GYEPEK MÉRGEZŐ ÉS GYÓGYNÖVÉNYEI

GYEPEK MÉRGEZŐ ÉS GYÓGYNÖVÉNYEI

Egyetemi jegyzet a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar távoktatásban résztvevő hallgatói részére

Írta: Dr. Tasi Julianna Egyetemi adjunktus Gyepgazdálkodási Tanszék

SZIE Gödöllő 2003

TARTALOMJEGYZÉK

Fejezet címe 1. BEVEZETÉS

Oldalszám 3.

2. FAJGAZDAG GYEPTÁRSULÁSOK ÉRTÉKELÉSE TAKARMÁNYTERMESZTÉSI SZEMPONTBÓL

4.

3. A MÉRGEZŐ ÉS GYÓGYÍTÓ HATÁSÉRT FELELŐS HATÓANYAGOK

7.

4. A MÉRGEZŐ- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK ELŐFORDULÁSA ÉS HATÁSA AZ ÁLLATOKRA

13.

5. NÖVÉNYI MÉRGEZÉSEK LEGELTETÉSKOR ÉS TARTÓSÍTOTT TAKARMÁNY ETETÉSEKOR

17.

6. KÜLÖNBÖZŐ HASZNOSÍTÁSÚ GYEPEK MÉRGEZŐ NÖVÉNYEI

21.

6.1. Legelők fontosabb mérgező növényei

21.

6.2. Rétek fontosabb mérgező növényei

30.

6.3. Árnyékos helyek, erdőszélek, erdőirtások fontosabb mérgező növényei

36.

6.4. Parlagok, ruderális területek gyakori mérgező növényei

40.

7. GYÓGYNÖVÉNYEK GYŰJTÉSE ÉS ELSŐDLEGES FELDOLGOZÁSA

45.

7.1 A gyógynövénygyűjtés alapvető szabályai

46.

7.2 A gyógynövények elsődleges feldolgozása

46.

8. KÜLÖNBÖZŐ HASZNOSÍTÁSÚ GYEPEK LEGFONTOSABB GYÓGYNÖVÉNYEI

47.

8.1. Legelők fontosabb gyógynövényei

48.

8.2. Rétek, nedves területek fontosabb gyógynövényei

53.

8.3. Parlagok, ruderális területek fontosabb gyógynövényei

54.

2

1. BEVEZETÉS Magyarországon a mezőgazdaság által művelt területnek mintegy egyötödét teszi ki a gyep. A mezőgazdasági statisztika által önálló művelési ágként nyilvántartott terület nagysága 1100000 hektár körül mozog, enyhén csökkenő tendenciát mutatva. A mezőgazdaságban a közvetlen termelési támogatások csökkennek, az ökológiai- és tájgazdálkodás pedig egyre inkább támogatottá válik, ezért a gyepgazdálkodás szerepe megnő. Várhatóan a területe is kb. 300 ezer hektárral fog növekedni. Mindez együtt kell, hogy járjon a gazdálkodók jelentős részének szemléletváltásával. Erre kényszeríti őket a lakossági nyomás is, amely növekvő élelmiszerbiztonságot követel meg. A hagyományos mezőgazdálkodás mellett egyre nagyobb területen szükséges vegyszermentesen gazdálkodni. Az ökológiai- és a biogazdálkodás nemcsak az élelmiszerbiztonságot javítja, hanem nagymértékben csökkenti a környezet terhelését. Feltétlenül szükséges az ilyen irányú változtatást megvalósítani a gazdálkodásban, mert a pusztuló föld, a klímaváltozás tendenciája ezt kikényszeríti. Fenntartható csak a környezetbarát gazdálkodás lehet. A tömegtakarmányok termesztése során a gyepgazdálkodással lehet a legkönnyebben biztosítani a vegyszermentes takarmányt a kérődző állatfajok számára, egyúttal megteremtve a hús- és részben tej, tejtermék előállítás egészséges alapanyagát. A juh- és kecskehús, marhahús, vadhús, részben a nyúlhús, valamint a juhtej, kecsketej és a belőlük készült termékek a gyepről takarmányozott állatok esetében vegyszermentesek, és a gazdálkodás környezetkímélő lesz. Természetesen feltételezzük, hogy a termékelőállítás további fázisaiban is betartják a szabályokat (antibiotikumok alkalmazásának tilalma, stb.). A kettőshasznú szarvasmarha fajták terjedése esetén a tehéntej, és tejtermékek egy része is előállítható az ökológiai gazdálkodás keretében. Mindezek a gyepekre alapozhatók, vagyis a gyepgazdálkodás szerepét, jelentőségét hangsúlyozzák. A környezetkímélő, vegyszermentes gyepgazdálkodásban alapvető feladat, és kiinduló állapot kell legyen a fajgazdag növényállomány, és ennek fenntartása. A biodiverzitás megőrzése ezzel a gazdálkodási formával biztosítható. A környezetkímélő, ökológiai gyepgazdálkodásban szembe kell nézni a gazdálkodás szempontjából egyértelműen gyomnak nevezett mérgező növények jelenlétével, és el kell tűrni azokat. A gyógynövények egyrésze a mérgező fajok közül kerül ki, másrésze viszont a gyepgazdálkodásban feltételes gyomnak tekintett növényekhez tartozik. A mérgező- és gyógynövényekben gazdag növénytársulásokkal való gazdálkodáshoz meg kell ismerni ezeket a növényfajokat, fontosabb tulajdonságaikat, hatásukat a takarmányt fogyasztó állatokra. Tudni kell, hogyan kerülhető el a növényi mérgezés a legelőkön és kaszált gyepeken. Meg kell ismerni azokat a lehetőségeket, amelyeket a fajgazdag, és egyúttal gyógynövényekben gazdag gyeptársulások rejtenek. Fel kell hívni a figyelmet a másodlagos bevételi forrásként jelentkező gyógynövénygyűjtési lehetőségre. A kiaknázásához azonban ismerni kell a legfontosabb, gyakran, nagyobb borítottsággal megjelenő növényeket, a gyűjtés és elsődleges feldolgozás alapvető szabályait. Ezek a tudnivalók találhatók meg ebben a jegyzetben.

3

2. FAJGAZDAG GYEPTÁRSULÁSOK ÉRTÉKELÉSE TAKARMÁNY TERMESZTÉSI SZEMPONTBÓL Az évelő pázsitfűfélékkel benőtt területeket gyepeknek szokás nevezni. A takarmánytermesztési célú gyepek hasznosítása különbözik a többi gyepekétől, legeltetéssel, vagy kaszálással történik, és a vegetatív, földfeletti részek termesztése a gazdálkodás célja. A természetben különböző hatások által kialakítva létrejött növénytársulásokat természetes gyepnek nevezzük, az ember által mesterségesen létrehozott növénytársításokat pedig telepített gyepnek hívjuk. A természetes gyepek soha nem csak pázsitfűfélékből állnak, hanem nagyon sokféle kétszikű növényfaj kíséri őket, és alkotja a gyeptársulást. A telepített gyepek a magyarországi ökológiai adottságok között öntözés nélküli gazdálkodás esetén a telepítést követő egy-két év után átalakulnak, megjelennek a termőhelyi adottságoknak leginkább megfelelő kísérő lágyszárú növények. A magyarországi természetes gyepekben átlagosan 30-40 növényfaj él együtt, alkot társulást. A fajszámot tekintve nem a pázsitfűfélék, hanem a lágyszárúak vannak többségben. Különösen jellemző ez a kép a pázsitfüvek többsége számára kedvezőtlen adottságú termőhelyeken, az aszályos, száraz és a túl nedves fekvésben. A legtöbb fűfajnak ugyanis az üde fekvés jelenti a legkedvezőbb termőhelyet, ahol a növekedésükhöz szükséges víz mennyisége, eloszlása és mélysége biztosítja a füvek erőteljes növekedését. Ekkor a fajok között fennálló versenyből a pázsitfüvek győztesen tudnak kikerülni. Az üde fekvésű gyepekben ezért találunk több pázsitfüvet és kevesebb lágyszárú növényt. Különösen szembetűnő ez akkor, ha nem a fajok számát, hanem az azok által beborított terület nagyságát vesszük szemügyre. A takarmánycélú gyepek növényállományának értékelésekor legfontosabb szempont az, hogy az egyes fajok az állatok számára egészséges takarmányt tudnak-e szolgáltatni, mekkora az ilyen takarmányértékkel bíró fajok részesedése a gyep termésében. Ezt a részesedést kétféleképpen tudjuk vizsgálni és kimutatni. Az egyik gyakori megoldás a gyepalkotó növényfajok termésrészesedésének becslése. Ekkor azt adjuk meg, hogy az összes termésmennyiségnek (pl. t/ha) hány százaléka származik a vizsgált növényfaj(ok) terméséből. Ilyenkor tehát tömegszázalékról beszélünk. A másik, a gyakorlatban könnyebben kivitelezhető megoldás szerint a vizsgált növényfaj(ok) által borított terület nagyságát becsüljük meg, és borítási százalékról beszélünk. A természetes gyepek szerkezete a borítottság alapján más képet mutat, mint a fajok száma szerint. Csak akkor beszélhetünk gyepről, ha a növénytársuláson belül a pázsitfűfélék uralkodnak, vagyis a legnagyobb borítottságot adják. Ha a takarmányértékkel bíró füvek borítottsága 50% alá csökken, a takarmánytermesztési cél miatt be kell avatkozni a gyep szerkezetébe. Mit jelent a takarmányérték, vannak-e a gyepben olyan növények, amelyeknek nincs takarmányértéke? Minden növényben vannak tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, ásványianyagok, stb.), de ha az állatok nem fogyasztják el a növényt, vagy megeszik azt, de megbetegszenek tőle, akkor hiába van az ilyen növényben tápanyag, mégsincs takarmányértéke. Nem szolgáltat takarmányt. A takarmánycélú gyepekben a növények egyik részének azért nincs takarmányértéke, mert nem fogyasztják el az állatok, másik részének pedig azért, mert ha megennék őket, akkor betegséget, növényi mérgezést okoznának. Az első csoportba főleg a szúrós, 4

morfológiai okból ehetetlen, mechanikai károsodást okozó fajok tartoznak, a másikba pedig a mérgező növények. Fontos kérdés, hogy a gyógynövényeknek van-e takarmányértékük? Tág értelemben minden olyan növényt gyógynövénynek nevezünk, amely kis mennyiségben tartalmaz biológiailag aktív, hatóanyagokat, és irodalmi adatok, vagy a néphagyomány szerint betegségek gyógyítására, megelőzésére használják, vagy használták. A gyepek gyógynövényei között vannak pázsitfűfélék és pillangósvirágú, az állatok által szívesen fogyasztott fajok is. Ezeknek egyértelmű a megítélése, van takarmányértékük. A gyepalkotó gyógynövények legtöbbje azonban nem pillangósvirágú, lágyszárú növény. Nem szúrósak és nem mérgezőek. Ha kárt nem okoz a fogyasztásuk, akkor az a kérdés, hogy megeszik-e az állatok ezeket a növényeket. A 1. táblázatban közölt adatok bizonyítják, hogy igen. A vizsgálatban részt vett juhok legelésük során a felvett takarmánynak átlagosan 38%-át az ilyen gyógyhatású növényekből válogatták össze. Főleg a pillangósvirágúak és más kétszikű növények közül kerülnek ki az állatok által kedvelt gyógynövények. Tápanyagtartalmukról a 2. táblázat ad tájékoztatást. A táblázat adatai és az azonos fejlődési állapotú pázsitfüvek tápanyagtartalma nem térnek el lényeges mértékben (l. Takarmányozási Táblázatok a különböző takarmányozással foglalkozó könyvekben). A lényegi eltérés az ásványianyag tartalomban van, valamint abban, hogy a gyógynövények biológiailag aktív, gyógyhatású anyagokat is tartalmaznak. Ezek szerint a gyógynövények közül azok, amelyekben nincsenek mérgező anyagok, rendelkeznek takarmányértékkel. Az ilyen növényeket (ha nem herefélék) a gyepgazdálkodás a feltételes gyomok közé sorolja, mert ha csak ezekből állna a gyep, akkor nem élnének meg rajta az állatok, de kis mennyiségben megeszik azokat. Kárt nem okoznak. A gyógynövények között az ilyen ártalmatlan fajokat enyhe hatású (mite) drogoknak nevezik. Meg kell különböztetni az erős hatású (forte) gyógynövényeket, amelyek a gyepalkotók között a mérgező növények csoportjába tartoznak. Takarmányértéke nem lehet a mérgező növényfajnak, akkor sem, ha tápanyagtartalma alkalmassá tenné a takarmányozásra. A fenti megfogalmazásból kiderül, mitől függ, hogy egy adott gyepalkotó növényfaj mérgező, a gyeptakarmányt fogyasztó állatokra veszélyes növény, vagy veszélytelen, egyúttal gyógyhatású növény-e. Ezt valójában a növény hatóanyagtartalma, hatáserőssége, és a belőle elfogyasztott mennyiség dönti el. A 2. fejezetben felhasznált irodalom 1. Balázs F. (1949): A gyepek termésbecslése növényszociológiai felvételek alapján. Állami Növénytermesztési Intézet, Mosonmagyaróvár. Agrártudomány, I. 1., Budapest, 26-34. p. 2. Barcsák Z. (1984): Gyepek gyomtalanítása. Gyepgazdálkodási Tanácsadó 5. szám, Szombathely. 4-5.p. 3. Barcsák Z., Baskay-Tóth B., Prieger K. (1978): Gyeptermesztés és –hasznosítás. Mg. Kiadó, Budapest, 115-132.p. 4. Kispál T. (1993): Különböző gyepnövények preferencia nyelőcsőfisztulázott juhokkal. Kandidátusi értekezés. Gödöllő.

vizsgálata

5

1. táblázat: Juhokkal végzett takarmányválogatási vizsgálatok eredményei (Gödöllő, 1988-1990) RD % (1) 43,8

Gyógynövény RD % (2) 1,49

Egyszikű hasznos növények 20,9 Pillangósvirágúak 13,11 32,5 23,44 Egyéb kétszikű növények 2,9 Egyéb egyszikű növények 100 Összes 38,04 Kispál Tibor vizsgálatai nyomán végzett saját számítások

Gyógynövény a fogyasztott növény %-ában 100%=(1) 3,40 62,73 72,12 -

RD% = megmutatja, hogy az állatok által elfogyasztott takarmányban hány %-ot képviselt az adott növénycsoport

2. táblázat: Néhány gyógynövény tápanyag tartalma, g/kg szárazanyag (Kota M.-Vinczeffy I. vizsgálatai szerint) Megnevezés gyűjtési időpont fejlődési állapot ny.fehérje ny.zsír ny.rost ny.hamu N-mentes kiv.anyagok NEm (MJ/kg) NEg (MJ/kg) NEl (MJ/kg) eredeti szárazanyag

Ligeti Ragadós zsálya galaj 1993.05. 1993.06.02. 23. virágzó virágzás kezdetén 173,7 111,5 56,6 41,3 213,2 266,0 98,2 136,2 458,3 445,0

Ökörfark kóró 1993.07.28.

Cickafark

virágzó 94,4 16,1 314,4 57,4 517,7

virágzás kezdetén 194,6 56,3 193,6 137,7 417,8

107,1 45,6 230,7 215,4 401,2

Mezei katáng 1993.07.0 5. virágzás kezdetén 95,7 35,6 324,8 111,3 432,6

5,55

5,06

5,55

5,22

4,37

5,24

3,14 5,47 257,0

2,70 5,13 235,9

3,14 5,47 276,1

2,85 5,25 166,8

2,06 4,66 140,7

2,86 5,26 175,3

1993.06.01

Martilapu levél 1993.06.01. vegetatív

6

3. A MÉRGEZŐ ÉS GYÓGYÍTÓ HATÁSÉRT FELELŐS HATÓANYAGOK A növényi szervezetben az anyagcsere folyamatok során sokféle anyag termelődik és raktározódik. Közülük nem mindegyiket nevezzük hatóanyagnak. A kémiai összetétel magában foglalja valamennyi, az adott növényi részben található anyagot. Hatóanyagnak csak azt tekintjük, amelyik jól meghatározott hatást gyakorol az életfolyamatokra. A hatóanyagok tehát biológiailag aktív, hatásos anyagok. A növények szervezete fehérjékből, szénhidrátokból, zsírokból épül fel, vagyis ilyen anyagokat minden növény tartalmaz. Hatóanyagnak csak akkor tekintjük ezeket az anyagokat, ha a növényt ezek miatt hasznosítják. Példaként kiemelhető a nyers bab, borsó, szójabab fehérjéje, amely erős hatást gyakorol a szervezetre. Ezeket mérgező fehérjéknek nevezzük, és mint hatóanyagcsoportot, toxalbuminok (másképpen lektinek) néven fogjuk említeni. A zsírok közül is lehet példákat kiemelni, a lenmagolaj, ricinusolaj a hatóanyagok közé sorolható. A szénhidrátok között is sok a hatóanyagok közé tartozó vegyület. Általában akkor nevezzük őket hatóanyagnak, ha olyan sok halmozódik fel belőlük a növényben, vagy növényi részben, hogy ez tekinthető a drog egyedüli hatóanyagának. A hatóanyagok kémiai jellemzése A hatóanyag lehet egységes vegyület, vagy több vegyület összessége. A növényi nyersanyagból eszerint háromféle készítmény állítható elő: • Egységes vegyület (tiszta hatóanyag) • Több, hasonló vegyületet tartalmazó frakció (pl. illóolajok) • Sok, különböző szerkezetű vegyületet tartalmazó kivonat (pl. vizes és szeszes kivonatok) Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kivonatok hatása felülmúlja a tiszta hatóanyagokét. Jó példa erre, hogy a borsmentalevél szeszes kivonata jobb, hatékonyabb epehajtó, mint az egységes mentol, vagy az 50% mentolt tartalmazó illóolaj, azonos mentoltartalom mellett is (Rácz és mtsai, 1992). Fontosabb hatóanyagcsoportok 1. Alkaloidok Ebbe a csoportba tartoznak a legsúlyosabb mérgezést okozó, legerősebb hatású hatóanyagok. Gyógyászati felhasználás esetén ezeket nagyon pontosan kell adagolni, ezért házilag (gyógytea készítésére) nem használhatók. A csoportba változatos kémiai szerkezetű anyagok tartoznak, kb. 7000-féle alkaloid van. Jellemzőik: - bonyolult, többnyire gyűrűs szerkezetű szerves vegyületek - nitrogént tartalmaznak (de nem minden N-tartalmú növényi anyag alkaloid!) - lúgos kémhatásúak - a növényekben található savakkal sókat képeznek, sóik formájában tárolódnak a növényben - sóik vízben is oldódnak

- legtöbbjük szilárd halmazállapotú és színtelen (de pl. vérehulló fecskefű sárga, sóskaborbolya piros) 7

- kivételes: cseppfolyós halmazállapotú a koniin (foltos bürök) és a nikotin (dohány) Az alkaloidok a nitrogén anyagcsere termékei. A kiinduló aminosav alapján csoportosíthatók (lizin-, fenilalanin- stb. eredetű alkaloidok). A legtöbb növényben sokféle alkaloid található (pl. a vérehulló fecskefű tejnedvében 20féle alkaloid van). A legnagyobb mennyiségben lévőt főalkaloidnak nevezzük, a többinek mellékalkaloid (v.társalkaloid) a neve. A természetben találkozunk olyan növényekkel is, amelyek nem alkaloidokat, hanem alkaloidszerű vegyületeket tartalmaznak. Ezekben a nitrogén nem a gyűrűben, hanem az oldalláncban, vagy nyílt szénláncban van. Azért kell megemlíteni őket, mert nagyon gyakran használt növények, illetve drogok tartoznak ide. - ilyenek pl: kapszaicin (paprika) kolhicin (őszi kikerics) efedrin (csikófark) Az alkaloidok gyakoriak a következő növénycsaládokban (innen kerül ki a legtöbb veszélyes, erős hatású mérgező növény): - amarilliszfélék (Amaryllidaceae) - boglárkafélék (Ranunculaceae) - borbolyafélék (Berberidaceae) - burgonyafélék (Solanaceae) - liliomfélék (Liliaceae) - mákfélék (Papaveraceae) - meténgfélék (Apocynaceae) Legfontosabb, legismertebb alkaloidok: szimfitin koniin hioszciamin, atropin szkopolamin papaverin, morfin, kodein berberin akonitin szolanin protoveratrin nikotin kokain kinin sztrichnin koffein

Symphytum spp. Conium maculatum Atropa, Datura spp. Hyoscyamus spp. Papaver somniferum Chelidonium majus Aconitum spp. Solanum spp. Veratrum spp. Nicotiana spp. Coca spp. Cinchona spp. Strychnos spp. Coffea spp.

