Peremiczky Szilvia ELTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék
GUSTAV MAHLER ÉS A MAGYAR NYILVÁNOSSÁG ZSIDÓSÁG ÉS KULTÚRA AZ EMANCIPÁCIÓ UTÁNI MAGYARORSZÁGON •
Magyarosodási törekvések kezdete a magyarországi zsidóság soraiban a reformkortól 1867-ig)
1843: Honi Izraeliták Között Magyar Nyelvet Terjesztı Egylet (késıbb: Magyarító Egylet), részvétel a forradalomban és a szabadságharcban Részvétel a modernizációban a reformkorban (Lıwy Izsák – Újpest, 1835; Farkasházi Fisher Mór – herendi porcelángyár, „Deutsch és fia” cukorgyár, 1822, HatvanyDeutsch, Östereicher-Mannes József – Balatonfüred, füredi szívkórház) Cél: zsidóság magyarosodása, német nyelv és kultúra háttérbe szorítása (NB: természetesen nem a kiiktatása, továbbra is kétnyelvőség fenntartása) „mózeshitő magyar”, „kálomista zsidó paraszt” ideálja A mozgalom fı képviselıi: Szegfi Mór, Diósy Márton, Reich Ignác, Heilprin Mihály, Bloch Móric Zsidóság részvétele a magyar irodalom fordításában, külföldi megismertetésében: Dóczi Lajos: (Arany-balladák) Hermann Klein (A karthauzi, Abafi) Dux Adolf (Petıfi, Eötvös, Jókai, Katona Bánk bán) A külhoni zsidóság szerepe a magyar kultúra megismertetésében (Beck Károly, Leopold Kompert) Alapvetıen cseh-morva, ausztriai eredető zsidóság, német kultúrájú reformkori elit gyanakvása (Széchenyi), gyanakvás Mahlerrel szemben
•
A magyar zsidóság részvétele a magyar társadalmi és kulturális életben a századfordulón – a zsidó nagypolgári, arisztokrata, középosztálybeli családok részvétele az ország modernizációjában -
-
-
Viták a zsidóság részvételérıl a modernizációs folyamatokban – Karády Viktor, Gyáni Gábor Karády: szerzıdés-elmélet, hiátus-elmélet („Szerzıdés” magyar politikai elit és a tıkeerıs zsidó gazdasági elit között: egyenjogúsítás fejében részvétel az ország gazdasági-technikai modernizációjában. NB: Pap Károly a Zsidó sebek és bőnökben is a felveti és elítéli a szerzıdést, de hivatkozik rá Bibó is a Zsidókérdés Magyarországon 1945 után címő munkájában.) Gyáni Gábor, Bácskai Vera: a modernizációt végrehajtó réteg sokkal heterogénebb volt, a gazdasági-vállalkozó racionalitás nem képezte annyira a zsidóság kollektív tulajdonságát, ahogy többen feltételezik. A toposz része az antiszemita és az önostorozó zsidó diskurzusnak is (Jászi, Pap Károly). A szerzıdés mint konszenzus létezett, a zsidóság fontos szerepet vállalt a modernizációban, de ez nem „egyedülit” vagy „túlnyomót” jelent. Gyors magyarosodás: Der Ungarische Israelite 1895-ben megszőnik Ipar, pénzügyek, gazdaság: Weiss, Goldberg, Chorin, Kornfeld, Kármán, Wahrmann, Richter, Hatvany-Deutsch családok, Kner Izidor Tudományos élet: Kármán Mór, Marczali Henrik, Munkácsi Bernát, Kármán Tódor, Teller Ede, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenı, Korányi Frigyes, Gábor Ignác stb. Mecénási tevékenység (Kornfeld-család: Babits, Ady, Goldziher, Marczali, Kármán Mór), Hatvany: Nyugat stb.) (NB: a zsidó hagyományban a mecenatúra
komoly hagyományokkal rendelkezik – ibn Saprut, Gracía Nasi, Jacob Trips; tanházak, rabbik támogatása) Zsidó mővészek szerepe Bartók és Kodály külföldi népszerősítésében (Geyer Steffi, Arányi Jelly) Galíciai zsidóság megjelenése (asszimiláció általában itt is egy-két nemzedék alatt végbemegy – Neumann János, Szilárd Leó)
A MAGYAR OPERAKULTÚRA ÉS AZ OPERAHÁZ HELYZETE •
•
•
•
•
1
