GRAFOLÓGIA. Szimbólumok nyomában. A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIV. évfolyam szám február március

A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIV. évfolyam 153-154. szám 2008. február – március

GRAFOLÓGIA Ára: 552 Ft ( Postázva: 760 Ft )

A tartalomból: • • •

• • • •

A tér szimbolikája mindennapi életünkben és az írásban A kézírás zónái - a harmónia szimbólumai Mesterségek mesterei: Dr. Parádi József pszichoterapeuta, álomkutató Az OKJ-s grafológiáról Kérdıívek a gyorselemzésrıl Betőszimbolika: w, x, y, z és zs Panteon: Houdini, a szabadulómővész

Szimbólumok nyomában Grafológia 2008. február – március

GIST IN ENGLISH

ESEMÉNYNAPTÁR

The main topic this issue of graphology are the symbols. There’s an article about symbol of the space in our life and in he handwriting. The zones of handwriting as the symbols of harmony. We write about the marks of starting in the handwriting, like left margin, form of adress, start line of letters. In he column „Masters of Professions” we show you dr. József Parádi, he is psychotherapist and dream researcher. We describe the possibilities of interpretation of the handwriting with „chimneys”. You can read a riport with Györgyi Vékony, she is the author of the articles about the symbol of letters. In this issue of the Garphology you can read about the child drawings too. We write about the drawing-like figures which appear in the handwriting. More eyes see more? Four graphologist wrote analisys about same handwriting, you can read this analisyses there. We finish the alphabet, we write about the symbol of letters w, x, y, z, zs. In the column „Passage” we write about the contact of handwriting and the computer. There is something new under the sun… In this column there are interesting handwriting, and written interests. by I. Csányi

Magyar Írástanulmányi Társaság 2008. február 23-án 19 órától Grafológusbál. Fellép Papadimitriu Athina színmővész (görög táncház), vendégszerepel a Revans Tánc Stúdió tánckara. A belépı ára vacsorával, mősorral együtt 6.000 Ft. Helyszín: Duna Palota, Bp. V., Zrínyi u. 5. Érdeklıdni a MÍT Központi Irodájában (1011 Bp., Bem rkp. 15 mfszt. 2/a, kaputelefon: Interaktív Grafológia) személyesen, vagy telefonon: 06 1 212-88-01, 06-30-9-222-948 és 06-20-33-47-952 2008. március 29-én a Négy Égtáj Program keretében: „Grafo-Zalaegerszeg” – Szakmai Grafológiai Nap. Indulás reggel 7 órakor a MÍT Központi Irodája elıl, bérelt autóbusszal, autókaravánnal (vagy egyénileg, vonaton). Helyszín: Szám-Pont KFt. Zalaegerszeg, Rákóczi u. 4-8. Érdeklıdni a MÍT központi irodájában, illetve Novák Máriánál telefonon: 06-30-93-63-294.

TARTALOM Szimbólumok nyomában A tér szimbolikája mindennapi életünkben és az írásban ……………………………………………....3 A kézírás zónái – a harmónia szimbólumai ……..………..7 Kezdetek és kezdések – az írásképben ……………...……9 Az OKJ-s grafológiáról ……………………………..…..12 Mesterségek mesterei: Dr. Parádi József pszichoterapeuta, álomkutató……...….14 A kéményes írások értelmezésérıl ……………………...17 Beszélgetés Vékony Györgyivel, betőszimbolika-sorozatunk szerzıjével…………….…....20 A gyermekrajzok nyelvén – Szárnyas póni …………..…22 „Rajzos” szimbólumok az írásban …………………..….23 BETŐSZIMBOLIKA W, x, y, z és zs …………………………………….…….25 TÖBB SZEM TÖBBET LÁT? Több grafológus egy írásról ………….………...…….….27 PÁLYÁZATUNK A zsőritagok bemutatkozása ………………………….....29 VÉLEMÉNY Kérdıívek a gyorselemzésrıl ………………………..….30 MÍT-HÍREK Klári nénink … ……………………………...…………..32 ÁTJÁRÓ Kézírás és számítógép …………………………………..33 VAN ÚJ A NAP ALATT… Érdekes írások, írásos érdekességek …………………….34 PANTEON Houdini, a szabadulómővész…...……………...….……..35 2

Grafotéria Magánklub Budapest XIII., Visegrádi u. 43-45. IV. em. 6. 2008. február 6-án 17.30-tól: Szimbólumok és a grafológia szimbolikája Elıadó: Pálmai Anna grafológus 2008. február 20-án 17.30-tól: Jelek, képek a magyar mőveltségben Elıadó: Schuck Mária grafológus 2008. március 5-én 17.30-tól: A székely rovásírás eredete és rokonsága más írásokkal Elıadó: Varga Géza íráskutató 2008. március 12-én 17.30-tól: A rovásírás kapcsolata a népmővészettel Elıadó: Varga Géza íráskutató 2008. április 9-én 17.30-tól: A rovásírás-jelekrıl, szakköri tanításának tapasztalatairól Elıadó: Dr. Born Éva grafológus

GRAFOLÓGIA

A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIV. évfolyam 2008/2-3. szám (153-154.)

Fıszerkesztı: dr. Agárdi Tamás Felelıs szerkesztı: Podonyi Hedvig Rovatvezetı: Mohácsi Ágnes A szerkesztıség munkatársai: Domanits András László, Féniász Péterné, dr. Holéczy Zsuzsa, Kovács Judit Ágnes, Sziráki Éva Nyomdai elıkészítés: COLORIENT-EXPRESS Sokszorosítás: R-Copy-PLUS Kft. ISSN 1218-9421 Szerkesztıség: 1118 Budapest XI., Budaörsi út 52. Postacím: 1531 Budapest, Pf.:19. Telefon: 310-7113; E-mail: [email protected]; [email protected] Közlési feltételek: A közlésre szánt anyagot kérjük, elektronikus úton jutassák el szerkesztıségünkbe lapzártáig (mely a megjelenést megelızı hónap 10. napja). Minden esetben kérjük, pontosan adják meg a szerzıségi adatokat, valamint az irodalmi hivatkozásokat. A cikkhez tartozó ábrákat, táblázatokat, fotókat stb. kérjük a leadáskor rendelkezésünkre bocsátani. Elhelyezéskor az eredeti írás méretét nem, az arányait igyekszünk megtartani. A szerkesztıség fenntartja a jogot a kéziratok stilizálására, korrigálására, rovatokon belüli elhelyezésére, tipografizálására. A kiadó kéziratokat nem ıriz meg és nem küld vissza.

Grafológia 2008. február - március

Láss, ne csak nézz – énekelte egykor az Illés együttes, és ezt a mondatot ma is érdemes komolyan vennünk. Hiszen a minket körülvevı világ számos jelenségét szemléljük nap mint nap a megszokás szürke szemüvegén keresztül – nézzük, de nem látjuk –, miközben sok-sok izgalmas felfedezést tartogatnak számunkra, ha rájuk csodálkozunk. Ilyenek a racionális világunkban olykor „mostohagyerekként” kezelt szimbólumok is. Pedig óhatatlanul összetalálkozunk velük életünk minden egyes területén, így az írásban és a grafológiában is, és szinte csak arra várnak, hogy egyszer (vagy inkább: többször is) végre jól elgondolkodjunk rajtuk. Ebben szeretnénk segíteni mostani lapszámunkkal, melynek kiemelt témája: „Szimbólumok nyomában”.

A tér szimbolikája a Szimbólumok nyomában mindennapi életben és az írásban Tér - ember – írás Grafológusi munkámban a térszimbolika az a rendszer, ami számomra a legmegfoghatóbb és a legjobban használható, azaz a legtöbb fogódzót adja egy-egy írás elemzésekor. A térszimbolika nem valami elvont, misztikus vagy varázslatos dolog. Nagyon is „hétköznapi” – éppen ezért nagyszerő! A tér- és idıélményt a kollektív tudattalanból mindannyian magunkban hordozzuk. Ha nem tudatosult, akkor is éreztük, sejtettük mindazt, ami a következıkben körvonalazódik. A világ dolgainak nem sajátja a tér szimbolikája. Ez az emberi tudatban képzıdött le, kiindulási alapjai az ember ısi tapasztalataiból erednek. A viszonyrendszer középpontja pedig maga az ember. Ahhoz, hogy vizsgálni tudjuk a teret, le kell képeznünk valahová. Legyen ez most egy számunkra ismerıs – bár csak kétdimenziós – közeg: egy papírlap. A vertikális tagolás Biedermann szerint a fent és a lent „valamennyi duális rendszer valószínőleg legfontosabb és legelterjedtebb ellentétpárja. Talán már akkor meggyökerezett az emberi pszichében, amikor az ısember felegyenesedett.” Grafológia 2008. február – március

Az Ószövetség teremtéstörténete azzal kezdıdik, hogy az Úr elválasztja egymástól az ellentéteket (sötét-világos, víz-szárazföld stb.). A fent-lent ellentétpár ekkor lesz fontos. A lent világa mindaz, ami a talpunk alatt van, a fent világa mindaz, ami felettünk van. A nyugati kultúrában a fent a jó, a lent a rossz. A férfit a „fent”-tel, a mennyel, a nıt pedig a „lent”-tel, a földdel azonosítják. A fent világa a felhık, az ég, a csillagok, a távoli égitestek, magaslatok. A fenthez kapcsolódik a szellemi világ, a vágyak szférája. Akit tisztelünk, arra felnézünk. A haladásnak biológiai értelemben a növekedés felel meg, a maga felfelé törekvésével. Felfelé tartani, a gravitáció ellen tenni: ehhez aktivitáshoz van szükség. Lefelé jutni: ez magától is megy, elég hozzá a passzivitás. Így nem meglepı, hogy számos kultúra magasabb rendőnek tekinti azt, ami fent van. Odalent lenni, talajt érezni a lábunk alatt, védelmet és biztonságot jelent. Az „alávalóság” negatív, a „lent” azonban pozitív asszociációkat is kiválthat. Azt is jelentheti pl., hogy mindkét lábunkkal a földön állunk, otthonosak, érettek, megállapodottak vagyunk. A „lent” jelenti önmagunkat és

mindazt, ami szilárdan a földön áll, ténylegesen létezik. A „fent” mindig az ideált, a terveket, ábrándokat, kívánságokat képviseli. Nézzünk egy kis összefoglalást a fentlent kapcsolódó tartalmairól, párjairól. Fent

Lent

menny

pokol

ég

föld

férfi

nı

szellem

anyag

tudatos

ösztönös

Ég és föld között: az ember A fent és a lent is helyzetet, és mindegyikük önmagában is viszonyrendszert mutat: azaz, valamihez képest fent, illetve valamihez képest lent. Ez a valami pedig: maga az ember! Ahogyan a költı, Weöres Sándor írja a Szembefordított tükrökben: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Az emberi dimenzió az élet színpada, a valóság: a középsı rész. Érzeteinkben középre kerülnek a hétköznapi dolgok és tennivalók, a gyakorlat, a kapcsolatok, az érzések. Mindaz, ami nem földi, azaz anyagi vagy testi természető, és 3

nem kizárólagosan szellemi… de emberi. Ez a hármas tagozódás az írásban remekül alkalmazható, hiszen a latin betős írásban szinte adja magát a három zóna (lásd: zónaelmélet). Ezek fıbb jelentései: alsó zóna: életerı, pszichés és fizikai energiák, anyagi szükségletek, szexualitás, ösztönkésztetések, családi gyökerek, gyermekkori emlékanyag középzóna: viselkedés, kapcsolatok, önmagunk, a realitás, küzdelmek az aktuális problémákkal, a mindennapok döntései, érzelmi és szociális viselkedés felsı zóna: törekvések, gondolati, szellemi, elvont energiák színtere, magasabb tudatosság, intellektus, fantázia Ez a tagozódás nemcsak a zónákban, hanem az egész papírlapon, illetve az egyes betőknél is megtalálható. Pl. egy „a” betőnek is megvan a fenti, a lenti és a középrésze. A papíron túli tér A tér általában az építészetben is többet jelent, mint csupán fizikai keretet: a tér szellemi, lelki és testi környezet, emberi mivoltunk tükre és otthona. Az épületeken is tetten érjük a fent és a lent kölcsönös viszonyát. A ház három része: pince-alagsor + a fölötte lévı szint(ek): a mindennapi élet szintje(i) + padlás. Az Ég Temploma (Kína) képén remekül látszik a szimbolikus hármas tagozódás.

Ég

Ember Föld A fa három részre osztható: a gyökérre, a törzsre és a koronára. 4

Az emberi testen az övön aluli rész az alsó zóna, a középzóna a köldöktıl a torokig tart, a felsı zóna pedig a toroknál kezdıdik. Talán nem is gondolnánk, hogy ezeknek a zónáknak is jelentést tulajdoníthatunk. Például: mit jelezhet, ha egy bájait közszemlére tévı hölgy a dekoltázsát tárja elénk, és mit jelenthet, ha inkább a lábait „mutogatja”? A lábak az alsó zónában vannak, mely a földi örömöket, a szexualitást, az anyagiakat is eszünkbe juttatja. A mell (és közelében: a szív) a középzónában van, ahol az érzelmek, a kapcsolatok találhatók. Megkockáztathatjuk: valószínőbb, hogy a lábait mutogató nı a férfi szexuális teljesítményére és/vagy pénztárcájára hajt, míg a dekoltázsát mutató inkább érzelmeket, szeretetet vár és – remélhetıen – ad. Az arcelemzéssel foglalkozók is elkülönítik a három zónát, jelentésük egybevág az elızıekkel.

„A felsı zónát a homlok alkotja, és a hajvonaltól terjed lefelé a szemöldökig. A kínaiak ezt Mennyei Körzetnek nevezik. A középsı avagy Emberi Körzetbe a szem, az orr és az orcák tartoznak… Az alsó zóna avagy a Föld Körzet a szájat és az állat foglalja magában. … A felsı zóna intellektuális képességeinket mutatja, a középsı az alkalmazkodóképességünket, míg az alsó a velünk született energiát avagy tetterıt” (Davies). A horizontális tagolás A fent-lent hagyományos tipológiája mellett a horizontális tagolásnak is hagyománya van. A két „pólus”: a bal és a jobb. Ez

már sokkal közelibb, megfoghatóbb számunkra, hiszen az elnevezésben rejtve benne van: „tılem balra, tılem jobbra”. Biedermann szerint: „…a két oldal duális rendszert alkot, amelyben általában (de nem mindig) a jobb játssza a jelentısebb és pozitív szerepet. Arra nézve, hogy az emberek jelentıs részben mindig jobbkezesek voltak, a jégkorszaki barlangok kézlenyomatai szolgálnak bizonyítékul. Valószínőleg ez az oka annak, hogy általában a jobb oldalt tekintik pozitívabbnak, szerencsehozónak. Jelentısége lehet annak is, hogy a pajzsot hordozó bal kéz általában passzív, a fegyvert jobb kézzel használják. /…/ A jobb oldalt számos kultúrában férfi, a balt nıi oldalnak tekintik, ami a nı negatív értékelésén kívül azt is jelentheti, hogy a jobb kéz a hétköznapi dolgok elrendezésére, a bal mágikus cselekedetekre van fenntartva.” (Szimbólumlexikon, 179. o.) Az idıszalagon a korábbi évek sorakoznak balra. A kártyajósok számos kirakásban bal oldalra teszik a múltat, s jobbra a jövıre utaló kártyát, és persze középre a jelent mutatót. Ám ahogyan a fent és lent kettısségébıl is hármasság lett, a jobb és bal közé ugyancsak befurakodott valami: A „most” és „az ember”. Ez egybevág – a mi kultúrkörünkben – az írás irányával is, hiszen az írás balról jobbra halad. Amit már leírtunk, az kerül balra, amit ezután írunk le, az kerül majd a jobb oldalra. Magától értetıdik, hogy az írás bal oldala a múltról, a jobb oldala pedig a jövırıl beszél (a jelen csak egy pillanat). A jövıtıl való félelem szimbóluma pl. a nagy jobb margó, betőszinten pedig pl. a behorpadás az a, o betők jobb oldalán (nemegyszer látható ítéletre várók írásában). Persze az írásban, és a térben nemcsak az idı képzıdik le. (A lap a tér, az írás benne maga az ember, az író személy.) Grafológia 2008. február - március

Bal oldal én-ego, enyém

régi

Jobb oldal te, közösség – mások extravertált (nyitottság) apa (a vadászó apa) jövı, tervek, célok minden új

tervek

megvalósítás

passzivitás

aktivitás

introvertált (zárkózottság) anya (anyai kebel) múlt, eredet

A térszimbolika és alkalmazása Bármely térbeli pont vagy alakzat helyét koordinátáival adhatjuk meg. A matematikából ismert koordinátarendszer alapja egy vízszintes és egy függıleges vonal, melyek egymást keresztezik. A függıleges vonal vertikális kapcsolatot teremt a fent-lent között. Ez egyfajta világtengely, amely átjárhatóságot biztosít a fizikai és a szellemi természető dolgok és jelenségek között. Pszichológiai szempontból kifejezi a törekvés, az akarat, a szándék, a vágy, a felemelkedés iránti igény belsı motívumait, ahogy az ember felegyenesedésével (gerincének függılegesbe hozásával) új minıség létrejöttét teremti meg a Föld élıvilágában. A horizonttal párhuzamos vízszintes vonal összeköttetést teremt a múlt és a jövı között, és lehetıséget nyújt a jelen aspektusának átélésére. A vízszintes ugyanakkor a szétválasztja, elkülöníti a szellemi és fizikai dolgokat, a fent és a lent világát.

papírra, míg magát az írást az emberrel hozza párhuzamba, s a tér szegmenseinek szimbolikája alapján az író személy tulajdonságaira következtet. Lásd fenti ábra: A tér szimbolikája a grafológiába (horizontalitás és vertikalitás). A Koch-féle fa-teszt is az ember kivetülését láttatja a fa rajzában. S még a hétköznapi életben is számtalan analógiát találunk ember és fa között. A fa állhat stabilan, instabilan, ábrázolható törékenynek, törzse lehet egyenes, ferde, erıtel-

jes. A fa koronájába rajzoljuk vágyainkat, terveinket. Érdekes, hogy – habár a valóságban többnyire nem látjuk – az emberek 80 %-a mégis lerajzolja a fa gyökereit. A fa-rajz elemzésekor szintén 3 x 3as térosztás jelenik meg, s ezek szimbolikája alapján vonhatunk le következtetéseket (lásd: fa-teszt). Érdemes talán még megemlíteni a bágua-térképet is, melyet a feng shui használ. Ennek térrészeit próbáltam egybevetni a térszimbolikában megfelelı területekkel. Nem mondhatom, hogy tökéletesen sikerült leképezni, de számos kapcsolódási (és továbbgondolásra érdemes) pontot találtam. (Sziráki Éva: A feng shui grafológusszemmel, vagy a bágua és a grafo-tér, Grafológia 1998/10/9.o.)

A térszimbolika a kereszt egyetemes szimbolikáján alapuló rendszer, mely kulcsot ad kezünkbe a grafológiai értelmezésekhez. Megalkotója Max Pulver (1889-1952) svájci orvos-pszichológus-grafológus, aki elsısorban a jungi mélylélektan szimbolizmusát használja fel az írás értelmezéséhez. Térszimbolikájának és zónaelméletének (1931) alapja, hogy a teret az írófelületre képezi le, azaz pl. a Grafológia 2008. február – március

5

A horizontális és a vertikális duális rendszer egyesítése, avagy a Jin és a Jang, és ezek egyensúlya A Koch-féle farajz-tesztben már találhatunk utalást arra, hogy „összemosható” a két-két páros.

Az Ösztön-Érzelem/gyakorlatSzellemi szféráknak, fa fejlıdésének idıbeli vonzata alapján, megfeleltethetı a Múlt-Jelen-Jövı. S ez az „idıvonal” a horizontális tagolásban is megjelenik. Ha a horizontális és a vertikális duális rendszer pólusait egymással párosítanánk a hasonlóságuk alapján, akkor a fent világát a jobb oldalhoz (aktív, férfias stb.) a lent világát a bal oldalhoz (anyagi, nıies stb.) társíthatjuk. Azaz így két „világot” különíthetünk el, s ezt a két világot kapcsolatba hozhatjuk a Jin és Jang erıkkel. A hagyományos kínai gondolkodás a világot a Jin és Jang erık egymásra hatásában jeleníti meg. Ezen erık hozzátartoznak az élet lényegéhez. A kettısségnek ez a két fogalma eredetileg a domb árnyékos (Jin) valamint napos oldalát (Jang) jelentette. Az évezredek során az élılények, a tulajdonságok, a fogalmak és jelenségek mind besorolást kaptak a Jin és Jang rendszerében. Ha összehasonlítjuk ezeknek a jellegét, egyre közelebb kerülünk lényegük megértéséhez. A Jin és Jang bár ellentétes, de egymást kölcsönösen kiegészítı 6

Jin jellegő

Jang jellegő

Az éjszaka, az árnyék és a sötét.

A nappal, a fény és a világosság.

A hideg, a száraz. Ami csendes.

A meleg, a nedves. Ami hangos.

A passzivitás, a nyugalom, a pangás. Ami alacsony, ami lent van (így a föld is). Ami befelé, lefelé tart, ami összezsugorodik, vagy ami befogad. Ami nıies, ami gyengéd (így a Hold is). Ami a tudattalannal, az elmúlással és a múlttal van kapcsolatban.

