szoláris energiája elégeti. A jógik a khécsarí‐mudrá gyakorlásával tudják elzárni ennek a  nektárnak a levezető útját, miközben élvezik a csodálatos náda hangokat, amelyeket a Kámésvara  csakra  nyolcszirmú  lótuszvirágjára  történő  meditáció  idéz  elő  (a  Kámésvara‐csakra  egy  másik  kisebb  csakra  a  hetedik  csakraban).  Itt  fut  keresztül  a  jógik  által  jól  ismert  Á‐KÁ‐THÁ  háromszögből  eredő  három  nadí,  a  várna,  a  dzséjstha  és  a  raudrí.  Ebben  a  háromszögben  helyezkedik  el  Kámésvarí  és  Kámésvara  örök  eggyé  válásban,  kékesfehér  lótuszszirmokkal  borítva.    Á‐KÁ‐THÁ HÁROMSZÖG.   Ez a forma három energia kombinációul hordozza: Bráhmí a teremtő Brahmá energiája; Vaisnaví, a  fenntartó  Visnu  energiája;  és  Mahésvarí,  a  pusztító  Mahésvara  energiája,  aki  az  istenek  istene,  vagyis  maga  Siva.  Ez  a  három  sakti  három  nadín  folyik  keresztül,  a  vamán,  a  dzséjsthán  és  a  raudrín,  amelyek  az  Á‐KÁ‐THÁ  háromszögből erednek. Ugyanez a  három nadí  alkot ugyanilyen  háromszöget  a  múládhára  csakrában,  ahol  Siva  szvajambhú‐linga  alakját  veszi  fel,  és  Sakti  összetekeredett  kígyó  formájában  e  köré  a  linga  köré  tekeredik.  A  várna,  a  dzséjstha  és  a  raudrí  nadí  megfelel  a  Bráhmínak,  a  Vaisnavínak  és  a  Mahésvarínak.  Ezek  az  energiák  a  tudat  három  aspektusából erednek: a tudásból, az érzésből és a cselekvésből, amelyek az emberi élet szummum  bonumából származnak ‐ az igazságból, a szépségből és a jóságból. Az igazság (szatjam), a szépség  (szundaram)  és  a  jóság  (sivam)  megvalósítása  a  kifejeződések  minden  formájában  a  élet  legmagasabb  célja.  Megtestesülésük  az  ember  magatartásában  az  önmegvalósítás  legmagasabb  állapota.    ISTENSÉGEK:   Kámésvara és Kámésvarí. Kámésvara maga Siva isten. Ó a vágy elvének ura (káma, „vágyʺ, isvara,  „istenʺ).  Ő  helyezkedik  el  a  híres  Á‐KÁ‐THÁ  háromszögön.  Dévíje  (Ádja,  Kundaliní,  Kula,  Tripúra‐Szundarí,  Tripúra  és  Kámésvarí)  mohón  sóvárog  a  találkozásra;  Kámésvarí  a  múládhára  csakrában  szunnyadó  energiaként  jelenik  meg.  A  brahmá‐nadí  szűk  folyosóján  rohan  keresztül,  hogy találkozzék urával, Kámésvarával, mind az ötféle mozgást használva. A különböző csakrák  összes  lótuszvirágának  szirmait  megforgatva  éri  el  a  legmagasabbat,  hogy  találkozzék  vele.  Kámésvarát a férfialakok legszebbikeként említik az írások. Jógaülésben helyezkedik el, és örökre  átölelve  tartja  imádott  Tripúra‐Szundaríját,  aki  azonos  Kámésvaríval,  a  legszebb  női  lénnyel  a  három  világban  (tri,  „háromʺ;  púra,  „sík,  világokʺ;  szundarí,  „gyönyörűʺ).  Kámésvara  Urdhvarétaként is ismert (úrdhva, „felfeléʺ; réta, „áramlóʺ), mert képes felhúzni az ondófolyadékot  a  szusumnán  keresztül;  ő  az  energiafelvezetés  tudományának  az  ura.  A  vámácsára‐  („balkezesʺ)  tantra  teljes  leírását  adja  ennek  a  felvezetési  folyamatnak,  és  megköveteli,  hogy  erre  a  helyre  hozzák  a  magot;  itt  a  fizikai  ondó  (bindu)  egyesül  a  lunáris  női  energiával,  és  a  külső  és  a  belső  egyesülés tantrává (kitágult tudattá) válik, mert ez a bhóga és a jóga kombinációja, vagyis az élvezet  és  a  függetlenné  válás  eggyé  válása.  Kámésvara  a  felfelé  haladó  energia  és  a  visszatartott  mag  letéteményese; ezért a Kámésvarára történő meditáció az én háttérbe szorítását okozza; és a szóma  74 

csakrában  ülő  jógi  a  brahmánandát  (Brahmán  áldását)  élvezi.  Kámésvarí  most  békésen  egyesül  imádott  urával. Többé  nem  a  dühös  kígyó, aki  tüzet  okádva sziszeg,  amikor hirtelen felébresztik  álmából.   

    A TUDAT ASPEKTUSAI Várna 

Akarás   (Icchá) 

Érző   (Pasjanti) 

Finom Hang

Teremtés 

Brahmí

Dzsjéstha 

Ismeret  (Dnyána) 

Tudó 

Átmeneti hang  (Madhjama) 

Megőrzés 

Vaisnaví 

Raudrí 

Cselekvés  (Kríjá) 

Tevő 

Kiejtett hang  (Vaikhari) 

Szétoldódás 

Mahésvarí 

  A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   Aki  ezen  a  csakrán  meditál,  és  megállítja  az  amrita,  vagyis  a  nektár  lefelé  folyását  ‐  a  khécsarí‐ mudrá  gyakorlásával  (khe,  „éterʺ;  csara,  „mozgóʺ)  ‐,  halhatatlanná  válik  ebben  a  fizikai  testben.  Képes  megállítani  az  öregedés  folyamatát,  és  így  örökké  fiatal  marad,  telve  vitalitással  és  életerővel. Legyőzi a betegségeket, a pusztulást és a halált, és örök boldogságot élvez Siva és Sakti  egyesülésén ‐ a kundaliní‐jóga végső célján ‐ keresztül. A khécsarí mudrá fokozza az energia felfelé  áramlását,  és  a  jógi  képes  a  gagana‐mandalában  vagy  a  súnja‐mandalában,  az  „ürességʺ  75 

állapotában  maradni,  vagyis  a  két  agyfélteke  közötti  üregben,  amelyet  a  test  tizedik  kapujaként  ismernek.  Ez  a  szahaszrára  csakrán,  a  hetedik  csakrán  belül  helyezkedik  el.  A  szóma  csakra  az  ádnyá csakra fölött és a Kámésvarí‐csakra alatt van. A szóma csakra egy vonalban van a homlok  közepével,  és  a  Szóma  (Hold),  az  amrita  (nektár)  és  Kámadhénu  székhelye.  Kámadhénu  színe  fehér, az arca varjú alakú; a homloka ahankára (az én) és a szeme emberi, brahmikus termeszem.  Tehénszarva, lónyaka, pávafarka és fehér hattyúszárnya van (hansza).     