Operaház megnyitása: 1884 – pénzügyi, strukturális problémák, elsı igazgató: Erkel Sándor is belebukik – Kritikák: sok többnyelvő elıadás, az Opera nem elég nemzeti Pénzügyi gondok: Országgyőlési Jegyzıkönyvek, 1888 februárjában (fırendi házi, képviselıházi vita) Gróf Keglevich István (lemondott intendáns) Operaház deficitjérıl: Az 1889-es költségvetés egy 245 000 forintnyi állami segélyt és 27 500 forintnyi kamatfizetést irányozott elı az Operaház számára. – A szubvenció 1884-85-ben 531 000, 1885-86-ban 308 000, 1886-87-ben 526 000, 1887-88-ban 370 000 forint volt. De: csak 662 fizetı nézı – m „be kell vallanunk azt, hogy mikor az új operaház épült, két nagy hiba követtetett el, az elsı az által, hogy egyáltalán már akkor épült az operaház, a második még nagyobb hiba: a hogyan épült. (…) Azt mondtam, hogy az új Operaház felépítése hiba volt. ” a probléma: a Népszínház felépítése (megosztotta a fizetıképes keresletet), majd az önálló Opera felépítése. Vadnay Károly képviselı: budapesti Opera költségvetése magasabb, mint a párizsié probléma: az intendánsi rendszer, tizennégy éve, Szigligeti Edével együtt: az intendánsok általában mőkedvelı dilettánsok inkább adminisztratív francia modell, szakértı igazgató, s az adminisztratív feladatokat ellátó hivatal. Megoldás: bezárás vagy idegen vállalkozó bevonása (kemény feltételekkel, magyar nyelvő elıadások stb.) Pázmándy Dénes is: a konzervatóriumi oktatás is csak most indult fejlıdésnek Magyarországon, sok az idegen énekes, zenész, kb. 20-50 év kell nemzeti operajátszás kialakulásához Mősorpolitika elleni kifogások – Lásd. Román Zoltán statisztikáit Podmaniczky intendatúrája alatti idıszakról: 43 opera és 8 balett került színpadra 286 elıadáson. 152 elıadás francia mő, 102 olasz, 67 német, és 45 magyar. A leggyakrabban játszott szerzı Verdi volt (6 opera, 44 elıadás), ıt követte Erkel (3/37), Meyerbeer (5/36), Bayer (1/29), Wagner (2618), Gounod (1/18), Rossini (2/15), Donizetti (3/14), Deliber (2/14), Halévy (1/12), Ponchielli (1/11), Mozart (2/6), Goldmark (1/6) olasz-francia túlsúly, német kultúra háttérbe szorításának kísérlete, de nemzeti jelleg: csak Erkel operái1 Beniczky, az új intendáns feladata: a két színház (Opera, Nemzeti Színház) 1888-as költségvetésének átdolgozása, 1889-es benyújtása. 1887-ben a hiány mértéke elérte a 154 085 forintot, 1888-ban: 90 790 forintra, 1889-ben pedig 35 300 forintra próbálják lefaragni. Az elsı évre tervezett összeg mintegy 65 000 forinttal volt kevesebb, a második évre beütemezett összeg az 1887-esnek kevesebb, mint negyedére, és az 1888-asnak majdnem harmadára csökkent. Intézkedések: szerzıdések felülvizsgálta, kevesebb külföldi sztárénekes (csak kivételes esetben), színházi idény 10 hónap helyett 8, de: megemelkedtek egyes fizetések, köztük az igazgatói. 1. évad után: 1889. május 10. Vadnay változatlanul ostorozza a rendszert, és óv a túlzott optimizmustól, de elismeri, hogy az Opera pénzügyi helyzete jelentısen javult, „(…) a kormánybiztos úr szakértı és serényen mőködı igazgatót szerzıdtetett.” Egyetlen Mahlerellenes megnyilvánulás másnap. (Ld. Melléklet, Országgyőlési Napló, 289-312. o.) – Komlóssy felszólalása az egyetlen Mahler-ellenes kijelentés a politika oldaláról – csak kevesen látták Mahler zsidó voltát akadálynak nemzeti opera megteremtéséhez, probléma inkább németsége de: szakmai szempontok felülkerekednek – Nincs jele politikai támadásnak, vagy annak, hogy a sajtó egyes Mahler-ellenes cikkei mögött politikusok álltak volna
Román, 34
MAHLER ÉS A MAGYAR SAJTÓ, A MAGYAR MŐVÉSZETI ÉLET •
•
• •
• 2
