Európai Uniós Projekt Nemzetközi Együttműködés Megerősítése az Bűnismétlés Csökkentése Érdekében (STARR)

Európai Uniós Projekt Nemzetközi Együttműködés Megerősítése az Bűnismétlés Csökkentése Érdekében (STARR) Konferencia a „Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében”témájában Kempinski Hotel Zografski, Szófia, Bulgária 2011, június 8–10.

Tartalomjegyzék Projekt összefoglaló és áttekintés ........................................................................... 2 A projekt témáinak áttekintése: .................................................................................... 3

Konferencia Jelentés ............................................................................................... 6 Első nap ......................................................................................................................... 6 A konferencia hivatalos megnyitója és a küldöttek üdvözlése ....................................................... 6 Előszó .............................................................................................................................................. 7 Bevezetés a STARR-ba ..................................................................................................................... 7 Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében? Nemzetközi eredmények és értékelés ..................................................................................................................................... 8 Európai Bizonyítékok a Bűnismétlés Csökkentésére: Fiatalkorúak Bűnözése, Droghasználat és Családon belüli Erőszak ................................................................................................................. 13 STARR Családon Belüli Erőszak Kísérleti Tanulmány és Eredmények ........................................... 15

Második nap ................................................................................................................ 20 STARR Drog és Alkohol Próba Eredmények .................................................................................. 20 STARR Agresszió Helyettesítő Tréning (ART- Aggression Treatment Training) Kísérlet és Eredmények .................................................................................................................................. 21 Jóvátételi Igazságszolgáltatás – beavatkozás a gyűlöletmotivált bűncselekmények és súlyos, csoportos erőszak elkövetőinek? .................................................................................................. 24 Súlyos, csoportos bűnelkövetés .................................................................................................... 26 STARR Projekt Kutatás – Kérdőív Eredmények ............................................................................. 30 Van szerepe a börtönnek a dezisztenciában? Személyes fejlődés, emberi felvirágzás és a bebörtönzés egyenlőtlen szenvedései .......................................................................................... 32 Új irányok az Elkövetők Rehabilitációjában .................................................................................. 35 Kockázat, szükség és beavatkozások: szociális rehabilitációs programok az észt Büntetésvégrehajtási és Pártfogó szolgálatban .......................................................................................... 38 A Munkatársak Készségei és Jellemzői a Pártfogásban................................................................. 39

Harmadik nap .............................................................................................................. 43 „Repülni tanulni” – közösségi rehabilitáció kábítószer használóknak Rimini környékén ............. 43 A DOMICE Projekt Áttekintése ...................................................................................................... 45 Záró Észrevételek a Konferenciáról............................................................................................... 46 Záró Felszólalás – Elnököl: Ed Wozniak, ICPA Igazgatója .............................................................. 47

Workshopok ................................................................................................................ 48 Alternatív Megközelítések a Szerhasználattal való Munkához ...................................... 48 Basta társadalmi vállalkozás és a kábítószer használat abbahagyásának személyes tapasztalata48 Dezisztencia és a kábítószer használó elkövetők .......................................................................... 50

A Családon Belüli Erőszakkal Kapcsolatos Bűnözés Csökkentése .................................. 53 Családon belüli Erőszak Szolgálatok Máltán ................................................................................. 53 Családon Belüli Erőszak Görögországban ..................................................................................... 54

A Fiatalkorú Elkövetőkkel Zajló Munka Perspektívái .................................................... 56 Új Perspektívák a Visszatéréskor – Kognitív-behaviori program a börtönből szabadlábra helyezett fiatal elkövetőknek ........................................................................................................ 56 Utcai Bandákkal Kapcsolatos Erőszak ........................................................................................... 57

Értékelés...................................................................................................................... 58 Kockázatértékelés Kifejlesztése Horvátországban ........................................................................ 58 RisCanvi: Kockázatértékelés a katalán Börtönökben .................................................................... 60

Értékelés...................................................................................................................... 62 Vitacsoport: Az értékelési gyakorlat felé vezető úton Európa szerte ........................................... 62

Dezisztencia ................................................................................................................. 65 A bírók felfogása a bukaresti Pártfogó Szolgálat működéséről..................................................... 65 Nyomon követési folyamat a pártfogó felügyelet után ................................................................ 67

Konferenciaprogram ............................................................................................. 68 1

Projekt összefoglaló és áttekintés Európai Uniós Project – Nemzetközi Együttműködés Megerősítése az Bűnismétlés Csökkentése Érdekében – STARR • • • • •

A „jó gyakorlatok” kutatása, amelyek csökkentik a bűnismétlést A beavatkozások tagállamok – főként az Egyesült Királyság, Franciaország, Magyarország és Bulgária – közti adaptálásának felbecsülése A beavatkozások adaptálásának és alkalmazási lehetőségeinek, ill. akadályainak kutatása és megértése Ajánlattétel a „jó gyakorlatok” javított ismeretére az Európai Uniónak Információ- és tudásátadás más Európai Uniós tagállamoknak szemináriumok és konferenciák keretében, valamint a gyakorló szekértők hálózatán keresztül

Ez egy innovatív és ambiciózus nemzetközi project volt, mely alapjában véve arra irányult, hogy javítsa az Európai Unióban a „jó gyakorlatok” megértését a különböző típusú bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében. A mai napig nincs egységes nézet arra vonatkozóan, hogy mik a közösségi büntetés jó gyakorlatai, ennél fogva a projekt elsődleges célja az volt, hogy egy Európai Unió szerte bevett nézetet kínáljon, és hogy kifejlesszen „jó gyakorlatokat” és információt szolgáltasson róluk, kezdetben 3 prioritást élvező területet hangsúlyozva. A projekt úgy is lett megtervezve, hogy bizonyítékokra alapozott folyamatokat fejlesszen ki, a „jó gyakorlatok” jövőbeni azonosítása és megosztása érdekében. A projekt többek közt a következőkre összpontosított: • • •

Fiatal, 16 és 25 év közti elkövetők (magában foglalva a radikalizálódást, faji és vallási alapú bűncselekményeket, és a közösség-alapú tevékenységeket, amiket szervezett bandák követnek el) Családon belüli erőszak (figyelembe véve a nemek és a hatalom, illetve az agressziókezeléses megközelítéseket) Droggal kapcsolatos bűncselekmények (hangsúlyozva a kognitív behaviorista megközelítések átvihetőségét)

A projekt a fent említett 3, prioritást élvező témakörben kísérleti kutatásokat végzett a projektben részt vevő tagállamokban. Felmérik a beavatkozások és programok átadását és adaptálását. A kutatásokat a National Offender Management Service (Nemzeti Elkövető Kezelő Szolgálat) és a Cambridge-i Egyetemmel végezte. Ezeket a próbákat a Cambridge-i Kriminológiai Intézet (Kriminológiai Intézet) felügyelte, amely az elsődleges kutatást is végezte a „jó gyakorlatok” értékelésére, melyek csökkentik a bűncselekmények újra elkövetését. Ráadásul, a projekt az ígéretesnek tűnő jó gyakorlatok kutatását is célul tűzi ki, kérdőíves adatok gyűjtésével, konferenciák, szemináriumok segítségével.

2

Az összes kutatási és kísérleti eredményt a következő záró Európai konferencián fogják elterjeszteni, és elérhető lesz a STARR honlapján. www.starr-probation.org

A projekt témáinak áttekintése: Fiatalkorú elkövetők - Magyarország 1989 után, a gazdasági és társadalmi változások következtében a bűnözés mértéke drámaian megnőtt Magyarországon. Néhány év elteltével ez a drámai növekedés megállt és a bűnözés mértéke lassan csökkeni kezdett. Noha a fiatalkorú (14-18 éves) elkövetők és a születések száma visszaesett, a fiatalok korábban kezdenek el bűncselekményeket elkövetni és az elkövetés módja erőszakosabbá vált. A pártfogás 2003-as reformja óta, a szervezet vezetése, a személyre szabottabb és a hatékonyabb beavatkozások alkalmazása érdekében e korosztályt célzó egyéni és csoportos módszereket fejlesztett ki. Az egyik ilyen program az Agressziókezelő Tréning (ART), amelynek kísérleti alkalmazására, értékelésére, valamint a programmal kapcsolatos információk elterjesztésére a STARR projekt folyamán sor kerül. Kiskorú elkövetők – Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat a kiskorú elkövetőkkel folytatott munka 3 területén indított kísérleti programokat. Ezek: •

•

•

Súlyos, csoportos bűnelkövetés/bandában elkövetett bűncselekmények – a londoni utcai bandákkal foglalkozó kutatás, a beavatkozás módjai, ajánlások, a bandákkal kapcsolatban álló bűnelkövetőkkel foglalkozó munkatársak számára szemléletformáló képzés Gyűlöletből elkövetett bűncselekmények és helyreállító igazságszolgáltatás – a rasszista vagy vallási indítékból elkövetett bűncselekmények miatt elítéltekkel való munkában alkalmazható módszertani eszközök és anyagok kifejlesztése a munkatársak számára A Terrorizmus Elleni Törvény alapján elítélt, radikális elkövetők – a Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat által, a radikális elkövetőkkel folytatott munkában kifejlesztett kockázatkezelési megközelítés 12 hónapig tartó tanulmányozása

Családon belüli Erőszak – Franciaország 2009 januárjában, Mulhouse város pártfogó felügyelői szolgálatai egy, a családon belüli erőszakot elkövetőket célzó, csoportos módszert alkalmazó programot valósítottak meg. A cél a bűnismétlés kockázatának csökkentése volt a csoportban folyó beszélgetések segítségével. Ezt megelőzően, egy, szintén Mulhouse-ben működő, Accord68 nevű szervezet működtetett hasonló csoportokat. A pénzügyi források hiánya, különösen a közfinanszírozás csökkentése azonban a program leállításához vezetett. A bíróság a családon belüli erőszakot elkövetőket a pártfogó felügyelői szolgálatokhoz, illetve az említett szervezethez irányítja. A pártfogó felügyelői szolgálatok dönthetnek a felől, hogy mely elkövetők vegyenek részt a 3

csoportban, míg az Accord 68 szervezetnek nincs ilyen választási lehetősége. A módszerek, az eszközök, a célkitűzések szinte azonosak a két program esetében. A program elindítását, felépítését két forrás inspirálta: • Egy kanadai kísérleti program, amelyet a montreali Option nevű szervezet hajtott végre • Egy interjú Dr. Coutanceau-val, egy francia pszichiáterrel a családon belüli erőszakot elkövetők kezelési módjáról Kábítószerrel- és alkohollal összefüggő bűnelkövetés – Bulgária Az IGA és a bolgár Igazságügyi Minisztérium egy kísérleti programot kívánt bevezetni a pártfogó felügyelői rendszerben lévő kábítószer-használók számára. A program a korábban máshonnan átvett programokra fókuszált, ezek adaptációját vizsgálta és értékelte a programok megvalósításának folyamatát. A program minden olyan eredményt, adatot is vizsgálni kívánt, ami a bolgár büntető igazságszolgáltatási rendszerben a STARR projekt ideje alatt az ilyen programokban résztvevő elkövetőkről rendelkezésre áll. A program célja a kábítószer-és alkoholfogyasztó elkövetőkre irányuló beavatkozások alapjának megteremtése, amelyre a beavatkozások építhetők elsődlegesen a bűnismétlés, a szerhasználat előfordulása és a kábítószerrel összefüggő bűnözés csökkentésére fókuszálva. Partnerszervezetek • • • • • • • •

Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat, Egyesült Királyság, az együttműködés vezetője Nemzeti Bűnelkövető Menedzsment Szolgálat (NOMS), Egyesült Királyság Központi Igazságügyi Hivatal, Magyarország Igazságügyi Minisztérium, Franciaország Igazságügyi Minisztérium, Bulgária IGA Bűnmegelőzési Alapítvány, Bulgária Európai Pártfogó Szervezet (CEP), Hollandia Kriminológiai Intézet, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság

A projekt célkitűzései  A bizonyítottan hatékony beavatkozások azonosítása az EU országokban  A statisztikai felmérés akadályainak felmérése az EU országaiban és a sikeres gyakorlatok egységes, EU szintű megértését szolgáló módszertani keretrendszer fejlesztésére irányuló javaslat megfogalmazása  A radikalizáció, a vallási motivációjú bűnelkövetés és az utcai bandák kialakulása elleni módszerek vizsgálata, fejlesztése és kísérleti alkalmazása  A beavatkozások megértése, és az adaptálásukra, átadásukra vonatkozó eljárásnak a kialakítása, különösen a családon belüli erőszak, a fiatal elkövetők és a kábítószerrel való visszaélés vonatkozásában  A partner országokban szemináriumok szervezése a módszerek adaptálása és átadása, a munkatársak képzése érdekében  Kutatás folytatása és jelentések készítése a jó gyakorlatok modelljeiről és adaptálhatóságukról  Nemzetközi konferenciák rendezése az eredmények elterjesztése érdekében  Internetes oldal létrehozás a folyamatos EU-szintű elterjesztés érdekében 4

A projekt menete Projekt kezdete: 2008. december Szeminárium, Cambridge, Egyesült Királyság: Projekt Kutatás a „jó gyakorlatokról” Április 27-28 2010 Európai Konferencia, Cambridge, Egyesült Királyság: „Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében” Április 28-30, 2010 Szeminárium, Budapest, Magyarország: Fiatalkorú bűnelkövetők Június 21-23, 2010 Szeminárium, Párizs, Franciaország: Családon belüli erőszak November 24-26, 2010 Szeminárium, Szófia, Bulgária: Droggal és Alkohollal való visszaélés Február 2-4, 2011 Szeminárium, Szófia, Bulgária: Elkövetők foglalkoztatása, munkatársak képzése a büntető igazságszolgáltatási rendszerben Június 7-8, 2011 Európai Záró STARR Konferencia, Szófia, Bulgária: Június 8-10, 2011 Projekt vége: 2011. június 30.

STARR Projekt Vezetőség További információért: Craig Georgiou Projektmenedzser (STARR) Nemzetközi Kapcsolatok és Külső Programok Részlege I Szolgáltatásbiztosítási Csoport National Offender Management Service (NOMS) Room 3.09, 3rd Floor, Clive House, 70 Petty France, London SW1H 9EX, UK [email protected]/[email protected]

5

Konferencia Jelentés

Első nap A konferencia hivatalos megnyitója és a küldöttek üdvözlése Valentina Karaganova, főigazgató, Büntetés-végrehajtás, Bulgária Valentina köszöntötte a küldötteket a STARR konferencián. Elmagyarázta, hogy a STARR projekt egy olyan innovatív projekt, mely az EU jelentős problémáinak leküzdését tűzte ki célul maga elé, pl. hogy hogyan csökkenthető a bűnismétlés aránya. Valentine megköszönte az összes résztvevőnek, hogy eljöttek a konferenciára és háláját fejezte ki a projektpartnerek felé. Hristo Angelov, Igazságügyi Miniszterhelyettes, elmondta, hogy megtiszteltetés számára üdvözölni a küldötteket a záró STARR konferencián. Elmagyarázta, hogy Bulgária EU-s csatlakozásából adódóan a törvényhozás összehangolása sok változást eredményezett a büntetőjogban és új ítélet végrehajtási intézmények bevezetését is hozta. Mindezen új folyamatok megváltoztatták a büntetőjog általános filozófiáját az országban és segítették egy egységes pártfogói és büntetés-végrehajtási rendszer kifejlesztését. Mindez az EU-s országokkal való együttműködés pozitív tapasztalataiból következett. Elmondta, hogy a STARR projekt egy innovatív és nagyratörő projekt, melynek célja, hogy hozzájáruljon a megértés fenntartásához arról, ami működik a bűnismétlés csökkentésében: a gyakorlati és elméleti szakemberek, illetve a szakmapolitikusok összehozásával a STARR projekt a mechanizmusok változásának kezdetét és a „jó gyakorlatok” előmozdítását jelenti az Európai országokban. Ezen projekt résztvevőiként képesek voltunk több programot kiértékelni és javítani a bolgár pártfogó szolgálat munkáján. Ezen keretek közt azokra a rehabilitációs programoknak az átvételére koncentráltunk, melyek kábítószer használókra, fiatal elkövetőkre és családon belüli erőszakot elkövetőkre vonatkoztak. Angelov úr elmagyarázta, hogy a projekt az EU-s országok közti együttműködés erősítéséről szól, és kiemelte, hogy ez a bűnismétlés csökkentésére vonatkozó munkájuknak csak a kezdetét jelenti. A főigazgató, Mitko Dimitrov biztos úr megköszönte mindenkinek a részvételt. Kifejtette, hogy a bűnismétlés csökkentésére irányuló projekt 2009től 2011-ig tartott az EU-s tagállamokban. A partnerek többek közt a NOMS, a Cambridge-i Kriminológiai Intézet, a londoni Probation Trust, a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának Pártfogó Felügyeleti Osztálya, a franciaországi Ministiere de la Justice at des Libertes, a bolgár Ministry of Justice, a bolgár Crime Prevention Fund (Bűnmegelőző alap), az IGA, és a holland CEP. Elmondta, hogy a projekt a fiatalkorú elkövetőket, a szervezett utcai bandákat, a családon belüli erőszakot, az alkohol és droghasználatot, illetve a nemi vagy etnikai alapú bűncselekményeket célozta meg. Dimitrov úr elmondta, hogy a konferencián jelen lévő szakértők, gyakorlati szakemberek és kutatók sok országot képviselnek és hogy a börtönparancsnokok, a vezetőség és akadémikusok 6

azt garantálják, hogy a kutatás magas színvonalú lesz, és lehetőség lesz különböző emberekkel találkozni. Előszó Stuart Peters, Első beosztott, Brit Nagykövetség, Szófia Stuart Peters üdvözölte a küldötteket és elmondta, hogy amikor Bulgáriába jött, nem volt tudatában annak, hogy a pártfogás ilyen fontos szerepet játszik majd a Bulgáriában töltött idejében. Elmondta, hogy a munka, ami itt zajlott, mindig is magas színvonalú volt és öröm volt együtt dolgozni a bolgár és Egyesült Királyságbeli hivatalnokokkal. Tanúja volt, ahogy remek munkakapcsolatok épültek ki, és ahogy a bolgár pártfogás javára vált az Egyesült Királysággal való együttműködés. Úgy találta, hogy a pártfogás fontos része a büntetés-végrehajtási rendszernek és potenciálisan nagy változást hozhat a társadalomban. A pártfogás sokat változott Bulgáriában és sokan, nagyon keményen dolgoztak azért, hogy ez sikeres legyen és ennek a sikernek az egyik fokmérője az, hogy négy intézet is ellátogatott Bulgáriába, hogy tanuljanak a tapasztalataikból. A másik mérőfok az, hogy az ítéletek több mind felébe már belefoglalják a pártfogó felügyeletet. Az EU keretszerkezetet kínál a több oldali munkákhoz, mely igazi változást hozhat Európában: a lehetőség, hogy eszmét cseréljünk, kulcsfontosságú. A STARR projekt azáltal, hogy hozzájárult a „jó gyakorlatok” megértésének elterjesztéséhez, sikeres volt ebben, és abban is segített, hogy EU-szerte kapcsolatrendszerek épüljenek ki. Elmondta, reméli, hogy a résztvevők hasznosnak találják majd a konferenciát.

Bevezetés a STARR-ba Craig Georgiou, Projektmenedzser, STARR Craig üdvözölte a küldötteket és megköszönte a házigazdáknak, amiért lehetővé tették, hogy ezt a konferenciát, melynek célja, hogy elterjesszék ezen izgalmas projekt eredményeit, Szófiában tartsák meg. Craig elmondta, hogy nehézségei voltak a „STARR Pártfogás” névvel, mivel a börtön szolgálatból érkezett, de aztán rájött, hogy ez nem számít, mivel ami számít, azok a „jó gyakorlatok” – mindegy, hogy őrizetben vagy a közösségben. A környezet lehet, hogy eltér, de ami fontos az az, hogy mi működik. Craig elmagyarázta, hogy a STARR-nak hét partnerszervezete van öt országban. Az Egyesült Királyságban három partner van: NOMS, London Probation Trust és a Cambridge-i Kriminológiai Intézet. Elmondta, hogy a projekt kapcsolatban volt majdnem az összes EU tagállammal és Argentína is jelezte érdeklődését, ami fontos, mivel ez azt jelzi, hogy az emberek figyelik, mit csinálunk. A STARR arról szól, hogyan csökkenthető a bűnismétlés: ez egy európai projekt, amit az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága finanszíroz, és amire 1.5 millió eurót ítélt oda. A projekt a hónap végén ér véget. A STARR projekt azért jött létre, mivel nem volt egy EU-szerte elterjedt kép a „jó gyakorlatokról”, viszont volt vágy a beavatkozások átvihetőségének és alkalmazhatóságának megértésére, és arra, hogy tanuljunk arról, milyen lépéseket tettek a bűnismétlés EU-szerte. Craig elmondta, melyek az EU egyes céljai: csökkenteni a bűncselekmények számát, megvédeni a közösségeket, értékeket előállítani a tőkéből, illetve a törekedni arra, hogy csökkentsük a börtönnépességet és az eredményesebb közösségi 7

büntetésekkel helyettesítsük a börtönbüntetéseket, és így próbáljuk a közösségben tartani az elkövetőket. A projektnek három fő célja: • Magyarországon fiatal, 16 és 25 év közötti elkövetők vesznek részt egy agresszióhelyettesítő kísérleti terápiában. Egy szemináriumot tartottak a fiatalkorú elkövetőkről és lefolytattak egy fókusz csoportot, az ART trénerek értékelésére. • Franciaországban a családon belüli erőszakra fókuszáltak és egy kísérletet is lefolytattak a témában. Egy szemináriumot tartottak és kiértékelték a kísérletet. • Bulgária a droggal és alkohollal, kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozott, mely téma kiterjedt a beavatkozások alkalmazhatóságára és átvihetőségére. Ez főleg akkor fontos, ha a programot, amit értékeltek, más környezetben alkalmazzák. Egy szemináriumot is tartottak a témában. Van még három kísérlet, amit a London Probation Trust végez: • súlyos, csoportos bűnelkövetés: ez egy olyan oktatási program, amit a kenti Egyetem jelentésére alapoztak. Craig elmondta, hogy ez a munka kifejezetten Londonra fókuszált, ezért át kell gondolni, hogy a program átvihető-e máshová is. • Jóvátételi Igazságszolgáltatás: ezt az LPT végezte el és bevonta a rasszista, illetve vallási indítékú bűnözés áldozatait is. Emellett két egynapos képzést tartottak, ami ki lett értékelve. • A Terrorizmus Elleni Törvény alapján elítélt elkövetők: ez a tanulmány arra irányult, hogy megértsük a módszereket, amiket az LPT kifejlesztett, és amik elérhetők a „jó gyakorlatok” megértéséhez. Craig elmagyarázta, hogy a STARR olyan kutatást is tartalmaz, mely összefoglalja a legjobb gyakorlatot a módszeres felülvizsgálat és kérdőívek segítségével. A projekt összes részének eredményeit szemináriumokon keresztül terjesztette el az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Franciaországban, illetve konferenciákon Cambridge-ben és Bulgáriában. Van egy honlap is, amelyről a prezentációk és konferenciajelentések elérhetők. A Kriminológiai Intézet folyóiratokat és tanulmányokat is kiadott. Craig azzal zárta előadását, hogy mindenkinek megköszönte, aki részt vett a projektben az Egyesült Királyságban. Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében? Nemzetközi eredmények és értékelés Friedrich LöseProfesszor, Kriminológiai Intézet, Cambridge Friedrich elmondta, hogy be fog mutatni egy széles keretrendszert, hogy felvázolja a konferencia hátterét. Friedrich azzal kezdte, hogy elmesélte egy elkövető esettanulmányát, akit nemi erőszak miatt 80 év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és aki részt vett egy szexuális bűncselekményt elkövetőknek szóló programban. Az elkövető jól haladt, majd javasolták a szabadlábra bocsátását. Pár nappal a szabadlábra bocsátása után egy hasonló bűncselekményt követett el, de ezúttal meg is ölte az áldozatát. Ez akkor történt, amikor a parlamentben az új büntetőjogról vitáztak. Friedrich elmagyarázta, hogy a német parlament felkérte, szolgáltasson bizonyítékokat, hogy a kormánydöntést tudjon arról, mit tegyen. Friedrich elmondta, hogy tudja, hogy a hozzájárulásának hatása volt a törvényhozásra és ez mutatja, 8

hogy az arra vonatkozó bizonyítékok, hogy mi a „jó gyakorlat” hatással lehetnek a törvényhozásra és ezért is van szükség szilárd bizonyítékokra. A bizonyítékok segítenek a populizmus és trendek visszaszorításában és engedik, hogy a „jó gyakorlatot” alkalmazzák. Elmondta, hogy a negatív eredmények csökkenthetők és a döntéshozatal így a gyakorlatban megsegíthető. Elmondta, hogy a szilárd bizonyíték növelheti az egyetértést és hosszú távú tudásbázist képezhet. Végezetül elmondta, hogy a bizonyítékalapú kutatás hozzájárulhat a nemzetközi kicserélődéshez és egy közös nyelv megtalálásához. Friedrich egy rövid áttekintést adott a „jó gyakorlat” mozgalomról, elmagyarázva, hogy a rehabilitációval kapcsolatban az 1960-as és 1970-es években optimizmus volt a jellemző, egészen Martinson 1974-es cikkéig, amely a „semmi sem működik” szemlélethez vezetett (bár Friedrich kiemelte, hogy Martinson sosem mondta, hogy „semmi sem működik”). Majd, az értékelések és a rendszeres felülvizsgálatok által az 1990-es évek rehabilitációja újra erőre kapott. Ez azt jelenti, hogy elmozdulás volt a „semmi sem működik” felől a „mi működik” felé. Elmagyarázta, hogy az első fázis az elkövetői behaviorista programok működését alátámasztó általános bizonyítékokról szólt. A második fázis az összes programot szemlélte és azt, hogy milyen elkövetőkkel dolgoztak és a programok széleskörű elindítását eredményezte. Friedrich elmondta, hogy még most is nagy hangsúlyt fektetnek a rehabilitáció szerepére és célzott az Egyesült Királyság koalíciós kormányának Zöld Könyvére a Körforgás megtöréséről. Friedrich elmondta, hogy az értékelés vitatható lehet bizonyos országokban, de nem kéne, hogy így legyen, mivel az értékelés a beavatkozások objektív és módszeres kutatásáról szól. Elmondta, hogy az értékelés egy orvosi modellre alapoz, mivel ennek a területnek hosszú időre visszamenőleges tapasztalata van a szilárd bizonyítékok előállításában, emellett egységes nyelvezettel és módszertannal rendelkezik. Az értékelés arra törekszik, hogy ok-okozati kapcsolatot állapítsanak meg a beavatkozás és az eredmény közt. Ez azt jelenti, hogy az ok és okozat közt kapcsolatnak kell lennie; előidejűségnek kell lennie és nem létezhet másik, kézenfekvő alternatív értelmezés. Vannak bizonyos problémák, amikkel akkor szembesülnek, amikor az értékelést készítik, például a minta méretével összefüggő statisztikai érvényesség vizsgálata, stb. De ez arról szól, mennyire tudunk általánosítani az eredményekből, mennyire jól írják le a részletek a beavatkozást. Az értékelésnek különféle típusai vannak: a véletlenszerűen ellenőrzött vizsgálatot tartják a tervezés mértékadójának: ez a módszer véletlenszerű mintavételt alkalmaz, egy illeszkedő kontrol csoporttal. Más tervezetekben kvázi kísérletek, megszakított idősorozatok vannak, amiket a Maryland Skálán lehet rangsorolni. Friedrich elmondta, hogy jobban kedveli a nem randomizált, hosszú utánkövetésű változatot, a véletlenszerű, rövid utánkövetési tervezetekhez képest, ezért mérlegelni kell mindkét módszer előnyeit és hátrányait. Kiemelte, hogy hangsúlyt kell helyezni a belső érvényességre. Elmondta, hogy nem támaszkodhatunk egyetlen vizsgálatra, mert ugyanazt a programot máskor is be lehet vezetni, más-más eredménnyel, ezért megismételhető tanulmányokat kell végezni – ez bel lett vezetve és most több száz vizsgálat folyik szerte a világban. Friedrich bemutatott pár módszeres felülvizsgálatot, melyek mind pozitív eredményt hoztak az általános és erőszakos elkövetők kezelésében. A szexuális bűnözők kezelésének tekintetében nagyobb volt a 9

változatosság a hatáserősség mértéke közt a különböző módszeres felülvizsgálatokban, ami abból származik, hogy a vizsgálatok kisebbek voltak és nagyobb változatosságot mutattak az eredeti vizsgálatokhoz képest. Összesítve a felülvizsgálatok azt mutatják, hogy az elkövetői viselkedésre vonatkozó programok 20%-kal csökkentik az elkövetést. Elmondta, hogy a hosszú-távú elkövetők sokba kerülnek a társadalomnak, és ha összehasonlítjuk ezt az orvosi beavatkozásokkal, akkor azt láthatjuk, hogy az elkövetői viselkedésre vonatkozó programok hasonló eredményeket hoznak, mint az aszpirin vagy a dohányzás megtiltása a nyilvános helyeken. Friedrich számba vett pár programot, amelyeknek jól megismételhető eredményei vannak. Elmondta, hogy ismétlődő bizonyítékok vannak arra, hogy a terápiás közösségek, mint például a rendszeres terápiáknak vagy a milieu terápiának pozitív hatásai vannak. Kevésbé hatékony eredmények következnek azokból a beavatkozásokból, amelyek az oktatásra és képzésre, a szakmai képzésre és alkalmazhatóságra (vagyis a munkavállalást eredményező tényezőkre), jóvátételi igazságszolgáltatásra és pszicho farmakológiai kezelésekre koncentrálnak. Más beavatkozások is vannak, amelyeknek nincs akkora hatásuk, mint a hagyományos esettanulmányok vagy a tanácsadás. Elmondta, hogy több tanulmányra van szükségünk a börtön munkáról, mivel ugyan zajlott némi munka a témában, de szigorúbban kell ezt elvégezni. Hozzáfűzte, hogy pusztán a szankciók nem működnek és ezt közvetíteni kell a kormányok felé is. Ezután Friedrich áttért a „kockázatok, igények és fogékonyság” (RNR – risk, needs and responsivity) alapelvre, amely a bizonyítékokra lapoz. Az elv szerint a programoknak az elkövetők kockázatára kell építenie, meg kell birkóznia az igényeikkel és oly módon kell tanítania őket, amely megfelel az intelligenciájuknak és tanulási módszerüknek. Ha egy program megfelel ezeknek az elveknek, akkor az eredmények elérhetők. Amennyiben semmilyen elv sincs használva, akkor negatív eredmények születhetnek. Ezt a megközelítést a program módszeres kifejlesztésén és a börtön és pártfogás integrációjának akkreditációján keresztül lehet elérni. Friedrich kihangsúlyozta, hogy az RNR nem volt a „jó gyakorlat” egyetlen szempontja, de mindig is világos modell volt a változásokhoz és végigkísérte a programok akkreditációját. Friedrich ezek után felsorolt pár adatot az akkreditált programok visszavonásáról, felölelve pár problémát, melyek közé tartozott az értékelés elmaradása. Ám voltak pozitív ténymegállapítások is az akkreditált programok közt, illetve pár közvetett adat is, amely lényeges lehet – például az adatok a bűnismétlés arányáról, összehasonlítva az előre jelzett bűnismétlési aránnyal javuló tendenciát mutattak, bár ezek nem foglalják magukba azokat, akik nem fejezték be a programot. Általánosságban, Angliában és Walesben 11%-kal javult a bűnismétlés aránya: erre sok magyarázat van, amelyek közül egy a bűnismétlés megakadályozását megcélzó programok széleskörű elterjedése. Meg lehet figyelni a bűnismétlés csökkenését azoknál az elítélteknél, akik hosszú letöltendő büntetést kaptak, de nem azoknál, akik rövidet: a magyarázat megint csak az lehet, hogy a programokat a hosszú letöltendő szabadságvesztéses büntetésüket töltő elítélteknek vezették be, míg a rövidebb büntetésüket töltők sokszor nem jutnak hozzá ezekhez a programokhoz. 10

