GONDOLAT. föltárul. A Biblia erõforrás számunkra. János Pál pápa. A szó azonban csak hordozza az üzenetet, a szívünkbe

GONDOLAT

Tartalomjegyzék 2-3. oldal Hívom a családokat 4-5.oldal Az élet tisztelete 6. oldal A visszaadott élet Dióssy Iván diakónus 7. oldal Új esztendõben új énekekkel... Kondor Kolos írása 8. oldal Házaspárok a jegyesekért - a jegyeskurzust kísérõ házaspárok 9. oldal Házasságunk lenyomata ... adventi lelkinap 10. oldal A szülõ személyisége... Családiskola Veszprémben 11. oldal Nem elég tanúskodni .... családreferensek találkozója 12. oldal Mi történt velük - beszélgetés a Sinka házaspárral 13. oldal Családok a Biblia fényében a Tóth házaspár tapasztalata 14. oldal Hívom a családokat 2008. március 15. oldal Keresztény nevelés a veszprémi Szilágyi Iskolában - cserkészet 16. oldal Falun élni jó - beszélgetés a révfülöpi Török házaspárral 17. oldal Térj be hozzánk, vándor Kolping Iskola, Pét 18. oldal A szeretet fájhat - Schönstatt 19. oldal Hírek - Veszprémi Karitasz, Megyei Közgyûlés, Bibiliaolvasás 20. oldal DVD ajánló, családpasztoráció hírei 21. oldal Klub az élet védelméért 22. oldal Gyereknevelés 23. oldal Derûsen könnyebb dr. Sallai János és Anikó írása 24. oldal Madárvonulás 25. oldal Lelkiség a hétköznapokban 26. oldal A munka a családok életében Riport a Monostori házaspárral 27 oldal Megszülettem, gyerekszáj

HÍVOM A CSALÁDOKAT a Biblia évében 2008-ban Bíró László püspök atya hónapról hónapra hívja hozzájuk írt levelével a családokat, jegyespárokat, kiemelve életünk egy-egy területét, amire fokozottabban felhívja figyelmünket. Idei általános tájékoztatójánk kivonatát közöljük az alábbiakban.

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szeretõ szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok! 2008-ban hívom a családokat Isten megtestesült szavának ünneplésére! A 2008-as évet a magyar történelmi Egyházak a Biblia évének hirdették meg. Jó alkalom ez arra, hogy családi közösségeink kapcsolata megújuljon a Bibliával. Ünnepeljük a Bibliát, éljük meg, örüljünk neki, hiszen ez Isten hozzánk írott szerelmes levele. Legyen a Biblia tápláló erõforrásunk, mindennapi kenyerünk, és törjük meg ezt a kenyeret, osszuk szét a családban, közösségeinkben, barátainkkal, mert üzenetét csak az tudja magáévá tenni, aki megosztja, aki nem akarja magának kisajátítani. Isten szava testesült meg a Bibliában, vált mindnyájunk számára elérhetõvé. A szó azonban csak hordozza az üzenetet, a szívünkbe kell fogadnunk ahhoz, hogy életté váljon bennünk. A Biblia Isten szava, és ahogy a

2

szó által találkozunk egymással, úgy találkozhatunk Isten szava által magával Istennel. "A hit szemével megláthatjuk Jézus titokzatos jelenlétét a ránk hagyott különbözõ jelekben. Jelen van õ elsõsorban a Szentírásban, melynek minden része róla beszél "Krisztus arcának szemlélése arra irányít bennünket, amit a Szentírás mond nekünk róla. Ezen a könyvön kezdettõl fogva végigvonul az Õ misztériuma, mely az Ószövetségben még elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben azonban már teljesen föltárul. A Biblia erõforrás számunkra. János Pál pápa így fogalmazott: "A Szentírás változatlanul kincsesház az Egyház és minden keresztény számára: az Ige figyelmes tanulmányozásában táplálékot és erõt találunk minden nap küldetésünk teljesítéséhez.

GONDOLAT A Biblia közösséget teremtõ erõ, megújítja családjaink és közösségeink egységét. A családot összetarthatják a közös emlékek, élmények, de összetarthatja Isten élõ szava is. Ahogy egy országot egyesít az alkotmány, úgy képes eggyé tenni Isten igéje családjainkat, családközösségeinket. Mócsy Imre jezsuita atya mondta: a Bibliát egységben az Isteni szerzõvel, egységben az emberi szerzõvel, egységben azzal, akié a könyv, azaz az Egyházzal kell olvasni. A Szentírás mélységéhez akkor juthatok el, ha egységben vagyok azzal, aki a szentírást sugallta, a Szentlélekkel, ha egységben vagyok az emberi szerzõvel, vagyis ha tárgyi ismereteim vannak az adott könyv szerzõjérõl, mûfajáról, keletkezési hátterérõl, és ha egységben vagyok az Egyházzal. Álljon itt néhány ötletet: mit tehetünk azért, hogy a Biblia évében a Szentírás méltó helyet kapjon életünkben. Szép az, ha minden családtagnak van saját Bibliája, de helyezzünk otthonainkban ünnepélyes helyre egy családi Bibliát is! Születésnapon, névnapon, házassági évfordulón üres közhelyek ismételgetése helyett köszönthetjük egymást rövid szentírási szakasz-

záson kapjon helyet és idõt a Biblia. Szentírási ismereteinket a csoporton belüli megosztva gazdagodunk magunk is, társaink is. A Biblia éve jó alkalom arra is, hogy protestáns testvéreink házas csoportjaival közösen olvassunk Bibliát. Szentírást minden évben ajándékozhatunk barátainknak, családtagjainknak, ez az egyetlen könyv a világon, amely ... az Ige figyelmes tanulmányozásában sohasem lesz túltáplálékot és erõt találunk minden nap külde- haladott, sohatésünk teljesítéséhez. sem évül el. II. János Pál A Biblia évében ismerjük szal. Szép szokás volt régen, külö- meg jobban a Szentírást, mit tanít a nösen protestáns családokban, házasság titkáról, az életrõl és a hogy a családi Bibliába, "az Élet családról, az emberi méltóságról, Könyvébe" bejegyezték a születési, arról, hogy miként lehet boldog az halálozási és házasságkötési dátu- ember. Az egyes hónapok programmokat és más jeles eseményeket, ja megjelenik többek között az Új így mintegy Isten oltalma alá he- Ember újságban, olvasható a lyezték szeretteiket. Családcsopor- MAKACS (www.katcsal.hu) hontok megkérhetik lelkipásztorukat: lapján. adja át ünnepélyesen a csoport tagHÍVOM A CSALÁDOKAT, jainak, a családoknak az összegyûjtött, megáldott Bibliákat. Házas nagy szentírásolvasásra és az Új csoportjainkban minden foglalko- Ember Kiadó, a Szent Jeromos

3

Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerzõ játékára. Minden hónapban leveleimhez fûzünk majd egy kérdést, amelyre az olvasók (családok, vagy családközösségek) elküldhetik válaszaikat. Bíró László a MKPK családreferens püspöke a Magy. Kat.Családegyesület elnöke

INTERJÚ

Az élet tisztelete Beszélgetés dr. Roska Péter atyával, az esztergomi szeminárium spirituálisával ka lenne. Itt lehetne a fiataloknak valamiféle módon felmutatni, hogy micsoda titok, micsoda kincs az emberi személynek az élete, hogy te is voltál kétnapos embrió, hogy a saját életedbõl kiindulva rácsodálkozol a saját személyiségednek a titkára, vagy a társad személyiségének titkára, gyermekedre. Valahol csodálkozással kezdõdik az egész. Hozzásegíteni a fiatalokat, hogy megrendüljenek az élet titka elõtt. - Nagy öröm számomra, hogy újra találkozhatok Péter atyával, az Esztergomi Papnevelõ Intézet spirituálisával. Tavaly õ adott elõ a nagyböjti családos lelki napunkon, ahogy errõl a Családunk 2007/2. számában olvashattunk. Benne a családok problémája iránt érzékeny személyt ismerhettünk meg. Aki ismeri a családok lelki gondjait, bajait, mint az élet szolgája, az életvédelem területén is sok tapasztalattal rendelkezik. Az elsõ kérdésem az lenne, hogy a jelen magyar helyzetben, Péter atya, mit látsz a legnagyobb kihívásnak, megpróbáltatásnak a mai házaspárok és a családok számára az életvédelem, az élet szeretete területén? Megpróbáltatásról, kihívásról beszélünk. Sokan nõnek fel olyan környezetben, olyan családban, ahonnan nem hozzák magukkal az élet szent mivoltának a tiszteletét, és banalizálódik maga a házasság, sõt sokan nem kívánnak elkötelezett házasságban élni. Az egy férfi és egy nõ életre szóló kapcsolatát próbálják kikezdeni, mintha erre már sokan nem vágynának. Úgy próbálják beállítani a családban fakadó életet, mintha az nem az Isten csodálatos szent ajándé-

- Úgy tûnik, hogy az uniósnak becézett kontinensünknek sem a törvényhozásban, sem a dialógusokban nincs igazi emberképe, mivel igazi Isten képe sincs. Hogyan lehetne segíteni személyre szólóan a családokat, házaspárokat, hogy visszataláljanak az igazi embereszményhez? Miként tudnának eligazodni a nagy sûrû erdõben, az eszmék sokszínûségében? Ha hiányzik egy igazi antropológia, egy igazi emberkép, akkor nyilván meg kell kérdezni az Úristent, hogy milyen emberképet ad elénk. Itt van Krisztus, aki megszületett közöttünk. Õ az ember, és a keresztény emberkép. Nagyon izgalmas II. János Pál pápa "A test teológiája" c. gyûjteménye. Az audienciákon elhangzott beszédeket gyûjtötték össze, foglalták össze egyszerûsített módon. Most fordítjuk e kötetet. Magyarul is meg fog jelenni II. János Pál "Test teológiája" c. mûvének az egyszerûsített változata. Valóban ez egy keresztény antropológia, és kifejezetten a test ajándék jellegérõl, a testi kapcsolatnak az értékérõl, szépségérõl vall. Ami ma elsikkad a kultúránkban, azt fel tudja ragyogtatni a kinyilatkoztatás. A pápa nagyon szépen ír róla, de

4

a megértéséhez újra fel kell fedezni, a bibliai antropológiát, a bibliai emberképet. - Nyilván keresztény családoknak ez menni fog, de rajtuk keresztül reméljük, hogy olyanok is hozzájutnak ehhez a helyes emberképhez, akik talán még nem foglalkoztak kereszténységgel. Ma délután említettél egy számunkra is nagyon kedves püspök atyát, aki szintén elõdöd volt a családnapjaink elõadóinak sorában Mons. Laun püspököt, a salzburgi egyházmegye családreferens püspökét. Õ egy kicsit magyarul is beszél, házasságról szóló könyveit magyarra is lefordították. Tudnál-e mondani valamit az õ életvédelmi munkásságáról, legújabb könyvérõl? Andreas Laun püspök könyve nagyon megtetszett nekem a házasságról, melynek egy kicsit gyengén fordított változata már megjelent magyarul, és most készül az újabb kiadás. Felhívtam telefonon, hogy még több könyvét is szívesen lefordíttatnék. Erre õ eljött Budapestre, hogy errõl beszéljen velem. Miután tárgyaltunk, arra kért meg, hogy elõbb a homoszexualitásról szólót fordítassam le. Azt mondja, hogy olyan veszély közeledik Nyugat-Európa felõl, amire fel kell készülni. Mégpedig a keresztény antropológia pontos kifejtésével. Fel kell készíteni a magyar keresztény közösséget arra, hogy ne a szexualitás deformációit válasszák. Ne engedjék tanítani az iskolákban. Nyilván Isten képmásaként tiszteljük a homoszexuális embert. Ugyanakkor semmi áron nem tartjuk helyesnek az ilyen fajta cselekedeteket, és nem engedhetjük propagálni. Ez a könyv a "Homoszexualitás katolikus szemmel" már magyarul is megjelent.

INTERJÚ Ebben található még a Szentszéknek egy 20 évvel ezelõtt kiadott körlevele a homoszexualitásban élõk lelki szolgálatáról és még egy pár írás. Többek között egy 10 oldalas remek cikk, amelyet egy evangélikus orvosnõ írt. Nagyon ajánlom ezt a könyvet, most jelent meg a Jel Kiadónál (Jelkiadó@invitel.hu), és itt is kapható. Tehát ez az egyik könyv, ami megjelent, de fordítják már a Szerelem és kapcsolat címû könyvét is. Nagyon remélem, hogy elõbb-utóbb lefordítjuk az ifjúság számára írt erkölcstanát is, amit nagyon jónak tartok. Én a morális jegyzeteimhez az õ írásait használom. - Nekem mindig nagy félelmem van attól, hogy valamit felkap a média, és mindenki azt szajkózza, mintha közakarat lenne. Pl. Magyarországon törvénybe iktatták a regiszt-

rált életkapcsolatot és ebbe bujtatva az egynemûeknek regisztrált életkapcsolatát is. Ezzel készülnek arra, hogy késõbb majd házasság formájában is legalizálják az egynemûek kapcsolatát. Amirõl a média sokat beszél, mi is arról kezdünk el beszélni. Félek, hogy ennek túl nagy jelentõséget tulajdonítanak az emberek, holott a valóság az, hogy 70-80%-a a fiataloknak tiszta házasságot és több gyermekeket szeretne. Már fiatal korban a többség normálisan gondolkodik. A média viszont azt sugallja, hogy a homoszexualitás a normális. Hogy tudnánk ennek elébe menni, hiszen Laun püspök könyvét kevesen veszik a kezükbe. Az Egyház is csak késõbb reagál, pl. egy vérszegény Püspökkari tiltakozásban. És nem is jó folytonosan a devianciákat emlegetni, mert akkor mi is azt szajkózzuk, amirõl õk akarnak beszélni.