Az aktivitás, az energia, a mozgás.

fogalmak; nem létezhetnek egymás nélkül, szükségesek egymás számára. A Jang a Jinbıl születik, a Jin pedig a Jangból. Az állandó változás közben a Jang a Jinhez áramlik, és megfordítva: a Jang hat a Jinre és viszont. A jól ismert ábra a Jin és Jang erık harmóniájára utal. S hiába hisszük mi, nyugatiak, hogy jobb mindig jobbra és felfelé törni, aktívnak és a külvilág felé hatónak lenni: „rossz” a múltban, az anyagban, vagy önmagunkban „tespedni”. Az élethez mégis minden pólus hozzátartozik. S bizony, már a régi görögök is azt tartották: „semmit se túlságosan”. Azaz: mégiscsak a harmónia a fontos! Sziráki Éva

Ami magas, ami fent van (így az ég is). Ami törekszik, ami kiterjed, szétárad, növekszik, kisugárzik. Ami férfias, ami erıs (így a Nap is). Ami a tudatossággal, a születéssel és a jövıvel van kapcsolatban.

Irodalom: Dichter: A dolgok rejtett rendje (tanulmány) Arnheim: A vizuális élmény, Gondolat, Bp. 1979 Biedermann: Szimbólumlexikon, Corvina, Budapest, 1996 Davies, Rodney: Mint mond az arc, Panem és Grafo, 1994 / 65.

Az írásjelek birodalma szegényes. Rendkívül keveset fejeznek ki és azt is megcsontosodottan. Micsoda gyötrelem mondatformálás közben minduntalan belebotlani a pont, pont, vesszıcske kötelezı, szükséges, ámde kínosan szőkös választékába! Elvégre a vesszı és a pont között egy nagy tartomány terül el, amelyet csak lazán, felületesen tölt ki a kettıspont, a pontosvesszı, a három pont, a gondolatjel. Mindnyájan tudjuk: vannak nagyobb hiátust, szünetet jelzı vesszık és vannak egészen kicsi, leheletnyi megtorpanást érzékeltetık. A kettıspont, a pontosvesszı még hangulatában is kötött; fıleg az értekezı, gondolati szövegnek a tagolói. A három pont pedig… szegény három pont. Az meg fıleg a történelmi szentimentalizmus kifejezıjévé csontosodott. Bár olykor kihagyást is jelölhetünk vele, megszakítást, sıt ironikus elhallgatást, de ehhez már némi bővészgyakorlat vagy szerencse kell. A két gondolatjel, a közbevetést jelölı, ugyancsak az értekezı szövegé; az egy gondolatjel, mint elválasztója egy-egy mondatzáró szövegrésznek, meg túlhangsúlyozza az elválasztást, túl nagy értelmi nyomatékot ad neki. Nemes Nagy Ágnes: Írásjelek (részlet)

Grafológia 2008. február - március

Szimbólumok nyomában

A kézírás zónái a harmónia szimbólumai

Zónák? Mik is azok a zónák? És a szimbólumok? Továbbá: hogyan lehetne szimbólumokkal magyarázni a zónákat? – Nagyon egyszerően. Bízom abban, hogy minden olvasónk ismeri a kézírás három zónájának alapvetı jelentéseit, ezért erre most nem is térnék ki részletesen. Röviden csak ennyit: kézírásunkat alsó, közép- és a felsı zónára tagolhatjuk. Mindegyik sajátos jelentésekkel bír, mégpedig fontos jelentésekkel. Íme. Felsı zóna: szellemi élet, gondolatvilág, fantázia, „tudat”, transzcendens Középzóna: az „én” és a hétköznapok, Alsó zóna: ösztönök, (anyagi) javak, „tudatalatti”, intuitív Ennek a cikknek nem az a szándéka, hogy ismételje a tanultakat és részletezze az alapvetı zónaelméleti és térszimbolikai szférákat, hanem az, hogy teljesen más perspektívából közelítsen a kézírás grafológiai elemzését alapvetıen meghatározó zónákhoz. Tudatosan mögéjük tekintve, a háttérben megbúvó lényegüket feltérképezve igyekszem megfogalmazni azt a kontextust, amiben a grafológus hallgatók, grafológus kollégák már *

könnyen eligazodnak a mérés, a kapott adatok és az egyes jelek szimbolikus értelmezésének segítségével, figyelembe véve természetesen az intuíció és az empátia mélyen gyökerezı fogalmait és fontosságukat. Ha a fenti összefüggésben vizsgáljuk az írást, több irányból is közelíthetünk a zónák szimbolikájához. Maga a kontextus, vagy aperion*, ez a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan tér, amelyben megtestesülnek az egyes jelentésformák, melyek a zónák segítségével válnak megfoghatóvá és értelmezhetıvé. Általuk érezhetjük a harmóniát, a kiegyensúlyozottságot az írásban, velük válik teljessé a jelek által kibontakozó személyiség, és nekik köszönhetjük, hogy képesek vagyunk „tagolni” a gyakran tagolatlannak tőnı emberi lelket. A három zóna alapvetı kérdéseket vet fel: miért pont három, miért nem több vagy kevesebb, és miért van szükség egyáltalán tagolásra? Kérdéseinkre a választ vallások kialakulásában (is) kereshetjük. Minden vallás alapja, hogy egyértelmő célokat és okokat hoz összefüggésbe, mindemellett kölcsönös harmóniára törekszik, ami a hitben teljesedik ki. Már az ısi társadalmakban élık is igyekeztek megérteni a körülöttük zajló és tılük független eseményeket. Természetfeletti erıket antropomorfizálva mitologikus istenhierarchiákkal próbálták magyarázni a megmagyarázhatatlant. A Három az Isten, az univerzum és az ember spirituálisintellektuális belsı rendjének kifejezıje. Az „Én” és a „Te”, az „Egyik” és a „Másik” szétválasz-

A klasszikus görög természetbölcselet egyik meghatározó gondolkodója Anaximandrosz volt, akinél az eredendı alkotóanyag nem arkhé, azaz nem ıselem, hanem az aperion. Az aperoin egy meghatározhatatlan természet, amelybıl létrejön minden égbolt és a bennük lévı valamennyi kozmosz. Anaximandrosz szerint, amikbıl a dolgok keletkeznek, azokba történik a pusztulásuk is.

Grafológia 2008. február – március

tottsága és ellentéte fölött létrejövı szintézis, amely új egységet jelent az ıt megelızı szeparáció tagadása nélkül, hiszen az integráció elıfeltétele az analízis, illetve a szintézis. A Három többé nem tagolatlan, mint az ıs-Egy, hanem magában foglalja a dualitást, amelyet ural, s amelyen túllép. A folyómenti népek valláskultúrájában, az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban az istenhármasság a család mintájára szervezıdik – a legismertebb triászok tagjai Mezopotámiában: Apszu (édes vizek), Tiámat (keserő vizek) és fiuk, Mommu; Egyiptomban: Ozirisz, Ízisz, és fiuk, Hórusz. A monoteizmus megjelenésével a kereszténység egyre nagyobb teret nyert. Egyik alapdogmája – a Menny, Föld, Pokol felosztás mellett – a Szentháromság tana. A níceai (325), majd a konstantinápolyi (381) zsinat mondta ki, hogy Istenben három különálló, egyenlı és egylényegő személy létezik, akik egyek és szétválaszthatatlanok. E három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A keresztény vallás nem az Egyet, a tagolatlan ıselvet állította a középpontba, hanem a Hármat, amely egyben az isteni tökéletesség, a komplexitás, a befejezettség szimbóluma, és a történetiség, a haladás, az idıbeliség képzetét is magába rejti (Pál, Újvári szerk.1997 /187-189) . De utalhatunk a kínai gondolkodás alapjául szolgáló univerzalizmusra is: „Az univerzalizmus szerint ég, föld és ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belsı kölcsönhatásban állnak egymással, és mindenre kiterjedı törvény határozza ıket” (Glasenapp, 1987 /141). Említhetjük Szamoszi Püthagoraszt, az egyik legkorábbi görög bölcset is, aki az élet és a halál ér7

Univerzalizmus (harmónia - egység)

Kereszténység (vagy - vagy elv)

Sumér hitvilág (bálványok) A vallás kezdetei

telmét, a reinkarnációt, az arányokat, a harmónia és a számok kapcsolatát kutatta és tanította. Személye azért fontos számunkra, mert ı volt a gondolkodás történetének elsı alakja, aki kísérletekkel alátámasztott és bizonyított természettörvényt alkotott. Vizsgálta a zenei hangok összecsengésének, azaz harmóniájának (pl. oktáv, kvint, terc) viszonyát más diszharmonikus hangzásokkal, és ezek okát is kutatta, vagyis azt, hogy mikor beszélhetünk harmóniáról és mikor diszharmóniáról. A magyarázatot a húros hangszereken végzett kísérletei után a számok viszonyában vélte megtalálni. A hangzás ugyanis függ a húr hosszától: a húrok hosszúságai úgy aránylanak egymáshoz, mint az egész számok. Püthagorasz vette észre azt is, hogy egy kocka 12 élbıl, 6 lapból és 8 csúcsból áll, az oktaéder pedig 12 élbıl, 8 lapból és 6 csúcsból. Ezen elmélet hatására a kristályok és élılények, a virágszirmok szimmetriája és az emberi test arányai is az arány és harmónia vizsgálatá-

8

nak tárgyává lettek, ami legközelebb csupán a reneszánsz idején következett be ismét (Géczi J. – Stirling J., Második elıadás). Az ısi vallások, mítoszok, az univerzalizmus és Püthagorasz harmóniamagyarázata mind egyfelé vezetnek bennünket: mindegyik a külsı és belsı világunkban zajló érthetetlen folyamatokra keresi a legegyszerőbb és legtökéletesebb választ. Pontosan úgy, ahogyan mi a kézírásban. Misztikus, összefüggı jelek a papíron, amelyek képesek arra, hogy érzékeltessék velünk: lélek lakozik mögöttük. Persze, nem látjuk a lelket, csak érezzük; lényege megfoghatatlan, hiszen a vonal nem él, pusztán csak az íróeszköz lenyomata. Mégis szinte tapintható, hogy írójuk eleven, érzı lény, aki lelkének lenyomatát hagyta a papíron. Mi ez, ha nem valódi vallás; mi ez, ha nem valódi hit? „Az arisztoteliánus filozófia szerint a nem anyagi létben történı gondolkodás és ennek tárgya azonos, ennek következtében Isten önmagát

gondolja el.” (Géczi J. – Stirling J., Negyedik elıadás). Tehát minden gondolkodóban isteni átlényegülés zajlik, s így minden írott szóban és mondatban isteni megnyilatkozást tisztelhetünk. Talán ezzel magyarázható, hogy a duktoroktól kapott írásmintákat kincsként ırizzük, vigyázunk rájuk, keressük a helyüket, becses tárgyként hordozzuk és megtiszteltetésnek érezzük, hogy ránk ruházták azokat. Mi más lehet egy ilyen írásminta, mint a lélek „szent lenyomata”? A kézírás zónáinak szimbolikai elemzésén keresztül megismerhettük a hármas szám egyes jelentésváltozatait, de arra még nem tértünk ki, hogy mindezeket hogyan hívhatjuk segítségül az elemzésnél. Az alábbi táblázatban képet kaphatunk a sumér vallás, a kereszténység és az univerzalizmus vázlatos világképérıl. Összehasonlító jelleggel igyekeztem megközelíteni gondolkodásmódjukat és ennek függvényében megvizsgálni a mai kézírásra vetített egyéni látásmódjukat.

Vallás

Felsı zóna Ég

Közép zóna Föld

Alsó zóna Alvilág

Szimbolikus értelmezése Egyértelmő vertikális tagoltság

Idea

Szellem

Világ

Ösztönök

Bálványok, szimbólumok

Makrovilág

Magasabb szellemi erı

Emberi irányítás, döntések, a természet formálása

Mélyrıl elıtörı érzelmek, indulatok

A kézírásban erıs fantáziára és kreativitásra következtethetünk, határozott makro elemek

Mikrovilág

Mítoszok

Rítusok

Beteljesülés, tabuk tiszteletben tartása

A domináns jelek megnagyobbodása, túlzások a jellemzı zónákban

Vallás

Menny

Föld

Pokol

Egyértelmő vertikális tagoltság

Idea

Lélek

Világi (Biblia)

Ösztönös

Alázat az írásban, biztonságkeresés; vágyak indulatok elfojtása

Makrovilág

Isten maga

Az ember maga

Az ördög maga

Végletek megjelenése - elhatárolódás

Mikrovilág

Megdicsıülés, a megváltásra való törekvés

Világi örömök, ima a megbocsátásért

Bőnök az ösztönökbıl fakadóan - harc magunkkal

Az alsó zóna alárendeltsége (elnyomása) a világi és a szellemi zónával szemben, bőntudat, önvád. "Énbántó" szimbólumok, pl. oválokba való szúrás

Vallás

Ég, Föld és Ember egysége

Tagoltság a tagolatlanságban

Idea

Átjárhatóság - egymás kiegészítése

Harmónia

Makrovilág

Az ember egyesíti magában az Ég és a Föld erıit, kiegyenlítıdnek benne a fény (jang) és árny (jin) princípiumai. Találkoznak benne a szellemek és istenek és az öt változó elem erıi

Végletesség hiánya, kiegyensúlyozott a kézírás, "lebeg" a papíron, kevésbé határozott margók és távolságok

Mikro világ

Az öt elem birodalma: fa, tőz, fém víz, föld

Az írás természetének erıi egymásra hatnak, egymás erejét kioldhatják. Bal- és jobbtendencia egymásra hatása, nyomaték minısége, erıssége, testhez közeledés, vagy távolodás

Grafológia 2008. február - március

Például, ha a kereszténység szempontjából vizsgáljuk az írás zónáit, a hármas osztás egyértelmően: Menny, Föld és Pokol. Az egyes zónákban fellelhetı változások pedig a Biblia törvényeinek be nem tartásából fakadnak. Tehát, a normaírás egyenlı a tökéletes alázattal, Isten törvényeinek tiszteletével, a földi lét szabályainak elfogadásával és követésével. A kézírásban bekövetkezett mindennemő változás ezeknek a szabályoknak a túlhangsúlyozásából, vagy figyelmen kívül hagyásából fakadnak. Ha az írásban például a felsı zóna aránya van túlsúlyban, értelmezhetjük úgy, hogy a duktor a szellemi – Isteni – világban él. Arra törekszik, hogy az égi, szellemi valóságot már itt „lent”, a földi létben

is megtapasztalhassa, megélje s ez valószínőleg türelmetlenségbıl (is) fakad, amit a gyorsabb tempójú, kevésbé kiírt írás egyértelmően jelez(het). Ha szárdomináns az írás, a vonalvezetés pedig lassú, feszes, ám bizonytalan, s megtorpanásokat is tartalmaz, felvetıdhet bennünk, hogy az írója vergıdik az ösztönei és a vallás kívánalmai között. Igyekszik megfelelni, görcsösen „akar”, de valahogy egy mélyebben gyökerezı belsı meggyızıdés, vagy pillanatnyi „emberi” gyengeség olykor-olykor az ösztöneinek enged utat. Természetesen a fenti példák és a táblázatban szereplı szimbolikus jelzések jelentése kizárólag az adott kontextusban érvényes, értelmezésüket nagymértékben befolyásolja az írás

minısége, valamint a mikro-, mezo- és makroelemek részletes vizsgálata. Megközelítésem a zónákhoz talán kicsit merésznek hat, hiszen nem elızte meg mélyreható tudományos kutatás. De a szimbolikus értelmezés nem a számtani adatokon nyugszik, hanem az intuíción. S bár az igényes, szakszerő grafológiai elemzéseket mérésekkel is alá kell támasztani, az átfogó értelmezéshez a szimbólumokra is szükségünk van. Akarva-akaratlanul megjelennek elıttünk a kézírásban, nem kerülhetik el a figyelmünket. S helyesen definiálva ıket, segítségükkel azok a jelentéstartalmak is felszínre kerülhetnek, amelyek a számok felıl nézve rejtve maradnának. Kovács Judit Ágnes

Kezdetek és kezdések - az írásképben A kezdet: pillanat, mely egyszeri és megismételhetetlen, az ismétlés viszont már újrakezdést jelent. A kezdet egyben egy folyamat elsı lépése, melyet sok-sok más kezdet követ. Életünk során a kezdetek és az újrakezdések formáltak egyéniséggé minket, melynek alapvonásai egy életre belevésıdtek viselkedésünkbe – így írásunkba is. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni Életünk egyik rendszeresen ismétlıdı kezdete például az a perc, melyben kezdetét veszi az új esztendı. A föld lakosait figyelembe véve mégis 24 órának kell eltelnie ahhoz, hogy mindenki átérezhesse ezt. Öröm, egy kis bizonytalanság, félelem a ránk váró feladatoktól, fogadalmak vegyülnek az ünneplés elsı órájába. Aztán elcsendesedik minden, és megkezdıdnek a hétköznapok. Újra dolgozunk, tanulunk, pihenünk, szórakozunk, és már nem is gondolunk arra, hogy Grafológia 2008. február – március

minden pillanatban elkezdünk valamit. Egy régi mondás szerint: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, így hát még a rendszeresen bekövetkezı kezdeteket is másképp indítjuk. Ha arra törekszünk, hogy az újabb ugyanolyan legyen, mint az elızı volt, vagy amilyet elvárnak tılünk, akkor azt írásunk tükrözni fogja, még ha mindent megteszünk is annak eltitkolására. Ha a kezdetet az írásban vizsgáljuk, akkor szinte minden grafológiai jegyet végigelemezhetnénk, de talán a megszólítás, a bal margó és a kezdıvonal reprezentálja leginkább az egyén kezdéshez főzıdı viszonyát. Bizonyos esetekben informatív lehet az aláírás változása is, mely megmutathatja azt az idıpontot (kezdetet), melyben az író személy egyénisége, személyisége megváltozik. Ez elsısorban a pályájukat kezdı fiataloknál lehet jellemzı, akik némi bizonytalanság, vagy túlzott önbizalom után

megtalálják önmagukat. Aláírásuk határozottabbá válik, látható módon elkülönül, kiemelkedik, vagy éppenséggel öszszeolvad benne a család- és az utónév. Világossá válik, hogy mit tartanak a legfontosabbnak: a családot vagy önmagukat, és ez a kialakult arány összhangot vagy ambivalenciát mutat. Természetesen ezek a megállapítások leginkább a személyes levelekben figyelhetık meg, ahol nincsenek olyan megkötöttségek, mint a hivatalos iratokban. Megszólítás Vizsgálódásunkat a megszólítással kezdjük, mely az írástömb kitüntetett sora, a szövegtömb elıtt áll, és térben rendszerint elkülönül. A levélformában készült írásmintákat írójuk általában megszólítással kezdi. Általános értelmezés szerint 9

Megszólítás

a megszólítás utal a tevékenység megkezdése, a formaérzék, koordinációs és kontrollképesség, tervszerőség, szociális viszonyulás, térfoglalás módjára, mikéntjére. Képzeljünk magunk elé egy fehér, üres, A/4-es papírlapot, és játsszuk el tudatosan a levélírás elsı fázisát, mely szerint meg kell szólítanunk valakit. Ha az illetı közeli jó barátunk, ez nem is jelenthet gondot, de akkor már tépelıdünk egy kicsit, ha a levelet egy rég nem látott ismerısünknek, vagy netán egy idısebb rokonnak, ismerısnek akarjuk megírni. Elkezdjük valahol a lapon, és ebben már sokféle érzelem – vonzódás, taszítás, szeretet, kényszerőség – hatása sőrősödik. Nem is gondolunk rá, de már állást foglaltunk a megszólítottal szemben, vagy ellene. Ha a szövegtömbtıl mért távolság kicsi, az azonosulást jelent a megszólítottal, és a mondanivalóval, a kapcsolatok terén ugyanez az író személy közeledési és közlésigényére utal, mely általában jó kommunikációs készséggel társul. Normál távolság esetén a formák, hagyományok, szokások tiszteletére, szabálytudatra lehet következtetni. Nagy távolság akkor jelenik meg, ha a duktor megszólítotthoz és a mondanivalóhoz csak formálisan kötıdik, nem mindig fedi egymást a tartalom és a forma. Utalhat távolságtartásra, illetve nehézkes kommunikációra. Horizontális vizsgálatakor megkülönböztetünk bal, illetve jobb oldal felé elmozduló megszólításokat. A balra elmozduló megszólítás viszszafogottságra, óvatosságra, gyenge tervezésre és teljesítésre, kudarckerülı viselkedésre utal. A jobbra elmozduló megszólítás erıs jövıorientáltságra, tervek nélküli tettekre, közlési és tevékenységi vágyra, illetve jó kapcsolatfelvétel10

re enged következtetni. Ha túlvagyunk a megszólításon, akkor mondanivalónkat ún. írástömbbe sőrítjük, ki-ki saját tanult formái, életvitele, életstílusa és közölni valója szerint. Természetesen levelünk tartalma némiképp befolyásolja a megjelenési formát, hiszen más hangulatban írunk meg egy névnapi jókívánságot, mint egy kondoleáló levelet. Írásunk viszont mindkét esetben magán viseli alaptermészetünket, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkat. Mihelyt leírjuk az elsı szót, meghatároztuk azt a helyet, melyet – ösztönösen – elfoglalunk a világban. Még sok a beíratlan fehér felület a papíron, de jelezzük, hogy kik vagyunk, és a múlt vagy a jövı fontos számunkra, hogy határozottak vagyunk vagy bizonytalanok, és amint rójuk a sorokat, „margókat” képezünk. Margók Margónak az írástömb és a lapszél közötti beíratlan felületeket nevezzük, melyeket alsó, felsı, bal és jobb elnevezéssel különböztetünk meg egymástól. A margók vizsgálatával elsısorban a tervezés, beosztás képességét, a kontroll képességet tudjuk vizsgálni. A kezdet fogalmának vizsgálatához a felsı és a bal oldali margók meghatározása és értelmezése visz a legközelebb. Mikor leírtuk a megszólítást, létrehoztuk a felsı margót, melynek méretét a megszólítás, a dátum, vagy bármilyen grafikum (ennek hiányában: az írástömb) felsı érintıpontja és a lapszél közötti távolság adja meg. Sztenderd szerint nagysága megegyezik a bal margóval. Értelmezési lehetıségeinél figyelembe kell vennünk azt is, hogy a tanított normához képest hol kezdi el az írást a személy, vagyis hol helyezi el saját magát a térben. El lehet kezdeni az írást már a lap tetején, vagy a sztenderd szerinti távolságban, de elıfordul, hogy mind a felsı lapszéltıl, mind a szövegtömbtıl a szokáshoz ké-

