Gulisio Tímea. NEKROMANTikA

Gulisio Tímea

NEKROMANTikA

Gulisio Tímea

NEKROMANTikA Borító: Gulisio Tímea Szerkesztette: Komor Zoltán

2014

A kötet támogatója:

kortárs alkotói oldal

T A R T A L O M SZennyháromSáG...................................5. KeZeléS...........................................................7. AGyABuGy(uT)A.......................................9. SZexreSTye............................................11. SiKolA........................................................13. őSfélelem..............................................16. meleGáGy................................................17. cSonTvár.................................................19. inceSZT(ABóZ)uS................................20. KórhATár................................................21. Kávé TejSZínnel.................................22. BoSZorKányGyűrű............................24. véGZeT.......................................................25. Templom..................................................28. AZ iKon......................................................29. underGround......................................30. ero(T)icA.................................................32. dueTT KéT heGedűre......................33. ApoKAlipSZiS.........................................36. BudApeST.................................................37. SexShoT.....................................................38. éneK............................................................39. hAjváGáSi SZerTArTáS....................41. (m)orAliZáló GyilKoSoK..............42. véGállomáS..........................................43. ríTuS...........................................................44. neKromAnTiKA....................................46. KArácSony..............................................47. SZőrreál.................................................48. e.T..................................................................49. láncreAKció.........................................51. néhány uTópiA...................................52. A BeTörő..................................................55. KépeSlApoK néhAi SZerelmeimneK..................................57. édeSAnyám! nem SeGíT A moKKA.......................................................59. pánfordulAT........................................60. AZ AlmA éS A fájA...............................62. folyAmATáBrA.....................................63. A SZereTő................................................64. deficiT.......................................................65.

A hányáS..................................................66. STABAT mATer.......................................67. A pedoGóGuS.........................................68. elmeBAjTárSAK...................................69. SZimBio(e)TiKuS..................................70. eGyháZiSárKány.................................71. íróGörcS..................................................72. TeheTeTlenSéG..................................73. ice-(S)creAm.........................................74. BeTeG hAiKuK.......................................75. húShAGyó................................................76. húSvérT....................................................76. őSZ...............................................................77. A mAGányTAnár..................................78. AZ eGyipTolóGuSnőhöZ................79. A homoK viráGA.................................80. prepuBerTáS.........................................81. Sin-BióZiS.................................................82. ArS poeTicáK........................................83. SZűr-reAliZmuS..................................84. TrAnSZcendenS - immAnenS......85. fél-TeTTeK.............................................86. döGöK........................................................87. eB-éden....................................................89. A heTediK AjTó /AvAGy A TudáS fáj jAj/........................................................90. SirATófAl................................................91. ördöGSZeKér.......................................93. in memoriAm........................................94. A SZínéSZnő...........................................95. pSychodámA..........................................96. leKreáció...............................................97. SelyemZSinór.......................................98. hoSpiTAliZáció....................................99. elixír.......................................................100. mechAniKuS(S).................................101. BoSZorKányKonyhA.....................102. eGy őSZinTe SZerelmi vAllomáS..............................................103. éden.........................................................104. póT-léK..................................................105. doromBoló oroSZlán................106.

3

T A R T A L O M AlfáTól AZ AlfáiG..........................107. AlTereGóK...........................................108. SZüKSéG..................................................109. éBreSZTő..............................................110. A Kehely................................................111. KomplexuS...........................................112. SAjáT fArKáBA hArApó KíGyó........................................................113. AnyAGiASSáG.......................................114. TrAnSZ....................................................115. mix.............................................................116. A vAcSorAvendéG...........................118. öSZTön....................................................119. A KedveSem BűnöZő......................120. infAnT.....................................................121. LAPOK PÉCS KRÓNIKÁIBÓL A KróniKáS előSZAvA...................122. A KeZdeTeK..........................................123. BáBel.......................................................125. SZodomA...............................................128. éGőáldoZAT.........................................130. ApoKAlipSZiS......................................131. felTámAdáS........................................133. SZenTeSTe............................................135. ünnep......................................................137. eGy KuncSAfT-proSTi diAlóGuS...............................................140. A hAnGoK SZerelmeSe.................143. muSKáTli...............................................153. lidércfényeK....................................156. húSvéT....................................................160.

4

G U L I S I O T Í M E A

szennyháromság /a vers szerzőjének nem célja sem az egyház sem személyek bántása!/ i. (birkanyírás) olyan furcsa most minden az asztalon egy fehér edénykében vékony ágak mintha ujjak rajta lógnak angyalos hintalovas karácsonyfadíszek kézzel faragottak mi mindenre jó egy kéz hát még kettő meg négy van amikor a kétszer kettő nem annyi és nem is öt gyerekünk sose lesz és pap se de van elég a plébánián ha az kell mert minden kapható ha a szükség törvénytelen szárnyakat bont azt mondják egy elmebeteg kurvával élek együtt de öt éve még normális volt míg velem nem és mégsem nyom a felelősség engem ne nyomjon semmi senki ezt csak neki engedem meg cserébe a seggbenyúlásokért hajhúzásért birkánaknézésért ronggyákefélésért milyen ringyó volt a kezem tegnap reggel mikor csuklóig véresen ébredt mert mindenért bűnhődni akart ő az örök büntető és azt akarta szaggassam szét rendesen amit az anyja látott utoljára aki nem szerette és azt mondta meghal ha magához nyúl mosom kezeimet

ii. (ágyi) csak az alkoholista nőket szeretem vedelnek mint a marhák a vályúból és sokat bőgnek mint ez a vén boszorkány fütty(k)ös g atya elhegedült szeretője hetente pár narancsért citromért és egy tasak teáért van velem ha több pénzem lenne kevesebbet fázna adnék neki tüzelőre ha általában távol vagyok a bagó melegíti helyettem

5

G U L I S I O T Í M E A esős utcán reménytelenül és eszeveszetten loholó vad kölyökállat akiben nincs irgalom se alázat mintha a vérszagra ment volna tört lábú madárkára penészes-füstös csalitba félt egyedül mert tudta hogy rég eltévedt és hogy nincs más csak kutyabolt hentes és koporsós de neki maradt a patika a félig élőkkel optimistán és tapintatosan kell bánni a vitamin tartósít no a gonosz bestia ha nem veszem el járókeretét majd cudarul hozzám vágja mert tudok járni és szeretni megígértem hogy sose hagyom el és azt hazudtam hogy meg fog gyógyulni hátha a placebohév beizzítja kicsit a kormosan ásító kemencét de minden hiába nem(i) erőszak a végkielégítés üsse kő de előtte szóljon ha mégis valami kő őérte négykézláb esek egy létfokozatot

iii. (a főszerep lő) vagyok aki vagyok és ezt sose vállalom mert el-eljárok a teológiára becsületkasszát rabolni szentsegget törni bibliákba firkálni bemutatni a kultikus prostitúciót a legpuritánabb hittantanárral szodomagomorrát hűen illusztrálva és elmarad a földrengés a püspök tán lefizette az urat hogy legyen elnéző minden eladó 23 lettem eladósorba kerültem

6


kezelés a vén dokinéni akivel időnként lefekszem állítólag nagyon randa és épp ezért jó mert mindent megmozgat bennem leginkább a gyomortartalmamat rücskös múmiakezével kihajítja a kulcsot hogy be tudjak hatolni tudom hogy nyílik az ajtó meg a pinája mind a kettő elfásult és vészesen nyöszörög miközben a tápcsatornájába és az anyagcseréjébe olvadok én vagyok a tűcsere programja jó sterilen megszúrom viszonylag szűz a fecskendőm egy kezemen megszámolhatom hányakba mártottam eddig véresek szarosak hüvelyváladékosak pisásak vagy hiányoznak is az ujjaim ez elment vadászni ez meglőtte ez hazavitte ez meg(s)ütötte ez az icike-picike mind megcseszte a vágy a vágy a vágy a cukrosnéninek valamiért mindig barnák a körmei szorulása van és segít magán engem is múltkor édesszájúvá tett mikor kérdeztem milyen az ujja azt felelte bocicsokis későn vettem észre csoki volt tényleg de tegnapi szarkeverő a vágy a vágy a vágy első alkalommal rendelősdit játszottunk megrendeltem magamnak egy rutinvizsgálatot hideg csontujjaival végigkocogtatta a hátamat éreztem bagószagú leheletét a nyakamban és tudtam hogy az enyém lesz a kígyóvékony szája és mindene torkomban ficánkolt a medfétisem felfeküdtem az ágyra féltem hogy a fejemre esik egy figyelő koponya de csak bertus halálfej arcát világították meg az egyre sűrűsödő villámok az isten haragja boszorkánykezekkel mart belém azt kérdezte szűz vagyok-e mondtam hogy nem nyúljon mélyebbre jó orvoshoz híven a fenekembe matatott gyanúsan sokáig forgatva az ujjait

7

G U L I S I O T Í M E A nem menekült ő sem mindent visszakapott a vágy a vágy a vágy kidobott rám fogta hogy azért vérzik az aranyere mert túl erősen szívtam a seggét én meg felróhatnám a látványszennyezést hogy orgazmus közben úgy néz ki mint egy több ezer éves tátott szájú hulla a tág lyukát pedig köszönje a paliknak akik análisan dugták évtizedekig rongyosra és továbbra sem érti hogy lehet nőbe szerelmes lenni szó szerint beléd látok mondtam ezt mindenki megbosszulja a pofámba fingott egy öblöset a vágy a vágy a vágy végre kihúzták a beépített fogait az elrothadó ínyéből és teljesül a régi vágyálmom miszerint egy fogatlan banya szájában jártatom a nyelvemet és szívom a nyálát mint ahogy a nadrágom a hugyot mikor az ölembe ültettem részeg volt és kellőképpen ocsmány vicsorogva böfögött temetőfortyanás üvöltött hogy ne dugjam fel jobban az ujjamat mert menten beszarik és járókerettel minél jobban sietett annál jobban nem ért ki végigfosta a lába szárát a pipavékony kék foltos vörös eres lába szárát mmm szorított a fosos kezével úgy könyörgött hogy hagyjam el de azért sem még egy ilyet nem találok ilyen tönkrement alkoholistát ilyen dinnyemelleket ilyen széles pofacsontot ilyen gyerekijesztőt ilyen méltatlan méltóságot még egy ilyen bunkót isten éltesse meg ne haljon a vágy a vágy a vágy

8


agyabugy(ut)a ditykét megfosztottam attól a kevés erényétől is amivel született nem nagy érdem ami a láb között van édesem ne bánkódj miatta így próbálom meggyőzni a saját testi épségéért való aggódás banalitásáról egész kis szubmisszív jószágot idomítottam belőle a kezemből eszik ízlik neki alig fáj mint ahogy az se hogy mellesleg nulla köbcenti és az agya se tölti be rendeltetését minek is minek is ha akkora csiklóval basztat a tanáriban amitől még saját maga is megijed nincs oka péniszirigységre és ahányszor rájön a kangörcs annyiszor hiszi azt hogy meg fog halni rohan hozzám egy utolsó csókért amiből nem első és nem utolsó irodabútordön(tö)getés lesz dolgot csinálva a nedves tisztítónak és a sokat látott takarító néninek aki hivatali kötelességből is minimál alatti bérének megtartásáért kussban marad a nagyasszony szeszélyeit csak félig panaszolja be én pedig csak félig elégítem ki mert napi hat menet is kevés nem ér egy kettest azt akarja minél tovább maradjak a suliban ellátni önként vállalt karbantartási teendőimet nekem mit tanítanak már itt csak én tudom kinek mi kell és hogy kell élni ejnye tantestület minek is minek is imádok hajat húzni inkább mint faszt és verni verni falba párnába nyomni az alázatos hülye fejet mert azt hiszi mindent megvehet aranylánccal bőrkabáttal engem ugyan nem a titkolt negyed unokatestvérség inkább összetart ez is eggyel több közös bűn minek is minek is legtisztábban élő legmocskosabb élményem szüzességének drasztikus elvétele az oldalán feküdt velem szembefordulva és könyörgött hogy tegyem meg vele itt az ideje 35 év testvérek között is vénlányküszöb szóval megtörtént és bennem nagyobb nyomot hagyott mint benne és mint a lepedőn a hétszer hetes kerek vérfolt (m)értéknővelő maszatjaival

9

G U L I S I O T Í M E A azóta nem eszem sült csirkevért se hogy feloldjam az viszolygást az újra átélés módszerét választottam egy épphogy sikeres vizsgám után amin szándékosan végigkínzott becsületből elkerülve a kivételezést utána a tanáriban letéptem a meggyszín nadrágját és erőszakkal hatoltam be védekezett volna illemből mert menstruált a vad nőstény szemeiben láttam az ősi szennyes kiirthatatlan vágyat orrba vertem mert utáltam amiért ő engem hogy nem tudunk nem egymásnak esni és embernek maradni minek is minek is aztán hánytam a csapba vért a félig saját véremet kicsim öngyilkossággal fenyegetőzött mert nem szeretem eléggé bár igaza lenne szokás szerint az ágyon hagyta a tömött pénztárcát szokás szerint hozzávágtam nem vagyok kurva ő eladja magát például az egyháznak de én soha minek is minek is hiába hagyom elöl a borotvapengéket pont a nem halálos eret vágja föl de ha nem tudnám hogy erre sem képes elrejtenék mindent amivel árthat magának ha nem kellene nem hordanám a hajas fésűjét a táskámban a fülét vágnám le nem a fürtjeit bár néha csúsznak be freudi balesetek elnyírások a mindennapok kis vérszerződései betétszimatolás a kukából szemétmód élünk és élvezzük egymásra talált mágnesek óriás szarrakásban ami sose fogy el hiába csinálok belőle szobalányt a saját lakásában éjfélkor eszébe hozom hogy takarítani kéne ha velem akar lakni reggel hatra beesik mellém elégedetten vigyorogva hogy kész van mint a kihugyozott alkoholszagú kádjában a sárga gumikacsák

10


szexrestye krumplibácsi ahányszor felmegyek hozzá megpróbálja tágítani a horizontomat több de inkább kevesebb sikerrel dugványoz kiskertemben hinti a szent magvakat bár nem terem más mint naturális parasztburgonya a reverenda alatt de az ha rövid legalább vastag atyaaa atyááááááááááááááááááááááááááááám nem érdekli hogy unom a banánt vagy hogy sose szerettem olyan közönséges férfi aki azt hiszi egy leszbikus ha jól megrakja csak neki köszönhetően lép a szerinte helyes útra de még blődebb félimpotensen hinni a csodába még mit akarok helyben az es(e)t után meg is lehet gyónni ha akarom atyaaa atyááááááááááááááááááááááááááááááám azt kérdi mit tud csinálni egy nő egy másik nővel valami régi filmben hallotta hogy állítólag egy két három ujjukat használják fasz gyanánt érdekli még hogy a barátnőimnek mekkora mellük volt az egyikük épp kollégája rá a legkíváncsibb a tanárnőnek szőrös-e ivarérett-e atyaaa atyááááááááááááááááááááááááááááááááám van egy közös ismerősünk az ő exe az én egyik jelenlegim sose kérdezem vajon az ő cickóját is így harapdálta-e vajon neki befért-e nem panaszolom be az atyát amiért rendszerint megkérdezi nincs-e melegem vagyis ruháim levetésére biztat azonnal miután felszínesen hogyvagyolt a zöldesszürke szemem a kékjével egek atyaaa atyááááááááááááááááááááááááááááááááááám a szétfolyt hordóhasára fekszem és beleröhögök az alvásra tátott horkantós szájába észre se veszi hogy kigombolom az inget hogy lássam a köldöksérvét ekkor váratlanul magához szorít

11

G U L I S I O T Í M E A ő az első aki miközben összetör udvariasan kitér arra is fáj-e a gatyájában lévő púpon ülök amit szabaddá tesz fürgén atyaaa atyááááááááááááááááááááááááááááááááááááááám földre hajítja a lukas mackónadrágot és próbál beletalálni a résbe mint a kutyák kéz nélkül de ha segítek se megyünk semmire és ez így van mindig hangulatos háttérzene a szomszéd iskola kis hittanosainak kiabálása orgazmusunk az nincs de már nem is hiányzik ahogy az atya uncsi tanórái sem baszok iskolába járni jobban mondva az iskolába járok baszni atya atyááááááááááááááááááááááááááááááááááááááámen

12


sikola osztály vigyázz elmezavart alkoholista vénlány volt néha utált máskor szeretett mégis ki akart rúgatni az iskolából ahol ő tanár én diák voltam mert nem bírta látni aki kísértésbe hozza és stabilnak tűnő erkölcsi elvei elvetésére csábítja méghozzá sikeresen megbuktatott pedig ő az aki mindent elbukott az életben amit csak lehetett elkövettük egymással és egymás ellen tanár néninek jelentem megláttam az okulárés hideg kék szemeit az ajtónyílásban miközben zuhanyoztam a kollégium fürdőhelyiségében mindenütt kiírások figyelmeztetnek az emberről emberre terjedő fertőzésekre és a súlyos büntetésre ami azért jár ha valaki fürdőköpenyben kihívóan flangál a folyosón egy ellopott uzsonnás doboz ürügyén a tanár néni végigkutatott minden szobát beleturkált a lányok szekrényébe és egy félreismerhetetlen hajszálat hagyott a párnámon hiányzik gulisio tímea akkor már tudtam hogy nem kerülhetem el amit évek óta akarok a nőt vagyis ezt a férfi nő ember állat szörnyeteget aki ami állandóan a fenekemet bámulta csorgó nyállal vérben forgó gülü szemekkel én meg koslattam utána a vécére és messziről követtem merre megy haza tudtam erre még szükség lesz közben egyre gyakrabban iskolát kerültem útközben leszálltam a buszról hányni felkavart az elképzelt édes parfüm aminek közelről szagolása vészesen sietett felém ismételjünk felidéztem hogy már az előző páromat aki férfi volt is azért választottam mert rá emlékeztetett az arca a haja a sehova se tartozása első látásra kiszúrtam hogy ő olyan mint én talán rokon talán lélektárs vagy

13

G U L I S I O T Í M E A előző életbeli közeli ismerős mindegy csak az volt a lényeg hogy ezután soha nem hagyom el bármi áron közöm lesz hozzá az új anyag feldolgozása ép ésszel lehetetlen követni a sors keze vezette az enyémet mikor karon fogtam a konferencia után dülöngélő hár-piát jobban tudtam hol lakik mint saját maga levetkőzött lefröcskölt pezsgővel majd hideg zuhannyal behúzott a kádba és nagy habos vizet eresztett amiben csinos gumikacsák lubickoltak mosdattam ezt a nagy gyereket amíg észhez nem tért és kérdezte itt most vége legyen vagy akkor már örökre a nyakamon marad döntsem el azonnal összecsavarodott nyelveink válaszoltak helyettünk ekkor még csak a felső tájék nedvei folytak össze majd lepisilte az ágyat mikor a puszikkal nem álltam meg a hasa alján feküdt szétvetett karokkal lábakkal gyámoltalanul és kíváncsi arccal míg a rózsaszín szűzhártya közepébe fúrtam finoman egy ujjamat hasra fordult nyivákolt és másodpercek alatt elélvezett minden szégyen nélkül az erkölcsőr gyakoroljunk játszva néha úgy sikított mintha még erősebben ujjaznám mint ahogy erről senkinek egy szót se selypítette közben az exbarátja dörömbölt az ajtón puskával én meg lefogtam ezt a fickándozó csúszós halacskát macskamód játszottunk pofozva elengedve szorítva nevetve szidva legurultunk az ágyról bevertük a fejünket vérzett a szánk egymásba ájultunk mentőt hívtunk mi menthetetlenek a mentősök idétlen farsangi gyerekjelmezekbe öltözve találtak és kiröhögtek nem vittek el pedig már elterveztük mit csinálunk majd a kórteremben elzavartak volna mint az étteremből mert egymás szájából szívtuk a makarónit és kólát cseréltünk szájból szájba orrba szájba

14

G U L I S I O T Í M E A házi feladatként megígértem neki hogy soha többet nem verem meg nem alázom le nem közösülök vele erőszakosan a beleegyezése és direkt kérése nélkül és mindezért semmit nem kérek és csak keveset fogadok el sírva fenyegetve nála nálunk iskolában erdőben hűséges is lennék ha már nem megint egy diákba egy dagadt tehénbe lenne szerelmes osztály vigyázz

15


ősfélelem Gordon Agátának tanulni akarok igazi vérbeli leszbikust nem ismertem még előtted csak olyan dívákat akik szerették a pipihúst és már unták kolbászt vagy olyan tanárnéniket akik egy kis tilosra vágytak és jegyosztó hatalmukkal élve tudtak zsarolni továbbá vénkisasszonyokat akiknek mindegy volt kivel csak valakivel végre emlegessék őket szégyen árán is és a sor végére hagyva aki pénzen akart szerelmet vásárolni csak szexet kapott a bukszáért kapott bukszát sose fogadtam el szegény diákként sem tanulni akarok nemmű életet bevallom először féltem tőled vagy magamtól hogy ami eddig spontán velem született játék volt ami csak az enyém egy más külön világot képez más szabályokkal amiben mások is vannak ami ösztönként élt eddig arról most legbelül és a legvéglegesebben dönteni kellett meg hogy mi sem egyszerűbb ennél akárcsak mindenszínű szemedben a szivárvány konok kitagadhatatlansága paradicsomba teremtett megvert büszke lázadó tanulni akarok minden nem(m)ű életet

16


melegágy ki kellene dobnom de én lakok nála és most itt fekszik mellettem a szemüvege félrecsúszott ujja a szájában másik keze a lába közt mint egy szégyellős óvodásnak aki be fog pisilni reggelre megszidják de aztán puszit nyomnak a boglyas fejére még akkor időben kellett volna zsákba rakni ezt mondja mindig ha kifolyt söröshordóként ébred és én mosom a gönceit gyáva öngyilkos lenni vagy csak attól tart hogy a mennyben nem lesz alkohol a pokolhoz meg nem elég rossz mert betartotta a főparancsot szeress mielőtt lefeküdtünk csak annyit kérdezett hogy fájni fog-e vele és maradok-e örökre utána a kis naiv nem tudja hogy meddig tart az örökre csak a fájás tűnik majd végtelennek mégis jobb párosával égni mint egyedül mindenki előtt szeress agyonütném ha tudnám miket mond rólam a hátam mögött hogy magát védje milyen szerelem ez és hogy máris megcsalom egy hetvenévessel boszorkányfétisem van időnként kölcsönkérem a felcsatolós dildóját hogy tíz percen belül a vén szipirtyónál legyek és megtoljam hátulról hogy el ne dőljön miközben járókeretére támaszkodik és nagyokat nyög az ágyra segítem és még jobban bevágom a tizennyolc centit amit fél órája a másik hárpia valogából rántottam ki nem baj a banya nyelvével jól letakarította mielőtt a melleit morzsolgatta körülötte

17

G U L I S I O T Í M E A szeress ditykének akkor is kellek ha saját izgatásom céljából randának ribancnak hülyének és semmitérőnek becézem ez a kapcsolat mindkét részről nincs ló szamár is jó a felelősség mellékterméke messziről bűz lik szeress elég aranyat kapok tőle de a gyűrű az szent házasságoknak van fenntartva jobb híján eljegyeztem a végbélzáró gyűrűi által az orvos szerint örökre megmarad a frigy jele illatozik úton útfélen és garantáltan hűségessé teszi a menyasszonyt aki búcsút mondhat a fehér ruháknak szüzességén barna folt esett legalább gyerek híján lesz kit pelenkázni csak inni tud önállóan az éjszaka közepén jóízűen pukkantgat összekeveri a kígyóuborkát a vibrátorral sopánkodik hogy nem jól vág a kés elromlott a vibi engem jobban zavar hogy hamar szól az ébresztő ami a hajnali problémákat hivatott megelőzni ágytál a kezem szeress

18


csontvár aranyszínűre lakkozza a lábkörmeit hogy nőnek érezze magát és gombásodás ellen befújja diorral igazi úrinő már százszor elmondta hogy milyen volt fiatalon friss doktorival a kanári szigeteken meg kéne olajozni recseg az állcsontja smárolás közben apám szerint egyszerűbb és olcsóbb lenne a szertári csontvázzal pedig ő nem is tudja mennyit felesel a mozgó műfogsora csattog mint egy rozoga hiéna és éppoly foltos elő hullafoltok egyszer álmomban elloptam saját temetéséről nyöszörgött és belém kapaszkodott mint egy erőszakos döglődő bogár levegőben repülve karban vittem haza a csillagos ágytakarójára otthonunkat csak csontvárnak hívom amióta betettem a lábam be vagyok ide zárva a csontvázkirálynő rabszolgájaként nincs semmi dolgom csupán boldoggá tenni beugratós megoldhatatlan feladat örökké itt maradok számolgatom rúzsnyomait a testemen egy antik mahagóni tükör előtt elő hullafoltok azt mondja gyerek vagyok még és hogy legyek jobban hölgyike csavarjam úgy az ujjam köré a férfiakat mint őt meg akar változtatni nem szeret és nekem is pont ilyen mostohán kell törje fel farcsontja a combomat mikor az ölembe ültetem ha tudja szívja ki belőlem egy fecskendővel a fiatalságomat amire irigy altasson el operálja ki a szívemet ha az éjjeliszekrényén jobban szeretné ordítozzon pucér múmiaként velem csak mert nem mondom meg az ajándék árát tudom csak a kajáért volt velem míg parfümöt nem kért de mivel keressek pénzt ha foglalt a kezem öltöztetek vetkőztetek elő hullafoltok

19


inceszt(abóz)us ha anyám nagyanyám nővérem kislányom lennél is kívánnálak sőt még ha kutyám cicám akkor is szétfeszíted a jóízlésem határait teérted megszegek minden törvényt majd elrejtőzök beléd előled

20


kórhatár az a baj hogy minden már ocsmányságot elkövettem amit szemem szám kívánt a kimaradt fekalofágia meg örökre várathat magára így nincs mit (t)enni un-a-lom az egyik pipimet lecsontoztam mielőtt kiolvadt volna a másiknak annyiszor repesztettem szét a kloákáját hogy nem tud aranytojást tojni a kakasom önérzete farkának hosszával fordítottan arányos un-a-lom az élet mindig övön alul üt hogy térdre essek előtte vagy benyalok neki vagy megszopat már az elején fölöslegesnek érzem magam oly kegyes hogy baszhatom mégis un-a-lom

21


kávé tejszínnel anyám szerint nekrofil dolog egy szenes holttest fölött udvarolni akkor is ha nem neki szólnak az alpáriangol bókok hanem egy szintén sötét bőrű egyiptológusnőnek akinek olyan idegenül édesbüdöskés az illata mint a mumifikáláshoz használt fűszereknek és sose sótlan insallah tudtam hogy aznap jött és másnap elmegy én persze kezeskedni akartam azért hogy előbb jusson az egekbe mint ahogy a gépe felszáll ám erre vajmi kevés esély volt hírből ismervén a muszlim mentalitást ami a női nemi szervvel együtt az önértékelést és a szabadságot is megcsonkítja insallah allahra esküszöm szégyenemre nem tudtam hogy akit magamban a jól csengő imalar névvel láttam el világhírű professzorasszony nem lehet ismerősnek jelölni a facebookon csak kedvelni vagy nem mint megközelíthetetlen közszereplőt azt hitte azért nem szállok le róla hogy egyetemi összeköttetést szerezzek a mesebeli egyiptom és a koszos magyarország között insallah akkor még nem sejtette hogy a kapcsolatépítés nekem egész mást jelent és hogy nem hosszútávú érdekcélokat szolgál hanem pillanatnyi oltást moslékosvödörben a tikkadt budapesti aszfaltkánikula elől egy műoázis ahol egy órám van megpihenni a következő igénytelen vécészagú vonatomig addig kell zöldág(y)ra vergődnünk insallah az a bizonyos zöld volt kórházi ágy a múzeum kulisszái mögött terpeszkedett vaslábain ölén az aktuálisan tanulmányozandó nézhető állapotba hozandó voltemberrel

22

G U L I S I O T Í M E A ide csaltam be azzal az ürüggyel hogy van a kávéjához tejszínem a táskámban nem volt nehéz miután a jól világított üvegvitrin fölött megbabonázta egyenesszálú selymes hajjal keretezett fehér arcom és megérintette az irigyelt gyűlölt európait a félve kívánt egzotikus arab insallah még a szokásosnál is kevésbé jutottak eszembe az idegen szavak i’ll give something instead of any word mondta és már be is fogta a számat lilásmályva falánk ajkaival rögtön nem voltak nyelvi korlátaink csak a kávé íze tejszínnel ami persze hogy is lett volna nálam de szerinte tejszín ízem van insallah végig szorosan tartotta a fejemet kiszolgáltatott magának ütve egyet az ősi színes fehér hierarchián feketepárducként belémvájta a karmait egy szorító pillanat erejéig a végén csak annyit mondott insallah (ígérte hogy újra eljön már akkor se hittem csak épp nem lehet eltántorítani a gondolattól hogy utána megyek kairóba a vértócsák kellős közepére ez a nő öngyilkos merénylet nem felel csak néha küld egy fotót amin természetellenesen világos a bőre nézhetem ahogy hársillatú éjszakákon a soha fel nem vevő repülőket insallah)

23


boszorkánygyűrű* beletörődtem hogy a szentasszony már nem csajozik csak egész nap hare krisnát mantráz és bagót sodor ez önellentmondás de legalább hatásos pótszer gondoltam én míg nem egy tüzes idegenajkú nővel smárolt just next to me a jámbor honi paraszttornácon meglepődtem pedig előző nap nudizás közben fogdosta a kezét két szájból szájba barackevésünk között követelte hogy vegyem le a nadrágot ennek örültem és másnapra kilátásba helyeztem főleg hogy ne legyek rögtön kapható látszólag és illemből és csak mellékesen mert menstruáltam ebből a versből kizárólag azért hagyom ki a szokásos durva minősítő kifejezéseket hogy meg ne sértsem magam mert kivédhetetlenül és visszavonhatatlanul belém mászott tartozékom lett mint koszos cirmos a frissen vetett ágynak mi édesgettük oda és ha becsinál se dobjuk ki mert ha nem kellene nem hívtuk volna szemrehányást csak azért teszünk magunk magunknak hogy ne kelljen szégyenkeznünk magunknak magunk előtt a pocsék ízlésünkért megint elhagytak mielőtt megszerettek volna még távolabb van tőlem mint saját félreismert idealista személyiségétől már kilátásba se helyezek semmit a tervek beleölik magukat a világ folyásába a véletlenekben működő sors a karma rövid pórázon vezet félre ennyit a hülye indiai guru könyvéről amit kizárólag azért olvasok hogy megértsem miért nem kellek csak arra nincs benne szent örök érvényű válasz más miért igen és hogy miért kell mindig meghalnom hogy a vers éljen

*boszorkánygyűrű: párzási időszakban egymással kergetőző őzek hagyta körkörös nyomok az avarban és maga a násztánc(csata?)

