Főszerkesztői köszöntő

Főszerkesztői köszöntő Kedves Olvasóink! Mindig mozgalmas őszi szemeszter. A 2013/14-es szemeszter második számában karunk október és december között történt eseményeiről, hallgatók által elért eredményeiről számolunk be. Az őszi szorgalmi időszak idén is legalább olyan tartalmas volt és olyan gyorsan elrepült, mint a tavalyi vagy korábbi években, megannyi lehetőséget tartogatva a hallgatóknak és oktatóknak, hogy bizonyíthassák rátermettségüket, kitartásukat. A szorgalmi időszakban mi, hallgatók megírtunk számtalan zárthelyi dolgozatot, részt vehettünk különböző tudományos és szakmai versenyeken, konferenciákon és természetesen volt lehetőségünk a szórakozásra, kikapcsolódásra is. Oktatóink pedig olvashatták értelmes és kevésbé értelmes – de sokszor annál humorosabb – okfejtéseinket, gondolatainkat legyen szó akár a zh-k javításáról, akár a TDK dolgozatok értékeléséről vagy bármi másról. Újságunk igyekezetett lépést tartani az elmúlt időszak eseményeivel, így számunkban olvashattok többek között a balekkeresztelő szakestről, a perbeszédversenyről, a gólyabálról, az emberi jogi road showról és még számtalan eseményről, programról. A Vadlaw múltja és jelene egy helyen. A Vadlaw életében is történtek változások, többek között az, hogy a MESz Kulturális Pályázatának köszönhetően elkészülhetett a szerkesztőség honlapja, ahol megtalálhatjátok visszamenőlegesen az elmúlt 14 év termését, megismerhetitek a korábbi szerkesztőket és kedvenc cikkeiket is elolvashatjátok. A honlap sok lehetőséget rejt magában. Lehetőséget teremt egyrészt arra, hogy a Vadlaw múltját megőrizzük, valamint arra is, hogy közvetlenebb kommunikáció alakulhasson ki az Olvasók és a szerkesztők között. Továbbra is várjuk javaslataitokat, észrevételeiteket, ezek megtételére innentől a www.vadlaw.hu weboldalon is lehetőségetek lesz! Jó böngészést, jó olvasgatást! A szerkesztőség nevében: Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Évet kívánok Minden kedves Olvasónknak! Kiss Lilla Nóra Vadlaw főszerkesztő

impresszum Főszerkesztő: Kiss Lilla Nóra Szerkesztők: Aranyosi Gergő, Bihari Bernadett Luca, Birinyi Georgina, gregor hanna, gyökér ádám, Hajdu mária, horváth viktória, jelcs zita gabriella, pogány márton, somlyai dóra felelős kiadó: Leskó Tamás Nyomda: gazdász-elasztik kft. megjelenik 400 példányszámban. Címlapgrafika: Kiss-Kondás Dóra, Edelmayer Zsolt, Juhász Ágoston

Inter-You

hozzászólni, vitába bocsátkozni. Az egyetem falai között nem uralkodik élő vitakultúra, ami a fejlődés, kritikai gondolkodás szempontjából alapvető jelentőségű. Szeretnénk a hallgatókat ösztönözni, hogy fogalmazzák meg a véleményüket és merjék hangoztatni. Bátran kérdezzenek, nincs rossz kérdés. A roadshow lehetőséget biztosít az emberi jogok témájában a kötetlen beszélgetésre. Mi is a road show lényege?

Emberi jogokról. Hallgatóknak. Szakemberektől. Gyakorlatiasan. Szabadon. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az Emberi jogi Road show programját és üzenetét. A programsorozat szíve és lelke, létrehozója és szervezője Dr. Kirs Eszter, a Nemzetközi Jogi Tanszék vezetője és a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. Mi a célja az emberi jogi roadshow-nak? A cél alapvetően az, hogy körbejárjunk emberi jogi témákat és ezek során az egyetemi hallgatókat vitára ösztönözzük, felhívjuk figyelmüket az emberi jogok jelentőségére. A téma mindig aktuális, de a társadalmi kontextus változik, és napjainkban különösen fontos tudatosan figyelni a jogvédelem lehetőségeit és határait. A puszta figyelemfelkeltésen kívül cél az is, hogy egy-egy emberi jog tartalmát, gyakorlati érvényesülése kapcsán felmerülő problémákkal együtt átbeszéljük, ismertessük. Hogyan jött létre a roadshow? Hogy született a gondolat? A roadshow tulajdonképpen két alapgondolat összekapcsolása. Az egyik ötlet az volt, hogy a hallgatókhoz közel hozzuk az emberi jogokat, felhívjuk a figyelmüket a jelentőségükre, a másik pedig, hogy mindezt kötetlen formában tegyük, legyen lehetőség kérdezni,

Különböző egyetemeket látogatunk az országban és olyan szakértőkkel beszélgetünk egy-egy emberi jogról, akik a témában járatosak, nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati vonatkozásokat is jól ismerik. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? A roadshow általában valamilyen tudományos diákköri konferencia keretében zajlik, az e félévi utolsó fordulóra például a miskolci nemzetközi jogi TDK keretei közt került sor. Az eseményeken először a meghívott előadók ismertetik röviden az álláspontjukat az adott kérdésben, ezután pedig a hallgatók kérdéseket intézhetnek az előadókhoz, hozzászólásokat tehetnek, és egy kötetlen beszélgetésre, vitára kerül sor. A beszélgetések este, munkaidő után zajlanak, az előadóknak sokszor éjszaka kell hazautazniuk az eseményről. Ennek ellenére örömmel vesznek részt a programban, így Ők mindannyian a program „szíve-lelke”, én csak a motor vagyok. Kiknek szól? Ki a célközönség? Elsősorban az egyetemi hallgatók a megszólított közönség. A roadshow célja, hogy közel hozza a témát a hallgatókhoz, így a szó szerinti értelemben sem lenne jó megoldás minden előadást egy helyszínen tartani. Például nem várható el egy pécsi hallgatótól, hogy utazzon Miskolcra az előadásokért. Így jött az ötlet, hogy minden vita más helyszínen legyen.

2013-ban négy jogi karon került megszervezésre a roadshow. A programban részt vevő intézmények az ELTE ÁJK, a DE ÁJK, a PTE ÁJK és az ME ÁJK voltak. Mindkét félévben egy-egy előadás volt ezeken a helyszíneken. Milyen témák voltak eddig és mik voltak az állomások? Az első vitatéma a gyülekezési jog, a beszélgetés helyszíne pedig Budapest volt, ez persze nem volt véletlen választás. Tavasszal, nem sokkal az egyetemisták tüntetései után tartottuk ezt az első fórumot. Arról beszéltünk, hol vannak a határok, milyen keretek között jogszerű a gyülekezési jog gyakorlása, meddig jogszerű a rendőri intézkedés, mi a feladata a rendvédelmi szerveknek az ilyen események biztosítása kapcsán, és mi az, ami már jogellenes. A második beszélgetés témája a diszkrimináció tilalma volt, ezt Miskolcon tartottuk. A panelbeszélgetések témái továbbá: a vallásszabadság (Debrecen-Síkfőkút), a szólás- és sajtószabadság (Pécs), a magánélet védelme (Pécs), szabad választáshoz való jog (Debrecen), oktatáshoz való jog (Budapest), valamint az idei roadshow zárásaként a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyűlöletbeszéd szabályozásával kapcsolatos dilemmák (Miskolc) voltak. Jogi választ vártok-e a viták során felvetett problémákra, kérdésekre? Van-e (lehet-e) jogi megoldása a felvetett problémáknak? Ezeket a kérdéseket társadalmi kontextusukban kell szemlélnünk. Ugyanakkor a program keretein belül elsősorban a normatív keretekkel kapcsolatos problémákról beszélgetünk. Az e félévi miskolci fordulón a gyűlöletbeszéd és a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán két álláspont bontakozott ki a vita során. Az egyik az, amit karunk oktatói, Szabó Máté Dániel és Hegyi Szabolcs képviselt, a TASZ álláspontja, a másik a Magyar Helsinki Bizottság munkatársainak álláspontja, amit karunk volt oktatója, M. Tóth Balázs és Fazekas Ta-

más ügyvéd prezentált. Az egyik nézőpont szerint a szólásszabadság kiterjed mindenre az uszítást leszámítva, tehát a gyűlölködő beszédre is, a másik vélemény szerint viszont van határa, és a gyűlöletbeszédet büntetőjogi tényállássá kellene tenni, mint a közösség elleni uszítást. A program bemutatásához vis�szatérve hangsúlyoznám, hogy nem kívánjuk kizárólag jogi kérdések elméleti analízisének medrében tartani a vitát, nem csak jogászok vettek részt az eddig panelbeszélgetéseken. Az oktatáshoz való jog kérdésével kapcsolatban az ELTE ÁJK-n például a panel tagjai voltak Somody Bernadette alkotmányjogászon kívül Knausz Imre pedagógus és Radó Péter oktatáskutató is. Karunk jogász oktatói közül, a fent említett kollégákon kívül a panelbeszélgetések résztvevője volt, és folyamatos támogató közreműködést nyújtott Majtényi László. Elképzelhetőnek tartod, hogy akár közvetlenül, akár közvetetten lehet hatása a panelbeszélgetéseknek a jogalkotásra? Ezeknek a beszélgetéseknek nem célja a jogalkotás befolyásolása. A megszólaló szakemberek többsége évek óta foglalkozik a felmerülő kérdésekkel, jogvédő szervezetek tagjai, így komoly erőfeszítéseket tesznek szaktudásuk, tapasztalataik bevetésére a jogalkotás befolyásolása érdekében, azonban értelemszerűen ez nem a roadshow terepén történik. Milyen eredmények várhatóak a panelbeszélgetésektől? Ezeknek a beszélgetéseknek az eredményét nem nagyon lehet mérni. Úgy gondolom, hogy ha gondolkozásra tudjuk sarkallni a hallgatókat, ösztönözni arra, hogy legyen véleményük és merjék hangoztatni, azt már sikerként könyvelhetjük el. Milyen a fogadtatása a road show-nak? A hallgatók érdeklődők, a létszám ugyan el-

térő, de akik jelen vannak, általában kérdeznek, hozzászólnak, pozitívak a visszajelzések. Várható-e folytatás? Mik a további tervek? Igen, tervezek folytatást. A roadshow emberi jogi témákkal indult, azonban gondolkozom a témák körének bővítésén, esetlegesen a demokrácia működésével kapcsolatos kérdések irányában. Tervben van a program célközönségének kiterjesztése egyéb társadalomtudományi képzésekben részt vevő hallgatók részére is, valamint több intézmény bevonása. Elégedett vagy a road show sikerével? Igen. Ezt garantálta a beszélgetések magas szakmai színvonala, ami a résztvevő előadóknak köszönhető, és a hallgatók érdeklődése. Elérhetőek-e ezek a beszélgetések? Az érdeklődők hol találnak információt a következő programokról? Minden vitáról készül videó-felvétel, ezeket a Youtube-ra feltöltjük. Az eddigi, illetve a következő eseményekről pedig a program Facebook-oldalán (https://www.facebook. com/EmberiJogiRoadShow) találhattok több információt! Köszönöm az interjút! Én is köszönöm! :) Kiss Lilla Nóra