76 

SZAHASZRÁRA CSAKRA  (HETEDIK CSAKRA)   

  A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE:  

BÍDZSA SZIROMHANGOK: 

„Ezerszirmú.ʺ  Nevezik  súnja  („üresʺ)  Minden  tiszta  hang  az  A‐tól  a  KSA‐ig,  csakrának és niralambapúri („a támasz nélküli  beleértve  a  szanszkrit  nyelv  összes  lakóhelyʺ) csakrának is.  magánhangzóját  és  mássalhangzóját.  Ezek  a  szirmokra  írva  találhatók,  meghatározott    rendben.  HELYE:  

LÓKA (SÍK):  

A  koponya  teteje;  agyi  idegköteg.  A  szóma  Az igazság és a valóság síkja.   csakra  és  a  Kámésvara‐csakra  ugyanezen  a  URALKODÓ BOLYGÓ:   helyen van.  Kétu (Sárkányfarok; a Hold déli vagy leszálló  BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany.  csomópontja).  77 

JANTRA FORMA:   Egyes  írások  a  jantrát  púrnacsandraként  („teliholdkéntʺ)  említik;  másokban  mint  nirákára  („alaktalanʺ)  szerepel.  A  kör  tetején  ezer  lótuszsziromból  álló,  a  szivárvány  színeiben  pompázó  ernyő.    BÍDZSA HANG: viszarga (a magyar „hʺ kiejtésében).    BÍDZSA HORDOZÓJA: Bindu, a félhold fölötti pont.    BÍDZSA MOZGÁSA: Olyan, mint a bindu mozgása.    ISTENSÉG: A belső Guru.    SAKTI: Csaitanja. Némely írás Paramátmát említi, mások Mahásaktit.    A SZAHASZRÁRA CSAKRÁHOZ TARTOZÓ SÍKOK:   A jógi a következő síkokat érzékeli, amikor eléri a hetedik csakra tudatát:  •

A  sugárzás  síkja  (tédzsasz‐lóka).  Tédzsasz  fény,  tűz  vagy  a  látás  legtisztább  lényege.  A  jógi megvilágosodottá válik, mint a Nap. Fénylő aurája állandóan sugárzó. 

•

Az  eredendő  vibrációk  síkja  (Ómkára).  AUM  (vagy  OM)  az  első  hang,  folyamatos  és  örökké tartó. Itt a AUM frekvenciája a jógiban belül nyilvánul meg. 

•

A  légnemű  sík  (Váju‐lóka).  A  jógi  hatalmat  nyer  a  prána  fölött,  amely  olyan  finommá  válik  (szúksma),  hogy  minden  prána  a  testen  belül  mintha  hüvelyknyi  lenne  (angustha‐ mátra); ha egy üvegdarabot tartunk a jógi orra elé, semmi pára nem rakódik rá. 

•

A  pozitív  értelem  síkja  (szubuddhi‐lóka).  Minden  értékítéletnek  vagy  poláris  érzékelésnek  ki  kell  egyenlítődnie,  különben  a  negatív  értelem  (durbuddhi),  az  isteni  tagadása feltámadhat az elmében. 

•

A  boldogság  síkja  (Szukha‐lóka)  akkor  ébred  fel,  amikor  a  testben,  a  pszichében  és  az  elmében a helyes egyensúly létrejön. 

•

A  lustaság  síkja  (Tamasz‐lóka)  akkor  következhet  be,  amikor  a  jógi  csak  azért  éri  el  a  tökéletes boldogság állapotát, hogy beszüntessen minden cselekvést: amikor belemegy a  szamádhi állapotába, a fizikai test teljesen tétlenné válik. 

  A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:   A  halhatatlanság  érhető  el  a  szahaszrára  csakrában.  Mielőtt  a  jógi  eljutna  ehhez  a  csakrához,  képtelen elérni a tudattalan tudat állapotát, amelyet aszam‐pradnyáta‐szamádhinak neveznek. Ebben  az  állapotban  nincs  elmetevékenység,  nincs  megismerő,  nincs  ismeret,  semmi  nincs,  amit  meg  lehetne ismerni: az ismeret, a megismerő és a megismert tárgy mind eggyé és felszabadulttá válik. 

78 

A  szamádhi  a  teljes  tétlenség  tiszta  boldogsága.  Egészen  a  hatodik  csakráig  a  jógi  olyan  transzállapotba léphet, amelyben még marad tevékenység vagy forma a  tudatban. A szahaszrára  csakrában  a  prána  felfelé  halad,  és  eléri  a  legmagasabb  pontot.  Az  elme  a  súnja‐mandala  tiszta  ürességébe  jut,  a  két  agyfélteke  közötti  térbe.  Ekkorra  az  összes  érzés,  emóció  és  vágy,  amely  az  elme  tevékenysége,  beolvad  eredendő  okaiba.  Az  egyesülés  létrejött.  A  jógi  szat‐csit‐ánanda,  igazság‐létezés‐boldogság.  Ő  saját  valódi  énje,  és  mindaddig,  amíg  fizikai  testében  létezik,  megtartja egységes tudatát, élvezi a lílá játékát. Nem zavarja többé az öröm és a bánat, a dicsőség  és a megaláztatás.   

  Amikor  a  kundaliní  feljut  a  szahaszrára  csakrába,  az  „egyéni  énʺ  illúziója  szétfoszlik.  A  jógi  megvalósította  önmagát,  eggyé  vált  a  kozmikus  elvekkel,  amelyek  kormányozzák  a  teljes  univerzumot  a  testen  belül.  Elnyeri  az  összes  sziddhit  (képességeket),  amikor  feljut  a  szóma  csakrába,  ahol  találkozik  Kámadhénuval,  a  kívánságokat  teljesítő  tehénnel,  saját  magában.  Ő  sziddha,  de  már  felülemelkedett  azon,  hogy  azoknak  a  kívánságoknak  a  megvalósulására  vágyakozzék.  A  sásztrák  szerint  a  szahaszrára  az  önmagát  megvilágosító  lélek  székhelye,  vagyis  a  csitta,  a  létezés  lényege.  Itt  a  csitta  olyan,  mint  a  képernyő,  amelyen  a  kozmikus  önvaló  tükröződése  látható,  és  ezen  keresztül  az  isteni  lényeg  tükröződik.  A  kozmikus  önvaló  jelenlétében  bárki  érezheti az isteni lényeget, és valóban tudatára ébredhet az istenségnek önmagában. 

79 

  80 

   

81 

    Az első csakra úgy viselkedik, minta a hangya.  A második csakra úgy viselkedik, mint a pillangó.  A harmadik csakra úgy viselkedik, mint a kobra.  A negyedik csakra úgy viselkedik, mint a káprázat után rohanó őz.  Az ötödik csakra úgy viselkedik, mint a páva.  A hatodik csakra úgy viselkedik, mint a hattyú (hansza).  A hetedik csakra tiszta megvilágosodás. 

82 

    1. Föld 

A poszméh meghal az illatért. 

2. Víz 

A hal meghal az ízért. 

3. Tűz 

A molylepke meghal a látványért. 

4. Levegő 

Az elefánt meghal az érintésért. 

5. Ákása 

Az őz meghal a hangért. 