Nem a reagálás a leglényegesebb, hanem a proaktivitás. Felmutatni a férfi és nõi kapcsolatnak a szépségét, amelyet Isten nem véletlen két nemben álmodott meg. Ezzel kapcsolatban 2008. márciusában szervezünk egy imakonferenciát. Azért imádkozunk, hogy a Szentlélek mutassa meg a tevékenységünk útját. Úgy tudjuk nevelni az ifjúságot, hogy tiszta szerelemben, hûséges házasságban éljenek. Aki viszont hivatást kapott az Úrtól képes legyen szûzi tisztaságban élni a szerzetesi és papi hivatását. Sok sikert kívánok az imakonferencia szervezéséhez és a munkatárs gyûjtéshez, hogy egyre több nevelõ legyen, aki a tisztaság szellemében neveli az ifjúságot. mm

Meghívó ima-konferenciára Kedves Testvérek! Összefogást tervezünk mindazokkal (atyák, pedagógusok, mozgalmak vezetõi, ifjúsági vezetõk, katekéták, szülõk, ...), akik tesznek, és szeretnének még többet tenni azért, hogy az ifjúságot Krisztus elszánt követésére és ezzel összefüggésben keresztény élethivatásuknak és állapotuknak megfelelõ normális, tiszta életre segítsük. A konferencia keretében közös gondolkodásra, közös imára és közös szemlélet kialakítására hívunk, hogy tisztábban lássuk, mire hív a Szentlélek, mit tegyünk azért, hogy ifjúságunk megújulhasson, és tiszta szerelemben, hûséges házasságban, odaadott papi és szerzetesi életben élhessen Istennek tetszõ életet. Összefogásunkhoz már több mozgalom és csoport is csatlakozott. A konferencia a katolikus Egyház tanításának keretében zajlik. Szeretettel várjuk mindazokat, akik ebben a szellemben be szeretnének kapcsolódni a közös munkába. Helyszín: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának épülete (1083 Bp. Práter u. 50/a) Idõpont: 2008. március 28. 18.00 óra - márc. 30. 16.00 óra (Ha csak egy részébe tudsz bekapcsolódni, kérlek jelezd) Szállás: aki nem tud Budapesten szálláshelyet találni, jelezze; aki a budapestiek közül szívesen adna szállást, úgyszintén jelezze. Anyagi hozzájárulás: önkéntesen, anyagi helyzetednek megfelelõen. Irányár: kb. 1500 Ft. Étkezés: reggeli, vacsora a hozott javakból, meleg ebédet kapunk. Szervezõk: Bíró László MKPK családreferens püspök atya, Nobilis Márió OLI igazgató és munkatársaik Védnökök: a Szûzanya, Szent Imre, Goretti Szent Mária Tiszteletbeli védnökök: Bódi Magdi és Kaszap István Jelentkezés: e-mailben ([email protected]) vagy levélben az OLI-ba (1068 Bp Városligeti fasor 42.). Az újként jelentkezõktõl kérjük a következõ információkat: Név, foglalkozás, lakhely, telefonszám, e-mail; tartozol-e közösséghez, melyikhez? Miért fontos neked a téma? Mit tettél már eddig az ügy érdekében, illetve mit szeretnél tenni érte? Milyen kérdésekre keresel választ? Mihez keresel segítséget? Miben tudnál segítséget adni másoknak? Jelentkezési határidõ: március 1. Készület: péntekenként fél óra imádság a tiszta szívû magyar ifjúságért.

5

BEMUTATJUK

A visszaadott élet Dióssy Ivánt is a közelmúltban szentelte fel Márfi érsek atya a Veszprémi Fõegyházmegye diakónusává. Különlegesen szép hivatásáról olvashatunk írásában. Örömmel és hálával teszek eleget a felkérésnek, hogy néhány szót írjak hivatásomról, családomról és magamról. Hivatásom a Kármelben kezdõdött. 1995-ben Attyapusztára mentem a Sarutlan Kármeliták kolostorába, hogy egyre súlyosbodó alkoholbetegségemre segítséget kérjek. Kármelhegyi Boldogasszony közbenjárását kértem akkor és a személyes, élõ Jézus Krisztust. Ahol nem segítettek saját erõfeszítéseim, nem segített az orvostudomány, ott Jézus megszabadított ettõl a sátáni megkötözöttségtõl. 13 éve egy korty alkoholt sem kellett innom. Ott ragadtam. Beléptem a Világban Élõ Kármelbe, 1998-ban örökfogadalmat tettem. A remetekolostor akkori priorja, áldott emlékû Bernát atya vetette fel elõször az állandó diakonátus kérdését, miután valahogy szerettem volna meghálálni az Úrnak azt, hogy viszszaadta életemet és visszaadta a családomat! "Meg akarod hálálni? Légy a tanítványa, a szolgáld Õt életed hátralévõ idejében" - mondta. Veszprémben elvégeztem a teológiát . Hét év telt el, mire egyszer csak ott térdeltem érsekem elõtt, aki felszentelt Jézus Krisztus és testvéreim szolgálatára. Még mielõtt diakónus lettem, Leányvárra hívtak, hogy legyek munkatársa a Hivatásõrzõ Háznak. (Bõveb-

ben errõl a www.hivatasorzo.katolikus.hu internetes portálon tudhat meg a kedves olvasó). Ebben a Házban alkohol és más szenvedélybetegségben szenvedõ katolikus papokat, szerzeteseket segítünk felépülni. A kísérõ csoport vezetõjeként, mint spirituális kísérõ segítek a rám bízottaknak. Így vált áldássá korábbi betegségem, hiszen én nem könyvbõl tanultam az alkoholizmust, hanem saját tapasztalattal rendelkezem. Diakónusi hivatásomat elsõsorban itt gyakorlom. Hétvégéken járok haza Dákára, Pápakovácsi oldallagos plébániájára, ahol vasárnaponként szolgálok a szentmiséken, elsõ pénteki igeistentiszteleteket tartok, betegeket látogatok. Feleségemmel most kezdjük szervezni a haldoklók ellátását. Amikor itthon vagyok, segítek Pályi Gábor plébános atyának a temetésekben és minden olyan liturgikus teendõben, amelyhez felszenteltségem jogosít. Hitvesem, Márta és lányom, Mária, kezdettõl fogva támogatnak. Hatalmas segítség számomra a családi háttér. A családot mindig is a

6

Szentháromság sajátos mintázatának tekintettem, kegyelmek forrása minden tagjának. Márta családorvosa a környezõ négy falunak. Mivel hitvesként valamilyen módon részesült õ is a felszenteltségbõl, különösen nagy erõt kap feladataihoz a diakonátusból. Mária jövõre érettségizik, kibontakozóban van az õ hivatása is, édesanya és orvos szeretne lenni. Jelenleg õ a mi kántorunk. Nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom szétválasztani hivatásomat, családi életemet, "civil" hivatásomat, de még a szabadidõs tevékenységünket sem. Mindent szerpapként teszek. Kertészkedünk, kirándulunk, nekem külön hobbim a maratoni futás, tavasztól õszig nagyon sok idõt töltünk Badacsonytomajon, ahol van egy kis házunk. A Balaton és a Badacsony környéke szívünk csücske. Terveink már régen nincsenek régi módon legalább is -, teljesen ráhagyatkozunk az Úrra. Mert Jézus Krisztus az, aki élteti a hitvesi szerelmet, a családi szeretet, a hivatást, emberi kapcsolatainkat, Õ a mi jövõnk, hiszen "Õ mindenben minden." Dióssy Iván állandó diakónus

BEMUTATJU K

“... dícsérünk Jézus énekekkel” Hozsanna 39. ének Kondor Kolos, a veszprémi Magyarok Nagyasszonya templom kántora a szentmiseének jelentõségérõl ír. "Nagy ajándék, hogy a szentmise folyamán szinte végig dallamok segítségével emelhetjük fel szívünket Urunkhoz. Miért jó énekelni és miért fontos az istentiszteleten? Miért van olyan meghatározó szerepe az éneknek az Egyházban? A válaszhoz a történelem, és istenismeretünk segítségével juthatunk el. Az ember õseredetének kutatása kiderítette, hogy emberelõdünk hangképzõ szervei hamarabb voltak képesek az énekhangra, mint a beszédet megformálni, tehát az ének az ember belsõ világának legõsibb kifejezésmódja. A régészetileg feltárt természetvallások, majd a híres szellemibb vallások, az ókori görögök, rómaiak rituáléjának nélkülönözhetetlen eleme a dal, és a hangszeres zene. Az ószövetségi választott nép istentiszteleti rendjében nagy szerepet kapott a muzsika. A szarvból készült sófár, a fából faragott jubál, mint fúvós hangszerek, a fõpap ruháján a gonosz szellemek elûzéséért "felelõs" páámonim nevû csengõk, és más számos ütõs hangszer szólalt meg az ókori Izrael szentélyeiben. Az ének az egyes vallási eseményeken pedig olyan nagy jelentõsséggel bírt, hogy elrontása miatt az érvénytelenné is vált. Ábrahám fiainak énekei leginkább a zsoltárok voltak, amelyek elsõ verse útmutatás az ószövetségi kántornak, éneklõ közösségnek, mely dallamon kellett is azokat megszólaltatni. Szent Márk evangéliumában olvasható (Mk 14,28), hogy a zsoltárokat Jézus is énekelte. Az Õsegyház megõrizte a zsinagógai énekes hagyományt, de emellett Nagy Konstantin császár rendeletével (Kr. u. 313) szabaddá vált keresztény közösségekben a liturgia megszólalása, az egyházi ének is fejlõdésnek indult. A századok alatt kikristályosodott énekkincs kiemelkedõen Nagy Szent Gergely pápa (Kr. u. 590-604) rendszerezõ, és reformtevékenységéhez fûzõdik, innen származik az Egyház istentiszteleti anyanyelvének elnevezése: a gregorián. A reformáció hajnalán a hívek latin nyelvismeretének csök-

kenése, így az általuk énekelt gregorián háttérbe szorulása, továbbá az elszakadt testvéregyházak népnyelvi törekvései nyomán szökkent szárba a népének, amely - a liturgikus megújulás következtében feléledõ gregorián mellett - mai is a leggyakoribb zenei mûfaj a templomokban. E rövid áttekintés is tanúskodik arról, hogy a liturgia és ének egymástól nem különválasztható istentiszteleti elemek. Minden liturgikus cselekményben, de leginkább a szentmisében a Szentháromság belsõ élete tárul fel elõttünk: a Fiú mindenestül odaajándékozza magát a Szentlélekben Atyjának, akitõl származik. A mindenek feletti, tökéletes, teljes szeretet örök körforgása. Ebbe emeltettünk bele, részesülünk belõle az isteni Ige világba jöttével, szenvedésével és feltámadásával. A mellette való szabad döntésünket hívja életre kegyelmével, és kicsinységünket áthatva beöltöztet az üdvösség örömébe. Radikális, teljes énünket felölelõ magatartás, dráma ez. Hogy is tehetnénk meg csak intellektuális töredékséggel, szóban? Hogy is maradnának ki belõle érzelmeink, és testünk egyik legszebb önkifejezõ adottsága - az ének…? Gondolkozzunk el ezen, és ne szégyelljünk olyanokká lenni, mint mint a kis falvak templomaiban összegyûlt

7

hívek, akik még természetközeli életmódjuk miatt jobban együtt lélegeznek a Teremtõvel, és a szentmisén elemi erõvel tör fel belõlük a hálaadó ének. A városi emberbõl a teremtéstõl eltávolodott életformája kiölheti azt a tudatot, mely szerint létünk egésze a Jóisten áldó kezének féltve szeretõ mélyében nyugszik. Kántorként szomorúan hallgatom olykor a híveknek az énekben való csekély részvételét. Elgondolkozom, vajon miért nem érzik szükségesnek, hogy lehetõségükhöz mérten belekapcsolódjanak? Úgy gondolom, hogy a külsõ és belsõ zajnak, illetve az elhanyagolt énekre nevelésnek áldozatul esett embereket rá kell ébreszteni, hogy napjainkban a templomon kívül máshol alig adódik lehetõség belekapcsolódni a dallam felemelõ közös harmóniájába. Ugyanakkor a legfontosabb lehetõség nyílik meg ezzel számunkra az éneklés terén: "Daloljatok neki (az Úrnak) új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!" (Zsolt 33,3) - teljesebbé tenni énekünkkel életünket a végtelenül szeretõ Isten kegyelmének helyén. Szent Ágoston is erre buzdít: Aki énekel, kétszer imádkozik. Kondor Kolos

BEMUTATJUK

Házaspárok a jegyesekért Családpasztorációs irodánk szervezésében idén is indul Veszprémben az Érsekségen jegyespárok részére szervezett kurzus. A házasságra és a családi életre való felkészülést a témában szakavatott elõadók és fiatal házasok segítik. Az idei elsõ, február 7-én indult kurzus kísérõ házaspárai mutatkoznak be az alábbiakban. Csizmadia István és Anikó Anikó ápolónõ, István mezõgazdasági gépüzemeltetõ. Nemesvámoson élnek három fiukkal. Kilenc évvel ezelõtt ismerkedtek meg, fél éven belül összeházasodtak. Elõzõ számunk Mi történt velük rovatában részletesen bemutattuk õket.

Az utolsó családtábor után megfogalmazódott Bennünk, hogy szolgálnunk kell a Jóistent, csak még nem tudtuk, hogyan. Egyféle szolgálat a zenélés is, de amikor meghívtak bennünket a jegyesoktatásra kiscsoport vezetõ házaspárnak, úgy éreztük, ez a válasz a kérdésünkre. Mit jelent számunkra ez a szolgálat? Szeretnénk, ha a jegyesekben tudatosulna, hogy a házasság egy életre szól, nem holmi papír, amit bármikor szét lehet tépni. Komoly dolog! Az eskü szavainak súlya van! Holtomiglan, holtodiglan, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, elfogadni a gyermekeket, akiket Isten ránk bíz.

Gelencsér Károly és Betti Veszprémben élnek, idén õsszel nyolc éves házasok lesznek. Karcsi, a férj gépészmérnök, Betti óvodapedagógus, jelenleg álláskeresõ. Egy kislányuk van, Ágnes, aki öt éves. Immár harmadik alkalommal kapcsolódtunk be a jegyesoktatásba, mint az egyik csoportvezetõ házaspár. A családpasztoráció révén kaptuk a meghívást a Jóistentõl erre a szép, de áldozatokat is követelõ feladatra. Nem azért mondtunk igent a meghívásra, mert azt gondoljuk, hogy mi mindent tudunk és mindenben tökéletesek vagyunk. Hisszük és tudjuk, hogy a családi életre a Jóisten hívott meg bennünket.

Ennek tudatában éljük mindennapjainkat és érezzük, a Szentlélek segítségével át is adhatunk a tapasztalatainkból. Szeretnénk hangsúlyozni és tudatosítani, hogy életünk és házasságunk csak a Jóistennel lehet teljes.

8

Gerstmár Ferenc és Bea " egymás csendjében szavaink szólalnak egymás örömében bújnak el bajaink egymás reményében csendes csillag int egymás békéjében álmodunk álmokat"

A vasi költõ Nagy János sorait írtuk esküvõi meghívónkra 1997-ben. Azóta is ennek szellemében éljük házasságunkat. Négy évig Budapesten, hét éve Veszprémben. Négy gyermekünk született: Bence (10 éves), Anna (8 éves), Veronika (6 éves), Júlia (3 éves). A családon kívüli keresztény nevelésükrõl a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskolában és a Szent Margit Katolikus Óvodában próbálunk gondoskodni. Az Árpádházi Szent Margit egyházközség hívei vagyunk. Szívesen fogalmazunk úgy, hogy képviseljük a családpasztorációt az egyházközségben, és az egyházközséget a családpasztorációban. Mûvelõdésszervezõ-tanár házaspárként munkahelyünkön sokat foglalkozunk fiatalokkal. Folyamatosan szükségünk van talentumunkra: a kommunikációképességre. A házasságra készülõket talán épp e képességünknek köszönhetõen tudjuk megszólítani. A jegyestanfolyamban négy éve vállalunk szolgálatot. A Szentlélek segítségével szeretnénk egy értékeihez ragaszkodó, de nyitott egyházat képviselni a jegyesek elõtt.