Friedrich ezek után megvizsgálta az RNR-re vonatkozó egyes kritikákat, de hozzáfűzte, hogy ezek a felvetések nem mindig helyesek. Elmagyarázta, hogy a „jó élet modell” 9 emberi értékből áll, melyek olyanok, mint az igények, bár gyakran nem így vannak meghatározva. Elmondta, hogy Tony Ward szerint ezeket az értékeket támogatni kéne. Ezzel Friedrich is egyetértett, de kiemelte, hogy arra nincs bizonyíték, hogy ezek a programok működnek-e. Elmondta, hogy a „jó élet modell” az erősségekre koncentrál, ami jó, és hogy a védelmező tényezőket elő kell segíteni, bár emiatt nem szükséges a modell alkalmazása. Friedrich elmondta, hogy felmerült az igény egy új dezisztencia paradigmára és ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ő maga is végzett kutatásokat erről és hajlik e felé az ötlet felé, de fontos kihangsúlyozni, hogy ez a minta csak a kölcsönösségre fókuszál, az okozati viszony helyett. Hozzáfűzte, hogy sok akadály áll a dezisztencia előtt és ezeket is figyelembe kell venni. Kihangsúlyozta, hogy sem a „jó gyakorlatokat”, sem a dezisztenciát nem lehet tudományfilozófiai szempontból paradigmának nevezni. Ezen felül a paradigmaváltásnál fennáll a veszély, hogy nem a felhalmozott bizonyítékokra és a kutatásokra építünk. Ehelyett Friedrich azt javasolta, hogy azokra a tényezőkre kell koncentrálnunk, amelyek fontosak különféle programokban és különféle helyszíneken. Szerinte nincs egy mérvadó mérce és emlékeznünk kell arra, hogy a program csak egy forrása a különféle következményeknek. Friedrich ezek után bemutatott pár adatot a módszeres felülvizsgálatokból, melyek bizonyítják, hogy a tanulmányoknak különféle eredményei lehetnek. A faktorok, melyek ezeket a nagy eltéréseket okozhatják, többek közt a következők: • A kontrol feltételek összefüggése, pl. a büntető jogrendszer amúgy is jól teljesít, ezért a programnak kisebb hatása van; • Az értékelési szerkezet minősége megváltozhat; • Az utánkövetési szakasz hosszának lehet hatása az eredmény nagyságára; • Kemény/hivatalos eredmények vs. pszichometria; • Kicsi vs. nagy minták; • Magas vs. alacsony kockázatú elkövetők, pl. bizonyos elkövetők olyan alacsony kockázatot jelentenek, hogy nem lehetséges ezt tovább csökkenteni. Friedrich felbecsülte az eredmények változatosságénak okait. A variációk nagy része az értékelési módszeren, az elkövetői jellemzőkön, a társadalmi környezeten és más tényezőkön is múlik. Elmondta, hogy a „jó gyakorlatok” túlmennek egy egyszerű program tartalmán, így Friedrich ajánl egy harmadik fázist, melyhez majd később visszatérünk. Ezek után felsorolta az értékelés hiányának okait és sokat meg is cáfolt. Például elmondta, hogy a kreatív megközelítés nem rossz, de csökkenteni kell a bűnismétlést. Elmondta, hogy vannak, akik egyesítik a módszeres értékelést menedzserizmussal és a felülről-lefelé megközelítéssel, de nem erről van szó – elmozdulás figyelhető meg az alulról-felfelé döntéshozatal és a helyi jelleg felé és ezt magába kell, hogy foglalja a jó értékelés váza. Azt is elmondta, hogy az értékelésnek mindig magába kell foglalnia mennyiségi és minőségi módszereket is. Hozzátette, hogy Európában ellenállás van az angol és amerikai megközelítéssel szemben, de ez nem megfelelő hozzáállás, mivel ez 11

helytálló tudományos értékelés. Elmondta, hogy ezek közül sok érthető ok, de nem segítenek a megértés elősegítésében – elmondta, hogy a nemzetközi együttműködésnek javulnia kell. Friedrich azt is elmondta, hogy több figyelmet kell fordítani a nemzetközi eltérésekre a büntetőjogban. Példaként hozta fel a magas börtönnépességet, amely a bűnözéstől és a terrorizmustól való félelemből ered, és dicsérte az Egyesült Királyság kormányának azon törekvését, hogy csökkenteni szándékozik ezt. Elmagyarázta, hogy a bebörtönzési arányok sokban eltérnek a hasonló országokban és ennek nincs köze a bűnözési arányhoz, inkább a politikai döntéshozatalhoz, vagyis a médiához és a politikai hajtóerőkhöz. Friedrich elmondta, hogy nem a szabadságvesztés ellen érvelt, hanem azt állította, hogy ez egy drága eljárás. Elmesélte, hogy növekedés volt a börtönnépességben, de egyes országokban csökkenés figyelhető meg és ez bizonyítja, hogy a javított rehabilitáción keresztül elérhető változás. Több folyamatértékelésre van szükség, például nem tudjuk, hogy mi a különbség a gördülő és a fix programok közt, illetve nem tudjuk, hogy hogyan hatnak a kézikönyvek, és hogy vajon mindig szükségesek-e. Több hangsúlyt kell helyezni a kapcsolati problémákra (ennek szerinte köze van a „jó élet modellhez”). Elmondta, hogy a programok gyakran alapoznak technikákra, de a kapcsolatok a fontosak, mivel van összefüggés a pozitív eljárás eredményei és a munkatársak kapcsolati képességei közt. Elmondta, hogy több egyénre szabásra és megkülönböztetésre van szükség, mert szerinte a programoknak nem szabad az „egy méret mindenkinek” megközelítést alkalmazniuk. Elmagyarázta, hogy a RNR csak részben egyéniesített. Javasolta, hogy a standardizált programok erősségeit meg kell őrizni, de több flexibilitást is beléjük kell foglalni a specifikus alcsoportok részére. Elmondta, hogy kell, hogy legyenek programok olyan elkövetőknek, akiket gyakran kizárnak, például műveltségi problémák vagy pszichopatának való diagnosztizáltságuk okán. Elmondta, hogy több kapcsolatnak kell lennie a programok és az intézményes környezet közt. Számba kell vennünk az intézményi tényezőket és azt, hogy hogyan hatnak a programok hatékonyságára. Kapcsolódás van a dezisztencia kutatásokhoz, így kapcsolatot kell létesíteni a védelmező tényezőkkel, de ennek összefüggésben kell lennie a témában zajló kutatások alap eredményeivel. Elmondta, hogy olyan gyakorlati kutatást kell végezni a dezisztenciáról, mely a szilárd érzelmi kapcsolatokra koncentrál egy adott személyre vonatkozóan. Inkább egy olyan megközelítés szükséges, mely a rendszer felöl vizsgál, mintsem egy rakéta felfogás, mivel tudjuk, hogy az elkövetőknek sokféle problémája van, amelyet meg kell oldani. Ez mind összefüggésben van a bűnismétlés csökkentéséhez vezető 7 ösvénnyel. Elmondta, hogy szükség van egy összetettebb megközelítésre az értékeléshez és megint csak lehetséges tanulnunk az orvosi vizsgálatokból, valamint a demó projektekhez képest jobban ellenőrzött eredményértékelésre van szükség: a különböző programokat kell összehasonlítanunk, nem pedig a programot a program hiányával. Végül Friedrich elmondta, hogy rendszeresebb meta-analízisre van szükségünk és arra, hogy előmozdítsuk a legjobb bizonyítékokat, mint például a Campbell együttműködésben.

12

Európai Bizonyítékok a Bűnismétlés Csökkentésére: Fiatalkorúak Bűnözése, Droghasználat és Családon belüli Erőszak Johann Koehler, Tudományos Segédmunkatárs, Kriminológiai Intézet, Cambridge Johann azzal kezdte, hogy elmondta, hogy a Kriminológiai Intézet munkájából fog adatokat bemutatni, mely kutatás során a bűnismétlés csökkentésére vonatkozó bizonyítékokat vizsgálva Európában kutatták a „jó gyakorlatokat”. A jelenlegi gyakorlatot is megvizsgálták kérdőívek segítségével, felmérve, hogy mennyire közelítik meg, vagy mennyire vannak távol a legjobb gyakorlatoktól. Azt is meg szándékoznak nézni, hogy hogyan lehet elmozdulni a jelenlegi gyakorlattól a legjobb gyakorlat irányába. Johann arra is épített, amit már Friedrich felvázolt, de hozzátette, hogy meglepően keveset tudunk az európai összefüggésekről. Csak egy módszeres felülvizsgálat lett korábban elvégezve, de ennek voltak korlátai, például az, hogy különféle programokat vizsgált és magába foglalt csoportközi és csoporton belüli tervezeteket is. A felülvizsgálat azzal zárult le, hogy a programok működnek, de ki kell dolgozni, hogy mi működik kinek az esetében és milyen körülmények között. A Kriminológiai Intézet csapata három módszeres felülvizsgálatot végzett, melyek a fiatalkorú elkövetők rehabilitációs programjaira, a droghasználatra irányuló programokra és a családon belüli erőszak elkövetőinek programjaira koncentráltak. Johann elmondta, hogy a három adathalmaz minősége és mennyisége jelentősen eltért. Johann hozzátette, hogy olyan értékeléseket akartak találni, amelyeket már elvégeztek Európában, országra és nyelvre való tekintet nélkül, legyen az akár publikált vagy nem publikált anyag. Olyan adatokat kerestek, melyek magukba foglalták a bűnismétlési adatokat, melyek lehetővé tették, hogy a csoport kiszámítsa a hatáserősséget. A csoport azt akarta megtalálni, hogy milyen eredményt ért el egy program ahhoz képest, ha egyáltalán nem lett volna program és emiatt az összehasonlítási szerkezet is fontos. Johann leírta a kutatási folyamatot, mely magába foglalt eadatbázisokat, korábbi felülvizsgálatokat és kormányzati dokumentumokat. A csoport biztos benne, hogy az összes létező értékelést megtalálták. Fiatalkorú Elkövetők Programjai A fiatalkorú elkövetők programjaihoz először 26.989 cikket találtak és ezt lefaragták 14.000 kutatásra. Ezek után kivonatokat olvastak, hogy megállapítsák, vajon eleget tesznek-e a kritériumoknak és ez által a szám lecsökkent 88-ra, amit végül tovább csökkentettek 21 tanulmányra. Különböző programok keveréke állt elő, különféle fókuszokkal, mint például a kognitívbehaviourizmus vagy dezisztencia. Johann elmagyarázott a küldötteknek egy fasor-ábrát, amely megmutatta minden egyes minta hatáserősségét. A hatáserősségben nagy variáció mutatkozott, de ami fontos volt, az az, hogy a véletlenszerű hatáserősség pozitív volt-e. Johann kiemelte, hogy a programok jelentős részének negatív hatáserőssége volt. Johann abból a feltevésből indult ki, hogy az emberek 50% újra elkövet bűncselekményt és kiemelte, hogy 15%-os javulás figyelhető meg ezen a téren, a „kiképzőtáborok” (bootcamp) kivételével. Ezek után rátért az RNR elvre. Azok közül a programok közül, melyek nagyban igazodtak az RNR elvhez, a hatáserősség pozitív volt. Azok, melyek kevésbé igazodtak az elvhez a bűnismétlés aránya magasabb volt. A nagyobb minták általában 13

kisebb hatáserősséghez vezettek. Az eljárás beállításai a hatáserősségre is hatással vannak, például egy, a közösségen belül zajló beavatkozás nagyobb hatáserősséggel szokott járni. A hosszú nyomon követési időszak szintén hatással van a hatáserősségre: a 12 hónapnál rövidebb nyomon követési időszak esetén a hatáserősség nagyobb, mint a 12 hónapnál hosszú nyomon követési időszak esetében. Ez arra enged következtetni, hogy a programok hatása idővel csökken. Johann elmondta, hogy a bűnismétlés csökkenésének átlaga 8% volt, de az eltérés jelentős. Kiemelte, hogy a kognitív-behaviorista programok jobbak, mint a többi típus. Kábítószer-használó Elkövetők Kezelő Programjai Johann elmagyarázta, hogyan találták meg a kábítószer használói programokat: kezdetben 37.473-at találtak, melyet végül 13-ra faragtak le. Észrevették, hogy a tanulmányok nagy része inkább orvosi folyóiratokban jelent meg, mintsem igazságszolgáltatási folyóiratokban. Emellett a tanulmányok a programot végigcsinálókat inkább a kimaradókkal hasonlították össze, mintsem egy kontrol csoporttal. Ezáltal nem tudták belefoglalni a kontrol csoport nélküli vizsgálatokat. A tanulmányozott vizsgálatok újabb keletűek voltak és főként az Egyesült Királyságban zajlottak. Összehasonlították a metadone-t vagy naltrexone-t, stb. helyettesítőként használó programokat, a gyógyszer vizsgálatokat és felügyeleti programokat, ugyan az utóbbi két változatból kevesebb volt. A kognitív-behaviorista programok teljesen kimaradtak az adatállományból, ami érdekes, mivel a CBT programok alkotják a gyakorlatban alkalmazottak jelentős részét. Johann az eredményeket egy fasor ábrán mutatta be és mindegyik tanulmány pozitív eredményt mutatott. Johann elmondta, hogy a helyettesítő programok nagyon sikeresnek mutatkoztak. Hasonló eredményre jutottak a mintanagyságra vonatkoztatva, például a kisebb mintanagyság nagyobb hatáserősséget hozott. Az önkéntes kezelés sokkal eredményesebb volt, mint a kötelező, ami azzal magyarázható, hogy az önkéntesen jelentkező ember már motivált. Johann elmondta, hogy az utánkövetési időszak fontos moderátor volt. A kábítószer-használók programjai összességében a bűnismétlést 19%-kal csökkenti. De Johann azt is hozzátette, hogy azt is észben kell tartanunk, hogy az emberek egyébként is hajlamosak abbahagyni a bűnözést, ha már úgy döntöttek, hogy kezelésre mennek, vagyis ha a csökkenés kisebb, mint általában, akkor a program valójában negatív eredményt hozott. Családon belüli Erőszakot Elkövetők Programjai A 10.000 találatot leszűkítették 11-re, de ehhez a keresési kritériumok szigorából engedniük kellett, mivel kevés volt az összehasonlítható csoport. Ismételten a programok nagy része az utóbbi évtizedből származott, ami nem meglepő, hiszen a családon belüli erőszak csak az utóbbi időkben lett büntetőjogi kategória. Elmondta, hogy a különböző országok képviseltettsége ígéretesnek tűnik. Johann elmagyarázta, hogy az összes program a CBT és a pszichodinamikus / pszichoedukációs technikák kombinációját használja és kifejtette, hogy a CBT arra a feltételezésre alapul, hogy minden viselkedés tanult, vagyis el is felejthető. Másrészről, a pszichodinamikus megközelítés 14

arra az elméletre épít, hogy az elfojtott viselkedési formák a felszínre törnek, és a betegek legyőzhetik ezt a konfliktust. Egyik vizsgálatnál sem volt 12 hónapnál hosszabb nyomon követési időszak, ami érdekes, mivel tudjuk, hogy az emberek nem azonnal az után ismétlik meg a bűncselekményeket, hogy elítélték őket, vagyis figyelmen kívül hagyjuk azt az időszakot, amikor a legvalószínűbb, hogy a bűnismétlés megtörténik. A családon belüli erőszak egyedülálló abban, hogy szükség van hivatalos jelentésekre, self-reportokra és áldozati jelentésekre. Úgy találták, hogy az erőszak idővel csökken, de a 11 tanulmányból csak 1 használt összehasonlító csoportot (az sem volt összehasonlítható), így nem tudni pontosan, mennyire hatékonyak ezek a programok. Zárszóként azt mondta, hogy a fiataloknak szóló rehabilitációs programok hatásosnak tűnnek, de meg kell fejtenünk, mi működik igazán jól. Elmondta, hogy azok a CBT programok, melyek igazodnak az RNR-hez ígéretes eredményeket hoztak. A kábítószer használókra vonatkozó programok sikeresek lehetnek, de a tudásunk a gyógyszeripari tanulmányokra korlátozódik és hasznos lenne tudni a CBT szerepét. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos programok esetében jobban meg kell ismernünk a szerkezetüket és ez aláássa azt a bizonyosságot, mely szerint hatékonyak. Elmondta, hogy arra kell törekednünk, hogy összehasonlítható kontrol csoportokkal dolgozó tanulmányokra van szükség. STARR Családon Belüli Erőszak Kísérleti Tanulmány és Eredmények David Gorecki és Ludovic Fossey David azzal kezdte, hogy a Francia Igazságügyi Minisztérium felelt egy olyan kutatás lefolytatásáért, mely egy olyan pártfogói programot értékelt, melyet a családon belüli erőszak elkövetőinek bűnismétlésének leküzdésére terveztek. A büntetés-végrehajtási adminisztráció talált egy pártfogói programot, mely innovatív és eredeti volt olyan szempontból, hogy olyan módszereket és eszközöket használt, melyek a többi szolgáltatáshoz képest eredetiek voltak. A program családon belüli erőszak elkövetőinek csoportjaiból állt. A programot Mulhouse-ban, egy apró Franciaországi városban folytatták le. Ez a program része a büntetés-végrehajtási adminisztráció programjának. A pártfogó szolgálat folytatta le ezt a programot 2007-ben, mely a bűnismétlés csökkentésére törekedett. A cél az volt, hogy tematikus megbeszéléseken keresztül szólítsa meg az erőszak problémáját. A programot „A családon belüli erőszakról szóló PPR”-nek hívják. Ludovic áttekintést adott a jogi rendszerről: Franciaországban gyakori a felfüggesztett börtönbüntetés, melyet akkor rónak ki, ha az elkövető elfogadja a feltételeket. A börtönbüntetést 1-3 évre függesztik fel és amennyiben az elkövető nem teljesíti a feltételeket, akkor a börtönbüntetés újra érvénybe léptethető. Ezek gyakran alkalmazott ítéletek, főleg a családon belüli erőszakos ügyekben, mivel a bíróság az ítélettel összefüggő kezelést róhat ki. Ludovic két esetett mutatott be, melyek közül az elsőben a bíró ítéletet mond és az Accord 68 dolgozik az elkövetővel. A második esetben a pártfogó szolgálat átveszi az elkövetőt és eldönti, hogy az elkövető egy munkacsoportba vagy PPR csoportba kerül-e. Az a különbség, hogy az első esetben a bíróság dönti el, hogy az elkövető bekerül-e, míg a második esetben a pártfogó szolgálat. Mindkét esetben a bíró felel az ítéletért és közbeléphet, amennyiben az elkövető nem teljesíti a feltételeket. 15

David elmagyarázta, hogy 3 csoportot vezetett a pártfogó szolgálat, 4-et pedig az Accord 68. Egy csoportot nem értékeltek, mert csak nemrég ért véget. A programot a kanadai Option Montréal egyesület ihlette. Ez az egyesület 1985 óra dolgozik családon belüli erőszakot elkövetőkkel. Ebből a programból tanulták meg, milyen módszereket és eszközöket használtak, amikor családon belüli erőszakot elkövetőkkel dolgoztak, majd áthelyezték egy másik kulturális kontextusba. A program a módszeres és pszichodinamikus megközelítést kombinálta. Az eszközöket a franciaországi pszicho terapeuta, Dr. Countanceau jelentése alapján fejlesztették ki. A csoportok nem voltak se terápiásak voltak, sem orvosiak – a céljuk inkább a kezelés igényének megteremtése volt. Háromhetenként hét ülést tartanak, körülbelül 10 órán keresztül. Mielőtt a csoportok elindulnának, négyszemközti megbeszéléseket tartanak, hogy meggyőződjenek az ember alkalmasságáról. Mindegyik ülés egy meghatározott témáról szól. A csoportok célja, hogy a résztvevők felismerjék tetteiket, felelősségüket és hogy hogyan tudják a jövőben elkerülni az erőszakos cselekményeket. Két rendőrtiszt és egy pszichológus van jelen, aki nem mindig avatkozik közbe. A csoportban nincs szexuális bűnöző, illetve krónikus patológiai problémákkal küzdő elkövető. Az elkövetőknek bűntudatott kell érezniük a tetteikért és minimális szinten érteniük kell a nyelvet. Az áldozatok nincsenek közvetlenül bevonva, de az egyik ülésen szó van róluk. Használtak olyan videót, amin egy áldozat kifejti milyen hatással volt rá a sérelem, de mivel sok elkövetőnek narcisztikus a személyisége, az áldozatról szóló videónak nem volt nagy hatása, ezért inkább olyasvalakit használtak, aki az áldozat meghatalmazottjaként szerepel. Egy pszichológus nyomon követi a pártfogó szolgálatot azáltal, hogy részt vesz az üléseken, kiválasztja a csoportot, kidolgozza az ülések összetételét és megvitatja az üléseket, vagyis felelős a pártfogó felügyelők képzéséért. Az Accord 68-nak nagyon hasonló elképzelés szerint működik, mint a pártfogó szolgálat és a célja is hasonló. Egy pszichológus és egy szociális munkás van jelen. Mindig egy férfi és egy nő vezeti a programot és megbizonyosodnak róla, hogy ne szakítsák félbe egymást, hogy példát mutassanak. Ludovic elmondta, hogy ez a két kísérlet „jó gyakorlatokat” próbált azonosítani, hogy beépítse más programokba. A munkamódszereket és a gyakorlatot ki lehetne emelni és használni egész Franciaországban. A STARR projekthez hasonlóan próbálták kidolgozni ezeket a módszereket, hogy alkalmazhatók legyenek az EU egész területén. Ludovic elmondta, hogy akadtak nehézségeik a program hatékonyságának mérésében és be voltak határolva mind az idő, mind a költségvetés szempontjából. Ezeket a nehézségeket a kanadai kollégák is jelezték. Mégis, sikerült némi statisztikai és minőségi elemzést is felmutatni. Ludovic bemutatott a korra vonatkozó adatokat: a résztvevők többsége 20 és 50 év közötti volt, 83%-uk francia és 31%-uk született más országban. Ez felveti a kulturális különbségek kérdését, melyek sarkalhatják az ilyen viselkedést. A résztvevők nagy részének drog és alkoholfogyasztással összefüggő pszichológiai problémái voltak, amelyeket szintén figyelembe kellett venni. A másik tényező, amit meg kell vizsgálni, az a korábbi ítéletek köre: a résztvevők 49%-ának voltak korábbi ítéletei erőszakért, de nem feltétlenül 16

családon belüli erőszakért. Az erőszakos viselkedés sok esetben kapcsolódott alkoholfogyasztáshoz, beleértve az alkoholos befolyásoltság alatti vezetést és rablást, stb. David elmagyarázta, hogy kérdőíveket osztottak ki a csoportoknak, melyeket név nélkül töltöttek ki. A visszajelzés pozitív volt és a résztvevők arról számoltak be, hogy a hangulat jó, illetve nagyon jó volt. Mindannyian megértették az üléseket. A résztvevők mind elégedettek voltak az ülések felügyeletével. Amikor megkérdezték őket, hogy az ülések segítették-e őket az erőszakos tetteik okának megértésében, a többség azt válaszolta, hogy az üléseknek volt erre vonatkozó hatása. A résztvevők elmondták, hogy a program segített nekik abban, hogy eleget tegyenek az ítéletüknek, például a pártfogói találkozók betartásában vagy az áldozatok kártérítésében. Az adatok szerint az általános tendencia pozitív volt: a résztvevők 70%-a előrelépett, 5%-uk tartotta be az összes feltételt, míg 30%-uknak akadt problémája. A résztvevők 5%-ának volt nehézsége azzal, hogy megértsék az erőszak hatását és következményeit, illetve nehézségeik akadtak a tetteik áldozatokra való hatásainak megértésében. A résztvevők 25%-a bűnismétlést követett el vagy nem igazodtak a csoportokhoz és családon belüli erőszakos esetbe bonyolódtak. Ludovic elmagyarázta, hogy bűnismétlési szempontból nem volt kontrol csoport. Az ítélet ideje alatt három bűnismétlési eset volt, de ezek közül egyik sem volt családon belüli erőszak. Az ítélet végrehajtása után két esetben fordult elő családon belüli erőszak. Összességében azt a következtetést lehet levonni, hogy a csoportnak pozitív hatása volt és hogy a csoportban való munkaalkalmat adott nekik, hogy jobban elemezzék a viselkedésüket, mint a négyszemközti környezetben. A pártfogó felügyelők elmondták nekik, hogy pozitív irányú változás következett be az elkövetőknél abban, hogy hogyan látták és fogadták el az ítéletüket és a résztvevők jobban részt vettek, ha még pártfogói felügyelet alatt álltak. A csoportoknak a pártfogó felügyelőkre is pozitív hatása volt annyiban, hogy alkalmazták az elkövetőkkel azt, amit a csoportok alatt tanultak. Ezenfelül a pártfogó felügyelők tapasztalatot szereztek és új módszertani eszközökkel gyarapodtak. Ludovic elmondta, hogy van pár fejlesztendő terület, mint például a pártfogó felügyelők képzése, amelyhez új módszertani eszközökről és anyagokról kell gondoskodniuk. Elmondta, hogy az világos, hogy nem elég a módszereket alkalmazni, de oly emberek hálózatát is ki kell alakítani, akik ezt a módszertant alkalmazzák, mivel ezt a kísérleti módszert jobban el kell terjeszteni.

17

Martine Herzog-Evans Martine elmondta, hogy mielőtt áttérne arra, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy javuljanak a dolgok, el fogja magyarázni, mi fog történni a franciaországi programokban. Franciaország partner volt ebben a projektben és ez a projekt jelentős hatást gyakorolt a kultúrára. Franciaországnak több segítségre van szüksége az értékeléshez. Martine elmondta, hogy Franciaországban erős Marxista hagyomány van olyan szempontból, hogy a bűnözést gazdasági tényezők következményeként fogják fel. Ebből a szempontból mindig is a kezelésen, az oktatáson és a lakhatáson volt a hangsúly, bár a munka nem volt tökéletes. Franciaország azonban nem fókuszált olyan tényezőkre, mint a családi kapcsolatok. Továbbá van egy önkéntes szervezetekből álló hálózat. Ezek a szervezetek életbevágóan fontosak a pártfogó szervezetnek, mivel ezek nélkül összedőlne a bírói rendszer. Elmondta, hogy a francia közvélemény nem túl büntető és a közösség azt gondolja, hogy az emberek például az oktatáson keresztül megváltozhatnak. Van pár negatív aspektus is: amikor a franciák a kezelésről beszélnek, abban erőteljes pszichoanalitikus filozófia is van, de ezt még nem lett bizonyítva. A franciák idegenkednek az előrejelzésektől és az értékelésektől, mert először is azt gondolják, hogy ezek pontatlanok, másodszor pedig mivel azt hiszik, hogy erkölcsileg rossz a fals pozitív és negatív eredmények lehetősége miatt. Általánosságban kriminológia ellenesek is (a gyakorlók, a lakosság és a politikusok), mivel az Egyesült Államokkal összefüggésben hallottak róla és ezért feltételezik, hogy büntető eszköz és hogy büntető reformokat hajtanak végre általa, vagyis semmibe vesznek mindent, ami csak távolról is tudományos. Franciaországot nehéz megújítani, mivel tartunk a változásoktól: van kerülőút, de az időigényes. Martine utalt Gorecki és Ludovic előadására és a franciák értékeléshez való viszonyára: ez általában azzal jár, hogy egy országgyűlési képviselő feltesz egy kérdést a parlamentben, illetve azt, hogy megkérdezik az embereket, hogy elégedettek-e azzal, amit csináltak, vagy sem. Ez rendben is van, de nem mond semmit arról, hogy vajon ez működik-e vagy sem. Nagy rés van a kemény és lágy tudomány közt, ezért a válasz, amit a STARR kapott a francia Igazságügyi Minisztériumtól az volt, hogy nem tudják, hogy csinálják, ezért lehet, hogy nem is próbálják meg, de nem is volt senki, aki képes lett volna ezt megcsinálni. Végül nagyon nehéz hozzáférni az adatokhoz, mivel igen erős a magánélet védelme, mely az elkövetőkre is vonatkozik és amint egyszer teljesítették az ítéletüket, joguk van hozzá, hogy békén hagyják őket, vagyis jogi korlátozás vonatkozik a bűnismétlési adatokra. Azonban bevezették a csoportmunkát, vagyis lehetséges változtatni és ez figyelemreméltó a francia környezetben. A másik pozitív dolog a családon belüli erőszakkal kapcsolatban az, hogy csak mostanság fokuszáltak erre a témára, egy nagy port felkavart eset kapcsán. Martine elmondta, hogy az olyan projektek, mint a STARR növelik a megoldandó problémákról való információk tudatosságát, ami fontos, mivel a nyelvi akadályok nagy gondot jelentenek Franciaországban. Martine elmondta, hogy mindig lehetséges a negatív aspektusokat az előnyükre fordítani, mert Franciaország nagyon központosított és ez az előnyünkre fordítható, mert ugyan a felülről-lefelé megközelítés nem mindig jó, ilyen módon kell működnie Franciaországban. Emellett 2012-ben választás lesz és van egy mozgalom, mely abban akarja befolyásolni a politikusokat, 18

hogy tudatosítsák bennük, hogy mi a helyzet „odakint” a társadalomban, és hogy ezeket az ötleteket beleépítsék a választási kampányukba. Az elképzelés az, hogy felülkerekedjenek a régimódi bal vs. jobb megközelítésen, amely a francia politikát dominálja. Elmondta, hogy az oktatás fontos, mert lehetővé teszi, hogy megváltoztassák a gyakorlók kultúráját. A fiatalkorú elkövetőkkel való négyszemközti munka alkalmazására is lépéseket tesznek. Martine reménykedő hangnemben zárta előadását: elmondta, hogy Franciaország elszigeteli magát és meg kéne tanulnia körbetekintenie olyan megoldások után, melyek bizonyíthatóan működnek és a STARR projekt jó eszköz ehhez. Kérdések és hozzászólások 1. Steve Pitts megkérdezte Johannt a drog beavatkozás hatásosságát alátámasztó bizonyítékok hiányáról. Elmondta, hogy nagyon meglepőnek találta ezt, figyelembe véve, hogy milyen sok beavatkozás van és megkérdezte Johannt, hogy ismeri-e az okát. Johann azt válaszolta, hogy nem csak arról van szó, hogy vannak olyan CBT programok, amelyek nem feleltek meg a kritériumoknak, de nem találkoztak semmilyen CBT alapú drog program értékelésével. Johann elismerte, hogy nem tudta a választ a miértekre. Lehetséges, hogy az orvostudomány nagyobb szeletet kap a torából, mint a kriminológiai kutatás és ez magyarázatot adhat pár dologra, de az értékelési szokásokról is szó van. 2. Danny Clarke megkérdezte Ludovicet és Davidet a program Kanadából Franciaországba hozásának tapasztalatáról, hogy vajon azt gondolják-e, hogy ez volt a megfelelő lépés vagy nem lett-e volna jobb kifejleszteni az alapelveket és egy saját programot létrehozni. Ludovic elmagyarázta, hogy nem másolták le a kanadai tapasztalatot, de megihlette őket: Québecre koncentráltak, mert voltak kulturális precedensek erre. Dr. Coutanceau 2008-as munkája inspirálta őket mely a családon belüli erőszak elkövetőivel folytatott csoportmunkára alapult és azt próbálta megállapítani, mennyi vihető véghez. Martine elmondta, hogy a nyelvi akadályok nagyon erősek és a franciák sokkal könnyebben érzik magukat a québeci társaikkal. Emellett Franciaországban ellenállás van az angol-nyelvű világból érkező dolgokkal szemben, de a kanadaiakra unokatestvérükként tekintenek. Elhangzott egy kérdés a módszeres felülvizsgálatokkal kapcsolatban: főképpen, hogy van-e bármilyen értékelés a családon belüli erőszakról. Johann elmondta, hogy nincs döntő bizonyíték és a Campbell együttműködés egyik felülvizsgálata nem derített fényt arra, hogy mi működik és mi nem. Friedrich elmondta, hogy a Campbell együttműködés megmutatta, hogy egyes elrettentő hatások jobban működnek a közép és magasabb társadalmi osztályú elkövetők esetében, mint az alacsonyabb osztályúakkal. Másrészről a francia adatok bizonyították, hogy a családon belüli erőszak elkövetőinek a családon belüli erőszakra való hajlamon túl más problémái is vannak, vagyis tekintetbe kell vennünk, hogy mire van nagyobb szükség és talán egy általánosabb erőszakkal foglalkozó program lenne a megfelelőbb.

