FELSORAKOZVA. fejlődő régiójának számító német tartományt vezető államférfi barátsága és

I N T R O

ár nem lehet mellébeszélni, elkenni: a Fidesz kongresszusával végképp összeállt a kádárizmus ellen utoljára megküzdő – paradox módon a rendszerváltás óta legerősebb – magyar jobboldal. Ahol szerencsére mindenki végleg felismerte, hogy nincsenek külön utak, kis alkuk, baloldallal való háttér - egyeztetések: az idő világossá tette, hogy csak és kizárólag öszszefogással, a sorok összezárásával, konok elszánással lehet a választásokat megnyerni. És most tekintsünk el az egyik legpatinásabb formációnk történelmi párthoz méltatlan, akarnok vezetésétől, meg az éppen pragmatistát, középutast játszó Máris szomszéd körül gyülekező új-sértődöttektől, ők előreláthatóan (bármit hirdessenek is) nem fognak szerepet játszani a Magyar Köztársaság negyedik szabad választásán. Világossá vált az is, hogy számtalanszor leszerepelt harmadrangú politikai augurok évtizedes siránkozása – a magyar jobboldalnak nincs stratégiai partnere NyugatEurópában – végképp nem állja meg a helyét. Aki a helyszínen élte át a bajor minisz-

M

FERENCVÁROS 8

VÉGE A HUNGLISH EGYEDURALMÁNAK? 10

FELSORAKOZVA

terelnök nagyívű beszédét és az azt követő riadó lelkesedést a Fidesz kongresszusán, tudja miről beszélek. S még ha Edmund Stoiber nem is lesz Németország kancellárja (márpedig most igen kedvezőek a kilátások), egész Európa egyik legdinamikusabban fejlődő régiójának számító német tartományt vezető államférfi barátsága és

M

a

g

a

z

i

n

Lapzsemlye .....................................4 Háló és puding .............................5 • Egy mértékadó lap • Csalódás meg a többiek Interjú ................................................... 6 • Beszélgetés Berecz András előadóművésszel Yo-hely ............................................. 8 • Ferencváros Múltidéző .......................................... 9 • Polgári radikális hazaszeretet Kultúra .............................................. 10 • Vége a hunglish egyeduralmának? • Kövek a zsebben és a szívekben • Szellem és érték Informatika .................................... 12 • Hunnia Online Sport ...................................................13 • Tövisek rózsa nélkül Polgfilter .......................................... 14 • Kellünk vagy nem kellünk? • Egy kisebbségi polgár vallomásai • Alsóházi rangadó • Utolsó óra, utolsó nap… • Szívünk választása: Emília

támogatása sokat fog jelenti az elkövetkező európai uniós tárgyalások során. A már hónapok óta zajló, ötlettelen, sivárságában és sárdobálásban is utolérhetetlenül szomorú ellenzéki kampányra nem reagáló polgári erők beindították saját, az eredményekre és a vállalható, minden ízében átgondolt jövőképre épülő választási hadjáratukat. Amely jól megfogható, világos pontokban összegzi azt, amiről a világ boldogabbik felén szólnak a kampányok: arról ugyanis, hogy milyen országot szeretnénk magunknak, kisebb és nagyobb közösségeinknek. Ne legyen kétségünk afelől, hogy érvényes mondanivaló híján az ellenzék tovább folytatja a félelemkeltésre és a választók elkedvetlenítésére építő kampányát. Erőt ad nekünk ezzel szemben azonban az önmagunkban, családunkban, hazánkban és a Gondviselésben való bizodalom. Kemény, megfeszített munkára lesz szükségünk, de a mai helyzetre is tökéletesen találónak érezzük azt, amit Winston Churchill mondott annak idején a válságos helyzetben lévő Anglia népének: „Ha megalkuvás nincs – győzelem lesz.” ABLONCZY BÁLINT

Budapestpubli ............................17 • Mire is büszke a BKV? • Nosztalgia a világhálón Fides Publica .............................. 18 • Arculat és ami mögötte van • A sporttal együtt nőtem fel – beszélgetés Deutsch Tamással • A fordulat küszöbén Gazdaság ......................................22 • Nincs már fiskális restrikció F i d e l i t a s Pesti Oldal .....................................23 • Nyilatkozat a Terror Házáról • Sajtóklub Budán Külügy .............................................. 24 • EDS Téli Egyetem és Council Meeting Brüsszelben • Digitális Magyarország Hírek, események ..................25 • Kövér László Szentendrén • Fidelitas-sajtótájékoztató – Lopakodó tandíj • Megalakult a Fidelitas Országos Választmánya • Tüntetés Győrött • Virrasztás a Terror Háza előtt UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS 2002.MÁRCIUS

3

L A P Z S E M L Y E Tallózás a szervezetek között „Ezen az oldalon lehetősége van tallózni a szervezetek között. Ha szeretné szűkíteni a listát megyék szerint, akkor azt a jobboldali megyeválasztóval megteheti. (rákattintás után – a szerk): Nincs aktuális szervezet!” (Új Baloldal honlapja, február 7., www.ujbaloldal.hu) Valóban nincs. Csak László és Mátyás meg a remény április 21-ig. (Andor már repült.) Cím és tartalom avagy hazugságok és tények „Paskai lemondólevelét írja. Paskai László bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek májusban tölti be a 75. életévét és az egyházjogi előírásoknak megfelelően benyújtja lemondását. A bíborosnak magának kell felajánlania, hogy távozik a jelenlegi posztjáról. Információink szerint a lemondólevelet még nem kezdte megírni Paskai László, de erre a közeljövőben mindenképpen sor kerül.” (Színes Mai Lap, február 10.) Ha a frappáns cím megvan (mely szent és sérthetetlen), már csak pár sort kell alákanyarítani. Cikkajánló a Tv 2 honlapján „Orbán Viktor 5 föld-jegye áll szemben Medgyessy Péter 8 levegő-jegyével.” (február 11., www.korridor.hu/Valasztas) A csiga tv már csak a földöntúli erőkben bízhat. Lőrincz István László választási szórólapja „A Szabad Demokraták Szövetsége jelöltjeként, Kőbányán a 14-es választókerületben törekszem elnyerni az ön bizalmát. Tapasztalatom, hogy környezetünkben számtalan megoldást váró probléma van: főként szociális, gazdasági és lelkiismereti téren. Mint építésztervező, képviselőként az emberek életterének, az infrastruktúrának a fejlődését kívánom elősegíteni.” László kialakítja a megfelelő életteret, így oldva meg lelkiismereti problémáinkat. Kitől is hallottuk már ezt? Kozma György véleménye szerint „Hogy mi az új elem, amit eddig nem tudtam? Nagyon egyszerű. Az, hogy a mostani 4

UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS 2002. MÁRCIUS

miniszterelnököt rendszeresen verte régen az apja. Ez eddig álmomban nem jutott eszembe. Nem kétséges, hogy a miniszterelnök különleges képességekkel van megáldva. Ezért joggal gondoltam azt, hogy épp e képességei miatt »bántják«, ezért nem álltam be a frontális támadók közé. Csakhogy ha egy gyereket megaláznak – ahogy (talán a legjobb szándékkal és más eszköz híján) ővele bánt az édesapja, akkor ez okozhat olyan sérüléseket, amiből az áldozat (terápia vagy lelki megtérés nélkül) nem láthat ki.” (Metro, február 14.) A szerző korábbi cikkéből az is kiderül, „Hitlert a zsidó nevelőapja verte” (Utolsó Figyelmeztetés, februári szám). A sors meg minket vert meg Kozma úr veretes gondolataival. Lang Györgyi (Pa-dö-dö) a Medgyessy–Orbán-vitáról „Nem ettől a vitától várom az igazi nagy fordulatot. Én azt várom csak, hogy ez a négyévi rettegés szűnjön már meg.” (Drazsé szemek, 2002. február 14.) Súlyos állítás! Horn Gyula a bűnről „Nem hiszek abban, hogy egy tévévita eldöntheti a választást. Járom az országot és tapasztalom, hogy az embereket leginkább a saját sorsuk jobbrafordulása érdekli. Vidéki útjaimon temérdek gonddal-bajjal, családi tragédiával találkozom. Ez a Fidesz fő bűne!” (Magyar Hírlap, február 16.) Horn Gyula minősít, avagy figyeljünk a hiteles keresztények szavára. A Samsung és a nők „Gyártó Samsung Típus A400 Frekvenciasáv 900/1800 Beszédkódolás Triple Codec FR/HR/EFR Súly 80g Méretek 70 x 48.5 x 19.9 mm Készenléti idő 90 óra Extrák WAP, T9, memo, határidőnapló, To-Do lista, női telefon: ciklus-figyelővel és kalóriaszámlálóval.” (www.mobilkor.hu/uj_tipusok) A Pletykaszint-szabályozó és a bevásárlásilázgörbe-szimulátor hol marad? Maczó Ágnes mesél „Amikor Lúdas Matyit megverette Döbrögi, a nép félve figyelte. S amikor kilökték az ajtón, azt mondta nekik: »„Majd meglássátok, háromszor verem azt la!« Kinevették. Aztán mikor meglátták Döbrögit az első

reprivatizációs kezelés után: „az egyik jobbágy a másiknak a gubáját megrántá, a másik a mellette valóra könyökkel titkon bökdösse.« (Vasárnapi Hírek – interjú, február 24.) Szép ez a népieskedő, reprivatizációs hablaty, de vajon mit akart ezzel az alelnök asszony kifejezni? Céltudatos, kalandvágyó férfiak öngyújtója „A cég életfogytig tartó garanciát nyújt a termékre. Ennek szimbóluma a minden példányhoz csatolt egycentes pénzdarab, amit bádoggal kereteztek és a következő felirattal láttak el: »Ez egy cent, amit sohasem adsz ki a Zippód javítására«. Rendeltetésszerű használat esetén semmi esélyünk, hogy valamit elrontsunk. Ha valami mégis elromolhat, el lehet küldeni az öngyújtót a bradfordi klinikába(!), ahol ingyen kijavítják vagy egy újra cserélik ki. A bedöglött példány viszont a múzeumba kerül, ahol már sok tízezer hasonló van kiállítva.” (CKM, 1998. november) Tehát, ha jól értem, több tízezer bedöglött, soha el nem romló öngyújtót állítanak ki. Miféle marketingfogás ez?

UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS A Fidelitas közéleti magazinja IV. évf., 3. szám, megjelenik havonta Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán Főszerkesztő-helyettesek: Ablonczy Bálint, Nyitrai Zsolt Szerkesztők: Ambrus Balázs, Balogh Ákos, Benkő Levente, Czotter András, Jancsó Gábor, Rumi Tamás, Bodó Márton Lapterv, tördelés: Kaiser György Fotó: Pintér Ádám Szerkesztőség: 1062 Budapest, Lendvay u. 28. Tel.: (1) 269-5353/200 Fax: (1) 269-5353/184 www.fidelitas.hu E-mail: [email protected] Szerkesztőségi titkár: Huszti Levente A szerkesztőbizottság minden hónap első és harmadik hétfőjén ülésezik 16 órakor. Lapzárta minden hónap harmadik hétfőjén. ISSN 1587-9097

H Á L Ó

É S

P U D I N G

EGY MÉRTÉKADÓ LAP

CSALÓDÁS MEG A TÖBBIEK

Jól bevásároltam, vettem egy 168 órát. Ugyan azt kérte a szerkesztő, hogy ragadjak ki egy szövegrészletet, tegyem idézőjelbe, és kommentáljam, én most azt írom ide, hogy „168 óra, XIV. évfolyam, 9. szám, 2002. február 28.”, és most kommentálom, bár stílusosabb volna egyszerűen annyival intézni el, hogy no comment.

„A nap érzelemkitörését egy szocialista szavazó produkálta: »Én odaadom azt a cédulát magának, de a büdös kurva életbe, nehogy megint csalódjak« – csattant fel intően az égnek emelt mutatóujjal.” – Linder Bálint Akadályfutás című írásából a Magyar Narancs február 28-i számában.

indjárt a harmadik oldalon, a Lapzártakor című kicsiny, de oly kedves rovatot találjuk, amelyből megtudhatjuk, hogy a szerkesztők hány napja és mit nem tudnak, sokak szerint ez a lap legjobb rovata, mert itt nyomon lehet követni, mennyi Barátok közt részt hagytunk ki ’98 augusztusa óta (egész egyszerű kiszámolni: az itt jelzett 1290-et elosztjuk a hét napjainak számával, majd pedig megszorozzuk öttel, hiszen hétvégén csak a részek ismétlését adják). Teljes szívemből hiszem, hogy ez fontos. Bölcs István bölcs jegyzetének utolsó mondata olvastán („A Fidesz-kormány arra a vendégre hasonlít, aki cipőjét akkor igyekszik letörölni, amikor kifelé megy a szobából.”) az jutott eszembe, hogy idén lesz százesztendős a Parlament, és hogy a Parlamentben menynyi sok szoba van, meg hogy mennyivel szerencsésebb annak a vendégnek a helyzete, akit meghívtak, annál, aki lent a kapucsengő előtt agonizál és lufit ereget. Lengyel László Bezáródó ajtók című írása azért politikatörténeti aktus, mert a szerző itt végre megteszi 2002-es tétjét. Kimondja, szerinte ki (nem) nyeri meg a választásokat, amiből, tekintve az elmúlt három alkalommal írásba adott tippjét, elég könnyen kiszámítható, hogy mely párt lesz az, amely (az ő megérzésével ellentétben) kormányt alakíthat májusban. Mondanom se kell, jó hír a jobboldali szavazóknak.

M

Mészáros Tamás V4-cikke nem tud érdemben vitatkozni azzal a HVG-megállapítással, hogy Benes-ügyben minden az Orbán-kijelentés ellen szól, kivéve az igazságot. Aztán kedves kis keretes anyagot olvashatunk a Terror Háza-cikk mellett. A címe Semmiért egészen. Nos, tényleg nem értem, miért egy szerelmes versből kellett a megnyitóra mottót választani, de szegény szerző a kínálkozóan magasra adott labdát is a saját oldalára bírja pöccinteni (röplabdában ezt nevezik szívásnak), amikor nem ezt írja le, hanem további részleteket ragad ki a versből, úgy, mint „mit bánom én, hogy a modernek, / vagy a törvény mit követelnek” (olvasd: háhá, ezek nem is tudták, milyen antidemokratikus költő antilib verséből idéztek). A csúcs a Cigányvoks című címlapírás, interjú Farkas Flóriánnal, Nagy József tesz itt néhány flekknyi lépést a Pulitzer felé. Én életemben nem olvastam ennél szemetebb interjút… Nagy József ugyanis mintha felvenné az ügyeletes faszagyerek-szerepet, gondolatban sincs együtt az interjúalannyal. A Farkas-interjút leszámítva a lap még megfelel az ugyan fóbiákkal terhelt, de csak-csak szalonképes hetilap kritériumainak, azonban egy lap egyetlen írás felvállalásával is értékeli önmagát, és a Farkas-interjú után elképzelni sem merem, hogy ha a 168 óra valóban középen lenne, mint hiszik, mi lenne a szélsőség. ENERGETIKAI IMRE

me, az önmagában bízó, biztos szociáldemokrata értéktudattal rendelkező kisember, akiről Kovács László annyit beszél, akinek megnyeréséért Horn Gyula meg annyiszor veszi le a zakóját, hogy olybá tűnjön: csak a sarki italboltból szaladt be egy kicsit a lakossági fórumra. Íme, a baloldali mintaszavazó, akinek legalábbis dereng, hogy a szocialista párt nem az a világ dolgaira nyílt szemmel rácsodálkozó, a mocskos hatalmi politikában teljesen járatlan, érintetlen szűzleány (most nem kezdek negyvenévezni: tegyünk úgy, mintha), aki először az életbe’ szeretne egy kis hatalmat kapni Magyarország Kánaánná varázslásának céljából. Rémlik neki, hogy ennek az általa annyira kedvelt pártalakulatnak volt már a demokráciának nevezett mocskos rendetlenségben kormányrúdnál a praclija. Talán arra is emlékszik derék emberünk – erre utal finoman elejtett, burkolt kiszólása –, hogy az olyannyira ismerős arcokból álló alakulat nem a legjobban gardírozta volna az ország szénáját. Ami persze másként illatozik a lónak, másként a szerelmeseknek, de végképp másként egy rosztovi csúcsértelmiséginek: ez utóbbi ugyanis ájrópuniós csatlakozásunk jegyében igyekezett államférfiasra hangszerelni magát úri társaságban, de néha előtört belőle a panel-kommunikátor. Ilyenkor még a zenélő kabócák és a pendülő kőbányais kupakok hangját is hallani vélte. Nos, a szocialista pártban reményke-

Í

dik a bevezetőben említett hősünk is. Igazán polgári erényről, a hűségről tesz tanúbizonyságot, amikor újra eme modern és európai alakulatba helyezi bizalmát. Amely nyilvánvalóan csalódást okozott neki 1994 és 1998 között, kisemberünk azonban kicsit olyan, mint a Csepel SC törzsközönsége Dragan Puskas lecserélésekor: nem kiabálja ugyan, hogy „még egy esélyt”, de újra a szocialistákat szeretné hatalmon látni. Mi mozgatja, mi hajtja? Mi fogja meg lelke legmélyén a baloldal vezető erejében? A félrecsúszott nyakkendők garmadája? A kikacsintások, a jól ismert retorika, Szekeres Imre szemüvege? Vagy talán Medgyessy Péter karizmája, amint elsírja magát a battonyai hátsóudvaron? Azt hiszem, tudom a választ: az egész, magát korszerűnek gondoló baloldal, káromkodó politikusaival, kisebb-nagyobb stiklijeivel ismerős és egyben szeretnivaló neki, a kisembernek. Megszokta őket, érti őket, legfőképpen pedig gyűlöli az ellenkező oldalt. Gyűlöli, mert nem érti a másik Magyarországot, amelyről mindig azt mondták, hogy nincs, megszűnt. Akkor inkább jöjjenek a régiek a csalódással együtt. A múltat, ezt a múltat kisembereivel és nagy gazembereivel persze nem lehet, talán nem is kell végképp eltörölni, de jó lenne már végérvényesen vitrin mögé dugni. Hadd nevessék magukat könnyesre az unokáink. GÖMÖRY BOTOND


5

I N T E R J Ú zerkilencszázötvenhétben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tud ma is. Majd húsz éve gyűjtök Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Szatmárban, Nyírségben – dalokat, meséket, tréfákat. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő és jogi egyetemista is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Így, amiről éjszaka álmodok, azt csinálom nappal. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember „használ” – hazám az elszakadt részekkel, és a diaszpóra is. Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerel-

E

szinte kizárólag a Himnusz előadására összpontosítani. De a szemem sarkából körbenéztem, és láttam, hogy ez a rengeteg ember, ez a sok összekulcsolódó tekintet tiszta és gyönyörű. Ezt próbálták a történelemkönyvek letagadni, ezt vártuk évek óta és tény, hogy február 24-én valami nagyon tiszta, kikezdhetetlen, és rendkívül erős összefogás jött létre. – A ’70-es évek végén kibontakozó táncházmozgalom – amiben Ön is részt vett – hasonlóan tiszta, érdekmentes, a lélekre és a megmaradásra összpontosító nemzeti törekvés kikezdhetetlen egysége volt. Milyen útravalót adott ez az ön küldetése számára? – Én a táncházmozgalom alakulásánál nem voltam ott, hanem később kerültem

goltól népdalt kérek, gond nélkül szerzett dalt kezd énekelni. Nem tudják, mi a különbség és tökéletes kavarodásban élnek. Hatalmas ajándék, hogy van örökségünk, és hogy kaptunk hozzá egy olyan – a saját örökségétől nem viszolygó – kiváló értelmiséget, amely segít tájékozódni. Ez olyan, mint az egészséges fa. A nedvkeringés a gyökerétől az ágáig egészséges. A magyar fa szerkezete olyan, hogy ezt az áramlást fel tudjuk frissíteni, ha kell. Pedig hányszor elfűrészelték ezt a fát, hányszor megpróbálták lemetszeni gyökereinket vagy éppen ágainkat. De annál erősebben tartja magát a kettő. – Kultúránk ápolásának szerves része a népmese, a népballada. Az Ön előadói stílusa élővé teszi a mesét a hallgatóság számra. Mi a titka?