Az alkaloidok élettani hatása háromféle lehet: - központi idegrendszerre ható (gátló, serkentő) - keringési rendszerre ható (pl. protoverin, vinkamin) - simaizmokra ható görcsoldó (pl. papaverin), vagy serkentő (pl. kinin, sztrichnin)

8

2. Glikozidok A növények sejtnedvében, váladéktartó sejtjeiben, oldott állapotban található szerves vegyületek. Nem cukor (aglikon) részből és egy vagy több cukormolekulából állnak. A vegyület két részét összekapcsolhatja - oxigénatom - kénatom - szénatom A glikozidok elnevezése a kapcsolódó cukormolekula alapján történik, pl. glükóz → glükozid ramnóz → ramnozid galaktóz → galaktozid Hatásuk annál erősebb, minél több cukormolekulát tartalmaznak. A glikozidok csoportosítása az aglikon rész kémiai szerkezete alapján történik, így a következőket különböztetik meg: • fenolos glikozidok Hatásuk: baktériumok és kórokozó gombák fejlődését gátolják, pl: fűz- és nyárfa fajok szalicilsav-származékai. • cianogén glikozidok Kéksavat szabadítanak fel. Ide tartoznak a csonthéjasok magjaiban található amigdalinok, melyek főleg gyermekekre mérgezők. • kéntartalmú glikozidok Az enzimes hidrolíziskor felszabaduló aglikon csípős ízű (mustármag, torma). Felhasználásuk főleg a népi gyógyászatban jellemző, bőrre helyezve helyi vérbőséget okoznak (hisztamint szabadítanak fel), ezért reumás bántalmak gyógyításakor használatosak. • antraglikozidok Hashajtó hatásúak (szenna, rebarbara). A keserűfűfélékben is vannak ilyen anyagok, pl. a szulák keserűfű által okozott bélgyulladás. • szívre ható glikozidok Ezek szteránvázas vegyületek. A Digitalis, Helleborus, Adonis fajokban fordulnak elő. Súlyos növényi mérgezést okozhatnak, amikoris szívbetegség jelei mutatkoznak az állatokon. • iridoid glikozidok Az elnevezés forrása egy hangya nemzetség neve (Iridomyrmex), melynek riasztóanyagában felfedezték az iridoid glikozidok alapszerkezetét. Hatásuk a központi idegrendszert gátló, nyugtató (pl. macskagyökér). A glikozidok könnyen hidrolizálnak, vízzel érintkezve elbomlanak, ezért bizonyos kezelési eljárások hatására hatásukat vesztik (pl. szénakészítés)! 3. Szaponinok Ezek a vegyületek is glikozidok, aglikonjuk neve szapogenin. A szaponinok a növények 70-80%-ában megtalálhatók. Felületaktív anyagok, csökkentik a víz felületi feszültségét, vízzel rázva habzanak. Szagtalanok, csípős ízűek. Mérgező hatásuk eltérő mértékű. Hemolizáló hatásúak, vagyis a vörösvértestekből a festékanyag a plazmába áramlik. Ennek hatására gyors elhullást okozhatnak! Többségük ingerli a nyálkahártyát, tüsszentést vált ki, poruk köhögési rohamot okozhat. Fokozzák más hatóanyagok (gyógyszerek, mérgek) oldékonyságát és felszívódását. Különösen a halakra veszélyes mérgek. 9

Felhasználásuk a gyógyászatban: - köptetőként (orvosi kankalin gyökere, szappanfű hajtása) - vizelethajtóként (tövises iglice gyökere, szöszös ökörfarkkóró virág) - gyulladáscsökkentő (édesgyökér gyökere, körömvirág virágai) - kórokozókra ható (kankalin, borostyán levele) - immunstimuláns, roboráló (ginszeng gyökér) anyagként történhet. A borostyán (Hedera helix) is szaponin tartalmú, méreg (erős hatású), háziszerként nem használható, gyógyszeripari alapanyag (légcsőhurut, szamárköhögés, tüdőasztma, külsőleg fejbőr ápolására szolgáló készítmények). Érdekesség, hogy szerkezeti hasonlóság van az édesgyökér szaponinjai és a mellékvesekéreg egyes hormonjai között, szapogenineket használnak szterinvázas hormonok (kortizon) félszintézissel történő ipari előállítására. Egyes szegfűfélék és fészkesvirágzatúak szaponinjai a rovarok szervezetében vedlési hormonként viselkednek. 4. Illóolajok Nem egységes anyagok: egy adott növény vagy növényi rész vízgőzzel lepárolható, illékony vegyületeinek összessége (20-60 komponens). Kivételt képez a rózsaolaj, amelyet vízzel főzéssel (vízdesztilláció) és nem vízgőzzel nyernek! Az alapvegyületek szénhidrogének, de az oxigént is tartalmazók hatásosabbak. Jellemző tulajdonságaik: - vízben nem oldódnak (szerves oldószerekben, zsíros olajokban igen) - szobahőmérsékleten maradék nélkül elillannak - folyékony halmazállapotúak - a keletkezés helyén, vagy annak közelében raktározódnak a növényben erősen fénytörő cseppek formájában - a növények 30%-ában megtalálhatók, 0,01-3% mennyiségben - kiválasztódásuk részben a vizelettel, részben a légutakon át történik Hatásuk: Többségük csak helyileg izgató, de vannak kifejezetten mérgezők is. A bőrön vérbőséget okoznak (hisztamint szabadítanak fel). Az állatokon vizenyős beszűrődést, gyulladást, esetleg bőrelhalást okoznak. Gyógyászati alkalmazhatóságuk: (sokkal fontosabb, mint esetleges mérgező hatásuk) 1. a kórokozó baktériumok és gombák fejlődését 1:5000 - 1:30 000-szeres hígításban gátolják (pl. kakukkfű, eukaliptusz, kamilla, zsálya, cickafark, citromfű illóolaja) 2. görcsoldó hatás gyomorban és belekben - kamilla, kömény, édeskömény, ánizs bélgörcsök ellen - májon keresztül kiválasztódók (pl. menta) epegörcsöt oldanak - vesén keresztül kiválasztódók (kömény) a húgyutak görcseit oldják 3. légutakban fertőtlenítő hatás Hígabban folyóvá teszik a váladékot és fokozzák a hám csillóinak mozgását, ezért köptető hatásúak (pl. ánizs, kakukkfű). 4. emésztési zavarok esetén - emésztőnedvek termelését fokozzák (főleg a keserűanyag tartalmúak, pl. üröm) 5. az érintkezés helyén gyulladáscsökkentő hatás pl. cickafark, kamilla külsőleg és az emésztőrendszer gyulladásainál egyaránt 6. enyhén izgató hatás - vesén át kiválasztódók vizelethajtók (pl. boróka, tövises iglice), 10

- az erősebben izgatók reumás fájdalmakra használhatók 7. központi idegrendszeren keresztül nyugtató, izomellazító hatás ezeket a fürdőgyógyászat is használja, pl. valeriana, komló, citromfű, levendula 5. Cserzőanyagok Technológiai csoport, a bőr cserzésére használható anyagokat sorolják ide, és erről kapták a nevüket. Jellemző tulajdonságaikhoz tartozik a savanyú kémhatás és a fanyar íz, mert a fehérjéket kicsapják. Hatásuk: - kis adagban gyógyító: -antibakteriális (károsítják a baktériumsejt hártyáját) -összehúzó, vérzéscsillapító, edzik a foghúst, csökkenti a nyálkahártyák gyulladását (pl. cserszömörcéből készült szájvíz) -hasmenés elleni teakeverékek részei (pl. párlófű, libapimpó) - nagyobb adagban bélsárpangást, bélhurutot, gyomorgyulladást okozhatnak 6. Szerves savak (almasav, citromsav, sóskasav, borkősav, hangyasav) Felhalmozódási helyük a levelekben és gyümölcsökben van, rendszerint sóik vagy észtereik formájában. A szervezet gyorsan lebontja őket, ezért ritkán okoznak mérgezést. Toxikológiai szempontból legjellemzőbb az oxálsav (sóskasav). Kalcium-oxalát halmozódik fel pl. mezei sóskában, juhsóskában (kb. 1%-ban), rebarbarában. Ezek a növények nagy mennyiségben elfogyasztva károsak a szervezetre (állatnál és embernél egyaránt!), a húgycsatornák elzárását, veseelfajulást okozhatnak. A szerves savakra jellemző a kiváló szomjoltó hatás (gyümölcs, gyümölcslé, gyógytea formájában). 7. Szervetlen anyagok (hamu alkotórészek) Közülük legjelentősebb a kovasav. Savanyúfüvekben, zsurlókban van károsító mennyiségben. A szöveteket ingerli káros mértékben, viszont kis mennyiségben vizelethajtó. 8. Mérgező fehérjék (lektinek) - régi elnevezés szerint toxalbuminok Erős és gyors hatású mérgek. Hőérzékenyek, ezért főzés során elbomlanak. Főleg a hüvelyesek családjára jellemzők, pl. akácban a robin, nyers magvakban: bab, borsó, szója, lencse, ricinus magban. Mérgező hatásuk oka az, hogy kicsapják a vörösvértesteket. Az izolált lektineket a vércsoportok meghatározásánál használják. 9.Flavonoidok (festékek) Az ide tartozó vegyületek 15 C-atomos szénhidrogének. Vízben többé-kevésbé oldódnak. Szinte minden növényben megtalálhatók (2000 félét ismerünk). Mérgező hatásúkért rendszerint az aglikon rész felelős pl. lyukaslevelű orbáncfűben a hipericin. A virágok színét adó antocianinek is ide tartoznak. Érdekesség, hogy a közeg kémhatásától függ a virág színe, pl. az orvosi tüdőfű esetében is. Bioflavonoidoknak is szokás nevezni a biológiailag hatásos flavonoidokat. A rákos megbetegedések megelőzésében egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak ezeknek a 11

vegyületeknek. Kiegészítik a C-vitamin hatását, csökkentik a hajszálerek kóros törékenységét, helyreállítják áteresztőképességüket, ezért csökkentik a magas vérnyomást, gátolják az erek elmeszesedését. Csökkentik a visszérgyulladást is. Legfontosabb a rutin nevű flavonoid, amely a japán akác bimbóinak fő hatóanyaga, és szembetegségeknél használatos. A máriatövis termésének flavonoidjai májvédő hatásúak, ezért alkoholista betegek kezelésekor szokták alkalmazni. A kamilla, édesgyökér flavonoidjai görcsoldó hatásúak. 10. Gyanták és balzsamok A gyanták szilárd halmazállapotúak, szesszel vonhatók ki a növényekből, majd vízzel hígítva kicsapathatók. Bonyolult összetételű szerves vegyületek elegyei. A növényi sejtekben vagy a sejtközötti járatokban (gyantajáratokban pl. fenyőkben) halmozódnak fel. Hatásuk: -nagyobb mennyiségben gyomor- és bélgyulladás -gyógyításban: sejtosztódást gátló, részben sejteket elpusztító, ezért bőrgöbök eltávolítására használják A balzsamok sűrűn folyó anyagok. Általában csípős, keserű ízűek, vízben nem, szerves oldószerekben különböző arányban oldódnak. Kitermelésükre bemetszéseket végeznek a fák törzsébe (pl. fenyőféléknél). 11. Szénhidrátok Főleg gyógyászati jelentőségűek, nem mérgezők. Gyógyszerészeti segédanyagként szerepelnek: cukrok, keményítő, inulin. A nyálkák fontosak gyógyteaként is. Szerepük a nyálkahártyák bevonása. Gyomorfekélynél bevonó szerként szerepelnek, de csökkentik a pepszin aktivitását is. A bodza, hársfa, orvosi ziliz, ökörfarkkóró növényekben található szénhidrátok légúti hurutoknál a köhögési ingerhatást mérséklik. Duzzadóképességük miatt fontos szerepet töltenek be a hashajtásban pl. lenmag, mustármag. A fehérfagyöngy és a kasvirág szénhidrátjai immunstimuláns hatásúak. A növények kémiai összetételének ismerete elősegíti a növénycsaládok azonosítását, illetve az adott faj növénycsaládhoz való tartozásának bizonyítását. Jó példa erre a fészkesvirágzatúak családja, amelynek tagjaiban nem képződik keményítő, az összes többiben viszont igen. A hatóanyagok alkalmasak lehetnek ún. kémiai növényrendszertan kialakítására. Ha egy faj egyedei között eltérő a hatóanyagok összetétele (pl. a különböző illóolajoké), akkor a fajon belüli kemotaxonról szoktak beszélni. A 3. fejezetben felhasznált irodalom: Bernáth J.(1993): Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 22-33.p. Haraszti E., Kalmár Z.(1972): Ismerjük meg a mérgező növényeket. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 49-54. p. Rácz G., Rácz-Kotilla E., Szabó L.Gy.(1992): Gyógynövényismeret. Sanitas Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest. 39-58.p., 74-76.p., 96-103.p., 4953.p. 12

4. A MÉRGEZŐ- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK ELŐFORDULÁSA ÉS HATÁSA AZ ÁLLATOKRA A gyepekről származó takarmányt állatok fogyasztják, ezért egy adott növény mérgező vagy gyógyító hatását az dönti el, hogyan hat az állatokra. A hatás attól függ mennyi, és milyen erősségű hatóanyagot tartalmaz a növény, valamint mennyit fogyaszt belőle az állat. Ezeket a tényezőket, hatásukat vizsgáljuk meg ebben a fejezetben. A növény hatóanyag tartalmát befolyásoló tényezők A hatóanyag anyagcseretermék, ezért az anyagcserére ható környezeti tényezők hatással lehetnek a hatóanyagok felhalmozódására. Az ökológiai tényezők 3 fő irányon keresztül hatnak a hatóanyag produkcióra: 1. módosulhat az összes szárazanyag-produkció 2. megváltozhat a hatóanyagokat döntően felhalmozó szervek (növényi részek) aránya 3. változhat a hatóanyagszint (koncentráció) Hogyan érvényesülnek ezek a fenti irányok a vadon termő növényeknél? A gyep hozamát növelő agrotechnikai beavatkozások (N-műtrágyázás, öntözés) növelik a gyepek összes produkcióját azon keresztül, hogy a füvek versenyképességét növelik. Ezzel közvetett gyomirtó hatást fejtenek ki. Egyúttal csökken a mérgező- (gyógy-) növények mennyisége a gyepben, vagyis a hatóanyag produkcióra a műtrágyázás, öntözés, és minden, a füvek térhódítását elősegítő beavatkozás negatív hatással van. A vadon termő gyógynövények gyűjthetőségét rontja, viszont csökkenti a növényi mérgezés kockázatát. A különböző növényi részek eltérő hatóanyag tartalmúak, pl. a csattanó maszlag fásodott részei nem tartalmaznak alkaloidot. Az állatok a fiatal leveleket legelik elsősorban, ezért az olyan hatóanyagok veszélyesebbek, amelyek főleg a levelekben halmozódnak fel (gyűszűvirág glikozidjai). A napos helyen, jó tápanyagellátás mellett nőtt növény levelesebb, vagyis veszélyesebb. Nagyon fontos szerepe van a hatóanyag tartalom megváltozásának, ezért meg kell ismerni a hatóanyagtartalmat (koncentrációt) befolyásoló tényezőket. Ezek a következők lehetnek: - Időjárási tényezők • fény -napos helyen általában nagyobb a hatóanyag tartalom (pl. Krím és Leningrád közötti különbség) • -napszak szerepe: Délben és napos időben kell gyűjteni, mert olyankor nagyobb a hatóanyag tartalom. Szerencsére az állatok ilyenkor nem legelnek. • hőmérséklet: Az alkaloidok mennyiségére bizonyítottan hat. • vízellátottság: Döntő a növény igénye, pl. nedves helyen élő növénynek a tartós szárazság stresszt okoz, ezért csökkenhet a hatóanyag tartalma. A vízellátottság inkább az összes produkcióra és a szervek arányára hat. - Talaj- és tápanyag-ellátottság • kémhatás (pH): A növény ökológiai igénye, nem fordul elő az igényétől eltérő pHjú talajon. • N-tápanyag: A termesztett gyógynövényeknél jelentős a hatóanyagtartalmat befolyásoló szerepe. A nitrogén műtrágyázás hatására a növények hatóanyagtartalma ún. optimum görbével írható le. A termesztett takarmánynövények mérgező anyagaira is jelentős hatással van a nitrogén 13

műtrágyázás (a szudánifű ciánhidrogén tartalma nagyobb a nitrogénben gazdag talajokon). - A növény fejlődési fázisa Általában a fiatal növényi részek tartalmaznak több hatóanyagot, de az állatok is a fiatal részeket legelik (általában). - A tartósítás hatása a mérgezőanyag tartalomra •

•

szárítás Ennek hatására legtöbbször változatlan marad a hatóanyag tartalom (pl. az alkaloid tartalom nem változik). A glikozidok a hosszú időtartamú szárítás során elbomlanak, ezért az ilyen növényekből készült széna kevésbé mérgező. Az illóolaj tartalom is csökken a szárítás hatására, pl. a boglárkafélékben. silózás A silózás általában nem változtatja meg a növények hatóanyag tartalmát, de a zsurlóknál a melegerjesztés hatására csökkenést tapasztaltak. A nagy kovasav tartalmú növények ízletessége, etethetősége javul a silózást követően. A silózásnak van azonban egy veszélye is, az alsó silórétegben nőhet a mérgezőanyag tartalom, mert a csurgaléklében koncentrálódhat.

A mérgezés súlyosságát befolyásoló tényezők A növényi mérgezés súlyosságát több tényező befolyásolja. Köztük fontos szerepe van magának a mérgező hatású növénynek, a fogyasztó állatnak (faj érzékenysége, kor, ivar stb.), valamint a takarmányozás módjának. 1. A mérgező anyagokat tartalmazó növény oldaláról ható tényezők • • • • •

A növény hatóanyag tartalma A méreg tulajdonságai: felhalmozódik a szervezetben, vagy gyorsan kiürül onnan, erős hatású anyag, vagy enyhén hat Az állat által elfogyasztott mennyiség -Mérgezés kialakulásához általában 300-2500 g mérgező növény elfogyasztása szükséges. A kiéhezett állatok mohón legelnek, ezért ilyenkor gyakoribb a növényi mérgezés. A legeltetés tavaszi megkezdésekor szintén mohóbban, válogatás nélkül legelhetnek az állatok, ezért ilyenkor is nagyobb a növényi mérgezés veszélye. A tapasztalatlan (más vidékről származó) állatok nem ismerik az adott legelő növényállományát, így esetleg mérgező növényt is megehetnek.

2. Az állatok oldaláról ható tényezők •

Az állat faja -A kérődzők bendőjében néhány glikozid elbomlik, pl. gyűszűvirág, konkoly glikozidjai

14

•

• • • •

-Különbözik az állatfajok idegrendszerének fejlettsége, a fejlettebbek érzékenyebbek a növényi mérgekre, vagyis kisebb mennyiség is megbetegítheti őket. Az állatok érzékenysége csökkenő sorrendben a következő: szamár, öszvér, ló, macska, kutya, sertés, baromfi, szarvasmarha, juh, nyúl A kérődzők kisebb érzékenységének okaként az emésztőrendszer sajátosságait, a bendőben lezajló bakteriális emésztést is ki kell emelni. Az állat kora -A fiatal állatok érzékenyebbek és egyúttal tapasztalatlanok is! -Az öreg állatok is érzékenyebbek, mert már nem működik tökéletesen az anyagcsere és az immunrendszer. Az állat ivara -A nőivarú, vemhes állatok érzékenyebbek, ezért gyakori következménye a növényi mérgezésnek az elvetélés. Az állat kondíciója -Az éhes, és a rossz kondíciójú állatok kisebb mennyiségű méreg elfogyasztása után is megbetegszenek. A hasznosítási iránya -A tejtermelő állatoknál a tejjel a szopós állat (és az ember) is megbetegedhet, pl. az őszi kikerics, a pipacs hatóanyagaira jellemző, hogy átjutnak a tejbe. Az emésztőcsatorna nyálkahártyájának épsége pl. a savanyúfüvek által megsértett nyálkahártya növeli a mérgezés veszélyét

3. A takarmányozás oldaláról ható tényezők •

•

A legeltetés során ritkán fordul elő növényi mérgezés, mert -általában a tapasztalt, idősebb állat elkerüli a mérgező növényeket -válogathat a növények között, ha van elegendő értékes növény a gyep szerkezetében (éhes, legyengült, más vidékről származó, tapasztalatlan állat kivételével) -biztosítani kell a terület állateltartó képességéhez mért terhelést, el kell kerülni a legelő túlterhelését A tartósított takarmány etetése (v. frissen kaszált takarmány istállóban etetése) növeli a mérgezés esélyét, mert -az állat nem tud válogatni, a szecskázott, felaprított növényeket egyáltalán nem tudja kiválogatni -változhat a takarmány ízletessége (pl. silózás hatására ízletesebbé vált takarmányt mohóbban eszi) -változhat a mérgezőanyag tartalom (pl. silózás során) -veszélyes a szénában a szárítva is mérgező növény

Mikor gyanakodhatunk mérgezésre? 1. Legelőre hajtás után egyszerre több állat hasonló tüneteket mutat: -elesettség, bágyadtság -étvágytalanság -testhőmérséklet megváltozása (csökkenés is lehet) 2. Valamelyik szerv v. szervrendszer tünetei mutatkoznak: -idegrendszeri tünetek: rendellenes étvágy, tompa v. túl élénk viselkedés, kényszermozgások -légzőrendszeri tünetek: orrfolyás, köhögés, nehezített légzés 15

-emésztőrendszeri tünetek: hányás, hasmenés, bogyós bélsár 3. Legelővizsgálat (felhajtó utak, delelő-, itatóhelyek vizsgálata is) során lerágott, kiköpött mérgező növényeket találunk A mérgezés tényét az állatorvos állapítja meg - mérgezésre gondol, ha boncoláskor talál mérgező növényi részeket az emésztőcsatornában, ill. bizonyos szagok utalnak bizonyos mérgező növényekre. A 4. fejezetben felhasznált irodalom: 1. 2. 3. 4.

