GÁCSI MÁRIA DR január

GÁCSI MÁRIA DR. SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁGAZATBAN

2002. január

1

Szociális párbeszéd az egészségügyi ágazatban A dolgozat a HU-0104-01. „Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése” c. projekt 1. számú feladatának végrehajtása céljából, az egészségügyi ágazat szociális dialógusának tényfeltáró tanulmányaként született. A tanulmány célja a humán egészségügyi ágazatról, az ágazatban folyó szociális párbeszédről alapvető információk és dokumentumok összegyűjtése és közlése, különös tekintettel az egészségügyi ágazat jellegére és struktúrájára, a munkaügyi kapcsolatok szereplőire, az ágazati – kormányszintű – megállapodások ismertetésére, a szakszervezetektől kapott információkra, és a munkáltatói szervezetekre. 1.Az egészségügyi ágazat általános jellemzése: Magyarországon az 1997. évi – az Egészségügyről szóló - CLIV. Törvény határozza meg az egészségügyi ellátás, az egészségügyi dolgozó, az egészségügyi szolgáltatás, az egészségügyi szolgáltató, az egészségügyi intézmény és az egészségügyi hatóság fogalmát és szakmai tartalmát. Az egészségügyi szaktörvény előírásai és végrehajtási rendeletei- tulajdonosi formától és a fenntartótól függetlenül –hatályosak az egészségügyi hatóság (az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat- továbbiakban: ÁNTSZ) által kiadott működési engedély alapján tevékenykedő egészségügyi szolgáltatókra. Az egészségügyi törvény alapján a teljes egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók és az egészségügyi szakhatóság együttesen képezik tágabb értelemben az egészségügyi ágazatot. Az egészséghez és a szociális biztonsághoz való alapvető állampolgári jogot az 1949. évi XX. Törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/D és 70/E.§.-ai deklarálják. A Magyar Köztársaság

a

szociális

biztonsághoz

való

jogot

az

ellátó

intézményrendszer

megszervezésével és a társadalombiztosítás útján nyújtja állampolgárai számára. Az

2 egészségügyi ellátó rendszer alapvetően közszolgáltatásként, adó és járulék bevételekből származó közfinanszírozással, közös kockázatvállalással, a szolidaritás elvén működik. Az állampolgári és a kötelező egészségbiztosítási jogon járó egészségügyi szolgáltatások megszervezése, biztosítása- az intézményrendszer fenntartása, működtetése- az állam és a helyi önkormányzatok alkotmányos alapfeladata. Az 1990. évi – a helyi önkormányzatokról szóló – LXV. Törvény 107.§(1) bekezdése szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába került a korábban a tanácsok kezelésében, illetve irányítása alatt álló egészségügyi intézmények vagyona. Így a rendszerváltozást követően az egészségügyi ágazatban a közszolgáltatást nyújtó állami egészségügyi intézmények- hozzávetőlegesen- 95%-a a helyi önkormányzatok tulajdonába került, és a kötelező egészségbiztosítási szolgáltatások megszervezése is az önkormányzatok alapfeladata lett. Állami tulajdonban az ágazati minisztériumok fenntartásában működő ágazati

és

országos

egészségügyi

intézmények,

szanatóriumok

maradtak:

az

orvosegyetemek és klinikák, a honvédelmi, belügyi és büntetés végrehajtási, a vasútiegészségügyi, a progresszív betegellátás országos intézményei, valamint az országos szintű rehabilitációs feladatokat ellátó kórházak és szanatóriumok. A tulajdonviszonyok tekintetében az ágazatban a köztulajdon a meghatározó mind a fekvőbeteg, mind a járóbeteg szakellátást nyújtó közszolgáltatásban. A közfeladatok ellátásában az egyházak az állami tulajdonból visszakapott kórházak fenntartásával vesznek részt. Közfinanszírozás segítségével pl. a katolikus, református egyház és az izraelita felekezet működtet fekvőbeteg szakellátást. Az egészségügyi szolgáltatók működési engedélyezésének szakmai feltételeit, így a munkavállalók feladathoz rendelt szakképzettség szerinti összetételű minimális létszámát, a gép- és műszerellátottságot, infrastrukturális, építészeti előírásokat - szakmák szerint jogszabály tartalmazza. Ezeknek az előírásoknak az egészségügyi közfeladatot ellátó intézmények és szolgáltatók többsége- a szükséges pénzügyi forrás hiányában -nem tud eleget tenni, így ideiglenes működési engedéllyel rendelkeznek. A magántulajdonú, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (továbbiakban: OEP) szerződéses jogviszonyban nem álló szolgáltatók működési engedélyt csak a jogszabályi előírások teljes körű teljesítése esetén kaphatnak, gazdálkodásukat a piaci viszonyok - a fizetőképes kereslet – határozza meg.

3 Az állami feladatokat ellátó intézmények működési, fenntartási, fejlesztési bevételei az állami, önkormányzati, társadalombiztosítási költségvetésből, és egyéb saját bevételeiből, alapítványi támogatásokból származnak. Az 1997. évi - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló –LXXXIII. Törvény és végrehajtási

rendeletei

alapján

az

OEP-pel

szerződésben

álló

egészségügyi

közszolgáltatók finanszírozása többcsatornás. Bár gazdálkodásukat nem tisztán a piaci viszonyok határozzák meg, működési zavarok jellemzik a gyógyító intézményeket költségvetési tervező munkájuk nehézségei, kiszámíthatatlansága miatt. Az 1990-től 2000-ig tartó kétszámjegyű infláció, és a folyamatos pénzügyi forráskivonás azt eredményezte, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének növekedése ellenére az egészségügyre fordított költségek reálértéke a felére csökkent. Ezt a tényt az egymást követő kormányok elismerték. A pénzhiány az ágazatban a szociális partnerek között folyamatos feszültséget tart fenn. Az OEP által finanszírozott körben az intézmények, szolgáltatók fenntartási költségei – fejlesztés, beruházás, nagy értékű műszerek beszerzése, rekonstrukció – a tulajdonos, illetve a fenntartó feladata. Jelenleg sem megoldott az amortizáció elszámolása, nem igényelhetik vissza a szolgáltatók az általános forgalmi adót (áfa). A helyi önkormányzatok más alapfeladataik (például oktatás, szociális ellátás) biztosításához hasonló módon az állami költségvetésből nem kapnak egészségügyi fenntartói kötelezettségeik teljesítéséhez normatív támogatást. Az állami tulajdonú, ágazati fenntartású egészségügyi intézmények fenntartási költségeit az illetékes szaktárcák költségvetése tartalmazza (Egészségügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium,

Belügyminisztérium,

Igazságügyi

Minisztérium).

Az

orvosegyetemek

felsőoktatási feladatait, e feladatokkal kapcsolatos fejlesztési, fenntartási költségeit az Oktatási Minisztérium az állami költségvetésből, illetve az egyetemek egyéb külső bevételeikből együttesen finanszírozzák. A klinikák gyógyító működési költségei az OEP-pel kötött szerződésből származnak. A vasút-egészségügyi intézmények fenntartása, működtetése az egészségügyi ellátásban speciális helyzetet jelent. A többségi állami tulajdonú Magyar Állam

Vasutak

Részvénytársaság

(MÁV)-

dolgozóinak-

az

OEP

és

a

Vasutas

Társadalombiztosító nyújt a közlekedési és vízügyi ágazatban ágazat-specifikus ellátást. A közszolgáltatást végző egészségügyi intézmények, szolgáltatók működési bevételei döntő mértékben az OEP-től származnak. A bevételeket az Egészségbiztosítási Alap zárt

4 gyógyító-megelőző kasszájának- az Országgyűlés által eldöntött- szakfeladatonként elkülönített kiadási költségvetése határozza meg. A költségvetés keretein belül az egészségügyi szolgáltatás ellenértékét - a szolgáltatókkal kötött szerződés szerint - a finanszírozási jogszabályok alapján utalja át az egészségbiztosítási pénztár. Az. OEP-től származó bevétel nem az egészségügyi szolgáltatás tényleges költségeit- munkabér, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, műszer, hotelszolgáltatás és egyéb rezsi –téríti meg. A finanszírozási jogszabályok állandó – éven belül többszöri – változása, a kötelező feladatok költségvetési fedezetének az éves inflációt sem ellentételező alultervezése az egészségügyi intézmények eladósodását eredményezte. Az 1992. évig egységesen költségvetési intézményként működő egészségügyi szolgáltatók köréből elsőként a háziorvosi alapellátás került ki - a praxisba bejelentkezett lakosság száma, korösszetétele, a háziorvos szakképzettsége, területi ellátási kötelezettség teljesítése alapján az OEP-pel kötött szerződés szerinti finanszírozással. A praxisok működtetésével kezdődött el az egészségügyi privatizáció. A vállalkozási formában működő háziorvosi ellátásban az orvosok a 2000. évi II. törvény alapján a működtetési jogot tulajdonba kapták. Törvényes lehetőségük van a rendelők és műszerek megvásárlására is

az önkormányzatoktól, a

fenntartási kötelezettség átvállalásával. A teljes magánosítás folyamatát a pénzhiány akadályozza. A működtetés privatizációja 1996.-tól a fogorvosi és a foglalkozás-egészségügyi járó-beteg

szakellátásban

a

kötelező

egészségbiztosítási

ellátások

körének

és

finanszírozásának szűkülése miatt folytatódott, és vált csaknem teljessé napjainkig. A háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi és a foglalkozás–egészségügyi szolgáltatóknál dolgozók kikerültek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, érdekérvényesítő képességük csökkent. A 2001. évi CVII. törvény rendelkezik az orvosi tevékenység végzésének formáiról. A törvény 2003. január 1-jétől vezeti be az orvosi tevékenység szellemi szabad foglalkozás keretében történő végzésének lehetőségét. 1993-tól a fekvőbeteg szakellátás teljesítmény-arányos finanszírozása az intézmények saját aktív és krónikus kapacitás tervezése alapján kezdődött el. Ezt nem követette 1996–ig az intézmények tényleges teljesítménye szerinti szerződés - módosítása és finanszírozása a társadalombiztosító részéről. Több kórház eladósodása ebben az időszakban –saját hibáján kívül – kezdődött meg. Ehhez járult az 1992.–ben hatályba lépett közalkalmazotti törvény – hatásvizsgálat és költségvetési fedezet nélkül bevezetett – 13. havi illetmény-fizetési kötelezettsége. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1993. évi költségvetése a 13. havi

5 illetmény kifizetésére fedezetet nem, csak a kamatmentes hitel felvételének lehetőségét biztosította. Ez a tervezési hiba, pl. a fekvőbeteg szakellátásban 11–12 md. forint tartós bértömeg-hiányt okozott. A 13. havi illetmény fedezetét és a ki nem fizetett - hozzávetőleg 20 md forint összegű - ügyeleti díj béradósságát az egészségbiztosítás költségvetése jelenleg sem tartalmazza. l992.-től a munkajogi törvények az egészségügyi ágazatban dolgozók többségét a közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszony hatálya alá rendelték. A közfeladatok ellátásának vállalását, a költségvetési korlátokkal behatárolt alkupozíciót, a versenyszféránál alacsonyabb munkabért, a fokozott elvárást, a jogalkotó garantált illetmény-előmeneteli rendszerrel,

tisztességes

munkavégzés

esetén

fokozott

védelemmel,

egzisztenciális

biztonsággal és a szociális párbeszéd- törvényben- országos szintig előírt intézményrendszerével kívánta honorálni. Az egészségügyi hatósági intézményekben dolgozók a köztisztviselői, az állami és önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozók a közalkalmazotti, a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú dolgozói a szolgálati jogviszony hatálya alá tartoznak. A nem költségvetési intézmények alkalmazottai a Munka Törvénykönyve (MT) szerinti munkavállalók. A közalkalmazotti jogviszony hatályát – az 1992. évi XXXIII. Törvény /Kjt./ 1. § szerint – nem a közfeladat, hanem a munkáltató költségvetési szervként való működése határozza meg. Így a munkáltató működési formájának megváltoztatásával (átalakulásával) az azonos körülmények között, azonos feladatot ellátó egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonya munkavállalói jogviszonyra változik. Ezzel az átalakulással a dolgozó elveszíti a törvényben és az ágazati végrehajtási rendeletekben garantált juttatásokhoz való jogát, egzisztenciális biztonságát. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 2001. évi módosításával az addig a törvény hatálya alá tartozó dolgozók 1/3-a lett munkavállaló. Jogviszonyukat ebben az esetben nem a munkáltató működési formája, hanem a feladat határozza meg.