Speckoll ajánló Az antik Róma sportjoga Ahogy a speckoll ajánló cikksorozatban már bemutatásra került egy Római joghoz kapcsolódó tárgy, a Római büntetőjog, most én is hasonló – jogtörténeti tárgyú speckollt mutatok be. Amikor fölvettem a tárgyat a Neptunban, azt hittem, hogy a tárgy teljesítéséhez eléggé toppon kell lenni a hallgatónak napjaink különböző sporteseményeit, sportágait illetően. Szerencsére nem így történt. Ajánlom a tárgyat azoknak is, akik nem túlságosan fogékonyak a sport iránt, mivel a speckoll inkább mesél a sportról, minthogy naprakész ismeretet követelne meg. A kurzus során a hallgatók betekintést nyerhetnek az ókori Rómában zajló sportágakba. Megismerhetik a gladiátorjátékok felépítését, szereplőit, az önként jelentkező, képzett gladiátorokon (auctoratusok) keresztül egészen azok sorsáig, akiket büntetésből ítéltek gladiátorjátékokra. Ezen kívül ízelítőt kaphat még a hallgató az atléták és fogathajtó versenyek világából, megismerheti az ókori sportrendezvények tartására és a sportolókra vonatkozó szabályokat, előírásokat is. A szemináriumok véleményem szerint rendkívül érdekesek és informatívak, Tanárnő alapos felkészültséggel, érdekesen tárja a hallgatóság elé a római sportok alapjait. Az előadások keretében nem csak a római sportjoggal, hanem napjaink sporttörvényével is találkozhatnak a hallgatók, melyből megtudható, mi minősül sporttevékenységnek, vagy épp az is, hogy milyen előírásokat kell betartani egy sportlétesítmény építése kapcsán, hogyan szankcionálhatóak a sportrendezvényeken történő erőszakos cselekmények. Az előadások könnyebb megértéséhez és feldolgozásához Gedeon Magdolna Tanárnő vázlatot ad, melyen érdekes források találhatóak a tananyaghoz kapcsolódóan az ókorból és napjainkból egyaránt. A tárgy teljesítése egy írásbeli dolgozat megírásával zárul, melyre azt hiszem, nem sok idő felkészülni, főleg, ha a hallgató rendszeresen látogatja az előadásokat. A Tanárnő által elmondottak bőven elegendőek a tárgy kiválóan megfelelt minősítésű teljesítéséhez. Ajánlom a tárgyat mindazon joghallgatóknak, akik érdeklődnek a jogtörténet, azon belül a Római jog iránt. Aranyosi Gergő

Milyen területekkel foglalkozol még, Tanár Úr?

Inter-You

Főként napjaink nagy kihívásai, az agrár-, a környezet- és az energiajog az, amivel foglalkozom, de sok más terület is érdekel. Érdekesnek találom mind a témákat, mind a mögöttük lévő társadalmi kérdéseket, valamint az ezekre adott jogi válaszokat. Mi keltette fel az agrárjog iránti érdeklődésedet, illetve mikor döntöttél úgy, hogy oktatni fogsz?

Idei második számunkban Dr. Szilágyi János Ede tanár úrral, az Agrár- és Munkajogi Tanszék docensével beszélgettünk. Karunk oktatója 2008-ban sikeresen megvédte borjogi témájú doktori értekezését, 2013-tól a Bor Eredetvédelmi Tanács tagja. 2013-ban megjelent vízjogi témájú monográfiája. Az idei sikerszéria folytatódik, a Tanár Úr vízjogi témában elnyerte a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíjat. Energiája, lelkesedése példaértékű lehet minden hallgatótársunk számára. Kedves Tanár Úr! Mint tudjuk, egyik szakterületed a vízjog, ebben a témában jelent meg monográfiád 2013-ban. Mesélnél nekünk erről egy kicsit? Elmondható, hogy amit az ember ért, azt összefoglalja néhány mondatban, amit meg nem ért, arról könyvet ír. A vízjog iránti érdeklődésemet napjaink vízgazdálkodásának minőségi és mennyiségi aspektusai, problémái keltették fel. A víz a XXI. század kiemelt természeti erőforrása, így számos konfliktus alapja. Ez globális szinten is igaz, de Magyarország esetében kiegészül néhány sajátossággal. A geopolitikai problémákat az adja, hogy felszíni vizeink közel 90%-a határon túlról jön, és nem sokkal jobb a helyzet a felszín alatti vizek esetén sem. A „Vízjog - Aktuális kihívások a vizek jogi szabályozásában” című könyvemben a vizek jogi szabályozását integratív módon, a lehető legszélesebb aspektusból és rendszerszerűen közelítem meg. Jelenleg nincs egységes víztörvény vagy kódex, ami szabályozza a vizekkel kapcsolatos összes társadalmi-gazdasági viszonyt, hanem maga a jogi szabályozás is „összevissza folyik” a jogrendszerben. Célom a szabályozási csomópontok feltérképezése és egymásra hatásának vizsgálata volt.

Egyszer, még hallgatóként tanáraim, Csák Csilla tanárnő és Olajos István tanár úr, megkérdezték, hogy mi a véleményem az agrár- és környezetjogról, a tankönyvről, a gyakorlatról, az előadásról... Egy néhány oldalas anyagban megfogalmaztam válaszomat, és bár meglepődtek, de nem sértődtek meg. Úgy tűnt, tényleg érdekli őket a véleményem, ami nagyon jólesett nekem. Ez volt az a pont, ami igazán inspirálóan hatott, ekkor jöttem rá, hogy én is alakíthatom ezt a területet. Majd Olajos tanár úr javaslatára és kérésére demonstrátori feladatokat láttam el, majd később maradtam doktorandusz hallgatónak is. A doktori értekezésed címe a „Borjog, különös tekintettel az eredetvédelem kérdéseire”. Hogyan esett erre a jogterületre a választásod? Napjainkban gyakran elhangzó felvetés, hogy az egyetemeken fontos lenne olyan témákkal is foglalkozni, amiket az élet hoz. Borászok és hegyközségek igen gyakran kerestek meg minket a jogértelmezési kérdéseikkel, problémáikkal. Eleinte egyáltalán nem gondoltam arra, hogy a borágazat jogi aspektusait tudományosan is kutatnom kellene. Azonban ahogy egyre jobban elmélyültem a jogi problémákba, egyre érdekesebbnek is találtam azokat (különösen a téma szellemi tulajdonhoz tartozó vetületeit). Így született meg a PhD dolgozatom, melyért később a CEDR Monográfia díját nyertem el. Számtalan tudományos elismerésben részesültél az évek során. Melyikre vagy a legbüszkébb? Fontosnak tartom elmondani, hogy nagyon jó szakmai közösségben vagyok, és bár én (is) kaptam díjakat, ezek mégsem csak az én munkámat minősítik, elismerik az egész tanszék tevékenységét is. Az elismerés oktatói-kutatói pályán nagyon sokféle lehet. Ami a tipikus elismeréseket illeti (értsd oklevél és plecsni), kiemelendő az a nemzetközi elismerés, amit 2009-ben a Cambridge-i Egyetemen adtak át,

a 3500 szakjogász tagot számláló CEDR (Európai Agrárjogi Tanács) Monográfia Díja. Aki ezt megkapja, arra nemzetközi szinten is felfigyelnek. Vannak azonban nem szokványos elismerések is, amire legalább ilyen büszke vagyok, bár önéletrajzokban tipikusan nem szokás feltüntetni. Ilyen például, hogy Farkas Attila (elismert borász szakember) felajánlotta, hogy tegeződjünk. Persze ugyanez elmondható Szitás Benedek tanár úrral való baráti viszonyunkról is. :) Ezen felül pedig semmivel össze nem hasonlítható élmény, amikor az ember tanítványai érnek el sikereket (pl. OTDK). Az is remek érzés, amikor valamilyen általam (is) rendezett versenyen (mint például a Miskolc Város Ifjú Szónoka) középiskolai diákok sikereket érnek el. Tehát büszkeséggel tölt el, ha elismerést kapok tudományos munkámért, de az is legalább olyan jó érzés, amikor sikerhez és elismeréshez juttathatok és juttathatunk hallgatókat oktatóként. Több tanulmányúton is részt vettél. Melyik számodra a legmeghatározóbb?

nek kimenni a hallgatók. Az első és leggyakoribb a bizonytalan nyelvtudás. Nekik azt tudom tanácsolni, hogy mindenképp próbálják meg, hiszen pont az a lényege, hogy gyakorolják a nyelvet, esetleg beszélgessenek az egyetemünkön tanuló külföldi diákokkal. A második ok, hogy félnek itt hagyni fél évre a barátot/barátnőt. Nekik nem tudok mit tanácsolni... Az utolsó természetesen a „csúszásveszély” (vagyis hogy az itthoni tanulmányaiban lemarad az ember). Nem mondom, hogy nem kell többet dolgoznia annak, aki kimegy, vagy hogy nincs benne a pakliban a lemaradás… Ezek attól is függnek, hova megy az ember és mennyi időre. Szerintem túlélhető és megoldható a dolog. Eddig senki nem bánta meg, akivel erről beszéltem, és ez jó üzenet. Tehát kivitelezhető, és sokkal többet lehet vele nyerni, mint veszíteni! Mit tanácsolnál azoknak a hallgatóknak, akik később maguk is tudományos és/vagy oktatói pályára szeretnének menni?

Nem igazán lehet őket összehasonlítani, nagyon különbözőek voltak. Akadt köztük pár napos konferencia és több hónapos tanulmányút is. Értelemszerűen egy hosszabb út mindig nagyobb kihívás, több izgalommal, élménnyel jár. Én Nürtingenben, Németországban voltam Erasmusszal (2005), majd Bécsben az ÖAD ösztöndíjjal (2006). A Campus Hungary-t már csak oktatóként próbáltam ki, de úgy is nagy élmény volt. Mindenkit arra bíztatnék, hogy menjen Erasmusszal, hiszen elérhető és csak nyerni lehet vele. Nemcsak a szakmai fejlődés érdekében ajánlom, hanem emberileg is. Amilyen jó kimenni több hónapra, legalább olyan jó érzés visszajönni is utána, hiszen itthon kamatoztathatjuk a kint megszerzett tudást, élményeket. („Az igazi tudást nem lehet megtanulni, azt el kell lopni!”). A tanulmányút nemcsak „jól mutat” az önéletrajzban, hanem az elhelyezkedésnél sem utolsó szempont, hogy van-e az embernek külföldi szakmai tapasztalata. Biztos, hogy hallgatóként megragadnám ezeket a lehetőségeket, szerintem kihagyhatatlan!