Bernáth J.(1993): Vadon termő és termesztett gyógynövények. 38-52.p. Böő István (1991): Amíg az állatorvos megérkezik. Haraszti E.(1977): Az állat és a legelő. 236-259.p. Haraszti E., Bokori J.(1963): Mérgező és szennyező növények a takarmányban. 17-19.p. 5. Haraszti E., Kalmár Z.(1972): Ismerjük meg a mérgező növényeket. 53-57.p.

16

5. NÖVÉNYI MÉRGEZÉSEK LEGELTETÉSKOR ÉS TARTÓSÍTOTT TAKARMÁNY ETETÉSEKOR A legeltetéses gyephasználat szakszerű megszervezésével csökkenteni lehet a növényi mérgezés előfordulását, sőt általában el is lehet kerülni a kialakulását. Feltétlenül biztosítani kell, hogy a legelőn elegendő mennyiségű értékes pázsitfű és pillangósvirágú növény legyen. Az állatok megtalálják a szükséges takarmányt, ne kényszerüljenek éhségük miatt a nem kedvelt, káros hatású növények fogyasztására, vagyis ne legyen túlterhelt a legelő. A tartósított takarmányok (széna, szilázs, szenázs) etetése nagyobb kockázattal jár, mert ilyenkor nem tudnak válogatni az állatok, kénytelenek megenni az eléjük kerülő káros növényeket is. A gyeptakarmány tartósítása előtt kell gondoskodni arról, hogy ne legyen benne veszélyes mennyiségű mérgező növény. A gyakrabban előforduló növényi mérgezések tünetei Az idegrendszer károsodása esetén fellépő tünetek Idegmérgekként elsősorban az alkaloidok, glikozidok és szaponinok említhetők. Ezek mind erős hatású anyagok, ezért a betegség általában gyors lefolyású, nincs hosszú lappangási idő, és a tünetek kialakulását követően nem sok idő marad a beavatkozásra. Az idegrendszeri tünetek gyakran a beteg állat elhullásával végződnek. Az idegmérgek közül a legveszélyesebbek azok, amelyek mind a friss növényben, mind pedig a lekaszált és tartósított növényben megtartják mérgező hatásukat. Ilyenek az alkaloidok. Egyes idegmérgek izgató hatást fejtenek ki a szervezetre, melynek következtében nyugtalanság, ijedősség, dühöngés, fokozódó görcskészség, kényszermozgások tapasztalhatók. Ilyen hatást fejt ki pl. a nadragulya, beléndek, csattanó maszlag, a boglárkák. Más növények hatóanyagai előbb nyugtató, majd bénító hatást mutatnak, ezért tompultság, bizonytalan mozgás, aluszékonyság, tántorgás, bénulás (részleges, esetleg általános) jelei láthatók a beteg állatokon. A pipacs, vérehulló fecskefű, bürök, zsurlók, farkasalma, sisakvirágok, őszi kikerics, fehér zászpa, szarkaláb elfogyasztását követően találkozhatunk ezekkel a tünetekkel. Az emésztőrendszer károsodása esetén fellépő tünetek Emésztőrendszeri tüneteket sokféle hatóanyag okozhat. Az illóolajok, cserzőanyagok, bizonyos glikozidok, szaponinok és gyanták jellemzően emésztőszervi tüneteket váltanak ki. A szájnyálkahártya, gyomor-, bélnyálkahártya gyulladása tapasztalható, nyálzás, öklendezés, kérődzési zavarok, hastáji fájdalmak, görcsök-kólikás tünetek észlelhetők. Erjedt, büdös-véres hasmenés, vagy bélsárrekedés is előfordulhat. A kutyatej-félék, szappanfű, tyúkhúr-pázsitos csillaghúr, ricinus, libapimpó, réti boglárka, egyéb boglárka fajok, mocsári gólyahír ilyen tüneteket váltanak ki. Ezek közül a boglárkák csak zölden mérgezők, szárítva elveszítik veszélyességüket. A légzőrendszer jellegzetes tünetei A légzőszervi tünetek egy részét az idegmérgek okozzák, mert a légzőközpont bénításával, a légzőizmok bénulásával váltják ki az állat fulladásos halálát. A tünetek 17

másik részét a tüdő-hajszálerek sérülése miatti tüdővizenyő okozza. A bekövetkező szaporább vagy felületes légzés, fokozott hasprés utal a légzőrendszer károsodására. Az ilyen tüneteket kiváltó növények többsége a keresztesvirágúak családjába tartozik. Ilyen a pásztortáska, sebforrasztó zsombor, útszéli zsázsa. A légzőszervet károsítja a kerek repkény is. A keringési rendszer zavarát jellemző tünetek A szívre ható glikozidok szapora és gyenge szívverést, szívbénulást, vérnyomásesést okoznak. Ilyen hatóanyagokat tartalmaznak pl. a gyűszűvirágok, tavaszi és nyári hérics, hunyor fajok. Véralvadás zavara Speciális tünetcsoportot képeznek a kumarinokat tartalmazó növények. Áteresztővé teszik az érfalat, nagy vérzések, savós beszűrődések, vérömlenyek (hematómák) képződnek. Az orvosi- és fehér somkóró tartalmaz kumarint a takarmánynövények közül. A magvakban található kumarinok gátolják a csírázást, tehát allelokemikáliáknak tekinthetők. Ciánhidrogén mérgezés A ciánglikozid tartalmú növényeket fogyasztott állatok légzési nehézséget, fulladozást mutatnak. Ezek azonban nem a légzőrendszer működési zavarai, hanem a vér oxigénszállító képessége csökkent a hemoglobin károsodása miatt. Szapora szívverés, keserűmandula szagú lehelet utal a károsodásra. A csonthéjasok magjában található amigdalinok ilyen ciánglikozidok, valamint a vízi- és réti harmatkása, kutyatejfajok, bükkönyfajok, kerepfajok, fehérhere, bodzafajok, a szudánifű sarjúja tartalmaznak ciánglikozidokat. Fényérzékenyítő (fotoszenzibiláló) hatás Bizonyos festékanyagok (flavonoidok) jelenléte érzékennyé teszi a bőrt a fénnyel szemben. Emiatt bőrgyulladás, pörkképződés alakul ki, ami vakaródzáshoz, étvágytalansághoz vezet. Elsősorban a cickafark-, és az orbáncfű fajok tartalmaznak ilyen hatású festékeket. Másodlagos fényérzékenyítő hatás alakulhat ki a májműködés zavara miatt (lucerna, vörös here, korcs here) Sóforgalmi zavarok Az oxálsav származékai (oxalátok) a szervezet só- és vízháztartásának zavarait okozzák. Ennek következtében mutatkozik veseelfajulás, gyomor-, bélgyulladás, szívgyengeség, véres vizelet. Főleg kalcium-oxalát halmozódik fel a Rumex fajokban. Növényi ösztrogén mérgezés Bizonyos növényfajok az ösztrogén hormonhoz hasonló szerkezetű és hatású anyagokat tartalmaznak, ezért ezeket elfogyasztva a fiatal állatok is kitőgyelnek, a péra kipirul, méhgyulladás, hüvely előreesés következik be. A pillangósvirágú 18

takarmánynövények, az angol perje, olasz perje, vörös csenkesz, aranyzab, pongyola pitypang virágkocsánya növényi ösztrogéneket tartalmaz. A növényi mérgezés elkerülésének lehetőségei A takarmányellátás során kialakulhat a növényi mérgezés veszélye, ezért úgy kell megszervezni azt, hogy a veszélyt minél kisebbre csökkentsük, ha lehet teljesen megszüntessük. Erre két különböző irányból tehetünk intézkedéseket. Egyrészt a gyephasznosítás szakszerű megszervezésével, másrészt a mérgező növények előfordulásának csökkentésével. 1. A gyephasznosítás szervezési teendői a mérgezés elkerülése céljából A szárítás során mérgező hatásukat elvesztő növényeket tartalmazó gyepet ill. azt a növedékét, amely tömegesen tartalmazza az ilyen növényeket, nem legeltetéssel, hanem kaszálással kell hasznosítani és főleg szénaként etetni. A réti- és más boglárka fajok tömeges jelenléte esetén így kell eljárni. Elsősorban az üde- és nedves fekvésű réteken tömegesek ezek a növényfajok. Legelőhasználat esetén a tavaszi kihajtáskor nem szabad éhes állatokkal kezdeni a legeltetést. Ilyenkor ugyanis mohón, nem válogatva legelnek, ami a mérgező növények elfogyasztását is okozhatja. Tovább növeli ilyenkor a mérgezés esélyét az úgynevezett szárazanyag-éhség. Ez abból adódik, hogy tavasszal a fiatal fűben túl sok a víz és kevés a szárazanyag. Az állatok a bendőkapacitás korlátozott volta miatt csak legelőfűből nem tudják kielégíteni napi szárazanyag igényüket. Emiatt a több szárazanyagot tartalmazó, rostosabb kétszikűeket, gyomokat legelnek. A szárazanyag-éhség ösztöne erősebbnek bizonyul, mint a mérgező növényektől való félelem. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy takarmányszalmát, vagy szénát etetünk a legeltetés mellett. A legelőt még nem ismerő, újonnan odakerült állatokat első kihajtáskor szintén etetést követően, és tapasztalt állatokkal együtt helyezzük ki a legelőre. Ugyanígy járjunk el a legelésben tapasztalatlan fiatal állatokkal is. Mindig tartsuk be a legelő terhelhetőségére vonatkozó szabályokat. A legelő túlterhelése, a terméshozam és termésmegoszlás alapján számított állateltartó képességnél több állat legeltetése azzal jár, hogy hamar elfogy a takarmány. Ezután éhségük miatt a takarmányértékkel nem rendelkező, káros hatású (pl. mérgező) növényeket is megkóstolják az állatok. Ennek egyenes következménye a megbetegedés. A veszélyes mérgező növényeket tartalmazó gyepeken ne készítsünk tartósított takarmányt, de ne szecskázzuk a zöldet zéró legeltetés esetén se! A tartósított és a felaprított takarmányt ugyanis nem tudják kiválogatni az állatok. 2. A mérgező növények elterjedésének megakadályozása a mérgezés elkerülése céljából Egyes mérgező növényfajok természetes kísérői az adott növénytársulásnak, mert ökológiai igényeik annak felelnek meg. A száraz fekvésű, rossz vízellátású gyepekben kevesebb mérgező növényfaj tud megtelepedni. Teljes hiányuk azonban nem jellemző, és vegyszeres gyomirtással sem érhető el tartós gyommentesség. Ennek oka az, hogy a növénytársuláshoz hozzátartozó fajokról van szó. A nadragulya, leánykökörcsin, sziki üröm, sebforrasztó zsombor, sokféle kutyatej faj, a lyukaslevelű orbáncfű és a tavaszi hérics lehet tagja a száraz fekvésű gyepek növénytársulásának. A bolondító beléndek, bojtorján szerbtövis, csattanó maszlag és a foltos bürök megjelenése viszont 19

gyepgazdálkodási hibát jelez, mert ezek a növények nem természetes tagjai az ilyen helyeken kialakult gyepeknek. Elterjedésük megakadályozható minden olyan agrotechnikai beavatkozással, amely a pázsitfűféléknek kedvez, azok nagyobb borítottságát eredményezi. A füvek igényének megfelelő nitrogénellátás, vízellátás, a megfelelő időben elvégzett gyephasznosítás, a túllegeltetés elkerülése mind ide tartoznak. Egy szóval gyomszabályozási eljárásoknak is szoktuk nevezni ezeket. A mérgező növények magpergéssel való terjedésének megakadályozásában nagyon fontos szerepe van a gyomirtó kaszálások megfelelő időben, és gyakorisággal való elvégzésének. A nedves fekvésben található rétek növényállományában nagyon sokféle mérgező növény el tud szaporodni. Ezek többsége szintén társulásalkotó-, vagy kísérő faj, ezért nem érdemes arra törekedni, hogy vegyszerezéssel teljesen kiirtsuk őket. Néhány év alatt visszatelepülnek a gyepbe. Veszélyes mértékű, az összes borítottság 5-6 %-át meghaladó elszaporodásukat viszont el kell kerülni. Ebben több eszköz is a gazdálkodó rendelkezésére áll. Többek között a felesleges víz elvezetése, vízrendezés, a nitrogén ellátás javítása, savanyú kémhatású talajokon a meszezés megvalósítása. A nedves rétek jellegzetes, tömegesen elterjedő mérgező növényei a boglárka fajok, mocsári gólyahír, mezei- és mocsári zsurló, fehér zászpa, őszi kikerics, kerek repkény, vízi harmatkása, kecskeruta. A mezei zsurló kivételével mind társulásalkotó-, kísérő-, vagy zavarástűrő fajok, ökológiai értelemben nem gyomok. 3. Vegyszeres gyomirtás a mérgezés elkerülése céljából Kialakulhat olyan helyzet, amikor a mérgező növények nagymértékben borítanak a gyepben, veszélyeztetve ezzel annak hasznosítását. Ilyenkor nem segít más, csak a vegyszeres gyomirtás. Törekedni kell azonban arra, hogy egyszeri irtás, vegyszeres kezelés elegendő legyen. Ne kelljen az újbóli visszagyomosodás miatt megismételni azt. Ez csak akkor lesz sikeres, ha a gyomirtást követően a pázsitfüvek borítottságának növekedését segítjük. Ennek módja a szakszerű, a füvek igényének megfelelő nitrogénellátás és a szükséges regenerációs időt biztosító legeltetési mód alkalmazása. Javítja a hatékonyságot, ha felülvetéssel a pázsitfüvek kelését segítjük a gyomok helyén kialakult hézagokban. A sikerhez mindezek együttes alkalmazása, a komplex szemlélet szükséges, enélkül egyik beavatkozás sem lesz eredményes. Az 5. fejezetben felhasznált irodalom 1. Barcsák Z., Baskay-Tóth B., Prieger K. (1978): Gyeptermesztés és –hasznosítás. Mg. Kiadó, Budapest. 2. Haraszti E., Bokori J. (1963): Mérgező és szennyező növények a takarmányban. Mg. Kiadó, Budapest. 17-33. p. 3. Haraszti E., Kalmár Z.(1972): Ismerjük meg a mérgező növényeket. 54-57. p.

20

6. A KÜLÖNBÖZŐ HASZNOSÍTÁSÚ GYEPEK LEGFONTOSABB MÉRGEZŐ NÖVÉNYEI A mérgező növények közül a fontosabbak kiválasztásánál az a fő szempontunk, hogy a gyepről származó takarmányok (zöldfű, széna, szilázs, ill. szenázs) etethetőségét mennyire zavarja, az állatokat mennyire veszélyezteti az adott faj, valamint milyen gyakran fordul elő, mennyire gyakori a gyepekben. A mérgező (és a gyógy)növényeket sokféle szemszögből kiindulva lehet csoportosítani. Számunkra a takarmány hasznosítása elsődleges, ezért mi ebből a szempontból csoportosítjuk a növényeket. Megkülönböztetjük a legelők, rétek, árnyékos helyek (erdőszélek, erdőirtások) és a parlagok (árokpartok, ruderáliák) növényállományát, mérgező növényeit. Különbséget kell tennünk a növény veszélyessége miatt is, ezért megkülönböztetjük az erősen mérgező növényt, és a csak enyhébb lefolyású megbetegedést okozó fajokat. A gyomirtás szempontjából lényeges tudni, ha egy növényfaj védett, hiszen akkor nem irtható. A gyógyhatású anyagokat is tartalmazó fajok esetében jelezzük ezt is, és a felhasználás lehetőségeit is. 6.1. Legelők fontosabb mérgező növényei Legeltetéses gyephasználatról lévén szó, az állatok a friss, zöld fűvel találkoznak. Az ilyen gyepeken nem játszik szerepet, hogy a mérgező növény tartósításkor elveszti-e a mérgező tulajdonságát. Az összes többi hasznosítási módhoz képest a legelőhasználat jelenti a legkisebb mérgezési veszélyt, ha betartjuk azokat a szabályokat, amelyeket az előző fejezetben a szervezési teendőkről írtunk. Alapvető feladata a legeltetést szervező gazdának, hogy a válogatva legelés feltételeit biztosítsa. Az ökológiai feltételeknek megfelelően a gyeptípusra jellemző mérgező növények terjednek el. Meg kell tehát különböztetnünk elsősorban a vízviszonyok alapján az aszályos-, a száraz-, és az üde fekvésű legelők mérgező növényeit. Aszályos és száraz fekvésű legelők fontosabb mérgező növényei Cickafark fajok Tavaszi hérics Kutyatej fajok Lyukaslevelű orbáncfű Közönséges boróka Leánykökörcsin

Achillea sp. Adonis vernalis Euphorbia sp. Hypericum perforatum Juniperus communis Pulsatilla grandis

betegséget okozhatnak mérgező mérgező betegséget okozhat betegséget okozhat mérgező

Üde fekvésű legelők fontosabb mérgező növényei Őszi kikerics Kerek repkény

Colchicum autumnale Glechoma hederacea

mérgező mérgező

A fajok leírását tudományos nevük kezdőbetűje szerint, a magyar ABC szabályait figyelembe véve közöljük.

21

1. Achillea collina Becker. - mezei cickafark Termőhely: rét, legelő, parlagok, útszélek, udvarok, kertek Virágzik: június - október Gyűjtési idő: június – október, teljes virágzáskor Rendszertani besorolás Fészkesvirágzatúak - Asteraceae családba tartozó faj, melyet napjainkig A. millefolium ssp. collina elnevezéssel írtak le. Így említik a gyógyszerkönyvek és a drogleírások is. A mostani tudományos felfogás szerint a Magyarországon általánosan elterjedt faj botanikailag A. collina Becker. Botanikai leírás Évelő, 20-80 cm magas, fűszeres illatú növény. Vízszintesen kúszó gyöktörzse bojtos gyökereket és a talaj felszínével párhuzamosan haladó vékony tarackokat fejleszt. Magról kelt példányai az első évben csak levélrózsát hoznak, a szár csak a második évtől kezdve fejlődik. El nem ágazó szárán szórt állású, hosszúkás lándzsás leveleket hoz, melyek szárnyaltan többszörösen szeldeltek. Virágzata apró fészkekből egyesült sátorozó buga. Virága fehér. Életformája G1 Előfordulása Egész Európában, északon Izlandig elterjedt. Kelet-Ázsiában és Észak-Afrikában is előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori, főleg rét- és legelőnövényként ismeretes. Megtalálható parlagokon, útszéleken, udvarokon, kertekben is. Hatóanyagai Fő hatóanyagai illóolajok, melyeket a virágzatok 0,2-0,5%-ban tartalmaznak, a levelek illóolaj tartalma egy nagyságrenddel kisebb. Ezen kívül keserűanyagot (achillein), flavonoidokat is tartalmaz. A megbetegedés főbb tünetei Nagy mennyiségű (30-50%) friss cickafark szárának és levélzetének elfogyasztása az emésztőcsatorna gyulladását, vemhes állatokon elvetélést okoz. Az állatok pigment mentes bőrfelületének gyulladását is okozhatja. A napfény hatására súlyos gyulladásokat és idegrendszeri megbetegedést észleltek. Gyógynövényként való gyűjtése Nagyon fontos gyógynövény. Drogja a virágzó földfeletti hajtás (Achillea herba, régebben Millefolii herba) illetve a teljes virágzásban gyűjtött virágzat (Achillea flos). A forgalmazott drog Magyarországon a vadon termő állományból, gyűjtésből származik. Külföldön azonban termesztik is. A gyűjtés során érzékeny személyeknél bőrirritáció előfordulhat. A gyógyhatást főleg az azulének (illóolajok) okozzák. A jó minőségű illóolaj sötétkék színű az azuléntartalom miatt. Nagyon jó gyulladáscsökkentő, egyes készítményeinek hámosító, vérzéscsillapító és antibiotikus tulajdonságait is igazolták. A gyógyteát gyomornyálkahártya gyulladás, gyomorfekély és vastagbélhurut esetén is jól lehet alkalmazni. Szájüregi gyulladások, fogínybetegség, hüvelygyulladás kezelésénél nagyon fontos szerepe van. Illóolaját kenőcshöz keverve lábszárfekély és ekcéma gyógyítására lehet használni. A cickafark jól helyettesíti a kevesebb azulént tartalmazó és drágább kamillát. Mellékhatások, ellenjavallatok nem ismertek, ezért hosszantartó kezelésre is alkalmas.