6 Az 1992-es munkajogi szabályozás alapelveit nem követte a költségvetési tervezés és a finanszírozás. Az egészségügyi átlagkeresetek a nemzetgazdasági ágak között az első harmad helyett tartósan az utolsó helyeket foglalták el. Ez az aránytalanság állandó bérfeszültséget okoz. Az egészségügyi közkiadások 50%-os reálérték vesztése a bérszínvonalra is vonatkozik, melynek következménye a szakképzett munkaerő elvándorlása. Az Európa Uniós normáknak megfelelő szakképzési és továbbképzési rendszer mellett az egészségügyi szakképzésre (középfokú és felsőfokú) jelentkezők száma radikálisan csökken a létminimum körüli keresetek miatt. Az egészségügyi ágazat gazdasági helyzetére jellemző, hogy az Egészségbiztosítási Alap (E.Alap) gyógyító-megelőző kasszájának 2000-2001-2002. évi költségvetéseit az 1999.évi szinten tartott - az éves inflációt sem kompenzáló – dologi költségvetési kiadással fogadta el az

Országgyűlés.

Ehhez

a

pénzügyi

forráskivonáshoz

adódik

a

közalkalmazotti

illetményrendszer bevezetése óta halmozódó költségvetési béradósság. Az egészségügyi működési költségnek átlagosan 60%-a bér-, 40%-a dologi költség A számított bértömeg 20%-os emelésével ígért a Kormány 2001-re kiemelt, átlagban 20%-os keresetnövekedést az ágazatban. Az országos minimálbér 2001. évi 50%-os növekedése bruttó 40.000 forintra az ágazatban dolgozók 49%-át érintette. *Munkáltatói szinten sem a kötelező béremelésnek sem a teljesítmény szerinti differenciálásnak nem volt meg a pénzügyi fedezete. A kórházak gazdasági helyzetéről saját felmérést végzett és közölt a szociális partnerekkel a Magyar Kórházszövetség. A közalkalmazotti illetmény előmeneteli-rendszer összeomlott. A szakképesítés és a szakmai gyakorlat, tapasztalat garantált honorálására alkalmatlanná vált a közalkalmazotti illetmény-besorolás alapjául szolgáló illetmény tábla. A bérfeszültség munkáltatói szintenpénzügyi forrás hiányában kezelhetetlen volt. A helyzet –költségvetés módosítás nélkülelőreláthatólag romlani fog 2002.-ben a 25%-kal 50000 forintra emelt minimálbér okozta bértorlódással, a 7,75%-os ágazati átlagot jelentő keresetnövekedési lehetőséggel. Az ágazati bruttó bérek alacsony szintjéért felelős az a több cikluson átívelő kormányzati gyakorlat is, amely a reálkereset csökkenést, illetve a bérfelzárkóztatási ígéretek teljesülésének elmaradását rendszeresen egyszeri kereset-kiegészítéssel kompenzálta,

7 amelynek bértömegét nem építette be a következő év költségvetésének tervezési bázisába. Így munkáltatói szinten a szabad béralku korlátozott. Jelenleg az Egészségügyi Minisztérium az ágazat konszolidációjához középtávon 500 md. forint plusz forrást tart szükségesnek. A tervekben a szakellátási kapacitások folyamatos csökkentése, az intézmények tömeges átalakulása szerepel non-profit szervezetté. Ezzel az egészségügyben jelenleg többségében közalkalmazottként dolgozók munkavállalókká válnak, és velük szemben az állam kötelezettségvállalása csökken. A fenntartáshoz, fejlesztéshez, beruházás megtérüléséhez az ágazatban dolgozók bérének felzárkóztatásához, az intézmények adósságállományának szanálásához szükséges pénzügyi forrás nélkül vagy a lakossági terhek növekednek meg, vagy tovább csökken az egészségügyi ellátás színvonala. A magyarországi megbetegedési és halálozási statisztikai adatok, jövedelmi viszonyok, a szegénységre vonatkozó szociológiai elemzések ismeretében az egészségügyi ágazat konszolidációja a munkavállalói, munkaadói és a szakmai szervezetek véleménye szerint nem tűr halasztást. A rendszerváltozást követően a szociális párbeszéd a sokszereplős ágazatban munkahelyi szinten a költségvetés nyújtotta szűkös lehetőségektől behatárolt keretek között folyt a munkáltatók és a szakszervezetek között. Az 1993. évi első-az akaratuk ellenére a szociális partnerekre kényszerített- üzemi és közalkalmazotti tanácsi választások után kezdték tanulni a szereplők a dolgozók részvételi jogainak gyakorlását, amely a közalkalmazotti körben korlátozott. A fenntartó önkormányzatoknál és a szaktárcáknál ágazati szinten a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.évi XXXIII. Törvény (Kjt.) írja elő a szociális párbeszéd kötelezettségét, amely a gyakorlatban ágazatonként eltérő módon és rendszerességgel folyik. Az egészségügyi ágazathoz az ágazati szociális párbeszéd szempontjából az Egészségügyi Minisztérium fenntartásában és irányításával, valamint a helyi önkormányzatok tulajdonában és fenntartásával működő intézmények képviselői tartoznak

8

A közalkalmazottak egészét érintő, áttételesen a munkavállalók helyzetére is hatást gyakorló, átfogó konzultációk és megállapodások fóruma 1992-től a Közalkalmazotti Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (továbbiakban: (KIÉT) volt 2001.-ig. A KIÉT munkavállalói oldalát az ágazatok meghatározó, reprezentatív szakszervezetei alkották. Ezen a fórumon szembesült a Kormány a közalkalmazottakra tervezett intézkedéseinek hatásaival, végrehajthatóságával önkormányzati és munkahelyi szinten, érzékelhette a várható konfliktusokat. Ezt a fórumot a kormány 2001.-ben, az érintett szakszervezetek tiltakozása ellenére - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításakor - megszüntette. A KIÉT helyett létrehozott új fórum, a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT), melynek munkavállalói oldalát a szakszervezeti konföderációk alkotják. 2. Az egészségügyi ágazat struktúrája: 2.1 Az egészségügyi ágazat szakágazati besorolása a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozása rendszerében, a Központi Statisztikai Hivatal KSH-TEÁOR szerint: 851- Humán-egészségügyi ellátás- alágazaton belül 8511- Fekvőbeteg-ellátás- szakágazat 8512- Járóbeteg-ellátás- szakágazat 8513- Közegészségügyi és járványügyi ellátás- szakágazat 8514- Mentőszolgálat- szakágazat 8515- Vérellátás- szakágazat 8519- Egyéb humán egészségügyi tevékenység- szakágazat A KSH Országos Statisztikai Adatgyűjtő Programja (OSAP) alapján a KSH és az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja (GYÓGYINFOK) gyűjt az ágazatban a szolgáltatóktól az ellátásra, létszámra és a keresetre vonatkozó adatokat. Az adatszolgáltatás a 2000. évben a 154/1999.(X. 22) Kormány rendelet alapján volt kötelező. Az 1998. évi kormányzati struktúra-változásig az egészségügyi és szociális ágazat a Népjóléti Minisztérium irányításához tartozott. 1996-ig a KSH a két alágazat adatait együtt gyűjtötte és közölte. 1998-ban a népjóléti ágazatból a szociális ellátás az új Szociális és Családügyi Minisztériumhoz,

az

Minisztériumhoz került.

egészségügyi

ellátás

szakmai

irányítása

az

Egészségügyi

9

Az

egészségügyi

ágazati

szintű

érdekegyeztetés

fóruma

az

Egészségügyi

Minisztériumban működik, de más szakminisztériumban is folyik esetenként konzultáció és egyeztetés a speciális ágazati ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók vonatkozásában. 2.2 Az egészségügyi ágazat jellemzése ágazati minisztériumi irányítás és ágazati szintű érdekegyeztetési fórumok szerint: Minisztérium

Egészségügyi Minisztérium (EüM)

Képviselt egészségügyi szolgáltatók, munkavállalók Az EüM és a helyi önkormányzatok fenntartásában működő fekvőés járó-beteg szakellátás, közegészségügyjárványügy, mentőszolgálat, egyéb egészségügyi tevékenység, egyházi intézmények egészségügyi dolgozói, klinikai egészségügyi közalkalmazottak

ágazatilag a Minisztérium Az felsőoktatáshoz tartozó orvosegyetemek közalkalmazottai A HM központi fekvő- és Honvédelmi járó-beteg intézményeinek Minisztérium (HM) közalkalmazottai, és a hivatásos állományú egészségügyi dolgozók. 5 fekvőbeteg intézmény, kb: 3000 fő, ebből 2600 közalkalmazott BM központi fekvő- és Belügyminisztérium járó-beteg szakellátása, a (BM) megyei kapitányságok járó-beteg szakellátása és a hivatásos állományú eü. dolgozók. 1 központi fekvőbeteg intézmény: 1700 eü. dolgozó, 90%-a közalkalmazott Oktatási (OM)

Ágazati szintű érdekegyeztetési fórum

Egészségügyi dolgozókat képviselő ágazati reprezentatív szakszervezetek Az egészségügyi Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók közalkalmazottak ágazati érdekegyeztető Demokratikus Szakszervezete- EDDSZ fóruma: 1992. Egészségügyi és reprezentatív Szociális Érdekegyeztető Nem Fórum (ESZÉF) résztvevők: Önálló 1995-töl Népjóléti Mentődolgozók Érdekegyeztető Tanács Szakszervezete (MÖSZ) Közegészségügyi (NÉT) 1998-tól a szociális ágazat Szakszervezet (KSZ) kivált.2001-től Egészség- Orvosegyetemek ügyi Ágazati Érdekegyez- Szaksz.Szöv. (OSZSZ) tető Fórum alakulóban. Felsőoktatási Érdekegyez- Orvosegyetemek Szaktető Tanács (FÉT) szervezeti Szövetsége (OSZSZ) 1992. Honvédelmi Érdekegyeztető Tanács (HOVÉT) 1998-tól Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF) keretében

Honvédelmi Dolgozók Szakszervezete (HODOSZ) (közalkalmazottak) Honvéd Szakszervezet (HSZ) hivatásos állományúak

1992-től Belügyi Belügyi és Rendvédelmi Érdekegyeztető Tanács Dolgozók Szakszervezete (BÉT) keretében BRDSZ (közalkalmazottak és hivatásos állományúak)

Az egészségügyi ágazatban dolgozók több mint 90%-ának élet- és munkakörülményeiről ágazati szinten az Egészségügyi Minisztérium a döntés-előkészítő, az EüM irányítása alá került 2001-től az OEP is.