Országgyőlési Naplók alapján: Mahlert a politika nem támadta, munkáját elismerte a politikai támadások Beniczkyt érték, ezen keresztül Mahlert a sajtó és mővészeti élet Mahler-ellenes támadásainak jelentıs része is inkább Beniczky ellen irányult Beniczky külföldit és karmestert keres az Opera élére (tapasztalt, jó kapcsolatokkal rendelkezik, független a hazai mővészeti csoportoktól.), elsı jelölt: Nikisch Artúr – Mahlert Mihalovich Ödön, Popper Dávid, Guido Adler ajánlja, de Beniczy is ismeri A három Pinto átdolgozását Mahlerrel szembeni elvárások: nemzeti opera megteremtése, magas színvonal „hazai” erıkkel, költségek lefaragása Mahler fogadtatása: meglepetés (német kultúrában szocializálódott, szinte csak a német repertoárt ismeri, magyarul nem tud), de: zsidó volta beleillik a fin de siécle Budapest kulturális életébe (NB: A pesti zsidóság gyors magyarosodása tudat alatt azt sugallhatta, hogy ugyanilyen gyorsan képes Mahler magyarrá varázsolni az Operát.) Neve ismeretlenül cseng, de: - Sajtó: pozitív fogadtatás, elsı interjúja (Budapesti Hírlap, október 7.) szimpátiát kelt (harc a többnyelvő elıadások ellen, és a nemzeti operáért), „Friss légáramlat, a jövı dönti el, hogy a reform szellıje vagy légvonat” ez a friss szellı” (Zöldi Márton, Ország-Világ); Óvatos optimizmus, csak a Zenelap és a Kis Újság (Késıbb is Mahler-ellenes) - Operaházban: kicsit fagyos, bár dicséri elıdjét, s megígéri, hogy megtanul magyarul, mővészeti életnek adott vacsorán ismertetett tervei: (zenekar süllyesztése a zenekari árokba, nyitány elıtti csend) – szimpátia2 <=> Zenelap: feszültség az Operában (Mahler megfenyegette a zenészeket, hogy ha engedetlenek, elküldi ıket, és katonazenekart fog szerzıdtetni, míg nem hozat Berlinbıl egy komplett zenekart.. Zenekar ellenszenvének oka: elıdje, Erkel Sándor népszerősége. Mahler szigora, idıként diktatórikus stílusa (de: a kritika Mahler érkezése elıtt rengeteget panaszkodott a zenekar slendrián játékára a zenekar panasza nem jogos) - Sikerek: Újházi Ede szerzıdtetése játékmesternek, Babatündér c. gyermekbalett, Mozart-operák (Don Giovanni, Figaro) új bemutatása, Lohengrin új betanulása, Parasztbecsület elsı Olaszországon kívüli bemutatása, A Rajna kincse és A Walkür bemutatója magyarul – nagy siker, Péterfy Jenı: „Wagner Nibelung-tetralógiájára nálunk nem éppen kedvezı a talaj. Egy homo novus bátorsága s Wagnerbe vetett erıs hite volt szükséges, hogy a mi elriasztott s mővészi tradíciókban szőkölködı operaközönségünk elıtt, mely a Mesterdalnokokat visszautasította, A Rajna kincsével, s a Walkürrel merjen megjelenni.”3 Mahler „fiatal, erélyes ember, ki testestül-lelkestül zenésznek látszik. Nem lehet eléggé elismernünk azt a mővészi ambíciót, melyet a nehéz mő betanításában mutatott. Hogy az elıadásnak stílje volt, az az ı érdeme, ki a zenekaron is úgy uralkodott, mint Alberich a maga törpéin. Hanem Mahler úrra még nehezebb munka is vár, mint egyes opera betanítása. (…) Weber, Schumann, Maeschner operái hiányoznak a mősoron; Mozart operáiban pedig derőre-borúra énekelnek, elıadásukban nélkülözzük egy finom érzékő zenész vezetését, útmutatását. S ha reméljük, hogy egyoldalú Wagner-kultuszt nem fog őzni (…), a Mesterdalnokok fülelevenítését mégis megkísérelhetné. (….) A közönség Mahler urat bátorítólag fogadta. Az elsı elıadás tapsai nagy részben ıt és az elıadókat illették.”4 Kudarcok: magánéleti problémák,
Gedeon-Máthé, 70 Wilheim, 212-213 4 I.m, 219 3
-
•
•
•
•
•
5 6