83 

 

84 

Negyedik fejezet 

CSAKRÁK, ÚJRASZÜLETÉS ÉS SPIRITUALITÁS  A SPIRITUALITÁS AZ ISTENSÉG FELÉBREDÉSE A TUDATBAN. Ez a legfőbb jó a földi életben,  amely megszabadítja a tudatot az elme és a test csapdájától. Ez a felszabadulás az érzékszervekhez  kötött tudat (elme) fokozatos fejlesztésével és átalakításával érhető el.  Az  érzékszervekhez  kötött  tudat  felfogja  a  világot,  és  az  irányítás  nélküli  gondolatok  állandó  halmazát hozza létre. Vágyakat teremt, örömet és fájdalmat érzékel, gondolkodik és akar ‐ és néha  gyönyörkereső aspektusában túlzásokra ragadtatja magát.  Lehet  valaki  nagy  gondolkodó,  tudós,  művész  vagy  nevelő  az  érzékszervekhez  kötött  tudat  átalakítása  nélkül  is.  De  ha  létének  csak  egy  aspektusát  tapasztalja  meg  ‐  azt,  amelyet  csupán  az  érzéki  világ  által  körülvett  „énʺ  képvisel  ‐,  érzékei  kielégítésének  elkötelezettje  marad,  testi  sóvárgásokkal  és  kapzsisággal  telve,  céltalanul  vergődve  a  szanszára  óceánjában.  Ha  átalakítja  érzékszervekhez  kötött  tudatát,  megszabadulhat  az  elme,  az  érzékiség,  a  kapzsiság,  az  ellenőrizetlen  gondolatok  és  a  belső  párbeszéd  rabságából.  Ha  átalakítja  érzékszervekhez  kötött  tudatát, megtapasztalhatja létének másik aspektusát, amelyben az elme teljesen független az érzéki  világtól, és nem gondolkodik semmin, nem vágyódik semmire, nem akar semmit megváltoztatni.  Ebben az aspektusban az „énʺ beleolvad a felsőbbrendű tudatba, és az egyén eltávolodik a születés  és a halál állandóan ismétlődő ciklusától.   

  85 

Az „énʺ‐tudat leköti az elmét a folytonos élvezethajhászás különböző formáiban, és az élvezetnek  ezek  a  tapasztalatai  ragaszkodást  fejlesztenek  ki  az  elmében  az  érzékszervekhez  kötött  tudat  számára.  Az  elme  egyik  témáról  a  másikra  csapongva  vándorol,  és  elveszíti  középpontját.  A  „középpontját  vesztettʺ  elme  az  érzéki  világ  tárgyainak  csapdájába  esik,  amely  az  elemek  és  a  gunák  játéka.  A  tisztátalan  elme  ‐  vagy  a  vágyak‐csapdájába  esett,  nem  központosított  elme  –  kötöttségekhez  vezet,  és  ha  az  elme  kitisztítása  nem  sikerül  a  mantra  segítségével  történő  koncentráció állandó gyakorlásával, megmarad az „énʺ‐tudat ‐ még a fizikai test elhagyása után is.  Az „énʺ tudat különböző síkokon (lókák) lakozik. Ezek a síkok vagy lókák közvetlen kapcsolatban  vannak az emberi testtel a csakrákon keresztül (lásd az ábrán).   

    Az  első  öt  csakra  összefügg  az  öt  elemmel,  és  az  első  öt  csakrához  tartozó  síkok  (lókák)  szintén  kapcsolatban vannak az elemekkel (lásd az ábrán). Az összes elmebeli és fiziológiai tevékenység,  az összes vágy és szükséglet összefügg ezzel az öt elemmel. Mivel ezek az elemek meghatározott  sorrendben ébrednek fel és uralkodnak valamelyik orrnyílás légzésideje alatt,( * A két orrnyíláson át  azonos  időben  különböző  intenzitással  lélegzünk.  Normális  esetben  átlag  kétóránként  változik,  melyik  orrnyílás  lélegzik  erősebben.  Ha  a  változás  egy  napnál  hosszabb  ideig  sem  következik  be,  akkor  valami  rendellenesség  kezd  kialakulni  a  szervezetben.  ‐A  fordító  megjegyzése)  az  érzékszervekhez  kötött  tudat  állandó változáson megy keresztül. Az elemek ‐ a föld, a víz, a tűz, a levegő és az ákása ‐ a tudat  eredendő  tehetetlenségének  eszközei.  Az  anyagi  területhez  tartoznak,  az  érzékszervekkel  érzékelhetetlen  és  az  érzékelhető  anyagot  teremtik.  Az  energia  folyamatosságát  hozzák  létre  a  legfinomabb vibrációs szinttől a legdurvábbig. 

86 

Nem a Föld nevű bolygót nevezik földelemnek, hanem a földelem uralkodik a Föld bolygón; ezt a  Föld  bolygót  bhúlókaként  ismerik.  Székhelye  a  múládhára  csakra.  A  testben  a  csontok,  a  hús,  a  bőr,  a  nadík  és  a  haj  tartoznak  a  földelemhez.  Jellemvonásai  a  türelem  és  a  kapzsiság,  vágya  az  életben maradás, tevékenysége a gyűjtés és megőrzés. Ezeket termeli a földelem uralma, amelynek  természete  szilárd.  A  légzésciklusok  minden  egyes  órájában  (amikor  a  légzés  a  jobb  vagy  a  bal  orrnyíláson  keresztül  áramlik  erősebben)  ez  az  elem  húsz  percig  uralkodik.  Ilyenkor  az  ember  átmegy  a  földelemmel  kapcsolatos  vágyakon  és  tevékenységeken,  természeten  és  jellemvonásokon. Ha az életben maradás vágya nem elégül ki a földi életben, az ember a bhúlókán  marad a halála után, majd többször újra megszületik emberi lényként.  A  testben  az  ondó,  a  vér,  a  zsír,  a  vizelet  és  a  nyálka  (nyál  és  nyirok)  tartoznak  a  vízelemhez.  Jellemvonásai  a  tisztaság  és  a  ragaszkodás,  vágya  az  emberekkel  találkozás  (család).  Ennek  az  elemnek  a  tevékenysége  békés  munka.  A  víz  hűvös  természetű;  minden  egyes  hatvanperces  légzésciklusban  ez  az  elem  16  percig  uralkodik.  Ha  a  második  csakra  vágyai  nem  teljesülnek,  az  ember a bhúvár‐lókán (asztrális síkon) lakozik a haláll után. Egy idő után megszűnik tartózkodása  a  bhúvár‐lókán,  ismét  leszületik  a  földre,  hogy  teljesítse  vágyát  ‐  mint  például  művész,  zenész,  táncos vagy költő.  Az  éhség,  a  szomjúság,  az  álmosság,  a  letargia  és  a  csillogás  utáni  vágy  (ódzsasz,  ragyogás)  függ  össze  a  tűzelemmel.  Ennek  jellemvonása  a  harag.  Akinek  természetében  túlsúlyban  van  a  tűz,  forrófejű, és a siker utáni vágy uralja. Ennek az elemnek a tevékenysége kemény munka. Minden  hatvanperces  légzésciklusban  húsz  percig  uralkodik  a  tűz.  A  teljesítmény  utáni  vágyak  ‐  név,  hírnév,  halhatatlanság,  hatalom  stb.,  ‐  kapcsolódnak  a  harmadik  csakrához.  Ha  ezek  nincsenek  kielégítve az életben, a halál után az ember a szvarga‐lókán (égi síkon) tartózkodik, ha jó karmákat  teljesített a földön (sokat dolgozott). A szvarga‐lókában eltöltött idő után ismét leszületik a földre  mint király vagy más hasonló előkelőség.  A  futás,  a  vadászat,  az  erő  használata,  az  összehúzódás  és  a  test  növekedése  függ  össze  a  levegőelemmel.  Nyugtalanságot,  tevékenységet,  mozgást  és  cselekvési  vágyat  teremt.  A  levegő  felelős  mindenfajta  mozgásért  a  testen  belül  és  kívül,  legyen  az  akár  a  vérkeringés  vagy  a  nyirokkeringés,  vagy  az  idegrendszer  működése.  A  levegő  prána,  energia  életerő  formájában,  amely  élő  és  tudatos  lénnyé  teszi  az  embert;  minden  hatvanperces  légzésciklusban  nyolc  percig  uralkodik a levegőelem. Ha a negyedik csakra vágyai nem teljesülnek az ember életéhen, akkor a  halála után a mahá‐lókában tartózkodik. Ide kerül, ha földi életében jó karmákat csinált, amelyek  összefüggnek a szeretettel, a részvéttel, az odaadással, az önzetlen szolgálattal és az együttérzéssel.  A  mahá‐lóka  (az  egyensúly  síkja)  után  ismét  megszületik  a  földön  mint  újító,  szent  ember,  hívő,  gyógyító vagy valamilyen spirituális művész.  A  szeretet,  a  gyűlölet,  a  szemérmesség,  a  félelem  és  a  kötődés  kapcsolódik  az  ákása  elemhez.  Ennek  jellemzői  az  én  vagy  „énségʺ.  Természete  az  üresség,  vágya  a  magány,  tevékenysége  a  gondolkodás  és  az  eszmefuttatás.  A  hatvanperces  légzésciklusban  ez  az  elem  négy  percet  uralkodik. A végső tíz légzésben kinyílik a szusumná, és a másik orr kezd erősebben lélegezni. Ha  az  ötödik  csakra  vágyai  nem  teljesülnek  az  életben,  akkor  az  ember  a  halál  után  a  dnyána‐lókán  (emberi  síkon)  tartózkodik  egy  ideig  jutalmul  jó  karmájáért,  amelyet  a  Földön  véghezvitt.  A  dnyána‐lóka után a személy ismét világra jön mini tanító, bölcs vagy szent írások tolmácsolója.  Amikor  az  ember  túljut  az  elemeken  a  jóga  valamelyik  fajtájának  gyakorlásával,  eléri  a  tapasz‐ lókát,  és  teljesíti  a  tapaszt  (mértékletességet),  kitisztítja  elméjét,  és  az  érzékekhez  kötött  tudat  87 