24


végzet “(...)A remekmívű szék darabjaira hullott (...).Kiszáradt a szent babérfa, nem zenél többé a forrás, A vizek hangja elnémult örökre. (...)Az új isten elsöpörte a régi isteneket.”*

néztem a buszon egy lányt fiatalabb nálam virágos nyáriruhában konttyal szemüveggel voltam én is ilyen sőt még menyasszony és kilátásba helyezett rossz anya de már soha nem leszek milyen leszek akkor ha nem tudok főzni és utálok vasalni és fiúruhát hordok nem parfümöm hanem sörszagom vonzza a bogarakat az asztalon lubickolnak a rohadó edényekben épp mint annál a buzipárnál akiket pesten láttam és tizenhárom évesen még tudtam szörnyülködni a lepra körülményeken horpadtra izzadt heverőn nyúlok majd én is motiválatlanul mert már városom összes valamirevaló és semmirekellő nőjét megkeféltem egyedül a vécét nem magam keféltem & vénlány agglegény egyre megy elzüllik vagy zsémbes lesz bigott vallásos ódivatú rongyokba burkolja mosdatlan pináját farkát sznobságot tettetve kecsesen vakargatva mormol valami világmegváltó okosságot ami csak rajta nem használna úgyse csak az ásó kapa nagyharang választja el élethosszra esküdött önsorsrontásától ha jónak látszik vagy jó posztba került még virágot is kap a sírjára párszor nosztalgiázhat ibolyákról akiket alulról szagolt de aztán nem lesz aki gyomláljon rajta és fizesse a parcelladíjat kivágják a szemétdombra & mit sem ér a nyelvtudás pofázni és nyalni mindenki tud vagy azt hiszi hogy tud én sose annak nyalok akinek kellene párnás mellek felé nyúlok és szálkás padlót fogok és víg vagyok hogy önpusztíthatok mint a nagyok és baudelaire-i spleen kínoz

25

G U L I S I O T Í M E A ennek elérésére lehangoló zenét hallgatok nagyvárosba vágyok bőgök a dávid copperfielden amit már rég el kellett volna olvasnom de tudtam hogy sose késő a gyerekkorom életfogytig fog tartani csak nincs aki eltartson éhezni nem tudok élősdinek néznek kirepítenek most vedd elő a tollaidat költőkém & mihez kezdek magammal se jutok megegyezésre túl sokhoz értek és semmihez egészen mekkmester felszarvazva bolyongok bolygó zsidó aki arcul ütötte krisztust nem sajnálom az én fejem jobban vérzik rossz satrafákba vertem hazug ki nem bontakozott színésznőkbe város kurváiba sokat meg és elhegedültem sokan meg és elhegedültek jaj a hegedűmet is elhagytam valahol útközben nem akartam az időmet vesztegetni vele inkább szorgosan vágtam magam alatt a fát míg ebbe is bele nem fáradtam elkéstem a sátántól ezért cigiszünetet tartott és másnapra halasztott & az isteni hanyagságra pedig pabiolám a példa aki arról vált nevezetessé hogy auschwitzban megbolondult és azóta rótta a pécsi utcákat kerék nélküli húzósbőröndjével amiben senki se tudta mi rejtőzik talán tartós(f)élelem legjobban mégis attól félt hogy kiröhögik a hajvágásnál mert parókája van amit harminc éve nem mosott ki én áztattam be kórházi gyakorlatom alatt mikor a véletlen épp oda sodorta én nem hiszek a véletlenekben ő fütyült a spiritualitásra szállodának nézte a diabetológiát míg erőszakkal csap alá nem nyomták gázszagot érzett elvették a ruháit & pabiola lakott legmesszebb a kiszemeltjeim közül buszra kellett szállni blicceltem sajnáltam kétszáznyolcvan forintot és bizonytalan fogatlan csókért csak azért engedett be mert emlékeztettem a családtagjaira ám én korántsem egy nagynéni pusziját akartam hanem saját bizarr rekordomat megdönteni és sikerült az ördög valamiért job-

26

G U L I S I O T Í M E A ban segít mint az isten ez az affér csak egy volt a sok közül és erre büszke voltam még akkor is mikor mindenki tudta hogy egy éve halott csak én nem magamon se veszem majd észre ha halott leszek vagy már vagyok the &

*az utolsó delphoi jóslat, melyet Lulianus császár kapott

27


tempLOM imádkozó sáskák elkélne egy kis jóindulat a vallási buzdítás placebo vérzéscsillapító ám én túlérzékeny vagyok a befecskendezett idegen eredetű fehérjékkel szemben ezért nem megyek férjhez se az igazi szeretetlakoma egymás kölcsönös elfogyasztása néha szeretnék minden magasabb rendű agytevékenységet kiiktatni ezt irigylem a bigottakról és a kussbamelegséget táruljon fel a bazilika táruljon fel a buzi lika

28


az ikon egy templomkert temetőillatában kellett ráakadnom arra aki örök életre elpusztít keresztet vetek és szőrös tenyeremben érzem a csiklandozó szegeket a megőrülés tompít megszoktam hogy nekem semmi se elég borzasztó ha már nem férek anyám ölébe és senkiébe úgy próbálok uralkodni a rosszon hogy magamévá teszem szidom anyád hogy megszült bár én is ugyanilyenre szülnélek egyre kevésbé tudok különbséget tenni bánatod és bánatom között kirángatom a gyökeredet hogy belőlem nőj ki az én torzképemre ez ám a teremtés hittanár kisasszony és ahogy a korcs kutyák párosodásából egyre korcsabbak lesznek úgy minket se érdekel semmi az épphogy megkönnyebbüléses orgazmuson túl minden kisüléssel ezer darabra hullsz és egyre kisebbé állsz össze nem nagy dicsőség hogy bárkit könnyen megkapok és akárki megkaphat unalmassá válik hogy csak futólag és tócsákban találkozunk pazarolunk és már mocskos is hiába akarok lenni fel se tűnik olyan mocskos a világ és benned a jóságnak sem örülök mert csak látszat lehet nem hiszem el már a gyerekségedet sem kibúvó a felelősség alól ezért sípoltattam halálra a gumikacsáidat csak azt tudnám kiirtani belőlünk hogy a szeretés méltatlan az emberhez megszoktam a hazugságot már mindent fordítva értelmezek és az ellenkezőjét kérem annak amit akarok te pedig felebaráti szeretetre igazságra hivatkozva akarsz tönkretenni ne csodálkozz ha minden régi szeretőmet megtartom melletted a keresztény morál tiltja az elhagyást csak részekre hivatkozunk a tudattalan szelektál és elégedetten takarózik a jó ízléssel nyírt frizurákkal lobogva sietnek a városi utcán mindennél fontosabb ügyeik karamboloznak mások mindennél fontosabb ügyeivel nevetnem kell hisz se tét se elrontási lehetőség már minden veszve csak cirkulálunk a penitenciám oltár elé letérdelni pap kurváját becézgetni tízszer hús-szor

29


underground strici lettem ha már te kurva megértő beleegyezésem oka az alkalmankénti tízes és hálából megcsókolom nyakamban az aranykeresztet azért az ismeretlen lúzer fickóért aki neked vette éljen bőkezűsége allelujaalleluujaa holnap a templomban is térdelsz majd és a szádba adnak valamit kutyaharapást szőrével utána ebédet főzöl és megesszük majd szieszta és kirándulás elképzeljük hogy a tettye hegy alatt ördögöcskék laknak egy sötét labirintusban csak arany foguk világít nappal emberalakban játszanak a földi gyerekekkel akik ellopják szüleik jegygyűrűit és odaadják nekik ajándékba éljen a szent szövetség allelujaalleluujaa már unom konfliktuskezelési stratégiád egy felemelt hangra vagy kézre lehúzod nadrágod cipzárját ahogy egy megalázkodó majom tartja oda valagát harc nélkül veszít gyáva közönyös pofával hogy belerúgni se legyen érdemes éljen a könyörület allelujaalleluujaa ma két pasas volt nálad hogy biztosra menj apád már nem támogat és úgy kéne egy normális élet férj és pár gyerek pedig nemrég még hozzám akartál jönni titokban majd elmúlik ez is már nem lehet egy csokival elcsalni hihető hazugság kell hozzá például hogy szívesen adják megérdemled és szép vagy mikor eszed ne csalódj tudd hogy szarból nem lehet várat építeni éljen a jövő nemzedéke allelujaalleluujaa magadat neveld először tisztességre

30

G U L I S I O T Í M E A lopj a boltból de ne feltűnően a pénznek nincs szaga nem így a bukszának ezért a tiédet csak végszükségben nyitogatom éljen a mértéklet allelujaalleluujaaa a a a a a a a a a a a a a a a a a

31


ero(t)ica ágnes már neved kezdőbetűje is kéjes nem voltam különb a férfiaknál szexgépnek néztelek pedig sokat sírtál és sírtam rajtad műanya voltál de nem drótanya én majom tejet hiába vártam melledből csak szívtam szívtam mégis te vagy nekem a hajnalok és éjszakák városa kívülről tudom a térképet és eltévedek nem a dzsámi pécs közepe hanem szemérmetlenséged a török nem ilyen vad mint én volt török pasid átizzadt takarónk ránk borul mint ápoló köd a hősi halottakra a reggelek pedig egyszerre letargikusak és vigasztalók a csoda megtörtént nincs mire várni megvolt és nem kár hogy megvolt szó nélkül beállt a hétköznapok sorába mint a kávéfőzések gyomorforgató életfenntartó rutinja túl sokat kaptam belőled nagy dózisban pedig előre figyelmeztettél hogy rád unok ha bármikor megkaphatlak nem értettem miért ragaszkodsz még királykék fürdőköpenyedhez suvickoltuk egymást és mocskosak maradtunk felfaltalak és éhes vagyok

32


duett két hegedűre i. tétel sokáig nem mertem felmenni hozzá úgy képzeltem szüzek vérében fürdik hogy szép legyen akkor még nem ismertem a napfoltjait de jó bőr mondtam a hegedűtokjára célzásnak vette kigúnyolt a húsvéti képeslapomért legközelebb személyesen add amit adni akarsz ne a postaládát tömködd ne félj nyuszikám nem harapom le a füledet első kérdése a hogy vagy után voltál-e már fiúval lánnyal aktív vagy-e vagy passzív vagy mit akarsz mit csináljak veled azért jöttél-e mert hírlik hogy kurva vagyok zenészeknek és hozzátartozóiknak ingyen erre én sorban igen nem nem tudom csak beszélgetni jöttem mert szimpatikus tetszik lenni öhöm a hírek alapján huncutul elmosolyodott belém látott és tudta hogy innentől a markában vagyok kezes kis játszótársa leszek önfiatalító programjában a megosztott vesztesek egyike maga alá gyűr mint őt az idő

ii. tétel azért mentem bele mert úgy hittem undorítónak fogom találni az egészet és végre rájövök hogy tévedésben élek tizenkét éves korom óta a lányokat illetően ezért kísértem haza a szexlegendát egy részeg téli nap után feltakarítottam a hányást és remegő kezekkel anyaszültre vetkőztettem szívdobogásom elnyomta a vízplaccsogást

33

G U L I S I O T Í M E A mint lassított felvételt láttam ahogy a női teremtmény igazít a kontyán hányavetin tollászkodó hattyú csakhogy barna mint az utcák cigánya összemocskolt rongy vajon tisztább lesz-e a kezemtől fiú akartam lenni mint gyerekkoromban amikor minden reggel sírtam miért nem kukim van akkor feleségül vehetném az óvó nénit mint álmomban annyiszor végigjátszottam a nászéjszakát még nem tudva mi van az asszonyok lába között eszembe se jutott hogy ugyanaz ami nekem csak egy sötét kitakart foltként láttam ahogy a szemérmes távol-keleti pornófilmeken és a sok önvizsgálat biológiaóra anyakukkolás után se lettem sokkal okosabb tizenkilenc évesen még mindig féltem odanézni a gyerek szellemvasútra vált jegyet és fél beleülni az isteni remekmű az ágyon feküdt halkan lélegzett feketebimbójú mellére hajtottam a fejem csak így hittem el hogy él és nem egy egzotikus termékenységszobor hús volt és vér kissé megharapta a szája szélét lecsókoltam majd ruhástól melléfeküdtem nagyanyámról álmodtam hortyogás ébresztett

iii. tétel bogárdöglesztő nyár volt már egy hónapja nem aludtam éjjel mikor végre teljesítette ígéretét és felhívott egy szál királykék fürdőköpenyben várt a konyhában kiivott alkoholos üvegek sorakoztak a kuka színig gyógyszeres dobozokkal fiolákkal előjött hófehérke félelme a kollektív tudattalanból semmit nem fogadtam el nehogy bekábítson pedig holdkórosabb nem is lehettem volna megmágnesezve a boszorkány iránt aki egyből kalitkába zárt a combjai közé nyelves csókkal tesztelt tekintettel a száj-vulva párhuzamra a köpeny úgy volt megkötve hogy könnyen kioldódjon a melle még nagyobbnak tűnt mint múltkor elpityeredtem erre megsajnált puhán puszilgatva levetkőztetett és kérte feküdjek hasra

34

G U L I S I O T Í M E A a súlyát szinte nem is éreztem forró alfele rám terpedt felizgatott hogy nem menekülhetek a nyak és fülharapdálástól egyre lejjebb haladó szuszogásától megfordultam már meztelen volt egészen vérszomjas nőstény szemei villogtak mély gödrükben puha hasa szemérmemhez ragadt azt hittem ujjával hatolt be de kezei arcomat hajamat simogatták ekkora csiklóval bekerülhetne egy középkori bestiáriumba mint közerkölcs-ellenség ne feszíts ne feszíts súgta de akkor nekem már nem létezett más mint a félig lebomlott fekete hajzuhatag vibrálása a lábam között szégyenletes cuppogás és távolról visszhangzó jajgatásom pillanatnyi üdvözült boldogság után rázott a sírás és megint csak a mam(m)ázásnál kötöttünk ki még mindig nem tudom anya vagy kurva mindkettő egyik sem ki vagyok én ezek után minden senki egyik sem

iv. tétel szégyenemért a bosszú újabb vágyban tört fel háromszor adni vissza minden nap háromszor együttlakásunk alatt a szám több százra rúgott és sose telt be a bosszú mert mindig élvezte és mert újabb gaztetteket követett el hogy kiérdemelje úgy szeretett hogy óvni akart magától elkergetett miattam való öngyilkossági kísérletei nem sikerültek szintén miattam de jól eshetett neki ha az ágyánál térdeltem és fürdettem mint első este hálából nekrofíliával vádolt mert mikor elájult csókokkal keltegettem a szája a szája feledtette kiábrándító orális aktusait férfiakkal ám újra és újra felidézte egy nővel velem és mert bűnt csak jótett fedezhet megörvendeztettük egymást ezután is minden este

35


apokalipszis csak a takaró alatt jó magzati pózban ha senkibe teljesen és végképp belebújni nem lehet anyám nem érti hogy lehet olyan nővel szóba állni akiben több százan jártak erre én annál jobban ízlik a mézaromájú légypapír elvárások nélkül befogad magába olvaszt és nem leszek egyedül árva engem asszonyember alkotott a maga képére de épp a lényeget hagyta ki belőlem vágyni tudok de élvezni nem a szörnyeteg ezer arcát nem ismerem csak magát a szörnyeteget aki a mindenkori első alkalmakkor lepleződik le scifiket megszégyenítő metamorfózissal átlátszóbb lesz mint a szekrényben őrzött csontváz az egyetlen húsba vágó felismerés hogy van ami ijesztőbb és véglegesebb a halálnál minden közelkerülés elidegenedés nincs szeretet

36


budapest félek a forgalomtól mint régen a nagy cicis nőktől akik magukkal sodortak mint a fővárosi tömeg irigylem az aluljárók hímringyóit van egy biztos pont az életükben a meleg klotyó én meg didergek a madách színház előtt az úri hölgyek vagy rondák vagy fukarak vagy le se esik nekik mit ácsorgok ott keménygalléros ingben szeretni valóan mosolyogva ráadásul ha felszedne valaki én köszönném meg én fizetnék ha lenne miből akik valakik volt valamikor azok a legszánalmasabbak egy bókért térdepelnek segget nyalnak a fölöttünk lévő emeleten lakott egy leszbikus pár én tizennégy voltam és kerültem őket az egyik lelépett állítólag budapestre csak az adósságait hagyta huszonnégy vagyok érzelmi tartozásaimat sose törlesztem a példából tanulva félek hogy kibabrál velem a nőm inkább el innen de nélküle

37


sexshot Komor Zoltánnak ajánlva a nagyimhoz mindig fordulhatok ha szükségem van rá egy szexboltban vettem kilencezer kilencszázért nem élethű de legalább betölthető az űr levegővel esténként előveszem a szekrényből megvacsorázunk bár a szája nem evésre lett kitalálva és vigyázni kell a gyertyafénnyel nehogy kidurrantsa összemaszatolom spagettivel fürdővizünk piros a művér ideje asszem sose jár le az igazi nem érdekel senkit az élet nem divat csak a baj van vele drága és körülményes fenntartani túl felelős túlontúl nyálas mikor kezdi megérni a költségeit akkorra elromlik és nem lehet másikra cserélni a felfújható nagyiban nem csalódok mindig egyforma mégse unalmas ez a darab gumi kész filozófia eszembe juttatja spielberg mesterséges értelmét hogy mitől ember az ember meddig tárgy a tárgy mi van ha a szexbábu élvezni fájni kezd mi pedig az elhaló érzelmeink elől az ő hideg karjában keresünk menedéket

38


ÉNek kedves barátaim pár éve még óvtatok az albert györgyi emil ajar és frederic beigbeder könyvektől most meg én égetem magam szerelmeim és városom félteni kell tőlem gyerekeket öregeket nőket férfiakat más-más okból lassan olyan szégyentelen alpári leszek mint az a hatvanas énektanárnéni aki az iskolamosdóban hangosan maszturbál és régi ismerőseivel összefutván második mondata a hol is találkoztunk után arról szól hogy a férje a híres karnagy vak szex közben is a kórusról beszél és a férjes szopránénekesről akibe kezdettől reménytelenül szerelmes ezért hát felesége egyedül maradt a sodrófával és a vécépumpa nyelével tanúságul eszelős vigyorral szétteríti ujjait kifeszítve a hüvelyváladék-hártyát hiába az ember csak magára számíthat hát igen a férjeket kútba dobni is késő a megszabadulás terve is vízbe fúlt gondolat főleg ha az illető tekintélyét nésége adja ami összenőtt vele egy válás ilyenkor öngyilkosság a tűrés ugyanaz lassabb verzióban mikor egy kövér doktorné szeretője lettem rájöttem hogy a férfiak rangja pénze a figyelmetlenséggel kegyetlenséggel egyenesen arányos a feleség nem emlékezett egy szép szóra se csak feneke puha bőre a klumpa ütéseire amiből egy szeg kiállt közben énekelnie kellett a szomszédok miatt lévén templomi szoprán zengjen az úr dicsérete többekkel megszökött volna de nem kellett senkinek sorra buzihírüket keltette bosszúból netán látens leszbikusságból ami kezeim alatt ragadósnyelvű szörnyeteggé fejlődött visszafordíthatatlanul eggyé forrasztva jancsit juliskát boszorkányt mézeskalácsot ketrecet kint és bent is csak sötét erdő

39

G U L I S I O T Í M E A kedves barátaim engem már nem kell félteni késő minden eldőlt nem számít hogy albert györgyi meghalt hogy ajar nem is létezett beigbedert nem reklámozza senki gyerekek öregek nők férfiak féltenek magamtól

40


hajvágási szertartás az ortodox zsidó fiúk haját először három évesen vágják le felemelő vallási ceremónia keretében akárcsak az afrikai bennszülöttekét férfivá avatáskor én meg egyszerűen bementem a fodrászhoz fél ötkor kijöttem ötkor és máris kész volt mint egy gyors abortusz elvetélt nőiességem csöndben sörözget egy köpőcsészéből megfogadtam ezentúl nem verem a kedveseimet esetleg hím vetélytársaimat besoroltam a leszbikusok egyenhaj-hadseregébe de nem a feministákéba a két nem egyenlő a fiúk mégis valahogy egyenlőbbek nőiességem mint egy kellemetlen vérzés vissza visszatér szobám falán da vinci ginevra bencijének másolata szemrehányóan néz rám a mindenkori megalázott nőkért balján van gogh sorrow-ja jobbján egy régi a legszebb szerelmem átfut az agyamon mi van ha csak saját szépségem pótlására kellett nőiesség ellen végső soron egy tabletta se használ

41


(m)oralizáló gyilkosok most hirtelen jönnek bocsánatot kérni a (m)oralizáló gyilkosok és éjfélig tartó pótcseteléseket folytatni ahogy anyám egy kiadós semmibevevés után másnap reggel mintha mi se történt volna kevergeti a teámat én meg rohanok mielőbb az emeleti szobámba burroughs meztelen ebédjét olvasni közben pihenésképp végig se görgetett cikkeket lájkolok csak hogy örüljenek igazhitű barátnőm egy parainesist küld amit egy naiv jó szándékú keresztény kisember címzett fiához mintha nekem szólna első tíz sora után eszembe jut a pont nemkeresztény emberbarát joshi bharat és soma mamagésa meg a nyári krishna-fesztivál ahol szekeret húztam rossz szájízzel kavargó gyomorral nyomok a kuka jelre majd onnan is kitörlöm nehogy még egyszer szembe kelljen néznem vele a tévében akárhova kapcsolok misét és nyálasszájú lelkészeket közvetítenek majdnem szégyellem a meztelen ebédet nincs mivel takarózni és eutanáziagomb sincs a félreteremtett emberen kompenzációképp ellenségemnek ajánlok szerelmes verset és meg akarom szöktetni meseországából saját fantáziavilágomba velem soha nem stimmelt semmi fülesem egyik fele elromlott így nem elég sztereóban iázik a szamárpornó sajnálom mért nem a kurvát kötik ki nem leszek nagylány soha se kisfiú se harcimén se lepke de hasznossá teszem magam alapjövedelmet követelek mindenkinek semmittevésért a halál és a lányka együtt az igazságtalanságok ellen egy dadaista bűvész füldugóval szerepel hogy ne hallja amint a közönség azt kiáltja tudjuk hogy csalsz mosolyogva leül narancsot hámoz és megeszi lassan a többi kelléket is egy régebbi bejegyzés a vendégkönyvben agyműtéthez kér segítséget de minek mikor nincs logika se erkölcs ezekért nem kell sorba állni osszátok 42


végállomás a dáma akit két éve hagytam el magam se tudom miért szégyelli hogy hiányzik egy kereke a gurulós bőröndjének adok neki egy szendvicset éhes a szeme azonnal meg akarja hálálni de nincs hol külön fülkébe szól a helyjegyünk az úton egy könyvet olvastam arról hogy minden megvásárolható ami meg nem is unalmas hosszútávon mint a szeretet vagy a luxus-lakatlan sziget az álhalott sztároknak a szarkofágok újabban egész életen át viselendők ultra-láthatatlanok és alig érezhetőek mint az intim betét vérezzünk el idejében egy apróságon mert se sokáig élni se nagy dolgokkal törődni nem érdemes nyakamra csavarodott köldökzsinórral születtem de mégse lett vége a mindenkori akasztottak és megfojtottak karmájának a világon mindenki gyilkosság áldozata szeretnék most már igazán rászolgálni a büntetésre aljas módon szeretem a méltatlan helyzeteidet közelítenek hozzám csak ego-növelésre kellettél azóta sem tudok olyat képzelni rólad amitől kevesebb lennél magadnál és én több lennék akárkinél

43


Rítus Te ne mondd hogy bűnös én láttam Saját szarában fetrengeni ne mondd hogy bűnös vagyok amiért végignéztem és adtam neki egy poharat hogy abba pisáljon és egy pofont kockáztatva nem hagytam hogy megigya Te ne mondd hogy bűnös vagyok Amiért versekkel rombolom le a költészetet én láttam Amint szép szavakkal vettek rá aljasságra szerencsétlen nőket Akik szuperlatívuszokban köszönték meg az úrnak hogy térdelhetnek láttam a Kedvest üres tésztát falni láttam őt egy islerért szobára menni láttam őt levált tűsarokkal egyedül botladozni láttam őt kékre vert szemmel láttam őt hetek óta nem fésült hajjal láttam csurom vér aranyerét mikor lázálma volt engem bántott mikor elkergette akivel megcsalt én vigasztaltam mikor bevett két levél altatót én hánytattam meg mikor letagadta az unokáit elhittem neki mikor hozzám vágta a kínai vázát összesöpörtem mikor lopott a boltban kifizettem és mertem szólni hogy nem jó a sminkje és néha csak illemből tiszteltem az akaratát és végig a magam érzései érdekeltek nem az övé és szexuális izgatásként megtette a fényképe is és barátaim állandóan intim ügyeinken csámcsogtak és a karácsonyt külön töltöttük mert nem volt fűtése hiányzik reggeli önszánakozása hiányzik hogy nem fogad el fiúnak hiányzik hogy gyerekként kezel hiányzik szépítő hazugsága a férjéről akit megölt

44

G U L I S I O T Í M E A hiányzik a titkolózás előtte az osztályzataimról hiányzik a strand klóros hideg vize amibe belelökött nem tudom miért de két évig voltam vele nem tudom miért hagytam magyarázat nélkül el nem tudom miért ütöm be a Google-be annyiszor a nevét nem tudom miért az ő kedvencét rendelem az étteremben nem tudom miért kell hánynom tőle nem tudom miért még mindig csak őt bírom gyalázni ne mondd hogy bűnös ne mondd hogy bűnös ne mondd hogy bűnös ne mondd hogy bűnös

én láttam vagyok én láttam vagyok

45


nekromantika előbb utóbb minden költő rájön hogy az írásnak semmi értelme az alkotás a rombolás álcába bújtatott anatómiája állítólag egyfajta jóindulatú agresszív megnyilvánulás a nyomokban még embert is tartalmazható tákolmányok felé oscar wilde szerint természetesnek lenni a legnehezebb póz azt russel óta se kérdi senki mért jobb lenni mint nem lenni a psziché szörnyű haragja fétispartikon cirkulál ahol a kosztümös-öltönyös résztvevők kis húsdarabokat vágnak ki egymásból és késsel-villával illedelmesen csevegve elfogyasztják a társasági élet egyik formája a társasági halál a hullákat nincs hova temetni már nem férnek el egymás tetején a szeméttelep pedig nem veszi be őket mondván a legmérgezőbb anyag az emberi anyag és igaza van a reklámok többé nem a fiatalság kultuszát sugallják az élet a halálhoz hasonlóan sokba kerül köztes megoldás kell az új horrorfilmek legmenőbb főhőse ted bundyra hajaz élő húsba harapás de az áldozat megölése nélkül az esküvőkön drága gyűrű helyett ujjat cserélnek a felek miséken adományul vért fecskendeznek a perselybe húsvétkor az egykori nyúlra emlékezve tapsi füleket tálalnak ebédre a mikulás ruhát cserél nehogy vérszemet kapjanak a gyerekek nincs többé karácsony

46


karácsony „bűnei megbocsáttatnak, mert nagyon szeretett”* kislányomnak nevezel ettől úgy érzem magam mintha karamboloztam volna egy játékvonattal arcod ez a plasztikai sebészeti tankönyvábra csupa gondoskodással töréstesztelt nem mentem át életben tartott agyhalott szerelmem természetes úton fogant a szív már nem nagyon hasonlít önmagára a benne lakóktól távol kellene megszabadulnom tőle

felhívtam figyelmedet hogy akassz a nyakadba fokhagymafűzért ellenem ez az aktus mégse fogja eltüntetni fenekedről a ráncokat de követelem a kéjgázt lufimelleidből keményre gyúrom befestem őket és felakasztom a köztéri karácsonyfára láttára szenteltvízbe fojtják magukat az angyalok

a fenyőnél kereslek majd ahol megismertelek vigyázz kurvarezervátum áram alá helyezve letapogatós vírusellenőrzés megszokásból felületesen készülj a sorsdöntő küzdelemre önmagaddal vagy csak várjad a májust várjad tovább hátha magától terem méz a fokhagymádra és szádra száj

*(Lk 7,36-50)

47


szőrreál A kecskeméti felolvasóesten, a közönség által megadott szavakból Szadista mónika számára a legtökéletesebb születésnapi party úgy néz ki, hogy popzenére ugrálva szappanbuborékokat fúj a tévéképernyőre azt képzelve, hogy a műsorvezetőnő szemét csípik. ám egyszer csak a kis gömbök centripetálódnak, fényes konglomerátokat képeznek, végül egy szabályos pegazussá állnak össze. mónika nem hisz a szemének, ezért hogy meggyőződjön valódiságáról, megérinti a legendás állatot. Kecskeszőre van - állapítja meg. majd hogy lássa érez-e, savval önti le. A ló erre szappanbuborékokat fúj a lány arcába, hogy megtisztítsa mocskos fantáziáját.