kritikák: (sok német/olasz opera; kevés a magyar bemutató, különösen a Szabados Viora-balettje bemutatójának elmaradása; sok vendégmővész; de kevés a „szép hang”), Ring csonkán marad (német szellemiség elleni tiltakozás, de: Mahler távozása is), Parasztbecsület utáni kritika („a legkisebb olasz zeneszerzıvel is többet foglalkozik a magyar királyi opera, mint a legnagyobb magyar 5 zeneszerzıvel.” – Egyetértés ), Franchetti Azrael (Olaszországban nagy siker, nálunk bukás közönség és kritika részérıl is) - operaházi intrikák - 1. szimfónia elsı nyilvános változatának kudarca (egy héttel elıtte dalai sikere, nagy várakozás, remek fıpróba kritika szerint: hangzavar, karikatúra), oka: túl nagy várakozás, de: mő elejét, karmesteri munkát elismerik, felfokozott várakozást okolják, Neue Freue Presse: eredeti, mélyen gondolkozó az új zeneirodalom legfigyelemreméltóbb alkotása.6 Kapcsolata a zenei élettel: - együttmőködés a Zeneakadémiával (növendékek szerepeltetése, hangversenyeik látogatása) - kísérlet egységes társulat létrehozására – állandó harc a zenekarral, Erkel Sándorral (többször le akar mondani, Mahler idıként átvesz tıle darabokat – Lohengrin, Álarcosbál – de igyekszik megtartani), énekesekkel (szakmai viták, személyes konfliktusok mellızöttség érzése, Mahler zsidó és/vagy német voltával szembeni ellenérzés, sajtó szenzációéhsége – fenyegetılevelek egyes énekeseknek, gyújtogatási kísérlet, Vasquez Itala gyors szerzıdtetése miatti sértettség, konfliktus Takáccsal és Szendrıvel, akik elferdítették a szöveget és beszélgettek a próba alatt, „Önök nem mővészek, hanem gyerkıcök” – 1890. decembere) Problémák: Már egy év múlva rosszul érezte magát (német kultúra hiánya, és az egymásnak ellentmondó igények miatt); komoly probléma volt a Házon belüli ellentétek kezelése, a magas színvonalú produkciók megteremtése, a zenekar, az énekesek csapattá kovácsolása – legalább a próbák, az elıadások idejére. Beniczky támogatja értelmét látta a munkának, de Zichyvel rossz kapcsolat. Sajtóbeli támadások: nem számottevıek, különösebben nem befolyásolták, de nem is marasztalták – Kis Újság, Zenelap, A Hét, Pesti Hírlap – általában szoros szimbiózisban az Operaház belsı köreivel és érdekviszonyaival. Kis Újság kifogásolta a két Ring-premier után a „pángermán bemutatókat”, támadás amiért megnézte Madách Tragédiáját, és elıadás közben fordíttatta magának – ahelyett, hogy elolvasta volna. Sajtóbeli támadások okai: Gedeon-Máthé: „antiszemita-soviniszta” okok, de: - a valóban antiszemita támadás kevés - Mahler egyik legádázabb ellenfele A Hét (Kiss József, Kóbor Tamás – öntudatos magyar zsidó nézıpont, magyarosodást követelt Mahler Operaházától is; a magyarosodás korabeli magyar zsidó mainstream része beleillik a „német” mősorpolitika iránti tiltakozás; Mahler-ellenes írások zöme akkor jelenik meg, amikor a sajtó egésze támadta Beniczkyt Beniczky-ellenesség) - Beniczky-ellenesség oka a sajtóban: Beniczky tevékenysége pozitív: csökkenti a hiányt, nem szól bele mővészetpolitikai kérdésekbe, Mahlerrel közösen teremt európai színvonalú Operát, de: két év alatt lehetetlen új magyar remekmővek tucatjait színpadra állítani, megíratni. Másrészt: politikai okok 1) érinti Mahlert is, 2) Zichyben kezdenek bízni, de ı sem képes a kívánalmakat teljesíteni Zichy-Mahler közötti ellentét valószínősíthetı okai: - személyes okok, személyes ellenszenv - eltérı mősorpolitikai elképzelések (Zichy zongorázott, maga is szerzett zenét, magát szakértınek tartotta)
Németh, 134 Gedeon-Máthé, 40
-