22

2. Adonis vernalis L. - tavaszi hérics Termőhely: száraz pusztai v. sziklai gyepek, homoki rét, meszes, laza talaj, napos helyek Virágzik: március-május, ritkán később is színe: sárga Védett Rendszertani besorolás A Ranunculaceae - boglárkafélék családjába tartozó faj. Botanikai leírás Évelő, rövid ferde gyöktörzsű növény. Felálló szára egyszerű vagy ágas, általában csupasz, csak fiatalon gyengén szőrös, rovátkolt. A szár sűrűn leveles, kettő-négyszer osztott levelekkel. Végálló virágai egyenként nőnek a hajtások csúcsán, felállóak, 3-7 cm átmérőjűek, sárgák. Életformája H5 Előfordulása Elterjedt Közép- és Dél-Európában, de Nyugat-Szibériában is megtalálható. Magyarországon az Északi Középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön csak helyenként (Békés megye, Nyírség) fordul elő. Száraz pusztai vagy sziklai gyepekben, homoki réteken, száraz pusztai erdőkben, meszes, laza talajon él. Főleg a legelőkön szaporodik el, ahol magvait zavartalanul elszórhatja - ha nem kaszálunk -, hiszen az állatok gondosan kikerülik erősen mérgező volta miatt. Hatóanyagai A növény szívglikozidokat - adonitoxint, adonidozidot, adonivernozidot-kumarint, flavonoidokat, szaponinokat -, valamint cukoralkoholt, akonitsavat, gyantát, zsírt és fitoszterint, illetve kolint tartlmaz. A hatóanyagok mérgező hatásukat szárítva sem veszítik el. Zölden szúrós illatú, szárítva szagtalan, csípős, kesernyés ízű növény. A megbetegedés tünetei Szívműködési-, emésztőrendszeri-, kiválasztószervi zavarokat okoz. Súlyosabb esetben, főleg lovaknál elhullással végződik a mérgezés. Nehéz légzés, hörgés, szédülés, gyakori hasmenés, a foghús vérzéses gyulladása, vese-, máj-, tüdőgyulladás, hőmérséklet csökkenés a leggyakoribb tünetek. A takarmánnyal elfogyasztott 8-10% tavaszi hérics lovaknál elhullását okozott. Sertések heveny hasmenés után szívgyengeségben hullottak el. A legelő állatok kikerülik a növényt kellemetlen szaga miatt, ezért inkább szénába keveredve okozhat mérgezést. Gyógynövényként való gyűjtése Azokban az országokban, ahol nem védett, föld feletti részeit virágzáskor gyűjtik. Erős hatású, szívre ható szer (cardiotonikum). A gyűszűvirágból (Digitalis lanata) előállított készítmények adagolása közötti szünetekben rendelhető, kizárólag orvosi vény alapján. Homeopátiában is használják. Vizelethajtó és nyugtató tulajdonságokkal is rendelkezik. Háziszerként nem használható! Magyarországon és a tőlünk nyugatra fekvő országokban védett növény, gyűjtése tilos! Termesztésbe vonása oldhatná meg a drog előállítását, azonban magról nehezen szaporítható, lassan csírázik.

23

3. Colchicum autumnale L. - őszi kikerics Termőhely: üde legelő, nedves rét, hegyi láp- és mocsárrét, Alföldön ligeterdőkben, agyag-, öntés-, tőzegtalajokon Virágzás: augusztus-október Gyűjtés: hagymagumó: augusztus-szeptember magvak: június eleje Rendszertani besorolás A liliomfélék - Liliaceae családba tartozó faj. Botanikai leírás Évelő, hagymagumós növény. A dió nagyságú, tojásdad hagymát pirosbarna hagymalevelek veszik körül, kb. 10-30 cm mélyen fekszik a talajban. Levelei 20-40 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, hosszúkás lándzsásak, a tokterméssel együtt tavasszal fejlődnek. A magérlelés után mind a levelek, mind a tok elszárad, a növénynek semmi föld feletti zöld része nem marad. Lila színű virágai levelek nélkül ősszel bújnak elő (augusztus-szeptember). A virágtakaró levelek alsó, összenőtt része csőszerű, 20 cm hosszú. Csúcsi része 6 lepelcimpára tagolódik. A virágban 6 porzó és egy, a talajban mélyen fejlődő magház van. A termés lágy falú, barna tok. A mag az állatok lábára ragadva terjed. Életformája G4 Előfordulása Az Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori üde, nedves réteken, hegyi lápés mocsárréteken, de megtalálható a legelőkön is. Az Alföldön szórványosan fordul elő. Hatóanyagai Az egész növény kolchicint (alkaloidszerű amid) tartalmaz. Ez erős hatású kapilláris méreg, mely a gyomor és a bél nyálkahártyáján keresztül fejti ki hatását. Zölden, szárítva, valamint a silózott takarmányban egyaránt megtartja mérgező voltát. A megbetegedés tünetei Étvágytalanság, nyálzás, hányás, nehezített nyelés, bűzös, nyálkás hasmenés, gyakori vizeletürítés (gyakran vérvizelés), remegés, bizonytalan járás, fokozatosan kifejlődő izomgyengeség, majd bénulás jellemzi a megbetegedést. Sertések érzékenyebbek a kolchicinre, 50%-uk is elhullhat, a szarvasmarhák, juhok és lovak esetében 20-40%-os elhullásról számolnak be. Testsúly-kilogrammonként 1 mg kolchicin halálos adag. A tejjel kiválasztódik a méreganyag, ezért a borjakra, sőt az emberre is veszélyes lehet! Az őszi kikerics ellen való védekezés nehéz, mert hagymagumója mélyen van a földben. Gyógynövényként való gyűjtése Gyógynövényként a hagymagumót virágzáskor ássák ki. Kolchicin tartalma 0,1-1,2%. A magvakat (a majdnem érett tokterméseket) június elején gyűjtik. A magokban 0,5% drog található, de 1,5% is lehet. Egyike a legerősebb hatású gyógynövényeknek. Csak orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett főleg köszvényes rohamok megelőzésére alkalmazható, háziszerként nem! A kolchicin a szervezetben felhalmozódik. A növénynemesítésben poliploidok előállításakor használják, mert befolyásolja a sejtosztódást. Gyűjtésekor fontos az alapos növényismeret, mert a hozzá hasonló magyar kikerics (C. hungaricum Janka) fokozottan védett, a homoki kikerics (C. arenarium W. et K.) pedig védett faj. Maga az őszi kikerics is kíméletre szorul, mert ritkán fordul elő Magyarországon.

24

4. Euphorbia cyparissias L. - farkas kutyatej Termőhely: száraz gyep, homok-, szikes puszta, töltések, utak, lucernában Virágzás: április-július, egyes példányok július-október Rendszertani besorolás A farkas kutyatej a kutyatejfélék - Euphorbiaceae - családba tartozik. Az ide tartozó fajok fehér tejnedvet tartalmaznak. Botanikai leírás Évelő, többfejű, fásodó gyöktörzséből lefelé és oldalra rügyekkel sűrűn teleszórt gyökerek fejlődnek. A tarackszerű oldalgyökerekből föld feletti szárak fejlődnek. Felálló szára 15-50 cm magas, sűrűn leveles, a virágzat alatt többnyire meddő leveles hajtásokkal. A száron szórtan álló levelek ülnek, tompák vagy kihegyezettek, ép szélűek és csupaszok. A bogernyős virágzat sokágú, a gallérkalevelek világoszöldek vagy sárgák, virágzás után vöröslők. A magvakat húsos, fehérje- és olajtartalmú függelékük miatt a hangyák terjesztik. Életformája G3 Előfordulása Elterjedt Közép- és Dél-Európában, Szibériában. Behurcolták Észak-Amerikába. Nálunk az egész országban gyakori. Elsősorban a száraz gyepek növénytársulásának tagja. Legelőkön jobban el tud szaporodni, mert keserű, mérgező tejnedve miatt az állatok nem legelik le. A rendszeres kaszálás meggyengíti. Előfordul még utak mentén, töltéseken, mindenféle száraz talajon. Hatóanyagai A tejnedv N-mentes laktont (euforbin), 5-15% gyantát, savanyú szaponint és hashajtóhatású zsíros olajat (különösen a magvak) tartalmaz. Mérgező hatását szárítva is megtartja! A megbetegedés tünetei Tejnedve külsőleg erősen izgató hatású, súlyos gyulladást, felhólyagosodást okoz. A szájban, torokban ugyancsak súlyos nyálkahártyagyulladás alakul ki, kaparó, égető, fojtó érzés mellett. Minden állatfajra mérgező, elhullást is okozhat. Főbb tünetek: nyálzás, hasmenés, gyomor-, bélgyulladás, görcsök, felfúvódás, támolygó járás, véres vizelet. A vemhes állatokon elvetélést okoz. A tej pirosas színű, kellemetlen, csípős ízű lesz. Többnyire csak a fiatal, vagy a kiéhezett állatok legelik le, esetleg a szénába kerülve okoz mérgezést. Gyógynövényként való gyűjtése Gyógyászati felhasználása nem jöhet szóba, így nem gyűjtik. 5. Euphorbia sequieriana Necker. - pusztai kutyatej Termőhely: meszes dombvidéki legelők Virágzás: május - november színe: zöldes-sárga Botanikai leírás Évelő, vaskos gyökértörzsű növény. Szára dús, bokros, 30-40 cm magas. Levelei lándzsásak, szürkészöldek. Virágzata 12 ágú álernyő, zöldes-sárga virágokkal. Májustól novemberig virágzik. Előfordulása Meszes talajú dombvidéki legelőkön gyakori. Előfordul erdőaljakban, erdei vágásokban is. 25

6. Euphorbia pannonica Host. - magyar kutyatej Termőhely: legelők, löszös lejtők, kopár legelők Virágzás: május-július színe: sárgás Botanikai leírása Évelő, 30-50 cm magas gyom. Vaskos, hengeres gyökértörzse függőleges irányba fejlődik. Szára fehéres és ripacsos. Tompa csúcsú, kékeszöld levelei lándzsásak, öregedve bíbor színűek. Virágzata sárgás álernyő. Májustól júliusig virágzik. Előfordulása Kopár legelőkön, löszös lejtőkön található. 7. Glechoma hederacea L. - kerek repkény Termőhely: ártéri és nedves kaszálók, legelők, parlagok, utak, kertek, üde, nedves, inkább savanyú talajon Virágzás: március-május színe: kékeslila Rendszertani besorolása Az Ajakosok - Lamiaceae család tagja. Hasonló faj a borzas repkény (G. hirsuta), melyet Waldstein és Kitaibel különböztetett meg a kerek repkénytől. A két faj között létrejött hibridet (G. pannonica Borb.) Borbás Vince írta le. Botanikai leírása Heverő és felegyenesedő szárú, alacsony évelő növény. Kúszó, nem elágazó szárának szárcsomói legyökereznek, a meggyökeresedés helyén új növények fejlődnek. Ritkás örvökben álló kékeslila virágai a vese alakú, csipkés szélű, átellenesen elhelyezkedő levelek hónaljában erednek. A borzas repkénytől elsősorban a csésze alapján különböztetik meg, valamint az egész növény szőrözöttsége segítségével. Életformája H2 Előfordulása Európa nagy részén megtalálható eurázsiai flóraelem. Észak-Amerikába behurcolták. Nálunk gyakori az egész országban. Ligeterdőkben, ártéri és nedves kaszálókon, legelőkön, lucernásokban, parlagokon, gyümölcsösökben, sövények, árkok közelében. Árnyéktűrő faj, ezért jól bírja a lucernavetésben, kaszálón is, elheverő, kúszó szárával az alsó szintet tölti ki, de felkúszik a takarmánynövény szárára is. Hatóanyagai Fő hatóanyagai keserűanyagok és illóolajok, de cseranyagot, szaponint és káliumsót is tartalmaz. Zölden mérgező. Eldörzsölve a mentára emlékeztető illata van, ezért az állatok általában elkerülik, de ha nagy mennyiségben felfutott, sűrűn benőtte a takarmánynövényeket, akkor mérgező mennyiséget is elfogyasztanak belőle. A megbetegedés tünetei A lovak nyálzás, izzadás, mérsékelt láz, nyugtalanság, tüdővizenyő, nehezített légzés, majd tüdőtágulás tüneteivel betegednek meg. Súlyos esetben 1-2 nap alatt bekövetkezhet az elhullás. Szarvasmarhák és juhok ritkán betegszenek meg. Gyógynövényként való gyűjtés A természetes populációk gyűjtéséből származik a Hederae terrestris herba. Az első örvökben virágzó hajtás felső 2/3-ad részét ollóval levágják, kíméletes gyűjtés során. Köptető és enyhe nyugtató hatása van. Gyógytea keverékben légúti hurutos betegségek kezelésére használják. Önmagában erős hatásúnak tartják. A népi gyógyászatban gyomor26

és bélbajokra, vese- és légzőszervi betegségek kezelésére használják. Fokozza az étvágyat. Egyes leírások szerint gargarizálásra, fürdővízbe, sebek kimosására, valamint bőrbetegségek gyógyítására is alkalmazzák. 8. Hypericum perforatum L. - lyukaslevelű orbáncfű Termőhely: száraz, mészkerülő tölgyesekben, hegyi réteken, füves és sziklás lejtőkön, legelő, kaszáló, parlag, út Virágzik: június-szeptember színe: aranysárga Rendszertani besorolása A növény az orbáncfűfélék - Clusiaceae (Guttiferae, Hyperaceae) családba tartozik. Magyarországon előforduló Hypericum fajok: H. hirsutum - borzas orbáncfű, H. tetrapterum - mocsári orbáncfű, H. maculatum - pettyes orbáncfű (védett), H. montanum hegyi orbáncfű, H. elegans - karcsú orbáncfű. Ezeknek azonban ritka előfordulásuk miatt nincs jelentőségük, sem a takarmányozás, sem a gyógynövény gyűjtés szempontjából. Botanikai leírása Évelő, erős gyöktörzsű, 50-100 cm magas, aranysárga virágú növény. Szára a felső részében dúsan elágazó, hengeres, két átellenes oldalán 1-1 léc fut le. A lomblevelek elliptikus tojásdadok vagy keskeny lándzsásak, sűrű áttetsző pontokkal, ép szélűek, fekete pontokkal a szélükön. Virágzata sokvirágú bogernyő. A szirom- és csészeleveleken is fekete mirigyek (pontok) láthatók. Júniustól szeptemberig virágzik. Életformája H1 Előfordulása A trópusok kivételével szinte mindenütt előfordul. Nálunk száraz, napos legelőkön, kaszálókon, parlagokon, utak mellett, erdőszéleken gyakori az egész országban. Hatóanyagai Illóolaj tartalma 0.1%, a levelek áttetsző pontjaiban képződik, sárga flavonoid festéket 0.5-1%-ban tartalmaznak a sziromlevelek, de a zöld részekben is van. A hipericin nevű vörös festékanyag a fekete mirigypontokban halmozódik fel. Tartalmaz még 10% cseranyagot, karotinokat, C-, P-vitamint és fitoncidokat. Zölden és szárítva egyaránt mérgező hatású. A mérgezés tünetei Az állatok bőrének festékanyagot nem tartalmazó területein (főleg a szem, fül, orr, száj környékén és a lábvégeken) súlyos bőrgyulladás, bőrduzzanat, savós kiizzadás, pörkképződés figyelhető meg, mely tünetek napfény hatására rosszabbodnak. Étvágytalanság, nyugtalanság, viszketés, a beteg testrészek harapdálása miatt annak kisebesedése járulhat még a tünetekhez. Szarvasmarhákon tőgygyulladás, légzési- és vérkeringési zavarok is tapasztalhatók. A lyukaslevelű orbáncfűből 4-5 kg elfogyasztása után 12-24 óra alatt elhullás is bekövetkezhet. A juhok különösen érzékenyek. Gyógynövényként való gyűjtése A Hyperici herba a virágzó hajtás felső, legfeljebb 40 cm-es része. A természetes populációt gyűjtik, egyes országokban termesztik is. Gyomorfekélyt megelőző hatása igazolt. Hámosító, enyhe görcsoldó. Depressziós tünetek kezelésére is használják, enyhe nyugtató. Epehajtó. Olajos kivonatát lábfekélyek, égési sebek, valamint napégés gyógyításánál alkalmazzák.

27

9. Juniperus communis L. - közönséges boróka Termőhely: homokbuckákon, hegyi legelőkön Rendszertani besorolása A nyitvatermők (Gymnospermatophytae) törzsén belül a ciprusfélék - Cupressaceae családjába tartozó örökzöld cserje. Botanikai leírása Kétlaki örökzöld, fás szárú növény, mely táj- és természetvédelmi területeinken néhány méteres magasságot is elér. Kúp alakú egyedei fontos szerepet töltenek be a tájkép kialakításában. Levelei ár alakúak, merevek, szúrós hegyűek, hármasával örvökben állnak. Termése éretlenül zöld, éretten feketés kék tobozbogyó, egy tövön különböző érésfokúak találhatók. Előfordulása Az Északi féltekén elterjedt faj, a síkságtól az alacsonyabb hegyvidékekig él. Magyarországon az Alföld homokpusztáin és középhegységeinkben helyenként állományalkotó. A bugaci ősborókás és a barcsi borókás védett területek. Meleg- és fényigényes faj. Tisztásokon, köves legelőkön, erdőszéleken él. Hatóanyagai A hajtás, a tobozbogyó és a boróka fája egyaránt tartalmaz drogot. Ezek közül az illóolaj okoz megbetegedést, nagyobb mennyiséget a tobozbogyó tartalmaz. Lényeges még az erjeszthető cukortartalma, juniperin nevű keserűanyaga. A termés íze édeskés, keserű utóízzel, szaga fűszeres, a terpentinre emlékeztető. A megbetegedés tünetei Erős szaga és íze miatt az állatok általában elkerülik, de a lovak és kecskék kora tavasszal lelegelhetik fiatal hajtásrészeit. Nyálzás, nehezített légzés, hasmenés, gyakori vizelés (esetleg véres vizelet), görcsök, bénulások, vemhes állatoknál elvetélés jelentik a tüneteket. Gyógynövényként való gyűjtés A védett területeken kívül előforduló vad populációkból gyűjtik az érett terméseket, az ágak ütögetésével lerázva azokat. A drog vizelethajtó, enyhe görcsoldó, a kórokozó baktériumok fejlődését gátló hatású. Serkenti az emésztőnedvek elválasztását. Vesekőképződést gátló gyógyszerek alkotórésze. Használatát 1 hónapra szokták korlátozni, hosszúidejű alkalmazása károsítja a vesét. Fürdővízbe téve antireumatikus és frissítő hatású. Szeszesitalok (pl. gin, borovicska) és húsok ízesítésére fűszerként is használatos. A boróka fájának száraz lepárlásával nyert gyógykátrányt szappanként ekcéma, pikkelysömör és hajhullás gyógyítására alkalmazzák. 10. Pulsatilla grandis Wender. – leánykökörcsin Termőhely: száraz lejtőkön, sziklagyepeken, homokos legelőkön Virágzás: március-április színe: halvány ibolya Védett! Rendszertani besorolása A boglárkafélék - Ranunculaceae családba tartozó faj. Szinonim neve Anemone pulsatilla L. Magyarországon 4 kökörcsin faj él, valamennyi védett! Botanikai leírása Évelő, ferde gyöktörzsű növény. Levelei szárnyaltak, a levélnyél felálló szőrű. Az egész levél elszáradva télen megmarad. A kora tavasszal megjelenő virágokat sűrű, 28

selymes szőr védi a hidegtől. A virág felálló, nagy, 5 szabad lepellevelű, kékesibolya, vagy lila színű. Március-áprilisban virágzik. Életformája H Előfordulása Ma még gyakori faj a középhegységekben, dombságokon, a Duna-Tisza közén, a Nyírségben és a Kisalföld peremén. Könnyen felmelegedő, száraz, napsütötte termőhelyeket, keleti vagy délies kitettséget kedvel. Hatóanyagai A zöld növényben protoanemonin található, amely a növény száradása során anemoninná alakul át. A megbetegedés tünetei Nyálkahártya-gyulladás, gyomor-, bél- és vesegyulladás fordul elő, elsősorban lovakon. Az elhullást légzésbénulás váltja ki. Gyógynövényként való gyűjtése Mind Magyarországon, mind a tőlünk nyugatra fekvő országok többségében védettek a kökörcsin fajok, így nem gyűjthetők. A frissen feldolgozott növényben egyébként nőgyógyászatban használható protoanemonin nevű hatóanyag van. A fitoterápiában ritkán használják. A kemoterápiában a friss növényből alkoholos kivonatot (őstinktúrát) készítenek.

