FELSZÍNI VÍZBŐL SZÁRMAZÓ SZÉNHIDROGÉN-SZENNYEZÉS TERJEDÉSÉNEK BECSLÉSE PEDOTRANSZFER FÜGGVÉNYEKKEL

Műszaki Földtudományi Közlemények, 83. kötet, 1. szám (2012), pp. 23–35.

FELSZÍNI VÍZBŐL SZÁRMAZÓ SZÉNHIDROGÉN-SZENNYEZÉS TERJEDÉSÉNEK BECSLÉSE PEDOTRANSZFER FÜGGVÉNYEKKEL THE ESTIMATE OF THE SPREAD OF HYDROCARBON POLLUTION FROM SURFACE WATER WITH PEDOTRANSFER FUNCTIONS ELEK BARBARA1–MAKÓ ANDRÁS Absztrakt: Kutatásomban a felszíni vízből a felszín alatti közegbe került vagy potenciálisan bejutó szénhidrogén–szennyezés terjedését leíró úgynevezett „hagyományos” becslési eljárások (Leverett- és Kozeny–Carman-féle) pontosságát vizsgáltam. Folyadékvisszatartóés folyadékvezető-képesség, valamint légáteresztő-képesség mérési eredmények alapján új, pontosabb becslési eljárást dolgoztam ki. Kulcsszavak: szénhidrogén–szennyezés terjedés, pedotranszfer függvény. Abstract: In my research I examined the accuracy of the so-called conventional estimation method (Leverett and Kozeny–Carman) calculating the spread of the potential and already present hydrocarbon pollution in the subsurface medium from surface water. I developed a new, more accurate estimation method based on the fluid retention and conductivity, air conductivity measurements. Keywords: spread of hydrocarbon pollution, pedotransfer function. 1. Bevezetés Napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló felszíni és felszín alatti vizek minőségének védelme. A vízminőség megőrzésének egyik fontos lépése a szennyezőanyagok elleni védelem, illetve a már bekövetkezett környezetkárosítás esetén a minőség javítását célzó kármentesítés. A vizeket szennyező anyagok között kiemelkedő szerepet töltenek be a hétköznapi élet szinte minden területén megjelenő szénhidrogének, valamint szénhidrogén-származékok. Ezek a szennyezőanyagok bekerülhetnek szennyezett felszíni víztestből vagy egyéb forrásból a földtani közegbe, illetve a felszín alatti vízbe. Kutatásaim elsődlegesen a felszíni víz és a felszín alatti víz között közvetítő szerepet betöltő talajra, illetve benne vízben oldott vagy önálló fázisban áramló szénhidrogén-szennyezés terjedésének vizsgálatára irányultak. Vizsgáltam a szénhidrogén-szennyezés mozgását leíró terjedési modellekben alkalmazott Leverett-féle [1] [2] és Kozeny– Carman-féle [3] [4] becslő egyenletek pontosságát. A vizsgálati eredményeim alapján új,

1

Környezetgazdálkodási Intézet, Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék H-3515 Miskolc-Egyetemváros [email protected]

Elek Barbara–Makó András

24

pontosabb becslési eljárást dolgoztam ki a környezeti kockázatbecslés részére, továbbá a műszaki beavatkozás tervezéséhez. 2. Folyadékvisszatartó- és folyadékvezető-képesség, valamint légáteresztő-képesség mérések A vizsgálatok során egymástól fizikai féleségükben, humusztartalmukban, agyagásvány-összetételükben és/vagy sótartalmukban eltérő talajminták (1. táblázat) folyadékvisszatartó- és vezetőképességét, valamint légáteresztő–képességét mértük. A méréseket eredeti és mesterséges szerkezetű mintákon végeztük. A Salföldön gyűjtött, nagy tisztaságú pannóniai kvarchomok [5] a talajok homokfrakció, a paksi löszfal ,,Dunaújváros– Tápiósülyi lösz” (1,5–8 m) összletéből [6] származó lösz a talajok porfrakcióját képviselte. A sorozat kiegészült továbbá háromféle ásványi őrlemény mintával (bentonit, illit és kaolinit) is. Az ásványi őrlemények az agyagásvány-szerkezet szélsőséges típusait képviselték. A vízvisszatartó és hidraulikus vezetőképesség mérés desztillált vízzel (2. táblázat), a szerves folyadékvisszatartó- és vezetőképesség-mérés DUNASOL 180/220 fantázia nevű szerves folyadékkal (3. táblázat) történt. 1. a) táblázat

Zalakaros I.