a vezetés kérdése (Zichy széles jogkört, vétójogot kap, beleszólhat a repertoárba, mővészeti kérdésekbe, minden szerzıdésbe) - Zichy antiszemitizmusa (Mahlerrel szemben nem kimutatható) • 1891 elején: viszály Zichy és Mahler között, Mahler egyre inkább távozni akar harc Zichy és Mahler között, mindkét fél Mahler távozását akarja – idegháború – Provokatív vagy meggondolatlan lépések? - Huber-daljáték A víg cimborák incidens egy jótékonysági esten – durván antiszemita, Ferenc József is távozik, Zichy védekezése: mivel nem az Opera volt a szervezı, nem volt kötelessége ellenırizni a próbát – ez az érv vitatható, ld. uralkodó jelenléte - Márciusban Mahler figyelmezteti a Lohengrin próbáján beszélgetı énekkari tagokat, akik válaszul azzal fenyegetıztek, hogy panaszra mennek Zichyhez. Ney durva kifejezéssel adta tudtukra, hogy ez szerinte csúnya hízelkedés volna Zichy berendeli Neyt, elbocsátással fenyegette meg. Zichy rendelete: tilos az Operaház belsı problémáit a sajtó elé tárni a Pesti Hírlap beszámol az incidensrıl - Zichy késıbb: érkezése elıtt áldatlan állapotok csak néhány, „kitőnı” Mahler vezényelte elıadás tőnt ki. „Mahler túlságosan jelentékeny tehetség volt, túl zseniális, semhogy félig-meddig jó igazgató lehessen. (…) Nagy ember volt és minden zenész érezte, hogy egy nagy muzsikus lélek tárult fel elıtte.” İ megpróbálta maradásra bírni, de a „végsıkig felizgatott személyzet” meggátolta ebben.7 – Valóban megpróbálta maradásra bírni? Ha igen, mi akadályozta? A társulat? Autokrata személyisége? A személyes ellenszenv? • Március 14: Mahler lemondása (Blaukopf: Mahler barátait abban a hitben tartja, hogy elüldözték, de: ez ellentmond Mahler megnyilatkozásainak) – Sajtónyilatkozatban búcsúzik: (híven és becsületesen látta el feladatát, megköszöni a társulat munkáját, a közönség támogatását) – Sajtó: vegyes fogadtatás, a többség sajnálta, de Ábrányi szerint: ideje volt véget vetni a „a példátlan garázdálkodásnak.8” – Közönség: Lohengrin-elıadáson „Éljen Mahler! Abzug Zichy!” • Közönség reakciója, Apponyi gróf, Mihalovich Ödön búcsúja (ajándékba adott karmesteri pálca) Mahler szeretettel emlékszik vissza budapesti éveire - Megmarad barátsága Beniczkyvel, Mihalovich-csal, Apponyival (ajánlólevél a Bécsi Opera igazgatóságának elényeréséhez: Budapestrıl „Zichy hozzá nem értése és uralomvágya” üldözte el. „Kérdezzék meg Brahms-ot, Goldmarkot.”9) - 1897: Mahler levele Mihalovich-nak: szívesen szerepelne Budapesten nagy sikerő koncert – Pester Lloyd: visszavarázsolta a régi szép idıket – Díszvacsora az Operaház mővészei és a hivatalos mővészvilág nélkül, de Mahler elégedett: mintha hazaérkezett volna, „én ezt a kis magyar világot szerettem volna nagyvilággá varázsolni”.10 - Halálakor Apponyi Albert 1911. május 25-én nekrológja a Parlamentben sajtó nekrológjai: igazgatói ténykedését az Opera fénykoraként, legfényesebb koraként jellemzik, temetésén: Opera küldöttsége. • Mahler élete Budapesten: kevés információ – közel lakott az Operához, 1889 áprilisában barátjával, Löhrrel: Aquincum, Nemzeti Múzeum, Margitsziget, budai hegyek Mahler egyedül és más alkalmakkor is gyakran látogat(hat)ott ezekre a helyekre. A mővészeti körökkel nem állhatott szoros kapcsolatban – Németh Amadé: április 20-án részvétel Löhrer egy vacsorán – nagyjából az a társaság lehetett jelen, mely Joachim József búcsúvacsoráján is – Alexander Bernát, Apponyi, Popper Dávid, Csiky Gergely, Mihalovich, Hubay Jenı. Gedeon-Máthé: (tk. Eötvös Károly alapján): a budapesti társaság Mahlert jól ismerte, hóbortos, bolondos figuraként tartották számon. Egyetlen incidens: a Mahlerre hasonlító