átalakításával megtapasztalja az emberi lét másik aspektusát. Megszűnik birtoklási vágya, az élet  tiszta,  boldog  és  semleges  megfigyelőjévé  válik.  Könyörületesség,  becsületesség,  megbocsátás  és  határozottság  gazdagítják  e  személy  életét,  és  megtapasztalja  a  ragyogó,  isteni  belső  erőt,  amely  megszünteti a testtudat terhét. Teljes uralmat nyer légzése és elméje felett, de mégis megszülethet  újra, ha az önmegvalósítás feladatát ‐ amely az „énségʺ beolvadása a felsőbbrendű tudatba ‐ még  nem  teljesítette.  Akkor  aszkétaként,  jógiként,  avátaraként,  bódhiszattvaként  vagy  prófétaként  jön  újra a világra. Már túljutott az elemeken, de még túl kell jutnia a gunákon is, és ez csak a kundaliní  felébresztésének gyakorlatán keresztül lehetséges.  A  kundaliní  a  múládhára  csakrában  szunnyadó  spirituális  energia.  A  test  ennek  kémiai,  mechanikai  és  elektromos  energiájával  működhet.  Ha  a  spirituális  energiát  nem  ébresztik  fel,  az  elme az általa érzékelt képzetekhez köti a tudatot, és az „énségʺ visszahozza az embert az élet és a  halál ciklusába. Minden élőlény a karma törvényének van alávetve. A jó karma jó lókákhoz vezet,  a rossz karma föld alatti helyekre vagy narakákba. Ezek kapcsolatban vannak a múládhára csakra  alatti  hét  csakrával,  amelyeket  ebben  a  könyvben  nem  részletezünk.  A  kundaliní  az  az  energia,  amely támogatja az életet és a tudatot összetekeredett helyzetében, de amikor felébred, spirituális  felsőbbrendű  tudatot  hoz.  Az  érzéki  elme  átalakul  tiszta  elmévé,  amely  felszívódik  a  tudat  áramába,  és  Kundaliní  Saktivá  alakul.  Az  elme  minden  fölé  kerül,  és  megvalósul  a  tiszta  lét,  a  változatlan és az egyetlen igazság a nirvikalpa szamádhi formájában.  Miután a kundaliní eléri a szahaszrára csakrát, és egyesül SIVÁval, megmarad ebben az egységben  egy  ideig,  azután  visszaereszkedik  a  múládhára  csakrába,  és  ismét  összetekeredik.  Ez  alatt  a  leszállási folyamat  alatt  a csakrák  és az istenségek  ereje  visszaáll  a  normálisba.  Az ember most  a  tudat kitágult állapotában él. A testében él, és kimeríti karmáit, de mint megváltozott személy, és  amikor elhagyja a testét, eljut a nirvánába.  Így a jóga által megtisztult test nem pusztul el, vagy nem oszlik könnyen szét, mint annak a teste,  aki az anyagi világhoz kötődik, és akinek vágyai világi természetűek. 

88 

Függelék 

RÉSZLETEK A JÓGA KÜLÖNBÖZŐ FOKOZATAIRA  VONATKOZÓ HINDU ÍRÁSOKBÓL  JÓGA    A jóga a tudat valódi visszahúzódásának állapota, miután már mindentudóvá vált.  (Aksjópanisad 2.3)    A jóga a mély figyelemösszpontosítás állapotát adja.  (Sárdátilaka 25.1)    A jógi csak a felsőbbrendű koncentrációban éri el a jógát.  (Rudrajámalatantra, 2 rész, 27. 43)    Ha nyugalmat teremtünk elménkben, ha nem  törődünk többé az ellentétekkel a világban és saját  testtudatunkban,  képessé  válunk  felismerni  valódi  lényünket,  amely  örökkévaló,  független  a  gondolkodástól  és  a  beszédtől,  és  az  egyetlen  igazság  az  elme‐energia‐anyag  világában.  Ez  a  brahman közvetlenül megismerhető a jógában, mint nirvikalpa szamádhi.  (Mahánirvánatantra 3,7‐8)    A jóga a vrittik (a gondolatcsapongások) szabályozása.  (Sándiljópanisad 1.7.24)   

89 

ÁSZANA  (Testhelyzet)    A testet edzeni kell, hogy hosszabb ideig mozdulatlan helyzetben maradhasson kellemetlen érzés  vagy fájdalom nélkül.  (Nádabindu Upanisád 3.3.1)    A  szamádhiban  minden  érzékszerv  működése  szünetel,  és  a  test  mozdulatlan  marad,  mint  egy  darab fa.  (Nádabindu Upanisád 3.3.2)    Aki testhelyzetét uralja, legyőzi a három világot.  (Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 52)    A  test  kitisztításához  és  a  sikeres  haladáshoz  a  jógában  feltétlenül  szükséges  a  testhelyzetek  elsajátítása.  (Rudrajámalatantra 2.24 rész, 28‐39)    A testhelyzet segíti létrehozni az elme nyugalmát.  (Tantrádzsa‐tantra 27, 59)    A testhelyzetek gyakorlásától a test egészséges, szilárd ós hatékony lesz.  (Grahajámala 2. fejezet, 85.oldal)    A  testmozgás  (mudrá)  magában  nem  segít,  egymagában  a  koncentráció  sem  hoz  sikert.  Aki  összeköti a koncentrációt a test szabályozásával, sikert ér el, és halhatatlanná válik.  (Ísópanisad 9 és 11)    A  jóginak  úgy  kell  használnia  a  testét,  mintha  egy  támasztó  fadarab  lenne,  melyre  ráhelyez  egy  másik  fadarabot,  a  pránavát  (AUM).  Addig  ütögeti  őket  egymáshoz,  amíg  a  megismerés  tüze  ki  nem gyullad, és a jógi meg nem ismeri a felsőbbrendű ént.  (Svétásvatarópanisad 1.14)    Amikor a jógi megtisztítja testét a jóga tüze  által, megszabadul a  pusztulástól és a betegségektől,  sokáig  fiatal  marad  és  hosszú  életű  lesz.  Megtapasztalja  a  felsőbbrendű  illatérzékelést,  ízlelést,  látást, tapintást és hallást.  (Svétásvatarópanisad 2.12)  Az  ászanák  elsajátításával  megszüntethetjük  az  összes  betegséget,  még  a  mérgekre  is  immúnissá  válhatunk.  Ha  az  összes  ászanát  nem  sajátíthatod  el,  válassz  ki  csak  egyet,  és  érezd  magad  jól  benne.  (Sándiljópanisad 1.3.12‐13) 