1,71 1,68 1,60

82,3 79,9 76,9

14,8 16,1 15,9

2,9 4,0 7,3

1,18 0,68 0,46

0 0 0

1,63

73,8

16,6

9,6

0,82

0,9

1,66 1,60 1,63 1,63

38,1 31,7 26,0 42,1

53,5 54,4 59,3 48,1

8,3 13,9 14,7 9,8

1,19 0,66 0,36 0,15

0 0 0 0

1,15 1,34 1,38

73,5 62,5 63,9

21,4 25,4 24,1

5,1 12,1 12,0

5,66 4,52 1,21

11,0 14,0 1,7

CACO3 %

Humusz %

9. 10. 11.

Heresznye

Agyag % (<0,002 mm)

5. 6. 7. 8.

Iszap % (0,002–0,05 mm)

4.

II. 20–33 III. 33–63 IV. 63– 104. V. 104– 122 A 0–39 B 39–65 C1 65–105 C2 105– 135 A 0–20 B1 20–47 B2 47–76

Homok % (>0,05 mm)

Zalakomár

Térfogattömeg (g/cm3)

1. 2. 3.

A talajminta származási helye

A mintázott talajszint jele és mélysége

Minta jele

A folyadékvisszatartó- és vezetőképesség, valamint légáteresztő-képesség vizsgálatokba vont talajminták jellemzése

Felszíni vízből származó szénhidrogén-szennyezés terjedésének becslése…

12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 42. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 43. 44.

Zalakaros II.

Vízvár I.

Vízvár II. Százhalombatta Nagyrécse Karcag Kisújszállás

Keszthely

A 6–22 B 22–43 BC 43–54 C2 69–98 A 0–23 B1 23–39 B2 39–68 BC 68–85 A 0–35 B 35–57 BC 57–79 A 0–20 B 20–35 B 20–40 A 0–20 A 0–25 B1 25–40 B2 40–62 BC 62–87 C1 87–102 C2 102– 150

1,74 1,75 1,62 1,40 1,70 1,74 1,65 1,73 1,60 1,67 1,60 1,39 1,51 1,44 1,50 1,73 1,66 1,52 1,51 – –

78,2 65,1 61,6 35,0 67,1 59,8 51,3 58,7 72,0 51,1 48,8 32,2 20,5 11,1 3,9 62,7 55,1 51,5 57,6 56,6 59,3

13,7 20,2 24,9 47,3 28,6 30,9 37,2 24,3 24,5 37,7 35,7 38,7 60,5 54,7 46,7 14,1 19,3 19,2 16,9 27,7 25,3

8,1 14,7 13,5 17,7 4,3 9,3 11,5 17,0 3,5 11,2 15,5 29,1 19,0 34,2 49,4 23,2 25,7 29,3 25,6 15,7 15,4

25

0,93 0,37 0,26 0,34 1,10 0,57 0,43 0,24 1,46 0,53 0,31 2,40 1,72 2,05 3,71 1,73 0,81 0,81 0,52 0,57 0,31

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3,7 0 0,1 0 0 0 0 0 23 25

1. b) táblázat

63,3 57,9 56,7 55,9 66,1 61,3 61,2 57,3

16,3 20,1 17,9 15,5 20,8 30,9 30,5 32,1

3,19 1,64 1,13 0,31 1,53 0,60 0,33 0,36

CACO3 %

20,4 22,0 26,0 28,6 13,2 7,8 8,7 10,7

Humusz %

1,40 1,27 1,18 – 1,59 1,60 1,61 1,57

Iszap % (0,002–0,05 mm)

A 0–45 B 45–73 BC 73–104 C 104–150 A 0–21 B1 21–47 B2 47–79 C 79–105

Agyag % (<0,002 mm)

Magyarszombatfa

Homok % (>0,05 mm)

Lovasberény

Térfogattömeg (g/cm3)

30. 31. 32. 50. 33. 34. 35. 36.