19

Második nap STARR Drog és Alkohol Próba Eredmények Andrey Momchilov, Nemzetközi Kapcsolatok Menedzser, IGA Bulgária Andrey elmagyarázta, hogy a Bulgáriában zajló projekt a droggal és alkohollal kapcsolatos irányvonal adaptálásával kapcsolatos problémákra próbált rávilágítani. Az irányelveket 2009-ben az Egyesült Királyságból hozták át Bulgáriába. Andrey elmesélte, hogyan alakult ki Bulgáriában a pártfogás és a börtön rendszer az elmúlt pár évben. 2005-ben a büntető rendszer átalakuláson ment keresztül és megalapították a pártfogó szolgálatot. 2006ban lett bevezetve a strukturált kockázatértékelés, mely hasonlít az OASyshez, majd 2007-ben alkalmazták a program megközelítést. 2009-ben bevezették a programokat. Andrey elmondta, hogy a következőkről fog beszélni: • Rövidtávú droghasználati ártalomcsökkentő program, amely az Egyesült Királyságbeli SDP-re alapszik. A programot a börtönökben alkalmazzák és intenzív csoportmunkát alkalmaz. • „Középtávú program a szenvedélybetegség kezelésre a bolgár börtönökben”, amely hasonlít a 12 lépéses programra, de jelentősen át kellett alakítani a vallás használatával kapcsolatos ellenállás miatt. Ezt a hosszú távú programot a börtönökben alkalmazzák drog- és alkoholfüggőknél. • Ittas vezetési program, mely a DIDS-re alapoz. Ez is egy CBT-alapú program és a közösségen belül alkalmazzák. Andrey bemutatta a résztvevőknek a jogszabályi hátteret, mely lehetővé teszi a bíróságoknak, hogy olyan programokra küldjenek elkövetőket, melyeknek rehabilitáló hatásuk lehet. A programok finanszírozása korlátozott, ezért a programba való bejutást is be kell határolni kockázatértékelés és szükséglet felmérés által. Andrey felvázolta a kiválasztási kritériumokat melyek kizárják a tanulási nehézségekkel vagy műveltségi gondokkal küzdő embereket, mert a programokban olyan elkövetőkre van igény, akiknek bizonyos műveltségi és kognitív képességeik vannak. Ez probléma lehet, mert a bíróság olyasvalakit ítélhet ilyen programra, aki nem képes ezt végigcsinálni. Andrey elmagyarázta, hogy nem volt nehéz motivációt találni, mivel könnyű alacsony lemorzsolódási arányt elérni Bulgáriában, részben mivel a programban való részvétel azzal jár, hogy az elkövetők a zárkájukon kívül tartózkodhatnak, illetve mivel a programok munkának számítanak és csökkenthetik az ítéletet. Emellett, amikor az elítéltek részt vesznek a programban az csökkenti a kockázati pontszámokat. A programvezetők gyakran szociális munkások vagy pszichológusok. Az egyik probléma, amivel Bulgária szembesült ezzel kapcsolatban, az az, hogy nem képesek megfelelőképpen kiképezni a tutorokat a költségvetési problémák miatt. Andrey elmondta, hogy a programmal kapcsolatos egyik gond az, hogy a tutoroknak úgy kell kapcsolatot kiépíteni az elkövetőkkel, hogy közben felelősek az ügyük kezeléséért, beleértve a szankciókat. Az irányvonalak adaptálásakor ekor a program integritásának megőrzésére koncentráltak, miközben alkalmazták a programot a bolgár jellegzetességekhez. Elmondta, hogy a tutorok felügyelete kulcsfontosságú volt a program integritásának megőrzésének szempontjából, de szükséges felszerelésre is gondolni kell. 20

Andrey elismerte, hogy Bulgária hátra maradt az értékelésben, mivel nincs módjuk összegyűjteni az adatokat a bűnismétlésről. Elmagyarázta, hogy a kockázatban megfigyelhető szórás használható az értékeléshez, illetve a munkatársak és elkövetők véleményének összegyűjtéséhez is. Andrey elmondta, hogy Bulgáriának szüksége van arra, hogy felépítse a kapacitását és magába foglalja a jogi szerkezet javítását, a munkatársak képzésének és motivációjának növelését. Andrey reméli, hogy az Igazságügyi Minisztérium hamarosan több pénzt szerez erre a célra. Elmondta, hogy szükséges, hogy a bírósági kommunikáció javuljon, mivel a bíróságok még mindig vonakodnak attól, hogy mindig pártfogó felügyelői véleményt kérjenek, így az elkövetők igényei nincsenek megcélozva. Szükséges beavatkozási csomagokat létrehozni az elkövetőknek, akiknek különféle szükségeik vannak és javítani a társas viszonyokon. Javítani akarnak a programon és a környezeten, melyben a program zajlik és az értékelési folyamaton is.

STARR Agresszió Helyettesítő Tréning (ART- Aggression Treatment Training) Kísérlet és Eredmények Bogschütz Zoltán, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának Pártfogó Felügyeleti Osztálya, Magyarország Natalie Woodier, NOMS, Egyesült Királyság Zoltán azzal kezdte prezentációját, hogy elmesélte a fiatalkorú elkövetők helyzetét Magyarországon, amennyiben a fiatal elkövetők száma növekszik és egyre fiatalabb korban kezdenek el bűncselekményeket elkövetni; emellett az erőszakos bűncselekmények száma is növekszik, vagyis az igazságszolgáltatási rendszernek reagálnia kellett. Magyarországon kevesebb, mint 400 pártfogó felügyelő van, akik különböző osztályokon foglalkoznak a felnőtt és fiatalkorú elkövetőkkel. A pártfogó felügyelői munka nagy részét a pártfogó felügyelők végzik, melybe beletarozik az egyéni esetkezelés és a csoportmunka. Az esetszámok növekszenek, de a pártfogó munkatársak száma nem nö. A pártfogó felügyelők átlag esetszáma pillanatnyilag 113. Zoltán elmondta, hogy Magyarország kifejezte hajlandóságát egy bizonyítékalapú kísérleti program lefolytatására. Magyarországnak már volt némi tapasztalata az ART lefolytatásában, amit egy Hollandiával való együttműködésen keresztül szerzett és ez egy pozitív tapasztalat volt, de nem foglalt magába lehetőséget az értékelésre. Az országban igény volt arra is, hogy ART tutorokat képezzenek. Zoltán ezek után elmagyarázta, mi az ART. A program 3 részből áll: 1. Szociális készségfejlesztés, mely pl. arra vonatkozik, hogyan kezelje a résztvevő a kötekedést / ugratást, ill. hogyan lehet valamit eredményesen megbeszélni. 2. Indulatkontroll, mely által az elkövetők technikákat tanulnak az agresszív magatartás elkerülésére. 3. Az erkölcsi érvelés arra tanítja az elkövetőket, hogy kielemezzék a helyzeteket és eldönthessék, miért cselekedjen valaki egy bizonyos módon. Négy ART programot folytattak le a holland rendszerben és az új, a STARR keretein belül további hat kísérlet zajlott le. Zoltán elmondta a program során szerzett tapasztalatokat, tanulságokat: tervezték, hogy lefolytatnak egy 21

kutatást azokról az elkövetőkről, akik részt vettek a holland rendszerben, hogy felmérjék a program eredményességét, de ez lehetetlen volt az adatvédelmi előírások és egyéb gyakorlati korlátok miatt pl. a különböző nyilvánartási redszerek összehasonlíthatóságának hiánya. Zoltán jelezte, hogy elképzelései szerint ideális állapot lenne, hogy a pártfogó felügyelők esetszáma a felnőttek esetében 65, a fiatalkorúak esetében 45 legyen, illetve, hogy több módszertani eszköz segítse őket az értékelésben, mivel pillanatnyilag nincs strukturált kockázatértékelési eszközük. Zoltán azt is mondta, hogy a folyamatban lévő mentorálás és a jövőbeli ellenőrzés fontos és kapcsolódnia kéne a gyakorlathoz. Natalie elmondta, hogy áttekintést ad a STARR kísérletről. A képzés után kérdőíveket osztottak szét a tutoroknak, folyamatértékelő űrlapokat a résztvevő klienseknek, eredményértékelő űrlapokat a klienseknek és felvételi dokumentumokat a tutoroknak, melyben a kimaradások és a részvétel is belefoglaltatott. A minta szempontjából a csoportokat túlnyomórészt olyan férfi elkövetőknek tartották, akik 1-5 éves ítéleteket kaptak. Az oktatók közt általános elégedettség volt és úgy érezték, hogy felkészültek arra, hogy képzéseket tartsanak. Azonban kifejezték azon igényüket, hogy írott kézikönyvük legyen, amelyből dolgozhatnak, mely alapján négyszemközti értékeléseket és több gyakorlati ülést tarthatnak. Kiderült, hogy a továbbképzés hatalmas javulást hozott a csoportvezetők önbizalmában. Nagyon kevés összegyűjtött adat állt rendelkezésükre a kliensek visszajelzéseiről és a meglévő adatok is egyenlőtlenséget mutattak. Az is kiderült, hogy a tutorok váltott üléseket tartottak, vagyis nem tudták összehasonlítani a csoportokat. Általánosságban a tutorokkal kapcsolatban pozitív eredményeket kaptak, bár a kliensek 60%-a úgy találta, hogy a képzés túl hosszú volt. Nagyon kevesen írtak megjegyzéseket válaszaik kifejtésekor, így az adatokóból nem sok további információ derült ki. Az emberek hasznosnak találták, de Natalie kritizálta azt, hogy mit is jelent a „hasznos”. A zárt intézményben lévőknél jobb volt a befejezési arány, ami várható is volt: a közösségben lévőknél probléma volt a teljesítés. A fókuszcsoprt beszélgetést a tutorokkal folytatták le és Johann Koehler vezette ezeket. A tutorok elmondták, hogy a program nem lett alkalmazva a magyarországi kulturális helyzethez és jelentős változtatásokról számoltak be a programmal kapcsolatban, amiket ők maguk alkalmaztak. Elmondták, hogy a program sikeressége a csoport légkörén és az egyes klienseken múlt. Úgy találták, hogy hiányzik a kockázatértékelés és túl sok olyan jelenet van a szerepjátékokban, amelyek nem hasonlítottak a mindennapi életre. Illetve hiány volt időben és forrásokban. Natalie elmondta, hogy a kísérletnek voltak korlátai: hiányzott a kontrol csoport és adatok az újabb ítéletekről, bár próbáltak adatokat gyűjteni erről, de ez nem volt lehetséges. Felmerültek kérdések az elkövetők visszajelzésének megbízhatóságáról is: például nem igazán tudjuk, hogy az elkövetők azt teszik-e, amit mondanak. Azzal zárta le, hogy ideálisan az ART újabb értékelése lenne a jó megoldás, de ezúttal egy kontrolcsoporttal. A cél az, hogy növeljük az értékelési kapacitást EU-szerte, hogy megállapíthassuk, 22

hogy a törekvéseink arra, hogy csökkenjen a bűnismétlés valóban „működnek-e”.

23

Jóvátételi Igazságszolgáltatás – beavatkozás a gyűlöletmotivált bűncselekmények és súlyos, csoportos erőszak elkövetőinek? Liz Dixon, Senior Pártfogó felügyelő és Gyűlöletből Elkövetett Bűncselekmények Koordinátora, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat Liz leírta, hogyan tette lehetővé a STARR projekt a London Probation Trust számára hogy növelje a tudatosságot a jóvátételi igazságszolgáltatásról a gyűlöletmotivált bűncselekmények elkövetőinek kapcsán, és ahogy meghajtóként szolgált ahhoz, hogy máshol nézzünk körül, hogy megtaláljuk, a „jó gyakorlatokat”. A cél az volt, hogy arról gondolkozzunk, hogyan hathat a jóvátételi igazságszolgáltatás a gyűlölet motivált bűncselekményekre és a bandákban elkövetett bűncselekményekre. Elmagyarázta, hogy a jóvátételi igazságszolgáltatás előmozdítja a felnőtt elkövetők dezisztenciáját, az abbahagyást segítő motiváció növelése által. A jóvátételi igazságszolgáltatás az áldozatot helyezi a középpontba és alkalmat ad arra, hogy csökkentse az áldozatot ért sérelmet. Angliában és Walesben nagyon fejlett jóvátételi igazságszolgáltatási tanács van, és jelentős kutatásokat végeztek, melyek bebizonyították, hogy több módszer is van a jóvátételi igazságszolgáltatás szolgáltatására, mint például videók használata a hagyományos értekezleteken felül. Az LPT a jóvátételi igazságszolgáltatási kísérlet területének a gyűlöletmotivált bűncselekményeket választotta, mivel olyan felfogás uralkodott, hogy az elkövető előítéletét el kell távolítani a személyiségén belül. Az ezekkel az elkövetőkkel kapcsolatos munka nagy részében létrehoznak egy helyettes áldozatot és így a jóvátételi igazságszolgáltatás bevezetésének lehetősége nagy volt. Elmondta, hogy a gyűlöletmotivált cselekményeket a félelem és félreértések miatt követik el, és a jóvátételi módszerek lehetőséget adnak arra, hogy biztonságos párbeszéd kezdődjön. Az áldozatok elmondták, hogy érzelmi helyreállítást kapnak a jóvátételi igazságszolgáltatástól, mely lényegesebb, mint az anyagi kompenzáció. Kutatások mutatják, hogy a jóvátételi igazságszolgáltatás segíthet a dezisztenciában, mivel az áldozatok hajlandóak figyelembe venni a mediációt, de nem hajlandók jogi folyamatokban egyezkedni, vagyis szükség van arra, hogy átgondoljuk, hogyan tereljük el a kevésbé súlyos elkövetőket. Ezen felül az jóvátételi igazságszolgáltatás láncreakcióhoz vezethet. Az LPT célcsoportokat hozott létre és más lényeges szolgáltatásokat is meglátogattak, és megtudták, hogy a jóvátételi igazságszolgáltatás nagyon rugalmas és dinamikus. Megtudták, hogy másra is szükség van, hogy a magas kockázatú ügyekben változást érjenek el, bár találkoztak olyan emberekkel, akik nemi erőszak ügyekben használták a jóvátételi igazságszolgáltatást, ami hagyományosan nem tartottak volna elfogadhatónak. Munkatársakat akartak kiképezni jóvátételi igazságszolgáltatási technikákra, mivel ez növeli a szakmai fejlődést és elhivatottságot, de azért is, mert benne van a potenciál, hogy csökkentse a munkatársak közti konfliktust. Az LPT két egynapos képzést akart megtervezni és elvégezni, hogy növeljék a londoni pártfogás kapacitásáról való tudatosságot és ehhez a jóvátételi igazságszolgáltatást akarták használni az elkövetőkkel való munkájukhoz, a képzés értékeléséhez és jóvátételi igazságszolgáltatási anyagok előállításához, melyek segíteni fognak a munkatársaknak, hogy alkalmazzák a jóvátételi gyakorlatokat. 24

6 célcsoportot vezettek a munkatársakkal és a partnercsoportokkal, a jóvátételi igazságszolgáltatás különböző modelljeit azonosították az Egyesül Királyságban, javították a jóvátételi igazságszolgáltatás legalitását, kiképeztek 25 munkatársat és közösségi alkalmazottat Londonban, elkezdték a jóvátételi igazságszolgáltatás értékelését és javaslatokat tettek a felsőbb vezetésnek. Felfedezték, hogy az igazságszolgáltatási szakemberek közt hiányzott a tudás és ez volt az áldozatok és elkövetők közti mediáció fejlődésének egyik fő akadálya. Gond van azzal, hogy az elkövető menedzserek az elkövetőkkel dolgoznak, de csak a kockázati tényezőket nézik a lehetőségekkel szemben. A munkatársak azt mondták, hogy a képzés növelte a tudatosságukat azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos az érintkezés az áldozatokkal és Liz úgy találja, hogy most már elértük az átbillenési pontot és reméli, hogy a jóvátételi igazságszolgáltatást nagyobb mértékben fog elterjedni. Az LPT megnövelte a tudatosságot, az elhivatottságot és a lelkesedést a jóvátételi igazságszolgáltatás irányába, azáltal, hogy létrehoztuk a következőket: • Nagyobb tapasztalatot és tudást • A bizonyíték alapok továbbfejlesztett megértését a jóvátételi igazságszolgáltatásról szóló mítoszok eloszlatására: az előnyök és kockázatok ismerete • A közösségi források nagyobb ismeretét • Új kilátásokat a különböző mintákról • Nagyobb elkötelezettséget az áldozatok középpontba helyezésére • Nagyobb tudást a gyűlöletmotivált bűncselekmények és súlyos, csoportos erőszak elkövetőivel való munka kapacitásáról • Megérteni a képzés döntő szerepét Liz azzal fejezte be, hogy az LPT a következőket tanulta meg: • A jóvátételi igazságszolgáltatás előmozdítja a szakmai fejlődést azáltal, hogy növekednek az értékelési képességek; az áldozat-központú felbecsülés hozzáad a kockázat- és ártalom felbecsülés pontosságához. • A jóvátételi igazságszolgáltatás megközelítése a gyakorlathoz erősítheti az LPT képességét arra, hogy megszólítsa az áldozatok szükségleteit, ami már önmagában is jótékony hatású. • A jóvátételi igazságszolgáltatás fokozhatja az ügynökségek közti kapcsolatot és a bizalom kezelését felhasználva növelheti az új közösségi/büntetőjogi intelligenciát, melyek a jóvátételi igazságszolgáltatásról szóló konferenciák eredményeképpen jöttek létre. Ez arra is szolgál, hogy megerősödjön a közbiztonság és megelőzés. • A képzés és tudatosság segíthet az aggodalmak csökkentésében a feltűnő/nagy kockázatú elkövetés kezelésekor: a jóvátételi igazságszolgáltatás keretrendszerét és elveit alkalmazva szerzett ismeretek segítenek a szakmai bizalom és szakértelem fejlesztésében. • A jóvátételi igazságszolgáltatás hozzáad a szervezetek szakmai eszközrendszeréhez, hogy közvetítsen a munkatársak és a kliensek közti vitákban.

25

Súlyos, csoportos bűnelkövetés Delphine Duff, Esélyegyenlőségi és közösségi kapcsolatok vezető munkatárs, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat Delphine elmondta, hogy a súlyos, csoportos elkövetésről fog beszélni. Ami fontos az az, hogy legyen egy közös nyelv, ezért elmagyarázta, hogy súlyos, csoportos elkövetéssel kapcsolatos munka a bandákkal foglalkozik. Delphine megkérdezte a csoport felét, hogy mik is a bandák és a másik felét pedig, hogy miért lépnek be az emberek a bandákba, és kérte a hallgatóságot, hogy szóljanak hozzá. Andrew a NOMS-ból elmondta, hogy kell, hogy jelen legyen valamilyen bűnözői tevékenység és a fiatal emberek kriminalizálódásának veszélye, ami által a csoport növekszik. Craig Georgiou elmondta, hogy olyan fiatalokból álló csoport, akik hasonlóképpen gondolkoznak, és akik összejárnak, először a biztonság miatt, ami ezután, ahogy a csoport nagyobb és erősebb lesz, megfélemlítővé válik. Delphine elmondta, hogy nincs pontos meghatározása a bandáknak, így az LPT-nek kellett megpróbálnia találni egy definíciót. Eldöntötték, hogy Hallsworthé és Youngé volt a megfelelő meghatározás, amely összeegyezteti a súlyos, csoportos bűnelkövetés három szintjét: • Kortárs csoport, mely egy viszonylag szervezetlen, kisméretű és tünékeny szervezet. Fennáll annak a veszélye, hogy elfelejtjük, hogy ez nem igazán banda, és hogy kriminalizálódnak. • Az utcai banda viszonylag tartós, és valamiféle erőszakos cselekedetbe bonyolódik. • A szervezett bűnszervezet inkább egy üzleti műveletre hasonlít. Delphine végigvette a bandák szerkezetét, mivel nemcsak azt fontos tudni, hogy mi is egy banda, hanem az is, hogy mit csinálnak az emberek a banda keretein belül. Elmondta, hogy nincsenek statisztikák a bandákkal kapcsolatos bűncselekményekről, így Delphine bemutatta a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények statisztikáit, mivel, mint elmondta, ahol fegyverek vannak, ott általában bandák is vannak. Delpihne ezek után megkérdezte a hallgatóságot, hogy mit gondolnak, miért is követnek el bűncselekményeket az emberek és elmondta, hogy egy egész lista van azokról az okokról, melyek miatt az emberek bűncselekményekbe bonyolódnak. Elmondta, hogy külső és belső kényszerek is lényegesek lehetnek. Az LPT-nek stratégiája van a súlyos, csoportos bűnelkövetőkkel való munkára és bemutatta annak a listáját, hogy mit végzett el a Szolgálat 2009 óta. • SGO konferencia • Egészség és Biztonsági eligazítás a munkatársaknak • Londoni Bandák Kutatása (STARR) • Kétnapos képzés (STARR) • Bandaszűrő eszköz (kísérlet) • Négyszemközti programok (kísérlet) • Közösségi Feltérképezési Jelentés • Áldozatok Konferenciája • Közösségre fókuszáló beavatkozások • SPOC minden LDUban/beavatkozásban • Banda regisztrációk – DELIUS • Irányelvek a munkatársaknak 26

• • •

LPT Intranet SGO modul a Női Gondozó Központ kísérletben Jóvátételi igazságszolgáltatás (kísérlet)

Liz Dixon ezek után bemutatott pár adatot a Terrorizmus Elleni Törvény (TACT) alapján letartóztatott emberek számáról és beszámolt arról, hogy az al-Qaeda által inspirált elkövetők által előidézett új szituációban kikkel dolgoznak. Sarah Marsden bemutatott egy jelentést, mely arra koncentrált, hogy megértse az LPT erőfeszítéseit azzal kapcsolatban, hogy TACT elkövetőkkel dolgozzanak. A kutatás 2010 márciusa és 2011 márciusa közt figyelte, hogy mi történt ezekkel az elkövetőkkel kapcsolatban. A kutatás részeként megalkották a központi extrém egységet, mely a munkatársak képzését, képzési tanácsokat, intranet információkat és fórumokat adott a gyakorlati szakembereknek: ez segíti a gyakorlati szakembereket többek közt az engedélyezési feltételekkel kapcsolatos döntéshozatalban. Megszervezett egy találkozót is az ügynökségek között, hogy az elkövetési menedzserek támogatást kapjanak más ügynökségektől is: sok kihívás van abban, hogy ezek a törvényes szervezetek együtt dolgozzanak. Emellett, ez egy nagyon politizált környezet, amelyben gyorsan változnak a dolgok. Kifejlesztettek egy „Diverzitás tudatosság erőszakos extrémizmussal” nevű eszköztárat is. A kutatás magába foglalt interjúkat és a munkatársak megfigyeléseit is. Még nem tudtak az elkövetőkkel beszélni, de ez is folyamatban van. A többi felmerült probléma közt volt az a tény is, hogy a nemzeti irányvonal nem mindig érti a probléma bonyolultságát a helyi szinten, és hogy ez politikailag vezényelt. Elmondta, hogy korlátozott a megértés azokról az emberekről, akik terrorizmussal foglalkoznak. Megkérdezte, mi a TACT elkövetőkkel való munka megfelelő célja, mivel idegesség övezi azt, hogy mit is akarunk csinálni velük, de végül hová is szeretnénk eljuttatni őket? Elmondta, hogy ha valaki engedélyen van, ki kell használni ezt, mivel ez egy nagyszerű lehetőséget ad az államnak, hogy beszéljen az emberekkel. Az ezen elkövetői csoporttal végzett munkát még nem értékelték, így Sarah Marsden átvette a MAUT-t (Több jellemzős technológia), mely magába foglalja a hosszú és rövidtávú célokat. Elmagyarázta, hogy az LPT megközelítése holisztikus és több modulból áll. Kérdések és hozzászólások 1. Ioan Durnescu elmondta, hogy az érdekelte, hogy hogyan utaznak az ötletek szerteszét a világban, és hogy sok ezen ötletek közül kulturálisan nagyon érzékeny, így megkérdezte Zoltánt és Andrey-t arról, hogy mennyire találják nehéznek e programokat áthelyezni más kulturális környezetekbe, például az alkohollal kapcsolatban. Zoltán elmondta, hogy az ART nem elsősorban az alkohollal kapcsolatos bűncselekményekre fókuszál, de amikor a programot Magyarországon oktatták, a hollandok rövidfilmeket használtak a szociális készségekhez és érdekes volt sok, holland etnikai kisebbséghez tartozó embert látni ezeken a filmeken, így amikor a filmeket át akarták helyezni a magyar közegbe, arra gondoltak, hogy roma embereket kéne bevonni, mivel ők jelentősen képviselve vannak a büntető rendszerben. Amikor Törökországban bemutatták azt ART-ot, arra gondoltak, hogy az alkoholproblémával kapcsolatos szerepjátékot meg kellene változtatni, de amikor elkezdtek beszélgetni a helyi szakemberekkel, kiderült, hogy nem kell kicserélni ezt a 27

részt. Elmondta, hogy kis változtatásokat eszközöltek, de az ART szerkezete és gondolati alapja ugyanaz maradt. Andrey egyetértett Zoltánnal, de hozzátette, hogy sok múlik az átviendő program típusán. Bulgáriában nem okoz nagy problémát a szintetikus drogok használata, így ezt meg kell változtatni. Elmondta, hogy a DIDS programot egyszerű lett volna átvenni, de ezt a projekt végén csinálták, amikor már csak kevés idő volt a változások bevezetésére, így egy fordításból dolgoztak és gondok aggódtak abból, hogy ebben a szövegben unciát használtak mértékegységként és az alkohol típusok is mások voltak. Elmondta, hogy fontos a célcsoportra gondolni: Bulgária egyszer átvett egy programot Csehországtól, ami nagyon egyszerű volt, mert a célcsoport hasonló volt, mely ebben az esetben a Roma lakosság volt. 2. Valaki megjegyzést tett arra, hogy nehéz határozott következtetésekre jutni és eltűnődött, hogy vajon a megújításra és a kivitelezésre kell-e tekintenünk, mely esetben következtéseket lehet tenni. Ezek után megkérdezte Delphinetől, hogy a program a huligánokkal is foglalkozik-e és elmondta Liznek, hogy Hollandiában nem akarják arra használni az áldozatot, hogy az elkövetőt gyógyítsa. Delphine elmondta, hogy amikor végignéztek Európán, hasonlóságokat láttak az összes ország közt, de mivel az azonos fogalmakat másként nevezik, ezért fontos, hogy egységes definíciókkal álljunk elő. Hangsúlyozta, hogy az E&Wben történő elkövetések csupán 2%-a súlyos, csoportos bűnelkövetés, ám ennek nagy hatása volt. Elmondta, hogy a huliganizmus a szervezet bűnözés körébe tartozik, ezért pontosan tudni kell, hogy mit céloznak meg és hogy ezt megfelelően tegyék. Elmondta, hogy a munka nem csak az Egyesült Királyságból ered, és sok tanulság származik más országokkal való együttműködésből is. Liz elmondta, hogy az áldozatok nagyon gyakran meg akarják gyógyítani az elkövetőket, vagyis nem elzárkózni kell, hanem tisztelni és újraintegrálni. 3. Craig Georgiou megkérdezte a panelt, hogy mit szeretnének, hogy a STARR „2” mit vizsgáljon. Delphine azt válaszolta, hogy szeretné, ha lenne valami, ami az áldozatokkal és nőkkel való munkára tekint. Elmondta, hogy sok bizonyíték-alapú gyakorlat van, de ezek a férfiakra fókuszálnak. Liz elmondta, hogy szeretné megvizsgálni azokat az elkövetőket, akik folytatni tudják és segíteni akarnak a lehetséges elkövetőknek. Natalie elmondta, hogy ő inkább kutatás alapú, és erre is fókuszál, és mivel sok akadályt talált a kutatás és értékelés alatt, ezért szerinte ezen kell dolgozni. Zoltán azt válaszolta, hogy Magyarországnak kockázat- és kárértékelésre van szüksége és jó lenne megtudni, más országok hogyan vették át és alkalmazták az értékelő eszközöket. Hozzátette, hogy érdekelné más programok kifejlesztése Magyarországon. David elmondta, hogy a franciák szeretnének közös kritériumokat létesíteni az értékeléshez. A közönségből elhangzott egy megjegyzés, hogy Málta hasznát tudná látni egy trénerképzési tervnek. 4. Eryl Doust elmondta, hogy HMP Portland-ban 40 főnyi képzett munkatárs van és megkérdezte, hogy Liznek vagy Delphine-nek volt-e olyan tapasztalata, hogy a munkatársak azt mondták volna, hogy a jóvátételi igazságszolgáltatás nem elég büntető. Delphine elmondta, hogy volt ilyen tapasztalata, amikor meg kellett győzniük a vezérigazgatójukat azzal, hogy megmutatták, hogy máshol ez működött, mire egy jóvátételi igazságszolgáltatást gyakorló munkatárs beszélt vele és már 28

megváltozott a véleménye a dologról. Delphine elmondta, hogy elkülönülve dolgozunk, vagyis alig beszélünk egymással, nem tudjuk, mit csinál a másik, nem tudjuk bemutatni, mi működik és hogyan, vagyis az egyik tanulság az, hogy fenntartsuk a kommunikációt. Liz elmondta, hogy fokozódó effektus figyelhető meg. Az igazgató esetében megmutatták neki a „The Wolf Within” (Belső farkas) című filmet. Erre azt mondta, hogy a képzés jó a büntető viselkedés leküzdésére. 5. Adam Calverley megkérdezte Liztől, milyen bűncselekményekért ítélték el a kutatásban résztvevő embereket és hogy hogyan teremtettek az elkövetők új identitást maguknak. Liz elmondta, hogy a bűncselekmények különfélék voltak. Elmondta, hogy a kutatás inkább azzal foglalkozik, hogy mi hogyan állunk hozzájuk, mintsem a saját fejlődésükkel. Elmondta, hogy nagyon fontos, hogyan kerültek bele a bűncselekménybe. Képzéseket tartanak a munkatársaknak, hogy megvizsgálják, hogyan tudják az emberek újrafogalmazni magukat.