Nagy margó

Hullámos margó

pest nagyobb a mért távolság. Ha kicsi a felsı margó, hivatalos iratban tiszteletlenséget, tolakodást, fesztelen, lényegre törı viselkedési módot jelez, míg magánlevélben intimitást, közelséget a megszólítotthoz, támaszkeresést, önállótlanságot, esetleg tekintélytıl való függést jelent. A normál mérető felsı margó hagyománytiszteletre, kiegyensúlyozottságra vall. A nagy felsı margó a tiszteletadás, a tartózkodás, kapcsolatokban a távolságtartás jeleit mutatja. Ha kész a levél, és visszatekintünk írásunkra, sokszor elcsodálkozunk, hogy milyenekké váltak margóink. Nincs ezen semmi csodálkozni való: olyanok lettek, mint mi magunk. Egyenesek, keskenyek, szélesek, szőkülık, bıvülık, és így tovább. Tekintetünk minden esetben elıször a bal margóra vetül, hiszen minden sor itt kezdıdik. A bal margó többféle jellemzıje nagymértékben megkönnyíti az írás értelmezését, hiszen részleteiben megmutatja, hogyan viszonyul az író személy a térszimbolikában a bal oldalon reprezentált jelenségekhez, fogalmakhoz. Bármilyen méretet vesz is fel a bal margó a késıbbiek során, fontos jellemzı, hogy az író személy az elsı sorban hol jelöli ki az általa használni kívánt teret, hová helyezi a tudatos bal margót. A normál mérető bal margó arra utal, hogy az író személy harmonikus személyiség, kellı mértékő tervezéssel fog hozzá feladatai Grafológia 2008. február - március

megvalósításához, tudatos energiabeosztással él, munkavégzésében az önálló és a társas tevékenységek egyforma súllyal szerepelnek. Ha a bal margó mérete nagy, akkor jövıorientált, kockázatvállaló személlyel állunk szemben, aki hosszú átgondolás és alapos tervezés után fog munkájához. Sokszor pazarló energiabeosztás jellemzi. Nyitott, társaságkedvelı, jellemzı rá a természetesség és az önfejlesztés igénye. A kis mérető bal margóval író személy racionális beállítottság, tudatos energiabeosztással, kevés tervezéssel élı személy, akire leginkább a spontán munkakezdés jellemzı. Írásában általában a zárkózottság és a támaszigény is megjelenik, viselkedését az önfegyelem, akarat, visszafogottság jellemzi. Míg a margó mérete az író személy tervszerő munkakezdését, önállóságát, akaratát vagy éppen visszafogottságát mutatja, addig a bal margó alakváltozásai az egyén múlthoz, illetve jövıhöz való orientálódását, illetve annak változékonyságát mutatja. Itt láthatjuk leginkább a kezdés és az újrakezdés során fellépı eltéréseket, változásokat, mely függhet az adott szituációtól, élethelyzettıl, de képet alkothatunk általa az egyén személyiségérıl is. Az egyenes bal margó az önkontroll, az önuralom, a hullámos bal margó a rugalmas gondolkodás, míg a mereven egyenes bal margó a szigorúság, szabálykövetés, merev gondolkodás jellemzıje. A jobbra, illetve balra szélesedı bal margó arról árulkodik, hogy az író

személynek a régi értékek követése, vagy a jövı felé történı orientálódás-e a fontos. Az egyenetlen bal margóval író személyek változó értékrendet képviselnek. A bal margó irányát természetesen nem elég önmagában vizsgálni, hiszen kombinálni kell a méretés alakváltozókból levont következtetésekkel, de megállapíthatjuk, hogy a függıleges irányú bal margó a kiszámíthatóságot és a következetességet jelenti, a szélesedı bal margó esetében a múlt eseményei helyett a jövı „meglepetéseit” választó magatartás jellemzı, szőkülı bal margónál az óvatosság és a visszahúzódás és a lassú tempó feltételezhetı. Ha a margóinkon való elálmélkodás után jobban szemügyre veszszük írásunkat, látjuk, hogy a mondatkezdı, és a mondatokat alkotó szavainkat hogyan kezdtük el. Csodálkozva látjuk, hogy mindig (vagy legalábbis sokszor) egészen máshogyan! Kezdıvonallal vagy anélkül, árkádosan vagy girlandosan, netán tremorosan. Ezek után figyelmünket a kezdıvonalak keltik fel. Kezdıvonalak A kezdés és újrakezdés, a folyamaton belüli kezdetek sokszínőségét leginkább a kezdıvonalak vizsgálatával tudjuk nyomon követni. A kezdıvonalak megmutatják a múlthoz való viszonyt, a külvilághoz, az emberekhez, a munkavégzéshez és a jövıhöz való kapcsolódás minıségét, a bármilyen tevékenységnek való nekiindulás lendületességének eredetét, nagyságát és irányultságát. Ez az a grafológiai jegy, amely egy írásmintán belül a legtöbbször elıfordulhat. Megléte, variabilitása adja a legtöbb információt az író személyrıl abban a

tekintetben, hogy a megkezdendı tevékenység elıkészítésébe menynyi energiát, idıt fektet be. Tevékenységét átgondolja-e, vagy konkrét stratégia híján, többkevesebb ideig gondolkozik-e a megkezdés elıtt. A pontos minısítést a kezdıpont helye, a vonal irányultsága, nagysága, alakja szerint lehet megfogalmazni. A nyomatékos kezdıvonal a prioritási sorrend zavarára, rossz energiagazdálkodásra és célszerőtlen tervezésre utal, de kezdeti túlértékelést, önmaga fontosságának hangsúlyozását, sıt akadékoskodó magatartást is tulajdoníthatunk a személyiségnek. A kezdıvonal hiánya (jobbtendenciás jelenség) jelzi, hogy írója önbizalommal rendelkezı, gyors felfogóképességő, lényeglátó, kontrollált, célratörı egyéniség, fontos számára az egyszerőség és a spontaneitás is. Hosszú kezdıvonal (erısen baltendenciás jelenség) esetén a tevékenység már a betőn kívül megkezdıdik, így térigényre és idıigényre utal, ami nehézkes helyzetfelismerést, lassú felfogókészséget, körülményeskedést, megfontoltságot vagy bizonytalanságot jelenthet. Az alsó zónából induló kezdıvonal ösztönösségre, spontán viselkedésre, de olykor tervszerőtlen cselekvésre és gyenge ítéletalkotásra is utalhat, míg a felsı zónából induló kezdıvonal gyakorlatias és tudatos cselekvést, tervszerő gondolkodást jelez, továbbá utalhat a spontaneitás hiányára és az erıs felettes én meglétére is. A balról induló, hosszú, egyenes kezdıvonal a lustaság jele, azaz az illetı húzza az idıt, Alsó zónából induló kezdıvonal Hosszú alsó zónából induló kezdıvonal

Felsı zónából induló kezdıvonal

Szélesedı bal margó Grafológia 2008. február – március

Nagyon hosszú alsó zónás kezdıvonal

Közép zónából induló kezdıvonal 11

Elefántormányos kezdıvonalak Különbözı kezdıvonalak Kezdıvonal hiánya

mással foglalkozik, mielıtt dolgaiba belekezdene. A középsı zónából kiindulva állandóan saját érdekeit latolgatja. A tremoros indítású kezdıvonal megtorpanást, bizonytalankodást, félelmet, illetve akár valamiféle (pl. drog, alkohol) függıséget is jelezhet. A ponttal, csomóval induló kezdıvonal mögött megfontolt, nagyon óvatos vagy bizonytalankodó személyiség rejlik. Tulajdonosa sokáig gondolkodik, mielıtt bármibe is belekezdene, latolgat, sokszor meg is torpan. A horoggal, kampóval induló

kezdıvonal makacs, a saját gondolataihoz mereven ragaszkodó, másokkal szembeszegülı emberre utal. Az elefántormánnyal induló kezdıvonal kontrolláltságra és szellemi önállósulásra törekvést jelez, melynél a gát valójában a nehéz meggyızhetıségben és a nehézkes kapcsolatteremtésben rejlik. A spirálisan becsavart csigavonallal induló kezdıvonal gyakran az ıszinteség hiányát, az alakoskodást is jelezheti, mivel az író személy bensı énjét bezárja. Többnyire azonban kibúvókat ke-

resı, dönteni nem tudó, a felelısségtıl elzárkózó, védekezı álláspontra helyezkedı, az energiáit fékezı emberre utal. A girlandosan induló kezdıvonal nyitottságot, kíváncsiságot, bizonyos vezetettségi elvárást, simulékony viselkedést, udvarias kapcsolattartást, elfogadást jelez. Az árkádosan induló kezdıvonal önfejőséget, önállóságot, ésszerőségre való törekvést jelez, de megjelenik benne a kapcsolatteremtési probléma, az elzárkózó védekezés is. És ez csak egy levél volt, melyet csupán egy szempont: a kezdet (kezdés, újrakezdés) aspektusából vizsgáltunk, és ezen belül is mindössze néhány grafológiai jegyen keresztül. Ugye, nem is gondoltuk volna, hogy csupán ezeken a grafológiai jegyeken keresztül is mennyi mindent elárulunk önmagunkról? Albert Éva

Amit az OKJ-s grafológiáról tudni érdemes A Magyar Közlöny 63. szám. II. kötetében jelent meg a 21/2007. (V.21.) SZMM rendelet, a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek a kiadásairól. A rendelet 2007. szeptember 1-jén lépett hatályba, de a 2§ (3) kezdése alapján, az iskolarendszeren kívül szakképzésekre csak 2007. október 1-jétıl érvényes. Lényeges tudnivaló, hogy a folyamatban lévı képzéseket a megkezdésükkor érvényes követelmények alapján kell befejezni. Ez tehát azt jelenti, hogy akik a korábbi években kezdték meg grafológiai tanulmányaikat, azok számára legföljebb érdekes olvasmány lehet az új jogszabály, de vizsgáikat, tanulmányaikat a korábbi rend szerint végzik. Ez a rendelet tipikusan olyan jogszabály, amelynél maga a 12

„rendeleti rész” sokkal kevésbé érdekli az olvasót, mint a melléklet: a mellékletben találhatók meg az egyes szakmák szakmai és vizsgakövetelménye, rövidítve az SzVK. A mi számunkra fontos: bár sok szakma kimaradt a képzési jegyzékbıl, azaz gyakorlatilag megszőnt az állami elismerése, a grafológia benne maradt, megújult az OKJ-ben. A rendelet 1. számú mellékletében a 184. sorszám alatt találjuk a grafológus szakképesítést és a 2. számú mellékletben a szakmai és vizsgakövetelményeket. A szakképesítés azonosító száma

54 725 01 0000 00 00, és ebben mint rész-szakképzés jelenik meg a grafológus szakasszisztens. A képzés óraszáma 1200 óra, ebbıl az elmélet és gyakorlat aránya 60%-40%. A rendelet iskolai elıképzettségnek érettségit jelöl meg. Az SzVK moduloknak nevezett tananyagegységekhez rendeli a szakmai követelményeket. Ezek a követelménymodulok az alábbiak: 1842-06 Grafikumok kezelése 1843-06 Grafikumok analízise 1844-06 Grafikumszintézis elıkészítése 1845-06 Grafikumok szintézise (A grafológus szakasszisztens Grafológia 2008. február - március

rész-szakképesítésnek csak az elsı két modul a tárgya.) Minden egyes szakmai követelménymodul az alábbi két fı részbıl, (alfejezetekbıl) áll: feladatprofil és tulajdonságprofil. Feladatprofil A feladatprofilon belül a grafológus olyan tevékenységeket végez, mint pl. - megállapodást köt az ügyféllel - meghatározza a technikai eszközös vizsgálati szempontokat - kiválasztja a vizsgálathoz szükséges pszichológiai modellt - kiemeli a vizsgálati szempontnak megfelelı személyiségjegyeket - konzultál igény szerint más szakemberekkel - összeállítja a szakvéleményt - válaszol a megrendelınek a vizsgálatok eredményével kapcsolatban felmerült kérdéseire. Tulajdonságprofil A tulajdonságprofilon belül különbözı kompetenciákban (szakértelemben, illetékességben) fogalmazza meg a rendelet, hogy mit kell tudnia a leendı grafológusnak. 1. szakmai kompetenciák, a/ szakmai ismeretek (mint pl. a személyiséglélektan irányzatai, vagy: az írástanulás folyamata, vagy: szimbólumelméletek, stb.) b/ szakmai készségek (mint pl. elemi szintő számítógép-használat, vagy: grafológiai interjú készítése, vagy: szakvéleményközlés és értelmezés, stb.) 2. személyes kompetenciák (mint pl. precizitás, önállóság, érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság, stb.) 3. társas kompetenciák (mint pl. közérthetıség, kommunikációs rugalmasság, tolerancia, empatikus készség) 4. módszerkompetenciák (mint pl. információgyőjtés, értékelési képesség, lényegfelismerés, stb.) A modulokhoz tartozó kompetenciák megszerzéséhez az egyes akkreditált képzıhelyek a rendelet és a Grafológia 2008. február – március

Szakmai Tanácsadó Testületük által elfogadott Képzési programjukban foglaltakkal összhangban, önállóan alakíthatnak ki tanegységeket. Emellett az akkreditált és az akkreditációval nem rendelkezı képzıhelyek számára az NSZFI által gondozott módszertani útmutatók és mintatantervek az irányadóak. Az új követelményrendszer tehát szakít a papíríző, bebiflázott szabályok visszamondásán alapuló vizsgáztatással. A vizsgán nemcsak a grafológus elméleti tudása kerül megmérettetésre, hanem készségei, mőködıképessége, talán nem túlzás azt mondani: személyisége is. Ez egyben azt is jelenti, hogy megnı a képzésben a kompetencián alapuló gyakorlat szerepe, és bizton prognosztizálható, hogy csak azok a képzıhelyek tudják majd megfelelı módon felkészíteni a hallgatóikat, amelyeknél széles körő szakértıi tapasztalat, napi praxis is található. Azokban a grafológiai iskolákban, amelyek már eddig is széles körben szolgáltattak, készítettek a piac és az igazságszolgáltatás számára szakvéleményeket, a képzés során a hallgatók olyan piacképes szakmai tudáshoz juthatnak, amellyel végzésüket követıen megnövekedett eséllyel tudnak maguk is praxishoz jutni. Az új OKJ tehát sokat követel oktatótól és hallgatótól, képzı intézménytıl egyaránt. De a megnövekedett követelményeknek nem maradhat el a gyümölcse: piacképes, tudásukat a gyakorlatban magabiztosan kamatoztató grafológusok, akik emelni tudják majd a grafológus szakma presztizsét is. Forrás: 21/2007. (V.21.) SZMM rendelet Az Országos Képzési Jegyzék és a magyar szakképzés megújítása. NSZFI, 2007 Stágel Imréné (NSZFI szakértı) Új elemek a szakképzési dokumentumokban. NSZFI, 2007

„Kétszáz évvel ezelıtt – mondotta Settembrini – élt az önök hazájában egy költı, egy nagyszerő öreg csevegı, aki nagyon sokat adott a szép kézírásra, mert azt tartotta, hogy a szép írás szép stílushoz vezet. Egy lépéssel tovább kellett volna mennie, és azt is kimondania, hogy a szép stílus szép cselekedetekhez is vezet.” Szépen írni, mondotta Settembrini, az már majdnem annyit jelent, mint szépen gondolkozni, és ettıl már csak egy lépés a szép cselekedet.” Thomas Mann: A varázshegy

Következı cikkünkhöz Álmokról a neten: www.kozkincs.hu/node/1791701 58k alom.lap.hu www.geocities.com/SiliconValley/ Way/4244/Alom.html - 19k www.mimi.hu/pszichologia/ alom.html - 25k http://www.mek.iif.hu/porta/szint/ termesz/orvostud/alom.hun www.vital.hu/themes/psyc/ alvas3.htm - 28k www.palya.hu/dolgozat/ dolgozat.cfm?id=1029 - 37k – www.alvasportal.hu www.enc.hu/1enciklopedia/ fogalmi/pszich_kog/alvas.htm - 5k 13

Dr. Parádi József pszichoterapeuta, Mesterségek álomkutató mesterei

Orvosként kezdte pályáját, ideggyógyászatból, pszichiátriából és pszichoterápiából szerzett szakvizsgát. A luganoi PersonCentered Institute-ban pszichoterápiát, az angliai Schumacher College-ben és a franciaországi Le Plan-ban alternatív gyógyászatot tanult, New Yorkban playbackszínházi tanulmányokat folytatott. Több, mint tíz éve foglalkozik intenzíven álmokkal – egyebek között az Álomszínház Társulat, valamint a Közép-Európai Playback Színházi Iskola és Egyesület vezetıjeként. Hogyan talált rá erre a területre, mi vezette el az álmok világába? Harmincéves koromig összesen talán egy álmomra emlékszem, addig ugyanis egyáltalán nem figyeltem az álmaimra. Abban a családban, ahol felnıttem, valamiféle babonaságnak számított az álmokkal való foglalkozás – azt mondták: az a ilyesmi a falu közepén élı Tarnai néni dolga, aki egy skizofrén néni volt. Azután az orvosi egyetemen is abszolút materiális felfogással találkoztam – az orvoslás szegény orvostanhallgatókat Az automatikus írásról további információk 2006. október-novemberi lapszámunk 17. oldalán. 14

mind a mai napig csupán a matériába vonja, amely a mélyvilágunkat elnyomja. Akkor ért az elsı nagy meglepetés, amikor az elsı nagy életkrízisemet éltem át, és mind gyakrabban kezdtem álmodni. Addigra már elég sok pszichológiai ismeretet szereztem, és tudtam például, hogy Freud királyi útnak nevezte az álmodást, de csak fokról fokra jutottam el az anyagba ragadtságból a lélekig és tovább, a szellemig. Most már tizenöt éve vezetek böjtös álomtáborokat, és azt tapasztalom: az álmok, ha megértjük ıket: hihetetlen módon be tudják indítani azt a folyamatot, melynek során az ember közelebb és közelebb kerülhet önmagához. Amikor tehát azt mondja valaki: „Ó, ez csak egy álom volt!” – téved? Amit említ, az a leggyakoribb módja az álom „eltolásának”. Ez a közfelfogás az álmokról, holott, azok bölcs vezetık. Sokan mindenféle gurukhoz meg mesterekhez járnak, ezoterikus mesterkurzusokon vesznek részt – én meg azt állítom, hogy a legbölcsebb guruink, mestereink: az álmaink. A nyelvezetük pedig, ha figyel rájuk valaki, megtanulható. Én úgy kezdtem az ismerkedést ezzel a nyelvezettel, hogy nekiálltam leírni az álmaimat, és – gondoltam, ha majd okos pszichiáter leszek, „megfejtem” az egészet. Ám azáltal, hogy leírtam az álmaimat, egy idı után, ahogyan újraolvasgattam ıket, mind több összefüggést fedeztem fel bennük, ismétlıdı szimbólumokra figyeltem fel – ami arra serkentett, hogy még több olyan lehetıséget keressek, amelyek segítségével megérthetı az

álmok nyelve. Nem abból indultam ki tehát, hogy mások hogyan értelmezik az álmok szimbólumait, hanem módszereket kerestem a szimbólumok megfejtésére. Ezek egyike, ami kiválónak bizonyult: az automatikus írás. Ez nagyjából annyit jelent, hogy nem fogalmazzuk meg elıre a mondandónkat, hanem azt írjuk le, ami „a tollunkra szalad”? Igen, félretéve kritikát és cenzúrát – ez az elsı fokú automatikus írás. Ennek a második foka az, amikor csak az írásfolyamatra figyelünk, egyfajta meditációs állapotba kerülünk, és az írásból kibontakozhat számunkra valamiféle fontos válasz. De remek módszer a szimbólummeditáció is, melynek során leülünk, és ellazult állapotban felidézzük a számunkra kérdéses álomelemet. Ugyancsak rendkívül egyszerő eljárás az asszociációs módszer alkalmazása is: leírjuk az álmot, majd végigmegyünk minden gondolatán, mondatán, és azt is leírjuk: mi minden jut eszünkbe az egyes momentumokról. Elképesztı, mi mindenre jöhetünk rá így! Pedig csak arról van szó, hogy „szóbaállunk” az álmainkkal és önmagunkkal; ha úgy tetszik: megtaláljuk belsı kincsesládánkat. Mindebbıl az is következik: nemigen hihetünk az álmoskönyvek leírásainak, tehát az olyasfajta kitételeknek, hogy mondjuk, macskáról álmodni – ezt és ezt jelenti. Az én csoportjaimba már nem is jönnek ilyen felfogású emberek, merthogy kezdettıl fogva azt hangsúlyozom: tegyünk félre mindenféle ilyen elıfeltételezést, elıítéletet, hiszen a szimbólumot, az Grafológia 2008. február - március