10

2.3 Az egészségügyi ellátás intézményi rendszere a TEÁOR szerint (2000. év): (Forrás: Magyar Kórházszövetség, KSH 2000. Évkönyv) Fekvőbeteg szakellátás: (forrás: Magyar Kórházszövetség) Önkormányzati: 111 (ebből 3 közhasznú társaság) EüM fenntartású országos intézmény: 18 HM, IM, BM, OM(Orvosegyetem), MÁV: 16 (ebből 1 közhasznú társaság) Egyházi, alapítványi, vállalkozói: 9 (ebből 4 közhasznú társaság(KHT) és 1 korlátolt felelősségű társaság (KFT) Összesen: 154 Járóbeteg szakellátás: -Szakorvosi rendelő intézetek: 107, ebből 9 nem önkormányzati,(1KHT, 6KFT, 1Rt, 1Gmk) -Gondozó intézetek és állomások: 606 -Háziorvosi praxisok: 6689 Országos Mentő Szolgálat (OMSZ): -Mentő Kórház 2001-ben összevonva az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézettel (OBSI) -Mentés, betegszállítás: 1 országos központ (OMSZ) és 200 állomás Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ): 1 országos, 6 regionális központ, 61 állomás Közegészségügyi és Járványügyi ellátás: Hatóság: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) 1 országos hivatal, megyei központok, városi és fővárosi kerületi ÁNTSZ-ek 2 országos intézet: Országos Közegészségügyi Központ és Országos Epidemiológiai Központ

3. A TEÁOR szerinti egészségügyi ágazat foglalkoztatási szerkezete: -

a fő- és részfoglalkoztatásban dolgozók száma,

-

a szakágazatonkénti foglalkoztatás,

-

a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) szerinti besorolás,

-

az egészségügyi ágazatban meghatározó szakmák szerinti foglalkoztatás,

-

az alkalmazotti (munkaviszony, köztisztviselői, közalkalmazotti, szolgálati jogviszony) vagy vállalkozó és egyéb jogviszonyban végzett tevékenység szerinti megoszlás

szempontjai alapján jellemezhető. A tanulmány adatai a Központi Statisztikai Hivatal 2001 évi Évkönyvéből és tájékoztatóiból, az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja (GYÓGYINFOK) 2000. évre vonatkozó- az OSAP 1626/00 –adatainak felhasználásával készült- 2001 évi létszám és bérstatisztikai összefoglalójából, valamint az egészségügyi ágazatban működő munkavállalói és munkáltatói szervezetektől származnak.

11

3.1. Az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak száma fő- és részfoglalkoztatású bontásban (2000. december 31.-i állapot) a KSH OSAP 1019/00 szerint (forrás: GYÓGY-INFOK) Adatszolgáltatók köre: helyi önkormányzatok, valamennyi egészségügyi és szociális intézmény, illetve vállalkozás (non-profit szervezet, állami, önkormányzati, MÁV, egyházi, alapítványi, magán stb.) Megnevezés

Természetes személyek (fő)

Főfoglalkozású

172 521

Részfoglalkozású

15 488

Összesen

188 009

A humán egészségügyi ágazatban foglalkoztatott természetes személyek 91,76 %-a főfoglalkozású dolgozó, napi 8 órában, illetve heti 40 órában foglalkoztatott. 3.2. A Humán egészségügyi ellátásban foglalkoztatottak létszáma a TEÁOR szerinti szakágazati bontásban: Szakágazat

Megnevezés

OSAP 1019/00 Természetes személyek

(TEÁOR) (Fő)

Megoszlás (%)

8511

Fekvőbeteg gyógyintézeti ellátás

8512

Járóbetegek orvosi ellátása

8513

Közegészségügyi és járványügyi ellátás

104 455

55.56

57 835

30.76

5 995

3.19

8514

Mentőszolgálat

8 115

4.32

8515

Vérellátás

2 104

1.12

8519

Egyéb humán

3 424

1.82

Szakágazat nem 851

6 081

3.23

Összesen:

188 009

100.00

egészségügyi tevékenység

12

Az ágazatban foglalkoztatottak több mint fele (55,56 %-a) a fekvőbeteg-szakellátásban, közel 31 %-a járóbeteg-szakellátásban (szakrendelők, alapellátás, gondozó intézetek) dolgozik. 3.3. A betöltött állások száma alkalmazottak és vállalkozók szerinti bontásban: Betöltött állások száma 2000-ben: 179870, amelyből 170661 állást (94.88 %) alkalmazottak, 9209 állást (5.12 %) vállalkozók töltenek be. 3.4. A fekvőbeteg- és a járóbeteg-szakellátásban az orvosok és a szakdolgozók által betöltött állások száma (OSAP 1019/00): Megnevezés

Orvos

Szakdolgozó

Összesen

Betöltött állások száma Fekvőbeteg ellátás

Járóbeteg-ellátás

11 986

5697.87

54 931

14 163.89

66 917

19 861.76

A táblázat az ágazatban foglalkoztatottak 86,3 %-át kitevő fekvő- és járóbeteg-szakellátás alkalmazottainak megoszlását mutatja be orvosok és szakdolgozók szerinti bontásban. 3.5. A foglalkoztatottak száma az egészségügyi ágazat meghatározó szakmái szerint (forrás: KSH 2000. évi Évkönyve EüM adatok) Orvosok száma: - 1999-ben nyilvántartott orvosok száma: 46 560 fő ebből Dolgozó orvosok száma: 36 386 fő, - 2000. évben: Kórházi orvos:

11 986 fő

Házi orvos:

5 159 fő

Házi gyermekorvos:

1 570 fő

Foglalkozás-egészségügyi orvos:

3 400 fő

13 Mentő orvos:

151 fő

- Szakdolgozók száma 2000-ben: Kórházi ápoló és egyéb egészségügyi szakdolgozó: 54 932 fő Ápoló (összesen):

49 721 fő

Körzeti ápoló:

5 859 fő

Mentő ápoló:

2 862 fő

Védőnő:

5 005 fő

Szülésznő:

2 113 fő

Mentő tiszt:

342 fő

Gyógytornász: Asszisztens:

1 407 fő 25 169 fő

Magyarországon az orvosokat a Magyar Orvosi Kamara tartja nyilván a kiadott diplomák és a működési engedély, valamint munkahely szerint. A fekvő- és járóbeteg-szakellátásban átfedés van a dolgozó orvosok számában, mert a főfoglalkozás mellett mellékfoglalkozásban vagy vállalkozóként is dolgozik az orvosok egy része. A szakdolgozók körében az ápolók és az asszisztensek képezik a legnagyobb foglalkoztatotti létszámot. A védőnő, szülésznő, mentőtiszt és gyógytornász a szakdolgozók között felsőfokú végzettségű szakma képviselői. 3.6. Foglalkoztatási szerkezet közszolgálati jogviszony szerint (OSAP 1626/00) (forrás: GYÓGYINFOK, adatszolgáltatói kör az egészségügyi szakfeladatot ellátó intézményt fenntartó önkormányzatok önálló és egyéb egészségügyi intézményei, ezen szakfeladatot ellátó központi költségvetési szervek) Megnevezés

Átlaglétszám 200.év (fő)

Megoszlás (%)

126 744.08

94.79

Köztisztviselő

3 262.65

2.44

Egyéb kiemeltek (közhasznú

2 833.64

2.12

863.83

0.65

133 704.2

100.00

Közalkalmazott

munkavállalók, tábornokok, tisztek) Hibásan besoroltak Összesen

14

A táblázatból látható, hogy a közalkalmazottak teszik ki az egészségügyi ágazatban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 94.79%-át. A költségvetési intézmények átalakulása következtében arányuk az elkövetkező években radikálisan csökkenhet. 3.7.

A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) a foglalkozásokat a

tevékenységek szakmai jellegének megfelelően tartalmazza, az adott foglalkozás gyakorlásához szükséges szakképzettség, szakértelem figyelembevételével kialakított csoportosításban. A FEOR -t az 1993. évi – a statisztikáról szóló – XLVI. Törvény 6.§ f, pontja alapján 1994. január 1.-től kell alkalmazni. A FEOR követi a nemzetközi foglalkozási osztályozás (ISCO-88) alapelveit, melyben a „foglalkozás” megnevezés a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalmából indul ki. A FEOR 9 főcsoportból áll, a foglalkozásra, mint alapegységre négy-számjegyes, a felhasználók igényei szerint további számjegyekkel bővíthető. A foglalkozási osztályozás négy-számjegyes rendszeres jegyzékét a KSH 9029/1993. számú közleménye tartalmazza.

3.8. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak csoportján belül az egészségügyi ágazati szakmák FEOR szerinti besorolása, foglalkoztatási szerkezete, a 2000. évi bruttó átlagjövedelem feltüntetésével. (forrás: GYÓGYINFOK, OSAP 1626/00 adatgyűjtés alapján) FEOR főcsoport (1-től 9-ig) ezen belül FEOR kód szerint 0. Fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásai

Bruttó jövedelem

Átlaglétszám (fő)

Létszámmegoszlás (%)

653.4

0.49

89 987

4 399

3.29

173 070

2 313

1.73

161 754

301

0.22

262 987

(Ft/fő/hó)

1. Törvényhozók, országos igazgatási, érdekképviseleti vezetők - Ebből eü. részlegek orvos vezetői - Ebből eü. intézetek igazgatói

15 2. Egyetemi, főiskolai képzettség, önálló alkalmazást

25 216

18.86

112 335

igénylő foglalkozások, ebből: - 2212 Szakorvos

8 613

128 259

3. Egyéb felsőfokú vagy középfokú végzettséget igénylő foglalkozás, ebből: -3211 Általános ápoló -3212 Szakápoló -3232 Szakasszisztens -3231 Általános asszisztens -3239 Egyéb asszisztens

59 874.4

44.78

70 184

16 213.5

67 486

11 983.7

73 566

10 240.7

72 857

5 896

65 947

5 387.4

65977

4.Irodai és ügyviteli jellegű foglalkozások, ebből:

7944.3

5.94

54 553

4193 Irodai adminisztrátor

4 492.5

50 096

5.Szolgáltatás jellegű fogl. ebből 5320 Eü., oktatási

9 729.8

7.28

57 812

szolgált. (pl: segédápoló, beteghordó, műtőssegéd) 7 904.9 6. Mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások 7. Ipari és építőipari foglalkozások.

58 024

263.3

0.20

52 653

4 507.3

3.37

60 110

5 122.9

3.83

72 088

15993.8

11.96

42 842

8. Gépkezelők, gépjárművezetők, összeszerelők 9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások 9119 Egyéb takarítók és

4385.3

42 432

9119 Intézményi takarítók

4148.3

40 021

FEOR főcsoport összesen

133 704

hasonló egyszerű fogl.

100.00

76 215

16

A FEOR főcsoport szerinti besorolás alapján az egészségügyi ágazat foglalkoztatási szerkezetére jellemző, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak többsége: - 45%-a a 3. főcsoportba (egyéb felsőfokú, középfokú végzettséget igénylő foglalkozások) - 19% -a a 2. főcsoportba (egyetemi, főiskolai képzettség, önálló alkalmazást igénylő foglalkozások), a KSH szerint a szellemi foglalkozásúak körébe tartozik, felső- és középfokú végzettségű és szakképzettségű dolgozó. - 12% a 9. főcsoportba (szakképzettséget nem igénylő – egyszerű – foglalkozások) - 7.3% az 5. főcsoportba (szolgáltatás jellegű foglalkozások) sorolt, a főcsoport 81% -át a középfokú szakképzettséggel nem rendelkező beteghordók, műtőssegédek, segédápolók alkotják A két utóbbi nagyobb létszámú foglalkozási csoport a KSH besorolás szerint a fizikai foglalkozásúak körébe tartozik, ebből a 12 %-ot kitevő alkalmazotti kör középfokú szakképzettséggel nem rendelkezik. A KSH 2000. január-decemberi, teljes éves tájékoztatója szerint a humán egészségügyi ellátásban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók: - 72% -a szellemi foglalkozású, létszámuk az előző év azonos időszakának 96.8% -a; - 28% -a fizikai foglalkozású, létszámuk az előző év azonos időszakának 96.2% -a. Az egészségügyi ágazat táblázatban szereplő 2000.évi kereseti adatait felfelé torzítja az évközi reálkereset csökkenést kompenzáló központi bérintézkedés. A 15 md. forint összegű egyszeri juttatás az ágazat bértömegének 6%-át tette ki, de nem épült be az egészségügyi ágazat tartós bértömegébe, a 2001. évi költségvetés bázisába. 4. A humán egészségügyi ágazat kereseti viszonyai (KSH adatok alapján) Az 1997. évig a KSH a humán egészségügy és a szociális ellátás kereseti adatait együtt gyűjtötte és közölte. 1997-től állnak rendelkezésre a humán egészségügyi ágazat önálló létszám és bérstatisztikai adatai. A nettó kereseti adatok munkáltatói szinten a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék átlagos mértékével a bruttó keresetekből számított adatok.