29

6.2. A rétek fontosabb mérgező növényei A réthasznosításra jellemző, hogy tavasszal és nyár elején kaszálással, nyáron és ősszel pedig legeltetéssel takarítják be a gyepen termett takarmányt. Erre elsősorban a jó vízellátottságú területeken van lehetőség. A nedves fekvésű gyepek rétként való hasznosítása a leggyakoribb. Jellemző még olyan gyepeken, amelyek mély fekvésűek, tavasszal esetleg vízállásosak. Belvíz járta területek, vagy folyók árterei. Ilyen helyeken tavasszal állategészségügyi okok miatt sem célszerű legeltetni. Meg kell még említeni a patakok, csatornák, mély árkok partmenti részeit, valamint a mocsár- és lápréteket, mint a nedvességet igénylő mérgező növények gyakori termőhelyeit. Ezeket a helyeket a gazdák szintén kaszálással szokták hasznosítani, rendszerint szénát készítenek. Előfordul a pányvás legeltetés is az árokpartokon. A kaszálás, széna-, vagy szilázs készítés miatt a tartósítás során hatásukat vesztő mérgező növények a nyár közepéig általában nem jelentenek veszélyt. Ezért fontos tudni az itt élő mérgező fajokról, megtartják-e mérgező hatásukat a szénában is. A nedves termőhelyeken a gyomszabályozásnak nagyon fontos eszköze a vízrendezés és a meszezés. Utóbbi azért, mert az időszakos víztelítettség a talajélet csökkenésével, levegőtlenséggel jár, ami hozzájárul a talaj kémhatásának savanyú irányba való eltolódásához. A réteken gyakran előforduló mérgező növények Mocsári gólyahír Mezei és mocsári zsurló Vízi harmatkása Libapimpó Vérontófű Boglárka fajok Fekete nadálytő Fehér zászpa

Caltha palustris mérgező Equisetum sp. mérgező Glyceria maxima mérgező Potentilla anserina betegséget okozhat Potentilla erecta betegséget okozhat Ranunculus sp. mérgező Symphytum officinale mérgező Veratrum album mérgező

Őszi kikerics, kerek repkény, mocsári kutyatej, amelyek a legelőkön is előfordulnak. Ott került sor a leírásukra. A felsorolásból is látszik, hogy a nedves, vizenyős helyeken nagyon sok veszélyes mérgező növény él. A csak nagy mennyiség elfogyasztása esetén megbetegedést okozó fajok aránya kicsi.

30

1. Caltha palustris L. – mocsári gólyahír Termőhely: savanyú talaj, magas talajvizű helyek, nedves fekvésű gyepek, mocsár- és láprétek, patakpartok Virágzik: március- május színe: élénksárga Rendszertani besorolása A boglárkafélék – Ranunculaceae családba tartozó növény, melynek Európában néhány alfaja ill. önálló kisfaja is elterjedt. Ilyen a kúszó, legyökerező szárú kis gólyahír (C. palustris ssp. Minor) is, mely csak vízparton él, réten nem fordul elő. Botanikai leírása Évelő, sokfejű gyöktörzses, felálló szárú növény. Életformája H1 Előfordulása Európában, Ázsiában és É. Amerikában a mérsékelt és arktikus övben elterjedt. Magyarországon őshonos növény. Hatóanyagai Izgató hatású protoanemonin alkaloida, szívre ható glikozid, kolin, szaponin. A növény nagyon keserű, csípős-kaparó ízű. Az állatok rendes körülmények között elkerülik. Kaszálás idejére levelei leszáradnak. Szárítva is mérgező! A megbetegedés tünetei Elsősorban lovakra van erős megbetegítő hatása, de szarvasmarhák és kecskék tejének ízromlását is megfigyelték. A lovaknál megfigyelt főbb tünetek: felfúvódás, bűzös, kátrányszerű hasmenés, gyakori vizeletürítés, támolygó járás. A sertés károsodás nélkül fogyasztja kitúrt gyöktörzsét. A mérgezés elkerülhető, ha kora tavasszal nem legeltetjük a gólyahírrel fertőzött gyepet. A savanyú talajok meszezésével és vízrendezéssel írtható a mocsári gólyahír. Gyógynövényként való gyűjtése Gyógyteaként nem használható, erős hatású, de a homeopátiában alkalmazzák. 2. Equisetum arvense L. - mezei zsurló Termőhely: savanyú homokos-, agyag talaj, nedves rétek Virágzás: március- április Rendszertani besorolása A harasztokhoz tartozó növény a zsurlófélék- Equisetaceae család tagja. Magyarországon 8 faj él, ezek közül a mezei zsurló és a mocsári zsurló a legelterjedtebbek és a gyepgazdálkodásban is ezekkel találkozhatunk. A hosszú zsurló száraz termőhelyeken, homoki legelőkön él, spórás szára is zöld. Botanikai leírása Évelő, erősen tarackosodó, kitartó gyom. Tarackjai vízszintesen előrehaladva új hajtásokat képeznek, és mivel a régiek elpusztulnak, így fokozatosan „vándorol” a növény. Szára ízekből áll, a szárcsomóknál örvökben helyezkednek el pikkelyszerű levelei. Kétféle szárat hoz, kora tavasszal bújik elő 20-30 cm magas, sárgás v. vörösesbarna, elágazás nélküli spórás szára. Ennek csomóinál hártyás levélhüvely van, 8 sötétbarna foggal. Szára bordás (8-16 borda). A szár csúcsán megjelenő, kb. 3 cm hosszú füzérben fejlődnek spórái. A spórák kiszórása után (márc.- ápr.) a szár csúcsából meddő, zöld szár fejlődik ki. A föld feletti szárrészek ősszel elpusztulnak. Életformája G1 31

Előfordulása Európa, Ázsia, Észak-Amerika, Észak- és Dél-Afrika. Hatóanyagai 15-20% hamualkotó elemet tartalmaz, melynek 70-80%-át kovasavszármazékok alkotják. Ezek mennyisége száraz drogra számítva kb. 5%. Ezen kívül flavonoidokat, szaponint és nikotint (alkaloid) is tartalmaz. A B1 vitamint bontó tiamináz enzimet is tartalmaz. A takarmányt a meddő szár szennyezi. Meleg erjesztéssel csökken mérgező hatása és ízletessége, etethetősége javul. Szárítva is mérgező. A megbetegedés tünetei Betegséget csak nagy mennyiségű (30-50%) mezei zsurló elfogyasztása után, vagy a szennyezett takarmány 40-90 napig tartó etetésekor figyeltek meg, főleg lovaknál és kérődzőknél. B1 vitaminhiányra jellemző tünetek mutatkoztak: nyugtalanság, ingerlékenység, izomrángások, nagymértékű lesoványodás. Később támolygó, rogyadozó járás, általános bénulás volt megfigyelhető. Megváltozott a tej minősége is, vízszerű, kékes színű, kissé csípős ízű lett. A zsurlóval fertőzött takarmányt csak silózva etessük. Gyógynövényként való gyűjtése Vadon élő populációit főleg szántóföldeken célszerű gyűjteni. A drogot a meddő hajtások képezik (herba). Vízhajtó hatása kísérletileg igazolt. Vesekőképződésre hajlamos egyének és húgyhólyag-gyulladásban szenvedők rendszeresen fogyaszthatják teáját (10-15 perces főzés!). Izületi bántalmak kezelésére is ajánlják. A népi gyógyászatban és régen tüdőgümőkórban is használták. Artériák elmeszesedése ellen és vérzések csillapítására is használható. Borogatásra és fürdővízbe téve nehezen gyógyuló sebek esetén is javallt. 3. Equisetum palustre L. - mocsári zsurló Termőhely: láp-, mocsárrétek, árkok Virágzás: június-szeptember Fontosabb különbségek, eltérések a mezei zsurlótól: nedvesebb termőhely, szántón nem jellemző, nincs külön meddő szára, együtt nőnek és mindkettő zöld, a szár felülete selymes, spórái nem kora tavasszal fejlődnek, hanem nyáron (június-szeptember). Oldalágai nem 4, hanem 5 élűek. Az összes zsurló közül a legmérgezőbb ez a faj! Hatóanyagai: equisetin alkaloidot is tartalmaz. Gyógynövényként nem gyűjthető (mérgező) 4. Glyceria maxima Holmb. - vízi harmatkása Termőhely: nádas, csatorna, rizsföld, árkok Virágzás: július-augusztus zöld Rendszertani besorolása: Pázsitfűfélék - Gramineae Botanikai leírása Évelő, 1-2 m magas nádszerű növény. Kúszó gyöktörzse van. A levél lemez színe és éle érdes, nyelvecskéje rövid. 20-40 cm hosszú bugája van. Életformája G1 Előfordulása a mérsékelt égöv. Hatóanyagai 32

Ciánglikozid tartalma miatt mérgező. Szárítással és erjesztéssel csökken a mérgező hatása. A megbetegedés tünetei A szervezetben ciánra és cukorra bomlik a ciánglikozid, s ezért a mérgezés nagyon gyorsan kialakul. Szapora légzés, gyors szívverés mutatkozik, később bizonytalan járás, izomgörcsök, majd fulladás miatt elhullik az állat. Csatornák partján ne legeltessünk, mert ott sok mérgező növény élőhelye van. 5. Ranunculus acer L. - réti boglárka Termőhely: mindenütt, leginkább nedves helyeken Virágzás: május-június, sarjhajtásokból szeptemberig színe: sárga Rendszertani besorolása A boglárkafélék - Ranunculaceae család tagja. Botanikai leírása Fényes aranysárga virágú, szokványosan elterjedt, igen változékony faj. Évelő, vastag gyöktörzse van, melyből rásimuló szőrös szár nő ki. Tőlevelei sötét rajzolatúak és nyelesek, míg a szár felső részén lévő levelek ülők. Virágai öttagúak. Elnyílás után a virágvacok kissé horgas csőrű aszmagokból álló terméscsoporttá alakul át. Életformája H1 Előfordulása Egész Európában, Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt. Nálunk az egész országban közönséges. Nedves legelőkön, kaszálókon, nyirkosabb helyeken fordul elő tömegesen. Késői kaszálás esetén az egész határ sárgállik az ilyen termőhelyeken. Hatóanyaga Protoanemonin nevű mérgező alkaloidot tartalmaz, mint a boglárkafélék sok faja. Ez az anyag csak a friss, zöld növényben van jelen, a száradás során átalakul, ezért ezek a növények csak zölden mérgezők. Az anyag bőrgyulladást, hólyagosodást okoz. A megbetegedés tünetei A bőrt és a nyálkahártyát hozza gyulladásba a protoanemonin, így könnyezés, orrfolyás, görcsös köhögés figyelhető meg. Az emésztőcsatorna gyulladásának következtében étvágytalanság, hányás, a kérődzés elmaradása, lovakon kólikás tünetek, hasmenés jelentkeznek. A bélsár általában kátrányszerű a boglárkamérgezésnél. Gyakran okoz vérömléses vesegyulladást, így véres és gyakori vizeletürítés is szerepel a tünetek között. Súlyos esetben görcsök közepette bekövetkezik az elhullás. A frissen levágott növény sejtnedve embereken bőrgyulladást okozhat! Gyógynövényként való gyűjtése Gyógynövényként nem gyűjtik. 6. Ranunculus repens L. - kúszó boglárka Temőhely: mocsár-, láprétek, ligetek, nedves erdők, árkok, kertek, Virágzás: március-augusztus sárga Különbségek a réti boglárkához képest: talaj szintjén kúszó indái vannak, melyek a csomóknál legyökereznek. Tőlevelei nem tenyeres-, hanem hármas osztatúak. Mindig a talaj nedvességét és a magas talajvízszintet jelzi. Vegetatív úton is szaporodik. A talajvíz szintjének leszállításával írtható. 33

7. Potentilla anserina L. - liba pimpó Termőhely: mocsár-, láprét, nedves legelő, nedves utak, árkok főleg savanyú talajon, nitrogéndús talajt kedvel. Virágzás: május-október sárga Rendszertani besorolása Rózsafélék - Rosaceae család. Tucatnál több faja van, sárga virágú a többsége. Botanikai leírása Évelő, ágas gyöktörzsű, kúszó, a csomóknál legyökerező szárú. Páratlanul szárnyalt levelei fonák oldalukon fehéren molyhosak. Vegetatív úton is szaporodik. Életformája H2 Előfordulása A trópusok kivételével mindenütt. Magyarországon a kultúrhatásnak kitett helyeken gyakori. Szereti a sós talajokat is. Főleg liba- és sertéslegelőkön érzi jól magát. Hatóanyagai Cserzőanyagok, keserűanyagok, nyálkák, flavonoid glikozidok és ásványi anyagok A megbetegedés tünetei Nagy mennyiségben fogyasztva, különösen lovaknál, bélsárpangást okoz, mely súlyos kólikával jár. Gyógynövényként való gyűjtése Herbája szolgáltatja a drogot. Összehúzó, vérzéscsillapító, a bélbaktériumok fejlődését gátló hatású. Hasmenés kezelésére használják. A népi gyógyászatban gyomorsavtúltengés esetén, a lég- és húgyutak gyulladásainak kezelésére használják. Ajánlják fogíny gyulladása esetén gargarizálásra, valamint fürdőként sebek, bőrgyulladások gyógyítására. 8. Potentilla erecta Räusch – vérontófű Termőhely: vizenyős réteken, láp, nyirkos erdők, talajra igénytelen Virágzás: május-szeptember sárga, tövüknél narancsszínű folt Gyűjtési idő: szeptember-október Eltérések a libapimpótól: nem 5, hanem 4 sziromlevele van, belső csészéje is van, felálló szárú, 3 tagú, ülő levelei vannak, nagy pálhalevelekkel. Gyökértörzse vízszintesen helyezkedik el. Gyökértörzsét gyűjtik, kenőcsként és borogatásként ajánlják (Volák et al. 1983), bőrkiütések és égések esetén. Tinktúráját mandulagyulladás és szájnyálkahártya gyulladás esetén gargarizálásra is használják. Az állatgyógyászatban hasmenésnél, vérzéscsillapításra és sebkezelésre használják. 9. Symphytum officinale L. - fekete nadálytő Termőhely: mocsaras, lápos, nedves helyek, magas talajvizű szántók is Virágzás: május-szeptember ibolyaszínű Gyűjtési idő: október-április Rendszertani besorolása 34

Érdeslevelűek – Boraginaceae. Magyarországon előforduló rokonfaja a sárgavirágú gumós nadálytő (S: tuberosum). Botanikai leírása Évelő, vaskos, rövid, többfejű gyöktörzse van mely kívül fekete, belül fehér. Életformája H3 Elterjedése csaknem egész Európa, Nyugat-Szibéria, Észak-Amerika Hatóanyagai Alkaloidja pirrolizidin-vázas, májkárosító hatású. Allantoin nevű hatóanyaga is alkaloidszerű vegyület. Sok nyálkaanyagot tartalmaz, keserűanyagok is vannak benne. A megbetegedés tünetei Nagy adag (20-25 kg) elfogyasztása után tapasztaltak lovakon nyugtalanságot, heves kólikás tüneteket. Májelfajulás, májgyulladás, sárgaság is kialakult. Gyógynövényként való gyűjtése Gyöktörzse adja a drogot, bár ritkán hajtását is gyűjtik. Manapság csak külsőleg használják, hámosító, sebgyógyulást segítő hatását kihasználva. Fürdőként reumatikus fájdalmak enyhítésére, ekcéma gyógyítására ajánlják. A körmök gombás fertőzése esetén a kerti kakukkfű illóolajával kevert pépet javallják. Allantoin hatóanyagát kozmetikai készítményeknél alkalmazzák. Belsőleg használva vizes kivonatát sem ajánlják tartósan fogyasztani, szeszes kivonatában pedig nagyobb arányban vonódnak ki a pirrolizidin-vázas alkaloidok, melyek májkárosító, rákkeltő hatásúak. 10. Veratrum album L. - fehér zászpa Termőhely: láprétek, mocsár-, nedves kaszálók, ligetek (Tiszántúlon hiányzik) Virágzás: június-augusztus, fehéres v. sárgászöld Gyűjtési idő: szeptember-október Rendszertani besorolása A liliomfélék - Liliaceae családba tartozó faj, alfaja a ssp. lobelianum, mely veszélyeztetett taxon, valamint rokon faja a fekete zászpa (V. nigrum L.), mely nyirkos erdőkben bokorerdőkben és vágásokban él. Botanikai leírása Évelő, több évtizedig is élő növény. Rövid gyöktörzse van. Életformája G4 (hagymás évelők) - nem hagymás, de átmenetet képez a hagymásokhoz (Ujvárosi 1957). Előfordulása Európa nagy részén, Szibériában. Hatóanyagai Alkaloidokat (protoveratrin, germerin, jervin) tartalmaz1% körüli mennyiségben. Ezek igen erős hatású mérgek. Ezen kívül keserűanyagok, gyanták és szerves savak vannak a növényben. Az egész növény erősen mérgező. A megbetegedés tünetei Előbb izgalmi, majd bénulásos tünetek jellemzőek. Egyik legmérgezőbb növényünk. A beteg állatok tejhozama is csökken, majd elapasztanak. Bénulás miatt 1 napon belül elhullhatnak az állatok. Gyógynövényként való gyűjtése Erős hatású, ezért csak gyógyszer előállításra használható a kiásott gyökértörzs a gyökerekkel (Veratri rizoma et radix). Kórházi kezelésre szánt, erélyes vérnyomáscsökkentő gyógyszert készítenek belőle. Nagyon szűk terápiás indexe miatt csak akkor használják, ha más szerekkel történő kezelés nem volt eredményes. 35

Halálos adagja 1-2 g. Csak védőmaszkban lehet a droggal dolgozni, mert pora izgatja a szemet és a nyálkahártyákat. Legnagyobb mértékű használata a homeopátiában jellemző. Az állatgyógyászatban külső élősködők (pl. Hypoderma bovis lárvák) elpusztítására használják, de csak olyan bőrfelület bedörzsölésével, melyet az állat a nyelvével nem tud elérni. 6.3. Árnyékos helyek, erdőszélek, erdőirtások fontosabb mérgező növényei A magángazdaságokban igyekeznek minden területet kihasználni. Megfigyelhető, hogy a füvesített, vagy magától befüvesedett gyümölcsösökben, az erdők szélén, vágásokban sem hagyják veszni a „magától” megtermő, a természet által adott takarmányt. Tapasztalható legeltetés is, főleg juhokkal, gyakoribb azonban a kaszálás és szénakészítés. Különösen az erdei vágásokra jellemző, hogy a talaj nagyon feldúsult tápanyagokban, nitrogénben. A nitrogént kedvelő mérgező növények jelenléte tipikus az ilyen helyeken. Sok erős hatású mérgező faj fordul elő az árnyékos termőhelyeken. A legeltetés kevésbé veszélyes, mint a szénakészítés, mert a legelő állatok kiválogatják a mérgező növényeket, nem legelik le azokat. Szecskázva nem szabad etetni az árnyékos helyekről származó takarmányt, éppen a válogatás lehetetlensége miatt. Tartósított takarmányt sem érdemes készíteni az árnyékos termőhelyeken a mérgezés nagyobb esélye miatt. Az árnyékos helyeken gyakran előforduló mérgező növények Farkasalma Bódító baraboly Gilisztaűző varádics Hunyor fajok Közönséges medvetalp Kankalin fajok

Aristolochia clematitis Chaerophyllum temulum Chrysanthemum vulgare Helleborus sp. Heracleum sphondylium Primula sp.

mérgező mérgező mérgező mérgező betegséget okozhat betegséget okozhatnak

A befüvesedett árnyékos termőhelyek legtöbb mérgező növénye erős hatású, ezért fokozott elővigyázatosság szükséges a takarmánykészítésnél, vagy legeltetésnél. Gyomszabályozásra általában nincs lehetőség, mert az ilyen helyeken a takarmánygyűjtés, vagy legeltetés csak másodlagos, mellékes hasznosítás. Az elsődleges területhasznosítás pedig általában nem teszi lehetővé a beavatkozást.