BESZÉLGETÉS BERECZ ANDRÁS ELŐADÓMŰVÉSSZEL

AZ ANYANYELVED IDEKÖT TÉGED mes ember gondolatait hordozzák, felnőttekhez szólnak inkább. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televíziófelvételeket készítettem idehaza, (főleg a Duna TV), Európában, USA-ban és Kanadában is. 1997-ben „Bú hozza, kedv hordozza” címmel néprajzi tanulmányt jelentettem meg a néphagyomány ismeretlen „zeneesztétiká”járól, most utóbb rokon népek sört dícsérő költészetét ültetgetem át magyar nyelvre. Tagja vagyok az Ökrös és az Egyszólam zenekarnak – nyilatkozta lapunknak Berecz András énekes, előadóművész. – 2002. február 24-én a Terror Háza múzeum megnyitóján Ön énekelte a magyar Himnuszt százezer ember kíséretében. Milyen érzések kavarodnak egy előadóművészben az ilyen megható és felemelő pillanatokban? – Életem nagy élménye volt, azzal együtt, hogy a színpadon nem mertem teljesen felfogni a dolog súlyát. Az én kötelességem az, hogy a dal szólaljon meg szépen, és miközben az ember oda összpontosít, a helyzetét nem tudja teljesen felfogni. Ha pedig igen, akkor az olyan megható, hogy az embernek elcsuklik a torka: nem azt várják tőlem, hogy könnybe lábadjon a szemem. Ott, a Terror Háza megnyitóján, a százezres tömeg előtt – amennyire csak lehetett – megpróbáltam 6


bele, és ez védett engem. A közösség erejét mutatja, hogy nálunk a táncház magától kezdett kialakulni. Ha nem lett volna ez a mozgalom, akkor én is egy magányos harcos maradtam volna, aki össze-vissza fütyörészik. Ebben a mozgalomban hatalmas erő volt, holott egyetlen politikus nevét sem mondtuk ki, egy történelmi eseményt sem neveztünk meg. De találkoztunk erdélyi öregekkel, tanultuk a táncaikat, dalaikat. Ezáltal összejött egy olyan megfoghatatlan társaság, akik békésen, dalokkal, táncokkal tiltakoztak. Lehet, hogy körbevettek besúgók, de én azokról már nem is tudtam. Az igaz, hogy Romániában letartóztattak, de kit nem? Az egy egyszerű ügynek számított. És végeredményben hálás is vagyok érte, mert teljesen elköteleztek az ügy mellett. A román rendőrség fegyverrel őrizte ezeket a dalokat, mert nagyon féltek. Óvták, védték a dalokat… csak negatív előjellel. – A magyar nemzethez és a magyar kultúrához való ragaszkodást miért tartja kiemelkedően fontos dolognak, hazánk jövője és a magyarság megmaradása szempontjából? – Büszke vagyok arra, hogy olyan nemzethez tartozom, amelynek óriási hagyománya, hatalmas öröksége van. Amikor Nyugat-Európában egy franciától vagy egy an-

– A mestereimtől úgy tanultam, hogy ne kész szöveget mondjak, hanem értsem meg, hogy mit akar az a mese, figyeljem, milyen irányba haladnak a meseszereplők, és a szereplők tulajdonságait, karakterét soha ne változtassam meg. Ezek a kötöttségek. Viszont, hogy ezen belül milyen tempót tartasz, az a te dolgod. Megteheted, hogy az egyes állomásoknál megállsz és körbenézel. Amikor megjelenik egy jelenet a szemed előtt, azt nyugodtan mondd el. A színpadra felviszem magammal azt a kellemes bizonytalanságot, amitől lélegzik a történet, és én is izgulok, hogy mi lesz a vége. Az én mesemondásomat a szabadság és a kötöttség ilyen aránya teszi talán élővé. És nagyon fontos, hogy ahonnan a mesét merítjük, az hiteles forrás legyen. Ha minden gondolatot az országút közelében mérünk, akkor az elszürkülés veszélye fenyeget minket. A piros, a sárga, a zöld sokkal elevenebb szín, mint a szürke. A színek felfrissítik a lelket. Az eredeti észjárás közelében, ami sokszor olyan helyeken virágzik, ahol autót alig látunk, ahol parabolaantennának még most sincs esélye, olyan gondolatokat, szavakat találunk, amire szüksége van az elkopott és megfáradt kultúraosztogató központoknak. – Az ilyen színes, eredeti vidéken a hazaszeretet gondolata a minden-

napi élet részét képezi. De hogyan alakul ez ki bennünk, meg lehet-e tanítani valakinek, hogy szeresse a hazáját? – Ahol jó a család, jó a közösség, ott a hazaszeretet magától kialakul. És ha az emberben van hazaszeretet, az általában maradni szokott. De nézzük azt az érdekesebb esetet, amikor hazaszeretetnek nyomát sem leljük. Mekkora annak az esélye, hogy az ilyen ember megleli ezt az érzést. Aki találkozik olyan emberekkel és olyan vidékekkel, ahol az úton járóban nem a potenciális gyilkost látják, hanem az éhes embert, a szomjas embert, annak máris jó esélye van arra, hogy szeresse a hazáját. Mert aki ezt egy párszor megismétli, annak a térkép már nemcsak barna és zöld foltokat jelent majd, hanem embereket, akik tulajdonképpen kényeztetik. A magányos, eltömegesedett eszű fővárosi gyerek sem úszhatja meg, hogy találkozzon olyan emberekkel, akik juhot vágnak, ha arra jársz, ahol szinte leszegényednek, hogy vendéget fogadhassanak. Még nem kerültünk saját műveltségünktől olyan messzire, hogy azt ne tudnánk visszaszerezni. Mindig van arra esély, hogy az embereket újra megszeressük. És a hazaszeretet valahol itt kezdődik. – Ön Kisázsiától New Yorkig bejárta a fél világot, hogy őseink kultúráját felkutassa és azt az ún. civilizált világnak megmutassa. – Ezzel kapcsolatban egy csodálatos történet jut az eszembe. Kárpátaljára hívtak, hogy a megalakuló KMKSZ ülésén énekeljek, mert fontos volt, hogy a magyar ember is szervezkedjen. Akkor még Jelcin csak a körmét meresztgető kisfiú volt, Gorbacsov volt a nagylegény. Nagyszőlősön, egy gyönyörű domboldalon letelepedtem, és egy nagyon szép kastélyban gyönyörködtem, amit meg is jegyeztem magamnak. Egy hét múlva Torontóban voltam már, ahol egy zenekarral előadásokat tartottunk magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt. Az előadás után felhívott magához egy magyar ember egy kis beszélgetésre. Leültetett, megkínált egy kis teával, aprósüteménnyel és elkezdtünk beszélgetni. Lassacskán a szemben lévő falon megpillantottam egy csodálatos grafikát. A kép egy kastélyt ábrázolt. Ez a kastély nagyon hasonlított arra, amit Kárpátalján láttam pár nappal azelőtt.

Névjegy Díjak, elismerések: 1985. Népművészet Ifjú Mestere díj 1990. Magyar Művészetért díj 1993. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetés Lemezek, kazetták, CD-k: A szél patkójától a kő is szikrázik Vásárfia Fa szülte ágát Koszorú Kalotaszegi mulatónóták Megütik a dobot Kőkertben liliom

Mondtam is a házigazdának, hogy egy ugyanilyen kastélyt láttam Nagyszőlősön. Pár perc múlva betoltak a szomszéd szobából egy tolószékes nénit, és megkértek, hogy ennek az öreg néninek ismételjem el, amit az előbb nekik elmondtam. Kiderült, hogy ez a torontói néni abban a kastélyban nőtt fel, az volt a családi birtokuk. Nagyon megszerettek, és elővették a titkos fényképalbumot, amit csak sírva szoktak nézegetni, és így emlékeztek. Ennek a találkozásnak az esélye a nullával volt egyenlő, és mégis átélhettem. Csodálatos érzés volt, és nagyon sok erőt adott. – Mit tanácsolna a mai fiataloknak, hol keressék az igazi értékeket, hogyan eredjenek az élet igaz, tiszta és csodálatos kincseinek nyomába? – Az élethez nincsen recept. Csak azt tudom mondani, hogy érdemes találkozni az emberekkel, és a sok találkozásból kirajzolódik, hogy miért érdemes itt élni, dalostul, meséstül, szófordulatostul. A panaszokért, az örömökért, amiket érdemes megjegyezni, és abból merítve továbbélni. A fiatal utazzon és lásson. De ne oda, ahol a zsebét lesik, a szállodák és a pizzasütők világába. Rengeteg értékünk van itthon is, oda kell ellátogatni. És ezek az értékek várnak minket. A magyar falvak elöregedtek, a fiatalok menekülnek, az öregekhez nem szólnak. Az öreg hálás, hogy szépen megkérdezik, hálás, hogy meghallgatják. A fiatal, pedig legyen hálás, hogy olyat hallhat, amit más nem tud neki olyan tisztán és hitelesen elmondani. Nem is értem, hogyan jutottunk el odáig, hogy lassan noszogatni kell egymást: testvér, pakold tele a zsákodat és menj el Erdélybe. Ennek természetesnek kellene lennie. Az értelmiség is ebben frissülne igazán föl. Itt kap hatalmas, ózondús levegőt. A valóságnál, a való világnál nincs érdekesebb. Olyan ez, mint amikor az ember higanyt, vagy homokot fog. Kipereg a kezünkből. Kicsi a markunk, nagy a világ. És ez így van jól. „Szíved, ha szűk, a föld tágasságának mi haszna?” – Buda Ferenc ültette át magyar nyelvre ezt a baskír közmondást. És ebben minden benne van. Indulj el, és először a hazádat járd be. Később majd a világba is mehetsz, mert nem fogsz eltévedni. A világítótorony mindig figyelmeztetni fog, hogy hova kell visszatérned. Mert édesanyád egy van. És az anyanyelved ideköt téged. JANCSÓ GÁBOR, HUSZTI LEVENTE


7

Y O - H E L Y Ferencváros. Nincs még egy ilyen magyar városrész, mely nevének kiejtése annyi családi viszályt, indulatot, éjszakákon át való vitatkozást, sírást és örömöt okozott volna, mint jelen cikkünk címadója. s bár a múlt század folyamán fokozatosan nemzeti intézménnyé vált FTC sorsa akár hosszú oldalakat is megérne (nemcsak azért, mert jelen cikkünk szerzője maga is Fradidrukker), most mégsem ez fog történni. Körülsétáljuk, a sokak számára imádott, mások számára gyűlölt Fradika névadóját. Ferencváros Budapest IX. kerülete. 1792-ben volt a városrész keresztelője. Ekkor kapta nevét I. Ferenc trónra lépésének alkalmából. Ferencvárost északon a Kiskörút, keleten az Üllői út, délen a Határ út, nyugaton pedig a Duna határolja. A tölcsér alakú kerületet földajzilag három jól elkülöníthető részre lehet osztani, úgymint Belső-, Középső- és Külső- Ferencváros. Mai sétánkat javaslom, hogy kezdjük a már emlegetett Fradipályától. Ide a 3-as metróval tudunk eljutni, amely egyébként az Üllői út alatt keleti irányban végigfut a kerület határán. A Népliget állomásnál szállunk le. Már sejthetjük, hogy nem egy átlagos megállóval van dolgunk. A falak zöldek és magukon viselik a híres-hírhedt B. közép keze, lába és feje nyomát. A felszínre érve a Ferencváros stadionja tornyosul elénk. Az elmúlt években többször átépítették, talán ezért is olyan szedett-vedett. (A kormány által elindított stadionrekonstrukciós program keretében a közeljövőben valószínűleg ismét megújul.) A stadion előtt fut a 23-as villamos: a síneket rögzítő talpfák és a köztük lévő kövek hálóval borítottak, hogy ne lehessen felszedni, megóvva ezzel az Újpest

É

8

és az MTK szurkolóit. A pályával szemben most épül az Erzsébet térről kitelepített Volánbusz pályaudvar. Ez már a Külső-Ferencváros. A három kerületrész közül ez a legnagyobb és a legelhanyagoltabb. A délkeleti csücsökben helyezkedik el a József Attila lakótelep. Állítólag egy országos versíró verseny győztesének köszönhetjük a nevet: első helyezettként kapta meg a megtisztelő felkérést az akkor még épülő szocialista csoda elnevezésére. Ez a Külső-Ferencváros egyetlen sűrűn beépített része. A többi, annak, „Aki gépen száll fölébe” csak lepusztult gyárépület, elhagyott üzem, a Ferencvárosi pályaudvar sínrengetege. No meg egy érdekes képződmény, a Dzsumbuj. Szociológus körök-

Történt egy gyenge kísérlet, hogy Szent László híd legyen a neve, de az SZDSZ-es fővárosatyák, gondolom, a „másság kultuszukból” kifolyólag, hallani sem akartak semmilyen szentről. A hídtól nem messze a Nemzeti Színház új épülete magasodik. Ez már a Középső- Ferencváros, a kerület legdinamikusabban fejlődő része. A múlt nyomai még itt is látszanak, de gomba módra szaporodnak az új és impozáns épületek. A körút felé közeledve egyre több felújított házat látunk. A Mester utca és környéke a tömbrehabilitációs program keretében szépül és újul, hozzáteszem, ideje volt elkezdeni. Budapest egyik „legelslummosodottabb” része volt ez. Már messziről hallatszik a zsibongó

FERENCVÁROS ben e szót kiejtve a pavlovi reflexeket meghazudtoló nyálcsorgás idézhető elő. Az 1920-as évek végén épített háztömbök, egy-másfél szobás komfort nélküli lakásokat rejtenek magukban, a főváros legleszakadóbb néprétegével együtt. Mindez az Illatos úton. (Nomen est omen.) A Dzsumbujt elhagyva északnak

fordulunk a ráckevei HÉV vonalán. A táj barátságosabbá fordul. Megjelennek az első barkácsáruházak, benzinkutak. Elhaladunk a Vágóhíd mellett és lassan megpillanthatjuk Budapest legifjabb hídját, a Lágymányosi-hidat. Ennél csúnyább nevet nem igen kaphatott volna az objektum.


Nagykörút. Az elmúlt években ez az útszakasz is felújítást nyert, képe azonban máig sem egységes. Megfér egymás mellett a szocreál Híd cukrászda és a neogagyi kínai cuccokat áruló butik, a vadnyugati hangulatú kocsma és a peep- show. A körút ferencvárosi részét az ’56-ban elhíresült Kilián laktanya, illetve a helyére épített háztömb zárja. De hogy ki ne fussunk a kerületből, az aluljárón át lépjünk be a Belső-Ferencvárosba. Ez a kerület legkisebb, de legédesebb része. Nyitányként rögtön szembeötlik az Iparművészeti Múzeum Lechner Ödön által tervezett gyönyörű szecessziós épülete (tényleg lenyűgöző). Javasolható, hogy innen a Kinizsi utcán távolodjunk el az Üllői úttól. Ha közben megszomjaznánk, rögtön be is ugorhatunk a Kaltenberg bajor sörözőbe. Azt javaslom, egy pohár finom házi sörnél tovább ne időzzünk itt, mert rengeteg titkot rejteget még a kerület. Ott van mindjárt a volt Blue Box (ma Kultiplex) mo-

zi számtalan érdekes és érthetetlen művész-filmmel. (Ínyenceknek mondom el, hogy anno itt alakították meg a Fidelitas országgyűlési képviselői a Diktatúraellenes Akciócsoportot.) Aztán ott van még a legérdekesebb és a legtöbb programot adó Ráday utca, melynek sétálóutcává való átalakítása 1998 óta folyik. Jelenleg a Bakáts térig ér el a lekövezett rész. A tér évek óta a Ferencvárosi búcsúnak, valamint nyaranta a templom előtt felállított szabadtéri színháznak ad otthont. A Ráday utca telis-tele van kávézókkal és kocsmákkal. Mindenki a habitusának és pénztárcájának megfelelőt tud találni. Itt van a századfordulós Párizst idéző Paris, Texas Café; a porosz hangulatú Berliner Söröző, az eklektikus Red Café, a Rettenthetetlen című film alapján készült Sir Williams Pub, a kubai szabadságharcos hely, a Castro Bistro. Vannak aztán az idézőjelben „úri” helyek. Természetesen vastagabb bukszájú, SELL mercis macsóknak és szőke cicababáknak. Ilyen a Time Café, a Mojito és a Soul Café. Szerencsére mind a három közel van az Erkel utca és a Ráday utca sarkán lévő izomgyúró teremhez, így a fent említett emberszabású lényeknek nem kell sokat gyalogolniuk, hogy felhörpintsék neonzöld koktéljaikat. Vannak még itt galériák, könyvesboltok és borszaküzletek is. Minden, ami szem-szájnak ingere. A Ráday utca és környéke kimondva kimondatlanul is Budapest Soho-jává kezd válni. A végéhez közeledünk, már látszik a Kálvin tér. S hogy a testi örömük után az „i”-re a pontot a lelkiekkel tegyük fel, térjünk be Közép-Európa egyik legnagyobb református templomába. Ferencváros jó hely. Kimondottan ajánlható fiatalnak, idősnek, gazdagnak, szegénynek, nőnek és férfinak. LAPOS ELEMÉR