Az emberek életében a boldogságnak egy sor eredője, útja, célja lehet. Ezek között tartom számon, ha az ember olyan dolgot tesz életében, ami másokért van, és ha ezt szívvel-lélekkel tudja folytatni. Nekem ilyen ez a pálya. Ha az ember így közelít az általa választott foglalkozáshoz, hivatáshoz, akkor az túlviszi az időnként fellépő nehézségeken és képessé teheti arra is, hogy valami „többet” hozzon létre. Persze a szellemiségen túl sok minden más is fontos lehet, hogy valaki a jogtudományban sikeres legyen. Jó dolog, ha minél több területén jeleskedik a tanulmányokban (ugyanis minden mindennel összefügg). Napjainkra a magas szintű nyelvtudás is egyre fontosabb, no és persze a jó időben elkezdett tudományos tevékenység (pl.: TDK). Biztatnám az ifjú titánokat, hogy keressék a személyes kapcsolatot azon tudományterület képviselőivel, amely iránt kiemelten érdeklődnek. Ismerjék meg a tudományos műhelyt, ahova tartozni szeretnének. A közvetlen környezetemben azt tapasztalom, hogy ezt a kollégáim nem hogy nem veszik rossz néven, de örömmel fogadják az érdeklődőket.

Mivel biztatnád azokat, akik félnek belevágni a külföldi tanulmányokba? Mikor időszerű kimenni?

Köszönöm az interjút, további sok sikert és jó egészséget kívánok! Én is köszönöm! :)

Mindenképpen harmad- vagy negyedéven ajánlott az utazás, de voltak már olyanok is, akik ötödéven vágtak bele, és abszolút nem bánták meg. Az a tapasztalatom, hogy általában három dolog miatt fél-

Gregor Hanna

Inter-You Interjúnkból megismerhetitek Kucsma Lucát, a Szociális és Ösztöndíj Bizottság elnökét. Lucával elnökként végrehajtandó terveiről, mindennapi feladatairól, valamint a hátrányos helyzetű hallgatók számára nyújtható támogatásokról beszélgettünk.

A Szociális és Ösztöndíj Bizottság új elnökeként milyen terveid vannak? Az előző SzÖB elnök, Pellei Lili munkáját szeretném követni. Újítani sajnos nem tudunk, mivel szabályok kötnek minket, de szeretnék legalább olyan igazságos lenni, mint ő volt és minél több embernek segíteni, aki tényleg rászorul, hogy szociális ösztöndíjban részesüljön. Milyen főbb feladatokat látsz el elnökséged során? A rendszeres szociális ösztöndíjjal, illetve a kiemelt tanulmányi ösztöndíjjal foglalkozunk a bizottságban, ezeket bíráljuk el. Utóbbiban az évfolyamon két legjobban tanuló hallgató részesülhet, ha marad rá keret. Ezeken kívül még a tanulmányi ösztöndíjak beosztásával foglalatoskodom elnökségem során. Most, hogy SzöB elnökként túl vagy az első pályázati időszakon, milyennek találod az elnöki feladatokat? Elsőként azt állapítottam meg, hogy bizony több munkával és nagyobb felelősséggel jár, mint az évfolyam képviselete. Bár elég sokat tanultam Lilitől, természetesen voltak kisebb fennakadások, problémák, amelyekkel még nem találkoztam. De úgy gondolom ez volt az igazi betanulási időm, és sikerült mindenre megoldást találni. A következő félév már zökkenőmentes lesz. Az elnöki teendők ellátása mellett jut elég idő a tanulásra is? Próbálom úgy beosztani az időm, hogy minden feladatomnak eleget tudjak tenni. Ez nem egyszerű, hiszen negyedéven van a legtöbb óránk valamint gyakorlatunk, de szerencsére a SZÖB elnöki feladatok leginkább a Rendszeres Szociális ösztöndíjak, valamint a Tanulmányi Ösztöndíjak elbírálására koncentrálódnak, amelyek elbírálására és kiosztására a félév elején kerül sor, még mielőtt beindulna a „nagy zh dömping”.

Most szeretnélek az egyes támogatásokról kérdezni. Milyen támogatási formákra pályázhatnak az államilag támogatott, és milyenekre a költségtérítéses hallgatók? A legtöbb pályázatot csak államilag támogatott hallgatók pályázhatják meg. Ezt sajnálom, mivel egyre kevesebb nálunk az államilag támogatott hely, így egyre kevesebben részesülhetnek ösztöndíjakban. A rendszeres szociális ösztöndíjat, tanulmányi ösztöndíjat, illetve a rendkívüli szociális ösztöndíjat is csak államilag támogatott hallgatók kaphatják meg. Az egyetlen ösztöndíj, amelyet költségtérítésesek is meg tudnak pályázni, az a közösségi ösztöndíj, melynek normatívája sajnos az elsős, államilag felvett hallgatókhoz igazodik, így sajnos egyre kevesebb az összeg és egyre kevesebb embernek tudunk belőle adni, amelyről mi nem tehetünk. Mitől függ az egyes pályázatok elbírálása? A pályázatot beadott hallgatók hány százaléka kapja meg a támogatást? A pályázatok elbírálása pontrendszer alapján működik, amely minden évben változik. A rendszer automatikusan pontozza például a hátrányos helyzetet; azt, hogy mennyire távol lakik a hallgató; elváltak-e a szülei vagy árva, félárva-e. A pontokat a felső vezetés határozza meg, melyek alapján elbírálásra kerülnek az egyes pályázatok. Általában, azok a hallgatók, akik beadják, azoknak a nagy része meg is kapja. Százalékban ezt, olyan 70-80%-ra mondanám. Ha valaki még sem kapná meg, még lehetősége van fellebbezni. Végezetül milyen tanácsot tudnál adni a hallgatóknak? Mire figyeljenek oda a pályázatok beadása során? Mindenféleképpen azt tudom mondani, hogy minden olyan dokumentumot, ami igazolja az ő helyzetüket azt adják be, függetlenül attól, hogy most nem feltétlenül lesz rá szükség. Fontos az is, hogy minden egyes igazolás, amit benyújtanak 1-3 hónapnál nem lehet régebbi. (Ezt a pályázati útmutató is tartalmazza) Erre minden féleképpen figyeljenek oda. A határidőket mindig pontosan tartsák be, mert több hallgató is van, aki jelezte, hogy szeretne utólag jelentkezni, amely ugye nem lehetséges, hiszen egy rendszerről beszélünk, amely a meghatározott időpontban lezár, és ezután nem lehet belépni. Ha bármilyen kérdésük, problémájuk van a hallgatóknak vagy esetleg bizonytalanok valamiben, akkor nyugodtan forduljanak hozzám, illetve a SZÖB évfolyam képviselőkhöz. Illetve figyeljenek oda a határidőkre, mint azt korábban említettem, így ha probléma merülne fel bármilyen igazolással kapcsolatban, még tudják orvosolni vagy segítséget kérni tőlem, tőlünk. Ez a legfontosabb! Köszönöm az interjút! J.Z.G.

Erasmusszal Spanyolországban 2012. tavaszi félévében, januártól május végéig alkalmam volt ERASMUS külföldi részképzésen részt venni Madridban, a külvárosi részen helyet kapó Universidad Autonóma de Madrid egyetem jogi karán. Az egyetem akkor még nem volt felkészülve a magyar diákok fogadására. Az első időszakban fontolgattuk, hogy haza utazunk, különböző kérelmeken törtük a fejünk, mert a jogi karon nem voltak felkészülve az angol nyelvű oktatásra. Persze a magyar leleményességnek nem létezik lehetetlen, így folyamatosan kerestük a kiskapukat annak érdekében, hogy feloldódjunk, jobban érezzük magunkat és ne kényszerüljünk kreditek nélkül, szomorúan haza indulni már idő előtt. Meg is találtuk a bölcsészettudományi karon oktatott angol óráinkban, végre egy nyelvet beszéltünk a többiekkel, volt értelme újra az egyetemnek. Reméljük az Autonóma de Madridon azóta tanultak a felkészületlenségből, kiforratlanságból fakadó hibáikból és angolul tudó egyetemi oktatókat küldenek az európai diákok segítésére. Bíztasson mindenkit az a tudat, aki a spanyolországi ERASMUS-t fontolgatja, hogy mi voltunk az úttörők a madridi kapcsolatot tekintve… Valószínűleg emiatt történt, hogy ennyire gyerekcipőben járt az egész, de megoldást még így is lehetett találni. Arról nem is beszélve, hogy a tanulmányi osztályon dolgozó hallgatói brigád nagyon segítőkész és talpraesett diákokból áll, akik valamennyi tantárgy-felvételünkben segítettek, gyakorlatilag mindennek utánanéztek, amit csak kértünk. Olyan is előfordult, hogy ami egyik nap még lehetetlennek tűnt nekünk, azt másnapra elintézték számunkra és beérve az egyetemre ott várt ránk a kész nyomtatvány. Különben a város időjárása kedvez az ERASMUS- os hallgatók jó kedvének. Mi januárban utaztunk ki, de +10 fok alá sosem esett a hőmérséklet, így persze mondanom sem kell, hogy májusban már végig +37 fok volt.:) Madrid, a város, ami hatalmas, drága, gyönyörű, nyüzsgő, zsúfolt, mégis élhető és persze bármilyen hihetetlen is, egy olyan igazi európai nagyváros, aminek a tömegközlekedése zseniális. Madrid rengeteg szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújt a gyönyörű és egzotikus parkjaival, gasztronómiájával, bárokkal és szórakozóhelyekkel. Az év minden szakában hangulatos és napfényes város és persze ott a foci, ami megannyi Real és Atletico Madrid fanatikust vonz. Volt szerencsém kilátogatni egy Real Madrid mérkőzésre és nagyon jó tapasztalatot szereztem ezzel a spanyol foci és a szurkolás terén, mert az óriási tömeg ellenére a meccs elején és végén a tömeg gördülékenye halad a Santiago Bernabeu-be és kijáratain át és a meccs alatt is végig tökéletesen kulturált szurkolás zajlik (kevésbé mondható ez el egy Real Madrid – Barcelona meccsel kapcsolatban). Biztos vagyok benne, hogy sok fiú hallgató szívesen választaná Madridot a külföldi részképzés helyszínéül, már önmagában a foci miatt is. Persze egyéb közismert indokok is szólhatnak a focin, a tanuláson és a tudásvágyon túl amellett, hogy miért is választják a hallgatók Spanyolországot. Ezek akár olyan indokok is lehetnek, amiket a jelentkezéskor nem tud senki sem biztosan, csak sejti, esetleg bizakodik abban, hogy mi vár rá a helyszínül választott országban. Nekem ez a sokadik nyomós érv volt Ibiza.:) Ha Madridban vagy ERASMUS- hallgató, akkor szinte bizonyosan lehetőséged van Ibizára utazni az egyetemi szervezett út keretében, több száz másik diáktársaddal együtt. Persze az út önköltséges, de hallgatói kedvezményben részesül minden diák és szerintem nagyon jó dolog részt venni legalább egy, az ERASMUS csoportok részére szervezett valamely utazáson a tartózkodási idő alatt. Mindent egybe vetve én sosem fogom bánni, hogy nem a patinásabbnak ismert németországi, vagy belga egyetemek valamelyikét választottam utam céljául. Ha fél évre választ az ember várost és lakóhelyet, akkor butaság is lenne kizárólag az egyetem alapján dönteni. Ha úgy tetszik menj oda, ahova vágysz, vagy olyan nyelvterületre, amelyik nyelvből szeretnéd fejleszteni a tudásod, vagy amilyen új nyelvet meg szeretnél még ismerni. Természetesen az angol és a német nyelvek kivétel nélkül, mindenütt kamatoztathatók. dr. Bujdosó Vivien