AMIT HALLOTTUNK

Házasságunk lenyomata gyermekeinkben A karácsonyi felkészülés jegyében 2007. december 1-én Veszprémben a Davidikumban került megrendezésre egyházmegyénk családjainak adventi lelkinapja. Az egyházmegye nyugati részén élõ családoknak ugyanezen a napon délután Tapolcán a Nagyboldogasszony Róm. Kat. Ált. Iskolában volt adventi családtalálkozó. Az elõadó mindkét helyen dr. Pálhegyi Ferenc volt. A program Papp Ármin diaképes vetítésével kezdõdött, a szép képek, a szöveg és a zene összhangja a karácsonyra való lelki ráhangolódást szolgálták. Ezt követõen az egyházmegyében folyó családpasztorációs munkát mutattuk be a szép számban összegyûlt családoknak. Kiemeltük a jegyeskurzusokat, amelyeken nagy létszámban vesznek részt a párok évrõl évre. Hívtuk a családokat, õk is csatlakozzanak ahhoz a csapathoz, akik ezekért a fiatal párokért tevékenykednek. A nap Pálhegyi Ferenc elõadásával folytatódott, aki arról beszélt nekünk, életünk lenyomata miképpen jelenik meg gyermekeink lelkében. Részletek az elõadásból: Gyermekeink eredeti közössége a család. Nincsen olyan család, házasság, amelyben ne lenne probléma, tökéletes lenne. Szeretjük egymást, szeretjük az Úr Jézust, akkor mi probléma lehet? - gondolják a fiatalok. Hamarosan kiderül, hogy segítségre szorulnak. Az alapirányt Isten igéje adja a házassághoz. Sokan azt gondolják, a házasság az ígéret földje, a mesék ezt sugallják. A mese utolsó mondata így hangzik: Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Arról nem szólt a mese, hogy mi történt azután. Mindannyian a széles útra születtünk. A keresztség olyan, mint egy eljegyzés, de ott személyesen ki kell mondanom az igent arra, amit Isten mondott. Készen áll számomra a megváltás, Isten kegyelme, de ahhoz ki kell mondanom, hogy igen Uram, téged akarlak követni. Elfogadom a kegyelmedet. Nem a házasság az Ígéret földje. Hasonlít a pusztai vándorláshoz, 40 évig tartott az is. Közben vannak oázisok, de vannak útszakaszok, amikor nyeljük a port. De boldogok vagyunk, mert együtt megyünk az ígéret földjére. Az ember társas lény, igazi életközössége a kapcsolat. A legmélyebb

kapcsolat házasságon belül jön létre. Ugyanakkor igényeljük a kapcsolatot a Teremtõvel. Az ember tragédiája bûnesettel végzõdött. Mi rosszat tett Ádám és Éva? Az erkölcsi megítélés fájáról szakítottak gyümölcsöt. Mi magunk akarjuk eldönteni, mi jó és mi rossz, mi erkölcsös, és mi erkölcstelen. Elszakadtunk Istentõl. Zavar keletkezett a házasságban is. Megrendült a bizalom, félnek egymástól a mai házaspárok. Isten elõl is elrejtõzködtek.

Isten kegyelme mutatkozik meg a tragédiákban is. Az elrontott kapcsolat helyreállítását is Isten kezdeményezi. Megígéri a szabadítót. Mit jelent az a szó Advent? Eljövetel. Páromtól meg kell kapnom, hogy õ elfogad, szeret, fontosnak tart, szüksége van rám, értékes vagyok számára. Ha a kommunikációnkban ez a két üzenet nincs benne, komoly gondok lehetnek. Döntéseink sorozata az életvezetésünk. Ki az Isten? Az, akitõl segítséget, gyógyulást várunk, akitõl boldogságot remélünk. Többet ér a komfortos élet, mint az Istennel való ben-

9

sõséges kapcsolat. A házasság idõigényes, a gyerekek nevelése szintén. Minden élõlényre jellemzõ, hogy megfelelõ környezeti alap nélkül képtelen élni, képtelen fejlõdni. A gyerekeinknek is vannak sajátos lelki igényei. Ennek megfelelõen neveljük õket. Egyesek szerint a nevelés legfõbb eszköze a metszõolló, le kell nyesegetni a vad hajtásokat. Én úgy gondolom, szükség van a metszõollóra, de az nem elég a neveléshez. Sokkal több idõt és energiát igényel a táptalaj megteremtése. Így van ez a gyerekekkel is. A legfontosabb, milyen környezetbe születnek bele. A gyerek eredeti közege a család, nem az intézmény. Nagyon fontos számára a biztonság, a szülõkkel való jó kapcsolat. Ha nincs biztonság, akkor a kitettség érzése kerül elõ. A családi közösség védelmet nyújt a külsõ hatások ellen. A családi légkör a házassági kapcsolattól függ. Ha a házastársunkkal ellenségeskedünk, gyermekünk szorongóvá válik, nincs biztonságban. Ha szeretetben élünk, szeretjük egymást, gyermekünk biztonságban érzi magát, jól érzi magát a családban. Ha rossz a családi légkör, gyermekünk menekül valahova. A jó családi légkör "ózonpajzs" a környezet ártó hatásai ellen. Biztonságban élnek a gyerekek, ha mi tiszteljük és szeretjük egymást. A keresztény nevelés pásztori feladat. Az apa a család pásztora a Fõpásztor után. A láthatatlan Fõpásztort követi az apa, az apát a család. A családot az apa vezeti, gondoskodik a lelki táplálékról is. Õrzi a rábízottakat, az anyával együtt gondoskodik arról, hogy legyen megfelelõ belsõ összetartó erõ a családban. A veszprémi programot a Csernai Balázs atya és dr. Szathmáry László diakónus által bemutatott szentmise, illetve az azt követõ beszélgetés, agape zárta. fgy

AMIT HALLOTTUNK

A SZÜLÕ SZEMÉLYISÉGE A GYEREK EGYÉNISÉGE Folytatódott Veszprémben a Családiskola, ezúttal a Padányi Iskola adott helyet a programnak. A három találkozásra tervezett kurzus elõadója dr. Sallai János klinikai gyermekpszichológus, és felesége, Anikó. Saját szülõi és nagyszülõi tapasztalataikat is átadták a résztvevõknek, amelyekbõl az alábbbiakbanismertetünk néhányat, hely hiányában a teljesség igénye nélkül. Romokból, építésbe! Mit tehet az ember, ha úgymond romokban hever a házassága? A legjobb, ha elõször semmit. Nyugodtan, tiszta fejjel ismét át kell gondolni: mi történt? Mit tettem ÉN rosszul, miben vagyok ÉN hibás és csak ezek után mérlegelni azt, hogy miben hibás a társam. Azután nyugodt helyen és körülmények között együtt leülni, megbeszélni: mi történt és mi legyen. Hogyan tovább? Majd tiszta lappal újból elindulni, másként, mégis: együtt. Mert a család úgy mûködik jól, ha mindkét szülõ egyaránt részt vállal benne. Ez pedig azt jelenti, hogy az elhibázott lépéseket is közösen kell kiigazítani. Ahogyan a tánciskolában: a kályhától, a kezdetektõl kiindulva, a lépéseket egymáshoz, nem utolsó sorban a gyermekhez igazítva. Nem könnyû feladat ez, mert gondok, problémák folyamatosan adódnak. Nagyon fontos: amit egyszer megbeszéltünk, és közösen lerendeztünk, ne hozzuk elõ újból! Ilyenkor mutatkozik meg: a párválasztási érettség fontos, de a pármegtartó képesség még nagyobb fontossággal bír. Meghódítani, megtartani. Újból és újból visszatérõ refrén ez, olyan, mint az idõkerék. A gyereknek nyugalom kell és szeretet. Ez fontosabb mindennél.

Fontosabb, mint a kenyér. A nyugalom, a biztonság, az a körülmény, hogy a szülei szeretik egymást, ez példa lesz majdani, felnõttkori kapcsolata kialakításában. Itt a családban ismeri meg a gyerek a nemek különbözõ viselkedését, megnyilvánulásait, természetes módon, vallásos nevelésben, a szeretet jegyében. Minden a gyermek miatt van. Azok a családok mûködnek jól, ahol ez fel sem tûnik, olyannyira természetes, magától értetõdõ, hogy a családban lévõk sem gondolnak rá, mégis minden így történik. Mert már bevált gyakorlat náluk, mert a szülõk ilyen családban nõttek fel és nem is lehet téma az, hogy másként történjen. Az ilyen családokban a gyerek nem sikerpótlék. Saját élete, terve, gondolata, elképzelése van a jövõrõl, ami meglehet, hogy még csak meg sem közelíti a mi elképzelésünket az õ jövõjérõl. Könnyû ilyenkor azt mondani: szeretni kell gyermekünket elképzeléseivel együtt! A tét azonban nagyon nagy. Mi érett fejjel, tapasztalattal többet tudunk a körülményekrõl, amelyben gyermekünk az életét tervezni véli. Fel kell tárni, meg kell mutatni ezeket a körülményeket. Megbeszélni, megbeszélni! A gyerek jövõje, sorsa érdekében százszor is megbeszélni, megértetni. Mégpedig érthetõen, közel kerülve hozzá, a saját nyelvén. A "csereszabatos" szülõ Az embert a tettei minõsítik, így ismerni fel, milyen a magatartása, jel-

10

leme és végül ez dönti el, milyen lesz a sorsa… A szülõk a helyes, elfogadható magatartást példamutatással taníthatják, adhatják át, ez a legszebb ajándék. Így észrevétlenül kapja vallásos viselkedést, világnézetet, miközben nem erõlteti erre senki. Csak annyi kell, hogy látja testvéreivel együtt: szülei miként viselkednek bizonyos helyzetekben. A "csereszabatos" szülõ a jó szülõ. Mindig tudja

pótolni éppen a másikat, amelyik éppen nincs ott és így tudja átadni magát a legteljesebben saját magát is gyermekének. Összegezésként: a gyermek a legnagyobb kincsünk, mégsem a tulajdonunk, ez ugyan ellentmondásnak tûnik, mégis ez a helyzet. Ezért nem lehet a szülõk közötti ütközõpont, bûnbak, státusz szimbólum, csak az lehet, ami: a legdrágább pótolhatatlan, isteni ajándék. Nem õ választotta a szüleit, a szülõk tudatosan vállalták õt, és ezt a vállalást tudatosan, a szeretet megnyilvánulásainak sorozatos folyamataként teljesítik a szülõk a mindennapok gyakorlatában. Ez a legtöbb, amit adhatunk, ez az, amit nem pótol semmilyen ajándék: nyugalom, megértés, figyelem és természetesen fegyelmezett, példamutató életvitel a család, az utódok boldogulásáért.

AMIT HALLOTTUNK

Nem elég tanuskodni, tanítani is kell! Esztergomban, a Szent Adalbert Központban rendezték meg január 19-tõl 20-ig az egyházmegyei családreferens papok és házaspárok találkozóját. A programot Bíró László családreferens püspök és Blanckenstein Miklós atya, az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye pasztorális helynöke vezette. A találkozó elsõ részében a referensek beszámoltak 2007. évi munkájukról. Sok szép kezdeményezést ismertettek az egyházmegyék küldöttei. Színes kép alakult ki a beszámolók nyomán, mindenütt látszik egy a jövõbe nézõ élet a családok körül. Az egyházmegyék programjai között szerepelnek lelkinapok, majálisok, családtáborok. Családfesztivál, életvédõ zarándoklat, a sárospataki Szent Erzsébet zarándoklat, mocorgó mise, kirándulás, családfórum, családok keresztútja, családi sportversenyek, családok búcsúja, a házasság világnapjának megünneplése, házas csoportok patronálása, testvérközösségek találkozója, jegyesoktatások lebonyolításban való részvétel - ezekrõl hallottunk a családreferensektõl. A Veszprémi Fõegyházmegyében is sikeres családprogramok voltak. Nagyböjti és adventi idõben lelkinapot, Pünkösdkor majálist, nyáron családtábort szerveztünk. Ebben az évben tartottunk elsõ ízben természetes családtervezési kurzust, valamint a jegyesoktatás kísérõ házaspárjai részére képzést. Jól sikerült a Családiskola, és a jegyeskurzusok is. Családunk újságunk is a családpasztorá-

ciós munka bemutatását szolgálja, és mentális segítséget is nyújt a családoknak. A vendéglátó egyházmegye képviselõi a Városmisszión szerzett tapasztalataikat is megosztották velünk. A hitben való megerõsödés szép példáit, útjait hallottuk tõlük. Radnai Jenõ, a MAKACS elnöke a Szent Család vasárnapján Madridban mintegy másfélmillió résztvevõvel lezajlott családtalálkozóról számolt be nekünk. A megmozdulást a ke-

resztény családok védelmében, a családok, a házaspárok és a gyermeknevelés jogaiért rendezték. Blanckenstein Miklós atya a tanúságtétel és a megélt hit fontosságát emelte ki. Legyen személyes a hitünk, a hitben való elkötelezõdésünk! A megtérés útja lehet a házaspár közös imája, Isten felfedezése. Építsük a kapcsolatainkat, élõ közösség vegyen körül bennünket - hívta fel a figyelmünket az elõttünk álló feladatokra. Bíró püspök atya összegezte számunkra XVI. Benedek pápa legújabb enciklikáját. A Spe salvi elsõsorban a keresztény remény közösségi, szociális jellegét kívánja kidomborítani. Az enciklikában a pápa rámutat arra, hogy korunk sötétségében és nehézségeiben szükségünk van egy biztos és 'tartalmas' reményre: olyan re-

11

ményre, amely valóban megváltoztatja életünket. Ezt a reményt az kapja meg, aki hisz Istenben, aki Szeretet - tette hozzá, összefoglalva a dokumentum tartalmát. A Szentatyának a béke világnapján elmondott üzenetét is elemezte számunkra Bíró püspök atya. A béke és a család témájának összefüggését vizsgálja XVI. Benedek a pápai dokumentumban. Az egészséges családi élet éppen olyan értékekrõl szól, amilyenek a tágabb közösségeken belüli, sõt a nemzetek közötti kapcsolatok esetében is elengedhetetlenek. Bíró püspök ezután rátért a referensi munka fõ feladataira: az élet, a házasság, a család védelmére. Nyitnunk kell a társadalom felé, ma már nem elég tanúskodni, tanítani is kell. Erõsítsük a spiritualitást, szánjunk több idõt a képzésekre! Éljünk miszsziós lelkületben, ez legyen a hit túlcsordulása, nem görcsös hitátadás. Személyes életünkben az Istenkapcsolatunkban való elmélyülésre, és saját házasságunk építésére helyezzük a hangsúlyt. A társadalom felé az értékek védelme és az értékek a felmutatása kapjon kellõ hangsúlyt munkánkban - mondta a családreferens püspök zárszavában. A referensek mindezek alapján összefoglalták ezévi terveiket. 2008ban több egyházmegyében terveznek programokat a Biblia évéhez kapcsolódva, nagyobb hangsúlyt kapnak a képzések, az élõ, közösségekkel való intenzív kapcsolattartás. fgy

HÁZASSÁG

MI TÖRTÉNT VELÜK? BESZÉLGETÉS A SINKA HÁZASPÁRRAL Heni és Bálint az elsõ központi jegyeskurzus résztvevõi voltak. 2003-ban házasodtak össze. A következõ évben már mint kísérõ házaspár segítették a jegyeseket. Tavaly szeptemberben négy év várakozás után kislányuk született: Dorottya. Veszprémi otthonukban kerestem fel õket. - Vissza tudtok emlékezni milyen volt a jegyeskurzusotok? Heni: Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert szervezõként évrõl évre hallhatjuk ugyanazokat, vagy hasonló elõadásokat. A legtöbb gondolat így mélyül el bennünk igazán. Bálint: Az elõadók mindig a saját élethelyzetükhöz, tapasztalataikhoz igazítják a témát. Így válnak hitelessé. Sokat tanulhatunk tõlük. - Mit tudtatok ti hozzátenni a jegyesoktatáshoz? Heni: A tanfolyamok lezárultával folytatást kínáltunk az érdeklõdõknek: filmvetítéssel, havi összejövetelekkel. Ennek gyümölcseként kialakult egy fiatal házaspárokból álló csoport. MÉCS (Megfigyelés - Értékelés - Cselekvés) közösséggé formálódtunk. - Mi tartja össze ezt a közösséget? Heni: A hit. Bálint: Szoros barátság alakult ki közöttünk. Együtt járunk kirándulni. Két összejövetel között is tartjuk a kapcsolatot. Segítséget adunk és kapunk. A legfontosabb mégis a lelki feltöltõdés, a hitben való közös elmélyülés. - A Regina Mundi plébánia MÉCS közösségének is tagjai vagytok. Mi a különbség a két csoport között? Heni: Az egyikben már vannak gyerekek, a másikban még nincsenek. Itt is, ott is mi vagyunk a kakukktojás. A Reginás közösségben csak nálunk nem volt gyermek, a fiatal házasok között pedig nálunk született elõször. Bálint: Az élethelyzetbõl fakadóan mások a problémák. Az egyiknél mondjuk a gyereknevelés, a másiknál a közös megértés. Heni: Híd szerepet töltünk be. Amit az egyik helyen tanulunk, azt tovább tudjuk adni a másik helyen.