48


E.T. már rimbaud tudta, hogy a művészetnek semmi értelme, az övének se, hát még másokénak, a nem zsenikének. csak az e.T.-pornó legyen örök és a késboltban a lefejezett mikulás, és a Gyűrűk ura két könyvének olvasása között krampuszjelmezben riogatni a szomszéd gyerekeket. Kedves Szepes mária, kikérem magamnak a reinkarnációt nem szeretnék következő életemben sem önmagam lenni! engem úgy pottyantottak le, mint mr. Beant az esős angol utcára, vagy mint egy földönkívülit aki sose talál haza. de Beannak macija van, e.T.-nek pirosan világító szíve, rimbaudnak félútig szóló vonatjegye, Burroghsnak tűje és fecskendője, Ginsbergnek végre rákja, Bukowskinak sörösdobozai amikben el tud esni és így egyértelmű irányba lefelé tartani. de nem hasonlítom magam hozzájuk, még csak az első kötetem jön ki ha kijön, akkor se nyomtatásban, csak a meK kecskeenciklopédiában. nem vagyok se cigány, se proli, meg se erőszakoltak, nem is vertek gyerekkoromban, nem pornóztam, nem a határon túlról jövök, nem mélyszegénységből,nem is a hiltonból, nem csuktak még le, nem okozok közúti balesetet, nem jelentkezem az x-faktorba, mi lehet így érdekes bennem? nagyon emberinek kéne lenni, vagy legalább menthetetlenül embertelennek, olyannak, aki ha már fölrúgta a korlátot át is ugorja, aki ha be akar mocskolni valamit nem hagy fehér foltokat, aki elő mer bújni a szavai mögül, vagy egészen földalatti zombi. öngyilkos merényletet tervezek a vélt vagy valós ártatlanság ellen, fölborítom a kukákat, hogy abból falatozzak összegyűrt, megrohadt reményeket, csodalámpásokat tele mustlicával. pelenka a fejemre, gombás lábszagú bakancs az öklömre, nyelvek a talpamra! Azt akarom, hogy ne legyenek ünnepek, se kivételes alkalmak, se családok, se jólnevelt srácok, se segítő alapítványok, még punkok se, csak egy hatalmas szeméttelep, ami mindenkié és nincs főnöke se őre, se nyitási se zárási ideje, ne szóljon más, mint a szférák minimáltechno-zenéje

49

G U L I S I O T Í M E A - kikukázott dobtesteken kotonmembrán, képviselőlábszárcsont-verők, önműködők. Se Greepeace, se WWf, se biotáplálkozás, se Waldorf-iskolák, se meska-rendelések, a facebook szintén nem TeTSZiK. A kapcsolatok bizonyítottan károsak az egészségre, de még mindig embereket a legolcsóbb elszívni.

50


Láncreakció mindig úgy kezdődik, hogy ellenszenvesnek találok valakit, azért nézem a fotóit, hogy kielemezzem milyen ocsmány, és egyre többet nézem ugyanezért egyre több képét, fröcsögve szidom és még több szidnivalót akarok felfedezni rajta, ezért még többet foglalkozom vele, nem alszok miatta és csak róla tudok írni, de még mindig irtóra utálom, és ennek hangot is adok, majd következő fokozatként, mivel már unom az egysíkú utálást, próbálok valami minden emberben közöset felfedezni benne, például hogy ő is öregszik, vagy fáj a lába, ezért sajnálom, a sajnálat pedig elpuhányít, és még több emberi tulajdonságot találok, amelyek idővel irreális túlsúlyba jutnak,és rég nem látom az eredeti problémát, mégis azt ismétlem, hogy szemét, utálom, szemét, utálom, mintha beakadt volna a lemez, és mivel egyre inkább bírom, egyre többször kell igazolnom magam hogy, márpedig igenis utálom, de következő lépcsőként már nem is utálom csak úgy, hanem meg akarom ismerni, hogy tényleg utálnivaló-e, ha pedig nem annyira, akkor megharagítom, hogy bántson és mondhassam, hogy na tessék, igazam volt, hogy szemét, aztán kezdődik minden elölről, ismét azért érdekes mert szemét, de mivel már ismerem, hozzám tartozik és magamat mégse becsmérelhetem egy rossz ember társasága miatt, inkább jobbnak állítom be magam előtt is, mint amilyen, önként és dalolva az áldozata leszek, aztán megbüntetem és ő lesz áldozattá, békülni kell, úgy tenni mintha érdekelnének az olyan formaságok mint a bocsánatkérés, mert még nem ismerem el, hogy én is pont olyan antiszociális vagyok, mint a kezemet fogó rossz ember, talán ezért böki a csőrömet a milyensége, saját magamat közösítem ki benne, hogy aztán átéljem az újraegyesülést, pontosabban páros maszturbációt, ha ez nem sikerül, azért keresek másikat, egy hasonlót, ha sikerül, azért.

51


Néhány utópia Akit meg szeretnénk ölni, inkább megdugjuk, akit meg szeretnénk dugni és nem jön össze, megöljük, de mivel nem bírjuk a vért és gyávák is vagyunk, ezért csak átvitt értelemben nyírjuk ki, mondjuk a lelki világát és a becsületét, ha sikerül megdugnunk, akkor azért szeretnénk eltüntetni, mert tanúja gyengeségünknek,hogy mi is csak ösztönállatok vagyunk, és nem bírjuk ki, hogy rá ne vessük magunkat egy olyan fajtárs kloákájára, akit tanácsosabb volna idejében elpusztítani, vagy megelőz csak úgy hobbiból, vagy mi előzzük meg azzal, hogy alapítunk egy emberiség elleni bűntettek melleTTi csoportot, ahol alanyi jogon vip tagoknak számítunk, és sorszám nélkül kegyetlenkedhetünk egymással, és ha már szabad nem is érdekel, úgyhogy hajrá világbéke.

ha egy nyílásunk lenne evésre, szarásra, hugyozásra és szexre, mint az egysejtűeknek, nem lehetne azzal fenyegetni senkit, hogy úgy szájon váglak, hogy beszarsz, vagy úgy megkeféllek, hogy összehugyozod magad, viszont a csókolózás és az orál se lenne öröm, és senki se számítana perverznek, mert a leegyszerűsödéssel megszűnne a perverzió, ahol választási lehetőség nincs, ott morál sincs, és csak egy medre lenne az életnek, ahol minden szabadon folyna döntéskényszer nélkül, akkor nem lenne se öröm se bánat, se ok se cél, se felelősség se következmény, se alacsonyrendűség se magasztosság, se hagyomány se reform, se helyes se helytelen, se esztétikum se giccs, se gyászhír se vicc, olyan egyforma lenne mindenki, hogy nem lenne gond az önismeret és a párválasztás, bár mindkettő fölösleges ha kontroll nélküli ürítéssel szaporodnánk, csak a személytelen irigykedés lenne örök egymás komplex nyílásira, hátha a szomszédé még komplexebb,kiét ki használja épp, ki kivel kit csal meg, és mivel nem tudnánk különbséget tenni sem partnereink és az idegenek, se magunk és partnereink között, és magunktól lennénk a legidegenebbek, egysejtűként is lényegileg ugyanolyan társadalmat hoznánk létre, mint emberként,

52

G U L I S I O T Í M E A azt kivéve, hogy akkor nem törnénk a fejünket hülyeségeken.

vannak akik csak vannak, és nem tudni mi végre, ők maguk se tudják és nem is gondolkoznak rajta, senki nem kérdőjelezi meg saját értékét, legkevésbé az értéktelenek nem, akik olyanok mint a szellemek,nem kötelező hinni bennük, fehér ruhás halálra ítéltek két világ küszöbén lézengve, a bezzegemberek a bazzegemberek, a jólvanok, a köszönikmegvannakok, az elkésők, az oda se érők, az észrevétlenül ülők, a hozzánemszólók, a sokáig csomagolók, a mindent elhagyók, a magukat ringatók, a munkát másra bízók, a gyereküket becsületesen nevelők, a szekrénybe szappant tevők, az értékeseket kiközösítők, a függönyt vasalók, az önkímélők, a fejcsóválók, a szappanopera-nézők, a magazinokat a mellékletért megvevők, az ablakba művirágot fonott kosárban tevők, a fáradtan semmiről gurgulázók, akiket nem nézünk jó szemmel mert kényelmükért hiába loholunk, lassan baktatnak, és mindig előttünk járnak.

ha mindenki azt csinálná amihez kedve van, igaza lenne a mondásnak, miszerint akkor az utcán sétálva hullahegyeken átlépve néznénk a terhes nőket, a kéjgyilkosságokat még annyira se mondanák be a híradóban, mint hogy milyen állat született a győri zooban, fellendülne a láncfűrész-és hűtőszekrény iránti kereslet, bezárhatnának az intim shopok, mert gumibirka és felfújható gyerek helyett igazit használnának a férfiak, a nők pedig amputált és szilikonnal tartósított péniszeket lóbálnának, és még csak összecsukott esernyőnek se kellene álcázniuk őket, do-it-yourself workshopok megtanítanának háromnyílásos védőruházatot készíteni a többiek és végső soron önmagunk ellen, muszlim eltakaró megoldáshoz folyamodnánk, annyira csábítóak a puha fehér húsok, hogy óvni kellene a testeket a harapások és ostorcsapások ellen, melyek nyomai a szabad szerelem és gyűlölet kokárdájaként virítanának a melleken, nyakakon, combokon, vámpírcsecsemők vért szopnának szüleikből, mert már

53

G U L I S I O T Í M E A a pénz se lenne elég, szanaszét ürítenének, a liberó a legújabb trend szerint korlátoz a személyi szabadságban, ahogy az előke az evésben, ahogy a szem a látásban, ki kell vájni, mert csak egy bizonyos perspektívára van beállítva és így akadályoz a teljesség érzékelésben, a térében ami mind a miénk és ki Kell használnunk annak érdekében, hogy teljesen szabadnak mondhassuk magunkat.

54


A betörő lefeküdtem az ellenséggel, megdöntöttem. Spontán szado-mazo. mégis bánt, hogy még mindig vörösek és fájdalmasak lehetnek velúr övszíjam ütésének nyomai, hogy talán még most se tud egykönnyen leülni az elöl-hátul beléerőszakolt dildó miatt. Az önmagában nem lenne beteg dolog, hogy ha - legalább az aktus idejére megbocsátanék gyűlöletem tárgyának, vagy, ha megelégednék szimpla megkapásával, kínzás nélkül. ha elfogadnám, hogy szeretem, vagy ha nem, hagynám a fenébe. épp olyan vagyok, mint azok az animés japánok, akik lenézik a nőket, valójában nem is tudnak velük mit kezdeni, ezért ritkán létesítenek velük párkapcsolatot, inkább brutális pornórajzfilmeket gyártanak, ahol a polipszextől kezdve, a bdsm-en át a fekáliaevésig minden előfordul, majd megalázott hősnőiknek külön fan-klubokat és rajongói blogokat nyitnak, ahol alkalomadtán még adományt is gyűjtenek az áldozatok megmentése érdekében, egy másik menüpont alatt pedig különféle további olyan megpróbáltatásaik között lehet - szintén pénzért szemezgetni, mint “machuko tépje ki Koito haját és fanszőrzetét”, “Tie fojtogassa pokit, míg egy szörny gyertyát dug mindkettejük seggébe, az égő felével, és közben kéjesen szörcsög”. A szexmunkás a gazdasági válságokban sem veszít sem anyagi, sem élvezeti értékéből. fizetős nőt igénybe venni ingyen, óriási szemtelenség és antihumánusság, de a kezébe nyomott tízessel letudni még inkább, és azt a nagyitól kapott pénzt nemesebb célra is lehetne fordítani, például venni magunknak egy újabb, nyolcadik mobiltelefont, vagy elmenni moziba a barátainkkal, aztán utókarácsony és előszilveszter gyanánt jól bebaszni. netán meglepni magunkat egy vaskos palahniuk kötettel, amivel, ha mégse tartjuk be jósági fogadalmunkat, januárban már le is csaphatunk egy rossznőre. csak óvatosan, látleletet ne vetethessen, vagy max. nyolc napon belül gyógyuljon! már eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szememnél és számnál kivágott fekete harisnyát, vagy símaszkot húznék a fejemre portyáimhoz.

55

G U L I S I O T Í M E A Többek között azért kivitelezhetetlen, mert akkor erőszakos behatolónak néznének, ami igaz is, csak egy más értelemben, a végén még gumibotot kapnék vibi helyett. így marad az álnév, amit tanácsos előre kitalálni és begyakorolni, és az akció hevében is hallgatni rá. A minap legszívesebben még a szememet is eltakartam volna, mikor a szíjjal megvert kurva kitágult pupilláival rám nézett megvetően és nyomorultul, és hogy ne kelljen látnom tovább, háttal fordítottam és a végbelébe nyomtam egy fehér műbrokit, ami még a hüvelyébe is csak úgy fért be, ha ököllel rávágtam. A bélnedvtől vastagon ragacsos szerszámot élvezettel leszopta és az arcomba kente, mire akkora pofont kapott, hogy gyorsan ellenőrizte, megvannak-e még a fogai. nem tudta, hogy egy, a családom becsületén esett csorbát próbálok így hasztalanul és évtizedeket késve kiköszörülni, ezért teszek mindent, és nem mert örömömet lelem benne. Kisebb erővel, huncutan visszaütött. haraptam még párat már úgyis véraláfutásos nyakába, szívogattam szájával együtt szopásra termett kompozíciót alkotó puha tokáját. véres, maszturbáló kezét a selyemtakaróba törölte, született úrinő. megittunk egy-egy pohár drága pezsgőt, és saját készítésűnek hazudott bolti linzerrel kínált. fizetés nélkül távoztam, zsebre vágva a cetlit a telefonszámával. már másnap hajnalban felébresztettem, és szitokszavakat hörögtem neki, mire totál nyugisan azt kérdezte, mikor megyek legközelebb, és figyelmeztetett, hogy az már nem ingyér, de féláron, egy tízesért lesz. Kapja be - egyedül. rettegésben élek, gyomorideget kapok a mobilcsörgéstől, vajon ki mit kér számon, ki ki előtt buktatott le és éppen milyen ügyben, mik lesznek a következmények: csak a suliból rúgnak ki, vagy már a városból és az országból is száműznek, börtönbe zárnak, rabruhában mutogatnak a híradóban és efféle paranoiák. Talán egyszerűbb és egészségesebb lenne tisztességesen élni, de unalmasabb. fogadni mernék, hogy az emberek többsége csupán kedvtelésből szemétkedik, vagy szeg törvényt, mert vagy nincs elég dolguk, vagy épp túlterheltek és kell nekik valami kis bizarr hobbi, ami bárhol és bármikor űzhető, látszólag kockázat és veszteség nélkül. persze vannak, akik direkt a veszélyre utaznak, és már kinőttek a vidámparkos, szellemvasutas korból, az oroszruletthez pedig gyávák.

56


Képeslapok néhai szerelmeimnek Többiek, akik kimaradtatok, ne aggódjatok, Ti másképp lesztek megörökítve, a gyalázat emlékműve teli van lábnyomokkal és a végtelenségig férnek rá. hófehérke, a vasárnapi ebéd fölött álladóan elröhögöm magam, mert eszembe jut, mikor azt hörögted, hogy töltselek meg, mint a csirkét, bújjak beléd, mint mr Bean a karácsonyi pulykába, nem vagyok törpe, de minek is tovább tágítani a bányabejáratot.

ágnes, az egyetlen voltál, akit sose vertem, és nem csak mert nagyobbat ütöttél volna vissza, hanem mert e nélkül is elterültél, mint egy elegáns királykék, bársony rongy, és mert a meghedülés kevésbé fáj az ökölnek, mint az elhegedülés.

pupika, Basset hound-szemeid rám ugatnak, miért vigyorgok a semmin magamban, miért nem figyelek oda jobban arra, amit mások mondanak, és miért nem vasalom alaposabban a ruháimat, ha utálom a kaktuszokat, miért bojtom százszor azt a silány példányt, amit tőled kaptam.

Sándor, vőlegényem voltál, itt a gyűrűd, amit végül is nem vittem be a zaciba, megtartottam trófeának, és hogy emlékeztessen majdnem elkövetett baklövésemre, a csak rémálmaimban előjövő házasságra, és a fekete madárra, ami az eljegyzés napján rám szállt.

liebe mahler, mahle mit, de többször nem állok modellt, lekonyul az ecset és benne ragad festék, úgy látszik én képmásaim útján osztódással szaporodok, kiállítasz, mint egy kurvát a sarokra, és részesedés se jár, csak a szégyen, és a magyarázkodás, ki az a kopasz vén majom, akivel még néha kegyeletből

57

G U L I S I O T Í M E A sétálgatok.

dityke, idegesít, hogy jobban nézel ki, mint mikor velem jártál, nem, nem vagyok kíváncsi az új, csilivili, álkreatív gönceidre, a végén még ezeket is összemocskolnám a véreddel, mint az általad vett fekete-fehér csíkos f&f ingemet, mikor kilyukasztottalak.

licse, kövér, puha, fehér hasadon szeretnék aludni, hallgatni, ahogy kortyog benned a gonoszság, közben álszent édes illatot árasztanak a művirágok egy fonott kosárban, behúzom az aranyszálas függönyt, túl átlátszóak ma az ablakok.

Baszorkám, perverzióm benned érte el csúcspontját, mikor közénk gurult a polcról egy emberi koponya, ijedtedben befostál, meg behugyoztál egyszerre, és nekem ez tetszett és innentől csak ez kellett, örök hálámat messziről utánad hajítom, mint te utánam attribútumodat, a járókeretet.

lucifer, zongorázásodtól, ha tudna, felülne a sírjában liszt ferenc, így pedig reverendából kikandikáló farka emelgeti a koporsótetőt, huszonötezerért akár látható nyom nélkül meg is fojthatlak, csak nem akarok találkozni veled a pokolban.

58


Édesanyám! Nem segít a mokka m segít a mokka, olyan tapadós ma a szám Sade hiába vár, mert a sunás, vén nimfospiné letepert! egy kurva, egy kurva kell ma nekem már! isten, add áldásodat, egy kurva kell ma nekem már! Segélyszervezetek, küldjetek pénzt, egy kurva kell ma nekem már! pszichológusok, analizáljatok, egy kurva kell ma nekem már! Stand-uposok röhögtessetek ki, egy kurva kell ma nekem már! Barátaim, szégyelljetek, egy kurva kell ma nekem már! Kéjtócsák, visszhangtól remegjetek, egy kurva kell ma nekem már! édesanyám! nem segít a mokka, olyan tapadós ma a szám Sade hiába vár, mert a sunás, vén nimfospiné letepert! egy kurva, egy kurva kell ma nekem már!

59


Pánfordulat ma a piac ócskás részlegén egy százasért megvettem Szerdahelyi Szabolcs pogány vágyak című rövid könyvecskéjét, aminek előlapján egy fejetlen, kezetlen női szobortorzó szerepel. Szerintem mind torzók vagyunk, csak abban különbözünk, melyikünknek épp mije hiányzik - esze, szíve satöbbi. eddig úgy hittem, nekem nincs gyomrom, avagy bármit bevesz, de egy közelmúltbeli esemény mindent megváltoztatott. A már sokat emlegetett úri prostiról van szó. csípős, friss szappanillata volt, mikor a fürdőből kijött, lezseren nyitva hagyott köpenye, bár zöld és nem fekete, mégis testetlen dementorrá tette. Készen állt arra, hogy félelmemből táplálkozzon, és maradék lelkemet számon át kiszippantsa. megfagyott a levegő, csontjaimat mintha belülről rágta volna valami. A nagypolgári berendezésű szobában csak két hosszú, fallosz-szerű gyertya világított, ahogy olvadoztak és csöpögtek, határozottan punciszagot árasztottak. A nő, miután a - számára - legalapvetőbbeket tisztáztuk, egy koreografikus mozdulattal megszabadult meztelenségnél is kihívóbb ruhadarabjától.A nemtudom hányadik lajos korabeli franciaágyra terpeszkedett, és a kígyók hajlékony alázatosságával arrébb csúszott, mikor beszálltam mellé. A félhományban feketének tetsző csíkot hagyott maga után a tiszta lepedőn, ami kétséget kizáróan vér kellett legyen, hatvan évesen menzesz aligha, tehát akkor valami nemi betegség. Kívülről láttam magamat, amint átveszem pozitív hiv-tesztemet, ami mellé kankóbizonyítványt is mellékeltek bónuszként csak most csak nekem jutalomként életem eddigi kielégítő teljesítményéért. na itt se lesz ma nyalás - gondoltam, de azért nekiestem felsőbb régióinak, mintha nyállal nem lehetne bármit összeszedni. masztizott, majd meganalizáltam, amit itt most nem részletezek. A lényeg a másnapon van. pocsékabbul éreztem magam, mint életem első, istenigazábóli berúgása után. mivel a hipohonderség mellett paranoiás is vagyok, azonnal az ugott be, hogy hoppá, a némber tegnap pezsgővel és linzerrel kínált, bármelyikben lehetett méreg. hiába nem mutatkoztam be, tudja, ki vagyok, ezért nem is kérdezte a nevemet négykezesezés előtt. Alig bírtam kikelni az ágyból, mintha a gyomrom húzott volna lefelé, a pokolba, amiben nem is hiszek. A boszorkány nyál-és könnycseppjei kövekké változtak bennem.

60

G U L I S I O T Í M E A négykézláb másztam a vécéig, ami féltem, hogy beszippant, ezért az ülőkébe kapaszkodtam és hánytam. egy hosszú, hennával festett fekete hajszálat húztam ki az orromból, ledobtam a földre. nagylábujjamra tekeredett, megbosszulni gazdáját, amiért harapdáltam ujjait kezén-lábán, gondolatban meg egyenest le is haraptam őket. Apám fa for men-jével fújtam be magam, mert hiába zuhanyoztam le este és reggel is, éreztem Szörnyella de frász sejtjeimbe ivódott kesernyés izzadtságát. nem hiába szimatolják meg esküvő előtt jövendőbelijüket az arabok tetőtől talpig, különös tekintettel a szájra és a hónaljra, és ha nem találják megfelelőnek, felbontják az eljegyzést, visszakérik az aráért fizetett tevéiket. mert aki büdös, az rossz is.

61


Az alma és a fája A koleszdíjamat elkurváztam, elkocsmáztam, és rendszeresen meghágtam a nevelőnőt, aki így elengedte tartozásomat. egy keveset félre is tettem. Anyai dédapám a tiszti fizetését nőkre, kártyára, italra szórta, ivócimborái frontcéduláit kiemelte a nyilvántartásból, de hogy lássák, milyen igazságos, testvéréét benne hagyta, aki másnap el is esett a háborúban. felesége elvált tőle, a nagylegény pedig hősi halált halt fiatalon agydaganatban. állítólag rá hasonlítok.

62


Folyamatábra Korán megöregedni, vagy meg se öregedni, egy tolószékbe felismerhetetlenedni, mint maria callas, akinek a cédéjét hallgatom épp, pedig ki nem állhatom az operát, és az énekléshez se sok közöm van, legfeljebb néhány énekesnőhöz, akik valamiért legtöbbször átlagnál szebbek, épp az utamba akadnak, és nem méltóztatnak arrébb billegni, míg meg nem... Anyám szerint, aki zenész, az egyetlen, amiért élni érdemes, az a szép muzsika, a költészet semmi. ehhez képest nem tud, és nem szeret élni. ötévesen a koncertzongora alá bújva még nagy terveim voltak, legalábbis fel se merült, hogy nem leszek valaki, minimum festőművész, ahogy az se, hogy a garázsból kikukázott kacatokból nem tudok szárnyakat össze rakni és hipp-hopp itt, meg ott teremni, mint Tom és jerry. A tanítónő azt mondta zseni vagyok, jobb iskolába kellene járatni, de a család okosa nagybátyám volt, aki előbb számolta ki fejben a példát, mint a zsebkalkulátor és kisujjból kirázta a Zeneakadémiát. hogy zongorázni se voltam hajlandó tanulni, ez végképp elvette maradék becsületemet is, örülhettem, ha megtűrnek. van egy olyan vélekedés, miszerint mindig a nagy emberek, főleg tanárok gyerekei a legférgesebbek. nos, én kukackáimat hamar elkezdtem becézgetni, nevelgetni, minél többen és minél nagyobbak voltak, annál különlegesebbnek éreztem magam. A morbiditás kezdetektől végigkísért, kora kamaszkorban szexuális motívumokkal párosult, és egyre extrémebb perverziókat termelt ki. Azt hittem, örök magányra vagyok kárhoztatva, ami igaz is, ám a belső egyedüllét nem zárja ki, sőt vonzza a felszínes ismeretségeket. most ott tartok, hogy megszületett Gulisio Tímea, lázadni, maga se tudja, mi ellen, és hogy kinek jó ez, kit érdekel egyáltalán, és mennyi a kifutási távolsága, lefutási ideje, mi az értelme, megnyugszik, vagy dorian Gray-féle szörnyeteg lesz belőle, azzal a különbséggel, hogy elváltozó képmását maga pingálja napról napra, közben callas a pillangókisasszony áriáját csicsergi.

63


A szerető A szeretőnek nincs se karácsonya, se húsvétja, azt nem vele töltik, és el se hiszi már, hogy egyáltalán vele szeretnék, csak a körülmények másképp hozzák, mindig véletlenül a papír szerinti férjnek kedvezve. A valentin nap az övé, ekkor bizonyíthatja leleményességét azzal, hogy olyan ajándékkal lepi meg kedvesét, ami drága, mutatós, személyre szóló, és a férj számára láthatatlan, ahogy az a bérelt luxuskocsi is a ház előtt, ami elviszi őket egy belvárosi étterembe, ahol minden ötödik ember ismerős. A szerető, mikor váratlanul hazajön a férj, választhat: vagy kiugrik az ablakon, és csókos szája megtelik a párkányon lévő muskátlik földjével, vagy elrejtik valahová, mint a régi kabarékban, és örülhet, ha egyáltalán kikerül élve, akkor nem belőle lesz a következő csontváz a szekrényben. ha az ágyban és egyéb csatatereken is kiállja a próbákat, átlagosan fél évig tartják meg, pontosan kétszer annyi ideig, mint egy meggondolatlanul vásárolt kölyökkutyát, tehát legjobban teszi, ha magán kívül mást nem fektet a nőbe, dolga végeztével gyorsan felöltözik, és lezseren elpucol, hogy tetten érje felesége szeretőjét.