Inter-You Mint minden évben, idén is a gólyatábor volt a tanév első szervezett eseménye. A frissen felvett elsőéves hallgatók itt ismerkedhettek meg az egyetemmel, a felsőbb éves szervezőkkel, valamint nem utolsó sorban egymással. Bár ez a pár nap nevéből fakadóan a gólyákról szól, a Vadlaw szerkesztősége kíváncsi volt az érme másik oldalára is: mit is jelent szervezőnek lenni ebben a pár napban, mik a teendők és vajon érezheti-e olyan jól magát valaki szervezőként mit elsőévesként? Ezért készült a következő interjú a tábor egyik szervezőjével, Nagy Tibor alias Thorral. Mettől meddig tartott az idei gólyatábor, hány gólya vett részt benne? Vasárnap (augusztus 25.) vették kezdetüket a programok, és egészen a csütörtöki (augusztus 29.) reggeliig és kiköltözésig tartottak, szóval bő négy és fél napot vett igénybe az egész. Ha jól emlékszem olyan ötven-hatvan elsősnek szerveztük a tábort. Te hogy kerültél be a szervezők közé, mi volt a szervezőség előfeltétele? Minden ilyen hivatalos eseményre való jelentkezés megköveteli a formalitást, így aki jelentkezni akar az a főszervezők által meghatározott módon kell, hogy írjon egy hivatalos e-mailt. Így tettem én is, majd rövidesen e-mailben jelezték, hogy van hely a számomra és jöhetek szervezni. A beérkezett jelentkezések közül választják ki a főszervezők azokat, akik jöhetnek szervezőnek, de csak ha az illető betartja a kritériumokat. A facebook-chaten történő „Jönnék”-üzenet tehát nem elegendő. Szervezőként mik voltak a feladataid, mi mindent kellett csinálnod? A legfontosabb feladatom talán a hármas csapat vezetése volt. Szerencsére semmi probléma nem adódott, a csapatomba tartozók mind nagyon kedvesek és lelkesek voltak. Ehhez kapcsolódik a szervezői feladatkör legáltalánosabb és mégis talán legnehezebb feladata: megteremteni egy olyan közeget, amiben az elsősök egyrészt igazán jól ér-

zik magukat, másrészt, ami arra ösztönzi őket hogy elinduljanak egy olyan úton hogy „élni” tudjanak az egyetemen, és ne csak egy oktatási intézetnek lássák ahová be kell járni. Mekkora szerepet kaptak a táborban a selmeci hagyományok? Erre volt kihegyezve ez a néhány nap vagy még csak távolabbról ismerkedtek velük a gólyák? A hagyományokra személy szerint próbáltam nagy hangsúlyt fektetni, de a körülményeket figyelembe véve: a tábor lényege nem az, hogy itt neveljünk burschokat az emberekből, inkább fel kell kelteni az érdeklődésük, rá kell vezeti őket erre hogy maguktól kapjanak kedvet a megkeresztelkedéshez. Ezért ismertettük meg a gólyákat már a tábor folyamán a kari köszönésekkel és a karok színeivel is. Volt egy hagyománytörténeti előadás is, azonban ez a balekoktatásoktól eltérően inkább a személyes élményeket akarta előtérbe helyezni: mit jelent nekünk, már megkeresztelt balekoknak és Firmáknak ez az egész. A nótázás, a selmeci nótakincs is előkerült mondjuk egy esti italozgatás során? Igen, leginkább a tarcali túra során nótáztunk. Itt a pince közege, és a különféle italok adják a hangulatot az énekléshez. Több szervező spontán belefogott egy nótába, aztán a következőbe és úgy láttuk, hogy az elsősök egyre nagyobb kedvvel hallgatnak bennünket, majd később érdeklődtek, hogy mi is volt ez, mit hallhattak illetve hogy honnan ismerjük mi ezeket a nótákat. Szóval már a gólyatáborban úgy tűnt, hogy az új generáció aktívan érdeklődik a hagyományok irányában is, nem zárkózik el passzívan előlük. Hála Istennek így van. Bár én gólyatáboromban 2011-ben még kétszer ennyien voltunk, mégis úgy érzem, hogy a mostani elsősök jelentős része jó burschhá válhat amennyiben megkeresztelkedik. Bár kevesen vannak, de tagadhatatlanul érdeklődőek és aktívak. Csapatvezetőként tudnál-e olyan történet mesélni, ami kiemelkedik a többi közül, illetve ami miatt úgy érzed, hogy érdemes volt idén jelentkezned szervezőnek? A szerdai esti csillagtúrán a csoportvezetők kaptak

visszajelzéseket az elsősöktől. Itt nagyon megköszönték a szervezést, a sok segítséget, de ami a legjobban tetszett mindannyiunknak, hogy ugyanazt a lelkesedést és összekovácsolódást láttuk rajtuk, amit még a saját gólyatáborunkban magunkon és a csoporttársainkon. És ha valamiért, hát ezért érdemes volt végigcsinálni ezt az egészet!:) Az idei gólyatáborban én sajnos nem tudtam részt venni, de a korábbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy szinte mindig akadt egy-két elsős akinek nehézségei akadtak a táborban, legyen az a korai kelés, a feladatok vagy más. Akadt-e idén (természetesen nem név szerint) ilyen személy, és ha igen akkor hogyan orvosoltátok a problémáit? Bár kirívó eset nem történt, elvétve sajnos akadt nehézségünk. Az egyetemi gólyatáborokban akadnak alkohollal kapcsolatos feladatok, de ezek nincsenek a gólyákra erőltetve, ha nem akarnak részt venni ezekben a feladatokban, nem kötelezzük őket. Ilyen esetek előfordultak, jelezték páran, hogy ők most nem szeretnének alkoholt fogyasztani, de semmi komolyabb: összetűzések a szervezőkkel nem történtek. Annyi persze még látszik sokuk arcán, hogy nehéz feldolgozniuk a tényt hogy egy helyről, ahol ők voltak az „öregek”, a legnagyobbak, hirtelen átkerültek valahová ahol pedig ők a legkisebbek. Az interjú végére kívánkozik két klasszikus lezáró kérdés: összességében szerinted érdemes volt megszervezni az idei tábort? Ha lehetőséged lenne rá, jövőre is jönnél? Megszervezni mindenképp érdemes volt: ha a mostani generációból akár húsz vagy harminc olyan ember lesz, aki jól érzi itt magát az egyetemen és mindenféle dologban részt vesz akkor már érdemes volt megmutatni nekik a lehetőséget. Mi is megkaptuk ezt a nevelést és útbaigazítást, amit tovább kell adnunk a fiatalságnak, hiszen valóban egyedülálló a közösség és az összetartás szempontjából az egyetemünk. A második kérdésre válaszolva pedig természetesen örömmel jönnék vissza újból. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és szeretném meghálálni Firmáimnak a velem való sok törődést azzal, hogy tovább adom a tudásom, és az talán majd gyökeret ver az új generációban. Köszönöm az interjút! Pogány Márton

Szöveges feladat Állítólag Einstein találta ki a következő feladványt, és az emberek 98%-a nem képes megfejteni. A feladványban semmiféle trükk nincsen, egyszerű logikával megfejthető. Csak egy megoldása van. Az első 5 helyes megfejtő egy-egy apró jutalomban részesül a Vadlaw szerkesztőségétől! A nyertesek nevét a www.vadlaw.hu oldalon találhatjátok majd! 1.Van 5 ház, mindegyik más színű. 2.Minden házban egy más-más nemzetiségű személy lakik. 3.Minden háztulajdonos bizonyos italt részesít előnyben, bizonyos márkájú cigarettát szív és bizonyos állatot tart. 4.Ezen személyek közül egyik sem iszik ugyanolyan italt. Nem szív ugyanolyan cigarettát és nem tart ugyanolyan állatot, mint valamelyik szomszédja. Tudod, hogy: - A brit piros házban lakik. - A svéd kutyát tart. - A dán szívesen iszik teát. - A német Rothmanns cigarettát szív. - A norvég az első házban lakik. - A zöld ház tulajdonosa kávét iszik. - Aki Winfield cigarettát szív, szívesen iszik sört. - A sárga ház tulajdonosa Dunhill cigarettát szív. - Az a személy, aki Pall Mall-t szív, papagájt tart. - A férfi, aki a középső házban lakik, tejet iszik. - Aki Marlboro-t szív, az mellett lakik, aki macskát tart. - A férfi, akinek lova van, az mellett lakik, aki Dunhill-t szív. - A norvég a kék ház mellett lakik. - Aki Marlboro-t szív, annak a szomszédja vizet iszik. - A zöld ház a fehér ház mellett balra van. A kérdések: Kié a hal? Hanyas házban lakik a dán? Ki szív Pall Mallt? Milyen színű házban lakik a német? Mit iszik a norvég? Jó szórakozást! :) Vadlaw