- Miért tetszik nektek a MÉCS? Heni: Van egy tematikája, ami a Szentírásra, különbözõ idézetekre és kérdésekre épül. Bálint: Mindig van házi feladat, ami egy konkrét elhatározás, cselekedet. - Mivel foglalkoztok a "hétköznapokban"? Heni: Az utóbbi években a Hitoktatási Bizottság Konzultációs Irodájának, majd a Veszprém Egyházmegyei Ifjúsági és Lelkipásztori Fórumnak a munkatársaként dolgoztam, illetve tanítottam. A konzultációs irodai munkámból leginkább annak a DVD-nek örülök, amelyet több hitoktatóval együtt készítettünk. Ez egy énekgyûjtemény hittan órákra. A VEILEF-nél kulturális programokat szerveztem fiataloknak.

12

Bálint: Én hat éve dolgozom informatikusként a Veszprém Megyei Rendõrkapitányságon. Sokszor kerülnek elõ hittel kapcsolatos kérdések, amelyekre tõlem várják a választ. A nem vallásos embereket is foglalkoztatja a hit. - Kislányotok születése miben változtatta meg az életeteket? Bálint: A napirendünk változott, de Dorottya olyan jó baba, hogy mindent lehet mellette csinálni. Heni: Eggyel többen megyünk kirándulni nyáron. Eggyel többen megyünk templomba. Mindenhová. Közben pedig nagyon figyelünk egymásra, hogy együtt építsük Isten országát. Gerstmár Ferenc

HÁZASSÁG

Családok a Biblia fényében Írásunkban arról szeretnénk tanúságot tenni, mit jelent a Biblia olvasása és életre váltása a családok mindennapjaiban. Egy a Fokolare Mozgalomhoz tartozó család vall arról, miként alakították át életüket az Evangélium igéi. Társadalmunknak ma különösen is szüksége van arra, hogy megismerje a Szentírást, és engedjen azok átalakító erejének. Fontos hallgatni, olvasni, de mindenekelõtt tettekre váltani az Igét és ezt meg is osztani azzal a közösséggel, ahova tartozunk. A Fokolare lelkiséget élõk a havonta megjelenõ Életige segítségével törekednek a kölcsönös szeretetre és az egység megvalósítására. Az Életige mindig az adott hónap liturgiája szerint felolvasott szentírási részletbõl származik, és az alapító, Chiara Lubich fûz hozzá magyarázatot. A szeretetben megújuló kapcsolatokból láthatóvá válik, hogy az Evangélium új társadalmat tud teremteni. Középiskolás koromban vettem elõször kezembe a Bibliát, ami akkoriban, a hatvanas évek elején, elég ritkaságnak számított. Egész véletlenül találtam rá egy háború elõtti magyar nyelvû kiadásra, aminek nyelvezete és illusztrációi is elég régiesek voltak, de elkezdtem olvasni. Még ma is emlékszem arra, hogy mekkora felfedezés volt ez számomra, mert szinte azt éreztem, hogy magával Istennel beszélgetek. Aláhúztam a legfontosabb mondatokat és mindez nagyon boldoggá tett, mert elõször találkoztam Istennel, aki szeret, mellettem van, tenyerén hordoz és nem csupán bíró, aki életem végén majd jobbjára vagy baljára állít. Aztán elég sok idõ telt el és nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a korábbi felfedezésemmel, mert nem kaptam semmi eligazítást, hogyan

ültessem át az olvasottakat a hétköznapokba. Egy napon találkoztam az evangéliumot komolyan megélõ élõ embe-

rekkel, akik segítettek abban, hogyan váltsam tettekre azt, ami az evangélium olvasása kapcsán annyira megfogott. Erre vágytam már évek óta én is, de rögtön az volt az érzésem, hogy

sohasem leszek képes rá, nekem ez nem fog menni. Aztán mégis megpróbáltam, szerencsére nem voltam egyedül és a többiek példája, a közösség tagjai bátorítást adtak. Szinte természetesnek tûnt, hogy férjemmel egyetértésben visszamondtuk az épülõ lakásunkhoz tartozó garázst és árát odaajándékoztuk egy rászoruló családnak, aki szintén lakást szeretett volna venni. Ez az öszszeg jelentõsen hozzájárult önrészük növeléséhez, ennek következtében a lakáshitel folyósításához és így lakásuk megvásárlásához. Jézus maga mondja: "Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. (Lk 12,33) Tóth Judit

LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLAT Dr. Sallai János klinikai gyermekpszichológus kéthetente szerdainapokon várja azokat, akiknek segítségre, tanácsra van szüksége. Dr. Széplaky Annamária minden hónap második és negyedik keddjén családterápiás rendelést tart. Dr. Folly Éva a hónap elsõ és harmadik keddjén segítõ beszélgetésre hívja a lelki problémákkal küzdõket. A rendelésekre elõzetes bejelentkezés, idõpontkérés szükséges.

13

Címünk: 8460 Devecser Miskei út 47. Tel.: 88/223-960, 30/436-2449, 20/770-4755 E-mail: [email protected]

GONDOLAT

HÍVOM A CSALÁDOKAT 2008. márciusban A házasság szentségi egységét ugyanaz a Lélek hozza létre, aki az egység Lelke a Szentháromságban, az Egyházban. Ha a házasság, ill. a családtagok a Lélek vezetése alatt élnek, a szentség adta egység mélyül. A keresztény házasságot nem a tetõ és a falak, a "mások is így teszik" elvtelensége egyesíti, hanem a Lélek tartja össze. Ebben a hónapban beszélgessünk a következõ bibliai helyekrõl: Csel 2,1-13 és 1Kor 12, 4-11 Harmincéves osztálytalálkozón történt, - meséli valaki, - hogy az egyik már õszülõ-kopaszodó úr most vált el harmadszor, - irigységgel vegyes csodálattal fordult volt padtársához: "Mondd, hogy lehet neked akkora szerencséd, hogy kifogtál egy nõt, akivel már huszonöt éve kibírod, sõt, még boldognak is mondod magadat? Nem unod még? Nem vágyódsz egy kis kalandra?" A megkérdezett erre csak annyit mondott: "Valóban szerencsés vagyok, hogy ilyen ajándékot kaptam, annál nagyobb kalandot meg el se tudok képzelni, hogy egy életen át boldogok próbálunk lenni." A kopaszodó értetlenül nézett rá: "Nem ittál te már egy kicsit sokat?" Elgondolkoztató: napjainkban egyre kevesebb embernek van ilyen "szerencséje", akinek pedig nincs, az a ritka "szerencsésrõl" azt gondolja, nem józan, vagy talán nem is egészen normális. Ezért aztán meg se próbálja a "szerencsés" titkát megérteni, vagy a maga szerencséjét megtalálni. Sodródik a többiekkel, úgy él, ahogy a maga gyenge erejébõl sikerül. A "szerencsés" titka pedig az, hogy tudja: "A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erõmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz." (1Kor 2, 4-6) Mert a Lélek ajándéka az, ha valaki megtalálja azt, akit Isten neki szánt, kegyelmi adomány az, hogy ketten eggyé válhatnak, hogy önként és szabadon egymásnak ajándékozhatják magukat, hogy egy életen át boldogíthatják egymást. Római dokumentumok hívják fel a figyelmet arra, hogy a párkapcsolat, a jegyesség idõszaka kegyelmi idõ, a Lélekvárás ideje. Ez a Lélekvárás mintegy "beteljesedik" a házasság szentségében. Fedezzetek fel olyan mozzanatotokat párkapcsolatotok kezdeti idejébõl, jegyességetekbõl,

ahol különösen megtapasztaltátok, hogy ez kegyelmi idõ! Könnyû volt az apostoloknak, mondhatná valaki, hiszen az elsõ pünkösdkor a Szentlélek olyan látványosan, olyan erõvel jelent meg, hogy lehetetlen volt nem tudomásul venniük: természetfeletti képességek birtokába jutottak. Az azonban, hogy ez a csoda az apostolok életében megtörténhetett, nem passzív várakozás eredménye volt: együtt imádkoztak Máriával és az asszonyokkal (l. Csel 1, 13-14). A Lélek ugyanis ott tud mûködni, ahol nyitottak feléje, ahol várakoznak reá. Az apostolok tanácstalanok voltak, nem tudták mihez és hogyan kezdjenek, (mai szóval nem volt stratégiai koncepciójuk), nem éreztek magukban erõt és tudást: hogyan tovább? Nem azt kérték, hogy egy csapásra tudjanak perzsául prédikálni, vagy hogy ellenállhatatlan szónokká váljanak. Útmutatást kérték, talán szavakba nem foglalható sóhajtozásokkal (vö. Róm 8,23). A fiatalok sem tudják, hol és hogyan fognak találkozni azzal, akit Isten nekik akar ajándékozni. Nem tudják milyen eszközökre, tudásra, körülményekre lesz szükségük ahhoz, hogy összeköthessék életüket. A házaspárok sem tudhatják, milyen nehézségek, gondok várnak rájuk, mire lesz szükségük egy-egy konkrét probléma megoldásához. Elsõdlegesen nem lakást vagy autót, jó állást vagy lottónyereményt kell kérniük, hanem éber figyelmet a Lélek szavára, erõt és bátorságot a Lélek irányításának követésére, lehetõséget a munkára azokért a javakért, amelyekért meg kell dolgozniuk. Merjünk mindig a Lélek vezetésére hagyatkozni! Ha Isten marad létünk középpontjában, ha létünk Istenre irányul, vagyis ha a Lélek indításait követjük, akkor a dolgok helyükre kerülnek, a Lélek adományai segítségével boldogok és boldogítók leszünk. Próbáljátok megfogalmazni, milyen tényezõk segítenek arra, hogy a lélek indításait észrevegyétek? Milyen jelek teszik egyértelmûvé, hogy a Lélek cselekszik valakiben? A Szentlelket a Szentírás paraklétosznak, védõügyvédnek is nevezi. A Lélek a házasságban azzal is segít, hogy megvéd bennünket önmagunktól, bátorságot ad önmagunk gyarlóságának beismeréséhez. Akinek elég bátor az önmaga hibáival, gyengeségeivel való szembenézésre, az már nem lesz agresszív, hanem an-

14

nak a szelíd Léleknek a követõje, aki betöltötte Jézust a kereszten, aki kivitte Jézust a pusztába és a kinek erejében Jézus felülkerekedett a gonosz támadásain. Szükségünk van a paraklétoszra, hogy helyesen folytassunk párbeszédet egymással, együtt és egyként pl. kamasz gyermekünkkel, aki éppen mindent jobban tud, mint mi. Sokszor találkozunk házasságokkal, melyekben az egyik, vagy mindkét fél azért, hogy erejét mutassa, erõszakosan lép fel, agresszíven akarja elgondolásait keresztülvinni. Valójában az, aki a Lélekben erõs, nem folyamodik erõszakhoz, hanem szelíden, de határozottan érvel, mer tisztán, õszintén beszélni nehézségekrõl és bajokról. Amelyik házasságban a Lélek jelen van, ott nincs gyõztes és legyõzött, ott nem kerekedik egyik a másik fölé, ott szelíden gyõzedelmeskedik az Igazság Amikor a Lélek betöltötte az apostolokat, a tömeg elé mertek állni fegyverek és erõszak nélkül, hogy tanúságot tegyenek a feltámadottról és annak erejérõl. Ugyanígy tesz képessé bennünket a Lélek, hogy házasságunk tanúságtevõ legyen, hogy beteljesedjék rajtunk II. János Pál pápa kívánsága: a család az elsõ tanúságtevõ team a házasság és a család egyrészt evangelizált, másrészt evangelizáló közösség. Osszatok meg életetekbõl olyan epizódokat, amikor feszültségek feloldódtak a szelíd Lélek erejében, amikor különbözõ élethelyzetekben tanúságot tudtatok tenni a Lélek erejérõl! "BÁTRAN ÉPÍTSETEK A SZELÍD ÉS ERÕS LÉLEKRE!" HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerzõ játékára. A márciusi kérdés: Hány példabeszédben szerepel az evangéliumokban asszony? A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1. vagy e-mailben a [email protected] címre. Beadási határidõ: március 22. Bíró László a MKPK családreferens püspöke a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

GONDOLAT

Keresztény nevelés Cserkészet a veszprémi Szilágyi Iskolában A cserkészet is része a keresztény nevelési módszereknek . A veszprémi Tabóy István cserkészcsapatban alkalmazott nevelési módszereket ,cserkész életformát ismerhetjük meg az írásból. A cserkészév sajátos ritmusa: az egynapos programok, az õszi és tavaszi tanyázások, valamint a nyári tábor mind a hasznos és vonzó lehetõségek sorát kínálja a cserkészeknek. (túrák, számháborúk, kézmûves foglalkozások, táncház, íjászat, céllövészet, csapatok közti sportversenyek, szánkózás és korcsolyázás õrsi keretben)

Mint minden keresztény (keresztyén) cserkész, mi is célul tûztük ki a Jézus Krisztus által bemutatott embereszmény megvalósítását, a sajátos cserkészmódszerek segítségével. A fogadalom és a törvények A cserkészetbe belépõ fiatalok megismerve a közösség értékeit a kiszabott próbaidõ után önként vállalt fogadalommal kötelezik el magukat a cél megvalósítására, különös tekintettel a kötelességteljesítés, a segítõkészség és a törvénytartás gyakorlatára.