M Ú L T I D É Z Ő HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL…

POLGÁRI RADIKÁLIS HAZASZERETET Kis országunk ismét szomorú történelmi eseményre emlékezik. Éppen nyolcvanhárom éve, 1919. március 21-én, börtöncellákban köttetett paktum kétes eredményeképpen létrejött a Tanácsköztársaság, amely a „dicsőséges 133 nap” alatt mindent megtett azért, hogy a magyar népnek örök időkre elmenjen a kedve a kommunizmustól. Én azt hiszem, teljesen felesleges lenne most a magukat népbiztosnak nevező niemandok garázdálkodásainak ecsetelésével tölteni az időt, megtették azt már helyettem éppen elegen. ezembe került viszont egy frissen megjelentetett, már számos sajtóorgánumban megénekelt kötet, amely aztán végül e cikkhez is ihletet adott: Jászi Oszkár Naplója. A polgári radikális politikus, egyébként ismert szociológus, Károlyi nemzetiségügyi minisztere és barátja, a doktriner liberális gondolkodó szemszögéből pedig igencsak érdekes színezetet kap a bolsevista őrületet megelőző és az azt követő időszak, különösen a Károlyiékkal együtt emigrációban – még Európában – eltöltött hónapok. Jászi Oszkár, egyike azoknak, akikre a Szabad Demokraták Szövetsége eszmei gyökereit visszavezeti, valóban vitatható szerepet játszott a március 21-ét közvetlenül megelőző időszakban. A progresszív gondolkodás vezéralakját – Károlyival együtt – élete végéig kísérte a vád, hogy segített átjátszani a hatalmat a kommunisták kezére. Hogy ebből mi az igazság, annak kiderítéséhez a napló maga nem ad megfelelő támpontot, Jászi ugyanis nem sokat politizál az írásban. Jegyzeteiben a készülő veszedelmet csak előző nap említi, amikor ő is részt vett a minisztertanács utolsó ülésén. Ekkor esze ágában sem volt az új

K

rendszer ellen fellépni, ahhoz tulajdonképpen hallgatólagos jóváhagyását adta. Ismerjük a mondást: qui tacet, consentire videtur (már csak Medgyessy Péter kedvéért is ideírom, ti. nemrégiben ezt a bölcsességet is szerencséje volt tévesen citálni valahol). Jászi egyik korabeli cikke egyébként önmagáért beszél: „A kommunizmust ki kell próbálni. A szellemi munkának is lojálisan támogatnia kell ezt a törekvést.” (A szellemi munka pedig – hála Lukács Györgynek és társainak – messzemenően és lojálisan támogatta is eme nemes törekvést.) Mályusz Elemér, a neves történész erre írta válaszul 1931-ben: „a magyar középosztálynak úgynevezett progresszív része olyan embert vallott vezérének, aki nem átallott egy egész nemzetet odavetni a laboratórium asztalára, hogy ott beoltassék a kommunizmus szérumával, s azután, mint egy kísérleti nyulat, érzéketlenül, szenvtelenül nézte vergődését”. Az „oltás” szörnyű következményeit azonban Jászi tisztán felfogta, gyorsan ki is költözött Bécsbe, ahol naplója tanúsága szerint leginkább könyvtári olvasgatással és magánéleti gondokkal van elfoglalva. Károlyi cikkeinek kiadásával foglalkozik, néha szörnyülködik az otthon történteken; augusztus legelején pedig – a kommün bukása még majd’ egy hónapnyira – már a fehérterrortól reszket, és lassacskán ez a félelem tartóssá is válik nála. A kommunista terror végeztével Jászi – Károlyival továbbra is intenzív levelezést folytatva – megkezdi a magyar emigráció szervezését, és hamarosan már Prágában tárgyal Benessel és Masarykkal, akiket leginkább a magyar emigráció támogatására igyekszik rávenni. Naiv, közép-európai konföderációs ideáját is előadja több helyen, mondhatni mérsékelt sikerrel. A fehérterror és a „royalista restauráció” elleni harc sikere érdekében azonban mindenre hajlandó. Megígérteti Benesékkel, hogy „a magyar royalista ellenforradalommal szemben, ha kell, még katonailag is fel fognak lépni”, kívánatosnak tartaná továbbá „nemzetközi gendarmerie” Magyarországra telepítését is… No comment. Jászi és Károlyi mindent megtett volna a Horthy-hatalom megbuktatásáért. A Népszabadságban E. Fehér Pál is leírja a Napló recenziójában: „Jászi abban reménykedett, hogy az úgynevezett utódál-

lamok, azaz Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia vezető politikusai, akiknek egy részét még a Monarchia idejéből ismerte, észreveszik, hogy elemi érdekük a Horthy-rend megbuktatása.” És itt, kedves újságolvasó barátaim, mintha ismerős dologba ütköztünk volna. Mintha bizonyos politikai pártok ma is alkalmaznák ezt a taktikát, mintha az otthoni hatalom iránti fékezhetetlen gyűlöletükben egyesek ma is idegen hatalmak kegyeit keresnék… no de nem merülök el mélyebben a témában, nem szívesen venném el lapunk kitűnő és felkészült glosszaíróinak kenyerét. Rendszeresen előkerülnek olyan vélemények is – a most kiadott naplórészlet ezt nem támasztja alá –, amelyek Jászi további áldásos tevékenységéről is szólnak. Ezek szerint a magát „becsületes forra„A kommunizmust ki kell próbálni. A szellemi munkának is lojálisan támogatnia kell ezt a törekvést.” dalmárnak” valló emigránsvezér azért is minden követ megmozgatott, hogy a nagy infláció idején Magyarország lehetőleg semmilyen pénzügyi segítséget ne kapjon. Állítólag hazánk minél több hatalom által való direkt megszállásáért is síkra szállt történelmünk e zavaros korszakában az SZDSZ szellemi előfutára, akiről a Magyar Hírlap hasábjain pár éve Kende Péter is megemlékezett születésének 125. évfordulója alkalmából. Adjuk is hát át neki a szót: „nehéz nem úgy visszanézni Jászira, a politikusra, mint aki eleve roszszul mérte fel az általa képviselt »radikalizmus« előtt álló lehetőségeket.” Megjegyzi továbbá – egyébként helyesen – hogy Jászi „törekvései sorra elbuktak a gyakorlati politika síkján”. Láttunk tehát egy kis részletet Jászi Oszkár hosszú életéből (Amerikában halt meg 1957-ben). Ha az Olvasó figyelmes volt, észrevehette, hogy a „hazaáruló” szót eme írásban egyáltalán nem alkalmaztam. Megítélésem szerint ugyanis mindenki könnyűszerrel ítéletet mondhat róla maga, tekintve, hogy Jászi politikában nyújtott teljesítménye értékéhez híven leginkább a magukat szellemi örökösének vallók jelenkori munkásságában tükröződik. RUMI TAMÁS


9

K U L T Ú R A A FELIRATOK VALLANAK, A BÁRÁNYOK HALLGATNAK

VÉGE A HUNGLISH EGYEDURALMÁNAK? Február 18-tól életbe lépett Magyarországon „A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról” szóló törvény. A törvény vitát váltott ki a szomszédos országokban éppúgy, mint Magyarországon. A vitatkozók a törvényjavaslat ismeretében vagy anélkül kirekesztő jelleget tulajdonítottak a törvénynek. Valójában a jogszabály befogadó és kiegészítő jellegű. llyés Gyula megfogalmazása szerint a patrióta az, aki jogot véd, s nacionalista az, aki jogot sért! A Nagy-Románia Párt vezetői a magyar nyelv hivatalos használata ellen hazájukban azzal érveltek, hogy Magyarországon nyelvtörvény készül. Erre hivatkozva utasítják el az állami magyar egyetem létrehozását úgy, hogy a magyarság számarányához viszonyítva alul van reprezentálva a romániai felsőoktatásban. A magyar jogszabály azonban nem kirekesztő: a megfogalmazás szerint a magyar feliratot is fel kell tüntetni az idegen mellett a reklámokban, cégtáblákon. Nem terjed ki azonban a külföldi cégnevekre, sem a magyar nyelvben használatos idegen szavakra, sem a kisebbségi nyelven megjelenő közleményekre, miként olyan emléktáblákra sem, amelyek latin nyelven születtek korábbi történelmi korszakokban. Erre lehet azt mondani, hogy kevés, miként a MIÉP padsoraiból ez elhangzott. Tény, hogy nem terjed ki mindenre a törvény, csak a gazdasági reklámokra, de ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem lehet ennek nyomán más hasonló törvényeket is elfogadni. A törvény szellemisége azt sugallja, hogy a mindenki által szorgalmazott turizmusfejlesztés és gazdasági érdekek nem tekinthetők egyetlen szempontnak, és helye van a természetes nyelvvédelemnek. Biztos, hogy a magyarság nagy részében növeli az otthonosságérzetet (felmérések szerint csak a népesség 12% -a beszél valamilyen idegen nyelvet), ha lépten-nyo-

mon nem kell megfejthetetlen táblákba ütközni Budapesten és a Balaton környékén, legyen szó bármilyen nyelvről. Már Kazinczy idejében is, pedig akkor még nem volt hivatalos nyelv a magyar, voltak ortológusok és neológusok. A magyar nyelv változtatásai mellett kiállók és a magyar nyelv ősi formáinak védelmezői. Az azonban meglepő, hogy ma vannak az Országgyűlésben SZDSZ-es képviselők, akik képesek „csacsiságnak” titulálni egy ilyen törvényt, azon az alapon, hogy kétnyelvűnek kell lenni hamarosan, s ezért fölösleges magyar feliratokkal ellátni a Körutat. Nehéz megérteni, hogy a magyar kultúra védelme miért nem férhet bele a to-

lálkozhat minden, különben élesen szembenálló politikai erő. Szükség van közös ünnepekre, amikor képes egy emelvényre felállni ellenzék és kormánypárt s nem szükséges három rendezvény térben és időben egymástól távol. Közös ügyekre, mint a Nemzeti Színház, Terror Háza vagy a határon túli magyarság ügye, ahol a politika szereplői egy kórust alkotnak és nem fér bele a közéletbe a disszonáns, saját érdek vezérelte hang. Az MSZP és SZDSZ eddig rendszeresen elhatárolódott, obstrukciót jelentett be, vagy csak távol maradt akkor, amikor ezekre a nemzeti, közös ügyekre került sor az ország házában. Nem baj, legyünk örök

leranciájáról híres liberális felfogásba. A többség érdekeinek képviselete miért nem nyilvánvaló része ma minden magyar párt gondolkodásának? Bizonyos értékek hozzátartoznak a humánumhoz, aminek kozmopolita jellemvonások mellett egyedi, nemzeti identitást is kell hordoznia. Főként akkor, amikor minden nemzet a világon rendelkezik a saját nyelvét védő, szabályozó törvénnyel, sokszor radikálisabb kitételeket tartalmazva, mint az új magyar jogszabály. A liberalizmus egyik rákfenéje, hogy a többség helyett a kisebbség érdekeinek mentora lesz, persze csak közügyekben. S ez az SZDSZ esetén párosul a többség elemi érdekeinek, kultúrájának, történelmének teljes elutasításával és annak kigúnyolásával. Ez nem különösebben szívderítő, különösen akkor, amikor az ismert publicista azon élcelődik, hogy bizonyára eztán ki kell majd írni a stoptábla mellé, hasonló nagyságú táblán, hogy „Megállj”. Meggyőződésünk szerint kellenek közös pontok, célok, amelyek választási érdekektől, pártoktól függetlenek. Ahol összeta-

optimisták, ami ma elmaradt, valami csoda folytán, hátha csak holnapra halasztódott. Az anyanyelv és a nemzeti kultúra védelme ki kell hogy vívja minden pártban azt a szerepet, amely megfelel az a magyarság történelem formálta célkitűzéseinek. A kérdés csak az, hogy a törvényt menynyire lehet számon kérni és betartatni a gazdaság szereplőivel. Minden puding próbája az evés. Remélhetőleg ezt a próbát is kiállja a két hónap után hatályba lépett és egyéves türelmi időt is tartalmazó törvény. Csak remélhetjük, hogy a nyelvi teremtő kedvet, leleményességet erősíti meg ez a törvény, és a Gombócdák, Másoldák száma nő, szemben külföldi megfelelőikkel. Azoknak pedig, akik – mint például a Mac Zsolt’s, Mac Kíván’s tulajdonosai – már eddig is éltek a leleményes nyelvhasználat lehetőségével, nem kell tartaniuk, hogy eltüntetik ötletes kiírásaikat a cégfeliratokból. Mint ahogy a stoptáblából is elég lesz kereszteződésenként egy (hagyományos) darab.

I

10


BODÓ MÁRTON

K U L T Ú R A A GOND NEM JÁTÉK!

KÖVEK A ZSEBBEN ÉS A SZÍVEKBEN egedűs D. Géza rendezésében vitte színre a Pesti Színház a Kövek a zsebben című darabot. A rendezést dicséri, hogy a darab 7-8 szereplőjét, akik egy hollywoodi filmforgatás írországi felvételében vesznek részt, mindössze két színész játssza. Minden átöltözés nélkül, két szereplő egy egész társulatnyi szerepet jelenít meg. Nem kell más, csak egy kalap, a hanghordozás, hanglejtés, hangszín megváltoztatása és a nézők követik a színészt szerepről szerepre. Óriási összpontosítást igényel, hogy má-

H

sodpercek töredéke alatt az egyszerű parasztfiúból forgatásvezetővé, primadonnából statisztává alakuljon át a két színész, majd vissza. A darab ismert klisékre épít: élethazugság, látszat és valóság, kisemberek és a gazdagok szembeállítása. Ezeket a kliséket néha váratlan módon átalakítja, de az eredmény többnyire egy másik közhely lesz csak. Az egyik statiszta öngyilkos lett, s pont a temetése napján van forgatás. A statiszták el akarnak menni, míg a forgatás vezetői gazdasági okokból nem enged-

hetik, hogy csússzon minden egy napot. Kész a konfliktus, de végül mindenki enged és a primadonnával az élen, aki még oka is volt (mint később kiderül) a fiú halálának, virágot visznek a temetésre. Ez éppúgy a mindent csak a pénz mozgat közhely megfogalmazása, mint az érzelmes amerikaié, aki könnyeket ont színpadiasan a temetésen, bár nem ismerte az elhunytat. Az élethazugság mindkét főszereplő sajátja, mindkettőé összeomlik a darab végére. Mi lesz ezekből? Egy új klisé: „az élet célja a küzdés maga”.

KONZERVATIVIZMUS A MAI MAGYARORSZÁGON

SZELLEM ÉS ÉRTÉK Kiráz a hideg barátaimtól, amikor azt mondják egy filmre, egy színházi darabra vagy egy könyvre, hogy alapmű. Keresztény embernek a bizonyos „könyveken” kívül nincs más alapműve. Vannak viszont kötelező olvasmányok: Egedy Gergely műve, a Konzervativizmus az ezredfordulón, az. „Különösen nehéz feladat vár a konzervativizmusra Magyarországon, ahol olyan kulturális légkörben kell(ene) önmagát a posztmodern kor feltételei közepette meghatároznia, amelyre a baloldali és liberális eszmék rendkívüli mértékű dominanciája nyomja rá a bélyegét.” - írja előszavában a szerző. Különösen nehéz feladat vár a konzervatív értékrendű emberekre – mondhatnánk, és még nehezebb ránk, fiatalokra. Nyíltan felvállalni azt, ami 50 évig

csak otthon, családi körben létezett. Felvállalni azt, ami hivatalosan maradi és destruktív volt. Folytatni és újrateremteni. Folytatni azt, aminek organikus fejlődését a kommunista eszme totális egyeduralma meggátolta és újrateremteni ezeket az értékeket itt, a Kárpátmedencében, az ezredfordulón. Minek – szisszenhetnének fel a liberális „nehéztüzérek” – nem ez a korszellem. Butaság – válaszolhatnánk. A korszellem olyan, amilyenné a társadalom formálja. Ezért van különösen nagy felelősségünk ebben a munkában nekünk, fiataloknak, az új nemzedéknek. A vállalkozásban azonban nem vagyunk egyedül. Velünk van Széchenyi, Tisza, Bethlen és Teleki politikai öröksége,

Szekfű józansága, Németh László tisztánlátása, Bibó értelembe vetett hite: az elmúlt idők Magyarországának jobbik – mert alkotó és gondolkodó – fele.

Végiggondolva, hogy mi mindent feszeget a darab, el kell mondanunk, hogy nincs benne semmi eredeti, de ez még nem lenne szóra érdemes. Az igazi kérdés, ami felmerülhet a nézőben, hogy miből is áll a színházi művészet. Nemcsak a színészek alakításából, hiába kimagaslóan jók azok. Nem a darabból csak, hisz örök közhely, hogy nincs új mondandó, csak új megformálása létezik. Hát itt a mondandó és az új megközelítés is elmarad. Ami marad, az a játék öröme, mert a színészek látható módon elbűvölik a közönséget és magukkal ragadják. Hát akkor mi a színház? Darab vagy előadás?! (B.M.)

Egedy könyvében amellett, hogy meghatározza az értékkonzervativizmus alapelveit, olyan kényes kérdéseket taglal, melyek számunkra eddig csak megfoghatatlan belső indíttatások, gondolatok, elképzelések voltak. Konzervativizmus és tömegdemokrácia, konzervativizmus és nemzettudat, konzervativizmus és szabadság, nemzet és modernizáció, (multi)-kultúra konzervatív olvasatban – ezek a könyv főbb fejezetcímei. Biztos vagyok benne, hogy a témák mindegyike akár egy külön könyvet is megérne. Reméljük, meg is fog. Egedy Gergely könyvével hiánypótlásra vállalkozott és úgy érezzük, hogy sikerült feladata. Nekünk kötelező, másoknak ajánlott. Tessék elolvasni! Egedy Gergely: Konzervativizmus az ezredfordulón, Magyar Szemle Könyvek, 2002. Ár: 2200 Ft


11

I N F O R M A T I K A MEGYESZÉKHELYEK A NETEN, 2. RÉSZ

HUNNIA ONLINE A dunántúli honlapok után az ország középső és keleti része megyeszékhelyeinek oldalai kellemes csalódást okoztak információgazdagságukkal, de nagy részük külleme gyökeres átalakításokra szorulna. Békéscsaba www.bekescsaba.hu Megjelenésében a nagy átlagot képviseli, de szerkezete átgondoltabb, kidolgozottabb a hasonló lapoknál. Sok anyagot kínál, noha van egy-két olyan menüpont is, ami üres oldalakra visz. A képes városismertető hangulatos, a korszakokra bontott várostörténet tömör és jól áttekinthető. Máshol nem látott megoldás az utcanevek alapján kereshető várostérkép, ugyan az eredmény a túl apró térképrészletek miatt nem mindig használható, de az elképzelés mindenképpen pozitív. Jó ötlet, hogy az önkormányzati testület minden tagjával rövid interjú olvasható a honlapon. A naprakészséggel akadnak gondok, a friss anyagok mellett az ajánlattételi felhívások és rendezvények tavalyelőttiek, míg a letölthető önkormányzati rendeletek közül a legfrissebbek 1999-esek.