A talajminta származási helye

A mintázott talajszint jele és mélysége

Minta jele

A folyadékvisszatartó- és vezetőképesség, valamint légáteresztő-képesség vizsgálatokba vont talajminták jellemzése

12 26 30 32 0 0 0 0


26

45. 46. 47. 48. 49. 37. 38. 39. 40. 41.

Székesfehérvár

Mád Salföld Füzérradvány Zettlitz Paks

A 0–20 H1 20–34 H2 34–83 H3 83–115 H4 115–150 bentonit kvarchomok illit kaolin lösz

– – – – – – – – – –

80,7 79,4 32,3 86,8 86,4 0,6 96,2 4,8 0,8 32,8

10,9 12,2 43,6 7,8 8,3 31,7 2,1 39,2 44,7 54,3

8,4 8,4 24,1 5,4 5,3 67,7 1,7 56,0 54,5 12,9

0,43 0,14 0,03 0,04 0,02 0,00 0,01 0,00 0,00 0,13

14 15 21 19 24 0,9 0,3 0,7 1,1 27

2. táblázat A desztillált víz tulajdonságai DESZTILLÁLT VÍZ Relatív molekulatömeg Sűrűség 20 ºC-on, g/cm3 Forráspont ºC Standard párolgáshő, KJ/mol Telített gőznyomás 20 ºC-on, torr Móltérfogat cm3/mol Felületigény A2/molekula Határfelületi feszültség (folyadék/levegő) (20 °C) (mNcm–1) A molekula térfogata A3/molekula

18,01 0,9970 100,0 40,7 17,54 18,07 11,130 75 19,714

A víz és szerves folyadékvisszatartó-képesség meghatározására a Soilmoisture Equipment Corporation által gyártott LAB 23 jelű porózus kerámialapos pF-mérő berendezés szerves folyadékokkal történő mérések céljára átalakított változatát használtam [7]. A csökkenő folyadéknyomás módszerével mértem a talajok hidraulikus és szerves folyadékvezető-képességét [8]. A légáteresztő-képesség mérésére a PL-300 típusú berendezést alkalmaztam, melyet az UGT (Umwelt-Geräte-Technik GmbH München) fejlesztett ki. Ez a készülék mind terepen, mind pedig a laboratóriumban képes mérni a talajok légáteresztőképességét, a tenzióját és térfogatszázalékos nedvességtartalmát is.


27

3. táblázat A DUNASOL 180/220 tulajdonságai DUNASOL 180/220 Forráspont Sűrűség (20 °C) (g m–3) Viszkozitás (20 °C) (g cm–3) Aromás alkotók (mm–1 %) Cikloalkánok (%) Cikloalkánok (%) 1gyűrű 2gyűrű 3gyűrű 4gyűrű Határfelületi feszültség (folyadék/levegő) (20 °C) (N cm–1) Határfelületi feszültség (olaj/víz) (20 °C) (N cm–1)

179/217 0,775 1,91 0 60,1 25,1 12,0 2,1 0,5 25 45,9

3. Mérési eredmények és új becslési eljárások Összehasonlítva a szennyeződésterjedés modellezésében alkalmazott Leverett-féle egyenlet alapján becsülhető nyomás – szerves folyadéktartalom görbéket (1. ábra) a mért nyomás – szerves folyadéktartalom-görbékkel, megállapítható, hogy a Leverett-féle egyenlet kisebb-nagyobb mértékben alulbecsli a talajminták által visszatartott szerves folyadéktartalmat. A mért és a becsült szerves folyadéktartalmak közötti eltérés sok esetben a nagyobb humusztartalmú és szerkezetes (aggregálódott) talajoknál nagyobb, mint a kisebb humusztartalmú és szerkezet nélküli talajokban. Feltételezhető, hogy a görbék közötti eltérések oka az, hogy a Leverett-féle egyenlet érvényességi tartománya az „ideális porózus rendszer”. A vizsgált talajok azonban nem tekinthetők ilyen rendszereknek (humusz és/vagy agyagkolloidok nagy mennyisége stb.). Ez alapján a mért és becsült szerves folyadék-visszatartási értékek különbségével jellemezhető a víz fázisszilárd fázis és a szerves folyadék fázisszilárd fázis kölcsönhatások különbözősége. A Leverett-féle egyenlet alapján történő becslésnél megbízhatóbb becslési eljárást keresve, lineáris regresszió analízis módszerét alkalmazva, annak eredményei (pedotranszfer függvények) alapján elmondható, hogy a talajok térfogattömege, humusztartalma, mésztartalma és a mechanikai összetétele (százalékos homok-, por-, agyagtartalom) szoros regreszsziós kapcsolatot mutat az egyes nyomásértékeken a talajok által visszatartott szerves folyadéktartalommal. A regresszió analízisbe a humusz- és mésztartalom, térfogattömeg mellett a talajok fizikai féleségét és aggregáltságát jól jellemző átlagos geometriai átmérők (GMD(mech) és a GMD(aggr)) értékekeit is bevonva (4. táblázat), megfigyelhető, hogy a mechanikai összetétel (GMD(mech)) minden nyomáson meghatározó.