90 

PRÁNÁJÁMA  (A légzés szabályozása)    Két  oka  van  az  elme  csapongásának:  (1)  a  vászanák  ‐  a  vágyak,  amelyeket  az  érzések  lappangó  hatása hoz létre ‐ és (2) a légzés.  Ha egyiket szabályozzuk, a másik is magától szabályossá válik. A kettő közül a légzést kell elsőnek  szabályozni.  (Jógakundaljupanisad 1.1‐2)    A  légzés  folyamata  képeket  hoz  létre  az  elmében.  Amikor  a  légzés  nyugodttá  válik,  az  elme  is  megnyugszik.  (Jógakundaljupanisad 89)    A légzés szabályozása testi és szellemi fejlődést okoz.  (Varáhaupanisad 5.46‐49)    Amikor  a  nadí‐sódhana‐pránájáma  (váltott  orrnyílásokon  történő  légzés)  kitisztítja  a  nádikat,  a  prána erővel belép a szusumnába, és az elme nyugodttá válik.  (Sándiljópanisad 1.7.9.10)    Helyezkedj el először jógatesthelyzetben (ászanába), tartsd a hátad egyenesen, tekinteted irányítsd  szilárdan egyetlen pontra és lazítsd el az állkapcsodat úgy, hogy a felső fogsor ne érintkezzen az  alsó  fogsorral.  Alkalmazd  az  állzárat  (dzsalandhára  bandha),  és  jobb  kezed  ujjaival  zárd  be  váltakozva  hol  az  egyik,  hol  a  másik  orrnyílást;  tartsd  tested  mozdulatlanul,  és  engedd,  hogy  a  gondolatok maguktól jöjjenek. Azután gyakorold a pránájámát.  (Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 92‐94)    Először  fújd  ki  a  levegőt  a  tüdőből  a  jobb  orrnyíláson  keresztül  úgy,  hogy  a  jobb  kéz  ujjaival  befogod  a  bal  orrnyílást.  Aztán  lélegezz  be  a  bal  orrnyíláson  keresztül,  miközben  számolsz  tizenhatig  ‐  aztán  tartsd  vissza  lélegzeted,  miközben  számolsz  hatvannégyig,  aztán  lélegezz  ki  a  jobb orrnyíláson keresztül, miközben számolsz harminckettőig. (* A jóga első és legfontosabb szabálya  az  erőszaknélküliség.  Ez  vonatkozik  a  gyakorlatok  végrehajtására  is.  A  légzésgyakorlatoknál  úgy  alkalmazandó  ez  a  szabály,  hogy  csak  olyan  hosszú  légzésszünetet  tartsunk,  amennyi  kellemes  és  magától  kívánkozik.  Az  erőltetett  légzés  veszélyes  és  káros  lehet.  A  szövegben  előírt  hatvannégy  másodperéig  tartó  légzésvisszatartás kizárólag azok számára megengedett, akik hosszú éveken át folytatott állandó gyakorlással,  fokozatosan jutottak el idáig (A fordító megjegyzése).  (Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész 95‐98)   

91 

A pránának tíz fajtáját szabályozza a pránájáma: (1) Prána, (2) Apána, (3) Szamána, (4) Vjána, (5)  Udána, (6) Kúrma, (7) Krikila, (8) Nága, (9) Dhanandzsaja és (10) Dévadatta.  (Mundamálátantra, 2. fejezet, 3. oldal)    A pránájáma a prána lüktetését szabályozza, és az elme nyugodttá válik.  (Gandharvatantra)    A  pránájáma  megszünteti  a  belső  tisztátalanságokat.  Ez  a  legjobb  jógagyakorlat.  Ennek  segítsége  nélkül nem lehetséges a felszabadulás.  (Gandharvatantra, 10. fejezet, 47. oldal)    A pránájáma kitisztítja az elmét és az érzékszerveket.  (Kulárnavatantra, 15. fejezet, 75. oldal)    Aki egészséges, mértéktartóan táplálkozik, és szabályozni tudja a légzést, jógivá válik... Aki tisztán  él,  és  kontroll  alatt  tartja  szexuális  életét,  képes  szabályozni  a  légzést.  A  rendszeres  gyakorlás  feltétlenül szükséges. A jóga nem lehet meg pránájáma nélkül.  (Rudrajamálátantra, 2. rész, 17.40‐43)    A  pránájáma  első  fokozatában  a  gyakorló  verejtékezni  kezd,  a  második  fokozatban  a  test  megrázkódik,  a  harmadik,  vagyis  a  legmagasabb  fokozatban  a  test  felemelkedik.  A  pránájámát  rendszeresen kell gyakorolni, hogy elérjük a harmadik fokozatot.  (Sárdátilaka 25.21‐22)    Amikor  a  légzés  szabályozása  tökéletes,  a  test  könnyűvé  válik,  az  arckifejezés  derűssé,  a  szemek  ragyogóvá, javul az emésztőképesség, és ez a belső megtisztulás örömet hoz.  (Grahajámala‐tantra, 13. fejezet, 102. oldal) 

92 

PRATJÁHÁRA   (Befelé fordulás)    Az  érzékszerveket  és  a  munkaszerveket  vissza  kell  vonni  a  manaszba  (az  érzéki  elmébe),  és  a  manaszt be kell olvasztani a dnyánátmanba (tudatba).  (Kathópanisad 1.3.13)    Az érzékeket akarattal szabályozni kell a hriten belül (nyolcszirmú lótusz a szív csakrában, vagyis  a ánandakanda vagy spirituális szív).  (Svétásvatarópanisad 2.8)    Az összpontosított elmével kell szabályozni az érzékeket gyökereiknél ‐ a csakrákban.  (Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 115)    Az  elmét  úgy  kell  befelé  fordítani,  hogy  koncentrálunk  egymás  után  a  tizennyolc  ádhárára  (lényeges  pontra),  a  következő  sorrendben,  miközben  kumbhakát  gyakorolunk  (légzésvisszatartást): (1) nagy lábujj, (2) boka, (3) alsó lábszár, (4) térd, (5) comb, (6) végbélnyílás,  (7)  nemi  szervek,  (8)  hasi  szakasz,  (9)  köldök,  (10)  szív,  (11)  csukló,  (12)  könyök,  (13)  nyak,  (14)  orrhegy,  (15)  szem,  (16)  a  szájpadlás  töve,  (17)  a  két  szemöldök  közötti  pont,  és  (18)  homlok.  Pratjáhárának  nevezik  az  érzékelések  (indríja‐áharana)  visszavonását  egy  tárgyról  az  akaratlagos  szabályozás erejével.  (Darsanópanisad 7.1‐2)    A  légzést  fel  kell  függeszteni,  miközben  koncentrálunk  sorrendben  a  következő  pontokra:  (1)  a  fogak  gyökere,  (2)  nyak,  (3)  mellkas,  (4)  köldök,  (5)  a  gerinc  alja,  vagyis  a  kundaliní  területe,  (6)  múládhára (a farokcsont területe), (7) csípő, (8)  comb, (9) térd, (10) lábszár és (11) nagylábujj. Az  ősi jógik ezt pratjáhárának nevezik.  (Darsanópanisad 7.5‐9)    Az elme szabályozása az érzéki tárgyak vonatkozásában a pratjáhára.  (Mandalabráhmanópanisad 1.7)    Pratjáhárának nevezik az érzékek visszavonását azoktól a tárgyaktól, amelyek számunkra nagyon  vonzóak.  (Jógalattuszópanisad 68.69)   