A cserkész életforma minimumát fogalmazza meg a tíz cserkésztörvény, kiemelve a legfontosabb elvárásokat: becsület, testvériség, lovagiasság, természetszeretet, stb.

lémamegoldó képességét, ügyességét. Õrsi rendszer A fiatalokra jellemzõ kiscsoportos közösség szervezett formája, melyben a vezetõ szerepet betöltõ idõsebb fiatal megválasztásával motiváljuk a csoportot a helyes célok felé haladásra. Folyamatos vonzó és hasznos programok (lehetõleg a természetben). A folyamatosságot a péntekenként tartott õrsi foglalkozások szolgálják leginkább.

kák, népi játékok, mesterségek, néptáncok és népszokások segítségével mélyítjük el az öntudatos hazaszeretetet. Így válnak cserkészeink nyitottá más kultúrák értékei iránt is. A kor kihívásainak megfelelõen csapatunk külön figyelmet szentel az adott szó és az õszinteség megbecsülésének, a nevelés mellett az önnevelés szerepének és a tettekért való felelõsségvállalás képességének fejlesztésére. Tiszttartó Dávid csapatparancsnok

Cselekedve tanulás A cserkészetben az elméleti ismeretek csak belépõt jelentenek a "nagy kalandokhoz". A legszükségesebb információk (pl.: balesetvédelmi oktatás) ismeretében játékos, mégis kihívást jelentõ feladatok megoldásával fejlesztjük a fiatalok prob-

1%

A magyar nemzeti kultúra ápolása A kapcsolódó élményanyag átadása mellett népdalok, balladák, mondó-

Kérjük adója 1 %-val segítsen bennünket REMÉNYFORRÁS EMBERTÁRS SEGÍTÕ EGYESÜLET

A Családunk újság a Veszprémi Érsekség és a Reményforrás Egyesület közös kiadásában készül. Egyesületünk olyan gyerekeknek és családoknak nyújt elsõsorban segítséget, akik szociálisan hátrányos helyzetben élnek. Feladatunknak tekintjük a lelki gondokkal küszködõk gondozását és a családi élet támogatását is. Különbözõ családos programok szervezésével segítjük a családokat, hogy tudatosítsák értékeiket és felelõsségüket saját maguk és mások javára. Támogatást nyújtunk a lelki problémákkal küszködõknek gondjaik megoldásában, belsõ életük erõsítésében. Kérjük, amennyiben lehetõségében áll, adományával támogassa közhasznú egyesületünket!

bankszámlaszámunk: Balaton-felvidéki Takarékszövetkezet, Tapolca 72800054 - 10002261 adószámunk: 18936609-1-19 15

CSALÁDOK VIDÉKEN

FALUN ÉLNI JÓ Rovatunk ezúttal a Révfülöpön élõ, három gyermekes Török családot mutatja be. A családapa, Török Péter munkája mellett aktív egyházközségi és közéleti szereplõ, sporttal komoly szinten foglalkozó ember. Felesége, Marika német- és rajz szakos tanár a helyi általános iskolában. Hogyan élik keresztény életüket hétköznapjaikban, ezt szeretné a riport bemutatni. A feleséggel beszélgetek.. - Tõsgyökeres révfülöpiek vagytok, itt lettetek felnõttek, itt alapítottatok családot, itt kell helytállnotok. Könnyen ment ez a folyamat? Én három éves voltam, amikor ideköltöztünk, de a férjem valóban tõsgyökeres révfülöpi. Anyai nagyapja, Nagy Lajos közismert, becsületes ember volt, s egyben az utolsó révész a faluban. Vers és prózaírással is foglalkozott. Péter nemcsak írói tehetségét örökölte, de közéleti szerepvállalását is követi. "Másokért élni, nem önmagunkért"- közös vezérfonalunk. Helytállni azt hiszem - sehol sem könnyû. Sokszor kell úgy cselekednünk, ahogy Teréz anya "Mégis…" c. versében írja: Minden nehézségek között is a jót cselekedni. Ez csak Isten szent kegyelmével lehetséges. - Mindketten tudatos keresztények vagytok, a családi indítás is ilyen volt? Katolikus keresztény családban nevelkedtünk, e tekintetben szerencsésnek mondhatjuk magunkat, de nehézségek mindkettõnk családjában akadtak. Könnyen sodródhattunk volna akár másik irányba is. Isten kegyelmére mindenki rászorul, ami nélkül nem lehet Isten útján elõbbre jutni. Ehhez pedig szükséges az embernek a jóra való akarata. A kettõ együtt visz elõre. - Most egy kicsit beszélgessünk munkátokról, Péter közéleti szerepvállalásairól. Péter fõállásban a MÁV-nál dolgozik. Több ciklusban betöltött önkormányzati képviselõség után jelenleg alpolgármester. Egy iskolai vitorlázó, vízimentõ és korcsolyázó

egyesületet is alapított vitorlás szakedzõként, de végzi munkáját a válogatott keretben is, mint az optimist hajóosztály szövetségi kapitánya. Sportszakmai munkája során olyan gyerekeket is megérint Krisztus sze-

retetével, akik nem vallásos családban nevelkednek. Nagyon szeretik õt: egy olyan felnõttet látnak benne, aki becsületes, igazmondó, segítõ és mindenkit úgy szeret, ahogyan a Jóisten megteremtette. A háttérbõl segítem munkáját, az iskolai vitorlázó egyesület munkájában is részt veszek. - Mi jellemzi egyházközségetek életét? Ti hogyan vesztek ebben részt? Egyházközségünk munkájában egész családunk vállal egy kis szerepet. A vasárnapi szentmiséken felolvasunk, két nagyobb gyermekünk ministrál. Tagjai vagyunk a Ferences Világi Rendnek. A szentmisék végén elmondott közös ferences zsolozsmánkat gyakran felajánljuk valamely szükséget szenvedõ embertársunkért. Kicsi közösségünk - ha mód van rá, - felváltva meghívja a plébános atyát vasárnapi ebédre, akit gyermekeink is nagyon szeretnek. Iskolás

16

leányunk, Julika meghívta korcsolyázni az atyát és együtt siklottak a Balaton jegén. - A család az oltalmazó hely, itt teljesedünk ki. Mi az errõl vallott felfogásotok? Három édes kislányunk van: Annamária (2 éves), Teodóra (5 éves) és Julianna (9 éves). A legszebb az életben, amikor egy kisember megszületik, és tudjuk, hogy Isten ajándékát tartjuk a kezünkben. A gyermekeink szeretetünk gyümölcsei. Minden jónak, ahogyan az összes isteni parancsolatnak is, a szeretet az alapja. Ha ezt gyermekeinkkel "elsajátíttatjuk" ami nem könnyû feladat - akkor reményeink szerint Krisztuskövetõkké válnak. Annál jobban nem esik semmi sem egy embernek, mintha érzi, hogy tiszta szívbõl szeretik. Nem biztos, hogy e tekintetben mindig nagy dolgokra kell gondolnunk. Néha egy kedves, õszinte mosoly is képes csodákra! Kiemelném a családi együttlétet, ami hajszolt világunkban nehezen valósul meg. Péter is többször távol van munkája miatt, de tudom, hogy jót tesz és a szeretet olyan összekötõ kapocs közöttünk, amely áthidalja ezeket a távolléteket, sõt megerõsít bennünket, mert olyan nagyon várjuk haza. Ilyenkor mindig külön imádkozunk érte, amikor pedig megjön, hálát adunk a Jóistennek. Az imádság fontosságára is tanítjuk gyermekeinket, mert "az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad." A legutóbbi püspöki körlevél ezen gondolatát küldjük minden keresztény családnak. M.Csósza Mária

KÖZÖSSÉGEK

Térj be hozzánk vándor! Kolping Iskola Pétfürdõn Az élet a hitre épül - hirdeti Adolf Kolping, a fiatalok helyzetén változtatni akaró és tudó, képzésüket, nevelésüket küldetésül választó útbaigazító példaképünk. Az élet a hitre épül - valljuk mi is Pétfürdõn - az Õ iskolájában a "soha meg nem elégedés" nyugtalanságával, az igazságot szüntelenül keresõk és az útra kelni mindig készek bátorságával, a befogadás és a megnyílás készségével. Iskolánk a megküzdés iskolája. Nem sziget, nem is gettó, amely önmagát ki és bezárja, hanem udvarház, amelynek van ablaka és kapuja a külvilág felé a megnyílásra, de vannak falai, szükség esetén becsukható ablak és kapuszárnyai, hogy megvédhesse magát. Intézményünk az "árnyékosabb térrõl jövõ" fiataloknak (tanulási akadályozottakon kívül a nehézségekkel érkezõknek) az életet szeretné biztonságo-

sabbá, kiszámíthatóbbá, élhetõbbé tenni. Névadónk a nevelés szeretetét hirdeti. Négyes célt tûztünk ki ennek a jegyében. Mindenekelõtt emberi embereket, aztán jó szakembereket nevelni, majd erõsíteni a családi kapcsolatokat, végül pedig tenni azért, hogy megértsék, embernek ember nem lehet elég. Kell valami többlet, az élet titka iránti szeretet. Ezt a négyes vállalást próbáljuk nevelõtársaimmal együtt megvalósítani.

drámapedagógiai szakköreink, létezik terápiajellegû lovaglás, úszás, kézilabda, futball, kosárlabda és gitárszakkör, ami besegít a miséknél. Nagyon fontos az utógondozás is, az iskolából kikerülõkkel a kapcsolattartás.

Vállalása mindenkinek és mindennek Nemcsak befogadunk, de elfogadunk. A sajátos nevelési igényû vagy normál értelmi képességû, de nehézséggel küzdõ, több törõdést, nagyobb tanári figyelmet igénylõ tanulókat egyaránt vállaljuk. Képzésünk modulrendszerû, gyorsétkeztetõ eladó és vendéglátó eladó szakmánk kiegészül a szakácsképzéssel. A faipari gépmunkásra épül az asztalos, varrómunkásra a nõiruhakészítõ, lemezlakatosra a szerkezetlakatos. A hiányszakmának nevezhetõ, keresett alapszakmákat oktatjuk a munka becsületének visszaadásával. Virágtalálkozó és Kincseink Háza (bõrtárgykészítõ és szõnyegszövõ) termékeinket is pályázatokkal, valamint együtt dolgozva hoztuk létre. Okos szeretettel Mindannyiunkat megillet a teljesen egyenlõ, elveszíthetetlen méltóság. Képzésünk nem a kizáró okokra, hanem a pozitív szemléletre, a diagnózisra és az egyéni támogatásra helyezi a hangsúlyt. Többcélú fejlesztõ iskolánkat hármas feladatrendszere határozza meg. Az általános mûveltséget megalapozó és a szakképzõ szakasz, illetve a kollégiumi ellátás, mely pótolja, kiegészíti a családi otthon melegét. Négyszáz tanulónkból 166 kollégista, akik saját illetve egy várpalotai intézményben nyertek elhelyezést. Szakköreinket a gyerekek elképzelése is formálja. Sikeresek

17

Közösségformálás Az ember nem önmagáért él. Gazdagabb szemmel többek vagyunk önmagunknál, ha a közösség szívéhez is szólunk. Együttes találkozásokkal, munkával, külön programokkal szépen összekovácsolódnak az élet minden részérõl érkezõk. Olyan szeretet ez, amikor érezzük,

nemcsak egymásra vagyunk utalva, de egymásra is vagyunk bízva. A tanároknak bármit elmondhatnak, ha elesik valaki, segítjük felállni, mert magától nem mindenki képes erre. Álmodni pedig merni kell - de nem álmodozni -, s ha kész a terv, együtt, egymásra utalva megvalósítani. Varróink elkészítik az asztalosok munkaruháit, az asztalosok a székeket, a virágkötõk friss csokrokkal díszítik az osztálytermeket, így érzi mindeni a saját szerepét, ettõl közösség a közösség. Mi együtt valljuk, hogy "tanulni csak attól lehet, akit szeretünk"! Fodor Tamás igazgató

Schönstatt

KÖZÖSSÉGEK

Szeretetetek gazdagodjék A nagyböjti szent idõ a szeretet ideje. Az áldozatos szeretet ideje. A kemény szeretet ideje. Ez más szeretet, mint amit karácsonykor ünnepeltünk. Nem az édes, pihe-puha, babaillatú Jézust öleljük gondolatban magunkhoz, hanem a vérrel verejtékezõ, könnyes arcú, földre esett Jézust, aki házastársunk, gyermekünk, egy kellemetlen munkatársunk vagy ismerõsünk képében kéri: mutasd meg, hogy így is töródsz velem. Mutasd meg, hogy így is hozzám fordulsz! Mutasd meg, hogy így is szeretsz! A Schönstatt Családmozgalom Óbudaváron található Házaspárok útjának egyik állomása errõl a szeretetrõl szól. A stációhoz tartozó szöveget idézzük : Szeretetetek mindjobban gazdagodjék helyes ismeretben és teljes megértésben! (Fil. 1,9) Egy ember sem tökéletes. Hibázunk, megbántjuk egymást, vannak rossz napjaink, tulajdonságaink, érthetetlen szokásaink, amelyeket nehéz elviselni, amelyek fájdalmat okozhatnak. Mindez természetes, nem rendkívüli. Igazán szeretni azt jelenti, hogy olykor megöleljük a kaktuszt. Duzzogunk, haragszunk, veszekszünk. Ha megsebezzük egymást, a szeretetünkön esett sérülést el kell látni, nehogy elmérgesedjen. Kialakítjuk családunkban a bocsánatkérés és megbocsátás kultúráját. A gyengédség apró jelével, akár szavak nélkül is kérhetjük: "Engedd, hogy újra jóban legyünk." Így már vádaskodás nélkül tudunk beszélni arról, ami rosszul esett. Ha megismerjük egymás indítékait, gondolatait, kiderülhet, hogy a haragnak nagyobb volt a füstje mint a lángja, és nem olyan fontos eldönteni, kinek volt igaza. Néha elõfordul, hogy a társunk súlyosan megbánt, egészen idegenül áll elõttünk, úgy érezzük, hogy a sokéves kapcsolatunk szertefoszlott. Fontos, hogy házaspárként újra tudjuk kezdeni egymással. Alkalmat keresünk, hogy nyugodtan tudjunk egymással beszélni. Átéljük, hogy az egymás iránti szeretetünk nagyobb, mint az adott probléma, és a másik szeretetének a hiánya jobban fáj, mint amivel megbántott. A kibékülés még nem jelenti a bajok megoldását: segít, hogy egymásra találjunk a szeretetben, de vannak sebek, amelyek begyógyulása hosszabb ideig tart. "Dolgozni" kell a bizalom helyreállításáért, a jóvátételért. Ha megbocsátottunk, nem emlegetjük a vétket többé. Biztosak lehetünk, hogy minden könnycsepp és

fájdalom ajándékká válhat családunk és mások számára, ha felajánljuk Istenünknek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi is kereszt vagyunk a társunk számára, õ is sokszor fájdalommal hordoz minket. Ha az általa okozott szenvedésen kesergünk, jusson eszünkbe: mi magunk is irgalomra szorulunk. A kölcsönös irgalom meghozza a békességet. Feladat: Idézzük fel egy kibékülésünk örömét! Egyik családunk így ír a családjukban megtapasztalt megbocsátásról: A HÁZISZENTÉLY AZ A HELY, AHOL MEGBÉKÉLÜNK A családunkban a hódító személyiségek éppúgy megtalálhatóak, mint az odaadó típusúak. Az elõbbiek hirtelen, heves és gyakran hosszantartó haraggal, az utóbbiak sértõdött csigaházba-vonulással szoktak reagálni, amikor valami valós vagy vélt sérelem éri õket. Nagyobb létszámú családban ez akár naponta is elõfordulhat… Ilyenkor aztán nyomasztó légkör nehezedik a házra. Hogyan kezdjük el például az esti imánkat, vagy hogyan induljunk közös kirándulásra, ha egyikünk nincs ott, hanem sértõdötten vagy haraggal bezárkózott a szobájába és visszautasítja a közösséget a többiekkel? Egyre jobban bántott, zavart minket, hogy ilyen terhelõ, nyomasztó helyzetekbe kerülünk. Törtük a fejünket, mit tudnánk tenni?