29

STARR Projekt Kutatás – Kérdőív Eredmények Leah Hamilton, Tudományos Segédmunkatárs, Kriminológiai Intézet, Cambridge-i Egyetem Leah arra a kérdőívre alapuló jelenlegi gyakorlatról beszélt a küldötteknek, melyet azért osztottak szét, hogy megtalálják a rést a jelenlegi gyakorlat és a legjobb gyakorlat közt. A kérdőív a következő öt fő témában gyűjtött információt: • Az elméleti változás modellje; • Adminisztráció: ki finanszírozza, mikor létesült a program; • A program tartalma: értékelési kritériumok, kiválasztási kritériumok; • Folyamatértékelés: mennyire lett jól kivitelezve a program, mennyire ragaszkodtak a kezeléshez és mennyire volt az egységes; • Eredményértékelés: mennyire voltak hatásosak a programok, az értékelés terve, stb. A kérdőíveket az összes EU országban kiosztották, ami problémát jelentett a nyelvekkel, például hogy az elkövető/bűnöző/bűnelkövető szót használják-e. A 211 visszaküldött kérdőívben mind a 27 ország képviselte magát. A családon belüli erőszak mintája kisebb volt, mivel pár országban nincs családon belüli erőszakra vonatkozó program, ami valószínűleg azért van, mert csak most került a családon belüli erőszak a középpontba. A programok harmada át lett véve, főleg az Egyesült Államokból, de Európán belül is voltak átvételek. A programok többsége CBT természetű volt, míg a többi erősen strukturált volt, mint az ART, MMT vagy a Duluth. Fiatalkorú Elkövetők Elkövetési Viselkedésű Programjai A programok nagy része erőteljesen strukturált volt. A programok mind közösségben, mind őrizetben zajlottak és Európa szerte alkalmazták őket. A CBT a legelterjedtebb kezelési mód, mely pozitív, mert a meta analízis megmutatta, hogy ez a leghatékonyabb. Az elrettentés/intenzív ellenőrzés voltak a legkevésbé használt programok, ami szintén pozitív, mivel bizonyíték van arra, hogy ezek kriminogének. A programok 77%-a az elkövetők kockázata szerint lett kialakítva, de csak 41%-uk végzett el valóban kockázatfelmérést, ami arra enged következtetni, hogy nem ragaszkodnak az RNR modellhez. A programok 70%-a tett lépéseket annak irányába, hogy biztosítsa a program minőségét és 20%-uk rendszeresen rögzítette az adatokat.

Szerhasználókkal Foglalkozó Program Ezek a programok is eléggé strukturáltak voltak, de nem annyira, mint a fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozók. Nagyjából fele-fele arányban zajlottak a közösségben és őrizet alatt. Leah kiemelte, hogy olyan programokat vizsgálnak, melyek a bűnismétlés csökkentését célozzák, de a programok egy része az egészségügyi szolgálatra alapoz, vagyis nem a bűnözés visszaszorítása a fő cél. A CBT népszerű volt, de nem volt rá bizonyíték, hogy működne a szenvedélybetegségeknél is. Viszonylag kevés gyógyszerészeti program van, de ez érdekes, mert tudjuk, hogy a gyógyszertan hatásosan csökkenti a bűnismétlést. A programok 73%-a gyűjt adatokat a súlyos függőség értékelésével kapcsolatban, de nem mindegyik program becsüli föl a kockázatokat. Mindegyik programlépéseket tett annak érdekében, hogy 30

megtartsák a minőséget: a közös lépések a szupervízió, a képzés, a résztvevők visszajelzése és az elégedettségmérés voltak. A programok fele rendszeresen figyelte az olyan programösszetevőket, mint a részvétel és egyéb folyamatadatok. Családon belüli Erőszak Elkövetőinek Programjai A programok nagyon strukturáltak, míg 60%-uk nem igazán az. A programok nagyon kis részét tartják őrizetben, ám ez nem jelenti azt, hogy a résztvevők önkéntesen vennének részt bennük: ezeket főként a pártfogó felügyelet tartja. A CBT nagyon népszerű, de a meta-analízis nem mond sokat ezen programok eredményességéről. A programok 24%-a kifejezetten feminista. Eltérés van azon programok közt, melyek a kockázathoz vannak alakítva és azok közt, melyek maguk is alakítanak. Úgy tűnik, ezekben a programokban nem nagyon ragaszkodnak az RNR-hez. A programok 85%-a tesz lépéseket annak érdekében, hogy egységesek maradjanak. Egyes programok videofelvételeket használtak, hogy egységesen maradjanak, de csak 32%-a ellenőrzi a programokat olyan tényezők által, mint a részvétel. Eredményértékelés Leah elmondta, hogy végigvezeti a résztvevőket pár értékelési módszeren, melyeket használtak. A programok fele értékeli az eredményeket, de kevesebb (körülbelül a harmaduk) gyűjt eredményeket, melyek összefüggnek a bűnismétléssel vagy pszichológiai intézkedésekkel. Megkérdezték őket a kontrolcsoport használatáról: a fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó programok 20%-a folytatott bizonyíték-alapú értékelést, de csak 4 drog és 3 családon belüli erőszak témájú program használt kontrolcsoportot. A 211 programnak csak 14%-a lett értékelve tudományos szigorral és a bizonyíték-alapú gyakorlat nem lett beépítve a bűnismétlési programba. Ez megnehezíti a dolgunkat abban, hogy megmondjuk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy javítsunk a gyakorlaton, mivel nincs egy nagyszerű irányelv, melyből kiindulhatnánk. Ezért szükséges megszólítani a bizonyíték alapú programok hiányát a bűnismétlési programok közt. Leah elmondta, hogy nehéz összeegyeztetni valamit, aminek nem ismerjünk egy aspektusát, így az első lépés az, hogy végezzünk némi bizonyíték-alapú értékelést. A felmérés azt vizsgálta meg, miért nem történt értékelés és öt fontos összetevőt foglalt magába, melyek miatt nem végeztek értékeléseket: • A rendszeres értékelésben való hit hiánya • Tudáshiány: az emberek nem tudják hová kell fordulni az információért • Tapasztalathiány • A támogatás hiánya • Forráshiány, ami furcsa, mivel a programokat az államok finanszírozzák Elmondta, hogy vannak olyan utak, amelyeket követnünk kell, hogy javítsuk a bizonyíték-alapú gyakorlatunkat. Először is több értékelést kell végezni és bevezetni az általános gyakorlatba, ismétlés által. Másodszor is a helyzet javítása érdekében kell, hogy legyen útmutatás az értékelési gyakorlatról és világossá kell tenni a lehetséges opciókat: több lehetőség van a RCT-n kívül is. Harmadszor is, el kell terjeszteni a gyakorlat-alapú vezérelveket a szervezeten belül és kívül is. Szükséges, hogy az értékelés esetében a támogatás és bíztatás a bevett gyakorlat része legyen. Leah elmondta, hogy lenne értelme belefoglalni az értékelést a finanszírozási rendszerbe. 31

Van szerepe a börtönnek a dezisztenciában? Személyes fejlődés, emberi felvirágzás és a bebörtönzés egyenlőtlen szenvedései Alison Liebling Professzor, Kriminológiai és Büntető Igazságszolgáltatási Professzor, Kriminológiai Intézet, Cambridge Alison elmondta, hogy az életről és halálról akar beszélni, és hogy vajon a börtönnek van-e szerepe a dezisztenciában. Elmondta, hogy ez a munka összehozza az ő öngyilkossággal, a börtönértékekkel, a kapcsolatokkal és az egyén pályaváltozásával kapcsolatos kutatásait. Ezek egybehangzóak azzal, ami Alison megért abból, ami a börtönben történik. Most a börtönön kívül kutat és felteszi a kérdést, hogy mi a börtönök szerepe a dezisztencia folyamatában. Elmondta, hogy a fogvatartottak, akik öngyilkosságot követnek el nem kerülnek be a dezisztencia statisztikákba, de mivel az érzések, melyek lecsapódnak az öngyilkossági kísérletekben majdnem mindig kapcsolódnak más érzésekhez is, melyek elkövetéshez vezetnek, vagyis az öngyilkosság és az elkövetés igenis összefügg. Olyan helyzet ez, amiben egy rossz érzelmek rossz érzéseket teremtenek, míg a tisztelet jó érzelmeket teremt. Nagin, Cullen és Johnson amellett érveltek, hogy a börtönnek semmilyen vagy kriminogén hatása van a jövőbeli elkövetésre, de még nem született végleges döntés erről. Annak ellenére, hogy rendelkezünk pár statisztikailag jelentős eredménnyel, nem ismerjük a működtető mechanizmusukat. Elmondta, hogy a börtönt háromféleképpen lehet megfogalmazni: • 1-es modell: kriminogén és az antiszociális, káros börtön élményekre, a stigmatizálásra/beskatulyázásra, érzékelt igazságtalanságra, gyengülő szociális kapcsolatokra, elszigetelődésekre/dühre/ellenszegülésre alapul • 2-es modell: az elriasztási elméletre alapoz, amelyre elég kevés bizonyíték van és a racionális gondolatra épül; a nélkülözést és szigort használja, hogy eredményeket érjen el • 3-as modell: rehabilitív és az oktatást és képességeket, terápiás beavatkozásokat, betekintést, méregtelenítést, „személyes fejlődést”, identitásváltozást, önkontrolt használ Alison kiemelte a személyes fejlődés koncepcióját. Elmondta, hogy bizonyíték van arra, hogy az egyes modellek jobban működnek egyes elkövetői alcsoportokkal. Egyeseknél a börtön növeli a bűnismétlés veszélyét, míg másoknak nem, így van esély arra, hogy ez eltörli a börtön hatásait különböző csoportoknál, mivel két ellentétes mechanizmus működik egyszerre. Egyes börtönök pszichológiailag könnyebben túlélhetők, mint mások. Amikor a pozitív hatásokat vizsgáljuk, szem előtt kell tartani, hogy a börtön a büntetésvégrehajtás helye, ám a börtönök különböznek. Egyes börtönök engedik, hogy a börtönben lévő elkövetőknek személyes fejlődési érzésük legyen, míg a többi nem engedi meg ezt. Alison elmondta, hogy sok probléma van az öngyilkosságból az elkövetéshez vezető átmenetben, de a személyes fejlődés fogalma hidat képezhet, mivel a pozitív érzelmek kiszélesíthetik az ember tudatosságát, vagyis ha valakinek nincsenek pozitív érzelmei, az negatív hatással van rájuk. Alison ezek után végigvett pár új keletű börtönben zajlott kutatást. Elmondta, hogy az érdeklődése a börtönökben elkövetett öngyilkosságokban azt az eredményt hozta, hogy felmerült az öngyilkosságra és a bűnismétlésre való sebezhetőség közti összefüggés. 32

Alison összefoglalta „a dolgokat, amik számítanak” amikor a börtön minőségét vizsgálják. Elmondta, hogy a börtön erkölcsi világképe döntőfontosságú a hatásosságra. A kutatás célja az volt, hogy a tapasztalati megfigyelést a börtön fogalmi megértésével egyesítsék. Ami megkülönbözteti az egyik börtönt a másiktól, az az autoritás használata. Elmondta, hogy a fogvatartottak választják a személyes fejlődést a rehabilitáció vagy helyreállítás helyett, és Alison úgy találta, hogy a személyes fejlődés és az emberség összefüggenek: a szegényes kezelés szegényes érzésekhez vezet, ami káros lehet és megváltoztathatja az embereket. Másrészről a fogvatartottak úgy látták, hogy az, hogy emberként kezelik őket, fontos a fejlődésükben. Ha részletesen megvizsgáljuk, világossá válik, hogy a börtönöket különbözőképpen büntetőnek és fájdalmasnak tapasztalják, illetve az egyes börtönökben másként működött az erkölcsiség. Ezek a dimenziók úgy függnek össze, hogy konzisztensek a legitimitásról szóló munkával, pl. a kapcsolódó méltányosság tekintetében, amely összefügg a renddel és fordítva. Alison elmondta, hogy lehet túl sok a bizalom, vagyis van különbség a jó és megfelelő kapcsolatok közt. Hozzáfűzte, hogy a börtön morális klímáján gondolkozni azt jelenti, hogy megfigyelünk a börtön morális természetét, mivel az autoritásnak megfelelő módon kell átáramolnia a kapcsolatokon. A bizalom és méltányosság alacsony szintje károsítja az egyén jólétét. Alison hozzáfűzte, hogy a QPML-en keresztül arra jutott, hogy a szorongás szint összefügg az öngyilkossági szinttel, vagyis a jelenlegi szorongás szintből megbecsülhetjük az öngyilkosság kockázatát: ez azt jelenti, hogy elkezdhetjük megmagyarázni mi okozza a szorongást a börtönökben, azáltal, hogy kontrolálunk bizonyos változókat, mely által megfejthető, hogyan kapcsolódnak a változók a szorongáshoz. Elmondta, hogy a relációs változók és a biztonság, a családdal való kapcsolat és az elkövetői viselkedési programok erősen összefüggnek, vagyis ezek a kapcsolatok tényleg az élet és halál kérdésével függnek össze. A felelős, szakértő és megközelíthető munkatársak szintén kulcsfontosságúak a morális börtönben. Elmondta, hogy a jólét magasabb szintű ott, ahol megcélozzák az elkövetői viselkedést. Kiemelte Liebling, Crewe és Hulley (2011) felismeréseit, melyeket a QPML felmérés módosításához kapcsoltak, a stabilitás, a biztonság, az irányvonalak és az autoritási szintek használatának megragadásának érdekében. Elmondta, hogy a kutatás úgy kezdődött, hogy összehasonlították az állami és magán börtönöket, de nagy volt a variáció a magánbörtönök közt: egyes börtönök nagyon jók voltak, mások meg nagyon rosszak voltak és ez az értelmezés ki lett hagyva, amikor egyszerűen az állami és magánbörtönöket hasonlították össze. A szegény magánbörtönökben „az, ami számít”, kevésbé van jelen. A börtönök teljesítményének növekedésével olyan dolgok jelennek meg, mint az emberiség és a személyes fejlődés. A személyes fejlődés teremtő tényezőkből áll és a börtönben lévő elkövetők azt mondják, hogy ez csak a legjobb börtönökben létezhet, ahol jelentős a jólét. Alison kiemelte, hogy a jó börtönök teremtésében azok a fontos dolgok, melyeket a börtönök nagyon különbözőképpen csinálnak. Alison elmondta, hogy nem tudják, hogy a személyes fejlődés érzése összefügg-e a bűnismétléssel vagy sem, de tudjuk, hogy a szegény börtönök aggodalmai főleg a biztonságról és a túlélésről szólnak, míg a jobb börtönök leírják, hogy vannak tartalékaik, amiből a jövőre is gondolhatnak. 33

Alison ezek után bemutatta a börtönben való személyes fejlődés modelljét:

Alison elmondta, hogy az eljárási igazságszolgáltatás fontos az elkövetőknek és az érzelmek összefüggnek a magatartással és viselkedéssel: a morális filozófusok azt állítják, hogy az erények összefüggnek az emberi virágzással, és vannak csoportok, melyek képessége a kivirágzásra sérült. A fogvatartottak megtapasztalják az igazságtalanságot, de a kriminológusok hajlamosak kihagyni ezt a zűrzavart, hogy sok elkövetőnek törékeny és sérült identitása van. Például az önkép jobb állapotban van, ha nincs jelen trauma, de ha valaki nem tud túljutni a következő órán, akkor jelentéktelen, hogy milyen hatással van ez az azonnali viselkedésre, mivel a választások nagyon nehezek hozhatók meg, mintsem hogy ez az akarat hiányát jelezné. A börtönbe való visszatérés csökkenti a változásra való motivációt, de ha a börtönbe való visszatérés még több traumát jelent, akkor ez kevéssé valószínű, hogy megtörténik. Kiemelte Bottom és Shapland kutatását, amely bizonyítja, hogy a dezisztencia kívánatos, de nehezen elérhető és jelentős önanalízis szükséges hozzá. Alison ezek után visszatért a börtönmodellekhez és azt az elméletet vázolta fel, hogy az erős morális klímájú börtönök jobban teljesítenek. Problémák vannak az öngyilkosságtól a bűnismétlés felé való mozdulásban, főleg hogy a QPML teljesítményt összehasonlították a bűnismétlési arányokkal és nem találtak összefüggést. Ehelyett Alison bemutatott egy 3-lépéses modellt a börtön utáni eredményekről, amelyeket figyelembe kell venni: meg kell néznünk a börtön előtti jellemzőket és a börtön tapasztalatokat, amelyet majd bele kell foglalni az elkövetői viselkedésbe. Vagyis az a kutatási kérdés, ki az elkövető, milyen klímát tapasztalt meg, milyen programokban vett részt. Lehetséges lenne más tevékenységeket is belefoglalni, mint például a művészetekben vagy munkában való részvételt, majd a börtön utáni életet is meg lehetne nézni, ami azért fontos, mert a börtönön kívüli sebezhetőek, vagyis több lehetőség adódik a bűnismétlésre. Alison azzal zárta le, hogy a dezisztencia kutatói kezdenek szinten tartási támogatást javasolni a 34

közösségben, mert nehéz átlépni a dezisztencia határait. Megismételte, hogy a nagyméretű általános kutatások kiegyenlítik a program vagy a börtön hatásait, és hogy a környezet mely statikusan tartja az embereket, nem emberséges. Ezért több koordinált kutatásra van szükségünk és el kéne távolítani a marginális elkövetőt a börtönből és el kéne mozdítani a bizonytalan fogvatartottat, aki elvesztette az összes reményét a továbblépésre.

Új irányok az Elkövetők Rehabilitációjában Fergus McNeill, Glasgowi Egyetem Fergus a kutatások tervezésével és a hozzájuk fűződő kérdésekkel kezdte prezentáciját. Elmondta, hogy a vita a konferencián az értékelési terv körül forgott, de nekünk arról kell gondolkoznunk, hogy hogyan és miért működnek a dolgok, amelyek működnek. Elmondta, hogy az általános elvek, melyek a meta-analízisből erednek jók, de nehéz áthelyezni őket a gyakorlatba. Az értékelési kutatás fontos, de nem ez az egyetlen típusú kutatás, ami hatással lehet a gyakorlat kialakítására, hisz egyre növekvő kutatási anyag létezik a pártfogásról, mely arra kérdez rá, hogy mi is a pártfogás, és ami még fontosabb, mi történik a pártfogásban. Mi a pártfogó felügyelő és az elkövető közti kölcsönhatás tapasztalata, például mi történik az interjúszobában. Ez az alapvető kérdés áll a „jó gyakorlatok” hátterében: nem tudjuk megérteni, mi a „jó gyakorlat”, ha nem tudjuk mi hat a kapacitásunkra, hogy megismételjünk vagy kifejlesszünk hatásos szolgálatokat. Más normatív kérdések is vannak, melyek a pártfogás céljáról szólnak, mint hogy hogyan viszonyul az igazságszolgáltatáshoz, hogyan rangsorol különböző büntetési filozófiákat. Magyarázó kutatás is zajlik, mely olyan tudásanyagot generál, amelyre a gyakorlat alapulhat, például arról. hogy hogyan értjük meg a bűnt és bűnözést, hogyan értjük meg a kriminalizációt és a dezisztenciát, illetve hogy mit jelent a sikeres szociális reintegráció? Fergus megismételte, hogy az értékelés fontos, de nem ez válaszolja meg az összes fontos kérdést. Fergus elmondta, hogy az Offender Supervision (Elkövető felügyelet) című könyvet fogja megvitatni. A CREDOS 2007 óta szervez megbeszéléseket a „jó gyakorlatokról”, hogy tovább lépjünk ebben a vitában a programokon, mivel bár sok ember kap ilyen beavatkozást, nagyon keveset tudunk a négyszemközti szupervízióról, és emiatt fontos, hogy megpróbáljunk ezt továbbfejleszteni. A CREDOS nem részesít előnyben egy módszertani megközelítést sem, mivel nem az értékelés, hanem a szigor érdekli. Mi új és izgalmas történt? Fergus elmondta, hogy új irányzatok vannak az elmélet területén: a könyv fejezetei kifejtik az RNR-t, a GLM-t és a dezisztenciát, és ez a munkatársak képességeiről, a szupervízió javításáról, a társakról (családtagok) és szociális hálózatról, a szupervízióhoz való megfelelésről szóló vitákhoz vezet. Ha nem tudjuk elérni, hogy az emberek jelentkezzenek, akkor nem jutunk sehová, ám keveset tudunk arról, hogy mi segíthet abban, hogy az emberek részt vegyenek és végigcsinálják a programot, és a könyv ebben a kontextusban tekint a szupervízióra. Az elméletről szóló fejezetek abból a következtetésből erednek, hogy a „jó gyakorlatoknak” nyitottnak kell lennie arra, hogy mi, miért és ki működik. Alapvetően egy tisztább és mélyebb megértésre van szükségünk a folyamatról, amely a támogatásban működik. 35

A Munkatársak Készségei Ezen fejezetek a Kanadában, Jersey-n és Ausztráliában zajló munkáról számolnak be és azt vizsgálják, mi történik az egyéni szupervíziós üléseken. Bourgon fejezete a technológiák átvihetőségéről szól, vagyis arról, hogyan ragadják meg a gyakorlati szakemberek az eszközöket és hogyan használják ezeket a legjobb módon. Bourgon kutatása arra a következtetésre jut, hogy a képzett szupervízorok 15%-kal múlják felül a többi szupervizort. A különböző csoportok közt különbségek figyelhetők meg, például a lelkes munkatársak felülmúlják a kevésbé lelkeseket. A Jersey-i kutatásban regisztrálják a szupervízorokat és értékelik, hogy milyen képességeket használnak, mivel egyes munkatársak rendszeresen használnak bizonyos képességeket és a következő lépés az, hogy újra összevessük ezt az elkövetői eredményekkel. A hipotézis az, hogy a munkatársak, akik rendszeresebben használják a készségeiket, jobb eredményeket érnek el. Különbség van a relációs készségek és a szerkezeti készségek közt. A relációsak a hagyományos szociális munkával kapcsolatosak, mint például az empátia, a kapcsolatlétesítés alapja. Ám amíg ezek alapvetőek, nem elégségesek, mivel ugyan messzire visznek és alapot adnak, de hasonlóan fontosak a szerkezeti készségek is, melyek a beavatkozásra és az elkövetéssel és dezisztenciával kapcsolatos tényezőkre fókuszálnak. Vagyis a kapcsolati készségek létesítik a szupervíziót és a szerkezeti készségek adják a beavatkozást. A Szupervízió Javítása Ezek a kutatások kétértelműek. Kemshall azt mondja, hogy ki kell terjesztenünk a kockázatértékelést, hogy számba vegye az erősségeket és azon tényezőket, melyek segíthetnek a dezisztenciában, szemben a védelmi tényezőkkel. Ez összhangban van azzal, amit Farrington úgy írt le, mint az előmozdító tényezőket, melyek képessé teszik az elkövetőket, hogy továbblépjenek valami jó felé, mintsem az ellenkező irányba. Vannak jelentések arról, hogyan próbáltak az amerikaiak munkatársak alkotta kultúrát tervezni, hogy segítsék a bizonyíték-gyakorlatot. Folyt munka a strukturált szupervízióról, mely azt célozza meg, hogy növelje a négyszemközti szupervízió minőségét. Fontos Társak Ezek a fejezetek a családok és közösségek szerepét vizsgálják. A bizonyítékok azt sugallják, hogy a családok kriminogének is lehetnek, de gyakran a változás kulcsfontosságú forrásai. Fergus elmondta, hogy a család szerepének elhanyagolása jelentős probléma a „jó gyakorlat” irodalmában, hisz nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy sok egyéb szereplő is van, akik hatással vannak arra, ahogy az elkövetők abbahagyják a bűnözést. A hálózatok teremtése vagy az önkéntesek, akik a törődés és ellenőrzés kombinációjának segítségével támogathatják az elkövetőket, fontos szerepet játszanak. Megfelelés Az emberek alkalmazkodni kezdenek, ha úgy gondolják, hogy kaphatnak valamit, ám nem szoktak jól reagálni az elrettentéssel való fenyegetésre. Az embereket az eszközök irányítják, majd kapcsolat épül a pártfogó felügyelő és az elkövető közt, míg morális befolyás alakul ki a felügyelő és az elkövető 36

közt. Ez a dinamika könnyen szétesik a szupervízió szerepével kapcsolatos zavarodottság miatt: például a durva végrehajtás hátrányosan hathat a szupervíziós kapcsolatra. Különbség van a hivatalos megfelelés és a lényegi megfelelés közt, amennyiben az elkövetők megértik, hogy miről szól a rend és a hosszú távú egyezés irányába mozdulnak, melyet a jogos gyakorlat támaszt alá.

Szupervízió a szövegkörnyezetben A szövegkörnyezet a szupervízióban zavarossá teszi a dolgokat: problémák merülnek fel a magas esetszám, a képzés megfelelőssége, és a való világ dinamikája miatt, ami mindent megnehezít. Néha a beszámolók felülírják a bizonyítékokat és néha így is kell tenniük. Fergus elmondott egy példát: egy RCT azt mondta, hogy a szexuális bűnelkövetők abba tudnák hagyni az elkövetést, ha egy szállodában maradnak az adófizetők költségén; ez kielégítené az adófizetőket? Ez megfelelő lenne? Az értékelés szól ezekről a problémákról, de nem válaszolja meg ezeket. Vannak feszültségek, melyek olyan dolgokból erednek, mint például az, hogy van egy cél, hogy 20.000 ember teljesítsen programokat, ami azt jelenti, hogy a kritériumokat meg kell lazítani. Az élvonalban dolgozó gyakorlati szakemberek és elkövetők szemszögéből úgy látszik, hogy nem az számít igazán, ami nekik fontos. A könyv azzal zárul, hogy a kutatás tere gyorsan tágul, ami jó, mert van elvégzendő munka és felismerjük az erőfeszítés komplexitását, hisz a kutatás lemarad az elmélet és a gyakorlat fejlesztése mögött. Vannak olyan ötletek, mint a GLM vagy a dezisztencia modell, melyek elméletiek, de nekünk nincs túl sok értékelési bizonyítékaink arról, hogy szolgáltatnak-e pozitív eredményt. Mindemellett a kutatás túlhaladott a „pszi” tudományágakon. Fergus elmondta, hogy amit igazán újnak és izgalmasnak talált az a ptolemaioszi és kopernikuszi egyetemszemlélet. A ptolemaioszi szemlélet szerint a Mars kering a Föld körül, de hogy ez lehetséges legyen, egy huroknak kéne lennie a Mars pályáján. Kopernikusz megoldása az volt, hogy ki kell venni a hurkot és a Föld és a Mars kering a Nap körül, vagyis nem mi vagyunk a világegyetem közepe. A ptolemaioszi szemlélet szerint az elkövető szupervíziójának középpontjában a kezelési program van, és ekörül kering az egyén, majd körülötte kering az a kizárólagos közösség, mely néha felbukkan és zavart okoz. A kopernikuszi rehabilitáció azt mondja, hogy az ember van a középpontban, a beavatkozások keringenek körülötte, és ezeken kívül van a visszafogadó közösség. A kopernikuszi szemlélet szerint a beavatkozások közvetítenek a közösség és az egyén közt, ezek próbálják kijavítani a repedéseket az egyén és a közösség közt. Ebben az értelemben a pártfogó felügyelő próbálja visszaállítani a társadalmi szerződést.