93 

A  pratjáhára  az  érzékszervek  visszavonása  tárgyaikról,  az  érzékelhető  képek  istenítésétől,  elengedve  a  cselekedetek  gyümölcseit,  elfordulva  minden  tárgytól,  és  a  figyelmet  a  tizennyolc  ádhárára összpontosítva a következő sorrendben, felfelé és lefelé haladva: (1) lábfej, (2) nagylábujj,  (3) boka, (4) lábszár, (5) térd, (6) comb, (7) végbélnyílás, (8) nemi szervek (9) köldök, (10) szív, (11)  nyak,  (12)  torok  (13)  szájpadlás,  (14)  orrnyílások,  (15)  szemek,  (16)  a  két  szemöldök  közötti  rész,  (17) homlok és (18) fej.  (Sándiljópanisad 8.1‐2)    Az elme hullámzásait a vágyak okozzák; amikor a vágyakat szabályozzuk a pratjáhárával, az elme  lecsendesül, és Istenre koncentrál.  (Rudrajámalatantra, 2. rész, 24.137)    Az  érzékvilághoz  kapcsolódó  elme  és  tárgyai  nehezen  szabályozhatók,  és  nem  akarnak  engedelmeskedni;  ezeknek  akarattal  történő  visszavonását  pratjáhárának  nevezik.  A  pratjáhára  gyakorlása által a jógi nyugodttá válik, és képes mélyen koncentrálni. Ez vezeti a jógához.  (Rudrajámalatantra, 2. rész, 27.28‐30)    A kumbhakában (a légzés visszatartásában) az elmét összpontosítani kell; A múládhárától kezdve  lépésről lépésre felfelé a csakrákon. Ezt nevezik pratjáhárának.  (Tantrarádzsatantra 27, 70) 

94 

DHÁRANÁ  (Koncentráció)    A dháraná az isteni szellemnek a tudatban tartása a koncentráció alatt.  (Amritanádópanisad 15)   

A tudat visszavonása az érzéki világból és a tudatfölötti területen tartása a dháraná.  (Mandalátabráhmanópanisad 1.1.8)   

A jóga gyakorlójának a jama, a nijama, az ászana és pránájáma gyakorlása után elméjét az elemek  öt formáján kell tartania, a nekik megfelelő központokban, a testben. Ezt nevezik dháranának.  (Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 133‐134)   

Három fajta dháraná van:  1. az önvaló isteni aspektusára koncentrálás  2. az  ákására  (üresség)  koncentrálás  a  hrit  központban  (a  nyolc  lótuszszirmú  spirituális szív az anáhata csakrában)  3. koncentrálás  az  öt  istenalakra:  (1)  Brahmá,  (2)  Visnu,  (3)  Vriddha  Rúdra,  (4)  Ísána  Siva és (5) Pancsavaktra  (Sándiljópanisad 1.9.1)   

Mindent, amit a szem lát, a fül hall, az orr szagol, a nyelv ízlel és a bőr tapint, isteni lénynek kell  tekinteni. Ily módon az érzékelés tárgyát át kell alakítani isteni lénnyé, és a tudatban megtartani.  (Jógatattvópanisad 69‐72)   

Dháranának  nevezik  a  koncentrálást  a  nagylábujjra,  a  bokára,  a  térdre,  a  herezacskóra,  a  nemi  szervekre, a köldökre, a nyakra, a torokra, a nyelvgyökre, az orra, a két szemöldök közötti részre, a  mellre és a fejre, kumbhakában (légzésvisszatartás közben).  (Gandharvatantra, 5. fejezet, 25. oldal)   

Dháranának  nevezik  bizonyos  alapvetően  fontos  pontoknak  a  tudatban  tartását,  miközben  visszatartjuk a légzést.  (Prapancsaszáratantra 19,21‐22)   

A  dháraná  koncentráció  a  hat  érzékfeletti  központra  és  a  kundaliníre  (az  összetekeredett  energiára).  (Rudrajámalantra, 2 rész, 27,34‐35)  Koncentrálás  Isten  egyetemes  alakjára,  amelyet  a  mantrára  koncentrálás  által  ismerünk  fel,  és  azután az alak nélküli Istenre koncentrálunk. Ez a dhjána.  (Darsanópanisad 9.1‐2‐3‐5)   

A  dhjána  (meditáció)  a  figyelem  összpontosítása  a  teljes  isteni  formára,  míg  a  dháraná  koncentráció egyszerre csupán egyetlen pontra.  (Bhútasuddhitantra, 9. fejezet, 8. oldal) 

95 

DHJÁNA  (Meditáció)    A  szem  nem  láthatja  a  legfelsőbb  lényt,  szavak  nem  fejezhetik  ki,  nem  lehet  elérni  a  többi  érzékszervvel  és  érzékelőképességgel  sem.  A  legfelsőbb  lény  csak  a  dhjánában  fedi  fel  magát.  A  dhjána (az igazi meditáció) csak akkor lehetséges, ha az önismeret megtisztítása spirituálissá tette a  tudatot.  (Mundakopanisad 8.1.8)    A  dhjána  koncentráció  az  isteni  lényre,  aki  nyugodt,  fénylő,  tiszta,  és  áldott  a  hrit  központban  (spirituális szív).  (Kaivaljópanisad 5)    Koncentrálás  Isten  egyetemes  alakjára,  amelyet  a  mantrára  koncentrálás  által  ismerünk  fel,  és  azután az alak nélküli Istenre koncentrálunk. Ez a dhjána.  (Darsanópanisad 9.1‐2‐3‐5)    Amikor a koncentráció eléri a polaritás nélküli tudat fázisát (amikor mindenben a legfelsőbb lényt  látjuk), ez a dhjána.  (Mandalabráhmanópanisad 1.1.9)    Kétféle dhjána van: (1) szaguna meditáció a formával és tulajdonságokkal rendelkező Istenen és (2)  nirguna dhjána meditáció a formával és tulajdonságokkal nem rendelkező Istenen.  Szaguna dhjána az, amikor visszatartjuk a légzést, és meditálunk az istenségen. Nirguna dhjána az,  amikor meditálunk az alak nélküli legfelsőbb lényen. A nirguna dhjána vezet a szamádhihoz.  (Jógatattvópanisad 105)    Dhjána az istenség megtartása a tudatban, megszakítás nélkül.  (Prapancsaszáratantra 19.22‐23)    Dhjána koncentráció a mantra isteni formájára.  (Kulárnavatantra, 17. fejezet, 83. oldal) 