64


Deficit másnap már senki se érdekes, pedig még annyira se ismerős, mint előtte, vagy talán pont azért, mert nyomoztunk utána, kapualjakban fagyoskodtunk őt várva, virág-és édességboltokban vagyonokat költöttünk rá, hányszor aláztuk le és tagadtuk meg magunkat miatta, talán még szerettük is, mire meghódítottuk, egyesültünk, összeizzadtunk vele, szóval mi munka van már mögöttünk, még sincs eredménye, mégis egy idegen mellett ébredünk, ha végig se gondoljuk is érezzük, nem érte meg.

65


A hányás Szilveszter van, és megint nem rúgtam be rendesen. egyedül ülök a híradó előtt, egy gyenge kisfröccsel a kezemben bambulom, mások hogy utcabáloznak, petárdáznak, Gangnam Sky álarcokat és villogó szarvakat húznak a hülye fejükre. csak a gépem van, amin jelenleg egyedül a jegyzettömb használható. nem emlékszem, mikor takarítottam utoljára, az elektronikus pianínó pormacskái párosodnak a hörcsögrágta ágy kandúrjaival, amiket álmaimban szaporítok szűznemzéssel. Az első, aki boldog új évet kívánt,az egyik exem, akiről épp ma tettem fel egy becsmérlő versszakot a facebookra. egy kiadós hányás, az hiányzik. hányni kell, hányni jó buszon, hajón, fapados repülőn, limuzinban, pasin lovagolva, ablakon kihajolva, vécébe kapaszkodva, fehér köpenyekre, rózsaszín tangákra, a makarónis tálba, amit valaki gondosan készített neked, ennek a szeretetreméltó valakinek az ölébe, bő szoknyájába, amit a kedvedért vett fel ma estére, vissza a pezsgőspohárba,a hangulatvilágító lámpabúrába, a becsukni is felejtett Bibliába, a legutóbbi felolvasóest mappájába, a takonytól beragadt és morzsával teliszórt klaviatúrába, a moshatatlan birkabőr takaróba, jóravaló konzervatív anyád varródobozába, papucs apád szerszámos ládájába, hűséges kutyád vizébe, nagyanyád gyógyszeradagolójába, mustlicaszaros tükörben a saját fáradt pofádba.

66


Stabat Mater Talán már nem divat a montague-capulet szerelem, az erkélyek is lemállottak,vagy a szemközti lakó nem fért el tőlük, félt kilépni, mert kísértést érzett, hogy kiugorjon, vagy hogy elvágja a maga kifeszítette szálat, ami a szembe szomszéddal összeköti, akinél ugyebár minden rossz kezdődik és végződik, mégis ha nem lenne, nem lehetne kin a nyelvét és a farkát köszörülni. Az asszony az erkélyen áll, miután lefektette kisfiait, tizenkettő az egyik, tíz a másik. fekete zászló lebegi körbe hennával festett hosszú haja. egy kést élez fütyörészve, majd a korlátra támaszkodik, unatkozva kémlel, áldozatra vár, vastagpénztárcájú aggastyánokra, vékonydongájú kamaszokra, puha bárányhusit fog sütni. A szoba baudelaire-i az antik bútorokkal, a nehéz fűszerpárával. néha azt szeretném, hogy a kanális kiöntsön és hősiesen felbuzogjon a konyha közepén, ahol állat-és embergyerekek vígan pancsolnának benne, ha már úgyis, akkor szégyen nélkül. Az anyabestia megterít, olyan fehér és vasalt terítővel, mint bárki más. Közben egy sanzon ismétli magát, az ágy megvetése után felhangosítva. áll az anya, kezében szőlőfürtös-leveles Zsolnay tálca teli fügével, olajbogyóval,és egy-egy vitatigrises pohárka villányi vörösborral. mióta elvált, többször birkózik fiaival, péntek délutánonként levendulapárnára fekteti őket és citromfa-ágakkal veri-csiklandozza rózsaszín talpukat. elvileg egész heti viselkedésük, osztályzataik függvényében kapnak, a gyakorlatban büntetés és jutalom mindig ugyanaz, és mi sem természetesebb nekik. megígérik, hogy egymáson és anyjukon kívül soha senkivel nem fekszenek le, másféle játékokat játszanak majd átverősdit, meglopósdit és hitegetősdit. Szerelmet is mímelnek néha, ha feltétlenül szükséges, például fizetésemelésért, előléptetésért. csak karácsonykor és húsvétkor mennek haza, nagyokat hallgatnak, mint az ásítósan elmélyült francia mozikban, aztán sietniük kell, aktatáskájukat felkapva búcsúznak, az anya megigazítja nyakkendőiket.

67


a pedogógus ahogy a fűnyíró mögött a bogarak levágott lábaikat keresik úgy járok utánad a játszótéren ahol elveszel a gyerekek között vadászunk és ránk is vadásznak a gyűjtött lepkék mind felszúrásra kerülnek tátogásukkal a bukottak ellenőrzőit majmolják aki nem ellenkezik színjeles gyilkos vagy vigyázz plüsskutyád nehogy piros pöttyös bugyikat ásson ki inkább neki adom a lyukas labdámat még nem elég a játékból

68


elmebajtársak az együttélés a kínok átültetése a másik emberbe magzati vonásokat tükröz ezen beidegződés kiiktatása társadalmi és egyéni érdek az erkölcsi tevékenység elbutuláshoz vezet kétfejű torzszülött a képmutatás az akarat gyengeség a puritánok beteges szomjúsága írta a nyelőcső magatartáskódexét a házasság nemi úton terjedő gyógyíthatatlan betegség szövődménye az élet az újranősülés nekrofil aktus az embergyűlölet a szívműködés elernyedési szakasza a szeretetet is pihentetni kell a szadista csókja ingyen szájfeltöltés vörös rúzzsal ujjaim kóros megnagyobbodása passzolna a nyelvdaganattal ej pinokkió mibe dugtad az orrodat

69


szimbio(e)tikus szagolgatod a bugyidat azt kutatva mit szeretek rajtad nesze itt az ingem is erre veled együtt hárman izzadtak ma olcsóbb vagy mint egy útszéli kurva még te fizetsz nekem kihasznállak hogy fontosnak érezd magad és ne fenyegess öngyilkossággal de nem tudsz meghalni nélkülem és élni sem hagylak

70


egyházisárkány talán jobb lenne nyilvánosan összenőni kétfejű bigámistává a tagadás semmit nem old meg nem tehetsz róla hogy ciki a szexualitásod amit székely népmesékből tanultál csíksomlyón életveszély hozzád érni mert tudod hogy nincs tabu és főként mert ügyesen titkolod igényeidet lakásban nehéz kielégíteni előbb nyelnéd le fordítva a keresztet mint hogy bevalld alsóneműd éjjel kiváló szenteltvíz-áteresztő ezzel mosakszok és gargalizálok mikor alá(d)engednek a papok

71


írógörcs az írás beteges félelem az egyedülléttől pótcselekvés a gátlás teljes hiánya tintaszagot kibocsátó fájdalom mint egy madárbetegség a tollat és a költőképességet érinti szavak ismételgetésére irányuló kényszer iszonyérzés bizonyos név vagy kifejezés hallatán a csontvéső mozgás motorossága egyivarú szaporodás szűz papíron céljai érdekében bármilyen eszközt felhasznál a jól alkalmazott kegyetlenség szeretetet és rettegést kelt olvasójában hogy higgyen olyasmiben ami meggyőződéseivel ellentétes a költő a nyomasztó álmok parazitája árulkodó jel a köröm karommá válása ez az irodalmár mentsége arra hogy senkivel nem fog kezet

72


tehetetlenség csönd csönd mindent azt hiszed feledtető elkergető de rosszul hiszed ha nem szólsz úgy is jó kell legyen úgy is jó leszel nekem csönd csönd meg ne halljanak besurranó tolvaj vagyok zavarnak ütnek óbégatnak vagy némán kuksolnak a vágymanók tele a hócipő leég a ventilátor elkélne a nyúlbocskor de futni nem tudunk mindegy már ha kiteregettük a szennyest ha másnak nem is végre egymásnak végre végre hurrá halihó bolondok vagyunk kiagyaltuk egymást ránk találtunk trallalári trallalom jaj a csönd csak a csönd ha az nem volna mi volna bajom ihaj ha nem kellene olyan nagyon szólanom s szólanod mikor mondod már ki csak egyszer azt a szót ott billeg egérkém a cinibajszodon ott morzsázik a falhoz vert pogácsafalatról ott sistereg a szájnyomos pohárból beordít a csukott ablakon mégsem jut tőled se hozzád se jégcsap se sütőrács nem vagy hanem vulkán vagy bomba mi vár és citerál meddig még ha kalap ha kabát ha apad ha dagály ha szeretsz ha utálsz elkaplak ledöntlek nyafogva hörögve háámm

73


ice-(s)cream kielégült ágyon hanyatt hever békakeze combján döglik letelt egy nap így megint ám legyen maga hozva nyugodalmat vagy csak akart - magára önszánni lusta hanyag asszony langyos mint szétkevert ice-cream fehér is fekete is színtelen sefehérsefekete sefülesefarka rosszmáj + ízléshiány = ötös gratula lányok vigyázzatok azzal aki mutatna de már de már nincs mit nincs nincs max. az orvosnak nőgyó gyásznak rakja szét kész élvezet hüvelyultrahang síkos s s s el ne felejtse visszaragasztani bugyiba a tisztaságit inkább hazug pletykafosó száját keep clean please - - - - - - -

74


beteg haikuk 1. szociális bolt fogatlan öreg holna pi fuldoklást vesz 2. rák áttétekkel anya anyám vacsorál éhes kínt etet

mini impresszió éji buszneon. üresek a járatok. várok, de mire.

egyszervolt karomon alszik - vér arca haja ében hófehér késen

75


húshagyó Sietni jó - ha nincs hova. Kihűlt a comb fehér abroszán. vadlibák húznak el, tova. Gá, gá, gá - világgá - - -

húsvért leharapott arcú csoki nyúl így szakadna le az emberség is üres éhes fejek horpadt fogsorok

76


ősz. ez az a füst, a cserfanyarú. a gyerekkori. az utcánkbeli, a szemmaró. mustbűz szökik. szökik valahonnan, a messzi kertek alól. idegen öregasszony tereget. kontya szürke, lila a térde. játszótér. itt-ott még füves. és sehol a hinták, seholse.

77


a magánytanár 1. csókod nyoma káinbélyeg gyerekfejen. jó tanár voltál, átadtad, ami a tied. unsz és unlak. nélküled is megsül a pecsenye, nélkülem is utalják az órabéred. külön vagy együtt vakarásszuk homlokunkat? oly mindegy. nem? 2. alkaromon piros színessel a neved. olvasni, számolni tanulok huszonkét évesen. leírva öt betű kimondva négy – nincs varázslat felnőttem már értem a börtönviselteken az elrontott nem érvényes, mégis kellett szeretnem. kezem lóbálom ásító délutánokon, fürdetem napban habban kutyanyálban tincsben könnyben. a meteorológia szerint ma nem szabadna, hogy essen. - vörös víz áztatja spirálfüzetemet.

78


az egyiptológusnőhöz aranygyűrűs kezed alatt tárggyá lesznek az emberek bronzfejed trófeaként díszeleg poros egzotikum beszédes hallgatás

79


A homok virága ha Koptföld a világ vége, oda megyek utánad. Ahogy pálmalevelet sodor a déli szél és amilyen a homokdűnék ősi céltudatossága. áss ki, tárj fel! feketén ordítok, mint a sír szája. Arcod előtt kendő, alig látszol ki, te félelmetes. parancsoló arabszem, az utolsó nyers idegszálig kívánlak. óriástevék térdelnek előtted, méregtasakként pattan el egy kobra, megáll Sali gazdag karavánja. mézes gázszag-búrába von mindent a sivatag beteg virága. piramisok süllyednek el, a nílus kővé dermed. elszerették a fáraó kedvesét, nem nyugodhat. piszkoskezű barbár, te puszta imája! ültess fel tevédre és hajtsd halálra! Boríts rám lőporszagú véres fátylat! Gyerekrabló szerecsen, meg ne lássanak, bújtass el, szoríts magadhoz! Kenegess barnaságoddal, krémfehér verítéked habja balzsam az elmúlásra.

80


prepubertás tücskök mindig voltak. gazdátlan nyarakon. a szomszédban rácsok mögött nagy fekete kutya kajtatott. enyém az egész heverő. szőnyegpor és hangfalszag. szarvasbőr alszik. karfán vén róka nyalna ha. de foga sincs és mit is harapna. vén zongora fehér fintora. matt köveket súrol a hold. egy kövér óriás ül a gyepre. pókhálóhártyává változtatja a málnáskertet. lepkéket köp redőnyünkre. süket falba olvaszt. plüssvau nem ismer meg. lábamnál összehajtott kígyó. idegen nyelven sziszegnek üvegházsüket ablakok alatt. pisilni kell. félek kimenni. nagyi horkol. nem önmaga. papa hálósipkás manó, pénzeszsákot őriz, holnap bocicsokit hoz. ufókról mesél, félek a vizsgálattól. világít valami, sok szeme van, azt hazudják tévétorony. házakat gyújt föl, lánggombócot görget mint érett cseresznyéket a dombon. világos. madarak győzik le a tücsköket. szárnyat akarok. találtam kartont. tejesember kiabál, t. mintha helyettem lapoznának. képekkel együtt fordulok. bármi lehetek. ha megnövök. ha eleget alszom.

81


sin-biózis virágaromájú öblítőnyár. műmotor. mézes negrót szopogattak mögöttem a buszon. legnagyobb bajom hogy nincs. nem aggódtam a bűnök miatt. hátradőlve kicsomagoltam őket selyempapírból és mögöttem ott a buszon.

82


ars poeticák 1. álmodni írni pedig éhesen kell. soványan fetrengenek a sorok, kopognak a sértések. én már leírtam magamat. csámcsogjatok, sertések!

2. szófosás szerinted. költ mert maradni akar. tollas barátom, a peremről szarjon, és telibe! levél - papír eltakar.

83


szűr-realizmus ha valóra válna eme vers bimbócsúcsa nőne a messze szendergő meredeknek és hajlékony pálmává szelídülne a nyír létraérdessége ott akarsz lakni ahol fátyoltalan szállnak a muszlimok zöld minaretek felett kobrát bűvölsz pásztorsíppal a kisbicska hieroglifát ró tenyeredre legeltesd le fantáziád – tevefejű tehenekkel

84


transzcendens - immanens régen féltem, hogy túl mélyen nyúlok magamba. de inkább, mint az orvos akár az isten. kikapartam pár gócot, fésülgettem őket. kiagyaltam magam, ezért keverem a betűket. így lettem jóarcú műcsali-fej. akárhol néznek is keresztül rajtam, a szemeimen át látják a korallzátonyt és a mocsarat.

85


Fél-tettek —- és alig engednek el csak oda ne és vele sem hozzánk meg semmiképp —félve hogy rajtakapnak minket valahol kertünkben a fél-tettek mezején. ki akarna emlékezni fiatalkori magára ha csak úgy mint mi —sehogy - tisztán - könnyedén.

86


dögök 1. darazsak járnak lyukakon ki be ki be ki be érdekelt mi végre vajon a válasz féSZKeT keresnek meg döGöKeT nem mindegy a kettő félig olyanok mint az emberek fészket csinálnak laknak hagynak mi pedig dögöket - - - - - - - - - -

2. BeTeG nyár volt ez is mint a többi nem halálos kór magammal viszem zsebben ahol a zsebem ott a szívem viszem viszem viszem el nem pusztít hálás itatom etetem él bennem én benne belőlem én belőle cserép - virág bezár - lételem

3. zongora. csak a szomszéd meg ne hallja. tévé. igen élet hű soapopera. majdnem pótolja. jól ápolt muskátli rendes porta. élnek itt szépen. élnek itt. itt élnek - - - - - - - - - - esznek. nem szólnak minek maguknakfalók de nem veszek

87

G U L I S I O T Í M E A ednek ha kell kesztyűt a pofozáshoz így alig csattan és tiszták maradnak - - névtábla fénylik. arany bevonat. dr. alatta dr. házaspár. öreg beteg régóta külön alszik. pssszt! csendben. egymás előtt se horkol. nem vannak. penész virágzik. oda nem látni be. lassan gyűlik. párnába jajgatnak kendőbe nevetnek. - - - - - - hiába urak. AZ urAK. kár hogy a vécét le kell húzni néha és hogy hangtalant még nem találtak fel.

88


eb-éden hiába szaft annak ki egyedül az eb éden épphogy koszt ühm ne panaszkodjon kollégiumot is kapott majdnem kókuszos szaloncukrot karácsonyról kibontja ropogtatja a mész-falat valaha otthon messze-sose íze az ellenőrzi még becsukták-e ablakát rendesen helyette köszöni nem kér fűszert elég csípős úgyis a nyelve alulról mintha besózták volna nyögve eszik aki szerelmes csak az illat kell legközelebb ül hátha cipőorrával egyre egyre sarokba szorít szimatol teret nyit valaminek babot szemezget így torkol(l)ja le álmait szépen egyesével például hogy nem maga fingja tele a szobát talán egyszer

89


A HETEDIK AJTÓ /avagy a tudás fáj jaj/ mA TudTAm meG nyakkendősen szép az élet vagy úgyse belül viseltem csak piros volt gyerekes és nem kevésbé komoly minthogy árva leszek-e rég akartam páholyból néznizólhatok a nagy dolgokba szóval színházba mentem veled sok éve kerülgetlek ahogy a gőzölgő tejlevest kapudig mertem szürkében voltál rózsaszínnel az unalom a semmilyenség a baba a hálóing az eperpuding színe mikor megyünk már haza ringass ringassalak etess etesselek mA TudTAm meG csak úgy látod elolvasni a műsorfüzetet ahogy nagyi szemüvegesen hogy az ünnepi cipő nyomja lábad és bokád bedagad az érbajtól túl nagy a szíved de semmiképpen nem átvitt értelemben velem van tele már tököd is talán szegény szegényke szegényem nagyon fáj kérdezted maradok-e ha az előadásnak vége a válasz nem megy buszom tehát igen annak minden várható és lehetséges következményével mA TudTAm meG rosszul főzöl túlszeretett anyukád meghalt mielőtt felnőttél volna hatvan évesen úgy látom játszópajtásod leszek kár hogy unod a játékot és mindent főleg a lenni kell-t nem vagy a világé és az sem a tied álmot is altató hoz nem a képzelet a gyógyszert vedd be ne vedd be megegyeztünk ha akarok valamit vacsi után akkor kihagyod a mai szemet ha mégse elterülsz és gusztustalan hortyogsz a másik szobából áthallatszik azt szeretnéd-e kedvesem nyitogatni kukkolni hallgatózni jó ha nem haragszol a hetedik ajtót csukva felejtem

90


siratófal a kiskatona ki bennem lakik sábátkor nem harcolhat igazáért madarat se lőhet papírt se karcolhat sötétben kell ülnie egész nap hidegvizű csap alatt kispuskája rossz ceruza kitört a hegye gyertyát gyújtani retteg a tűztől és a haragudva szerető jiddis mámától legalább a víztorony éjjel pálmafa a mecsek félig tel-aviv galambot tésztaszűrővel mért akart nem mintha nem fogott volna már lepkehálóval szarvasbogarat az elszökött zöld papagája helyett (oda minden) a fák kicsit sem cédrusok svábok lakják a hegyet de mi kéne ha sabbat sincs csak virág a máma sírján a kavicsok meg hol vannak repülőre szállni gépmadarat lőni a pulykát sajt nélkül kóser enni ne panaszkodjon hogy nem elég púpos az öreganyja a nagynéni pedig keresztes nyakláncot adott ha már megvagyunk alapon hogy minden unokaöcsi körül lett szigorúan egészségügyi okokból zsákos ember helyett ijesztgethették volna illéssel aki elviszi egy korty borért tüzes szekéren (legalább máshol lenne) náluk akkor van jel az ajtófélfán

91

G U L I S I O T Í M E A ha a szomszéd suhanc összegrefitizte bárányt azért látott már és szamarat is állatkertben a hajvágási szertartással tény ami tény kicsit nagyfiú lett mikor kemó előtt ollóval az anyjának esett akkor látta milyen keleties a nyaka haja és füle növése nem mintha nem lenne mindegy bar micva sem kell nem akar ő felnőtt lenni soha a felnőttek nem tudják mit akarnak kicsodák és mivé válnak az örök háborúban bánja is meg nem is hogy nem lesz acélgolyója messzevivője parókás harisnyás felesége tedd a vízi pisztolyt az ágy alá aludni késő van (vigyázz fiam a fejedre)

92


ördögszekér lókötő vagyok gyakran patkolok vén gebét nyergelek jó szóért elnézően nyerítget unja a répát csak néha rázkódik és csak ritkán van hányingerem mikor dobálja farát egyik istállótól a másikig vág tatunk állítólag éhezik az eladott kancám kukákba dugja fekete sörényű nemes fejét ha kérdik a beleesett aranyérmét keresi van két lovam mind a kettő cigány szemük se áll jól szénájuk sovány amelyiket sokat keféltem nevét nem feledhetem

93


in memoriam ártatlan kollégista koromban félnapszám néztem a galambokat hátha a számba repül egy vagy legalább alaposan belém csíp de nem jött csak a bolond pabiola aki második világháborús koloncait egy kereketlen gurulós kocsin húzta-vonta ragadnak rám a hülyék és én boldogan párosodok velük sorra a Szondi-tesztet meg se merem csinálni úgy tartozunk össze á.-val mint pelenkával a kaki oviban meg szociban semmi különbség érzésünk ne legyen megőrülök ha nem élek vagy legalább vissza valakivel aki nem tud ellenkezni a szeretés ellen járókerete van és hat dioptriája négy üveg bort lát kettőre telik naponta mért a pi(s)ásakra bukok kezdem megszokni hogy mindent meg lehet szokni egy hétig remegtem érte és ma meg se szakítom vacsorámat a hírre hogy meghalt a kedvesem az ágyban ugyanolyan de ki főz holnap ebédet

94


a színésznő egyedül fogyasztja magát túl nemes étek hogy vendégeket hívjon magát se kívánja de divat a nárcizmus vaginaszája elveket vall a szexről hogy betegség a gay pride és a makk egészséges mikor nem médiai okokból összevágódik valakivel vénái ügyetlen pengenyelők az újraélesztésnél fényképet találnak a melltartójában egy nőét

95


psychodáma vannak gyerekek akikkel színészkednek mert a szülő kényszergondolata hogy elveszett a teremtő ereje tudományos babonáit szondán át juttatja a legvégletesebb biogyomrokba szolidaritáshiányát átszublimálja a zűrbe fogyasztópolitikai díszletekkel tiltja meg a haszontalan játszást a fogócskát a cybertérben nem üti meg magát pedig ő is játszik botrányhőst vagy erkölcsőrt a valaki akire nem emlékszik csak a mobiltelefon memóriája meg a biztosító gyűlnek a házi videók a hipertehetséges gyerekről akit feleannyira se ismer mint alteregóját díjúszó legyen nagy igyekezetében belefojtja a balatonba

96


lekreáció vágyhullámok járnak rajtam ki-be vagy az előző életem beli hullám szelleme megvehető vagyok de vissza nem váltható környezetre káros veszélyes anyag könnyen égő kényes holmi ideje feltalálni az emberi újrahasznosít hatóságot bűnöm nincs a btk-ban mert ilyet még nem csináltak előttem azt is csak titokban a halottak gyalázását büntetik az élőkét nem nem kell semmi csak a méltóság hogy lehetek és az se muszáj egfeszülök értem és nincs megváltás anyám se sirasson a föl az istenbe ütközik a le mindig lehet lejjebb

97


selyemzsinór L. Charpentier Gigolájának témájára a nők nemcsak szülők titkos társaságok szingli özvegy képbe kerül egy asztrobeszélgetés nagy ívű kezdés egy teázás fenyegetettség kíméletlen a pá(r)vadászat készpénzért műtárgyért meghamisított iratokkal g. sose meztelen nem tartozik a zenészóriások közé de sokat végigzongorázik szóbeszéd tárgya kasszanova ennek a zenekarnak csak férfitagjai lehetnek ügyes kezűek jó gyomrúak a bizalom irántuk gyerekorra nyúlik vissza játék a nagymamákkal jól indult kibukott palánta unokapótlék legfőbb törvény a hallgatás a rokonnak mondott illetővel kapcsolatban aki segít szatyrot pakolni kasszát kezelni testet ápolni mit ér a fiú ha lány méltatlan befejezés

98


hospitalizáció Kígyó és hattyú* alatt a csillag utcában doktorom beléd akarok dögleni mert nálad babaillata van a halálnak nyelved birtokában verdes a nagy Titok keresése ürügyén beléd bukok a tüdőn a májon a dohányon az alkoholon túl a hetedik ajtó szikével nyílik olts be magad ellen hogy ne legyek visszabeszélő rácsos ágy fektess oda ahol fel fogsz ébredni önkéntes hibernációdból * csillagképek, az orvoslást (Kígyó) és a szerelmet (Hattyú) jelképezik

99


elixír á. az örök fiatalság bogyójával magához vette az élet ellenszerét lejárati idő nélküli fényes csomagolás hosszútávú légzőgyakorlat levegőbiztos üvegbarakkban beindul az önemésztési funkció megtisztít a toxikus anyagoktól a piros nyelv prezentálja amit a világra ölt csókhiány ínyvérzésig az egymillió évvel ezelőtti betegségek gyógymódja elfelejtődött mert a tudást cédélemezekre vésték nem olvasnak vakok nincs mit nézni 8-12 órát állnak sorba a napi egy étrendpótló tablettájukért nincs mit (t)enni kihaltak a fodrászok fogorvos sincs mert fog se miután évezredekig elsütötték a gyerekek száját mint a csirke nevű ősállat csőrét á. széppillájú szemeit megkövesedett diétadarabokkal verték ki nem látja hogy elfolyósodott nejlonzacskók lógnak hosszú haján még mindig 35 éves

100


mechanikus(s) néha egy becsületbeli ügy megköveteli hogy az ember beszennyezze a kezét pofánk különösen vastag vakolat ami tetszés szerint átalakíthatja a belső teret flexspace felülésrendszer 100 % rugalmassággal éljen a kihalás a mindennapok tudománya mi baj lehet míg a nők frissen mosott rongyok csak a filmek érintik meg őket gyönyörűek de nem felelnek meg a célnak egyforma körték és almák kemények lételenek íztelenek a hímek jobb híján egymással párosodnak kiderült a guminők is mérgezőek még egy hónap eltelhet mire az összeset kivonják a forgalomból az eljárás gyorsított válóper a vásárlóktól előre megfontolt feleséggyilkosság harminc nappal elhalasztva

101


boszorkánykonyha lefejezett gyönyör a fehéren szétkent piros málnalekvárnak megfelelsz míg elég a kenyerem tartóstermék embertelen fogyasztásra naponta kést mártok beléd lehet kritizálni hogy savanyú vagy hogy megcsömörlöttem tőled a szavatosság nem pótolja a szabatosságot felszedtelek alád gyújtottam idővel darabokra estél külön minden ízedet szeretem a korlátlan ideig csak annyit jelent nem tudni mikor a tető már penészes

102


egy őszinte szerelmi vallomás i. nem tagadom kevés kell belőled de az nagyon a személytelenség elölről és hátulról is fedez már unlak épphogy megkaptalak így természetes kívülről egy birka belülről hat ökör a fejed rekord hülye vagy megdöntelek

ii. pótolhatatlan vagy mert senki mást így megalázni nem lehet azt kérded mért érdekel jobban minden szerved mint a szíved pedig egyformán rossz vagy a centrumban és a külterületeken végbélnyíláson kihúzott lélek utállak mert meztelenebb már nem lehetsz ismerlek ilyen idétlenül csak te cibálod fel a nadrágot ilyen vadállatul csak te téped le a kisebbrendűségi komplexusomat zavarja az emberek közelsége ezért jó téged sétáltatni fütty ül jó kutya fekszik hogyhogy nem törzskönyved van személyi helyett mielőtt az ölembe pisálnál jelezz legközelebb és legyél hozzám hűséges