„Fejlõdés és hagyomány" – bekescsaba.hu Debrecen www.debrecen.hu „A legkeletibb nyugati város” honlapjának intrójában nem túl eredeti, de látványos módon régi, fekete-fehér képeslapok változnak egymás után mai, színes képekké. A design fölött rendesen eljárt az idő, sok fénykép kifejezetten rossz minőségű, a 12

rengeteg információ rosszul strukturált. A város bemutatása keretében elolvashatjuk rövid történetét, néhány nevezetesség históriájával külön is foglalkozik a lap, a fotóalbum képei szépek, a sétaútvonalak hangulatosak. Kiemelt szerepet kapnak a térség gazdasági információi, befektetési lehetőségei. Magyarországon elsőként a debreceni önkormányzat tette lehetővé az elektronikus aláírás használatát, valamint a helyi adók online ügyintézését, amire egyelőre a húsz legnagyobb vállalkozásnak és az önkormányzati cégeknek nyílik lehetősége. A városházi és lakossági információk széleskörűek, de néha nem teljesen aktuálisak. Eger www.eger.hu Kifejezetten csúnya nyitólap után a belső oldalak arculata egyszerű, a menürendszer átlátható. Sok információ szól a turistáknak, Eger története (természetesen különös hangsúlyt kap az Egri csillagok háttere) mellett rengeteg képet találunk a régi és a mai városról, és rövid leírást a történelmi borvidékről, még egri képernyővédőt is letölthetünk. Praktikus a rendezvények naprakész gyűjteménye, vendéglátóhelyek, kulturális múzeumok elérhetőségének listája. A helyi rendeletek és formanyomtatványok letölthető formátumban, kategorizálva állnak a város polgárainak, vállalkozásainak rendelkezésére és a frissességre sem lehet panasz.


Kecskemét www.kecskemet.hu Jó ideje egy „Karbantartás alatt” feliratból áll a város honlapja. Miskolc www.miskolc.hu

„A nyitott kapuk városa” – miskolc.hu Szép bevezető animáció néhány miskolci nevezetesség képével, a belső lapok már kevésbé szépen kivitelezettek, a szerkezet átlagosan praktikus. Miskolc bemutatásában a legnagyobb hangsúlyt a látnivalók képekkel illusztrált története kapja, többről MPEG formátumú videorészleteket is letölthetünk, valamint megismerkedhetünk a város híres szülötteivel. Néhány fotót elektronikus képeslapként küldhetünk tovább. A kulturális élet programjai mellett többek közt a környéken rendezendő természetjáró túrákról is friss információkat találunk. A helyi rendeletek archívuma többféle bontásban hozzáférhető, kereshető, a közgyűlés tagjainak adatbázisából fényképüket, életrajzukat, elérhetőségüket ismerhetjük meg. Nyíregyháza www.nyiregyhaza.hu A város honlapja a bevezető tanúsága szerint november óta kísérleti időszakban van (a tervezett egy hónappal szemben), most állnak át az új, portál-jellegű rendszerre. A site kinézete visszafogott, esztétikus, a menü felépítése a többi önkormányzati laptól több dologban eltér (például a Hölgyek és az Autósvilág menüpontok elsőre elég megdöbbentőek), de áttekinthető. A Nyíregyházával és a régióval foglalkozó bőséges híranyag jó része sajtófigyelésből, külső

forrásból származik. Kevés a saját tartalom, a várost bemutató képek hiánya szembetűnő. Az önkormányzati testület rendeletei, határozatai 2001-ig érhetők el, a szabadidős programok rész pang az ürességtől. Salgótarján www.salgotarjan.hu Megjelenésében linkgyűjteményekre emlékeztet a salgotarjan.hu, a design egyszerű, praktikus, de nem elegáns, inkább jellegtelen. Szerkezete könnyen átlátható, de a szerény információ-mennyiség mellett ez nem olyan nagy szó. Salgótarjánról, a látnivalókról szinte semmit nem találunk, egy rövid várostörténettől, és tavalyi programajánlótól eltekintve, több menüpont is üres oldalra vezet. Az önkormányzat összetételének és tevékenységének ismertetése a legalapvetőbbekre korlátozódik (például egy gyors pillantással felmérhetjük, milyen jó kis vonalas a város képviselő-testülete), nyoma sincs a testület döntéseiről szóló dokumentumoknak. Szeged www.szegedcity.hu A szeged.hu domain magántulajdonban van, ezért a város honlapjának címe szegedcity.hu. Kinézete eklektikus, vannak kifejezetten szép részletei, az összkép mégis zavaros, ugyanez mondható el áttekinthetőségéről is. A hivatallal és a testülettel foglalkozó rész design-ja elüt a többitől, az internet őskorát idézi. Tartalmilag is sok a hiányosság, lejárt határidejű pályázatok, tavalyi jegyzőkönyvek és rendeletek között lehet válogatni. A gazdasági adottságok és eredmények nagy teret kapnak, de a város bemutatására nem jutott energia – az ismertetők esetlegesek, a programajánló tavaly őszre szól, több hivatkozás pedig egyszerűen nem működik. TURUL

S P O R T BELVILLONGÁSOK A NŐI KÉZILABDA VÁLOGATOTTNÁL

TÖVISEK RÓZSA NÉLKÜL Február elején két nagyszerű kézilabdázónőnk jelentette be, hogy a jövőben nem kíván a magyar válogatottban szerepelni. Farkas Andrea kapus és Siti Bea irányító is a közte és Mocsai Lajos szövetségi kapitány között kialakult feszült viszonyra, helyrehozhatatlanul megromlott kapcsolatra hivatkozva intett búcsút a címeres meznek. indketten régi motorosnak számítanak nemzeti együttesünknél. Tevékeny részesei voltak az 1995-ös magyarosztrák közös rendezésű világbajnokságon elért ezüstéremnek, az 1996. évi atlantai olimpiai bronz-, illetve a 2000. évi olimpián begyűjtött ezüstéremnek. A hétgólos előnyről elbukott olimpiai finálé valóságos tatárdúlást hajtott végre a lányok lelkében, Farkas Andrea többek közt ezt kiheverendő kért és kapott felmentést a 2000. decemberi bukaresti Európa-bajnokságon való részvétel alól, melyet aztán a magyar csapat éppen az EB legjobbjának választott Siti Bea vezérletével nyert meg Romániában. Az idei világbajnokságon mindketten újra csatasorba álltak, ám ez a tény sem vezetett az 1994 óta tartó folyamatos sikerek szaporításához: együttesünk régen tapasztalt nyögvenyelős játékkal kínlódta ki a hatodik helyet. Farkas Andrea és Siti Bea is jóval kevesebb időt töltött a pályán, mint bármikor korábban a Mocsai-érában, bár azt meg kell hagyni: önmagukhoz képest mindketten roppant haloványak voltak. Pedig a kívülálló számára úgy tűnik, hogy Mocsai kapitány most sem csinált mást, mint máskor: megpróbálta a legjobb formában lévőket a lehető legtöbbet játszatni. A világbajnokságon Siti Bea és Farkas Andrea nem volt köztük. Joggal. Persze a női lelkek rejtelmeit férfiak számára nem egyszerű megfejteni. Ahol tucatnyi hölgy igényeit kell egyszerre kielégíteni, ott néha nem elég egyszerűen jó pedagógusnak lenni, itt-ott egyenesen varázskalap, cilinder, meg némi mirákulum szükségeltetik hozzá. Atlanta után Laurencz László ellen jószerivel az egész csapat fellázadt, nem bírták elviselni a zajos sikereket hozó, ám önbecsülést sárba tipró, láncos korbácsot suhogtató, sztahanovista munkamódszert, a női lelkek számára túlságosan smirglis, megalkuvást nem tűrő stílust. Helyette hoz-

A kapitány ták a szövetségi kapitányi posztra a remek pedagógus, de szintén munkamániás hírében álló, előtte a magyar férfi kézilabda-válogatottal és a Lemgóval is bizonyító Mocsai Lajost. Nálam a 28 éves Siti és a 30 esztendős Farkas is ideális kézilabdázókorban van. Bea a dunaújvárosi sikerek után jelenleg a dán Ikastban irányít, „Sammy” a sok-sok ferencvárosi bravúrt követően a francia Metz kapuját őrzi. Profi játékosok, profi szemlélettel. Egyikük sem üstökösszerűen, a többieket elhomályosítva robbant be annak idején a nemzeti csapatba, alaposan meg kellett küzdeniük a válogatottban kivívott pozíciójukért. Laurencz László kapitánysága idején Farkas előtt Meksz Anikó tornyosult elsőszámú hálóőrként, míg az irányító poszt Bukarestben még minden szép volt

hosszú éveken keresztül a zseniális Kökény Beatrix hitbizománya volt, mielőtt Sitinek a ferencvárosi árnyékából kilépve sikerült közös tulajdonukká minősíttetnie azt. Megküzdöttek azért, hogy egy ország kedvenceivé válhassanak, ám most képesek lennének a múltbeli sérelmekre alapozva a jövő sikereit sutba dobni. Jó lenne, ha megmásítanák elhatározásukat, mert a csapatban szükség van rájuk. Farkas a kapuból is remekül képes koordinálni, irányítani a védekezést, elképesztő reflexeinek köszönhetően emberfeletti bravúrokra képes. Kökény Bea visszavonulásával Siti a gárda legtapasztaltabb irányítója, aki a saját húgával felváltva osztogathatná a labdát. Kiváló lábmunkájával valóságos terrort jelent a rábízott ellenfél számára, csodálatos robbanékonysága, dinamizmusa eredményeképp támadásban nemegyszer betörésekből, vagy éppen átlövésből eredményes, ha a helyzet úgy kívánja. Vele kapcsolatban a jóérzésű magyar drukker amúgy is hajlamos szinte minden bűnét megbocsátani, midőn felötlik előtte a 2000. évi EB-elődöntő képe, ahol a mi Beánk az első tíz percben tízezer tomboló román előtt ötször mattolta a hazaiak tehetetlen hálóőrét. A magyar női kézilabda most erős, sok mindent elbír. Kökény és Simics visszavonult, Radulovics anyai örömök elé néz. Vannak Farkason kívül is remek kapusaink (Pálinger, Sugár), irányítóban meg könyörgöm, vegye már valaki észre a győriek hihetetlen csuklóval és játékintelligenciával megáldott ifjú játékmesterét, Görbicz Anitát! A forrás kiapadhatatlannak, a jövő fényesnek tűnik, de azért jó lesz vigyázni! Még emlékszem a 90-es évek elejére, amikor a manapság mindenki által körülrajongott női válogatottunk ritka negatív bravúrt produkálva, egészen a C-csoportos világbajnokság szintjére küzdötte le magát. A közvetlen élmezőny versenye magától is borotvaéles, nem túlságosan jó ómen, ha önmagunk számára kezdünk el problémákat gyártani – a vetélytársak képében jönnek azok maguktól is. Tessék egy kicsit komolyabban venni, lányok! (Lapzártakor érkezett: a Radulovics pótlására kiszemelt Borók Rita is lemondta a válogatottságot, a Mocsai Lajossal való megromlott viszonyára hivatkozva – a szerk.) BÁTHORY LÁSZLÓ


13

P O L G F I L T E R BŐVÍTÉSI DILEMMÁK BRÜSSZELBEN

KELLÜNK VAGY NEM KELLÜNK? Sajnos a választási kampány a külpolitikát is elérte, Medgyessy Péter fontosnak tartotta Brüsszelben bejelenteni, hogy az EU bizottságának tagjelöltek számára elfogadhatatlan ajánlata hátterében az Orbán-kormány gyenge teljesítménye áll. E cikk megírásakor a II. világháború kirobbantását még nem kívánta a budapesti adminisztráció nyakába varrni, de a kampányból még egy hónap hátravan, s ki tudja, még ez is megtörténhet addig. brüsszeli javaslatnak hátterében az tény található, hogy az EU minden előzetes fogadkozása ellenére nem készült fel az új tagállamok befogadására. Az 1993-as koppenhágai csúcstalálkozó óta – ahol kinyilvánították a szervezet készségét a keleti irányú kibővítésre – világos volt: az EU pénzügyi és szervezeti keretei a jelen formában alkalmatlanok nagyszámú tag felvételére. Nem véletlen, hogy több tagállam – döntően a nettó befizetők – bővítést támogató magatartása mögött kezdettől fogva az a számítás is meghúzódott, miszerint az új tagállamok felvétele véglegesen ellehetetleníti az EU elavult struktúráit, s ezzel kikényszeríti a régóta esedékes reformokat. A már ma is döcögő döntési mechanizmusokat véglegesen megbéníthatja, ha a 2025 tagúra bővült unióban nem sikerül elmozdulni a többségi határozatok irányába. Nem ringathatjuk illúziókban magunkat, hogy az EU-bővítés egyformán szívügye lenne mindegyik tagállamnak. A nagyhatalmi ábrándokat kergető Anglia és Franciaország Németország befolyásának növekedésétől tart, míg a dél-európai EU-tagok az eddig élvezett brüsszeli támogatások elvesztését féltik. A tagállamok politikai életében kialakult az a sajátosság, hogy egy politikus határozottságának alapvető mércéjévé vált, milyen hősiesen tud ellenállni a „csúf” Brüsszelnek, függetlenül attól, hogy az adott esetben mennyire ésszerűek a bizottság javaslatai. A bővítés elsőszámú motorja Németország, amelyik földrajzi helyzete és történelmi kapcsolatai okán leginkább érdekelt térségünk stabilizálásában. S amely gazdasága, helyismerete és közelsége okán a legtöbbet profitálja a bővítésből. Ma már ugyanis a tagjelöltekkel folyó német kivitel és behozatal a maga 11-12%val meghaladja az Egyesült Államokkal fenntartott árucsere jelentőségét. Ennél is fontosabb azonban, hogy a kelet-közép-eu-

A

14


rópai országok piacai még nem telítődtek, így jelentős növekedési potenciállal rendelkeznek. Becslések szerint a német gazdaság növekedéséhez már a csatlakozási tárgyalások során 0,5-0,75%-kal járulnak hozzá a tagjelölt országok piacaik megnyitásával. Közép-Európa EU-csatlakozása, Verheugen bővítési biztos szerint, önfinanszírozó folyamat, a tagállamok mintegy 21 milliárd eurós export-többletéből mindössze 3-3,5 milliárd eurót költ a tagjelöltekre. Az 1999-es berlini csúcs után – ahol elfogadták az EU 2006-ig terjedő költségvetését, az Agenda 2000-t – egyértelművé vált, a tagállamok szűkmarkúak voltak, a rendelkezésre álló pénzügyi keretek nem elegendőek. E kudarc egyik oka az 1998 végén megalakult és külpolitikai tapasztalatokkal nem rendelkező vörös-zöld berlini koalíció hibái voltak. Az új kormány energiáit jórészt a Schröder–Lafontaine párharc kötötte le, s a kancellár azon ígérete, hogy radikálisan csökkenteni kívánja Németország hozzájárulását az Unió közös kiadásaihoz, dacreakciót váltott ki a brüsszeli pénzeső haszonélvezőiből. A nyilatkozatok szintjén mindenki elismerte a bővítés fontosságát, de ezért egyetlen centről sem kívántak lemondani a tagállamok. Párizs is eredményesen torpedózta meg azt a német javaslatot, hogy a költségek csökkentése érdekében a mezőgazdasági támogatásoknál vezessék be a társfinanszírozást. Azaz a támogatások egy részét – mintegy 25%-ot – a nemzeti kormányok finanszírozzák. A költségvetés elfogadásához az EU-ban egyhangú döntésre van szükség, a kompromisszum csak a tagjelöltek felzárkóztatásához szükséges pénzek megnyirbálásával volt elérhető. Brüsszel nyert két évet a tagság időpontjának 2004-re halasztásával, de a reformok elmaradása miatt a bővítésre félretett mintegy 45 milliárd euró így is ke-

vésnek bizonyulhat. Ebből a csapdából két irányba törhet ki az EU. Egyrészt, ha következetesen alkalmazná a teljesítmények szerinti elbírálás elvét és csak a legfelkészültebb jelöltek, Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Málta és Szlovénia felvételére tenne javaslatot 2002 őszén a brüsszeli bizottság. Ekkor a legnagyobb problémákkal küzdő Lengyelország kimaradása esetén elegendőek lennének a rendelkezésre álló források. E megoldásba azonban a Lengyelországban legnagyobb felvevő piacát látó Berlin egyelőre nem hajlandó belemenni. A másik utat az jelentené, ha a tagjelöltek, még a tárgyalások során beleegyeznének, hogy kevesebb mezőgazda- sági támogatással is beérik. Hiszen ilyen vállalás hiányában a taggá válás pillanatában bármelyik magyar állampolgár pert indíthatna e diszkriminatív helyzet felszámolása érdekében az EU luxemburgi bíróságánál. S azért kívánja Brüsszel a futamidőt 2013-ig kitolni, hogy a 2006-os költségvetési alkuk során az új tagok ne kényszeríthessék ki a támogatások felemelését. A labda tehát Brüsszel térfelén pattog, s amint az első megnyilatkozásokból hallhattuk, még ezt az ajánlatot is – tehát 2004ben a régi tagok támogatásának 25%-át, 2005-ben 30%-át, 2006-ban 35%-át nyújtani az új tagoknak – több fővárosban túlzásnak minősítették. Az EU diplomatái természetesen nem a tagállamok kompromisszumképtelenségével fogják magyarázni alacsony támogatási ajánlatukat, hanem – amint az első értékeléseik már előre vetítik – azzal, hogy több pénz ésszerű felhasználására amúgy is képtelenek lennének a tagjelöltek. Éppen ezért életveszélyesek Medgyessynek az egyértelműen kampányokokkal magyarázható, a magyar felkészülés állítólagos hiányosságait, a kormány tárgyalási taktikájának hibáit ostorozó nyilatkozatai. Ezzel csak a magyar tárgyalási pozíciót gyengíti külföldön, hiszen ő szállítja az érveket ehhez a súlyosan diszkriminatív lépéshez. S itthon azt a hibás képzetet kelti, hogy hangoskodással, az asztalra csapással sokkal többet is el lehetett volna érni. Pedig még a kampányának is több hasznot hajtana, ha felsorolná, hogy az állítólag olyannyira kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező MSZP eddig milyen engedményekre tudta rávenni az EU többségét kitevő szocdem vezetésű kormányokat. KERESZTES LAJOS