96 

SZAMÁDHI    Az  az  állapot,  amelyben  a  tudat  koncentrációban  van,  és  az  isteni  fény  által  megvilágosodott  ‐  vágy nélkülivé vált ‐ a tudatfeletti állapot, amelyet szamádhinak neveznek.  (Annapúrnópanisad 1.48)    Ha  a  jógi  szabályozza  érzékeit,  uralkodik  vágyain,  koncentrációt  és  aszkézist  végez,  eljut  a  szamádhiba.  A  szamádhiban  minden  szeretet  a  legfelsőbb  lény  felé  irányul;  az  ember  teljesen  eggyé  olvad  Vele,  és  a  tökéletes  boldogságot  tapasztalja  meg.  A  szamádhiban  minden  tudás  (pránava) feltárul a jógi előtt.  (Nriszinghalapinjópanisad 2.6.4)    A  tudat  állandó  áramlása  a  brahman  formájában,  a  legfelsőbb  lény,  amelyben  az  énség  szétoldódik.  Ezt  szamprádnyáta  szamádhinak  nevezik.  Ezt  a  dhjána  állandó  gyakorlásával  lehet  elérni.  (Muktikópanisad 2.53)    Az  érzéki  szinten  működő  elme  minden  világi  tudás  gyökere.  Ha  az  elme  szétoldódik,  nem  lesz  többé világi tudás. Ezért a tudat a legfelsőbb lényhez kötődik a legmélyebb koncentrációban.  (Adhjátmópanisad 26)    A  szamádhi  az  az  állapot,  amelyben  a  tudat  eggyé  válik  a  koncentráció  tárgyával,  és  olyan  csendes,  mint  a  lámpa  lángja  szélcsendes  helyen.  A  koncentráció  tevékenység  érzése  és  az  énség  („én koncentrálokʺ) teljesen eltűnt.  (Adhjátmópanisad 35)    A  szamádhi  az  az  állapot,  amelyben  az  elme  megszabadul  n  nyugtalanságtól,  az  énségtől,  az  élvezet  hajszolástól,  a  fájdalmaktól,  és  amelyben  a  tudat  abszolút  mozdulatlan  mint  a  szikla,  a  legmélyebb koncentrációban. Az az állapot, amelyben teljes nyugalom van, a szamádhi állapota.  (Annapúrnópanisad 1.49‐50)    A  szamádhi  az  a  tudatállapot,  amelyben  nincsenek  tárgyak,  nincsenek  szenvedélyek,  nincsenek  averziók, helyettük van a legmagasabb boldogság és a legfelsőbb erő.  (Mahópanisad 4.62)    A szamádhi a tudatnak az az állapota, amelyben egységgé válik (nincs többé polaritás).  (Amritanádópanisad 16)    Szamádhi az az állapot, amelyben a tudat a legmélyebb koncentrációban és tudatosságban eggyé  válik a tudatfelettivel.  (Darsanópanisad 10.1)   

97 

A szamádhi az az állapot, amelyben az éntudat beleolvad a tudatfelettibe.  (Gandharvatantra, 5. fejezet, 26. oldal)    Mint ahogy a vízbe dobott sókristály szétolvad a vízben, és eggyé válik a vízzel, így a szamádhi az  az állapot, amelyben létrejön az egység az éntudat és a felsőbbrendű tudat között.  (Szaubhágjalaksmí Upanisad 2.14)    A  szamádhi  az  az  állapot,  amelyben  az  éntudat  és  a  felsőbbrendű  tudat  eggyé  válik.  Polaritás  nélküli lesz, telve boldogsággal, csak felsőbb tudat marad.  (Sándiljópanisad 1.11.1)    A szamádhi az az állapot, amikor elvész a koncentráló tudat.  (Mandalabráhmanópanisad 1.1.10)    Amikor  az  egységes  koncentráló  tudat  a  legintenzívebb  koncentráció  által  szétoldódik,  csak  a  felsőbbrendű tudat marad meg.  (Annapúrnópanisad 1.23)    Amikor  magától  megszűnik  a  legmélyebb  koncentráció  is  a  felsőbbrendű  brahmanra,  létrejön  a  nirvikalpa szamádhi ‐ amelyben az érzések minden lappangó lenyomata kiküszöbölődik.  (Annapúrnópanisad 4.62) 

98 

SZANSZKRIT SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK JELENTÉSE  ádnyá csakra 