17 4.1; Az egészségügyi átlagkereseteket, az átlagkereset növekedést, reálkereset növekedést a táblázat a költségvetési szféra és a nemzetgazdaság átlagával, az éves infláció mértékével, valamint a létminimum összegével hasonlítja össze.(forrás: KSH) Megnevezés

1. Egészségügyi bruttó átlagkeresete ft/fő/hó -Költségvetési szféra bruttó átlagkeresete ft/fő/hó -Nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetek 2. Egészségügyi nettó átlagkeresetek ft/fő/hó -Költségvetési szféra nettó átlagkeresete ft/fő/hó -Nemzetgazdasági nettó átlagkereset ft/fő/hó

Teljes évi tény 1997

1998

1999

2000

48 176

55 702

63 034

72 899

54 063

63 820

76 760

86 210

57 270

67 764

77 187

87 645

33 509

39 055

43 318

48 578

36 514

43 181

50 240

55 248

38 145

45 162

50 076

55 785

92%

82%

82%

83%

89%

87%

82%

85%

121.5

115.6

114.4

115.6

122.3

118.3

116.1

113.2

123.2

118.0

119.2

112.3

118.3

114.3

110.0

109.75

3.3

2.0

1.6

2.5

4.9

3.6

2.6

1.5

5.2

1.0

5.0

1.1

39 120

43 895

48 444

3. Egészségügyi/Nemzetgazdasági bruttó átlagkereseti index Egészségügyi/Költségvetési szféra bruttó átlagkereseti index 4. Egészségügyi bruttó átlagkereseti index (előző év=100) -Nemzetgazdasági bruttó átlagkereseti index - Költségvetési szféra bruttó átlagkereseti index 5. Fogyasztói árindex (előző év=100) 6. Egészségügyi reálkereset növekedés % - Nemzetgazdasági reálkereset növekedés % - Költségvetési szféra reálkereset növekedése % 7. Létminimum 1 háztartásra számítva 1 felnőtt+ 1 gyermek (vö. a nettó keresettel) ft/fő/hó

18

A táblázat 1997-2000 között az ágazati átlagkereset alakulását a nemzetgazdasági és a költségvetési szféra átlagkereseteivel összevetve tartalmazza, feltüntetve a fogyasztói árindexnövekedést, és az ágazatban meghatározó családtípus létminimumadatait. Az egészségügyi átlagkereseteket a nemzetgazdasági és a költségvetési szféra átlagkereseteihez hasonlítva, a táblázat bemutatja az egészségügy elmaradását, százalékos beállását. 4.2; Az egészségügyi közalkalmazottak 2000. évi bruttó átlagkeresetének szerkezete a fekvő- és járó beteg ellátás intézmények csoportjaiban (forrás: GYÓGYINFOK reprezentatív minta) Intézményi csoportok Kereseti elemek ft/fő/hó

Fővárosi

Megyei

Városi

Önálló szakrendelői

önkormányzati

önkormányzati

önkormányzati

intézmények

intézmények

intézmények

intézmények

Teljes havi

77 643

65 306

61 347

64 110

átlagkereset

(100%)

(100%)

(100%)

(100%)

(ft) ,

48 492

42 283

40 376

46 441

a teljes kereset % -a

62.45%

64.7%

65.8%

72.4%

Pótlék (ft)

9 228

9 118

8 278

5 094

a teljes kereset % -a

11.8%

13.96%

13.5%

7.9%

11 212

8 085

6 557

8 771

14.4%

12.4%

10.7%

13.7%

Ügyelet, készenlét

5 761

3 705

3 825

(ft) a teljes kereset

7.4%

5.7%

6.23%

-

Túlmunka (ft) a

1 313

739

503

228

teljes kereset % -a

2.5%

1.13%

0.81%

0.35%

Egyéb kereset-

1037

1376

1808

3180

1.33%

2.1%

2.9%

4.96%

Havi alapilletmény

Illetmény kiegészítés (ft) a teljes kereset % -a

% -a

kiegészítés

Tartós kereseti elemek: alapilletmény, a 13. havi illetmény, a jogszabályokban előírt

19 pótlékok, a jogszabályban vagy kollektív szerződésben (KSZ) szabályozott illetménykiegészítés a munkáltató gazdasági eredményétől függően. Változó kereseti elemek: a kollektív szerződésben szabályozott pótlék, műszakpótlék, ügyeleti- készenléti és túlmunka díj, egyéb kereset-kiegészítés. 5. Az egészségügyi ágazat finanszírozása: Egészségügyi szolgáltató típusa szakágazatonként

Finanszírozás forrása Működési költség (bér és

Fenntartás, fejlesztés

Nagyértékű műszer,

dologi forrás)

forrása

infrastruktúra, beruházás forrása

1, Fekvőbeteg szakellátás Non-profit gazdálk. OEP-pel Központi és önkormányzati Állami költségvetés, címzett -állami költségvetési szerv

kötött szerződés alapján

költségvetési támogatás. A támogatás, önkormányzati

- önkormányzati

teljesítményarányos

szolgáltató egyéb külső

költségvetés

költségvetési szerv

finanszírozás. Egyéb külső

bevételei

Külső tőkebevonás (például

-állami, önkormányzati non bevételek, fenntartói profit szervezet

támogatás, biztosító

-egyházi intézmény

társaságok

-magántulajdonú szolgáltató OEP fin. nélkül profit-ori-

művese, CT, MRI), -Fenntartó -Saját bevételek

-Saját és külső tőkebefektetés

Fenntartó központi és

Fenntartó központi és

entált,vagy non-profit ,gazdálkodás 2, Járó beteg szakellátás

OEP-pel kötött szerződés

-állami, önkormányzati

alapján teljesítményarányos önkormányzati

önkormányzati költségvetés,

költségvetési szerv

finanszírozás, egyéb külső

költségvetés, egyéb

gazdálkodó szervezeteknél

- egyéb gazdálkodási forma bevételek

bevételek, gazdálkodó

saját és külső tőke.

-magán szakrendelések

szervezeteknél saját bevétel

-OEP, egyéb biztosítók, egyéni tarifák

-gondozó intézetek -háziorvosi praxisok

-OEP finanszírozás -OEP finanszírozás

-központi és önkormányzati -központi és önkormányzati költségvetés

költségvetés

-önkormányzati

-önkormányzati és saját

költségvetés és saját

befektetés

bevételek 3, Mentő szolgálat

Mentés mint állami feladat, Központi költségvetés

Központi költségvetés

-Országos Mentő Szolgálat központi költségvetési (OMSZ)- mentés, beteg-

finanszírozás, a

szállítás.

betegszállításnál OEP finanszírozás

-Egyéb betegszállítók

OEP és beteg finanszíroz.

-saját bevételből

- saját befektetésből

20 4, Közegészségügyi,

Központi költségvetés és

járványügyi ellátás:

egyéb külső bevétel

Központi költségvetés

Központi költségvetés

-ÁNTSZ -Országos intézetek 5, Vérellátás:

Központi költségvetés és

-Országos Vérellátó Szolgálat OEP (intézményektől)

Központi költségvetés és Központi költségvetés egyéb bevétel

(OVSZ)

Az egészségügyi ellátás körülbelül 95% -a közfinanszírozott közszolgáltatás. Az állami feladatok (mentés, közegészségügyi és járványügyi ellátás) teljes költségét a központi költségvetés, a gyógyító-megelőző ellátás működési költségeit az OEP, fenntartási-beruházási költségeit a központi és önkormányzati költségvetés finanszírozza. 1990 óta az egészségügyi közkiadások 50% -os reálérték vesztése miatt a lakosság kiadásai- a reáljövedelem csökkenése mellett –radikálisan növekedtek, a szolgáltatás színvonala romlott. Az egészségügyi közkiadások a GDP 5% -át nem érik el a kívánatos 8% -hoz képest, ez 400 US dollár/év/ ráfordítást jelent állampolgáronként.

6. Az E. Alap gyógyító-megelőző ellátások költségvetési előirányzatainak alakulása / Forrás: E.Alap költségvetési és végrehajtási Tv., KSH, Népjóléti Statisztikai Évkönyv / Költségvetési év 1997. évi tény

Gyógyító-megelőző

Év/év növekedési

kassza (md. forint)

index (előző év=100) (előző év=100)

257.103

Lakossági infláció

Egészségügyi infláció (előző év=100)

118.2

118.3

114.3

116.3

1998. évi tény

299.092

116.3

1999. évi terv.

350.166

117.1 terv.

1999. évi tény

338.876

113.3

110.3

110.9

358.8034

105.9

109.75

-

399.2989

111.3

109.6

-

2000. évi tény

2001. évi terv

21 Az 1997. februárban – az 1996. évi reálkereset csökkenés kompenzálására – egyszeri központi bérintézkedés történt az ágazati szakszervezettel kötött megállapodás alapján. A központi költségvetés tartalékából származó bértömeg nem épült be az E. Alap 1998. évi költségvetésébe, így tartós bérfejlesztést nem eredményezett. 1999-ben kétszer zárolták a gyógyító-megelőző kasszát, összesen 11.2 md. forintot. Ebből 6.9 md. forint a Kormány – EDDSZ 1998. évi megállapodása szerint a 13. havi bértömeg beépítésének második szakasza lett volna. A második zárolt összeg, 4.25 md. forint fejlesztési célt

szolgált.

A

kapacitás-fejlesztések

plusz

pénzügyi

forrás

nélkül

történtek.