Híres bűnesetek Pogány Márton rovata

A srebrenicai tömegmészárlás A Vadlaw állandó rovatának következő része egy igen érdekes, és még jelen pillanatban is aktuális esetet mutat be az olvasóknak. Magda Marinko előző számban ismertetett ámokfutása jóformán eltörpül ahhoz a megrázó, a nemzetközi közösséget sokkoló eseményhez képest, mely 1995-ben játszódott le Boszniában. A boszniai háború a legújabb olyan fegyveres konfliktus volt az emberiség történelmében, mely hazánk közvetlen közelében zajlott. Míg a pillanatnyilag is folyó afganisztáni és iraki hadműveletek Magyarországtól messze zajlanak, és a médián kívül nem különösebben találkozhatunk velük, addig a kilencvenes évek közepén határainktól csupán néhány kilométernyire súlyos harcok dúltak. Miután kikiáltották a Jugoszláviától való elszakadást 1991. október 15-én, az Európai Közösség is elismerte Bosznia-Hercegovina függetlenségét 1992. április 6-án. Ezt a területek irányításáért folytatott heves összecsapások követték a bosnyákok, szerbek és horvátok között. Bosznia keleti részén ezek a harcok különlegesen véresnek bizonyultak a szemben álló szerbek és bosnyákok között. 1995 júliusában az ENSZ 450 katonájának védelme alatt álló bosnyák bányavárost, Srebrenicát néhány napos ostrom után a Ratko Mladic tábornok által vezetett szerb csapatok elfoglalták. A város lakossága megkísérelt elmenekülni, de csak közel felüknek sikerült bevennie magát a hegyekbe vagy eljutni a Potocariban található ENSZ bázisra. A városban rekedt körülbelül húszezer, muzulmán vallású lakosból a nőket és a lánygyermekeket autóbuszokkal szállították el a szerb hadsereg egységei mielőtt mindannyiukat megerőszakolták volna. A férfiakat és a fiúkat, megközelítőleg kilencezer főt módszeresen kivégeztek, pusztán vallásuk miatt. A holttesteket ezután kotrógépekkel kiásott és szeméttel álcázott tömegsírokba temették. A második világháború óta ez volt Európa legnagyobb és legvéresebb tömegmészárlása. A Hágában székelő Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága egyhangú határozata alapján az elkövetők különleges szándéka (dolus specialis) okán a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősíthető, amelyet kimondottan azzal a céllal hajtottak végre, hogy az adott területen élő minden bosnyák muszlimot elpusztítsanak. Azonban nem ez volt az egyetlen atrocitás a háború idején: a boszniai háború kezdetén a szerb erők Kelet-Boszniában a nem szerb polgári lakosságot támadták meg. Miután a városok és falvak az irányításuk alá kerültek, a szerbek – úgy, mint a hadsereg, rendőrség, egyéb fegyveres erők és néha még a szerb polgári lakosság is – ugyanezt tette. A bosnyákok házait módszeresen kifosztották vagy felgyújtották, a bosnyák lakosságot összegyűjtötték, de előfordult, hogy megverték vagy meg is ölték. A férfiakat és nőket elkülönítették, sok férfit helyi táborokban tartottak fogva. A cselekedetekért a Szerb Köztársasági Hadsereget, a „Skorpiók” nevezetű speciális katonai alakulatot, és elsősorban a hadsereg főparancsnokát, Ratko Mladicot tették felelőssé. Őt a szerb hatóságok 2011. május 26-án fogták el egy évtizednyi bujkálás után a vajdasági Lázárföldön. Az őt letartóztató hatóságok kiadták Mladicot a Nemzetközi Törvényszéknek, és 2011. május 31-én a hágai börtönbe szállították. Az Európai Parlament pedig 2009. január 15-i ülésén július 11-ét a Srebrenicai mészárlás Európai Emléknapjává nyilvánította. Pogány Márton

Jégkorszak helyett Jogkorszak Birinyi Georgina rovata Az Új Ptk. – Változások röviden „Az új Ptk. elfogadását én min¬denképpen sikertörténetnek nevezem. A kódex a demokratikus jogfejlődés egyik fontos állomása, mert átfogó jogi keretet ad az állampolgárok, va¬lamint szervezeteik vagyoni és személyi viszo¬nyainak. Tükrözi az új kódex mindazokat a változásokat, amelyek 1990 óta, a magántulajdon újbóli elismerése és a piacgazdaság újbóli bevezetése nyomán, Magyarországon kialakultak. A mintegy ¬tizenötezer normából álló kódex végleges szöve¬gének csak egy tucat rendelkezése tekinthető problematikusnak, és ez a „szépséghiba” nem írja felül az új Ptk. értékeit.” (Dr. Vékás Lajos) Ahogyan már a múlt számban is olvashattátok, a Vadlaw egyik új rovatában a 2012-2013-ban történt jogszabályváltozásokról, reformokról lesz szó. Ezúttal az Új Ptk.-t helyezem vizsgálódásom középpontjába. Az összes változás kiemelésére a hely szűkében ehelyütt nincs mód, de igyekszem bemutatni a szerkezetben történt újításokat, a történeti kialakulást, a kodifikáció célját, és röviden néhány lényegi változást is. „Ne féljenek az új polgári törvénykönyvtől, jelentős része már ismert” - mondta Székely László, az új Ptk. kodifikációját koordináló volt kormányzati megbízott - jelenleg az alapvető jogok biztosa - egy jogászoknak szóló szakmai rendezvényen, Budapesten. Az Országgyűlés 2013. február 11-én fogadta el a 2013. évi V. törvényt, mely nem más, mint hazánk új, leendő polgári törvénykönyve. Előkészületei több mint 14 éve tartanak. (Történetének táblázatát lásd a cikk alján.) A hosszú, több évtizedes jogalkotói munka eredményeképpen tehát új magánjogi kódex született, mely jelen állás szerint 2014. március 15-én, a polgári forradalom ünnepén fog hatályba lépni. A polgári törvénykönyv funkciója a jogalanyok, vagyis a természetes és jogi személyek alapvető személyi és vagyoni viszonyainak szabályozása. Túlzás nélkül elmondható, hogy a mindennapi életben előforduló jogügyletek szempontjából a legfontosabb, leggyakrabban használt jogszabálynak tekinthető. Szabályai „elkísérnek” bennünket a fogantatástól egészen a sírig, és nincs életünkben egyetlen nap sem, amikor ne alkalmaznánk valamely rendelkezését, még ha adott esetben nem is tudunk róla. Az új törvénykönyv „forradalmi” újításokat nem tartalmaz, hiszen a polgári jogviszonyok szabályainak lényeges átalakítására csak jelentős társadalmi-gazdasági változások esetén van szükség, márpedig ilyen átalakulás a közelmúltban nem zajlott le hazánkban. A rendszerváltással létrejött társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelő új szabályokat az Országgyűlés törvénymódosítások formájában már inkorporálta a jelenleg még hatályban lévő törvénybe. Ha a tartalom szempontjából nem is, a szabályozási hatókör és szerkezet szempontjából mindenképpen jelentős újításokat tartalmaz az új kódex, hiszen olyan joganyagok kerültek bele a törvénybe, melyeket eddig külön törvények szabályoztak. Ilyen például a gazdasági társaságokra vonatkozó rész – jelenleg a 2006. évi IV. törvény -, valamint a családjoggal – 1952. évi IV. törvény - kapcsolatos rendelkezések. Dr. Székely László, a Polgári Törvénykönyv kodifikációs munkálatainak koordinálásáért felelős miniszteri biztos szerint a polgári törvénykönyv egy és oszthatatlan. Eddig is a Ptk. volt a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a háttérszabálya, de most a Ptk. alapelvei hangsúlyosabbak lesznek. Tulajdonképpen abban nem volt éles szakmai vita, hogy hol a helye a gazdasági társaságokról szóló szabályoknak, illetve a családjog is mindig a polgári jog szerves része volt. Csupán politikai indokai voltak, hogy 1952-ben a családjogot

kiszakították a polgári jogból, mondván, hogy a szocialista családmodell elválik a gazdasági viszonyoktól, a szocialista embert nem a gazdasági megfontolások vezetik a családi kötelékeiben. Ehhez képest egy családjogi bíró munkájának közel a fele nem szól másról, mint a házasság megszűnése esetén a vagyonmegosztásról, azaz az üzletrészek elosztásáról, a gazdasági részesedés meghatározásáról és hasonló kérdésekről. A kódex szerkezeti felépítése tekintetében 8 könyvre, részekre, címekre és paragrafusokra tagolódik. A paragrafusok megjelölése két számmal történik. Az első a könyv száma, melyben az adott szakasz található, a második szám pedig az adott paragrafus sorszáma a könyvön belül. Így például a családjogi könyvben lévő 28. szakasz megjelölése: 4:28. § Érdemes megemlíteni, hogy minden egyes paragrafus saját címmel rendelkezik. A paragrafuscímek ugyan nem tekinthetők külön szerkezeti egységnek, de megkönnyítik a törvényen belüli tájékozódást. A szerkezeti felépítést követően, tekintsünk át néhány jelentős tartalmi változást. Társasági jog, jogi személyek - A mai szigorú kógens alapállás helyett az új Ptk. széles körben lehetővé teszi a felek akarata szerinti eltérést a kódex szabályaitól. Ezt kivételesen, a közérdek védelme miatt tiltja, néhány más esetben – a hitelezők, a munkavállalók és a kisebbségi tulajdonosok védelmi szempontjaira tekintettel – pedig korlátozza azokat. - „Fókuszáltabban” szankcionálja a nyilvánvaló visszaéléseket a korlátolt felelősséggel kapcsolatban. Felszámolás során a tagok, valamint a vezető tisztségviselő(k) felelhetnek a kielégítetlen hitelezői igényekért. - A vezető tisztségviselői felelősség új mércéje, hogy a szerződésszegési felelősség szabályai szerint kell eljárni, míg ma a szerződésen kívül okozott károkért viselt felelősség szabálya alkalmazandó. - Ismét 3 millió forint lesz a minimális törzstőke a kft-knél a mostani 500 ezer forint helyett. - Kft. esetében lehetségessé válik a kollektív vezetés, amit a nemzetközi társaságok régóta hiányoltak. - Az alapítványoknál egyszerűbb kuratóriumi szabályok lépnek érvénybe azáltal, hogy egy személy (kurátor) lehet az „ügyvezető szerv”. - Elmozdulás történik az úgynevezett magánalapítványok felé azzal, hogy az alapító is lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha a cél az ő tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása. Kötelmi jog, szerződések - Erős fogyasztóvédelmi szabályok, összhang az uniós szabályozással. - Letisztult hitelbiztosítéki (zálogjogi) rendszer, modern nyilvántartás. A bankokat indokolatlanul előnybe hozó hitelbiztosítékok (például biztosítéki vételi/visszavásárlási opció, biztosítéki engedményezés) tilalma. - A szerződésszegési felelősség alóli új kimentési mérce (a fél ellenőrzési körén kívül álló elháríthatatlan ok lehet a mentő körülmény) és mérték (valamennyi ésszerűen előre látható kár megtérítése). - A bizalmi vagyonkezelés kereteinek megteremtése azáltal, hogy a vagyonkezelő köteles a kedvezményezett javára kezelni az úgynevezett vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgokat, ráruházott jogokat és követeléseket (vagyis a kezelt vagyont). - Új szerződésfajták (franchise, faktoring, pénzügyi lízing). - Új mezőgazdasági vállalkozási szerződés a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés helyett. (Forrás: http://ptk2013.hu/szakcikkek/uj-utakon-a-polgari-torvenykonyv/1993) A Ptk. kodifikálásának célja egy ellentmondásmentes, gyakorlati jogalkalmazást segítő, a bírói gyakorlatot a normaszövegbe integráló, minden részletében átgondolt kódex megalkotása volt, figyelembe véve a hatályba nem lépett (2009-es) Ptk. hasznosítható megoldásait is. Az áttekinthetőbb szerkezet fontos szerepet játszik a szabályozás kiszámíthatóságának és így a jogbiztonságnak a megerősítésében. Az új Ptk. „monista elven” épül fel, azaz átfogja az üzleti világ, a kereskedelem, és a magánszemélyek magánjogi viszonyait egyaránt. Egy átfogó, komplex törvénnyé válik.