18

Aztán eszünkbe jutott valami, amit hamarosan papírra vetettünk és a család elé terjesztettük. Ez egy NYILATKOZAT volt a következõ tartalommal: "Alulírottak e nyilatkozatban a következõkre kötelezzük magunkat: 1./ Ezt a nyilatkozatot mindig tiszteletben fogjuk tartani, bármilyen nehéz helyzetben, bármennyire is nehezünkre essen. 2./ Amennyiben valamilyen oknál fogva önuralmunkat elveszítenénk, s e nyilatkozat egy másik aláírója e nyilatkozatra hivatkozva arra kér bennünket, hogy menjünk a háziszentélyünkbe, hogy ott megnyugodjunk és önuralmunkat visszanyerjük, úgy a felszólításnak haladéktalanul eleget teszünk. Dátum ................................. Aláírások .............................." Arra vigyáznunk kellett a nyilatkozatban foglaltak alkalmazásánál, nehogy komolytalanná tegyük, nehogy lejárassuk ezt a családi dokumentumunkat. Ez sikerült is, tényleg csak súlyos esetekben éltünk vele. Ilyen súlyos esetek adódtak is. Elõfordult, hogy nem emlékeztettünk szóban a nyilatkozatra, hanem jobbnak láttuk szótlanul becsúsztatni az írást a bezárt ajtó alatt. Így sem volt könnyû a helyzettel megbirkózni. Az is elõfordult, hogy az egyik családtag kihúzta az aláírását. Késõbb aztán újra érvényesen aláírta. Így a mai napig érvényes és használható segédeszköznek bizonyult ez a mi nyilatkozatunk. Mozgalmunk nevében kívánjuk, hogy a megfeszített és feltámadott Jézustól készek legyünk megtanulni, hogy életünk útja mindig a szeretet útján vezessen. Sallainé Karikó Éva

HÍREK

Közösen másokért Szemelvények a veszprémi Karitasz életébõl "Szent Erzsébet kenyere" 2007. november 21-én emlékezve Szent Erzsébet csodálatos szegényeket istápoló tevékenységére, a Karitász Veszprémben is kenyeret vitt az utcán élõ hajléktalanoknak az Utcai Szolgálattal együttmûködve. Dr. Szendi József nyugalmazott érsek úr áldotta meg a 150 cipót, melyek csomagolásában és kiosztásában a Veszprémi Hittudományi Fõiskola szociális munkás hallgatói segítettek. Karácsonyi élelmiszergyûjtés 2007.december 3-tól 7-ig Veszprémben a Balaton Plaza CBA üzletében a Karitász munkatársai és önkéntesei élelmiszert gyûjtöttek a rászoruló családok számára. A gyûjtés mottója: "Tegye szebbé a Karácsonyt azok számára is, akiknek erre nincs lehetõségük". A gyûjtés során több mint kétszáz adományozó járult hozzá, hogy összesen majd egy tonna tartós élelmiszerrel és tisztítószerrel szerezzünk örömet a nél-

külözõk számára. Ismét bebizonyosodott, hogy a társadalom még érez felelõsséget a rászorulók iránt, és az emberek szeretnek adni. Egy adományozó vásárló például annyit mondott, miközben a gyûjtõ kosárba rakott több csomag élelmiszert: "Köszönöm, hogy végzik ezt a csodálatos tevékenységet". Egy tányér meleg étel az utcán élõknek 2007. december 19-én egy tál meleg étellel vendégeltük meg a hajléktalanokat.

Az Utcai Szolgálattal közösen a rendszeres "teajárat" keretén belül látogattunk ki az utcán élõkhöz. Meleg étel. Az utcán, erdõkben, viskókban, romos házakban élõk körében ez körülbelül olyan, mint az állatvilágban a gyurgyalag, mindenki hallott már róla, de csak ritkán látni. Néhányuk szeme megcsillant, amikor megtudták, hogy aznap nem csupán a hozzájuk rendszeresen kilátogató Utcai Szolgálat munkatársai adnak nekik meleg teát és ennivalót. A csillogó tekinteteket hálás szavak, majd jókívánságok követték, és egyikük a kanalazást abbahagyva felnézett és azt mondta: "Köszönjük, hogy gondolnak ránk, nagyon régen nem ettem már ilyet, pedig nagyon szeretem" Ki gondolta volna, hogy egy tányér töltött káposzta ilyen örömöt tud okozni? Talán csak azok, akik megtapasztalták már a nélkülözést, azt az érzést, amikor egyetlen száraz kenyérhéj a napi betevõ. Zagyva Richárd

A VESZPRÉM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT HÍREIBÕL

Gazdasági évnyitó a Megyeházán Válaszút elõtt a magyar gazdaság: A leggyengébbek Magyarország gazdasági mutatói a Közép-Kelet-európai régióban. A multik dübörögnek, a kis és középvállalkozók viszont a túlélésért küzdenek. Az uniós lehetõségekkel nem éltünk, drágák a hitelek, nincs határozott fejlõdési irány mondták az elõadók a gazdasági évnyitón a Megyeházán február 6-án, melyet ezúttal is a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (VMKIK), valamint a Veszprém Megyei Önkormányzat szervezett. Megyénk vezetõ gazdasági szereplõinek legjelentõsebb éves találkozóján dr. Markovszky György, a VMKIK elnöke köszöntõjében kiemelte az innováció, a beszállítók szerepét, mellyel fokozni lehet a magyar gazdaság versenyképességét. Lényegesnek nevezte a mostanihoz hasonló konferenciákat, melyen adott terület meghatározó szereplõi kötetlen körülmények között beszélgetnek. Látványos a központi költekezés, amelynek csökkentésére nagy szükség lenne az adóemelések helyett. Eladósodott a lakosság, a fogyasztási konjunktúra tíz éve nem volt ilyen alacsony. A hazai vállalatok termelékenysége a túlzott bérnövekedés, a rájuk rakódó többlet teher miatt elmarad az európaitól, mely hátrányosan érinti a versenyképességet. - Pályán kívül, vagy partvonalon belül? - kérdezte Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Mint mondta sok jó gazdasági ötlet elvérzik a politikai küzdelemben. Erõsödik a régiók és kistérségek különbsége, reform "barkácsolás" folyik, és semmiben nincs együttmûködés.

Kedves Testvérek! A Szentírás évében már eddig is számos buzdítás törekedett arra, hogy felhívja a fi- M A R AT O N I B I B L I A O LVA S Á S gyelmet az emberiség legfontosabb könyvére, Isten kinyilatkoztatott Igéjére. Valamennyi buzdítás alapvetõ célja, hogy megpendítse a szív húrjait, vágyat ébresszen Isten üzenetének megismerésére, s végsõ soron ezen vágy a gyakorlati megvalósításban is megmutatkozzék, a mindennapi szentírásolvasáshoz vezessen el minket. Mi ezen gyakorlati megvalósításra kaptunk bensõ indíttatást. Elsõdleges célunk, hogy Isten népe jellé váljon Isten dicsõségére, mégpedig az õ üzenete iránti szeretet és elkötelezettség jelévé. Ennek a célnak a megvalósítására egy néhány napon át tartó folyamatos ( éjjel-nappal tartó) bibliaolvasásra várunk mindenkit. Ennek kissé játékos formát adva, egy hazai rekord felállítására is gondoltunk. Így felolvasók mellett - akik 30 percenként váltanák egymást - ún. hitelesítõkre is szükség van.( 18 év feletti felnõttek, személyi igazolvány számmal, aláírással). A bibliaolvasás tervezett kezdõ idõpontja március 23. (Húsvét vasárnap), helyszíne pedig a balatonfüredi Piros iskola lenne. Mélyen érintenek minket Jézus szavai: " Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?" (Mt. 26,40) Ezért kérünk benneteket, hogy ha vágyat éreztek arra, hogy akár egyedül, akár közösségetekkel részt vegyetek a bibliaolvasásban, jelentkezéseteket, ötleteiteket, kérdéseiteket küldjétek el a [email protected] címre, vagy egyeztethetünk a 06/ 20 564 88 66 telefonszámon. Szeretettel várunk mindenkit! Munkácsi János és Bea

19

EZT NÉZD MEG!

DVD AJÁNLÓ

Az áruházak polcait elárasztották a DVD-k. Sorozatunkban a keresztény családoknak segítünk a válogatásban.

AZ ÉLET SZÉP (La vita é bella; 1997 - Rendezte: Roberto Benigni) Sokat töprengtem azon, szabad-e családi mozinak ajánlanom Az élet szép címû filmet. Végtére is a holokausztról, a koncentrációs táborok világáról szól. Úgy teszi azonban mindezt, ahogy addig talán egyetlen alkotás sem. A humor különbözõ árnyalataival. A rendezõ-fõszereplõ Roberto Benigni bátor, és kivételes tehetségû mûvész. Bátor, mert senkivel össze nem téveszthetõ egyéniségéhez meri szabni a témát. Kivételes tehetségû, mert ennek ellenére nem téved el értékítéletében, aminek forrása nem más, mint a teremtõ Isten jósága. Benigni tudja, hogy minden a Jóistentõl származik. Az élet szép fõhõse Guido, a zsidó kisember ezért képes megõrizni, sõt továbbadni hitét a dolgok jobbra fordulását illetõen a legmélyebb földi pokolban is. A film két jól elkülönülõ, mégis szerves egységet alkotó részbõl áll. Az elsõben megismerjük Guidot, a nyüzsgõ toszkán kisváros pincérét, majd könyvkereskedõjét, aki fasizálódó környezetét, hol harsány, hol érzékeny humorral figurázza ki. Igazából azonban csak egy valaki érdekli: élete Hercegnõje, Dora (Nicoletta Braschi). Édes-bús szerelmi történetük vezet el a gyengéd szépségû váltáshoz. Összeházasodásuk jeleként eltûnnek Guido nagybátyjának üvegházában, és helyettük a kis Giosué (Giorgio Cantarini) kerül elõ, már egy elkomoruló, fájdalmas világba. Apát és fiát deportálják. Dora, aki keresztény, önként utánuk indul. A koncentrációs táborban Guido, hogy kisfia lelkét megvédje a háború és a halál borzalmaitól, kitalálja, hogy az egész csak jól megszervezett játék, melynek gyõztese nyer egy tankot. A film végén a menekülõ kápók mindenkit legyilkolnak, vagy elhurcolnak. Csak az elbújtatott Giosué marad a táborban, amikor megérkezik egy tank, és leszól róla egy amerikai katona: "Hi, boy!". Az ígéret valósággá válik. Mese és realitás eggyé forr. Giosué anyjára is rátalál. Az élet mégis, minden szörnyûség ellenére, szép. "Újuljunk meg a házastársi szeretetben!" Mikor a Veszprémi Fõegyházmegye jelmondatához illeszkedõ filmet kerestem, már biztos voltam benne, hogy végre sorra kerül ez a kedvencem. Olyan jó leírni: az élet szép, és örökké tart. Akár a szeretet a házasságban, ha képesek vagyunk derûvel megújulni benne, mint Guido és Dora. Gerstmár Ferenc

CSALÁDPASZTORÁCIÓS ESEMÉNYEINK Jegyeskurzus: 2008. évben két kurzus indítását tervezzük Veszprémben. Az elsõ 2008. február 7-én indult. A második április 11-én 18 órakor kezdõdik, heti rendszerességgel, 6 alkalommal pénteki napokon találkozunk a fiatalokkal az Érsekségen. Családiskola: a veszprémi Családiskola záró alkalma 2008.március 13-án 16.30 órakor lesz a Padányi Iskolában, a devecseri március 26-án 17 órakor a RK Plébánián lesz. Majális: egyházmegyénk családjainak majálisát a balatonfüredi Piros Iskolában tarjuk 2008. május 24-én 9,30 órától a balatonfüredi plébániai családközösséggel közös szervezésben. Családtábor: 2008-ban a plébániai családközösségek önálló táborait ösztönözzük, segítséget tudunk nyújtani a szervezésben és a lebonyolításban részükre. Várjuk mindazoknak a jelentkezését, akik programjaink lebonyolításában önkéntes segítséget vállalnak! Keresünk gyermekvigyázókat, akik akár a programokon, akár a szervezõ fiatal házaspárok otthonában vállalnának gyerekfelügyeletet!

Rajzpályázat a majálisra Szeretnénk meghirdetni egy rajzpályázatot a gyermekeknek, melynek témája: Jelenetek a Szent Család életébõl. A legjobb rajzokat, festményeket ajándékkal jutalmazzuk. Ezért kérünk benneteket, hogy neveteket, életkorotokat és a település nevét tüntessétek fel a rajzlapon. Rajzaitokat május 15-ig juttassátok el az alábbi címre: Gubicza Ferenc, 8230 Balatonfüred, Petõfi S. u. 48. Felnõttek, fiatalok is készíthetnek rajzot, ill. más saját készítésû kézmûves munkát. ( pl. csuhébábu, agyagfigurák, nemez-, rongybábuk). Ezeket hozzátok magatokkal, hiszen elküldeni nehézkes lenne. Szeretettel várunk mindenkit: Családközösség, Balatonfüred

20

ÉLETVÉDELEM

Klub az élet védelmében Kedves Olvasó! Nem elõször írok ebbe az újságba, mégis a mostani helyzet jelentõsen eltér számomra az eddigiektõl. Felkérést kaptam, hogy az életvédelem rovatba rendszeresen jelentkezzek írásokkal. Elfogadtam a feladatot és mégis kicsit félve vetem papírra az elsõ szavakat. Remélem, hogy mindenki talál majd valamilyen üzenetet, gondolatot saját maga számára. Ez a célom. Ha meghallom ezt a szót életvédelem, elsõ gondolatom a megszületni vágyó magzat védelméhez szalad. Egy cikk jut eszembe, amelyet novemberben olvastam. Szeretném közzétenni: "Egy 16 éves virginiai diáklány, Stephanie kiharcolta, hogy iskolájában létrehozhasson egy abortuszellenes klubot. A terve elõször nagy ellenkezést váltott ki, meg is tiltották, de nem adta fel.