álmot a mi lelkünk alkotja, és mi vagyunk a leghivatottabbak arra, hogy megértsük: mit mond. Azután akár már utána is olvashatunk annak: mit állítanak minderrıl a könyvek. Elıfordult-e, hogy olyan álommal találkozott, amelynek a jelentését sokáig, vagy egyáltalán nem sikerült feltárnia? Kezdetben azt gondoltam: nincs álom, ami ne lenne jelentıs – ma már higgadtabb vagyok, és azt mondom: nem minden álom egyformán fontos. De sok figyelemreméltó akad közöttük, amelyekrıl érezhetjük is, hogy az életünk aktuális kérdéseinek metaforáit közvetítik és egy másik dimenzióból szólnak hozzánk, segítve minket. Más kultúrákban is beszélnek errıl a dimenzióról, belsı énünkrıl – a naszkapi indiánok Misztapeo-nak, Belsı Barátnak vagy Nagy Társnak nevezték. Ez a belsı társ ismer minket leginkább, ezért ha kapcsolatot tudunk teremteni vele, mindig „kéznél lesz”, hogy segítségével jó megoldásokat találhassunk. Említette, hogy álomnaplót vezetett – most pedig a Grafológia lap számára is írt egy oldalnyi szöveget. Ez egyebek között nagyfokú aktivitásról, magas energiaszintrıl árulkodik. Tesz is azért, hogy ilyen legyen? Valaha az volt a vezérlı mondatom: „ne azt akard, amit akarsz – azt akard, ami jön”. Hogy ez hogyan valósul meg? Hol több, hol kevesebb lendülettel. Egyébként rendszeresen böjtölök, futni járok a szigetre, squash-olok a legkisebb gyerekemmel, egyfolytában biciklivel járok a városban és síelni is szoktam. Az apám kilencvenkét éves, és azt mondja: ı egészségesen fog meghalni – én követni szeretném a példáját. Orvosként soksok betegséget és szenvedést láttam, ezt jó lenne elkerülni… Ezzel együtt nem félelembıl élem így az életemet, hanem örömbıl. Ami kapcsolati szféráját illeti: a konfliktushelyzeteket lehetıleg kerüli, de ha erre nincs mód, felveszi a kesztyőt. Pedig ránézésre Grafológia 2008. február – március

nehezen elképzelhetı Önrıl, hogy nyíltan szembemegy másokkal. Pedig tényleg szoktam. Régebben hülyén, vadul, most már óvatosan. És tulajdonképpen már nincs is olyan ember körülöttem, akivel szembe kellene mennem. Elsı ránézésre azt sem gondolnám, hogy meglehetısen makacs tud lenni, pedig igen. Bár bizonyos fokig alkalmazkodó és nyitott, nagyon meg tudja húzni a határt maga körül. Ami a fı törekvéseivel ellenkezik, azt kapásból tudja hárítani. Persze, ha nem így tennék az már áldozati szerep lenne. Tényleg látszik a makacsságom? Stimmel. Gördülékenyen és szívélyesen kommunikál, és bár eleinte megfigyelı-várakozó álláspontra helyezkedik: gyorsan oldódik, nem túl sokat óvatoskodik. Miért? Ilyen jó emberismerı, vagy bízik abban, hogy tudja majd kezelni a kialakult helyzetet? Ezt annak szoktam tulajdonítani, hogy Nyilas-szülött vagyok, méghozzá duplán. De nyilván azáltal is alakult ez így, hogy sokat foglalkozom emberi dolgokkal, és ennek során mindig az történik, hogy nem sokat lacafacázunk, hanem belevágunk abba, amihez a mindennapi életben nehezen lehet hozzáférni. Ez a fajta nyíltabb hozzáállás pedig nyilván a kapcsolatokra is áttevıdik. A gyakorlati teendıket igyekszik egyszerősíteni – inkább kitalál és kipróbál dolgokat, mint hogy minden kis részletre kiterjedıen mőködtesse azokat – az aprómunkát, a rutint másra bízza. Igen – de van, aki meg épp azt szereti csinálni. Mindemellett: azt, amivel foglalkozik – holott korántsem hétköznapi dologról van szó – nem valamiféle különlegességként éli át, hanem a hétköznapok racionalitásába vonja, azok természetes részének tekinti. Így van. És ha már ismét munkája tárgyához és eszközéhez, az álom-

hoz érkeztünk: én egykor még azt tanultam, hogy az álom: nem más, mint „önkéntelen képzelet”. Az ön mai álláspontja szerint mi az álom? A neurológusok szerint az álom csupán az elnyugvó agy utolsó összerendezetlen megnyilvánulásainak egyike; egykor magam is hajlamos voltam ezt hinni. Ma már csak metaforikusan tudom megfogalmazni, mi az álom: belsı, „nagyobb énünk” korrigáló, biztató, elırevivı, jót akaró üzenete. A szorongásos álmaink is „jót akarnak”? Hogyne, ezek nagyon leegyszerősítve arról szólnak, hogy rossz irányba megyünk: a félelembe, ahol a „kis én” szenvedéseiben, nyomorában találjuk magunkat. Az álmok a hogyanban is segítenek; abban, hogy hogyan juthatunk ki az adott helyzetbıl. Végsı soron minden betegség és nyavalya is arról szól, hogy eltávolodtunk önmagunktól, ám nem kell megvárnunk, míg ezek figyelmeztetnek minket, hiszen az álmok már jóval hamarabb is jelzik: „térj vissza!” Mondana konkrét példát is az álomfejtés mikéntjére? Van Jungnak egy gyönyörőszép mondata: „Az álom olyan színház, amelyben minden résztvevı, de még a súgó meg a nézıközönség is, mind-mind: az álmodó maga”. Jó példa erre, amikor azt álmodtam, hogy apám meghalt és elte15

mették anélkül, hogy engem értesítettek volna. Reggel – annak ellenére, hogy már hosszú ideje tanítottam a jungi megközelítésen alapuló alanyi álomelemzést – mindjárt felhívtam apámat, aki szerencsére jól volt, azután elgondolkodtam, mirıl is szólhatott ez a történet. Az jutott eszembe róla, hogy három nappal korábban járt nálam Pesten az apám, abban a lakásban, ahová egy éve költöztem a válásom után. Apám bejött, körülnézett, és azt kérdezte: „Nem vagy te itt magányos, fiam?” Késıbb hoszszasan beszélt arról, hogy ı milyen magányossá vált, amikor édesanyám meghalt. Na már most, ha behelyettesítem az álmomban a magányt a halállal: tulajdonképpen „meghalt a magányom” és nem is értesítettem magamat errıl, nem vettem észre, nem ünnepeltem meg. Az álmom tehát – apám figurájával reprezentálva a helyzetet – arra hívta fel a figyelmemet, hogy ennek most már itt lenne az ideje. Ugyanakkor az is igaz, hogy bár általában minden álom mást jelent, mint aminek tőnik, de még azt is jelentheti, amit elsı ránézésre mutat. Ezt hogy érti? Az erotikus álmokról például az derült ki számomra, hogy valóban az erotikáról is szólnak, miközben más tartalmakat is felfedezhetünk bennük. Az egyik böjtös táboromba eljött egy férfi, egy tipikus menedzser; a felesége elhagyni készült ıt, az egyik gyerekük drogproblémákkal küzdött, és neki az volt a kérdése, hogy mit csináljon ebben a szituációban. Aztán azt álmodta, hogy egy hoszszú, csendes, szép erdei úton megy, melynek a végén egy gyönyörő kastély áll, és annak ajtaján kilép egy lenge ruhába öltözött nı. Mennek-mennek egymás felé, egy keresztútnál összetalálkoznak, és ott egy pocsolyában csodálatosat szeretkeznek. Kérdeztük tıle, mit gondol az egészrıl, és elsıre azt felelte: három napja nem eszem, az asszony sehol – persze, hogy ilyet álmodom. Ezután sokat beszélget16

tünk az álomról csoportosan – lassacskán kiderült az álombeli nırıl, hogy nagyon melegen befogadó, elfogadó, odaforduló, empatikus – végül ki-ki úgy bánt az álommal, mintha az övé lenne, azaz elmondta: hogyan vélekedne róla, ha ı álmodta volna. A folyamat végén az álmodó férfi mondta ki, hogy talán ez az a minıség, ez az a hozzáállás, ami még sosem volt meg bennem, amit sose mutattam se a feleségem, se a gyerekeim felé – lehet, hogy ez segítene…? A szeretkezés ez esetben azzal a belsı résszel való egyesülést jelképezte, ami elengedhetetlen volt a fejlıdéshez. Álomszínházat is vezet, melyben a közönség egy-egy tagjának álmait jelenítik meg. Mire és miért jó ez? Ez a fajta playback-színház Amerikából érkezett hozzánk, Jonathan Fox nevéhez főzıdik, aki létrehozta a Rögtönzések Színházát. A playback-színház lényege az interaktivitás: a nézık bármelyike elmesélhet egy-egy személyes történetet, és azt a társulat a színpadon rögtönözve megjeleníti, s az egészbıl végül összeáll egy teljes színházi est. Én ezt a színházi módszert alkalmazom álmokra. A csoportommal most vagyunk ötévesek, és annak következtében, hogy a próbáink során is folyton az álmainkkal foglalkoztunk, ıszinte és nyitott társasággá, igazi közösséggé váltunk. Ez számomra nagyon fontos, mert hiszem, hogy ha egy közösség így tud mőködni, ha az, amit csinálunk, és az, ahogyan élünk, mindannyiunknak jó lehet, ha át tudjuk élni az egység-érzés örömét, akkor talán elindulhatunk egy újabb aranykor felé. Ezek szerint régebben volt már olyan? Meggyızıdésem, hogy voltak aranykorok. Számomra ez nem csak duma: megtapasztaltam egy „reinkarnációs utazásom” alkalmával. Véletlenül találkoztam ezzel a lehetıséggel, korábban nem is izgatott ez a téma, jópofa dolognak tőnt, annyi. De egyszer odakeve-

redtem egy workshop-ra, ahol kipróbálhattam, és olyan meglepı élményekben részesültem, hogy aztán magam is alkalmazni kezdtem ezt az eljárást – nem mintha hittem volna a reinkarnációban, hanem mert olyan pozitív hatásokat észleltem az „utazás” kapcsán. Úgy láttam, ez a tapasztalat elıre vihet a mostani életünk problémáinak megoldásában – és ez a lényeg. Hosszú utat tett meg azóta, hogy orvosként tevékenykedett – és jó ideje még a receptírási jogáról is lemondott. Nem bánta meg, hogy errefelé kanyarodott? Megint csak az álmokra tudok hivatkozni – ezek affelé viszik az embert, hogy egyre ıszintébb legyen önmagához, és ez bizonyos dolgokkal nem fér össze. Mialatt én orvos voltam, vagy nyolcféle antidepresszánsra mondták, hogy ez a világon a legjobb, és meggyógyít minden depresszióst. Azt gondoltam, ez nem lehet igaz. Az altatókkal kapcsolatban is az a véleményem alakult ki, hogy egyik se igazán jó. Aztán kívülrıl is ránéztem egy kicsit az egészre, és megértettem: a gyógyszergyártás, ami még a fegyvergyártásnál is nagyobb profitot hoz, alapvetıen üzlet – és szerencsés esetben is csak ezután szól rólam, vagy a betegekrıl. Így aztán már hosszú ideje gyógyszerek alkalmazása nélkül folytatom a pszichoterápiát. Sokan lesik a szavait, várják a tanácsait – sosem kísértette meg az a lehetıség, hogy guruként viselkedjen? Szerintem a pszichoterápia lényege, hogy segítségével magunkban találjuk meg a Mestert, a Mindenséget, az Örömöt, az Istent. Ezt közvetítem az emberek felé, ami kizárja az önjelölt „guruságot”. Kedvenc könyvem címe, ami ugyanerrıl szól: „Ha találkozol az úton Buddhával, öld meg”. Én ezzel mélyen egyetértek, és megpróbálok ennek megfelelıen élni. Ennyi az egész. Podonyi Hedvig Grafológia 2008. február - március

A kéményes írások értelmezésérıl Szimbólumok nyomában Ökrös Tamás Babonák a Grafológiában 1. – Kéményseprés címő cikke, és annak kapcsán a Grafológiai Mőhely Fórumára érkezı hozzászólások hatására kezdtem alaposabban megvizsgálni a „kéményes írások” tulajdonságait. Az alapvetı kérdés most is az volt, hogy milyen személyiségjellemzıre utal, ha az írásmintában a szóközök egymás alá kerülése által ún. kémények keletkeznek az írásban. A fent említett cikkben a kémények alábbi értelmezési lehetıségei merülnek fel: I. aggodalom, szorongás, belsı bizonytalanság, kontaktusbeli nehézségek, amelyek az egyénnek a környezettel és önmagával való viaskodását eredményezik II. intuíció III. megbízhatóság IV. különleges empátia, illetve elfojtott empátia (a hivatkozásokat ld. Ökrös, 2006) Ezeken túl a Grafológia Kézikönyve az alábbiakat sorolja fel a kémények kapcsán (476.o.): V. kognitív síkon: tisztánlátás hiánya, ingerelhetıség, érzékenység, neurózis; mozgásvezérlés síkján: cselekvések közötti logika hiánya, belsı energia mozgósítása; munkamód szintjén: szünet a cselekvések között, tervszerőtlenség, intuitív döntések; expresszív síkon: transzcendens hajlamok, magány, gyökértelenség; szimbolikus síkon: elveszı én, transzcendencia utáni vágy, elszigetelıdés. Az egyes személyiségvonások és a kéményesség összefüggésének egyik vizsgálati módja az lehetne, hogy arra kifejlesztett tesztekkel vagy mérıeljárásokkal megmérnénk a vonások meglétét, és összevetnénk a kéményesség mértékével. Mivel azonban nekem nem Grafológia 2008. február – március

álltak rendelkezésemre ilyen külsı források, megpróbáltam az írásmintákból felmérni ezeknek a tulajdonságoknak az alakulását. Alapvetıen igen erıs fenntartásaim vannak az egy-egy tulajdonsághoz rendelt 10-15 írásjegy bejósló erejével kapcsolatban, ebben az esetben mégis ez a módszer tőnt a leginkább járható útnak. Véletlenszerően kiválasztott 36 db írásmintán vizsgáltam 5 személyiségjellemzı alakulását, illetve a kéményesség mértékét. Az írásminták kiválasztásánál két kritériumot vezettem be: csak jobbkezes duktorok írásait vizsgáltam, illetve csak legalább ¾ A4-es oldalnyi hosszúságú (kb. 17-23 sor) írásmintákat. Kéménynek tekintettem a legalább 3 soron keresztül egymás alá kerülı szóközöket, tekintet nélkül arra, hogy ezek a szóközök a többi szóközhöz képest szélesebbek-e vagy sem, illetve tekintet nélkül arra, hogy elsı pillantásra feltőnnek-e az írásban, vagy csak alaposabb áttekintés után. A kéményesség három jellemzıjét regisztráltam: 1. az írásmintában elıforduló kémények száma 2. a leghosszabb kémény mérete (hány soron keresztül halad a kémény) 3. az egy írásmintában elıforduló kémények átlagos hossza.

szők betők balra tolt, kis mérető aláírás szők vagy szőkülı bal margó (forrás: Grafológia Alaptankönyve, 46.o., Munkahelyi grafológia, 88., 114.o., Grafológia Kézikönyve, 537., 447-513.o.) II. Intuíció: hosszú alsó hurok alsó zónából induló kezdıvonal spontán, természetes írás fehértúlsúly könnyed nyomás és légikötés ritmikusság gyors tempó ívelt vonal, fonalasság kis méret egyszerősített, gyenge strukturáltság (forrás: Grafológia Kézikönyve 447-513.o.) III. Megbízhatóság: formahangsúly egymásnak nem ellentmondó formák egyenletes, közepes vagy nagy nyomaték

A vizsgált személyiségvonások és a hozzájuk rendelt írásjegyek a következık voltak: I. Szorongás, aggodalom, belsı bizonytalanság: alulhurkolt, lasszós t-áthúzás minden oldalon nagy margó deformált, szöges, fedıvonalas ovál erısen szők ovál ingadozó dılésszög támasztott vagy szők árkád kis betőtávolság 17

szabályosság állandó dılésszög árkádos vízszintes, egyenes sor olvasható, ugyanolyan kivitelezéső aláírás egyenes margók jó formaritmus (forrás: Grafológia Alaptankönyve, 35.o., Munkahelyi grafológia, 152.o., Grafológia Kézikönyve, 529., 447-513.o.) IV. Empátia: szóvégi fonal spontán íráskép jó ritmus ívelt formák mázolt vonal girlandos kötés könnyed nyomás és relief kötöttség olvasható, strukturált jobbtendencia (forrás: Grafológia Kézikönyve 543., 447-513.o., Grafológia a korszerő személyügyi munkában, 179.o.) V. Tisztánlátás hiánya, logikai rendezetlenség, tervszerőtlenség: alacsonyan elhelyezett ékezet hosszú t-áthúzás hosszú vagy megvastagodó kezdıvonal puffadt vagy alul nyitott ovál áthelyezett nyomaték díszes nagy kezdıbető kis betőtávolság

szignószerő vagy látványos formájú aláírás jobbra tolt aláírás hiányzó vagy szők jobb margó (forrás: Grafológia Kézikönyve, 447-513.o.) A vizsgált írásjegyeket igyekeztem úgy összeválogatni, hogy a különféle szakirodalmak egybehangzó részei kerüljenek bele, illetve kihagytam a sor- és szóközökre vonatkozó írásjellemzıket, mivel azok a kéményesség kialakulásában is szerepet játszanak. A vizsgált minta 36 fıbıl állt, ebbıl 18 nı, 18 férfi, átlagos életkoruk 26,75 év (a legfiatalabb 18, a legidısebb 53 éves). Az írásmintákban átlagosan 8,19 darab kémény fordult elı, a legkevesebb 1, a legtöbb 20 darab volt. A kémények átlagosan 3,61 sor hosszúságúak voltak (a legrövidebb átlaghossz 3 sornyi, a legnagyobb 5,4 sornyi volt). A leghosszabb kémény 10 soron keresztül húzódott, de akadt olyan írásminta is, amelyben a leghosszabb kémény 3 sornyi hosszú volt (tehát éppen elérte a „kéménységi” kritériumot). A vizsgált tulajdonságok értékei a következıképpen alakultak: az elérhetı 10 pontból a szorongás átlagértéke 2,9; az intuíció 3,83; a megbízhatóság 5,43; az empátia 4,59; a logikai rendezetlenség pedig 3,51 pont. A kémények és a tulajdonságok összefüggései elıtt megvizsgáltam néhány egyéb determináló jellemzı alakulását. Kíváncsi voltam, hogy a kémények kialakulásában szerepet játszik-e az írásminta hossza, illetve az, hogy a kézíró hány bekezdésre osztja a szövegtömböt. Döbbenetesen erıs összefüggéseket találtam az írásmintára és a kéményekre vonatkozó változók között. Minél hosszabb az írásminta (minél több sorból áll), annál rövidebb az írásmintában elıforduló kémények átlagos hossza (a korrelációs elemzés eredménye: r = 0,321, p = 0,057). Ez az eredmény