28

A desztillált vízzel mért, szerves folyadékkal mért és becsült nyomásfolyadéktartalom görbék összehasonlítása (1. jelű minta) 50,00 45,00

folyadéktartalom (tf%)

40,00 35,00 30,00 25,00 20,00 15,00 10,00 5,00 0,00 0,00

0,10

0,20

0,30

0,40

0,50

0,60

0,70

0,80

0,90

1,00

nyomás (bar)

A d e s z tillá lt v íz z e l m é r t, s z e r v e s fo ly a d é k k a l m é r t é s b e c s ü lt n y o m á s fo ly a d é k ta r ta lo m g ö r b é k ö s s z e h a s o n lítá s a (1 0 . j e l ű m i n ta ) 50, 00 45, 00

folyadéktartalom (tf%)

40, 00 35, 00 30, 00 25, 00 20, 00

15, 00 Talajminták mért és becsült nyomás – folyadéktartalom görbéje 1. ábra. 10, 00 5, 00 0, 00 0, 00

0,10

0, 20

0,30

0, 40

0,50

n y o m á s (b a r)

Jelmagyarázat:

víztartalom tf% mért szerves folyadéktartalom tf% becsült szerves folyadéktartalom tf%

0, 60

0,70

0, 80


29

4. táblázat A minták szerves folyadék-visszatartását becslő pedotranszfer függvények Y = szerves folyadék-visszatartás (g/100 g talaj)

R2

N

x1=GMD(mech); x2=GMD(aggr); x3=humusz% x4= CaCO3%; x5=térfogattömeg Telített (0 bar)

y = – 35,523 x1 – 15,381 x2 + 1,216 x3 + 53,264

0,809

60

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= 1,54, b1= 3,19, b2= 2,30, b3= 0,29 y = – 32,502 x1 – 8,514 x2 + 0,512 x4 – 9,334 x5 + 64,692

0,790

60

0,02 bar

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= 5,58, b1= 8,60, b2= 3,14, b4= 0,07, b5= 5,30 y = – 53,213 x1 – 19,970 x2 + 2,402 x3 +49,466

0,754

60

0,05 bar

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= 2,77, b1= 5,73, b2= 4,13, b3= 0,53 y = 106,919 x1 – 32,453 x2 + 0,515 x4 + 61,653

0,718

60

0,15 bar

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= 3,23, b1= 11,3, b2= 6,90, b4= 0,17 y = 43,597 x1 – 4,626 x2 + 0,741 x4 – 50,684 x5 + 105,190

0,717

60

0,4 bar

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= 12,23, b1= 19,08, b2= 1,33, b4= 0,26, b5= 9,02 y = – 62,608 x1 + 8,406 x2 –1,685 x3 – 0,556 x4 + 21,602

0,671

60

1 bar

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= , b1= 3,19, b2= 2,30, b3= 0,29 y = – 57,213 x1 + 5,432 x2 – 1,914 x3 + 0,525 x4 + 20,495

0,688

60

0,002 bar

Regressziós együtthatók standard hibája: b0= 2,19, b1= 6,98, b2= 2,43, b3= 0,61, b4= 0,12 A humusz- és mésztartalom, a GMD(aggr) és a térfogattömeg a különböző nyomásokon eltérő mértékben határozza meg a szerves folyadék-visszatartást. A hőmérséklet 20 oC-ról 60 oC-ra növelésével a 0,15 és 1,5 bar közötti nyomásokon egyértelműen csökken a talajminták folyadék-visszatartása. A 0–0,05 bar közötti nyomástartományban azonban a hőmérséklet növelésével egyes minták szerves folyadékvisszatartása kismértékben csökkent, más mintáké megnőtt (2. ábra). Lineáris regreszszióanalízis eredményeit tekintve elmondható, hogy 20, 40 és 60 oC-on a nyomás 0 bar-ról 0,05 bar-ra növekedésével erősödött, a 0,15 és 1,5 bar közötti nyomástartományban a nyo-