(a képen egy magzat keze, amely megfogja annak az orvosnak a kezét, aki a méhen belül operálta)

Alexandriában található szövetségi bíróságon is, amit nem lehetett csak úgy elutasítani, mivel más klubokat már engedélyeztek az iskolában. Jók voltak az esélyeik. Még azok is, akik az állam és egyház teljes elválasztása mellett voksolnak, úgy vélték, egy ilyen klub semmi esetre sem tiltható be. Mindenesetre jogi döntésre nem került sor, október végén az iskola elismerte a szervezetet. "Lehetõségünk volt megvizsgálni az esetet, és megállapítottuk, hogy az iskola irányvonalai alapján megengedhetjük ennek a megalapítását" - áll az iskola közleményében. "Fontos, hogy a tanulók az általuk lényegesnek tartott célokért harcoljanak, ezt nem tiltanánk meg csak úgy". Az iskolában nagyon kevés az ellenzõ, ezekrõl Stephanie nem is akar tudomást venni. A klub egyik fõ célja - áll az alapító okiratában -, hogy informálja

Az elsõ gyûlésen már huszadmagával vett részt. A kezdeményezés fellelkesítette a keresztényeket, akik buzdítják a fiatalokat arra, hogy aktívan harcoljanak a terhességmegszakítások ellen. "Olyan, mintha a keresztények rég elveszített területeket szereznének viszsza." A hagyományosan konzervatív Virginiában az iskolatanács elõször viszszautasította a kezdeményezést, hogy a fiatal lány egy un. "Pro-Life Club"-ot alapítson. A diáklány ezt nem hagyta annyiban, olyan támogatókat szerzett, mint az Alliance Defense Fund, akik a terhességmegszakítás, az azonos nemûek közötti házasság, a homoszexuális, és a katonaviselés ellen harcolnak. Ráadásul benyújtottak egy keresetet az

21

az embereket a "legnagyobb holokausztról, ami éppen most zajlik az Egyesült Államokban". Egy példaadás, vélemény felvállalás, akár a többséggel szemben is. Nekünk keresztényeknek az a feladatunk, hogy vállaljuk meggyõzõdésünket minden fórumon. Ne csak vasárnap mutassuk magunkat, hanem a munkánkban is. Ha megkérdeznek minket, ne süssük le szemérmesen a szemünket arra hivatkozva, hogy hiszen ilyen ez a mai világ és nem követelhetõk teljesen a régi értékek, tehát alkalmazkodnunk kell, rugalmasnak kell lennünk. Találkozásainkkor be szeretnék mutatni olyan szervezeteket, embereket, programokat, amelyek mind arra irányulnak, hogy megtanítsuk gyermekeinket a felelõsségvállalásra, felkészítsük õket az életre. Szabóné Takács Mária

GYEREKNEVELÉS

A nevelés okozta stressz Ma már elég sokat tudunk arról, menynyire meghatározza gyermekkorunk késõbbi sorsunkat. Hogy milyen sikereket érünk el az életben és ennek nyomán, milyen belsõ megelégedettségre teszünk szert, azt nagyrészt gyermekkori körülményeink döntik el. Ez a megállapítás ma már közhelynek számít, de ötven évvel ezelõtt távolról sem volt az. Akkoriban még nem nagyon számított, ki hogyan neveli a gyermekeit. Az életben elért sikereket a géneknek, a családi körülményeknek, a szorgalmas munkának, a jó lehetõségek kihasználásának, a vallási elkötelezettségnek és nem utolsósorban a jószerencsének tulajdonították. A szülõk természetesen mindig is szerették gyermekeiket, de hogy azt miként mutatták ki, senkit sem érdekelt. A pszichológia fejlõdése azonban világossá tette, az a mód, ahogyan a szülõk szeretetüket gyakorolják, óriási hatással van gyermekeikre. Ezt tudva a mai szülõk sokkal nagyobb felelõsséget éreznek amiatt, hogy gyermekeiknek jó szüleik legyenek. Ez stresszérzéseket okozhat, ami azonban néha rossz irányba tereli el a nevelést. A szülõk leggyakoribb hibája, hogy túl sokat akarnak adni a gyermekeiknek. Ezzel az a baj, hogy amit adnak, gyakran a szándékolttal ellentétes irányba hat. Ilyenek: egyre több játék, ajándéktárgy, magasabb képzés, több iskolai különóra, egyre több szórakozás, egyre több jutalom, egyre több dicséret, egyre nagyobb felelõsség, egyre több szabadság, egyre nagyobb fegyelmezés, egyre több ellenõrzés vagy egyre több engedékenység. Akárcsak az élet más területein, itt is igaz: a több nem mindig jobb! Szülõkként nem az a feladatunk, hogy egyre többet adjunk gyermekeinknek,

hanem amit adunk, másképpen tegyük, mint szüleink tették. Ma másképpen kell nevelnünk, mint szüleinknek régebben. Nincsen szó többé arról, hogy gyermekeinket felelõsségtudattal bíró sikeres felnõttekké kell nevelnünk. Ehelyett meg kell elégednünk azzal, hogy kibontakoztatjuk a bennük rejlõ képességeket. Minden gyermekben benne van késõbbi nagysága csírája. A mi dolgunk az, hogy megadjuk a kellõ ápolást a csírának. Ez biztosítja, hogy a gyermek saját képességeinek megfe-

lelõen tudjon fejlõdni. A múltban bevált nevelési módszerek ma már többnyire nem alkalmazhatók. A mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Erõsebben kötõdnek érzelmeikhez és magabiztosabbak, mint mi voltunk annak idején. Ennek megfelelõen az igényeik és szükségleteik is megváltoztak. Minden generáció a múltból örökölt problémákat igyekszik megoldani, eközben azonban új problémák keletkeznek. Kiigazításokra van szükség, ha sikeresen akarunk nevelni. Szülõkként most olyan problémákkal, nehézségekkel kell megküzdenünk, amelyek az elmúlt 2000 esztendõ alatt halmozódtak fel. A félelmen alapuló nevelésrõl át kell térni a szereteten alapuló nevelésre. Ez azt jelenti, hogy gyermekeinket szeretettel akarjuk rávezetni a szükséges dolgok megtételére. Nem a büntetés, a megalázás,

22

a szeretet elvesztése az eszköz, amelylyel hatni akarunk. A szereteten alapuló nevelés úgy igyekszik a gyermekeket együttmûködésre bírni, hogy közben ne kelljen félniük a büntetéstõl. Az ilyen kijelentések a gyerek felé, hogy: " Ha nem hagyod rögtön abba, én…." Az "én" után következik a fenyegetés. A következõ mondat, " Ha nem fogadsz szót, majd megmondalak az apádnak, amikor hazajön." Gyermekeink félelemmel való manipulálása, bármenynyire nem akarjuk is, automatikus reakció. A tanárok számos iskolában azzal akarják a gyerekeket jobb tanulásra ösztönözni, hogy az egyetemi vagy fõiskolai felvételi vizsgával riogatják õket. Pedig ettõl csak idegessé, sõt akár depresszióssá válnak. A verés, a fenyegetés és büntetés elhagyása értelmes és jó dolognak látszik, de mit csinálunk akkor, ha a gyermekünk valami miatt hisztizik és verésen vagy azzal való fenyegetésen kívül más kiutat nem látunk? Amikor a gyermek reggel nem akar fölkelni, hogy iskolába menjen, vagy este nem akar lefekvés elõtt fogat mosni, automatikusan ilyen fenyegetésekre ragadtatjuk magunkat. Még ha nem is akarunk büntetni, akkor sem tudunk róla lemondani, mert nem ismerünk más módszereket. A félelmen alapuló módszereket csak akkor hagyhatjuk el, ha sikerül olyan módszereket elsajátítanunk, amelyekkel erõszakoskodás nélkül is elérhetjük a gyermekek együttmûködését, amikor akaratuk és óhajaik harmóniában vannak a mieinkkel. Következõ számunkban új módszerrel ismerkedhetünk meg, a gyermekeinkkel való együttmûködés elérésére. John Gray, Ph.D.tanulmánya alapján összeállította: Czaun Edina

A PSZICHOLÓGUS GONDOLATAI

Derûsen könnyebb Igen sajnálatos, hogy mindennapjainkban a humor kevésbé jelentkezik, mint a komoly arccal kísért panaszkodás. Úgy tûnik, hogy a humoros ember gyanús figura - komolytalan, gyerekes, nem veszi kellõen éretten, megfontoltan az élet eseményeit, a munkavégzésében is megbízhatatlan. Számosan úgy hiszik, házassági, családi problémákat, konfliktusokat csak drámai módon lehet megoldani, itt nincs helye tréfának, ugratásnak. Vegyünk egy szokásos esetet. A gyerek már megint valami szülõknek nem tetszõt csinált (pl. késve ért haza, eltört egy vázát, rendetlenséget hagyott a szobájában, hangosan magnózott, stb.). A szülõ erre lecsap a gyerekre s elmondja neki a hasonló esetekben már legalább ötvenszer elõadott intelmeket, dörgedelmeket s megígérteti a gyerekkel, hogy ilyet többé nem tesz. A gyerek rutinosan megígéri, hogy máskor jobban fog vigyázni, figyelni, többé ilyen nem fog elõfordulni. Eközben mindketten tudják, hogy hasonló eset máskor is elõ fog fordulni, de azért komoly képpel eljátszák a megszokott jelenetet. Hogy lehetne a dolgot másként elintézni? Kérdezzék meg a gyereket, mit fog mondani az anyu (apu) az elkövetett vétségre. Ha a gyerek nem retteg a szülõtõl, remekül elõ fogja adni a szülõ megszokott szövegét, arcjátékát, mozdulatait. A szülõ erre csak annyit mondjon - "úgy van" s a dolog ezzel be van fejezve. A dolog humorát a gyerek díjazni fogja s a szülõ is megkíméli magát a felesleges szónoklástól s még tekintélye is nõni fog a gyerek elõtt. Lényeges, hogy lepjük meg a másikat valami szokatlannal, váratlannak, új fordulattal, szöveggel. Házastársak, családtagok között a feszültség csökkentésére, személyes problémák enyhítésére, megoldására a tréfák, célzások, ugratások jó szolgálatot tehetnek. Esetleg olyan dolgokat is a

másik tudomására hozhatunk így, amik egyenesben közölhetetlenek, de a humor felhasználásával közvetve jelezhetõk. Arra azonban vigyázni kell, hogy a tréfa ne legyen ellenséges, gúnyos, bántó, mert ez nem enyhíti a feszültséget,

hanem fokozza, sértõdést, agressziót vált ki. A humor használatának lényeges feltétele, hogy legyen az érintetteknek humorérzéke - szeressék és értsék a humort. Igen kellemetlen, ha az egyik fél tréfájára a másik döbbent, komoly képpel néz, mintha valami bajunk lenne.

Humorérzék nélküli emberekkel ne próbálkozzunk szellemeskedni. Érdekes, hogy nagyon kevesen ismerik el, hogy nincs humorérézkük. Egyébként azt is

23

vegyük figyelembe, hogy a humort érteni, befogadni sokkal könnyebb, mint csinálni. A humorban kiemelkedõen jeleskednek a serdülõk (nem mindig a szülõk nagy örömére), ill. a fiúk. Nyilván a tekintélyszemélyek, szülõk "cikizése" kellemes érzéseket kelt bennük. Szülõknek az ajánlható, hogy ne vegyék tragikusan a serdülõk szövegeit, hisz õk nem gondolják úgy, ahogy esetleg elhangzik. A házasság légkörét jelentõsen kellemesebbé teheti, ha a házasfelek zord szemrehányások, vádaskodások helyett egy-egy jól eltalált, de nem goromba humoros mondással jelzik egymásnak gondjaikat, esetleg együtt nevetnek. A burkolt kritikát pedig ne vegyék személyes sértésnek, támadásnak. A humorérzék segíti a sikeres alkalmazkodást egymáshoz. Egy jóízû nevetés jót tesz mind a testi, mint a lelki egészségünknek. Olvastam egy megtörtént esetet, amelyben egy emberrel közölték az orvosok, hogy rákja van s még kb. 2 hónapig fog élni. Az illetõ erre abbahagyott minden munkát, beszerzett vidám, burlesz filmeket s 2 hónapig ezeket nézte állandóan. Két hónap múlva elment az orvosokhoz s azok nagyon csodálkoztak, hogy elmúlt az illetõ betegsége. Azt mondhatjuk, hogy egészségesre nevette magát az ember. Gondoljunk arra is, hogy a mindig komoly, vidámság nélküli keresztény nem jó reklámja a hívõknek. Egy kívülálló azt hiheti, hogy a hívõ lét az valami fenyegetõ, szorongást okozó állapot, amitõl jobb távol tartani magát. Pedig ha belegondolunk, egy kereszténynek minden oka megvan a derûre. De nem elég derûsnek lennie, annak is kell látszania! dr. Sallai János és Anikó

TERMÉSZET

Madárvonulás I. "Hangok sírnak át az égen, vadlúd árnyak hosszú V-ben, Sarki tájról délre szállnak, búcsút mondva víznek fának…" Hárs Ernõ

oda és vissza! Csodálkozni fogunk. Sõt! Az Atlanti-óceánt pihenés nélkül kell átrepülnie a verébnél alig nagyobb madárnak! A hazai gyakori madarak közül talán leghosszabban vonulnak a telet szintén Dél- és Közép-Afrikában töltõ füstifecske, sarlósfecske és fehér gólya. Vannak madárfajok, melyek éppen hogy csak elmennek: Észak-Afrikában, a Földközi-tenger, a Nílus-delta vagy a Közel-Kelet élõhelyein találják meg az átteleléshez a feltételeket. Bár ez is jó pár ezer km út megtételét jelenti. Ekkora távolságot csak kevés madár tesz meg pihenés nélkül. Az évezredek során hagyományos pihenõhelyek alakultak ki, melyen a madarak õsszel akár több hetet is idõzhetnek, tartalékaikat pótolják és felkészülnek a további útra, mondhatni: újra lélegzetet vesznek. Tavasszal meg-megpihennek újra ezeken a helyeken, de a tavaszi vonulás gyorsabb, nem idõznek egy helyen a madarak sokat, hajtja õket a szaporodási ösztön és a násztevékenység fészkelõhelyeik felé. Ilyen pihenõhely hazánkban a Hortobágy, mely a szakirodalom és saját tapasztalataim alapján is túlzás nélkül állíthatom, hogy a világ egyik legjobb madárgyülekezõhelye. Elsõsorban az ÉszakEurópában költõ daru vonulása népszerû, olyannyira, hogy egyes utazási irodák programokat szerveznek erre az idõre. A több tízezer daru mellett számos vízi- és parti madár pihen meg a Hortobágyon, az érdekességeket pedig hazai és külföldi ornitológusok serege figyeli. Miért vonulnak a madarak? A kutatások és a feltevések szerint a jégkorszakból maradt meg a madárvonulás, mint természeti jelenség. A hatalmas jégmezõk és ezek sokszor évszakonkénti pulzálása - akárcsak manapság, bár kisebb méretekben - késztette a madárfajokat vonulásra. A télen befagyó vizek, a fagy, a hideg, a táplálékszegény élõhelyek miatt a hazai madárfauna nagy része vonuló. Hogyan tájékozódnak a madarak útjuk során? Hihetetlennek hangzik, de a madárfajok egy része a nap, az éjjel vonulók a csillagok állásából tájékozódnak és találják meg a helyes utat. Tájékozódásukat a csõr közelében található érzékelõ (receptor) által a föld mágneses tere és a felszín domborzati formái is segítik. Bruckner Attila

Közeledik sok ember legkedvesebb évszaka: a tavasz. A rügyek fakadásán, a növényzet ébredésén túl az állatok helyváltoztató mozgásából is következtethetünk a legvirágosabb évszak közeledtére. Ennek leglátványosabb momentuma a madarak tavaszi vonulása. Biztosan már mindenki átélte vagy tanúja volt a madárvonulás nagyszerû élményének. A nagy sokszor több ezres - tömegben vonuló nagy testû ludak (vetési lúd, nagy lilik, nyári lúd) márciusban kezdik meg vonulásukat Skandinávia, Észak-Oroszország és Szibéria tundrái felé. A minap Máté fiammal figyeltünk meg egy távcsõvel is jól leolvasható nyakgyûrûs nagy liliket a Fertõ-tónál, melyrõl kiderült, hogy a Kara-tengerbe ömlõ P'asina folyó torkolatvidékén gyûrûzték KözépSzibériában. Térképen lemérve kiderült, hogy a hely a Fertõtótól több mint 5000 km távolságban van. És ha hozzászámoljuk, hogy a madarak sem légvonalban repülnek, oda-vissza a távolság akár 12-15 ezer km is lehet. A ludaknál vannak nagyobb távolságot is legyûrõ madárfajok. Jóval az északi sarkkörön túl fészkelõ sarki csér például az Antarktiszig vonul, majd tavasszal visszatér költõterületére. Egy év alatt gyakorlatilag körberepüli a földet a galamb nagyságú madár! Ezzel kivívta a világ leghosszabban vonuló madárfaja dicsõ címét. A Kanadában fészkelõ - hazánkban is elõforduló - hantmadár Dél-Afrikában telel. Nézzük csak meg a térképen mekkora utat tesz meg, ráadásul egy évben kétszer is:

(Az írás második részét következõ számunkban közöljük.)