103


éden tablettás borral veszi be a májvédő kapszulát gyereket akar azt hiszem megint elfelejtette a fogamzásgátlót esélytelen terveink ellen ritkán takarítunk nem mossuk meg az epret a faház a lavór a vécépapír közös érdemtelenségünk egyedül hagyva az óriások okádta fekete erdőben az undor a gyomor passzív ellenállása az ellen amit úgyis meg kell enni - - -

104


pót-lék belőlem minden vadállat ki akarja a részét venni csak te nem kezedben pohár szádban cigi helyettem mindennap felhívlak hogy panaszkodhass magányodról mellbimbód helyett bibircsókodat szopogatom ha egyik se te vagy hagyom hogy akárki akármit csak csináljon velem

105


doromboló oroszlán 1. előtted nem kellett senki egészen és önmagáért így minden alázat gyalázat volt most nem akarok semmit csak csöndben térdelek a kérlelhetetlen mindenség kiásott koszos gumibálvány-lába előtt próbára tesz veled

2. melletted olyan jó aludni macskahúgy áztatta párnán mikor úgy történik a legtöbb hogy nem történik semmi gyereknek nézel nem haragszol rám nem haragszom rád pedig igazad van

3. úgy ellágyítottál hogy félek ezután nem tudok durva verset írni megszűnök létezni mint mesterségesen táplált individuum mert már én gondoskodok és tüntetőzászlóival nem magát valaki mást takar finoman a lázadó kamasz

106


alfától az alfáig te hívtál és el is küldesz majd azt mondod nem lesz mese pedig sose volt nekem nagyanyám a farkas elár(v)ult a gyerekszobám ezért lettem aberrált nem tudok nemet mondani mégse engem fektettél le hanem a szabályokat az összeset áthágtam megszoktam a hazudozást túl szigorú bíróvá tettél rejts el magam elől nem tudok nemet mondani

107


alteregók Krúdy Gyulát megidézve i. egy szőke asszonnyal álmodtam kerek volt puha és pirosra sült sajnáltam beleharapni ráhajtottam a fejemet keresve a pékek árulkodó izzadtságszagát ekkor csalódtam először csak tyúk és konyhaszagot éreztem bánatomban összegömbölyödve pattogtam körül elterelni róla egy nagy sodrófát lóbáló fiú figyelmét akiről azt hittem az udvarlója és én hős vagyok de kiderült a fia én meg senkije kétségbeesetten hajfonatába kapaszkodtam leszakadt mert kalácsból volt

ii. álmomban rendszerint tolvaj vagyok szenvtelenül és akkurátusan pakolok ami tetszik úriember lévén levágatom az árcédulát a nőkről az eladók készségesen mosolyognak tudják hogy nappal úgyis megfizetek mindenért

108


szükség évek óta vágytam a meztelenségedet most pedig ezt a csupasz fehér testet és téged sehogy nem tudom összeegyeztetni egy idegennel fekszek kelek fürdök a régi az igazi elegáns karcsú alak csak hajnali félálmomban látogat meg kékebb a szeme és mindig jó hozzám az élőlény az ágyamban talán ember ezért elfogadható dédelgethető ám annál nehezebben szerethető nem egy mártír sebei vérezik össze a lepedőt hanem megcsalatásom bizonyítéka a nemi betegség

109


ébresztő ugyanolyan karikás a szemem mint ötévesen mikor nem volt anyám csak messziről nézhetem azt akiről azelőtt eszembe se jutott volna semmi tisztes házak előtt szaratom a kutyámat az ablakokból reggeli és öblítőillat árad megérzem parfümödet és menekülök viszem magammal ocsmány csókokat idézve cuppog a cipőm ha újra belém kóstolnál távozna kedvenc kajám amit szeretettel készítettél se zseni se átlagos lenni nem tudok a normális emberléttől egyre messzebb ballagok

110


a kehely kihányt pizzából felbukkanó részeg birkapofája mögött megláttam az istent ha kell személytelen marad és mindenné válik kedvemre anya lány nővér szerető öleb jutalom büntetés önmagáért értem egyszerre ural és hatalmam van felette

111


komplexus csak állt a kirakat előtt egy macit nézve azt hittem a gyerekünknek akarja aki sose lesz megszántam és a pénztárhoz mentem erre ő lesajnáló tekintettel kifizette

112


saját farkába harapó kígyó a nimfománnak álcázott frigid nem kíván nem élvez mást mint a játékot és a győzelmet nem mer alul maradni a csók csak csiklandós a láb menekülne a köldök magánterület az ölelés fullasztó a nimfománnak álcázott frigid az egyetlen kapaszkodóját megbaszhatja ezért vigasztalja magát kicsit

113


ANYAgiasság (íródott a Katapult Felolvasóesten a közönség által megadott szavak felhasználásával) a mama kiskutyát szült szőre furcsa acélmagnólia színűre sikeredett mert anyja köldökzsinóron át részecskegyorsítóval töltötte fel hogy a maniókagyökér levénél is hatásosabb testnedveit csodaitalként eladhassa így biztosítva magzata állítólagos majdani örökségét amiből új vért tud majd venni az igazi luxuskondenzátor a szülői kegyetlenség mama te aidsbe oltott törlőkendőzetlen ebola

114


transz a szabadnapos boxvilágbajnok esténként háziasszonynak öltözik csípős csibefalatok helyett cetebét csipeget a kockázatok és mellékhatások tekintetbe nem vételével egyszerre dísznövény újságtartó ruhaszárító és közben vigyorog mint egy halloweentök bogarat dinsztel lábgombáit nyalogatja a felszívott madáreleségtől teker az orra ez a kulináris hőerőmű egy zongoraművész kézgyorsaságával veri - a tejszínhabot és nem az ondót miközben a tévében nigella szopja ujjait mentőhelikoptert baj van az emeleten

115


MIX Alley Catss-nek, Apagyi Ferencnek, Gulisio Tímeának, Komor Zoltánnak, Szakállas Zsoltnak,Tépő Donátnak és Zsuponyó Gábornak ajánlva track 1 igyál bambit utazz a biztonsággal de ha unod már a police vírust és élőben akarod átélni a görög-római mítoszokat tudd hogy az angyalok elektronikus meghajtású szárnyakkal repülnek és gombafejük van az elővételi pénztárnál gyerekkori raszta hajtincsed bemutatása esetén a tagkártya ingyenes irigylem a hippik kölykeit a reggae-projekt ponyvaregény a dadogó gyilkosról harminc éves korodra az agyi ct képed falra hányt jól temperált csemegeuborkához hasonlít ha szerencséd van valaki elkísér az autóbusz-állomásra a sofőr az úton goát hallgat

track 2 reggel arra ébredsz hogy a tükörből egy velencei álarc néz vissza azt mondogatod hogy nem leszek ideges ez az egész csak álom a lufivár alatt vagy rosszul elsült alkalmazott pszichológia egy elhanyagolt kinderjáték testbeszéde megszokod az állapotod és elmész zuhanyozni fapofádra ceruzahegyezővel viszed fel a borotvahabot meghámozod magad egyre inkább a halálfejes fültágítódra hasonlítasz hogy mész így ozorára már nincs mit kiütni rajtad szétforgácsolódtál mint egy molyette fantasyregény okostelefonod hülyébb egy trollnál mégis buknak rád a tündék emlékezetbe firkáltad és már késő hogy kiradírozd magad

116

G U L I S I O T Í M E A track 3 mai kiemelt ajánlatul megváltozott munkaképességű nekroseriffet keresünk regisztrációjához mellékelje szemtelen fotóját nagyító alá tesszük hogy meglássuk üres tekintetében az x-faktort hé ez itt nem a királyok völgye hanem a dögnyugat az átvert salima ikram kinyeri a hulla több ezer éves esszenciáját hadd tálaljuk gyors és gyilkos cut-up szupként a roham bárban szakállas dadaista naplólapjaival töröljük le szánkról a fotontejet friss dokk-fórumok hűsítenek le a kritikák nyársra tűzve kannibál versek táncolják körül őket az önállósult zenegép nyögésekkel nyomja el gulisio udvarló dumáját egy mumifikált csik(l)óhalnak nem az igazgyöngy-sorra fáj a foga csak kóstolgatja a nekroseriff jövendőbelijét elég érett-e közben (be)tépő fehér nyulaknak véli a lányok punciját apagyi villamosai kinn maradtak összegabalyodni a sínekkel zsuponyó egy fegyvernek látszó dildóval akarja kirabolni a pultot de már a kotonpiócák vize is elpárolgott az akváriumból csak egy ártatlan kisfiú könnyei tölthetik újra ó alley

117


a vacsoravendég Mórotz Krisztinának ajánlva az asszony mezítláb jön majd jósolta halloween előestéjén a polcomon vicsorgó piros ördögmaszk papírmasé nyelven elsziszegte hogy krisztina megunta salvadort elolvadtak a pásztorórák gumi t-rex fétisem blend-a-meddel fogat mos őztrófeáim hajszárítóval fújják az ágyra csiklandó szőrüket egy kutyakoponya az eljövendő vendég tiszteletére vőfélykalapot ölt az akváriumban úszkáló női alsóneműk kicsavarják és engedelmesen a szekrénybe hajtogatják magukat becsukódik a guiness rekordok könyve és a vadászati útmutató flowers lepkegyűjtőjének címlapján a vasszeggel átszúrt szárnyak elegáns preparátummá merevednek hét perc fény az asszony mezítláb jön kezes és áramvonalas mint a hegedűtok a sarokban vagy mint egy giccsangyal de rég volt karácsonyfám helyette ruhafogasokra aggatok takarékosan izzó melleket jó bőrökből varrok magamnak patchwork-családot hálából zoknit húzok szűz mária lábára kék földgolyószemeivel hálásan néz a sok áldozatért akik földi léte során kihagyott nemi életét hivatottak kárpótolni hét perc fény az asszony mezítláb jön a szentélybe fejemhez vágja hogy becsaptam nincs is itt semmiféle öböl nem veszi észre hogy nálam minden homokos csak a döglött halszagot a szekrényből vigasztalásul végigmutogatom neki tengeri csigagyűjteményemet a fülére szorított példányban kikötözött sellők énekelnek polipkarokat érez a derekán csak én vagyok az kezet mostam kesztyűs kézzel kellene elbánni vele ehelyett romantikus illúzióját frutti di mare desszerttel táplálom közben mozit varázsolok a képernyőből égő zsiráfok nyújtják ki nyakukat fel akar ülni a szúnyoglábú elefántra ehelyett fehér szippantós kocsimra kapom és megszöktetem meseországból nyereg alatt puhított hús hét perc fény 118


ösztön a serdületlen állatidomár nem bír hans bellmerrel ez a talpnyaló fetisiszta házi kedvenc egyszer még megöli gazdáját mint a rák ha nyitva marad az immun-akvárium valaki jobban szereti a show-t mint gyerekeit az agyagfigura összeragad a deformáló kézzel a megcsonkított lélek engedelmes játékszer levált darabjai külön életet élnek a tudatalatti ketrecében szüleim látták mikor egy tigris az idomárnőre támadt meztelen melle kivillant flitteres ruhájából talán aznap fogantam betondzsungelbe vágyom majdnem otp bank-biztonságba saját magam alanya tárgya leszek egyebet nem állítok mint mangalétrát a személyi felelősség nélküli kiválasztottsághoz varázspálcám vibrációja űrt onanizál

119


a kedvesem bűnöző a kedvesem bűnöző nemes foglalkozása látszat csak adományt lop rosszul ad vissza harácsolóművész ügyes kezű kasszafúró magának is hazudik a kedvesem bűnöző elcsalt és bezárt egy mesés ketrecbe bármit kívánhatok mindig aranyfestéket kérek hogy rácsaim újrafestegessem a kedvesem bűnöző legsúlyosabb bűne én vagyok ezért legbensőbb önmagában őriz és semmivé akar tenni dönteni nem tud soha csak visz

120


inFANt fegyvertelen akarlak szeretni műanyag közvetítők nélkül kiflipózban érezni nem passzolásunk csontropogtató csendjét vége a játéknak plüssmaci közöttünk - a kocka elvetve

121


LAPOK PÉCS KRÓNIKÁIBÓL A krónikás előszava izolda, magasház, Szűk utcák, ágnes – Kizárólag ők érdekelnek pécsben. izolda meghalt, a házat mindjárt döntik, az utcákban egyre inkább eltévedek, ágnes még jó valamire: lehet térdelni előtte mint a Székesegyház oltára előtt, újrakeresztelés. (csak az esik rosszul kicsit, hogy gyanítom a püspök úrral is volt már.) elképzelem döglött madarakkal a testén, felajánlja őket áldozatul az orgiákért és ez a vállalkozás is ugyanott végződik, ahol kezdődött, meg ahol minden emberi élet kezdődik. Az örök feledés majd ahogy minden dicsőséget, úgy minden bűnt elfed ellepi A GAlAmBSZAr. nem mindenki nicolas flamel, és ki tudja, mire használnák egyesek a bölcsek kövét, talán egy kicsi de mindig kemény falloszt faragnának belőle, és hüvelyükben helyeznék biztonságba. (leszbikusok esetében ujj vagy nyelv formával értendő ugyanez.) így aztán az öröklétben állandóan bizseregnének, de mivel foglalt a rés, kielégíteni senki nem tudná őket. A pokol utat tör. előszobája a sokszor ismételt jó, és a kívánságok teljesülése.

122


A kezdetek A pécsi Természettudományi múzeumot több mint száz éve alapították. Semmivel nem másabb, mint a többi ilyen jellegű létesítmény, itt is egy terem magában foglalja az egész hazai állatfaunát, megspékelve egy-egy afrikai csemegével: leopárddal, sakállal, skorpiókkal. ragadozók és növényevők jól megérnek egymással,együtt bóklászik (inkább poros fejét lógatja, mintha az elvezett üvegszemét keresné) a farkas és a szelíd őz. A terem dohos és salétromos, mintha sokáig víz alatt állt volna. Bár szegény jószágok a fajtájukat már nem szaporíthatják, de legalább megmenekültek egy második haláltól. hogy a végzetnek másik arca is létezik, ők nem tudhatták, csak a preparátor. Káin és ábel egy tízéves fiú gyakran lebzselt tanítás után a múzeumban. Segített az állattár rendben tartásában, a takarításban, ízeltlábúak preparálásában. ikertestvére nem tartott vele, csak múzeumbogárnak csúfolta. egy este a gyerek tovább maradt a szokásosnál, a raktárban bújt el, kíváncsi volt milyen a múzeum sötétben. hallotta mikor a preparátor, ez az alacsony, vörös hajú, majomszerű középkorú emberke megfordította a kulcsot a zárban. A kitömött fejek szeme világított az utcáról beszűrődő lámpafényben. csalódott, hogy nem kelnek életre akkor sem, mikor úgy hiszik, senki nem látja őket. vagy mégis? mintha röfögést hallott volna a kiállítóterem felől. lábujjhegyen osont közelebb. óvatosan félrehajtotta az elválasztófüggönyt. Az egyik kitömött vaddisznó előre-hátra mozgott. A röfögés egyre fokozódott, ám a disznó szája nem mozdult. A fiú ekkor meglátta a preparátor bácsit, aki merev fütykösét ki-be tolta a döglött malacban és közben kéjesen utánozta az állat hangját. A gyerek rohanni kezdett vissza a raktárba, a férfi követte. egy szarvasbőr alá bújt, de üldözője azonnal észrevette és lerántotta róla. - Tudom, hogy egy döglött szarvas nem mozoghat, kisfiú! Addig nem, amíg én nem úgy akarom. de van egy kapcsolóm, amin ha benyomok egy gombot, az egész kóceráj minden kitömött állata újraéled. A leopárd is, amitől legjobban félsz. és minden halott állat a világon, az iskolátok szertárában lévőket is beleértve. mitől is retteg a testvéred? Anakondától? Azt az óriást ismerem, az igazgató tőlem rendelte. de mondom, csak ha megnyomom a gombot. még megakadályozhatod.

123

G U L I S I O T Í M E A - hogyan? - ha holnap este a malacom leszel. A kisfiú felidézte mi történt a malaccal. nem, az nem történhet meg vele! de az sem, hogy a leopárd felfalja. és hát a testvére tényleg fél az anakondától. A testvére.Kiköpött hasonmása. mi lenne ha őt küldené maga helyett a preparátorhoz? Abba nem halna bele, jobb mint a kígyó. és hát tulajdonképpen meg is érdemelné. megsiratta kicsit, mert már döntött. -Ad valamit nekem az öreg, én nem érek rá, edzésem van, menj el helyettem Te, meglásd nem veszi észre hogy nem én vagyok, jó hecc lesz, meg mondta hogy finom amit ad, és gondolod hogy Téged kihagynálak belőle? hetekig keresték az eltűnt kisfiút. Az ikertestvér annyit elárult, hogy utoljára a múzeumban járt. A többit csak akkor merte elmondani, mikor a rendőrök lefoglaltak egy négykézláb álló, közepes kutya méretű, mégis emberszerű preparátumot. -én nem gondoltam, hogy meg akarja ölni, akkor nem küldtem volna oda! csak úgy féltem a párductól. elhittem neki, hogy tényleg van olyan kapcsolója. Becsapott. híradó: „A városban kijárási tilalmat rendeltek el,mert az állatkertből tömegével szöktek el nagymacskák, krokodilok, óriáskígyók és színes tollú egzotikus madarak. Az állatkert vezetősége mindent tagad.” Közben a riporter mögött elugrál egy kenguru, a lábaira csavarozott fatalapzattal nagyokat dobbant.

124


Bábel A magasház huszonöt szintes és nyolcvan méter magas. A hetvenes években épült fel, de a rendszerváltáskor már életveszélyes volt az építési technológia hibája miatt. A lakókat kiköltöztették, de az épületet azóta sem bontották le. ellepi A GAlAmBSZAr. A régóta üresen álló panelszörny ablakaiban porladó ürülék fertőző, papagájkórtól és a szalmonellától lehet tartani. Az épületnek ma már sok ablaka hiányzik, fújj körülötte szél. A megszáradt ürülékpor közvetlenül bejuthat a lakásba, például nyílászárókon, szellőzőkön keresztül. pécs pokoli tornya a világ legnagyobb lakatlan épülete lett. 1989 óta csak a baglyok, denevérek és galambok lakják a házat. meg hajléktalanok, szipusok és heroinisták. A környék kurvái is gyakran ide hordják kuncsaftjaikat. öngyilkosok tucatjainak jelentett ugródeszkát egy olimpiához, melyen minden súlykategóriájú ember ugyanakkora eséllyel indul és ér célba. itt csak vesztesek vannak. egyszer egy süketnéma fiú elhatározta, hogy híres lesz. Az egyetlen könyv a Biblián kívül, amit ismert, hugo párizsi notre-dame-ja volt. egy fogyatékos intézetben élt, de még ott is kiközösítették. A kerekesszék-derby győztesének jutalma az volt, hogy a süketnémának találós kérdéseket tehetett fel, amire ha nem jól válaszolt, közös erővel legurították a lépcsősoron. máskor a nevelőnő őt öltöztette be udvari bolondnak az értelmi sérültek mátyás király színdarabjában, amit a városi tévé is közvetített. de ő nem ilyen hírnévre vágyott. Több évi próbálkozás után az intézet hulladékából - drótokból, nejlonszatyrokból - végre sikerült szárnyakat készítenie. Az első akart lenni, aki a magasház legtetejéről int be a világnak, aztán egy nulla forint költségű szerkezettel a hátán élve ér földet. Benne lenne a tévében, látná a nevelőnő is, akiért bekerülése első napjától odavan, és aki udvari bolondot csinált belőle, és minden más létező módon nevetségessé tette, hogy senki ne sejtse röpke viszonyát a szégyenletes rábízottal. április elseje péntekre tervezte az akciót. A szél kellőképpen fújt, a nap kellőképpen sütött. így majd jól fog sikerülni a siklás,

125

G U L I S I O T Í M E A és a filmek is teljes megvilágításban tudják megörökíteni. Az igazgatói irodából ellopta az intézet két nagy teljesítményű kameráját állványzattal együtt. óriás hátizsákkal indult el, mintha hazalátogatna hétvégére. A helyszínen felállította és beprogramozta a filmfelvevőket. Az épület nem olyan volt belülről, mint elképzelte, megmagyarázhatatlan okból félni kezdett. Az egyik sötét sarokban megmozdult a törlőrongykupac. hősünk nem hallotta mit mond, de egyértelmű volt, hogy hozzá szólt, mert felé nyújtotta kezét, ami fehér partfisnyélre tekert piros pöttyös kendőnek tűnt. épp ilyet hord a nevelőnő is a nyakában. A lénynek nem látszott a tekintete, de lassan mozgó szájáról le tudta olvasni szavait: - ha ezt beveszed,bátrabb leszel mindenki másnál, és bárkit legyőzhetsz önmagadon kívül. olyat mutatok, amit senki más nem láthat, az igazságot. mielőtt bevette a tablettát, csak az jutott eszébe, hogy a film hat perc, hat másodperc és hat tizedmásodperc múlva indul. legfeljebb újra beállítja. már a harmadik emeleten járt, mikor beleütközött valakibe: a nevelőnője volt, madarakkal a vállán. A kendőt most fején viselte. hevesen csókolóztak, a fiú, örömében meg is pörgette szerelmét. ott helyben gyorsan levetkőztette és a korlátnak támaszkodva egymáséi lettek. A nő orgazmusa nagy sikításban tört ki, aminek vége mintha varjúkárogás és macskanyervogás keverékébe váltott volna. A nő teste pillanatok alatt felére zsugorodott, görnyedt össze, mint egy leeresztett úszógumi. hibátlan fehér fogai, előbb megfeketedtek, majd kiestek, a fiú szája is megtelt velük, a banya arcába köpködte őket. Az semmivel nem törődve elkapta a fiú még csöpögő, ám az ijedelemtől és undortól már jócskán összement nemi szervét és hevesen szopni kezdte. A véres ondó még az orrán is spriccelt. áldozata miután a pióca letépte magát róla, eszeveszetten rohanni kezdett a tető felé, alig egy perce maradt. A hetediken édesanyja fogadta és könyörgött, hogy maradjon vele, órák óta rá vár, megígérte, hogy eljön. fia azonban nem emlékezett semmiféle ígéretre, csak a banya ábrázatára ami most azonosnak tűnt anyjáéval. futott tovább, felvétel indul. megállt az idő. A tetőn medencék kéklettek és pálmafák lengedeztek, lenapozott lányok és kigyúrt srácok tömege fogadta. egy pont kedvére való vöröske hozzá fordult és jelbeszédbe kezdett: - csak miattad vagyunk itt, végre megjöttél! Kiálltál minden próbát, a végső győzelemhez már csak egy kell, ugorj abba a nagy medencébe és úszd át ha tudod! - azzal a placc szélére mutatott. nem gond neki, tíz éve jár heti kétszer úszóedzésre. ide szárny se kell, lekapcsolta hátáról.

126

G U L I S I O T Í M E A A videón mindebből csupán annyi látszott, hogy egy ember örömüvöltés közepette zuhan. egyetlen élő rokona, az anyja azonosította. A nevelőnő a tragédiát a többi sérült diák okítására használta: -látjátok, így jár aki drogozik. vajon honnan tudta ilyen részletesen a történteket? ezt soha nem kérdezte senki.

127


Szodoma A GAlAmBSZArTól fehér vasútállomáson egy kislány minden nap a nagymamáját keresi. ugyanott egy öreg hölgy minden nap a rég halott férjét várja. (A telihold ma elfelejtett eltűnni reggelre, talán boszorkányok lyuggatták az éjjel szomjas, tolakodó orrukkal.) izoldát mindenki ismerte, még akkor is, ha a legtöbben szinte semmit sem tudtak róla. lehetett tél vagy nyár, megjelent a pécsi belvárosban, két kezében egy-egy telepakolt táskával, vastag rúzzsal az ajkain, vakítóan ősz hajkoronával, erős fekete sminkkel a szemei körül. A táskás – sokan csak így emlegették. A táskákban mindig volt alapvető élelmiszer, meleg ruha. Bárki láthatta, hogy bár itt bolyong közöttünk, a pécsi utcákat rója, valójában egy más világban él. Sok legenda keringett körülötte. Többen tudni vélték, hogy családja nem menekülhetett a holokauszt elől, és elméje egy gödörben való bujkálás során bomlott meg. Azt is beszélik, hogy férje ávó-s volt, és a kegyetlenkedésekben felesége is örömet lelt. állítólag egy gyönyörű fiatal lányt szabadulásáért cserébe orális szexre kényszerített. én csak annyit tudok, hogy néhányszor lehetett egy kislánnyal karöltve sétálni, szájon is puszilták egymást, a nagymamája is lehetett volna, akár. Az a kislány én voltam. uránvárosba mentem orvoshoz, a 2-es buszon találkoztam izoldával, aki már több éve ellenállhatatlanul vonzott. Anyukám mesélte róla, hogy mikor ő még középiskolás kamaszlány volt, a hölgy már akkor majdnem ugyanígy nézett ki mint most. olyasmit is ráfogtak, hogy “a gazdag zsidó nő biztos megvette az örök fiatalság italát”. Kíváncsivá tett, lévén született oknyomozó és sötét misztériumtól fertőzött természet. mindössze egyszer látogattam meg. Az első furcsaság, amit észrevettem, hogy bár fűtött volt a lakás, polcain kis üvegedényekben friss, hideg hó állt. ujjaimmal ellenőriztem, igazi-e, az volt. Beszélgettünk, de semmi újat nem tudtam mondani neki, helyettem folytatta az élettörténetemet. rögeszmésen ismételte, hogy egy fiatal lánynak táncolnia kell ha fene fenét eszik is. mondtam, hogy én nem tudok táncolni,ügyetlen a mozgásom. erre ő: - hisz nem csak lábbal lehet táncolni!

128

G U L I S I O T Í M E A A lényeg, hogy egyik valóságból átügyeskedjük magunkat egy másikba, ahol egész más törvények érvényesek. persze azt hittem,egyszerűen a háború emlékét szeretné így kizárni a tudatából. egy lábra állt, annak is körme hegyére. elegánsan körbefordult és csettintett. múlt század közepi fárasztó balerinamutatvány készülődik - gondoltam. nyakába emelte az egyik lábát, bugyi nem volt rajta. Aztán hátat fordított és felhúzott tüllszoknyával lehajolt. végbélnyílása kikerekedett, és mintha egy kígyó villás nyelve szimatolt volna körbe belőle. csak a bele lehetett ez a másfél-kétméteres cső. Kiszakította - nekem fájt és ugrálókötelezni kezdett vele, közben hangosan kacagott. majd a nyaka köré csavarta és önakasztásosdit játszott - én fulladoztam helyette. Szájába dugta a bélszakasz végét és beszívta mint egy extra vastag spagettit. nem bírtam tovább, öklendezni kezdtem,számon az ő bele buggyant ki. óvatosan húzni kezdte, és úgy éreztem mintha egy szervemet tépnék ki elevenen. - elég a játékból, hagyja abba, már értek mindent! - könyörögtem. - ha azt hiszed, hogy láttál valami szerinted lehetetlent és pár pillanatra átérezted valaki más fájdalmát ezzel kész vagy, nagyot tévedsz. még nem tudsz játszani. nem kívántál meg, elég volt egy kis meglepetés, hogy elriasszon. pedig olyan világot nem találsz, - ha nagy varázsló lennél is amiben bármi is hasonlít ahhoz amire vágytál. ez az egy törvény létezik.

129


Égőáldozat A Széchenyi teret életnagyságú, katonás rendben vonuló csupa egyforma Barbi végtelen hosszú sora állja el. Több ezernyi tűsarok alatt kopog a Sétáló utca. Széchenyi óriás lovasszobra megelevenedik, átnyargal a Zsolnay szobor kézműveseihez, felrúgja őket, elveszi szerszámaikat, hatalmas kővésővel erőszakolja meg a Barbikat és kalapáccsal veri szét makulátlan szépségű arcukat. A város népe polgármesternek kiáltja ki a vérengző szobrot, hálából amiért megszabadította őket a plázacica-uralomtól. A tömegből éljenző lányok válnak ki, csúnyák és átlagosak, de legalább különböznek egymástól. vége a negatív diszkriminációnak. A dzsáminál is magasabb örömtűz fényénél izgatottan próbálgatják elesett vetélytársaik flitteres , trendi ruháit. csak az a gond, hogy nem tudnak megegyezni, melyik kié legyen. Tépik-cibálják a göncöket, amelyik nem szakad el közben, arról a győztes szomorúan állapítja meg hogy nem illik rá: a dereka túl szűk. verekednek, ki jut előbb a tűzbe, hogy elégesse fölös zsírpárnáit. reggel. ökörsütés szaga, ünnep utáni csönd. mozdulatlan, egyforma szürke figurák a földön,mint pompeiiben. majd ellepi őKeT A GAlAmBSZAr is.