36

1. Aristolochia clematitis L. – farkasalma Termőhely: bokros, cserjés, utak, szőlőhegyek Virágzás: május-június sárga Rendszertani besorolása Farkasalmafélék-Aristolochiaceae Botanikai leírása Évelő, tarackos, 50-100 mm magasra növő, minden részében erősen mérgező növény. Az egész növény erős, átható, bódító szagú. Életformája G1 Előfordulása A Földközi-tenger vidéke, Közép-Európában elvadulva. Nálunk az egész országban előfordul. Hatóanyagai Arisztolochiasav, flavonoidok, illóolajok, arisztolochin alkaloid. A megbetegedés tünetei Lovaknál gyakrabban észleltek megbetegedést, már 5%-nyi farkasalmát tartalmazó takarmány fogyasztásakor is. Bágyadtság, étvágytalanság, feltűnően nagymértékű lesoványodás, görcsök jelentkeztek. Szív- és légzésbénulás miatt pusztultak el az állatok. Gyógynövényként való gyűjtése A föld feletti részeket tavasszal, nyár elején gyűjtik. Az arisztolochiasav fokozza a falósejtek (fagociták) működését, ezáltal a szervezet védekező képességét a gennykeltő baktériumok ellen. Ezt sebgyógyításra használták ki, főleg a népi gyógyításban és az állatgyógyászatban. Belsőleges alkalmazását (gyógyszerként is) betiltották, rákkeltő hatása miatt. A homeopátiában nagy hígításban használható. 2. Chaerophyllum temulum L. - bódító baraboly Termőhely: árnyas erdők, gyümölcsösök, kerítés mellett, parlag nitrogénben gazdag talaj, melegkedvelő Virágzás: május-július fehér Rendszertani besorolása Ernyősök - Apiaceae (Umbelliferae) Botanikai leírása Egy- vagy kétéves növény. Szőrös, piros foltos, a csomók alatt megvastagodott szára van, világoszöld levelei kétszeresen szárnyaltak. Életformája T2 vagy HT Előfordulása Elterjedt egész Európában, Észak-Skandináviát kivéve. Hatóanyagai A növény minden része kerofillin nevű alkaloidot tartalmaz. A megbetegedés tünetei Az emésztő- és légzőrendszert izgatja, bódulatot okoz. Nyálzás, hányás, hasmenés, felfúvódás figyelhető meg. A kérődzés csökken, vagy szünetel. Tompultság, támolygó járás, gyengülő szívműködés, nehéz légzés, bénulás tartozik még a tünetekhez. A mérgezés elhullással is végződhet. 37

3. Chrysanthemum vulgare L. - gilisztaűző varádics Termőhely: árterek, vízmosások, árkok, nedves, nitrogénben gazdag talajon, erdőszéleken Virágzik: június-szeptember sárga Rendszertani besorolása Fészkesvirágzatúak - Asteraceae (Compositae) Botanikai leírása Évelő, vastag, ferde gyöktörzsű növény. Szögletes szárán szárnyasan osztott levelek vannak. Gyengén szőrös, vagy kopasz. Sátoros bugában álló virágzatában a nyelves virágok hiányoznak. Életformája H5 Előfordulása Közép-és Észak-Európában honos, Ázsia északi részein is elterjedt. Nálunk a homokterületeket kivéve elterjedt. Hatóanyagai Fő hatóanyagai illóolajok, melyekből legtöbbet (1%) a fiatal levelek tartalmaznak, ezen kívül keserűanyagok, cseranyagok és szerves savak is vannak benne. Illóolajainak összetétele nagyon különböző, eszerint nagyszámú fajon belüli kémiai változata (kemotaxonja) van. A mérgező hatást a tujonnak tulajdonítják, azonban nem minden egyede tartalmazza. Külsőleg és belsőleg egyaránt izgató hatású. A megbetegedés tünetei Nagy mennyiség elfogyasztása után szarvasmarhák és juhok mérgezését, súlyos esetben elhullását észlelték. Hányás, hasmenés, elvetélés, mozgási-, látás- és tudatzavar volt megfigyelhető. Görcsök, majd bénulások jelentkeztek. Kis mennyiségben adva étvágyfokozó, emésztőnedv-elválasztást serkentő hatását tapasztalták. Nagy mennyiség elfogyasztásától a tej és -termékei kámforos illatúak és keserű ízűek lesznek. Gyógynövényként való gyűjtése Herba és flos lehet a drog, ma inkább tujont nem tartalmazó kemotaxonjait termesztik, a gyűjtés visszaszorult. Teáját bélféreg (orsóféreg és cérnagiliszta) ellen, szigorúan előírt adagban használják. Alkoholos kivonatát és illóolaját bedörzsölőszerként reuma és visszér esetén ajánlják. Biokertekben forrázatát gyümölcsfák és zöldségnövények kártevői elleni permetezésre, valamint palántadőlés ellen használják. Az állatgyógyászat is alkalmazza rovarok távoltartására. 4. Helleborus purpurascens W. et K. - pirosló hunyor dumetorum W et. K. kisvirágú odorus W. et K. illatos niger L. fekete Termőhely: erdőaljakban, cserjés (Pilis, Bükk hegységben) mészkedvelők Virágzik: február-március Védettek! Rendszertani besorolás Boglárkafélék - Ranunculaceae Botanikai leírás Évelő, gyöktörzses növények. Életformája: H Hatóanyagai 38

Szívre ható glikozidokat, erősen izgató hatású szaponinokat tartalmaz. Az egész növény erősen mérgező, főleg a fekete hunyor nagyon veszélyes. A megbetegedés tünetei A központi idegrendszert bénítja, ezért súlyos esetben elhullás is bekövetkezhet. Szapora szívverést, valamint a nyálkahártyák gyulladását is okozza. A mérgező anyag kiválasztódik, a mérgezett állat tejét és húsát nem szabad elfogyasztani. Az emberen idegrendszeri tüneteket vált ki. Gyógynövényként való gyűjtése Magyarországon elsősorban a pirosló hunyort (a gyöktörzsét) gyűjtötték márciusáprilisban, vagy szeptemberben. Ma már nálunk is védett faj. Nálunk csak az állatgyógyászatban használja a népi gyógyászat. Az állatok fülébe húznak egy-egy gyökeret a fertőző betegségek megelőzése céljából. Helyi gyulladást okozva fokozhatja a szervezet védettségét. Daganatok eloszlatására is használták (Soó-Jávorka 1951). Humán gyógyászati alkalmazása külföldön ismeretes. Romániában injekciót készítenek belőle fájdalomcsillapításra. Elsősorban izületi-, izom- és idegfájdalmak esetén az izmok merevségének megszüntetésén keresztül hat. Kenőcsöt is készítenek belőle, hasonló felhasználási céllal. A fekete hunyor Magyarországon a homopátiában használatos. Külföldön idegnyugtató gyógyszerként kizárólag orvos által adagolva alkalmazzák. A drog égetően keserű ízű. 5. Heracleum sphondylium L. – medvetalp Termőhely: erdők, erdőirtások, nyirkos rétek, nitrogénkedvelő, nyirkos talajon Virágzás: július-szeptember fehér v. sárgászöld Rendszertani besorolása Ernyősök - Apiaceae Botanikai leírása Évelő, gyöktörzses, nagy termetű, serteszőrös növény. Levelei hármasak, szárán a levélalapok nagy hüvelyekké módosultak. Szétdörzsölve kellemetlen szaga van, tejnedve sárga színű. Jó mézelő növény. Életformája H Előfordulása Síksági - hegyvidéki eurázsiai faj, egész Európában elterjedt. Hatóanyagai Acetátokat, kellemetlen szagú illóolajat és fényérzékenyítő furokumarint tartalmaz. A megbetegedés tünetei Bőrgyulladás tartós etetés után, nyálzás, könnyezés, szívgyengeség, alacsony testhőmérséklet, a hátsó végtagok merev görcse. A vemhes állatok érzékenyebbek a mérgezésre. Gyógynövényként való gyűjtése A múltban gyógynövényként gyűjtötték a leveleit és gyökereit. Gyomorbántalmaknál, hisztériás, epilepsziás tüneteknél alkalmazták.

39

6. Primula veris L. - tavaszi kankalin (P. officinale (L.) Hill. - orvosi kankalin) 7. Primula vulgaris Huds. - szártalan kankalin

védett!

Termőhely: erdők, erdőaljak, irtások, hegyi kaszálók. A P. veris inkább mészkedvelő, a P. vulgaris inkább mészkerülő. Virágzás: P. veris: április-május P. vulgaris: március április Rendszertani besorolás Kankalinfélék - Primaulaceae A P. veris kivételével valamennyi Magyarországon előforduló primula faj védett, de gyökerét ne gyűjtsük a P. verisnek sem. Botanikai leírás Évelő, gyöktörzses növények. Életforma H Előfordulás Csaknem egész Európában élő fajok. Hatóanyagok A gyökértörzsben min. 8% szaponin van, a virágban és a levélben kevesebb. Ezen kívül fenolglikozidok, a virágban flavonoidok, karotinok, és némi illóolaj van. A levelek C-vitamin tartalma jelentős. A megbetegedés tünetei Gyomor- és bélgyulladás, fokozott vizeletürítés, görcsök. Esetleg a légzőközpont bénulása is bekövetkezhet. Gyógynövényként való gyűjtése A gyöktörzs a gyökerekkel szolgáltatja a legtöbb köptető hatású anyagot, de a virágai is gyűjthetők. Ez utóbbiakat sárga flavonoid festékanyagaik miatt teaszépítőként is használják. Légcsőhurut és hörghurut esetén javallt a főzet, vagy a szeszes kivonat cseppek formájában. Asztmás, görcsös köhögés esetén is alkalmazható. A népi gyógyászatban vizelethajtó- és idegnyugtató szerként is alkalmazták. 6. 4. Parlagok, ruderális területek gyakori mérgező növényei A korábban művelt területek parlagon hagyása több ok miatt is előfordul Magyarországon. Az ökológiai szemléletű gazdálkodásban ez elképzelhető kedvező tendenciaként is, ha célként a fokozatos gyepesedést tűzik ki. Egy gondja van az ilyen elképzelések megvalósításának, ez az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemsiifolia) magjának jelenléte. A parlagon hagyás első évében számolni kell a parlagfű nagymértékű borításával a parlagon hagyott területeken. A parlagterületek minél gyorsabb füvesedése érdekében rendszeres és gyakori kaszálás, vagy legeltetés szükséges. Ennek szintén van egy veszélye, a parlagokon megjelenő sok, erős hatású mérgező növény. Főleg a csattanó maszlag és a selyemkóró gyors megjelenésével kell számolni a korábban szántóként művelt területek felhagyása után. Sok mérgező növény találja meg életfeltételeit a tanyák, istállók közvetlen közelében, ha nem kellő figyelemmel gondozzák ezeket a területeket. A foltos bürök , csattanó maszlag, vérehulló fecskefű és a fekete-, valamint gyalogbodza (földi bodza) gyorsan terjed az ilyen, ruderálisnak nevezhető területeken. 40

A parlagok és ruderáliák talaja tápanyagban gazdag, ezért a tápanyagigényes mérgező növények nagyon jól érzik magukat ezeken a termőhelyeken. A növényi mérgezés elkerülése érdekében úgynevezett takarító legeltetést szabad végezni a parlagokon és ruderáliákon. A takarító legeltetés során más takarmányok etetésével kell gondoskodni arról, hogy ne legyenek kiéhezettek a legelő állatok, az éhség ösztöne ne győzhesse le a válogatás ösztönét. Így elkerülhető a növényi mérgezés. A takarító legeltetés felgyorsítja a természetes szukcessziót, a parlag gyeppé alakulását, ezért hasznos. Legjobb juhokkal végezni. Parlag- és ruderális területeken ne készítsünk szecskázott, vagy tartósított takarmányt, ill. fokozott óvatossággal kell eljárni. A parlagok és ruderáliák legfontosabb mérgező növényei Selyemkóró Nadragulya Vérehulló fecskefű Foltos bürök Csattanó maszlag Bolondító beléndek

Asclepias syriaca Atropa belladonna Chelidonium majus Conium maculatum Datura stramonium Hyosciamus niger

betegséget okozhat mérgező mérgező mérgező mérgező mérgező

1. Asclepias syriaca L – selyemkóró Termőhely: homoktalaj, árterületek, parlag Virágzás: június-augusztus vöröslő Rendszertani besorolása Selyemkórófélék - Asclepiadaceae Botanikai leírása Évelő, 1,5-2 m magas, erősen terjedőben lévő gyom, mely észak-amerikai eredetű. Kerti dísznövényként is találkozhatunk vele. Erős tarackjaival terjed, nagyon nehezen írtható. Jó mézelő, ezért a méhészek szándékosan terjesztették. Fehér tejnedvet tartalmaz. Magyarországon a jelentős kárral fenyegető gyomnövények közé tartozik. Életformája G3 Hatóanyagai Tejnedvében glikozidok és kaucsuk, levelében és szárában erősen mérgező hatású keserűanyag van. A megbetegedés tünetei A szarvasmarhák és a kecskék lelegelhetik. Ilyenkor étvágytalanság, böfögés, hasmenés, nehezített légzés tapasztalható. Támolygó járást, görcsöket, majd fulladást okozhat nagyobb mennyiség elfogyasztása. 2. Atropa belladonna L – nadragulya Termőhely: erdőirtás, erdőszélek, vágások, utak mellett. Nedvesség, fény- és melegigényes faj Virágzás: június-augusztus szennyes-ibolya színű Rendszertani besorolása Burgonyafélék - Solanaceae 41

Botanikai leírása Évelő, vastag gyöktörzsű, felső részén finoman szőrözött növény. Életformája H4 Hatóanyagai Erős hatású alkaloidok, fő hatású anyaga a hioszciamin (85-98%), mely a növény szárítása során nagyrészt atropinná alakul. Főleg a gyökér tartalmazza a szkopolamint, mely ugyancsak alkaloid. A hioszciamin gyorsan felszívódó alkaloid, ezért a mérgezett állat semmilyen szervét sem szabad felhasználni, az emberre is mérgező! A megbetegedés tünetei Láz, a bőr kivörösödése, kitágult pupilla, szapora légzés és szívverés. Izgatottság, nehezített nyelés és felfúvódás is csatlakozhat a tünetekhez. Az állatok légzésbénulás következtében elhullhatnak. Gyógynövényként való hasznosítása A gyökér, a levél és a mag egyaránt drogot szolgáltat. Gyógyászati alkalmazása széleskörű, de csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett használható. A szemészetben a pupillát tágító hatását használják ki (szemfenék vizsgálatkor). A simaizmok görcskészségét csökkenti, idegrendszeri úton fejtve ki hatását (epehólyag, húgyutak görcseinek oldása, a méh görcsös összehúzódásának csökkentése, hörgők görcsének oldása). Gyomorsavtúltengésben és hányás, hányinger csillapítására is alkalmazhatják. Idegnyugtatóként kis adagban használható. Szerves foszfortartalmú növényvédő szerekkel történt mérgezés esetén szigorú orvosi felügyelet mellett használják. A római hölgyek a levelét rágcsálták, vagy nedvét közvetlenül a szembe csöpögtették, hogy a szemük szép legyen (a pupilla kitágul). Ezzel függ össze tudományos neve is: bella donna = gyönyörű hölgy. 2. Chelidonium majus L. - vérehulló fecskefű Termőhely: kövér, árnyas, félárnyékos helyeken, emberi települések közelében mindenütt; nitrogénigényes Virágzás: május-szeptember sárga Rendszertani besorolása Mákfélék - Papaveraceae Botanikai leírása Évelő, rövid, vastag gyöktörzses növény, az emberi települések jellemző kísérője. A növény minden része tejedényeket tartalmaz, melyekből - a növényt megsértve narancssárga, mérgező, csípősen keserű tejnedv tör elő. Magjait a hangyák terjesztik. Életformája H5 Hatóanyagai Tejnedve kb. 30-féle alkaloidot tartalmaz. A megbetegedés tünetei Általános gyengeség, hányás, erős hasmenés, izomgörcsök, szapora érverés és légzés, gyakori vizeletürítés. Gyógyászati alkalmazása A földfeletti részeket gyűjtik virágzáskor, néha külön a gyöktörzset is. Erős hatású, pora ingerlő, nyálkahártyát izgató, ezért a gyűjtésnél és szárításnál óvatosan kell eljárni. Belsőleg csak gyógyszerként, orvosi rendeletre szabad használni. Görcsoldó tulajdonságát epehólyag- és májbántalmak kezelésénél használják, a papaverinekhez hasonló hatású. 42

Külsőleg tejnedvét már a népi gyógyászatban is használták, szemölcsökre cseppentve, azok néhány napi kezelés után leszáradnak. Sejtosztódást gátló hatása van. 3. Conium maculatum L. - foltos bürök Termőhely: erdőszélek, sövények, árkok, kertek, trágya-, szemétdombok, karámok, kutak; legelőn, általában mindenütt, ahol a N-ellátás bőséges és a talaj nem túl száraz. Virágzás: június-szeptember fehér Rendszertani besorolása Ernyősök - Apiaceae Botanikai leírása Termetes kétéves növény. Az ernyősök többi fajától úgy lehet a legkönnyebben megkülönböztetni, hogy a foltos bürök szárán a gyökér felé haladva egyre nagyobb és sűrűbben elhelyezkedő barnásvörös foltok vannak. Kellemetlen ízű, szárításkor egérszagú. Életformája TH Hatóanyagai Erősen mérgező alkaloidot - koniint - tartalmaz. Ezen kívül illóolajok és szerves savak is vannak benne. A megbetegedés tünetei A koniin gyorsan felszívódik, 1-2 óra alatt kifejlődik a felfelé haladó bénulás. Az elhullás légzésbénulás miatt áll be. Szaga miatt az állatok általában elkerülik, inkább a kiéhezett állatok eszik meg. Gyógyászati alkalmazása Magyarországon nem Gyógyszerkönyvi növény. Régi adatok szerint a legmérgezőbb legnagyobb hatóanyag tartalmú - ikerkaszat terméseit gyűjtötték. Orvosi ellenőrzés mellett fájdalomcsillapításra, görcsoldásra (asztma) használták. Külföldi irodalom szerint fájdalomcsillapító kenőcsökben alkalmazzák. A homeopátiában is használják. Az ókori görögök kivégzésre használták a bürök főzetét. Szókratésznek is azt kellett meginnia. 4. Datura stramonium L. - csattanó maszlag Termőhely:

erősen trágyázott helyeken, parlagok, szemétdombok szárazságtűrő Virágzás: júniustól a fagyokig fehér Rendszertani besorolása Burgonyafélék - Solanaceae Botanikai leírása Egyéves, elágazó karógyökerű növény. Mintegy 10 cm hosszú, fehér, csak alkonyatkor nyíló csöves virágai rövid kocsányon ülnek a levelek hónaljában. Tüskés toktermése van. Valamennyi világrész melegebb tájain elterjedt kozmopolita faj. Magyarországon a jelentős kárral fenyegető veszélyes gyomnövények közé tartozik. Életformája T4 Hatóanyagai A mag, a levéllemez és a virág alkaloid-tartalma nagy, elérheti a 0,4-0,5 %-ot is. A főalkaloid a hioszciamin, ezenkívül szkopolamint és atropint is tartalmaz. A megbetegedés tünetei 43

Szapora pulzus, száraz nyálkahártyák, pupillatágulat, fénykerülés, nyugtalanság, végül bénulás. Nagy testű állatoknál 1,0-1,50 kg friss növény elfogyasztása után súlyos tünetek mutatkoztak. A lókereskedők a vásárra vitt lovak kehességét (tüdőtágulat) leplezendő, régóta alkalmazták. Gyógyászati alkalmazása A levelek, ritkán a beérett magok adják a drogot. A nadragulyához hasonlóan nyugtató, görcsoldó hatású. Leveleit tüdőasztmások számára ajánlott „cigaretta” készítésére is használják, mivel csökkenti a váladéktermelést a hörgőkben, ezzel könnyítve a légzést. A homeopátiában is használatos igen nagy hígításban. Külföldi irodalom szerint gyermekeknél kb. 20 mag elfogyasztása halálos mérgezést okoz. 6. Hyosciamus niger L. – bolondító beléndek Termőhely: Virágzik:

szemetes, trágyás helyeken, parlagok, legelők, utak, kertek májustól késő őszig piszkos sárga Rendszertani besorolása Burgonyafélék - Solanaceae Manapság már a veszélyeztetett növények közé tartozik, egyre ritkábban találkozhatunk ezzel a korábban gyakori, elterjedt növénnyel. Botanikai leírása Egy- és kétéves változata is van. Mélyre hatoló, vastag karógyökerű növény. A soklevelű, dúsan mirigyszőrös növénynek még a csészéje is mirigyszőrös, enyves. Virágai 1 cm-nél rövidebb kocsányokon ülnek a murvásodó levelek hónaljában. Erősen mérgező növény, az állatok általában elkerülik. Mérgezést inkább a tartósított takarmányba kerülve, vagy az abrakba keveredett magvai által okoz, hasonlóan a csattanó maszlaghoz. Életformája HT vagy T4 Hatóanyagai Fő alkaloidja a hioszciamin, kisebb mennyiségben atropint és szkopolamint is tartalmaz. Alkaloid tartalma kisebb, mint a Datura fajoké. A megbetegedés tünetei A csattanó maszlag által okozott mérgezés tüneteihez hasonlóak, hiszen a fő hatóanyag ugyanaz. A hioszciamin az idegrendszert bénítja. Gyógyászati alkalmazása A maszlag levelekkel együtt az asztmások gyógyítására használt cigaretta alkotórésze a beléndek levele. Külsőleg reumás fájdalmak, idegzsábák kezelésére ajánlják olajos kivonatát. A homeopátiában is használatos. Magja a mák közé keveredve okozhat megbetegedést az embereknél. A 6. fejezetben felhasznált irodalom 1. B.P. Kremer (1994): Giftpflanzen in Haus, Garten und Natur. Kosmos Naturführer, Stuttgart. 2. Bernáth J. (1993): Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 44

3. Fábián F. (1993): Mérgek és ellenszerek. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. 4. Haraszti E. (1977): Az állat és a legelő. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 5. Haraszti E., Bokori J. (1963): Mérgező és szennyező növények a takarmányban. Mezőgazdasági kiadó, Budapest. 6. Rácz G., Rácz-Kotilla E., Szabó L.Gy. (1992): Gyógynövényismeret –a fitoterápia alapjai- Sanitas Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest. 7. GYÓGYNÖVÉNYEK GYŰJTÉSE ÉS ELSŐDLEGES FELDOLGOZÁSA A füves területeken nagyon sok gyógynövényfaj találja meg életfeltételeit. Magyarországon kb. 200-250 gyógynövényfaj található a gyepek növényállományában. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapítása szerint a világon összesen mintegy 20000 ilyen fajt ismernek. Milyen növények tartoznak ebbe a körbe? A legtágabb értelemben minden olyan növény, amelyet a hagyományok, vagy irodalmi adatok alapján gyógyítás céljára felhasználtak, felhasználnak, gyógynövénynek nevezhető. Magyarországon 350 faj tartozik bele ebbe a körbe, közülük évente általában 50 fajt termesztenek, harminc körüli azok száma, amelyeknek fajtája is van. Az évente forgalomba hozott drogmennyiségnek kb. a fele a vadon termő gyógynövények gyűjtéséből származik. Ez pedig nagy részben füves helyekről, gyepekről történik. Tisztázni kell a drog fogalmát is. A növényi drog a gyógynövénynek a Gyógyszerkönyvben és a Magyar Szabványban leírt része, vagy annak meghatározott eljárással készített terméke. Eszerint a növényi drog lehet: -a gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, -a növényi nyersanyagból előállított termék (illóolaj, balzsam, gyanta) -a növényi nyersanyagból átalakítással nyert anyag (orvosi szén, kátrány) Mivel a drog nem az egész gyógynövényt jelenti, mindig pontosan meg kell nevezni, mely növényi rész tartalmazza a legtöbb hatóanyagot/hatóanyagokat, vagyis melyik rész a drog. Ezért meg kell ismerkednünk a drogokra vonatkozó legfontosabb szakkifejezésekkel. Ezek a következők: magyar nyelvű megnevezés latin nyelvű megnevezés gyökér radix gyökértörzs rhizoma levél folium virág flos fű, leveles hajtás herba mag semen gyümölcs fructus rügy gemma olaj oleum hagyma bulbus Az elnevezésnek megfelelően a növénynek a legtöbb hatóanyagot tartalmazó, drognak nevezett részét gyűjtik a gyógynövénygyűjtők. Így pl. a lándzsás utifű (Plantago lanceolata) esetében levéldrogról (Plataginis lanceolatae folium) beszélünk.