P O L G F I L T E R

szinte, töredelmes beismerő vallomással kell kezdenem: ezennel a világ tudtára adom, hogy kisebbségi vagyok, ráadásul halmozottan. Először is a száznyolcvan centisek kisebbségéhez tartozom. Ugyebár nem mindenki száznyolcvan centis, vannak százkilencven, sőt: kétszáz centiméter magas emberek is e hazában, éppúgy, mint százhatvan, vagy százötven centisek. De lépjünk tovább: én nem a likőrt, hanem a sört szeretem, és reformételek helyett is szívesebben eszem vörösboros pacalt, velővel. Sőt: a feleségemet Juliskának hívják, nem pedig Jancsinak. Mindezt végiggondolván rádöbbentem: nehéz kisebbségi sorban tegődöm már hosszú ideje, úgyhogy gyorsan utána is néztem olyanoknak, akik az én üldözésemmel foglalkoznak. Ám sehol sem leltem ilyeneket, következésképpen stratégiát váltva olyan csoportot kerestem, amelyik az én védelmemet vállalja fel, mint száznyolcvan centis, Juliska nevű feleséggel rendelkező, vörösboros-velős pacalt kedvelő, sörszerető kisebbség tagjainak védelmét. Hallottam azután, hogy az SZDSZ minden kisebbség gondját felvállalja – ők maguk mondták. Meg is örültem rögvest: lelki szemeim előtt magam lebegtem, útszéli óriásplakáton, amint öles betűkkel hirdetem, hogy én is megyek szavazni. Ám hiába vártam, ez idáig még nem találkoztam ilyen plakáttal: bőszen szavazni készülő roma családok és vulvakedvelő hölgyek mellett egyetlen száznyolcvan centis, sör- és velőspacalkedvelő, Juliska nevű feleséggel rendelkező férfiembert sem láttam liberális szabadságharcosaink reklámanyagain, s erre méginkább megrendültem: nem csupán kisebbségi vagyok, de még a védelmemet sem vállalja föl senki, legalábbis nem az SZDSZ. Aztán rájöttem, hogy mi a baj, miért nem érdekli az én sanyarú, kisebbségi sorsom a tolerancia honi híveit, tudniillik arra jutottam, hogy mellőztetésem rettentő oka a következőképpen foglalható össze: magyar vagyok. Az SZDSZ az egyszeri asszonyra emlékeztet, aki, ha a harmadik szomszéd gyereke felpofozta a negyedik szomszéd gyerekét, rögtön tiltakozni kezd, viszont ha baltával ered rá az első szomszéd az ő porontyára, akkor csupán annyit mond neki: „csinálja csak kend, nem akarom én megsérteni az érzékenységét”. Az MSZP legalább megszavazta

Ő

EGY KISEBBSÉGI POLGÁR VALLOMÁSAI a státustörvényt, és utána kezdte el gyalázni, míg az SZDSZ eleve elvetette, ráadásul a balliberális lapokban olyan érvekkel támadta, miszerint az a baj vele, hogy feltételezi a határon túli magyarság hátrányos megkülönböztetését, pedig úgy is lehetne, hogy nincs ilyen diszkrimináció. S míg ismét Chartáznak, és újfent vad elszánással kelnek a demokrácia védelmére, a csángómagyarság elleni román apartheiddel szemben egyetlen szót sem szólnak. Ám ők legalább következetesen állnak ellent minden olyan intézkedéssel szemben, ami a magyarság érdekeit szolgálja, és következetesen egyeznek bele hallgatólagosan minden magyarellenes intézkedésbe. Az MSZP viszont egyetlen nap alatt képes magyargyűlölő retorikáról romángyűlölő retorikára váltani, ha ez-

zel támadhatja a kormányzatot. A Kárpátok Sólyma, ha élne, most biztosan a keblére ölelné szocialistáinkat, hiszen ő is csak csendben, magában szőtte a huszonhárommillió román lakta Romániáról szóló álmokat, nem úgy, mint Keller László, aki szerint ez már valóra is vált – sőt, ha áprilisban ők jutnak hatalomra, akkor talán az is megtörténhet, hogy a következő ciklus végére Románia valóban a Tiszáig ér. A Terror Háza Múzeumot meg majd szépen átnevezik Megbékélés és emlékezés házává, ami körülbelül olyan ötlet, mintha az Auschwitz-i lágerből kialakított múzeumot keresztelnék át kóser vendégfogadóvá. Választási szövetségesük, a Munkáspárt meg majd szépen szobrot állít a XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosának. Mindezek dacára az MSZP szavazótábora csupán a Fideszével mérhető össze, és az SZDSZ is szilárdan egyensúlyozik az ötszázalékos határon. Miért?

Azért, mert megvolt az eredménye a szoborvárományos Kádár János nevével fémjelzett korszak politikájának. A háromhatvanas kenyér érája kitermelte azt az embertípust, amelyik attól retteg a leginkább, hogy rávetül a fasisztaság gyanújának árnyéka. Ezért – ha az értelmesebbje nem is nevezi az erdélyi magyart következetesen románnak – minden olyan intézkedést, ami a határon túli magyarság ügyéhez kapcsolódik, hideg verejtékezéssel fogad, és barnainges keretlegényeket lát menetelni lelki szemei előtt. Így inkább azt mondja, hogy Trianont megérdemeltük, ezért ne is bolygassuk elcsatolt véreink ügyét, mert akkor revizionistává, következésképp horthystává, következésképp fasisztává, következésképp nácivá (magyarul a negyvenhét éve megszűnt NSDAP tagjává) válunk, meg amúgy is, akkor a legjobb szegény magyarul beszélő románoknak, szlovákoknak, ukránoknak..., ha békén hagyjuk őket. És itt nő össze a két összetartozó párt szellemi háttere, tudniillik létezik ma nálunk egy olyan fiatal, ál-értelmiségi réteg, amelyik a történelmet nem ismeri, újságot nemigen olvas, legfeljebb csak egyet, viszont úgy érzi, mivel ő intellektuell, muszáj véleményt alkotnia a politikáról. De hát nem ért hozzá szegény, és mi lesz, ha véletlenül olyat találna mondani, amiért lefasisztázhatják? És a tájékozatlan, de kényszeresen politizálni vágyó ifjak s leányok előtt ekkor sejlik föl az egyetlen biztonságos út mibenléte. Gyorsan felcsapnak liberálisnak – senki nem fogja őket lenácizni, sőt, ha biztosra akarnak menni, akkor ők maguk is megneveznek hetente legalább egy fasisztát, csupán a lelkiismeretük megnyugtatása végett. A legújabb felmérések szerint az egyetemisták és a főiskolások döntő többsége szilárd jobboldali szavazó. (Más olvasatban: fasiszta.) Úgy tűnik, most szűnik meg a Kádár-korszakból megörökölt reflexeket tovább éltető generációk utánpótlása. És – ellenzékünk nagy rémületére – az első szavazók legtöbbje bizony elmegy szavazni. Rajtunk is áll, hogy ez valóban így legyen. Mert a mostani választásoknak nem csupán az a tétje, hogy száz év múlva lesz-e határon túli magyarság, és cselédnek, vagy európainak vonulunk-e be Európába, hanem az is, hogy fiaink és unokáink mernek-e majd szabadon gondolkodni. Persze nem SZDSZ-es értelemben. HAKLIK NORBERT


15

P O L G F I L T E R AZ SZDSZ ÉS A MUNKÁSPÁRT KÜZDELME A PARLAMENTBE KERÜLÉSÉRT

ALSÓHÁZI RANGADÓ baloldalon a biztos bejutó MSZP mellett két kis párt harcol elszántan, néha már-már elkeseredetten az 5%-os parlamenti határ teljesítéséért. Céljuk saját bevallásuk szerint is szentesíti eszközeiket, csak az eredmény számít. A két párt fej-fej mellett haladva gyűjtögette kopogtatócéduláit, az SZDSZ sokáig némiképp lemaradt különversenyükben, hiába küzdve legalább a Parlamenten kívüli Munkáspárt megelőzéséért. Szabad demokrata aktivisták sokféleképpen magyarázták a helyzetet: „egyszerre adjuk le az összes jelöltét, hogy nagyobb legyen a sajtóvisszhangja”, „lassan jönnek vissza a borítékok, „nem sietik el az emberek”, „már minden jelöltünknek több ezer ajánlószelvénye van, de minek siessük el?” és hasonlóan tuti alibikkel álltak elő. Eközben a Munkáspárt lassan, de biztosan gyűjtögetett, kipróbált, megbízható elvtársak jártak házról házra,

A

aminek meg is lett az eredménye, a párt a Fideszt és az MSZP-t követően, harmadikként állíthatott országos listát. Az SZDSZ több helyen is cédula-kereskedelmi ügybe keveredett, egyik jelöltje visszalépett az indulástól, mivel fiát ajánlószelvény-vásárlással gyanúsították, míg egy másik körzetben pikáns módon a helyi Munkáspárt-elnök tett feljelentést az SZDSZ ellen, szintén cetli-biznisz okán. Ez a két kis baloldali párt kezdte meg elsőként plakátkampányát is, hogy mielőbb eljuttathas-

SZÍVÜNK VÁLASZTÁSA: EMÍLIA

ÚJ SZTÁR VAN SZÜLETŐBEN z RTL klub butuska Mónikája és a tv 2 új kancája, Claudia, tüncös kis kosztümjeiben egyként arra vállalkozik, hogy a nagy cicik és kis intrikák finom elegyítése által, jobb sorsra érdemes panelpolgárok millióit lökje Friderikusz Sándor zsebébe. Miközben, kiszámított jókedvvel és megszokhatatlan bambasággal hajladozik a stúdióban Mónika és Claudia, feljövőben van egy új csillag, aki első ránézésre versenyképtelen e két kereskedelmi hússal szemben, Rytkó Emíliára mégsem lehet

A

16

nem odafigyelni. A magunkfajta politikai fakírok csak úgy isszák minden szavát. A közelgő választás nemsokára gigasztárt farag belőle. Ő ugyanis az Országos Választási Iroda titkárságvezetője, ebbéli minőségében a férfi agyfélteke másik fő központját ingerlő választási adatok és számok nagy ismerője. Hozzá futnak be a hírek, és ő továbbítja nekünk nagy tisztelettel, közszolgálatilag. Rája hivatkozom, amikor azt állítom, javában megy már a kardozás. A minap arról számolt be, hogy


sa pozitív, jövőbe mutató üzeneteit a választókhoz: a Munkáspárt egy réges-régi, 1957-es május elsejei, Kádárral megbolondított fotóköltemény kapcsán kérdezte: „Mikor volt jobb fiatalnak lenni?”, az SZDSZ naranccsal tömött szájú szabaddemokratákkal illusztrálta „Bevetted?” kampányát. Utóbbi sokakat ösztönzött interaktivitásra, a polgárok fontosnak érezték, hogy üzenjenek az SZDSZ vezetőinek – többek közt „Így nem lesz meg az öt százalék!” és „Szabadulj meg az SZDSZ-től!” feliratok kerültek a

plakátokra. Az elérhető helyen elhelyezett hirdetéseket ráadásul pár nap után rendszerint féligmeddig leszaggatták, ezért a frekventáltabb környékeken az SZDSZ aktivistái plakátvigyázó őrjáratokat szerveztek. Ugyan az SZDSZ görcsösen ismételgeti, hogy „több mint biztos” a tíz százalékuk, és a Munkáspártnál is hét-nyolc százalékos várakozásokról beszélnek, de nem nagyon lehet kétségünk – sokat adnának már a Parlamentbe kerülésért is.

aki gyűjtötte a kopogtatócédulának nevezett ajánló szelvényt, az valójában nem is izékének gyűjtötte, hanem a izé ellen, és aki nekik szólt, az látta, hogy a sarkon göbzit hajtogatott belőle és az így előállított repülőgépet a közeli kukába vezette. Ha Emília nem jelentette volna, talán sosem tudjuk meg, hogy Takács András (ki az a Takács András?) 12 pártsejt nevében azt mondta: coki. Lehet, nem pontosan ezzel a szóval, de a lényege ez. Hogy nem jó a rendszer (mármint a választási), ezért a választást el kell halasztani. A Fidesz és az MSZP ajánlópapirosokkal túlszívja magát, a kicsiknek meg nem marad semmi.

Bár tagadhatatlanul nagy a rivalizálás a harcias béketábor és a joviális polgári összefogók között, már hogy kinek hány egyéni jelöltjét, illetve listáját iktatta jóváhagyólag Emília csapata; a legédesebb beszólást e tárgyban mégiscsak a verbálhorror nagy öregje jegyzi. Torgyán szerint az FKGP jelöltállítása a legnagyobb rendben megy, csupán Budapesten, Miskolcon, Kecskeméten és Szombathelyen vannak kisebb nehézségeik. Ha már ezekhez az optimizmusra okot adó tényekhez is párnás arcát adja a parlament száműzött császára, nem lehet kétséges: új korszak kezdődött.

TURUL

AMBRUS BALÁZS

B U D A P E S T P U B L I EGY KIS PLUSZSEGÍTSÉG

VANNAK-E MA MAGYARORSZÁGON KOMMUNISTÁK?

MIRE IS BÜSZKE A BKV?

NOSZTALGIA A VILÁGHÁLÓN

Sokan emlékszünk még a kilencvenes évek elejétől folyamatosan jelentkező pezsgőtabletta reklámra, amely a napi szükséges plussz bevitelére szólította föl az ember fiát. Nyilván a bájos Egerszegi Krisztinával felturbózott reklámhadjárat sikerét irigyelték meg fővárosunk hőn szeretett tömegközlekedési vállalatának vezetői, amikor bevezették saját, az ötletes BKV+ névre keresztelt márkavédjegyes szolgáltatásukat. z ezt jelenti, hogy a vállalat, tovább növelve az utasok kényelmét, néhány járaton különleges, hihetetlen, elképzelhetetlen újításokat vezetett be. Például olyan apróságokat, mint a járművek és a megállók rendszeres tisztítása, a menetrend betartása és így tovább. Itt már gyanút foghat(na) a pesti polgár. Csak néhány kiválasztott járat jogosult a tiszta megállóra és utastérre, a többi meg smafu? Világvárost építő polgármesterünk ugyan elvétve veszi igénybe a tömegközlekedést, nem vegyül a pórnéppel, inkább a lovaglást kedveli, de mégiscsak botrány, hogy a felügyelete alá tartozó cég példátlan arcátlansággal a világ boldogabbik felén magától értetődőnek számító „szolgáltatásokat” külön védjegyes rendszerrel reklámozza. Mintha nem annak kellene természetesnek lennie, hogy a járművek tisztán közlekedjenek, az embernek pedig ne kelljen húsz percet ácsorognia, csak azért, mert sorsa egy külvárosi kerületbe vetette este nyolc után. És nem vagyok hajlandó figyelembe venni a forráshiányról szóló siránkozásokat: amíg a BKV Előrének csúfolt, még a magyar foci szintjéhez képest is színvonaltalan labdarúgó-együttes milliókat visz el havonta, addig pofátlanság állandóan a kormánynál lejmolni az újabb és újabb támogatásokért – csakhogy főpolgármesterünk pártjának kedvenc eszközével, a demagógiával éljek. Egy szó, mint száz: nem kell addig egy plusz, amíg sok a mínusz – eme népi bölcsességet pedig akár a budapesti tömegközlekedésre is érthetjük. Reméljük már nem sokáig.

E

G.B.

Nem, tisztelt olvasó, nem költői a címben szereplő kérdés! Merthogy bizony vannak. Hogy kicsodák? Tessék, lehet tippelni! Az MSZP? Nem, nem, jobban szeretik ők összekuporgatott kis magánvagyonkájukat annál! A Munkáspárt? Thürmer elvtársék már inkább, de azért azt nem szokták fennen hangoztatni, hogy meg kell dönteni az alkotmányt és a demokráciát. Merthogy egy igazi kommunista megveszekedett ellensége a mai demokratikus rendnek. Hiszen – olvashatjuk az interneten, a Kommunista Újság őszi számában – „A demokrácia célja leplezni az osztályharcot.” Hogyan kerülnek a kommunisták az internetre? Amint azt egy budapesti egyetemen talált röpcédulájukon ők maguk is érzik, ez magyarázatra szorul. Hiszen „az internetes hozzáférés elsősorban a burzsujok kiváltsága. De sajnos a terjesztést csak ilyen módon tudtuk csak megoldani.” (Úgy látszik, a hibátlan magyar mondatszerkesztés is a burzsujok kiváltsága.) Akit nem zavarnak a helyesírási hibák és az alkotmányellenes javaslatok, klikkeljen a címre, és igazi kommunistákkal találkozhat. Olvashatunk itt arról a régi szép gondolatról, hogy a tőkés rendszerek velejárója a háború, ám ebből ezúttal nem az következik, hogy a kommunisták a béke és a pacifizmus hívei volnának! Nem! Hiszen „A háború minden tévhit ellenére nem ellentéte a békének, hanem a béke az állandósuló kapitalista háborúnak egy formája. A béke munka általi halál, a háború lövészárok általi halál. (…) a háború és a béke ugyanannak a tőkés rendszernek a szükségszerűen váltakozó egysége.” (Ne akadjunk fenn azon, hogy néhány ékezet vagy vessző hiányzik, nyilván a gépelni tudás is a burzsujok kiváltsága.) A fentiekből következik, hogy a pacifizmus ugyanolyan káros, mint a demokrácia: „Ezeket a burzsoá seggnyalókat le kell leplezni, ki kell mutatni azt, hogy a pacifisták a béke hirdetésével leplezni akarják a tőkés

rend lényegét, így az osztályok létezését, tehát harcunk ellen lépnek fel.” Merthogy az igazi harc a tőkés (vagy tokés) rend és a kommunisták között folyik, ezért „a tőke háborús rendje ellen csak egy ütőképes álláspont van, a forradalmi defetizmus.” Ez „konkrét harcot jelent a munkaadók, a politikusok, a különböző befogó erők (balosok, szakszervezetiek stb.), az egész tokés rend ellen.” Hogy a direkt akciók ne szigetelődjenek el, „A proletariátusnak meg kell szerveznie saját internaciona-

Morbid humor a világhálóról lista harci erőit!” (Például az internet segítségével…) A harci jelszavakat mindenestre már kiadták: „Nincs demokratikus alternatíva! Le minden kapitalista háborúval! Le minden kapitalista békével! Szervezzük a harcot! Verjük szét az államot! Éljen a kommunista világforradalom! VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!” Hogy mindez felhívás az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére? Igen, az. Egyfelől. Másfelől viszont szánalmasan nevetséges. ÖTVÖS PEPI


17

F I D E S

P U B L I C A

ERŐLKÖDÉS ÉS ERŐ

ARCULAT ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Mire a lapszám az olvasók kezébe kerül, már szügyig gázolunk a plakátokban, politikai hirdetésekben. Pártok frontemberei járják az országot, nagygyűlések, vitaestek és lakossági fórumok követik egymást. Sercegve izzik a kábel, a világháló választási oldalainak letöltési száma folyamatosan növekszik. A kampányidőszak több mint felét magunk mögött tudhatjuk már, azonban a végjáték a legfontosabb. stílus maga az ember – tartja a népi bölcsesség. Nem tűnik hát időpocsékolásnak, ha a fontosabb pártok magukról alkotott képe, illetve pártpolitikusok magatartása alapján megpróbáljuk visszafejteni a valós választási üzeneteket.