Az eredeti terv előirányzat-növekménye 17.1% volt, a zárolások utáni tény 13.3%. Finanszírozás változás: új átutalási rend következtében 1 havi ellátmányi hiány, likviditási gondok intézményi szinten (forráskivonás!) Következmény: a kórházak adósságállománya nőtt, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 39 intézményt vizsgált, 1997-1999 között az adósságállomány 88%-kal, 5.3 md. forinttal emelkedett. 2000-re a tervezés bázisa 11.2 md. forinttal csökkent az 1999. évi elfogadott költségvetéshez képest. Dologi növekmény 0 %, az 1999. évi szinten tartva minden szakfeladaton (forráskivonás!). A 13. havi és ügyeleti béradósság nincs tervezve a Kormány–szakszervezeti megállapodás ellenére, mely szerint 2000. év végéig a teljes fedezetet biztosítani kell. Törvénymódosítás útján történt meg – többletforrás nélkül – az E. Alapból származó működési költségre vonatkozó beruházási, eszközbeszerzési tilalom feloldása. Következmény: előirányzat növekmény a tervezett 6%-os infláció alapján 5.9 % volt, a tényleges pénzromlás mértéke 9.8 %, júliusig reálkereset-csökkenés volt az ágazatban. 2001. évre a dologi előirányzat növekmény 0 %. A 2000. évben évközi új fejlesztések szintre hozása nem történt meg, ennek összege az ÁSZ szerint 2.7 md. forint volt. Az új fejlesztésekre nincs előirányzat tervezés, miközben az EüM. költségvetési fejezetében új CT, MRI beruházás szerepel. Az 50%-os új országos minimálbérnek és a 20%-os bérfejlesztésnek intézményi szinten nincs fedezete. A Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) 2001. március, június és szeptember végén összesítette a 154 kórházból 126-136 által megküldött adatokat. Összegezve a jelentések megállapították, hogy a fekvőbeteg

22 intézmények konszolidációja tovább nem halasztható. Az intézmények adósságállománya a megszorító intézkedések ellenére folyamatosan növekszik, a pénzhiány helyenként komoly működési zavarokat okoz. Az egészségügyi ágazatban tovább nőtt a bérfeszültség és a szakképzett munkaerő hiánya. Nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi forrás műszer, gyógyszer, ápolást segítő eszköz beszerzésére, felújításra, rekonstrukcióra, több műszakos létszám fejlesztésére az ügyeleti túlmunka csökkentése céljából. 7. Várhatóan milyen mértékben és milyen módon érinti az ágazatot az Európai Uniós csatlakozás - A fekvő- és járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók pénzügyi helyzetét konszolidálni kell. Ez középtávon az Egészségügyi Minisztérium nyilatkozatai szerint 500 md. forintot igényel. - Minden egészségügyi szolgáltatónak teljesítenie kell a jogszabályban a szakmai létszámra, összetételre, műszerezettségre, építészeti előírásokra vonatkozó minimum feltételeket. A szolgáltatók egységes minőségbiztosítási rendszerét ki kell dolgozni, és működtetni kell. - A fejlesztés forrásaként az állami szerepvállalásnak növekednie kell a működési költségekben, az amortizáció elszámolásában, egészségügyi beruházásokban, a prevenció finanszírozásában. - Az egészségügyi béreket középtávon kiemelten kell fejleszteni, az első három legjobban fizető nemzetgazdasági ás szintjére. Ez a jelenlegi keresetek – átlagosan – háromszoros összegre emelését jelenti. Az egészségügyi közszolgáltatás alkalmazottainak új ágazati bértarifa és jóléti juttatási rendszert kell felépíteni a szakképzett munkaerő – a szolgáltatás színvonalának – biztosítása céljából. Képzésük, továbbképzésük költségeit a szolgáltatások árába be kell építeni. - Az egészségügyi szakképzés, továbbképzés jogi szabályozása az EU normákhoz igazodik. Az ágazat alacsony bérei miatt az egészségügyi dolgozók számítógép vásárlását kiemelten támogatni kell.

23 - Az állampolgári jogon járó, kötelező egészségbiztosításon belül nyújtott szolgáltatásokat költségarányosan kell finanszírozni. Ezzel kell biztosítani a jogszabályi előírások gyakorlati végrehajthatóságát. - Az EU tagországokhoz képest alacsony jövedelmek miatt behatárolt öngondoskodási képességet a közterhek csökkentésével, kiegészítő non-profit biztosítási rendszer kiépítésével kell támogatni. - Az Európában kiemelkedően rossz megbetegedési és halálozási statisztikára- különösen az aktív korúak körében–valamint a társadalom elöregedéséből fakadó ellátási feladatokra tekintettel az EU csatlakozásig az egészségügyi ágazatot kiemelt, stratégiai ágazatként kell a nemzetgazdaságon belül kezelni. - Az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével fel kell készülni arra, hogy az EU tagországokból hazánkba érkező uniós polgároknak a saját biztosításuknak megfelelő szolgáltatást kell nyújtani Magyarországon.

8. Munkaügyi kapcsolatok az ágazatban. Az egészségügyi ágazati szakszervezetek jellemzése 1989-ig, az egyesülésről szóló – II. törvény hatályba lépéséig Magyarországon egy országos szakszervezeti szövetség, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) működött, melyben az egészségügyi és szociális dolgozókat az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete (EDSZ) képviselte, mint ágazati szakszervezet. 1989-ben

az

EDSZ-ből

szakmai,

területi

és

országos

szerveződésű

„gyűjtő”

szakszervezetek alakultak, amelyek 1991-től a különböző országos szakszervezeti konföderációkhoz csatlakoztak. Az ágazati struktúra-változás miatt egyes szakszervezetek kikerültek az ágazatból, a tagság egy része pedig más ágazati szakszervezetekhez tartozik.

24 MUNKAVÁLLALÓI SZERVEZETEK 8.1 Az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) 1989.-ben

országos

szerveződésű

egészségügyi

és

szociális

ágazati

„gyűjtő”

szakszervezetként vált ki az EDSZ-ből. Megalakulását követően napjainkig több- eredetileg önálló megyei egészségügyi és munkahelyi–szakszervezet egyesült az EDDSZ –szel. Jelenleg is fejlődik, új munkahelyi alapszervezetek alakulnak mind az egészségügyi, mind a szociális ágazatban. Az egészségügyi ágazatban a fekvő- és járóbeteg-szakellátásban, az EüM és önkormányzati, egyházi fenntartású intézményekben, gazdálkodó szervezetekben, alapellátásban, vérellátásban működnek munkahelyi szervezetei. Országos és megyei központokkal koordinálja a munkahelyi szervezetek tevékenységét. Orvosi, szakdolgozói, védőnői, gazdasági-műszaki, vállalkozói és szociális tagozata tárja fel a speciális szakmai érdekeket. Az egészségügyi ágazat legnagyobb taglétszámú és támogatottságú, akcióképességű reprezentatív szakszervezete. Tagjai közalkalmazottak, munkavállalók,

vállalkozók,

nyugdíjasok,

gyermekgondozási

segélyben

lévők,

civil

támogatók. Szervezettsége 221 egészségügyi munkáltatónál eltérő arányú, 20-70% az aktív dolgozók körében. Taglétszáma becslés szerint közel 40.000 fő. Az eddig három alkalommal lebonyolított közalkalmazotti tanácsi (KT) választások összesített eredményei alapján munkahelyi, önkormányzati, egészségügyi ágazati és országos szinten is reprezentatív. Az 1998. évi KT választáson az egészségügyi ágazatban 64%-os eredménnyel egyedül lett reprezentatív. 1989. november 23-i megalakulása óta négyszer – 1992-ben, 1995-ben, és 2000-ben két alkalommal – szervezett országos szakszervezeti demonstrációt, 2000-ben figyelmeztető sztrájkot. Azon munkáltatói körben, ahol EDDSZ alapszervezetek működnek, a kollektív szerződés (KSZ) lefedettség 82,3 %-os arányú. A munkáltatók 4,2 %-ánál egyeztető tárgyalások folynak a KSZ megkötéséről, 13 %-nál nincs hatályos KSZ. Az

EDDSZ

a

legnagyobb

magyar

közszolgálati

szakszervezeti

szövetségnek,

a

Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) alapító tagja. 1990-2001 között az

25 EUROFE-DOP, 2001-től a Public Services International (PSI) tagja. 2001-ben az V. Kongresszus a szakszervezet nevét a két képviselt ágazat megnevezése céljából az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete - EDDSZ-re módosította. 8.2. Mentődolgozók Önálló Szakszervezete (MÖSZ) 1989-ben alakult önálló egészségügyi szakmai szakszervezet. A MÖSZ-től kért és kapott információk alapján a szakszervezet a mentés-betegszállítás szakágazatban dolgozókat képviseli, szervezettsége az aktív dolgozók körében 43%-os. Tagjai közalkalmazottak. Munkáltató az Országos Mentő Szolgálat (OMSZ), munkáltatói szinten az 1998. évi KT választások eredményeként 100%-ban reprezentatív. Az egészségügyi ágazatban 5.1%-os támogatottsággal nem reprezentatív, de a 175/1998 (X.30) Korm. rendelet alapján részt vesz az ágazati érdekegyeztetésben. A munkáltatónál Kollektív Szerződés (KSz) nincs, de 37 különböző témában kötött kollektív megállapodás van. A munkáltató szervezett álláshelyeinek száma 7714. A MÖSZ a SZEF tagja, amely tagja az Európai Szakszervezetek Szövetségének. A MÖSZ önállóan nem kapcsolódik európai ágazati és nemzetközi szakszervezeti szövetséghez. 8.3. Közegészségügyi Szakszervezet (KSZ) A szakszervezettől kapott információk alapján a KSZ 1989-ben alakult, a közegészségügyi és járványügyi szakágazat munkavállalóinak szakmai szakszervezeteként. A képviselt dolgozók száma az ÁNTSZ-ben 7000 fő, ebből 4000 köztisztviselő, 2000 munkavállaló, az országos intézetekben 1800 fő közalkalmazott. A KSZ összesített taglétszáma 7800 fő, a szervezettség 39 %-os. Tagjainak többsége köztisztviselő, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) 2001. évi módosításával a Munka Törvénykönyve hatálya alá kikerült munka-vállaló, és a két országos intézetben dolgozó közalkalmazott. Az ÁNTSZ egészségügyi szakhatósági feladatokat lát el. Egy munkáltató van , az Országos Tisztifőorvosi Hivatal / OTH/. A fővárosi és megyei ÁNTSZ szervezetek részben önálló gazdálkodással működnek. Az egész szolgálatot a központi költségvetés tartja fenn.

26 A köztisztviselőknek kollektív szerződést nem lehet kötni, üzemi vagy közalkalmazotti ta nácsot nem választhatnak. Országos szinten működik a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa, melynek a KSZ tagja. A munkaadói oldalt a Kormány alkotja. Szakágazati szinten a szakszervezet az OTH-val köthet a munkavállalókra vonatkozóan kollektív megállapodást. A szakszervezet jelenleg- a 2001. júliustól a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény /Ktv./ hatálya alól kikerült munkavállalók érdekében- szakmai kollektív szerződés kötéséről folytat tárgyalást azért, hogy a munkafeltételeik hasonlóak legyenek, mint a Ktv.-ben voltak. Az OTH-val kötött keret kollektív szerződés kiterjedhet a megyei és városi ÁNTSZ szervezetekre, ahol- a részben önálló gazdálkodás miatt- a jóléti elv érvényesülhet a szolgálat pénzügyi lehetőségeitől függően. A városi ÁNTSZ-ek irányítása, gazdálkodása a megyei intézetektől függ, ugyanilyen a kapcsolat a fővárosi és a kerületi ÁNTSZ-ek között. A tárgyalás alatt álló kollektív szerződés tehát kiterjed a teljes hálózat összes munkavállalójára. A 19 megyei szintű intézetből eddig 15 helyen volt üzemi tanács választás. A két országos intézetben (Országos Közegészségügyi és az Országos Epidemiológiai Központban) közalkalmazotti tanács működik, kollektív szerződés nincs. KSz-t a két igazgató köthet - a részben

önálló

gazdálkodás

miatt

-

az

OTH

jóváhagyásával.

A Közegészségügyi Szakszervezet az egészségügyi ágazatban nem reprezentatív, de állandó meghívottként vesz részt az ágazati fórum munkavállalói oldalán. Az l998 évi KT választáson ágazati szinten 0,84 % -os támogatottságot ért el. A szakszervezet a SZEF tagja, önállóan nem kapcsolódik európai ágazati, vagy nemzetközi szakszervezeti szövetséghez. 8.4. Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Önálló Területi Szövetsége Az 1989-ben Bács-Kiskun megyében önálló területi szervezetként vált ki az EDSZ-ből. A szövetségtől kapott információ alapján 15 munkahelyi szakszervezetéből 3 az egészségügyi ágazathoz, 12 a szociális ágazathoz tartozik. Taglétszámuk 600 fő, szervezettségük 35 %-os. Az 1998 évi KT választáson ágazati szintű támogatottságuk 1, 39 %-os volt.