45

7.1. A gyógynövénygyűjtés alapvető szabályai A gyógynövénygyűjtés első, és egyik legfontosabb feltétele a legalább alapfokú szakismeret. Egyrészt a gyűjtési körzetben található gyógynövényfajok ismeretét értjük ez alatt. Másrészt tudni kell, melyik fajnak melyik részét kell gyűjteni, mi a drog. Nagyon fontos, hogy a gyűjtő ne tévessze össze a gyűjtendő fajt más, olyan növénnyel, amely erősen mérgező. Súlyos kárt lehet okozni pl. akkor, ha a gyűjtő nem tudja megkülönböztetni a zsurló fajokat egymástól. A természetvédelmi ismeretek is nagyon fontosak. A védett növényeket fel kell tudni ismerni, ahhoz, hogy ne okozzunk maradandó természetkárosítást. Fontos a kíméletes gyűjtés. Mindig csak annyi növényt gyűjtsünk az adott területen, amennyi biztosítja a növényfaj fennmaradását. Különös körültekintéssel kell eljárni gyökér- és mag(termés) drogok gyűjtésekor, hiszen ilyenkor a növény szaporodását veszélyeztethetjük. Törekedni kell a veszélyeztetett fajok kiváltására, helyettük olyan fajok gyűjtésére, amelyekből még sok van, és hatóanyaguk ugyanolyan hatású. Igyekezni kell a behurcolt, és gyorsan terjedő gyomnak számító gyógynövényeket gyűjteni a veszélyeztetett fajok helyett. Példaként említhető a tarackbúza (Elymus repens), a kanadai- és óriás aranyvessző (Solidago canadensis, S. gigantea) gyűjtése vízhajtóként. Ezekből bőséges mennyiség áll rendelkezésre. Körültekintően kell kiválasztani a gyűjtés helyét. Nem szabad engedély nélkül gyógynövényeket gyűjteni a nemzeti parkokban és természetvédelmi területeken. Magánterületen szintén rendelkezni kell a tulajdonos engedélyével. Ne gyűjtsünk gyógynövényeket forgalmas utak mentén. Tartsunk 100 m-es védőtávolságot a porszennyezés elkerülése érdekében. Nagyon fontos a droggyűjtés időpontjának szakszerű kiválasztása. Az erre vonatkozó általános elvek a következők: • A gyökerek és gyökértörzsek gyűjtési ideje akkor van, amikor a tápanyagok és a hatóanyagok már felhalmozódtak bennük. A növények életciklusának megfelelően ez a vegetációs idő végén a legjobb. Ezeket a drogokat ősszel, esetleg kora tavasszal lehet gyűjteni. • A herba (virágos hajtás felső része) a növény virágzásakor gyűjthető. A napszak helyes megválasztása ilyenkor nagyon fontos. Legnagyobb hatóanyagtartalmat napos időben, a déli órákban mértek. A nyersanyag tárolhatósága miatt nagyon fontos, hogy a reggeli harmat felszáradását mindenképpen meg kell várni. A virágos hajtás hosszát az adott fajra vonatkozó minőségi előírások tartalmazzák. • A levelek gyűjtése akkor történik, amikor azok a leginkább kifejlődtek. A levéldrognak épnek, egészségesnek és szennyeződéstől mentesnek kell lennie. • A virág, virágzat gyűjtésekor különösen körültekintően kell eljárni. A nedves, harmatos állapotban szedett virágok tönkremennek. Nyomásra színüket változtatják, megtörnek. Ez minőségromlást eredményez. Ennek elkerüléséhez gyűjtőkosár, vagy doboz használata szükséges. A virágokat teljesen kinyílt állapotban kell szedni ahhoz, hogy jó minőségű drogot nyerjünk. 7.2. A gyógynövények elsődleges feldolgozása A jó minőségű növényi drog előállításának feltétele, hogy a gyűjtéskor figyelembe vegyük a szakszerűség szempontjait, kellő gondossággal járjunk el. Ezután a begyűjtött anyagot is gondosan kell beszállítani, szárítani és tárolni.

46

A gyökérdrogokról még a gyűjtés helyén gondosan el kell távolítani a földmaradványokat. A gondos beszállítást követően át kell válogatni a gyűjtött anyagot, meg kell tisztítani a homoktól, földtől, felesleges növényi részektől, gyökérdaraboktól, stb. A vastag, nehezen száradó növényi részeket, főleg a gyökereket aprítással készítik elő a szárításhoz. A szárításra vonatkozó alapvető követelmény a kíméletes, lassú száradás feltételeinek biztosítása. Csökkenhet a hatóanyag tartalom, ill. bizonyos hatóanyagok tönkremennek, ha 60 Cº-nál magasabb hőmérsékleten történik a szárítás. Az elsődleges feldolgozás a gyűjtő lakásán, telephelyén szokott történni. A régi parasztházakban a padláson terítették ki a gyógynövényeket. A száraz, meleg padláson közvetlen napsütés nem éri a kiterített anyagot. Ez tökéletesen megfelel a kíméletes szárítás feltételeinek. Természetesen gondosan forgatni kell az anyagot, hogy egyenletesen tudjon száradni. A gyűjtött gyógynövények szárítása történhet szárító berendezésekben is. A gyűjtő az elsődleges feldolgozás során használhat aszaló berendezést, aszaló tálcákat. Ügyelni kell arra, hogy tűző nap ne érje a száradó gyógynövényeket. Kis mennyiség esetén (pl. saját felhasználásra történő gyűjtés) lehetséges a begyűjtött anyag szárítása a konyhai tűzhely sütőterében is. Fokozottan ügyelni kell a hőmérséklet beállítására. A szárított drogok tárolásakor is be kell tartani a jó minőség megóvására vonatkozó szabályokat. Jól szellőző, száraz helyiségben lehet tárolni a megszáradt anyagokat. Otthoni tárolásra legalkalmasabbak a vászonzacskók és a papírzacskók. Fontos, hogy az erős illatú, valamint a mérgező hatású drogokat elkülönítve tároljuk. A 7. fejezetben felhasznált irodalom 1. Bernáth J. (1993): Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 2. Rácz G., Rácz-Kotilla E., Szabó L.Gy. (1992): Gyógynövényismeret –a fitoterápia alapjai- Sanitas Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest. 3. Volák J., Stodola J., Severa F. (1983): Das große Buch der Heilpflanzen. Artia, Praha. 8. KÜLÖNBÖZŐ HASZNOSÍTÁSÚ GYEPEK LEGFONTOSABB GYÓGYNÖVÉNYEI A mérgező növényekről szóló fejezet szerkezetének megfelelően a gyógynövények sokaságából is csak a legfontosabbakat emeljük ki. A termőhelyek közül azokkal foglalkozunk, ahol fontos gyógynövény fajok tömegesen fordulnak elő. Ebben a fejezetben csak azokat a fajokat ismertetjük, melyek nem károsak az állatokra, a gyepről származó takarmányt nem szennyezik. A legelők és rétek növényzetében a kétszikű gyógynövény fajok csak akkor jelentenek gondot, ha túl nagymértékben szaporodnak el, csökkentve az állatoknak fontos pázsitfüvek életterét. Ez a mérték a borítottság 20-30%-a. A gyepgazdálkodásnak az a célja, hogy e mértéknél nagyobb arányban ne szaporodjanak el a gyepállományban az állatokra veszélytelen gyógynövények.

47

8. 1. Legelők fontosabb gyógynövényei 1. Marrubium vulgare L. – orvosi pemetefű Termőhely: napos, száraz helyek, legelők, parlagok Virágzik: júniustól szeptemberig fehér színű Gyűjtési idő: májustól augusztus végéig Rendszertani besorolása Az ajakosvirágúak – Lamiaceae családba tartozik. Ne tévesszük össze a szintén gyakori fekete pemetefűvel (Marrubium peregrinum L.). A Kárpát medencében e kettőn kívül más fajai is előfordulnak, de csak szórványosan. Botanikai leírása Évelő növény. A szára jellegzetesen molyhos, levelei átellenesen állnak és ráncosak. Élük csipkés. Virágzata a felső levelek hónaljában, gömbös örvökben fejlődik. Életformája H-Ch Előfordulása A melegebb tájakon, Közép-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén őshonos, de Magyarországon is előfordul. Viszonylag ritka, veszélyeztetett faj. Melegkedvelő, szárazságtűrő növény. Hatóanyagai Legfontosabb összetevői a keserűanyagok. Ezek közül a marrubint, ill. átalakulás után marrubinsavat szokták kiemelni. Tartalmaz még 6-7% cseranyagot, 5-6% nyálkaanyagot és kevés illóolajat. Gyógynövényként való felhasználása Köptetőszerként légcsőhurutban és hörghurutban javasolják az alkalmazását. Gyógycukorkát is készítenek a felhasználásával, melyet torokgyulladás, garatgyulladás és rekedtség esetén tanácsolnak. Keserűanyagai alkalmassá teszik epehajtásra. Nagyon fontos alkotója az epehajtó gyógytea keverékeknek. Általában borsmenta levéllel, pitypang levéllel és fehér üröm herbájával keverik epehajtó tea készítésekor. 2. Matricaria chamomilla L. – orvosi székfű, kamilla Termőhely: szikes, sós talajú száraz legelőkön, néha agyagos, homokos helyeken is Virágzik: áprilistól augusztus végéig A nyelves virágok színe fehér, a csöves virágok aranysárgák. Gyűjtési idő: virágzáskor, amikor a csöves virágok már sárgák Rendszertani besorolása A fészkesvirágzatúak – Asteracea (Compositeae) családba tartozik. Felismerése nem egyszerű. Nagyon hasonlít a nemzetsége más fajaihoz, valamint az Anthemis (pipitér) fajokhoz is. Nálunk elterjedt gyom a Matricaria inodora, az ebszékfű, melynek virágzata nagyobb átmérőjű és a virágzás vége felé sem válik megnyúlt kúp alakúvá, mint a kamilla. További különbség, hogy az ebszékfű virágzata belül tömör. Nem gyógynövény. A pipitér fajoknál is tömör belül a vacok, és felületén pikkelylevélkék találhatók. Gyógyhatású anyagokat nem tartalmaznak. Botanikai leírása Egyéves, vagy áttelelő egyéves fajként ismert. Magassága a környezeti tényezőktől függően változó, a vadon termő kamilla kb. 5-10 cm-esre nő meg. Levelei kétháromszorosan szeldeltek. A virágzás kezdetén a sugárvirágok felfelé irányulnak, a vacok 48

még lapos. A virágzás vége felé a nyelves virágok lefelé hajlanak, a vacok pedig kúp alakúvá válik és belül üres. Életformája TH Előfordulása Fényt és meleget kedvelő növény, géncentruma a Földközi-tenger mellékén van. Valószínűleg a búza gyommagjaként terjedt el a mérsékelt égövben. Magyarországon főleg az alföldi szikes gyepek állományában található meg. Hatóanyagai Két csoportra kell osztani hatóanyagait: illékony- és nem illékony ún. kivonatanyagokra. Az illóolaj a kamazulén tartalom miatt sötétkék színű. Gyulladáscsökkentő hatású anyag. Tárolás során azonban elveszti kék színét, és csökken a hatása. Másik illó alkotórésze szintén gyulladáscsökkentő hatású. A nem illékony anyagai közül legfontosabbak a flavonoidok, melyek görcsoldó hatással bírnak. Vizes kivonataiban nagyon fontos szerepet töltenek be a nyálkaanyagok. Gyógynövényként való felhasználása A kamillavirágból készített vizes kivonatok gyulladáscsökkentő hatása nagyon fontos szerepet kap a tápcsatorna gyulladásos megbetegedéseinél, így gyomornyálkahártya gyulladásban, bélgyulladásban. Gyomorfekély kiegészítő kezelésekor is használatos. Külsőleg langyos borogatás formájában alkalmazzák a szem gyulladásainál, öblögetőszerként pedig torok-, fogíny-, egyéb szájüregi gyulladásoknál. Ilyenkor gyakran keverik az orvosi zsályával (Salvia officinalis). Ekcéma, felfekvések, égési sérülések, kiütések kezelésére is alkalmazható. Ilyenkor azonban nem vizes, hanem szeszes kivonatát étolajjal, vagy orbáncfűből nyert olajjal elegyítik. A kamilla illóolaját kenőcsök készítésekor is használják, nehezen gyógyuló sebeket, ekcémákat, lábszárfekélyt gyógyítanak vele. Felsőlégúti hurutoknál inhalálásra ajánlják. Egyes betegeknél kamilla allergiát észleltek. Ilyen estekben, de egyébként is, a kamilla nagyon jól pótolható a cickafark (Achillea collina) virágzatával. 3. Ononis spinosa – tövises iglice L. Termőhely: száraz legelők elterjedt gyomnövénye, jól tűri a talaj nagyobb sótartalmát is. Virágzik: június-július A virágok rózsaszínűek. Gyűjtési idő: október-november Rendszertani besorolása A pillangósvirágúak - Fabaceae családba tartozik. Több rokonfaja is él Magyarországon, nagyobb elterjedéssel azonban csak a tövises iglice jelenik meg a száraz, esetenként homokos, máskor kötött talajú gyepekben. Botanikai leírása Félcserje, szárának alsó része elfásodik és áttelel. Többfejű gyöktörzse van. Főgyökere mélyre hatol, ezért is tűri jól a szárazságot. Hajtásain tövisek nőnek. Szára mindig enyvesen mirigyes. A pillangósvirágúak jellemző összetett levélzet három levélkéből áll. Főleg az alsó levélkénél figyelhető meg ez a szabályosság. A levelek hónaljában egyenként fejlődnek a szép rózsaszín virágok. Életformája H Előfordulása

49

Az Alföldön csak szórványosan fordul elő, inkább a középhegységekre és a Dunántúlra jellemző. Tág ökológiai tűrésű faj. A környezeti tényezőkre nem érzékeny. Jól tűri az emberi hatásokat, és mindenféle zavarást, degradációt. Hatóanyagai A gyökér, gyökértörzs drog többféle anyagot tartalmaz. Közülük bizonyított a szaponinok jelenléte. Ezenkívül némi illóolaj, cseranyag, cukrok és szerves savak is kimutathatók. Gyógynövényként való felhasználása Vizelethajtó (diuretikus) hatású. Főleg a drog forrázata kifejezetten vizelethajtó, ugyanis a főzetben (amit gyökérdrogoknál egyébként elkészítési módként javasolnak) már nincsenek benne az illékony anyagok. Vesekőbetegek kezelésekor főleg a mezei zsurló herbával társítva használják. Vizelethajtási célból keverhető a boróka (Juniperus communis) drogjával és a kukoricabajusszal, valamint a cseresznyeszárból készült főzettel. A kozmetikai ipar is felfedezte a növényt. A faggyúmirigyek működését csökkentő készítmények alapanyagaként használják. 4. Plantago lanceolata L. – lándzsás útifű Termőhely: legelők, rétek, taposott parlagok, egyéb helyek Virágzik: májustól gyakorlatilag egész nyáron A virágzat hengeres füzér, melyben először az alsó virágok nyílnak ki. Gyűjtési idő: május-szeptember Rendszertani besorolása Az útifűfélék – Plantaginaceae család tagja. Gyógyászati szempontból rajta kívül még két évelő útifűfajnak van jelentősége, ezek a Plantago media L. (réti útifű) és a Plantago major (nagy útifű). Vannak egyéves, elágazó szárú fajok is, de azok ritkán fordulnak elő, etért nem foglalkozunk velük. Botanikai leírása Évelő, tőkocsányos (el nem ágazó, levéltelen szárú) növény. Levelei tőlevélrózsát fejlesztenek, melynek közepéből nőnek ki a virágos szárak. A levelek keskenyek, lándzsa alakúak, ép szélűek. A virágok nagyon aprók, tömött, tojásdad, vagy hengeres füzér virágzatot képeznek. A porzók hosszan kilógnak a virágzatból a virágzás idején. Életformája H Előfordulása A Plantago fajokat kozmopolitáknak tekinthetjük. Hazánkban is nagyon ismert, gyakran előforduló növények. Hatóanyagai Iridoid glikozid tartalma kimutatható. Ez a glikozid a szárítás során könnyen bomlik, ilyenkor a drogot, ami a levél, barnás-feketére színezi. Nyálkaanyagokat és szerves savszármazékokat is találtak a levelekben. Gyógynövényként való felhasználása Kísérletileg igazolt az antibiotikus és a helyi vérzéscsillapító hatás. A friss levelek présnedvét nehezen gyógyuló sebek kezelésekor használják. Benne lehet aranyeres bántalmak kezelésére szolgáló kúpokban is. A friss levelekből készített maceratum (hidegvizes kivonat) egyes baktériumokat ölő hatása kimutatható, de a melegen készített kivonatoknál nem. Légcső- és hörghurut kezdeti időszakában ajánlott főleg kisgyermekeknél. A gyógyszertárakban kapható a belőle készített köhögéscsillapító és nyákoldó szirup.