A

A Szabad Demokraták Szövetsége rukkolt elő elsőként kreatív csapatának meglepő-, de egyáltalán nem mulatságos produktumával. Az alaphangot a MEO Kortárs Művészetek Gyűjteményében megtartott kampányindító showja adta meg. (Én rendezvényt írtam volna, de hát a pontosság, ugye…). A hely, tehát mely az SZDSZ bulijának helyet adott, az első magántőkéből gründolt művészeti vállalkozás. Rockenbauer Zoltán miniszter, amikor megnyitotta a kultúrközpontot, még nem sejthette, hogy nem sokkal később ebben az épületben talál otthonra Andres Serrano nem kifejezetten polgári értékeket tükröző (többek között vizeletbe állított feszületét, illetve az önmagát leszopó férfiról készített fotóját bemutató) tárlata. Kováts Lajos, a galéria alapító igazgatója minden bizonnyal nyitott a kuriózumnak számító extrémitások irányában, ezért mi sem természetesebb, mint hogy pályát biztosított az SZDSZ kampánynyitó show-jának is. Kuncze Lop stop táblát lóbáló alakja csupán annyira volt katartikus látvány, mint bármely más kiállított kisplaszti18

UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS 2002. MÁRCUIS

ka. A bulin a pártelnök rövid lényeglátása után aztán kezdetét vette a happening (hogy stílszerűek maradjunk). – Szép csendben húzzanak el! Ez már az országos küldöttértekezletükön hangzott el a pártelnök szájából. Kuncze úgy látja, „Akkor is hülyének néztek, most is. Akkor is az elvtársaknak állt a világ, most is(!).” „Egy őrült vízió ámokfutását produkálták, a valóság meg itt rohadt tovább.” „A mi választóink nem akarnak mindenáron egy állami csöcsre rábukni, megkeresik ők

Medgyessy Péter bankár miniszterelnök jelöltté avatása az egykori állampárt jogfolytonosságát demonstrálja ha tetszik ha nem. maguk azt, amiben élvezetüket lelik.” A fogalmazásmód alapján – miként arra többen rámutattak – úgy tűnik az SZDSZ visszatért a Nyugat-Európában régről ismert kis alternatív, rétegpártok nyelvi világához. Bár a kampányban a politikusok karcosabb kijelentéseikkel látens bázisukat igyekeznek mozgósítani; a Kuncze-féle militáns hang már a parlamenten kívüli csoportosulások hangja. A nyers durvaságokat hivatott ellenpontozni a nyelvi leleményekre alapozott vicces plakátsorozat, melynek központi motívuma a narancs. Ez a fajta szellemeskedés erősíti a rétegpárt felé nyitás jelenségét. Az MDF ’94-es bukásából úgy látszik, nem tanultak. Pedig akkor bebizonyosodott, hogy valami ellen való kampányolással nem lehet győzni. Az a formáció, amelyik saját üzenetei tolmácsolása helyett a riválisával foglalkozik, teret veszít. A párttól látszólag független alapítványokban, civil kezdeményezésekben rejlő lehetőségekkel lehet ügyesen élni, de nagy hibák elkövetésének is eszköze lehet. A Soros Alapítvány és a Geszti Péter nevével fémjelzett @rc kft. közös választási felhívása inkább ez utóbbira példa. A plakáton többek között két kamaszodó lányka meztelen felsőteste simul össze. A kicsit

pedofil, kicsit homofób kép szándékolt üzenete a háttérben sejthető szabaddemokrata szándékra visszaüt. (Soros Alapítvány támogatja a Óbudai Liberális Kör rendezvényeit.) Geszti Péter szerint győztes pályamunkájuk vállaltan a közönség megosztására törekedett, s valljuk be, ebbéli tervük sikerült is. Túl azon, hogy leszbikusok tiltakoztak a nyíltan szexista beállítás ellen, a Soros Alapítvány által támogatott SZDSZ szexuális kisebbségekkel szembeni csoportját sokkal nagyobb mértékben aktivizálja, mint a toleranciabajnokokat. A szög ugyanezen felhívás másik óriásplakátján a Farkasházy Tivadar, Havas Henrik, Váncsa István szerepeltetésével bújik ki végleg a zsákból. Az MSZP jobb helyzetfelismerőképességről tett tanúbizonyságot, amikor a meleg büszkeség napján a vallási és kisebbségügyi bizottság elnöke (Kósáné Kovács Magda) a felkérést továbbpasszolta homoszexuálisok között otthonosabban mozgó Pető Ivánnak, aki boldogan vállalta a rendezvény megnyitását. Ugyanakkor a szakértelem egykor volt kormányzó pártja már a kampány kezdete előtt hibát vétett. Medgyessy Péter bankár miniszterelnökjelöltté avatása az egykori állampárt jogfolytonosságát demonstrálja, ha tetszik, ha nem. Választásszociológiai tény, hogy az MSZP törzsgárdája az egykor volt 800 ezer párttag és rokonaik. Fegyelmezett választói csoport, de számuk évről évre csökken. Ezért is van bajban a szocialista párt, amikor rajtuk kívül eső célcsoportot próbál megszólítani. Ilyen próbálkozásnak fogható fel Medgyessy Péter katolikus papokhoz írt karácsonyi levele. A kampány még el sem kezdődött, de a klérus körében már jelentős érzelmi hullámokat vetett a próbálkozás. Az alapkoncepció jól kitapintható. Az MSZP szólamaiban a megbékélés pártja, a múlt görcsös felejteni akarása ugyanakkor nem párosul önvizsgálattal, öntisztulással. Ennek az ambivalens állapotnak a leképeződése, hogy egy hónappal később Horn Gyula már kampányolással

F I D E S vádolja a katolikus lelkipásztorokat. A Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége templomjárós, jegyzetelős ügybuzgósága pedig az idősebb generáció tagjaiból akarva-akaratlan a legsötétebb ötvenes évek asszociációját keltette. A szellemet tehát kieresztették a palackból, s azt már Kovács László azon ígérete, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor a Terror Házát Emlékezés és Megbékélés Házára keresztelnék át – sem tudja visszaparancsolni, sőt. A stratégiai hibák mellett már szinte eltörpülnek azon balfogások, melyeket vélhetően egy elsőéves marketing szakirányos főiskolás sem követ el. Ha például azt mondom: az élvonal, mindenki tudja, melyik mobil szolgáltatóról van szó. Az MSZP ezzel szemben egyszerre három szlogent próbál a köztudatba bevinni: (Magyarország mindanynyiunké, Velünk az ország, Egyetértésben a nemzettel). Ezt tetézi a szimbolika, nevezetesen az akácfamozgalom versus sárga sál. Utóbbi egy bizonyos csoport együvé tartozását demonstrálhatná, de lapzártánkig sehol sem tűntek fel sárga sálas tömegek. Előbbihez pedig csak politológiával behatóbban foglalkozók tudják az olasz olajfa-mozgalmat társítani. Ennyiben tehát az egész akácfaproject kiszáradni látszik. Nem segíti elő a győzelmüket, de némiképp magyarázza a több szálon futó kampányt az a tény, hogy az MSZP-ben több szerteágazó erő van egyszerre jelen. A rendkívül heterogén érdekszövetség egyvalamiben azonban megtalálta a közös nevezőt, ez pedig Kende Péter A Viktor című alkotása. Mivel a szerző meghívást kapott a szocialisták kongresszusára, Kovács pártelnök pedig részt vett a könyv bemutatóján, a párt a nagypolitika színpadára emelte, a sajátjaként ismerte el a könyv stílusát. Ez a stíl előre vetíti, mennyiben nyerne meghallgatást országlásuk esetén a másik fél.

A polgári összefogás pártjai, társadalmi szervezetei nyílt kártyákkal játszanak a kampányban. Arányát tekintve nagyobb hangsúlyt helyeznek a már elért eredményekre, a jövőre vonatkozó vállalások sem a levegőben gyökereznek. Az elmúlt négy év szerves folytatásaként a polgári út

egyenes folytatásaként értékelhető. Az elmúlt négy esztendőből kiolvasható a jövő. A Fidesz választási szlogenje erre a jelenségre utal világos egyértelműséggel: A jövő elkezdődött. A jelenből a jövőbe ívelő híd a jobbközép koalíció. Képi megjelenítése is erre a gondolati láncra van felfűzve. A háttérben gomolygó puha, de átláthatatlan ködből határozottan, de mégsem fenyegető módon elő kell lépni. Így tesz a plakáton látható kisfiú, aki természetes nyíltsággal, ugyanakkor a gyerekekre jellemző csibészes derűvel kiált a jövőbe. Alakjában összefoglalva jelenik meg a Fidesz dinamizmusa, nyíltsága és nem utolsósorban a jövő Magyarországának víziója. A polgári kormány a családok kormánya. A házasfelek

P U B L I C A

kapcsolatát pedig éppen a gyerekek teszik családdá, családi kapcsolattá. Merészebb képzettársítás ugyan, de esetenként előhívhatja a régről ismert fordulatot, miszerint: a siker titka a család. A Fidesz kampányában–, de kormányzati ciklusokat átívelő törekvéseiben is szakítani kíván a történelmi múltból táplálkozó magyar kishitűséggel. Merjünk nagyok lenni, merjünk cselekedni. Ugyanis vannak széles nemzeti konszenzust igénylő tervek. A Fidesz ilyen tervnek tekinti a 2012-es olimpia magyarországi megrendezését. Ezért is indított országos aláírásgyűjtő akciót. Aki nevével áll ki a kezdeményezés mellett, az a jövőbe vetett hit mellett is leteszi a garast. Ezzel a gesztussal pedig végső soron a Fidesz által megvalósíthatónak ítélt gondolattal azonosul. A Fidesz egyébként a hervasztó eredményt hozó ’94es kampány óta szakított a hagyományos „szavazz ránk” típusú üzenetek erőltetésével. Nem azt mondja, hogy ha a Fideszre szavazol, akkor mi majd jó teszünk veled. Épp az ellenkező oldalról közelíti meg a dolgot. Azt állítja, az emberek tudják, hogy mi a jó nekik. Szavazataikkal tehát saját magukra szavaznak. Egyébként pedig, ami jó a polgároknak, az jó a Fidesznek is. Nem helyes, ha egy párt kampányának középpontjába egyik-másik riválisának vélt vagy valós hibáit állítja. Különösen igaz ez a hivatalban lévő kormánypártra. Ugyanakkor indulatoktól mentes objektív támpontokat kell adni a választóknak. A Fidesz kampánya végső soron erre fut ki. A szavazó polgárok jelentős része még emlékezik a szocialisták által öszszekészített Bokros-csomag minden társadalmi réteg életébe durván beavatkozó megszorításaira. Ez kerül tehát a mérleg egyik serpenyőjébe. A másikba a Fidesz kormány által megalkotott- és ma már minden második magyar településen fejlesztésekhez igénybe vett Széchenyi Terv került. Közeleg az idő, tessék választani. AMBRUS BALÁZS


19

F I D E S

P U B L I C A

BESZÉLGETÉS DEUTSCH TAMÁS IFJÚSÁGI- ÉS SPORTMINISZTERREL

A SPORTTAL EGYÜTT NŐTTEM FEL – Szüleim vegyésztechnikusok, egy osztályban tanultak, de szerelemi viszony csak az érettségi után szövődött közöttük. Édesapám később a közgazdaságtudományi egyetemen szerzett diplomát. Hároméves koromig a VII. kerületben, Erzsébetvárosban, a Rózsa utcában laktunk. Emlékszem a lakásunkra, a Rózsák terére, a Városligetre, ahova édesanyámmal sokat jártunk játszani. A gyermekkorom nagyobb részét és az ifjú éveimet már Kelenföldön töltöttem. Ott egy panellakásban laktunk, de a mai napig sincs panelfóbiám. Az egy nagyon szerencsés módon felépített lakótelepnek számított, hatalmas játszóterek helyezkedtek el a házak között. A paneldzsungelben töltött gyermekéveim rendkívül izgalmasan zajlottak. Az öcsémmel nagyon jól megértettük egymást, sok csínytevésben vettünk közösen részt. Ugyanakkor a sport a családunk életében meghatározó volt. Testnevelés tagozatos általános iskolába jártam, kilencéves koromtól kezdve egészen az érettségiig atletizáltam. Öcsém kiváló sportoló, edző, mai napig is ő a magasugrás országos csúcstartója. A sport számunkra több volt, mint hobbi, az életünk részét jelentette, hiszen naponta voltak edzések, hétvégenként versenyek. A sporttal együtt nőttem fel – nyilatkozta lapunknak Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, a Fidesz – Magyar Polgári Párt alelnöke. 20


– Miniszter úr szülei vegyészek, mégis a jogi egyetemen folytatta tanulmányait. – Érettségi után a közgázra jelentkeztem, de oda sajnos nem vettek fel. Ugyanebben az évben a TF-re is jelentkeztem, de egy bokaszalag-szakadás miatt nem tudtam teljesíteni a fizikai alkalmassági felmérés feladatait. Ezek után egy évet dolgoztam napközis nevelőként, és 1985-ben a bölcsészkaron akartam továbbtanulni. Nagy elhatározásom volt, hogy én a jövőben gyerekekkel szeretnék foglalkozni, és mindenképpen tanár akartam lenni, mert annál nincs csodálatosabb hivatás. Nagy elszánással készültem erre a pályára, de a bölcsészkarra a felvételi nyelvtanból és irodalomból volt. Nem voltak helyesírási problémáim, de a nyelvtantételek szinte megoldhatatlanok voltak számomra. Amikor lapozgattam a felvételi tájékoztatót – ami akkor is borzasztóan vastag könyv volt –, felfigyeltem arra, hogy a jogi egyetemre a felvételi gyakorlatilag megegyezik az irodalom érettségivel, az irodalmat pedig mindig is nagyon szerettem. – A ’80-as években elég kevés ember tudott egyetemen továbbtanulni.

– Valóban, akkoriban egyetemre, főiskolára bejutni, háromszor, négyszer nehezebb volt, mint ma. Nem azért mert háromszor, négyszer okosabbnak kellett lenni, hanem, mert nagyobb volt a verseny. Ezen belül is a leginkább divatos egyetemek, az orvosi, a jogi, eszébe sem jutott volna az egyszerű halandónak. Nekem szerencsémre sikerült a felvételi. Miután felvettek rájöttem, hogy jól döntöttem. Nagyon megszerettem a jogot, hiszen ez egy szép szakma, szép hivatás, szép tudás. – Nagy változást jelentett Miniszter Úr mindennapi életében, amikor 1990-ben országgyűlési képviselővé választották? – A nagyon nagy változások szerencsére ritkán következnek be egyik napról a másikra. Ebben is volt egyfajta fokozatosság. A Fidesz 1988-ban alakult, és innentől kezdve egyre több időt fordítottam erre a tevékenységre. 1989-ben megnősültem, és ez megint egy más életminőséget jelentett. Amikor képviselővé választottak, és bekerültem a parlamentbe, végleg kiszakadtam az egyetemi légkörből, hiszen át kellett mennem az esti tagozatra. Abból a szempontból szerencsém volt, hogy a barátságok, a cimboraságok megmaradtak. – Magyarország szeretné megpályázni a 2012-es Olimpia rendezési jogát. Ezt a kezdeményezést leginkább Miniszter Úrhoz és a fővároshoz köthetjük. Adott esetben el tudja képzelni jövőbeni politikai pályafutását, mint Budapest főpolgármestere? – A Fidesz mindig is úgy működött, hogy az emberek nem pozíciókban, tisztségekben, hanem feladatokban és célokban gondolkodtak. Mindent megteszek annak érdekében, hogy Budapesten az emberek jobban éljenek, hogy a város fejlődjön, és hogy egy sikeres olimpiát tudjunk majd rendezni. Hogy ezt a munkát parlamenti képviselőként, kormánytagként, vagy fővárosi tisztségviselőként segíthetem, másodrendű kérdés. Rám mind az olimpiai pályázat, mind a főváros számíthat. JANCSÓ GÁBOR