7
I.m, 205 I.m, 212 9 Blaukopf, 171 10 I.m, 241 8
Blau Gyula hangversenymestert 1891 decemberében, amikor kilépett az Abbázia Kávéház ajtaján, néhány fiatal „Abbzug Mahler!” – felkiáltással inzultálja.11
Mahlert Budapesten nem érték politikai támadások, a politika pozitívan ítélte meg mőködését. A sajtó nagy része inkább szimpátiát tanúsított Mahler iránt, ahogy a közönség is, az Operaház tagsága és általában a mővészeti élet viszont megosztott volt. BIBLIOGRÁFIA Barany, George (1968) Stephen Széchenyi – And the Awakening of Hungarian Nationalism, 17911841, Princeton University Press: Princeton-New Jersey Blaukopf, Kurt (1973) Gustav Mahler. Gondolat Kiadó: Budapest Buruma, Ian; Margalit, Avishai (2004), Occidentalism, The Penguin Books: New York Csáth, Géza, (2000), A muzsika mesekertje – összegyőjtött írások a zenérıl, Magvetı Kiadó: Budapest Frigyesi, Judit, (1993) „Jews and Hungarians in Modern Hungarian Musical Culture”, in: Studies in Contemporary Jewry An Annual IX. The Avraham Harman Institute of Contemporary Jewry / The Hebrew University of Jerusalem / Oxford University Press : Jerusalem-New York-Oxford Frojimovics, Kinga; Komoróczy, Géza; Pusztai, Viktória; Stribik, Andrea; (szerk.) (1994), A zsidó Budapest 1-2., Városháza, MTA Judaisztikai Kutatócsoport: Budapest Gedeon, Tibor; Máthé, Miklós (1965), Gustav Mahler. Zenemőkiadó: Budapest Gyáni, Gábor (2004), „Modernitás, modernizmus és identitásválság: a fin de siécle Budapest”, in: Aetas Gyáni, Gábor (2004), „Image versus identify –Assimilation and discrimination of Hungary’s Jewry” in: Hungarian Studies Gyáni, Gábor (2002), „Az asszimiláció fogalma a magyar társadalomtörténetben”, in: Gyáni, Gábor, Történészdiskurzusok, L’Harmattan: Budapest Gyáni, Gábor (2002), A polgárosodás mint zsidó identitás, in: Gyáni, Gábor, Történészdiskurzusok, L’Harmattan: Budapest6 Hargittai, István (2006), Az öt világformáló marslakó, Vince Kiadó: Budapest Katz, Jakov (2001), Az elıítélettıl a tömeggyilkosságig, Osiris: Budapest Komlós, Aladár (2001), Magyar zsidó szellemtörténet a reformkortól a holokausztig 1-2 Múlt és Jövı: Budapest Komoróczy, Géza, (2006) „Zsidó nép, zsidó nemzet, zsidó nemzetiség”. In: Élet és Irodalom, L. évfolyam, 24. szám, 2006. június 16 Kornfeld, Móric (2006), Trianontól Trianonig. Szerkesztette Széchenyi Ágnes, Corvina: Budapest Németh, Amadé (1984), Gustav Mahler életének krónikája, Zenemőkiadó: Budapest Pap, Károly (2000), Zsidó sebek és bőnök – és más publicisztikák, Múlt és Jövı, Budapest Peremiczky, Szilva, „Irodalom és antiszemitizmus”, in: Jeney, Éva; Szegedy-Maszák, Mihály (szerk.) (20069, A kultúra átváltozásai – Kép, zene, szöveg, Balassi Kiadó: Budapest Peremiczky, Szilvia (m.e.), „Árpád és Ábrahám földiek voltak(?)”, in: Új Magyar Irodalomtörténet, Gondolat: Budapest Román, Zoltán, (1991) Gustav Mahler and Hungary, Akadémiai Kiadó: Budapest Sebık, Marcell (szerk.) (2004), Sokszínő kapitalizmus, HVG Könyvek: Budapest Szalai, Anna (szerk.) (2002), In the Land of Hagar – The Jews of Hungary: History, Society and Culture, Beth Hatefutsoth, The Nahum Goldmann Museum of the Jewish Diaspora, Ministry of Defence Publishing House, Tel Aviv Varga, László (szerk.) (2005), Zsidóság a dualizmus kori Magyarországon, Pannonica KiadóHabsburg Történeti Intézet: Budapest Wilheim, András (szerk.) (2002), Péterfy Jenı zenekritikái, Kortárs Könyvkiadó, Budapest
11
Németh, 130