130


Apokalipszis A pécsi temető több mint száz éves. Az új temetőhöz új szabályok és rendeletek is készültek. Szabályozták a sírásómester feladatait és kötelességeit is. Többek között azt, hogy a boncolásig a halott ujját csengővel kellett összekötni, az esetleges tetszhalottak kiszűrése érdekében. A korabeli híradások szerint pécs a magyarországi városok halálozási statisztikájában Budapest után a második helyet foglalta el. halottak és sírok azonban nem csak a mostani temetőben fekszenek, hanem a város alatt is megtalálhatók. A római kori temető a mai Széchenyi tér helyén volt. Két pécs létezik, egy élő és egy holt. Ahogy múlik az idő, úgy azok, akik az élő pécshez tartoznak, átkerülnek a holtak városába, de valamilyen módon mégis élők maradnak. Annyiban, amennyiben emlékeznek rájuk. vannak, akik csak fényképezni járnak a temetőbe. leginkább régi művészsírokat. Külön parcellát nyitottak ágnes – szebben mondva- szeretőinek, valójában áldozatainak. Akik egytől egyik tűzbe mentek volna, vagy mentek is érte. igen, az ő közelebbi bemutatását kihagytam a városnézésből, de csak hogy ne érezze magát kellemetlenül öregsége miatt. ugyanis rögeszméje, hogy olyan kultúrember kevés van az országban, aki őt nem ismerte fiatalon, és aki nem rökönyödne meg mostani valóján. Az eszébe sem jut, hogy éppen azért, mert negyven éve látták, nem ismernék meg. de most itt állunk sírszobra előtt, tudtommal a világ egyetlen temetői képmása előtt, melyet még élő személyről mintáztak. Saját maga rendelte adósságra, így próbálván megakadályozni, hogy pompás vonásai, termete romlásba menjenek. Gyakran kijár ide, hogy tükörbe nézés helyett a fiatalkori önmagát csodálja. nézzék, ott jön! Tisztelt utasaim, kérem önöket, ne essenek pánikba, csak maradjanak szorosan mögöttem, és csöndben várjanak a fák alatt! mielőtt a szoborhoz ért, riadtan körbenézett, mint egy vackát titkoló vadállat. Kontyát egy mozdulattal lebontotta, és a szobor arcra fölnézve fésülködni kezdett. A bolondok gyerekes szelídségével mosolygott magában.

131

G U L I S I O T Í M E A Kirúzsozta előbb a saját száját, majd a magassarkújában inogva fölmászott a talapzatra, hogy kisminkelje a szobrot. mikor már elég tökéletesnek ítélte, átkarolta karcsú derekát, és a semmitmondó kőszemekbe bámult szerelmesen. Gyengéden csókolgatta, majd egyre vadabbul, egészen vörösre maszatolva mindkét arcot. veszettül kaparta a szoborét, hogy eltüntesse a szépséghibát, de körmei csak vastag GAlAmSZArréTeGeT hántoltak le. Tehetetlen dühét önkielégítéssel vezette le: egyik kezével szoknyája alá nyúlt, másikkal alteregója hideg mellét markolászta és fogaival csikorogva harapta a guanót nagy falatokban. valaki a lombok mögött nem bírta tovább, hangosan felkacagott: - ezért a gusztustalan nőért haltak meg ilyen sokan? mivel jobb ez,mint bármelyikünk?

132


Feltámadás mintha lassított felvétel lett volna. Az ég kékesfeketére változott, a százéves gesztenyefák levelei mozdulatlanná dermedtek, A repedezés a legközelebbi művészsírokon kezdődött, és hullámszerűen terjedt az egész temetőre. A sírokból kikelők nagyon is éltek és cseppet sem voltak félelmetesek. mindenféle korú férfi és nő, csupa elegáns öltözékben, élettelien csacsogtak, nevettek, ugratták egymást, mint egy szüreti mulatságon. Az ég alja vörösen megnyílt, de a várakozásoktól eltérően nem Krisztus, hanem egy beláthatatlan nagyságú vulva jelent meg, amely mindenféle holmit szórt a nép fejére. A nagy halomból minden feltámadott kivett valamit, - kinek mi volt valaha legfontosabb - hangszereket, irattömböt, sodrófát, lexikont, pénzköteget, karizomerősítőt, ódivatú szexuális segédeszközöket, sült libát, sminkkészletet satöbbit. A hatalmas vulva aztán pézsmaillatú füstöt kezdett eregetni, majd tüsszentett egyet, takonycseppjei egyenként bevonták és mintha gyantába olvasztották volna az emberek szent tárgyait. Azok meg ahelyett,hogy feldühödtek, netán elkeseredtek volna, örömtáncot jártak. végre megszabadultak minden munkájuktól és a feléjük támasztott elvárásoktól. Az új életben nem kell már se szépnek, se ügyesnek, se okosnak, se erősnek, se szorgalmasnak lenniük. Sőt még szexinek sem. Szóval mindenki ujjongott, kivétel ágnes. megszégyenült,neki nem érte meg. neki sose számított senki más saját magán kívül. most,ha már így alakult, kellene csinálni valami produkciót. de nem jutott eszébe semmi. Két dologhoz ért, a hegedüléshez és a szerelmeskedéshez. itt azonban már egyikre sincs szükség. elkeseredetten leült a szobra talapzatára. egy fehér galamb repült a képmásra. dühösen elhessegette, védve méltósága utolsó maradványainak illúzióját. A madár erre gőgösen felfújta magát, megfordult,és mielőtt elszállt volna, egy nagyot pottyantott a fejére. Az igaziéra. vagyis arra, akit eddig annak hittünk. A galambürülék helyén a hajas fejbőrön egy lyuk nyílt, amit kínjában tovább szaggatott,amíg elő nem tűnt csupasz koponyája. Kibújt bőréből, mint egy használt fétisjelmezből. Steril szertári csontváz. Galambok,varjak, feketerigók és verebek gyülekeztek,elhordták a csontokat. és ami megmaradt: egy üres ruhafogas. Aztán a szobrot vették célba. Szürke máza úgy hámlott le darabokban, mint a főtt tojásról a héja. Az esemény helyszínére tömörült tömeg azt várta, hogy

133

G U L I S I O T Í M E A ilyen fantasztikus történések után csak jó következhet, mint a mesékben, például hogy a kőburok alól egy hús-vér lány fog kilépni. Tévedtek. A máz alól egy ócska, szabvány guminő került elő, testén a madárcsípések nyomán szakadások keletkeztek. lisztszerű anyag szóródott ki belőle. púder. hamisítvány volt.

134


Szenteste A kislány már tavaly és tavaly előtt is ugyanazt kérte karácsonyra, de csak most kapta meg, mikor a szomszéd is vett egy hasonlót hetvenezerért: egy jókora csoki Betlehemet. Az istálló akkora volt, mint egy nagyobb méretű kutyaház, a tehén foltos angol bulldognak, a szamár szürke snauzernek, a három birka fehér uszkárnak felelt meg. A jászol aranypapírba csomagolt csokirudakkal volt teli széna gyanánt. józsef és mária sem sikerültek túl élethűre, bumfordiak voltak mint a cartoon network mesefigurái. A kislány csalódott, és mérgében apja fejéhez vágta a kis jézust: – nem igaziak és nem is hasonlítanak igazira! nem kell, vidd innen! – bömbölte. – legalább nem kóstolod meg, nem csúfítod el holnapig, hadd lássák a vendégek, hogy mi se vagyunk hátrébb pogányéknál! most, hogy a tilos dolgok listájára került a csokifigurák megkóstolása, kezdett érdekessé válni a számára. Alvást tettetve várt, amíg szülei horkolását nem hallotta. lábujjhegyen lopakodott a konyhába, ahol megtalálta a tortavágó kést,majd abba a szobába lopódzott, ahol kisöccse aludt, és ahol a csokoládécsoda elhelyezésre került. Bebújt a miniistálló szűk ajtaján, magára csukta. legnagyobb meglepetésére most nem kellett összegörnyednie, hogy elférjen. Az állatok is teljes nagyságúak voltak, éltek és mozogtak. A szent házaspár barátságosan mosolyogva intette beljebb a kislányt. ám ahogy közelebb ért, és végigsimított a tehén oldalán, azonnal mozdulatlanná dermedt minden lakó. A gyerek először elszomorodott, majd eszébe jutott, miért is jött tulajdonképpen: megdézsmálni a Betlehemet, hogy reggel a szülei és nagyanyja úgy sikítsanak, mint mikor játékkoponyát és gumibogarakat tett az ágyukba. A szamárnál kezdte, ennek volt legcukibb pofija. A füle gumis volt és szőrös, egyáltalán nem csokiízű, de azért folytatta. Az állat meg is rázkódott,majd mikor éktelen iákolásba kezdett volna, a kislány gyorsan jó erősen bekötözte a száját hajszalagjával, és harapott egy nagy falatot az orrából. olyan aromája van, mint mikor kiesett a tejfogam – gondolta. mikor megunta, a tehénhez fordult, hasa alá guggolt és szívni kezdte dagadó tőgyeit. – mmm, fehér csoki, még meg se keményedett, olyan friss, mint az

135

G U L I S I O T Í M E A osztálykiránduláson a Szerencsi gyárbeli fémtőgyekből ömlő forró csokoládé. ám ettől is hamar megcsömörlött. – milyen élethűre csinálták ennek a robotnak a bundáját, nem igaz, hogy nem egy valódi tehén bőrével vonták be, annyira olyan a tapintása! ezt könnyen ellenőrizhetem! – nevetett, majd a zsebéből kikandikáló késsel kikezdte a barna-fehér mintás bőrt. Az állat rövid zsinegre volt kötve, így mozdulatlanul tűrte a vágásokat, csak a farkával csapkodott idegesen, mintha a kínzó legyeket és böglyöket hajtaná. – még a vérét is szimulálják! – csodálkozott. – persze, apa mindig mondja, hogy a mai világban csalni kell. egyben lefejtett körülbelül fél méter felületű bőrt, amit köpenyként hátára borított – egyre hidegebb lett az istállóban. A birkák összebújtak, orrukból pára szállt. most látta, az egyik még kicsi. fázott, ezért ölébe vette a kisbárányt, hogy melegítse. órák teltek el, megéhezett. Szülei másnapra báránysültet ígértek. rosszalkodását talán jóvá tehetné, ha előkészítené a húst a sütéshez, tudja hogy kell, már totyogós kora óta nem lehet elzavarni a konyháról ha nyers belsőségekkel bánnak. felvágta az alvó bárány hasát, amiből a megszokott szervek helyett egy még kisebb bárány bukkant elő. nem élt, úgy tűnik a nagy hévben az anyja hasával együtt a kicsit is kettévágta. csecsemősírást hallott. A jászolhoz ment, üresen találta. csak most tűnt fel neki, hogy a Szent család nincs már sehol. Az új jövevényt a szalmára fektette, különvált első és hátsó felét gondosan öszszeillesztette, be is takarta saját marhabőrével. Kilépett a Betlehemből, amely ugyanolyan kicsinek tűnt, mint előtte, majd szobájába ment és amint betakarózott, rögtön elaludt. Azóta nem múlik el úgy karácsony a városban, hogy szóba ne kerülnének a gazdag mészárosék, akik vidéken töltötték a szentestét, és karácsony reggelén kétéves kisfiukat az istállóban találták, darabokban, az állatokat pedig elevenen megcsonkítva.

136


Ünnep mindenki csak “A Krampusz”-ként emlegette. Senki se tudta, ki vagy mi volt előtte, és hogy egyáltalán valamikor leveti-e a jelmezét. Sem kora, sem neme nem volt ismeretes. állítólag abból élt, hogy karácsonykor a télapóimitátorok mellé szegődött ijesztgetni a gyerekeket. A furcsa csak az volt, hogyan lehetett egyszerre az ország különböző városaiban ugyanazon nap ugyanazon órájában. Az már nem is került a szóbeszédbe, hogyan osztja be egész évre az egy nap alatt összehozott keresetét. Boltban sose látták, legfeljebb buszmegállókban és szemétlerakóknál, kizárólag sötétedés után. Találgattak,vajon miért rejti el az arcát – fekélyei vannak? nem bírja a fényt? infantilis kedvtelést űz és nem veszi észre hogy már nem vicces? netán feltűnési viszketegségben szenved? vagy egyszerűen szégyellős? 2013-ban is ugyanúgy várták a lappföldi mikulást, mint eddig. Több tízezres tömeg ácsorgott a liszt ferenc reptéren, legtöbbjük gyerek, sokan közülük piros kabátban, piros sapkában, fehér bojttal a végén. Az állatkert gondozói két rénszarvast vezettek kötőféken, hogy míg nem jön a mikulás, legyen mivel lekötni a lurkókat. délután háromra várták, fél négykor még sehol nem volt a repülője. négyre mégis megérkezett. nagyapósan integetve sétált le a lépcsőkön, kedvesen biccentgetett jobbra-balra, egyik kezével szaloncukrot szórt az emberek közé, a másikkal kétdecis reklám-kólásdobozokat osztogatott. nem kért elnézést a késésért, de ezt természetesen mindenki azonnal megbocsátotta neki. Később indulhatott, valószínűleg hazájabeli rajongói nem hagyták az előző repcsire felszállni, vagy öreg csontjai miatt nehezen készítette össze a több zsáknyi ajándékot. A késés ellenére minden úgy zajlott, mint szokott, kivéve azt, hogy most az utaskíséret a gépen maradt, és nem jött vele egyetlen krampusz sem. egy kamasz fiú azzal élcelődött, hogy az ő “helyi Krampuszukat” szólongatta a recsegő mikrofonban, mint egy szófogadatlan kiskutyát: – na most gyelle Klampuszka, vál a mikulász báci! hol jállsz, cak nem semétbe tulkállsz máll megint? van itt frissz jó saloncukollpapíl meg üresz pepcikólászdobodz, bele isz hudozunk! de ha mald pilos hó eszik, akkol kapc te tőllünk akállmit isz! egyre többen csatlakoztak a gúnyolódóhoz, jóllehet nem is tudták kiről van szó. egyszer csak a tömeg itt-ott szétvált, utat engedve a mentősöknek. egyre több üres folt keletkezett, felülnézetből gabonakörökre emlékeztettek. Közel száz gyerek fuldoklott egyszerre a félrenyelt szaloncukortól és a mohón szájukba

137

G U L I S I O T Í M E A tömött csomagolópapíroktól, melyek színes,cikkcakkos vége meg-megcsillant az elkékült ajkak között. A szülők és tanítók észveszejtve sikoltoztak, mert végig kellett nézniük, ahogy az elsősegélyesek próbálják eltávolítani az elakadt falatokat, sikertelenül, mert minél jobban húzzák, az áldozatok szemgolyója annál beljebb csúszik gödrében, a kiálló szaloncukorpapír-darab pedig sose ér véget, több méteresre nyúlik, vörösesrózsaszín és irtózatos büdös, akár a kiöntött kanális. A szülők nem törődnek bele,ott rúgják-vágják a mentősöket,ahol érik, olyan hevesen rángatva ordítoznak a fülükbe, hogy leszakad mindenestől a hallószervük, a sarki sütödések kagylókat és cimpákat árulnak, szőröset vagy szőrmentest ízlés szerint. Az eszüket és fülüket vesztett emberek – ha ugyan még annak lehet őket nevezni – dühükben kicsi a rakás nagyobbat kíván-t játszanak, és a rendőröktől elvett gumibotokat lenyomják egymás torkán, habos nyálat gurgulázva röhög egy öreg nő, akinek feldugtak egy szegecses viperát. fél óra múlva a helyszín olyan, mint egy disznótor rengetegszer egymás mellé vetített képe: a véres-salakos pocsolyák már bőrösödnek a fagytól, a fehér, földön fekvő süldő testekből meleg gőz száll fel. A téren felállított fenyőknek karácsonyillatuk van, és a szállingózó hó mintha szőlőcukorral hintené meg karjaikat, úgy hogy már csömörükben lekonyulnak. A szél kandallók csípős aromáját hozza messzi családi házaktól. mintha lassított felvételt néznénk egy lars von Triers-filmben – vöröskeresztes dzsekijű, izmos alakok térdelnek kis buckák fölött, körülöttük síró gyerekek plüssállatokkal a hónuk alatt, ujjukat szopva, a zilált hajú felnőttek meg mintha egy társas modern balettjelenetet próbálnának pantomimre ültetni. Annyi hang keveredik, hogy az egész összemosódik egy víz alatti füldugulás béna nyugalmává. Télapót nem kereste senki, eltűnése is ugyanolyan természetes volt, mint érkezése egy megkérdőjelezhetetlen archaikus mesevilágból. A rénszarvasok egy bevásárlóközpontban kötöttek ki, agancsuk köré giccsesen villódzó karácsonyfaégők tekeredtek a lakásdekor üzlet kirakatában. páran megálltak megsimogatni őket, de mivel árcédulát nem találtak rajtuk, továbbmentek. Az eladókisasszonyok ruhakefével áthúzták a szőrüket, majd iratűzővel a cég emblémáját csattintották a fülükre. Télapó mint aki jól végezte dolgát, leült szállodai szobájában egy karosszékbe,forró teát kortyolgatva szemét lehunyva pihent, majd felnyitotta a dohányzóasztalkán talált ipadet. A legfrissebb hírekre kattintott, és attól, amit látott, egészen kimelegedett – félmeztelen mikulássapkás gyerekek a földön, – hm, itt ma tényleg piros hó esett! – somolygott magában. Szorította a nadrágja, ezért kigombolta a sliccét, egy kis arany csengőt kötött a pénisze tövére és a tragédiáról szóló cikket olvasgatva maszturbált hangulatos csilingelés

138

G U L I S I O T Í M E A közepette. mikor ezzel kész lett, lassan, komótosan kibújt mikulásjelmezéből. A Krampusz volt alatta. nagy, piros ajándékos zsákja titkos belső zsebéből elővett egy alufóliába tekert valamit. nyomkodta, szagolgatta, hümmögött, mondván: – ez még ehető, íme a karácsonyi elővacsi! fölhajtotta krampuszálarcát és beleharapott a több hetes, szeméttelepről előkotort ürücombba. – ez az első ünnepem évtizedek óta, hogy legalább friss husit... láthattam. megérte a hosszú, kényelmetlen potyaút lappföldre egy furgon hátuljában. megérte a pilótát, a mikulást és kísérőit altatós kólával elkábítani, fafűrésszel feldarabolni és apránként leküldeni a vécélyukon át a szabad égbe. megérte valaha pilótának tanulni akkor is, ha végül csak csöves lett belőlem, akkor is. ezért a repülésért minden megérte. ez a látványkonyha pedig minden éhezésért kárpótol. – azzal örömtől könnyes szemmel görgette egyik véres fotót a másik után. A csorgónyálú, remegő kezű vénember.

139


Egy kuncsaft-prosti dialógus fizetés előtt – mennyi? – orális nyolcezer, vaginális tizenöt, komplett húsz, komplett extrákkal huszonöt. – Kicsit drága a többiekhez képest. – na de hát én nem adom alább magam, én úrinő vagyok, ráadásul jó, feszes, fiatal bőr. – Gondolom akkor van normális kéglid... – Antikbútorozott, franciaággyal, tusolási lehetőséggel, intim környezetben. – legalább társalgás is beletartozik az árba? rohadtul rám férne egy dumálás. – Természetesen, két diplomám van, mindkettő emberekkel végzett munkára jogosít. – Szóval empatikus vagy? – maximálisan. ha szereted a zenét, vigasztalásul eljátszom neked a für eliset. – csókolózol is? ezt nem szokták szeretni a lányok, mert szerintük intimebb mint a dugás, és csak a párjukra tartozik. – forrón, gyengéden csókolok. – mosol előtte fogat? – Szívem, ez sértő, hát persze, minden vendégem előtt és után, azaz napjában minimum hatszor. – Anált vállalsz? – persze. – Szájba pisilést? – naná, az aranyeső az egyik specialitásom. – Kakilnál előttem? – Ahogy akarod. – egy kis laza pofozkodás belefér? – csak meg ne látsszon. – Aztán pezsgőzgethetnénk is. meddig érsz rá? – mindig van behűtve ital és szerencsés vagy, mert ma bármeddig ráérek, amíg jólesik. – ezek szerint nincs semmilyen megkötésed... – csak egy: előre fizess. – ez természetes.

140

G U L I S I O T Í M E A fizetés után – Az az ajtó miért van betámasztva? egy vérengző szörnyeteget rejtegetsz? – psztt, halkabban, anyám meghallja! – oké. üljünk le! – A székek a maminál vannak, egyiken virágcserepet tart, másikon a lábát, a harmadik beszakadt, mikor legutóbb ráállt ablakot pucolni. – Akkor feküdjünk le. – várj, ez egy picit problémás, még nem tettem rendbe az előző után. hogy az mekkora egy állat volt! – megvárom. – na gyere! – de...először beszélgessünk valamiről. A feleségemmel válságba került a kapcsolatunk. – Gondolom ezért vagy itt. milyen az asszony, hideg, uncsi? – pontosan. – Tudom én, nem kell annyit kertelni, fölösleges szócséplés, az idő pénz. – Szóval a házasságom... – Szarok a házasságodra, kezdjük már! – A szarás előtt pisilj, ez a sorrend. – most épp nem kell pisilnem. – Akkor igyunk valamit, aztán meghallgatnám a zongorázást, ha nem gond. – nem hát, a gond csak az, hogy tegnap óta ínhüvelygyulladásom van. – mindegy, a pezsgőzés attól még áll. – A francba, elfelejtettem, hogy nem dugtam be a hűtőt, sokat fogyaszt, tudod a mai világban meg kell mindent gondolni. Kérsz vizet? – nem kösz, de Te igyál, hogy tudj pisilni. – még jó, hogy hashajtót nem etetsz velem, hogy tudjak fosni! – ezek szerint kakilni sem kell... – nem, ezt nem lehet kényszeríteni. – Akkor adj egy puszit ide! (pussz) – hé, neked ondószgú a szád! – úgy lerohantál, hogy fogat mosni se volt időm. – de egy szopás nem tart sokáig... – ha megfizetik. – előre letettem, huszonötöt, ahogy kérted. – és mered ezt felemlegetni? undorítóak vagytok ti férfiak, azt hiszitek ha pénzetek van, bármit megtehettek egy nővel. 141

G U L I S I O T Í M E A – de hát te pénzért..de hát én... – nincs dehát! húzd le slicced, te mocsok, nem érünk rá! – de hát azt mondtad ma... – elvileg ráérek, de a tartós kapcsolatomat se hanyagolhatom el holmi kismiska dugópajtik miatt. – Kösz. (cupp-cupp-cupp) – Kész vagy. – de hisz el se élveztem! – nem tehetek arról, hogy ilyen lankadt vagy. elfáradt a szám. – Akkor dugjunk. (plakk-plakk-plakk) – elmentél már, az isten szerelmére? – nem, még nem, csak harangozik benne, túl tág vagy. – én vagyok tág? inkább neked kicsi a farkad, nem gondolod? – Kibírnád egy percig, hogy ne alázz meg? – Apropó megalázás, te nem verekedni jöttél? nesze! (csatt-csatt) – nem úgy értettem, hogy te engem, hanem én téged... – Azt próbáld csak meg! Azonnal feljelentelek és teszek róla hogy a dutyiban rohadj el! jó kapcsolataim vannak. – Biztos a zsarukat is le...vagyis hogy őket legalább tisztességesen... – Te beszélsz tisztességről, aki csalod a feleségedet? – és te, aki árulod magad? – humánus cselekedet ilyen béna pöcsöknek, mint te. – Béna? majd megmutatom én! Tartsd a segged! (lukk-lukk-lukk) – Bennem vagy már? – nem szorítasz. – mit vársz negyven év análozás után? – Te hány éves is vagy? – hatvan! – Bööö... – ide ne hányj az ágyamra, két milliót ér! – már késő. nyald fel, te semmennyit nem érsz, undok vén buksza! – pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadok el! – de én mit kaptam a pénzemért?? – orál, sima és anál, pofon. vagy érzékeny kis lelked hiányolja a für elist? – nem, csak a tiszteletet és tapintatot, ami egy embernek kijár! Add vissza a pénzem, te szuka, mert kibelezlek és megfojtalak a saját zsigereiddel!! – vissza nem adok, de legközelebb ingyen jöhetsz 142


A hangok szerelmese i. péterről húszéves volt. Az ágy szélén ült, gondterhelten pödörgette épp csak pelyhedző, szemtelenül kicsi bajuszát. unatkozott? nem, ez csak a látszat! világraszóló csaták dőltek el benne valahol mélyen, maga sem tudott róla. Kellett neki a magány, a csönd, a szünet. hetet ütött az óra, légy dönögött a lámpa körül, hitvány, soványka. neki-nekicsapódott a búrának. majd csatlakozott hozzá még egy, nagyobb, kövérebb. A fiú ámulva figyelte muzsikájukat, mint mindent, ami füllel felfogható a világból. valósággal táncoltak a legyek: a kicsi előbb nagy ívben kerülte ki a másikat, majd szűkült a kör. villódzott, sistergett az eddig megbízható fényforrás. péter – így hívták őt – ümmögve tett le egy könyvet, majd újba kezdett. hamar kivégezte azt is, sarokba vágta, már nem lévén többet hozzá köze. Semmi sem volt neki elég és főleg nem elég jó, többre vágyott, gazdagabb olvasmányra, és tudta azt is, hogy könyvekből nem tanulhatja meg az életet. Közben haladt az este, valahol messze veszettül csaholtak a kutyák, „talán a telihold miatt”- gondolta hősünk, aki mindig is hajlott a regényességre és szerette a misztikus meséket. egyik kedvencét, a sellőkről szólót nagyanyjától hallotta még réges-régen. e legenda szerint halfarkú, nőtestű lények lakják a tengert, és az arra tévedő, magányos halászokat földöntúli énekükkel egyre mélyebbre és mélyebbre csalják a nyílt vízen, egészen odáig, mikor már nincs visszaút. péter százszor hallgatta meg e félelmes történetet, még tizenévesen is gyakran álmodott sellőkkel, félredöntött párnatollas fejjel hallgatta, amint azok fülébe sóhajtoztak, dúdoltak és karonfogva úsztak vele az édes semmibe. egyedüli gyerek volt – kis királyfi gyöngyös palotában -, csupa jót kapott, mégis úgy érezte, elmulasztott minden jót. ugyanis csak kétszer rúgott be úgy istenigazából, másnap pedig csak egyszer hányt… Soha nem maradt ki éjjelre, csak kollégista korában, de akkor sem, hisz éjféli kakukkszóra ágyba cibálta magát. ja és egy szál cigi, még pár slukk, ennyi a húszéves lajstrom, meg hogy egyszer majdnem betörte mérgében az iskola üveges kapuját. hiába akart, nem tudott rossz lenni. Tizenhárom éves kora óta szüntelen szerelmes volt, reménytelenül és nagyon. egy lánnyal járt is kéz a kézben, azzal éppen, akit nem szeretett. Kíváncsisága hajtotta mindig úttalan utakra, s legjobban azt fájlalta, hogy igazán még sosem tévedt el. „majd egyszer”- ismételgette – „majd egyszer! egyszer, de akkor végleg.” A nagy bohémek sorsáról ábrándozott: szivarról, snapszról, rulettről és nőkről, hogy mikor hajnalban zár a kávézó, halva találják egy asztalra dőlve, ifjú nyakán kihűlt rúzsnyommal. A meg nem értettséget – mint a művészlét „kelléktárának” elengedhetetlen darabját - óvodáskorától tanulta… nem játszott a többi gyerekkel, ha mégis, hát sosem veszíthetett. vagy csalt, vagy toporzékolt. Távolról fi-