F I D E S NEHÉZ IDŐK – MÁRCIUS

A FORDULAT KÜSZÖBÉN Recseg-ropog a koalíció. Míg Horn a szlovákokkal mutyizik, Doszpot Péter körberajzolja a neves médiamágnást. Kuncze belügyminiszter figyelmét mindeközben pártjának anyagi gondja köti le. A Fidesz IX. kongresszusa erőt és megbízható alternatívát mutat. 1998 januárjának végén készített felmérés szerint, jelentős mértékben megnövekedett a választási kedv. A korabeli Medián-vizsgálat arról tanúskodik, hogy bár az MSZP saját választói körében megszilárdítani látszik pozícióit, az ellenzéki pártokra leadott voksok összege nagyobb, mint a kormányzó pártoké. A 2002. január végi kutatások is rendkívül szoros versenyfutásról tájékoztatnak. Míg a Gallup az összes megkérdezett körében 7 százalékos előnyt mér a Fidesz-MDF választási szövetség javára (31-24) és 11 százalékosat a biztos szavazó, pártválasztók körében (49-38), addig a Medián szerint a biztos szavazó párválasztók 35 százaléka szavazna a szocialistákra, míg 31 százalék voksolna a kormányzó pártokra. A Szonda Ipsos mérése alapján a biztos pártválasztók 44 százaléka az MSZP-re szavazna, 38 százaléknyian pedig a Fidesz-MDF-re. Az 1988-89-es rendszerváltás szakmapolitikai kérdésen túlmutató problémája, a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése a Horn-kormány végnapjainak ismét központi elemévé vált. Bár a szakértelem kormánya peren kívüli megegyezést igyekezett tető alá hozni, az MDF-es Bogádi Zol-

tán szerint a szlovákokkal a háttérben már előre egyeztetett forgatókönyvet készítettek. Ennek értelmében a kétvízlépcsős magyar javaslat elvetése esetén a pilismaróti–zebegényi térségben mindenképpen megépülhet az egylépcsős gát. A dömösi önkormányzat korábbi telekspekulációja is erre enged következtetni. Érdemes megjegyezni, hogy ez az az időszak, amikor a szabad demokraták és az MSZP viszonya, ha nem is végérvényesen, de jelentősen megromlott. Ez a Meciar–Horn titkos találkozó után (ahol a vízlépcső témáján kívül valami zavaros kontextusban még a lakosságcsere borzalmas lehetősége is terítékre került) tovább mélyült. Horn az MSZP megkerülésével vádolta a szabaddemokratákat, az SZDSZ viszont úgy fogalmazott: Horn Gyulának fejébe szállt a koalíciós kormány közös sikere. Február 12-én hangzott el, s a másnapi lapok rendre beszámoltak Horn miniszterelnök koalíciós belügyminiszteréhez címzett viszont válasza, nevezetesen, hogy ami itt van, az nem közbiztonság. A súlyos állítás azonban nem volt alaptalan, hiszen előző nap a délutáni csúcsforgalomban végezték ki Fenyő János kétes hírű médiavállalkozót. Most a 2002-es kampány sűrűjében az SZDSZ régi-új elnöke úgy fogalmazott: „ha az elvtársakat is el tudtuk kergetni, őket is el tudjuk majd”. Különös megvilágításba helyezi pártját Kuncze ezzel a mondatával (feledve a négy év önként vállalt közös kormányzás ódiumát), hisz mindenki tisztában van azzal, hogy Horn eleinte karhatalmistaként, később külügyi „szakértőként”, Medgyessy pedig snájdig apparatcsikként munkálkodott a szocialista dikta-

túra idején. Tevékenységükkel az átvilágító bírák lemondásra való felszólítását is kiérdemelték, de Kuncze erről is nagyvonalúan megfeledkezik. Ennyit tehát az elvtársak elkergetéséről. Miként a háborúhoz, a kampányhoz is három fontos dolog szükségeltetik: pénz, pénz, pénz. Nem meglepő, hogy a pártok igyekeznek minél többet felhajtani. 1994-ben a Szabad Demokratákért Alapítvány megközelítőleg 250 millió forintot tudott a kampányra összegyűjteni, 1998ban azonban jobb megoldás után kellett nézni. Járható útnak a székház eladása tűnt. Lássuk röviden, a szabad demokraták hogyan oldották meg a mesebeli okos lány módjára (aki köszönt is meg nem is; hozott ajándékot is, meg nem is) az adásvételt. Mi-

P U B L I C A

A híradások szerint a Torgyán-párt nem pepecselt ennyit a Belgrád rakparti székházának értékesítésekor. Visszavásárlási opcióval egyszerűen eladta, azaz mindent egy lapra tett fel. Árnyalja a győzelmi jelentést, hogy egyetlen kereskedelmi bank sem volt hajlandó hitelt nyújtani e kaotikus szervezetnek. Komoly várakozás előzte meg a Fidesz IX. kongresszusát. A választások közeledtével egyre világosabbá vált, hogy csak és kizárólag Orbán Viktor csapata képes reális alternatívát felmutatni a négy évet eltocsikolt szoclib garnitúrával szemben. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor kongresszusi felszólalásában úgy fogalmazott: A polgári Magyarország prog-

Most, a 2002-es kampány sűrűjében az SZDSZ régi-új elnöke úgy fogalmazott: „ha az elvtársakat is el tudtuk kergetni, őket is el tudjuk majd”. ként arról Horváth Béla egykori kisgazda képviselő a közelmúltban beszámolt, a párt az államtól kapott Mérleg utcai székházát (melyre egyébként a 94-es kampány hozományaként jelzálog volt bejegyezve) a saját maga által alapított egyszemélyes cégbe, a City Ház Kft.-be apportálta, majd a céget néhány hét múlva egy (mit ad Isten) a Mérleg utca 6. szám alá bejegyzett cégnek, a Városközpont Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Kft.-nek adja el. A Városközpont épp annak a Volo Kft.-nek a tulajdona, amely jelentős szerepet vállalt az SZDSZ kampányfinanszírozásában. A párttörvény vonatkozó szabályai miatt, miután az SZDSZ-nek már nem volt jogilag köze a City Ház Kft.-hez, Rt-vé alakították. Ez lehetőséget kínált arra, hogy ingatlanbefektetésnek álcázott részvényvásárlás útján lehessen a pártot feltőkésíteni.

ramjának kidolgozásában „Tanácsadók és hozzáértők csapata dolgozott együtt velünk. Hozzáértőt mondok, mert a szakértők a hatalomból most távozó kormány szolgálatában állnak, és az ő szakértelmükről már képet alkothattak a polgárok. Úgy érzem, közel az idő, amikor a polgároknak a szakértelem okozta nehézségek után a hozzáértéssel járó örömökben is módjuk lesz részesedni.” A összefogás iránti igényt érzékelve, idén a Fidesz és az MDF jelentős számú választókerületben közös jelöltet állított, a listákon pedig a Fidelitas és MKDSZ jelöltjeinek is helyet biztosítottak. Tölgyessy Péter országos listán szerzett ötödik helyével pedig végső reprezentációt nyert a múlt erőivel szemben összegzett közös polgári akarat. ZAB ERVIN


21

G A Z D A S Á G AZ ORBÁN-KORMÁNY LEGFŐBB EREDMÉNYE

NINCS MÁR FISKÁLIS RESTRIKCIÓ A tartósan magas infláció mindig a mélyben meghúzódó strukturális bajokat jelzi a gazdaságában, akár a láz a szervezet megbetegedését. Az 1979-1998 közötti korszakot hazánkban a fokozódó egyensúlyi zavarok és a leküzdésükre tett periodikus erőfeszítések jellemezték. lőször 1979-ben került sor a drasztikus fogyasztás visszafogására, valamint importkorlátozásra. Az előbbit főként a már elkerülhetetlen árreform révén, az utóbbit primitív adminisztratív eszközökkel, importstoppal igyekezett a Lázár-kormány elérni. 1985-ig sikerült is egyensúlyjavulást produkálni, annyira, hogy 1982-re nullszaldós lett a külkereskedelmi mérleg, majd három éven át aktívumot tudtunk fölmutatni. 1978ban még másfél milliárd dollár volt a passzívum, vagyis jelentős javulás volt látszólag. Csakhogy! A fogyasztás és az import visszafogására épülő stratégia csupán a felszínt kapargatta, mert nem foglalkozott a gazdaság mélyáramaival. Márpedig az egyensúlyi zavarnak nem a lakossági túlfogyasztás volt az oka, ahogy tévesen hitték, hanem az elavult gazdaságszerkezet működése. Az energia-és nyersanyagfaló nehézipar szívta magához az importot, termékei ugyanakkor egyre rosszabb áron voltak értékesíthetők a világpiacon. A folyamatos cserearány romlás az 1970-es években nagyobb veszteséget okozott a magyar gazdaságnak, mint a II. világháború! Az olajválság után szerkezetet kel-

E

22

lett volna váltani, de erre kísérlet sem történt. Így aztán a fogyasztás és az import visszafogásában rejlő fiskális tartalékok hamar elfogytak, viszont a politikát sikerült a látszateredményeknek megtéveszteniük, az 1985. márciusi (utolsó „békebeli”) MSZMP-kongresszuson kiadták a jelszót: lehet gyorsítani a növekedést. Ezen a kongresszuson jelentette ki ingerülten Kádár János, hogy „itt nem lesz többpártrendszer”. Hol van már a tavalyi hó? Lázár György miniszterelnök pedig arról beszélt, hogy „megálltunk egy kicsit a növekedéssel, mint amikor a molnár megrázza a zsákot, de most megint lehet dinamizálni a gazdaságot”. Az 1985-87 közötti dinamizálásnak meglett az „eredménye”: 14 milliárd dollárra nőtt az adósságállomány, tehát megduplázódott két év alatt. Havasi Ferenc, a gazdaságért felelős, de ahhoz aztán végképp nem értő KB-titkár kesergett is: „az elmúlt évek kemény munkájának eredményeit sikerült tönkre tennünk”. Bizony, csakhogy éppen ő írta az 1984ben megjelent: „Új fejlődési pályán” c. dilettáns könyvecskét a magyar gazdaság állítólagos fantasztikus alkalmazkodásáról a világgazdasági változásokhoz. 1985-ben Berecz Frigyes ipari miniszter jelentette ki, hogy „a kohászat nem válságágazat többé”. Mindezt akkor, amikor Nyugaton hatalmas kohászati kapacitásokat építettek le éppen a szerkezetváltás jegyében. 1987 júniusában leváltották Lázár Györgyöt és Grósz Károly lett a miniszterelnök. Neki, majd a legutolsó miniszterelnöki ténykedése, hogy aláír egy egyezményt az osztrák Voest–Alpine céggel 300 millió dollár (!) értékben,


használt (!) kohászati berendezések átvételéről. El tudjuk képzelni, ahogy az osztrák cég vezetői gurultak a nevetéstől, hogy ekkora balekokat sikerült találniuk. Másutt az ilyen kohászati berendezéseket egyszerűen fölrobbantották, és legföljebb ócskavasként értékesítették. Vevőt találni ilyesmire, akkoriban? Elképesztő! Ezután jött a rendszerváltozás, „elszaladt a ló”, spontán, anarchikus leépülési folyamatok játszódtak le a rendszerváltás kínjait elviselő magyar gazdaságban. Arról lehet vitatkozni, hogy mennyire lehetett volna a kedvezőtlen külső hatásokat kivédeni, az biztos, hogy rendkívül veszélyes egyensúlyborulás következett be, hiszen a külkereskedelmi mérleghiány 1993-ban 3,6 milliárd dollárra, 1994-ben pedig már 3,8 milliárd dollárra nőtt. Valamit mindenképpen tenni kellett az új kormánynak, csak az volt a kérdés, hogy mit? 1994-ben a szocialisták ölébe úgy hullott a hatalom, hogy nem voltak fölkészülve rá. Nyolchónapnyi totojázás után előálltak a Bokros-csomaggal. A logika megint a régi: az egyensúlyhiányt nem a gazdaság mélyáramainak rendbetételével, nem a makroszintű szerkezetváltás végig vitelével próbálták meg orvosolni, hanem a fogyasztás visszafogásával. Az amúgy is alacsony nyugdíjak reálértéke 12 százalékkal csökkent, a reálbéreké úgyszintén. Az nyilván nem tagadható, hogy valamiféle stabilizációra szükség volt, de erősen vitatható, hogy a Bokros-csomag lett volna a megfelelő recept. Az eredmény igen sovány: már külkereskedelmi aktívumot sem sikerült kicsiholni, sőt, a deficit végig, tehát 1998-ig 2 milliárd dollár fölött maradt. Ráadásul az infláció 18%-ról fölug-

rott 28%-ra, ezért képtelenség a Bokros-csomagot valamiféle monetáris szigorként aposztrofálni. Kiderült, hogy a fiskális restrikciónak, a „nadrágszíjmeghúzásnak” már minden tartaléka kifogyott, ezúton nem lehet érdemlegesen többet a magyar gazdaságból kipréselni. Az Orbán-kormány föladta a fiskális restrikciót, nagyon helyesen. Két problémával nagyon nehéz azonban négy év alatt megbirkózni: a külkereskedelmi mérleg hiánya 1998-ban 2,7 milliárd dollár, 1999-ben 3 milliárd dollár, 2000ben és 2001-ben egyaránt 3,4 milliárd dollár volt. Erről nem sok szó esik, igaz, a fizetési mérleg ettől jobban alakult, az idegenforgalom magasabb bevételei és a külföldi tőke bejövetele miatt. A másik probléma az infláció. A makacs, tartósan magas infláció mindig a mélyben meghúzódó strukturális bajokat jelzi, akár a láz a szervezet megbetegedését. Ebből a szempontból mindenképpen pozitív fejlemény a forint leértékelgetésének abbahagyása, ami szintén gyökeres szakítást jelent az elmúlt negyedszázad monetáris politikájával, annak is talán legkárosabb elemével. A nemzeti valuta külső és belső stabilitása ugyanis minden stabilizáció és fejlődés alapvető előfeltétele. Az 1997-es 18,4%-os infláció 2001 decemberére 6,8%-ra mérséklődött. A Fidesz „ A jövő elkezdődött” választási programjában pedig – az európai uniós feltételekre is gondolva – vállalta az infláció 3% alá szorítását 2006-ig, mely az Euro-zónához való tartozás egyik alapvető gazdasági feltétele az Európai Unió tagországain belül. GAZDAG LÁSZLÓ, HUSZTI LEVENTE

H í r e k ,

e s e m é n y e k ,

p r o g r a m o k

„A múltról a jövõért”

Sör – virsli – 3,60-as kenyér, esetleg gulyás(kommunizmus) Cím: 1223 Balatoni út Idõpont: 2002 március 21, 17 óra Hogyan lehet eljutni oda? Autóval a Balatoni útról lehajtva (még Érd elõtt), busszal a Camponától induló 50-es busz végállomásáig. Érdeklõdni: Pesti Norbert, [email protected]

O L D A L

Nyilatkozat a Terror Házáról

Minden fiatalt sok szeretettel várunk a Tanácsköztársaság megalapításának és kudarcának ünnepére március 21-én a Szoborparkba.

P E S T I

Fidelitas

Meghívó

Sajtóklub Budán A történelem itt van velünk, magunkkal hoztuk. Itt van hõseivel, tragédiáival együtt; a jövõt is alakítja. S mert nekünk, az új nemzedéknek már csak könyvekbõl, elbeszélésekbõl megismerhetõ az elmúlt század minden borzalma, az elsõ szavunk az örömé. Örülünk, hogy végre megérdemelt helyre kerültek az emberi elme által valaha is kigondolt legszörnyûségesebb eszmerendszerek magyarországi tetteit bemutató képek, tárgyak. Múzeumba, oda, ahol immár félelem és megaláztatás veszélye nélkül szembesülhetünk azzal, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Szüleink és nagyszüleink erõfeszítéseinek hála, együtt, végérvényesen búcsút mondhatunk a múltnak. Nekünk, az új nemzedéknek, a rendszerváltoztatás után fölnõtt generációnak különösen fontos a Terror Háza. És nem csak múltunk jobb megismerése miatt. Különösen fontos ez most, amikor úgy tûnik, hogy féktelen kirekesztéssel, az idegengyûlölet szításával és a vallás szabadságát tisztelõ emberek elleni támadással – talán utoljára – próbálnak maguknak baloldali politikai erõk percérdekek bûvöletében tõkét kovácsolni. Erre a magatartásra nincs kétfajta válasz, ezt, az emberek és az ország érdekeit semmibe vevõ térnyerést meg kell akadályoznunk. Tartozunk ezzel magunknak, családunknak, hazánknak. De tartozunk ezzel annak a több százezernyi honfitársunknak is, akiknek pontosan a huszadik századi totalitárius, kirekesztõ rendszerek vették el az életét.

Orbán Viktort nagy ovációval fogadta a tömeg Éppen ezért a megemlékezés jegyében, a felejtés ellen gyertyás virrasztást szervezünk, amire minden tisztességes, hozzánk hasonló módon gondolkodó ifjúsági szervezet képviselõit várjuk február 23-án, szombaton 17. órától a Terror Háza elé. A múzeum másnapi megnyitására készülve minden, az Andrássy út 60-ban megkínzott és meggyilkolt emberért gyújtunk egy gyertyát, az emlékezés és az emberi méltóság jegyében. Kérjük a részt vevõ fiatalokat, hogy pártjelvények, pártzászlók nélkül, csak a nemzeti lobogót elhozva, jöjjenek el és az esetleges provokációknak nem engedve, emlékezzenek velünk. A múltról a jövõért. 2002. február 20. a Fidelitas Országos Elnöksége

A Fidelitas II. kerületi szervezete és a Dombok Polgári Egyesület vendége volt 2002. február 12-én Lovas István és Bayer Zsolt.

A népszerû újságírók elsõsorban a magyarországi médiaegyensúlyról beszéltek, de szóba kerültek az áprilisi országgûlési választások is.

Méltóságteljes megemlékezés

Több százan voltak kíváncsiak a meghívottakra. A másfél órás rendezvényen a közönség is tett föl kérdéseket a vendég publicistáknak. UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS 2002. MÁRCIUS

23

H Í R E K ,

E S E M É N Y E K

Fidelitas EDS Téli Egyetem és Council Meeting Brüsszelben 2002 elsõ EDS-rendezvényére január 29. és február 3. között került sor Brüsszelben, az EU fõvárosában a sokatmondó „Quo vadis, Europe?” címmel. Belga (egyébként flamand) vendéglátóink derekasan kitettek magukért, a szervezésre semmi panasza nem lehetett a magyar delegációnak (Tóth Edina, Széchy Anna, Pesti Norbert és jómagam). A nyitófogadáson nem kisebb személyiségek köszöntötték a csaknem százfõs nemzetközi társaságot, mint például Jaques Santer, az Európai Bizottság volt elnöke. Az elsõ nap szinte teljes egészében az Európai Parlamentben telt el, ahol európai képviselõktõl hallgathattunk rendkívül érdekes elõadásokat az EU-bõvítés témakörében. Különösen érdekfeszítõ volt Klaus Wellének, az EPP fõtitkárának elõadása az Európai Néppárt munkájáról, belsõ életérõl. Részünk volt egy rendhagyó élménybeszámolóban is, amelyet az FILS (az izraeli, Saron-féle Likud-párt diákszervezete) küldötte prezentált.

Digitális Magyarország A Fidelitas azt szeretné, hogyha Magyarországon 2006-ra minden második háztartásban és iskolában lenne internet, az információs szektor adja a GDP 20 százalékát, illetve valamennyi hivatalos ügyet az interneten lehessen intézni.