37

A gyakorlati szakemberek különféle válaszokat adtak erre: • Védelmezés: az emberek azt mondhatják, hogy a régi szociális munka értékei győztek. Fergus elmondta, hogy aggódik e miatt a reakció miatt, mivel a szociális esetmunka heves 1960-as évei nem feltétlenül voltak a legjobbak. • Bosszúság: az igazgatók azzal válaszolnak, hogy „a fenébe”, vagyis mindent, amit csináltunk, át kell alakítanunk, majd meg kell kérdeznünk, hogy megveszik-e a dezisztencia programot, de ez nem beavatkozási program, inkább a dezisztencia mögötti folyamat megértése. Ezután az emberek azt mondják, „ez érdekes, de ez nem mutatja meg nekünk, hogy mit csináljunk”, ami Fergus szerint jó, mert visszaható gyakorlat szükséges hozzá. Ezután az emberek értékelést kérnek, de ilyen nincs, mert ez nem egy megközelítés, hanem gondolkozási mód, mely eldönti, melyik megközelítést válasszuk. • Kihívás: azt hittük, a megoldás részei vagyunk, de most már a probléma részei vagyunk. Bizonyíték van rá, hogy a büntetőjogi igazságszolgáltatási beavatkozások kriminogének. Skóciában van dekriminizáló, szociális munka, amely a fiatalkorú programra alapoz, de ez is lelassítja a dezisztenciát és ezt a besorolás magyarázza. • Újraalakítás: a változás valójában hozzátartozik a volt elkövetőkhöz és az újraegyesítés a szerepek megtalálásáról és a közösségekben lévő jelentőségteljes identitásokról szól. A szakemberek nem állnak a folyamat központjában – mediálható, gyorsítható, károsítható a szakemberek által, de nem ők ezek. Fergus azzal zárta, hogy ez nem csak az elkövetőkről, hanem nagyobb dolgokról szól is, mint a közösség, a gazdaság, stb. Fergus elmondta, hogy nem kéne végeznünk a dezisztenciával: nem ez a lényeg, mert a végső cél az integráció, az állampolgárság, a mobilitás és a biztonság és a dezisztencia megértése segíthet minket abban, hogy eljussunk ide.

Kockázat, szükség és beavatkozások: szociális rehabilitációs programok az Észt Büntetés-végrehajtási és Pártfogó Szolgálatnál Marin Kulper, Tanácsadó, Büntetés-végrehajtási Részleg, Igazságügy minisztérium, Észtország Marin elmondta, hogy az észt Igazságügy Minisztériumnak dolgozik tanácsadóként. Ő felel a börtönben és a pártfogás alatt folytatott programok kifejlesztéséért. Elmondta, hogy szükséges hogy rálássunk a kockázatokra, melyeket az emberek jelentenek: a kockázatok a bűnöző viselkedéseket jelentik és ezeket a kockázatokat 9 alkategóriába soroljuk: • Korábbi bűnözői viselkedés • Tartózkodási hely – stabilitás • Oktatás és munka – munkatapasztalat, munka utáni vágy, képességek, stb. • Anyagi jólét és bevételi források • Kapcsolatok és életstílus • Függőségi problémák – drog, alkohol, szerencsejáték • Egészség és érzelmi állapot, gondolkodás és viselkedés • Értékek és magatartás • Veszély önmagukra

38

A kockázatokat egy 0 és 2 közötti skálán értékelik, hogy meg lehessen őket célozni a beavatkozásokkal, mivel a kockázatértékelés jelezheti az elkövetők szükségeit. A szükségek jelentik az alapot a cselekvési tervhez, amelyet a pártfogó felügyelő készít elő. A terv vezeti az elkövetőt a jogkövető magatartás felé és a kriminogén veszélyek csökkentése irányába. A terv körvonalazza az időkeretet és évente egyszer felülvizsgálják. Harmadrészről pedig ott a beavatkozás. Fontos felmérni a kockázatot és az börtönben lévő elkövetők szükségeit, és emellett kifejleszteni olyan beavatkozásokat, melyek mindegyik fogollyal működnek. A következőket nyújtják: • Dühkezelési képzés • ART – képzés arról, hogyan váltsák fel az erőszakos viselkedést nemerőszakos viselkedéssel, azon erőszakos elkövetőknek, akik változni akarnak, • Szociális készségek képzés – ez javítja az elkövetők készségeit, melyek szükségesek a másokkal való kommunikációban • Rehabilitációs program a kábítószerfüggőknek • Rehabilitációs programok, pl. a négyszemközti programok • Szexuális bűncselekményt elkövetők rehabilitációs programja • Rehabilitációs programok fiatalkorúaknak • Rehabilitációs programok ittas vezetőknek • Szabadon bocsátást előkészítő programok Két fejlemény van folyamatban, melyek a családon belüli erőszakra koncentrálnak és egy női elkövetőknek szóló program. Marin elmondta, hogy a szociális rehabilitációs programok igazgatására koncentrálnak. Elmondta, hogy azt analizálják, hogyan folytatják le a programokat: 58 találkozást figyeltek meg, csoportokat látogattak meg a börtönökben és a pártfogói havatalokban, felvették képzéseket és ellenőrzőlistákat fejlesztettek ki, hogy megvizsgálják, mennyire jól működtetik a programokat a kolégák: • Hogyan szervezik a munkát? • A résztvevők kiválasztása • A trénerek képzése • A lefolytatás minősége • A résztvevők véleménye – mit gondoltak a programról, hasznos volt-e vagy sem Minden börtön használhatja ezt az eszközt, hogy ellenőrizzék, hogy működike. Eddig azt tudjuk, hogy a minőségi lefolytatás fontos. A szociális rehabilitációs programok minőségének beállításában és előkészítésében kihívásokkal szembesülnek, és jobb módszertani támogatást és trénerképzést kell bevezetni. A Munkatársak Készségei és Jellemzői a Pártfogásban Ioan Durnescu, Bukaresti Egyetem, Románia Ioan bemutatkozott és elmondta, hogy a munkatársak készségeiről és jellemzőiről fog beszélni, a pártfogó felügyelők fejlődésének leírásán és analizálásán keresztül. Elmondta, hogy hivatkozni fog egy kutatásra, melyet nemsokára fog elkezdeni, és amit a román nemzeti kutatási autoritások 39

támogatnak, és amely a munkatársak készségeinek és jellemzőinek rendszeres irodalmi áttekintésén alapszik. Ezen irodalom főleg Angliáról és Walesről szól, bár különféle országok pártfogását kell magába foglalnia, de mivel nyelvi nehézségekbe ütköztek, Angliára és Walesre koncentráltak. Az irodalmi áttekintés a tárgyhoz tartozó kézikönyvekre, monográfiákra, kutatási tanulmányokra és a törvényhozásra alapoz. Ezek után végigvett pár alapdefiníciót azzal érvelve, hogy a munkatársak készségei a viselkedések összetett szervezetét mutatják, melyek egy bizonyos cél vagy tevékenység felé irányulnak. Elmondta, hogy a munkatársak készségei tanulhatók, ellentétben a jellemzőkkel, melyek nem. A jellemzők velejárók és olyan fogalmakat foglalnak magukba, mint a megbízhatóság, tisztelet, empátia és szavahihetőség. Elmondta, hogy a pártfogás korai szakaszában a munka inkább küldetés volt, hogy lelkeket mentsenek meg. Jarvis például azt mondta, hogy a pártfogó felügyelő „Isten embere, az elhivatottság embere, a jellem embere, egy tapasztalt ember, tele az emberiség jóindulatával” (1972:8). A pártfogó felügyelőtől elvárják, hogy rendelkezzenek bizonyos jellemzőkkel és inkább ezek határozzák meg, hogy kik ők, mintsem az, amit csináltak. 1907-ban a Pártfogási Törvény egy új korszakot indított el a pártfogásban és a pártfogó felügyelőket megkérték, hogy specializálódjanak és váljanak szakértővé. Ez jelezte az individualizáció felé való elmozdulást, vagyis a pártfogó felügyelők szakemberekké váltak. A pártfogás olyan mértékben vált szakmává, hogy jellemzőkre és képzésre lett szükség: a pártfogó felügyelőnek „remek tanárnak és jó pásztornak” kellett lennie. „A hivatásossá válás éveit” az esettanulmányok évei követték, melyek a pártfogó felügyelők és a pártfogoltak közti jó kapcsolat és az elkövetéshez vezető okok meghatározása körül forogtak. Elmondta, hogy a pártfogó felügyelőknek olyan jellemzőkkel kellett rendelkezniük, melyek segítségével kapcsolatokat alakíthattak ki és a pártfogó munka tartalmát elkezdték fontosnak látni. Jobban koncentráltak a készségekre (McWilliams, 1991:12), így a képzés is fontosabbá vált. A pesszimizmus évei ahhoz vezettek, hogy Bottoms és McWilliams vázolták a nem-kezelési mintát. Ebben a kontextusban a pártfogó felügyelőnek nem az volt a feladata, hogy rehabilitálja az elkövetőket, de „segített nekik amennyiben együttműködtek a stabil szociális helyzetbe hozásukban”. Ebben a korszakban nem voltak fontosak a munkatársak jellemzői. A rehabilitációs újraéledés az 1990-es években a kognitív készségek fontosságát hangsúlyozta és azokra a megállapításokra alapozott, hogy egyes dolgok csak egyes emberek esetében működnek. A munkatársak készségeit megemlítették a kutatási irodalomban, de nem vitték át egyből a vezérelvekbe és a gyakorlatba. Későbbi meta-analízisek azt sugallták, hogy az egyes készségek, nem pedig jellemzők a fontosak. Mindamellett elmondta, hogy jelentős kutatások vizsgálták a munkatársak készségeit és jellemzőit: Trotter 1996, Dowden and Andrews 2004, Bonta et al 2010, Raynor et al 2010. Ioan elmagyarázta, hogy Sue Rex kiemelte azt a tényt, hogy a pártfogó felügyelőnek határozottnak, de rugalmasnak kell lennie, bizalomteljesnek kell lennie és tudnia kell lelkesíteni. Ezen kutatások közül volt, ami tükröződött a gyakorlatban és a kutatás arra mutat, hogy ugyan az irányelvek korlátozóak, a pártfogó felügyelők még mindig szociális munkás beavatkozásokat folytatnak. A pártfogó felügyelőket befolyásolja a menedzserizmus, mely kezd domináns lenni, és ahogy Fitzgibbon elmagyarázza, a pártfogó felügyelőket arra kérik, 40

hogy ellenőrzőlistákat jelölgessenek, és ne bonyolódjanak bele, mint emberek vagy szakemberek. Ioan ezek után elmagyarázta a dezisztencia mintát, amelyben a pártfogó felügyelőknek a jellemzőkön túl rendelkezniük kell képességekkel is, melyek fontosak voltak a professzionalizmus évei alatt. Azzal érvelt, hogy a jellemzők kezdenek újra fontossá válni és ezen felül egyes kutatási eredmények a jellemzők fontosságát tűnnek alátámasztani. Elmondta, hogy két ok van, ami miatt a készségek iránti érdeklődés csökkent: 1) a csökkenés összefügg azzal, amit Kaufmann objektivizálásnak hív: ami működik, az megismételhető, nyílt és mérhető kell, hogy legyen, de a jellemzők nem könnyen esnek ezen értékelés körébe. Ezen felül úgy érvelt, hogy a mérés fontos és a jellemzők is, amelyek nem mérhetők, így jelentéktelennek tűnhetnek; 2) a kutatási módszerek most az RCT-re vagy más kísérleti tervekre koncentrálnak, de ezek a módszerek nem képesek beazonosítani az összes változót melyek befolyásolják az adott beavatkozást; Ioan elmondta, hogy a kísérleti tervezetek csak azt mérhetik, ami a kutatás tervezési szakaszában előre meg van határozva. Vagyis a kontextust és a jellemzőket nem mérik, mivel ezek nincsenek világosan meghatározva. Ioan elmagyarázta, hogy a kutatásában munkatársak készségeit és jellemzőit fogja beazonosítani azáltal, hogy 90 pártfogó felügyelő munkáját fogják felvenni, amint két klienssel készítenek interjúkat. Mindegyik interjú után az elkövetőt mérési skálán kikérdezik, hogy meg lehessen vizsgálni, milyen mértékben azonosul az elkövető a pártfogó felügyelők egyes jellemzőivel. Ezek után megvizsgálják, hogy ezek a beazonosított készségek hogyan kapcsolódnak a szupervízió eredményeihez. Vizsgálni fogják a pártfogó felügyelők megváltoztatására szóló kérelmeket és a bűnismétlést a pártfogási időszak után. Megvizsgálják a 90 pártfogó felügyelőt, hogy beazonosítsák, mi építette fel a profiljukat a képességek és jellemzők szempontjából, hogy van-e összefüggés a munkaválasztásuk okai, a képzési háttér, a büntetéshez való hozzáállásuk, a koruk és a nemük közt. Ioan elmondta, hogy kipróbálták az interjút: arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen befolyás érte őket a munkához vezető úton, egyikük sem említette a saját képzettségét, hanem az élettapasztalatukra és a kollégáikkal való beszélgetésre fókuszáltak. Megfigyeltek pár dolgot, mikor együtt cigarettáztak és az elkövetőikről beszéltek, vagyis a kötetlen beszélgetés valószínűleg nagyon fontos a munkájukban.

Kérdések és hozzászólások 1. Liz Dixon megkérdezte Fergust a pszichológiából és kriminológiából eredő tudásalapról, és arról, hogy mit gondol az oktatás területéről: egyes elkövetők jó munkát végeztek a pártfogó felügyelet alatt, mivel jól bántak velük az iskolában, vagyis jó munkát végeznek a viselkedés kezelésében. Fergus azt válaszolta, hogy Oxfordban végeztek némi kutatást erről és beszéltek a fix és fejlődési elkötelezettség közti különbségről, vagyis arról, miben tér el az, ha amikor próbálja bíztatni őket az ember, hogy jót tegyenek, azáltal, hogy gratulálnak nekik vagy azt mondják, hogy „gratulálok, keményen megdolgoztál ezért”, illetve a közt, ha azt mondjuk, hogy rendelkeznek egy tulajdonsággal és így szerencsések. Az alapötlet az, hogy beléjük neveljük a fejlődési elkötelezettséget. 41

Fergus összekötötte Ioan válaszát Alison munkájával azt mondva, hogy meg kell vizsgálnunk a jellemzők alkategóriáját mely nem a tulajdonságokról szól, hanem az erkölcseidről és erényeidről: Arisztotelész elképzelése az emberi boldogság virágázásáról abból a tényből gyökeredzik, hogy az erények kulcsfontosságúak és a fiatal embereknek ezt nehéznek felismerni, mivel nincsenek lefektetve a szabályok. 2. Craig Georgiou a jellemzőkkel kapcsoaltban azt mondta, hogy dolgozott börtönben nevelőkkel, akiknek kevés képzésük volt, de akikkel a börtönben lévő elkövetők jól kijöttek. Megkérdezte Fergust a nézeteiről a „jó gyakorlatok”, a GLM és a dezisztencia keveredéséről. Fergus beszámolt arról, hogy Andrews és Bonta megfognak megjelentetni egy tanulmányt a témában. Elmondta, hogy azon kell gondolkoznunk, hogyan mérjük a helyettes dezisztencia intézkedéseket és meg kell vizsgálnunk az olyan identitásváltozást, mint a másodlagos dezisztencia, amit pszicho metrikusan lehet mérni. Azt mondta, hogy a reszponszivitást több részletében kell figyelembe venni, és megismételte, hogy több mint egyféle értékelés van, és hogy tetszik neki Alison munkája, mivel nem az eredményekkel kezdi, hanem a minőséggel. Ioan elmondta, hogy egy másik hasznos megközelítés az emberi jogok felől közelítene, vagyis a felől, hogy az embereknek joga van a rehabilitációhoz. 3. Steve Pitts megkérdezte Fergust és Ioant, mit tennének, ha egy olyan ország keresné meg őket, amely szeretné felépíteni a pártfogó szolgálatát. Fergus azt válaszolta, hogy meghívták a NOMS-ba és felkérték, hogy foglalja össze a dezisztenciát egyetlen mondatba: azt mondta, hogy két alapvető dolog van: az egyik az, hogy az elkövetőkkel zajló munkának méltányosnak kell lennie, vagyis az, hogy nem fordítottunk elég figyelmet az ügyrendi igazságszolgálatra a pártfogásban, az részben a miatt van, mert a kockázatokat az elkövetők és legitimitás fölé helyeztük és a méltányosság ez által elveszett. A másik alapvető szempont az, hogy segítőkésznek kell, hogy legyünk, ami egyszerűnek hangzik, de egyben bonyolult is. Ez elvezethet a „jó gyakorlatokhoz” de a dezisztencia szempontjából azt is mondhatnánk, hogy gyakorlati módon kell segítőkésznek lenni. Vagylagosan vehetjük a bizonyítékokat a dezisztenciáról és kérdezhetünk a gyakorlati jelentőségéről. Fergus elmondta, hogy inkább kutatást végez erről a témáról, mintsem, hogy kitaláljanak egy új eszközt, inkább filmet készítenek a bűnözés abbahagyásáról volt elkövetőkkel, családtagokkal, stb. A filmet részvényes üléseken használják ösztönzőként. Vagyis ez az azonnali gyakorlathoz vezető párbeszéd megteremtéséről szól.

42

Harmadik nap „Repülni tanulni” – közösségi rehabilitáció kábítószer használóknak Rimini környékén Elisa Rubini di Silveria, Nemzetközi Kutatási és Kapcsolat felvételi Igazgató, San Patrignano, Olaszország Elisa elmondta, hogy a tanulmány egy része inspirációnak lett szánva, mert San Patrignano egy hosszú távú kábítószer rehabilitációs program. Elmagyarázta, hogy a San Patrignano programban nem hiszik, hogy a kábítószer függőség betegség, hanem hogy minden egyénben sok lehetőség van, amit táplálni kell. Olaszországban 3 millió kábítószer használó van, akik közül félmillió rendszeres használó, akik egy 11.4 millió eurós piacot teremtenek. Elisa felsorolt párat a kábítószer függőség lehetséges társadalmi hatásai közül. A szervezet az összes kábítószert egyenlőnek tekinti. A kábítószer függőség Olaszországnak évenként 1 milliárd euróba kerül, ami a GNP 0.7%-a. Sok pénzt költenek a kábítószer függőségre, de hiányoznak a bizonyítékok arra, hogy amit csinálnak, az tényleg működik, vagyis potenciálisan lehet, hogy nagy pénzkidobás. A kérdés nem feltétlenül az, hogy vajon próbálják-e szinten tartani az embereket a metadone által vagy csökkenteni a bűnismétlést, hanem az a fontos, hogy alternatív lehetőségeket ajánljuk. A San Patrignano holisztikus megközelítést kínál, amely az emberre fókuszál és melynek két pillére van: 1) a San Patrignanóban zajló rehabilitáció és a hosszú távú kábítószer rehabilitációs program, mely négy évig ingyenes és 2) a megelőzés és a kapcsolatfelvétel mely magába foglalja a társadalomba való visszailleszkedést is. A San Patrignano a függőket családként kezeli és a gyógyulást a folytonos oktatás, szakmai képzés és szociális munka által támogatja. Ez egy kiterjesztett család, hisz az alapítója azzal kezdte, hogy embereket szedett össze az utcán és most már 1500 emberrel foglalkoznak. Egy másik dolog a projekttel kapcsolatban az, hogy az életről és szépség megtapasztalásáról szól. A közösség különböző termékeket készíti és több, mint 50 különféle munkaképzési lehetőséget nyújt. Bort készítenek, mivel a vidék híres a borairól, és pohárnyi bort osztogatnak, hogy megadhassák az embereknek a lehetőséget, hogy kiélvezhessék azt, és ez olyasvalami, amire a szervezet nagyon büszke. A program nem kerül semmibe, mivel nem fogadnak el pénzt az államtól, az adófizetőktől, családoktól, helybeliektől. Elejétől kezdve ez volt az elképzelés, mivel nem akarták, hogy a finanszírozó testületek befolyásolhassák, és mert ez egy kiterjesztett család, nem akarnak különbséget tenni azok közt, akik tudnak, és akik nem tudnak fizetni. A pénz 50%-a a termékek eladásából és a szolgáltatásokból folyik be, a másik 50% pedig az adományokból. Míg a börtön napi 150 euróba kerül, addig a San Patrignano napi 35 euróba. Az emberek néha választhatnak aközt, hogy a San Patrignanóba jönnek-e vagy pedig börtönbe mennek és így a San Patrignano 400 évnyi börtönbüntetést váltott ki. Egyetemekkel együttműködve nyomon követő tanulmányokat folytattak a programról, melyek közt toxikológiai analízis is volt és Elisa bemutatta az 43

ebből származó adatokat az eredményekről, melyek megmutatták, hogy a projektet befejező emberek 72%-a tiszta volt három éven keresztül. Elisa ezek után levetített egy filmet a konferencia résztvevőinek, amely bemutatta, hogyan működik a projekt és megmutatta a résztvevőinek a létesítményeket, mint például az iskolákat, az egészségügyi létesítményeket, a konyhákat, a szőlőskerteket. Elisa elmesélte, hogy a program fenntartható és hatásos, a holisztikus megközelítésre koncentrál és megismételhető, ahogy ez látható a Basta és San Patrignano prezentációjából, mely szerint együttműködnek egyesült királyságbeli és kolumbiai szervezetekkel. Mind kormányzati, mind civil szervezetektől érkeznek hozzájuk látogatók a világ minden tájáról, hogy megtanulják ezt a modellt. Olaszországban az emberek 65%-a gondolja úgy, hogy ezt a típusú programot széles körben kéne alkalmazni. A program hisz benne, hogy a megelőzésnek kéne lenni a fókuszban, mivel már létezik a kábítószer használóknak egy második generációja, vagyis a droghasználók gyermekei és a szervezet meg akarja ezt akadályozni a kortársoktatáson keresztül: létrehoztak egy színházi műsort, amely hatással van a fiatalokra, mivel összerakhatják a kirakós darabjait, hogy láthassák, mi történhet velük. Központok hálózatával is rendelkeznek, mely támogatja a gyermekeket az iskolán kívüli tevékenységekben. Ezek a tevékenységek a „WeFree” projekt alá tartoznak. A WeFree programon keresztül különféle projekteket csináltak, bevonták az embereket a közösségeikbe és elősegítették a változást. Minden évben van egy nap, amelyen meghívják a fiatalokat a közösségükbe és vendégül látnak diákokat Európa minden részéből, hogy elérjék a WeFree céljait. Elisa bemutatott egy filmet a WeFree-ről. Elmagyarázta, hogy a WeFree napon kolumbiaiak is levezetnek eseményeket, hogy az emberek megértsék, mivel jár a kábítószer fogyasztás a szállítmányozó országokban és fordítva. Kiállítanak képeket a világ azon részeiről, amelyek fontos szerepet játszanak a kábítószer kereskedelemben. A terv része volt az is, hogy bevezessék a legjobb gyakorlatokat a fiatalok kezdeményezéseiből.

Kérdések és hozzászólások 1. Craig Georgiou megkérdezte, milyen korban kezdenek el a fiatalok kábítószert használni, illetve hogy melyek a magas kockázatú korcsoportok? Elisa azt válaszolta, hogy az emberek nagy része marihuána fogyasztással kezd, de nem a kábítószer típusa a kulcskérdés, mivel ugyan erősen összefüggnek, de arra használják őket, hogy elbújjanak a problémák elől. Alkohollal kombinálva elveszítik a perspektívát, de sosem késő megváltozni, ha ráakadnak a megfelelő környezetre. Sokaknak a bentlakók közül azt mondták, hogy metadont kell szedniük és akkor stabilak lesznek, de most, a San Patrignanóban teljesen tiszták lettek. 2. Feltették a kérdést, hogy milyen a nemek megoszlása a szervezetben. Elisa elmondta, hogy 25%-ban nők és 75-ban férfiak nők vannak a szervezetben, ami azért van, mert a kábítószer függőség inkább a férfiak problémája, míg a lányoknak más problémáik vannak, mint például az evészavarok, de egyre többen már kábítószert is használnak. Vannak létesítményeik várandós és gyermekes nőknek is. 44

3. Eryl Doust elmondta, hogy ez fantasztikusnak hangzik és érdekelné, hogy hogyan bánnak a biztonsággal a terjesztés terén. Elisa azt válaszolta, hogy nagyon erős információik vannak a társadalmi kontrolról, mivel sokan voltak terjesztők és a régebbi bentlakók figyelnek az emberekre, és ha terjesztést vesznek észre, azonnal jelentik. 4. Megkérdezték, hogy a kezelési modell pszicho-dinamikus vagy rendszeres. Elisa elmondta, hogy a terápia környezeti, mivel a programban nem vesz rész pszichológus, vagyis a problémák nagy részét csoportos berendezkedésben oldják meg. Mindegyik bentlakó egy csoporthoz tartozik és ez a csoport támogatja. 5. Azt is megkérdezték, hogy hogyan lehet elsimítani lehetséges konfliktusokat a büntetőjogi igazságszolgáltatás ás a program közt. Elisa azt válaszolta, hogy próbálnak jól együttműködni a büntetőjogi igazságszolgáltatással. 6. Johann Koehler azt mondta, hogy abból, amit tud a detoxikáló kezelésről az az, hogy akár orvosi problémák is eredhetnek a gyors absztinenciából. Hogyan kezelik ezt a helyzetet? Elisa azt válaszolta, hogy metadonon lévő embereket fogadnak be, de csökkentik az adagot, hogy drogmentesen jöhessenek a közösségbe és amennyiben ez nem lehetséges, akkor a közösségen belül oldják meg. 7. Liz Dixton elmondta, hogy a program bebizonyította amit Fergus és Alison mondtak az emberek humánus kezeléséről. Ezután megkérdezte, hogyan kezelik a tényt, hogy az emberek úgy gondolják, hogy az elkövetőket meg kell büntetni. Hogyan nyerik meg az ilyen véleményűeket? Elisa azt válaszolta, hogy személyesebbé teszik a helyzetet azáltal, hogy megkérdezik az emberektől, hogy ez elfogadható lenne-e, ha a saját fiúkról vagy lányukról lenne szó. Amikor így nézik a helyzetet, azt mondják, hogy mindent megtennének.

A DOMICE Projekt Áttekintése Benny Christensen, Büntetés-végrehajtási és Pártfogó Szolgálat, Igazságügyi Minisztérium, Dánia Benny elmagyarázta, hogy a DOMICE hasonlít a STARR-hoz, bár más a célja. A rövidítés a Developing Offender Management for Corrections in Europe-ból (Bűnelkövető Kezelés Fejlesztés a Büntetés-végrehajtásban Európában) és az EU támogatja. A projekt 2008-ban indult, a főpartner a NOMS és a partnerek közt van Bulgária, Katalónia, Dánia és Hollandia. A projekt tervezett vége 2011 novembere, és a célja a bűnelkövető kezelési gyakorlatok megértése Európa szerte és a legjobb gyakorlatok elterjesztése. A projekt szándékosan az ígéretes gyakorlatra koncentrált a legjobb gyakorlatok helyett. A projekt irodalmi áttekintést fog előállítani az esetmunkák megközelítéseiről. Az eredeti javaslatba bele volt foglalva egy kézikönyv előállítása, de e helyett egy honlapra tették fel az összes információt. A kutatók felvették a kapcsolatot az országokkal és megkérdezték őket az esetekről és a célcsoportokról Barcelonában, Rotterdamban, Koppenhágában és Szófiában. A résztvevőket arra bíztatták, hogy osszák meg esetkezlési tapasztalataikat egymással. A 45

projekt kifejlesztett egy térképet arról, hogy hogyan néz ki az esetkezelés. Azzal zárta mondanivalóját, hogy nincs világos definíció és ez megnehezíti a dolgot. Kérdések és hozzászólások 1. Steve Pitts elmondta, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatok rengeteg pénzt költenek az esetkezelésre, de sok kérdés van arról, hogy mi is történik pontosan az esetkezelés közben, bár a célját meg lehet határozni. Átfedések vannak a DOMICE és a STARR közt, amennyiben át kell gondolnunk, hogy mi történik az esetkezelés közben.

Záró Észrevételek a Konferenciáról Steve Pitts, Nemzetközi Ügyek Csoportjának vezetője, NOMS Steve elmondta, hogy elérkeztünk a konferencia és egyben a projekt végéhez is, melynek ötlete 4 évvel ezelőtt fogant meg, de ez még nem jelenti az út végét. Elmondta, hogy sokat tanultunk a projektből, de még többet is tanulhatunk: sok elképzelésünk van, mint az RNR, a GLM, a dezisztencia és az esetkezelés, és nekünk kell rájönnünk, hogyan illeszthetők össze. Steve végigvett pár okot, ami a STARR projekt megtervezése mögött állt: • Tudtuk, hogy volt némi bizonyíték arra, hogy mi a „jó gyakorlat”, de nem volt egységes európai kép. • Volt bizonyíték a más országban való alkalmazhatóságra, de nem tudtuk mi a „jó gyakorlat” ezen esetekben. • Tudtuk, hogy volt értékelés, de nem túl sok, és a legjobb gyakorlat elterjesztésére vonatkozóan ellentmondásos volt. A projektet az együttműködés javítására szánták, mivel az volt a terv, hogy a legjobb gyakorlatot általános gyakorlattá tegyék. Vannak olyan értékek, melyek velejárói a projektnek: az együttműködés, a legjobb eredményre törekvés, a méltányosság szelleme és összekapcsolása annak, amit tudunk, és nem tudunk, a gyakorlatnak és börtönnek, a tudományos világnak és a pártfogásnak. Steve röviden végigvette a projekt céljait, és hogy mit ért el a projekt a szemináriumok, konferenciák és próbák tekintetében. Elmondta, hogy a bizonyítékok egy része felfedte a tényt, hogy a programok 10-30%-kal csökkenthetik a bűnismétlést. A bűnismétlés 1 millió Euróba kerül elkövetőnként és tudjuk, hogy alapszintű oktatás, a munkába állíthatóság és a CBT hatékonyak. Ám azt is tudjuk, hogy egyes megközelítések kriminogének. Emlékeznünk kell arra, hogy ahhoz, hogy működjön, bele kell foglalnunk mindhárom elvet az RNR-ből. Szükség van az értékelésre is. Emellett tudjuk, hogy a programok eredményének 25%-a a jó tervezésből ered. Friedrich beszélt a „jó gyakorlat” harmadik fázisából, amely több figyelmet fordít más tényezőkre, mint például a családra. Ezek után áttért az egyes programok más országokban való megvalósítására és az adaptálásra; állítása szerint itt versengésre van szükségünk, mintsem egyszerű másolásra. Végül áttért az értékelés javítására és felsorolt pár okot, amiért nem értékelnek. Ezek után megkérdezte, mi jön most? Elmondta, hogy elő kell mozdítani az értékelés elképzelését, meg kell válaszolni, hogy van-e egy összefüggő „fonál”, ami összeköti ezeket, illetve vannak-e kompatibilis módszerek? Steve elmondta, hogy lehet, hogy van egy integrált megközelítés, melynek a középpontjában az egyén áll, és amely próbálja beépíteni az összes tényezőt 46

a körbe. Azt sugallta, hogy vannak kritikus intézkedések, mint a bevonás, otthon, család, bűnismétlés, magatartás, önkép és remény. Steve azzal zárta mondandóját, hogy szeretné megköszönni az összes projektpartner munkáját, majd megkérte a résztvevőket, hogy idézzenek fel magukban olyan hasznos gondolatokat, amelyeket a konferencián hallottak, és saját országukba visszavihetnek: • Leah elmondta, hogy a csoportja azt gondolta, hogy szükség van hálózatok kiépítésére, így könnyű megállapítani mit és milyen céllal csinálnak az emberek, és könnyű tanácsot kapni és továbblépni, az országokon belül és nemzetközi szinten is. • A bolgár résztvevő azt mondta, hogy szükség van az ötletek összehozására; az értékelés fontos és annak a hatása, amit teszünk, kifejeződik a „STARR 2” iránti vágyban. • Andrew a NOMS-ból elmondta, hogy megérintette Alison beszéde, és úgy találta szükséges minőségi indikátorokat használni, hogy megértsük, hogyan működik a kapcsolat a felügyelő és elkövető közt.