A kódex korszerűsítésére részben a társadalmi és gazdasági változások miatt volt szükség, és azokon a pontokon indokolt a korrekció, ahol a gyakorlati igények, a jogalkalmazók visszajelzései alapján a hatályos rendelkezések nem képesek eredeti rendeltetésük betöltésére. Az új Ptk. dogmatikailag több változást vezet be, mindenképpen jobban illeszkedik a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyokhoz, mint a régi kódex. Ezen túlmenően, néhány új jogintézményt is nevesít, amelyek egy része korábban is létezett a bírói gyakorlatban, de helyén való őket törvényi szintre emelni. Ezekkel a jogintézményekkel ugyan a bírói gyakorlat eddig is elboldogult, de néhány új szerződéstípus – a lízing, a faktoring, vagy a franchise szerződés – megérett a törvényi elismerésre. A másik jelentős változás az új kódexben, hogy biztosított lesz az EU-s joganyag összhangja a polgári törvénykönyvvel. Az alábbi táblázat mutatja összegezve az új Ptk. létrejöttének történetét:

A táblázat forrása: www.ptk2013.hu A cikk forrásai: www.kormany.hu, interjú dr. Székely Lászlóval – www.ptk2013.hu, www.fulopugyved.hu, www.ugyvedvilag.hu Birinyi Georgina

„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban” Perbeszédverseny 2013, avagy büntetőjogozzunk a szabadidőnkben is! Bevallom, amikor rábólintottam a perbeszédversenyről beszámoló cikkre, először nem igazán tudtam mit írjak: a száraz statisztika az első, második és harmadik helyezettekről mindenkit halálra untatna, a jogeset és megoldás bemutatása elvinné a fél újságot, Barta Laci bölcsességeit pedig nem bírná a nyomtatott sajtó :). Ezért végső soron úgy döntöttem, hogy elmagyarázom az olvasóknak: miért is jó móka délután négytől este fél tízig a mintatárgyaló előtt agyvérzést kapni az idegességtől. Mielőtt bárki cinizmust olvasna ki a bevezető sorokból, leszögezem: a büntetőjogi perbeszédverseny tényleg jó időtöltés. A perbeszédverseny a sikerre tekintettel évente kerül megrendezésre a kar harmad-, negyed- és ötödéves hallgatói számára. Nem elég a büntetőjog általános részével tisztában lenni ahhoz, hogy valaki itt labdába rúghasson, ismerni kell a különös részt és az eljárásjogot is. A fenti három évfolyamból bárki jelentkezhet, és nem csupán vállveregetés jár annak, aki helyezettként távozik a ringből: a könyvutalványokon kívül (karácsony táján nagyon előnyösek tudnak lenni!) az ügyvédi kamara pénzjutalommal díjazza a legeredetibb, legjobban sikerült védőbeszéd előadóját, továbbá az egyes kategóriák (vád illetve védelem) helyezettjei a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-Végrehajtási Jogi Tanszék jóvoltából a tanszéken épp aktuálisan tanult tárgyból (Büntető eljárási jog I, III és Büntetésvégrehajtási jog) automatikusan megajánlott jelest kapnak. Nagy tehát a tét, és erre idén is szép számmal haraptak a jelentkezők: összesen huszonketten vágtak neki a versenynek. A verseny (november 19.) előtti napon kapta meg mindenki a feldolgozandó jogesetet, valamint kisorsolták, hogy ki képviselje másnap a vádat és ki a védelmet, a fellépés sorrendjét valamint azt, hogy ki kivel kerüljön párba. A jogeset minden évben egy nagy kihívást jelentő, elgondolkodtató téma, szóval nincs sem abszolút bűnös, de talán teljesen ártatlan szereplő sem. A lényeg, hogy a vád képviselője jó ügyészhez méltóan maradjon objektív, és a tények felsorakoztatásával minősítse a vádotta(k) cselekményét, míg a védő, nagyobb mozgásterének és kötetlenebb fogalmazásmódjának köszönhetően próbálja megadni ügyfelének a legnagyobb jogi védelmet. E célból kell a szereplőknek a versenyt megelőző délutánt (vagy estét…vagy éjszakát…) a vonatkozó jogszabályok és a jogeset társaságában eltölteniük és megírni vád- és védőbeszédeiket, melyet átlagosan 7-8 perc alatt adhatnak elő a bírói testület előtt. A Tanács és egyben a zsűri elnöke ismét Dr. Czibrik Attila, a Miskolci Törvényszék büntető kollégiumvezető-helyettes bírája volt, továbbá a Tanács tagjai voltak még a Miskolci Ügyészségről Dr. Martossy György ügyész úr, aki egyben az Ügyészség szóvivője is, valamint a B-A-Z megyei Ügyvédi Kamara képviseletében Dr. Kálmán Árpád ügyvéd úr, a Kamara titkára. A zsűri tagjai voltak továbbá Dr. Farkas Ákos dékán úr és Dr. Róth Erika tanárnő is. A versenyen, figyelve a beszédek retorikai voltára, jelen volt még Dr. Szitás Benedek egyéni ügyvéd és címzetes egyetemi docens, a retorika speckoll oktatója is. Az esemény sikeres lebonyolításához nagy mértékben hozzájárult még Dr. Nagy Anita docens asszony, Dr. Jánosi Andrea tanársegéd és dr. Miklós András doktoranduszhallgató is. Valamennyien egyetértettek a címben szereplő Szent Ágoston idézettel, mely hűen tükrözi tanult hivatásunk küldetését.

A startpisztoly délután négykor dördült el, ekkor még csak a szokásos, vizsgaidőszakban megszokott pánikhangulat volt észlelhető (tejesszusúristenhátmindjárténjövökésmileszhaelfelejtemaszöveget??!) főleg a most először próbálkozó harmadévesek körében, de ezt a verseny vége felé kezdte felváltani a fáradtság. Bizony, huszonkét beszédet végighallgatni és kivárni nem rövid dolog, ráadásul többen (köztük a Dékán úr is) hivatalosak voltak az aznap esti bALEKkeresztelő szakestre is, így az eredményhirdetésig hátralevő idő még hosszabbnak tűnt, mint máskor. Az utolsó beszédet követő tanácskozás és „ítélethozatal” után a zsűri tagjai rövid beszédet tartottak, melyben megdicsérték azok bátorságát, akik ki mertek állni és elő merték adni magukat, kiemelve, hogy a bíróság előtti szereplés nem való mindenkinek és nem is egyszerű feladat. Szitás Benedek tanár úr pedig felhívta rá a figyelmet, hogy a perbeszédek előadása épp annyira előadói és beszédtani feladat, mint amennyire jogi, tehát egy fejből vagy részlegesen fejből előadott beszédnek sokkal nagyobb hatása lehet a hallgatóságra, mint egy papírról felolvasottnak, legyen az bármennyire jó és akkurátus is. Ezután következett a díjak kiosztása: a vád kategória első helyezettje Kucsma Luca, az ezüstérmet Nagy Alexandra, a bronzérmet Gál Krisztina vitte el, mindannyian negyedéves hallgatók. A védelem kategória első helyezettje és az Ügyvédi Kamara, valamint a HÖK különdíjasa Kiss Lilla Nóra lett, a második hely Majoros Tündéé lett (ismét csak mindketten negyedévesek), a harmadik helyen pedig Pogány Márton végzett. Az eredményhirdetés után a helyezettek boldogan és mínusz egy vizsgával távoztak a helyszínről (én speciel többedmagammal rohantam át a szakestre… :) ), a többiek pedig tapasztalattal gazdagodtak, és remélhetőleg azzal az elhatározással, hogy jövőre már ők fognak állni a dobogón. A cikk végére érve csokorba szedtem, hogy mégis mi értelme van ennek az egésznek és miért érdemes nekifutnia mindenkinek. Először is semmi veszítenivaló nincs: ha nem sikerül helyezettként zárni a napot, akkor sincs veszve semmi, hiszen jövőre is meg lehet próbálni és a tapasztalatokkal felvértezve nagyobb eséllyel lehet helyezést elérni. Nyerni viszont rengeteget lehet vele: mindannyian tudjuk milyen érzés, amikor az elénk tornyosuló vizsgák gondolatától is a rosszullét kerülget minket, és ilyenkor jó érzés legalább egy tételt kipipálni a listáról. Hamradrészt ebben a pár órában mindig remek hangulat szokott uralkodni, hiszen egymás közt vagyunk egyetemisták, és a vizsga előtti várakozástól eltérően itt tényleg nincs olyan tétje a dolognak, tehát nyugodtan mehet egymás vérének szívása, vagy, mint az már egy-két (elsősorban női) versenyző esetében előfordult, a pánikrohamok csitítása. A „Bíróság” tagjai mindenkinek személyre szóló visszajelzést adtak a perbeszédek után, melyben nemcsak a produkciók erősségéről és gyengeségéről esett szó, hanem az ezek mögött meghúzódó általános tárgyalótermi jelenségekről is. Gondolataikat, tanácsaikat fiatal leendő kollégáiknak címezték, kézzelfoghatóbbá tették a tárgyalóteremben történő folyamatokat, kedvet csináltak az általuk képviselt pályák választásához és egyben „helyére is raktak” attitűdöket. Szóval: érdemes kipróbálni! :) Pogány Márton

Inter-You Diplomától a Minisztériumig ,,…nagyon fontos, hogy kitartóak legyünk. Mindig meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, a szerencsére nem lehet alapozni.’’– hangzanak el ezek a bölcs szavak egyetemünk volt diákjának, dr. Dolányi Kittinek ajkaiból, aki immáron 4 hónapja dolgozik a Vidékfejlesztési Minisztériumban. Szeretettel ajánlom a kedves olvasók figyelmébe ezt a tanulságos interjút. Mikor döntötted el, hogy jogász pályára lépsz, mindig is jogász szerettél volna lenni? Ez egy jó kérdés. Érettségi után hirtelen jött az ötlet, korábban nem tekintettem magamra leendő jogászként. Nem is nyerhettem volna felvételt jobb helyre, mint a Miskolci Egyetem, életem eddigi legjobb öt éve volt. Augusztus óta a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozol, ami friss diplomás jogászként karrierépítés szempontjából nagyon jó kezdetnek minősül. Mesélnél kicsit a munkádról, mivel is foglalkozol pontosan? A Vidékfejlesztési Minisztériumban, kormánytisztviselőként a Földügyi és Térinformatikai Főosztály Földvédelmi és Földhasználati Osztályán dolgozom. Részt veszek a földvédelemmel, földminősítéssel, földhasználattal, földtulajdonnal és agrártámogatásokkal kapcsolatos jogszabályok, szakmai szabályzatok, felső szintű előterjesztések szakmai előkészítésében, a Főosztály feladatkörét érintő EU-s feladatok végrehajtásában, a főosztály hatáskörét érintő egyedi beadványok intézésében, valamint a földhivatalok földhasználati nyilvántartással kapcsolatos felügyeletében. Az egyetem által nyújtott elméleti tudás elegendő a munkahelyeden való sikeres helytálláshoz, vagy gyarapítod még a tudásodat? Minden nap tanulok valami újat. Nyilván ez részben összefügg azzal, hogy még kezdő vagyok, viszont úgy gondolom az elméleti tudás csak az alapokat teremti meg a mindennapi munkavégzéshez. Nem árt széles látókörűnek és naprakésznek lenni, ahogy azt sokszor hallottuk az egyetemi évek alatt. A munka mellett kötelező és fakultatív továbbképzéseken is részt veszek. Angol tanfolyamra is jelentkeztem és szakjogászi képzés is tervben van. Ilyen komoly munkahely mellett mennyi időd jut a pihenésre, szórakozásra? Sajnos mostanában nem sok, de ha van egy kis időm, első a sütés, a futás és olykor némi buli sem maradhat ki. Nemrég pedig Marquezt olvastam, aki nagy kedvencem. Milyen érzés az, hogy már dolgozol, hiszen nemrég még hallgató voltál, hiányzik a diákélet? Szeretek dolgozni, már az utolsó pár egyetemi félévben kezdtem érezni, hogy bőven elég lesz ez az öt év a szórakozáshoz. Szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült ilyen hamar munkát találnom. Nagyon jó a kollektíva a Minisztériumban, segítőkész és közvetlen kollegáim vannak. Persze hiányoznak a szerda esti Miller bulik és a Rockys kávézások, de sikerül mindenkivel tartani a kapcsolatot, akivel