24

CSALÁDI ÉLET

Lelkiség a hétköznapokban A szentmise pedig ráébresztett arra, hogy minden héten és minden nap meg lehet találni az örömöt, ami boldogsággal tölt el és további erõt ad az úthoz, amelyen lépegetünk. Persze azt még mindig gyakorolnom kell, mikor idézzem fel azokat az örömteli pillanatokat. Látom és érzem a türelmem végét és a három csöppség a végpont. Ilyenkor kellene elõ-

Január közepén nagy boldogság volt számomra, hogy részt vehettem a Fokolare mozgalom egy római lelkigyakorlatán. Hazafelé azon gondolkodtam, melyik is az a pillanat, amit elsõként el kellene mesélnem. Reggel hatkor érkeztem haza. Hétfõ volt, így a gyerekeket én ébreszthettem: Te álomszuszék, ébredj, hasadra süt a nap… daloltam a reggeli ébresztõt. Kakaó az ágyba. Gyerkõceim olyan természetességgel fogadták a kakaót, mintha nem is lettem volna távol öt napig. Még lustálkodhattok pár percet! - mondtam és kijöttem beszélgetni párommal és Hugi mamával, aki a gyerkõcök rendezgetésében segédkezett távollétemben. Persze aztán szivárogtak ki egymás után kókadt fejjel, pizsamásan. Látszott, hogy most már felfogták: anya itthon van. Gyors volt a visszazökkenés és újra pillanatok alatt a hétköznapokban éreztem magam az elvarázsolt római út után. Azt hittem most aztán megváltoztatok sok mindent. Valami biztosan változott bennem, de ez még nem az igazi. Teltek a napok és a szép élmények egyre távolabbra kerültek.

vennem a "boldogságpillanatokat" és megtölteni velük a szívemet, hogy újabb erõt gyüjthessek és újra tele legyek türelemmel. Na, ezt még gyakorolnom kell. Esténként Istennel beszélgetve kérem a bocsánatát a hibás, türelmetlen pillanataimért. Megnyugvással tölt el, ha saját szavaimmal beszélgethetek Istennel. Rómában azonban Szûz Máriához fohászkodtam. A Szent Péter bazilikában sétálva megálltunk Michelangelo: Piéta szobra elõtt. Rettentõen zavart a sok ember, a fényképezõgépek kattogása és úgy éreztem nem tudok szabadulni a külvilági zajoktól. Szerettem volna tisztelettel gondolni Szûz Máriára és az õ fájdalmára. Néztem, csak néztem a szobrot és elindult a gondolataimban az ima. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes… A szobor annyira magával ragadott. Mondtam az imát és egyszer csak csend lett körülöttem. Mintha lehullott volna egy függöny. Egyedül voltam Máriával és fiával. Leírhatatlan volt az érzés. Az idõ szinte megállt számomra, így nem tudom mennyi idõ múlva, de egyszer csak megfordultam és elindultam a kijárat felé. Szédültem, mintha nem tudnám, merre kell menni. Aztán újra ott lépkedtem a bazilikában, magam mögött hagyva a szobrot. Az élmény az enyém lett és mindenkinek kívánom, hogy lehessen ilyen szép élményben része. Bruckner Zsuzsanna

Karácsonyi ajándékként kaptam XVI. Benedek pápa: Názáreti Jézus címû könyvét és azóta is esténként ezt olvasom. Sajnos lassan megy az olvasás, mert fáradt a szemem és számomra nehéz a könyv minden mondata. Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem semmi nem marad a fejemben belõle. Ekkor ért a meglepetés a hétvégi szentmisén. Csak az esti misére tudtunk eljutni, de ajándék volt számomra Istentõl. Egy fiatal atya tartotta a misét és olyan pillanatokat kaptunk Tõle, ami tényleg megszentelte a vasárnapot. Prédikációjában visszacsengtek a könyv szavai és rádöbbentem, hogy mégis marad a fejemben valami ezekbõl a gondolatokból.

25

CSALÁDI OLDAL

A munka a családok életében Napjainkban a munkának igen nagy jelentõsége van. Akiknek van, azokat egyes helyeken kihasználják, gyakran napi 10-12 órás intenzív tevékenységgel vesznek részt a gazdasági életben. Sokan ettõl szenvednek. Másokat a munkanélküliség terhe gyötri. Kentenich atya így határozta meg teológiailag ezt a fogalmat: a munka részvétel Isten alkotó, teremtõ és önelajándékozó mûködésében. Ebben az évben házaspárokat kérdezünk meg, hogy milyen a kapcsolatuk a munka világához. Elsõ alkalommal Monostori Péter és Ági a beszélgetõtársam. A Balaton-felvidék egy csendes kis falujában élnek. Péter cserépkályha építõ, Ági szociális területen dolgozott, jelenleg fõállású anyaként gondoskodik a családról. Jóllehet küzdelmektõl nem mentesen, de családi harmóniában próbálják megélni az életnek ezt a valóságát is. - Péter! Olyan szakmád van, ahol néha nehéz fizikai munkát is végzel. Ezzel a tevékenységgel teremted elõ a család mindennapi ellátásához szükséges anyagi forrást. Hogyan mûködik ez a te esetedben? Egy férfinak igazán fontos kérdés , hogy van-e munkája, mivel legtöbbször a család anyagi hátterét nekünk kell biztosítanunk. Ugyanakkor nem általánosíthatok, mivel a Jóisten néha másképp gondolja, nem úgy ahogy mi szeretnénk. Elõfordulhat - fõleg a mai idõben -, hogy pillanatnyilag erre a feleségnek van lehetõsége. Belegondoltam már néhányszor, mi volna ha az egészségem nem engedné tovább, hogy ezt a jellegû fizikai munkát csináljam. Nagyon nagy kegyelemre volna szükségem, hogy lelkileg túltegyem magam rajta. Ezért meg tudom érteni azokat, akik munka nélkül vannak. Nagyon sok bizonytalanság volt körülöttünk, amikor Budapestrõl leköltöztünk. Nem ismertek ezen a vidéken. Meg is kértem komolyan a Jóistent, amikor kiváltottam az iparengedélyt, hogy Õ segítse a vállalkozásomat, Õ adjon munkát. És nem is volt hiányom eddig megrendelésekben! Hálás is vagyok érte, hogy általában több munkám van, mint amennyit el tudok vállalni. És még abban a szerencsés helyzetben is vagyok, hogy szeretem a munkám. Nem gondolom, hogy ez magától értetõdõ. - Milyen idõbeosztással dolgozol? Ezt a munkát nem lehet 8 órában csinálni, aztán elfelejteni. Korán kelek, de megvárom, hogy a gyerekekkel együtt induljunk, legalább reggel is van egy kis kapcsolat közöttünk. Ebbõl is adódóan a hazaérkezés legtöbbször este 6 utánra marad.

Akkor még hazafelé 1-2 dolgot elintézek, mert különben sose fogynak el a teendõk. A közös vacsoráig az otthoni feladatokat igyekszem ellátni, aztán ha szükséges, miután lefeküdtek a gyerekek, még nekiülök tervezni vagy munkaszervezéssel foglalkozom, amíg ki nem dõlök. Még mielõtt Áginak lenne hozzá néhány szava hozzáteszem, hogy ez csak nagy általánosságban van így - a hangsúlyok szükség szerint változnak. Szombaton legtöbbször a héten elmaradt itthoni feladatokat próbáljuk bepótolni, illetve ha kell, a munkaszervezésre is szakítok idõt. A vasárnap az pedig vasárnap, megmarad általában a családnak. Ági igényelné, hogy vállaljak több részt a család életébõl. Ezen a téren mindkettõnknek kompromisszumokat kell tennünk nap mint nap. Amit én itthon engedek, azt a megrendelõim megjegyzésein keresztül érzem a hátamon. A megrendelõk is nyomást gyakorolnak, ha az itthoni dolgoknak adok elsõbbséget, a megítélésem, jó hírnevem is érezhetõen csorbul. Fordított esetben pedig otthon vár rám ugyanez. Ez az érdekellentét mindig is így fog maradni. Meg kell találni minden helyzetben azt az egyensúlyt, amit még föl merek vállalni, ahogy még mûködnek a dolgok. Néha erre, néha arra billentve a mérleg nyelvét. Például most már távolabbi vidéken munkát csak akkor vállalok, ha Ági is beleegyezik. Mivel most nagyjából egy fizetésbõl élünk, nem kis súlya van egy-egy ilyen döntésnek. Nagyon hamar el lehet veszíteni a kialakult jó hírnevet. - Nem csak fizetésért dolgozunk. Másért is. A kész alkotásaidból sugárzik, hogy örömöd leled a munkádban. Mesélj errõl az alkotó tevékenységrõl! Nagyon jólesõ érzés, amikor ránézek egy elkészült munkára. Jó tudni, mennyi

26

örömet fog ez nekik okozni, hogy fogják szeretni azt, amit csináltam. Hogy jön ez létre? A munkamegbeszélés egy szabad hangulatú érzékelés kell, hogy legyen. Meg kell tudni, érezni azt, hogy mi fog nekik tetszeni, minek örülnek majd. Ritka, hogy konkrét elképzeléssel jönne valaki. Izgalmas dolog megtalálni azt, ami a helyhez is illik, ízléses is, és a megrendelõnek is megdobbantja a szívét. Amikor ez sikerül, az nagy öröm. - Ági! Tudom egyszer Te is visszamentél dolgozni a szakmádba, aztán újra édesanyaként éled a mindennapjaidat. 10 évig voltam itthon a 3 gyerekkel, utána mentem vissza dolgozni. Házi betegellátásban kaptam állást, fogyatékkal élõ betegeknél. Egy évig csináltam nagy örömmel, lelkesedéssel. Nagyon szeretem az idõs embereket. Rá kellett azonban jönnöm, hogy így nem megy. A háztartás majdnem összeomlott. Kecskéink is vannak,és nagy kertünk. A gyerekeken láttam, hogy több idõt kellene rájuk szakítanom. Nem állt be senki a helyemre, amíg én másnál dolgoztam. Abba kellett hagynom a család érdekében, bármenynyire is nehéz volt. - Hogy mûködik a családi munkamegosztás nálatok?

Amit tudok, mindent megteszek, mert Péter nagyon kevés idõt tölt itthon és még akkor sem teljesen a családé. Hét végén tudja pótolni az elmaradottakat, vagy 1-1 közbeiktatott szabadnapon. - A munka területén milyen közös örömeitek vannak? Akkor vagyunk a legnagyobb egyetértésben Ágival, ha együtt dolgozunk. Szerencsére szeretünk közösen tevékenykedni, alkotni. Söcsi

ISTEN GYERMEKE LETTEM

MEGSZÜLETTEM Belsõ Botond 2007. november 25. Berhida, Belsõ Tamás és Andrea 2. gyermeke

Kertész Laura 2007. december 9-én Kertész Ákos és Zsuzsa 3. gyermeke Balatonalmádiban

Sinka Dorottya 2007. december 23-án Veszprém, Szent Mihály Bazilika Soós Milán 2008. január 13-án Devecserben

Harczos Rita Zsófia 2007. szeptember 26-án Harczos Attila és Marcsi 2. gyermeke Pápán

Vásárhelyi Mária Anna 2008. január 15-én Vásárhelyi Dániel és Ágnes 4. gyermeke Veszprémben

Gyerekszáj Dolgoztam a kórházban és jött értem a párom és a két fiunk, Márk és Péter. Út közben látták a feltámadási körmenetet. Mikor beszálltam a kocsiba, Péter megkérdezte: - Anya tudod, milyen ünnep van ma? Kíváncsi voltam mit mond, ezért visszakérdeztem: - Nem, miért, te tudod? Erre õ: - Képzeld, megtámadták Jézust! Csizmadia család

Búcsúi misén András napkor Péter atya János apostolról mondja: - János apostol jól emlékezett mindenre, minden eseményre és a napnak minden szakára és ezt le is írta az evangéliumában. Ágika ezt hallva felkiáltott mellettünk: Anya, de vicces az Atya , a Napnak nincs is szakálla. S délután, mikor ellátogatott hozzánk uzsonnára az Atya így fogadta: Gyertek, mert megjött a vicces tisztelendõ bácsi!

Apa és Ágika zseblámpáznak: Apa szól: - Ágika kapcsold le a zseblámpát mert hamar kiég! Ágika: - Tényleg kiég apa, akkor biztos túl gyönge erõsség van benne!

Gelencsér család

Véleményeket, cikkeket, keresztelési és családos fényképeket, újabb elõfizetéseket az alábbi címre várjuk:

Kiadja a Reményforrás Egyesület és a Veszprémi Fõegyházmegye Családpasztorációs Irodája

Családpasztorációs Iroda, 8460 Devecser, Miskei u. 47. Tel.: 88/223-960 Mobil: 30/436-2449, 20/770-4755 E-mail: [email protected] Ugyanitt kapható bõvebb felvilágosítás az újságban olvasható cikkek témájával kapcsolatban felmerült kérdésekre. www.ersekseg.veszprem.hu/intezmenyek/csaladpasztoracio

Fõszerkesztõ: Mód Miklós Szerkesztõ: Czaun-Kõrösi Edina, Fekete Gyöngyi Munkatársak: Bruckner Attila és Zsuzsa, Gerstmár Ferenc, Karikó Éva, Marosszékyné Csósza Mária, Papp Ármin, dr. Sallai János és Anikó, Sötét Béla és Csilla, Szabóné Takács Mária, Vásárhelyi Dániel, Wéber Tünde ISSN 1788-4144 Készült a TRADEORG Nyomdában, Fûzfõgyártelepen

27

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tûz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedbõl és melegedbõl, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik. Weöres Sándor