Záró Felszólalás – Elnököl: Ed Wozniak, ICPA Igazgatója Ed Wozniak azzal zárta a konferenciát, hogy nagyon nagy hatással volt rá a STARR projekt és a céljai, melyek hasonlítanak az ő ügynökségének céljaihoz. Szerinte óvatosnak kell lenni az imperializmussal. El szokott látogatni fejlődő országokba és látja a „jó gyakorlatot” rettenetes körülmények közt, és ezért tudatában kell lennünk a kulturális imperializmusunknak és biztosítanunk kell azt, hogy ez ne söpörje el a jó gyakorlatot. Elmondta, hogy fontos emlékeznünk rá, hogy a programokat nem mechanikusan kell végrehajtani. Elmondta, hogy nagy űr van, és szükségünk van egy igazi összeolvadásra a börtönök és a közösségek közt, mert mint mondta, a börtön közösségi forrás, és hacsak nem nyílunk meg és kezdjük el használni a lehetőséget, amit a börtön nyújt, akkor nem lesznek integrált büntetésvégrehajtási szolgálataink, amikre az elkövetőknek szüksége van. A közös munkának versengőnek, de együttműködőnek kell lennie. Elmondta, hogy kiábrándító: nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy tegyünk valamit, mintsem annak a megértésére, hogy mit is tegyünk. Elmondta, hogy meg kell értenünk az elkövetéstől a dezisztenciához vezető folyamatot, mivel az elkövetők nem alkotnak homogén közösséget. Sok börtönben lévő elkövető számára, akik rövidtávú büntetést töltenek, a beavatkozás nem lehetséges, vagyis meg kell vizsgálnunk, hogyan tudjuk megfelelően segíteni őket és hogy hogyan, illetve miért kéne a börtönt behozni a közösségbe, mivel a börtön gyakran csak egy kis közjáték volt az emberek életében. Ed azzal zárta beszédét, hogy megköszönte a szervezők munkáját és rámutatott, hogy ez nem csak egy esemény volt, hanem egy változási folyamat.

47

Workshopok Alternatív Megközelítések a Szerhasználattal való Munkához Basta társadalmi vállalkozás és a kábítószer használat abbahagyásának személyes tapasztalata Namu Namblar, Bizottsági elnök, Basta Namu elmondta, hogy kezdetben szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy befogadjanak kábítószer használókat, és hogy hagyják nekik, hogy egy üzletet vezessenek. Namu elmagyarázta milyen nehéz feladni a kábítószer használatot és leírta, hogy mennyire naiv azt gondolni, hogy egy kábítószer használó pusztán attól feladja a szenvedélyét, mert lesz egy lakás, amiben ücsöröghet. Vannak problémák is, amelyekkel akkor szembesültek, amikor munkát keresnek és kívülállónak érzik magukat, még ha abba is hagyták a kábítószer használatot, most ex-drogosnak címkézik meg őket. Ez ezt jelenti, hogy az embereknek nagyon könnyű visszaesni. Basta az emberekre, mint értékes forrásra tekint, mivel a cégnek segítségre van szüksége ahhoz, amit csinál. A cég hisz az egyének képességében a változásra. Elmondta, hogy az emberek azt gondolják, hogy a kábítószer használók buták, mert ilyen szereket használnak, de nem erről van szó, sőt, a kábítószer használóknak keményen kell dolgozniuk, hogy fenntartsák a kábítószer használatukat, pl. pénzt kell szerezniük, el kell kerülniük azt, hogy elfogják őket. A kábítószer használók igenis tudnak gondolkozni, ám mások a prioritásaik. Namu leírta, hogy amikor bekerült Bastába, arra kérték, hogy virágoztassa fel a ló üzletet, hogy jövedelmezzen és ez után a találkozó után Namu megdöbbent, hogy mekkora pénzösszeget bíztak rá. Elmesélte, hogy a Basta egyik főcélja az, hogy azáltal csökkentsék a bűnismétlést, hogy az embereket értékként kezelik. Elmondta, hogy a Basta a nyitott piacon verseng és meg kellet felelnie a vevőknek, emiatt a munkás felel azért, amit csinál, mind ha rosszul sikerült valami, mind ha jól, és ez alapvető az embereknek. A Bastában a legtöbb ember a végén azt akarja, hogy a vevők boldogok legyenek, és ezért összeszedik magukat. Ezen felül a munka mellett új identitást is kialakítanak, mely már nem egy kívülállóé. Namu elmondta, hogy amikor egy éve volt ott, megkérdezték tőle, hogy akar-e maradni a rehabilitációs időszak után is. Elmesélte, hogy egy év után szabadon kijárhatott és ezt meg akarta ünnepelni, így elment egy távoli ismerőssel egy klubba, és amikor ott beszélgetett emberekkel, akik megkérdezték, hogy mit csinál, aggódott, hogy mit mondjon. Arra gondolt, hogy azt mondja, diák, de rájött, hogy lótenyésztéssel foglalkozik, ami elképesztő. Ez történt vele a Bastában eltöltött év alatt: megváltozott az identitása, bár még mindig egy volt kábítószer használó volt. Namu elmondta, hogy majdnem mindenkinek szüksége van egy munkaidentitásra, mely azt közvetíti az emberek felé, hogy kik is vagyunk. Van, aki 2 vagy 5 évig marad a Bastában vagy ott él és máshol dolgozik, esetleg ott dolgozik és kint él. Namu elmagyarázta, hogy ez, vagyis az, hogy megadják az embereknek az időt a változáshoz, a harmadik kulcs a bűnismétlés csökkentéséhez. 48

Namu 13 éve van a Bastában és korán eldöntötte, hogy ez lesz a karrierje, mivel ez egy olyan hely, ahol az ember felépítheti a saját üzletét és sok lehetősége van különféle dologra. A vezetőség nagyon decentralizált, mivel a cég minden részének saját igazgatója van, így a munka megfelelően fejlődhet és fontos, hogy mindenki a fejlődés része lehet, és ez segít abban, hogy az embereknek felnőhetnek. Az emberek a Bastában elég autonómiát kapnak ahhoz, hogy úgy alakítsák a dolgokat, hogy az működjön nekik, ez pedig a bűnismétlés csökkentéséhez szükséges negyedik kulcs. Namu 13 éve van a Bastában és most már számos tevéknység van, amiről tudja, hogy ért hozzájuk. Most egy raklap cégről tanul, amit a Basta megvett. A Basta egy non-profit cég, ami társadalmi vállalkozásokat futtat, vagyis az összes bevételt visszaforgatják a cégbe. 200 ember dolgozik ott, akiknek 95%-a rehabilitációra érkezett és pár embert foglalkoztatnak a készségeik miatt, hogy egy adott munkát elvégezzenek, mint például az iskolaigazgató. A Basta dolgozik az építőiparban, ácsmesterségben, takarításban, ló kereskedelemben, oktatásban, raklapozásban és tárolásban. Az éves forgalmuk 4.5 millió euro. Kérdések és hozzászólások 1. Andrew a NOMS-ból megkérdezte, hogy voltak-e kudarcok és megkérdezte, hogyan lettek ezek kezelve. Namu azt válaszolta, hogy az emberek 50%-a úgy dönt, hogy nem maradnak a Bastában az első évben és ilyenkor a Basta elfogadja az emberek döntését, hogy kábítószereket fogyasszanak és ez gyakran azt is jelenti, hogy visszatérnek, mivel ha azt érezteted az emberekkel, hogy buták, nem fognak visszatérni. Nem mondják nekik, hogy „na, én megmondtam”. Ha valaki el akar menni, segítenek neki oda menni, ahol jobban érzik magukat. 2. Fergus az ajánlásokról kérdezett: hogyan fogadnak be embereket, vannake kizárások? Namu elmondta, hogy néha ha az emberek hallanak a Bastáról, akkor oda akarnak jönni, máskor meg egy büntetés-végrehajtási igazságszolgáltatási szakember ajánl embereket. Nincsenek kritériumok, vagyis ha valaki csatlakozni akar, akkor megteheti. Azt mondták, hogy az MH-s emberek nem jöhetnek, de olyan rosszul érezték magukat, hogy végül megvettek egy kezelő házat az MH-s embereknek. 3. Natalie megkérdezte, honnan jött a pénz a projekt beindításához. Az első évet az állam fedezi, és utána el lehet dönteni, hogy maradnak-e és ha igen, akkor a munkájukkal fizetik az ott tartózkodásukat. 4. Egy résztvevő elmondta, hogy egy éve járt a Bastában és nagy hatással volt rá a program. Megkérdezte, hogy hogyan alapították meg a Bastát. Namu elmondta, hogy a Bastát egy olyan ember alapította, aki nagyon lelkesedett az ötletért, rehabilitációt adott el előre, hogy tőkét szerezzen a Basta elindítására. 5. Elhangzott egy kérdés arról, hogy hogyan tervezték a tevékenységeket a pártfogó felügyelőkkel, hogy elkerüljék a konfliktust vagy az ellentmondásokat, hogy gondoskodjanak a pozitív eredményekről az elkövető részére, mindkét fél céljainak megfelelően. Namu elmagyarázta, hogy az ítélet utolsó harmadát lehet letölteni a közösségben és ez letölthető a Bastában is. A Bastának közeli kapcsolata 49

van a pártfogó felügyelőkkel, stb., így amíg valaki az ítéletét tölti, addig a pártfogó felügyelők szabályai a mérvadóak. Dezisztencia és a kábítószer használó elkövetők Charlotte Colman, Tudományos Kutató, A Büntetőpolitika Kutatás Nemzetközi Intézete, Ghent-i Egyetem, Belgium Charlotte elmondta, hogy növekvő érdeklődés van a bűnözői karrierek iránt, vagyis az elkezdés, a folyamat és az abbahagyás iránt. Elmagyarázta Maruna háromszoros elméletét a dezisztenciáról, mely a következő egységekből áll: az érési szemléletből, amely összefügg a korosodással és azzal, hogy több határt szab az elkövetés lehetőségeinek; a társadalmi kötődések szemléletéből, amely a korral kialakuló társadalmi kötődésekre alapoz amit Sampson és Laub magyarázott meg; és az elbeszélő szemléletből, mely a szubjektív tudati és identitásváltozásokat hangsúlyozza. Elmagyarázta, hogy a legtöbb kutatás az általános elkövetőket vizsgálja és kevés a kábítószer használó elkövetők dezisztenciájára. Charlotte bemutatta a PhD dolgozata minőségi adatait, amely magába foglalt interjúkat olyan kábítószer használó elkövetőkkel, akik abbahagyták a bűnözést. Ez a prezentáció 19 interjúra lapoz. Elmondta, hogy két összetevőt figyelt: a kábítószer használat abbahagyását (gyógyulás) és az elkövetés abbahagyását. A kábítószer használat abbahagyása A válaszadók összehasonlítják a jelenlegi időszakukat, amiben nem élnek kábítószerrel, a korábbi, kudarcot vallott kísérletekkel. Ez a rész a belső motivátorok körül forog. Úgy gondolják, hogy a gyógyulási folyamat önző és személyes, mert maga a kábítószer használat is önző dolog. A belső motivátorok megváltoztatják a családi kapcsolatokat, mivel olyasmit adnak, ami elveszíthető és ez gyorsan és lassan is megtörténhet. A kezelés belső motivációhoz is vezet és ez általánosságban egy külső motivációból ered, mint például a bíróság intézkedése. Ezt egy rossz helyzettel való szembesülés is szíthatja, mely annak az észrevételét eredményezi, hogy olyan veszélyes életet élnek, amin változtatni kell. A kábítószer használók azáltal érnek el sikert, hogy olyan környezetben vannak, ami számít, mert ez segítheti a rugalmasságot, az erőt, hogy küzdjenek a nehéz helyzetekben. A válaszadók 90%-a azt mondta, hogy fontos kiszakadni a kábítószert használó társak hálózatából. Azt is mondják, hogy új célok felállítására van szükség, mint például a tanulás vagy a munka. Nagyon realisták, hisz napról napra élnek mivel tudják, hogy a visszaesés lehetséges. Gyakran annak a kombinációja vezeti őket az abbahagyás ösvényére, ami korábban velük történt. A bűnelkövetés abbahagyása Sokan közülük nem úgy tekintettek az általuk elkövetett tettekre, mint bűncselekményekre, inkább úgy, hogy részt vettek a terjesztésben, de ezt nem tekintették bűncselekménynek, vagyis a terjesztést könnyű abbahagyni. Ettől az elkövetéstől való elállás eredetileg az új életmódjukból eredt, mivel a bennük lévő „szemetet” okolták azért, hogy rávette őket arra, amit elkövettek. Végül ott van az igazi abbahagyás, amikor abbahagyják a bűncselekmények elkövetését, mivel maguk mögött hagyták volna a családot és ez kockáztatta volna az új felelősségeiket. 50

Maruna látásmódja alkalmazható a kábítószer használatra, de az abbahagyási folyamat bonyolultabb, mivel több problémájuk van. A kábítószer használat kiegészítő tényező a sikeres abbahagyási folyamatban. Az elkövetés abbahagyásának folyamata alárendeltnek tűnik a kábítószer használat abbahagyásának folyamatához képest. Az identitásváltozás nagyon fontos, hisz míg kábítószert használtak, úgy definiálták magukat, hogy „cuccon vannak”, de most újra önmaguk. A múltjukra úgy tekintenek, mint élettapasztalatra. Maruna azt mondja, hogy az abbahagyók optimisták a jövőjükkel kapcsolatban, de a kábítószer használók realistábbnak tűnnek. Ezen felül hosszabb abbahagyási ciklusuk van. Egy bűnöző karrier fejlődése függ a kábítószer választástól az adott használónál. A heroin használók nehéz fiatalkor miatt kezdik el, és azért folytatják, mert gondjuk volt az életük egyéb területein és azt mondják, hogy a heroin nagyon addiktív, így folytatniuk kell a használatát. A legtöbb heroin használó azért hagyta abba, mert találkoztak egy nővel, vagyis egy romantikus kapcsolat hagyatta abba velük. Másrészről az amfetaminhasználók társakkal kezdték el és azért folytatták, mert szerették a pörgést. Egyénibb okok miatt hagyták abba. Charlotte elmagyarázta, hogy lefolytatott pár interjút az alternatív intézkedésekről. Elmesélte, hogy az alternatív intézkedéseknek van hatása az abbahagyásra. Az alternatív intézkedés kezelési összetevőjét fontosnak látják a dezisztencia elkezdésében. Charlotte felvetette, hogy beszéljünk a szubjektív összetevőkről, arról hogy mik is ezek? Milyen összefüggés van az abbahagyás és a gyógyulás közt? Hozzáfűzte, hogy a GLM és a „jó gyakorlatok” összehozhatóak. Kérdések és hozzászólások 1. Craig Georgiou megkérdezte, hogy Charlotte talált-e bizonyítékot a bevezető drogok létezésére. Charlotte elmondta, hogy az abbahagyásra koncentrált, de hogy általában könnyebb drogokkal kezdtek, bár volt, aki egyből heroinnal kezdett. 14 éves koruk körül kezdtek és a húszas éveikben kezdtek heroint fogyasztani. 2. Craig megkérdezte, hogy van-e magasabb kockázatú korosztály. Charlotte azt válaszolta, hogy 18 éves koruk előtt kezdenek és nagyrészük a harmincas éveiben hagyta abba. 3. Fergus a tipológiáról kérdezett, arról, hogy minőségi vagy mennyiségi adatokra támaszkodott-e. Charlotte azt válaszolta, hogy minőségi adatokra alapozott. Elmondta, hogy a tipológiák logikusnak tűnnek, ha a bűnözői karrierek fejlődésére gondolunk. Fergus elmondta, hogy a kábítószer használat abbahagyásának felülrendelése az elkövetéshez képest értelmes, mivel a kábítószerek az életet jelentik, míg az elkövetés instrumentálisabb, ám talán a kábítószerezés abbahagyása a jövő és az élet nagy projektjéhez képest alárendeltebb. 4. Andrew a NOMS-ból a szabálysértések típusáról kérdezett és arról, hogy ez vajon számított-e.

51

Charlotte azt válaszolta, hogy a legtöbb vagyonelleni bűntett volt. Az elkövetők, akik ilyent követtek el, azt mondták, hogy „valaki más volt, aki elkövette ezeket”. 5. Natalie megkérdezte, hogy Namu tud-e kapcsolódni Charlotte kutatásához. Namu azt válaszolta, hogy nincs egyetlen megoldás a kábítószerrel kapcsolatos problémára, és hogy van olyan, ami működik az egyik ember esetében, de a másikéban nem. Azt mondta, hogy néha az ember tudja, hogy abba akarja hagyni, de talán még nem ma. Namu elmesélte, hogy amikor elment a Bastába, vitt magával fecskendőket és hogy van különbség aközt, hogy valaki csak egy ideig akarja abbahagyni vagy örökre. Úgy gondolja, hogy van némi igazság a vallás vagy a szerelem befolyásában. Elmondta, hogy bűnözőnek lenni nem nagy ügy, mivel aki használó, automatikusan bűnözőnek számít, és ha abbahagyja, az nem jelenti azt, hogy hirtelen jó emberré vált.

52

A Családon Belüli Erőszakkal Kapcsolatos Bűnözés Csökkentése Családon belüli Erőszak Szolgálatok Máltán Mariann Gauci, Szolgáltatásvezető, APPOGG Ügynökség, Málta Marianne azzal kezdte, hogy áttekintést adott a szervezetről. APPOGG egy kormányzati ügynökség, mely különböző szolgálatokból áll. Ezek a következők: 1. A Családon belüli Erőszak Egység: o Az egység a legtöbb ajánlást a bíróságoktól kapja. o Pillanatnyilag várólista van a szolgáltatásra, de nincs elég forrás a kereslet kielégítésére. o Amennyiben a probléma fenyegető, a egyént a menedék szolgálathoz irányítják. 2. A menedék: o A bentlakók maximum 3 hónapig maradhatnak. 3. Elkövetői program: o Jelenleg 4 vezető dolgozik családon belüli erőszakot elkövetőkkel. A szervezet egy olyan eszközt akar összeállítani, amely javítja a szolgálat rendelkezésre állását. o Az ajánlások nagy része önkéntes, míg nagyon kevés jön a bíróságtól. o A programban résztvevők partnerei is kapnak támogatást. o A program a kognitív-behaviori megközelítésre alapszik. o Évente 2 csoport zajlik, 22 üléssel. o Ha vannak ajánlások, akkor ezek négyszemközti munkát is tartalmaznak. o A programmal kapcsolatos visszajelzéseket főleg a kliensektől várják. Hamarosan azonban a partnereket is bele akarják foglalni, így nem csak ön-jelentés van. A formanyomtatványok a programmal való elégedettséget és a családon belüli erőszakról alkotott képet vizsgálják. A folyamat mérésére ugyanazt a kérdést teszik fel a program elején és végén. o A szervezet most értékeli a programot. Máltában nemrég végezték el az első nemzeti tanulmányt a családon belüli erőszakról. A tanulmányt kimutatta, hogy minden 4 nőből 1 családon belüli erőszak áldozata. Az azonosított problémák közt található az, hogy Máltán nincs specifikus törvényhozás mely az összes ügynökséget összehozná, mint a MARAC az Egyesül Királyságban. Mivel hiányoznak más programok, ahová irányíthatnák az embereket, azért a szervezet a kliensek keverékét fogadja be, olyanokat is, akiknek más beavatkozás jobban megfelelne. Kérdések és hozzászólások 1. Van-e lehetőség az elkövetőknek négyszemközti ülések lefolytatására csoportülések helyett? Nem nyújtunk négyszemközti üléseket, de ha szükséges, ideiglenesen lehetséges a csoportba helyezés előtt. 53

2. Felveszik a kapcsolatot a szállásra jövő nők elkövető partnereivel? Nem, bár bíztatjuk őket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a partnereikkel, de mi közvetlenül nem tesszük ezt. Az áldozaton múlik, hogy eldöntse, hogy akar-e kapcsolatot vagy sem. A mi szemszögünkből a nők biztonsági okokból jönnek hozzánk, vagyis ez a legfontosabb. 3. Az Egyesült Királyságban 25-30 éve végeznek családon belüli erőszakkal kapcsolatos programokat, ezek közül sok Kanadából érkezett. Az évek alatt a programok egyes részei különváltak vagy át lettek véve. Szerintem ez azért van, mivel az emberek, akikkel foglalkozunk, kezdenek komplexszé válni és különböző közösségeik vannak. Családon Belüli Erőszak Görögországban Dr. Fontini Miloni, Az EPANADOS Igazgatója, A Börtönből Szabadlábra Helyezett Elkövetők Közti Bűnismétlés Csökkentése, Görögország Eddig csak egy tanulmányt végeztek Görögországban a családon belüli erőszak témájában, amit KETH-nek neveznek. A nemi alapú erőszakról szóló adatok mind az elkövető (férfi) és az áldozat (nő) erőkapcsolatáról szólnak. Az elkövetők profiljait nem jegyezték fel, vagyis főleg abból ismerjük őket, amit az áldozatok mondtak. Az összegyűjtött adatokból kiderül, hogy a legtöbbjüknek egyetemi diplomája van, ami szerintem eloszlatja a családon belüli erőszak mítoszát arról, hogy csak alacsony társadalmi státuszú családokban történik: mindenki benne van, az összes társadalmi osztály. Görögországban a családon belüli erőszak törvényt csak 5 évvel ezelőtt vezették be. Több utókövető tevékenység zajlik és nemrégiben hozták létre egy előkészítő jogszabály bizottságot. Aláírtuk az EU Egyezményt a Nők Elleni Erőszakról és ezen felül hamarosan központokat is létre fogunk hozni az áldozatok segítésére. Ezek után az EPANODOS egyik közeli kollégája, Maria Doukakou tartott egy rövid szóbeli prezentációt a szervezete, az ECA (A Társadalmi Szolidaritás Nemzeti Központja) munkájáról. Az ECA az Egészségügyi Minisztérium állami szervezete és naponta kap ajánlásokat a családon belüli erőszak áldozatairól. Mindenféle krízis problémával foglalkoznak, többek közt erőszakkal, hajléktalansággal, és emberkereskedelemmel. 24-órás forró drótot tartanak fenn, amelynek pszichológusok és szociális munkások dolgoznak. A szervezet nemrégiben egy próba programot indított el, mely pár kezelő csoportot vezet. Ezeket a csoportokat azoknak a pároknak tartják, akik nem válnak külön és együtt akarják megoldani a problémáikat. A csoporthoz való kapcsolódás előfeltétele az, hogy a párok beleegyeznek abba, hogy részt fognak venni az üléseken, és hogy tartózkodnak az erőszaktól, és amennyiben ezt megszegik, a program megszakad. Az ECA jelenleg ezen próba eredményeit próbálja kiértékelni. Jelenleg nincs elkövetőknek szóló program és ez nagyban azért van így, mert nincsenek képzett gyakorlati szakemberek, akik velük dolgozhatnának.

54

Kérdések és hozzászólások 1. Nyomon követik a lemorzsolódókat? Például kiderül-e, hogy az áldozatok újra áldozatokká váltak-e és hogy biztonságban vannak-e. Az ok, amiért ezt kérdezik az, hogy lehetséges aggodalmakra ad okot, mivel ha valami balul üt ki a tanácsadásában, a nők veszélybe kerülhetnek. Nem, csak akkor tudnánk erről, ha a nők visszajönnek vagy újra kapcsolatba lépnek velünk. Az ECA-nak van pár non profit szervezete, melyek menedékekkel rendelkeznek, ahová ilyen esetekben elküldhetők az emberek. De ez csak akkor derülhet ki, ha a nő visszajön és jelzik a problémát. 2. A kutatás bizonyította, hogy sok nő akarja folytatni a kapcsolatát. Amennyiben tanácsadáson vesznek részt, az hosszú folyamat, mely a készségeiket és az önbizalmukat építi. Az is kulcsfontosságú, hogy az embereket programokra küldik, vagyis hogy ne csak az áldozattal dolgozzanak. 3. Az Egyesült Királyságban nagy hangsúly van a gyermekvédelmen. Vagyis a családon belüli erőszak esetén beindul a védelem és a szakemberek hoznak döntéseket, de ez néha nehéz lehet a nők számára. 4. A páros programon való részvételbe való beleegyezést illetően önkéntesen jönnek a férfiak vagy kötelező jelleggel irányítják őket oda? Amennyiben a második, csak azért vesznek részt, hogy elkerüljék a börtönt? A tapasztalati adatok szerint az áldozatok mindig megbocsátanak az elkövetőnek és közel állnak hozzájuk. Egyes férfiak az ECA-t a bírósági rendszer kiterjesztésének tekintik, és ez megnehezíti a velük való munkát. Amit eddig tapasztaltuk, az az, hogy aki beleegyezik abba, hogy dolgozni fog az erőszakkal kapcsolatos problémáin, az benne marad a programban. Amennyiben az elkövető újabb cselekményt követ el, nem marad a rendszerben és ítéletet kap. Ez azért is történik, hogy biztosítsák az áldozatok biztonságát. 5. A rendszeres felülvizsgálatára gondolva a STARR projekt keretében, hogyan látják a hatékonyságot? Melyik alkotóelem a leghatékonyabb? Észben kell tartani, hogy semmi sem igazán meggyőző és hogy nehéz beazonosítani, mi a „jó gyakorlat”. Melyik indikátor a leghatékonyabb? 2004-ban az Európa Tanács kiadott egy jelentést a családon belüli erőszak kezeléséről. A jelentés felvázolta az eredményeket, melyeket nehéz kimutatni. A legjobb projektet keressük, de mindez az emberi viselkedésen is múlik. Mindannyian bizonyíték alapú eredményeket akarunk találni. Görögországban még mindig az új módszerek kipróbálásánál és a tapasztalatszerzés első lépéseinél tartunk. Máltán a legfőbb kritérium, hogy az erőszak abbamaradjon. Látni akarjuk, hogy változás van a viselkedésben, a hozzáállásban és a hitben. Illetve, folytatták-e a kapcsolatot, és ha igen, több egyenlőség és tisztelet van-e a kapcsolatban? De mérhető-e ez? Mindez inkább minőségi. Mindenkinek a fő célja a nők és gyermekek biztonsága és ez felülír mindent. Amennyiben egy nő biztonságba került a gyermekeivel, akkor már elértünk valamit. Amennyiben egy nő felhatalmazva érzi magát, hogy kimozduljon és munkát keressen, akkor már elértünk valamit. 6. Az EU-s programokról szóló kutatások adatairól való töprengéshez megjegyzésként hozzáfűzve, az összes program értékelése az elkövetők önjelentésére alapoz. A hatásosság pontosabb megvizsgálásához beszélnünk 55

kell az áldozattal, ezért is vezettük be Máltán az adatlapot az áldozatok visszajelzéséhez. 7. A program gyakorlata Duluthból indult és mindig azt állították, hogy a nőket is be kell vonni. Amit itt értékelünk, az más, mint a bűnözés más formáinál. Az áldozat a program szerves része, mivel ők a sikert mérvadói, nem az elkövető. Fontini Milioni hozzáfűzte, hogy az áldozatok mozgalma az EU-ban csak az 1980-as években kezdődött. Jelenleg a kutatás és az adatok lemaradtak, de biztos vagyok benne, hogy több kutatás fog zajlani és több adat fog beérkezni és beérni. 8. Úgy tűnik, hogy amire igazán szükségünk van, az az országok közti kommunikáció. Sok különféle beavatkozás és program van, és ha az országok képesek több képzést megosztani egymással, akkor gyorsabban fognak terjedni.

A Fiatalkorú Elkövetőkkel Zajló Munka Perspektívái Új Perspektívák a Visszatéréskor – Kognitív behaviorista program a börtönből szabadlábra helyezett fiatal elkövetőknek Bas Vogelvang, Biztonsági Szolgálat és Pártfogó Irányvonalak Professzora, Avans-i Alkalmazott Tudományegyetem, Hollandia Bas azzal kezdte, hogy lejátszott egy kis zenét az amerikai szaxofonostól, Sonny Rollinstól, aki nem csupán zenész, de dezisztens is. Fiatal felnőttként Sonny több fegyveres rablást is elkövetett, hogy fedezni tudja a heroin függőségét és többször volt börtönben, ahol tanácsadásban részesült egy szervezettől. Végül úgy döntött, hogy egyedül felhagy a heroinnal és a bűnözéssel, és elment egy klinikára. Ez egy olyan történet, mely leírja az abbahagyást és az abbahagyás központi fontosságú abban a programban, amit Bas meg fog vitatni ma, az NPR-ben. Sok fiatalkorú, aki visszatér a börtönből támogatást kap az New Perspectives on Return (NPR, vagy Új Perspektívák a Visszatéréskor) nevű szervezettől. Ez egy intenzív visszatérési szolgálat kamaszoknak és fiatal felnőtteknek, 16 és 23 éves kor között. Hollandia négy nagyvárosában – Amszterdamban, Ütrechtben, Hágában és Rotterdamban – illetve pár kisebb városban, meg két belgiumi városban tevékenykednek.