hatodik csakra, „tekintély, parancs, korlátlan hatalomʺ 

agni 

tűz 

aham 

én 

Aham brahmászmi 

Én vagyok brahman 

ahankára 

azonosság, identitás, létezés, ego 

ákása 

éter 

amrita 

nektár, a halhatatlanság itala 

anáhata csakra 

negyedik csakra, „töretlenʺ 

anáhata‐náda, anahad naád 

kozmikus hang 

ánandamaja‐kósa 

a tökéletes boldogság rétege 

andha‐kúpa 

„vaküregʺ, tizedik kapu, üreges rész a koponyában 

angustha‐mátra 

hüvelykujjnyi 

ankusa 

elefántfegyelmező pálca 

annamaja‐kósa 

az anyag rétege 

ápah 

víz 

apána 

a köldök és a végbélnyílás között lakozó prána 

aszam‐prádnyáta‐szamádhi 

a tudattalan tudat állapota 

ászana 

testhelyzet 

aszthi 

csont 

átman 

lélek, önvaló 

avátara 

az isteni önvaló megtestesülése 

bandha 

az energia időszakos tartózkodási helyének lezárása 

bandha‐padmászana 

zárt lótuszülés 

bhakti jóga 

a spirituális odaadás jógája 

bhóga 

élvezet 

bhramara‐gúpha 

„a poszméh barlangjaʺ, üreges rész a koponyában 

Bhúvár‐lóka, nága‐lóka 

az asztrális sík 

bídzsa 

mag 

bídzsa mantra 

maghang 

bindu 

az ondó lényege 

Brahmá 

a teremtő istenség 

brahman 

a személytelen, láthatatlan abszolútum 

brahmá‐dvára 

„a brahman ajtajaʺ 

99 

brahmá‐randhra 

„a brahman barlangjaʺ, üreges tér a két agyfélteke között 

brahmá‐vidjá 

spirituális tudományok 

brahmánanda 

Brahmá áldása 

buddhi 

értelem 

buddhi 

megismerés, önismeret 

csakra 

kerék;  érzékszerveinkkel  érzékelhetetlen  energiaközpont  az emberi testben 

Csandra 

Hold 

csandramukhin 

holdarcú 

csitta 

gondolkodás, vágy, elme 

csittaváha 

a lét csatornája 

damaru 

dob 

darsin 

látó 

dharma 

törvény, rend 

dhátu 

alkotórész 

dhautí 

a torok és a nyelőcső kitisztítása 

dhjána 

meditáció 

dnyána jóga 

az igazi tudás jógája 

dósa 

alapnedv 

durbuddhi 

negatív értelem 

dzsala‐nétí 

az orrtisztítás egyik gyakorlata 

dzsalándhára bandha 

torokzáró gyakorlat 

dzsíva 

az egyéni tudat székhelye 

dzsíva 

egyéni én 

ékágra 

az egyhegyűség állapota 

gándhárí 

bal szem 

ghí 

olvasztott vaj 

granthi 

csomó 

guna 

tulajdonság 

hárana 

koncentráció 

hasztadzsihviká 

jobb szem 

hatha jóga 

a testi önfegyelmezés jógája 

idá nadí 

a bal orrnyílásból induló csatorna 

indríja 

érzékszerv 

isvara 

isten 

jama 

a megszüntetendő magatartás  100 

jamuná 

a pingalá nadí másik neve 

jantra 

meditációs célra készített jelképes geometriai formák rajza 

jasaszviní 

bal fül 

jóga 

egyesülés, csatlakozás valamihez 

jóga‐szútrák 

a jógával foglalkozó ősi írások 

judzs 

egyesülni,  csatlakozni  valamihez,  hozzáadni  valamihez  valamit 

jukta 

összekapcsolt 

jukta‐trivéní 

a három fő nadí találkozóhelye az első csakrában 

kála 

idő 

Káma 

az érzéki szerelem ura 

kanda 

az idegeket körülvevő rostos anyag 

kapálabhátí 

tisztító légzés 

kapha  

nyálka 

karma 

cselekedet és annak következménye 

karma jóga 

az önzetlen cselekvés jógája 

karuná 

együttérzés 

Kétu 

Sárkányfarok, a Hold déli vagy leszálló csomópontja 

kévalí‐kumbhaka 

a légzés nagymértékű lelassítása 

khécsarí‐mudrá 

a prána irányítása a két szemöldök közötti pontra 

kósa 

réteg 

kumbhaka 

légzésszünet 

ksipta 

a tompultság állapota 

kuhú 

nemi szervek 

kundala 

összetekeredés 

kundaliní 

összetekeredett energia 

laddú 

illatos édesség 

Lalitá‐szahaszranáman 

tantrikus szöveggyűjtemény neve 

lílá 

a tudás játszmája, az istenek játéka 

lílá 

az isteni színjáték 

linga 

pénisz 

lóka 

sík, világ 

mágdzsan 

csontvelő 

mahábhúta 

az öt durva elem 

májá 

illuzórikus világ 

makara 

krokodil  101 

málá 

rózsafüzérszerű gyöngysor 

manasz 

elme 

manipúra csakra 

harmadik csakra, „a drágakövek városaʺ 

manómaja‐kósa 

az elme rétege manóváhí  

nadí 

az elme csatornája  

manóváhiní, manóváha 

az elme csatornája  

mánsza 

hús, idegrostok, szövetek 

mantra dzsapa 

meghatározott  szótagok  vagy  szövegek  folyamatos  ismételgetése 

médha 

zsír 

mérudanda 

gerincoszlop 

mridanga 

csörlődob 

múdha 

az anyagi világhoz kötöttség állapota 

mudrá 

kéztartás, gesztus, pecsét 

mukta  

felszabadult 

múla‐bandha 

a végbél záróizmának összeszorítási gyakorlata 

múládhára csakra 

első csakra, gyökér csakra, „alapʺ 

nadí 

folyó,  folyam,  csővezeték 

náma‐rúpa 

nevek és formák világa 

naraka 

föld alatti helyek 

naulí 

hasizommozgatási gyakorlat 

nétí 

orrtisztítási gyakorlat 

nijama 

a követendő magatartás 

nirákára 

alaktalan 

nirálambapúri 

a támasz nélküli lakóhely 

nirdzsara‐gúpha 

a két agyfélteke közötti üreg 

nirguna 

jellemző sajátosság nélküli 

niruddha 

az elmeműködés feletti teljes uralom állapota 

nirvikalpa szamádhi, nirbídzsa 

önzetlen szamádhi 

ódzsasz 

fiatal, ragyogó 

padmászana 

lótuszülés 

pakhávádzs 

indiai dob 

paramhamsza 

magasabb tudatban lakozó 

parasu 

fejsze 

pingalá nadí 

a jobb orrnyílásból induló csatorna  102 

csatorna, 

mozgás, 

edény, 

szalag, 

pitta 

epe 

prakriti 

természet, megnyilvánult jelenségek 

prána 

életerő, légzés 

pránájáma 

az életerő vagy a légzés szabályozása 

pránájáma 

jóga‐légzésszabályozás, az életerő szabályozása 

pránamaja‐kósa 

az éltető levegő rétege 

pránaváha nadí 

a prána erő csatornája 

pratjáhára 

az érzékszervek feletti uralom, befelé fordulás 

prithví 

föld 

púra 

város 

púraka 

belégzés 

púrnacsandra 

telihold 

púsa 

jobb fül, az egyik nadí neve 

rádzsa 

király 

rádzsa jóga 

„király jógaʺ, a meditáció jógája 

radzsasz 

szenvedély, mozgás 

Ráhú 

Sárkányfej, a Hold északi vagy felszálló csomópontja 

rakta 

vér 

rasza 

folyadék 

récsaka 

kilégzés 

Sakti 

istennő 

sankhiní 

végbélnyílás 

sásztrák 

ősi írások 

sat 

hat 

sat‐csakra‐bhedana 

vizualizációs gyakorlat 

sat‐karma 

a test kitisztításának hat művelete 

Siva‐szanhitá 

tantrikus szöveggyűjtemény 

Siva‐szvaródaja 

„Siva hangjának felemelkedéseʺ, jógáról szóló tanulmány 

sruti 

hallás útján szerzett tudás 

súnja 

üres 

sza 

az 

szádhaka 

gyakorló 

szádhaná 

gyakorlat 

szaguna 

jellemző sajátosságokkal rendelkező 

szahadzsa avaszthá 

természetes állapot, a jóga végső célja 

szahaszrára csakra 

hetedik csakra, „ezerszirmúʺ  103 

szam 

együtt, össze 

szamádhi 

a tökéletes eggyé válás állapota 

szamádhi 

megvilágosodás 

szambhávi mudrá 

felfelé néző gyakorlat 

szampradnyáta‐szamádhi 

a jóga legmagasabb foka 

szanszára 

a születés és a halál állandó körforgása 

Szaraszvatí 

a szusumná nadí egyik kiegészítő csatornája, a beszéd  és  a tudás istensége 

szat‐csit‐ánanda 

lét‐tudat‐boldogság 

szattva 

nyugalom, világosság, tisztaság 

sziddhászana 

tökéletes ülés 

sziddhi 

rendkívüli, transzcendens képességek 

szóham 

az (vagyok) én 

szóma 

nektár, elixír 

Szóma 

Hold 

szóma csakra 

kisebb csakra a hetedik csakrában, „nektár, a Holdʺ 

szúksma 

finom 

szudharma 

gyors észjárás, helyes vallás 

szúksma nadí 

láthatatlan csatorna 

szúksma prána 

transzcendens életerő 

szundarí 

gyönyörű nő 

Szúrja 

Nap 

szusumná 

a központi csatorna a gerincoszlopban 

szvádhisthána csakra 

második csakra, „az önvaló lakhelyeʺ 

szvara jóga 

a hang jógája 

szvara‐szádhaná 

a légzés tudománya 

tálu 

a szájpadlás 

támasz 

tunyaság, sötétség, sűrűség, anyag 

tantra 

kitágult tudat 

tapasz‐lóka 

a vezeklés, aszkézis síkja 

tapaszja 

aszkézis, vezeklés 

tattva 

elem (az öt tattva: föld, víz, tűz, levegő, ákása vagy éter) 

tattvátíta 

az elemeken túli 

tédzsasz 

fény 

trátaka 

látásjavító gyakorlat 

tri 

három  104 

trikáladarsin 

a múlt, a jelen és a jövő ismerője 

túrija 

a tudattalan tudat állapota, a „negyedik tudatállapotʺ 

túrija 

megváltozott tudatállapot 

uddíjana‐bandha 

has beszívás 

uddíjana 

felrepülő 

unmaní avaszthá, túrija 

a tudatos tudat állapota 

úrdhvaréta 

aki felfelé irányítja ondóját 

utkatászana 

„széktartásʺ, guggoló helyzet 

vadzsra 

mennydörgés 

vádhana 

a bídzsa hordozója 

váju 

levegő, szél 

vaszti 

jógabélmosás, beöntés 

véni 

áramlás 

vidnyánamaja‐kósa 

a tudás rétege 

víná 

indiai lant 

visuddha csakra 

ötödik csakra, „tisztaʺ 

viszarga 

speciális légzőhang szanszkrit kiejtése, ,,hʹ  

vjágra 

a nyugtalanság állapota  

vritti 

gondolatcsapongások 

     

105