27 A szövetség képviseletéhez tartozó 3 egészségügyi intézményben érvényes KSZ van és KT működik. A szövetség az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésnek (ÉSZT) tagja. Az ágazati szintű szociális párbeszédben nem vesz részt. 8.5. Munkástanácsok Egészségügyi Szakszervezeti Szövetsége (MESZ) Egészségügyi szakszervezet mind a 6 országos szakszervezeti konföderációban, így a Munkástanácsok Országos Szövetségében (MOSZ) is működik. A MESZ-től kapott információ szerint tagjaik önkormányzati tulajdonú kórházak és rendelő intézetek dolgozói. A szövetségnek 10 működő tagszervezete van. Összes taglétszáma 4771 fő. KSZ minden munkáltatónál van, egy helyen érvényessége vitatott. A közel-múltban – a munkajogi törvények módosítása következtében- a KSZ –ek módosítása megindult. Az 1998. évi KT választásokon ágazati szinten a szövetség támogatottsága nem jelent meg, munkahelyi szintű reprezentativitásról nincs információ. 8.6. Liga egészségügyi Szövetsége (LESZ) Az országos szakszervezeti szövetséghez küldött, a LESZ–ről adatokat kérő levélre válasz nem érkezett. Saját információ szerint a fekvő–és járó-beteg szakellátás területén, állami és önkormányzati fenntartású egészségügyi intézményekben működik. Az 1998. évi KT választásokon ágazati szinten 4,2 % -os támogatottságot ért el, ezen a szinten nem reprezentatív. A LESZ a Liga Szakszervezetek országos konföderációjának tagja. Szervezettségről, munkahelyi reprezentativitásról nincs információ.

28 8.7. Egészségügyi dolgozókat is képviselő, nem egészségügyi ágazati szakszervezetek 8.7.1. Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete (GYDSZ) 1989–ben vált ki az EDSZ–ből és alakult meg önálló szakmai szakszervezetként. 1998–ban a közforgalmú gyógyszertárak privatizációja befejeződött, 2000-ben a KSH szerint 1999 magángyógyszertár működött. A szakágazat a versenyszférába került. A GYDSZ – saját közlése szerint – elsősorban a gyógyszer–nagykereskedelemben és a közforgalmú gyógyszertárakban dolgozókat képviseli, szervezettsége az aktív dolgozók körében 35%-os. Tagjai munkavállalók. Kollektív szerződés az alkalmazottak körülbelül 10%át védi. Érvényes KSZ van a Hungaropharma Rt.-nél, a Bellis Rt.-nél aláírás előtti helyzet van, a Phoenix Rt.-nél még érvényes a KSZ. A közforgalmú gyógyszertárak munkavállalóit nem védi KSZ. A szakszervezet legfontosabb feladata egy országos kiterjesztésű KSZ kidolgozása, melynek előkészítése folyamatban van. Üzemi tanácsok a felsorolt nagykereskedelmi vállalatoknál működnek. A közforgalmú gyógyszertárak közalkalmazotti létszáma nem teszi lehetővé üzemi megbízott, vagy üzemi tanács választását. A GYDSZ az Autonóm Szakszervezeti Szövetség tagja. Nem vesz részt az ágazati érdekegyeztetésben. A kórházakban 46 zárt forgalmú gyógyszertár működött 2000-ben (KSH). Az itt dolgozók a kórházi szakszervezetek tagjai. 8.7.2. Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) A belügyi rendvédelmi, büntetés végrehajtási, a határőrség és a hivatásos tűzoltók speciális ágazati egészségügyi ellátását szolgáló egészségügyi dolgozókat is képviseli. Fekvőbeteg szakellátásban a Belügyminisztérium Központi Kórház és Rendelő Intézetében, a megyei kapitányságok járó-beteg szakellátásában körülbelül 1200 közalkalmazott, ezen felül körülbelül 500 hivatásos állományú egészségügyi dolgozó tartozik a képviseltek körébe. A belügyi ágazatban munkahelyi és ágazati szinten is reprezentatív szakszervezet. Képviseleti területén minden intézményben van érvényes kollektív szerződés. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) és a SZEF-nek is tagja. Ágazati érdekegyeztető fóruma 1992 óta a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT). A belügyi

29 ágazathoz

tartozó

egészségügyi

dolgozók

bérfejlesztéséről,

jóléti

juttatásairól,

a

közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) ágazati végrehajtási rendeleteiről a BÉT-en folyik a szociális párbeszéd. 8.7.3 Honvédelmi Dolgozók Szakszervezete (HODOSZ) A honvédelmi ágazat civil alkalmazottait képviselő szakszervezet. A HODOSZ-on belül Egészségügyi Tanács működik. Az ágazatban 5 fekvőbeteg intézmény, és a laktanyákban működő járóbeteg-szakellátás közalkalmazottai tartoznak tagságához. Az 1998. évi KT választáson munkahelyi és honvédelmi ágazati szinten is reprezentatív eredményt ért el. Érvényes kollektív szerződés van mindegyik fekvőbeteg intézményben. KT pedig négy intézményben működik. Ágazati érdekegyeztető fórum 1992-től a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF). A honvédelmi ágazathoz tartozó egészségügyi dolgozók bérfejlesztéséről, jóléti juttatásairól, a Kjt. ágazati végrehajtási rendeleteiről a HÉF-en folyik szociális párbeszéd. Jelenleg az érdekvédelem legfontosabb témája a Minisztérium átalakítási terve az egészségügyi intézmények működtetésében költségvetési intézményből közhasznú társasági formába. Az átalakítás az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonyát munkavállalói jogviszonnyá változtatja, a Kjt. garanciális juttatásainak elvesztésével. A

HODOSZ

a

Magyar

Szakszervezetek

Országos

Szövetségének

(MSZOSZ)

tagszervezete. 8.7.4. Orvosegyetemek Szakszervezeteinek Szövetsége (OSZSZ) 1989-ben az EDSZ-ből a volt öt önálló orvosegyetem oktatói és gyógyító egészségügyi alkalmazottainak képviselete céljából vált ki, szakmai szakszervezetként. 1992-től az egészségügyi ágazat helyett a felsőoktatási ágazathoz tartozik. 2001.-től az önálló orvosegyetemek a felsőoktatási integráció befejeződésével- önállóságukat részben elveszítve – az ún. univerzitások részét képezik. Az OSZSZ-nek öt munkahelyi alapszervezete, 7300 tagja van. A képviselt alkalmazottak körülbelül 60%-a egészségügyi (klinikai orvos, nővér, gazdasági-műszaki munkakörben dolgozó) 40%-a felsőoktatási dolgozó.

30 Az 1998. évi KT választásokon a vegyes főcsoportban 12.77%-os támogatottságot ért el, munkahelyi és felsőoktatási ágazati szinten is reprezentatív szakszervezet. Ágazati érdekegyeztető fóruma a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (FÉT), melynek reprezentatív tagja. Meghívottként van jelen az egészségügyi ágazati érdekegyeztetésen. 1992 óta az ÉSZT konföderációhoz csatlakozott, európai ágazati és nemzetközi szakszervezeti szövetségnek nem tagja. A SZAKSZERVEZETEK KAPCSOLATRENDSZERE Az egészségügyi dolgozókat képviselő- országos szerveződésű –szakszervezetek és szövetségek a szakszervezeti konföderáción belül tartanak fenn egymással rendszeres kapcsolatot. A közszolgálat területén működő szakszervezetek többsége a két közszolgálati konföderáció, a SZEF és az ÉSZT tagjai, amelyek megállapodás alapján szorosan együttműködnek, szövetségi unió létrehozását tervezik. A két szövetség akcióit, nemzetközi tevékenységét összehangolja, 2000-ben a Kormánnyal közös megállapodást írt alá, melyhez a SZEF-en belül az EDDSZ és a Közgyűjteményi és Közművelődési Szakszervezet (KKDSZ) nem csatlakozott. Az együttműködés másik fontos intézménye a KIÉT munkavállalói oldala volt, ahol a szakszervezetek az oldalon belül a tárgyalásokon konszenzusra törekedtek. Egészségügyi ágazati szinten az ágazati érdekegyeztető tanács, a közösen képviselt álláspontok kialakítása, akciók szervezése teremtett kapcsolatot az ágazati szakszervezetek között. 2000. február 15. óta, amikor az EDDSZ Akcióprogramját az egészségügyi szakszervezeteknek -csatlakozás céljából megküldte, az ágazati szakszervezetek szorosabban együttműködnek. 2000. június 23 –án az ágazati szakszervezetekhez szakmai és beteg- képviseleti egyesületek, más civil szervezetek is csatlakoztak, és az EDDSZ kezdeményezésére Társadalmi Szerződést írtak alá. Az l999. óta az ágazati szintű érdemi szociális dialógus, az ágazati érdekegyeztető fórum–jogszabályban előírt–működésének hiányában, az egészségügy működési válság jelei a munkahelyi érdekegyeztetés szintjén kezelhetetlenné váltak. A konfliktusok szaporodása miatt 2000–ben az egészségügyi és szociális szakszervezetek az EDDSZ szervezésében akció – sorozatot hajtottak végre.

31 9. Az ágazatban jelenlévő munkaadói szervezetek A rendszerváltozást követően az 1/1990 (VIII. 21.)–az egyes gyógyító-megelőző intézetek szervezetének és vezetésének továbbfejlesztéséről szóló – NM-BM együttes rendelet a fekvőbeteg intézmények vezetői struktúráját, a fenntartó és kinevező önkormányzatok hatáskörét sértve, megváltoztatta. Az intézményekben hármas, kollektív- vezetés jött létre a dolgozók szavazatainak figyelembe vételével.A orvos, ápolási és gazdasági igazgató együttes irányításával, egyszemélyi vezetői felelősség nélkül működtek a kórházak 1994–ig. Ez az NM-BM rendelet a 31/1991 (VI. 5.) Alkotmány Bírósági megsemmisítő határozatig volt hatályos. 1994–től a kollektív vezetést a főigazgató kinevezésével egyszemélyes vezetés váltotta fel. Az egészségügyi szociális párbeszéd intézmény-rendszerében kétoldalú, munkavállalói és munkáltatói egyeztetés csak intézményi szinten működik a jogszabályokban előírt, kompetens szereplőkkel. Ahol van, ott az érvényes kollektív szerződés szabályozza a munkahelyi egyeztetés működési rendszerét. Az egyesülésről szóló törvény alapján az ágazatban három szakmai vezetői egyesület működik, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ), az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) és az Ápolási Igazgatók Egyesülete. A három szervezet közül a Magyar Kórházszövetség képviseli reprezentatív módon a fekvőbeteg intézményeket, azok vezetését (a munkaadókat). A Magyar Kórházszövetséghez (MKSZ) tartozik az állami, önkormányzati, egyházi kórházak, fekvőbeteg- gyógyintézetek és orvosegyetemek többsége. Az MKSZ – Alapszabálya szerint – független, politikamentes, önkéntes társuláson alapuló, önkormányzati elven működő társadalmi szervezet (3. §). Céljai és feladatai (4. §) - a magyar kórházak, fekvőbeteg intézetek, az ágyakkal rendelkező gyógyintézetek és egészségügyi

intézetek

(továbbiakban

kórházak=

rendes

tagok)

érdekvédelme

és

érdekképviselete, védelme, jogainak képviselete, védelme, az érdekképviseleti tevékenység összehangolása és egységes fellépés biztosítása; - a kórházak működésének korszerűbb és hatékonyabb elősegítése;

32 - olyan, gazdaságilag erős szervezet kialakítása, amely a célok megvalósítását szolgáló anyagi bázist biztosítja; - a munkáltatók nevében és felhatalmazásából az ágazati és egyéb érdekegyeztető fórumok munkájában részvétel; - olyan szakmai tekintély elérése, mely az egészségügyi kormányzat, a finanszírozó, a tulajdonosok, a szakmai szervezetek számára szükségszerűvé teszi a vele való egyeztetést; - a kórházüggyel foglalkozó tudományágak és gyakorlati feladatmegoldások tanulmányozása, művelése és fejlesztése; - a tagok tudományos ismereteinek bővítése. Az MKSZ alapszabálya (5. §) a.) pontja szerint: kezdeményezi jogszabályok megalkotását és intézkedések megtételét, e célból tervezeteket dolgoz ki, szakmai anyagokat készít, egyeztet az egészségügy szakmai képviselőivel, állami és más szervekkel; b.)