30

más növekedésével csökkent a talajtulajdonságok visszatartott szerves folyadéktartalmat meghatározó szerepe. A talajtulajdonságok közül a térfogattömeg, a por- és mésztartalom befolyásolta leginkább a szerves folyadék-visszatartást. 1,6 41. jelû minta (60 C)

1,4

41. jelû minta (40 C)


Nyomás (bar)

1,2 37. jelû minta (60 C)

1,0



0,8


0,6



0,4


0,2


0


0

10

20

30

40

50

60

Szerves folyadékvisszatartás (tf%)

2. ábra. A különböző, szabályozott nyomásokon és hőmérsékleten mért nyomás szerves folyadéktartalom-görbék

3. ábra. A Leverett-féle módszerrel becsült értékek a mért térfogatszázalékos szerves folyadéktartalom függvényében


31

A 3. és 4. ábra mutatja, hogy a pedotranszfer függvényekkel meghatározott szerves folyadék-visszatartás értékek jobban közelítik (R2 = 0,93) a talajmintákon mért értékeket, mint a Leverett-féle becslési módszerrel meghatározottak.

4. ábra. A talajtulajdonságokból becsült térfogatszázalékos szerves folyadék-visszatartás a mért értékek függvényében A hidraulikus vezetés és a szerves folyadékvezetés mérési eredményei azt mutatták, hogy az eredeti szerkezetű talajminták általában legalább egy nagyságrenddel jobban vezetik a vizsgálatba vont szerves folyadékot, mint a vizet. A mesterséges talajminták hidraulikus és szerves folyadékvezető-képessége között lényegesen kisebb volt az eltérés, mint az eredeti szerkezetű talajmintáknál. Ennek oka feltételezhetően az eredeti szerkezetű talajmintákban lévő nagyobb mennyiségű, a szerves folyadékkal történt telítés hatására be nem duzzadó, el nem iszapolódó makropórus. A 5. és 6. ábrán jól látható, hogy a szénhidrogén-szennyezés mozgását leíró terjedési modellekben (úgynevezett transzportmodellekben) széleskörűen használt Kozeny– Carman-egyenlet az eredeti szerkezetű és mesterséges talajok szerves folyadékvezetőképességét általában egy-két nagyságrenddel alulbecsli. Új, pontosabb becslési módszer után kutatva, a lineáris regresszió analízissel végzett statisztikai elemzések feltárták (5. táblázat), hogy a mechanikai összetétel ismeretén túl a talajok összporozitásának ismerete minden esetben döntő a folyadékvezetés becslése szempontjából. A talajok kémiai tulajdonságai közül a humusztartalom, illetve a mésztartalom mutatott szoros kapcsolatot a talajok folyadékvezető-képességével. A szerves folyadékvezető-képessége szoros kapcsolatban áll a talaj légáteresztő-képességével is.


32 -4

Folyadékvezetõ-képesség [lg(m/s)]

-5

-6

-7

-8 4. egyenlet alapján becsült szerves folyadékvezetõ-képesség -9 mért szerves folyadékvezetõ-képesség mért hidraulikus vezetõképesség

-10

1

4

7

2

6

9 8

11 10

13 12

15 14

17 16

19 18

21 20

22

Minta jele

5. ábra. Eredeti szerkezetű minták folyadékvezető-képessége

Folyadékvezetõ-képesség [lg(m/s)]

-5,0

-5,5

-6,0

-6,5

4. egyenlet alapján becsült szerves folyadékvezetõ-képesség

-7,0

mért szerves folyadékvezetõ-képesség mért hidraulikus vezetõképesség

-7,5 26

28 27

30 29

32 31

34 33

36 35

44 43

46 45

48 47

50 49

Minta jele

6. ábra. Mesterséges minták folyadékvezető-képessége


33

5. táblázat A szerves folyadékvezető-képességet becslő pedotranszfer függvény Y: szerves folyadékvezető–képesség [m/s] x1: Kl (légáteresztő képesség) [m/s]; x2: Pössz. Összporozitás [%]; x3: agyag [%]; x4: homok [%] y = 0.02 . x10.78 . x2–0.875 . EXP(0.012 . x3 – 0.011 . x4) Regressziós együtthatók standard hibája: b1= 0,013 , b2= 0,141 , b3= 0,002 , b4= 0,002