18

elsı látásra ellentmondásos; a józan ész azt mondatná velünk, hogy minél többet ír valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy kémények is kerülnek az írásba. Mégis ennek az ellenkezıjét látjuk, ami valószínőleg az írásmintahosszúság befolyásoló tényezıibıl eredhet: például hosszú írásmintát csak kis betőkkel, kis sorközzel, tömörebben lehet megalkotni, a tömör írások pedig kevésbé kéményesek, stb. A bekezdések kapcsán azt az eredményt kaptam, hogy minél több bekezdésre tagolódik a szövegtömb, annál kevesebb a kémények száma (r = -0,618, p = 0,001), annál rövidebbek a kémények átlagosan (r = -0,365, p = 0,029), és annál rövidebb a leghosszabb kémény mérete (r = 0,595, p = 0,001). Ezek az összefüggések már elsı látásra is egyértelmőnek tőnnek: minél több megszakítást helyez valaki a szövegtömbbe, annál kisebb a lehetısége annak, hogy hosszú kémények fognak végighúzódni a sorokon. Az életkor egyedül az intuícióval korrelált, tehát minél idısebb valaki, annál inkább hagyatkozik a megérzéseire (r = 0,338, p = 0,044). A férfiak és nık között több különbség is mutatkozott: a nık magasabb pontszámot értek el a megbízhatóság (kétmintás tpróba: t = 1,895, p = 0,067) és az intuíció (t = 2,431, p = 0,005) vonatkozásában, és alacsonyabbat a logikai rendezetlenség (t = 2,643, p = 0,013) kapcsán. Ezen túl a nıknél átlagosabban hosszabb a leghosszabb kémény mérete, mint a férfiaknál (t = 2,431, p = 0,021). Mivel azonban a többi kéményjellemzıben nem mutatkozott eltérés, nem állítható egyértelmően, hogy a nık „kéményesebben” írnának. Az írásmintákban elıforduló öszszes kémények száma egyértelmően együtt járt a leghosszabb kémény méretével (r = 0,669, p = 0,001), ami arra utal, hogy valóban létezik a „kéményesség” jellemzıje, hiszen ez a két változó egymásGrafológia 2008. február - március

ból nem kikövetkeztethetı, tehát ha valaki sok kéményt tesz az írásába, akkor ezek a kémények egyszersmind hosszúak is lesznek. Az intuíció írásjegyeivel az összes kémény száma (r = 0,331, p = 0,048) és a leghosszabb kémény mérete (r = 0,491, p = 0,002) is korrelált, egyértelmő összefüggést mutatva ezáltal. Az összes kémény száma együtt járt ezen kívül a megbízhatósággal is (r = 0,337, p = 0,044); a többi tulajdonság nem függ össze a kéményesség jellemzıivel. Ezek alapján az eredmények alapján azt az elhamarkodott következtetést lehetne levonni, hogy a kéményesség leginkább az intuíciót tükrözi, és egy kevéssé még a megbízhatóságot is, a többi tulajdonságot nem. Mégsem szabad ezt konklúziónak tekinteni, mivel mind az intuíció, mind a megbízhatóság, mind a kéményesség jellemzıbb volt a minta nıi tagjaira, tehát ebbıl az elemzésbıl nem állapítható meg, hogy nem a nıkre jellemzı tulajdonságok egy csokrát győjtöttük-e egybe, és azt értelmeztük-e félre. Körültekintéssel, sıt óvatossággal kell kezelni minden újdonságot jelentı összefüggést, mindaddig, amíg több oldalról alátámasztást nem nyer. Az azonban egyértelmő, hogy a bevezetıben felsorolt öt személyiségjellemzı egyike sem tekinthetı a kéményesség okozójának, ezek felüle-

tes és alaptalan spekulációk, melyek mindenféle tudományos hozzáállást nélkülöznek. Az egyetlen valóban használható eredmény a „kéményesség”, mint jelenség alátámasztása volt, ami azt jelenti, hogy érdemes ezzel a témával alaposabban is foglalkozni. Azonban mivel fény derült arra, hogy mind az írásminta hossza, mind a szövegtömb bekezdéseinek száma befolyásolja a kéményességet, egyértelmő, hogy a spontán írásminták nem alkalmasak a kéményesség vizsgálatára, ennek alaposabb kutatásához tehát mindenképpen sztenderdizált helyzet (ugyanaz a másolt szöveg) szükséges. Kovács Zsuzsanna Felhasznált irodalom: Agárdi T. – Szidnai L. (1998): A grafológia kézikönyve. Grafológiai Intézet, Budapest Cohen, F. – Wander, D. (2003): Munkahelyi grafológia. A grafológia hatékony alkalmazása az üzleti életben. Magyar Könyvklub, Budapest F. Visnyei I. – Gulyás J.I. – Katona Á. – V. Vékony Gy. (2001): A grafológia alaptankönyve 2. Grafodidakt Grafológusképzı és Személyiségfejlesztı Központ, Budapest Ökrös Tamás (2006): Babonák a grafológiában 1. – Kéményseprés. Grafológiai Mőhely, http://grafologia.blogdreams.hu W. Barna E. – Lévai Z. (2001): Grafológia a korszerő személyügyi munkában. Pécs Tudományegyetem TTK Felnıttképzési és Emberi Erıforrás Fejlesztési Intézet, Pécs

2008: szökıév Mikor „szökik” a szökınap? Egyszerőnek és logikusnak tőnik a szökınap kiszámítása, gondolhatjuk. Hiszen minden negyedik évben egy nappal meghosszabbítjuk az év második hónapját, februárt. Így egyértelmőnek tőnhet, hogy a szökınap 29-e. Pedig ez nem így van! A „beékelıdött” plusz egy nap: február 24., amikor nem ünneplünk semmiféle névnapot, a 24. és 29. közé esı névnapok pedig egy nappal késıbbre tolódnak. Az idı számítása már a civilizáció elıtti népek érdeklıdését is felkeltette, bár ennek kezdetben – a vadászó, győjtögetı életmódról való áttérés után – mezıgazdasági okai voltak. A folyamatos körforgás, a mag „eltemetése” után annak „feléledése”, élet és halál váltakozása voltak a fı motivációs tényezık, amelyek a mezopotámiai, egyiptomi és más népeket arra késztették, hogy az idı múlását valahogyan lejegyezzék. Ma már pontosan tudjuk, hogy a Föld nap körüli pályája nem 365 ¼ nap, hanem 365 nap 5 óra 48 perc, 46,17 másodperc, ezért a naptár és a valós idı között napi 11 perc eltérés alakult ki. Ez 129 év alatt egy teljes napot jelentett, a XVI. századra pedig már 13 napot. Ezért XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582-ben október 4-e után mindjárt 15-ét írjanak. Továbbá az a döntés született, hogy minden negyedik év, azaz azok az évek, amelyek évszáma néggyel osztható, 366 napos szökıév legyen, de a százados évek, 1600, 1700 stb. közül csak azok, melyek 400-zal oszthatók. Tehát 1600 szökıév, de aztán 1700, 1800 és 1900 közönséges évek maradnak. A naptár születését követve tehát megállapíthatjuk: a február 24-i szökınap több, mint kétezer éves mővelıdéstörténeti hagyományt ıriz. KJÁ Források: http://www.geographic.hu/index.php? act=napi&id=1581 http://www.mult-kor.hu/nyomtatas.php? article=838

Grafológia 2008. február – március

19

Beszélgetés Vékony Györgyivel Betőszimbolika-sorozatunk szerzıjével Utolsó részéhez ért lapunk 2004 novemberében indult betőszimbolika-sorozata. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzıvel, Vékony Györgyi grafológussal. Betőszimbolika-sorozatodban most értünk az utolsó részhez. Hogy élted meg a lapszámról lapszámra való készülést? Mivel a lap kéthavi rendszerességgel jelenik meg, nagyon jól jött, hogy az éppen aktuális leadási idıpont elıtt két héttel a szerkesztıbizottság két angyala, Podonyi Hédi és Kovách Judit Regina egymást váltva jelezték: várják a cikkemet. Ez a két hét elég volt arra, hogy gondolatban is ráhangolódjak, megírjam a cikket, és a gyakorlati teendıket is ellássam. Mennyire volt nehéz példákat találni az írottak mellé? Vagy a már meglévı példák mellé készítetted az elemzéseket? Melyik volt inkább a jellemzı? Szerencsére nagyon nagy írásminta-győjteménnyel rendelkezem, hiszen 1991 óta győjtöm az írásokat. Az elemzésekhez természetesen nem az eredetieket szabdalom szét. Vezérfonalam a betőszimbolika cikkek megírásánál is a betőkben megjelenı térszimbolika és duktusforma, valamint a nyitottság-zártság és alakbéli deformáció átgondolása, megértése, értelmezése, s leírása. Sok száz, de inkább több ezer írással találkoztam eddig, az érdekességeket mindig külön győjteménybe csoportosítottam. Ha megírtam a cikket a betők lehetséges variációiról, akkor kez20

dem el a kutatást, persze nem az összes minta között búvárkodva, csak a félretett 150-200 között. S elıbb-utóbb mindig találtam is olyat, amilyenrıl éppen írtam. Betőszimbolika-mintáim száma a sorozat kezdete óta folyamatosan bıvült, ugyanis a kezembe kerülı írásokon felfedezett bármilyen érdekesség már elegendı ok arra, hogy az adott minta bekerüljön a győjteménybe. Mikor találkoztál elıször a betőszimbolikával? 1991-ben kezdtem el az iskolarendszerő foglalkozást a grafológiával, Gulyás Jenı István tanítványaként. Már ı is említést tett a betők szimbolikus értelmezésérıl. Az egyik félévben meghívta elıadónak Bodroghy Pétert, aki már akkor is komolyan foglalkozott a betők képi szimbolikájával. Ez azonnal felkeltette az érdeklıdésemet, s arra is volt példa, hogy néhányan az évfolyamunkból összefogtunk, és együtt elutaztunk Miskolcra, csak hogy Péter bácsi elıadását meghallgathassuk. Te mióta használod a betőszimbolikát elemzéseid során? Tanulmányaim kezdete óta érdekel ez a téma. Ahogyan már az elıbb is említettem, mindig külön csoportosítottam azokat a mintákat, amelyeken egy-egy bető valamiféle érdekes formát öltött. Fazekasné Visnyei Irma is tartott a Grafoklubban, még a 90-es években betőszimbolika-elıadásokat, azokból is sokat tanulhattunk. Gömöri Géza bácsi betőértelmezései is nagyon érdekesek voltak.

Saját eddigi elemzési tapasztalataid egybevágnak-e a korábban tanult elméletekkel? Többségükben megegyeznek a régebben hallottakkal, de azok leginkább egyedi betőértelmezések voltak. Én pedig a mostani tapasztalatokat igyekeztem fejleszteni, rendszerbe rakni. Bármilyen furcsa is: a szimbolikus értelmezés, amit nagyrészt a tudattalanunk irányít, rendszerelvő gondolkodással ihletıdött, vagyis tudatosan, a megfelelı algoritmust használva megfejthetı az egyes betők jelentése, illetve különbözı változásainak értelmezése. Adhat-e mindenre magyarázatot a betőszimbolika? Ha csak arra az értelmezésre gondolok, hogy például az a bető a munka betője, vagy az m a szociabilitás betője, ami túlzott leegyszerősítés, akkor a válaszom: nem. De ha az a bető leírására, annak egyéni jellegeire gondolok, akkor látom benne, hogy az illetı hogyan viszonyul a munkájához, mennyire terhelhetı. Megbízhatóe, vagy inkább másra hárítja a felelısséget. Jól érzi-e magát munka közben (az elsıdleges szélessége nagy), vagy éppen szorong miatta (szők). Úgy érzi, megbecsülik (magas, nagymérető az ovál), vagy éppen összegörnyed kisebbségi érzésébıl fakadóan, mert nem tud eleget tenni a kívánalmaknak (a szár magasabb az oválnál). Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor a válaszom: igen. Még akkor is, ha tudom, hogy nem a betőszimbolika az egyedüli üdGrafológia 2008. február - március

vözítı módszer. Hogy mást ne mondjak: W. Barna Erika például nagyszerő elemzéseket készít szimbolikus értelmezés nélkül is a vonal vizsgálatával, megfigyelve annak nyomatékát, élességét, mázoltságát, folytonosságát stb. Az ı szemlélete szerint minden személyiségjegy megmagyarázható a vonal minıségével. Egy karika alakú jel lehet egy alma, egy kör, vagy akár egy o bető. Én alapvetıen a szimbolika felıl közelítek, Erika a vonal felıl, Jenı a holisztikus grafológia alkalmazásával, de végeredményképpen mindannyian a duktort vizsgáljuk és komplex személyiségkép elkészítésére törekszünk. Vagyis, minden módszerrel minden lehetıség magyarázható. A betőszimbolika a grafológia igazi mostohagyermeke. Hiszen annak érdekében, hogy az íráselemzést tudományosan mővelhessük: mérnünk, számolnunk, értékelnünk kell. Mit gondolsz, hátráltathat minket a betőszimbolika ezen az úton? Nem hátráltat, miért is tenné? Én valóban nem vagyok méréscentrikus, de a fontos elemeket természetesen megmérem – enélkül nem lehet értékelni, korrekt analízist, szintézist készíteni. Esetemben talán az arány más a mérések és az elemzések között. Nem jövök lázba attól, hogy mennyi adatom, táblázatom és diagrammom van, mert számomra ezek csupán csak segédeszközök, nem a mérés a cél. Nem tartom ideálisnak a grafológusképzésben, amikor egy negyedik féléves hallgató az „átfogó személyiségkép” házi dolgozatának elkészítésekor az öt életterületrıl összesen másfél oldalnyi szintézist ír, miközben a roppant lelkiismeretesen elkészített mérési jegyzıkönyve 21 oldalt tesz ki. Ez ugyan nem szokásos, de létezı példa volt. Mi az, amit még megjegyeznél ezzel kapcsolatban? A mért adatoknak a szimbolikus jelentés értelmezésekor is fontos helyük van. Az „a” betőnél például az ovál magassága (önértékelése a Grafológia 2008. február – március

munka területén), szélessége (komfortérzete munka közben), alakja (esetleges torzulások jelentése), a torzulások okai (pl. fınöki nyomás, vagy szociális elvárások), dılése (aktív vagy passzív haladás), nyitottsága (kivel lép kapcsolatba, kitıl fogad el információt), az ovál és a szár aránya (elvárásokhoz való viszonya), a szár dılése (merıleges-e az alapvonalra, vagy pl. jobbra mozdul el a kivezetı girland – ez mutatja: át akarja-e tolni, passzolni a munkát másoknak, milyen szociabilitású) stb. Ezen jellemzık mérési adatai mind fontosak ahhoz, hogy meglássam mögöttük az embert. Van kedvenced a betők közül? Olyan, amit írni szeretsz, és olyan, amit elemezni? Az írott k, l, m, r, sz, no meg a g és a gy betőket szeretem írni és elemezni is, a variációs lehetıségek sokasága miatt. S ha szimbolikus értelmezéseiket nézzük: a szellemiség, munka, karrier, munkatársi és emberi kapcsolatok szintjén ezek mind fontosak az életemben Mi az, ami leginkább inspirál egy elemzés kapcsán, fıként, ha a szimbolikát hívod segítségül? Ha szimbolikusan akarom vizsgálni a betőt, elforgatom az írást, nézegetem, idıt szánok arra, hogy a képek, szimbólumok elıtőnjenek. Próbálom elengedni magam, lazítani, hogy az intuícióm minél inkább „labdába rúghasson” a racionalitásom mellett. Ez általában meghozza az eredményt. A grafológiát kizárólag a mérésekre alapozva meg lehet tanulni szakmunkás szinten, mesterszinten, aranykoszorús mesteri szinten, tudósszinten, de ahhoz, hogy valaki ennek a tudománynak a mővésze is legyen, ahhoz az esze és a szakmai tudása mellett az intuícióját is kell mőködtetnie. Ezt a tézist a méréscentrikus grafológusok is elismerik, hiszen grafológiai tanulmányaink során alapvetı feladatunk megfigyelni, hogyan hat ránk az írás. Hát akkor engedjük csak hatni! Mit tanácsolnál azoknak a grafo-

lógus hallgatóknak, akik eddig nem érezték közel magukhoz a betőszimbolikát? Mit kell tenniük ahhoz, hogy ezt a technikát elsajátítsák? Mivel a mérések a tanulmányok során nagyon erıs mankónak bizonyulnak, a hallgatók nem szívesen dobják el valami új és bizonytalannak ítélt módszer kedvéért. Mivel a mérés tudományos igényő, biztonságot ad nekik, amire bátran támaszkodhatnak. De akik végigjárnak egy grafoszimbolika-kreditet, azok már más szemmel is nézik az írást, nem csak az eddig ismert, kétséget kizáró mérések szerint. Jobban kellene bízniuk magukban, hogy a már megszerzett tudásukat képesek legyenek kombinálni más, újabb elemekkel – hiszen ezáltal teljesebb emberképet kaphatnak a vizsgált írás készítıjérıl. Kovács Judit Ágnes Grafoszimbolika-sorozatunk zárócikke a 25. oldalon olvasható.

Tematikus lapszámok 2008. április – május: Páratlan párosok

június – július: Írás és kommunikáció augusztus – szeptember: Név és aláírás október – november: Titkok és tények 21

A gyermekrajzok nyelvén Szimbólumok nyomában Szárnyas póni A rajz meleg érzelmi hangulati tónusú, vidámságot, jókedvet sugároz. A figurák összhatása szeretetreméltó. Az állatok, a felhı, a Nap mosolygós arca is jókedvet tükrözı, ami arra enged következtetni, hogy rajzolója is egészséges, gazdag és árnyalt érzelemvilággal rendelkezik. Ezt erısíti a színezések összhatása is, mely világos, tiszta harmonikus, vidám és meleg. A madarak, valamint a ló patájának egyéni színezése, játékosságának, kislányos látásmódjának tükre. A rajzot áttekinthetı tiszta, egyértelmő formák, egységes szerkezet, képi egyensúly, összhang, egyedi differenciált ábrázolás, jó tagoltság, határozott rugalmas vonalvezetés, a vonalak egyenletes nyomatéka jellemzi. E jellemzık egészséges, a társadalmi közegbe jól beilleszkedı gyermeket sejtetnek, stabil belsı rendezettséggel. A rajz elemeinek elhelyezése, arányai, egymáshoz való viszonyuk, a színezés összhatása a gyermek énfejlıdésének harmóniáját jelzi. A tér kitöltése, a fıalak elhelyezése szimbolizálja a kislány egészséges önértékelését, az igényt arra, hogy figyeljenek rá, hogy szeressék, elfogadják. A központi figura elhelyezése, mérete mutatja, hogy a családban központi helyet foglal el, a körülötte elhelyezett pillangók, virágok, felé fordulnak, ami mutatja, hogy mindig az érdeklıdés és a figyelem középpontjában van, és ez a helyzet számára így jó. A ló figurája mosolyogva fordul az anyai oldal felé, ahol összemosolyog az elıtte repkedı pillangóval. Hően tükrözi ez azt a bensıséges, szeretetteljes kapcsolatot, mely az édesanyjához főzi. A pillangót kékbe „öltöztette”, mely az anyához főzıdı harmonikus, kiegyensúlyozott, 22

nyugodt viszonyt is megjeleníti. Az anyai oldalon levı pillangó szépen megrajzolt, részletesebben kidolgozott nagyobb mérető, melylyel a kislány kifejezi, hogy édesanyja milyen fontos számára. A ló lábánál látható virág is kitárt szirmokkal hajol felé – színe harmonikus egységet alkot a ló patájának pink színével. Az apai oldalon szimmetrikusan megtalálhatók ugyanezek a figurák, jelezve az édesapa aktív jelenlétét. A pillangó és a virág egyforma színezése, erıteljes vörös ár-

nyalata azonban az apához főzıdı viszonyban mutatkozó feszültségekrıl, szorongásokról árulkodik. A feszültség jelenlétét támasztja alá a csak itt jelentkezı erıteljes nyomaték, a megerısített vonalak megjelenése. A pillangó távolabb van, nem lép kapcsolatba a központi figurával – elrepül felette, jelezve, hogy az apa néha csak a közelében van, de nem foglalkozik annyit a gyermekkel, amennyit az igényelne. Ettıl pedig a rajzoló olyan szomorú, mint amilyen szomorúan hajol meg a lóalak hátsó lábához rajzolt virág, mely csukott

szirmaival is a kommunikáció hiányára utalhat. Az apai oldalon elhelyezett figurák kisebbek, kevésbé kidolgozottak, a központi alaktól távolabbra rajzoltak. A gyermek ezzel jelzi, hogy az általa vágyott harmónia – az édesapával kapcsolatban felmerülı hiányérzete miatt – nem teljes. A rajz érdekessége a kettızés, és a tükörszimmetria. A kép szimbolikusan megeleveníti a család szerkezetét. A család háromtagú, melyben központi szerepet tölt be a rajzoló kislány, aki a képen a lóval azonosul. A szülıket a két virággal, két pillangóval, két kismadárral, két rövid sárga napsugárral személyesíti meg. Az, hogy minden rajzi elembıl kettı készült, sajátos ritmust ad a képnek. E ritmizálással, a gyermek az apróbb feszültségeit dolgozza fel. A rajz határozott, lendületes, biztos vonalvezetéssel készült, mely megmutatja, hogy a rajzoló gyermek feladatait határozottan, célratörıen, a lényeget megragadva, magabiztosan végzi. Az apróbb rajzi elemeket egyenletesen, precízen színezi, a nagyobb elemeket, a hátteret és a talajt viszont elnagyoltabban, kapkodva, sejtetve, hogy rövidtávú, azonnal eredménnyel kecsegtetı feladatokat szívesebben végez; a kitartást igénylı, monoton tevékenységformákban kevésbé kitartó. A virágok ábrázolását kivéve, fekete kontúrvonalakat használ, melyeken belül satíroz. A körvonalakat tiszteletben tartja, ami jelzi, hogy a vele szemben támasztott szabályokat elfogadja, igyekszik megfelelni, alkalmazkodni. Saját én-határait felismeri, közösségben viselkedése egészséges mértékben visszafogott. Lágy, szögkerülı vonalvezetése Grafológia 2008. február - március

alkalmazkodóképességét, rugalmasságát, nevelhetıségét, emberek iránti nyitottságát támasztja alá. Bátor, egyéni színhasználatával azonban megmutatja, hogy saját elképzeléseit, akaratát is képes érvényesíteni. Rajzoláskor a lap alsó térfelét használta nagyobb arányban. Széles talajréteg fölé került a kompozíció. Mindez azt jelenti, hogy belsı lelki egyensúlyához, harmonikus fejlıdéséhez biztonságra van szüksége. A vágyott biztonságot mindkét szülıjétıl várja, de a rajz készítésekor az érzelmi biztonságot édesanyja nyújtja számára. Színhasználata mellett a rajz figu-

rái is érzelemhordozók: a madarak vidáman énekelnek, a felhı, a Nap, a ló, a lepke mosolyognak, a jobb oldali virág szomorúan bókol, a színezés idınként impulzív – mindez jelzi, hogy a gyermek érzelmi meghatározottságú, mindennapjait elsısorban a pozitív érzelmek határozzák meg. A formák dominanciája, a kontúrok alkalmazása, az izoláltabb, rendezettebb képi forma racionalitásra utal, mely a kislány esetében azt jelenti, hogy érzelmeit képes kontroll alatt tartani, környezete számára elfogadható formában megjeleníteni. A rajz figuráit a lényeges tulajdonságokat megragadva, a legegysze-

rőbb módon, mégis felismerhetıen, élményszerően, esztétikusan ábrázolja, mely a korának megfelelı értelmi képességek mellett kiemelkedı lényeglátását mutatja. A jól megkomponált kép a világ egységben való látásmódját, szintetizáló gondolkodását jelzi, míg a rajzon elhelyezett több kisebb ábra megjelenése a részek, részletek megfigyelése iránti hajlamot mutatja. A gyermek a kétféle gondolkodásmódot ötvözve szemléli a világ jelenségeit, mely további értelmi-érzelmi fejlıdésének alapja lehet. Pintér Zsuzsa (A rajzot öt és fél éves, balkezes kislány készítette.)