véleményt

nyilvánít

jogszabályok

tervezeteiről…

k.) olyan működési formákat ajánl és módszereket mutat be, melyek a kórházi dolgozók munkakörülményeit

javítják

és

jövedelemnövekedést

eredményeznek.

l.) felvállalja az egészségügy szereplői közötti vitás kérdésekben (működtetés, beruházás, felújítás) történő érdemi közvetítést; m.) elősegíti egységes minőségbiztosítási, valamint akkreditációs rendszer kidolgozását , bevezetését, működtetését; o.)

együttműködik

más

társadalmi

és

érdekképviseleti

szervekkel,

tulajdonosi

érdekképviseletekkel, szakmai egyesületekkel, a beteg–érdekképviseletekkel; sz.) közreműködik képzési és továbbképzési feladatok megvalósításában, tanfolyamokat, elő adásokat, szakmai összejöveteleket szervez, kongresszusokat rendez. t.) szakfolyóiratokat és egyéb kiadványokat jelentet meg. u.) kapcsolatokat teremt és tart fenn olyan külföldi nemzeti és nemzetközi szervezetekkel, nemzetközi szövetségekkel, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak. Az MKSZ tagjai (6. §) 2.) Az MKSZ rendes tagjai lehetnek azok a magyar kórházak, amelyek kötelezettséget

33 vállalnak arra, hogy az MKSZ Alapszabályát megtartják, megfizetik a tagsági díjat, és melyeket az MKSZ Közgyűlése a tagok sorába felvesz. Az MKSZ tisztségviselői (10. §) Az elnök, az előző elnök, a jelölt elnök, az elnökségi tagok és a bizottsági elnökök. Az MKSZ képviseleti szervei (11. §) Legfelsőbb szerve a Közgyűlés, mely legalább évente ülésezik. A Vezetőség legalább 3 havonta, az Elnökség legalább havonta ülésezik. Az MKSZ az 1992-2001-ig működő KIÉT munkaadói oldalának tagja volt, jelenleg nem tagja a KIÉT-et felváltó KOMT-nak. A Kjt. Az ágazati érdekegyeztető fórumok működtetését a helyi önkormányzatok bevonásával írja elő. Az 1995-ben megalapított Népjóléti Érdekegyeztető Tanács (NÉT) munkaadói oldalát az önkormányzati szövetségek alkották. A munkaadói oldal rendes tagjaként az MKSZ nem vehetett részt az ágazati érdekegyeztető tanácsban, csak állandó meghívottként az EGVE és az Ápolási Igazgatók Egyesülete társaságában. Az 1998-ban kezdődő új kormányzati ciklusban a NÉT – a szociális ágazat szereplőinek kiválását követően – az ágazati reprezentatív szakszervezet folyamatos, az illetékes kormányzati vezetőknél írásban tett javaslatai ellenére nem a jogszabályokban előírt módon működött, és nem alakult át egészségügyi ágazati érdekegyeztető tanáccsá. 2000 áprilisa ótatöbb hónapos megszakításokkal –folyik az egyeztetés az Egészségügyi Ágazati Érdekegyeztető Tanács megalakulásáról, ügyrendjéről, szereplőiről. A munkaadói oldalon tisztán munkaadói érdekképviseleti feladatokat ellátó szervezet nincs, csak az MKSZ vállalja fel alapszabályában (4. §) az ágazati és egyéb érdekegyeztető fórumok munkájában való részvételt. Az 1993. évi KT választást, a szakszervezeti reprezentativitás megállapítását és kihirdetését követően a Kjt. 4. § alapján megalakult ágazati érdekegyeztető tanácsban a munkaadói oldalon szereplő - fenntartó – önkormányzati egyesületek szerepe sajátos. Ágazati megállapodások betartására az önkormányzati testületek önálló döntési jogaira tekintettel nem képesek. Szerepük a tulajdonosi, fenntartói feladataik ellátását befolyásoló jogszabályokról, a finanszírozás feltételeiről folyó egyeztetésben meghatározó. Munkaadói szervezetenként ágazati kollektív keret-megállapodások, szerződések megkötésére alkalmatlanok. Ugyanakkor a helyi önkormányzatok, a fenntartásukban működő egészségügyi költségvetési szervek éves költségvetési tervének jóváhagyásával, a saját költségvetésükből

34 nyújtott

támogatással

meghatározói

az

intézményi

szintű

tárgyalásoknak

és

megállapodásoknak. Az egészségügyi ágazat közszolgálati jellege, költségvetési függősége miatt a munkavállalók többségére érvényes megállapodások az elmúlt években az ágazati érdekegyeztető tanácsban köttettek. A megállapodások többségét utólag jóváhagyta a KIÉT, így az egészségügyi ágazati közalkalmazottakra kötött megállapodások kiterjedtek a más szakminisztériumok irányítása alá tartozó egészségügyi közalkalmazottakra is. Az 1995-ben alakult ágazati érdekegyeztető fórum, a NÉT működtetésére vonatkozó megállapodást az 1. sz. melléklet tartalmazza. A 2. sz. melléklet az EDDSZ többszöri írásos kezdeményezésére a NÉT helyett összehívott ágazati konzultatív fórum meghívója, a minisztérium részéről egyoldalúan megállapított szereplőkkel. Az ágazati szintű egyeztetés jelenleg nem a jogszabályokban előírt módon és reprezentatív partnerekkel történik. A 3. sz. melléklet a 2000. év áprilisától a reprezentatív szakszervezet – illetékes kormányzati szerveknek küldött – írásos kezdeményezésének eredményeként a 2001. decemberi ágazati fórum elé terjesztett tervezet az új Egészségügyi Ágazati Érdekegyeztető Tanács ügyrendjére. Az ügyrendről még nem jött létre megállapodás.

10. Az ágazati érdekegyeztetés helyzete. Átfogó jellegű, kormányszintű egészségügyi ágazati megállapodások és folyamatban levő javaslatok 10.1. Az egészségügyi ágazatban a sztrájk jogának korlátozott gyakorlására tekintettel a Népjóléti Miniszter és az EDDSZ megállapodott a sztrájk esetén követendő magatartásról, és ezt Nyilatkozat formájában ajánlásként az NM közzétette. A dokumentumot a 4. sz. melléklet tartalmazza. 10.2. A Kjt. előmeneteli rendszere 1994. január 1.-től lépett hatályba. Az új, kötelező illetményelemek költségvetési fedezetét az E. Alap 1994. évi költségvetése csak részben tartalmazta. Sem a hatályba lépő illetménytábla, sem az akkor kötelező egészségügyi kockázati pótlék, a tizenharmadik havi illetmény és az alapilletménnyel növekvő ügyeleti (túlmunka) díj költségvetési forrás igényét nem mérték fel a költségvetés tervezésekor. Az ágazatban a

35 sztrájktörvény hatálya alatt folytak kormányszintű tárgyalások a Kjt. végrehajtásához szükséges bértömeg felmérésére és finanszírozására. Az 5.sz. melléklet az alapilletmény növekedés és a kötelező pótlék 1994.évi bevezetéséhez szükséges- az elfogadott költségvetésen túli –pénzügyi forrás biztosításáról szóló megállapodás dokumentuma. A megállapodás kiterjedt a teljes OEP finanszírozott egészségügyi közalkalmazotti körre. A megállapodás is hozzájárult ahhoz, hogy 1994-ben 18.8% infláció mellett az ágazati átlagkereset növekedés 33.5% volt. 10.3. 1995. októberben az EDDSZ sztrájkkészültséget hirdetett az egészségügyi ágazat kiugróan magas reálkereset csökkenése miatt. 1995-ben az infláció 28.2%, a nemzetgazdasági nettó átlagkereset emelkedés 12.6%, az ágazati nettó átlagkereset növekedés 7.9% volt. A sztrájkbizottsági tárgyalások a Kormány szintjén folytak. Az ágazati szakszervezetek együtt november 15.-én körülbelül 60 000 munkavállaló részvételével tüntetésen adtak nyomatékot követeléseiknek. A tárgyalások az 1996. évre szóló ágazati megállapodással fejeződtek be. A Megállapodás dokumentumát a 6. sz. melléklet tartalmazza. Az EDDSZ - Kormány Megállapodást a KIÉT jóváhagyta. Megkezdődött a Kormány kezdeményezésére a Hároméves Közalkalmazotti Megállapodás előkészítése, majd az 19961998. közötti keret megállapodást a KIÉT munkavállalói oldalát alkotó ágazati szakszervezetek és a Kormány megkötötték. 10.4. A három éves Közalkalmazotti Megállapodás konkrét végrehajtását ágazati megállapodások tartalmazták. Ez az egészségügyi ágazatban 1996-ban a tervezettnél magasabb infláció, és a teljes költségvetési fedezet hiányában nem teljesült. Ezért az EDDSZ kezdeményezésére a Kormány központi bérintézkedésről döntött 1997. januárjában, a megállapodás dokumentumait a 7/1. és a 7/2.sz. mellékletek tartalmazzák. 10.5. Az 1997. évi KIÉT közalkalmazotti bérmegállapodás (8/1. számú melléklet) ágazati végrehajtásáról – az 1996.-ban szerzett tapasztalatok alapján – Kormány szintű tárgyaláson született döntés (8/2. számú melléklet). Ezt követte a finanszírozásról a Kormány és az Egészségbiztosítási Önkormányzat megállapodása (8/3. sz. melléklet). 1997-ben az infláció 18.3%-os, a humán egészségügyi ágazat nettó átlagkereset növekedése 22.3%-os, a nemzetgazdasági 24.1% volt. Az ágazati bérmegállapodás teljesült, amelyhez hozzájárult a januári egyszeri bérintézkedés is.

36 10.6. Az 1998. évi ágazati megállapodás dokumentumait a 9/1. és a 9/2. számú melléklet tartalmazza. A megállapodás az egészségügyi ágazatban nem, a szociálisban teljesült. A választásokat követő kormányváltás után nem került sor az ügyeleti rendszer teljes körű jogi rendezésére, a tizenharmadik havi illetmény költségvetési fedezetének biztosítására, a kedvezményes nyugdíjra jogosító munkakörök kiterjesztésére, a kedvezményes egészségügyi ellátások fedezetének megteremtésére az ágazatban alkalmazottak számára. 10.7. Az 1999 ősztől – törvényellenesen – szünetelő KIÉT tárgyalásokat ágazati szinten is a jogszabályban előírt érdekegyeztetés hiánya jellemezte. A KIÉT egyeztetés elmaradása miatt a szakszervezetek (KKDSZ és EDDSZ) bírósághoz fordultak, és pert nyertek a Gazdasági Minisztériummal szemben. Az ágazati egyeztetést és megállapodást követő országos szintű (KIÉT) tárgyalás és megállapodás kialakult gyakorlata megszakadt, az érdemi szociális párbeszéd hiánya megnehezítette a munkahelyi szintű kollektív megállapodások megkötését. Ez a folyamat 1999-ben egységes közszolgálati munkavállalói demonstrációhoz vezetett. A konfliktus az egészségügyi ágazatban 2000-ben az egészségügyi intézmények fokozódó működési nehézségei és az ágazatban dolgozók reálkereset csökkenése miatt eszkalálódott. Az ágazati szakszervezetek más ágazatok, szakmai és civil szervezetek támogatásával 2000. június 30.-án országos tüntetést szerveztek. A Kormány 15 md. forint összegű központi bérintézkedéssel kompenzálta az egészségügyiek reálkereset csökkenését. A 2000.évi költségvetés módosításának elmaradása, a 2001.-2002.évi költségvetési terv forráshiánya, az ágazati érdekegyeztetés megszűnése következtében az EDDSZ az ágazati szakszervezetekkel, szakmai

és civil szervezetekkel egyeztetett demonstráció-sorozatot és figyelemfelkeltő

sztrájkot szervezett december 7-8-9.-én. A sztrájktörvény hatálya alatti tárgyalásokat kezdeményező dokumentumot a 10/1. számú melléklet tartalmazza. A sztrájkbizottság képviselői december 9-én 26 pontos – rövid- és középtávú követeléseket tartalmazó – Petíciót nyújtottak át az Országgyűlés és a Kormány tagjai részére. A dokumentumot a 10/2. számú melléklet tartalmazza. 10.8. 2001. január hónapban az újonnan kinevezett egészségügyi miniszternek – előzetes egyeztetést követően – ágazati tárgyalási javaslatot tett a reprezentatív EDDSZ. A dokumentumot a 11. számú melléklet tartalmazza. A szociális dialógus 2001 februárjában folytatódott, áprilisban a Minisztérium elkészítette az új Egészségügyi Ágazati Érdekegyeztető Tanács ügyrendjének tervezetét, melynek tárgyalására decemberig nem került sor, megállapodás nem született.