szeretném. Mit tanácsolsz a jövőbeli álláskeresőknek, akik hasonló helyeken szeretnének elhelyezkedni, a szorgalmas tanuláson kívül még mire összpontosítsanak? Te hogyan készültél fel az állásinterjúra? Úgy gondolom nagyon fontos, hogy kitartóak legyünk. Mindig meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, a szerencsére nem lehet alapozni. Nagyon izgultam az állásinterjú előtt, mindennek utána olvastam, amilyen kérdésre csak számítottam. Viszont ide nem érdemes előre megtanult szöveggel érkezni, hiszen a pályázó személyiségére éppen annyira kíváncsiak, mint az ismereteire. Köszönöm szépen! Kitartást és sok sikert kívánok a további céljaid eléréséhez. Hajdu Mária

Színház-ajánló Lili Bárónő Huszka Jenő-Martos Ferenc nagysikerű Lili bárónő című operettjét ötven év után ismét műsorra tűzte a Miskolci Nemzeti Színház. Szőcs Artúr rendező lendületes képi világgal, mozgalmas és különböző táncműfajokat ötvöző koreográfiával rendezte újra a művet. Az új szellemiségben felfrissült darabban a főbb szerepeket az Év musical színésze címét kiérdemlő Homonnay Zsolt, Eperjesi Erika és Bakos-Kiss Gábor játssza. Az operettben felcsendülő számos világhírű sláger, úgy, mint például a „Tündérkirálynő légy a párom” és a „Gyere csókolj meg, szaporán tubicám!” a szenvedély és a komikum színterére vezetnek. Az egész történet egy csöndes, vidéki kastély falai között játszódik. Gróf Illésházy László adósságainak rendezése érdekében eladja a birtokot az egykori festékkereskedő Malomszeginek aki, pénzért vette anno a báróságát. Gróf Illésházy épp távozni készült volna a kastélyból, amikor megérkezik az új tulajdonos lányával, Lilivel és a kissé ütődött Frédyvel a férjjelölttel. Malomszegi inasnak véli a grófot és felfogadja komornyiknak, aki azért megy bele a játékba mert megtetszik neki a lánya, Lili. A magát komornyiknak álcázó Illésházy gróf sikeres színpadi szerző. Malomszegi báró bájos lánya színésznői álmokat dédelget. Mindeközben egy rámenős díva, aki a szomszéd birtokon nyaral meg akarja szerezni a feldúlt vőlegényt Frédyt, Lili a komornyikot és Mesterházi a grófot. A Lili bárónő szituációjában mindenki akar valakit - mindenki mást, de még is ugyan azt. A művet mindazok számára ajánlom, akik szeretik a fiatalos stílusban megrendezett, humoros és romantikus operetteket. A kikapcsolódásra vágyók a darabot november 15-én, 28-án és 29-én tekinthetik meg a Nagyszínházban. J.Z.G.

Karácsonyi Lidércnyomás

Halloween! Csupán 13 éve annak, hogy az angolszász körökben népszerű ünnep átlépte Magyarország határait. Sokakból negatívumokat vált, ki hiszen eredetileg nem kapcsolódik a magyar ünnepkörbe, mégis vannak, akik előszeretettel készítenek töklámpásokat vagy rendeznek jelmezes bulikat okt. 31.-én éjjel. A kelták ezen az éjjelen ünnepelték az újévet, amikor is megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Ismét eljött a szellemek és boszorkányok éjszakája, ebből az apropóból szeretnék nektek egy tipikus Halloween témájú animációs filmet bemutatni. Karácsonyi Lidércnyomás (The Nightmare Befor Christmas), Tim Burton egyik leghíresebb, ma már kultikusnak számító „stop motion” bábtechnikás filmje. Vagyis a gyurma animáció. A történet főszereplője Jack Skellington aki történetesen nagyszerű Halloween város lakója és nem mellékesen a legjobb rémisztő is. Ezért fordul elő, hogy a történetünk kezdetén (és nem mellékesen minden évben) elnyeri a legjobb rémisztőnek járó díjat. A város élete nem szól másról csak a rémisztésről és a halloween-i készülődésről. Amint véget ér az ünnep a város polgármestere azonnal riadót fúj, hiszen már

csak 364 napjuk maradt felkészülni a következő ünnepségre. Jack persze megelégeli ezt az egész felhajtásos, rémisztős cirkuszt így kutyájával Zero-val sétára indul az erdőbe, ahol egy különleges tisztásra érkezik. Az ünnepek fáira bukkan. Minden ünnepnek megvan a maga külön fája: Halloween, Húsvét, Karácsony. Kíváncsiságtól hajtva a karácsonyfa alakú ajtón belépve egy teljesen más világban találja magát. Itt nincs rémisztés és félelem. Itt melegség és boldogság van. A manók készítik az ajándékokat, sülnek a karácsonyi sütemények, egyszóval boldogság van. Ezen a ponton veszik kezdetüket a bonyodalmak, abból az apropóból, hogy Jack a Mikulás (a filmben Víg Hullás) szerepét átvéve a maga módján ünnepelné meg a karácsonyt. A történetben fontos szerepet játszik Sally Dr. Finklestein által alkotott leányzó aki fülig beleszeret főhősünkbe, a három rosszcsont (Ásó, Kapa, Nagyharang) és Oogie Boogie aki pedig az igazi gonosz karaktert testesíti meg történetünkben. Az animáció nem csak a remek ötlet és technika miatt lett népszerű, hanem a benne felhangzó dallamok és énekek is fülbemászóak. Köszönet illeti mindezért Danny Elfman-t aki olyan filmek zenéjét szerezte mint a Batman, Ollókezű Edward, Mission Impossible, Pókember vagy az Alice Csodaországban. Persze a lista ennél jóval hosszabb. Összefoglalva a rajzfilm egész estés kikapcsolódást jelenthet a hideg október végi éjszakákon. Megkapó látványvilág, csodás zene és szerethető karakterek várnak mindenkit a képernyők elé! Somlyai Dóra

Ismét báloztunk…

November 15-én újra megrendezték egyetemünkön a már hagyománynak számító Gólyabált. Mint minden évben, az idén is sikerült a régió egyik legrangosabb báljává emelni a rendezvényt, melyen olyan híres-neves fellépők szerepeltek, mint Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar, Fluor Tomi, Dukai Regina vagy a Szomszédnéni Produkciós Iroda. A rendezvényt a nyitóbeszédeket követően a gólyák eskütétele nyitotta meg, melyet Dr. Torma András rektor úr beszédében külön méltatott, kiemelve, hogy évek óta az egyik leglelkesebb, legfelemelőbb eskütételnek lehettek a résztvevők szemtanúi. A gólyák láthatóan őszinte örömmel gratuláltak egymásnak egy pohár pezsgő mellett és nagyon jó volt látni, hogy az eskütétel máig a gólyák által megbecsült és komolyan vett része a bálnak. Az aulában Marót Viki és zenekara kiemelkedően jó hangulatot csinált. A zenekar által játszott zenék egy bálra kifejezetten megfelelő tánczenék voltak, így kiválóan lehetett rájuk táncolni is. Fluor Tomi előadása is képes volt a hangulatot fenntartani, azonban nála a műsor inkább koncertjellegűvé vált, a páros, esetleg csoportos táncolást inkább felváltotta a színpad előtt „csápolás”. Tomi talán inkább különc, megkapó személyiségével tudott kiemelkedni, hiszen előadásának elemezgetése feltűnően remek szórakozást nyújtott egy kis, valószínűleg zeneművészetis hallgatókból álló csoportnak a terem másik végében. A Szomszédnéni Produkciós Iroda fellépését az idén is sokan akarták meghallgatni és azok, akik ellátogattak az előadásra az idén sem csalódhattak, a páros az idei bálon is sikerrel emelte a már amúgy is jó hangulatot. A bál összességében nagyon sikeresnek mondható volt és aligha tudott valaki úgy hazamenni, hogy ne érezte volna jól magát. Az egyetlen dolog, amit talán kritikaként meg lehet említeni, hogy előfordult, hogy több színpadon egyszerre „cserélődtek” zenekarok és emiatt több helyszínen is egy időben szüneteltek a programok, ami átmenetileg kicsit „ide-oda sétálóssá” tette a bál egy részét. De az biztos, hogy aki az idén ott volt, nem bánhatta meg, hogy eljött, hiszen egyetemünk gólyabálja az idén is felért színvonalában ahhoz a jó hírnévhez, mely már évek óta ehhez a rendezvényhez társul. Gyökér Ádám