„Rajzos” szimbólumok Szimbólumok nyomában az írásban Akadnak grafológusok, akik szinte vadásznak az írásokban megmegjelenı „rajzos” szimbólumokra, amelyek olykor még azok számára is szembetőnıek lehetnek, akik egyébként ügyet sem vetnek rájuk. Cikkünkben egy csokornyi érdekes példát győjtöttünk össze. Értelmezésükkel persze nem árt csínján bánni, hiszen – nem lehet túl sokszor ismételni –: egy jel nem jel! Sajátságos „a” betők Az alábbi „a” betők egy 42 éves nı írásmintájából valók. A formaalakítás – amellett, hogy nyitottságra, kommunikatív személyiségre, gyorsaságra, céltudatosságra is utal – óhatatlanul eszünkbe juttatja: a tevékeny, lendületes hölgy úgyszólván kipipálja teendıit. A feltételezés annál is inkább helytállónak tőnik, mivel a betőszimbolika hagyományai szerint „munkabetőrıl” van szó.

Grafológia 2008. február – március

A következı, 52 éves férfitól származó „a” betők szintén elgondolkodtatóak. Vajon az értékmérték fölé kerekedı „én” (ovál) az elvárásokon felüli teljesítés, az egyén önmagával szemben támasztott magas elvárásainak jele, avagy az egész csupán látványos gesztus, színes „lufi”, amivel környezetét igyekszik saját hatása alá vonni? József Attila pálcikaemberkéi Az alulhurkolást, amely a munkavégzés ösztönös vezéreltségére is utalhat, életének utolsó éveiben csak elvétve alkalmazta a költı; tevékenységében nyilván tudatosabbá vált. Ezzel párhuzamosan egyre többször fordult elı írásában a „két lábon álló”, pálcikaemberkére emlékeztetı „t”: Mintha balról (a gyökereket, a csa-

ládot, az anyát, az ego-t szimbolizáló oldal felıl) meglökték volna a figurát, ráadásul szegény nem is áll „két lábbal a földön”, majd’ felbillen. Azt hiszem, különösebb belemagyarázás nélkül is bátran állítható: ez a bető megerısíti mindazt, amit József Attila énképének bizonytalanságáról, napról napra átélt rossz közérzetérıl tudunk. Ki vagyok én…? Helyenként az adott személy foglalkozására, fı tevékenységére utaló szimbólumok is megjelenhetnek az írásképben. Próbáljuk csak meg kitalálni, milyen sportot őzhettek például az alábbi aláírások tulajdonosai:

23

Erre persze még mondhatnánk azt, hogy a „w” bető formája eleve meghatározó, ám Wilde folyóírásában ugyancsak számos helyen bukkan fel az altesti szimbólum:

Nem csalás, nem ámítás: az elsı két kézjegy (23. oldal alján), amint a bennük megjelenı bokszkesztyőkbıl is sejthetı: bokszolóktól származik (Papp László, Max Schmeling), míg a harmadik (fent) egy Quini nevő focistától, aki a sebesen pörgı labdát ábrázolta, az alsó hurkokkal pedig legfontosabb „munkaeszközeit”: saját lábait. Lássuk, mivel foglalkozhattak azok a személyek, akik a következı névaláírásokat vetették papírra:

Aki úgy gondolta, hogy zeneközelben élı emberekrıl lehet szó, jól gondolta. Egyik írásban sem nehéz felfedezni a zenei jeleket: az elsıben, amely Lehár Ferencé, a violin-, illetve a basszuskulcs is jól láthatóan körvonalazódik, míg a Giuseppe Verdi neve alatt hurkolódó temperamentumos paráf fekvı violinkulcsra emlékeztet. Szexuális jelképek Helyenként a szexualitás jelképei is fel-feltőnnek az írásokban – értelmezésük nyilván fokozott körültekintést kíván, mivel igen könynyen félreértelmezhetık. A költı Oscar Wilde esetében mindenesetre talán nem túlzás azt állítani, hogy homoszexuális beállítottsága írásán is nyomot hagyott. Nézzük csak vezetéknevének elsı betőjét:

24

Nem ritkán a férfi nemi szerv ábrája is meglehetısen egyértelmően ölt formát az írásképben. Így például de Sade márkiéban:

Szepes Mária egyébként eképp jellemezte írása alapján a szadizmus névadójának személyiségét Pszichografológia címő könyvében (nem csekély írói fantáziát vegyítve a grafológiai megközelítésbe): „De Sade márki írása meglepıen intelligens, eredeti és kulturált, de iszonyú démonhadsereg tombol, szúr, marcangol, vonaglik benne. Az alsó zónában két hatalmas hímvesszı duzzad a magányos, kapcsolódásra képtelen, öncélú, romboló nemiség jelképeként. A második sor elsı szava görbe, véres altestő embrió vagy állatfej s végvonala vastag tüske. A második szó közepérıl fekete démonalak felemelt két keze vastag, ütésre emelt buzogányként ragadja meg a felülhúzást, amelynek végére apró figura kapaszkodik. Ugyanennek a szónak a végvonalán sötét, papagájszerő madár ül. Az utolsó szó elsı betője felemelt farkú állat.” A rend kedvéért tegyük hozzá: szexuális jelképek nem csupán a szokványostól eltérı szexuális érdeklıdéső személyek kézírásában fordulhatnak elı.

Röp-portrék Charles Dickenstıl származik a következı aláírás, amelynek különlegessége egyebek közt a sokszoros aláhúzásban rejlik.

Dr. Albert Lang-Alfons Lüke Az aláírás grafológiája címő könyvükben így vélekednek errıl: „A név alatti hétszeres aláhúzás arról tanúskodik, hogy mennyire nehéz volt kiküzdenie helyét a világban. /… / Ha minden egyes aláhúzás egy-egy lépcsıfokot jelentene a trónus felé, úgy Dickens már mindenek- és mindenki fölött állna.” Ami igaz, az igaz: az író fokról fokra (ám nagy lendülettel) küzdötte fel magát az elismert emberek közé. Gyerekkorának körülményeirıl sokat elárul, hogy apja, egy tengerészeti pénztár kistisztviselıje egy idıre az adósok börtönébe került, s ezért Dickensnek tizenkét évesen már dolgoznia kellett – nem véletlen tehát, hogy a nyomor késıbb regényeinek viszszatérı témájává vált. Rövid parlamenti írnokoskodása után gyorsíró és riporter lett, elsı írói sikerét pedig huszonévesen aratta. A jellegzetes karakterő Woody Allen amerikai színész, rendezı és író aláírásában sokan egy külsı sajátosság megjelenését vélik felfedezni: a szemüvegét. Talán nem is tévednek:

Végül pedig: sokan úgy tartják, hogy nemegyszer valóságos kis rajzos portrét kanyarítunk magunkról, amikor írunk. Meglehet, Marlene Dietrich is ezt tette – ami még inkább észlelhetı, ha kézjegyét elforgatjuk: Grafológia 2008. február - március

Vajon kettıs portréként fogható fel a kibontakozó ábra, amely a színésznı külvilág felé mutatott sokoldalúságát mutatja, netántán azt a törekvését, hogy a kiismerhetetlenség álarcai mögött jól elrejtızhessen? Ki-ki értelmezze legjobb belátása szerint, kellı játékossággal és képzelıerıvel. S bár „véresen komoly” elemzések így nem születhetnek, az sem utolsó szempont, hogy az efféle idıtöltés biztosan szórakoztató lesz! P. H. Forrásként használt kiadványok: Dr. Albert Lang-Alfons Lüke: Az aláírás grafológiája, Animus, 2002 Szepes Mária: Pszichografológia, Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990

Betőszimbolika

A w, x, y, z és zs betők

Elérkeztünk sorozatunk befejezı részéhez. Már csak a „w”, „x”, „y”, „z” és a „zs” bető van hátra. A magyar ábécében a „w” csak az idegen szavakban fordul elı. Leírása alapvetıen kétféle módon történik, az egyenes vonalakkal létrehozott „w”, és a girlandos vonalakkal létrehozott. Az egyenes, nyomtatott vonalakkal r a j z o l t „w” (1. ábra) tele van szögekkel, s egymást keresztezı vonalakkal. Ilyen „w”-t a racionális gondolkodású emberek írnak, akik önmagukhoz és másokhoz is szigorúak, lényegretörı a gondolkodásuk. A girlandos vonalakkal leírt (2. ábra) „w” elfogadó, befogadó jellegő, alkalmazkodó emberek írásában látható.

Az „x” (3. ábra) az eredeti magyar szavakban nem található meg. Leírásának módja többféle lehet, az egyik az alulról húzott, egymást keresztezı vonallal képzett, ebben girlandok láthatók, s a keresztezés sem merılegesen történik, hanem más szögben (4.ábra) Az így író

Grafológia 2008. február – március

ember meghallgat másokat, alkalmazkodó, nem szívesen megy bele a konfliktusokba, inkább hajlamos kitérni, illetve elvenni az élét a dolgoknak. Árkáddal indított „x” betőben (5. ábra) keményen ütköznek, metszik egymást a betőelemek. Az így író ember támadva védekezik, szinte lételeme a küzdelem. Az „y” (6. ábra) a magyar ábécében önállóan nem, de néhány mássalhangzó társbetőjeként elıfordul, lágyítja a hangzásukat (gy, ly, ny, ty). Elsı szára arra utal, hogyan viszonyul az író ember (a kétjegyő mássalhangzó 1. tagja) a partneréhez, hiszen ez a szár van közel hozzá; a második szára azt mutatja, milyen a partner a társadalmi megítélése, jobbról, a szociabilitás felıl nézve. A „z” betőt a harmónia betőjeként értelmezzük (7. ábra). Amikor leírjuk, árkáddal kezdjük, girlanddal folytatjuk a felsı zóna és a középzóna határán, majd egy viszszafelé mutató 45 fokos szögő egyenessel az alapvonalat

elérjük, majd megismételjük az árkád és girland vonalát az alapvonalra támaszkodva. Sokan az egyensúly végett át is húzzák a lefelé irányuló vonalat (8. ábra). Azért nevezzük a harmónia betőjének, mert szimmetrikus a felépítése, a hullámvonal megismétlıdik, s az egyenes vonal is felezi a derékszöget, az álló vonalat. Olyan gondolataink támadhatnak a sztenderd „z” betőt nézvén, hogy az ember nekiáll tervezni (felsızóna-határ), az elején kissé óvatos (árkád), de aztán kinyílik (girland). A tettek visszavisznek a realitás talajára (ferde vonal). S utána megismétlıdik a kissé óvatos, majd egyre nyitottabban lezajló ténykedés. A sztenderdtıl eltérı „z” betőknek is több leírási módja van. A nyomtatott formát a racionálisan gondolkodó, határozott emberek kedvelik (9. ábra). Találkozhatunk olyan „z”

25

betőkkel is, amelyek 2-es számot formáznak (10. ábra). Ezt úgy lehet ért el mezni, hogy az illetınek a harmóniája megéléséhez párra van szüksége. Az sem mindegy, hogy a két hullámvonal közül melyik a nagyobb. Azt a „z” betőt, ahol a felsı hullám a meghatározó (11. ábr a ) olyan emberek írják, a k i k számára fontos, hogy szellemi téren harmónia legyen az életükben. Az alsó hullámot jelentısebbre író emberek (12. ábra) számára az ösztönvilágban megélt és az anyagiak fontosságát hirdetı harmónia a fontos. Elıfordul, hogy csak girland vagy csak árkád van a hullám-

vonal helyén, akkor ezt eszerint kell értelmezni. Hasonlóképpen ahhoz, hogy ha plusz hurok is van a vonalon, akkor az élményt találhatjuk meg abban az életszférában, amelyik zóna környékére a hurok került.

Láthatunk olyan „z” betőt is, amely minden szempontból szők; mind a hullámok tapadási felülete csekély, mind a ferde vonal kevéssé tart visszafelé (13. ábra). Az ilyen ember általában a többi betőjét sem írja szélesre, netán zaklatott az írás, hiányzik belıle a megélt harmónia. Esztétikus, harmonikus írásokban az áthúzott „z” bető a formaiság fontosságát hangsúlyozza, igényességet, szépséget is jelenthet (14. ábra), a „zőrösebb”

írásokban látható áthúzott „z” (15. ábra) azonban a diszharmónia jele is lehet. A „zs” bető a magyar ábécé utolsó betője. Különösebb értelmezése jelenleg még nem ismeretes, de mivel a harmónia és a szerzés kapcsolódik össze benne, arra utalhat, hogy az író ember számára melyik a fontosabb ezek közül, mert amelyiknek nagyobb a jelentısége, azt írja nagyobbra, vagy szélesebbre, vagy nyomatékosabbra, hiszen ezzel tölt több idıt, vagy „dob bele” nagyobb energiát. Sorozatunk végéhez érve, remélhetıleg kinyílt az olvasó szeme is egy másik megközelítésre, s a mérések fontosságán és biztonságán túl lesz elég önbizalma ahhoz, hogy a leírt betőkben akár képi szimbólumokat is merjen felfedezni, illetve a leírt alakzatokat többféle módon vizsgálja, különös tekintettel a mindenben elıforduló térszimbolikára. Vékony Györgyi

„Szeretem a vékony-hegyő tollakat, a keskeny finom lándzsahegyőeket, a vágott-gerincő hosszú fémleveleket, mert szeretem nagyon, írás közben ha látom: tollam hegyébıl hogyan születik a bető, hogy formálódik a bető teste, hogy születik meg hajlékony, gyönyörő élete, hurkos, gömbölyő, madárcsırszerő, tornyos, szálkás, hullámos, görcsös alakja, a k ámulatos hurokösszege, az e, vagy az a gömbölyded, köd-magzattal áldott asszonyisága, a z titokzatos ábra-keresztje, s mind a többié, a betőké, az l kanalasgémcsıre, az ü csigabigaszarva. Ó, a bető, a jel, az összevont titokzatosság, az eredendı jelképi ábra, hogy összeláncolt sorozatával lekötözzük az idıt, megláncoljuk a múlandóságot, rögzítsük a semmibe-csobogni-vágyó létezést, önmagunkat a létben, a létet bennünk és körülöttünk, ó, a bető, akinek folyamatos hurkaiba fonjuk emberi szívünket és érdemünket, bőneinket és történelmünket, szerelmünket és álmainkat, bánatainkat és a halált, a lehetetlent, a kegyetlent, a beteljesülıt. A bető: a megvalósulás és a megmaradás, a bető: a szent ıstalaj, amibe elvetjük maradandó, vagy elfoszló gondolatainkat, a bető: szellemiségünk kriptája is, a föld, amiben mondataink holtteste elrohad, a bető: valahány apró szülıanya, magzata-terhes kicsi ısasszony, nemzı-ideáktól meghasasodó, hurok-csecsővé, győrő-emlıssé hurkosodó és dagadó, örvénylı anyaság, festék-drótkeretekbe, ólom-hurkokba, tinta-tekervényekbe, grafit-szálkatemplomokba fogott buborék-asszonyiság, a bető: költészetünk atomi pont-anyaga, sugárzó anyagpont-felhıje és égı atompontsorozata, a jóság és a fönnmaradás, a hit és a lemondás, a törvény és a gyalázat idı-kristályból kimetszett bölcsıje, idı-kristályba vésett temetıje. Ó, bető, reményünk és reménytelenségünk, hódolok elıtted-szent Bető, mindenem, egyetlenem!” (Juhász Ferenc: A bető) 26

Grafológia 2008. február - március

Több grafológus egy írásról

Több szem többet lát?

Összeállításunkban ugyanarról az írásról több grafológus rövid elemzését adjuk közre, remélve, hogy az összehasonlítás sokak számára érdekesnek és tanulságosnak bizonyul. A résztvevık egymás véleményét nem ismerték, csupán anynyit tudtak, hogy egy középkorú férfi írásáról van szó, és elektronikus, nem méretarányos minta alapján dolgoztak. Lássuk, hogyan vélekedtek Tolkien-rıl, A győrők ura címő nagysikerő könyv szerzıjérıl. A cikkbıl azt is megtudhatjuk, mit gondolt róla az a dél-afrikai grafológus, aki viszont tisztában volt azzal, kinek a kézírását vizsgálja. 1. elemzés Semmit nem tudunk Róla… azaz, látom, éppen valamilyen alkotó munka közben csíptük el. Elıtte a papíron a TÉMA, ami mélyen foglalkoztatja. Kiegyensúlyozott, nyugodt, érzéki és inkább elméleti, kutató, mint gyakorlati ember. Barátságos, kényelmesen berendezett szobában dolgozik, körülötte a szokásos rendetlenség, könyvek, jegyzetek (talán kávéscsésze is). Ismeretlenünk jól érzi magát ebben a látszólagos káoszban (mind a három- és kétdimenziós világban), hiszen itt tökéletesen kiismeri magát, ez az İ külön be- és elrendezett világa, saját logikájú rendszere. A külvilággal most nem sokat törıdik, önmaga számára készít jegyzetet. Csatáját most ezen a papíron vívja. Nincs híján a hirtelen ötleteknek, felvillanó gondolatnak. Állít, ugyanakkor cáfol is. Érveket és ellenérveket sorakoztat fel. Munka közben meg-megáll, irodalom után kutat, szorgalmasan jegyzetel. Következtetéseket von le. Aprólékos, figyelme a legapróbb részletre, árnyalatra is kiterjed, töpreng és javít. Az elképzelés munka közben formálódik, a számára lényeges dolGrafológia 2008. február – március

gokat következetesen és határozottan kiemeli, itt beilleszt egy apró fontos részletet, ott egy egész gondolatsort könnyed mozdulattal érvénytelenít. Ez a rövid lenyomat egy munkafolyamat részeként olyan, mintha egy szobrászról és félkész mővérıl tekinthetnénk meg egy rövid filmbejátszást, és ebbıl próbálnánk meg következtetni a mővész személyiségére és találgatni: vajon remekmővet készít-e? Azóta a szóban forgó munka bizonyára elkészült; remélem, sikert hozott alkotójának. Talán...mert – e pár soron kívül – semmit sem tudunk Róla. Török Zita 2. elemzés Az írást készítı személy kiemelkedıen jó szellemi képességekkel rendelkezik. Személyiségének lényegét két jellemzı, gyakran egymással harcoló, máskor egymást erısítı hatása adja: a mindent kontrollálni szándékozó akarat, s az állandóan felszínre törekvı életerı, ösztönenergia. Gondolkodásának sebességét és rugalmasságát is az önmagával szemben felállított magas mércének való megfelelés befolyásolja, s így a megfontoltság, alaposság

gyızedelmeskedik, mely tempójának kimértségét, a hirtelen váltások gördülékenységének akadályoztatását eredményezi. Érdeklıdése mind a humán, mind a reál jellegő dolgokra kiterjed, de az emberekkel, emberi érintkezéssel, problémákkal kapcsolatos kérdésekben szívesebben foglalkozik annak tudományos hátterével, magyarázatával. Fejlett lényeglátó képességének köszönhetıen a problémákat képes egészlegességükben, egymásra ható rendszerükben vizsgálni, ez azonban nem zárja ki, hogy precízsége, igényessége következtében ne helyezzen nagy hangsúlyt minden egyes apró részlet jelentıségére. Gondolkodásában, munkájában, a mindennapok világában alapvetıen a racionalitások mentén igyekszik mozogni, de minden szférában jelen van az intuíció, a véletlen megérzéseknek hatása, mely gyakran lendíti elıre egy-egy probléma megoldásában, a késıbbiekben azonban nagy hangsúlyt fektet az így nyert információk racionális magyarázatának megtalálására is. Jó logikai készségének, kreativitásának és állandó kontrolljának köszönhetıen egyszerre mozog otthonosan az analógiák és az újítások világában. Örökölten nagy energiakészletének 27

köszönhetıen megbízható, kitartó, precíz munkájában, az állandó kontroll felemésztette energiáit több területrıl is képes pótolni, az ösztönszférában gyakran elfojtott, felhalmozódott energiatöbbletet átcsoportosítani. Munkájában, társas kapcsolataiban fontos számára az önérvényesítés, dominanciára törekszik, kevés emberrel képes hatékonyan együttmőködni, környezete felé ugyanazokat az elvárásokat közvetíti, melyeknek maga is igyekszik megfelelni; s csak kevesen tudják követni a gondolataiban szárnyaló, a kivitelezésben viszont megfontolt személyiségét. A munkában való kiteljesedés elsıdleges számára, társaságban ritkán kezdeményez, introvertáltsága gátolt beilleszkedést sejtet. Kommunikációjára a tömörség, fogalmi precízség, tagolt, jól követhetı elıadásmód jellemzı, melyet személyes hit és meggyızıdés hat át. T. Zuggó Tünde 3. elemzés Az erısen mázolt vonalvezetés a javítások, és kiegészítések módjával együtt „kissé vehemens” érzelmi beállítottságot takar, amely megmutatkozik az alsó zónák hosszában, és a negatív sorközben is. Ennek a gazdag tartománynak a kezelése azonban – elsısorban a mederben tartásra gondolok – már nehézségeket okoz a duktor számára, aki a mesterséges fékezettség eszközeivel (álló írás, nagy szótávolság, kötıvonalak idıszakos hiányai), illetve a kiemelések révén próbálkozik a kompenzálással, stabilitásának megteremtésével. Ez azonban – a megszokás rögzıdése miatt – már a regresszió irányába mutat, és éppen attól az érzelmi energiától zárja el a duktort, amely személyiségének éltetı forrása lenne. Ennek következménye az énérzetében megjelenı hiányérzet, amelyet azonban a külvilág szeme elıl gondosan eltakar. Azonban még így, „kissé féloldalasan” is egy erıs, domináns karaktert látunk, aki inkább a szellemi28

ség, mind a szociális viszonyok területén érzi otthon magát. Saját belsı világából ritkán tekint ki, de „vénuszi” énje számára mégis nagyon fontos, hogy a Világ elismerje, és elfogadja személyiségének értékeit. Varju Beáta 4. elemzés Tolkien kézírása élénk, ívelt, kismérető és irányított. Majdnem ilyen kézírása számíthatunk tıle. Hibátlan kifejezıdése a kreativitással ötvözött intellektusnak. Ha kicsit közelebbrıl megnézzük, látható, hogy néhány szó mővészien megformált, mintha képzımővész, festı vetette volna papírra. Valójában Tolkien maga festette a