143

G U L I S I O T Í M E A gyelte a focizó srácokat, hallgatta cifra káromkodásukat, cipődobogásukat a kemény aszfalton, a bőrlabda üreges puffanását. előbb tudta, mikor lyukadt ki a drága játékszer, mint a többiek. /mulatott mindenen, aztán keserűn lefittyedt cseresznye-szája széle./ hol lenézte őket, hol irigyelte önfeledtségüket. Kérdezett tőlük ezt-azt és boldogan kacagott, ha aznap épp a szokottnál kedvesebben bántak vele, mesélt nekik erről arról, de nem értették, otthagyták egyedül. A síkos pálya közepén állt rövidnadrágosan, árván, az őszi szélben baljósan susogtak barátai, a száraz falevelek. Gyakran elbújt az iskolaudvar gondozatlan dzsumbujába, hitte, csak ő ismeri ezt a „vidéket”. Szörnyeket képzelt oda és mindenféle nagy, rejtélyes állatokat, keveréklényeket, beszélt velük, vadászott rájuk. A vadászat régi vágyaként újra vissza-visszatért kis barkácsolt nyílvesszők, ügyetlen íjak képében. piros, lemoshatatlan zsírkrétával firkálta teli a zöld játszóteret. A könyvek és a rajzpapír volt mindene, órákig elült fölöttük, közben fütyörészett. nem azt ám, amit az óvó néni tanított, nem! Saját véletlenszerű nótákat, melyeket senki nem ismert, próbálgatta vékonyka hangját, tán így tehetett valaha a kottától mentes, teljesen szabad ősembergyerek. Komoly, fájdalmas, lassú dallamokban ringatta magát. Gyurmafigurákat készített tucatjával, hogy fogpiszkálóval szitává lyuggassa őket. így lelte halálát bálna, disznó, csibe és finoman kidolgozott agancsú szarvas, minden. S ha apró élőlényt látott, nyomban rabul ejtette. érdeklődéssel és remegve hallgatta, mint sír a cincér ha hosszú csápját letépik, hogy reccsen a halomba szedett krumplibogár, ha rálép és cipője orrával szétdörzsöli. hogyan nyüszít valósággal a csiga, ha a só töpörödöttre csípi. A hang volt a lényeg. Siratta őket és mégsem tehetett másként. mindenáron rossz akart lenni. játszott egész nap, de nem úgy, mint a többiek. A „nagyok” közé furakodott, óvónők szoknyája alá lesett, mosodába, konyhára levakarhatatlan pincsiként követte őket. rengeteget kérdezett. „Ki az ott a falon?” – mutatott a híres, rőzsegyűjtő asszony című festmény posztermásolatára. „Boszorkány! látod, bibircsókja is van ám!” – ijesztgették a konyhásnénik. e naptól fogva igencsak figyelni kellett a kis kópéra, be ne lógjon a nagy, forró fazekak és szúrós fanyársak közé a kamrába. A sellő után a boszorkány lett új szerelme. mindenhol őt hallotta, gunyoros, vénasszonyos, rikácsoló heheréje bizsergett fülében. Sötét, piszkos raktárakba vágyott, múzeumba ahol koponya van és kitömött farkas, nagyapa garázsában, nagyanya maradék fonalgomolyagai között is őt kereste. mintha szeretett volna félni. Különös gyermek volt: okos, szép és tehetséges. csak az anyja nem volt elégedett vele. mindig és mindenhol más akart lenni, mert valójában más volt. Szülei pedig azt várták, hogy felnő, megkomolyodik, megállapodik, ahogy szokás, családot alapít tisztességben, rendesen. felnőtt hát. Középmagas, sima barna hajú ifjonc, cinkos zöld szemekkel. A végletek izgatták. öröm és kín, jó és rossz, szép és csúf. olyasmin merengett, amit legtöbben észre sem vesznek. régóta ismerte a titkot, miszerint semmi és senki nem az aminek, akinek látszik; más és több. furcsa és érthetetlen volt számára a világ, egyszersmind észveszejtően izgató, akár egy kinyitásra váró tündérszelence. Tchaikovskyt hallgatott,

144

G U L I S I O T Í M E A majd Brahmsra állította a lemezt: lágyság és durvaság kavargott, szeretkezett benne. Keveset beszélt, sokat lustálkodott, vézna volt és halavány, mégis valami kimondhatatlan erőt hordozott. Szóval ágyán ült és olvasott. A vaskakukk elkongatta a tízet. ásított a nagykamasz és az éjjel. vak, süket, csillagtalan éjjel.

ii. részletek péter naplójából 2009. dec. 24. Tegnap a rendcsinálás forgatagában kezembe került – sok vacak „sláger” után egy figyelemreméltó kazetta városom nagyhírű kórusának két és fél évtizedes felvételeivel. mára, szentestére tartogattam, fényesíteni az ünnepet. Az első néhány dal átlagos Kodály népdal-feldolgozás volt, már szinte unatkoztam, aztán... egy handel-szerzemény szopránhangra zongorakísérettel. Angyal, más nem lehet. földi asszony nem énekel így, tán csak a sellők, akik márpedig csak a mesékben léteznek. Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat, ekkora gyönyörűséget egyszerre. Kimentem a mosdóra, szégyelltem sírni. egy daltól, hm, különös és érthetetlen… csak egy dal, mégis, egy kazetta semmi egyéb, ezret hallottam már. mégis, hmm… 2009. dec. 30. Kedves naplóm, szilveszterkor kívánni kell, és nekem nincs semmi kívánságom, üres a fejem és kiszállt tagjaimból az erő…illetve mégis kívánok valamit: ha csak egyszer látnám őt, aki énekel! csak egyszer!!! 2010. jan. 1. Tegnap éjfélkor ólmot öntöttünk. Szüleimé és Tomié csupa kivehetetlen alakzat, az enyém viszont egyértelműen hangjegyforma volt kerek fejjel és szárral. persze a többiek nem így vélekedtek (miért is értenénk valamiben egyet?!): „peti, hülye vagy, mindenbe azt látsz mostanában, múltkor a falon egy penészfoltban is!”- röhögött pajtásom, aki egyre kevésbé érdekel. igazából azért hülyéz le, mert nem hógolyózom vele, de kérem szépen nem vagyok már gyerek! Gyűlölöm Tamást amiért folyton zaklat, nem hagyja egyedül hallgatni a zenét, - azt a bizonyosat durván dörömböl az ajtón, hát persze hogy ráordítok hogy takarodjon. mit képzel magáról? 2010. jan. 15. ma falhoz vágtam Tamást, mert pacsirtának hívta őt. pacsirtának!! egy madár, egy állat! T.-t végérvényesen száműztem életemből. így ráérek a fonToS dol-

145

G U L I S I O T Í M E A gokra. Terveim vannak. naplóm, még előtted is titok! 2010. márc. 14. elmentem hát a koncertre. ott voltam, igen. Alaposan felkészültem előtte, mindent megtudtam róla, amit lehet. hiteles forrásból. lesújtó, hadd ne mondjam. Szóval gonosz. nagyon. hát így néztem elébe. harmincéves fotó alapján is meszsziről felismertem, csak plusz 20 kilóval, pár ránccal meg egy jókora bibircsókkal „több”. jó előre feltérképeztem a terepet, hogy ha kell el tudjak bújni. (kár hogy maga elől nem tud az ember!!) féltem, mert a gyerekkori sellőmese jutott eszembe. ne nevess ki, naplóm! jött, én már ültem egy elölsorban, az ajtóban láttam meg. Bordó kórusegyenruha, egész vérszínű, komoran csábító. nagy, ingó, kibomlott rózsa az egész nő. léptei ritmusa elárulta sántaságát. Ajjaj, a patáslábú ördög maga – gondoltam, de csak meredten bámultam magam elé, nem vett észre semmit, még jó, hisz nem ismer (még!). A koncert nem volt fényes, de alig számítottam jobbra. őt nem hallottam, úgy dübörgött egy ér a fülemben. nem értem magam. miért hallgattam a szalagot elnyúlásig, miért nem tehettem le egy percben sem, miért nem engedelmeskedett a lábam mikor órára indultam volna, miért csak ez, csak ő vigasztal meg? miért kerestem éjszakákon át fotókat róla az interneten, miért kerülgettem a háza környékét, miért játszadoztam féligmegnyomósdit a kapucsengővel? miért kerestem ki a telefonkönyvből egyáltalán a címét és a számát? miért??? miért nem hagy békét nekem!?? naplóm, erre felelj. 2010. ápr. 1. Anyám szerint szerelmes vagyok, azért nem értettem az áprilisi tréfát. pedig nem. ha célbalövök mindig annak a nőnek csúfondárosan vigyorgó fejét képzelem a tök helyébe és ilyenkor találok is. ez lenne a szerelem? … 2010. máj. 3. ma vettem először igazi íjat a kezembe. elmondhatatlan! hogy suhan, vágja a levegőt és amikor bevágódik (a tehénbe)..! uhh!! feláll a szőr a hasamon olyan jóóó! Azért nem pisztolylövészetre iratkoztam be, mert ott fülvédőt kell használni és attól nem hallanám a dúdolásomat (fene azt a fránya dallamot!), enélkül ugyanis mostanság semmi nem megy. már kezdem megszokni. velem él, vele élek. óó, az a metsző bevágódás…megjegyzem, a bocibábu meglehetősen K.-ra emlékeztet pisze orrával, bamba bogyószemeivel. ----------------------------------------------— 2010 aug 7 érdemes leírni, olyan furcsa álmom volt. a legyek miatt. csak miattuk lehetett,

146

G U L I S I O T Í M E A majdnem elaludtam mikor fülemre szememre és számra szállt egy, hiába csapkodtam nem hagyott el, reggelre véres lett az arcom, megöltem gondoltam de vígan tollászkodott de az nem az volt hanem egy kisebb és a homlokomon karmolásnyomok a körmöm alatt fekete. a boszorkány, a boszorkány csak ő lehetett!! bepanaszoltam apámnak és az eredmény? Szigetvár…pszichiátriai intézet nem értenek szóval az álom: fedett strandra mentünk anyámmal kettesben, forró gőz, kénszag fojtogatott és húzott mélyebbre, a víz tiszta volt, elmerültem a termálmedencében. ám közvetlen mellénk egy őrült kerékpáros csapódott a vízbe, már előtte éreztem kerülgetett a süvítő szele de anyámnak nem mertem szólni nehogy megijesszem. a következő kép hogy egy pinceszerűségben feküdtünk mint menekültek anyám és én meg még sokan összetömörítve a hideg kövön rongyokba bugyolálva, valaki lábamba kapaszkodott anyunak hittem de más volt elváltozott lefonnyadt szemüvege gonoszul vicsorított kapálóztam nehezen engedett el. valahogy egy házhoz jutottunk, megkerült mindkét szülőm egy kertesházba kopogtattunk üresen kongott pengőcimbalom, ebben a házban nincs szeretet engedjenek be hát, K. férje nyitott ajtót súgtam ijedten menjünk mert kijön a felesége beléptünk a vörösfejű férj eltűnt, ott volt ő én alig ismertem meg ősz volt és öreg anyám nem félt mert azt mondta hogy K. az nem lehet nem is hasonlít hozzá. te tudod hagytam rá. száraz maradék krumplisésztával kínálták apámat csak meg ne mérgezzék gondoltam álkedvesen kinéztem az ablakon amit láttam egy csövekkel körülvett placcon szürke sárga piros gyárépület Tesco hátulja talán, undorral fordultam vissza ellágyultam zongora szólt értéktelen kuplé a férj az biztos hova lett a vén pianínó nínó az előbb még itt volt. ne énekeljek kért anya hamisan éneklek nem tanultam ne szégyenítsem pedig de jólesett volna. bolond fiú szaladt az udvaron macskák kajájából enni kért nem kapott szegény szegény fiú velem egykorú. valahogy eltűnt a ház vagy mi vagy csak én de ennyi volt. kész. fölültem az ágyban reggel tíz óra ebéd vagy tízórai pirítóskenyér,,, már egy ideje legjobb átaludni a napot pedig nem vettem be amit adtak az altatót csak fáj az ébrenlét,,, senki senki nem ért meg 2010. szept. 1. Kinn vagyok! Szabad vagyok! feketerigók beszélgetnek a kertben. rendben vagyok! nem is voltam bolond, egy vén szipirtyó szemmel vert, tudom ki, a koncerten. rájöttem az ellenszerre: kutyaharapást szőrével, hallgatom a kazettát szabad perceimben, amiből a baj kiindult, hátha megengesztelődik. nem bánt már álmomban sem, és ha névtelen hívásom érkezik, néha elhiszem, nem ő az.

2010 szept 14. Kedves naplóm szerelmes vagyok senkinek nem mondhatom el így csak nekem

147

G U L I S I O T Í M E A árthat a bibircsókos boszorkány. milyen mulatságos hogy épp belé estem hehehehe… enyém lesz és tanítania sem kell egy csókkal átadja a hangját mindig ilyen lágy koloratív szopránt akartam minden vágyam így teljesüljön. és ha lefeküdnék vele tudom nem haragudna se rám se a többi jó emberre, igen így kell lennie…a nagycombú. A Bibliában meg a Koránban az áldozat kellemetlen máglya birka helyett torokvágás hát bebizonyítom nem így van az enyém lesz és boldogság lesz hang lesz minden élveteg sikoly egy tiszta kvint a világszimfóniában de csak ha távozott belőle a sötétség még nemtom hogy de kiirtom belőle nem bántom semmiképp olyat csak egy őrült tesz kikérem magamnak.

2010. okt. 6 Az aradi vértanúk napja. Az egyetemfolyosó vérszín rózsával kirakva. ó, a mártírok emlékezete…! Szokásos ünnepség, untam. egy tüske beléfúródott a kezembe. ha nem lennének céljaim, messzire nézőek, ki sem bírnám ezt a semmittevést. egyik óra a másik után, ebéd, kelletlen társalgás, szieszta, takarítás, stb. stb. fürdés, ágy, pakolás másnapra pfujj könyvek pfujj ecsetek, nem lehet, hogy bármi elterelje figyelmemet a tervről - sokan mondták fiam amit elkezdtél ne hagyd félbe! nem is fogom, nem szabad már nem lehet, figylemeztet a hang az összes, otthon utcán tanteremben a zeneiskola ablakából kacskaringózik fülembe, nem nem várj csak boszi nem felejtlek el, megigéztél mert kellek neked csak én éppen én kellek neked friss husi, de te vagy a nagyobb falat. ostoba, az lesz amit én akarok, nem ismertek el majd kénytelenek lesznek mindenki mindenki csak néznek néznek. férfi vagyok nem akármilyen 2010. nov. ? rohadt K.!!! hagysz megfagyni és az ablakon ki sem nézel két órája állok ajtód előtt és nem figyelsz és nem énekelsz. légy átkozott de ki átkoz meg ha atyád maga az ördög?? kockás füzetre fagyott kezem várok várok várok 2010 dec 19 anyám az agyamra megy váltig állítja azért a nőért letagadom a családom megtagadom őt és az istent. hívő vagyok, anyás stb. hogy állíthat ilyet? a Szentírást gyakran olvasom. egyik kedvencem péter története. csak mert p.-nek hívnak? péterre bízatnak a mennyek és poklok kapui – rá aki bőrét féltve háromszor megtagadta Krisztust. mire a kakas megszólal… ebben nem hasonlítunk! viszont szilárd és józan vagyok akár a kövek (a „petrosz” görögül sziklát jelent). semmi bajom. abbahagyom a gyógyszereket. isten útjai kifürkészhetetlenek

148

G U L I S I O T Í M E A 2010 dec 24 fehér karácsony a takaróm is ezzel a színnel teli mint a festék öhh minek nevezzem szertefröcskölve egy absztrakt művész ecsetje ecset teje által hát szivem az történt hogy walkman a fülemen más a kezemben egyedül voltam egyedül teljesítettem be nő után nézek k k k k k k A nőm után nézek

2010. jan. 1. új év = új éleT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! éleT – véGre

2011. jan 6 mennem kellett mentem hát tudom hol lakik naná a szerelmem a hangok királynője herceg leszek nincs lovam semmim se de kell a csók az ölelés a comb a fenék kell kell kell emészt dúl a gyűlölet ki tudja hányat mérgez még meg magával a gondolatával a csicseri szájával hányat??? megváltásért kiált a világ de még nem tudom hogy lesz kicsi vagyok ehhez mintha most lett volna hogy ágybapisilésért megszidtak és büdös kölyök belőled nem lesz semmi pláne nem férfi de megmutatom meg biza íme a terv: 1. a magam megváltása – irány az ágy bum bum re ce ce orgazmus sikítva mint a filmeken de hangja enyém örökre he he he meg kell tisztítanom hogy eredeti legyen 2. K.-é – kárpótlást fizet minden rosszért amit életében elkövet tett magnón keresztül elcsavarta fejem megőrjített a kór a levegőben fülről fülre terjed megnémul bűnhődik még üdvözülhet

3. a világé – egy ének a handel kiszabadul az éterbe szétrepeszti az eget elszabadulnak a palackba zárt szellemek boszorkányok seprűnyelen vérpatakot öntenek mindenkit vörösre festenek K kövér hasa is szétdurran a hangtól mint luffballon és látjuk nem igazi ember volt hanem csak rongybábu ekkora gonoszság vicc ilyen rossz földi lény nem lehet – konfettit szór szét szivárványformába rendeződik csalódnak a döglegyek szárnyuk messze surranása visszhangos sellők éneke éneke az úr lelke a ringató vizek felett majdnem anyaöl anya öl

149

G U L I S I O T Í M E A AZ új A nAGy KeZdeT ! ! ! 2011 már 15 forradalom!!! forradalom!!!4 forradalom!!444

2011 ápr 1 ? végem. nem tudok visszafordulni. most vagy soha. nem tréfálok. nem. naplóm, lehet hogy elbukok a harcban. erős az ördög. csak a jót akartam Kyrie eleiSon…! csak a jót akartam csak akartam

iii. Zárlat Alaposan kifényezte új kerékpárját, nem vett bukósisakot, ezúttal a lámpákat sem szerelte fel. utoljára ellenőrizte a féket, rutinból, iszaposzzöld szemekkel az útra meredt. Az elején még félt, össze ne olajozza a keményre vasalt dandy-öltözéket, majd semmivel sem törődve a „gázra” lépett. úgy érezte, fogy az ideje. nagycsütörtök délután. péter gyermekkorában sok szép festett tojást tört el, a húsvét misztériumát szerette, de nem a szokásokat. A tojásnál többről szólt neki az ünnep. most meg sem nézte az ablakokba akasztott barkadíszeket, dolga volt, sietett. minél előbb túllenni azon, ami jön. Ami jön, bár még nem született meg az időben, de már valahonnét elindult és valahová kérlelhetetlenül tart. összemosódtak a házsorok, akár az üstököscsóva titokzatos-kívánós letisztult éjeken. megállt, lehajtott fejjel, mint aki búcsúzik. hozzá készült, a boszorkányhoz, az énekeshez. remegett. felderengett egy bölcsödés emléke. jobban mondva egy régi különös hangulata nyúlt át az eltelt másfél évtizeden árnyékkarjaival: petike legkedvesebb hosszú hajú gondozónőjének nyakában ülve, egy fürtbe görcsösen tekeredett babakezekkel egy poros-dohos, alagútszerű, talán raktár vagy pincefolyosón hatolt keresztül. Sötét volt, félelmetes, de naponta kérte, sőt követelte. Több évtizedes, kiszolgált, félszemű, lábatlan bábokat látott; farkast, fekete macskát, hófehérkét, kitömött baglyot és mindenfélét ami kivehetetlen volt, s így a képzelet által nagyon is kiegészíthető. Bevizelt ijedtében, mégis a délutáni alvás helyett a titokzatos helyet maga elé idézte. otthonra lelt a kidobott, észrevétlen szunnyadó kacatok körében. egy időben rögeszméjévé vált, hogy ami élettelen tárgynak tűnik, annak, ha nem látja senki, ver a szíve és pislog a szeme. Sosem adta fel, bár százszor, ezerszer meglepte a pettyes plüsspárducot, szőnyegen kúszva vadászott rá, ledöntötte, magához ölelte, hogy feleljen, kérlelte. mindhiába, nem élt, nem lélegzett… lemorzsolódtak az utcák, elfogyott az út. megérkezett. Akár az egykori iskola-

150

G U L I S I O T Í M E A udvar, olyan bokros környék, csak nyírtabb, rendezettebb. íme, a ház! letörölte homlokáról a hideg verítékgyöngyöket. hogy is legyen? épp a lényegről feledkezett meg. A lakásba hogyan jut be? egyelőre belopta, mint egy vadat, lassan, csendben. muskátlik a párkányon. „Az álszent!” – gondolta. „még hogy aki a virágot szereti, nem lehet rossz ember?!” – fortyant fel benne. „persze, hisz a szín és illat csalogat, na megállj, adok én neked!” de azért magában csendesen azt is meg kellett jegyeznie: „éppen mint a nagyi virágai”. nem sokáig nézte a névtáblát, félt, hogy inába száll a bátorsága (a gyávaságtól irtózott), hát gyorsan, határozottan verte a súlyos faajtót. ő nyitotta ki. péter vigyázzba állt, tűrte a kíváncsi, metsző tekintetet. „jónapot kívánok! A férjéhez jöttem, fontos ügyben. itthon van? ” (csak remélhette hogy nem) ártatlan kifejezést erőltetett arcára, de kéjvágyó és bosszúszomjas szemeit nem takarhatta el. A kövérkés, idősödő, mégis gyönyörű asszony gyanakodva méregette a zavartan udvarias fiatalembert. mintha látta volna már valahol. „Alig félóra, és itthon lesz. megvárja? fáradtnak tűnik, ha szeretne, üljön le!” Kedvezőbben nem is alakulhatott volna a helyzet. Azaz, mégsem… letelepedtek a régimódi, biedermeier stílusú nappaliban. péter a lehető legkisebbre húzódott össze a hajlított karfájú, magas karosszékben, azt hitte, mindjárt elsüpped. „hogy hívják? Kér egy kávét?” „péter vagyok, köszönöm, nem kérek.” „milyen péter? hadd halljam, ismerősen cseng-e a neve! legtöbb városunkbeli famíliával jó barátságban állunk. öh, akarom mondani, minden jelentős famíliával.” vér futotta el arcát, nyakát, eddig csapongó figyelme a vitrinben lévő drága porcelánokra tévedt. nem keverheti bajba családját, ha bármi történne… majd egy számonkérő hang szólalt meg benne: „faragó péter, te szégyelled a származásodat!” neeem!” Azonban csak ennyi hallatszott: „ öhm, dallosy.” (tudta hogy a „valamirevaló” nevek y-ra végződnek, a dalt pedig, mint lényének örök tartozékát, nem hagyhatta ki). düh csattant fel benne e fellengzős hölgyemény iránt. de nem ezért jött? nem a gyűlölet hozta ide? Kishíján megfeledkezett a maga vállalta „küldetésről”, melyet oly nemesnek gondolt ezidáig, s most oly visszataszítónak tetszett előtte. vajon miért? megjött az esze? ettől a pillanattól tudta, hogy ez a nő csak olyan, mint más ember. polgárasszony, teli hibákkal és mázzal. nem a földöntúli, csak a földi rossz megtestesítője. nézte, ahogy a kanálról mohón szopogatja a tejszínt. Kisujján mosogatásban elkopott ragtapasz. mindennapi dolgokról csevegtek, így telt el huszonöt perc. vezetékes telefon oktalan berregése tépte föl a polgárias, üres csendet. A nő mézesmázasan affektálva érdeklődött a hívó hogyléte, holléte felől, és egy „rendben, Szívem” után undorral vágta le a kagylót. „drága férjem szólt haza, hogy órákat késik. ó, de rendes tőle!” A „drága” és a „rendes” szavakat maró gúnnyal nyomta meg. Kényelmesen a kanapéra terpeszkedett, azaz szétfolyt rajta. nagyot dobbant valami a fiúban. Tudta, hogy fordulóponthoz érkeztek. „maradjak, vagy menjek el?” Az asszony elfintorodott, nyilvánvalóan unta a társalgást, de kötötte az illem. „maradjon csak, Kedvesem.” ez a szó, „kedvesem”, felfordította a világot… Anyja, vagy szerelme mondhatja ezt az embernek, szeretetből selypítve. így: „míg hűl a barack-

151

G U L I S I O T Í M E A lekvár, várj kisfiam, elégeti a nyelvedet, jujj, kis butám, adok kötszert, ne sírj, ejnyebejnye, Kedvesem!” vagy: „mi mindig együvé tartozunk, ugye, Kedvesem?!” de az a nő meggyalázta e szót, mely a mindent jelenti, a mindent…! Gyorsan történt. egy mondat. egy szó. mozdulatok. villanások. hangfoszlányok. lefogás. Gyalázat. állati örömök, örjöngés, fájdalom. „Kis pisis, ki az anyád, te ördögfattya, teee?? hát így nevelt meg??” „nekem nincs anyám!!” – magán kívül ezt üvöltötte a fiú. „Könyörülj, ha van istened, kérlek, kérlek…!” – rimánkodott az asszony elcsukló pityergéssel. „nincs nekem senkim már, senkim a földön sem az égben, oda a becsületem!!!” hármat ütött. Az óra is, hármat. mint otthon, úgy kakukkol, éppen olyan. Kék ég, álmosan pihenő utca. magasan döngenek a legyek, nem mernek leszállani, még nem. nem hiszik el. A gyilkos sem. A test félig kilóg az ablakon. rúg egyet. hátha csak tetteti a halált, mint eddig mindent(?). Szoknyája hosszan lelóg, akár a mesebeli tündéreknek, s lágyan suhog, suhog a beáramló szellőben. cseppek, szirmok esnek a tiszta kövezetre. péter beindítja a lemezjátszót. handel szól belőle. Kitátja piros száját, elhiszi, hogy ő maga énekel. miután megunta ezt is, kihajol az ablakon, hogy lássa az aszszony arcát. édesanyjára hasonlít. eddig észre sem vette. Szédül. rég érzett már ilyet. utoljára mikor összepiszkította az ágyat, régen, nagyon régen.