R2

N

0,93

1457

A lineáris regresszióval végzett becslés eredményei jobban közelítik (R2 = 0,92) a mért szerves folyadékvezető-képességek értékeket (8. ábra), mint a Kozeny–Carman-egyenlettel becsült értékek (7. ábra). A Kozeny–Carman-egyenlettel becsült értékek és a mért szerves folyadékvezető-képesség értékek között gyakorlatilag nem tapasztalható szignifikáns (R2= 0,09) összefüggés.

7. ábra. A mért és a Kozeny–Carman-egyenlettel becsült szerves folyadékvezetés


34

8. ábra. A mért és lineáris regresszióval becsült szerves folyadékvezetés 4. Összefoglalás A szénhidrogén-terjedés modellezésénél alkalmazott „hagyományos” becslési módszerekhez képest a pedotranszfer függvények bevonása megbízhatóbbá teszi a szerves folyadékvisszatartó- és folyadékvezető-képesség becslését. A pedotranszfer függvények lehetőséget kínálnak a gyakorlati szakemberek részére, hogy a szennyezés terjedését leíró modelleket javítsák és ezáltal növeljék a modellezés „hatékonyságát”. A szerves folyadékvisszatartó- és folyadékvezető-képesség pedotranszfer függvényekkel történő leírása által a szennyezés környezeti kockázata pontosabban megadható. A már bekövetkezett szénhidrogén-szennyezések esetében megbízhatóbban lehatárolható a szennyezett térrész, kiválasztható a megfelelő kármentesítési mód. A potenciális szennyezéseknél jobban előre jelezhető a szennyezés megkötődésének mértéke, lehetséges mozgásának sebessége és iránya. A vizsgált szerves modellfolyadékkal (DUNASOL 180/220) végzett kísérletek alapján megalkotott pedotranszfer függvények érvényessége a további kutatások során kiterjeszthető más, a modellfolyadéktól eltérő apoláris, hidrofób szerves folyadékokra is. Köszönetnyilvánítás ,,A tanulmány/kutatómunka a TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010–0001 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”


35

IRODALOMJEGYZÉK [1] Leverett, M. C.: Capillary behavior in porous solids. Published in Petroleum Transactions, AIME, Vol. 142, 1941, 152–169. p. [2] Amyx, J. W.–Bass, D. M.–Whitting, R. L.: Petroleum reservoir engineering. Physical propertis. New York, 1960, McGraw-Hill Book Company, 610 p. [3] Kozeny, J.: Über kapillare Leitung des Wassers im Boden. Wiener Akademie Wissenschaft, 136. 1927, 271 p. [4] Carman, P. C.: Flow of gases through porous media. New York, 1956, Academic Press. [5] Jantsky B. (ed.): Ásványtelepeink földtana. Nyersanyaglelőhelyeink. Budapest, 1966, Műszaki Könyvkiadó. [6] Pécsi M.: Rövid összefoglaló értékelés a paksi löszfeltárások újabb kutatási eredményeiről. Földrajzi Közlemények, 1979, 292–300. p. [7] Klute, A. és Dirksen, C.: Hydraulic conductivity and diffusivity: laboratory methods. In Klute, A. (ed): Methods of Soil Analysis. Part 1, Physical and Mineralogical Methods. 2nd. Edition. Madison, Wisconsin, 1986, American Society of Agronomy, 703–735. p. [8] Buzás I. (szerk.): A talajfizikai, vízgazdálkodási és ásványtani vizsgálata. Talaj- és agrokémia vizsgálati módszerkönyv 1. Budapest, 1993, INDA Kiadó.

FELSZÍNI VÍZBŐL SZÁRMAZÓ SZÉNHIDROGÉN-SZENNYEZÉS TERJEDÉSÉNEK BECSLÉSE PEDOTRANSZFER FÜGGVÉNYEKKEL

Recommend Documents