50

5. Thymus serpyllum L. – mezei kakukkfű Termőhely: a napsütötte helyeken terjed el, így a száraz legelőn belül főleg a vakondtúrások, hangyabolyok oldalában, valamint a sziklás területeken Virágzik: májustól szeptemberig Bíborpiros, rózsaszín, vagy liláspiros Gyűjtési idő: május-szeptember Rendszertani besorolása Az ajakosvirágúak – Lamiaceae családba tartozik. Valójában gyűjtőneve alá sorolódik minden hazánkban vadon élő kakukkfű taxon (hibridek, kisfajok). Közeli rokona a termesztett kerti kakukkfű, melyet külön fajként tartunk nyilván (Thymus vulgaris). Botanikai leírása Évelő félcserje. Sokfejű gyökere, vagy rhizómája van. A szára általában elterül a földön, alsó része fásodik. 10-30 cm-es magasságot szokott elérni. Levelei jellegzetesen keresztben átellenesen állnak. Virágzata a hajtások végén álörvökben helyezkedik el. Életformája Ch Előfordulása A mezei kakukkfű gyűjtőfajhoz tartozó növények fényt és meleget igényelnek, ezért a napsütötte déli kitettségű domboldalakon gyakran találkozhatunk velük. Jó a szárazságtűrő képességük. Hatóanyagai A mezei kakukkfű hatóanyagai között nagyon fontos szerepe van az illóolaj tartalomnak. Teljes virágzáskor, napos időben tartalmaz legtöbb illóolajat, ezért ilyenkor jó gyűjteni. Kimutatható még cseranyag és festék-, valamint szerves sav tartalom is. Gyógynövényként való felhasználása A herba, valamint az illóolaj szolgáltatja a drogot. Köhögéscsillapító, köptető, légúti fertőtlenítő és enyhe görcsoldó hatása igazolt. A légutak fertőtlenítő szereként használják légcsőhurut, hörghurut gyógyításában. Enyhe görcsoldó tulajdonságát asztma kiegészítő kezelésekor is figyelembe veszik. Gyakori felhasználási területe egyes húsételek és köretek, saláták fűszerezése. Elismert fűszernövény. A füves területeken élő pázsitfüvek és pillangósvirágú takarmánynövények között is találhatók gyógyhatásúak. A pázsitfűfélék – Gramineae családjához tartozók közül a tarackbúza (Elymus repens, régi nevén Agropyron repens) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) vizelethajtó hatású gyógynövények. Mindkettőnél a talajban levő erős, vastag tarackokat lehet gyűjteni, azok képezik a drogot. Nyálkákat, szénhidrátokat tartalmaznak. A tarackbúza illóolaja, a csillagpázsitnak pedig szaponin tartalma miatt tapasztalható a vizelethajtó hatás. Enyhe hatásúak, ezért egymagukban nem használatosak. Egyéb diuretikumokkal társítják őket. Gyenge vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkeznek. A pillangósvirágú takarmánynövények közül a vörös here (Trifolium pratense), fehér here (Trifolium repens) és a tarka koronafürt (Coronilla varia) rendelkezik gyógyhatásokkal. Az első kettőnek a virágzata, a koronafürtnek pedig a herbája szolgáltatja a drogot. A gyakorlatban májustól szeptemberig lehet gyűjteni őket. A herék virágai cseranyagokat, szénhidrátokat, szerves savakat és festékanyagokat tartalmaznak. Felsőlégúti betegségeknél a népi gyógyászat használja ezeket a virágokat gyógyteaként és 51

inhalációs szerként. Egyes feljegyzések szerint gyomor- és bélpanaszoknál, erős hasmenés kezelésénél ugyancsak alkalmazza a népi gyógyítás. A tarka koronafürt viszont házilag nem használható, csak orvosi ellenőrzés mellett. Glikozidokat, cser- és keserűanyagokat, C-vitamint tartalmaz. Idős embereknél szívritmus szabályozó szerként orvosi ellenőrzéssel alkalmazható. Enyhíti az asztmás panaszokat, vízhajtó hatása is van. A legelőkön és a legelőkerítések mellett gyakoriak a bokrok, cserjék. Közülük kettőnek van nagyon fontos gyógyító, ill. betegséget megelőző szerepe. Crataegus monogyna Jacq. – egybibés galagonya, Crataegus laevigata – cseregalagonya (kétbibés galagonya) Termőhely: erdők szélén, napsütötte helyeken terjed el, így száraz legelőkön is megtalálható Virágzik: május-júniusban, termőhelytől függően Fehér virágú Gyűjtési idő: a virágos, leveles hajtásvégeket a virágzás kezdetén, májusban, a terméseket pedig a teljes érésük előtt szeptemberben kell gyűjteni Rendszertani besorolása A rózsafélék – Rosaceae családba tartozik mindkét faj. Más rokon fajok is előfordulnak, de elterjedési körük jóval kisebb, ezért nem részletezzük azokat. Botanikai leírása Évelő, tövises cserje vagy kisebb méretű is lehet a két faj növényeiből. Szeldelt levél jellemző rájuk. A virágzat dús bogas sátor. A pártát öt fehér sziromlevél alkotja. Illatos virágaikat szívesen látogatják a különböző rovarok, így a méhek is. Életformája Ph Előfordulása Igénytelen növények, ezért a sekély termőrétegű köves talajokon is megtelepszenek. Az egybibés galagonyával inkább a síkságokon lehet találkozni, a kétbibés a domb- és hegyvidékek növénye. A cserjés területek napsütéstől elzárt belső részein csak satnya, nem virágzó egyedeket lehet látni. Kedvelik a fényt. Hatóanyagai Főként flavonoidokat tartalmaznak. Ezenkívül különböző savakat is kimutattak a drogokban. Gyógynövényként való felhasználása Gyógytea készíthető a levelekből és virágos ágvégekből. A terméseket főként alkoholos kivonat készítésére használják fel, és cseppek formájában szedhető. Mindegyik esetben a szív működésére hat. Idős embereknél javítja a szív munkáját, a szívkoszorúerek átáramlását. Enyhe szívnyugtató hatása van. Kissé csökkenti a vérnyomást is. Szívelégtelenségnél a kezdeti szakaszban, a szívglikozidokkal még nem kezelt betegeknek adják. Hatásuk enyhe, és hosszantartó kezelésre is alkalmasak, mert nincs mellékhatásuk. A kezelés hónapokig megszakítás nélkül folytatható. Rosa canina L. és más Rosa ssp. – gyepűrózsa és más rózsafajok Termőhely: erdők szélén, napsütötte helyeken terjed el, így száraz legelőkön is megtalálható Virágzik: május-júniusban, termőhelytől függően rózsaszín virágú 52

Gyűjtési idő: a csipkebogyót, ami áltermés, gyűjtik, amikor élénkpiros, de még nem lágyult meg, tehát az első fagyok előtt. Rendszertani besorolása A rózsafélék – Rosaceae családba tartoznak a rózsafajok. Botanikai leírása Évelő, tüskés cserjék. Szórtan álló, páratlanul szárnyalt, csupasz, vagy szőrös levelük van. A virág pártáját öt, fajra jellemző színű sziromlevél alkotja. Fehér, rózsaszín bíborvörös árnyalatú lehet. Illatos virágaikat szívesen látogatják a különböző rovarok, így a méhek is. A csipkebogyónak nevezett áltermés általában piros. Életformája Ph Előfordulása Igénytelen növények, ezért sokféle talajon megtelepszenek. Magyarország egész területén megtalálhatók. Hatóanyagai Legfontosabb hatóanyaguk a C-vitamin, amit főleg a csipkebogyó húsa tartalmaz nagy mennyiségben (0,5-1,2%). Ezen kívül vízben oldódó más vitaminok (B és P), festékanyagok, szénhidrátok illóolajok is előfordulnak a csipkebogyóban. Gyógynövényként való felhasználása Gyógytea készíthető a csipkebogyóhúsból. Jó tulajdonsága, hogy a tél során könnyen tárolható, és nem veszti el C-vitamin tartalmát. Vitaminpótló, roboráló teákat készítenek belőle. Fontos magnézium-forrás, jól felhasználható a szervezet napi magnézium szükségletének fedezésére. 8. 2. Rétek, nedves területek fontosabb gyógynövényei 1. Centaurium erythreae Rafn. – kis ezerjófű Termőhely: erdei tisztások, rétek, bokros területek, rokona a mocsári ezerjófű, mely nedves, lápos részeken él Virágzik: július-augusztus rózsaszín virágú Gyűjtési idő: virágzáskor Rendszertani besorolása A tárnicsfélék – Gentianaceae családjához tartozik a gyakran földepének is nevezett kis ezerjófű, de a mocsári ezerjófű is. Utóbbi kíméletre szorul, mert ritkán fordul elő. Botanikai leírása Egy- és kétéves is lehet a 40 cm körüli nagyságúra növő kis ezerjófű. Szára négyélű, többnyire csak a felső részén elágazó. Tőlevélrózsája a virágzás idejére általában elszárad. Szárlevelei keresztben átellenesen állnak. Épszélű, hosszú-tojásdad levelei vannak. Életformája Th Előfordulása Magyarországon az Alföldön ritkán található meg, azon kívül szinte mindenütt, főleg a nedvesebb réteken gyakori. Hatóanyagai A drog a növény virágos hajtásának felső része, vagyis a herba. Fő hatóanyagai keserű ízt adó glikozidok. Gyógynövényként való felhasználása Vizes kivonata erősen keserű, cukor nélkül fogyasztva fokozza az étvágyat. Gyomornedv elválasztás csökkentésére is alkalmazzák. Fekélybetegek csak nagyon kis 53

adagban használhatják. Étvágygerjesztő szeszes italokat is készíthetnek belőle. Epehajtó teaként jól társítható cickafark herbával és köménnyel. 2. Filipendula ulmaria L. – réti legyezőfű Termőhely: nedves, tápanyagban gazdag helyeken, patakok mentén, lápréteken Virágzik: június-szeptember fehér virágú Gyűjtési idő: a herbát és a virágzatot virágzás kezdetétől, a gyökeret ősszel Rendszertani besorolása A rózsafélék – Rosaceae családjához tartozik. Rokona a szárazabb területeken élő koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris). Botanikai leírása Évelő, rövid gyöktörzsű, nagynövésű növény. Szára akár 100-150 cm-re is megnő. Virága különösen eldörzsölve jellegzetes illatú. A fehér, sárgás-fehér virágok álernyőt képeznek. Életformája H Előfordulása Európában mindenütt elterjedt. Nálunk az Alföldön csak szórványos, egyebütt elterjedt faj. Hatóanyagai Szalicilsav származékokat tartalmaz, melyek a fenolos glikozidok csoportjába tartoznak. Kevés illóolaj is található a növényben. Gyógynövényként való felhasználása Többféle drogot is szolgáltat. Elsősorban a virágját használják, de gyűjthető a herba is. Ritkán a gyökértörzset is alkalmazza a népi gyógyászat. Reumaellenes szer, meghűléses állapotokban a bodzavirággal együtt használják. Izzasztó, lázcsillapító, vizelethajtó. Felhasználása főleg a népgyógyászatban jellemző. 8.3. Parlagok, ruderális területek fontosabb gyógynövényei 1. Arctium lappa L. – közönséges bojtorján, nagy bojtorján Termőhely: nitrogénben gazdag helyeken, többnyire utak mellett, ruderális részeken Virágzik: július-szeptember bíborpiros virágú Gyűjtési idő: gyökérdrog, ezért késő ősszel, esetleg tavasszal Rendszertani besorolása A fészkesvirágzatúak – Asteraceae család tagja. Ugyanebbe a családba tartozik a szintén gyűjthető kis bojtorján (Arctium minus), és a pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum). Az apróbojtorján (Agrimonia eupatoria) csak magyar nevében hasonlít, de nem ebbe a növénycsaládba tartozik. Helyesebb, ha párlófűként említjük, akkor nem téveszthető össze a bojtorjánokkal. Botanikai leírása Kétéves növény. Vastag, húsos gyökere van. Szára 1-2 méter magas is lehet, főleg jó nitrogén ellátás mellett nő magasra. Szíves vállú, fonákoldalukon szürkés színű levelei nagyra nőnek, ezért is nevezi a népnyelv nagy bojtorjánnak. A fészekvirágzatok gömbölyűek, 3-4 cm-es átmérőt is elérhetnek. A fészekpikkelyek horgasak, ezért könnyen megtapadnak az állatok szőrében és az emberek ruháján. Életformája: TH 54

Előfordulása Mediterrán eredetű növény. Emberi települések közelében mindenütt megtalálható, igazi ruderális faj. Ökológiai értelemben is gyomnak tekinthető. Hatóanyagai: Gyökere 30-40% inulint tartalmaz. Ezen kívül illóolaj és keserűanyag is megtalálható benne. Gyógynövényként való felhasználása Gyökérdrog. A népi gyógyászat régóta alkalmazza. A tudományos gyógyászat inkább csak társítva használja, főleg májbetegek kezelésekor. Lehetséges külsőleg használni, ilyenkor a száraz gyökereket étolajban áztatják. Ekcémát kezelnek vele. Főzetét zsíros fejbőr kezelésére is használják. Fejbőr korpásodása esetén szeszes kivonatát alkalmazzák. Ismert a bojtorján sampon erre a célra. 2. Artemisia vulgaris L. – fekete üröm Termőhely: művelésből kivont parlagok, útszélek, árokpartok, ruderáliák Virágzik: júliustól szeptemberig Gyűjtési idő: a herbát teljes virágzásban, a gyökeret a vegetációs idő végén, esetleg kora tavasszal. Rendszertani besorolása A fészkesvirágzatúak – Asteraceae családba tartozik. Az Artemisia nemzetség több tagja termesztett gyógynövény, így a tárkony (Artemisia dranunculus) és a fehér üröm (Artemisia absinthium). A fekete üröm drogja Magyarországon csak gyűjtésből ismert. Botanikai leírása Évelő növény. Vastag, elágazó gyöktörzse van. Szára magasra nő, felső részén dúsan elágazik, sötét színű. Szeldelt leveleinek színoldala kopasz, fonáka viszont ezüstösen szőrös. A virágzatban a fészekpikkelyek szürkés színűek. A virág sárgás, nem látványos. Életformája: H Elterjedése A meleg vidékektől egészen Skadináviáig jól érzi magát. Igénytelen faj. A környezeti feltételekhez jól alkalmazkodik. Igazi gyomnövény. A szárazságot is jól tűri. Hatóanyagai Illóolajat tartalmaz mindkét drog, a hajtás és a gyökér egyaránt. A gyökérben van még gyanta és cseranyag is. A herba keserűanyag tartalmáról is ismert. Gyógynövényként valófelhasználása Étvágyjavító, epehajtó, emésztést serkentő hatásait használja a népi gyógyászat. Egyes leírások szerint bélféregűzőnek, idegerősítőnek és görcsök csillapítására is felhasználják. A Magyar Gyógyszerkönyvben ugyan nincs benne, de forgalmazható a drog. 3. Taraxacum officinale Weber – pongyola pitypang, gyermekláncfű Termőhely: füves helyek, parlagok, évelő pillangós vetések, kertek, gyümölcsösök, pázsitok, egyéb városi gyepek Virágzik: áprilisban élénksárga virágú Gyűjtési idő: a gyökérdrogot ősszel, a levelet tavasszal érdemes gyűjteni Rendszertani besorolása A fészkesvirágzatúak – Asteraceae családba tartozik. Botanikai leírása

szőlők,

55

Évelő növény, függőleges gyöktörzse karós gyökérben folytatódik. Egyenlőtlen bemetszésű, változatos levélzete tőlevélrózsát képez. Fészkes virágzatában csak nyelves virágok találhatók, és a fészkek levéltelen tőkocsány csúcsán fejlődnek. Sárga virágai szép látványt nyújtanak, közelről kissé illatosak, csalogatják a méheket. A növény tejnedvet tartalmaz. Életformája H Előfordulása A művelt, bolygatott területeken ugyanúgy jól érzi magát, mint a parlagokon. Réteken, legelőkön is megtelepszik, ha gyep növényállománya leromlásnak indul, megritkul. Jól alkalmazkodik a környezeti feltételekhez, szinte mindenütt képes megtelepedni. Hatóanyagai Ki kell emelni a növény nagy kálium tartalmát. Ez különösen akkor fontos, ha vizelethajtóként alkalmazzuk. Ilyenkor visszapótolja a szervezetből kiürült káliumot. A levelek keserűanyag tartalma jelentős. Vitaminokat, így C-, A-, B-vitamint is tartalmaz. Érdemes megemlíteni a gyökér szaponin tartalmát. Gyógynövényként való felhasználása A gyökeret, a leveleket, valamint a teljes növényt is felhasználják. Vizelethajtó hatása kísérletileg igazolt. Fokozza a nátrium kiürülését, de nem vezet kálium veszteséghez. Elhízott személyeknél súlycsökkenést okozott a pitypangtea fogyasztása. Kisebb vesekövek elhajtására előírt vízlökés céljából is fogyasztható. Bőséges gyomornedv termelés esetén teája kortyolgatva jó hatású. Epehajtóként is fogyasztható a levélből készített kivonat. A fiatal leveleket kora tavasszal salátaként, vitaminpótlásra is fogyaszthatjuk. Az állatgyógyászat tejelválasztást fokozó növényként ismeri. 4. Verbascum phlomoides L. – szöszös ökörfarkkóró Termőhely: füves helyek, parlagok, száraz gyomtársulások, pionír növény Virágzik: júniustól augusztusig sárga virágú Gyűjtési idő: a virágdrogot a kinyílás napján gyűjtik. Délelőtt nyílik, ezért 9 és 11 óra között legjobb gyűjteni. Rendszertani besorolása A tátogatófélék – Scrophulariaceae családba tartozik. Rokon fajai közül csak a lilavirágúakat nem gyűjtik, azok nem szolgáltatnak drogot. A sárga virágú vadon termő Verbascum fajok virágszirmai gyűjthetők. Botanikai leírása Kétéves, nagytermetű növény. Virágszárat csak a második évben hoz. Első évben csak tőlevélrózsája van. A levelek erősen szőrözöttek, ezért szürkés színűek, bársonyosak. A virágok hosszú, gyertyaszerű virágzatot képeznek. Egy-egy murvalevél hónaljában 2-9 virág fejlődik. Toktermést fejleszt. Életformája TH Előfordulása A talajbolygatás abbahagyása után először jelennek meg az ökörfarkkóró fajok, ezért pionír növényeknek is nevezik ezeket a fajokat. Főleg a laza szerkezetű, homokos talajokat kedveli. A szikes és mocsaras területeket kivéve mindenütt díszlik. Hatóanyagai A virág kétféle hatóanyagot tartalmaz: nyálkát és szaponinokat, egyesítve a köhögési ingert csökkentő és a köptető hatást. Gyógynövényként való felhasználása 56

Köptető teakeverékek része, önmagában azért nem használják, mert nehezen gyűjthető a virágdrog, kis mennyiség áll rendelkezésre. A népgyógyászat is használja ezt a növényt. Szintén hurutoldó, köptető hatását alkalmazzák. Izzasztóként is ismerik. A vegyipar a szőke hajat ápoló samponokat készít belőle. 5. Sambucus nigra L. – fekete bodza Termőhely: parlagok, erdőszélek, bokros területek, településeken a kerítések tövében Virágzik: május közepétől június közepéig sárgás-fehér virágú Gyűjtési idő: A virágdrogot akkor kell gyűjteni, amikor a külső virágok már kinyíltak, de a középsők még bimbós állapotban vannak. A leveleket teljes kifejlődésük idején jó gyűjteni. A termést (bodzabogyó) érett állapotban a kocsánnyal együtt gyűjtik. Rendszertani besorolása A bodzafélék –Caprifoliaceae családjába tartozik. Nem szabad összetéveszteni a földibodzával, vagy más néven gyalogbodzával (Sambucus ebulus), mely lágyszárú, évelő növény, nem cserje. Virágainak kellemetlen szaga van. Botanikai leírása A fekete bodza cserje, vagy kisebb fa. Az egyéves ágai zöldek, az idősebbeket szürkésbarna kéreg borítja, kiemelkedő paraszemölcsökkel. Az érett ágak bélállománya fehér. Nagy levelei átellenesen helyezkednek el. Szárnyasan összetett levelei 5-7 levélkéből állnak. A virágzat sátorozó bogernyő, lapos és 5 fő ága van. Az egyes virágok nagyon aprók, illatosak. A bogyótermés érett állapotban fényes, feketés színű. Életformája M-MM Előfordulása Közép-Európában mindenütt megél. A nitrogénben gazdag, jó vízgazdálkodású területeket kedveli. Magyarországon is sok helyen előfordul. Terjed a termesztése is. Hatóanyagai A bodzavirág főleg flavonoidokat, kis mennyiségben pedig illóolajat és nyálkát tartalmaz. Ciánglikozid tartalma csak a zöld növényi részeknek van. Gyógynövényként való felhasználása A bodzavirág teát forrón, mézzel ízesítve izzasztószerként fogyasztják, meghűlés esetén. Tartósan fogyasztható étkezési teaként is. Nagyon jól oltja a szomjúságot. Szörpöt is készítenek belőle. Vizelethajtó teakeverékek alkotórészeként is ismert. A termésből készült lekvár enyhe hashajtóhatású. Az éretlen termések hasmenést és hányást okoznak. Ételfestékként is szóba jön a bodzabogyó felhasználása. Az ismertetett növények többségének drogja a Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VII.), vagy a szabadon kereskedelmi forgalomba hozható drogok listáján szerepel. A hivatalos gyógyászat használja, használhatja ezeket a drogokat. A füves területeken a felsoroltak mellett még nagyon sok olyan növényfaj él, amelyeket a népi gyógyászat különböző betegségek kezelésére, és/vagy megelőzésére használ. Egy részüknél a tudományos hatásvizsgálatok nem tudták bizonyítani a gyógyhatást. A népgyógyászati növények nagyobbik részét még nem vizsgálták meg tudományos módszerekkel. Ezek a növények képezik a gyógyszerkutatás tartalékait. A füves területeken élő, 250 körüli igazolt gyógyhatású, és népi gyógyászati felhasználású növény teljes körű ismertetése nem célja ennek a jegyzetnek, nem is vállalkozhat rá.

57

A 8. fejezetben felhasznált irodalom 1. Bernáth J. (1993): Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 2. Boksch M. (1996): Das praktische Buch der Heilpflanzen. 2. überarb. Aufl., Neuausg. München, Wien, Zürich, BLV. 3. Magyarország védett növényei. Szerkesztette Farkas S. (1999). Mezőgazda Kiadó, Budapest. 4. Podhajská Z. (1991): Európa vadvirágai. Aventinum-Madách Kiadó, Pozsony. 5. Rácz G., Rácz-Kotilla E., Szabó L.Gy. (1992): Gyógynövényismeret –a fitoterápia alapjai- Sanitas Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest. 6. Rápóti J., Romváry V. (1997): Gyógyító növények. 12. kiadás. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. 7. Varró A. B. (1991): Gyógynövények gyógyhatásai. Az első kiadás változatlan utánnyomása. Marsped Kft., Kaposvár.

58