37 A Petícióról érdemi tárgyalások nem folytak. Ágazati érdekegyeztetés hiányában az EDDSZ nem csatlakozott a 2001. március 7-én aláírt Kormány–SZEF Megállapodáshoz. Az egészségügyi ágazat érdekegyeztető fórumainak munkavállalói oldalán helyet foglaló szakszervezetek és a szakmai érdekképviseletek álláspontja szerint 1999 óta érdemi szociális dialógus nem folyik az ágazatban. 11. A középszintű szociális párbeszéd további fórumai Az egészségügyben nincs olyan intézmény az ágazati érdekegyeztető tanácson kívül, amely a munkáltatók és a szakszervezetek közötti folyamatos együttműködésnek formalizált keretet nyújt. Erre a munkaadói érdekképviseleti szervezettel, a Magyar Kórházszövetséggel lenne lehetőség, amellyel az EDDSZ évek óta rendszeres kapcsolatot tart fenn. A hároméves közalkalmazotti megállapodás időszakában a szakszervezet és a munkáltatók közösen egyeztették és ellenőrizték a végrehajtást az OEP-től és a Minisztériumtól kapott adatok segítségével. Megyei szinten egyeztettek az ágazati megállapodás végrehajtásáról. A fenntartó önkormányzatok érdekegyeztető fórumai a Kjt. 4.§ alapján jelenleg is működnek, de ez az intézmény a reprezentatív szakszervezetek és az önkormányzatok közötti dialógus fóruma. Az önkormányzati érdekegyeztető fórum nem azonos a kétoldalú intézménnyel, melynek keretein belül a munkáltatók és szakszervezetek konzultálnak, vagy kötnek megállapodást. A munkáltatók nem érdekeltek pénzügyi forrás hiányában több munkáltatóra kiterjedő párbeszéd intézményének működtetésében. Közös konferenciák, képzések, utazások megszervezésében. 12. Participációs intézmények az ágazatban Az egészségügyi ágazatban a közalkalmazotti jogviszony dominanciája miatt közalkalmazotti megbízottat és tanácsokat (KT) választottak 1993-tól. Az utolsó KT választás 1998. november 16-27. között volt. A tanácsok mandátumát 2001-ben a Kormány–SZEF Megállapodás alapján meghosszabbították 2003. december 31-ig. A KT lefedettségre a szakszervezetek szolgáltattak adatokat, saját képviseleti területükről. Általános tapasztalat, hogy participációs intézmények ott működnek, ahol szakszervezet is van a munkahelyen. A járóbeteg-ellátás szakágazatból a háziorvosi és a fogorvosi ellátásban az alkalmazotti létszám nem tesz lehetővé választást. A járóbeteg szakellátó intézményekben – ahol nincs

38 szakszervezet – a dolgozók érdektelensége miatt nincs választás. A vállalkozási formában működő szolgáltatókra jellemző az üzemi tanács hiánya. 1. Az EDDSZ képviseleti területén: KT-ÜT van a munkáltatók 95%-ánál. Ezen felül három gazdálkodó szervezetben a szakszervezet taglétszáma miatt reprezentatív, itt nem került sor ÜT választására. 2. A Közegészségügyi Szakszervezet képviseleti területén: ÜT választás volt a munkáltatók 79%-ánál, és mindkét országos intézetben KT működik, ez 100%-os KT lefedettséget jelent. 3. Mentődolgozók Önálló Szakszervezete: Egyetlen egy KT van, egy munkáltató mellett. 4. Az Egészségügyi Szakszervezet Önálló Területi Szövetsége képviseleti területén: Három munkáltatónál választottak KT-t, 100%-os lefedettség. 5. Az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége képviseleti területén: Öt munkáltatónál 100%-os volt a KT lefedettség. 7. Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete: Egészségügyi munkáltatóknál 100%-os a KT lefedettség. 8. Honvédelmi Dolgozók Szakszervezete: Egészségügyi munkáltatóknál 80%-os a KT lefedettség. Az egészségügyi szakmacsoportban elért reprezentativitás az 1998. évi KT választások összesített eredménye alapján a 175/1998 (X.30.) Kormányrendelet szerint Szakszervezet megnevezése Egészségügyben Dolgozók Demokratikus

Támogatottság (%) 63.86

Szakszervezet (EDDSZ) Mentődolgozók Önálló Szakszervezete (MÖSZ)

5.10

Liga Egészségügyi Szövetsége (LESZ)

4.20

Egészségügyben Dolgozók Szakszervezeteinek Önálló

1.39

Területi Szövetsége Vasutas Szakszervezet (VSZ)

0.96

Közegészségügyi Szakszervezet (KSZ)

0.84

A reprezentativitási küszöb a szakmacsoportban az összes leadott szavazatok 10%-a a szakszervezet jelöltjeire. Az egészségügyi ágazatban reprezentatív az EDDSZ, az ágazati

39 érdekegyeztetés munkavállalói oldalán a Kormányrendelet szerint részt vesz a reprezentatív szakszervezeteken kívül a legtöbb szavazatot elérő MÖSZ. Az ágazatban nincs transznacionális vállalat, amelynél Európai Üzemi Tanács felállítása és működtetése lenne szükséges. Az ágazati szakszervezetek szövetségeiken – az országos konföderációkon – keresztül kapcsolódnak európai szakszervezeti szövetségekhez. Az ágazati szociális partnerekkel való együttműködés a szövetségeken belül folyik. A rendszeres, közvetlen kapcsolat akadálya a szakszervezetek pénzügyi helyzete, a volt szakszervezeti vagyon körülbelül 95%-os állami tulajdonba vétele 1990 után.

40 Tartalom Bevezetés és az ágazat általános jellemzése............................................................................ 1 Az egészségügyi ágazat struktúrája........................................................................................ 9 A TEÁOR szerinti egészségügyi ágazat foglalkoztatási szerkezete ................................... 11 A humán egészségügyi ágazat kereseti viszonyai ............................................................... 17 Az egészségügyi ágazat finanszírozása ................................................................................. 20 Az E. Alap gyógyító- megelőző ellátások költségvetési előirányzatainak alakulása ........ 21 Várhatóan milyen mértékben és milyen módon érinti az ágazatot az Európa Uniós csatlakozás............................................................................................................................... 23 Munkaügyi kapcsolatok az ágazatban. Az egészségügyi ágazati szakszervezetek jellemzése................................................................................................................................. 24 Az ágazatban jelenlévő munkaadói szervezetek.................................................................. 32 Az ágazati érdekegyeztetés helyzete. Átfogó jellegű, kormányszintű egészségügyi ágazati megállapodások és folyamatban lévő javaslatok.................................................... 35 A középszintű szociális párbeszéd további fórumai............................................................ 38 Participációs intézmények az ágazatban.............................................................................. 38

41

Mellékletek: 1.sz. Megállapodás a népjóléti miniszter ágazati irányítása alá tartozó szociális, egészségügyi, család-, gyermek-, ifjúságvédelmi ágazat érdekegyeztető fórumának létrehozásáról és működéséről (1995. május) 2.sz. Az egészségügyi ágazati érdekegyeztetés szereplői az Egészségügyi Minisztérium 1998. novemberi meghívója alapján. 3/1.sz. Az EDDSZ kezdeményezése Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnál a legitim ágazati érdekegyeztető tanács működtetése érdekében (2000. okt.13. )

3/2 sz. Tervezet az EüM. és ágazati érdekegyeztetésre jogosult szervezetek közötti érdekegyeztető tanács működtetésére ,ügyrendjére (2001. dec. ) 4.sz. Nyilatkozat. Az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Népjóléti Minisztérium

közös nyilatkozata az egészségügyben dolgozók sztrájkjogának

egyes kérdéseiről (1994. ápr.26 ) 5.sz. Emlékeztető az egészségügyi intézmények 1994. évi finanszírozásáról ,különös tekintettel a Kjt. alapján kifizetendő bérekre vonatkozó, 1994. márc. 3- án folytatott tárgyalásokról és megállapodásról.( NM,PM,EDDSZ,OSZSZ,TÖOSZ,MKSZ,OEP,EÖ) 6.sz. Megállapodás az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Népjóléti Minisztérium között. (1996. évi ágazati megállapodás) 1995. dec.28. 7/1.sz.

Népjóléti miniszteri

levél az egészségügyi dolgozók 1997. évi egyszeri

bérkiegészítésének kormány-előterjesztéséről, a Kormány –EDDSZ

megállapodás

szerint 7/2.sz. 2018/1997.(I.28.) Korm. határozat az egészségügyi dolgozók egyszeri , 1997. év januári jövedelem-kiegészítésével kapcsolatos feladatokról

42

8/1.sz. Megállapodás a közalkalmazottak 1997. évi keresetnövekedéséről (Magyar Közlöny 1996/122. szám) 8/2.sz. Emlékeztető az EDDSZ és Horn Gyula miniszterelnök úr között folytatott tárgyalásról 1996. nov. 28–án (az 1997. évi KIÉT megállapodás ágazati végrehajtásáról) 8/3. sz. Megállapodás a Kormány és az Egészségbiztosítási Önkormányzat között 1997. márc. 18-án ( az egészségügyi ágazat 1997.évi bérfejlesztésének finanszírozásáról) 9/1. sz. Ágazati Megállapodás az EDDSZ és az NM között a közalkalmazotti szférában történt 3 éves megállapodás ,illetve a közalkalmazottak 1998. évi keresetnövekedéséről szóló előzetes megállapodás alapján szükséges intézkedésekről az egészségügyi és szociális ágazatban (1998. jan.20.) 9/2. sz. 2015/1998 .(I.30.) -Korm. határozat a bentlakást biztosító szociális intézményekben dolgozó közalkalmazottak munkahelyi pótlékáról, az intézmények létszám-feltételeinek javításáról, valamint az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak ügyeleti díjáról 10/1.sz. Az EDDSZ

kormányszintű tárgyalást kezdeményező levele Orbán Viktor

miniszterelnök úrnak az 1989. évi- a sztrájkról szóló – VII. törvény szerint (2000.nov.29) a dec. 8.-ai ,országos egészségügyi figyelmeztető sztrájk előtt. 10/2.sz. Petíció a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez és Kormányához (2000.dec.7) 11.sz. Az EDDSZ tárgyalási ajánlata az egészségügyi ágazatban, 2001-re, Mikola István egészségügyi miniszter úrnak (2001 jan. 23)