152


Muskátli Sokféleképpen képzel el az ember egy nagy ellenséget. csúnyának, visszataszítónak, olyannak aki mindig egyforma és mindig mindenkinek csak ártani akar, akinek semmi sem szent. Aki rossz és kész, és ennyiben ki is merül mibenléte. mindig ilyen volt és ilyen is marad – punktum – örökre. Aki mostoha és nem anyja senkinek sem, felesége végképp nem, tán egyedül az ördögnek. nem is étellel él, hanem ártatlanok vérével, de nem, ilyesmi meg sem fordul a fejünkben, hogy az a bizonyos valaki egyáltalán megéhezik és eszik. és él, lélegzik, ver a szíve, egy ütemesen zakatoló pumpa fáradhatatlanul fenntartja az életnek. Anyja van és apja, nagyszülei, akik tudják hogy mennyi cukorral meg tejjel szereti a kakaót, és hogy utálja a spenótot. de ne feledjük: egy valóban kíméletlen, a rosszban megátalkodott ellenlábasunkról van szó! vagy épp annak elgáncsolójáról, aki számunkra a világon legfontosabb. nos, az ilyen nyomán talán fekete felhők járnak, megnémulnak a madárkák és közelében a virágok bizonyosan lemondón kókadnak el. elgondolkoztam azon, vajon mit érez az, ki lopódzva oson, és revansot készül venni valakitől, aki ha nincs, nem teszi őt gyilkossá. Amikor csak egyikük maradhat meg. milyen érzés az, mikor otthonát megközelítve meleg sárga fényeket lát az ablakban és netán gyerekzsivaj üti meg fülét? mikor orv rejtekhelyéről figyeli a gyanútlan embert, mint tesz-vesz, magában mosolyog, vagy épp sírdogál, mert szomorú. netán csak ül az asztalra könyökölve és a távolba tekint, valakit hazavár, vagy mert tudja hogy ülhet akármeddig, nem fog jönni. Talán közben vacsora fő, és az ócska tűzhely gombjait szerelgetni, tartogatni kell, el ne aludjon a láng. Aztán látni, ahogy komótosan csámcsog, majd mosogat; egy hétköznapját éli. éli. mert élnie kell; olyan lélekkel, amilyennel. jómagam is egy „gonosz” ember utcájába fordultam be. miért? nem ölni: a gonoszság örök misztériuma miatt. Közelébe menni a megközelíthetetlennek, mint egy kíváncsi és rettegő kisgyerek halott pajtásának. ragyogó, bár kissé bolond, szeles tavaszi nap volt. virágillattal, téli betemetettség után az élet mindenre vágyó, mindenre bátor hangulatával. „ma odamegyek.” – döntöttem el. Kitartóan, fiatal hanyag-eleganciával ténferegtem a szűk, parkos városi utcák között. Telefonkönyvből kinéztem a házszámot, de hát a helyismeretem… egy gyengén firkantott „térképet” is vittem a zsebemben, akár a cserkészek, vagy kincskeresők. valami megmagyarázhatatlan láz hajtott előre, minden értelmes cél nélkül. láthatatlan mágnes húzott arra a helyre. négyágú kereszteződéshez értem (azzal az illúzióval, hogy még választani lehet a két út között, még kitérhetem sorsom elől, meggondolhatom magam). leültem egy útpadkára pihenni arra a napos részre, ahová az emeletes téglaház elé terebélyesült fenyő árnyéka már nem ér el. reggel iskolába indultam, így maradt táskám fenekén a száraz elemózsiadarab. épp beleharaptam volna, mikor egy kék kantáros ruhát

153

G U L I S I O T Í M E A viselő munkás megszólított: „Szia nagylány, mi járatban errefelé!? Zongoraórára jöttél a Tanárnőhöz?” – azzal egy mozdulattal az első emeleti ablakra mutatott. megfordult az egész világ házastul, fenyőfástul. összekoccantak a fogaim, pedig a verőfényes délelőtt aranyszínekkel tűzdelve égette fejemet. „ öö, …mikit keresem!” – ennyit tudtam kinyögni, az első nevet, amit a véletlen számra hozott. „itt nincs ilyen nevű, én is ebben a házban lakom, mindenkit ismerek!” – vágta rá a férfi. mit volt mit tenni, megköszöntem a segítséget, majd távoztam, hogy aztán a másik irányból újra visszajöjjek. „hát itt lakik! ő, a hírhedt cselszövő álnok, családi meséink örökös negatív hőse!” átfutott az agyamon minden, amit tudok róla, és amit csak sejthetek; megborzongtam: egy csípős nyelvű kígyó nyájasan sziszegő, kifelé kancsalító groteszk képe úszott lelki szemeim elé. „de ha már eljöttem idáig, hát egy életem egy halálom, körülnézek!” Ablakpárkány, telirakva piros és ciklámen muskátlival, mindahány kedves, formás kis parasztköcsögökben. nem tudom, miért döbbentem meg annyira. Torkom tüzelt, szemembe élesen hasított a fájdalom. nem is számoltam a házzal. főleg nem a muskátlikkal… vidám, takaros egyformaságban, egészséges frissességgel mosolyogtak, bólogattak rám a virágfejek. „Biztosan itt lakik? Az a gonosz? muskátlik közt!?” Szalmadíszek, lágyan omló fehér szalagocskák. ordítani szerettem volna. „még hogy virágokat merészel ültetni?!” hogy locsolja, metszi, ápolja, tán becézi is őket, hogy a szépet szereti, a színeket, az életet. Szorosan a kapucsengőkhöz bújtam, védtelenül és lihegve, mint aki más, ismeretlen világban találta magát egyszeriben. „valóban itt lakik, de valami nincs rendben…” Az éppen kilépő postás nyomában becsusszantam a lépcsőházba. Súlyos, sötétbarna tölgyfaajtó fogadott, rajta fehér alapon fekete betűkkel a már jól ismert, rettegett név a maga megkapó, dallamos francia hangzásával. Angyalit is mondhattam volna, ha nem tudnám, kit rejt. nyál gyűlt a számba és legszívesebben köptem volna az undortól, hogy ez a nyomorult féreg ilyen vastag falakkal veszi körbe magát, mint páncél a gerinctelen bogarat. Kiírja a nevét, és levelet vár és magántanítványokat meg pénzt, pfujj! mi lenne, ha bekopognék? - játszadoztam ezzel az esztelen gondolattal. vajon itthon lelném? Agyon is üthetném. öklömet az ajtóra emelem, ujjamat a csengőre, de nem folytatom a mozdulatot. Akárha betörő lennék, úgy rezzenek össze a szemközti zár kattanásától, de csak egy idegen idős hölgy bukkan fel a szomszédból, doh és naftalin bűzét engedve ki a lakásból. Köszönök, elfogadja, bár gyanakvó kék szemei fürkésznek egy másodpercig, úrias lassú méltósággal elnyeli a főkapu. Távozó léptei visszhangjába halk, bizonytalan tányércsörömpölés vegyül. Abból a lakásból! ekkor mintha fejem búbjától a sarkamig egy forró zuhatag ömlött volna át rajtam, és talpamban hideg üveggolyók formájában ért volna földet. füleltem. vízzubogás. mosogatás? evőeszköz-csörrenések. Akárha anyukám vagy nagymamám készülődött volna ebédhez, hogy harangszóra meglegyen; már csak a „Gyere Timike!” hiányzott. ötévesnek éreztem magam, gyámoltalannak és éhesnek. Karórám tizenkettőt mutatott. másfélórányira vagyok hazulról, semmi dolgom itt, mégsem bírok mozdulni egy

154

G U L I S I O T Í M E A tapodtat sem, tán valami gonosz manó enyvvel ragasztott a félhomályos folyosó padlójához. Krumplitörés hangja, krumplistészta illata. „jajj ne, főz!” ezt a „ne”t magam sem tudtam hova tenni. mintha valaki aki „nem jó ember”, nem főzhetne ebédet magának és családjának…(?) pedig... él, pedig rossz és árt, de megéhezik, ez van… Gyökerestől irtottam volna ki minden melegségérzést a szívemből abban a pillanatban. „nem, nem bolondultam meg, hát hogy eshetne jól ennek a valakinek üres és mindennapi zajongása!?” még ha dúdolt, énekelt volna közben – de nem. nem szólt, csak tette a dolgát, s ez volt a legborzasztóbb benne. hogy olyan volt mint a rendes emberek, mint te vagy én, épp olyan. Konyhaszekrényeket nyitott-csukott, házipapucsban felcsattogott az emeletre, majd újra le, idegesen, dacos, hirtelen, majdnem vad mozdulatokkal matatott a fiókban. mintha valamit nem talált volna, amit valahol régen nagyon és örökre elvesztett: mintha néhai jósága fölött dúlna-fúlna. Aztán elcsendesedett ez is. mikrohullámú sütő jellegzetes zúgása. elkészült hát és enni fog. egyedül lát neki? vagy vár rá valakit? Szerencsétlen űzött állatként (netán rémült gyermekként?) rohantam, rohantam le, majd el, egyre messzibbre. egy utolsó visszapillantás: fehér függöny félrehúzva, az ablak tárva, űzött a hagymás-paprikás illat… meggyötörve, szégyentől vörösen, komolyan szálltam buszra. mint aki egyszeriben lett nagy titkok tudója. orrcimpám remegett, muskátlikkal álmodtam az úton, a kanyargósan ringató úton. otthon Anyám, mint mindig, ebéddel várt. Szótlanul ettem.

155


Lidércfények nem hiába mondják egyes nőkre, hogy „holdarcú”. ha jobban megnézi az ember fia, tényleg lányképe van a holdnak. és nem véletlenül nőnemű a görög mítoszok éjszakája, nüx, eme a kétes természetű ősi istenség sem… i. Az estében még sosem csalódott. egyszer barátai megkérdezték, volt-e már szerelmes, mondván tizennégy évesen már illene túl lenni egy s máson. álmos – így hívják hősünket – a többiekkel ellentétben nem füllentett, mikor bevallotta: a szíve már örökre és megváltoztathatatlanul foglalt. mikor még a feje búbja sem állt ki a homokozóból, mikor sárkánynak öltöztették farsangkor, pedig csontváz akart lenni, már akkor ismerte őt. volt egy sötétkék bársony takarója citromsárga csillagokkal. édesanyja azt mondta, jól takarózzon be este vele, mert megvédi minden bajtól. Bár a szülői féltés az esetleges megfázást igyekezett e képpen kivédeni, álmos egészen varázslatos jelentést tulajdonított neki. Gyakran az álmodta, hogy ünneplős ruhácskában egy csokor virággal a kezében lépked a holdon, beleharap, mert lyukacsos mint egy sajt, de erre a lyukak helyén szemek pislantanak és egy hatalmas száj nyílik, mely kedvesen suttogva beszél hozzá, nevén szólítja. Arra sosem emlékezett ébredésekor, hogy mit mondott neki a hold, de egész máshogy viselkedett aznap, mintha valami ismeretlen szenvedély foglya lett volna. Semmi más nem érdekelte, mint a nagyapjától kapott vaskos csillagászat-könyv, amit rongyosra lapozott és párnája alá tett, hogy megint a holddal és a csillagokkal álmodjon. Gyermeki mágiája csodálatos módon mindig működött. pajtásai – Tamás és péter – kíváncsian faggatni kezdték. „Ki az, mondd már el?! Kibarkópázzuk!” „rendben.” „ismerjük egyáltalán?” „igen, mindenki ismeri.” „Szép?” „mindennél és mindenkinél szebb.” („de csak a sokáig ébren levők láthatják”gondolta.) „milyen színű a haja?” „feketébb a legfeketébb hollónál. mikor rám borítja a hajsátorát úgy érzem, mintha újra anyám méhében lennék.” „A szeme?” „Szemei maguk a fényes csillagok.” „A szája?”

156

G U L I S I O T Í M E A „puha, friss. reggelre mintha csókoktól lenne vörös.” „óó, hát a hangja?” „mintha a föld összes zenekarát együtt hallaná az ember.” „milyen az illata, hadd képzeljük el?!” „A legfinomabb illatokat egyesíti kötényében: a kertek, az akácok, a hársvirág, a vad erdő, a szalonnasütés, a kemencék, a tusfürdők illata, minden amit szeretek.” „ez mind szép és jó, de tényleg szeret téged, épp téged?” „jobban szeretni nála nem lehet. Betakar, mikor bánt a fény.” „Te anyuciról beszélsz?” álmos sértődötten pattant fel a fűről. „várj, az érintéséről még nem meséltél nekünk, légyszi!!” „érintése lágyabb és ragaszkodóbb a halálnál.”- mondta méltóságteljes, sokatmondó tekintettel. A másik kettő értetlenül sutyorgott valamit arról hogy mi a jó e szerint a hülye szerint a halálban, és milyen nő lehet az, talán valami fojtogatós kiméra(?). „Bemutatod nekünk?” „Kilenckor a suliudvaron.” „ott leszünk.” – bólogatott egyszerre a két megbabonázott kölyök. „olyan lesz, amilyenben még sosem volt részetek.” „Kíváncsian várjuk, nagyfiú.” – bökték oda gunyorosan. „csak ha elég bátrak vagytok. ” „most fenyegetsz? Azt hiszed beszarunk egy kiscsajtól?” „Szerintem nem is létezik.” – suttogta Tamás. „előre szóltam, nem bánom.” ii. „Sötét van, rakjunk tüzet.” „mikor érkezik már meg?” „hiszen itt van.” „hol??” – néztek körül értetlenkedve a fiúk. álmos az égre mutatott. „Az isten? mióta vagy vallásos, álmoska?” „nem isten, inkább istennő. éj istennő. ez az, mától így fogom hívni.” Tomi: „viccelsz? átvágtál bennünket és még van képed ilyen bambán vigyorogni?” „hagyd, tiszta hülye, nincs magánál.” – így peti. Azzal mint a ki valamit meglátott, hirtelen felcsillant a szeme és berohant a bokrok közé. ugyanekkor egy sötét folt növekedett a sűrű felől, mintha egy meghatározhatatlan eredetű árnyék kúszott volna a tisztásra, de még várt volna, mielőtt teljesen odaér. A nyurga kamasz egy kis szelíd fehér macskát hozott az ölében. olyan groteszkül festett, mint egy alsó tagozatos, aki vadászosdit játszik és egy plüssállatot tart fel diadalmasan zsákmányként.

157

G U L I S I O T Í M E A „ha már itt vagyunk, gondoltam… ne legyünk itt hiába. emlékeztek, mikor tavaly előtt az osztálykiránduláson denevért feszítettünk keresztre?” „Amit aztán meg is sütöttünk parázson?” „ja. Azt hittük, más színe lesz ha… de nem lett, csak ugyanolyan fekete maradt.” „hohó, fehér cicus!! felnyársalunk, elégetünk! A töritanár azt mondta, a középkorban megégették a macskákat máglyán, mert átváltozott boszorkányok voltak állatbőrbe bújva!” „maga a sátán!” – toldotta meg Tamás. „Boszorkány, boszorkány!” - lóbálta a szegény párát a két nyolcadik osztályos tanuló. mikor komolyra fordult a dolog – a macskát egyre közelebb tartották a lángokhoz – álmos úgy felordított, mintha neki magának fájna: „hagyjátok békén, szemetek, játsszunk valami mást! Tízre otthon kell lennünk, azonnal fejezzétek be!” – szipogott. „hallgassátok inkább a nyivákolás helyett a tücsköket, egyre hangosabban reszelnek!” „oh, tízre ágyikóba, puszi-puszi anyuka aztán tente baba tente…” – mórikálta magát Tomi. „Tényleg, hány óra lehet?”- tűnődött peti. „hol a karórám? Te loptad el, te csóró, a nagybácsimtól kapott rolexemet! Add vissza, de azonnal, mert megjárod!” „Aha, hát ezért csalt minket erre a sötét helyre a piszok, mert kinézte az órát! előre eltervelt mindent. Te voltááál” – üvöltötte péter. „ne tudom miről beszéltek.” „elterelted a figyelmünket a sötéteddel meg a macskáddal!” „nem én hoztam a macskát.” „de azt mondtad egy lány lesz itt, a legszebb lány a világon!” „nem hazudtam.” egyszerre ketten ütötték meg. eszeveszett dulakodás kezdődött a földön. „ég a ruhám, égek! ááá!!” – ordította fájdalmasan Tamás.”véres a kezem, megkarmoltad!” – rivallt a másik. „meg akarsz minket ölni?!” Közben egy fehér csík röppent el mellettük, fel a legmagasabb fára. A macska tűztől megvakult két szeme két ezüst hold, két nagy ijesztő korong. hangja a lángmanók sírása, mind följebb kapaszkodik, akárha esdekelne a nagy sötét éjszakának. Tűzcsóvák kapnak a fák tetejébe, mohón harapják és okádják ki a leveleket. A földön gyerekek rohangálnak, nem találnak ki a füsttől az udvarból. inas karjukban dárdákká acélosodnak a csenevész piszkanyársak. egy fehér gombolyag piros ördögszekeret rángat maga után. Az égő állat már szabadulna a nagy fáról, átugrana egy másikra, de az elszenesedett monstrum tövestől kifordul és rádől mindenre, ami nem menekült el időben. álmos nem tudja hol fekszik és mióta, talán öt perc telt el verekedésük, barátaiban való csalódása óta, talán már órák. egy tűzoltóruhás magas férfi vízzel locsolja és pofozgatja hólyagokból ki sem álló arcát. „mi történt kisfiú? Tüzeskedtél?” Bólintott.

158

G U L I S I O T Í M E A „egyedül, vagy más rosszcsontokkal?” „A barátaimmal.” nyelt egy nagyot. „Szép kis barátok, mondhatom.” egy másik férfihang mintha kilométerekről szűrődött volna el a füléig, pedig az ember csak alig pár lépésre állt. „Te jóska, itt van kettő másik! Azt hiszem már nem élnek.” – a végét alig érthetően krákogta. „megérkeztek a rendőrök, azonosításra lenne szükség, hívd ide a kis túlélőnket!” álmos józsefre támaszkodva bicegett a százéves óriáshoz, melynek koronája alatt elsős koruk óta játszottak, melyet annyiszor megpróbáltak megmászni kevés sikerrel, amit körbetáncoltak farsangkor a kislányokkal, és amiről azt suttogták, teteje az égi lények lakhelye. Ketten egymástól egy méterre fekszenek, alig látszik ki belőlük valami. egy hatalmas súly alatt két törékeny fiú, egyetlen óriási égbolt alatt. A füst lassanként kis felhőkké áll össze, szabadon hagyva a teliholdat. mintha megrepedne a vigyorgástól, mintha füle,farka nőne. A két szempár pupillájában szigorúan tükröződnek a csillagmilliárdok. „Szegény gyerekek, ilyenkor már rég ágyban lenne a helyük.”

iii. A túlélő egy évig nem ment vissza a szörnyű baleset színhelyére. nem azért, mert félt, hanem mert a nappalokat egy kerek arcú, kékesfekete hajú lánnyal töltötte, és sötétedéskor már édesdeden aludt. ám amikor úgy érezte, itt az ideje, elvitte mónit az iskolaudvar arra a pontjára, amit csak egyszerűen kilátónak neveztek, ugyanis onnan teljes pompájában lehetett szemlélni az egyszer tiszta, másszor viharos égboltot. móni hozta a macskáját is. Amint álmos meglátta a fehér házi kedvencet, ereiben megfagyott a vér: „hiszen ez éppen olyan,mint azon az estén!” összegörnyedt a felismerés alatt, hogy megcsalta szerelmét, a hold istennőt akinek örök hűséget fogadott. megcsalta mónival, az éjszakát pedig felcserélte a nappallal. dühösen rázni kezdte a macskát. ördögien kitátott szájából álmos egy óraszíjat látott kilógni. halott cimborája órájáét? Kiszaggatta az állat nyelvét, és látta, hogy szemeiből a hold néz rá gonoszan, és úgy érezte menten felgyullad kezében a bestia. innentől nem emlékszik semmire. A lányt a macskával azóta sem látta senki. A fiú már tízkor ágyban volt. „jó gyerek, nincs rá panasz, higgye el, anyuka, vigyázunk rá, már majdnem egy hónapja itt van, és még nem volt gond vele.” Az ápolónő azért még egyszer ellenőrizte, rendesen bezárták-e az ablakot.

159


Húsvét I

.

Kora tavaszi finom este volt. A szél aludni tért vackába, a macska kapart üregekbe és a terakottaszín-cserepű házakba. Bevette magát az egekig nyúló tornyokba, a fekete kéményekbe. A csend sem úgy hallgatott, mint máskor. fájdalom osont a bokrok alatt, fürge hangyák hátára kapaszkodva besurrant az otthonokba. Be az ajtókon, ablakokon, melyeket kitártak, hogy bőrükön érezhessék a langy március simogató ízét. élvezték. nem is sejtették, közülük egyesek menynyire megfizetnek érte, s hogy őértük egyenként is mennyire megfizetnek. dityke olyan eszeveszetten szórta ki féltve őrzött ruháit, ahogyan egyébként sose tette volna. Zsákokba gyűrte a múltat, a kupacok a plafonig értek. új kell már, mindenből más és új! magában egyet még mosolygott, és hanyatt, a szőnyegen zuhant mély álomba. feje fölött kis festmény függött, egy szőke fürtös angyalkát ábrázolt. fiút, lányt? Ki tudja. Arra tisztán emlékezett mindvégig, kitől kapta – egy hőn szeretett kisdiáktól – karácsonyra. ezen az éjen megint, - mint már majd egy éve rendszerint – róla álmodott. Kirándultak és almát szedtek kosárba, vérbő, lédús almát. Kacagtak, hasfájásig nevettek és orrvérzésig szaladtak. megölelte az ifjút, aki egy koszorút tett ősgöndör fejére. cserébe a nő megkínálta almával. A gyermek kitalálta, játsszanak olyat, hogy dityke feldobja a legszebbet, legpirosabbat, és aki elkapja, az kóstolhatja elébb. repült az édes gyümölcs, mint egy piros labda, egyenesen az ég felé, majd mint egy lassított felvételen, vissza. dityke érezte, amint üstökön találja. felült fektéből, s lám, a kedves szentkép darabokban hevert mellette. lámpáért nyúlt, de a fény nem gyulladt fel. Kinézett az ablakon. riadt tekintetét sanda vigyorral állta a hold kaján szenvtelensége. mintha egymásra kacsintottak volna, de a nő már többre nem emlékezett; émelyítő virágillat szédítette a tarka bársonyú kerevetre. Tudta, ettől a naptól fogva máshogy nem fog járni, csak virágos ruhában és illatosan. Sötét volt bár az éj, mégis a zsalukat gondosan behúzta, és a képecske megmaradt szilánkjait süppedt keblére fektette. csillapodhatatlan zokogással szorította. homloksebébe mártotta ujját és hosszasan nyalogatta. A gyermekre gondolt, senki másra. neki nem volt sem férje, sem gyermeke. úgy tudta, betegeskedik, talán épp húsvétra gyógyul meg a kis pepe. de akarja egyáltalán látni? jó-e látnia? Szeretné becézni, simogatni, mert oly jó. és gyűlöli, mert olyan sokat dicsért, oly ügyes; a semmiből is alkot, barátai vannak és jókedve. nem viselheti, mert oly jó. S hogy nem az övé, az a legszörnyűbb benne. hangja a világ legangyalibb muzsikája, ő mégis belé fojtaná a nevetést. nem tud nem rá nézni, és nem bír nem elfordulni tőle. Túl sokat tud az ifjú, túl szép. Túl szerető, túlságosan szeretett. Kevély, magányos a nő, szürke vénleány, szeretetlen. A hatalom élteti némiképp, tervez, szervez és

160

G U L I S I O T Í M E A kedvet színlel. Tavaszra torkig lett vele. élet kell neki, a tiszta, a gyönyörűség, szerelem! ezért lomtalanít, ezért kerüli a munkahelyet. virágzás, zamat, fel-felkorgó éh, csillapított szomjúság! levetkőzés! Tavasz! húsvét! megújulás! II. dityke április első napjától lett igazgató. egy évtizede várt erre a pillanatra. minden megaláztatását kárpótolva érezte. Győzött. Sárba tiporta a konkurenseket. ígéretei, miszerint bővíti az egyházi iskola épületét, új, magasabb és díszesebb tornyot ad a kerti kistemplomnak, és ellentmondást nem tűrő fegyelmezési rendet vezet be, a szavazatok sokaságát szerezték számára. vártak valamit tőle és féltek… csupán reggeli kávézása közben nyugtázta időnként, hogy megint egy hazugságra épített nap elé kell nézzen. hazudott? nem, nem így van egészen. valóban fel fog mindent építtetni, a fedezet már ott lapul szekrényében. Gazdasági irodás korában is számolt az igazgatósággal; várt, s tudta, hogy ha eljön az ideje, meg fogja vásárolni magának. Sikerült, minden „rendben”. csak a tenyere izzad néha, csak a homloka fehéredik a gyűléseken. Az őt éltetve istenítő tanárkollégák, ha tudnák, az ő át nem utalt pénzükből épül a templomtorony, és az új emelet! Szegény szolgák tettek királlyá egyet maguk közül; egy számító és kegyetlen őrültet. minden az övé. mindent és mindenkit megvehet. csak becsületet nem. A misékre eljár még néha. áldozik is, ahogy egy jónevű egyházi iskola vezetőjéhez illik. mióta kinevezték, egészen elfelejtette a Gyermeket. és el a virágokat is. el a labdázást, cseresznyézést, pázsitot, aranyhalas medencét, fagyit, a szelídmeleg kemencét. pepe időközben az iskola büszkeségévé érett: végignyerte mind a tanulmányi versenyeket; festményeiért a fővárosi galériák is, mint „a csodagyerek” műveiért versengtek. egyre többet beszéltek róla. A Szent lukács nevét mintha pepe fémjelezte volna. még fel sem épült az „égigérőnek” csúfolt torony, már rég ki sem törődött vele. Amit még megjegyeztek néha; a kamasz freskóit a belsőfalon. Az előtt a húsvét előtt is ziláltan, bolondosan dúltak a böjti szelek. dityke bíbor dzsekijét fázósan húzta össze. elszaladt mellette a gyermek, akár egy ódon vágy, vagy mint egy emlékező, hiábavaló, késői mosoly. Köszönt. A nő is bólintott mattkék, üveges szemekkel. nehezére esett a viszonzás, mint mindig minden, amit kértek, elvártak tőle. maga előtt is szégyellte, tudta, érezte, rég odavan a „jó kereszténysége”. mi köze is hozzá? nem az övé. – ezt ismételgette gépiesen. mindennel rendelkezik, vele nem. Szabadon futkos és vidáman koptatja a padokat. nől, szépül, ragyog, és egyre több lesz. úgy emelkedik, hogy az már tűrhetetlen. pedig szegény fiú, egy ruhája van és egy pár cipője. utána bámul az őszülő igazgató asszony ennek a szilaj csikó-tüneménynek. láttára szokatlan lágyság ömlik el benne. lehajol egy marok fehér harangvirágért, koszorút fon belőle. valami piroslik, kerekedik a bokrok alatt. előbb riadtan hátrahőköl - dúvad a paradicsomi mezőben -, majd kíváncsin veszi szemügyre azt a kicsiny valamit. „hát per-

161

G U L I S I O T Í M E A sze! A nebulók már elrejtették a tojásokat a holnapi közös kereséshez. holnap az utolsó tanítás húsvét előtt, tényleg!” Közelebb hajol a tojáshoz. Kézbe veszi: festett! A nő felcsattanó dühében porrá roppantja össze. vasmarkából kiejti az árva szirmokat, lehullanak, közöttük élesen rikítanak a héjdarabok, mint havon a megszáradt vércseppek. III. A nagypénteki istentisztelet egy ideig rendben zajlott. vagyis megszokottan, semmitmondón, kövéren és üresen. mígnem a pap felordított: „ellopták az oltáriszentséget!” mint egy szétpukkanni készülő rothadt szilva, úgy bugyborékolt, kékült a feje. „valami kölyök lehetett, átkozott ördögfattya, vagy mifene!?” dityke felocsúdva a hang forrása felé kapta tekintetét, idáig hol a gyermekre, hol a semmibe meredt. Kavargott agyveleje, ez a felduzzadt, sáros, megzavarosodott folyó; már alig kellett egy kevés, hogy medréből végre kilépjen és rázúdítsa magát erre az álságos mindenségre. A nőt kínozta valami kimondhatatlan őrjöngő vágy, valami irigy kevélységgel vegyült tehetetlen, parázna gyalázat. ölelne, csókolna, de nem teheti, többé nem, nincs az életének kenyere. íme, ott viszik már a bárányszelíd kisfiút az emelvény felé, súlyos vaskereszt alá viszik. lökdösik, taszítják és kérdik: „Te vagy-é akit keresünk?” „igen”, feleli higgadtan, „én vagyok.” „Te vagy, aki elkövetted a gyalázatot?” „én vagyok.” – itt szomorún lefelé pislantott. „igazgatónő, mi legyen sorsa a fiúnak?” fals hangok a fülben, guvad, fáj a szem, nyelv megakad, pattognak az erek. Gyilkosan, szerelmesen pattognak. Kinn félreverik a harangokat. Kígyóméreg ömlik valahonnan, a nyomorult kínlódva nyeli. háta mögött gyerekek zsizsegnek: „valljuk be, míg nem késő, még helyettünk megbüntetik!” Az igazgató asszony hallja, mégis csendre inti őket. majd: „fiú, én is, utoljára megkérdem: Te tetted? vállalod?” „vállalom!” – sikítja gyerekesen, bár ajka pityergőn áll, és magában Atyját hívja, hogy segítsen. „Add elő az ostyát!” A Gyermek hallgat, nincs nála a Krisztus teste. dityke mögött az előbbiek tanakodnak: „nálad van?” „nem!” „nálad?” „nem!” „Akkor hol van, hová lett?!” erre az igazgatónő túlharsogja őket: „nem, nem kell az ostya, elég az, hogy bevallotta; tán megette!” A tanárok kórusban: „úgy van, nem érünk rá, folytassuk a misét, hoznak másik ostyát helyette!” – Készek rútul örökre elvetni az eleddig legkedvesebb gyermeket. dityke habozik még. átfutnak rajta az álmok, a szép emlékek. A hiú remények. Senki az a fiú, egy senki! Ahogy ott áll az oltár előtt remegő vékony térdekkel, ekkor látja csak mily kicsi, mégis mi hatalmas. Sírva, tébolyodva üvölti: „Takarodj innét, sose lássunk! véged!” megroggyan a fiú. méltósággal, beleegyezőn bólint. egyetlen óriás gyémántkönnyet hullajt csupán; mintha nem is a szeméből, hanem egyenest a szívéből jönne. elárulja ő, éppen ő, akit annyira szeretett. fájdalmában szótlanul meghasad a Szíve, és ugyanígy tesz a templom kárpitja is vele.

162

G U L I S I O T Í M E A Utószó Az ostya nem került elő, és tovább nem is érdekelt senkit. A tanárok azóta is, mint annak előtte, élnek és tanítanak. Az egykori igazgatónő azon a bizonyos húsvéton örökre eltűnt valahol egy messzi erdőben. Azt beszélik, megőrült és öngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki; súlya alatt leszakadt a virághurok. egy ősz hajú, fogatlan koldusasszonyt gyakran elűznek a templomokból, mert nem szól, s ha kérdik nem válaszol. csak a freskókat nézi hályogos szemével szüntelen.

163

Gulisio Tímea. NEKROMANTikA

Recommend Documents