John Ronald Reuel Tolkien 1892ben született Bloemfonteinben, a dél-afrikai Orange Szabadállam fıvárosában. Apja korán meghalt, édesanyja öccsével együtt Angliában nevelte fel. Gyerekként azzal szórakozott, hogy képzeletbeli nyelveket talált ki. Iskoláit egyebek közt Oxfordban végezte, ahol angol irodalmat és nyelvet tanult – ez késıbbi tudományos munkáihoz és fordításaihoz, valamint az általa létrehozott fantázia-mitológiához is fontos alapot szolgáltatott. Egyéb tevékenységei mellett az oxfordi egyetem angolszász karának professzora volt. Elsı könyvének történetét, amely 1937-ben A Babó címmel jelent meg, gyermekeinek kezdte írni. Kiadója újabb „hobbitos történtetet” kért tıle – így született meg A Győrők Ura. Forrás: www.bbc.co.uk/hungarian/ special_lort/4.shtml - 17k -

tájképeket, a maga által elképzelt vidéket könyveiben. A „Norw” szó „N” betőjének harmadik szára olyan, mintha ecsettel formálta volna meg az író, ez szinte mővészi. Más nagybetők, mint például a sok „R” bető, amelyek több helyen megjelennek a kéziratban, erıteljes vonalvezetésőek. Ezen jelek együttese, a lendületes duktussal együtt (amely teli van lüktetéssel) a duktor mővészi hajlamát, kreativitását és figyelemre méltó fantáziáját bizonyítják. A kreativitás mellett nagyfokú mőveltséget és tudományos érzéket is mutat a kézírás egésze. A következetes betőméret, a távolságok gondos megtartása, a vonalak gördülékenysége, a részletekre való figyelés jól szervezett, intelligens lélekrıl árulkodik. Nézzük, milyen hullámosak az áthúzóvonalak, az írás bal dıléső, és tartja ezt az irányt betők függıleges vonalainál a teljes írásban. Figyeljük meg a hatalmas szótávolságokat alulról a negyedik sorban. Ezek a jelek Tolkien belsı szabadságára, függetlenségére utalnak, valamint arra, hogy képes az önállóságra és egy olyan irodalmi mőfaj megalkotására, amellyel korábban még senki sem próbálkozott. A kis betőméret ellenére bizakodás, határozottság tükrözıdik az írásból, ezt mutatják az erıteljesebb vonalak. Láthatjuk, hogy a lefelé haladó vonalak biztos vezetésőek és következetes, határozott ritmus jellemzi a kézírást, ez azt jelezheti, hogy az író személynek jó érzéke van az irányításhoz. Tolkien a tervezésben folyamatosan „önmaga elıtt” járt, munkájának minden mozzanatát megtervezte, mindig pontosan tudta, hogy hová tart. Az általános benyomás, amellyel gazdagabbak lettünk, így fogalmazható meg: egyfajta pezsgı, gazdag fantázia és kreatív energia, melyek életre keltették fantáziavilágát. Forrás: www.graphicinsight.co.za Fordította: Csányi Ildikó Grafológia 2008. február - március

Bemutatkoznak a zsőritagok

Pályázatunk

Amint nemrég meghirdetett, „Keressük 2008 legjobb szerzıjét” címő pályázatunk felhívásában is közzétettük: a beérkezett pályamunkákat szakmai zsőri értékeli majd. Ezt három olyan személy alkotja, akik már nevet szereztek maguknak szakmánkban. A zsőritag-jelöltek mindannyian elsı szóra elfogadták felkérésünket, ami számomra azt jelzi: hisznek abban, hogy ez a kezdeményezés jót tehet szakmánknak, hiszik, hogy így elıbbre léphetünk, és ezért tenni is hajlandóak. Készen állnak tehát, és várják a pályamőveket. Most, a start alkalmából arra kértük ıket: mutassák be önmagukat néhány gondolat erejéig, fogalmazzák meg hitvallásukat, és azt, milyen szempontokat kívánnak érvényesíteni a Nívódíj odaítélése során. Íme. Sziráki Éva témafelelıs Fazekasné Visnyei Irma A hivatásom: tanár, már nagyon régen azzal foglalkozom, hogyan lehet az ismereteket átadni, másoknak valamit úgy megtanítani, hogy abból tovább hasznosítható tudás lehessen. A „mániám” maga az ember, az összes megválaszolható, megválaszolatlan és megválaszolhatatlan titkával. Ez utóbbi vezetett az íráselemzéshez és már a kezdeteknél

Grafológia 2008. február – március

azon törtem a fejem, vajon miképpen lehetne a – kezdetben a klaszszikusoktól tanult, majd több év után a tapasztalatokkal egyre növekvı – ismerethalmazt rendszerezni, és másoknak is hozzáférhetıvé tenni. Természetes megoldásként adódott az íráselemzés megtanulása után tanítása, és a tapasztaltak összegyőjtése, átadása, leírása. Megtapasztalva azokat a helyzeteket, amikor az emberek rádöbbentek arra, hogy mennyire nem ismerik önmagukat, mennyire védtelenek az egyre inkább harctérré változó világban, hogyan tesznek tönkre kisgyerekeket akár jóindulattal körbebástyázott tanárok, a megoldásokat kerestem. Szervezek tanfolyamot képzett, mégis küszködı pedagógusoknak, vállaltam társszerzıséget különbözı valós problémák megoldásának publikálására, elıadok szakmai rendezvényeken, írtam magam is sokszor ebben a lapban, és könyvet is. Talán nem váratlan, hogy magam errıl a témáról megírt cikkekre vagyok kíváncsi. Várok új és eredeti hangokat, a sablonon túlmutató megoldásokat és olyan írásokat, amelyeken lehet továbbgondolkodni, tenni, és teremteni. Dr. Szidnai László Mindig komoly, tudományos tevékenységnek fogtam fel a grafológia mővelését, és minden lehetséges

fórumon hangsúlyoztam a pszichológiai eljárásokkal való lehetséges egyenrangúságát. Ezzel kapcsolatban egy doktori értekezést és három szakdolgozatot védtem meg a grafológián kívüli világban, a grafológián belül pedig néhány objektivitást segítı módszert vezettem be a gyakorlatba, sıt létrehoztam egy egyesületet is a tudományos módszerek ápolására (http:// www.rezo.mlap.hu). Ezen tevékenységeken belül kiemelt fontosságú számomra az új információk eljuttatása a szakmához, azaz a publikálás. Részemrıl az olyan cikkeket részesítem elınyben, amelyek egyszerően és világosan, mégsem bulvárstílusban ismertetnek valamilyen kutatást, módszert, áttekintést. Meghatározó számomra az alapok, adatok korrektsége és a téma fontossága. Hálás vevı vagyok az ügyes analógiákra, példákra, és a humorra. A megtisztelı felkérésnek ebben a szellemben igyekszem eleget tenni, tudván, hogy a legnehezebb a tudományos ismeretterjesztésben: közel kerülni az olvasóhoz, igényesen, de mégis közérthetıen írni. Podonyi Hedvig Szeretek írni, olvasni és beszélgetni, minek folytán egyszercsak azon kaptam magam, hogy újságírással foglalkozom. Ennek már húsz éve,

29

melybıl a tizenkettediket töltöm szabadúszóként. Egyébként pedagógiai és marketingmenedzseri végzettséggel rendelkezem, 2006-ban pedig grafológiai végzettséget szereztem a Grafológiai Intézetnél. Még hallgatóként, négy éve kapcsolódtam be a Grafológia címő lap szerkesztésébe, amit alapvetıen mind a mai napig élvezek (csak határidık ne lennének…!) Azzal már tisztában vagyok, hogy sosem fogom elég jól ismerni a

grafológiát – hiszen olyan gazdag és sokrétő tudományról van szó, amelynek teljes feltérképezéséhez több élet is kevés lenne –, ám arról nem tettem le, hogy egyre többet tudjak meg róla. Meggyızıdésem, hogy a szakmai tudás gyarapításának és a magas szintő szakmai önkifejezıkészség elsajátításának fontos eszköze, valamint hatékony „karbantartója” a rendszeres publikálás – legyen szó elmélyült tanulmányról, vagy épp könnyed, játékos hangvételő cikkrıl, hiszen

ilyenekre is szükség van –, és bízom abban, hogy e téren mind több kolléga fog aktívan egyetérteni velem. A pályázat kapcsán elsısorban olyan cikkeket olvasnék örömmel, amelyeknek témaválasztása a szerzık számára is izgalmas kihívást jelent, amelyek újszerő ötleteketgondolatokat vetnek fel, no és persze: amelyek gondos szövegformálással társulnak. Pályázati felhívásunk a hátoldalon olvasható.

Kérdıívek a gyorselemzésrıl Vélemény

Ez itt Budapest egyik legpatinásabb és legszebb épülete a Duna partján. A mai neve: Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A Jó öreg BME. Börze: nagy üzletkötéseknek, különösen a részvények adásvételének színhelye. Ehhez hasonló dolog történik itt a BME állásbörzéjén, az állásokkal. Keresnek-kínálnak, érdeklıdnekajánlanak. A piac mindkét oldala, a munkáltató és a munkavállaló is puhatolózik, felmér, ismerkedik a

Egy gondolat A tapintat azt jelenti, hogy olyannak írsz le másokat, amilyennek látják magukat.

30

lehetıségekkel. A sokéves hagyományhoz méltóan tavaly év végén is megrendezésre került az állásbörze. Errıl a nagyszabású rendezvényrıl természetesen a Grafológiai Intézet sem hiányozhatott. Ismét – mint az elmúlt években mindig – igen nagy volt az érdeklıdés gyorselemzı szolgáltatásunk iránt. Az idén azonban a szokásos „egyoldalas levélformátum” mellett egy kérdıív kitöltését is kértük a jelentkezıktıl. Bár önkéntes volt a feladat, mégis meglepı lelkesedéssel válaszoltak a duktorok a beszélgetés után. A kérdıív segítségével a fiatalok grafológiáról kialakult elképzeléseirıl, valamint a konkrét elemzéssel kapcsolatos véleményérıl próbáltunk tájékozódni; 83 kitöltött kérdıívet kaptunk vissza. A válaszok terjedelemben és tartalmilag egyaránt nagyon különbözıek voltak. A kritikákat és elismeréseket „végigböngészve” összegeztem az eredményeket, és tapasztalataimat most megosztom az olvasókkal. Elsı kérdésem arra vonatkozott, hogy egyetértett-e a grafológussal az írásminta készítıje. Szerencsére „unalmasan egyhangúak” voltak a válaszok (ami engem nagyon jó érzéssel töltött el): mindössze 7 ember írta, hogy majdnem teljesen egyetértett, a többi viszont „100%-ig, teljes mér-

tékben, maximálisan, tökéletesen” igaznak gondolta a róla hallottakat. Hasonló volt a második kérdésre adott válaszok eredménye is, ami persze már nem volt meglepı. Mindössze 10 ember jelölt meg egy-egy olyan tulajdonságot, amelyrıl úgy gondolta, hogy nem jól látta a grafológus. Volt, aki a kitartását, más a gyakorlatiasságát, vagy az önbizalmát ítélte meg a grafológus véleményétıl eltérıen. Az egyik jelentkezı így fogalmazott: „Szerintem nem jól látja a munkatársaimmal való kapcsolatomat, de majd leülök otthon és elgondolkozom. Hátha igaza van.” Vajon mire juthatott? Miért jelentkeztek az elemzésre? Ezt is megkérdeztem. Elsısorban az érdekelte ıket, hogy „kívülrıl milyennek látszanak”. Hogy látja ıket az, aki csak az írásuk alapján alkot képet róluk. Volt, aki azt szerette volna megtudni, hogy általában „milyen a természete”; volt, aki kifejezetten a gyenge pontjaira, a hibáira volt vagy lett volna kíváncsi. Többen kifogásolták is, hogy csak a jó oldalukat emelte ki a grafológus. Persze tudhatjuk, hogy emögött a tapintatos megfogalmazás állhat – hiszen mindannyian megpróbáljuk ilyenkor a negatívumokat óvatosan, „szépen csomagolva” tálalni. Grafológia 2008. február - március

Mivel állásbörze volt a színhely, érthetı módon arra is kíváncsiak voltak az érdeklıdık, hogy jól választottak-e hivatást, illetve ha még nincs elképzelésük, melyik munka vagy érdeklıdési terület illik a legjobban a személyiségükhöz. Az is érdekelte az ifjú álláskeresıket, hogy ha a leendı munkáltatójuk él a grafológiai munkatárs-kiválasztási lehetıséggel, akkor ez számukra milyen eredményt hoz majd. Összességében hasznosnak találták a gyorselemzés lehetıségét. A legtöbben úgy gondolták, hogy hallottak olyan információt, amin érdemes elgondolkozni, ami új, vagy más megvilágításba helyezi a saját magukról kialakult képüket. Volt, akinek az tetszett, hogy „kívülrıl látta saját magát a beszélgetés alatt” és ez új, érdekes helyzet volt a számára. Egy gyorselemzı kolléga „elhessegette a félelmeit, aggodalmait” az egyik jelentkezınek, és ezzel – reméljük – segített az önbizalma erısítésében. Mi lehetett a fı motiváció, ami miatt jelentkeztek? Fıleg a kíváncsiság vitte ıket a gyorselemzı pulthoz, ez egyértelmően kiderült abból, amit arról írtak, hogy mire nem tért ki a grafológus. Ha konkrét elvárásaik lettek volna, azt egy tízperces elemzés során szinte lehetetlen lett volna teljesíteni. Ennek ellenére mindegyikük elégedett volt a hallottakkal. Mindössze ketten írták, hogy maradtak számukra kérdıjelek. Mindketten a jövıjükkel kapcsolatban vártak volna több információt. Az egyik így írt arról, hogy mit hiányolt az elemzésbıl: „Azt, hogy milyen jövıkép alakul ki az írásomból.” Talán ık egy picit jóslás-szerőnek képzelték a grafológiát. Nemcsak a duktorokat, hanem az egyik gyorselemzı kolléganıt, Göbölyösné Mátrahegyi Annát is megkérdeztem, mit tapasztalt az asztal másik oldalán ülve. İ a következıket mesélte el: „Ebben az évben harmadszor vehettem részt a mőegyetemi állásbörzén. Az elmúlt évek tapasztalaGrafológia 2008. február – március

tai alapján fokozott várakozással készültem erre a délutánra. Számomra minden ilyen alkalom egyegy adrenalinbomba – kiváló ujjgyakorlat és tudáspróba, valódi elmepallérozó lehetıség. A vártnak megfelelıen csúcsra járattak bennünket a jelentkezık – ahogyan láttam, egész nap, minden óra minden perce elkelt, sokan iratkoztak fel a lehetséges idıpontokra. Én 18 fiatal ember írását vehettem kézbe: 11 nı és 7 férfi – koruk miatt mondhatjuk, hogy 11 lány és 7 fiú szánta rá magát, hogy grafológussal elemeztesse írását. A nemek ilyen aránya általánosságban is jellemzı a gyorselemzések iránt érdeklıdıkre: a nık általában nyitottabbnak bizonyulnak, ha önismeretrıl van szó. A szokásos formaságokon túl megkérdeztem a fiatalokat arról, milyen elképzeléssel, milyen várakozással jöttek grafológiai gyorselemzésre, van-e bármilyen kialakult kép bennük arról, mit kapnak majd. Többnyire nem volt konkrét elvárásuk, de azt mindnyájan tudták, hogy egyfajta tükröt tartok majd eléjük: milyenek is valójában. Leginkább arra voltak kíváncsiak, jól választottak-e, jó hivatás felé indultak-e el, hogyan látom ıket munkavállalóként, és gyengeségeiket hogyan gyógyíthatnák. Tipikusnak volt mondható az energiabeosztással kapcsolatos kisebb-nagyobb problémájuk, illetve a rövid távú tervezéssel kapcsolatos nehézségek. Meglepıen sokan mutattak azonban önfegyelemre utaló jeleket, és komoly eltökéltséget, akaratot láttam többük írásában. Amiben nagyjából hasonló képet mutattak, az a sikerorientáltság és a sokrétő érdeklıdés. Amiben viszont nagy volt a különbség, az a motiváció – viszonylag kevesen voltak, akiket a szellemi kihívások vonzottak, annál többen azok, akiket az anyagi biztonság elérése motivált. Az ’új rend’ szerint csak a mentális képességek, az energiák és a munkamód területekrıl beszéltem a fiataloknak – tapasztalatom szerint

ezzel elégedettek is voltak. Csak néhányan kérdeztek személyiségük egyéb területérıl. Amikor a bónuszkártyát odaadtam, elmondtam, hogy ezzel kedvezményesen vehetnek igénybe egyéb szolgáltatásokat – sokan érdeklıdtek, miben, hogyan vehetik hasznát a grafológiai elemzéseknek. Bízom benne, hogy a nálam megforduló emberek elégedettek voltak a gyorselemzéssel, és így a grafológiát olyan lehetıségként ’mentették el’, amelyhez késıbb munkájukban, hivatásukban is bizalommal fordulhatnak.” Végül a kérdıíven szerepelt az a kérdés is: mi tetszett a résztvevıknek a legjobban a beszélgetésekben. Itt kitértek arra, hogy rövid idı alatt sok érdekes és jó gondolat hangzott el. Kellemesnek találták a légkört, tetszett nekik az elemzések stílusa, az érthetı, egyértelmő megfogalmazás, a gyorsaság és határozottság. Meglepıen sokan írták azt, hogy legjobban a grafológus közvetlensége tetszett nekik. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert nem könnyő tízpercenként áthangolódni egy másik írásra, egy teljesen más típusú emberre és annak azonnal elnyerni a bizalmát. Különösen egy ilyen helyzetben, amikor a velünk szemben ülı egy picit kiszolgáltatottnak érzi magát. Tart attól, hogy esetleg olyat hall, ami rosszul esik neki, olyan hibáját „vágják a fejéhez” amit legszívesebben saját maga elıtt is letagadna, eltitkolna. A legtöbbjük nem tudja, mire számítson, ezért érthetı, hogy szorongással várja az „ítéletet”. Vagy éppen ellenkezıleg: nem hisz a grafológiában , tehát eleve elutasító a hozzáállása. Ilyen embereket megnyugtatni vagy megnyerni tíz percben nem egyszerő feladat. Azonban az értékelés alapján úgy látszik: a kollégák szakmai tudásból, emberségbıl és állóképességbıl is kiválóan vizsgáztak. Kívánok még sok ilyen vizsgát nekik… és magunknak! Dr. Holéczy Zsuzsa 31