Kérdések és hozzászólások 1. Láttak különbségeket a fiatal és a 18 évesnél idősebb elkövetőkkel való munkában, akik még mindig fiatal elkövetőknek számítanak, de nem részei a fiatalkorú rendszernek? Bas elmondta, hogy több különbség is van: a fogva tartási intézményben, amelyből kijöttek kiskorúként, több viselkedési beavatkozása is van. Vagyis amikor még fiatalkorúak, több lehetőségük van a fogva tartási intézményben tanulni dolgokat. Többen mennek haza, vagyis több hangsúly jut a családon belüli problémamegoldásra. Az idősebbek gyakran mennek félutas házakba vagy egyedül élnek, vagyis másféle SORC sémára és viselkedési képzésre van szükség. Ez arra példa, hogy hogyan szabható személyre a program, ami eléggé a fiatal elkövető szükségeihez van alakítva. 56

2. Elmondta, hogy az elkövető és az elkövető kezelője együtt csinálták végig ezt a krízist, ami úgy hangzik, mintha leírna egy majdnem tökéletes kapcsolatot, de mi van, ha a kapcsolat mégsem olyan jó? Bas azt válaszolta, hogy voltak kivételek, amikor az NPR dolgozója és a fiatalkorú nem illettek össze, de ilyenkor lehetőség van lecserélni a dolgozókat. A fiatalkorúak különböző személyiségek, a munkaszövetség egy neutrális kifejezés, mert nem jelent érzelmi kötődést, bár megtörténhet, de ez nem mindig szükséges. A fiatalkorúak közül van, akiknek fejlettebb személyiségük van, és nagyobb távolságot tartanak, és ha elég segítséget és képzést kaptak, a saját utunkat járjuk, különféle kapcsolatok létezhetnek. Mindenesetre nyitott és direkt kommunikációra van szükség, ha nincs visszatérő kormányzás, akkor a kognitív-behaviori beavatkozások nem működnek. Van rehabilitatív visszaesés, és ilyenkor az NPR bemegy a börtönbe és akár többször is meglátogatja a fiatalkorúakat, hogy jó lezárása legyen az NPR projektnek és talán újrakezdjék, amikor a fiatalkorú kijön a börtönből, mivel tudjuk, hogy az abbahagyás cikkcakkos folyamat, ami azt jelenti, hogy ha bűnismétlés történik, a program azonnal abbamarad a szerződés miatt, de ha nem követ el semmit, akkor visszatérhet. Utcai Bandákkal Kapcsolatos Erőszak Delphine Duff, Esélyegyenlőségi és közösségi kapcsolatok vezető munkatárs, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat Delphine prezentációja az utcai bandákban illetve a körülöttük lévő fiatalokra helyezte a hangsúlyt. A szervezett bűnözői hálózatokkal kapcsolatban ritkán beszélnek fiatalokról, és ha fiatalokról van is szó, akkor a 8 és 21 év közötti (bizonyos országokban 25 év) emberekről, de Delphine egészen 35 éves korig bezáróan fogja a problémát megvitatni. A kezdő kor 7 év lesz, mivel a legfiatalabb bandában lévő aktív fiatal, akivel Delphine dolgozott, 7 éves volt. Amikor banda beavatkozásokra tekintünk, akkor fontos, hogy milyen szerepet játszik az egyén. Hogy közbeavatkozzunk, fontos biztosítanunk azt, hogy a megfelelő típusú beavatkozást alkalmazzuk. Azzal kezdtük, hogy a bandák szerkezetét vizsgáltuk meg: • Perem: Kockázati csoport. Ugyanazon a területen vagy környékén élnek, mint azok, akik részt vesznek a banda aktivitásban. Azok, akikre hatással van a banda aktivitása, általában fiatal gyerekek. • Klikkek: Kapcsolódó csoportok, általában kisebb létszámúak. • Társak: Érdeklődők, kiterjesztett család tagjai, barátnők, stb. • Keménymag: Idősebb (18 évnél idősebb) és fiatalabb (13 évesnél idősebb) tagok. • Vezetők: Rangelső (35 évesnél idősebb) tagok.

57

Értékelés Kockázatértékelés Kifejlesztése Horvátországban Neven Ricijas, Adjunktus, Zágrábi Egyetem, Horvátország Neven elmondta, hogy a kockázatértékelés bevezetését vizsgálta a pártfogó szolgálatban és elmondta, hogy a prezentációja arról fog szólni, hogy hogyan vezették be a kockázatértékelést, ami az akadályok átugrását jelenti. Elmondta, hogy mindig vannak akadályok, amiket le kell küzdeni, amikor új irányelveket vezetnek be: • Filozófia: Van az országnak közösségi büntetési története? • Politika: Vannak olyan politikusok, akik be akarnak vonódni? • Szakemberek: Mivel a szakembereknek kell dolgozniuk ezen, vannak olyanok, akikben van akarat, hogy dolgozzanak ezzel? • Anyagiak • Jogi háttér Horvátországban 100 éve meg volt a jogi keret, mely megadta a lehetőséget a pártfogásra és a közösségi büntetésekre, hisz mindig is volt pártfogási munka és az új jogi törvénykönyvek olyan dolgokat vezettek be, mint a közösségi büntetések. Mindemellett, annak ellenére, hogy rég óta megvolt a jogi és filozófiai alapja a pártfogásnak, mégsem igazán alkalmazták, csak úgy volt lehetséges a felfüggesztett ítélet, ha pártfogó felügyelőt vagy kezelést kaptak. Az utóbbi tíz évben jelentkezett megvalósítás és megértés az irányban, hogy új törvényeket kell bevezetni. Szervezeti akadályok Korábban mindent a börtönökben hajtották végre és a pártfogó felügyelők nem teljes munkaidőben dolgoztak, de azt főleg a börtönökben tették. Pártfogó felügyelőnek lenni részmunkaidős szerep volt, vagyis nem akartak túlzottan belevonódni. Az összepárosítási program keretében először döntöttek úgy, hogy bevezetik a kockázatértékelést: ez volt az első alkalom, hogy a pártfogó felügyelőknek azt mondták, hogy tényleg meg kell változatniuk a gyakorlatot. Ez a büntetés-végrehajtási rendszer reformjakor és a gazdasági válságkor történt, amely minden projektet felfüggesztett, amíg 2008-ban el nem indítottak egy új projektet, a kockázatértékelő eszközre alapuló OASys-t. Kipróbálták az OASys-t és még több akadályt fedeztek fel. Az egyik ezek közül az volt, hogy a szakemberek az ötlet ellen voltak; nem tudták megérteni, hogy miért nem elég jók már az ő pszichológiai értékeléseik. Emellett nem teljes munkaidőben dolgoztak, vagyis be kellett vonódniuk az új technikák megtanulásába, és végül elkezdtek az OASys-szal dolgozni. Mindezek után azt mondták, hogy segítette őket abban, hogy a fontos problémákra koncentráljanak, de azt is említették, hogy túl sokáig tartott és nem felelt meg a közösségi munkához. Létrehozták az OASys előzetes verzióját és most próbálják ki, de még nincsenek meg az eredmények. Neven ezek után megvizsgált pár fejleményt. Elmondta, hogy az egyik legjobb dolog, amit csináltak, az az volt, hogy a kockázatértékelést a pártfogói munka kulcsfontosságú részévé tették, így ez most meg van örökítve a törvényben, vagyis a Szolgálatnak most már különféle büntetőjogi ügynökségeknek kockázatértékelést is kell végezniük. 58

A projekt azt célozza meg, hogy az OASys jobb verzióit hozzák létre. Neven elmondta, hogy további akadályokat lát a jövőben: a Minisztérium vajon biztosítani fogja az értékelés tudományos kiértékelését; biztosítani fogják az OASys tudományos megerősítését egy horvát példán? Neven azzal zárta, hogy sok akadályt kellett átugraniuk és hogy még több várható a jövőben. Kérdések és hozzászólások 1. Megkérdezték, hogy mit próbált értékelni az OASys. Neven elmagyarázta, hogy ez egy nagyon széleskörű eszköz, amelybe belefoglalják a statikus és dinamikus kockázati tényezőket és mind önjelentést és szakmai ítéletet is tartalmaz. Elmondta, hogy amikor elkezdték használni az eszközt, a felügyelőknek 3-4 órájába telt minden egyes elkövető értékelése. 2. Andrew a NOMS-ból elmondta, hogy az angol pártfogó felügyelők hasonló problémákat hoztak volna fel: hogy egy szörnnyé vált, amit az emberek nem használnak jól, részben azért, mert olyan sokáig tart. A gazdasági hangulat azt is eredményezi, hogy a kormányzat azt vizsgálja, hogyan csökkenthetné le. Elmondta, hogy az értékeléshez megfelelő, de nem hatékony az elkövető bevonásához, mivel bonyolult, vagyis az elkövető nem érti meg az ítélet tervét. A pártfogó felügyelők olyan gyorsan töltetik ki, ahogy csak lehetséges, és nem megfelelően használják. Neven egyetértett abban, hogy le kell rövidíteni és gondolnunk kell a fenntarthatóságára is. Berto elmondta, hogy Hollandiában gyorsan fejlődtek a kockázatértékelésben és ezt a prioritási sorrendet Horvátország is használni akarhatja. 3. Zoltán megkérdezte, mikor fogják bevezetni mindezeket a tevékenységeket a pártfogó szolgálatban, és hogy ez fokozatosan vagy egyszerre fog-e történni? Mikor lesz működőképes a teljes pártfogó felügyelet? Neven nem ismeri a minisztérium terveit, de pillanatnyilag a pártfogásról szóló törvény lehetőséget adott a további szankciók bevezetésére, mint például az elektronikus nyomkövetés. Az elmúlt két évben Neven részt vett a pártfogási törvény kialakításában, de külön büntető törvénykönyv van, amely megengedi a bíróknak, hogy pártfogó felügyeletre ítéljék az embereket, mivel a törvény és pártfogási törvény csak a lehetőséget engedi meg, de nem adja a bírók kezébe a hatalmat, hogy így ítélkezzenek. 4. Egy máltai résztvevő megjegyezte, hogy mostanában kezdték el a kockázatértékelést és megvizsgálták az OASys-t, de ez Máltának túl drága volt, úgyhogy megvizsgálták az LSI-R-t és kifejlesztettek egy ellenőrzőlistát, hogy jobban koncentrálhassanak a kár kockázatára, mivel az LSI-R lehetőséget ad az ítélettervezési beállításokra. Ettől boldogak a pártfogó felügyelők, ami nagyon fontos, és képesek voltak megláttatni a pártfogó felügyelőkkel a kockázatértékelés előnyeit, a hátrányai helyett. Neven elmondta, hogy ők ingyen kapták az OASys-t a CARDS projekt keretében, viszont fizetniük kellett volna az LSI-R-ért, ami nehézséget okozott volna Horvátországnak. A kérdező azt mondta, hogy szerencsések, mivel a kormányzat bevezeti a feltételes szabadság fogalmát, így érdekli őket, hogyan lehet ezt a legjobban csinálni.

59

RisCanvi: Kockázatértékelés a katalán Börtönökben Carlos Soler Iglesias, Tervezés és Stratégiai Projektek Igazgatója, Büntetés-végrehajtás Főigazgatóság, Katalán Kormányzat Carlos elmondta, hogy a kockázatértékelést fogja bemutatni Katalóniában, amely vadonatúj és kifejezetten Katalóniának tervezték. Ismertetett pár adatot Katalóniáról: ez egy autonóm terület, ahol a börtönpopuláció és a bűnözés megnövekedett. Mindegyik börtönnek van egy értékelő és kezelő csoportja, mely felméri az összes fogvatartott kockázatát és igényeit, besorolják a fogvatartottakat és ítélettervezeteket készítenek. Javítani akarták e csoportok munkáját, mivel voltak benne hézagok, ezért javítani akarták a besorolási eljárást; jobb kapcsolatokat akartak teremteni a kockázat/szükség és szupervízió/beavatkozás közt; be akarták vezetni a közös keretet a börtönök közt az értékeléshez és a döntéshozatalhoz, illetve javítani akarták az osztozást és az információgyűjtést. A tervezetnek bizonyos előfeltételeknek kell eleget tenniük: • Négy előrejelzési kritérium: Erőszakos viselkedés és megszegés • Tudományos bizonyítékokra és tapasztalati bizonyítékokra alapoznak (Katalán büntető végrehajtási munkatársak) • A szervezetértékelési lehetőségeihez alkalmazva • Hatékonyság: beválogatási rendszer • Sajátos alcsoportokra való érzékenység: o Férfiak/nők – fiatalok/felnőttek – külföldiek/állampolgárok – elítéltek/vizsgálati fogságban lévők • Egyetemes: az összes elkövető • Folyamatos: Félévenként felülvizsgálva Az erőszakos elkövetés tekintetében erőszakos bűnismétlést emelték ki. Alapos értékelési rendszert akartak, ami kutatásra alapul, de tapasztalati bizonyítékokra is, amely a népességhez van igazítva, vagyis hogy bevonják az embereket a folyamatba. Ezen a ponton vannak hasonlóságok egy ilyen rendszer kifejlesztésében, mint amit Horvátországban tapasztaltak. Egy hatékony rendszert akartak, de közben tudatában voltak annak, hogy ehhez szükségük van egy rövidtávú értékelő skálára, hogy különbséget tegyenek az alacsony kockázatú elkövetők, illetve egy hosszú távú skálára a magas kockázatú elkövetők megkülönböztetésére. Azt akarták, hogy a rendszer érzékeny legyen a különféle elkövetőkre/környezetre. Két mintát vettek a börtönből, akik erőszakos viselkedést mutattak, melyet előre akartak jelezni és egy kontrolcsoportot, amelyet a kezelt csoporthoz választottak. 105 kockázati faktort választottak ki az olyan eszközökből, mint az LSI-R, az OASys, stb. és szakértőket kérdeztek meg arról, mely tényezők a legfontosabbak és hogy hogyan kéne ezeket értékelni. Esetaktákat használva vezettek egy statisztikai analízist a kockázati tényezőkről és kiválasztottak 43 tényezőt, amelyekre az eszközben igen/nem/talán a válasz. A skála egy alacsony/közepes/magas kockázati pontszámmal áll elő. Ez biztosítási-matematikai megközelítés, de szükség van hozzá szakmai ítéletre is. A kiválasztási skála alacsony vagy magas pontszámot eredményez és csak 10 kockázati tényezője van – amennyiben magas, akkor teljes értékelésre van szükség.

60

Analizálták az eszköz pontosságát és az AUC 0.8 fölött volt minden tényezőnél, kivéve az ítéletek megszegését mérő szűrőeszköznél és dolgoznak rajta, hogy ezt kijavítsák. Ezután bemutatott egy mintát a kockázati tényezőkről, amelyet használnak és mutatott a küldötteknek egy képet arról, hogy néz ki az értékelő eszköz: tartalmaz információt a bűncselekményről, az elkövető adatairól, az áldozat jellemzőiről és a kockázati tényezőkről. A rendszer képes definíciót adni a kockázati tényezőkről, hogy segítsék a gyakorlókat. Létrehoztak egy rendszert, vagyis az adatok más értékelésekhez is használhatók. A rendszer lehetővé teszi, hogy tudjuk, honnan jön az információ. Amint az összes információ bent van a rendszerben, az ki tudja mutatni az elkövető kockázati tényezőjét. A biztosítási-matematikai értékelésen felül a szakember alakíthatja az alapján az információ alapján, ami az elkövetőre jellemző. Meg kell ugyan indokolni, de akkor módosíthatják a kockázatot. Egy jó dolog a skálával kapcsolatban az, hogy az eszköz meg fogja mondani, ha másik eszközt ajánl, mint az LSI-R vagy a PCR vagy más eszközöket, amelyek bűntett specifikusak. Amint kész az értékelés, a csoport igazgatójának jóvá kell hagynia az értékelést, ami azt jelenti, hogy felügyelték a folyamatot és végigellenőrizték a minőséget. Carlos gyors áttekintést adott a kockázatértékelési folyamatról és elmagyarázta, hogy az utolsó lépés a kockázat kezelési problémákról szól. Elmondta, hogy a kockázatértékelést csoportban végzik egy koordinátor felügyelete alatt, de van egy jóváhagyó csoport, amely segített nekik az eszköz kifejlesztésében, és akik kiképezték a munkatársakat. Van egy olyan csoport is, mely felülvizsgálja a börtönben lévő elkövetők besorolását és ezek a szakemberek végzik a rendszer minőségellenőrzését is. Ők kommunikálják az arra vonatkozó információt a csoport felé, hogy hogyan értékeljenek bizonyos kockázati tényezőket és hogyan vessenek fel problémákat. Az eszközt 2007 óta fejlesztik, három partner részvételével, melyek a börtönök, a Barcelonai Egyetem és a kutató és képzési igazságszolgáltatási osztály. 2009 és 2010 közt munkatársakat képeztek és a képzés igazodott a munkatársak szerepéhez. Eddig 5107 börtönben lévő elkövetőt értékeltek ki. Bemutatott adatokat arra vonatkozóan, hogy hány értékelést végeztek és mely börtönökben. A nyitott börtönök meggyőződtek róla, hogy az összes elkövetőt kiértékelték. Elmondta, hogy ez egy hasznos eszköz, mivel alkalmazható a rendszerhez, de a „jó gyakorlatra” és bizonyíték alapú gyakorlatra alapoz.

Kérdések és hozzászólások Andrew a NOMS-ból megkérdezte, mennyi ideig tart kitölteni az értékelést. Carlos azt válaszolta, hogy különféle emberek különféle kockázati tényezőket hoznak magukkal a szaktudásuk alapján. Amikor elkezdték, hosszabb ideig tartott, de most már gyorsabb. Az értékelés magába foglal egy egyórás interjút és információgyűjtést az aktákból, fél órás bevitelt és fél órás csoportos döntéshozatalt, vagyis körülbelül 2-3 órát tart az elkövetőtől függően.

61

Értékelés Vitacsoport: Az értékelési gyakorlat felé vezető úton Európa szerte Leah Hamilton, STARR Tudományos segédmunkatárs, Cambridge A vita a következő kérdésköröket taglalta: • A bizonyíték alapú értékelés arra irányul, hogy kidolgozzák, hogy valami működik-e összehasonlítva mással, összehasonlító csoport alkalmazásával. • Hogy Kelet-Európában nem volt értékelés. • Bizonyos országokban szkeptikusak az értékelési tervekkel kapcsolatban. • Bármelyik értékelési eszköznek elég egyszerűnek kell lennie, hogy használható és megvalósítható legyen. • A képzésnek korlátozottnak kell lennie, hogy működjön vagy inkább útmutató füzetre van szükség, mintsem képzésre. • Az eszköznek használhatónak kell lennie és az alkalmazásnak elég egyszerűnek kell lennie, ahhoz hogy használják. • Szükséges, hogy adaptálható legyen. • Területenként kell megtervezni az eszközt, hogy biztosítsuk, hogy számba veszi a helyi változatokat. • Az embereknek együtt kéne dolgozniuk az eszköz alap előfeltételeinek megtervezésében (helyi szinten), hogy az eszköz a helyi tudás segítségével legyen megtervezve. • A kormányzatok tarthatnak az eredményektől és lehet, hogy nem akarják tudni, hogy a program nem működik, csak azért, mert nekik annyi is elég, hogy folyamatban van a program. • Az értékelésnek folytatódnia kell. David Gorecki Franciaország tapasztalatairól beszélt az értékelés terén. Elmondta, hogy szeretnék látni a „STARR 2”-nél, hogy értékeléseket indít útjára és egyszerűbbé teszi ezeket. Franciaországban nincs értékelési kultúra, vagyis nincs precíz, pontos, alapos értékelés. Az értékelés olyasvalami, amit el kéne végezniük Franciaországban, de Európai szinten nem kéne becsvágyónak lenni, mivel Franciaország az aljáról indul és az embereknek tudatában kéne lenniük, hogy még nincs értékelés, vagyis óvatosan kéne ezt megközelíteni. A francia Igazságügyi Minisztériumban senki sem kezdeményezett értékelést és ez tükröződött az alsóbb szintű programokban és beavatkozásokban. Craig Georgiou elmondta, hogy EU-szerte, az Egyesült Királyságot belefoglalva, sok országban hiányzik az értékelés. Elmondta, hogy néha feszültség van abból a szempontból, hogy néha azt akarjuk, hogy úgy tűnjön, elérjük a céljainkat, de ez nem feltétlenül „működik”. David felvázolt pár okot, ami miatt elmaradtak az értékelések: az Egyesült Királyságban az egyetemek együtt dolgoznak az Igazságügy Minisztériummal és a törvényesen bejegyzett szervezetekkel, míg Európában ez nem így zajlik, pedig szükség lenne erre a kapcsolatra. Leah elmondta, hogy Hollandiában magas az integráció szintje: a kutatók és kormányzati szervezetek nagyon szoros együttműködésben dolgoznak együtt 62

és megosztják a bizonyítékokat, ezáltal informálva a bizonyíték alapú gyakorlatot. Johann elmondta, hogy szükséges előfeltétel az, hogy tudják, hogy amit csinálnak, az működik, és a kutatókkal való együttműködés segít kideríteni, hogy elérik-e a céljukat, pl. a bűnismétlés csökkentésében. Minden pártfogásban, börtönben, stb. dolgozó munkatárs törődik vele, hogy mit csinál, és azt akarják, hogy működjön, mindannyian érdekeltek ebben és tudni akarják, mi működik és hogyan érhető el további javulás. Az egyetemek magabiztosságot, időt és könnyítést jelentenek a teszteléshez és teljes mértékben megértik, hogy ez működik. Linda elmondta, hogy az ideális az lenne, ha volna egy értékelési oktató, aki kéz a kézben haladna és magabiztosságot adna a gyakorlóknak, hogy jól végzik a munkájukat. Delphine elmondta, hogy a Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat végzi az értékelést, de nem értékel mindent, mivel egyes dolgokat nem becsülnek annyira, hogy értékeljék, annak ellenére, hogy van egy egység, ami végzi az értékelést. Elmondta, hogy ez összefügg a szervezet kultúrájával, hogy a kockázatokra, képzésre és szükségekre koncentrálnak, de nem erősítik meg az értékelés fontosságát. Néha a munkatársak inkább feladatnak tekintik a mintavételt és az értékelést, mintsem valami olyannak, ami javíthatja a munkájuk minőségét. Eryl hozzáfűzte, hogy néha a pártfogó felügyelők előállnak valamivel, de sokszor ezt nem találják fontosnak. Craig kiemelte a pénzhiányt: bármit is terveznek meg és vezetnek be, az alsóbb szinteken önmaguknak kell megtanulniuk, mivel a képzés túl költséges lenne.

Útmutató kézikönyv Valaki megjegyezte, hogy óvatosnak kell lenni abban, hogy ne eröltessük túlzottan a gyakorlatokat, és hogy ne kössön le túl sok időt és erőfeszítést a munkatársak részéről, és hogy ne legyen túl költséges. A példa magyarországi volt, amiben a munkatársak nem voltak túl lelkesek az eszköz használatával kapcsolatban, mivel nem tudták, hogy mi hasznuk eredne belőle és nem volt a kultúrájuk szerves része. Emellett a felsőbb vezetőség sem engedélyezett többletidőt és az új felügyelőknek extra nagy esetszámuk volt, ami szintén nem segített. Delphine megismételte, hogy fontos a felsőbb vezetés elköteleződése: amennyiben nem engedik meg a munkatársaknak, hogy ezt csinálják, és nem bátorítják őket, akkor a munkatársakat sem fogja érdekelni. David elmondta, hogy hasonló tapasztalata volt a munkatársaival és egyetértett abban, hogy az értékelésnek egyszerűnek és kulturálisan adaptáltnak kell lennie. A cambridge-i kérdőívek az angol-amerikai modellt követték. Franciaországban nem szoktak hozzá az olyan kérdésekhez, mint hogy „az önök programja rendszeres vagy nem feltétlenül sorolható be egy bizonyos kategóriába”? Azt mondták, hogy nekik azért van szükségük a kutatókra, hogy segítsék a kérdőív megírását a nyelv megmagyarázásával és azzal, hogy milyen kérdéselemek szükségesek a kutatáshoz. Görögországban ez kultúra kérdése: abban áll a probléma, hogy a gyakorlók nem állnak közel azokhoz az emberekhez, akik az értékelést készítik, bár van, aki elfogadja, hogy a kutatók értékeljék a bűnözési irányelveket. Ám a kutatók 63

nem akarják ezt értékelni, mivel nem vesznek részt a döntéshozó folyamatokban. Finnországban nincs erős vágy az értékelésre és nagyobb a szkepticizmus is. Az emberek úgy gondolják, hogy jó munkát végeznek és ennyi. Ez inkább ideológiai, mintsem kutatási alapú. Johann elmondta, hogy a családon belüli erőszakot kezelő programok körülbelül 30 éve jelentek meg és nagyjából 10 évvel ezelőttiig gondot okozott, hogy a nőjógi mozgalmakból indultak ki, akik azt mondták, hogy szükséges kezelni az elkövetőket. Ezért sok program tisztán a feminista ideológiát követi: azt a feltételezést, hogy a családon belüli erőszak a patriarchátusra épül. Részben, mivel sok kezelő program a női jogi mozgalmakból indult ki, nem pedig az egyetemekből vagy a kormányzatból, ezért az emberek nem akarták feltétlenül látni, hogy működnek-e, csak azt akarták látni, hogy történik valami, vagyis alapvetően inkább az számított, hogy kezelve vannak, mintsem ezeknek a programoknak a sikeressége. Nagyjából 10 év óta kezdték utolérni a dolgokat és változások voltak a tisztán feminista programoktól, és míg valaha a hatékonyság értékelése arról szólt, hányan vannak a programban, most már arról szól, hogy mennyire csökken a bűnözés. Svédországban nem félnek az értékeléstől: 10 különböző programot értékeltek és a börtönökben és a pártfogásban dolgozók többsége akarja, hogy értékeljék, ám a fő probléma az, hogy ezeket túl későn végzik, és nem kezdik el az adatgyűjtést időben. Van egy 18 pontból álló értékelési lista, amit szeretnének látni az értékelésekben. Svédország nagyon jó az adatgyűjtésben, mivel sok nyilvántartás és képzés van azoknak, akik a pszichometriát igazazgatják, de ők kevésbé jók a visszajelzések széleskörű szolgáltatásában. Most az fontos számukra, hogy egyre jobban figyelembe vegyék a visszajelzéseket, mivel ez, még ha gyorsan is csinálják, jobb, mintha nem lenne egyáltalán visszacsatolás. Craig elmondta, hogy lehetőségünk van arra, hogy megtervezzünk egy átvihető eszközt/értékelési rendszert, de le kell tesztelnünk és Finnországban van egy családon belüli erőszak program, amit szintén le kell tesztelni. Elmondta, hogy szeretnék, ha pár ország, mely általában szokott értékelni, kipróbálná az eszközrendszert. Emellett szükség van egy kontrol és összehasonlító csoportra is. Eryl kiemelte, hogy mik az előnyeik. Az azonnali előnyök a munkatársaktól egészen az általános „tudni, mi a jó gyakorlat” céljáig terjednek. A munkatársaknak és vezetőségnek meg kell mutatni a rész-előnyeiket, hogy mindig részesei legyenek az értékelésnek: jobb képzés, tudás arról, hogy napi szinten mi működik jobban az elkövetőkkel, egy kifinomultabb megközelítés. Hasonlóan a felső szinteket is be kell vonni: az egyik mód, hogy ez megvalósuljon az, hogy ha nem értékelünk, akkor lehet, hogy haszontalan programokra vesztegetjük az időnket és pénzünket. Leah hozzáfűzte, hogy az embereknek nem csupán egyszer kell tesztelniük a programot, aztán úgy hagyni, hanem rendszeresen vissza kell térni hozzá és lefolytatni egy teljes értékelést, hogy fenntarthatósági érték és egységesség legyen. 64

Johann felvetette a program mozgásának problémáját: vagyis, hogy a program elmozdul a szigorúan véve manualizált formájától. Elmondta, hogy tudni kell, mi változott és honnan erednek ezek a változások. Amennyiben a változások kontrolláltak és változtatni akarunk, az jó, de ha véletlenül történnek, az nem jó, mivel kockáztatják a program integritását. Ed elmondta, hogy Skóciában van egy politikai probléma, amennyiben a szexuális bűnöző programokat nem tartják megfelelőnek az értékeléshez. Az összes politikus csak azt akarja tudni, hogy van ilyen program és ez gond, mivel a politikusok hozzák a döntéseket. Emellett realisztikusnak kell lennünk: van, aki csak egy munkaként tekint erre és nem érdekli az értékelés vagy egyéb hozzáadott értékek. Óvatosnak kell lennünk, amikor több embert vonunk be és nem értékeljük őket, amikor ez nem megfelelő, vagy amikor nincsenek készen, és mindig ott a félelem, hogy nem fog sikerülni. Delphine elmondta, hogy a használt nyelv nagyon fontos. Például a gyakorlók örülnének az elméleti képzésnek, de ha valaki odamegy azzal, hogy „értékelni akarlak”, ellenállhatnak, mivel ez kimutathatná, hogy a dolgok nem működnek megfelelően. Svédországban a minőségbiztosítási rendszerek űrlapjai mind használatban vannak, és pozitívabb eredménnyel használták az akkreditációt, mint mi. Skóciában az akkreditáció nem javította a minőséget, de elnyomta az innovatív munkát, mivel sok szerkezetet ás folyamatot vezettek be a programokba. Ed elmondta, hogy jelenleg az aggasztó, hogy a programokat és az eset kezelést elnyelték és az emberek ezt látva azt mondják, hogy ők is kérnek belőle. El kell kerülnünk azt, hogy emberek azon keressenek, hogy olyan dolgokat vessenek ki a rendszerekre, amelyek nem működnek vagy nem segítenek. Gyakran vezetnek be nem megfelelő rendszereket, melyek nem olcsók és gyakran nincs bennük érzékenység az átvevők felé.