A Fidelitas azt szeretné, hogyha Magyarországon 2006-ra minden második háztartásban és minden iskolában lenne internet, az információs szektor adja a GDP 20 százalékát, illetve valamennyi hivatalos ügyet az interneten lehessen intézni. Errõl Rogán Antal, a Fidelitas alelnöke 24


Sajátos szemszögbõl lettünk tájékoztatva az izraeli helyzetrõl, és sajátos érveket hallhattunk a néhol igen súlyos kijelentések alátámasztására („ha védekezünk, néha ölnünk is kell”). Este nagy megtiszteltetésben volt része a társaságnak, ugyanis maga Hans Gert Pöttering, a Néppárt frakcióvezetõje adott részünkre fogadást az Európai Parlament épületében. Beszéde élvezetes, frappáns és biztató volt, ám az EU kibõvítésének reális idõpontja szerinte inkább csak 2005-re tehetõ. Kérdésre válaszolva nyilvánosan és meglepõ õszinteséggel fejezte ki nemtetszését Izrael közel-keleti politikája iránt, nagy csalódást okozva ezzel likudos barátunknak. Következõ nap biztonságpolitikai kiképzés következett, tudniillik ellátogattunk a monsi-i NATO-fõhadiszállásra, ahol a szervezet európai fõparancsnoksága mûködik. Jó volt látni az épület elõtt büszkén lobogó magyar zászlót, remélem, nemsokára az Európai Parlament elé is kitûzik. Itt katonatisztek elõadásait hallgathattuk meg a NATO felépítése, mûködése, bõvítése témaköreiben. Ezután programunk az Európai Bizottság komplexumában folytatódott, ahol is az EUbõvítésrõl tartottak érdekes elõadásokat különféle szakértõk, és megtudhattuk, hogy bizony sok egyéb mellett a tagsághoz sem vezet királyi út… Másnap következett – magyar szempontból – a téli egyetem fénypontja, ugyanis látogatást tehettünk a magyar EU-misszión, ahol a misszió vezetõje, egyben magyar fõtárgyaló, Juhász Endre vá-

zolta fel mintegy száz európai fiatal elõtt a csatlakozási tárgyalások történetét, folyamatát, nehézségeit. Elsõ kézbõl értesülhettünk az éppen akkor megjelent, mezõgazdasággal kapcsolatos bizottsági álláspontról és az ellenérveket is a leghitelesebb személytõl hallhattuk. Az elõadás után a „magyaros svédasztal” osztatlan sikert aratott. Ekkoriban értesültünk Medgyessy Péter gusztustalan nyilatkozatáról is, a fentebb említett bizottsági bejelentés ugyanis kitûnõ alkalmat biztosított a mi Péterünknek a magyar kormány tárgyalási technikájának helyszínen való gyalázására. Egyébként volt szerencsénk odafele egy repülõgépen utazni vele (õ természetesen business class-on; a jegyét pedig az MSZP fizette, hiszen a kormány aljas hátbatámadása nyilvánvalóan pártügy). Egyébként már akkor is találgattuk, hogy vajon miféle gazságra készül kedvencünk, aki egyszer még a turistaosztályra is átkukkantott, bizonyítván ezzel, hogy õ a tudatlan, lobbytechnikákban járatlan kisemberek társaságát sem veti meg. Az utolsó nap megtartott tanácsülésen a magyar delegáció az elsõk között tiltakozott az egyenlõtlen elbánás ellen, a kérdésben már ott kialakult a visegrádi egységfront. Persze ellenzõi is akadtak a javaslatnak, de végül – némi vita után – elfogadható kompromisszum köttetett. Végül is minden jól sikerült, a magunkkal vitt üveg Tokaji pedig Országimázs Központot megszégyenítve öregbítette hazánk jó hírnevét. Rumi Tamás

beszélt szerdán Budapesten, a szervezet informatikai programtervét ismertetve. E fõ célok megvalósítására a következõ négy esztendõben összesen 140 milliárd forintot kívánunk fordítani – jelentette ki a politikus. Elmondta: a Fidelitas informatikai programterve célul tûzi ki azt, hogy 2006-ig a 14-29 éves korosztálynak az állam biztosítson internetelérést, digitális aláírást, kedvezményes eszközvásárlási lehetõséget, a központi közigazgatásban az ügyintézés elektronikus formában történjen, valamint hazánk a régióban töltsön be vezetõ szerepet az információtechnológia terén. Az alelnök hozzátette: szeretnék elérni a nemzeti digitális emlékezet létrehozását, a biztonságos internet- használatot, valamint a kis- és középvállalatok segítését az informatika eszközeivel. Rogán Antal hangoztatta: céljuk, hogy a különbözõ korosztályok is aktív részeseivé váljanak az internet használatának, ezért tervezik, hogy nyugdíjas közösségek és klubok is részesei lehessenek a teleházprogramnak. Az információs eszközök kezeléséhez szükséges tudás elsajátításáról szólva a Fidelitas alelnöke kifejtette: az oktatásban az egyes szinteken egymásra

épülõ informatikai képzést szeretnének, a pedagógusképzésben cél az informatika oktatása valamennyi szakon, valamint támogatnák a tananyagokat kiegészítõ, hálózaton elérhetõ oktató és szórakoztató anyagokat. A nemzeti kultúra megõrzése az informatika segítségével alapvetõ célkitûzés – fogalmazott Rogán Antal. Ezt a nemzeti kultúrkincs archiválásával, a közgyûjtemények, levéltárak, könyvtárak elektronikus úton történõ hozzáférésével kívánják lehetõvé tenni, ezenkívül egy elektronikus, aktualizált törvénytár létrehozását tervezik. A Fidelitas támogatná a magyar szoftvergyártást, regionális szoftverfejlesztõ központ felállítását. Rogán Antal ismertetése szerint a polgárbarát elektronikus kormányzat mindenki számára elõnyös, gyors, rugalmas ügyintézést biztosít a közigazgatásban. A Fidelitas alelnöke kitért arra, hogy a hazai rendszerek és nyilvántartások kialakításánál figyelembe kell venni az európai uniós elõírásokat, ennek megfelelõen az elektronikus kormányzat megvalósítása során végbemenõ fejlesztéseket, közigazgatási átszervezéseket EU-konformmá kell tenni.

Kövér László Szentendrén

Fidelitas-tiltakozás Székesfehérváron A Fidelitas Székesfehérvári Csoportja 2002. február 20.-án két témában tartott sajtótájékoztatót Székesfehérváron. Beszámoltunk a Fidelitas megyei választmányának alakuló ülésérõl, az egyes helyi csoportok munkájáról. Foglalkoztunk továbbá egy székesfehérvári kampánytémával is. Megdöbbenéssel értesültünk arról a tényrõl, hogy Warvasovszky Tihamér, a város szocialista polgármestere, és az MSZP országgyûlési képviselõjelöltje középiskolákban tartott osztályfõnöki órát. Információink szerint végzõs, érettségi elõtt álló osztályokban is járt a képviselõjelölt úr, ahol leendõ elsõ választóknak tartott (kampány) órát. Szülõk kerestek meg bennünket azzal a kéréssel, hogy tolmácsoljuk a fehérvári közvélemény felé felháborodásukat. Tudjuk, ismerjük az MSZP kampánystratégiájának azt a részét, ami az iskolákat is a kampány színhelyévé kívánja tenni. A Fidelitas mind országosan, mind helyi szinten többször elítélte a szocialisták ezen törekvését. Tiltakozásunkat fejeztük ki a sajtótájékoztató során is. Felhívtuk a szocialisták figyelmét arra, hogy Warvasovszky Tihamért mint az MSZP országgyûlési képviselõjelöltjét is köti a választási eljárásról szóló törvény, ami kifejezetten tiltja a kampányrendezvényeket az iskolákban, valamint a munkahelyeken. Kértük a szocialistáktól annak tiszteletben tartását, hogy nincs helye kampányrendezvényeknek az iskolákban. Fidelitas Székesfehérvári Szervezete

E S E M É N Y E K

párhuzamba lehet állítani a tandíjat a diákhitellel, a Bokros-csomagot a Széchenyi Tervvel – mondta Kövér. Beszédében kiemelte a családok támogatására fordított összegek radikális emelését. A népességfogyás miatt nagyon

fontos, hogy ezek az intézkedések megmaradjanak, nehogy úgy járjunk, mint Lengyelországban, ahol a polgári kormány választási veresége után mindezeket egy tollvonással megszüntették. A rövid elõadást hallgatói kérdések követték. A kérdések többsége a választási esélyekkel, a koalíciós lehetõségekkel és a durvuló kampánnyal foglalkozott. Kövér kifejtette: „a jelenlegi állás szerint nem lesz koalíciós kényszer”. Elméleti koalíciós partnerek közül gyorsan kizárta az MSZP-t és az SZDSZ-t, a MIÉP-rõl pedig elmondta: „Én is találkoztam sok rendes MIÉP-essel, mint Medgyessy elvtárs, ennek ellenére nem tartom lehetségesnek a kormányzati együttmûködést a két párt között.” A Centrum Pártra vonatkozó kérdésre Kövér kifejtette: „ezt a látszatpártot az ellenfél hozta létre a jobboldali szavazók megosztására, és a bizonytalanok megnyerésére”. Az egyre durvuló kampányról úgy vélekedett, hogy a kormánypártok nem vehetik fel azt a stílust, amit az ellenzék. Az est befejezéseként Kövér László a képviselõjelölttel közösen arra kérte a hallgatóságot, hogy álljanak ki a meggyõzõdésük mellett, mert az emberek többségének pozitív a véleménye a kormányról. Pintér Ádám

H Í R E K ,

A Fidesz és a Fidelitas meghívására február 22-én Kövér László, a Fidesz alelnöke, tartott elõadást Szentendrén. A beszélgetést Hadházy Sándor, a Fidesz és az MDF közös képviselõjelöltje vezette. A rendezvényen közel kétszáz érdeklõdõ jelent meg. Kövér László elsõsorban az elmúlt kormányzati ciklust értékelte, de természetesen a jövõre szóló ígéretek is elhangzottak. A közelgõ választások kapcsán megjegyezte, hogy most nem az ígéretek, hanem a tettek alapján kell majd döntenie a választópolgároknak, hiszen minden jelentõs politikai erõ volt már kormányon. Ha tettekrõl beszélünk, akkor

Fidelitas

Fidelitas-sajtótájékoztató – lopakodó tandíj A Fidelitas szerint mind az MSZP, mind az SZDSZ elkötelezte magát a tandíj újbóli bevezetése mellett. A Fidesz ifjúsági társszervezetének vezetõi csütörtöki budapesti sajtótájékoztatójukon közölték, ezt a következtetést a két ellenzéki párt választási programjaiból vonták le. Gyürk András, a Fidelitas elnöke úgy fogalmazott, hogy az MSZP programjában sumákolva szól a tandíj bevezetésérõl, az SZDSZ viszont nyíltan vállalja azt. Rogán

Antal alelnök szavai szerint az SZDSZ az MSZP ökle: ami népszerûtlen, azt a szabad demokraták mondják ki. A két párt programjából idézve elmondták: a szocialisták biztosítanák a tandíjhitel lehetõségét a felsõoktatási intézmények esti, levelezõ és távoktatási tagozatain tanulók számára. Kitértek arra, hogy az SZDSZ pedig azt hangsúlyozza, hogy az államnak olyan támogatási rendszert kell kialakítania, amely elvárja az egyéni hozzájárulást.

– A tandíj tehát már a spájzban van – figyelmeztetett Gyürk András. A kormánypárti politikusok emlékeztettek arra, hogy annak idején, amikor a Bokros-csomag keretében az elõzõ kabinet bevezette a felsõoktatásban a kötelezõ tandíjat, hallgatók ezrei tüntettek az intézkedés ellen. UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS 2002. MÁRCUIS

25

H Í R E K ,

E S E M É N Y E K

Fidelitas

26

A Fidelitas sajtóközleménye A Fidelitas Országos Választmánya 2002. március 2-án megtartotta alakuló ülését. Az ülésen 128 helyi szervezet és több mint 3700 tag képviseletében megjelent megyei elnökök a következõ, a választási kampánnyal összefüggõ határozatokat hozták: 1. A Fidelitas március elejétõl megkezdi országjáró kampányát. Ennek az országjárásnak a célja, hogy minden jelentõsebb egyetemi, fõiskolai városba eljutva felhívjuk a fiatalok figyelmét a választáson való részvétel fontosságára. Az országjárásokon megismertetjük a fiatalokkal azt, hogy a polgári kormányzat 4 éve alatt az Ifjúságkutatás 2000 felmérés szerint is az általuk legfontosabbnak ítélt területeken, így az otthonteremtés, a családtámogatás és a tanulás területén, milyen döntések születtek. Ismertetjük továbbá a Fidesz – Magyar Polgári Párt választási programjából mindazon pontokat, amelyek a jövõben tovább javítják a fiatalok lehetõségeit. 2. A Fidelitas Országos Választmányának megítélése szerint aggasztó az a jelenség, hogy a választási kampányban külföldi cégek, vállalkozások részvétele kampánytémává válik. A pártok és a politikusok számára a jelen választási kampányban ennek a jelenségnek a megítélésekor higgadt, megfontolt, indulatoktól mentes hozzáállást javaslunk. A pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló törvény módosításával azonban ezt a problémát a jövõben megoldhatónak látjuk. A törvény jelenleg is tiltja a pártok számára más államtól érkezõ pénzben vagy nem pénzben nyújtott hozzájárulás elfogadását. Azt javasoljuk, hogy a választásokat követõen az új parlament egészítse ki a pártokról szóló törvényt azzal, hogy az tiltsa a pártok számára külföldi államok mellett külföldi cégektõl és vállalkozásoktól érkezõ támogatás igénybevételét, beleértve a nem pénzben kifejezett támogatásokat is. Meggyõzõdésünk ugyanis, hogy a jelen helyzetben ekörül kialakult vihar nem használ a pártoknak, nem tesz jót a magyar politikai élet egészének, és károsan befolyásolja a pillanatnyilag zajló választási kampány hangnemét. Budapest, 2002. március 2. UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS 2002. MÁRCIUS

Töltsük a szombatot a Lendvay utcában! Megalakult a Fidelitas Országos Választmánya A Kongresszuson elfogadott alapszabály-módosítás értelmében március 2-án alakult meg az Országos Választmány, amely az Országos Tanács helyébe lépve a Fidelitas tanácskozó és döntéshozó szervezete. A megjelent megyei elnökök mandátumigazolása után Gyürk András elnök az etikai és választási bizottság elõkészületi munkáiról beszélt, majd a választmány megbízta Cser Palkovics Andrást, Fûke Gézát és Hegedûs Zoltánt, hogy a következõ ülésre készítsék el azok szabálytervezetét. Ezután dr. Nyitrai Zsolt alelnök, kampányfõnök beszélt az eddig elvégzett és a még elõttünk álló munkákról. LYON

is a XX. század sötét évtizedeit idézõ megnyilvánulások törnek elõ. Birkás Tivadar országgyûlési képviselõ a kampány eldurvulását egyértelmûen annak tulajdonította, hogy a szocialisták nem tisztelik még az emberek legbensõbb értékeit sem. Különösen megrázó volt hallgatni a Mindszenty-per részletei után a Bölcsességek könyvébõl idézett részletet, melynek végén a következõ állt: „átkozott az õ nemzedékük”.

Gyertyák a párkányon A Fidelitas a Terror Háza elõtt virrasztott Tüntetés Gyõrött Gyertyás demonstrációt tartott a történelmi egyházakat, a papokat és lelkészeket, valamint a híveket ért alattomos támadások miatt 2002. február 21-én a Fidelitas Gyõri Csoportja. A Bazilika elõtt mintegy 500 gyõri polgár gyûlt össze, hogy kifejezze megdöbbenését a Szocialista Egyetemisták és Fõiskolások Szövetségének tervezett prédikációlehallgatási akciója miatt. A tiltakozók között több plébános mellett személyesen jelent meg dr. Pápai Lajos megyéspüspök is. Szijjártó Péter, a Fidelitas alelnöke beszédében sajnálatának adott hangot, hogy bizonyos beteg lelkekbõl még a harmadik évezred elején

A Terror Háza átadásának elõestéjén a Fidelitas „Emlékezzünk a diktatúrák áldozataira!” címmel virrasztásra hívott mindenkit. A Ház elõtt felállított sátrakban több száz ember megfordult az éjszaka folyamán, idõsek, fiatalok, azok, akik családtagjaikat, barátaikat veszítették el, lehet, hogy épp az Andrássy út 60. alatt, amely mára már múzeum. A párkányra elhelyezett gyertyák fénye a nyilas és a kommunista diktatúra áldozatainak emlékét világította meg. RDSZ

Fidelitas

Tiszta szívvel!

Február 25-én az Egri Polgári Együttmûködés Egyesület megemlékezést tartott az 1956-os egri sortûz helyszínén. Az eseményen megjelentek a helyi jobboldali erõk képviselõi. Elõttük mondott beszédet dr. Nyitrai Zsolt, a Fidelitas alelnöke.

Nyitrai hangsúlyozta, hogy a régi tettesek közül még most is sokan apellálnak közjogi, politikai tisztségekre, holott távozniuk kellene a közéletbõl. Végül a sortûz áldozatainak emléktáblájánál helyeztek el gyertyákat az emlékezõk.

Nemrég rendezték meg Gyõrött a város streetball nagydíját, melyen több mint száz csapat vett részt. A Fidelitas két kategóriában is indult, és a Gyürk András, Puskás Péter, Szijjártó Péter összeállítású csapat megnyerte a VIP csoportot, míg a nyílt kategóriában – többek közt az NB II-es helyieket és a szlovák másodosztályú Komarnót legyõzve – ezüstérmet szerzett.

E S E M É N Y E K

A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek Egerben

H Í R E K ,

Kosaras siker

Választás 2002 – „Fiataloké a jelen!”

Megkezdõdött a Fidelitas országjárása Eger volt az elsõ állomása a Fidelitas országjáró kampányának. A hevesi megyeszékhelyen a Mûvészetek Háza adott otthont az eseménynek. Rogán Antal és Nyitrai Zsolt sajtótájékoztatón ismertette azt, hogy Magyarországon nemcsak a jövõ, hanem már a jelen is a fiataloké. Az elmúlt négy esztendõ kormányzati munkájának köszönhetõen a fiatalok által fontosnak ítélt területeken, a családtámogatás, a tanulás és az otthonte-

remtés területén az állami támogatások folyamatosan nõnek. Az esti választási tóksón Rogán Antal és dr. Nyitrai Zsolt alelnökök és Homa János egri országgyûlési képviselõjelölt beszélgettek a választás fontosságáról. A mûsor végén levetítettük a November hetedike klipet, igen nagy tetszést aratva ezzel a vendégeink elõtt. FARKAS ZOLTÁN


27

FELSORAKOZVA. fejlődő régiójának számító német tartományt vezető államférfi barátsága és

Recommend Documents