bemutatkozik Bihari bernadett luca, a vadlaw szerkesztőségének új tagja Bihari Bernadett Luca vagyok, elsőéves joghallgató. Miskolcon élek, a Fráter György Katolikus Gimnáziumba jártam, ahol magyar tagozatos voltam. Szüleim, illetve magyar tanárom tanácsára kezdtem el jogot hallgatni és mivel lokálpatrióta vagyok, ezért nem is volt kérdés, hogy melyik egyetemet válasszam. Egyenlőre még nem körvonalazódott bennem, hogy a későbbiekben mivel szeretnék foglalkozni, de remélem, hogy tanulmányaim végére már fogom tudni. Szabadidőmben sokat olvasok, vívok, íjászkodom, illetve érdekel a képzőművészet, így gyakran látogatok kiállításokat és én magam is szeretek festeni, rajzolni. Szeretnék egyszer saját kiállítást is szervezni. Így lettünk bALEKOK… A balekoktatás során megtanulhattuk a szakest menetét, azonban mégsem tudtam, elképzelésem men�nyire tükrözi a valóságot, így hát izgatottan vártam életem első szakestjét, hogy kiderítsem hasonlít-e az általam elképzelthez. Azt kell, hogy mondjam, nem tévedtem sokat, szinte láttam magam előtt, ahogyan a balekkalauz 47. oldalán lévő sorok életre kelnek az est folyamán… Mikor megérkeztünk a szakest helyszínére, kiosztották korsóinkat, majd a helyünkre kísértek, lekapcsolták a villanyokat, ezzel is jelezve, hogy az est kezdetét vette. A nóták elhangzása, valamint az Elnök megválasztása után felcsendültek a karok himnuszai, melyeket felállva énekeltünk még ünnepélyesebbé téve az eseményt. Ezután gyertyát gyújtottak, s ahogy a sok apró láng beragyogta a hatalmas termet libabőrös lettem…Jó érzés volt ott lenni és visszagondolni a bejárt útra (6 hét balekoktatás és a vizsga), de kicsit azért elszomorított a tudat, hogy hétfő esténként nem kell már oktatásra mennünk és szerdánként sem lesz több közös nóta. Ám ez a gondolatom gyorsan elszállt, hiszen ez volt „balekságunk” első napja. „De miért is akar maga balek lenni?” - tették fel gyakran a Firmák a kérdést. Aztán megszületett bennem a válasz: baleknak lenni nem csak annyi, hogy szakestekre járhatok, vagy ellátogathatok Selmecre. Nem, ettől sokkal több. bALEKNEK lenni annyit tesz, mint egy ősidők óta fennálló közösség részévé válni, és elődeink hagyományait tovább öregbítve megőrizni a múlt egy kicsiny, ám annál szebb szeletét. Miután a gondolatban befejeztem eszmefuttatásom,arra eszméltem, hogy már a korsók felavatásánál tartunk, mely után a Praeses egy általános Ekset rendelt el (asztalunk nagy örömére). Persze most nem szeretném tételesen leírni a szakest további menetét, mivel így sosem érnék cikkem végére, de szeretnék még kiemelni néhány emlékezetes mozzanatot. A „Komoly Poharat” Dr. Farkas Ákos megbízott dékán úrtól hallhattuk, aki köszöntötte a közösség új tagjait, a „Vidám Poharat” pedig ezúttal harmadéves hallgatók mondták, akik balekéveiket visszaidézve szórakoztatták az egybegyűlteket. Ami a vidámságot illeti, a jókedvet tovább fokozta a díszbalekok, rövid, de annál mulattatóbb műsora, illetve a Contrapunctok humoros felszólalásai, akik pellengérre állították nemcsak a leendő balekságot, de a Firmákat is gólyatáboros, illetve balekoktatásos pillanatok felidézésével. Egy emberként nevettünk fel, mikor ráismertünk egy-egy személyre, történetre. Ám azért hozzátették, hogy szakesten sértődésnek nincs helye. Az est fénypontja azonban a keresztelés volt, amikor is minket, sötét pogányokat balekokká avanzsáltak Firmáink. Először azonban még hátra volt a lányok „fiúsítása”,vagyis bekenték arcukat borotvahabbal, majd egy fokossal megborotválták őket, és hogy teljes legyen a kép, még férfi nevet is kaptak (az enyém

Ábrahám lett, de szólítsatok csak Ábrisnak), ezzel megadva minden jogot a lányoknak, amely egy férfit is megillet. Ezután megfogva egymás fülét körbe „vonatoztunk” a termen, majd kezdetét vette a keresztelés, amely sörrel történt. Én személy szerint, ha jól számoltam 5 litert kaptam a nyakamba, még a fülemből is sör folyt. De akármilyen komolytalanul is hangzik az eseménysor, mégis ezzel a „ceremóniával” váltunk a selmeci hagyományok alapján egy közösség részesévé, s egy új fejezet nyílt diákéletünk könyvében. Én leginkább akkor éreztem át, hogy mit is jelent ez, mikor közös nótázásra került a sor, és most már balektársaimmal összekarolva teljes erőbedobással énekeltünk. A keresztelő közbeni szünetben nagy volt a sürgés-forgás, előkerültek a fényképezőgépek, hogy megörökítsék balekká válásunk pillanatát, száz meg egy kép született rólunk és keresztszüleinkről, immár családként. És tényleg, olyanok vagyunk mint egy nagy család. Büszkén tartottam kezemben keresztlevelem és próbáltam memorizálni „új nevem”, melyet az általam keresztszülőnek választott emberek adtak nekem. Az est lassan a végéhez közeledett, s az Etalonrészeg szövege elrontásával jelezte, hogy a hangulat elérte tetőfokát, mire az Elnök berekesztette a szakestélyt. Azonban itt még koránt sem volt vége a mulatozásnak, tovább folytattuk balekságunk ünneplését. De ez már egy másik történet. Remélem ezzel a kis összefoglalóval sikerült felidéznem az élményeket azokban, akik ott voltak és képet adnom azoknak, akik kihagyták. Bihari Bernadett Luca

Karunk hallgatójának sikere az Országos Kossuth Lajos Szónokversenyen Márkó sikeresen szerepelt az Országos Kossuth Lajos Szónokversenyen, Budapesten. Felkészítő tanára karunk oktatója, Dr. Szitás Benedek tanár úr volt. Márkó tavaly felvette a Retorika című szabadon választható kurzust, melyen a tanár úr felfigyelt rá és felkészítette a versenyre. A felkészülés sikeres volt, ugyanis Márkó az országos megmérettetésen a második helyet hozta el. „Nagyon hálás vagyok Neki, hogy szabadidejében is rengeteget foglalkozott velem, és segített abban, hogy a szöveg elnyerje végleges formáját. A szónokverseny kétnapos volt (péntek, szombat). Az elsőn az otthon megírt, 6 perces szöveget kellett elmondani (A beszéd címe: „Hálózatok rabságában élünk?”), a második napon volt a rögtönzés. A versenyzőket 3 csoportba osztották és a csoportok kaptak 2 témát, ezek közül bármelyiket választhatták. Nekünk a „Szinglinek érzem, ó Ádám magam - az új nőideál” és a „Késik a vonat - az új szállóige” volt. Én természetesen a vonatosat választottam, elvégre ki tudná a legjobban az ilyen tömegközlekedés természetét, mint aki vonattal megy haza. Kaptunk 30 perc felkészülési időt, mely alatt egy 3 perces beszédet kellett írni. Nem számítottam ilyen eredményre, nagyon meglepett. Az esélytelenek nyugalmával indultam el, hiszen ez volt az első szónokversenyem. Magasra tettem vele a lécet, és ez az eredmény annál is inkább felértékelődik, mivel 46 versenyző közül sikerült másodiknak lennem.” Gratulálunk, Márkó! Gregor Hanna

Csupán egy játék? Van, ahol ma is tiltott játék a csaknem 80 éve szabadalmaztatott Monopoly. A világszerte híressé és kedveltté vált játék kezdetben csak szórakoztató funkciót töltött be, a második világháborúban hadieszközzé vált, a hidegháborúban pedig a kapitalizmus egyik szimbólumává fejlődött. Szeretjük játszani, de vajon ismerjük-e a történetét? A játék. A Monopoly elődje egy pennsylvaniai munkanélküli, Charles Darrow személyéhez kötődik. 1933-ban ugyanis ő volt az, aki szabadalmaztatta a világhírűvé vált társasjátékot, bár a játék eredete sokkal régebbre, az 1800-as évekbe, a vagyongyűjtő játékok elterjedésének időszakára nyúlik vissza. A Darrow család a szabadalmaztatás után kézzel gyártott példányokat kezdett értékesíteni az ismerősök körében, arra azonban hamar rájött, hogy ezzel nem megy sokra, ezért felkereste a Parker Brothers játékgyárat, hogy eladja a találmányát. Érdekesség, hogy eleinte a játékgyár nem mutatott érdeklődést a Monopoly iránt, sőt 52 elemi hibát is találtak a játékban. Ez azonban nem szegte Darrow kedvét, keresett egy nyomdát és saját maga kezdte értékesíteni a játékot. Az eredeti verzióban Atlantic City sokat érő utcáira licitálhattak a játékosok, a világhódító út során később London és Párizs ingatlanjaival gazdagodhattak a „befektetők”. Egy évvel később, 1934 karácsonyára már több mint ötezer eladott példánynál járt, amikor már a Parker Brothers kereste fel őt egy rendkívül előnyös ajánlattal, amit Darrow el is fogadott, és saját bevallása szerint soha nem is bánt meg. 46 éves korára akkora jövedelemre tett szert a játékból, hogy visszavonult egy pennsylvaniai farmra, ahol 1967-ben halt meg. Az üzlet. A játékgyárnak a legjobbkor jött a Monopoly, hiszen ekkor meglehetősen nehezek voltak a körülmények a gazdasági válság miatt, ám 1935-ben mégis heti 20 ezer darabos megrendelést kapott a játékra a cég. Egy idő után azonban a Parker Brothersnek problémái lettek abból, hogy a Monopoly nemcsak a „háziúr”-ra, de egy másik, finance néven ismert játékra is nagyon hasonlít. A Monopoly sikerének köszönhető bevételek azonban kellő fedezetet és anyagi lehetőséget nyújtottak arra, hogy a cég felvásárolja mindkét játék jogait, így elkerülve a botrányt. A hadieszköz. Monopoly a világ körül és a történelemben Egy rövid idő után a külföldi kiadási jogokat is megszerezték, és a második világháborúban a Monopoly angol terjesztője, a hadügyminisztérium megbízásából igazán különleges darabokat küldött a front mögé, a hadifogoly-táborokba. Ám ez távolról sem a szórakoztatást volt hivatott szolgálni, hanem a szökési útvonalak térképét tartalmazták a táblák, a játékpénz helyett pedig valódi bankókat rejtettek a dobozok. A szimbólum. A kommunizmus előretörésével az imperializmus jelképének tekintett társasjátékra is nehezebb évek vártak, Kubában például maga Fidel Castro tiltotta meg a játék használatát, elkoboztatta az összes készletet az országában arra hivatkozva, hogy ez az egész kapitalista rendszer megvetendő szimbóluma. Még a mai napig be van tiltva Kuba mellett Kínában és Észak-Korában is. Az imperializmus jelképe azonban túlélte a szocializmust, több országban más néven, sajátos szocialista verzióban jelent meg. 1959-ben még kiállítást is rendeztek Moszkvában, a ritka csomagolásban felvonultatott amerikai Monopoly-kat azonban egytől egyig ellopták. A játék ma már 37 nyelven több mint 100 országban van jelen, a forgalmazó (Hasbro) számításai szerint a Föld lakói közül 750 millióan már játszottak Monopolyt. Forrás: Menedzsment Forrás Horváth Viktória

Képeink - Balekkeresztelő szakest

Negyedéves szakest

képeink - gólyabál