Klári nénink... Nem ment el, csak „elköltözött ebbıl a világból” – ahogyan Picasso írja. Igen… „Váczi Klára intuitív grafológust, szeretett Klári néninket 2007. december 11-én átölelte a FÉNY. Életének 88. évében levetette fizikai ruháját” – érkezett tanítványaitól a hír a Magyar Írástanulmányi Társaság elsı újévi postáiban. Hosszú szenvedéseinek utolsó évei után levetni a földi ruhát s újjászületni a fényben: égi ajándék talán. Mégis, fájdalmas felfogni nekünk itt, földi mivoltunk valóságpillanataiban, hogy már sosem pótolhatjuk, amit elmulasztottunk rohanó élettempónk munkáinak gyötrelmein felırlıdve. Hiszen teltek a hónapok, az évek, s küzdöttünk a grafológia tudományának rögös útjain, magunk mögött hagyva az intuitív grafológiát, döngetve a tudományosságra törekvés kemény falait. De lelkünk legmélyén mégis mindig ıszinte hálával gondolva azokra, akik a kezdeti idıszak alapköveinek lerakásánál ott voltak. A Magyar Írástanulmányi Társaság ma már idısödı kollégáira, akiknek tudása, élettapasztalata, mint a múltból megırzött, cizellált szellemi érték, ott él köztünk. S ha személyesen ritkán találkoztunk is már velük – tanításuk, tudásuk, életük gazdagít minket. Az elızı évben mégis egyre gyakrabban foglalkoztatott a gondolat, hogyan is lehetne üzenni feléjük, s még életükben hangot adni annak, hogy ık, a mi rangidıs kollégáink nagyon is fontosak nekünk. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet-

A Grafológiai Intézet és lapunk munkatársainak nevében is szeretettel búcsúzunk Váczi Klárától. Nyugodjék békében. 32

ne némi gesztussal jelezni számukra, hogy örökre köztünk maradnak. S végül a szándékot követte az ihlet. Igen. Legyenek rangidıs nevezetességeink a Magyar Írástanulmányi Társaság „Örökös Tagjai”. Kicsit aggódtam az idı múlása miatt, mert tudtam, hogy Klári nénink állapota elırehaladott, és igyekezni kell, hogy még életében adhassuk át számára ezt a titulust. Így hát nagy sietve a 2007. december 13-i elnökségi ülésünkön az Ügyvivı Testület elé tártam javaslatomat, amit a vezetıség elfogadott. S bíztam abban, hogy a tavaszi közgyőlés is ugyanígy, egyhangúan kedvezı döntést hoz majd ennek a kitüntetésnek az odaajándékozása ügyében. De akkor még nem tudtuk a hírt, hogy azon a december 13-i napon, amikor ez a vezetıségi határozat megszületett, a mi Klári nénink már „levetette földi ruháját és átölelte a fény”. A decemberi 13-i vezetıségi ülést követı délután, Svájcból, Dóra Khınigtıl, közös barátunktól jött telefonon a megdöbbentı hír, amelyben értesített arról, hogy Klári nénink „elköltözött ebbıl a világból”. S Dórika egyben arra kért, hogy aznap este 8 órakor egy gondolatláncban emlékezzünk rá mindannyian, akik szerettük, akik szeretjük ıt. Elkéstünk… gondoltam elkeseredetten arra, hogy nincs többé. S a kitüntetésre, amelyet életében kellett volna a MÍT nevében átadnom Klári néninek. Elkéstünk… Elkéstünk? Nem! Dehogyis! Nem késtünk el! Hiszen abban a gondolatláncban elküldtük neki „odaátra” ezt az Örökös Tagsággal járó nagybetős SZERETETET. Elküldtük oda, ahol nincs tér és idı, csak a mindenséggel egybeolvadó „Örökös Tagság” van. S mi itt lent a gondjainkkal, sorsunkkal, a tudomány felé tartó grafológia küzdelmes idıszakában, emlékeink békés szigeteként gon-

MÍT-oldal dolunk vissza a nyolcvanas évek végének s a kilencvenes évek elejének arra az idıszakára, amikor Klári néni még rendíthetetlenül közöttünk volt minden fontos programunkon. Hiszen ı annak idején, amíg egészsége engedte, rendszeresen megjelent a Magyar Írástanulmányi Társaság szakmai rendezvényein. Eljött 1991-ben Egerbe, 1992-ben Szegedre, 1993ban Pécsre, amely MÍT-rendezvényeket ma már „Négy Égtáj” szakmai program néven szervezzük. S ott volt minden hó végén pénteken az elmaradhatatlan GrafoKlubokon. Hiszen ı még abban a MÍT-tagságban, grafológustársadalomban élt, amely életének lényege volt az összetartás. S evidens volt számára is, hogy ha hó vége van és péntek, az „Grafo-Klub”. Különös hangulata volt körülötte a világnak. Emberi és szakmai értéke volt elıadásainak, tanításainak. Klári néni nem csak grafológus, hanem alkotó mővész is volt egyben, aki nem csak a grafológián, hanem mint grafikus a mővészetén át látta intuitív érzékenységével az embert, a kézírást, a grafológiát, s a számok igazságát. Amikor Japánban járva, mint pedagógus, a Kodály-módszer zenei nevelését kutatva a japán tengeren ringó hajón, a magyar turisták közt megismertem İt, tudtam, éreztem, hogy Klári néni valami rendkívülit, valami újat hoz az életembe. S nem csak azzal a pillanatokon belül elkészült arcképpel, amelyben gyors mozdulatokkal megrajzolta portrémat, hanem elsısorban azért, mert abban a szerencsében részesülhettem, hogy kiválasztott tanításaira. S amikor Klári néni intuitív grafológiai tudásának óriási tárházán keresztül az 1989-90-es években megismerkedtem a grafológiával és a Magyar Írástanulmányi Társaság életével, már biztos voltam abban, hogy a zenepedagógiával Grafológia 2008. február - március

töltött hivatásomat ezentúl több évtizeden keresztül a grafológia tudománya, a grafológia mővészete követi. Késıbb a grafológia szép, de göröngyös útján járva mégis elszakadtunk, mivel az volt a sorsom, hogy a kezdeti tanítások után a régit, a megújuló grafológia pszichológiai értékeinek segítségével próbáljam megmenteni. S İ értette ezt igazán, mindegyikünknél job-

ban. Hiszen megteremteni a grafológia mővészetét, a mővészet grafológiáját, az intuíció megsebzett értékeinek pszichológiai támaszát, előzni az értékek mellıl a sarlatánság álságát, ez volt mint tanítványnak a feladatom. S közben az évek teltek… S Klári néni, a grafikus, a nagy intuitív grafológus, aki hatalmas tudásának, könyvtárának értékein keresztül ismerte a transzcendens világ titkait, a szimbólumok

pozitív életkedvet sugárzó értékét, bölcsességét, sokkal többet tudott annál a tudásnál, mint ami a „kétszer kettı igazságáról” szól. Ma már odaföntrıl segít nekünk. S hiszem azt, ami régi tanítványaként azóta megérlelıdött bennem: hogy „az ész igazságát felülírja a szív igazsága”. Ez Váczi Klára életének tanítása. Pálmai Anna, a MÍT elnöke

Kézírás és számítógép Mind többet hallani arról, hogy a kézírás a számítógépes programok világában is megtalálja a maga helyét. Cikkünkben errıl győjtöttünk össze néhány érdekességet. Itt van például mindjárt a kézírást megfejtı program. A szoftver figyelembe veszi a kort, a nemet és a nemzetiséget is, mindazt, ami befolyásolja írásunkat és „megérti” a felhasználó nyelvének finom jellemzıit. Kínai és japán karakterekkel, na és persze latin betőkkel is dolgozik. A szoftver fı piaca jelenleg a személyi digitális segítség – azaz, PDA (Personal Digital Assistance) termékek, PC-táblák és digitális tollak készítéséhez használják. A kínai piacra szánt mobiltelefonok nemegyszer szintén a kézírásra támaszkodnak, hogy a szövegüzenetek készítését megkönnyítsék (gondoljunk csak bele: a szóírás többezer jelét aligha lehetne billentyőparancsokhoz kötni). A számítástechnikában járatos szakemberek az őrlap alapú munkafolyamatok egyik legnagyobb problémáját, a kézzel írott feljegyzések digitális rögzítését is megoldották. E technológia lényege, hogy az őrlapokat, jegyzetlapokat egy alig látható, apró pontokból álló háttérmintára nyomtatják. Így bármilyen őrlap elıkészíthetı az írás digitális felismerésére. Egy speciális elektronikus toll a háttérminta segítségével a lap minden pontján felismeri a pozíciókat, diGrafológia 2008. február – március

gitalizálja a feljegyzéseket és a rajzokat, továbbá rögzíti, hogy melyik dokumentum melyik oldalán, melyik pozícióban történt módosítás. Így, miközben a felhasználó hagyományos módon tölt ki egy nyomtatványt vagy ír kötetlen szöveget, váltogathatja az oldalakat, vagy akár a dokumentumokat is. A digitalizált kézírás másra is jó: a személyazonosítás egyik fontos eszközévé válhat – amint azt a Glasgow-i Egyetemen folytatott kutatómunka is bizonyítja. A kutatók olyan egyszerően alkalmazható rendszert akartak létrehozni, amely megszabadítja az embereket a PINkódok és más jelszavak megjegyzésének kényszerétıl. Az ı szisztémájuk a kézírás elemzésén alapul. A program az ellenırzési folyamat során a megadott mintát összehasonlítja a korábban eltárolt kézírással. Minél szigorúbb ellenırzés kívántatik, annál többször ismétlik meg az eljárást. „A biometrikus azonosítás hátránya a komoly hardverháttér szükségessége” – nyilatkozta Karen Renaud, a projekt vezetıje. –„Pszichológiai tanulmányok kimutatták, hogy az emberi agy sokkal könnyebben jegyez meg képeket, mint szövegeket. Éppen ezért döntöttünk a kézírásokról készült pillanatképek alkalmazása mellett. A saját kézírását bárki azonnal felismeri, viszont egy kívülállónak nagyon nehéz másvalaki kézírását utánoznia. A kifejlesztett szoftver ráadásul érzé-

Átjáró

keli az ilyen kísérleteket” A kutató hozzátette: „Biztos, hogy nem használnám ezt a megoldást például a bankfolyószámlám egyenlegének online lekérdezésekor, ugyanakkor más területeken, például a chatelésnél vagy a fórumokon nagyon is jól beválhat egy ilyen biztonsági azonosítási folyamat. A kész rendszertıl azonban még messze vagyunk, hiszen jelenleg a kézírásokat még nekünk kell beszkennelnünk és elemeznünk. Az igazi az lesz, amikor az egész folyamatot maga a szoftver végzi majd”. Egyébként nem csupán a kézírásunk: a „gépírásunk” is szolgálhat egyfajta sajátságos ujjlenyomatként. Hogyan? A billentyőleütések egyedi módját azonosítva. Hiszen mindenkinek van egyedi gépelési stílusa (pl. jellemzı lehet egy adott személyre, hogy esetében mennyi idı telik el az egyes billentyőleütések között), egy megfelelı szoftver pedig feltérképezheti az egyéni stílushoz tartozó mintát, majd azonosítás közben összehasonlíthatja azt a felhasználó által megadott, tárolt mintával. Így ha illetéktelen személyek megtudják is valakinek a felhasználónevét és jelszavát, a megadott mintától eltérı gépeléssel nem férhetnek hozzá a rendszerhez. ph Forrás: www.ugyvezeto.hu cyberpress.sopron.hu http://worldofsigs.hu http://www.hardwareoc.hu www. biztonsagos.elegge.hu

33

Van új a Nap alatt...

Érdekes írások, írásos érdekességek Középkori kódexek net-kiállítása Ingyenesen látogatható, interaktív kiállításon tárja a látogatók elé a középkor világát a Leeds-i Királyi Páncélmúzeum: a digitalizált krónikák lapozgatása mellett virtuális páncélba öltözve akár a saját százéves háborúnkat is megvívhatjuk. Köztudott, hogy a francia-angol kapcsolatok nem voltak mindig a maihoz hasonlóan szívélyesek: a százéves háború (1337-1453) idején a britek szerint már az is árulásnak minısült, ha valaki baguette-et evett reggelire – tudhatjuk meg a tárlat bevezetı anyagából. A végtelen háborúzások során lépett fel Szent Johanna is, és a királyok kölcsönösen arról álmodoztak, hogy hatalmukat kiterjesztik a Csatorna túloldalára. A nemrég megnyílt, és 2008. április 6-ig látogatható, The Chronicles of Froissart: from conflict to cooperation (Froissart krónikája: a konfliktustól az együttmőködésig) címő tárlaton Európa legszebb XIV-XV. századi kéziratai kelnek életre, amelyeket ez alkalomból kapott kölcsön és digitalizált a könyvtár. A kiállítás középpontjában Froissart krónikája, a késı középkori francia irodalom egyik legjelesebb darabja áll; ezt 1356 és 1400 között Jehan (John) Froissart vetett papírra. Az 1410-14 között, Párizsban készített kéziratot Sir John Arundell az 1415-ös agin-

34

courti csata után vitte Angliába. E kódex mellett hat másik, igen értékes, korábban csupán a kutatók számára hozzáférhetı, digitalizált kéziratot is megtekinthetnek az érdeklıdık a múzeum honlapján: http://www.24hourmuseum.org.uk

„Milliomos” költık Tizenhárom millió forintért kelt el egy irodalmi ritkaságnak számító Vörösmarty-kézirat az Alexandra Antikvárium decemberi árverésén. A költı Országház címő versének saját kezőleg aláírt kézirata nem datált, keletkezését 1846 augusztusa és 1847 vége közé teszik a szakértık. Arany János egyik verskézirata tizenegy millió forintért talált gazdára, Károli Gáspár (az elsı teljes magyar biblia fordítója, gönci prédikátor) 1583. február 21-én kelt latin nyelvő, Köteles Márton kassai bíróhoz írt levele pedig nyolcmillió forintért. Ugyanennyiért árverezték el Ady Endre Piros és fekete címő esszéjének nyolcoldalas, saját kező, aláírt kéziratát, míg Batsányi János költı egyik

leveléért hárommillió forintot fizetett új tulajdonosa. Magas áron kelt el Voltaire de Boufflers márkinak szóló levele (2,5 millió Ft), Kossuth Görgey Artúrhoz, a cibakházai visszavonulás tárgyában írt levele (1,5 millió Ft), és Baudelaire saját kezőleg írt levele Armand Dutacqnak (2,5 millió Ft) is. Kiadják Déry Tibor levelezését Várhatóan mintegy húsz kötetben jelenik majd meg Déry Tibor, a XX. századi magyar próza kiemelkedı alakjának levelezését bemutató sorozat, amelynek elsı két darabja már kapható. A most elkészült második kötet Déry Tibor levelezését 1927-tıl tíz éven keresztül követi nyomon; a 275 levelet tartalmazó mő Déry Tibor életét és családját is bemutatja a képeslapokon keresztül. Az 1948-ban Kossuth-díjjal kitüntetett író kalandos élete során bárhova utazott, vett képeslapot és ráírta ottani tartózkodása dátumát is, a lapokra ráadásul gyakran rajzolt grafikákat is, melyek a kötetben ugyancsak helyet kaptak. Déry Tibor 1894ben született Budapesten. 1920ban Bécsben a Bécsi Magyar Újság és Kassák Lajos Ma címő lapjába írt, 1923-24 közt a berlini Sturm munkatársa volt, majd Párizsban nyelvet tanított. 1926-ban tért haza, 1928-ban Kassákkal és Illyés Gyulával a Dokumentum címő folyóiratot szerkesztette. Ezután Prágában, Németországban, Skandináviában, majd Dubrovnikban élt. 1934-1935-ben Mallorcán írta legjelentısebbnek tekintett mővét, a Befejezetlen mondatot. 1977-ben augusztus halt meg, Budapesten. Forrás: Múlt-kor/MTI Grafológia 2008. február - március

Harry Houdini

amerikai illuzionista Született: 1874. március 24.

P a n t e o n

Az elsı igazi „szupersztár” volt; életérıl filmek és könyvek sora jelent meg. Sıt: ige lett belıle, az angolban a „to houdinize” azt jelenti: eltüntetni, elbővölni. Weisz Erik néven született Budapesten, 1874. március 24-én. Apja rabbi volt, aki születése után vándorolt ki Amerikába, és a wisconsini Appletonban telepedett le. Houdini ezt tartotta szülıhelyének. Az elsı zárat akkor nyitotta ki, amikor gyerekkorában süteményt akart csenni a konyhából. 1882-ben New Yorkba költöztek, s nagy szegénységben éltek. Nyolcévesen már munkát vállalt, kilencévesen beállt egy vándorcirkuszba, artistaként. Óriási szorgalommal képezte magát. A legtöbbet Houdin francia mágustól tanulta, s tiszteletére vette fel a Houdini nevet. Sok mindennel próbálkozott: volt színész, akrobata, vadember, gondolatolvasó, spiritiszta, bábjátékos, üzletember, illuzionista, hipnotizır, ám folyton a csıd szélén állt. Már pályaelhagyásra gondolt, és a bővészfelszerelését árulta, amikor egy ügynök biztatta: híres ember lehet belıle. A századfordulón Európába jött. Nevét ekkor kezdte megismerni a nagyvilág, szabaduló-mutatványai révén. 1905ben tért vissza Amerikába. A „Bilincsek királyá”-nak mindig sikerült sértetlenül kimenekülnie – börtöncellából, folyómederbıl, szők ládából, szekrénybıl, jégtömbbıl is. Szabadulásait fıként fizikai erejének, hajlékonyságának és fájdalomtőrı képességének köszönhette. Legtöbb trükkjét maga találta ki, és csak közeli segítıi tudták a mutatványok megoldását. 1913-ban mutatta be a maga által tervezett híres „kínai vízi kínzókamrát”. A víz alatti mutatványokat nagyon kedvelte, négy percig is képes volt visszatartani a lélegzetét, amit otthon a fürdıkádban gyakorolt. Víz alatti eltemetésének rekordja: 93 perc. 1918-ban New Yorkban eltüntetett egy elefántot. Világvisszhangot váltott ki, amikor tetıtıl talpig összebilincselve ugrott a Brooklyn-hídról a Hudson folyóba, s egy perc múlva bilincsek nélkül úszott partra. 1916 és 1923 között öt filmben mutatta be képességeit. Kilencszer választották az Amerikai Bővészek Társasága elnökévé. Bár merész mutatványai sokszor voltak életveszélyesek, mégis egy banális eset lett végzete: egyik elıadásán azzal hencegett: hasfala annyira edzett, hogy minden behatást képes elviselni. Egy hallgatója megütötte, a vakbelét találta el, ami súlyos gyulladást okozott. Halloween estéjén hunyt el (Detroit, 1926. október 31.). A bronz koporsót, melyben nyugszik, maga tervezte egyik illuzionista számához. Sz.É. Az írás legmarkánsabb jellemzıi: sablonmentes térkezelés (középen van az írástömb és szinte vibrál a margója); az írás minden elemében fellelhetı a mozgás, semmi sem statikus; kezdıhangsúly, színpadias mozdulatok, nagy föl-le kilengés; hurkosság, erıteljes, határozott áthúzások; az írás elırehaladásával fokozatosan fellépı, szőkítı tendencia. Figyelmet érdemel és sokat elárul névaláírásából a „Harry”, valamint a számokban megjelenı sajátosság (minden második szám megnagyobbodik az elızıhöz képest). Mindez egy mélyrıl induló és szinte görcsösen a magasba törı, rendkívül érzékeny, sérthetı, mindenre azonnal reagáló, kissé nárcisztikus ember képét vetíti elénk. Erıs szereplési vágy főti. Külsıségektıl sem mentes viselkedésével, tetteivel és talán megjelenésével is maradandó nyomot kíván hagyni, s minden eszközt megragad, hogy környezetére hatást gyakoroljon. Rendkívül fontos számára, hogy az események irányítását kézben tartsa, uralkodjon önmaga, a környezete és a körülmények felett. Az idıvel való állandó küzdelme a szőkítı tendenciában érhetı tetten. Nyolcasában a tudását mélyen magába záró, magányos, de szeretetre vágyó ember szimbóluma áll elıttünk. Tós Hedvig Grafológia 2008. február – március

35

PÁLYÁZAT Keressük 2008 legjobb szerzıjét A pályázat feltételei • • • • • • • • •

Szerzınek minısülhet bárki, aki magyar nyelven publikál – grafológusi vagy írásszakértıi végzettség nem szükséges Egy szerzı egy adott évben egy cikkel pályázhat Nem pályázhatnak a szakmai zsőri és a szerkesztıség tagjai A 2008-ban megjelenı cikkek nem vesznek rész automatikusan a pályázaton, csak azok, amelyeket szerzıje pályázati anyagként adott be A pályázatra beadott cikk elsıdleges közlésre leadott, saját szellemi alkotás lehet (a szerzı korábbi publikációival nem jelentkezhet) A cikk kapcsolódjék az írásvizsgálat tárgyköréhez – egyéb tartalmi megkötés nincs A cikk terjedelme betőközök nélkül maximum 15 ezer karakter lehet, ábrák ezen felül mellékelhetık, külön fájlban A szerkesztıség fenntartja annak jogát, hogy a közlési színvonalat el nem érı anyagokat ne jelentesse meg, azaz ne fogadja el pályázati anyagként A szerkesztı a megjelenés elıtt változtatási javaslatait egyezteti a szerzıvel, az esetleges változtatásokat annak jóváhagyásával eszközöli

A pályázati anyagok beküldési határideje •

•

Folyamatos, de legkésıbb 2008. július 15. Azon elfogadott pályamővek, melyek ezen idıpontig beérkeztek, megjelennek a 2008-as lapszámok valamelyikében, s így részt vehetnek a pályázaton Pályázati anyagot az év hátralévı részében is lehet küldeni, de azok megjelentetése a szerkesztési szempontok figyelembevételével történik

Értékelés, díjazás • •

Az értékelést szakmai zsőri végzi A legjobb szerzınek a Grafológiai Intézet, mint a Grafológia címő lap kiadója Nívódíjat adományoz Információ, egyeztetés: [email protected]

36

Grafológia 2008. február - március