Dezisztencia A bírók felfogása a bukaresti Pártfogó Szolgálat működéséről Gabriel Oancea, Igazgató, Bukaresti Pártfogó Szolgálat, Románia A pártfogó szolgálat által a bírókkal elvégzett kutatás részeként névtelen kérdőíveket küldtek ki, hogy visszajelzést kapjanak. Az eredmények pozitívak voltak. Az elmúlt pár évben volt pár, a büntetőjogi igazságügyi ügynökséggel (rendőrség, pártfogás, bírók és civil szervezet) közös projekt a kábítószerfüggő elkövetőkkel kapcsolatban. Ezek a közös projektek arra a voltak tervezve, hogy segítsék a döntéshozatalt, és hogy biztosítsák a hatékony beavatkozásokat. Az eredmények tekintetében kiemelték a bizalmat, mint kulcsfontosságú tényezőt a jó együttműködéshez. Romániában nem számít büntetésnek a pártfogó felügyelet, mivel a büntetőtörvénykönyvben ez nincs benne. Az embereket vagy börtönbüntetésre ítélik, vagy pénzbüntetésre. Mégis a bírók büntetésnek tekintik a pártfogást, mivel korlátozást jelent az ember életében. 65

Gabriel Oancea bemutatta a tanulmány fő következtetéseit. Általánosságban a bíróknak pozitív képe volt a pártfogó szolgálatról és bíztak a munkájában. Az Igazságügyi Minisztériumnak óvatosnak kell lennie a pártfogás kiterjesztésével és a munkatársak jól képzettségének és az erős morális értékek megtartásának fontossága volt kiemelve, amikor terjeszkednek, és több munkatársat kezdenek foglalkoztatni. Kérdések és hozzászólások 1. Említették, hogy a bírók nem szeretik elolvasni az egész pártfogó felügyelői véleményt. Ám nem kéne aggódnunk, hogy túl hosszú vagy rövid-e, hisz ha például egy pszichiátriai jelentésről van szó, az egészet el kell olvasni. Javasolnunk kéne, hogy az egészet elolvassák. Más törvényi kereteknek kéne létezniük, hogy ezt tudjuk biztosítani. A bírók egyenes és közvetlen információt akarnak. A pártfogó felügyelői vélemény nem kulcsfontosságú része a büntetés-végrehajtási területnek és eszközeinek. A bírók sok másik jelentést és információt is használnak, hogy teljesebb képet alkossanak. 2. Érdekes látni ezeket az eredményeket egy másik, Skóciában lefolytatott tanulmány fényében. Sok hasonló példát találtak a bírói testületek és seriffek tekintetében Skóciában, akik nem szeretik, ha a pártfogó felügyelői vélemény beleszól az ítélethozatalba. Adatokat akarnak és nem javaslatokat. Romániában is ez a helyzet a bírókkal. 3. Görögországban teszünk javaslatokat. Úgy tűnik, hogy Romániában a pártfogó szolgálat inkább hasonlít a szociális szolgáltatásra, és nem kapcsolódik a büntetőjogi rendszerhez. Az, hogy nincs joguk ajánlásokat és javaslatokat tenni, nem gyengíti a szolgálatot? Vagy erősíti a kapcsolatot a kliensekkel és bizalmat lehet ez által építeni, mivel különállóként látják a kettőt? Próbáljuk elmagyarázni a bíróknak és javaslatokat tenni. Próbáljuk a további bűncselekmények lehetőségét is megbecsülni. Ez egy jogos megfigyelés és az új törvényhozás is bejön a képbe, amint a pártfogó felügyelőnek javaslatokat kell tennie az elkövetői magatartással kapcsolatban. 4. Saját bíróságon folytatott munkám alatt volt egy tapasztalatom: egyszer volt egy bűncselekményünk, amikor egy nő kidobta az ablakon a gyermekét. A pártfogó felügyelői vélemény alapján azonban nem börtönbüntetést kapott, hanem pártfogó felügyeletet. Ez azért volt lehetséges, mert a pártfogó felügyelői vélemény összeszőtte az összes összetevőt és kiemelte a szükségleteket. Lehet, hogy ha jobban kiemeljük a fontosságunkat, nagyobb lesz a potenciálunk is? Ez így van. A probléma azonban nem csak a bírókkal, de a pártfogó szolgálattal is van. Erős alapra van szükségünk, hogy javaslatokat tudjunk tenni, és nem tudunk pusztán szubjektív véleményünk alapján dolgozni. 5. Ez egy nagyon hasznos workshop volt. Említette a pártfogó felügyelői vélemény szerkezetét. Kifejtené ezt bővebben? Emellett, a pártfogó felügyelet akkor a törvény szerint nem büntetés? A pártfogó felügyelői véleménynek 5 része van: 1) információ az elkövetőről; 2) információforrások; 3) az elkövetővel folytatott interjúk felismerései; 4) tényezők, melyek befolyásolhatják az elkövetőt (mind pozitív, mind negatív 66

irányba) és múltbeli viselkedés; 5) következtetések. A második kérdés tekintetében a pártfogói felügyelői vélemény az új törvényhozás érvénybelépésével fog büntetéssé válni.

Nyomon követési folyamat a pártfogó felügyelet után Adam Calverley, Kriminológiai Előadó, Hull-i Egyetem Adam Calverley bemutatta a Sheffield Egyetemen folyatott projekt eredményeit. A projekt egy hosszú távú tanulmányt is magába foglalt, a pártfogási határozat utáni folyamatról. Kiegészítő témák: • A dezisztencia az életmódváltás következménye: új családok, új kapcsolatok, munkába állás, stb. Ezek olyan változások, melyeket az elkövetők maguk építettek fel, nem olyanok, amiket a pártfogó felügyelő idézett elő. Ez nem jelenti azt, hogy a pártfogásnak nincs hatása, hanem hogy megengedi a természetes folyamatoknak, hogy bekövetkezzenek, és pozitív hatással van ezekre. • Esettanulmány egy emberről, aki részt vett egy agressziókezelő tréningen. Hat évvel a befejezése után nagyon eltérő nézetei vannak, mint rögtön a tréning befejezése után. Tizennégy évvel később bevallotta, hogy a programból néhány dolog rögzült a fejében. Emlékezett olyan aspektusokra, amiket a mindennapi életben is használt. Workshop vita Az esettanulmányban (lásd PowerPoint prezentáció) mi a jelentősége a pártfogásnak a célok, értékelés és intézkedés szempontjából? Válaszok: • Nehéz egyből beilleszkednie egy olyan személynek, aki hosszabb ideig bűnöző volt. • Az intézkedések szempontjából talán erősítenünk kell az emberek motiválására használt technikákat. • A változás 14 évbe telt, vagyis az időtényező kulcsfontosságú. • A pártfogó felügyelő szerepe az, hogy segítse és támogassa a kliens változását. • Lehet, hogy jobb a klienst, mint sorstárs mentort használni, de lehet, hogy az elkövető túlzottan önközpontú, hogy mentor lehessen, bár mások esetében ez beválhat. • A gyorsító ülések jó ötletnek tűnnek a pártfogás alatti tanulás folytatása és bátorítása szempontjából, ám ez drága módszer. • Lehet, hogy nem volt a megfelelő érettségi szinten a pártfogás alatt.

67

Európai Uniós Projekt Nemzetközi Együttműködés Megerősítése a Bűnismétlés Csökkentése Érdekében (STARR) Konferencia a „Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében”témájában

Kempinski Hotel Zografski, Szófia, Bulgária 2011, június 8–10.

Konferenciaprogram

68

Első nap: 2011. június 8 (szerda) Első téma: ”Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében” és a STARR Projekt 13.00 – 14.00

Érkezés és regisztráció

14.00 – 14.15

A konferencia formális megnyitása és üdvözlés Elnököl: Valentina Karaganova, Főigazgató, Büntetés-végrehajtás, Bulgária

14.15 – 14.30

Előszó • Stuart Peters, Első Beosztott, Brit Nagykövetség, Szófia

14.30 – 14.50

Bevezetés a STARR-ba • Craig Georgiou, STARR Projekt Igazgató, NOMS, Egyesült Királyság

14.50 – 15.45

”Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében? Nemzetközi eredmények és értékelés" • Friedrich Lösel Professzor, A Kriminológiai Intézet Igazgatója, Cambridge, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság és ErlangenNuremberg-i Egyetem, Németország

15.45 – 16.00

KÁVÉSZÜNET

16.00 – 16.45

STARR Projekt Kutatás – Rendszeres Felülvizsgálatok • Johann Koehler, Tudományos Segédmunkatárs, Kriminológiai Intézet, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság

16.45 – 17.15

Kérdések és hozzászólások

17.15 – 17.40

STARR Családon belüli Erőszak Kísérleti Tanulmány és Eredmények • Ludovic Fossey és David Gorecki, Igazságügyi Minisztérium, Franciaország

17:40 – 18:00

Programok Franciaországban: mi jön most? •

18:00 – 18.15

Martine Evans, Reims-i Egyetem, Franciaország

Záró észrevételek az Első Naphoz Elnököl: Valentina Karaganova, Főigazgató, Büntetés-végrehajtás, Bulgária

19.30 – 22.00 Vacsora és fogadás a japánkertben

Második nap: 2011. június 9 (csütörtök) 08.30 – 09.00

Regisztráció (új küldöttek)

09.00 – 09.15

Következtetések az előző napról és a Második Nap bevezetése Elnököl: Valentina Karaganova, Főigazgató, Büntetés-végrehajtás, Bulgária

69

09.15 – 09.45

STARR Drog és Alkohol Próba Eredmények • Andrey Momchilov, Nemzetközi Kapcsolatok Menedzser, IGA Bulgária

09.45 – 10.15

STARR Agresszió Helyettesítő Tréning (ART) Aggression Treatment Training (ART) Kísérlet és Eredmények • Bogschütz Zoltán, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának Pártfogó Felügyeleti Osztálya, Magyarország és Natalie Woodier, NOMS, Egyesült Királyság

10.15 – 11.00

A fiatalkorú elkövetőkkel való munka Londoni székhelyű megközelítései • Súlyos, csoportos bűnelkövetés - Delphine Duff, Esélyegyenlőségi és közösségi kapcsolatok vezető munkatárs, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat • Jóvátételi Igazságszolgáltatás – beavatkozás a gyűlöletmotivált bűncselekmények és súlyos, csoportos erőszak elkövetőinek?- Liz Dixon, Senior Pártfogó felügyelő és a Gyűlöletből Elkövetett Bűncselekmények Koordinátora, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat

11.00 – 11.30

Kérdések és fórum: STARR Projekt Kísérletek • David Gorecki, Franciaország • Andrey Momchilov, IGA, Bulgária • Bogschütz Zoltán, Magyarország • Natalie Woodier, NOMS, Egyesült Királyság • Liz Dixon, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat, Egyesült Királyság • Delphine Duff, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat, Egyesült Királyság

11.30 – 11.45

KÁVÉSZÜNET

11.45 – 12.30

STARR Projekt Kutatás – Kérdőív Eredmények, • Leah Hamilton, Tudományos Segédmunkatárs, Kriminológiai Intézet, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság

12.30 – 13.15

Van szerepe a börtönnek a dezisztenciában? • Professor Alison Liebling, Kriminológiai és Büntető Igazságszolgáltatás Professzor, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság

13.15 – 14.15

EBÉD

14.15 – 15.45

Workshopok:

Namu Nambiar – Bizottsági elnök, Basta együttműködés, Svédország A Kábítószer “ Basta társadalmi vállalkozás és a kábítószer használattal való használat abbahagyásának személyes tapasztalata” munka alternatív megközelítései Charlotte Colman – Tudományos Kutató, A Büntetőpolitika Kutatás Nemzetközi Intézete, Ghent-i Egyetem, Belgium “ Dezisztencia és a kábítószer használó elkövetők”

70

Fő konferenciaterem

A Családon Belüli Erőszakkal Kapcsolatos Bűnözés Csökkentése

A Fiatalkorú Elkövetőkkel Zajló Munka Perspektívái

Marianne Gauci – Szolgáltatásvezető, Felnőtt és Családi Szolgálatok, APPOGG Ügynökség, Málta “Családon belüli Erőszak Szolgálatok Máltán”

Elena: Testületi terem

Dr. Fontini Milioni - Az EPANADOS Igazgatója, A Börtönből Szabadlábra Helyezett Elkövetők Közti Bűnismétlés Csökkentése, Görögország “ Családon belüli Erőszak Görögországban” Bas Vogelvang - Biztonsági Szolgálat és Pártfogó Irányvonalak Professzora, Avans-i Alkalmazott Tudományegyetem, Hollandia “ Új Perspektívák a Visszatéréskor – Kognitív-behaviori program a börtönből szabadlábra helyezett fiatal elkövetőknek”

Madara: Testületi terem

Delphine Duff - Esélyegyenlőségi és közösségi kapcsolatok vezető munkatárs, Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat, Egyesült Királyság “ Utcai Bandákkal Kapcsolatos Erőszak” 15.45 – 16.00

KÁVÉSZÜNET

Második téma: ‘Jó gyakorlatok’ – Programok és szélesebb megközelítés a bűnözés abbahagyásához Elnököl: Ed Wozniak, Főigazgató, Javítóintézetek és Börtönök Egyesülete (ICPA) 16.00 – 16.45

16.45 – 17.15

“ Új irányok az Elkövetők Rehabilitációjában – Új keletű fejlemények az elméletben, kutatásban és gyakorlatban a büntetőjogi berendezkedésben” • Fergus McNeill Professzor, A Kriminológia és Szociális Munka Professzora, Bűnözési és Igazságügyi Kutatás Központja „Kockázat, szükség és beavatkozások: szociális rehabilitációs programok az észt Büntetés-végrehajtási és Pártfogó szolgálatban” • Marin Kulper, Tanácsadó, Büntetés-végrehajtási Részleg, Igazságügy minisztérium, Észtország

17.15 – 18.00

“ A Munkatársak Készségei és Jellemzői a Pártfogásban” • Dr. Ioan Durnescu, Előadó, Bukaresti Egyetem, Románia

18.00 – 18.15

Záró észrevételek a Második Naphoz Elnököl: Ed Wozniak, Főigazgató, Javítóintézetek és Börtönök Egyesülete (ICPA)

Fakultatív vacsora a szálloda éttermében

71

Harmadik nap: 2011. június 10 (péntek) 08.45 – 09.00

Következtetések az előző napról és a Második Nap bevezetése

09.00 – 09.45

Elnököl: Ed Wozniak, Főigazgató, Javítóintézetek és Börtönök Egyesülete (ICPA) „Repülni tanulni” – közösségi rehabilitáció kábítószer használóknak Rimini környékén • Elisa Rubini de Silveira, Nemzetközi Kutatási és Kapcsolat felvételi Igazgató, San Patrignano, Olaszország

09.45 – 10.05

“ A DOMICE Projekt Áttekintése: Bűnelkövető Kezelés Fejlesztése a Büntetés-végrehajtásban Európában ” • Benny Christensen, Büntetés-végrehajtási és Pártfogó Szolgálat, Igazságügyi Minisztérium, Dánia

10.05 – 11.30

Workshopok: (Büfével)

Felbecsülés

Carlos Soler Iglesias - Tervezés és Stratégiai Projektek Igazgatója, Börtön Főigazgatóság, Katalán Kormányzat “ RisCanvi: Kockázatértékelés a katalán Börtönökben”

Fő konferenciaterem

Neven Ricijas – Adjunktus, Zágrábi Egyetem, Horvátországban “ Kockázatértékelés Kifejlesztése Horvátországban”

Kiértékelés

Dezisztencia

Leah Hamilton - STARR Tudományos Segédmunkatárs, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság “ Vitacsoport: Az értékelési gyakorlat felé vezető úton Európa szerte”

Gabriel Oancea - Igazgató, Bukaresti Pártfogó Szolgálat, Románia “ A bírók felfogása a bukaresti Pártfogó Szolgálat működéséről”

Elena: Testületi terem

Madara: Testületi terem

Dr. Adam Calverley - Kriminológiai Előadó, Társadalomtudományok, Hull-i Egyetem “ Nyomon követési folyamat a pártfogó felügyelet után” 11.30 – 12.00

STARR Projekt Összefoglaló • Steve Pitts, Nemzetközi kapcsolatok és Külső Programok Igazgatója, NOMS

12.00 – 12.15

A konferencia vége – Záró felszólalás Elnököl: Ed Wozniak, Főigazgató, Javítóintézetek és Börtönök Egyesülete (ICPA) A küldöttek elmehetnek az ebéd közben

72

Kulcspartnerek a Nemzetközi Együttműködés Megerősítése a Bűnismétlés Csökkentése Érdekében (STARR) Projektben

CEP – Az Európai Pártfogó Szövetség

A CEP az Európai Pártfogó Szövetség rövidítése. A szervezet célja az elkövetők társadalmi befogadásának elősegítése közösségi büntetések, és olyan intézkedések alkalmazásával, mint a pártfogó felügyelet, a közérdekű munka, a mediáció és a békéltetés. A CEP elkötelezett a pártfogó felügyelet ügyének képviseletében, és a szakterület fejlesztése mellett, országos és európai szinten. A CEP ezért a pártfogó felügyelethez kapcsolódó aktuális témakörökben konferenciák szervezésével támogatja az európai szakmai együttműködést. Azáltal, hogy elérhetővé teszi az ezekről az eseményekről készült beszámolókat, valamint elektronikus hírlevelével és weboldalával a CEP elősegíti a pártfogó felügyelettel kapcsolatos tapasztalatcserét. Ezzel fontos hozzájárulást nyújt a közösségi büntetések és intézkedések fejlesztéséhez. A CEP tagjai a pártfogó felügyelet területén működő szervezetek, és a téma iránt érdeklődő egyének. A CEP így találkozási pontot jelent a pártfogó felügyelet és a büntető igazságszolgáltatás terén Európa-szerte dolgozó gyakorló szakemberek, vezetők, kutatók, döntéshozók és a téma iránt érdeklődők számára. Ez a sokféle csoport együtt egyedülálló szakértői hálózatot alkot a bűnelkövetőkkel végzett közösségi munka pozitív módszereinek területén. Az érdeklődés középpontjában az áll, hogy hogyan védhető meg a társadalom a bűnözéssel szemben anélkül, hogy a börtönökre fordított kiadásokat növelnénk. Az olyan európai szervezetek számára, mint az Európai Unió és az Európa Tanács, a CEP a pártfogó felügyelet szektorának szakértelmet és összehasonlító adatokat kínáló szószólója. Ezért aztán úgy is tekinthető, mint a pártfogó felügyelet „Brüsszeli hangja”.

Az Egyesült Királyság Bűnelkövető Kezelő Szolgálata (NOMS)

A NOMS az Egyesült Királyság Igazságügyi Minisztériumának szervezete, amely egyesíti a Pártfogó Felügyelői Szolgálat és a Büntetés-végrehajtási Szervezet központjait, hogy elősegítse a szolgáltatások hatékonyabb biztosítását. A két szervezet továbbra is különálló, de szorosan összekapcsolja őket a küldetéstudat: a közvédelme és a bűnismétlés csökkentése. A Büntetés-végrehajtási Szervezet és Pártfogó Felügyelői Szolgálatok biztosítják, hogy a bíróságok által kiszabott ítéletek megfelelő módon végrehajtásra kerüljenek, valamint az elkövetőkkel dolgoznak annak érdekében, hogy csökkentsék a törvénysértő viselkedés okait. A NOMS felelős a felnőtt korú elkövetők jogkövetkezményei végrehajtásának megszervezéséért és működtetéséért, mind a börtönben, mind a közösségben, Angliában és Walesben. A szervezet sokféle szolgáltató munkáját hangolja össze. Annak eldöntése, hogy milyen intézkedések működnek és ki nyújtja az adott szolgáltatást, a rendelkezésre álló értékeléseken és tapasztalatokon alapul, és a legjobb érték elve vezérli. A NOMS a társadalom biztonsága érdekében évente mintegy 260.000 elkövető szabadságelvonó vagy közösségi büntetésének biztonságos végrehajtását végzi mind a börtönökben, mind a pártfogó felügyelői szolgálat szolgáltatásain keresztül. A bűnismétlés megelőzésére szolgáló programokat és tevékenységeket széleskörű partnerhálózat bevonásával biztosítják. Angliában és Walesben jelenleg 135 büntetés-végrehajtási intézet működik, amelyből 124-et a királyi Büntetésvégrehajtási Szervezet működtet, 11 pedig privát fenntartású. A pártfogó felügyelői tevékenységet 35 Pártfogó Felügyelői Szolgálat végzi Angliában és Walesben. Mindannyiuk költségvetési támogatást kap a NOMS-tól, és beszámolással tartozik felé a működéséről és eredményességéről.

73

Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat

A Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat 2001-ben jött létre. A szervezet 32 londoni körzetet fed le, kb. 3000 dolgozója van, akik több mint 80 irodában dolgoznak, és egyidejűleg 47.000 elkövetővel dolgoznak. Jövőképünk: • Látható szerepet vállalunk a közösségekben, amelyeket szolgálunk - így tiszteletet vívunk ki magunknak, és bizalmat ébresztünk a munkánk iránt • Dolgozóink kiváló teljesítményt, mi kiváló gondoskodást nyújtunk munkatársainknak • Munkatársaink büszkék lesznek arra, hogy a Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálatnál dolgoznak • A munkánk biztonságosabb hellyé teszi Londont. Célunk: a bűnözés csökkentése London biztonságosabbá tétele érdekében. A Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat csökkenti a bűnismétlést és a következő tevékenységével védi a közt: • A közösségi büntetések végrehajtása, amelyek célja az elkövetők megbüntetése és rehabilitációja • Az áldozatok folyamatos informálása • Minőségi, innovatív szolgáltatások nyújtása, köztük szakmai értékelések biztosítása a bíróságok számára • A kockázatok kezelése, és az elkövetők viselkedésének pozitív irányú befolyásolása. Értékeink: • Védelem – a közvédelme a legfontosabb feladatunk, és felelősséggel tartozunk London közösségeinek. • Odafigyelés – megkérdezzük mások véleményét és azokat figyelembe vesszük, ezáltal munkánk hatékonyabb lesz. • Folyamatos fejlődés – sikerünkhöz elengedhetetlen a tanulás és az innováció • Egyenlőség – hiszünk abban, hogy minden előítélettől mentesen biztosítjuk szolgáltatásainkat és adunk munkát dolgozóinknak.

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi Szolgálata, Pártfogó Felügyeleti Osztály, Magyarország

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi Szolgálata, Pártfogó Felügyeleti Osztály, Magyarország Harminc évig külön létezett a fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó szolgálat és a felnőtt pártfogó felügyelet, ám 2003 júliusában az Igazságügyi Minisztérium létrehozta az egyesített Országos Pártfogó Felügyelői Szolgálatot. Az ezt követő évek során az igazságügyi tárca felügyelete alatt álló néhány más szolgálat is összevonásra került, így jött létre új szervezetként az Igazságügyi Hivatal, amelynek keretében a Pártfogó Felügyelői Szolgálat, az Áldozatsegítő Szolgálat, és a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat is működik. (2011-től e szervezet jogutódja a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata.) Az Igazságügyi Hivatal 20 megyei hivatalból és 160 helyi irodából álló hálózattal rendelkezik, emellett a központ országos szintű módszertani feladatokat lát el. Minden megyei szolgálat saját pártfogó felügyelői egységgel rendelkezik, amelyben külön osztályok foglalkoznak a fiatalkorú, illetve a felnőtt elkövetőkkel. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat a következőkért felelős: - szakértői munka az ügyészi és bírósági döntések előkészítésében (környezettanulmány, pártfogó felügyelői vélemény); - a bűnelkövetők felügyelete és segítése (pártfogó felügyelet); - a közérdekű munka végrehajtásának szervezése és ellenőrzése; - a szabadon bocsátást vagy eltávozást előkészítő munka a börtönökben, felügyelet a feltételes szabadság ideje alatt, utógondozás; - mediáció az áldozat és az elkövető között. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat eredményesen működik együtt az igazságszolgáltatás egyéb szervezeteivel,

74

amelynek eredményeként 2009-ben 458 kolléga 82.564 üggyel foglalkozott.

IGA, Bulgária

Bűnmegelőzési Alapítvány – IGA Független szakmai szervezet vagyunk, amely a civil tevékenységet bátorítja, és a bűnözés visszaszorításán dolgozik. A szervezetet 1998-ban alapították, és mára Bulgária egyik legnagyobb kormánytól független szervezetévé nőtte ki magát, saját területén vezető szerepet tölt be. Az IGA jelenleg 4 bolgár városban működtet irodákat és központokat, amelyekben több mint 50 képzett szakértő és gyakorlati szakember dolgozik. Az IGA több nemzeti és EU-szintű szakmai hálózat és testület tagja, többek között az Európai Pártfogó Szövetségnek (CEP) és a Bolgár Miniszteri Tanács Bűnmegelőzési Bizottságának. Az IGA Bűnmegelőzési Alapítvány a következő területeken végez aktív munkát: - Bűnmegelőzési modellek bevezetése; - A bűnelkövetők társadalmi reintegrációja; - A drogfüggőség megelőzését és a függők rehabilitációját szolgáló programok és modellek bevezetése; - Reformok előmozdítása az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás és a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának területén; - Szolgáltatások sebezhető csoportok számára; - Stratégiai tervezés a bűnmegelőzés terén, stb. Az IGA megalapítása óta több mint 120 programot vezetett be, és a szervezet 11 év alatt jelentős eredményeket ért el a fiatalkorú és felnőtt elkövetőkkel való munkájában: támogatta a legjobb gyakorlatok számos EU-tagállamtól való átvételét - köztük a fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatos kockázatértékelést, a kisebbségi mentorálást a pártfogó felügyeletben, stb.

Igazságügyi Minisztérium, Franciaország

A francia Igazságügyi Minisztérium, amelyet “La Chancellerie”-nek is hívnak fő célja a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer hatékony szervezése és működtetése. Mindez az igazságügyi miniszter feladata, akinek neve a francia nyelvben “Le Garde des Sceaux” (a Pecsétek Őrzője). Az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységei a Főtitkárság (amely alá a STARR projekt francia partnere, a Nemzetközi és Európai Ügyek Osztálya is tartozik), az Igazságszolgáltatási Szervek Általános Felügyelete, valamint a következő öt főigazgatóság: -

Bírósági Szervezet Főigazgatósága (DSJ) A Civilisztikai és Közjegyzői Ügyek Főigazgatósága (DACS) A Büntetőjogi és Kegyelmi Főigazgatóság (DACG) A Büntetés-végrehajtási Ügyek Főigazgatósága DAP) A Kiskorúak Bírósági Védelmének Főigazgatósága (DPJJ)

Ez az öt főigazgatóság felelős: - A nemzeti igazságszolgáltatási rendszer költségvetési és human-erőforrás ellátásáért: személyzet, eszközök, épületek - Jogszabályok és rendeletek alkotásáért - A bírósági eljárás alá vont minden személy ügyének kezelése, végrehajtása - Az igazságügyet érintő szakpolitika irányának meghatározása és végrehajtásának biztosítása. Összesen 73.594 személy dolgozik az Igazságügyi Minisztérium szerveinél.

75

Bolgár Igazságügyi Minisztérium

A bolgár Pártfogó Felügyelői Szolgálat az Igazságügyi Minisztériumon belül működő Büntetés-végrehajtási Főigazgatóság szervezete. A bolgár Pártfogó Felügyelői Szolgálat 2005 óta, több mint 500 pártfogó felügyelővel végzi a munkáját. Ez a szervezet a nemzeti büntetőpolitika részeként jött létre, válaszul a világszerte megfigyelhető dekriminalizációs folyamatokra, és a bűnelkövetés elleni harcban alkalmazott közösségi módszerek terjedésére. Bulgáriában 28 regionális pártfogó felügyeleti hivatal található, amelyek illetékessége megegyezik a regionális bíróságokéval, ezeken belül összesen 112 helyi pártfogó felügyelői szolgálat működik, a helyi bíróságokhoz kapcsolódóan. Egy adott területen dolgozó pártfogó felügyelők száma a különböző régiókra jellemző társadalmi, demográfiai, és kriminalitási tényezőktől függ. A Büntetés-végrehajtási Igazgatóság „Elkövetőkkel való közösségi tevékenységek és oktatómunka” osztályánál a „Pártfogó felügyelet" felelős a menedzsment és módszertani funkciók ellátásáért. A bolgár Pártfogó Felügyelői Szolgálat céljai a következők: • A pártfogó felügyelet alá helyezett vagy feltételes szabadságra bocsátott elkövetők hatékony és eredményes felügyelete; • A partnerszervezetekkel való együttműködés a pártfogó felügyelet alá helyezett elkövetők visszaesési arányának csökkentése, rehabilitációjuk és a társadalom védelme érdekében; • A börtönbe visszatérő elkövetők számának csökkentése; • A bűncselekmények áldozatainak kártalanítása; • A „bagatell" bűnözés tartós és megbízható módon való visszaszorítása; • A közösség bevonása a bűnmegelőzésben való aktív részvételbe.

Kriminológiai Intézet, Cambridge

Az Egyesült Királyságban található Cambridge-i Egyetem Kriminológiai Intézete világszerte kiválóságáról híres mind a kutatást, mind a tanítást illetően. Az Intézet - amelyet Sir Leon Radzinowicz alapított 50 évvel ezelőtt, - az Egyesült Királyság első kriminológiai intézete volt, és nagy hatást gyakorolt a tudományág fejlődésére. A hozzáértés és a vezető szerep vállalásának hagyománya a mai napig folytatódik. Az oktatók közül sokan saját területükön nemzetközileg is elismert vezető szakemberek. Rajtuk kívül is számos kiváló oktató és kutató gazdagítja a tudományos közösséget, és a világ minden tájáról érkeznek vendégoktatók, akik gyakran közreműködnek az oktatási programokban is. Az oktatók számos szakterület nemzetközi szakértői, és mindegyikük világos empirikus és elméleti irányvonalat képvisel. Széles érdeklődési körükbe tartozik pl. a bűnözés kialakulása, a bűnözés társadalmi környezete, a rendészet, a büntető igazságszolgáltatás, a büntetési elméletek, a büntetéskiszabási gyakorlat, a büntetés-végrehajtási szervezetek működése stb. A kutatás terén tanúsított kiemelkedő munkájuk elismeréseképpen a cambridge-i kriminológusok számos tekintélyes nemzetközi díjat nyertek.

76

A STARR Projekttel kapcsolatban további információkat a következő weboldalon szerezhet: www.starr-probation.org A STARR munkatársakkal való kapcsolatbalépéshez: STARR Projekt – Menedzsment Craig Georgiou Projectmenedzser (STARR) Nemzetközi Kapcsolatok és Külső Programok Részlege | Szolgáltatásbiztosítási Csoport National Offender Management Service (NOMS) | Igazságügyi Minisztérium 3rd Floor, Clive House, 70 Petty France, London. SW1H 9EX Egyesült Királyság Tel: +44 (0) 300 047 5145 Mob: +44 (0) 7850 714 325 Fax: +44 (0) 300 047 6822 [email protected] [email protected] STARR Projekt Kutatás (NOMS) Natalie Woodier STARR Minőségbiztosítási és Kutatási Tisztviselő Nemzetközi Kapcsolatok és Külső Programok Részlege | Szolgáltatásbiztosítási Csoport National Offender Management Service (NOMS) | Igazságügyi Minisztérium 3rd Floor, Clive House, 70 Petty France, London. SW1H 9EX Egyesült Királyság

Tel: +44 (0) 300 047 5148 Mob: +44 (0) 78545 732 688 [email protected] [email protected] STARR Projekt Kutatás (Cambridge-i Egyetem) Johann Koehler STARR Projekt Kutató Kriminolgóiai Intézet Cambridge-i Egyetem Sidgwick Avenue Cambridge CB3 9DA Leah Hamilton STARR Projekt Kutató Kriminolgóiai Intézet Cambridge-i Egyetem Sidgwick Avenue Cambridge CB3 9DA [email protected]

77